MENEDZSMENT
ÁPOLÁSMENEDZSMENT
Tevékenységi körök a betegellátásban Ujváriné Siket Adrienn, Papp Katalin, Farkas Nóra, Törô Viktória DE OEC EK
A betegellátás fejlôdése, megújulása folyamatosan új kihívások elé állítja az ápolókat. Ahhoz, hogy az elvárásoknak megfeleljenek, egész pontosan kell ismerniük a velük szemben támasztott követelményeket, helyüket, szerepüket a betegellátás folyamatában. Ezért az ápolói szakmának nagy igénye van a végzettségükhöz alkalmazkodó, a hatáskörüket jól definiáló pontos, részletes tevékenységi listákra. A szerzôk 2007. december és 2008. február közt a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának harmad- és negyedéves BSc ápoló levelezô hallgatói által kitöltött kérdôívek segítségével azt keresték, hogy a hallgatók gyógyítási gyakorlatában van-e a tevékenységi körüket, a feladatmegosztást rögzítô lista. A felmérés lényegi célja az volt, hogy megismerjék a hallgatók véleményét arról, hogy a tananyag által közvetített tudás és a gyakorlat igényei, a különbözô gyógyító intézmények rájuk vonatkozó tevékenységi listái közt milyen a korreláció, azaz megvalósul-e az elmélet és a gyakorlat integritása.
Scope of Activities in Patient Care. The persistent renewal in patient care, the approach to health as a service, the constant challenges, new competencies all make many requirements over against nurses. To follow these requirements, it is greatly necessary to nurses to know exactly their role and position in the process of patient care. So the nursing profession has a great claim for having a scope of activities list, which defines exactly and in detail their responsibilities, according to the qualification. Between 12/2007 and 02/2008 authors accomplished a survey among nurse students to explore if in their health care institution a scope of activities exists, listing the share of the tasks in practice. The survey examined the opinion of nurse students about the connection between the acquired knowledge (at the University of Debrecen, Faculty of Health, Nursing and Patient Care BSc) and the scope of activities, determined by various institutes. The survey was carried out with an anonymous questionnaire filled out by the participants. The questionnaire covered three topics, 25 questions each, open and close. The subjects of the survey were the correspondent nurse students of the Faculty 3rd and 4th year. Statistic methods were used for the processing.
BEVEZETÉS A kompetencia valamely hivatás, vagy foglalkozás gyakorlásához és az ahhoz tartozó szakmai tevékenység biztosításához, felelôs és eredményes elvégzéséhez szükséges ismeretek, továbbá a viselkedés és ezek önálló gyakorlásához szükséges készségek és képességek kombinációja. Valamilyen viselkedéssel, magatartásmóddal leírható tulajdonság-együttes (képesség, tudás, beállítódás és alkalmasság egy cselekedet véghezviteléhez) a gyakorlatból származik és tudományosan igazolt módszerek, eljárások, technikák, eszközök használatán alapul. A szakmai kompetenciát a képzésbôl, a képzési követelményekbôl lehet származtatni. A kompetencia változhat intézményenként, munkakörönként, munkakörön belül, egyénenként is, de minden esetben a meghatározó a megfelelô képesítés, illetve a képzési követelmény. Ennek megfelelôen az elsôdleges igazodási pont az ún. képesítési követelmény, amelyet a szakmai és vizsgakövetelményekrôl szóló ágazati miniszteri rendeletek, jogszabályok tartalmaznak. Az ápolói kompetenciák meghatározásához szükséges azt is meghatározni, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek végzéséhez nem elegendô önmagában egy adott ápolói szakképesítés megszerzése, hanem szükség van külön írásbeli felhatalmazásra is. A kompetenciák meghatározásakor szükséges elkülöníteni az ápolás önálló, orvossal együttmûködô és az orvos elrendelésétôl függô funkcióit, szinkronban az egyes szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeit meghatározó jogszabályokkal [1]. Ha megnézzük a képesítési követelményeket, az ápolók kompetenciája Magyarországon a következôképpen alakul: A kétéves ápolási asszisztens szakképesítés központi programjában a kompetenciára