Témáink nyár. II. évfolyam 2. szám - 1 -

2013. nyár

Hírlevél II. évfolyam 2. szám

Témáink Kutatóközponti újdonságok............................................... 2 Árvízi védekezés ................................................................... 2 Árvíz után: feladatok és lehetőségek az MTA Ökológiai Kutatóközpontjában .................................. 2 Trópusi harcsafajt mutattak ki az árvíz után a Dunában ....... 3 Megjelent publikációk, sikerek .......................................... 4 Pásztorok segíthetik a természetvédelmet............................ 4 Modern tömegspektrometriai módszerek alkalmazásának lehetőségei ........................................................................ 5 Farkas Edit habilitációs oklevelének átadása ........................ 6 Akadémiai elismerés környezetvédelmi kutatásokért............ 6 Posztdoktori ösztöndíj ........................................................... 6 Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének 85 éve ............................................................ 7 Pályázataink, témáink ......................................................... 8 Új taggal bővült a Pannon Magbank csapata ........................ 8

Botanikus kerti hírek .......................................................... 8 „Nyomozz a természet hetedhét országában” című természetismereti vetélkedő .............................................. 9 Pompás tavaszi tulipánvirágzás ............................................ 9 Tavaszi alkotóverseny pályázat ............................................. 9 Növények Napja 2013 és Pünkösd hétvégéje a Botanikus kertben......................................................... 10 Uniós Fejlesztések nyílt napja volt Botanikus kertünkben ... 10 Nyári komolyzenei koncertek Botanikus kertünkben........... 11 Átalakult a Berkenyeház kiállítás ......................................... 11 Rendezvények, konferenciák ........................................... 12 Gyermeknap és Duna-nap ................................................. 12 4. etnoökológiai szeminárium Vácrátóton ............................ 12 Tudományosan megalapozott javaslatok szakpolitikai döntésekhez – Halléban ülésezett az EASAC ................ 13 Nemzetközi Jubileumi Lóczy Lajos Emlékkonferencia 1913–2013 ....................................................................... 13 ÖK Napok ............................................................................ 14

-1-

Kutatóközponti újdonságok Árvízi védekezés A mostani árvíz minden korábbi rekordot megdöntött. Gödön, a Duna-parton levő Huzella Kertet részben elöntötte az ár, de az MTA ÖK Duna-kutató Intézet épülete nem került veszélybe. Az alsógödi Duna-parton a csónakház, és a sportegyesület épületének védelme érdekében a Duna-kutató Intézet besegített a munkálatokba (homokzsákok felpakolása, éjszakai ügyelés és szivattyúzás, ill. a védmű eltávolítása). Az áradás – a Dunakanyar más területeihez képest – itt kevés kárt okozott. szerk.

Huzella Kert

Alsógödi Duna-part

Tóth Bence a gáton (fotó: Ács Enikő)

Árvíz után: feladatok és lehetőségek az MTA Ökológiai Kutatóközpontjában A nagy árhullámok élővilágra gyakorolt hatásának pontosabb megismeréséhez, valamint az árvízvédelmi stratégia hatékonyságának növeléséhez is hozzájárulnak az MTA Ökológiai Kutatóközpont Dunával kapcsolatos kutatásai. A szakemberek szerint a tudományos vizsgálatok egyik fő irányát a jövőben a hidraulikát, a tájökológiát és a hidrobiológiát is magába foglaló interdiszciplináris kutatások jelenthetik. A vízállás és a vízhozam tekintetében egyaránt új rekordokat eredményező dunai árvíz nem csupán az emberek, hanem a folyónál élő állatok számára is veszélyt jelentett. Az árterek szárazföldi élővilágát alkotó ízeltlábúak, puhatestűek, kisemlősök egy része nem tud elmenekülni az emelkedő víz elől, és az itt költő madarak fészekalja is elpusztul. Ezeknek a fajoknak a számára az alacsony vízállású időszakok biztosítják a kedvező környezetet. A folyó-ártér életközösség egyes elemei eltérően viszonyulnak az árvizes és aszályos periódusokhoz, de a különböző fajokat érő pozitív és negatív hatások hosszabb távon kiegyenlítődnek, és a rendszernek ez a változékonysága biztosítja a folyami ökoszisztémák különösen gazdag biodiverzitásának fennmaradását. „Az embereket és az állatokat egyaránt próbára tevő, extrém árhullámnak valóban van egy másik oldala is: az árvíz természetes, a folyami élővilág számára nélkülözhetetlen jelenség – nyilatkozta az mta. hu-nak Báldi András, az MTA Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója. – A Fotó: Potyó Imre vízállás emelkedése az ártéren jó hatással van a növényi tápanyagok és a szerves anyagok forgalmára és a folyami életközösségek biológiai sokféleségére.” Báldi András kiemelte: az árhullámok által elöntött területek kedvező életteret és kiterjedt, gazdag táplálékbázist jelentenek a vízi szervezeteknek, amelyek egyedszáma ilyenkor rövid idő alatt jelentősen megnövekedhet. Az elöntött növényzet pedig számos halfaj, például a pontyfélék többségének biztosít kedvező ívási aljzatot, ily módon sikeresebb lehet a halállomány természetes utánpótlása. A sekély vizű elöntésekben elszaporodó planktonikus szervezetek az ikrából kikelő halivadék számára jelentenek alapvető táplálékot. Ha az árhullám lassan vonul le, akkor a halivadéknak is jó esélye van rá, hogy visszajusson a folyóba, aminek köszönhetően a következő években lényegesen, akár egy nagyságrenddel is nagyobb lesz a folyami halállomány biomasszája. Ez a halászok és horgászok eredményeiben is megmutatkozik. Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetében már évtizedek Fotó: Potyó Imre óta folynak olyan sokrétű kutatások, amelyek a Duna vízszintingadozásának,

-2-

a nagy árvizek vízi élővilágra gyakorolt hatásának és a főág-hullámtéri vizek kölcsönhatásainak mélyreható megismerését szolgálják. Báldi András szerint ugyanakkor a hullámtéren zajló folyamatokkal, például a feltöltődés dinamikájával kapcsolatos kérdésekre még nem tudnak megfelelő válaszokat adni: „Nem tudjuk, hogy milyen ütemben töltődnek föl a holt medrek, illetve okoznak-e különbségeket az élő folyóval való összeköttetés eltérő szintjei. „A felfedező kutatások mellett az MTA ÖK-ban alkalmazott kutatásokat is folytatnak, amelyekkel a vizek ökológiai állapotértékelését lehetővé tevő biológiai eljárások fejlesztéséhez járulnak hozzá. „Mára ezek a módszerek már a gyakorlatban is működnek, segítve a vízügyi és környezetvédelmi hatóságok napi munkáját és olyan direktívák végrehajtását, mint például az Európai Unió vízgazdálkodási és vízi környezetgazdálkodási keretirányelve” – említett két példát a főigazgató. Báldi András szerint a folyóval kapcsolatos tudományos vizsgálatok egyik fő irányát a jövőben olyan interdiszciplináris kutatások képezhetik, amelyek keretében ökológusok és más természettudósok társadalomkutatókkal együtt keresik az áradások kialakulásának okait, valamint elemzik az élővilágra, illetve az emberi közösségekre gyakorolt társadalmi-gazdasági hatásait. „A mező- és erdőgazdaság, a hidrológia, a hidromorfológia, az ökológia szakemberei számára az árvizek és a hozzájuk kötődő jelenségek tudományos vizsgálata az árhullámok levonulása után különösen fontos feladatot jelentenek, a kutatási eredmények pedig az árvízvédelmi stratégia további finomítását segítik” – hangsúlyozta. forrás: www.mta.hu

