68. számának
Az
Teleki-melléklete Tartalom Serdült Benke Éva: Az erdélyi szellem fáklyavivõi, a Telekiek Serdült Benke Éva: A marosvásárhelyi Teleki Téka Megölték-e Teleki Pál magyar miniszterelnököt? (tudósítás) ghghghghghghghghghghghghghghghgh
Az erdélyi szellem fáklyavivõi, a Telekiek A látogató Vásárhely felõl érkezett, balján a Marost látta útközben, akkor lassított le, amikor a falu határát elérte. A kastélykert fái fölött már messzirõl megpillantotta az épület kupoláját, tekintetét sokáig pihentette rajta. Megkopott, állapította meg. A kerítés rácsai között szeme a kertet pásztázta, társa megfogta kezét és erõsen tartotta, hogy felléphessen a fal mellett húzódó sárga gázcsõre, és beláthasson a fák közé. Gyomrában ürességet érzett, valami remegésfélét. De hát itthon vagyok, nem kell tartanom semmitõl. Nézte a kertet. Látta hajdani gyermek-önmagát, amint a gingófa lehullott arany levelei közé gurítja a labdát. Hallotta a fogócskázás gyerekzsivaját, látta önmagukat, amint a szobrok körül kergetõznek. A kiszámolós mondóka addig tartott, míg a hat szobrot megkerülték. Látta, a hatból csak három áll már, Pan, Venus, Bachus hiányzik, nézte a maradékot, a talapzatukon nyomorúságosan álldogálló Júnót, Neptunt és Cerest, csonkolt testük hogyan mered az ég felé. Félve emelte tekintetét az épületre, a sivár falakra, rombolt, átszabott ablakokra. Lassan fogadta be a látványt, azért nem jött a falu felõl, ahol a kanyar után egyszerre találta volna magát szemben a kastéllyal, születése helyével. Méltóságos asszony, ne féljen, ha nincs itt a doktor, elrendezzük mi ketten ezt a szülést, hallotta a falusi bába szavait, aki várandós édesanyját nyugtatgatta. Így született meg õ, háromszáz éves múlttal, a falusi bába ügyes segédletével. Már nem akart bemenni, nem akarta látni az átfalazott termeket, a lefûrészelt kovácsoltvas ajtó helyét, az összetört hófehér kandallót, a hatalmas szaloncsillár megmaradt darabjait. A kastély bejáratánál a portásfülke-kuckóból kucsmás alak állította meg, idegen nyelven szólt hozzá, kit keres, mit keres, ki maga. Elfordult, csak erre jártam, már semmit nem keresek. A kastélyt övezõ hajdani vizesárok hídjáról Ganymedes nézett utána, a hetedik szobor. „A történelem nem mögöttünk van, hanem alattunk: azon állunk.”(Gróf Mikó Imre, Erdély) g Európaivá vált közmondás volt hajdanán, hogy sohase nõ többé a fû oly földön, melyre egyszer török ló teszi be a lábát. Bizony, Erdélyben ott volt már jó hosszú ideje, immár másfél évszázada, és ott is hagyta a pata nyomát mindenütt. Hagyta is meg nem is a kis országot létezni, hol hosszabbra, hol rövidebbre vette a gyeplõt. Idõnként engedte, hogy viszonylagos nyugalomban éljen a föld népe, máskor meg végigdúlta, otthagyva patanyomait a vérzõ földön. Volt idõ, mikor egyik-másik fejedelem oly ügyesen politizált, hogy a béke évtizedei köszöntöttek erdõre, mezõre, emberre, de voltak olyan fejedelmek is, akik veszedelmet hoztak könnyelmû lépéseikkel a népükre. A XVII. század második fele ilyen volt. I. Rákóczi György politikai megfontolásból a lengyel trón felé fordul, trónjelöltként
szeretne fellépni a lengyel kozákok segítségével, ugyanis a lengyel királyválasztás a nemesség joga volt, ott nem dinasztiák követték egymást. Ha egyszer volt már erdélyi fejedelem lengyel király, miért ne sikerülne neki is. Halála azonban megakadályozta tervei kivitelezésében. Fia, II. Rákóczi György nem feledte apja becsvágyó álmát, követeit elküldte a svéd királyhoz, az orosz cárhoz, a lengyel kozákok hatmanjához, megnyerte terveinek a magyar királyságbeli fiatal fõurakat, akik ekkor éppen egy Habsburg-ellenes összeesküvés szálait szövögették, hamarosan le is fejezik õket Bécs piacterén, Zrinyi Pétert, Ilona édesapját, Nádasdy Ferencet, a horvát tengerparti városok urát, Frangepánt. II. Rákóczi György nem számolt az európai politikai helyzet változásával, és bár sem anyja, Lórántffy Zsuzsanna, sem felesége, Báthori Zsófia nem lelkesedtek a gondolatért, õ toborozni kezdte csapatait, hogy majd a gyõzelem után megerõsödve indulhasson a fiatal Habsburg császár, I. Lipót ellen. Hanem a sátán gurigázni kezdett labdájával, s az bizony ide-oda gurult, nem is úgy, ahogy az erdélyi fejedelem szerette volna. Õ csapatait Máramarosba, Viskre vonta össze, s mintegy harmincezer emberével elindult Lengyelország felé 1657 januárjában. Seregében ott volt Erdély férfilakosságának színe-virága. Vitte õket a fejedelem a biztos pusztulás felé. Az intõ jelet sem vette komolyan, pedig volt! Amikor belovagolt Krakkó piacterére, és lováról leszállott, az egész városi tanács szeme láttára hanyatt esett, a süvegén levõ
A gernyeszegi kastély bejárata
2
Teleki-melléklet
aranytoll kettétört. „Nagy jel volt a jövendõ szerencsétlenségre”mondta Rákóczi követe a svéd királynak. Egy bizonyos Teleki Mihály is ott van a lovasok között, ekkor 22 éves, Jenõben (Borosjenõ) vannak apjától, Teleki Jánostól öröklött birtokai. Jenõ szomszédságában ott voltak a török kézre került várak, Lippa, Arad, Temesvár, ezek mind fenyegetést jelentettek, özvegy Teleki Jánosné, Bornemissza Anna jövedelmeinek megcsappanását jelentették. Teleki Mihály éppen édesanyja, levelét olvassa: „Adjon Isten minden jókat, jó fiam, Teleki Mihály! Elvettem leveledet, az melybûl értem, hogy írod, hogy Isten kegyelmébûl megindultok immár, kérvén is én az Istent, viseljen gondot reád és mindenötekre, s õ szent felsége hozzon is meg mindnyájatokat jó egészségben…Én nem tudom, Teleki Mihály, ha ugyan elmentek, látlak-e valaha vagy nem…”. Nagy szüksége lesz hamarosan Telekinek az égiek közbenjárására, mert az erdélyiek ellen összefog fél Európa, minden irányból ellenség veszi körül, az éhséggel is meg kell küzdeniük, de a legfélelmetesebb ellenség a krími tatár kán, Mohamed nagyvezír. Õ vazallusainak azt a parancsot adja, akárhol találják is Rákóczi Györgyöt, sújtsanak le rá. Aztán rabláncon viszi az erdélyi férfiak nagy részét Bachcsiszeráj, Konstantinápoly felé. A rabok között van két leendõ erdélyi fejedelem, Kemény János, aki viszi magával Bethlen Gábor fejedelem kardját, rajta a bevésés „Honestrum pro patria mori”, neki azonban egyelõre nem ez a sorsa. És viszik rabláncon Apafi Mihályt is, aki majd az utolsó erdélyi fejedelem lesz. Teleki Mihály hazafelé menekül II. Rákóczi György kíséretében, anyja mit sem tud fia megmenekülésérõl, levelet küld utána, keresi „…azt sem tudom én, ha él-e vagy egy is közöttetek, vagy nem, mert itt az a híre, hogy mind levágtanak benneteket.” A fejedelem egy idõre bezárkózott ecsedi várába, és csak híradásokból, levelekbõl értesül, mint dúlja bosszúból országát a török. Ezer és ezer ember, szolga és úr, jobbágy és fõember sorsa keveredett ezekben a hetekben, hónapokban, lett bizonytalan az otthon maradottak számára. Lehet, Ecseden Rákóczi azon gondolkozott, mit jelent a „Salus regis est salus patrie” A király üdve a haza üdve, mert ha a király a veszéllyel játszik, az egész országot veszélyezteti. Országos méretû volt a szenvedés. Megmarad-e, vagy végképp elvész az ország, hol van a harmincezernyi sereg. Az e korból fennmaradt levélkezdések megszokott szolgálat-ajánlásai helyett százával imígy kezdõdnek: „Árvai állapotom szerént való szolgálatomat ajánlom…”, „Rabi állapotom szerént való szolgálatomat ajánlom”. Teleki Mihályt ott találjuk az Ecsedrõl Szamosújvárra tartó fejedelmi kíséretben, Kemény János rabságból írott levelét olvassa, és nem tud válaszolni a kérdésre : „Mint szabadulhatnak nyavalyás rab atyánkfiai az pogány inségbõl?” Ismerte õ is a mondást, hogy „Dulce est pro patria mori”, (Magasztos dolog a hazáért halni), de ez a végzet majd csak öreg korára éri utol, akkor is értelmetlen módon, hiába. „Valakié Várad lészen, azé lészen Erdély is”-írja Teleki Jánosné fiának, megsejtve, hogy a törökök át fogják adni az ostromlott váradi várat a frissen fejedelemmé kinevezett Barcsai Ákosnak, akit a segesvári várban október 10-én beiktattak a fejedelemségbe. Teleki Mihály is ott volt ezen a beiktatáson, ugyan Rákóczi híve volt, de hûséget kellett ígérnie Barcsainak is. A késõbbi kancellárnak sikerül elkerülnie a nyílt színvallást Szászsebesen is, mikor az országgyûlés végleg félresöpri Rákóczi fejedelemségét, és megtörténik a két tábor között a szakítás, mely néhány évtized múltán Erdély végleges elveszését okozza majd. Mindez a kor ellentmondásainak példázata, az ország hajdani sorsának egyik arcvonása. Ez olyan idõ volt Erdély történetében, hogy két fejedelme volt egyazon idõben az országnak, nem volt elég a hajdani magyarhon háromfelé darabolása. A törökök mondogatták, hogy királyság és szerelem nem tûrnek társat, az égen nem fér meg két nap. Az erdélyi rendek ezt nem értették. Teleki Mihály életének fonalát tovább gombolyítja a sors. Rokonai házasítani akarják Pekri Ferenc leányával, Zsófival, akirõl azonban a Váradra háztûznézõbe érkezõ követek azt írják Telekinek: „…ez a mi húgunk iszonyú finnyás, azt mondja, hogy û olyan üszögõs szentpéter forma emberhez nem megyen, mint Kegyelmed. Mi azt felelénk felõled, ha rút vagy is, de emberséges vagy, szolgálatra való legény vagy, s minékünk, az atyafiaknak tetszel.” Mivel azonban Pekri Ferenc Rákóczi híve volt, ez a mátkaság Barcsainak nem tetszett, ezért Teleki lovait, jószágait elkoboztatta, így labdázott hát a sátán akkoriban az emberi sorssal. Teleki Mihály fiatal
EKOSZ - EMTE
kora ellenére sokat tapasztalt az erdélyi politikában, világosan látta, hogyan kell a megmaradás érdekében cselekednie. Nála jobban senki nem tudta, mikor, hogyan, kivel kell szót váltania, hol kell megjelennie, hova nem szabad elmennie. Elment ugyan Szászsebesbe a meghirdetett országgyûlésbe, de oly ügyesen forgott, hogy bár megjelent a gyûlés hírére, de a gyûlésbe be nem ment, az ott zajló dolgokról mégis mindent tudott. Mindenben okosan, elõvigyázatosan járt el. Mindez az óvatosság csak hasznára vált késõbb is, fejedelmi kancellársága idején. Egyelõre házasodni készül, Váradra igyekszik, hogy a lakodalmi elõkészületeket megtegye, fennmaradt a feljegyzése a beszerzendõknek: „tyúk, tyúkfi együtt 40, bárány 10, lúd 12, malacz 8, pulyka 2, tyúkmony400, méz, vaj, írós vaj…” Teleki Mihály lakodalma 1659. július 27-én volt, éppen azon a napon, melyen Kemény János a sarc lefizetése után hazakerül a török fogságból. Apafi Mihály igen nagy sarcát még nem sikerült családjának lefizetnie, õ még nem szabadulhatott. Õk mindketten, és még mennyien Rákóczi sikertelen lengyelországi hadjárata nyomán kerültek fogságba. Teleki Mihály tovább szolgálja a fejedelmet, aki belsõ ellenfeleivel vívott harcában végül életét veszti a szászfenesi csatában 1660 nyarán. Fenes és Gyalu között bekövetkezett az, ami mindig Erdély romlását okozta, testvér a testvér ellen harcolt: „Egy részük Boldvai Márton viceispánnal a basa táborában volt (Barcsai híveként), más részük, egynehány aranyas zászlóalja sereg Balogh Máté viceispánnyal a fejedelem, Rákóczi hadában, és így mintegy kétfele osztva magunkat, egyik a másik ellen harcolt” (Szalárdi János Siralmas erdélyi krónika). Pekri Zsófia ezt írja kedves urának, Teleki Mihálynak a táborba: „Mi, édes Uram, valóban rossz híreket hallunk, én nem tudom, a sok rossz hír közül melyiket kell elhinni, s melyiket nem, bizony valóban nehéz, hogy kegyelmed felõl semmi hírt nem hallhatok.” Mire vélhetnénk, ha nem a sors játékának, hogy korábban Teleki feleségének írott levelében szóvá tesz valamit, látszólag semmi kis dolgot a sok országos nagy ügy között, ami azonban életének folyására néhány hónap múlva döntõ hatással lesz: „Édes jó Sofikám, egyet se búsulj…jó az Isten, jót ád, ne félj, mert nem veszem ide magamat, nem vagyok igen vakmerõ, vannak jó futó lovaim, elszaladok. Toldiné asszonyomnak mondd szolgálataimat, hírem nélkül férjhez ne menjen, mert kérik most tûlem, én akarom eladni õ kegyelmét. Csak immár Isten egyfelé választaná el Urunk dolgát, én is haza mennék.” Az Isten aztán elválasztotta a fejedelem dolgát véglegesen Szászfenesen, de Teleki sorsát is másfele vitte az idõ szeszélye. Toldiné asszonyom, akit Teleki, mint feleségének rokonát maga kíván férjhez adni, a tatár-török rabságban szenvedõ és a hírek szerint már ott veszett bihari birtokos, Toldi Miklós feleségét, Veér Juditot. Hogy kié lesz végül a fiatal özvegy, Veér Judit, ki tudja azt még megmondani… Szejdi budai pasa nem csupán azzal fenyegette Erdély népét, hogy a férfiakat szablyára hányják, feleségeiket, gyermekeiket elrabolják, lakóházaikat felégetik, de katonáinak minden levágott magyar fejért egy-egy tallért ígért. Leöntött maga mellé egy rakás tallért, s ahogy gyûlt mellette a levágott fejek halma, úgy apadt a tallérkupac. Egyszer majd, a XX. század végén egy erdélyi író ezekrõl a
Az eredeti ...
