Természetfölötti szereplôk a tatár varázsmesékben

Természetfölötti szereplôk a tatár varázsmesékben

Kôrösi Csoma Kiskönyvtár 28. Szerkeszti: Ivanics Mária

Dallos Edina

Természetfölötti szereplôk a tatár varázsmesékben (A sárkány, a boszorkány és a táltos ló)

A Akadémiai Kiadó, Budapest

Megjelent a Magyar Tudományos Akadémia Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottsága támogatásával.

ISBN 978 963 05 8732 7

Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu

Elsô magyar nyelvû kiadás: 2009 © Dallos Edina, 2009 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elôadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetôen is. Printed in Hungary

Elôszó

A magyar történeti mesekutatás számos kérdésre nem tud megnyugtató választ találni mindaddig, amíg nagyszámú és a tudományos kutatás számára is alkalmas minôségû szövegközlés vagy elemzés nem jelenik meg a finnugor és a török nyelvû népek mesekincsébôl és egyéb szájhagyományozott mûfajaiból. Ennek a régi adósságnak egy kicsiny szeletét próbálja meg e könyv törleszteni. Azonban az itt olvasható elemzések nem összehasonlító jellegûek és nem történeti indíttatásúak. A mesekutatásnak egy olyan ágát képviselik, amely a szövegek minél mélyrehatóbb elemzésével igyekszik többet megtudni nemcsak az adott nyelvû, adott típusú mesérôl, hanem tágabban a mese mûfajának, felépítésének, szerkezetének egészérôl. Ezzel a kötettel köszönetemet szeretném kifejezni Voigt Vilmos professzor úrnak, akitôl folklorisztikát tanulhattam, valamint tisztelettel szeretnék adózni Berta Árpád professzor úr emlékének, akinek turkológiai és azon belül tatár nyelvi ismereteimet is köszönhetem. Köszönettel tartozom még e könyv megírásakor nyújtott segítségükért Agyagási Klárának, Hakan Aydemirnek, Fogarasi Zsuzsannának, Gulyás Juditnak, Ivanics Máriának, Lenar Džamaletdinovnak, Kozmács Istvánnak, Nagy Évának, Nagy Ilonának, Rákász Juditnak, Szatmári Sándornak.

5

A könyv felépítése és az elemzés módszere

Könyvünk a tatár varázsmesék1 háromféle szereplôjérôl szól, és alapját a szerzô azonos címû doktori disszertációja adja. Néhány – inkább csak a tudományos érdeklôdésre számot tartó – részletet jelen kötetünkbôl ki kellett hagynunk, ezekre késôbb még utalni fogunk. A három természetfölötti szereplô részletes vizsgálata mellett egy összefoglaló fejezetben néhány meseelméleti megfigyelésünk ismertetésére is lehetôség nyílik, emellett két kiegészítô fejezet és a bibliográfia zárja a könyvet. A következô fejezet tartalmazza a meseszövegekre vonatkozó adatokat – a forrásukat, az adatközlô nevét, a gyûjtés dátumát és helyét, a mese AaTh2 típusszámát, variánsainak számát és forrását, valamint a meseszövegek tartalmi kivonatát. A kiinduló disszertá1

A mesékrôl szóló szakirodalom a mesék e típusát többféle elnevezéssel illeti – a magyar szakirodalom legnagyobb része inkább a tündérmese kategóriát használja. Mi mégis inkább az amúgy szintén elfogadott és használt varázsmese megnevezést részesítjük elônyben, mivel a tatár mesékre – csakúgy, mint a magyar mesékre – egyáltalán nem jellemzô a tündérek szerepeltetése. 2 A továbbiakban a mesekutatásban általánosan használt AaTh rövidítést fogjuk használni. Elsôként ANTI AARNE állított össze egy olyan katalógust, amelyben a meséket típusszámokkal látta el (például a Sárkányölô vitéz a 300as, a Csipkerózsika a 410-es típusszámot kapta). Aarne katalógusát STITH THOMPSON többször átdolgozta (innen származik az AaTh rövidítés). 2004-ben UTHER rendezte újra a népmesékrôl összegyûlt hatalmas nemzetközi anyagot, így a legújabb jelölés az ATU – ezt a jelölést a jelen kötetben azért nem használjuk, mert mind a Magyar népmesekatalógus, mind a tatár kutatás még AaTh típusszámokkal dolgozott, és az AaTh és ATU típusszámok nem teljesen feleltethetôk meg egymásnak.

7

ció anyaga rengeteg szövegrészletet tartalmazott (a mesék eredeti tatár szövegét és magyar fordításukat), azonban már akkor le kellett mondanunk a teljes meseszövegek közlésérôl, mivel a mesefordítások már önmagukban megtöltenének egy külön kötetet. E könyvben a kisebb szövegrészletek közlésérôl is lemondtunk, mivel az elemzések jelentik könyvünk alapját, melyek a szövegrészek nélkül is megállják a helyüket (tágabb kontextusuk a következô fejezetben olvasható tartalmi összefoglalások alapján ismerhetô meg). Felmentést ad e feladat alól az a tény is, hogy számos tatár varázsmese olvasható magyarul a Népek meséi sorozatban 1981-ben megjelent Ma mentem, holnap jöttem (a továbbiakban: tatMa) címû kötetben. Mivel el kellett tekintenünk attól, hogy a meseszövegeket beemeljük kötetünkbe, a szüzsék ismertetésekor nem törekedtünk lakonikus rövidségre (pl. Tañbatïr), bár az olyan mesék esetében, amelyeknél a meseszöveg nagymértékben hasonlít az európai, azonos típusszámú mesék szövegére (pl. Ügi kïz [AaTh 480]) nem tartottuk indokoltnak a túlzottan részletezô ismertetést. A kötetben szereplô háromféle természetfölötti mesealakot külön fejezetekben, de azonos módon, 3–3 alfejezetben tárgyaljuk. Az adott mesealakra vonatkozóan elôször egy általános (még nem a tatár népmesékre vonatkozó) részben azt az alapvetô kérdést kell megvizsgálnunk, hogy egy-egy meseszövegben mit tekintünk majd sárkány-, boszorkány-, illetve táltos lóféle alaknak. Ez a kérdés nem is olyan egyszerû, mint amilyennek látszik. Ha magyar anyagot dolgoznánk fel, bizonyára a megnevezésekbôl indulnánk ki: sárkányalaknak azt vennénk, amit a mese annak nevez. A tatár mesékben azonban többféle sárkányelnevezést találunk. Ezek legtöbbje iráni etimonú, ami számunkra különösen érdekes, mivel a mi sárkány szavunk török eredetû. Ráadásul, ha csak e szempont alapján dolgoznánk, és a tatár mesékben csak az aždaha ‘sárkány’ szó nyomába erednénk, nem tekinthetnénk szereplôjüket sárkányféle alaknak például azokban a legtipikusabb „sárkánymesékben”, amelyeket az Aarne-Thompson-féle katalógusban a 301, 301A 8

(A túlvilágra vitt három királykisasszony megszabadítása) típusszámmal láttak el. A boszorkány esetében szintén többféle elnevezést találunk majd, bár a török eredetû magyar boszorkány szó török nyelvi megfeleléseit hiába keressük. Így itt is sokkal célravezetôbb lesz, ha tartalmi megfontolásokat tartunk szem elôtt – ehhez is fontos azonban az eddigi kutatások rövid áttekintése. A táltos ló esetében megint nehézségbe ütközünk, mivel a tatárban nincs hasonló elnevezés, így itt sem támaszkodhatunk másra, csak bizonyos tartalmi kritériumok meglétére, melyeket elôre rögzítenünk kell. Ezekben a fejezetekben tehát nem valamiféle rigorózus kutatástörténetet adunk, hanem csak a késôbbi munkánkhoz jelölünk ki fogódzókat. Fontosnak tartottuk azt is, hogy a török nyelvû népek vonatkozó képzeteit is ismertessük, ezért a Mitológiai enciklopédia3 alapján ezeket röviden összefoglaltuk. A mesealakokhoz kapcsolódó alfejezetek mesénként, táblázatos formában vizsgálják meg a szereplôk attribútumait. A táblázatok összeállításakor elsôsorban Propp és Lüthi megfigyeléseire támaszkodtunk. Propp A mese morfológiájában már feladatul tûzte ki a szereplôk attribútumainak vizsgálatát, amihez táblázatok készítését tartotta a legcélravezetôbbnek (1999, 87). Attribútumon Propp a szereplôk külsô tulajdonságainak összességét (kor, név, helyzet, külsô) értette. Úgy gondolta, hogy három fô rubrikát kell felvenni az attribútumok rendszerezéséhez: az elsôben a szereplô külsejét és nevét, a másodikban színre lépésének sajátosságait, a harmadikban pedig lakhelyét kell feltüntetnünk (megjegyezve, hogy ehhez néhány segédelem kapcsolódhat). A mi táblázataink ennél bôvebbek. Max Lüthi (1974) fontos megállapításokat tett az európai népmesék szövegei alapján, 3 A Mitológiai enciklopédia (a továbbiakban: ME) terminológiája eltér az általunk használttól, az enciklopédiában ugyanis mítoszként neveznek meg mesei szüzséket is, illetve mitológiaként (azaz a mitológia részeként) tárgyalnak minden népi hiedelmet. Az ME magyar kiadásában megbízhatatlan és igen kaotikus a cirill betûk átírása (legalábbis ami a török nyelvû adatokat illeti), ennek ellenére az enciklopédia idézésekor mégis megtartjuk az ottani írásmódot.

