Tényleg sírva vigad a magyar?

Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Pszichológiai Intézet

Tényleg sírva vigad a magyar? Optimizmus, pesszimizmus és szubjektív jóllét vizsgálata magyar és külföldi diákok egy-egy csoportján

Készítette: Tóth Mónika Ditta

Belsı konzulens: Molnárné dr. Kovács Judit Tanszékvezetı: Dr. Münnich Ákos

Debrecen 2008.

Tartalomjegyzék I. Bevezetés................................................................................................................................ 3 II. Irodalmi áttekintés .............................................................................................................. 5 1. Mentális egészség, szubjektív jóllét ................................................................................... 5 1.1. Hagyományos nézet .................................................................................................... 5 1.2. Alternatív nézet ........................................................................................................... 6 1.3. Szubjektív jóllét hátterében álló tényezık .................................................................. 8 1.3.1. A jövedelem ......................................................................................................... 8 1.3.2. Kultúra, politika ................................................................................................... 9 1.3.3. Pszichológiai immunrendszer .............................................................................. 9 1.3.4. Genetika, személyiségfaktorok .......................................................................... 10 2. Optimizmus vs. Pesszimizmus......................................................................................... 11 2.1. Optimizmus – testi egészség ..................................................................................... 11 2.2. Alkati optimizmus ..................................................................................................... 11 2.3. Eltérı megküzdési stratégiák .................................................................................... 12 2.4. Pesszimizmus – depresszió ....................................................................................... 13 2.4.1. A depresszió orvosi megközelítése .................................................................... 13 2.4.2 Depresszióra jellemzı gondolkodásmód............................................................. 13 2.4.3. Tanult tehetetlenség............................................................................................ 14 2.4.4. Depresszió következményei – öngyilkosság...................................................... 14 3. Személyiségjellemzık, melyek kapcsolatban állnak az optimizmussal és pesszimizmussal ................................................................................................................... 16 3.1. Teljesítménymotiváció .............................................................................................. 16 3.2. Külsı-belsı kontroll.................................................................................................. 17 3.3. Kockázatvállalás........................................................................................................ 17 4. A hangulat hatása a társas észlelésre................................................................................ 19 5. Magyar kultúra és személyiség ........................................................................................ 20 5.1. Hungarostudy 2006 ................................................................................................... 20 5.1.1. Társadalmi tıke változásai hazánkban ............................................................... 20 5.1.2. Kulturális értékek a magyar társadalomban ....................................................... 22 5. 1.3. Szubjektív jóllét Magyarországon..................................................................... 23 III. Kérdések, hipotézisek...................................................................................................... 24 IV. Vizsgálati módszerek ....................................................................................................... 25 1

1. Alkalmazott módszer........................................................................................................ 25 2. Vizsgált minta .................................................................................................................. 28 V. Eredmények ....................................................................................................................... 30 1. Történetek......................................................................................................................... 30 1.1 A magyar minta eredményei ...................................................................................... 31 1.2. A külföldi minta eredményei..................................................................................... 32 1.3. A két minta eredményeinek összevetése ................................................................... 32 2. Szubjektív jóllét................................................................................................................ 34 2.1. A magyar minta eredményei ..................................................................................... 34 2.2. A külföldi minta eredményei..................................................................................... 34 2.3. A két minta eredményeinek összevetése ................................................................... 35 3. Magyarok pesszimizmusának hátterében megjelölt tényezık ......................................... 37 3. 1. A magyar minta eredményei ................................................................................... 37 3. 2. A külföldi minta eredményei.................................................................................... 39 4. Mérıeszközök validitása .................................................................................................. 39 VI. Összefoglalás, kitekintés.................................................................................................. 40 VII. Köszönetnyilvánítás ....................................................................................................... 42 VIII. Irodalomjegyzék ........................................................................................................... 43 IX. Mellékletek ....................................................................................................................... 46 1. Melléklet........................................................................................................................... 46 2. Melléklet........................................................................................................................... 51

2

I. Bevezetés Dolgozatom témájául egy engem már évek óta foglalkoztató jelenséget választottam: Általános sztereotípia, hogy a magyar emberekre nagymértékben jellemzı a pesszimizmus. Köztudott a társadalomban, hogy meglehetısen borúlátó nemzet vagyunk. Gondoljunk akár a nemzeti himnuszunkra, mely a világon egyedülállóan könnyeket fakasztó. A kutatók számtalanszor megjegyezték, hogy sajátos magyar látásmódot tükröz: állandó balsorsunkat és megpróbáltatásainkat emeli ki, nemzeti bőntudatunkat hangsúlyozva. A történelem nem bánt velünk kesztyős kézzel: bukások, sikertelen háborúk, megszállások sorozatának áldozatai voltunk. A magyarság történelme során sok más nemzetnél zaklatottabb évszázadokat élt át. Érdemes elgondolkodni az ismert mondáson: „Sírva vigad a magyar”. Vajon honnan eredhet ez a magyar sajátosság? Egyáltalán tényleg csak magyar specifikum? Talán már évezredekre visszavezethetı, vagy talán szüleinktıl tanuljuk el, vagy esetleg a gazdasági nehézségek a felelısek érte? Sok kutató szerint ez a jellemvonás nemzeti karakterünkbe illik, melyet többek között a múlt nehézségein való rágódás, a jövı borúlátó értékelése valamint a fejlıdéssel szembeni bizalmatlanság jellemez. A kutatásom egyik részében a jelenség hátterében álló okokat szeretném feltérképezni. Szeretném megtudni, vajon mit gondolnak a magyarok, mi miatt alakulhatott ki ez a nagymértékő pesszimizmus? Az elmúlt évek során azt tapasztaltam, hogy a hétköznapi beszélgetésekben is igen gyakran megjelenik a kesergı, negatív attitőd és gondolkodásmód. Az aktuális problémák, úgy, mint rossz politikai, gazdasági, anyagi helyzet sorolása mellett a közelmúltban elszenvedett betegségek, családi konfliktusok, munkahelyi nehézségek a vezetı beszédtémák. Bárki könnyen megfigyelheti a jelenséget, ha a tömegközlekedési eszközök valamelyikén a körülötte lévık eszmecseréjére egy kis figyelmet fordít. Talán ez is lehet az egyik háttere a hazánkban már népbetegségnek számító depressziónak. Az állandó problémákkal való foglalkozás rosszkedvet, szomorúságot okoz, majd súlyosabb esetben depresszióhoz vezethet. Köztudott, hogy hazánk világelsık között van az öngyilkossági statisztikában, melynek egyik valószínő oka a depressziós betegek egyre növekvı száma. Több híres kutató, pszichológus foglalkozik a jelenség vizsgálatával. Közülük kiemelném Kopp Mária több évtizeden át tartó kutatássorozatát, mely megdöbbentı, átfogó adatokat közöl a mai magyar népesség lelkiállapotának jellemzıirıl (1992-2008).

3

Fontos megfigyelése többek között, hogy pesszimistábbak, depresszióra hajlamosabbak vagyunk más európai országokhoz képest. Kopp Mária eredményeit támasztja alá az is, hogy véleményem szerint akkor különösen szembeötlı a gondolkodásmódunk negatív színezete, ha más nemzetek szülötteivel elegyedünk beszélgetésbe. Figyelemreméltó, hogy ık mennyivel optimistábban, pozitívabban látják a világot. Az itt élı külföldiek gyakran panaszkodnak például arról, hogy a magyarok nem viszonozzák mosolyukat, sıt kétkedve, rosszallóan fogadják azt. A különbség szemléltetésére egy közismert példát használnék: Ha fél pohár vizet valaki elé teszünk, két féle módon jellemezheti: „félig üres, vagy félig teli”. Véleményem szerint a magyarok többségben az elsı, pesszimista, míg a külföldiek az utóbbi, optimista jellemzıt említenék nagyobb valószínőséggel. Kutatásom

egyik

fı

célja,

hogy

reprezentáljam

a

magyarok

és

a

külföldiek

gondolkodásmódjának és attitődjeinek különbözıségét. Az általános nézet szerint ezek a problémák fıként a középkorú és idıs korosztályt érintik, mivel ık éltek át több negatív életeseményt, krízist életük során. Ezzel szemben egyre gyakrabban hallhatunk fiatalkori depresszióról, öngyilkossági kísérletekrıl. Megdöbbentı a tény, hogy csak a Debreceni Egyetemen a 2007-2008-as tavaszi szemeszterében hét hallgató vetett véget saját kezőleg életének. Ez az adat is szerepet játszott abban, hogy kutatásomban a fiatal, egyetemista korosztályt vizsgáljam, mivel kíváncsi voltam, vajon tetten érhetı-e már ekkor a pesszimizmus, a negatív gondolkodásmód. Kutatásomba a Debreceni Egyetemen tanuló magyar és külföldi diákokat vontam be. Úgy gondolom, hogy akkor a legbeszédesebb a különbség, ha ezt a két csoportot összehasonlítom a kapott eredmények alapján.

4

II. Irodalmi áttekintés

1. Mentális egészség, szubjektív jóllét A téma teljes körő áttekintéséhez elıször is szükségesnek látom a mentális egészség fogalmának tisztázását. A mentális egészségnek kétféle megközelítése létezik. A hagyományos nézet szerint a realitással való kapcsolat elengedhetetlen hozzá, a mentális egészség a valóság reális észlelését jelenti (Jahoda, 1985; Allport, 1980). Ezzel szemben áll az alternatív nézet, a mentális egészség szociálpszichológiai megközelítése, mely Taylor és Brown (1988) nevéhez főzıdik.

1.1. Hagyományos nézet Több személyiség-pszichológus foglalkozott a lelki egészség témakörével. Közülük elsıként Jung elméletét említeném, aki szerint a lelki harmónia feltétele a legbelsı önmagunk, Selfünk megismerése, megtalálása, melyet hosszú évek eredményének tekint. Maslow kiemeli az önmegvalósítás szükségletét, azzá kell válnunk amik valójában vagyunk és amire képesek vagyunk. E nélkül sosem lehetünk igazán boldogak. „A zenésznek zenélnie kell, ha igazán boldog akar lenni.” Allport elméletének középpontjában az egészséges személyiség mőködése áll. Proprium fogalma a szubjektív élmény én részét jelenti, amely az emberi természet pozitív, kreatív, elırehajtó jellegét tartalmazza. Nem különíthetı el a személytıl, hozzájárul a belsı egység érzetéhez. Az egészséges személyiséget jellemzi az én érzésének kiterjesztése, amelyre életének számos területén törekszik. Értelmes módon vállal részt a munkából és a családi gondokból. Képes ezen kívül másokkal meghitt, bensıséges kapcsolatot kialakítani. Nagyon fontos az önelfogadás, melynek része a pozitív énkép, valamint a saját tökéletlenségének beismerése, elkeseredettség érzése nélkül. A világ valósághő percepciója egy másik fontos tulajdonság, emelett a kognitív mőveletei pontosak. Önismerete pontos, képes különbséget tenni az igazi, a vélt és a mások által kívánt valóság között. Ezen kívül Allport kiemeli még a humor képességét is, mely szintén fontos meghatározója az egészséges személyiség mőködésének. Az említett személyiség pszichológusok elméleteire támaszkodva az egészségpszichológia az alábbi pontokban foglalja össze a mentális egészséget: 5

•

Örömszerzés képessége,

•

képességeinknek megfelelı teljesítmény elérése akár a munkahelyen akár az iskolában,

•

relatív harmónia környezetünkkel és a külvilággal,

•

szociális egészség, mely társas interakcióink kielégítı mőködését és szociális szerepeink betöltésének képességét jelenti,

•

legfıbb jellemzıje önmagunk elfogadása, saját integritásunk megélése.

A mentális egészség kiemelt fontosságát tükrözi az a konferencia is, melyet 2005-ben Helsinkiben tartott az Egészségügyi Világszervezet (WHO). Elhangzott az a kijelentés, hogy a mentális egészség és a mentális jólét alapvetı jelentıségő az egyének, családok, közösségek és nemzetek életminısége, valamint termelékenysége szempontjából, értelmes életet, egyben kreatív és aktív állampolgári létet tesz lehetıvé az emberek számára. A WHO kijelentette, hogy az Európai Unió tagállamainak feladata a mentális problémák megelızése, kezelése és gondozása. Ezen kívül a mentális egészség megırzésére és a mentális jólét fejlesztésére intézkedések hoztak.

