72. évfolyam, 33–34. szám – 2007. augusztus 19–26. – Szentháromság ünnepe után 11–12. vasárnap
evangélikus hetilap „Radvánszky Albert huszonöt nehéz és küzdelmes éven át viselte magas tisztségét, mindenben egyháza támaszaként. Nagy szerepet játszott a Trianon következményeként megcsonkult egyház újjáépítésében, az õ idejében, 1934–37 között a zsinat új egyházi törvénykönyvet alkotott.” f Koronaõr és egyetemes felügyelõ – 5. oldal
„…a bibliai szövegrõl, annak jelentésérõl többet tudhatunk meg, ha a szöveg utóéletét követjük nyomon, mintsem a keletkezésre vonatkozó, sokszor spekulatív elméletekbõl.” f Oxfordi hatástörténet – 9. oldal
„Tudom, hogy vannak, akik nem játszanak templomban, nem kántorok; õk »koncertorgonistának« hívják magukat, ami szerintem fából vaskarika. Ha valaki ugyanis nincs minden másodpercben tisztában azzal, hogy az Urat szolgálja, felesleges orgonálnia.” f Beszélgetés Bán István orgonamûvésszel – 13. oldal
Tordától a zéró toleranciáig f 3. oldal Augusztus 20. apropóján f 5. oldal Keskeny Út a Félszigeten f 7. oldal Hármas lelkészportré f 8. oldal Mûemlék templomaink nyomában f 10–11. oldal Testvérgyülekezetek Magyarországon f 16–17. oldal
Szoborcsoport és élõkép
A püspöki tanács állásfoglalása
FOTÓ: NAGY BENCE
g Prõhle Gergely
Kõ Pál Szent István-szobrának részlete
Szentkirályok találkozója b Szent István fejedelemmé választásának 1010. évfordulóján a Somogy megyei Porrogszentkirály adott otthont augusztus 10–12. között a Szent Király Szövetség XI. találkozójának. A rendezvénysorozat zárónapján tartott ökumenikus istentiszteleten Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnökpüspöke hirdette Isten igéjét a település evangélikus templomában.
Az 1990-es évek közepén az augusztus 20-i központi budapesti állami ünnepségre meghívást kaptak a Szent István nevét, illetve a szentkirály tagot nevükben hordozó települések polgármesterei is. Az ünnepi körmenetben részt vevõ elöljárókban fogalmazódott meg a gondolat, hogy ne csak e helységek vezetõi találkozzanak egymással évente egyszer, hanem szervezzenek találkozót a településeiken élõk számára is. Az elsõ, még „nem hivatalos” alkalom házigazdájának az erdélyi Csíkszentkirály ajánlkozott. A következõ év õszén az ott összegyûltek azután egy
déki településsel együtt – immár huszonegy tagja van. A szervezet fõ célkitûzései közé tartozik az anyanyelvnek, valamint a települések nemzeti önazonosságának, szellemi és kulturális egységének az õrzése és ápolása, hagyományaik és népmûvészeti értékeik bemutatása, népszerûsítése. A tavalyi, jubileumi találkozó házigazdája ismét Csíkszentkirály volt; ezen a bõvítés kérdése is felvetõdött, ugyanis Kárpátaljáról és Vajdaságból egyetlen szóba jöhetõ település sem tagja még a szövetségnek. Miként említettük, a szervezetnek jelenleg huszonegy, Kárpát-medencei település a tagja: az anyaországból Bakonyszentkirály, Kerkaszentkirály, Királyszentistván, Porrogszentkirály, Rinyaszentkirály, Szabadszentkirály, Szentistván, Szentistvánbaksa, Szentkirály, Szentkirályszabadja és Szombathely-Szentkirály, Romániából Csíkszentkirály, Kalotaszentkirály, Marosszentkirály, Sepsiszentkirály, Székelyszentistván és Székelyszentkirály, Szlovákiából Királyfiakarcsa, Vágkirályfa, valamint az elmúlt hét végén csatlakozott Sajószentkirály és Sajókirályi.
FOTÓ: MENYES GYULA
Kedves Testvéreink! A 2005 nyarán próbakiadásban megjelent Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv elõszavában így fogalmaztunk: „A Magyarországi Evangélikus Egyház püspökeiként az 1997. évi IV. törvénycikk 62. § d) bekezdése szerinti felhatalmazásunkkal élve – az Agendaszerkesztõ és Liturgiai Bizottsággal egyetértésben – állítottuk öszsze az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyvet, amelyet egyházunk Országos Közgyûlése elfogadott. Segítségével gazdagabbá válik istentiszteleti életünk, hiszen az itt található rend 2005 adventjétõl a Magyarországi Evangélikus Egyház egyik hivatalos istentiszteleti rendje lesz. Bevezetését a jelzett idõponttól ajánljuk, javasoljuk, és használatára kérjük lelkészeinket és gyülekezeteinket. Jól tudjuk ugyanakkor azt is, hogy sok hittestvérünk számára a megszokott liturgiához való ragaszkodás az egyházunkhoz való tartozás egyik alapeleme, ezért a lelkészek az 1986-ban kiadott Agendában levõ istentiszteleti rendeket is használhatják.” Tudjuk, hogy az azóta eltelt idõben nem történt áttörés a Liturgikus könyv (LK) ünnepi és vasárnapi istentiszteleti rendjeinek használatában. De arról is tudomásunk van, hogy egyre több lelkészünk használja a benne közölt imádságokat, az Egyéb istentiszteleti formákat és az Alkalmi istentiszteletek rendjeit, sõt az 1986-os Agenda énekverses rendjébe illesztve A vasárnapi és ünnepnapi istentisztelet változó részeit, a Propriumot. Mivel a vitathatatlan értékek mellett a korábbi idõszak teológiai egyoldalúságait is õrzõ 1986-os Agenda elfogyott, és változatlan kiadása ma már nem vállalható, az elõbb említett, egyre szélesedõ gyakorlatot ismerve a következõ határozatot hoztuk: 2007. reformáció ünnepére megjelenik az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv végleges 1. kiadása. A próbakiadás elõszavában közölt alternatív lehetõséget változatlanul érvényben tartjuk. Ezért a Liturgikus könyvben helyet kapnak az 1986-os Agenda istentiszteleti rendjei, amelyek a LK Proprium részével együtt – egyházunk érvényes istentiszteleti rendtartásgyûjteményeként – zavartalan használatot tesznek lehetõvé a hagyományos istentiszteleti rendhez ragaszkodó gyülekezeteink és lelkészeink számára is. Ez a megoldás egyúttal az egyéb és alkalmi istentiszteleti rendek használatát is megkönnyíti. Ebben segíti gyülekezeteinket a szintén õsszel megjelenõ Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) is, melyet együtt lehet használni a jelenlegi énekeskönyvvel. Meggyõzõdésünk, hogy ezzel egyszerre válik lehetõvé a tradíció õrzése és az új fokozatos megismerése. Erre a folyamatra, lelkészeink szolgálatára és egyházunk egész népére Isten áldását kérjük. Erõs vár a mi Istenünk! Budapest–Gyõr, 2007. augusztus 7. d A Magyarországi Evangélikus Egyház püspöki tanácsa
Ára: 360 Ft
szándéknyilatkozatot is megfogalmaztak, miszerint szövetségbe szeretnék tömöríteni mindazon falvakat és városokat, amelyek nevükben is õrzik valamelyik szent királyunk emlékét. Egy évvel késõbb – az elsõ nagyszabású találkozó alkalmával – Szentkirályszabadján írták alá az alapító okiratot. Így alakult meg tehát 1997-ben a Szent Király Szövetség, melynek – az elmúlt hétvégén Porrogszentkirályon csatlakozott két új felvi-
Porrogszentkirály elsõ ízben rendezte meg a „Szentkirályok találkozóját”. Noha a hosszú hétvégi programkínálatra elsõsorban a „szövetséges települések” delegációi voltak hivatalosak (mintegy négyszáz fõ), a színpompás népviseletek kavalkádjára a környékrõl is sokan voltak kíváncsiak – csaknem másfélszer annyian, mint a meghívottak. f Folytatás a 4. oldalon
A napokban – több mint negyven év után – elköltözöm eddigi szûkebb pátriámból, a budapesti Szentimrevárosból, Kelenföldrõl. A múlt század húszas-harmincas éveiben alakult ki ez a városrész, otthont adva a Szent Imre-plébániatemplom környékére települni kívánó középosztálynak, hivatalnokoknak, értelmiségieknek. A Gellérthegy tövében elterülõ néhány négyzetkilométer névadójának szobra – Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotása – 1930 óta áll a Móricz Zsigmond körtéren. Imre herceg fõalakja mellett a harmincas évek Magyarországának jellegzetes alakjai, polgárok, parasztok, cserkészek alkotják a szoborcsoportot: reménységgel, odaadással, hódolattal tekintenek a központi alakra, mintha kortársak lennének. Imre ott áll közöttük élõ példaképként, része az életüknek – a harmincas években. Nem is érti az ember, hogy a szobor miként tarthatott ki a szocializmus éveiben, hogy nem esett áldozatul az ideológiai harcnak az Erzsébet híd és a Duna fölé keresztet tartó Gellért alakjával együtt. Valószínûleg még a Rákosi-rendszer sem vállalta az esetleges eltávolításból eredõ konfliktust – nemcsak a katolikus hívekkel, hanem mindazokkal, akik a magyar történeti hagyományban jelentõs szerepet tulajdonítanak a kereszténységnek. Az ezredforduló óta Szent Istvánnak is áll szobra a fiáról elnevezett városrészben. Igaz, jóval szerényebben, a gellérthegyi sziklakápolnába érkezõ hívek, nem pedig a külvilág felé fordulva, lova mellett áll az államalapító. A Szabadság hídról lehajtva Kõ Pál szobrából csupán a ló fara látszik, mintha a kifelé forduló Gellérttel ellentétben István feladta volna küldetését, s csak katolikus hitsorsosainak akarná jelezni: tudja, hogy õk szentként tisztelik, de az államvezetési ideálok dolgában bizony az augusztus végén rendszeresen visszatérõ szónoki frázisokon kívül aligha talál közös hangot kései utódaival. Képzeljük csak el, hogy a Kõ-István egyszer csak megfordítja lovát, felpattan rá, és útnak indul a rá emlékeztetõ hosszú hétvége elõtt. Próbáljunk útitársául szegõdni, a Szent Imre-szoborcsoport mellékalakjaihoz hasonlatosan képzeljük õt magunk közé. Mit mondanánk az idõutazó vendégnek rövid hétvégi túrája során? Mi mást tehetnénk az államalapítás ünnepén, mint hogy megpróbálnánk elmagyarázni, és a magyarázat által magunk számára is világossá tenni, hogy mit gondolunk a mai magyar államról. Ha augusztus 20-át nem csupán a látványosságok, a tûzijáték, a kirakodóvásárok, a lepényevés-zsákban futás szintjén akarjuk ünnepelni, akkor aligha tehetünk másként. Tudjuk, hogy a Magyar Királyságtól hosszú és talán másokénál is göröngyösebb út vezetett a mai Magyar Köztársasághoz. Balgaság lenne egy az egyben az istváni ideálokat keresni, hacsak nem abból a szempontból, hogy a határozott
államfilozófiai elképzelés bármely korban elengedhetetlen feltétele a jó kormányzásnak. Akár egy abszolút monarcháról, akár egy liberális demokrácia választott vezetõjérõl van szó, saját feladatának, az általa irányított állam szerepének világos látása mindenképpen szükséges a napi döntések meghozatalához is. Istvánnak volt ilyen, ma viszont leginkább csak kapkodást látunk. A pillanatnyi politikai siker érdekében elhangzó nyilatkozatok inkább elfedik, mint kidomborítják az alapvetõ államvezetési elképzeléseket, melyekrõl – némi fantáziával és jóindulattal – azt feltételezzük, hogy léteznek. A szabadság, egyenlõség, testvériség jelszava persze jóval nagyobb teret enged az államférfiúi értelmezésnek, mint az istenkirályság elméletére alapított állameszme. A felvilágosodás gondolatának kialakulásában a reformáció is meghatározó szerepet játszott, ezért protestáns keresztényként igencsak következetlenek lennénk, ha a liberális jogállam, a szabadság lehetõségeit kárhoztatnánk a minket körülvevõ világ visszásságaiért. Az állami vezetõk következetességét azonban éppen ezért mi is elvárhatjuk. A 2002 óta zajló „jóléti rendszerváltás” jegyében egyre több az elesett ember, akik aligha tudnak osztozni a társadalombiztosítás és az egészségügy területén mostanság oly gyakran hangoztatott „verseny” iránti lelkesedésben. A méregdrága állami beruházások – legyen az autópályahíd, kormányzati negyed vagy kétszáz méterenként megépítendõ metrómegálló –, a már napi rendszerességgel a bulvársajtóban is megjelenõ korrupciós ügyek, hatósági visszaélések láttán nem csoda, hogy a politikusok iránt minimálisra csökkent a közbizalom. Közben pedig a politikailag független, szakszerû államigazgatás is ellehetetlenül a politikai elvárások miatt; látványosan bizonyítja ezt a közigazgatási államtitkári tisztség tavalyi megszüntetése is. Mindeközben Magyarország elismertsége, gazdasági, külpolitikai tekintélye az elmúlt évek során rohamosan csökkent, s ez akkor is nagy baj, ha a környezõ államok csillagzata sem emelkedett túl magasra. Ahogy elmúlik a hosszú ünnep, kevesebbet gondolunk majd minderre, maradnak az elmúlt évek, évtizedek állami, vezetõi felelõtlenségére, a mai magyar állam szerepzavarára utaló apró, de fontos jelek. Rendszám nélkül közlekedõ autók, kórházak közt kódorgó betegek, megszûnt vasútvonalak, hiteleket népszerûsítõ, az eladósodást természetesnek beállító reklámok, bezárt posták, elnéptelenedõ falvak, meg nem született gyerekek. És híveiket keresõ, valaha szebb napokat megélt templomok. Nem szoborcsoport, hanem folyamatos élõkép ez az ország, kisebb és nagyobb felelõsségi körökkel és felelõtlenséggel. Hasznos lenne, ha nemcsak István, Imre és más történelmi alakok szobraira tudnánk felnézni, hanem napjaink államisága is a köztisztelet tárgya lehetne. Így talán azt is elérnénk, hogy ne kitalálni akarjuk, hanem mindnyájan a magunkénak érezzük Magyarországot.
Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az Evangélikus Élet következõ, 35. száma szeptember 2-i dátummal, azaz két hét múlva jelenik meg.
2
e
2007. augusztus 19–26.
ÉLÕ VÍZ
Egyet tudok… Ha egy hitre jutott ember el akarja mondani, mi is történt vele, amikor megismerte Jézust, és elindult a hit útján, nem mondhat jobbat, mint a vakon született férfi, amikor meggyógyult: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok. A hívõ sorsa hasonlít a meggyógyult vak sorsához. Sokan nem tudnak vele örülni. A szülei, a környezete, a farizeusok vitatják: csakugyan csoda történt, csakugyan vak volt, és most lát? Vallomása két tényt tartalmaz, húz alá: vak volt, és most lát. Ugyanez a hitre jutás csodája is. Ma is van hitre jutás! Sokan úgy vélik, ma már nem divat a megtérésrõl beszélni, az ébredés ideje elmúlt. A valóság az, hogy az ébredés ideje soha nem múlik el, az élõ ige mindig ébreszt! Ma is sokan mondhatják: vak voltam, de most látok! Ez a nagy csoda: rádöbbenek, hogy eddig vak voltam. Mi ez a vakság? Istenvakság, vagyis hogy nem láttam, nem vettem észre, hogy Isten hányszor keresett, és hányszor várt. Továbbá: bûnvakság. Nem láttam, hogy én magam rontok el mindent. Uralkodik rajtam az „én”, a hiúság, az önteltség, a divat… Jézus tükröt tett elém, és abban nem mások bûneit, hanem a saját bûneimet kellett meglátnom. – Most látok. Másképp látok. Más lett fontos, más lett a sorrend. Ma is vannak életfordulatok. A baj csak az, hogy errõl hallgatunk. Mintha szégyellnénk errõl beszélni. Pedig ha beszélnénk róla, azzal másokon is segítenénk! Pál azt mondja, hogy a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. Ez soha nem volt annyira igaz, mint ma. A vakon született életében csoda történt. Jézus meggyógyította. A csoda nem a divattól, nem a korszellemtõl függ. Aki már átélte a vakságot és az abból való boldog szabadulást, hogy lát, annak ezt bele kell kiáltania a világba. Ne hagyjuk, hogy az ördög becsapjon minket, és elhitesse velünk, hogy „ma már” nincs megtérés, nincs megújult élet. Ne szégyelljünk beszélni arról, hogy most látok, de másképp látok. Családomat, barátaimat, munkatársaimat is másképp látom. Tudom, hogy megfáradt, reménytelen életükbõl nem az önmegvalósítás, nem a fényesebb karrier, a több pénz hiányzik, hanem a látás, a másképp látás csodáját kell átélniük. Jézus kész arra, hogy megadja ezt az ajándékot bárkinek – de vajon mi beszélünk-e a megújult élet örömérõl, békességérõl? Életünk mutatja-e a változást? Kívánatosak vagyunk-e az Isten fiai után sóvárgó világ számára? Tegyük fel ezt a kérdést végre magunknak! g Gáncs Aladár
SEMPER REFORMANDA
„…Isten a szív, nem a cselekedetek színe szerint ítél. Ami annyit tesz: Isten akarja, hogy mi önmagunk felett kétségbeessünk és minden mi életünk és cselekedetünk felett, hogy megismerjük, miszerint mi minden legjobb cselekedeteinkkel sem állhatunk meg az õ szemei elõtt, hanem hogy egyedül az õ végtelen kegyelmében és irgalmában bízzunk, és így félelemben járjunk, és a mi jó életünkbe vetett bizodalmunkkal felhagyjunk.” d Luther Márton: Nyilatkozatok néhány hitcikk dolgában (Fordította Stromp László)
www.evelet.hu Mint ismeretes, az Evangélikus Életben megjelenõ írások egy hét késleltetéssel kerülnek az EvÉlet on-line adatbázisába. A www.evelet.hu címen azonban a nyomtatott újság megjelenésével egyidejûleg megtekinthetõ az aktuális lapszám tartalomjegyzéke.
forrás
S Z E N T H Á R O M S Á G Ü N N E P E U T Á N 1 1 . V A S Á R N A P – 1Kor 15,1–10
A VASÁRNAP IGÉJE
Pont. De új mondat kezdõdik! Bûnösök vagyunk. Életünk e földön véget ér a halállal. Krisztus, bár bûntelen volt, meghalt. De harmadnapon a megfeszített feltámadt. Van élet. A megtérõnek van megváltás, a halálból van feltámadás. Innen nézve a mondatvégi pont után – Isten cselekvése által – új mondat következik. A hit legnagyobb titkainál járunk. A feltámadás központi témája kell, hogy legyen egyrészt teológiánknak, igehirdetésünknek – hiszen minden vasárnapon az értünk meghalt, sírba tett Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük! –, de szíve és középpontja kell, hogy legyen keresztény életünknek, reménységünknek is. Krisztus feltámadása mutatja a célt, amelybõl tudjuk, hol járunk, hová tartunk, ki vár ránk, s miért is kaptuk ezt a földi életet Istenünktõl. Alázattal és belsõ csenddel, de a hitbõl fakadó reménységgel és örömmel lehet csak közelíteni ehhez az ember füle, értelme, tapasztalata, józan esze számára aligalig értelmezhetõ fogalomhoz. Titok ez, mint a megtestesülés, az inkarnáció. Pál apostol második missziói körútja során érkezett Korinthusba (ApCsel 18), és alapított ott gyülekezetet, amely túlnyomórészt pogányokból állt. A város híres volt gazdagságáról, fényûzésérõl, érzékiségérõl. A gyülekezeten belül
szárnyra kapott a tévtanítás, mely kizárólag a hívõk lelki értelemben vett, a megtérésükkor végbement feltámadásáról akart tudni, a jövõbeli testi feltámadást viszont tagadta. Pál ennek hallatán kezdi magyarázni a feltámadás lényegét, tudva, hogy itt a hit alapja forog veszélyben. Vagyis minden, mert ha az alap rossz, akkor az épület is instabillá válik, a gyülekezet idõvel széthullik. Pedig az evangélium egy, tiszta és igaz, s ezt minden Krisztuskövetõnek felelõssége hirdetni! A 12. versbõl kiderül: „némelyek” azt terjesztették a korinthusi gyülekezetben, hogy „nincs halottak feltámadása”. Pál rámutat: ebbõl az következik, hogy hiábavaló a hitünk, az igehirdetésünk, nincs reményünk, sõt: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (15,19) Bár az ember már-már minden kaput megnyitott, amely elõtt évszázadokkal, évezredekkel ezelõtt még meg kellett állnia – tud gyógyítani, szerveket transzplantálni, sejteket beültetni, élõlényeket klónozni, reprodukálni, létrehozni, élethalál mezsgyéjén messzire merészkedni –, a halál az halál. És a halálból nincs visszaút. Ezt mindenki tudja. A feltámadást lehet vitatni. Krisztust lehet tagadni. A halál tényét azonban nem.
Ma igen nagy a spirituális éhség az emberekben. Érzik, hogy saját erejükbe vetett hitük, „mindenhatóságuk” érzése hamis, és nem ad választ a végsõ kérdésekre. Csak a mondat végéig, a pontig látják a földi életet. Pedig megvan az alap arra, hogy távolabbra is lássanak! Ezt helyezi a korinthusiak szívére Pál: eszükbe juttatja, hiszen már hallották. Hogy be is fogadták, annak bizonyítéka, hogy él és mûködik a gyülekezet! Jézus feltámadását kezdettõl fogva valamennyi keresztény hitvallás ismeri. Isten üdvözítõ cselekvése itt lett nyilvánvalóvá, ez az evangéliumok evangéliuma: az Atya feltámasztotta õt, és ezáltal végérvényesen igazolta Krisztust, egyszülött Fiát, akit a világba küldött és értünk odaadott. Krisztus feltámadásának tanúi vannak. Ami történt, olvasható a Szentírásban; ilyen például az eseményekhez idõben legközelebb íródott Márk evangéliumának az üres sírról szóló tanúságtétele (16. rész) és a megjelenések szemtanúi által megõrzött bizonyságtételek (például ApCsel 1). A feltámadás legrégebbi megfogalmazását idézi 1Kor 15,3b–5: egy eredetileg arámi nyelven megfogalmazott, az õskeresztény közösség elsõ éveiben keletkezett, a test feltámadásáról
szóló hagyományrészlet. Maga Pál is, bár merõben más körülmények között (Saul), de tanú, s így apostol lehetett Isten kegyelmébõl. De mit jelent a feltámadás evangéliuma számunkra? Látjuk a célt magunk elõtt. Megismerhetjük Isten szeretetének végtelenségét. Új horizont tárul elénk, felemelhetjük fejünket. Tartalmat, mélységet nyernek történések, találkozások. Távlatot kapunk, merünk tervezni, mert valaki helyettünk megtette az utat, amely megtehetetlen volt, megfizette a büntetést, és most kézen fogva vezet bennünket. Nem várt, nem remélt, a tanúk által megdöbbenéssel fogadott folytatás volt ez, az Isten általi folytatás. A bûnre, az elveszett ember reménytelen voltára adott válasza, pontosan úgy, ahogyan az Írások szerint történnie kellett. Innen nézve tehát volt a pont. Ám a pont után új mondat indul. Nagy kezdõbetûvel, ahogy kell. g Kõháti Dorottya
Imádkozzunk! Úr Jézus, köszönöm, hogy veled lehetek életemben és halálomban, itt és az örökkévalóságban. Add, hogy ne feledkezzem meg evangéliumodról, hiszen te sem feledkezel el rólam – életem egyetlen napján sem. Ámen.
Oratio œcumenica Mindenható Istenünk! Hálát adunk neked ezért a világért, melybe életünket helyezted, melyet minden örömet adó javával és áldásával, tettekre sarkalló hiányosságával és nehézségével nekünk teremtettél; ne engedd, hogy a tudatlan és lélektelen ember tönkretegye. Õrizd meg teremtett világod békéjét és jó rendjét, hogy a viszály, a háború, a pusztítás, a fizikai és lelki környezetszennyezés és kizsákmányolás, az értelmetlen halál ne boríthassa fel az élet egyensúlyát. Vezess el minden embert a teremtettség kincseivel való felelõs bánásmódhoz, hogy minden cselekedetünk igaz istentiszteletté válhasson, s békében, lélekben és igazságban téged dicsõíthessünk teremtett világodban. Könyörgünk ezért az országért, hazánkért, átmeneti otthonunkért, ahová bölcs rendelésed által sorsunk útja kijelöltetett, ahol tõled kapott küldetésünk és feladataink akaratod szerint elvégzésre várnak. Könyörgünk országunk vezetõiért, hogy rendíthetetlen kötelességtudattal és mély felelõsségérzettel döntsenek embertársaik sorsa és jövõje felõl. Adj elméjükbe bölcsességet és belátást, helyezd szívükbe a te szereteted világosságát, erõsítsd lelkükben az alázatot és a lelkiismeretességet, hogy ne a saját egyéni érdekeik, hanem a közjó elõsegí-
tése és az általuk vezetett embercsoportok szolgálata vezérelje õket döntéseik meghozatalában. Mennyei Atyánk! Hálát adunk és könyörgünk egyházunkért és gyülekezeteinkért. A Lélek erejével tedd minden igehallgató szívét figyelmessé, befogadóvá és belátóvá, hogy ne csak megértsék, de át is éljék a hit sorsformáló és életújító igazságait. Kérünk, támassz az emberekben jóindulatot a te néped iránt. Áldd meg gyülekezeteinket, hogy a fiatalok is szívesen hallgassák igédet, melynek szívükbe fogadása által jobbá válhat az életük földi útjuk során. Köszönjük igéd örök életre vezetõ lelki táplálékát. Ne engedd, Atyánk, hogy a te igéd bátorításából és atyai gondviselésedbõl fakadó örömünk, megelégedettségünk és békességünk megszûnjön vagy meggyengüljön bennünk; ne engedd, hogy a kételkedés, az elégedetlenség irányítsa érzéseinket, gondolatainkat, cselekedeteinket. Hadd tudjunk valóban örülni tebenned mindenkor! Könyörgünk az ínségben lévõkért, a rászorulókért, a szenvedõkért, az idõsekért és a betegekért. Add, hogy nehéz körülményeiket ne csapásodként és haragod kitöltéseként éljék meg, hanem meglássák nyomorúságukban is a te magasabb rendû vezetésedet, szeretõ,
atyai hívásodat és azt, hogy neked az a célod, hogy – az örömökön és a szenvedéseken keresztül – mind közelebb kerüljünk hozzád, míg végül kegyelmedbõl mindannyian együtt dicsérhetünk téged örök országod mennyei polgáraiként. Vezesd el õket, és emeld fel lelküket az örökre megnyugtató végsõ felismeréshez: sem élet, sem halál, sem jelenvalók, sem eljövendõk nem választhatnak el a te örökkévaló szeretetedtõl. Könyörgünk önmagunkért, igazi valónkért, mely belõled nyeri létét, hozzád tartozik, és a te végtelen békességedbe vágyik vissza. Adj látásunk mögé belsõ látást, hallásunk mögé belsõ hallást, testi érzékeinken túli lelki érzékeket, hogy a jelenségek felszíne mögött megláthassuk az örök lényeget, a szavakon túl meghallhassuk az igazi jelentést, és átélhessük a te igéd igazságának fényében a lét egyre mélyebb összefüggéseit. Teremtsd újjá, formáld ki és tápláld bennünk a Lélektõl újonnan született belsõ embert. Engedd, hogy végül mindannyian eljussunk a végtelen dicsõségeddel, fényeddel és békéddel megszentelt örök egységbe, a te Fiadért, Jézus Krisztusért, akit azért küldtél a világba, hogy minden ember léte az örökkévalóság üdvösségében teljesedjen be. Ámen.
IGE+HIRDETÕ
AKI TITEKET HALLGAT…
Tartalom és forma egysége – az igehirdetés stílusa b Bármilyen összefüggésben kerül is szóba a stílus kérdése, elkerülhetetlen, hogy Buffonnak, a 18. században élt nagy francia természettudósnak a szállóigévé lett mondata ne jusson az ember eszébe: a stílus maga az ember. Mivel azonban az igehirdetés – ha valóban az – nem egyszerûen emberi beszéd, hanem Isten élõ igéje, nem könnyû vele kapcsolatban a stílus kérdésérõl szólni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos, miként beszélnek az igehirdetõk.
Azt egyértelmûen ki kell mondanunk, hogy az emberi beszéd nem attól lesz igehirdetéssé (viva vox evangelii – az evangélium élõ szava), hogy a prédikátor ékesen, szépen, nyelvtanilag, mondattanilag hibátlanul és hatalmas szónoki hévvel, hallgatóságának érzelmeit felkorbácsolva beszél. A stílusában szép és igényes beszéd önmagában még nem igehirdetés; és nem minden – akár templo-
mi szószéken nagy ékesszólással elmondott – papi beszéd prédikáció. Az igehirdetés igehirdetés volta mindig tartalmi kérdés. A keresztény igehirdetés mindig Krisztus-hirdetés, bizonyságtétel a bûneinkért meghalt és megigazulásunkra feltámadott Jézus Krisztusról (1Kor 15,3–4). És még mindezek felett is titok marad. Mert megtörténhet, hogy az igehirdetés – általunk elvárt – tartalmi és formai feltételeinek is megfelelõ beszéd szavai sem érik el a hallgatók szívét, mert ez csak ott és akkor történik meg, ahol és amikor a Szentlélek Úristen teszi hatékonnyá szolgálatunkat. Bizony ki vagyunk szolgáltatva neki! Ez azonban semmiképpen sem tehet könnyelmûvé, beszédünkben, szavainkban rendetlenné bennünket! Talán szigorúan véve nem is stíluskérdés, mégis érdemes szóba hozni az olvasni vagy szabadon beszélni sokakat izgató témáját. A igehallgató gyülekezet szempontjából mindenképpen jobbnak tartom a szabadon elmondott igehirdetést, ahol legfeljebb csak idõnként pillant bele elõre elkészített vázlatába a prédikátor. Talán nem is kell ezt különösebben indo-
kolnom és részleteznem. Ismerve azonban sok hittestvérünk véleményét, itt is hangsúlyozni szeretném: nem attól lesz igehirdetéssé a beszéd, hogy valaki szabadon – a szöveg olvasása nélkül – mondja el. Akár papírhoz, leírt szöveghez kötötten, akár szabadon elmondva hangzik is a prédikáció, mindig a tartalom, az üzenet dönti el a kérdést! Mivel az igehirdetés emberi beszéd is, az igehirdetõ kegyessége, de még személyisége, temperamentuma, mentalitása is hat igehirdetõi szolgálatának stílusára. Ez mindig is így volt. Az egyháztörténet nagy személyiségeinek és az elmúlt évszázadok híres igehirdetõinek szolgálatában is egyértelmûen felfedezhetõ ez. (Ha valaki szívesen utánanézne alaposabban is ennek a témának, javaslom, hogy kezdje Kapi Béla, Túróczy Zoltán, Ordass Lajos és Szabó József püspökök prédikációival.) Az igehirdetés stíluskérdéseit a ránk bízott üzenet teszi igazán fontossá. Mindennek azt kell szolgálnia, hogy az igehallgató gyülekezet számára érthetõen szólaljon meg az evangélium. Ezért
nem beszélhet az igehirdetõ elmúlt korok nyelvén, hanem igényesen, változatosan, az élõ mai nyelven kell megszólalnia. (Ezért kellene értékes szépirodalmat is olvasniuk az igehirdetõknek!) De az ellenkezõ véglettõl is óvakodnunk kell! A mindenáron való modernkedés, a szleng használata, a „jópofáskodás” nemcsak méltatlan, de igehirdetésben hallva még azok számára is idegen, akik egyébként ilyen nyelvi környezetben élnek a hétköznapokban. Nem megfelelõ, képzavaros, érthetetlen beszédünk akadállyá lehet a gyülekezet számára. Igényesen megfogalmazott, a szent feladathoz, a ránk bízott üzenethez illõ szavaink azonban – ha Isten is úgy akarja – szürke szamárháttá lehetnek, amelyen bevonul népe szívébe, életébe a Mester. Ha mi, mai igehirdetõk Aranyszájú Szent Jánosok nem lehetünk is, mégsem kell ékesség nélkül maradnunk. Ennek bizonyságára – vigasztalásul és bátorításul – Luthert idézem: Pastor, qui habet verbum, i. e. evangelium, est ornatior quam sol et stella – A lelkipásztor, akié az ige, azaz az evangélium, szebben ékesített, mint a nap és a csillag. g Ittzés János
2007. augusztus 19–26.
evangélikus élet
b „Látva eddigi utadat és veled együtt átélve a mai szentelési istentiszteletet, a »barátság« szó jutott eszembe” – mondta köszöntõjében dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke Csoszánszky Márta lelkésszé szentelésén az irsai evangélikus templomban augusztus 12-én.
mentori vezetése alatt megtapasztaltam: az emberek ki vannak éhezve arra, hogy beszéljenek, és hogy meghallgassák õket. Nem csak az egyházon belül – »civil« éveimben, az egyházon kívül ugyanez volt a tapasztalatom.
A SZERZÕ FELVÉTELE
Csoszánszky Márta szlovák gyökerû családból származik. Az egyházkerület egyik legerõsebb kisvárosi egyházközségében, az albertirsaiban, azon belül is az irsai közösségben nõtt fel, de a város másik evangélikus gyülekezetében, az albertiben is otthon érezte magát. Édesanyja több mint két évtizeden keresztül egyházunk országos irodájának nyugdíjosztályán dolgozott. Márta a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, majd a nagykõrösi református tanítóképzõn szerzett tanítói és hitoktatói diplomát. Közben két évig dolgozott az országos egyház könyvtárában fõállású munkatársként. Teológiai tanulmányait megszakítva újságíró-iskolát is végzett – rádiós újságíró szakirányon –, közben több világi munkahelyen dolgozott. „Hatodévesként Vanyarcon, Szabó András
Az emberek kíváncsiak. Azt vettem észre, hogy mindenkinek van kapcsolata Istennel, csak nem biztos, hogy tud róla” – fogalmazott az újonnan szentelt lelkész arra válaszolva, miért döntött úgy, hogy megszerzi a lelkészi végzettséget. Gimnáziumi és fõiskolai tanulmányai, késõbb pedig a teológusévek alatt a gyenesi és szárszói ifjúsági konferenciákon, a fóti kántorképzõ hetein, a gyülekezeti hittantáborokban, késõbb a Szélrózsa országos ifjúsági találkozó egyik szervezõjeként, majd az egyházunk ifjúsági osztályán eltöltött évek során számtalan barátra talált; közülük sokan együtt is ünnepeltek az ifjú lelkésznõvel. A szentelési liturgiában Erdélyi Csaba helyi lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviseletében pedig Johann Gyula egyetemi lelkész segédkezett. Az ünneplõk között foglaltak helyet a vanyarci gyülekezet tagjai, valamint az országos iroda több munkatársa. „Roszík Mihály, az alberti gyülekezet egykori lelkésze évekkel ezelõtt azzal engedett a teológiára, hogy bárhova is kerülök, a munkatársaimat tiszteljem, és a reám bízott embereket szeressem, figyeljek rájuk. Ezt mind a mai napig fontosnak tartom, és a szentelésem még jobban megerõsített ebben” – fogalmazta meg „ars poeticáját” Márta. g Horváth-Hegyi Olivér
…és Kondoroson ványait is kereszthordozó életre hívja. Ez pedig teljes odaszánással – lelki, szellemi és fizikai erõfeszítésekkel – kell, hogy együtt járjon” – hangsúlyozta igehirdetésében Fabiny Tamás. Tíz Luther-kabátos szolgatárs vette körül a
Hogy miért csak öt évvel a teológia elvégzését követõen, annak beszédes „indokai” a hétéves Benedek, az ötéves Barnabás és a hároméves Anna Gréte, akik ezen a szombati ünnepnapon is otthonosan, önfeledt örömmel játszadoztak a templomkertben. Szülõfaluja templomához köti Anitát élete legfontosabb döntése: ezelõtt tizenhat évvel itt jutott élõ, személyes Jézushitre – az akkori helyi lelkész, Sztojanovics András lelki pásztorolásával. A lelkészszentelési meghívón 1Kor 2,2 alapján így szól a hitvallásként választott igei üzenet: „…nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettrõl.” „Jézus a saját testén érezte és tapasztalta, amit egy japán teológus könyvének címeként a hetvenes évek végén így fogalmazott meg: A keresztnek nincsen fogantyúja, és a tanít-
FOTÓ: LABOSSA PÉTER
b „A keresztnek nincsen fogantyúja” – ezzel az elsõ hallásra meghökkentõ kijelentéssel kezdte igehirdetését az Északi Egyházkerület püspöke, dr. Fabiny Tamás augusztus 11-én Labossáné Kõvágó Anita lelkésszé szentelésének ünnepi istentiszteletén Kondoroson. A szentelésre a Nyíregyházán élõ lelkészjelölt kérésére került sor szülõfalujában, a Déli Egyházkerület százhárom éves, teljesen felújított templomában.
felszentelt lelkésznõt, és zengte az õsi confirmát. A nagy számban megjelent helyi és nyíregyházi gyülekezeti tagok együtt részesültek az Úr szent vacsorájában. A frissen felszentelt lelkésznõt – aki másnap maga is prédikált a kondorosi istenházában – püspöke a nyírszõlõsi gyülekezetbe küldte ki. Itt Györfi Mihály mentorsága alatt folytathatja az evangélium hirdetését, amit lelkész férje eddigi szolgálati helyein – Sámsonházán és Nyíregyházán – gyakorlatilag már az elmúlt években elkezdett. A szentelésben is közremûködõ dr. Szentpétery Péter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezetõ docense személyes hangú köszöntésében megemlítette a lelkésznõ „féldoktori” színvonalú diplomamunkáját is, amely a Természetgyógyászat keresztyén szemmel címet viseli. A jókívánságokat és a szolgálatokat a lelkész házaspár közös énekkel köszönte meg: „Jézus, drága Jézus, teljes lényemet én benned rejtem el, vágyaim, céljaim, terveim, mindent átadok, a kezedben hagyok. Mert teáltalad a szívem már szabad, Jézus, drága Jézus, mindent átadok, mert oltalmam te vagy!” g Garai András
Az istentisztelet teljes hanganyaga meghallgatható a tudósító honlapján – www.garainyh.hu – a „Hangzó örömhírtár” cím alatt.