vonatkozólag a következô három fogalom különül el: • Önállóan végezhetô feladatok, pl.: ágyazás, szubkután injekció beadása, higiénés szükségletek segítése; • Segédkezés a klinikai ápolási feladatoknál, pl.: fogyatékosok gondozása; • Ismereti, felismerési, észlelési szint, pl.: egészségügyi jogszabályok, kardinális tünetek, életjelenségek megfigyelése. Az ápolási asszisztenst arra kell felkészíteni, hogy az ápolói- gondozói team tagjaként az ápoló felügyelete mellett képes legyen holisztikus személetû, alapápolási, gondozási feladatok ellátására [2]. A hároméves, érettségire épülô Országos Képzési Jegyzékben szereplô ápoló szakképesítés programja a kompetenciák három szintjét különíti el:
IME VIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2009. NOVEMBER
31
MENEDZSMENT
•
•
•
ÁPOLÁSMENEDZSMENT
teljes kompetencia kör – azon ápolástudományi ismeretek tartoznak ide, amelyeket az ápoló önállóan végez (pl.: ápolási terv készítése), részleges kompetencia kör – azok a konkrét utasításra végzendô feladatok, amelyeket a szakképzett ápoló csak az orvossal, illetve a felügyeletét gyakorló vezetôvel történô konzultáció során kapott felhatalmazással végezhet (pl.: intramuszkuláris injekció beadása), minimális kompetencia kör – tartalmazza azokat az ápoláshoz közvetlenül nem kapcsolódó feladatokat, amelyek vonatkozásában a végzett ápoló nem rendelkezik megfelelô kompetenciával, de mint egészségügyi dolgozó a beteg érdekében eljárni köteles (ezek lehetnek orvosi feladatok is, de csak szakirányú/orvosi segítséggel végezhetôek) [3].
A 2008. november 17-én az Oktatási Minisztérium honlapján közzétett új képzési és kimeneti követelmények a következôket írják le: Az Orvos és Egészségtudomány Képzési Terület, Ápolás és Betegellátás Alapképzési Szak esetében az alapképzési szak megnevezése: ápolás és betegellátás, az alapképzési szakon szerezhetô végzettségi szint és a szakképzettség oklevélben szereplô megjelölése: • végzettségi szint: alapfokozat (baccalaureus, bachelor; rövidítve: BSc), • szakképzettség: a) ápoló, b) dietetikus, c) gyógytornász, d) mentôtiszt, e) szülésznô • választható szakirányok: ápoló, dietetikus, gyógytornász, mentôtiszt, szülésznô • a szakképzettség angol nyelvû megjelölése: a) Nurse, b) Dietetician, c) Physiotherapist, d) Ambulance Officer (Paramedic), e) Midwife Az alapképzési szak képzési céljaként az elsajátítandó szakmai kompetenciákat az alábbiak szerint fogalmazza meg: A képzés célja: olyan ápoló és betegellátó szakemberek képzése, akik az egyén, a család, a közösség és a társadalom egészségvédelmérôl és az egészség helyreállításáról, valamint az egészségügyi és szociális ellátásról szerzett ismereteik alapján képesek az egészségügyi és szociális ellátás valamennyi szintjén a megelôzô, gyógyító, gondozó és rehabilitációs munkában önálló felelôsséggel részt venni. Kellô ismerettel rendelkeznek a képzés második ciklusában történô folytatásához. • Az ápoló és betegellátók az ápoló szakirányon ismerik: az egészségügyi és szociális intézményrendszert, az egészséges szervezet mûködését, az egészségkárosodások etiológiai tényezôit, megelôzésük lehetôségeit, fontosabb morfológiai és funkcionális jellemzôit, patomechanizmusát, a gyakoribb betegségek diagnosztikájában alkalmazott vizsgáló módszereket, a gyakoribb betegségek kezelési módozatait. Ismerik a prevenció, a rehabilitáció lehetôségét, a betegellátás (gondozás) során
32
IME VIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2009. NOVEMBER
•
elôforduló nosocomialis ártalmakat, a megelôzés és az elhárítás módjait, valamint a higiéné szabályait. Az ápoló és betegellátók az ápoló szakirányon alkalmasak: segítséget nyújtani az egészségügyi és szociális szolgáltatások elérésében, a beteg (gondozott) sajátos szükségleteinek a feltárására, az ápolási diagnózis felállítására és a prioritások alapján történô szakszerû feladatellátásra, együttmûködésre az egészségügyi és szociális szolgáltatások tervezésében, fejlesztésében, lebonyolításában, az ápolási modellek megválasztására, azok alkalmazására, ápolási folyamat megvalósításához szükséges információk, erôforrások feltárására, felhasználására.
