Tények, narratívumok és em lé ke ze t Egy letűnt életvilág re konstrukciój
ának lehetőségei
EGY LETŰNT ÉL ET VI LÁ G NY OM AI
A dolgozat egy letűnt, má r csak az egyéni em lékezetekben tovább élő Sá rb ag árd eg yk ori zsidó életvilá g, világa fel tár ásá na k kérdé seit, dil em má it, valam rekonstrukció és a rekon int a struálhatóság ha tár ait viz sgálja elsősorban mó d sze ni és szociálpszichológ rtaiai szemszögből. A Fe jér me gy e déli részén elhelyezkedő Sá rba gá rd központjába n áll ó, raktárként működő rom búloros zsinagóga épülete má ra az egyetle n olyan egyé rte üzen ete t közvetítő tárgy lm ü i me me ntó , me ly em lék ez tet he tné a helyi n em lakosságat az eg yk or itt zs id ó élő zsidó közössé g tragédiájára. Azonba ak és fiatalok töb bs ég én n a kö zé pk orl iek sze mé be n a be fal az ott ablakú ép üle t bú tor csak né há ny idősebb he rak t ár, s lybéli tek int rá templomk ént; az ő emlékez etükb rad t meg halványan a zsi en ma dó Sárbogárd. Ne kik tal án jelent valamit a bejár ma is a Tízparancsolatot at fel ett hirdető kőtáblák ga zd átl ausága vagy a kerek abl kivert, hiá ny os Dá vid -cs akokból illag. A szá za dfo rdu ló táj án virágzó né gy -öt szá számláló közöss égből a z főt IL vil ág há bo rú utá nr a mindössze 34 táborokb t é rő túl élő ma rad t; ól vis sza 20 06 -ba n egyetlen (az óta elhunyt) idős nő rep zs idóságot a városba n. rez en tál ta a 2006 nyará n Lakk No rbe rt tör tén ele m szakos ha llgatóval az elhagyatott nagó ga pa dlá sá n tár gy zsi i em lék ek re bu kk an tun k. A főként vallásos ira tok (imakönyvek, Ta lm ud bó l -részlet, rab bin iku s mű vek), a helyi zsidó LTléke lől apj aiból és ele mi isk ola a Rabbisághoz cím ze tt levelekből álló anya vilúg utolsó ma rad vá ny g eg y elfeledett ait jelentette. A régi or tod ox zsinagóga belső q w kori funkciója má ra ter e és felismerhetetlen. A ha jda n több száz fős zsidó kö .1 XX. száza d végére sz int zösség e teljesen lát ha tat lan ná vált: az elh urc olt ak ne m kv.a, a ma rok ny i t úl é lő tér tek nagy része elköltözött a városból, az öregek me .1z é· pül clck oml ad oz na ghaltak; k, gazd át c erélte k vagy leb on tották ő ke t.
NÉMETH K RISZT I NA
A városra hagyott tárgyi és szellemi örökség utolsó nyomait fellelve az eltűn tek életének és életvilágának nyomába eredtünk A feltáró munkát jelentősen megnehezítették a körülmények, elsősorban a zsidóság eltűnésének tragikus és drasztikus volta, az ezt övező, a többségi társadalom részéről megnyilvánuló "eml ékezés-deficit" (Ricoeur, 1999, 51). A deportálás egy csapásra szakította ki a Sárbagárd mindennapi életéből az ahh oz ezer szállal fűződő zsidó közösséget Az esemény és a tárgyi emlékek megtalálása között eltelt hat évtized, a vidéki zsidóság szinte teljes kiirtása, majd a v i sszaté rők újbóli eltűnése a városbólszinte teljesen láthatatlanná tette a holokauszt következményeit a városban. Mindezen nehézségek magukban rejtették a kutatás első nagy erőpróbáj á t , a biztos" tudás és ellenőrizhető forrás problémáját, hiszen a letűnt életvilág n;~r csak az emlékezet prizmáján keresztül elevenedhetett meg. Néhány, m ég álló épületen kívül csak az említett dokumentumok reprezentálták az egykori zsidó közösséget. Ezért a kutatás első fázisa voltaképpen a történeti és morfológiai tények feltárását jelentette: levéltári kutatómunkával és strukturált interjúk segítségével próbáltuk beazonosítani a helyi zsidóság legfontosabb történeti eseményeit és a hozzájuk kapcsolódó, megmaradt épületeket. A kutatás második szakaszában a szellemi örö k ség és az életvilág (a hétköznapi tudások, gyakorb tok, azaz amindennapi élet) rekonstrukciója kerü li előtérbe. Ekkor már csak narratív életút-interjLd< készültek. Összesen öt zsidó származású és néhány hely be li, ma is Sárbogárdon élő adatközlő emlékeire l ;\ maszkadhattunk Feltételeztük, hogy a zsidó és :1 nem zsidó mesélők érintettségük és emlékeik kü lönbözősége miatt nem egyforma módon és súll yal képesek hozzájárulni a kutatáshoz, így kialakult ·g y "gyakorlati recept" az interjúfelvételek terén: a zs itl <'l származású alanyokkal több, műfaj ában is kü lö nl i\ ző interjút vettünk fel, a kereszté ny adatközlökkl'i egy-egy strukturált interjút kész ült vagy egyszed k 11 t_ úbra. A ~. s iJ ó s ú g ho>\ kii lhct il nlorfolúgiai lények bcsí',élgc tlü nk . Utó bbi cse t·ekben azt fel tételezlel11 , hogy a nem 1.sid ú int crj ú:tl a nyo k élettö rté nele d l
ben a kontextusban kevésbé fontos ; a gyermekkorr:1 v:t l<'l v '•'111 1• 11il• J, szont illeszkedik a vizsgálódás kereteibe, és nem feszíti si'} l 11'/
?.X
N ÉMET H KRIS ZTINA
TÉNYEK ÉS NARRA TÍVUM OK- ELLENT MONDÁ SOS KAPCSO LAT
A tények és narratívu rnak ellentmo ndásos kapcsola tára az első, döntően tényfeltáró (történet i és morfológiai tények) kutatási szakasz után terelődött a figye lem. Elekor a már rekonstr uált térszerkezetbe próbálta m beilleszteni a narratív életút-in terjúk kiragado tt részletei t- főként a helyek leírását és az épületekkel kapcsolatos tulajdonviszonyokat. Ekkor a várt egyezések és kölcsönös megerő sítések (a narráció k ugyanod a helyezik az adott család lakhelyét, boltját, ahova azt a levéltári kutatóm unkán és strukturá lt interjúka n alapuló rekonstr ukció során helyezhető) mellett markáns , jól körülhat árolható ellentmo ndások rajzo lódtak ki, megkérdőjelezve ezzel a biztos tudáshoz jutás esélyeit. Nemcsak J már feltárt tények és az új, narrációk ból kiragado tt részletek voltak esetenké nt különbözőek, hanem sokszor két mesélő is máshogy emlékezett. Az alábbi példák a narratívu rnak és a tények közötti kapcsolatot szemlélte tik, s egyben azt is bemutatj ák, hogy milyen gyakorla ti nehézségekkel kellell szemben ézni a feltáró munka során. Jórészt ezek a bizonyta lanságok tették elkerülhete tlenné, hogy a tények és narratívu rnak közötti viszonyt vizsgálat tárgyává tegyem, és a felhasználhatóság, megbízhatóság, ellenőrizhetőség és pon tosság kérdéseire az emlékeze t működésmódjában keressem a választ. A zavart keltő, egymásn ak ellentmo ndó kapcsoló dásokat utóbb célszerün ek tünt két csoportb a sorolni: az egyik a rossz elnevezésből fakadó "tévedés ek", :1 másik a cselekvőorientált-énközpontú észlelés következ tében fellépő emlék ' zetbeli torzítások.