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Teleki-melléklet
cudar évekrõl, a hollóidõkrõl regényt fog írni, de akkorra már az emberek mit sem tudnak e kor szenvedéseirõl, meg aztán olvasni se nagyon fognak szeretni. Azt a mondást se igen fogják érteni, amit táltosfiú-poéta, aki sem utódja, sem boldog õse nem volt senkinek, leírt: „Mindaz, ami ezer éven át történt velünk, s amit szeretnénk a sorsharag számlájára írni, a mi tökéletlenségünk bûne.” Ezekben a viharos években van olyan idõszak, amikor Erdélynek egyszerre két fejedelme is van, egyik a törökök akaratából kerül a fejedelmi székbe, másik a rendek bizalmát, vagy a Habsburgok támogatását élvezi, Rhédei Ferenc, Barcsai Ákos, az idõközben tatár fogságból óriási sarc lefizetése után kiváltott Kemény János követték egymást. Volt, aki csak pár hónapig, volt, aki egy évig is fejedelemnek tudhatta magát. Egyik tábor a másik javait prédálta, Rákóczi a hadba szállás fejében szabad prédát engedett a Barcsai és hívei jószágaiban, válaszként Barcsai a Rákóczi mellett levõ fõ- és nemesi rendek szebeni szállásházait raboltatta ki, az ott felprédált arany és ezüst „marhából” tallért veretett a maga képével, rajta a felírás: „Serva nos Domine, quia perimus!”(Segíts meg minket, Uram, mert elveszünk!) Miközben a csatamezõn halálos sebet kapott Rákóczit Várad felé viszik hívei, majd szõnyeggel letakart fehér koporsóját immár végsõ nyughelyére, Ecsedre, ezen közben Teleki is gyászol, fiatal felesége élete elfogyott, õ a sír mellõl frissen kinevezett fõparancsnokként Dévára indul a haddal egyesülni. Se felesége, se jószága, se fejedelme nem maradt, de országa se. Egyetlen lehetõsége az újrakezdés lehetõsége, ezt hagyja majd örökül utódainak is, s erre bizony nagy szükségük is lesz a következõ háromszáz évben a Telekieknek. Teleki Mihály végigszolgálta ezt az idõt, tette mindig legjobb belátása szerint, amit a korszellem és az éppen aktuális uralkodó parancsolt, ám mindig talpon maradt. A nagyszõllõsi csatában való részvételéért, melyben a fejedelem, Kemény János életét vesztette, Telekit az országgyûlés fõ-és vagyonvesztésre ítélte. Az új fejedelem, Apafi Mihály azonban kegyelmet ad neki a rokoni kapcsolatokra való tekintettel, hiszen felesége, Bornemissza Anna Teleki unokatestvére. A fejedelem mellett befolyása egyre nõ, kezdetben országos postamester, éles esze, államférfiúi tehetsége segíti elõre, a fõ hatalom lassan az õ kezébe kerül. Jó vagyonszerzõ és gyarapító gazda volt, méltán elmondhatta, ha Huszt várából Fogarasba kellett utaznia, mindenütt saját birtokán állhatott meg éjjeli szállásra. (Halálakor 75 helység, kétezer jobbágy volt a tulajdonában). 1674-ben Gernyeszeget Bánffy Dénes elkobzott birtokaiból kapta meg. 1685-ben Lipót császártól grófi címet kapott. (Fiai késõbb római szent birodalmi grófi rangot és bõvített címert kaptak.) A hetvenes évek végén kezdõdik viszálykodása Thököly Imrével, aki a törökök segítségével megszerzi Felsõ-Magyarországot, sõt, 1683-ban ugyancsak török segítséggel fejedelmi címet is kap. Teleki Erdély megmentése céljából korábbi ellenfelével, Lipóttal kénytelen tárgyalni, hiszen látta a török birodalom fokozódó gyengülését, térvesztését, jó elõre akarta Erdély jogi helyzetét megszilárdítani. Lipót azonban Buda felszabadítása után (1686) már nem volt hajlandó Erdélyrõl tárgyalni, engedményeket tenni, az ekkor még önálló Erdély javára. Apafi fejedelem mindent Telekire bízott, maga Fogaras várába zárkózott, sûrûn emelgetve a boros ku-
és ami maradt.
2008. december
3
pákat: „Lássa az Úr, Teleki uram, amint õ kegyelmének tetszik, úgy menjen végbe a dolog” - mondta. Az Erdélybe küldött Carraffa Telekivel tárgyalt, oly fölénnyel, hogy a kancellár kénytelen volt 1688. május 9-én Szebenben a tanácsurakkal Bécs hûségére felesküdni. A török hadakat küldött Erdély visszafoglalására, a hadak fõparancsnoka az a Thököly, aki Telekinek régi politikai és katonai ellenfele volt. Az ütközetre Zernyestnél kerül sor, 1690 augusztus 21-én, alig néhány hónappal Apafi fejedelem halála után. A zernyesti csatában Teleki Mihály elesett, összevagdalt holttestét Gernyeszegre vitték, ott Veér Judit, eltemette. Ma ott nyugszanak mindketten a református templom kriptájában. ATelekiek a XV. században tûnnek fel, birtokaik a Délvidéken, a Békés megyei Telekpusztán és a Bihar megyei Széken voltak. Teleki Mihály 1634-ben született Váradon, apja Teleki János már szüleitõl, Teleki Mihálytól és széki Garázda Annától tekintélyes birtokot örököl, melyekben Bethlen Gábor fejedelem megerõsítette a családot. A század vége felé az erdélyi fejedelemség csillaga leáldozóban van, Apafi Mihály fejedelem körül ott találjuk Erdély jelentõs politikusait, Bethlen Miklóst, Haller Gábort, Bánffy Dénest, Teleki Mihályt, aki a kor meghatározó embere. Makkai Sándor így ír róla: „Államférfiúi mûködésének jelentõségét és értékét különféleképpen ítélte meg az utókor, de szellemi képességének rendkívüli méreteit minden bírálója elismerte.” Elsõ felesége, Pekri Zsófia korán meghalt, második házasságából tizenhárom gyermeke született. Ezek a leszármazottak a magyar történelem három évszázadában a közélet minden területén elõkelõ és fontos szerepet játszottak. Feleségéhez, kõröstarcsai Veér Judithoz abban a korban ritka hitvesi szeretet fûzte. Idézzük ismét Makkait: „Családi élete, ellentétben a kor elszomorító jelenségeivel, csodálatosan tiszta és egyszerû volt, s a borivás megvetõ józansága akkoriban bámulat tárgyává tette. Feleségéhez, Veér Judithoz ritka hûségû és tisztaságú szeretet fûzte, s gyermekeiért minden önfeláldozásra kész volt.” Íme, egy levele, melyet 1661 szeptemberében írt feleségének: „Édes kedves feleségem, az Isten áldjon meg sok jókkal és örvendeztessen meg. Ma reggel eleget írtam, édes lelkem, Juditkám, most sem írhatok egyebet, hanem az mit ma írtam, hanem ajánllak az Istenemnek kegyelmes gondviselésében. Már az török felénk indult, úgy hiszem, elválik veletek való dolgunk az jövõ héten. Hiszem Istent, megszán bennünket. Kérlek az élõ Istenért, a sírásnak békét hagyj, és a felettébb való búsulásnak, hogy az istennek haragját reád azzal is ne vonjad. Valamit Isten elrendelt, meg kell annak lenni. Hiszem az Istenemet, bizony rövid nap jobb állapottal leszünk és veled is kedvesen mulatozom, kit adjon az Isten. Édes lelkem, egyetlen egy gyönyörûséges szívem, kedvem szerint való, elfelejthetetlen, kedves édes szerelmes feleségem, élj jó egészségben sokáig, és énvelem is élhess kedvedre, kit remélek is Isten akaratábúl. Hiszem az Istent, csak teéretted is megtart, semmit se törõdjél. Adja Isten, lássalak jó egészségben rövid üdõn, ha pedig nem láthatnálak, ajánllak Isten oltalmában, viselje kegyelmesen gondot mind az kicsiddel együtt. Tied, Édesem, míg él, örökké való jódat kívánja Teleki Mihály” Számos gyermeke közül nem mindenik érte meg a felnõtt kort, legkisebbik fia, Sándor utódaiból nõtt ki a Teleki család gernyeszegi és magyarországi ága. József fiának felesége volt Árva Bethlen Kata, az erdélyi magyar széppróza jeles képviselõje. Mihály fia Rákóczi tábornokaként a szatmári béke egyik aláírója volt. Nemigen találunk Erdélyben olyan családot, amely ennyi értékes embert adott volna nemzetünknek, mondják a telekiekrõl a harmadik évezred elején is. Gernyeszeg 1675-ben került a család tulajdonába, Teleki Sándor ott született 1679-ben, õ volt Gernyeszeg elsõ örököse. Fia, Teleki László kezdi el a gernyeszegi kastély építését, majd József fia folytatja. Az õ fia Teleki László költõ, aki hatalmas könyvtárat gyûjt össze, mely halála utána Magyar Tudós Társaság, a késõbbi MTA könyvtárát gazdagította. Teleki Sándor legismertebb fia Teleki Sámuel, a könyvtáralapító. Teleki Sándor és Petki Nagy Zsuzsanna fia volt, 1739-ben született Gernyeszegen. Külföldi tanulmányútján, Baselben, Párizsban, Utrechtben és Leidenben fogalmazódott meg benne a könyvtárteremtés gondolata „…a Tudományoknak nemzetemben s hazámban való elõmozdításokra.” Széles körû tudományos mûveltségre tett szert, ez segítette abban, hogy szakszerûen válogasson az európai könyvkínálatból. Hazatérve szülõföldjére letelepedett Sáromberkén, folytatta a könyvgyûjtést, tudós barátaival
4
Teleki-melléklet
EKOSZ - EMTE
levelezett, ismerte a tudományos élet legkastély grófja gyakran / Tanú reá ez a tágas újabb felfedezéseit, korának uralkodó eszterem / Ez asztalnál, ha késõn fennmaradméit. Családi örökség révén jutott Marosvátunk / Hazánk ügyérõl elbeszélt velem / sárhelyen a Gecse Dániel és Borsos Tamás Bízz a jövõben, mondogatta többször / Nautca sarkán álló ún. Wesselényi házhoz (Tegyobb vészt is már átküzdött hazánk / Ha hû leki Ádám tábornok Wesselényi Zsuzsannámarad a nemzet önmagához / Egy újabb hajval kötött házassága jogán), melyet átépíttenal fog derülni ránk.” Teleki Domokos halátett 1799 és 1802 között a könyvei, a ma isla után fia, Teleki Géza a kastély ura. Ezután mert Teleki Téka számára. Itt könyvei most az õ fia, Teleki Domokos örökli is az eredeti elrendezésben láthatók. Ez a Gernyeszeget, hatalmas régészeti gyûjteközkönyvtár az utóbbi két évszázad európai ménye, régi pénzei, szõnyegei, képei felbekultúrájának egyik leggazdagabb erdélyi csülhetetlen értéket képviseltek. tárháza. A téka építésével egy idõben indult Fia, Teleki Mihály volt a kastély utolsó meg Marosvásárhelyen az Apolló-szála lakója, családjával együtt 1949-ben kiteleépítése (1820-ra fejezõdött be), melyet azért pítették õsei birtokáról. A kastély és a benne építtetett Teleki, hogy az épületben mûködõ levõ értékek sorsa a történelem kezébe keVígadó bevételébõl majdani örökösei a téka rült 1944 õszén. A család vagyonát 1921-ig állományát gyarapítsák. Ugyancsak õ építmegtartotta, de a trianoni feldarabolás után tette a sáromberki kastélyt is, ez volt az ottErdélyben bekövetkezett földreform