Terebess Kiadó, Budapest, 2006
Tandori Dezsô -------------Zen Koala Kártya - A TÓVAN -
© Tandori Dezsô, 2006 Kiadta a Terebess Kiadó Budapesten, 2006-ban http://www.terebess.hu A kötetet tervezte és a kiadásért felel Terebess Gábor Szerkesztette: Steinert Ágota Mu ´´szaki szerkesztô: Bozzay Kristóf Készült a Kapitális Nyomda Kft. üzemében Felelôs vezetô: Gera Imre ügyvezetô igazgató ISBN 963 9147 63 X TE 100
FONTOS FIGYELMEZTETÉS! VESZÉLY! Ebben a könyvben minden benne van, amit pillanatnyilag közölni akartam magamról (ki az?) és világomról (mi az?). Csak végig kell olvasni (mi az? ki az?). x Palkum, dakelkum. Pakuldum, kuldum. 2004. január 11.
5
--
Függõ némaság (A megírhatatlan bevezetés) Egyet lépek „Az elbeszélés nehézségei” és „Musil” után, és rendre hajíthatom el utólag írt elõszavaimat, holott azt érzem, kellene ilyes. Függõ némaság egy ilyen bevezetés, mert én már tudom az elmondhatatlant (s Olvasóm örömét rontanám), de nekem épp a megtudottak számítanak. Mentségeim is. Ez itt hát a könyv végvára, nonszensz kafkai „felleg”. Volt egy idõ, mikor... kezdõdnek így mesék. Ez a könyv nem mese. Technikai részérõl most, hogy befejeztem, többet tudván, kezdhetném elölrõl. Például „jobban írnám meg”, ez mélyes mély mondás volt egy kollégámtól saját dolgában. Igen, mely igaz! Átnézvén ezt itt, hamarost láttam, s Olvasóm, látni fogod: „regényelméletem” detektívhistóriai! Nem a gyilkost vagy indokait akarjuk tudni, de (ahogy a jó kriminális-történetben is) többet ennél, valamire rá akarunk döbbenni, ahogyan egy dzséjdíszelindzseresen pozitív családregényzet olvastán valaki azt érzi, jé, ez az én Zooey öcsém, holott nincs is öccse, itt meg akkor: íme, az én mackóm! az én kártyafordulóm! Hanem én a felfénylést speciálisan nem így gondolom. El sem árulhatom, nekem hogyan jött be. (Megengedhetetlen bár, ezért ismétlem el, s mostani gépírással, mindjárvást.) Volt egy idõ, mikor úgy kezdték nézni az irodalmi mûveket a (jó, fogadjuk el, jót a rossz ellen tenni akarók), hogy mit is lehet kezdeni velök. Ez lett, s ez már nem jó, az érték fogalma. Érdekes, hogy a mai, üzletiesebb értékszempontok nem ily kárhoztatandók (medvém kedvenc eleme!), mert szervesen
7
--
-- 8 --
jönnek egy olyan-amilyenbõl. Hanem akkor velem nem lehetett mit kezdeni, s ez nem jött jól nekem, és ez jól jött nekem, nagyon. A funkcionális lett a kritérium, s pedig tudhatták volna, mennyire hasonlít ez a „funkcionárius”-hoz, ahogyan, jaj ma a „funkcionál” szó nem hányadék társaságában jön ki-ki szájából, de hagyjuk. Mint legracionálisabb világ-kötelmû alaknak jól jött, hogy a világnak még az ellenzésébõl is kijjebb lettem küllebbítve, mert így semmiféle harmadlag-hatodlag (ld. késõbb: közszereplõk = másodleosztás, Ottlik így), lényegtelen, bár bizsegõ eszmeközeg nem lett meghatározóm. Azóta fordultak a dolgok, de mint talpon a vastagult bõr, jár csak ellenemre, mi így járt. Már késõ, ez. De nem „a Tóvan”! Akkor hát legalább itt tartunk, sikerül; s hogy bárki is tud-e kezdeni valamit dolgunkkal, kiderül. A regény nagy kérdése mindig ez: felfénylik-e hirtelen valami, amirõl nem is hittük. (Nekem itt, így utóbb, megvan érzetem s titkos tippem. Hogy mi.) „Feljegyeztem, hogy...” (E vélt formaelemet hagytam el aztán) Kérem elhinni: legkülönösebb könyvem ez. Mert ez a könyv nem ez a könyv. (De, végül nagyon is az lett.) — Valaki írja: „hát kedves tédé, az összefoglalás mellett döntött... nyilvánvaló is, a két Kártyatorna 1972 óta tartó történetét lehetetlenség könyvbe foglalni. A Tornakönyvek maguk: épp e história. És elolvasni se tudná a közönség, a legcsodásabb közönség se. Na már nem én!” Kb., de leveleket nem ki!! Szóval hogy õ, ki ezt írta, el tudná olvasni fordulóról fordulóra... egy-egy Torna mind a 300 meccsének krónikáját, és hány
ilyen tornajáték is volt? 80? 90? Hányféle statisztika, mely eltérõ izgalmak... Ez a könyv, így írom, EZ a könyv nem lett meg. Van helyette EZ. (Jaj, mondanám, pofa be, elölrõl-hátulról! Valahogy döntenem kellett. Adódott a szerény „Feljegyeztem, hogy...” formaelem. És a bolond is látja, hogy a kontraszt hatására építettem, bár nem oldalbabökõsen: emez az élet (jó, az én hülye fejemen átszûrve is marad az élet az, ami, de bárki okos fején átszûrve se lesz különb), amaz meg amit a könyv hátlapjára írtam, ez az IGAZI, a VALÓJÁN-LÉTEZÕ dolog. A Bajnokság, mely elhamvadás, az idõ elmúlása, a négyzetrács betelése eredményekkel, számokkal, valami eredmény, ami kialakul, máris szintén dologi, tehát porladó, feledés prédája – de nem! Épp ez az, hogy nem. A 2 Koala Kártyabajnokság itt az Elmúlva Megmaradás példája. Kis sem merem mondani, hogy mi. Hogy mi–vagy–sem. Lásd elõzõ könyvemet, Zen–Vagy–Sem. Ki–ki elnézését kérem a túl-sokért v. a túl-kevésért! Lehet: álomként húz át rajtam ez a könyv majd, ha meglesz, mert olyan lesz, mintha nem is lenne meg. Alapvetõ lélektani, mûvészeti, jelenségvizsgálati kérdéseket érintek ezzel: úgy lesz meg, hogy mintha meg se lenne, amiképpen a Kártyabajnokság így folytatódik, soha nincs meg, így a könyv, mely nem lehet a Kártyabajnokság igazi beszámolója, a Kártyabajnokságot a legkevésbé zavarja! S ez így jó. Pillanatnyilag a Kis Koala Kártyabajnokság 2003/2004-es Szuper Kupájának elsõ
9
--
-- 10 --
tornája zajlik, a Kis Koala... neve OT, Old Trafford, ez ragadt rá 1976-ban, mikor kezdõdött, mert sokat foglalkoztunk a vaksággal, és az Old Trafford stadionban, hallottuk, van a vak embereknek külön szektora. Aztán lett vak verebünk is, de már csak 1981-ben, ha jól írom, a Pipi Néni, de õ a Patti nevû medvénkkel a Nagy Koala Kártyabajnokságban alkot klubot. Mindegyik bajnokságban húsz klub van, nehéz lesz például mindegyikükrõl csak bármit is, érintõlegesen mondani itt. A Nagy Koala... az NKKB. Koala úgy lett a dolog, hogy sokat foglalkoztunk a 70-es évek elején koalákkal, van is ilyen könyvem, és 1976-ban, mikor az NKKB már ötödik éve ment, nagy önlegyõzésembe került, hogy versben is érintsem a bajnokságokat, tehát hogy idehaza mi a Felügyelõnével (legyen feleségem neve itt) húsz klubnak (öt csapatba vannak osztva) egymás ellen francia kaszinót játszunk, amiképpen én zsenge éveimtõl fogva minden második jóbarátommal játszottam ezt; akkoriban is sokat ment az NKKB, csatlakozott hozzá 1976-ban az OT, de ma az életem egyik középpontja ez a munkám, madárkánk, kutyánk mellett, Dömi Fõmedvémék örökre megoldatlan élete mellett. (Mi lesz Dömiékbõl, ha mi a Felügyelõnével meghalunk?) Itt csupa nagy kérdés jött elõ, ezeket mind érinti a Kártyabajnokság, sõt. Az élettel szemben ellenjáték is, az úgynevezett életnek kiegészítõje is; sajnos, valóján megírhatatlan téma. De nem minden arra van, hogy megírják. Mondom a Felügyelõnének, ahogy megy le kutyánkkal, mondom, ebben a könyvben te ismét mint „Felügyelõné” szerepelsz, rendben? Rendben, de Fõmedvénk (a Felügyelõné hangján) megszólal: „Nekem õ Fõfelügyelõné, de nem a Mágret miatt, hanem mert annyira félek tõle sokszor!” Fõmedvénk vásott. De a
kártyabajnokságban semmi ilyen édes-fanyar humor nincs, nem lenne, a kártyabajnokságok igazi története az eredmények sora lenne, a latolgatásoké, az örömöké, csalódásoké. Ez csak egy kis jelenet volt. Lényegesebb, hogy az OT új sorozatának I. tornájában a XVII. fordulónál tartunk, összesen 20 forduló van, és még halvány esélye adódik a Mézi/ Ibraha klubnak, õk 1976 óta egyszer sem nyertek tornát, tehát soha; esélye, hogy gyõzzenek, de a Bill bácsiék, azaz Bill/ Bob/Molly/Grace/Csutora, igazi ausztrál koalaklub, négy koala, meg a mi házi verebünk, Csutora, Csutora már rég nem él, klubjaink nevében ott vannak halottaink, állandóan együtt vagyunk velük, de én pl. nem járok temetõbe, ez nem halottkultusz, ez valami szent derû, vagy nem szent, valami természetesség. Õk örökké léteznek. Valahol itt majd madarainkat is elsorolom, épp csak érintõleg, ahogy a könyv szerkezete is kialakult (íme, egy szakkérdés), jó, hát szakkérdésekrõl szólok, az egész könyvnek kártyaszakkérdésnek, szakkérdések sorának kéne lennie, de ez az, ami nem megy. Egy könyv, ld. a mindenkori irodalom (mottónk itt) annyira nincs meg soha, hogy pl. ide, ahonnét jobb–vigyázni–alapon megint kivágtam egy „rohadmányos világ!”-ot, talán hogy a közszereplõket nem egészen arra tenyésztették, hogy közszerepeljenek, ergo amatõrség... A Tóvan, ami a hátlapon van, onnan van, hogy Csirip(ovics Csiprip), Dömiék csapatának egyik klubja, apró sárga madár, meg a Lapos, egy szivacsmedve, még a mamámtól kaptam rég, együtt csónakázott egy kis bronz tálban egy üveglapon, és énekelték: „Gyere csónakázni a TÓVAN–TÓVAN, gyere csónakázni velem, Lapos! v. Csirip” stb. Szegény Lapost
11 --
-- 12 --
egy nap széthullva találtuk kis dobozában, karácsonyi cukorpapírból hajtogatott arany ágyában. Anyaga, a szivacs, nem bírta, de Lapos szuperklub! Fontos! A „Tóvan” a felügyelõné leleménye, helyi értékûen használt változata a csónakázó tó! Lapos és Csirip, ott, a kis bronz tálban, minden nap, csónakáztattam õket, ahogy ma a Totyi szárnyas ajtaját és a rozzant kis konyhaajtaját megsimogatom (ld. késõbb), és éjszaka is, éspedig kabalából két kézzel, lebezek neki. Na, most itt a határtalan izgalmak azonban mások, a tüzek–lázak (egyszerû szurkolóként használom a szavakat pillanatnyilag) merre megy tovább az OT/I/XVII. Ez, ugye, az idei elsõ torna XVII. bajnoksága, meg a XVIII. is jön rögtön. A Martin/Szpéró klubnak 100 az 1-hez esélyt adok csak. Fülöpke/Phil klubunknak („A Fülöpke/Phil-nek”) 25 az 1-hez esélyt. Õk néha nekizúdulnak, nyernek egyegy bajnoki fordulót, az 5 pont, a többiek 4, 3–3, 2–2–2–2, meg 1 stb. pontot szereznek, fel lehet jönni az ötpontozással, az ám, de nem mindig. A Fülöpke/Phil is 27 éven át küzdött hiába a tornagyõzelemért. Aztán épp a legutóbb ez sikerült nekik. Tényleg a semmibõl jöttek. Ahogy egész csapatuk (Martin/Szpéró; õk maguk; Athos/Colours, Vöcsök; KaktuszCH) ott volt az élen, mindenben. Vannak csapatversenyek is stb. Ezekrõl késõbb. (A továbbiakban sose mondom, hogy „errõl késõbb”. Ami belefér, arról lesz szó elõbb-utóbb, „késõbb”.) A mûfaji (mûfilozófiai) nehézség itt az, hogy meg is kell írni valahogy rendesen ezt a könyvet, meg a tárgyáról is kéne szólnia, s a kettõ nehezen megy együtt. Na, a múltkor a Palmerék (egy pingvines csapat) letottyantak a vége elõtt, így húz-
tak el mellettük Fülöpkéék, maradt elõttük Athos, jöttek fel nagy hajrával Kaktuszkáék, látjuk, elsöprõ fölénye volt ez a Fülöpkéékcsapatnak. (Fülöpkéék, négyen: ez egy csapat. Fülöpke a Phillel, aki egy szegény kis zöldike volt, négy napot se élt meg, rettenetes kínok közepette múlt el, ó, istenem, az egy klub.) Az OT-ben pl. így van öt csapat (már fejbõl tudom, de három éve, 23 év után tehát, még én se tudtam fejbõl, csak most minden nap játszunk, ha mindketten itthon élünkvagyunk, kétszer 5 meccset, hát ez már maga az élet!): BULMÁRÉK, klubjai: BULMÁR/OFN – itt az „OFN” homályba vész, mit rövidít, de maga Bulmár egy nagy-nagy medve, láttunk egy ilyen medvét Belgrádban, még 1973-ban egy teherautó sofõrfülkéjére kötve, kabalának, s ahol anyám az elfekvõkórházban feküdt végül, volt egy trafik, kirakatában egy nagy medve (Bulmár; mert a Bulvar Revolucjén láttuk Belgrádban azt a medvét), hamu v. por a fején, kabalából, gyógyulna meg anyám, megvettem, komoly szégyenkezések közepette, 1974-ben. Egy jeles, nem is rossz irod. történész írta, „Bulmárjait nem értjük...” Mondom erre: akadtak, akik azt mondták, na majd mi olyat írunk, amit itt értenek etc. (S írtak!) BILL/BOB/MOLLY/GRACE/CSUTORA – Billt Ausztráliából küldték barátaink, egy kedves vak asszony áthozta az egész városon (S.) a Billt, s hangfelvételt készített hozzá a zajokból, meg rábeszélt. Bill légi úton érkezett rendben, itt a postás (1975) simán ráakasztotta a kilincsre, bárki elvihette volna! Magyarország. A három koala szintén ugyanígy jött (Bob etc., õk kisebbek, két házaspár ez). Csutora legelzárkózóbb házi
13 --
-- 14 --
verebünk volt, így is csaknem 11 évet élt, szegény drága Csuti. A koalák eleve úgy jöttek a kártyabajnokság nevébe, hogy rettentõen kétségbeestünk a koalák, az igaziak sorsát megismerve, nagy koala-idõszakok voltak. De Monet, az amerikai absztraktok is rég „benn” voltak nálunk, Beuys, Artaud, mire „itt” kultuszuk lett (vagy sem). (A koalák a bozótirtások tüzeiben elevenen égtek el, éji átkelõhelyeiken százával ütötték el õket stb. ld. „Itt éjszaka koalák járnak...” c. könyvemet). ULLSTEIN/ICSI – Ullstein egy Ullstein Könyv címlapján egy (kocsiból kihajított) kis medve; magunkhoz vettük. Sokáig õk se nyertek tornát; az külön esemény lett! Ahogy most Mézinek/Ibrahának drukkol mindenki. Icsi: széncinegénk volt. A legönfejûbb kis fickó, akit valaha láttam. De olyan ökonomikusan alakította életét, hogy a kései évek során a fáradásának megfelelõen ment vissza hamarabb s hamarabb a kalitkájába. Eleinte nem akart. Apró színes tárgyakkal, dobókockák, építõkövecskék, kavicsok stb. csalogattuk be. Mellesleg, ma élõ egyetlen madarunk (szóló verebet akartam, s ez csodásan bejött!), Totyi így fekszik le este. Kalács a tenyerembe, s õ bemegy. Máskor szabadon kalitkaajtaján jár ki-be, övé két szobánk egyike, volt dolgozószobám, ahol egykor néha 15 madár is élt. Aki akart közülük, kint tölthetett bizonyos idõt. A többiekre való tekintettel keveset. (Mi nem számítottunk a Felügyelõnével.) Icsinek is ezért kellett visszamennie. Végül megvakult, õ is jó 11 évet élt. Vakon is remekül töltött két és fél évet, hasalt a Felügyelõné által neki is a kalitkába szerkesztõdött fa lapon. Szerette a zöldborsót. Sokat fürdött. A lábára végül sárkoloncok tapadtak,
képtelen volt tisztálkodni. Szörnyû látvány volt. De meghagytuk természetes halálát, mely azért persze már megváltás volt neki. ARA/TRAFIK/FLÓRI – Arát és Trafikot ezer éve nem láttam, a Medveszekrényben hátul laknak. Talán mindketten trafikból kerültek? Ara esetleg Olaszországból? Flórika elsõ madarunk volt, õt még nem tudtuk megmenteni, siralmasan halt éhen. Halála napján találtam alapmadarunkat, Szpérót. Ez volt az a lehetetlen vállalkozás, hogy „én pedig hozok haza fiókát”. Véletlenül hoztam is. Szpéróról egyebütt, bár õ ismert valaki. Sokakat alig látok. Sõt. Vannak, akik nem kártyáznak de elöl csücsülnek, vagy harmincöten pl., apró madarak, medvék, lovak stb., õk a Kupola, a lemezjátszó mellett. Vagy igen hálás helyen van Luso, a nagy londoni medve. Egy Luso nevû lovon kalandosan nyertem (Hong-Kongban futott, távfogadás volt kétségbeesett helyzetben, ld. Zen–ló... Terebess), s õ a centrum, majd ejtek szót róla, de mellette ül Ambrus, A. ajándéka, és Bocs, T. éké; egy ír medve, zöld; egy Lisi nevû mackó, jó drágán vettem Alíz verébkénk, nagy drágám emlékére Bécsben – eleve: volt ez a vonulat, van: Szpéró – Alíz – Totyi. Persze, nagyok mellettük még tucatnyian. Mégis. És medvének ott van az újonnan ide került Zazie, akinek a metró épül Budapesten, Tati (a megbukott áruházláncból), Muki (a Fény utcából, õ is elit, és a legszebb arcú kis medve), õket, meg Goncsarovot (bécsi kínai bolt) könnyû abajgatni, gyurmálni, megsimogatni este v. napközben, mert jól elöl vannak. Dömiéket is elõ szoktam venni (Dömi, a neje Broomey, velük van Csirip kis dobozban), megsimogatom Billéket. Átmentünk egy új évbe,
15 --
-- 16 --
nem az új év számít, de az OT/XVII-tõl a torna. A klubokról meg ennél is többet lehetne írni. Az egyik nap, hogy ezt írom, hajnalodik, szeretek hajnalban gépelni, mindjárt átmegyek Totyihoz. A csukott szárnyas ajtó mögött alszik. A régi lakásunkból, 4 szoba, cselédszoba etc. ez a szárnyas ajtó maradt (a megmaradt két szoba közt). Apámék egy bizonyos történelmi korszakban (inkább ok nélkül, de...) féltek, kitelepítenek minket Budáról. Hát leadták a lakás másik részét. Elég sok sötét népség is volt az ideköltöztetettek közt. (Budai úri negyed.) Mindegy, Bubus úr, elsõ medvém megmaradt. Õ 64 éves múlt, az NKKB-ben van csapat és klubja. A medvék története jellegzetes. Kamaszodásom teljén Bubust anyámra bíztam. Aztán, már házasságom idején, visszavettem. Felnõttként. Igazi felnõttként, aki nem akar felnõttködni nagyon. Dömit a Felügyelõné hozta a házhoz. (A Fõfelügyelõné, Dömi szerint, bár én csak Felügyelõ vagyok neki. A Dömi találta ki a „Hányszor ne mondjam?” viccet. Arra a kérésre válaszul, hogy ne mondd már annyiszor...!) Meg Csiripet, meg Broomeyt, meg aki Broomey (Brumi) klubjában van, a Blankát, az õ férje, Zénó a Dömi klubjában játszik, de errõl késõbb. És Barnabásról s a már említett Patti doktornõrõl. Totyinál, ezt még ideírom, vizet cserélek, sajtot cserélek, két új sejbni krumplit adok, friss salátát, szépiatörmeléket, reggel is egyebeket. Totyit ki is engedem. Egy darabig velem van, tévézik (vagy sem), aztán kiköveteli, csukjuk rá az ajtót, a szárnyasat, ott rádiót hallgat, uralkodik a zene felett; remekül meglett szóló veréb; jól él. A nap késõbbi részét inkább velünk tölti. Nézi, mert kedveli, a kártyát, az 52
francia lapot. Totyi az életem. Rajta csügg minden, rajta függ. Neki járok le krumplit, salátát vásárolni. Most elhagytam a bort, sört cipeltünk haza, de sokba kerül a dobozos, nehéz, meg túlságosan „rászokottság”. Abbahagyom? De Totyi miatt is van, hogy nem utazom. Nem is vágyom többé sehova. Vonatfülkébe nem bírnék beülni. Indul a mai nap. A Tornakönyvek, egymásra rakva, negyven centis tornyot alkotnak már. Van kimutatás a tornákról, szuper kupákról, ki hányat nyert, hány helyezése van. De magam sem emlékszem, mikor mi volt. Majd utána kell lapoznom. Még sehol sem tartunk a tárgyban, mégis hangulatos írói mûvecske kavarog (már akinek). Íme, a tematika és a forma mennyire eltér, jaj. Billék háromszor nyertek tornát. Mikor, nem emlékszem. Csak arra, hogy pár éve balszerencséjük volt. Na ja, mi az. Palmeréknek (Palmer/RémóZsV) szintén, nem is oly rég, ezt írtam talán. Nehéz kinek szurkolni. Persze, Mézi/Ibraha a kedvenc épp. Még nem nyertek, mondtam, tornát. Helyzetük nem könnyû. Errõl is írok hamarosan. Miket akarok közölni? Amik ideférnek. I. Mi a játék maga? Miféle szerencse-osztása van? (Elárulom: a kluboknak, ugye, mi játszunk, egymás „ellen”, a Fõfelügyelõnével. Az utolsó 1800 játszma: 900 neki, 900 nekem, néha elhullámzik plusz-mínusz 10–15 értékig, de... csak hihetetlen, ugye? Ritka eset, hogy hibázunk, azaz hogy egyikünk sokkal többet vét. A játék lapjárása meg ilyen! Azon múlik, melyik klub kezd...? melyik klub a hányas számot kapta az 1–20 közt? majd mutatok... ... II. táblázatokat. III. Ismertetek különösen izgalmas hajrákat, alakulásokat.
17 --
-- 18 --
IV. Bemutatom természetesen a többi csapatot és klubot. V. (vagy nem is külön pont) mindig elõjön az egésznek a megfogható-megfoghatatlan „lényege” („nem lényege”), ennek, ami ez. Ami „A Tóvan”. Mert a tó meg a rag... „tavon”, miért ne lenne „tóvan”? Fõ az, hogy ketten egymást annyira szeressék, mint a Lapos meg a Csirip, és akkor lehet csónakázni. Mindkettõ szuperklub, bár hát a 40 klub mindegyike az, függetlenül attól, hogy van-e gyõzelme már tornán vagy nincs. Örökké vannak. Nekem õk a már említett dolgoknálélõknél nincsenek jobban, de a világ valamennyi „tényezõjénél” jobban megvannak, s jobban vagyok velük. Nem szeretem az olyan egyenlõsdizõs mellébeszélést, szép-beszélést, hogy „mindenki egyforma”. Ezért nem is vágyom beszélgetni. Jó, az „üzleti” mellé teszem még: szakmai beszélgetések kevesekkel. Szakmai levelezések. Vagy a kártyabajnokságról levelezni „a Batthyány utcával”. Ezek jöhetnek, ezek nekem jók. De nem lehet azt hazudni, társasági-beszédezni, hogy egyformaság. Aki igenis részt vesz a közéletben, a diskurzusba beveszik, reáliák elérésére törekszik (többre, mint a háztartási pénz meg egy kis plusz), aki nagy társaságokban mozog, külföldön, itt, politikai (újság-írói) szerepet fõ-fõ mód visz, nem is sorolom, akinek vállalkozása van a kultúrában, aki meghatározó személy stb. – az nem olyan illetõ, mint én. Punktum. Hanem hát én már öreg vagyok, 65 éves, még ha megy is az ipar, de csak öreg vagyok. Nem „mérvadó”. Hála az égnek, hogy a kártyabajnoksággal így összeforrtam. Tényleg egyek vagyunk.
Ez a 40 klub és bajnokságai, meg én (és ekképp a Fõfelügyelõné, rángatja meg trikómat Dömi). Igen, ekképp. Nagyon is, ekképp. Meg másképp még. De a sorolásokat sem szeretem. A sokszor leírt „de” szót sem. Ha rendben van minden (lásd: rend, haha!), nincs „de”. Nem? Megyek Totyihoz. Ennyit az életrõl. Rettegek: él-e. Minden nap ez: hát megértük, a Totyi és én. De (de!) sosincs mézmáz, hogy „jaj, de jó”. Az van: mi lesz holnap? Tényleg megyek. Borzasztó gyorsan tudok gépelni. Ez megmaradt. De (de!) a bal kezem feje már csaknem egyetlen dudor. Két ujjam elhalt majdnem. Újabban „beráng”. Felrántják magukra a másik két ujjamat. Nem megyek orvoshoz. Sehova nem járok. Mindenem a szabadság. Annyit dolgoztam fordítóként másoknak, másokért. Csak saját akaratomat tûröm a kinti mozgásban. (Ahogy azt én képzelem!) Fõ, hogy egy ujjam, rúdként, gépelõnek megmaradjon, s a fájdalmak eltûrhetõek legyenek, kis gyógyszerrel. Totyi már szabad, végigjárja helyeit. Még nem falatozik, ma történetesen rajtam sem lóg. Majd késõbb. Hatalmasakat kurjongat a csengetésre, ahogy a Felügyelõné s kutyánk, Lotti érkezik. Szuszival imádták egymást ketten: Alíz és Szuszi. Ügyetlen mondat. De Alíz sánta volt. 1984-ben félholtan került hozzánk, leszakadt láb, vérzõ kloaka. Akarata ellenére mentettük meg. Csak kalitkában élhetett, nem bírt landolni. Szuszi volt neki „a tévé”. Én voltam Alíz mindene. Van egy kis porcelánmadaram az emlékére: „Nálam mindenki második leosztás melletted”, ez van ráégetve. Alíz több mint 12 évet élt. Agyvérzést kaphatott egy este, másnap holtan fogadott minket.
