Tebenned bíztunk eleinktől fogva

Dr. Dombóvári Antal – Millisits Máté – Millisits-Szilágyi Erzsébet – Szabó Lajos – Szombathy Gyula

Tebenned bíztunk eleinktől fogva Rákosmenti Egyháztörténeti Tanulmányok I.

Dr. Dombóvári Antal – Millisits Máté – Millisits-Szilágyi Erzsébet – Szabó Lajos – Szombathy Gyula

Tebenned bíztunk eleinktől fogva A Budapest-Rákosligeti Református Egyházközség története

Rákosmenti Egyháztörténeti Tanulmányok I.

Budapest, 2011.

ELŐSZÓ

A könyv 100 példányban készült. Ez a

99. példány.

Szerkesztők: Millisits Máté – Szabó Lajos A sorozat alapító-szerkesztője: Millisits Máté Készült Budapest XVII. kerület Rákosmente Önkormányzata Hatvani Zoltán képviselő támogatásával

E most megjelenő kötet előzményei a „100 éves a Budapest-Rákosligeti Református Egyházközség Temploma” című jubileumi kiadvány, valamint a „Mozaikok a Budapest-Rákosligeti Református Egyházközség történetéből” című könyv. Mindkét mű 2010-ben jelent meg, a rákosligeti református templom 100 éves évfordulójára. Az előttünk lévő kötet az említett két mű anyagát kibővített, illusztrált formában tartalmazza. Tanulmányozva Egyházközségünk történetét, azt láthattam meg, hogy Isten mennyire szerette és szereti itt élő népét. A felemelő, büszkeségre okot adó, diadalmas időszakok mellett sok, nehézségekkel teljes évet is át kellett élnie a rákosligeti reformátusoknak. Ők azonban mindig Istenre tekintettek, aki meg is erősítette őket minden körülmények között, s így nem veszítették soha szemük elől a célt: hirdetni és megtenni mindazt, amivel Isten ezt a gyülekezetet megbízta. A közel 110 év alatt, amióta szervezett formában él Rákosligeten református keresztyén közösség, két egyházközséget is az önállóság útjára segített: a Rákoshegyit, valamint a Rákoskeresztúrit. Csodálatra méltó az a lemondani tudás, ami az itt élő híveket jellemezte az önállósítások kapcsán: a rákosligeti templom mindkét esetben erősen leromlott állapotba került, miközben az önállósítandó egyházközség templomát építették. De mindkét esetben bekövetkezett a ligeti templom felújítása is – az önállósított egyházközség új templomának megépítése után. E kötet szerzői érzékletesen mutatják be a küzdelmeket és az elért eredményeket. Nem titkolják a nehézségeket, az emberi gyengeségeket sem, de nyilvánvalóvá teszik, hogy e kis közösség erején felül, kitartóan és állhatatosan épített és szolgált – a legnehezebb időszakokban is. Erején felül tudott építeni és szolgálni, mert Isten adott e kis közösség tagjainak erőt, kitartást, állhatatosságot, bölcsességet. Köszönetet mondok szerzőinknek leírhatatlanul sok kutató-munkájukért, s azért, hogy elénk tárták gyülekezetünk történetét! „Hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.” (2Kor. 2,14) Szabó Lajos lelkipásztor Budapest-Rákosliget, 2011. november hó

1

Dr. Dombóvári Antal: Rákosliget története a kezdetektől az I. világháborúig 2007-ben volt 100 éve annak, hogy a kerületet alkotó egykori község Rákosliget elnyerte önállóságát, nagyközség lett.

Megszületik a Munkás – Otthon telep 1873. november 17 – e volt Buda, Pest és Óbuda egyesülésének hivatalos napja. A kiegyezést követően az ipari fejlődés még intenzívebbé vált, különös tekintettel a fővárosra és annak környékére. Az új ipari létesítmények egyre több munkást tudtak foglalkoztatni, ez hatalmas vonzást gyakorolt a környék lakosságára. Azonban a munkalehetőségek gyors növekedését nem kellő ütemben követte a munkáslakások számának gyarapodása. A fővárosi tanács, megalakulásától kezdve kiemelkedő feladatának tekintette a munkások lakáshelyzetének megoldását. Igazából az 1892-es kolerajárvány fordította először a kormányhatóságok figyelmét a budapesti lakáshelyzetre. Azonban a kezdeti ijedtség – miszerint a túlzsúfolt lakásokban és egészségtelen pincékben lakó munkástömegek megfertőzhetik a jó körülmények között elő, módosabb embereket – a járvány elmúltával megszűnt. Csupán egy speciális lakásstatisztika maradt meg, melynek elkészítését Hieronimi Károly belügyminiszter rendelte el. Ennek birtokában Gerlóczy Károly alpolgármester egy bizottságot szervezett, melynek feladata volt javaslatok kidolgozása a túlzsúfolt munkáslakások megszüntetésére. Miután a fővárosnak nem volt pénze a lakáskérdés hathatós megoldására, olyan társadalmi szervezetek alakulását pártfogolták, melyektől ilyen irányú segítséget lehetett várni. A megoldásra az alábbi lehetőségek közül lehetett választani: a./ Munkaadók által épített lakások, b./ Alapítványok által épített lakások, c./ Közhasznú építőtársaságok tevékenysége,

2

3

d./ Lakásépítő szövetkezetek tevékenysége a./ Az első csoporthoz tartozó „MÁVAG” 1869-ben építtetett 2 db kétemeletes és 9 db egy emeletes házat, összesen 100 lakással, majd 1894-ben még egy 8 lakásos épületet munkás étteremmel. A Ganz-törzsgyára2 (II. kerület) 1884-ben, 1885-ben és 1894-ben 125 lakást emeltetett 6 házban. Az Első Budapesti Gőzmalom RT 1886-ban létesített 128 lakást munkásinak. Végül a MÁV 1896-ban létrehozta az ún. „Jancsi telepet” 500 lakóházzal. b./ Alapítványok ekkor még nem voltak hazánkban. c./ Közhasznú építőtársaság esetében beszélhetünk részvénytársaságról és szövetkezetről. Hazánkban egyedül Győrben alakult egy részvénytársaság, mely 2 telepet létesített 70 házzal, azonban rövidesen csődbe jutott a vállalkozás d./ A szövetkezet esetén három formáról beszélhetünk. Az első a munkások önsegélyezésén alapuló szövetkezet, mely Az USA-ban hozott szép eredményeket. A második forma a házépítő szövetkezet, mely maga épít tagjainak házakat. Ez főleg Dániában vezetett eredményre. Végül a harmadik lehetőség, mely a hazai viszonyoknak is megfelelt: a szövetkezeti házak közös tulajdonban maradnak, lényegében ezekben a házakban csak szövetkezeti tagok lakhatnak, amíg szövetkezeti jogviszonyuk fennáll. „Hazánkban, egyfelől szomorú jele népünk önsegélyezésre való csekély anyagi és kulturális képességének, másfelől a felsőbb osztályok és a hivatott közhatalmi tényezők csekély érzékének e kérdés hordereje iránt, eddig egyetlen jelentékeny házépítő szövetkezet vált be. Ez 1

1 MÁVAG-gyárnak (Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak) nevezték 1925-től azt a gépgyárat, amely a Magyar Királyi Államvasutak Gép- és Kocsigyára néven működött a XIX. század második felében. A gyár 1959-ben egyesült a Ganz-gyárral, ezután a rendszerváltásig Ganz-MÁVAG néven gyártotta a különböző közlekedési eszközöket. 2 Ganz-törzsgyár elnevezést használták az 1878-as évtől a Ganz Ámbrahám által Budán alapított vasöntödére, Maga Ganz Ábrahám Svájcban, a Zürich közelében fekvő Embrach városában született 1814. november 6-án. Szakmai ismereteit a Nyugat-európai öntödékben eltöltött hosszabb-rövidebb idejű tanulmányútja során bővítette, majd 1841-ben Pesten az Első Magyar Hengermalom öntödéjében vállalt munkát. 1844-ben vásárolta meg a Vízivárosban a saját öntödéjének helyet biztosító területet, amelyben 1845-ben kezdődött meg a termelés. Az öntödét 1964-ben bezárták, Jelenleg a helyén működik az MMKM Öntödei Múzeuma, amely az 1969. szeptember 24-én történt megnyitása óta kiemelt feladatának tekinti Ganz Ábrahám örökségének ápolását,

4

a „Munkás Otthon Szövetkezet” mely 1897-ben keletkezett Rákosligeten, 15 percnyi távolságban a Keleti pályaudvartól. A 90-es években figyelt fel a tőke, a kormányzat és a Munkásbiztosító Pénztár a lakásprobléma megoldására. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (továbbiakban: SZDP) is igyekezett a gyári munkásság segítségére lenni. A Munkásbiztosító részéről Rauchmall Károly, Kis Adolf és főleg Kürschner Jakab titkár karolták fel a Kőbányai úti nagyüzemek munkásainak lakásmozgalmát. 1895 őszén a SZDP a Népligetben nagygyűlést szervezett. Napirenden volt a lakásnyomor enyhítésének lehetősége. Az északi Főműhely dolgozói a Népszavából értesültek a gyűlésről, melynek előadó szónoka Kürschner Jakab volt. A megjelentek közül sokan javasolták, hogy ne lakásokat, hanem kis kertes házakat építsenek. A viharossá vált gyűlést a jelenlévő rendőrtiszt feloszlatta. Sok munkás azonban a Kőbányai út – Hungária krt. sarkán lévő kocsmában ismét összeült és folytatta a megbeszélést. Előkészítő bizottságot alakítottak, memorandumot szerkesztettek, melyet Kürschner továbbított. Mind a főváros, mind az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium elfogadta azt. Ebben szerepet játszott az a tény is, hogy a minisztérium már foglalkozott három, egyenként 1000 lakásos mintatelep felépítésének lehetőségével: Győrött, Budapesten és Salgótarjánban. Alapfeltételként kötötték ki, hogy a megalakuló szövetkezetek tagságának 75 %- a gyári munkás legyen. A pesti Munkás Otthon körüli tevékenységgel a minisztérium lovag Fackh Károly minisztériumi tanácsost bízta meg. Vezetésével 1896. december 12én a SZDP egyik Dob utcai párthelyiségében megalakult mintegy 60 taggal a Munkás Otthon Szövetkezet. A Szövetkezet elnöke lovag Fackh Károly lett, igazgatók Schossberger Károly, Deutsch József, Glück József és Kiss Adolf lettek. Az alapító tagság elfogadta az előterjesztetett alapszabály tervezetet, a Betegsegélyező titkára közölte, az 1000 ház felépítéséhez 2 millió koronára van szükség. A Szövetkezet igazgatóságát megbízták a megfelelő helyszín kiválasztásával és a pénzügyi feltételek előteremtésével. Ugyanakkor a Népszava segítségével megindult a szövetkezeti tagság toborzása is. A pénz egyik felét jelzáloglevél segítségével, másik felét kamatmentes részkötelezvények kibocsátásával kívánták megoldani. 1 millió koronára

5

a m. kir. Pesti Magyar Kereskedelmi Bank adta a jelzálogkölcsönt, 6,85 %-os kamatra. További 500 000 korona erejéig a kölcsönkötvényeket a m. kir. Pénzügyminisztérium vette át. A még fennmaradó 500000 koronán osztozott Dreher Antal sörgyáros, Berndorffi fémárú gyáros, Drachse téglagyáros, Krupp Artúr acélgyáros, Diószegi cukorgyáros, a Holland Életbiztosító Rt. és a Gferer – Schoch – Grossmann építési vállalkozó. Ez a vállalat építette fel végül is a Munkás Otthon telepet, melynek első lakói a Holland Életbiztosítónál kötötték biztosításaikat. Mindezeket Fackh Károly 1897. október 20-i ülésen közölte a tagsággal, egyben ismertették a korábbi alapszabály módosításait is, melyet a belügyminisztérium hamarosan jóvá is hagyott. Eszerint egy tag legalább kettő, de legfeljebb négy üzletrészt kaphatott. Egy üzletrész értéke 160 korona. A téglából felépülő házban két szoba, konyha, kamra, pince, padlás van, tőzegderítéses árnyékszékkel, szerszámoskamrával. A ház a vételi szerződés aláírásakor a tag nevére kerül, 26 évig kell törleszteni a részleteket. Az életbiztosítás azt az előnyt jelentette, hogy ha a szövetkezeti tag a teljes összeg kifizetése előtt meghal, a ház az „elhunyt hátramaradottainak tehermentes birtokába jut”. Ugyanez vonatkozik arra, aki baleset következtében munkaképtelenné válik. Ezek után került sor a terület kiválasztására, megszerzésére. Három helyszínt tekintett meg a Szövetkezet vezetősége. Az egyik a Gubacsi út környékén volt, de alkalmatlannak találták, mert magas volt a telek ára és egészségtelen a környezete. A másikat, Cinkota – Kerepes – Csömör határában lévő területet, nehezen megközelíthetőnek ítélték. Végül egy kicsit távolabb a centrumtól, a budapest – hatvani vasútvonal mentén a 10. számú őrház környékén találtak egy kb. 155 kh területet, mely mezőgazdaságilag értéktelen volt, közigazgatásilag Rákoskeresztúrhoz tartozott. Mivel a szövetkezeti tagság zöme vasutas, illetve a MÁV gyáraiban dolgozott, számukra a vasúti megközelítés ideális volt. A 155 kh területet Fuchs Ignác vállalkozótól vette meg a szövetkezet, 25 000 koronáért 1897. december 31-én. /Ő parcelláztatta fel és adta el a mai Rákoshegy területét is 1892-ben./ Néhány részlet a tervfeladatból, ami meg is valósult:

6

Egy – egy 2 szobás házhely 160 négyszögöl, az utcavonal mérete 10 öl, a telek mélysége 16 öl volt. Maga az építmény 60 m2 alapterületű. A kialakított utcák római számozást, a házak arab számozást kaptak. „A konyhában ún. ‘csikó’ /emelt sütős/ szén és fatüzeléses, a szobában ír rendszerű egyaknás szén kályhák helyezendők el tűzvédelmi szempontból 60 x 60 x 10 cm magas beton alátétre.” „A szobák padlózata gyalult – csapolt /nutos/ hajódeszkával készítendők” – írta Huzlicska. A központi terv meghatározta a telep kialakítandó közterületeit a IX. utca sarkán közművelődési-kulturális célokat szolgáló intézményt építenek, 200 személy befogadására alkalmas színházteremmel, kiszolgáló helyiségekkel. A művelődési létesítményből csak a Polgári Kör épült fel ekkor, a színházterem nélkül. Külön terv készült a sportpálya kijelölésére, későbbi felépítésére. A vízvezeték rendszert Huzlicska Sámuel tervezte, a kivitelezést ő irányította. Az építkezés elkezdéséhez azonban még kevés volt a szövetkezeti tagok száma. Sajnos, már ekkor kezdte elveszíteni az alakuló település a munkás jellegét. Ezen próbált segíteni több esetben is a Népszava, mely még 1898 őszén is közölte magyar és német nyelven a Munkás Otthon Szövetkezet tagtoborzó felhívását, ekkor már az elfogadott szabályrendelet alapján részletes ismertetést is adva. „A ’Munkás-Otthon’ szövetkezet építkezései a legrövidebb idő alatt megkezdetvén, az alapszabályok értelmében a tagok sorából törültettek mindazok, a kik a biztosítási alapra a megállapított összeget nem fizették be. Ezek helyett tehát új tagok vétetnek fel.” Még az építkezés elkezdése előtt elhunyt a szövetkezet elnöke Fackh Károly, helyére báró Fiáth Miklós országgyűlési képviselő került, aki elődjéhez hasonlóan állt az ügy mellé. 1899. május 11-én 354 tagja volt a szövetkezetnek, közöttük 431 házhelyet sorsoltak ki. Már 1898 őszén megindult a kivitelezők felvonulása. A MÁV engedélyezte 1899. április 28-án, hogy Rákoskeresztúrról egy kitérővágány épülhessen, ezen érkezett az építkezéshez a tégla a Draschetéglagyárból, a fekete cserép a fekete cserepet gyártó óbudai téglagyárból, ab-

7

lakok, ajtók Stieber Antal gyárából, a csővezetékek Oetl öntödéjéből3. Sóderra, homokra nem volt gond, mert néhány ásónyomnyi mélységben megtalálható egész Rákosliget területén. A kivitelező cég bányákat nyitott: a VIII. és X. utca között 2755 m2-en, a X. és XII. utca között 896 m2-en, a XI. és XIII. utca között 1500 m2-en, a XV. és XVII. utca között 1370 m2-en, végül a Fackh téren (ma Hősök terén) 732 m2 –en. Évekig tartott, mire sikerült eltüntetni a Fackh téri gödröt. Az építkezéshez a segédmunkások főleg Keresztúrról jártak át, de valamennyi szomszédos faluból jártak ide dolgozni. Néhány hónap múlva megkezdődhetett a boldog “honfoglalás”. A Rákosmenti Helytörténeti Gyűjteményben található egyik telekkönyvi végzés 1899. szeptember 18-án kelt, Illyés Györgynek és családjának biztosítva az új otthont. Egyik unokája Szalay Miklós operaházi karnagy, a másik, Karácsony Edit, a nemrég elhunyt keramikus művész, Csekovszky Árpád (Csikóstöttös, 1931. január 3.–Budapest, 1997. április 16.) özvegye, mindketten ma is Rákosligeten élnek. /Ezt a napot választotta a lakosság a település „születésnapjául”, melyet minden évben megünnepel./ Az 1899. október 19-i névsor 238 személyt sorol fel, mint boldog háztulajdonost. A november 25-i dokumentum újabb 54 nevet tartalmaz. Az új lakók az I. – IV. utcákban vehették át kisorsolt otthonaikat.

A rákosligeti Munkás Otthon telep élete 1900. január 26-án megtörtént a vízvezeték műszaki átadása, március 9-én a felülvizsgálat is mindent rendben talált. Tehát a Munkás Otthon telep szinte születése pillanatától rendelkezett vezetékes vízzel, ami ilyen kis településeknél ritka eset volt. A vízmű üzemeltetését Pék Endre gépész végezte. A lakosság a betelepülést követően hamarosan elkezdte a szívós munkáját, amivel település Rákoskeresztúrtól való különválását akarta elérni. A Szövetkezet igazgatósága 1901. november 8-án úgy döntött, hogy a település nevét Rákosligetre változtatná. Schonstein a szövetkezet igazgatósága nevében már 3 Az Oetl-vasöntödét Oetl Antal alapította 1862-ben Pesten. Rövid időn belül az 1873-ben egyesülő főváros egyik legtöbb megrendelést megszerző gyára lett.