Trópusi harcsafajt mutattak ki az árvíz után a Dunában Az elmúlt hetek rekord méretű árvízének levonulásával a Duna árterén, különösképpen a védművek mögött, nagy kiterjedésű állóvizek maradtak vissza. A múltban e területek összeköttetése a folyóval a fokoknak köszönhetően nem szűnt meg a víz apadásával, s így kiváló területet biztosított számos dunai halfaj ívásához és utódaik nevelkedéséhez (pl. a bodorka Rutilus rutilus, a ponty Cyprinus carpio, a jászkeszeg Leuciscus idus). A fokok többségét azonban a modernkori, intenzív vízgazdálkodás során megszüntették, ezzel erősen lecsökkentve a folyó halállományának természetes megújulását biztosító ártéri területek kapcsolódási lehetőségeit. Ezek hiányában ugyanis a kint rekedt ívó halak és később ivadékaik nem képesek visszatérni az ártérről a főágba, és a víz elpárolgása, a talajba történő elszivárgása után elpusztulnak. Elsősorban ennek mérséklése és a figyelem felkeltése érdekében az árhullám levonulása után, a víz apadásának függvényében több területre halmentést terveznek az MTA ÖK Duna-kutató Intézet kutatói. 2013. június 17-én az MTA ÖK DKI munkatársai a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársával együtt előzetes vizsgálatokat végeztek a Dunakeszi–Sződliget közötti Duna-szakaszon háti elektromos halászgépekkel (Hans Grassl IG200), hogy meghatározzák a kint rekedt halak fajösszetételét, illetve mind a kifejlett, mind az ivadék hozzávetőleges mennyiségét. A kutatók a felmérés során egy különleges megjelenésű és a hazai Duna-szakaszra új halfajt találtak a hullámtéren, a part menti sekély vízben Dunakeszinél, amelyet a szakirodalom átAz MTA ÖK DKI munkatársai a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság tekintése után zebra morgóharcsaként (Platydoras armatulus munkatársával. Valenciennes, 1840) azonosítottak. Ez a halfaj a harcsaalakúak rendjének (Siluriformes) Doradidae családjába tartozik, édesvízi, melegkedvelő és alapvetően éjszakai életmódot folytat. DélAmerikából származik, az Amazonasban, a Paranában, az Orinocó alsó folyásán és vízgyűjtőiken honos. Veszélyhelyzetben, például a vízből kivéve e fajok jellegzetes „morgó” hangot adnak, amely magyar elnevezésük alapjául is szolgált. Az állat korát a mellúszó sugáron lévő tüskék alapján lehet meghatározni. Évente 2, kedvező körülmények között 3 tüskét is növeszt. Az állatról készített fotókon a tüskék száma jól látható, amelyek alapján korát 7–9 évesre becsülték a kutatók. Jelenléte valószínűleg akvaristáknak köszönhető, vagy szabadon engedte előző tulajdonosa vagy egy kerti tóból moshatta ki az árvíz. A halászatok során ezen az érdekes, egzotikus fajon kívül számos, hazánkban honos halfaj ivadékának jelenlétét tapasztalták az ártéren a kutatók. Nagyszámban fordult elő a bodorka, a domolykó (Squalius cephalus), a jász, a küsz (Alburnus alburnus), a karikakeszeg (Blicca bjoerkna), a dévérkeszeg (Abramis brama), a szilvaorrú keszeg (Vimba vimba), valamint a márna (Barbus barbus) ivadéka. Emellett az ezüstkárász (Carassius gibelio), a ponty, a sügér (Perca fluviatilis), a széles durbincs (Gymnocepalus baloni), a fogassüllő (Sander lucioperca) és a kősüllő (Sander volgensis) ivadékának, illetve a feketeszájú géb (Neogobius melanostomus), a fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) kifejlett példá- Zebra morgóharcsa (Platydoras armatulus Valenciennes, 1840)

-3-

nyainak néhány egyedét is kimutatták. A tüskés pikóból (Gasterosteus aculeatus) és a nyugati pikóból (Gasterosteus gymnurus) is sikerült több példányt gyűjteniük. Továbbá nagyméretű pontyok, ezüstkárászok is előfordultak a vizsgált ártéri területeken, amelyeket azonban a halászatokhoz még túlságosan nagy vízmélység (átlagosan 100–150 cm) és átlátszóság miatt nem lehetett megfogni. A halak mellett jelentős volt a területen a békák és a vízi markogerinctelenek száma. A barna ásóbéka (Pelobates fuscus), a zöld varangy (Bufo viridis) és a vöröshasú unka (Bombina bombina) ebihalai nagy számban kerültek elő, illetve meglepő módon, kimondottan sok volt az alapvetően áramló vizet kedvelő folyamvirág (Potamanthus luteus) lárvájából is. A magasra nőtt, vízből kiálló szárazföldi növényzet között tömegesen volt jelen a vízibolha (Daphnia spp.) és természetesen a különféle csípő szúnyogok (Culicidae) bábozódáshoz közeli lárvái is. György Ágnes Irma1, Szalóky Zoltán1, Weiperth András1, Potyó Imre1, Szekeres József1, Tóth Balázs2 1 MTA Ökológiai Kutató Központ Duna-kutató Intézet, 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14. 2 Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, 1121 Budapest, Költő u. 21.

Megjelent publikációk, sikerek Pásztorok segíthetik a természetvédelmet Molnár Zsolt Pro Natura díjas kutató a Hortobágyon és keleti országokban kutatja, hogy a pásztorok hagyományos ökológiai tudásából mit lehet felhasználni a mai természetvédelemben. Molnár Zsolt, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének (MTA ÖK ÖBI) tudományos főmunkatársa érdekes témákkal foglalkozik: a pásztorok hagyományos ökológiai tudásával, növényzeti térképezéssel és tájtörténettel. A szakembernek 2012ben jelent meg „A Hortobágy pásztorszemmel” című gazdagon illusztrált magyar és angol nyelvű könyve, melyben a hortobágyi pásztorok növényvilággal ápolt kapcsolatáról ír részletesen. Ebben a következőket írja: „20 évvel ezelőtt sikerült a kutatóknak bizonyítani, hogy a Hortobágy egy ősi táj, évezredek óta szikes, a török hódoltság alatt és a reformkorban is nagy kiterjedésű szikesekkel teli legelőtáj volt.” Molnár Zsolt kutatásai bebizonyították, hogy a területen élő pásztoroknak még ma is bőséges ismereteik vannak az A pásztorok nagy növényzeti tudása onnan ered, hogy folyamatosan azt őket körülvevő növényvilágról. fi gyelik, hol tud a jószág jóllakni. „Sztyeppjeink fennmaradásához és (Dobcsák János) természetvédelmi célú kezeléséhez legelő állatra és pásztorokra van szükség. A legújabb európai kutatások éppen arra hívták fel a figyelmet, hogy a tájban élő ember A pásztor, a kutya és a jószág egymástól tanulnak, együtt élik a legelőt. kooperációja nélkül az európai természetvédelmi források nem tudják A botanikusok és természetvédők sokat tanulhatnak mindhármuktól. majd biztosítani a biodiverzitás megőrzését. Az ún. co-management, (Dudok András) azaz a helyiekkel közösen megtervezett, kivitelezett és monitorozott természetvédelmi kezelés Európában még igen ritka, kutatásainkkal példát mutathatunk Európa több országa számára is” – fogalmazott Molnár Zsolt. Az elmúlt években 92 pásztorral és 29 diplomás Hortobágy-járóval készített interjúkat. „A pásztorok és diplomások szempontjainak és javaslatainak összehasonlítása, ill. a fennálló konfliktusok tudatosítása után gondolatokat, javaslatokat fogalmaztunk meg pl. a kaszálás időzítése, a laposszélek kilegeltetése, a telkesítés (telkes helyek trágyázása), a fűavarégetés, a tarlólegeltetés és a tövis(k)ezés kapcsán” – írta a szakember 2011-ben megjelent szakcikkében. A hortobágyi táj sokat változott az elmúlt évtizedekben. „Ma nincs elég jószág, ezért elvadult a táj, mielőttünk ismeretlen ez a táj!” – mondták a nádudvari pásztorok Faluvéghalmán. „Valamikor a puszta élt, nagyon hangos vót (kolomp, jószág, madár), most alig hallani valamit, süket a puszta, eltűnt a madárvilág, valamiből van sok, de… Látjátok, itt van a hortobágyi gazfészek!” – mondta egy idős pásztor. A magyar ökológusok tudományos kapcsolatai hagyományosan nyugatra irányulnak, pedig a hazai növényzetben erőteljesek a keleti hatások. Az MTA ÖK munkatársai ezen hagyományokon kívántak változtatni azzal, hogy az elmúlt öt évben négy alkalommal jártak tanulmányúton Közép-Ázsi- Lóhátról jól látszik a puszta vegetációmozaikja. Ehhez alkalmazkodik a pásztor, ezt ában: Mongóliában, az Urál lábánál és Dél-Kazahsztánban. kezeli a természetvédő.

