Termékkatalógus
Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt.
2008. január
1
A Termékkatalógus célja Jelen Termékkatalógus célja, hogy tájékoztassa a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. jelenlegi és jövőbeni ügyfeleit a Bank által forgalmazott termékekről valamint azok kockázatairól.
A Termékkatalógus szerkezeti felépítése A Termékismertető első („A”) részében a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. által forgalmazott termékeket mutatjuk be és az adott ügylettípus ismertetésénél térünk ki az erre az ügylettípusra jellemző különleges kockázati típusokra is. Az általános kockázati áttekintést a Termékismertető második („B”) része tartalmazza.
2
Tartalomjegyzék A. TERMÉKEK BEMUTATÁSA..........................................................................................6 1. 1.1.
1.2. 2. 2.1.
2.2. 3. 3.1.
3.2.
4. 4.1.
4.2.
DEVIZATERMÉKEK....................................................................................................6 Egyes devizatermékek.................................................................................................6 1.1.1.
Deviza swap ....................................................................................................6
1.1.2.
Bázis swap (CCIRS)........................................................................................6
1.1.3.
Devizaopció (margin) adásvétel.......................................................................6
1.1.4.
Egzotikus opciók adásvétele ............................................................................7
1.1.5.
Deviza spot adásvétel ......................................................................................7
1.1.6.
Margin határidős deviza adásvétel ...................................................................7
1.1.7.
Deviza futures (tőzsdei) adásvétel....................................................................8
1.1.8.
Tőzsdei deviza opció adásvétel........................................................................8
Devizatermékek kockázatai.........................................................................................8 KAMATTERMÉKEK ....................................................................................................9 Egyes kamattermékek .................................................................................................9 2.1.1.
FRA ................................................................................................................9
2.1.2.
IRS..................................................................................................................9
Kamattermékek kockázatai .........................................................................................9 KÖTVÉNYTERMÉKEK..............................................................................................10 Egyes kötvénytermékek ............................................................................................12 3.1.1.
Azonnali, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír adásvétel..............................12
3.1.2.
Saját hitelviszonyt megtestesítő értékpapír adásvétele ...................................13
3.1.3.
Határidős (margin) állampapír adásvétel........................................................14
3.1.4.
Állampapír vétele ÁKK aukción....................................................................14
Kötvénytermékek kockázatai ....................................................................................15 3.2.1.
Fizetőképességi kockázat...............................................................................15
3.2.2.
Kamatváltozási kockázat / Árfolyamkockázat a futamidő alatt ......................18
3.2.3.
Felmondási kockázat .....................................................................................20
3.2.4.
Az egyes kötvénytípusok egyedi kockázatai ..................................................20
BEFEKTETÉSIJEGY-TERMÉKEK ............................................................................26 Befektetésijegy-termékek..........................................................................................27 4.1.1.
Forintban kibocsátott befektetési jegy adásvétele...........................................27
4.1.2.
Devizában kibocsátott befektetési jegy adásvétele .........................................27
Befektetési jegy termékek kockázatai........................................................................27 3
5.
4.2.1.
A befektetési jegyek speciális kockázatai.......................................................27
4.2.2.
Befektetési alapkezelő ...................................................................................28
4.2.3.
Költségek ......................................................................................................28
4.2.4.
A csökkenő nettó eszközérték kockázata .......................................................28
4.2.5.
A forgalmazás felfüggesztésének kockázata ..................................................29
4.2.6.
A teljesítmény-statisztikák hibás értelmezésének kockázata...........................30
4.2.7.
Az alap vagyona átruházásának vagy felmondásának kockázata ....................31
4.2.8.
A tőzsdén kereskedett befektetési alapok speciális kockázatai .......................31
4.2.9.
A nyílt végű ingatlanalapok speciális kockázatai ...........................................31
REPOTERMÉKEK ......................................................................................................32
5.1.
Repo .........................................................................................................................32
5.2.
Értékpapír-kölcsön ügyletek......................................................................................32
6. 6.1.
6.2.
7.
RÉSZVÉNYTERMÉKEK ............................................................................................33 Egyes részvénytermékek...........................................................................................33 6.1.1.
Azonnali részvény adásvétel..........................................................................33
6.1.2.
Részvény és részvényindex futures (tőzsdei) adásvétel ..................................34
6.1.3.
Részvény határidős adásvétel ........................................................................34
6.1.4.
Tőzsdei részvény (-index) opció adásvétel.....................................................34
Részvénytermékek kockázatai...................................................................................34 6.2.1.
Vállalkozási kockázat (a fizetésképtelenség kockázata) .................................34
6.2.2.
Árfolyamkockázat .........................................................................................34
6.2.3.
Osztalékfizetési kockázat...............................................................................36
6.2.4.
A piac szereplőinek pszichológiája ................................................................36
6.2.5.
Az árfolyamprognózis kockázata...................................................................38
6.2.6.
A tagsági jogok elvesztésének és változásának kockázata ..............................39
6.2.7.
A tőzsdei kivezetés (delisting) kockázata.......................................................39
EGYÉB TERMÉKEK ..................................................................................................41
7.1.
TAKARÉK DIRECT ................................................................................................41
7.2.
Takarek Direct elektronikus rendszer kockázatai.......................................................41 7.2.1.
Deviza, CFD-k és határidős ügyletek kockázatai ...........................................41
7.2.2.
Opciók kockázatai .........................................................................................41
B
Általános befektetési kockázatok ..................................................................................44
1.
Konjunkturális kockázat ...............................................................................................44
2.
Inflációs kockázat (vásárlóerő-kockázat).......................................................................44 4
3.
Országkockázat és transzferkockázat ............................................................................45
4.
Devizaárfolyam-kockázat .............................................................................................46
5.
Volatilitás .....................................................................................................................47
6.
Likviditási kockázat......................................................................................................47
7.
Pszichológiai kockázat..................................................................................................48
8.
A hitelfelvétellel finanszírozott értékpapír-vásárlás kockázatai .....................................48
9.
Adókockázatok .............................................................................................................48
10.
11.
Egyéb alapvető kockázatok .......................................................................................49 10.1.
Információs kockázat.....................................................................................49
10.2.
Megbízásadási kockázat ................................................................................50
10.3.
Külföldi részvénytársaságok információkérése ..............................................50
10.4.
Az értékpapírok saját őrzésének kockázata ....................................................50
10.5.
Az értékpapírok külföldön történő őrzésének kockázatai ...............................51
A járulékos költségek hatása az elvárt nyereségre .....................................................52
5
A. TERMÉKEK BEMUTATÁSA
1.
DEVIZATERMÉKEK
1.1. Egyes devizatermékek
1.1.1. Deviza swap Olyan - általában rövid lejáratra kötött - ügylet, amely különböző devizák cseréjét és az ügylet lezárásakor a szerződésben - a keresztárfolyam és a devizák kamatrátája által - meghatározott áron történő visszacserélését foglalja magában. Azonnali ügylet (spot) + határidős ügylet (forward) = devizacsere ügylet (swap) Devizacsere ügylet megkötésével az egyik devizában meglévő eszközünkről lemondunk azért, hogy a másik devizában időszakosan fellépő finanszírozási igényünket árfolyamkockázat felvállalása nélkül teljesíthessük (strukturális likviditási hiány).
1.1.2. Bázis swap (CCIRS) Általában hosszú lejáratú deviza swap ügylet, amelynek keretében nem csak az egyes kamatfizetésből eredő cash-flowk, hanem a swap ügylet alapját képező tőkeösszegek is kicserélésre kerülnek.
1.1.3. Devizaopció (margin) adásvétel A deviza opció egyedi megállapodás két fél között, amely jogot biztosít az opció vevőjének adott devizaösszeg előre meghatározott árfolyamon és időben történő eladására/vételére. Az opció eladója kötelezettséget vállal a vevő felé az adott devizaösszeg meghatározott árfolyamon és időben történő vételére/eladására. Az ügylet megkötésekor az opció ellenértékeként a vevőnek prémiumot kell fizetni. Létezik európai és amerikai típusú opció. Az európai opció csak az opció lejáratakor érvényesíthető, az amerikai opció az opció időtartama alatt bármikor lehívható. A deviza opciós megbízás a Takarékbank által jegyzett minden devizára lehetséges a meghatározott minimális összeg (500.000 EUR vagy annak megfelelő más deviza) felett. A Takarékbank Zrt. bizonyos limiteket alkalmaz, illetve fedezetet kér (az alapügylet 4-10%-a) az ügyféltől, a teljesítési kockázat fedezésére.
6
A határidős devizaügyletet az Ügyfél kérésének megfelelően a Takarékbank mind a tőzsdén mind a tőzsdén kívüli (OTC) piacon megkötheti.
1.1.4. Egzotikus opciók adásvétele A normál (put, call) opciókon kívül lehetőség van un. egzotikus devizaopciók bizományosi kereskedésére. Barrier opciók Deviza opció esetében az opció tárgyául szolgáló deviza piaci árfolyamának egy előre meghatározott nagyságát nevezzük barriernek. Ezt a továbbiakban piaci árfolyam-limitnek nevezzük. Ha a deviza árfolyama eléri ezt az előre meghatározott piaci árfolyam limitet, akkor az opció életre kell vagy megszűnik. Ha az opció a piaci árfolyam elérésével életre kell, akkor knock-in opciónak nevezzük, ha az opció megszűnik, akkor knock-out opciónak. Barrier opciók alkalmazásával a sima opciókhoz képest kedvezőbb a prémium összege, mivel ez a stratégia nem jelent 100%-os fedezetet. Digitális opciók A digitális opció jellemzője – és egyben lényegi különbsége is a sima opcióhoz képest -, hogy előre ismert az opció lejáratánál a kifizetés nagysága. Azaz a digitális opció nem más, mint egy pénzügyi fogadás arra nézve, hogy a referencia termék ára (pl. EURHUF, stb.) a futamidő alatt vagy lejáratkor eléri-e az opcióban rögzített árat vagy sem. Ennek megfelelően lejáratkor vagy az opciós küszöbár elérésekor az előre rögzített nagyságú kifizetés történik meg vagy az opció érték nélkül megszűnik.
1.1.5. Deviza spot adásvétel A Takarékbank Zrt. lehetővé teszi Ügyfelei számára, hogy egyik devizában fennálló nagyösszegű eszközeiket azonnali tranzakció során, másik devizára váltsák át aktuális piaci árfolyamon. A tranzakció spot értéknappal történik. Ez üzletkötés utáni második nap (T+2), tehát például, ha az Ügyfél devizát vásárol, az ellenértékkel aznap terhelik, míg a vásárolt deviza az üzletkötést követő második munkanapon kerül jóváírásra számláján (ezt a tranzakció végrehajtásának időigénye és a nemzetközileg elfogadott szabályok indokolják). Konverzió történhet a Takarékbank Zrt. által jegyzett minden deviza-forint párra, illetve ezen devizák közül bármely kettő között.
1.1.6. Margin határidős deviza adásvétel A határidős devizaügylet megállapodás az Ügyfél és a Takarékbank Zrt. között egy meghatározott összegű deviza (minimum 100.000 EUR vagy azzal egyenértékű más deviza), 7
meghatározott (jövőbeli) időpontban (7-360 nap illetve napon belül), meghatározott árfolyamon történő eladásáról, illetve megvételéről. A határidős ár egyrészt a spot (jelenlegi) árfolyamtól, másrészt a devizák adott futamidőre vonatkozó kamatkülönbségétől függ. A határidős ár és a spot ár különbségét swap differenciának (swap pontoknak) nevezzük. Prémiumról beszélünk, ha az alapdeviza határidős árfolyama magasabb, mint spot árfolyama, azaz a swap differenciát hozzáadjuk a spot árfolyamhoz. Diszkontról beszélünk, ha az alapdeviza határidős árfolyama alacsonyabb, mint spot árfolyama, azaz a swap differenciát levonjuk a spot árfolyamból. Köthető forint és egy másik deviza ellenében, de két külföldi deviza között is, melyekre a Takarékbank Zrt. jegyez spot árfolyamot. A Takarékbank Zrt. bizonyos limiteket alkalmaz, illetve fedezetet kér (az alapügylet 4-10%-a) az ügyféltől, a teljesítési kockázat fedezésére. A határidős devizaügyletet az Ügyfél kérésének megfelelően a Takarékbank mind a tőzsdén mind a tőzsdén kívüli (OTC) piacon megkötheti.
1.1.7. Deviza futures (tőzsdei) adásvétel A futures a forward ügylet speciális típusa. A forward ügylet egy adott pillanatban kötött szerződés a termékek szállítására egy bizonyos jövőbeni időponthoz a szerződés kötés időpontjában meghatározott áron. A futuresek tőzsdén kereskedett forward kontraktusok. Az egyes kontraktusok szerződési feltételei rögzítettek, az adott tőzsde szabályai szerint, és egy fix megállapodásról van szó a partnerek között, amely alapján a feleknek joguk és kötelességük van megvenni/eladni az adott jövőbeni időpontban az eszköz adott mennyiségét az előre meghatározott kötési árfolyamon.
1.1.8. Tőzsdei deviza opció adásvétel A devizaopció arra biztosít jogot tulajdonosának, hogy külföldi devizát vegyen vagy adjon el meghatározott összegű hazai pénzért.
1.2. Devizatermékek kockázatai A devizában kötött ügyletek és a határidős ügyletek nagymértékű kockázatokat hordoznak magukban. A kezdeti letét összege viszonylag alacsony a devizák vagy a határidős ügyletek értékével összehasonlítva, tehát az ügyletek „meghitelezéssel” vagy „tőkeáttétellel” működnek. A viszonylag kis piaci mozgások arányosan nagyobb hatást fejtenek ki a letétként elhelyezett, illetve elhelyezendő pénzalapokra nézve; ez a tény Ön ellen és az Ön érdekében egyaránt dolgozhat. Előfordulhat, hogy a kezdeti letét teljes elvesztését fedeznie kell, ráadásul további letétet kell elhelyeznie ahhoz, hogy fenntartsa pozícióját. Ha a piac az Ön pozíciójával szemben mozog, a letét szintek emelkednek, akár olyan felszólítást is kaphat, hogy rövid időn belül számottevő összegű további letétet helyezzen el az adott pozíció fenntartásához. Amennyiben nem teljesíti a kiegészítő finanszírozásra vonatkozó kérést az előírt határidőn belül, a pozícióját veszteséggel felszámolják, továbbá az ebből eredő hiányért is felelős marad. 8
2.
KAMATTERMÉKEK
2.1. Egyes kamattermékek 2.1.1. FRA FRA (Forward Rate Agreement ) ügylet egy határidős kamatlábszerződés, melyben a felek megállapodnak egy pénzügyi eszköz (deviza, kötvény) jövőbeni kamatszintjében. Ezek alapján egy jövőbeni időponttól, meghatározott időre nyújtott vagy felvett hitel kamatlába előre rögzített, ezzel kiküszöbölhető a kamatlábak ingadozásából származó kockázat. Elmondható továbbá, hogy az FRA egy olyan kétoldalú szerződés, amelyben a felek megállapodnak egy jövőbeni periódusra, meghatározott összeg után fizetendő kamatlábban (határidős kamatláb). FRA esetén a tőkeösszegeket nem cserélik, csak a kamatmegállapítás időpontjában érvényes piaci kamatláb és az FRA keretében megállapított kamatláb különbségének tőkére vetített időarányos összege mozog.
2.1.2. IRS Az IRS (Interest Rate Swap) egyik legismertebb típusa a rögzített kamatlábnak változó kamatlábbal történő felcserélése illetve ennek ellentétes ügylete. Az IRS egy olyan megállapodás, amelynek keretében a két szerződő fél ugyanabban a devizában lévő kamatfizetési kötelezettségeit meghatározott időszakon keresztül elcseréli. A szerződés keretében a tőkeösszegek nem mozognak, csak a kamatok. Lehetséges, hogy az egyik fél egy fix kamatfizetési kötelezettséget cserél föl változó kamatra, vagy az, hogy két változó kamatozású, de más bázis alapján számított kötelezettség a szerződés tárgya.
2.2. Kamattermékek kockázatai A kamattermékekre jellemzően az un. hozamgörbe változása van hatással.
9
3.
KÖTVÉNYTERMÉKEK
A kamatozó értékpapírok, amelyeket gyakran kötvénynek, adóskötelezvénynek vagy angol szóval bondnak is neveznek, egy bizonyos tulajdonos nevére szóló hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok. Fix vagy változó kamatozásúak, és futamidejük valamint törlesztési formájuk előre meghatározott. A kötvények vásárlójának (= hitelező) pénzkövetelése van a kötvény kibocsátójával szemben (= adós).
A kötvény jellemzői A kötvény jellemzőit az úgynevezett kötvényfeltételek (kibocsátási feltételek) rögzíti részletesen: ez tartalmazza a kötvényre, valamint a kibocsátó és a befektető közötti jogviszonyra vonatkozó valamennyi fontos részletet. A kibocsátás évén kívül az alábbiak tartoznak ide: futamidő pénznem visszafizetés rangsor az adós csődje vagy felszámolása esetén kamatozás
Futamidő Futamidő szerint rövid lejáratú (legfeljebb négy év futamidejű), közepes lejáratú (négy és nyolc év közötti futamidejű) és hosszú lejáratú (több mint nyolc év futamidejű) kötvényeket különböztetünk meg. A futamidő a kamatozás kötvényfeltételekben rögzített kezdete és a kötvény lejárata közötti időszak.
Törlesztés A kötvények törlesztése történhet terv szerinti és rendkívüli visszafizetések útján.
Terv szerinti visszafizetés: meghatározott keretben történő törlesztés
„Terv szerint” nem feltétlenül azt jelenti, hogy a befektető már előre ismeri a visszafizetés időpontját. A terv szerinti visszafizetésre alapvetően három lehetőség van:
Az egy összegben esedékes kötvényeknél rendszerint a futamidő végén egy összegben kerül visszafizetésre a névérték a befektetők részére. A kamatozó befektetésnek ennél a típusánál tehát fixen meg van határozva a tőke kibocsátó általi visszafizetésének időpontja.
Az annuitásos kötvények ezzel szemben nem egy összegben, hanem fokozatosan, azonos nagyságú éves részletekben kerülnek visszafizetésre. A törlesztés többnyire egy háromtól öt évig terjedő türelmi időszak után kezdődik.