8

november 14-én kéri az alispánt az új név elfogadására. A MÁV – 1901. november 30-i levelében – a névváltoztatást el is fogadta, így a menetrendben már nem Munkás Otthon, hanem Rákosliget szerepel. A képviselőtestület – akkor még rákoskeresztúri – 1901. december 17-én elutasítja a Rákosliget nevet, mondván: a szövetkezet igazgatósága nem jogi tényező. 1902. február 14-i dátummal az államtitkár utasítja Pest vármegye törvényhatóságát, hogy a névváltoztatás ügyében hallgassa meg a keresztúri képviselőtestület véleményét. A szövetkezet, május 27-én aláírásgyűjtést szervezett, a 378 tulajdonosból 333 írta alá a névváltoztatás igényét, A testület június 10-én ismét elutasította a telepi lakosok kérését – úgy döntött, a település neve marad Rákoskeresztúr, mert a telep Rákoskeresztúr belterülete. A vasútállomás viszont lehet Rákosliget, postája úgyszintén. A döntést a testület június 25-én terjeszti be Kapczy Vilmos járási főszolgabírónak de: „Ez alkalommal jelentjük, miszerint újabban a Munkás otthon telep lakói között mozgalom indult meg – különösen az ott kinn lévő nagyobb szocialisták között, – hogy a hivatalnoki kar által inscenirozott ezen elnevezés helyett az állomás és a postahivatal elnevezése, az állomás eddigi nevén ’Munkás Otthon’ névvel jelöltessék meg. 1902. november 24-én a megye rendes bizottsági közgyűlésén elutasítja a telep kérését (ti. hogy Rákosliget legyen az új név), de elutasítja Rákoskeresztúr javaslatát is (ti. hogy Rákoskeresztúrrákosliget legyen az új név). A megyei törvényhatóság javaslata a Belügyminisztérium felé: Rákoskeresztúrliget. Végül is a vármegye közönségével 1903. január 17-én közlik hivatalosan „…a Rákoskeresztúr községhez tartozó ’Munkás Otthon’ telep nevét ’Rákosliget’ névben állapítom meg.” Rendeletszám: BM. 132186 I.o. 1902. Mindez csak egy része a különválásnak, hiszen Rákosliget ekkor kisközség lett csupán. Ez azt jelenti, hogy nem volt önálló képviselőtestülete, ezáltal közigazgatása sem. Községi szervezetet pénz hiányában nem tudott fenntartani, a lakosság adói Rákoskeresztúrt erősítették továbbra is. 1903 decemberében a további önállósulási kísérletek megyei elutasításáról ír a Rákoskeresztúr és vidéke című lap. A fellebbezés után ismét a belügyben van a dolog. Néhány hónap múlva megérkezik az elutasítás, ezt is közli a már idézett lap 1904. márciusi száma. Indoklás: „…miután folyamodó azt, hogy a telepnek kisköz-

9

séggé alakulása esetén valamely más községgel czélszerüen szövetkezhetnék, be nem igazolta, a kérelmét ezuttal teljesíthetőnek nem találtam. 1904. évi február hó 20-án Széll Ignácz s.k. államtitkár” A Gödöllői hírlap írt is 1903. decemberében erről a dologról, miszerint Liget szeretett volna Csabához csatlakozni, de a csabaiak ezt elutasították. Ekkor, 1904. május 15-én, született meg a gondolat, legyen Rákosliget önálló nagy község. November 18-án levél ment gróf Tisza István miniszterelnökhöz, melyben kérik, tegye lehetővé a kormányzat a nagyközséggé válást. Van vezetékes vizük, vesznek temetkezési helyet, 341 háztulajdonos van, 398 letelepedett család él Rákosligeten. A levelet Dr. Gállfy Dénes szövetkezeti elnök írta alá. 1906. február 8-án egész napos népszavazás volt Ligeten, melyen minden adófizető polgár részt vehetett. Kérdés: akarja-e a lakosság, hogy a település önálló nagyközség legyen? A népszavazáson a főszolgabíró elnökölt, a lakosság 2/3-a az önállósulás mellett voksolt. 1907 februárjában még elutasító volt a hatóságok válasza, de április 28-án megszületett a döntés: a BM 31216/ IV.A. 1907 sz. engedély alapján a 2500 lelkes Rákosliget önálló lett. A főszolgabíró Bélley Géza rákoscsabai segédjegyzőt helyezte Rákosligetre a jegyzői teendők ellátására. A községi szabályrendelet szerint a képviselőtestület 24 fős lesz, 3 évenként kell tagjait megválasztani. A létszám fele virilis (a legtöbb adót fizető polgárok közül kerülnek ki), másik felét a polgárok soraiból választják meg. 1907. július 1-jén tartotta alakuló közgyűlését a képviselőtestület, ahol megválasztották a vezetőséget. A község első bírója Szabó Endre ismert író és műfordító lett. 1907. december 29-én aztán megválasztották Bélleyt jegyzőnek, aki 1933ig vezette Rákosliget közéletét. Nem sokkal az első beköltözések után kellemetlen hírek keltek lábra a Munkás Otthon telepről. A Gödöllő és vidéke című újság 1901. március 1-jén írt a: “...nagyszabású visszaélésekről, melyeknek annyi szegény munkáscsalád esett áldozatul a Munkás Otthon Szövetkezetben”. Az történt, hogy több új ház vizesedni kezdett, Kapczy járási főszolgabíró szerint 38 családot ki kellett költöztetni otthonaikból, s ezek a családok a kormánytól várnak segítséget. A Szövetkezet által indított vizsgálat megállapította, hogy nem talajnedvesség-

10

ről van szó, hanem a betonfal hidegsége miatt páralecsapódás történik a fal tövében. Pólya Sándor vállalkozó oldotta meg a problémát úgy, hogy a házak alapjait kívül úgynevezett fazontéglával burkolta be. Ezáltal a falak kiszáradtak, további nedvesedés nem keletkezett. /Az épületek eredeti főfalai körülbelül 80 cm magasságig cinkotai sóderből készült betonból állnak, a fazontégla is látható még néhány eredeti állapotában megmaradt épületen. A közlekedést segítendő, 1901-ben a 10. számú vasúti őrház helyén egy kis fabódét építtetett a MÁV állomásépületnek. A megálló neve már ekkor Rákosliget, ez szerepel a korabeli menetrendben is. A legégetőbb gond az volt, hogy a 10. őrháznál csak feltételes megálló volt, a napi utasforgalom viszont meghaladta az 1000 főt. „Beavatott szakemberek nyilatkozatából tudjuk, hogy a jelenlegi rendes állomáson, Rákoskeresztúron a személyforgalom huszadrésznyi sincs, mint Rákosligeten, a teherforgalom 75 százaléka meg éppen telepünket illeti.” olvashatjuk a Rákoskeresztúr és vidéke 1904. április 15-i számában. Hosszas huzavona után az 1910-es évek elejére lezárult a vasúti megálló ügye. Az egyik terv szerint Rákoskeresztúr és Rákosliget között akartak egy vasútállomást építeni, ám ezt elvetették, mert sokba került volna és gróf Vigyázó Sándorné sem egyezett bele. (Amíg ő él, Rákoskeresztúron, nem lehet két vasútállomás – hangoztatta a grófné már korábban is). A másik terv értelmében Rákosliget és Rákoscsaba közötti táv közepére építették volna fel az állomást, ez viszont kényelmetlennek bizonyult volna. (Ide épült később a Rákoscsaba-Újtelep megálló). Így maradt Rákosliget megállóhely – a mai napig is az egykori 10. őrház helyén. Miután elfoglalták otthonaikat, minden tekintetben megindult az élet a településen. Először említem meg az oktatás helyzetét, hiszen a telepre sok gyerek is költözött szüleivel, tankötelezettség pedig már akkor is létezett. Az iskolai oktatás már 1899 őszén, a mai Gózon Gyula és XI. utca sarkán álló lakatlan házban indult meg. 1900. január 18-án írta a Néptanítók Lapja, hogy az oktatási kormányzat Bachráti István tanítót és Vrabély Mihályné tanítónőt helyezte a rákoskeresztúri Munkás Otthon telepen szervezett elemi iskolába. A Rákoskeresztúr és vidéke című újság 1903. október 1-jei első számában olvashatjuk, hogy az 1899/1900. tanév végéig 160 gyermeket vettek fel az

11

iskolába. Ebből az is kiderült, hogy nem felekezeti, hanem állami elemi iskolában indult meg az alapfokú oktatás. A Munkás Otthon Szövetkezet 2 nagy telket ajándékozott a Kincstárnak, ennek fejében állami iskola felépítésére számítottak. 1901-ben kijelölték a leendő iskola helyét a Főtér keleti oldalán a XII. és XIV. utca között. Az építkezés azonnal megindult, 1902. őszére el is készült az új elemi iskola, amely máig is betölti szerepét. Az épületben óvoda, iskola, szolgálati lakások, szertárak kaptak helyet. A tantermekben amerikai mintájú felhajtható ülésű vasvázas padokat helyeztek el, változtatható felületű falitáblákat használtak. A fűtést ’Meidinger’ vaskályhákkal4 oldották meg. Ismerve a kerület, hasonló korú oktatási intézményeit, nyugodtan állíthatom, a rákosligeti iskola akkor a környék egyik legmodernebb iskolája volt. Bár az iskola épülete 1902 őszére elkészült, a tanítás csak az 1903/04-es tanévben indult meg, 354 tanuló, melyből 294 ligeti gyerek volt, vette birtokba az iskolát („falusiak és vasutmentiek 60-an” voltak). Az első igazgató Óberle János lett. Ide kívánkozik egy iskolai epizód, melyet a visszaemlékezés szerzője – Huzlicska Károly – maga is átélt. „A tanítás 2 műszakos volt, de 8-12-ig, du.2 – 4-ig....ha valamelyik gyerek nem tudott felelni, nem írta meg leckéjét, ebéd idő alatt bezáratott a szép fizikai osztályba....ilyenkor a közelben lakó fiú vagy lány vitte a szülőnek az üzenetet:...kanalát akasszák fel az ajtó félfára, nem tudott felelni.” A rákosligeti gyerekek közül sokan készültek polgári iskolában tovább tanulni. Ezt az igényt csak mindennapos vonatozással lehetett kielégíteni, a főváros VII. kerületében, a Rottenbiller utcában volt a legközelebb polgári iskola. Ezért nagyon gyorsan jelentkezett az igény arra, hogy Rákosligeten is legyen polgári iskola, hiszen a Hősök terének még beépítetlen fele alkalmas is lenne erre. 1904. június 15-én már a helyi lap is erről írt: „Egyes tagtársak, 4 A felülről lefelé égő töltőkályhák legismertebb változata volt a XX. század elején a Meidinger-féle kályha. Ez öntöttvas csövekből állt, melyeket henger alakú, kettős lemezköpennyel burkoltak, és vaslábas talapzatra helyeztek. Az alsó tisztító vagy tüzi ajtó felett bordás gyűrűket alakítottak ki, a kályha fűtőképessége e gyűrűk számának és méretének növelésével volt fokozható. Tüzelőként kokszot és kőszenet használtak. A kályháról részletesebben lásd.KOVÁCS Éva:Fűtőberendezések, kályhák 20. század:In: Historia 1993

12

pontosabban ’egy tagtárs’ azon fáradozik, hogy Rákosligeten nyilvános jellegű polgári magániskolát létesítsen.” A cikk írója nem nevezte meg magát, soknak tartotta a tandíjat, melyet szerinte csak néhány család tudná előteremteni. Nincs épület, honnan lesznek tanárok, a magánkezdeményezés nem lesz független – főleg ezekkel utasította el a cikk szerzője az ötletet. „Szóval: az iskola nem korcsma, a mit a jószerencsére számítva meg lehetne alapítani, hanem olyan, mint a templom, a hová a király és koldus egyaránt beléphet garas nélkül.” – fejeződik be az írás. Két héttel később Kürschner Jakab írt vezércikket a lapban erről a témáról. A korábban javasolt évi 60 koronás tandíj nem fedezné az iskola fenntartását, de „ A kiknek polgári iskolába járó, vagy abba kerülő gyermekei vannak, azt hisszük örömmel ragadnának meg minden alkalmat, hogy nálunk, hol az iskolába járók száma meglehetősen nagy, még az idei tanév kezdetén a polgári iskola megnyíljék. De ez magánúton lehetetlen. Ide állami polgári iskola kell (…) mikor a kormány az óvoda és elemi iskola létesítését elhatározta és költségvetésileg dotálta annak fenntartását, nemcsak ígérte, hanem költségvetésileg a polgári iskola létesítését is biztosította telepünknek.” (…)Augusztus 1-jén közli az újság, hogy július 22-én egy bizottság emlékiratot adott át ez ügyben a Vallás és Közoktatásügyi Miniszternek. Két héttel később a lapban megjelent egy rövid értesítés, Kovács István polgári iskolai tanár szeptember 1- vel nyilvánossági joggal felruházott polgári iskolát állít fel, fiúk és lányok részére. A tanítás a XI. utca 12-ben lesz. A Rákosliget 1905. július 1- i számában olvashatunk arról, hogy a magániskola igen sikeres évet zárt. Mind a szülők, mind Tóth József megyei tanfelügyelő csak elismeréssel szólt az első tanévről. 46 tanuló vizsgázott eredményesen, közülük 4 gyerek a közeli községekből járt ide. Az 1905-ös évben már harmadik osztályt is indítanak, marad a 60 koronás tandíj, sőt, a jó előmenetelű szegények esetében ötven, vagy százszázalékos mentesség is adható. Természetesen a hitélet is megindult a fiatal településen. A telep lakói 4 vallási felekezethez tartoztak, katolikus, református, evangélikus, izraelita. (A sorrendiséget a hívek száma szerint alakítottam ki). Mintegy 300 katolikus család él már 4 éve a telepen. 1903. május 3-án alakuló közgyűlést tartottak és létrehozták a templomépítési bizottságot – írta a Gödöllő és vidéke című lap.

13

Az egyházi és állami szervek jóváhagyták az adománygyűjtő szervezetet. A bizottság világi védnöke dr. Wlasits Gyula, vallás- és közoktatásügyi miniszter, egyházi védnöke Csáky Károly váci püspök. Tiszteletbeli elnök: Matejka Vilmos esperes, rákoscsabai pap, a bizottság tagjai többek között: Buda Jenő, Kreisel Alajos, Rédei Imre, Pyza M. László. A katolikus hívőknek több évig kellett még várniuk, amíg templomuk elkészült. Ezért áthidaló megoldásként az egyház és a rákosligeti állami elemi iskola iskolaszéke beleegyezésével az új elemi iskola egyik földszinti termében alakítottak ki egy imatermet. A helyiségben a katedra helyére egy kis faragott összecsukható oltárt készített Smith János budapesti oltárkészítő mester. Az oltár az oktatás ideje alatt csuklós deszka paravánnal volt elkerítve. Az oltárral szemben, a falnál egy kölcsönkért harmónium állt, melyen a zenetanár játszott az istentiszteletek alkalmával. Ezt a kis „kápolnát” 1903. október 14-én áldotta meg a pap, ezen a napon volt itt az első szentmise. A miséket 1909-ig Pestről felkért papok tartották, majd 1914-ig Lakatos Kálmán esperes, plébános rendelkezésére, a csabai papok celebrálták. A plébánia hivatala a XIII. utca elején működött egy szövetkezeti házban – ma is itt működik. A faragott oltár ma is a templomban található. A református egyházközség történetét a könyvben Szombathy Gyula és Millisits Máté írásaiból részletesen megismerhetjük. A rákosligeti evangélikusokról az első híradás 1904. március 15-én kelt. Rákoskeresztúr és vidéke című újságban jelent meg egy meghívó. A cikk szerint a két protestáns gyülekezet még közös templom felépítésére gondolt. Végül a reformátusok 1910 novemberében szentelték fel templomukat. Az evangélikusok sokáig itt tartották istentiszteletüket, majd 1932-ben szentelte fel Dr. Raffay Sándor püspök az új evangélikus templomot. 1904. május elején fordultak Rákosliget izraelita lakói a Gödöllői járás főszolgabírójához hitközség alapítási kérvényükkel. Válaszában a hivatal írta: „A hitközség alapító tagjai ellen hazafias kifogás nem merült fel”- a kérelmet nem utasította el. A szervezett hitélet már 1900 óta folyt, erre utalt Reinitz Vilmos hitközségi elöljáró a zsinagóga alapkőletételi ünnepségén, 1912. május 19-én mondott beszédében, amikor a 12 éves hitéletre emlékezett vissza.