-4-

Molnár Zsolt az ökológia területén kifejtett munkássága elismeréseképp az április 22-i Föld Napja kapcsán Pro Natura Díjat kapott Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztertől. További információ: Molnár Zsolt tudományos főmunkatárs MTA ÖK ÖBI +36 30/ 39 94 881 [email protected]

További képek: Bajomi Bálint sajtófelelős MTA Ökológiai Kutatóközpont +36 30/ 90 59 249 [email protected], http://okologia.mta.hu/

Molnár Ábel http://molnarabel.gportal.hu

Molnár Zsolt

Modern tömegspektrometriai módszerek alkalmazásának lehetőségei A modern tömegspektrometria (MS) módszerei számos lehetőséget biztosítanak a különböző biológiai minták vizsgálatában, amelyet a nemrég közlésre elfogadott munkánk is igazol – Shrestha B., Javonillo R., Burns J.R., Pirger Z., and Vertes A., (2013): Comparative local analysis of metabolites, lipids and proteins in intact fish tissues by LAESI mass spectrometry. Analyst, 138(12):3444–3449 (IF=4.23). Az MS elterjedése közel 100 éves múltra tekint vissza. Kezdetben az új vizsgálati módszer fő feladata az elemek és izotópok pontos tömegének és gyakoriságának a meghatározása volt. Azonban, a különböző gerjesztő ionforrások gyors és intenzív fejlesztésének eredményeként hamar kialakultak az ún. lézerdeszorpciós-ionizációs (LDI-) eljárások. A LDI-technika fejlesztése a mátrix-, vagy hordozó-deszorpción alapuló ionizációs eljárás (Matrix-Assisted Laser Desorption/Ionization, MALDI), amelyben lézersugárral a mátrix molekulák alkotóit bombázzák, a mátrix kötött célmolekulát csak áttételesen ionizálják, illetve párologtatják. Ezzel párhuzamosan kezdték el alkalmazni ionizáló forrásként az elektroporlasztást (ElectroSpray Ionization, ESI) is, amelyet főként folyadékminták nagy felbontású analitikai vizsgálatára optimalizáltak (Liquid Chromatography, LC). A két eljárás közös előnye, hogy akár több százezres molekulatömegű (Da) makromolekulák azonosítását is lehetővé teszik, közel fmol (10–15 mol), néha attomol (10–18 mol) kimutatási határig, jelölésmentes, in situ, ex vivo, vagy in vitro vizsgálatokban. A korábbi eljárásoktól eltérően, mind a MALDI MS, mind az LC-ESI MS elég érzékeny, és elég széles molekulatömeg-tartományban mér ahhoz, hogy akár a célfehérjékkel kölcsönható kofaktorok, vagy akár inhibitorok, poliszacharidok, oligonukleotidok, metabolitok, lipidek, peptidek, hormonok is vizsgálhatók legyenek. Részben, ugyan ez jellemzi a 2007-ben, Vértes Ákos professzor (George Washington Egyetem, Washington, DC, USA) által kifejlesztett és szabadalmaztatott lézer-porlasztáson alapuló ESI (Laser Ablation ElectroSpray Ionization, LAESI) MS-t (http://en.wikipedia. org/wiki/Laser_Ablation_Electrospray_Ionization). Alapvető különbség azonban, hogy míg a MALDI MS mátrix igényes és vákuum-térben mér, addig a LAESI MS normál légköri nyomáson, mátrixmentesen teszi meg ugyanezt. A mérendő mintát, ami lehet folyadék, növényi, vagy állati szövet egyaránt, felcseppentjük, vagy ráhelyezzük egy mintahordozó üveglemezre, majd a lencsével fókuszált, nagyenergiájú lézersugárral elporlasztjuk azt, miközben a molekulák az ESI által ionizált szerves oldószer áramlatában oldódva az MS detektorára repülnek (lásd első kép). A LAESI MS meglehetősen költséghatékony, nem igényel különleges minta előkészítést, igen gyors és pontos módszer. A mért tömegspektrumok az adott mintára jellemzőek, egyediek, mint egy ujjlenyomat, ugyanis elvben nincs két olyan szerves vegyület, amelynek tömegspektruma, pontosabban a legintenzívebb ion intenzitására normált, ún. karakterisztikus tömegspektruma azonos lenne. A LAESI MS, akárcsak a MALDI MS, kombinálható további molekuláris biológiai módszerekkel, mint pl. az 1- vagy 2-dimenziós gélektroforézis, mely során maximális tisztaságú, kiváló jel-zaj aránnyal jellemezhető tömegspektrumokat kaphatunk. A többségében ingyenesen használható nemzetközi adatbázisokból a tömegspektrumok számunkra érdekes elemei jó valószínűséggel beazonosíthatók. A fentebb említett Analyst folyóiratban közölt munkánkban különböző metabolitokat, lipideket, hormonokat és peptideket azonosítottunk egy amerikai halfaj (Aphyocharax anisitsi) kopoltyúmirigyében, jelölésmentesen, LAESI MS mérésekben. Mivel a kopoltyúmirigy a nemi jellegek kialakításáért felelős, ezért kísérletünkben felnőtt, ivarérett hím és nőstény egyedek mért tömegspektrumait különböző mérettartományokban (200–600; 600–900; 900–2000 m/z) hasonlítottuk össze (lásd második kép). Mindamellett, hogy metabolitokat, lipideket és hormonokat nagy pontossággal azonosítottunk (lásd Table S1 a cikkben), és ezzel igazoltuk a LAESI MS alkalmazhatóságát intakt, in situ biológiai szövetminták vizsgálatában, megfigyeltünk egy olyan fehérjét is (11.380 Da), amely kizárólagosan csak az ivarérett hím egyedek kopoltyúmirigyében mutat-

-5-

ható ki. Feltehetőleg ez a molekula a hím nemi jelleg kialakításában vesz részt. Mivel emésztés utáni szekvencia analízise nem adott hasonlóságot egyetlen azonosított gerinces eredetű nemi hormonnal sem, jelenleg a fehérje azonosítása történik. A kéziratban közölt munka csak egy reprezentatív példa arra, hogy a modern MS technikák (LAESI, MALDI, LC-ESI MS) milyen sokrétűen alkalmazhatók a biológiai kutatásokban. Az említett MS módszerek jelentősek lehetnek pl. az ökológiai kutatásokban is. Hiszen gondoljunk csak arra, amikor két, vagy akár több, különböző élettérben előforduló, azonos fajba tartozó egyedekben az egyes élettereket jellemző fizikai és/vagy kémiai (antropogén) abiotikus hatások által kialakított adaptív változásokat szeretnénk kimutatni. És ha már az antropogén hatásokat említettem, monitorozhatjuk pl. vízmintákban a különböző lehetséges szennyezéseket, gyógyszermaradványok, hormonok szintjén. De ezek az igen érzékeny, gyors és nagy mennyiségű minta automatizált mérésére is alkalmas MS módszerek, versenyképesen használhatók pl. evolúciós szintű változások molekuláris vizsgálatában is, a DNS alapú populáció- illetve evolúciógenetikai vizsgálatok mellett vagy helyett. Az MTA ÖK BLI Kémiai Ökológiai és Neurobiológiai Osztálya, a PTE ÁOK Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézetével folyó kooperáció keretében, rendelkezik egy modern LC-ESI MS automatával, amely a nano-HPLC rendszerének köszönhetően μl mennyiségű minták analitikai vizsgálatára is alkalmas. Kifejezetten jól használható pl. metabolitok, lipidek, hormonok, gyógyszermaradványok és peptidek mennyiségi vizsgálatára. Továbbá, lehetőségünk van arra is, hogy a PTE ÁOK Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézetében (Pécs) működő, további hét MS automatára (LAESI, MALDI, LC-ESI MS-ek) tervezzünk öko-fiziológiai vizsgálatokat, együttműködések keretében. Dr. Pirger Zsolt