A nyereménykötvények esetén a visszafizetés néhány éves türelmi időszak után különböző időpontokban történik. Ez azt jelenti, hogy az egyes befektető nem tudja, hogy ezek közül az időpontok közül melyikben válnak esedékessé azok az értékpapírok,
10
amelyek az ő tulajdonában vannak. A kibocsátó sorsolással (rendszerint az utolsó számjegyek, sorozatok vagy csoportok szerint) határozza meg, hogy melyek azok az értékpapírok, amelyek a következő esedékességi időpontban visszafizetésre kerülnek.
Rendkívüli visszafizetés a futamidő vége előtti felmondás esetén
A kibocsátó a kötvényfeltételekben fenntarthatja a kötvény felmondása miatti rendkívüli visszafizetés lehetőségét (futamidő vége előtti felmondás) – többnyire néhány felmondásmentes év vállalása mellett. A kötvényfeltételek néha a kötvény vásárlójának is biztosítják a futamidő vége előtti felmondás jogát.
Kamatozás A mindenkori kötvényfeltételekben kerül rögzítésre az a kamat is, amelyet a kibocsátó fizet a befektetőnek a befektetett nominális tőke (az értékpapír névértéke) után. Ez nem csak a „klasszikus” fix kamat vagy a piaci feltételek szerint változó kamat lehet, hanem a kettő közt számos vegyes típus is létezik. A kötvények kamatozásuk szerint kamatszelvény nélkül kötvények kamatszelvénnnyel
fix nominális kamat
változó nominális kamat
Klasszikus fix kamatozású kötvények
A fix kamatozású kötvények – angolul straight bonds – a teljes futamidő alatt azonos mértékű fix kamatozással rendelkeznek (névleges kamat). A kamatfizetés többnyire évente, más országokban (pl. az USA-ban) túlnyomórészt félévente, utólag történik.
Változó kamatozású kötvények (floating rate notes) A floater kamatozása ugyan a bankközi piac kamatainak alakulásához van kötve, de általában nem pontosan felel meg az ott fizetett szintnek: A kibocsátó által a befektetőnek fizetett kamat egy fix felárral illetve diszkonttal (ez az úgynevezett spread) a fenti mértékek alatt illetve fölött lehet. A bázispontokban megadott spread nagysága a kibocsátó bonitása és a piac állapota szerint alakul. A kamatozás tekintetében a floating rate kötvényekbe történő befektetés hasonlít a pénzpiaci befektetésekhez, mivel a kamatlábat a határidős illetve a lekötött betéthez hasonlóan rendszeres időközönként rögzítik. 11
Zérókupon-kötvények (zero bonds) A zérókupon-kötvényeknek nincs kamatszelvényük. A periodikus kamatfizetések helyett itt a visszaváltási árfolyam és a vételár közötti különbözet biztosít hozamot a végső lejáratig. A befektető részére tehát csak egy kifizetés történik: lejárat előtti eladás estén az eladási árat, lejáratkor pedig a törlesztés összegét kapja meg. A zérókupon-kötvények rendszerint jelentős diszkonttal (diszázsióval) kerülnek kibocsátásra, és a visszafizetés időpontjában 100%-os árfolyamon ("pariban") fizeti vissza őket a kibocsátó. A futamidőtől, az adós bonitásától és a tőkepiaci kamatszinttől függően a kibocsátási árfolyam többé-kevésbé jelentősen a visszafizetési árfolyam alatt van. A befektetők figyelmébe: a zérókupon-kötvények egyszeri, fix hozamot biztosítanak a jövőben – ha a befektető a zérókupon-kötvényeket azok visszafizetéséig "tartja". Adózás szempontjából ez a hozam a lejárat időpontjában keletkező kamatjövedelemnek számít. Amennyiben a befektető időközben eladja a kötvényeit, akkor a vételi és eladási árfolyam közötti különbözet felosztásra kerül kamatjövedelemre és árfolyamnyereségre.
Pénznem A befektetők alapvetően forintban és valamely külföldi pénznemben (deviza-kötvények) kibocsátott kötvények között választhatnak.
Rangsor az adós csődje vagy felszámolása esetén A kötvények további fontos jellemzője a kielégítési rangsorban elfoglalt helyük: A kibocsátó csődje vagy felszámolása estén előre sorolt, egyenrangúan rangsorolt és hátra sorolt kötvényeket különböztetünk meg aszerint, hogy a kibocsátó az adott befektető követeléseit más hitelezőkhöz viszonyítva előnyben részesítve, azonosan kezelve vagy hátra sorolva elégíti ki.
3.1. Egyes kötvénytermékek 3.1.1. Azonnali, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír adásvétel Banki kötvények A "banki kötvények” fogalom a hitelintézetek által kibocsátott kötvények összefoglaló elnevezése. Megkülönböztetünk "fedezett" és "egyéb" banki kötvényeket.
A fedezett banki kötvények kibocsátása rendszerint törvényi előírások alapján és hatósági engedéllyel történik.
A kibocsátott záloglevelek (különösen jelzáloglevelek és közjogi intézményekkel szembeni követelésekkel biztosított záloglevelek) esetén például a kibocsátóknak rendelkezniük kell a záloglevél-ügyletek végzéséhez adott engedéllyel. Ezen kívül a fedezetekre vonatkozóan is szigorú rendelkezések vannak érvényben. Így például a jelzálogleveleknek mindenkor teljes
12
mértékben (rendszerint első helyen bejegyzett) ingatlan-jelzáloggal, közjogi intézményekkel szembeni követelésekkel biztosított zálogleveleknek pedig mindenkor teljes mértékben az állami szféra adósainak nyújtott hitelekkel fedezettnek kell lenniük. A kibocsátó csődje esetén a záloglevél-hitelezőknek az összes többi nem fedezett hitelező előtti kielégítési joga van a fenti fedezetekből.
"Egyéb banki kötvényeket" mindenek előtt privát kereskedelmi bankok, takarékpénztárak, takarékszövetkezetek és lakás-takarékpénztárak bocsátanak ki. A kínálat igen széles a különböző szerkezetű tőzsdén jegyzett és nem jegyzett kötvényekből.
Vállalati kötvények A gazdaság hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjait "vállalati kötvények” néven foglaljuk össze. Kibocsátóik ipari és kereskedelmi vállaltok. Adott esetben ezek a kötvények is kibocsáthatók fedezett formában. Kialakításuk sokféle lehet, a részletekről a mindenkori kötvényfeltételek adnak felvilágosítást.
3.1.2. Saját hitelviszonyt megtestesítő értékpapír adásvétele A kötvény- és részvényprofil kombinációja A strukturált kötvények kombinálhatják például a kötvény- és a részvényprofilt. Hozamkockázat szerkezetük kialakításuktól függően különböző lehet. Ezeknél a kötvényeknél egy sor fantáziagazdag elnevezést találunk a termékekre. Az elnevezésbeli és szerkezeti különbségek ellenére lényegében két csoport különböztethető meg: magas kamatfizetésű kuponnal ellátott részvénykötvények részvényfelkínálási joggal, és olyan kötvények, amelyek kamatozása egy index vagy részvénykosár értékének alakulásához van kötve. Indexhez vagy részvénykosárhoz kötött kamatozású kötvények A valamely index vagy részvénykosár alakulásához kötött kamatozású kötvények olyan termékek, amelyek a kötvény- és a részvényprofilt kombinálják egymással. Az indexhez vagy részvénykosárhoz kötött kamatozású kötvények az adott index vagy részvénykosár alakulásától függő változó kamatozást és a futamidő végén rendszerint pénzben történő visszafizetést biztosítanak a vásárlójuknak. Az indexhez kötött kamatozású kötvények meghatározott futamidejű értékpapírok, amelyek értékének alakulása egy bizonyos indextől függ. A visszafizetési feltételek szerint a futamidő végén egy bizonyos kvóta kerül kifizetésre, amely a kötvény névértéke alatt is lehet. A kötvények rendszerint rendelkeznek egy minimum kuponnal, amelynek mértéke általában a piaci kamatszint alatt van. Ezen kívül mindig van egy változó kamatkomponensük is, amelynek kialakítása többféle lehet. Ez a kamatkomponens a vonatkozó index alakulását tükrözi. A index alakulásából való százalékos részesedés kikötése éppúgy előfordul, mint egy felső határérték (cap) rögzítése. A konstrukció ezen jellege miatt a kamat nagysága és ezáltal a kötvény értékének alakulása a futamidő alatt előre nem meghatározható. A részvénykosárhoz kötött kamatozású kötvények meghatározott futamidejű értékpapírok, amelyek kamatozása és ezáltal értékének alakulása egy a kibocsátó által meghatározott 13
részvénykosártól függ. Kialakíthatók úgy is, hogy a teljes futamidő első időszakában a piaci szint feletti fix kamatot fizetnek, és a kamatfizetések nagyságát csak a fennmaradó futamidő során kötik egy részvénykosár alakulásához. A részvénykosár összetétele a teljes futamidő során változatlan maradhat, de a kibocsátó által meghatározott kritériumok szerint változhat is. A részvénykosár teljesítményének megállapításához a benne foglalt részvények alakulása egyformán, de eltérő kritériumok szerint is megítélhető. A konstrukció ezen jellege miatt a kamat nagysága és ezáltal a kötvény értékének alakulása a futamidő alatt előre nem meghatározható.
3.1.3. Határidős (margin) állampapír adásvétel A deviza margin ügyletekhez hasonlóan lehetőség van magyar állampapírokkal történő un. margin alapú (tőkeáttételes) kereskedésre. Ennek előnye, hogy az Ügyfél a ténylegesen befektetett összeg többszörösével üzletelhet magyar állampapírokkal.
3.1.4. Állampapír vétele ÁKK aukción A Takarékbank Zrt. elsődleges forgalmazói (Primary Dealer) jogosultságokkal rendelkezik, így Ügyfeleinknek lehetőségük van arra, hogy egy meghatározott összeg fölött közvetlenül az állampapír kibocsátási aukciók során vásároljanak államkötvényeket.
Állampapírok A kamatozó értékpapírok kibocsátói különböző intézmények lehetnek. A befektető számára jelentősége van annak, hogy a különböző kibocsátók pénzügyi erejüket és bonitásukat tekintve különbözhetnek egymástól, ami befolyásolja az egyes kötvényekbe való befektetések biztonságát. Az állami szféra számos tőkepiaci instrumentumot igénybe vesz tőkeigényének finanszírozására: ide tartoznak az államkötvények, amelyeket az állam valamint városok és települések bocsátnak ki. Az állam – a hosszú lejáratú és a rendszerint öt éves futamidejű államkötvények mellett – kincstárjegyeket valamint úgynevezett finanszírozási (diszkont) kincstárjegyeket is kibocsát. Államkötvény Ez alatt általában a hosszú lejáratú, tőzsdén kereskedett államkötvényeket értjük (futamidő 1030 év); ide tartozik még a középlejáratú megfelelője (futamidő: öt év). Mindkét kötvénytípus fix névleges kamatozású, kibocsátási árfolyamuk változó. Diszkont kincstárjegy Zérókupon-kötvény jellegű, rövidlejáratú államkötvények: kamatozásuk a névértékből történő kamatlevonással (diszkontálással) történik; azaz a finanszírozási kincstárjegyeket diszázsióval bocsátják ki, és lejáratkor névértéken fizetik vissza (futamidő: maximum egy év).
14
A Diszkont Kincstárjegy egy évnél rövidebb futamidejű állampapír, mely kamatot nem fizet, hanem a névértéknél alacsonyabb, diszkont áron kerül forgalomba, lejáratkor pedig a névértéket fizeti vissza. A diszkont eredménye a névérték és a vételár közötti különbség. Kamatozó kincstárjegy A Kamatozó Kincstárjegy egyéves futamidejű, fix kamatozású dematerializált állampapír, alapcímlete 10 ezer forint. A futamidő végén fizet kamatot, amelyet a befektető a törlesztéssel együtt kap kézhez.
3.2. Kötvénytermékek kockázatai 3.2.1. Fizetőképességi kockázat Fizetőképességi kockázat alatt az adós fizetésképtelenségének vagy illikviditásának veszélyét értjük, vagyis azt, hogy esetleg a kamatfizetési és tőketörlesztési kötelezettségét átmenetileg vagy véglegesen nem tudja határidőre teljesíteni. A fizetőképességi kockázat helyett alternatív módon használatos az adós- vagy kibocsátói kockázat kifejezés is.
A fizetőképesség változásának okai
A kibocsátó fizetőképessége a kötvény futamideje alatt összgazdasági vagy vállalati okokból változhat. Ennek három oka lehet: • A kibocsátó jövedelmi helyzetét és fizetőképességét esetleg tartósan negatívan befolyásoló konjunkturális változások. A nyomás annál erősebb, minél hosszabb ideig várat magára a konjunktúra javulása. • Olyan változások, amelyek okai az egyes vállalatokban, ágazatokban vagy országokban keresendők. Példa erre a magas államháztartási hiány és a gazdasági válság. • A gazdaságra erősen kiható politikai fejlemények, amelyek befolyásolják az adott ország fizetőképességét. A kibocsátó fizetőképességének romlása kedvezőtlenül hat az érintett értékpapírok árfolyamának alakulására (kockázati levonás). A fizetőképességi kockázat tendenciájában annál magasabb, minél hosszabb a kötvény hátralévő futamideje. A zérókupon kötvények esetén a minél biztosabb beváltás érdekében tanácsos különösen figyelni a kötvényadós fizetőképességére, mivel ennél a kötvénytípusnál csak a végső lejáratkor, a tőkével együtt kerül sor kamatfizetésre. A kötvényeknél – a kötvény fedezetéül szolgáló esetleges biztosítékok értékállóssága mellett – a kibocsátó fizetőképessége az egyik legfontosabb döntési kritérium a befektetők számára. A folyamatosan jó fizetőképesség biztosítja az adós szerződéses kötelezettségeinek – kamatfizetés és tőketörlesztés – teljesítését. Ugyanakkor a kibocsátó fizetőképessége olyan mértékben romolhat a kötvény futamideje alatt, hogy a kamatfizetés és tőketörlesztés teljesítése nem csak hogy veszélybe kerül, hanem teljesen elmarad.
15
A hozam, mint a fizetőképesség mércéje
Az adós első osztályú bonitása általában alacsonyabb hozammal jár együtt. Az ilyen kötvények eleve alacsonyabb nominális kamatozásúak, mint a fizetőképesség szempontjából alacsonyabb besorolású adósok ugyanakkor kibocsátott kötvényei. Így például az államkötvényeken rendszerint alacsonyabb hozam érhető el, mint az ipari ágazat kibocsátóinak kötvényein. A befektetőnek kell eldönteni, hogy a nagyobb biztonságért cserébe alacsonyabb hozammal is megelégszik, vagy magasabb kockázat mellett magasabb hozamot szeretne elérni. Alapszabályként megállapítható, hogy minél erősebben tér el felfelé az adott papír hozama a jellemző piaci hozamtól, annál nagyobb a befektető kockázata. Az alacsony fizetőképességi besorolással és ezzel viszonylag magasabb hozamú papírokkal rendelkező kibocsátók csak a kockázatot tudatosan vállaló befektetőknek ajánlhatók. Az úgynevezett junk bond (szó szerint: bóvlikötvény) vagy magas kamatozású kötvény esetén a fizetőképesség nagyon alacsony és a teljes vissza nem fizetés kockázata különösen gazdasági visszaesés estén nagyon magas.
A rating mint döntési segédlet A rating (minősítés) segítségével annak valószínűségét lehet megítélni, hogy az adós határidőre és teljes mértékben teljesíteni fogja-e az általa kibocsátott értékpapírokkal összefüggő kamatfizetéseket és tőketörlesztéseket. A független minősítő ügynökségek fizetőképességi vagy besorolási osztályzat formájában teszik közzé az adósokra, illetve azok kibocsátásaira vonatkozó minősítéseiket. Ennek során mindegyik minősítő ügynökség a saját minősítési rendszerét (szimbólumait) használja: A legismertebb ügynökségek – Standard & Poor's, Moody's és Fitch – minősítési rendszerét a következő oldalon található táblázat foglalja össze. A minősítési rendszerek minőségi és mennyiségi értékelési szempontokat egyaránt figyelembe vesznek: az elemzés számos tényezőre terjed ki, a kibocsátó székhelyországának összgazdasági helyzetétől kezdve, az ágazati trendek elemzésén és a kibocsátó egyéni helyzetének megítélésén át a kibocsátás jellemzőinek gazdasági és jogi megítéléséig. A kibocsátóra illetve a kötvényére adott minősítés kihat a még azután kibocsátandó kötvények kondícióira, elsősorban a hozam nagyságára. Az első osztályú ratinggel rendelkező kötvények tehát rendszerint alacsonyabb hozamot jelentenek a befektetőknek, mint az alacsonyabb besorolású kötvények. Ezt az összefüggést a táblázat után található diagram ábrázolja.
