Területi és városi dimenzió a strukturális alapok felhasználásában ( )

PUPEK EMESE

Területi és városi dimenzió a strukturális alapok felhasználásában (2007–2013) Az Európai Unió kohéziós politikája a kiegyensúlyozott regionális fejlődés támogatásának eszköze, fő célja a növekedés és a munkahelyteremtés a strukturális alapokon és a Kohéziós Alapon keresztül. Ahhoz, hogy a tagállamok részesedhessenek az alapokból, el kell készíteniük egy olyan dokumentumot, ami tartalmazza az alapok kezelésének stratégiáját és a tagállamok prioritási rendszerét. A végrehajtásra egy vagy több operatív program keretében kerül sor. A dokumentumot, amit 2007-ig közösségi támogatási kerettervnek neveztek, 2007-től pedig nemzeti stratégiai referenciakeretnek hívnak, a Bizottságnak kell jóváhagynia. Ez egyszerűsített programozási dokumentum, és a támogatás mértékétől függetlenül valamennyi tagállamnak el kellett készítenie 2006 decemberéig. A nemzeti stratégiai referenciakeret tartalmazza az alapok felhasználására vonatkozó nemzeti szándékokat, a tagállam helyzetelemzését (SWOT-analízis), az elemzés alapján választott tematikus és területi prioritásokat magában foglaló stratégiát, az operatív programok listáját, az indikatív éves allokációkat alaponkénti és programonkénti bontásban stb. A nemzeti stratégiai referenciakeret elkészítésénél a lisszaboni stratégia céljaira és a közösségi stratégiai iránymutatásokra kell figyelemmel lenni. Az Európai Tanács 2006. október 6-án fogadta el a kohéziót, a növekedést és a munkahelyteremtést célzó közösségi stratégiai iránymutatásokat (a Tanács határozata 2006/702/EK). Az új iránymutatások meghatározzák a kohéziós politikával foglalkozó jövőbeli programok prioritásait, így segítségükkel a tagállamok könnyebben tudják erőfeszítéseiket a növekedés és a munkahelyteremtés kulcsfontosságú területeire összpontosítani. A stratégiai iránymutatások jelzik a tagállamok és régióik számára, melyek a közösség által legfontosabbnak ítélt célkitűzések a kohéziós politikai programok vonatkozásában. A gazdasági növekedés érdekében a következő értékeket nevezik meg: – a lisszaboni célok szem előtt tartása, – a fenntartható fejlődés, – a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség, – fellépés a nem, faj, etnikum, vallás, fogyatékosság, kor, szexuális irányultság szerinti megkülönböztetés ellen. A közösségi stratégiai iránymutatások négy fő felhívása: 1. Európát és régióit vonzóbbá kell tenni a beruházások és a munka szempontjából (közlekedés, környezet, energia). 2. A növekedést szolgáló tudást és innovációt fejleszteni kell (kutatás-fejlesztés, innováció, vállalkozóbarát és információs társadalom, pénzeszközökhöz való hozzáférés).

4

PUPEK EMESE

3. Több és jobb munkahelyet kell teremteni (szociális védelmi rendszerek korszerűsítése, alkalmazkodóképes és egészséges munkaerő, jobb oktatás és szakképzés, megfelelő igazgatási kapacitás). 4. Figyelembe kell venni a kohéziós politika területi dimenzióját. A kohéziós politika egyik meghatározó jellemzője – az ágazati politikákkal szemben – az a képessége, hogy alkalmazkodni tud a különleges igényekhez, mint például az egyedi földrajzi kihívásokhoz (nagyvárosok, vidéki térségek, határokon átnyúló együttműködés). Az Európai Unió a kohéziós politika reformja során a területi és a városi dimenziót beépítette a strukturális alapok felhasználásának 2007–2013-as időszakra vonatkozó szabályozásába. A Tanács 1083/2006/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozóan (27. cikk 4. bekezdés) felsorolja azokat a kötelező elemeket, amelyeket a nemzeti stratégiai referenciakereteknek tartalmazniuk kell. Új elemként jelennek meg a következők: a) a fejlődésben megmutatkozó egyenlőtlenségek, gyengeségek és lehetőségek elemzése; b) az elemzés alapján választott, a tematikus és területi prioritásokat magában foglaló stratégia. Ugyanennek a rendeletnek a 37. cikk 4. bekezdése az operatív programok tartalmi elemei között kötelező elemként nevezi meg a fenntartható városfejlesztés megközelítésére vonatkozó információkat. A közösségi stratégiai iránymutatások szerint a városok hozzájárulása a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez három kulcsfontosságú területen releváns leginkább: 1) a városoknak ösztönző szerepet szükséges játszaniuk a regionális fejlődésben, és ők alkotják az innovációs központokat; 2) a városi térségek belső kohézióját erősíteni szükséges (speciális szociális problémák, magas és növekvő bűnözési ráta, a külső kerületek alacsony életminőségi mutatói stb. miatt); 3) elő kell segíteni, hogy a regionális fejlődés legyen policentrikus, a városok és a főváros fejlődése legyen kiegyensúlyozottabb. A közösségi stratégiai iránymutatások felhívják a figyelmet: a kohéziós politika sajátossága – szemben a szektorális politikákkal –, hogy a speciális földrajzi lehetőségeket és kihívásokat figyelembe vevő különleges igényeken alapul. Ennek értelmében, a tagállamoknak nemzeti stratégiai referenciakereteik kialakítása során különös figyelmet kell fordítaniuk a speciális területi dimenziókra. Regionális operatív programok Az Európai Bizottság 2007. május 30-án1 elvégezte a 27 tagúvá bővült unió 268 régiójának gazdasági, társadalmi és területi értékelését. Megállapította, hogy a jövedelmi és foglalkoztatási egyenlőtlenségek csökkentek, de a munka nem fejeződhet be, hiszen további jelentős különbségeket szükséges felszámolni, főként a régi és az új tagállamok között. Eredményként mutatja fel a Bizottság jelentése, hogy a kohéziós politika 2000 és 1 Growing Regions, Growing Europe, Fourth report on economic and social cohesion, European Commission, 2007.