1.2. Alternatív nézet Az alternatív nézet, a mentális egészség szociálpszichológiai megközelítése, mely Taylor és Brown (1988) nevéhez kötıdik. İk a mentális egészség megırzésében szerepet játszó ún. pozitív illúziókat vizsgálták. Több kísérletben bebizonyosodott, hogy a szociális észlelı illúziói a normális emberi megismerésben adaptívak a mentális egészség szempontjából. Ezek a pozitív illúziók a selfre vonatkozó információk torzítását jelentik. Három típusát különíthetjük el: 1) Irreálisan pozitív nézetek a saját selfrıl, 2) felnagyított személyes kontroll érzete, 3) irreális optimizmus. Az irreálisan pozitív selfre jellemzı, hogy a ránk vonatkozó pozitív vonásokat jellemzıbbnek véljük a negatívnál, a kudarccal kapcsolatos élményeinket hiányosabban idézzük fel, a valóságnál kedvezıbben idézzük fel a jó teljesítménnyel kapcsolatos 6

emlékeinket, a saját selfhez inkább pozitív, mint negatív kimenetelt kapcsolunk. A számunkra fontos területeken hajlamosak vagyunk fejlıdést észlelni, mégha valóban nem is történt. A közeli ismerısök megítélése pozitívabb, mint a távolabbiaké és ezen kívül a saját csoportot pozitívabbnak látjuk más csoportoknál. Kimutatták, hogy az alacsony önértékelésőek és a depressziósok pontosabbak a selfészlelés terén. İk azonos gyakorisággal idéznek fel pozitív és negatív jellemzıket, nagyobb pártatlanságot mutatnak a másokkal közös eredmények megítélésekor, valamint nagyobb összhangot mutat az önértékelés és megfigyelés. Véleményük szerint tehát azok élnek át distresszt, akik a self-vonatkozású információkat elfogulatlanul dolgozzák fel és nem jól alkalmazkodók. A második ilyen pozitív illúzió a kontroll illúziója, mely azt jelenti, hogy véletlen kimenetelő eseményeknél a személyes kontrollba vetett hit erısebb, mint amennyire az indokolt lenne. Ha az az eredmény következik be, amit mi magunk szerettünk volna, túlértékeljük az involváltságot. Kimutatták, hogy rossz hangulatban, illetve depressziósoknál pontosabb a becslés. Tehát elmondható, hogy a reális kontrollérzet nem feltétlen a mentális egészség jellemzıje. Az irreális optimizmusra általánosan jellemzı a jövıorientáltság optimizmussal vegyítve. Pozitív jövıképet inkább vonatkoztatunk magunkra, mint másokra. A jövı bejóslásakor inkább jellemzıek elvárások, mint objektív tények. A depresszió reálisabb jövı-anticipációt eredményez. Elmondható ez alapján, hogy a mentális jóllét szempontjából magas értéket elérı személyek jövıképe torzítottabb. Egyéb eredmények azt mutatják, hogy a self-tudatosság magas értéke pozitív korrelációban áll a depresszióval (Ingram és Smith, 1984) valamint az önmagunkra fókuszált figyelem negatív állapotot kelt bennünk. A kutatók megvizsgálták, hogy milyen hatással vannak az illúziók mentális egészségünkre, melynek összetevıi a boldogság és elégedettség, a másokkal való törıdés, valamint a kreatív, produktív munkára való képesség. A legtöbb ember az átlagnál is boldogabbnak tartja magát. A boldog személy jobb véleménnyel van önmagáról, hajlamosabb az én szolgálatában álló oki attribúciók alkalmazására, ezen kívül túlzott kontrollképesség hite és irreális optimizmus jellemzi. A másokkal való törıdés tekintetében kimutatták, hogy a jókedvő személyek gyakrabban nyújtanak segítséget társaiknak, hajlamosabbak beszélgetést kezdeményezni másokkal, kifejezni ha kedvelnek valakit, illetve általánosan pozitívabban ítélik meg az embereket. Tehát a pozitív érzelem elısegíti a szociabilitást és jóindulatot (Isen, 1984). 7

A kreatív és produktív munka képessége a mentális egészség fontos összetevıje, melyet szintén elısegítenek a pozitív illúziók. Egyrészt kedvezıen hatnak az intellektuális mőködésre, és javítják a motivációt, a kitartóképességet és a teljesítményt. Összességében tehát elmondható, hogy ezek az illúziók nagyban hozzájárulnak ebben a barátságtalan világban a mentális jóllét megırzéséhez. A hagyományos és alternatív nézetet egybevetve azt mondhatjuk, hogy az öncsalás (illúziók) és a realitás finom egyensúlya szükséges a hétköznapi élet nehézségeivel való megküzdésben.

1.3. Szubjektív jóllét hátterében álló tényezık Azok, akik boldognak érzik magukat, általában jobbkedvőek a mindennapokban, több pozitív, mint negatív eseményt képesek elıhívni, többet mosolyognak, valamint az ismerısök számára is boldognak tőnnek. Ha feltesszük a kérdést: „Mi teszi boldoggá az embert?”, igen sok dolog az eszünkbe juthat. Ha Aladdin helyében lennénk, és lehetne három kívánságunk, valószínőleg olyan dolgokat kívánnánk, amely valóban boldoggá tenne minket az aktuális élethelyzetben. Létezik az ún. Top-down és a Bottom-up megközelítése a boldogságnak (Cummins, 1998). Az elıbbiben stabil személyiségfaktoroktól és genetikai adottságoktól függ a boldogság szintje. A Bottom-up megközelítésben az élettel való általános elégedettség a különbözı részterületekkel való elégedettség függvénye, amilyen például a család, munka. A szubjektív jóllét kutatása nagy hangsúlyt kapott az elmúlt idıszakban, melyek során felszínre került, hogy sok feltételezésünk hibás azzal kapcsolatban, hogy vajon mi okozza a boldogságot (Ahuvia, 2008).

1.3.1. A jövedelem „A pénz nem boldogít” régi mondás valóságalapja bebizonyosodott, holott sokan elsı helyen említenék az anyagiak szerepét a boldogság hátterében. Kimutatták, hogy a jövedelemnek kevés köze van a boldogsághoz (Ahuvia, 2008). Szignifikáns, de igen gyenge kapcsolatot találtak különbözı tanulmányok a személyes jómód és az egyéni boldogság között. Több kutató kimutatta, hogy maximum 5 %-ban felelıs a jövedelem a személyes boldogságérzet közötti különbségekért (Schyns, 1998; Hsieh, 2004). Azonban ez az 5% is túl magas becslés, mivel a jól fizetı munkák egyéb elınyökkel is járnak, 8

-autonómia, érdekes munka-, amelyek szintén összefüggenek a személyes jóllét érzésével. Ezen kívül figyelembe kell vennünk, hogy a munkanélküliség negatív hatású a szubjektív boldogságérzetre, illetve az adósságok szintén tovább csökkentik (Ahuvia, Friedman,1998). A közvélekedés szerint a jómódú országokban inkább boldogabbak, mint a szegényebb országokban élık. 49 ország összehasonlítása során azonban eltőnt a korreláció a nemzeti jövedelem és a boldogság szintje között, ha az ország jóllétéhez kapcsolható változókat (kormány minısége és szociális kapcsolatok) kontrollálták (Helliwell, 2003). Egy országon belül a szegényebb rétegeknél lehet nagyobb korrelációt találni a jólét és a boldogság között. Ahogy felfelé haladunk a társadalmi osztályokban a kapcsolat éppen hogy mérhetı lesz. Egy másik megközelítésben nem a jólét okozza a boldogságot, hanem fordítva: egy boldog személyiség aspektusa, mint az optimizmus, vezet nagyobb bevételhez. Ezek a személyiség változók (optimizmus, kontroll, önértékelés) olyan erısek, hogy ha együtt vizsgáljuk a jövedelemmel, akkor az nem mutat külön szignifikáns összefüggést a jólléttel. Összességében elmondható, hogy a jólétnek igen kis hatása van a boldogságra.

1.3.2. Kultúra, politika A boldogság hátterében legnagyobb szerepe a kulturális és politikai változásoknak van (Ahuvia, 1998). Az USA-ban 167 év alatt következett be átlag egy pontos növekedés a boldogság szintjében, ami jól reprezentálja, hogy milyen sok tényezı játszik közre. A kultúra, a nemzeti és regionális elhelyezkedés mind fontos változók a szubjektív jóllét szempontjából. A „boldog társadalmak” meghagyják a döntési szabadságot a polgároknak, valamint hagyják a gondolatok, érzések szabad kifejezését. Nemzeti szinten az individualizmus nagymértékben korrelál a boldogsággal. (Cummins, 1998)

1.3.3. Pszichológiai immunrendszer Az életben sokszor kerülünk döntési helyzetbe, ekkor úgy hozzuk meg a döntéseinket, hogy átgondoljuk, vajon milyen hatással lesz ez az esemény vagy történés a hangulatunkra. Érzelmi elırejelzéseink, jóslataink azonban tartósságukat tekintve torzak, mind pozitív, mind negatív irányba. Általában túlbecsüljük, hogy egy esemény mennyi ideig tesz minket boldoggá illetve szomorúvá. Ennek több oka is lehet: egy elkövetkezı eseményt csak egy perspektívából 9

látunk, illetve létezik a motivációs torzítás is, mely során egy eseményre túlzott hangsúlyt fektetünk egyéb dolgok kizárásával. Gilbert és Pinel (1998) megalkotta az úgynevezett pszichológiai immunrendszer fogalmát, melynek jellemzıje, hogy távol tartja a negatív érzelmeinket, így jelentıs szerepe van a szubjektív jóllét érzésében. Mőködésének köszönhetıen elıre anticipáltnál kevésbé tartósan vagyunk rosszkedvőek. Mivel tudattalanul mőködik, nem jól becsüljük meg, hogy egy kellemetlen esemény milyen tartósan lesz negatív hatással hangulatukra. Ugyanez igaz a pozitív események tekintetében is, melynek oka, hogy a pszichológia immunrendszer nem tud pozitív érzéseket gerjeszteni. Az aktuális boldogság szintjét ezen kívül az is meghatározza, hogy mennyire vagyunk megelégedve azzal, amink van: kapcsolatainkkal, tárgyi tulajdonainkkal. Általános tendencia, hogy az ember mindig többre és jobbra vágyik, amely állandó elégedetlenséget szül. A jelenség hátterében a habituáció áll, amely a jó dolgokhoz való hozzászokást jelenti. A habituációval könnyen magyarázható a mohóság, kapzsiság jelensége, mely során egy új kapcsolat, vagy új autó a vártnál rövidebb ideig okoz valódi boldogságot. Hozzászokunk könnyen ahhoz, amire eddig csak vágytunk. A szociális és anyagi körülményeinket állandóan javítani akarjuk, viszont az elégedettségi szintünk folyamatosan visszaesik, mely a szubjektív jóllétünk szintjét is csökkentheti. Sokszor tanulságos lenne figyelembe venni a következı igazságot: „A boldogsághoz vezetı út nem az, hogy megszerezd, amire vágysz, hanem értékeld, amid van.”

1.3.4. Genetika, személyiségfaktorok A szubjektív jóllét Top-down megközelítésével állnak kapcsolatban azok a teóriák, melyek szerint a boldogság szintje genetikai adottságoktól, személyiségfaktoroktól függ. A boldogság genetikailag éppúgy meghatározott, mint a környezettıl (Lykken, Tellegen, 1996). Eszerint, például ha valaki személyiségénél fogva aggodalmaskodó, az csökkenti a boldogság mértékét. Az optimizmus, a kontroll és az önértékelés meghatározó szerepét emelte ki Argyle és Diener (1999).

10

2. Optimizmus vs. Pesszimizmus A kutatásom legfıbb aspektusa az optimizmus - pesszimizmus dimenziójának vizsgálata. A szubjektív jóllét hátterében meghúzódó személyiségfaktorok közül kiemelkedı szerepő, hogy egy személy milyen mértékben rendelkezik optimista illetve pesszimista attitőddel.

2.1. Optimizmus – testi egészség Általánosan az optimizmus a lehetı legjobb végkifejlet elvárására való hajlamot jelenti. Reker (1985) tanulmányában a vizsgált személyektıl azt kérte, hogy írjanak egy listát arról, hogy milyen pozitív dolgokat várnak el a közeljövıben. Két évvel késıbb ugyanezek a személyek beszámoltak testi tüneteikrıl és információt adtak általános testi, pszichikai állapotukról. A kutató azt találta, hogy azok a személyek, akiket korábban optimistának találtak, kevesebb tünetrıl és jobb testi, pszichikai állapotról számoltak be. Stotland (1969) azt feltételezi, hogy az optimista sémák kifejlesztése alapvetı a különbözı emocionális zavarok, illetve a pszichózis legyızésében. A pesszimizmust sokszor vizsgálták a depresszióval kapcsolatban (Beck, 1963, 1967; Melges és Bowlby, 1969). Más kutatások szerint a pesszimista magyarázó stílus hajlamosít a gyenge egészségi állapotra (Peterson, Seligman és Vaillant, 1988). Az immunrendszer alacsonyabb mőködési szintjét is megfigyelték a pesszimista személyeknél. Annak magyarázatára, hogy miért egészségesebbek az optimisták. Az egyik az, hogy optimisták és a pesszimisták jó közérzetének különbsége a különbözı megoldási stratégiák alkalmazásában rejlik. A másik lehetıség, hogy az optimizmus-pesszimizmus terén észlelt különbségek közvetlen hatással vannak a testi funkciókra.

2.2. Alkati optimizmus Scheier és Carver (1989) bevezette az alkati vagy diszpozicionális optimizmus fogalmát. Az optimizmus kulcstényezıje az, hogy sokkal valószínőbben látják a vágyott következményeket önmagukhoz közel, mint a pesszimisták. Emiatt egy cél elérésére vonatkozó erıfeszítéseiket annak ellenére is folytatni fogják, ha az nehézségekbe ütközik. Ezzel szemben, ha nem tőnik a személy számára elérhetınek egy cél, a lemondás jellemzı. A kimenetelre vonatkozó elvárás

11

alapján kétféle viselkedés jól tükrözi az optimista – pesszimista dimenzió két végletét: a folyamatos törekvés az optimizmusra, míg a feladás és elfordulás a pesszimizmusra jellemzı. Scheier és Carver a diszpozicionális optimizmust az Életorientáció Teszttel (1994) mérték, mely alapján kimutatható, hogy a vizsgált személyek milyen mértékben gondolják, hogy jó dolgok történnek majd velük. Az alkati optimizmus kimutatottan hasznos a fizikai és pszichológiai jóllét szempontjából. Az optimista természet segít a nagyobb életeseményekkel valamint a stresszel való megküzdésben. Gyorsítja a betegségek utáni felépülést, mind fizikailag, mind lelkileg. Scheier és munkatársai (1989) nyitott szívmőtéten átesett középkorú férfiakat vizsgálva azt találta, hogy az optimisták sokkal hamarabb felépültek fizikailag és pszichésen egyaránt. Fél évvel a mőtét utáni élethelyzetük sokkal kielégítıbb volt, mint a pesszimista társaiknak.

2.3. Eltérı megküzdési stratégiák A fenti jelenségek hátterében a megküzdési stratégiák eltérı jellege állhat, melyet több vizsgálatban alátámasztottak (Scheier, Weintraub, Carver,1986). Az optimista megküzdési módra jellemzı vonások: Problémaközpontú megküzdés, melynek lényege, hogy a személy a stressz forrását kívánja megszüntetni, melynek során a fenyegetı ingert megszünteti vagy kikerüli (Lazarus, 1966). Ha ez nem lehetséges, akkor jellemzı az érzelemközpontú coping alkalmazása, melynek célja a stresszhelyzethez kapcsolódó negatív érzelmi állapot csökkentése, kiküszöbölése. Ebben segítséget nyújthat a humor, az elfogadás (kontrollálhatatlan eseménynél), vagy a helyzet újraértelmezése. Az optimista coping-mechanizmusra jellemzı még a társas támogatás keresése, a stresszel teli helyzet pozitív aspektusainak hangsúlyozása valamint az aktív megküzdés miatti jobb alkalmazkodás. Összességében tehát nagyobb stresszrezisztancia jellemzı rájuk, hatékonyabban tudnak így megküzdeni a stresszes élethelyzetekkel. Ezzel szemben a pesszimista megküzdésre jellemzı az elkerülı stratégia, melynek része a tagadás, távolítás. Ezen kívül meghatározó még a stresszorral interferáló célra való fókuszálás. Így az elkerülı megküzdési stratégiák miatt rossz alkalmazkodás alakul ki az új élethelyzetekhez. Az optimizmus ezek alapján nemcsak akkor jelent elınyt, amikor a személy tud valamit tenni a stresszhelyzet leküzdésére, hanem akkor is, ha a személynek el kell fogadnia az eseményt és alkalmazkodnia kell hozzá. A pesszimista ember ezzel szemben tagadni próbálja a 12

stresszhelyzetet, belefeledkezik annak neagatív érzelmi hatásaiba, és megpróbál szabadulni azoktól a céloktól, amelyek elérését a stresszhelyzet gátolja.

