THYMI HERBA. Kerti és spanyol kakukkfű levél és virág

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.2. - 1

Thymi herba

07/2014:0865

THYMI HERBA Kerti és spanyol kakukkfű levél és virág

DEFINÍCIÓ A drog a Thymus vulgaris L., a Thymus zygis L., vagy e két faj keverékének előzetesen megszárított hajtásáról leválasztott teljes levele és virága. Tartalom: –

illóolaj: legalább 12 ml/kg (szárított drogra vonatkoztatva),

–

timol- és karvakroltartalom összesen (mindkettő C10H14O; Mr 150,2): az illóolaj legalább 40%-a.

SAJÁTSÁGOK Erős, timolra emlékeztető illatú. AZONOSÍTÁS A. A Thymus vulgaris levele általában 4-12 mm hosszú és legfeljebb 3 mm széles, ülő vagy nagyon rövid levélnyéllel rendelkezik. A levéllemez merev, ép szélű, lándzsás-tojásdad és mindkét oldalán szürkén vagy zöldesszürkén szőrös; a levélszél a fonáki oldal irányában jól láthatóan begöngyölt. A főér a színi oldalon besüllyedt, a fonáki felszínen erőteljesen kidomborodó. A csésze zöld, csöves, gyakran lila foltok láthatók rajta; a cimpák 2 ajakra különülnek, melyek közül a felső visszahajlik és a végén 3 lebenyt visel, az alsó hosszabb és 2 szőrös foggal rendelkezik. Elvirágzás után a csészetorok hosszú, merev szőrökből kialakuló koszorúval záródik le. A csészénél körülbelül kétszer hosszabb a párta száraz állapotban, és általában barnás színű és enyhén kétajkú. A Thymus zygis levele általában 1,7-6,5 mm hosszú és 0,4-1,2 mm széles; alakja tűszerűtől szálaslándzsásig terjed, a levélszélek jól láthatóan begöngyöltek a fonáki oldal irányában. A levéllemez mindkét felszíne zöld vagy zöldesszürke, a főér néha lila. A levélszéleken, főleg a levélalapon hosszú, fehér szőrök vannak. A szárított virágok nagyon hasonlítanak a Thymus vulgaris virágához. B. Mikroszkópos vizsgálat (2.8.23). Mindkét faj drogpora szürkészöld vagy zöldesbarna színű. A drogport mikroszkóp alatt, R klorál-hidrát-oldatban vizsgáljuk. A drogpor a következő diagnosztikus jegyeket mutatja (0865.-1 és 0865.-2 ábra): a párta külső epidermiszrétegének töredékei látszanak (felszíninézet [A, C, F]), hullámos, enyhén megvastagodott [Fc] vagy normális vastagságú [Ac] sejtfallal. Az epidermiszt számos egysejtsoros, multicelluláris vagy glanduláris szerkezetű trichóma fedi. Előbbi gyakran egy benyomódott sejttel [Aa] kezdődik, utóbbi egysejtből álló feji résszel, és uni- [Ca, Fb], vagy multicelluláris nyéllel [Ab] rendelkezik. A diacitikus sztómák (2.8.3.) [Fa] és általában 12 sejtből álló glanduláris trichómák [D] láthatók. A párta alapjának epidermiszsejtjei izodiametrikusak enyhén megvastagodott falú sejtekkel [C]. A virágporszemek ritkán figyelhetők meg, gömb alakúak és sima felszínűek, hat hasíték alakú csírakapuval rendelkeznek, átmérőjük mintegy 35 m [B]. A T.zygis drogpora számos vastag rostköteget is tartalmaz, melyek a nagyobb erekből és a szár törmelékeiből származnak. A levelek epidermiszét [felszíni nézet G, K] gyöngysorszerűen (gödörkésen) vastagodott, hullámos falú sejtek [Ga, Ka] és diacitikus sztómaapparátusok (2.8.3) alkotják. Számos mirigypikkely látható, melyek mindegyike 12 (8+4) kiválasztó sugársejtből épül fel, s kutikulájuk a szekréció miatt általában hólyagszerűen felemelkedő, gömb alakú vagy ovális borítást képez [Kb]. A mirigyszőrök egysejtű nyéllel és gömbös vagy ovális feji résszel rendelkeznek [Kc]. A levelek színi oldalán mindkét fajnál általánosan előfordulnak fedőszőrök; ezek sejtfala bibircses, alakjuk hegyes foghoz hasonló [Gc]. Ehhez általában az alatta lévő oszlopos parenchima réteg kapcsolódik [Gd, Kd]. A fonáki felszínen [keresztmetszet H, L] látható szemölcsös fedőszőrök több típusba sorolhatók: egysejtű, egyenes [Ha, La] illetve két- vagy háromsejtes és enyhén, gyakran könyökszerűen görbült [Hb, J] (Thymus vulgaris),

Thymi herba

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.2. - 2

továbbá két- vagy háromsejtes, többé-kevésbé egyenes [N] vagy nagy, soksejtű [M] (Thymus zygis), a levéllemez alapján lévő fedőszőrök fordulnak elő. A csésze töredékei számos egysoros fedőszőrrel borítottak, melyek 5 vagy 6 sejtből állnak és kutikulájuk kissé ráncos [felszíni nézet E].