Farkas Edit habilitációs oklevelének átadása 2012. december 13-án „A zuzmók kémiai összetétele, speciális szekunder anyagcseretermékek” címmel habilitációs előadást, majd „Trópusi esőerdők levélkolonizáló lichenizált gombái” címmel szakmai, tudományos előadást tartott Farkas Edit. Az ELTE Habilitációs Bizottsága március 5-i ülésén hivatalossá vált a habilitált doktori címe. Az oklevél ünnepélyes átadására április 17-én került sor. szerk.

Akadémiai elismerés környezetvédelmi kutatásokért Lukács Balázs András, az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjban részesült a vízzel átmenetileg elöntött területek növényzetének természetvédelmi vizsgálatáért. Az úttörő jelentőségű kutatás során az ökológus az elsők között tárta fel kontinentális területen a mind gyakoribbá váló szélsőséges időjárási jelenségek és az egyre intenzívebb területhasználat miatt veszélyeztetett élőhelyek sajátosságait. Lukács Balázs András „Kontinentális időszakos állóvizek természetvédelmi értékessége” című pályamunkájában emellett rámutatott, hogy a Pannon Ökorégió botanikai sokféleségének megőrzésében az időszakosan vízzel borított területek kulcsfontosságú szerepet játszanak. A fiatal kutató a díjátadó idején külföldön tartózkodott, ezért nevében az elismerést Borics Gábor, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetének osztályvezetője vette át. forrás: www.mta.hu

Posztdoktori ösztöndíj Borza Péter (DKI) elnyerte az Österreichischer Austauschdienst (OeAD) posztdoktori ösztöndíját, mely keretében októbertől 6 hónapon keresztül a bécsi Universität für Bodenkultur, Institut für Hydrobiologie und Gewässermanagement (BOKU-IHG) vendégkutatójaként a nyáron esedékes Joint Danube Survey 3 makroszkopikus rák anyagának feldolgozásába kapcsolódik be. szerk. A BOKU Institut für Hydrobiologie und Gewässermanagement épülete (Max Emanuel Str. 17.)

-6-

Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének 85 éve Harmadik rész: A II. Világháború Az intézet nagynevű igazgatója, a protisztológus Entz Géza 1943. február 21-én elhunyt. Az intézet vezetését a korábbi ügyvezető igazgató, Wolsky Sándor fejlődés- és élettan tudós vette át őszinte hittel, és a hely szelleméhez méltó felelősségtudattal. Wolsky Sándor a fejlődésbiológia területén már abban az időben elismert egyéniség volt a nemzetközi tudományos térben. Tihanyi munkásságáról annyit mindenképpen illik tudni, hogy már pályafutása tihanyi időszakában roppant érdekes felfedezéseket tett az alsóbbrendű állatok meglepő regenerációs képessége területén. Megfigyelte például azt, hogy ha a balatoni kecskerák (Astacus fluviatilis) szemét kiirtjuk, helyette csáp fejlődik! Wolsky Sándor már az igazgatói megbízatását követő hetekben szembesülni kényszerült a háborús idők súlyosbodó gazdasági és ideológiai nyomásával. Az alkalmazottak jelentős részét ugyanis hirtelen behívták katonának. Így ír erről: „A második világháború negyedik éve sok tekintetben súlyos megpróbáltatásokat hozott intézetünkre. Entz Géza elvesztésével teljes mértékben nyilvánvaló lett az az ijesztő elnéptelenedés, amely az intézet személyi állományát sorvasztja, távozott dr. Müller Sándor adjunktus, dr. Jaczó Imre gyakornok, dr. Szent-Ivány József múzeumi őr, dr. Entz Bélát gyakornokká nevezték ki, azonban tényleges katonai szolgálatát teljesíti. Ezektől a körülményektől erősen bénítva ugyan, de változatlan buzgalommal és fokozott felelősségtudattal dolgoznak az itthonmaradottak az intézet kutatómunkájának előrevitelén és régi nemzetközi jóhírének fenntartásán”. Wolsky Sándor a tudomány szabadságának és nemzetek feletti határtalanságának elkötelezett híve volt ! Így, a korabeli Európa polarizálódó viszonyainak dacára továbbra is rendszeresen utazott Tihanyból Európa legnevesebb egyetemeire, Londonba, Párizsba, Stockholmba, sőt Amerikába is előadni, és emellett igyekezett a tihanyi intézet nyugalmát megőrizni még a hadi helyzet 1944. évi tragikus kilátásai ellenében is. 1944 decemberében a visszavonuló német–magyar, és az előrenyomuló Vörös Hadsereg pusztító frontja elérte Budapestet. A főváros elszánt erődharcra rendezkedett be. Budapest közel három hónapon át védekezett. Budapest ostroma a Sztálingrádéhoz Dr. Wolsky Sándor 100 éves születésnapján hasonló nagyságrendű emberi és anyagi veszteséggel járt. Ilyen körülmények között, a háború végnapjaiban, Wolsky Sándor, jobbján Issekutz Máriával személyes kapcsolataik révén Berlinben és Budapesten elérték, hogy a tihanyi intézetet felszerelésével együtt ne telepítsék ki Németországba, hanem helyezzék a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá ! Így a főépület tetejére kifeszült egy 300 m2-es ponyva, rajta egy hatalmas fehér alapon vörös kereszttel. A kapukra hasonló jelzést, és magyar, német, angol, és orosz feliratokat helyeztek ki. Nem bombázta az épületegyüttest az angol–amerikai légierő, dacára az 1945. év eleji „Balatoni csatának”, és az orosz inváziós hadsereg is maximálisan tiszteletben tartotta az intézet bejáratait. Tihany a kegyetlen vészkorszak heteit álombéli állapotban élte túl. Az intézeti dokumentációk szerint például 1944. december 23-án a kutatók plankton mintát vettek a Balatonból, és azt mikroszkóppal vizsgálták. E sorok írójának nagyapját viszont ugyanezen a napon hurcolták a halálba budai lakásából, és sokszáz polgári társát csupán abból a szűk lakókörzetből. A tihanyi intézet 1944. évi vendégkönyv legutolsó bejegyzése 1944. szeptember 26-i. Ezen a napon Pálos Lajos, és még három budapesti személy látogatott az intézetbe, örömét és szíves jókívánságait kifejezve. Ezután hat hónap háborús okokból kimaradt, majd 1945. március 29-i az első új bekezdés, amelyet válogatás nélkül sorrendben szó szerint idézek. Én ezek olvasatán megrendültem, és tisztelettel kérem az olvasót is higgadtsága megőrzésére és mély elgondolkodásra. Tehát 1945. március, Magyarország, még él Hitler Adolf, tombol a háború, és íme Tihany: 1945. március 29. „Mi négyen, orosz tisztek meglátogattuk a magyar botanikai intézetet, tisztelettel!”; 1945. március 30. „Mi két belorusz orvos meglátogattuk a Magyar Botanikai Intézetet. Óriási megelégedésünkre megismertük az Intézet kiváló munkáját, kívánjuk, hogy munkatársai tovább dolgozzanak az emberiség felvirágozásában !”; 1945. március 30. „A Vörös Hadsereg képviseletében a kapcsolataink megerősítésére a magyar és a szovjet ország között tisztelettel: …tábornok (olvashatatlan)”; 1945. április 1. „A Vörös Hadsereg képviselői megismerkedtünk az intézet munkájával, nagy elismeréssel, hogy a nehéz háborús körülmények között tovább dolgoztak a tudományos gondolaton, és a diftéria, a tífusz stb. szérum kidolgozásán ! Kívánjuk, hogy a kapcsolat a CCCP-vel megerősödjön:…kapitányok (olvashatatlan); 1945. április 1. (11?). „Az intézetet meglátogató mi, a Vörös Hadsereg képviselői ámulva nézzük azt a munkát, amelyet a tudományos emberek itt végeznek ! Azt kívánjuk, hogy a tudomány tovább haladjon itt az összes ember javára az egész világon !”; 1945. április 7. „Mi, a Vörös Hadsereg tisztjei a balatoni biológiai intézetnek azt kívánjuk, hogy a háborúban megkezdett munkájukat az egész emberiség számára majd tovább folytassák! Alekseyev kapitány”; 1945. június 9. „Minden jót ! Hello. W. Lebiel, US Navy és Csillényi Zoltán”; 1945. június 12. „Bowers L. US. Army Pol. Esc. Sec. Army”;