Az Orvos és Egészségtudomány Képzési Terület, ápolás mesterképzési szak esetében: A mesterképzési szak megnevezése: ápolás A mesterképzési szakon szerezhetô végzettségi szint és a szakképzettség oklevélben szereplô megjelölése: • Végzettségi szint: mesterfokozat (magister, master; rövidítve: MSc) • Szakképzettség: okleveles ápoló • a szakképzettség angol nyelvû megjelölése: Nurse – MSc A mesterképzési szak célja, az elsajátítandó szakmai kompetenciák: A képzés célja olyan egészségtudományi szakemberek képzése, akik ismerik a hazai egészségügy mûködését, az ápolás közép- és felsôszintû intézményrendszerét és az egészségtudomány szerepét és fejlesztésének lehetôségét a társadalom életében. Alkalmasak az ápolás tudományos problémáinak megoldásában, új ápolási ismeretek felkutatásában és gyakorlati hasznosításuk elômozdításában történô hatékony részvételre. A végzettek felkészültek tanulmányaik doktori képzés keretében történô folytatására. • A mesterképzési szakon végzettek ismerik: a biostatisztikai mutatókat, a megfelelô adatgyûjtési módszereket és adatforrásokat, a szakirodalom forrásait, a könyvtári és az internetes keresés módszereit, az egészségügyi tudományos kutatások alaptípusait, az alapvetô statisztikai módszereket, az egészséget befolyásoló tényezôket, a jelentôsebb betegségek epidemiológiáját. Ismerik az egészségügyi és népegészségügyi rendszer mûködését, az egészségügyi menedzsmentet, a megfelelô egészségügyi jogi ismeretanyagot, az egészségpolitika és -gazdaságtan rendszerét, ápolástani kutatások alapját és módszertanát, a vezetéshez, irányításhoz szükséges ismereteket, módszereket. • A mesterképzési szakon végzettek alkalmasak: az ápolási folyamathoz kapcsolódó szervezési és vezetési feladatok elvégzésére, népegészségügyi problémák, prioritások és célok megfogalmazására, együttmûködés kiépítésére egyénekkel és intézményekkel, a modern statisztikai módszerek eredményeinek értelmezésére,
MENEDZSMENT
•
ÁPOLÁSMENEDZSMENT
programtervezésre, azok lebonyolítására és értékelésére, a szakterülethez kapcsolódó erôforrás-menedzsment feladatainak ellátására, költségvetés tervezésére és pályázatírásra. Alkalmasak tudományos munka tervezésére, megszervezésére, irányítására és lebonyolítására, egészség-gazdaságtani mutatók értelmezésére, a népesség egészségi állapotának jellemzésére, szakirodalom-kutatásra, a szakirodalom kritikus értékelésére, tanulmányok írására, elôadás készítésére, média-kommunikációra. Szakképzettség gyakorlásához szükséges személyes adottságok és készségek: kommunikációs készség, kreativitás, rugalmasság, probléma felismerô, elemzô és megoldó készség, információ feldolgozási képesség, intuíció és módszeresség, tanulási készség, az egészségügy területén széles mûveltség. Szükséges a környezettel kapcsolatos érzékenység, elkötelezettség és igény a minôségi munkára, a szakmai továbbképzéshez szükséges pozitív hozzáállás, kezdeményezés, személyes felelôsségvállalás és gyakorlás, döntéshozatal, alkalmasság az együttmûködésre, a csoportmunkában való részvételre, kellô gyakorlat után vezetôi feladatok ellátására [4].
KUTATÁSUNK CÉLJA Kutatásunk célja elsôdlegesen az volt, hogy tételesen áttekintsük a „jelenlegi” jogszabályokban rögzített feladatokat, és hogy új tevékenységek körével bôvítsük ki a meglévôket, melyek a gyakorlatban már megjelentek és elengedhetetlenek a népegészségügyi program és az egyéb környezeti változások miatt. Vizsgálatunk tervezésekor, 2007 decemberében ugyanis még nem jelentek meg az új képesítési és kimeneti követelmények a BSc ápoló képzés és az MSc ápoló képzésre vonatkozóan. További célunk az volt, hogy felmérjük a hallgatók körében, véleményük szerint van-e a képzettségeknek megfelelô tevékenységi lista, feladatmegosztás a gyakorlatban. Ezeken túlmenôen pedig a hallgatók véleményének vizsgálata, annak megismerése, hogy a BSc programban tanult ismeretek hogyan viszonyulnak az intézmények által meghatározott tevékenységi körökhöz, megvalósul-e az elmélet és a gyakorlat integritása.