a hona, melyet aztán a dédunokája, a híres Afgernyeszegi uradalom 1180 kataszteri holdrika-kutató Teleki Samu épített tovább. Tejából 540 holdat kisajátított. Teleki Domoleki Sámuel 1774-tõl közhivatalt töltött be, kos a maradékon mintagazdaságot alakított Küküllõ- majd Bihar megye fõispánja lett, ki, modern gazdálkodást folytatott, példát 1787-tõl pedig már Bécsben Erdély alkanés mintát mutatva ezzel a környék gazdáicellári tisztét töltötte be II. József császár nak is. 1905-ben kötött házasságot Teleki megbízásából. A császárvárosban további Edinával, Mihály fiuk, Gernyeszeg utolsó alkalma nyílt könyvtára gyarapítására, ura 1908-ban született. Teleki Mihály Ma1816-ban már 36 ezer könyve volt, bibliofil rosi Ildikó, marosvásárhelyi irodalomtörtéritkaságokat vásárolt, kéziratos gyûjteménésszel folytatott többszöri beszélgetésen nyének legértékesebb darabja egy corvina. idézte fel a kastély életét. A kastélybeliek Felbecsülhetetlen ritkaságokat szerzett élete az erdélyi mágnáscsaládok hagyomámeg, 52 õsnyomtatványt, editio nyos élete volt, a kornak megfelelõ komprincepseket, elsõ kiadásokat. A XIX. sz. gróf Teleki Domokosné forttal, szokásokkal, kötelezettségekkel. elején Marosvásárhely lakói, mintegy (Edina grófnõ) Kezdetben kályhával fûthetõ batárral utazhat-hétezer volt akkoriban, a felvilágosodás tak, melynek bõrbõl készült fedele hátraeszméit tükrözõ, korszerû könyvtárhoz jutottak általa. A könyvtár hajtható volt. Az elsõ autót a húszas évek közepén Teleki Domokos kiegészült Teleki feleségének, iktári Bethlen Zsuzsannának mint- vásárolta, lenyitható vízhatlan fedelû Ford volt, karbidlámpái sárgaegy ezerkétszáz kötetet kitevõ gyûjteményével. rézbõl készültek, a motort kurblival kellett beindítani. TermészeteTeleki Sámuel Sáromberkén nyugszik, latin nyelvû sírfelirata sen a grófnak is kellett vizsgázni autóvezetésbõl, a vásárhelyi rendszerint: halála alkalmával azt a nagy vigasztalást vitte magával, õrfõnök ült be a leendõ úrvezetõ mellé, és végig kellett hajtani a váhogy az általános romlás közepette sértetlenül álló hazában hunyt el. sárhelyi fõtéren, ahol akkoriban a napi piac volt. A kastély szakácsa egy gernyeszegi román ember, Brezsán Mihály volt, aki elõször A haza azonban nem sokáig állott sértetlenül… kukta volt még az öreg grófné, Bethlen Margit idejében. A szakács „A gernyeszegi régi vár pontosan a mai kastély helyén állott. A Mihály sokat tanult a sáromberki szakácstól, akit Teleki Samu tanítnégyszögletû építményt mély sáncárok vette körül, a négy sarkán tatott Bécsben a mesterségre. Sokat tudhatott ez a szakács, hiszen félkörösen szélesedett ki. A keleti oldalán húzódott a Szászrégen Rudolf trónörökösnek is dolgozott Meyerlingben, a trónörökös önfelé vezetõ országút, nyugatról a Maros vize folyt mellette, a vizet gyilkosságának idején is a vadászkastélyban volt. Receptjeit soha keskeny csatornában eresztették a várárokba…A várhoz észak felõl nem írta le, nehogy mások megtanulják. (A sáromberki könyvtárban vezetõ három bolthajtásos híd helyén valaha felvonóhíd állott. Az õrizték Veér Judit szakácskönyvét.) A csodával határos módon maárkot az új kastély építésekor Teleki József feltöltette.” –írja Bíró Jó- radhatott meg a nagy világégés közepette Teleki Edina , Teleki Mizsef a kastélyról. A kastély elsõ átépítõje Teleki László volt, T. Sá- hály édesanyjának egy levélkéje, melyet 1942. márciusában írt Bumuel testvére. 1772 õszén kezdik bontani az omladozó várkastélyt, dapestrõl Gernyeszegre Mihálynak, a szakácsnak: „Kedves Mihály! az építkezés lassan halad, 1777-re csak részben készül el, Teleki Kérem, írja le és küldje el nekem mielõbb annak a majonéznek a reLászló a következõ év tavaszán meghalt. Fia, József 1738-ban szü- ceptjét, amit mindég csinálni szokott vasárnaponként a hideg húletett Huszton, nagybátyjával több európai országban megfordult, sokhoz. Ezt mi is meg tudnók itt csinálni, és Domokos gróf nagyon régiségeket, ritkaságokat gyûjtött. Felesége, Árva Bethlen Kata ha- szereti…” Brezsán Mihály szakács úrnak, Gernyeszeg, lála után kezdi folytatni az építkezést, (id. és ifj. Mayerhofer János Maros-Torda megye. Ez a levélke valahogy megmaradt, de minden tervezte a gödöllõi kastélyt, majd a gyömrõi teleki kastélyt is) Az egyéb elveszett. építtetõ gyakran van távol, József császár Békés, majd Ugocsa vármegye fõispánjává nevezi ki, halála (1796) után kisebbik fia, Teleki 1945 januárjában Bözödi György erdélyi író beszámol levélben József kisebb javításokat végeztet a kastélyon, s bár kormányszéki az Erdélyi Múzeum Egyesületnek arról, mit látott Gernyeszegen, tanácsosi munkája Kolozsvárhoz köti, Gernyeszeget legkedvesebb milyen kár érte a front átvonulása után a kastélyt, a gyûjteményt: birtokaként emlegeti. Fiatalon, negyvenévesen halt meg, özvegye „Ajtóinak, és ablakainak egy részét ellopták. A kastélyt ugyanúgy Teleki Zsófia mûvészi emléket építtetett a kastélyparkban férje em- kifosztva és belsejét megrongálva találtam, mint a többit. Egész belékére. Ezután fia,Teleki Domokos lett Gernyeszeg ura, aki fõként a rendezése eltûnt, csak néhány értéktelen bútortörmelék volt találhabirtokon élt, 1849 után a közéletnek is hátat fordított, „A vérözönnel tó. …Megsemmisült Teleki Domokos gazdag régészeti gyûjteméjáró forradalomban nem találtam örömöt”-írja. 1855-tõl visszatér a nye is. A tágas folyosón, ahol el volt helyezve, csak romhalmaz és közéletbe, történelmi tanulmányokat, cikkeket írt, A székely határ- törmelék mutatja a gyûjtemény egykori helyét.” Egészítsük ki ezt a õrség története, A Horea támadás története. 1863-ban õ építtette a képet gróf Teleki Mihály, Gernyeszeg utolsó urának szavaival „Az gernyeszegi iskolát, mely ma is áll, fölépíttette a templom tornyát, elpusztított muzeális értékû tárgyak között volt Bodor Péter kútjáözvegye, Teleki Klementina 1895-ben gyermekmenhelyet és kis- nak eredeti tervrajza, a fejedelmi korból származó török szõdedóvót alapított. Teleki Domokos titkára, könyvtárosa a szabad- nyeg-gyûjtemény, Bodor kútjának fából faragott oszlopfõit az oroságharc után Gyulai Pál volt, aki élete végén is szívesen emlékezett szok eltüzelték, az épület bútorait is, a kályhák hamujából kerültek a gernyeszegi idõkre, verset is írt az emlékeirõl: „De vigasztalt a elõ az eltüzelt bútorok ajtóinak sarok veretei, a csillárokra marha-és
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Teleki-melléklet
disznócsontokat dobáltak fel, a könyveket, családi iratokat, a teljes irattárat a lovak alá tették alomnak a parkettás szobákban. Méter magasságban állott minden szobában az iratokkal összefagyott trágya. Megkerült azonban például Teleki Domokos olaj portréja viaszos vászonként asztalra erõsítve egy parasztház konyhájában”. A tárgyaknak is megvan a maguk sorsa –írja Tonk Sándor Gernyeszegrõl készült tanulmányában-, dúlások jönnek, pusztítások történnek, soha helyre nem hozható rombolások. Háború söpör végig nem csupán az országon, de a kontinensen, a világon is. Ki törõdik a világégés közepén egy erdélyi kastély értékeivel, egy nemzet múltjával, és jelenével, mikor milliók halnak meg. Idegen katonacsizmák tapossák a kicsi Gernyeszeg földjét is, a fosztogatás, az erõszak mindennapos.” Az egyik „legbájosabb” erdélyi barokk kastély, ahogy Kelemen Lajos kultúrtörténész nevezte, egy országos pusztulás szimbólumává lett. És a szomszédos Sáromberke, melyet hajdanán szintén Teleki Mihály kapott Gernyeszeggel együtt? Bözödi György errõl is beszámol, jelentésében az áll, hogy a községi új vezetés állt a háború végi pusztítás szolgálatába, a baloldali bíró úgy fogta fel, hogy mindent el kell pusztítani, ami a grófokra emlékeztet. Az õspark fáit, az arborétumot a közeli cigánytelep lakói vágták ki tüzelõnek bírói engedéllyel. Õk hordták szét a kastély berendezésének jó részét is, ha nem fért be a putriba a lopott bútor, kidöntötték a falát. Mikor az író a levéltár felõl faggatta a bírót, azt válaszolta, hogy mit akarnak azokkal a régi írásokkal, minek a történelem, nincs már arra szükség, új világban élnek, szociális tudományokkal foglalkozzanak. A kastélyban szeméttel, trágyával, szalmával, hóval összefagyva találták meg a levéltár töredékét, a falusiak tûzgyújtáshoz hordták szét a maradékot. Teleki Samu Afrika-kutató vadásztrófeáit széthordták. A kastélyok, udvarházak, módosabb parasztporták, polgárházak lakóit az új rendszer szellemének nevében szétszórták, kitelepítették, kényszerlakhelyre számûzték, mindenüktõl megfosztották. „A kommunizmus eszméje olyan magasztos, hogy megvalósításáért akár félmillió erdélyi magyar élete sem volna túl nagy ár.”- mondta Nagy István író, az asztalos inasból lett egyetemi dékán az erdélyi magyarságért aggódó Illyés Gyulának. Pedig valaha szebb napokat látott a sáromberki kastély is. Teleki Sámuel építtette, majd dédunokája, Teleki Samu fejezte be, az új idõknek megfelelõen. A legenda szerint a kastélyban 99, Teleki Gemma, a kastély utolsó úrnõje szerint csak 66 szoba volt. Teleki Samu 42 évesen vállalkozott az afrikai expedícióra, melynek költsége igen magas, 130 ezer aranykorona volt. Ezt a tetemes költséget mind a gróf állta, orvosi tanulmányokat folytatott, úgy készült fel az igen nehéz és veszélyes útra. 1886 tavaszán indult el Sáromberkérõl, kíséretéhez több mint háromszáz ember tartozott. (Induláskor 108 kg volt, hazaérkezéskor 64 kg.) Társaival elsõként mászták meg a Kilimandzsárót, az örök hó határáig jutottak fel. Az 1888-ban felfedezett két tónak a Rudolf és a Stefánia nevet adták, a Rudolf tó partján levõ vulkán pedig a Teleki nevet viseli. A Teleki Mihály és Veér Judit házasságából sarjadt népes nemzedékek sorában számtalan Teleki vált országosan vagy nemzetközileg ismertté: -Teleki Domokos (1810-1876) Reformpolitikus, Széchenyi híve, az Erdélyi Híradó Kastélybelsõ c. újság szerkesztõje.