14

A központi terv 1899-ben meghatározta a telep kialakítandó közterületeit is. Itt szerepelt a főtér baloldalán, a IX. utca sarkán felépítendő Polgári Kör és közművelődési – kulturális létesítmény terve is. 200 személy befogadására alkalmas színházterem, 6x3 méteres színpaddal, ruhatárral, könyvtár helyiséggel, gondnoki lakással vízöblítéses WC – vel. Első nekifutásra csak a Polgári Kör épült fel, színházterem nélkül. 1900. februárjában írta a Népszava a következőket: „A Munkás Otthon Szövetkezet tagjai által 1900. év február 24-én a Fackh Károly téren e célra átalakított helyiségben jótékonyestü tánccal egybekötött kedély est rendeztetik. Kezdete este 8 órakor. Kitűnő ételekről és italokról mérsékelt árban gondoskodva van.” Ez a meghívás talán az első – eredetileg is művelődési célra épült – budapesti intézménybe invitálta a telep lakosait. A Dalkör is a beköltözést követően 1900-ban alakult meg, decemberben már felléptek a szilveszteri műsorban Az olyan kulturális eseményeket, melyeknél nagyszámú közönségre lehetett számítani, a Führinger vendéglőben lehetett csak megrendezni (az épület ma is áll a Liget soron, Mivel Führinger 1904-ben átadta a vendéglő nagytermét használatra az izraelita hitközségnek, felmerült az igény a színházterem felépítésére, mert „… a Szövetkezet részéről az alapításkor tervbe vett kaszinó-épület elúszott az alapítási műveletek retortáin”. A Polgári Kör épülete és Sissmann Demeter VII. utcai vendéglője került szóba. 1904. február 28-án nem csupán új tisztikart választott a Polgári Kör, hanem „… a közgyűlés elhatározta, helyiségeit egy nagy tánczterem építésével kibővíti”. 1904. október 6-án már ebben az új teremben rendezte a község az 1848-as aradi vértanuk emlékünnepét, melynek „…szép és fényes kivilágítása imponzánsabbá tette az ünnepélyt”. Az épület ma is a kultúra otthona, több mint száz éve látja el e nemes feladatot, mint Budapest legrégebbi művelődési intézménye. A sport megjelenése az emberek mindennapi életében nagyjából egybeesik a polgáriasodás kezdeteivel. Maga a fogalom legalább két dolgot takar. Az egyik a sportoló, aki rendszeresen részt vesz valamilyen sportág edzésein, versenyein, mindennapi életmódjába beépül a sporttevékenység. A másik, – a többség – aki nézi a sportrendezvényeket, szurkol kedvenceinek, anyagilag

15

és erkölcsileg támogatja a sportot. Nekik inkább szórakozást jelent a sport. Akár sportol valaki, akár csak nézi a versenyeket valaki, mindkettőhöz. A Rákosmenti Helytörténeti Gyűjteményben található források alapján, a XVII. kerületet alkotó elődközségek közül Rákosligeten alakult ki legkorábban a rendszeres sportélet. 1902-ben létrejött a helyi, „szabadtéri” sportegyesületi csoport. A későbbi RAC (Rákosligeti Athletikai Club) alapját adó tizenévesek a század első éveiben a MÁV Rákoskeresztúr felőli sétatér további részén rúgták „rongylapdájukat”. Ezt látva Fuchs Ármin birtokos (aki Ligetet felparcelláztatta) 1 – 2 évre átengedte a fiúknak focizásra a „szérűskertjét”. Később a mai XI. utca magasságában egy szántóföld darabot vettek használatba a fiatalok – természetesen a tulajdonos beleegyezésével. Márta György posta főtanácsos napi sétáin szóba elegyedett a focicsapat tagjaival, oktatta őket a játékra, szabályokra, még labdát is vett nekik. Az itt leírtak röviden beszámolnak arról, hogyan jött létre a Rákos patak jobb oldali homokos dombjain a századforduló táján egy település, amely ma a főváros XVII. kerületének egy részeként bő 50 éven keresztül Rákosligetként vált ismertté.

16

17

A Munkás-Otthon Szövetkezet lakás-hirdetése 1897-ből Végzés Illyés György első rákosligeti lakó részére

18

19

Az első kép az iskoláról; 1902 ősze Rákosliget térképe 1902-ből

Rákosliget térképe 1907-ből

20

Bélley Géza, Rákosliget első jegyzője

21

Millisits Máté: A református hitélet kezdetei Rákosligeten a XX. század hajnalán „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküdtek későn: fáradsággal szerzett kenyeret esznek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” 127. Zsoltár 1-2. A XVII. századból a rákoscsabai és rákoskeresztúri református gyülekezetek megalakulásának kezdeti időszakáról rendelkezünk adatokkal. Amíg Rákoscsabán több évszázad óta folyamatos református hitéletről beszélhetünk, addig Rákoskeresztúron a bíztató kezdet után az erőteljes ellenreformáció hatására a gyülekezet felszámolódott. Rákosmentén a mai Rákosliget nevű városrész létesítését 1896. december 12-én polgári társulásban határozták el. Ezen a napon alakult meg a Munkás Otthon Szövetkezet, amely az építkezés megszervezését vállalta Rákoskeresztúr északi részén. A gyors építkezés eredményeként az első munkáscsaládok 1899. szeptember 18-án költöztek be otthonaikba. A rákövetkező években kialakult túltermelési válság miatt elveszítve munkahelyüket, sokan nem tudták a lakás törlesztő részleteit fizetni, rákényszerültek új lakásaik értékesítésére.5 A lakosság kicserélődése során az eredetileg munkás település tisztviselők lakóhelyévé vált. Az 1900-as évek elején Rákosligeten az összlakosság 12-15 százaléka volt református. Az istentiszteleteket kezdetben a helyi elemi iskolában tartotta a Rákoscsabai Református Egyházközség lelkésze, Törő Lajos, majd az őt követő Szánthó Géza. 5 Dombóvári Antal: Rákosliget története. 1907-2007. Budapest, 2007. című könyv mellett lásd a szerzőnek a jelen kiadványban közölt „Rákosliget története a kezdetektől az I. világháborúig” című írását

22

23

A rákosligeti reformátusok önállósulási folyamata a Rákoscsabai Református Egyházközségtől 1903-ban kezdődött el. Ebben az évben február 22-én a Rákosligeten tartott alakuló gyűlésen Törő Lajos6 elnöklő lelkész örömét fejezte ki az egyöntetű szavazat kapcsán, amely kimondta a leányegyház megalakításának szándékát és a legközelebbi, Rákoscsabai Református Egyházközséghez, mint anyaegyházközséghez való tartozását. Az ülésen sor került a leányegyház első 6 tagú presbitériumának a megválasztására is. Külön missziói egyházközség még 1903-ban nem jött létre, hanem szintén az ebben az időben szerveződő rákosszentmihályi reformátusokkal alkotott közös missziói egyházközséget a ligeti gyülekezet. A két egyházrész 1903.december 20-án megtartott presbitériumi együttes ülésen Mády Lajos esperes elnökölt Az egyházmegye vezetője az ülés megnyitósakor kiemelte: „…hogy a rákosszentmihályi fiók egyház és a rákosligeti szórványban lakó ev. ref hivők (sic) azon buzgólkodása, hogy egymással egyesülve, missziói egyházzá alakultak s ez iránt beadott kérvényük úgy az egyh. megyei, mint az egyházkerületi közgyülésen örömmel tudomásul vétetett s szervezkedésük egyházhatóságilag jóváhagyatott.” A rákoszentmihályiakkal a közös misszió egyházközségi lét nem tartott hosszú ideig, az 1904. évben tartott presbiteri jegyzőkönyvek már egy önálló rákosligeti missziói egyházközség életébe engednek betekintést. A Rákosligeti Ev. Ref. Missziói Egyházközség 1903 végén nyitotta meg az első keresztelési anyakönyvet, amelyből megtudhatjuk, hogy már az első évben két keresztelőt tartottak.7 Az egyházközség 1904-ben templomépítés céljára 480 négyszögöles telket vásárolt, ahol kicsi alapterületű átmeneti imahelyet emeltek. Méreténél fogva az imahely vasárnapi istentiszteleti célra nem szolgálhatott. 6 Törő Lajos 1869-1903 között volt a Rákoscsabai Református Egyházközség lelkipásztora. 7 Az első keresztelésnek csak a megtörténtét rögzítették, a másodikról már pontos adatokkal rendelkezünk. 1903. december 25-én keresztelték meg a november 30-án született Piskárkosi Szilágyi Andrást, akinek szülei a Zsófia telep 15 számban laktak. Szülei Piskárkosi Szilágyi Boldizsár magyar királyi műszaki tanácsos református és Katonai Magyar Irén római katolikus. Keresztszülők Küzdényi Szilárd főmérnök és Siibert Ilona hajadon. A szülésznő Neumayer Józsefné. A keresztelő lelkész Keresztesi Samu lelkész-tanár.

24

A reformátusokról az első híradás ez év március 15-én kelt, a Rákoskeresztúr és vidéke című újságban, ahol közzétették a templomépítés javára rendezett jótékonysági hangverseny meghívóját. „A ’rákosligeti ev. református missioi egyház’ építendő templom alapja javára, a fővárosi Vígadó nagytermében márczius 22-én táncczal egybekötött hangversenyt rendez...” 1904 és 1905 között számos helyiségben folyt gyűjtés a felépítendő rákosligeti református templom javára, így 1904. májusában Cegléden, 1905. februárjában Átányban és Tiszanánán, 1905. márciusában Aszódon, Hévizgyörkön, Jászkiséren és a Tiszántúli Törökszentmiklóson és Kenderesen továbbá Tiszaburán és Tiszaroffon. 1905. áprilisában Miskolcon és Mezőkeresztesen és Gelejen, majd Mezőcsáton és Tiszatarjánban. 1905. májusában Székesfehérváron és Szabadbattyánban, legvégül Lepsényben. A gyűjtéseket az egyházközség akkori gondnoka Márta György posta főtanácsos szervezte. 1904 decemberétől Nagy Ferenc vette át, az eddigi lelkész Keresztesi Samu8 helyét a rákosligeti lelkipásztori szolgálatban, aki másfél évig végezte a lelkészi munkát. Majd Nagy Dénes követte, aki már nemcsak a rákosligeti, hanem a rákoskeresztúri reformátusok lelkigondozását is vállalta. Az 1907-ben indított könyvbe kötött jegyzőkönyvbe a Rákosligeti ev. ref. misszió egyház névalak szerepel. (A továbbiakban a Rákosligeti Ev. Ref. Missziói Egyházközség rövidített névalakot használjuk.) Az 1903-1906 között jegyzőkönyvek a Rákosligeti Református Egyházközség irattárában bekötés nélkül papírmappába rendezve találhatóak.

A hitélet újrakezdése Rákoskeresztúron A XX. század elején a Rákosligeti Ev. Ref. Missziói Egyházközség szervezésében kezdődtek újra – 230 éves megszakítás után – Rákoskeresztúron a refor-

8 Keresztesi Samu a Zuglói Református Egyházközségben teljesített lelkészi szolgálatot 1930-ig.

25

mátus istentiszteletek, amelyről írott forrásként, az egyházközség presbiteri jegyzőkönyve áll rendelkezésünkre. A legkorábbi, fennmaradt feljegyzés az 1907. február 24-én tartott presbiteri üléssel kezdődik, amelyen Nagy Dénes lelkész elnökölt. A napirendi pontok között megtárgyalták az előző években Rákosligeten megszerzett templomtelek bekerítésének kérdését. A kerítés felhúzásával a presbitérium arra is számított, hogy beindul a templomépítésre szánt építőanyagok felajánlása. A jegyzőkönyvbe e szavak kerültek rögzítésre: „Mivel a bekerített telkünk alkalmassá tétetik épület anyagok (sic) befogadására is, kilátásunk lehet arra, hogy egyes nagylelkű emberek épület anyagokat is fognak ajándékozni…az építendő templomra.”9 Ugyanezen az ülésen, Rákoskeresztúron és a Zsófia telepen (Rákoshegyen) élő reformátusokkal kapcsolatos kérdéseket is megtárgyaltak: „Tervbe vétetett, hogy a Rákoskeresztúron és a Zsófia telepen elszórtan lakó egyháztagjaink és azok ref. családtagjaiknak havonként legalább egyszer az ev. ref. vallás szerint isteni tisztelet tartassék Rákoskeresztúron, ha ők azt maguk is kívánják.” A rákoskeresztúri református istentisztelet megtartásának helyszínéül az 1800-ban épült keresztúri evangélikus templomot választották ki. Ezért az evangélikus egyházközség lelkipásztorának, Noszkó Istvánnak10 levelet írt Kováts Elek gondnok. A lelkész azt a választ adta, hogy bár maga pártolja a kérdést, de a templom átengedésének ügyéről a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség egyháztanácsa dönthet. A keresztúri református istentiszteletek megtartására Nagy Dénes lelkipásztor örömmel, minden külön díjazás nélkül vállalkozott. Amíg Rákoskeresztúron a katolikus és az evangélikus felekezetnek állandó temploma volt, addig Rákosligeten a XX. század hajnalán még semelyik egyház sem rendelkezett saját templommal. Ebből az okból kifolyólag merülhetett 9 Jegyzőkönyv a Rákosligeti Ev. Ref. Misszió Egyház gyűléseiről 1907- 1917 (Presbiteri jegyzőkönyv a Budapest – Rákosligeti Református Egyházközség irattárában) továbbiakban a Jegyzőkönyv rövidítést használjuk a dokumentumra. 10 Noszkó István 1874. április 4-én született Tiszolcon, Gömör vármegyében. Teológiai tanulmányait Eperjesen végezte. 1904-1934. között a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség lelkipásztora. 1935. június 9-én halt meg Rákosligeten.

26

fel Gejer H. Viktor evangélikus egyháztag ötlete, hogy a két protestáns testvéregyház – szegény anyagi helyzetére tekintettel – közösen építsen fel egy templomot. Az elgondolás szerint, a másik templomtelekre, a Munkás Otthon Szövetkezet engedélyével egy ideiglenes bérház építését tervezték, amelynek jövedelme az építkezésekre felvett kölcsönök törlesztését szolgálhatta. A későbbiek folyamán – amikor mindkét egyházközség anyagilag és lélekszámban megerősödik – felépíthető a másik templom is (esetleg a bérház anyagából). A presbitérium azonban érdemben nem kívánt foglalkozni e magánjellegű, és nem az evangélikus egyházközség hivatalos véleményét tükröző ötlettel, sokkal inkább a saját templomtelken, egy önálló református templom felépítést tartotta fontosnak. Az 1907. június 16-án tartott presbiteri gyűlésről szóló jegyzőkönyv a templomépítés szempontjából egy örömteli eseményről számolt be. Június elején a gondnok és a pénztáros a rákoscsabai otthonában felkereste Bogáti Hajdú Imre törvényszéki bíró feleségét, akit sikerült a Rákosligeti Ev. Ref. Missziói Egyházközség védnöknőjéül megnyerni. A hölgy a találkozás alkalmával 200 korona adományt nyújtott a templomépítés javára, majd a következő években számos adománnyal segítette a gyülekezetet. Ezen a gyűlésen ismertette a gondnok a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség tanácsának 1907. május 4-én tartott ülése jegyzőkönyvi kivonatát, amely szerint az evangélikusok hozzájárultak ahhoz, hogy a Rákoskeresztúron és a Zsófia ligeten lakó református hívek részére a keresztúri evangélikus templomban havonként egyszer, vasárnap délután három órai kezdettel református istentiszteletet tartsanak. A harangokat is díjtalanul használhatják, csupán a harangozó részére kötik ki az alkalmankénti 40 fillér díjat. Nagy Dénes11 1907 júliusától, a budafoki reformátusok lelkipásztorra lett. A Rákosligeti Ev. Ref. Missziói Egyházközség lelkészi feladatait Szinok Zoltán vállalta el, akinek vezetésével mind a ligeti, mind a keresztúri református hitélet aktívabbá vált.

11 Nagy Dénes adminisztrátor lelkészként rövid ideig szolgált a budafoki reformátusok között.

27

A ligeti reformátusok harangot öntetnek Isten dicsőségére A harang beszerzéséről az 1908. május 17-i presbiteri gyűlés jegyzőkönyvének 6. pontja tudósít. Bogáti Hajdú Imréné, az egyházközség védnöknőjének gyűjtéséből 1908-ban 219 kg-os harangot öntettek. A fa harangláb által tartott harangra a következő felirat került: ÖNTÖTTE EGRY FERENC KISGEJŐCÖN 1908. A RÁKOSLIGETI REFORM. EGYHÁZNAK ISTEN DICSŐÍTÉSÉRE BOGÁTI HAJDÚ IMRÉNÉ VÉDŐASSZONY ÉS FÉRJE B. HAJDÚ IMRE ÚR GYŰJTÉSÉBŐL MÁDY LAJOS ESPERES SZINOK ZOLTÁN LELKÉSZ KOVÁTS ELEK FŐGONDNOK, BIRÓ FERENCZ GONDNOK ÉS JANCSÓ JÁNOS PÉNZTÁROS MŰKÖDÉSE IDEJÉN. A jegyzőkönyv tudósít arról, hogy a harangöntéshez szükséges összeg, félévi gyűjtés eredményéből és a Bogáti Hajdú család adományából állt össze. Ezért az önzetlenségért a presbitérium köszönetképpen „soha nem múló, meleg hálaérzetét és köszönetét jegyzőkönyvbe foglalja”.12 A harangot Egry Ferenc öntötte Kisgejőcön, Ung vármegyében (ma Malí Hejivci, Ukrajna).13 A harangszentelési istentiszteletre 1908. május 31-én Mády Lajos14, a Pesti Református Egyházmegye esperesének szolgálatával került sor. 2008. június 1-én, a harang felszentelésének 100. évfordulója alkalmából ünnepi istentiszteletet tartott az egyházközség, melyen igét hirdetett Zsengellér József teológiai professzor [Mády Lajos esperes dédunokája]. Egry

12 Jegyzőkönyv 99.old. 13 Egry Ferenc 1864-ben született Kisgejőcön, ahol 1890-től 1939-ig foglalkozott harangöntéssel. Emlékezetét szülőhelyén a falu főutcája őrzi, amely ma az ő nevét viseli. 14 Mády Lajos (1848-1918) az Újpesti Református Egyházközség lelkipásztora, mint a Pesti Református Egyházmegye esperese támogatta a ligeti reformátusok lelki és fizikai gyülekezetének építését. Halála után Újpesten róla utcát neveztek el.

28

Ferenc harangöntőről Millisits Máté tartott előadást. Az istentisztelet után Zsengellér József leplezte le az évfordulóra készített emléktáblát a harangszobában. A táblát Szántai Lajos öntészeti szakértő tervezte, bronzba öntötte a Szabó Öntészeti Kft. A harangszentelést követően, a presbitérium döntése alapján a Sport-club telephelyén a templomépítést támogató sportversennyel összekötött majálist rendeztek. A Sport-club egykori épülete ma a Gózon Gyula Színháznak ad otthont. Az 1908. május 28-án megtartott presbiteri ülés második pontjában foglalkoztak a harangozás díjával. E szerint a harangozó részére minden egyes harangozásért járó javadalmazást 60 fillérben állapították meg. Az ülésen kimondták azt is, hogy a temetésre csak egy harangozás kötelező, és azt 2 Korona díjért végzik. Más keresztény felekezethez tartozóknak a díj kétszeresét kell megfizetni. Pár hónappal később módosították ezt a rendelkezést, így az evangélikus hívek a harang használatáért ugyanazt az összeget fizethetik, mint a reformátusok. Az 1908. október 25-én tartott presbiteri ülés jegyzőkönyve újabb nagylelkű, gazdag adományról emlékezik meg. Bogáti Hajdú Imréné a Rákosligeten felépítendő templom számára 2000 Koronát adományozott, valamint ezen kívül a rákoskeresztúri egyházrész javára úrvacsorai kelyhet, és keresztelő edényt ajánlott fel. Az ezüsttárgyakat a mai napig használják a rákosligeti reformátusok a szentségek kiszolgáltatására. Az 1908. június 28-án tartott presbiteri gyűlésen az egyházközség nevét „Rákosligeti és Rákoskeresztúri Missziói Társegyházra” változtatták, ezzel is kifejezve a keresztúri egyházrész fontosságát. A következő presbiteri gyűlést a rákoskeresztúri evangélikus iskolában tartották 1908. szeptember 27-én, ahol arról döntöttek, hogy 1909. január elsejétől a lelkipásztor, a kántor és a hitoktató fizetését megemelik, tekintettel megnövekedett feladataikra. Szinok Zoltán15 1908 végén Erzsébetfalván (mai Pesterzsébet) vállalt lelké15 Szinok Zoltánt az Erzsébetfalvai Református Egyházközség lelkipásztori tisztébe 1911. augusztus 20-án iktatta be Mády Lajos esperes.