TERÜLETI ÉS VÁROSI DIMENZIÓ A STRUKTURÁLIS ALAPOK FELHASZNÁLÁSÁBAN

5

2006 között Görögországban 2,8%-kal, Portugáliában 2%-kal járult hozzá a GDP növekedéséhez, és az előzetes becslések szerint a 2007–2013-as időszakban a GDP átlaga közel 8,5%-kal fog növekedni. Míg 2004 előtt – vagyis a kelet-közép-európai országok csatlakozását megelőzően – a régiók 10%-ának egy főre jutó GDP-je volt az Európai Unió átlagának 75%-a alatti, addig a csatlakozás után a régiók 26%-a tartozik ugyanebbe a kategóriába. Mindez az unió lakosságának negyedét érinti, míg korábban ugyanez az arány 8% volt (1. táblázat), mivel a bővüléssel lényegesen gyengébb mutatókkal rendelkező országok lettek a közösség részei. 1. táblázat

Az EU egy főre jutó GDP-jének 75%-át el nem érő régiók 1995 és 2004 között EU-15

Megnevezés A régiók száma összesen A teljes lakosság, millió fő A 75%-a alatti régiók száma aránya, % népessége, millió fő népességének aránya, %

12 új csatlakozó

A 27 ország összesen

1995

2004

1995

2004

1995

2004

213 372

213 386

55 106

55 104

268 479

268 490

27 13 32 9

21 10 32 8

51 93 103 97

49 89 91 88

78 29 136 28

70 26 123 25

Forrás: Eurostat.

A 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó rendelkezések központi üzenetét (régiók és városok a munkahelyteremtés szolgálatában) a strukturális politika támogatására szánt összegek erősítik, hiszen az új pénzügyi perspektíva időszakában a közös költségvetésből az eddigi legmagasabb összeget biztosítják a cél eléréshez (347,41 milliárd eurót). A teljes összeg 81,9%-át a „konvergencia” célkitűzésre fordítják, tehát ezt a legszegényebb régiók használják fel, mindez a régiók és egyben a lakosság negyedét érinti. A konvergencia-célkitűzésből 2007-től 17 tagállam területéről 84 régió részesül, közvetlenül összesen 154 millió embert érintve. 1. ábra

A kohéziós politika 2007–2013 között: megoszlás célkitűzésenként, milliárd euróban Határokon átnyúló együttműködés: 4,7 “Phasing-in” a korábban a 2 000 és 2006 közötti 1. célkitűzés régiói számára: 9,6 A konvergencián kívü li régió k: 48,3 Speciális program a legkülső régiók és térségek számára: 1,1 Kohéziós Alap: 6 3,0

A statisztikai hatás által érin tett régiók: 22 ,1

Forrás: Kohéziós politika 2007-től, Ténylap.

Külső határok: 1,6 Transznacionális együttműkö dés: 6 ,3 Hálózatok: 0,6

Az átlagos GDP 75%-a alatti régiók: 177,8

Konv ergencia Regionális versenyképesség és foglalk oztatás Európai területi együttműkö dés

6

PUPEK EMESE

A regionális operatív programok alapesetben a központtól függetlenül készülnek, és a helyi sajátosságokra, kihívásokra kínálnak megoldásokat, fejlesztési terveket (például Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Spanyolországban, Belgiumban), az újonnan csatlakozott országokban viszont a regionális operatív programok célja a legrosszabbul teljesítő régiók felzárkóztatása (ilyen Lettország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország). Spanyolország 2 nemzeti operatív programja (technológiai alap, tudásgazdaság operatív program) mellett 19 regionális operatív programot működtet. Olaszország konvergenciarégióiban 2 új régióközi operatív program nyílt meg a megújuló energiaforrások és a vidéki megújulóképesség (kultúra, turizmus és természeti erőforrások) támogatására. Franciaországnak 21 regionális operatív programja van a „regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzésen keresztül, és négy a „konvergencia” célkitűzés szerint. Belgium különálló regionális operatív programokat fogadott el Flandria, Vallónia és Brüsszel régiókra. A regionális szemlélet igen erős Ausztriában, amit tartományi rendszere indokol, és amit az is erősít, hogy földrajzilag speciális területekkel rendelkezik – főként a határ menti régiókra gondolhatunk, valamint arra, hogy a népesség 60%-a él hegyi régiókban és vidéki körzetekben. Ausztria föderális struktúrája miatt a régiók fontos szerepet kapnak, céljuk a regionális versenyképesség ütemének növelése, és a régiók közötti egyensúly megőrzése a fenntartható fejlődésben. A holland stratégia nagyon erőteljesen követi a nemzeti regionális politikai struktúrákat, ezekhez igazította a strukturális alapok felhasználására vonatkozó célrendszerét, ami felkeltette a Bizottság aggodalmát. Főként a négy relatíve fejlett nemzeti központra épül a stratégia, a Bizottság pedig kedvezőbbnek vélné, ha több figyelem fordulna a kevésbé fejlett északi országrészre is. A megfelelő egyensúly elérése a potenciálisan fejlődőképes területek és a gyengébb régiók között igen nehéz feladat. Míg a fejlettebb területeken való beruházás gyorsabb nemzeti gazdasági növekedést eredményez, addig a gyengébben fejlett területek támogatása a belső kohézió kialakulását segíti. Lettország és Csehország inkább a felzárkóztatást választotta, Szlovákia szintén. Lengyelországban található az Európai Unió öt legszegényebb régiója, ahol az unió átlagos GDP-jének kevesebb mint 40%-át produkálják; ezért érthető, hogy a lengyel stratégia különös tekintettel van keleti régióira. A lengyel nemzeti stratégiai referenciakeret 16 regionális operatív programot tartalmaz, emellett külön operatív program kívánja előmozdítani Kelet-Lengyelország fejlődését, valamint létezik az európai területi együttműködés operatív programja. A 16 regionális operatív programot – amelyet regionális szintű menedzsment kezel – a területi különbségek, a speciális természeti-földrajzi jellemzők indokolják. A regionális operatív programok a provinciák fejlesztési stratégiáival harmonizálnak, fő céljuk a versenyképesség fokozása. A lengyel nemzeti stratégiai referenciakeret hat fő horizontális céljában szerepel a lengyel régiók versenyképességének növelése, valamint a szociális, gazdasági és területi kirekesztődés megelőzése. Kelet-Lengyelország területeinek fejlesztését különösen sürgeti a stratégia, hiszen ezeket a területeket jelentősen érintik a periféria és a marginalizáció problémái. A területi együttműködés fejlesztése szintén prioritás. Valamennyi határ menti régió speciális feltételekkel bír, a legkülönbözőbb kulturális, gazdasági és közigazgatási egyenlőtlenségek jellemzik őket, amelyek a határhoz közeledve tovább


