Terebess Ázsia E-Tár «katalógus «vissza a Terebess Online nyitólapjára

Adorján Imre: A turul gyermekei, (1) Terebess Ázsia E-Tár

Terebess Ázsia E-Tár « katalógus « vissza a Terebess Online nyitólapjára

Adorján Imre A turul gyermekei

Oguz eredetmondák és a magyar népi kultúra Fejér Megyei Pedagógiai Szolgáltató Intézet, 1998 Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Tartalomjegyzék Bevezetés Dede Korkut könyve A mû felfedezése és kiadásai Dede Korkut anonimitása A mondák keletkezésének és lejegyzésének kora A mû stílusa Magyar és török eredetmondák Emese álma Vendégeskedés - lakoma Bikafékezés - legényavatás Pünkösdi népszokások Táltos hiedelmek A kockajáték Lóverseny és íjazás A megvakított egyszemû A hõs származása, neveltetése Görög vagy szkíta forrás? Odüsszeusz és Bejrek történetének megegyezései Polyphémos és Tepegöz történetének megegyezései Gyermekkori eljegyzés Jegyajándék Menyasszony kikérés, álmenyasszony A szeretet próbája Átváltozások A török népdalok és az erotika

http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (1 von 40)2005.11.09. 9:56:11


Gyász, halottsiratás, sírjelek A leány- és halottsiratók kapcsolata A halottsiratók és a gyász sajátos szokásai A siratók mint népi alkotások, versformák Lovas, zászlós temetés, fejtõl- lábtól való sírjelek Irodalom

A szerzõ merész, de szép vállalkozása az oguz eredetmondák és a magyar népi kultúra érintkezési pontjainak felvázolása. Adorján Imre pontosan tudja, hogy a népi kultúra egyik legérzékenyebb pontjára tapintott: ez pedig a folkloristákat különös lázba hozó eredetmondák kérdése. A kötet vezérfonalát a Dede Korkut könyve, az oguzok eredetmondáit elbeszélõ, a 14. századig szájhagyomány útján terjedõ történetek adják, melyeket joggal tekinthetünk a törökök legbecsesebb kincsének. Az "elbeszélõ" Dede Korkut - Korkut Apó - nemzeti hõs, a népi kultúra fényes bölcsességgel felruházott alakja a törökök körében prófétaként tisztelt személy, akinek sírja kegyhelyként szolgál a Szír-darjától Anatóliáig. A 12 elbeszélést tartalmazó mûvet Drezdában fedezte fel 1815-ben Fleischer. A mû nyelvezetébõl ítélve Azerbajdzsán felõl került a 16-17. században az Oszmán Birodalom területére. Törökországban 1916-ban jelent meg nyomtatásban elõször, majd az írásreformot követõen 1938-ban. A kritikai kiadást Muharrem Ergin török kutató 1958 és 1963-ban jelentette meg. Ez lehetne az alapja egy magyar nyelvû kiadásnak is. Német nyelvre 1958ban, angolra 1974-ben fordították. Érthetetlen, hogy magyar nyelven miért nem jelent meg idáig holott az összehasonlító kutatás - különösképp a néprajztudomány szokáskutatása venné jó hasznát. Adorján Imre írása azokat az érintkezési pontokat sorolja, ahol úgymond összecseng a törökségi kultúra és a magyar népi kultúra. Mindenek elõtt a néphit kínál számos lehetõséget, de a népszokások, a gyermekfolklór és a népi kultúra más területe is megõrizte az õsi mûveltség számos elemét. Hangsúlyoznunk kell: elemét, egy-egy töredékét, amely az idõk folyamán új közegben átalakulva a folklór egy-egy területének sajátos mûfaji keretében ágyazódva éli az életét. De az avatott szem és az értõ fül felismeri így is. Adorján Imre kiválóan ismeri a magyar szakirodalmat is, hivatkozásai pontosak, szakszerûek. Munkáját hézagpótlónak tekintheti a folklórkutatás, de mivel témájában érdekes, stílusában olvasmányos, a könyv nemcsak kutatóknak, hanem a török és magyar népi kultúrát egyaránt szeretõ és befogadni képes olvasóknak is ajánljuk. Bartha Júlia etnográfus



Bevezetés A keleti kultúrák ismerete nem tartozik az általános magyar mûveltség körébe, sõt még a mûvelt emberek is csak hiányos ismeretekkel rendelkeznek ezen a területen. Igaz, a magyar értelmiség ezért nem hibáztatható, mivel sohasem a súlyának és jelentõségének megfelelõen tanították és tanítják az iskolai tananyagban - az oktatás legalsó szintjétõl a legfelsõig - ezeket az ismereteket. Ennek következtében a keleti és ezen belül a török kultúra nem szerepelhet a magyar köztudatban fontosságát megilletõ arányban. Õstörténetünk kutatása minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a magyarság egyrészt török népek szomszédságában, másrészt azokkal együtt élt, nemcsak a honfoglalást megelõzõ korokban, hanem azt követõen is. A magyarok honfoglalás elõtti bolgár-török kapcsolatait, "helyesebben az együttélést, nyelvünk mintegy 280-300 török eredetû jövevényszava adatolja. Ez a régi, honfoglalás elõtti török eredetû szókincs hosszan tartó együttélést bizonyít. Uráli eredetû alapszókincsünkhöz viszonyítva a régi török kölcsönzéseink aránya magas. Tekintettel kell lennünk arra, hogy ezer évvel korábban a török eredetû szavak aránya magasabb volt, azóta sok régi török szó kiveszett nyelvünkbõl. A magyar fejedelmi nemzetségben gyakoriak a török személynevek. A kútfõkben megemlített magyar fejedelmi címek török eredetûek, és a honfoglalás kori hét ismert törzsnevünk közül ötnek neve török, és a törökség körében kialakult törzsnévadás szabályainak felel meg. Az egy évezrednél is régebbi török kapcsolatainkban a bolgár-török hatás dominál. Bolgár-török népek éltek a Kaukázus elõterében, a déloroszsztyeppen, a Volga és a Káma egybeszakadásának vidékén, a Balkán-hegység környékén és a Kárpát-medencében." A magyarság a bolgár törökökön kívül még számos más török néppel találkozott, lépett kapcsolatba, vagy élt együtt. Ezek a kapcsolatok jellegüket tekintve igen változatosak és eltérõk voltak. Az egyszerû szomszédságtól a csatlakozott népekkel való együttélésen át egészen az oszmán-török hódoltságig számtalan alkalommal érték a magyar népet gyengébb vagy erõsebb, kívánatos vagy éppenséggel nemkívánatos hatások. Nem lebecsülendõ annak a történelmi idõszaknak a idõtartama sem, ameddig a magyarság a fent említett különféle török népekkel kapcsolatban állt. Hozzávetõlegesen Kr.u. 600-ra tehetjük az érintkezések kezdetét. Ezután kazár, kabar és más /bolgár, besenyõ, horezmi/ népcsoportokkal élt együtt a magyarság. A mohácsi csatáig számos török és iráni /alán-jász/ népcsoport mint csatlakozott nép - élt és szolgált Magyarországon, részben mint tisztségviselõk, részben mint lovas-íjász katonák. A legnagyobb létszámban mint ismeretes - a kunok telepedtek meg Magyarországon a 13. századtól. Az oszmán- törökök és segédcsapataikként a tatárok 1526-tól a 17. század végéig tartózkodnak hazánkban. Figyelemre méltó hogy a török kultúra 1100 éven át folyamatosan érintkezett a magyarral, ugyanannyi ideig , mint amennyit a magyarság - a velünk élõ török csoportokkal együtt - a honfoglalás óta Európában eltöltött. Nem csoda, hogy a meglepõen hosszan tartó magyar-török kapcsolat erõteljes nyomot hagyott kultúránkban.



A magyar kultúra valamennyi területén meglévõ keleti és a török hatások ismertetése meghaladná egy ember erejét, tudását, képességét. Ez a dolgozat csak egy csepp azoknak a tudományos munkáknak a tengerébõl, amelyek e témával ez idáig foglalkoztak. A régészet, a történelem, a néprajz, a nyelvészet és mindezek segédtudományainak hiteles eredményeit kell összevetni, hogy olyan megbízható következtetésekre juthassunk, amelyeket a mûvelt magyar olvasó is bizonyítottnak, igaznak tarthat. Jó ízléssel kell válogatni egy virágcsokorba is, hiszen az sokat elárul készítõjérõl, annak szándékáról, de arról is, akinek a csokor készül. Számomra könnyû volt az összeállítás, mert egy hatalmas virágmezõrõl tépkedhettem a legszebb virágokat, de megnehezítette a választást, hogy dönteni kellett, melyik lesz a csokorba leginkább beleillõ virág és melyik vonja szépségével leginkább magára a figyelmet. Azzal is számolnom kellett, hogy a nem ismert virágszálak, azoknak sokszor szokatlan keleti illata megnehezíti a "csokor" elfogadását. . A dolgozat vezérfonalának - mely néha csak nagyon lazán fûzi össze a témákat - önkényesen Dede Korkut könyvét, az oguzok eredetmondáit választottam. Szeretném, ha az olvasó e mû segítségével ismerkedne meg az emberi élet útját - a születéstõl a halálig - végigkísérõ olyan keleti és kiemelten török szokásokkal és azok elõzményeivel, melyeket egykor népünk hasonlóan gyakorolt. Dolgozatom mûfaját nehéz lenne pontosan meghatározni, talán csak írásban rögzített gondolatok, melyekkel szeretném felkelteni az olvasó érdeklõdését e mellõzött téma iránt. Néhány megjegyzés a keleti, török kifejezések írásához: az arab szavakat megközelítõen a magyar fonetika szerint, a török személyneveket fonetikusan, míg a törökországi helyneveket a mai török latin betûs helyesírásnak megfelelõen közlöm. A lágy török g ejtése magas hangrendû szavakban a magyar j-hez áll közel, a mély hangrendûekben pedig az elõtte álló magánhangzót nyújtja meg. Így a lágy török g-vel írt "beg" valójában bejnek, az "oglu" pedig ólu-nak ejtendõ. Szokatlan az i-betû, mely a mélyhangú, a magyar nyelvbõl kikopott velaris i hangot jelöli. A török nyelvben a magánhangzó illeszkedés szabálya nagyon szigorú, a mélyhangú szavakban ha nem idegen nyelvõl átvételek - i nem hangozhat csak i. Mint például a magyarban is helyesen: fia, férfinak, ija, és nem: fie, férfinek, ije. A veláris i hangot az orosz nyelvben az ?, a "jerü", a románban pedig az î betû jelöli. Köszönettel tartozom feleségemnek, Berente Juditnak aki nyugodt körülményeket biztosított munkálataim idejére, a törökországi Bayburt város "szürke farkas" pedagógus közösségének, akikkel több estén keresztül beszélgethettünk Dede Korkutról és könyvérõl, Ö. Bartha Júliának távoli buzdításaiért, az UNICOMP Számítástechnikai KFT. vezetõinek és segítõ munkatársainak a technikai feltételekért, valamint Baráth István tanár barátomnak, aki munkáim lelkiismeretes és mindenre kiterjedõ stilisztikai lektorálását végezte. Székesfehérvár 1998 http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (4 von 40)2005.11.09. 9:56:11


Adorján Imre

Dede Korkut könyve A mû felfedezése és kiadásai A bevezetés után 12 elbeszélést tartalmazó mûvet 1815-ben Drezdában H. O. Fleischer fedezte fel. A címe latin betûs írásban: KITÂB-I DEDEM KORKUT A LA LISÂN-I TAIFE-I OGUZAN , azaz Dedem Korkutnak könyve oguz nyelven a törzsükrõl. A kézirat nyelvezete az azerbajdzsáni török nyelvjáráshoz áll a legközelebb. Egyes feltételezések szerint a mû innen, Azerbajdzsánból került a 16-17. században az Oszmán birodalom területére, onnan pedig ismeretlen körülmények közt Drezdába. Elõször H.O. von Diez ismertette, utána TH. Nölde és W. Bartold tanulmányozta, utóbbi a Deli Dumrulról szóló történetet, orosz fordításban ki is adta. Törökországban elõször 1916-ban jelent meg nyomtatásban - még arab betûkkel -, majd 1938-ban az írásreformot követõen Orhan ªaik Gökyay latin betûs kiadása következett. l944-ben az isztambuli Top Kapi Szeráj könyvtárából is elõkerült egy töredék, melyet Ridvan Nafiz ismertetett. A Vatikáni Könyvtárban 1950-ben Ettore Rossi olyan Dede Korkut kéziratot fedezett fel, mely a drezdai könyv 12 történetébõl hatot tartalmaz /1. 2. 3. 4. 7. és 12./ Ezután Muharrem Ergin török kutató 1958-ban és 1963-ban készítette el a mûvek kritikai kiadását. Németre Joachim Hein /1958/, angolra Geoffrey Lewis /1974/ fordította. Magyarul mind ez ideig nem jelent meg, sõt utalások sem találhatók létezésére, hacsak a Magyar Néprajzi Lexikon "szeretet próbája" címszó alatt közölt egyetlen mondata annak nem tekinthetõ. A szakcikk azonban a Dede Korkut különbözõ nyelveken már megjelent fordításairól nem tesz említést. A történetek ismeretében fellelhetjük azokat a magyar népszokásokat, amelyek ismeretesek voltak már az oguz törökök körében is. Dede Korkut történeteit ugyanúgy használhatnák a magyar néprajz kutatói hiteles forrásként, mint ahogyan azt török kollegáik már régóta teszik. Dede Korkut könyve Törökországban 1976-ban vált nemzeti közkinccsé, ahol az oktatásban ma középiskolai tananyag. Dede Korkut anonimitása Dede Korkut, azaz magyarul Korkut Apó személye - akárcsak a magyar Anonymusé - ismeretlen. Igaz, Anonymus gesztája keletkezésének korát majdnem pontosan ismerjük, a benne leírt mondák történelmi hátterét, helyét és idejét azonban hitelt érdemlõen nem tudjuk meghatározni. "Õsgesztánk" a mai napig nem került elõ. Dede Korkut személye népmondai alakká vált a törökség körében. A róla szóló mondák szerint mûvelt költõ és jogász volt, aki 295 évig élt, hogy a törökök körében a Próféta követeként az iszlám hitet elterjeszthesse. Síremlékét látogatják a Szír-Darja mellett Dzsebel-i-Erbain-ban ugyanúgy, mint http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (5 von 40)2005.11.09. 9:56:11