Tc nyck,
n an. tl lv~t ttllt k
n vtlilt ·k, ·; •·l
"zsidó világ": itt voltak a boltok, az üzletek, az elemi iskola és :1 1.sin :1gúga. ll l folyt a "zsidó élet': Éppen ezért érdekes, hogy fontossága és központi sze repe ellen érc mil yl' ll sokféle és bizonyta lan névvel illették a mesélők. A legtöbbe n " h) ul c lk(· nt " emlegették. Ez az elnevezés nagymér tékben megkönn yítette a terCde l b ':lt.ollo sítását, azonban máig tisztázatlan, hogy valóban hívták-e így egykoron at. ui c:\ i, vagy ez csak egy hétközna pi nyelvben alkalmaz ott elnevezés. Volt, aki Andráss y útként emlegett e a "főutcát". Ez esetben az azon os ít :ts nehézkes ebb volt, de utóbb kiderült, hogy az elnevezés helyes; csak épp ·n a dualizmu s időszakában volt használatos, nem pedigamesélők gyerekko r:lb:1n , azaz a két világháb orú közötti időszakban. Valószínüteg szl'tlőktő l örökö li cin · vezésről van szó, melyet gyerekkori emlékek aktiválha ttak mivel a gyerm ekkor Sárbogár dhoz kötötte az emlékezőket, így a téma nagyobb eséll yel id (•z 'll k l gyerekkori emlékeket, mint például ezt a feltehetően a családban , J i'. id {\: ·hh l·k től hallott elnevezést. Egy, a település hez csak lazábban kötődö interjúal any; aki b;'tr 11 ' lll vu ll helybeli, de sok időt töltött ott, Petőfi utcának hívta a "főutcM': 1·:1'. :11'. l'lll l'V\''/1"• minden bizonnyal téves. Az utca, melyet jellemzett, mind en k 11sl'pc l kl; ,',, , 11 11 1 a "főutca'' volt, ám azt sosem hívták Petőfi utcának. Érdekes m i nd '/',l .1 IH'·il ll / napi tudás szerveződésével is összevetni, mivel utóbbi (többek küzö ii ) 1ú l1 li 11 lánosítás on alapul. Közkeletü vélekedés, hogy minden tel epül és ·n v.111 l'1 ·1t"il , utca, és az általában egyben a "főutca'' is. Így egy olyan ma gy:ld l'.:ll is t•lld· pll'l hető, hogy a Sárbogár dhoz gyengébb szálaidzal kötődő mesé l ő cl'.l'. ·l :1 il'il .'ili.11 ,, nosított hétközna pi tudással próbálta ki pótolni hiányos em lékei! és ;,111 id :d n 1" múlt és a jelen közti szakadékot.
l. Névadás, rossz elnevezés 1. a Fő utca- Andrássyút-Petőfi utca A "főutca'', melynek ma is ez a közkeletű elnevezése (egyébké nt Ady Endn· utca), a múltban is jelentős szerepet játszott a település életében , és má ig a·;, egyik legfonto sabb tájékozó dási pontnak számít a település en belül, min Lkn további hely ehhez képest határozó dik meg. Az emlékek között azonban netTICsak azé rt hangsúlyos a "főutca", mc rl ill laktak a mesélök, és ahh oz képes t kerüln ek meghatá rozásra az azo n kívü l cs{\ helye k, han em azé rt is, merl :1 települ ése n belül ide köth e tő a tul ajdonképp ' l il
l. b A Sárvíz-csatorna
A fentiekkel párhuzam ba állítható a Sárvíz-csatorna példája is. Az egy ik 111t'S '· ló emlékeib en az egykori házuk kertjében folyt a Sárvíz-c satonn (Ez :1 loposz nemcsak az élettörté net elmesélése során tünt fel, hanem ames é lő í roll me nw árjában is jelen van.) Mivel az említett épület ma is áll, azt nem volt nehéz azonosítani . A kcrl végében azonban nem a Sárvíz-c satorna van, miként azt az elbeszélés említi , hanem egy nyitott, betonozo tt s zennyví zelve zető . Újfent hasonl ó fo lyamal j:11 -
H7
NÉME TH KR I SZT I NA
szádhatott le, mint a Petőfi utca esetében: a gyerekkor töredékes emlékeit a mesélő a narratívum törvényszerűségeinek - így például az erős koherenciár a való törekvésnek - engedve egésszé konstruálta, és megnevezte felnőttkori ismereteinek felhasználásával (A Sárvíz-csato rna a kert végétől mintegy kilenc kilométerrel távolabb található.) Mind a rossz elnevezés, mind az utólagos (sokszor helytelen) névadás magyarázhatók egyszerű szociálpszic hológiai tényekkel. Bartlett az emlékezetet vizsgá lva kifejti, hogy a memória legtünékenyebb, legkevésbé tárolható elemei a nevek, tulajdonnev ek és számnevek (Bartlett, 1985), így könnyen belátható, hogy az emlékek közül ezek esnek ki a legkönnyeb ben. Felidézésük azonban ebben az esetben éppenséggel egy igen erős koherenciaigényű és koherenciate remtő müfajban, a narrációban történik, amely abban az esetben átadható, átélhető és értékes, ha összefüggő, logikus láncot alkot, ha a mesélés során esetlegesen felbukkanó ellentmondá sokat, bizonytalanságokat, hiányokat áthidalja vagy eliminálja. (Bruner, 200 5) , , . Az utólagos névadást emellett az interjúszituá ció, a megfeleles vagya ts okozhatta. Amesélők örömmel fogadták a múltjukra, gyermekkor uk helyszínére irányuló kutatás hírét, és igyekeztek minél több információv al, ötlettel segíteni a munkát. Csakhogy ez az igyekezet s a pontasságra törekvés igen sok bizonytalan ságat is magában rejtett, mivel megpróbálta k mindent a lehető legtöbb információ kíséretében felidézni, így az emlékezésbe óhatatlanul is belecsúsztak pontatlanság ok. Az, ahogyan megpróbált ák az interjúhelyz etben "a pontosan emlékező mesélő" benyomását kelteni, egyfajta társas gátlásként is
l
ll
medence. A mikve és a hozzú l«lp csolú 1!'1 1'11i111.. l 1 , l• ht 11 hogyasakte rházrólmajd ' mindcn mcs '·l( l '.' •'/ ,111 11111 , 1 olilll éppen az épület ezen funkciója maradt clí'111 l"1k 11'jlv1 ' A helyzet paradox, mivel amesélők isnH: rl <.'- k" . .,dl ,•iltol 'o ll 1 11111 ti l vágó funkcióját. Néha elkísérték szüleikcL(m ég ink :'1hl 1.1 '''" ' '"'" , ,dl d1t 1 tat) a sakterhez, vagy épp ők vitték el az étkct.ésrc s:~.:\ 1 11 s '/,. 11 11 )'11'1 "1 111 It ill mint funkció azonban egyikük emlékezetéb en sc m ki\ t(\ dull .11 <'ltll l, 1!11 1 l 11 nekmagyarázataelsősorbanaszemélyesérintettség b c 11 rej li!\. IVI IVI·I •,( 'tll ii l l lányoknak, sem a kisfiúknak nem voltak sze mélyes élm énye ik ~~ rilll .d 1.•. 1111.i tt ről, így érthető az azt övező bizonytalanság. A két nem azo nha11 11 'lll l'g)di lllti llll bizonytalan emlékeket birtokol: míg a férfiak az ilyen funk · iól lw lii li/ i111 1'•; mény létét is tagadták Sárbogárdo n, addig a nők eml ékeiben mcgl:tl :'tlh :ilt'i .1 mikve, csak éppen bizonytalanul. Mivel a női adatközlők kisl(lnykénl éltl'k S:\ r bogárdon, minden valószínűség sze r int elemi szinten értes ü lheli ck édesa n yjuk tól a rituális fürdőről és annak körülbelüli helyéről, hi szen azt mind cn hó nap ban látogatniuk kellett az asszonyoknak. Az is elképzelhető, hogy az édes a n y~'1 k kevésbé rejtették vagy hallgatták el a lányok elől a mikve látogatásána k lényét, mivel ez is részét képezte a nemi szerepek elsajátításának. A kislányok vi szo nylagos érintettsége az ügyben egyfajta beavatottság ot jelent a kisfiúk teljes tudatlanságával vagy érdektelenségével szemben. Ez magyarázha tja azt, miért hiányzik a mikve a férfiak emlékei közül. Az utólagos konstrukció (pótlás) mellett tehát egy harmadik lehetséges magyarázat lehet az érintettség és a személyes tapasztalat.