HIPOTÉZISEK A fôiskolai szintû ápolóképzés biztosítja azokat az elméleti és gyakorlati ismereteket, mellyel az ápoló nemcsak a közvetlen betegápolást, hanem az innovatív, magasabb szintû szervezési, irányítási és egészségfejlesztési feladatokat is képes ellátni. Feltételezésünk szerint az ápolók ismerik a munkahelyeiken kidolgozott kompetencia/tevékenységi listát, mely korszerû és mindenki számára elérhetô. Azok az ápolók, akik ismerik a munkahelyükön meghatározott tevékenységi listát, magabiztosabban és hatékonyabban dolgoznak, mint azon kollégáik, akik munkájukat e nélkül végzik. EREDMÉNYEK A 120 fô válaszadóból mindössze két fô volt férfi, ami a szakma elnôiesedését, presztízsét is jelzi. A válaszadók életkor szerinti megoszlásának tekintetében a 31-40 éves korosztály jelenik meg döntô többségben. Ez azt is jelzi, hogy a fôiskolai szintû képzést azok választják, akik 5-10 éves tapasztalat után további elméleti ismereteket kívánnak szerezni az ápolás tárgykörében (1. ábra). A válaszadók munkakör szerinti megoszlását megvizsgálva láthatjuk, hogy 63 fô (52%) szakápolóként dolgozik (2. ábra).
1. ábra A válaszadók életkor szerinti megoszlása
VIZSGÁLATI ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálat névtelen, önkitöltôs kérdôív felhasználásával történt. A kérdôív három témakörben, 25 kérdést tartalmazott, melyek között nyitott és zárt kérdés egyaránt elôfordult. A kutatást a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar III. illetve IV. éves, levelezô tagozatos ápoló szakos hallgatói körében végeztük. A hallgatók életkora 20-50 év közötti volt átlagosan. A vizsgálat 2007.12.- 2008.02.25. között történt. Mivel nem országosan történt a mintavétel, ezért reprezentativitásáról nem számolhatunk be. A képzôintézmények hasonló curriculumai, óraszámai miatt feltételezhetôen hasonló eredményekhez jutnánk a többi intézmény esetében is.
2. ábra A válaszadók munkakör szerinti megoszlása
IME VIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2009. NOVEMBER
33
MENEDZSMENT
ÁPOLÁSMENEDZSMENT
A válaszadók jelenlegi munkahelyéül a legtöbben a fekvôbeteg szakellátást jelölték meg – 72 fô (60%); az alapellátásban mindösszesen 15 fô dolgozott (12,5%), ami mutatja, hogy milyen kevesen jutnak el fôiskolai szinten tanulni a helyettesítés nehézsége és az egyéb okok miatt (3. ábra).
3. ábra A válaszadók jelenlegi munkahelye
A fôiskolai képzésre való jelentkezés okaiként a legtöbb hallgató a magasabb szakmai szint elérését tûzi ki célul – 66 fô (55%) –, ezt követôen jelenik meg a magasabb bérbesorolás: 47 fô (39,1%), amely szintén nem elhanyagolható érv, ha összehasonlítjuk a diplomás és a nem diplomás bérkategóriát (4. ábra). Kérdés persze, hogy át is sorolják-e majd ezeket a végzett ápolókat ebbe a kategóriába, hisz egyre több negatív példáról lehet hallani.
Arra a kérdésre, hogy van-e kidolgozott kompetencialista a munkahelyen, jó hír, hogy 45 fô esetén (38%) igen válasz született, viszont sajnos a nem választ adók (48 fô) aránya 40% (6. ábra).