19 --
-- 20 --
Lefényképeztem. Akkor már 15–16 éve nem fényképeztem madarainkat. Alíz halála idején nem ittam. Hát könnyem se hullt. Csak elmúlt belõlem az utazás vágya. Még kikényszerültem párszor Londonba, sõt, újra neki is lelkesedtem, de 1999-ben már majdnem mind a négy napomat gyárnegyedek bemászkálásával töltöttem a szigetországban – és Dublinban –, s ma útlevelem sincs. Még volt pár lelkes bécsizõ év, de – vége. Alíz halála után, mikor még Csutora és Rudi nevû, életkori rekorder, kalitkájából szintén ki nem mozduló, bár ép mezei verebünk megvolt, megtanultam: egyszerûbb, ha nincs olyanod, akit érrendszerig szeretsz! 1997-ben került ide Totyi. Most 6 és fél éves. Rácsuktam az ajtót, van zenéje (számomra borzalom mai slágerzene) stb. Majd 10 óra felé ránézek. Nem akarom megzavarni addig, együtt él a „zenével”. Az OT nevezetes csapata a FÜLÖPKÉÉK. Fülöpke még háború elõtti kis drótlábú cinke, Phil rettentõ körülmények közt, 1984ben meghalt zöldike madár (emléke, azaz õ). Martin/Szpéró: hát a Martin az egy halászmadár, jégmadár, egy fotóalbumból, s csak „õ volt” a klub, de 1977-tõl Szpéró hozzá csatlakozott. Szpéró volt az Alap-Madár nálunk, sokan ismerik õt könyveimbõl, fényképrõl is. Miatta hagytuk abba 1977-ben az utazgatást, azaz Jugoszláviát (Adria-õszeit). A Felügyelõné 1986-ban, magam szerencsére csak 1988-ban Szpérónk halála után utaztam. (London és a brit sziget.) Szpéróval egészen új dimenziója lett az életemnek, életünknek. Kockázatos ügy, hogy Totyi szóló veréb. Rettegés az egész! De erre ne gondoljunk. Mert Szpérót annyiszor megírtam (A meghívás fennáll; És megint messze szállnak... etc.), Kaktuszkával folytatom. Õ a bajnoki
rekorder. A CH = Certo, egy kis fényképezõgép, és Hertie veréb, aki valamivel Totyi elõtt jött, de hamar meghalt, nem tudni, miért. Ez nagy lutri, mit hoznak a szervezetükben, hajlamokat stb. Kaktuszka még Szpéró elõtt volt. Kicsiny, másfél centis kaktusz. Egyszerre csak száradni kezdett. Teljes kétségbeesés! Nagy kaktuszozó periódust indított el a halála, ez nem tartozik ide. Athos egy ceruzásdobozon látható medve, mellette áll, hogy „Colours”, így õ ez. Vöcsök egy Szpéró halála után hozzánk került kisveréb, pár napot élt csak. Athos/ C/Vö a klub neve, íme. Mézi/Ibraha egy BÁRÁNYÉK nevû csapat klubja. Mézi a régi medve-alakú-kisflakon, mézzel. Ibraha ugyanolyan tragikus sorsú zöldike volt, mint Phil. Most nem részletezem a madarak sorsát. Ebbe a könyvbe minden ilyen „színbõl” csak egy bizonyos mennyiség fér, akár egy Seurat- vagy Veszelszky-képre. Foltocskák. Bárány, a csapatfõnök, egyben klub is (ez mindig így van), nála játszik Böbe, egyik legkedvesebb kicsi verebünk, 1987 nyarának végén õ kezdte a Nagy HalálSort, folytatódott a dolog legzseniálisabb, legnevetõsebb verébkénkkel, a hímmadár Éliással, aztán Poszi halt meg, majdnem hasonló rémkörülmények közt, poszátánk, mint a cinege Icsi, s meghalt 1988; nem felejthetõ június 5-érõl 6-ára virradó éjszakáján, s most kicsordulnak könnyeim (söröztem!), Szpéró, a tenyeremben. Sokáig hittem, még él. Aztán a drága vak Pipi Néni december 3-án, meg nem érdemelt hosszú szenvedést követõen, 8 és fél órás agóniával, „miközben” 8 és fél évet élt is nálunk. Samu volt a barátja, Samu nem udvarolt neki soha, de mindenfélére tanította a szomszéd kalitkából. Samu ugyanolyan szívközép emlék, mint
21 --
-- 22 --
Szpéró, Alíz stb. A második legnagyobb életkort érte meg, több, mint 13 évet. A Felügyelõné már nem nagyon beszél senkinek a madárkákról. Ezek a dolgok azon a hõfokon, melyet érdemelnének, senkivel nem jönnek össze. Elnézõen megértõ bólogatásból pedig nem kérünk. Jó, az emberek azt érezhetik, hogy a Felügyelõné és én: teljesen ugyanazok azért nem vagyunk. Ez igaz is. De nem a kártya és nem a madárkák dolgánál jön ez. E = Elza, a bárányklubban. Az oroszlán. „Elza halott volt.” Õ kicsit: Szpérónk. Bárány maga egy báránybõr, leszakadt részeit Szuszi kutyánk imádta. „Barátom”, ez volt neki a báránybõr. Canarino is a Bárány-csapat tagja. Canarino itáliai medvécske, egy ottani kanáriról neveztük el. Vele van FB, azaz Fnac, párizsi kis figura, és Berci, a mi kanárink, szegény. Végül Bárány-csapatos Lipton/Ke/Pad. Lipton egy teásdoboz. Kezdetben nem volt itt annyi lény és „illetõ”. Ma százával lennének, akik klubba kívánkoznak, de nincs hely. Nehéz átélni egy új nevet, még toldalékként is. Sokan próbálkoznak, próbáljuk velük, leperegnek. Ligát cserélni is csak Samunak és pingvineink közül a fõ-fõ figurának, Neárer Szidinek sikerült. (Át az NKKB-bõl az OT-be, ill. fordítva.) Na ja, Samu, neki minden megy. (Fõmedvém szavajárása, saját magáról.) Kis Emír a „Ke”. Õ volt legeslegeslegelsõ lelenc madarunk, az Állatkertbe vittük be, na ja, még Flóri elõtt. A „Pad” = Paddington Medve. Nekem egy kicsiny ily medvém van, a British Museummal szemközt egy skót boltban vettem, de nagyon sokszor laktam Londonban a Paddington pályaudvar közelében. Megvoltak hát BULMÁRÉK, FÜLÖPKÉÉK, BÁRÁ-
NYÉK, van még a NON STOP-csapat és a POOHcsapat (Micimackóék, Winnie the Pooh). Non Stopék, a klub, egy síelõ mackópár, ott van még Pepi, lelenc papagájunk, meg Berger, egy bécsi medve. Aztán a „M” az McMurdóék, Párizsba keveredtek innen, ritka dolog. Így: NSPepiMB. Itt van Famadár/SzLT. Eredetileg Szokol/ LT. A Szokol a kis rádió volt, sokat szólt nekünk az Adria mellett. A L = Labda. AT – az a Toshi rádió. Ilyen klubnevek alakultak hajdan. Mit fejlõdtek a dolgok! De a hagyományõrzõ konzervativizmus itt csak annyit engedett, hogy a Duisburgból 1994 táján hozott, rúdján föl-le szaladgáló, harkályszerû Famadár, Fami vegye át a klubot. (Menynyit néztem vele, toronyszobámból, az éji erdõ feletti jelzõfényt!) Innen a név. Nagyon népszerû, sokszor szeretett volna a Bárányék csapatába átmenni, de ezek nem szerencsés cserék. A NS-csapat tagja végül Szidi/Július/Tódor. Szidi a Neárer Side: Pingvin, aki egy régi National Geographic címlapja, több példányban megvettük a 70es évek derekán. Egyáltalán, az akkori honoráriumokból igen sok mindent lehetett venni, ma szinte semmit. A 90-es évek derekáig is rendesen lehetett utazgatni, repülni a honoráriumokból, munkát vitt magával az ember, pár hetet Londonban, Németországban élt, a könyvhonoráriumból telt repülõjegyre, mondom, megélhetésre külföldön, itthon. Ma a háztartás nem jön ki, egy hónapra, messze nem, egy vastag-féle mûfordított prózakönyvbõl. Hát a Samu innen ment át az NKKB-be, de errõl is – majd. Július egy szegény, rejtélyesen meghalt zöldike, Tódor egy drága pofa, szintén csak pár évet élt papagáj. (Júliusnak mindössze néhány napja adatott.)
23 --
-- 24 --
Marad a POOHÉK. Pooh/BVG = Pooh, Bagoli (sic!), Vendel. Õk folyóiratlapokon vannak, gyakran simogatom meg õket. És Gida: egy szegény, rövid életû mezei verébke. Hogy olvasás-unalom ne legyen: szaporázzuk Koala/Postage/Ny. Koala/Postage: egy ilyen gyerekkori ausztrál bélyeg. Zöld. Ám sok-sok koalánk van! Ny = Nyuszi, a Rudi kishúga, mezei veréb, Rudi életkorát messze nem közelítette meg, szelíd illetõcske volt, élete végén sokat fürdött, gyanúsan sokat, aztán széthullt, meghalt hirtelen. Sokan halnak meg így, hirtelen, még távol az optimális életkortól, ami elérhetõ nekik pedig. Itt vannak még, harmadikként (mondjuk), Lancyék. Lancy egy kis medve, Petit Lancy, Párizsból. A klub neve furcsa. Mert hogy „Lancy/Svök”. SV = Csucsu zöldikénk, élt öt évet, a legkedvesebbek egyike. Látható betegeskedés után, mégis, hirtelen halt meg. Szívünk közepe ment el vele, hadd mondjam így. Szpérónak udvarolt, faji különbséggel nem törõdve. (A verebek etc. minket, embereket is fajtársaiknak tekintenek, ha fióka koruktól velünk nõnek fel.) Svunicsnak hívták õt eredetileg, de Csucsu lett. Az Õk – jeles dolog. A Münchenben 1989-ben vett Ökörke jelölése. Ökörke nagy fej. Velem van táskám mélyén örökké. De ott van a ceruzahegyezõ oroszlán, Leó, ott a famadár Racine, ott van Aston, Csi A. barátom ajándéka (vele levelezek a Batth. utcába! Õ is nagy ligafõnök.) Ott van az Orrszarvú, egyik kedves állatom mûanyagból. S így tovább. De csak Ökörke tudott klubba kerülni. Próbálkoztunk III. ligával. De abbahagytuk. Az NKKB és az OT már akkora... mit is mondjak... elemi nyomatékkal van meg, ahogy írom a hátlapon. Megvannak! Amiképpen egy írótársam mondta rólam, „Hogyan írnak az
írók?” viccsorozatában: „Tandori – megvan.” Úgy, azzal írok, hogy megvagyok. Azt írom. S ezért nem bírok többé utazni. Mert nem evidens. Szenvedés lenne az utazás minden részlete, az elõzõ esti becsomagolástól... végig. Még mondjuk a Westbahnhof peronján leszállni – az megható. De nem éri meg már. A lovak elmentek, a lójáték; a rövid ital, a bor; a kocsmák; a beszélgetések; találkozások. Budapesti csatangolások. Kiállítások. Minden. Maradtak Dömiék, maradt Totyi, maradt az élet a Felügyelõnével és a munkával. Maradt, ahol lakom, a hely. A környezet. Nagyon fontos. De már nem a kinti. Írtam: kilépek a kapun, és... merre, hova, minek? (Ld. Lábon vett filozófia: Terebess) Részben csak Totyi az oka. Részben. De a rengeteg ülõ foglalkozás, tévézés... hogy kint is jármûvel járok... felszedtem a kilókat, tízkilókat. Teljesült (brr, sajnos) álmom, hogy mint az e szerephez kihízlalt Gerard Phillip csak ülök Guatemala (vagy mely ország) partján, ex-orvos, nem csinálok semmit, pusztulok. Pusztulni nem pusztulok, de elég cifra életmód, ha már a küldönc, a postás gondolata is teher. Holott pénzt hozhatnak (bár az inkább a bankba küldõdik, ez jó is, rossz is), érdekes küldeményeket, s akkor már örülök. Ám szabadságom csorbításának tartom, ha várni kell valakit, valamit. Ha el kell tûrnöm. Olyan jól (??) megvagyok. Vagy sem. S akkor is... hm?! A negyedik Pooh-csapatos: AAAA. Aloysius, Alacsony, Alassio, A-Maci. Nem engednek ötödik a-betst magukhoz. Aloysius medve egy nagy regényben szerepel, kedvenc medvéje valakinek, de elveszíti ezt az ember-barátját. Kallódik õ is. Mi, a felügyelõnével, egy kis fenyõ alatt, Széplakon, még 1974ben (istenem, Balaton sincs, semmi sincs,
25 --
a kutyák és a madarak kíméletlenek! a szív kíméletlen végül önmagával, ha tényleg szív), örökbe fogadtuk bor mellett. S Alassio egy kis táska, nem utaztunk vele végül se az itáliai alassióba. Rossz belegondolni, nekem ott pl. mily szörnyû lenne két téli nap! A-Maci: csak úgy egy maci. Alacsony: saját könyveim egyikébõl van. Ez egy nagyon elvont, ezoterikus klub hát, az AAAA. Rendkívül sokat nyertek. Izgalmas, most az OT-ben (az aktuális I/XVII-ben) a semmibõl jöttek fel. Beleszólhatnak az élmezõny harcába? Erre mindjárt rátérek, aztán másról lesz szó.
-- 26 --
Itt hát a körmérkõzéses táblázat. Mivel az ökölvívás vagy a tenisz (stb.) kieséses rendszere szerint zajlik a torna, vagyis a legjobb tizenhat (azaz: tizenhat), innen a nyolc gyõztes, marad négy, jön a döntõbe jutó kettõ, és a döntõ,
világos, hogy kialakult hamar, 1972 után, talán már 1974-re, hogy ezt a rendszert kell játszani: mindig egy csapat kimarad. (A 16 közt nem játszanak egymás ellen azonos csapatbéliek.) S így 20 forduló egy torna. Lássuk a mostani OT/2003–04/I. bajn. forduló példáját. Kimarad a harmadik helyre sorsolt csapat, õk itt FÜLÖPKÉÉK. Kezd az elsõ helyre sorsolt NS-csapat az utolsó helyre sorsolt BULMÁRÉK-csapattal, játszik a POOHÉK a BÁRÁNYÉK ellen. Ez adta: I. bajn. NS-ék – Bulmárék: Poohék – Bárányék:
2003. XII. 1–2. 24:20 28:16
Nyolcad Felügyelõ, kezd
Felügyelõné
FamiSzLT AAAA PalmerRZsV SzidiJTódor KoalaPNy LancySvök PoohBVG NSPediMB
AraTrFlóri 6:5 BárányBE 7:4 Bulmár OFN 6:5 BillBobMGCs 5:6 Canarino FB 8:3 Lipton KePad 8:3 Mézi Ibraha 5:6 Ullstein Icsi 7:4
– – – – – – – –
Látjuk, itt az nyert többször, aki kezdett, de ez kiegyenlítõdik végül. Akik nyertek, továbbjutottak. Így jött a Negyed Felügyelõné Felügyelõ (cseréltünk) (innen a kezdést már sorsoljuk; a 16 közt halálpontosan igazságosan kezd mindegyik klub egyformán)
27 --
-- 28 --
FamiSzLT Palmerék KoalaPNy MéziIbraha
– – – –
AAAA Billék LancySvök NSPepiMB
6:5 10:1 3:8 4:7
Jaj! írtam oda, egyformán) de szoktam ilyeneket is: 27–25 laptöbbség; 7–6 pikktöbbség; csak poénok. Stb. Ezeket elmagyarázom még. Jött az
Elõdöntõ Felügyelõ Felügyelõné (õ vezette az elöl állókat) FamiSzLT – Palmer RZsV LancySvök – NSPepiMB
4:7 4:7
Döntõ Felügyelõné Felügyelõ PalmerRZsV
–
NSPepiMB
2:9
Bajnoki forduló-bajnok tehát az NS-klub. Babona: általában nem nyeri a tornát, aki az elsõ fordulót nyeri. Bulmár volt kivétel, talán Lipton az utóbbi idõkben. Ja, a „Felügyelõné”-t a L betû, a „Felügyelõ”-t az M jelöli a Tornakönyvben. Palmeréknál meg a Zs egy Zsuzsi nevû, télen megmentett mezei verébke, akit tavasszal elengedtünk. Õt el lehetett engedni! S ez megy fordulóról fordulóra, telik a körmérkõzéses „elsõfordulós tábla”. A mi táblánkba már a XVII. utánit írtam be. Természetesen a körsorsolások klasszikus rendje szerint most másik csapat „pihen”. (Bárá-
nyéké. S úgy tovább.) Aztán a VI. fordulót követõen, hogy egy körbejátszás megvolt, és a csapatok más tagjai (klubjai) kezdenek a 16 közt egymás ellen (a párok elhelyezkedését sorsoljuk!), cserélõdik a „ki kezd” is. A XI-XX. közt a Felügyelõné (L) kezd stb. Az elõrehaladási táblázaton látni fogjuk, mi lett a II. bajn. fordulóban. Mert: a forduló-bajnok 5 pontot, a második 4 pontot, a két harmadik 3–3 pontot, az elsõ fordulóból továbbjutók 2–2 pontot kapnak, a rögtön a 16 közt kiesõk 1–1 pontot, a pihenõk 0 pontot. Aki döntetlen után jut tovább, kap egy mínusz jelet, és + jelet kap, aki így esik ki, utánjátszásra. Ez az „index”. Ha két klubnak azonosan van egy adott forduló után 20–20 pontja, és az egyiknek van egy plusza, +, ez áll elõbb. Ha nincs index, a két azonos pontszámú klub közt az dönt, melyiknek van jobb helyezése. Pl. ha az egyiknek van I. helye, a másiknak csak két II., az áll jobban, amelyiknek I. helye van. Az elõrehaladási táblázatból kiderül, a II. fordulóban NS-ék csak egyet mentek, 2 pont az 5-re. Ellenben Palmerék újra II. lettek, mert a 4-re 4 pont jött, így lett nekik 8, igaz, ezzel élre is álltak, mert a fordulót Billék nyerték, világos, 2 pontról 7-re ugrottak. Stb. Akit érdekel, elmélyedhet ebben, más Olvasóimat nem untatom. Lesz ebben a – végsõ soron, most már úgy érzem – rendesen sikeredõ könyvben sok egyéb. Életem legnehezebb feladatainak egyike ez a munkám. Belátható, nem? De ezt már jeleztem. Elmondtam. Többet róla – ne. Néha kézzel rajzolom meg a táblázatot, nem vonalzóval, szabadkézzel, merthogy mindig „kézzel”. Az írás is ad ilyen pontatlan-
29 --
-- 30 --
ságokat, a táblázat is suta néha, pl. nem onnan húzom a vonalat, ahová kijelöltem a kezdõ pontot stb. A mostani elõrehaladási táblázatról leolvasható, hogy Palmerék négy fordulón át vezettek (bekarikázás). De akkor „pihentek”, s Mézi/Ibraha, sokak nagy örömére, elõzte õket. Ám ott volt a BillBobMGCs klub, a Liptonék is kartávolságra. Akkor Palmerék ismét jók voltak, de õk, figyeljük meg, fordulót nem nyertek. Billék azonban igen, s átvették a vezetést. Mézi jól tartotta magát, feljött Bárány. Innen Bill ellenállhatatlannak bizonyult, s kis elõnyt is szerzett. Pl. a dolgok a XV. forduló után így álltak (kivetítem ekképp a táblázat hasábját): 1. Billék 31 pont 2. PalmerRZsV + 28 3. Lipton KePad 27 4. MéziIbraha – 26 (tehát mínusszal, volt egy döntetlen) 5. AAAA – 26 6. Fülöpke/Phil 25 etc. A múltkori torna (végre, elõször, írtam) gyõztes Fülöpke-klubjától bajosan várhatunk további I. helyet. De jól állnak. Billék helyzetében sokszor „letottyantak” a klubok, mások lehajrázták õket. Méziék? AAAA? Lipton nagy ravaszdi. Õk sokáig nem voltak tornagyõztesek, de Paddington csatlakozása után a 90-es évek végén, s utána kicsivel, arattak. Ld. összesítõ táblázatunkat. Innen, ugye, még 5 forduló van. Látjuk, a XVII. forduló derekán nagyon nyílt minden. Jönnek AAAA-ék. Méziék pihennek. Palmer nem tudott döntõ esélyt kicsikarni, a 8 közt vesztett. Stb. Ez mind leolvasható az elõrehaladási táblázatról.
31 --
-- 32 --
Ilyen táblázat annyi van, ahány torna volt. Azaz majdnem. Az elsõ hármat, azt hiszem, kicsit romantikusan játszottuk, akkor csak 14, ha jól emlékszem, majd 16 klub volt. Balatonszéplak-felsõn indult az ügy, s nem akarom ilyen hangulatosan mesélni, nem, hogy „Dömiék s pár medve, madár elhatározta...” Nem. Madár akkor még csak Csirip volt stb. Szpéróék 1977-tõl jöttek. De nem határoztak el semmit, hanem mi (velem az élen ebben) úgy döntöttünk, legyen az egymás elleni kártyázásnak valami jobb rendje. Ne egymás ellen játsszuk a francia kaszinót, hanem legyen ez egy bajnokság, egy rendszer, legyenek szereplõi, legyen így izgalmasabb, önzetlenebb, éljük át mások sikerét, kudarcát. stb. S így lett. Jelsán (Hvar szigetén) már így játszottunk 1973-ban, ha jól mondom. Elõ fogom keresni a szép rendben õrzött tornakönyveket-füzeteket. Azokban minden ott van. Említettem, sok függ attól, melyik klub milyen rajtszámot kap. Egy-egy csapat kapja az 1–4., 5–8., 9–12., 13–16. rajtszámokat, majd az utolsónak marad a 17–20. közötti csoport. Azt hinnõk, ez hátrány, a 17–20. De látni fogjuk, nem az. Csak a lóversenyben van, hogy ott „gyengébbek” futnak kisebb súllyal, de pl. francia, angol földön is gyakran van, mit tudom én, 17, 20-as befutó, vagy 15, 18, 13-as hármasbefutó. Újabban feljegyzem (mert minden élvezetet meg akarok szerezni magamnak a tornákból!), milyen rajtszámok nyertek nemrég, értek el helyezést. Itt pl. most:
OT/III, 2003 NKKB/I. 2004
11 – 9 –10 – 17 – 7 – 5 17 – 20 – 6 – 10 – 12 – 18
OT/I. 2004 Az V. után: 13 – 18 – 4 – 15 – 2 – 17 A X. után:18 – 15 – 4 – 13 – 14 – 1 A XV. után: 18 – 4 – 15 – 13 – 7 – 12 Ellenõrizzük! A két végeredményt (OT/III, NKKB/I) és a mostani állást tekintve (OT/legújabb I.) szép nagy a szórás. Ugye? Pl. Fülöpkéék csapata véletlenül (ezen sokat töprengek mindig: engedhetõ-e ugyanaz a csapat, ugyanaz a négy klub ugyanolyan rajtszámokkal? Jó, még ha a négy klubot megkeverem is!), véletlenül õk a középsõ, rögtön kimaradó blokkot (9.–12. rajtszámok) kapták. Logikus, most eléggé lemaradtak. De ez sem törvényszerû. Természetes, hogy az igazi Tornagyõzelem (s az értékes további 6 hely) abból adódik, ki hány gyõzelempontot ért el, azaz a XX. forduló után az 5, 4, 3, 2, 1 pontokból mennyi jön össze. De (a Nagy Egyéni ennek a neve) a Nagy Egyéni mellett van Kis Egyéni is. Ez lényegtelenebb úgy, de végig vezetem kimutatását. Adódik a pontszám a 16 közt, az elsõ fordulóban elért kártyapontokból. Ez 16 meccsbõl jön össze, a Kis Egyéni pontszám, de eléggé másodlagos jellegû ügy; jegyezzük, jó, enynyi csupán. Fontos a Nagy Csapat. Jeleztem az I. fordulónál itt, hogy NS-ék 24, Bulmárék 20 pontot értek el, Poohék 28-at, Bárányék 16-ot. És így tovább, fordulóról fordulóra. A klubok „16 közti” kártyapontszámából adódnak e számok. Pl. itt Fami 6 pontot szerzett,
33 --
-- 34 --
Palmer is 6-ot, Szidi 5-öt, NSPepi 7-et, az 24. Mint látjuk. Stb. És van a Kis Csapat, világos, hogy ez a klubok „nagy egyénibe számító” helyezési pontszámaiból jön (gyõzelmi pontszámokból). Így az I. fordulóban NS-ék 13 pontot szereztek, Poohék 8-at, Bárányék 5-öt és Bulmárék is 5-öt, míg a „pihenõ” Fülöpke-csapat 0 ponttal indult. Az elõrehaladási táblázatból leolvasható a Kis Csapat állása, a körmérkõzéses táblázatról a Nagy Csapat. Ez, ha nyomába sem jön Ottlik bridzsének, azért elég komoly ügy, úgy érzem, fõleg ha valakik (mint mi a Felügyelõnével, hol kicsivel, hol naggyal írom, a klubok nevét se írom ki mindig etc.) több, mint 30, sõt, 33–34. éve csináljuk. Ez egy életmû. („Ne életmûzzél, barátom, és ne világozz annyit, figyelj inkább”, így Dömi, „sokat hibázol osztásnál, számolásnál!” Igaz, igaz.) Vissza az iméntiekhez, s erre értem, arra, amit jól csinálok: Rólam feltétlenül elmond valamit a dolog. A Felügyelõné is mosolyog (bár nagyon szereti a kártyázásunkat), micsoda hangyaszorgalom ez az enyém; hányszor elvétem a számolást, nem nyugszom akkor, ha gyanút fogok, vagy durván nem stimmel valami, amíg ki nem javítom. Sokszor negyedórákat ellenõrzök, számolok. Könyvelek! Mond ez valamit, ismétlem, arról az igényemrõl, mely a világgal „szemben” lenne. A könyv kontrasztos felépítése pedig az, hogy most megint a világ dolgai jönnek (dolgaim, ha úgy tetszik, a világgal), a cetlik, melyeket az írógépfedélben õrzök. Egy halom. Feldolgozom majd a matériát hosszabb cikknek is, azt hiszem, A meddõhányó funkcionál lesz a címe, egy barom tévés „funkcionál” bemondása alapján, de tényleg, egy kráterre,
kihûlt meddõhányóra mondták, hogy „funkcionál”, „hogyan funkcionál”. Sejthetõen, ugye, „imádom” a motivál, angazsál, funkcionál, mirõl szól stb. szavakat és kifejezéseket. Ez a mai világ, persze, nagyon is ez. Kiadómat megkértem, ha kell, kiemelt mondatokkal, szavakkal stb. tagolják könyvemet, már ahol a táblázatok etc. nem teszik meg ezt. Itt se tudom, mi lesz az alcím, de így a jó. Valami rejtély nekem is maradjon, öröm ennyi munkában. Évek óta halogattam. Valamikor a hetvenes évek végén írtam egy (számomra) sikertelen Tornakönyvet. Õszinte voltam, írtam, ahogy történt. De BulmárOFN lenyerte a versenyt. Ráadásul megalkudtam. 4 csapat indult csak. Ilyen pedig nincs. Az NKKB és az OT 20–20 klubos. Mondtam, 5 csapatos. Nem is lehetett jó az a könyv. Nyilvánvaló, az az Olvasóm, elemzõm, aki azt mondta, õ centire elolvasná Balatonszéplakfelsõtõl, Jelsán át az egészet, hiteles a számomra. De az Olvasó láthatja, csak ez a két torna, melynek táblázatait közlöm, ez is mekkora feladat, ha valaki, elsõ nekirugaszkodásra, fel akarná dolgozni. (Nem kell feldolgozni, persze! Csak úgy mondom.) Nehéz érzékeltetnem azt is, mi a játék, mit jelent, mik az érzelmeim, netán a felügyelõné érzelmei a klubok iránt. Én ebben élek, ezekben az eredményekben. Arányítok. Ki, melyik klub mennyit, mikor nyert, milyen sorozata van, mit várnék már tõlük, nekik mit kívánnék, szegényeknek. Persze, a FÜLÖPKÉÉK csapat a legvonzóbb nekem. (Ha mondhatok ilyet.) De Liptonék, Ullsteinék ugyanígy! Vagy most Méziék. Famadárék! Billéknek is kéne drukkolnom. Lancy és Lipton jó barátok, na tessék. Sok szempont van. Vágyom a szoros versenyre is. A jó haj-
35 --
-- 36 --
rákra. De ezzel igazságtalanságot követek el. Drukkolok Billék ellen? Különlegesnek tartanám AAAA-ék gyõzelmét? Igen. Szpéróékét jószerén lehetetlennek. De mi a véleményem (utaltam rá) Palmerékról, ahol a kicsi Rémó, apró medve, is játszik? Lipton újabb bravúrja? Közlöm majd a táblázatot: játszhat az Liptonék 4. tornagyõzelme lenne. AAAA-éknak van eddig 5, a tömérdek helyezéssel büszkélkedhetõ Kaktuszéknak 4 etc. Közben az émelyítõ slágerek szólnak „Totyi szobájából”. Ez megint egy másik nap, csak késõ délelõtt van, elõszedem Totyi kosztját a jégrõl. – Lotti itt alszik lábamnál. – A Felügyelõné vásárolni ment, csekkeket befizetni, ez az õ reszortja. Postámat épp feladni. Õrület ez a postagyártás. Tegnap is: 12 nagyalakú levél, küldemény, kötetanyag, cikk, vers, köszönet, szerzõdés. Jó, ez egy nagy ipar, egy kis manufaktúra. Meddig bírom? Bármeddig, és mégse. A kezem leszakadhat. Írtam róla. Más is történhet. Természetes, hogy a munka rendje jól beleillik a „csak semmi pluszt ne, nem látogatni, nem beszélgetni, nem utazni stb.” rendjébe. Ez kialakult. De meddig vihetõ? Nemcsak a bíráson múlik... (Ha leesik egy hidam, melyet óvok, bal felõl rágok csak, de ha ott így átlukad egy korona. Ha mégis orvoshoz kell mennem. Ha és ha... Nem lehet mindent küldöncök, villámtalálkozások útján. De, lehet. Csak mégse. Akkor meg? Nem várom a tavaszt, hogy akkor más lesz. Persze, nyáron másképp élek. De ugyanannyit dolgozom.) („Slamposkodsz”, zárja iménti szavait Fõmedvém. Feledjük!) Tovább! Slamposan, feledve, elhanyagolva ne maradjon semmi: nem közlöm a Kis Csapat, Nagy Csapat és a Kis Egyéni eredményeket (pl.
máról), mert, ám legyen, a „mai” keresztmetszetet adom, egyetlen képzetes napon írva ezt, pillanatnyi fõmûvemet, bizarr Házi Ulyssesként, nem, e mellék versenyek nekem is eléggé átélhetetlenek. Túl sok már így! De írom, pontosan, javítom, bárki megállapíthatja, hogy a XVI. forduló után a Nagy Csapatban Bulmárék vezettek (319 pont), utánuk jöttek Bárányék (293) etc. S a Kis Csapatban Bárányék álltak az élen (111 pont), majd Bulmárék 106-tal, és hogy Fülöpkéék csapata eléggé lemaradva kullog. De a múltkor õk arattak. Nem tudom, mennyi helyem marad még régi dolgok idézésére. Olvasómnak úgysem fontos. De Fülöpkéék a legutóbb valami fantasztikus hajrával törtek fel az I. helyre a Nagy Egyéniben, és a csapat is minden lehetõt elért. Ne ismételjem magam: nézzük inkább, hogyan zajlanak „lelkileg” (nekem) a mecscsek. Például amikor a XVI. ford. után itt Bill vezetett, Mézi a maga mínuszos 30 pontjával pihent, ott állt Palmer plusszal és 29-cel, Lipton is pihent a 29-ével, BárányBE a 27-tel, de AAAA a mínusszal és 27-tel ugrásra kész, Fülöpke is a 25-tel (bár nem hiszem, ismétlem), mit éreztem egy olyan forduló láttán, ahol Palmerék kezdenek, Poohék ellen... s nyernek! Aztán Bill kikap Athoséktól! Bill leállt. Totyogás jön? 33ra 1 pont, az 34. S Palmerék a 8 közt is nyernek, verik épp Athosékat (ergo Billt is verték volna). PalmerRémónak már 32 pontja van és plussza. Élre állhat! Érzelmileg fontos még, hogy Martin/Szpéró a 8 közt, KaktuszCH is. AAAA játszik Szpéróék ellen, ez visszavágó. Mert az elõzõ fordulóban õk nyerték ezt a meccset. (Véletlen, hogy újra összekerültek. De annyira érrendszerig megy nekem ez a játék, hogy
37 --
-- 38 --
emlékszem, volt ilyen meccs, mondjuk, öt fordulóval ezelõtt. Állítólag Szép Ernõ magát a játszmát, a francia kaszinó ütéseinek sorát tudta mindig, milyen lap várható még. Efféléket az ember (bár én messze nem vagyok játékos-géniusz) szintén érez, szerény méretekben. Megismétlem, 2002 október óta számolom (véletlenül jött be! mit lehetne még kiszámítani?), hány játszmát nyert a felügyelõné, hányat én. S így jött ki (ezt a számot nem is adtam meg pontosan, bocsánat, javítom, hogy az elõzõ Szuper Kupa (egy szuperkupaegység az három torna), a két Szuper Kupa (NKKB és OT) játszmái, meg a mostani teljes NKKB/I és az OT/I/XVII. töredék, mert felénél vagyunk, játszmanyerési összege egyenlõ. Nincs plusz!!! 905:895 a Felügyelõnének amaz, nekem 279:269 ez itt. Az akkor Az akkor: 895 905 + 279 + 269 ——————————————— 1174 1174 ILYEN NINCS !!! van. Kis szünetet tartottam én is, azaz ide beiktatom a „Mi is a francia kaszinó”?-t. Hogyan játsszuk. Csak röviden. Egy pakli francia kártyával, dzsókerek nélkül. 52 lappal. A mi változatunk (nem az orthodox!) ez: 11 játékpont (kártyapont) van. Ja, még. A francia kaszinó a NKKB és az OT hordozóanyaga. Ez a matériája. Ez a (kicsit gépies) játék. Itt tehát a kártyára épülõ plusz emberi rendszer, bajnoki rendszer az, amirõl szólunk, amirõl itt a könyv etc.