értelmezhető.
2. b "Nálunk volt a gettó"
2. A cselekvőorientált-énközpontú észlelés torzításai 2. a A mikve A mikve példája is a morfológiai tények körüli bizonytalans ágat és az emlékeze l sajátos müködési módját illusztrálja. A rituális fürdő helyét a női mesélők mind ugyanabba az utcába tették, de nem tudták megmondan i a pontos helyét eze n belül. A férfi adatközlők azonban vagy egyáltalán nem tettek emlitést az intb .m é nyről, vagy pedig katego rikusan tagad ták ann ak létezésé t Sárbogá rd o n. Utóbb kid erült , hogy a mikvc va lóba n a n ő i mcsélök (lltalm cghatározot t ul ~\ h ~ 111 vo ll : a s;li
A személyes érintettség mint magyarázó tényező azon a feltevésen alapul, hogy azokról a dolgokról, melyeket nem éreznek fontosnak az emlékezők (nem találkoztak velük, vagy nem hallottak róluk), hajlamosak megfeledkezni. Mivel töredékes, benyomásszerű emlékeik sincsenek róluk, ezért az emlékek hiánya egyszerűen "sosem létezettként" tételeződik. A személyes érintettség a mesélőknél egy másik aspektusból is magyarázó erejű. Miként a cselekvő-megismerő ember számára a világ középpontja önmaga, és mindent magából kiindulva ért meg, úgy az emlékező is főszereplője saját élettörténet ének Ez a természetes énközpontú ság magyarázha tja, a narratíválc egy mús ik vissza térő toposzát: " ná lunk volt a gettó".
" Minl mc g ludl ~llll , annak id ejénami h{ll.ll llld,:ill l '·il'SÍIL'II ck a geltó l." (M:tl' kovits, 2002:20.) "a nagyszüleim háza volt a gettó - ott ahol, rnondom, hogy két ház volt együtt."1
Mivel eztamesélők csak egy-egy házra, nevezetesen csakis a saját otthonukra értették, így felvetődik a kérdés: mekkora volt a gettó? Volt-e egyáltalán egy meghatároz ott gettó, miként azt az "a gettó" kifejezés implikálja? A morfológiai tények térképre vitele megmutatta , hogy a településen nen1 volt jól körülhatárolható, környezetétől élesen elkülönülő zsidónegyed. A zs i dóság tulajdonába n álló épületek leginkább a főutcát szegélyezték, de itt se m lehet kizárólagos zsidó jelenlétről beszélni. A boltjaik, házaik nem alkottak egy teljesen összefüggő területet, és nem beszélhetün k egyértelmű térbeli eikülö nültségről, így nehezen képzelhető el aszó szaros értelmében vett, városi jellegű gettó. Ezt látszik bizonyítani az is, hogy senki sem határolta körül a "gettó" területét; amesélők csak egymástól távol eső házakat jelöltek meg mint gettó l, s ezek köz ül is csak a saját házukra koncentráltak. Mindamelle tt elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy 300-350 fős közösségel egy házba tömörítsenek, miként azt több mcsélő is implikálta az "a gettó" kifejezéssel. Sokkal valószínűbbnek tűnik- hogy más vidéki gettósításokhoz ha sonlóan - , Sárbogárdon is csillagos házakat jelöltek ki (Gergely, 2003.) szerte a településen, ahová a közvetlen szomszédságból tömörítették a családokat. Persze az is elképzelhető, hogy mindez a mesélők gyermeki nézőpontjából egyedüli és kizárólagos tapasztalatnak tünt. Ezt az érzést tovább fokozhatta az egyre növekvő mértékű kizárás és elszigetelődés, valamint a későbbi kijárási tilalom.
3. "Biztos" tudás? A tévedések, rosszu l emlékezések problémakö rének összekapcsolása az emlékezet müködés módj ával ki elégítő magyarázat otadhat a tények és narratívurnak közö li i ell cnt·mo ndúsokra.
lnt crjt'1C;.1·:. 1\udapcsl', 2008. július 7.
290
A kulalás so rún az l az információt tekinteltem "biztosnak", amit a különböző forrásokból származó, "ellenőrizhető" tények vagy összecsengő narratíválc megerősítettek, azaz amit az alábbi ábra halmazainak metszetei jel_öln~k. Két vagy több, egymástól függetlenül elmondott narratívában (El, E2) megegyező infonn.ációtöredéket "biztosnak" tekintettem, csakúgy, ,mint egy éle~ történetben (Él) előforduló, térben pontosan elhelyezett helyszmt, mely ma IS látható, és a megadott vonatkoztatási rendszerben elhelyezhető volt (morfológiai tény - "M").
M 1
2. ábra. "Biztos" tudás
A biztos tudás" kérdése azonban újabb módszertan i problémáho z vezelel l: az. " ' l érdeklődése m középpontjában álló kérdésekre, melyet az életvilág eln evezesse körvonalaztam, a biztosnak tekinthető, snagyrészt morfológiai tények csa k nagyon korlátozotta n adtak választ. , Mindez ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy a narrációkba ágyazott emlekek, emléktöredékek alapvetően másként viselkednek, mint a kutatás első fázi sában felszínre hozott "tények" - ezért másként is kell kezelni őket. A narratív technika gyengéi gyakorlatilag azt jelentik, hogy a narrációk csak korlátozottan alkalmasak tények rekonstruálásához vagy a strukturált interjúk adatainak viszszaellenőrzéséhez. Utóbbi kijelentés persze evidens egy olyan kutatási helyzetben, melyben több lehetőség adódik az adatok szelekciójára és a megfelelő módszer kiválasztásá ra. Azonban a sárbagárdi kutatás esetében minden adatot, emléktöredéket, képet vagy írásos anyago t fel kellett használnunk a rekonstrukcióhoz, sa folytonos összevetésekkel a múltról való tudás körüli bizonytalanságokat próbáltuk csökkenteni. A törést, melyet a külső és belső nézőpont közötti váltás, valam.int a "kemény" adatok felől a "puha" adatok felé történő elmozdulás körvonalaz, a Icutatás menete és dilemmái hűen leképezik.
