Tervezőgrafika 4. A kiadványszerkesztői számítógépes programok A grafika - a sok évszázados művészeti ág - a 20. században nagyot változott, mind fogalma mind művelőinek tárgyköre kibővült. Ahogy az ősember homokba rajzolásától és a barlangrajzoktól idáig a technika fejlődése, az annak köszönhető lehetőségek beépülése mind hasonló változással járt, így hoz újat a digitális kultúra ezen az ősi területen is. Ilyesmi volt a sokszorosító grafika fejődése, ami főleg a nyomda megjelenésével együtt – némileg következtében – az elmúlt évszázadokban (Európában) a kultúra kiteljesedéséhez, annak a mindennapok részévé válásához vezetett. A 20. században a számítógép általános eszközzé válása talán ezen a szakterületen hozta a legnagyobb átalakulást. A grafika tárgyköréhez csatolta némileg a kiadványszerkesztő feladatokat, ma már a grafikus egy komplett kiadvány nem csak grafikai, de nyomdai előkészítését is maga végezheti sokkal hatékonyabban mint ezelőtt. Grafikusként - személy szerint - jobban örülnék, ha a grafikus megjelölés a valóban a szakma lényegét adó alkotói attitűd és a mesterséghez tartozó rajztudás fémjelezte erényekkel együtt járhatna csak. Ha reményeim szerint alakulnak a szakma ez irányú törekvései, akkor a grafikus valóban az autonóm alkotót jelöli majd, akár milyen eszközzel és akár alkalmazott vagy absztrakt területen végzi munkáját.
Ebből következik, hogy a számítógép egy eszköz csupán, ugyanúgy mint a ceruza. Azzal, hogy a grafikus – az általános számítógép-használat következtében - ma kötelezően kiadványszerkesztői ismeretekkel is rendelkezik, nem jelenti azt, hogy a nyomdai előkészítéshez (kiadványszerkesztéshez) tartozó technikai munkát ismerő ill. végző akár szerkesztő, akár nyomdász vagy mettőr grafikusnak nevezhető. A fogalmak összemosását segítette az a tény, hogy a számítógépes programok megjelölésénél a grafikai és a kiadványszerkesztői szóhasználat jelzőként általánossá vált az erre a területre írt programokra vonatkozóan. Ezeket hívjuk angol megjelöléssel DTP programoknak, a Desk Top Publishing szavak monogramjaként. Ehhez a körhöz tartoznak a grafikákat előállító, illetve azok– valamilyen beolvasási technika használata által - megjelenítését biztosító vagy ugyanígy bevitt képek fotókész állapotra hozásához alkalmas szoftverek (software), de a szövegszerkesztő és az oldaltördelő programok is a DTP család tagjai. A grafikus nem helyettesíti adottságbeli hiányosságait e technikai lehetőséggel, hanem a computer által nyújtott előnyöket használja fel. A következő lapokon ezeknek a programoknak a használatával ismerkedünk meg. A képernyőt pl. egyik baloldali sarkától kiinduló koordinátarendszerként tekintve a függőleges és a vízszintes tengelyek mentén pontokra osztjuk fel, ezeket nevezzük pixeleknek, ezek a pontok képesek tárolni a színinformációkat. A grafikai programok a használat célja szerint lehetnek: • rajzolóprogramok – ábraszerkesztők, • képnézegető – képkonvertáló programok, • képek bevitele (valamilyen lapolvasó/szkenner vagy digitális fényképezőgép segítségével), • animáció, mozgóképek létrehozása, és ide sorolhatjuk a kimondottan autonom művészet szándékával létrehozott munkákat is.