Anatóliában Ahlat-ban és Bayburt közelében Masat faluban. Emlékét nagy tisztelettel õrzik, de mint ahogyan élete, úgy halálának, temetésének idõpontja és helye sem ismert. A ravasz, csavaros észjárású Dede Korkut alakját az eredetmondákban misztikus fény övezi. Az oguzok, ha bajba kerülnek - akár az egész közösség, akár csak egy család közülük - azonnal õt keresik meg, elhívják, tanácsot kérnek tõle, vagy éppenséggel felkérik valamilyen bonyolult ügy megoldására, elintézésére. Életkora sem határozható meg, mert fiatalosan gyors, fürge, ugyanakkor a harcokból, csatározásokból feltûnõ módon kivonja magát. A történetek végén mindig õ az, aki összefoglalja az eseményeket és áldást oszt. Tulajdonságai és az oguz közösségben betöltött szerepe alapján úgy tûnik, olyan sámán, (táltos, a török nyelvekben: bakí, kám stb.) aki nem tartozik egyetlen nemzetség kötelékébe sem, hanem az egész közösség szellemi vezetõje, szava parancs, "áldása áldás". Õ énekli meg a nemzetségeket, énekét kobozzal (kopuz) kíséri. Fõként a szájhagyomány, de a késõbb keletkezett, többé-kevésbé megbízható írásos források is említenek - még az oguzok iszlámra térése után is - olyan "szent embereket", derviseket, akik muzulmánságuk mellett igen sok régi hiedelmet, sõt gyakorlatot megõriztek és terjesztettek a törökök sámánizmusnak nevezett korábbi vallásából. Dede Korkut személyét és szavait alighanem a késõbbi redakciók alakították az iszlám számára elfogadhatóvá. Dede Korkut nevében, a Dede kifejezés újabb keletû, a régebbi oguz mondákban nem is szerepel, csak Korkut-nak nevezik, pár esetben Korkut Ataként is említik. Dede Korkut könyvének drezdai kéziratában a név elõfordulásainak száma és variációi: 4 Korkut Ata , 29 Dede Korkut, 21 Dedem Korkut, 19 Dede, és 1 Dede Szultán. A Korkut Ata írásmód csak a mû elé betoldott bevezetésben fordul elõ. Mind a drezdai, mind a vatikáni kézirat címében Dede Korkut alakban írták. Muharrem Ergin professzor török kutató azt javasolja, hogy a témával foglalkozók használják egységesen a Dede Korkut nevet. Ebben a dolgozatban tanácsát igyekszünk megfogadni. A mondák keletkezésének és lejegyzésének kora A történetek hõsei mondabeli alakok az oguz törökök történelem elõtti korából. A Belsõ- Ázsiában talált türk felíratok szerint, az õsi törökség két nagy csoportja a türk és az oguz. Bölcs Tonjukuk felirata Kilenc-Oguz törzsszövetséget említ. A türk megnevezés az egész törökség összefoglaló nevévé vált. Az oguz-török ág az Altájtól a Turáni Alföldön keresztül vándorolt Irán és Anatólia felé. Mai leszármazottjaik a türkmenek, azerbajdzsánok és nagyrészt a törökországi törökök is. Az oguzok egy része a Kárpátok elõteréig is eljutott, õk az Árpád-kori Magyarország történelmébõl ismert uzok. Legjelentõsebb törzsük: a szeldzsuk vagy másként szelcsük, akik a 9. században meghódítják Horezmet, és megdöntik Gazne urainak hatalmát. / Horezm, a Kaszpi -tenger keleti partján, Gazne a mai Afganisztán területén http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (6 von 40)2005.11.09. 9:56:11


található/. Amikor elérték Bizánc akkori határát, birodalmat és dinasztiát alapítottak. 1071-ben Malazgirt-nál megverik a bizánci sereget és Konya / Ikonium/ székhellyel megalakítják az Anatóliai Szeldzsuk Szultanátust. Ez az állam folyamatosan befogadta és szolgálatába állította a keletrõl érkezõ újabb oguz-török türkmen törzseket, többek között a Kaji törzset is, melybõl késõbb az Oszmán uralkodók õsei származtak. Dede Korkut könyvének elõszavában a kaji törzsrõl így ír: "Így szólt Korkut Apó: Végül a kánság ismét Kaji-ra esik, senki se szakítsa ki kezébõl, míg a végsõ idõ el nem jön, s míg az utolsó ítélet be nem következik. Az Oszmán nemzetségre gondolt és lásd: virágzik ma is !" Ez a rövid idézet a lejegyzett mû korának meghatározásánál többet is elárul. A mondákat leíró ismeretlen az oszmánok "õstörténetét" is ismerteti azáltal, hogy az oguz nemzetségek eredetmondái közé egy olyan történetinek tûnõ megállapítást is lejegyez, mely nyilvánvalóan nem igaz, és amit semmiféle más forrás nem igazol. Nevezetesen, hogy a kánság ismét Kaji-ra esik! A kaji törzs sohasem nyert Oszmán elõtt vezetõ szerepet az oguz-törökök közösségében. Hagyományosan nomád életmódját folytatta mindaddig, míg a Konjai Szeldzsuk Szultánság ki nem rendelte a nyugati határ védelmére. A kaji törzs és élén Oszmán csak akkor tudott a színre lépni, amikor a szeldzsuk hatalom bomlása felgyorsult. Dede Korkut elbeszéléseiben az események helyszíne nem határozható meg minden esetben pontosan, de meghatározhatók a Kaukázus és az attól délre elterülõ vidék /Derbent, Bayburt ma is ismert/, valamint Délkelet - Anatólia, a Tigris és az Eufrátesz folyók közti terület /Amid, ma Diyarbakir város/. Mind az észak-, mind a délkelet-anatóliai területek megfelelnek az oszmánok kaji nevû oguz törzse vándorlási területének. A kaji törzs Erzincan környékén nomád életmódot folytatott, majd pedig Dzsingiz kán halála után, (1227) amikor megszûnt a mongolok délnyugati irányú terjeszkedése, továbbá amikor az anatóliai szeldzsukok súlyos vereséget mértek a nagyhatalmú Horezm sahra, - aki egész Nyugat- Perzsiát uralta, - alkalmuk nyílt arra, hogy elhagyják a barátságtalan kelet-anatóliai hegyvidéket és lehúzódjanak kelet felé, a Tigris és az Eufrátesz által határolt termékeny vidékre. Mivel a Dede Korkut drezdai kéziratának elõszava megemlíti az Oszmánok õseit, a Kaji törzset - ez a 13. században még jelentéktelen oguz törzs csak ekkor bukkan fel Anatóliában - de csak a század legutolsó évtizedében kap szerepet, ezért a Dede Korkut nevéhez kapcsolódó történeteket legkorábban a 14. században jegyezhették le. A történetekben szereplõ hõsök neve és a lejegyzett közösségi szokások azonban jóval korábbi idõkre mutatnak. Ezt igazolja, hogy a szereplõknek csak egy feleségük van, az asszonyok a férfiakkal majdnem teljesen egyenrangúak, szabadon szólhatnak, ha szükséges lovagolnak, harcolnak, a férfiak esetenként még bort is isznak. Ezek a magatartás-formák az iszlám felvétele elõtti idõkre utalnak. A személynevek között kevés, az iszlám vallás szerint elfogadható, kanonizált (Mohamed, Ali, Aisa, stb.) vagy e hitrõl bizonyságot tevõ (Abdullah, Nureddin, stb.), sõt arab név is alig fordul elõ. A legtöbb személynév a török nyelvben http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (7 von 40)2005.11.09. 9:56:11


"beszélõ név". Mindezek azt bizonyítják, hogy a történetek a törökök iszlámra térése elõtti idõkben gyökereznek. Az iszlám szövegrészek jól érzékelhetõ, erõltetett betoldások. A lejegyzéskor ügyes szerkesztõi taktikával foglalták írásba az õsi, pogány szájhagyomány útján terjesztett mondákat, biztosítva ezzel megmaradásukat. A Dede Korkut mûvével foglalkozó európai kutatók máig vitatkoznak arról, hogy mikor keletkezhettek a mondák. Egyes nyugati tudósok idõszámításunk elõttinek vélik, a török szakemberek pedig Kr. u. 8-12. századinak tartják azokat. A mû stílusa A könyv mûfaji szempontból nehezen határozható meg. Bár hasonlít a hõsi énekhez, a desztánhoz a verses és a prózai szövegek váltakozása miatt mégsem azonosítható azzal. Ez a formai megoldás olyan mûfajra utal, amelyben a 16-17. századi oszmán-török történetírók alkották mûveiket / Kemalpasazade, Lutfi pasa, stb./. A történetek fûzése azt is elárulja, hogy a mû korábbi forrásokból szerkesztett. Azt sem lehet biztosan megállapítani, hogy a prózai vagy a verses részek õriztek-e meg többet az eredeti, az iszlám felvétele elõtti forrásból. Terjedelme meghaladja a különféle stíluscsoportokba sorolható népballadákét is. A drezdai kézirat címe alapján meghatározása: kitáb, azaz "könyv", "írásmû". A könyv nem kifejezetten az udvar, a diván elõkelõségei számára készült, ugyanis a verses részek költõje nem a perzsa klasszikus metrikus kötött formákat alkalmazta, amely az Oszmán-török korban a magasabb udvari körökben igen elterjedt volt. A Dede Korkut írója, lejegyzõje, a török hangsúlyos verseléssel élt, ami sok tekintetben megegyezik a magyaros verseléssel. Példák a fentiekre: Kara tirnak / ag yüzüme / çalayim mi? 4+4+4 Hol lakik kend / Húgomasszony / Komáromba Bunalmiºsin / sana n'olmus? Çal Kiliçin / yettim Kazan! Anyám, anyám / édesanyám, Gyulainé / édesanyám!

4+4

Gelen kâfir / menimdir men / yarayin. Bús az idõ / bús vagyok én / magam is.

4+4+3



Anam atam / verdigi, Göz acuban / gördügüm,

4+3

Kecskeméti / csárdában Három betyár / magában. Természetesen más prozódiai elemek is találhatók a mûben, szótagrím sorközben/figura etimologica/, ugyanez sorkezdõként /alliteráció/, valamint kettõs alliteráció és sorvégi ragrímek. Ezek egyike sem idegen a középkori magyar verseléstõl.

Magyar és török eredetmondák Dede Korkut könyvében a Deli Dumrul mondája - hasonlatosan a többiekhez így fejezõdik be: Dede Korkut jött, a törzset megénekelte, a leszármazást elénekelte:...Áldást mondok Kánom: Hazádnak fekete hegyei le ne omoljanak! Terebélyes fádat az árnyatadót ki ne vágják! Szakadatlan folyó szép vizeid ki ne száradjanak!... Az Oszmánok egyik misztikus eredetmondája alapjában hasonlít az oguz eredetmondák befejezésében olvasható "Korkut Apó áldására", ugyanakkor a "klasszikus" ókor sokkal régebbi és ismert képeit is felhasználja. Arról számol be, hogy Oszmán a híres Sejh Edebáli-nál (1206-1326 ?) tett látogatása során azért nem feküdt le a heverõjére, mert a helyiségben egy szent könyv is volt, a Korán és így a fekvést illetlennek tartotta volna. Ezért hát térdelt, de így is elszenderedett és álmot látott. Ágyékából egy hatalmas fa nõtt, melynek ágai három kontinensre terjedtek ki. A török népszokásokban megõrzõdött a "termékenységet és szerencsét hozó" fa kultusza, mert napjainkban is a szerencsés házasságot többek között fõként Kelet Anatóliában - olyan mágikus cselekedettel is biztosítani kívánják, melynek keretében a võlegény rokonai és barátai a lakodalom napján egy kertbe fát ültetnek, melynek - ha gyümölcsfát ültettek - elsõ termését annak a házaspárnak adják, akinek az esküvõje napján a fát ültették. A fa kultuszának - amellett, hogy mitológiai eredetük azonos - az idõk során több ága keletkezett. Az egyik a legõsibb a sámán-kultusz világ- és életfája, amellyel most itt nem foglalkozhatunk, a többiek az elõbbinek továbbfejlesztett, de egyes vonásaiban szûkített fõként az ember teremtésével, a szaporodással, a termékenységgel, valamint az egészséggel és a szerencsével kapcsolatos mitologikus fák. Mind a sámán-, mind a többi élet- és világfa- kultusz jellemzõ volt a korai magyar és török kultúrára, nyomai felbukkannak mindkét népi kultúrában ma is.



A Radloff lejegyezte tatár monda szerint: "a föld köldökén, mindennek a középpontjában áll a minden fa közt legmagasabb, egy óriási fenyõ" Az oszmánok (törökök) tubafája az ég közepén emelkedik. Az altáji tatár mondában: "a földbõl növõ ágatlan fának Isten akaratára 9 ága nõtt, minden ága alatt egy ember lett, és ezekbõl 9 nép keletkezett" A jakutok szerint: "a föld sárga köldökén áll egy buja 8 ágú fa". Az elsõ ember egyszer tudni akarta, hogy miért van õ e világon. A nagy fához ment, melynek teteje áttört a "három rétegû égen". A fa hirtelen kinyílt, a nyílásban egy nõi lény övig megjelent és megmondta neki, hogy azért jött a világra, hogy az "emberi nem õsatyja legyen". Egy másik változat szerint: az óriásfa hét ég fölé nyúlt. Egy fehér ifjú jött a világra, aki odalépett a fához, amelyben úrnõje, az õ fájának (a szerzõ kiemelése) és lakóhelyének istennõje volt és az ifjú asszonyt akart magának. A fából "övig látható nõi lény jött elõ, a melle meztelen volt és az ifjúnak nyújtotta. A tej élvezete után ereje megszázszorozódott." A monda harmadik változatában a fa törzsébõl kiemelkedõ istennõ, akinek "két melle olyan nagy, mint két tömlõ", közli az "egyedülálló emberrel", hogy atyja Artojon (fõisten) s anyja Kübei-Khotun (úrnõ) akik õt azért eresztették a földre, hogy az emberek õsatyja legyen. Az elõbbi mitikus hagyományok megegyezései, Berze Nagy János szerint: 1. Az istennõ a világfában lakik, melybõl kiemelkedik, vagy amelybe visszahúzódik s azzal mintegy azonos. 2. A világfa és az istennõ birtokában van a halhatatlanság és a jólét minden eszközének. 3. A kettõ együtt gondviselõ anyja, kezdete és forrása minden életnek és termékenységnek. A fa kultuszával összefüggõ egyes népszokásainkról így ír Berze Nagy János: "A mohácsi magyar katolikusok régi lakodalmaikban a menyasszony számára termõágat készítettek s készítenek kivételesen egy-egy háznál ma is. Keresnek egy olyan öreg fát, amelynek a törzsén egy helybõl ujjnyi vastag hármasság nõtt ki. Ezt a részt a fa derekából úgy fûrészelik ki, hogy a törzsnek az ágakkal összenõtt része egy darabban maradjon. Ennek...kerek fatalpat készítenek. Ez az állványa. Az ágakat végig téli zöld vagy cédrus ágacskákkal födik be. Az ágak végére almákat, ezekbe aranyozott meggyel díszített tollcsévéket tûznek. Az almákba az ágak meghosszabbítása végett hosszú rozmaringszálakat szúrnak. Ezeket színes pamutból készült dísszel, mûvirágokkal és búzakalászszerû virágokkal ékesítik. A rozmaringszálak végeit színes szalaggal egybekötik. Ezt a vázat fánktésztából sütött, átlyuggatott, cérnával egymáshoz kötött - kocka alakú lapokkal befödik... aszalt szilvából, cseresznyébõl, meggybõl, pattogatott kukoricából füzéreket akasztanak, amelyek az egész termõágat körülveszik...a füzérekre mézeskalácsból szívet, babát, s lovat kötnek, a tésztalapok lyukaiba pedig aranyozott diót és szilvát dugnak....A termõág belsejében a talpba gyertyát erõsítenek, amelyet vacsora után akkor gyújtanak meg, amikor a menyasszony házából a võlegény házához indul a zenés menet. A "termõág" rokonait másvidéki magyar lakodalmakban is megtaláljuk. A Heves megyei palócoknál a võfély ág-bogostul levágott rozmaringot tart a kezében... A hétfalusi csángóknál a borica-táncnál szerepel a levágott fenyõfa ágas hegye, melyet színes papírral, aranyozott almával és dióval díszítenek http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (10 von 40)2005.11.09. 9:56:11