Hosszú távú befektetés Százéves a belecskai templom b A mai fogyasztói társadalomban sokan élnek a hitelfelvétel lehetõségével, hogy a legkülönfélébb dolgokat vásárolják meg a lakástól kezdve a gépkocsin át a kisebb-nagyobb mûszaki cikkekig. De vajon ki hallott már olyan hitközösségrõl, amelyik képes adósságba verni magát azért, hogy templomot építsen? Egy kis tolnai német ajkú falu, Belecska evangélikus gyülekezete kerek évfordulóhoz érkezett: egykori, hitelbõl finanszírozott „befektetésük” eredményét száz éve szentelte fel Gyurátz Ferenc püspök.
A százéves belecskai templom újraszentelésének a szolgálatát a jubileumi hálaadó istentisztelet napján, augusztus 11-én Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke végezte. A liturgiában Beke Mátyás, a Gyönk és Környéke Társult Evangélikus Egyházközség lelkésze, Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese, valamint Lackner Pál protestáns tábori püspök – a Belecskán negyven esztendeig szolgáló Lackner Aladár lelkész fia – segédkezett. Gáncs Péter 1Thessz 5,23 alapján tartotta igehirdetését, amelyben rövid, jellemzõ pillanatképek felelevenítésével emlékezett meg a belecskai gyülekezet elmúlt száz évérõl. Hallgatósága figyelmét az oltárképre irányította, amely Székely Bertalan festõmûvész alkotásának a másolata, s a mennyei kenyeret adó Jézust, a megtartó hûség mintapéldáját ábrázolja. Az eredeti festmény elpusztult a világháborúban, e kicsiny gyülekezet azonban még õrzi ezt a száz éve prédikáló képet. A belecskai evangélikusokat is hasonlóképpen sok veszteség és csapás érte az elmúlt század viharos évtizedeiben, a világháborúk, forradalmak és „álforradalmak”, diktatúrák és a végsõ leépüléssel fenyegetõ kitelepítések – a borzalmak évszázadában. És mégis van miért hálát adni, mert mindennek ellenére a templom ma is áll, és a megmaradt gyülekezetnek ma is hirdetik benne Isten igéjét.
Lackner Pál, Gáncs Péter, Szabó Vilmos Béla és Beke Mátyás „Isten hûsége mindig emberekben inkarnálódik” – hangsúlyozta Gáncs Péter, és méltató szavakkal emlékezett meg Lackner Aladárról. Mint a püspök elmondta, a Belecskán negyven évig mûködõ lelkész hû szolgálata és magvetése annak a valakinek a hûségérõl tanúskodott, aki mindvégig ott állt a templom száz éve és a gyülekezet múltja mögött, s megtartó szeretetével ma is formálja a közösség jelenét, illetve biztosítja a jövõt, a folytatást. Az istentiszteletet követõ közgyûlésen Gáncs Péter után Lackner Pál tábori püspök köszöntötte a gyülekezetet, majd a Tolna-Baranyai Egyházmegye nevében Andorka Árpád egyházmegyei felügyelõ emlékezett meg a helyi evangélikusok elmúlt száz évérõl a statisztikai számok tükrében. g Petri Gábor
Tordától a zéró toleranciáig Pár hete az erdélyi Tordán jártam, ahol 1568-ban – Európában elõször (!) – országgyûlési törvényt hoztak a vallásszabadságról, mai, divatos szóval élve a toleranciáról: „Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az õ értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszerítéssel ne kénszerítse […], de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása õ nékie tetszik. Ezért penig senki az szuperintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa; ne szidalmaztassék senki az religióért senkitõl […], mert a hit Istennek ajándéka.” Vajon hová, merre fejlõdtünk a tordai országgyûlés óta eltelt közel négyszáznegyven év alatt? Mit jelent ma számunkra a türelem? Hol a határa a toleranciának? Mindezen kérdések igencsak kényessé váltak az utóbbi hetekben a legkülönbözõbb összefüggésben mind a világi, mind pedig az egyházi sajtóban. Egyrészt politikai szlogenné vált a „zéró tolerancia”, azaz bizonyos törvénytelenségekkel szemben nincs többé helye az elnézõ engedékenységnek.
Másrészt viszont – például a melegek demonstrációjával kapcsolatban – egyesek még több toleranciát követelnek. Veszélyesen sok, avagy aggályosan kevés-e a toleranciakészség a mai világban, a mai egyházakban? Apropó, egyházak – elõször söpörjünk a magunk portája elõtt! Hogyan is toleráljuk, fogadjuk el mi egymást? Harmati Béla püspökelõdöm immár klasszikussá vált képével élve: „…hogyan viseljük el Krisztus másféle juhainak a szagát”?! Úgy tûnik, még mindig nehezen, hiszen a vatikáni hittani kongregáció legutóbbi egyháztani dokumentuma, amellyel lapunk is foglalkozott, bántóan „osztályozza”, eltérõ mértékben „tolerálja” a különbözõ egyházakat… Ilyen messze kerültünk volna 1568-tól, Tordától, ahol a történelmi egyházak kölcsönösen elfogadták egymást? Az ügy pikantériája, hogy néhány hét múlva ugyancsak Erdély, Nagyszeben fogadja az európai egyházak küldötteit – beleértve római katolikus testvéreinket is – a 3. európai ökumenikus nagygyûlésre. Ennek elkötelezõ mottója: „Jézus Krisztus világossága ragyog mindannyiunkra”. A talál-
ÉGTÁJOLÓ
kozót az európai kereszténység megújulásának és egységének reménysége jegyében hirdették meg. Mi is csak remélni tudjuk, hogy Torda és Nagyszeben nemcsak földrajzilag, de lelkületében is közel lesz egymáshoz. Váltsunk még kényesebb témára: hogyan toleráljuk mi magunk mások másokkal kapcsolatos más véleményét? Egyfajta „szent türelmetlenséget” vélek felfedezni a homoszexualitás problémakörét árnyaltan és sokszínûen tárgyaló panorámaoldalunkhoz érkezett hozzászólásokban. Vajon milyen jogon kérdõjelezzük meg valakinek a hitét? Fõleg olyasvalakiét, akit személyesen nem ismerünk, csupán õszinte vallomását olvashattuk? „…a hit Istennek ajándéka” – figyelmeztetnek a tordai elõttünk járók.
3
A SZERZÕ FELVÉTELE
Lelkészszentelés Irsán…
f
Újra meg újra szíven találnak úrvacsorai liturgiánk bevezetõ sorai: „Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad! Elítéled a bûnt, de megmented a bûnösöket szeretett Fiad élete árán…” Vajon él-e bennünk egymás iránt – „egy-más-iránt” is – a megmentett bûnösök hálás örömébõl táplálkozó empatikus szeretet? Ebben az összefüggésben érdemes továbbgondolni Bábel Balázs kalocsai érseknek a homoszexuális embertársainkhoz való viszonyulással kapcsolatos állásfoglalását: „Elhibázott, ha agresszív módon, erõszakosan próbálják õket életformájuk megváltoztatására kényszeríteni. Ez nemcsak a demokratikus követelményeknek, hanem Jézus tanításának is ellentmondana, aki nem engedi, hogy kitépjék a konkolyt, nehogy a búza is megsérüljön.” (Többségük számára megpróbáltatás… – Új Ember, 2007. július 22.) Végül még néhány gondolat a divatos politikai szlogenrõl, a zéró toleranciáról. Természetesen üdvözlendõ, ha törvényalkotóink végre komolyan akarják venni és vetetni a becsületes, jó rendet védõ paragrafusokat. Bosszantó, ha becsapnak a pénztárnál, ha vizezik a sört a
strandbüfében, ha csal a mérleg a piacon. Kicsiben, keveset lopni is bûn, amellyel megkárosítjuk egymást. S eközben elvész legdrágább közös kincsünk: a kölcsönös bizalom. Mindez a legszélesebb összefüggésekben is fokozottan igaz. Csak akkor hiteles a meghirdetett zéró tolerancia, ha azt mindenki – kicsik és nagyok, szegények és gazdagok, jogalkotók és jogkövetõk – elõször is önmagával szemben igyekszik következetesen alkalmazni. Különben olyan groteszk képmutatókká torzulunk, akiket Jézus ironikusan így figurázott ki: „Vak vezetõk: kiszûritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.” (Mt 23,24)
Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
2007. augusztus 19–26.
keresztutak
Szentkirályok találkozója e Folytatás az 1. oldalról A vállalkozó kedvûek szombaton – zuhogó esõben – elsõként a Drávához tettek kirándulást, majd a szomszéd városba, Csurgóra látogattak el, ahol megtekinthették a református gimnázium könyvtárát. Az aznap délutáni közgyûlést kulturális mûsor követte, melynek keretében az egyes települések mutatkoztak be. A Kaláka együttes esti koncertje után táncházban és utcabálon rophatták a táncos lábúak. A találkozó zárónapján ezúttal is ökumenikus istentisztelet jelentette a délelõtti programot, amelynek helyszíne az evangélikus templom volt. Az igehirde-
Tanulmányút – kultúrák határán b Vajon miért hagyja ott valaki kereskedõi hivatását, a skandináv országok magas életszínvonalát, hogy aztán távol otthonától, többnyire mostoha életkörülmények között, idegenként éljen? Ezt a kérdést az a hat magyar fiatal tette fel, aki augusztus 6. és 12. között a Finn Missziói Társaság (FELM) anyagi támogatásával külmissziói tanulmányúton vett részt Marseille-ben. A választ pedig a Tihonen házaspártól várták, akik 2002 óta szolgálnak misszionáriusként Franciaország legõsibb városában…
rõl? Jézus szavától azonban nemzetünk sok nyomorúsága sem választható el. Hiszen mi sem ismerjük fel »meglátogatásunk idejét«, a testté lett Igét. Vajkból nem taktikából lett István, hanem mert felismerte, hogy a nemzetnek nincs jövõje Isten nélkül. Mára elveszett a mennyei dimenzió, ezért tartunk ott, ahol tartunk.” Végül Ittzés János arra kérte az ünneplõ gyülekezetet, hogy ne a püspök, hanem Isten üzenetét vigyék magukkal: „Magyarok, ismerjétek fel meglátogatottságotok idejét!” Az istentisztelet után a gyülekezet átvonult a szomszédos tájház udvarára, ahol Szlávecz Károlyné polgármester átadta rendeltetésének az épületet, és megnyi-
tés szolgálatára a szervezõk a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökét kérték fel. Ittzés János a vasárnap evangéliuma, Lk 19,41–48 alapján azt a jézusi próféciát idézte fel, amely megjövendöli a Krisztus után 70-ben beteljesedett eseményeket, Jeruzsálem lerombolását. „Az ékesség semmivé lett, a dicsõség porba hullott. De vajon illik-e errõl szólni azon az ünnepen, amelyen dicsõséges személyre és eseményre emlékezünk?” – tette fel a szónoki kérdést a püspök. „Nem inkább elandalító, békességet ajándékozó üzenetet kellene hirdetni a szószék-
totta a benne látható állandó kiállítást. Majd a térség országgyûlési képviselõje, Szászfalvi László református lelkész, Csurgó polgármestere leleplezte Szent Istvánnak a római katolikus kápolna udvarán felállított mellszobrát, Dienes Attila Kovásznából származó magyarpolányi mûvész alkotását (képünkön). Horváth József királyszentistváni képviselõ lapunknak elmondta, hogy terveik szerint a következõ találkozónak 2008. augusztus 1. és 3. között a Baranya megyei Szabadszentkirály lesz a házigazdája. g Menyes Gyula
Marseille-rõl az útikönyv azt írja, hogy egyértelmû állásfoglalásra kényszerít: vagy megszereti az ember, vagy „undorodik” tõle. Furcsa kavalkád fogadja ugyanis az idelátogatót. Mindenféle népcsoportok élnek a metropolisban. A franciák, akiket szinte keresni kell a belváros utcáin, jól elkülönülve a bevándorlóktól a luxusnegyedekben és a várost övezõ településeken élnek, meglehetõs jómódban. A régi kikötõ környéke pedig nem csupán a turisták izgatott zajától vagy a halpiacon áruló kofák és vásárlók zsivajától hangos, hanem mert innen indul az az út is, amely az arab negyedbe vezet. Zsong a város. Eltérõ bõrszínû emberek, jól szituált urak, ráérõsen üldögélõ arab férfiak, miniszoknyás lányok, csadorba öltözött asszonyok élnek itt békésen egymás mellett, mégis bábeli zûrzavarban. Egy-egy kis sikátorba fordulva az ember máris egy másik kultúrába ütközik. Ezt a várost csak szeretni lehet, tükrözõdött Pekkának és feleségének, Railinak tekintetébõl. Melegséggel beszéltek azokról az emberekrõl, akik közé az Úristen küldte õket. Ezzel meg is válaszolták a magyar fiatalok kérdését. Nem tehettek mást, mint hogy engedelmeskedtek Isten küldõ szavának. Ha az Úr küld, nincs helye hezitálásnak. Pekka feladta eredeti kereskedõ szakmáját, kitanulta az asztalosmestersé-
ságtengerben. Bár a Marhaban központban kiállított fotók tanúsága szerint sokakkal építettek már ki kapcsolatot az évek során, mégis a Marseille-ben élõ kétszázezres arab lakosságnak csupán töredéke találkozhatott szolgálatukon keresztül Krisztussal. A kérdésre, hogy van-e értelme az efféle missziói szolgálatnak, Pekka csak ennyit mondott: „Ránk Isten a vetést bízta, nem az aggódást.” Majd arról beszélt, hogy mint az Úr szolgáinak egy
get, hogy – miként fogalmazott – „Krisztus hasznosabb eszköze lehessen”. Nyolc évig Észak-Afrikában szolgáltak, majd Marseille-be érkezésük után egy évvel az arab negyed szélén, a Rue d’ Aubagne 47-ben nyitották meg azt a központot, ahol – más missziók munkatársaival együttmûködve – a fõként Marokkóból és Tunéziából bevándorló menekülteket támogathatják. A tanév során elsõsorban gyermekekkel foglalkoznak, iskolai felzárkózásukat segítik. Az
FOTÓ: GAÁL JÁNOS
e
A SZERZÕ FELVÉTELE
Marseille kikötõje feladatuk van: életükkel, a krisztusi szeretet megélésével szórniuk kell az ige magvát. Hogy mi lesz a vetéssel, az Isten ügye. Szentlelke ott munkálkodik, ahol akar, és akkor arat, amikor jónak látja. Marseille színes forgatagában van egy üdítõ hely, amely nyugalmat és szeretetet áraszt. Már a név is hívogató: Marhaban, azaz „Isten hozott”. Azt hirdeti, hogy az Úrnak minden nép, minden nyelv és bõrszín kedves. Az útikönyv azt írja, Marseille állásfoglalásra késztet. Valóban, aki turistaként látogat oda, megkedvelheti, de meg is rettenhet tõle. Ám e sorok írója számára, aki az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) lelkészi elnökeként a magyar fiatalok kísérõje volt, Marseille a jól ismert igevers igazságát mélyítette: „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19,10; Károli-fordítás) g B. Pintér Márta
asszonyokat a francia nyelvre tanítják, enélkül ugyanis a nõknek csekély esélyük lenne arra, hogy munkát találjanak. Gyakran szorulnak rá, hogy takarítással keressenek pénzt. Sokszor egyedül ebbõl a jövedelembõl él a család, hiszen letelepedési igazolvány nélkül a férj sem tud elhelyezkedni. Finn misszionárius testvéreink a szükséges dokumentumok megszerzésében is igyekeznek a betelepülõk segítségére lenni. Mint akik egy kicsit maguk is idegenek, tudják, mit jelent a szülõhazától távol élni. A Finn Missziói Társaság által fenntartott központ valóban ott mûködik, ahol nagy a szükség. A kilátástalan helyzetben élõ arabok között nagy a szegénység, ennek folytán megnõtt a bûnözés, a drogfogyasztás – különösen a fiatalok körében. A magyar fiatalok úgy érezték, hogy a Tihonen házaspár segítõ, diakóniai szolgálata csupán csepp lehet a nyomorú-
Otthon idegenben Találkozás Holger Manke német teológushallgatóval b Egy külföldi állítólag egyszer azt találta mondani, hogy a magyar „mennyei nyelv”: a megtanulásához ugyanis az idegen anyanyelvûnek olyan hosszú idõre van szüksége, hogy addigra a mennyországba jut… Szerencsére azért akadnak ellenpéldák is. A fiatal evangélikus teológushallgató, Holger Manke rövid idõ alatt megszerette hazánkat és anyanyelvünket, az utóbbit nagyon jól beszéli is – olyannyira, hogy a következõ tanév elsõ félévében hittudományi egyetemünk vendéghallgatója lesz. Ezenkívül bekapcsolódott annak a csapatnak a munkájába, amely a bajor–magyar kapcsolatok létrejöttének tizenötödik évfordulója alkalmából tartandó rendezvényeket szervezi.
– Beszélgetésünket megelõzõen a budapesti német ajkú református gyülekezetben rendezett alkalmon találkoztunk; a Pester Lloyd címû, Magyarországon megjelenõ német nyelvû hetilapot tudósította az eseményrõl. Hogy kerül a csizma az asztalra, mit keres egy teológus az újságírók között? – Bajorországban a teológushallgatók számára egy úgynevezett „gyakorlati évet” írnak elõ, hogy a leendõ lelkészek jobban megismerjék azoknak az életét, akiknek majd prédikálni fognak. Ez alatt az idõ alatt valamilyen világi szakmában kell tapasztalatokat szerezniük. Én az újságírást választottam – mert ez korábban is érdekelt –, gyakornokként dolgozom az említett lap szerkesztõségében. Mivel elõzõleg nem tanultam újságírást, az ismereteket a mindennapi feladatok elvégzése közben sajátítom el.
– Igaz ugyan, hogy a lap németül jelenik meg, de az Ön mindennapjai magyar nyelvû közegben zajlanak. Mikor kezdett el érdeklõdni hazánk és nyelvünk iránt? – Majdnem huszonöt esztendeje annak, hogy a nürnbergi St. Sebald evangélikus gyülekezet, ahová magam is tartozom, felvette a kapcsolatot a Budavári Evangélikus Egyházközséggel; az utóbbiba én több mint hét évvel ezelõtt kapcsolódtam be. Akkorra már a két közösség fiataljai között nagyon jó, baráti viszony alakult ki, így egyértelmû volt számomra, hogy elutazom Magyarországra, ahol korábban még sohasem voltam. 2000 óta, amikor elõször jöttem, rendszeresen járok Magyarországra, és már elsõ ízben is nagyon jól éreztem magam Budapesten. – Olyannyira, hogy ha jól tudom, rövidesen a budavári német ajkú evangélikus gyülekezetben segítette Andreas Wellmer lelkész szolgálatát. – Ráadásul úgy, hogy akkor még nem is voltam teológus… Ugyanis érettségi után, 2001-ben még nem a teológiai tanulmányok iránt érdeklõdtem, hanem kémiát, majd gazdasági matematikát kezdtem tanulni; a teológia felé csupán 2004-ben fordult a figyelmem. – Mondhatjuk tehát, hogy ez a budapesti német ajkú gyülekezetben eltöltött idõ hatása? – Bár teljes egészében nem az itt tapasztaltak hatására született meg ez a döntésem, hiszen már a saját „anyagyülekezetemben”, a St. Sebaldban is formálódtam, de természetesen hatott rám mindaz, amit itt átéltem. Bepillantást nyerhettem az egyházközség életébe, Wellmer lelkész sokrétû szolgálatába. Nemcsak az istentiszteletekre vagy a hittanórákra gondolok: elõfordult például, hogy délelõtt az Üdvhadseregnél tet-
tünk látogatást, ugyanaznap este pedig egy kiállításmegnyitóra voltunk hivatalosak. Ekkor kezdtem el tanulni a magyar nyelvet is. Az elsõ komoly „próba” az volt, amikor elküldtek, hogy menjek el keresztelõkancsót rendelni és gravíroztatni. Én pedig egy szótárral neki is vágtam a városnak… – Bizonyára a magyar gyülekezet életébe is bekapcsolódott, akár a nyelvgyakorlás örve alatt… – Természetesen a budavári magyar közösség mindennapjait is igyekeztem minél jobban megismerni. A más nyelv és más kultúra is erre ösztönzött, és az is, hogy „eredetileg” nem voltam evangélikus. – Melyik felekezethez tartozott? – Római katolikus szertartás szerint lettem megkeresztelve, még bérmálkoztam is, idõvel azonban – miközben kamaszként választ kerestem az engem foglalkoztató kérdésekre – eljutottam a St. Sebald evangélikus templomba, illetve gyülekezetbe, ahol egyre jobban éreztem magam. Így lettem evangélikussá, és igyekeztem minél jobban bekapcsolódni a gyülekezetben végzett munkába, például a konfirmandusok között vagy az ifjúság körében. – Német szemmel nézve miben tér el leginkább a magyar evangélikusság a bajorországitól? – A magyar evangélikus egyház hozzánk képest nagyon kicsi, és nekünk – legalábbis az ország nyugati felén – nem kell az 1990 elõtti negyven esztendõ, a szocialista rendszer terheit cipelnünk. A mi problémáink mások. Az anyagi nehézségek miatt ugyan mostanában számos területen összevonásokra kerül sor, de néha még így is azt gondolom, hogy a német egyház „túlszervezett”, ellenben
Önöknél – ami nekem nagyon szimpatikus – sokkalta nagyobb hangsúlyt helyeznek a személyes hit megélésére, a lelkiségre. Nagyon örülök, hogy Budavárban mind a német, mind pedig a magyar evangélikus közösség életébe betekintést nyerhettem, de elsõsorban a magyar
FOTÓ: BOTTA DÉNES
4
gyülekezet életében veszek részt. Úgy érzem, két „szellemi hazám” van: Német- és Magyarország egyaránt az, és így nem bánok mostohán egyikkel sem. – A gyülekezeti mellett van „civil” élete is: nyár végéig még újságíró-gyakornok, õsztõl pedig hittudományi egyetemünk vendéghallgatója, illetve segít a bajor–magyar kapcsolatok létrejöttének tizenötödik évfordulója alkalmából tartandó rendezvények szervezésében. – Kíváncsian várom az õszt, az itteni teológiai tanulmányokat éppúgy, mint a találkozót. Valószínûleg azért vett be a csapatba Cselovszkyné dr. Tarr Klára, a külügyi osztály vezetõje, mert jó hasznát
veszik, ha valaki mind a magyar, mind a német evangélikus egyházi viszonyokat ismeri valamelyest. – Ennek írásos nyoma – legalábbis Nürnberg–Budavár vonatkozásában – a nyomtatásban is megjelent könyve. – Az említett munka tavaly látott napvilágot. Egyelõre még csak németül, a magyar fordítás azonban már folyamatban van. A kötet címe: Erõs vár a mi Istenünk! – St. Sebald és a budavári gyülekezet közötti testvérkapcsolat krónikája. Az interneten is olvasható, a http://budavar.lutheran.hu/hun/aktualis/regebbi/2007/holger/chronik.pdf címen. A könyv elsõ részében a testvér-gyülekezeti kapcsolat résztvevõi számolnak be személyes élményeikrõl és tapasztalataikról, a második rész pedig az elsõ, 1983-as nürnbergi találkozó óta alakuló testvér-gyülekezeti találkozók történetét mutatja be az olvasóknak. Az külön örömöt jelent számomra, hogy magyar részrõl testvérgyülekezeti kapcsolatunk két alapítója, D. dr. Nagy Gyula és D. Szebik Imre püspök urak is tollat ragadtak. – A testvér-gyülekezeti kapcsolatok huszonnégy évre tekintenek vissza, a bajor–magyar testvéregyházi kapcsolatok viszont „csak” tizenöt évesek… – Igen, idén valóban a bajor–magyar testvéregyházi kapcsolatok létesítésének tizenötödik évfordulójára emlékezünk. A jubileumi rendezvényre szeptember 27. és 30. között kerül sor Balatonföldváron. Abban biztos vagyok, hogy ez az összejövetel nemcsak kitûnõ lehetõség lesz arra, hogy együtt örüljünk az eddigi közös eredményeinknek, hanem jó esélyt nyújt arra is, hogy onnan építsük tovább a Magyarországot és Bajorországot összekötõ hidakat. g Gazdag Zsuzsanna
2007. augusztus 19–26.
ünneplap
Augusztus 20. apropóján Koronaõr és egyetemes felügyelõ Báró Radvánszky Albert (1880–1963) emlékezete b Az egyházi közelmúltra vonatkozó, örvendetesen megszaporodó emlékezések inkább a püspökök és a lelkészek szerepét idézik föl, Radvánszky Alberttel mégis érdemes kivételt tenni. Nélküle nem képzelhetõ el a két világháború közötti, a háború alatti és utáni evangélikus egyháztörténet.
A Rubicon címû színvonalas történelmi ismeretterjesztõ folyóirat 2007/4–5. tematikus száma a Horthy-korszak elitjével foglalkozik. Ebben jelent meg az az információ, amely szerint protestáns részrõl Radvánszky Albert 1942-tõl töltötte be a koronaõri tisztséget. Kik is voltak hát a koronaõrök? E tiszt a középkorban komoly méltóságnak számított, és a koronaõrök még a két világháború között is jelentõs közéleti funkciót töltöttek be. Mivel az akkori magyar alkotmányban a Szent Korona kiemelkedõ szerepet játszott, két régi történelmi család sarját – egy katolikust és egy protestánst – választották koronaõrnek, a protestánsokon belül pedig váltakozva egyszer reformátust, majd evangélikust. 1928-ban pedig egy törvényi rendelkezés értelmében a korona õrzõi közé került a mindenkori miniszterelnök is. A király nélküli királyság számára a korona nem elsõsorban királyi ékszer volt, hanem az önálló államiság szimbóluma, elsõrendû történelmi és közjogi fontosságú ereklye. A koronaõri tisztség békeidõben inkább reprezentatív funkció volt, de a II. világháború válságos évei alatt, amikor a jogrend és az alkotmányosság megingott, az ország függetlensége veszélybe került, nagy jelentõségûvé vált. Az evangélikus Radvánszky Albert báró 1942-tõl töltötte be ezt a bizalmi funkciót. Õ volt az, aki felsõházi tagként 1943-ban részt vett a Kállay-kormány diplomáciai tapogatózásaiban, illetve 1944-ben a zsidómentésben, és közremûködött a Svéd Vöröskereszt fennhatósága alatt létrejött úgynevezett védett házak kialakítá-
sában. 1944 márciusában a szövetséges Németország megszállta hazánkat, bábkormányt erõltettek az ország élére. A függetlenség maradéka pedig akkor veszett el, amikor – az 1944. októberi meghiúsult fegyverszüneti és kiugrási kísérlet után – a Szálasi vezette nyilasok kerültek uralomra. A konzervatív báró Radvánszky Albert koronaõr, a Németországba hurcolt Horthy Miklós kormányzó híve emlékiratában beszámol 1944 utolsó, drámai hónapjairól. Radvánszky a nyilasuralmat illegitimnek tartotta, ezért nem jelent meg Szálasi november 4-i eskütételén (noha mint koronaõrnek a törvény szerint ott lett volna a helye). Báró Perényi Zsigmonddal, a katolikus koronaõrrel mégsem mondtak le tisztségükrõl, hanem megkísérelték a nyilasdiktatúra körülményei között védeni a drága nemzeti ereklyét. Annak érdekében, hogy a korona ne kerüljön illetéktelen kezekbe, illetve külföldre, azt tervezték, hogy Pannonhalmára viszik, és ott biztonságos helyen elrejtik. Tervüket azonban nem tudták megvalósítani, mert a nyilas kormány a Nemzeti Bank kincseivel együtt Veszprémbe, Kõszegre, majd onnan külföldre vitette a koronát. Az ereklye sorsa innen már ismert: szerencsés módon nem sérült meg, a nyugati szövetségesek – az amerikaiak – kezébe került, akik 1978-ban adták vissza Magyarországnak. A koronaõrök szerepe 1944 végén gyakorlatilag lezárult. Radvánszkynak a Magyar Országos Levéltárba eljutott feljegyzése õrizte meg utolsó akciójuknak az emlékét (Centgraf Károly: Budától Kõszegig, Levéltári Szemle, 1978/1.). A magyar evangélikus egyháztörténet számára azonban Radvánszky Albert koronaõri szerepénél is fontosabb magas egyházi tisztsége. A Radvánszky család zólyomradványi ágához tartozott. 1880-ban született; Hatvan közelében, a Verseghez tartozó Pusztavarsányon volt
birtoka és mintagazdasága. Jogi és államtudományi diplomát szerzett, majd a közéletbe is bekapcsolódott. Huszonöt éves korában lett a fõrendiház tagja. A gróf Tisza István miniszterelnök által vezetett Szabadelvû Párt és Nemzeti Munkapárt tagjaként Tisza bizalmas híve volt. Az elsõ világháború után mégis a családjában hagyományos
szerepet töltötte be: az evangélikus egyházban vállalt vezetõ tisztséget. 1923-ban választották meg egyetemes egyházi és iskolai felügyelõnek (ez megfelel a mai országos felügyelõi jogkörnek). Már apai nagybátyja, Radvánszky Antal is betöltötte ezt a funkciót 1879-tõl 1881-ig. Radvánszky Albert huszonöt nehéz és küzdelmes éven át viselte magas tisztségét, mindenben egyháza támaszaként. Nagy szerepet játszott a Trianon következményeként megcsonkult egyház újjáépítésében, az õ idejében, 1934–37 között a zsinat új egyházi törvénykönyvet alkotott. Radvánszkynak része volt abban, hogy egyházunk, ellenszegülve a követelésnek, nem adta át Luther végrendeletét a hitleri Németországnak. A háború válságos idõszakában részt vett a már
említett érzékeny és bizalmi diplomáciai és politikai mûveletekben. A háború után Ordass Lajossal együtt megpróbált ellenállni az egyre növekvõ baloldali nyomásnak. Ennek következtében – nem tekintve negyed évszázados mûködésének eredményeit, a zsidómentésben és a németekkel szembeni politikában szerzett érdemeit – 1948-ban Rákosi rendõrsége az evangélikus egyház megfélemlítése céljából Ordass Lajos bányakerületi püspökkel és Vargha Sándor egyetemes fõtitkárral együtt elfogta. Radvánszky a fogságban kényszer alatt lemondott egyetemes felügyelõi tisztségérõl. Idõs kora és betegsége miatt hamarosan megszüntették fogva tartását. Kórházi ápolás után a Fébé hûvösvölgyi anyaházába került. Élete hátralevõ részében az idõközben Budai Szeretetotthonná váló intézményben élt csendesen. Az egyházi hivatalosságoktól elfeledve halt meg 1963-ban. Emlékezetének ébrentartása, szerepének méltatása érdekében eddig nem sok minden történt. Egyháza ugyan 1956 decemberében, még életében rehabilitálta, de ezt a rendszerváltás után, 1992-ben meg kellett ismételni. Máig is az evangélikus egyháztörténet nagy ismeretlenjei közé tartozik, akik türelemmel várják, hogy meg- és elismerjék áldozatos tevékenységüket. Egyházi történelemkönyvekben, például az Evangélikus arcképcsarnokban már szerepel. Emlékét máig egyetlen emléktábla õrzi, a Hatvanhoz közeli Heréd evangélikus templomában, ahol gyakran megfordult. Életmûvének további részleteit aprólékos egyháztörténeti kutatás hozhatja felszínre. Emlékezzünk mi is báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelõre és rajta keresztül ezen õsi felvidéki magyar családra, amelynek tagjai a magyar evangélikusság nehéz korszakaiban, így a 20. században is az egyház hûséges és állhatatos támaszai voltak. g Czenthe Miklós
Akik a Szent Koronát védelmezik b Báró Radvánszky Albertre emlékezõ fenti írásunkban a koronaõrökrõl is szó esik. A világhálón kutakodva számos érdekes információt találunk e hivatás gyakorlóiról, a Szent Korona õrzésére vonatkozó jogszabályokról, a testület történetérõl.
A Köztársasági Õrezred honlapján (http:// www.police.hu/) megtudhatjuk például, hogy a korona õrzésérõl már Mátyás király 1464. évi II. törvénye rendelkezik, de a koronaõrségrõl mint önálló szervezetrõl csak 1608 óta beszélünk. A szervezet tagjainak utolsó cselekedete a Szent Korona elásása volt 1945. április 26-án, ezzel a szervezet további tevékenysége okafogyottá vált. A koronázási ékszereket az Amerikai Egyesült Államok 1978 januárjában adta vissza Magyarországnak. A kormányõrség fogadta a repülõtéren és õrizte õket a Parlamentben az átadási ünnepség alatt. Ezt követõen a Magyar Nemzeti Múzeum vette át a korona õrzését; 1993-tól az állami ünnepségek alkalmával az õrezred díszõri állománya állt díszõrséget mellette.
A Szent István-i államalapítás emlékérõl és a Szent Koronáról szóló 2000. évi I. törvény alapján a koronát és a hozzá tartozó jelvényeket – ünnepélyes keretek között – a Nemzeti Múzeumból átszállították az Országházba; ennek, illetve a hozzá kapcsolódó egyéb rendezvényeknek a biztosítása kiemelt feladatot jelentett a Köztársasági Õrezred számára 2000. január 1-jén. Ekkor hozták létre a Koronaõrzõ Õrség Alosztályát is, és így vált teljessé a II. világháborút megelõzõ idõszak elõdszervezetei által végzett te-
vékenység. (Az ORFK Köztársasági Õrezred elõdszervezetének tekinti a Magyar Királyi Koronaõrséget.)