A grafikai programok általánosan szokásos rajzeszközei a következők: • szabadkézi vonal rajzolása, ceruza, ecset, festékszóró, varázsceruza használatával,
• javítás (radírozás, színradírozás, visszavonás) lehetősége, • alakzatok rajzolása: szakasz, ív, téglalap, ellipszis, sokszög, • szöveg írása a rajzi felületre. Korunk grafikusa valóban a nyomdakész anyagok elkészítéséhez nélkülözhetetlen nyomdai alapismereteket is köteles elsajátítani. Az elmúlt fejezetben már foglalkoztunk bizonyos mértékben színtannal, ami kibővült a számítógép használatával járó, plusz információkat adó kiegészítésekkel is, sőt, a hangsúlyt kimondottan az utóbbira igyekeztem helyezni. Bővítsük ki ezt az elméleti órákon már elhangzott alapvető színtani alapismeretekkel. Elsődleges lényege talán annyi, hogy a spektrum minden színe előállítható 3 alapszín felhasználásával, csupán az alapszíneket kell megfelelő arányban keverni. Szemünk által látható, az összes színt tartalmazó spektrum
Az RGB színkeverés. A kibocsájtott különböző színű fénysugarak "összeadódnak", és így együtt hozzák létre a megfelelő színt, ezért ez az összeadódó (additív) színkeverés. Ekkor a három alapszín: a vörös (Red) a zöld (Green) és a kék (Blue). A színek összege a fehér szín. Ezt az eljárást alkalmazzák a monitorok és a tévékészülékek.
A CMYK színkeverés. Itt a fekete mellett a három alapszín: a kék (cyan), a bíbor (magenta) és a sárga (yellow). Mivel a 3 alapszínből nem lehet tökéletes feketét kikeverni, így a feketét hozzá szokás venni, mint negyedik alapszínt. Ezek a színezékek bizonyos hullámhosszakat visszatartanak, "kivonnak" az összes színt tartalmazó fehér fényből, és csak a maradék jut a szemünkbe, ezért kivonó színkeverésnek nevezik. Így keverik ki a festékekből a színeket, így dolgoznak a nyomdák, de a színes nyomtatók is.
A színkorongon mindkét (RGB, CMY) színábrázolási rendszer alapszínei megtalálhatók, a hatszög páros illetve páratlan sorszámú csúcsaiban.
A HSB színrendszer. Az összes szín 3 alapvető jellemzőjét használja fel a rendszer a színek definiálására: Hue – színárnyalat (H), Saturation – telítettség (S), Brightness – fényesség (B). Ezekkel az opciókkal találkozni a monitorok és a TV-ék beállításánál.
A Lab színrendszer. A háromcsatornás rendszerben a teljes intenzitás információt az L (luminancia vagy fényerősség) csatorna tartalmazza. Az a és b csatorna a zöld/bíbor illetve a kék/sárga színegyensúlyt írja le. Az Adobe Photoshop népszerű képszerkesztő program is belül a Lab színrendszert használja egy színrendszerről a másikra (például RGB színrendszerről CMYK színrendszerre) történő konverzió esetén.
A grafikai programok speciális, beépített színmintákat használnak, a különböző festékgyártó cégek színkódjai alapján, talán a nyomdai direkt színeknél a legnépszerűbb a Pantone színskála.
Egyéb színminták:
Színpalettás (Indexed Color) 8 bites színes képek - 256 színt tartalmazhatnak. Ez a 256 szín bármelyik RGB módon előállított szín lehet – de egy képen csak 256 féle szín jelenhet meg. A képpont színének megadása az adott szín színtáblában elfoglalt helyének sorszámával történik. Szerintem csökkenőben van a népszerűsége. Szürkeárnyalatos (Grayscale). Az árnyalatos fekete fehér fényképhez hasonló képek. Képpontonként 8 biten (1 bájton) a szürke 256 árnyalatát tárolja. Vonalas, (fekete-fehér). 1 biten tárolja a képpontok információit, így csak 2 szín megjelenítésére képes: fehér (0) vagy fekete (1). A Photoshop ezt a színmódot nevezi bitmapnek (én pontosabbnak tartom az 1 bites megjelölést) – nem szabad összetéveszteni a Windowsban használt BMP képekkel (24 bites színmélységűek).