fel. A mohácsi termõágra emlékeztet még az Udvarhely megyei székelyek prémes-e. Szilva, meggy vagy kõrisfának 5-7 ágú gallyát kürtõskalácsszerûen tésztával becsavarják, a gallyak végére néhol rózsát, madarat is formálnak s kemencébe teszik sülni. Sülés után a gallyat a prémesnek már szintén kisült, cipónagyságú aljába szúrják, cérnára fûzött csörögével, pattogatott kukoricával behálózzák, s színes szalagokkal összekötik Az ágak végére virágcsokrot kötnek, hegyére dió nagyságú és alakú, zsírban sült fánktésztát tûznek, a középsõ ág végére pedig - ha már nem volna - madarat csinálnak. Amikor a násznagy megkapja a prémest, az új párnak kívánja, hogy adjon nekik Isten mindig ilyen "szép áldást" s asztalukról soha el ne fogyjon az "Istenadta kenyér", melynek jelképe a "prémes". A Balaton mellett lakó magyarok a lakodalmi kalácsfát úgy készítik, hogy bojtorján vagy bürök ágát tuskóba szúrják s az egészet tésztával vékonyan betekerik. Ezt az ágas-bogas lakodalmi süteményt - rámutatva mintegy a hagyomány tárgyának eredetére - életfának nevezik." Berze Nagy János a fentieket így summázza: "Ezek az ágas-bogas, kalácsos és gyümölcsös,...madárral ellátott lakodalmi fák a világfa hagyományának magyar emlékeihez...csatlakoznak". A török eredetmondákban tehát nem véletlenül szerepel a dinasztiák alapításával kapcsolatban a fa, mely mint "gondviselõ" biztosítéka a dinasztia továbbélésének, uralkodásának és hatalma növekedésének. A magyarok egyes népszokásai töredékeit õrzik a török "gondviselõ" fa mítoszának és kultuszának., melyek a házasságkötéshez, házassághoz, gyermekáldáshoz kapcsolódnak. Az Oszmán dinasztia alapításának török mondájában szereplõ mitikus fájáról a dinasztia történetírói számolnak be. A magyar népi kultúrában a "gondviselõ" fa már nemcsak az uralkodó dinasztia "kiváltsága", hanem - a népszokás tanúsága szerint - minden magyar családalapításának "gondviselõje". Valójában minden családalapításnak a dinasztia alapítás reménységét is magában kell hordoznia. Az "életfák" között található olyan természetû és tulajdonságú fa is, amely az egyes ember születésekor kel ki, (vagy amelyet ilyenkor ültetnek el), s annak halálával elszárad. Életjelenségei tehát megegyeznek azzal az egyénével, akihez élete kötve van. A dolgan tatárok és a jakutok - hozzátehetjük, még a magyarok is - ismerik ezt a típusú életfát. Szerintük minden sámánnak van életfája, mely akkor kezd nõni, amikor az illetõ a sámánkodásra hivatottá válik, de ennek halálával elpusztul. Az egyes magyar népmesetípusokban is elõforduló motívum jelentkezik a magyar népszokásokban is. A felvidéki magyarság születési szokásai közt szerepel, hogy az asszony vajúdásakor az apa emlékfát ültet, s a születendõ gyermek - a hiedelem szerint - akkor hal meg, amikor ez a fa kiszárad. Népballadáink közt pedig a "Kongó Jánosról" szólóban Kongó és a fa egyszerre jön a világra s egyszerre pusztulnak el, amikor Kongó Jánost az ebbõl a fából faragott akasztófára kötik fel. Talán megengedhetõ - eltérve az eredeti tárgytól - röviden említést tenni a törökök fa-kultuszának néhány megnyilvánulásáról. Nemcsak az oguz eredetmondák áldás-szövegeiben, hanem más alkalmakkor is felhangzik verses formában - a hõsök ajkáról a fa dicsérete. http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (11 von 40)2005.11.09. 9:56:11


Fa, fa ha mondom neked ne szégyenkezz, fa ! Mekka és Medina kapuja fa ! Isten szavát meghalló Mózes botja fa ! Nagy-nagy folyók hídja fa ! Fekete-fekete tengerek hajója fa ! Hõsök hõse Ali ökrének a járma fa ! Kétpengéjû Zülfikár kard markolata fa !.. Egy 16. századi költeményben is hasonló megfogalmazásban említi Pir Szultán Abdal a fát : Dalolj én sárga tamburám, Származásod fából van, Fát ha mondok ne vedd szívedre, Piros rózsafából van. Ali Fatma kedvese, Ali Zülfikárral játszott, Düldül paripa nyerge, Az is ismét fából van. Fa a Kába küszöbe, A világot ragadta meg fénye, Hasszán, Huszejn bölcsõje, Az is ismét fából van. Elég Pir Szultán elég ! Bánatokra balzsamot helyeznek. Különféle gyümölcs terem, Az is ismét fából van. Érdekes a párhuzam a magyar Jávorfa típusú népmesék - a megölt hõsnõ sírján nõtt fából faragott - hangszere és Pir Szultán Abdal tamburájának dicsérete között. (a hangszer a mese végén visszaváltozik fává vagy pl. azt egy fa odvában találják meg.) Mind a magyar Árpád- mind a török Oszmán-dinasztia eredetmondájában azonnal felismerhetõ közös vonás: az álom. Tüzetesebben vizsgálódva több hasonlóságot is felfedezhetünk. Emese álma Lengyel Dénes foglalta össze történeti mondáink keleti és mongol eredetét: "Anonymus krónikájának 3. fejezetében így beszéli el Álmos születésének mondáját: Az Úr megtestesülésének nyolcszáz-tizenkilencedik esztendejében Ügyek,...nagyon sok idõ múltán Mágóg király nemzetségébõl való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerben Önedbelia http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (12 von 40)2005.11.09. 9:56:11


vezérnek Emese nevû lányát. Ettõl fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levõ anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette õt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhébõl forrás fakad, és ágyékából dicsõ királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el...mivel az õ ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendõk.(Anonymus 1977. 81.) Gyõrffy György is rámutatott, hogy Anonymus a mondát feltehetõen szóhagyomány alapján jegyezte fel..." Álmos minden tekintetben "elõkelõ és nemes", ezt biztosítja az "égi", azaz a totemállattól való származása. Tudjuk, hogy a szibériai és belsõ-ázsiai török népek hitvilágában általános a fõemberek állatõstõl származtatása. A totem állatõstõl való származtatást látja Bartha Antal is az "Emese álma" mondánkban. Szerinte: "az Árpád - dinasztia eredetének képzetét a jellegzetesen fejedelmi turul - monda õrizte meg. Az Emesét álmában teherbe ejtõ, kozmikus szárnyas ragadozótól eredt a fejedelmi leszármazottak dicsõsége és uralkodói tehetsége...E képzet igen széles körben elterjedt. A monda jakut, burját és türk párhuzamaiban a ragadozó madár képében jelentkezõ kozmikus apáktól áldott állapotba került asszonyok természetfeletti képességekkel rendelkezõ fiakat szültek" Hasonló Róheim Géza véleménye is, aki tömören és mégis az egész kérdéskörre kiterjedõen sorolta fel - az ókortól kezdve a törökség körében is elterjedt sõt még a 14-15 században is keletkezõ - a dinasztia alapításokhoz kapcsolódó álmokat, melyek eredetét õ is a totem kultuszban találta. Mandane atyjának álma Herodotosz és Ktésziász verziójában e tekintetben megegyezik: Asztüagész álmában látja leányát, Mandanét, akinek az ölébõl kiömlõ víz az egész várost elönti, és Ázsiát elárasztja. Ktésziásznál a felnõtt Kürosznak anyja mondja el az álmot, melyet gyermeke születésekor álmodott, hogy az ágyékából kiömlõ víz hatalmas folyóvá változott, egész Ázsiát elárasztotta, és a tengerbe ömlött. A kaldeusok megfejtik az álmot, amely nagy szerencsét jelent, és Ázsia legfõbb méltóságát. Asztüagész azonban Hérodotosznál még egyszer álmodik, mégpedig Mandane férjhez adása után. Ebben az álomban, melynek megfejtése a fentebbivel egyezõ, leánya ölébõl szõlõtõke nõ, amely egész Ázsiát beárnyékolja...A folyót pótló fa szimbóluma reánk nézve azért válik fontossá, mert közelebb hozza egymáshoz az oszmántörök és a magyar mondát. Róheim különösen szerette a szimbólumokat összevetni, megfejteni, néha igen nagy képzelet kell követéséhez, itt azonban könnyen belátható a tengernyi víz és a földrészt beárnyékoló fa jelképi azonossága. ( a szerzõ megjegyzése !) Az oszmánokat Khoraszánból Kis-Ázsiába Er-togrul (=hím turul) vezeti ki, aki álmot lát, amely negyedik fiának Oszmánnak dinasztia alapításával beteljesedik. Oszmán viszont álmában látja, amint vendéglátó gazdája, http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (13 von 40)2005.11.09. 9:56:11


Edebáli mellérõl felemelkedik a növõ hold, és telt hold gyanánt Oszmán keblében tûnik el. Azután ágyékából hatalmas fa nõ, amely ágait országok és tengerek fölé terjeszti ki. Ennek az álomnak kiegészítõje Abdul Kumral álma, amelyben az ifjú uralkodó feje fölött egy király-sólyom jelenik meg kiterjesztett szárnyakkal, ami a két földrészt elborító hatalom jelképe. ErTogrul, a hím turul teljesen megfelel Álmos születésérõl szóló mondánkban a "nemzõ" turulmadárnak, ezért a származása: "de genere Turul". Ezért az Árpádok õsi címereiben látható "turul" totemisztikus eredetû. Mind a magyar, mind a török dinasztia alapító származásában "aktív"szereplõ a turul, így válik mindkét népnél totemmé, a nemzetség szimbólumává. "Ethele király címerén is, melyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejû madár vala ábrázolva, melyet magyarul turulnak hívnak. Mert ezt a címert hordták volt magukkal a hunok mindig a hadban Gyeics vezér idejéig, míg magokat községben kormányozták." ( Kézai Simon Magyar Krónikája ford. Szabó Károly 1862.) Az oguzok kánjának fejedelmi címere - Ahmed Vefik szótára szerint - a kétfelé nyitott szárnyú turul, a hat oguz nemzetség mindegyikének pedig más fajta sólyom vagy sas volt a címer állata és egyszersmind fejedelmeik jelvénye...A ragadozó madár totemek /sólyom- és sasfélék/ emlékét személy és családnevek is megõriztek. Toghrul, a turul (Falco laicoriphos) a szeldzsukidák õse, és testvére Csakir, az ölyv. Aleppo török fejedelmei uralmuk megalapítójához hasonlóan, 'ben-i-Aksonkor'-nak, azaz 'a fehér sólyom fiai'-nak nevezték magukat. A mamluk török dinasztiájának 12. fejedelmét Lacsin-nak azaz 'nemes sólyom'-nak hívták, és Tugan-sah, azaz 'sólyomfejedelem' volt a 11. század transoxanai török birodalmának nagy uralkodója, éppúgy mint az utolsó szeldzsukida. A megszületendõ gyermek és az álomban látott madár szoros kapcsolata más, nem oguz, de török mûveltségû népeknél, így a kirgizek hõsénekében, a Manaszban is fellelhetõ: Álmod Dzsakip, áldás, az ám! Álmod örömöt hoz, az ám! Madarad gyermeket jelent, Most már lesz Dzsakip gyermeked! A fentiekbõl világosan kitûnik, hogy a magyarság és a törökség önmeghatározásuknak kezdetén milyen kifejezéseket, képeket használtak amikor vezéreiknek, uralkodóiknak származásáról akartak beszámolni. Az idõszámítás elõtti, a történelmi kor hajnalán lejegyzett, de talán még ennél is régebbi korok "magas mûveltségének" fogalmait használta eredetmondáiban. A magyarság nemcsak ismerte a "klasszikus" történeteket, hanem magára is vonatkoztatta, és ugyanakkor használta azokat, mint a perzsák az ókorban, vagy mint a törökök még a 14. században is. Már keletkezésük korában, de legkésõbb lejegyzésük idején ez a stílus azt fejezte ki, hogy "egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak".

Vendégeskedés - lakoma http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (14 von 40)2005.11.09. 9:56:11


A honfoglaló magyarság a földmûvelést ismerõ, de elsõsorban lótenyésztõ nép volt...mai hazájába érkezése elõtt századokig élt kelet-európai és középázsiai török népek között, részben a kazár birodalom kötelékében. A korabeli források a magyarokat viselkedésük, külsõ megjelenésük alapján a türk népekkel azonosították... A magyarokkal együtt más etnikai hovatartozású és részben más vallású, - fõleg mohamedán - népcsoportok jöttek e földre... Mindennek tudatában feltételezhetjük, hogy ünnepi naptári szokásaik különböztek az itt élõ, fõként földmûvelõ és részben már keresztény vallású indogermán népek, népcsoportok ünnepi szokásaitól. Ezt az elkülönülést, illetve különbözõséget fejezik ki a népmeséinkben azonos gyökerû, "Óperenciás tenger", "az Operencián is túl" sztereotip kifejezések, melyek mint köztudott - a ma ausztriai Enns folyón túl levõ (über Enns) idegen és ismeretlen világot jelentették valamikor a magyarság számára. Ott ugyanis mások - idegenek - voltak a népszokások. Az ázsiai lótartó népek közösségi ünnepeinek középpontjában még a múlt században is ugyanazok a mozzanatok állottak: a közös lakomázás, a fehér ló ünnepélyes feláldozása, versenyszerû harci játékok, valamint a hõsi énekek elõadása. Meglepõ, hogy ezek a modern leírások szószerint megegyeznek a magyar középkori krónikák által leírt ünnepi formákkal. A honfoglalás és az azt megelõzõ idõk történeteinek leírásánál Anonymus is gyakran használja a "pogány szokás szerint" /more paganismo/ kifejezést. Így pl. a Geszta 16. fejezetében: "Mindgyárt azon a helyen, pogány szokás szerint egy kövér lovat ölve le, nagy áldomást csaptak..." Ezeket a pogány szokásokat a magyarok - mint majd a leírásokban is olvashatjuk - a törökökkel azonos módon gyakorolták a honfoglalást megelõzõ, de az azt követõ idõkben is. Népszokásaink, játékaink, hiedelmeink, egy szóval a népi kultúránk évszázadokon keresztül megõrizte az õsök mûveltségének számára legértékesebb elemeit. A fiúgyermek születésének megünneplésérõl így írt Anonymus: "Abban az esztendõben született Árpád vezérnek Zolta nevû fia. És lett nagy öröm a magyarok között. A vezér és nemesei számos napon át nagy vendégséget tartottak, ifjaik pedig ott játszottak a vezérnek meg nemeseinek színe elõtt, mint a juhok bárányai a kosok elõtt." A lakomázás a 17-18. században is jó magyar szokás maradt. Apor Péter így írt róla: "Amikor megittasodtanak az emberek, soknak énekes inasai voltanak, akkor énekelni kezdettek, valami szép régi magyar dolgokról énekeltették, néha szerelem énekét is mondottanak, kivált az nagy embereknek régi idõkben, mikor mulattanak, igen kedves muzsikájuk volt az töröksíp, egyszersmind az dob, akkor szép magyar nóták voltanak, s azokat fútták, s annál ittak az nagyja az embereknek... Most talám azokat a szép magyar nótákot senki Erdélyben el nem tudná fúni..." Dede Korkut történetei sok olyan török szokást írnak le, melyek vizsgálata és egybevetése az Európában egyedülálló és sajátosan magyar szokásokkal http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (15 von 40)2005.11.09. 9:56:11


nagyon is indokolt. Az oguzok - eredetmondáik szerint - hasonló módon tartottak vendégséget, mint Anonymus fenti leírásában a magyarok. Az oguz törzsek ünnepi összejövetele a Dede Korkut Dirsze kán fia, Bikács kánról szóló énekében így zajlik: "Hej kánom! Egy napon Kám kán fia, Bajundur kán szálláshelyérõl felkerekedett. Selyem nappali sátrát a föld színére felüttette. A tarka sátortetõ az égig magasodott. Selyem szõnyegeket terítettek ezerfelé. A kánok kánja, Bajandur kán, évente egy alkalommal, amikor ünnepséget tart, az Oguz bejeit meg szokta vendégelni. Most is - ünnepség lévén- lónak ménjét, tevének csõdörét, juhnak kosát vágatta. Egy helyre fehér sátrat, egy helyre fekete sátrat üttetett...." A vendégséget adó Bajandir kán neve más török forrásokban is megtalálható. Utódai fogadták be a Magyarországról távozó kunok egyik törzsét. A magyarországi Ulas/Olaas törzsnek egy része a mongol támadás után a bizánci birodalomba került, és késõbb, a birodalom bukása után III. Murád oszmán szultán /1574-1595/ idejében az anatóliai Tarsus környékén a Bayindir törzs kötelékében bukkan fel. Az Adanától északra legeltetõ, vándorló jörükök egy része ma is Ulas-nak nevezi magát. Itt kell megjegyezni, hogy a török nyelvekben a mély magánhangzók (a, i, o, u.) gyakran egymás helyébe lépnek és csak nyelvtörténeti vagy nyelvjárásbeli különbségeket jeleznek. Igy történt a magyar Balmazujváros helységnév esetében is, az eredetileg bolmaz változott balmaz-ra a mai törökországi török nyelvben ugyanez bulmaz-nak hangzik. Ezért a Bajandir és a Bajandur valamint a Bogács (törökül a bika boga, ebbõl képzett személynév a Bogaç) név is, a magyar jelentést jobban érzékelteto Bikács névre felcserélhetõ.