16
A Standard & Poor's (S & P) és a Moody's és a Fitch minősítési rendszere: A fizetőképesség megítélése S&P Nagyon jó kötvények Legjobb minőség, legalacsonyabb nemteljesítési kockázat AAA Magas minőség, de valamivel magasabb kockázat, mint a AA+ legjobb csoportban AA AA− Jó kötvények Jó minőség, sok jó befektetési kritérium, de olyan elemek is A+ jelen vannak, amelyek a gazdasági helyzet változása esetén A negatív hatásúak lehetnek A−
Moody's Fitch Aaa Aa1 Aa2 Aa3
AAA AA+ AA AA−
A1 A2 A3
A+ A A−
Baa1 Baa2 Baa3
BBB+ BBB BBB−
Ba1 Ba2 Ba3
BB+ BB BB−
B1 B2 B3
B+ B B−
Legalacsonyabb minőség, a befektetők legcsekélyebb mértékű CCC védelme fizetési késedelem vagy a késedelem közvetlen CC veszélye esetén C
Caa Ca C
CCC CC C
Biztos nemteljesítés, (majdnem) csőd Forrás: Handelsblatt
-
D
Közepes minőség, de nincs védelem a gazdasági változás BBB+ hatásaival szemben BBB BBB− Spekulatív kötvények Spekulatív befektetés, a kamatfizetések és tőketörlesztés BB+ teljesítésének csak mérséklet fedezete van BB BB− Nagyon spekulatív, általában hiányoznak a kedvező befektetés jellemzői, kicsi a valószínűsége a hosszú távú kamatfizetésnek Junk bond - bóvlikötvény (magas kamatozású, nagyon spekulatív)
B+ B B−
D
A kötvényhozamok és a rating közötti összefüggés (PÉLDA) hozam %
rating
17
Felhívjuk a figyelmet, hogy a minősítésnek a kötvény futamideje alatt bekövetkező változása a kötvény árfolyamának változását vonhatja maga után. Fontos figyelmeztetés a minősítések használatára vonatkozóan: A minősítés nem helyettesíti a befektető általi véleményalkotást és nem értelmezhető értékpapírok vételére vagy eladására vonatkozó ajánlásként. A minősítés csak segít a befektetőnek a befektetési döntése meghozatalában, és csak egy tényező a véleményalkotás során, amelyet a többi tényezőkkel együtt kell vizsgálni és súlyozni. Mivel a minősítés gyakran csak akkor kerül módosításra, amikor a kibocsátó fizetőképessége már megváltozott, a befektetőnek a rendelkezésre álló rating ellenére magának kell véleményt alkotnia. Felhívjuk a figyelmet arra, is, hogy nem minden kibocsátónak van minősítése, és ezért egy rating nélküli kötvénykibocsátás minősítése minden további nélkül lehet jobb, mint egy minősítéssel rendelkező kibocsátásé.
3.2.2. Kamatváltozási kockázat / Árfolyamkockázat a futamidő alatt A kamatváltozási kockázat a kamatozó értékpapírok egyik legnagyobb kockázata. A kamatszint ingadozása a pénzpiacon (rövid- és középtávon) és a tőkepiacon (hosszú távon) is napirenden van, és naponta módosíthatja az értékpapírok árfolyamát. A kamatváltozási kockázat a piaci kamatszint jövőbeni változásaira vonatkozó bizonytalanságból adódik. A fix kamatozású értékpapírt vásárló befektető számára a kamatváltozási kockázat árfolyamveszteség formájában jelentkezik, ha a piaci kamatszint emelkedik. Ez a kockázat alapvetően annál erősebben hat, minél nagyobb mértékben emelkedik a piaci kamatszint, minél hosszabb a kötvény hátralévő futamideje és minél alacsonyabb a nominális kamat.
A kamat és az árfolyam alakulása közötti összefüggés
A kamatozó értékpapírok árfolyama a kereslettől és kínálattól függ, ezt a két tényezőt pedig elsősorban a kötvény nominális kamatának a mindenkori pénz- és tőkepiaci kamatszinthez való viszonya alakítja (= piaci kamatláb).
A fix kamatozású kötvények nominális kamata alapvetően a kibocsátás időpontjában uralkodó piaci kamatszinthez igazodva kerül meghatározásra a futamidő időtartamára. A kötvény futamideje alatt azonban az árfolyam jelentősen eltérhet a kezdő árfolyamtól. Az árfolyameltérés mértéke elsősorban a piaci kamatszint változásaitól függ. A piaci kamatszintet az állami költségvetés-politika, a jegybank politikája, a konjunktúra alakulása, az infláció, valamint a külföldi kamatszint és a devizaárfolyamra vonatkozó várakozások határozzák meg. Az egyes tényezők jelentősége azonban nem közvetlenül számszerűsíthető és az idő múlásával ingadozik. A következőket lehet megállapítani: A jegybankok, mint például az Európai Központi Bank, rendszeresen beavatkoznak a konjunktúra fékezése vagy élénkítése érdekében. Az új beruházások támogatása, a gazdasági növekedés élénkítése és gyorsítása érdekében csökkenti az alapkamatot. Ha viszont a gazdaság túl gyorsan nő, vagy az inflációt kell ellenőrzés alatt tartani, akkor kamatemelést hajt végre. A jegybankok pénzpolitikája azonban csak a rövid lejáratú kamatokat tudja közvetlenül befolyásolni. Így a jegybankok kamatlépései elsősorban a rövid lejáratú hitelek felvételének költségeire vannak hatással.
18
A pénzpiacok gyakran már a jegybankok kamatdöntései előtt reagálnak, mivel a piac szereplői megpróbálják megjósolni az alapkamat valószínű változtatásait, és azokat beárazni. A hosszú lejáratú kamatokat tendenciájában erősebben befolyásolják a gazdasági növekedésre vonatkozó várakozások. A különösen kedvező konjunktúraprognózisok gyakran a hosszú lejáratú kamatok emelkedését vonják maguk után, és fordítva. Mint minden piacon, a kereslet és kínálat itt is hatással van az árakra. Ha például egy állam a befektetőktől szokatlanul hosszú időre szándékozik tőkét kölcsönvenni, valószínűleg magasabb kamatokat kell kínálnia annak érdekében, hogy elég befektetőt vonzzon az ajánlata. Az egyébként gyenge kereslet miatti likviditáshiányt ilyenkor különösen vonzó hozamokkal kompenzálják. A piaci kamatszintnek egy fix kamatozású értékpapír kibocsátása utáni változása mindig ellentétes irányban befolyásolja az adott értékpapír árfolyamának alakulását: a piaci kamatszint emelkedésekor a kötvény árfolyama általában csökken, ameddig a hozama (lásd lejjebb) nagyjából meg nem felel a piaci kamatlábnak. Csökkenő piaci kamatszint esetén ugyanakkor emelkedik a fix kamatozású értékpapír árfolyama, addig, ameddig a hozama nagyjából meg nem felel a pénzpiaci kamatlábnak. Ennek az az oka, hogy a fix kamatozású kötvények kamatszelvénnyel vannak ellátva, amely az eredeti névértékük meghatározott százalékának felel meg. Emelkedő kamatok estén az adott kötvényre fizetett fix kamat viszonylagosan veszt attraktivitásából, aminek következtében a piacon eladásra kerül sor. Ez az oka annak, hogy az adott kötvény árfolyama a névértéke alá is csökkenhet. Csökkenő kamatok esetén általában ennek az ellenkezője következik be, azaz a kötvényre fizetett kamatok viszonylagosan kedvezőbbé válnak, ami a kötvényárfolyam emelkedését vonja maga után. A fix kamatozású értékpapírok hozama alatt az effektív hozamot értjük, amely a névleges kamatlábtól, a kibocsátási illetve vételi árfolyamtól, a visszafizetési árfolyamtól és (hátralévő) futamidőtől függ.
Kamatérzékenység: a hátralévő futamidőtől és a kupontól függ Lényegében két tényezőtől függ az, hogy egy kötvény mennyire hevesen reagál a piaci kamatláb változásaira: a (hátralévő) futamidőtől és a kötvény nominális kamatlábának nagyságától ("kupon"). Az, hogy egy kötvény árfolyama milyen mértékben reagál a kamatváltozásokra, mérhető. A kötvények kamatérzékenységének kifejezésére gyakran használják az úgynevezett módosított durációt. A kötvények módosított durációja azt a százalékos mértéket adja meg, amellyel a kötvény árfolyama változni fog, ha a kamat egy százalékponttal változik. Minél magasabb a duráció, annál erőteljesebben reagál a kötvény árfolyama a kamatváltozásokra. A különböző kötvényeket eltérő kamatérzékenység jellemzi. A hosszabb futamidejű kötvények durációja magasabb, mint a rövidebb futamidejűeké, mivel a magasabb / alacsonyabb kamatból (kuponból) következő relatív előny / hátrány a hosszú futamidejű kötvények esetén erőteljesebben jelentkezik, mint a rövid lejáratú papíroknál. Ez azonban ugyanarra a kötvényre is igaz: idővel a hosszú futamidejű kötvényből rövid futamidejű kötvény lesz. Ez azt jelenti, hogy a kötvény kamatérzékenysége fokozatosan csökken.
19
A kötvény durációját befolyásoló további tényező a kötvény kuponjának nagysága az adott valutatérség mindenkori aktuális piaci kamatszintjéhez képest. Az eleve viszonylag magasabb kamatú kötvény kamatérzékenysége alacsonyabb egy alacsonyabb kuponú kötvényéhez képest. Ennek az az oka, hogy a viszonylagosan magasabb kuponú kötvény esetén a befektető részére gyorsabban kifizetésre kerül egy a befektetett névértéknek megfelelő összeg, amelyet aztán ismét be lehet fektetni. A fix kamatozású értékpapírok erősen emelkedő piaci kamatok idején jelentős mértékű kamatváltozási kockázatnak vannak kitéve. A bekövetkező árfolyamváltozások persze csak akkor relevánsak a befektető számára, ha a kötvényeit nem tartja meg lejáratig. Ha igen, akkor legkésőbb a futamidő végén a kötvény névértéken visszafizetésre kerül – feltéve, hogy a kibocsátó fizetőképes.
3.2.3. Felmondási kockázat Az adós a kibocsátási tájékoztatóban foglalt kibocsátási feltételekben fenntarthatja magának a kötvény lejárat előtti felmondásának jogát. Ilyen egyoldalú felmondási jogot gyakran olyan időszakokban kötnek ki a kibocsátók, amikor a kamatok magasak. Ha a piaci kamatszint csökken, akkor nő a befektető azon kockázata, hogy a kibocsátó él a felmondási jogával: a kibocsátó ilyen módon csökkentheti kötelezettségeit, vagy egy másik kötvény kibocsátásával olcsóbban refinanszírozza magát, és ezzel csökkenti a kamatterheit. Az europiacon a hosszabb futamidejű kötvények esetén a kibocsátók gyakran alkalmazzák ezt a – call jognak is nevezett – egyoldalú felmondási jogot. A befektető számára a várt hozamtól való eltérés lehet a lejárat előtti felmondás következménye. Előnyt jelent ugyanakkor, hogy az ilyen kötvények a felmondási jog nélküli kötvényekhez képest rendszerint eleve bizonyos hozamfelárral kerülnek kibocsátásra. Cserébe viszont fennáll annak kockázata, hogy a kibocsátó felmondási jogának megváltozott piaci feltételek miatti gyakorlásából következő lejárat előtti visszafizetés esetén egy új befektetés kevésbé lesz előnyös, mint az eddigi. befektetés (újrabefektetési kockázat).
3.2.4. Az egyes kötvénytípusok egyedi kockázatai Az egyes kötvénytípusoknál a fentiektől részben eltérő, részben pedig további kockázatok állnak fenn:
Floating rate notes
A fix kamatozású kötvényekhez képest a bizonytalan kamathozamban áll a különbség. Az ingadozó kamathozamok miatt az eladás időpontjában nem állapítható meg a változó kamatozású kötvények végső hozama, ezért a megtérülés nem vethető össze a hosszabb kamatperiódusos befektetési formákéval. Ha a kötvényfeltételek rövidebb időközönkénti, gyakoribb kamatfizetési időpontokat határoznak meg, akkor a befektetőnek a piaci kamatok csökkenése esetén újrabefektetési kockázata keletkezik: ez azt jelenti, hogy a befektető a neki fizetett kamatokat adott esetben csak az aktuális alacsonyabb kamatszinten tudja ismét befektetni. A floaterek árfolyama a futamidő alatt ingadozhat, amely ingadozások mértéke elsősorban a kibocsátó fizetőképességétől függ.
20
Erősebb árfolyam-ingadozások az inverz változó kamatozású kötvényeknél (reverse floater): Az inverz változó kamatozású kötvények kamatozása a referenciakamathoz képest fordítottan alakul: a referenciakamat emelkedése esetén csökken a befektető kamathozama, csökkenő referenciakamat esetén pedig emelkedik. A szokásos floaterektől eltérően az inverz változó kamatozású kötvények árfolyamának mozgása erősen függ a futamidő szempontjából hasonló fix kamatozású kötvények hozamszintjétől. Az inverz változó kamatozású kötvények árfolyam-ingadozásai azonban lényegesen erősebbek, mint az azonos futamidejű fix kamatozású kötvényeké. A befektető kockázata magas, ha a hosszú lejáratú piaci kamatok emelkedni kezdenek, és ez akkor is így van, ha a rövid lejáratúak csökkenek. Az emelkedő kamathozam ebben az esetben nem kompenzálja megfelelően az inverz változó kamatozású kötvények árfolyamcsökkenését, mivel az aránytalanul nagyobb mértékben jelentkezik.
Zérókupon kötvény
A zérókupon kötvények esetén a piaci kamatszint változásai a lényegesen a névérték alatti – diszkontált – kibocsátási árfolyamok miatt sokkal erősebben hatnak az árfolyamokra, mint a szokásos kötvényeknél. Ha a piaci kamatok emelkednek, akkor a zérókupon kötvényeknek jóval nagyobb mértékű árfolyamcsökkenést kell elszenvedniük, mint más, azonos futamidejű és azonos bonitású adós által kibocsátott kötvényeknek. Ezért felhívjuk a figyelmet, hogy zérókupon kötvény az árfolyamra gyakorolt áttételi hatása miatt különösen nagy árfolyamkockázattal rendelkező kötvénytípus. Ha idegen pénznemre szóló zérókupon kötvényről van szó, akkor ezen kívül még egy megnövekedett devizaárfolyam-kockázattal is számolni kell, mivel a kamatfizetésekre nem a kötvény futamidejére elosztva kerül sor, hanem egyetlen időpontban, a tőke visszafizetésekor, a végső lejáratkor.
Devizakötvények és kétdevizás kötvények
A devizakötvényekbe befektetők ki vannak téve az ingadozó devizaárfolyamok kockázatának. A kétdevizás kötvényeknél a devizaárfolyam ingadozásai a kötvény árfolyamára is kihathatnak, amennyiben a kötvényfeltételek nem tartalmaznak devizamódosítási záradékot (quanto) a befektető számára. Ebben az esetben ugyanis nincs devizaárfolyam-kockázat, mivel a kupon a referenciakamat devizájának alakulásától függetlenül, a névérték pénznemében kerül kifizetésre. Ha nincs ilyen záradék, akkor a devizaárfolyam változásai annál erősebben hatnak a kötvényárfolyamra, minél nagyobb a kötvény devizahányada.
Átváltoztatható kötvények
Az átváltoztatható kötvények árfolyamát lényegében a mögöttes részvény árfolyama határozza meg: ha a részvényárfolyam emelkedik, akkor alapszabályként a kötvényárfolyam is emelkedik. Ha a részvényárfolyam csökken, akkor az átváltoztatható kötvény árfolyama is csökken.
Köztes pozíció a kötvény és a részvény között: Az átváltoztatható kötvények árfolyamkockázata a részvényhez való kötöttség miatt alapvetően magasabb, mint az átváltási jog nélküli kötvényeké, ugyanakkor alacsonyabb, mint az adott részvénybe való közvetlen befektetésé. A kötvény fix kamatozása révén ugyanis az átváltoztatható kötvények árfolyamkockázata lefelé be van határolva: az árfolyam legfeljebb addig a pontig esik, ahol az átváltoztatható kötvény hozama a fizetőképesség tekintetében hasonló kötvényadósokra vonatkozó piaci kamatszintnek felel meg. Másként van ez a kötelezően átváltandó kötvények estén: itt elsősorban a részvény árfolyama a döntő, következésképp az árfolyamkockázat is lényegesen magasabb. 21
Az átváltoztatható kötvények nominális kamata általában alacsonyabb, mint az átváltási jog nélküli kötvényeké, így a folyamatos kamathozam viszonylag alacsony. . Felhívjuk a figyelmet, hogy ha a befektető él átváltási jogával és megvásárolja az adott részvényt, akkor a befektetőnek a részvényesek szokásos kockázataival kell számolnia. Ez akkor is így van, ha az átváltoztatható kötvény feltételeiben kötelező átváltás van előírva.
Opciós kötvények
Az átváltoztatható kötvényekhez hasonlóan az opciós kötvényekbe történő befektetés is rendszerint alacsonyabb folyamatos kamathozamot jelent. A kamatláb általában az opciós jog nélküli kötvények kamatai alatt van; de lehet szó zérókupon-kötvényről is, amelynél egyáltalán nincs folyamatos kamatfizetés. Az opciós utalványt tartalmazó kötvény ("cum opciós kötvény") árfolyama kedvező esetben a részvény (illetve a megfelelő alaptermék) árfolyamának alakulását követi. A kötvény kamata révén lefelé be van határolva az opciós kötvények árfolyamkockázata: Az opciós kötvény árfolyama legfeljebb addig a pontig esik, amely ponton a hozama a hasonló kötvényadósokra vonatkozó aktuális piaci kamatnak megfelel. Az opciós utalvány nélküli kötvény ("ex opciós kötvény") sima kamatozó értékpapír; árfolyama elsősorban a piaci kamathoz igazodik. A csak az opciós utalvánnyal – opciós kötvény nélkül – összefüggő kockázatokról a későbbi fejezetben írunk részletesebben.
Hibrid kötvények
A hibrid kötvények hátra sorolt jellegük miatt specifikus kockázatot jelentenek a befektetők számára. A kibocsátó csődje esetén a hibrid kötvények hitelezői hátra soroltan kerülnek kielégítésre. Azt is figyelembe kell venni, hogy a hibrid kötvények tulajdonosai a hátra sorolt kötelezettségek között utolsóként kerülnek kielégítésre. Ezen kívül a hibrid kötvények hátra sorolt kötelezettségként részesednek a kibocsátó esetleges mérleg szerinti veszteségében. Ennek következtében a kamatfizetés egy vagy több éven keresztül is szünetelhet. A nem teljesített kamatfizetések nem kerülnek pótlásra.
A korlátlan futamidő miatt az általános kamatszint változásai erősebb negatív hatást gyakorolnak a kötvény árfolyamának viselkedésére, mint a hagyományos kamatozó értékpapírok esetében. Ugyanebből az okból a kibocsátó minősítésének romlása is negatívabban hat a hibrid kötvény árfolyamára, mint ugyanazon a kibocsátó előre sorolt kötvényeinek az árfolyamára. További specifikus kockázatot rejt a hibrid kötvények alacsony likviditása. Az esetleges tőzsdei jegyzés ellenére a hiányzó likviditás a másodpiacon oda vezethet, hogy a hibrid kötvényt nem lehet eladni. Mivel ezen kívül a befektetett összeg visszafizetésének időpontja sincs rögzítve, az is előfordulhat, hogy a befektető hosszabb időn keresztül nem rendelkezhet a pénzével. A hibrid kötvény saját tőkéhez hasonló jellege ellenére a tulajdonosa nem kap tagsági jogokat vagy egyéb, a részvényeséhez hasonló pozíciót.