-7-

1945. június 19. Angol szöveges bejegyzés: „Mi, szovjet katona orvosok nagyon örülünk, hogy kissé megismerkedhettünk a Higiéniai Intézettel a Balatonon ! Az is nagyon jó volt, hogy beszélgettünk orvosokkal , akik a Brucella infekción dolgoznak itt ! Köszönjük Wolsky Úrnak ezt a kedvességét !”; 1945. június 20. „Örülök, hogy mindenki a nehéz időkben is itt maradt és megvédték a mi új Demokratikus Magyarországunk részére ezt a rendkívül fontos intézetet ! Kívánok jó munkát, és több munkát ! Vas Zoltán, Vas Zoltánné és Berta László közegészségi főfelügyelő”; 1945. augusztus 20. „Szabad Osztrák Fiatalok Csoportja, tisztelettel!”; 1945. szeptember „Mi voltunk, 19 orosz, 4 USA, 2 angol, 1 német, 1 ostrák, 1 holand”; 1946 „The Royal Navy has reached the Balaton at last, and fired 21 gun salute!” G.-Tóth László

Pályázataink, témáink Új taggal bővült a Pannon Magbank csapata Halász Krisztián 1975-ben születtem Kecskeméten, itt jártam általános iskolába és gimnáziumba is. Szabadidőmben ifjú középiskolás koromtól kezdve tettem többnyire magányos felfedező túrákat a Kiskunság csodálatos tájaira, ahol a növény-, állat-, de főleg a gombavilággal ismerkedtem. Ezek után nem meglepő, hogy érettségi után az ELTE biológus szakára jelentkeztem. A Növényélettan Tanszéken diplomáztam, majd PhD tanulmányaimat is itt folytattam, hagyományos és molekuláris nagygomba taxonómiából írtam doktori munkámat. 2003-tól tíz évig tanítottam a Budapesti Corvinus Egyetem Növényélettan és Növényi Biokémia Tanszékén, valamint végeztem kutatásokat gombavírusokkal illetve endofita gombákkal. 2013. június elsejével jöttem Vácrátótra, a Táj- és Restaurációs Ökológiai Osztályon dolgozom Török Katalin kutatócsoportjában, a Pannon Magbank Projekt keretében. Nagy örömmel és várakozással jöttem az Intézetbe, és ha bárkinek bármiben tudok segíteni szakmailag vagy más témákban, bátran keressen meg.

Botanikus kerti hírek Idén a kora tavaszi csapadékra jövő nagy meleg, majd az újabb esők miatt különösen gazdag virágzással örvendeztetett a Botanikus kert. A virágok nagy tömegben nyíltak, ám a meleg napsugárzás hatására gyorsan el is hervadtak, így napról-napra, hétről hétre más-más növényekben gyönyörködhettünk. Egy közel 20 éves kapcsolat révén, más évekhez hasonlóan egy cég jóvoltából 8 000 tő egynyári virágpalántát kapott térítésmentesen a Nemzeti Botanikus Kert. Ez az anyag a kert különböző részein fekvő egynyári bemutató virágágyásokba került elültetésre. Egy donor cég mintegy 20 dália fajtával gyarapította a gyűjteményt. Megtörtént valamennyi üvegházban a fűtéskorszerűsítés alkalmával az új rendszer beszerelése. Ennek a jelentős fejlesztésnek eredményeképpen a következő télen az időszak túlnyomó részén tisztán, kizárólag termálvízzel fog működni a kielégítő fűtés, ami milliós nagyságrendű megtakarítást hozhat. Befejeződött a kastély épület (intézeti központi épület) körüli fél évszázados, vasból készült, teljesen elavult és szétkorrodálódott ivóvíz vezeték kiváltása, illetve takarékosan, korszerű anyagokkal történő csere útján lerövidítése. A kert pályázati pénzeiből öntözőhálózati fejlesztések és a szakkönyvtár fontos könyvekkel való bővülése valósult meg. Ugyanebből a fedezetből a kísérleti téren lévő telepek rendezése és nagy mennyiségű, a tudományos gyűjtemények számára nélkülözhetetlen komposztföld átrostálása is elvégzésre került. A nemzetközi hálózaton keresztüli tudományos szaporítóanyag (magcsere) zömében befejeződött június hónapra. A gyűjteményfejlesztési koncepciónak megfelelően számos új taxon került eltelepítésre a megfelelő gyűjteményekben. Kósa Géza

-8-

„Nyomozz a természet hetedhét országában” című természetismereti vetélkedő A hírlevél előző számában említésre került ez a verseny, melyet általános iskolás felső tagozatosok körében hirdettünk meg, 2013. január elején indítottuk és április közepéig tartott, 7 fordulón keresztül, kéthetente 7–7 feladat megoldásával. A verseny célja volt, hogy a gyerekek télen se feledkezzenek meg a természetről, annak folyamatairól, szépségeiről, arról, hogy a hó alatt is van élet, s a lombtalan fák is csupán „pihennek”, hogy tavasszal újra kihajthassanak. Továbbá célja volt az is, hogy gyakorolják az internethasználatot, olvassanak könyveket, járjanak utána természeti jelenségek okainak, érdekességeknek. A feladatok értékelése pontozással történt. Az első három legtöbb pontot elért tanuló a versenykiírásnak megfelelően éves bérletet nyert családja részére Botanikus kertünkbe. Összesen 109 tanuló vett részt, 25 iskolától, 31 településről. 46 tanuló küldte vissza mind a 7 fordulót. Nyertesek: • 1. helyezett: Kovács Barnabás – 586,5 pont – Gödöllő – Damjanich János Általános Iskola • 2. helyezett: Gara Balázs – 576,0 pont – Budapest – Kőrösi Csoma S. Kéttannyelvű Ált. Isk. • 3. helyezett: Bajczár Benedek – 572,0 pont – Salgótarján – SKÁID Kodály Zoltán Tagiskola • 3. helyezett: Bajczár Panna – 572,0 pont – Salgótarján – SKÁID Kodály Zoltán Tagiskola Szakács Éva

Pompás tavaszi tulipánvirágzás Április második felében és május első harmadában érkező látogatóink szemtanúi lehettek annak a tömeges hagymás virágzásnak, mely a Botanikus kerti látványt még inkább színesítette. Ősszel több tízezer nárcisz, tulipán és más hagymások kerültek kiültetésre a Kert különböző pontjain.