29

szi szolgálatot. Feladatát Harsányi Pál vette át, aki 1915-ig, a Rákosligeti Ev. Ref. Missziói Egyházközség anyaegyházközséggé válásáig vezette a gyülekezetet. Rákoskeresztúron 1909. január elsejétől kéthetente volt református istentisztelet, amelyet legtöbb esetben a keresztúri evangélikus templomban tartottak. A nagy ünnepek alkalmával viszont, amikor az evangélikusok nem tudták biztosítani az épület átengedését, akkor az istentiszteletek a keresztúri evangélikus iskolában kerültek megtartásra. Keresztúron a református istentiszteletek megtartásának évtizedeken át ez a két evangélikus épület biztosított helyet.16

Imaház építésének örömei Az egyházközség, abban az időben is fontosnak tartotta, hogy az európai reformátusság egészét érintő ügyekre adakozzon, amikor az építkezéshez gyűjtött adományokat. Így járultak hozzá – ha szerény mértékben is – a genfi Reformáció Emlékművének megvalósításához17, és a Bethesda kórház megvételéhez.18 A XX. század második felében egy időre megszűntek a református istentiszteletek Rákoskeresztúron, amelyeket Szombathy Gyula lelkipásztor indított újra, a keresztúri evangélikus templomban, az 1980-as évek végén. áldozatos munkája révén 2000-re templomuk lett a keresztúri reformátusoknak. A cseh József (1924-2010) építészmérnök terve alapján 5 év alatt felépült „Szent Hajlék” a rendszerváltozás utáni templomépítészet értékes alkotása. A templomtelken, az összefogásnak köszönhetően 1910-ben épült meg az ideiglenesnek szánt imaház, amelyet Sztanek Pál rákosligeti építész tervezett.19 Az építkezéshez a Kőbányi Gőz – Téglagyár 2000 db., a Lechner rákosi Téglagyár 1000 db. téglát ajándékozott. A barokkos megformálású hom-

16 Jegyzőkönyv 128. old. 17 Jegyzőkönyv 133. old.

lokzattal díszített imaház építésének kivitelezését a tervező Sztanek Pál felügyelte. Az ezt követően istentiszteleti helyként szolgáló imaház felszentelését Mády Lajos esperes végezte. Az ünnepi esemény örömteli időpontja 1910. november 6-ára esett. A felszentelési ünnepségen megjelent Noszkó István rákoskeresztúri evangélikus lelkész, valamint a rákosligeti katolikus, evangélikus egyházközségek, illetve a zsidó hitközség világi képviselői. A presbiteri jegyzőkönyv a következőképpen idézi fel a felszentelési ünnepség menetét: „A szorosan vett istentisztelet az imaház előtti téren a helybéli dal- és zenekör ünnepi műéneke, Kováts Elek főgondnok megnyitó beszéde, amely az egyház rövid történetét is magába foglalta, az esperesnek erre mondott alkalmi beszéde és imája, majd az imaház ajtajának ünnepélyes kinyitása. Borbély Ferenc kántor is hozzájárult az alkalom nagyszerűségének ünnepélyesebbé tételéhez, amennyiben több, vegyes karra betanított szép műénekeket adott elő. Ez után az esperes magasan szárnyaló imát és beszédet, Bárdy Pál lelkész bibliai tételhez alapított nagyobb szabású ünnepi beszédet és imát mondott, Szinok Zoltán lelkész keresztelt és Nagy Ferenc lelkész igen emelkedett szellemben való hittudományi fejtegetéssel vezette be az úri szent vacsora kiosztását, amelyben Harsányi Pál lelkészünk segédkezett neki. A befejező kar, és közének után az ünnepély egyházi része véget ért.”20 A hivatalos egyházi programot követően fogadásra került sor, majd az este folyamán kulturális előadás zárta Rákosliget első szakrális épületének felavatási ünnepségét. Ez alkalom emlékére 1911- ben a templom belsőterében elhelyezve márványtáblán örökítették meg az egyházközség akkori tisztségviselőit és támogatóit: „E PAPI LAK ÉPÜLT / B. Hajdu Imréné Urasszony / kegyes adományából / továbbá B. Hajdu Imre Úr gyűjtéséből / és a rákosligeti reform. egyháztagok adományából / Felavattatott ideiglenes imatermül 1910 év / november hó. 6-án. / Mády Lajos esperes Harsányi Pál h. lelkész / B. Hajdu Imréné védőasszony, / Kováts Elek társegyházi főgondnok, / Biró Ferencz és Berencsy Károly gond-

18 Az 1866-ban alapított kórházat 1909-ben vásárolta meg a Filadelfia Diakonissza Intézet. 19 Sztanek Pál tervezte az 1915-ben felszentelt rákosligeti katolikus templomot

30

20 Jegyzőkönyv 178. old.

31

nokok / N. Szentpétery Zsuzsika és Pilisy János / pénztárnokok, / Alvinczy Miklós. / Bacsó Endre. Bélley Géza. / Borbély Ferencz. / Czövekh Sándor. / Illyés György. Jantsó János./ Joungh Vilmos. Kecskés József. / Kiss Dániel. Kis Sándor. / Lipcsey Gábor. Szilágyi Boldizsár. / Szobonya Zoltán és Takácsy Imre. / presbiterek / működése idejében. / építette: Sztanek Pál építész. ” Az imaháznak az egyházközség egyik presbitere vörös márvány úrasztalt adományozott, amelynek felirata: „Isten dicsőségére / felajánlották / Kiss Sándor és neje/ 1910. nov. hó 6.” A lábazatba vésve a márványfaragó cég neve, „Gerenday A. és fia”21 felirat található.

Imaházépítést követő lelki építkezés Az 1911-es év azzal az örömteli eseménnyel szolgált a gyülekezet számára, hogy az egyházközség lelkipásztora, Harsányi Pál Rákosligetre kiköltözött az imaház telkén felépített egyszerű lakásba.22 A rákövetkező években sikerült kicserélni a harmóniumot23 és az öntöttvas kályhát. Harsányi Pál rákosligeti lelkészi szolgálatát a szó valódi értelmében Szolgálatnak tekintette, és a vallásügyi miniszter által folyósított évi 300 korona államsegélyről lemondva, azt az egyházközségnek adta át, amelyből a gyülekezet Rákosligeten élő mindenkori lelkésze fizetésének kiegészítését szolgáló alapot hozott létre.24 A gyülekezet „lelki-építése” többféle módon folyt, mivel a lelkipásztor fontosnak tartotta mind a felnőtt egyháztagok, mind a gyermekeik megfelelő tanítását. 21 A céget Gerenday Antal (1818-1887) alapította, Budapesten a Kerepesi temető mellett volt a műhelyük. Az alapító 1887-ben bekövetkezett halála után Gerenday Antal. és fia néven működött tovább a vállalkozás, amelyet Antal fia Gerenday Béla (1863-1936) vezetett. lásd: Kemény Mária: Gerenday-féle sírkőgyár. In. Ars Hungarica. 1983. 1. szám 93-126.old. 22 Jegyzőkönyv 190. old. 23 A hangszert a Bogáti Hajdu család adományából vásárolta az egyházközség. Jegyzőkönyv 204. old. 24 Jegyzőkönyv 216. old.

32

Az 1913. május 18-án tartott presbiteri gyűlésen került sor a Kálvin Szövetség Rákosligeti fiókjának megalakítására, amelynél a jegyzőkönyv Harsányi Pál szavait emeli ki: „Elnöklő lelkész ismertetvén a Kálvin szövetség célját, előadja, hogy ennek célja a magyar kálvinista egyház híveit a vallásosság megerősítése végett egyesíteni, ezeket társadalmi munkákra – az evangélium és Kálvin szellemében a szeretet és az egyszerűség s a helyes jog és kötelezettségérzet segítségével – előkészíteni, képezni, nevelni, rábírni.”25 A gyermekek vallás nevelésére beindították az egyházközségben a vasárnapi iskolát, amelyet – a gyülekezet későbbi lelkésze – a Rákosligeten lakó Batta Árpád teológushallgató tartott a presbiteri feljegyzés szerint „fáradhatatlanul, buzgósággal és lelkesedéssel”.26 A lelki építkezés következtében a gyülekezett anyagilag és számbelileg is megerősödött, amely során 1915-ben a Rákosligeti és Rákoskeresztúri Társegyház anyaegyházközséggé vált.

25 Jegyzőkönyv 226. old. A Kálvin Szövetséget 1908-ban alapították, rövid idő alatt nagymértékben járult hozzá a magyar „Kálvin-reneszánsz” kialakuláshoz. Az 1910-es években nagyon sok helyi szervezete alakult. 26 Jegyzőkönyv 246. old. Batta Árpád 1920-1940 között volt az egyházközség lelkipásztora.

33

Egry Ferenc harangöntő 1908. május 7-én kelt számla-levele a rákosligeti gondnoknak címezve

A rákosligeti református egyházközség Ferenc Józsefnek írt, 1908. december 20-án kelt levele

A harang 100. évfordulójára készített bronz emléktábla

„A Rákosligeti Ev. Ref. Egyház építkezése” – 1910. május 7-i, eredeti tervrajz

34

35

A rákosligeti református harang felavatására meghívó 1908. május 31-re

Bogáti Hajdú Imréné gyászjelentése 1928. január 8-i keltezéssel

Az 1910. évi istentiszteleti rend 1910. január 1-i keltezéssel

Istentiszteletek sorrendje az 1916. évben

36

37

Szombathy Gyula: A református hitélet Rákosligeten az anyaegyházközséggé válástól napjainkig „Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” Jel. 3, 6 „Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.” I. Pét. 1, 5

1915-1917 Papp Ákos, az első megválasztott lelkipásztora a Gyülekezetnek Azt a felkérést kaptam ifj. Szabó Lajos lelkipásztor testvéremtől, hogy a Rákosligeti Református Egyházközség történetét 1915-től napjainkig írjam meg a presbiteri jegyzőkönyvek alapján. A Gyülekezet „embrió” állapotának idejét – 1903-tól 1915-ig – Millisits Máté művelődéstörténész foglalta össze. Abban az időben a Gyülekezet még csak szerveződött. Nem volt még önállóan megválasztott lelkipásztora, nem volt még „anyaegyházközség”. Igaz, hogy az Egyházkerület már 1909-ben hozzájárult ahhoz, hogy meginduljon az „anyásítási” folyamat. Ez azonban csak 1915-re érett be. 1910-ben felépült az „imaház”. Ezt követően sűrűn lehetett hallani a gyülekezeti tagok szájából az „anyázást”. Természetesen nem kell semmiféle rosszra gondolni. Nem egymás hozzátartozóinak az indulatos elmarasztalása fogalmazódott itt meg. Csupán sürgetni szerették volna azt az időt, amikor végre kimondhatták azt, hogy önálló egyházközséggé, anyaegyházközséggé válhattunk. Ehhez azt is ki kellett mutatniuk, milyen összeget tudnak felajánlani a lelkipásztor fizetésére. 1915-ben ez is megtörtént. A lelkipásztor 1.600.- korona alapfizetést kapott egy évre. Csak az érdekesség kedvéért említem a temetési és esketési díjazását: Temetés egyszerű ima 4.- korona ima és búcsúztatás 8.- korona

38

39

prédikáció

10.- korona

síri beszéd 4.- korona a temetőbe való kikísérés 10.- korona a szegény embert díjtalanul kell eltemetni Esketés a templomban (imaházban) 6.- korona ha a háznál végzik 10.- korona Az 1915. november 21-i presbiteri gyűlésen Kondorossy Emil főgondnok arról számolt be, hogy az Óbudai Református Egyházközség istentiszteletén meghallgatta Papp Ákos27 segédlelkész igehirdetését, s „róla csak az elismerés és dicséret hangján nyilatkozik”. Ajánlja a Presbitériumnak Papp Ákos meghívását. Még ezen a gyűlésen döntöttek arról, hogy meghívás útján töltik be a lelkészi állást – tehát nem pályázat kiírásával. Papp Ákost egyhangúlag meghívták, aki a meghívást el is fogadta, és beiktatása 1916. január 16-án meg is történt. Papp Ákos lelkipásztor előtt a helyettes lelkészi szolgálatot évek óta Dr. Harsányi Pál helyettes lelkész végezte, akit a Rákosligeti és Rákoskeresztúri Református Társegyházközség szívesen meghívott volna lelkészének. Ő – bár elvégezte a teológiát – múzeumőrként dolgozott. A későbbiekben is besegített a lelkészi szolgálatban, fizetséget azonban soha nem fogadott el. A Gyülekezet tagjai úgy jellemezték őt, mint aki az egyház ügyével mindig azonosította magát. Mindenkivel szemben előzékeny volt. Jellemző volt rá a szívbéli szeretetteljes jóság, aki a többi felekezeteket is tisztelte. Az anyaegyház megszületésében neki is nagy szerepe volt. Papp Ákos megválasztott lelkész elkezdte a szolgálatát. A Presbitérium és a Gyülekezet tagjai elégedettek voltak a munkájával. Jó volt a légkör és az összhang vezetők és vezetettek között. Egy érdekes – mégis természetes – megjegyzés olvasható a presbiteri jegyzőkönyvben: a szegények, és azok a családok, ahol a családfő katonai szolgálatot teljesített, nem fizettek adót. Sőt a szegényeket az egyház igyekezett segíteni, erejéhez mérten. 27 Papp Ákos már óbudai segédlelkészként is fontosnak tartotta az ifjúsággal történő kiemelt foglalkozást, az ottani gyülekezetben ő alapította a cserkészcsapatot is.

40

Az Egyházközség nem volt gazdag, de „hazafiúi kötelességből” 1.500.korona hadikölcsönt jegyzett. Az 1918. január 31-i presbiteri gyűlésen jelentette be Papp Ákos, hogy Nagypeterdre (Baranya megye) hívták meg lelkésznek, s ő a meghívást elfogadta. Így búcsúzott: „Életem legszebb idejének fogom tekinteni az itt töltött időt, mert itt úriemberek között működhettem.” Az ő távozásával egy szép fejezet zárult le a Gyülekezet életében. Papp Ákos csak két évig volt Rákosligeten.28

1918-1919 A szolgálatok végzésében pontatlan és baloldali beállítottságú Zeley László lelkipásztor Papp Ákos lelkész után 1918 februárjában megüresedett a lelkészi állás. (A leltárnál megállapították, hogy az „épület megvan”! Ezek szerint Papp Ákos nem vitte el magával!) Ideiglenesen dr. Harsányi Pál teológiát végzett múzeumőrt kérték fel a helyettesítési szolgálatra. Ő különben nagyon népszerű volt a rákosligetiek – elsősorban a reformátusok – körében. 28 Papp Ákos lelkipásztornak volt egy hasonló nevű fia- ifj. Papp Ákos, aki elvégezte a teológiát, s mellette beiratkozott a Zeneművészeti Főiskolára is. Majd ösztöndíjasként Amerikába került, ahol 10 évig egy angol nyelvű gyülekezet lelkészeként szolgált. Utána Tajvanra került, mint zeneprofesszor. Majd bejárta a világot, 69 országban megfordult és több mint 40 nyelvterületről több mint 600 egyházi dallamot gyűjtött össze, amit ő énekkarra feldolgozott. Ebből egy-egy példányt e sorok írójának is megküldött. Végül Finnországban telepedett le, ahol megnősült, s felsőfokú zeneiskolát vezetett. Az ottani egyházzenei munkájáért a legmagasabb finn kitüntetéseket kapta. Világkörüli útjáról hetilapunkat, a Reformátusok Lapját is rendszeresen tájékoztatta. Amikor lehetett hazalátogatott, s énekkarával több gyülekezetben adott hangversenyt. Így megfordult Rákosligeten is a női karával. Közben elkérte és átolvasta azokat a presbiteri jegyzőkönyveket és anyakönyveket, amelyek édesapja idejében íródtak (1915-1917). Az 1948-ban kiadott énekeskönyvünkhöz készített korálkönyv egyik szerkesztője volt. Az Izráelbe és Törökországba szervezett utakra is eljött a csoportunkkal. Amikor Izráelben a Galileai tengeren hajózott a csoport s együtt énekelte a 299. dicséretet (Jézus hív, bár zúg, morajlik életünk vad tengere…) könnyes szemmel annyit mondott: nem gondolta, hogy ezen a hajóúton együtt énekeljük azt az éneket, amelyet ő fordított magyar nyelvre. (Ő fordította még a 168., 230. és 266. dicséretek szövegeit is. Zongoraművész lánya 2005-ben hangversenyt adott a finn követségen. Édesapja még el akart jönni egy izráeli útra, betegsége és halála miatt erre már nem került sor. A finnországi jyvaskylai temetőben alussza örök álmát.

