Természeti érték kontra természeti veszély

Természeti érték kontra természeti veszély __________________________________________________________________________

Természeti érték kontra természeti veszély Szabó József*

Bevezetés A cím lényegében annak az els pillanatra meghökkent felvetésnek kissé blikkfangos megfogalmazása, hogy lehet-e a veszély: érték? Vagy másképpen: lehet értékes az, ami veszélyes? Ma amikor mind többet beszélünk a természet (védend ) értékeir l, és divatos a természeti veszélyek kérdéskörének elemzése is, csaknem magától értet d , ha a két problémakör valamilyen módon egymással is összekapcsolódik. Mivel mindkét kategória – érték és veszély –emberközpontú, kapcsolódásuk is f ként az emberen, és annak tevékenységén keresztül történhet meg. A természet értékei annál nyilvánvalóbbak számunkra, minél er teljesebben avatkozunk be a természetbe, minél jobban átalakítjuk azt. Bár a természet fokozódó mérv átalakítása nem független annak egyre mélyebb megismerését l, és a társadalom rendelkezésére álló energiák növekedését l, a társadalom természet általi fenyegetettsége mégsem mutat csökken tendenciát, s t sok statisztikai összeállítás annak éppen az ellenkez jét igazolja (pl. JONES, D.K.C. 1995, BURTON, I. et al. 1993, SMITH, K. 1996, ABRAMOVITZ, J.N. 2001, BERZ, G. 2002 stb.). Tehát joggal mondható, hogy a természet felértékel dése együtt jár veszélyességének fokozódásával! Érték és veszély egyszerre - legalábbis egészében tekintve. A következ kben els sorban arról lesz szó, hogy hogyan jelenik meg ez a kapcsolat a részletekben. Ez a gondolat sem új, de néhány vonatkozásának hangsúlyozása bizonyosan nem idegen egy olyan kötett l, amelynek tanulmányai egy olyan kollégát köszöntenek, akinek életm ve jelent s részben a környezetvédelem kérdésköréhez kapcsolódik. Természeti értékek – földtudományi értékek Közkelet evidencia, hogy a természet legtágabb értelemben, mint létezésünk alapja, teljes egészében érték. Részleteiben is érték minden objektuma a maga változásában. Amikor a természetet védjük, lényegében szabad, embert l nem, vagy kevéssé befolyásolt m ködését kívánjuk biztosítani. Tehát nem adott állapotát akarjuk egyszer s mindenkorra rögzíteni. A természet védelme nem egyszer konzerváció. Ez magától értet d en azzal jár, hogy értékesnek tekintett objektumai a természet öntörvény változásai miatt maguk is megváltoznak, esetleg olyan mértékben, hogy korábbi *

tanszékvezet egyetemi tanár, Debreceni Egyetem, Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék

363

Szabó József __________________________________________________________________________

