Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Doktori Disszertáció
Turi Zita
The Ship of Fools Tradition in Early Modern England – Its Performative Origins and Presence on the English Renaissance Stage
Irodalomtudományi Doktori Iskola A doktoriskola vezetője: Dr. Kállay Géza, PhD, egyetemi tanár Program: Angol irodalom és kultúra a középkorban és a kora újkorban A program vezetője: Dr. Kállay Géza, PhD, egyetemi tanár
A bizottság tagjai: A bizottság elnöke: Dr. Dávidházi Péter, CMHAS, egyetemi tanár Hivatalosan felkért bírálók: Dr. Matuska Ágnes, PhD, egyetemi adjunktus Dr. Pikli Natália, PhD, egyetemi adjunktus A bizottság további tagjai: Dr. Földvári Kinga, PhD, egyetemi adjunktus Dr. Szalay Krisztina, CSc, egyetemi docens Dr. Mudriczki Judit, PhD, egyetemi adjunktus Dr. Hargitai Márta, PhD, egyetemi adjunktus (titkár) Témavezető: Dr. Fabiny Tibor, PhD, egyetemi tanár
Budapest, 2014
I.
A kutatás tárgya és célkitűzései
A disszertáció alapötlete négy éve fogant meg, majd 2011-ben kezdett el formálódni, amikor a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj keretén belül a cambridge-i egyetemi könyvtárban kutathattam. Ekkor szembesültem azzal, hogy számos kora modern szerző utal a bolondok hajójára, amely a 16-17. században az angol irodalmi közgondolkodás részévé vált. A disszertáció azt vizsgálja, hogy a bolondok hajója mint kulturális hagyomány miként jutott el Angliába és milyen hatással volt a reneszánsz angol irodalomra, elsősorban a drámára. Azért választottam a dráma műfaját vizsgálatom tárgyául, mert a kutatási eredményeim alapján úgy látom, hogy a hagyomány eredete elsősorban a késő középkori populáris kultúrában, azon belül is a karneváli előadásokban keresendő. Sebastian Brant Das Narrenschiff-jét (A bolondok hajója) 1494-ben adták ki először Baselben, amely nem csak a könyvnyomtatás akkori központja volt, hanem, ahogy a fennmaradt források is tanúsítják, a városban jelentős bolondkarneválokat is tartottak (’festum stultorum,’ franciául ’fête des fous,’ mely elsősorban Franciaországban volt elterjedt). Míg a korábbi szakirodalom azt hangsúlyozta, hogy A bolondok hajója a középkori prédikációgyűjtemény műfajához hasonlatosan az emberi bűnöket
katalogizálja,
a
disszertáció
amellett
érvel,
hogy
a
mű
az
említett
bolondkarneválokban gyökerezik, és az előadások bolond enumerációkon keresztül szembesítették a közönséget a bennük rejlő emberi hibákkal illetve bűnökkel. Ezek az előadások egyfajta rituális töltetű kulturális performanszként is értelmezhetők, melyek a társadalmi megtisztulást segítették elő, hiszen az előadások során a közösség szembesült a saját gyengeségeivel, ezeket a bolondokra vetítette, majd száműzte őket, s így megtisztult. Úgy vélem, hogy Brant ezt a rituális hagyományt ültette át A bolondok hajója 112 fejezetébe, melyben minden fejezet a bolondság egy-egy típusát mutatja be egy vers illetve egy fametszet segítségével. A mű széles körű olvasóközönséget célzott meg, és egyszerre hordozta magán az elit irodalom klasszikus örökségét valamint a populáris kultúra elemeit. A kutatási eredményeim azt mutatják, hogy több kora modern drámaíró felismerte A bolondok hajójában rejlő performatív lehetőséget, és egyrészt színpad metaforaként alkalmazzák, másrészt bizonyos szövegrészeket beépítettek ebből saját műveikbe. A disszertáció kora modern vonatkozású fejezetei kizárólag A bolondok hajója angliai fogadtatását és az angol irodalmi kontextust vizsgálják, azon belül is elsősorban Alexander Barclay 1509-es verses fordítását, illetve részben ennek a fordításnak az 1570-es kiadását, 1