Bikafékezés - legényavatás Pünkösdi népszokások Valószínû, hogy tavaszi ünnepeinkkel sem Európában megismerkedtünk meg, ugyanis avatott néprajzkutatóink megállapították, hogy "A legrégibb forrásoknak azokat a kínai leírásokat tartják, melyek a Hiungnu birodalomról szólnak...E tudósítások nem egyértelmûek, de annyi kiderül, hogy három fõ ünnepi periódus volt: kora tavasszal, tavasz végén, /nyár elején/, a harmadik pedig õsszel, amikor a lovak már meghíztak. E három idõpont annál is valószínûbb, mert az altáji népeknél egészen napjainkig,.. ez az áldozat bemutatásának fõ ideje is" A tavaszi idõszakban tartott ünnepek körébe sorolható a magyar "pünkösdi királyválasztás" szokása. A magyar néprajznak külön fejezete foglalkozik a tavasszal megtartott, népi ünnepi szokásokkal és ezen belül a "pünkösdi királyválasztás"-sal.



A magyarországi pünkösdi alakoskodás az európai szokássorozat egy láncszeme, de nálunk...a májusi-pünkösdi ünnepkörnek nincs boszorkányos, manisztikus jellege, sem vízitündérek, sem halottak nem kísértenek ezen az ünnepen, pedig a Ruszalkák a keleti szláv szokásokban megjelenítve is feltûnnek. Eszerint a Kárpát medencében letelepedett magyarság úgy illeszkedett be szokásaival Európába, hogy közben meg tudta õrizni sajátos mûveltségét, melyet Keletrõl hozott magával, mint például a "bikafékezést" A nép körében végzett szakszerû gyûjtéseken kívül, a 19. századi magyar szépirodalomban is található leírás egy, a tárgyunk szempontjából igen fontos és különleges pünkösdi népszokásról. Jókai Mór: az Egy magyar nábob c. regényében a VIII. fejezetben egy pünkösdi királyválasztást ír le "Nagykunmadarasban". A királyválasztás pünkösd harmadik ünnepén lóverseny formájában zajlik le... amikor ennek eredményét a nézõk nem fogadják el, a vetélkedõn a felek vad bikát hajszolnak. Ugyancsak Jókai a Vasárnapi Újság 1856 évfolyamában egy dunántúli pünkösdi királyválasztást hasonló módon ír le. Kecskeméti bikahajszolásról ír Dömötör Tekla néprajzkutatónk 1983-ban: "Bikafékezéssel egybekötött pünkösdi királyválasztásról még századunk elsõ évtizedében is hallunk. A szokás azonban napjainkban már ismeretlen, a készülõ magyar néprajzi atlasz kérdésére jóformán semmi válasz nem érkezett." Közép-Ázsiában, Mongóliában még napjainkban is kézzel fékeznek, terítenek földre bikákat, a férfiúi erõ bemutatásaként. Európában a középkorban nem volt ilyen szokás, a bikáktól, fõként a nagytermetû, szilaj magyar fajtától, féltek. Albertus Magnus 1248-ban egy lovag és egy bika közt lezajlott küzdelmet ír le, melyben a bika olyan ádáz dühvel rohant a lovagra, hogy oldalt kapta, iszonyú lökéssel feltaszította, lovastól keresztülgázolva rajta... Táltos hiedelmek Mint minden népszokás, a bikafékezés is egy jóval korábbi, õsi , vallási, kultikus hiedelembõl ered. Az "õsi magyar hitvilág" - akárcsak a finnugor és török népeké - a ma sámánizmusnak nevezett hiedelmeken alapult. Kutatóink egyetértenek abban, hogy: "Népünk hiedelemvilágában mind a mai napig él az a hit, hogy az emberfeletti hatalommal rendelkezõ táltosnak idõnként meg kell küzdenie más táltossal, fekete bika, ló stb. alakjában..." Az õsi hiedelemben a bika megfékezése nem testedzés, sport volt, hanem valóságos küzdelem, melyet a táltos-sámán vívott a gonosz, a rossz ellen. Barna Gábor írja: "Hajdúdrogon egy pásztorembert emlegetnek, aki táltos volt. A legelõre ment ki viaskodni. Elõtte azonban szólt két embernek, hogy "gyertek ki, mert nagy vihar lesz. Majd jön egy bika ... oszt összeverekszünk. Csak a kiskörmit üssétek, hogy törjön meg, hogy el ne verje a határt a jég." http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (17 von 40)2005.11.09. 9:56:11


Pézásó Pistáról, a híres hortobágyi "pénzásó" táltosról is azt tartották Egyeken és Nagyivánon, hogy "hétszer kellett volna megverekednie egy táltos bikával, de nem bírt vele. A Tiszafüredi Református Egyház anyakönyvében jegyezték fel halálát, "1939. december 20. 80 éves, ok: végelgyengülés." Tehát századunkig élt a bikaküzdelem hiedelme, szoros összefüggésben a táltos-sámán hittel. A bikafékezés Dede Korkut könyvében, Bikács kán nemzetsége eredetmondájában: "A ló lába vágtat, az énekmondó nyelve is gyorsul akiknek bordájuk van, fejlõdnek, akiknek mellkasuk van, növekednek. A fiú, apjával ez idõben felkereste Bajandur kán szálláshelyét. Ám kánom, Bajandur kánnak volt egy bikája és egy tevecsõdöre. Az a bika, ha a szarvát kemény kõhöz ütötte, a követ lisztként porlasztotta. Egyszer nyáron és egyszer õsszel a bikával a tevecsõdört megküzdették. Bajandur kán a hatalmas oguz bejekkel a látványosságot meg szokta tekinteni, így szórakoztak. Ám szultánom, Dirsze kán fiacskája három apróddal a téren bokacsonttal kockázott. "Fussatok" - kiáltották a fiúcskáknak, a bikát eleresztõk. A három fiú elfutott. Dirsze kán fiacskája nem menekült, a nyílt tér közepén állt, nézett. A bika pedig jött, a fiúra támadt, meg akarta ölni. A fiú felkapott egy nagy követ és a bika homlokára ütött. A bika farolva hátrált, majd megint a fiúra támadt. A fiú ismét keményet ütött a bika homlokára, de ez alkalommal a bika homlokának feszítve öklét elõre nyomult és eljutott a tér széléig. A bika és a fiú hosszasan tusakodtak. A bika már két lábon állt. Sem a bika, sem a fiú nem bírt a másikkal. A fiú gondolván magában, mondta: "Ha egy tetõnek oszlopot ütnek, az a tetõnek támasza lesz. Én miért támasszam a homlokát, hiszen ezzel segítem talpon maradni." Ezzel a fiú az öklét a bika homlokáról levette, útjából félreugrott. A bika nem tudott talpon maradni, átbucskázott a fején. A fiú kését kihúzta és levágta a bika fejét. Jövén az oguz bejek a fiút körülvették: - Éljen! - mondták. - Korkut atyám, jöjjön, adjon e fiúnak nevet, vigye õt magával az apjához, kérjen az apjától a fiúnak bejséget, adjon neki trónt. Hívták. Dedem Korkut jött vala, a fiút magával vive - az apjához ment. Dedem Korkut a fiú apjához szólt, lássuk kánom mit szólott: Így szólt: Hej Dirsze kán! Fiadnak bejséget adj, trónt adj, Érdemes õHosszúnyakú arabs lovat adj, hátas legyen, Ügyes õ. Az akolból tízezer juhot adj e fiúnak, nyársra valók legyenek, Érdemes õ. Teveistállódból rõt tevét adj e fiúnak, málhása legyen, Ügyes õ. Aranyos födelû lakósátrat adj e fiúnak, árnyatadó legyen, Érdemes õ. Hímzettvállú szokmányt adj e fiúra, öltözéke legyen, Ügyes õ. http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (18 von 40)2005.11.09. 9:56:11


Bajandur kán nyílt terén e fiú harcolt, egy bikát megölt, a te fiadnak neve Bikács legyen, a nevét én adtam, éveit Isten adja - mondta. Dirsze kán a fiúnak bejséget adott, trónt adott. A fiú a trónra ült, ám apja negyven vitézével nem számolt." Ne feledkezzünk meg, hogy Arany János Toldijában is a hõs ifjú egyedül, puszta kézzel fékezi meg a bikát és csak ezután válik - önmaga számára is alkalmassá a bajvívásra. Toldi bátyja is negyven vitézzel lovagol Budára, vagyis annyival amennyi egy vitézzé vált oguz ifjúnak is járt kíséretül. Az oguz eredetmondában a közösség és annak vezetõi számára a gyermek felserdülését a bika feletti gyõzelem bizonyította. Az ifjú nevet kap, mégpedig nem az apjától, hanem Dede Korkuttól, aki ugyan az apjához viszi a fiút, de aztán ellentmondást nem tûrve parancsolja: a te fiadnak neve Bikács legyen! majd azt is hozzáteszi : a nevét én adtam. A történetben a névadás kiemelt jelentõségû esemény, hiszen nemcsak egy gyermekbõl ifjúvá serdült nevérõl, hanem egy oguz nemzetség elnevezésérõl szól. A névadó az oguzok szellemi vezetõje, az ifjú a jövõben a nevét viselõ nemzetség vezére, feje, aki méltó lett az általa legyõzött "erõ" totemisztikus nevére.

A kockajáték Az ifjak, Dirsze kán fiacskája és három apród "bokacsonttal kockázott" , mielõtt a bika elszabadult. Ez olyan õsi játék, amelyet már Ambrosius milánói püspök is megemlít a hunokkal kapcsolatban a 385 táján készült "Liber de Tobia" címû iratában. Az óbudai ásatások során feltárt avar vitéz 7. századi sírjában az öv körül a vitézi kézségek között egy kis méretû csont játékkocka került elõ. Az avarok tehát folytatták a hunok kockajáték hagyományát. A játék a magyarság körében is kedvelt lehetett, mert Szent István törvényei olyan strigákról is szóltak (javasasszony, jósnõ, boszorkány) akik többek között kockából jövendölnek. A papok is megszerették a kockajátékot, errõl az 1279-ben tartott budai zsinat egyik - a fermoi Fülöp hatására hozott határozata tanúskodik: papi emberek ne merészeljenek kockázni, és ne is legyen jelen, ha ezt játszák (Clerici ad aleas et taxillos non ludunt ). Ismeretes, hogy a nomád népeknél a játékkockát a birkák bokacsontjaiból (astragalus) készítették. Mongóliában ez a játék "ujjgyakorlat az íjazáshoz, mert jobb kezük hüvelyk-, mutató- és középsõujjával ugyanolyan mozdulatot kell tenni, mint a nyíl kilövésekor. Vámbéry Ármin a múlt században azt vette észre, hogy a közép-ázsiai törököknél a: "...legnagyobb elterjedésnek örvendett...az asik, vagyis a juhok



bokacsontjaival való játszás, a kockajáték egy neme...A csontocska, alakulata szerint, különbözõleg van elnevezve, a homorú, nyeregszerû oldala: cseke... hegyes éles része: alcsi,..lapos oldala pedig: tava. A négy vagy néha nyolc csontocska feldobásakor a játszók tetszés szerint kiáltják: én csekére játszom! és alcsira! s kinek legtöbb csontocskája esett az említett oldalra, az nyerte meg a játékot." Bonfini tudósítása szerint Mátyás király is az elõbbi közép-ázsiai - az európaitól eltérõ - játékszabály szerint kockázott: "Mátyás király a játék során alig vetett mást , mint amit elõre megmondott..."

Lóverseny és íjazás Attila koráról Anonymus krónikájában így ír : "Attila király palotájában egymás mellett ülve...mind ott szóltak, szépen összezengve, a kobzok meg a sípok, a regösök valamennyi énekével együtt. Közben, majdnem minden nap, a vértezett lovakon ülve pajzzsal meg lándzsával nagy tornát vívtak, másfelõl az ifjak pogány szokás szerint íjas, nyilas játékot játszottak." Anonymus a hunok vigasságáról szól, de nyilván - mint más korai eseményeknél is tette - a saját korának tapasztalatait vetíti vissza Attila korába. A hunoknak ugyanis nem lehettek "vértezett" lovai. Egyik oguz eredetmondában nem ünnepi, de nagyon jelentõs ló- és íj verseny rövid leírását találjuk, amikor az ifjú Bejrek házasodni akar és az általa kiválasztott lány - Banicsicsek - párviadalra hívja ki. A lány úgy akarja próbára tenni kérõjét, hogy a verseny elõtt nem fedi fel kilétét, csak akkor , amikor Bejrek legyõzte õt, akkor azonban el is fogadja jegyesének. "Jer most rögtön vitéz, veled vadászni nyargaljunk! Ha a te lovad lehagyja az én lovamat, az õ lovát is le fogod gyõzni. Egyben veled nyilat is röpítsünk. Engem ha legyõztél, õt is legyõzöd.. Sõt, egyben veled birokra keljünk, engem, ha legyûrsz, õt is legyûröd.... Mindketten lóra szálltak, kimentek a rétre, megcsapkodták lovaikat, Bejrek lova a leányét lehagyta. Nyilaztak, Bejrek a leány nyilát legyõzte..." A történetben együtt találjuk a versengést lovaglásban és az íjászatban. A harmadik versenyág a törököknél általában - napjainkban is - a birkózás, amire a magyar hagyományrendszerben nem találunk példát. Pünkösdi lóversenyrõl szól a kecskeméti népdal: "Piros pünkösd napja, Hónap lösz, hónap lösz.. András bukrétás Felséges jó táncos, http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (20 von 40)2005.11.09. 9:56:11


Az ura selyemszál, Jó maga aranyszál, Jól mögfogd, jól möghúzd A lovadnak száját, Ne tipögygye, ne tapogygya A pünkösdi rúzsát..." Az éneklõ asszony a versenyzõnek, azaz a pünkösdi király címért küzdõ "András"-nak arra hívja fel a figyelmét, hogy "ne tapogygya a pünkõsdi rúzsát". A sokszínû erotikus kép kifejezi, hogy a lóverseny célja mégiscsak egy leány elnyerése. Róheim Géza, a pünkösdi királyról írva idézi az elõbbi dal szövegét. A lóverseny keleti hagyomány, amit krónikásaink tanúsága szerint, magukkal hoztak a magyarok és Árpád-házi királyaink idejében még az udvarnál is gyakorolták ifjaink. Róheim, aki a nyugati párhuzamokat kereste, nem tett említést az erdélyi íjazásról, a "kakaslövésrõl". Török színezetû õsi szokást õrzött meg az ifjak körében - természetesen lekopott és torzult népi formájában - az íjazás, célbalövés, mint vetélkedés, melyrõl Dömötör Tekla így írt: "ilyen tréfás kakaslövés ismeretes pl. még napjainkban Apácán (Erdély)...", de már jóval korábban a 19. században, részletesen ismertette Orbán Balázs is a Székelyföld leírása során Hétfaluból (Brassó m), kakas-ünnep elnevezéssel. Így írja többek között: "... a lánykák és legénykék, két táborra szakadtak, ... a legénykék nyilakkal voltak ellátva, mindkét tábor részére egy-egy cövek veretett a földbe, a lánykák számára egy hízlalt tyúk a legénykék számára egy hízlalt kakas lõn a cövekekhez kötve. Ezek után a lánykák bekötözték egymás szemeit kendõkkel, míg a fiúk , illõ távolságban a kakastól rendbe állottak miként a katonák... A lánykák feladata volt bekötött szemmel a tyúkot felkeresni és megütni, a fiúké a kakast nyíllal lelõni. Ki leghamarabb találta az áldozatot, azé volt a dicsõség ... megzendült aztán az úgynevezett, kakas-ének." Az Orbán Balázs által is lejegyzett ének 11 négysoros versszak, melyben 5ször fordul elõ az íj-nyíl-nyílazás kifejezés. Majd az énekrõl megjegyzi : "... A kakas-énekbõl (melyet a találat után énekeltek) kitetszik az is, hogy ez ünnepen eredetileg csak a kakas szerepelt, különben említés volna benne a tyúkról vagy pedig léteznék tyúk ének is..." Hozzátehetjük, ha csak kakas volt "eredetileg", akkor csak a fiúk íjaztak! A játék török eredete nem kétséges, ha a Hétfaluhoz tartozó egyik település, a Türkös falu helynevére gondolunk, melyet középkori magyar nyelvû okleveleink Turkfalva (1366) Turkester (1540) (Thewrekws) (1492) és Türkös (Bethlen Gábor 1625) néven említik, az oláhok Turkis a németek pedig Türkisdorf-nak nevezték a latin oklevelekben "Villa Turcica" néven szereplõ települést. A helynév - magyarul, németül, románul és latinul - a település lakosságát meghatározó etnikai elemet, a törököt jelenti. Az íjazással összefüggõ népi játék, a kakasütés ennek a török népességnek az öröksége, melyet a múlt században a magyar vagy magyarrá lett - gyerekek játszottak. Orbán Balázs szerint is "annak török színezete elvitathatatlan".