Strukturált kötvények
Az indexhez kötött kamatozású kötvények és a standard kötvények összehasonlítása az 22
alábbiakat teszi egyértelművé: Míg standard kötvények esetén a befektető rendszerint – a kibocsátó fizetőképességétől függő – fix, a piaci kamatszinthez igazodó kamatot kap, addig az indexhez kötött kamatozású kötvények hozama egy bizonyos sávban mozog. Az alsó határ rendszerint nulla százalék és egy a piaci szint alatt lévő minimum kamat között van. A visszafizetési kvóta nagyságától függően a hozam negatív is lehet. Felfelé általában egy behatárolt, de a standard kötvények piaci szintje fölötti hozam érhető el. Míg az indexhez kötött kamatozású kötvények csak lehetővé teszik a piaci szint fölötti kamat elérést, addig a fordítottan átváltható kötvényeknél ez eleve így van meghatározva. A hiányzó tőkegarancia miatt azonban a részvényárfolyamok csökkenése estén a fordítottan átváltható kötvényeknél is érheti a befektetőt veszteség. Ez még akkor is érvényes, ha a befektető névértéken vette a kötvényt és részesült kamatfizetésekben. Az alábbiakban a fordítottan átváltható kötvények és az indexhez kötött kamatozású kötvények kockázatait vizsgáljuk meg részletesebben. Fordítottan átváltható kötvények: A fordítottan átváltható kötvényt vásárló befektetők általában magas folyamatos kamatfizetésben részesülnek: a kamatláb rendszerint jóval a standard kötvények kamatlábai fölött van. Jó azonban, ha a befektetőnek pozitív hozzáállása van a szállítandó részvényhez, mivel lehet, hogy a lejárat napján az előre meghatározott kondíciókkal esetleg át kell vennie azokat. A meghatározott határnapon a részvény árfolyamát összevetik a fordítottan átváltható kötvény részvény-felajánlási küszöbével: − Ha a részvény árfolyama a határnapon a részvény-felajánlási küszöb fölött van, vagy a két árfolyam azonos, akkor a kötvény névértéke kerül visszafizetésre a befektető részére. A befektetőnek akkor keletkezik vesztesége, ha a fordítottan átváltható kötvényt a futamidő alatt a visszafizetési árfolyamtól magasabb árfolyam vásárolta, és a különbözetet a futamidő alatt kapott kamatok sem tudják kompenzálni. − Ha a kötvény árfolyama a határnapon a részvény-felajánlási küszöb alatt van, akkor a kötvény kibocsátója a részvényeket fogja leszállítani. Ebben az esetben a leszállított részvények aktuális piaci értéke általában alacsonyabb lesz, mint az eredetileg befektetett tőke. A részvénytársaság fizetésképtelensége esetén extrém esetben még az is előfordulhat, hogy a befektető érték nélküli részvényeket kap. Az esetleges veszteség nagyságát az eredetileg a kötvényért fizetett vételár és a leszállított részvények alacsonyabb árfolyamértéke közötti különbség határozza meg, amely veszteséget a kapott kamatfizetések csökkentik. Amennyiben a leszállított részvények a befektető tulajdonába maradnak, akkor a befektető leszállítás időpontjától már a részvénybefektetések kockázatait viseli. A futamidő alatt az alábbi tényezők befolyásolják a fordítottan átváltható kötvény árfolyamát: − a hasonló futamidők tőkepiaci kamatainak változásai, − a mögöttes részvény értékének alakulása, − a mögöttes részvény volatilitása (ingadozási intenzitása). Az árfolyam ezért erőteljesebben ingadozhat, mint a standard kötvényeknél. Ha a részvényárfolyamok csökkennek, akkor esik a fordítottan átváltható kötvény árfolyama is. A futamidő alatti árfolyamcsökkenés kockázata annál nagyobb, minél mélyebbre csökken a 23
részvényárfolyam a részvény-felajánlási küszöb alá és minél rövidebb a kötvény hátralévő futamideje. Minél mélyebbre csökken a részvény árfolyama a részvény-felajánlási küszöb alá, annál jobban korlátozódik a kötvény kereskedhetősége a kereslet hiánya miatt. Az úgynevezett two asset fordítottan átváltható kötvénynél is megtörténik a részvény árfolyamának a kötvény részvény-felajánlási küszöbével való összevetése a meghatározott határnapon. Ha a két részvényárfolyam közül valamelyik a részvény-felajánlási küszöb alatt van, akkor a kibocsátó a részvényeket fogja leszállítani. Mivel itt két részvény a mögöttes termék, nő a részvényleszállítás valószínűsége. Még tovább emelkedik akkor, ha a two asset kötvény mögöttes termékei negatív korrelációjú részvények, azaz az árfolyamaik ellentétes irányba mozognak. Indexhez vagy részvénykosárhoz kötött kamatozású kötvények: Ezeknél a kötvényeknél a következő komponensekből tevődik össze a futamidő végén kifizetendő teljes összeg: − a fixen ígért visszafizetési összeg (a névérték arányában), − fix minimális kamat (ha van), − az erősödő indexből vagy részvénykosárból való részesedés, amely adott esetben egy bizonyos százalékos mértékre van korlátozva és/vagy plafon (cap) van rá megállapítva. A kamat nagyságát nem lehet előre meghatározni. Végső soron attól függ, hogy a mögöttes index vagy részvénykosár várt erősödése bekövetkezik-e, és ha igen, milyen mértékben; néha az is előfordul, hogy egy maximális összeg van meghatározva, amelyet a kamat nem haladhat meg. A futamidő alatt különböző paraméterektől függ ezen kötvények árfolyamának alakulása, amely paraméterek időközben változhatnak. Lényegében az alábbi tényezők befolyásolják az árfolyamot: − az index / részvénykosár alakulása, − index / részvénykosár volatilitása, − a hasonló futamidők tőkepiaci kamatainak változása. Figyelem: Az is előfordulhat, hogy az árfolyam a futamidő alatt az ígért visszafizetési összeg alá csökken. A fix kamatozású szakasz lejárta után főként akkor következhetnek be különösen erőteljes árfolyamcsökkenések, ha a fix kamat a piaci kamat fölött van (például a részvénykosárhoz kötött kötvények esetén). Azok indexhez kötött kamatozású kötvények, amelyeknél az index futamidő alatti pozitív alakulása miatt viszonylag magas összegű visszafizetésre lehet számítani, erősebben reagálnak az index változásaira. Ugyanakkor azok a kötvények, amelyek az index addigi alakulása alapján semennyi vagy csak csekély hozamot hoznak, általában a kamatváltozásokra reagálnak erőteljesebben. Minél rövidebb a kötvény hátralévő futamideje, annál inkább fog közelíteni a kötvény árfolyama a névértékhez illetve a rögzített visszafizetési arányhoz. Egyéb strukturált kötvények: A szintetikus kötvények – amelyeknek a B 1.4. fejezetben vázolt repackaging csak egy példája – legnagyobb kockázata a kötvény mögött lévő 24
konstrukció átláthatatlansága, amely közvetlenül hat a kibocsátó visszafizetési és/vagy kamatfizetési kötelezettségére, és végeredményben a befektető tőkéjének teljes elvesztéséhez is vezethet. A szintetikus kötvények szerkezete általában nagyon komplex. Ezeknek az instrumentumoknak a jellemzőiről és működési módjáról csak a konkrét termék részletes leírásának alapján lehet véleményt alkotni. A befektetőknek ajánlatos ezért az ilyen szintetikus kötvények vásárlása előtt feltétlenül alaposan áttanulmányozni a termék tájékoztatóját és a kibocsátási feltételeket, mivel a veszteség valószínűsége nagyon magas lehet.
25
4.
BEFEKTETÉSIJEGY-TERMÉKEK
A befektetési alapok jogi és gazdasági szempontból nagyon különbözőek lehetnek. Így például a befektetők személyi társaságokat, pl. betéti társaságot, hozhatnak létre bizonyos vagyontárgyak közösen, saját eszközökből és/vagy hitelből történő megvásárlására illetve létrehozására. Az alap tárgya szerint ezek lehetnek például (zártvégű) ingatlanalapok, hajóalapok vagy filmalapok. Más a szerkezetük a befektetési alapoknak vagy befektetési különvagyonoknak, amelyekre a befektetési törvény rendelkezései az irányadók. A befektetési alapban a befektetési alapkezelő vagy a befektetési részvénytársaság sok befektető pénzét gyűjti össze, hogy aztán a kockázatmegosztás elve szerint különböző vagyontárgyakba (értékpapírokba, pénzpiaci instrumentumokba, bankbetétbe, derivatív instrumentumokba, ingatlanokba) befektesse, és szakszerűen kezelje. A "befektetési alap" (illetve a különvagyon) tehát a befektetők által befizetett pénzek összességét és az ebből vásárolt vagyontárgyakat jelöli. A befektetési alapok vagyonában való részesedést rendszerint befektetési jegyek testesítik meg. Befektetési jegyek vásárlásával a befektető az alap vagyonának résztulajdonosává, részjogosultjává válik. A befektető befektetési alap vagyonából való részesedésének mértékét a befektetési jegyei számának az összes kibocsátott befektetési jegyekhez viszonyított aránya határozza meg. Egy befektetési jegy értékének meghatározásához az alap teljes vagyonának értékét (az úgynevezett nettó eszközértéket) el kell osztani a kibocsátott befektetési jegyek számával. A befektetési alapban való részesedés a befektető szempontjából tulajdonképpen egy professzionálisan kezelt értékpapírszámla. Az egyes alapok konkrét befektetési politikájáról az alapok tájékoztatói és a alapkezelési szabályzatok adnak kötelező érvénnyel információt.
Nyílt és zárt végű befektetési alapok Nyílt végű befektetési alap: A nyílt végű befektetési alapok esetén a befektetési jegyek (és ezzel a résztulajdonosok) száma nincs korlátozva (open-end-elv). A befektetési alapkezelő igény szerint bocsát ki új befektetési jegyeket és vált vissza kibocsátott befektetési jegyeket. A létrehozott befektetési alapok többnyire nyílt végű alapok. A nyílt végű alapok esetén a befektetők alapvetően bármikor vásárolhatnak új a befektetési jegyeket. A befektetési alapkezelő azonban időnként korlátozhatja, szüneteltetheti, vagy végleg megszüntetheti a befektetési jegyek kibocsátást. A befektetési alapkezelő köteles az alapkezelési szabályzatnak megfelelően a befektetők befektetési jegyeit az alap vagyonának terhére a mindenkori hivatalos visszaváltási árfolyamon visszaváltani. Ezzel a befektetők számára alapvetően biztosítva van a befektetési jegyeik likvidálhatósága. A befektetési jegyekkel gyakran kereskednek a tőzsdén is. Zárt végű befektetési alapok: A zárt végű befektetési alapok esetén csak bizonyos számú befektetési jegy kerül kibocsátásra egy fixen maghatározott befektetési összegre vonatkozóan (closed-end-elv). A tervezett volumen elérésekor az alapot zárják, azaz leállítják a befektetési jegyek kibocsátását. A nyílt végű alapokkal szemben itt a befektetési alapkezelőnek nincs visszaváltási kötelezettsége a befektetési jegyekre vonatkozóan. A befektetési jegyek csak 26
harmadik személyek részére értékesíthetők, adott esetben a tőzsdén. Áruk ebben az estben a kereslet-kínálattól függően alakul.
Nyilvános befektetési alapok és speciális befektetési alapok
A nyilvános és speciális befektetési alapok egyaránt a törvény hatálya alá tartoznak. Befektetői körük tekintetében azonban különböznek: a nyilvános befektetési alapok befektetési jegyeit nyilvánosan hozzák forgalomba, és bárki vásárolhat belőlük. A speciális alapokba való befektetést viszont nem a széles nyilvánosságnak szánják, hanem bizonyos intézményi befektetőkre (nem magánszemélyekre), pl. biztosítótársaságokra, nyugdíjpénztárakra, társadalombiztosítási intézményekre vannak szabva.
Tőzsdén kereskedett befektetési alapok és exchange traded funds
A befektetők az - aktívan kezelt - befektetési alapok befektetési jegyeit tradicionálisan egy hitelintézeten illetve a befektetési alapkezelőn, a letétkezelő bankon vagy egy az alap tájékoztatójában megjelölt forgalmazási és kifizető helyen keresztül vásárolják meg és adják el. A befektetési alapok befektetési jegyeit emellett még gyakran a tőzsdén is jegyzik és kereskedik. A befektetők a kereskedési idő alatt folyamatosan, eladási és visszaváltási jutalék nélkül vásárolhatják meg és adhatják el a tőzsdén kereskedett befektetési alapok befektetési jegyeit. Ezen kívül vannak olyan, többnyire indexhez kötött, passzívan kezelt befektetési alapok, amelyeket a befektetési alapkezelő eleve egy vagy több tőzsde speciális kereskedési szegmensében való kereskedésre szán (exchange traded funds - ETFs). Alapvetően ezeknél is lehetőség van a befektetési jegyek jegyzésére és visszaváltásra vonatkozó kérelmek benyújtására a befektetési alapkezelőhöz az adott alap tájékoztatójában írt feltételek mellett.
4.1. Befektetésijegy-termékek 4.1.1. Forintban kibocsátott befektetési jegy adásvétele Jelenleg a Takarékbank saját (Takarék Állampapír Alap) valamint partner alapkezelők által kibocsátott befektetési jegyek forgalmazása lehetséges.
4.1.2. Devizában kibocsátott befektetési jegy adásvétele A külföldi befektetési alapkezelők a haza befektetési alapkezelőkhöz hasonló szervezeti formában is működhetnek (például hazai hitelintézetek leányvállalatai Luxemburgban). Gyakran előfordulnak azonban más működési formák is. Országonként nagy eltérések lehetnek a törvényi szabályokban és a jogi konstrukciókban.
4.2. Befektetési jegy termékek kockázatai 4.2.1. A befektetési jegyek speciális kockázatai
27
A befektetési jegyek az értékpapír-befektetési formák között egyedülálló módon lehetőséget adnak a befektetőknek arra, hogy a kockázatmegosztás elve szerint fektessék be a pénzüket: ez egy professzionális, a befizetett pénzeket különböző befektetésekre elosztó befektetési alapkezelő közbeiktatásával történik. Ugyanakkor itt is érvényes: Ha a befektető nem is konfrontálódik közvetlenül a különböző befektetési típusok sokféle speciális kockázatával, végső soron részarányosan mégis ő viseli a befektetési jegy által képviselt befektetések teljes kockázat az adott alap befektetési súlypontja szerint. Nem szabad elfelejteni, hogy a befektetési jegyekbe történő befektetés estén is felléphetnek speciális kockázatok, amelyek a befektetés értékét tartósan csorbíthatják.
4.2.2. Befektetési alapkezelő Befektetési jegyek vásárlásakor a befektető egy bizonyos befektetési alap kiválasztásával hozza meg befektetési döntését az adott alap által követendő befektetési alapelvek figyelembe vételével. Ezen túlmenően nem tud befolyást gyakorolni az alap vagyonának összetételére: a konkrét befektetési döntéseket a befektetési alapkezelő managementje hozza meg. Azok a befektetési alapok, amelyek befektetési eredményei egy bizonyos időszakban egy közvetlen befektetéssel vagy egy másik befektetési alappal összevetve lényegesen jobbak, ezt a sikert a közreműködő személyek alkalmasságának és az alapkezelő helyes döntéseinek köszönhetik. A befektetési alap pozitív eredményei azonban nem vihetők át minden további nélkül a jövőbeni befektetésekre. Az indexalapok esetén az alapkezelési kockázat alacsony. A befektetési alapkezelő itt az alapba befizetett pénzeket az alapkezelési szabályzatnak megfelelően többé-kevésbé pontosan az adott index százalékos súlyozását követve fekteti be, aminek következtében a befektetési eredmény lényegében az index alakulását tükrözi.
4.2.3. Költségek Az eladási jutalékok és az alap kezelésével kapcsolatos belső költségek olyan költséget eredményezhetnek a befektető számára, amely nem vagy nem ilyen mértékben merült volna fel akkor, ha az adott értékpapírokat közvetlenül vásárolta volna meg. Mivel ezeknek a költségeknek a nagysága és összetétele nem egységes, a befektetési jegyek tartási idejétől függően hátrányos hatásokat eredményezhetnek. Rövid tartási idő esetén főként a magas eladási jutalékkal értékesített befektetési alapok lehetnek drágák az eladási jutalék nélküli alapokhoz képest. Utóbbiaknál viszont a hosszabb tartási idő lehet hátrányos, mivel hosszabb időn keresztül a magasabb folyamatos alapkezelési díjak lehetnek megterhelők. A befektetési jegyek vásárlásakor ezért az összes költséget mindig a személyes befektetési időtartammal együtt kell szemlélni.
4.2.4. A csökkenő nettó eszközérték kockázata
28
A befektetési alapok ki vannak téve a csökkenő nettó eszközérték kockázatának, mivel az árfolyamcsökkenések tükröződnek az alapban tartott értékpapírok nettó eszközértékében.
Általános piaci kockázat Az alap vagyonának különböző szempontok szerinti széles diverzifikálása sem tudja megakadályozni, hogy adott esetben egy vagy több tőzsde gyengülő árfolyamai lecsapódjanak a nettó eszközérték csökkenésében. Az ez által keletkező kockázati potenciál a részvényalapoknál alapvetően magasabbnak ítélhető, mint a kötvényalapoknál. A megfelelő index csökkenése esetén szintén csökken a nettó eszközértéke az indexalapoknak, amelyek célja egy részvényindex (pl. a DAX® német részvényindex), egy kötvényindex vagy egyéb index alakulásának lekövetése.