7

fokozódnak. A határ menti együttműködés a közlekedés, a turisztikai infrastruktúra és a környezetvédelem területén a legsürgetőbb. A vidéki területek problémái két szinten jelentkeznek Lengyelországban: az első a mezőgazdasági támogatáspolitika változása, ami a legfőbb forrása számos ritkán lakott mezőgazdasági területnek; a második, hogy képtelenek felhasználni ezeknek a területeknek az előnyeit a növekedés és a foglalkoztatás érdekében. A kiegyenlített fejlődés érdekében a lengyel kormány az agrárterületekre koncentrálná azokat a fejlesztési forrásokat, amelyek a technikai és a társadalmi infrastruktúrát fejlesztik, a vállalkozást előmozdítják új munkahelyeket teremtve akár az agrárágazaton kívül, és az oktatás is központi helyen szerepel a szakképzéssel és az életen át tartó tanulással együtt. Magyarországon az operatív programok struktúrájában jelentős újítás, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv valamennyi régió számára külön regionális operatív programot fogalmaz meg. Magyarország regionális operatív programjai felölelik a turizmus, a regionális infrastruktúra, a humán- és közösségi infrastruktúra, a hatékony és eredményes regionális szolgáltatások fejlesztését és további integrált regionális fejlesztési tevékenységeket. Az Európai Politikai Kutatóközpont (European Policies Research Centre) szakértői Magyarországgal kapcsolatban nem tudták eldönteni, hogy regionalizálásra törekszik, vagy fennmarad a status quo. Léteznek ugyanis regionális operatív programok, és a regionális szereplők feladatköre is bővült, ugyanakkor kormányzati döntés szükséges működésükhöz, és a munkaanyagot (a nemzeti stratégiai referenciakeret részeként a regionális operatív programok bemutatását) is központi szinten készítették el. Lényegi elemnek azt tartják az elemzők, hogy a regionális fejlesztőügynökségek és -tanácsok miként lesznek képesek regionális szerepüket betölteni. Városok és növekedési pólusok Az Európai Unió lakosságának 78%-a él városokban, azok vonzáskörzetében vagy városi térségekben. 50 000 főnél népesebb városi térségekben él a lakosság több mint 60%-a. A városok központi jelentőségűek Európa, a tagállamok és a régiók további fejlődése szempontjából. A városi térségekben nagy lehetőségek és összetett problémák koncentrálódnak – tartalmazza a Régiók Bizottságának „A kohéziós politika és a városok: a városok és agglomerációk hozzájárulása a régiókon belüli növekedéshez és munkahelyteremtéshez” című véleménye.2 A Régiók Bizottsága támogatja az Európai Bizottságot abban a kezdeményezésében, hogy a városok kérdését a regionális programokba fokozottabban bekapcsolja, előtérbe helyezze; hangsúlyozza továbbá, hogy a városi dimenzió döntően képes hozzájárulni a 2005-ben új hangsúlyokat kapott lisszaboni stratégia megvalósításához. A Régiók Bizottsága ezután megállapítja, hogy a városokat a strukturális alapok általános rendelkezéseinek megállapításáról szóló rendelet3 25. és 26. cikke szerinti nemzeti stratégiai referenciakeret elkészítésébe általában jobban bevonták, és szorgalmazza, hogy a

2 2006/C 206/04. 3 COM(2004) 492.

8

PUPEK EMESE

tagállamok fokozottabban vegyék figyelembe a városi dimenziót nemzeti stratégiai referenciakereteikben és a bennük vázolt operatív programokban. A városok általában figyelembe veszik, hogy kiemelkedő lehetőségeik vannak a népesség és a munkaerő növelésére, ami miatt fokozott érdeklődés irányul szerepvállalásukra, hogyan kívánják elérni az Európai Unió által megfogalmazott lisszaboni célokat. A sikeres városi politika egyszerre képes biztosítani a versenyképességet és kielégíteni a társadalmi elvárásokat, teremt megfelelő környezetet a városban való élethez, munkához és egyéb időtöltéshez. Az Eurostat városstatisztikai adatgyűjtésén (Urban Audit4) alapuló, az Európai Bizottság részére készített tanulmány, ami megállapítja, hogy az európai városoknak ellentmondásos a minősítése a foglalkoztatás szempontjából, hiszen annak ellenére, hogy a munkalehetőségek túlnyomó többsége itt összpontosul, a városlakók nem részesülnek feltétlenül ennek előnyeiből. A belváros és a külváros megkülönböztetése és eltérő helyzetértékelése szintén meghatározó. Az Európai Bizottság negyedik jelentése5 a gazdasági és társadalmi kohézióról új kihívásként nevezi meg a csökkenő népességet. A csökkenő népesség számos aspektusból hat a városi fejlesztésekre is. Az európai városok központjainak lakossága folyamatosan csökkent 1996–2001 között, a népesség az elővárosokba és az agglomerációba vándorolt. Az agglomerációk harmadában még így is csökkent a népességszám, ám az elővárások a legtöbb esetben növelték lakosaik számát. A városokban lévő munkalehetőségek egyharmadát ingázók töltik be, növekednek a külvárosok szociális nehézségei, és a közlekedési feltételek is nehezülnek. A kedvezőtlen folyamatokat erősíti a vidéki területekről való jelentős elvándorlás (leginkább Dél-Olaszországban, Finnországban, Svédországban és Skócia északi részén, Kelet-Németországban és Lengyelország keleti részén). Ellenpéldaként felhozhatóak azok a nagyobb városi területek, ahol a lakosság megközelíti vagy meg is haladja a 2,5 millió fő lakosságszámot, s amelyek gyorsan növekednek. Különösen igaz ez a megállapítás a németországi és a lengyelországi városokra (2. ábra). A sűrűn városiasodott területek további népességnövekedése előre jelezhető.

4 A felmérést a Regionális Politikai Főigazgatóság kezdeményezte, és 27 nemzeti statisztikai hivatal segítette, a munkát az Eurostat hangolta össze. A teljes jelentés itt olvasható: http://ec.europa.eu/regional_policy/urban2/ audit_en.htm. 5 Growing Regions, Growing Europe, Fourth report on economic and social cohesion, European Commission, 2007.


9 2. ábra

Éves átlagos népességarány-változás az európai fővárosokban, 2001–2004 Lefkosia Szófia Madrid London Bécs Oslo Brüsszel Párizs Valletta Stockholm Ljubljana Athén Róma Amszterdam Koppenhága Varsó Berlin Prága Helsinki Vilnius Bern Pozsony Tallinn Riga Budapest Bukarest Lisszabon Dublin Luxembourg –2,5

–2,0

–1,0

–1,5

–0,5 Városmag

0,0

0,5

1,0

1,5

2,0

% 2,5

Nagyobb városi körzet

6

Forrás: Eurostat regionális évkönyv, 2007 .