291
N
l· ~ l l l ll
h H 1 .~l
l l N 1\
!\kel, m:\s- m:\s jcll clll l.ükkcl bíró ini(H'ItL'tt i<'lli.lill l:t:t, iisszc vclésé l
A KÉTFÉ LE GONDO LKODÁ SMÓD
Bruner szerint alapvetően kétféle gondolk odásmó dot különbö ztethetü nk meg. lis A logikai- paradig matikus gondolk odásmó dot az igazság keresése, a formá gon a k empirik us bizonyítás és az ellenőrizhetőség jellemzi, miközb en magána hi dolkodá snak a célja az egyetemes oksági kapcsol atok megtalálása, a tapaszta ini tok és a körülöt tünk levő valóság kategór iák általi rendsze rezése, valam olyan konzisz tens nyelv és elvont fogalma k megtere mtése, mely lehetövé teszi a okság formális bizonyítását, általáno s formulá k felállítását. Ezt tekinthe tjük , tudomá nyos (főként a termész ettudom ányos) gondolk odás alapjának. Alapv fogalm:l tően más természetű a narratív gondolk odás, mely, miként Ricoeur 29) zott: "az emberi jelenség ekben való érintett ségünkr e épül:' (Bruner, 2005, űség Eszerin t ebben a szerveződésben az átélhetőség, a hihetőség és a valószer a megalap ozása a legfontosabb. A szándék ok, tettek és viszonta gságok alkotják mérés történet ek alapját, melyekre másféle oksági szabályok (narratí v okság) cék érvényesek. (Bruner, 2005) 2
megismc A Bnm er álta l vázo l!- kétféle gondolk odásmód mintha implicite n utalna a individu az dásmód gondolko atikus paradigm a Míg rés- felfogá sok kö zölti kü lönbségre is. , mivcl odásmód gondolk narratív a addig hető, eredeztet ól cepciójáb kon ~di s megisme rés kollekrés megisme a emberek ki!zi!lli visw nyok, szándékok értelmezését tűzi célul, inkább tény zó" magyará t "önmagá ': "objektív lív ICif(Jg{ts;Í va l rokoníth ató. (vö. Bodor, 1997) Az lehető ás azonosul az és ója koncepci preferált) által (lcginld hh a hagyo mányos történetírás pólus mentén . s(·gl- 1 !'c lkí 11 ;\ ló n:1r ral ív um ugyancsak elhelyezhető e két elméleti
292
A Brun er-Célc l ~l lás m ód a kutalás szempo ntjából döntő fontosságú volt, hiszen Jehetővé tette, hogy a korábba n életvilág hívószóval körvona lazott kutatá, si fókuszt alapvetően két dimenz ióra bontsam . elekutatas Az életvilág tárgyi ("kemény" adatokb ól álló) dimenzi ója alatt a vajén rekonst ruált, tulajdon képpeni történet i és morfoló giai té_nyeke~ érte1~,, _etel lamint azokat a tényeket és reliktum okat, melyek nem a tulaJdo nkeppem ői, hanem azok megtest esített , ,a . atai, . lenyom v1'1'ag me ntális és tudati összetev gat; zsmago a széles értelem ben vett kultúra tárgyias ult formái. Ide sorolhatJUk a zsidó temető sírköve it és a halottas házat, az egykor zsidó tulajdo nban állo , jött· k t boltoka t és épületek et, valamin t az ezek rekonst ruálásá vallétre ' k a, h aza utca- és településrészeket, s végül a nemrég megtalá lt dokume ntumo at, targyi , emlékeket. Ezek megism eréséhe z és feltárásához a levéltári kutatóm unka és struktur alt
~-~ó interjúk alkalmasak; a tárgyi dimenz ió húzófog alma a "t_ény", a hozzá tar.~ dolkodá smód a logikai-paradigmatikus, hiszen ezek biztosabbak, ell enorr1.' bb va' llozo' l< gon 1 l1et o"bbek, pontosa bbak, mint a narráció k emlékei, viszont a puha , , ., <.. : s:e~e,ny cw in~orma elég nézve (a tulajdon képpeni életvilág) szemszögéből az s toda beallr etes Schütz szerint az életvilág az a szféra, melybe n a terrnesz m~_lyn ek mi .~ld alapvető tudásszervező elv. Az életvilág az az ismerős közeg;
to_I~ tárgyi, személyi összetevői, mind "játék~za~ál~ai:: is_m~rtek ~s kusm e rl.~ c dZ oel< elegen~ tudas kozos evo keznell a és rutin (Schütz, 1984) A hétközn api a eteh me,gkov ebben való tájékozó dáshoz, s ezáltal biztonsá got adnak. Min~ez közös tudáson alapuló kölcsön ös megérté st, mely az azonos Jelentes tartalma dik. kon és a közös vonatko ztatási rendsze reken keresztü l realizáló Az életvilág igazi, azaz szellemi dimenz ióját a városra hagyott történet i és ~k szellem i örökség , az áthagyo mányoz ott történet ek és emlékek , ,a csopo~-t e üttélését lehetövé tevő értékek, normák és a határok at fenntart o mentah tas3 választó vonalak alkotják. A dimenz ió középp ontjába n az az életvilá got
b:~
"t~ Williams holisztikus kultúra-definíciója könnyen összefüggésbe hozható az életvilág z~ s;erve 368) l: 20~ as, (Haberm ló" behatáro tális és meghatározatlan, hézagos, de egyúttal l kalat~kbo resz~?u~ a ha me,g, írhatj~k úgy csak t történeté dési módjával: "valamely kultúra egy~ nl o sullyal sz.er~valoba,n es kat, viszonyo aktív az áljuk rekonstru építkezve szép lassan e~;k, t~ r te eltet' ük valamennyi tevékenységet A kultúra története nem pusztan a, reszterul egesz ,az a köztü,k összege, mert az eletmod különös formáit vizsoálja. A kultúra elméletet ezert ugy hataroznam meg, mmt 36) 2003, s, (William át:' vizsgálat k viszonyo közötti elemek alkotó egészét
3
~etén~k
mindenekelőtt
lé~ő k~pcsola~okat,
293
szerve:o~esen~k
/ill'
Té· nyc k, 11 ;11-rat ívumok t'·s cn tl ékn ct
lt alkotó, int ·rs;.uhjck tívc OS/.10 11, hagyom :'t tl)'OIO II (·~ Llrgyi ~ts ull (() rm.íban túro cn tud úskész lct (m.ís szóval a széles értcl cmhl'n ve li ku lt Ctra)
A NARRA TÍV TECHN IKA ERŐSSÉGEI
ati Az összeha sonlítás , a kétféle gondolk odásmó d különvá lasztása és gyakorl ~~ alkalma zása sikerese n körvona lazta a narratív technik a erősségeit, melyek ok életvilág tt elfelede íthető, már csak egyéni emlékezeteken keresztül megközel és közösségelc rekon strukció jának lehetőségeit körvon alazzák l A kutat<:ís so rán felvett narratív életút-i nterjúk a Gabriel e Rosenth al álta kidol gozo tt módsze rrel'' (Rosent hal, 1993) készült ek Ez a módsze r igen nagy a nyitókérd és, !\ narratív életút-int erjú egyetlen önálló, narratívá tól független kérdése
Ezt követően me ly voilaképp en a témamegadás és élettörténet elmesélésére vonatkozó kérés. elmonda n ia kell nélkül ezés belekérd ítás, megszak :tz int crj C1a lanynak önállóan, bármiféle va cl főnarratí A lehet. gú hosszúsá változó ként egyénen mely , ) t'· lctl ii rt énetét ((ó narratíva ''
294
szabadságo t ad a m esélőnek az ~l e ttörtén e t felépíLésé,bet;, s ú_Iyp~ntj~ü~~k ~s idő rendjén ek meghatározásában. 5 Igy például az elbeszel_t ~lett~rte~1et r~obel~ sze~ r kezete (így a zárt és nyílt történet mintáza tok gyakon saga es sulya) rgenmf~ re matív lehet abból a szempontbóL hogy a megélt és elbeszélt esemén y mennyr 6 nézve, jövőre a például nyitott tekinthető traumán ak, az elbeszélés mennyi re
illetvem ennyibe n történh etett meg a feldolgozás. (Ehman n és ~a~ami, 20~8) Az élettört énet kialakít ása során a mesélő aktívan rendeZl, ertelmez1 az egyes életeseményeicet és a hozzájuk kapcsol ódó emlékeket,, ér~elmeket. ~z~l-~k tál, konstru ál, hangsúl yokat jelöl ki, folyama tosan magyar az, ,ertely,n_e z es UJI:értelmez. Az elbeszélés mellett így az esemén yek értelme, az elet celJa, a trageik. diák okai, és végső soron az identitá s is szakada tlanul (újra)de finiálód ~a Ezáltal egy olyan önálló egészként értelmezhető történe t sz~l~,ti_k, m~l~n~ sarol, rdentita meselo " , képeta ad ". a mes e'lo" maga , és amely egyszer re szerZOJe ro! , valamin t az egykori életvilág finom változóiról: értékeirőL normar endszere . . , . viszonyrendszerérőL A kutatás során a főnarratívákat leginká bb egyfajta "rdentrt as-leny omat-