9

ezek közül számos a tatár népmesékre is érvényes (pl. a színek, fémek, számok fontossága). Ugyanakkor azt is több kutató megfigyelte már, hogy az attribútumok adott szereplôkhöz való kötôdése változhat – Lüthi egyenesen azt írja, hogy a mesealakok olyanok, mintha papírból volnának, és tetszés szerint szétdarabolhatóak lennének. Mi arra is kíváncsiak voltunk, hogy meghatározható-e a – széles értelemben vett – attribútumok teljes skálája (ehhez persze az általunk feldolgozott anyagnál jóval terjedelmesebb mennyiséget kell megvizsgálni), illetve amit ennél még fontosabbnak tartottunk, vajon az attribútumok szintjén kimutathatók-e újabb rendszerszerûségek a mesében. Ennek vizsgálata azonban késôbbre marad, mivel e három fejezetben a sárkány-, a boszorkány-, és a táltos lóféle alakok4 tulajdonságait vizsgáljuk. Azt azonban már itt is figyelembe kellett vennünk, hogy ezek úgy rajzolhatók fel minél pontosabban, ha a kontextusukat is figyelembe vesszük. Sok jellemvonás ugyanis úgy kap egyáltalán értelmet, hogy azzal szemben egy másik jellemvonás tûnik fel, s a kettô kontrasztja ad valamiféle jelentést mindkét jellemzônek. Emiatt a táblázatokban szerepel egy „opponens” megjelölésû oszlop is. Ezzel azonban egy újabb problematikus ponthoz érkeztünk, amelyet most csak röviden érintünk, hogy megmagyarázzuk, miért hagytuk sokszor mégis üresen ezeket az opponens-rubrikákat, és miért nem törekedtünk arra, hogy minden egyes szembenállást feltüntessünk. A fôhôs megérkezik egy feketébe vont városba, ahol megtudja, hogy a város lakói elôl a vizet elzárja a hegyen lakó sárkány, és csak akkor ad belôle, ha mindennap emberáldozatot kap, s a sor épp a király lányán van – ebben az egy szituációban legalább ötféle oppozíciót találunk (sárkány: királylány; fôhôs : helybéliek; város : hegy; fekete : nem fekete [színes – város]; királylány : a vá4

Alaknak nevezzük azt a szemiotikai egységet, amelyre kompozíciós egységként a szereplô megnevezést használjuk. Amikor a mese hôsét említjük, akkor nem feltétlenül egy hôs típusú szereplôt nevezünk meg, hanem a mese fôszereplôjét.

10

ros többi lakója). Ha azt szeretnénk feltüntetni, hogy a sárkány lakhelye hol van, akkor ezek közül az oppozíciók közül természetesen a város : (a városon kívüli) hegy szembenállás a fontos számunkra. Amikor azt vizsgáljuk, hogy milyen ételeket nevez meg a mese, csak annyit tudunk meg, hogy a sárkány emberevô – nincs tehát opponens étel, mivel az emberevés önmagában tartalmazza azt az információt, mely az adott szinten szükséges. Ha viszont listázzuk azokat a fogalmakat, amelyek jellemzôek a sárkányra, akkor a táblázatban a víz (mint élôhely) rubrikájában opponensként feltétlenül fel kell tüntetnünk azt, hogy a fôhôs valamilyen vizet iszik (étel / ital), amely segítségével végül legyôzi a sárkányt. Mindezen példákat azért sorakoztattuk fel, hogy bemutassuk: bár kézenfekvônek tûnhet, hogy a sárkány esetében például a fôhôst válasszuk opponensül, és minden opponens rubrikát a fôhôs attribútumaival töltsünk meg, mégsem ez a célravezetô. A táblázatok a következô címszavakat tartalmazzák: név, külsô, jelleg, tér (lakhely, egyéb helyek), idô, fogalmak, tárgyak, testrészek, számok, színek, fémek, állat / növény, étel / ital. A táltos ló esetében még egy rubrikát be kellett iktatnunk a kiválasztásával kapcsolatban, itt ugyanis fontos, hogy a ló hogyan kerül a fôhôshöz. A rubrikákban elsôsorban olyan szavakat szerepeltettünk, amelyek a szövegekben is megtalálhatóak, tehát kerültük a kikövetkeztetett tényezôket. Ha a táblázat adott rubrikájába nem találtunk a mese szövegébôl adatot, akkor helykímélés céljából a táblázatban nem szerepeltettük az adott cellát. A Komparatív vizsgálat címû alfejezeteknek két fô célja van: egyrészt azoknak a jellemzôknek az összegzése, amelyek az általunk vizsgált mesékbôl kiszûrhetôk, másrészt pedig annak meghatározása, hogy milyen típusú és ezen belül milyen altípusokkal rendelkezô sárkány, boszorkány és táltos ló alakokat találtunk a tatár varázsmesékben. A komparatív vizsgálat ugyanakkor az egyes mesék értelmezéséhez is segítséget nyújt, mivel egyetlen mese sem érthetô és elemezhetô önmagában. Ennek oka, hogy az a közeg, amelyben a mese él(t), mindig több szö11

vegbôl és többféle változatból álló repertoárt használ(t) – ez a mese egész jellegét, struktúráját, annak minden szintjét érinti. A táblázatok használata, illetve az analitikus módszerû vizsgálat e részben is hasznosnak tûnt. Természetesen az a módszer, amelyet kötetünkben alkalmazunk nem az egyetlen lehetséges vagy jó metódus. A táblázatos feldolgozás azonban sok új felismeréshez vezethet. Ennek egyik oka az, hogy az apró részleteket kiszakítja környezetükbôl, ezáltal figyelmünket olyan irányba tereli, amely eddig az igen nagy számú és sokféle aspektusú kutatás egyikében sem jelent meg. Még egyszer hangsúlyoznánk, hogy nem csak az ilyen analízis vezet eredményre, de ez a módszer bizonyos típusú problémák megoldására, sôt többféle, eddig fel sem tett kérdés megfogalmazására is alkalmas. Ennek bemutatására két szövegrészlet kapcsán bemutatjuk, hogy egy adott mesei kód hogyan segíti az elemzést vagy adott esetben két meseszöveg összehasonlítását. Két, térben egymástól igen messze esô meseszöveget vetünk egybe – így természetesen nem a két szöveg genetikai összefüggésérôl lesz szó. A szüzsék bizonyos fokú rokonságát a mesék típusszáma is mutatja (AaTh 333, 333A), bár az AaTh típusszámok ilyen szempontból nem mindig nyújtanak biztos fogódzót, mivel vannak olyan rokonszüzsék, melyek a rendszerezéskor igen messze kerültek egymástól. A Piroska és a farkas (AaTh 3335) meséjének francia változataiból Robert Darnton (1987) a következô kivonatot készítette: 5 Ez a mese a GRIMM testvérek átdolgozásában ugyan több európai nyelven megjelent, ugyanakkor e francia összegzés mutatja, hogy milyen jelentôsen átdolgozott formában. Talán nem felesleges itt megemlítenünk, hogy Magyarországon, bár ponyva kiadásokban rengetegszer megjelent, a népmesekincsnek soha nem lett igazán része ez a mese (mindössze négy variánsát sikerült összegyûjteni – csak összehasonlításként: az AaTh 300 [Sárkányölô vitéz] meséje 132 variánssal szerepel az MNK2-ben). A tatár nyelvterületen nincsen meg ez a típus, egy rokon szüzsé – amelyet a francia változat mellett fentebb tárgyalunk – is csak egyetlen példányban ismert. Európában leginkább Észak-kelet- és Nyugat-Európában gyakori ez a mesetípus (vö. Uther 2004, 225).