mivel ezt az angol fordítást látom relevánsnak a későbbi, kora modern angol drámát tárgyaló fejezet szempontjából. A disszertáció első fejezete A bolondok hajója szervezőelveit vizsgálja, ezt követően pedig azt elemzem, hogy a bolondok hajója hogyan jelenik meg elsősorban a kora modern angol drámában, de kitérek néhány olyan releváns, nem drámai műre is, melyek segítenek a hagyomány mélyebb megértésében. Ennek demonstrálására a 16. század első feléből az ismeretlen szerzőtől származó Cocke Lorell’s Bote [Cocke Lorell hajója] (1509) című elbeszélő költeményt választottam, mely A bolondok hajója adaptációja s szintén egy karneváli hangulatú bolond-enumeráció. Emellett elemzem John Skelton Bowge of Court [Az udvar lékje] (1499) című allegorikus költeményét, melyben több közös vonás felfedezhető A bolondok hajójával, illetve tárgyalom Skelton Magnificence [Fenség] (1526 körül) című interlúdiumát. Az utóbbi annyiban kapcsolódik A bolondok hajójához, hogy ennek a műnek is rituális tisztító ereje van, hiszen az udvari bűnök Magnificence-ért folytatott harcát mutatja be a középkori moralitásokhoz hasonlóan. Ezt követi az Erzsébet/Jakab-korabeli drámákat tárgyaló fejezet, melyben Thomas Nashe Summer’s Last Will and Testament [Summer végakarata és testamentuma] (előadás 1592, első kiadás 1600), Thomas Dekker The Whore of Babylon [A babiloni szajha] (1607), és John Marston Parasitaster, or The Fawn [A hízelgő] (1606) című darabjait elemzem, elsősorban azért, mert ezekben a művekben szövegszerű utalások vannak a bolondok hajójára. Ezek a darabok színpadmetaforaként használják a bolondok hajóját, ami lehetővé teszi egy heterogén karaktercsoport színpadi megjelenítését, illetve didaktikus lehetőséget is hordoz magában. A bolondok hajója saját magát univerzális platformként és tükörként definiálja, s ezek a definíciók gyakoriak voltak a kora modern angol drámában is, mely egyrészt tükröt tartott a természetnek, másrészt a világot alapvetően színházi terminusokkal írta le. Míg Nashe és Dekker esetében a kijelentés, hogy ismerték A bolondok hajóját nem igazolható teljes mértékben, Skelton és Marston műveiben vannak olyan szövegrészek, melyek megfeleltethetők A bolondok hajója bizonyos fejezeteinek és nagy a valószínűsége annak, hogy ezek a hasonlóságok nem a puszta véletlennek, hanem szorosabb korrespondenciának tudhatók be. Ezt követően a disszertáció egy kísérleti fejezetet szentel William Shakespeare drámáinak is, melyekben ugyan nincsenek szövegszerű utalások a bolondok hajójára, azonban bizonyos darabokban megfigyelhető a hatása. A fejezetben Shakespeare bolondjának,
Robert Arminnak a műveiből indulok ki (Foole upon Foole
[Bolond bolond hátán] 1600, 1605; A Nest of Ninnies [Fajankók fészke] 1608), amelyeket több kutató A bolondok hajójára vezet vissza, és amelyek valóban mutatnak közös jegyeket a
2
művel. Ezt követően olyan Shakespeare-darabokat elemzek, mint a Hamlet, az Ahogy tetszik, A vihar, és a Lear király.
II. A disszertáció szerkezete I. Bevezetés 1.1.
Kritikai háttér
1.2.
Bolond-irodalom Angliában A bolondok hajója előtt
1.3.
A bolondok hajója kora modern szövegkiadásai
II. A bolondok hajója hagyománya 2.1.
A bolondok hajója mint irodalmi eszköz
2.2.
A bolondok hajója dinamikája
2.3.
Szöveg és kép
2.4.