Íjazás Dede Korkut Bamszi Bejrek történetében: Bamszi Bejrek hosszú fogságból tér haza. Menyasszonyát annak a csalárd ifjúnak akarják adni, aki Bejrek halálhírét költötte. A násznép nem ismeri fel Bejreket, de már elõtte felismerte egy-két híve. A lakodalmi ünnepség alkalom a nyíllövésre. A gyõztes, az igazi võlegény - saját íjával, melyet más nem képes felajzani és amit szép énekben is magasztal - elnyeri a bejek megkülönböztetõ figyelmét. "Ment, /Bamszi Bejrek/ lakodalomba érkezett. Látta, hogy a lakodalomban a / csaló/ võlegény nyilaz, Karagünes fia, Karabudak, Kazán bej fia, Uruz, a bégek feje. Jejenek, Gaflet Kodzsa fia, Sir Semszettin és a leánytestvére és Deli Karcsar együtt nyilaztak. Bejrek ezek nyilazását állott megnézni. Amikor Karabudak lõtt: "Éljen a kezed" - mondta. Ha Jejenek lõtt: "Éljen a kezed" mondta. Sir Semszettin, ha lõtt: "Éljen a kezed" - mondta. Akármelyikük lõtt: "Éljen a kezed" - mondta. Amikor a võlegény lõtt: "Száradjon le a kezed, rohadjanak le az ujjaid, haj, disznó fia, disznó - mondta. A Csaló fia Csalárd felhorkant: - Hé Bolond fia kurafi, hogy mersz te nekem ilyen szavakat mondani! Gyere, hé kurafi, az én íjamat feszítsd meg, vagy átlövöm nyakadat. Amikor ezt kimondta, "ide vele" , szólt Bejrek, és elvette a fickó íját, megfeszítette, hogy fogójánál az íj kettétört. Fogta, odavágta. "Puszta helyen pacsirtára lõhetsz vele." Csaló fia Csalárd, látva, hogy az íj darabokban van, nagyon feldühödött: - Hé menjetek, Bejreknek van íja, azt hozzátok! Elmentek, elõhozták. Amint Bejrek meglátta saját íját, az társaira emlékeztette õt, sírva fakadt. Íját kezébe vette, becézte, lássuk mi módon becézte: Kezemben szõr idegûm, egy ló árába kerül! Mént adva, én vettem fehér markolatú kemény íjam, Bikát adva, én vettem, fonott húrúm! Idejöttem, szorultságban hagytam Harminckilenc társam, két kereskedõm - mondta. Ezután Bejrek így szólt: - Bejek, ha ti kívánjátok, hadd ajzzam fel az íjat, hadd lõjek nyilat. Ámde a võlegény ajándékgyûrûjére nyilaztak. Bejrek nyilával a gyûrût eltalálta, az széttörött. Az oguz bejek - ezt látván - összecsapták kezüket, összenevettek. Kazán bej jelen volt és látta." Bejrek történetében az íjazás és körülményei feltûnõ hasonlatosságot mutat a Homérosz Odüsszeiájában megverselt eseménnyel, amikor a hõs hazatér és lenyilazza felesége hivalkodó kérõit.

A megvakított egyszemû Egy másik homéroszi téma is ismert, mely mind a török mind a magyar (népi) kultúrában. Összefoglaló elnevezése a szakirodalomban gyakran - a



homéroszi anti-hõs neve után - Polüphémos. A "megvakított egyszemû" motívuma 11 magyar népmesében fordul elõ. "A motívum mese és monda alakjában egyaránt fennmaradt a folklórban. Hozzánk valószínûleg balkáni közvetítéssel került. A délszláv népek körében gazdag mondakör szól az emberevõ egyszemû óriásokról, a "küklopsz"-okról (Krätzenbacher 1968)." Mesekutatóink inkább hivatkoznak Krätzenbacherre, mint keresnék a török párhuzamokat. Abból a téves prekoncepcióból indulnak ki, hogy a Balkánon élõ népeket a görög-hellén kultúra folytatóinak vélik, elfelejtve egyrészt a korábban ott letelepedett nagyszámú török népesség, másrészt a 14-19. századig tartó oszmán-török megszállás alatt a török (iszlám) kultúra folyamatos hatását. A magyar "Pásztorfiú és a vak óriás" címû magyarózdi mesében, és a török mondákban, hõsénekekben egyaránt felbukkan az európai kultúrában leginkább Homéros Odüsszeiájából ismert (Polüphémos) történet: "- Mit jártok itt ti pimaszok? - dörögte az óriás - ..mert egyik orrom likán felszívlak, s a másikon kifújlak! Fel is szívta mindhárom fiút, aztán kifújta, s betette a zsebébe õket. A turmát /nyáját/ maga elé vette, s meg sem állott velük hazáig... Az óriás horkolt jóllakottan. Az üstben forrt az olaj... Gondolkodott a kicsi fiú...elvette az óriási merõkanalat. Telemerítette forró olajjal, s zupp! ráöntötte az óriás szemére. Ordított az óriás...Felugrott az ágyból. Kereste a gyermeket. De nem látott már semmit. Szem nélkül maradt, csak tapogatódzott a házban... Hallja az óriás, hogy kint zörget már valami. Azt hitte, hogy a pakulárfiú. Nyitotta sietve az ajtót. Kisurrant mellette a pakulárfiú is. Futott, s béfutott a juhok közé. Hát látja, hogy az óriásnak van egy aranyszõrû berbécse, de azt is látta, hogy a juhász egyenesen a juhok felé tapogatódzik. Na, csak elé hirtelen a bicskát. Lehúzta, s magára vette az aranyszõrû berbécs bõrét.... Reszketett alatta a pásztorfiú, de az óriás megnyugodott már, s elindult vissza a házba. Hát akkor csak kiszökött a berbécsbõrbõl a fiú, s elkezdett kiabálni: - Én voltam az aranyszõrû berbécs... Az óriás....rájött, hogy erõvel nem tudja legyõzni a pásztorfiút..." A magyarózdi mesében az óriás zsebe a "barlang" neki is vannak juhai / turmája/, alszik amikor megvakítják, igaz nem tüzesített rúddal, hanem forró olajjal. A kedvenc állat lenyúzott bõre segítségével jut ki a pásztorfiú a szabadba. Ugyanilyen tárgyú mese a bodrogkeresztúri is. Három mesterember meg akarja szabadítani a királykisasszonyt a sárkány fogságából. A vak sárkány, aki kecskéket tart , az egyik mesteremberrel meg akarja "csináltatni" a szemét. A mester furfangos, lekötözi a sárkányt, s forró ólmot önt a szemébe. De a mesterember és a királykisasszony nem tudnak kimenekülni. A mester ekkor "levágta a bakkecskét, levágott egy jerkét is, azt is megnyúzta. Akkor http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (23 von 40)2005.11.09. 9:56:11


fogta, belevarrta a bõrbe a királykisasszonyt. Õ meg szintén belevarrta magát a bakbõrbe." A sárkány igyekszik elfogni õket, de elõször kiengedi a kecskéit. "Akkor kinyitotta a kaput. De csak úgy nyitotta ki, hogy a lábát szétvezette, és a lába közül hajigálta ki a kecskéket." A kecskebõrbe varrt mester és királylány így megszabadult. Mindkét fenti mesében a furfangos hõsök úgy menekülnek meg, hogy megvakítják gonosz ellenfelüket, majd juhot/kecskét, de mindenképpen párosujjú patást, megnyúznak és a bõrükbe bújva kijátsszák a sárkány vagy az óriás ellenõrzõ tapogatását. A hõs származása, neveltetése Dede Korkut történeteiben a Baszat nemzetség eredete a "feje tetején egy szemû" szörny mondáján alapul. Az eredetmonda bevezetése az "egyszemû" és legyõzõjének csodás származásáról szól. A Tepegözt megölõ Baszat nemzetsége: "Ej Kánom! Egy nap amikor az oguzok letáboroztak, csapás érte õket. Éjszaka megrémültek, felkerekedtek. Menekülés közben Aruz fiacskája lepottyant, egy oroszlán megtalálta, felnevelte. Az oguzok sok nap múltán ismét visszatérve, otthonukban telepedtek meg. Az Oguz Kán lovas futára hírt hozott: - Kánom, az erdõbõl egy oroszlán jön elõ, a lovat leüti, úgy cammog, mint egy ember, a lovat míg szorítja, vérét veszi. Aruz: Kánom, valószínû, hogy õ a fejveszett menekülésünk közben elveszett fiacskám. A bejek lóra kaptak, az oroszlán vackára mentek. Az oroszlánt elüldözték, a gyereket megfogták. Aruz a fiát magághoz véve a házába vitte. Örvendeztek, büszkélkedtek, ettek, ittak. De a fiú annyi ideig sem maradt meg, mint amennyibe telt hogy hazahozzák, ismét visszament az oroszlán vackához. Megint megfogták és elhozták onnan. Dedem Korkut eljött: - Fiam, te ember vagy, ne az állatokkal élj. Gyere, pattanj csinos lóra! Csinos vitézekkel ugrass!! Kíjan Selcsük a bátyád neve, a tiéd pedig Baszat legyen! A nevedet én adtam, az életed adja Allah! - mondta." Érdemes ennél az epizódnál a történetet megszakítani, egy rövid kitérõt téve bepillantani, hogy az "ember gyermekét felnevelõ állat" toposzát hogyan alkalmazzák a magyarok és a törökök. "Egy mongol történetben a kán leánya gyereket vár. A kán attól tart, hogy születendõ unokája majd az életére tör, ezért lányát börtönbe veti, hogy szülés után elpusztíthassa gyermekét. Lánya ikreket szül, sikerül kicsempésznie õket a börtönbõl és kitéteti az erdõbe. Ott hét farkas veszi gondjaiba a csecsemõket, és föl is nevelik. Nagyapjuk késõbb tudomást szerez róla, s katonaságot küld a kis gyermekekért, de a farkasok felfalják a http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (24 von 40)2005.11.09. 9:56:11


harcosok lovait, s azoknak dolgavégezetlenül kell visszatérniök...A történet fennmaradt egy székely mesében, mely Nyugaton éppúgy ismeretlen, mint balladánk is a balladairodalomban" A magyar "szívtelen anya" népballada moldvai változatában az elhagyott gyermeket farkasok veszik oltalmukba. Itt a történet az ember-anya szívtelenségét állítja szembe az állat gondosságával. A szívtelen anya egyik moldvai változatának részlete: Hát kerilbe vette hátom fene farkasz. E legnagyobb fene farkasz szavát felfelelé: - Szakasszuk háromba, szakasszuk háromba. E középszõ fene farkasz szavát felfelelé: - Bizon nem bánom ien, bizon nem bánom ien. E lekkisszebbik fene farkasz szavát felfelelé: - Vaj ne szegient, vaj ne, vaj ne szegient, vaj ne. Mük esz csak vigyük el a mi ballanginkhoz, Sz e mü ballanginkban mük esz nevejjük fel Genge báránhúszvol sz genge malachúszvol. - Anyám, iedesszanyám, iedessz farkaszanyám! Eresszen el iengem, erdébe szietálni, Erdébe szietálni sz mezébe nyúgunni. - Ne menny, lányom, ne menny, szok vadászok járnak, Sz a fejedet veszik, sz a fejedet veszik. - Apám, iedeszapám, iedesz farkasz-apám! Eresszen el ingem erdébe szietálni, Erdébe szietálni sz mezébe nyúgunni. Úd menen, úd menen az õ iedesszannya, Úd menen, úd menen az õ iedesszannya, Hoj jársz, lányim, hoj jársz, hoj jársz lányim, hoj jársz? - Hallgassz anyám, halgassz, halgassz, anyám, halgassz! Anyám lettél lenne, el szem hattál lenne. (Trunk, Moldva, 1929; Domokos 1941: 11.sz.)