12

Egyszer egy kisleánynak azt mondta az anyja, vigyen kenyeret és tejet a nagyanyjának. Ment, ment a kisleány az erdôben, és összetalálkozott a farkassal. Az megkérdezte tôle, hová megy. – A nagymamához – válaszolta a kisleány. – És melyik úton mész, a gombostûk vagy a varrótûk útján? – A varrótûk útján. Így a farkas a gombostûk útján ment, és ô ért elôbb a házhoz. Megölte a nagymamát, vérét üvegbe töltötte, húsát tányérra szeletelte. Aztán belebújt a hálóingébe, és befeküdt az ágyába. – Kipp-kopp. – Gyere csak be, drágaságom! – Szervusz, nagymama! Hoztam neked egy kis kenyérkét és tejet. – Egyél te is, drágaságom! Találsz a kamrában húst és bort. A kisleány megette, amivel kínálták. Meglátta ezt a kiscica, és így szólt: – Né, a cafat! Eszik a nagyanyja húsából, és iszik a vérébôl! Ezután a farkas így szólt: – Vetkôzz le, és bújj ide mellém az ágyba! – De hová tegyem a kötényemet? – Dobd csak a tûzre, úgysem lesz már szükséged rá! A kisleány minden egyes ruhadarabról, az ingrôl, a pendelyrôl, a szoknyáról és a harisnyáról is megkérdezte, hová tegye, és a farkas minden alkalommal így válaszolt: – Dobd csak a tûzre, úgysem lesz már szükséged rá! Ekkor bebújt a kisleány az ágyba. – Jaj, nagymama! Milyen szôrös vagy! – kiáltott. – Azért, hogy ne fázzak, drágaságom. – Jaj, nagymama! Milyen széles a vállad! – Azért, hogy elbírjam a tûzifát, drágaságom. – Jaj, nagymama! Milyen hosszú a körmöd! – Azért, hogy vakarózhassak, drágaságom. 13

– Jaj, nagymama! Milyen hatalmasak a fogaid! – Azért, hogy könnyen fölfalhassalak, drágaságom. És ezzel a farkas be is kapta a kisleányt.” (Darnton 1987, 17–19) Az általunk feldolgozott tatár varázsmesék között van egy AaTh 333A típusú mese, a Göl∞ä∞äk (‘Rózsa’). Ennek tartalmát így foglalhatjuk össze: Egy boszorkány a fiával és a menyével él egy erdôben. A boszorkány embereket jár megrontani. A fia ezt nem tûri, elmegy világgá, de a feleségét otthagyja. A boszorkány menye (Rózsa) egy alkalommal igyekszik megszökni, de a boszorkány szürke farkassá válva üldözôbe veszi. Rózsa elôször egy szilfában bújik el, mókusok és denevérek segítik. Továbbmenekül, a szürke farkas megint üldözi, de egy ezüst tó elrejti. Újabb üldözés: egy kétlábú nyírfára menekül. Egy seregély segítségével hazaüzen bátyjának, hogy bajban van. A seregély elviszi Rózsa egy hajszálát, azzal a báty felesége, majd maga a báty is felhúrozza a dombráját. A dombra Rózsa hangján énekli el, hogy a húg bajban van. A báty agyonveri a farkast. A mesében több versike is szerepel. Az egyiket a farkassá változott boszorkány vonyítja: Köteg-köteg a farkam, Csapkod-csapkod, vonítok, Kalácsaim, ha nem adod, Szeletekre aprítlak, Szeletekre aprítlak.6

6 A tatár eredeti: Költä-költä koyrïgïm / Bolgïy-bolgïy ulayïm. / Kömä∞läremne birmäsäñ, / Kaldža-kaldža turayïm, / Kaldža-kaldža turayïm.

14

A szövegek analitikus vizsgálata után nemcsak azokat a párhuzamokat tudjuk felmutatni, melyek az elsô olvasás után is rögtön szembetûnnek (a farkas megeszik / szét akar marcangolni egy lányt / fiatal nôt), hanem rejtett hasonlóságok és különbségek is világosabbá válnak. A kulináris kód vizsgálatakor megnézzük, e két mesében ki mit eszik. A francia Piroska és a farkas mesében a következô ételek és italok szerepelnek az egyes szereplôkhöz kötôdôen: 1. táblázat. Ételek és italok a Piroska és a farkas címû mesében

Étel

Ital

Megjegyzés

Nagymama

kenyér

tej

Végül nem eszi meg, mivel a farkas hamarabb érkezik.

Kislány

emberhús

emberi vér

Saját nagyanyja húsa és vére.

Farkas

emberhús

A kislány húsa.

Az étkezésben két meg nem valósult étkezés szerepel: a nagymama nem tudja elfogyasztani a kenyeret és a tejet; a farkas pedig nem eszi meg a nagymamát. Az étkezések sora akkor indul el, amikor a kislány saját nagymamája húsát eszi.7 Rózsa tatár meséjében a kenyér helyett kalács szerepel, az emberhús szeletekre vágása azonban megegyezik (2. táblázat). Itt végül csak a hôsnô eszik – a farkassá vált boszorkány sem a kalácsot, sem Rózsa húsát nem fogyaszthatja el. A tatár mesében a hôsnô emberi étket fogyaszt (fôtt / sült) és nem válik étké7

Itt egy alapvetô kulináris oppozíció fogalmazódik meg: ez a fôtt (vagy sült) és a nyers étel olyan szembenállása, amellyel LÉVI-STRAUSS (1964) igen részletesen foglalkozott. A nyers és fôtt oppozíció nagyon sok más bináris rendszernek megfeleltethetô, ezek közül most csak a kultúra : natúra, valamint az élet : halál oppozíciós párokat említjük meg.

15

2. táblázat. Ételek és italok a Rózsa címû mesében

Rózsa

Boszorkány – farkas

Étel

Megjegyzés

kalács

A boszorkány kalácsa

a) kalács

a) Nem eheti meg, mert Rózsa megette elôle b) Nem eheti meg, mert Rózsát megmentik

b) szeletelt emberhús

vé a nem emberinek; ugyanakkor a francia mesében az ember (a hôsnô) nem az emberit (fôtt / sült), azaz nem a kultúrához tartozót eszi meg, s ezután maga is a nem emberinek, a natúra részét képezô lénynek lesz eledele. Ugyanígy szabhatja meg kutatásunk irányát (ha kellô mennyiségû anyagot foglaltunk már táblázatokba) például a francia mesében a varrótû: gombostû szembenállás, illetve egy másik tatár népmesében (Ügi kïz, AaTh 480) egy értelmezhetetlennek tûnô momentum, hogy a lányok valamiféle gombolyagot keresve érnek el a boszorkány házához. Ezekre a kérdésekre az adott mesékbôl nem találunk magyarázatot. A különbözô motívumok és kisebb fragmentumok értelmezésén mi nem azt értjük, hogy egy-egy képet „lefordítunk”, s azt mondjuk, hogy ez a kép ezt és ezt jelenti. Ez a fajta pszichologizáló „megfejtés” (amelyet éppen Darnton könyve kritizál erôsen és kissé maliciózusan) távol áll szándékainktól – ezeket a fragmentumokat sokkal inkább egy rendszer részének, mintsem önálló jelenségnek tartjuk. Másképpen fogalmazva, úgy gondoljuk, hogy ezek a részletek nem önmagukban „jelentenek valamit”, hanem meglétük vagy hiányuk, összekapcsolódásuk módja az, amely valamilyen plusz értelmet hordozhat. Ehhez még hozzátehetjük, hogy a mesék egymás számára is kontextust jelentenek, sôt egy adott mese kontextusait úgy határoznánk meg, hogy koncentrikus körökben, egyre lazább kötôdésekkel és függôségekkel a többi 16