A városi dimenzió a korábbi időszakokhoz képest fokozottabban jelenik meg a 2007– 2013-as időszakra vonatkozó tervekben. Néhány tagállam (Ausztria, Hollandia, Írország) kiemelkedő hangsúlyt helyezett a városfejlesztésre, és stratégiája egyik kulcskategóriájává a régiók központjait tette. Az újonnan csatlakozott országok (Lengyelország, Csehország) városi fejlesztésére jellemzőbb a felzárkóztatás szándéka. 6 Megjegyzések: Málta: 2001–2003; Németország, Svájc: 2000–2004; Spanyolország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Szlovénia: 2002–2004; Belvárosi adatok nem elérhetők Írország, Luxemburg és Törökország esetében. Nagyobb városi körzetre vonatkozó adatok nem elérhetők Bulgária, Románia és Törökország esetében.

10

PUPEK EMESE

Ausztria a strukturális alapokra vonatkozó félidei értékelés (2004) fontos megállapításának tartja, hogy a kis- és közepes méretű városok fejlesztése sajátos igényekhez igazodó stratégiát igényel. Nemzeti stratégiai referenciakeretében gyakran hivatkozik az újonnan csatlakozott országokra, hogy milyen hatásokat váltanak ki Ausztria fejlesztésében, amit hangsúlyosan figyelembe vesz stratégiája kialakításánál. Ausztria korábban is hangsúlyozta, hogy Nyugat- és Kelet-Európa közötti határországként speciális feladatokkal és kihívásokkal is meg kell küzdenie. A 2007–2013-as időszakra vonatkozó stratégia szintén számol a keleti országokkal, most már lehetőségként: például a megnövekedett kereskedelmi piacok miatt; ugyanakkor tekintetbe veszi azt a kockázatot is, amit az alacsonyabb munkabér miatt jelentenek ugyanezen országok. Európa kelet felé való nyitása veszélyeztet sok munkahelyet, amelyet kihelyezhetnek az újonnan csatlakozott országokba. A veszélyt valósként érzékeli az osztrák nemzeti stratégiai referenciakeret, és a helyi választ erre a kihívásra úgy kívánja megadni, hogy biztosítja a magas hozzáadott értékű tevékenységet az anyaországban. Ezek a magas hozzáadott értékű tevékenységek a klaszterekben valósulhatnak meg, amelyek kiépítik kapcsolataikat a kutatással, a termékés termelésfejlesztéssel, a piacra jutással és további lehetőségekkel. A klaszteresedést az innováció és a kutatás-fejlesztés szerepének erősítésével lehet előmozdítani, hogy végül magas hozzáadott értéken alapuló gazdaság bontakozzon ki. A célokkal ellentmondásban az alapoknak csupán 8%-át szánják közvetlenül a vállalkozások és a gazdaság fejlesztésére, az összeg túlnyomó részét városok, város-régiók és régiók fejlesztésére fordítják, ahol az életminőség fokozását (fenntartható fejlődés, környezeti kutatások, „Urban-plus” program) kívánják az alapok segítségével elérni. Úgy gondolják, hogy ezt szükségszerűen követni fogja a vállalkozások és a gazdaság fejlődése. Hollandia is a városokat tekinti a régiók gazdasági motorjának, a munkahelyek több mint fele itt található. Mivel a szociális problémák főként a városokban jelennek meg, ezért ezek megoldását is célul tűzi ki a stratégia. A holland nemzeti stratégiai referenciakeret külön prioritásként tartalmazza a nagyvárosok fontos szerepét a gazdasági növekedésben, mivel ezeken a helyszíneken jelennek meg koncentráltan a gazdasági tevékenységek, a tudomány intézményei és a lakosság. A nagyvárosok a modernizáció forrásai, amelyek a nemzetközi, a nemzeti és a regionális hálózatok csomópontjait adják. A mobilitás fokozódásával a távolságok lerövidültek, vagyis egyre távolabbi pontoknak is lehetőségeket tudnak kínálni a nagyvárosok. Azonban megjelennek a társadalmi-gazdasági problémák is, amelyek többsége meghatározott körzetekre koncentrálódik. A holland stratégiában tehát elsődleges szerepet kapnak a nagyvárosok, Írországhoz hasonlóan, ahol szintén a központok fejlesztésében látja a kormány a regionális növekedés kiindulópontjait. A fenti példák alapja a gazdaságilag sikeresebb városok fejlesztése, ami tovább erősíti környezete prosperálását, majd hozzájárul az ország, végül egész Európa növekedéséhez; azonban emellett az elképzelés mellett sem vitatható a szegényebb városok támogatásának szükségessége. A lengyel stratégia rámutat, hogy a lengyel városok nagyon különböző szintű feltételek között működnek, ami hat a gazdasági teljesítményre és a társadalom működésére; a központi (policentrikus) jelleg domináns, s ez a kohéziót tovább gyengíti. Így hát a lengyel stratégia a területi kohézió elérése érdekében a városok fejlesztését javasolja, amelyek a regionális fejlődés motorjává válhatnának. A turizmus támogatását dinamizáló