6. ábra Kompetencialista megjelenése a munkahelyen
További kérdésünk volt, hogy a fôiskolai ápolóképzés biztosítja-e a napi munkájához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket? Erre a válaszadók pozitívan reagáltak, 86 fô válasza szerint (72,8%) igen. Azt is meg akartuk ismerni, hogy a fôiskolai tanulmányaik során azokat az elméleti, illetve gyakorlati ismereteket kapták-e, amit elvártak? Ez is hasonlóan jó eredményt mutatott; az elméletet illetôen 92 fô (78%) válasza volt igen, és 72 fô (61%) válaszolt igennel a gyakorlatot illetôen. KÖVETKEZTETÉSEK
4. ábra A válaszadók fôiskolai képzésre való jelentkezésének okai
Arra a kérdésre, hogy a fôiskolai tanulmányai befejeztével lesz-e változás a munkájában, elvégzendô feladatai körében, 59 fô (49,1%) válaszolt nemmel. Ez elég pesszimista eredmény (5. ábra). Ha megnézzük az új képzési kimeneti követelményeket, minimális a különbség a tevékenységek körét illetôen a BSc ápolók esetében.
5. ábra A fôiskolai tanulmányai befejeztével lesz-e változás a munkájában, elvégzendô feladatainak körében
34
IME VIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2009. NOVEMBER
A fôiskolai szintû ápolóképzés biztosítja azokat az elméleti és gyakorlati ismereteket, mellyel az ápoló nemcsak a közvetlen betegápolást, hanem a megújuló, magasabb szintû szervezési, irányítási és egészségmegôrzô feladatokat is képes ellátni. Az ápolók több mint fele ismeri az intézetükben kidolgozott helyi kompetencia/tevékenységi listát, mely korszerû és mindenki számára elérhetô (és a munkaköri leírásban is megjelenik). Véleményük szerint így munkájukat magabiztosabban és hatékonyabban végzik. A megkérdezettek közül 48 fô nyilatkozta, hogy a munkahelyén nincs kidolgozott kompetencialista (40%). Ez önmagában elgondolkodtató tény, pedig a minimumfeltételek hiányosságairól még nem is tettünk említést. A fejlett ápoláskultúrával rendelkezô államokban, mint például Nagy-Britanniában, Hollandiában, az Egyesült Államokban és Kanadában az önállóan dolgozó ápoló orvosi felügyelet nélkül látja el feladatát, egyetemi, fôiskolai végzettséggel, több éves klinikai tapasztalattal, gyógyszerfelírási joggal, engedélyezett lista alapján. Az ilyen végzettséggel rendelkezô ápoló általában a járóbeteg rendelésen vagy a közösségi ápolás terén végzi munkáját. A felnôtt ápoló a felnôtt ellátásban, a családápoló a családok ellátásában, a gyermekápolói praxist folytató a csecsemôk, és gyermekek alapellátásában tevékenykedik, a szülésznô a nôk alapellátásával, a gerontológiai ápoló pedig az idôsekkel foglalkozik. A legtöbbjük egyetemi végzettséggel ren-
MENEDZSMENT
ÁPOLÁSMENEDZSMENT
delkezik, és az általuk elvégzett feladatokat az egészségbiztosító finanszírozza [5]. JAVASLATOK Rendelkezzen ezért Magyarországon is az alapellátás, a fekvôbeteg ellátás, és a szociális ellátás konkrétan kidolgozott tevékenységi listával figyelembe véve a képesítési követelményeket és a képzések által nyújtott elméleti és gyakorlati ismereteket és az európai uniós direktívákat [6]. Valósuljon meg végre az elmélet és a gyakorlat integritása, az elmélet tényleges gyakorlattá váljék! Ezzel megvalósítható lenne a hallgatók által elvárt magasabb szakmai szint elérése. Segítséget nyújthat az Országos Alapellátási Intézet (OALI) régiófelelôs ápolói által 2007-ben kidolgozott szakmai ajánlás, amely a „A közösségi ápoló tevékenységei az alapellátásban” címmel jelent meg [7]. Ez a tájékoztató füzet segíti minden praxisban a családorvos és a körzeti közösségi szakápoló munkáját, illetve tájékoztatja a közösséget és a beteget is arról, kihez forduljon segítségért problémája esetén. Ennek mintájára célszerû lenne a tevékenységek pontosítása az ellátórendszer többi szintjén is. Természetesen a legoptimálisabb megoldás az ápolói kompetenciákról szóló rendelet mielôbbi kidolgozása és életbe léptetése lenne. Emellett az alapellátásban szükséges lenne a jól körülhatárolt szakmai kompetencia szerint végzett ápolási tevékenység elkülönített finanszírozásának bevezetése is. Az ápolás finanszírozását a teljesítményhez, a végzettséghez és a gyakorlati idôhöz szükséges igazítani [8]. Hiszen azt halljuk, hogy jelenleg a struktúraváltás és az egészségügyi fejlesztések során a kormányzati szándék a helyi (kistérségi) ellátások fejlesztésére fókuszál. Ez a Kistérségi Közösségi Központok, az otthonápolási kapacitások (egy napos és tervezett ellátások, házi szakápolás) bôvítését, a kórházi ellátás csökkentését is jelenti [9]. A kérdés az, hogy a jelenlegi szakképzettség és kapacitások mellett meg tudnak-e felelni ennek az elvárásnak az ápolók?