Szakács Éva

Tavaszi alkotóverseny pályázat Idén tavasszal is hirdettünk alkotóverseny pályázatot, melynek címe „Nyomozz növények után az irodalomban!”. Az „Athenaeum az interneten” című TÁMOP-3.2.4-09/1/KMR-2010–0025 számú projekthez igazodva, célja az olvasáskultúra fejlesztése, valamint felhívni a figyelmet a növények szépségére, sokféleségére. A/3-as méretű, saját készítésű egyéni tablókat várunk. Korcsoportonként az első három legszebb, legötletesebb alkotás pályázója könyvjutalomban részesül. Meghosszabbított beérkezési határidő: 2013. szeptember 25. További részletek: http://www.botkert.hu/node/530 Szakács Éva

-9-

Növények Napja 2013 és Pünkösd hétvégéje a Botanikus kertben

Az Európai Növénytudományi Társaság (EPSO) égisze alatt került megszervezésre idén a második nemzetközi „Fascination of Plants Day” („Növények Napja”). Május 17-én díjtalan csoportvezetés keretében tudhattak meg többet a növények életéről, életünkben betöltött szerepéről, a biológiai sokféleség jelentőségéről és a botanikus kertek küldetéséről, feladatairól. A csoportvezetések 10 órakor és 14 órakor indultak a Berkenyeház elől. Május 18–20 között az érdeklődők, családok állomásos vetélkedőn és gyermekfoglalkoztatón vehettek részt, valamint „Biodiverzitás a konyhakertünkben” címmel különleges zöldségfélék palántáinak bemutatója és vására is volt, ahol ismertettük a növények hazai termesztési igényeit és felhasználási lehetőségeit. Az érdeklődők a bemutatott mintegy 300 különböző zöldségfajta palántáit meg is vásárolhatták.

Szakács Éva

Uniós Fejlesztések nyílt napja volt Botanikus kertünkben A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség immár második alkalommal hirdetette meg az Uniós Fejlesztések nyílt napja elnevezésű rendezvénysorozatát, melyen több mint 60 izgalmas hazai fejlesztés mutatkozott be a nagyközönségnek. A rendezvény keretében országszerte számos olyan beruházást láthattak az érdeklődők, amelyek egyébként zárva vannak a nyilvánosság előtt, vagy csak belépőjegy megvásárlása esetén tekinthetők meg. A nyílt nap keretében bejárható intézmények között egyaránt volt kulturális, turisztikai, tudományos célú, vagy épp infrastrukturális fejlesztés is. A nyílt naphoz Botanikus kertünk is csatlakozott. A június 15-én érkező látogatók a Botanikus kertünket díjtalanul tekinthették meg. E napon az érdeklődőknek vezetett sétát biztosítottunk, mely során a Botanikus kert nevezetesebb helyszíneit és a projekt segítségével megvalósult, gyűjtemény megőrzést célzó fejlesztéseket ismertettük. A program sikeresen zárult, látogatóinktól pozitív visszajelzések érkeztek mind a nyílt nappal, mind a fejlesztésekkel kapcsolatban. A Nemzeti Botanikus Kert Vácrátóton több mint 12 000 fajt és fajtát őriz. Ez az élőnövény-gyűjtemény felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincs, melynek gondozása és fenntartása hatalmas feladat, felelősség és kötelesség. „A vácrátóti nemzeti gyűjteményes kert fejlesztése” (KMOP-3.2.1/B-09-2009-0001) projekt lehetővé tette a fenntartáshoz szükséges körülmények javítását, azok biztosítását.

- 10 -

Közel 210 millió forintos fejlesztés vált valóra, amely során többek között új növényfajok ültetésére, az idős fák ápolására, a gyomosító növényfajok visszaszorítására, az öntözőrendszer és a tórendszer zsilipjeinek felújítására nyílt módunk. A speciális növénygyűjtemények védelmét a kerítések és élőhelyvédelmi korlátok lecserélése szolgálja, a botanikus kertek egyik fontos feladatát, az ex situ (élőhelyen kívül történő) növénymegőrzést pedig a felújított holland- és mélyágyak biztosítják. Szakács Éva

Nyári komolyzenei koncertek Botanikus kertünkben Idén két szabadtéri komolyzenei hangversenyt tartunk a Botanikus kertben. Mindkét alkalommal a korábbi évekhez hasonlóan a Musica Sonora zenekar lép fel. 2013. június 22-én volt az első koncert, ekkor többek között Beethoven, Massenet, Sibelius darabok voltak hallhatók, emellett Brahms magyar táncai közül is több elhangzott. A második koncert időpontja: 2013. július 27. (szombat) 19:00 (eső esetén: július 28., vasárnap) Műsor: • Arvo Pärt: Cantus in memoriam Benjamin Britten • Wolfgang Amadeus Mozart: Esz-dúr szimfónia concertante K. 297b --• Robert Schumann: No. 3. (Esz-dúr) „Rajnai” szimfónia Op. 97. További információk: http://www.botkert.hu/node/519 Mindenkit sok szeretettel várunk! Szakács Éva

Átalakult a Berkenyeház kiállítás A Pannon Magbank is helyet kapott a Botanikus kert bejáratánál található állandó kiállítás témái között. Az egyik kiállításrész átalakításával valósult meg a Magbankot ismertető „sarok”, melyen interaktív formában hívjuk fel a látogatók figyelmét a Magbank fontosságára, céljaira. A kisebb gyermekekre is gondoltunk néhány játékos felülettel, így a kiállítás többi részéhez hasonlóan felnőttek, gyermekek egyaránt találnak számukra érdekes információkat. A Berkenyeház előtti rész is bővült két installációval.

Szakács Éva

- 11 -

Rendezvények, konferenciák Gyermeknap és Duna-nap Május 26-án a Margit-szigeten, míg június 29-én a dél-budai Kopaszi-gáton várta ismeretterjesztő feladatokkal az érdeklődőket az MTA ÖK Duna-kutató Intézet néhány munkatársa. Május 26-án a Margit-szigeti gyermeknapi hétvégén játékos oktatás keretein belül ismerhették meg a családok a Duna páratlan és sokszínű élővilágát, közvetlen közelről szemlélve a különböző hal, rák és kagyló fajok élő és preparált példányait. A parányi élőlényeket mikroszkóppal vizsgálhatták a kíváncsi gyermekszemek, továbbá egyszerű kísérletek bemutatásával érzékelhették a vízi élővilág néhány fizikai és kémiai tulajdonságát. 2004-ben a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság kezdeményezésére vezették be az évente egyszer, június 29-én sorra kerülő Nemzetközi Duna Napot. Mára számos Duna menti városban tartanak rendezvényeket Európa második leghosszabb és a világ legnemzetközibb folyójának tiszteletére. Magyarországon, több helyszínen, színes programokkal fogadták az érdeklődőket, melyek nem titkolt célja volt felhívni a figyelmet Európa egyik legfontosabb folyójával kapcsolatos kérdésekre. A rendezvényre látogatók ismeretterjesztő feladatokon keresztül fedezhették fel a Duna sajátos ökológiai adottságait, illetve bepillanthattak a Duna-kutató Intézet tevékenységi körébe is. A program fő elemének számító hidrobiológiai bemutató keretében, a résztvevők tanulmányozhatták az élőhelyeket alakító hidrológiai folyamatokat, szemléletes, részben játékos formában tárult eléjük az oly sokféle élet lehetőségét nyújtó nagy folyó számos titka. A két rendezvény alatt igen sok kérdés fogalmazódott meg kicsikben és nagyokban egyaránt a Dunával és annak élővilágával kapcsolatban. Az ilyen és ehhez hasonló rendezvények kiváló lehetőséget nyújtanak ismeretterjesztésre és a tudományos célú kutatások népszerűsítésére is. A rendezvények életre hívója és támogatója a Mindspace Nonprofit Kft. Danube flow – Hív a Duna! programsorozata. Kása Ilona, Tarjányi Nikolett és Weiperth András Fotók: http://www.hivaduna.hu/ Weiperth András