11

erőnek tekinti, és külön célkitűzése a nagyobb városi központok teljes körű fejlesztése, ami magában foglalja a tudományos, az oktatási, a kulturális és a turisztikai funkciók támogatását is. A városi fejlődésben lát nagyobb problémákat a cseh stratégia is. 2006-ban 529 háromezernél több lakosú városa volt Csehországnak, és csupán 5 város7 népessége haladta meg a százezret. A kis és közepes városok sűrű hálózata megakadályozza a pólusok erőteljesebb fejlődését, ami pedig a regionális kibontakozás kulcsa, ezért célul tűzték ki, hogy a regionális centrumoknak minimum 50 000 fő lakosúaknak kell lenniük. A strukturális alapokból külön pénzeszközöket fordítanak a regionális centrumok fejlesztésére. A Régiók Bizottsága leszögezi, hogy a városok fenntartható fejlődése az európai regionális politikában jelentős tényező, valamint a vonzó városok, az innováció támogatása, a vállalkozói kezdeményezések és a tudásalapú gazdaság, a több és jobb munkahely, a városok közti különbségek csökkentése, a kormányzás és a városok megújításának finanszírozása fontos célterületek. A Régiók Bizottsága a munkadokumentummal (2006/C 206/04) kapcsolatban leszögezi, hogy a „barna zónák” (korábban ipari körzetek) és közterületek rendbehozatalához és városépítészeti fejlesztésekhez a városoknak a nemzeti és az európai szint támogatására van szükségük. A Régiók Bizottsága továbbá utal arra, hogy a városi dimenziót jobban össze kellene hangolni az Európai Bizottság szervezeti egységei – különösen a Regionális Politikai, a Környezetvédelmi, a Közlekedési, a Foglalkoztatási, valamint az Egészség- és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság – között. A városi dimenziónak pénzügyi és területi szempontból az Európai Unió valamennyi programjában nagyobb figyelmet kell szentelni. A vélemény hangsúlyozza a szubszidiaritás fontosságát, és annak jelentőségét, hogy a szubnacionális szinteket bevonják a kohéziós politika programkészítésébe és végrehajtásába. A strukturális alapok kezelésének decentralizálása nem vezethet a kohéziós politikának a tagállamok szintjén történő központosításához. Összefoglalóan elmondható, hogy a városok fokozott figyelembevétele a strukturális alapokról és a Kohéziós Alapról szóló, 2007–2013-as időszakra vonatkozó rendeletekben új elemként jelent meg, amit egyes nemzetek hangsúlyosan be is építettek nemzeti stratégiai referenciakeretükbe. A közigazgatás korszerűsítése a támogatáspolitika segítségével Az Európai Bizottság „A növekedési és foglalkoztatási stratégia és az európai kohéziós politika reformja – Negyedik helyzetjelentés a kohézióról” című közleményében8 a kohéziós politika újításai között említi a közszolgáltatások modernizálását mint specifikus, a konvergencia-célkitűzéshez tartozó prioritást, amely a nemzeti, a regionális és a helyi szintű közigazgatás és közszolgáltatások intézménykapacitásának és hatékonyságának erősítését célozza. A prioritás fő célkitűzése a közigazgatási és a közszolgáltatási reform támogatása az európai foglalkoztatási stratégiával összhangban, a munkahelyi minőség és termelékenység javítása érdekében, és ebben az összefüggésben a közigazga-

7 Prága, Brno, Osztrava, Pilzen, Olomouc. 8 COM(2006) 281.

12

PUPEK EMESE

tás hatékonyságának és termelékenységének növelése.9 A prioritás fontossága a 2007– 2013 közötti közösségi stratégiai iránymutatásokban is tükröződik, melyek szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kellene, hogy a közigazgatás terén a hatékonyság és az átláthatóság növelésére és a közszolgáltatások korszerűsítésére irányuló igénnyel megfelelő módon foglalkozzanak, különösen a helyes politika- és programtervezés, valamint a kapacitásépítés fokozása révén. A regionális versenyképesség, a növekedés és a foglalkoztatás elősegítésének egyik fontos tényezője a közigazgatás hatékonysága és eredményessége nemzeti, regionális és helyi szinten. Az Európai Szociális Alap adminisztratív kapacitások bővítése elnevezésű eszközrendszere10 nyújt lehetőséget a közigazgatás-fejlesztés támogatására. A lengyel nemzeti stratégiai referenciakeret SWOT-analízise külön kitér a közszféra és a közintézmények erősségeinek, gyengeségeinek, lehetőségeinek és kockázatainak bemutatására. Megállapítja, hogy bár magasan képzett munkaerőt foglalkoztatnak a közszférában, mégsem elég magas a közszolgáltatások színvonala, és alacsony a civil szerepvállalás. A fő probléma a közigazgatás instabilitása, átpolitizáltsága és a korrupció, ezek a problémák pedig megakadályozzák a reformok folyamatosságát és véghezvitelét. Az intézményi struktúrákban a felelősségi körök nincsenek világosan lehatárolva, és késik a standardok kialakítása is a különböző intézmények között. További gyengeség a civil szféra erőtlensége. A megoldást a racionalizálásban és a közigazgatás reformjának továbbvitelében látják. A hat fő horizontális cél közül az első a közintézmények és a partnermechanizmusok fejlesztése, a közszolgáltatások színvonalának emelése, modernizálása, hiszen ez az alap szükséges a társadalmi és a gazdasági növekedés eléréséhez. Hosszú távú stratégiát kíván a partnerség kibontakoztatása, a szubszidiaritás érvényesülése és a civil párbeszéd. A célok eredményes és hatékony végrehajtása érdekében szükség van a közintézmények, a politikák és a programok teljesítőképességének fejlesztésére. A közigazgatás és a harmadik szektor (civil társadalom) közötti partnerségi mechanizmusok erősítése fontos prioritás, ugyanúgy, mint a nemzeti stratégiai referenciakeretet végrehajtó intézmények támogatása. Horizontális célok erősítik a közigazgatás teljesítőképességének javítását, ám operatív program szintjén nem jelenik meg külön a közszféra támogatása. Ennek egy része, az e-közigazgatás támogatása beépül az Innovatív gazdaság operatív programba. A Cseh Köztársaság az évtized elején végrehajtotta közigazgatási reformját, amelynek célja a decentralizáció mellett a területi önkormányzatok szerepének erősítése volt, és az, hogy a közszolgáltatásokat közelebb vigyék az állampolgárokhoz; ezért a közeljövőben nem terveznek további intézményi változásokat, bár a reformmal nem járt együtt a megfelelő szintű minőségi, eredményességi és átláthatósági fejlődés. Az e-kormányzás fejlettsége szintén alacsony fokú, ezért kezdődött meg a reform második szakasza, amelynek végét 2012-re tervezik. Ugyanakkor a „Nyitott, rugalmas és összetartó társadalom” stratégiai céljának egyik prioritása lett az intelligens közigazgatás, amely aktívan, hatékonyan, magas teljesítménnyel és átláthatóan működik, valamint felhasználja a modern technikák mellett a modern menedzsment-módszereket is működésének minden szintjén. A célok elérését a Humánerőforrás operatív program és az Integrált operatív 9 COM (2006) 281 2. 6. 4. pont. 10 Az Európai Szociális Alapról szóló 1081/2006/EK-rendelet 3. cikkely (2) bekezdés b) pontja alapján.