Ma Magyarországon az ápolási feladatok egy részét az egészségügyi szféra látja el. Az utóbbi évtizedekben a szociális és ápolási igények egészségügyi irányú tendenciája felerôsödött, ezzel is hozzájárulva a két szektorban egymással párhuzamosan mûködô funkciók kialakulásához. Az egészségügyi rendszer keretein belül a házi szakápolásban, az aktív, illetve krónikus fekvôbeteg ellátásban történik az ápolási feladatok ellátása. A fogyatékosság megállapítása, felülvizsgálata, rehabilitáció, kezelés mind az egészségügy szerves részfeladata, ugyanakkor nem képes azt komplexen kezelni. Szükséges lenne ezért a közösségi ápolók számának növelése, a családgondozó ápolók megjelenése az alapellátásban, és a finanszírozás átalakítása ennek megfelelôen. Szükséges lenne az ápolók számának emelése a fekvôbeteg ellátásban a minimumfeltételeknek megfelelôen, minél hamarabb! Oktatási szempontból újra kell gondolni a képzôintézmények helyzetét, a hallgatói létszámokat, megvizsgálni a piac és a képzôintézetek viszonyát, lehetôségeit. Hosszú távú humánerôforrás stratégia [10] keretében kell az ápolói létszámhiányra megoldást keresni, az utánpótlás hiányát minél sürgôsebben megoldani. A humánerôforrás-tervezés az egészségügyben is egyre kritikusabb kérdéssé válik. Ha a létszám csökken, a bennmaradókon a terhelés egyre nô, újabb és újabb pályaelhagyókat termelve ki. Ha már nem tudjuk az újonnan belépôk számára az ápolói pályát vonzóbbá tenni, figyeljünk arra, hogy a még rendszerben dolgozóknak tegyük vonzóvá a pályán maradást, ezzel is lassítva a betegellátás minôségének prognosztizálható hanyatlását [11]. Ezt segítheti a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara által kidolgozott minimumrendelet is [12]. Kérdés tehát, hogy az amúgy is túlfeszített egészségügyi reform keretébe egyáltalán beleférhet-e egy jó értelemben vett strukturális reform, ami a különbözô képzettségû és kompetenciájú ápolók helyzetét rendezné végre, vagy beletörôdünk, hogy egyre kevesebben választják, és egyre többen hagyják el majd az ápolást.
IRODALOMJEGYZÉK [1] Boldogné Csurik Magdolna osztályvezetô, Országos Tisztifôorvosi Hivatal, szóbeli közlés [2] 22/2002. (V. 3.) EüM rendelet az ápolási asszisztens szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról [3] 14/1994. (IX. 15.) NM rendelet a szakmai követelmények kiadásáról [4] http://www.okm.gov.hu/main.php? folderID=638&articleID=227575&ctag=articlelist&iid=1 [5] Balogh Zoltán: Az ápolóképzés fejlesztése a közösségi ápolás területén, Doktori értekezés, Semmelweis Egyetem, Patológiai Orvostudományok Doktori Iskola, Budapest 2008.
[6] AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005/36/EK IRÁNYELVE (2005. szeptember 7.) a szakmai képesítések elismerésérôl, 32. cikk, Általános ápolói szakmai tevékenységek gyakorlása, Ezen irányelv alkalmazásában, az általános ápolói szakmai tevékenységek a szakmaként gyakorolt és az V. melléklet 5.2.2. pontjában említett tevékenységek. [7] Dr. Becka Éva, Ujváriné Siket Adrienn: A közösségi ápoló tevékenységei az alapellátásban, OALI könyvek Tájékoztató füzet I. OALI Ápolói Kiadvány Szerkesztôk: Felelôs kiadó: Dr. Balogh Sándor fôigazgató Országos Alapellátási Intézet Typotop Kft. Budapest, 2007.