4. etnoökológiai szeminárium Vácrátóton 2013. április 25–26-án tartottuk intézetünkben a 4. etnoökológiai szemináriumot. Vendégünk ezúttal Peter Poschlod volt, aki a Regensburgi Egyetemen tanít és kutat, és diákjaival érkezett. A szemináriumot két napos terepprogram előzte meg. Először a kunpeszéri turjánokat látogattuk meg, ahol különböző előtörténetű parlagokat néztünk meg. E csodálatosan fajgazdag tájban a parlagok regenerációja is különleges, ráadásul a Peter Poschlod által is kutatott és szorgalmazott, legeltetéssel segített regenerációt itt már hosszú évek óta tudatosan alkalmazzák. Második terepprogramként egy nyírségi juhászt kerestünk fel, mivel vendégünk az elmúlt 15 évben kiemelten foglalkozott a hagyományos legeltetés ökológiai vonatkozásaival. Fontos volt számára, hogy egy olyan juhászhoz vigyük el, aki még hagyományos módon legeltet. E juhász az évkör során a faluhatár igen jelentős részét bejárja, így juhaival tevékeny részese a különböző művelési ágú és táji pozíciójú élőhelyek közti magdiszperzálnak. A szeminárium két napján összesen nyolc témakört érintettünk. Vendégünk előadásában először az ember-alkotta gyepek fajgazdagságáról és fajkompozíciójáról, majd a közép-európai, ember-alkotta táj eredetének és fejlődésének hajtóerőiről beszélt. Volt szó klímáról, háziasításról, járványokról, háborúkról, gazdaságról, világnézeti változásokról és társadalmi szabályozásokról. Tanítványa, Maria Hanauer áttekintést adott a németországi „new wilderness” kísérletek növényzeti monitoringjának tapasztalatairól. E programok célja olyan félig-nyílt legelőtájak létrehozása, ahol őshonos és háziasított nagylegelők szabadon legelve alakítanak ki spontán dinamikájú mozaikos tájakat.

- 12 -

Ezen előadások után egyre inkább a népi ökológiai tudás és a hagyományos tájhasználat került sorra: Leoni Schäfer az Európai Juhász Úton (European Shepherd Trail) szerzett szakmai és személyes élményeiről számolt be, illetve egy alpesi közösségi legeltetési rendszert mutatott be. Az előadásokat Peter folytatta: áttekintette az európai transzhumáció és a sertéslegeltetés történetét és ökológiai vonatkozásait, és külön előadásban vitattuk meg az ún. almos rétek (Streuwiesen, litter meadows) felfutásának, hanyatlásának és restaurációjuk tájtörténeti, népi tudásbeli és ökológiai kérdéseit. A két napos eszmecserének 33 résztvevője volt. Többen érkeztek külföldről, így Szerbiából, Lengyelországból és Szlovákiából is. Jövőre remélhetően közös terepi kutatásokkal folytatjuk. Molnár Zsolt és Biró Marianna

Tudományosan megalapozott javaslatok szakpolitikai döntésekhez – Halléban ülésezett az EASAC A napenergia felhasználásával, a bioüzemanyagok jövőjével, a növényi betegségekkel foglalkoztak az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) hallei ülésén, amelyen Magyarországot Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a szervezet alelnöke képviselte. A tanácskozáson, amelyen részt vett Anne Glover, az Európai Bizottság elnökének tudományos főtanácsadója is, kiemelt figyelmet szenteltek a politikai döntések tudományosan megalapozott előkészítésének. A tudomány az élet számos területén meghatározó szerepet tölt be, ezért jó szakpolitikai döntések is csak a tudományos szempontok figyelembevételével születhetnek – fogalmaztak a tanácskozás „Tudományosan megalapozott javaslatok a szakpolitikai döntések szolgálatában az Európai Unióban” címmel megrendezett ülésének résztvevői. Az eszmecsere vitaindító előadását Anne Glover, az Európai Bizottság elnökének tudományos főtanácsadója tartotta. Az ülésen megtárgyalták az EASAC legújabb, a jövő haszonnövényeiről szóló tanulmányát is, amelyet június 27-én mutatnak be Brüsszelben. A német Nemzeti Tudományos Akadémián, a Leopoldinán rendezett kétnapos tanácskozáson a résztvevők megvitatták az EASAC három kiemelt programja, az Energetika, a Környezettudományok és az Élettudományok témakörében folytatott kutatások eredményeit. A napirenden egyebek mellett szerepelt az extrém időjárási viszonyokhoz való alkalmazkodás, a napenergia és a bioüzemanyagok kérdése, valamint az EASAC legújabb, „Szén-dioxid-befogás és -tárolás Európában” című, közelmúltban közzétett tanulmánya. Az EASAC ülésén új kutatási projekt indítására, a méhek pusztulásáért felelőssé tett neonikotinoidot tartalmazó permetezőszerek vizsgálatára is javaslatot tettek. Az európai nemzeti tudományos akadémiák 2001-ben azzal a céllal alapították az EASAC-ot, hogy közös fellépésükkel erősítsék az uniós döntéshozatali folyamatokban a tudományos szempontok érvényesítését. A testület, amely jelenleg 27 európai tagállam nemzeti akadémiáinak vezetőiből, vagy általuk delegált képviselőből áll, politikai és gazdasági irányzatoktól független, nyitott, és minden tevékenysége átlátható. Az EASAC hiteles, tudományos alapokon nyugvó tanácsokkal és javaslatokkal látja el az Európai Unió politikusait, valamint stratégiai tanulmányokat és koncepciókat készít az Európai Parlament és az Európai Bizottság részére az energetika, a környezettudományok és az élettudományok témakörében. A kérdések kidolgozását az EASAC által megbízott munkacsoportok végzik, amelyeknek több magyar tagjuk is van. Így Pósfai György, az MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetének igazgatója az EASAC Élettudományiok programját irányító panel tagja. Balázs Ervin, az MTA rendes tagja az Élettudományok program keretében az európai növénytermesztés fenntarthatóságának genetikai alapjait vizsgáló munkacsoport tagja, Soós Tibor kémikus, a Pálinkás József által indított Lendület program 2010-es pályázatának nyertese az Energetika program „Áttörések a szénalapú energiagazdaságban” című projektjében vesz részt, Báldi András, az MTA Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója, szintén a Lendület program nyertes kutatója pedig a szervezet Környezet programja keretében működő „Fenntartható bioüzemanyagok” elnevezésű munkacsoport szakértője. forrás: www.mta.hu

Nemzetközi Jubileumi Lóczy Lajos Emlékkonferencia 1913–2013 Sekély vizű tavas területek ökológiája, szociológiája és komplex mérnöki elemzése – Kaposvár, 2013. június 14. A Kaposvári Egyetem és az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet a közösen elnyert TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0038 azonosító számú, „Az emberi tevékenység környezeti hatása, valamint az ezekkel összefüggő társadalmi konfliktusok komplex vizsgálata egy sekélyvizű tóhoz tartozó érzékeny földrajzi terület (a Balaton vízteste és déli vízgyűjtője) példáján” (a projekt rövid ismertetése lásd: MTA ÖK Hírlevél 2012 Ősz) című projekt támogatásával szervezett konferenciát Lóczy Lajos emléke előtt is tisztelegve. Lóczy Lajos nevéhez fűződik „A Balaton tudományos tanulmányozása” című 32 kötetes monográfiasorozat, melynek átfogó, multidiszciplináris megközelítése példaként szolgál a rendezők, a Kaposvári Egyetem Balatoni Kutatóintézete és az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet közös kutatási projektje számára is. A konferenciának a Hotel Dorottya volt a helyszíne, a program délelőtt plenáris előadásokat, délután 4 párhuzamban szekció előadásokat foglalt magába. A plenáris előadások között kiemelendő