A Magyar Koronaõrök Egyesületének honlapján olvasható, hogy a Szent Koronát évszázadokon keresztül õrzõ koronaõrök „igaz, magyar, keresztény emberek” voltak. Az alapokat a legtöbb koronaõr a jutasi Kinizsi Pál tiszthelyettesképzõ iskolában kapta meg, amely az ország egyik legkeményebb tisztképzõje volt. Itt sajátították el azt a tudást, amely alkalmassá tette õket arra, hogy a Szent Koronát és a hozzá tartozó koronázási jelvényeket akár életük árán is megvédjék. A kemény kiképzés mellett balettmester tanította õket arra, hogyan lépjenek méltóságteljesen és tisztelettudóan, szinte nesztelenül a Szent Korona és a Szent Jobb kísérésekor. A koronaõrök elit alakulatot képeztek a honvédségen belül. A koronát mindig egy katolikus és egy protestáns õr védte. Ahogy a Révai nagy lexikona szócikkében olvasható: „A magyar Szent Korona õrzésére királyi kijelölés alapján, született honfiak közül, valláskülönbségre tekintet nélkül, az Országgyûlés által választatott két világi rendû õr, akik rangban a zászlós urak után nyomban következnek. Rendesen egy katolikust meg egy protestánst választanak, még pedig az országgyûlés két házának együttes ülésében, akik esküjüket a
király és Országgyûlés elõtt teszik le. A választás úgy, mint a lemondás vagy elhalálozás, a felelõsség alóli fölmentés, vagy az örökösök fölmentése törvénybe iktattatik. A Szent Koronát kettõs zár alatt õrzik, és egyikük mindig annak közelében köteles lakni. Továbbá még a honvédség tényleges állományából egy õrcsapat szerveztetik, mely a szent korona mellett éjjelnappal õrt áll. Régente az Árpádok idejében a szent koronát a székesfehérvári székesegyházban a kanonokok õrizték, de késõbb Visegrádon és pedig világi rendûek, mint ahogy ezt az 1492. III., 1500. XXIII. tc. elõírja. A XVII. sz.-ban törvényeink a pozsonyi várat jelölik ki a korona õrzésének székhelyéül; végre az 1791. VI. tc. Buda fõvárosát, ahonnan csak veszély idején szállítható valamely biztosabb helyre, a nádor tudtával és beleegyeztével.” A netjogtár honlapján (http://www. complex.hu/netjogtar.php) „1000 év törvényei” címszó alatt olvasható az 1928. évi XXV. törvénycikk, amely „a Szent Korona és a hozzátartozó drágaságok gondviselésérõl” rendelkezik. A Szent Koronát jelenleg a Parlament épületében õrzik, elõzetes bejelentkezés alapján bárki megtekintheti. Mivel az ereklye a magyar államiság évezredes jelképe, biztonságának garantálása különösen fontos feladat. A Köztársasági Õrezred szakemberei szerint a Szent Korona teljes biztonságban van. g Összeállította: Kõháti Dóra
f
Ünnepi profit g Korányi András Mindig valamiféle ünneprontásnak érzem, amikor valaki hasznot akar húzni az ünneplésbõl. Az ünnep lényegéhez tartozik ugyanis, hogy önmagában rejlõ értékei köré tud gyûjteni kisebb-nagyobb közösségeket, amelyekbõl nem „kivesszük a részünket”, hanem amelyek révén inkább megajándékozottakká válunk. Hiszen ezek a napok nem attól lesznek kiemelkedõvé és különlegessé, amit az ember rászervez, és nem is attól lesznek fontosak, amit kellékekkel rájuk tudunk aggatni. Világi és egyházi ünnepeink – karácsonytól húsvétig, március 15-tõl augusztus 20-ig – mégis gyakran nyögnek a hétköznapi haszonszerzés terhe alatt. Augusztus 20. hosszú évek, talán évtizedek óta nem egészen az, ami lehetne: a magyarság erõt adó ünnepe. Mélyen megosztják politikai és keresztény felekezeti határok. Minden, Isten iránti hálátlan szándék nélkül is látjuk, hogy idén is inkább az új kenyérár, mint az új kenyér napja lesz. Az ország alkotmányát is egyre ritkábban említik – de talán jobb is így egy olyan államban, ahol az alkotmányosság szelleme szinte naponta kerül szétfeszítõ nyomás alá. István király nagy formátumú politikai személyisége szinte nyomasztóan hat mai közállapotaink láttán. Mirõl lehetne tehát még szólni a magyarság állami és nemzeti ünnepén? Ami mégis elhangzik, azt pedig nem árt alaposan mérlegre tenni: mit és mennyit akart az ünnepi szónok inkább önmagának profitálni, mintsem a közösségnek? „A közösség boldogulása a legfõbb törvény” – jó lenne ennek az ókori római mondásnak a becsületét manapság is helyreállítani! Az általános ünneprontás és ünnepromlás nagyságára döbbenthet rá mindnyájunkat az a mozgalom, amely éppen a héten indítja kampányát „a szabad vasárnapért”. A vasárnap ugyanis a legtöbb ember számára már régen nem ünnep, sõt sokak számára inkább olyan nap, amelyet kényszerbõl vagy haszonlesésbõl jó árfolyamon adhat el munkaadójának a munkaerõ piacán: a vasárnapi munkáért ugyanis nagyobb fizetés jár. Másoknak viszont az állásukba kerülne, ha nem engedelmeskednének a hétvégi robottal a nagyobb bevételt megcélzó fõnöknek. Talán sokan emlékszünk még arra a kemény küzdelemre is, hogy legalább nagyobb egyházi ünnepeink elsõ napján és bizonyos állami ünnepeken ne lehessen arra kényszeríteni az alkalmazottakat, hogy családjukat hátrahagyva beálljanak a fröccsöntõ vagy a pénztárgép mögé. De a vasárnap? Hiszen az is csak olyan napja a hétnek, mint akármely másik. Nem felejtem, hogy amikor évekkel ezelõtt megérkeztem ösztöndíjas helyemre Németországba, az egyházi irodák ajtaján szinte kivétel nélkül ugyanaz a felirat fogadott: Istennek hála, hogy van vasárnap. Az evangélikus egyház ezzel a matricával állt oda a vegyes hátterû társadalmi és szakszervezeti mozgalom mellé a szabad vasárnap kiharcolására. Érdemes lenne valamilyen formában követnünk a nyugati példát, hiszen egyházi közösségként még az érdekvédõknél is több mondandónk volna ennek fontosságáról. Csupán remélni lehet – talán egy kicsit naivan –, hogy nálunk mindez nem lesz majd a politikai harc martalékává, hiszen a nyugalom napját Isten mindenkinek adta, és pártállástól függetlenül mindenkinek szüksége is volna rá. A vasárnap megrontása mögött manapság jól láthatóan az extra ünnepi profit áll. A heti ritmusban álló szabadnap védelmérõl azonban nemcsak a kereskedõket lesz nehéz meggyõzni, hanem azokat is, akik a hétvégi pótlékért vállalják a munkát, vagy akik fogyasztóként lelkesen töltik a hétvégét családjukkal a plázákban és a bevásárlóközpontokban. Mégsem hallgathatunk! Augusztus 20-án nemcsak a tûzijátékról beszélhetünk, hanem arról is, hogy István király örökségében mit találhatunk a vasárnap védelmére – még ha természetesen nem is a középkori szigort emlegetjük nosztalgiázva, hanem az olyan közösségi életformát, amely nem borogat fel egy kis extraprofit érdekében minden emberközpontú rendet. Mert a hétköznapiasított vasárnapon talán olcsón vásárolhatunk, de nyugalmat, családi körben eltöltött délutánt, barátokat, új, kisimult idegrendszert sehol sem kaphatunk diszkontáron. Ha pedig mások ki mernek állni az ünnepnap szabadságáért, mi még toldjuk azt meg bátran Isten igéjével: szenteljük is meg, mert „megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját”. (2Móz 20,11) Talán nem is az elrabolt szabad idõ hiányzik legjobban az embernek a kimaradt ünnepen, hanem az elveszett áldás és nyugalom.
5
e
2007. augusztus 19–26.
keresztutak
Felvidéki mozaikdarabkák
Kit vinnél fel a bárkára? Ha Nóé lennél, felvinnél-e magaddal hatvannyolc gyereket a bárkára? És vinnél-e tizenöt vidám, a gyermeki jókedvet õrzõ fiatal felnõttet? Mivel töltenéd a hosszú várakozási idõt a bárkán? Szerveznél-e az utasoknak sok-sok játékot, vetélkedõt, tartanál-e reggeli és esti áhítatokat, hirdetnél-e pontgyûjtõ akciókat, és beszélgetnél-e velük életvezetési kérdésekrõl? A Magyarországi Evangélikus Egyház augusztus 5–11. között lezajlott országos gyermektáborában az imént sorolt kérdésekre igennel felelt valaki. Vagy Valaki… Hosszú évek óta tart már ez az igenlõ válasz, de semmit sem veszített a lendületébõl. A sûrû programok közepette egyre erõsödik az összetartás, összetartozás érzése a résztvevõk között, legyenek akár gyerekek, akár felnõttek. Valójában nem a „Fele sem igaz”-ról, a víziolimpiáról, a kézmûves-foglalkozásról, az úszásról, a „Ki mit tud?”-ról, a szobaszemlérõl vagy az ír táncházról szól ez a tábor, bár sok energiába kerül mindezek megszervezése. Hanem mindezeken túl a fölülrõl megáldott közösségrõl, amely nem szûnik meg a búcsúáhítattal. A fentiekbõl sejthetõen az idei tábor vezérfonalát Nóé története adta. A bárkaépítés, víz, várakozás, keresés és megérkezés címszavak nemcsak Nóé miatt voltak fontosak, hanem a saját életünkben is keresgéltük e fogalmak jelentését. Milyen alapanyagokból építsük fel az életünket annak érdekében, hogy a viharok ne tépázhassák meg? Milyen formáit ismerjük a víznek, és mit jelent a keresztség? Mi mindenre várunk, és mi az, ami megkönnyíti a várakozást? Milyen életcélokat keresünk? A megérkezés után milyen negatív tulajdonságainkat adjuk fel annak érdekében, hogy megköthessük a szivárvány szövetségét? Miközben minderrõl beszélgettünk, megérthettünk valamit abból is, hogy a tábor közösségében is ál-
Táborunkban reggelente Gedeon harcias (hit)világa, esténként pedig a Lélek szelíd gyümölcsének különbözõ ízei hívogattak bátor, küzdelmes és szeretettel, örömmel teljes életre. Utolsó este Imi, egy tizenöt éves fiú kiállt a társai elé, és minden egyházias sallang nélkül, a maga érintetlen eredetiségével mondta el, miként született meg benne a döntés ezen a héten egy ilyen életre. Bizonyságtétele bõven fölé magasodott a felnõttek személyes vallomásainak…
nak a szokott idõben a szokott reggeli tornát – siker. A játékos kiértékelésbõl többek között kiderült: csak ketten nem vennének részt jövõre egy hasonló táborban. Elsöprõ többség tanult valamit Istenrõl, és megy haza ismeretben, lélekben gazdagodva. Ugyanennyien hoztak valamifajta döntést arra vonatkozóan, hogy szeretnének változtatni életük egy vagy több szeletén. Mindenki szerzett új barátokat. Kétharmaduknak nagy volt a szigor. Egy gyer-
Az éjszakai túra közben megpihenve a hegyoldalon elterülve vártuk a hullócsillagokat. Nem jöttek, de a csillagok, a jövõ reménységei ott hevertek körülöttünk, cseverésztek, kacarásztak, vagy épp a sötéttõl féltükben hallgattak – mindezt úgy, ahogy a gyerekek tudják bárhol széles e világon (kivéve a csak itt használatos csodálatos gömöri tájnyelvet). A négyágyas szobák csapatai versenyeztek egymással – a rend és a napi eseményeket, tanultakat ismétlõ kérdésekre adott válaszaik szolgáltak a pontozás alapjául (de aktív énekléssel is lehetett pontot szerezni). Illusztrálják az egyik kérdésre adott válaszok a szlovák konyhát és a gyerekek magyar nyelvi jártassá-
mek kivételével túl hosszúnak ítélték (jogosan) a vasárnapi istentiszteletet. A záróáhítaton közös imára nyílt lehetõség. Nagy lapokon imádságkezdetek szerepeltek, saját szavakkal lehetett folytatni õket írásban. Egy rövidke válogatás: „Uram, köszönöm, hogy” szeretnek; megérintetted a szívemet; védelmeztél, pátyolgattál és szeretsz; megtanítottál imádkozni. „Uram, bocsáss meg nekem, mert” csúnyán beszéltem néha; aludtam imádkozás közben; sokszor nem hallgatok a szüleimre. „Uram, kérlek, hogy” állj mellettem az életemben, ne hagyj el engem meg a családomat; Adrián járjon Edittel, és hogy járjon Orsi Kevinnel; nech dá do mojho srdce vieuru (adj a szívembe hitet).
dozatot kell hoznunk egymásért, meg kell tanulnunk odafigyelni egymásra. Például amikor egy kilenc fõbõl álló csapat napról napra együtt gyûjt vagy veszít pontokat, mindenki felelõsséget visel az egész csapatért, és áldozatot vállal a többiekért. Közösségteremtõ ereje volt az éneklésnek is. Idõnként olyan sodró erejûvé nõtt a hetvennyolcvan ember által énekelt dal, hogy sehogy sem akart véget érni, a sokaság eggyé vált a zenében. Az esti áhítatok során a Bibliában található néhány heggyel ismerkedhettünk meg Keveházi D. Sámuel jóvoltából. Mindannyiunknak igazi lelki élményt jelentettek ezek az alkalmak, így az Istennel való közösségünk is megerõsödhetett. Sok köszönet illeti mindezért Bence Zsófiát, a gyermektábor fõszervezõjét is. g Mády Erzsébet
BENCE ZSÓFIA FELVÉTELEI
b Összesen ötvennégy, nyolc és tizenöt év közötti gyermek vett részt Gömörország evangélikus gyülekezeteibõl a Kopár-hegyen (Krokava), egy elnéptelenedõ falucskához tartozó üdülõben, hét-nyolcszáz méter magas hegyek között megrendezett táborozáson augusztus elsõ hetében. Sajógömörben – ahonnan a legnagyobb lélekszámú csoport jött – a különbuszra várakozóktól hallottam a következõ történetet: egy szlovák férfi szénaforgatásra hívott – szlovákul – egy asszonyt. „Ha nem mondja magyarul, nem megyek” – hangzott az önérzetes válasz. Nem mondta. A magyar nyelv napszámtól elesett védelmezõje egy cigány asszony volt…
Útra fel! Katolikus ifjúsági zarándoklat Mariazellbe
A SZERZÕ FELVÉTELE
6
gát (gazdag szókinccsel, szépen beszélnek, de nem mindegyikük jár magyar iskolába): párán fõtt lekváros gombóc csokiöntettel – így az egyik válasz, és imigyen a másik: buchty a párán. Az utolsó nap reggelén „magánáhítat” az erkélyen: a völgyben ködfoltok, a hegyoldalról legelészõ marhák kolompjainak hangfoszlányai, és a soron következõ zsoltárt olvasom: „Tekintetem a hegyek felé emelem, honnan jön segítségem? A segítség az Úrtól jön…” Szinte giccs, de mivel az Úrtól jön mind a világ, mind az ige, inkább kincs. Közben az erkély alatt két fiúcska önállóan megtartja önmagá-
Attilától, akinek a készségességért nem kellett a szomszédba mennie, aki egy minden lében kanál, a szeretetért remegõ fiúcska volt, a búcsúzáskor testi-lelki útravalóul egy üdítõitalos flakont kaptam, rajta ákombákom, óriás betûivel írt cédula: „Az Isten mindig veled lesz. Barátod”. Egy mozaikkocka feltétlenül jár Rusznyák Dezsõ sajógömöri lelkész állhatatos és nélkülözhetetlen szervezõmunkájának. A hála és a dicsõség pedig a teljes képet összerakni, a tábor hiányosságait pótolni tudó Istenünké. g Bakay Péter
Mariazell évszázadok óta jelentõs zarándokhely nemcsak Ausztria, hanem egész Közép-Európa számára. A római katolikus kegyhely idén ünnepli megalapításának nyolcszázötvenedik évfordulóját. A jubileumi év egyik kiemelt eseménye a szeptember 8-i pápalátogatás, a másik pedig az augusztus 12-én kezdõdött és lapzártánk után, 15-én véget érõ ifjúsági zarándoklat, illetõleg találkozó, amelyre Ausztriából és Közép-Európából mintegy háromezer, tizenöt és harminc év közötti fiatalt vártak. A találkozó a 2004 májusában szintén Mariazellben megrendezett Népek zarándoklatán (közép-európai katolikus találkozó) részt vevõ országok azóta is gyümölcsözõ együttmûködésének következõ állomásaként valósul meg. A fiatalok tehát ezúttal is Ausztriából, Bosznia-Hercegovinából, Csehországból, Horvátországból, Lengyelországból, Magyarországról, Szlovákiából és Szlovéniából érkeznek Mariazellbe – gyalog, kerékpárral, autóbusszal vagy vonattal.
Az ifjúsági zarándoklatnak és a találkozónak az „Aufbrechen” mottót adták (útra kelni, új jövõt nyitni, akadályokat, határokat áttörni, kinyílni), amely magyarul így hangzik: „Útra fel!” A szervezõk által megfogalmazott cél, hogy a térségben élõ, különbözõ kultúrájú nemzetek fiataljai találkozzanak egymással, s így Európát mint közösséget megfoghatóvá és megtapasztalhatóvá tegyék. A négynapos programban többek között beszélgetések, mûhelyfoglalkozások, zene, koncertek, imádságok, fiatalos szentmisék, elõadások és változatos szabadidõs programok szerepelnek. A találkozó hangsúlyosabb témái: szolidaritás, hitbeli kérdések a gyakorlatban, ökológia, az európai egység gondolata, a keresztények jelenléte és tevékenysége a világban, emberi kapcsolatok, zarándoklat, az ember szabadsága, identitás. A mûhelyek a következõ témákban kínáltak, illetõleg kínálnak lehetõséget az együtt gondolkodásra: sport és mozgás, zene, tánc, színház, kreatív foglal-
kozások, internet, film, fotózás, kultúra, társadalom, teológia. A találkozóra, amelyen jelen kívánt lenni a 2008-as katolikus ifjúsági világtalálkozót rendezõ ausztráliai Sydney segédpüspöke, Anthony Fisher is, az osztrák püspökök hívják meg a nyolc ország fiataljait. A magyarországi részvételt ezúttal is a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága szervezte a Katolikus Ifjúsági Mozgalom támogatásával. A találkozón mintegy 350 magyar fiatal vesz részt, akik augusztus 12-én Celldömölkön gyûltek össze, hogy ünnepi szentmise és egy rövid gyalogos zarándoklat után együtt induljanak útnak. (Celldömölk, más nevén Kiscell története a 18. századra nyúlik vissza, a búcsújáróhely megalapítása Koptik Odó bencés szerzetes nevéhez fûzõdik. Kiscell azután vált ismertté, hogy elterjedt a mariazelli kegyszobor itt elhelyezett másolatának tulajdonított csodás gyógyulás híre. Történetérõl az ifjúsági találkozó honlapján – http://mariazell2007.katolikus.net/ – olvasható bõvebb információ.) d Forrás: Magyar Kurír
2007. augusztus 19–26.
kultúrkörök
Gyorsjelentés a Sziget fesztiválról – Csoportokban, úgynevezett stafétákban dolgozunk, ami azt jelenti, hogy néhány óránként váltjuk egymást. A levonuló stafétáknak lehetõségük van arra, hogy lelkészekkel megbeszéljék a bennük támadt indulatokat, megfogalmazódott kérdéseket, vagy éppen megosszák egymással a beszélgetések örömeit. Sokat jelent az is, hogy mi itt valódi ökumenében dolgozunk. Jó együtt lenni katolikus és református fiatalokkal, és az évek alatt már egyfajta sajátos közös pontos humor is kifejlõdött közöttünk, amely a felekezeti különbségeket veszi górcsõ alá. Ez újra meg újra feltámasztja a jókedvünket akkor, amikor már nagyon-nagyon elfáradunk.
Tóth Tamás bicskei plébános, „Topi atya” vasárnapi szolgálata a Közös Pont sátorban ért vannak háborúk, katasztrófák, éhínségek. Kapunk provokáló jelegû kérdéseket is. Például mi a véleményünk a homoszexualitásról vagy éppen a drogokról. Akadnak olyan fiatalok is, akik a történelmi egyházak iránti ellenszenvüket, dühüket rajtunk próbálják levezetni, és kioktatnak bennünket. Az évek során sajnos egyre többen térnek be nagyon komoly lelki problémákkal is. – Hogyan kezelik a beszélgetések során Önökre rakott terheket és a felgyülemlett feszültséget?
Alkalmas terep-e a misszióra a Félsziget? – kérdezhetjük. S valóban, mi magunk is feltettük ezt a kérdést mind tavaly, az elsõ részvétel után, mind az idén, amikor az ötnapos programot terveztük. Mivel a Keskeny Út missziónak a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen van nagyobb múltja, ebbõl a tapasztalatból merítettünk tavaly elsõ próbálkozásként a Félszigeten is. Csakhogy a Félszigetnek megvan a saját jellege és hangulata, amelyhez a Keskeny Út csapatának is igazodnia kellett. Így módosult az idõbeosztás, de a programajánlat is: a hangsúly az elõadásokról az interaktívabb, mozgalmasabb mûfajokra tevõdött át, a Keskeny Út sátor pedig a lakósátrak közelébõl egy zajosabb, de központibb és forgalmasabb helyszínre költözött. Megtanultuk alkalmazni az „élõ reklámot”: személyesen szólítani meg a járókelõket, vicces felhívást vagy kérdést ragasztva a pólónkra elkeveredni a diákok forgatagában, bemázolt kézzel-arccal agyagozásra hívni az embereket, egymáshoz kötözött csuklóval feladványt szögezni a szembejövõknek, s elmondani, hogy a válásról lesz szó aznap a Keskeny Út sátorban…
a világ adja.” (Jn 14,27) Ezt az ajándékot akartuk megosztani azokkal, akikkel a Félszigeten találkoztunk. Programjaink ezt szolgálták különbözõ formákban. A kézmûves tevékenységek – bogozás, rajzolás-festés és agyagozás – alkalmat adtak az önkifejezésre, de a társalgásra vagy a mélyebb beszélgetésre is. Délutánonként közösségi és drámajátékokra került sor, a jókedv és az egymáshoz való közeledés jegyében. Fontos volt, hogy az emberek érezzék – és egyesek ezt konkrétan számon is kérték tõlünk –, hogy keresztényekként is tudunk felszabadultan szórakozni, s hitünk nem búskomorságba sodor, hanem örömöt ad. A hét során végig ott hordoztuk magunkban a kérdést: hogyan lehet a Félszigeten találóan beszélni Istenrõl, megtapasztalhatóvá tenni az õ jelenlétét és a benne való közösség erejét? Lehetségese ez egyáltalán, és éppen a Félszigeten kell-e megpróbálni? – vetõdik fel az emberben egy-egy tikkasztó és zajos nap után. Van-e Isten igéjére nyitott fül egy fesztiválon, és van-e igény rá? Ez utóbbi kérdések azonban már becsapósak, mert könnyen kedvét szeghetik annak is, aki biztos abban, hogy Isten hívta el erre a feladatra. Becsapósak, mert Isten országának a hirdetése nem a gyors sikerrõl szól, nem a látványos eredményekrõl, hanem a magvetésrõl. És mégis: miközben adni próbáltunk – barátságot, Isten üzenetét, szeretetet –, mi magunk is megajándékozottakká váltunk. Isten megajándékozott mindennap lelkesedéssel és lendülettel, hogy a Félsziget körülményeiben ne akadályt, hanem lehetõséget lássunk. Megajándékozott a közös munka örömével és azzal az érzéssel, hogy más-más közösségekbõl és felekezeti csoportokból érkezve együtt többre vagyunk képesek. Ugyanakkor megajándékozott azzal, amit egy-egy betérõ „magával hozott”, s
Az említett témáról meghívottunk, Schád László szegedi pszichológus tartott elõadást pénteken Kinek fáj a válás? címmel. Nemcsak a válásról szóló szomorú statisztikákat, a családok szétesésének tragikus következményeit és az érintettek lelki sérüléseit ismertette, hanem arról is beszélt, miként elõzhetõ meg a házasság felbomlása. Elmondta: az igazi „megelõzés” még a házasságkötés elõtt kezdõdik. Sok humoros, de nagyon is komoly és megfontolt tanáccsal látta el hallgatóságát arra nézve, hogy miként lehet olyan kapcsolatban élni, amely egy idõben ad védettséget és szabadságot, illetve folyamatos lehetõséget a gazdagodásra és fejlõdésre. Hiszen a válás legbiztosabb megelõzési módja a szeretetteljes kapcsolatápolás a házasságkötés elõtt és után egyaránt. Schád László és munkatársa, Pócza Edit szociális munkás, akik drogprevencióval is foglalkoznak, csupán egy napot töltöttek velünk idén, de a szellemes elõadás és az utána kialakult beszélgetés a misszió egészét meghatározta. A napi program mindig áhítattal kezdõdött, amely éneklésbõl, bibliaolvasásból, közös imából állt, majd beszélgettünk. Számomra szinte csodával határos, hogy dübörgõ hangfalak, hangosbemondók és a fõszínpadon hangoló zenészek közelében is el lehet csendesedni, megmerítkezve Isten jelenlétében. Itt élõvé váltak Jézus szavai: „…az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan
egy beszélgetésben vagy egy mûvészien megformált agyagfigurában átadott. A legmeghatóbb és legközvetlenebb találkozások – örömünkre és meglepetésünkre – a láthatatlan színház révén jöttek létre szombat és vasárnap délután. A betérõ, aki egyben fõszereplõ és nézõ is volt, bekötött szemmel ment végig a kijelölt pályán, s közben hallotta, érezte, megtapasztalta a „darabot”, eljátszotta azokkal, akik õt végigvezették a labirintuson. Közvetlen élmény volt ez a látogatóknak, de a játékvezetõknek is; olyan légkör teremtõdött meg, amelyben igazi jelentõségükben és személyességükben elevenedtek meg Jézus szavai és élettörténetének egy-egy mozzanata. A következtetés, amelyet levontunk: nincs alkalmatlan hely vagy idõ Isten szavának hirdetésére. Csak meg kell találni a helyzetnek megfelelõ hangot és önmagunkban az azok iránti nyitottságot és elfogadást, akikkel találkozunk. Hálásak vagyunk Istennek, hogy járható „keskeny utat” rendelt talpunk alá az idei Félszigeten. Köszönjük a Communitas Alapítványnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletnek (ODFIE), az Erdélyi Református Egyházkerületnek, Ferencz Kornéliának (Corvina Könyváruház), valamint az Erdélyi Unitárius Egyháznak, hogy missziónknak értelmét látták, és anyagilag is támogatták.
b Ami Budapesten a Sziget, az Erdély „fõvárosában” a Félsziget. Persze nem meglepõ, hogy Marosvásárhelyen idén is egy magyarországi együttes (az LGT) volt a legnagyobb sztár. A július 25. és 29. között lezajlott ifjúsági fesztiválon mindazonáltal egy – marosvásárhelyi és kolozsvári egyetemistákból álló – nyolcfõs keresztény csapat is tevékenykedett a Keskeny Út ökumenikus fesztiválmisszió képviseletében. Tapasztalataikat Babós Noémi foglalta össze.
FOTÓ: ÖKI
A Közös Pont sátrat mûködtetõ szervezet a három keresztény történelmi egyház „gyümölcse”. Vezetõ szerve az úgynevezett Hatok, amelynek felekezetenként egy-egy laikus és egy-egy lelkész a tagja. A Magyarországi Evangélikus Egyházat – laikusként – Bedecs András ötödéves teológus képviseli. A hihetetlen hangzavar elõl egy távolabbi sátorba próbálunk behúzódni, de itt is alig értjük egymás szavát. Andris azonban lelkesen mesél a munkájukról. – A dolgunk mindössze annyi, hogy jelen legyünk. Nem akarunk senkit megtéríteni, nem tudunk és nem is akarunk kézzelfogható eredményt felmutatni. Az a szerepünk, hogy normális fiatalként láttassuk azt, hogy kereszténynek lenni jó, és nem számít hendikepnek. Ugyanolyanok vagyunk itt a Szigeten, mint bárki más. – Milyen programot kínálnak a betérõknek? – A hét témája a Miatyánk, minden programunk ehhez kapcsolódik. Érdekes, interaktív játékaink vannak, amelyekkel az a nem titkolt célunk, hogy információkat adjunk át a történelmi egyházakról, azok tanításáról. Például a Legyen ön is keresztyén kvízünk ugyanolyan jellegû kérdéseket tartalmaz, mint a tévés vetélkedõ, és negyvenmillió alatt nemigen áll meg senki. De az ismeretterjesztést szolgálja a könyvtárunk is, ahol a Bibliától kezdve Orwellig bezárólag igen sokféle kötetbõl válogathatnak a fiatalok. Zenehallgatási lehetõséget is kínálunk a Promise-tól kezdve a Metallicáig. A legfontosabb azonban az, hogy beszélgetést kezdeményezzünk a betérõkkel. A Miatyánk témája sokakat megszó-
lít. Ennek ismerete mûveltségi kérdés is. Volt, aki irodalomórán tanult róla, és kiválóan tudta latinul, de akadt olyan fiatal is, akinek, bár nem tudta elmondani, a lelkébe volt írva. Könnyíti a kapcsolat felvételét, hogy megkérjük õket, rajzoljanak valamit az aznapi témáról. Közben pedig már beszélgetünk is. – Milyen kérdések, problémák merülnek fel a beszélgetések közben? – Leggyakrabban a nagy miértek vetõdnek fel. Miért engedte Isten, hogy ez történjen velem? Imádkoztam, kértem az Urat, és mégsem teljesítette a kérésemet… A másik tipikus felvetés, hogy ha Isten annyira szereti a világot, akkor mi-
7
Keskeny Út a Félszigeten
Normális fiatalokként jelen lenni b Az idén augusztus 8. és 15. között lezajlott Sziget fesztivál forgatagában jó volt tudni, hogy van egy hely, ahová betérve bárki megpihenhet. Ha akar, beszélgethet, de ha ahhoz van kedve, csak felteszi a fülhallgatót, és elmerülhet a saját gondolataiban. A Közös Pont sátorban szolgálók egyszerûen csak „jelen vannak”…
f
A legnehezebb az éjszakai mûszak. Este tizenegytõl gyakran hajnali ötig-hatig is nyitva vagyunk. Ekkor folynak a legkomolyabb beszélgetések, a szigetlakók – illumináltságuk növekedésével – ilyenkor fokozottabban nyílnak meg elõttünk. Biztos vagyok benne, hogy ami itt folyik, az kegyelem. Ha csak egyetlen olyan ember akad az egész hét folyamán, akinek adni tudunk valamit, már megérte itt lennünk. g – jánosi –
Mesterséges égbolt alatt háború forgatagában a vasúti szállítmánnyal együtt nyoma veszett. A második mûszer 1961-ben érkezett hazánkba, a Budapest Nemzetközi Vásáron mutatták be, majd a nagy sikerre való tekintettel 1962-tõl 1968-ig mûködött a fõvárosban, a Vidám Parkban (!) felállítva. Itt a berendezést mûködtetõ csillagászati ismeretterjesztõk – hivatalosan óriáskerék-segédkezelõi munkakörben, mert csillagászok számára nem volt státus a parkban – több ezer elõadáson mutatták be a mesterséges égboltot a nagyközönségnek. A mûszer azután Pécsre került, az ország elsõ planetáriumi épületébe, ahol 1975–1989, majd 1998–2004
le a többi említett mûszert is gyártó Zeiss Mûvek. A felállítással kapcsolatos döntés elhúzódása, majd az építkezés miatt a berendezés végül csak 1977. augusztus 20-án, pontosan harminc esztendõvel ezelõtt kezdte meg mûködését a Népligetben, Ponori Thewrewk Aurél igazgatása alatt. A 14,5 méter magas, 23 méter átmérõjû, 830,5 négyzetméter felületû kupola alatt egyidejûleg 370 nézõ lehet szemtanúja a több tengely körül is forgatható planetáriumi mûszer által vetített csillagoknak, a Naprendszer objektumainak, illetve egyéb asztronómiai és meteorológiai jelenségeknek, asztronautikai eseményeknek.
A SZERZÕ FELVÉTELE
Napjaink városainak már-már elviselhetetlen fényburája azzal a – száz esztendõvel ezelõtt elképzelhetetlen – következménnyel jár, hogy a 21. századi városlakók jószerével meg vannak fosztva a csillagos égbolt látványától. A szaknyelven fényszennyezésnek nevezett – bizonyos országokban, sõt már néhány hazai településen is jogszabályokkal kordában tartott – jelenség a vidéket sem kíméli, gondoljunk csak a kisebb falvak rosszul beállított, az úttest és a járda helyett az eget megvilágító lámpáira, a szomszédos városok átszûrõdõ fényeire vagy a diszkók esztelenül tekeredõ fénykígyóira. Változatlan szépségû csillagfényes égboltot legfeljebb a településektõl távoli megfigyelõhelyeken láthatunk – avagy mesterségesen állíthatunk elõ. Az erre szolgáló eszközök a már több száz éve is készített mechanikus planetáriumok utódai, a projekciós planetáriumok. Az elsõ ilyet a jénai Zeiss Mûvek fõmérnöke, Walter Bauersfeld alkotta meg 1923-ban. E berendezések rövid idõn belül az egész világon elterjedtek. Egy hazai planetárium létrehozásának az ötletét elõször Tass Antal, a svábhegyi állami csillagvizsgáló igazgatója vetette fel 1926-ban. Az elsõ konkrét lépések minden idõk talán legnagyobb magyar csillagászának, a csillagászati ismeretterjesztés meghatározó alakjának, Kulin Györgynek köszönhetõek. A már az 1930as évek végén beszerezni javasolt planetáriumi mûszert 1944-ben rendelték meg, egyrészt oktatási célokkal, másrészt repülõgép-pilóták navigációs kiképzése érdekében. A rendben leszállított berendezés azonban a fõváros bombázása miatt az ország nyugati felébe indult, de a
FOTÓ: BABÓS NOÉMI
Harmincéves a Budapesti Planetárium
Az épület funkciójáról árulkodó forma leginkább télen érvényesül között mûködött. A másik vidéki kisplanetárium, a kecskeméti 1983-ban nyitotta meg kapuit; E. Kovács Zoltán vezetésével napjainkban is az egyik legjelentõsebb vidéki bázisa a magyarországi csillagászati ismeretterjesztésnek. Az évtizedeken át tervezett magyar nagyplanetárium, a késõbb Budapesti Planetáriumnak elkeresztelt intézmény vetítõberendezését 1969-ben szállította
Reméljük, hogy az elmúlt idõszakban személyi problémákkal terhelt intézmény szakmailag ismét sikeres évtizedek elé néz, valamint hogy elõbb-utóbb lesz mód és anyagi erõ a lassan elavuló technika 21. századi megoldásokkal való helyettesítésére. Hogy legalább a mesterséges égbolt megmaradjon számunkra a maga szépségében. g Rezsabek Nándor
e
2007. augusztus 19–26.
evangélikus élet
Hármas lelkészportré Összeállította: Gazdag Zsuzsanna
b Ritkán fordul elõ, hogy ugyanabból az egyházmegyébõl három lelkészi vezetõ egy idõben vonuljon nyugalomba. A nyár folyamán az Észak-Pest Megyei Egyházmegyében ez történt: Detre János volt esperes, Aszód lelkésze negyvenkét, Baranyai Tamás volt egyházmegyei fõjegyzõ, domonyi lelkipásztor harmincöt, Solymár Péter, az egyházmegye korábbi jegyzõje, csömöri lelkész pedig harminchét évnyi – ugyanazon gyülekezetben eltöltött – szolgálat után adta át hivatalát utódjának. Arra kértük õket, tekintsenek vissza pályájukra, elevenítsék föl olvasóink számára szolgálatuk néhány emlékezetes pillanatát.
„Nem fáradtam meg” – Diákként különösképpen a reál tárgyak érdekeltek az iskolában. A nagykátai Damjanich János Gimnáziumban érettségiztem. Szívesen lettem volna villamosmérnök, matematika–fizika tanár vagy geológus. Orvos lehettem volna, de inkább a teológia mellett döntöttem – mondja Detre János. – Édesapám, Detre László példáját követtem, aki negyvennégy éven át szolgált Mendén esperes-lelkészként. Tehát a lelkészi hivatást választottam. Egy percre sem bántam meg elhatározásomat. 1957 és 1962 között voltam teológiai hallgató. Mendén avatott lelkésszé D. Káldy Zoltán püspök 1962. július 8-án. Felszentelésem után Mendén kezdtem el segédlelkészi szolgálatomat. Innen Pécsre, majd Zuglóba helyezett egyházkerületünk püspöke. 1963 õszén Mendén kötöttem házasságot Lilik Rozáliával. Iskolatársak, konfirmandustársak voltunk, házastársak pedig már negyvennégy éve vagyunk. Õ tanítónõ volt; negyvenévi munka után vonult nyugalomba. Két fiút neveltünk fel, és négy unokánknak örvendezünk. János fiunk Vácott lelkész, Zoltán tanár lett, s most a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tanít. 1965. január 1-jétõl vagyunk Aszódon. Bizalommal fogadtak, amit negyvenkét évi szolgálattal háláltunk meg Isten segítségével. Az aszódi gyülekezetnek – szórványaival együtt – ezerháromszáz tagja van. Lehet, hogy ez a negyvenkét év túl sok idõ volt egy gyülekezetben? Soha nem éreztem szükségét annak, hogy egyházközséget váltsak, pedig több helyre is hívtak. Nem fáradtam meg. Mindig volt elegendõ igei mondanivalóm az igehirdetéseimet hallgatóknak. Folyamatosan képeztem magam. Olvasmányaim között mindig ott volt az idõszerû teológiai irodalom. Különösen Luther munkáit tanulmányoztam Detre János szívesen. A teológia minden ágát mûveltem a gyakorlatban a gyülekezeti szolgálatban. Minden érdekelt, ami teológia. Az egyháztörténet vonzott egy picit jobban a teológiai szakágak között. Ezzel foglalkoztam behatóbban is. Fontos munkám volt az Északi Evangélikus Egyházkerület gyülekezeteit ismertetõ és bemutató könyv, az Õrállók. E kötet írása és szerkesztése sok örömöt hozott. Megírtam a Pest megyei evangélikus iskolák történetét. Kiadták az Aszódi Evangélikus Leánynevelõ Intézet történetét is. Foglalkoztam a várostörténet részleteivel; szívesen forgattam régi anyakönyveinket, jegyzõkönyveinket és iratainkat. E kutatásaim összegzéseként több tanulmányt készítettem, melyek nyomtatásban megjelentek. Nyugdíjas éveimben terveim között elsõ helyen az aszódi evangélikusság történetének megírása szerepel. Hosszú ideje gyûjtöttem ehhez az anyagot. A gyülekezet háromszáz éve sok fontos dolgot, hasznos feladatot hordozott, s ezek lelkészi szemmel is különösen értékesek. Nem maradhat ki ebbõl az a negyvenkét év sem, amelyet itt éltünk meg: a több, nagy költséggel és sok gonddal, munkával járó építkezésünk – parókia-, templom-, oltárrestaurálás, a templompadok, gyülekezeti ház – sem. Van, aki ezekben inkább terhet lát, én azonban sok örömöt leltem mindebben. Szerteágazó gyülekezeti teendõim mellett 1993 és 2006 között az egyházmegye esperese voltam. Egy cikluson át országos számvevõszéki elnökként vehettem részt az országos egyház, annak presbitériuma és közgyûlése munkájában. Életem külön fejezete az aszódi evangélikus gimnázium újraindítása és felépítése, a tárgyalások, a szervezések és emlékezetes ünnepségek, mint az alapkõletétel 1994-ben vagy az iskolaszentelés 1997-ben. Most, amikor visszatekintek istenadta életemre, az Aszódon eltöltött évtizedekre, a parókián családi körben eltöltött idõkre, el kell, hogy mondjam: örülök, hogy 1957-ben a lelkészi pálya mellett döntöttem. Nem lettem gazdag ember, de igen sok tiszteletet kapok a városban. Örömömhöz hozzájárul az is, hogy a gyülekezetünkben folyt ifjúsági munka gyümölcseként öt fiatal kapott elhívást a lelkészi szolgálatra. Ma már mind parókus. Gyönyörûséges, de nehéz pálya ez, hiszen a lelkész munkája során betekintést kap az emberi élet teljességébe. Az állandóan változó világban az a lelkész feladata és szolgálatának felelõssége, hogy a bölcsõtõl a koporsóig mindenkit elérjen és megérintsen az ige örök, maradandó mondanivalója.