mese mellett az összes rokon mûfajú szóbeli narratívum is jellemzi ezeket. Az utolsó elôtti fejezet olyan összegzés, amely az eddigiektôl eltérôen nem szereplô-, illetve szerepkörcentrikus, hanem azokat a fragmentumokat, amelyeket részint attribútumoknak neveztünk, részint pedig mint akciót (cselekvést) tárgyaltunk, próbálja meg rendszerezni, s a közöttük lévô viszonyokat és a szerepkörökhöz való kötôdéseiket s ezek struktúráit igyekszik elemezni.8 Az utolsó fejezetben a feldolgozott mesék további szereplôit mutatjuk be röviden: itt a szereplô tatár neve, ennek magyar fordítása, valamint betöltött szerepének rövid ismertetése található. Elsôsorban azokat a szereplôket vettük fel listánkba, amelyek valamely szerepkört legalább részben betöltenek. Ha például a fôhôsnô (AaTh 480 – A szorgalmas lány és a lusta lány) megy az úton, és találkozik néhány pásztorral, ezeknél eltölt egy éjszakát, de a mesében róluk többé nem esik szó, akkor nem szerepeltetjük ôket. Néhány kivételt tettünk csak, leginkább olyan esetekben, ahol az adott szereplô, bár a hét szerepkör egyikét sem tölti be, mégis viszonylag állandó helyet foglal el a mesékben – ilyen a padisah, aki a fôhôs apja (de nem útnak indítója), vagy annak a városnak az uralkodója, amelyet a fôhôs megment a sárkánytól. A tatár népmesegyûjteményben (tatTh1, tatTh2) szereplô varázsmesék gyakoriság- és affinitásmutatója egy olyan segédfejezet, amely az „egyéb szereplôk” fejezete mellett nagyobb rálátást, szélesebb kontextust biztosít az általunk vizs-

8 Ebben a fejezetben – csakúgy, mint a Komparatív vizsgálat alfejezetekben – igyekeztünk minél többet felhasználni LÉVI-STRAUSS mítoszelemzési módszerébôl, ugyanakkor figyelembe vettük a mesekutatás számos eredményét (BREMOND 1973, DUNDES 1964, 1975 [több tanulmány], GREIMAS 1966, valamint HOLBEK 1978), ha nem is használtuk fel olyan mértékben, mint a PROPP, MELETYINSZKIJ vagy LÉVI-STRAUSS által kidolgozott elemzési módszereket.

17

gált meseszövegeknek. Elsôdleges célja tehát nem az, hogy a tatár népmesekincs általános affinitási és gyakorisági mutatóit megállapítsuk. Erre egyébként nem is alkalmas a két szöveggyûjtemény anyaga, mivel a kötetek 116 meseszöveget tartalmaznak (összesen 326 variánst említenek), ami a legkörültekintôbb válogatás mellett is kevés – ugyanakkor az ilyen gyûjtemények válogatásánál nem is ez a fajta reprezentáció a leglényegesebb szempont. A záró részben az általunk használt irodalmat ismertetjük.

18

Források – A tatár szövegek átírásáról és fordításáról

A tatár népmesék szövegeinek kiadása 1842-ben kezdôdött, ekkor jelent meg nyomtatásban M. Ivanov Tatar Hrestomatijaja Kazánban – ez egyben a tatár folklórszövegek kiadásának kezdô idôpontja is.9 Ebben a könyvben nyolc meseszöveg van – ezekrôl nem lehet tudni, hogy hol, kitôl és mikor jegyezték le (tatTh1, 10; Urman∞eyev 1984). 1854-ben Berg Pesni raznyh narodov kötetében szerepel néhány tatár dal (229–234), ezek között hôsének (bayt10) is van. 1858-ban jelenik meg Suhodol’skij Vestnik címû könyvében az elsô, teljes szövegû hôsmonda (Legenda o Tuljake 65–72). 1859-ben Kazánban Kükläšev Divane χikäyäte tatar címû gyûjteményét adják közre, melyben azonban ugyanazok a mesék szerepelnek, mint az 1842-es Ivanov-kötetben. A módszeres gyûjtés és közlés Radloff-fal (1866–1904) kezdôdik: tízkötetes mûvének negyedik kötete (1872) a szibériai tatárok népköltészetét mutatja be – ezek között 40 meseszöveg szerepel. Három évvel késôbb (1875) jelenik meg Budapesten Bálint Gábor Kazáni tatár nyelvtanulmányok címû kétkötetes mûvének elsô kötete, a Kazáni tatár szövegek, melyben 34 meseszöveg van. 1877-ben Kazánban volt a IV. Régészeti Kongresszus, ennek anyagát Kazánban 1891-ben adták ki Trudy ∞et9 Mivel Magyarországon a korábbi tatár folklórkiadások nagy része nem lelhetô fel, e rövid kutatástörténetet X.YÄRMI, L. DŽAMALETDINOV (tatTh1 10–12), valamint URMAN≠EYEV (1984, 25–45; 2001) munkái alapján ismertetjük.A tatár személyneveket a turkológiai, az oroszokat pedig a ruszisztikai átírás szabályai szerint írjuk át. 10 A tatár bayt (bäyet, bayït) olyan hôsének vagy históriás ének, amely általában tragikus témát dolgoz fel.

19

vertogo Arheologi∞eskogo s’’ezda címmel, melynek második kötetében (1891) Vitevskij tanulmányában két tatár mese szövege is szerepel. 1890-ben szintén Kazánban jelent meg Fäyezχanov Xikäyät wä mäkalät címû gyûjteménye, amelyben 12 mese, 3 hôsének és több mint 500 közmondás szerepel. 1898ban Katanovnak jelenik meg két kötete, amelyben folklór szövegek is helyet kapnak (orosz fordítással). Paasonen 1899-ben gyûjtött miser-tatár anyagot (meséket is), gyûjtése azonban több mint fél évszázad elmúltával jelent csak meg Helsinkiben. Paasonen (1953) kötetében 21 mese és 9 hôsének található. 1900-ban két mesekiadvány is megjelent. Az egyik T. Yäχin Däfgïl’käsäl min ässabïy wä sabïyat címû kötete, amely gyermekek számára készült, részint e szempontból átírt szövegekkel, részint fordításokból. Nasïyri és Poljakov (1900) kötete viszont pontos tudományos szövegközlés, orosz fordítással. 1907 és 1913 között egy újságíró, I. Rämiyev több folklórgyûjteményes kötetet adott ki (mintegy 87-et), ezek nagy része azonban semmiféle tudományos mércének nem felel meg. Az 1910-es években elkezdôdött a tatár folklórszövegek gyûjteményes kiadása, s 1915-ben megjelent a Xalïk äkiyätlere, benne G. Räχim négy gyûjtött szövege – ez a sorozat azonban az oroszországi forradalom miatt leállt. 1924-ben Vasil’ev orosz fordításban jelentette meg számos tatár mese és legenda szövegét. A harmincas évek második felében G. Tolïmbay gyûjtéseket indított – az összegyûjtött szövegeket a G. Ibrahimov Nyelvi, Irodalmi és Történeti Intézet ôrzi (koll. 21, papka 1–2, saklau berämlege 1–76). 1938-ban és 1940-ben adják ki G. Razin és G. Bäširov gondozásában a Xalïk äkiyätläre két kötetét. A szintén kétkötetes Tatar χalïk äkiyätläre 1946 / 1956-ban, az elsô kötet bôvített kiadása pedig 1958-ban jelenik meg. 1962-ben Kasïymov önálló kötetben adja ki a tréfás népmeséket. Mesevizsgálatunk alapját a Kazánban, 1977–1978-ban kiadott tatár népmesegyûjtemény, a Tatar χalïk idžatï I–II. adja (tatTh1, tatTh2). A 12 kötetes tatár népköltészeti gyûjtemény elsô kötetének elsô része állatmeséket tartalmaz, második részében 46 varázsmese kapott 20