A 11 pont így jön össze: a négy ász, a laptöbbség, a pikktöbbség, a nagy kaszinónak nevezett lap, tehát a káró tízes, és a kis kaszinónak nevezett lap, a pikk kettes. A végeredmény lehet tehát (oda-vissza) 11:0, 10:1, 9:2, 8:3, 7:4, 6:5, illetve 5:3, 4:4, 8:0, 7:1, 6:2, ha lapegyenlõség van. Erre épül a körverseny, de a kieséses (16–8–4–2) lebonyolítás adja az igazit, a Nagy Egyéni gyõztest. Végsõ soron a három torna együttese, egyegy évben, ergo három OT, három NKKB torna összeadott eredménye adja a két szuper kupagyõztest. Nagyon érdekes, hogy (ha jól emlékezem) 38 pontnál kisebb eredménnyel nem nyerték még a tornák egyikét sem, de a maximum pontszám sem magasabb a 45-nél. (Tévedek!) Ha egy klub mindent nyerne, az 80 pont lenne. Messze nincs így! Ld. 45 pont. (46!) Ha egy klub mindent veszítene (egy tornán) ez már jobban elõfordul. Akadt már 19 pontos eredmény is. Az 3 gyõzelmet és 15 vereséget jelent. Miért van ebben az irányban szélsõség, amabban miért nincs? Talán mert már a 8 közt, a 4 közt, a döntõben is kell mérkõzni. Míg a 16 közt „elvérezve”, ugye, marad az árva 1–1 pont. Talán. Sõt, kicsit valószínû. De valóban hogyan játsszuk? Egy játszma ezzel indul: Felütünk 4 lapot, ki-ki kap három lapot. Az egyik fél kezd. A tornák elsõ 10 fordulójában mindig az elöl álló klub (színeit a felügyelõ vezeti), a második tízben a hátul álló (a felügyelõné játszik nekik). Ezt hagyjuk. Valaki tehát kezd, lapjait nem mutatja meg, üt, ha tud. Például... mutatok egy darabig egy játszmát:
39 --
-- 40 --
(Szól közben szenvedélyes könnyûzene, sláger. Jó szám, egyébként. Én e dolgom árnyékában mégis nevetségesnek tartom. Aki ilyen komolyan csinál ilyen periferikus dolgot, mint ez a bajnoki rendszer, a felszínen mindenféle iránt – munka, emberek... khm, khm – tûrõképes, udvarias, igyekvõ, az magára vessen. Hiába csinálja rendesen dolgát a felszínen. Hiába dolgozik többnyire megfelelõen. Ha ott van a szívében, idegeiben etc. a költészet iránti, az absztrakt festészet – durva szó – iránti, a medvék, madarak iránti vonzalom – játékmedvék? nem játék! nehéz –, ha ilyen bajnokságot vall élete egyik középpontjának... ld. mindjárt jegyzeteimet, magára vessen. Ha közben ily megátalkodott, hogy majdnem mindent – praktikusan csak csöndben, de már egyre nagyobb pofával, a szabad világban, a felszínen is – bírál... hagyom.) Áthozom Totyit. Vigyázni fogok, épp nagyon ég a munkától az agyam. A meccset bemutatom elõbb; sajnos, belelátok az ellenfél kártyáiba, sebaj, nem akarom a Felügyelõnét egy mintajátszmával gyötörni, meg az a játszma egy tornajátszma lenne, hohó! Az életrõl meg: ha várni kell a postást, az is teher. Ha egy kétes ünnep-nem-ünnep? napon nem jön, akkor „ez a szar posta”. Közel az igazsághoz. Felütöm a négy lapot. 14 egységig lehet ütni. Pikk 4, treff király, pikk 8, treff búb. Mim van? Treff 5, 2 és 6. Hm. A király 13 egység, a dáma 12, a búb 11, az ász csak 1, de... a végelszámolásnál számít. Ütöm három lapommal (5+2+6) a királyt, megmarad így a kezdés, mert „kimentem”. Mit tesz az
ellenfél? Megnézem lapját (mondom ez így abszurd). Kör király és ász, pikk hármas. Ütik a pikk négyest, leteszi királyát. Fel kell ütni még egy lapot, amíg lehet, legyen négy ott. Kapok három lapot. Kis kaszinó, treff ász, pikk búb. Hm. A királyt ütöm a búbommal és a kis kaszinóval. Jön az ellenfél. Van pikk 10-ese és 7-ese, kör 3-asa. Ütése nincs. Leteszi talán a tizest, hogy 7+3 ütése jöjjön. Le kell tennem az ászt. Ellenfelem bosszús, üt, de hagyja az ászt. Felütünk egy lapot, legyen négy. Treff hatos. Kezdek. Kapok kör dámát és 2-est, treff 8-ast. Ne feledjük, tizenhármon belül van ütés. Dámámmal a búbot és az ászt ütöm. Az ellenfél pikk király és dáma, kör 6-os. Csak a káró hatost ütheti. Megkönnyebbülten ütöm a pikk nyolcast, nõ a pikk és a lap száma nálam. Ellenfelem dámát rak le, én a kettest, ellenfelem a királyt. Rosszul áll. Véletlenül megint csak egy lapot kell felütni. Van pikk ászom, kör ötösöm, káró 8-am még. Nem tudok ütni, mert kör 2-es lett felütve. Ászom nem szolgáltatom ki, rakom az ötöst. Ellenfelem örül. Királyával üti a búbot és a 2-est. Rakom ászom? Vagy kilencesem? Ászom, kockáztatva. Rossz. Stb. A végén... kiderül, kinek van több lapja, pikkje, poénja. Az utolsó menetet már nyílt lapokkal játsszuk. Kitárom lapjaimat, ellenfelem is az övéit. Felütve középen már nem okvetlenül 4 lap van, hanem amennyi jut. S a kezdés nem okvetlen esély. Sokszor látszik itt, ha kezdek, ha nem: semmi esélyem. Az adott partiban, mellyel Olvasómat nem gyötörtem tovább, úgyis irreális, hogy látom az ellenfél lapjait, még a nagy kaszinó dönthet, az ászok se jöttek elõ mind, és a laptöbbség, pikktöbbség korántsem dõlt el.
41 --
-- 42 --
Szinte csak egyszer fordult elõ, hogy a végén, „nyíltban” két ász volt ezen, kettõ azon az oldalon. De gyakorta marad, jó keverés ellenére is, nagy és kis kaszinó, meg egy ász a „nyíltra”. Sokszor van 27:25-ös laptöbbség. Elõfordult bõven, valakinél laptöbbség és pikktöbbség van, de mind a hét poén „amott”. Van, hogy valakinek csak „pikk-poén-triója” van, ergo pikk ász és kis kaszinó, meg pikk többség. Sokszor érzõdik parti közben, valamelyik fél fölényben van. Figyelem, a laptöbbség sokszor behozható. Majdnem minden a lapjáráson múlik, de egészen kis árnyalatok a játékosok esélyeit növelik; jó döntés, rossz döntés, utóbb derül ki. Kockáztatok. Több lap mellé lerakom az ászt, mert üthetem. De elviszik. S így tovább. Nagyon egyszerû játék. Elemi erõvel az. Azért meséltem el csak nagy vonalakban, mert nem hiszem, innen akarná megtanulni bárki is. A kártyakönyvekben más változatai szerepelnek. Ott poén az is, pl., ha kiürítjük „az asztalt”, tarolunk a felnyitott lapokból. Én gyerekkorom óta a mi mai változatunkat játszom, a játékot a Felügyelõnõ tõlem tanulta. Játszottuk már néhány éve a francia kaszinót, amikor medvéink elhatározták, bajnoki rendszert teremtenek. Annak a világnak se volt jó a rendszere, a maié se, félszívvel utáltam azt is, félszívvel utálom ezt is... ráfér a világ rendszereire egy kis házi rendszer. Ez is a Nagy Koala... és az OT. (Épp ma jön Felügyelõném, s mondja: a fél világot be kellett járnia, mert nincs nyitott posta, csak a fõposták. Egy pénteki napon, jó ég. Közben az európaiuniós postáról szaval a rádió stb. A postások össze-
vissza járnak, kevesebbszer jönnek, mint jöttek 1976-ban egy párizsi munkáskerületben, adjuk a sok borravalót, tûrjük a borzalmas drágulást... és ez van.) Ez van – de az NKKB és az OT, az nem az EZ VAN. A kártyabajnokságuk a medvéknek, madaraknak, lényeknek: a kicsi betûkkel írva bár, de maga a van. Még az. Jól úszunk át feljegyzéseim feldolgozásába. A legapróbb mozzanat is a mi szemünkben szar világot példázza, mutatja. Most a posta. A világ pártoktól, politikai rendszerektõl nem függetlenül, de egyfolyamban szar. Ha emezek alatt, ha amazok alatt. Ha keletien, ha nyugatian. Ha a kereskedelem által kitenyésztetlenné kitenyésztett közönség bornírtsága által, ha fegyverkezve, rombolva, aljaskodva, hatalmaskodva, ha másképp. Egy giccsfilmben nem a mûvészélet, hanem a halálra kiakasztott muzsik a reális. A borzadály az. Reá emlékezem, nem a hegedûs kalandjaira. De hagyjuk ezt. Mégis, 1956-ban igen közel kerültem valami nagy bajhoz. Az iskola forradalmi gyûlésén csaknem elkiáltottam: „Le a vörös csillaggal...!” S akkor... ami utána várt volna... Nem egyetemi felvételi (még így is keserves volt, nagy ellenszél), semmi az utána következõkbõl. Mégis öt év „mûvészélet”, bár utána 9 év keserves állásviselés, végül nem is oly keserves, azokban az idõkben például úgy is meg lehetett élni egész jól, mi lakást tudtunk venni, amikor második verskötetem még le volt tiltva, s csak harmincötéves koromra jelent meg. Sebaj, volt fordítás bõven, egyszerûen éltünk, mondom, az Adriára jártunk õsszel, segítettek az újvidéki tudósok, írók etc.
43 --
-- 44 --
Amikor az 1956-os forradalomban tovább izgágáskodtam volna, apám ettõl határozottan eltiltott. Hallotta a rádióban, hogy az angolok elismerték pl. a BBC hullámhosszán, hogy a szovjetnek, nagy birodalom, joga van egy védõövezetre. Nos, akkor egymagamban játszottam a franciakártya-paklival úgy, hogy a színeket versenyeztettem egymás ellen. De kora gyerekidõmben is mindig játszottam a tömérdek társas (vagy magányos, magam elleni) gombfocizás mellett valami kockadobásosat, mércéset. Feltaláltam az atlétikai játékokat, még a rúdugrást is, de gombokkal kosárlabdát, és síversenyt, lesiklást, mûlesiklást, és játszottam lóversenyt, és gombokkal és gesztenyékkel minden lehetõt, és az udvarban, a romok közt motorversenypályát építettünk, és 56 alatt és után is gombfociztunk barátaim egyikével a házban. De ma már csak valakivel tudok játszani (bajnokságot), nekem magamnak nem volna hozzá türelmem... nem is érdekel. Annak ellenére, mondom, hogy gépiesen megy a dolog. Beosztása van így a napoknak, délben 5 meccs, este 5, vagy 4–4, aztán 4–3... tudjuk, a „3” az az elõdöntõ és döntõ. S annyira Dömiék, Szpéróék, Samuék, Liptonék, Totyi, Lapos etc. nekem ez a bajnokságosdi, hogy messze több, mint a páros kapcsolat (viccem erre: nekem a páros kapcsolathoz a két fél is sok általában, nem hogy a három!) - - Visszapillantok még pár régi tornára, mégis, álljon itt az OT eredménylistája. Ki hány gyõzelmet, helyezést szerzett tornán, szuper kupában. A // választja el a tornabelieket a szuperkupabeliektõl. Az I–VI. helyezéseket számolom. Ezek 1976 óta gyûltek össze. Tudom, nehéz így az Olvasónak, nincs érzelmi kapcsolata
a klubokkal, mint írtam, mibenlétük v. a sok játék szerint. Sebaj. Értsd itt: I, II, III, IV, V, VI hely és // u.e. Martin/Szpéró 3, 4, 3, 4, 2, 2 // 1, 2, 0, 1, 1, 0 Kaktusz/CH 4, 4, 3, 4, 4, 2 // 4, 3, 1, 0, 0, 0 Fülöpke/Phil 1, 1, 0, 1, 0, 4 // 0, 0, 1, 1, 0, 0 Athos C Vö 1, 3, 3, 0, 1, 1 // 1, 0, 0, 1, 2, 1 CanarinoFB 2, 1, 2, 3, 1, 3 // 0, 1, 0, 2, 0, 0 BárányFB 1, 1, 2, 1, 2, 3 // 1, 0, 1, 0, 2, 0 Mézi/Ibraha 0, 0, 1, 2, 3, 1 // – – – – – – LiptonKePad 3, 2, 0, 2, 1, 1 // 0, 1, 1, 1, 1, 1 NSPepiMBerger 1, 3, 0, 1, 0, 1 // 0, 0, 0, 0, 2, 0 SzidiJTódor 2, 1, 2, 3, 0, 3 // 1, 0, 1, 0, 0, 4 Palmer RZsV 1, 3, 4, 2, 3, 0 // 1, 2, 0, 1, 0, 0 Fami Sz LT 2, 1, 2, 3, 2, 2 // 0, 1, 2, 0, 1, 1 Bulmár OFN 3, 2, 0, 1, 5, 0 // 1, 0, 0, 0, 0, 1 Bill bob MGCs 3, 0, 0, 2, 1, 2 // 0, 0, 2, 0, 0, 2 Ara Tr Flóri 1, 2, 2, 0, 2, 1 // 0, 1, 1, 0, 0, 1 UllsteinIcsi 2, 1, 1, 2, 3, 3 // 0, 0, 0, 1, 1, 2 Pooh BVG 1, 1, 3, 1, 2. 1 // 0, 0, 0, 1, 0, 1 AAAA 5, 1, 0, 2, 1, 2 // 0, 2, 0, 0, 0, 1 Lancy Svök 2, 0, 2, 3, 2, 2 // 1, 0, 0, 2, 0, 0 Koala PNyuszi 2, 2, 3, 1, 0, 0 // 1, 1, 0, 1, 0, 1
Érdekes, Kaktuszkáék 4 szuperkupa-gyõzelmet jegyeznek AAAA 5-ször nyert (írtam már) tornát Méziéknek semmije sincs a Szuper Kupákból. Stb.
45 --
(Kommentárok nélkül) Beszélgetés minek? Nem lehet magamat elmondanom. Mert eleve az van: „Téged szinte mindenki elismer, de nem nagyon szeretnek.” Ez a „nem nagyon szeretnek” nem ám ilyet jelent. Nem nagyon akarnak – enyhe szó! – a diskurzusba bevenni, semmi pluszt adni az érvényesülés piacán. De nekem nagyon jók a Tandori-konferenciák, a G.F. úr nagyon jó, bibliográfusom, sok minden jó. Jó a sok-sok emlék Totyival. Bár a gyakorlatban nehéz vele. Veréb! iszonyúan erõszakos. Önveszélyesen. S az én életemet rombolná le bármi balesete. Mennyit vigyáztam rá, ösztönösen is, amikor rossz volt a tollazata, lábam alá repült, talpam alá zuhant. Ha leteszem fölemelt lábam... – Totyit kézbõl etetem sokszor, ezen még a Felügyelõné is elcsodálkozott. Õ sokat szór neki az asztalra, hoz neki tyúkhúrt január elején is. De ezt nem tudta. – Szépséges lett az OT a XVII-re. (Feljegyzések errõl itt is, rendre.) – Mindenek határán túl védenem kell szabadságomat. Ahogy én azt képzelem. Ez jó kétértelmû. – Jó rendezgetni Lisiéket, Mukiékat, Lusóéket. (Írtam már? Van, amit fejbõl tudok. Ezt fejezem ki így.) – Jó, ha bõven van itthon géppapír. Csak olyan sivár környékrõl hozom az olcsót. Hm. – JÓKRÓL IS ÍRNI. (Na, tessék!) – Egyetlen slágerénekesnõ feje az MTV-ben, a felügyelõné: „Jó ég...” Kezdem tovább magyarázni, férfiak, nõk így milyen rémesek az utóbbi évtizedben már, de õ mondja: „Nem, nem, csak a tekintete... benne a jelenség... borzalom.” – Egy tévében, de mûegyetemista fiatalemberek, stb., értelmes fickók: „És tudjátok, itt hatalmas robotokkal kell megküzdenünk...” Tévé-játékok így
47 --
-- 48 --
komolyan véve! Jóságos ég, szintén. Aztán a „funkcionáló meddõhányó” a német adón. Nem részletezem. Ha vannak is kiváló erõk ilyen tévéknél, nem minõsíthetõek, mert olyan közegben mozognak, hogy nagy értékeik abba mosódnak bele, s ki tudja, mikor milyenek(nek kell lenniök). De pár egyéniség így is átüt, megáll. – A slágerzenék kontinuóját – hogy folyton szólnak – nem lehet figyelmen kívül hagyni. Régen ez a tényezõ nem volt. Az elhülyített, netán a hülyének hagyott sokaság... a tömegek ilyen „lázadása”... ízlésük jogain belül érzik s tudják magukat. Agresszívek? Jámborak? Ostobaság a „mint egy rocksztár” kifejezés. Elemi volt, hogy abbahagyom a sapkás, majomkodós, bár sokaknak kedves szereplõsdit. És velejáróikról is lemondok. – Érdekes, egészen más kluboknak drukkolok ma, mint régen. Vagy akik régen nagyok voltak (mikor?), nincsenek is horizontomon. Canarinóék, de Billék is, Ullstein megint mindig lecsúszik, pedig, Liptonnal együtt, nagy volt. Lipton ma is kb. az. – A medvék régen, jegyeztem fel, „Adok! – Kakukk!” játékot játszottak. (Nagy robotokkal?) A kártya óriási fejlõdés nekik. Az emberek adok-kakukk játékaihoz (gépi játékok) mik adhatnának visszautat a hajdani emberibe? Vagy épp ez az ember? Nekem nem egészen ember, mert mai ember? Ide jutottam? Nem vagyok engedékeny. Elmondhatatlan viszont az izgalom egy Fülöpkéért, Méziékért. Így nem lehet meg ez a könyv (írtam már, de nem lehet elégszer), mert a szíve elmondhatatlan épp. – Ilyen bajnoki rendszert senki se játszik! (De, biztosan. Semmiben sem vagyunk páratlanok.) Sokan abbahagyták a gombfocit, kártyáznak másképp. Rokonok? Nem? Nehéz. A mi kártyánk rendszere, mint pontos
felélõdés, így megmaradás. Ld. hátlap. – Van, aki úgy akaszkodik, hogy végképp nem lehet „leveszekedni” õt magunkról. A végén azt mondja, mint rossz párkapcsolatokban szokás, (nekem egy férfiember nem is párkapcsolat): „Te kiabáltál velem a végén.” Õ kiabált. De ez tisztázhatatlan. Engem figyelembe nem vevõ, csupa-szeretetnek mondott másságát tûrjem? Annyit kérem: ne legyen õ az egyetlen, aki bensõ-csend igényembe beleront. Annyit olvashatna tõlem! Ha iránta érdeklõdik. Ha „én kellek” neki. De neki a maga pillanatnyija kell. Mondtam, e kis közjátékok, beiktatások: kontrasztok, íme, ahhoz képest, ami „a mi bajnoki kártyánk”. Szerencsére, nem csak a kártyánk ellenjáték. De ne legyen „ellen”, és nem „játék”. Ha valami kizökken, még a Hamlet említése is hiábavaló. Kizökkent az idõ, ó, kárhozat, végképp el van kettyintve az egész. Felesleges vagyok én is, mehetnék vissza egyetemi városomba vígan játszani, mint Gábor Miklós elemzi szenzációsan a királyfit. A funkcionáló kráteresek elfelejtik, nem is tudják, írtam, hogy utáltuk a funkcionáriusokat. Én az „apparatcsik” és a „szamizdat” szót is utálom, mert szovjet-orosz. – A sok sörivást a pénzt és a cipelés fogja megbuktatni nálam. Nem a hízás félelme. – Micsoda nagy dolog egy ilyen állandó rendszer, mint az NKKB és az OT. Vissza lehet térni hozzájuk, búvárolni lehet õket, aktivizálódnak. – – A kocsmai emberekrõl is többet tételeztem fel. Nem járok kocsmákba. Nem az én társalgásom. De a magam embereivel így leülni: azt se már. Sok helyre épp azért nem járok, mert akár talán még jól
49 --
-- 50 --
is el lehetne beszélgetni. Ne lehessen nekem jól elbeszélgetnem. – Keserves tévében látni komoly zenészeket, ahogy rockosan hülyéskednek. Fejbe verik egymást, négykézlábra ereszkednek. Derekas mûvész urak és hölgyek, ilyenek titkon? Takaros arcuk efféléket rejt? De mit rejt az arc, mi a „megjelenés”? A mai világban agyon-favorizált külsõk s etc. E világ már nem az én világom, de nem mint Pilinszky mondja. Nemes leereszkedéssel – többé senki és semmit nem akarnék kezelni. De hogyan lehetséges az? Mégis érdekrendszereim vannak, része vagyok ilyeneknek. Mindenütt összeütközni? Ebbõl így együtt lett elegem. Folytatódott az OT/XVII., véget ért egy forduló. Koaláék nyerték a döntõt a feljavult Szpéróék ellen, akik (Szpéróék) visszavágtak Aloysiuséknak (AAAA) és KaktuszCH-nak is, de végül. Mármost így, hihetetlen, Billék 34, Palmarék +32 mögé, Méziék (30 és mínusz) elé a III. helyre KoalaPostageNyuszi 30 és mínusszal feljött. Igaz, rögtön pihennek is. Hatalmas izgalom. Mondom a Felügyelõnének, miközben Totyi a kezemben ül, s mindent megtesz az önveszélyesség és a kártyázás akadályozásának érdekében, jó, hogy egy torna lett a könyv középpontja, így jobban bemutatható sok minden. Visszatérek jegyzeteimhez. Ha a 64. évem után a 65. a „mi a 65. mezõ”, a sakkban, kérdést hozta (mert a 64. a sakk éve volt, a sakktábla 64 mezõ, hát mi? Minden = a 65. mezõ! Konkrétan: megúsztam a borzalmas halált, mert nem siettem nehéz cipõ, nagy testsúly (talán), nem léptem a vörös tûzoltóautó elé a Clarkon, elszámítva irányát. Élek. Rengeteget dolgoztam (írtam), elhíztam közben, megszakadt legalább egy kapcsolatom, melyet a világi körülmények nem
engedtek, sajnos, nem kettõ. Lotti kutyánk jött áprilisban. Totyi él. (Lotti! De Szuszi, elõdje: az emlékek emléke! Emlékszem, ahogy halála elõtt három nappal – ki tudta, drága nagybetegünk akkor hal meg! – visszahozott a Keletibe a vonat, valami vezetékhiba miatt visszatolatott, s én leugrottam, rohantam haza, eleve hozzá, Szuszinkhoz! õ a Dömiék ligájában, NKKB, játszik, Guszti/ Kutya/Szuszi a klubja, róluk késõbb.) Nem kis teljesítmény: annyi minden volt, amit tõlem nem „kaptak fel”. Nem került diskurzusba, ó. De hát akik diskurálnak, rajtuk is múlik. Helyette volt: az élet rövid, Tandori hosszú. A kártyabajnokságok hossza, ó... S egy ilyen rövid könyv, és benne ennyi minden. Az élet hosszú és sokrétegû, s én, ha azt mind írnám... Én vagyok ebben rövid. Azát húzom, a rövidebbjét. Halálok és elszakadások ellen nem jó a kártya, de különben majdnem mindenre jó! Milyen nehéz volt legyõzni szégyenkezésem a Mennyezet... kötetnél, hogy versek a koalákról, a bajnoki kártyáról. Mégsem volt más út. Csak ez nem vezetet a diskurzushoz, Németországhoz, Berlinhez. Nekem egyik sem kellett. Szpéróék miatt halasztottam el, aztán nem is kértem újra a DAAD-ot. (Ösztöndíj.) Lettek volna késõbb is segítõk. De ha a Tandori nem, hát nem. Ez is egy felfogás. Hagyjuk. Unom, jegyeztem fel, a focisták nevét. Zidane, Rolando, Beckham. Én, aki gombfocikönyvekben annyit... de nem és nem. Unom a síugrókét is. Örökké a sportolókról, politikusokról, slágersztárokról van szó. Felõlem! Csak unom neveiket. Is. De nem lehetne – fel sem forrósodna a dolog! – 1972-ig végigismertetni a kártyát.