41

Először Kónya István alsódabasi segédlelkészt szerették volna meghívni, de ő nem vállalta a rákosligeti lelkészséget. A második jelölt Zeley László nagylakosi segédlelkész volt, aki „igen”-t mondott a meghívásra, és május 16án már be is iktatták. A presbitérium duplájára emelte az eddig megállapított lelkészi és kántori stóladíj összegét. Bogáti Hajdú Imre és felesége pedig újabb 1.000.- korona adomány összeget juttatott az egyházközségnek. Karácsony Zoltán II. osztályos tanulót a jó hittan-tanulásáért jutalomban részesítette a presbitérium. Harsányi Pál a helyettesítési díjat visszafizette az egyházközség pénztárába. Az 1919. április 27-én tartott presbiteri gyűlésen Zeley lelkipásztor felolvasta a vallás szabad gyakorlatára vonatkozó állami rendeletet. Aztán bíztatólag annyit mondott: nekünk nem kell emiatt félnünk. Mi a haladásnak soha nem voltunk az ellenségei. Az állam ezután nem avatkozik ügyeinkbe, de segélyben sem részesít bennünket ezután. Összegyűjtött vagyonunkat viszont közvagyonnak tekinti. A kérdés az, hogy az egyházat a magunk erejéből fenn tudjuk-e ezután tartani. Kondorossy Emil gondnok is megjegyezte: „A református egyházak is tiszta kommunizmus alapon keletkeztek. Csak a legutóbbi időben kényszerültünk államsegélyre.” „A hagyományos áldozatkészséghez kell folyamodnunk. 7-8 ezer koronára van szükségünk, hogy az egyházat fenntarthassuk.” Harsányi Pál szerint módot kell adni arra, hogy a pap kenyérkereső pályát kereshessen. (Harsányi Pál különben később a helyi direktóriumnak a tagja volt.) A szeptember 25-i presbiteri gyűlésen már változott a hang és más volt a hangulat is. A gondnok bejelentette, hogy tudomása szerint Zeley László lelkész kommunista tanfolyamra jár. A lelkipásztor válaszában elmondta, hogy felkérésre egy könyvtár lajstromozását végzi, amelyért fizetnek is neki. Ami ezután következett, az már súlyosabb vád volt. Kondorossy gondnok szerint több gyülekezeti tag panaszkodott amiatt, hogy a lelkipásztor a kommunizmusról tartott szentbeszédet. Emiatt néhányan el is maradtak az istentiszteletről. A következő vád az volt, hogy újborra nem volt úrvacsoraosztás Rákosligeten. Megegyezés szerint aztán később Rákoskeresztúron osztott

42

úrvacsorát. Elismerte, hogy Rákosligeten „elfelejtette” megtartani az alkalmat. Ezen kívül a lelkipásztor nem látogatja a híveket. A gondnok panaszként még azt is elmondta, hogy az első csütörtöki bibliaórát sem tartotta meg a lelkipásztor, amiért a hívek elmaradtak az alkalomról. A lelkipásztor szerint ez azért történt, mert késett a vonata. Ezután felgyorsultak az események. A presbiterek értekezleten foglalták össze vádpontjaikat, s elküldték a felettes egyházi vezetésnek. Ezt követően már csak kicsinyes huzavonáról lehet olvasni a lelkész és a presbitérium közötti „párbeszédben”. Ezek részben pénzügyi vonatkozásúak, másrészt a lelkész lakásán lévő ingóságokról esett szó, amelyeket vissza szeretnének kapni. Tény azonban, hogy az egyházi felsőbbség elmarasztalta Zeley Lászlót, és a gyülekezetből való elmozdításra ítélte. Az 1919. december 30-i gyűlést már Batta Árpád helyettes lelkész vezette, akit később a presbitérium meghívott lelkipásztorának. A Zeley ügy még sokáig volt téma a presbiteri gyűléseken.

1920-1940 A szorgalmas Batta Árpád lelkipásztor Az egyházi adók beszedése körüli nehézségek és a Gyülekezeten belüli viták időszaka Az 1919. december 30-i presbiteri gyűlésen még jelen volt Zeley László, de már Batta Árpád elnökölt, mint helyettes lelkész.29 1920. január 6-án már „programmbeszédet” is mondott, pedig még csak helyettes lelkész volt. Július 28-án választották meg lelkipásztornak titkos szavazással. Ő az 52 szavazatból 35-öt kapott. A választást Takaró Géza tanácsbíró lelkész vezette. Az új lelkipásztor igyekezett hűséggel és pontosan ellátni a feladatát, ami nem volt egyszerű és könnyű a hármas gyülekezetben – Rákosligeten, Rákos29 Amikor 1914-ben Batta Árpád IV. éves teológus volt, a rákosligeti presbiteri jegyzőkönyvben a következő sorokat lehet olvasni vele kapcsolatban: „köszönetet mondunk Batta Árpád IV. éves teológusnak, aki vasárnapi iskolát szervezett a Gyülekezetben, és fáradhatatlan buzgósággal, lelkesedéssel vezette azt.” Évekkel korábban tehát már járt a Gyülekezetben, és kellemes emléket hagyott maga után.

43

keresztúron és Rákoshegyen. Az istentiszteletek tartása mellett a hitoktatást is végezte, valamint a konfirmációi oktatást. (A hitoktatásban később volt segítsége.) A családlátogatás mellett természetesen keresztelt, esketett, temetett. A nem kevés számú presbiteri gyűlésen elnökölt.30 A gyűlések tárgysorozati pontjai 15-20 körül mozogtak.31 Amikor egyszer szóvá tette a presbiteri gyűlésen az elfoglaltságát, a presbiterek megdöbbentek a sok munkája miatt. 1936-ban például 169 elemi iskolást, 71 polgári iskolás tanulót oktatott heti 24 órában. (Később az óraszáma növekedett.) Emellett szívesen iktatott be újabb tennivalókat is. Bevezette nagypénteken az úrvacsoraosztást, majd húsvét alkalmával a temetőben való istentiszteletet, ahol a feltámadás evangéliumáról prédikált. Az 1926. október 2-i gyűlésen bejelentették, hogy a megalakult Nőszövetségnek október 7-én lesz az első vallásos estje. 10-én a rákosligeti új temető felavatására került sor. Októberben a lelkipásztor 51 családot látogatott meg. Ebben a hónapban az Egyházközség 5 hold szántóföldet kapott, amit bérbe adtak évi 175 kg rozs ellenében. Az évi költségvetése a gyülekezetnek 7.161 pengő tervezett bevételi összeggel lett elfogadva. A gyermekek karácsonyára 3.655 pengő gyűlt össze. A lelkipásztor tehát sokat dolgozott, s ezt tudták, látták a Gyülekezet tagjai is. Örült annak, amikor megalakulhatott Rákosligeten és Rákoshegyen a Nőszövetség és a Cserkészcsapat. Szívesen hívta ki Árokháty Béla32 egyházzenészt 4 előadás megtartására, aminek a presbiterek is örültek. Szervezte a Svájcból, Hollandiából és az Amerikából érkezett segélycsomagok szétosztását. Megszervezte, hogy a pénzadományból 50 gyermeket étkeztessenek Márk Lajos presbiter házánál a gyülekezet asszonyai. 30 1926. szeptember 19-i dátummal Debreczeni István községi bírót egyházközségi gondnokká választották. Az esküt azonban nem tette le, mert volt bizonyos peres ügye. Ez az ügy elhúzódott, s gyakorlatilag nem gyakorolta a gondnoki tisztet. Később el is költözött a községből. 31 Különös bejegyzést rögzítettek a jegyzőkönyvbe 1927. július 14-én: A községi elöljáróság kérésére 2 tagot delegált a presbitérium a „szépészeti bizottságba”. Nem tudtam megfejteni, mit is foglalt magában ez a bizottság. 32 Árokháty Béla (1890-1942) református lelkipásztor, orgonista, orgonatervező, a két világháború között a református zenei élet egyik legjelentősebb alakja.

44

Karácsonykor a hittanra járó gyermekeknek sok-sok csomagot készítettek. A családoknak 1931-ben 24 q szenet, 6 q fát, 16 kg cukrot, 16 kg zsírt, 32 kg lisztet, 128 kg burgonyát, és ruhaneműt osztottak szét. Az I. világháború után és a gazdasági világválság idején nagy volt a szegénység. Bár a lelkipásztor valóban sokat dolgozott, Kováts Artúr presbiter július 14-i gyűlés jegyzőkönyve szerint megjegyezte: „ahhoz, hogy az egyházban szeretetteljes élet induljon, a tiszteletes úr a szenvedélyes modorát korlátozza. Azért egyedül ne menjen látogatni, hanem másodmagával látogassa a híveket. A presbiteri üléseken csak elnököljön, s ne adjon elő. Reméljük, hogy az egyháztól elhidegültek látni fogják az új életet, maguktól visszatérnek az egyházhoz.” A lelkipásztor is kijelentette, hogy ő mindent elkövet ezért az új életért. Az 1928. január 4-i gyűlésen Kováts Artúr ugyanakkor azt is kifejtette, hogy „az egyháztól való elhidegülést abban látja, hogy a presbiterek közül sokan nemtörődömséggel végzik a munkájukat.” Január 18-án jelentették be, hogy Bogáti Hajdú Imréné elhunyt, aki az imaterem és a harang csináltatásában, a harmónium vételében, a padok csináltatásában, úrasztali edények adományozásában sokat segített az egyházközségnek. Február 19-én Kováts Artúrt gondnokká választották. Rákosligeten 6 gyülekezeti tag segítette a vasárnapi iskola munkáját. A Nőszövetség tea-délután keretében a háztartásbeli alkalmazottakat vendégül látta. A lelkipásztor és a gyülekezet között komoly feszültségek jelentkeztek. Az 1929-i egyházlátogatás alkalmával Mócsy Mihály esperes akkor még úgy látta: nem a lelkipásztor ellen van kifogás. hanem a gyülekezet tagjai soknak tartják az egyházi adót és nem akarnak fizetni. Rákoshegy község megalakulása után a Presbitérium egyre többet foglalkozott az ott folyó ügyekkel. Ez azzal kezdődött, hogy a rákoshegyiek megvettek egy megfelelő helyen lévő 816 négyszögöles telket aránylag olcsón. (Arról a telekről van szó, ahol most is tartják a rákoshegyiek az istentiszteleti alkalmaikat. A telekből jóval később eladtak egy komoly részt.) A vételt úgy bonyolította le a rákosligeti presbitérium, hogy eladtak Rákoscsabán egy ingatlant, aztán kölcsönt vettek fel. Indult gyűjtés is, s a telket sikerült megvenni és bizonyos időn belül imaházat is építeni rajta.

45

Először imaházat terveztek csak, később bővítették egy szoba, konyha, kamra hozzátoldásával. Rákosliget lemondott az államtól kapott 1.000.- pengő építési segélyről is Rákoshegy javára. Az első tervet Lanyánszky István (a csak imaház tervét), az egy szobással bővített tervet Csuka István mérnök készítette. A terv szerint 11.000.- pengőért felépíthető az épületrész. 1933-ban Juhász József kőműves csaknem teljesen fel is építette. Érdekes, hogy ettől kezdve újból felmerült a rákoshegyiekben az az óhaj, hogy mielőbb elszakadjanak Rákosligettől és önálló gyülekezetként éljenek. Sőt volt olyan kísérlet is, hogy Kőbányához vagy Rákoscsabához csatlakozzanak. Ez az igyekezetük azonban mégsem vezetett eredményre. Rákoshegy csak 1947-ben lett önálló gyülekezet. Szalay Lajos gyülekezeti tag kérte, hogy a rákoshegyi imaházban vasárnap délután a Biblia alapján foglalkozhasson a gyülekezet tagjaival. A Presbitérium – néhány feltétel mellett – ehhez hozzájárult. Batta Árpád részt vett a társadalmi életben is. 1925-ben ő is közreműködött a rákosligeti Hősök terei szobor felavatásán. A hármas gyülekezet legátust is kért a nagy ünnepekre. Ezzel kapcsolatban vita alakult ki, hogy a legátusnak összegyűjtött pénzt teljes egészében átadják-e a teológus hallgatónak, vagy egy részét a Gyülekezet kiadásaira fordítsák. Végül úgy döntöttek, hogy nem tartanak meg a maguk számára semmit ebből az összegből. Pedig az Egyházközség szinte állandóan pénzügyi gondokkal küszködött. (1936-ban Szalay István volt a legátus, aki később rákoshegyi lelkész lett.)33 1936-ban Rakó István segédlelkészt rendelték ki a Gyülekezetbe segítőként. Szerettek volna hitoktató lelkészt is kapni, hogy ezzel is csökkenthessenek a lelkipásztor sokféle munkáján. Nem csoda, hogy a lelkipásztor 1936-ban 6 hetes betegszabadságra ment, amit később még meghosszabbított.

33 Szalay István 1947-1971 között volt a Rákoshegyi Református Egyházközség lelkipásztora.

46

Batta Árpád valóban sokat dolgozott, s ezt látták a gyülekezet tagjai és a presbiterek is. Ennek ellenére komoly problémák jelentkeztek a gyülekezetben. Az egyik probléma az adózás területén mutatkozott. A másik nehézség abból adódott, hogy a lelkipásztor nem találta meg a hangot a gyülekezeti tagokkal és a presbiterekkel sem. Lássuk most ezt a két területet! Batta Árpád lelkipásztort már szolgálati idejének kezdetén azzal vádolták meg, hogy ő veti ki az adót, s ő a felelős a beszedése körül mutatkozó problémákért. Pedig az adóügyek adminisztrációját a gondnok intézte, s annak kivetése azután emelkedett jogerőre, miután a Presbitérium megtárgyalta. Az adóügyekkel való foglalkozás sok idejét elvette a presbitereknek is. A hármas gyülekezetben (Rákosliget, Rákoskeresztúr, Rákoshegy) külön kellett elkészíteni az adóügyeket. 1925-től az adóhátralékosoknak 10% késedelmi kamatot kellett fizetniük. 1924-ben nem egészen 16.000.- korona adó folyt be, ugyanakkor 17.000.- korona volt az elmaradás. Rákoshegyen már a végrehajtóhoz tették át az adó behajtásának ügyét. Aki kilépett az egyházból, annak az évi adóösszeg ötszörösét kellett egy összegben megfizetnie. Az adókivetést követően azután jöttek a panaszosok. Indokolt esetben elengedték az adóját. (Például, ha az adózónak nem volt munkája.) Más – indokolt – esetben megengedték a részletfizetést. Sok esetben azonban elutasították a kérelmeket. 1928-ban K. Szabó Katalin azt mondta, hogy ő Makkon fizeti ki az adót, mert ott van a birtoka. A döntés értelmében a lakása szerint itt kellett lerónia az adó fizetését, miközben a birtoka után Makkon is kellett adóznia. 1929-ben a kanonika vizitáció alkalmával a gondnok így jelentett az esperesnek: „A deficitünk mindig nő, s mi az adósságból élünk.” Éppen ezért ebben az évben a Presbitérium úgy döntött, hogy a 0,5 % adókivetés helyett a következő évben 1 %-os adót vetnek ki az adózókra. Január 18-án 32 adóügyi fellebbezést tárgyaltak a presbiteri gyűlésen, s még 8 személy ügye maradt a következő gyűlésre. 1929-ben a 6.300.- pengő kivetéssel szemben 3.000.- pengő folyt be. A gondnok szerint ez a nagy összegű elmaradás azért történhetett, mert az adószedők nem jól végezték a feladatukat. 1930-ban Rákosligeten 187 adófizető közül csak 95 fizetett. Rákoskeresztúron 89-ből

47

19, Rákoshegyen 311-ből 48. Tehát összesen 587-ből 162-en fizettek, 425-en pedig elmaradtak a fizetésükkel. 1930 áprilisában Mócsy Mihály esperes kanonika vizitáció alkalmával örömmel tapasztalta, hogy az egyházi élet jobb, mint az előző évben. A fennálló bajok orvosoltattak. Rákoshegyen 2000 téglát megvásároltak a gyülekezeti ház építésére. Rákoshegy szívesen önállósult volna, ezt azonban a közös Presbitérium nem szavazta meg. Az iskolai hitoktatásnál a 169 tanulóból 4 kapott elégtelen osztályzatot. Rákoshegyen megalakult a cserkészcsapat. Új presbiterválasztás után a gondnok Rákoshegyen arról beszélt, hogy jól kell dolgozni, mert a szekták is éreztetik hatásukat. 1931 februárjában Ravasz László püspök Daulsovits Bélát nevezte ki segédlelkésznek, aki előzőleg római katolikus tanár volt, de áttért a református vallásra, s a teológia elvégzése után lelkészi szolgálatot végzett. 7 felnőtt jelentkezett konfirmációra. 284 adóhátralékost tartottak nyilván, akik 10.089 pengő adóhátralékkal maradtak el. A presbiterek kettesével keresték fel a gyülekezet tagjait, s a panaszokat írásban jelentették az egyház vezetőségének. Karácsonykor Rákosligeten 80, Rákoshegyen 90 gyerek kapott ajándékcsomagot. A szegényebb családok természetben kaptak segítséget az egyházközségtől. 1932 év elején 14 felnőtt konfirmált. Rákoskeresztúron heti 2 alkalommal tartottak házi istentiszteletet, amit szép számmal látogattak. Dunapatajról érdekes levél érkezett a lelkészi hivatalhoz. Kérték, hogy közöljék velük azokat a náluk született gyülekezeti tagokat, akik közben más vallásra tértek, hogy kitehessék a gyülekezetük „fekete táblájára.” Sajnálatos bejegyzés olvasható arról, hogy a lelkipásztornak a gyülekezet hónapok óta nem tudott fizetni, s 2.627 pengő tartozása gyűlt össze. Közben a bank is felszólítást küldött, hogy a felvett kölcsönt törlessze az Egyházközség. Közben Daulsovits Béla segédlelkészt elhelyezték Rákoscsabára. – A presbiteri jegyzőkönyv október 15-i bejegyzése szerint az egyházmegye Batta Árpád 4 fegyelmi ügyét tárgyalta (nincs megemlítve, hogy mik ezek az ügyek),

48

ami miatt feddésre ítélték a lelkipásztort. Miután a bank újból megküldte a törlesztésre szóló felszólítást, a presbitérium úgy határozott, hogy legfeljebb a kamatot fogják törleszteni. 1932-ben karácsonykor Rákosligeten 120, Rákoshegyen 150 gyermek kapott csomagot. Az elmúlt évben úrvacsorázott 610 fő. Mivel a lelkipásztor elmaradt fizetése 3729 pengőre növekedett, az Egyházi Híradó pénzét 8 %-os kamatra kölcsönvette a lelkipásztor. (Emiatt később elmarasztalták. Ez szabálytalan volt.) 1933 áprilisában a rákoshegyi imaház építésére 10 pályázat érkezett. Az eredeti tervet Csuka István kibővíti 1 szoba-konyha kamra hozzáadásával. Medgyaszay István34 egyetemi tanár, szakértő hagyta jóvá 11.000 pengő kivitelezési összegért. A Takarékpénztárból 6.000 pengő kölcsönt vettek fel erre, 8 %-os kamat mellett. A kivitelezést Juhász József kisiparos vállalta. Rákoshegyen szeptember 24-én szeretnék megbeszélni: mi az oka a rákoshegyiek és a lelkipásztor közötti feszültségnek? Ezen az alkalmon jelen volt Mócsy esperes, Deme László péceli lelkész és ifj. Szabó Aladár is. Itt marasztalták el Batta Árpád lelkipásztort, amiért kölcsönvette az Egyházi Híradó pénzét. Emiatt egyházmegyei bíróság fog majd dönteni. Október 9-én a lelkipásztor megáldotta a rákoshegyi imaház alapjait. Az imaház építésére Rákosliget a templomalapi összegét 5.071 pengőt Rákoshegynek kölcsönadta (amit eddig az államtól kapott.) Karácsonykor ismét 230 gyereknek adtak csomagot és 22 családnak segélyösszeget. Az 1933-as adókivetés után 41 fő reklamált. Az adófizetők szerint volt olyan asszony, ahova az adószedők nem mertek bemenni az illető hölgy nagy szája miatt... Miután 1933 év végére felépült az imaház Rákoshegyen az 1 szobás lakrésszel, hirdetésre 5 „szolga” jelentkezett. (Külön kitérnek arra, hogy ez a munkakör nem egyházfi, hanem szolgai feladat.) Ismét vita alakul ki a lelkipásztor és a presbiterek között amiatt, hogy ki legyen, aki alkalmazza vagy kijelöli a jelentkezőket. 34 Medgyaszay István (1877-1959) egyházmegyei építésügyi szakértőként dolgozott az 1930as években.