13

program támogatja. Mivel a közigazgatás személyzete – a célcsoport – főként Prágában található, ezért a Prága operatív program is hozzájárul a fejlesztéshez. Az Integrált operatív program prioritásai a közigazgatás-fejlesztést szolgálják: 1. prioritás: intelligens közigazgatás, 2. prioritás: a közszolgáltatások minőségének és hozzáférhetőségének javítása, 3. prioritás: a területi fejlődés nemzeti támogatása, 4. prioritás: technikai segítségnyújtás. A „jó kormányzás” a lett nemzeti fejlesztési tervben is megjelenik (külön operatív program szintjén viszont nem), a jelenlegi állapotok racionalizálását tartja szükségesnek, a főszerepet a helyi és regionális szinteknek szánja. A lettek további feladatokat fogalmaznak meg a helyi és a regionális szint reformjának befejezésével kapcsolatban. Javítani kívánják e szintek finanszírozási rendszerét, hogy a helyi és regionális önkormányzatok képesek legyenek hatékony működésre és gazdasági fejlesztésekre. A közigazgatás fejlesztésére külön operatív programot Magyarországon kívül Bulgária és Románia fogadott el. Bulgáriában az Államigazgatás és Közigazgatási Reform Minisztériuma egy előzetes vizsgálattal felmérte, hogy a közigazgatás teljesítőképessége és szolgáltatásainak minősége milyen mértékben hat a növekedésre és az új munkahelyek létrehozására. Megállapította, hogy innovatív menedzsmentmódszerek alkalmazására van szükség. A bolgár kormány a közigazgatás fejlesztését a jobb menedzsment, a modernizáció és a közszolgáltatások mennyiségének növelése révén kívánja elérni, hogy hozzájáruljon a versenyképes gazdasághoz és a magas gazdasági növekedéshez, ezáltal pedig az ország fejlődéséhez. A közigazgatási reform programját tartalmazza a közigazgatás modernizálásának stratégiája, az Integráció útján 2003–2006 című dokumentum. A legfőbb probléma a közszférában az alacsony fizetés, és hogy a képzettségi szint nem megfelelő. Az internet-hozzáférés alacsony szintje is akadályozza az e-kormányzás kiteljesedését. A fenti okok és a közösségi stratégiai iránymutatások alapján tűzte ki Bulgária a „Közigazgatás kapacitása operatív programban” a hatékony és a modern államigazgatás célját. Részterületei a következők: – a „jó kormányzás” elveinek erősítése, – a humánerőforrás fejlesztése az államigazgatásban, – a minőségi közszolgáltatások és az e-kormányzás megvalósítása. Románia szintén rendelkezik a Közigazgatás teljesítményének fejlesztésére operatív programmal. Az ok: az állampolgároknak csupán 30%-a bízik a kormányban, és csak 43%-a a városházában. A fő tennivalót a program a közigazgatás szférájában működő menedzsmentfunkciók fejlesztésében nevezi meg. Mind a központi, mind a helyi igazgatás fejlesztését fontos feladatnak tartja, amelyben a menedzsmenttechnikák (stratégiai menedzsmentciklus, monitoring és ellenőrzés stb.) érvényesítése fokozhatja az eredményességet. Magyarországon szintén megjelenik a közigazgatás fejlesztése külön operatív program keretében Államreform operatív program cím alatt, és ettől elkülönülten a közigazgatás információs és kommunikációs technológiával, szolgáltatásokkal való fejlesztése az Elektronikus közigazgatás operatív program keretében. Az Államreform operatív program helyzetelemzése tartalmazza, hogy a magyar közigazgatás a hasonló fejlettségű országokhoz képest arányaiban azonos létszámmal, ellenben fajlagosan magasabb költséggel működik, tehát olyan költséghatékonysági tartalé-

14

PUPEK EMESE

kokkal rendelkezik, melyek az eredményesebb működés szolgálatába állíthatók. Az operatív program fő célja a társadalom és a gazdaság szempontjából is eredményes és hatékony magyar közigazgatás, ám a központi közigazgatásban ezzel szemben a szakpolitikaalkotási folyamatra a szervezeti érdekek nyomják rá a bélyegüket, és háttérbe szorul a társadalmi igényekre, kihívásokra való válaszadás. Sem központi, sem helyi szinten nem jelenik meg markánsan a szakpolitikai megközelítés a döntés-előkészítés során, és a tervek teljesítése is rendre elmarad – tartalmazza a helyzetelemzés. Sok területen nem állnak rendelkezésre az állami tevékenység hatásainak nyomon követésére alkalmas összehasonlítható adatok sem. A jogszabály-módosítások nagy száma pedig a jogbiztonság szempontjából rejt rendkívüli veszélyeket. A köztisztviselők 73%-a nő, mégis a vezetői posztokon a férfiak aránya jelentősen meghaladja a nőkét. Bár a köztisztviselői karban magas (50,1%) a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, ugyanakkor ez területileg a központban, a minisztériumokban, illetve a nagyobb városokban koncentrálódik, és a területi szerveknél, valamint az önkormányzatok többségénél az alacsonyabb végzettségűek dominálnak. A kilencvenes években tapasztaltakhoz képest viszont javult a stratégiai tervezés minősége, a társadalmi partnerek döntés-előkészítésbe történő bevonása terén is vannak kedvező tendenciák, és Magyarországon is egyre nagyobb figyelmet kap a szabályozás minősége. Az Államreform operatív program átfogó célja, hogy növekedjen a közigazgatás teljesítménye, kialakuljon az eredményes, hatékony, elhivatott magyar közigazgatás, és ez a három minőség erősítse egymást. Az igazgatási rendszer teljesítményének és a nyújtott szolgáltatások színvonalának növeléséhez a szűkös erőforrások optimális felhasználása is hozzájárul, ami igazodik a helyzetelemzésben megfogalmazott tézishez, miszerint a magyar közigazgatás a hozzá hasonló fejlettségű országokhoz képest arányaiban azonos létszámmal, mégis magasabb költséggel működik. 3. ábra

Az Államreform operatív program célrendszere Átfogó cél: növekedjen a közigazgatás teljesítménye Specifikus célok Javuljon a társadalmi eredmény (eredményesség) – fókuszban a társadalmi eredmény – a partnerekkel való közös gondolkodás – a szolgáltatási színvonal növelése – tisztességes munkavégzés – szubszidiaritás

Takarékosan használják fel a társadalmi erőforrásokat (hatákonyság)

Javuljon a közszolgálatiság

– költséghatékonyság

– vezetői képesség – elszámoltathatóság – az egyének ösztönzése – tisztességes munkavégzés – átlátható szervezeti működés

– a pénzért értéket elv megvalósítása Prioritási tengelyek

A kormányzási és megújulási képesség javítása

Forrás: Államreform operatív program.