51 --
-- 52 --
Mennyi fölösleges feljegyzés. Mi mindent hiszünk még magunkról is. (Hallom: „Na, öregem, most mondtál igazat!) Kézrángás. Nagyon fáj a csuklóm a gépeléstõl. Majd lesz valahogy. Kezem sem rebbent. Szemrebbenés nélkül beszélek. Stb. Ostobaságok. Mindent s mindenkit örökké hibáztatni nem lehet! Totyi, magam, jellegem, egykor Szpéró, választásaim stb. összjátéka zajlik (velem). Melón kívül senkivel nem akarok kooperálni. Szívbõl már, a kártyán kívül, nem is tudok. Még egy dologban: én igyekszem kedves és udvarias lenni hozzád, hát légy szíves, te is. Ám ez nem megy. Az illetõnek az õ életében esélyek jönnek, fordulatok – olyan emberekkel függ össze, akik nekem „nem”. Olyan dolgokhoz jut, melyekrõl nem fogom hallgatni lelkes beszámolóit. Jobb ha a kapcsolat véget ér. Vagy ld. makacs telefon-keresõm: semmi mással nem törõdik belõlem, csak amit hallhat tõlem, meg amit tõle meghallgatok. Pedig hajdan egész jó olvasóm volt. Sõt. S most mégis ez. De õ talán nem akar ennyi munkát tudomásul venni tõlem. Jó. De miért erõlteti akkor? Számít ez? Hagyjam már abba, mondtam az imént. Ennyire szarnak tartani az életet, mint én (ha belegondolok), divatból, hazugul vagy tévelygésbõl NEM LEHET. Nem úgy tartom szarnak az életet, hogy még unokáim is prosperálnak, pozícionáltak. (Nincsnek nincs ilyenje.) A Kártyabajnokság (a torna): tevékenység, saját tulajdonú izgalom, szerves élet, melyhez nem kell „kinti” más; szeretteim õrzése, együttlét velük... s a véletlen, a sors. Bármi hiányt szenvedsz: itt a bajnokság! Örökké játszódik.
Na, hagyjuk ezt. Ha van, akit másoknál is jobban „megterhelek”, magam vagyok az. Csak magamtól nem szabadulhatok. Akkor nem egyszerûbb komplexen, mint kierõltetve az úgysem teljes szólót? Az élet lecseng, elfogy. És tovább kell élni Pipi Néni nélkül... hol van csodás kalitkája, melyet a Felügyelõné berendezett neki? Melyben Pipit megtanította, hol a fûcsomó, a fürdõtál, merre vezet a rúd? Pipi, akinek lement a nyakáról a toll, sokk hatása, lila nyak, áttetszõ csontocskák... s milyen gyönyörû madár lett. A szoba levegõjét is megfújtam körötte, s egyszer nagyot vétettem mégis ellene. Hogyan lehet így bármirõl beszélni, akármirõl is? Ha mindenrõl úgyse? A kártyabajnokságnál mindenrõl lehet beszélni! Legyen elegendõ ennyi kontrasztanyag a világból? Talán. Vissza. Lotti kutyánk (katalán pásztor, nagy tünemény, de kicsit túl energikus még, vad, fiatalka 11 hónaposan is, bár nagy, 22 kilós!) még nincs beosztva kártyaklubba. Ráér. Fülöpke/Phil lenne a klubja. Jó, hogy nem még, mert Fülöpkéék maguk akartak nyerni végre. Méziék is! Mézi/Ibraha jobban lerázott eddig minden kapcsolódni vágyót, mint kapcsolatokat én. De hogy nyernek-e? Náluk legalább igazi a tét. Nálam – örök hullámzás. Borzasztó teherbíró vagyok – és sérülékeny. A kártyabajnokság is igazi hullámzás, de másképp. Valódi tény mindig (ahogy írtam már). Fáj a kezem a gépeléstõl, az ujjam begye.
53 --
-- 54 --
Latolgatja-e velem itt bárki is, Olvasóm, komolyan: mi lesz az OT/I végeredménye? Mégis örülök, hogy így részleteztem. Jó, hát ez a könyv – ilyen tárgy. Hirtelen inkább a többi dolog marad fénytelen, a kontraszt elemek nem élednek. Helyes! Ne is. Hagyjuk jókora világot, különben még megbánjuk!) (Sérüléseim hamar is múlnak.) Lapozgatok visszafelé a nagy tornakönyvben – mekkora köteg mondja róla a felügyelõné –, mutatom, valamelyik korábbi évbõl is ugyanilyen nagy, bele kell férnie hat tornának, két szuperkupának tehát. A 2003/ 2004-es tornákat (három-három torna, írom újra, tehát 1–1 Szuper Kupa) 2003. október 24–25-én kezdtük. Október 23. a korai kártyázásomra, nagy szerencsémre, apám bölcsességére való tekintettel az elõzõ Szuper Kupa végnapjának maradt meg. (Abszolút nem vagyok papázós, sõt. Divat lett ez az apa-micsoda a mai magyar irodalomban. Ne mán, hogy én. Nem. Csak igaz, ami igaz. Kártyaszempontból, is.) Totyival, leírni, hogyan járok-kelek a szobában. (Hogyan lehet leírni? Ahogy kapaszkodik rajtam stb.) Viselkedése (Totyié). Hogyan lehet leírni? Mániákus képeslapkirakó lettem. Polcairól leveri a képeslapjaim egy részét. Még azt se láttam soha, hogyan. Rejtõzködve él, haha! Egyszer majdnem láttam mégis. Hatalmas szárnylengetéssel repül, kicsit lassan, s e szél leveri a lapokat. De nem biztos! Lottival sosem lesznek olyan kapcsolatban, mint Szuszival. Szuszi megtanulta kint, ahogy a felügyelõné madarakat etetett, a madár: „gazdié”. Szabadon voltak együtt, Szuszi és Totyi. Ez volt.
Már csak volt. Nézzük azonban, ha már az OT-rõl ennyi szó esett, az NKKB-ben mi minden volt. Lapozzunk vissza a 2003/04 I. torna végeredményéhez. S de szép dolog is volt (az), íme! Laposnak és Csiripnek, a két örök jóbarátnak volt itt egy csodás dolga. (Egyébként Lapos a Szuper Kupa abszolút világrekordere, 123 ponttal. Gondoljuk meg, háromszor 41 pont. Micsoda átlag. Már Totyival.) Totyi csak klubtársa Laposnak, nem más. De nagyon jó küzdés az, amit várhatunk tõlük mindig. Íme, most is. Lapos/SzW/Totyi, Dömiék csapatának négy oszlopa közül az egyik (Dömi, Broomey és Csirip mellett) a II. fordulóban az élre állt, aztán is jól szerepelt. De fõleg Bájos/ Poszi ígérkezett egy darabig nagy esélyesnek. Bájos a Bubus úr felesége. Szlovákiai, szép nagy termetû medve. (Lusónál és Bulmárnál kisebb.) Igaz, Bájos/Poszi nyerte az I. bajnoki fordulót, ez nem jó elõjel. Késõbb TVMaciValér/Goncsarov vezetett, majd Dömi. Hanem akkor, a XIII. fordulóban, CsiripCsCsSzp az élre állt, és végig vezetve nyert. Az a Csirip, akitõl senki se várt sokat, mert régóta(?) nem produkált semmit. Ellenben Lapos/Totyi! visszakapaszkodtak, és az utolsó fordulóban... Tessék:
Bankárék/Tóni ellen a 16 közt 8:3 Patti/Pipi ellen a 8 közt 9:2 A négy közt (elõdöntõ) Jakabék/ Éliás ellen 7:4 végül a döntõben Záróra Tili/Lisi ellen 6:5, 27:25 laptöbbséggel. És a második helyre jöttek fel, Csirip mögé közvetlenül. Megelõzve Goncsarovékat
55 --
-- 56 --
(TVHV), Guszti/Kutya/Szuszit, Sörösék/Rudi klubját, Broomey/Blanka/Alízt. Mennyi ismerõs név, ugye? És az is jó, hogy ismerõsek már kicsit talán a fogalmak, fordulatok, számszerûségek is. (Aki az OT-t figyelte itt. Egyébként a XX. forduló eredményének kialakulását – a végeredményét! – követni fogjuk. Január 6-án, ha jól mondom, Vízkeresztkor ér véget az elsõ 2004-es OT.) Ám itt Dömiék ligájáról, az NKKB-rõl kell pár szót ejtenünk. Az Olvasó több nevet ismer már, de fogalma sem lehet a csapatokról, klubokról. Tessék, jegyeztem fel: DÖMIÉK csapata. Természetesen Dömi, vele Zénó (az unokafivére), meg egy Staedtler nevû majom. Dömit nem kell bemutatnom, amazok meg ketten a harcostársai. Brumi, Dömi neje, Blankával (Zénó felesége) és Alízzal játszik egy klubban. Csiriprõl volt szó, a két Cs két jóbarátunk már meghalt verebének kezdõbetûje, Szpérusz meg (Szp) Csí A. barátomtól kapott ajándék veréb, barna varrott. Laposnál Totyi a klubtárs-sztár, Sz az Szivacs, és Wagner egy kis lándzsás figura, védelmezõjük, testõr. BARNABÁS csapatában Barnabás egy „Tartalma Medve” nevû, ritkán látható medvével küzd együtt a klubban. A medve ilyen feliratú dobozkában érkezett, õ is barna. Barnabás neje Patti, vele játszik együtt Pipi. Barnabás a Medve Takarék elnöke, vidékiesen gazdag. Dömi tõle kér kölcsön anyagiakat, sosem adja meg. Velem voltak Angliában, Lingfield pályáján, kézenfogva jöttek velem kétfelõl, s Dömi szerint Barnabás hangosakat lingott. Ez Dömi! Itt játszik még Samu, vele Némó, Szpéró utáni verébkénk, akit az én hibámból elengedtek ismerõseink. Még kötelezõnek tartottuk, hogy lemenjünk Jelsába, az Adriára.
Szpéró és Némó itt maradt, féltem, nem boldogulnak kettejükkel, dühös voltam (magunkra, hogy elmegyünk, ez volt az utolsó utam Szpéró mellõl, s az egyetlen), kértem, ha nem megy a dolog, engedjék el Némót. A kicsi Némó a Felügyelõné barátnéja volt, játszottak együtt gesztenyegurítósdit a szõnyegen. Némó késõbb megbocsátott nekem, a madárkák sírjához zarándokoltam ki (de rég nem jártam már náluk se, de hát a bajnoksággal és egyebekkel folyton itt vannak, játszanak!), s mit látok: kettétépett könyv egy fa tövén. Nézem: Némó kapitány, a Vernemû. Bár talán Némó boldog volt. Remélem, nem fázott meg kint, s talált ennivalót. Három hét után már kockázatos a madárelengedés, ha nincs kertünk, s ha nálunk nõtt fel õ. Ábrándos a negyedik klub Barnabásnál, vele játszott Simonka és Celesztin, két bárányka-féle hosszú lábú lény. Mikor nem utaztam el (Szpéró mellõl) 1986-ban Angliába, örömemben vettem õket a Gólya Áruházban. Sérült emberek mûvei. Celesztinnek nem varrtak hangszálakat, ám Simonka annál pofázósabb. Éles hangon kukorékol, szemtelenkedik. Szerettek volna a Bárányékhoz átmenni az OT-be; most ott is vannak, de vissza fognak jönni Ábrándoshoz (aki dobozban élõ kis fehér medve), s itt már a Trióval lesznek együtt, õk három veréb, fotón, jópofák, ahogy az ereszen ülnek, néznek, itt szemközt az íróasztalom túlján. Így nem lehet oly könnyen szakítani a hagyományokkal. Simonka és Celesztin a jó példa. (Névadásuk: a felügyelõnétõl, ahogy sok medve és lény neve ily eredetû.) Most – ma, hogy épp ezt írom – „rácsuktam” az imént Totyira a szoba ajtaját. Aludni fog hamar. Nekem az egyedüli evidens dolog
57 --
ˆ
-- 58 --
ez: nem menni sehova, nem utazni, Totyival lenni ugyanazokban az idõpontokban mindig. Ez nem édeskés viszony. Totyi erõszakos, bár rendkívül rám hangolódott, elképzelhetetlenül. Igazi veréb maradt, van (sok) akarata, és nagyon igényel engem. A felügyelõnével is pompás a kapcsolata. A MEDINÉK csapat névadója egy fehér mackó, aki a Medin Kolac feliratú régi „jugó” mézeskalácsos dobozokon ül, ráfotózva tarka kockás háttér elõtt. Gyûjtöttük õket, és F-éktõl is kaptunk egyszer egy Medint. Valaha Méziék is játszottak náluk, de csak a kezdet kezdetén. Medinék klubtársa Tutu, egy szegény félvak zöldike, rég meghalt, egy hangot nem adott ki soha, barátja volt a Berci kanári (Canarino/Fn ac/Berci klub, OT), akivel együtt hoztuk el õt Kispestrõl, télen. Egész kommandóakció volt. Pokrócokban az ottani kalitkáik. Roncskalitkák. Itthon kaptak gyönyörût. Berci, a hím kanári, a hím zöldikének, Tutunak udvarolt. Ezek õk! Tutu életét egyszer válságos állapotában a felügyelõné mentette meg négynapos munkával. (Tutu volt válságos állapotban.) Medin/ Tutu/Luso – ez a klub. Lusót Londonból hoztam, nyertem egy Luso nevû lovon, említettem már így-úgy, és vettem Luso medvét a reptéren. Õ öleli át Ambrusékat, Lisit stb. Centrális klub itt a Bankárék/Tóni. Bankárék ez két medve, metropoliszi házaspár, fekete és fehér. Dömi nagy barátai, kölcsönzõi. Tónika az egyik legcsodásabb verebünk volt. Hím veréb. Ellõtt szárnnyal hozták, tökéletesen idomult a körülményekhez, kicsit volt csak félénk. Kalitkája az ablakhoz közel, növényeink mellett volt. Tóni, a kicsi kertész. Többször is felvérezte lábát, mentem gyógyszerért, addig a félénk Tóni
jámboran ült a felügyelõnõ kezében. Külön legenda, jaj, hogy most tíz éves, mikor meghalt, december 15-én (1993) épp Londonban voltam, telefonon vettem halálhírét. Egy padba belevéstem a nevét, aztán újra. De elvétettem a nevet, mást véstem rá több év múlva. Mikor a Londoni Tandori c. filmet forgattuk (ah, már nem akartam volna akkor utazni; hagyjuk, van, ahogy volt), nagy garral vittem oda a stábot a padhoz – hûlt helye volt. A padnak. Ott van még Záróra/Tili/Lisi. Záróra kis lógómedve, mûanyag, kalitkai, Tili társa volt. Tili meg zöldike. Mennyi tragédia, bánat volt imádott zöldikéinkkel, ugye? (Ha valaki követte ezt...) Tili tragikusan halt meg, Szpéró barátnõje volt. (Szpérónak késõbb Csucsu udvarolt vadul.) Erõszakos, de ügyetlen repülõ. Sokat írtam kapcsolatukról. Agyontojta magát, nem értettünk megmentéséhez. Hogyan alakult ez a klub? Mi volt eredeti neve? Hiszen Tili 1979-es madárka, s neki vásároltuk Zárórát, Lisit meg pár éve hoztam Bécsbõl! Történeti rejtély. Egyszer, ha a régi tornakönyveket is elõszedem, kiderítem. Lisi ott volt egy kirakatban nem messze szállásomtól az Ungargassén. Jól kinyitottam érte pénztárcámat, de megérte. Csodás kis medve. BUBUS úr csapata Bájosból, Tituszékból és egy Kék-Sárga eredetû klubból áll. Bubus egyszer majdnem elveszett, édesapám ment vissza érte a Svábhegyre (1943?) – és Bájost a Felügyelõné hozta, vette, szlovák eredetû. Dömi rossz nyelve szerint a Bájos prakkerekkel kereskedett Szlovák és Magyar közt. Haha. Õt párszor jól elverte (Bájos a Dömit). Bubus neve mellett, a klubjelölésben, YB van. Yashica fényképezõgépünk, meg a Brown
59 --
-- 60 --
villanyborotvám nevébõl. Bájos társa Poszi, ó, istenem, Poszi. Csodás poszáta tojónk. Õ is megvakult. (Mennyi vakunk, sántánk, ellõtt szárnyúnk volt.) Akkor jöttem rá, hogy a Poszi vak, mikor egy du. (bor hatására) díványunkon, egymagam itthon, elaludtam, s Poszi egyre a kezemen ült. Csuklómon, ahogy Csáth Géza foghatta Kosztolányi kezét. Fogta. Kézbõl etettük éveken át a Poszit, végül lábtól elvérzett. Tituszékra (Tisusz és Berenisz, házaspár, kicsik, sárgák) Dömi egyszer gyalázatosan azt mondta: „Hülye mázlisták.” De Döminek, aki professzor, Titusz a legjobb tanársegédje, és Dömit szeretné megtanítani, önzetlenül, írni. „Nem akarok önzetlenül-írni tanulni”, így Dömi. „Titusz, mázlista, taníts meg önzõn-írni.” Hanem a mázlista szó kiment már a divatból. Tituszék társa Mokka, egy csodás verébke. Réges rég meghalt, persze, ma csak Totyi él itt. Mokka visszafejlõdése nem ismert határt. Eleinte kijárt, aztán nem volt hajlandó fél percnél többet idõzni karunkon, ha kiemeltük a kalitkából. Végül nem jött ki soha. Tíz és fél évet élt õ is, és túl nagyokat tojt. Lehet, ez viselte meg. Most Muki, a szépséges kis fehér medve (említettem: Fény utca) csatlakozott hozzájuk. Nehezen megy a dolog, de már ki fognak tartani egymás mellett Tituszék-Mokka és Muki. Megint külön történet – mi más lenne – az ötödik NKKB-s GUSZTI csapaté. Guszti/Kutya/ Szuszi. A „Kutya” édesapám levélnehezéke. Szuszi kicsapott, v. elszökött kutyaként került hozzánk. Mondtam-e, bánkódunk most, mennyire túl sokat vártunk volna tõle azonnal, mikor – fogai szerint – fél évesen feltûnt horizontunkon? Nem mesélem el kalandos történetét nálunk, elég legyen ennyi:
kis kutya volt õ, és idegei sokszor felmondhatták a szolgálatot a gazdavesztés megpróbáltatásai után. Végül nálunk maradt (visszakerült hozzánk, mikor már kétszer kitettük a szûrét) (bár jó helyre adtuk). és csodálatos életet élt, rettentõ gyász volt halála, majdnem 15 évesen. Lotti hasonló kutya, de barna, nem fehér, és – más is. Jakabék/Éliás a második klub itt (ha van sorrend. Gusztink, aki egér, nagyon rokonszenves kis arc, a Felügyelõnével érkezett 1967-ben... jaj, ti régi idõk, szépek voltatok, meg milyenek is még? Bonyodalmasak. Jó, hogy a munka ment, sok minden remek volt, „elõbbre jutottunk”, pl. meglett az NKKB! Jakabék két nyúl, a Jakab és neje, Tapsi. Éliást már mondtam. Igen, a felügyelõné szerint Éliás nevetett. Mókázott. Építkezett a karunkra füvekbõl, fészket, és még ma is vannak magasabb polcokon könyveink, melyeken az Élike füvei tarkállanak-sárgulnak. Másutt írtam már róla is. Fõveréb volt! Bubuséknál, most látom, elfelejtettem részletezni Kék-Sárgát. Két kaucsuk medve, kedves kis méretûek. Nagyon jók a kártyában! Pippa egy kék-sárga kacsa, egy Párizs melletti pékboltban is volt ilyen, én a Tati áruházban vettem. Ah, Enghien és lóversenypályája. A versenyekre menet a péknél vettem kenyeret, néztem a kacsát. Öröm volt a Tatiban hasonlót vásárolhatni. Cicu kicsi veréb volt, egy napot se élt nálunk; vihar verhette ki. No, Gusztiék csapatához vissza. Volt úgy, hogy a Kék-Sárgáék ide jöttek volna, de a GUSZTI-csapat annyira együtt van, hogy ez szóba se jöhetett végül soha. Bronzék/Mi/Za, azt jelenti, hogy a Bronzék maguk, ugye, az két medve, alacsony kis bronz medvék, pesti
61 --
-- 62 --
nagyapáméktól hoztam el õket. (Még 1948-ban. Azóta jeltelen éltek, míg csapattársai nem lettek Gusztinak.) Sokáig ugyanúgy nem voltak képesek tornát nyerni, ahogy Fülöpkéék; Méziék máig etc. Kétszer is másodikak lettek aztán a 2002/03-as évben. Csak elsõk nem! De a Szuper Kupában nõttek az esélyeik. Az utolsó, a III. NKKB XI. fordulója után ez volt a Szuper kupa állása, érdemes kivetíteni: 1. Bronzék/Mi/Za...jaj, el ne feledjem. Mikóka a Mi, egy napot se volt nálunk, szélverte fióka, hangos sikollyal halt meg estére... 94 pont 2.–4. Bankárék Tóni 85 2–4. Brumi Blanka Alíz 85 (Broomey, Broomy, Brumi, sokféle írása van) 2.–4. Ábrándos/SC 85... És senki se hitte volna, hogy Ábrándosék csaknem utolérik Bronzékat! A vége ez lett: 1. Bronzék/Mi/Za 108 2. Ábrándos SC 107...! Így Bronzéknak is lett végre I. helye, igaz, Szuper Kupa „csak”, de az, lehet, még többet ér. Nem tudom. Amit igazán számon tartunk, ez a kettõ az: a tornagyõzelem és a szuperkupa-siker. Csapatdolgokról továbbra sem írok, Dömiéknél se. (Milyen nagy egyéniség Dömi, jellemzõ: az NKKB neve inkább „Dömiék”. Az OT-nál nem ilyen erõsen „Kaktuszkáék”, „Szpéróék”, nem, egyáltalán nem. Dömi „a” Fõmedve maga!) Szeretem megvenni Totyinak a salátát (0,01%-os hatásfok, ennyit fogyaszt, ennyit se), mégsem „szeretem” a piacot. Jó nézni, ahogy ösztönös diadallal a salátákon állva Totyi megkezdi egy-egy napját.
(Nyomorult sör! Olyan jó, kell a napomhoz. De ha hízlal?!) Az egyik reggel, valami ünnepnap volt, hétvége, úgy mentem ki a konyhába, hogy cigányzene, efféle félmûvi népzene szólt. Hallgattam kis darabig, nevettünk a Felügyelõnével, milyen fura nyenyerézés (nem volt „egészen” ez a bizonyos úri-útféli cigányzene, tehát én nem a romák zenéjérõl beszélek itt, hanem a „ciki” zenérõl), mondtam is, a Karinthy Frigyesék ilyenektõl is ihletõdtek a halandzsa szövegeik írására, s akkor bevágott. Azt mondtam: „Tudod, én ezt még mindig sokkal jobban bírom és kevésbé unom, mint a pop és rockzenét! Mert azt fél nap hosszat hallgatom, bár ha csukott ajtón át csak, de...” „Persze, persze”, mondta a Felügyelõné, „de azt a Totyi boldogan hallgatja.” És kornyikál rá, és én a Totyi miatt hallgatom. Akinek a szárnyas ajtaját most is megsimogatom. Közeledik, sõt, örökké itt az idõ, amikor a Love Story és a Keresztapa zenéjén, a Michel Legrand filmzenéken kicsit sírok. Mi lesz velem egyedül. Dömi csak néz komoran maga elé, félt engem és félti magát. Reálisabb ügy a fulladásom. Éjszaka felkelek – kevesebb sört ittam, most elfogy a készlet, kevesebbszer megyek ki éjjel –, ám ahogy leülök a vécére, ahogy felállok: fulladok. Ahogy visszafekszem földközel matracomra, negyedóráig fulladok, zihálok. Most, hogy a nyáron majdnem bementem a tûzoltóautó alá, borzalmas halál, vagy még borzalmasabb túlélés aztán, anyámra gondoltam. (Én, aki nem „szülõzök”. Én is szülõzök, csak én nem tudnék a szüleimrõl annyi rosszat összeírni, volt, ahogy volt, és sajnálom, hogy apámat mindig untam, ha az elsõ világháborús
63 --
-- 64 --
balkáni élményeirõl beszél, meg a családtörténetünkrõl, és anyámmal eléggé bajlódva viselkedtem, mikor az elfekvõben volt.) Elgondoltam, jó ég, anyám 66 éves volt, mikor meghalt. Igaz, rémségesen, szörnyû két év három hónap után. De én még nem vagyok 66 éves! És ez a fulladás, a felszedett nagy súly, igen, még sosem voltam ekkora súlyban... S akkor Dömi: „A Felügyelõ (õ így mondja: a barátom, sõt, a M.!) újra suliba jár, csak ellipszilonnal írja!” (Súlyba járok.) S õ engem, magas tandíjért, mindig is be akart volna íratni a medveegyetemre. „Meglásd, az egy világegyetem!” (Hogy ne kelljen mindig a Barnabáshoz és a Bankárékhoz kuncsorogni járnia.) Mondom a Felügyelõnének: „Egy kései fõmû lett ez a Zen Koala Kártya” Mert megoldottam benne a legnehezebbet: nem terheltem, nem nyomtam agyon az Olvasót sok adattal, de már a könyv fele táján bevontam õt egy világba, ahol evidens neki a sok medve, meg hogy a Barnabás hogyan és mint, a Dömi, a Totyi... Ez a legtöbb, amit egy nehéz témában elérhetünk. Mégis: így van-e ez? Képzelem? A Felügyelõné azonban, jól gondolja-e, vagy sem, a lelki egészségemért (a testiért is) önzetlenül és – miért ne! – önzõen is drukkol, tehát ha a Barnabást hallja, ezt a nevet, elsõ gondolata, persze, a tájszólásban beszélõ, rendkívül jó szívû kis zömök barna medve, akinek a Patti doktornõ a neje, ám a második gondolata, hogy én egykor Lingfieldben, a lópályára, oly vígan mentem a Barnussal (Barnabás) meg a Dömivel, kézenfogva (és a vodkát a táskámba rejtve, mert italt nem szabad bevinni, csak
a pálya italából szabad, akár lerészegedni is ott), és mekkorákat lingott a Barnabás a jó hagymás angol koszttól. És hogy nem kísérelném-e meg (Dömi: „nem-e kisérelnéd-é e meg”) újra az ilyesmit. Ha nem is Angliát, nem is a lovat, de legalább Bécset. Akkor mit is kisérelne meg? Ezt kérdi Fõmedvém. Na, így megy ez nálunk, amikor jól megy, és menjen minél többször jól. Hogy végül nem fogok elmenni most mégse Bécsbe (két napra) oka nem az, hogy túl komolyan veszem az ügyet. Nem! Elemien nem bírom elviselni az utazás körülményeit. Hogy pár utazási óráig nem én vagyok életem vitelének korlátlan ura. („Hogy a vonat visz?” Dömi!) De ahogy a „66 év”-dolgokat nem bírom egészen komolyan venni, s a szívem mélyén könnyelmû vagyok, már csak a Totyi révén sincs soha idill nekem, nincs mégse, mert a végpusztulás képe ott bujkál, mit, bujkál! itt van. Ez más, mint az utazást ne! Még alszik õ, majd elindítjuk a napot, tél van, fél nyolc felé, akkor kicsit velem van, megkapja a slágerzenéjét, ordibál rá, és – érdekes! – majd csak késõ délben ver le egy sor levelezõlapot a könyvespolcról: Zürich, Írország, kutyák, madarak, Hvar melletti sziget stb. képét. A Hvar melletti sziget képét K. küldte, az abszolút poéta, isten éltesse ezúton is. Hajdani Szerkesztõmet. Na, így mennek a dolgok, és feljegyeztem, mert most csak e könyv számára jegyzetelek, hogy így megy ez a testi bajokkal, hallgatni nem hallgathat róluk az ember, de ha mondja (ezeket a bajait), azt felelik, hogy aha, a segged fáj, vagyis a farpofád, kisugárzik valami, magad is mondod, de mi? A
65 --
-- 66 --
combforgó? A mi?? Ha én azt tudnám, és nem mindegy? És hogyan fáj? Jó, hát... mondom. De akkor jönnek a tanácsok, mit kéne tenni. És én nem akarok semmit se tenni pluszba! Én ezt a könyvet is megírtam, tíz évi készülõdés és két évi szorongás után úgy, mint amikor egy síkfutó az 5000 métert sprintben futja le, még 1500 méterre nem egészen jó ez az idõ a nyeréshez, vagy talán oda is, 800-hoz még nem, de az 5000-t olyan idõvel nyeri, hogy... De nem is az idõ a lényeg, nekem az a lényeg egy ilyen kaliberû könyvnél (hála istennek, hogy ilyen kaliberû lett, s én ne tudnám ezt?!), hogy a rövidke idõ alatt, míg írom, bár a kezem leszakad, a mutatóujjamon szó szerint tyúkszem lesz, akár a búváron a homloklámpa, hogy egyben maradjon a képzet, érezzem, mit írtam meg, mit nem, rakjam fel a festékfoltokat, mint a Veszelszky vagy a Seurat. Igen, hát ez a könyv egy Seurat. S mégse Seurat, nem tehetség v. rang okán. De mert ez a könyv nem „evidens”. Túl sok ahhoz a tényezõje. Egy festménynek fõleg egyetlen tényezõje van, s ezért nem lehet leokádni, mert akkor második tényezõje is lenne (s túl direktben). Egy írói mûvet le lehet. Nincs hát cserebere. Majd csak lesz valahogy az izületijeimmel. (Nem lehet így venni! El kell menni Cs.-hez. Jó. Most pl. útlevelet csináltatok, bár nem utazom. Mert... de térjünk lényegesebbekre. Mert... Közben, hallom, Dömiék már jobb kedvben vannak, s „a Dömike dánol danol, a Dömike dánol danol, a Dömike danol.” Egy régi dzsessz-motívum, írtam máshol. Nem kell elsietni, mondom a felügyelõnének, legyünk túl a januáron, aztán meglátjuk, mi idõm van elmenni a Cs.-hoz (orvos jótevõnk).