állapotukhoz képest pusztulásukról is beszélhetünk. Ez így van a természet valamennyi nagy „országában”. Az él világ mint a természet változásainak legérzékenyebb indikátora, különösen gyorsan változik, fejl dik, pusztul. Már csak ezért sem véletlen, hogy a természetvédelem mindenekel tt mint az él világ védelme fejl dött, és súlypontját ma is az él világ védelme jelenti. Az élettelen természet inkább csak mint az él világ „él helye” került szóba, és máig alig ment át a köztudatba, hogy a természet védelmébe az élettelen természeti objektumok él világtól többé-kevésbé független védelmének is bele kell tartoznia, mert az élettelen természet a maga sajátos változásaiban és a változások id leges következményeiben maga is érték. Igaz a természetvédelmi törvény (LIII/1996) nyomán már nálunk is készült olyan el írás (M szaki Szabvány 20 381/1999), amely az élettelen természet értékeir l is tudomást vesz, s t viszonylag aprólékos – és egyben er sen vitatható – rendszerezésüket is adja „Földrajztudományi értékek” néven. Ha az élettelen természet értékeit az él természett l elkülönítve vizsgáljuk (és azokat leghelyesebben földtudományi értékekként jelöljük), akkor e sz kebb körre is feltehetjük a „miért értékes?” kérdést. Természetesen az érték itt sem els sorban használati értékként értend . Az élettelen természeti objektum értékét mindenekel tt az adja meg, hogy betekintést nyújt a természet rendjébe, m ködésébe, valamilyen módon annak lenyomatát jelenti. (Ha ezen túlmen en még hasznos is, az tovább növelheti értékét, igaz, egyúttal általában a társadalom általi veszélyeztetettségét is.) De hogyan tükröz dhet egy élettelen természeti objektumban a természet m ködése? A természet milyen jelenségeiben „testesülhet meg” az érték? Elvileg a jelenségek három csoportja jöhet szóba. Egyrészt a természet anyagai, amelyek összetételükben, szerkezetükben, stb. utalnak kialakulásuk körülményeire, de maguknak a változásoknak a jellegére is. Másrészt a különböz anyagok megjelenési formái (többségükben felszíni formák), amelyek többé-kevésbé id tállóan vallanak a létrehozó folyamatokról, mintegy rekonstruálhatóvá teszik azokat. Harmadrészt pedig maguk az anyagot formába rendez folyamatok. Az aktív folyamatok különös jelent sége, hogy követhet vé (láthatóvá) teszik a természet változásait, tehát „látványosan” segítik a természeti törvények feltárását. Emellett mindhárom csoport valamilyen szinten hatással van az él világra is, tehát értéke az él világ révén is érvényesülhet, amit aztán társadalmi hasznossága még tovább növelhet. E jelenség- vagy objektumcsoportok természeti érték jellegét a társadalom valamilyen szinten – és jobbára korlátozott keretek között – már évtizedekkel ezel tt felismerte. A legfelt n bb, olykor rendkívül attraktív el fordulásukat, f leg mint természeti kuriózumokat, pedig már sokkal korábban számon tartotta. Sajátos k zettípusok vagy ásványféleségek, különleges földtani szerkezetek ismertet táblával ellátott feltárásait - f leg a 80-as évekt l - növekv (ha nem is elegend ) számban már nálunk is lehetett látni. Legfeljebb a feltárás és a magyarázó tábla 364


gondozása hagyott kívánnivalót maga után. Hasonló volt a helyzet néhány különleges forma (pl. sziklaformáció) esetén is – olykor az útikönyvek is tudtak róluk, legfeljebb a táblák hiányoztak mell lük. Az 1996-os természetvédelmi törvény néhány formatípust (barlang, víznyel ) pedig már nevesítve említett a természeti értékek között. Némileg másként áll a dolog a folyamatokkal. Igaz egyesek (pl. vízesések) látványukkal felhívták magukra a figyelmet, de az aktív folyamatok értékelv közelítése sokkal kevésbé volt általános. Ennek egyebek közt egyik legfontosabb, bár alig hangoztatott oka az volt, hogy az élettelen természet folyamatai gyakorta nemhogy nem hasznosak számunkra, hanem jellegük, és f leg volumenük miatt kifejezett fenyegetést, veszélyt jelentenek, amelyek elkerülése (tehát a folyamatok megindulásának megakadályozása) a társadalom elemi érdeke. Hogyan lehetne értéknek tekinteni egy, esetleg katasztrófával fenyeget természeti folyamatot? Természeti veszélyek A természeti veszélyeket és katasztrófákat az értékekhez hasonlóan antropo- vagy szociocentrikusan ítéljük meg. A természet alapjellemz je az ingadozó nagyságú, szüntelen változás. A változást okozó folyamatok a természet normális m ködési rendjéhez tartoznak, veszélyeket nem magára a természetre nézve, hanem annak valamely alkotórésze számára hordoznak. Ez az alkotórész lehet az él világ, vagy annak valamely része és természetesen az ember, ill. a társadalom is. Az ember a változó intenzitású és méret természeti folyamatok között él. Azok és hatásaik többségükben szükségesek számára, s t akár létfeltételét jelentik. Veszéllyé akkor válnak, ha paramétereik átlépnek bizonyos küszöbértéket, katasztrófát pedig akkor okoznak, ha a küszöbértéket átlép folyamatok hatásterülete belemetsz a társadalom valamely részének életterébe. Mivel a természeti folyamatok küszöbátlépése meglehet sen gyakori, hatásterületük és az ember találkozásának gyakorisága pedig a társadalom térbeli expanziójával még növekszik is, az ellenük való védekezés kidolgozása szükséges és természetes. A védekezés elvi és megvalósítási lehet ségei sokfélék. Az eljárások egy része a folyamatokra kíván hatást gyakorolni. Ez jelentheti azok veszélyes méret vé növekedésének akadályozását, hatásterületük megváltoztatását, de akár kibontakozásuk teljes gátlását is. A módszerek között olyanok is megjelennek, amelyek egy másik természeti folyamat megindításával vagy már ható folyamat méretének megnövelésével igyekszenek a (nagyobb) veszéllyel fenyeget t elhárítani (folyamat gátol folyamatot – pl. a robbantással kiváltott, irányított földmozgások esete). A természeti veszélyek tehát alapvet en folyamatokhoz köt dnek (sok esetben még elhárításuk is folyamat jelleg ). Viszont a természeti rendszer részeiként elvontan, de esetleg konkrétan is (pl. hasznosságuk révén) egyúttal természeti értékek is.