„Beletaposlak a domonyi sárba…” – A missziói parancsot tekintettem negyvenöt éves lelkészi szolgálatom legfõbb feladatának: taníts, hirdesd az igét! Ennek jegyében gyakorlom az önmûvelés következõ formáját: mindennap ötkor ébredek, és teológiával foglalkozom – kezdi a visszatekintést Baranyai Tamás. – A finn teológia – amelyet a hittudományi akadémia elvégzése után, ösztöndíjas évem alatt ismertem meg közelebbrõl – eredményei sajnálatos módon kevéssé ismertek nálunk, Magyarországon. Örömmel kísérem figyelemmel északi testvéreink munkásságát, akik nagyon behatóan foglalkoznak például a lutheri teológiával. Ez nekünk is hasznunkra válna… Emellett még a kánontörténet az, amire a jövõben több idõt szánnék. A sokáig szinte egyeduralkodó történetkritikai bibliakutatás után sokkal szélesebb perspektívát kínál az úgynevezett kánonkritikai módszer. Ennek a keretei között nem csupán a Biblia egy-egy szeletével foglalkozik a kutató, hanem a részletek a teljes Írás összefüggésében nyernek megvilágítást. Ezek a tervek. És a kezdetek? Apai nagyapám, Baranyai János baptista lelkészként szolgált a fõvárosban; õt személyesen sajnos nem ismerhettem. Édesapám nem ezt a pályát választotta, õ vasúti fõtiszt volt. A meghatározó lelkipásztori példát számomra Erõs Sándor jelentette. Szülõfalumban – ma város –, Veresegyházon õ volt az evangélikus lelkész, egy mind fizikumában, mind jellemében erõs ember, tele szeretettel és humorral. Utóbbi nagyon fontos az életben és a szolgálatban. Sok mindenen átsegít, ha együtt tud nevetni az ember másokkal – olykor önmagán is. Rajta kívül az 1957-es ifjúsági ébredés – Fót és az idõsebb Zászkaliczky Pál espereslelkész vezette ifjúsági konferenciák – volt rám nagy hatással. Nem én választottam hivatást – elhívást kaptam reá. Édesapám korai halála után en-
gem és három testvéremet egyedül nevelõ katolikus édesanyám megdöbbent a döntésemen, de elfogadta, és mindennap imádkozott értem. Osztálytársaim az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban a „Csuhás” becenévvel ajándékoztak meg. 1958 és 1963 között jártam a teológiára. Lelkésszé D. Káldy Zoltán püspök avatott 1963. június 23-án a budapest-fasori templomban. Állomáshelyeim a következõk voltak: Mende, Budapest-Zugló, Finnország. A finnországi ösztöndíjas évre örömmel, de nyelvtudás nélkül indultam. Még gyerekkoromban, a padlásunkon fedeztem fel régi újságokat, köztük a finn téli háborúról szóló tudósításokat. Attól fogva szerettem meg a finneket, hazaszeretetüket, összetartozásukat, szilárd jellemüket. Hazatérésem után Csepelen, Kelenföldön és Angyalföldön voltam segédlelkész. Az én idõmben segédlelkész két évig nem házasodhatott, a nõsüléshez püspöki engedély kellett. 1965-ben kötöttem házasságot Dezsõ Piroska ápolónõvel. Gyötrelmes, hortobágyi kényszermunkatáborban töltött gyermekévek után minden más tanulási lehetõség el volt zárva elõtte. Teológuskoromban találkoztam vele a gyenesdiási Kaperneumban, ahol földönfutóvá tett szülei szerény szállást és munkát találtak. Két gyermekünk és hat unokánk született. Szemünk fényei. 1972. augusztus 6-án iktatott be a domonyi lelkészi állásba atyai barátom, egykori principálisom, Detre László esperes úr. Azóta is kísér Káldy püspök igehirdetésének egy mondata az elvetett magról: „Én téged beletaposlak a domonyi sárba…” Úgy gondoltam, igaza van. Ha egy magot valahol elvetnek, akkor az vagy ott terem, vagy sehol. Így maradtam harmincöt évig Domonyban, és igyekeztem „teremni”. Nagyon jó munkatársaim voltak a hosszú évek alatt, sokat köszönhetek nekik. Örömmel és hálával tekintek vissza a Domonyban és a filiában, Vácegresen végzett
szolgálatomra. Voltak hullámhegyek és hullámvölgyek is. A lelki építkezés mellett fizikailag is sokat építkeztünk. Utódomnak szép templomokat, új gyülekezeti házakat, parókiát adok át. Kívánom, találjon sok örömöt új szolgálati helyén. Ha pedig – ezt nem kívánom! – kudar-
GAZDAG ZSUZSANNA FELVÉTELEI
8
Baranyai Tamás cok érnék, jusson eszébe Arany János néhány sora, amelyek (az Igén kívül) számomra megnyugtatást és vigasztalást adtak: „Ha egy úri lócsiszárral / Találkoztam s bevert sárral: / Nem pöröltem, – / Félreálltam, letöröltem. // Hiszen az útfélen itt-ott / Egy kis virág nekem nyitott: / Azt leszedve, / Megvolt szívem minden kedve.” Ez a kis virág családom és a gyülekezet tagjainak naponként megtapasztalt szeretete volt; ezt kívánom utódomnak és minden jövendõ lelkipásztornak.
„Lelkésznek lenni a legszebb, de a legnehezebb feladat” – Csömörön nagyon jók az ökumenikus kapcsolatok, olyannyira, hogy a római katolikus bibliakör tagjai is imádkoztak a lelkészválasztásért, a családunkért, a költözésért. Mint kiderült, „nem hiába…” Harminchét évi szolgálat után zökkenõmentesen sikerült átadni a lelkészi hivatalt. A gyülekezettõl elköszönünk, de a gyökereinket nem szakítjuk el, itt maradunk – fog az emlékezésbe Solymár Péter. – Tõsgyökeres csömörinek tartom magam, bár Nyíregyházán születtem 1940-ben, onnan költöztünk ide a szüleimmel és két testvéremmel. 1948 óta élek itt; édesapám, Solymár János lett a csömöri evangélikus gyülekezet lelkésze. 1948. december 6-i iktatásától kezdve egészen 1970. április elsejéig szolgált itt. Ekkor – mintegy cáfolva a bibliai eredetû szólást, amely szerint senki nem lehet próféta a maga hazájában – én vettem át tõle a stafétabotot. Édesapám boldog és büszke volt, a csömöriek is elfogadtak papjuknak, annak ellenére, hogy a szemük elõtt nõttem fel, mindenki ismert, és én is mindenkit ismertem. Ez volt az utolsó szolgálati helyem, de nem az elsõ. Az általános iskolát Csömörön végeztem, középiskolába a fõvárosba jártam, az Apáczai Csere János Gimnáziumba. Érettségi után azonnal a teológiára mentem, 1958 és 1963 között végeztem el. Lelkésszé 1963 júniusában avatott D. Káldy Zoltán püspök. Utána Pécsre kerültem, majd egy német ösztöndíjas év után – Berlin, Humboldt Egyetem és Evangelische Akademie – Angyalföld következett, és „csupán” ezután Csömör. A pályaválasztás egyértelmû volt a számomra – ebben természetesen édesapám példájának is döntõ szerepe volt –, mindig is lelkész szerettem volna lenni. Már a csömöri kézilabdacsapatban is „Pap” volt a becenevem… Hogy miért épp e mellett a hivatás
mellett döntöttem? Mert véleményem szerint lelkésznek lenni a legszebb, de a legnehezebb feladat. Hiszen nincs nagyobb küldetés annál, mint mások szívében felébreszteni a Krisztus utáni vágyat. Soha nem bántam meg az elhatározásomat. Bár azt el kell, hogy mondjam, feleségem, Pavlik Márta segítsége nélkül nem tudtam volna ellátni a teendõimet Csömörön
Solymár Péter és szórványaiban: Kistarcsán, Kerepestarcsán és Szilasligeten. Õ nyugalmazott magyar– orosz–ének szakos tanár; Pécsett ismerkedtünk meg, életünket 1966-ban kötöttük össze. Egy lányunk született, Eszter, unokánk, Ádám hatéves. Minden gyülekezeti feladatot nagy örömmel végeztem, különösen fontos volt számomra az igehirdetés, a gyermek- és ifjúsági munka, de nagyon sokat jelentett a kistarcsai Evangélikus Papnék Johannita Szeretetotthonában végzett szolgálat is; itt huszonnyolc
éven keresztül voltam igazgató lelkész. Építkeztünk is: az egyházközség tagjai áldozatkészségének köszönhetõen az itt töltött évek alatt a templomot belülrõl kétszer, kívülrõl háromszor újítottuk fel, imatermet, ifjúsági házat építettünk. Sokat gazdagodott a gyülekezet a testvéri kapcsolatok által is: huszonhat éve, 1981 óta szoros baráti, mondhatni családi kapcsolatban vagyunk a finnországi Loviisa, 1992-tõl kezdve pedig az észak-németországi Meldorf evangélikusaival. Sok szép emlék köt a csömöri gyülekezethez; mind a nagyközség, mind a hívek szeretetét a mai napig érezzük, ez nagyon sokat jelent. Az ifjúságunk tagjai például segítettek a költözésben, és voltak asszonyok, akik kedves ajándékként, emlékként „titokban” fákat ültettek a kertünkbe. Jólesett a településtõl kapott megbecsülés is: a Pro Urbe emlékérem – hadd említsem meg, hogy ezt a feleségem is megkapta, õ 2002-ben –, valamint a Csömör díszpolgára cím, amelyet 2000-ben vehettem át. Ha egy lelkész nyugalomba vonul, kétfajta teher nehezedik rá: habár tudja, hogy egyszer eljön ez a pillanat, mégis, egyfelõl szenved, mint minden olyan nyugdíjas, aki szerette a hivatását. És én nagyon szerettem a hivatásomat… Másfelõl lakóhelyérõl, megszokott környezetébõl is el kell jönnie, hiszen el kell, hogy hagyja a parókiát. De nem kesergek. Ez az élet rendje, évek óta készülünk arra, hogy ez egyszer bekövetkezik. Még nincsenek konkrét terveim a jövõt illetõen, nem tudom azt mondani, hogy holnaptól ismét elmélyedek az ószövetségi tudományokban – hittudományi egyetemünkön tizenegy évig óraadó tanár voltam –, elõször még szeretnénk belakni új otthonunkat. Ami biztos: továbbra is megmaradunk a gyülekezet hûséges tagjainak, és mindenben, amiben csak tudjuk, szívesen és örömmel segítjük utódom szolgálatát.
2007. augusztus 19–26.
mozaik
Oxfordi hatástörténet g Fabiny Tibor (ifj.) E cikk nem arról fog szólni, amire címe alapján az elsõ látásra gondolunk. Szólhatna természetesen arról a hatásról is, amelyet ez a méltán híres angol egyetemi város – az angolszász tudományos élet fellegvára – minden magyar turistára gyakorol. Szólhatna arról a hatásról és kisugárzásról is, amelyet az itt élt és szolgált keresztények jelentettek a világnak: eszünkbe juthat például az egyik oxfordi college-ban tanult bibliafordító, William Tyndale (1484–1536; róla lásd: id. Hafenscher Károly: Két hiánypótló publikáció, Evangélikus Élet, 2006/6.; Pátkai Róbert: Adalék az angliai evangélikusság történetéhez, Evangélikus Élet, 2006/42.). Szólhatna arról a hatásról és kisugárzásról is, amelyet az itt élt és szolgált keresztények jelentettek a világnak: elég, ha például a rekatolizáló Véres Mária uralkodása alatt (1553–1558) Oxfordban nyilvánosan elégetett Thomas Cranmer érsekre (1489– 1556) és a reformátor mártírtársaira (Ridley, Latimer) gondolunk. Szólhatna a 18. századi lelki megújulásról, arról, hogy a metodizmus atyjai, John Wesley (1703– 1791) és Charles Wesley (1707–1788) itt diákoskodtak, és alakították meg a „szentek klubját” („holy club”). Szólhatna továbbá a John Henry Newman (1801–1890) nevével fémjelzett „Oxford-mozgalomról”, amelyik a 19. századra ellaposodó anglikán kereszténységet akarta felrázni. Szólhatna a cikk a Gyûrûk ura és a Narnia sorozat immár idehaza is népszerûvé tudós szerzõirõl: J. R. R. Tolkienrõl (1893–1972) és C. S. Lewisról (1898–1963), akik az angol irodalom népszerû oxfordi professzorai, hitvalló keresztények és életre szóló barátok voltak; arról, hogy hetente az Oxford egyik fõutcáján lévõ Eagle and the Child (A Sas és a Gyerek) nevû fogadóban pipafüstös borozgatás közben adták elõ egymásnak újabb és újabb mitologikus történeteiket, és itt vitatták meg személyes hitük kérdéseit is. Végezetül szólhatna a 2007 augusztusában itt zajló izgalmas kulturális eseményekrõl, például az oxfordi várban esténként bemutatott Shakespeare-darabokról és a legújabbról: az Oxfordi passiójátékról, amelyet Lizzie Hopley írt egy oxfordi jezsuita, Nicholas King legújabb bibliafordítását felhasználva… Nem. A cikkben nem ezeknek a hatásoknak a történetérõl lesz szó, hanem arról a hatástörténetrõl, amelyet néhány éve a bibliatudomány egyik legígéretesebb ágának tartanak. Lapunk 2003/12. számában Bácskai Károly számolt be arról a konferenciáról, amelyet az akkor nyugalomba vonuló berni Újszövetség-kutató professzor, Ulrich Luz tiszteletére rendeztek. (Luz három könyve, köztük az igen olvasott
Evangélium és hatástörténet a Hermeneutikai Füzetek sorozatában jelent meg.) A berni konferencia óta a – szintén oxfordi – Blackwell Kiadó egy szemléletében radikálisan új bibliakommentár-sorozatot indított, amely éppen az egyes bibliai könyvek által gyakorolt teológiai, mûvészi, irodalmi hatást kívánja bemutatni. A berni konferenciáról is ismert oxfordi professzor, Christopher Rowland egy Judith Kovács nevû társszerzõvel például a Jelenések könyvérõl állított össze kommentárt ebben a sorozatban. Oxford egyik kollégiuma, a St. Anne’s College több évtizede otthona a Vacation Term for Biblical Study (nyári bibliatanulmányi kurzus) elnevezésû nyári egyetemnek. Az 1903 óta mûködõ kurzus évente hívja az érdeklõdõ lelkészeket és világiakat. Minden alkalommal neves oxfordi és angol elõadókat hívnak meg, s az intenzív kurzusokon kívül a héber és a görög nyelvet is lehet tanulmányozni – minden szinten. Míg a huszadik század elsõ évtizedeiben kizárólagosan a nõi hallgatóság számára szervezték a kurzusokat, a negyvenes évek vége óta mindenki számára nyitottak. Egy még ma is aktív tanárnõ 1945 (!) óta folyamatosan oktatja a bibliai görög nyelvet, s a társaság jelenlegi elnöke, dr. Barbara Spensley is harminchét éve aktív. A 2007. évi nyári egyetemnek ha nem is kizárólagos, de mindenképpen fõszereplõje a „hatástörténet”, a Biblia értelmezésének története volt. Nem kizárólagos, mert például John Muddiman professzor a Lukács evangéliumában található példázatokról tartott elõadásokat, s minden második este vacsora után görög szövegolvasást tartott a jelenlevõknek. A neves ószövetségkutató, John Rogerson tartotta a nyitóelõadást, amelyben az értelmezéstörténet jelentõségérõl szólt, arról, hogy miért is vált ez a sokáig elhanyagolt terület napjaink egyik legizgalmasabb irányzatává. Susan Gillingham professzor asszony a Zsoltárok könyvének hatástörténetérõl szólt délelõtti elõadásaiban. Az elmúlt kétezer évben a zsoltárokat párhuzamosan olvasták, fordították és értelmezték zsidó és keresztény tudósok, sokszor egymással is élesen vitatkozva. A kereszténység ugyanis a zsoltárok nagy részét kezdettõl fogva Krisztusra vonatkoztatta. Luther is közismerten „krisztocentrikusan” olvasta a zsoltárokat. Gillingham öttípusú befogadásról beszélt: 1. fordítások (és revíziók); 2. magyarázatok (kommentárok); 3. építõ olvasmányok (erkölcsi és áhítatos könyvek); 4. liturgikus alkalmazások; 5. esztétikai (zenei, mûvészeti, költõi) feldolgozások. A hatástörténet tehát arról szól, hogy a bibliai szövegrõl, annak jelentésérõl többet tudhatunk meg, ha a szöveg utó-
A Saint Anne’s College könyvtárának egyik olvasószobája
életét követjük nyomon, mintsem a keletkezésre vonatkozó, sokszor spekulatív elméletekbõl. Amíg a keletkezéstörténet („prehistória”) inkább a régészeti és történettudományi érdeklõdésû kutatók számára nélkülözhetetlen, addig a hatástörténet („poszthistória”) azt vizsgálja, hogy a régi szövegek miként keltek életre a késõbbi korok közösségeiben a hívõ olvasók által. Gerhard Ebeling mondta, hogy az igazi egyháztörténelem a Szentírás értelmezésének a története. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a bibliakutatásban milyen óriási paradigmaváltást jelent a hatástörténet jelentkezése. Az úgynevezett „prekritikai” korszak (patrisztika, középkor, reformáció) írásmagyarázatát a felvilágosodás óta az úgynevezett „kritikai” paradigma: a történetkritikai írásmagyarázat váltotta fel, amely a szövegeket úgymond „objektív”, laboratóriumi módszerekkel vizsgálta. A történettudomány vált tehát az „igazi”, meghatározó tudománnyá, amelyhez legfeljebb csatlakozhatott a teológia. A „posztkritikai” hatástörténet azonban tudatosan olvasóbarát: a szövegekre nem halott és semleges „dokumentumként”, hanem élõ „monumentumként” tekint, amelyek különbözõ korokban, különféle embereknek különféle módokon szóltak, de szóltak, mert Isten Szentlelke ihlette õket. Szóltak továbbá azért is, mert olvasóik is a Lélek által megérintett emberek. Tehát a Lélek az, aki „olvas” (ezt mondta Luther is!); a bennem lévõ Lélek siet segítségemre a megértéshez (vö. Ulrich Körtner: Az ihletett olvasó, Hermeneutikai Füzetek 19.). A mindenkori hívõ olvasó tehát „rekreálja”, újra életre kelti a szöveget. Amíg a történetkritikai megközelítés haszontalan és fölösleges idõtöltésnek tekintette az egyházatyák és a reformátorok írásmagyarázatának tanulmányozását, addig a posztkritikai hatástörténet rehabilitálja és újra izgalmas olvasmánnyá avatja õket. A hatástörténet, mint ezt 2003-ban Bernben is tapasztalhattuk, igazi ökumenikus kutatási módszer: a Szentírás egyes iratai különbözõ korokban különféle keresztény közösségekben keltek életre. A kétezer év egyháztörténete olyan, mint egy korokon átívelõ nagy kórus, amelyhez mi is csatlakozhatunk, ha nyitott szívvel hallgatjuk a hitben elõttünk jártak – Tyndale, Cranmer, a Wesley testvérek, Newman kardinális, Tolkien, Lewis, az Oxfordi passiójáték mai szereplõinek – tanúságtételét. De nemcsak hallgatjuk, hanem a régi partitúrát (a Szentírást) kezünkben tartva a magunk helyén velük együtt mi is zengjük a Bárány énekét. Az „oxfordi hatás” 2007 nyarán így válik mégiscsak a tudományos hatástörténet részévé.
f
„Evangélikus harangtorony” A Balaton-felvidéken, a Mûvészetek Völgyében járva akadt meg a szemem az információs térképen, amely a Kapolcshoz közeli Vigántpetend községben „evangélikus harangtornyot” is feltüntetett. Elsétáltam a jelzett utcába, és egy igazi ritkasághoz értem. A házak között egy körülbelül háromszor három méter alapterületû, mintegy kétemeletnyi magas barokk harangtorony áll az út mellett. Hamarosan elõkerült az egyik szomszéd házból a harangozó is: Rüll Zoltán. Beszélgetésbe elegyedtünk, és sok érdekes dolgot mesélt. Az 1700-as évek végén emelt épületben egy harang található, és régebben naponta megkongatták – még õ is. Kiss János lelkész anno ki-
járt még a szomszéd faluból ide a házakhoz istentiszteletet, bibliaórát tartani, imaterme sem lévén ennek a szórványnak. Nem messze a harangtoronytól állt a „gyülekezeti kamra”, ahol a gyülekezeti szõlõbõl készült bort tartották. Ezt a kurátor kezelte. Valószínûleg nem volt ez nagy mennyiség, de közös volt, és ezért közösséget formált. Aztán elmúlt a borozós-beszélgetõs világ, meg az evangélikusok is fogyogattak. Vegyes házasságok, elvándorlás… Mostanában pedig már csak akkor kondul meg a harang, ha evangélikus halott van a községben. És evangélikus már csak két ember él itt. Vajon ki fog az utolsónak harangozni? g Ifj. Káposzta Lajos
Hogyan tudjuk kivívni mások tiszteletét? A sikeres munkavégzés nélkülözhetetlen tényezõje a jó hírnév. Egy manapság készült tanulmány megállapította, hogy a legsikeresebb és az átlagos teljesítményû eladók közti különbség nem a tehetségüknek, hanem a jó hírnevüknek volt köszönhetõ. Az embereknek nagyobb bizalmuk volt azokhoz az eladókhoz, akik csúcsteljesítményt értek el – az õ tevékenységük részben a kivívott bizalmat tükrözte. Senki sem szeret üzletet kötni olyasvalakivel, akit nem tisztelnek. A Biblia szerint „többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál” (Péld 22,1). Más szavakkal önmagad értéke – azaz ahogyan mások értékelnek téged – fontosabb, mint a vagyonod. Általános tévedés, hogy az emberek úgy gondolják: a hírnév imázs (valakirõl kialakított összkép) kérdése; hogy az számít, miként ítélik meg, miként látják õket mások a külsõ tényezõk alapján. Vagyis az érdekli õket, hogy „Hogy nézek ki?” vagy „Jót mondtam?”. Az azonban, hogy valaki jó hírnevet szerez-e, és meg is tudja-e tartani hoszszabb távon, karakter, jellem kérdése, és nem a külsõségektõl, nem az imázstól függ. A tiszteletet ki kell vívni. A példabeszédek és A zsoltárok könyve hat olyan jellemvonást nevez meg, amely kivívja mások tiszteletét. Feddhetetlenség. Az üzleti életben a tiszteletet idõvel lehet csak kiérdemelni, vagyis úgy, hogyha valakinek a szavai és a cselekedetei hosszú távon fedik egymást. A tiszteletet nem lehet megvásárolni vagy adományozni. „Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, az kitudódik róla.” (Péld 10,9) Alázat. Amikor az emberek érzékelik valakiben az alázatot – mert az illetõ hajlandó háttérbe szorítani a saját céljait és érdekeit, a többiek céljait és érdekeit fontosabbaknak tartva a magáéinál –, sokkal szívesebben dolgoznak vele. „Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést.” (Péld 13,18) „Megalázza kevélysége az embert,
az alázatos lelkût pedig tisztelet övezi.” (Péld 29,23) Megbízhatóság. Ha az emberek azt tapasztalják, hogy megtartod a szavadat – még akkor is, ha ez netán kellemetlenséggel jár a számodra, vagy sokba kerül neked –, kivívod a tiszteletet. „Felhõ és szél esõ nélkül: ilyen az, aki meg nem adott ajándékkal dicsekszik.” (Péld 25,14) „…aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól; nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára. Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az Urat félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is. Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha.” (Zsolt 15,2–5) Prioritások szerinti élet. Alkalmazottaid, munkatársaid, vevõid és szállítóid tisztelnek, ha biztosak lehetnek benne, hogy alaposan mérlegelted szándékaidat és céljaidat. „Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza.” (Péld 11,27) „Tévelyegnek, akik rosszat akarnak, a szeretet és a hûség pedig jót akar.” (Péld 14,22) Bõkezûség. Aki gondol másokra, és komolyan veszi igényeiket és szükségleteiket, kivívja mások tiszteletét. A jó ember „bõven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsõségesen emelkedik” (Zsolt 112,9). Ha Isten áll az elsõ helyen az életedben. Kit szolgálsz a munkádban és a személyes életedben? Mi az alapja mindannak, amit teszel, és mi alapján hozod meg döntéseidet? Azt, hogy mások mennyire tisztelnek téged, nagyban befolyásolni fogják az ezekre a kérdésekre adott válaszaid. „A szeretet és hûség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél. Bízzál az Úrban teljes szívbõl, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és õ egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,3–6) g Rick Warren Forrás: Monday Manna
9
10
e
2007. augusztus 19–26.
panoráma
Mûemlék templomaink nyomában b „Az évszázadok során nemzedékek születésének, küzdelmeinek, halálának részese a templom. A templom mindemellett építészeti minõségek hordozója, a közösség erkölcsi megtartásának kifejezõje, a település valóságos és szellemi központja, egyéni arculatának legkifejezõbb vonása. (…) A templomoknak ezt a történeti, szellemi, érzelmi magasfeszültségét szokás úgy meghatározni, hogy »mûemlék«” – írja Istvánfi Gyula építészmérnök, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora a Veszendõ templomaink címet viselõ könyvsorozat Evangélikus templomok a mai Magyarországon címû kötetének elõszavában. Egyházunk több mint száz mûemléki védettségû templommal büszkélkedhet országszerte. Alábbi összeállításunkban közülük mutatunk be néhányat, interjúnkból pedig fény derül arra, hogyan lesz egy épületbõl mûemlék.
Értékvédelem Beszélgetés a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal fõosztályvezetõjével
Szirák mokra emlékeztet. A templomtér három haránt övvel négy mezõben elhelyezett függõkupola-sátorral van fedve. Ennek a rendszernek az öblösségét továbbvezetik a függélyes falakból kiképzett mély ablakfülkék. A bejárat feletti keskeny oldalon találjuk a karzatot. A szószékoltár szépsége egyrészt az oszlopos-kupolás, faszínû, aranyozott díszítésekkel dekorált, baldachinos építménybõl fakad. Centrumában egyszerû oltár – elõtte hajlított lábakon gömb ala-
FOTÓ: BARTOS ZOLTÁNNÉ
A helyi evangélikus templomot 1782– 1788 között építette – gróf Teleki Józsefné Róth Johanna áldozatkészségébõl – a pesti Jung József építész késõ barokk stílusban. Helyén valaha kolostorépület, majd imaház állt, de lerombolták. Innen származik az emberfejet ábrázoló faragvány, amelyet beépítettek a falba. Az elsõ ütemben a templomhajó épült meg, késõbb a torony. Az épület struktúrája arra is mutat, hogy a torony a templomhajó elé épült. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha a toronysisak díszességét és vonalvezetését nézzük. Az épület az olasz kialakítású templo-
kú keresztelõkút – áll, mögötte-felette aranyozott faragványokkal gazdagon díszített szószékkel. Az orgonát a Teleki–Róth–Wattay hármas címer díszíti. A keresztelõkút és az oltár azonos mûvésztõl származik, megrendelõje a Wattay család volt; az igényes munkák 1788-ban készülhettek. A templom 1832-ben leégett, mindhárom harangja elolvadt, ekkor készítette el Schaudt András mester a ma is meglévõ legöregebb harangot. Az épületet többször renoválták; 1990 és 2005 között nagy felújítást végeztek rajta.
Haris Andrea – Mivel jár a mûemlékké nyilvánítás? – Erõs kötöttségekkel. Például mindenféle felújítási munkát engedélyeztetni kell a hivatallal. Ez megnehezíti a felújító helyzetét, ugyanis nem feltétlenül a legolcsóbb megoldásokat fogjuk jóváhagyni. Például nem sok esély van arra, hogy engedélyezzük a faablakok mûanyagra cserélését. A felújítási tervek a területi irodákhoz futnak be, munkatársaink kimennek a helyszínre, megvizsgálják az épületet, és véleményezik a tervet. Erre három hónapot ad a közigazgatási eljárási törvény. Hozzánk csak akkor jutnak el a tervek, ha a területi irodáknak mûvészettörténeti, régészeti, restaurálási kérdéseik vannak. – Úgy tûnik, nem éri meg egy gyülekezetnek mûemlékké nyilváníttatnia a templomát… – Adminisztratív szempontból biztos nem, de pályázati szempontból minden-
*** Végezetül a fõosztályvezetõ még elmondja, hogy Magyarországon majdnem tizenkétezer mûemlék épület van, így nem könnyû mindet számon tartani. Közöttük százharminchárom evangélikus templom élvez mûemléki védettséget, három esetében pedig jelenleg zajlik a védelem alá helyezés folyamata. Tíz évvel ezelõtt felülvizsgálták a listát, és szomorúan tapasztalták, hogy nem egy mûemléknek már nyoma sincs. Találtak viszont olyan épületeket, amelyeknek a védetté nyilvánítását elindíthatták. g Jánosi Vali
Nemeskér
FOTÓ: SCHALLER BERNADETT
Izmény A Dombóvár–Szászvár–Bonyhád útról lekanyarodva juthatunk el erre a mintegy ötszáz lakosú Tolna megyei zsáktelepülésre. A valamikor színtiszta evangélikus sváb faluban ma már csak négyöt evangélikus német család él; jelenlegi lakói andrásfalvi római katolikus bukovinai székelyek és felvidéki magyarok leszármazottai. Az 1785-ben felszentelt evangélikus templom a falu központjában áll. Késõ barokk stílusban épült – amint a bejárata fölött olvasható német nyelvû felirat hirdeti, „a császár kegyelmébõl és a nép szorgalmából”. Méltóságteljes homlokzata ma is a település fölé magasodva hirdeti az egykori német evangélikus közösség öntudatát. Szintén késõ barok, fehér-arany szószékoltára megkapó szépségû. A megfeszített Krisztust ábrázoló oltárképe fölött magyar címer látható; ilyen került a mucsfai és a bonyhádi szószékoltárra is. A templom – fõként a kitelepített németek jóvoltából – gyönyörûen helyre van állítva.
– Miként lesz egy épületbõl mûemlék? – A mûemlékké nyilvánítást nem a mi hivatalunk mondja ki. Bárki javasolhat épületet védelemre. Az indítványt hivatalunk védési osztálya alaposan megvizsgálja, majd a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke javaslatot tesz az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak, és a miniszter ezt optimális esetben jóváhagyja. Általában nem egyesével nyújtjuk be a javaslatokat, hanem úgynevezett védési csomagokban tízesévelhúszasával. – Milyen kritériumok alapján javasolnak védelemre egy-egy épületet? – Mindenekelõtt történelmi szempontok alapján. A mai mûemlékállomány nagy része már a hatvanas években védelem alá került. Alapelv, hogy minden 1875 elõtti épület mûemlék. Az utóbbi idõben egyre több 19–20. századi létesítményt nyilvánítottak védetté. Itt a legfontosabb szempont az építménynek az adott korszakban betöltött építészeti egyedisége, értékessége. Például jelképessége miatt kapott védelmet az Erzsébet téri buszpályaudvar épülete. Érdekes eset, amikor egy épület nem védett, de egy tárgya igen. Például egy szobor, oltárkép, orgona, padsor, burkolat vagy falfestés is kaphat egyedi tárgyvédelmet. Korábban ezzel a múzeumi szervezetek foglalkoztak, de mióta a korábbi Országos Mûemlékvédelmi Hivatalt 2001-ben Kulturális Örökségvédelmi Hivatallá alakították, ez is a mi feladatunk. – Mennyi ideig tart a mûemlékké nyilvánítás folyamata? – Az elsõ szûrõ a mi hivatalunk. Kimegyünk, megvizsgáljuk az épületet, a beérkezõ javaslatot adatokkal alátá-
képpen elõnyt jelent, ha valaki mûemlék felújítására pályázik. Hosszú évekig nekünk is voltak pénzforrásaink, és segíteni tudtuk a renoválásokat, ám ezek most megszûntek, úgyhogy maradnak a pályázatok. További nehézséget jelent, hogy minden pályázathoz önerõ is kell, illetve meg kell tanulni jól megírni egy pályázatot. Sajnos a kisebb közösségek erre még nincsenek eléggé felkészülve, de muszáj belerázódniuk, mert nincs más út. – Ha egy mûemlék templomnak erõsen romlik az állapota, de a gyülekezetnek nincs pénze a felújításra, önök kötelezhetik õket a helyreállításra? – Igen. Az állagmegóvásra mindenképpen kötelezhetjük õket, sõt a kényszer-helyreállítást is kezdeményezhetjük. A hivatal a rendelkezésre álló pénzekbõl finanszírozza például a beszakadt tetõ helyreállítását, de aztán ennek költségét visszaterheli a tulajdonosra. – Említene néhány mûemlékként számon tartott evangélikus templomot? – A történeti elvet figyelembe véve minden 1875 elõtt épült templom eleve az. Például az összes olyan épület, amely II. József türelmi rendelete után épült. Hirtelenjében a híres evangélikus templomok jutnak eszembe, mint a Deák téri, a fasori, a soproni, a sárvári, a két békéscsabai, a tótkomlósi vagy az orosházi. Nem mûemlék ugyan, de azt gondolom, hogy például a zuglói evangélikus templommal is érdemes lenne foglalkozni. De kiemelhetjük a nemescsóit is, ahol pár éve állították helyre a gyönyörû, 18. század eleji szószékoltárt.
Nemeskér 1681-tõl a legfontosabb Sopron megyei artikuláris hely volt, harminckét község háromezer evangélikusa számára tartottak itt istentiszteletet. A katolikus templomot használták mindaddig, amíg a katolikusok világi és egyházi nyomásra 1732-ben vissza nem vették azt, valamint a paplakot és az iskolát is. Ekkor új telket kaptak, ahol hat hónap alatt az elõírásoknak megfelelõ, torony nélküli, magtár formájú templomot emeltek. Nincs írásos adat arról, hogy Nemeskér külföldrõl segítséget kapott volna, ám lehetséges, hogy a templom külhoni anyagi támogatás révén épült fel ilyen gyorsan. Az adományok sorába tartozhatott a szószék is, melyet oly módon építettek össze az oltárral, hogy a hívõk a gazdagon díszített szószékbõl semmit sem láthattak, eltakarta azt az oltárfal. Az oltárkép az utolsó vacsorát ábrázolja. A késõ reneszánsz oltár két különbözõ kor, stílus és mûhely alkotása. Az egyik – a belsõ fafaragással összhangban álló – részét helybeli mesterek készítették. Ehhez illesztették hozzá a minden bizonnyal ajándékba kapott, hársfából készült szószékkosarat, amelyet evangélisták fából faragott alakjai díszítenek. Ez utóbbi valódi mestermunka; a 17. századi magyar mûvészetbõl nem ismerjük
párját. A szószék díszítményeibõl jutott az orgonaszekrényre is. Az istenháza mennyezete fagerendás, a hosszú karzatokat is faoszlopok tartják. A hajlék mellé a harangok számára
rangöntõvel, Seltenhofer Frigyessel újraöntették. 1884-ben megrepedt a kisebbik harang, melyet még 1732-ben öntött a bécsújhelyi Löw Miklós; ezt ugyancsak Seltenhoferék öntötték újra.
tornyot is akartak emelni; 1743-ban fogtak hozzá az építéshez, ezt azonban Pásztory László fõbíró önhatalmúlag megtiltotta. A „csonka torony” 1862-ig ebben a formájában állott fenn. 1821 tavaszán a meghasadt öregharangot, melyet 1798-ben Pfistermeister Ferenc kõszegi mester öntött, a soproni ha-
Az 1913. március 2-án tartott közgyûlésen elhatározták, hogy a reformáció kezdetének négyszázadik évfordulójára a régi templom helyébe újat építenek, de ez az álom végül nem valósulhatott meg. A hajlékot 1977-ben újították fel alsószopori Nagy Elemér Ybl-díjas építész tervei alapján.
FOTÓ: MENYES GYULA
A gyülekezet gyökerei a reformáció évszázadáig nyúlnak vissza. Az anyakönyveket 1712-ben kezdték vezetni. A település magyar lakossága a török idõkben teljesen kiveszett; vagy áldozatai lettek a török kegyetlenkedésnek, vagy elmenekültek Szirákról. A török hódoltság után azonban felvidéki tótok kerültek a visszahúzódott magyarok közé. A település a 18. században a Róth család birtoka, 1826 táján azonban már a Telekyeké.
masztva értékeljük, majd külsõ szakértõk is véleményezik. Ez körülbelül kéthárom hónap. A minisztériumi ügymenet még hosszabb; optimális esetben egy év telik el a javaslat benyújtásától a mûemlékké nyilvánításig. Természetesen sokkal gyorsabb a folyamat akkor, ha az adott épületet el akarják bontani. Ekkor hivatalunk minisztériumi jóváhagyás nélkül is kimondhatja az ideiglenes védelmet, ám ez csak egy évig érvényes. Ezalatt nem bonthatják el, és meg kell indulnia hivatalosan is a védetté nyilvánítási folyamatnak.