ként" értelme ztük feltételezve, hogy a narratív életút-in terjúk főnar,r atív<~i e~y részt sajátos helyzet ben létrejöt t énbemu tatások , amelyek az egyen sza m_ara legigazabb önképn ek, vagy a "leghitelesebb ál~:·c~ak:' (~offman,, 19~1), t~ '.Cin.l normak bol ep ttkezhetők, másrész t az interior izált társas elemekb ol, ertekbo l,
~g i~!ának hangzása után következhet aszisztematikus visszakérdezés, mely a ;ör:énet kronol es azokat kat, wdarabo mfonnac e?yes, az k~ragadj~ en sorrendb en megfelelő ak és logikáján .. , ontosan az elhangzo ttak szeru1t vtsszatdezi, tovabb1 kifeJtesre bJZtatva. p melynek s?ran és az_elemz , készültek Bár az életút-interjük a n arratív módszerrel mehe1 a nem a vtzsgal~t k határama lhatóság felhaszná a és a lehetséges értelmezési keretek ,, 1998), neutikai esetrekonstrukció. módszerével dolgoztu nk (Rosenthal, 1993 es Breckner kozkutatas a kor Ugy~nak ami társas-tár sadalmi konstruk cióként kezeli az élettör~énete:. k~m~ si _ha?erma a mkabb me~ (s O onti fogalmának választott sch ützi életvilág-koncepci az a ; 1unikatív életvilág-koncepció) per definitionern mterszubJelctiv Jellege tacw,k, reprezen koll~~ctiv keresett a , folyamat társas eleve rést megisme a lezés áll, hogy Jtfuggetlen nem CIOJUk · 'k tb 11em "e'teri" létezők ' azaz értelmezésük, rekonstruk l k · ( , 1b r ' . , , conveno o s . es I e t nm on ammden es ustol) (diszkurz hető a beszélők közötti (interjú) helyzettől . , . , 1997) (Bodor, któL ·elenbeli) társas meghatározottságo kapHasonló szempontokat vizsgál Illés Anikó a történelmi a vagy zart a kelott mmdene , hol a történelm i esemény és a perspekt íva viszonya, ,_, ' ' b et1, ,·1 trm , · elb esze'lese kep1 , a csan, törtenet a szerepet távlatokat megnyitó, nyílt tér játszik hasonló 2003) (Illés, n. tációjába matikus események reprezen
~el
f
I~ogott
f~lte~e
festm~nyek v1zu~hs olv~sata
~
295
l
l l 1/l
l
Tcnyck , rlarr :llí vu mok és cnil éko.ct
• vc {dln ;tk cl(\, küvcikc1.és képpcn csak a llt ;'1sok hm v: il ú rel;íciók ban ért clm cl.h k. t·ők, tehát eg ysze rre eg yén ick és U rsasa A narratív <ík tchM egylel ől é rtelm ezh e t ők v:d:tmile lc tá rsas id enl"it:<ís-lcnyo t, matként, másfelől tekinthe tők sürített, egyéni törLénelemnek is, mely am ell et n i i egyén mének történel hogy áttekinti a mesélő élettörténetét, a XX. század terpretációját adja (oral history) .
l. A család mint "mini életvilág" Az élettörténetek felvétele során igazolócini látszott Halbwachs azon tézise, miszerint a vallási csoport ok és a társadal mi osztályok mellett a családok is ren delkeznek kollektív memóriával. (Bartlett, 1985) Halbwachs szerint az emlékezés elképzelhetetlen csoportok nélkül és csoportokon kívül, mivel utóbbiak alakítják és birtokolják azokat a kereteket, melyek az észlelést és az emlékezést szervezik: "nem lehetséges emlékezés olyan vonatkoztatási keretek híján, melyekkel a társadalomban élő embere k emlékeik rögzítése és újratalálása céljából élnek:' (Halbwachs, idézi Assmann, 2004, 36) Amennyiben az életvilág fogalmát a schützi értelemben fogjuk fel, és az an nak alapjául szolgáló "természetes beállítódás" fogalmából indulun k ki (Schürz (így 1984), a Halbwachs által leírt, kollektív memóriával rendelkező csoport ok a család is) természetes vonatkoztatási rendszerekként is tekinthetők. TalJár Ferenc a következőképpen definiálja az életvilág fogalmát: "az a nyel vileg, illetve szimbolikusan szervezett tudáskészlet, mely egy társadal om kol lektív identitását, tudati és erkölcsi integrációját biztosítja': (Tallár, 1994, 57- 58) Ennek értelmében az életvilág magában foglalja azt a viszonyt, mely a komm unikatív közösség tagjait egymáshoz fűzi, és azt a normatí v módon megfoga lmazott tudáskészletet és elvárásrendszert is, mely lehetövé teszi a kölcsönös meg. értést. Ily módon válhatnak a tanult, interiorizált normák az életvilág alapjává (Tallár, 1994) Az alábbi részlete k arra példák, miként működhetnek egy szűkebb életvi lágban, a csa ládban természetes beállítódásként az ismert terek, a közösen megélt ese mények és a közösen használt és kialakított fogalom rendsze rek Később , a csal:ídi vonatko ztatási rendszerek logikáját előbb a szűkebb zsidó életvilágra majd a Ug;1bban értelmezett sárbagá rdi életvilágra is kiterjesztem.
l.a Családi Lér
Az interjúfelvételek tapasztalatai alapján az adatközlők gyerekkori emlé_kei akkor a legkönn yebben felidézhetöle és a legrészletesebbek, ha nagyo~ l,~mert, tt terekhe z kotodn ek korolt útvonal akhoz vagy nap mint nap látogato b l l ld . , " . egya wn te~, me yne < Ebből arra következtethetünk, hogy létezik egyfaJta "gyere reprezentációja sokkal elevenebb és felidézése jóva~ kö'n'n~ebb, mmt ~z ezen , , b .. " kevésbé ismert, személyes emlékekkel kevesbe atltatott , tereke. , ··r eso, k rvu 1 an o,1t err:s tar~~ pontos a ottan kimond nem Az elevenebb reprezentáció szemekotheto ez helyekh formát, sokkal inkább a benyomásszerüen rögzült, lyes emlékek kerültek elő nagyobb számba~,, és ~olt~k ~lénk,ebbek. . . , A jelenséget tovább árnyalja a helyident~~as kerde:e rs: ?,,ull An dr~: r am~_tat arra, hogy a gyermekkori, érzelmileg jelentos, "kuc~osze~L~ h~ly~k ,er~senrog ak, vall~atn ~esz:ve, trtas zülnek az emlékezetben. Ezek amellett, hogy a helyrden a kulcsingerekként működhetnek, melyek felidézik a helyszmt es )O esellyel hozzá kapcsolódó cselekvéssort is. (Dúll, 1996) "Volt a Frei nagyma mám, az anyai nagyma mám, az közellak ott a_Polgári iskolához, mindig szaktam mondan i, hogy jövünk nagyma ma, es akkor sütött lángost a nagyma ma, akkor az a négy-öt zsidó gyerele alc!cor megkapta a lángos uzsonnát. Még mondja a barátnőm- aki m é~ ,el,-, lwgy emléksz ik: 'mindig oda mentün k a nagyma mádhoz , mert a te ;at:kmd oU voltak'. A gyönyörű játékaim . És akkor mentün k a nagym_arn_ahoz, olt olyan jó meleg volt mindig, olyan vastag fal ú ház volt. A mz ha~unk nagyon hideg volt. Olyan kellemes éghajlata volt ... adott uzsonna~ ... meg hát, fiatal nagyma mám volt, mert az egyik ~agymamám, a,z kz!en,cven éves volt, a másik hatvan. Nagy különbség. Az oreg nagyma mamtol feltem is kicsit kislánykoromban."
l .b Családi fogalmak
A kutatás szempontjából a családi vonatkoztatási rendszer problem atikája bizonyult az egyik legrelev ánsabbn ak A narratíválc ugyanis igen alkalma sn:k bizonyultak a társas meghatározottságból fakadó viszonyren~szer:k, n~rm,ak és szabályok felderít ésében, de kevésbé voltak alkalmasak "t1szta (obJel
296
7
Interjú G. E. Budapes t, 2008. július 7.