Performatív elemek A bolondok hajójában
III. A bolondok hajója Angliában a 16. század második felében 3.1.
Cock Lorell hajója
3.2.
John Skelton: Az udvar lékje és a Fenség
IV. Bolondok roppant színpada 4.1.
Thomas Nashe és Thomas Dekker
4.2.
John Marston
4.3.
Kísérleti tanulmány
4.3.1. Robert Armin 4.3.2. William Shakespeare Konklúzió
3
III. Módszertan és elméleti háttér A bolondok hajójáról kevés angol nyelvű szakirodalom áll rendelkezésre, aminek hátránya mellett megvan az az előnye, hogy szabadon kezelhettem a témát, és önállóan fedezhettem fel a területet. Ennek első lépéseként megvizsgáltam az Early English Books Online (EEBO) adatbázisban, hogy milyen szövegszerű utalások vannak A bolondok hajójára a 16-17. századi angol irodalomban. Erre érvelésem filológiai megalapozottságának megteremtése miatt volt szükség, valamint annak a veszélynek elkerülésére, hogy pusztán metaforaként kezeljem a bolondok hajója hagyományt. Szerencsére számos angol reneszánsz utalást találtam, és emellett néhány olyan tudományos munkát is felfedeztem, melyek bemutatják elsősorban a Barclay-féle kiadás, angliai fogadtatását.1 Ezen a művek azonban elsősorban a filológiai háttér megalapozásában és a történeti összefüggésekben segítettek, de nem világítottak rá A bolondok hajója szervezőelveire. Ezen szervezőelvek vizsgálata során nagy segítség volt a számomra Michel Foucault inspiráló műve, A bolondság története (1961), melyben Foucault tárgyalja a Stultifera Navist és ennek kapcsán a liminalitás fogalmát, mely véleményem szerint az egyik központi eleme a bolondság késő középkori és kora modern értelmezésének. Ehhez kapcsolódóan hivatkozom Victor Turner The Ritual Process (1969) című könyvére, melyben a szerző részletesen kifejti az átkelés rítusának folyamatát. A karnevál illetve rítus fogalmi meghatározásához Peter Burke és Edward Muir munkáit használtam;
2
emellett a középkori, elsősorban
Franciaországban jelentős ’festum stultorum’ (’fête des fous’) tárgyalásakor nagy segítségemre volt Max Harris Sacred Folly (2011) című könyve, amely részletesen tárgyalja a hagyományt francia nyelvterületen, illetve ami számomra még fontosabb, Baselben és Angliában. Emellett többször utalok Mihail Bahtyin Francois Rabelais művészete (1965) című alapművére, melyet elsősorban a karneváli ünnepségek mögött rejlő szervezőelemek 1
Charles Herford, Studies in Literary Relations of England and Germany in the Sixteenth Century, Cambridge: At the University Press, 1886; T.H. Jamieson, The Ship of Fools, Edinburgh, New York: W. Paterson; D. Appleton, 1874; Robert C. Evans, ‘Forgotten Fools: Alexander Barclay’s Ship of Fools,’ in Fools and Folly, ed. Clifford Davidson, Kalamazoo: Medieval Institute Publications, 1996. 2 Peter Burke, Popular Culture in Early Modern England, 3rd ed., Farnham: Ashgate, 2009; Edward Muir, Rites and Rituals in Early Modern England, Cambridge: Cambridge University Press, 2005.