2.4. Pesszimizmus – depresszió Mint azt már a bevezetımben is felvetettem, Magyarországon az elmúlt idıszakban jelentıs mértékben megemelkedett a depresszióban szenvedık száma. Világelsık között állunk az öngyilkossági statisztikákban. A depresszióban kimutatható szerepe van a pesszimista attitődnek, negatív beállítottságnak.

2.4.1. A depresszió orvosi megközelítése Rhimer Zoltán a depresszió orvosi megközelítését fejti ki, mely szerint rosszkedv és szomorúság nem egyenlı a depresszióval, mivel utóbbinál a vegetatív funkciók csökkent mőködése is jellemzı. A depresszió a latin ’deprimo’(lenyom, elnyom) szóból származik, melynek szinonimái a búskomorság és a melankólia. Jellemzıje a szomorú hangulat és az anhedónia: örömképesség, érdeklıdés beszőkülése. Leggyakoribb formája a major depresszió, a magyarok 15%-a esett már át rajta élete során legalább egyszer, míg más országokban, átlagban csak a népesség 10%-a. Elıfordulása nık körében 2,5-szer gyakoribb, melynek hátterében pszichoszociális, társadalmi okok állhatnak. Az esetek többségében közvetlen kiváltója egy súlyos, negatív életesemény, amellyel a megküzdés nem volt sikeres. Ez az adat arra utal, hogy az optimista attitődre jellemzı coping mechanizmusok védelmet nyújthatnak a depresszió ellen, mivel ezúton sikeresebb a megküzdés a negatív életeseményekkel.

2.4.2 Depresszióra jellemzı gondolkodásmód Tringer László a depressziós gondolkodásra való hajlam meghatározó tényezıit írta le, Beckhez (1967) hasonlóan rendellenes gondolkozásmódot állapított meg a háttérben. Elsıként említi a pesszimista beállítódást, melyben a környezeti információk nagy valószínőséggel kapnak negatív színezetet. Többek között jellemzı még a mentális szőrı mőködése, mely kiszőri és visszatartja a pozitív dolgokat és csak a negatívakat engedi át, mely szintén 13

összefügg a pesszimista gondolkodásmóddal. Ezen kívül logikai hibák is elıfordulnak, mint például az egyszeri, negatív események túlzó általánosítása. Ezek okának a depressziót jellemzı sajátos kognitív beállítódását jelöli meg, melyet Beck (1967) kognitív triádnak nevezett el. Önmagukra, másokra, a világra és a jövıre vonatkozóan rendelkeznek hibás következtetésekkel. A depressziósokra jellemzı hibás gondolkodásmód hátterében az elızetes negatív tapasztalatokat említi, amilyen például a szülık állandó negatív értékelése lehet. Stotland (1969) szerint minél fontosabb egy cél és minél elérhetetlenebb, annál inkább szorongáskeltı. A cél elérésének leértékelése azonban csökkenti a szorongást. Motivációnk csak akkor van, ha valószínőnek észleljük egy cél elérését. A depresszióban ez a motivációhiány és cél leértékelés érhetı tetten.

2.4.3. Tanult tehetetlenség Az egyik legismertebb depressziót magyarázó elmélet a tanult tehetetlenség elmélete (Seligman 1975). Kutyákkal végzett kísérletükben azt találták, hogy elkerülhetetlen sokkhatás után képtelenek voltak a menekülési módot megtanulni az állatok. Ebbıl levonható az a következtetés, hogy egy elkerülhetetlen trauma kihat a késıbbi alkalmazkodó képességre. Passzív rezignáció és hibás tanulás lehetnek a következmények. Akkor leggyakoribb a tanult tehetetlenség, ha a válaszadásnak vagy annak hiányának következményei azonosak, tehát ha nincs kontroll a viselkedés felett. A tanult tehetetlenség miatt tehát ha az egyén egy súlyos, elkerülhetetlen traumának van kitéve, passzivitással fog reagálni. Hasonló helyzetekben is ez a passzivitás fog generalizálódni, annak ellenére, hogy ez nem elkerülhetetlen. Így a tanult tehetetlenség alacsony motivációt okoz a válaszkezdeményezés szempontjából, valamint a megkönnyebbülési lehetıség tanulásának képtelenségét.

2.4.4. Depresszió következményei – öngyilkosság A kezeletlen depresszió 35-50%-a öngyilkossági kísérlethez, míg 15-19%-ban befejezett öngyilkossághoz vezet. Ezzel szemben megfelelı kezelés után 10%-kal csökkenthetı az öngyilkosságok száma. Beck, Steer, Kovács és Garrison (1985) 10 éven át tartó megfigyelı vizsgálatot végeztek olyan embereken, akik öngyilkossági fogalomképzéssel kerültek kórházba. A kórházi 14

gondozás alatt mindannyian kitöltötték a BDI-t (Beck, 1967) mely a pesszimizmus felmérésére szolgál. A tíz év elteltével a pesszimisták esetében nagyobb volt a valószínősége annak, hogy megölik magukat, mint az optimistáknál. A BDI egy bizonyos része jósolta be megbízhatóan az öngyilkosságot, ez pedig az, amely határozottan a jövıvel kapcsolatos pesszimizmussal foglalkozik. A depresszió komoly következményekhez vezethet:




Öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet




Alkoholizmus, drogfogyasztás




Munkanélküliség




Szeparáció, válás




Szomatikus betegségek

Durkheim (1897) szerint az öngyilkosság hátterében társadalmi okokat kell keresni: két társadalmi folyamatot ír le, amelyek kapcsolatba hozhatók az öngyilkossággal; ezek a folyamatok párhuzamosan haladnak a társadalom változásaival: 1) A társadalom integrálódása, a társadalmi kötelékek alakulása. Ha a közösséggel való kötelékek hiányoznak, bekövetkezhet az öngyilkosság. 2) A társadalom szabály- és értékrendszerének változásai, értékválság (anómia). A szabály- és értékrendszer felbomlása, hirtelen változása szintén öngyilkossághoz vezethet.

15

3. Személyiségjellemzık, melyek kapcsolatban állnak az optimizmussal és pesszimizmussal A következıkben kiemelnék néhány olyan személyiségjellemzıt, melyek nyilvánvaló kapcsolatban állnak az optimizmus-pesszimizmus dimenziójával, az általam elvégzett vizsgálat is ezekre a faktorokra épül. Ugyanakkor azt nem feltételezem, hogy kizárólag az itt említett személyiségjellemzık állnak az optimizmus-pesszimizmus változójával kapcsolatban, mivel akár a segítıkészség, vagy akár a barátságosság is szerepet játszhatnak benne.

3.1. Teljesítménymotiváció A teljesítménymotiváció olyan viselkedésre késztet, melynek eredménye szociális értéket képvisel, és amelynek a feladathelyzet a kiváltó tényezıje. Atkinson két típusát különíti el a teljesítménymotivációnak: a) Sikerorientált, hátterében sillerorientált motívum áll. b) Kudarcorientált, hátterében kudarckerülı motívum áll. A feladathelyzet felfogható egy konfliktushelyzetként is, melyben egyértelmő a cél, viszont a célelérés bizonytalan. Emiatt szorongás léphet fel, mely tanult szociális tényezıktıl függ, a sikert szociális jutalmazás, a kudarcot büntetés követi. A kudarckerülı tendenciát a büntetés illetve az önértékelés veszélyeztetésének anticipációja okozza. Ez a személy túlbecsüli a kellemetlen kimenetel valószínőségét, mely jól szemlélteti a hátterében meghúzódó pesszimista attitődöt, míg a sikerorientált személy a pozitív kimenetelre koncentrál, mely az optimista szemléletet tükrözi. A feladatválasztásban is megjelennek a különbségek: a sikerorientált típus szubjektív ítélet szerint közepes nehézségő, reális feladatot választ, míg a kudarckerülınél a reális nehézségő feladat nagy szorongást kelt, ezért túl könnyő vagy irreálisan nehéz feladatot választ. Atkinson szerint a tiltó, korlátozó nevelés, büntetés kudarckerüléshez vezet. A gyerekkorban, ha nem a pozitív dolgokat, sikereket emeljük ki és nem dicsérjük ezekért, könnyen válhat a gyerekbıl kudarckerülı típus. A túlvédés hatása is a teljesítménykésztetés hiánya lehet. Az önállóságot támogató nevelés során magas teljesítménykésztetés alakul ki az egyénben. Tehát az optimista emberekre inkább a sikerorientáció, a pesszimistákra pedig a kudarckerülés jellemzı inkább.

16

3.2. Külsı-belsı kontroll Tapasztalataik hatására az egyének a környezeti események ellenırzésére vonatkozóan konzisztens attitődöt alakíthatnak ki, hogy tılük független, külsı, vagy belsı, akciójuktól függı kontrollal rendelkeznek-e az események felett. Rotter szerint belsı kontroll attitőddel jellemezhetı személy az, aki a történéseket hatékonyan befolyásolhatónak véli, míg a külsı kontroll attitődjével rendelkezı személy az események irányíthatóságában inkompetensnek érzi magát. A teljesítménymotivációval összefügg a kontroll helyének kérdése. A belsı kontrollos személy inkább sikerorientált. Saját akarata révén képes konstruktívan megoldani a feladatokat, befolyásolni az eseményeket, a lehetı legjobb kimenetelben bízva. A belsı kontroll attitőd jellemzıje ezen kívül a magas igénynívó. Ezek a tulajdonságok jól tükrözik az optimista attitődöt. A

külsı

kontrollra

ezzel

szemben

alacsony

sikerelvárás,

alacsony

igényszint,

feladathelyzetben szorongás jellemzı. A szorongás azért jön létre, mert a kellemetlen kimeneteltıl túlzottan tartanak. A szorongás csökkentésének igénye miatt a kudarckerülés motívuma jelenik meg, melyre jellemzı az elızıekben említett irreális igényszinteltolódás és feladatválasztás. A külsı kontrollos személyek az ügyességi helyzeteket véletlennek élik át, ezzel is felmentve magukat a jó teljesítmény kényszere alól. A feladathelyzetben átélt szorongás a domináns válaszreakciókat erısíti fel. Kétféle szorongástípust különíthetünk el: A debilizáló szorongás során az egyén a feladathelyzetben irreleváns szempontokra figyel, amilyen például az önmagára centráló reakciók sora, mint például a sikertelenség anticipációja. Ez a külsı kontrollal rendelkezı személyeknél gyakori. A facilitáló szorongás a belsı kontrollú egyéneknél meghatározó, mely során tovább erısödik a teljesítménymotiváció. Összességében az optimista személyek inkább belsı kontrollal, a pesszimisták pedig külsı kontrollal rendelkeznek.

3.3. Kockázatvállalás Különbözı döntési helyzetben eltérı mértékben vagyunk kockázatvállalóak. Döntéseinket az befolyásolja, hogy mennyire tartjuk valószínőnek a pozitív illetve negatív kimenetelt. Ebben a 17

vonatkozásban is jól tükrözıdik az optimista illetve pesszimista gondolkodásmód jellemzıje, mely a kockázatvállalásban az egyéni különbségeket okozza. Az optimista emberekre általában nagyobb mértékő kockázatvállalás jellemzı, mivel valószínőbbnek tartják a pozitív kimenetel bekövetkeztét, mint pesszimista társaik (Tversky, Kahneman, 1991). Az emberekre általános kockázatkerülés jellemzı a nyereségek tekintetében, ezzel szemben kockázatvállalás a veszteségek tekintetében. Általában nem szeretnek veszíteni, intenzívebb rosszélményt kelt ha pénzt veszítünk, mint amennyire jó élmény pénzt nyerni. Egy olyan döntési helyzetben tehát, ahol veszteségekben fogalmazódik meg a kimenetel, az emberek kockázatvállalóbbak. A kockázatészlelés dinamikus magyarázata szerint az ember egyedi esetként észleli az ıt érintı problémát (Vlek és Hendrickx, 1988). A veszély stresszhelyzetként fogható fel. Ha az anticipált stressz nem túl nagy, a veszély pozitív jelleget is kaphat, kihívás lehet. Azonban fenyegetést kelt, ha túl nagy az anticipált stressz. A kockázat észlelését befolyásolja, hogy mennyire gondolja úgy a személy, hogy képességeit vagy tudását mozgósítani tudja a veszéllyel való találkozás során. Emiatt érzékeljük különbözıképpen a kockázatokat. A belsı kontrollal rendelkezı személyek eszerint inkább kockázatvállalóak. Az optimista emberekre nagyobb kockázatvállalás jellemzı, a pesszimisták ezzel szemben inkább kockázatkerülıek. A „sebezhetetlenség illúziója” abban való hitünket jelenti, hogy a rossz dolgok csak másokkal történhetnek meg (Svenson 1981, Weinstein 1986). Ez megfelel az elızıekben már ismertetett Taylor és Brown (1988) által leírt irreális optimizmusnak, mely hatására az egyének kevesebb egészségügyi problémát, kevesebb balesetet várnak el saját jövıjükben, mint egy hozzájuk hasonló átlagembernél, holott statisztikailag ugyanakkora esélyük van rá. Az emberek általában jó autóvezetıknek, elıvigyázatos személyeknek tartják magukat, tehát azt gondolják, hogy a jövıt képességeik szerint képesek kontrollálni. Az irreális optimizmus hatékony a stresszel való megküzdésben, akiknél hiányzik, hajlamosak a depresszióra, nem kiegyensúlyozottak, nehezebben küzdenek meg a nehézségekkel. Az irreális optimizmushoz hozzájárul még az önattribúció, mely során a sikert magának, sikertelenséget külsı tényezınek tulajdonítja, a társas környezet felmentı megerısítése valamint az igazságos világba vetett hit is. Mindezek hatására kialakulhat a „sebezhetetlenség illúziója”, a befolyásolhatónak ítélt kockázatok esetén, amilyenek az önként vállalt, vagy elıidézett kockázatok.