helyet, a második kötet pedig további 70 varázsmese szövegét tartalmazza. A gyûjtemény két forrásból táplálkozik: egyrészt beválogattak korábban már megjelent szövegeket,11 ugyanakkor a kazáni folklór filiáléban kéziratos formában tárolt, eddig másutt még meg nem jelent szövegeket is. A tatár gyûjteményen kívül Kúnos Ignácnak az elsô világháború idején, fogolytáborokban gyûjtött anyagai hozzáférhetôk Magyarországon, ezeket Kakuk Zsuzsa, valamint Baski Imre adta ki, német fordítással (1989 / 1996). Ezt a két kötetet jelen munkánkban nem használtuk fel. Bálint Gábor kazáni tatár gyûjteményébôl egyetlen mese tartozik érdeklôdési körünkbe, ez az egy szöveg azonban igen hiányos, egy teljesebb formáját viszont feldolgoztuk a tatTh köteteibôl. Bálint Gábor szószedetét (tatWD) azonban nagy haszonnal forgattuk. A cirill betûs szövegek átírásánál a transzliterációs szabályokat vettük alapul, tehát átírásunk nem a kiejtést tükrözi. Ez a tatár fonetikai ismeretekkel nem rendelkezôk számára is lehetôséget nyújt egy-egy szó, szövegrészlet visszakeresésére. 11 A felhasznált tatár szövegközlések és a korábbi gyûjteményes kötetek (kiadásuk idôrendi sorrendjében): KÜKLÄŠEV, S. Divane χikäyät tatar. KAZAN. 1859; RADLOFF, V. V. Obrazcy narodnoj literatury tjurkskih plemen. ¢ast’ IV. Nare∞ija barabincev, tarskij, tobol’skih i tjumenskih tatar. Sankt-Peterburg. 1872; BÁLINT G. Kazáni tatár nyelvtanulmányok. Szövegek és fordítás. Gyûjtötte és fordította Szentkatolnai Bálint Gábor. Budapest. 1875; Xikäyät wä mäkalät. Fäyezχanov, G. KAZAN. 1890, 1909; Defgïl’käsäl min ässabi wä sabiyät. YÄΧIN, T. KAZAN. 1900; Sabi wä sabiyälär ö∞en märgub bulgan χikäyälär wä mäkal’lär häm oluglarnï tänbih ö∞en gajaib bulgan gïybrätlär. YÄΧIN, T. KAZAN. 1902; Bik∞äntäy uglï. Xalïk äkiyätläre. RÄΧIM, G. KAZAN. 1915; Xalïk idžatï. YÄRMI, X.–ÄΧMÄT, A. KAZAN. 1938; Xalïk idžatï. YÄRMI, X.–ÄΧMÄT, A. KAZAN. 1940; Xalïk äkiyätläre. RAZIN, G. (BÄŠIROV, G.) KAZAN. 1940; Tatar χalïk äkiyätläre. BÄŠIROV, G.–YÄRMI, X. KAZAN. 1944; PAASONEN, H. Mischärtatarische Volksdichtung. Helsinki. 1953; Tatar χalïk idžatï. BÄŠIROV, G.–ŠAMOV, A.–YÄRMI, X.–GOSMAN, X. KAZAN. 1954; Äsärlär. Dürt tomda. TUKAY, G. KAZAN. 1955. tom. II.; Tatar χalïk äkiyätläre. BÄŠIROV, G.–YÄRMI, X. KAZAN. 1956; Tatar χalïk äkiyätläre. BÄŠIROV, G.–YÄRMI, X. KAZAN. 1958; Abaga ∞ä∞äge. Tatar χalïknïñ satirik äkiyätläre. E. KASÏYMOV. KAZAN. 1962; Meñ dä ber ki∞ä. Kazan. 1970.

21

Cirill betû

Átírás

a

a

á

b

22

÷

©

ä

d

æ

dæ

º

ä

e

e / ye / yï

ý

e

ô

f

ã

g

x

µ

h

h

û

ï

è

i

ê

k

ë

l

ì

m

í

n

o

o

¼

ö

ï

p

p

r

c

s

ø

š

ò

t

y

u

³

ü

Megjegyzés

szó- és szótagkezdô helyzetben: [ye-], [yï-]

Cirill betû

Átírás

b

w

é

y

þ

yu

ÿ

ya / yä

æ

æ

ç

z

¾

ñ

ú

‘‘

ü

‘

ö

c

Megjegyzés

a szó hangrendjétôl függôen

csak idegen szavakban

A továbbiakban a fenti táblázatban megadott alfabetikus sorrendet tartjuk be. A tatár környezetben elôforduló orosz szavakat (zemljanka, davaj) nem a ruszisztikai átírás szerint írtuk, hanem a tatár szövegkörnyezetnek megfelelôen a turkológiai átírás szabályai szerint (zemlyanka, daway).

23

A tatár népmesegyûjteményben (tatTh1, tatTh2) szereplô varázsmesék gyakoriság- és affinitásmutatója (116 meseszöveg 326 variánsa alapján) 93. táblázat. Gyakoriság- és affinitás-mutató

AaTh

Összes elôfordulás (ebbôl önállóan)

Affinitás [AaTh] Az összekapcsolódások módja (elôfordulá- (elôfordulási számuk) sok száma)

300

14 (0)

318 (1) 325 (1) 315 (10) 922 (2) 532 (2) 400 (2) 560 (2) 950 (1) 952 (1) 953 A* (1) 956 A (1) 654 (1) 653 (1) 574 (1) 530 (1)

300 + 318 + 325 (1) 315 + 300 (10) 922 + 532 + 300 + 400 + 560 (2) 950 + 952 + 953 A* + 956 A + 654 + 653 + 574 + 530 + 300 (1)

300 A

1 (0)

936* (1) 301 (1) 301 Ä* (1)

936* + 301 + 300 A + 301 Ä* (1)

363

93. táblázat. Folytatás

AaTh

Összes Affinitás elôfordu[AaTh] lás (ebbôl (elôforduláönállóan) sok száma)

Az összekapcsolódások módja (elôfordulási számuk)

301

10 (0)

936* (1) 300 A (1) 301 Ä* (1) 530 (5) 519 (5) 550 (4) 321 (2)

936* + 301 + 300 A + 301 Ä* (1) 530 + 301 + 519 (5) 550 + 301 (2) 550 + 301 + 321 (2)

301 A

3 (0)

321(1) 519 (2)

301 A + 321(1) 301 A + 519 (2)

301 B

7 (2)

650 A (5)

650 A + 301 B (5)

301*Ä

4 (1)

313 H* (2) 318 (2) 301 (1) 300 A (1)

301*Ä + 318 + 313 H* (2) 936* + 301 + 300 A + 301 Ä* (1)

302

5 (0)

327 B (2) 513 (2) 531 (2) 550 (2) 313 H* (2) 552 A (1)

327 B + 513 A + 302 (2) 531 + 550 + 302 + 313H* (2) 552 A + 302 (1)

303

28 (0)

567 (19) 707 (9)

567 + 303 (19) 707 + 303 (9)

306

3 (0)

318 (3)

306 + 318 (3)

313

13 (10)

400 (1) 531 (1) 328 (1) 313 (12) 570 (1)

313 + 400 (1) 531 + 328 + 313 II (1) 570 + 313 (1)

364


AaTh



313 A

1(1)

313 C

3 (3)

313 H

3 (0)

325 (3) 560 (3)

325 + 313 H + 560 (3)

315

13 (3)

300 (10)

315 + 300 (10)

318

7 (1)

300 (1) 325 (1) 301 Ä* (2) 313 H* (2) 306 (3)

300 + 318 + 325 (1) 301 Ä* + 318 + 313 H* (2) 306 + 318 (3)

321

3 (0)

301 A (1) 550 Ú(2) 301 (2)

301 A + 321 (1) 550 + 301 + 321 (2)

325

13 (9)

313 H (3) 560 (3) 300 (1) 318 (1)

325 + 313 H + 560 (3) 300 + 318 + 325 (1)

326 B*

3 (3)

327 A

5 (0)

313 H* (5) 707 (5)

327 A + 313H* + 707 (5)

327 B

8 (0)

513 A (8) 302 A (2)

327 B + 513 A + 302 (2) 327 B + 513 A (8)

328

1 (0)

531 (1) 313 (1)

531 + 328 + 313 II (1)

329

1 (0)

677 (1)

677 + 329 (1)

331

4 (4)

333 B

1 (1)

365


AaTh



400

13 (0)