365

Szabó József __________________________________________________________________________

A természeti értékek, veszélyek és az ember háromszöge A háromszög egyik lehetséges - tulajdonképpeni alapvet - felfogásáról, hogy ti. mind az értékek, mind a veszélyek emberközpontú fogalmak, már volt szó. Most a kérdés egy másik, a fentebbiekben még szinte csak utalásszer en felvetett vonatkozását emeljük ki. E gondolatnak két lényeges eleme van: − Egyrészt az, hogy a veszélyek elleni védekezés során a folyamatok gátolásával gyakorta természeti értékeket semmisítünk meg, vagy legalábbis ezen értékek kibontakozását, „napvilágra kerülését” akadályozzuk meg. − Másrészt a védekezés során mi magunk indítunk el, vagy er sítünk fel természeti értékeket teremt folyamatokat. Ez utóbbi folyamatok természetes jellege azonban valamilyen szint társadalmi indíttatásuk miatt némileg „sérül”. Jelent s részük - akár az emberi hatás kis mértéke vagy éppen a sok áttétel miatt - mégsem zárható ki egyszer en a természeti folyamatok köréb l (vö. pl. a szemiantropogén, természeti-antropogén folyamatok – vö. ERD SI F. 1986, SZABÓ J. 2001/a,b). Ilyen folyamatok természetesen nemcsak a veszélyek elleni védekezés kapcsán indulhatnak meg. Közönségesebb eset az, amikor az ember termel vagy „normál” gazdasági tevékenységéhez kapcsolódnak. Közös jellemz jük, hogy kiváltásukban szerepe van ugyan az embernek, de m ködésük teljesen a természeti törvények szerint történik, tehát ilyen értelemben természeti folyamatok, és így - legalább részben - következményeik, eredményeik is a természet részét képezik. Ez pedig azt is jelenti, hogy adott esetben természeti értékek feltárói vagy éppen létrehozói lehetnek (egy mélyszint bányajárat beomlását követ földcsuszamlás, esetleg egy eredeti futásvonalától eltérített folyó meginduló kanyargása révén keletkez szakadásfal vagy szakadó part különleges érték földtani profilt tárhat fel). Hasonló példák ugyan még nagyszámban idézhet k, de egyoldalú lenne a közelítés, ha az ember közbejöttével bekövetkez folyamatoknak csak az értékteremt oldalát emelnénk ki. Többségük ellenkez leg, a természeti értékek tönkretételével t nik ki. Mind ezért, mind pedig a felidézésükben közrem köd társadalomra való veszélyességük miatt, egészében véve sokkal inkább visszaszorításukra kell törekednünk. Természeti érték-összefüggésben pedig általában csak múlt id ben kerülhetnek szóba. Ha a folyamat esetleg minden el vigyázatosságunk ellenére bekövetkezett, és kárt, s t katasztrófát okozott, a károk felszámolásánál - akár a racionális helyreállítás szempontjait is érvényesítve – gondolhatunk a következmények valamely szegmensének értékelv vizsgálatára és esetleg megóvására, vagy védelmére. Fordítsuk most figyelmünket a kifejezetten természeti folyamatok csoportjára! Természeti érték-közelítésben kétségtelenül ezek a legfontosabbak, jóllehet káros következményeik tekintetében esetenként semmiben nem különböznek az el z ekt l. Általánosságban mégis lehetnek köztük differenciák. Egyrészt a legnagyobb méret 366