A grafikai programok osztályozása A program mint software a számítógép – a hardware-rel szemben, mely a fizikai oldal - a szellemi részét jelenti (a software kifejezés az 1950-es évek végei elterjedése óta). Azt már megállapítottuk, hogy a hatalmas szoftver-állományból mi a DTP csoportjába tartozókkal foglalkozunk. A monitorok az alakzatokat, ábrákat, képeket képpontonként, pixelenként (kis négyzet alakú területek) jelenítik meg. A pixelek, képpontok száma a monitorok és a monitorvezérlő kártyák grafikus szabványától függ, az éppen használatos felbontás alapján. Ezek azt jelentik hogy a képpontok a képernyőn pl. 1920 oszlopban és 1200 sorban helyezkednek el. A pixel (képpont) a számítógépen ábrázolt kép legkisebb összetevője, ez egyben a felbontás egysége is. Egy képpont megadásához több adat szükséges: - helyének x, y koordinátái - a 3 alapszínből hogyan áll elő a kép teljes színállománya A színek megadásához 1-1 byte (8-8 bit) áll rendelkezésre. Ezek legfontosabb osztályozása az ábrázolandó anyag megjelenítését biztosító leírónyelv különbsége alapján történik. A leírónyelv nem jelent mást mint azt a rendszert, amellyel a képernyőre kiírja, leírja a megjelenítendő alakzatot. Alapvetően két leírónyelvet különböztetünk meg, ezek határozzák meg az ezeket használó 2 legfontosabb osztályt. A leírónyelv alapján megkülönböztetünk 1.) Árnyalatos, bittérképes (raszteres) programokat 2.) Vektorális grafikai programokat
1.) Árnyalatos, bittérképes programok A pixeles leírásnak az a lényege, hogy a képernyő egy-egy képpontjában (pixelben) jeleníti meg a behívott kép egyes pontjait a megfelelő színben. Ahogy már említettük, a képernyőt koordinátarendszerként elképzelve a függőleges és a vízszintes tengelyek mentén pozícionáljuk a különböző színpontokat, amikből az árnyalatos kép összeáll (raszterpontokból). A bittérképes képállományok pont/hüvelykben (dot-per-inch) megadott felbontása voltaképpen a digitalizálás mintavételi gyakorisága. Felbontáson az egységnyi hosszúságú szakaszon 1 inch-en elhelyezett képpontok számát értjük. Ez a DPI érték, ami annyit jelent, hogy egy négyzethüvelykben (inchben) hány képpont (pixel) van (inch-et és ne cm-t használjunk), a színmélysége pedig a digitalizálás értékfelbontása. Az egy képponton megjeleníthető színek számát színmélységnek nevezzük és a tároló bitek számával adjuk meg. Egy kiadványban használatos képek szerkesztése, méretre alakítása, korrekciója, egyáltalán a képszerkesztést az Adobe Photoshop program megismerése és használatának elsajátítása teszi leginkább lehetővé. Jellemzői: - A raszterképek (bit) adott számú pixelt tartalmaznak, emiatt a kép nagyításkor széteshetnek. (átméretezéskor is ugyanannyi, vagyis nem változik a pixelek száma) - Jó minőségű képek készíthetők (fényképekről is). A nagy felbontás (sok képpont) és a sok szín tárolása igen nagy méretűvé teheti az árnyalatos képfájlokat, és ez független lehet attól is, hogy milyen egyszerű rajzról van szó. - A kép méretét megadhatjuk a képpontok számával is (szélesség, magasság).
Az árnyalatos képekkel dolgozó grafikai programok fájlformátumai: A képinformációk tárolására sokféle fájl formátumot használhatunk, minden formátumnak van valamilyen előnye vagy különlegessége egy másikhoz képest, de a sokféleséget elsősorban a szoftvergyártókra gyakorolt piaci hatás okozza. PSD. A photoshop saját, nem tömörített fájlformátuma, természetesen bittérképes. Rétegek (layer), görbék különböző színmódok tárolására alkalmas. Mindig érdemes egy Photoshopban készült képet psd formátumban menteni és úgy is archiválni.