A folyamatok megújítása és szervezetfejlesztés

Az emberi erőforrás minőségének javítása


15

A 3. ábrán látható prioritási tengelyek szerint a kormányzás és megújulási képesség javítása prioritás célja a közép-magyarországi régióban található közigazgatási szervek teljesítőképességének növelése, a központi közigazgatás fejlesztése. A folyamatok megújítása és szervezetfejlesztés prioritás a jogalkotás minőségének és a(z) (ön)kormányzási képességnek a javítását célozza a magasabb közigazgatási teljesítmény elérése érdekében. Megjelenik a dokumentumban a kistérség, ahol cél, hogy megerősödjön a kistérségi társulások döntés-előkészítési szerepe és felelőssége a több települést érintő ügyekben (például egyes közszolgáltatási, önkormányzati feladatok közös megszervezésében, igazgatási feladatok koordinációjában, lehetőség szerint közös ellátásában; a településeknek szóló szakmai segítségnyújtásban, közös fejlesztések előkészítésében, menedzsmentjében). Ebben a prioritásban említi a program a regionális önkormányzatok felállítását is. A dokumentum rögzíti, hogy ha létre jött volna a programozási időszakban az ezzel kapcsolatos politikai konszenzus, akkor a regionális önkormányzatok felállításának egyszeri költségeit az operatív program vállalta volna fel. Az emberi erőforrás minőségének javítása prioritás célja az egyéni teljesítmény növelése, valamint a személyi állomány ethoszának javítása; nyilvános toborzáson és hatékony belső utánpótlás megteremtésén keresztül, valamint a teljesítményalapú karrierutak lehetőségének megteremtésével. Az Államreform operatív programtól – nevéből adódóan – reformot, stratégiát, pontos célokat, menetrendet, felelősök megnevezését várnánk. Ehelyett felsorolásszintű jellemzőket kapunk csupán. Nem látni pontosan a célcsoportot, kik lesznek a haszonélvezők, sem a felelősök körét, hogy kinek milyen feladat jut. Az operatív program elkészítéséről rendelkező iránymutatások miatt általánosságban vannak megnevezve az intézmények (az irányító hatóságban vagy a monitoringbizottságban), ezzel szemben például Bulgária operatív programja már nevesítette az intézményben részt vevőket, pontos célokat, feladatokat és elvárt eredményeket is szerepeltet minden prioritásnál. A magyar Államreform operatív programból nem ismerjük meg az államreformot. Az Európai Bizottság véleménye szerint az intézményi teljesítőképesség és az irányítás megerősítését – ahol ezeket gyengének találják – a kevésbé fejlett régiókban alapvető fontosságú prioritássá kell tenni. Így a tagállamoknak nemzeti stratégiáik kidolgozásánál szisztematikusan elemezniük kellett, hogy a hatékonyabb, elszámoltathatóbb és átláthatóbb közigazgatás milyen mértékben segíthetné a termelékenységi szintek növelését. A strukturális alapok ennélfogva támogatást biztosítanak a közigazgatás teljesítőképességének nemzeti, regionális és helyi szinten történő fokozásához (hogy ezáltal fejlődjenek az igazgatási keretek, a gazdasági tevékenységek), csakúgy, mint a politikák helyes kialakítása és végrehajtása számára (ideértve a helyesebb jogszabályalkotást, a politikákra vonatkozó javaslatok értékelését és hatáselemzését, valamint a megvalósítási mechanizmusok rendszeres figyelemmel kísérését). Nem elhanyagolható szempont az alapok megbízható és hatékony irányítása a központi és a regionális igazgatási struktúrákon keresztül. Összefoglaló megállapítások Az Európai Unió kohéziós politikája kulcsfontosságú a növekedést és a munkahelyteremtést célul megfogalmazó lisszaboni stratégia megvalósításához. A kohéziós politika

16

PUPEK EMESE

számos innovatív programot és projektet finanszíroz sokféle területen, például a gazdaságban, a szociális, a kulturális szférában vagy a technológia területén. A sikeres régiók képesek arra, hogy megtalálják sajátosságukat és a prioritást élvező dinamikus szektorokat, amelyekre összpontosítanak. Ezek a régiók továbbfejlődnek, és hozzájárulnak az Európai Unió teljesítményének fokozásához. A sikeres régiók hosszú távú szakpolitikai célokat tűznek ki és valósítanak meg, amelyek hatással vannak a lehető legtöbb egyéb szektorra (gazdaság, társadalom és kultúra). Egy francia kutatás11 megállapította, hogy a kedvező gazdasági területek – mint Göteborg, München, Cambridge vagy Stuttgart – a nemzetközi versenyképességüket annak köszönhetik, hogy korlátozott számú (4–10) szektorban kialakított prioritások mentén határozták meg stratégiai céljaikat. Igaz az is, hogy ezek a kijelölt szektorok kedvező hatással vannak valamennyi egyéb szférára. A versenyképesség függ az innovációtól, az innováció pedig nagyban függ az együttműködésektől az ipari partnerekkel, a kutatótevékenységet végzőkkel, a közszolgáltatókkal, a közigazgatást végzőkkel stb. A sikerhez feltétlenül szükséges a szereplők és a szervezetek aktivizálása. A fő célok a lisszaboni stratégia és a kohéziós politika közötti egyensúly kérdését is felvetik (eredményesség és méltányosság, vagy versenyképesség és felzárkóztatás). A lisszaboni stratégia egységesített program az Európai Unió valamennyi országa számára. A strukturális alapok erőteljesebben kormányzati kezelés alatt állnak, még ha a keretek adottak is. Fontos különbség, hogy a strukturális alapok nyitottak a fejlesztés egyéb formáira, például a kulturális örökség fejlesztésére, speciális helyi típusú termelésre, amelyeket a lisszaboni program nem tartalmaz. A lisszaboni céloknak tágabb vagy szűkebb értelemben való megfelelés jellemzi főként az Egyesült Királyság és Olaszország érintett régióit. A regionális különbségek kiegyenlítése mint speciális prioritás csak néhány országban ragadható meg: Bulgária, Ciprus, Észtország, Görögország, Franciaország és Románia. Lettországban ez horizontális prioritásként jelentkezik. Rugalmasság és területi szemléletmód tapasztalható Belgium, Magyarország, Olaszország, Finnország dokumentumában. A városi fejlődés vagy a városi központok hálózata Ausztriában, Franciaországban, Görögországban, Írországban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban és Lengyelországban fogalmazódott meg célterületként. Az országok és régióik, de különösen azok számára, amelyek a konvergenciacélkitűzések értelmében támogathatóak, a közszektor minősége és termelékenysége létfontosságú a reformok és a felelősségteljes kormányzás ügyének támogatása érdekében, különösen gazdasági, foglalkoztatási, szociális, oktatási, környezeti és igazságügyi téren. Ez nemcsak az Európai Unió kohéziós politikája végrehajtásának fejlesztésében nyújt majd segítséget, hanem általában véve is növelni fogja a gazdasági teljesítményt. A tanulmány a nemzeti stratégiai referenciakeretek elkészítéséhez segítséget nyújtó dokumentumok elemzésével a közösségi álláspontot vizsgálta, a tagállamok nemzeti stratégiai referenciakereteiből pedig a tagállami elképzelésekről vont le következtetéseket arra vonatkozóan, hogy a közösség és a tagállamok regionális szinten milyen képessége11 French Agency for the Dissemination of Technological Information (ADIT), Jean-Claude Prager: L’impératif stratégique des régions en Europe, Le management stratégique des régions en Europe, 2005.