Na, így megy ez, mondom, s hogy én csak a változatlanságot bírnám, elegendõ kaland a kártyabajnokság, de mekkora kaland. El is mondom, mi történt azóta, hogy Olvasómat a XVII. fordulóban benne hagytam. Meglett a XVII. forduló. S az történt, hogy Palmerék bejutottak ugyan a 4-be (elõdöntõ), ám ott kikaptak, és a mezõnyben hátul állók játszották a döntõt. A XVII. forduló után tehát ez volt az állás: 1. Bill/Bob/MGCs 34 2. PalmerRZsV 32 és plusz 3. Koala/Postage Nyuszi 30 és mínusz, óriási, így feljöttek!! 4. Mézi/Ibraha 30 és mínusz 5. Lipton Ke Pad 29 6. AAAA 29 és mínusz ...etc. Így vágtunk a XVIII. fordulónak, ahol innen AAAA pihent. (Sajnos, nem sikerült nekik a XVII. fordulóban feljebb jönni, az Aloysiuséknak.) A XVIII. fordulóban a 16 közt ez lett a párosítás (a körmérkõzéses tábla kívánalmai, majd a kisorsolt mérkõzés sorrend szerint): Bárányék – Billék – s lett 7:4 Az egyik legnagyobb meccs a torna során. Adok-kapok, folyton hullámzó esélyek, s a végén a nyíltból (amikor ki-ki megmutatja lapját, lehet kombinálni, van alapja) törvényszerûen Bárányék! Az ám, csak ezzel Bill letottyant. Mit tesz Mézi? Én vittem színeit, nem voltunk kezdõk, és rosszul indult a parti, poén az ellenfélhez, Billék csapattársához, Ullstein/Icsihez. De a végén Mézi kerekedett felül, és 7:4 Mézi/Ibraha azért csak jön!
67 --
-- 68 --
Szpéró is nyert, ez csak magán-öröm, de nyert, és Lipton/Ke/Pad kikapott! Ma játszik délben Palmer, kiderül, Mézin kívül „hozott-e” bárki is pontot Billéken. Ne feledjük, Billék már csak egyszer játszanak, az utolsó fordulóban. S ha nyakukon 3–4 klub, ez nagy cidri, nadrágban a szív. Vagy épp: Billék még egyszer összekapják magukat. Hm. A 8 közt Bárányékkal, csapattársukkal játszanak Méziék. Csalás nincs, de ha van isten, õk nyernek, Mézi/Ibraha, és már két ponttal (sajnos, mínusszal is) vannak Billék mögött, ám eggyel többet játszanak! Ennyit az OT-rõl. Beszélgetünk itt reggel (hajnalban még, mielõtt Lottit levinné) a Felügyelõnével, mondom, amit ma hajnalban ezzel a könyvvel megcsináltam, 4 óra óta és beszélgetéseink mellett, az egyik legnagyobb feladat megoldása, J. D. Salinger is ambicionálta (volna?) ezt: megírni az ilyen átlagos családi hajnalt, a dumákkal, minden. (Veled, barátom, mondja Dömi, mint rémalakkal! Na, kösz, Dömikém.) „M., barátom, hogy bírtuk mi egymást?” így Dömi. S a Felügyelõné (Dömink néha Fõfelügyelõné hangján): „Barátom, mi azért, ugye, elviselhetõk vagyunk, hogy?” Hangsúly fel a magasba. Tudom, az „elmegyek-e izületeimmel” címû kérdésnél még nevetségesebb, mennyit foglalkozom a „ki zavar telefonon, ki nem” üggyel. Ellenben ez máris irodalmi „mindenkoriság”. Mutatja, valami „elemiségemben” (ha van olyanom), milyen elemien vagyok felkavarható. Ez adottság. Életmindenkoriság? (Vicc.) Na, szóval, mondom, mert úgyse fogja senki így mondani, így, úgy, ez egy baromi jó
könyv, és, mondja a Felügyelõné, Dömiék már megrendelték „a Ternyesztõtõl”, sic, minden iskolaszintre, alagsor, földszint, emelet, padlás, kötelezõ olvasmány lesz. Medvei. A kedvéért Dömi is megtanul olvasni. (Önzõen!) Hogy Totyi mondom a felügyelõnének, azt mondja: „Hát ez az, mihelyt van valakid, véged...” stb. Ahogy Kosztolányi is kifejezte ezt, sokkal régebben, hasonló tömörséggel. „A Lotti is...” Persze, rengeteg baj van vele, de – ne lenne? Akkor a Felügyelõné azt mondaná, minek élek? Van idõm rá, van... lehetõség, hogy... Na. De a Lotti, mondom magamban, még nagyon fiatal, vele csak az élet bajai vannak, ám Totyi már 6 és fél lesz január tizedikén, nálunk. Nálunk. Plusz egy hónap. És a vég bajai képzelhetõek. A medvéknek is voltak bajai. Viselkedésbeliek. Rettegtek, nehogy medvejavítóba kerüljenek. Mert a Tituszék, akikkel a Dömi ezért is volt ingerült, egy MEDVEJAVÍTÓ feliratú helyrõl jöttek. De ez bezárt. Hála égnek, nincs több medvejavító! Így az én Fõmedvém. „Nem, nem, M.” (bizalmas nevem, Menotti fõedzõbõl lett), „én tudom, ez medve dolog, ezt én tudom, nem te, több medvejavító nincs, punktum.” „És hogy punktum, ezt meg honnan tudod?” „Ezt tõled, na jól van, jól van...” Fõmedvém kedvenc szavajárása. „Ez egy frazeológia”, mondja büszkén. Szokás kérdezni, s az OT/I/XVIII-nál jogos is a kérdés, én is felteszem magamnak: kinek drukkolsz? Kinek drukkolok? „Ezt a mondatot is hogy megoldottad, M., igaz?” „Így Fõmedvém. Szemtelenkedését akarja ellensúlyozni. De hát Dömi felülmúlha-
69 --
-- 70 --
tatlan. „Ugye, én is így vagyok ezzel?” kérdi. Utal egy mondásomra: „Felülmúlható vagyok, de alul múlhatatlan!” Ez írásban nem jön ki, mert a felül és a múlható egybe vagy külön íródik, ha már íródik. „Ha már íródik, az baj, mi?” kérdi Fõmedvém, általánosítva. „Sok baj van, he, az írással, akkor már?” De ne micimackózzunk. Alul is nagyon múlható vagyok, 64. születésnapomat közelítve négy hónapon át voltak válogatott zûrjeim: vezetékek? vese? hólyag? prosztata? Magam kezeltem, az erõs gyógyszerektõl külön fulladások stb. De orvoshoz nem! Ezért nem akarok telefonálgatni se, ezt nem lehet megérteni? Egy önzõ fráter az ilyen illetõ, ha nem érti meg. Egy fokon túl már nem is „kedves” önzõ fráter. Na. Dömi kérdi: „Szóba kerültem? Az mennyi? Mennyibe kerültem?” Mennyi szóba? „Nézted a fogam?” Mert ajándékba hozta õt a felügyelõné, aztán „a resztlit” is megkaptuk (Blanka, Zénó). Dömi vigyáz, meg nem sértené a Zénó barátját, hogy „te resztli”. Bár közel járok ehhez. „Közel járok, barátom, a resztlihez!” mondja büszkén. Jaj, mikor a Dömi londoni regényét írtam. De rég volt. Az a Kiadó is beugratott most valamibe, és jól átvert. („...ssza meg az isten mind a két kezével?” idézi Petõfiváltozatunkat Dömi. Rákiabálok: „Medvém!” Lefokozom egy pillanatra. Medvék nálunk nem használnak csúnya szavakat.) „Nem hiszem, hogy én elégbe kerülhetek, elég szóba. Hogy rólam elég szó lehet.” Egy szótárkönyvet lapozgat. „Vannak rólam pl. szólások?” És így tovább. Nem ismétlem el, az ilyenekkel egy hajnal
hangulatát ábrázolni nehéz. De ha valaki jön most, mint ahogy a „Zabkeselyû” c. könyv befejezését túl amerikaiasnak, bestselleresnek, mûanyagosnak minõsítette egy volt barátom, hát azt mondom: lehet, bár nem hiszem, de nyilván irritált rám. S mikor én bekanyarítok így kifogásokat valaki regényére, hát abba is belejátszhat, jól érzik, akik érzik, hogy valami a kapcsolatban nem tetszik. Akkor a kapcsolatot abba kell hagyni. „Nálunk semmi se játszik be, ugye?” kérdi Dömi. Mondom, nem, nálunk semmi. „Nekünk még a Szpéró is megcsipkedte a fülünket”, büszkélkedik. Igen, a fotelban ültek õk 1977-78ig, és Szpéró egyszer meghúzta a Dömi fülét. „Csak mert te kérkedsz, a könyveddel, én is kérkedek”, mondja. „Kérem”, felelem. „Te most kéremkedsz vagy kérkedsz?” kérdi. Az esti játékból, írtam fel, játéktól, inkább, csak a Totyi hiányzik. Egyébként a XVII. fordulót, sejthetõen, ha így feltörtek (a III. helyre, ha csak átmenetileg is!), Koaláék nyerték. Bánt már, régi könyveimbe miért annyi angol focieredményt írtam, nem a Dömi s Társai eredményeit. Most már sebaj, vígasztal Fõmedvém, a focit, a német 2. Bundesliga kivételével, meguntad, és minket nem. Jó, de a Különtorna-könyv, magam is tudtam, nem jó, visszariasztott. „Íme, te azt is tudod, mikor nem jó egy könyved, sõt”, így Fõmedvém. Mi ez a „sõt”? „S öt könyvem nem jó?” Kétségbeesve elkullog. Elhatároztam, mégis visszalapozok a régi tornakönyvekbe! Legyen itt ez-az, még. Tati medvénk talpán van egy cetli: „Származási országa: Európai Únió”. Ez meg hogyan értendõ? „Csak nem azért jött ez, hogy
71 --
-- 72 --
rengeteg szabályt érvényesítsen nálunk is, medvéknél? Lesznek ránk, medvékre nézve, új európai úniós szabályok? Szabályoznak minket? Fogszabályzó, Tisza-szabályzó, ilyesmi?” S hogy õ fogorvoshoz (agyarászhoz!) nem megy. Nyugtatom, nem is kell. „Altassátok minél többet a Tatit!” kéri. Ha az ilyen egyszerû lenne. A madáreleséges a Csarnokban már az Únióra hivatkozva kért 3%-kal többet. „Ez minden év elején többet kér!” Nálunk teljes zûrzavart fog okozni az Únió. Mondják, háborog a Felügyelõné, másutt is okozott. Ennyiben nem lesz különbség, teszi hozzá, köztünk és egy normálisabb úniós tagország közt. Egyelõre ennyiben. Zûrzavart fog okozni a belépés. Bár hát Ausztriában én nem láttam zûrzavart. Normális helyen a zûrzavart is normálisan veszi, nem normális helyen a normálisat is zûrzavarosra. Már pardon. Ugye, jobb csak Dömiékrõl, a kártyáról? Már Totyiról is szívszorongva írok, az úniós dolgokról meg szívszarongva. A háború után sokan mondták: még mindig jobb a szovjet uralom, mint ha... nem akarom mondani, melyik fél nyert volna. Mert azok, na ja, módszeresen fosztottak volna ki minket, a szovjet meg csak úgy ruszki módra. Én nem tudom. Ezt sokan mondták, és nem beszéltek össze. Mármost akkor most... Hm... Nem mondom! Tényleg, kinek drukkolok? Ezt nem az Únióra értem. A kártyában. Persze, nem drukkolok Billék ellen. Ha vesztenek, sajnálom õket, ha nyertek volna a XVIII. fordulóban, sajnálnám a többieket. Méziék megérdemelnék a gyõzelmet. De vajon? És most látszik, milyen nagy dolog, hogy Billék háromszoros
(!) tornagyõztesek. Csak egyetlen tornát megnyerni is mekkora dolog! Hát Palmerék? Azt hiszem, ha pl. itt Mézi egy pontra megközelítené Billéket, csak e három, itt említett klub nyerheti a tornát. Bár megtáltosodhat akár Bárány is stb. Akárki, akinek matematikai esélyei vannak. Jaj, eszembe jut sok lóversenyfutam hajrája, és elszorul a szívem. Azért csak elszorul! A cigaretta, a bor emlékére nem szorul el, a lovakéra igen. De hagyjuk. Remélem, Szép Ernõ úgy a mélyek mélyén nem vert át engem, írtam a minap, egy könyvismertetõbe. Hogy az élet, az élnivaló nem szép itt mégsem, vagy hogyan is mondta. („Szép”, ez nem stimmel.) Ha a szabadság olyan nagy szám nekem, hát Dömivel, Totyival, a kártyával vagyok szabad? Totyival nem, lásd szorongás. Dömivel se, lásd szorongás. Mi lesz velük utánunk, medvéinkkel; mi lesz velem Totyi után? Szépen szimmetrikus. A kártyával vagyok szabad. Az emlékeimmel se, úgy összességükben. Hagyjuk. Hagyjunk mindent, és írjunk. Ah, nem. Ezzel a könyvvel sem vagyok szabad. Mégis megoldottam a Kártyabajnokságok Történetét, aztán kész. Nincs több még–megnem–írt dolgom, variációk jönnek, új verskötetek, esszégyûjtemények, ha igaz, de így, hogy elõttem legyen valami, és meg kell oldani, nem lesz több semmi. Megvolt minden. Ezzel a könyvvel, érzetemben, hirtelen egykönyves író lettem. Az egykönyves író nem az igazán, akinek egy jelentõs mûve van. Hanem akkor vagyunk egykönyvesek, ha ez a könyv van, ez, amit írok éppen, s – fõleg, ha jól meglett – több nincs. Vége.
73 --
-- 74 --
Valamikor félve szégyelltem, hogy a kártyabajnokságról írok. Ma szinte azt szégyellem, hogy nem mindig a kártyáról beszélek, hanem olyan sokat lázongok irodalmi dolgokban, marha „úniós” dolgokban, bánom is én! Ha tényleg kívül élek kicsit a világon, mit megyek vissza a világba a szidásával, a dohogásommal? Igaz, így igaz, igaz. Hát akkor most ez... Ám Dömi mondja jól. „Ez a Kártyakönyv, meg a kártya, meg mi... nem vagyunk ugye csak fagylalt?” kérdi. „Hogy micsoda??” „Jég, na. Vagy fagylalt. Németül ez ugyanaz”. Vagy úgy, a bécsi villamosokon a Tichyfagylalt reklámjára gondol! Weil Eis nicht Eis ist! Tichy. Hahaha. Összedolgoztam egy csomót, és szétdolgoztam magamat. De „hogy 35 éves korodra már hülyére dolgoztad magad”, mint telefonlerázhatatlanom mondja, az is túlzás. Vissza is vonná, de csak durván lehet az ilyet. Mondjuk, hogy ezt én mondtam, ezt mondja nekem. Meg hogy új verseskötetemmel feltámadtam. Miért, 35 éves korom óta szerinte nem csináltam semmit? Hanem majdnem mindenki ilyen telefonálós. Azért jobb régi ismerõsökkel se érintkezni. Én benne élek, miben élnék, a magam publikációs szekvenciáiban, hol jön írásom, mit kell megírni, jó lett-e ez ott, amaz emitt stb. Õk meg: jó, ha egy finci valamit olvastak tõlem. Nem mondom, jó az is, valami, de én nem ennek a mai kornak a valamije vagyok, hanem inkább nem vagyok semmi kor semmije (az Ady-tartás korszerûtlensége, na persze, hagyjuk), viszont akkor ne is társalogjunk felszínességekrõl, nekem óhatat-
lanul felszínes dolgokról, hanem maradjon meg a csöndem, ha nem is szilíciumos angyalcsend, G. F., na nem, hanem nagyon realista alapokon megkívánt csend. És ha nyökögök a csuklóm bajaival, hogy kipotyognak belõle néha olyan tárgyak is, mint félig teli söröskrigli, bele a krumplis ládába, vagy mint írtam, lerántom (nem rántottam le!) combfájdalomtól elcsúszva, a konyhai gázbojlert, s hogy megkapaszkodjam, magamra tépem a sütõt (nem téptem még!), akkor miért ne nézhetnék végig elégedetten mûvemen, miért titkolnám azt, mondaná-e halász, ragyogó fogás után (pfuj!), ez szar volt, vagy szobrász, ahogy a jelsai kikötõben (ah, jelsai kikötõ, drága!), hogy ez egy szar. Nem, isteni kegybõl és saját erõmbõl ez a könyv meg van oldva. Ez a könyv, így Dömi, „egy vanoldva.” Egy reggel Dömi azzal fogad, s errõl a napról még nagyon is lesz szó – csak ide mégse iktattam be semmit, ez a könyv tehát beiktatások nélkül íródott! –, ma Simonka napja van! Ah, Simonka, írtam már, õ az, aki éles hangon okosakat, de tényleg, mond, és barátnéja Celesztin hangszálak nélkül lett varrva, és Simonkáék át akartak menni az OT-ba Bárányékhoz, és jól tették, Mézi ellenében egy kényes pillanatban nem nyertek, ezzel nyitva hagyták Méziék útját a tornagyõzelemhez. (Ha ez aztán meglesz. Vagy sem.) Tegnap is nagy nap volt, emlékeztetem Dömit. Titusz napja. Khm. Így Fõmedvém. Megünnepeltük. Megünnepeltétek? És ma Simon napját. Minden napot meg kell ünnepelni. Megünnepeltek ti egyáltalán minden napot? – Nehogy Medvém szektát alapítson a végén! – Feljegyeztem még, s ide iktatom: estére, mikor a második öt meccs van minden nap, s
75 --
-- 76 --
ezek lennének ünnepek, fõleg egy-egy izgalmas torna vége felé, nagyon fáradtak vagyunk. S vagy a Felügyelõné olyan, mint az író, akinél lelkesebb az olvasója (én), vagy fordítva, vagy olyasmi történt (s késõbb látni fogjuk itt, ezen a Titusz napon, ezen nagyon is!), hogy csak dermedten játszom, és még Mézi/Ibraha sikerét is mattul veszem. Totyi az életem! Persze, hogy vele történt (majdnem) valami ezen a Titusz napon, az OT/XIX. ford. elsõ 10 meccsének napján. S persze, hogy ez elõhoz mindent. Jól aludtam az éjszaka, de felébredtem többször is (a sör!), és mindig azt éreztem, mi lenne ha. Olyan volt, mint a képzelt atomháborús filmben, csak még rosszabb. Akkor így adnám le a dolgaimat, melyeken annyit dolgoztam? Ezért volt a 65. mezõ? Én életben maradtam (tûzoltóautó stb.), mindent megtettem, tûrtem izületeim lerobbanását, elhízásomat, napjaim megoldatlanságát – és tudtam közben, mindig tudtam, csak Totyi éltet, csak õ a szerves kapcsolat mindenhez, s akkor õ, igen, õ, de úgy, hogy én is „hibás” vagyok, itthagy? Ez TÖRTÉNHET? „Megünnepeltek minden napot, hé, ti?” kérdi Fõmedvém. És igaza van. Ezek után érintkezzem-e bárkivel is, vagy sem? Mert úgysem értik... Eljutottam Kafka nagybátyjának alap-állásához: nem hiszem, hogy a szomszéd faluba egyáltalán el lehet érni. „Tatandó megvolt?” kérdi Fõmedvém, mert hogy beiktatandó, tatandó volt ez a kis cikk. „Iktatandó, tatandó, ikta...” Ezt mormolva, Dömi távozik. S mind a fentebbi sikeres futamok után, maradok magam egyedül, azzal, hogy hogyan tovább. Mert hiába van meg az egy munka egy adott ponton, el lehet szúrni. Megyek mosdani, az-
tán jöjjön Totyi. (Bár ma megint egy másik nap van.) „Nekünk nincsenek tatandóink”, hallom még Fõmedvémet, „Ezért nem is mosdunk mi annyira.” Nevetek. Mire õ: „Jó, jó, barátom, de anynyira azért te se.” Jól van, jól van, mondom. Késõbb hallom, a „tatandó” az valami medvebirkózás szõnyege lett náluk, a legkisebb medvéket tatandón oktatják medvebirkózásra. Na tessék. „Most azért leálltunk, igaz, barátom?” hallom. „Nem, nem látod, én épp felálltam, hogy menjek...” „Mosdani inkább. Te ahelyett mosakszol, hogy elrontanád a könyvünket”, mondja Fõmedvém. „A könyvünkért mosakszol.” „Nem, nem, pontosan az, hogy nem akarok utóbb mosakodni a könyv ügyében.” „Ezt feljegyzem”, mondja. (Hogyan jegyzi fel?!) „Könyv közben kell mosakodni menni, akkor nem kell utána mosakodni. Barátom, de ha én elõre mosakszom?” „Mert hogy?” „Mert hogy nem is írok könyvet. Lehet azt?” „Lehet, Dömikém, lehet.” „Na, kösz azért, M., ezt el is vártam tõled.” S hosszabb idõre elbilleg. A halál után poraim szétszórva lesznek, nem koporsóban, urnában, nem soká. Koporsóban, mert igényes vagyok, koporsóban: élek. Ma. Emberek: faanyag vagytok, üveg, bádog! Kis idõ múltán, ahogy nyûglõdöm, hogyan tovább, hallom, Fõmedvém jár-kel, dünnyög. Így: Köz beik tatandó, magán baik tatandó. Hm. Integetek, jöjjön...
77 --
„Tehát?” kérdi. „Beik avagy baik?”
(Az életet, barátom...)
„Hogy érted ezt?” (szétszórja itt az élet, én nem tudom...) „Azt mondom épp. Hogy sehogyan se.” „Hm.”
(mit éltem, s mi az...)
(hogy én itt voltam, már minden igazságnak, mi itt...)
„Tehát?”
(jár, udvaroltam, fáradt vagyok, nincs kedvem...)
„Dömiiiiii! Medvém!”
(s magamról nem beszélek.) (Szép Ernõ)
„Ez felfokozás vagy lefokozás?” „Fel.”
(Brumi: „Dömi, agyon-)
(váglak, miféle szépnek udvaroltál te, hallod?”)
„Tehát: Medvém, Fõmedvé, Medvém? Ez a három alak?” Mondom, ez, s õ tovább kérdez. „Mi az, amit veled kapcsolatban annyit emlegetnek.” „Ez kérdés?”
(Jó, gyengébb viccek, de „a mindenkori...”)
„Igen.”
(irodalom pont ez.)
„De milyen mit?” „Tandori. Azt.”
(S mégis hiszi, reméli, várja, hogy) (a boldogság fog egyszer feléje jönni,)
„Hogyhogy?”
(s elmúlt napjai, mint tavasz, vissza.)
„Ez mit jelent?”
(Ez az ide-oda, ez, van, Szép Ernõ ezért
„Jó ég, Dömi...”
(volt a legnagyobb, mert ezt mindennapi,)
„De tényleg. A neved nem lehet, mert az nekem M., Felügyelõ, Barátom, meg ilyesmi. Tandori, az mi?” „Ha én azt tudnám!” Így én.
(emberi nyelven,)
(költõieskedés nélkül, mégis)
„Te se tudod. Aha. Jó, még ez a legjobb. De miért tûröd?”
(költõien kimondta. Ez a „mindenkori irodalom”.)
„Pont ez az. Te nem tûrsz sok mindent? Medvém?” „Ez felsõfok? Ha felsõfok, tûröm.” Kis csend támad.
(Az „ahogy épp” s az „örök”.)
„Barátom, mondhatok valamit?” „Mondhatsz.”
(Látod, barátom, itt) (ez a szép Ernõ dolog volt a)
„Mondhatom, jó hírem van. Mondhatom?” „Hatod.”
(tatandó!”)
(Látom, mondom magamban.)
„Na, megy a járás? Úgy értem, a forgóddal, minden. A súlyoddal. Igaz, Magrétnek is volt.” (És szép volt?” Így Medvém.) „Mije? Súlya?”
(Szép, sõt, Ernõ is, így én.)
„Á, viseld el. Elõ akarunk léptetni. Fõfelügyelõvé. Aránytalan, hogy a L. Fõfelügyelõné, te meg csak Felügyelõ vagy.” „Szép tõletek”, mondom.
(„Na látod”, így õ. S én látom.)
„És most, hogy annyit ülsz kint a sámlin a Lotti mellett, meg a Totyinál is a polc tövében, tudod, a képeslapok alatt...” Miket megfigyelnek az én medvéim! (Megsímogatom Dömi fejét.)