A plenáris előadás résztvevői

- 13 -

dr. G.-Tóth László, az MTA ÖK BLI igazgatójának „A Balaton limnológiai kutatásának története” című korabeli képanyaggal gazdagon illusztrált előadása, amely méltóan megemlékezett a konferencia névadója, Lóczy Lajos munkásságáról is. A négy szekció (1. Sekély tavi környezet és vízminőség, 2. Sekély tavi környezet és élővilág, 3. Számítógéppel segített mérnöki problémamegoldás, 4. Társadalomkutatás és területfejlesztés sekély tavas területeken) változatos, a névadóhoz méltó multidiszciplináris előadás kínálattal szolgált. A bárki számára nyitott konferencián 75-en vettek részt, a vonzó programnak köszönhetően jelentős számban olyan kutatók is, akik nem „hivatalos” résztvevői a támogató projektnek. V.-Balogh Katalin

ÖK Napok Az MTA Ökológiai Kutatóközpont második alkalommal szervezte meg az „MTA ÖK Napokat” 2013. június 20–21 között Tihanyban. A tavalyi évhez hasonlóan a 3 intézet senior és ifjú kutatói mutatkozhattak be és számolhattak be az eredményeikről. Hallhattunk előadásokat az intézetekben használt nagyműszerekről, megismertetve azokat egymással az esetleges kooperációk lehetőségének tükrében. Beszámolt továbbá Pásti-Hriczu Mária Valéria gazdasági igazgatóasszony a Gazdasági Hivatal feladatairól, illetve a szerkezeti átalakulásáról. Az első nap zárásaként a tudományos értékelésről tartott fórumot Vass Imre, az MTA SZBK Növénybiológiai Intézetének igazgatója, az MTA AKT Élettudományi Szakbizottság elnöke, a második napot pedig Báldi András zárta az ökoszisztéma-szolgáltatás megközelítés jelentőségéről: az MTA ÖK kutatásairól, terveiről és feladatairól. Az esték hangulatához pedig az elengedhetetlen tihanyi borok zamata, a kellemes nyári meleg, a Balaton hűsítő vize és a Búgócsiga zenéje járult hozzá. ☺ Köszönjük szépen a szervezőknek a segítséget, a résztvevőknek a megjelenést és az együttműködést, illetve vendégeinknek, Szarka Lászlónak és Vass Imrének, hogy megtisztelték az ÖK Napokat jelenlétükkel. Nagy Adrienn

MTA ÖK NAPOK 2013 Tihany, 2013. június 20–21. (22–23.) PROGRAM

2013. június 20. (csütörtök) Érkezés Tihanyba a BLI-be 9:30-ig. 10:00 – 12:00 Előadások (15+5 percben) • 10:00 – 10:20 Báldi András: Megnyitó • 10:20 – 10:40 Dinka M. – Ágoston-Szabó E. – Kiss A. – Schöll K. – Berczik Á.: A Fertő-Hanság hidrobiológiai kutatásainak áttekintése • 10:40 – 11:00 Lengyel Szabolcs: Természetvédelmi stratégiák és esettanulmányok: élőhelyek helyreállítása, léptékfüggő védelem és szisztematikus konzervációs tervezés • 11:00 – 11:20 Engloner Attila: Nádökológiai vizsgálatok különböző vízterekben – egy induló kutatás és előzményei • 11:20 – 11:40 Specziár András: A halak előfordulását és táplálkozását jellemző variabilitás komponensei a Balatonban • 11:40 – 12:00 Farkas Anna: A balatoni aljzatüledék minőségének jellemzése geokémiai- és toxicitási mutatók alapján 12:00 – 13.30 Ebéd

- 14 -

13:30 – 14:50 Előadások (15+5 percben) • 13:30 – 13:50 Pirger Zsolt: Peptid profilok monitorozása halakban – környezeti változások molekuláris vizsgálatának egy lehetséges módszere • 13:50 – 14:10 Bartha Sándor: Biodiversa, SIGNAL pályázat: extrém környezeti hatások és a vegetáció rezilienciája • 14:10 – 14:30 Rédei Tamás: Kísérletek a tájhasználat növényi biodiverzitásra gyakorolt hatásának becslésére táji léptékben • 14:30 – 14:50 Ódor Péter: A faállomány és különböző erdei élőlénycsoportok biodiverzitása közötti összefüggések őrségi erdőkben 14:50 – 15:10 Szünet 15:10 – 16:00 Nagyműszer bemutató • Dinka Mária: FIAstar 5000 vízkémiai analizátor bemutatása • Farkas Edit: Nikon DIC epifluoreszcens mikroszkóp + 3D mikrofotográfiai és képanalizáló rendszer • Engel Rita: Diódasoros detektorral felszerelt Waters, Alliance nagyhatékonyságú folyadék-kromatográfiás rendszer (HPLCDAD) • Somogyi Boglárka: Az áramlási citométer alkalmazásának lehetőségei az ökológiai kutatásokban (Partec CyFlow Space Sorter) • Présing Mátyás: Integra2-G – Stabil izotóp arányok mérésére alkalmas tömegspektrométer és mintaelőkészítői • Vitál Zoltán: Az Aris 1800 hidroakusztikus mérőműszer bemutatása 16:00 – 16:20 Szünet 16:20-17:30 Fórum a tudományos értékelésről. Bevezető előadást Vass Imre, az SzBK Növénybiológiai Intézetének igazgatója, az MTA AKT Élettudományi Szakbizottság elnöke tartja. 18:00 – 19:00 Vacsora Kötetlen esti program ☺

2013. június 21. (péntek) 9:00 – 11:00 Előadások (15+5 percben) • 9:00 – 9:20 Görgényi Judit: Az élőhely mérete és diverzitása közötti összefüggés fitoplankton esetén • 9:20 – 9:40 Farkas-Iványi Kinga: A szigetközi Duna-szakasz történelmi tájelemzése, különös tekintettel az akvatikus élőhelyek változására • 9:40 – 10:00 Szalóky Zoltán: A VITUKI-ból az ÖK DKI-ba: A folyamkutatás módszertani fejlesztésének perspektívái • 10:00 – 10:20 Czúcz Bálint: Az OpenNESS projekt • 10:20 – 10:40 Kutszegi Gergely: Nagygombaközösségek környezeti igényei őrségi erdőkben • 10:40 – 11:00 Ónodi Gábor: Tűz hatása a kiskunsági nyáras-borókás-gyep vegetációmozaik szerkezetére és dinamikájára 11:00 – 11:20 Szünet 11:20 – 13:00 Előadások (15+5 percben) • 11:20 – 11:40 Kovács Anikó: Pollinátor közösségek és pollinációs hálózatok alakulása eltérő táji és mezőgazdasági kezelési körülmények között • 11:40 – 12:00 Balogh Csilla: A Balatonban élő pontokáspi inváziós fajok kutatása az elmúlt tíz évben • 12:00 – 12:20 Somogyi Boglárka: Paradigmaváltás a planktonkutatásban • 12:20 – 12:40 Kiss Tibor: Adaptációs mechanizmusok a környezeti információk és változások követésében • 12:40 – 13:00 Nacsa Kálmán: Szaginformáció feldolgozásának neurokémiai alapjai éticsigában – az NO-erg rendszer szerepe 13:00 – 14:00 Ebéd

- 15 -

14:00 – 15:30 ÖK ügyek, projektek, tervek • 14:00 – 14:30 Horváth Ferenc: Az „Ecoinformatics lab” kialakítása • 14.30 – 14:45 Elekes Károly: Látogatás a Max Planck Institute for Chemical Ecology-ban, Jéna • 14:45 – 15:30 Pásti-Hriczu Mária Valéria: A gazdasági osztály feladatai, valamint szerkezeti átalakulása 15:30 – 16:00 Szünet 16:00 – 17:00 Fórum az ökoszisztéma-szolgáltatás megközelítés jelentőségéről: az MTA ÖK kutatásai, tervei és feladatai. 17:00 – 18:00 Vacsora 19:00 – Party a Búgócsiga zenekarral ☺

Impresszum – MTA Ökológiai Kutatóközpont Hírlevél Felelős kiadó: Báldi András Szerkesztő: Nagy Adrienn Társszerkesztő: Szakács Éva Technikai szerkesztő: Katonáné Gulyás Györgyi Észrevételek a hírlevéllel kapcsolatban: [email protected]

- 16 -