4
leírására használok (például a társadalmi hierarchia felfüggesztésének aktusa, vagy a karneváli egyenlőség jelensége). A bolondok hajója hagyománya című fejezet tartalmaz egy alfejezetet (Szöveg és kép) mely A bolondok hajójában található fametszetek és a hozzájuk kapcsolódó versek kapcsolatát vizsgálja. A fejezet kitér a 16. századi emblémairodalomra, és arra a kérdésre, hogy Brant Das Narrenschiff-je illetve Barclay angol kiadása mennyiben tekinthetők emblematikusnak. Ennek megvilágítására olyan releváns szakszövegekre hivatkozom, mint Rosemary Freeman English Emblem Books, (1948) Peter M. Daly England and the Emblem vagy Literature in Light of the Emblem (1979), John Franklin Leisher Whitney’s A Choice of Emblems and its Relation to the Emblematic Vogue in Tudor England (1987), illetve Charles Moseley A Century of Emblems (1989) című könyve. Az emblémákkal foglalkozó fejezet célja az, hogy rávilágítson arra az alapvető feszültségre A bolondok hajóján belül, amely a műben jelenlevő kora-humanista, illetve karneváli populáris kultúra között feszül. A kép és szöveg viszonya visszatér az utolsó fejezetben, melyben Shakespeare bizonyos drámáit A bolondok hajója releváns fejezeteinek tükrében értelmezem.
V.
A disszertáció eredményei
A dolgozat szisztematikusan végigköveti A bolondok hajója útját Angliába, majd ugyanígy szisztematikusan megvizsgálja azokat a műveket, melyek összecsengnek az eredeti mű performatív elemeivel. Kutatásaim során ugyan több olyan utalást találtam, melyek kitérnek A bolondok hajója Erzsébet/Jakab-korabeli drámára gyakorolt hatására, azonban ezek megmaradtak lábjegyzet vagy puszta utalás szintjén. Eddig nem találkoztam olyan tudományos munkával, amely ugyanezt megtette volna, ezért úgy gondolom, hogy a disszertáció alkalmas lehet ennek a hiátusnak a betöltésére. Emellett az is újdonságnak számít, hogy a szöveg szervezőelemeinek vizsgálatára jellemző szemléletmód nagyban eltér a releváns angolszász szakirodalom közelítésmódjától (ami általában a középkori hét fő bűn analógiájából indul ki és pusztán megemlíti a karneválokat), illetve eddig, úgy látom, senki sem próbált meg valamilyen rendszert felállítani a metafora kora modern angol alkalmazásában. A disszertáció a populáris kultúra performatív lehetőségei felől közelíti meg A bolondok hajóját, és amellett érvel, hogy a mű rögzítette a karneváli bolondjátékot, mely később Angliába eljutván az szigetország irodalmi hagyományának része lett, oly mértékben, 5
hogy arra még száz évvel később is hagyatkoztak a tárgyalt Erzsébet/Jakab-korabeli drámaírók műveikben. Egyrészt kiderül, hogy A bolondok hajója jól illeszkedik az angol moralitás műfajába, és alkalmazása az elsősorban udvari bűnöktől való megtisztulás színpadi reprezentációjánál
játszik
fontos
szerepet;
másrészt
a
bolondok
hajója
olyan
színpadmetaforaként jelenik meg a reneszánsz angol drámában, mely képes arra, hogy nagyszámú, heterogén szereplők csoportjait gyűjtse össze, mindezt a kozmikus színház színpadán. Nashe, Dekker, és Marston a bolondok színpadán sorakoztatják fel karaktereiket, és a bolondság mindegyikük esetében bűnként jelenik meg és egyértelműen a színpadhoz köthető. Armin hasonlóképpen alkalmazza a bolondok hajóját, hiszen a Foole upon Foole szintén egy bolond-enumeráció, az A Nest of Ninniesben pedig a tenger által tisztul meg a bolond főszereplő. Emellett Armin műveiben alapvető jelentőséggel bír az a „permanens liminalitás,” mely A bolondok hajója egyik központi szervezőelve, s mely Shakespeare Lear királyában is fontos. Szintén sok a közös vonás A bolondok hajója és Shakespeare olyan drámái közt, mint a Hamlet, az Ahogy tetszik, illetve A vihar, melyekben a bolondok roppant színpada teret biztosít végtelen számú emberi gyengeség színrevitelére, mely szembesíti a nézőt ezen gyarlóságokkal, s ez által megváltoztatja őt.
VI.