A layerek között megjelenik a Txt réteg magától, ha az eszköztárból kiválasztjuk
A csoport alá vett rétegen a magellan szöveg képpé alakított módszerével logóként
TIF. a név a Tagged Image File Format (címkézett állomány formátum) kifejezés kezdőbetűiből származik, bittérképes tárolási forma, amelyet főként a kiadványszerkesztéshez dolgoztak ki. Fontos és gyakori adatátviteli formátum, képfeldolgozással, szkennelt képek utómunkálataival stb. kapcsolatban. A TIFF tetszés szerinti képméretet és színmélységet támogat 24 bitig. Veszteségmentes tömörítést használ. JPG. A JPEG formátum, talán a legelterjedtebb tömörítésű árnyalatos képformátum a neten való megjelenítésre (Joint Photographic Experts Group, egyesült fényképészszakmai csoport). Sokszoros tömörítést lehet vele elérni, viszont kizárólag árnyalatos képekre alkalmazható, mert kitömörítéskor nem áll elő pontosan az eredeti színhalmaz, az eltérés mértéke arányos a tömörítés mértékével (veszteséges tömörítés). Többszöri beolvasás és JPG-be mentés során az eltérés halmozódik (fokozottan növekszik), ezért ezt a formátumot akkor célszerű alkalmazni, amikor a képet többé már nem változtatjuk meg. A bittérképes kép mentésekor megadható a tömörítés foka, mely fordított arányban van a kép minőségével.
PNG. Portable Network Graphics) képek tárolására, veszteségmentes tömörítésére alkalmas. A GIF formátum utódjának szánják. Elsősorban a számítógépes hálózatokban lévő képek átvitelére szolgál (egyre többet találkozunk ilyen képekkel az interneten is). Használ alfa csatornákat, 48 bites színmélységig képes képek kezelésére. A jpg-vel szemben gyakorlati előnye az átlátszóságra való képessége. GIF. (Graphics Interchange Format). A GIF is alkalmas az átlátszóság beállítására. Gyakran használjuk internetes megjelenítésre is, de a png formátum már korszerűbb. A GIF különlegessége az animálhatóság. Az animált GIF képek egyes fázisai eltérnek
egymástól. Egymás után vetítve mozgónak látjuk őket. A böngészők képesek értelmezni őket (animated gif). EPS. Encapsulated Postscript elnevezés monogramja. Annyiban eltér az eddigi formátumoktól, mert bittérképek mellett vektoros ábrák tárolására is használható. Kifejezetten nyomdai célú kép– és kiadvány-feldolgozásra is használják, a színbontást lényegesen leegyszerűsíthető az alkalmazásával.
BMP. "Bitmap file". Ez a formátum főként a Microsoft Windowsban használatos pixeles képek tárolására szolgál, különböző színmélységű és különböző felbontási fokozatú lehet. A formátum 24 bites színmélységig tud képeket tárolni, és a Windows alatt működő grafikai alkalmazások túlnyomó része konvertálni tudja. Nem tömörít, ezért nagy fájlméretet eredményez. WMF. Windows Meta File. a Windows egy másik belső adatformátuma, amely az alkalmazások és a nyomtatókezelő program között bittérképes adatok cseréjét teszi lehetővé. A képadatokat mindig abban a felbontásban és színmélységben tartalmazzák, amelyben a Windows az állományok létrehozásakor éppen működött. A program színhasználati is egyéb képességeinek elsajátítása mellett nélkülözhetetlen a mai nyomdai technológiák, a kiadványok szerkesztése során használt nyomdai jelek megismerése, mindezek mintegy strukturális, tudatos és professzionális alkalmazásának megtanulása.