49

1934. május 6-án újabb 1500 pengő kölcsönt vettek fel. Az imaház felszentelésére június 3-án került sor, amelyen Mócsy Mihály esperes és Demjén István35 működött közre. Rákoshegy község 1.000 pengőt adományozott az új imaház építésére. Október 14-én úgy dönt a presbitérium, hogy amelyik szülő nem küldi gyermekét konfirmációra, azt fegyelmi bíróság elé kell állítani. November 23-án megalakul a Nőszövetség Rákoshegyen 17 taggal. Rákosligeten 95 család kap segélyt karácsonykor és 240 gyermek ajándékcsomagban részesül. 1934-ben 55 adóügyi fellebbezést tárgyalt a Presbitérium. A gyűlés határozata szerint ezután a presbiterek tartoznak figyelemmel kísérni a körzetükbe eső adóbeszedés ügyét. Ez bizony nem volt hálás feladata a presbitereknek. 1935. február 6-án Besei Imréné 800 pengő adományt nyújtott át a rákoshegyi harang vételére. Itt először ünnepelték meg március 15-ét szép számmal. A június 3-i presbiteri gyűlésen Hajnal Dezső presbiter szerint a lelkipásztor „önkényeskedett”, mert kétszer az asztalra is ütött, hogy csend legyen. Polyk Elemér presbiter szerint a június 24-i esperesi látogatás alkalmával azzal vádolta a lelkipásztort, hogy őt kiutasította az istentiszteletről. A lelkész –mondta- másként él, mint ahogyan prédikál. Hajnal Dezső szerint a lelkipásztor azt mondta, hogy „csürhék között nem kíván szolgálni”. Esperes szerint ez tapintatlanság. Szerinte a lelkipásztornak „olykor eljár a szája”. Sajnos a lelkipásztor nem tud magán uralkodni. A lelkipásztor modorában hiba van”. A november 30-i presbiteri gyűlésen Jung Vilmos azt panaszolta, hogy a lelkipásztor róla azt mondta, hogy „ő vén szamár!”. Mészáros Gyula presbiter szerint „ez szemtelenség”. Ezt az egyházmegyére jelenteni fogják. Hajnal Dezső presbiter szerint: „Sajnos a lelkipásztor szaporítja ezeket a gyűlöletes ügyeket.” 1936-ban így fogalmazott a presbiteri jegyző a kanonika vizitáció alkalmával: „Az egyház anyagi helyzete súlyos, az adóhátralék nagy.” Az adóügyekkel kapcsolatos eseteket lehetne tovább folytatni. Térjünk azonban vissza a lelkipásztor személyére és szolgálatára. A szolgálatok végzése

35 Demjén István budafoki református lelkipásztor volt 1922 és 1952 között.

50

miatt nem lehetett ellene panaszt emelni. Sokat vállalt és hűségesen végezte a rábízott feladatokat. Amiatt marasztalták el mind többen a Presbitériumban és a Gyülekezetben, hogy nem találta el a hangot az emberekkel. Nem tudta, mikor kell megszólalnia, és hallgatnia; s ha megszólalt, nem mindig tudta, mi lenne a bölcs válasz a beszélő partnerrel szemben. Először azért támadták – igaztalanul -, hogy ő veti ki az adót és ő irányítja annak beszedését is. A presbiterek megmondták neki, hogy a pénzügyek intézésétől az Egyházközségen belül tartózkodjék. Ez a gondnok és a Presbitérium feladata. Ugyanakkor teljesen nem vonhatta ki magát a lelkipásztor ebből a feladatkörből, hiszen ő utalványozott. Az első komolyabb feszültség azért támadt, mert az Egyházközség elmaradt a lelkipásztor alapfizetésének és lakbérének fizetésével. Vörös Ferenc presbiter megjegyezte a gyűlésen: „Ha én 70 pengőből meg tudok élni, éljen meg a lelkipásztor is ennyiből.” Ott és akkor még nem a lelkészt kellett elmarasztalni. Hajnal Dezső presbiter beszámolt arról, hogy „engem megtámadott egy alak”. A lelkipásztor arra figyelmeztette, hogy „ezen a gyűlésen ne használjunk ilyen szót, hogy ‚alak’!” Itt már nem feltétlenül érthető a lelkész figyelmeztetése. Ugyancsak Hajnal Dezső sérelmezte, hogy a gyűlések nagyon elhúzódnak. Kováts Arthur gondnok pedig arra kérte a lelkipásztort, hogy az úrvacsorás istentiszteleteken rövidebben prédikáljon. Szánthó Dezső presbiter azért mondott le, mert a lelkész rossz üzletet kötött az Egyház pénzével, pedig ő figyelmeztette a lelkészt, s a bank később csakugyan megbukott. Jantsó János presbiter szerint „a lelkipásztor a szószékről a szeretetet hirdeti, mégis a gyakori veszekedéseknek ő az okozója”. 1928-ban került sor Ravasz László püspök generális vizitációjára. Ő is megemlítette, hogy nincs meg a harmónia a lelkipásztor és a Presbitérium között. A püspök intett, de bíztatott is. 1929-ben maga a gondnok kérte: indítson az esperes vizsgálatot! „Ha a lelkipásztor okozta a jelen állapotot, menjen más gyülekezetbe! Ha nem ő a hibás, akkor az aknamunkások ellen kell fellépni!” Csűry és Girus presbiterek megemlítették, hogy sokan szidják a Gyülekezetben a „papot”, sok a panasz ellene. Gaál Jenő azért fakadt ki a lelkipásztor

51

ellen, mert nem keresztelte meg a gyermekét, mivel „a keresztanya reverzálist adott ellenünk”. Ezt bejelentette az esperesnek is. Polyk Elemérnek sok vitája volt a lelkésszel, de volt, amikor megvédte őt: „Ne bántsátok, mert sokat dolgozik!” – mondta. 1935-ben Hajnal Dezső azzal vádolta a lelkipásztort, hogy minősíthetetlenül beszél gyülekezetének tagjairól. Állítása szerint Batta Árpád azt mondta: „csürhe banda közt nem kívánok szolgálni!” Az egyházlátogatás alkalmával az esperes is önmérsékletre intette a lelkipásztort, amikor azt mondta: „Nem jó, ha a lelkipásztor nem tud magán uralkodni.” Ezt azért is mondta, mert jelentették neki, hogy a lelkipásztor az egyik presbiteri gyűlésen kétszer is az asztalra csapott indulatosan. Rákoshegyről is rossz hírek érkeztek. Így nyilatkoztak az ottaniak: „Amíg Batta lesz itt a lelkész, addig nem fizetünk az egyháznak!” – mondogatták. Jung Vilmos újból nehezményezte, hogy a lelkipásztor őt „vén szamár”-nak titulálta. Raab Kálmán szerint a lelkész „tökfejűek”-nek nevezte a presbitereket. A lelkipásztor szerint Polyk Elemér „kútmérgezés”-t végzett a Gyülekezetben. Viszontválaszában a presbiter azt állította, hogy ezt a lelkész végzi a szószékről. Miután ezeket az eseteket a presbiterek jelentették a felsőbb egyházi szerveknek, a lelkipásztor „terrorfiúk”-nak nevezte őket. Nem jó olvasni a jegyzőkönyvekben ezeket a méltatlan, sokszor gyerekes viszontvádakat, egyházi személyekhez méltatlan jelzőket. Tekintettel arra, hogy az egyház szélesebb közösségében is ismertek voltak ezek a viták, eljött a Presbitériumba Demjén István budafoki lelkipásztor, és hármas cserét ajánlott fel, amelynek egyik résztvevője Batta Árpád lett volna. Batta lelkész Csepelre még elment volna, de Albertirsára nem. Így a hármas csere nem jött létre, és a lelkipásztor elhelyezésének kérdése egy időre háttérbe szorult. 1938 februárjában a presbiterek körzetenként kaptak beosztást a gyülekezetben, akik látogatták a tagokat. Az egyházmegyei bíróság Polyk Elemért felmentette presbiteri tisztsége alól, Jung Vilmos és Mészáros Gyula presbitereket pedig feddésben részesítette. (Ezután a presbiteri gyűlések nem voltak olyan viharosak.) Most viszont

52

Raab Kálmán támadta a lelkipásztort, amiért ő a 2 éves konfirmációs oktatást 1 évre szállíttatná le. Ezt a javaslatát a lelkipásztor nem tárgyalta, mert szerinte ez „piszlicsáré” ügy. Több zsidó vallású személy és házaspár kérte a református vallásra való áttérést. Ők csak próbaidő után mehettek konfirmációi előkészítőre. Decemberben az egyházközség a pesti egyházmegyéből a Pest-környéki Református Egyházmegyéhez került át. A gyűlések nagyon elhúzódtak, mert 18-20 tárgysorozati pontot is tárgyaltak. Karácsonykor ismét 250 gyerek kapott csomagot és 20 család segélyben részesült. 1939. május 14-én 32 tárgysorozati pont szerepelt a gyűlésen. Emellett 10 nap alatt 6 gyűlést tartottak. 1937. július 3-i presbiteri gyűlésen vita közben a lelkipásztor arra kérte Polyk Elemért, hogy hagyja el a termet, de ő ezt nem tette. December 18-i gyűlésen a lelkipásztor bocsánatot kért a „terror fiúk” kitétele miatt, ezért a sértettek elálltak attól, hogy feljelentsék. Eljött azonban az az idő, amikor az egyházi felsőbbség is megelégelte azt a sok romboló szópárbajt, ami a Rákosligeti Református Egyházközségben folyt, s Batta Árpádot az egyházkerületi fegyelmi bíróság elé állították, s négy ponton is megállapították a felelősségét; a testület elmarasztalta a lelkipásztort, s ennek következtében rákosligeti lelkészi szolgálatából felmentette. 1939 május 22-én az egyházkerületi bíróság így fogalmazott: „Lelkipásztori hivatásához nem illő, tapintatlan és goromba viselkedése, hatalmaskodásra hajló beteges természete miatt kénytelen volt a kényszerelhelyezési eljárás megindítását elrendelni.” Az egyházi bíróság a lelkipásztor áthelyezésének okát a lelkipásztor és a presbiterek hibájából mondta ki, amit végül mindenki elfogadott. Bár Batta Árpád szerint „az egyházkerületi bíróság megállapítása nem mindenben fedi a valóságot.” Erről a gyűlésről Domián Barna presbiter megjegyezte: „Örömmel vettem részt ezen a presbiteri gyűlésen, mert az végre úriemberekhez méltó mederben folyt le. Már évek óta nem vettem részt ilyen nyugodt presbiteri gyűlésen.”

53

A lelkipásztor fegyelmi tárgyalása és az ítélet meghozatala után, 1939. május 29-én Mády Gyula és Rákosi Zoltán egyházmegyei tanácsbírók felkeresték a presbitériumot. Mády Gyula kijelentette, hogy a hozott egyházi bírósági ítéletet tudomásul kell venni, ő viszont szeretné első kézből hallani még egyszer a lelkipásztor és a presbitertársak véleményét. Ezen az alkalmon egy őszinte beszélgetés zajlott le. A presbiterek higgadtan Batta Árpád mellett és ellen szólaltak fel. Végül Rákosi Zoltán kijelentette, hogy „a presbitérium tagjai kimerítően nyilatkoztak az Egyházközség és a lelkipásztor közötti viszonyról.” Az események ettől kezdve felgyorsultak. Az egyházi főhatóság Batta Árpád lelkipásztort 1940. március 1-i hatállyal a Katádfai Református Egyházközségbe helyezte át. A Presbitérium ezt a döntést tudomásul vette. Néhány érdekes hasonlóságot hadd említsek ebből a 20 évből a rákosligeti és a rákoshegyi gyülekezet életéből. Mindkét helyen „csak” imaházat építettek először, ami később templommá minősült azzal az alapterülettel, amellyel az imaházat megépítették. Mindkét helyen gondoltak arra, hogy nagyobb templomot építenek, amire azonban egyik helyen sem került sor a későbbiekben. Rákosligeten és Rákoshegyen is az imaterem mellé egyházfi lakást építettek, de parókia építéséről nem beszéltek. Ebben a 20 esztendőben Rákoskeresztúrról kevés szó esett. Mint érdekességet említem, hogy Rákoshegyen a római katolikus vallásról áttért Pinke István később a rákosligeti egyházközség egyházfi alkalmazottja lett. Az egy szobás, félkomfortos lakásban 11 gyermeket nevelt fel. Végül hadd említsem meg a rákosligeti gondnokokat, Kondorossy Emilt és Kováts Arthurt. Egyházukat szerető, azért sok munkát is vállaló személyek voltak, akik az ellentéteket igyekeztek elsimítani, amíg lehetett. Istennek minden időben voltak ilyen kiválasztott eszközei, akiken keresztül végezte a maga munkáját.

1940-1947 A tudós, jó szervező és evangéliumi lelkületű Ivanyos Lajos 1940. március 1-vel került Rákosligetre Kalocsáról 39 évesen és 5 gyermekével (később még kettő született). Az 1940 március 28-i presbiteri gyűlésen Ivanyos Lajos36, miután szeretettel köszöntötte a presbitereket „elnézést kért azért, hogy négy hét után csak most mutatkozik be a presbiterek előtt.” Ismertette a törvényeket, amely alapján őt a lelkipásztori tisztre áthelyezték (tehát nem választották.) Presbitérium „örömmel és szeretettel fogadta” új lelkipásztorát. Meghatározták a stóladíjakat: temetés: 16 pengő, esketés 8 pengő, keresztelés 3 pengő. Kántornak ezen összegek fele. A harangozó 1, 5 pengőt kap temetéskor rendelt harangozásért. Esperes úgy látta: a gyülekezetben „a zavaros vizek szépen tisztulnak”. Kováts Artúr gondnok pedig reméli, hogy „megindul az egyház építő munkája”. Az április 25-i gyűlésen a Rákoshegyen lemondott adószedő helyett ottani presbiterek vállalták a járulékszedést. Az árvízkárosultaknak 100 pengő segélyt küldött a presbitérium. Május 29-én Hevesi Jánosné bejelentette, hogy megveszi az egyházközség 200 négyszögöles ingatlanát 800 pengőért, amit a presbitérium el is adott. Ivanyos Lajos beiktatása május 19-én volt. Köszöntötte őt dr. Major László a Külmisszió és az Evangéliumi Diákszövetség nevében; azután dr. Gráf Elemér a Betánia Szövetség részéről (ő törvényszéki bíró volt); Kósa Pál a helyi evangélikus egyházközség nevében; Hillenbrand Móricz római katolikus esperes egyházközsége nevében; valamint a gödöllői főrabbi. A közösségi elöljárók nevében Faragó Zoltán későbbi presbitere és jegyzőkönyvvezetője. Felszólaltak az iskolák, a hadirokkantak, a tűzoltók, a postások, a Vöröskereszt, a Polgári Kör képviselői és még sokan mások.

36 Ivanyos Lajos (Ómoravica, 1901. július 2- Budapest, 1973.február 13.)

54

55

Ivanyos Lajos már akkor ismert nevű lelkipásztor volt országszerte. A teológia elvégzése után Skóciában volt ösztöndíjas. Felső fokon beszélt és fordított angolul, németül. Az Evangéliumi Diákszövetség titkára és a Bethesda Kórház, valamint a Filadelfia Diakonisszaképző Intézet lelkésze volt. Egyházi lapokban sok cikke jelent meg, és könyveket is írt. Benkő István esperes szeretetteljes szavakkal mutatta be az új lelkipásztort a gyülekezetnek. Később kanonika vizitáció alkalmával így szólt: „Az egyház ügyei hivatott kezekben rendben fejlődnek. A lelkipásztort két évtizede ismerem, mint barátomat, és lelki embert.” (1941. április 16.) Ivanyos Lajos a gyülekezetben először az előző évi zárszámadást nézte át. A presbitériummal egyetértésben kért kisegítő segédlelkészt a hármas társegyházközségben. Gyalog ment egyik helyről a másikra, amikor a szolgálatait végezte. Akkor is felmerült már Rákoshegy különválásának gondolata. A presbiteri gyűléseken – jó értelemben – megváltozott a légkör. Az egyik alkalommal a jegyzőkönyvi bejegyzésben ezt olvassuk: „A rákosligeti és rákoshegyi tagok barátsággal köszöntek el egymástól.” (1941. VII. 25.) Úgy látszik ez nagy szó volt! Beadványaiban a jegyzőkönyv megfogalmazásában érthetően, világosan, jól fogalmazott. A presbiteri jegyzőkönyvek gépelve vannak, ezért gondolom, hogy azt ő maga fogalmazta. Nem azt írta a káplántartó hely elutasításakor, hogy „visszautasítjuk”, hanem „a legnagyobb tisztelettel újból kérjük súlyos indokaink alapján”. Azután „örömteli hálaadással” köszöni meg az evangélikus testvéreknek, hogy átengedték templomukat istentisztelet tartására, amikor náluk a tatarozás folyt. A sok vitát kiváltó egyházi adó dolgában ésszerű, méltányos szempontokat ajánlott. Az adókulcsok a jövedelem 1%-át jelentették. Új hang az is, amikor Kováts Arthur gondnok bejelentette, hogy az összes hátralékos adót rendezte az egyházközségi bizottság. Amikor új presbitereket választottak, velük szemben az volt a követelmény, hogy evangéliumi lelkületűek legyenek, akik körzetükben évente legalább kétszer látogassák meg a családokat.