Kockázatkoncentráció speciális befektetési súlypontok esetén A speciális részvény- és kötvényalapok, valamint a különleges alapok hozam- és kockázati profilja alapvetően jóval karakteresebb, mint a széles szórású alapoké. Mivel ezek alapkezelési szabályzatai szűkebb befektetési lehetőségeket tartalmaznak, a befektetési alapkezelő befektetési politikája is célzottabb. Ez egyrészt a magasabb árfolyamok elérésének alapfeltétele, másrészt viszont nagyobb kockázatot és árfolyamvolatilitást is jelent. Ha a befektető ilyen alap mellett dönt, akkor kezdettől fogva elfogadja a befektetési jegyei árfolyamának nagyobb ingadozási sávszélességét (volatilitás). A befektetési kockázat annál nagyobb, minél inkább specializált egy alap: A regionális alapok és az országalapok például magasabb veszteségkockázatnak vannak kitéve, mert egy bizonyos piac alakulásától függenek, és lemondanak a sok ország piacain történő befektetés által megteremthető nagyobb kockázatmegosztásról. Az ágazati alapok, mint például a nyersanyag-, energia- és technológiai alapok jelentős veszteségkockázatot rejtenek, mivel a széles, ágazatokat átfogó kockázatmegosztás eleve ki van zárva. Az idegen pénznemre szóló értékpapírokba is befektető befektetési alapoknál azt is figyelembe kell venni, hogy az értékpapírok árfolyamának alakulása mellett még a devizaárfolyamok változásai is negatívan hathatnak a nettó eszközérték alakulására, és országkockázatok is felléphetnek.
4.2.5. A forgalmazás felfüggesztésének kockázata Alapszabályként a befektetésijegy-tulajdonosok a befektetési jegyeik visszaadása fejében bármikor kérhetik azok árának az alap vagyonából történő kifizetését. A visszaváltás az éppen érvényes visszaváltási árfolyamon történik, amely megfelel az egy jegyre jutó nettó eszközértéknek. A befektetési alap alapkezelési szabályzata azonban tartalmazhat olyan rendelkezést, hogy a befektetési alapkezelő átmenetileg felfüggesztheti a befektetési jegyek visszaváltását, ha olyan rendkívüli körülmények merülnek fel, amelyek miatt a felfüggesztés a befektetésijegytulajdonosok érdekeinek figyelembe vételével szükségesnek tűnik. Az ilyen kivételes esetekben fennáll annak kockázata, hogy a befektetési jegyek nem válthatók vissza a befektetésijegy-tulajdonos által kívánt napon.
29
4.2.6. A teljesítmény-statisztikák hibás értelmezésének kockázata A befektetési alap eredményességének mérésére általában valamilyen teljesítmény-koncepció használatos. Teljesítmény-koncepció: Ez alatt a befektetés értékalakulásának megítélésére szolgáló koncepciót értünk, amelyet befektetési alapoknál a befektetési alapkezelés teljesítményének megítélésre használnak. Az kerül meghatározásra, hogy egy 100-nak vett tőkeösszegből egy bizonyos idő alatt mennyi lesz. A számítás annak feltételezésével történik, hogy a hozamfizetések a hozamfizetés napján érvényes nettó eszközértéken újra befektetésre kerülnek. Felhívjuk a figyelmet, hogy a teljesítmény-statisztikák csak akkor alkalmasak összehasonlításra, ha az alapok a befektetési alapelvek tekintetében hasonlóak. Ezek a statisztikák azt mutatják meg, hogy az egyes befektetési alapkezelők azonos összegek alapul vételével milyen eredményeket értek el. Ugyanakkor ez a teljesítmény-módszer a befektető szempontjából nézve nem tükrözi kielégítően az eredményességet: A teljesítmény-ranglisták sokszor figyelmen kívül hagyják az eladási jutalékot. Így előfordulhat, hogy a befektető a magasabb jutalék miatt a jobb teljesítmény ellenére is alacsonyabb effektív hozamot ér el, mint a rosszabbul kezelt, de alacsonyabb eladási jutalékkal forgalmazott alapok. A teljesítmény-ranglisták többnyire azt feltételezik, hogy az összes hozam, az utánuk fizetendő adókat is beleértve, újra befektetésre kerül. Az egyes befektetési alapok eltérő adózása miatt azonban előfordulhat, hogy az alacsonyabb statisztikai teljesítményt felmutató alapok végeredményben nagyobb hozamot biztosítanak a befektetőnek, mint a jobb teljesítményt produkálók. A tisztán teljesítmény-statisztikák ezen kívül nem veszik figyelembe a legfontosabb befektetési kritériumot sem, azt, hogy a befektetési alapkezelő milyen kockázatokat vállalt a megcélzott hozam elérése érdekében. A befektetési alapkezelő által vállalt kockázatot az alap teljesítményének ingadozási sávszélessége (volatilitás) tükrözi. Az alap teljesítményének volatilitását tükrözi például az úgynevezett Sharp-mutató. A Sharpe-mutató a befektetés hozamának és annak a volatilitásának a viszonyát mutatja meg, amely mellett a hozamot elérték. Minél magasabb a Sharpe-mutató értéke, annál jobb volt a teljesítmény egy kockázatmentes befektetéshez viszonyítva. A Sharpe-mutató ilyen módon két alap összehasonlítását is lehetővé teszi, amelyek közül az egyiknek lehet, hogy kicsit gyengébb a hozama, de kevésbé van kitéve ingadozásnak is. A tisztán teljesítmény-statisztikák nem teszik lehetővé a befektetési alapok fent írt szempontok szerinti összehasonlítását. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy ha még figyelembe is veszünk a befektetési döntés során olyan mutatókat, mint a Sharpe-mutató, akkor is tudatában kell lennünk annak, hogy itt mindig múltbéli eredményekről van szó, amelyek alapján a jövőre vonatkozóan semmilyen biztos kijelentés nem tehető. Összefoglalás: A tisztán teljesítmény-eredmények gyakran csak feltételesen felelnek meg a befektetők információigényének, és mindig értelmezésre szorulnak. A befektetési alapok múltbeli adatok alapján megállapított hozama a jövőbeni befektetési döntésre vonatkozóan csak korlátozott segítséget nyújt. Itt fennáll annak a veszélye, hogy elsiklunk a tőzsdei helyzet és a tőzsdét mozgató tényezők elemzése felett. Ezen kívül a befektetési alapkezelő által a hozam elérése érdekében vállalt kockázat sem kerül figyelembe vételre. Ezért ha valaki 30
befektetési alapokba történő befektetés mellett dönt, annak ajánlatos mindig figyelembe vennie az aktuális tőkepiaci helyzetet, az alap teljesítményének volatilitását és a saját kockázattűrését.
4.2.7. Az alap vagyona átruházásának vagy felmondásának kockázata Bizonyos feltételek mellett a törvény megengedi egyik alapjának a befektetési alap ugyanazon befektetési alapkezelő másik befektetési alapjának vagyonára történő átruházást. Ennek többek között előfeltétele az, hogy a befektetési alapelvek és korlátozások ne térjenek el egymástól lényegesen. Ezen kívül a befektetési alapkezelő a törvényben előírt felmondási határidő betartásával fel is mondhatja az alap kezelését. Ebben az esetben a letétkezelő bank végzi el az alap felszámolását, ha egy másik befektetési alapkezelő nem veszi át annak kezelését.
4.2.8. A tőzsdén kereskedett befektetési alapok speciális kockázatai A nem kifejezetten tőzsdei kereskedés céljára létrehozott befektetési alapok befektetési jegyeinek árfolyama eltérhet az alap egy jegyre jutó nettó eszközértékétől. Ennek egyik oka, hogy a tőzsdei kereskedésben az árakat a kereslet és kínálat alakítja. A különböző időpontokban történő ármegállapítás is eltéréseket eredményez. Míg a befektetési alapkezelő naponta egyszer állapítja meg az egy jegyre jutó nettó eszközértéket, addig a tőzsdén folyamatosan alakul az aktuális árfolyam. Az egyes tőzsdék szabályzatától függően az ott működő árjegyzők kötelező érvényű vételi ajánlatokat vagy nem kötelező érvényű árindikációt adnak. Utóbbiak esetében előfordulhat, hogy a megbízás nem kerül végrehajtásra.
4.2.9. A nyílt végű ingatlanalapok speciális kockázatai A nyílt végű ingatlanalapok ki vannak téve az ingatlanok esetleges üresen állásából adódó hozamkockázatnak. Az első bérbeadás különösen akkor lehet problémás, ha az alapnak vannak saját építési projektjei is. A normális mértéket meghaladó üresen állás befolyásolhatja az alap jövedelemtermelő képességét, és a hozamfizetések csökkenéséhez vezethet. Ezen kívül újra bérbeadás estén fennáll a bérleti díjak csökkenésének kockázata is. Felhívjuk a figyelmet, hogy a befektetési jegyek visszaváltása az értékpapíralapokhoz hasonlóan a nyílt végű ingatlanalapoknál is korlátozható. A befektetési alapkezelő egyedi szabályokat is előírhat a visszaváltásra vonatkozóan. Az alapkezelési szabályzat olyan rendelkezést is tartalmazhat, hogy befektetési jegyek nagyobb mennyiségben történő visszaváltása után a visszaváltás hosszabb időre – legfeljebb két évre – is felfüggeszthető. Ez alatt az időszak alatt a befektetési jegyek nem válthatók vissza készpénzre. Az ingatlanalapok a likvid eszközeiket átmenetileg más befektetési eszközökbe, főként kamatozó értékpapírokba, fektetik be. Az alap vagyonának ezek a részei ilyenkor a választott befektetési eszközre jellemző speciális kockázatoknak vannak kitéve. Ha az ingatlanalapok az euró valutatérségén kívüli külföldi projektekbe fektetnek be – ami gyakran előfordul -, akkor a befektető még devizaárfolyam-kockázatnak is ki van téve, mivel az ilyen külföldi ingatlanok forgalmi és hozamértékét a befektetési jegy eladási árfolyamának minden meghatározásánál át kell számítani euróra. 31
5.
REPOTERMÉKEK
5.1. Repo A repo értékpapír-visszavásárlási megállapodás. Két ellentétes irányú adásvételi ügylet együttese, melynek keretében az eszköz (legtöbbször állampapír) a jelenben gazdát cserél, s egyúttal egy jövőbeli, ellentétes ügyletet is megkötnek meghatározott időpontra és ár mellett. Célja rövid futamidejű hitelnyújtás, illetve betételhelyezés.
5.2. Értékpapír-kölcsön ügyletek A repo ügyletekhez hasonlóan ezen ügyletek is egy meghatározott értékpapír egy előre rögzített időszakra kölcsönbe adására vonatkoznak.
32
6.
RÉSZVÉNYTERMÉKEK
Részvények: A részvény részesedési jogot megtestesítő értékpapír, amely a részvényes valamely részvénytársaságban való tagsági jogát foglalja részvényokiratba. A részvényes részesedik a részvénytőkében és ezáltal a társaság vagyonának társtulajdonosa. A következő fejezet a részvényekkel foglalkozik. Azok a jogokat, amelyekkel a külföldi részvénytársaságok részvényesei rendelkeznek, az adott ország jogrendje szabályozza.
Alapismeretek A részvényes résztulajdonos és nem hitelező Részvénytulajdonosként a befektető - a kamatozó értékpapíroktól eltérően - nem hitelező, hanem a részvényeket kibocsátó társaság résztulajdonosa. Ebből egyrészt a lentebb részletesen leírt jogok következnek, de ugyanakkor kötelezettségek is. Utóbbi alatt mindenek előtt az alaptőkére történő befizetések teljesítését kell érteni, amelynek nagysága a részvény kibocsátási értékére, azaz a névértékre plusz az esetleges ázsióra korlátozódik. Bizonyos részvényfajtáknál mellékkötelezettségek is lehetnek, amelyeket a részvényokiratban egyenként meg kell nevezni.
Hozamok: osztalék és árfolyamnyereség A részvény kétféle hozamforrást kínál a befektetőnek: egyrészt osztalékfizetéseket, másrészt árfolyamnyereséget. A részvény azonban kockázatos papír, azaz a befektető részére nincs garantálva sem az árfolyamnyereség, sem pedig – rendszerint – az osztalékfizetés. Ha azonban osztalékfizetésre kerül sor, akkor a befektetőt alapvetően megilleti az abból való részesedés joga. Részvény és részvény között különbség van: a kibocsátó társaságnak elsősorban a részvények átruházhatósága (névre szóló részvények / bemutatóra szóló részvények), a vállalatban való részesedés kifejezése (névértékkel ellátott / névérték nélküli részvény), valamint jogok biztosítása (törzsrészvények / elsőbbségi részvények) tekintetében van választási lehetősége.
6.1. Egyes részvénytermékek 6.1.1. Azonnali részvény adásvétel A Takarékbank Zrt. a Budapesti Értéktőzsde tagjaként valamennyi tőzsdén jegyzett értékpapírra vételi és eladási megbízást vesz fel. Üzletkötőink limitáras és piaci áras megbízásokat vesznek fel: limitáras megbízás esetén a megbízó által meghatározott küszöbárnál kedvezőtlenebb feltételekkel nem teljesítjük a megbízást, míg piaci áras megbízás esetén az ártól függetlenül még aznap teljesítjük azt. A megbízás a modern on-line rendszernek köszönhetően a lehető legrövidebb időn belül bekerül a központi rendszerünkbe, ahonnan azt az azonosítást illetve a fedezetvizsgálatot követően továbbítjuk a tőzsdei kereskedési rendszerbe, az MMTS-be.
33
6.1.2. Részvény és részvényindex futures (tőzsdei) adásvétel A Takarékbank Zrt. a Budapesti Értéktőzsdére bevezetett valamennyi szabványosított határidős kontraktusra felvesz megbízást, amelyek ugyancsak azonnal bekerülnek a tőzsdei kereskedési rendszerbe. Ügyfeleink részére folyamatos tanácsadással állunk rendelkezésre mind a spekulációs, mind a fedezeti, mind pedig az arbitrázs ügyletek területén.
6.1.3. Részvény határidős adásvétel A magyar és nemzetközi tőkepiacon lehetőség van a tőzsdén forgalmazott részvények határidős adásvételére. Ezen ügylettípus lényeges tulajdonsága, hogy jellemzően tőkeáttételt tartalmaz, így biztosítva spekulációs lehetőséget is a befektetőknek.
6.1.4. Tőzsdei részvény (-index) opció adásvétel A devizaopciókhoz hasonlóan lehetőség van a magyar és nemzetközi tőzsdéken forgalmazott részvényekre, részvényindexekre opciós ügyleteket kötni. A részvényre, részvényindexekre szóló opció arra biztosít jogot tulajdonosának, hogy egy adott időpontban, egy adott árfolyamon vegyen vagy adjon el meghatározott összegű részvényt, vagy részvényindexet.
6.2. Részvénytermékek kockázatai 6.2.1. Vállalkozási kockázat (a fizetésképtelenség kockázata) A részvényt vásárló befektető nem hitelező, hanem a részvénytársaság tőkeadója és ezzel társtulajdonosa. A részvény megvásárlásával részt vesz a társaság gazdasági fejlődésében: kvázi vállalkozó lesz, megnyílnak az ebből adódó lehetőségek, de a kockázatot is a befektetőnek kell viselnie. A vállalkozási kockázat annak a veszélyét jelenti, hogy a befektetés másképp alakul, mint várták. A befektető abban sem lehet teljesen biztos, hogy a befektetett tőkéjét visszakapja. Extrém esetben, azaz a vállalat fizetésképtelensége esetén, a részvénybefektetés a befektetett összeg teljes elvesztésével is járhat, különösen akkor, ha a részvényesek fizetésképtelenség esetén csak az összes hitelezői igények kielégítése után részesednek a likvidációs árbevételből.
6.2.2. Árfolyamkockázat A részvényárfolyamok előre nem láthatóan ingadoznak. Rövid-, közép- és hosszú távú javuló és gyengülő trendek váltják egymást anélkül, hogy fix összefüggés lenne meghatározható az egyes szakaszok időtartamára vonatkozóan. Hosszú távon a vállalat jövedelmi helyzete határozza meg az árfolyammozgásokat, a jövedelmi helyzetet pedig az összgazdaság alakulása és a politikai keretfeltételek befolyásolják.
34
Középtávon a gazdaság-, deviza- és pénzpolitikai hatások dominálnak. Rövidtávon az aktuális, időben behatárolt események – tarifatárgyalások résztvevői közötti nézeteltérések vagy nemzetközi válságok – lehetnek hatással a piacok hangulatára, és ezáltal a részvények árfolyamának alakulására.
Két nagy kockázati forrás elkülönítése A részvényt vásárló szempontjából alapvetően az általános piaci kockázatot és a vállalatspecifikus (és ez által részvényspecifikus) kockázatot lehet elkülöníteni. Mindkettő önmagában is és kumuláltan is befolyásolja a részvények árfolyamának alakulását:
Általános piaci kockázat Egy részvény általános piaci kockázata (szisztematikus kockázatnak is nevezzük) a részvénypiac általános tendenciájából következő árfolyamváltozás kockázata, amely semmilyen közvetlen összefüggésben nincs az egyes vállalatok gazdasági helyzetével. A piaci kockázatnak tehát az összes részvény elvileg egyformán ki van téve. Egy vállalat részvényének árfolyama a piac egészének megfelelően csökkenhet, annak ellenére, hogy a vállalat gazdasági helyzete egyáltalán nem változott. Így például a piaci kamatszint változása közvetve hathat a részvénypiacra is. A részvénypiac az emelkedő kamatokra rendszerint csökkenő részvényárfolyamokkal, a csökkenő kamatokra pedig emelkedő árfolyamokkal reagál – többnyire bizonyos időbeli eltolódással ("time lag"). Itt azonban a kötvényekkel ellentétben nincs közvetlen törvényszerűség. Az általános árfolyamcsökkenést kiváltó tényezők rendkívül sokfélék és alig kalkulálhatók, mivel kölcsönösen átfedhetik egymást. Negatív tőzsdei alaptrend esetén az első osztályú részvények is érzékeny árfolyamcsökkenést szenvedhetnek el. A befektetőnek nem szabad azt várnia, hogy az árfolyam kedvezőtlen alakulása törvényszerűen vagy hamarosan ismét megfordul: könnyen előfordulhat, hogy a bessz hónapokon vagy akár éveken keresztül tart. Az általános piaci kockázat úgy sem csökkenthető, hogy az adott piacon belül széles vállalati és ágazati szórásban vásárolunk részvényeket. Minél szélesebb ugyanis a szórás, annál pontosabban fogja a részvényportfólió a piac alakulását lekövetni.