0865.-1. ábra. –Illusztráció a Thymi herba drogporának B. pont szerinti azonosításához

Thymi herba

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.2. - 3

0865.-2. ábra. – Illusztráció a Thymi herba drogporának B. pont szerinti azonosításához C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,5 g porított drogot (355) (2.9.12) 5 ml R metanollal 10 percig ultrahangos fürdőben kezeljük, majd centrifugáljuk; vagy szűrjük; a vizsgálathoz a felülúszót vagy a szűrletet használjuk. Összehasonlító oldat. 1 mg R rutintt és 1 mg R rozmaringsavat 5 ml R metanolban oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez (5–40 μm) [vagy R VRK szilikagél F254 lemez (2–10 μm)]. Kifejlesztőszer: R vízmentes hangyasav – R víz – R etil-acetát (1+1+15 V/V). Felvitel: 20 l [vagy 5 l] 20 mm-es [vagy 8 mm-es] sávok formájában. Kifejlesztés: 15 cm-es [vagy 6 cm-es] fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt 100 °C-on 3 percen (át melegítjük, és a még meleg lemezt R 2-aminoetildifenilborinát R etil-acetáttal készült 5 g/l töménységű oldatával, majd R makrogol 400 R diklórmetánnal készült 50 g/l töménységű oldatával bepermetezzük, végül a lemezt 365 nm-es ultraibolya fényben vizsgáljuk. Értékelés: az összehasonlító oldattal és a vizsgálati oldattal kapott kromatogram zónáinak szekvenciái láthatók. További halvány fluoreszcens zónák jelennek meg a vizsgálati oldat kromatogramján.

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.2. - 4

Thymi herba

A lemez teteje 2 vörös fluoreszcenciás zóna rozmaringsav: kék fluoreszcenciás zóna

kék fluoreszcenciás zóna (rozmaringsav)

___________

___________ 1 vagy 2 kék fluoreszcenciás zóna

___________

___________ 2 sárga vagy narancs színű fluoreszcenciás zóna egy zöld fluoreszcenciás zóna megjelenhet

Rutin: narancssárga színű fluoreszcenciás zóna Összehasonlító oldat

Vizsgálati oldat

D. A „Timol és karvakrol” vizsgálat során nyert kromatogramot értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő jellemző csúcsok, retenciós idejüket tekintve, egyezzenek meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható csúcsokkal. VIZSGÁLATOK Idegen anyagok (2.8.2). Szárak: legfeljebb 10%; egyéb idegen anyag: legfeljebb 2%. A szár átmérője legfeljebb 1 mm, hossza legfeljebb 15 mm lehet. Thymus serpyllum L. A T. serpyllum L.-lel (mezei kakukkfű) történő hamisítást jelzi, ha a levélalapnál hosszúak a szőrök, míg máshol enyhén molyhosak a levelek. Víztartalom (2.2.13): legfeljebb 100 ml/kg. 20,0 g porított drogot (355) (2.9.12) vizsgálunk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 15,0%. Sósavban nem oldódó hamu (2.8.1): legfeljebb 3,0%.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Illóolaj (2.8.12). 30,0 g drogot mérünk be, 1000 ml-es gömblombikot használunk; a desztilláló folyadék 400 ml R víz. 23 ml/perc-es sebességgel, 2 órán át desztillálunk; a mérőcsőbe nem töltünk R xilolt. Timol és karvakrol. Gázkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.28): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. Az „Illóolaj” vizsgálat során nyert illóolajat kis mennyiségű R vízmentes nátrium-szulfáton keresztül megszűrjük, majd  a desztilláló készüléket és a vízmentes nátrium-szulfátot átöblítve  R heptánnal 5,0 ml-re hígítjuk. A szűrlet 100 μl-nyi mennyiségű illóolajának megfelelő részletét R heptánnal 5,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 0,20 g R timolt és 50 mg R karvakrolt R heptánnal 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 μl R karvakrolt R heptánnal 10,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 100 μl-ét R heptánnal tovább hígítjuk 10,0 ml-re. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg,

–

méretei: l = 3060 m, Ø = 0,25 mm,

–

állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság 0,25 m).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén, vagy R kromatográfiás célra szánt hélium.

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.2. - 5

Thymi herba

Áramlási sebesség: 12 ml/perc. Mintaáram-eloszlási arány: 1:100. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)

Hőmérséklet (C)

0  45

40  220

Injektor

190

Detektor

210

Detektálás: lángionizációs detektorral. Injektálás: 0,2 l. Elúciós sorrend: az a) összehasonlító oldat készítésénél megadott sorrend. Regisztráljuk az anyagok retenciós idejét. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a timol és a karvakrol csúcsok között.

Az a) összehasonlító oldat kromatogramjából megállapított retenciós idők alapján azonosítjuk a vizsgálati oldat kromatogramján az összehasonlító oldat összetevőit. Meghatározzuk a timol és a karvakrol százalékban kifjezett mennyiségét. Az oldószer csúcsát és a b) összehasonlító oldat kromatogramjának főcsúcsánál kisebb csúcsokat nem vesszük figyelembe (0,05%).