2008. december
5
-Teleki Sándor (1821-1892), a „vad gróf”, Petõfi barátja, honvédezredes és író, 14 éves korától Táncsics Mihály volt a nevelõje, külföldön tanult, Liszt Ferenccel is barátságba került. 1848-ban Kossuth Erdélybe küldi Bem mellé, aki ezredessé nevezte ki. Jelen van Aradon, 1849. október 5-én kelt feljegyzésében írja: „Szomorú és sötét volt az éj. A Maros is gyorsabban látszott folyni mély vizével, mintha valami titkos katasztrófától fenyegetve futna a folyam. Az ablakok sötétek, keretükben csak a gyergyák lángja imbolyog.” A világosi fegyverletétel után börtönbe kerül, élet-és vagyonelkobzásra ítélik. Franciaországba menekül, elkíséri Victor Hugót a számûzetésébe, részt vesz Garibaldi szicíliai, nápolyi hadjárataiban. 8 év utáni számûzetésbõl visszatérve visszakapja koltói birtokát, országgyûlési képviselõ lesz, megírja emlékiratait. -Teleki Blanka (1807-1862 ), a magyar nõnevelés úttörõje, 1846-ban megnyitja az elsõ leányiskolát, melyben Vasvári Pál is tanít, Lõvei Klára is. 1851-ben letartóztatják a bujdosó honvédeknek nyújtott segítsége miatt, tíz év várfogságra ítélik Lõvei Klárával együtt, melyet Kufsteinban kell letölteniük. 1857-ben általános amnesztia után szabadul. Kéziratai, a várfogság alatt készített rajzai, eredeti portréja mind elpusztultak a gernyeszegi kastély kifosztásakor. -Teleki József a MTA elsõ elnöke volt 25 éven át, 1842-tõl Erdély kormányzója, hatalmas könyvtárát az Akadémiának ajándékozta. -Teleki László, 1848-ban párizsi magyar követ volt, író, a Kegyenc címû ma is játszott dráma szerzõje. Teleki József (1738-ban Huszton született), jeles külföldi egyetemeket látogatott, Ugocsa vármegye fõispánja volt, amikor 1782-ben beiktatták Nagyszöllõsön a fõispáni székbe, a beiktatást báró Orczy Lõrinc, nemesi költõ, a magyar felvilágosodás jeles képviselõje, testõríró végezte, beszéde megjelent a Magyar Hírmondóban, az elsõ magyar nyelvû újságban. Értékes könyvgyûjteményét Marosvásárhelyen a Szent György utca és Kossuth utca sarkán álló Teleki-házban (egykor Köpeczy-ház, a város legrégebbi lakóháza,1554-ben építtette Köpeczy Tamás, az ország árendátora, sokáig fejedelmi szállás volt, falai között megfordult János Zsigmond, I.Rákóczi György, Apafi Mihály, 1717-ben a Sárospatakról elûzött és Vásárhelyre befogadott protestáns diákok laktak benne.) helyezte el. -Teleki Géza (1881-1937) ismert festõ, a budapesti Mintarajziskolában tanult, munkáiból 1900 tavaszán a Nemzeti Szalon tavaszi tárlatán többet bemutattak. Alsózsuki kastélyát Rippl-Rónai megfestette, több ezer holdas birtoka tette lehetõvé mecénási tevékenységét: 1909-ben megalakult Budapesten a Mûvészház Mûvészeti Egyesület, ennek rövid ideig tartó mûködése 37ezer koronájába került a mûpártoló grófnak. Már nem érte meg, hogy birtoka, kastélya 1944 õszén a szabadrablás áldozata lett. -A családhoz tartozik Bethlen István, aki Gernyeszegen született 1874-ben, édesanyja Teleki Ilona volt. 1921-31 között Magyarország miniszterelnöke volt, a kor meghatározó politikusa. A háború után Oroszországba hurcolták, ott halt meg egy Moszkva környéki rabkórházban,1946-ban Szobra, Blaskó János alkotása Gernyeszegen, a kastély közelében áll. -Teleki Pál 1905-ben, 26 évesen már országgyûlési képviselõ, 1910-tõl a Magyar Földrajzi Társaság fõtitkára. Az elsõ világháború befejezése után részt vett a
6
Teleki-melléklet
párizsi béketárgyalásokon, rövid ideig külügyminiszter, majd miniszterelnök is volt. 1939-tõl ismét miniszterelnök, a háború kitörésekor elutasította a németek csapatátvonulási kérelmét, szabad utat adott viszont a lengyel menekülteknek. A Jugoszláviával kötött baráti szerzõdés megszegése miatt (a német nyomásra történt újvidéki bevonulás, s annak mindmáig ható következményei) 1941 ápr. 3-án öngyilkos lett. Néhány példa a miniszterelnök gondolataiból: „Csak az tartozik a nemzethez, aki a nemzeti feladatokat vállalja.”, „Csak azoknak az országoknak van létjogosultságuk, amelyek európai célokat akarnak szolgálni. Mi ezer éve szolgálunk európai célokat.” , „A táj nemcsak kép, hanem teremtõ élet is, amely hegyet, növényzetet, embert, testet, lelket, gondolatokat, érzést, mintát formál.” Az erdélyi szellem és a Teleki-család adta a nemzetnek ezeket a kiváló embereket, Teleki Sámuelt, Teleki Blankát, Teleki Samut, Teleki Sándort, Teleki Pált, mûvelt fõket, politikusokat, forradalmárokat, mûvészeket, mûpártolókat. Bárhol éltek is a Telekiek, egyik sem ártott nemzetének. Gyulai Pál a Gernyeszegrõl írott versében olvassuk: „Vén kastély a Maros völgyében/Vén fák között a parton éppen/Kékes ködökkel Gernyeszeg/Jó tetted Isten áldja meg.” Gróf Teleki Mihály, Gernyeszeg utolsó ura életérõl mesélt Marosi Ildikónak: „Nekünk az osztályharc túlkapásait kellett túlélni, ami a legtöbbünknek sikerült, de ehhez jó idegek, nagy akaraterõ és széles látókör kellett. A mai nemzedék számára a legnagyobb tanulság a megmaradásnak és a minden bajon való felülemelkedésnek a képessége.” „Nem számít semmi, az ember a posztján végig kitart, akárhol legyen is”- vallotta Teleki Mihály gróf, ahogy õseitõl tanulta. Egyed Ákos, erdélyi történész ezt írja: „Erdély történelmi szerepéhez tartozott az is, hogy önmaga védelme mellett védje a magyarságot, a magyar államot is. Elsõ írásos feljegyzések is mutatják ezt, hiszen várakról, várispánságokról, háborúkról, hadi táborokba szállásról szólnak. A mindenkori magyar királyok tudatos honvédelmi politikájának eredménye volt a magyarországi és erdélyi nemesség létrehozása. Birtokadományokat, kiváltságokat, elõnyöket azok a családok kaptak, melyek a katonáskodásra, hadviselésre a legalkalmasabbak voltak, ezek pedig elsõsorban a honfoglalás kori nemzetségfõk leszármazottai voltak. A honvédelemben betöltött szerep a felemelkedés egyik fõ útja volt, s egyben az arisztokrácia, a fõúri réteg megszületéséhez vezetett egész Európában. Erdélyben azonban a nemesség a vármegyék életében is jelentõs szerepet töltött be, a mûvelõdési életben úgyszintén, mecénási szerepük is megkerülhetetlen. Az erdélyi nemesség, ellentétben a román és marxista történetírással, képes volt megújulásra, olyan törvényeket hozni, melyek megszüntetik rendi kiváltságaikat. Ez történt 1848-ban, mikor a kolozsvári programban szerepelt a közös teherviselés, a törvény elõtti egyenlõség, a jobbágyfelszabadítás. Megjegyzendõ, hogy a program kidolgozásában részt vett Erdély legismertebb történelmi családjainak több tagja, az aláírója pedig a konzervatív párt részérõl báró Jósika Miklós volt. Wesselényi Miklós az emlékezetes 1848. május 30-ki erdélyi országgyûlésen ezeket az európai gondolatokat fogalmazta meg: „Ne legyen több pornép, jobbágy, csak szabad polgár!” Az erdélyi nemesség ezzel a jobbágytörvénnyel megelõzte a Habsburg-birodalom többi országát, Kelet-Európa országairól nem is beszélve, hiszen például Romániában csak 1864-ben hoztak jobbágytörvényt, melynek értelmében a jobbágynak saját magát kellett megváltania. Ma ismét tudatosítanunk kell, hogy Erdély történelme része a magyar históriának, és történelmébõl nem lehet kihagyni a magyar nemesség, az erdélyi történelmi családok tetteit. Csak így tudunk elfordulni azoktól a szellemi, osztályharcot is fenntartó irányzatoktól, melyek tagadják a történelmi családok szerepét.” „Mintha a magyarság örökös vándorlásának megjelenítõi, szimbólumai lennének a Telekiek - írja Marosi Ildikó-, úgy rajzottak ki a világba, úgy szóródtak szét, mint sok-sok évszázadon át az Erdélybõl s a hajdani magyar királyságból elvándoroltak. Sorspéldázat lenne, intõ jel, „Mint oldott kéve széthull nemzetünk”? Él még Teleki Erdélyben? Vagy csak hazalátogató fordítja vándorszekerének rúdját a kirajzás õsi centruma, Gernyeszeg felé? Vagy az ezer szállal a Telekiekhez kötõdõ Marosvásárhely felé? A ma Vásárhelyét oly természetességgel magának valló új városlakó vajon tudja-e, hogy a
EKOSZ - EMTE
város legöregebb házát is a Telekiek építették a XVI. században, hogy abban egykor megszállt Szapolyai János özvegye, Izabella királyné is, mikor Erdély ügyeit a kiskorú fia, János Zsigmond nevében intézte. Vagy azt, hogy az 1990 márciusában pusztító dühvel megrohamozott vár alatti ház a negyvennyolcas idõkben (a magyar történelmet hiányosan és egyoldalúan ismerõk kedvéért 1848-49), Bem József kedvelt szálláshelye szintén Teleki-ház volt. Vagy a királyi tábla épületét azon a véres márciusi éjszakán ostromlók tudták-e, hogy hátuk mögött a város büszkesége, a Teleki téka szintén a Telekiek jóvoltából született a XVIII. - XIX. század fordulóján, egy olyan Teleki jóvoltából, aki elõbbre valónak tekintette a nemzeti ügyet, mintsem saját vagyonának gyarapítását: épített, gyûjtött, hagyakozott a város javára, Erdély javára.” A gernyeszegi református egyházközség kézírásos könyvébe 1997-ben a templom egyik látogatója ezt jegyezte be: „Post tenebram spera lucem” A sötétség után fényt remélek. Reménykedjünk mi is ebben. Tanulságként álljanak itt Orosz István Képzõmûvész címû írásának szavai: „Ha egyszer képesek volnánk egyetlen megbonthatatlan tömbnek érezni a télben virágzó dunántúli mandulafácskát és a Concertót, a rózsás labirynthot és a magányos cédrust, a londoni hat-hármat és a Midõn ezt írtam-ot, a sakkozó törököt és a verbunkost, a porban húzott grádicsot és a computert, a Wassily széket és az Ugocsa non coronat-ot, a repülõ nikkel szamovárt és a dinamót, a majálist és a tojáséjt, a Szegénylegényeket és az argyelus kismadárt, az Egy mondatot és a c vitamint, Az eltévedt lovast és a nagyszentmiklósi lovast, a holografiát és a vizsolyi bibliát, az 5333+1 sakkfeladványt és az Iskola a határon-t, a Szindbádot és a Mikkamakkát, a corvinákat és a Rubik-kockát, a Varjúvárt és a Kormányeltörésben-t, a Vizitációt és az Eszméletet, a két sevillai tornyot és A Tihanynak rijjadó leányát, az Appendixet, a Tótfalusi antikvát, a mik vogymuk-ot és a mind-mind a többit, igen, az stabil jövõkép lenne. Biztatás, hogy létezik valami, amit folytatni kell, együtt kell folytatni és érdemes.” Paks, 2008. szeptember 27. Forrás. 1. A gróf Teleki család Magyarországon és Erdélyben Kutatta, összeállította és Fényképezte dr Nemes Márta Budapest, 1996. 2. Szabó Gyula A sátán labdái 1. kötet Kriterion Könyvkiadó Bukarest 1978. 3. Castellum Értesítõ Az erdélyi történelmi családok tájékoztatója I. évfolyam 3. szám 2000. november 4. Bíró József A gernyeszegi Teleki-kastély Budapest 1938. 5. Marosi Ildikó Örökbe hagyott beszélgetés gróf Teleki Mihállyal Argumentum Kiadó Pallas Akadémia 1999. 6. Murádin Jenõ Gróf Teleki Géza és a Mûvészház erdélyi kapcsolatai 7. Szathmáry Károly Teleki Blanka életrajza Révai Testvérek kiadása Budapest 1880. 8. Berekméri D. István Sáromberke és a Telekiek Editura Hoppá! Marosszentgyörgy 2006. 9. Óhajtott szép kincsecském! Szerelmes levelesláda Móra Könyvkiadó 1988. 10. Tonk Sándor Erdélyi mûemlékek 11. Orosz István Megpróbálom elképzelni In Elárvult szabadság Harmadik évezred sorozat Magyar Múzsa Könyvek, Kecskemét 2008. A szerzõ köszönetet mond Teleki Juliannának a dolgozat megírásához nyújtott segítségéért. Az írás rövidebb változata elhangzott 2008. szeptember 27-én Faddon a református templomban, az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének ünnepi rendezvényén, Teleki Juliannának és férjének, Dr. Czakó Józsefnek a jelenlétében.