Egyedi kockázat Az egyedi (vállalatspecifikus) kockázat (a részvény nem szisztematikus kockázatának is nevezzük) egy adott részvény közvetve vagy közvetlenül a kibocsátó társasággal összefüggő tényezők miatti árfolyamcsökkenésének kockázatát jelenti. A részvényspecifikus árfolyamváltozást indokolhatja a társaság vállalatgazdasági helyzete, rossz managementdöntések vagy a felügyeleti és törvényi kötelezettségek be nem tartása, de következhet azonban külső, általános nemzetgazdasági tényezőkből is. Az egyedi kockázat következtében az egyes részvények árfolyama teljesen egyedi módon, az általános trenddel ellentétesen is alakulhat. Felhívjuk a figyelmet, hogy még az adott részvény hosszú éveken keresztül tartó jó teljesítménye sem jelent garanciát arra, hogy az adott részvénybe történő befektetés a jövőben sikeres lesz. Az árfolyamváltozások mértéke előre nem számszerűsíthető pontosan, és vállalatról vállalatra, ágazatról ágazatra és országról országra különböző lehet. De pont ez a különbözőség termeti meg annak a lehetőségét, hogy a befektető a részvényportfóliója diverzifikálásával csökkentse az egyedi kockázatot.
35
Penny stocks A tőzsdén jegyzett részvényeket akkor nevezzük „penny stock”-nak, vagy filléres részvénynek, ha árfolyamuk tartósan például az 1 €-s határ alatt mozog. Ezek a részvények nem rendelhetők hozzá egy bizonyos ipari ágazathoz. A filléres részvények volatilitása spekulatív jellegük miatt gyakran rendkívül magas, még egy napon belül is nagyon jelentős árfolyam-ingadozások fordulhatnak elő. A tőzsdén nem kereskedett és például 1 US-$-nál alacsonyabb árfolyamú részvényeket is szokták filléres részvényeknek nevezni. Az ilyen penny stock-okat gyakran csak egy-egy brókercég kínálja megvételre vagy eladásra. Ez vonatkozik például némely egzotikus részvényre vagy résztulajdonosi certificate-ra, amelyeknek nincs a tőzsdéhez hasonló, államilag elismert intézmény által szabályozott és felügyelt piaca (szervezett piaca). Ha a befektető ilyen, tőzsdén nem jegyzett, gyakran illikvid részvényekbe akar befektetni, akkor különösen oda kell figyelnie. Mivel nincs szervezett piac, fennáll annak a veszélye, hogy a megvásárolt értékpapírokat nem, vagy csak rosszabb feltételekkel és adott esetben lényegesen alacsonyabb áron lehet eladni. Egyébként itt alapvetően nincs biztonságos ármegállapítási mechanizmus, azaz nem mindig biztosított az, hogy a befektető szempontjából releváns vételi illetve eladási árfolyam megfelel a tényleges kereslet-kínálati viszonyoknak. Különösen akkor fordulhat elő, hogy jelentős spread alakul ki a vételi és eladási árak között (bid és ask), ha az adott értékpapírokat csak egy cég kínálja vételre és eladásra. A filléres részvényeknél ezen kívül a szűk piac miatt még a piac résztvevői általi árfolyammanipuláció fokozott kockázata is fennáll.
6.2.3. Osztalékfizetési kockázat A részvény osztaléka alapvetően a részvénytársaság által elért nyereségtől függ. Azokban az években, amikor magas nyereséget mutat ki a társaság, nőhet az osztalék is. Kisebb mértékű nyerség vagy veszteség esetén azonban csökkenhet az osztalék, vagy egyáltalán nem kerül sor osztalékfizetésre. Felhívjuk a figyelmet, hogy ha egy vállalat éveken keresztül megszakítás nélkül fizetett is osztalékot, az még nem jelent garanciát a jövőbeni osztalékfizetésre, és ezért azt nem lehet eleve feltételezni.
6.2.4. A piac szereplőinek pszichológiája A részvénypiac illetve egy konkrét részvény árfolyamának erősödése vagy gyengülése a piac szereplőinek megítélésétől, és ezáltal befektetési magatartásától függ. Az objektív tényezők és racionális megfontolások mellett az értékpapírok megvásárlására vagy eladására vonatkozó döntést irracionális vélemények és a tömegpszichológiai hatás is befolyásolja. A részvényárfolyam ezért a vevők és eladók várakozásait és félelmeit, sejtéseit és hangulatait is tükrözi. A tőzsde ilyen értelemben a várakozások piaca, amelyen a tárgyilagosan indokolható és az inkább emocionális viselkedés közötti határvonal nem húzható meg egyértelműen.
Példák a részvényárfolyamra ható pszichológiai tényezőkre Az alábbiakban néhány olyan tipikus jelenséget és tényezőt mutatunk be, amelyek gazdaságilag nem indokolható részvényárfolyam-mozgások kiváltói lehetnek.
36
Tőzsdei / piaci hangulat
Emelkedő piaci trend esetén a befektetők bizalma egyre erősödik, egyre több kockázatot vállalnak és hajlanak arra, hogy az eredetileg racionálisan indokolt döntések mellett érzelmi okokból ne tartsanak ki. Az árfolyamok szempontjából releváns, az általános trendnek ellentmondó negatív eseményeket egyszerűen ignorálják, vagy úgy tekintik, hogy azok már figyelembe vannak véve az árfolyamokban. A részvénypiacokon ilyen időszakokban folyamatosan emelkedik az árfolyamszint – hossz (hausse) van. Az ilyen piac a bull-piac vagy bikapiac. Ellenkező előjellel jelentkezik ez az emocionális hozzáállás a részvényárfolyamok tartós csökkenése esetén. A piac szereplői az árfolyamok szempontjából releváns, az általános trendnek ellentmondó pozitív eseményeket nem veszik figyelembe, vagy úgy tekintik, hogy azok már figyelembe vannak véve az árfolyamokban. Bessz (baisse) van (bear-piac vagy medvepiac). A tőzsdei hangulattól függően ugyanazt a körülményt, amelyet kedvező tőzsdei környezetben pozitívnak ítéltek a piac szereplői, más alkalommal negatívnak minősítik. A tőzsdei trend ezekben az esetekben hangulatfüggősége miatt eltávolodik a realitástól.
Véleményformálók
Általában minden befektető igyekszik a befektetési döntéseit lehetőleg sok információforrás alapján meghozni, hogy így csökkentse a tőkepiac jövőbeni alakulását illető bizonytalanságot. Ebben az összefüggésben különleges szerepet játszanak például az elemzők ajánlásai, sajtóközlemények / közzétételek és a tőzsdei levelek. Ezek a véleményformálók (opinion leader) a befektetők széles köre számára töltenek be orientációs funkciót és meg tudják erősíteni az adott tőzsdei trendet (multiplikátor-hatás). Mindez kiválthat olyan – közgazdaságilag gyakran nem indokolható – árfolyamváltozásokat, amelyek az egyes befektetők általi hibás véleményalkotáshoz vezethetnek.
Trenderősítő spekuláció
A jövőbeni fejleményeket illető bizonytalanság miatt minden befektetési döntés tartalmaz spekulatív elemeket. Ha a pszichológiai „megfertőzhetőség” miatt széles befektetői körök hagyják magukat rávenni egy bizonyos irányba történő spekulációra, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a tőzsde alakulása tendenciájában eltávolodik a közgazdasági realitásoktól. Az ilyen túlzó időszakokban már a viszonylag jelentéktelen, az addigi tőzsdei trendet nem igazoló vagy megkérdőjelező gazdasági és politikai események is kiválthatnak hirtelen árfolyam- és trendfordulást.
Piaci technika
A számítógépes támogatottságú kereskedés másodpercek alatt drasztikus árfolyammozgásokat válthat ki. Ez magában rejti annak a veszélyét is, hogy önmagukat felgyorsító folyamatok következnek be – tehát az eladások által kiváltott árfolyamcsökkenések automatikusan további eladási hullámot vonnak maguk után.
A piacok globalizálódása
A fontos külföldi tőzsdék árfolyamtrendjei gyakran töltenek be orientációs funkciót a hazai tőzsde számára. E miatt a piacpszichológiai összefonódás miatt a külföldi tőzsdék trendjei – kisebb-nagyobb időbeli eltolódással (time lag) és eltérő mértékben – lecsapódhatnak a hazai tőzsdén.
37
A részvénytársaságokat érintő események
A piac az egyes részvénytársaságokat érintő események – például tőkeemelések, szerződések, értékpapír-vásárlási és cégátvételi ajánlatok vagy a tőzsdei engedély visszavonása – hivatalos bejelentését vagy már az azokra vonatkozó sejtés elterjedését is különbözőképpen fogadhatja.
Kedvező tőzsdei klíma esetén például a tőkeemelés tendenciaszerű árfolyam-emelkedést vált ki, amennyiben a piac azt feltételezi, hogy a részvény-elővételi jog miatti csökkenést gyorsan behozza a részvény, és az osztalék a szélesebb tőkebázis ellenére konstans marad. Rosszabb tőzsdei klíma esetén ugyanakkor a társaság tőkeigényét a vállalat gyengéjének értelmezheti a piac, és ezért árfolyamesés következhet be.
6.2.5. Az árfolyamprognózis kockázata A részvénybefektetéseknél tehát a be- és kiszállás időzítése ("timing") a befektetési siker döntő tényezője. Számos elemzési módszer van, mint például a fundamentális elemzés és a chartelemzés, amelyek megpróbálnak piac- és árfolyambefolyásoló, valamint technikai tényezők számbavételével véleményt alkotni és támpontot adni a sikert ígérő befektetési döntéshez. A fundamentális elemzés középpontjában a megfelelő részvények kiválasztása áll, míg a chartelemzés elsősorban a tranzakció időzítését (timing) segíti. Fundamentális elemzés: A fundamentális részvényelemzés a vállalatok értékelésének módszere egyedi, vállalatspecifikus adatok és a gazdasági környezet alapján. A fundamentális elemzés célja az adott részvény "fair " vagy "megfelelő" árának meghatározása. Az eljárás a mérleg és az eredménykimutatás elemzésének klasszikus módszerén, valamint egy sor részvényárfolyam-vonatkozású mutatón – például osztalékhozam vagy árfolyam-nyerség hányados – alapul. A fundamentális elemzés eredményeként információhoz jutunk arra vonatkozóan, hogy mely részvények illetve vállalatok alul- illetve túlértékeltek, és ezzel impulzusokat kapunk a részvénypiacon követendő stratégiát illetően. Chartelemzés: A chartelemzés (amit "technikai elemzés”-nek is neveznek) a chartok értelmezésének technikája (chart = múltbéli árfolyamdiagram). Célja árfolyamprognózisok készítése a vétel és eladás megfelelő időpontjának meghatározása érdekében. A chartok többnyire egy részvény vagy részvényindex – esetleg ágazat vagy deviza – árfolyamának és forgalmának meghatározott időszakon belüli alakulását mutatják be grafikonok formájában. A chartelemző abból a hipotézisből indul ki, hogy a részvények árfolyamának alakulása bizonyos mintákat követ, amelyek időről időre hasonló módon ismétlődnek, és ezért – ha már egyszer felismertük őket – alkalmasak az árfolyamok alakulásának prognosztizálására. Sok piaci szereplő vesz figyelembe a befektetési döntései során charttechnikai tényezőket, ami aztán önmagát beteljesítő jóslatként ("self-fulfilling prophecy") hat az árfolyamok alakulására: Ez azt jelenti, hogy minél gyakrabban következett be az adott technikai konstelláció alapján várható árfolyamalakulás, annál több befektető cselekszik annak megfelelően, azért, hogy a várt árfolyamhatást a stratégiáiban megfelelő módon figyelembe tudja venni. A fundamentális elemzés alapvetően a mindenkori aktuális, rendelkezésre álló információkon alapul és azokból készít prognózisokat a jövőre vonatkozóan. Ezek a következtetések utólag nem feltétlenül bizonyulnak helyesnek, ha az elemző az aktuális gazdasági és politikai helyzetet, valamint azok adott vállalatra való hatását rosszul ítélte meg. 38
A chartelemzésnél figyelembe kell venni, hogy a chartok szubjektíven elemezhetők, és a chartokon alapuló véleményeknek mindig csak egy bizonyos valószínűségi foka van, azaz soha nem tekinthetők bizonyosságnak. Ezért a charttechnikai formációk alapján készített prognózisok utólag hibásnak bizonyulhatnak. A részvénybefektetésekre vonatkozó döntések ezért mindig olyan döntések maradnak, amelyeket a jövőbeni trendeket illető bizonytalanság tudatában kell meghozni.
6.2.6. A tagsági jogok elvesztésének és változásának kockázata A részvények által megtestesített tagsági jogok a társaságot érintő különböző események révén – akár a részvényesi pozíció elvesztéséig menően – módosíthatók vagy más jogokkal helyettesíthetők. A részvénytársaság székhelyének jogrendjétől függően ez bekövetkezhet például a társaság jogi formájának változása, összeolvadás, felosztás, integrálás vagy vállalati szerződések megkötése miatt. A változás hatályossá válása után bizonyos tagsági jogok, mint például az osztalékhoz való jog, megszűnhetnek. Az átalakítások következtében előfordulhat, hogy a befektető egy másik társaság tulajdonosa lesz, amely nem feltétlenül biztosít a részvényesi jogokhoz hasonló tagsági jogokat. Gyakran előfordul az is, hogy a fő részvényes a mindenkori jogrend szerint jogosult a kisebbségi részvényesek kiválását kérni ("squeeze out"). Az ilyen kiszorítási eljárás után a befektető már egyáltalán nem részesedik a társaságban. Gyakori, hogy a részvényeseknek az elvesztett társasági jogokért cserébe törvényi előírás alapján végkielégítést kell fizetni. A részvénytársaságoknál ennek többnyire készpénzes végkielégítés formájában kell megtörténnie. A társaság azonban rendszeres kompenzációfizetést (például garantált osztalék formájában) vagy más társaságok részvényeit is felajánlhatja végkielégítésként, amennyiben az adott esetben ez törvényileg megengedett. A végkielégítéshez való jog ugyanakkor további feltételektől, például a részvényes tervezett változtatást illető ellentmondásától, is függ. Nem mindig biztosított az, hogy a kártérítés megfelel az elvesztett tagsági jog értékének. A részvénytársaságok estén kérhető a törvényileg előírt végkielégítés és a cserearányok megfelelőségének jogi úton történő felülvizsgálata. A készpénzes végkielégítés alsó határa általában egy a tőzsdei árfolyamokból számított érték, vagy a részvényre eső tényleges vállalatérték, ha ez magasabb. A fenti események következtében előfordulhat, hogy a befektető ténylegesen vagy gazdasági megfontolások alapján kénytelen egy harmadik személyek által meghatározott időpontban feladni az adott részvénybefektetését. Ettől az időponttól kezdve nem részesedik a társaság gazdasági sikeréből. Néha évekig is eltarthat, míg egy vitatott végkielégítés teljes összege kifizetésre kerül. Ha a befektető nem fogadja el a felajánlott végkielégítést, akkor – a tagsági jogok esetleges tartalmi változása mellett – ajánlatos figyelembe vennie a befektetés megváltozott keretfeltételeit is (tulajdonosi kör, a részvény tőzsdei jegyzése stb.). Az adott változás következtében nem utolsó sorban módosulhat a befektetés adózása is.
6.2.7. A tőzsdei kivezetés (delisting) kockázata A részvények tőzsdei jegyzése jelentősen fokozza azok mindenkori szabad kereskedhetőségét (fungibilitás). A részvénytársaságok azonban a mindenkori tőzsdejogi rendelkezések 39
figyelembe vételével kérhetik a részvényeik tőzsdei kivezetését. Ennek ugyan nincs közvetlen hatása a részvényes tagsági jogaira, ha azonban a részvény már nem tőzsdén jegyzett, rendkívül nehéz lehet az eladása.
40
7.
EGYÉB TERMÉKEK
7.1. TAKARÉK DIRECT A Takarek Direct elektronikus kereskedési rendszer lehetőséget nyújt az Ügyfelek számára, hogy több mint 140 devizapárban kössenek üzletet, deviza opciókat vásároljanak illetve adjanak el, részvényügyleteket kössenek a világ vezető tőzsdéin (akár tőkeáttétellel is), több mint 300 féle határidős konkraktussal kereskedjenek indexekre, energia, fém és mezőgazdasági termékekre, a legnagyobb nemzetközi bankházak által készített napi elemzések áttekintésére.
7.2. Takarek Direct elektronikus rendszer kockázatai 7.2.1. Deviza, CFD-k és határidős ügyletek kockázatai A „meghitelezés” vagy „tőkeáttétel” hatása A devizában kötött ügyletek, a CFD-k és a határidős ügyletek nagymértékű kockázatokat hordoznak magukban. A kezdeti letét összege viszonylag alacsony a devizák, a CFD-k vagy a határidős ügyletek értékével összehasonlítva, tehát az ügyletek „meghitelezéssel” vagy „tőkeáttétellel” működnek. A viszonylag kis piaci mozgások arányosan nagyobb hatást fejtenek ki a letétként elhelyezett, illetve elhelyezendő pénzalapokra nézve; ez a tény Ön ellen és az Ön érdekében egyaránt dolgozhat. Előfordulhat, hogy a kezdeti letét teljes elvesztését fedeznie kell, ráadásul további letétet kell elhelyeznie ahhoz, hogy fenntartsa pozícióját. Ha a piac az Ön pozíciójával szemben mozog, a letét szintek emelkednek, akár olyan felszólítást is kaphat, hogy rövid időn belül számottevő összegű további letétet helyezzen el az adott pozíció fenntartásához. Amennyiben nem teljesíti a kiegészítő finanszírozásra vonatkozó kérést az előírt határidőn belül, a pozícióját veszteséggel felszámolják, továbbá az ebből eredő hiányért is felelős marad. Kockázatmérséklő megbízások vagy stratégiák A veszteségeket korlátozni kívánó megbízások (pl. „veszteségmaximalizáló”, Stop-loss), nem feltétlenül hatékonyak, mert a piaci körülmények ellehetetleníthetik az ilyen megbízások végrehajtását.