A SZERZÕ FELVÉTELE
b Istentisztelet közben keveseknek jut eszükbe, hogy mûemléken ülnek. Pedig evangélikus templomaink jó része mûemlék, így berendezésük – például a templompad – is az. A védetté nyilvánítás körülményeirõl, illetve ennek következményérõl Haris Andreával, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal fõosztályvezetõjével beszélgettünk.
2007. augusztus 19–26.
panoráma
Az ablakok köré 1885–1886 között neobarokk dekoráció került, ekkor készült el az oszlopos fõbejárat, párkányfrízében aranyozott „Erõs várunk az Úristen” felirattal. A sivár és szegényes külsõt végül ezzel a külsõ tatarozással sikerült tagoltabbá tenni. Az oldalfalakat erõteljes falpillérekkel ritmizálták. A templom végleges külsõ képe az 1936-os tatarozás nyomán alakult ki. A templombelsõt 1910-ben Benczúr Gyula tervei szerint, Gróh Istvánnak, az Iparmûvészeti Fõiskola tanárának irányításával az intézmény hallgatói festették ki neobarokk stílusban. A rokokóba hajló, gazdagon faragott barokk oltár a hagyomány szerint a máriapócsi görög katolikus templomból származik. A megfeszített Krisztust ábrázoló oltárkép a 18. közepén készült, míves alkotás, ismeretlen mester munkája. A szószék 18. század végi, késõ barokk stílusú. Az 1910-ben készült orgona neorokokó darab, építõje Rieger Ottó császári és királyi orgonagyáros volt.
A középkori falu a 16. század második felében elpusztult; az 1700-as években Beleznay János helybéli birtokos sziráki szlovákokkal telepítette újra, akik lelkészükkel, Apostoli Andrással jöttek ide. A gyülekezetet alapító õsök érkezésekor a faluban csak két épület állt: a Beleznaykastély (ma Fõvárosi Diákotthon) és egy csárda. Ez utóbbit vették meg hetvenöt forintért, és lett belõle a lelkész számára lakás, illetve templom. 1724-ben már állt az új kistemplom is, amely néhány évtized múlva szûkösnek bizonyult. A mai templom alapozásához Sztehlo
Nyáry Alfonz készítette, majd 1874-ben ajándékozta a gyülekezetnek. A nagy – Mária Terézia korabeli – csillár ugyancsak a Nyáry család ajándéka 1877-bõl. A torony 1910-ben nyerte el új alakját. A II. világháború alatt felrobbant, ekkor megsérült a tetõ és a kupola harmadrésze is. A nagyobbik harang csaknem sértetlenül került elõ a romok alól, a kisharang azonban a detonáció következtében összetört. 1944. december 24-én megindult az adakozás a templom újjáépítésére. Harangláb épült, a harang elõször december 31-én szólalt meg, majd
András lelkész 1774-ben kezdett hozzá; a kistemplom köré rakták az alapot. Sigmondy Gottfried lelkész 1780-ban bontatta le a kistemplomot, és a kész alapra – Beleznay Miklós tábornok és felesége, Podmaniczky Anna Mária bõkezûsége révén – négy év alatt felépülhetett a nagytemplom; 1784 adventjének második vasárnapján szentelték fel. A torony és a sekrestye három év múlva, az orgona 1794ben készült el. Az egyhajós templomtérben középen áll a szószékoltár, vele szemben pedig a konzolos karzat az orgonával. A klasszicista stílusú, kupolás szószékoltár 1903ban készült, míg a Beleznay- és Podmaniczky-címerrel díszített orgona 18. század végi munka. A keresztelõkutat Nyáry Gyula adományozta 1883-ban. Az oltárkép Jézus megdicsõülését ábrázolja, báró
kezdetét vette az újjáépítés. A toronytest és az új kisharang 1948-ra lett kész. A képviselõ-testület 1949-ben döntötte el, hogy a templomot kívül-belül fel kell újítani. Elfogadták azt a javaslatot is, hogy az addig tiszta fehér templombelsõt kisebb fokú színezéssel fessék újra. A toronysisak 1956-ra készült el. Lelkészi javaslatra – „az evangélikus jelleg kidomborítására” – felkerült a toronyra az „Erõs vár a mi Istenünk” felirat és egy Luther-rózsa. A templom hiányzó nagyharangját a hívek adakozásából 1965-ben pótolták, ekkor a harangok villamosítása is elkészült. 2000–2003 között három fázisban újult meg a templom; elsõként a tetõ, azután az épület külseje, majd a belsõt állították vissza eredeti állapotába.
FOTÓ: KOVÁCS ÁRON
FOTÓ: LABOSSA PÉTER
hagyja kezdetû korálok kezdõsorai dallamára. A külsõ homlokzatot 1850–60 között klasszicizáló neobarokk, majd 1885–86ban eklektikus stílusban alakították át.
11
Pilis
Nyíregyháza A Szarvasról és környékérõl betelepített evangélikusok elõször fatemplomokat építettek. Az elsõt a helytartótanács leromboltatta, és a lelkészt kitiltották a településrõl. A második templom 1755-ben épült. Az új – már kõtemplom – építését II. József engedélyezte 1783-ban. Az alapkövet 1784. március 25-én helyezték el. Az új épületet 1786. október 22-én szentelték fel. A munkában részt vevõk közül Krichbaum Ignác, Giuseppe April, avagy Josephus Aprilis – akinek eredeti nevét nem tudjuk, csak azt, hogy mindig áprilisban érkezett, amikor felszáradt a vendégmarasztaló sár – és Johann Georg Oswaldt nevét ismerjük. Az ötven méter magas torony 1796-ra épült fel. Az egyházközség elsõ, 28 mázsás harangja 1802-ben készült, ebbe beleöntötték a szarvasi telepesek által hozott harangot is; 1888-ban újraöntötték. A fõbejárat fölötti részt most kis harangok sora foglalja el; a 12 harangot 1928ban helyezték el, azóta harangjáték hallható az Erõs vár a mi Istenünk, a Jövel, Szentlélek Úristen és a Ki dolgát mind az Úrra
f
Hidas egész terét kitölti a szószékoltár, ahol a Jézus a Gecsemáné-kertben témájú kép látható. A 19. század végi alkotás ismeretlen festõ munkája. Hátfala mögött íves vonalú szentélyrekesztõfal húzódik, ennek mellvédjével azonos szinten találha-
tó a szószék. A templom különlegessége, hogy a szószék két oldalán, a szentélyrekesztõ mellvédje mögött foglaltak helyet a presbitérium tagjai. Az épületet felépítésének kétszázadik évfordulójára – a kitelepítettek adományaival – tatarozták.
A síkmennyezettel fedett templombelsõ térhatását az oldalkarzatok erõsen beszûkítik. Ebben az egyházmegyében – a türelmi rendelet után épült templomokban – szokás volt, hogy a lelkésznek és családjának külön ülõhelyet biztosítottak. A sokszög alaprajzú szentély
A szarvasi evangélikusság egyidõs a településsel, mindkettõnek a története 1722-ben kezdõdött. Ekkor érkeztek szlovák evangélikus telepesek a Körös partjára Harruckern János György báró hívására. Egy év múlva már állt a templomuk; a gyülekezetet lelkészük, Hrdina András pásztorolta. Az újabb hajlék 1729-ben, harmadik templomuk 1759ben épült. A gyülekezet és a település Tessedik Sámuel idején sokat változott és fejlõdött. Az õ vezetésével épült fel a copf- és kora klasszicista stílusú, egytornyos Ótemplom 1786–1788 között, a pozsonyi Kümnach Lajos tervei szerint. Elhunyta után a munkát a pesti evangélikus építész, Krausky fejezte be. Az épület háromhajós, a hosszoldalakon kétszintes karzatokkal. Az egyik rövid oldalon orgonakarzat található. Vele szemben szószékoltár. A szószék közepén bibliai témájú, fából faragott relief látható; Jézusnak a terméketlen fügefáról szóló példázatát ábrázolja. Az oltárképet, valamint a szószéket jón oszlopok és kettõs pillérek foglalják építészeti keretbe. Az aranyozott fõoltár Dunaiszky Lõrinc alkotása; az oltárképet – amely Krisztus mennybemenetelét ábrázolja – 1780-
FOTÓ: BAKULA JÁNOS
Szarvas-Ótemplom
ban festette az osztrák Andreas Zallinger. A keresztelõkút fából készült, rózsaszín árnyalatokkal márványutánzatúra festették. Eredetileg az oltár elõtt, középen állt, késõbb áttették az oltár keleti felére.
A falazott karzatok fölött testes oszlopok hordozta boltozatok ívelnek. A templom tornyában a források szerint az órákon kívül a négy égtáj felé mutató négy harang található. A feljegyzések szerint a templom építésének évében, 1788-ban orgona került az elsõ emeleti karzatra. Ez azonban kicsinek bizonyult a nagy templom számára. Lebontása után – 1802-ben – épült fel az új, kétmanuálos, mechanikus rendszerû orgona, Herroteikk József pesti orgonaépítõ tervei szerint és kivitelezésében. Ezt Borgulya Endre kántor 1937-ben átépítette pneumatikus rendszerûvé. A munkát a pécsi Angster Mûvek szakemberei irányították. Az átalakítás eredménye 36 regiszteres, 7 nyelvregiszteres, 3 manuálos hangszer lett, 2484 síppal. Az istenháza idõvel kicsinek bizonyult, ezért a gyülekezet 1896-ban új templomot épített. 1953-tól az addig egységes, négy lelkészi körrel rendelkezõ szarvasi gyülekezet kettévált, ótemplomi és újtemplomi evangélikus gyülekezetre. Az ótemplomiak a leromlott állagú épületet fennállásának kétszázadik évfordulójára, 1988-ra hatalmas erõfeszítéssel tatarozták.
Vadosfa A települést az írott források elõször 1227-ben említik; neve valószínûleg a vadászatokon elejtett vadak felaggatására szolgáló fákra utal. A község lakossága a 16. században a reformáció lutheri ágához csatlakozott. A helység annak a négy nyugat-dunántúli községnek az egyike, amelyet az 1681-es soproni országgyûlés jelölt ki artikuláris helyként. (Huszonnégy magyarországi helység tartozott ezek közé; felsorolásukat az 1681. évi XXVI. törvénycikk, azaz artikulus tartalmazta. Az említett településeken a protestánsok szabadon tarthattak istentiszteleteket, és általában szabadon gyakorolhatták vallásukat, másol azonban nem. Várme-
FOTÓ: MENYES GYULA
pon nyugvó, tört vonalú íves párkány s ezen álló vázák emelik ki. A fõhomlokzat síkja elé ugró torony felsõ szintje jón faloszlopokkal, harangablakokkal és órapárkánnyal díszített, csúcsán hullámtagos, lanternás barokk toronysisak.
FOTÓ: KRÄHLING DÁNIEL
A 18. század elejétõl különféle vallású és nemzetiségû telepesek érkeztek Hidasra. Egymástól elkülönülve zárt településrészeket alkottak, s csak késõbb, a 19. század elején egyesültek. „Rác-Hidasra” 1720 körül vándoroltak Hessenbõl és Württembergbõl evangélikusok; ezt a településrészt az evangélikus és református németek mellett szerbek is lakták, utóbbiakat Trianon után „repatriálták”. „Német-Hidason” az 1730-as években, „Magyar-Hidason” 1778 körül alakult evangélikus gyülekezet. Mindhárom Kismányok filiája volt, 1862-ben váltak anyagyülekezetté. Az önállóságnak 1966. január 1-jével vége szakadt, ekkor Hidas Bonyháddal társult. A gyülekezet utolsó önálló lelkésze – Allinger János – 1965-ben vonult nyugdíjba. Rác-Hidasnak döngölt falú oratóriuma volt; ennek lebontása után az iskolában tartották alkalmaikat. Az imaházhoz tartozó haranglábat a múlt század ötvenes éveinek végén még lehetett látni. A gazdagabb Német-Hidason egy közeli kolostorrom bontási anyagából építettek templomot – ez a mai evangélikus templom – 1793-ban, és a következõ évben szentelték fel. A falu fõutcájáról kis elõkerten át közelíthetõ meg az épület. Fõ- és oldalhomlokzatát toszkán faloszlopok tagolják. Az oldalsó földszinti ablakon még látható az eredeti, méhsejtrendszerû, ólombetétes üveg. Fõbejáratát két oszlo-
gyénként két-két ilyen helyet engedélyeztek. A protestáns rendek óvást emeltek, de az 1687. évi országgyûlés ismét megerõsítette a rendeletet, az 1691ben kiadott explanatio leopoldina pedig további korlátokat szabott.) A rendelet következtében tehát Vadosfa 1681-ben országos jelentõségûvé vált. Egyes – kérdéses hitelességû – források szerint már 1644-ben felépítették az elsõ evangélikus templomot. A hiteles adatok szerint a település evangélikus temploma – amely feltehetõleg egy szerényebb imaház volt – 1722-ben már állt; ebben temették el Telekesi Török István kuruc ezredest, a protestánsok patrónusát. Késõbb, 1732 és 1734 között új, nyolcszáz férõhelyes templomot építettek. A katolikus restauráció erre „válaszul” 1751-ben elrendelte, hogy Vadosfán egy kápolnát építsenek. Ezzel magyarázható, hogy ma a településen két „aránytalanul nagy” istenháza áll. Az utóbbi felszentelésekor „háború” robbant ki a két felekezet tagjai között. A vadosfai „felkelésnek” Mária Terézia súlyos ítéletekkel – börtön, állásvesztés, meghurcoltatás, botozás és roppant összegû pénzbírság – vetett véget. Az evangélikus templom szerkezete idõvel annyira megrongálódott, hogy 1911-ben le kellett bontani. A mai templom 1912-ben épült Vogel József soproni lelkész tervei alapján, neogótikus stílusban. Tornya a Rábaközben a legmagasabb. Belsõ tere egyszerû, puritanizmusa az embernek Istenre való figyelését szolgálja. Oltárképe Jézus feltámadását ábrázolja. A templommal egyidõs szószék klasszicista stílusban készült. A karzaton található az Angster József által 1912-ben épített tizenkét manuálos, gyönyörû hangú orgona.
12
e
2007. augusztus 19–26.
keresztutak
Templomtoronyból loptak harangot Oroszlányban Eltûnt egy hatvankilós bronzharang a ritkán használt oroszlányi kistemplomból; az eset felfedezése után a tûzoltók biztonságba helyezték a harang harminckilós párját, amely még mindig a toronyban volt – tájékoztatta a rendõrség múlt szerdán a Magyar Távirati Irodát. Az elkövetõk a toronyból kötéllel engedték le a harangot, a helyszínen rongálási nyomot nem találtak. A helyi plébános a kárt hétszázezer forintra be-
csülte – mondta Gránics József nyomozó, hozzátéve: ha az elkövetõk színesfémként értékesítenék zsákmányukat, alig kaphatnak érte negyvenezer forintnál többet. A harangot 1876-ban öntötték, palástján „Szent József tiszteletére” felirat szerepel. Az elkövetõk dolgát megkönnyítette, hogy a kistemplomot 1992 óta évente csak két alkalommal használják. d MTI
VII. gospelfesztivál Az idén elõször kétnapos lesz az evangélikusokat is méltán vonzó solymári gospelfesztivál. Augusztus 24-én, pénteken 19 órától Dan Goggin Apácák címû musicalvígjátékát mutatják be két felvonásban az Apáczai Csere János Mûvelõdési Házban (Solymár, Templom tér 25.), míg a hagyományos ökumenikus koncertsorozat 25-én 16 órakor kezdõdik a Sportcentrum szabadtéri színpadán (esõ esetén a csarnokban). További információ a www.gospelfesztival.hu honlapon.
A Duna Televízió Isten kezében címû sorozatmûsorának következõ adásában, augusztus 18-án 12.05-kor a nyírteleki evangélikusok életét mutatják be. Személyes bizonyságtételek nyomán az egyházzal aktív kapcsolatot nem tartó, sok esetben minden vallásos háttér nélküli emberek fordultak Isten felé, belõlük formálódott egy rendkívül sokszínû, pezsgõ életet élõ közösség. Az istentiszteletek, bibliaórák mellett mûködik ifjúsági együttes, asszonykör, gyermekjátszóház, baba-mama klub, szerkesztenek folyóiratot, és havonta külterületi misszióra indulnak a környezõ tanyavilágba. Ismétlés: Duna Tv, augusztus 21., kedd, 6.05; Duna II. Autonómia, augusztus 24., péntek, 10.30. Szerkesztõ: Nevelõs Zoltán; rendezõ: Horváth Tamás. HIRDETÉS
Csendesnap a Borsod-Hevesi Egyházmegyében Tállya, augusztus 25. 9.30: Gyülekezõ, énektanulás 10.00: Nyitóáhítat – Sztankó Gyöngyi, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperese 10.30: Õszintén gyülekezeteink jövõjérõl – Szeverényi János országos missziói lelkész 11.30: Tállyai énekkar 12.00: Ebéd, testvéri beszélgetések 13.30: Új lelkész a szolgálatban – beszélgetés Mezei Gábor gyülekezeti munkatárssal (Tállya–Abaújszántó–Tokaj–Sátoraljaújhely) és Sztankó Gyöngyivel 14.00: Oltárképeink üzenete – Szeverényi Mihály festõmûvész bizonyságtétele 15.00: Záró úrvacsorai istentisztelet – Sándor Frigyes, a Borsod-Hevesi Egyházmegye esperese Szeretettel hívjuk és várjuk minden kedves testvérünket! Erõs vár a mi istenünk! HIRDETÉS
Pályázati felhívás A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma pályázatot hirdet a pécsi Baldauf Gusztáv Evangélikus Szeretetotthon intézményvezetõi állásának betöltésére. A pályázattal betöltendõ munkakör: intézményvezetõ, akinek feladatkörét az egyház intézményeirõl szóló 2005. évi VIII. tv. 19. §-a határozza meg. Munkahely: Baldauf Gusztáv Evangélikus Szeretetotthon, 7623 Pécs, Szabadság u. 18. Pályázati feltételek: – a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és mûködési feltételeirõl szóló I/2000 (I. 7.) SZCSM-rendelet 3. sz. mellékletében meghatározott képesítés; – magyar állampolgárság; – büntetlen elõélet; – a szociális ellátás területén szerzett 5 év gyakorlat; – felhasználói szintû számítógépes ismeret. Elõnyt jelent: idegennyelv-tudás, evangélikus egyháztagság, B kategóriás jogosítvány, idõsek otthonában szerzett hosszabb idejû (vezetõi) gyakorlat. A pályázathoz csatolni kell: – iskolai végzettséget igazoló okiratot; – önéletrajzot és részletes szakmai életrajzot; – az intézmény vezetésére vonatkozó szakmai programot és szakmai helyzetelemzésre épülõ elképzeléseket; – 30 napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt; – keresztlevelet. A pályázat benyújtási határideje: 2007. szeptember 20., 16 óra. A pályázat benyújtásának helye és módja: a Magyarországi Evangélikus Egyház országos irodájának titkársága, 1085 Budapest, Üllõi út 24. I. em. A pályázatot 3 példányban – kettõt papír alapon, egyet pedig a pályázatot tartalmazó elektronikus adathordozón (CD-n) – kérjük benyújtani. A pályázatokat zárt borítékban kérjük benyújtani az alábbi jeligével: „Baldauf Gusztáv Szeretetotthon”. A pályázat elbírálásának rendje: az egyház intézményeirõl szóló 2005. évi VIII. törvény szerint. A megbízás idõtartalma: a kinevezéstõl számított 6 év; az állás az elbírálást követõen 2007. november 1-jétõl tölthetõ be, 3 hónapos próbaidõvel. Bérezés: megegyezés szerint. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítás kérhetõ a 20/770-3643-as telefonszámon.
Országunk titkos ereje Kiállítás a Szent István-bazilikában Országunk titkos ereje – 100 mûvész, 100 év címmel kiállítás nyílik augusztus 19-én a budapesti Szent István-bazilika altemplomában – közölték a szervezõk az MTIvel. A Molnár-C. Pál Baráti Kör hetedik kiállításán az egyházmûvészeti alkotások mellett a mûvészek szemével láthatók a magyar történelem és kultúra emlékezetes pillanatai és nagy alakjai. „A tárlat egyben mûvészgenerációkat kapcsol össze a klasszikus 20. századi nagy mesterektõl a végzõs fõiskoláso-
Jézus-folt 300 ezerért 1525 dollárért (háromszázezer forintért) kelt el egy garázs betonpadlójának darabja, amelyen egy olajfolt látható – csakhogy nem akármilyen: Jézus arcát idézi. A „spontán motorolajfestmény” az Egyesült Államokban keletkezett egy olyan családnál, amely ugyan buzgón gyakorolja a protestáns vallást, ám nem hisz a csodákban, legalábbis az ilyen olajfoltos isteni jelekben. Ezért bocsátották árverésre az interneten foltjukat, és ezért nem bánják, hogy meg kell válniuk tõle. A garázs padlójából kõmûvessel vágatták ki a betondarabot, hogy elküldjék a boldog vevõnek. „Vannak emberek, akiknek szükségük van ilyen dolgokra, hogy rálépjenek a vallás útjára. Nekünk nincs” – mondta a családanya, aki egyébként középiskolai tanár. A foltra amúgy több száz árajánlat érkezett szerte a világból. d MTI
kig, ezzel is kiemelve a mûvészi hagyatékgondozásnak és az értékek átörökítésének a jelentõségét” – olvasható a közleményben. A Mûvészeti labirintus alcímmel jelölt kiállításon többek között Aba-Novák Vilmos, Artner Margit, Barcsay Jenõ, Berki Viola, Gross Arnold, Kernstok Károly, KörösfõiKriesch Aladár, Mácsai István, Molnár-C. Pál, Pátzay Pál, Rippl-Rónai József, Ruzicskay György, Stróbl Alajos, Szabó Vladimir, Szinyei Merse Pál és Szõnyi István alkotása látható.
A bemutatót Tóth Antal mûvészettörténész, a Molnár-C. Pál Baráti Kör titkára rendezi. A kiállítás fõvédnöke Erdõ Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek és Mádl Ferenc volt köztársasági elnök. A tárlatot az ICNE (International Congress for the New Evangelisation) Budapest 2007 kongresszus alkalmából rendezik meg. A mûveket október 14-ig tekinthetik meg az érdeklõdõk a Szent István-bazilika altemplomában. d MTI
Kolostorba vonuló menedzserek Egyre több menedzser vonul hosszabbrövidebb idõre kolostorba Németországban a mindennapi nyüzsgés elõl, és e célból újabban mind többen választják az evangélikus-protestáns kolostorépületeket vagy mûemlék templomokat – olvasható a Der Spiegel német magazin legfrissebb számában. Németországban harminchárom protestáns kolostor és apátsági épület van;
ennek az a magyarázata, hogy egykori vezetõik a reformáció idején áttértek az új hitre. Margot Käßmann hannoveri tartományi püspöknõ becslése szerint az elmúlt évben közel kétszázezer látogatójuk volt a kolostori csendszemináriumoknak. Nagy cégek nem ritkán elõ is írják menedzsereiknek és vezetõiknek a továbbképzésnek ezt a kolostori formáját. d Pax News
A finnországi Kuopióból érkezett Puijo kamarakórus adott koncertet a Kalevela Baráti Kör meghívására augusztus 3-án a budahegyvidéki evangélikus templomban Jorma Hannikainen karnagy vezényletével. Botta Dénes felvétele
Drákói büntetések a hittérítõknek Drákói büntetésre számíthatnak az északkelet-malajziai Kelantan szövetségi államban azok, akik megkísérlik eltéríteni a vallásuktól a muzulmán hitûeket. A kelantani parlamentben nemrégiben elfogadott törvénymódosítás értelmében a lehetõ legsúlyosabb büntetés – hét vesszõcsapás nádpálcával, ötévi börtön és tízezer ringgit (több mint kétezer euró) pénzbírság – jár azoknak a nem muszlim személyeknek, akik igét hirdetnek muzulmánoknak. A módosítás elõtt legfeljebb kétévi börtönt és feleekkora
pénzbüntetést szabhattak ki a bíróságok. Hassan Mohamud, a kormány mellett mûködõ iszlámügyi bizottság vezetõje közölte, hogy a szigorúbb büntetés elrettentõ erõvel bír, ezért hasznos. A 26 millió lakosú Malajzia lakosainak közel hatvan százaléka muszlim. A maláj alkotmány névleg szavatolja a vallásszabadságot, de a törvények tiltják a hittérítést, és elvileg minden malájt muzulmánnak tekintenek. Ilyen vonatkozásokban a kelantani jogrend a legszigorúbb az országban. d MTI
Az osztrák fiatalok kétharmada hisz Istenben, de nem jár templomba Az osztrák fiatalok hetven százaléka hisz Isten létezésében, ugyanakkor csak egytizedük imádkozik rendszeresen, vasárnaponként pedig alig öt százalékuk jár templomba – derül ki abból a felmérésbõl, amely a tizennégy és huszonnégy év közötti osztrák fiatalok értékrendjérõl, a számukra fontos fogalmakról és dolgokról készült. A News címû hírmagazinban nemrégiben ismertetett, 2006-os adatokra támaszkodó tanulmány eredménye meglehetõsen ellentmondásos irányzatot tükröz: miközben az Istenben hívõk aránya az elõzõ, 2000-ben lezárt felmérés óta jelentõsen, csaknem húsz százalékkal nõtt, az egyház által hirdetett életvitelt mind kevesebben fogadják el vagy gyakorolják a mindennapokban. Hat évvel ezelõtt még a megkérdezettek kilenc százaléka járt rendszeresen templomba, ma már csak öt százalékuk. Meredeken süllyedt a rendszeresen imádkozók száma és aránya is, a válaszadóknak csaknem a fele még soha nem imádkozott. A kétértelmû folyamatot azzal lehetne jellemezni, hogy „Istenre igent mondunk, de a vallási intézményekbõl nem
kérünk” – magyarázta a jelenséget Regina Polak, a Gyakorlati Teológia Bécsi Intézetének vezetõje. „Amit tapasztalunk, az egy szétszórt, homályos és összetett, de erõs vágyódás a hit után” – fogalmazott. Szerinte a mai nemzedék történelmileg új kihívások közepette cseperedik fel: ökokrízis, globális szegénység, háborúk, a tudománnyal szembeni új etikai felvetések – ezek mind-mind kihatnak lelki-szellemi fejlõdésükre. Bár az egyház még nem jutott el odáig, hogy „meghallja” a fiatalokat foglalkoztató kérdések zömét, mégis az tapasztalható, hogy a gyerekek a hitben próbálják megtalálni az õket izgató kérdésekre a válaszokat, akkor is, ha ennek eredménye egyféle „valláskomponálás”, azaz különbözõ hitelemek vegyítése a részükrõl. Megfigyelhetõ ugyanis egy másik folyamat, nevezetesen az, hogy a globalizáció, a tájékozódást szolgáló korszerû eszközök elterjedése révén a fiatalok növekvõ mértékben ismerkedhetnek meg idegen vallásirányzatokkal, miként az ezoterikus gondolatok és rituálék iránti érdeklõdés is tovább él bennük.
A különbözõ hatások eredményeként egyénre szabott „rongyszõnyeghitek” alakulhatnak ki – közölte a teológiai intézet vezetõje. Ennek egyik kifejezõdése, hogy egyre népszerûbbé válnak a reinkarnációs elméletek. Míg 2000-ben a megkérdezettek kevesebb mint egyharmada ismerte be: hisz abban, hogy a lélek újjászületik egy új testben, a legújabb felmérés szerint már negyven százalékuk vallja ezt. Érdekes módon a keresztény Istenben való hit és a buddhizmus lényegi tanításához tartozó reinkarnáció jól megfér egymással a fiatalok szemléletében, nem látnak benne semmiféle ellentmondást. A News még egy adatra felhívta a figyelmet: a felmérésben részt vettek negyven százalékát komolyan foglalkoztatják az élet nagybetûs kérdései, rendszeresen elmerengenek a számukra fontos értékeken. Úgy tûnik hát, véget ért a féktelen szórakozás és élvezethabzsolás idõszaka, és ez az „új konzervativizmus” a fiatalok vallásosságában is érezteti hatását – állapította meg a magazin. d MTI
2007. augusztus 19–26.
közelkép
f
13
„Szeretném, ha a zenémmel segíthetnék is, nemcsak örömöt szereznék” Beszélgetés Bán István orgonamûvésszel
1999-ben a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát mint molekuláris genetikus. Utolsó éveiben az egyetem mellett mint kutató is kipróbálta magát. Egy idõ után azonban – meghallva az elhívó hangot – az orgonálás felé fordult. Pályamódosítás következett, és „elszegõdött” fõállású kántornak. Ehhez jó alapot jelentettek a zeneiskolai és konzervatóriumi tanulmányok, valamint a Peskó György, az atyai jó barát oldalán eltöltött tanulóévek. Útja a bécsi zenemûvészeti egyetemre – Universität für Musik und darstellende Kunst Wien – vezetett, ahol újabb távlatok nyíltak meg elõtte, amikor a hangszeres képzés mellett karvezetõi és énekesi tanulmányokba is belekezdett. Hivatalos zenetanulmányai végéhez közeledvén, mostanra számos jelentõs fellépéssel büszkélkedhet. – Komoly tudományos karriert hagyott ott az orgonapad kedvéért. Hogyan, milyen elõzmények után jutott erre az elhatározásra? – Nem csak édesapám tudós ember, hiszen családunkban számtalan nagy tudású polihisztor õsöm van apai ágon, de édesanyámék családja is tanult, régi gyógyszerészdinasztia. Számomra a mikrobiológia, a genetika tûnt a legérdekesebbnek, ezért mindezeket figyelembe véve talán nem meglepõ, hogy már a gimnáziumban eldõlt: ezzel fogok foglalkozni. Így kerültem a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemre, ahol a molekuláris genetika szak mellett még két diplomát szereztem, logisztika és német szakfordító szakon. Ezután kaptam egy PhDképzéssel – a doktorátus megszerzésére irányuló képzési lehetõséggel – összekötött kutatói állásajánlatot, amit végül is nem fogadtam el. Nehéz döntés volt minderrõl lemondani, de az elhívást meghallva szerettem volna kipróbálni magamat a zene területén is. Egy nap gondolkodási idõt kértem, míg végül úgy döntöttem, hogy a zenei pályát választom. Beszéltem errõl a professzorommal is, aki felajánlotta, hogy nyolc évig fenntartja a helyemet. Ez a türelmi idõ mostanában jár le. Nemrég szóba került, hogy még visszavárnak, valószínûleg még vissza is tudnék kapcsolódni – sõt néha hiányzik is egy kicsit az a fajta tevékenység –, de ennek ellenére úgy gondolom, ezt már valószínûleg magam mögött hagytam. S bár zenészként még csak most kezdem a pályámat, remélem, jó döntés volt. Úgy vélem, nagyobb boldogságot jelent az Úr útján járni, mint a biztonságos élet vagy akármi más reményében visszautasítani az elhívó jeleket. – Természettudósként másként érti, érzi-e a zenét, mint azok, akiknek nincsenek a világról – vagy egy szeletérõl – ilyen mély ismereteik? – Nem tudhatom, hogy más zenészek miként élik meg ezeket a dolgokat, hiszen nem látok beléjük. Meggyõzõdésem viszont, hogy a zene maga és a ma-
gas szintû mûvelésére való lehetõség ugyanúgy az Úr ajándéka, mint bármi más a földön. Emiatt biztos vagyok benne, hogy ha valaki mélyebben ismeri az Úr teremtményeinek felfoghatatlan tökéletességét és titkát – legyen az bármilyen tudományos terület –, mélyebben és még több alázattal tud elmerülni a zenemûvekben és a zenélésben is. – Nem lehetett volna a két pályát összeegyeztetni? – Nem lehetett megoldani. A biotechnológiai kutatás olyan különleges idõbeosztást igényel, amely nem egyeztethetõ össze más idõigényes foglalatossággal. Van olyan, hogy a kutató húsz órát vagy akár napokat tölt bent a laborban, s nem lehet otthagyni a munkát. Viszont a zene sem ismer engedményeket: folyamatosan gyakorolni, koncertezni kell, nem is beszélve az állandó kántori szolgálatról vasárnaponként. A kettõ tehát egymás mellett nem teljesíthetõ, mindkettõ teljes embert kíván. – Hogyan találtak egymásra a zenével? – Szüleim is zenéltek gyermekként. Édesanyám kimagasló tehetségû zongoristapalánta volt; édesapámnál sajnos ez nem derült ki, inkább elhanyagolta a zeneórákat, szívesebben töltött minden percet a természetben. Nevelésünkben gondosan odafigyeltek arra, hogy nõvéreimmel együtt sok koncertre és operaelõadásra eljussunk. Otthon csodálatos lemezeink voltak, sokat hallgattuk õket. Ha pedig valaki már élete elsõ perceitõl kezdve túl sok Cziffrát hallgat anélkül, hogy ez tudatosulna benne, predesztinálva van az élete. Emellett természetesen rendszeresen jártunk templomba, illetve hittanórára és vasárnapi iskolába. Már gyermekként odavoltam az orgonáért. Szinte ebben a templomban tanultam meg járni, itt kereszteltek, így Peskó Gyuri bácsival már kisgyerekként összebarátkoztam. Õ azt mondta, amíg nem ér le a lábam, még nem orgonálhatok, de – javasolta – addig tanuljak zongorázni. Ennek megfelelõen általános iskolás koromban el is végeztem hat évet a zeneiskolában. Amikor pedig a fasori gimnáziumba kerültem, elkezdhettem végre orgonálni is. Attól kezdve van folyamatosan jelen az életemben az orgonálás. Igaz, kezdetben nem ez volt a „fõvonal”, több mindent csináltam a tanulás mellett – például versenyszerûen vitorláztam, megszállottan kerékpároztam. A vitorlázás manapság nagyon hiányzik, kár, hogy erre már csak néha-néha van lehetõségem. Talán az egyik legszebb sport, és a legalkalmasabb tevékenység az aktív lazításra, pihenésre. – Peskó Györggyel milyen volt a kapcsolata? – Szoros barátság kötött össze bennünket, de talán úgy is jellemezhetném, apa-fiú viszonyban voltunk. Õ ugyan-
ben egyszer hallottam a Bartók rádióban jelenlegi tanáromat, Peter Planyavskyt orgonálni, aki a bécsi zenemûvészeti egyetem professzora. Játéka annyira lenyûgözött, hogy eldöntöttem, ha egyetemi tanulmányaim után még orgonálni fogok tanulni, akkor csakis hozzá megyek. Az agráregyetem elvégzése után ki is mentem hozzá Bécsbe egy meghallgatásra; azt mondta, nagyon szívesen felvesz, de egy évet várnom kell, mert egyszerûen nincs még helye. Kivártam, és 2000-ben felvett az osztályába. Máig csodának tartom, hogy nála tanulhatok. Azonfelül, hogy az egyik legnagyobb név a szakmában, fantasztikus ember; nemcsak „vérbeli” egyházzenész, hanem példamutatóan emberséges, barátságos tanár, aki mint zenésztárs is sokat segít. Másrészt messzebbre semmiképp nem mentem volna, mint Bécs, mert akkor nem tudnék rendszeresen hazajönni az istentiszteleti szolgálatokra. – Mennyiben segíti zenei tanulmányait, hogy templomi orgonistaként benne is él a zenében? – Véleményem szerint ez a kettõ elválaszthatatlan. Tudom, hogy vannak, akik nem játszanak templomban, nem kántorok; õk „koncertorgonistának” hívják magukat, ami szerintem fából vaskarika. Ha valaki ugyanis nincs minden másodpercben tisztában azzal, hogy az Urat szolgálja, felesleges orgonálnia. Számomra éppen ezért nagyon fontos a vasárnapi szolgálat. Ez legfõ-
a dallamhoz. Ezek gyakorlása olyan segítség, amely kiegészíti, egésszé teszi a tanulást. Emellett a kántori szolgálat szereplés, fellépés is a maga módján, még ha ez nem is okvetlenül nyilvánvaló. Orgonáláskor nagyon tisztának kell lenni fejben. – Bizonyára van kedvenc szerzõje, korszaka… – Ha például Bachot játszom, mindig izgulok, hiszen mint protestáns orgonistának számomra õ a legelsõ, a non plus ultra. Mûveinek tökéletessége, gazdagsága és mondanivalója gyakran csaknem felfoghatatlan a földi halandó számára. Természetesen más korok zenéi is közel állnak hozzám, leginkább talán a romantika vége, az az idõszak, amikor elkezdték feszegetni a zenei határokat. – Csak klasszikusokat hallgat, vagy kedveli a modern zenét is? – Tulajdonképpen fõleg a komolyzenét kedvelem, nagyon ritkán hallgatok könnyûzenét, de nem zárkózom el teljesen tõle. Van egy barátom, aki idõrõl idõre készít nekem egy-egy összeállítást, amelybõl megismerhetem a különbözõ mûfajok legjobbjait. Ritkán, talán néhány hónaponként hallgatom meg. Persze egy könnyed baráti sörözéshez sehogy sem passzolna egy lehengerlõ Mahler-szimfónia, megnyugtatóbban hat egy kellemes, indifferens háttérzene. A zenének alapvetõen az a feladata, hogy valamit közvetítsen, eljuttasson a hallgatóhoz. Természetesen a popzene is közvetít valamit. Aki ennyivel megelégszik, vagy erre van szüksége, ahhoz csak ennyi jut el. Nekem általában igen keveset nyújt, sõt néha zavar is, mégis ugyanolyan fontos a funkcióját tekintve, hiszen megérinti a hallgatót. A természetesebb és emberközelibb zenéket szívesebben hallgatom, mint például a latin zenét is. Legyen az bármilyen zenei irányzat, annak kell a hallgató számára a legfontosabbnak lennie, hogy a minõséget keresse. Nagyon jó ilyen színes világban élni, még ha én magamat egy picikét el is szigetelem. – Véleménye szerint létezik önálló keresztény komolyzene? – Vegyünk egy egyszerû példát, mondjuk Brucknert, aki azt mondta, hogy számára a zene nem más, mint Isten dicsõítése. Teljesen mindegy, mikor, hol, hogyan és mit ír, azzal mind Istent dicsõíti. Ilyen szempontból tehát létezik, de személyfüggõ. Ha egy koncertre olyan zenét választok, amely nem tartozik szigorúan véve az egyházzenei irodalomba, akkor is úgy építem fel az elõadást, hogy a mondanivalója mindenképp azt tükrözze, mintha egy istentiszteleten lennénk. Az orgonamuzsikát és az istentiszteletet szerintem nem lehet különválasztani egymástól, már csak az orgona történetének és irodalmának ismerete miatt sem.