18

4. A hangulat hatása a társas észlelésre Szinte minden társas helyzet többféleképpen megítélhetı, ezek helyes észlelése azonban szükséges feltétele a társas interakciókba való bekapcsolódáshoz. Ehhez többek között nagy gyakorlatra van szükség. A hibázási lehetıséget növelheti az elfogultság, mely során a hozzánk hasonlókat jó, míg a tılünk különbözıket negatív tulajdonságokkal ruházzuk fel. Ezen kívül az elızetes érzelmek is növelik a hibás társas észlelést (Forgách, 1992). A pillanatnyi állapot is befolyásolja a személyészlelés pontosságát. Jó hangulatban: több jó, pozitív

tulajdonsággal

jellemezzük

társainkat

valamint

kétértelmő

arckifejezéseket

pozitívabban értékelünk. Felfokozott állapotban lévı észlelı társaiban is izgatottságot hajlamos felfedezni. (Clark és mtsai, 1984). A hangulatra gyakorolt enyhe befolyás, például véletlen pénzdarab találása az utcán, vagy futballcsapatunk gyızelme, elegendınek tőnnek ahhoz, hogy az emberek általános véleménye megváltozzon arról, hogy mennyire boldogok, elégedettek életükkel. Ezek alapján elmondható, hogy a társas észlelés szelektív, mivel a teljes információnak csak egy részletére koncentrálunk. Az, hogy mit látunk, függ az adott idıben birtokunkban lévı gondolatoktól, fogalmaktól. Ezt a jelenséget a hálózatmodell magyarázza, amely szerint egy adott érzelmi állapot szelektíven mozgósítja azokat a kategóriákat, amelyek korábban hasonló hangulattal kapcsolódtak (Bower, 1983). Ezzel magyarázható a pozitív és negatív érzelmi állapotok eltérı hatása: Pozitív érzelmi állapotban a személy mintha rózsaszín szemüvegen át szemlélné a világot, mindent kicsit jobbnak lát a szokottnál, viselkedésükkel is fenntartják a pozitív hangulatot. Eredményeképp optimistább szemlélet a meghatározó a jövıbeli sikerekkel vagy pozitív fejleményekkel kapcsolatban. Ebben az állapotban több pozitív eseményt képes az egyén felidézni, mivel más pozitív emlékezeti anyag jelzıingerévé válik (Isen és mtsai., 1978). Tehát itt is érvényesül a priming (elıfeszítés) jelensége, ahol az affektív állapotok válnak jelzıingerré a velük összefüggı kognitív anyag felidézéséhez. Ezzel szemben a negatív érzelmi állapotban a személyek a dolgok negatív oldalára figyelnek, borúlátóbbak, a viselkedésüket is ehhez igazodva tartják fenn. Ennek hatására elkerülhetik a szociális érintkezést. Ez történik depresszió során is. A negatív állapot ezzel ellentétben kiválthat proszociális viselkedést is, amelynek segítségével az egyén képes megszüntetni a rossz hangulatát. Az egyének hajlamosak kétértelmő jeleneteket hangulatuknak megfelelıen értékelni (Clark és Isen, 1984). Az észlelést befolyásolják ezen kívül a sztereotípiák, elıítéletek is, melyek sokszor rontják a társas ítéletek pontosságát. 19

5. Magyar kultúra és személyiség Az elmúlt évtizedekben Magyarországon számos kutatást folytattak a magyar népesség jellemzı személyiség vonásainak feltárásának céljából. Korábban Czeizel Endre végzett kutatást a magyarság eredetérıl, jellemzı vonásairól. Tanulmányaiban említést tett arról, hogy neves külföldi történelmi személyek milyen véleménnyel voltak a magyarokról. Voltaire szavai például a következık voltak népünkrıl: „Valamennyi nép közül, amely szemünk elıtt e történelemben elvonult, egy sem volt olyan szerencsétlen, mint a magyar.” Czeizel leírja, hogy a magyar nép eredetét tekintve a szokásosnál is kevertebbnek tekinthetı. Ennek pozitív hatását emeli ki, mivel így nem fordulhatnak elı genetikailag jellemzı magyar betegségek, valamint kedvezıbbek a társadalmi életrevalóságunk biológiai alapjai. Történelmünk forgandósága, a politikai események kedvezıtlen alakulása nyilvánvalóan hatással lehettek a magyar emberek személyiségére. A politikai demagógia éveken, akár évtizedeken át tartó hatása képes mély, nehezen kiírt ható nyomot hagyni a közgondolkodásban (Czeizel, 1984).

5.1. Hungarostudy 2006 A frissebb kutatások közül kiemelkedı a Kopp Mária által vezetett „Hungarostudy 2006”, mely több neves pszichológus, szociológus valamint társadalomtudós közremőködésével zajlott, átfogó helyzetképet nyújtva a magyar népesség lelkiállapotnak jellemzıirıl.

5.1.1. Társadalmi tıke változásai hazánkban A bizalmon és együttmőködésen alapuló emberi kapcsolatok rendszere alapvetı társadalmi erıforrás. Kutatása Durkheim munkáihoz nyúlik vissza. A társadalmi tıke egyik legfontosabb meghatározója a mások felé irányuló bizalom mértéke, melynek három fajtáját különíthetjük el: közvetlen környezetre (család, barátok, munkatársak), ismeretlenekre és az intézményekre irányuló bizalom. Ezen kívül fontos vizsgálnia, hogy az emberek mennyire tartják saját magukat megbízhatónak. A társadalmi tıke forrásának az iskolát, a családot, valamint a társadalmi, önkéntes szervezeteket tekinthetjük. A gyermekek szocializáció útján sajátítják el a társadalmi értékeket. (Skrabaski, 2006)

20

Több kutatás kimutatta, hogy a társadalmi tıke nagymértékben meghatározza a szubjektív jóllétet. Az anómiás (értékvesztett) társadalmakban alacsony fokú a társadalmi tıke. A társadalmi kapcsolatok dezintegrációja, a születésszám csökkenése, az öngyilkossági ráta növekedése és a várható élettartam csökkenése mind jellemzıek az értékvesztett társadalmakra (Andorka, 1996). Ennek hátterében az állhat, hogy a stresszel való megküzdésben, a betegségekkel való megbirkózásban rendkívül nagy szerepet kap a bizalom, a támogatás, melyek kisebb szerephez jutnak a társadalmi tıke csökkenésével. A jól mőködı társadalmi tıke pozitív hatású a gazdaságra nézve valamint az emberek közötti bizalomra nézve. Magyarországon a 2006-os átfogó helyzetképe hat dimenzió mentén mérte a társadalmi tıke állapotát hazánkban: 1)

Bizalom

2)

Versengı attitőd

3)

Civil szervezetekben való részvétel

4)

Vallásgyakorlás

5)

Anómia

6)

Társas támogatás

Az eredmények, melyek 1988 és 2006 közötti helyzetet hasonlították össze, igen elgondolkodtatóak és változtatásra sarkallnak. A társadalmi bizalmatlanság mértéke igen jelentısen emelkedett. Azzal a kijelentéssel, hogy „senki sem törıdik azzal, hogy mi történik a másikkal” a megkérdezettek 81%-a értett egyet 2006-ban. Ez az arány 1995-ben mindössze 63% volt. A rivalizálás mértéke a 1995-ben tapasztalt 27%-ról 33%-ra ugrott. A vizsgálatok szerint rivalizálás az idı elıtti férfihalálozás fontos elırejelzıje. 2002 és 2006 között a civil egyesületekben való részvétel 3%-kal csökkent. Hazánkban az anómia, értékvesztés, jövıkép nélküliség értéke 2002 és 2006 között jelentısen emelkedett. Azzal a kijelentéssel, hogy „aki vinni akarja valamire, rákényszerül arra, hogy egyes szabályokat áthágjon” a 2002-es 80%-ról 84%-ra nıtt 2006-ra. A szabálysértı magatartás érdekes módon egészségvédı faktorként jelent meg, ami azt mutatja, hogy a mai magyar társadalomban bizonyos szabályok áthágása a túlélés feltétele. Az értékvesztést, kilátástalanságot jelzı faktorok azonban az egészségi állapot és az életminıség jelentıs romlásával kapcsolódnak össze. A társadalmunk súlyosan negatív erkölcsi és lelkiállapotára utal, hogy az olyan kijelentésekkel, mint: „az ember egyik napról a másikra él, nincs értelme elıre terveket szıni”, vagy a „minden olyan gyorsan változik, hogy az ember 21

azt sem tudja miben higgyen”, a válaszadók jóval nagyobb százalékban értettek egyet 2006ban, mint négy évvel ezelıtt. A társas támogatás területe az egyetlen, ahol pozitív változások történtek, a körülöttünk lévı társaktól, barátoktól, családtagoktól várható támogatás mértékérıl optimistábban nyilatkoztak a megkérdezettek, mint 2002-ben. Összefoglalva elmondható, hogy a magyar társadalom a társadalmi tıke jelentıs csökkenését, és az anómiás állapotot a társas támogatás jelentıs mértékő növekedésével próbálja kompenzálni, ami biztató társadalmunk életképességének tekintetében.

5.1.2. Kulturális értékek a magyar társadalomban A kultúra a társadalmi élet alapját képezi, mely egy közösség valamennyi tagja által elfogadott, magába foglalja viselkedésüket, attitődjeiket, segít megítélni, hogy mi a jó és mi a rossz. A kultúra továbböröklıdik a fiatalabb generációkra. A Hungarostudy-ban a kutatók a magyar kulturális értékeke alakulását vizsgálták a társadalomban (Neumann, Hofmeister, Kopp, 2006). A vizsgálatokat a Hofstede (1991) által meghatározott kulturális dimenziók alapján végezték, melyek a következık voltak: 1) hatalmi távolság 2) individualizmus – kollektivizmus 3) férfiasság-nıiesség 4) bizonytalanságkerülés 5) hosszú távú orientáció A hatalmi távolság tekintetében az az eredmény jött ki, hogy a hierarchia eltérı szintjein álló egyének közötti távolság mértéke alacsonyabb a közepesnél, tehát hazánkban kevésbé jellemzı a hatalmon alapuló vezetési stílus. Az individualizmus értéke a korábbi évekhez képest csökkenı tendenciát mutat, ami arra utal, hogy a magyar társadalom ismét a kollektivizmus irányába halad. A maszkulinitást vizsgálva kimutatták a kutatók, hogy hazánk a nıiesség irányába mozdult el, ami nehezen interpretálható eredmény a társadalom jelenlegi helyzetében. Nagyon nagy értéket kaptak a bizonytalanságkerülés dimenziójában, amely azt mutatja, hogy igénylik a magyarok az elıreláthatóságot, a bizonytalanságot ijesztınek találják. A hosszú távú idıorientáció dimenzióját figyelembe véve a közepesnél alacsonyabb

22

eredményt kaptak a kutatók, ami azt jelenti, hogy a társadalomra a rövid távú gondolkodás jellemzı, inkább a jelenre koncentrál. Összefoglalva elmondható, hogy a magyar emberek fontosnak tartják a stabilitást, lehetıleg tartózkodunk a hirtelen változásoktól. A konfliktusok kerülése is igen jellemzı, konszenzusigényünk igen erıs. Fontos a biztonság valamint a megbecsültség érzése.

5. 1.3. Szubjektív jóllét Magyarországon Kimutatható, hogy a boldogság, a szubjektív jóllét mind a gazdasági fejlıdés, mind az egészség szempontjából alapvetı (Kopp, Skrabaski, 2006). 1999-ben a World Value Survey keretein belül összehasonlítottak 50 országot szubjektív boldogság-érzés tekintetében és kimutatták a különbségek hátterében álló hat tényezı: 1. válások aránya 2. munkanélküliségi arány 3. bizalom szintje 4. civil szervezetekben való részvétel 5. kormányzat minısége 6. hívık aránya 2006-ban Magyarország az élettel való szubjektív elégedettség skálán 105. helyen állt a világon. Szomszédaink közül Szlovénia, Csehország megelızött minket, azonban Románia mögöttünk állt. Az egészségi állapotra vonatkozó önbecslés alapján Magyarország Európában az utolsók között van a balkáni országokkal egy szinten. A 2006-os kutatás kimutatta, hogy a férfiak átlagosan boldogabbak, mint a nık, a legboldogabbak a tanulók, valamint a GYES-en lévı anyukák. A boldogság szoros kapcsolatban áll az élet értelmével, a társas támogatás összes formájával, a pozitív életminıséggel, valamint a jólléttel. A boldogtalanság a depresszióval, testi betegségekkel, szorongással, negatív érzelmi állapottal, társadalmi bizalmatlansággal áll szignifikáns kapcsolatban. Ezek hozzájárulnak az ún. D-típusú személyiség kialakulásához, melyre jellemzı a reménytelenség és az ellenségesség. A boldogság legfıbb meghatározói az élet értelmébe vetett hit, az önhatékonyság és a kompetenciaérzés. A mai magyar társadalomra nagymértékben jellemzı anómia, értékvesztett állapot hátterében az állhat, hogy a korábbi stabil értékek alapján mőködı közösségek többsége felbomlott, nincsenek stabil értékrendszerek, normák. A kontroll fellazult vagy el is veszett. 23

III. Kérdések, hipotézisek A saját vizsgálatom segítségével szeretnék választ kapni azokra a kérdésekre, melyek a téma kapcsán mindannyiunkban felmerülhetnek: -

Már fiatal generációban is jellemzı-e a pesszimizmus?

-

Kimutatható különbség van-e más országok mintájához képest az optimizmus mértékében?

-

Milyen okokat feltételeznek az egyetemisták a magyarokra jellemzı pesszimizmus hátterében?

-

A külföldi diákok észlelték-e már ezt a jellemzınket, ha igen, mit gondolnak a hátterében?

-

A szubjektív jólléttel összefüggésben áll-e az optimizmus?

Hipotéziseim: -

A magyar mintára inkább jellemzı a pesszimizmus, mint az optimizmus.

-

A külföldi minta inkább optimista, mint pesszimista.

-

A két minta között szignifikáns különbség mutatkozik optimizmus – pesszimizmus tekintetében.

-

A pesszimizmus hátterében fı kiváltó okként a történelmi és gazdasági problémákat fogják megjelelölni.

-

A szubjektív jóllét hatással van az optimizmusra.