7.2.2. Opciók kockázatai Változó mértékű kockázatok Az opciós ügyletek szintén nagymértékben kockázatosak. Az opciók vevőinek és eladóinak alaposan meg kell ismerkedniük azon európai opció fajtájával, mellyel kereskedni kívánnak, illetve ahol kockázatot akarnak vállalni. Ki kell számolnia, hogy az opciók értékének milyen
41
mértékben kell növekednie vagy csökkennie, hogy az ügylet nyereségessé váljon, amihez figyelembe kell vennie az opciós díjakat és az összes tranzakciós költséget is. Az opciók vevője pozíciózárással elszámolhatja, vagy gyakorolhatja (lehívhatja) az opciót, esetleg hagyja, hogy az opció lejárjon. Az opció gyakorlása esetén a vevő megszerzi, vagy átadja az ügylethez kapcsolódó alapterméket. Amennyiben a megvásárolt opció értéktelenül jár le, a teljes befektetés elvész, ami magában foglalja az opciós díjat és a tranzakciós költségeket is. Amennyiben nagyon kedvezőtlen opció megvásárlása mellett dönt, tudatában kell lennie annak, hogy az esély arra, hogy az ilyen opció a szokványos módon nyereségessé válik, igen csekély. Az opció eladása („kiírása”) általánosságban véve még nagyobb kockázatokat von maga után, mint az opció vétele. Bár az eladó („kiíró”) által kapott díj fix, az eladó még ezen összegen felül is szenvedhet veszteségeket. Az eladó felelős a letét megfizetéséért annak érdekében, hogy megnyissa az adott pozíciót. Amennyiben a piaci mozgások kedvezőtlenül alakulnak, további letétet kell elhelyeznie, hogy fenntartsa az adott pozíciót. Az eladó annak a kockázatnak is ki van téve, hogy a vevő vagy pozíciózárással gyakorolja az opciót, vagy megszerzi, vagy átadja az opció alapját képező eszközt. Amennyiben az eladó az opciót úgy fedezi, hogy az opció alapját képező eszköz vonatkozásában megfelelő pozíciót tart, illetve az alaptermékre vonatkozó határidős pozícióval vagy egy másik opcióval is rendelkezik, a kockázat mérséklődhet.
7.2.3. Devizákat, CFD-ket, határidős ügyleteket és opciókat érintő további általános kockázatok A szerződések feltételei A Takarékbank Zrt. felhatalmazott üzletkötőjét érdemes megkérdeznie az egyes, a kereskedés tárgyát képező határidős ügyletek és opciók speciális feltételeiről, valamint a kapcsolódó kötelezettségekről (pl. azon körülmények, melyek esetén kötelezővé válik valamely határidős ügylet alapját képező eszköz átadása vagy átvétele, továbbá az opciók tekintetében a lejárati napok és a gyakorlás idejét érintő korlátozások). Bizonyos feltételek mellett a tőzsdék vagy az elszámoló házak módosíthatják a fennálló szerződések jellemzőit (ideértve az opció gyakorlásának az árát is) azért, hogy azok tükrözzék az ügylet alapját képező eszköz árában beállt változásokat. A kereskedés felfüggesztése vagy korlátozása, árazási viszonyok A piaci feltételek (pl. likviditáshiány) és/vagy az egyes piacok működésének a szabályai (pl. kereskedés felfüggesztése bármely szerződésre vagy szerződéses lejáratra vonatkozó árkorlátok vagy technikai okok miatt) növelhetik a veszteség kockázatát, amennyiben megnehezítik, vagy ellehetetlenítik az ügyletek kötését, illetve a pozíciók likvidálását/ zárását/elszámolását. Amennyiben eladott opciókkal rendelkezik, ezek növelik a veszteség kockázatát. Továbbá az opció alapját képező eszköz és az ehhez az eszközhöz kapcsolódó határidős ügyletek, illetve az opció alapját képező eszköz és az opció között nem feltétlenül létezik rendes árazási viszony. Ez például akkor történik, amikor az opcióhoz tartozó határidős ügyletek árkorlátozás tárgyát képezik, miközben maga az opció nem. A vonatkozó referenciaár hiánya megnehezítheti a „méltányos” érték megítélését.
42
Jutalékok és egyéb díjak A kereskedés megkezdése előtt kérjen teljes körű felvilágosítást az összes, Önnél kötelezettségként felmerülő jutalékról, díjról és egyéb költségről. Ezek a kiadások ugyanis befolyásolják a nettó nyereséget , illetve növelik a veszteséget. Ügyletek más joghatóság alatt A más joghatóság illetékessége alá eső piacokon kötött ügyletek, további kockázatokat rejthetnek magukban. Az ilyen piacokra olyan szabályozások is vonatkozhatnak, melyek más vagy csökkent értékű befektető védelmet nyújtanak. Ilyen esetekben az Ön helyi hatóságai nem fogják tudni a saját szabályozó hatóságok vagy piacok által alkalmazott szabályozásokat kikényszeríteni más joghatóságok alatt, ahol esetlegesen ügyleteit köti. Árfolyamkockázat A külföldi pénznemben kötött szerződésekhez tartozó ügyletek nyereségét vagy veszteségét (függetlenül attól, hogy a kereskedés a saját joghatóság vagy idegen joghatóság alatt folyik) nagyban befolyásolják az árfolyamok ingadozásai, amennyiben szükségessé válik a szerződéses pénznem átváltása egy másik pénznemre. A kereskedés eszközei A nyílt kikiáltásos és az elektronikus kereskedés eszközeit számítógépes rendszerek támogatják, melyek a megfelelő helyre irányítják a megbízásokat, végrehajtanak, összehasonlítanak, regisztrálnak vagy éppen a kereskedelmet számolják el. Minden eszköz és rendszer esetében igaz, hogy igen érzékenyek az átmeneti fennakadásokra vagy leállásokra. Az esetlegesen elszenvedett veszteségek visszanyerésének a lehetősége függhet a vonatkozó kötelezettségeket érintő, a rendszert fenntartó vállalat, az elszámolóház és/vagy a tagcégek által felállított korlátoktól. Az ilyen korlátok változóak lehetnek: a kapcsolódó részletek iránt érdemes érdeklődni a Takarékbank Zrt. felhatalmazott üzletkötőjénél. Elektronikus kereskedelem A különböző elektronikus kereskedési rendszerekben folyó kereskedés nem csak a nyílt kikiáltásos piacon való kereskedéstől különbözik, hanem más elektronikus kereskedési rendszerektől is. Amennyiben elektronikus kereskedési rendszer segítségével köt ügyleteket, a rendszerrel kapcsolatos kockázatoknak lesz kitéve, ideértve a hardver vagy szoftver elemek meghibásodását. Bármely rendszerhiba azt eredményezheti, hogy megbízását nem a vonatkozó utasítások szerint hajtják végre, illetve egyáltalán nem teljesítik. Tőzsdén kívüli kereskedés Egyes joghatóságok alatt, és ott is csak korlátozott körülmények között, a piaci szereplőknek lehetőségük van tőzsdén kívüli kereskedést folytatni. A tőzsdén kívül kereskedés lehet, hogy kevésbé szabályozott, mint a tőzsdei, vagy más szabályozási elvek érvényesülnek. Az is előfordulhat, hogy a kereskedésbe bevont piaci szereplő az adott ügyletben éppen üzleti partnerként jár el. Ez megnehezítheti, vagy éppen ellehetetlenítheti bármely fennálló pozíció likvidálását, az érték meghatározását, a méltányos ár megbecslését vagy a kockázati kitettség felmérését. Ezért az ilyen ügyletek fokozott kockázatokkal járnak.
43
B
Általános befektetési kockázatok
1.
Konjunkturális kockázat
Konjunkturális kockázat alatt az azáltal keletkező árfolyamveszteségek veszélyét értjük, hogy a befektető nem vagy nem helyesen veszi figyelembe a befektetési döntésénél a konjunktúra alakulását, és ez által rossz időpontban fektet be értékpapírokba, vagy az értékpapírjait egy kedvezőtlen konjunkturális időszakban megtartja.
A konjunktúraciklus A konjunktúra a hosszú távú gazdasági növekedési pálya körüli ciklikus hullámmozgás. A tipikus konjunktúraciklus időtartama három és nyolc év között van, és az alábbi négy szakaszra osztható fel: 1. 2. 3. 4.
A recesszió / depresszió vége Fellendülés, javulás Konjunkturális boom, felső fordulópont Gyengülés, recesszió
A gazdasági fellendülés és gyengülés egyes szakaszainak időtartama és mértéke változó, és a gazdaság egyes területeire gyakorolt hatása is különböző. Figyelembe kell venni ezen kívül azt is, hogy egy másik országban a konjunktúraciklus előrébb vagy hátrébb is tarthat.
Az árfolyamok alakulására gyakorolt hatása A nemzetgazdaság gazdasági aktivitásának változása mindig kihat az értékpapírok árfolyamának alakulására: az árfolyamok nagyjából a gazdaság konjunkturális fellendülésének és gyengülésének ritmusában ingadoznak (többnyire időbeli előnnyel). A befektető számára ez a következőt jelenti: bizonyos befektetési típusok, amelyek egyes konjunkturális szakaszokban ajánlottak és nyereséget valószínűsítenek, egy másik szakaszban kevésbé alkalmasak, sőt még veszteséget is okozhatnak. Ezért felhívjuk a figyelmet, hogy az időzítés, a "timing" – azaz az értékpapírvétel és eladás időpontjának megválasztása – minden befektetési döntésnél döntő szerepet játszik. A befektetőknek ajánlatos ezért a befektetésük típusok és országok szerinti összetételét konjunkturális szempontból folyamatosan felülvizsgálni (és a korábban hozott befektetési döntéseket esetleg korrigálni.) Az értékpapír-árfolyamok (és a devizaárfolyamok is) reagálnak az állami konjunktúra- és pénzpolitika szándékolt és tényleges változásaira. Például a belgazdasági intézkedések, de a sztrájkok is jelentős hatást gyakorolnak egy ország összgazdasági helyzetére. Ezért következhet be azokon a tőke- és devizapiacokon is visszaesés, amelyeken a fejlődési kilátások eredetileg kedvezőnek voltak mondhatók.
2.
Inflációs kockázat (vásárlóerő-kockázat)
Az inflációs kockázat annak veszélyét fejezi ki, hogy a befektető a pénz elértéktelenedése
44
miatt vagyoni kárt szenved el. A kockázat érinti egyrészt a meglévő vagyon reálértékét, másrészt pedig azt a reálhozamot, amelyhez a vagyon révén jut a befektető.
A reálkamat mint orientációs mutató Tény: Például egy évi négy-öt százalékos infláció hat év alatt a pénz értékének negyedével való csökkenését, tizenkét év alatt pedig a pénz vásárlóerejének megfeleződését váltaná ki. A befektetőknek ezért ajánlatos figyelniük a reálkamatokra: ez alatt a fix kamatozású értékpapírok esetén a hozam és az infláció közötti különbözetet értjük. Eddig a legtöbb konjunktúra- és kamatszakaszban pozitív reálkamat volt megfigyelhető. Ha azonban figyelembe vesszük a tőkevagyonból származó jövedelmek megadóztatását is, akkor a vásárlóerő csökkenése nem mindig volt kompenzálható. A részvények, mint úgynevezett dologi értékek, sem nyújtanak teljes védelmet a pénz elértéktelenedése ellen. Ennek az az oka, hogy a vevőt általában nem a részvény vagyonértéke, hanem a hozamértéke érdekli. A reálkamat az infláció nagyságától és az osztalék vagy árfolyam-nyerség (árfolyam-veszteség) formájában realizált hozamtól függően lehet pozitív vagy negatív.
A dologi értékek inflációállósága a kamatozó befektetésekkel szemben Általánosságban nem lehet definiálni azt, hogy egy befektetés mennyire értékálló, azaz mennyire védett a pénz elértéktelenedésével szemben. A hosszú távú összehasonlítások tanúsága szerint azonban a dologi értékek jobb befektetési eredmény mutattak és ez által értékállóbak voltak, mint a kamatozó befektetések. A dologi értékek a két világháború utáni szélsőségesen magas inflációk és a pénznemváltások idején (1923, 1948) is értékállóbbnak bizonyultak, mint a nominálisan kötött hitelezői igények. Ugyanakkor közben voltak hosszabb időszakok, amelyekben a kamatozó eszközökbe való befektetések felülmúlták a dologi értékekbe való befektetetéseket.
3.
Országkockázat és transzferkockázat
Országkockázatról akkor beszélünk, ha egy külföldi adós a saját fizetőképessége ellenére székhelyországa transzferképességének vagy -készségének hiánya miatt egyáltalán nem, vagy határidőre nem tudja teljesíteni a kamatfizetési és tőketörlesztési kötelezettségét. Az országkockázat egyrészt a gazdasági, másrészt a politikai instabilitás veszélyét rejti. Ez azt jelenti, hogy a befektető bizonyos követelései az adott külföldi országban fennálló devizahiány vagy transzferkorlátozások miatt nem kerülnek megfizetésre. Az idegen pénznemre szóló értékpapíroknál előfordulhat, hogy a befektető olyan devizában kap osztalékfizetést vagy egyéb kifizetést, amely az időközben bekövetkezett devizakorlátozások miatt már nem konvertibilis.
Nincs fedezési lehetőség A transzferkockázatot nem lehet fedezni. A politikai és a szociális rendszerben bekövetkező destabilizáló események oda vezethetnek, hogy az állam befolyást gyakorol a külföldi adósságok teljesítésére és leállítja az adott ország fizetéseit. A politikai események lecsapódhatnak a világ összefonódott tőke- és devizapiacain: adhatnak árfolyamfelhajtó impulzusokat is, de kiválthatnak bessz-hangulatot is. Ilyen eseményekre példaként említhetjük 45
az alkotmányos rendszer, a gazdasági rend vagy a politikai hatalmi viszonyok változását, nemzeti és nemzetközi válsághelyzeteket, forradalmakat és háborúkat, valamint a természeti katasztrófákat. Néha a kormányra kerülő pártok gazdasági programjaitól függően a prognosztizált és a tényleges választási eredmények is kihathatnak az adott ország pénznemére és tőzsdéjére.
Az országminősítés mint döntési segédlet Nagy jelentőséggel bírnak a gazdasági magazinok által közzétett országminősítések: ez a világ országainak bonitás szerinti besorolását jelenti. Az országminősítések döntési segédletként szolgálnak az országkockázat megítélése során.
4.
Devizaárfolyam-kockázat
A befektetők akkor vannak kitéve devizaárfolyam-kockázatnak, ha idegen pénznemre szóló értékpapírjaik vannak, és az adott deviza árfolyama csökken. Az euró erősödésével (a külföldi pénznem gyengülésével) az euróban értékelt külföldi vagyontételek vesztenek értékükből. A külföldi értékpapírok árfolyamkockázatához ilyen módon még hozzájön a devizaárfolyamkockázat is – akkor is, ha a papírokkal egy hazai tőzsdén forintban kereskednek. Ugyanígy ki vannak téve a befektetők a devizaárfolyam-kockázatnak az egyéb devizabefektetések, például az idegen pénznemre szóló folyószámla- és határidős betétek, esetén. Az egyes országok devizaárfolyamát hosszú távú, strukturális tényezők befolyásolják, mint például az adott nemzetgazdaság inflációs trendjei, a termelékenységben mutatkozó különbségek, a nettó devizatartalékok és –kötelezettségek hosszú távú alakulása és az exportés importárak közötti reláció tartós trendjei. Ezek a tényezők határozzák meg hosszú távon a devizaviszonyok alakulását. Bizonyos ciklikus befolyásoló tényezők középtávon eltéréseket okozhatnak a devizaárfolyam hosszú távú egyensúlyi relációjától. Ezáltal jelentős ingadozások következhetnek be mindkét irányba, amelyek akár hosszabb időtartamon keresztül is fennállhatnak. Ezeket a középtávú trendeket alakíthatják például a valós kamatdifferenciák, a kereskedelmi és a fizetési mérleg alakulása, vagy pénz- és adópolitikai döntések. Rövid távú tényezők, mint például aktuális piaci véleménynek, háborús cselekmények, vagy más politikai konfliktusok, az egyes devizák árfolyamszintjét ugyanúgy befolyásolhatják, mint a kereskedésük likviditását. Ha a világpolitikai helyzet összességében feszült, ebből általában azok a devizák profitálnak, amelyek különösen biztonságosnak számítnak („safe haven”, azaz biztos kikötő funkció). A befektetőknek tanácsos különösen odafigyelni a devizaárfolyammal kapcsolatos szempontokra: a devizaárfolyam alakulása ugyanis nagyon gyorsan fel tudja emészteni az esetleges hozamelőnyt, és az elért hozamot olyan erőteljesen tudja csorbítani, hogy utólag nézve előnyösebb lett volna a hazai pénznemben befektetni. A befektetőknek ajánlatos a fenti tényezőket a devizapiacon történő befektetések esetén is figyelembe venni (pl. azonnali vagy határidős devizaügyletek, devizaopciók).
46
5.
Volatilitás
Az értékpapírok árfolyamai ingadoznak. Egy meghatározott időszakon belüli ingadozások mértékét volatilitásnak nevezzük. A volatilitás számítása múltbeli adatok alapján statisztikai eljárással történik. Minél nagyobb egy értékpapír volatilitása, annál erősebben leng ki felfelé vagy lefelé az árfolyama. A magas volatilitású értékpapírokba való befektetés ezért kockázatosabb, mivel nagyobb potenciális veszteséget rejt magában.
6.