Sz. G. Kljastornil nyomán Bartha Antal: "Az egyik monda úgy tudja, hogy a törökök õsei egy nagy mocsár, más változat szerint a nyugati tenger partján éltek. Gonosz szomszédaik megrohanták õket, s - egy tízéves sebesült kisfiú kivételével - kardélre hányták a törökök õseit. A sebesült fiúcska a sztyeppen talált menedéket, ahol egy kölykeit szoptató nõstény farkas talált rá. A nõstény farkas nevelte ifjút a törökök õsi ellenségei megtalálták és elpusztították. A vemhes nõstény farkas a Turfán vidékén, egy barlangban tíz fiúgyermeket hozott a világra. Az ifjakká serdült gyermekek megnõsültek, és mindegyik saját nemzetséget alapított. Az egyik fiú neve Asin volt, és egy új törzs fejedelme lett. Asin fejedelem egyik leszármazottja, név szerint Aszjansad az Altaj hegységbe vezette népét. Ott azonban a hatalmas zsuan-zsuan nép szolgáivá lettek a törökök, vasat gyártottak és azzal adóztak a zsuanzsuanoknak. Az Altaj hegységben vették fel a török nevet, mert a hagyomány azt tartja, hogy az Altaj eredeti neve Török volt..." Sz. G. Kljastornij Mongóliában, "a Góbi-sivatag déli szélén, Bugut körzetében, egy nagy török kurgán mellett egy emlékmûvet talált. Az emlékmû kõbõl készült, egy teknõsbéka hátán tart egy feliratos táblát, a felirat szogd nyelven készült, Mahan tegin fegyveres kíséretének emlékét dicsõíti. A tábla felsõ szegélyére az iménti monda egyik jelenetét vésték fel: a nõstény farkas szoptatja Asin nemzetség õsét, az ellenség által megsebzett fiút. Az emlékmûvet a 6. század nyolcvanas éveiben állították." A török eredetmonda egy másik változata szerint "...az Altaj hegység Szo vidékén élõ török törzs Abanbu nevû vezérének tizenhét testvére közül az egyiknek Nõstény Farkas Fia volt a neve..." A török származású Firdauszi (934-1020) aki népi mondákat jegyzett le és az ezekbõl összeállított a Gaznavida udvar számára írt perzsa verses mûvében mely az irániak nemzeti eposzává vált, a Sáhnáme-ban, a Királyok Könyvében így szól a gondoskodó állatról: "Mikor látta Szám õszhajú kisfiát, .................................................... Haraggal beszélt, arca vad tûzben állt, saját végzetével konok perbe szállt. S adott rá õ parancsot, hogy azt elvigyék s az ország határain túl tegyék. ................................................ Az ormon kitették a csöpp gyermeket, idõ telt, idõ múlt a gyermek felett. Eként élt a hõs tiszta kisgyermeke, és nem tudta, mi fehér ,mi fekete. A nemzõje érzést erényt eldobott, igazságtalan sújtva csöpp csecsszopót. S egy nõstényoroszlán szólt íly szózatot, amíg gyermekének tejet csorgatott: "Ha szívembõl, véremmel látnálak el, még akkor sem várnám háládat el. Mert élõ-verõ szív vagy nekem magad,



ha tõlem szakadsz, szívem véled szakad." az ember fiának nem egy kósza vad az ember fiánál több irgalmat ad..." Az oszmán török népmesében is felbukkan az embernél gondosabb állat. A "Negyvenedik szoba" címû mesében egy szegény favágó felesége egy erõs csecsemõt szült. Az anya az apa távollétében egy deszkaládába tette a csecsemõt és kivitte a folyópartra. A kisgyermeket a parton a fûbe tette, a ládát a folyóba akarta süllyeszteni, azonban ahogy kinyújtotta a kezét a folyó fölé, keze, lába megbénult, szeme elsötétült és beleesett a folyóvízbe. A parton magára hagyott csecsemõ sírni, bömbölni kezdett az éhségtõl, hiszen megszületése óta alig egy pár csepp tejet szopott. A sírást meghallotta egy, az erdõbõl vadászatra indult nõsténytigris. A tigris odament és látta, hogy a kicsike élõlény hasonlít azokra, amelyeket õ szült. Fölé hajolt, megszoptatta, és a barlangjába vitte saját kicsinyei közé. A csecsemõ felnövekedett tigris tejtestvéreivel. A tigris anya csak késõbb vette észre, hogy különbözik az õ kölykeitõl. A késõbbiek során egy hercegfi talált rá és a tigrisfiú késõbb nagy sikereket ért el az uralkodó és az ország szolgálatában. A mese fõhõsének törökül beszélõ neve van: Kaplan Adam, magyarul: tigrisember. A kitett, elvesztett emberi csecsemõt sajátjaként felnevelõ ragadozó, az egész Keleten, fõként a törökök körében nagyon régi történet. Az európai kultúrában a Romuluszt és Remuszt szoptató, felnevelõ farkas - széles körben -ismeretes. A rómainak vélt történet etruszk eredete ugyan nem vitatott, azonban forrása keresésekor figyelembe kell venni, hogy az etruszkok Kisázsián keresztül - ahol temetkezési helyeiket megtalálták a régészek érkeztek Európába. Az idõk folyamán az "ember gyermekét felnevelõ vad" toposszá vált, és az egyetemes emberi kultúra közös gyöngyszeme lett. Dede Korkut vagy a könyv szerkesztése elõtt élõ oguz énekmondók is ismerték és felhasználták. Visszatérve az oguz eredetmondára: "Az oguzok egy nap a legelõre vonultak. Aruznak volt egy juhásza, akit Konur Kodzsa Szari pásztornak neveztek. Senki sem vonult /erre/ az oguzok elõtt. Volt egy híres forrás, melyet Uzunpinar-nak neveztek. Arra a forrásra perik szálltak le, a birkák hirtelen megrémültek. A juhász megharagudott a kosra, elõre gyalogolt és látta, hogy szárnyat szárnyba öltve röpülnek a perik. A pásztor a köpönyegét rájuk vetette, megragadta a peri-lányok egyikét. Mohón szeretkezett vele. A juhok kezdek megrémülni, a pásztor odarohant hozzájuk. A peri-lány szárnycsattogással felrepült. - Pásztor, nálam van amit rám bíztál, egy év múlva gyere el érte, vedd át, az oguzok fejére halált hoztál - mondta A pásztort félelem töltötte el, a leány gonoszságától elsápadt. Az oguzok egy idõ múlván ismét a legelõre vonultak. A pásztor megint elment a forráshoz. A nyáj megrémült. A pásztor elõre ment, és egy fényesen szikrázva ragyogó halmot látott. A peri-lány jött: - Vedd át amit rám bíztál. De az oguzok fejére halált hoztál - mondta. http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (27 von 40)2005.11.09. 9:56:11


Amint a pásztor a halmot meglátta, óvatos lett, visszafordult, parittyakövet ragadott. Ahogy eltalálta, növekedett /a halom/. A pásztor otthagyta és elmenekült, ment a nyáj után. Ezenközben Bajindir Kán elment a bejeivel lovagolni. Elérkeztek ehhez a forráshoz. Látták, hogy valami érdekes dolog fekszik, feje, törzse nem ismerõs. Körülvették, egy vitéz leszállt a lováról és belerúgott. Rúgás közben az növekedett, még több vitéz leszállt lováról és rugdosták. Rúgás közben csak növekedett. Aruz Kodzsa is leszállt a lováról és õ is rugdalta. Ahogy a sarkantyúja hozzáért, a halom megnyílt, s egy fiú bújt ki belõle. Teste emberi, de egy szeme volt a feje tetején. Aruz vette, ezt a fiút a ruhájába csavarta. - Kánom, add õt nekem, Baszattal hadd neveljem fel a fiút. - mondta. Bajindir Kán: - Legyen a tiéd - mondta. Aruz fogta Tepegözt, a házába vitte. Egy dada jött, aki a mellét a szájába adta. Egyet szívott és ami tej csak volt megszerezte, kettõt szívott, a vérét vette, hármat szívott, az életét is elvette. Még néhány dadát hoztak, de megölte õket. Látták, lehetetlenség, hogy tejjel tápláljuk, mondták, egy üst tej naponta nem volt elég. Táplálták, növekedett, lábon járó lett. A kisgyerekekkel játszó lett. Az egyik kisgyereknek az orrát, a másiknak a fülét kezdte megenni. Rövidre fogva, ezért nagyon megbántódtak, közelébe nem mentek. Aruzhoz menvén sírtak. Aruz Tepegözt megverte, eltángálta, eltiltotta /a gyerekektõl/. Tepegöz / mindezekre/ nem hallgatott. Végül elzavarta /hazúlról/. Tepegöz peri anyjához ment, aki a fia ujjára egy gyûrût húzott. Fiam, beléd nyíl ne mélyedjen, bõrödet kard ne vágja - mondta. Tepegöz kiszakadt az oguzok közül, egy nagy hegyre ment, útonálló lett, embert rabolt, nagy haramia lett. Néhány embert küldtek rá, nyilat lõttek, nem ment bele, karddal is ütötték, nem vágta meg, dárdát vetettek rá, nem érte el. Pásztor és nép nem maradt, mind megette õket. Enni kezdte az oguzok közül való embereket is. Az oguzok összegyülekeztek, reámentek. Amint Tepegöz ezt meglátta, megdühödött. Kiszakított egy fát a helyébõl, elhajította és ötven, hatvan embert ölt meg..." Tepegöz csecsemõként három dajkát is elpusztít mohó szopásával. A magyar népmesékben éppen azok a hõsök akik, majdan a "gonosz" legyõzõi lesznek, fejlõdnek hirtelen és természetfeletti gyorsasággal. Például Vizi Sándor "úgy nõtt, mikor harmadnapos volt, az egész falu azt mondta, hogy ez mán van tíz éves. Mikor mán ötnapos volt, azt mondta: Édesanyám elmenyek szerencsét próbálni..." Csóré királyfit öklömnyi gyerek korában találja meg a vizikirály, akinek nem volt gyermeke. "A király hazavitte a gyereket. Felesége... mindgyárt megetette...aztán puha ágyat vetett neki, és lefektette, majd õk is vacsorához láttak. Jóízûen ettek, s mikor a király bort töltött magának meg a feleségének, kiszólt a gyerek az ágyból: Nekem is töltsön felség! Én is a családhoz tartozom! Az asszony nem is állotta szó nélkül: Na apjuk te is jóféle gyereket hoztál a házhoz! Még egy esztendõs sem múlt, máris bort akar inni!..." Másnap az erdõre ment gyermekével a király, ahol a fiú "akkorát füttyentett, hogy a fák derékba törtek." A Szõlõszem Királyfiról szóló http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (28 von 40)2005.11.09. 9:56:11


mesénkben a gyermek "három nap alatt embernyi emberré nõtt, szõrén megülte a lovat, s a parittyakövet olyan messzire elhajította, hogy csudálkozott rajta mindenki." Ágrólszakadt Péter, akit a fa tetején talált a gyermektelen házaspár, alig hogy enni kapott, "kilépett a pólyából , fölkapta a nagy teri rõzsét, s úgy szaladt vele, hogy alig gyõztek utána futni...Három nap múlva Ágrólszakadt...azt mondta az anyjának: Elteheti már anyám a pólyát, kinõttem belõle!" Az Árvánszületett bölcsõt kap befogadóitól, de "elmúlt egy nap, a másik is, ezalatt akkorát nõtt a gyerek, mintha hétesztendõs volna. Amikor a harmadik nap is elmúlt, azt mondta az édesanyjának:...adjanak nekem ágyat...amikor negyednapos is elmúlt:...vagy küldjenek el innét, vagy adjanak valami munkát..." A mesei elem fantasztikus természete abból a mitikus látásmódból ered, melyben a fantázia "torzító" hatása folytán a valóság arányai megnõnek, elemei kombinálódnak sõt sokszorozódnak. Ezt a sajátosságot nevezi a meseesztétika kutatás "hiperbólisztikus készség"-nek, mely mindig a grandiózumot szolgálja s ez az eszköz csak az archaizmus jegyében vállalható. A nagyevés és a nagyivás a grandiózus - akár pozitív, akár negatív, mint Tepegöz - hõsnek fontos vonása, az evés ivás és az erõ közötti összefüggés szívósan megrögzõdött a népi tudatban. Ezután a történet részletesen és név szerint felsorolja a családok veszteségét, a megsebesített és megölt oguz hírességeket, majd Dede Korkut is színre lép: "...Elmentek, hívták Dede Korkutot, vele tanácskoztak, gyere állapodjunk meg a váltságdíjban, - mondták. Dedem (!) Korkutot Tepegözhöz elküldték, megérkezett, üdvözölte: - Tepegöz fiú, a földjükön lehetetlen helyzetbe kerültek az oguzok..azt mondták, hogy én állapodjak meg veled a váltságdíjban - mondta. Tepegöz: -Naponta hatvan embert adjanak enni - mondta. Dede Korkut: Ha így lenne, te majd nem találsz embert, mind elfogyasztod... de hadd adjunk naponta két embert és ötszáz juhot, - mondta. ...Tepegöz: -Nagyon jó, így legyen! Egyszersmint adjatok nekem két embert, akik fõzzék meg az ételem, én hagy egyem csak - mondta. Dede Korkut visszafordult, megérkezett az oguzokhoz: Adjátok oda Jünlü Kodzsát és Japagílu Kodzsát Tepegöznek, hogy készítsék el az ételét, - mondta. Egyben naponta két embert és ötszáz juhot is akar. Mindezekbe beleegyeztek. Akinek négy fia volt egyet adott, három maradt, akinek három fia volt egyet adva, kettõ maradt, akinek két fia volt, az egyiket adta, egy maradt. Egy Kapak-kan nevû ember jött. Két fia volt, egyet már adott, egy maradt. Anyja jajveszékelt, sírt, üvöltött. Aruz fia Baszat eközben csatába ment, most visszatért. Az asszonyka: - Baszat most jött meg a portyázásból, menjünk el, hátha ad nekem egy



hadifoglyot, azzal megszabadíthatnám a fiacskámat - mondta. Baszat ült és hétköznapi aranyhímes öltözékét varrta, amikor látta, hogy egy úrasszony közeledik. Odaért, bement Baszathoz, üdvözölte, sírt: A nem szûkmarkú Elüklü fia, Hatalmas kecskebak szarvából kemény íjas! Belsõ-oguzok, Külsõ-oguzok közt ismert nevû! Aruz fia, Baszat kánom, irgalmazz nekem! - mondta. Baszat: - Mit kívánsz? - kérdezte." Az asszony ezután elpanaszolja veszteségét, az alkut, amely miatt az oguz családokat ember-adó sújtja, majd rátér kérésének a lényegére: "... Két fiacskám volt, az egyiket odaadtam, egy maradt. A sor ismét rám esett, õt is akarják, Kánom segíts nekem, - mondta. Baszat sötét szeme megtelt könnyel..." Baszat bejelenti elõször apjának és anyjának, majd Kazan bejnek, hogy az asszony kívánságának eleget tesz és megmenti az oguz családok gyermekeit Tepegöztõl. Kazan figyelmezteti az életveszélyre, de Baszat hajthatatlan, fogadott testvérének keresésére indul. ..."Tepegöz tartózkodási helyéhez ment, a Salahane Sziklához. Látta, hogy Tepegöz egyedül van, háttal áll a napnak. Öve mellõl kihúzott egy nyílvesszõt, Tepegöz mellkasára lõtt, de a nyílvesszõ nem hatolt belé, összetört. Még egyet lõtt, az is apróra tört. Tepegöz: - Egy idevalósi szúnyog untat minket, - mondta Baszat még egyet lõtt, az is eltört, egy darabja Tepegöz elé hullott. Tepegöz odapattant, nézett, meglátta Baszatot. Összecsapta a tenyerét, kacagva nevetett. Tepegöz: - Az oguzoktól ismét érkezett egy turma bárány - mondta. Baszat elé toppant, torkánál fogva megragadta, bement a fekhelyéhez és a csizmája szárába bedugta. - Bre...elérkezett az ebédidõ, ezt itt nekem nyárson forgatva süssétek meg, hadd egyem meg, -mondta - aztán elszenderedett. Baszat elõkapta a handzsárját, széthasította a csizmát és kibújt belõle. - Bre, kodzsák ez mitõl hal meg? - kérdezte. - Nem tudjuk, de a szemén kívül más helyütt nincsen hús. - válaszolták. Baszat Tepegöz fejbúbjához ment, felnyitotta a szemhéját,nézett és látta, hogy húsból van a szeme. - Bre kodzsák, dugjátok a nyársat a tûzbe, hadd tüzesedjék - mondta. A nyársat a tûzbe dugták, megforrósodott. Baszat kezébe kapta, a szépnevû Mohamedhez fohászkodott, úgy nyomta a nyársat Tepegöz szemébe, hogy Tepegöznek kifolyt a szeme. Tepegöz olyan ordítozást csapott, annyira jajgatott, hogy a hegy is, a szikla is visszhangzott. Baszat felugrott, bevetette magát az üregbe, a barlangba. Tepegöz tudta, hogy Baszat a barlangban van. A barlang kapuját fogva, egyik lábát a kapu http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (30 von 40)2005.11.09. 9:56:11