ghghghghghghghghghghghghghghghghghghgh Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Teleki-melléklet
7
A marosvásárhelyi Teleki Téka Marosvásárhelytõl északra, a Maros bal partján található Gernyeszeg, a Teleki család õsi fészke. A széki Teleki nemzetség felemelkedése a 17. századra esik, ekkor veszi fel Teleki Mihály a széki elõnevet. Utódai a gernyeszegi kastélyt a 18. század végén lakhatóvá építették át, az erdélyi barokk építészet legszebb alkotása lett, a Maros mente gyöngyszeme. Teleki Samu Afrika–kutató az 1800-as évek végén itt helyezi el páratlan ritkaságokat tartalmazó gyûjteményét, itt volt található a Teleki család õsrégi hatezer kötetes könyvtára, és a családi levéltár. A kastély utolsó ura gróf Teleki Mihály volt (1908, Gernyeszeg–1988, München), az orosz betörés hírére 1944 õszén családjával elmenekült. Amit az évszázadok megõriztek, azt néhány hónap teljesen elpusztította: az idegen katonák a kastélyt feldúlták, az antik bútorokkal a kályhákat fûtötték, évszázados levéltárának lapjait a fogadóterembe bekötött lovak alá alomként használták. Az értékes gyûjteményt összetörték, a még megmaradt értékeket idegenek széthordták. A visszatérõ Teleki családot iszonyatos kép fogadta,ráadásként az új politikai rendszer régi helyükrõl mint nem megbízható társadalmi elemeket kényszerlakhelyre telepítette. Ebben, a sok vihart megélt gernyeszegi kastélyban született 1739. november 17-én Teleki Sámuel, a késõbbi könyvtáralapító. A fõúri családban hagyomány volt a könyvek gyûjtése, tisztelete. Teleki Sámuel apjától, Teleki Sándortól, a nagyenyedi és a marosvásárhelyi református kollégium kurátorától is örököl könyveket, a könyvek szeretetét minden bizonnyal apja házában tanulta. A Teleki Tékában ma is õriznek 16 kötetet Teleki Sándor saját kezû bejegyzésével. Az õ idejében már a kastély kincseit egy bemutató kastélymúzeum tárolta, a könyvtár gyûjteményét késõbb Gyulai Pál rendezte és katalogizálta. A fiatal Teleki Sámuel húszéves korában külföldi tanulmányútra indult, Hollandiában, Svájcban, Franciaországban tanult egyetemeken, Bázel, Párizs, Utrecht, Leiden egyetemein a kor legjelesebb tudósainak elõadásait hallgatta, õ nem egyetemet végzett, hanem egyetemeket járt. Egyetemi tanulmányait úgy válogatta össze, hogy minden tudományágba betekintést nyerjen. Mûveltsége magasan a kor színvonala fölé emelte, korának az egyik legképzettebb bibliofilje is volt. Olyan jártasságot szerzett a reáltudományokban, hogy például Daniel Bernoulli felkérte Bazelben, hogy a hidrodinamikáját megvédje az enciklopédista D’Alambert kritikája ellenében. Könyvgyûjtõ kapcsolatait már egyetemi éveiben kialakította, ezeket aztán mindvégig ápolta. A fennmaradt archív anyagból kiderül, hogy 25 európai városból vásárolt rendszeresen könyveket. A peregrinálás négy éven át tartott, (A peregrináció a reformkorra nyúlik vissza, azonban a 18. században az akkori vándordiák típusát felváltja az utazó nagyúr, aki a hazai földön megkezdett
A Teleki Téka épülete
2008. december
tanulmányait külföldön fejezi be.) 1763-ban ezerötszáz kötet könyvvel tért haza Teleki Erdélybe. Mária Terézia és késõbb II. József idején azonban nem lehetett akármilyen eszméket a könyvek lapjain behozni, mûködött az úgynevezett Bücherpolizei, amely átvizsgálta a birodalomba behozni kívánt könyveket. Teleki Sámueltõl is elkobozták fõleg a katolikus egyházat, illetve vallást támadó protestáns mûveket, így aztán öt hónapig tartott a könyvek ellenõrzése. A nemkívánatos könyveket kivonták a forgalomból. A bécsi császári udvarban családja politikai helyének megfelelõ pozíciót kap, kezdetben Küküllõ vármegye alkancellárja, majd 1791-tõl haláláig, 1822-ig Erdély kancellárja. Csaknem fél évszázadon át szolgálta az udvart kancellárként, elõször Mária Teréziát, majd II. Józsefet, aztán még két uralkodót. Bár életének nagy részét Bécsben élte le, mégis kiépítette erdélyi otthonát is Sáromberkén, a Telekiek másik birtokán. Már ekkor foglalkoztatja egy majdani könyvesház építése, de itt kezd hozzá az erdélyi protestáns közoktatás megreformálásának kidolgozásához is. A sáromberki kastélyt a kor követelményének megfelelõen építi át, a termeket reneszánsz, barokk, rokoko, copf és empire stílusú bútorokkal rendeztette be, dolgozószobájába Mária Terézia idején használt bútorokat hozatott. Színes márvány kandallók fûtötték a szobákat. Gyûjtõszenvedélye itt is megmutatkozott, régiségek, erdélyi, török szõnyegek, festmények, fegyverek, fedeles kupák, õsének, Teleki Mihálynak ékkövekkel kirakott díszkardja, sok más kincs, amely részben átkerül majd a gernyeszegi kastélyba, és már tudjuk, mi lesz a sorsa. A sáromberki kastélyt a késõbbi utód, az Afrika–kutató Teleki Samu tovább építi, gyarapítja gyûjteményét, nem tudva még, hogy kastélya osztozik a gernyeszegi kastély a sorsában 1944 õszén. Ma mindketten ott nyugszanak a lerombolt, széthordott (A maradék épületben mezõgazdasági iskola küzd a túlélésért.) kastély mögötti Teleki–sírboltban. Teleki Sámuel életének túlnyomó részét Bécsben élte, a császári udvari hivatala mellett a könyvek iránti rajongása, a mûvészetek szeretete, a kultúra tisztelete, a tudományok ismerete töltötte ki életét. Minden bizonnyal nem egyszer hallotta Mozart zongorajátékát, a császárváros nyújtotta kulturális eseményeket figyelemmel követte. De mindenek felett a könyvek, a régiségek érdekelték. Például, húsz év munkája után adta ki Utrechtben 1784-ben Janus Pannonius életmûvének kritikai kiadását; több mint tíz évig kutatott Szervét Mihály Restitutio címû munkája után, mikor megszerezte, II: József parancsa értelmében a felforgató tartalmúnak minõsített könyvet elkobozták, így a gyûjteményébe csak a másolata kerülhetett. (Tragikus játéka a sorsnak, hogy Szervétrõl, akinek eszméihez való hûségéért Genfben máglyán kellett meghalnia, – éppen ezeket az eszméket fogalmazta meg a Teleki által megszerzett és végül tõle elkobzott könyvben,– a reformáció mártírjáról írt történelmi drámát Sütõ András. Az a Sütõ András, aki a romániai kommunista diktatúra elsõ számú közellenségévé vált, majd az 1990. március 19-én Marosvásárhelyen a magyarok ellen szervezett pogrom során majdnem az életével fizetett. Történt mindez éppen ott, a Teleki Tékával szemben levõ hajdani Ítélõ Tábla épületében, ott kereste õt és társait halálra az ellenük felhergelt román tömeg. ASzervétrõl szóló Csillag a máglyán írója „csak” fél szemével fizetett a népe melletti kiállásáért. De ha már az Ítélõ Tábla került szóba, ott volt fiatal joggyakornok az az Avram Iancu, aki 1848 tavaszán társaival lelkesen aláírta a császári ház trónfosztását, majd néhány hónap múlva ugyanolyan lelkesedéstõl fûtve szervezte azokat a móc szabadcsapatokat, amelyek például 1849 januárjában Nagyenyed lakosságát felkoncolták, a Kollégiumot diákostól, könyvestõl felgyújtották, elpusztították.) Könyvtáralapító szándékának szép bizonyítéka 1788-ban Bécsbõl Révai Miklóshoz írott levelének részlete: „Mi lehet pedig egy jó hazafia iparkodásának, törekvésének nemesebb tárgya,
8
Teleki-melléklet
mint a Közhaszonnak elõmozdítása, a nemzetnek boldogulása, és abban a Tudománynak kiterjesztése? Melyre nézve a leghatásosabb eszköz lévén a Nemzet nyelvének gyakorlása, gazdagítása és a Tudományokhoz való alkalmaztatása…” Teleki a könyvtárat nem elzárt fõúri könyvtárnak, hanem közkönyvtárnak szánta, a gyûjtemény kezdetektõl fogva az erdélyi olvasókat szolgálta. „… Õ exellenciájának kegyes célja ebben is az erdélyi publikumra határozódik”–írja Mihelyes János, a kancellár elsõ bécsi könyvtárosa 1794-ben. Amikor két évvel korábban, 1792-ben Mihelyes Jánosra bízza könyveinek gondozását, e szavakkal küldi el számára könyvesházának kulcsait: „Fogja, Mihelyes uram, ez a kulcs már a catalogosokat elvégezvén, a könyveimnek rendbeszedését is bízom a kegyelmed sinceritására, és ahol megakad, szólítson meg bátran engem, ajánlom pedig a kegyelmed szorgalmatosságába azon kincseimet, melynél drágább az életem, feleségem és gyermekeimen kívül nincsen.” Ugyanez évben Teleki Váradról feleségének megírja könyvtárépítési szándékát: „Meg kell építtetnem haladék nélkül Vásárhelyen a Bibliothecát, ahol holtam után is megmaradnak…könyveim.” Néhány hét múlva már Bécsbõl írja haza: „Holnap Isten segedelmével (Marosvásárhelyre) indítom 12 erdélyi szekeren az egész Bibliothecámat.” Az nem volt kétséges, hol kívánja könyvtárát felépíteni, megnyitni A szülõföldjén, Gernyeszeghez közel a Maros partján, Marosvásárhelyen. A város a 18.–19. század fordulóján hat–hétezer lakosú kis városka, a felvilágosodás eszméit tükrözõ korszerûen megtervezett és berendezett könyvtárat kapott. Fennmaradtak az olvasónaplók, a napi bejegyzések, kik, milyen könyveket olvastak, mi volt az olvasók foglalkozása. Így képet alkothatunk egy 19. századi erdélyi városka olvasási kultúrájáról, érdeklõdési körérõl. Nagyon érdekes nyomon követni, hogy a különbözõ mûvelõdési áramlatok hogyan jutottak el az európai fõvárosoktól távol levõ településekig, az arisztokráciához, a polgársághoz. Mit olvastak a felvilágosodás korában? 1814-ig például a legtöbben Rousseau-t kérték az olvasóteremben, a sláger a Vallomások volt. Az elõtte való idõszakban inkább a természettudományok iránt érdeklõdtek. Érdekes, hogy a reformkor éveiben a kikért olvasmányok fele már magyar nyelvû volt, míg azelõtt csak elvétve akadt magyar könyv a kikértek között. A megnyitás évében, 1802-ben csak két magyar könyvnek akadt olvasója. Latinul, németül és franciául többet olvastak, a könyvtár elsõ olvasója egy helyi asztalos mester volt, aki francia nyelvû szakkönyvet olvasott a bútorkészítés mesterségérõl. Úgy tûnik, Marosvásárhely már akkor sem volt a világ végén. Mindez tükrözi, hogyan épült be ez az erdélyi kis város Európába. Talán nem ártana olvasástörténettel behatóan foglalkozni, többet megtudnánk arról, hogy az európai integráció számunkra nem az ezredfordulón kezdõdött. Ha belenézünk a könyvtári törvények egyikébe, ízelítõt kaphatunk abból is, hogyan kellett viselkedniük a korabeli olvasóknak : „Te, aki a könyvtárat használni akarod, abba, miként a múzsák szentélyébe, tisztelettel lépj be, az elõljáró õrt üdvözöld, szerényen szólítsd meg, a könyvtár szabad terében állj meg, a polcokat ne mozgasd, a könyveket és a természetrajzi gyûjteményt fogdosni, helyükrõl kimozdítani, a szekrényekbõl kivenni tartozkodjál; a kikölcsönzött könyvek lapjait és fedelét jegyzetekkel, ábrákkal vagy vonalakkal ne írd be, ne rongáld, tintával, olajjal vagy vízzel ne hints le, nyállal és az orr undok váladékával ne piszkold össze, ne gyûrd össze, ne tûrögesd, ne szaggasd, mosdatlan, zsíros kézzel ne kend össze; a kinyitott könyvekre ne támaszkodj; a kiolvasott könyveket sértetlenül és épen add vissza, a könyvtárban ne füstölj, és ne légy másoknak terhére; veszekedésektõl és vitatkozásoktól tartózkodjál.”
EKOSZ - EMTE
A könyvtár számára kiszemelt épület az úgynevezett Wesselényi–ház volt, mely Marosvásárhely központi területén, a várhoz közel állott. A hadadi báró Wesselényi család a nevét a Nógrád megyében levõ Wesselény nevébõl eredezteti, az õsi birtokot a család a 16. században szerezte. A Wesselényiek az idõk folyamán a Telekiekkel házasság révén rokonságba kerültek, a marosvásárhelyi Wesselényi ház örökösödés révén Teleki Sámuel tulajdona lett. Ehhez az épülethez tervezte hozzáépíteni a könyvesházat. Késõbb e házzal szemben épült fel az Ítélõ Tábla (törvényszék), és még késõbb (De ez már nem az az idõ, amikor Vásárhelyen franciául olvastak a polgárok) ez a tér és a hajdani Ítélõ Tábla épülete tragikus történelmi szerepet kapott az erdélyi magyarság történetében 1990 márciusában. A könyvesház építésének terveit maga Teleki Sámuel készítette, az elsõ vázlatokat is õ rajzolta. A Teleki család építész mestere, Ugrai László, a késõ–barokk nagy tehetségû erdélyi mestere két tervet is készített, a kivitelezést azonban egy bécsi mester, Ignatz Schlaff tervei alapján kezdték meg 1799-ben, az alapkõ letétele április 24-én történt. 1802-re elkészül az épület, az erdélyi empire stílusú csarnoképítkezés legszebb példája. A belsõ kialakítás terveit Török Antal, kõmûves pallér készítette, korai halála azonban megakadályozta abban, hogy a kivitelezésben részt vegyen. Rajzai mindmáig fenn maradtak. A könyvtár belsejének ünnepi hangulatát, külsejét a nagy méretek, a klasszicizáló kialakítás, a beépített könyvszekrények adják. A belmagasságú termet a pillérekre támaszkodó kerengõ két szintre osztja, így a középen szabadon hagyott tér templomra emlékeztet. A belépõ szembenéz az alapító portréjával, amelyet Tusch János készített Bécsben 1808 után. A Teleki Sámuelen levõ öltözék a Szent István Lovagrend díszruhája. Ha széttekint a belépõ, láthatja a könyves szekrények tetején a görög bölcsek, szépírók szobrait, valamint a könyvtáralapító és felesége, Iktári Bethlen Zsuzsanna kõszobrát. A körben látható festmények között ott van Mátyás király fiatalkori képe, családi képek, például Bethlen Gábor, Erdély fejedelmének portréja, aki Teleki feleségének volt rokona. Majd Teleki Mihályé, aki Erdély híres politikusa volt, de itt látható a két másik híres erdélyi könyvtáralapító is, a szebeni Bruchental Sámuel és a gyulafehérvári Batthyány Ignác. A bejáratnál Teleki Sámuel fiatalkori képe látható. A könyveket Teleki Sámuel beosztása szerint rendezték be a dróthálós könyvszekrényekbe, ezt a beosztást mindmáig megtartották. Az 1800-ban megszövegezett végrendelet szerint tilos volt mindennemû fényforrás és tüzelõkályha használata a könyvtár helyiségeiben. Természetesen ezt ma már nem tartják tiszteletben. 1962-ben a helyreállítási munkálatok során a pillérek párkányai mögé rejtették a villanyvezetékeket, a szekrények dróthálós ajtói mögé szerelték a központi fûtés csöveit. 1816-ban Kazinczy Ferenc erdélyi utazásainak élményei közül kiemelte a Tékát, álmélkodott a látottakon, megemlítette, hogy a könyvek rézdrót háló mögött vannak, hogy lehessen ugyan látni a címeket, de „a tolvajságoknak elejét vétessék.” Akkoriban a „széptolvajlás” bûne ellen a leleményes könyvtártulajdonosok úgy védekeztek, hogy helyenként a könyvtárukba belépõkre olyan köpenyt adtak, melynek ujját bevarrták. Teleki azonban a drága portékák védelmére dróthálót szereltetett fel, és írásba is foglaltatta, hogy „…a tolvajok és a könyvek megcsonkítói a könyvtárból tiltassanak ki.” Egy 1789-es intézkedés azt is kimondja, hogy „…kár vagy hanyagság vétsége esetén a gondnokot, a gyámot, illetve a könyvtárõrt idézzék törvénybe.” (Nem tudhatta a törvénytisztelõ Teleki Sámuel, hogy lesz ilyen majdani gondnoka a tékának, de oly idõk lesznek akkor, mikor törvénybe nem idéznek ilyen tettekért senkit, de még nagyobb bûnökért sem.)