Likviditási kockázat
A befektetés likviditása annak lehetőségét jelenti a befektető számára, hogy befektetését bármikor piackonform áron el tudja adni. Ez általában akkor valósul meg, ha a befektető el tudja adni az értékpapírjait anélkül, hogy már egy (a szokásos piaci forgalmon mérve) átlagosan nagy eladási megbízás is érezhető árfolyam-ingadozásokhoz vezetne, és csak lényegesen alacsonyabb árfolyamszinten lenne lebonyolítható. Az adott piac szélessége és mélysége alapvetően meghatározó az értékpapír-tranzakciók gyors és problémamentes lebonyolítása szempontjából: egy piacnak akkor van mélysége, ha sok nyitott eladási megbízás van a piacon közvetlenül az uralkodó ár fölötti árakon, és fordítva, ha sok nyitott vételi megbízás van a piacon közvetlenül az aktuális árfolyamszint alatti árakon. Szélesnek akkor nevezhető egy piac, ha ezeknek a megbízásoknak nem csak a száma nagy, hanem a kereskedési volumene is. Kereslet-kínálattal összefüggő illikviditás Az értékpapírok vásárlásával és eladásával összefüggő nehézségekért a szűk és illikvid piacok lehetnek felelősek. Sok esetben napokon keresztül úgy kerül sor jegyzésekre a tőzsdén, hogy nincs forgalom. Az ilyen értékpapírokra bizonyos árfolyamon csak kínálat (ask) vagy csak kereslet (bid) van. Ilyen körülmények között a befektető vételi vagy eladási megbízása nem azonnal, hanem csak részekben (részteljesítés) vagy csak kedvezőtlen feltételekkel lehetséges. Emiatt még a tranzakciós költségek is magasabbak lehetnek. A befektető vételi vagy eladási megbízásának végrehajtása különösen nagy nehézségekbe ütközhet akkor, ha az érintett értékpapírokkal egyáltalán nem kereskednek tőzsdén vagy szervezett piacon. Illikviditás az aktív árjegyzés ellenére Sok értékpapírnál a market maker, azaz az aktív árjegyző (a kibocsátó vagy egy harmadik személy) rendszerint a teljes futamidő alatt folyamatosan naponta jegyez vételi és eladási árfolyamokat, erre azonban nincs minden esetben kötelezve. Ezért az aktív árjegyzéssel működő piacokon is kialakulhat illikviditás. A befektetőnek itt abban áll a kockázata, hogy az értékpapírját nem tudja az általa kívánt időpontban eladni. Illikviditás az értékpapír jellege vagy a piaci szokványok miatt A likviditás más okokból is lehet korlátozott: − Névre szóló értékpapírok esetén az átírás időigényes lehet. − A szokványoktól függő teljesítési határidő több hét is lehet, aminek következtében a befektető ennyivel később kapja meg az eladási árat, ha ő az értékpapírok eladója. − Néha az is előfordul, hogy a megvásárolt értékpapír nem adható el rövid időn belül. Ha a befektetőnek rövid távú likviditásigénye van, akkor ilyenkor esetleg átmeneti finanszírozást 47
kell igénybe vennie, aminek költségei vannak.
7.
Pszichológiai kockázat
Az árfolyamok általános tőzsdei alakulására gyakran hatnak irracionális tényezők: hangulatok, vélemények és a szóbeszéd jelentős árfolyamesést is okozhatnak annak ellenére, hogy az adott vállalat jövedelmi helyzete vagy jövőbeni kilátásai nem feltétlenül változtak hátrányosan. A pszichológiai kockázat elsősorban a részvényeket érinti.
8.
A hitelfelvétellel finanszírozott értékpapír-vásárlás kockázatai
A saját értékpapír-állományára való hitelfelvétel az egyik lehetősége annak, hogy a befektető az értékpapírjai mellett cselekvőképes és likvid maradjon. Az értékpapír-állományra az értékpapírok típusától függően különböző nagyságú hitel adható. A fix kamatozású értékpapírok fedezeti értéke alapvetően magasabb, mint a részvényeké. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy a hitelből finanszírozott, spekulatív befektetéseknek akkor sem ajánlatos a teljes befektetés bizonyos hányadát meghaladniuk, ha a befektető nagyon kockázatkedvelő. Csak így biztosítható az, hogy a befektetőnek ne kelljen az értékpapírjait eső árfolyamok mellett eladni, mert szüksége van a pénzre vagy, mert a tőzsdei helyzet bizonytalanná vált. A veszteség elszenvedése mellett a hitelkamatokat akkor is fizetni kell, és a hitelt akkor is vissza kell fizetni, ha a piac nem a befektető várakozásainak megfelelően alakul. Az üzletkötés előtt ezért a befektetőnek tanácsos mindig megvizsgálni a gazdasági viszonyait olyan szempontból, hogy akkor is képes-e fizetni a kamatokat és esetleg rövidtávon visszafizetni a hitelt, ha a várt nyereség helyett veszteséget kell elkönyvelnie. Konkrétan az alábbi kockázatokkal kell számolni: • a hitelkamat változása; • az értékpapír-állomány fedezeti értékének csökkenése az árfolyam csökkenése miatt; • más likvid eszközök igénybevétele a fedezeti érték helyreállítására és más hitelköltségek kiegyenlítésére (főként az értékpapírok által nem fedezett hitelkamatokra); • az értékpapír-állomány (egy részének) veszteséges eladása a befektető vagy a hitelnyújtó által, amennyiben a fedezet-kiegészítés nem történik meg, vagy nem elegendő; • a teljes értékpapír-állomány értékesítése nemteljesítés esetén; • a fennmaradó adósság törlesztésének kötelezettsége abban az esetben, ha az értékpapírállomány értékesítéséből származó bevétel nem elég a teljes adósság törlesztésére. A befektetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a hitelfelvétel akkor is kockázatokkal jár, ha az értékpapír-állománya kizárólag kötvényekből áll: különösen a hosszú lejáratú kötvényeknél fordulhat elő, hogy a tőkepiaci kamatszint jelentős emelkedése árfolyamveszteségeket okoz, és ezért a hitelnyújtó bank a fedezeti keret átlépése miatt további fedezeteket kérhet. Ha a befektető nem tudja rendelkezésre bocsátani ezeket a fedezeteket, akkor a hitelintézet esetleg kénytelen az értékpapír-állományát értékesíteni.
9.
Adókockázatok
A befektetések adókockázatoknak is ki vannak téve:
48
A befektető adózása A hozamban és a vagyonérték megtartásában érdekelt befektetőnek figyelnie kell a befektetésére vonatkozó adózási szabályokra. Végső soron is a nettóhozam, azaz az adózás utáni hozam az, ami számít. Felhívjuk a figyelmet, hogy a törvényalkotó – mértékét és típusát tekintve – módosíthatja az árfolyamnyereségek és értékpapírhozamok adózásának szabályait.
A kettős adózás kockázata külföldi befektetések esetén
Ha egy adóköteles befektető tulajdonában külföldi értékpapírok vannak, adókockázat keletkezhet akkor, ha a hozamok után külföldön adót kell fizetni, vagy ha a levont forrásadók beszámítása a kettős adóztatási egyezmény keretében az adott országban nem, nem teljes mértékben vagy csak kérelem alapján lehetséges. A forrásadó normál esetben kamat és osztalék után fizetendő adót jelent, amelyet külföldön a korlátozott adózási kötelezettség keretében külön adómegállapítás nélkül, a kifizető általi levonás formájában vetnek ki.
Innovatív befektetési formák tisztázatlan adózása A törvényalkotó, a bíráskodás vagy a pénzügyi közigazgatás részben nem szabályozza egyértelműen, végleges formában az új befektetési formák utáni jövedelemadó-fizetési kötelezettséget. Ha a befektető ilyen innovatív értékpapírokat vásárol, akkor ő viseli annak kockázatát, hogy a befektetés futamideje alatt egy kedvezőtlen adójogi változás miatt végül nem éri le a várt hozamot. A tőkepiacra gyakorolt hatás Egy adott ország adózási jogszabályainak olyan módosításai, amelyek a befektetők és/vagy a vállalatok jövedelmi helyzetét érintik, hathatnak pozitívan és negatívan is a tőkepiaci árfolyamok alakulására. Fontos figyelmeztetés: A tervezett befektetés előtt ajánlatos az arra vonatkozó adózási szabályokról tájékozódni, és megbizonyosodni arról, hogy az adott befektetés ebből a szempontból is megfelel-e a befektető személyes elvárásainak.
10.
Egyéb alapvető kockázatok
Az alábbiakban megemlítünk még néhány kockázatot, amelyekkel értékpapírokba történő befektetés esetén általában ajánlatos tisztában lenni. Ezek nem csak esetleges pénzügyi veszteségeket rejthetnek magukban, hanem adott esetben más hátrányokkal is számolni kell: például váratlanul sok időbe és fáradságba kerülhet az értékpapír-befektetéssel kapcsolatos kötelezettségek teljesítése, és a szükséges rendelkezések megtétele.
10.1. Információs kockázat Az információs kockázat a hiányzó, hiányos vagy rossz információk miatt hozott hibás döntések lehetőségét jelenti. Rossz információkhoz lehet jutni megbízhatatlan információkhoz való hozzáférés, eredetileg helyes információk rossz interpretálása vagy adattovábbítási hibák miatt. Ugyancsak keletkezhet információs kockázat túl sok vagy túl kevés információ, vagy 49
időben nem aktuális adatok miatt.
10.2. Megbízásadási kockázat A befektetőknek meghatározott szabályok szerint kell értékpapír-megbízásokat adniuk, hogy ne legyenek félreértések, és a befektetők egyértelműen igényt tarthassanak a megbízások teljesítésére. A befektetők által a bankoknak adott megbízásoknak ezért bizonyos adatokat kötelezően tartalmazniuk kell: ide tartozik elsősorban a vételre vagy eladásra vonatkozó utasítás, a darabszám vagy a névérték, és az értékpapír pontos megnevezése. Felhívjuk a figyelmet, hogy a befektetőtől is nagymértékben függ az, hogy a megbízásadási kockázat mennyire csökkenthető vagy zárható ki. Minél precízebb a megbízás, annál kisebb a tévedés kockázata.
10.3. Külföldi részvénytársaságok információkérése Függetlenül attól, hogy a befektető a külföldi értékpapírjait belföldön a banktól, vagy külföldön szerzi be, értékesíti vagy adja őrzésbe, a külföldi papírokra annak az államnak a jogrendje vonatkozik, amelyben a megszerzésük, eladásuk vagy őrzésük történik. A befektető és a bank jogait és kötelezettségeit is az ottani jogrend határozza meg, amely előírhatja a befektető nevének nyilvánosságra hozatalát is. Így például a részvénytársaságok gyakran jogosultak, sőt kötelesek információkat szerezni a részvényeseikről. Ugyanez vonatkozik általában a külföldi tőkepiaci felügyeletekre, tőzsdékre és más, a tőkepiac felügyeletére jogosult szervekre. Az állami szervek ilyen jellegű információkéréseinek hátterében például bennfentes ügyletek vagy árfolyam- és piaciár-manipuláció gyanúja állhat. Ezek olyan esetek, amelyeket Felügyeletek felhívására kezelni kell. Amennyiben a befektető letétkezelő bankja ennek értelmében konkrét esetben köteles a befektető nevének megadásával információt szolgáltatni, köteles erről az adott befektetőt értesíteni.
10.4. Az értékpapírok saját őrzésének kockázata Ha a befektető az értékpapírjait saját maga őrzi (akarja őrizni), gondolnia kell arra, hogy ezeknek az okiratoknak az elvesztése, megsemmisülése – például tűzeset vagy lopás - esetén a jogok helyreállításához bírósági eljárásra van szükség, ami jelentős költségeket okozhat. Az okiratok pótlása az első lépésektől – az elvesztés bejelentésétől - számítva a hatálytalanná nyilvánításon keresztül az új (pót)okiratok kiállításáig több évet is igénybe vehet. Ha egy harmadik személy jóhiszeműen jutott a papírok birtokába, akkor adott esetben végleges veszteséggel kell számolni.
Fontos határidők áttekinthetetlenségéből adódó hátrányok Az elvesztésen kívül azonban más pénzügyi veszteségek is érhetik a befektetőt: Az értékpapírjaikat maguk őrző befektetők például gyakran csak évekkel később, kamatszelvények bemutatásakor, véletlenül tudják meg, hogy az adott kötvény visszafizetése sorsolás vagy lejárat előtti felmondás miatt már hosszabb ideje esedékessé vált, aminek kamatveszteség a következménye. Az is gyakran megfigyelhető, hogy olyan osztalékszelvények kerülnek bemutatásra, amelyek időközben már lejárt részvény-elővételi jogot testesítenek meg, amely jognak időben értékesítésével nem ritkán az éves osztalék 50
többszöröse lett volna realizálható. A névre szóló papírokat külföldi alapvetően nem tanácsos saját őrzésben tartani. Az értékpapír őrzésének ennél a módjánál a tulajdonost névvel és címmel jegyzik be a részvénykönyvbe. Ennek közvetlen következménye az, hogy a társasággal kapcsolatos valamennyi információt, valamint az osztalékfizetéseket is közvetlenül a tulajdonos kapja – letéti őrzést végző bank közbeiktatása nélkül. Örökösödési ügyeknél az ilyen papírok mindenkori eladhatósága nem mindig biztosított. A papírjait saját maga őrző befektető adott esetben a hozzá eljuttatott idegen nyelvű dokumentumokon, információkon, felszólításokon stb. sem tud eligazodni. A letétkezelő bank professzionális szolgáltatásaival leveszi a befektető válláról az ezzel összefüggő kockázatok terhét.
10.5. Az értékpapírok külföldön történő őrzésének kockázatai A bank a külföldön beszerzett értékpapírokat külföldön őrizteti egy harmadik személlyel. A letéti őrzés szempontjából alapvetően olyan ország jöhet szóba, amelyben az értékpapír kibocsátójának székhelye, vagy az a tőzsde van, amelyen keresztül az értékpapír beszerzése megtörtént. A bank felelőssége ilyen esetben a letéti őrzést végző személy gondos kiválasztására és utasításokkal történő ellátásra korlátozódik. Az értékpapírokra a letéti őrzés tekintetében az őrzés helyének jogrendje és szokványai vonatkoznak. A befektető bankja tulajdonjogot, résztulajdon-jogot vagy az adott országban ezeknek megfelelő jogot szerez az értékpapíron. Gondoskodik arról, hogy az ügyfelek papírjaira vonatkozóan csak akkor legyen érvényesíthető zálog-, visszatartási vagy hasonló jog, ha az a papírok beszerzéséből, kezeléséből vagy letéti őrzéséből következik. A külföldön történő őrzés magasabb költségeket és hosszabb szállítási határidőket eredményezhet. Ez különösen érvényes akkor, ha az értékpapírokat át kell raktározni. Ha például az ügyfél egy másik bankhoz viszi át az értékpapírletéti-számláját, akkor ez hosszabb időt is igénybe vehet. Amennyiben a külföldi letéti őrző fizetésképtelenné válna, ennek következményei az ott érvényes jogrendtől és a befektető bankjának ott tulajdonított jogi pozíciótól függenek. A befektető értékpapírjaihoz való hozzáférés elkerülése érdekében a befektető bankja vagy egy általa megbízott harmadik személy az őrzést végző helyekkel megállapodott arról, hogy az ottani értékpapírletétet "ügyfél-értékpapírletét" megjegyzéssel látja el akkor is, ha azokat más ügyfelek vagy a bank értékpapírjaival együtt elkülönítés nélkül őrzik. Óvadékba adás, végrehajtás vagy más, az ügyfelek értékpapírjait érintő beavatkozások estére a befektető bankja haladéktalan tájékoztatásban állapodott meg az őrzést végző hellyel annak érdekében, hogy a befektető jogi pozíciójának védelme érdekében szükséges lépéseket megtehesse. Óvadékba adás, végrehajtás vagy más, a külföldi letéti őrzést végzővel szembeni beavatkozások következtében előfordulhat, hogy a befektető értékpapírjaihoz való hozzáférése az eljárás lezárásáig korlátozásra vagy kizárásra kerül. A befektető igényeinek érvényesítésekor pedig folyamatkockázat léphet fel. Külföldön történő letéti őrzés esetén vis major, háború, természeti események vagy harmadik személyek hozzáférése miatt további negatív hatások is előfordulhatnak. Az ilyen események miatt bekövetkező veszteségekért a bank nem vállal felelősséget.
51
Felhívjuk a figyelmet, hogy az úgynevezett küszöbországokban történő társadalmi szerkezetváltás gyakran az adott jogrend mélyreható változásaival jár együtt. A letéti őrzéssel megbízott hely jogállása nem minden esetben értékelhető megbízhatóan. Ebből következően fennáll annak a kockázata, hogy a befektető jogainak érvényesítése során nehézségek lépnek fel.
11.
A járulékos költségek hatása az elvárt nyereségre
Az értékpapírok vétele és eladása során az értékpapír aktuális ára mellett különböző járulékos költségek (tranzakciós költségek, jutalékok) merülnek fel. Így például a hitelintézetek rendszerint saját jutalékokat számítanak fel ügyfeleiknek, amelyek vagy fix minimumjutalékot, vagy egy arányos, a megbízás értékétől függő jutalékot jelentenek. A kondíciók kialakítása természetesen eltérő, mivel a hitelintézetek versenyben állnak egymással. Amennyiben a befektető megbízásának végrehajtásában további – bel- vagy külföldi – intézmények – elsősorban belföldi árjegyzők vagy a külföldi piacokon működő brókerek is részt vesznek –, akkor a befektetőknek számítaniuk kell arra, hogy más jutalékok és költségek (idegen költségek) is továbbszámlázásra kerülnek a részükre. Ezeken, az értékpapír-vásárlással közvetlenül összefüggő költségeken kívül (közvetlen költségek), a befektetőnek még további költségekkel (pl. értékpapír-letéti számlával kapcsolatos térítések) is számolnia kell. Értékpapírvétel vagy –eladás előtt ezért a befektetőnek tanácsos tájékozódnia az esetlegesen felmerülő költségek típusáról és nagyságáról, mert csak így ítélhető meg megbízhatóan, hogy a befektetési döntés mekkora eséllyel eredményezhet nyereséget. Bizonyos értékpapíroknál folyamatos költségek is felmerülnek. Így például befektetési jegyek esetén a kibocsátó befektetési alapkezelő éves kezelési díjat von le. Az értékpapír konstrukciójától függően a befektetőnek több szinten is keletkezhetnek költségei. Ez történik például az alapok alapjainál, a certificate-alapoknál vagy olyan certificate-oknál, amelyek alapokba fektetnek be. Így például alapkezelési díj felmerülhet a befektető által vásárolt értékpapíroknál csakúgy, mint azoknál, amelyekbe a befektetés történik. Felhívjuk a figyelmet, hogy minél magasabbak a költségek, annál később realizálódik az elvárt nyereség, hiszen előbb ezeket a költségeket fedezni kell, és csak utána keletkezhet nyereség.
52