egyik oldalához, a másikat pedig a másik oldalához rakta. - Bre, juhok vezetõje kecskebak (!), egyenként gyertek keresztül, - mondta A juhok egyenként jõve haladtak át, mindegyik fejét megsimította. - Hízottak, homlokán fehér foltos kos gyertek csak, menjetek kifelé - mondta. Egy kos (!) feltápászkodott fektébõl, nyújtózkodott. Baszat a kost azonnal megfojtotta, lenyúzta a bõrét. A fejét és a farkát a bõrön hagyta,belebújt. Baszat Tepegöz elé ért. Tepegöz tudta, hogy Baszat benne van a bõrben. - Aj, hóka kos, tudtad, hogy mitõl fogok meghalni,úgy váglak a barlang falához, hogy a barlangot a farkad zsírozza be! - mondta. Baszat a kos fejét Tepegöz kezébe nyomta, Tepegöz a szarvánál fogva erõsen megragadta, amikor felemelte, a szarv a bõrrel együtt a kezében maradt. Baszat Tepegöz két combja közt kiugrott, megszökött. Tepegözt a földhöz vágta a szarvat. - Fiú, megmenekültél? -kérdezte Baszat: - Istenem mentett meg - válaszolta Tepegöz: - Bre, fiú, vedd ezt az ujjamon levõ gyûrût és húzzad a magad ujjára, hogy se nyíl, se kard ne fogjon rajtad. - mondta Baszat elvette és az ujjára húzta a gyûrût. Tepegöz: - Fiú a gyûrût elvetted, felhúztad-e?- kérdezte Baszat: - Felhúztam. Erre Tepegöz Baszatra rontott, handzsárral vagdalkozott, vágott. Baszat ugrott és egy tágas téren megállt, látta, hogy a gyûrû Tepegöz lába alatt hever..." Tepegöz többször is megkisérli, hogy szûk helyre csalja és becsapja Baszatot. Elõször a kincses kamrájába csalja, majd egy szokatlan ajánlatot tesz: ..."Ott bent két kard van, az egyiknek van, a másiknak nincs hüvelye. Az vágja le a fejem amelyiknek nincs hüvelye, menj és hozd, vágd le a fejem. Baszat a barlang kapujához ment és látta, hogy egy meztelen kard van benn, bement és kihozta. Baszat /gondolta/: Nem kell így egybõl ragaszkodnom hozzá, a saját kardját kirántva fogta. A kardja annak a kardját két darabba vágta. Ment és hozott egy fát. A kardhoz tartotta, azt is ketté osztotta. Fogta ezért az íját, meglõtte a kardot tartó láncot, a kard a földre zuhant, beletemetõdött. A saját kardját hüvelybe dugta. Markolatát erõsen szorítva fogta, ment. - Bre, Tepegöz hogy vagy? - szólt. Tepegöz: - Bre fiú, még nem haltál meg? - kérdezte..." A befejezõ részben a korábbiaknál több vers található. Úgy tûnik, hogy a versek lehettek a Dede Korkut nevét használó szerkesztõnek a forrásai, mert a befejezés verse az egész történetet elejétõl fogva megismétlik, néha csak



pár szóban, összefoglalva az elõzményeket. Tepegöz versben siratja szemét: "Szemem, szemem, egyetlen szemem! Te egyetlen szem, veled legyõztem én az oguzokat, Barna szemtõl - vitéz - engem megfosztottál, Isten fosszon meg téged az édes élettõl! Ahogy én szenvedem szemem fájdalmát, Nagy Isten, ne adj egyetlen vitéznek, szemnek ilyent!.. A harcban, a csatarendben- vitéz - mi volt a helyed? Sötét éjszakában ha utat tévesztesz, mi a reménységed? Ki a zászlós kopját hordozó kánod? Ki a csata napján elöl küzdõ hõsötök? Mi a fehérszakállú apád neve? Hõsnek hõs elõtt nevét eltitkolni szégyen, Mi a neved vitéz, mondd meg nekem! Baszat válaszolt Tepegöznek, lássuk kánom mit válaszolt: A harcban, a csatarendben gün ortaç Sötét éjszakában ha utat tévesztek, reménységem Allah! Zászlós kopját hordozó hõsünk Szalur fia Kazan! Apám nevét ha kérded, hatalmas fa! Anyám nevét ha mondod, dühös oroszlán! Nevem ha kérded, az Aruz fia Baszat. Tepegöz: - Ha így van testvérek vagyunk, ne pusztíts el engem - mondta. Baszat: Bre, fehérszakállú apám megríkattad, Asszony, õsz hajfonatú anyám kihûtötted, Testvéremet Kijant te megölted, Ragyogó orcájú nénémet árva özveggyé tetted,.." Baszat nem kegyelmezett, lefejezte Tepegözt, majd hírnököt küldött a jó hírrel az oguzokhoz, akik eljöttek és örvendeztek. A történet azzal fejezõdik be, hogy Dede Korkut a kobzán játszott, áldást mondott, hálát adott Allahnak az oguzok szabadulásáért.

Görög vagy szkíta forrás? Bamszi Bejrek és Baszat eredetmondáiban több, a homéroszi történetekben is fellelhetõ toposz - pl. az íjazás, valamint az egyszemû legyõzése - található. Tekintettel arra, hogy Dede Korkut elbeszéléseiben két olyan történet is megjelenik, amely Homérosz Odûsszeiajában is szerepelnek - az egyik a jog szerint eljegyzett menyasszony vagy feleség megnyeréséért küzdõkkel szemben a võlegény vagy férj íjazásban elért gyõzelme Bamszi Bejrek történetében, a másik pedig Tepegöz /Polyphemos/ barlangjából az óriás



tüzes eszközzel történt megvakítása utáni sikeres megmenekedés /juhbõrbe öltözve/ a Baszat nemzetség eredetmondájában - indokoltan feltehetõ a kérdés: honnan ered a téma, hol lehetett a forrása? A megvakított egyszemû története - több változatában is - megtalálható a magyar népmesékben is. Fölvetõdik, hogy a homéroszinak ismert történeteknek volt-e közép-ázsiai elõzménye? A jogos kérdés ma még úgy látszik, nem dönthetõ el teljes bizonyossággal. Odüsszeusz és Bejrek történetének megegyezései Az Odüsszeiában (1) kõvel dobálja a (2) kondás a kutyákat, ezekbõl (3) kõfalat rak, és akitõl a hõs inget, (8) köpönyeget kap kérésére, a kondás (5) megeteti, reggel a hõs újra felveszi (6) régi rongyait, a jólápoltak közé megy, fia ad (7) ruhát és inget, de a cél, hogy (9.10) ne ismerjék fel a kérõk, a ház tövében (4) forrás van, a háznál (15) táncolnak és dalolnak, (11.12) jöttmentnek tartják, (13) lakomáznak, a hõs (15.16) szétrebbenti a nõket, az íja reflex íj, a felesége (17) hozza, (18) más nem tudja felajzani, a cél 12 fejsze foka melyen (19) keresztül kell lõni, a történet végén (20) tûz pusztít. Bejrek történetében: (1) köveket gyûjtenek a (2) juhászok, (3) kõrakást emelnek belõle, egy (4) forrás mellett találkozik nõtestvéreivel akik (5) megetetik, a lányoktól (6) ócska ruhái helyett (7) újat, kaftánt (8) kér és kap, de hogy (9) fel ne ismerjék, (10) ócska tevezsákba bújik, (11) szegény bolond regõsnek tartják a táborban régi ismerõsei is, részt vesz (12) ismeretlenül a (13) lakomán, (14) jegyese sem ismeri fel, (15) sípost dobost elzavar, (16) zavart okoz, saját maga (17) kéri íját, amit (18) más nem tud felajzani, versenyezve lõnek célba gyûrûre, a céltárgyat (19) át kell lõni, a végén pusztító (20) tüzet gyújtanak. A homéroszi történet görög eredete azért is kérdéses, mert a görögök nem ismerték a hátracsapó reflex íjat. Ez a jellegzetes fegyverforma egyetlenegy görög eredetû ábrázoláson sem látható, míg a szkíta ábrázolásokon nagyon gyakran félreismerhetetlen módon jelenik meg. A reflex íj a görögök szomszédságában élõ szkíták félelmetes fegyvere volt, mely nagyban hozzájárult - lovasságuk mellett - hadi sikereikhez. Mindezt magukból a görög forrásokból tudhatjuk meg. A nomád népek fegyverzetének magyar kutatója, Kõhalmi Katalin szerint Heraklészt "a görögök következetesen szkíta típusú íjjal ábrázolják. A Hérodotosz feljegyezte szkíta eredetmítosz szerint Heraklesz...Ekhidnával élt, ráhagyta hatalmas erejû íját, s díszes fegyverövét, hogy születendõ fiai közül birodalma azé legyen, aki az íjat fel bírja ajzani. A hõstett csak a legifjabbnak, Szküthésznek sikerül, övé lesz apja fegyvere, íja, birodalma, s belõle válik a szkíták õse." Kõhalmi arra is felhívja a figyelmet, hogy "ott és akkor terjedt el az íj felajzásának hõst próbáló motívuma, ahol valóban a felajzásához nagy erõfeszítést igénylõ reflexíjakat használtak." A szájhagyomány a nép legkedveltebb hõseit ruházza fel olyan...csodálatos erõs íjjal, amelyet senki más nem képes felajzani, csak a hõs maga vagy jogos utóda." Ilyen íjjal http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (33 von 40)2005.11.09. 9:56:11


büszkélkedett II. Amenhotep fáraó a sírfelirata szerint, ilyen lehetett Aithiopia királyának íja is, melyet Hérodotosz szerint Kambüszész perzsa uralkodó nem volt képes felajzani. A szkítákról - mítoszaikról, szokásaikról, anyagi és szellemi mûveltségükrõl jóval kevesebbet tudunk, mint kortársaikról és szomszédjaikról. Pedig annak a népcsoportnak, amelyik elõször hoz létre egy fejlett technikát igénylõ és csak nagy gyakorlás után használható eszközt, melyet - mai szóhasználattal élve - csodafegyvernek nevezhetünk, a reflexíjat, az anyagi és szellemi mûveltségében is nyomot kell hagynia. A szomszédos görögök körében is ismert és általuk lejegyezett szkíta eredetmítosz lényeges és hangsúlyos eleme ez a csodás íj. Az üzbégek nemzeti eposzában, az Alpamisban is megtalálható az Odüsszeia említett jelenete, mely az oguz Bamszi Bejrek mondájában szereplõ epizód elõképe lehetett. Ugyancsak Kõhalmi írja le röviden a tartalmát: "Itt is hosszú útról, koldusszegényen tér meg a hõs, idõs hûséges pásztortól tudja meg, hogy felesége férjhez készül, csak fiával és öreg dajkájával ismerteti meg magát, majd kiállva régi íjával az íjfelajzás próbáját, megöli felesége hitvány kérõjét... A steppe csaknem minden népe mesél hasonlókat legtiszteltebb hõseirõl." Az íjazás, íjverseny a mongol és török népek közt máig is gyakorolt ünnepi szokás, melynek eredete az õsidõkre vezethetõ vissza. A Manasz kirgiz hõsének története is ennek szép verses leírását adja: Tétlenkedni kár - mondta,Lõhetnénk dzsambit, - mondta,Válasszatok fenyõfát, Vágjatok ki egy jókorát... Ha van derekas vadászink, Lõjék le a dzsambit! - szólt, Ezüst dzsambira hogy lõne, Mindenféle hadakból Minden vadász eljöve... Egymás után lõdöztek, Egymással versenyeztek, Vadászok váltakoztak, Egymás közt mulatoztak, Nyílvesszõik suhogtak Csillagként záporoztak.." . Polyphémos és Tepegöz történetének megegyezései Az ókori klasszikus kultúrában Polyphémos, az egyszemû óriások, a kyklopszok egyike. Hesziodosz, Homérosz, és késõbb Ovidius is - az Átváltozások címû mûvében - ír róluk. A történetekben azonos fõbb motívumok:1/ Az ellen/hõs származása nem csak/emberi.2/ Létrejöttétõl http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (34 von 40)2005.11.09. 9:56:11


fogva egy szeme van, ezt beszélõ neve is tudatja. 3/ Barlangban lakik magánosan. 4/ Embereket és juhokat egyaránt felfal. 5/Állatai közt van kedvence. 6/ Megvakítása pillanatában nincs tudatánál. 7/ Megvakításának eszköze megtüzesített, hegyes tárgy, rúd.. 8/ Vakon is küzd, elállja a barlang bejáratát. 9/ Állatait felhasználva lehetséges csak kiszabadulni barlangjából. 10/ Barlangjában a megvakítottat nem lehet legyõzni . Dede Korkut könyvében Baszat nemzetség eredetmondájában a történet legfontosabb elemei megegyeznek azzal a toposszal, melyet Homérosz is felhasznált az Odüsszeiában. Az ellenhõs anyja peri, azaz tündér (1.). A nevében foglaltatik, hogy születésétõl fogva "egyszemû". (2.) Tepegöz barlangban lakik,(3.) naponta hatvan embert (4) és juhokat követel magának, de az alku eredményeképp csak két ember viszi neki az ötszáz juhot. Baszat bejut a gonosz barlangjába (3) két társához Tepegöz alszik amikor tûzben felizzított nyárssal megvakítják (6.). A gonosz ordít és elállja a barlang kijáratát (8). A lába között mindegyiket megsimítva ereszti ki a juhokat. Amikor a kedvenc kos (5.) kifelé indul, Baszat megfojtja és megnyúzza, magára ölti bõrét (9.) kimenekül. Tepegöz leküzdésére nem alkalmas a szûk barlang (10). W. Grimm már 1852-ben nemcsak hogy felfigyelt a Dede Korkut könyvében felbukkanó Polyphémos témára, hanem azt be is vette Polyphémosantológiájába. W Ruben pedig 1944-ben megjelent könyvében Dede Korkut alapján foglalkozott az oguzok 12 nemzetségével és mellette még 25 polyphémos történetet is feldolgozott. Homérosz, akinek személyérõl és koráról már az ókorban sem tudtak semmi bizonyosat, a mai tudomány álláspontja szerint a Kr.e. 8. században élhetett. Arról már biztosabb ismeretek állnak rendelkezésre, hogy Peiszisztrátosz a Kr. e. 6. században elrendelte a "homéroszi" szövegek átvizsgálását. A Kr.e. 5. századig az Iliászon és az Odüsszeián kívül más epikus költeményeket is Homérosznak tulajdonítottak, amit késõbb a hellenizmus korában már többen tagadtak. Az újkorban is felmerült, hogy az Odüsszeia költõje nem Homérosz, számos kutató pedig arra a következtetésre jutott, hogy a mû több kiseposz késõbbi betoldásából, bõvítésekbõl és kompilációkból jött létre. A kutatások mai állása szerint az Odüsszeia olyan egységes terv alapján szerkesztett mû, mely sok régebbi, még a 2. évezredbõl származó, szóban terjedt ének, hõsi monda, felhasználásával jött létre. Ezek a megállapítások egyáltalán nem zárják ki, hogy Homérosztól kezdve az évszázadokon át folyó "redakciók" során nem kerülhetett az Odüsszeiába szkíta hõsének. A kérdés megoldásában kulcsszerepet játszhat a szkíta mûveltség a környezõ népekre gyakorolt hatásának megismerése és kutatása. A Herodotosz által leírt szkítáknak már a Kr.e. 7-6. században jó gazdasági és kulturális kapcsolatai voltak a görög Pontusz-vidéki gyarmatvárosokkal. Félelmetes lovasnépnek ismerték õket, akik 514-ben feltartóztatták a perzsák elõrenyomulását. Ez a nagy hatalmú népesség a maga korában igen magas szintû kultúrával rendelkezett. A történészek egybehangzóan úgy vélekednek, http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (35 von 40)2005.11.09. 9:56:11


hogy a szkíta mûvészet stilizált állatdíszei - melyek mitológiai elképzeléseik korai formáiból vezethetõk le - nemcsak a görög és a provinciális római, hanem a kínai és dél-orosz(?) mûvészetre is hatást gyakoroltak. A téma közép-ázsiai eredetének feltételezése esetén azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar népmesékre - a bibliai történetek kivételével egyáltalán nem jellemzõ, hogy ókori, úgynevezett klasszikus forrásokból merítsenek. Néprajzkutatóink már többször is meggyõzõdtek arról, hogy: "Az Európában letelepedett magyarság az újonnan érkezõ hatásokból is azt vette át elsõsorban, aminek a néphitben, a sámánizmusban már megvolt a hagyománya. Ugyanakkor a magyar anyagban környezetünknél halványabban van meg a nem egy esetben az antikvitásig visszanyúló óeurópai hiedelem- és folklórvilág." A magyarság - mint minden nép - õseinek hiedelemvilágát a maga sajátos hagyományaival együtt õrizte és azt az idõk folyamán hõsénekek, balladák, mesék formájában életben tartotta. Az új hatásokat pedig elvetette, vagy a régiek állandó szem elõtt tartásával átformálta "a maga képére és hasonlatosságára". Az "ugor-török háborúban" sokat bírált Vámbéry Ármin, aki nagyon fontosnak tartotta a "mûveltségi momentumokat" ezt írta: "Egyes népek életébe vetett figyelmesebb pillantás...arról fog meggyõzni, hogy a szellem sokkal hatalmasabb a testnél, mely tisztán és sértetlenül maradhat meg, holott a test külsõ hatás következtében mindenféle átalakulásnak van kitéve, akárhányszor kivetkõzött õs alakjából...A megszokott nemcsak testünkben és vérünkben van, hanem mint a török közmondás tartja, lelkünk alatt rejlik, és nagyon tévednénk, ha a népszellem rendkívüli szívósságát semmibe sem véve a néppsychologiát ethnologiai kérdésekben eléggé nem méltatnánk...A népszellem tartósságának és intensiv erejének legragyogóbb példáját különben a magyarok keletkezésének története szolgáltatja."