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Teleki-melléklet
Teleki könyvtárának szerves része volt feleségének, Iktári Bethlen Zsuzsannának (1754–1794) kétezer kötetes magyar nyelvû könyvgyûjteménye, amely tükre volt egy 18. századi erdélyi arisztokrata asszony érdeklõdésének, nem mindennapi mûveltségének. A gyûjtemény két másik nõi könyvtár hagyatékkal egészült ki az idõk során, a nagyanya, Rhédei Zsuzsanna (1716–1771), a nagynéni, Wesselényi Kata (1735–1771) könyveivel. Több mint félszáz kötetben van benne Rhédei Zsuzsanna tulajdonosi bejegyzése. Könyvei inkább vallásos tárgyú mûvek, a nagyasszony lelki épülését szolgáló olvasmányok. Kétszáz kötet volt a Wesselényi Katáé. A fiatalon megözvegyült Wesselényi Kata egyetlen gyermekét is elvesztvén, a vásárhelyi házába költözött, napjait olvasással töltötte. Könyveit még életében átadta unokahúgának, Bethlen Zsuzsannának. Késõbb házának kibõvítésével épülhetett meg Teleki tékája. Bethlen Zsuzsanna férje mellett élete végéig gyarapította könyvgyûjteményét, a vallásos tárgyú könyvek mellett világi mûveket is olvasott, melyek mindennapi teendõiben segítették A feleség halála után könyvtára a Tékába került, Teleki külön katalógust is készíttetett Bécsben felesége könyvtárának. Teleki hat évtizedes könyvgyûjtõ munkája eredményeként mintegy negyvenezer könyvet gyûjtött össze, a külföldi jeles egyetemeken tanuló erdélyi fiatalok segítségét is igénybe vette új mûvek felkutatásában, és haza küldésében. Halála után azonban az addig rendszeres gyarapodás akadozni kezdett, majd meg is szûnt. Fennmaradt azonban a könyvtáralapító végrendelete, melyben kötelezi örököseit a könyvtár további mûködtetésére, felügyelõ szervként föléje rendelve az erdélyi református fõkozisztóriumot. Már az alapítólevél hitbizománnyá tette a könyvtárat, és elõírta, hogy a család köteles a könyvtárat nyilvános könyvtárként mûködtetni. Erdély másik nagy könyvtárának alapítója, a szebeni Bruchenthal Sámuel, Erdély kormányzója 1803-ban szintén végrendeletileg tette könyvtárát nyilvánossá. Részlet Teleki Sámuel végrendeletébõl: „Én, idõsb Gróf Széki Teleki Sámuel, elsõ Sándornak fia, a nagy emlékezetû elsõ Teleki Mihálynak utolsó unokája, minekutána az életnek és halálnak Ura, az én kedves hites Társamat, szelíd szívû Gróf Iktári Bethlen zsuzsannámat, egész életében példa nélkül való békességes tûréssel szenvedett sok terhes nyavalyái után, ezelõtt három esztendõkkel a halál által tõlem elszakasztotta, és engemet sok viszontagságokkal folyt világi életemnek estvéjén gyászos özvegységre juttatott, azután pedig tizenegy hónapokkal, nagy reménységû, jószívû szép tudományú és már 24 esztendõket bétöltött, nagyobb fiamat is, Domokost, akihez vénségemnek istápját remélném vala, mellõlem levette, meggondolván hátralévõ szomorú napjaimnak bizontalan végét, és óránként ehhez közelítésemet, azon Mutua Fassiohoz és Testamentaria Dispozitiohoz képest, amelyet boldogult kedves feleségemmel együtt közakarattal Bécsben 1789. eszetndõben Júniusnak 18. napján tettünk, kívánom, míg idõm vagyon, ép elmével és egészséges testtel Házamat holtom utánra elrendelni, és utolsó akaratomat a következendõkben meghatározni:…Ifjúságomtól fogva nagy költséggel, szorgalmatossággal és fáradsággal szerzett, és ezután is míg élek, Isten segedelmével szerzendõ Könyveimet, ezekhez kötvén boldogult, kedves Feleségemnek Magyar Könyvgyûjteményét is, maga kívánsága és rendelése szerint…legálom mint Házam és Familiám beli örökös–Fidei Comissiumot– Maradékaimnak és Succesoraimnak gondviselések és jótállások alatt a Tudományoknak Nemzetemben és hazámban elõmozdításokra; kötelességekben tévén Maradékaimnak, hogy azokat és azoknak editioit, szám és catalogok szerint nevezett M. Vásárhelyi Házamnál avégre készített épületben, az én nevem alatt Tartsák, jó gondviseléssel conserválják, azokból soha egyet is el ne idegenítsenek, el ne adjanak, azokat egymás között is el ne osszák…Minden héten három napokon, délelõtt és délután, három–három óráig nyitva legyen a Bibliotheca és Olvasószoba az olvasóknak a Bibliothecariusnak jelenlétében.” Teleki Sámuel tehát könyvtárának jövõjét is igyekezett biztosítani, hiszen tudta, hogy nem csak európai tudományos könyvtár alapjait rakta le, de európai minták szerint megszervezett könyvtárat hagy az utókorra. Rendelkezéseit csak részben tudták utódai betartani, a történelmi viharok a végakaratokkal nem sokat törõdtek. Sikerült azonban a könyvtár hajdani külsejét, jellegét megtartani, sõt az állomány is gyarapodott, ha
2008. december
9
nem is vásárlás által. 1955-ben, miután a könyvtár állami tulajdonba került, a Téka épületébe átköltöztették a marosvásárhelyi Református Kollégium Könyvtárát,(Bolyai Könyvtár) késõbb a könyvtár új nevet is kapott, 1962-tõl Teleki–Bolyai Könyvtár néven egyesítették a két gyûjteményt. Így került a Teleki Könyvtárba többek között a két világhírû matematikus, Bolyai Farkas és Bolyai János hagyatéka, és nyílott lehetõség egy Bolyai Múzeum megnyitására is. Valójában a Bolyaiak nevét viselõ könyvtár állománya a hajdani Református Kollégium több évszázad alatt összegyûjtött köteteibõl állott. Marosvásárhelyen már 1557-ben létesült egy protestáns iskola, a Schola Particula, amelynek könyvállományáról egy 1653-ból származó feljegyzés tudósít. A könyvtár állománya a kor szokása szerint adományokból gyarapodott, de nagy változást jelentett a Sárospatakról elûzött református kollégiummal való egyesülés, mely ekkor már több évtizede Gyulafehérváron mûködött, ahova az 1670-es éveket követõen befogadták. Ekkor emeli az országgyûlés kollégiumi rangra a vásárhelyi iskolát. A Patakról elmenekített könyvek növelték a vásárhelyi kollégium könyvtárának állományát. A 18. századtól már könyvvásárlásra is volt lehetõség, többnyire azonban csak latin nyelvû, az oktatásban fontos könyveket vásároltak. De volt más módszer is! A kollégium rendelkezése szerint minden külföldet járt peregrinus diáknak kötelezõ volt tanulmányai után hazatérõben legalább egy aranyért egy könyvet hozniuk hajdani iskolájuknak. Gyarapodott a könyvtár a kollégium tanárainak könyveivel is, tanárok és a város más értelmiségei a kollégiumra hagyták könyveiket. Ugyanis a kollégiumban fõiskola is mûködött, ahol tanárokat, lelkészeket, jogászokat is képeztek. A 19. század végén 1872-ben beindult a Kolozsvári Tudományegyetemen a képzés, ezzel párhuzamosan ritkultak a tudományos könyvek a kollégium könyvtárában, és szaporodtak a szépirodalmi , történelmi, természettudományi mûvek. Jelentõsen gyarapította a könyvtárat Kovásznai Tót Sándor (1730–1792) tanár hagyatéka, fõleg oktató, nevelõ munkájában, tudományos tevékenységében, klasszika–filológiai búvárkodásában használt több száz kézikönyve. Õ gyakran segített Teleki Sámuelnek ritka könyvek felkutatásában. Szotyori József (1767–1833) orvosdoktor, az elsõ himlõoltás hazai úttörõje, az Erdélyi Nyelvmívelõ Társaság tagja, több egészségügyi kézikönyv szerzõje mintegy félezer könyvét hagyta a kollégiumra, köztük a gyógyászatot szolgálólegjobb európai kiadványokat, orvosi folyóiratokat (például a salzburgi orvosi–sebészeti újság 1800-tól kezdõdõ évfolyamait. Kibédi Mátyus István (1725–1802) külföldi tanulmányútja után gyakorló orvos volt Marosvásárhelyen, könyvet írt többek között az egészséges életmód ismereteirõl. Könyvei között, melyeket az 1800-ban írott végrendelete alapján a Kollégiumra hagyott, találhatók gyógyszerészeti, botanikai, jogi, nyelvészeti, irodalmi munkák is. A második világháború után az államosítások éveiben a Teleki Tékába került a feloszlatott mikházi ferences kolostor megmaradt könyvtára, mintegy másfélezer kötet, valamint az egyházi iskolák megszüntetése után a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium tanári könyvtárának maradéka. Ezek a könyvek a tanúi annak, hogy milyen szellemi táplálékot nyújtott ez a gimnázium évszázadokon át a diákjainak. Gazdag történelmi, nyelvészeti, irodalmi, teológiai mûvek a 16.–19. századból. A hétezer kötetnyi könyv szintén adományozók jóvoltából került a gimnázium könyvtárába, köztük találjuk többek között Orbán Balázs, Kriza János, Cserei Mihály nevét is. Kerültek még ide töredék könyvtárak, például a máramarosi Református Gimnázium könyveinek maradéka, a szászvárosi gimnáziumból szintén, kirabolt, feldúlt kastélyok sérült könyvei, a gernyeszegi Teleki kastélyból, a koronkai Tholdalagi kastélyból. Egy elpusztított világ maradványai. Kazinczy Ferenc is ajándékoz Telekinek a maga könyveibõl: „Az én könyveim között kettõ van, amirõl azt merem hinni, hogy az Excellentiád hazafiúi lélekkel állított Bibliothekájának öregbítésére lehetne. Esedezem Exed.nál, méltoztassék ajándékomat elfogadni.”–írja 1802-ben. Majd 1808-ban saját kezû dedikációval küldi el egyik könyvét. Késõbb, 1817-ben 38 kötetet ajándékoz a Tékának, köztük ezt is: Zrinyinek minden Munkái, kiadta Kazinczy Ferentz Pesten, 1817. Bolyai Farkas negyvenhét éven át volt a marosvásárhelyi református kollégium matematika, fizika tanára. De a polihisztor
10
Teleki-melléklet
Bolyai foglalkozott irodalommal, zenével, gyümölcstermesztéssel, még erdészettel is. Bár külföldi tanulmányi évei után hazatérve könyveket is hoz magával, mégis érzi az új könyvek, kiadványok hiányát, barátjának, a matematikus Gaussnak ezt írja: „Könyvekben nagyon szegény vagyok, feltétlenül kell szereznem…bár van néhány jó könyvem, elég még sincs belõle, kérlek, válaszolj késedelem nélkül erre a levélre, állíts össze nekem egy jegyzéket a legkitûnõbb matematikai és fizika könyvekrõl.” A tudós tanár halála elõtt rendelkezik könyveit érintõen. Göttingai diáktársától, Gausstól Lipcsében megjelent aritmetikakönyvét szinte haláláig õrizte, majd kívánságát a kötetbe írta: „Halálom után sem kell eladni, ha fiam nem marad, legyen akkor a Vásárhelyi Thécáé.” Késõbb azonban ezt a szöveget áthúzta ( Talán a fia miatt?), és az immár végleges beírás így szólt: „A Teleki Thécának adom, néhány egyébbel együtt. Bolyai Farkas m. k.” 1850-ben minden könyvét, saját megjelent munkáival együtt a Kollégium könyvtárának adományozza. Ezek mellé kerülnek majd fiának, a zseniális matematikus Bolyai Jánosnak a könyvei is. De hogy mekkora volt könyvgyûjteményük, ma nem lehet pontosan tudni, a korabeli leltár pontatlan, a két Bolyai nem írta be a nevét minden könyvébe. Kerültek könyveik a nagyenyedi Bethlen Kollégiumba is. A könyveik változatossága jelzi, hogy apja könyvtárában nem akármilyen könyveket olvashatott a nem euklideszi geometriát felfedezõ zseniális Bolyai János. Összességében a Bolyai Könyvtár (A hajdani Református Kollégium Könyvtára) könyvállománya azt jelzi, hogy ebbe az erdélyi kis városba az évszázadok, évtizedek során becsörgedezett az európai mûveltség, a legújabb természettudományos eredményekrõl szóló irodalom. A Bolyai Könyvtár nyolcvanezres és a Teleki Sámuel által összegyûjtött mintegy negyvenezer kötet könyv képezi ma a Teleki Téka könyvállományát. Az épületben található a Román Tudományos Akadémia helyi fiókjának könyvtára is. Ilyenformán Teleki Sámuel akarata, hogy a könyvtárat: „…némi föltételek mellett a honi tudománymûvelõk is használhassák…”, teljesült. Némi föltételek mellett… A könyvtár értéke nem csupán a mennyiségben rejlik. Az itt õrzött értékek között számos ritkaság, unikum van, különösen gazdag a kézirattára. A két Bolyai kéziratai felbecsülhetetlen tudománytörténeti jelentõségûek. A mintegy húszezer oldalnyi kéziratos hagyaték tartalmaz ki nem adott, befejezetlen munkákat, fõleg a Bolyai Jánoséit. Ezek között található a nevezetes temesvári levél apjához, melyben közli a nem euklideszi geometria felfedezését: „…semmibõl egy új más világot teremtettem…” A kéziratok között található a legkorábbi magyar nyelvû orvosi könyv kézirata a 16. századból, Lencsés György mûve, Ars Medica, amely a magyar orvosi nyelv kialakításában nagy szerepet játszott. A naplók között õrzik Cserei Mihály krónikaíró, ifjú Teleki Mihály generális, Szepsi Laczkó Máté, Rákóczi sárospataki káplánja, Nagy Szabó Ferenc, marosvásárhelyi városbíró kéziratát. Bod Péternek, Árva Bethlen Kata udvari papjának kéziratban maradt mûveit, például az elsõ magyar nyelvû írói lexikont, mely a teljes protestáns magyar kultúra területét igyekszik átfogni. Régi zenei kéziratokat, Teleki Sámuel hivatali iratait. A háború elõtti kézirattár legértékesebb darabja, egy Corvina, ma sem tudni hogyan, az Egyesült Államokba került. A nagyon híres, ritka könyveknek a sorsa is érdekes. Habent sua fata libelli. Ez bizony igaz. Mátyás halálát követõen több évszázados lappangás után a corvina egyszer csak felbukkan Srtasbourgban, akkor éppen egy egyetemi tanár, Jeremias Jakob Oberlin tulajdona. Teleki nagy örömmel veszi a hírt valamelyik könyvügynökétõl, hogy eladó az úgynevezett Tacitus–kódex. 