297
N l·
~ ll ·
l ll
1, l(
l ~'/,
l ' l N 11
fo ga lmak" és konkrél unwk lcsl'.iigez ésé rl'. Igy :1 k ld nl )'m.:ls so r
8
Érdekes összevetést kínál a cselekvő-megfigyelő to rzítás egy másik lehetsége s interpretációja, ami a jelenséget a diszkurzív pszichológia keretei között értelmezi . Chupcik és munkatá rsai szerint az e ltérő perspektíva a nyelvhas ználatba n is l eképeződik: míg a megfi g yelő kül ső, "a priori" fogalmakat használ, és igyekszik elvonatk oztatni az adott helyze l b e l ső összcfü ggése itől , addig a cselekvő a helyzet részletes leírását nyúj tja, mintegy belső p e r s p e ktív ~\ !" haszná lva. (Chupcik , Damasco és Hilscher, 2008) 'J 1\ z int erjúalanyok édesapái nak foglalkozása változatos volt: szabó, állatkereskedő, elemi iskolJi tanító, állato rvos etc.
298
2. A zsidó életvilág és a sárbogárdi életvilág határai 2. a Mentalitásbeli választóvonalak
A gazdag -szegény fogalompár vizsgálata még ~rdekeseb.~, ha a z~i~ó ,élet~ilá,gon kívül, a nagyközség viszonyítási rendszerén ertelmezzuk. A zst,?~ elettor,tenetekben visszatérő toposz, hogy családjuk "keményen dolgozott es "szereny~.n élt". Ugyanakkor a nem zsidó adatközlők a két csoport közötti legnagyobb kulönbséget az anyagi helyzetben látták
(Zsidó): "Persze, mert a zsidó csak gazdag lehetett. Pedig,me~~yi szegény ember volt! Milyen nyomorban éltek![ ... ] Kegyetlennehez vtlag volt. Ftllérekből éltek azok az emberek, .fillérekből." 10
(Nem zsidó): Azért jobban éltek, mint az átlag, de nem voltak olyanok , hogy gyűlöln i kellett volna őket." 11
(Zsidó): "De nem olyan ... olyan, aki túrta a földet, olyan nem voll. Min t elvidéki zsidók szántottak-vetettek. Több lábon állás; meg voll, a/o azo k a fi , 'k"'2 kiadta, meg emberei voltak ... pusztak voltak, meg tanya . ')· A zsidóknak anyagilag sokkal jobb volt az életük, és nem (N em zst·do." olyanok voltak a körülményeik, mint a keresztény ember~ké. Azt ner;z láttam, hogy az {a zsidók} odaállt volna kapálni , meg tlyen m~nkat csinálni. Iparosság, a kereskedők, a ~unká~emberek? A;ok anny.zt d~.l goztak, hogy se láttak, se hallottak. Es, szermtem, ellenteteket ez ts szult egymás felé." 13 A két csoport között a 'munka' jelentése is markánsan eltér. A zsidó mu~1kafol elsősorban kisiparos-kiskereskedő tevékenységeldzel kapcsolatos, es csak ga 0 111 " d ' · le E zel esetleges jelentésrétegként található meg benne a m,ezoga : asag1 ,mun. a. z szemben a többségi társadalom munkafogalma egyertelmuen a ketkezt, parasz-
10
" 12
13
Interjú D. Zs. Budapest, 2008. július ll. Interjú B. L. Sárbogárd, 2006. július. Interjú G. E. Budapest, 2008. július 7. Interjú H. E. Sárbogárd, 2008. augusztu s! 8.
299
Li munldl jeleni i, se nnek minl ' gy cll cnp unlj :1kt'· 11l it'' il' k l'.íídik a zsid ók cseléd tartó, város ibb életmódj a. Az egykori többség i társaelalom tagjai ai'. élcim ódbcli különbségekel n ·n1 külső körülmé nyekkel (anyagi helyze t, léth ely ze t) magyar ázták, hanem bels() oktulajdonítással: a "zsidók nem szerettek dolgozni': A fogalomhasználati különbségek alapvetően mentalitásbeli különbségekrc vezethetők vissza, melyek kibontjá k a település csoport közi viszonyait. Sárbogárdon a többségi társadalom döntően mezőgazdaságból élt, míg a zsidó lakos ság leginkább kereskedelmi és kisipari tevékenységeket űzött. Az interjúkban érzékelhető egyfajta "ressen timent" is a többség részéről, mely igen gyakran
2. b Családok és kapcsolathálók - térbeli határok és csoporttagság Az élettörté netek középp ontjába n a mesélő áll. A hozzá tartozó, emlékekben megőrzött embere ken keresztü l azonba n felidéződnek a helyek, valamin t a/'. ismeretségeken, rokonsági viszonyokon keresztül az életvilág vázlatos kapcso latrendszere is körvonalazódik. Ez a bonyolult hálózati rendszer értelmezhető egyfajta nagyközségi szociometriaként is, melyben a családok és egyének közösségben elfoglalt helyét és szerepét a kölcsönös ismeretségek, szimpát iák, röviden a közösségi integráció foka és a közösségben betöltött szerep fontossá ga határozza meg. Az interjúk tapasztalatai alapján összefüggés látszik egy adott családdal kapcsolatos felidézett emlékek mennyisége és annak közösségen belüli helyzete között. Azok a családok, melyekről a legkevesebb információval rendelkezünk (tehát csak kevesen említették őket visszaemlékezéseikben és említés esetén is csak szűkszavúan jellemezték őket), nagy valószínűséggel a közösségi hálózat perifériáján helyezkedtek el. És fordítva: azok, akik mesélőtől függetlenül min den élettörténetben előfordultak, a zsidó közösség, illetve az egész sárbogáreli életvilág fontos, karizmatikus figurái lehettek. A fordított irányú összefüggés sem tarthatatlan: meglehet, hogy több emlék kapcsolódik egy aktív, szervező, integrált pozíciójú személyhez, mint egy zárkózo tt, periférián é lő családhoz. Ennek megfelelően a felidézés intenzitása és minösége is változhat aszerint, hogy mennyire sok emlék áll rendelkezésre az adott család ról , illetve azok mennyire integráltak a gyerekkor reprezentációjában.
300
A felidézés, az emberek megragadása jellegzetesen több lépcsőben törtér~t. Először az emlékfolyamban felbukkanó szerepiőnek megadták a pontos lako-
helyét, azaz elmond ták, hogy a településen belül hol állt a háza. Majd rögtön hozzákapcsolták a közösségben betöltött pozícióját: meghatár~z~á~ a fogl,alk~ zását, sok esetben az üzletének a helyét, emellett utaltak csaladi allapotara es rokonsági rendszerére is (amennyiben ez ismert volt a m~sél~k előtt)~ ~ar_m~d~ sorban_ és nem feltétle nül- került elő a felidézett szemelyes amesel o kozotti viszony (rokonság, barátság, ismeretség). , . " . , , . , A három dimenziót (té1Junkció, hálózat/viszony) ennto fehdezesrmod egyúttailes zabja az életvilág térbeli határait (ház) és ~jelö~i a cs.~p~rt h~t~rait ~s (ismertség-idegenség). Miként Hámori Eszter megJegyzi: "az oneletraJZI _emlekezés intra- és interperszonális kontextusba ágyazott folyamat, melyet viszor1t társas kulturális és történeti keretek határoznak meg:'(Hámori, 1999, 510 [ll 4]) A ~arratívák az emberek és az emberi kapcsolatok kötésein keresztül reali zálódó énközp ontú mentális térképként is értelmezhetők, J~el~ek_ Ic~ pet ad.n~k a közösség belső szerveződéséről és az egyes családok egymas kozt1 vrszonyarol. Ennek a jellegzetes felidézési módnak a funkciója kettős: leválaszt és integrá l, valamint hierarchizál. Az élettörténeti narrációkban a térbeli határmegvonás mellett a csoporlhatárok is folytonosan újradefi.niálódtak. Az emlékezők a csoporttagságo t a kö vetkező fogalompárokkal árnyalt ák sárbogáreli - miklósi, tősgyökeres - betelepült. A fent említett különbségtételek mellett termész etesen a zsidó - J~e m zsidó, sőt a kikeresztelkedett - betért különbségtétel is fontos volt, csakugy , mint a sárbogárdiság vagy idegenség. Ez megerősíti a feltevést, miszer~nt a z,Sldó közösség a város életébe erősen integrál ódott, s annak szerves reszekent működött egészen a vészkorszakig.