24

IV. Vizsgálati módszerek

1. Alkalmazott módszer Kutatásomban kérdıíves módszert alkalmaztam. A kérdıív három alrészbıl állt, kitöltése anonim és önkéntes volt és mindössze 20 percet vett igénybe. (lásd: 1. Melléklet) A felvétel a vizsgált személyek egy részével személyesen történt, másoknak E-mail-ben küldtem el. I. Az elsı részben négy általam kitalált történetet olvashattak a kitöltık, melyek végén egy vagy két kérdésre kellett választ adniuk néhány mondatban. Ezek a történetek félig nyertes szituációkat írnak le, melyek értékelése véleményem szerint jól reprezentálja az optimista, vagy pesszimista attitődre való hajlamot. Eszerint a kiértékelés során 0 pontot ért a nagyon pesszimista, 1 pontot az enyhén optimista, 2 pontot a nagyon optimista válasz. A történetek a következık voltak: A. „Egy híres sportoló már kétszeres olimpiai bajnokként harmadik olimpiájára készült. Karrierje alatt sokszoros világ- és európa bajnok is lett, de nem titkolt célja a harmadik olimpiai arany megszerzése volt, ennek érdekében hosszú éveken át keményen edzett, magánéletére semmi ideje nem maradt. Úgy tervezte ez a verseny lesz a búcsú versenye, mivel a csúcson kell mindent abbahagyni. A nagy napon feszülten állt a rajthoz, kizárta a külvilágot, csak a rajtpisztoly hangjára figyelt. Fej-fej mellett haladt a mezıny, ám a célvonalon másodikként haladt át, centiméterekkel lemaradva a bajnoktól.” „Mit gondolsz, hogyan élte meg a második helyezést a sportoló, folytatja sportkarrierjét?”

Ez a helyzet interaktív, több tényezı befolyásolta a kimenetelét. Jól reprezentálja a félig nyertes szituációt, mivel a sportoló, ha nem is szerezte meg az aranyérmet, de a szintén értékes második hely az övé lett. A külsı-belsı kontroll elkülönítésére lehetıséget ad a történet, aszerint hogy a sikert/sikertelenséget minek tulajdonítja a vizsgált személy. A teljesítménymotivációt is vizsgálhatjuk a válasz tartalma alapján. Az irodalmi áttekintésben

25

leírtak alapján látható ezen személyiségfaktorok kapcsolata az optimizmus-pesszimizmus dimenziójával. B. „Egy egyetemista egyik legnehezebb vizsgájára éjt nappallá téve tanult egy héten át. Az anyag rendkívül nehéz volt és a professzor sem jó szívérıl volt híres. A diák azonban szerette a tárgyat, titkos célja egy jó jegy megszerzése volt. Csoporttársai többsége harmadik próbálkozásra tudott csak átmenni, de volt olyan is, aki egybıl ötöst kapott. Elérkezett a vizsga napja, a diák többé-kevésbé minden kérdésre tudott válaszolni. A professzor azonban kettesre osztályozta a feleletet.” „Mit gondolsz, elmegy javítani a diák? Válaszod indokold! Te elmennél a diák helyében?” Ez az interaktív szituáció áll legközelebb a vizsgált populáció egyéneinek mindennapjaihoz. A válasz alapján következtethetünk a sikerorientáció mértékére, valamint jól mutatja az egyén külsı-belsı kontroll dimenzióján elfoglalt helyét. Megmutatja, hogy megvan-e az az egyénnek a belsı igénye a jó eredményre, vagy megelégszik-e az éppen megfelelt teljesítménnyel.

C. „Egy munkahelyen Júlia és Ágnes évek óta együtt dolgoztak ugyanazon az osztályon. Napról napra egyre jobban megismerték és megkedvelték egymást. Igaz barátság szövıdött közöttük. Együtt jártak kikapcsolódni, egymást keresték problémáikkal. Egy napon a fınökük három fı részére elıléptetést ajánlott, mely pozíciókra pályázni kellett. Velük együtt még 15 másik dolgozót érintett a lehetıség. Minden vágyuk az volt, hogy nekik kettıjüknek sikerüljön. Együtt szedték össze a szükséges papírokat és mivel Júlia sokkal jobban fogalmazott, talpraesettebb volt, ezért sokat segített Ágnesnek a pályázat megírásában, amiért Ágnes rendkívül hálás is volt. Együtt adták le a két borítékot, benne a jól megfogalmazott pályázattal. Nagy izgalommal és titkos vágyakkal várták az eredményhirdetést. A fınök széles mosollyal olvasta a három nevet, akik magasabb fizetésért, sokkal elınyösebb körülmények között dolgozhatnak majd. Ágnes neve a listán volt, Júliáé viszont nem.”

26

„Mondd el, hogy szerinted mit érezhetett Júlia és mit érezhetett Ágnes?” Ez egy több szempontúan értelmezhetı társas helyzet, melynek értékelésében nagy szerepet játszik a hangulat. A válasz alapján következtethetünk a vizsgált személy aktuális hangulatára, valamint önzetlenségének mértékére, barátságról alkotott értékrendjére, melyek mind kapcsolatban állhatnak az optimizmus mértékével. D. „ János 46 éves, két gyermek édesapja. Családjával él átlagos körülmények között egy kisvárosban. Már fiatal kora óta szerette a szerencsejátékokat, sok-sok pénzt költ sorsjegyekre, végre sikerült bekerülnie egy televíziós vetélkedıbe. A mősorban jó játékkal 800ezer forintot győjtött. A mősorvezetı viszont döntés elé állította: Három tábla közül kell választania, és ha eltalálja melyik mögé rejtették a jackpot-ot, övé lehet 4 millió forint. Ha viszont nem találja el, akkor a már meglévı 800ezer forintja is elvész. Egy reklám-blokknyi ideje van döntést hozni. Eközben elgondolkozik, hogy ez a 4 millió Forint jól jönne családjának, milyen sok mindent tudnának belıle venni, esetleg el is utaznának. Ugyanakkor a 800ezer forintot is igen fontos dolgokra tudnák költeni. A szünet végére Jánosnak válaszolnia kell: Továbbmegy vagy megáll?” „Szerinted hogyan dönt János? Te hogy döntenél a helyében?” Az utolsó történet a kockázatvállalásra épül, megmutatja, hogy a vizsgált személy mennyire vállalja a már meglévı nyeremény kockáztatását esetleges nagyobb összeg reményében. Az optimista attitőddel jellemezhetı személyek inkább kockázatvállalóak. II. A kérdıív második részében a Grob-féle szubjektív jóllét kérdıívet használtam (Grob, 1995). A kérdıív 6 dimenziót vizsgál és összesen 39 itemet tartalmaz. A 6 dimenzió: 1) Pozitív attitőd – pl: „a jövım jónak néz ki” 2) Személyes problémák – pl: „az elmúlt hetekben aggódtam, mert problémám volt szüleimmel” 3) Szomatikus panaszok – pl: „az elmúlt hetekben elıfordult, hogy fájt a gyomrom” 4) Önértékelés – pl: „jó véleményem van magamról” 5) Depresszív tünetek – pl: „semmihez sincs kedvem” 6) Az élet örömei – pl.” az elmúlt hetekben örültem, mert elértem valamit” 27

A kitöltés egy 1-5-ig terjedı Likert-skálán történik, ahol az 1-es érték az „egyáltalán nem értek egyet” az 5-ös érték a „teljes mértékben egyetértek az állítással”-t jelenti. Az itemek között 23 fordított állítás szerepel, ahol a kiértékelés során az 5-ös érték 1-esnek számít. A válaszokat átlagolva 1-5-ig terjedı skálán helyezhetjük el a személyt a szubjektív jóllét szempontjából. III. A kérdıív utolsó részében egy kérdést tettem fel a vizsgált személyeknek: „Mit gondolsz, vajon a magyar emberek miért ilyen borúlátóak, pesszimisták?” Az itt adott válaszokat tartalomelemzéssel értékeltem, megvizsgáltam, hogy az egyes háttértényezıket, lehetséges okokat milyen gyakorisággal említik a vizsgált személyek. A válaszok alapján felállítható egy rangsor, ami megmutatja, hogy mit tartatnak a válaszadók a legvalószínőbb okoknak a magyarokra jellemzı pesszimizmus hátterében.

2. Vizsgált minta A vizsgálati mintám a Debreceni Egyetem 20-30 éves hallgatói közül került ki. 60 magyar illetve 50 külföldi diákot kértem meg a kérdıív kitöltésére, mintaválasztásom véletlenszerő volt. A külföldi diákok számára a kérdıívet angol nyelvre fordítottam. (lásd: 2. Melléklet) 1, Magyar minta: A magyar mintát két részre oszthatjuk, 50 jelenleg is Debrecenben tanuló hallgató mellett a kérdıívet kitöltettem 10 Erasmus ösztöndíjjal külföldön tanuló diákkal is. Összesen 60 nappali tagozatos hallgató, életkoruk 21 és 29 év között változott. A szakokat tekintve 20 pszichológus, 10 jogász, 10 orvostanhallgató, 8 biológus, 3 környezetmérnök, 3 alkalmazott matematikus, 1 közgazdász, 1 igazgatásszervezı, 1 történelem szakos, 1 építımérnök, 1 szociális munkás és 1 programtervezı matematikus szerepelt a mintában. 32 nı és 28 férfi volt a nemek aránya. Az átlagéletkor pedig 23,3 év. 2, Külföldi minta: Összesen 50 nappali tagozatos hallgató, életkoruk 20 és 28 év között változott. 45 fı a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum térítéses orvosképzésének hallgatója, míg 5 fı a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének Atlantis programjában vesz részt. Nemzetiségüket tekintve: 16 amerikai, 4 ciprusi, 7 norvég, 4 lengyel, 3 görög, 3 28

nigériai, 2 svéd, 2 olasz, 2 iráni, 1 izraeli, 1 pakisztáni, 1 izlandi, 1 török, 1 indiai, 1 albán, 1 finn szerepelt a mintában. 19 nı és 31 férfi volt a nemek aránya. Az átlagéletkor pedig: 22, 2 év.

29

V. Eredmények A kérdıívek felvétele után nyert adatokat Microsoft Excel-ben rögzítettem. Ezek után a kiértékelést az SPSS statisztikai program segítségével végeztem. A vizsgálati eredményeket a kérdıív összetételének megfelelıen három részletben közlöm.

1. Történetek A kérdıív elsı részében található négy történet tehát az optimizmus – pesszimizmus mérésére használtam. Minden történetet 3 fokú skálán értékeltem tartalomelemzéssel, ahol 0 pontot ért a teljes mértékben pesszimista, 1 pontot az enyhén optimista, 2 pontot a teljes mértékben optimista válasz. Történetenként lebontva vizsgáljuk meg a választípusok értékét. A, történet 2 pont: Az a válasz, ahol megjelenik a helyzet pozitív értékelése, tehát például említésre kerül, hogy az olimpiai ezüstérem is szép helyezés. 1 pont: Ha a válaszban benne van, hogy a sportoló karrierje folytatódni fog, bizonyítani akar, hogy képes az olimpiai aranyra harmadjára is. 0 pont: Az a válasz, ahol óriási törésként, traumaként értékelik a helyzetet, ami a karrier végével és önértékelés csökkenésével jár. B, történet 2 pont: Ha a válaszban a diák visszamegy javítani, bizonyítani akar a professzornak és saját magának, hogy tudja az anyagot, szereti a tárgyat. 1 pont: Ha a történetben szereplı tanuló visszamegy javítani, de maga a vizsgált személy nem ismételné meg a vizsgát. 0 pont: Se a történetben szereplı tanuló, se ı maga nem menne vissza javítani, mivel úgysem rajta múlik, nem tehet semmit. C, történet 2 pont: Az a válasz, ahol megjelenik a valódi barátság minden nehézségen áthidaló volta. A helyzetet nem konfliktusként értékeli. A másik sikere miatt érzett ıszinte öröm valamint a segítség önzetlensége említésre kerül.

30

1 pont: Ha a kezdeti bosszúságok, rossz érzések után megemlíti, hogy a barátságot nem teheti tönkre egy ilyen eset. 0 pont: Kizárólag az egymás és a fınök ellen érzett harag, csalódottság, valamint a segítség megbánása jelenik meg, vagy a barátság végét említi a vizsgált személy. D, történet 2 pont: Ha a válaszban mind a történet szereplıje, mind a válaszadó is kockáztat és továbbmegy a jackpot-ért. 1 pont: Ha a válaszadó szerint a történet szereplıje továbbmegy, mivel szerencsejátékos, ı maga viszont megállna. 0 pont: Se a válaszadó, se a történet szereplıje nem megy tovább, nem teszi kockára a meglévı nyereményt. A történetek alapján tehát minden személy maximum 8, minimum 0 pontot kaphatott. A 8 pont a maximálisan optimista, a 0 pont a maximálisan pesszimista beállítódást jelzi.

1.1 A magyar minta eredményei A magyar mintában külön vizsgálhatjuk az Erasmusos és az itthon lévı diákok eredményeit. A jelenleg is itthon tanuló diákok optimizmusának értéke 2,94 az Erasmusos magyar diákoké pedig 3,40. A két érték között azonban nincs szignifikáns különbség, tehát a külföldön tartózkodó és itthon lévı diákok egyenlı mértékben optimisták. Az alábbi táblázatban közlöm a magyar mintán végzett statisztikai elemzés eredményeit (1. táblázat). Különbség NEM szignifikáns

Itthon lévı

Erasmusos

Optimizmus

2,94

3,40

p = 0,426

Szubjektív jóllét

3,99

4,00

p = 0,886

kétmintás t-próba szerint

1. Táblázat: A magyar minta két alcsoportjának összehasonlítása optimizmus és szubjektív jóllét szerint

A fenti statisztikai elemzés miatt a következıkben a két alcsoportot együtt „magyar mintának” fogom nevezni. Összességében a 0-8-ig terjedı optimizmus - pesszimizmus dimenzióban a magyarok mindössze 3,01– es átlagértéket értek el. Ez az érték azt jelzi, hogy 31

válaszaikban inkább pesszimista tendenciát mutattak. 0-7-ig terjedt a válaszok értéke, 8 pontos nagyon optimista válaszokat nem adott senki. Mann-Whitney próba során a vizsgált személyeket két csoportra bontva, a középsı 3-as értéket kihagyva kialakíthatunk egy inkább pesszimista (0, 1, 2 pont) és egy inkább optimista (4,5,6 pont) csoportot. Ebben az esetben az eloszlás a következı lesz: 41 % (25 fı) pesszimista, 35% (21 fı) optimista. Részekre bontva az ’A történetnél’ 0,52; a ’B történetnél’ 1,17; a ’C történetnél’ 0,72; míg a ’D történetnél’ 0, 62 pontot értek el átlagosan a maximális 2 pontból.