„...olvasgatod a Magrétet, ahol õ már fõfelügyelõ, gondoltuk, megy neked is.. ez... és így.” „Aha. Nagyon kedves tõletek.” „Csak a Tandori az nem tatandó, vagy ilyesmi. Mert beiktatnánk. Ez lenne a magán tatandónk. Jó?” „Jó.” „Magánfelügyelõ? Ez jó? Mint magáníró, magán terület, magánzó...” „Magánfelügyelõ az jó.” „És hogyan tovább?” kérdi. És ez az, amit itt épp én se tudok! Tatandók Dömi: „A ser – passzivitásra serkentõ szer, de serkentõ szer!” Nem lehet örökké érintkezni, hát nem kell örökké érintkezni. Vagyis, barátom, így elemzi ezt Fõmedvém, ha te velünk örökké vagy, együtt, ez megy. Ez a norma. Van ilyen a világon. De az Iksszel vagy Ipszilonnal nem érintkezhetnél oly bõségben, ahogy õ azt megérdemelné, vagy a kapcsolatotok. Mindig volna valami közbeiktatandó, vagy a kapcsolat lenne csak olyan...tatandó. Hát inkább nem szabad nagyon belemenni semmibe, és miért? Ezt kérdi. „Miért?” kérdem, mert eddig a gondolatait olvastam, kérdem már fennhangon. „Mert úgyse lenne az olyan nagyon, és a végén semmi se lenne.” Más kérdés jön elõ. Persze, barátom, így õ, hogy megalázónak érzed, ha rendezel valami kapcsolatot. Hogy te pedig ezt is tûrted, azt is, de ami most jönne, azt te nem és nem tûröd. Jó, igaz is, azért csak megalázó. Úgy fest, hogy neked, aki annyi mindenen keresztülnéztél, átnéztél, most egy ilyen
79 --
-- 80 --
csekélységen fennakadsz, hogy te ezt nem fogod hallgatni... ezt te már nem tûröd... ez igazságtalanság... ez már nem baráti viszony. Akkor ez vagy továbbra is baráti viszony, vagy sose volt az, nem igaz. Hümmögök a kijelentésre, melyet Fõmedvém gondolataiból olvasok. „Na?” kérdem. – „Mit hogy na?” fortyan fel õ. „Velem volt ez már így neked?” – „Dömikém, ez nem férfias gondolkodás!” próbálom. De csak legyint. Hízeleg neki a „férfias” szó, kihúzza magát. Aztán egészében is kihúzódik a szobából, s még azt mondja: „A kártyabajnokságunkban az is jó, igaz, hogy ott nincsenek ilyen...” – „visszásságok?” – „Azt nem ismerem, de hogy köz-tatandók.” Zavarom zavarba hozza. „Na”, mondja, „csak annyi, hogy ténylegesen be tudtok kapcsolódni a medve dolgokba, és...” Említ pár szélsõbb értéket. „Nincs ilyenekben hiány, ezek nincsenek.” Nem, hát tényleg nincsenek, mondom (gondolom) utána, s nézem meghatottan, ahogy. „Te most ne meghatottan nézd, ahogy meghatódtam”, fordul vissza, „hanem megindultan nézd, ahogy megindultam. Világos?” Világos, és megindultan nézem, ahogy újra megindul, s eltûnik a medvesötétben. Már tudom, hol folytatom. Megmosakodtam ugyanis, még az iméntiek elõtt. Szép fehér ujjas-trikó van rajtam, kellemes meglepetés, hogy Totyi ezeket is tûri, nem csupán a koszvadtakat, szakadtakat stb. Jaj, Totyi, éljünk soká, de mindig együtt! És ez nem fog menni. Bárki nyeri is az OT-t, ha Méziék, ha Bill, ha Lipton, ha Palmerék, ha... mit tudom én, Koaláék akár. Ja, és Dömi még ezt is mondta: „Összehoztad, utólag, a cím értelmét is. Én pl. nem
vagyok koala, de mégis koala vagyok, a Szpéró is koala, mindenki koala, és minden kártya, és ez akkor az, hogy zen. A Tandori az, amit veled kapcsolatban annyit emlegetnek, és, ne is tagadd, te, aki annyit tiltakozol minden ellen...” Hogy ez a Tandori az egyetlen, ami ellen nem tiltakozom, holott, kezem a szívemre, én se tudom megmondani, mi ez. Kezem. Tényleg nem tudom. „Neked mindig igazad jön”, mondom neki. Ez megint egy másik alkalommal van. Ül a lemezjátszó szélén, látogatóba ment a Famadárhoz, és a lábát lógázza. „Na, maradjunk ebben”, mondja engedékenyebben. Mehetek elõkeresni legutóbbi eredményeiket, a közelmúlt NKKB-tornáit. Majd eldöntjük, a régi-régi tornakönyveket is elõ kerítjük-e. Elõ kéne õket. Mikor, ha nem most. Szerencse, hogy Olvasómnak már nem kell csodát várnia. Csoda, hogy ez a könyv itt is tart, ahol! Ládaruffa tuffa druffa duffa truffaddum! Ládaruffa tu... Ezt hallom. De nem Fõmedvémtõl, hanem ez zsong a fejemben. Mert ma olyan reggel van, amikor se sporthírt nem akarok nézni (az adó, a képújsággal, rondán redukálta a sporthíreket egyetlen sporthírre, és ez: vagy ismétlés tegnapról, vagy olyasmi, hogy Baden-Tuftenberg sportminisztériuma ezentúl nagyobb... kisebb... ugyanolyan összeget áldoz a...), nincs kedvem tévézni, hát mert még Totyi alszik, a Felügyelõné lent van a Lottival, sörözgetek. S ma már nem hozok
81 --
-- 82 --
haza sört. „Eldobom” – ha igaz – a sört. Az itthoni sörözést. Az „ennyi sokat”. Kevesebbet, mondja a Felügyelõné. Mintha nem ismerne, hogy sok mindent eltúlzok. Ebben a könyvben az a jó, hogy nincs eltúlozva. Szépen kialakult. Mondom ezt, ahogy Kosztolányi tapsolt saját versének a zeneakadémiai Nyugat-esten. Különben szélhámos lennék, csaló. Miért hagytam, hogy elmondják, ha nekem se tetszik? Tetszik, igen, tetszik. Így õ. Ma azt fogom élvezni, hogy nem hozok sört. Ez olyan lesz, volumenre, mintha hoznék. De nem hozok. Tehát nem lesz súlya. Tehát nem az lesz, hogy így a jobb. Nem jobb, de sokkal jobb, mert súlya sincs. Igaz, hogy sör se lesz aztán itthon. Sebaj, dolgozhatok, amivel megkeresem, amit mégse fogok holmi doboz sörökre költeni. Holott miért ne költeném? A súlyod miatt, mondja Fõmedvém. Muszáj azzal törõdni? Közbeiktatom, valami iméntiekhez: „És nem akarnál egy oly kedvesen és jól ismert bécsi utcán állni, és Totyira gondolni, rá vágyni, szeretett, nagyon kedvelt Bécsedben? Elég neked az V. ker. Bécsi utca? Riasztó, ezt a pesti Bécsi utcát abszolút nem kedvelem külön, de a nevezett célra megfelelõbb. Hát ezek az igazi ellentmondások, sterilen! Nézegetem eredményeiket. Tulajdonképpen enyhe meghatottsággal. Mennyi igyekezet. S ezek a zsúfolt oldalak! Fotóztass be egyet, így a Felügyelõné. Azt nem, a házból a tornakönyvek ki nem mennek, de kb. ilyen egy-két oldal:
83 --
-- 84 --
„Na, szóval: állni egy bécsi utcasarkon, így??” Ha a medveiskolában ezt tanítanák, az lenne: Na, Kismackó, itt volt az, a legutóbbi NKKB-ben, ahol a Csiripék nyertek, hogy az utolsó forduló elõtt a dolog így állt; Bécs ide v. oda: CsiripCsCsSzp 37pont TVMVGoncsarov 33 és plusz (nyerhet tornát!) és Guszti Kutya Szuszi 33 és jobb helyezési szám (nyerhet). Ergo nagyon rossz nyitány volt a Csiripnek, hogy egybõl kikapott a Záróra/Tili/Lisi klubtól. De a Záróráék becsületesek voltak. 9:2-re verték csapattársukat, a TVMaciValérGon-t, s nagy jót tettek Csiripéknek. Mert ha TV-ék nyerték volna a fordulót, s ha Tévéék nyerik, pk a tornagyõztesek, a pluszukkal. Medin is szépen cselekedett, hogy Gusztiékat kiütötte. Így Cs-éknek. Igaz, nem Záróráék nyerték a fordulót, hanem LaposTotyi :5-re, de micsoda izgalmak után, 27:25 laptöbbség. Így a jobb. És itt jött fel a TÓVAN másik tagja, a két örök barát közül az egyik, Lapos (vele már Totyi, aki a M. örök barátja), a II. helyre Csiripék mögé, errõl volt már szó. Kár, hogy eredetiben a tornakönyv lapján nem mutathatjuk be, de azt a M. még nekünk se adja kölcsõõõõn. Na, Kismackó, mirõl volt szó?” NEM TUDJUUUUK!” Harsogják kórusban. Van kit lehagyni, Olvasóm. És most megyek Totyihoz. Világos az ég, világos? kérdi magában Fõmedvém. De most õ egy „illetõ”, meg van illetõdve az imént
vázoltak utólagos izgalmától is. Érdekes kérdés, felforrósodik-e a tornák emléke? A nagy események? Mikor pl. a tévék „Aranygólok, nagy meccsek, halhatatlanok, védhetetlenek” mûsorait unom. Igen, talán az, ami valóban minket érintett, kicsit felforrósodhat. Fellangyosodhat, hogy õszinte legyek. Mindig a jelen az, ami él!!! Nagy erõ kellett hozzá tavaly januárban, sérülésemmel ne adjam magam emberek (orvosok) kezére. Nagy erõ. Holott a Hemingwayteóriát sem vallom: a sebesülések helyén erõs leszel. Fenét. A sebesülésekkel nyomorékabb leszel. Így is inkább, mint a „feladás”! Olyan egyszerû mindig, a reggelek, Totyival. Krumplikat (sejbnik) ide, sajtot oda, ezt ekkor, azt akkor, almakockák a komódra, fürtös kölesek ellenõrzése, zöldek leváltása, víz friss. Ez kellene már csak egy életen át. S nem olyan drámai dolgok az emberi kapcsolatok és megszüntetéseik, ahogy akár „Az utolsó látogatás” v. „Utolsó látogatás” veszi. Nem. A telefonkapcsolatoknál, ha nem teljes, full contact az érintkezés, s van-e olyan: két íróféle egymás minden – legalább megjelent – mûvét ismeri stb.? mire is kéne az? ergo ha nem, ez történhet: az egyik azt mondja: „Nézd, a fele jó a dolognak. Én nem vagyok jó benne, mert nem akarom elmesélni a panaszaimat stb. senkinek. S akkor neked miért? miért pont neked? mert neked az jól esne, elbüszkélkedhetsz” (régen rossz), „tájékozott vagy, csak csöndes hiúságod tápja az egész?” Mire ez az írás megjelenik, sóhajtok oda (de Fõmedvém alszik, õ nem szól bele effélékbe), már rég elintézettnek kell lennie (ennek a dolognak). Holott semmifé-
85 --
-- 86 --
le „dolog”. S persze, el is lehet altatni, húzni, nyúzni, sietek, mondani... ezer módja van. Miért kell nekem ezt tisztázni? Mi az, „tisztázni”? Nem kisszerû? De engem ne tartson sakkban a kisszerûség vádja! Fõmedvém látja jól: „Tandori”, mi az? S ami vele jár. Érdemben az, hogy Tandori, Zekudovszkij, Mbdofongó, Fak-Von Csi nincs. És a legtöbb világi lebonyolítás... „Barátom, ne rontsd el írásban, ami szóban olyan jól volt magánbeiktatandó. Hagyd a közbeiktatandókat”, így egyszerre Dömi, aki meg az én gondolataimban olvasott. Így tud olvasni õ! S nem ez volna-e az igazi olvasás? Aki tud így olvasni, mégsem így olvas, (ön)csaló. Kihagyott anyagokból (s nem „gyávaság” a kihagyás, így): A bal kezemnek már három ujja zsibbad, ma hajnalban akkora fájdalom vágott bele, hogy éreztem, mi a totálkár. Valóban kivédõlegességbõl kell elmennem Cs. sebész barátunkhoz. – Hol élünk, mikor a világ ilyen: egy cég, zászlóshajóul, hipp-hopp közli, nem lesz nyugdíj a dolgozóinak?? – (Naná, a példát sokan fogják követni. A törvény nem szólhat bele. Ah, a törvények! Ah, felvilágosodás kori írók, mit filozofáltatok! Az államfilozofáló írók egyetlen haszna a saját hasznuk. – Nekem a létminimumom a Totyi és az itthoni két kártyaliga. – Bejön valami, megjósoltam: lesz az, hogy már a gyógyszerek ára is a bécsi, a honoráriumunk az ausztriainak a negyede se! Az írók honoráriuma még rosszabb arány, mint a minimálbér, az állítólag itt az amottani legrosszabbaknak a fele. (Persze, az se.) Tehát megpróbáltam becsukni a szemem, mint Balzac papja,
aki hiába jósolta (volna) a mulatozó népnek, zsiványok fûrészelték el másnapra kocsijuk alatt a hidat. De a világ ma nem ilyen romantikus. Hiába hunyjuk be a szemünket. „Elõrehaladásunk” napsugarai oly erõvel törnek ránk, hogy szemhéjunk felcsusszan: s látjuk a Polybé (a Polybé!) árának emelkedését 2,70 forintról (eleve volt még „fillér”! de a mi pénzünk, a forint olyan nagy péééz, hogy nincs kis-egységgye! a jó ízlést a magánemberként talán jó ízlésû „elhivatottak” a Nagy Dolgokban nem hogyishívjákolják!) 580 forint körülire ment. Ment csak az utóbbi hónapban ebbõl 100 forintot. Most akkor, mondjuk, az irod. hetilapnál kaptunk anno 1000 forintot egy cikkért, ma 8000-et. Phuhh. S végig így. Végig így! És aki nem üzletember? Nem „vállalkozó”? S én, az író, mint vállalkozó! Musil, csak ne emlegessük Musilt, éhen halt Svájcban a hitleráj idején, kis híján éhen halt. – Ily témák feldolgozhatatlanok. József Attilának mindenben igaza lett. „Csak hát az én apám egy tényleges tõkés világban volt kereskedelmi fõigazgató!” Félek, az más tõkés világ volt. Látjuk, ha belemegyünk a „köz-beiktatandók”-ba, a közhelyekig jutunk. Az átlagember élete közhelyesen van tönkretéve, és otthon elitként reflektál rá: tehetetlenül. Természetes, hogy verebekrõl ír, mondta a Felügyelõné mamája, mikor nála maceráltak, mit ír a veje verebekrõl. Mirõl írjon. (Még a szovjet korszakban.) Miért, és ma mirõl írj, mondja a Felügyelõné mamája sajnos ugyanígy. De jó, hogy a Kártya Könyve is megvan! Passz. A témák egymás mellett vannak. (Még a – bocsánat – mi nemzedékünknél, mint a Felügyelõné s jómagam. Egyrészt: „a nagy világ-
87 --
-- 88 --
fórumok, mûvelt nyugati országgyûlések is émelyítõek, ha örökké csak a pénz a témájuk, s mi magunk milyen szerephez jutunk így, átlagemberek? „Hiába, hogy – mint a Felügyelõné mondja – én itt állítólag jégbort készítek, ritka, extra, koncentrált, s a könyv végén, õrület, látni fogjuk, ez a hideg-ügy bejön! Együtt jönnek a témák, mondom. S megragadom az alkalmat...) ...és kimegyek a zárjelbõl, s azt mondom: sok rá a példa, a kártyabajnokság mely csodás. Íme: Ha csak egy kicsit is visszább megyek: az OT/2002/I. Itt történt, hogy Guszti/K/Szuszi nyert, de hogyan! A végén Samuék majdnem feljöttek a nyakára, és Brumi/Bl/Alíz végig ott volt mögöttük. Jaj, nem is. Ezt a Canarinóék nyerték. Miket írok. Látod, Olvasóm, én is ilyenekre vagyok képes. A Canarinóék akkor, nagy utolsó fordulóbelivel, beugrottak Kaktuszkáé elé. És világos, hogy az NKKB/II-t nyerték a Gusztiék. Még én beszélek a világ dolgairól, mikor a sajátjaimban is így leégek. Talán nem akarnék visszalapozni, igazából. Hagyjuk azonban a világot. Zûrképe: ld. az iméntiek. (Miket is gyáván – kihagytam!!!) Mégis, lapozzunk. A köv. OT-t, 2002, hatalmas meglepetésre, az utolsó fordulóbeli gyõzelemmel nyerték Szidiék az AAAA klub elõtt. 42 pontjuk lett, ejha, 37-re 5! És AAAA-ék is 42, de – hihetetlen! – ez volt az a torna, amikor valaki (AAAA-ék) 8 harmadik helyet jegyezhetett! Két elsõ és 8, ismétlem, nyolc harmadik hely. Így haladtak elõre: 0, 1, 6, 7, 8, 8, 13, 16, 17, 19,19, 22, 25, 27, 30, 30, 33, 36, 39, 42 Az utolsó öt tornán mindig harmadikak voltak.
Talán ez a legkuriózabb eredmény a Történelemben itt. Nem? Ilyen kincseket rejtenek a tornakönyvek. Szidiéknek, persze, három elsõ helye volt, s ezzel elsõk! Az index, már tudod mi az, Olvasó! (Pardon.) Aloysiusék tiszteletére „y”-t írtam ide „x” helyett! Aztán: Az NKKB III. tornáján (2002) ez volt: Samuék a második fordulóban az élre álltak, innen leváltotta õket Záróra/TiLi, de a IX. fordulóban Samuék újra, s innen végig vezetve, 40 ponttal elsõk! Aztán: az OT III. kicsit zûrös lett. Valamiért a két klub, Koaláék és Lancyék, csapattársak (Poohnál) nem tudtak megegyezni valamiben. Így a mínuszok is kevésnek bizonyultak, hát kibékültek, abban maradván, mindketten elsõk. Mert ez senkit sem zavart, 38,5 ponttal nyerték, Ullsteinék 37-tel a harmadikak. Jobb feledni! Ja, és a Szuper Kupát Szidiék vitték, õk eléggé jól hajtottak nemrég. Feledtem, ah, én botfülû. Az NKKB/2002/2003 – azaz 2003 – I. tornáján Brumiék gyõztek, tehát Brumi/Blanka/ Alíz, 40 ponttal, itt volt rettentõen sajnálható, hogy Bronzék ugyancsak 40-nel a II-ak. Aztán Bronzék, még mindig torna – vagy szupergyõzelem nélkül, Samuék (de jól hajtottak nemrég, a Samuék! mi lesz a folytatás az NKKB 2004/II-ben?) mögött Bronzék újra II., de hát a totyogó Samuékat be kellett volna fogniuk, jaj! Akkor, mint írtam, nyerték végre e sorozat Szuper Kupáját. És még visszább, orrom elõtt ezek a tornakönyvek-füzetek:
89 --
-- 90 --
NKKB/2001. KSPippa Cicu nyeri. 42 pont. A második: itt is Lapos/SzVV/Totyi. Õk is tartják a tartandót. Harmadik a ma szürke Jakabék/Éli! Szürke? Bármikor bármi lehet. Olvasóm, örülök, hogy legalább valamicskét ismered már e neveket. Az OT ugyanezen évbõl, I.: Az 1. rajtszámmal Bulmár (nagy hörgés). Jobb index révén verte Martin/Szpérót (még nagyobb hörgés). Nézzünk oda, III. Poohék. Majd, NKKB II: Patti/Pipi nyert, nem is oly rég! A doktornõ. És Vak Pipi Nénink. A II. a becses férje, Barnabás/TM, a III. pedig Lapos SzVV Totyi, nézzük meg! Mi lett itt a Szuper Kupa? Nem találom, néha fura helyre iktatom be táblázatát. Keresem. Aztán NKKB/2001/III: Samuék nyerik Jakabék/Éli és Brumi/Bl/Ali elõtt. Õrület, sikerklubok. Ah, a Szuper Kupát ismét Lapos/ Totyi nyerte, Barnabás/TM elõtt, Tituszék a harmadikak. Ez Laposék 2. szuper-gyõzelme, az elõzõn állították fel a fantasztikus, említett 123 pontos rekordot. Itt már csak az tartson velem, aki valóban beevõdött a tárgyba (akibe beleette magát a tárgy). Aki nem, térjen meg a világba! Említettem a Kaktusz/CH I. helyet? OT/II. S hogy 38–38–38 pont volt Samu, Jakabék, Brumiék! Majd: OT/2001/III: Liptonék gyõzelme, NS-ékkel azonos pontszám. Liptonék ezt nyerték AZ ELSÕ FORDULÓTÓL VEZETVE! Az elsõ fordulótól vezetve. És NS-éknek a végén 5 pont kellett volna, 4-et szereztek. Igazságtalanság lett volna Liptonékat lehajrázniok. Azzal együtt: Liptonék örök barátja, az L-es Lancy verte meg a kérdéses döntõben NS-éket!!!!!!!!!!! Ez a barátság. Ez. (És a mázli.)
És az NKKB/2000/I-et Záróráék nyerték, második Bubus/YB, harmadik Bronzék/Mi/Za. Na, mindegy, Bronzék megvannak, mi lesz Méziékkel ma? Annyit dolgozok (sic) ezen a könyvön, toldok-foldok, Szerkesztõm látja, vágok-ragasztok, elvetek, visszahozok, figyelemre méltatok mégis, és mindez teljes „homályban” zajlik. Ássak még mélyebb? Érzed, Olvasó, a dolgok kavargását? Nevekét, vonzódásokét, érzed a hatalmas teljesítményeket? Liptonék végig vezetve! ILYEN NINCS. Van. Nekem élvezet, hogy kicsit visszalapozhatok. Meddig? Menne – egészen a 70-esekig? Nem, olyan nagy a matéria. Annyi a dicsõség. annyi a nemesen-ugyanaz, míg a politika, fontosra feltolva, zajlott. Pfuj! Az igazi munka jeltelen szépsége. És kontrasztja, íme: „A rémes az, hogy ami, törekvésnek, a gyakorlati élet köz-terepén nemes, megvalósulva: minimum bemocskolódott.” És a lehetõségek a legelemibb emberi hajlamot hívják elõ: hasznot nekünk! Akik fenn vagyunk! Mert ki is épp lenn van, õ sem különb. Ez igaz, sajnos. Furcsa, hogy ezek a „régi” eredmények nekem már nem eleven emlékek. Ha valamibõl sok van, mint nálunk a tornákból, abból jön ez. De a pillanatok dúsabbak, pillanatokban gazdagabbak vagyunk. Szent ellentmondás! A „gyakorlati életben” csak a hazugságok kényszerû tûrésével, a hamisításokkal vagyunk „gazdagabbak”. S mi jön még, 2004 után, mi jött, eleve, 1989 után. Mi volt,
91 --
-- 92 --
mondják sokan, 1989 elõtt, na ja. De nem is hitte magáról az a világ, hogy az igazság világa. Ez a nagy bökkenõ. Gazdag vagyok, hogy így visszalapozhatok. Keresem Liptonék, Laposék emlékezetes sikereit. (Ó, mától nem felejtem: Liptonék egyszer végig vezetve gyõztek! Isten!) A robbantók (szörnyetegek, rendben) nyíltan robbantanak. De J. A. megmondta, bankó a bombarobbanás, mint fillér száll szét a szilánkja. Jó, a robbantó rémalakok sem pénztelenek. Nálunk nincs fillér se. Ízléstelen dolog, lehet mondani? Kinek? Kikrõl? Közbevetõleg, az NKKB eddigi Örök Eredménylistája: Tornák
Szuper
Kupa
DömiZST 4, 3, 2, 2, 2, 2 // 2, 0, 0, 1, 0, 2 BrumiBlAlíz 3, 3, 4, 2, 1, 2 // 0, 0, 0, 2, 1, 1 CsiripCsCsSzp 3, 1, 1, 4, 4, 2 // 1, 0, 1, 1, 0, 0 Lapos SzVV Totyi 2, 3, 5, 2, 0, 0 // 2, 0, 1, 0, 0, 1 Bubus YB 2, 3, 0, 1, 2, 0 // 0, 0, 3, 1, 1, 0 Bájos Poszi 0, 1, 0, 0, 3, 2 // 0, 0, 0, 1, 1, 1 TituszékMoMu 2, 1, 1, 4, 3, 4 // 1, 0, 2, 0, 0, 0 KS Pippa Cicu 3, 1, 2, 2, 1, 3 // 0, 3, 0, 1, 1, 1 Guszti K Szuszi 3, 1, 0, 2, 2, 0 // 0, 0, 2, 0, 0, 2 JakabékÉliás 1, 1, 2, 1, 1, 2 // 1, 0, 0, 0, 1, 1 Sörösék Rudi 0, 2, 2, 1, 3, 3 // 1, 0, 1, 0, 1, 0 BronzékMiZa 0, 3, 2, 1, 2, 1 // 1, 0, 0, 0, 1, 0 Medin Tu Lu 1, 4, 1, 2, 2, 2 // 1, 1, 1, 0, 0, 1 Bankárék Tóni 3, 3, 1, 3, 1, 0 // 1, 0, 1, 3, 0, 0 TVMVGoncsarov 2, 2, 2, 2, 2, 3 // 0, 0, 1, 0, 1, 0 Záróra Ti/Lisi 1, 2, 2, 2, 2, 4 // 1, 2, 2, 0, 0, 0 Barnabás TM 2, 3, 1, 1, 3, 0 // 0, 2, 0, 1, 0, 1 Patti Pipi 2, 1, 2, 2, 3, 1 // 0, 2, 0, 1, 0, 1 Samu PNémó 3, 3, 2, 0, 1, 5 // 2, 0, 0, 1, 0, 1 Ábrándos Trió (SC) 1, 2, 3, 2, 2, 4 // 0, 1, 1, 0, 0, 0
S ezek mögött (a számok túlján) fantasztikus egyszeri esetek vannak. Minden gyõzelem irdatlan teljesítmény (megérdemelt, szerencsés), el kellett érni, oda kellett jutni. Tényleg van. Talán a könyv hátulján ez lesz: Tényleg van. A Tóvan. De nem. Ez megvan. A Tóvan. Jobb. Ám ezek az eredmények mind tényleg vannak, olyan dolgok. Nem mint a politikai rendszerek, a harc a pénzért, a szemkitörlések, meg amivel kitörölhetjük. Ezek a dolgok tényleg vannak. Ez voltam. „Ez voltál? És még mi minden! Valld meg kisszerûségedet, hülyének ne nézzenek.” Kafka finomabban fogalmazott. Egy finomabb világ volt az. Az eldurvulást, az igénytelenséget, ma a majdnem kizárólagos-csakérvényesülési–vágyat nem tudom, mi honosította meg? Kualumbur Gulungur? Japán, a Nyugat? Az Észak Sarka? A pingvinek? Vagy természetes fakadmány. Haladás és primitívség jegyesek. J.A. – ? És most, Olvasóm, a 2004-es OT/I/XVIII. ford. legjobb 8-as közt ez: BárányBE – Mézi/Ibraha Martin/Szpéró – Athos Cvö, de elõtte még Palmerék Fülöpkéék ellen stb. Három pár a 8 közé jutásért. Ugrál a gyomrom. Ahogy az utóbbi három év tornáit (villám-futva) átnéztem, a könyvírás fárad(t)ságánál is rémesebb állapot környékez. Ugyan, nagyvilág, globál, juró, hun világ, pannon világ, 1938. dec. 8. – 2004... közti kacat rémvilág, másodlag világ, mikor hogy, kinek-mi. Jön az OT... stb. nagy meccse. Bárányék a klubtársuk ellen. És nem történhet csalás. És Palmerék még elõbb. Ne feledjük, pillanatnyilag: Billék 35 és most befejezték, aztán a köv. ford. pihennek,
93 --
-- 94 --
Palmerék 32 és plusz, s játszanak, az utolsó ford. pihennek, Méziék 30 és mínusz, játszanak és még két fordulóban megvolt a pihenés. Koaláék most pihennek. 30 és mínusz. Stb. Lássuk. Tényleg annyi smonca után, ami a világról, a korról stb. szól. És ami reménytelen agytépés. Senki... mondjuk így: a költõ úgyis hasztalan vonít. Ki lenne az, funkcionáló meddõhányó-ember, aki azt mondaná, elvtársak, polgártársak, honfitársak, kedves bélelputyiszkaiak itt a tanácsteremben, önkormányzati szálában, igen, József Attila nagy igazságai fogják jellemezni elkövetkezõ korunkat, melyet azért csak ne... Befejezni sem merem. Így vagyok szabadabb. Nekem akkor Billék maradnak inkább, Méziék, Samuék, Liptonék. Az EMMÁ (NEM) NYÓC medve-ügyosztály közleménye: az adatok annyira stimmelnek (ha nem tévesek mégis!), hogy pl. az OT-nek 13 Szuper Kupája volt, s csak azért látszik a táblázati számokat összeadva 12, mert Samu 2-t hozott át az NKKB-ba, és Szidi csak 1-et vitt az OT-ba. Eléggé érdekes egy ilyen világban, amilyen a mai, a „ki független” kérdése. Hagyd a világot, barátom, ilyesmit morog Fõmedvém, és ha azt mondod, jámbor vagy, légy is az, és ha azt, hogy bizonyos órán, mikor beállítódsz a magányra – és nem az van, hogy „be volnál állítva” –, ha ezt mondod, hogy semelyik óra sem alkalmas, hogy a világ téged keressen, csak úgy érintkezni próbáljon veled, mert ez a világ sem azért nem a te világod, mert olyan a magadfélékhez, a nem e világi aktivitásra valókhoz, mint hozzád, és ha a régebbi világ inger-
szegényebbje neked jobban megfelelt (nemlétezik, hogy ezt Fõmedvém mondaná), most meg azt se tudod, hány ingered van, „mit tudom én, ma hány ingerem van, mikor abban az ingerszegényebb, de hát persze, hogy tarthatatlan világban valahogy csak megvoltam”, ha ezt mondod, tudd, abban sem voltál meg, ott is, negatívan, meghatározódtál a rend célszerûségei és másokat-kegyelése által, és az egészet hagyd, inkább azon töprengj el, milyen különös, hogy az OT/I/XVII. és etc. átélése ilyen intenzív nálad, és ne keseregj, tényleg, azon se, hogy az igazibb élet is hogyan rétegzõdik, igen, hogy döbbenetedre volt Kaktuszka nem is oly régi gyõzelme, és hogy akkor most meg erre föl lett II., micsoda sorozat, a Samué is, és még a Samuéhoz és a Liptonéhoz és a Lapos/ Totyiéhoz is vissza fogsz talán kotorni, igen, ezek oly elevenek voltak, rendben, ma nem azok, de ma a Méziékért élsz át mindent, vajon mi lesz? Bal kezed középsõ ujja is takarosan zsibbad, ne beszélj hát a világ állapotáról, annyi a témád! Ez a könyv mégis ez a könyv lett! Mondd ezt, vagy hogy „Fûmû? Kései fûmû?” S feleld: „A tóvan.” Hát akkor most jönnek még az OT/I/XVII. negyeddöntõjébõl ezek a meccsek: Bulmárék – Kaktuszkáék Fülöpke Phil – Canarino FB, s utána Mézi/Ibraha, Athos/CVö ellen!!! A párhuzamos szerkesztés érdekes példája: a Totyi-elemek következetes (?) betoldása. Hogy pl. kikurjongat „kinti” hangokra, miket csak õ hall. Hosszú oldalakat töröltem. A Dömi által „Köz Beikta Tatandók” sokaságát. Mit írjak arról, amit a Felügyelõné is így mondott:
95 --
-- 96 --
„Elkeserítõ, ami itt van” (körülöttünk). És elgondolkoztam a (megnézni rendesen nem volt türelmem, ilyen filmekhez nincs) The Day After címû 1983-as amerikai produkció, atomtragédia az Egyesült Államokban, mit tudom én. Undorító volt és maradt az a világ, mely atomzsarolásra épült. Így volt jogos a „Köz Beikta Tandó” mondás, hogy a világpolitika = szovjet belpolitika. És Csernobillal meg is történt „a ruszkinál”, ott történt meg a dolog, s kint jártam az utcán, rám szakadt az esõ, melyet ÉszakKelet-Magyarország s a Felvidék felõl hoztak a felhõk, csatangoltam, akkoriban is csatangoltam még ezért-azért, Budán, s „hekibõl” nem nyitottam ki az esernyõmet. Csak évekre rá, akkor jutott eszembe, hogy jesszus, én hamarosan lefogytam akkor 53 kilóra (!), s a sógornõm csaknem bizonyítottan Csernobil következtében halt meg valami rákban, drága jó olvasóm. Így meghalni, kiált fel ezen a hajnalon a Felügyelõné. Mindjárt mesélem Méziék dolgát. Nem fura? Sorsuk épp egy Kártyapakliban szunnyad. Mikor Kennedy és Hruscsov dolgában – enynyit mégis Köz–Beik–Tatok, Dömi épp alszik még, nem szólhat közbe, olyan közel hozták – na ja, „õk” – az atomveszélyt, nagy gombfociéletet éltem. Túlestem épp az egyetemen, az állás-eligazításra el se mentem, nem remélhettem semmi jót. Valami majd csak lesz. Ah, a kártya mennyire más, ez a bajnokság 1972 óta. De szituáltságomat felboríthatja bármi, Csernobil nélkül is, itt ez a mostani meghízás, nehéz légzés, elemi fulladások, s különben is elég rémes, hogy napról napra élek abban az értelemben, hogy tényleg, mi is volt ez tegnap, mi van ma, mi vár holnap, hiába, hogy ezt a könyvet is írom, jó, sok minden összejön, de az „elemi életem”, a
Magán Beik Tatandó egyáltalán: nincs-meghogy. Csak e könyv van meg. (S a Tóvan?) Bécs már nem „a Tóvan”. Nem lehetek együtt ott a régiek emlékével sem, a maiaktól ott végképp el vagyok szakítva. A papír alatt, melyre írok, a másodpéldány: már „rontott” lap. Eldobtam, mert fölös dolgok voltak rajta. Ez a szó szabadsága ma is, íme! Félni kell. Nem direkt, meg nem is... itt...ma...sehogy. Nem kell félni. És mégis nehéz még csak annyit is leírni, hogy akik bármi mód funkcionálnak, nem mint meddõhányók, hanem nagyon is elven zsebbel...na, már ezt is nehéz leírni... de eleven hiúsággal, meg valahogy ráálltak e pályára, holott külön efféle „képzõbe” nem jártak, medveiskolába pl., a magamféle író meg kijárta N.N.Á., Ottlik, Mészöly iskoláit, kijárta, olvasóként, Kosztolányiékét, József Attiláét, a világirodalomét stb., de hagyjuk, és mégis „e” betût üt „a” helyett, s fordítva, hát még akkor a köz-funkcionálók, emez így beiktatottak! nem az, hogy ki-ki dolgához mit értenek, de... egyre több a géphiba, hagyom, nem akaródik ez, kár ezekre az emberekre pazarolni a papírt, mikor olvasott–hallott kijelentéseik nyomán a legkevesebb, hogy hitetlenkedve rázzuk fejünket, nehéz leírni, hogy egy olyan világrend aktív részesei, amelyik nemrég az atomzsarolásra épült, ma a pénz egészemberiség-zsarolására, és hogy mi tartjuk el õket, rendben, hogy állítólag „meg vannak választva”, és ezt Kuala Nullumpurra és a vele ellenséges Buala Dulumpurra (is) értem. Tasmániáról is láttam valamit. Amikor gengszterek ivadékaiból álló népesség, „a fehérek” behatoltak e szép szigetre, kiirtották a még maradék ottani õslakosságot,
97 --
-- 98 --
25000 ember volt az, az utolsó szálig. Hogy higgyek az emberiség-katasztrófafilmekben? Rendben van, állítólag fejlett (?) politikai tudatú országok (ah, németek? osztrákok?) sajátja az erõs zöld párt. De miért annyi konferenciára járnak a zöld vezetõk is? Miért nem gombfociznak, vezetnek amatõrként ma is taxit, mit tudom én, dolgoznak kicsit kertészetekben? Miért nincs Kártyabajnokságuk? Ó, és miért nem érdeklõdnek a párhuzamos szerkesztõdés hátborzongató újabb lehetõségei iránt? Jó ez, tõlem. Mikor nekem egy egész élet kellett hozzá, hát hogy õk egy fröccs idejéig... (Ezt sem komolyan szeretném tõlük, az isten attól óvjon!) Hát mondom, hagyom, a közbeszéd az a közbeszéd, a magánbeszéd a piacon, a kocsmában, egyebütt, hagyom hát, hogy végsõ soron kifosztódunk, lefosztódunk, mert pl. engem éhhalál, efféle nem fenyeget, és aki teljesen kifosztódik, maga is hibás lehet, kivéve ha nyugdíjas, és egy adott társadalmi megállapodás jegyében dolgozta le az életét, 40 évet, mit tudom én, és még Németországban is baj van a nyugdíjakkal, és Budulum Lumpurban, hallom, bajok vannak, és egybõl az egészségügy, a kultúra, az oktatás stb. anyagilag rövidítendõ. Ezekrõl hadd ne beszéljek, a Patyomkin és Visszahajl. Kéz kitüntetésekrõl meg végképp ne, végsõ soron egy csomó díjat maga is megkapott, Tandorikám, most mit akar? Semmi mást nem akarok, csak hogy az ne legyen, ami tavaly, mikor elcsúsztam egy alattomos üveglapon (a hó alatt volt), egy díszkivilágítási tartozékon (de bármin elcsúszhatsz!), és fél napig nem bírtam lábra állni az alattomos sérülés nyomán, aztán se mentem orvoshoz (akkor mit bájtelefonáljak
bárkivel? majd a D.-vel igenis beszélgetek, mert õ rendesen dolgozik a prózámon, minden, tudósilag, meg a szegedi T. Á.-val boldogan levelezek, mert („hát kedves TéDé”) amit tud, mindent elolvas tõlem, de különben, az „üzleti” kapcsolataimat leszámítva, nem sok emberrel, és mirõl beszéljünk? a Kártyabajnokságról? holott lehetne! az említettek egyike írta, hogy centire elolvasná, az elejétõl, na, erre én, hogy attól megóvnám, de tényleg izgalmas, prousti dolog ez azzal, hogy mire emlékezünk... jesszus, hogy a Lipton végig-vezetését elfeledtem, a nagy utolsó fordulós cidrit! még én is elfeledtem, azt akarom csak, hogy elbírjon a lábam... hogy kapjak levegõt, fizikailag... az ellen majd csak védekezem valahogy, hogy az újságok hírei csak az árak emelkedései révén jussanak el hozzám. Miért, mit akarja velem egy-egy kis pöcshuszár-helyzetû elhitetni, hogy nem a pénzrõl van szó? Arról van szó. És undorít, hogy még a piacot járva is az ilyen 3 százalékot kell hallanom, az amazt a 15 százalékot, és ezt olyan nyuszi arccal adják be nekünk, hogy mi vagyunk a nyulak, naná. A 2. Bundesligát vagy a síugrást keresve szar csatornáimon, óhatatlan látom a német politikai dolgokat. Csak a pénzrõl van szó! Émelyítõen csak a pénzrõl. Mondom, „az atom” helyett most ez van. S ebbe köz–beik–tatódni? Még én is sokat beszéltem róla. (És nem kell pöcshuszározva gorombulni.) Tényleg, mit gorombázok, értelme sincs. Jaj, pedig, mondom, jámbor ember vagyok, és csak akkor zsongulok, mikor a tasmániai mailakos, a gengszter apák révén szintén õslakó, azt mondja, hát igen, õ büszke a
99 --
--100 --
fegyenc apjára (tessék! büszke az apjára! nem ürült ki az apaképe! nem meakulpázik, s igenis szeretni kell apáinkat, már legalább e tasmán pofa szerint), ki kell tartani, írja, eredetünk mellett, és minél jobban kell élvezni a pillanatokat! Õ kikötõi turistahajókáztató. És a tasmániaiak nagy ital- és ételélvezõk, naponta más vendéglõkbe etc. járnak, nekik semmi se elég jó. Az õslakosok meg a papáiknak, dédpapáiknak (képzeljünk el egy Nagy Tasmán Ükaparegényt!) túl jók voltak, még jó, hogy meg ették õket ezért. Na, ha ezeket leszámítjuk, meg hogy a mai állítólagos Európában élek (bár Svájcban vagy Norvégiában se élnék, ott is öncsalás lehet a köz-boldogság), jámbor fickó vagyok. Mint Szeredy Dani, mondjuk. Lennék. (Ottlik könyvében.) Ritkán mondok olyanokat, hogy: „A politika? folyton beszéltetnek magukról!” Aztán 2%-ok meg ilyesmik jönnek ki csökkentésnek, és 3000 forintok emelésnek, és a legbalgább ifjúsági tévéken is áhítattal mondják: „Kossuth-díjas”, nem gyáriparos-díjast mondanak áhítattal, és ha Ottlik „Kossuth Lajos-díj”-nak nevezte a dolgot, a dolog így a helyén van ezért... és akkor a Kossuth-díjasok szerencsétlen, egy közép-bankvezér havi juttatásának 2–3 százalékát kivetõ... nem javadalmát, jutalmát, hanem eladott mûveivel kapcsolatos üzleti járandóságát nem tudják megadni centrálisan? Miért, ezt én ugyanúgy mondom, ahogy az olimpiai bajnok kardvívó mesélt Ottliknak a gödöllõi HÉV-en a tiszti nyugdíjjal kapcsolatos...khm, khm-ökrõl... miért nem meri leírni az ember ma se, az átlagembert sújtó disznóságokat? ilyen lapokat dobtam ki a könyvbõl, de visszakéredzkednek, szóval, akár „a ruszkinál”,
mindenütt a „tárgyaljunk”, az van e világon, amikor valamelyik fél úgy érzi, neki az a jobb, megy az idõ, nem kell cselekednie addig se. „A ruszki” legalább (úgy-ahogy) megbukott, de még a Felügyelõné is azt mondja (pedig, velem ellentétben, õ foglalkozik is a politikával, úgy-emígy), hogy azért jobb mégis az Únióban lenni, mint nem, mert akkor a... nevezgeti az országokat, melyekkel lennénk együtt. Hát ha így vesszük, tényleg. Na jó. Szóval, az nincs megszavazva, hogy a Kossuth-díjasok üzleti járandósága fixre, örökéletig meglegyen. De a fõ bajok ezek: meddig mûködik (funkcionál) a kezem, visz el a lábam, lefogyok-e, ha nem iszom sört, nem iszom bort (a bort már kiköpöm, nem kell, de a sör a kávéra kell, mert 38 év meló-túlkávézottsága miatt a gyomrom is „kivan”, s amit elértem, így, politikamentesen? Persze, persze, a Tandori (Dömi kérdése: „mi az? mit mondják rólad folyton?” emlékszünk?) egy sajátos érték... Na, nekem ezért lukad ki csaknem a gyomrom? ld. ingerbõség, attól is. És ezek a minimális egészségi meglétezhetések, kérdéseik: ezek érdekelnek, nem a politrukk helyzet. Csodásak! A Fõfelügyelõné maga-ácsolta ajtópótlásai (polcokra), lécezései, linóleumozásai (Lotti „ellen”, kivédõlegesen). S nagyszerû olcsó–bevásárlásai ilyen központokban, a város peremén. (Kutyatáp, kávé, sajt, kenyérfélék, ágynemû, fantasztikus, gyönyörû.) S ah, gyönyörû volt tegnap a kártya! Bárányék, csapattárs, kikaptak Méziéktõl, õk így az elõdöntõbe jutottak. Ott is csalás nélkül 11:0-ra verték a derék Athosékat. Hanem CanarinoFB – szintén Mézi/Ibraha
101 --
--102 --
csapattársa – volt a döntõbéli ellenfél, s bizony nem kímélték õk Méziéket. Mégis mindenki boldog volt. Velem az élen. Bizonyítja ez is, hogy nem lehetetlent kívánnék semmiben. Csak a kizsákmányolás enyhülését (aki sokat dolgozik az én szakmámban, azt sokat zsákmányolják ki! ezt teszik vele, a mûfordító, kevés kivételtõl eltekintve, éhbérért dolgozik), normálisabb honoráriumot (röhej vagyok ezzel!), íme, nekem az, hogy Méziék végre tornagyõztesek legyenek, nagyon fontos, mégis meghajtom fejem az adódás elõtt, Méziék a harmadik döntõt veszítik el, most egymás után kettõt, ám így is minden esélyük megvan. A célegyenesben mennek már, és 1. Bill Bob MG CS 35 pont (de csak egyszer játszik már) 2. Mézi/Ibraha 34 és mínusz (még kétszer játszik) 3. Palmer/Rémó ZsV 33 és plusz (veszélyes) még egy meccs) 4. Lipton Ke Pad 30 (még két meccs) 5. Canarino FB 30 (még két meccs) 6. Bulmár OFN 30 (még egy meccs) 7. Koala PNy 30 és mínusz (még két meccs) 8. Bárányék 29 (még két meccs). A következõ fordulóban (utolsó elõtti) Méziék a Szidiék ellen állnak ki, nemrég döntõt vesztetek Szidiék ellen, kezdenek, a Felügyelõné vezeti színeiket a 16 közt; Palmerék, a nagy veszély – õk Canarinóék ellen küzdenek, na, Canarino, most mutasd meg, ez lenne a szép, holott kisebb a feladat, mint mikor Lancyék megmentették Lipton tornagyõzelmét, írtam itt. Ah, Lancy/Csucsu! Nemes szívek! Ahogy az „Iskola” olvastán egy volt növendéktársa azt írta Ottliknak, „Kõszeg” leg-
szebb felmagasztalása, ez a nevelés, a katonás nevelés, a könyv: így ne mondja rám senki végül a kártyabajnokságok túl bõ kontrasztjaira, hogy „ez az, a tényleges mai élettel kell foglalkozni”. (Dömi: „Köz–beik–tatandók! Magán-baik-beiktatandók!”) Apámtól, s ha õ maga nem mozgott is nagy nemzetközi körökben (mozgott!), barátai közt olyan ügyvédek, egyebek voltak (ó, bár faggattam volna ki õket, de hát tízéves voltam, ilyesmi, akkor), akik, mit tudom én, az egyik késõbbi amerikai külügyminiszterrel dolgozott egy-irodán, na, mindegy, apámtól sok alapigazságot tanultam. Egyrészt nagyapám szavát közvetítette apám: „Politika hazugság.” Sokkal egyszerûbb politizálni, mint embernek lenni. Ez utóbbiba beletartozik ugyanis, amit a Felügyelõné mond: hogy mintha meglenne újra kis féllábú rigója, akit évek óta etet. Tessék! Reméljük. Meg amit nagyanyámra mondott apám: hogy aki nem tudott kijönni vele, az maga volt hibás. (Nagyapámmal, aki talán alkoholista is volt, én nem tudom, elváltak.) Én apámékat azért se akarom „kiapázni”, mert – ha jóra, ha rosszra – nekem pl. nem mondták meg, hogy anyám elsõ férje agytumorban meghalt, mindegy, miben (engem az se dúlt fel hipochondriákkal, hogy apám nõvére is!), és apám, mint a volt férj barátja, mintegy örökbe kapta, gondozásra anyámat, aztán házasság lett a dologból. És én. Nem akarok, mondom, szülõzni, hát azt mondom inkább, amit apámtól hallottam: hogy az egyik nagyhatalom pl. Dél-Amerikában mindig a legrohadtabb korrupt rétegekkel szövetkezett, lespóroltak egy centet mindenrõl e hajdani politikusai, aztán meg is kapták az uszító szovjetet a
103 --
--104 --
bérenceivel a nyakukba. Nem tudom. Pillanatnyilag úgy fest, a volt szovjetet „a Nyugat” (na, köszönöm) kipénzezte. Meglátjuk ezt is, ne lássam meg. Nem sorolom az alapigazságokat. Ha alapigazságokra fogok vágyni, majd az NKKB és az OT eredményeit tanulmányozom, de hát, be kell látni, nem csinálhattam ezekbõl könyvet, nekem ugyanis egy könyvet kellett csinálnom, ez volt a lehetõségem és a kötelességem is, még egyszer, nem összegyûjtés formájában, meg kellett próbálnom: mi az, ami... ami nem „Tandori” csak. Relációbb. Így: „Barátom, nekem te ne legyél egy apaképp!” Így Dömi, két p-vel, a relációkról. „És manapság, mikor kinek-kinek a szavát úgy lesik, ne mondj olyanokat se, hogy neked 56 óta „egy 56” az egész, végig. Csak mert azt a „le a vörös csillaggal”-t nem mondtad ki. Legyen neked apakép, hogy apád visszatartott a heveskedéstõl”, így Fõmedvém, aki úgy nyilatkozik, mint a sportújságokban a különben netán bakogó-makogó sportolók (csak az ilyen sportolókra mondtam ezt! vannak örökké márcosan, simán szövegelõk, meg aztán teljesen normálisak is, bõven), úgy, mintha az újságíró eleve úgy olvasná. Szóismétlés. „És ne heveskedj! Ennyi az az egész.” – Komolyabb kérdés, hogy az OT a XVIII. ford. után hogy is alakult. Õrület. Jó, Bill most pihen, de ha Palmerék és Méziék nem jeleskednek, ott vannak a 30 pontosak, akik még rendre kétszer játszanak: Liptonék, Canarinóék (!), Koaláék, és még Bárányék is a 29 pontjukkal feltörhetnek, helyezésre minimum jók, I-III. valami. Bárányékhoz alkalmilag e tornára átment az NKKB-bõl, Ábrándos mellõl, mint írtam, Simonka és Celesztin. (Micsoda boldogság
volt nekem az 1986-ban, hogy Szpéró mellõl nem mentem el Angliába! ld. korábban, itt.) Hát Bárányék kikaptak Méziéktõl, írtam az imént, s a Simonka azt mondta: „Nem azért jöttünk át az OT-ba, hogy a csapattársunkkal kiszúrjunk!” Szép! Mondom a Felügyelõnének, ez, akárhogy vesszük, ritka egy könyv, ez itt. Ilyen nyers, mégis árnyalatosan átmenetes (vagy sem) szomszédságban egymás mellett nyers világ, éteri összetartozások, igen konkrét adottságok (a kártya), nem nagyon szoktak lenni, együtt. Salinger a családdal próbálta ezt, nálam messze nem így adódott, hanem Dömiékkel, Szpéróékkal (ma Totyi), meg a többi. Magát a kártya-alakulást is gyengéden nézem, mintha élõlény lenne. Igen, élõ lény a kártya alakulása, ezt nem tudom megmagyarázni. És itt nagynagy elnézéseket is kell kérnem. Bájtelefonálósdi? Nem csak! Semmit sem tudok már elviselni, ami „fenyeget! Hogy valami telefon holnap hivatalosan bejön, intézni kell a dolgot. De nem túlzom el kicsit? Ma röstellhettem magam: betévedtem régi másolóirodámba, ahol a fiatal fõnök úrnak ezzel jó napja lett. Oly rég nem találkoztunk, s más szóismétlések. Még én volnék emberkerülõ? Csak úgy legyek az, ahogy az erdõkerülõ erdõkerülõ. (Régi viccem. Minden ismétlõdik. Mi újat mond ez a könyv? Csak rétegzõdésében, kontrasztjaival mondhat. Ha.) Valamicskét menjünk vissza mi is. Itt egy 1999-es OT, ahol – de érdekes! mégse 45 pont a rekord, hanem – 46! – Bulmár ennek a rekordnak a beállításával gyõzött. Megint letarolta a mezõnyt, az akkor még Szokol/ LT/Fami és Bárányék 38–38 ponttal végeztek mögötte. (Mézi utolsó elõtti lett.) Viszszább: az 1999-es NKKB Szuper Kupa, aha! Lapos/SzW/Totyi nyerte az utolsó tornát,
105 --
--106 --
és itt állították fel a talán megdönthetetlen 123 pontos Szuper Kupa-csúcsot, mögöttük akkor KS/Pipp/C 107, Sörösék/Rudi 104 etc. Õrületes eredmény: Lapos/Totyi 36+44+43 pont, a három tornán. Elõtte volt nagy Lipton/KePad siker. 44 pontos tornagyõzelem. Még korábban: KékSárga Pippa Cicu, a 46-os rekord felállítása. Csináltak egy 16 pontos utolsó negyedet! Laposék a XV. ford. után még (32 pont) két ponttal vezettek elõttük. 44 pontjukkal csak másodikok lettek. (Ez a 44 pont a fentebbi 36+44+43 része.) Ezek felülmúlhatatlan dolgok. Jó fölelevenítenem emlékeimet! Hála néked, Olvasó. Az NKKB-ben, korábban itt, az NSPepiMB az 1-es sorsolási számmal (most ezek Famiék, az 1-es) nyerte 43 ponttal élete elsõ tornáját. Mennyi levél, falevél, koala- és madárkép van a üzletekben, képeslap, minden. Van itt egy szép, 1998-as Csiripék–tornagyõzelem is, Szidiék elõtt. Akkor Szidiék még az NKKB-ben szerepeltek. Laposéknak a IV. helyen, ez az a kétszer már ideírt 36 pontja, na tessék. Kerek a kép. – Micsoda mackók épek, micsoda falevelek ebben a tornakönyvben. A többi könyvért a Medveszekrényt kell megtúrnom. De meg fogom. (Aztán mégse. De gondoljuk meg: ha egy ilyen OT/I. 2003/2004 ilyen dúsan konkrét, „mennyi lehet” 80 torna!) Ide valamit még. Mert ez egyrészt, formailag, az OT mostani regénye (na ja!), egyebekben pedig... összetett dolog, nem futtathattam ki a szándékolt fõ motívumra. (Hogy a kártyabajnokság mi volt, nem írhattam meg úgy, hogy „hogyan is volt”. Ez látszana abszolútnak (kizárólagosnak). De van az összetettség gyarló telje. Az írás, amilyen ez is itt, sajnos, ily abszolútság
igényével létezhet csak. Hogy neki s csak neki van igaza – abban a valamiben, ami õ, azaz: a mindenkori írás. Mondtuk ezt. (Az elején.) Mivel be vagy avatva, Olvasó, kivel hát, íme, kapcsolatomat jelenti ez a könyv, magánemberként nem érintkezem, az csak (általam pillanatnyilag elháríthatatlan) istencsapása lehet, futó, azonnal megszüntetendõ véletlen, rámköszönés, bolti-pult ügy (Dömi, ez itt egy „tetendõ”, akkor!), máris rátérek erre, ez az egyik téma. – Apróságok. Milyen kevés zoknit, alsónadrágot, fehér sortot, fehér (koszvadt, rongyos) trikót váltogatok csak; Totyi ebben a trikófehér, sort-fehér szerelésben ismer; kevés inget, két kinti nagykabátot, egy sálat, kesztyût még, bár kezem összefagyhat, állítólag, nem hordtam ezen a télen még (tessék! a kezem jó lenne, csak szétgépeltem), kevés holmi, kevés pár pizsama (alsó-felsõ) váltogatja egymást a fregolin. Feljegyeztem valamit arról is, lehet-e két embernek eszményi kapcsolata. Kezdjük máshonnét. Mekkora különbségeket bír el az „eszményi” fogalom? Kinél-kinél másmennyit. Dömivel, Dömiékkel eszményi a kapcsolatom. S mégsem az. A tragédia fenyegetõ árnyéka miatt nem. (Mi lesz velük, ha mi meghalunk? S a többi, s meg fogunk.) Totyival? Nem. Eszményi lehetne, de mi lesz velem, ha õ hal meg elõbb? Eszményi lehet-e más emberrel a kapcsolat? A Felügyelõné maga mondja meg, õ mit gondol e tárgyban. Nem vagyok családkiíró (családirtó) író, hahaha. Magammal azért nem eszményi a kapcsolatom, mert... nem az abszurd emlékeim miatt, nem is. Hanem mert szép, szép, viszem ezt az életet, életvitelem van, s ez megy is, pillanatnyilag. Tavaly januárban is kibekkeltem az orvosokat, mentõket, sérült maradtam inkább, de nem
107 --
--108 --
adtam magam – pardon – emberek kezére. Hanem ez meddig megy? Ha már egy nagyobb fogorvosi beavatkozást is inzultusnak veszem? Meddig megy így, ez a másik téma, hogy én, aki – más könyveimben ott van – Totyit és Szuszit anno a szinte biztos füsthaláltól mentettem meg, azzal, hogy nem nyitottam ajtót a tûzoltóknak se (fura ezek után a tûzoltókocsis majdnemhalál!), én nem akarok magánkapcsolatot senkivel, marad a szakmai és „üzleti”. Emberkapcsolatok, mint jeleztem, lezárva. Nix telefon, bájolgás. TOTYI MA DÉLBEN MAJDNEM MEGHALT! Érdekel is engem a világ, mikor majdnem „én öltem meg” – Totyi közremûködésével, saját közremûködésével – azt az egyetlent, akin... aki által... hagyjuk. A Felügyelõné a konyhában volt, épp akkor jött haza, s én ki akartam menni hozzá a belsõ (a veréb–) szoba kis ajtaján át, ennél az ajtónál erõszakoskodtak madaraink mindig, repültek ki a meg nem engedett, életveszélyes konyhába. Szerencsére lassan húztam be magam mögött az ajtót – gépies óvatosság –, de azt hittem, már a fölemelt könyvvel, elriasztó színével, megoldottam a dolgot, Totyi bent marad. De õ iszonyú, halálos gyors. És surr-zurr, egy kis koppanás, ott volt, szerencsére csak szárnyával ütközött az ajtónak, magasan. Jó ég. Nem kommentálom. Végem lett volna. Ha Totyi meghal, akkor végünk, hogy Dömit variáljam. De ha van fohász, ima, ha van jó kapcsolat a sorssal, íme: 1./ hogy tegnap nem zúgolódtam Méziék kis balszerencséje miatt, elfogadtam, még nem biztos az I. helyük jó esélye; 2./ hogy ez az ajtó annyit látta Szpérót, meg más története is van, nem mesélem, mert családtörténet; 3./ és nem halhatott volna meg Totyi épp akkor –
épp most –, amikor a Felügyelõnének a magam kis családíró–kiíró, családirtó ötletét akartam volna elmesélni, írótársaim most már sok évtizedes apakeresése, apakiírása stb. után. – Ez volt, s e napra írtam ki a XIX. fordulót, s azt hittem, legnagyobb „gondom” az. – Beszélgettünk másról is. Valaki, aki többet tehetne többünk ügyéért, meg lett bírálva általunk (a Felügyelõné és én). Hogy funkcionárius, így nem a mi–félénk, nem a fajtánk. – Totyi rettentõ ragaszkodása hozzám. Folyton rajtam. Karszékemen stb. S meghalna! – De, írtam fel, ha meghalt volna (NEM!), nem tudnék átállni, s így sem tudok átállni a „minden eleve szar” életkönnyítõ felfogásra. Nem szar minden. Van tét. – S kinek meséljem el az egészet, szakmailag akár, közeli embernek (ki nekem az?), hát ezért írom meg. Ezért írok. Feljegyeztem, hogy: „Iszonyú profi író, írógondolkozó vagyok, mert Totyi sokadik majdnem-tragédiájához azonnal az írói emlékeimet (a maiakat) kapcsoltam.” Ld. az iménti 1–3. pontot. Ha Ottlik azt írja, hogy szerinte az író az angyalok földi megbízottja, csúnyább szóval mondta õ ezt, felderítõje, hírszerzõje, még csúnyább szóval... nem szeretem ezeket a fogalmakat, mert ügyosztályok rút földi ügyekkel elrontották a legtöbbet... hanem én mégis a kivédõlegesség önéleti, Magánfelügyelõje vagyok, ugye, és ez azért is mulatságos, mert a jelek szerint annyi zûrzavart, kalamajkát nem tudtam életemben kivédeni, és magam is képtelenül viselkedtem tömérdekszer. Holott az volt gyerekkorom óta az elgondolásom: 3 jó nem ér meg egyetlen rosszat. Az állatokkal úgy vagyok, hogy képtelenségeiket elviselem, de ha bajba jutnak, azt nem? Az emberek képtelenségeit nem viselem el, de