(a legnagyobb, bár nem feltétlenül a legrövidebb idej energia felszabadulással járó), és a társadalom számára legnagyobb veszteséget1 okozó folyamatok ebb l a körb l kerülnek ki (földrengések, vulkánkitörések, áradások, aszályok stb.). Másrészt a természeti veszélyek és katasztrófák egy részénél (általában a legsúlyosabbaknál) ma még nincs reális esélyünk a folyamatgátló védekezési módszerek alkalmazására. Ezek esetében az érték-veszély összefüggés boncolgatása teljesen felesleges. A dilemma reálisan ott jelenik meg, ahol az ember választási helyzetben van. Itt viszont a dilemmát komolyan, s t egyre komolyabban kell vennünk. Amilyen nyilvánvaló, hogy nem nézhetünk minden, katasztrófával fenyeget természeti veszélyt tétlenül, csak azért, mert a természet részeként lezajló folyamatként értéknek is tekinthet , annyira nem egyértelm , mely esetekben próbáljunk ezen értékhordozó, de veszélyes folyamatok esetén beavatkozni. Milyen szempontok motiválhatják döntésünket? 1. Mindenekel tt az, hogy létezik-e viszonylag jó hatásfokú eljárás a veszély megszüntetésére vagy csökkentésére? 2. Ha ilyen nincs, a folyamat tudományos ismerete és a technikai lehet ségek alapján kidolgozható-e? 3. Mekkora anyagi forrásokat igényel a védelem? 4. Mi lesz a védekezés eredménye a veszély csökkentésén vagy megszüntetésén túlmen en? Hoz-e a társadalomnak (vagy valamely csoportjának) érdemleges el nyöket (pl. anyagi hasznot)? Tehát lényegében egy költség hatékonysági számításra is szükség van. 5. A hatékonysági számításokat azonban más szempontból is el kell végezni. Azt is meg kell becsülni, hogy a veszélyes folyamat megszüntetésével mekkora lesz a természeti értékveszteség, vagy fordítva: az érték megmentése (a védekezési költségek megtakarítása) mekkora biztonsági kockázatot jelent? (Igazság szerint ennek abszolút nagysága – pl. Ft-ban – ma még az esetek jelent s részében nem adható meg. A természeti értékek „eszmei” nagyságának meghatározása felettébb hiányos. Az élettelen természeti értékek esetén legfeljebb kísérletekr l beszélhetünk (pl. KOZÁK M. et al. 1998)). És ne hagyjuk figyelmen kívül azt az ideálisnak mondható, ám semmiképpen sem illuzórikus esetet, amikor a veszélycsökkentés és az értékmentés együtt jár! Nyilvánvaló, hogy minden, veszéllyel társuló érték nem menthet meg. A legalább viszonylag megnyugtató választás csak a konkrét körülmények mélyreható - kutatási szint – elemzése és más hasonló jelenségekkel való összehasonlító vizsgálat alapján lehetséges.

1

Szabályer sít kivételt képeznek az ember által a tervszer , célzott pusztítás érdekében megvalósított folyamatok (háborús bombatámadás, terrorakciók stb.), amelyek azonban semmiféle érték-tárgyalásnak nem lehetnek részei.