1.2. A külföldi minta eredményei Összességében a 0-8-ig terjedı optimizmus – pesszimizmus dimenzióban a külföldiek 5,74 értéket értek el. Ez azt jelzi, hogy válaszaikban inkább optimista tendenciát mutattak. A válaszok értéke 2-8-ig terjedt, a nagyon pesszimista 0 illetve 1-es érték senkinél sem jelent meg. Mann-Whitney próba során a külföldi csoportban is kialakítottam egy inkább optimista és egy inkább pesszimista csoportot. A 2, 3, 4 pontot elérık kerülnek az inkább pesszimista csoportba. A 5-ös érték kihagyásával az inkább optimista csoport tagjai a nagyon magas, 6, 7, 8 pontot érték el. Ennél a mintánál az eloszlás a következı volt: 10 fı (20%) a pesszimista, és 31 fı, 62 % az optimista. Részekre bontva a ’A történetnél’ 1,14; a ’B történetnél’ 1,74; a ’C történetnél’ 1,30; míg a ’D történetnél’ 1,56 pontot értek el átlagosan a maximális 2 pontból.

1.3. A két minta eredményeinek összevetése A kapott adatokat SSPS statisztikai programmal elemezve a következı eredményt kaptam: Mann-Whitney próbával vizsgálva a külföldi minta optimizmusának mértéke p <0,00 szinten szignifikánsan magasabb, mint a magyar minta optimizmus szintje. Ez akkor is igaz, ha a külföldi mintát csak az Erasmusos magyar mintával vetjük össze. A különbség ebben az esetben is p <0,00 szinten szignifikáns. Ez azt jelenti, hogy statisztikailag is igazolódott az a hipotézisem, hogy a magyarok a külföldi mintához képest jelentısen pesszimistább attitőddel rendelkeznek. Ez az eltérés nem magyarázható azzal, hogy az itt tanuló külföldiek eleve „bevállalósabbak”, mivel a külföldön tanuló magyar diákok semmivel sem térnek el az itthon maradtaktól.

32

Az alábbi diagramon látható, hogy milyen eltérések jelentek meg a két minta között egy-egy történetnél (1. diagram). A két minta optimizmus mértékének eltérései történetenként

2,0 1,5 1,0 0,5 0,0 A

B magyar

C

D

külföldi

1. Diagram: A két minta optimizmus mértékének eltérései történetenként

A következı táblázatban láthatjuk az optimizmus tekintetében mutatkozott szignifikáns eltérést a két minta között (2. táblázat).

optimizmus

Magyar

Külföldi

3,01

5,74

Különbség szignifikáns Mann- Whitney próba szerint p <0,001

2. Táblázat: A két minta eltérése optimizmus tekintetében

33

2. Szubjektív jóllét A vizsgálat második felében a szubjektív jóllétet mérı Grob-féle kérdıív szerepelt (lásd:1. Melléklet). A kérdıív 39 tételt tartalmaz, melyek 6 különbözı dimenzióban mérnek. A 39 item mindegyikéhez egy 5 tagú Likert-skála volt rendelve, így egy-egy itemnél maximum 5, minimum 1 pontot lehetett elérni. A feladat, hogy a vizsgált személy jelölje meg 1-5-ig azt az értéket, amilyen szinten az állítással egyetért. 1-es értéket ad, ha egyáltalán nem, 5-ös értéket pedig ha teljes mértékben egyetért az állítással. A válaszok alapján személyenkénti átlagot számoltam a 6 faktor tekintetében külön-külön, majd az összes válasz átlagát is kiszámoltam, amely megmutatta, hogy 1-5-ig terjedı skálán a vizsgált személy hol helyezkedik el szubjektív jóllét szempontjából. Ezek után a teljes minta átlagát is kiszámoltam, mind a faktorok, mind az egyénenkénti összesített átlagok alapján. Az 1-es érték igen alacsony, míg az 5-ös érték igen magas szubjektív jóllétet jelez. Azt kiemelném, hogy a személyes problémákra, a szomatikus panaszokra valamint a depresszív tünetekre vonatkozó faktoroknál minél magasabb az átlagos pontérték, annál kevesebb ilyen jellegő problémával rendelkeznek a vizsgált személyek. Ezzel szemben minél alacsonyabb az átlagérték, annál több személyes, szomatikus, illetve depresszív problémával küzdenek. A kérdıív 6 faktora alapján mért eredményeket az alábbiakban közlöm:

2.1. A magyar minta eredményei

A pozitív attitődre vonatkozó kérdések tekintetében a magyar minta átlaga 3,81-es értéket ért el, a személyes problémák tekintetében 3,87 lett az átlag. Szomatikus panaszok tekintetében a minta átlaga 4,09, míg az önértékelésre vonatkozó kérdésekre 4,10. A depresszív tünetek dimenziójában 4,25-ös értéket értek el átlagosan a magyarok. Az élet örömeire vonatkozó kérdésekre pedig 3,93-es átlagértéket adtak a magyar egyetemisták. Valamennyi vizsgált személy átlagát összesítve az összátlag 3,99 lett, amely igen magas értékő szubjektív jóllétet mutat a magyar mintán belül.

2.2. A külföldi minta eredményei

A pozitív attitődre vonatkozó kérdések tekintetében a külföldi minta átlaga 4,06-os értéket ért el, a személyes problémák tekintetében 3,81 lett az átlag. Szomatikus panaszok 34

tekintetében a minta átlaga 3,85, míg az önértékelésre vonatkozó kérdésekre 4,02. A depresszív tünetek dimenziójában 4,17-es értéket értek el átlagosan a külföldi hallgatók. Az élet örömeire vonatkozó kérdésekre pedig 3,65-ös átlagértéket adtak. Valamennyi vizsgált személy átlagát összesítve az összátlag 3,93 lett.

2.3. A két minta eredményeinek összevetése

Az alábbiakban egy összesített diagramon láthatjuk a dimenziónkénti eltérést a két mintánál (2. Diagram).

A két minta közötti eltérés a szubjektív jóllét hat dimenziójának tekintetében 4,50

4,00

3,50

3,00 . p oz

att .

r. n. .pa m.p e m z s szo

magyar

rt. ön é

r. dep

élet

ör.

külföldi

2. Diagram: A két minta közötti eltérés a szubjektív jóllét hat dimenziójának tekintetében

Jól látható, hogy egyedül a pozitív attitőd tekintetében jelentkezik magasabb átlagérték a külföldi mintában. A szomatikus panaszok tekintetében az alacsonyabb értéket értek el a külföldi hallgatók, melynek hátterében azt feltételezem, hogy otthonuktól távol, idegen kultúrában, nem megszokott étkezési, higiénés szokások között élik mindennapjaikat. Ez állhat a több személyes problémájuk és alacsonyabb önértékelésük hátterében is. Kiemelném, hogy ezek az eltérések azonban egyik esetben sem szignifikánsak a két minta között.

35

A kérdıív elsı felében mért eredmények alapján arra következtethettünk, hogy a külföldi diákok

optimizmusának

hátterében

magasabb

szubjektív

jóllét

értékeket

kellene

tapasztalnunk. Hipotézisemmel ellentétben azonban a két minta között statisztikailag nincs szignifikáns eltérés, amelyet az alábbi táblázat mutat (3. táblázat).

Szubjektív jóllét

Magyar

Külföldi

3,99

3,93

Különbség nem szignifikáns kétmintás t-próba szerint p = 2,106

3. Táblázat: A két minta összehasonlítása szubjektív jóllét tekintetében

Ez azt jelenti, hogy a külföldiekhez hasonló szubjektív jóllét szintünk ellenére sokkal pesszimistább válaszokat adunk, tehát nem befolyásolja az aktuális jó-vagy rossz hangulatunk az optimizmusunk mértékét, nem feltétlenül optimistábbak azok, akiknek a szubjektív jóllét szintje magasabb. Ez alapján valószínősíthetı, hogy pesszimizmusunk hátterében kulturális jellemzık állhatnak inkább. Egyedül a pozitív attitődre vonatkozó állítások mutatnak szignifikáns összefüggést az optimizmus mértékével, és valóban ez az a faktor, amely leginkább az optimizmus – pesszimizmus dimenziójára vonatkozó állításokat tartalmazza. (pl.: „A jövım jónak néz ki.” „Bármi is történik, képes vagyok a dolgok jó oldalát nézni.”) A teljes 110 fıs mintát tekintve (magyarok és külföldiek együtt) a pesszimistább és optimistább alcsoport összehasonlítása alapján p<0,1 (0,071) szinten tendenciaszerő összefüggés mutatkozik a pozitív attitőd mértéke és az egyéni optimizmus szintje között, vagyis a történetek valóban alkalmasak voltak az optimizmus mértékének vizsgálatára. Mann-Whitney próba segítségével a magyar mintát tekintve p<0,048 szinten szignifikáns összefüggés mutatkozik a pozitív attitőd és az optimizmus-pesszimizmus szintje között. A történetek közül a ’B’ történetre (vizsgajavítós helyzet) adott válaszok Kétmintás tpróbával vizsgálva a teljes mintán p <0,05 (0,041) szinten tendenciaszerően különbséget mutattak az optimisták és pesszimisták között. (Optimistának tekintem ebben az esetben, aki 2 pontot érı választ adott, míg pesszimista, aki 0 pontot ért el a történetnél.) Tehát bizonyítható 36

összefüggés mutatkozik aközött, hogy a vizsgált személy mekkora értéket ért el az optimizmus tekintetében és hogy vissza menne-e javítani a kérdéses szituációban. Ez volt az a történet, mely a vizsgált egyetemista populáció számára a leginkább adekvát volt a benne megjelenı vizsga-szituáció miatt. Ezen kívül a ’D’ történetre (szerencsejátékos helyzet) adott válaszokban is megjelenik a tendenciaszerő kapcsolat p <0,05 (0,049) szinten a válaszok és az optimizmus – pesszimizmus mértéke között. Tehát aki inkább vállalja a kockázatot, az magasabb értéket ért el az optimizmus tekintetében. (4. táblázat) Pozitív attitőd átlagok A különbség szignifikáns Kétmintás

Pesszimisták

Optimisták

3,72

3,99

p < 0,041

3,86

4,11

p < 0,049

B történet (vizsgajavítás)

D történet (szerencsejáték)

t-próba szerint

4. Táblázat: B és D történetnél megjelenı különbségek az optimisták és pesszimisták között

3. Magyarok pesszimizmusának hátterében megjelölt tényezık A kérdıív utolsó részében arra kértem a vizsgált személyeket, hogy nevezzenek meg olyan tényezıket, melyek szerintük a magyarokra nagymértékben jellemzı pesszimizmus hátterében állhatnak. A magyar válaszadók többsége kérdés nélkül egybıl sorolni kezdte a valószínőnek tartott okokat, míg a külföldiek többsége fenntartással kezelte a kérdést. Többségük nem is hallotta még ezt a sztereotípiát, ı maguk pedig nem ismernek annyi magyar embert, hogy tapasztalhatták volna. Többen közülük visszakérdeztek, hogy miért lenne pesszimista egy nép? Mi okuk lenne rá? 3. 1. A magyar minta eredményei

A magyar mintában szereplı vizsgált személyek átlagosan 4-5 kiváltó okot is megneveztek. A válaszok tartalomelemzése során találtam olyan tényezıket, melyek nagy gyakorisággal elıfordultak (3. diagram). Ilyen volt például a rossz politikai helyzet, melyet az esetek 43%37

ban kiváltó oknak tulajdonítottak. A hányattatott történelmi sorsunk a válaszok 40%-ban jelent meg. A jelenlegi létbizonytalanságot 33%-ban, míg a rossz életszínvonalat 30%-ban említették. A munkanélküliség is sokaknál felmerült (25%), ugyanennyien okolták a rossz kapcsolatokat és rossz gazdasági helyzetet is. Azt, hogy szocializáció útján tanuljuk el a szüleinktıl, tanárainktól a válaszadók 17% - a jelölte meg kiváltóként. Egyesek miatt a magyarok pesszimizmusa abból származik, hogy összehasonlítjuk magunkat más nyugati országokkal és hozzájuk képest rosszabb helyzetben vagyunk. Többen említették a problémákkal való rossz megküzdést is, valamint a rossz gondolkodásmódot. A genetikát a válaszadók 13 %-a okolta. Az egyik válaszadó frappánsan azt válaszolta, hogy a magyarok azért pesszimisták, „mert vagy igazuk lesz, vagy kellemesen csalódnak.” Megjegyzem, hogy ez a válaszadó volt az egyik olyan, aki 0 pontot ért el a történetek mindegyikénél.

Magyarok által említett okok a pesszimizmus hátterében politika történelem létbizonytalanság életszínvonal gazdaság munkanélküliség kapcsolatok szocializáció genetika gondolkodásmód

0%

10%

20%

30%

40%

50%

3. Diagram: A magyarok által említett okok a pesszimizmus hátterében

A válaszokból jól látszik, hogy a legtöbb közülük az anyagi helyzet köré szervezıdik. Tehát a magyar minta a rossz anyagi helyzetünket okolja a pesszimizmusunkért. A történelmi okokat rendkívül sokan emlegették, ami hipotézisemnek megfelelı volt. Ennél a pontnál hadd említsem meg azt, amit az atlétikaedzım, Németh Károly, mondott a témával kapcsolatban. Elmeséltem neki a kutatásom témáját, valamint néhány eredményét. Amikor ehhez a ponthoz 38

értem, hogy sokan a történelmet okolják, a mellette éppen bemelegítést végzı 12 éves kisfiúra mutatott a következıket mondta: „Ugyan már! Mit tud Zsoltika Trianonról? Mégis pesszimista.” Úgy gondolom fontos valóban elgondolkodni ennek az igazságtartalmán. A válaszok többsége a bizonytalanságot említi még kiváltó okként, aminek akár tényleg lehet jelentıs szerepe, mint azt a Hungarostudy 2006 is kimutatta, a magyaroknak igen erıs igénye van a biztonságra, stabilitásra. A jelenlegi politikai és gazdasági helyzet viszont nem igazán adja ezt meg számukra.