936* (4) 313 (1) 402 (2) 425 C (3) 425 A (3) 433 B (1) 313 H* (1) 922 (2) 532(2) 300 (2) 560 (2)

936* + 400 (4) 313 + 400 (1) 402 + 400 (2) 425 C + 425 A + 400 (3) 433 B + 400 + 313 H* (1) 922 + 532 + 300 + 400 + 560 (2)

402

2 (0)

400 (2)

402 + 400 (2)

403

2 (2)

403 A

2 (0)

510 A (2)

510 A + 403 A (2)

425 A

3 (0)

425 C (3) 400 (3)

425 C + 425 A + 400 (3)

425 C

4 (1)

425 A (3) 400 (3)

425 C + 425 A + 400 (3)

425 M

4 (0)

440 (4)

440 + 425 M (4)

433 B

1 (0)

400 (1) 313 H* (1)

433 B + 400 + 313 H* (1)

440

4 (0)

425 M (4)

440 + 425 M (4)

442

1 (1)

449

7 (7)

450

2 (2)

451

6 (0)

533 (6)

451 + 533 (6)

461

3 (3)

465

2 (2)

366


AaTh



465 A

8 (8)

465 C

1 (0)

858 (1)

858 + 465 C (1)

480

4 (0)

313 H* (4)

480 + 313 H* (4)

69

480* 480 C

9 (9)

502

5 (5)

507

3 (3)

507 A

8 (0)

671* (3) 518 (8) 671 E (5)

671* + 518 + 507 A (3) 671 E* + 518 + 507 A (5)

508

1 (0)

508*(1)

508 + 508* (1)

508*

1 (0)

508 (1)

508 + 508* (1)

510 A

2 (0)

403 A (2)

510 A + 403 A (2)

511

3 (3)

513

2 (2)

513 A

11 (0)

327 B (8) 302 (2) 530 A (1) 650 A (2)

327 B + 513 A + 302 (2) 327 B + 513 A (6) 530 A + 513 A (1) 650 A + 513 A (2)

518

11 (0)

671* (3) 671 E* (5) 507 A (8) 725 (3) 653 (3)

671* + 518 + 507 A (3) 671 E* + 518 + 507 A (5) 725 + 518 + 653 (3)

6 (6)

69 BARAG ezt AaTh jelölés nélkül hagyja, ugyanakkor jelzi, hogy ANDREJEVnél 480A típusszámon található (ANDREJEV 1929), és megadja még a BOLTE-POLÍVKA I. 24-et (BARAG 1978, 443). A mese monografikus feldolgozására vö. ROBERTS 1958 (VOIGT 1972, 342).

367


AaTh



519

5 (0)

301 A (2) 530 (5) 301 (5)

301 A + 519 (2) 530 + 301 + 519 (5)

530

10 (0)

301 (5) 519 (5) 532 (3) 560 (1) 950 (1) 952 (1) 953 A* (1) 956 A (1) 654 (1) 653 (1) 574 (1) 300 (1)

530 + 301 + 519 (5) 530 + 532 (3) 530 + 560 (1) 950 + 952 + 953 A* + 956 A + 654 + 653 + 574 + 530 + 300 (1)

530 A

14 (5)

531 (6) 513 A (1) 532 (2)

530 A + 531 (5) 530 A + 513 A (1) 531 + 530 A (1) 532 + 530 A (2)

531

15 (6)

550 (2) 302 (2) 313 H* (2) 530 A (6) 328 (1) 313 II (1)

531 + 550 + 302 + 313 H* (2) 531 + 530 A (1) 531 + 328 + 313 II (1) 530 A + 531 (5)

532

7 (0)

530 A (2) 922 (2) 300 (2) 400 (2) 560 (2) 530 (3)

532 + 530 A (2) 922 + 532 + 300 + 400 + 560 (2) 530 + 532 (3)

368


AaTh



533

6 (0)

451 (6)

451 + 533 (6)

550

10 (4)

301 (4) 321 (2) 531 (2) 302 (2) 313 H* (2)

550 + 301 (2) 550 + 301 + 321 (2) 531 + 550 + 302 + 313 H* (2)

551

3(3)

552 A

1 (0)

302 (1)

552 A + 302 (1)

559

5 (5)

560

22 (4)

1160 (1) 561 (1) 566 (11) 325 (3) 313 H (3) 530 (1) 922 (2) 532 (2) 300 (2) 400 (2)

1160 + 560 + 561 (1) 560 + 566 (11) 325 + 313 H + 560 (3) 530 + 560 (1) 922 + 532 + 300 + 400 + 560 (2)

561

6 (5)

1160 (1) 560 (1)

1160 + 560 + 561 (1)

564

8 (0)

707 (8)

707 + 564 (8)

566

16 (0)

560 (11) 569 (5)

560 + 566 (11) 569 + 566 (5)

567

19 (0)

303 (19)

567 + 303 (19)

569

5 (0)

566 (5)

569 + 566 (5)

570

1 (0)

313 (1)

570 + 313 (1)

369


AaTh



574

1 (0)

950 (1) 952 (1) 953 A* (1) 956 A (1) 654 (1) 653 (1) 300 (1) 530 (1)

950 + 952 + 953 A* + 956 A + 654 + 653 + 574 + 530 + 300 (1)

650 A

7 (0)

301 B (5) 513 A (2)

650A + 301 B (5) 650A + 513 A (2)

652

5 (5)

653

4 (0)

725 (3) 518 (3) 950 (1) 952 (1) 953 A* (1) 956 A (1) 654 (1) 574 (1) 300 (1) 530 (1)

725 + 518 + 653 (3) 950 + 952 + 953 A* + 956 A + 654 + 653 + 574 + 530 + 300 (1)

654

1 (1)

950 (1) 952 (1) 953 A* (1) 956 A (1) 653 (1) 574 (1) 300 (1) 530 (1)

950 + 952 + 953 A* + 956 A + 654 + 653 + 574 + 530 + 300 (1)

665

5 (5)

670

1 (1)

370


AaTh



671*

3 (0)

518 (3) 507 A (3)

671* + 518 + 507 A (3)

671 E*

5 (0)

518 (5) 507 A (5)

671E* + 518 + 507 A (5)

673

1 (1)

677

1 (0)

329 (1)

677 + 329 (1)

707

25 (3)

303 (9) 564 (8) 327 A (5) 313 H* (5)

707 + 303 (9) 707 + 564 (8) 327 A + 313 H* + 707 (5)

725

3 (0)

518 (3) 653 (3)

725 + 518 + 653 (3)

371

Bibliográfia

AARNE, ANTTI–THOMPSON, STITH (1961): The Types of the Folktale. A Classification and Bibliography. Antti Aarne’s Verzeichnis der Märchentypen. Translated and Enlarged by Stith Thompson. Second Revision. (FF Communications 184.) ADIL: Azerbaydžan dilinin izahlï lugatï. III. džild. Orudžovun, A. A. Bakï. 1983. ArRS: Arabsko-russkij slovar’. Baranov, H. K. Moskva. 1984. ATALAY, B. (1940–1943): Divanü Lugat-it Türk Tercümesi. I–IV. Ankara. BÁLINT GÁBOR (1875): Kazáni tatár nyelvtanulmányok. Budapest. BANG, WILHELM (1917): Über die türkischen Namen einiger Grosskatzen. Keleti Szemle. XVII. 112–146. BANG, WILHELM (1918): Monographien zur türkischen Sprachgeschichte. Heidelberg. BARAG, L. G. (1977): Tipologi∞eskij analiz sjužetov. In: Tatar χalïq idžatï. Äkiyätlär. 1., 2. kitab. Szerk. Gatina, X.–Yärmi, X. Kazan’. 400–403. BERECZKI GÁBOR (1979): Hozott isten, holdacska! Finnugor varázsigék, imádságok, siratók. Válogatta, a jegyzeteket és az utószót írta és a kötetet szerkesztette Bereczki Gábor. Budapest. BERG (1854): Pesni raznyh narodov. BOLTE, JOHANNES–POLÍVKA GEORG (1913–1931): Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm. Bd. 1–5. Leipzig. BREMOND, CLAUDE (1973): Logique du récit. Paris. CLAUSON, SIR GERARD (1972): Dictionary of Pre-Thirteenth-Century Turkish. Oxford. DALLOS, EDINA (2005): Funkciók, intenciók, attribútumok. Palimpszeszt. 24. http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/24_szam/07.html. DARNTON, ROBERT (1987): Lúdanyó meséi. A nagy macskamészárlás. Két epizód a francia kultúrhistória körébôl. Budapest.