17

ket tartanak szükségesnek fejleszteni ahhoz, hogy a régiók világviszonylatban is versenyképessé váljanak. IRODALOM Inforegio ténylapok (factsheet-ek) A Tanács 2006/702/EK határozata (2006. október 6.) a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról A Tanács 1080, 1081, 1082, 1083, 1084, 1828/2006 EK rendelete COM(2006) 502 Európai Közösségek Bizottsága: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, Az ismeretek átültetése a gyakorlatba: széles körű innovációs stratégia az Európai Unió számára A Bizottság COM(2005) 0299 közleménye: Kohéziós politika a növekedés és a foglalkoztatás támogatására: közösségi stratégiai iránymutatások a 2007–2013 közötti időszakra A Bizottság COM(2005) 330 közleménye: Közös cselekvések a növekedésért és a foglalkoztatásért: A Közösség lisszaboni programja Results from 15 Years of Regional Expeirmentation, European Comisson Working Document, October 2006 Összefoglaló a magyar Nemzeti fejlesztési tervről, a Miniszterelnöki Hivatal kiadványa, 2003 Ana Mafalda Madureire, Jan-Evert Nilson, Vidtor Gheorghe, Blekinge Tekniska Högskola: Structural Funds as instrument to promote innovation, Theories and practices, Vinnova Report, 2007. 02. Arnošt Veselỳ: Governance as Multidimensional Concept, CESES Papers, 2004/5. Bachtler, Ferry, Méndez, McMaster: The 2007–13 Operational Programmes: a preliminary assessment, IQ-Net Thematic Paper No. 19(2), 2007 Danish Technological Institute: Thematic Evaluation of the Structural Funds’ Contributions to the Lisbon Strategy, Synthesis Report, February 2005 ESPON: Territorial effects of structural funds (2002–2005), Terms of reference European Commission: Innovation in the National Strategic Reference Frameworks, 2006. October 31. European Policies Research Centre: Case studies of regional innovation policy in EU member states, August 2006 European Public Administrations Network, Lisbon ad hoc group: The EPAN contributions to the success of the Lisbon Strategy, Final report, Luxembourg, 2005 Eurostat Regional Yearbook 2007, Eurostat Statistical Books French Agency for the Dissemination of Technological Information (ADIT), Jean-Claude Prager: L’impératif stratégique des régions en Europe, Le management stratégique des régions en Europe, 2005 Gács János: A Lisszaboni folyamat: rejtélyek, elméleti problémák és gyakorlati nehézségek, Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézet, Műhelytanulmányok 2005/1. Growing Regions, growing Europe, Fourth report on economic and social cohesion, European Commission, 2007 Martin Potůček: Strategic governance: Conceptual Foundations, Public Policy and Forecasting, Prague Social Science Studies, 2006 Martin Potůček: The Futures Wheel on European Integration, CESES Papers, 2005/10. Martin Potůček: Welfare State Transformations in Central and Eastern Europe, Public Policy and Forecasting, Prague Social Science Studies, 2007 National Strategic Reference Framework Malta 2007–2013, December 2006 National Strategic Reference Framework Structural Funds 2007–2013, Netherlands, December 2006 National Strategic Reference Framework Greece 2007–2013, October 2006 National Strategic Reference Framework in support of growth and jobs, National Cohesion Strategy, Poland 2007–2013, November 2006 National Strategic Reference Framework of the Czech Republic 2007–2013, December 2006 National Strategic Reference Framework of Romania 2007–2013, April 2006 National Strategic Reference Framework of Bulgaria 2007–2013, April 2006 National Development Plan 2007–2013 – Transforming Ireland – A Better Quality of Life for All, January 2007

18

PUPEK EMESE

Latvian National Development Plan 2007–2013 Philip Raines, Sandra Taylor: Mid-term Evaluation of the 2000–06 Structural Fund Programmes, IQ-Net Thematic Paper 11(2) University of Strathclyde, June 2002 Polverari, McMaster, Gross, Bachtler, Ferry, Yuill: European Policies Research Centre: Strategic planning for structural funds in 2007–2013, A review of strategies and programmes, IQ-Net Thematic Paper, No. 18(2) Regions for economic change – innovating through EU Regional Policy, European Union-Regional Policy; June 2006 Sandra Taylor, John Bachtler, François Josserand and Laura Polverari: Achieving the aspirations of the 2000– 06 programming period, IQ-Net Thematic Paper 14(2) University of Strathclyde, April 2004 Wim Kok vezette magas szintű munkabizottság jelentése: Szembenézni a kihívással, a lisszaboni növekedési és foglalkoztatási stratégia, 2004. november Kulcsszavak: kohéziós politika, regionális operatív programok, városi dimenzió, nemzeti stratégiai referenciakeretek, közösségi stratégiai iránymutatások, közigazgatás korszerűsítése. Resume The present paper focuses on the community aspect of setting up the national strategic reference frames by analysing underlying documents; and it draws consequences from the strategic frames on the local capacities the community and the member states set as target to develop at regional level in order to become competitive worldwide. The paper establishes that member states have different strategies regarding the role of regional dimension, the direction of development and the objectives and operation of regional operative programmes. The town dimension and modernisation of public administration are ever widely incorporated in regional development policies.

Területi és városi dimenzió a strukturális alapok felhasználásában ( )

Recommend Documents