367

Szabó József __________________________________________________________________________

A hazánkban közönséges, veszélyek és értékek hordozására egyaránt alkalmas folyamatok közül a felszínen lefolyó víz (nemcsak a vízfolyások) munkája és a tömegmozgásos (f leg csuszamlásos) folyamatok szolgáltathatnak különösen nagyszámú problémát a fentebb felvetett dilemma megválaszolására. A választás sok esetben, akár a dilemma tudatosodása nélkül, már megtörtént. De a jelen is sok kérdést vet fel, amelyeket részint közvetlen környezetünk természeti értékeinek sorsa, részint – azoktól nem függetlenül – saját jöv nk alakulása vagy alakítása szempontjából meg kell válaszolni. Vizeink mint értékek és veszélyek A kérdés kimerít tárgyalása itt nem lehetséges. Csak néhány, napjainkban különlegesen problematikus vonatkozását említjük. Arról a dilemmáról, hogy a Kárpát-medence alföldjein nem utolsósorban a sajátos folyóhálózat révén kialakult természetes tájakat mint természeti értékeket fenn lehet-e tartani a maguk természetességében, a betelepül ember már igen régen – jórészt a dilemma tudatosodása nélkül – meghozta az els döntést. Beavatkozásaival (vízimalmok létesítésével, védelmi célú folyóelterelésekkel, stb.) lokálisan sokat változtatott ugyan a vízfolyások eredeti jellegén, de azok és környezetük a XVIII. század végéig mégis inkább egy természeti táj vonásait hordozták. A folyószabályozások és az árvízvédelem megvalósításával (második döntés!) ez a kép jórészt elt nt, és a folyók tevékenységéhez kapcsolódóan kialakuló és létez természeti értékek jelentékeny része csökken területen és legfeljebb reliktum formájában maradhatott meg. A változó gazdasági helyzet és érdekek folyók általi fenyegetettsége miatt az akkori, sok természeti érték elvesztésével járó döntés helyességét, alapvet en ma sem kérd jelezzük meg. Az értékmeg rzés és a veszélyelhárítás konfliktusa manapság f leg két vonalon jelentkezik. − Egyrészt a gátak közötti hullámterek kapcsán. Ezeken a területsávokon a folyóvizek felszínformáló tevékenysége viszonylag szabadon érvényesülhet, és annak az él világra is kiható formai következményei is megjelenhetnek. Jóllehet a folyók megváltoztatott futásvonala miatt az eredeti folyási tulajdonságok sok helyen módosultak, a hullámterek pedig túl keskenyek ahhoz, hogy ott a folyó szabad partformáló tevékenysége tartósan fennmaradhasson, mégis azt kell mondanunk, hogy ezek a folyó menti folyosók a mai körülmények között a (nemcsak élettelen) természeti folyamatok legértékesebb hatásterületei lehetnek. Ennek érdekében nemcsak a különböz gazdasági célokra való igénybevételüket kell nagyon alaposan átgondolni (kvázi tiltani), hanem még az ott szükségszer en bonyolított árvízvédelmi tevékenységet is csak a természeti értékek védelmének szem el tt tartásával szabad végezni. Nem kérd jelezem meg ugyan az árvízvédelem érdekeinek hullámtéri prioritását, de mindenképpen ellenzem azok kizárólagosságát.