109 --
--110 --
ha bajba keverednek, nem nagyon érdekel? Szerencsére a sors nem az ilyen mondásaimért „jutalmazott” ma, amikor Totyi életét megóvta. Kivédõlegesként a Totyi életét (akár önmaga által is) fenyegetõ veszélyek teljes elhárítására törekszem. Mellékes ehhez képest, sikerül-e (így nevezem a csak magánemberi kapcsolatokat) minden bájolgást vagy fürkészõsdit kiiktatni az életembõl. Ki kellene. Totyi, mondja a Felügyelõné, oly csodás. Ahogy teljes életet alakított ki „magányában” (is). Ahogy a „zenékre” reagál. Ahogy nem zavarja a téli ablakbepokrócolás: ez így – odú. Az OT/XIX. elindult. Jaj, Palmer máris kikapott, neki szegénynek nincs már matematikai esélye a gyõzelemre, s ugyanez a sors érte utol a Lipton-klubot is. Fami nyert itt, de hiába, õk már kiestek az esélyesek körébõl. Canarino gyõzte le Palmeréket, s ezt jó néven vette tõlük a medve-közvélemény, mert „ha Méziéket meg tudták verni, most is bizonyítsanak”, ez volt. Méziék este játszanak, utolsó párban. Igen, és Koala PNy is nyert, még van valami kiszámítható esélyük. Visszavágó a Mézi-meccs, Szidiéket kellene legyõzniök. És Martin/Szpéró AAAAval találkozik. (Szintén matematikai esélyek, nagyon halványak. Totyi már alszik. Nagyon vigyáztam rá délután.) Hát ez volt Titusz napja! Az élet ilyen: Titusz császár, akinek tegnap volt a napja, csak úgy mondom, keresztre feszíttette Simont, akinek ma van a napja. Ha Totyi tegnap meghalt volna, legfõbb gondom az lenne, hogy nem tudok hogyan megszabadulni az életemtõl. (Nehogy Dömi bezárasson ezért! Csak azért nem zárat be, tudom, mert akkor is
elvesztene.) Érvényes-e bármi viccem, azok után, hogy Totyi ezt a szakadékot tárta föl elõttem, teljesen naivul? Érvényes-e, hogy „nem megyek sehová, csak ha elõállítanak; viszont engem 1938. dec. 8-án már elõállítottak, sõt, elõbb valamivel”? Mit kell nekem írók sok évszázados seregén tréfálkoznom, hogy családírók-családirtók? Mit érdekelnek engem az írók? A Felügyelõnének van igaza: Totyi él! Nem szabad képzelegnem! Nagyon kell rá vigyázni. Mert õ nem tud magára. Õ életazonos. Biztos az életében. Hát igen. Rilke: oroszlán, ki nem ismer hanyatlást. Csak én ismerek sokakat, akik sosem térnek magukhoz a kedves emberük, állatuk halála utáni én-nem-tudom-mibõl. Az OT/XIX. sem ragyogott igazi fényben Nyertek pedig Méziék, egy õrjítõ, verekedõs partiban Szidiék ellen, akik nem adták olcsón a 6:5-öt (Méziéknek). Szpéróék 11:0ra verték AAAA-t, Bárányék is kikaptak. Most a még tornaesélyesek így festenek: 1. Mézi/ Ibraha 36 és mínusz és játszik; 2. Billék 35 (épp nem játszanak); 3. CanarinoFnacBerci 32 és játszik; s vicc, Martin/Szpéró, 30 pont és plusz és épp játszik. Koaláék, AAAA-ék, Liptonék és Bárányék, de Fülöpkéék is elvesztették esélyüket. Ez az utolsó elõtti fordulókban gyakran van így. Dili, ugye, mennyi mélye van (lehet) 32 év tornáinak! A tornakönyvek tömérdek könyvelést jelentenek, ezt a Felügyelõné „csak úgy bámulja”. Mégis õ a – jó! – közönség, én vagyok a kártyabajnoksággal az író. De különben az ötletek nagy tömegét (Dömin át) a Felügyelõné szolgáltatja, már ha jól van, s nem dühöng a Lotti vagy egyebek miatt, nem fáj az ez-meg-az neki, s így tovább. Ergo, mert õ játssza a bajnokságok felét, ez közös könyv
111 --
--112 --
valahogy. Kérdik tõle sokszor, te mit csinálsz. Nem mondhatom már, hogy „végsõ soron Tandorit”, mert a Dömi nem tudja, mi az, amit annyit mondanak, hogy Tandori. Jaj, istenem, hagyjuk ezt. Mit keltem ki magamból a minap, egy cikkben, hogy nekem nem kell a „külön szerencse”, nekem (ha már annyi adottságom el kell szenvednem) kijárna a Jó. S mindenkinek. N.N.Á. tanárnõm sem unta volna, versében írja, „az örök üdvösséget”. De a legtöbben így veszik ezt: szerencséd volt, öcsi. Csak az ilyen írás, mint ez, nem a legtöbbeknek szól. No business. Mégis nyugodtabb nap volt ma, lementem, s bár nem tudtam, mire, miért, vásároltam sok papírt; salátát Totyinak, és borzalmas lenne, ha nem vásárolhatnék neki salátát, és erre mondom: ha engem ilyesmik fenyegetnek, hát ne várd, öreg, hogy bájcsevegjek veled, s hogy az emberek víg dolgaiban komor vagyok kicsit, de szakmai dolgokban (ha tényleg azok!) nem dohogok. Az együttlétekre pszichós vagyok, így látszik mindenesetre, holott ez a normális. A kártyában nincsenek nevetséges riporteri kérdések, mint az igazi sportban, mûdolgokról. Mézi pokoli partiban nyert NSPepi/MB ellen, a négy közé jutott, itt Lancy SvÖk megverte. De Canarinóékat (micsoda sorozat), akik a döntõbe jutottak, szintén (legyõzte a Lancy-klub, derekas). Így az állás a XX., utolsó forduló elõtt: 1. Mézi/Ibraha 37 és mínusz 2. BillBobMGCs 35 (3. Palmer Rzsv 34 és plusz, de befejezte.) 4. Canarinóék 34. Több esélyes nincs, elhulltak így heten. Totyi ma sok képeslapot vert le, én képeslapokat rakosgattam, mint Schwitters (akihez hasonlítgattak már engem) Hannoverben a Nerz-mûvét építette. Ha Totyi meghalna (holnaptól e
szót le nem írom megint), én pöccentgetném le a képeslapokat? Nagyon velem volt ma, fürdött, kártya közben a kezemen stb. ült. Kegyelem, hogy Totyival mehet tovább az élet, másképp nem is mehetne. Nagy szavak? – Irtózatos erõ kellett 2003-beli munkáimhoz, most rettenetes fáradt lehetek. De ez miben nyilvánul? Sör marad, de kevesebb. Amit a Felügyelõné hazahoz. Elvbõl nem hozok. De csak elvben! Milyen baromságokat írok ide! Hiába, hogy a panaszkodás ugyanolyan fals, mint a fegyelmezett tûrés...(??) – Mert Totyi egy nap igenis itt fog hagyni, jóllehet 2003 jún. 1. a tûzoltóautó (kik olvasták azt egyáltalán?), s visszatér belém, Baudelaire, vad kavargásban, pokolban, a tél, az egész rémség, a széthullt életanyag köröttem, ahol, e lakásban, Totyival minden úgy renden van, ahol Fõmedvém a Manu és Menotti alapján így hív: „Menyu” (ez az M.), ahol az életem kész csoda, szervezek, tervezek, igen, beáll, hogy magányos, szomorú és reménytelen vagyok (ma is). De Totyi harsog odaátról: élek. Hogy „odaátról”: ne kössünk bele. A másik szobából. Ahol annyit dolgoztam. Fordítottam sok száz könyvet, kötelezõen elolvastam sok tucatnyit, de hagyjuk ezt; a magaméit annyiban ismerem, hogy papírra kellett vetnem valamennyit; és akkor, íme, valami igazam csak lehet, ha mondom: ez hosszú idõkre visszamenõleg, egy bizonyos „hajóosztályban” talán abszolút, a legjobb prózai munkám. (Más hajóosztályban van egy, szerintem, gáncstalan esszékötetem, A Honlap Utáni címmel, és zászlóshajónak ígérkezik a Galambocskám – Tõrmellék. Hagyjuk ezt.) És akkor (hozzáteszem, e könyv megannyi hibájával együtt, így értettem!) itt ez a könyv,
113 --
--114 --
itt vannak az állítólagosan komoly „életbeli fontolásaim”, végsõ soron „verekedéseim” azért, hogy miként is éljek, itt van csak a fürdõszoba sarka is, melyre rálátok a klozetton ülve, itt vannak a testi nyavalyáim stb. – és ez mind attól él csak, hogy–és–ha a Totyi él. Jó, eltelt egy kis idõ a konyhaajtó majdnem-balesete óta, szegény drága kis rozzant konyhaajtó, hiszen „õt” is megsimogattam mindig, ha Totyi mögötte aludt benn, igen, és nem lennék élõ most, mindenemmel együtt, ha a Totyi nem élne. Haladékot ó, még évek haladékát kérem, Szpéró halála is rettenetes volt, a Samu élt 13 és plusz töredék évet, Alíz nagyot élt stb. Totyi ráadásul azonban Egyetlen, Szóló Veréb lett, vele valami meg is szakad, teljesen kiürül az élete-módom ebben a lakásban etc. – S akkor a kártya. Mézi mellé jött fel Totyi könyvbeli második szereplõnek, Dömi meg állandó szereplõ volt, ilyen ez a regény. A felügyelõné, Billék: állandó szereplõk. Hát tegnap este, mit mondjak, Canarinóék a 8 közé jutottak, de Mézi is a 8 közé jutott, szegény Billék pedig kiestek. Hosszú vezetés után. Most úgy áll a dolog, hogy ha a 8 közt Canarinóék, Méziék is nyernek, Mézi/Ibraha megnyerte a tornát, mert igaz, hogy a 4 közt, ha Canarinóékkel (!) összekerülve vesztenek a Méziék, már nincs annyi pont a pakliban, jelképesen, hogy az elért 40 pontjukkal, mínuszuk ellenére, Canarinóék lehagyhatnák õket. Jaj, hogy csapattársuk, a Canarino/ PB így feljött; nélkülük nem lenne gond, de...
„Ráadás” Hogyan lehetne ráadás egy regény-félének az az utolsó (pár) oldala, mely a cselekmény befejezõdésérõl ad számot? A cselekmény ráadásul be sem fejezõdött, mert... Nos, Kiadóm, aki velem drukkolt, valósulhasson meg ez a lehetetlennek látszó vállalkozás, és remélem, utána páran úgy ünnepelnek majd – mert megvalósult, ennyit tudnom kell! –, mint egy norvég síugrót a Négysánc után, vagy mit tudom én, ahol és akiket ünnepelni szokás, mondjuk medvéim ujjonganak... Kiadóm azt kérte, 100 oldal legyen, és milyen igaza volt! Ebbõl lett meg, legalább 1/3 részt a könyvnek ez a formája és... mije is? A többi oldal tehát ráadás. Sajnos, roszszul indul ez a mai nap, Vízkereszt, 2004 napja. Canarinóék is, Méziék is túljutottak az elsõ fordulón, de akkor már csak Canarinóék, mert Méziék kiestek, vereséget szenvedve arról a Martin/Szpéró klubtól, amelyik most a 4 közé jutásért Canarinóékkal játszik, s este gyõznie kellene. Fakó a szívem, nem tudom, mi lesz. Totyi is sok életveszéllyel él, váratlanul belekap a számba, valami morzsa maradt a szélén? Nos. – És akkor este. Beszélni alig tudtam az izgalomtól. Próbáltam beszélgetni mindenrõl. Arról, hogy az irodalmi pályán velem kapcsolatban kínosan betartják az ízlésességet: alig egy nagy, üres dicséret, hahaha! Írásban soha! És meséltem Totyit. És akkor... Martin/Szpéró a négy közt 10:1-re verte Canarinóékat! És megvolt Mézi/Ibraha elsõ tornagyõzelme, majdnem 28 évi játék után!!
115 --
És Ullsteinék is megszerezték a bûvös 30 pontot (14-en a húszból), és Pooh nyerte a XX. fordulót, végül Szpéróékat legyõzve. És Canarinóék is boldogok voltak, szörnyûnél is szörnyebb lett volna, ha csapattárs a csapattársat elüti. Másodikak lettek, szegény Billék a harmadikak, és Palmerék után Szpéróék az ötödikek, és Koaláék (Rudi húga, Nyuszi pl.) a VI. És holnap már Dömiéket, az NKKB-t sorsolom, táblázataikat rajzolom.
„F Û K E L L É K, G E L L É K” (Dömi) Fõmedvém ragaszkodott ennek végbe-iktatásához. Tehát röviden: egy-két nap, hogy megszervezik Mézi/Ibraha méltó ünneplését. Mézi, tudjuk, gyûjtõnév: és több ilyen kis flakon-medvénk van, egykor méz volt bennük. Ibraha zöldikénk említett tragikus sorsához az is hozzájárult, amit úgy hívunk: „emberi tényezõ”. Egy lelkes madárbarát – ma már nem él szegény! az operativitást egyesítette valami fura érzelgõsséggel – el akarta kunyerálni, a Felügyelõné hajlott e kérésre, én sietve akartam Ibrahát felnevelni, s talán az õszibarack (madárnak ne!) rostjai és a túl hamar befalt homok (kell pedig a begy mûködéséhez) okozta a tragédiát. Se Phil, se Ibraha halála nem volt épületes. Láttunk így vagy 40 halált. – Tegnap este két szempontból is irtózatos nyomás (feszültség) alól szabadultam. Az egyik nagy munkám kontroll-szerkesztésével kellett szembenéznem. És csudás! Éljen! Méziék gyõzelme más. Magam már megküzdöttem tavaly azzal a munkával (a Parzival c. lovagregény fordításáról van szó, mindegy), de Méziék... És most, látod, Olvasó, az én „lelkemnek” megfelelõ a helyzet az OT-ben. Mindenkinek van tornagyõzelme. Így szeretem én a világot. Ugyan már, hogy hanyadik leosztás a legtöbb közszerepelõ... ugyan már, emberi széttagozódottságunk (kocsmák népe és tolakodók), ugyan már. Rend van az OT-ben, és tényleg csodásan fejezõdött be ez a regény, sõt, regény lett. (Mégse írhatom címbe ilyen ügyiratosan, hogy „Az OT 2003/2004/I. regénye”. Mit hinnének rólam? Hanem hát nem az „Emmá Nyóc” regénye sem ez. – Naná, nem „nyóc” nekem, milyen volt
117 --
--118 --
Méziék útja. A könyvnek köszönhetem, hogy olyan átélten lapozgathatok vissza a tornakönyv emez adott részében.) De tekintsük Méziéket: eleve a szerencsétlen 13-as szám volt a rajtszámuk. Igaz, ezzel nem ért el klub jobb helyezést a legutóbbiakban. (Ismertettem ezt a kimutatást, de még hátrább is nézek hamarost.) Tehát: a bekarikázás az, hogy elsõk: 2–2–7–8–13 — 14–14–15–16–20 — 21–21–2225-26–30–30–34–37–39 Íme, a sokáig olyan kis „szürke klub” révbe ért! Sztárok ma. (S itt így haladtak elõre, a bekarikázás: élen!) És Bill: a VIII. fordulóban átvette a vezetést. És vezettek õk még a XVIII. után is. De akkor... Canarinóék meg: 6 pontjuk volt, mikor Méziéknek 13, aztán 14, mikor Méziéknek 20. a XV. fordulónál már közel kerültek, 24 nekik, 26 a Méziéknek. És mind Méziék, mind Canarinóék 13–13 pontot szereztek (nagy hajrá!) az utolsó 5 fordulóban. Mézi 13 ponttal kezdte (V. forduló), aztán két 5-ös ciklusban összesen 13 pontot szerzett, s végül egy ciklusból is 13-at. És 13-as volt a rajtszámuk. Aki az ilyet szereti... De búvárkodni lehet, s a könyv miatt, már csak magamnak, fogok is. Méziék, megjegyzem, a Kis Egyénit is megnyerték, de hogy milyen szoros verseny volt, jelzi, csak õk érték el a 100 pontot. (Tudjuk, a 16 közt játszott meccsek kártyalap-pontszáma.) A Nagy Csapatot Bulmárék nyerték (Bulmár, Bill, Ullstein, AraTrafik). A Kis Csapatot, persze, Bárányék (Méziék és Canarinóék mellett Bárányék és Liptonék). S így tovább. Jelenleg a múltkori 905:895 arányt követõen (az a felügyelõné „javára” volt), most 307:293
lett „nekem”. De ez nem számít. Dömiék sorsolásánál (NKKB, még ma) a medvék és társaik nagy latolgatásokba bocsátkoznak majd, mit ígérnek a rajtszámok. Most ez lett a sorrend, rajtszám szerint az elsõ hat helyezetté: 13 – 16 – 18 – 4 – 9 – 5 (Eltalálhatatlan, akár egy ilyen francia lóversenyfutam.) Nézem, korábban mi volt, ugye, az utolsó NKKB-ben, az utolsó OT-ben semmi 13 és 16, a 18-nak van egy VI. hellyel, aztán... és lassan búcsúzom. Dömiék, az udvariasság határain belül, készülõdnek már a maguk dolgához. Totyi él. A Parzival kontrolljával nagyon jól tudok együtt-élni. Ne csússzak el az utcán. Hagyjam a sok sört is (nem is kell igazán, csak valami kell), próbáljak lefogyni. Nincs sok erõm. Nagyon ki-dolgoztam magam. Fáradtan ébredek. Tegnap este halántékgörcseim voltak, mint szinte soha. Sok volt! És: 2003 elején a 13-assal Samuék nyertek azért, s a 16-os is volt meg jól Egy szókimondóbb medve: „B.+”, tédé, ha meg téged spec. igazán értékeltek volna, már rég nem értékelnének! Ez lenne. Nem jobb akkor várni, vagy pláne már nem is?” Mi az, hogy! („Tolakodjunk le!” Dömi) Visszavonom mentegetõzésemet, hogy meghaladtam volna a 100 oldalt (gépelve). Mert nem haladtam meg! (Meghaladtam.) Ugyanis, mint korábban itt céloztam rá, „gyávaságból” kidobtam a legzaftosabb, „világi” (e mai világra utaló, finoman szólva, epés) oldalakat. (Nem mindet!) „A sör rossz az epének!” Így Dömi. Az OT hihetetlen izgalmai után elkezdtük az NKKB-t, a 2003/04-es II. tornát. A viharos tenger után (nem mondtam
119 --
--120 --
még ezt? páratlanul újító hasonlat): akár az olajozott víz az öbölben. Dömivel (elõveszem õket olykor, Brumit, Dömit, Csiripet, nézünk tévét, ilyesmi) láttunk egyszer egy filmet Genováról. Írtam errõl egy verset, talán nem is sikerült rosszul. Idáig lehet elmenni (a közlésben). Hogy milyen jó volt Dömiékkel nézni a filmecskét, az elbeszélhetetlen. Jól belemásztam tehát ebbe. Nem tudom, T. Á. számára lesz-e erõm, hogy az NKKB-t és az OT-t (majd) ismertessem levélben? Cs. A.-nak mindig írok e dolgokról. Lassan belejöttem ebbe az írásosságba. Holott különben sokszor keserves a napi 15–16 ily intézendõ. De sem Cs. A., sem T. Á., sem egy bizonyos „Morszelf” – nem „intézendõ”. Meg még más levelezés is van, ami üdítõ. Békés napok zajlanak, nagyjából. Meredekebb hangú cikkeimet vagy nem olvassák el, vagy úgy tesznek (sokan), mintha viccelnék, sõt, bohóc lennék etc. Mostanság fogadtam meg, sõt, abban a lapban, melyben könyveket „ismertetek”, egyszer végre meg is írom: ma élõ írókról soha többé! Hogyan jön ez ide? Egyszerû! Ki fog majd errõl a könyvrõl? S akkor, ha nem? Akkor, ha I/A-nyertes ló vagyok, és senki nem... hát ki vagyok, hogy feltolakodjam? S ha nem vagyok az, fõleg ki vagyok, akkor? „VÉGE!?”
ÚSZÓ TÓ, VÉSZGÓ „Mert várgyuk!” „Most kiírtál magadból minden ilyet, és hagyd ezt, hagyd a szakmád, hagyd a mai világot, és csináld a saját dolgodat”, így a Felügyelõné, és Dömi hozzáteszi: „És a kezeddel menj el a Cs.-hoz!” A kezemmel menjek el?! Medvém! De valóban. Ideírom még, amire (ahogy Elvist elnéztem ma a tévén; micsoda hang, micsoda figura volt, ikon!) ma jöttem rá. Ahogy Elvis elhízott. Meg az egész. A „Töredék Hamletnek” súly sem volt tartható. Persze. De a rajzversekkel a mai napig visszahozom és tartom a csodát. Azt a szerény csodát, melyre nekem futja, melyhez (még így is nyilván eltúlozva elért akármijeim becsét) satöbbizhettem. Csak hát mi van; az van, hogy legaktívabb híveim egyike is azt mondja, hát igen, magam sem vagyok kivétel, rólad épp a leg–köz–be–ik–ta–tóbb közhelyeken (mérvadó, ah, mi az a mérv!) (folyóiratokban stb.) nem írjuk le a legnagyobb szavakat, való igaz, amit mondasz, hagyjuk, hogy te szemérmetlenebb légy, hadakozz, mi meg a legnagyobb szavakat nem... Megkérdem legközelebb, drága öreg, te pl. miért nem? Igaz volna, amit valaki mond: „Neked, tédé, nagyon be van keményítve.” Jó, keményítõ, kékítõ, de kik által? S kinek az érdekében? Ez nem olyasmi, mint hogy én akár a Bill bácsi ellen is drukkolok Méziéknek. A világi dolgok nem tiszta dolgok, mert a világ gyakorlati, materiális együtthatója ott van. Miért nem akaró(d)zott nekem a Kártyabajnokságot megírni? Mert ezzel is védeni akartam létezését a világ materializmusától. Miért, hogy valaki azt
121 --
mondja: hát igen, tédé, a KOPPAR KÖLDÜS korszakos mû volt, csak mégse lett az, mert nem tették azzá? Ah, pár évtized, s a mûvész – ha olyan fene mûvész volt sok mai tündöklet! – híre elhúny, s bár a halál õrzi csak nevét, mégis minden rajta áll, mert pl. Méziék gyõzelme is a biztos fundamentum. Én így vagyok fundamentalista. Ism.: Cémus, pokémus, kalabandémus. Élni annyi, mint... Hogy ez el ne maradjon. Élni annyi, mint ítélõ széket tartani magunk felett. Dömi: „Hogy engem pl. ez az itt él a szék ítéljen meg? Ez a fotel, amelyikben ültem? Nem és nem!”
--122 --
(„Ez a szék ítéljen meg engem? És ehhez még én tartsam? Nem elég, hogy az államférfiakat, a közembereket eltartjuk? Meddig tart ez még el?”) MEDVÉM!!!!! Élni tehát, s ezért hoztam fel Elvist, élni annyi, mint: egyszerre lenni 53 kilósnak, 93 kilósnak, 74 kilósnak stb. Egyszerre! De nem úgy, hogy a 93-ban benne a 74, a 74-ben benne a csontváz–TD, az 53, nem.
Egyszerre. A dolog látványával is. Ez a lélek állapota, így kell élnie annak a szellemnek, mely mi vagyunk – s mindenki az! szellem IS –, s ezt képzeletünk csak váltólázasan tudja realizálni, képként. Mindent képként realizálunk. A Kártyabajnokság nem volt kép e lapokon, medvém nem így mutat, ahogy rajzoltam, medvém annál is láthatatlanabb, mint...na, a medvéknél az EMMÁ NYÓC az Ügyosztály. Mint annak a feje. S nem is találgatjuk: a Bubus úr az? netán egy Bronz? Egyszerre kell mindenféle lelki kilósnak lennünk, nem csoda hát, hogy emez élet végét IS, tkp., várgyuk. De hogy ez a dolog azzal, hogy „vég”, milyen nehezen megy végbe, tessék! A Felügyelõné, mint már mondtam, fantasztikus vásárlásokkal megjött a Város Pereme áruházból, és ebédnél megemlítette, férfi háziköntös is van ott, 2900.-forint (nulla fillér). S hogy ilyenek a városi boltokban 19000 forintok, ilyesmi. Hû, így én, ha kimegyek (mert kimegyek, hozok kávét stb., bár napi egy és fél bögre kávétól is hányok már, ingergazdag világa 38 év munkámnak), veszek ilyen köntöst. Kopik a régi. Hallom, nagykockás, de hogy nekem van már ilyen, mondja a Felügyelõné, õ nem bánja, de hozott nekem Párizsból (egyetlen útja volt ez az utolsó 7 évben, Szuszi halála után tette). De én csak az avittasat nyúzom. No, nem emlékszem, így én. Hát hív ki hamar a fürdõszobába, ott lóg egy sötétkék, erre még kicsit derengett az agyam reá, de a fekete? Hûha, s téli, jó vastag, posztó. No, ez akkor kipipálva. „A MenJu pipázni is fog benne”, így Dömi. „Na hogy is ne”, így a Felügyelõné etc. D.u. megyek, felpróbálom a kéket, rendben, de a fekete tényleg izgat. Rá van „hímezve”:
123 --
--124 --
Kelvin Gordon 26. Tisztára egy EMMÁ NYÓC fõnök neve, medvében, mondanám Döminek, de eszembe jut: A Kelvin-fok! Az abszolút valami hõfok, elérhetetlen. „Ezt hordd, barátom”, így Dömi, „és elérhetetlen leszel, fõleg, ha a telefont továbbra se dugod be.” Hanem más is akad. Egy cetli, árvédjegy, Kelvin Gordon stb., és hogy TATI. Az áruház, ott vette a Felü.né. Ott! És a kis medve neve, aki jött hozzánk, hogy származása Európai Únió, írtam, az a Tati. Ó, ez valami remény, a sors utalása. „Mire?” Az Únióra, mondom Medvémnek, minden: és ráírjuk Mézi/Ibraha klubnevét, a gyõzelemre föl. „Tehát kijöhetünk valahogy az EU-val?” Így Dömi. „Hát ha belõle nem jöhetünk ki, csak a vele marad.” Ezen lelkesedünk épp, hát a „Tiffany” (Audrey Hepburn) film után, kicsit könnyen halljuk a német híreket. Teljes zûr az egészségbiztosítással ott, az emberek kétségbe vannak esve! Na, ez jó dolog, kicsit zavarban vagyunk, halljuk tovább, súlyos betegek szoronganak, kiabálnak, nem fogják tudni kifizetni az ilyen díjat, olyat. Elkiabáltunk valamit megint Fõmedvémmel? (A Felügyelõné lent van a Lottival. Majd lesz újság.) De megint beleront a világ, az euzósdi, a szép TATI cetlibe, meg a Kelvinbe! „Ne próbáljunk lemenni Gordon 26-ba?” Így Dömi. „Annak meg mi értelme van?” „Hát a hidegfok miatt. Jó meleg a házikabát, nem?” Mondom, igen, de mi értelme, mégis? „Hát neked van?” Ezt kérdi õ, régi patron. Új azonban az én viccem. Hogy t.i. mi a különbség a gerelyhajítás és a diszkoszvetés közt? Ami e könyvet illeti, hm, mi? Mi, tanakodik Fõmedvém. Mondom neki, hogy majd azt kérdezzük meg, hogy ha nincs is semmi kivetnivaló a könyvben, nem fognak-e vele minket kihajítani??
„Burkolózzunk be Kelvinbe”, így Medvém, „és eztán ne törõdjünk a világgal és fejlõdésével.” Ebben a maradiságunkban maradunk. Dömi: „M., meglett, hogy e könyv mégis csak 0–101 gépelt old. S: „Ezt kötik majd.” És ez akkor csakugyan az utolsó szó itt: feljegyeztem, hogy: „Néha arra ébredek, szent ég, mi lesz, ha egyszer nem tudok többé lábra állni, úgy elültem a seggem például 40 év munkájával, és e munkálatok során annyira elegem lett a teljes szabadságon (max. krumpli- és salátavásárlás Totyinak, sörözés papírpohárból), hogy tehát nincs idõpontom senkivel, e teljességen kívül annyira nem bírtam elviselni dolgokat, hogy nem mentem orvoshoz, a bal kezemmel se, és a Totyi még rég élni fog, de a kezemet le fogják vágni, vagy gipszben kell hordanom, és akkor én hogyan leszek meg a Totyinak, félkézzel kártyázni még csak tudok... de hagyjuk. Hajnalonta arra ébredek, hogy nonszensz kafkai fellegként lebeg felettem ez a könyv is, és ahogy egy klub csak nyer, csak nyer, tudható, eljön egy nap, amikor veszít, vagy épp csak letottyad, aztán elveszíti az egészet. S ez itt MÉG TÖBB IS! jaj, több még, jaj, több.
125 --
TARTALOM Függõ némaság (A megírhatatlan bevezetés)......6 (Kommentárok nélkül)........................45 Ráadás.....................................113 „Fûkellék, gellék”.........................115 „Úszó tó, vészgó”...........................119