A REKON ST RUKCIÓ HATÁR AI ÉS
LEHETŐSÉGEl
A tények és narratív umok sokszor ellentmondásos kapcsolatá~ak ~~~~zé~e és az emlékezet működési módján ak vizsgálata egy olyan megkozehtesi modot tett lehetövé, mely egyrészt megengedte a két merőben eltérő típusú informá cióhalmaz összevetését, s ezzel az objektív "ott volt - nem ott volt", "ki lakott ott?" típusú kérdések megválaszolását. Másrészt megmutatta mind a "kemény"
301
Tények , tl ~ll' ra l ívun1ok és l' llllékczc t
(ll:nyiCit;ír<.\s, lcvl: lt ;\ r) , mind ;1 "puha" múd sJ.nt'k (ll.t rr;lt Ív inlcrjúk) ad ckvút ságát, és kijclölt·e a sikeres íclha sznú l{ls terCd etci 1. Az emlékez és folyamata olyanak lív keretbe n zaj ló szelektálások sorozal(tnak tűnik, melyben a múlt és a jelen, sőt a jövőbelia spiráci ókés félelmek áll a ndó interakc ióban állnak egymással. A torzítás ok azonban n emcsak a sikertele n felhasználás területe it érintik, hanem a sikeres felhasználás területe it is jellemzik. Ennek okai egyarán t megtalá lhatóak az emlékez et konstru ktív müködé si módjáb an és a narratíválc erős koherenciaigényében; de tetten érhetők az interjúhelyz et társas kereteib en (társas gátlás, "pontos an emlékező mesélő" benyomásána k keltése) is. A lehetséges torzítás ok figyelembevétele, magyarázása, s ezáltali kézben tartása a tárgyalt megközelítési mód legfőbb nehézsége, s egyben a rekonst rukci ó hiteless égének záloga is. A névadás és a cselekvőorientált -énközp ontú észlelés jelenségei köré csoportosu ló torzítás okra jórészt sikerült választ adni, s az elemzésből az is kitűnt, hogy a tények, adatok rekonst ruálásár a nem a finomabb, narratív technik a felé mutató módsze rek a legmegfelelőbbek- már csak azért sem, mert a memóri ából az adatok esnek ki a legkönn yebben. A családi tér és családi fogalom rendsze rek vizsgálata megmu tatta, hogy a családi emlékezet nemcsa k emlékekből, hanem interior izált sémákból, mintákból is építkezik. A család kollektív emlékezete nem csupán sajátos vonatko zta tási rendsze reket (tér, idő, fogalmak) hoz létre, melyek az adott rendsze r természetes beállító dásakén t, "zsinór mértéke ként" szolgáln ak. Emellet t olyan állandó emléke zésiker etet is jelenten ek, melyek a felidézés során szelektá lják az emlékek et (a családi identitá sba, értékren dbe illő emlékek et preferálva), és a világról való ismeret eket is szervezik. "A társas szerveződés olyan állandó keretet hoz létre, melybe a részletes felidézésnek mindig bele kell illeszkednie, s ez igen erőteljesen befolyásoljami nd a felidézés módját, mind anyagát:' (Bartlett, 1985, 410)
"Minde n lehetség es ténybeli torzítás nál figyelembe kell vennün k a,zt, hogy a szokások, intézmények és hagyom ányok zöme a csoport pre;er~lt, állandó tendenc iáinak irányába fog mutatni , s ezek {... } olyan t~ r tos tarsas 'sémát' alkotna k, mely a felidézés során a sikeres konstru ktiv munka alapjául szolgál haf' (Bartlett, 1985, 371) A rekonst ruálni kívánt elemek nem mások, mint az egykori életvilág marká1~ s vonásai, alappillérei, vagyis éppen a 'társas sém~~- Ez_ek sohas~m lehetne k egeszen pontosa k, hiszen sémák, viszont megleh etosen mforma tivak. . , . A finom változó knak (mint például az értékek, normák ,, a ~ent~ht~s el:me~ vagy a csoport határok ) konstitu tív szerep jut min~en_ e~yen el~ttortenete~e~ . _ kb zekhez képest ezek által teremti meg az md1v1duum onazono ssa_gat. eze en, e ' Interior izáltak, s ezért nagyobb biztonsá ggal felidézhetők, illet~e ,n~.m ~e1eJt· 1 1~tők el'. Felidézésüle éppen akkor a legsikereseb b, amikor az emlekezo egy~e mel ebbre merül a múlt világában, s az emlékez ésbe egyre több -~g!ko n tars vo~ódik be (társas serkentés). Mivel ezek az értékek egykor kozosek voltak, a közössé g ezek által is kijelölte határait . , . , .. .. : .: Azonba n a múltra való emlékezést a jelen vagya1, felelme1 IS befolyasolpl.< , s ez a terület mind módsze rtani, mind emberi szempo ntból nehezen ,be íolya ~ · k kontrol lálhatón ak tűnik - talán csak a bizalmo n alapul o embe n solhat ona , · 1 ' kapcsol at kiépítése segíthet ennek leküzdé sében, bár ~z ~s ~egl~oc1~aztat 1ato, hogy a narratív technik a másfajta felidézést tesz lehetove, es masfaJta "ga ran dákat nyújt" mint a struktur ált interjÚ. 14 " .. , . , , , 1sem megfele dkezni hogy a tortenet1 valosag rekonst ruN em szab a d arr O ' " , , . .·· ·té, 11 t ' ' a' t [ ] erős kételyek övezik. Leegysz erusltve: vagy ugy, hogy a tor a 1a osag .·· 1 · ··· · · b ru zcwpt, netlras an enne k a va lo' ságnak lehetetl en (illetve tökéletlen) rekonst , , , , . 'l " vagy úgy, hogy a tökélete s konstru kcióját, fikció ba hajló eibeszel eset latJa c (Saád, 2006, 100) Az előre megfogalmazott kérdéseken alapuló strukturált interj úban a :_,kérdez.zfelelek" .átéka sokkal gyorsabb reagálás t kíván meg az inte;·júala~l~Ó:, alu, ek:zor konnye.~ en ~olhat va a kikerülheti a választ. A narratív interju a fehdezes. ~1od)aban Jele~t~sen lel11~k~ k~lon b ... tt~Í. amesélőnek főnarratívában önállóan kellegéssze es elmondhatava alalotama 1 _ozl, < e ,o . l l , gesen nagyobb érzelmi és kognitív erőfeszítést jelent, mmt az egyszetortenetet, me y enye .. ·· ·1 · ··· 1 t rű válaszadás. Ezáltal valószínüsíthető, hogy egyre reflexszerubben szovl < narrac~o!u za ' s az idő, múlásával egyre kevesebb energiájuk és fi~w~lmük marad az esetleges meseles1 stratégiák, előre eltervezett én bemutatások kivitelezesere. 14
Ennek megfelelően a narratív módsze rrel sikerese bbnek tünik az egykorv olt életvilág értékeinek, normái nak, kultúrá jának rekonst ruálása. Jóllehet utóbbi technik a sem tudjaki küszöb ölnia lehetség es torzítás okat, a felidézés során fell é pő to rzítá sok szisztem atikusn ak tekinthetők, amelyek a csoport értékei, t udú skés1.lete irányába fognak mutatni :
302
303
\i
ll\ l
l
li'
!\rekon struk ció
l() l ya m ~li<\t
t:11·sa k
ív jelenléte az cml ékezés so r~í n ne m enged i :1 szah:1d ko nsl ru ül
Éppen ezért még egy letűnt, már csak személy es emlékez etekben élő és életvilág rekonst ruálása sem lehet teljesen önkényes: a felidézés társas jellege csohoz, normák hez, az egykor bensövé tett, identitá s részét képező értékek portpre ferenciá khoz való igazodás szabályok közé szorítja, valamik épp mederben tartja az emlékezést. Az egykor interszu bjektíve osztott, érvényes kollektív tartalm ak felidézésé nek társas jellege és meghat ározotts ága biztosítja a rekonst rukció (korlátozott) álá érvényességét, hitelességét, és ez körvona lazza a narratíválc sikeres felhaszn során. feltárása ok életvilág tt elfelede si területé t az
HIVAT KOZÁS OK
s Assman n, Jan. 2004. A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitá z. Atlantis st: Budape an. ultúrákb a korai magask Bartlett, Frederi k C. 1985. Az emlékezés. Kísérteti és szociálpszichológiai tanulmányok. Budapest: Gondol at. a. Bodor Péter 1997. Az éteren túl: a megism erés társas konstru ktivista felfogás Replika 26. (1997: 2) 105:119. Breckner, Roswitha. 1998. "The biograp hical-in terpreta tive method - Princip Warking Sosfris s, les and procedu res" In Social Strategies in Risk Societie Paper 2: Case study ma terials - The Early Retired, 91-l 04. London: Univers ity of Eas t London . Bonacic h, Edna. 1973. A TI1eory of Middle man Minorit ies. American Socialagical Review 38:583- 594. Bruner, Jerome. 2005. "A gondolk odás két formája': In Narratíválc 5. Narratív pszichológia. Szerk. László János és TI1omka Beáta 27- 58. Budapest: Kijárat. Carr, David 1999. "A történel em realitása" In Narratíválc 3. AKultú ra narratívái. Sze rk. N. Kovács Tímea 69-84. Budapest: Kijárat.