56

Megszervezte a gyülekezeti munkások csoportját, akik szintén látogatták a családokat, és térítésmentesen beszedték az egyházfenntartói járulékot. (Bár akkor ezt még egyházi adónak mondták.) A gyülekezeti munkások megszervezése előre mutató lépés volt akkor, mert a II. világháború után az állami adószedők már nem dolgoztak az egyházaknak. Az 1910-ben felépített imaházon csak kisebb javításokat végeztek eddig. Ivanyos Lajos vetette fel először, hogy jó lenne felépíteni egy új templomot, lelkészlakással, gyülekezeti teremmel, és szolgálati egyházfi lakással. Padányi Gulyás Jenő37 építészmérnök készítette el a szép tervet, ami most is megvan az Egyházközségnél. A munkák első részét el is kezdték az imaház nyugati részén. Egyelőre felépült egy irodának használt helyiség, és egy félkomfortos egyszobás egyházfi lakás, azzal, hogy a későbbiekben ezt már beépítik a tervbe vett épületbe. Jól átgondolta a lelkipásztor ennek fedezetét is. A 15.000.- pengő egy része rendelkezésre állt. Úgy számították, hogy a gyülekezet tagjaitól évente 2.000.pengő céladományt kapnak majd. A hiányzó összegre pedig nem nagy összegű kölcsönt vettek fel. Így tehát a „jó lenne felépíteni” jelszó nem csak álom volt. Ezzel elindult első lépésben a megvalósulás útján az építés. Közben 1942-ben elköltözött a lelkészcsalád Rákosligetről (Vasút sor) Rákoshegyre, a Hunyadi utcába. Valószínű a nagy családnak jobban megfelelt az ottani nagyobb udvar. Az 1942 május 19-i presbiteri gyűlésen rögzítették a harangozó (egyházfi) kötelezettségét: Minden este 6 órakor kell harangoznia. Ezen kívül az istentiszteletek előtt és temetések alkalmával. (Csak az utóbbiért járt külön díjazás.) Kötelessége volt még a helyiségekben a takarítás, és a kerti utak rendben tartása. Télen pedig a hótakarítás. Az épületek nyitása-zárása-fűtése az alkalmakhoz igazítva. 1942-ben Simon Géza segédlelkésztől búcsúzott a gyülekezet, aki egy évig szolgált itt.

37 Padányi Gulyás Jenő (Técső, 1900. május 21. – Billings, 1982. november 8.) építészmérnök, politikus, néprajzi gyűjtő, plakáttervező. A magyarországi építészek 1930-as évekbeli népi mozgalmának vezető alakja. 1945-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt és alkotott. Ő tervezte az 1927-1933 között felépült angyalföldi református templomot is.

57

Augusztus 15-én műsoros estet rendeztek, melynek a tiszta bevétele 302 pengő volt. Ezt az összeget az építési alapra könyvelték el. Az adókivetés után 23 fellebbezés érkezett. „ A panaszokat békésen, kölcsönös megegyezéssel sikerült elintézni.” Érdekességként említhető, hogy Gózon Gyula színművész adótartozását törölték, Berki Lili új adója pedig 14 pengő volt. A karácsonyi „szegények felsegélyezésére” is gondoltak az egyház anyagi erejéhez mérten. Nagy Ferenc presbiter az orosz frontról köszöntötte a lelkipásztort és a presbitériumot. Ivanyos Lajos lelkipásztornak a 6-ik gyermeke születése alkalmából a presbitérium 100 pengőt, az évi munkájáért 200 pengőt, Kántás Ferenc segédlelkésznek 30 pengőt, az egyházfinak 15 pengőt adott karácsony alkalmából. Szántó Dezső presbitert – a műsoros est rendezőjét – „megválasztották templomgazdának.” A következő évben – 1943-ban – Ivanyos Lajos súlyosan megbetegedett. Tüdő- és mellhártya-gyulladást kapott. A Bethesda Kórházban két bordáját is ki kellett venni. Erre az időre „átmenetileg” először Ivanyos lelkész, majd az esperes is felkérte helyettesítési szolgálatra a fiatal, nőtlen Kántás Ferenc vallásoktató lelkipásztort. Azután jött a front. A lakókat nagyon súlyosan érintette az élelmiszerhiány. Sorba kellett állni a tejért és kenyérért, amiből csak keveset tudtak adni. Az Ivanyos család azt a keveset először a kisebb gyermekeknek igyekezett adni. A feleség – édesanya – sokszor nem tudta, hogy másnap mit főzzön. Az embereket közmunkára is elvitték. Ilyen közmunka végzés alatt lett rosszul Ivanyos Lajos. Elájult és hazaengedték. 1943-ban választották meg Kántás Ferencet hitoktató lelkésznek. Júniustól őszig Ivanyos Lajos betegszabadságon volt. A presbitérium jegyzőkönyvileg kinyilvánította lelkipásztora iránti szeretetét. Karácsonyra az alkalmazottak egy havi plusz fizetést kaptak. 1944-ben megalakult a Hadigondozó Bizottság. 1945-ben Ivanyos Lajos lelkipásztor levelet írt a Presbitériumnak, melyben közölte, hogy a jövőben csak Rákoshegyen kívánja ellátni a lelkészi szolgálatot. Ennek ellenére 1947-ig mind a három egyházrészben lelkipásztorként maradt.

58

A presbiteri gyűléseken Kántás Ferenc elnökölt, az anyakönyveket azonban Ivanyos Lajos zárta le. 1945. július 1-től Benkő István esperes Kántás Ferencet adminisztrátori lelkészi körrel bízta meg írásban. A gyülekezetből 15 gyermek nevét terjesztették föl tiszántúli református családokhoz nyaraltatásra. 1945. december 3-tól a gyülekezetben működött egy „vándor babakelengye” akció, amit kérésre továbbadtak az igénylőknek. 1946. január 13-án Kántás Ferenc jelentette: beszerzett 2 db seprűt, 1 db vizes üveget, 1 db papírkosarat, 1 db tintatartót tintával és 3 db felszolgáló tálcát. „Presbitérium mindezt örömmel vette tudomásul.” Ne felejtsük el, hogy mindez közvetlenül a világháború befejezése után történt. Április 27-én „A béketárgyalás kimenetelére” imahetet tartottak, hogy „a döntés Isten akarata szerint történjen”. Az imaház fűtését Bagi Istvánné vállalta díjmentesen. A presbitérium úgy határozott, hogy az egyházi adót nem fogják ezután kötelezően kivetni a gyülekezet tagjaira, hanem önkéntes formában fizethetik be azt a gyülekezet pénztárába. Az 1946. évi szilveszteri program így alakult: este 7-8 óra között istentisztelet, 8-10 óra között színdarab bemutatása, 10-1/2 12 óra között szeretetvendégség, ½ 12-1/2 1 óra között istentisztelet. 1947-ben megcsináltatták a presbiteri tablóképet, amelyen már Kántás Ferenc lelkipásztor van rajta. Ez évben 1.500 pengőért még harmóniumot is vásároltak. Hétfőnként házi istentiszteleteket tartott a lelkipásztor főleg Rákoskeresztúron, ahol vasárnap nem tartott istentiszteletet. A húsvétkor előadott színdarabot megismételték. Itt egy kiskecskét is kisorsoltak „főnyereményként”. Benkő István esperes ismertette Rákosliget díjlevelét, egyben kérte Kántás Ferenc hitoktatói díjlevelének visszavonását. A lelkipásztornak, illetve az egyházközségnek kiutaltak egy parókia épületet a XX. utca 15 szám alatt, amelybe az ősz folyamán költözött be a lelkipásztor. (Más vélemények szerint ezt a lakást a Zsíros házaspár ajándékozta az egyházközségnek, amit az egyházközség rendbe tett. Később ezt Kántás Ferenc lelkipásztor eladta, s a XXV. utca 14 szám alatt épített magának egy lakást.)

59

Kántás Ferenc lelkipásztort 1948-ban választották meg Rákosligetre lelkipásztornak, s még az év elején megtörtént a beiktatása. 1946-ban újabb súlyos tüdőgyulladás lépett fel Ivanyos Lajosnál. A családi feljegyzések alapján már az orvosok is lemondtak róla, de életben maradt és felépült! Hivatalosan ő 1947 végéig lelkipásztora volt a hármas gyülekezetnek. 1948-ban az egyházkerületi közgyűlés úgy határozott, hogy Rákoshegy önálló anyaegyházközség lesz, melynek lelkipásztora Ivanyos Lajos lett. 1948tól pedig Rákosligetre megválasztották Kántás Ferenc lelkészt. Ivanyos Lajos nem sok időt töltött Rákoshegyen. Az egyházvezetés más beosztást adott számára. Külmissziói iskola és református árvaház vezetését bízták rá először, majd a Konvent levéltárának vezetését. 1960-61-ben mikrofilmre dolgozta fel anyakönyveinket, és a kegyszereket. Amit rábíztak, azt mindig hűséggel és pontosan végezte, bár szíve szerint ő legszívesebben a gyülekezetben szolgált volna mindig. Több könyve, nagyon sok cikke jelent meg, és nagyon sok kiadatlan munkája őrzi szorgalmát, tudását és hívő egyéniségét. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy hallhattam néhány igehirdetését 1960-62-ben, amikor Budafokon végzett igehirdetést. A beteg sógora – Virágh Sándor – helyett végzett ott szolgálatot. Arra emlékszem, hogy mondanivalójára végig lehetett figyelni. Említette az eredeti görög szöveg jelentését is. Igehirdetése ennek ellenére nem volt elvont. Hét gyermeke közül Margit – orvos – lánya a Rákoskeresztúri Református Egyházközség tagja. Ő úgy emlékszik édesapjára, mint aki tudott gyermekeinek jó tanácsokat adni. Neki azt mondta: csak úgy válassza az orvosi hivatást, ha azt szolgálatnak tekinti. Bár többször súlyos beteg volt, Isten megtartotta életét, felépült betegségéből, és 72 éves korában szólította haza Megváltó Ura.38

38 Ivanyos Lajosról – halála után – rövid nekrológot Ladányi Sándor egyháztörténész írt in: Reformátusok Lapja, 1973. 17. évf. 11. sz. márc. 11.

60

Végül hadd álljon itt Ivanyos Lajos lelkipásztor nyomtatásban is megjelent munkáinak jegyzéke:39 1. A „Diákvilág” 1926/27 évi szerkesztője 2. Gyülekezeti evangélizáció (Ref. Igehirdető 1932/35) 3. Külmissziói vallásos esték vezérfonala 4. Molnár Mária Mánuszon, 1932 5. Magyar misszionárius egy Csendes-óceáni szigeten, 1932 6. A fekete Zákeus, 1932 7. Varázsló karmaiban, 1932 8. Teknősbéka halászat a pápuáknál, 1933 9. Hét év a kannibálok földjén (1935-40 között 4 kiadást ért meg.) 10. Tüzes kohóban 1936 11. Vasárnap, 1936 12. Képek a keresztyénség múltjából, 1938-39 13. A Kalocsai Református Egyház története, 1938 14. Házi áhítatok, 1939 15. Rákosliget-Rákoskeresztúr-Rákoshegy gyülekezeti közlemények (1940-47) 16. Molnár Mária, 1948 17. Magyar református külmisszió, 1948 18. A hajdúböszörményi református iskola munkája, 1949 19. Az 1705. évi tarpai zsinat végzései, 1955 20. Victor János ökumenikus szolgálata, 1954 21. A Közalap története (1955/56) Ezen kívül kéziratban több mint 50 munkája maradt fenn.

39 Ivanyos Lajosról bővebben ld. Szombathy Gyula: Életutak, mártírsorsok III. kötet!

61

1948-1975 Az evangélizátor Kántás Ferenc Vallásoktató lelkészként kezdte szolgálatát Kántás Ferenc 1942-ben, majd adminisztrátor-lelkészként szolgált a Rákosligeti Gyülekezetben 1943-tól 1948ig. Ebben a gyülekezetben 1948. április 25-én volt a beiktatása. Ez esztendőtől fogva csak a Rákoskeresztúri Egyházközség – mint társegyház – tartozott Rákosligethez. Rákoshegy önálló lett. Először albérlőként lakott Rákosligeten a Kecel utca 35. szám alatt, Szilágyi György presbiternél. 1947-ben a hatóságtól kapott lakást, amit később eladott, majd a XXV. utca 14. szám alatt építtetett új házat, amelyben haláláig lakott. A korabeli feljegyzések szerint sodró erejű evangélizátor volt. A templom tele volt igehallgatókkal, s a bibliaórákon is 30-an, 40-en voltak jelen. Sok gyermek is jött az alkalomra, s a gyermekmunkában voltak munkatársai a gyülekezetből. Ne felejtsük el, a háború után az egyház számára kegyelmi szolgálati idő adatott az ébredés munkálására, s az egyház végezte is ezt a szolgálatot. Kántás Ferenc kegyelmi ajándékot is kapott minden bizonnyal az evangélizációs szolgálathoz. Aztán jött a „fordulat éve”. A Magyarországi Református Egyház „Egyezmény”-t kötött az állammal. Az egyházi ingatlanokat államosították, a Rákosligeti Egyházközség is több hold szántóföldet ajánlott fel az államnak. Ugyanakkor az egyház fokozatosan kiszorult az iskolai hitoktatásból. Az iskolákat is államosították, a szülők pedig nem merték gyermekeiket beíratni hittanoktatásra. Társadalmi szempontból is nagy átalakuláson ment át az ország lakossága. A vidékről sokan felköltöztek a városokba, a fővárosba. A feleségek – a megélhetés miatt – sok helyen munkát vállaltak. A templomba járók száma fokozatosan lecsökkent. Ez az adakozáson azonban nem érződött. A gyülekezet tagjai azt mondták: az egyházi alkalmakra nem tudunk menni, az adományainkat azonban továbbra is befizetjük az egyháznak. Így a perselypénzzel szemben az adományok és az egyházfenntartói járulékok növekedtek.

62

Kántás Ferenc lelkipásztor a front megszűntével a presbitérium tagjaival felmérte az épületeken szükséges javítanivalókat. A kitört ablakok helyére furnérlemezt vásároltak és azzal pótolták a kitört üvegeket, így nappal is villanyfény mellett tarthatták a templomban az alkalmakat. Kijavíttatták a megrongálódott tetőcserepeket, az esőcsatornát, a kerítést, a falakon a vakolatot. Még a kályha javítására is sor került. Ha kellett, a gyülekezetből jöttek segíteni ezekhez a munkálatokhoz. Ki mihez értett. Az 1910-ben épült imaház mögötti irodának, és az egyházfi lakásnak a tatarozását is elvégeztették. Ennek a nyugati részen levő épületrészeknek még volt bizonyos terhe a banknál. Azt is kiegyenlítették. Később – mint kiderült – ez jó döntés volt. 1945 után az elmenekültek lassan visszaszállingóztak. Az egyházközség vezetői és a gyülekezet munkásai igyekeztek felmérni kik maradtak benn a gyülekezetben, illetve az odaköltözöttek között van-e református? Úgy találták, hogy alig több, mint 100 család tartozott a gyülekezethez. Az idő előrehaladtával a nehézségek ellenére is ez az arány pozitívan változott. Az egyházfenntartói járulékot az a 24 gyülekezeti munkás szedte ös�sze térítésmentesen, akiket még Ivanyos Lajos lelkészelődje szervezett meg erre a munkára. Az összes klenódiumot 1945 karácsonyán vették elő, amit bádogdobozban ástak el. Szerencsére megvolt minden hiánytalanul, semmi sem sérült meg. 1945 őszétől a lelkipásztor megtartotta a vasárnap reggeli istentiszteletet a gyermekeknek. Vasárnap délután pedig ifjúsági és konfirmandus órákat tartott. Akkor még lehetett hittanórát is tartani az iskolában. 1947-ben az egyházvezetés szétválasztotta Rákosligetet és Rákoshegyet, s attól kezdve Rákoshegy is önálló egyházközséggé vált, külön lelkipásztorral. Rákoskeresztúr továbbra is Rákosligethez tartozott. 1946-tól a külföldi protestáns testvérek adományából a Rákosligeti Református Egyházközség területén „szeretetkonyha” működött, több mint 1 évig, ahol 15-20 rászorult személy kapott naponta ebédet. Megjelent a Református Híradó újság, amiből az Egyházközség először 300 majd 500 példányt rendelt.

63

1946 januárjában kérte a Rákosligeti Egyházközség Rákoscsabától a BolzaVangel teleprész átcsatolását, ami csak kis mértékben történt meg. 1945-74 között sok paróchus lelkipásztor végzett vendég igehirdetői szolgálatot a gyülekezetben: P. Tóth Lajos, Ablonczy Dániel, Hatolkay Árpád, Orgoványi György, Gyökössy Endre, Ágay László, Benkő István esperes, Dr. Kováts J. István teológiai professzor. 1951-ben „nyári káplán” volt Andor László. Többször segített a szolgálatban Bagi László teológus, akinek a szülei gyülekezeti tagok voltak. Mády Gyula esperes kért a püspök úrtól kisegítő beosztott lelkipásztorokat, akik istentiszteleti alkalmakat tartottak Rákoskeresztúron. 1960-tól Dr. Csighy Sándor nyugdíjas vallásoktató lelkészt rendelte ki először a püspök úr, aki azonban csak egyszer tudta ellátni a szolgálatot betegsége miatt. Utódja Ruzsa József nyugalmazott esperes volt, aki szintén rövid ideig szolgált. Aztán Szabó Endre következett, aki 1962-től 1970-ig prédikált Rákoskeresztúron. „Zugligeti kis családi házából járt ki minden vasárnap kora reggel… Olyan buzgón és hűségesen végezte szolgálatát, hogy még a másvallásúak is tisztelettel emlegették a „derék öreg papot”, aki párját ritkította a hűségben, az áldozatkészségben, áldozatvállalásban”. Miután már nem tudott jönni, Szabó Géza okleveles lelkipásztort rendelték ki, aki szobafestő-mázoló mesterként is működött a fővárosban. Fél évig volt beosztva a gyülekezetbe, de egyetlen szolgálatot sem végzett. Egyszer ugyan megjelent, de ezután mindig kimentette magát szóban vagy írásban. Ugyanakkor az állami kongruát40 felvette. Végre a presbitérium úgy határozott, hogy mindezt jelenti a püspök úrnak, s egyben kéri, hogy több kisegítő segédlelkészt ne küldjön a gyülekezetbe. Rákosligeten a X. utca 17. szám alatti családi házát Kállai Nagy Antónia óvónő felajánlotta az Országos Református Szeretetszolgálatnak, amelyben egy diakonissza testvér 10 idős személyt gondozott. 1946-tól ezt a házat átalakították a missziói szolgálatot végző lelkipásztoroknak. Így került oda P. Tóth Lajos, Dobó László, majd 1952-ől Bárdos Lajos lelkipásztor és családja. Ők is végeztek a gyülekezetben igehirdetési szolgálatot. 40 Kongrua: a lelkészek egyházi jövedelmének kiegészítéséül folyósított állami támogatás. [1990-ben megszűnt.]