IME VIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2009. NOVEMBER
35
MENEDZSMENT
ÁPOLÁSMENEDZSMENT
[8] Kökény Márta: Gondolatok az alapellátás fejlesztésérôl, Hivatásunk 2007/2. sz. 2. o. [9] Ujváriné Siket Adrienn, Dr. Becka Éva: Az ápolók jelenlegi feladatai és jövôbeni lehetôségei a kistérségi ellátásban, Medicus Universalis 2007. 40. évf. 4. sz. 143-147. o. [10] Semmelweis Egyetem honlap, Semmelweis Egyetem újság | szám, Semmelweis Egyetem IX. évfolyam 8.
szám 2008. június 20., Fórum a krízist okozó munkaerôhiányról [11] Dr. Zrínyi Miklós, Dr. Zékányné Rimár Ilona, Tóth Helga, Siket Adrienn: Idôzített bomba? Pályaválasztás és elvándorlás, Egészségügyi Gazdasági Szemle 2007. 45. évf.1. sz. 39-43. o. [12] http://www.meszk.hu/index.php?content=274
A SZERZÔK BEMUTATÁSA Ujváriné Siket Adrienn 1997-ben szerzett diplomás ápolói fôiskolai oklevelet, majd 2000-ben pedagógia szakos tanári oklevelet, és közoktatási vezetôi végzettséget, 2003-ban Egészségfejlesztési szakember végzettséget. 2007-tôl a PTE Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. 1997.
óta a DOTE EFK, Diplomás Ápoló Szakán Gyulán, majd a DE OEC EK Nyíregyházi Ápolási és Betegellátási Alapszakán az Ápolási Tanszék fôiskolai adjunktusa. Az Országos Alapellátási Intézetben 2004 óta szakmai referens, koordinátori tevékenységet lát el. A Magyar Ápolástudományi Társaság vezetôségi tagja, emellett tagja a Sigma Theta Taunak és az Európai Transzkultúrális Ápolók Egyesületének (ETNA), a Geriátria címû folyóirat rovatvezetôje.
Papp Katalin 1993 óta dolgozik a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán, jelenleg fôiskolai docensként. Az OTKIban szerzett egészségügyi szakoktatói fôiskolai diplomát, majd a Debreceni
Egyetem Bölcsészkarán egyetemi diplomát. Felelôsséget érez az ápoló képzés minôségéért. Folyamatosan alakítja az ápoló képzés curriculumát. Számos hazai és külföldi konferencia aktív résztvevôje. A MESZK elnökségi tagja.
Törô Viktória 1997-ben a Zay Anna Egészségügyi Szakközép- és Szakiskolában, 2002-ben a Tessedik Sámuel Fôiskolán Gyulán a Egészségügyi Intézet Diplomás Ápoló Szakán, 2004-ben a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Fôiskolai Kar Egyetemi Okleveles
Ápoló Szakán szerzett diplomát. 1993 óta tanul és dolgozik az egészségügyben. Az egyetem elvégzése után a DE OEC I. Belklinikán dolgozott. 2004 júliusától a DE OEC Fôiskolai Kar Ápoló szakán diplomás ápolóként, 2007 szeptemberétôl fôiskolai tanársegédként dolgozik. A fôiskolán végzett munkája mellett oktatóként az OKJ képzésben is részt vesz.
Farkas Nóra 2002-ben végzett diplomás ápolói diplomát a Szegedi Tudományegyetem Egészségügyi Fôiskolai Karán nappali képzésben, majd 2004ben a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Fôiskolai Karán egyetemi kiegészítô alapképzést végzett. Elôbb az
Észak-Kelet Magyarországi Szenvedélybetegségeket Megelôzô Egyesület programkoordinátora, majd a Zay Anna Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában dolgozik tanári munkakörben. 2007-tôl a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar Ápolás és betegellátás alapszakán fôiskolai tanársegédi munkakörben dolgozik.
Vezetôi eszköztár IX. Kontrolling Konferencia Új idôpont! 2009. december 11. (péntek) Helyszín: Best Western Hotel Hungaria (1074 Budapest, Rákóczi út 90.)
36
IME VIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2009. NOVEMBER