Gyermekkori eljegyzés A házasságot megelõzõ szokások, a párválasztás módja és lehetõsége, nem tartoznak közvetlenül a házasságkötés témakörébe, de elõkészítõi annak, és nagyon õsi elemeket õriztek meg. Egyike ezeknek a gyermekkori eljegyzés. Jobb módú családok gyermekeiket már születésük után, szinte pólyában egymásnak ígérték, a szülõk tehát elkötelezték magukat erre a házasságra. Idõközben a szülõk folyamatosan ápolták a kapcsolatot, és a fiú apjával együtt minden évben májfát vitt a kislánynak, az utóbbi idõben pedig virágkosarat. Ez a szokás a Mátraalján és attól nyugatra, keletre több faluban ismeretes. Bakó Ferenc néprajzkutató Parádon még 1983-ban maga is látott egészen kiskorú leánynak állított "májfát", amikor is az eredeti szándék és tartalom már hiányzott, csak a forma maradt meg. Ugyancsak õ tette a következõ megállapítást: "A gyermekkori eljegyzés, vagy helyesebben odaígérés elõzményei és analógiái a magyar múltba és a keleti rokonnépekhez vezetnek, mint ezt Tagányi Károly is megjegyezte. Történeti irodalmunk több példát hoz fel arra, hogy a 16-17. században a fõúri családok lányait már születésük elsõ éveiben eljegyezték, a felsõ magyarországi http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (36 von 40)2005.11.09. 9:56:11


városokban pedig kiskorú gyermekekrõl írják ugyanezt, megjegyezve, hogy az ilyen ígéret nem volt kötelezõ érvényû. A honfoglaló magyarság házasodási szokásai révén ismert jegyajándékot, a kalimot ismerõ közép-ázsiai törökök a múlt század derekán hasonló módon ígérték oda egymás gyermekeit és a lány apja minden évben meglátogatta a fiú családját, amikor felvette a korábban kialkudott jegyajándék egy-egy részletét." A magyar nép még a bájolást is alkalmazta, hogy a szülõk elhatározása megvalósuljon ha a gyermekek már felcseperedtek és elérték a házasságra érett kort. Jung Károly, Szendrei Zsigmondra hivatkozva írja:" A születésükkor egymásnak szánt gyerekeket ugyanegy asszonnyal szoptatják, vagy két egytestvér-szoptatós asszonytól fejt tejjel, összenézõ kemencében sütött pogácsát etetnek meg velük", majd megállapítja, hogy a bájolás ez esetben nem akció elhárítás, hanem akció indítás és a "megétetés" célja, hogy megfelelõ korban házastársakká váljanak. Vámbéry Ármin a múlt században így írt a közép-ázsiai törökök házassági szokásairól: "A házasságkötés vagy conventionalis, ha t.i. az összeházasítandó pár szülei intézik el, vagy pedig önkénytes, ha t.i. hosszabb ismeretség ad rá alkalmat. Az elsõ esetben, - mely leginkább gazdagoknál szokott történni - vagy vagyoni viszonyok, vagy politikai tekintetek, például törzsviszálykodás, vérbosszú, döntik el a dolgot. Azok akiknek egy fiuk van, valamely gazdag vagy hatalmas szomszéddal való összesógorosodásra törekszenek s az odaígérés már gyermekkorban, gyakran három, leggyakrabban pedig hat vagy nyolc éves korukban megtörténik. A fiú atyja meglátogatja a leány apját, megegyeznek a molla jelenlétében, megtörténik a hivatalos étkezés...fatiha /áldás/ elmondása közben kölcsönösen kezet fognak...ezáltal a kudaman /sógorság/ viszonyába léptek, vagyis a vérrokonság egy bizonyos fokára jutottak..." A gyermekkori eljegyzés egy régi történetét Dede Korkut is megénekelte. A Bamszi Bejrekrõl szóló történetben ez így hangzik: "Baj Büre bej szólott: -Kazán kán, hogyne sírnék? Hogyne jajgatnék? Gyermekemben örökösöm nincs, testvérhez szerencsém nincs! A Nagy Isten engem megátkozott! Bejek, koronám, trónom miatt sírok. Egy napon -elesve- meghalok, helyem, hazám senkire sem marad. Kazán kérdezte: -Ez a kívánságod? Baj Büre bej válaszolt: -Igen ez. Ha nekem is lenne fiam, Bajundur kán elé állna, neki szolgálna. Én is - ha látnám - örvendeznék, büszke lehetnék, rá hagyatkozhatnék. Így szólván a nagy oguz bejek arcukat az égre fordították, kezüket felemelve fohászkodtak: A Nagy Isten adjon neked egy fiat! Abban az idõben a bejek áldása áldás, átka átok volt. Imádságuk meghallgatásra lelt. Baj Bidzsán bej helyébõl felegyenesedett, felkelt. -Bejek, mondjatok érettem is fohászt, hogy a Mindenható Isten nekem pedig



leányt adjon - mondta. Az erõs oguz bejek kezeiket felemelték, fohászkodtak: -Az Isten neked pedig egy leányt adjon. Bidzsán bej szólott: -Bejek, ha nekem a Nagy Isten egy leányt ad, ti legyetek tanúk arra: az én lányom Baj Büre bej fiával már a bölcsõben eljegyzett legyen!" A fenti történetben a gyermektelen, család- és nemzetségfõ férfiak, bejek már akkor elhatározzák a "vérrokonságra lépést", amikor még nincs is gyermekük. Figyelemre méltó a közösség vezetõi iránt megnyilvánuló feltétlen bizalom, hiszen ha õk "együttesen imádkoztak", akkor az áldás bizonyosan megérkezik. Törökországban még ma is mindennapos gyakorlat a gyermekkori jegyesség. Ez a házasodási forma az ország egész, de fõleg kis-ázsiai területérõl ismert. Két család megegyezésén alapul, melynek oka lehet barátság, alá-fölé- vagy akár mellérendeltség, - gazdasági és ma már politikai is. Feltûnõ a török elnevezés is: "beºik kertme" mely szó szerint: bölcsõ rovás/jelzés/bevágás/ hornyolás, ugyanis jelet/jegyet vágnak mindkét csecsemõ bölcsõjére, jelezve, hogy õk ettõl az idõtõl fogva jegyesek. Olyannyira bevett szokás ez a fajta jegyesség, hogy esetenként az állami bíróság is tudomásul veszi. Elõfordult olyan eset, amikor a 16 éves "võlegény" a neki bölcsõben eljegyzett "menyasszonyával" erõszakoskodott és eközben megsebesítette. A büntetõ eljárás során a Büntetõ Törvény mellett a méltányosságot alkalmazva figyelembe vette az eljáró bíró a szokásjogot és az egyébként jogosan kiszabható büntetés mértékét 1/5 arányban csökkentette. A magyarság körében gyakori volt a korai, gyermekkori jegyesség, errõl tanúskodik egyik széles körben elterjedt népdalunk is: Még akkor neki ígérte, Mikor bölcsõbe' rengette.

Jegyajándék A magyar és a török házasodási szokások közé tartozik a lakodalmat megelõzõ rituális ceremóniák közt a jegyajándék átadása. "Jegyajándék, foglaló, jegy: két egymással házasságra lépni szándékozó személy kölcsönös ajándéka, házassági ígéretüket ez fejezi ki, amit az eljegyzés alkalmával adnak át. A paraszti jegyajándékok között az utóbbi két évszázadban ismeretesek: textíliák, ruhanemûk, fõleg ing, gatya, kendõ." Magyarország egyik legrégebbi törvénye is beiktatta jogrendünkbe a jegyajándékot mint a szabad akaratból való házasság jelét. Az elsõ hazai adat Kálmán király törvénykönyvébõl maradt ránk. Könyves Kálmán idejében a feltehetõleg Tarcalon 1096-ban tartott zsinat határozatának 15. törvénycikke így szólt: "Így döntött a szent zsinat, minden házasságkötés az egyház színe elõtt, pap jelenlétében, alkalmas tanúk szeme láttára, az eljegyzésnek valami jelével és a felek egyetértésével történjék, máskülönben nem házasság, hanem http://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (38 von 40)2005.11.09. 9:56:11


paráznaságnak szerzete lészen" Az egyház által is jóváhagyott törvény egy sokkal régebbi szokást szentesített azzal, hogy a "jel"-et a házasságkötési feltételek közé sorolta. Ezt a Kálmán által "szentesített" hagyományt - mely a török népeknél már az iszlám felvétele elõtt is élt - mindkét nép megõrizte. Magyarózdon és környékén, Erdélyben, "A võlegény megajándékozásánál a násznagy legelõbb a jegyinget mutatta fel." A jegyajándék fontosságát jelzi a sorrend /"legelõbb"/, mely az õsök hagyománya iránti tiszteletet igazolja. Mátraalján a palócok körében a házasulandó ifjak közötti kapcsolat erõsítését jelentette, hogy az eljegyzés után, nagyobb kendõben ajándékot (almát, édességet, inget ) küldött a leány. "A kézfogást a kendõcsere egészítette ki, illetõleg néhány helyen - az adatok szerint - szinte helyettesítette és ez pecsételte meg a szülõk megegyezését. Ez a következõképpen történt: A võlegény anyja elhozott egy szép kásmír- vagy selyemkendõt, a sarkába három, négy vagy öt forintot kötve...A menyasszony leendõ apósának, anyósának, a késõbbi idõkben jövendõ menyecsketársainak is fehér vászonkendõt ajándékozott, s abba egy almát és diót kötött. Võlegényének pedig szép piros kendõvel kedveskedett, az aztán ünnepi alkalmakkor kabátja zsebébe tûzve viselte." A jegykendõ valójában "jel", melyet viselni kellett. A leányé rendszerint "hasznos textilféle, kendõ, ing, alsó fehérnemû stb. volt. Ajakon (Szabolcs megye) pl. a legény és a leány kézfogását követõ nap a võlegény apja elment a lányos házhoz, mert "néki jegy kell a tegnapi napról." A kendõadás "megszentelt" helyen és körülmények közt történt a református magyarság körében, ugyanis a kézfogót a templomban vagy a lelkész jelenlétében volt szokás megtartani. Így volt ez a szlavóniai - mára az elszenvedett háborús nyomorúságairól ehíresült - négy magyar (Kórógy, Haraszti, Szentlászló és Rétfalu), néhány baranyai (ormánsági, továbbá Ács, Ellend, Kisasszonyfa stb.), illetõleg alföldi falu és város, továbbá még néhány felvidéki szlovák falu esetében. Dede Korkut Bamszi Bejrek történetében így szól a jegyajándékról: "Az oguzok idejében , ha egy vitéz, megházasodott, az volt a szokás,hogy nyilat lõttek, s ahová a nyíl leesett, ott verték fel a nászsátrat. Bejrek kán is kilõtte nyilát, és felverte nászsátrát. Jegyesétõl jegyajándékként egy vörös kaftán érkezett. Bejrek a kaftánt felöltötte...." A történet tovább szövõdik, majd ismét elõtérbe kerül a jegyajándék: "... A Csaló fia, Csalárd - hogy pusztuljon el- megszólalt: -Szultánom, hadd menjek én, hírét meghozom akár halott, akár élõ / Bejrek /, -mondta és elment. Ím néhány nap után visszatért. Ámde Bejrek ennek a csalónak egykor egy inget ajándékozott, amit nem hordott, dugdosott. Elment és ingét vérrelhttp://terebess.hu/keletkultinfo/turulgyermek1.html (39 von 40)2005.11.09. 9:56:11


verítékkel bemocskolta, elõhozta, azt Bajandur kán elé tette... -Szultánom, Bejreké ez az ing....megölték...íme a bizonyíték.. Az oguz bejek között hazug nem volt. Az inget látva elhitték, zokogva sírtak, gyászoltak... Bajandur kán ekkor azt mondta: -Hé miért siránkoztok? Mi ezt az inget nem ismerjük, a jegyeséhez vigyétek, õ jól ismeri mert õ varrta, õ majd újból felismeri. Elmentek, az inget Banicsicsekhez vitték. Meglátván felismerte: az övémondta. Köpenyét megszaggatta, keserûen körmével arcába csapott, õszi piros alma orcáját marcangolta...." Az ing mint jegyajándék tehát olyan széles körben volt ismeretes, hogy még a "bíráskodásnál" is döntõ bizonyítékként szerepelhetett, igaz itt nem a házasság, hanem a házastárs feltételezett halálának bizonyítására. Törökországban manapság a võlegény és a menyasszony részérõl kölcsönös a jegyajándékozás. Feltûnõ a leányok ajándékai között az ing, de más, fõként testen viselendõ ruhanemûk is, mint a harisnya, a textil-öv stb. A törökség körében még ma is a textília jegyajándékok közé tartozik a szõtt vagy csomózott szõnyeg is. A leány ing /kaftán/ ajándéka természetszerûen sokkal régebbi eredetû, és a magyar népszokásokhoz is közelebb áll. Mágikus hatásúnak tekintették a férfi felsõtestére való ruhadarabokat, azok még a magyar babonák, igézések világában is ismertek voltak. A Szatmár megyei Tisztabereken "Csinálták úgy a rontást, hogy a fiúnak varrtak egy lajbit, az anyja meg a lánya. Ha meg akarták fogni, a bélésébe belevarrtak egy bugyidarabot a lányéból." Figyelemre méltó, hogy a magyar eljegyzési és lakodalmi szokások közt Zala megyében felbukkan egy, a témánk szempontjából nagyon is fontos szó, a miraz, mely ebben az esetben - a magyarság körében - a hozományt jelenti. A szó nem magyar, hanem török, pontosabban török eredetû. A török miras szó jelentése: örökség, jogos követelés. Talán az Oszmán idõkben került a Balkánról a nép nyelvébe, de érdemes lenne részletesebben vizsgálódni, milyen török elemek találhatók még a lakodalmi szokásaink között, és azok eredetét meddig tudjuk követni, hiszen felvetõdhet akár a besenyõ kultúra hatása is ezen a tájon. folytatás


Terebess Ázsia E-Tár «katalógus «vissza a Terebess Online nyitólapjára

Recommend Documents