304
uCsepeli György 1998. Jelenlét hiány által. Antisze mitizmu sKözép -és Kelet-E . . rópában . fel-kép 2. sz. 3- 15. nReprese 2008. C. e MKhell r, ·k Gerald c. Damasc o Valerie és Hilsche Cl .. t , t A 'l , ' mpCI ' ting life's meanin gs: The long and the sho~t o~ It. I~ E, meny, tor ene - _ történetek élménye . Szerk. Vincze Orsolya es BtgazZl Sara 133- 152. Buda , . . pest: Új Mandát um. Szemle LII. (36.) ogzm Pszichol Dúll Andrea . 1996. A helyide ntitásró l Magyar . .. ' l . 4-6. 363-391 . tortene t markere nyelvi ódás énbevon .. _ , mt .. , _ , ' G at.am1· Vera 2008 . Az Ehmann Be a es - A t01 ten:~ eseményekről szóló laikus elbeszélésekben. In Elmeny, tortenet tek élménye. Szerk. Vincze Orsolya és Bigazzi Sára 41 - 52. Budape st: UJ 'd' , . 1938 Mandát um. Gergely Anna. 2003. A székesfehérvári és Fejér megyei zsidóság trage zaya . . , . ,. 1944. Budapest: Vince. Gon t: s Budape gzaya. szicholo szociálp Goffman, Erving. 1981. A hétköznapi élet
G d 1 dolat. t:. on · •o·. al. Budapes elmélete. cselelevés ilcatív lcommun A 2011 .. , , . b , J · Ha ermas, urgen. . 1
s~s, ~rs
László János. 1999. Társas, elbeszélés, identitás. A társas tuda~ modern szoczalz. ' · · elméletei · Marton vásár·· Scientia Humana . hologzaz · B· , . /Kmros, d pszzc eat. on szaza XX. a asaz botladoz Markovits Pál dr. 2002. Egy 'úri lcalandor' , , késcsab a:Tevan. Narratz In em". történel K" · vak 3. A R.tcoeur, p aul . 1999. " Emléke zet - felejtés Kultúra narratívái. Szerk. N. Kovács Tímea 51-69 .. Bt~,dap~st: IJara~. stuRosenthal, Gabriele. 1993. "Recon structio n oflife stones In The narratzve dy oflives 1. Szerk. R. Josselson and A. Lieblich. 59-91. London : Sage.
305
N(: ~ ll :
/' l l ''
lti .~/ '1'/ Nil
iiriikii . ii k Ini)(·" i ll 1/orto/Jrí~yi kéii)ISZer~ ·· V munKataborolc /950 19c3 lO~o ll sz. n. llud :tp .·st: '' '' 'lr
S l "t" Alf- d . · • • ." 1 st- 1 1ural. c lU z, , Je .. 1984 • " Az elet·.v1hg n l·euom enológia a társadalorn Ju < c Sa
J ó~sc L, 2006. "O rükség ck st'il ya
FOKA SZ NIKO SZ - KOP PER ÁKO S
.
l . . t~dornanyokban. Szerk. Herná di Mikló s. 269- 32 1. Budapest·· G on d o at. 1994 R . Tallar Fer " eszakralizáció és sztálinizmus': In Korlátozott szkep ene.. Ks~s; T-Tw· a korn,rnunzkatív racionalitás elméletéhez. 52-93 . Budapest·· ms 1a o - Lukacs Archí vum. AtWelinri~h, Haral d. 2002. Léthé. A f elejtés rnűvészete és kritilcája. Budapest·· antrsz. lógiája. Szerk. Wessel Williams, Raym ond. 2008. Kultúra. In A kultúra szocio y Anna . Budapest: Osiris - Látha tatlan Kollégium.
1 Média, emlékezés, identitás
BEVE ZETÉ S
t az újdon ságon , a A média rövid távú memó riáján ak megléte, ahogy a világo A jelen tanulm ányba n ,híren', a szenz ációin keresz tül megra gadja közis mert az újdon ságok belesiazonb an inkáb b arra a tényre építen énk, hogy a hírek és a. így bár az egyes hírek muln ak egy a jelenvalóságában álland ósult hírfolyamb jelenidejűs ége cs upán és témák média aktualitása, sebbe n az értele mben vett keresztül a m édia méghetek ben, esetleg hónap okban mérhető, a hírfolyarnon emlék ezetén ek karban is a társad alom hossz ú távú identi tásána k és közösségi tartáj a lehet. egymássa l ve rse n gő A jelen tanulm ányba n ezért a közbeszéeli témák ramin t az egyes témúk ahogy , "popu lációk ra" tekint ettünk Azt próbá ljuk megra gadni nak adják át a helyü ket. Ez a megkifejlődnek, majd eltűnnek, és újabb témák zertan ilag (Tsoulari s és közelítés kutatá sunka t elméletileg (Geroski 2000), móds az innov ációk diffúziWallas 2002) és empir ikusa n is (Jang, Dai és Sung 2005) sz 2006). ójána k n agyha tású kutatá si progr amjáh oz kapcsolja (Foka égünk re volt PiA média és emlék ezet kapcs olatán ak értelm ezésé ben segíts t a made rniszerin erre Nora franci a történ ész koncepciója (Nora 1989), amely szerin t a klassz ikus tás megv áltozt atja az emlék ezés mech anizm usait. Nora - milieux de meorgan ikus közös ségek re j ellemző ,emlé kezés közösségei' an szerep üket az moire-ok felbomlanak, és a közösségi emlékezet fennta rtásáb olyan a mode rn iak emlékezés helyei a lieux de mérnoire-ok veszik át. Ez utóbb ek, szobr ok, az elmúl t társad almak által terem tett refere ncia ponto k - ünnep an Szenzációk kettős szerepben A jelen tanulm ány a Szociológiai Szemle 2009. 4. számáb ító anyag tekintetében jelenbizony kus címmel megjelent tanulm ány átalakított, s az empiri s a K73033 számú OTkutatá ló szolgá l alapjáu ány tősen kibővített változata. A tanulm KA-kutatás keretében zajlott. 1