3. 2. A külföldi minta eredményei

A fiatalabbak, akik még csak egy-két éve élnek Magyarországon zömében meglepve fogadták a kérdést: „Szerintem nem pesszimisták, miért lennének?” Azok a vizsgált személyek azonban, akik már öt-hat éve itt élnek tudták mire vonatkozik a kérdés. A válaszadók 25%-ban mondták, hogy a magyarok ugyanolyan pesszimisták, mint bármely más ország lakói. 30% mondta, hogy nem ismer elég magyar embert ahhoz, hogy általánosítson. A történelmi okokat 20% említette (elnyomás, a nyeretlen háborúk). Néhány válaszadó említette a lustaságot a munka terén, a túlzott aggódást a dolgok felett, valamint az rossz anyagi helyzetet. Az egyik válaszadó kifejtette, hogy az a baj Magyarországgal, hogy nem lehetséges úgy a fejlıdés, ha minden tanult ember külföldre vágyik az itteni rossz helyzet miatt. Összességében a külföldi minta tagjainak körülbelül 60%-a tudott csak választ adni az utolsó kérdésre.

4. Mérıeszközök validitása A vizsgálat eredményeinek értelmezése után azt láthatjuk, hogy a mérıeszközök összességében validnak bizonyultak. A történetek által meghatározott optimizmus mértéke szignifikáns összefüggést mutatott a pozitív attitőd értékével, a teljes mintán, ami azért jelentıségteljes, mert ez az a faktor a Grob-féle szubjektív jóllét kérdıívben, amely egyértelmően az optimista szemléletet méri. Az általam szerkesztett történetek egyfajta projektív eszközként mérnek, a válaszadást nem befolyásolja a társas kívánatosság, a válaszadó kevésbé kontrollálja válaszait. A nem egyértelmő a vizsgált személyek számára, hogy mit mérnek a történetek. 39

VI. Összefoglalás, kitekintés A kutatásomban egy olyan jelenséget vizsgáltam, mely a magyarok többsége által ismert probléma, miszerint népünkre nagymértékő pesszimizmus jellemzı. Szerettem volna megtudni, hogy már fiatalkorban is megjelenik-e ez a tendencia a gondolkodásmódunkban. Úgy gondoltam érdekes és talán még beszédesebb lenne az eredmény, ha külföldiekkel hasonlítanám össze a magyarokat a téma kapcsán. A dolgozatom elsı részében a témával kapcsolatba hozható eddigi tanulmányokat, kutatásokat tekintettem át. Összegyőjtöttem az optimizmus – pesszimizmus dimenziójával összefüggı

személyiségvonásokat.

Ismertettem

a

2006-ban

végzett

Hungarostudy

kutatássorozat eredményeinek azon részét, mely a vizsgálati témámmal releváns. Dolgozatom második felében a saját vizsgálatomat ismertettem, mely során a Debreceni Egyetem magyar (60 fı) és más országokból származó (50 fı) diákjait hasonlítottam össze az optimizmus

–

pesszimizmus

dimenziójában.

Saját

kutatásom

kérdıíves

módszert

alkalmaztam, mely három alrészbıl állt. Segítségével az egyéneket besoroltam az optimizmus-pesszimizmus tengelyen való elhelyezkedésük szerint, valamint a kérdıív második része alapján meghatároztam az aktuális szubjektív jóllét állapotukat. Az optimizmus mértékének meghatározására félig nyertes szituációkat alkalmaztam, melyek az optimistapesszimista attitőd hátterében álló személyiségfaktorokra épültek. Ezen kívül adatokat győjtöttem arról, hogy vajon milyen okokat feltételeznek a magyarokra jellemzı pesszimizmus hátterében. Statisztikai elemzés során szignifikáns eltérés mutatkozott a két vizsgált minta attitődjét tekintve. A külföldi minta jóval optimistábbnak mutatkozott, ezzel kezdeti hipotézisem beigazolódott. Számszerősítve a magyarok 35%-a volt inkább optimista és 41% volt nagyon pesszimista. Ezzel szemben a külföldi mintában 62% volt nagyon optimista és mindössze 20% inkább pesszimista. A szubjektív jóllét kérdıív egyik dimenziója a pozitív attitődre vonatkozott. Ez a teljes mintán szignifikánsan összefüggött az optimizmus szintjével. A szubjektív jóllét mértéke azonban nem mutatott statisztikailag meghatározó összefüggést az optimizmus mértékével. Kutatásom legfıbb célja a két minta közötti különbség számszerősítésén kívül az volt, hogy valószínősíthetı okokat találjak a jelenség hátterében. A válaszadók többsége anyagi illetve politikai bizonytalanságot nevezett meg esetleges kiváltó okként.

40

Véleményem szerint valóban a jelenlegi bizonytalan helyzet lehet az egyik legfıbb ok. Mint ahogy azt a „Hungarostudy 2006” átfogó vizsgálata kimutatta, a magyar népnek más országokhoz képest sokkal nagyobb igénye van a biztonságra. Nagyon magas arányban jellemzı a magyarokra a bizonytalanságkerülés, az újtól való félelem. Ennek hátterében azt feltételezem, hogy a szocializmus által nyújtott biztonság hirtelen megszőnésével az emberek bizonytalanságot éltek át, sokan elvesztették munkájukat és a túl gyors változásokhoz nem tudtak megfelelıen alkalmazkodni. Ez esetleg nagyfokú szorongást is eredményezhetett. Tehát jellemzı ránk a stabilitás iránti óriási igény. Ezzel szemben az országban végzett friss kutatások kimutatták, hogy jelenleg nagymértékő anómia jellemzı társad álmunkra, mely létbizonytalanságot, bizalmatlanságot okoz az emberekben. A politikai helyzet szintén rendkívül bizonytalan, az emberek elvesztették bizalmukat a vezetésben. Emiatt óriási disszonancia alakult ki az igényeink és a valós helyzet között. Más országokhoz képest népünk nagyobb biztonságot igényelne, ezzel szemben más országokhoz képest sokkal nagyobb a bizonytalanság. Ez jelentıs szorongást, kilátástalanságot eredményezhet. Szintén a „Hungarostudy 2006” vizsgálatában mutatták ki, hogy a magyarokra rövid távú idıi orientáció jellemzı, ami azt jelenti, hogy csak a jelenre és múltra koncentrálnak. Nem érték a társadalomban a jövıorientáció, sokkal inkább az aktuális problémákon való rágódás jellemzı. Egy helyben állnak, nincs pozitív jövıkép, elérendı cél elıttük. Ez a fajta perspektívátlanság okozza véleményem szerint a túlzott pesszimizmust. Ha valaki csak problémákról hall, mi oka lehetne az optimizmusra? Véleményem szerint elképzelhetı, hogy kialakult egyfajta „ördögi kör” amelybıl népünk képtelen kitörni. Megoldás lehetne jövıbeli, megvalósítható célok kitőzése magunk elé, a problémákon való túllépés, az események jó oldalának felfedezése. Ha lennének távlati céljaink, ha lenne miben bíznunk, talán megjelenne az optimistább, hosszabbtávú gondolkodás is ezzel együtt, mivel csak úgy érdemes célokat kitőzni, ha hiszünk azok megvalósulásában. Véleményem szerint a pesszimista gondolkodásmód optimistábbra fordításával esetleg lecsökkenhetne a depresszió elıfordulásának gyakorisága. Ez pedig hosszú távon kevesebb suicid kísérletet is jelenthetne országunkban. Összefoglalva tehát úgy gondolom, hogy a legfıbb ok a hibás gondolkodásmódunkban rejlik. Ezen pedig akarattal lehet változtatni. Remélem, hogy ez nem csak utópia, mivel más országokban mőködik, és nem is rosszul. A dolgozatomat egy ideillı idézettel szeretném lezárni: „ Semmilyen szél sem kedvezı annak, aki nem tudja milyen kikötıbe tart.” (Seneca)

41

VII. Köszönetnyilvánítás Ezúton is szeretném megköszönni elsısorban a Debreceni Egyetem tanárnıjének, Molnárné Dr. Kovács Juditnak, a dolgozat elkészítésében nyújtott segítségét és sok fontos ötletét, mellyel nagyban támogatta munkámat. Ezen kívül azoknak a hallgatótársaimnak is szeretnék köszönetet mondani, akik segítettek abban, hogy megfelelı számú minta győljön össze a vizsgálatomhoz. Családomnak és barátaimnak pedig köszönöm a kutatás során nyújtott állandó biztatást.

42

VIII. Irodalomjegyzék 1. AHUVIA, A. (2008): Wealth, consumtion and happiness. – In.: LEWIS, A. (szerk.). Psychology and economic behaviour. – Cambridge University Press, Cambridge, pp. 199-227. 2. AHUVIA, A. – FRIEDMAN, D. (1998): Income, Consumption, and Subjective Wellbeing: Toward a Composite Macromarketing Model. – Journal of Macromarketing, 18:153-68. 3. ALLPORT, G.W. (1980): A személyiség alakulása – Gondolat Kiadó, Budapest. 4. ANDORKA R. (1996): Merre tart a magyar társadalom? – Antalógia Kiadó, Lakitelek 5. ARGYLE, M. (1999): Causes and Correlates of Happiness. – In.: KAHNEMAN, D. – DIENER, E. – SCHWARZ, N. (eds.): Well- being: The Foundations of Hedinic Psychology, pp. 353-73. 6. ATKINSON, HILGARD (2005): Pszichológia – Osiris Kiadó, Budapest. 7. BECK, a. T. (2000): A depresszió kognitív terápiája, Animula Kiadó, Budapest. 8. BECK, A. T., STEER, R. A., KOVACS, M., & GARRISON, B. (1985): Hopelessness and eventual suicide: A 10-year prospective study of patients hospitalized with suicidal ideation. - American Journal of Psychiatry, 142, 559-563. 9. BECKER, J. (1989): Depresszió – Gondolat Kiadó, Budapest. 10. BOWER, G.H. (1983): Affect and cognition [and discussion]. – Philosophical Transactions of the Royal Society of London. Series B, Biological Sciences, 302, 387402. 11. CLARK, M.S –ISEN A.M. (1984): Az érzelmi állapotok és szociális viselkedés közötti összefüggés felátársa felé. – In.: HUNYADI Gy. (szerk.). Szociálpszichológia. Gondolat Kiadó, Budapest, pp. 580- 636. 12. CRONIO P. (2005): Optimizmus – pesszimizmus kultúrközi ténymegállapítása. – Szakdolgozat, ELTE, Budapest. 13. CUMMINS, R. A. (1998): The second Approximation to an International Standard for Life Satisfaction. – Social Indicators Research 43: 307- 34. 14. CZEIZEL E. (1984): Az érték bennünk van – Gondolat Kiadó, Budapest. 15. DURKHEIM, E. (1982, cop.1967): Öngyilkosság: szociológiai tanulmány – Közgazdasági és Jogi Tankönyvkiadó, Budapest. 16. FORGÁCH J. (1993): A társas érintkezés pszichológiája – Gondolat Kiadó, Budapest.

43

17. GILBERT, D.T. - PINEL, E. (1998): Immune neglect: A source of durability bias in affective forecasting. – Journal of Personality and Social Psychology, 75, 617-638. 18. GROB, A. (1995): Subjective Well – Being and Significant Life – Events across the Life Span.- In.: Swiss Journal of Psychology, 54 , 1, 3 – 18. 19. GROB, A. – WEARING, A.J. (1996): Adolesents’ Well-Being and Perceived Control Across 14 Sociocultural Contexts – Journal of Personality and Social Psychology 1996, 71, 785-795. 20. HELLIWELL, J. F. (2003): How’s life? Combining Individual and National Variables to Explain Subjective Well-being. – Economic Modeling, 20, 331-60. 21. HOFSTEDE, G. (1991): Cultures and Organisations, Sofware of the Mind, Mcgraw Mill, London. Pp.: 23. 22. HSIEH, CHANG – MING (2004): Income and Financial Satisfaction Among Adults in the United States, Social Indicators Research 66(3): 249-66. 23. JAHODA, M. (1985): Current concepts of positive mental health. – Basic Books, New York 24. KOPP M. – SKRABSKI Á. (2006): Kik boldogok a mai magyar társadalomban? – In.: KOPP M. (szerk.). Magyar lelkiállapot 2008 – Semmelweis Kiadó, Budapest. 25. LAZARUS, R.S. (1966): Psychological stress and the coping process, Mc Grow Hill, New York 26. LYKKEN, D. – TELLEGEN, A. (1996): Happiness is a stochastic phenomenon. – Psychological Science, 7, 186-189. 27. MELGES, F. T. - J. BOWLBY (1969): Types of Hopelessness in Psychopathological Process. – Archives of General Psychiatry, 6, 1969, 690-699. 28. NEUMANN B.D. – HOFMEISTER T. Á. – KOPP M. (2006): Kulturális értékek vizsgálata a magyar társadalomban Hofstede kulturális dimenziói alapján. – In.: KOPP M. (szerk.). Magyar lelkiállapot 2008. – Semmelweis Kiadó, Budapest. 29. PETERSON, C. – SELIGMAN, M. – VAILLANT, G. (1988): Pessimistic explanatory style as a risk faktor of physical illness: A thirty-five year longitudinal study. – Journal of Personality and Social Psychology, 55, 23-27. 30. POPPER P., RHIMER Z., TRINGER L. (2004): Rosszkedv, szomorúság, depresszió – Saxum Kiadó, Budapest. 31. REKER, G. T. (1985). Personal optimism, physical, and mental health: The triumph of successful aging. - In J. E. Birren & J. Livingston (Eds.), Cognition, stress, and aging, pp. 134-173. 44

32. SCHEIER, M. F. - CARVER, C. S. – BRIDGES, M. W. (1994): Distinguishing Optimism from Neuroticism: A Reevalution of the Life Orientation Test. - Journal Of Personality and Social Psychology 1994, 67, 1063-1078. 33. SCHEIER, M.F.- CARVER, C. S. (1989): Dispositional Optimism and Recovery From Coronary Artery Bypass Surgery: The Benefical Effects on Physical and Psychological Well-Being. – Journal of Personality and Social Psychology 1989, 57, 1024-1040. 34. SCHEIER, M.F. – WEINTRAUB, J. K. – CARVER, C. S. (1986): Coping With Stress: Divergent Strategies of Optimists and Pessimists. – Journal of Personality and Social Psychology 1986, 51, 1257-1264. 35. SCHYNS, PEGGY (1998): Crossnational Differences in Happiness: Economic and Cultural Factors Explored. Socail Indicators Research 43: 3-26. 36. SELIGMAN, M.E.P. (1975): Helplessness: On Depression, Development and death. Freeman WH, San Francisco. 37. SKRABSKI Á. (2006): A társadalmi tıke változásai Magyarországon az átalakulás idıszakában. – In.: KOPP M. (szerk.). Magyar lelkiállapot 2008. – Semmelweis Kiadó, Budapest. 38. STROEBE,W. – JONAS, K. (2007): Egészségpszichológia: Szociálpszichológiai vonatkozások. – In.: HEWSTONE M. – STROEBE, W. (szerk.). Szociálpszichológia. – Akadémia kiadó, Budapest, pp. 455-486. 39. STOTLAND (1969): The psychology of hope. – Jossey Bass Publishers 40. TAYLOR, S. E. – BROWN, J.D. (1988): Illusion and Well-Being: A Social Psychological Perspective on Mental Health. – Psychological Bulletin 1988, 103, 193210. 41. TVERSKY, KAHNEMAN (1991): A döntések megfogalmazása és a választás pszichológiája. - In.: Döntéselmélet szöveggyőjtemény. PÁPAI Z. - NAGY P. - Aula, Budapest, pp. 61-77. 42. VLEK, Ch. - HENDRICKX, L. (1988): Statistical risk versus personal control as conceptual bases for evaluating (traffic) safety. - In: J.A. Rothengatter and R.A. de Bruin (eds.), Road user behaviour: Theory and research. Assen/Maastricht and Wolfeboro, NH: Van Gorcum. 43. http://www.vedohalo.hu/europai-nyilatkozat-mentalis-egeszsegrol.doc.