373

DUNDES, ALAN (1964): The Morphology of North American Indian Folktales. Helsinki. (FFC. vol. LXXXI. ¹ 195.) DUNDES, ALAN (1975): Analytic Essays in Folklore. The Hague–Paris. EM: Enzyklopädie des Märchens. 1–10. Fôszerk. Kurt Ranke–Rolf Wilhelm Brednich. Berlin–New York. 1977–2002. Ems3: Erdélyi magyar szótörténeti tár. III. kötet. Anyagát gyûjtötte és szerkesztette Szabó T. Attila. Bukarest. 1982. FASMER, MAX (1986–1987): Etimologi∞eskij slovar’ russkogo jazyka. I–IV. Izdanie vtoroe. Moskva. (Eredeti kiadása: Vasmer, Max. Russisches Etymologisches Wörterbuch. Heidelberg. 1950–1958.) GREIMAS, A. J. (1966): Sémantique structurale. Paris. HOLBEK, BENGT (1978): Formal and Structural Studies of Oral Narrative. A Bibliography. Copenhagen. HRS: Hakassko-russkij slovar’. Baskakov, N. A. Moskva. 1953. IVANICS MÁRIA–USMANOV, M. A. (2002): Das Buch der Dschingis-Legende (Däftär-i ¢ingiz-nâmä). I. Szeged. (Studia uralo-altaica 44.) JASON, HEDA (2000): Motif, Type and Genre. A Manual for Compilation of Indices & A Bibliography of Indices and Indexing. Helsinki. (FFC vol. CXXV. ¹ 273.) Kasantatarische Volksmärchen. Auf Grund der Sammlung von Ignác Kúnos. Herausgegeben von Zsuzsa Kakuk und Imre Baski. Budapest. 1989. KASÏYMOV, E. (1962): Abaga ∞ä∞äge. Tatar χalïknïñ satirik äkiyätlere. Tözü∞ese E. Kasïymov. Kazan’. KASKABASOV, S. A. (1972): Kazahskaja narodnaja skazka. Alma-Ata. KATANOV, N. F. (1898): Materialy k izu∞eniju kazansko-tatarskogo nare∞ija. Kazan’. KATANOV, N. F. (1898): Istori∞eskie pesni kazanskih tatar. Kazan’. kirM: Kirgizskij geroi∞eskij epos Manas. Szerk. Bogdanosva, M. I.; Æirmunskij, V. M.; Petrosjan, A. A. Moskva. 1961. kirSz: A szürke héja. Kirgiz népmesék. Válogatta, fordította és a jegyzeteket írta Buda Ferenc. Budapest. 1988. (Népek meséi.) KOVÁCS ÁGNES (1979): A hôsmese. Ethnographia 90. 457–479. KÜKLÄŠEV (1859): Divane χikäyäte tatar. Kazan’. LÉVI-STRAUSS, C. (1964): Mithologiques. I. Le Crue et le Cuit. Paris. LÉVI-STRAUSS, C. (2001): Strukturális antropológia. I–II. Budapest. LIGETI LAJOS (1986): A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás elôtt és az Árpád-korban. Budapest.

374

LIPEC, R. S. (1984): Obrazy batyra i ego konja v tjurko-mongol’skom epose. Moskva. LÜTHI, MAX (1962): Märchen. Stuttgart. (Öt fejezetének magyar fordítása: Folcloristica 1. 1971. 105–163.) LÜTHI, MAX (1974): Das Europäische Volksmärchen. München. MELETYINSZKIJ, J. M. (1982): A mítosz poétikája. Budapest. MELETYINSZKIJ, J. M. (1999): A mese strukturális-tipológiai kutatása. In: Propp, V. J. A mese morfológiája. Budapest. 155–197. ME: Mitológiai enciklopédia. I–II. Szerk. Tokarev, Sz. A. Budapest. 1988. Mischärtatarische Texte mit Wörterverzeichnis. Aufgrund der Sammlung von Ignác Kúnos. Herausgegeben von Zsuzsa Kakuk. Szeged. 1996. MNK2: Magyar népmesekatalógus 2. A magyar tündérmesék típusai (AaTh 300–749). Összeállította és a bevezetôt írta Dömötör Ákos. Budapest. 1988. MNL1–5: Magyar néprajzi lexikon. 1–5. Fôszerk. Ortutay Gyula. 1977–1982. NASÏROV, A. K.–POLJAKOV, P. A. (1900): Skazki kazanskih tatar i sopostavlenie ih so skazkami drugih narodov. Obš∞estva arheologii, istorii i etnografii. XVI. Kazan’. OŽEGOV, S. I. (1975): Slovar’ russkogo jazyka. Izdanie odinnadcatoe. Moskva. OMSZ: Orosz–magyar szótár I–II. Szerk. Hadrovics László–Gáldi László. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest. 1986. ÖGEL, BAHAEDDIN (1971): Türk Mitolojisi. Ankara. PAASONEN, H. (1953): Mischertatarische Volksdichtung, gesammelt von N. Paasonen. Übersetzt und herausgegeben von Eino Karahka. Helsinki. PELLIOT, PAUL (1930): Sur la légende d’Ughuz Khan en écriture Ouigoure. T’oung Pao. 247–353. PROPP, V. J. (1999): A mese morfológiája. 2. javított kiadás. Budapest. RADLOFF, WILHELM (1866–1904): Proben der Volksliteratur der türkischen Stämme Süd-Sibiriens I–X. Sankt Peterburg. 1866–1904; oroszul: Obrazcy narodnoj literatury tjurkskih plemen I–X. Sankt Peterburg. RADLOFF, WILHELM (1872): Obrazcy narodnoj literatury tjurkskih plemen. ¢ast’ IV. Nare∞ija barabincev, tarskih, tobol’skih i tjumenskih tatar. Sankt Peterburg. RalS: Russko-altajskij slovar’. Baskakov, N. A. Moskva. 1964. RAMSTEDT, GUSTAF JOHN (1952): Einführung in die altaische Sprachwissenschaft. II. Helsinki.

375

RArS: Russko-arabskij slovar’ I–II. Borisov, V. M. Moskva. 1981–1982. RAS: Russko-azerbajdžanskij slovar’. I–II. Orujev, A. A. Baku. 1971–1975. RAZIN, G.–BÄŠIROV, G. (1938): Xalïk äkiyätläre. Tözü∞ese G. Razin–G. Bäširov. Kazan’. RAZIN, G.–BÄŠIROV, G. (1940): Xalïk äkiyätläre. Tözü∞ese G. Razin–G. Bäširov. Kazan’. RAZIN, G.–BÄŠIROV, G.–YARMI, X. (1946/1956): Tatar χalïk äkiyätläre. Tözü∞eläre G. Razin [G. Bäširov] X. Yarmi. Beren∞e kitap & Iken∞e kitap. Kazan’. RAZIN, G.–BÄŠIROV, G.–YARMI, X. (1958): Tatar χalïk äkiyätläre. Beren∞e kitap [tulïlandïrïlgan iken∞e basmasï]. Kazan’. RÄSÄNEN, M. (1969): Versuch eines etymologischen Wörterbuchs der Türksprachen. Helsinki. RBS: Russko-baškirskij slovar’. Ahmerov, K. Z. Moskva. 1964. R¢S: Russko-∞uvašskij slovar’. Andreev, I. A.–Petrov, N. P. Moskva. 1971. RHS: Russko-hakasskij slovar’. ¢ankov, D. I. Moskva. 1961. RJS: Russko-jakutskij slovar’. Afanasev, P. S.–Haritonov, L. N. Moskva. 1968. RKaS: Russko-karaimskij slovar’. Krimskij dialekt. Hafuz, M. E. Moskva. 1995. RKbS: Russko-kara∞ajevo-balkarskij slovar’. Suyun∞ev, H. I.–Urusbiev, U. H. Moskva. 1965. RKiS: Russko-kirgizskij slovar’. Judahin, K. K. Moskva. 1957. RKkS: Russko-karakalpakskij slovar’. Baskakov, N. A. Moskva. 1967. RKS: Russko-kazahskij slovar’. Sauranbaev, N. T. Moskva. 1954. RKuS: Russko-kumykskij slovar’. Bammatov, Z. Z. Moskva. 1966. RNS: Russko-nogajskij slovar’. Baskakov, N. A. Moskva. 1956. ROBERTS WARREN E. (1958): The Tale of the Kind and the Unkind Girls. Berlin. RÓHEIM GÉZA (1984): A bûvös tükör. Válogatás Róheim Géza tanulmányaiból. Válogatta, sajtó alá rendezte, az utószót és a jegyzeteket készítette Verebélyi Kincsô. Budapest. RTaS: Russko-tatarskij slovar’. Ganiev, F. A. Moskva. 1991. RTuS: Russko-turkmenskij slovar’. Baskakov, N. A.–Hamzaev, M. J. Moskva. 1956.