úgy bízott bennem, mint én õbenne, de ezenfelül egyfajta csodálatot is éreztem iránta – ami nyilván érthetõ. Máig érzem a hiányát. Fantasztikus mûvész és nagyon mély hitû ember volt! Igazi példakép. Hálás vagyok mindazért, amit tõle kaptam. Gyakran mondta: „Pistikém! Csak az intelligens emberek viszik vala-
képp szellemileg segít, de gyakorlatot, gyakorlást is jelent, hiszen a gyülekezeti szolgálat is éles helyzet, koncentrálni, figyelni kell. A fölkészülés a darabok – egyházi év szerinti – megválasztásával kezdõdik, de fontos, hogy az improvizációk is megfelelõek legyenek, alkalmazkodjanak mind a szöveghez, mind
– Kapcsolatot tart a hazai kortárs komolyzenei élet résztvevõivel? – Sajnos alig. Ennek egyrészt az az oka, hogy Bécsben kezdtem érdemben zenélni, másrészt pedig egyfolytában úton vagyok, így alkalmam sincs rá. Ennek ellenére a hazai koncertjeim révén néhány mûvésztársammal ismeretséget
mire. Nem baj, ha elõbb kitanulsz valamilyen szakmát.” Sokszor volt, hogy istentiszteleten odaültetett maga mellé, én voltam a jobb kéz, õ a bal. Még zongorázni is alig tudtam, de mondta, hogy milyen hangokat üssek le, õ pedig arra improvizált. – Felsõfokú zenei tanulmányait a bécsi egyetemen kezdte meg. Miért ott? – Ennek egy rádiós élmény volt a legfõbb oka. Vizsgára készültem, miköz-
A SZERZÕ FELVÉTELEI
b Szokatlanul eseménydús az eddigi életútja a budavári gyülekezet orgonista-kántorának. Fiatal kora ellenére komoly tanulmányokat és figyelemre méltó állomásokat tudhat maga mögött. Bejárta Európa legismertebb koncerttermeinek nagy részét, és néhány igen nagynevû templomban is megszólaltathatta az orgonát, de eljutott már a világ más pontjaira, így Japánba is. Fellépett szólistaként, kísérõként és a nagy hírû Schönberg kórus tagjaként. Bármerre járt is – illetve jár iskolai kötelezettségei miatt –, ha megoldható, a vasárnapi istentiszteleti szolgálatokra mindig hazatér gyülekezetéhez Budavárba, ahol annyi szeretettel veszik körül. Nemcsak az orgonista-kántori tisztet látja el a tõle megszokott, igen magas színvonalon, hanem idõrõl idõre koncertekkel is gyönyörködteti hallgatóságát.
köthettem, és többükkel jó barátságba is kerültem. Azóta már néhányszor felléptünk közösen, sõt újabb közös koncerteket is tervezünk. Ezek olyan kapcsolatok, amelyeket fontosnak tartok, és tudom, hogy ápolni is kell õket. Remélem, hogy amikor végleg hazajövök, akkor az ilyen barátságok megsokasodnak, felerõsödnek majd. De ehhez itt kell élni. – A bécsi zenemûvészeti egyetemen énekelni is tanul. Ez hogyan kapcsolódik az orgonáláshoz és az egyházzenéhez? – Érdekes dolog ez. A zene alapja az éneklés. Ez volt az elsõ olyan zenei kifejezésmód, amely által laikus emberek is meg tudtak nyilvánulni. Elég, ha csak a népdalokat vesszük példának. Minden más zenei kifejezés, hangszeres játék tanult dolog. Ezért ha az ember nemcsak hallja magában, de énekelni is tudja a mûveket, akkor sokkal jobban és természetesebben tudja megformálni hangszeren is. A szakmai oldalát tekintve azonban az éneklés borzalmasan nehéz tevékenység, számomra viszont az egyik legcsodálatosabb dolog, hiszen ott maga az ember a hangszer. Az én esetemben – mivel soha nem gondoltam volna, hogy valaha is énekelni fogok – teljesen véletlenül jött. Bécsben két különbözõ szakra járok, az egyházzene és az orgonamûvész szakra. Az elõbbin a hangképzés és késõbb a szólóénekes-képzés, valamint a vezénylés is ugyanolyan súlyú fõtárgyak, mint az orgona. Ott olyan az oktatási rendszer, hogy négy év után egy elsõ diplomát kell szerezni, utána viszont szakosodni kell az utolsó évekre. Az öt szakirányból kettõt kell választani, én viszont hármat választottam. Az orgonát, a vezénylést és a szólóéneket. Ennek megfelelõen énekbõl az egyik operaosztályba kerültem, a jövõ operaénekesei, leendõ sztárjai közé. Az éneklésnek rengeteg gyakorlati elõnye is van. Egy zenekari próbán karmesterként sokkal egyszerûbb a zenészeknek vagy akár a szólistáknak elénekelnem a kívánt artikulációt vagy a megvalósítandó íveket, mintha szavakba önteném. – Világhírû mûvészek között énekelhet. – Már tanulmányaim elején bekerültem a világ egyik leghíresebb kórusába, a bécsi székhelyû Arnold Schönberg kórusba, melynek vezetõje, Erwin Ortner a karvezetés-professzorom. Csak a legnagyobb karmesterek dolgoznak velünk, mint például Pierre Boulez, Claudio Abbado vagy Nikolaus Harnoncourt, hogy csak néhányat említsek. Az egyházzene irodalmának és a világi zeneirodalomnak a legnagyobb mûveit ezeken az embereken keresztül megismerni fantasztikus élmény, és tanulmányaimat tekintve felbecsülhetetlen értékû. Néha egyszerûen csak állok a színpadon, és nem értem, hogy mivel érdemeltem ki ezt a hatalmas ajándékot az Úrtól. Európa legnagyobb és leghíresebb koncerttermeibe, templomaiba juthattam el velük, mint például a londoni Royal Festival Hallba, a bécsi Musikvereinbe, a berlini Konzerthausba vagy a pisai székesegyházba, olyan neves zenekarok kíséretében, mint a Concentus Musicus, a Wiener Philharmoniker, a Wiener Symphoniker, a Mahler Chamber Orchestra és a Chamber Orchestra of Europe. – Mik a tervei? – Igazából az tenne nagyon boldoggá, ha olyan pályát futhatnék be, amely Istennek tetszõ, és amellyel mindig az Urat szolgálhatom. Nagyon szeretném, ha a zenémmel sok emberen segíthetnék is, nemcsak örömöt szereznék. Most is rengeteg jótékonysági koncerten játszom; szerintem ez a maximum, amit a zenében el lehet érni. Természetesen – mint egy teljesen hétköznapi, vágyakkal teli ember – sok szép helyre szeretnék eljutni, s az is fontos, hogy része legyen életemnek a siker öröme. Mindezek elõtt azonban, úgy érzem, ha az Urat tudom szolgálni, akkor nagy baj nem történhet velem. g Gyarmati Gábor
14
e
2007. augusztus 19–26.
ÉLÕ VÍZ
Tisztázd életed mozgatórugóit! A munka fáradságos, miközben végzi, csalódások is érik az embert – ez még akkor is igaz, ha egyébként sokan irigylik az adott hivatást, mint például az enyémet is. Soha nem értettem igazán, miért tartják az emberek elbûvölõ karriernek, ha valaki ír. Ahhoz, hogy sikeres író legyél, napokon át, vég nélkül kell bámulnod a számítógép képernyõjét, hogy nagy nehezen összehozz néhány oldalt, amelyet majd valaki öt perc alatt elolvas egy repülõgépen. Jól kell bírnod a gyûrõdést, amikor a szerkesztõ sutba dobja legnagyobb erõfeszítésed gyümölcsét, szó nélkül húz a szövegedbõl – és ezzel esetleg éppen a lényegétõl fosztja meg mondandódat. Makacsul kitartónak kell lenned, hogy elviseld a nyers elutasítást, és próbálkozz újra meg újra meg újra. Más foglalkozások szintén fáradságosak, tudom. A gazdák hazardíroznak: ki vannak szolgáltatva az idõjárásnak és a kártevõknek. Az eladók barátokként bánnak a vevõkkel, és viszonzásul semmibe veszik õket. Vagy említsem a vendéglátóipart? Az év elején hatalmas csalódások sorozatát kellett átélnem a munkámban. Azt hiszem, ez részben a kimerültségnek volt a következménye. Halálesetek történtek a családunkban, amelyek meglehetõsen elnyûtték az idegeimet. Majd egy olyan idõszak következett, amikor úgy tûnt, semmi nem jó, amit teszek; semmi sem sikerült. Projekteket javasoltam, de lehurrogták õket; amikor pedig megbízásra írtam, a szerkesztõk úgy lecsupaszították az írásomat, hogy csak töredékek maradtak belõle. Ebben semmi rendkívüli nincs egyébként, része a folyamatnak – ez alkalommal mégis csalódott voltam, és úgy éreztem, nem méltányolnak. Vissza kellett térnem az alapokhoz, és újragondolnom az indíttatásomat. Helyesen kell hozzáállnom a munkához, hogy óráról órára és hosszú távon is jól tudjam végezni. Óráról órára: ez még könnyû – egyszerûen végezni kell a munkát. Oda kellett magamat ragasztanom a székhez, és fel nem állni, míg egy jó adagot meg nem írtam. Vagyis ki kellett iktatnom minden zavaró körülményt: telefonokat, e-maileket, híreket. Ha nem kötöd le magad szigorúan a feladathoz, elkedvetlenedsz. Míg ha keményen dolgozol rövid távon, feltétlenül teljesítesz valamit. A munkát értelmesnek fogod találni, és valószínûleg elkerülöd a hibákat. Ezt én is átéltem. Ami azonban a hosszú távot illeti, fel kellett idéznem, miért is teszem, amit teszek. Újra hinnem kellett a hivatásomban. A legmélyebb értelemben újra tudnom kellett, hogy azért végzem, mert Istennek ez az akarata. Te miért végzed azt a munkát, amelyet éppen végzel? Talán azért vagy a munkahelyeden, hogy sajátos adományoddal szolgálj. Talán azért, hogy a családod megélhetését biztosítsd. Talán azért, mert a közösségnek, a társadalomnak szüksége van arra, amit csinálsz. Az embernek ahhoz, hogy leküzdje vagy elkerülje az elbátortalanodást, olyan indíttatásra van szüksége, amely mellett eltörpül az alkalmi csalódottság érzése. Újra tudatában kell lenned, hogy miért értékes az, amit végzel. Mindenekelõtt emlékezned kell rá, hogy Isten áll mögötte. Mindkét hozzáállásról, a rövid és a hosszú távúról egyaránt ír Pál apostol: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt…” (Fil 2,5), majd úgy folytatja, hogy leírja, Jézus hogyan vált alázatos szolgává, engedelmessé mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Rövid távon a szolgák látószöge nagyon szûk. Az alkalmazottak utasításokat követnek, pontosan azt teszik, amit a fõnök elvár. Hosszú távon azonban tudják, miért dolgoznak: mert a Mesterük elhívta õket a szolgálatra. Arra teremtettünk ugyanis, hogy Istennek szolgáljunk. Hallgass az igazi fõnöködre: Istenre. Õ megmondja, mit tegyél. Higgy az elhívatásodban, mert tudod, ki hívott el. És végezd a munkádat, mert Isten áll mögötte. g Tim Stafford (Monday Manna)
forrás
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASÁRNAP – 2Kor 3,4–9
A VASÁRNAP IGÉJE
Új szövetség szolgái Az új szövetség, az igazság szolgái, nem a betûé, hanem a Léleké, az életé – ezek lennénk. De hát mi van, amikor a Lélek betûvé, az élet szava halott frázisok gyûjteményévé alantasul? Mi van akkor, ha a szolga egyszerûbbnek látja végrehajtható és végrehajtandó törvénnyé tenni azt, amit csak élni lehetne? Mi van akkor, ha tanok, dogmák rendszerévé áll össze, ami egykor így szólt: „Kövess engem…”, „Én sem ítéllek el téged…”, „Elvégeztetett”? Mert mindannyian halljuk a szót, de ahelyett, hogy engednénk, hogy az evangélium formáljon bennünket, mi próbáljuk saját képünkre és hasonlatosságunkra formálni az evangéliumot. Mindennek még egy nagyon igaznak tûnõ alapot is tudunk teremteni: nekem kell meghallanom az evangéliumot, az én nyelvemen, az én történetemmel, az én összekuszálódott utaimon, az én élethelyzetemben. Bár ebben az állításban komoly igazság rejlik, ugyanúgy rejt veszélyeket is. Hiszen maga körül forgó énünk nem képes tudomást venni arról, hogy a másiknak lehet egészen más gondolkodásmódja, életformája, sõt életvitele, és mindeközben lehet számára is ugyanúgy meghallott szó Isten szava, mint ahogy számunkra. Magabiztosan ítéletet is mondunk a másik felett, hiszen nem úgy él, nem úgy hisz, ahogy mi – végsõ mértékként – jónak tartjuk.
Így lesz az evangéliumból törvény. Így akarjuk megparancsolni azt, amit nem lehet: az özvegyasszonynak a két fillért, a samaritánusnak az irgalmasságot, annak, aki jobb arcára pofont kapott, azt, hogy tartsa oda a balt is. Nehéz elfogadni, hogy mindenkinek más a két fillér, az irgalmasság, az ellenség szeretete, s általános érvényük éppen abban rejlik, hogy valósággá tudnak válni minden ember élethelyzetében, amit én, mint másik, csak töredékesen tudok megérteni. Az új szövetség szolgái vagyunk. Isten mindent befogadó szeretetének szolgái. Mégis mennyi kirekesztés, elhatárolódás, megvetés és értetlenség keseríti meg mindannyiunk életét! Pedig csak tudnunk kellene úgy számolni a másikkal, ahogy Krisztusban Isten megszámolta azt az értéktelen két fillért, a mi két fillérünket… A látszólag semmit. Pál sorait olvasva egy másik területen is nehéz kérdésekbe ütközünk. Megdöbbentõ, ahogy Pál az új szövetség szolgálatáról beszél: dicsõséges, még annál is dicsõségesebb, mint amit Mózes jelentett Izrael számára. Ma talán egyikünknek se jut eszébe, hogy a keresztények, az egyház életét ezzel a szóval jellemezze. Pál soraihoz képest mintha szárnyaszegett lenne ma az új szövetség szolgálata. Úgy tûnik, hogy az egyház nem találja azokat a formákat, szavakat, tetteket
és gondolatokat, amelyekkel a rábízott örök üzenetet továbbadhatná a körülötte lévõ világban. Mintha hagyományai, sajátos belsõ rendje megakadályozná abban, hogy „zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé” legyen, ahogy Pál kereste és megtalálta az egyetlen életképes kommunikációs formát. De mi közünk azokhoz a folyamatokhoz, amelyek a nagyvilágban vagy a világkereszténység életében történnek? Csak annyi, hogy a világnak azon kicsi szegletében, ahol mi éljük a mindennapjainkat, ránk bízatott az új szövetség szolgálata. Ránk bízatott, hogy görögnek göröggé, zsidónak zsidóvá legyünk. A kínzó kérdésekkel itt is szembe kell néznünk: hány embert érünk el az új szövetség üzenetével? Hány embert szólítunk meg azok közül, akiket elérünk? Gyakrabban tudunk-e segíteni, közbelépni, vigasztalni, bátorítani, mint utólag ítélkezni, vagy kicsit jobb esetben sajnálkozni és szomorkodni? Ránk bízatott, hogy Isten rajtunk keresztül tudjon megszólalni, tudja megszólítani és elhívni a keresõ embert. Pál szerint alkalmasak vagyunk erre, mert Isten alkalmassá tett minket. Valahogy mégsem élünk ezzel az alkalmasságunkkal, mintha nem tudnánk, hogy Isten tettéhez miként kell nekünk hozzáadnunk azt, ami ránk bízatott.
Ahogy a globális távlatokban nehéz megtalálni az okokat, talán ugyanolyan nehéz megtalálni mindannyiunk személyes életében az erõtlenség okát. Valahol abban a szakadékban kell keresnünk, ami a mi enerváltságunk, konszolidált keresztény életünk és Pál „halált megvetõ” lelkesültsége, élettelisége között tátong. Pál nem félt leírni a mondatot: Isten alkalmassá tette õt, és nem félt élni ezzel az alkalmassággal. Sõt: Pál többes számban ír. Bizonyosan nem volt elõtte a mai kor keresztényének arcképe, de Krisztus által nekünk is megvan az a bizodalmunk, hogy az alkalmasak táborában tudjuk magunkat – mindazokat, akik felé egykor elhangzott a mondat: „Kövess engem!” Reménytelenebb helyzetbõl legalábbis biztosan nem indulunk, mint a törvényvallás egykori tökéletes katonája vagy a mások iszonyatából hasznot húzó vámszedõ vagy a halaival-hálóival bíbelõdõ halász. g Kendeh K. Péter
Urunk, a tõled nyert életben, a te követésedben válik alkalmassá az alkalmatlan, érthetõvé az érthetetlen, reménnyé a reménytelen. Te, aki megváltottál, elhívtál bennünket, kérünk, segítsd újra életté lenni bennünk azt, ahogy megkerestél és megtaláltál minket. Ámen.
Oratio œcumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, akihez a Krisztusban nyert bizalommal szólhatunk, segíts, hogy könyörgésünket valóban a beléd vetett bizalom formálja. [Lektor:] Könyörgünk hozzád, mennyei Atyánk, azért a teremtettségért, amely egyre nehezebben szenvedi el a rajta ütött sebeket. Az idõjárás felborult rendje, az egyre fogyó tiszta víz, a fullasztó levegõ, a szemétdombbá váló erdõk, a kipusztuló állat- és növényfajok gyógyulás után kiáltanak. Te látod, Atyánk, mérhetetlen felelõtlenségünket és cinizmusunkat, amellyel mindannyian szennyezzük világunkat, és szemléljük pusztulását. Kérünk, ébressz éppen akkora felelõsségérzetet mindannyiunkban, amennyi elég ahhoz, hogy megtegyük világunkért azt, amit nekünk kell megtennünk érte. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] A nyári idõszak végén hálát adunk neked
Isten a gõgösöknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. (1Pt 5,5)
azért, hogy adtál idõt és lehetõséget a kikapcsolódásra, a töltekezésre, a megújulásra. Kérünk, te segíts bennünket, hogy megújult erõvel indulhassunk el az új tanévben, munkaévben. Kérünk, add, hogy a nyári élmények a te közelségedben megtartó erõvé váljanak fiataljaink számára, akik egyházi, gyülekezeti táborainkban lehettek együtt. Könyörgünk azokért is, akiknek nem jutott pihenés ezen a nyáron, és azokért is, akik nem tudnak újra munkához látni, mert nincs munkahelyük. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházadért, gyülekezetünkért. Adj elénk feladatokat, és adj leleményességet, hogy betölthessük azt a hivatást, amelyre elhívtál bennünket. Tölts el bennünket a benned való bizalom örömével és biztonságérzetével, és segíts, hogy közösségeinkben is ezt élhessék át mindazok, akikben felébresztetted az
örök öröm és az örök biztonság utáni vágyat. Kérünk, tégy mindannyiunkat az új szövetség szolgáivá, amelyet Jézus Krisztusban kötöttél velünk. Az õ nevében kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk, minden félelmünket és megnyugvásunkat, minden bánatunkat és örömünket a te kezedbe helyezzük. Építsd és erõsítsd bennünk mindazt, ami összeköt veled, segíts eldobni azt, ami bizalmatlanságot szül veled szemben. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk, hálát adunk neked, hogy életünk a te kegyelmedben elrejtett életté lehet, és mindent elkészítettél számunkra, ami a teljességéhez szükséges. Ezért áldunk téged, és kérünk, tarts meg mindannyiunkat a benned való bizalom örökségében Jézus Krisztus, a mi Urunk által. [Gyülekezet:] Ámen.
H E T I Ú T RAVA LÓ K
Szentháromság ünnepe után a 11. héten az Útmutató reggeli s heti igéi azt hirdetik, hogy mindig Isten kegyelmére szorulunk. Boldog, aki már felismerte, hogy minden kegyelem az életében. „Krisztus által, hitben van menetelünk ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk, és dicsekedünk is azzal a reménységgel, hogy részesedünk Isten dicsõségében.” (Róm 5,2; LK) A farizeus és a vámszedõ példatörténetének mindkét szereplõje kegyelemhiányban szenved, de az egyik még nem tudja! Csak az igazult meg, aki Isten irgalmára szoruló bûnösnek hitte magát. „Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 18,14) Ez reformátorunk kétmondatos kommentárja: „Megszólal Isten, s kimondja, hogy a farizeus minden cselekedete istenkáromlás! Nem állhat meg Isten elõtt az, aki földig nem alázkodik.” Pál kétszer is kikiáltja: „…kegyelembõl van üdvösségetek!” S hogy el ne bizakodjunk, hozzáfûzi: „…a hit által, és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Ef 2,5.8–9) Ezékiel jelképes példatörténetei heti igénk üzenetét szemléltetik: „…én, az Úr, teszem alacsonnyá a magas fát (a világbirodalmakat), és magassá az alacsony fát (Dávid királyi házát).” (Ez 17,24) A romlott városban nem volt tíz igaz; Lót s két leánya kegyelmet nyert. Isten kézen fogva vitte ki õket, mielõtt kénköves, tüzes esõt bocsátott Sodomára és Gomorára. „Ha már kegyelmes voltál szolgádhoz, és olyan nagy szeretettel bánsz velem, hogy meg akarod tartani az életemet” (1Móz 19,19), hadd fussak a hegy helyett a kicsiny városba – alkudozott Lót, amiként Ábrahám. A pogány asszony nem alkudozott Jézussal, hanem igazat adott neki; de a kegyelem morzsáira igényt tartott, magát a kutyasorsig megalázva: „Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.” Kiállta a hit próbáját, szaván fogta Jézust, aki így szólt hozzá: „Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög.” (Mk 7,28.29) A magát csak presbitertársnak tartó Péter már kijárta Jézus alázatiskoláját, így hitelesen kérheti a vénektõl: Isten nyáját ne úgy legeltessék, „mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak”; „egymás iránt pedig (…) legyetek alázatosak” (1Pt 5,3.5)! Gõgösen megtagadta Urát, de Jézus szelíd szemmel rátekintett, és akkor összeomlott önigazsága. „Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.” (Lk 22,62) Õ is átélte: „A csúfolódókat õ (az Úr) megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (Péld 3,34) Ezt a megtapasztalást hirdeti Isten népének hálaéneke is. Az Isten elleni pogány hatalmakat s a minden kevélységet jelképezõ, megerõsített várost „földig lerombolja, porrá zúzza” az Úr. De kegyelmet nyer az erõs vár(os) minden lakója – „Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kõsziklánk mindörökre!” (Ézs 26,5.4) Kérjük: „Mentsd meg a kevélységtõl, / Elbízott önhittségtõl, / Uram, híveidet…” (EÉ 445,5)
A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgõ mécsest nem oltja el. (Ézs 42,3)
Szentháromság ünnepe után a 12. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben emberileg nézve gyógyíthatatlan betegségekbõl történõ csodálatos gyógyulásokról olvasunk, hogy elhiggyük: „…én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.” (2Móz 15,26) Ez az Úr szolgájáról szóló ének Jézusban teljesült be, mert õ viselte betegségeinket (lásd Mt 12,17–21). Testi-lelki egészségünk is – mint minden az életünkben – kegyelem. „Kegyelembõl tartattatok meg, hit által, és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8; LK) A siketnéma meggyógyítása négyszemközt történt: „Jézus félrevonta õt egymagában (…), és így szólt hozzá: »Effata, azaz: nyílj meg!« És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott…” (Mk 7,33.35) Ez a csoda minden, Lélektõl újjászületett, hit által megigazult emberrel megtörténik; egyedül Isten teremtõ hatalma tesz képessé igéje meghallására, megértésére s az örömüzenet továbbmondására. Mert akiket Isten elhívott, azokat meg is igazította, mint például Sault a damaszkuszi úton. Õ meghallotta az Úr szolgájának szavát – „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl” –, és háromnapi vakság után új látást nyerve „azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy õ az Isten Fia” (ApCsel 9,5.20). És mivel nem csak Dávid fia, meg tudott gyógyítani két vakot s egy megszállott némát. Ezt ma is megtapasztalhatja minden lelki vakságban szenvedõ; nem a csodák támasztják a Krisztus-hitet, hanem a Krisztus-hitbõl fakadnak a csodák! „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?” A két vak teljes bizalommal felelte: „Igen, Uram!” Jézus így gyógyít: „Legyen a ti hitetek szerint!” (Mt 9,28.29) Mirjám poklossága halálos volt, ugyanis Isten szolgája ellen beszélt, de Mózes közbenjárt nénjéért: „Istenem, gyógyítsd meg õt!” (4Móz 12,13) Jézus Urunk megmentette a holdkóros kisfiút; „…rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.” Kishitûségük miatt nem tudták ezt megtenni tanítványai: „…ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, (…) semmi sem volna nektek lehetetlen.” (Mt 17,18.20) Hit által igazulunk meg, s „minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,23)! Megtapasztaltuk-e már a közbenjáró ima erejét? „…a hitbõl fakadó imádság megszabadítja a szenvedõt, az Úr felsegíti õt…” „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5,15.16) De miért is enged Isten szenvedést az õ szeretteire? Luther válaszai: hogy megóvja õket az elbizakodástól; hogy példaképül használhassa õket; hogy megtalálják Krisztust, s nála maradjanak, és hogy lássák: semmire se volnának képesek, ha Isten tiszta kegyelme meg nem tartaná õket. A hitetlen fejedelem azonban nem láthatott csodákat. Heródes ugyan „hosszasan kérdezgette õt, de Jézus semmit sem válaszolt neki” (Lk 23,9). Azóta is így van ez: „Ki kétkedõn kutatja õt, / Annak választ nem ád, / De a hívõ elõtt az Úr / Megfejti önmagát.” (EÉ 328,2) Íme Isten e heti „megfejtése”: „Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem õt.” (Ézs 57,18a) – Téged is?! g Garai András
2007. augusztus 19–26.
élõ víz
f
15
Üdvösség (Bibliatanulmány)
Kedves Gyerekek! b Sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk. Peti és Bálint, a két jó barát ezen a nyáron is sok kalandot élt meg, de egy még hátravan. Minden részben találtatok egy-egy rejtvényt is. A helyes megfejtéseket küldjétek el szerkesztõségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24.); a borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul ajándékcsomagot kaptok.
GYERMEKVÁR
Rovatgazda: Boda Zsuzsa
hajósok úgy megilletõdtek, hogy õk is az Urat kezdték el szolgálni, és többé nem imádkoztak pogány isteneikhez. Ennél a résznél mi is mindig kidobtuk a limlomokat a mi bárkánkból. Amikor sok évvel késõbb erre a hajóra kerültem „igazi” kapitányként, még nem volt neve. Megkérdezték, mit szeretnék. Gondolkodás nélkül a Tarzisz nevet mondtam – fejezte be a kapitány. – De ugye itt nincsenek bálványok? – kérdezték tõle a fiúk. – Természetesen nincsenek. Látjátok, ott a falon egy kereszt függ. Amikor csak lehetõségem van rá, elmondom az utasaimnak a hajó névválasztásának a történetét, és mindig hozzáteszem, hogy én Jézushoz, a Megváltóhoz imádkozom.
Az egymással versenyzõ vitorlás hajókon lévõ betûket helyes sorrendben összeolvasva megtudhatjátok, hova küldte Jónást az Úr.
RAJZ: JENES KATALIN
Peti augusztus közepén ünnepli a születésnapját, és mivel nagyon szereti a hajókat, szülei ebbõl az alkalomból meglepték õt egy egynapos hajókirándulással. A nagy eseményrõl természetesen Bálint sem hiányozhatott, õt is magukkal vitték. Korán reggel indult a hajó, mert hosszú út állt elõtte. A fiúk már alig várták, hogy feltérképezhessék a terepet. Nagy segítségükre volt ebben a hajóskapitány, akirõl kiderült, hogy Peti apukájának a gyülekezetébe járt, amíg el nem költözött egy másik városba. Amikor megtudta, hogy ez az út milyen különleges a fiúk életében, megengedte nekik, hogy a kormányállásba is bemehessenek.
– Hû, de izgalmas ez a sok mûszer! Biztosan bonyolult egy ekkora jármûvet irányítani. – Hát nem egyszerû feladat, az biztos. De a mai technika sokat segít benne. – Miért hívják Tarzisznak a hajót? Oda is szokott menni? – Nem – mosolyodott el a kapitány. – Tudjátok, amikor olyan idõs voltam, mint most ti, akkor hallottam elõször a bibliai Jónásról. Emlékszem, nagyon megragadott a történet. Akkor határoztam el, hogy nagykoromban hajós leszek. A barátaimmal azután sokszor eljátszottuk a hajós jelenetet, amint Jónás vízre száll – igaz, épp az ellenkezõ irányba, Tarziszba. Engedetlensége miatt késõbb kitör a vihar. Építettünk a barátaimmal magunknak lécekbõl és kötelekbõl egy hajót. Négyen is elfértünk benne. Persze ez nem tudott elsüllyedni, mert az udvaron, a körtefa alatt állt. Nagymamámtól kaptunk egy lepedõt, abból varrtuk a vitorlát. Föl-le tudtuk húzni. A hajó oldalára pedig festékkel írtuk rá a nevét: Tarzisz. Ahogy a pogányok is sokféle bálványt vittek magukkal a hajón a saját isteneik képmásaként, mi is teletettük mindenféle limlommal a miénket. Ha emlékeztek, Jónást kidobták a bárkából, a vihar pedig lecsendesedett. Ezen a
Megjelent! Az Evangélikus Élet hasábjain kéthetente olvasható a gyermekek rovata, a Gyermekvár. Ebben mindig egy-egy sorozat segítségével ismerkedhetnek meg a kis olvasók a Biblia egyes történeteivel. A 2005. esztendõ három sorozata május végén jelent meg könyv alakban a Luther Kiadó gondozásában, míg a 2006. év termése a napokban látott napvilágot Gyermekvár 2. címmel. Ebben a kötetben sem hiányoznak a történetek végérõl a lapban közölt rejtvények. A könyv hittanórák, gyermekfoglalkozások remek kiegészítõje lehet. Húsz példány feletti vásárlás esetén a kiadó 20%-os kedvezményt ad a kiadvány árából.
Gyermekvár 2., Luther Kiadó, Budapest, 2007. Ára 750 forint. A könyv a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllõi út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) kapható.
„Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” – kérdezi a gazdag ifjú Máté evangéliuma szerint (19,16). Márk és Lukács pedig így adja vissza a kérdést: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Mk 10,17; Lk 18,18) Nem túlzás azt mondani, hogy ez a mi kérdésünk is. Jézus egyszerû választ ad: „…tartsd meg a parancsolatokat.” Eszerint semmi különöset nem kell tenni azonkívül, ami minden embernek kötelessége. A parancsolatokat idézi, méghozzá olyan véletlenszerû sorrendben, ahogyan egy rosszul felkészült konfirmandus tenné: „…ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!” Ez a történet a gyermekek megáldását követi az evangéliumokban. „…aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” A cselekvésre vonatkozó kérdés ellentétben áll a bizalomra hangolt hozzáállással. A gyermek – kiszolgáltatott helyzetébõl adódóan – elfogadó. A felnõtt tudatosság azonban beszennyezi ezt a tiszta, õsi bizalmat, és rögtön a saját teljesítményét helyezi elõtérbe, amikor ezt kérdezi: „Mit kell tennem?” Ám ha Jézus felé hangzik el a kérdés, ez már félig-meddig magába foglalja a választ is: azt, hogy Jézus a megmondhatója a helyes cselekvés mikéntjének. Jézus válaszában viszont kimondatlan kérdések rejtõznek. Miért pont engem kérdezel errõl? Tekintélynek tartasz? Netán különc parancsokat is elfogadnál tõlem? Gondolod, hogy több közöm van Istenhez, mint a rabbinak, akitõl a hittant tanultad? Jézus tulajdonképpen azt állítja, hogy az örök életért semmit nem kell tenni. Legalábbis semmi olyat, amit másként is meg ne kellene tenni annak érdekében, hogy az élet ne váljon pokollá itt a földön. Ne feledjük, ez a kérdezõ nem túlvilági vigasztalás után sóvárog a földi nyomorúság után. Egy jómódú, feltehetõleg jó családból származó, jó nevelést kapott, szépreményû ifjúról van szó. És az sem tûnik valószínûnek, hogy éppen ebbõl lett volna elege. Ha a morális kötelmek nyomasztanák, akkor nem egy vallási tanítóhoz fordulna tanácsért, hanem elmenne, mint a példázatbeli tékozló fiú, és élné világát, mit sem törõdve az örök élettel, a rabbikkal és jó cselekedetekkel. A történethez nagyon hasonló, amikor egy törvénytudó arról faggatja Jézust, melyik a nagy parancsolat a törvényben. Az evangélisták szerint ennek is több különféle magyarázata lehetséges. Van olyan változat, amely provokációként értelmezi, és olyan is, amely szerint a szeretet nagy parancsával kapcsolatban egyetértésre jutott Jézus és a törvénytudó – „Bizony mondom neked, nem jársz messze az Isten országától.” A gazdag ifjú esetében fel sem vetõdik a provokáció lehetõsége. Õt valóban érdekli a válasz. Jézus meg is kedveli õt. Egy mai hittérítõtõl alighanem megkapta volna a magáét az ifjú, amikor azt felelte, hogy a parancsolatokat megtartotta gyermekkorától fogva. Jézus azonban utalást sem tesz arra, hogy kétségbe vonná az ifjú szavahihetõségét. Máté szerint maga a gazdag ifjú teszi fel a kérdést: „…mi fogyatkozás van még bennem?” Márk Jézus szájába adja a kijelentést: „Egyva-
lami hiányzik még belõled…”, Lukácsnál pedig így fogalmaz Jézus: „Még egy fogyatkozás van benned…” Újabb kérdések rejlenek a párbeszéd e részében. Nem nyugtat meg a parancsolatok betartása? Ki mondta, hogy ez nem elég? Foglaljuk össze az eddigieket: (1.) Van örök élet, amely (2.) nem magától mindenkié, (3.) el lehet nyerni, (4.) valami jó cselekedettel van kapcsolatban. A kérdezõ bizonytalan (5.), de elkezdõdött benne valami, (6.) szeretné elnyerni az örök életet, és kész a cselekvésre, (7.) Jézust tekintélynek tartja az örök élet elnyerésének ügyében.
ban megsejti azt a tekintélyt, aki megnyugtató választ képes adni kérdésére.
Mit tegyek, és miért?
Az örökség Örök élet alatt ebben az esetben az Izraelnek tett ígéretek elnyerését kell értenünk. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert halál utáni létrõl más kultúrák is tudnak, csak mást értenek alatta. Többnyire a lélek magasabbrendûségét feltételezik a testtel szemben, sõt a lélek halhatatlanságát hirdetik. De olyannal is találkozunk, ahol a halál utáni élet csak egyes kiváltságosok osztályrésze.