1805-ben sikerül hosszú alkudozás után megvásárolnia, így kerül az erdélyi könyvtárak egyetlen corvinája Marosvásárhelyre, a Teleki Tékába. 1935-ben azonban a könyvtár akkori gondnoka, Teleki egyik méltatlan utódja a corvinát négy másik középkori kódexszel együtt külföldön saját hasznára értékesítette. A corvina ma New Havenben, a Yale Egyetem könyvtárában található. Ez a gondnok mit sem törõdött a könyvtáralapító testamentumába foglaltakkal. Ám a kézirattár fosztogatása ezzel nem ért véget, 1975-ben például egy bukaresti intézkedés nyomán a Téka 38 miscellaeás kötete, csak azért, mert kéziratokat tartalmazott (és ettõl rettegett a rendszer, ki tudja milyen felforgató eszméket rejtenek a középkori latin szövegek!) az Állami Levéltár tulajdonába került. Akadt olyan
EKOSZ - EMTE
kézirat is, amelynek sorsa szerencsésebb volt, Teleki Sámuel útinaplója például, (1759–1763 közötti idõkbõl) a kézirat 1906-ban került elõ a rengeteg irat közül, akkor ki is adták (1908-ban), majd ismét nyoma veszett, mígnem a Téka tudós könyvtárosa, Deé Nagy Anikó ismét rá nem bukkant az 1970-es években. A kéziratok közül a magyar nyelv történetét kutatók számára a legértékesebb a Koncz-kódex. 1860-ban a marosvásárhelyi Református Kollégium könyvtárosa, a hajdani 1848-as honvéd, Bolyai Farkas barátja, utolsó óráinak tanúja, Koncz József, az alábbi sorokat írta le egy középkori hártyakódex belsõ borítójára: „E ritka példány Erdõszentgyörgyön a Rhédei, most Würtemberg–könyvtárból került az ott levõ kereskedõ lomtárába. Ott meglátván, megvettem, és adtam a marosvásárhelyi református tanoda könyvtárának 1860-ban.” Hát így kerülnek elõ a csodával határos módon némely nyelvemlékek! Koncz József érdeme nem a szöveg értékének felismerése, megfejtése, mert ez még várat magára sokáig, hanem a kódex megtalálása, megszerzése, egy közgyûjteménybe való adományozása. A latin nyelvû hártyakódex 205. oldalán olvasható magyar szöveg nyelvemlékké nyilvánítása 1956 tavaszán történik meg, amikor Farczády Elek, a Bolyai Dokumentációs Könyvtár tudós kutató – könyvtárosának levele Szabó T: Attila kolozsvári nyelvész kezébe kerül. A tüzetes vizsgálat során kiderült, hogy a magyar szöveg a 15. század elsõ negyedébõl való, és így a 15. századból a legkorábbi magyar szövegemlék. Farczády Elek, aki a kódex vizsgálatát elvégezte, nem csak a hat magyar nyelvû sort tartalmazó szövegemléket, de gondos vizsgálattal a kódexnek egy másik töredékes magyar nyelvû sorát és néhány glossza–szerû bejegyzést (széljegyzetet) is megmentett a további lappangástól. Keletkezési idejét tekintve ez a szövegemlék a magyar szövegemlékek sorában a hatodik. Idézzük csak fel az elõtte levõket: 1192–95 Halotti Beszéd és Könyörgés, 1300 körül Ómagyar Mária–siralom, 1310–20 körül Gyulafehérvári Sorok, 14. század közepe Königsbergi Töredék és Szalagjai, a 14. század második felében keletkezett, de egy 15. század közepén másolt alakban fennmaradt Jókai–kódex, és végül a Marosvásárhelyi Sorok és Glosszák a 15. század elsõ negyedébõl, feltehetõleg 1410 körüli évekbõl. A magyar nyelvtörténet gyarapodásához járult hozzá a szövegemlék 44, a glosszák 11 szavával a 15. század elejérõl nem egy esetben elõször éppen ebben a szövegben elõforduló magyar szavaknak a feltárásával. Koncz József tudományos munkásságára, a felfedezésre való tekintettel kapta a kódex a Koncz–kódex nevet. A gyöngybetûkkel írt finom hártyakódex az írás jellegét tekintve elejétõl végéig egyetlen kéz írása. Tartalma az Ó-és Újtestamentum. A magyar beírás hét olvasható sorból álló szöveget és tizenegy különálló magyar szót tartalmaz. Amagyar szöveg tartalmi összefüggésben van a jelzett lapon olvasható latin szöveggel, annak fordítása, továbbgondolása. Valószínû olvasata: „…ha medve elvivend valaminemü kölyket / és ha midõn te atyád Dávid király csak egyet megölend, s valaki ezt hallandja az nagy üvöltést teszen, hogy te néped veretett, és mind te mellõled elfutnak, és minden erõsnek olyan leszen jonha(szíve),mint pávának” A teleki Tékában 66 nagy értékû õsnyomtatvány található, 52 a Teleki gyûjtése, 10 darab a Református Kollégiumból, 4 pedig a mikeházi kolostorból került oda. Ha a könyvek sorsáról is mesélünk, nem hagyhatjuk ki a 16. századi Európa leghányatottabb sorsú könyvének történetét, ez pedig Serveto Miquel, azaz Szervét Mihály Cristianismi Restitutio címû munkája, amely a szentháromságról és a lélek halhatatlanságáról szóló tanok cáfolatát tartalmazza. 1553-ban Szervétet már az inkvizíció halálra kereste, mûveit elkobozták, betiltották, és végül magát a szerzõt, aki hajdani elvbarátjához, Kálvinhoz menekült Genfbe, elfogták, és a kálvini egyházat mindenki ellen megvédõ Kálvin János kérlelhetetlenségét követõen 1553. október 27-én máglyán megégették összeszedett könyveivel együtt. A könyvégetést a Restitutio három példánya túlélte, az egyik megmenekült példány egy Angliában tanuló erdélyi diák birtokába jutott, majd általa az erélyi unitárius egyházhoz került. (Az unitárius hit egyik elsõ megfogalmazója éppen a spanyol származású Szervét volt. ) Telekinek 1764-ben nyílt lehetõsége ezt a ritkaságot megvenni, másfél évtized után sikerült könyvtára féltett kincsei közé besorolni. Azaz, sikerült volna, ha… és itt lép színre a hírhedt Bücherpolizei. Felfigyelnek a könyvre, felfigyel József császár is, a feljegyzések szerint a császár „parancsoló kérésére”
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Teleki-melléklet
Telekinek le kell mondania a könyvrõl. Elõtte azonban Vitéz Jánossal, egy debreceni tógás diákkal, akinek igen szép kézírása volt, két példányban lemásoltatta a könyvet. A másolatokat szép vörös juhbõr kötés és a Teleki ex librise díszítette. Az egyik példány a Tékába, a másik Christoph Gottleb de Murr nürnbergi tudós tulajdonába került, ez szolgált alapul Szervét könyvének újrakiadásához 1790-ben. Németországban. A három megmaradt eredeti példány ma Bécsben (a hajdani császári könyvtárban), Párizsban és Edinburghban található. Az õsnyomtatványok értékes darabjai Galeotto Marzio Liber de homini címû munkája 1475-bõl, Bolognában nyomtatták abban a korban, amikor még a nyomdák nem használtak címlapot. Az elsõ címlap 1483-ból való, azelõtt a könyv adatai az utolsó oldalon szerepeltek, néha még a szerzõ nevét sem tüntették fel. Temesvári Pelbárt, Savanarola kötetei szintén õsnyomtatványok, azaz 1500 elõtt nyomtatott könyvek. A 16. századból több mint háromezer kötet maradt fenn, többségük külföldön jelent meg, ide tartoznak a magyar nyelvûek is, ezek mind a humanizmus és a reformáció értékes alkotásai. Jelentõs a könyvtár biblia–gyûjteménye, latin, héber nyelvû Stephanus Robertus, Plantin, Giunta, Frobenius, Oporinus, a leghíresebb európai nyomdák munkái. Nagyon értékes a Képes Biblia, Koberger Anton lyoni nyomdájából 1520-ból, 1519-ben Baselben a Frobenius nyomdájában készült Szentírás Rotterdámi Erasmus gondozásában, a Koberger Biblia Londonból,(1657–1669), amely a maga nemében páratlan, hiszen nyolc nyelven szól a hívõkhöz A magyar nyelvû bibliák is természetesen megtalálhatók, a Vizsolyi biblia két kiadása is. (Az elsõ kiadás 1590-ben készült.) Érdekességként említhetõ a Károli Gáspár bibliájának negyedik kiadása Amsterdamból 1654-bõl, melynek szerkesztõje Komáromi Csipkés György pótlásokat, javításokat írt bele a korábbi kiadásba, ennek alapján jelent meg késõbb az új kiadás 1718-ban Leydenben. Unikumok, ritkaságok, editio princepsek gyûjteménye (elsõ kiadások) is sok értéket õriz, például Apáczai Csere János Magyar Logikátska címû munkája 1654-bõl,(Gyulafehérváron készült) ez az elsõ magyar nyelvû logikai tankönyv, és egyetlen példány.( Apáczai Hollandiában, Hardervijkben doktorált 1651-ben, õ volt az újonnan alapított egyetem elsõ doktorandusa korábban a Franeker, Leiden Utrecht városok egyetemeit látogatta. Apáczai volt az elsõ magyar nyelven író tudós és pedagógus, a Magyar Logikátska és a Magyar Encyclopaedia szerzõje, de természetesen számos latin nyelvû mû írója is. Hazatérve Erdélybe, Gyulafehérváron, majd Kolozsváron tanított, õ vetette fel elsõként a magyar tudományos akadémia gondolatát. 1658-ban Barcsay Ákos fejedelemnek írásban nyújtotta be erre vonatkozó nagyyszabású tervezetét Felesége holland volt, Aletta van der Maet, róla írta Áprily Lajos Tavasz a házsongárdi temetõben címû versét.) Székely István Chronica ez vilagnac jeles dolgairol (Krakkó, 1559),amely a könyvtár legrégebbi magyar nyelvû könyve, Mélius Juhász Péter A keresztienec nyomoruságokbam valo vigasztalásoknak…(Debrecen, 1562) címû munkája, mely református tanításokat, imádságokat tartalmaz, mindössze két példány ismeretes belõle. Heltai Gáspár Chonica az magyaroknak dolgairol (Kolozsvár, 1575), ez a kiadás a híres nyomdász halála után felesége által vezetett nyomdában készült. Heltai Gáspár szász anyanyelvû volt, de a magyar mûvelõdéstörténet egyik nagy alakjává vált. Nyomdáját Kolozsváron 1550-ben külföldi, fõleg németalföldi tanulás után nyitotta meg. Nyomdászként egységesítette a magyar helyesírást, a hozzá beadott kéziratokat átjavította és stilizálta. A magyar nyelvû könyveket következetesen csak antikvával, latin betûvel nyomtatta. A krónikákat (köztük Tinódi krónikáját is,) canzionalékat (dalokat), a széphistóriákat külön is kinyomtatta olcsóbb lenyomatokban, és a kolozsvári piacon árulta. Ez lett a népkönyv elsõ megjelenési formája, mely a kevésbé tehetõsebb olvasókhoz is eljutott. Bogáti Fazekas Miklós Szép historia az tökélletes asszonyállatokról (Kolozsvár, 1577), verses moralizáló mû, mindössze három példány maradt fenn. Enyedi György Gismunda és Gisquardus historiája (Debrecen, 1577) verses szerelmi történet, egyetlen példánya ismeretes. A legrégibb fennmaradt erdélyi nyomtatású orvosi munka Kyr Paulus, besztercei orvosdoktor Sanitas studium címû munkája (Brassó,