45

IX. Mellékletek 1. Melléklet

Kedves Válaszadó! A Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének negyed éves hallgatójaként kutatást végzek az emberek gondolkodásmódjával kapcsolatban. A jelen kérdıív kitöltésével segítenéd munkám sikerességét. A kérdıív három alrészbıl áll, kitöltése önkéntes, anonim és mindössze 20 percet vesz igénybe.

Közremőködésed elıre is köszönöm!

Tóth Mónika Ditta Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézet

Életkor: Szak: Nem: 46

I. Az alábbiakban négy hétköznapi, rövid történetet láthatsz. Olvasd el ıket figyelmesen, majd válaszolj néhány mondatban az alattuk látható kérdésekre!

A,

Egy híres sportoló már kétszeres olimpiai bajnokként harmadik olimpiájára készült. Karrierje alatt sokszoros világ- és európa bajnok is lett, de nem titkolt célja a harmadik olimpiai arany megszerzése volt, ennek érdekében hosszú éveken át keményen edzett, magánéletére semmi ideje nem maradt. Úgy tervezte ez a verseny lesz a búcsú versenye, mivel a csúcson kell mindent abbahagyni. A nagy napon feszülten állt a rajthoz, kizárta a külvilágot, csak a rajtpisztoly hangjára figyelt. Fej-fej mellett haladt a mezıny, ám a célvonalon másodikként haladt át, centiméterekkel lemaradva a bajnoktól. Mit gondolsz, hogyan sportkarrierjét?

élte

meg

a

második

helyezést

a

sportoló,

folytatja

B, Egy egyetemista egyik legnehezebb vizsgájára éjt nappallá téve tanult egy héten át. Az anyag rendkívül nehéz volt és a professzor sem jó szívérıl volt híres. A diák azonban szerette a tárgyat, titkos célja egy jó jegy megszerzése volt. Csoporttársai többsége harmadik próbálkozásra tudott csak átmenni, de volt olyan is, aki egybıl ötöst kapott. Elérkezett a vizsga napja, a diák többé-kevésbé minden kérdésre tudott válaszolni. A professzor azonban kettesre osztályozta a feleletet. Mit gondolsz, elmegy javítani a diák? Válaszod indokold! Te elmennél a diák helyében?

C,

Egy munkahelyen Júlia és Ágnes évek óta együtt dolgoztak ugyanazon az osztályon. Napról napra egyre jobban megismerték és megkedvelték egymást. Igaz barátság szövıdött közöttük. Együtt jártak kikapcsolódni, egymást keresték problémáikkal. Egy napon a fınökük három fı részére elıléptetést ajánlott, mely pozíciókra pályázni kellett. Velük együtt még 15 másik dolgozót érintett a lehetıség. Minden vágyuk az volt, hogy nekik kettıjüknek sikerüljön. Együtt szedték össze a szükséges papírokat és mivel Júlia sokkal jobban fogalmazott, talpraesettebb volt, ezért sokat segített Ágnesnek a pályázat megírásában, amiért

47

Ágnes rendkívül hálás is volt. Együtt adták le a két borítékot, benne a jól megfogalmazott pályázattal. Nagy izgalommal és titkos vágyakkal várták az eredményhirdetést. A fınök széles mosollyal olvasta a három nevet, akik magasabb fizetésért, sokkal elınyösebb körülmények között dolgozhatnak majd. Ágnes neve a listán volt, Júliáé viszont nem. Mondd el, hogy szerinted mit érezhetett Júlia és mit érezhetett Ágnes?

D, János 46 éves, két gyermek édesapja. Családjával él átlagos körülmények között egy kisvárosban. Már fiatal kora óta szerette a szerencsejátékokat, sok-sok pénzt költ sorsjegyekre, végre sikerült bekerülnie egy televíziós vetélkedıbe. A mősorban jó játékkal 800ezer forintot győjtött. A mősorvezetı viszont döntés elé állította: Három tábla közül kell választania, és ha eltalálja melyik mögé rejtették a jackpot-ot, övé lehet 4 millió forint. Ha viszont nem találja el, akkor a már meglévı 800ezer forintja is elvész. Egy reklám-blokknyi ideje van döntést hozni. Eközben elgondolkozik, hogy ez a 4 millió Forint jól jönne családjának, milyen sok mindent tudnának belıle venni, esetleg el is utaznának. Ugyanakkor a 800ezer forintot is igen fontos dolgokra tudnák költeni. A szünet végére Jánosnak válaszolnia kell: Továbbmegy vagy megáll? Szerinted hogyan dönt János? Te hogy döntenél a helyében?

48

II. A következı részben 39 egyszerő állítást láthatsz. A feladat, hogy 1-5-ig terjedı skálán értékeld, hogy mennyire értesz, vagy nem értesz egyet az állítással. Karikázd be a válaszod. 1: egyáltalán nem értek egyet 5: teljes mértékben egyetértetek

1. 1. 2. 3. 5. 6. 7. 8.

A jövım jónak néz ki. A legtöbb emberhez képest jobban élvezem az életet. Meg vagyok elégedve azzal, ahogy életcéljaim megvalósulnak. Jól megbirkózom életemben azokkal a dolgokkal, amelyek nem változtathatók meg.

1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5

Bármi is történik, képes vagyok a dolgok jó oldalát nézni. Élvezem az életet. Úgy érzem, hogy az életemnek van értelme. Az életem sínen van.

1 1 1 1

2 2 2 2

3 3 3 3

4 4 4 4

5 5 5 5

1 1 1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4 4 4

5 5 5 5 5 5 5 5

1 1 1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4 4 4

5 5 5 5 5 5 5 5

Az elmúlt hetekben aggódtam, mert problémáim voltak… 9. másokkal 10. szüleimmel 11. baráti kapcsolataimmal 12. az iskolával, vagy munkámmal 13. azzal, hogy felnövök 14. egészségem miatt 15. barátom, barátnım miatt 16. anyagi gondjaim miatt Az elmúlt hetekben elıfordult, hogy…. 17. fájt a gyomrom 18. szúrt a szívem, vagy szívpanaszaim voltak 19. megbetegedtem és nem tudtam iskolában, munkába menni 20. nem volt étvágyam 21. szédültem 22. nem tudtam elaludni 23. szokatlanul fáradt voltam 24. nagyon fájt a fejem Úgy érzem, hogy…. 25. legalább olyan jól képes vagyok elvégezni a dolgokat, mint a legtöbb ember 26. az életem legalább olyan értékes, mint másoké 27. jó véleményem van önmagamról

1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 49

28. Elhagyatottnak érzem magam még akkor is, ha nem akarom 29. Néha úgy érzem, mintha valami nem lenne rendbe velem 30. semmihez sincs kedvem. 31. elvesztettem más emberek iránti érdeklıdésemet és nem foglalkozom velük 32. már semmi sem okoz örömet nekem 33. unalmasnak tartom az életemet 34. néha pazarlom az idımet

1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 1 1 1

2 2 2 2

3 3 3 3

4 4 4 4

5 5 5 5

1 1 1 1 1

2 2 2 2 2

3 3 3 3 3

4 4 4 4 4

5 5 5 5 5

Elıfordult az elmúlt hetekben, hogy … 35. örültem mert elértem valamit 36. örömet okozott, hogy mások kedveltek engem 37. tökéletesen boldognak éreztem magam 38. úgy éreztem, hogy a dolgok vágyaimnak megfelelıen alakultak 39. bármiféle problémát sikeresen megoldottam

III.

Az utolsó részben kérlek mondd el véleményed néhány mondatban!

Mit gondolsz, vajon a magyar emberek miért ilyen borúlátóak, pesszimisták?

50

2. Melléklet

Dear Responder! As a fourth-year psychology student at the University of Debrecen I am doing a research in connection with the attitude of human mind. With filling in this questionnaire you could assist to the success of my research. This survey consists of three parts, its filling is voluntary, anonymous and takes only 15 minutes.

Thank you for your cooperation in advance!

Tóth Mónika Ditta University of Debrecen Institute of Psychology

Age: Sex: Nationality: 51

I. In the first part you can see four short, everyday stories. Please read the texts and answer the questions in a few sentences at the end. A, A famous, already double-olympic champion athlete wanted to win his third Olympic Games. He had been World and Europian Champion many times during his career but his biggest dream was to reach his third gold medal. He was training very hard so he didn’t have any time for his private life for years. He planned this competition to be his last one, because the best is to quit at the top. On the competition’s day he was very stressed but concentrated at the startline. He focused only on the starting pistol’s voice. The competitors were running neck and neck during the race, but he passed the finish line only in second place, with few centimeters behind the winner. How do you think he felt about the second place? Do you think that he’ll go on with his sport career?

B, A student was studying for one of his hardest exams all day long for a whole week. The material was very difficult and the professor was quite mean and strict. But the student liked the subject, that is why his dream was to get a good grade. Despite all their efforts, most of his school mates could pass the exam only for the third time but there were also a few, who could pass it in the first round and got good grades. When it was time for the exam the student could answer almost every question. Inspite of that the professor gave him only a 2. Do you think that the student would go back to repeat the exam or not? What would you do in his place?

C, Juliet and Agnes were working together at a company in the same department for years. They got to know each other better during the years. They became very close friends. They went out together and told their problems to each other.

52

One day their boss offered a promotion for three workers in Juliet’s and Agnes’ department. The promotion was a possibility for 15 workers including Juliet and Agnes too. They had to write an application to get the better position. They really wanted to win it together, that is why they were preparing and collecting the necessary papers together. Juliet was much better at composition and she was more inventive too, so she helped Agnes a lot to write the best application. Agnes was very grateful for that. They gave the two well-composed applications to the boss together. They were waiting for the results with excitement and full of secret wishes. Finally, the boss with a big smile on his face, read the names of three people who got the promotions. They could work for higher salaries and have much more adventageous circumstances. Agnes’ name was on the list but Juliet’s was not. What could Agnes and Juliet feel?

D, John is a 46-year-old man, with two children. He lives in a small town with his family in average circumstances. He has liked gambling since his childhood, he has spent a lot of money on lottery tickets. At last he could get into a live TV-quiz show. During the game he collected 800.000 Forints (3200 Euros), he played quite well. But then the quiz master asked him to make a decision: go on or stop? If he chooses to go on, he should choose from 3 boards. If he can guess the jackpot behind one of the boards, he could win 4 million Forints (16000 Euros). But if he doesn’t choose the right board, he would lose his 800.000 Forints too. He has a few minutes to make the decision during the commercials. In this time he is thinking about all the things they could buy for 4 million Forints. Maybe they could travel somewhere too. On the other hand they could spend 800.000 Forints on a lot of useful things as well. At the end of the break he has to decide: Go on or Stop?? How do you think he is going to decide? How would you decide if you were in his place?

53

II. In the second part you can see 39 simple statements. Your task is to rate how much you agree or disagree with them. Mark your answer! 1: I totally disagree 5: I totally agree 1. My future seems to be good. 2. I enjoy life more than most people. 3. The way my goals are realized in my life, satisfies me. 4. I can cope well with unchangeable things in my life. 5. I can see the positive side of things whatever happens. 6. I am enjoying life. 7. I feel my life has sense. 8. My life is going well.

1 1 1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4 4 4

5 5 5 5 5 5 5 5

1 1 1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4 4 4

5 5 5 5 5 5 5 5

1 1 1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4 4 4

5 5 5 5 5 5 5 5

1 1 1 1

2 2 2 2

3 3 3 3

4 4 4 4

5 5 5 5

In the last weeks I was worrying, because I had problems with… 9. other people 10. my parents 11. my friends 12. my job, school 13. the fact that I’ll grow up 14. my health 15. my boyfriend/girlfriend 16. my financial situation In the last weeks… 17. I had stomachache 18. I had stitches in my heart or heart complaint 19. I got sick and I couldn’t go to school 20. I didn’t have a good appetite 21. I was feeling dizzy 22. I couldn’t fall asleep 23. I was more tired than I am usually 24. I often had a headache I feel that… 25. I’m able to do my exercises (tasks) as well as most people. 26. My life is at least as valuable as others. 27. I have a good opinion of myself. 28. I feel lonely, however I don’t want to feel like that.

54

29. Sometimes I feel that something is wrong with me. 30. I don’t feel like doing anything. 31. I have lost my interest in other people and I don’t care about them. 32. Nothing makes me happy anymore. 33. My life is boring. 34. Sometimes I’m vasting my time.

1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4

5 5 5 5 5 5

1 1 1 1 1

2 2 2 2 2

3 3 3 3 3

4 4 4 4 4

5 5 5 5 5

In the last weeks… 35. I was happy because I could achieve something. 36. I was happy because others liked me. 37. I felt perfectly happy. 38. I felt that things were going according to my plans. 39. I could solve all of my problems successfully.

III. Please tell me your opinion in the last part! Do you think Hungarian people are pessimist or not? If they are, what reasons could you mention?

55