FOTÓ: MENYES GYULA
Félig kérdés – félig felelet
Izrael vallásában azonban eredetileg nem játszott fontos szerepet a halál utáni lét. Az élet értékét és mértékét a földi jólét jelentette. Istennek tetszõ élettel lehet elérni Isten jóindulatát, és megfordítva: Isten jóindulatának gyümölcse a gazdagság, egészség, erény. A bûnt büntetés követi, az istenfélelmet pedig jutalom. A babiloni fogság utáni zsidóság vallási életét egyre inkább a Tóra (Mózes öt könyve) határozta meg. A Kr. e. 6. századtól a próféciák helyét fokozatosan átvette az írott törvény tisztelete, a vallási hagyományokhoz való ragaszkodás. Komoly kérdéseket vetett fel, amikor a törvény tiszteletének megfelelõ kegyesség elismerés helyett nyomorúságot, üldöztetést hozott. Megjelent Izrael vallásában a halál utáni, világvégi igazságszolgáltatás gondolata. A Krisztus elõtti egy-kétszáz évben elsõsorban az a változás ment végbe Izrael vallásos gondolkodásában, hogy szembesültek az igazságtalan szenvedésekkel, amely tapasztalat ütközött az Isten jóságáról és hatalmáról szóló meggyõzõdéssel. Ez utóbbit semmiképpen nem akarták feladni. Ezért az ítélet megvalósulását az utolsó idõkre kezdték vonatkoztatni, vagyis a feltámadáshoz kapcsolták. Az örök élet: Izrael öröksége. Azok osztályrésze, akik magukra vették a Tóra szent igáját. Épp ezért nehezen érthetõ, miféle bizonytalanság keríthette hatalmába ezt az erkölcsös, gazdag ifjút. Hiszen Izrael kegyelmi közösségéhez tartozott. Gyerekkorától azt tanították neki, hogy ez az Istennel való bensõséges kapcsolat záloga. Mégis úgy érezte, ez kevés. Bizonytalansága cselekvésre, kérdezésre indítja. Végül Jézus-
Valamit tenni kell az örök életért, ezt az ember magától értetõdõnek tekinti. Nem az a kérdés, hogy tegyem-e a jót, csupán az, hogy mi is ez a jó. Boldogság és erkölcs nem választhatók el egymástól. Nincs öröm nélküli erkölcs. Mint ahogy az erkölcstelenség által elért öröm sem igazi öröm. Nem hiszem, hogy valaki tenni akarná a jót anélkül, hogy bármiféle örömét lelné benne, mint ahogy azt sem, hogy valaki örökké akarna élni egy romlott világban. Jézus mint a jó ismerõje útmutatást ad az erkölcsi jóról, amikor a parancsolatokra hívja fel a figyelmet. Másfelõl a jóról mint a vágy tárgyáról is tud. Mintha csak ezt mondaná: „Boldog akarsz lenni, és meg akarsz szabadulni a mulandóság miatti szorongástól? Nem nyugtat meg, hogy néped vallási és erkölcsi tradícióit tiszteletben tartod? Akkor jobb helyen nem is érdeklõdhettél volna, mint éppen nálam! Van egy jó hírem a számodra! Én vagyok az, aki mindazt, amire vágysz, biztosítja. Gyere velem, és nem lesz szükséged semmire!” A vagyon szétosztására vonatkozó felszólítás nem próbatétel. Inkább ezt fejezi ki: „Rakd le a terheidet! Ha én leszek az útitársad, úgysem lesz szükséged más egyébre, hiszen minden az enyém. Mi fogyatkozás van még benned? Semmi! Sõt túl sok mindened van, és épp ez akadályoz.” Jézus saját jelenlétét ajánlja föl. Hiszen épp azért jött, hogy vele találkozhassunk. Érthetõ, hogy ezek után a gazdag szomorúan távozik. Akinek nincs szabadsága arra, hogy egy ilyen hívásnak engedjen, az csak elszomorodhat. Van valamid? Az baj. Aki rendelkezik valamivel, az nem megajándékozható. Valaki vagy bír valamivel, vagy szüksége van rá. Márpedig az örök élet – ajándék. A gyermek, a szegény, a hatalommal nem rendelkezõ, a hátrányos helyzetû, a semmit felmutatni nem tudó ember megajándékozható. A gazdag nem.
Ki üdvözülhet? A kérdés – „Akkor ki üdvözülhet?” – arra utal, hogy a tanítványok megértették: valójában mindenki gazdag. Mindenkinek van vesztenivalója. Van valami, ami akadályozza Jézus követésében. Van valami, amitõl nem tud elszakadni. Van, ami szomorúvá teszi, mert Jézus örömét nem tudja szívébe fogadni. Nincs benne gyermeki bizalom. Tévedés, ha valaki meg akarja keresni azt a bizonyos „egy fogyatkozást” az életében. A történet ugyanis nem arról szól, hogy ez egy probléma, amely megoldható, hanem éppen arról, hogy „embereknek ez lehetetlen”. Nem lehet üdvözülni. Csak üdvözíttetni lehet – Jézus által – ama gyöngéd szeretet által, amelyik akkor is felébred Isten atyai szívében, ha bennünk nincs ott még az ezt viszonzó gyermeki bizalom. Mert Istennél minden lehetséges. g Bartha István
Az írás a balassagyarmati gyülekezet gondozásában 2006 karácsonyára megjelent „Bátrak szabadegyeteme” címû kiadványból való.
16
e
2007. augusztus 19–26.
fókusz
Testvérgyülekezetek Budahegyvidék és Dunakeszi A kilencvenes években egy egyházmegyei találkozón a jelen lévõ gyülekezeti vezetõk beszámolói révén vált közismertté, hogy azok a gyülekezetek, amelyek külföldi gyülekezeti kapcsolatokat találtak, testvérgyülekezetté fogadták egymást, anyagi és lelki értelemben igencsak megerõsödtek. Akkoriban a testvér-gyülekezeti kapcsolatok a leggyakrabban vagy a sok évti-
testvérkapcsolatok mintájára – egy lelkiekben és anyagiakban erõsebb közösség támogatna egy olyan egyházközséget, amelyik bár élni akar, igyekszik, de támogatásra szorul. A budahegyvidéki és a dunakeszi evangélikusok között számos személyes kötõdés van évtizedek óta. Tudtunk egymás gondjairól, terveirõl, vágyairól, örömeirõl, bánatairól. Eseten-
Budahegyvidékiek és dunakesziek az idei paksi találkozón zeddel azelõtt kitelepített hittestvérekkel való kapcsolattartásból, vagy közös ismerõsök által, egyegy jól sikerült közös programot követõen alakultak ki, és váltak egyre szorosabbá. Ez idõ tájt hangzott el az akkor „költõinek tûnõ” ötlet: milyen jó lenne, ha – a külföldi és a magyar gyülekezetek közötti
ként egyesek személyes meghívásnak eleget téve – nem vendégként, hanem testvérként – vettek részt a másik egyházközség gyülekezeti alkalmain. Ennek a sokéves kapcsolatnak a folytatásaként a budahegyvidéki egyházközség vezetõsége 2001-ben megkereste és megkérdezte a dunakeszi egyházközség vezetõsé-
gét, hogy elfogadnák-e õket mint testvérgyülekezetet. A dunakesziek örömmel vették a felkérést, és azonmód meg is hívták a budahegyvidékieket egy gyülekezeti alkalomra. A szeretetvendégségen hivatalosan is elhangzott a testvér-gyülekezeti kapcsolat felvételére vonatkozó kérdés; a válasz minden jelenlévõ részérõl örömteli igen volt. A budahegyvidéki és a dunakeszi–göd–szõdligeti egyházközség a soron következõ presbiteri ülésén készült jegyzõkönyvében rögzítette a testvér-gyülekezeti kapcsolat létrejöttének tényét. Azóta rendszeresebbé váltak a két egyházközség közös alkalmai. A lelkészek igehirdetéseken szolgálnak a testvérgyülekezetben, ökumenikus és kulturális rendezvényeikre kölcsönösen meghívják egymást. A budahegyvidékiek szép kerek pénzadománnyal is támogatták a dunakesziek orgonavásárlási tervét, amely lassan a megvalósuláshoz közeledik. Országos evangélikus alkalmakon mint testvérek keressük egymást, és személyes beszélgetésekkel tesszük még értékesebbé együttlétünket az ige szellemében: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6,2) g Karvai Ottóné
Budapest-Deák tér és Csákvár A Budapest-Deák téri és a csákvári egyházközség közötti testvér-gyülekezeti kapcsolat tizenhét éves múltra tekint vissza. A Deák tériek egy lelkészhiány miatt üressé vált parókiát kerestek Budapesttõl még viszonylag könnyen elérhetõ távolságban. A cél az volt, hogy otthont lehessen teremteni az évrõl évre megvalósuló konfirmandus- és ifjúsági táboroknak, csendesnapoknak és más gyülekezeti alkalmaknak. A csákvári parókia akkor már két évtizede gazdátlan volt. Megszûnt a csabdi–bicske–csákvári társegyházközség korábbi önállósága is, Csabdi és Bicske Tatabányáról, Csákvár pedig Oroszlányból kapott gondozást. Az évszázados parókia lassan romosodó épülete már egyébként sem volt alkalmas arra, hogy még egyszer lelkészlakás legyen belõle. Táborhelynek viszont álmodni sem lehetett szebb helyet, mint a Vértes hegység déli lábánál, csodálatosan szép természeti környezetben fekvõ falut. A Deák téri gyülekezet vállalta a rossz állapotban lévõ parókia felújítását, felszerelését. A kidõlni készülõ utcai falat és a tetõt megerõsítették. A szobákba mosdók kerültek, bevezették a gázfûtést, a melléképületbõl konyha és étkezõ lett. Szinte ajándékként vásárolhattunk az országunkból éppen kivonult szovjet hadsereg itt hagyott és olcsón megvehetõ emeletes vaságyaiból, bútoraiból. Az újra megindult fasori gimnázium udvarán útban volt egy nagy faház, az Országos Pedagó-
giai Intézet ott maradt ebédlõje. A gimnázium igazgatótanácsa a lebontás vállalásával adta át az épületet, amelyet a csákvári parókia udvarán állítottak fel; itt nagy közösségi terme és mellékhelyiségei jól kiegészítik a parókia éjszakai szállást adó szobáit. Azóta élet költözött a lelki otthont adó létesítménybe, amely nemcsak a Deák téri gyülekezet ifjúsági és felnõttalkalmainak, presbiteri és egyéb közösségi csendes-
kezet a téli idõszakban az istentiszteleteket és emellett az egyéb közösségi alkalmakat is – a bibliaóráktól az énekkari próbákig – fûtött és méltó környezetben tarthassa meg. Rendszeresek a társegyházközségek csendesnapjai is, de voltak már itt esküvõi vacsorák, lelkészi munkaközösségi ülések, zsinati szakcsoport munkaülései vagy egyházmegyei énekkari találkozók is.
Pesterzsébet és Iklad Babka László ikladi lelkész így emlékszik vissza a kapcsolatok kezdetére: – 1999 õszén a pesterzsébeti gyülekezet kirándulást tett; egyik úti céljuk Iklad volt. Szeretettel fogadtuk õket; õszinte érdeklõdés, testvéri beszélgetés eredményeként fogalmazódott meg a két gyülekezetet összekötõ évenkénti találkozások igénye. Annak az évnek az õszén mindkét gyülekezet presbitériuma támogatta a lelkészeknek a szorosabbá fûzõdõ kapcsolat kialakítására vonatkozó javaslatát. Az elõzményekhez tartozik még, hogy Gyõri János Sámuel ifjúkoromban Õsagárdon a lelkészem volt, és ez az ismeretség is közrejátszott természetesen abban, hogy ilyen könnyen és hamar rendszeres találkozások kezdõdtek el. 2000-tõl évente kétszer – tavasszal Pesterzsébeten, õsszel Ikladon – találkozik a két gyülekezet. A találkozó mindig egy teljes vasárnapot ölel fel. A délelõtti istentiszteleten a vendég gyülekezet lelkésze szolgál. Általában az érkezõk énekkara, kisebb csoportja énekkel, verssel gazdagítja még az alkalmat. Nálunk, Ikladon házaknál történik a megvendégelés, ami jó lehetõséget ad arra, hogy a családok közelebb kerüljenek egymáshoz, jobban megismerjék egymást. Az itt töltött délutánokat igyekszünk mind színesebbé tenni vetélkedõkkel, filmvetítéssel. Egyik évben a helyi szüreti felvonulást tekintettük meg közösen, majd a falu vendégei voltunk vacsorára. Tavaly a domonyvölgyi Lázár-tanya lovasbemutatójára vittük el vendégeinket. Közösen szervezünk konfirmandus-, ifjúsági és családos hétvégéket, táborokat. Igyekszünk részt venni egymás ünnepein, ezzel is erõsítve a testvéri szálakat. Hisszük és tapasztaljuk, hogy ezek a közös alkalmak mindkét gyülekezet épülésére szolgálnak, s a találkozók élményei, üzenetei mélyen megmaradnak a szívekben.
– Mi, pesterzsébetiek – teszi hozzá az elhangzottakhoz Gyõri János Sámuel lelkész – sok más gyülekezettel együtt fölismertük, hogy a belsõ építkezéshez fontos a külsõ kapcsolattartás is. Ezért léptünk „testvérségre” az ikladi evangélikusokkal. Már korábban, õsagárdi szolgálatom idején testvér-gyülekezeti kapcsolatot kerestünk egy városi közösséggel, Pestlõrinccel; ennek igen jó hatása volt a gyülekezetépítésre.
gét, a levélváltások nagyszerûségét. Nem is szólva az egymás hite által való növekedésrõl. A Babka László által már említett alkalmakon kívül utalnék még arra, hogy szerveztünk egymásnak tíztusát, Túrmezei-szavalóversenyt, oratóriumos bemutatót és színdarab-elõadást is. Különleges élmény volt számunkra Ikladon részt venni egy igazi aratási hálaadó istentiszteleten, látni a gyümölccsel és új
Ikladiként Pesterzsébeten Bár a médiának és a kommunikációs lehetõségeknek köszönhetõen egyre kisebb a különbség a falusi, vidéki és a városi gyülekezetek között, nagy segítséget jelenthetünk egymás számára, kiegészíthetjük egymást. Nem a különbözõség varázsa a legfontosabb a testvéri kapcsolatokban. Ha csak magunkban vagyunk, olyan, mintha egykeként nevelkednénk az egyház családjában. Az egykék sorsa nem teljes. Könnyen torzulhatnak, hajlamosak lehetnek az önzésre, de a veszteségük a legnagyobb, mert nem élhetik át a testvérrel való találkozás örömét, a látogatások izgalmait, a megvendégelések általi gazdagodást, a gondok és az örömök megosztásának meghitt pillanatait, az ajándékozás önzetlensé-
kenyérrel földíszített oltárt… Más alkalommal a szüreti mulatság népviseleteseiben gyönyörködhettünk. Idén pedig már kétnapos közös kirándulást szervezünk Sopronba. Csak ajánlani tudom az országon belüli testvér-gyülekezeti kapcsolatokat. Elmondanám még, hogy ökumenikus jelleggel testvériséget ápolunk az Ócsai Baptista Gyülekezettel. Évente egyszer találkozunk váltakozó helyszínen. Egy másik jól mûködõ lehetõség pedig az úgynevezett Pestvérek bibliaóra, melynek lényege, hogy Budapest egyes szomszédos kerületeinek – Cinkota, Pestszentlõrinc, Kispest, Pesterzsébet – a bibliaórásai havonta más-más helyen beszélgetnek az elmúlt idõszak lelki élményeirõl, majd együtt olvassák az igét.
Segítõ kezet nyújtani
Közös bográcsozás Csákváron napjainak a helyszíne, hanem más gyülekezetek is igénybe veszik. Évrõl évre ez a helyszíne két nyári mozgássérülttábornak is. De mit nyert a csákvári gyülekezet? – merülhet fel a kérdés. „Végre élet lesz itt!” – fogalmazta meg mások véleményét is a tervet meghallva a gyülekezet akkori felügyelõjének felesége. A közös istentiszteletek és más alkalmak hatása kölcsönös gazdagodást jelent. A faház nagy üvegablakos, derûsen világos terme lehetõvé teszi, hogy a helyi gyüle-
b „Keresztény gyülekezet, kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!” – szólítja meg a lelkész a gyülekezetet minden vasárnap. De nemcsak õ használja ezt a megszólítást; mi magunk is testvérként gondolunk az egyházközségbõl ismert embertársainkra, és éppen így testvérnek érzünk minden hívõ keresztényt és minden evangélikust, éljen bárhol is a világon. Sõt nemcsak érezzük ezt az összetartozást, hanem esetleg „testközelbõl” át is élhetjük, ha egyházközségünknek evangélikus testvérgyülekezete van Erdélyben, Németországban, netán Finnországban. Vagy – ami annyira (még) talán nem gyakori – a határainkon belül… Lapunk hasábjain a „magyar–magyar testvérek” számára kívántunk lehetõséget nyújtani a rövid bemutatkozásra.
Ma már – mintegy három évtized után – ismét van helyben lakó lelkésze Csákvárnak, újra önálló a Csákvár–Bicske–Csabdi Társult Evangélikus Egyházközség. A parókiát a visszakapott kántori lakásból alakították ki, így a belmissziói otthonná lett régi lelkészlakás tovább végezheti küldetését a két gyülekezet épülésére. Olyan kapcsolat ez, amelyik mindkét felet valóban testvéri módon segíti és gazdagítja. g Zászkaliczky Péter
– Nem vagyunk nagy gyülekezet, de amikor csak módunkban áll, igyekszünk támogatni más evangélikus egyházközségeket – meséli Kis János kecskeméti lelkész. A közel ötszáz család és a Kecskemét szórványában élõ evangélikusok lelkipásztora így tekint vissza a kezdetekre: – A rendszerváltás után, amikor kárpótlásként visszakaptuk épületeinket, némi bevételre tettünk szert. A presbitérium tagjaival egyetértésben – emlékezve azokra az idõkre, amikor mi magunk is nehezebb helyzetben voltunk – úgy döntöttünk, segítünk. Azóta kisebb összegekkel ugyan, de támogatjuk Bács-Kiskun megye két evangélikus gyülekezetét – Kiskunhalast és Kiskunfélegyházát –, illetve a budapesti Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesületet.
Halason például a parókiaépítéshez járultunk hozzá, Félegyházán pedig a protestáns gyülekezetbe juttattuk el a Kecskeméti Evangélikus Egyházközség egyik vasárnapi istentiszteletén összegyûlt perselypénzt. Nem nagy összegekre kell itt gondolni; mindig a lehetõségeinkhez mérten segítünk, ötvenszázezer forinttal. Mindezt természetes, magától értõdõ gesztusnak tartom, hiszen az a dolgok rendje, hogy a „tehetõsebb” közösségek vegyék észre és segítsék a szükséget szenvedõt. A presbitérium tagjaival egyetértésben gondolkodunk azon, hogy a jövõben egy magyarországi evangélikus egyházközséggel testvér-gyülekezeti kapcsolatot alakítsunk ki, de még nem döntöttük el, melyik legyen az, és a hogyanról sem határoztunk. g GaZsu
2007. augusztus 19–26.
fókusz
f
17
Magyarországon Adni jó Akkor most szegények vagyunk vagy gazdagok? Ezt a kérdést felteheti magának a sokgyerekes családapa, akinek van állása, otthona és otthon maradó felesége. Felteheti magának az egyedülálló fiatal nõ, akinek lakásrészleteket kell törlesztenie, és nem támaszkodhat a szüleire. Felteheti magának a hosszú órákat dolgozó özvegyasszony, akinek egyszerre kell támogatnia felnõtté váló gyermekeit és idõs szüleit. De feltehetik még sokan mások is: könyvelõk és tanárok, lelkészek és kántorok, nyugdíjas mérnökök vagy a versenyszférában dolgozó vállalkozók. Ha pedig a kérdést éppen egy – fent felsorolt összetételû – budai gyülekezet presbitériuma teszi fel, akkor akár arra a válaszra is juthat, hogy lehetnek náluk gazdagabb gyülekezetek, de biztosan vannak náluk jóval szegényebbek is. Ha nekünk van, adjunk másnak is belõle – gondolták –, még akkor is, ha nekünk sem elég sosem, hiszen mindig akad valami felújítanivaló. Mennyire él az egyházon belüli szolidaritás? Mennyire ismerik fel a módosabb régiók, hogy van mibõl adniuk, és lenne kinek? Mennyire szeret mindenki úgy gondolni magára, mint aki támogatásra szorul? Mennyire merünk kérni egymástól? Menynyire merünk kérés nélkül adni? – Ezekhez a kérdésekhez konkrét példa Kelenföld esete.
A gyülekezet saját tagjaitól származó bevétele néhány éve – még ha kevéssel is, de folyamatosan – nõ. Ezért a gyülekezet vezetõi elérkezettnek látták az idõt, hogy pontosítsák és bõvítsék a kifelé nyújtott, nem kötelezõ jellegû támogatások rendszerét. A presbitérium is elfogadta a tervet: az évek óta támogatott egyházi gimnáziumnak (ahova sok gyerek jár az egyházközségbõl) és az erdélyi testvérgyülekezetnek szánt összeg mellett egy újabb keretet különítettek el az idei költségvetésben további hasonló célokra. Egyrészt nyitottak az egyházon belülrõl érkezõ rendkívüli kérésekre (mint amilyen az elmúlt években két megdöbbentõ tûzeset is volt), másrészt pedig ismét felelevenítették azt az egykori elképzelést, hogy keresnek egy olyan közösséget, amelyik segítségre szorul. Nem is volt egyszerû kiválasztani a támogatandó gyülekezetet, végül azonban tisztázódtak a szempontok, és „rátaláltak” a saját egyházkerületükön belül Ózdra. Noha a gyülekezetet és lelkészét személyesen nem ismerték, nehézségeikrõl értesültek az egyházi sajtóból, valamint tudták, hogy a régió fõ megélhetési forrását adó kohászati üzemeket bezárták, és nagy a munkanélküliség. A szerény adományt természetesen örömmel fogadták Ózdon. De örömmel fogadták a kelenföldiek is a támogatás és a lemondás adta érzést. g Ittzés Szilvia
Porrogszentkirály és Budapest-Rákospalota Elsõként Porrogszentkirály lelkészét, Sikter Jánost kérdeztük. – A testvér-gyülekezeti kapcsolat kiépítése néhai Bolla Árpád egykori rákospalotai lelkész, esperes ötlete volt. 1992-ben kerültem – akkor még segédlelkészként – feleségemmel, Csizmadia Ágnessel együtt a rákospalotai gyülekezetbõl Porrogszentkirályra; a két egyházközség között 1993 tavaszán köttetett meg a szerzõdés. Miben is nyilvánul meg a két gyülekezet közötti kapcsolat? Osztozunk az örömökben és olykor a bánatokban – rendszeresen részt veszünk egymás ünnepi alkalmain. Éveken keresztül együtt szerveztünk hittantábort.
Legutóbbi közös alkalmunk egy kirándulás volt május 20-án, amikor a Kaszói Erdõgazdaság vendégeként mintegy százan voltunk együtt. Megismerkedtünk az erdõgazdaság múltjával, jelenével, és hallhattunk a terveikrõl is vendéglátónktól, Tamás János vezérigazgatótól. Gyönyörû környezet, kirándulás a kisvasúttal, bográcsban fõtt ebéd, valamint a kis leánygyülekezet templomában, Somogyszobon tartott közös istentisztelet tette felejthetetlenné ezt a napot. De nemcsak a szervezett alkalmakon találkozunk. Tudom, hogy több gyülekezeti tag levélben vagy telefonon ápolja a testvér-gyülekezeti kapcsolatot. Ár-
Találkozás Rákospalotán…
…és Porrogszentkirályon Két nyáron is Rákospalotán táboroztunk egy-egy hétig a szentkirályi ifjúsággal. Szolgált már Porrogszentkirályon a rákospalotai énekkar.
pi bácsi ötlete tehát elérte a célját: barátságok születtek olyan emberek között, akik egyébként talán soha nem találkoztak volna. Rákospalotai lelkészkollégája,
Bátovszky Gábor három és fél éve szolgál mostani gyülekezetében. Kérdésünkre elmondta: úgy látja, hogy ez a hosszú kapcsolat, a személyes kötõdések és a sok megélt, közös emlék a gyülekezet egészében nagyon pozitív élményként élnek. Persze – fûzi hozzá – vannak nehézségek is. Egy ilyen hosszú kapcsolat mindig hordozza a megfáradás, kiégés veszélyét, nem is beszélve a távolságról. Noha gyakran mondjuk, hogy országon belül nincs távolság, de a többórás buszutakat egyre kevesebben vállalják. Az idõsebb korosztály már nem szívesen vesz részt két- vagy esetleg háromnapos találkozásokon, a lelkész mégis úgy látja, hogy a testvér-gyülekezeti kapcsolat jövõje ebbe az irányba kell, hogy fejlõdjön. Az eddigi nagyünnepi, sokszor protokolláris látogatások – véli – lassan-lassan át kell, hogy alakuljanak kisebb létszámú csoportok, körök látogatásaivá, amelyek talán hosszabbak és személyesebbek. Érdekes lehetõség lenne például csendesnapszerûen az egy-egy ünnep elõtti közös lelki felkészülés, szokások, hagyományok, teendõk megbeszélése. Alkalmat adhat az összefogásra egy-egy jelesebb évforduló, kiadvány közös feldolgozása is, amikor elsõsorban azok lennének együtt, akiket az adott téma, problémakör foglalkoztat. Erre már voltak kísérletek: például közös nyári gyerektáborok vagy amikor a rákospalotai énekkar töltött el egy hosszú hétvégét Porrogszentkirályon, szolgálva a környékbeli templomokban az istentiszteleti alkalmakon. Tovább lehetne erõsíteni, mélyíteni az ilyen jellegû találkozásokat – mondja Bátovszky Gábor –, mert ezek segítenek abban, hogy részünk legyen az egymásra találás örömében, és számos, mindnyájunkat gazdagító élményben.
Nyíregyháza-Kertváros és Fancsal A kertvárosi gyülekezet 1992ben önállósult. A visszakapott épületek hasznosítása, felújítása nagyon sok gonddal járt, de a felügyelõvel, Nagyváti Pállal együtt fontosnak tartottuk, hogy a magunk szerény lehetõségei szerint segítséget nyújtsunk egy nálunk kisebb, erõtlenebb egyházköz-
mertem a fancsali evangélikusok lelkészét. Tudtam, ez a közösség más jellegû, mint a kertvárosi, nagy szórványterülettel rendelkezik, ezért javasoltam, hogy velük keressünk kapcsolatot. A tájékozódás gyülekezeti kirándulás keretében történt. Úgy szerveztük utunkat, hogy részt
A kertvárosiak ajándéka (2005) ségnek. Tudtuk ugyanis, hogy ennek gyülekezetépítõ hatása van, hiszen általa kilépünk az „elszigeteltségbõl”, megismerjük mások gondját-baját. Emellett abban is reménykedtünk, hogy egy testvér-gyülekezeti kapcsolatnak számunkra is lesznek kamatoztatható tanulságai. Diakóniai konferenciákról is-
vehessünk a fancsali gyülekezet vasárnap délelõtti istentiszteletén. A találkozás jól sikerült. Néhai Péter Jenõ lelkész elfogadta a feléjük nyújtott kezet, s ettõl kezdve indult meg a kapcsolatépítés. A fancsali templom orgonája esõsen leromlott állapotban volt. Nálunk voltak szakemberek, akik meg tudták javítani. A hálaadó
istentiszteleten énekkarunkkal együtt vettünk részt. Nem feledjük a fancsaliak vendégszeretetét. A gyülekezeti küldöttségek kölcsönösen részt vettek egymás ünnepségein. A fancsaliak eljöttek a kertvárosi gyülekezet megalakulásnak tizedik évfordulóján tartott hálaadó napra Benkõbokorba, valamint a nyíregyházi betelepülés kétszázötven éves jubileuma alkalmából tartott ünnepélyre Vajdabokorba. A kertvárosiak részt vettek az encsi szórvány templomának alapkõletételi ünnepélyén és felszentelésén is. Ez alkalomból gyülekezetünk úrvacsorai készlettel ajándékozta meg az encsieket. Emellett egyházközségünk több éven keresztül a gyûjtésekbõl befolyt kisebb összegû céladományt juttatott el a fancsali híveknek. Arra is volt példa, hogy Péter Jenõ – amikor a borsodi lelkésztársak nem tudtak segíteni neki a szolgálatban – tõlünk kért támogatást, amelyet mi igyekeztünk mindig meg is adni. Legközelebb szeptember harmadik vasárnapjára várjuk a fancsaliak küldöttségét Benkõbokorba az aratási hálaadó ünnepi csendesnapra, amelyen jelenlegi lelkészük, Gerlai Pál szolgál majd. g Magyar László, a kertvárosi gyülekezet alapító lelkésze
Vanyarc és Kispest A vanyarci és a kispesti gyülekezet kapcsolata nem egy partnert keresõ elhatározással kezdõdött. Így alakult. Mondhatjuk, Isten adta nekünk. A két lelkipásztor ugyanis jó barátságban volt hosszú idõ óta, és sok alkalmon vettünk részt közösen. Amikor a Nógrád megyei Lucfalváról a Budapesten lévõ kispesti gyülekezetbe kaptam elhívást, régi egyházmegyémbõl több gyülekezettel is tartottam a kapcsolatot. De Szabó András lelkipásztor és a vanyarciak voltak azok, akikkel újra meg újra ismétlõdött a találkozás, majd tudatosan is ápolni kezdtük ezt a sokat jelentõ barátságot és testvériséget. Így lettünk testvérgyülekezetté már körülbelül egy évtizede. Rendszeresen találkozunk egymással, egy busznyi csoporttal látogatja meg egymást fölváltva a két közösség minden évben. Szeretettel teli, kedves, komolyan hívõ testvérekre találtunk a vanyarciakban. Vendégszeretetük mindig megható, és indítást ad a ridegebb városi viszonyokhoz szokott pestieknek. Nem engedi, hogy megszokottá, felszínessé legyenek kapcsolataink. A városi és a vidéki életforma kiegészíti egymást, és hisszük, hogy mi is adhatunk valamit lelki kincseinkbõl. Találkozásaink mindig istentisztelettel és azon a vendégek szolgálatával kezdõdnek. Szóló- és karénekek, versek, bizonyságtételek hangzanak el.
Az együttlét a vendéglátók otthonában elfogyasztott ebéddel, meghitt családi beszélgetéssel folytatódik, majd egy délutáni programmal fejezõdik be, amelyen áhítatot is tartunk. Részt vettünk már közös hajóúton, barlangtúrán, városnézésen, kiránduláson is.
A vanyarci templom Hadd emlékezzem vissza most néhány érdekes epizódra! Néhány éve kispesti lelkészként megyek föl a vanyarci szószékre. Figyelni kell a lábam elé, mert sok a lépcsõ. Egyszer csak nagy porfelhõt és vakolathullást lát a gyülekezet: lefelé nézve beütöttem a fejem a szószékbejárat alacsony fölsõ peremébe. Néhányan késõbb megjegyezték, hogy idegen szószékre jobb bukósisakban fölmenni…
Máskor a két gyülekezet együtt tekintette meg a gödöllõi királyi kastélyt. Az udvaron lovasbemutatót is tartottak nekünk. Azt is láthattuk, hogyan kell lóról nyilazni, kelevézt dobni, gerelyt hajítani. Mindezt mi is kipróbálhattuk – persze nem lóról. A gerelyhajításnál e sorok írója épphogy eltalálta a céltáblát. Aztán a vanyarci lelkipásztor következett. Nagy lendület, hajítás, a dárda nagy erõvel a céltáblába fúródik – és az egész állványzat abban a pillanatban összeomlik. Joggal büszkélkedhettek lelkészükkel a vanyarciak, aki lám, azóta esperes is lett! Végül még egy emlék. Tavasszal egyik beteg gyülekezeti tagunk lelkendezve hív telefonon vasárnap délután: „Nagytiszteletû úr, milyen jólesett, ami történt!” „Mirõl van szó?” „Beteg vagyok, és bekapcsoltam a rádiót, hogy istentiszteletet hallgassak. Éppen Vanyarcról volt közvetítés, és az elején, a köszöntésben az esperes úr külön üdvözölt minket, a kispesti testvérgyülekezetet.” Ezt az adást többen is hallották, és nagy örömmel vették. Akkor nyomban imádkoztunk a vanyarci gyülekezetért, és az ima, az egymásra gondolás azóta is naponta összeköt bennünket. Adja az Úr, hogy ez a testvér-gyülekezeti kapcsolat továbbra is ne csak külsõség legyen, hanem egymás segítése a hit és az Urat szolgáló élet útján. g Széll Bulcsú
18
e
2007. augusztus 19–26.
krónika
ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A RÁDIÓBAN
Offertórium
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2007. augusztus 19. – Budapest Szentháromság ünnepe után 11. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: 2Sám 12,1–15a; Lk 18,9–14. Alapige: 1Kor 15,1–10. Énekek: 456., 402. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) D. Szebik Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Vígh Ilona; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Gyekiczky János; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Gyekiczky János; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. (úrv.) Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) ifj. Hafenscher Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) dr. Béres Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. dr. Béres Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Tóth-Szöllõs Mihály; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. Kovács Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kósa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kósa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Gyõri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Gyõri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názárettemplom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. dr. Zsigmondy Árpád.
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2007. augusztus 19. – Balaton Alsódörgicse de. 11.; Badacsonytomaj de. 9.; Balatonalmádi du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonfüred de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus üdülõ) de. 10.; Fonyód de. fél 10.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kisdörgicse du. fél 2.; Kötcse de. 10.; Kõvágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nemesleányfalu du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Szentantalfa de. 3/4 10.; Veszprém de. 10.; Zánka de. fél 9. német nyelvû istentiszteletek Hévíz de. fél 10.; Siófok (kápolna) de. fél 10.
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2007. augusztus 26. – Budapest Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Ézs 29,17–24; Mk 7,31–37. Alapige: 2Kor 3,4–9. Énekek: 45., 261. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Gyekiczky János; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Gyekiczky János; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerõfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (orgonazenés áhítat) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szántó Enikõ; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. A. Balogh Éva; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Zászkaliczky Pál; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Zászkaliczky Pál; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, MátraszentimreBagolyirtás de. 11. Fehér Károly; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2006. augusztus 26. – Balaton Alsódörgicse de. 11.; Balatonakali du. 2.; Balatonaliga (a Club Aliga területén levõ református templom) du. 6.; Balatonalmádi du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonföldvár (városháza) du. 2.; Balatonfüred de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus templom) du. 3.; Balatonszárszó (evangélikus üdülõ) de. 10.; Balatonszemes de. fél 10.; Balatonszepezd de. 9.; Fonyód du. 4.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kötcse de. 10.; Kõvágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nagyvázsony du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Sümeg du. fél 3.; Szentantalfa de. 3/4 10.; Tapolca de. fél 9.; Veszprém de. 10.; Zánka de. fél 9. német nyelvû istentiszteletek Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10.
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2007. augusztus 26. – Velencei-tó Agárd (protestáns templom, Mátyás király u. 24.) du. 6.
g Összeállította: Boda Zsuzsa
Bemutatkozik a Nyírszõlõsi Evangélikus Egyházközség A nyírszõlõsi evangélikus gyülekezet az 1753-ban alapított Nyíregyházi Evangélikus Egyházközségbõl önállósodott 1992-ben; megalakulásától kezdve e sorok írója a lelkésze.
Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Augusztus 26-án, vasárnap 10.04-tõl istentiszteletet hallhatunk a Kossuth adó hullámhosszán Nyírszõlõsrõl. Igét hirdet Györfi Mihály lelkész.
Gyülekezetünk területe magába foglalja Szabolcs-Szatmár-Bereg megye negyedét, hatvannégy települését. Két templomot vettünk át: az 1931-ben épült kisvárdai és az 1940-ben felépült nyírszõlõsi evangélikus templomot. A gyülekezet tagjai kistelepüléseken és tanyabokrokban – szétszórattatásban – élnek, mintegy ezerötszázan. Tekintettel arra, hogy önálló gyülekezeti közösség nem létezett ezen a területen, presbitériumunk – alakulásától kezdve – nagy hangsúlyt fektetett a missziói és evangélizációs munkára.
Évente presbiteri hétvégét tartunk a gyülekezeti szolgálók továbbfejlõdésének segítésére. Az ifjúsági, gyermek-, családos és felnõttcsendeshetek mellett rendszeresen megtartjuk csendesnapjainkat: az 1950-es évek körmendi-tanyai hagyományaira épülõ, minden év augusztus 20-án Nyírszõlõsön megrendezett nyári csendesnapot (két-háromszáz résztvevõvel), adventben a nyírtelekit (száz-kétszáz résztvevõvel), valamint az igény szerinti „munkás csendesnapokat”, ahol a fizikai munka mellett áhítat, igetanulmányozás is van. Fontos alkalommá nõtte ki magát a 2005 óta minden évben megtartott gyülekezeti hétvége. 1998-ban gyülekezetépítõ munkára küldtük ki Nagy Miklós presbitert és családját Kisvárdára, az egykor önálló, de késõbb elnéptelenedõ gyülekezet újraindítása végett. Munkájuk áldása abban mutatkozik meg, hogy egyre gyarapodik az asszonykör, sikeres a gyermekmunka, és rendszeresek a vasárnapi istentiszteletek. Gyülekezetünk asszonyai Kisvárdán kívül Nyírteleken alakítottak asszonykört, közösséget és szolgálatot találva maguk számára. Konfirmációi oktatáson általában öttizenöt gyermek vesz részt; az oktatás két évig folyik, így kétévente lehet vizsgázni, illetve indul új csoport. A területünkön mûködõ általános iskolákban nyolcvan-száz gyermek részesül evangélikus hitoktatásban.