2008. december
11
1551), az ifjúság számára összeállított orvosi tanácsokat tartalmaz, értékét növeli, hogy igen kevés példány maradt meg belõle. A magyar nyelvû sajtó kezdetét jelentette a Kassai Magyar Museum, amely az elsõ magyar nyelvû folyóirat, az elsõ szerkesztõje Kazinczy Ferenc volt, majd Batsányi János veszi át. (Kassán emléktábla jelzi a házat, ahol a lapot szerkesztették.) Az elsõ magyar újság a Pozsonyban szerkesztett Magyar Hírmondó volt, 1780-tól Rát Mátyás szerkeszti. Ezekbõl is található több példány a Tékában. Unikum a javából Balassi Bálint Istenes énekeinek Bártfán kiadott példánya 1640-bõl, az egyetlen példány, amely ebbõl a kiadásból megmaradt, Sajnos csonkán. Van azonban egy másik Balassi kiadás is, amely Bécsben készült 1633-ban. Sokáig úgy tudták, hogy ebbõl is az egyetlen megmaradt példány a Tékában van, mígnem elõkerült Firenzébõl egy másik is 1630 elõttrõl. 231 régi román nyelvû könyvet is õriz a Téka, köztük Fogarassi István által latin betûkkel 1648-ban Gyulafehérváron nyomtatott Catechizmus, illetve a szintén a fejedelmi nyomdában készült Újtestamentum. (1830 után térnek át a románok a cirill betûrõl a latin betû használatára.) Érdekességként említhetõ Kõrösi Csoma Sándor tibeti–angol szótára, a Diétai Magyar Múzsa egyik dedikált példánya, amelyet Csokonai Vitéz Mihály ily szavakkal dedikált Teleki Sámuelnek: „Méltóságos Gróf és Cancellárius Széky Teleki Sámuel Õ Excellenciájának alázatosan ajánlja az Író m. k.”(a maga kezével), Petõfi Sándor elsõ megjelent könyve, a Robin Hood fordítása, a Törökországi levelek elsõ kiadása, Kazinczy Ferenc Tövisek és virágok Telekinek dedikált példánya, Fazekas Mihály Füvészkönyve, valamint a Lúdas Matyi elsõ kiadása, Valkai András mûve, amely majd alapul szolgál pár évszázad múlva egy Katona József nevû szerzõnek, Históriás ének az nagy úr Bánk Bánról, miképpen az András királynak a feleségét megölte az õ nagy vétkéért Ezek a könyvek a református Kollégium könyvtárából valók, tankönyvként használták annak idején. De nem csupán õk. A könyvek születése után több évszázaddal, amikor a magyar nyelv az erdélyi iskolákban kalitkába záratott, és a tankönyvekbõl a diákok gyakran azt tanulták, hogy õseink bandita kizsákmányolók voltak, akik elrabolták Erdélyt a békés õslakóktól, szóval azokban az idõkben a Teleki Tékában , az olvasóteremben megtartott magyarórák (Ehhez azonban tanári bátorság kellett!) a szellemi felszabadulást jelentették a diákoknak. Kezükbe vehették az eredeti és a hasonmás példányokat, olvashatták nagyjaink írásait, ezek a könyvek számukra a nemzeti tudás színvonalát növelték. Ma már a tanárok szabadon taníthatnak, talán… Ne hagyjuk ki a Nagy Francia Enciklopédia köteteit, az ókori világ mûvészeti hagyatékát bemutató albumsorozatot, a metszeteket és rézkarcokat tartalmazó 29 kötetet, Giovani Battista és Francesco Piranesi metszetgyûjteményének tizenegy kötetét, az ifjú Hans Holbein, Rubens, Dürer rajzaival, metszeteivel illusztrált könyveket, a kézi színezésû térképeket, az Atlas Majort, növény–és állattani albumokat. Ugyancsak különlegesség a több ezer régi könyvjegy, ex libris, ezek közül a legrégebb 1568-ból való. A Református Kollégium három különbözõ ex librist használt, Teleki négyet terveztetett magának, felesége kettõt. A könyvtáralapító Telekirõl egy kortársa ezt jövendölte: „Ennek az Úrnak emlékezete keményebb oszlopra leszen mettzve a haza számára szentelt pompás Könyv–Tárba, mint a Herczeg Eszterházié, a híres Haydné.” A Teleki Téka valóban Teleki Sámuel ércnél maradandóbb emlékmûvévé vált. Aere perennius ! Forrás: 1. Teleki Téka emlékkönyv 1802-2002 Mentor Kiadó Marosvásárhely 2002. 2. Bibliotheca Telekiana Kiadja a Teleki-Bolyai Könyvtár Marosvásárhely 1998. 3. Deé Nagy Anikó Gondolatok a marosvásárhelyi Teleki Tékából Pallas-Akademia Kiadó Csíkszereda 2007. 4. Deé Nagy Anikó A könyvtáralapító Teleki Sámuel Az Erdélyi Múzeum Egyesület Kiadása Kolozsvár 1997. 5.Gálfalviné Zsigmond Irma, a Teleki Téka könyvtárosának szóban elhangzott könyvtárbemutatója, melyet engedélyével diktafonra vettem 1997 májusában.
12
Teleki-melléklet
EKOSZ - EMTE
Megölték-e Teleki Pál magyar miniszterelnököt? Tudósítás a Magyarok VII. Világkongresszusán megtartott „Gróf Teleki Pál halála“ címû konferenciáról. A II. Világháború után sehol, semmilyen fórumon nem folyt hivatalos vizsgálat Teleki Pál magyar miniszterelnök tragikus halála ügyében. Sõt, még a történészek, írók vagy filmesek sem mutattak különösebb érdeklõdést a szokványosnak korántsem mondható, és számos nyitott kérdést hátrahagyó esemény iránt - kezdte elõadását Pusztaszeri László történész 2008. augusztus 17-én a Magyarok VII. Világkongresszusának „gróf Teleki Pál halála“ címû egésznapos konferenciáján, ahol arra keresték a választ az elõadók: Kinek állt érdekében Teleki Pál halála? A közvéleményt ma is foglalkoztatja, vajon lelkiismereti válság, vagy orgyilkos golyója vetett véget a tudós magyar politikus életének? A gyilkosság vagy öngyilkosság kérdésének vitájában, az idõközben eltelt közel hét évtized során számos vélemény, feltevés ütközött. Ezek azonban a vizsgálható dokumentumok hiányában csak elméleti, logikai alapon közelíthettek - folytatta érdekes elõadását Pusztaszeri László. A neves történész ismertette a hagyományos érvelést, mely szerint akadálya lehetett az öngyilkosságnak, mivel hívõ ember saját elhatározásból nem dobhatja el Istentõl kapott életét. Hívõ emberként és gyakorló katolikusként az elõadó is ezt állította: nem lehetett öngyilkos Teleki Pál. De - folytatta - nemcsak az elmekórtanban és a kriminológiában, hanem a köznyelvben is ismeretes a tudatzavar, népiesen elmezavarban elkövetett cselekmény fogalma. A halált megelõzõ napok idegfeszültségei miatt ezt Teleki esetében gróf Teleki Pál sem zárhatjuk ki. Pusztaszeri ugyanakkor megállapította: az ügyben sem a miniszterelnök inasának, sem személyi titkárának, Incze Péternek, sem Újpétery Elemérnek, sem Bárczy István miniszterelnökségi államtitkárnak, sem a Kormányzót kísérõ szárnysegédnek, sem Ujszászi István ezredesnek, a 2vkf fõnökének, sem a palotában azon az éjszakán szolgálatot teljesítõ rendõr, vagy csendõrtisztnek az észleleteit, véleményét, vallomását nem rögzítették. Vagy ha igen, ezek a dokumentumok megsemmisültek, illetve ismeretlen helyre kerültek. Pusztaszeri László elõadásában felidézte: - Bombaként robbant a Magyar Távirati Iroda által 1941. április 3-án reggel 9 óra 15 perckor kiadott rövid hír, amely jelentette, hogy „Széki gróf Teleki Pál m. kir. titkos tanácsos, m. kir. miniszterelnök ma éjjel tragikus hirtelenséggel elhunyt.“ A hír a déli, délutáni órákban nemzetközileg is ismertté vált, de mivel a reggeli MTI-jelentés nem tartalmazott részleteket, a legkülönösebb találgatások is lábra kaptak. Az elsõ értesülések szívszélhûdésrõl szóltak, amelyet valószínûleg a magyar kormányszervek, vagy a halálesetet felfedezõ, s attól nagy zavarban lévõ személyek szivárogtattak a köztudatba. Akár a felsõ vezetés a hír forrása, akár nem, a félretájékoztatás okot adott a gyanakvásra, hogy valakik, valamiért szerették volna eltusolni a nem természetes halál tényét - mondta a történész. Az elõadó rámutatott: - Már a nap folyamán megkezdõdtek a találgatások a minisztertelnök öngyilkosságáról. Késõ délután az MTI újabb jelentése a hivatalos orvosi jelentés alapján megerõsítette az öngyilkosság tényét. Eszerint a politikus a hajnali órákban önkezével vetett véget életének. Vajon mi indokolta, hogy a halottszemle során eltérjenek a jogilag szabályozott eljárástól? - tette fel a kérdést Pusztaszeri László. A büntetõ perrendtartás szerint ugyanis Orsós Ferenc professzornak, a
Budapesti Magyar Királyi Törvényszék állandó és felesketett szakértõjének, a nemzetközi hírû szaktekintélynek kellett volna elvégeznie a vizsgálatot. Nem állítható, hogy a jelentést aláíró Bakay Lajos professzor, Teleki kezelõorvosa, és Leviczky Károly rendõrorvos elkendõzte volna az igazságot, habár a tények politikai okokból történõ megmásítása korántsem tekinthetõ egyedinek a történelemben. Ismeretes olyan vélemény, amely szerint a tragikus véget ért politikus fia, Teleki Géza gróf a háború után bizalmas körben azt állította: bizonyítékai vannak atyja erõszakos haláláról. Ezzel szemben Mikes Hanna grófnõ, Teleki Géza akkori felesége, Pusztaszeri László kérdésére a kilencvenes évek elején azt a határozott választ adta, hogy a család sosem vonta kétségbe apósa öngyilkosságának tényét. Pusztaszeri szerint, ha az utókor még kíváncsi arra, vajon Teleki Pált megölték vagy öngyilkos lett, immár csak egyetlen mód áll rendelkezésre, ha a földi maradványokat exhumálják. Amennyiben a koponyacsontok a hét évtized alatt nem enyésztek el, akkor a ballisztikai és orvos-szakértõi vizsgálat 90%-ot megközelítõ valószínûséggel megállapíthatná az öngyilkosság vagy az idegen kezûség (meggyilkolás) tényét. Vizsgálatokra és kutató munkára továbbra is szükség lenne! Már csak azért is, mert Stoffán György újságíró 1989-ben közzétett egy szenzációs hírt, és megírt egy kötetet, mely szerint Széchenyi János Péter gróffal együtt találkozott Teleki Pál lehetséges gyilkosával, egy SS-tiszttel. Az idõs férfi elmesélte, hogyan ölte meg Magyarország miniszterelnökét. Az állítólagos magnófelvételt a következõképp zárja a nyilatkozó: „Már senkim sincsen, de nem akartam úgy meghalni, hogy magammal vigyem ezt a titkot. Megesküdtem, hogy hallgatok, de nekem már mindegy. Nem tudom magamban tartani az igazságot. Meg kell tudnia mindenkinek, hogy Teleki Pál nem volt öngyilkos! Bûn, amit tettem, de fiatal voltam és hittem a német gyõzelemben, aminek az egyik akadálya Teleki Pál volt. Legalábbis így mondták akkor. Csak késõbb döbbentem rá, hogy az öngyilkosság rajta maradt a kommunizmusban is. Nem tudom az okát. Én öltem meg Teleki Pált, és ennek nyoma is van itt Németországban, csak utána kellene menni valakinek.“ Stoffán az „Én öltem meg Teleki Pált“ címû kötetében a következõket írja: „Antall József és Kohl kancellár megegyeztek abban, miszerint Teleki halálának körülményeit a magyar történészek nem kutathatják a továbbiakban sem, mert ha kiderülne az igazság, a magyar népnek talán megváltozna a véleménye a németekrõl és ez árthatna a két nemzet barátságának.“ Azt hiszem, itt az ideje, hogy az utókor megismerhesse az igazságot Teleki Pál egykori miniszterelnökünk halálát illetõen! A történelem meghamisítására nem hajlandó történészek vállalják fel ezt a nem mindennapi témát, valamint a magyar nemzet tagjai kérjék Teleki Pál exhumálását! Pusztaszeri László történész szerint ebben az esetben, (s ha a koponya épen maradt) megtudhatjuk, mi az igazság: vajon megölték-e Teleki Pált? A magyar nemzet ifjúságának kötelessége lesz feltárni az igazságot, hogy igaz színben és látásban megismerhessék gróf Teleki Pál életútját. Feltehetõen ismét egy követhetõ, hívõ, katolikus példakép állhatna a magyar ifjúság és a magyar nemzet elõtt.
Átalvetõ - 2008. december