376

RTS: Russko-tureckij slovar’. Mustafaev. E. M.–Š∞erbinin, V. G. Moskva. 1972. RTvS: Russko-tuvinskij slovar’. Pal’mbah, A. A. Moskva. 1953. RujS: Russko-ujgurskij slovar’. Rahimov. T. R. Moskva. 1956. RUS: Russko-uzbekskij slovar’. Abdurahmanov, P. Moskva. 1954. SEVORTJAN, E. V. (1974): Etimologi∞eskij slovar’ tjurkskih jazykov. I. Moskva. SOLYMOSSY SÁNDOR (1991): A „vasorrú bába” és mitikus rokonai. Válogatott tanulmányok. Budapest. Suhodol’skij (1858) Vestnik. SZATMÁRI SÁNDOR (2001): Adatok a dobrudzsai kipcsakok néprajzához. In.: Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1999–2000. Szerk. Erdélyi Péter és Szûcs Judit. Szeged. 199–204. TaRS: Tatarsko-russkij slovar’. Red. Denisova. N. T. Moskva. 1966. tatGu: Gul’∞e∞ek. Tatarskie narodnye skazki. Bäširov, G.–Yärmi, X. Moskva. 1952. tatXi (1938): Xalïk idžatï. Yärmi, X.–Äχmät, A. Kazan’. tatXi (1940): Xalïk idžatï. Yärmi, X.–Äχmät, A. Kazan’. tatXä: Xalïk äkiyätläre. Razin, Gomär (Bäširov, G.) Kazan’. 1940. tatKt1: Kazáni tatár nyelvtanulmányok. I. füzet. Kazáni tatár szövegek. Gyûjtötte és fordította Szentkatolnai Bálint Gábor. Budapest. 1875. tatKt2: Kazáni tatár nyelvtanulmányok. II. füzet. Kazáni tatár szótár. Szentkatolnai Bálint Gábor. Budapest. 1877. tatKtv: Kasantatarische Volksmärchen. Auf Grund der Sammlung von Ignác Kúnos. Herausgegeben von Zsuzsa Kakuk und Imre Baski. Budapest. 1989. tatMa: Ma mentem, holnap jöttem. Kazáni tatár népmesék. Válogatta, az utószót és a jegyzeteket írta Agyagási Klára. Budapest. 1981. (Népek meséi.) tatMT: Mischertatarische Texte mit Wörterverzeichnis. Aufgrund der Sammlung von Ignác Kúnos Herausgegeben von Zsuzsa Kakuk. Szeged. 1996. (Studia uralo-altaica 38.) tatNas: Nasyjrov, K.–Poljakov, P. A. Skazki kazanskih tatar i sopostavlenie ih so skazkami drugih narodov. Kazan’. 1900. tatRä: Bik∞äntäy uglï. (Räχim, G.) Xalïk äkiyätläre. Kazan’. 1915.

377

tatThä (1946): Tatar χalïk äkiyätläre. Szerk. Bäširov, G.–Yärmi, X. Kazan’. tatThä (1956): Tatar χalïk äkiyätläre. Szerk. Bäširov, G.–Yärmi, X. Kazan’. tatThä (1958): Tatar χalïk äkiyätläre. Szerk. Bäširov, G.–Yärmi, X. Kazan’. tatTh1: Tatar χalïk idžatï. Äkiyätlär. 1. kitab. Szerk. Gatina, X. –Yärmi, X. Kazan’. 1977. tatTh2: Tatar χalïk idžatï. Äkiyätlär. 2. kitab. Szerk. Gatina, X.–Yärmi, X. Kazan’. 1978. tatThi: Tatar χalïk idžatï. Bäširov, G.–Šamov, A.–Zärmi, X.–Gosman, X. Kazan’. 1954. tatTn1: Tatarskie narodnye skazki. Yarmuhametov, X. Moskva, 1957. tatTn2: Tatarskie narodnye skazki. Yarmuhametov, X. Moskva, 1964. tatWB: Wolgatatarische Dialektstudien. Textkritische Neuausgabe der Originalsammlung von G. Bálint 1875–76. hrsg. von Á. Berta. Budapest. 1988. (Keleti tanulmányok 7.) tatYäχ: Yäχin, T. Däfgïl’käsäl min essabi wä sabiyät. Kazan’. 1900. TESZ: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–IV. Fôszerk. Benkô Loránd. Budapest. 1967–1971. THOMPSON, STITH (1955–1958): Motif-Index of Folk Literature. I–IV. Copenhagen. Trudy ∞etvertogo Arheologi∞eskogo s’ezda. Kazan’. 1891. TTAS: Tatar teleneñ añlatmalï süzlege. I. Ziljaev, R. A.–Abdrahmanov, G. G. Kazan’. 1977. TTRS: Tatarca Türkçe Romence Sözlik. Kerim, A.–Kerim, L. Bükreï. 1996. URMAN≠EEV, F. I. (1984): Geroi∞eskij epos tatarskogo naroda. Kazan’. URMAN≠EEV, F. I. (2001): Narodnoe poeti∞eskoe tvor∞estve. In: Tatary. Red.: Urazmanova, R. K.–¢eško, S. V. (Serija „Narody i kul’tury”). Moskva. 466–483. UTHER, HANS-JÖRG (2004): The Types of International Folktales. A Classification and Bibliography. I–III. Helsinki. (FF Communications Vol. CXXXV. ¹ 286.) VASIL’EV, M. A. (1924): Pamjatniki tatarskoj narodnoj slovesnosti. Skazki i legendi. Kazan’.

378

VITEVSKIJ, V. N. (1891): Skazki, zagadki i pesni nagajbekov Verhneural’skogo uezda Orenburgskoj gubernii. VOIGT VILMOS (1971): Szegmentumszekvencia-típusok a négy novellában és ezek ideológiai konzekvenciái. In: A novellaelemzés új módszerei. (A szegedi novellaelemzô konferencia anyaga. 1970. április 9–11.) Budapest. 105–119. VOIGT VILMOS (1972): A folklóralkotások elemzése. Budapest. VOIGT VILMOS (1998): Mese. In: A magyar folklór. Szerk. Voigt Vilmos. Budapest. 221–280. YÄXIN, T. (1900): Däfgïl’käsäl min ässabïy wä sabïyat. Kazan’.

379

Tartalomjegyzék

Elôszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A könyv felépítése és az elemzés módszere . . . . . . . . . . . . Források – A tatár szövegek átírásáról és fordításáról . . . . . Rövidítések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A meseszövegekre vonatkozó adatok és a mesék tartalmi összefoglalása . . . . . . . . . . . . . . . . . A sárkány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A népmesei sárkány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Mesénkénti attribútumanalízis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Komparatív vizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A boszorkány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A népmesei boszorkány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Mesénkénti attribútumanalízis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Komparatív vizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A táltos ló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A népmesei táltos ló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Mesénkénti attribútumanalízis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Komparatív vizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szereplôk, attribútumok, szüzsék – Összegzés . . . . . . . . . . Az idézett mesék további szereplôi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A tatár népmesegyûjteményben (tatTh1, tatTh2) szereplô varázsmesék gyakoriság- és affinitásmutatója (116 meseszöveg 326 variánsa alapján) . . . . . . . . . . . . . . Bibliográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5 7 19 25 27 109 109 114 155 201 201 206 227 247 247 250 275 305 319

363 373

381

Természetfölötti szereplôk a tatár varázsmesékben

Recommend Documents