368


− A másik, nézetem szerint hosszabb távon ugyancsak feloldható konfliktus is az árvízvédelem kapcsán jelentkezik. Csak utalok változó árvízvédelmi stratégiánk azon pontjára, amely a Tisza menti jöv beni eredményes védekezés egyik sarkalatos pontjának a nagy árvizek idején elöntésre kijelölt vésztározók létesítését tartja. Ez az elgondolás implicite azt is jelenti, hogy a veszély csökkentésének egyik útja, ha a folyónak a jelenleginél nagyobb területeket adunk vissza. A tervek „vésztározó” megjelölése arra utal, hogy a visszaadás csak végs esetben történne meg. A jelenlegi, a szabályozások id szakától gyökeresen eltér gazdasági érdekek azonban azt sem zárnák ki, hogy a visszaadás teljes legyen. Az intenzív m velés mez gazdasági területek csökkenthet k, s t csökkentend k (vö. pl. EU direktívák). Alföldünkön viszonylag jelent s területek (árvízi öblözetek) jelölhet k ki, ahol a természetes folyófejl dés lehet ségének megteremtése globálisan sem az árvízvédelem, sem a gazdaság érdekeit nem sérti. A részletekben - pl. a tulajdonviszonyok vonatkozásában - természetesen sértheti, de nézetem szerint érdekünk, hogy dolgozzunk ezek megoldásán. Egy tipikusan olyan probléma ez, amelynek megoldása a természeti érték – természeti veszély – gazdasági érdek háromszögének dilemmájára általános érvény tanulságokat is hozhat. Értékek és veszélyek összekapcsolási lehet sége tömegmozgásoknál. A tömegmozgások azon felszínalakító folyamatok közé tartoznak, amelyek pozitív gazdasági hatásairól gyakorlatilag nem lehet beszélni. Elvont természeti értékeik megóvása és veszélyességük között olyan nyilvánvaló ellentmondás feszül, ami szinte ideális formában testesíti meg a dolgozat címébe foglalt dilemmát. Mégis lehetnek esetek, amikor felvethet a megoldás. Magyarországon több olyan tájtípus van, ahol a tömegmozgások (f ként a csuszamlásos folyamatok) elég gyakoriak, és elég nagy méret ek ahhoz, hogy a felszín formai jellegének megváltoztatásán túl a társadalmi tevékenység valamely szeletére is érdemi veszélyt jelentsenek. Több dombvidékünk mellett különösen így van ez számos folyó- és tó menti magasparti sáv esetében. A dunai és balatoni magaspartok ilyen típusú veszélyei, katasztrófái és a védekezés különböz megoldásai igen jól ismertek, e helyen a velük kapcsolatos irodalom idézése is megoldhatatlan. Ezeken a számos gazdasági ág által régóta és igen intenzíven hasznosított területeken mindenképpen törekedni kell a földmozgások megállítására, vagy legalábbis visszaszorítására. A probléma ismételt jelentkezése mutatja, hogy az ideális megoldások a jelent s befektetések ellenére még nem születtek meg. További részletes helyszíni vizsgálatok és anyagi áldozatok szükségesek ahhoz, hogy helyileg differenciáltan a legjobb döntések születhessenek a jöv beni teend kr l. Ezek között nyilván olyanok is lesznek, amelyek egyes körzetekben a hasznosítás megváltoztatását, esetleg feladását írják el . Bizonyos területeken ugyanis a tömegmozgások feltételei ésszer anyagi áldozatokkal nem szüntethet k meg. Ezekben az esetekben komolyan megfontolandó, hogy a tömegmozgásoknak szabad 369

Szabó József __________________________________________________________________________

folyást engedve, a szükségb l erényt kovácsolva, azokat mint értékes természeti folyamatokat tekintsük, és tegyük ket tanulmányozhatóvá és bemutathatóvá. Korábbi, közel kétévtizedes geomorfológiai vizsgálataim alapján ilyen jelleg területnek tartom a Hernád magaspartjának néhány magyarországi szakaszát. Vizsgálataim (pl. SZABÓ J. 1997) azt mutatják, hogy Magyarországon a legintenzívebb, teljesen természetes eredet lejt s tömegmozgások a Hernád magaspartjának Gibárt-Gesztely közötti részén m ködnek. Ezek megfékezése még a magyarországi viszonylatban medrét viszonylag igen nagy szabadsággal formáló, tehát egy sajátos természeti értékcsoportot folyamatosan és rendkívül látványosan alkotó folyó szabályozásával sem lenne várható belátható id n belül. Az intenzív mozgások miatt a part hasznosítása több szakaszon igen visszafogott és csökken mérték , tehát a veszély mérséklése a természeti folyamatok korlátozása nélkül is kézenfekv lehet ség. E látványos folyamatok és klasszikusan szép formáik hivatalos, természetvédelmi intézményekkel is támogatott meg rzésére a magaspart néhány szakaszán (Csanálos – Sóstófalva – Alsódobsza – Szentistvánbaksa között, ill. Pere szomszédságában) már korábban is tettem javaslatot. Bíztató fordulat a jöv re nézve, hogy a gondolatot a Bükki Nemzeti Park is magáévá tette, és a Hernád-völgy sok természeti értékének – köztük a folyó nagyszer meanderformálásának és a magasparti csuszamlásos folyamatoknak – védelmére több szakterületet összefogó program indult meg. Fontosabb következtetések 1. Az élettelen természet f jelenségcsoportjai (anyagok, folyamatok, formák) között els sorban a folyamatok lehetnek a társadalomra veszélyt jelent értékhordozók. 2. A veszélyes természeti folyamatok elleni védekezés során az ember is megindíthat olyan szemiantropogén folyamatokat, amelyek esetleg további természeti értékeket semmisíthetnek meg, de esetenként újabb értékek feltárói is lehetnek. 3. A tisztán természeti folyamatok elleni védekezés során részletes költséghaszon számításokra van szükség annak kimutatására, hogy egyrészt a védekezéssel mekkora biztonság teremthet , másrészt, hogy a veszélyes folyamat megszüntetésével mekkora lesz a természeti értékveszteség, vagy fordítva: az érték megmentése (a védekezési költségek jelent s részének megtakarítása) mekkora biztonsági kockázatot jelent? 4. Magyarországon az árvízvédelem sikeres jöv beni megoldásához mind a hullámterek kezelésénél, mind az új tározóterek létesítése esetén figyelembe kell venni, hogy ezek kapcsán mód van természeti értékek megóvására, s t hajdan volt természeti értékek helyreállítására. 5. Ritka kivételként az emberre és alkotásaira egyértelm en veszélyes, de ugyanakkor a természet m ködésének részeként értékként is megjelen 370