További kutatások
A disszertáció elsősorban a kora modern angol dráma kapcsán vizsgálja a bolondok hajója hagyományt, azonban több korabeli nem drámai forrás is említést tesz róla (például Robert Burton The Anatomy of Melancholy, vagy Milton VII Prolusion című munkái). A jövőben érdemes lenne ezeket a forrásokat is részletes megvizsgálni, akár a már tárgyalt drámai művekkel összefüggésben. Emellett külön kutatást érdemelne Hieronymous Bosch híres festménye (Bolondok hajója, 1490-1500), melynek Brant művével való kapcsolata vitatható, ugyanakkor kétségtelenül az egyik legismertebb vizuális reprezentációja a hagyománynak. Szintén érdekes lenne megvizsgálni a bolondok hajója hatását a huszadik századi populáris kultúrában: Stanley Kramer 1965-ös Ship of Fools című filmjében vagy Katherine Anne Porter 1962-es regényében, illetve azt is érdekes lenne elemezni, hogy olyan populáris zenekarok, mint az amerikai The Doors miért választották daluk címéül a Ship of Fools-t az 1970-ben kiadott „Morrison Hotel” című albumukon. Végül, de nem utolsó sorban, szeretném 6
felkutatni, hogy milyen hatása volt a műnek a magyar irodalomra, illetve hogyan módosítják a mű jelentését Orosz István kortárs képzőművész illusztrációi, melyeket a 2008-as magyar fordításhoz készített.
A témakörrel kapcsolatos publikációk, konferencia előadások, elnyert ösztöndíjak Publikációk Mirrors of Fools – The Iconography of Folly in the Sixteenth Century, in: A 2013-as HUSSE konferencia válogatott tanulmányai, Ruttkay Veronika & Gárdos Bálint szerk., Budapest: Eötvös University Press, megjelenés alatt 2014. Vessels of Passage – Reading the Ritual of the Late Medieval Ship of Fools, in: FORUM – Az Edinburgh-i Egyetem Online folyóirata, 17, 2013. http://www.forumjournal.org//issue/view/57 A bolondok roppant színpada – A bolondok hajója és az Erzsébet/Jakab-korabeli színház, in: Ki merre tart a Magyar Shakespeare-kutatásban? Tanulmánykötet a magyar Shakespeare kutatás jelenéről, Matuska Ágnes & Kiss Attila szerk., Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2013. p. 139-153. This Great Stage of Fools – The Ship of Fools and Elizabethan/Jacobean Drama, in: Early Modern Communi(cati)ons: Studies in Early Modern English Literature and Culture, Földváry Kinga & Stróbl Erzsébet szerk., Cambridge: Cambridge Scholars Publishing, 2012, p. 202-222. “Border Liners” - The Ship of Fools Tradition in Sixteenth-Century England in: TRANS – A Sorbonne Nouville Egyetem Online folyóirata, 10, Párizs, 2010. http://trans.revues.org/421
Konferencia előadások Knaves, Fools, and Villains – Moral Criticism in Thomas Dekker’s The Whore of Babylon, The Fourth Shakespeare Conference: Shakespeare – Adaptation, Reception, Translation, King’s College, London, Egyesült Királyság, 2014 november 14-15. “Enter Tutch the clowne, writing” – Robert Armin és William Shakespeare együttműködése, Jágónak IV Shakespeare Konferencia, Szegedi Tudományegyetem, 2013 szeptember 9-21. Shakespeare és A bolondok hajója, Jágónak III Shakespeare Konferencia, Szegedi Tudományegyetem, 2011 június 2-4. 7
The Ship of Fools Imagery in King Lear, HUSSE Konferencia, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2011 január 27-29. The Ship of Fools Metaphor in Shakespeare’s Late Dramas, Nemzetközi Középkor Kongresszus, Leeds, Egyesült Királyság, 2010 július 12-15.
Elnyert ösztöndíjak ESSE kutatói ösztöndíj, Cambridge, Egyesült Királyság, 2014 június. Campus Hungary kutatói ösztöndíj, Cambridge, Egyesült Királyság, 2014 január. ESSE kutatói ösztöndíj, Cambridge, Egyesült Királyság, 2012 július-augusztus. Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, Cambridge, Egyesült Királyság, 2011 július-október.
8