Fiataljaink missziói, zenei, újságírói csoportokban tevékenykednek; ezek gyümölcse az Érted magazin (kéthavonta megjelenõ ifjúsági újság) és az EKG nevû zenekar. Emellett a fiatalok komoly feladatot vállalnak a szombati játszóház mûködtetésében is. Istentiszteleteinken számos lehetõségük van a szolgálatra gyülekezeti tagjainknak (szívesen élnek is velük): vendégfogadó, lektori (liturgusi), bizonyságtevõ, zenei szolgálat. Ezeken az alkalmakon adjuk kézbe a gyülekezet hírleveleit, a heti és a kéthavi hírlevelet. 1993-ban elindítottuk a Filadelfia Alapítványt (Jel 3,7–8), melynek célja az ifjúság keresztényi nevelése és a nyírteleki evangélikusság közös alkalmainak megteremtése. Az alapítvány késõbb – 1995-ben, amikor vagyona lehetõvé tette – vette fel céljai közé a nyírteleki templom építését. Az építkezés 2000-ben kezdõdött el; abban az évben a pinceblokk és -födém, majd 2001-ben a földszinti falak és födémek készültek el. Az épület földszinti helyiségeit 2005 adventjében szenteltük fel és adtuk át a gyülekezetnek. Jelenleg az alagsor és a lelkészlakás befejezésén dolgozunk. Gyülekezetünk honlapja: http://nyirszolos.lutheran.hu/. E-mail cím:
[email protected];
[email protected];
[email protected]. g Györfi Mihály
Tolerancia és humor Csángliában „Visszaszorítnak, hátrább, egyre hátrább, És amit hagynak, egyre kevesebb: Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz, S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet, Szikrát a tûzbõl, cseppet a folyóból, A töredéket eltört mondatodból, Minden megmaradt árva keveset: Ahogy lehet…” (Reményik Sándor) Az orosházi evangélikus gyülekezet július 23–29. között Tatrangon tett testvérgyülekezeti látogatást Laczki János lelkész és Jantos István felügyelõ vezetésével. A kiránduláson a gyülekezeti tagok mellett az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium diákjai is részt vettek. A kapcsolat az elsõ Magyar Evangélikus Konferencia alkalmával éledt újjá hosszabb szünet után. Tatrang a Brassó melletti csángó Hétfalu egyike. A falu lakossága igen vegyes: románok, magyarok és cigányok élnek együtt a Csukás hegy lábánál. Az evangélikus gyülekezet (a romániai magyar evangélikusok legnépesebb vidéki gyülekezete) ezerötszáz lelket számlál. E faluban, illetve Erdély-szerte ismeretlen a társadalmi temetés. Még a kommunizmus éveiben is mindenki élt a keresztség szentségével, az ifjak konfirmáltak, házasságkötéskor Isten áldását kérték. A tatrangi lelkész, Székely Levente elmondása szerint nagyon fontos a tolerancia. Az egyházközségben a szolgálati nyelv természetesen a magyar, de amikor a szükség megköveteli – vegyes házasságok esetében, temetésekkor –, románul is szól az egybegyûltekhez (igeolvasás, rövid igemagyarázat, imádság). Így a tatrangi gyülekezethez az evangélikusokon kívül római katolikus, református magyarok, illetve román ortodoxok is tartoznak. Ez az, ami békés emberi kapcsolatot alapozott meg a különbözõ felekezetû és nemzetiségû emberek között; e közösségben mi, orosháziak is jól éreztük magunkat. Említésre méltó ugyanakkor, hogy az erdélyi evangélikusok fontosnak tartják a magyar nyelv és kultúra ápolását, gyarapítását is. Istentõl kapott feladatként nemcsak értékek ápolói, továbbadói, hanem gyarapítói is. Majdnem minden gyülekezetben templomot, paplakot renoválnak, vagy nem egy esetben új gyülekezeti házat, vendégházat, oktatási
központot, mûvészeti galériát – és így tovább – építenek. Ottjártunkkor megismerkedtünk a gyülekezet és a barcasági csángók törté-
dott; ezen Kiss József polgármester vendégei voltunk. Reménységünk szerint jövõre mi láthatjuk vendégül a tatrangiakat, és a meg-
netével, a történelem azon viharaival, melyekben „Csánglia” népe edzõdött, és él még napjainkban is. Példaként szolgált mindez számunkra azon élmények mellett, amelyeket Erdély nyújtott a sepsiszentgyörgyi templomban, a Szent Anna-tó partján, Kézdivásárhely udvarterein, a prázsmári erõdtemplomban, Alsócsernátonban, a fogarasi várban, a brassói Fekete templom orgonamuzsikájában és a Fogarasi-havasok szurdokai közt. Hétfalut járva megértettük Jékely Zoltán költõ szavait: „Fejünkre por hull, régi vakolat, / így énekeljük a drága Siont; / […] Tízen vagyunk: ez a gyülekezet, / a tizenegyedik maga a pap, / de énekelünk mi százak helyett, / […] tizenkettedikünk maga az Úr.” A „domnule seful”-nak (fõnök úrnak) is nevezett Székely Levente humora naponta enyhítette a barangolások fáradalmait. Egyebek mellett tõle tudtuk meg például, hogy mi történne, ha egyszerre halna meg a mindenkori pap és a sofõr. (A keretbe foglalt válasz enyhítse most az Evangélikus Élet kitartó olvasóinak „fáradalmait” is.) Mindemellett a tatrangi testvérek ezúttal is meleg vendégszeretettel fogadtak, a családlátogatások alkalmával kínáltak „kicsi erõst s gyengét” is… Az egyhetes látogatás a falunappal záró-
kötött barátságok kiállják a távolság és az idõ próbáját – õk azonban addig is, mindig is itthonról hazavárnak bennünket. g Dr. Száraz Csenge Gitta
FOTÓ: RÉVÉSZ RITA
Szeretettel tájékoztatjuk gyülekezeteinket, hogy a Szentháromság ünnepe utáni tizenharmadik vasárnap (szeptember 2.) offertóriuma az iskolatámogatás célját szolgálja. Kérjük, adakozó szeretettel segítsék az ügyet.
Egyszerre hal meg a pap és a sofõr. Megjelennek Szent Péter színe elõtt, aki hosszabb mérlegelés után a sofõrt a mennyországba, a papot pedig a pokolba küldi. Az ítélet hallatán a pap méltatlankodni kezd: õ mindig is Isten dolgaival foglalatoskodott, míg emez… Szent Péter magyarázatként csak annyit mond: „Fiam, amíg te prédikáltál, mindenki aludt, míg a sofõr vezetett, mindenki imádkozott.”
+ 1 „testvérvicc” Meghal a suszter és a kocsmatöltelék. Megjelennek Szent Péter színe elõtt. Verdiktum: suszter a pokolba, kocsmatöltelék a mennybe. Magyarázat: valahányszor a suszter munka közben kalapácsával az ujjára ütött, nagyot káromkodott, a részeges pedig valahányszor csak emelte a poharát, „Isten, Isten!” szavak közepette engedte le torkán az italt…
2007. augusztus 19–26.
mozaik
EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ
Szüzességigyûrû-tilalom A vallásszabadság megsértésével vádolja iskoláját a legfelsõbb bíróság elõtt egy brit tinédzser, akit tanárai eltiltottak a szüzességi fogadalmát jelképezõ gyûrû viselésétõl. A West Sussexben élõ Lydia Playfoot már három éve hadakozik iskolájával a gyûrû miatt. A katolikus lány az ezüst ékszerrel jelzi, hogy házasság elõtt nem kíván szexuális kapcsolatba bocsátkozni. Az iskolai egyenruhához szigorúan tilos ékszert viselni, vallási okokból viszont felmentést kapnak a muszlimok és a szikhek, akik fejkendõt, illetve karkötõt hordhatnak. „A kereszté-
nyeket pedig mintha diszkriminálnák” – mondta a tizenhat éves diák. A tanári kar álláspontja szerint a szüzességi gyûrû nem tartozik a keresztény vallás bevett jelképei közé, ezért nem szabad hordani az iskola falai között. „Ez sérti a diák vallásszabadsághoz fûzõdõ alapvetõ jogát” – érvel viszont a család. „Világi intézmények nem dönthetnek vallási kérdésekben” – mondta Playfoot ügyvédje a legfelsõbb bíróságon tartott meghallgatáson. „Lydia esete mint cseppben a tenger mutatja, hogyan szorítják a partvonalra a keresztényeket ebben az országban. Azt mondják:
higgy, amiben akarsz, de a hitedet nyilvánosan nem vállalhatod” – mondta a tanuló édesapja. Playfoot szülei egyébként a The Silver Ring Thing („Ezüstgyûrû Mozgalom”) aktivistái. Az Amerikában indult és állami pénzekkel is támogatott mozgalom a házasság elõtti önmegtartóztatást népszerûsíti. A Nagy-Britanniára is átterjedt szervezõdésnek becslések szerint mintegy 25 ezer követõje van. A gyûrût a bal kéz középsõ ujján kell viselni. A vékony ezüst ékszeren a „Thess. 4:3-4” felirat látható. d MTI
A B É R E S E G É S Z S É G H U N G A R I KU M P R O G R A M E H AV I T É M Á J A : A SPORT
A sport gyógyszer – testnek, léleknek! A daganatos betegektõl kezdve a szív- és érrendszeri problémáktól szenvedõkön keresztül egészen a depressziósokig mindenkire igaz, hogy ha mozognak, rendszeresen sportolnak, rengeteget tesznek egyrészt az egészségük megõrzéséért, másrészt a gyógyulásukért.
A Béres Egészség Hungarikum Index felmérése során megkérdezettek 60%-a szerint is a mozgás az egyik legfontosabb egészségmegÕrzéshez szükséges tényezÕ. Ennek ellenére a válaszadók 53%-a nem szokott egészsége érdekében sportolni vagy aktív testmozgást végezni – akik azonban saját bevallásuk szerint sportolnak, azoknak a 29%-a a mindennapi gyaloglást, további 12%uk pedig a ház körüli munkát is sportnak értelmezte… A fizikai munka valóban mozgás, de a sport által biztosított kedvezÕ hatásokat, a sportolás nyújtotta örömöt, kikapcsolódást korántsem pótolja, ráadásul folyamatosan ugyanazt az izomcsoportot terheli.
Hogyan „gyógyít” a sport? A rendszeres edzés általánosan erÕsíti a vázizomzatot, javítja a keringési és a légzési rendszer kapacitását, növeli a szervezet energiafelhasználását, csökkenti az összkoleszterin szintjét, növeli a csontsÕrÕséget, és nem utolsósorban, „boldogsághormont” termel. Az edzettségi állapot javulásának következtében kisebb energiafelhasználással nagyobb teljesítményre lesz képes a szervezet. Az izomtömeg növekedésével párhuzamosan csökken a zsírszövet mennyisége, a csontritkulás kialakulásának esélye, ennek eredményeként a mindennapok életvitelében jelentÕs javulás tapasztalható.
Jó, jó, de mikor sportoljunk? Reggelente tíz-tizenöt perc gimnasztika már sokat számítana! Akárcsak az esti közös kerékpározás a gyerekekkel, a kutyasétáltatás vagy a hétvégi kirándulások. Keressünk olyan úszótanfolyamot, ahol a gyerekek óráival párhuzamosan a felnÕttek is edzhetnek egy másik medencében. Csak egy kis fantázia, némi
akaraterÕ kérdése – és a sport igenis beépíthetÕ a hétköznapokba! A mozgás örömével már óvodás-, kisiskoláskorban meg kellene ismertetni a gyerekeket ahhoz, hogy felnÕttként ne „felejtsenek el” sportolni. A mozgással sok fegyelmezési gond, tanulási nehézség, hangulati zavar is megelÕzhetÕ lenne.
A 96. születésnapját a napokban ünneplõ Megyer Lajos és 91 éves felesége, Benyhe Vilma hálát a hetven esztendõért – életükért és szolgálatukért. Ózdon, ahol Lajos bácsi segédlelkész volt, 1937. augusztus 10-én kötötték egybe életüket. Hetven évvel ezelõtt Marcsek János lelkész Gal 6,2 alapján hirdette Isten áldó igéjét: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” Mint lelkész házaspárnak nemcsak a család terhét, hanem a gyülekezetek terhét is fel kellett vállalniuk. Hosszú évtizedeken keresztül hûségesen hordozták is ezt az áldott terhet, Urukkal, Jézus Krisztussal való közösségben. Ózd után a Dél-szabolcsi Evangélikus Missziói Egyházközség lelkésze lett Megye Lajos. Esperesként tizenhárom éven át töltött be felelõs hivatalt 1962-ig, majd
nár, az Érdi Evangélikus Egyházközség kántora és énekkarvezetõje, így az érdiek is részesülhetnek a család egyházszeretetébõl és szolgálatából. A házasságban eltöltött hetven év – emberi mérték szerint – nagyon nagy idõ, ezért az idõs pár, illetõleg a család és a gyülekezet Isten iránti õszinte hálával ünnepelt. Megyer Lajos és Benyhe Vilma élete tanúság Isten hûségérõl, hordozó hatalmáról: az Úr úgy is erõsíti a mai nemzedékek hitét, hogy láthatják az elõttük járt szolgák életében Krisztus kézzelfogható szeretetét. Ezért „ne feledkezzetek meg vezetõitekrõl, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.” (Zsid 13,7) g I. I.
SZERETETVENDÉGSÉGRE…
Kukoricatallér Hozzávalók: 4 tojás, 2 púpozott evõkanál kristálycukor, 2 púpozott evõkanál kukoricaliszt, 20 dkg tehéntúró, csipetnyi só. Elkészítés: a tojássárgákat jó alaposan kikeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a lisztet, a sót és az áttört túrót. Beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjéket. Sütõpapírral kibélelt vagy kivajazott tepsibe kanállal halmokat rakunk a masszából, majd elõmelegített, 165 fokos sütõben körülbelül tíz percig sütjük. Ebbõl az adagból negyvenöt-ötven darab lesz. A tálalás elõtt porcukorban megforgathatjuk a tallérokat. (Lisztérzékenyek is fogyaszthatják.)
Megrendelõlap Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet
Felnõttkorban is meg lehet szeretni! Fontos, hogy mindenki megtalálja a személyiségéhez, az alkatához és a lehetÕségeihez illÕ mozgásformát. Ne felejtsük el, hogy az aktív életmód idÕskorban is folytatható! ErÕedzés során ilyen korban is gyarapodik az izomtömeg. A jó étvágy és a magasabb mértékÕ tápanyagfelvétel javítja az erÕállapotot, az egészséget. Kevesebb öregkori elváltozás, jobb kondíció, kevés mozgáskoordinációs panasz – íme, a hosszabb, jobb minÕségÕ élet titka! A Béres Egészség Hungarikum Program sport témájának szakértõje: dr. Téglásy György, az Országos Sportegészségügyi Intézet fõorvosa
lett nyíregyházi lelkész egészen 1985. évi nyugdíjba vonulásáig. Lajos bácsi és Vilmi néni lélekben Nyíregyházán maradt, hiszen egész életük szolgálata oda köti õket. Idõs napjaikban azonban Érden laknak Zsuzsa lányuknál, aki nagy szeretettel aranyozza be életüket. Unokájuk, Bán Ildikó zeneta-
BÁN LAJOS FELVÉTELE
életérõl, ha társalgásukat regisztráció nélkül is megismerhetné. A harmadik honlap mi más is lehetne, mint az ifjúsági csoporté. Ezt a http://kelevifi.hu/ címen érhetjük el. Ha kritikával akarom kezdeni, akkor itt is az elavult arculatot említem, csakúgy, mint a gyülekezeti honlap esetében. Ugyanakkor itt már interaktív lehetõségeket is találunk, illetve további négy honlappá ágazik el az oldal. A http://forum.kelevifi.hu/ címen érhetõ el a fórum, sajnos csak regisztrált látogatóknak. A http://galeria.kelevifi.hu/ címen 2003 óta számos fotógaléria látogatható. A http://mail.kelevifi.hu/ címen (nagyon nagy ötlet!) webmailes rendszer érhetõ el. Csak feltételezem, hogy eszerint a gyülekezet fiataljai gyülekezeti e-mail címet is kaphatnak, amelyet a világ bármely pontján elérhetnek. A http://blog.kelevifi.hu/ címen a honlap szerkesztõje osztja meg munkájának titkait a látogatókkal. Évek óta több cikk is szólt rovatunkban arról, hogy milyen módon szolgálhatja az internet az egyházat, a gyülekezeti életet. Kelenföldön mára a leírt szavak valósággá értek. Bizonyára még csak az út elején vannak, feltehetõen a fent említett hibák, hiányosságok egy idõ után eltûnnek, és a színes gyülekezeti élet korszerû honlapokon keresztül a virtuális valóság részévé is válik. g – erdelyik –
egy hónapra: 780 forintért
fél évre: 4680 forintért
három hónapra: 2340 forintért
egy évre: 9360 forintért
Név: Cím: A fenti elõfizetési díjak belföldre érvényesek! Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETÛKKEL töltse ki, és küldje vissza az alábbi címre: Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24. (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Elõfizetés”.) A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az elõfizetéssel kapcsolatos problémáival keresse Vitális Juditot az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon.
kezeti hírlevelekbe; megismerhetjük a lelkészeket és a világi vezetõket. Ami zavaró: a menük strukturáltsága – az ábécésorrend alapján való elrendezés – kevéssé célszerû; a kezdõlapra mutató link például az egymás alatt sorakozó mintegy tizenöt link között középen helyezkedik el. Õszinte örömmel fedeztem fel, hogy három másik honlapja is van a gyülekezetnek, illetve a gyülekezet közösségeinek. A kamarazenekar honlapja a http://kelenzene.lutheran.hu/ címen érhetõ el. Egyszerû, szolid felület, a nyitóoldalon a zenekar rövid bemutatásával. Mind az arculaton, mind a szerkesztésen látszik, hogy igazi amatõr honlapról van szó. Jelenleg a fellelhetõ tartalom is csekély (egyetlen anyag szerepel például a letöltések között), de ami felkerült, az informatív. Sokkal színesebb és tartalmasabb a budavári gyülekezettel közös cserkészcsapat honlapja (http://www.32dbm.hu/). Itt aztán mindent megtalál a látogató, amit a cserkészekrõl tudni lehet. Rengeteg kép van a galériákban, minden hírrõl, eseményrõl tudósítanak. Remek! Hogy azért fanyalogjak is egy kicsit, megjegyzem, szívesen beleolvastam volna a cserkészek fórumába, de azt nem találtam. Lehet persze, hogy regisztráció és belépés után megtaláltam volna, de a messzirõl jött idegen talán árnyaltabb képet alkothatna a csapat
Igen ritkán fordul elõ, hogy egy házaspár tagjai együtt ünnepelhetik hetvenedik házassági évfordulójukat. Megyer Lajos nyugalmazott evangélikus lelkésznek és feleségének, Benyhe Vilmának Isten kegyelmébõl megadatott, hogy a múlt vasárnapi istentiszteleten a család és az érdi gyülekezet közösségében adhassanak
FOTÓ: BODA ZSUZSA
Rovatgazda: Erdélyi Károly Úgy alakult, hogy az elsõ találkozás után folyamatosan nyomon követhettem, miként nyer egyre nagyobb teret, terjed el egyházunkban az internet alkalmazása, ugyanakkor szomorúan tapasztaltam, hogy több úttörõ vállalkozás elhalt; a kelenföldi honlapon például évekig csupán néhány gyülekezeti hírlevél volt olvasható. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott. Nem egyetlen, tartalmat alig-alig hordozó honlapjuk létezik, hanem egész csokornyit talál az érdeklõdõ. Ezen a héten ezt a bokrétát veszszük górcsõ alá. Sajnos a gyülekezet honlapjáról (http://kelenfold.lutheran.hu/) elsõ (és második, harmadik…) ránézésre a kezdeti internetes idõk hangulata idézõdik fel, a megjelenõ felület cseppet sem korszerû. Ugyanakkor bõséges tartalmat talál a látogató, és látszik, hogy az oldal folyamatosan frissül. Ha valaki ezen keresztül szeretné megismerni ezt a dél-budai óriásgyülekezetet, akkor jó helyen jár. Gyakorlatilag a gyülekezeti élet minden területérõl, illetve minden eseményérõl információhoz lehet jutni. A frissítés olyannyira naprakész, hogy amikor ezeket a sorokat írom (augusztus 5., este kilenc óra), már olvashatom az aznapi istentiszteleten elhangzott hirdetést! A honlapon megtalálhatjuk a gyülekezet és a templom történetét, a gyülekezet családsegítõ tevékenységét; belelapozhatunk a gyüle-
19
Hetvenedik házassági évforduló Érden
Kelenföldi honlapcsokor b Magam 2000 õszén, 2001 tavaszán kerültem olyan helyzetbe, hogy evangélikus gyülekezeti honlapot készítsek. Természetesen mielõtt belefogtam volna a munkába, tájékozódtam, milyenek a már létezõ egyházi honlapok. Alig néhányat találtam csak, ezek egyike volt a kelenföldi.
f
Elõfizetéssel kapcsolatos e-mailjét a
[email protected] címre küldheti el.
20
e
2007. augusztus 19–26.
Új nap – új kegyelem
HÍREK
Szentháromság ünnepe után 11. vasárnap Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor darabokra töröm igájukat, és kiszabadítom õket. Ez 34,27b (Róm 1,19; Lk 18,9–14; Ef 2,4–10; Zsolt 113) A babiloni fogságban a nép kezdett beletörõdni sorsába, és sokan elbizonytalanodtak a szabadulás ígérete felõl. Úgy vélték, nincs olyan hatalom égen és földön, mely a babiloni királyt az elhurcoltak elbocsátására kényszeríthetné. Isten éppen ezért üzeni népének a próféta által: ha letelik a kiszabott hetven esztendõ, darabokra fogja törni igájukat, és amikor megszabadítja õket, el fogják ismerni, hogy õ az Úr, és nincs olyan hatalom, mely az õ akaratának ellenállhat. Istent szabadító tettében fogják valóban Istenként megismerni és tisztelni.
Hétfõ Ki olyan az istenek között, mint te vagy, Uram? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicsõ tetteiben félelmetes, csodákat cselekvõ. 2Móz 15,11 (Fil 2,9–10; Ez 17,1–6.22–24; Mt 11,25–30) Mózes és a nép a Vörös-tengeren való átkelés után énekelte ezt az éneket. Isten mindenek feletti hatalma elõttük is szabadító tettében mutatkozott meg. A fáraó állig felfegyverzett, hatalmas serege lovastul, harci szekerestül odaveszett a fejük fölött összecsapó hullámokban, míg Isten önmagát megvédeni képtelen, fegyvertelen népe csodásan megmenekült. Akkor tanulhatták meg elõször: ha Isten velük van, semmilyen hatalom sem árthat nekik.
Kedd Hatalma kiterjed a föld határáig. Mik 5,3b (Mt 24,30; 1Móz 19,15–26; Mt 12,1–14;) Mikeás a majd Betlehemben megszületõ Messiásról mondja, hogy hatalma kiterjed az egész földkerekségre. A mennybemenetelekor tanítványaitól búcsúzó Jézus megerõsíti ezt a próféciát: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.” (Mt 28,18) Mivel Jézus ezt a teljhatalmat visszajöveteléig rejtve – nem nyílt diktatúrával, hanem a vele szemben állók akaratát is saját céljának szolgálatába állítva – gyakorolja, övéi gyakran kicsinyhitûen kétségbe vonják hatalmát. Máskor meg engednek a kísértésnek, és Jézus nevében, helyette akarnak a világ fölött uralkodni. Mintha Jézus a történelem porondján nélkülük nem, hanem csak általuk tudna cselekedni. Pedig Jézus az egyházat csak lelki hatalmának gyakorlásába vonja be, a politikai hatalmat (rejtetten) világi eszközei által tartja kezében.
Szerda Józsefet börtönbe vetették, de az Úr vele volt. 1Móz 39,20–21 (Róm 6,18; Mk 7,24–30; Mt 12,15–21) Isten kezdettõl tudta, hogy József majd a börtönben fog találkozni a fáraó fõembereivel, az õ közvetítésükkel fejti majd meg az uralkodó álmát, és így lesz végül Egyiptomnak rangban a fáraó után következõ vezetõje. Addig Józsefnek be kellett érnie a hitbeli bizonyossággal, hogy Isten vele van; ezért nem is lázadt sorsa ellen. Mi sem tudhatjuk, hogy Istennek mi a célja életünk egy-egy pillanatnyilag nem kívánatos helyzetével, eseményével.
Csütörtök Jaj azoknak, akik álnokságot terveznek, mert van hozzá hatalmuk! Mik 2,1 (Mt 20,25–27; 1Pt 5,1–5; Mt 12,22–37) Isten kezdettõl tudta, hogy a kereszt, amellyel Jézus nevét örökre el akarják törölni, a világ végéig az õ nevét fogja hirdetni. Ezért adott hatalmat ellenségeinek, hogy álnok tervüket véghez vigyék. Nagypénteki sikerük utólag mégis pillanatnyinak és látszólagosnak bizonyult.
Péntek Isten az én kõsziklám és szabadítóm, erõs váram, nem ingadozom. Zsolt 62,7 (Kol 1,23; Lk 22,54–62; Mt 12,38–45) – A zsoltáros a hit erejével olyan helyzetben tesz errõl tanúságot, amikor mindebbõl még semmit sem tapasztal. Tapasztalat híján hisz, hogy majd késõbb tapasztalata a hitét igazolja. Joggal mondja Luther, hogy a hit soha nem abból indul ki, amit tapasztal, hanem – ha kitart – végül az válik tapasztalattá, amit tapasztalat híján hisz.
Szombat Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. Zsolt 32,8b (ApCsel 16,7; Ézs 26,1–6; Mt 12,46–50) Isten szemmel tartja azokat, és vigyáz azokra, akik tanácsát megfogadják. Mert Isten sosem a könnyebbik megoldást, a könnyebbik utat ajánlja övéinek, hanem Jézus követésére hívja õket. Jézus követése pedig – Luther szavával – keresztkövetést jelent. Aki vállalja, azt Isten megõrzi ebben az életben és megdicsõíti az eljövendõben. g Véghelyi Antal
Meghívó Az Aszódi Evangélikus Egyházközség presbitériuma Isten iránti hálával tudatja, hogy új lelkésze, Lõrincz Csaba beiktatása augusztus 26-án 15.30-kor ünnepi istentisztelet és közgyûlés keretében lesz az aszódi evangélikus templomban. A beiktatás szolgálatát Mekis Ádám esperes végzi. Igei köszöntõt mond dr. Fabiny Tamás püspök. Erre az alkalomra és az azt követõ szeretetvendégségre mindenkit tisztelettel hívunk.
Új nap – új kegyelem Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap
Meghívó Szeretettel meghívjuk a domonyi evangélikus templomba a szeptember 2-án 15 órakor tartandó ünnepi istentiszteletre, melyen Mekis Ádám, az Észak-Pest Megyei Evangélikus Egyházmegye esperese beiktatja szolgálatába Sághy Balázst, a gyülekezet új lelkipásztorát. Az alkalmon megemlékezünk a templomszentelés 230. évfordulójáról; a liturgiai szolgálatot dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke végzi. Ünnepünkre Önt is szeretettel hívjuk és várjuk. A gyülekezet elnöksége
Evangélikus mûsorok ismétlése a Magyar Televízióban Augusztus 26-án, vasárnap 10.30-kor A költõ álma címû, Reményik Sándor verseit, gondolatait megszólaltató mûsor ismétlésére kerül sor.
Fizessen elõ lapunkra! HIRDETÉS
SZÜLETÉS Szeretettel tudatjuk minden kedves ismerõsünkkel és egyházunk tagjaival, hogy Fûke Szabolcs galgagutai lelkész és Fûkéné Menczer Kornélia házasságát Istenünk, az élet Ura június 30án egy harmadik kisgyermekkel áldotta meg. Fûke Gerda Hannát édesapja keresztelte Galgagután július 22én. „Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet.” (Jób 31,4)
Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel. Zsolt 39,2 (Jak 1,26; Mk 7,31–37; ApCsel 9,1–9/10–20/; Zsolt 16) Lehet, hogy van, aki számára káromkodni, durva, trágár szavakat használni trendi, divatos dolog. Átkozódni még a tömegközlekedési eszközökön is hallani embereket. „Végül is mindenki úgy beszél, ahogy neki tetszik, ez még nem bûn, nem igaz?” – vélik sokan. A Tízparancsolatban azonban benne van, hogy Isten nevét ne vegyük hiába a szánkra. Ne higgyük, hogy jelentéktelen apróságról van szó a nyelvvel való vétek tekintetében! Az elhatározás, amelyre a zsoltáríró jut, legyen a miénk is. Ám erõ kell hozzá, hogy megtarthassuk. Önuralom kérdése vajon? Azt hiszem, inkább attól függ, hogy ki az Ura az életünknek. Mennyi bûnt, káromlást, bántást, fájdalmat, sértést tudunk elkövetni, illetve okozni! De bizonyságot tudunk tenni a bennünk élõ jóról is. Ha él bennünk… Él?
Hétfõ Isten neve legyen áldott örökkön-örökké, övé a bölcsesség és a hatalom. Dán 2,20 (Fil 4,20; Mt 9,27–34; Mt 13,1–9.18–23) Bölcsesség és hatalom birtokosaiként megnyilvánulhatnak ugyan emberek, s mulandó dicsõséget szerezhetnek, de jaj, ha nem tudják, hogy kitõl származik minden tudás, és kié minden hatalom! Dániel ugyan megfejtette Nebukadneccar babilóniai király álmát, s ezzel kivívta hódolatát (a király „arcra borult” elõtte, és áldozatot, tömjént akart bemutatni – 2,46 kk.), ám nem szédült meg a „dicsõségtõl”, hiszen Isten tárta fel elõtte a titkokat. Dániel ezért áldotta õt a fenti szavakkal. Bárcsak tudnánk, hogy a forrás nem mi vagyunk, mi csak belõle vagyunk, s többek akkor leszünk, adni csak akkor tudunk, ha minél közelebb vagyunk ahhoz, akinek a neve áldott!
Kedd A bûn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Róm 6,23 (Zak 4,10a; 4Móz 12,1–15; Mt 13,10–17) Ebben a mondatban benne van mindaz az igazság és az az „információ”, amelyet egész életünkön át keresünk, kutatunk, amelyet megkísérelünk megérteni. Vagy éppen ellenkezõleg: tagadni?! Mert van, aki tagadja, hogy bûnös, és ezért árat kell fizetnie, s ellöki magától azt a „kezet”, amely a kegyelmet, az ajándékot, az örök életet nyújtja. És akkor egy olyan összekavarodott kirakós játékhoz fog hasonlítani az élete, amelyben a darabok soha nem kerülnek a helyükre. Istenrõl, bûnrõl, halálról, Krisztusról, kegyelemrõl van hallomásunk, tudásunk, de ez nem elég, ettõl még nem lesz rendezett az életünk – ha a legelsõ szónál, a bûnnél elhárítunk. Isten kegyelme, hogy még mindig tart irántunk való türelme.
Szerda Jézus ezt mondta: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elõl, és felfedted a gyermekeknek.” Mt 11,25 (Zsolt 19,2; Mt 17,14–20/21/; Mt 13,24–30.36–43) Jézus hálát ad, mert Isten tudatos és bölcs döntését látja abban, hogy az út hozzá az alázaton, a gyermeki bizalmon, a teljes megnyíláson, a mély átadáson, az õszinte ráhagyatkozáson át vezet. Minden emberi okoskodás helyett lépjünk oda Istenhez a talán már elfeledett, de bennünk élõ gyermeki bizalommal. Akként, amik vagyunk.
Csütörtök APRÓHIRDETÉS 64 éves özvegy férfi keresi társát házasság céljából. Tel.: 1/403-0850. A celldömölki, egykori Gábor Áron Gimnázium 1957-ben érettségizett 4/a osztálya ötvenéves érettségi találkozójára keresi-hívja Dezsõ Piroskát. Telefonszám: 1/356-6078, 23/450-278. Az égre mutató kereszt alatt a templomtorony legszebb dísze a toronyóra. Önnél mûködik? Toronyóra-, harangjáték-, haranglengetõ-, vezérlõóra-készítés, -javítás. 5 év garancia. Konkoly Mûvek Toronyóragyára, 1102 Budapest, Állomás u. 14., telefon: 1/260-7065, 30/949-2915.
MESTERMÛ A DIGITÁLIS ORGONÁK KÖZÖTT JOHANNUS
Elhunyt dr. Weltler János
Az Úr így szólt Mózeshez: Orcámat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. 2Móz 33,20 (Mt 13,17; Jak 5,13–16; Mt 13,31–35) Milyen Isten az õt az érzékszerveivel kutató ember számára? Ady Endre így küzdött, így kereste-találta meg az orcáját rejtõ, magát mégis életünkben ezerféle módon megmutató Urat: „Az arcát még titkolja, rejti, / De Nap-szemét nagy szánalommal / Most már sokszor rajtam felejti.” Isten „megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat” (1Tim 6,16). De az ároni áldás („Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” – lásd 4Móz 6,22–27) Jézusban beteljesült. Isten felénk fordult, Krisztus arcában megmutatta végtelen szeretetének kisugárzását, és békességet adott.
Péntek Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna? Zsolt 94,9 (Mt12,22; Lk 23,6–12; Mt 13,44–46) Aki azt hiszi, hogy Isten néma, hogy ez a világ magára van hagyva általa, hogy „nem lát, nem hall”, annak a zsoltáríró a lehetõ legsúlyosabb érvet hozza: hát hiszen a teremtõ Istenrõl miként állíthatnánk, hogy bármi megeshet a tudtán kívül!? Nem néma, nem közömbös Istenünk van, hanem ellenkezõleg: olyan, aki nagynagy türelme folytán még vár az ítélettel. De kegyelmét már most felénk nyújtja…
Szombat Ti tudjátok, mi történt, kezdve Galileától az egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, mert az Isten volt vele. ApCsel 10,37–38 (Ézs 61,1a; Ézs 57,15–19; Mt 13,47–52) A pogányoknak is részük lehet az üdvösségben, döbben rá Péter Cézáreában, Kornéliusz itáliai százados házában. – Naponta a bõrünkön érezzük, milyen rossz a megosztottság, a kiközösítés, a megkülönböztetés. Mi, akik „tudjuk, mi történt”, éljünk úgy, hogy azt hirdessük: Isten szeretetébõl senki sincs kizárva. g Kõháti Dóra
Lapzártánk után kaptuk a hírt, hogy hosszú, súlyos betegség után – augusztus 13-án délután – elhunyt dr. Weltler János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület volt felügyelõje. Az újjáalakult egyházkerület elsõ felügyelõje májusban töltötte be életének 66. esztendejét. Temetése augusztus 18-án, szombaton 11 órakor Veszprémben, a Vámosi úti temetõben lesz.
Értesítjük olvasóinkat, hogy szerkesztõségünk augusztus 21-én (kedden) és 22-én (szerdán) zárva tart. HIRDETÉS
ÚJ HARANGOT RENDELJEN IFJ. FARKAS TITUSZTÓL MINDEN MÉRETBEN A LEGKEDVEZÕBB ÁRON 30 KG-TÓL 11 000 KG-IG
Kiváló minõség, kitõnõ kidolgozás, kedvezõ ár, hangzásra öntve! Harangvillamosítás, harangtartóállvány-készítés, programozóórák, harangvezérlés telefonról, toronyóra-készítés, -szerelés, alkatrészeladás. REFERENCIA 400 TEMPLOMBÓL!
Harangszó 2003 Bt. Ifj. Farkas Titusz 2200 Monor, Kistói út 26. Tel.: 30/371-9696, fax: 29/410-119 A Harangszó 2003 Bt. a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatója.
A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Mesterségünk „titkai”: • csak a valódi sípok hangjához mérhetÛ hangminÛség • egyedülálló megbízhatóság • intonálhatóság a helyszín akusztikája és a felhasználó ízlése szerint • páratlan típusválaszték • templomi kiépítettségÛ hangsugárzás a legkisebb modelleknél is • ellenÛrizhetÛ, felkereshetÛ hazai referenciák • egyedi szolgáltatások, ingyenes akusztikai felmérés • 5 éves garancia • kedvezÛ árak és fizetési feltételek ÉrdeklÛdésüket a holland Johannus Orgonagyár magyarországi képviseletén várjuk: SPEED-EX Kft. 1024 Budapest, Margit krt. 41. Tel./fax: 1/315-1787 vagy 1/316-7089. E-mail:
[email protected] Honlap: www.speed-ex.hu
E-mail:
[email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel:
[email protected] Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségvezetõ: Boda Zsuzsa (
[email protected]). Szerkesztõségi titkár (elõfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit (
[email protected]). Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly (
[email protected]). Olvasószerkesztõ: Dobsonyi Sándor (
[email protected]). Korrektor: Huszár Mariann (
[email protected]). Tervezõszerkesztõ / EvÉlet on-line: Nagy Bence (
[email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna (
[email protected]). Rovatvezetõk: Hafenscher Károly (ifj.) – Ige+hirdetõ (
[email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica (
[email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem (
[email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje (
[email protected]). Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302
Kiadja a Luther Kiadó (
[email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 1/486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter (
[email protected]). Nyomdai elõállítás: Grafika Press ZRt. 1101 Budapest, Monori út 1–3. Felelõs vezetõ: Farkas Tamás vezérigazgató Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2340 Ft, fél évre 4680 Ft, egy évre 9360 Ft, szomszédos országba egy évre 31 900 Ft (123 euró), egyéb külföldi országba egy évre 37 200 Ft (143 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az
[email protected], a hirdetéseket a
[email protected] címre várjuk.