tömegmozgásos folyamatok is meg rizhet k, tanulmányozhatók és bemutathatók. Hazánkban ilyen példa lehet a Hernád folyó magaspartjának több intenzív partcsuszamlások révén fejl d szakasza. Összefoglalás A dolgozat alapgondolata azt a mind gyakrabban felmerül ellentmondásos helyzetet járja körül, hogy a napjainkban felértékel d természet nemcsak értéket jelent számunkra, hanem egyúttal az embert, a társadalmat fenyeget veszélyeket is hordoz. Hogyan lehet az „érték – veszély – ember” háromszög problémájára olyan megoldást találni, hogy a számunkra els megközelítésben veszélyt is jelent természeti értékeket meg rizzük? Van-e ennek reális megoldása? A konkrét helyzetelemzésekkel megoldható dilemmák közvetlen környezetünkben is fennállnak. A dolgozat a folyóvízi felszínalakítás (f leg az árvízvédelem) és a tömegmozgások témaköréb l mutat be olyan hazai problémákat, amelyek megoldása más esetekre is tanulságokat hordozhat, s t példaérték lehet.

Irodalom ABRAMOVITZ, J. N. 2001. Természetellenes katasztrófák elhárítása – In A világ helyzete 2001 – Föld Napja Alapítvány, Budapest, pp.146-170. BERZ, G. 2002. Naturkatastrophen im 21.Jahrhundert – Geographische Rundschau, 54/1 pp.9-14. BURTON, J. – KATES R. W. – WHITE, G. F. 1993. The Environment as Hazard – The Guiford Press, New York/London p. 290. ERD SI F. 1987. A társadalom hatása a felszínre, a vizekre és az éghajlatra a Mecsek tágabb környezetében – Budapest, p. 228. JONES, D.K.C. 1995. The Relevance of Landslide Hazard to the International Decade for Natural Disaster Reduction – In Landslide Hazard Mitigation – Proceedings of a Conference, The Royal Academy of Engineering, London, pp.19-33. KOZÁK M. – PÜSPÖKI Z. – MAJOROS ZS. 1998. Földtani értékek min sítése – Acta Geographica ac Geologica et Meteorologica Debrecina, XXXIV, pp. 327-339. SMITH, K. 1996. Environmental hazards – Routledge, London/New York, p. 389 SZABÓ, J. 1997. Magaspartok csuszamlásos lejt fejl dése a Hernád-völgyben. – Földr. Közl. CXXI.(XLV.) kötet pp.17-46.

1997/1-2.

SZABÓ J. 2001/a. A természeti veszélyek és katasztrófák földrajzi vonatkozásai – In Dormány G. et al. szerk.: A földrajz eredményei az új évezred küszöbén, A Magyar Földrajzi Konferencia CD kiadványa, Szeged, p.12. SZABÓ J. 2001/b. Természeti katasztrófák és elhárításuk – Távoktatási tankönyv környezetvédelmi referensképzés számára, Debrecen, 115 p.

371

Természeti érték kontra természeti veszély

Recommend Documents