64

Érdemes megemlíteni a gyülekezet gondnokainak a nevét is, akik hűséggel viselték tisztüket a gyülekezet építésére. 1945-ben mondott le Kováts Artúr. Őt követte Gera Lajos 1947-ben bekövetkezett haláláig. Tompa Albert 1947től 1973-ig volt gondnok, akit Dr. Szabó Tibor követett. Kováts Artúrral egy időben mondott le a kántori tisztéről (1945) Sipos Zoltán. Utána Kaltenecker Rozália és Huszák Józsefné volt a kántor 1948-ig. Németh József pedagógust nevezték ki a Hősök terei iskolához, aki 1950-ig kántorkodott. Majd őt Antolik Klára váltotta, aki tanítóképzős növendék volt. 1952-től Kántás Ferenc lelkipásztor ideje alatt végig Barsiné Bagi Magdolna kántorkodott. Róla a következő megjegyzést említi a lelkipásztor: „Nagyon buzgón és hűségesen végzi a szolgálatát, de vezetést, sőt beleszólást nem fogad el sem a lelkipásztortól, sem a presbitériumtól. Lelkes híve a zsoltárok ritmikus éneklésének, s minden erővel a gyülekezetet is így akarja énekeltetni, ami mind a mai napig nem járt eredménnyel.” (K. F. egyh-tört. 18. old.) (E sorok írója azt az egyéni megjegyzést teszi mindehhez, hogy a rákosligeti gyülekezet Barsiné Bagi Magdolnának köszönheti, hogy a gyülekezet tagjai lendületesen és ritmikusan tudnak énekelni. Az idő Barsinét igazolta. Annak idején kijelentette, hogy a kántori szolgálatért nem kér díjazást, de vagy így énekel a gyülekezet, vagy ő nem vállalja ezt a szolgálatot. (Sz. GY.) 1948-ban a 9 templompad elkészült úgy, hogy a padok készíttetését egyegy család vállalta. Nevük a pad szélén lévő kicsi táblán olvasható. Miután Rákosliget 1950-től a szomszédos községekkel alkotta Budapest XVII. kerületét, egyházi vonatkozásban az a változás történt, hogy az eddigi Pestkörnyéki Református Egyházmegye 1955-től megszűnt, s Budapesten két egyházmegye alakult: Budapest-Északi és Budapest-Déli. A templom homlokzatára 1967-ben tették ki a most is ott lévő zsoltáridézetet: „Tebenned bíztunk eleitől fogva.” Az Egyházközségben vallásos egylet nem működött. Egyedül a Betánia Szövetségnek voltak tagjai, nem kis létszámban. Kísértés volt sokak számára az, hogy a Betániát zárt közösséggé tegyék. Egy időben közéjük csak az általuk megtérteknek elfogadott testvérek mehettek, akiket „az Úr gyermekeiként”,

65

mint hívő testvéreket fogadtak el. Aki – szerintük – nem tért meg, vagy nem tartozott a hívők sorába, azt nem fogadták be maguk közé. Ugyanakkor a kívül levők csendes „nemtetszéssel” szemlélték az ott történteket. Ebben az időben jelent meg egyházunk vezetőinek a „Testvéri Izenet” című tanítása, aminek az olvasása után próbálták a tagok megfogalmazni, mit is jelent a „közösség”. Ez zárt legyen, vagy nyitott, a Biblia tanítása szerint. Minderről Kántás Ferenc számolt be emlékezésében. Rákosligeten ebben a kérdésben nem történt szakadás, bár a közösség több tagja félt attól, hogy ha nyitottá válik közösségük, az felhígulást jelent majd. Ezzel szemben sokan az egyház egységét hangsúlyozták, s mindinkább elfogadták a „Testvéri Izenet” szempontjait. A közösség tagjai a „Bibliaóra” nevet vették fel, ahova bárki bemehetett, s nem kellett előtte gyónást tenni az új tagoknak. Annyi azonban tény, hogy ezek közül a hívő testvérek közül többen vállaltak később a gyülekezetben különféle szolgálatot. Vallották, hogy Isten szolgálatra hívta el őket, és nekik küldetésük van ebben a világban. Ezek a hívő testvérek betöltötték a gyülekezetben a kovász szerepét. Egy-két személy vagy család maradt ki ebből a gyülekezeti közösségből, s valahol másutt keresték a szolgálat lehetőségét, nem ebben a gyülekezetben. Rákosliget 1950-től Budapest fővároshoz tartozott, s a másik szomszédos négy községgel – Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Rákoshegy és Rákoskert – alkotta Budapest XVII. – egyben a legnagyobb – kerületét. Az egyházközség neve is megváltozott. Az új neve: Budapest-Rákosligeti Református Egyházközség, s az eddigi Pest-környéki Református Egyházmegyéből a Budapest-Északi Református Egyházmegyéhez tartozott. Ettől az időtől szűnt meg Rákosligeten a Ferihegyi út és az Ananász utca által határolt köztemető használata is. Majd megindult a városiasodás. Autóbuszok vitték az utasokat a belváros felé. Elkezdték kiépíteni a vízvezetékrendszert. Fejlődésnek indultak az iskolák, a bolthálózatok. Az állami iskolákban a hitoktatás fakultatív lett, s fokozatosan megszűnt. Kevesebb gyermek járt templomba, kevesebben konfirmáltak. A felnőttek közül mind többen jártak be dolgozni a belső kerületekbe. „Nem érünk rá templomba menni, hisz az otthoni házimunka mellett még vár a kerti munka is bennünket.” – mondogatták.

66

A második világháború pusztításai után jött az 1956-os forradalom. A lelkipásztor szerint, ahogy a világháború esetében, úgy a forradalomnál sem voltak atrocitások, kilengések Rákosligeten, ami például a belvárosban előfordult. A gyülekezetekben sem történtek helyrehozhatatlan károk, az egyházi épületek sem károsodtak komolyabban. A templomok viszont ismét megteltek. Egy-két hónapig a gyülekezeti munkások nem mentek az egyházfenntartói járulékokért, a perselypénz viszont pótolta a járulékkiesést. Teológiailag – mondja a lelkipásztor – a gyülekezet tagjai kezdték megérteni, hogy az Isten szeretete elválaszthatatlan az ember szeretetétől. Jézus szolgált az embereknek, sőt életét adta miérettünk, a Krisztus tanítványainak is az ő szolgálata útján kell járni. Az egyház nem uralkodásra, hanem szolgálatra kapott megbízást ebben a világban. A szolgáló egyház képe rajzolódott ki egyre világosabban az egyházvezetők tanításában. Egyre többen mondták, hogy nem morzsa kell az embereknek az asztal alatt, hanem testvéri egyenlőség a „Lázároknak” az asztal mellett. Budapest XVII. kerületében az egyházak közötti megoszlás ugyanaz volt, mint országos szinten. A római katolikusok hatszor annyian voltak, mint a reformátusok. Rákosligeten az összlakosok 72 %-a római katolikus, 12 %-a református, 8 %-a evangélikus volt. A többiek a kisebb felekezetekhez tartoztak. Amikor 1957 és 1975 között komoly ökumenikus párbeszédek folytak világviszonylatban, a római katolikus egyház lényegében nem változtatott régi magatartásán. Nem tartott egyháznak bennünket. Kicsit udvariasabban viszonyult hozzánk, de azt várta, hogy térjünk vissza az egyedül üdvözítő római egyházba – mondta a lelkipásztor. Szerinte nem változtatott ezen a tényen az sem, hogy a lelkipásztor – Kántás Ferenc – jó kapcsolatban volt a helyi plébánossal. Szerinte sok-sok friss keletű reverzális41 keserítette a családok életét, a mi kárunkra. Vajon igaza volt-e ebben a kérdésben Kántás Ferencnek? A hatásos evangélizátor csakugyan nem tudta megtartani gyülekezeti tagjait? Pedig 41 A Bp.-Rákosligeti Református Egyházközség részére adott reverzálisokat Kántás Ferenc idejéből a Dunamelléki Egyházkerület Ráday Levéltára őrzi.

67

igyekezett védekezni azzal, hogy aki kárunkra adott reverzálist, azt egyházi fegyelmezéssel eltiltotta egy időre az úrasztalától. Ha viszont az eltévelyedett egyháztag megbánta tettét, és nyilvánosan bűnbánatot tartott, akkor ismét a gyülekezet közösségébe kerülhetett. Nem könnyű erre a kérdésre feleletet adni. Az evangélikus egyházközséggel, illetve annak vezetőivel testvéri jó kapcsolatot ápolt a lelkipásztor. A reformációi ünnepélyeket közösen tartották egymás templomaiban. A Jehova Tanúiról lesújtó képet festett a lelkipásztor. Erőszakosak, bibliátlanok, illetve a Biblia-magyarázatukban önkényesek, a gyűlöletet prédikálják – mondta. Az ökumenikus mozgalom iránt viszont sokan érdeklődtek. Nagy előrelépést jelentett az egyházközségben, amikor a presbitérium úgy döntött, hogy lebontja a haranglábat, az imaház mellé tornyot építtet, és a toronyban helyezi el a harangot. Erre 1954-ben sor is került. Mollai Ferenc kőműves felépített egy 12 méter magas templomtornyot. Bár a presbitérium 16 méter magas tornyot tervezett. Ennek a megvalósítására azonban csak négy év múlva került sor. Vajon mi történt? Elfogyott a pénz? A suttogó szájhagyomány szerint a kőműves rosszul méretezett és a harang nem fért el a toronyban. Mindenesetre erről a presbiteri jegyzőkönyvben ilyen feljegyzés nem található. Annyi bizonyos, a torony most 16 méter magas. Valószínű viszont a suttogó szóbeszédeknek azért lehet valóságtartalma, mert a 12 m torony építéséért a kőműves 15.000.- Forintot kapott munkadíjként. 1958-ban pedig a munkadíja 31.475.-Ft volt. Az anyagot – tégla stb. – az Egyházközség vette meg. Föltételezhető tehát amit előbb építettek, azt lebontották, és újból elkezdték építését. A toronyépítéssel egyidőben az imaház homlokzatán is változtattak. Akkor képezték át háromszögletű lezárásúvá. A 30 év alatt a lelkipásztor megcsináltatta még a kert teraszozását téglával. Többször szó esett a jegyzőkönyvben arról, hogy a kertben továbbvezetik csövön a vizet, ez azonban elmaradt. A lelkipásztor távlati tervei között szerepelt még egy paróchia felépítése is. Végül így fogalmazott: „A paróchia építésének az ügye valószínűleg a következő nemzedék, s az új lelkipásztor feladata lesz, lévén a jelenlegi lelkipásztor már 57 esztendős.”

68

Ezt 1974 decemberében írta le, s 1975 márciusában elhunyt. A jegyzőkönyvek feljegyzései szerint a lelkipásztornak harmonikus kapcsolata volt a Presbitériummal és a gyülekezet tagjaival. Nagy dolgokat nem terveztek a már említett toronyépítésen kívül. Sűrűn lehetett presbiteri jegyzőkönyvekben olvasni a következő szavakat: ki kell javítani a kerítést, a templom bádogot, a vízakna tetejét, lecserélni a zárat stb. A presbitérium igyekezett a lelkész fizetését korszerűsíteni, rendezni állandó jelleggel. Bár ő valójában nagyhatású evangélizátor volt, élete végén mintha elfáradt volna. Szívbeteg volt és fájt a lába. A családjában is voltak problémák. Két lánya közül az idősebb kitűnően érettségizett, s nem vették fel az egyetemre. 1956-ban külföldre távozott, s ott végezte el a felsőbb iskoláit. Ez is megviselte. A komoly beteg Ivanyos Lajosnak Isten 72 esztendőt ajándékozott. Kántás Ferencet 57 éves korában szólította haza az Ura. Életünk útja mindnyájunknak Isten kezében van. Hadd álljon itt az a Kántás Ferenc által készített táblázat, amely a főbb népmozgalmi adatokat tartalmazza szolgálati idejéből. Ezzel a címmel írta meg annakidején a táblázatot: Statisztikai adatok az 1945. január 1-től 1974. december hó 31-ig terjedő 30 éves időszakról Év 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957

Keresztelés Konfirmálás 15 15 16 16 11 21 20 26 28 31 22 24 22

12 18 16 17 16 10 15 22 17 25 13 17 27

Esketés

Temetés

Úrvacsorázás

Választói névjegyzék létszám

3 7 4 9 15 8 6 8 10 12 11 7 10

33 11 11 15 7 13 9 10 14 15 16 17 17

675 847 855 1145 1005 1130 1017 999 782 799 880 961 1023

321 346 364 307 320 302 322 323 403 380 402 414 403

69

Év 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974

Keresztelés Konfirmálás 13 13 14 10 23 10 17 18 21 16 24 28 20 22 19 19 32

22 17 26 15 16 15 16 12 19 18 14 11 7 8 4 3 2

Esketés

Temetés

Úrvacsorázás

Választói névjegyzék létszám

6 2 6 13 9 8 8 12 5 10 6 9 8 10 6 7 12

14 15 21 12 17 10 18 10 14 14 20 23 12 19 18 22 24

969 870 1000 840 885 888 886 800 844 1001 914 956 747 768 900 738 702

412 410 407 412 423 429 333 333 333 333 333 286 300 275 275 275 274

1975-2003 Az építkező Szombathy Gyula lelkipásztor Kántás Ferenc lelkipásztor több mint 30 évig szolgált a rákosligeti Gyülekezetben. 1975 márciusában hunyt el. Bár köztudottan szívbeteg volt, halála mégis váratlanul érte a Gyülekezetet. Az egyházi felsőbbség Szombathy Gyula Kálvin téri beosztott lelkészt küldte adminisztrátornak, akit két hét múlva visszarendeltek. Őt Temesváry György – ugyancsak Kálvin téri beosztott lelkész – követte. Fél év múlva beindították a választást, de Temesváry Györgyöt nem választották meg. Így újból Szombathy Gyula került a gyülekezetbe, akit november 16-án megválasztottak, és 1976. március 8-án beiktatták tisztébe. Mit talált az új lelkész a Gyülekezetben? Nem volt lelkészlakás, gyülekezeti terem. Volt viszont egyházfi lakás, amelyben az egyházfi özvegye lakott bérlőként, mint jóhiszemű, jogcím nélküli lakos. A kerítés lebontásra, a templom

70

kívül és belül felújításra várt. A vízvezeték ugyan a kerítésen belül volt, de télen el kellett zárni. Kézmosásra, keresztelésre a szomszédból kellett hozni vizet. A gáz nem volt bevezetve az épületbe. Volt az udvar észak-nyugati részén egy deszkából ácsolt „árnyékszék”, ami olyan régi volt, hogy már műemlékszámba sem fogadták volna el egyetlen múzeumban sem, s azt az egyházfi özvegye és az Egyházközségnél dolgozók közösen használták. A lelkész 1975-től 10 évig belvárosi lakásából járt ki naponta. Szombathy Gyula lelkipásztor Rákosligetre kerülése előtt vezette a Budapesti Egyházzenei Tanfolyamot, amely a Debreceni Országos Kántorképző Tanfolyam előkészítője volt. 1975/76 volt az itt rendezett utolsó év, ahol dolgozott. Abban az évben 9 előadó 26 növendékkel foglalkozott. A záróvizsga után a Pozsonyi úti templomban adott hangversenyt a Tanfolyam közössége. A lelkipásztor 1976-os beiktatása után Rákosligeten csak azokat az alkalmakat tartotta meg, amelyeket elődje, Kántás Ferenc is tartott. Vasárnap délelőtt 10 órakor istentisztelet, délután és csütörtökön 6 órakor bibliaóra. A vasárnapi istentiszteleten általában 20-an, 30-an voltak kezdetben. Gyermekek csak elvétve fordultak elő szüleikkel. Elkezdte a konfirmációi oktatást is, ami 2 x félévet jelentett. Az iskolában egyáltalán nem volt hitoktatás. Szombathy Gyula új alkalmakat azért sem akart indítani, mert folyamatban volt számára a Skóciába való tanulmányi út, amire 1977 őszén került sor és 10 hónapi távollétet jelentett. Ez időben Oros László42 rákoscsabai lelkipásztor és Kenéz Csaba ottani beosztott lelkész helyettesítette. Skóciából visszatérve első feladatának tekintette a családlátogatás beindítását. Rákosliget-Rákoskeresztúr az egyik legkisebb gyülekezet volt az egyházmegyében. Könnyen megtehette csaknem 30 éves gyülekezeti szolgálata alatt, hogy esztendőnként legalább egyszer végiglátogassa a gyülekezet tagjait. Ezeken az alkalmakon találkozott azokkal a gyermekekkel is, akiket a gyülekezetben szervezett hittanórára hívogatott. Ezeket az órákat szombaton tartotta. Természetesen a konfirmandusok összegyűjtése is így történt.

42 Oros László 1944-87 között volt rákoscsabai lelkipásztor.

71

El kellett döntenie a lelkipásztornak, igyekszik-e mindent úgy hagyni, ahogyan van – legfeljebb elvégeztetni a kisebb javíttatásokat -, vagy hosszú távon megpróbál változtatni ezen a helyzeten. Az utóbbi megoldást választotta. Először a téglajárdát cserélte le a Presbitériummal közös megegyezés szerint betonjárdára, majd Szirtes Ferenc bádogos 30.000.- Ft-ért lecserélte a templombádogot. Mivel gyermekek nem jártak a Gyülekezetbe, a Presbitérium úgy döntött, hogy a megkeresztelt gyermekeket 6 éves korig minden évben meglátogatják, majd hívják őket a gyermekalkalmakra. A lelkipásztor tíz év óta az Országos Kántortanfolyamra járt előadóként, ezt a munkaterületét felmondta, mert a templomban nem volt orgona, amin gyakorolhatott volna. Skóciából visszaérkezve Szombathy Gyula kérte, hogy rendezzék Rákoscsabával az egyházközségi határokat; sajnos erre nem került sor később sem. A rákosligeti templomtól egy buszmegállóra a terület Rákoscsabához tartozik (Ároktő utca). Közben a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke arra kérte Szombathy Gyulát, hogy végezzen a Kálvin téren helyettesítő lelkészi szolgálatot, mert Kenéz Ferenc Kálvin téri lelkész is kiment Angliába ösztöndíjas útra. 1978-ban a Presbitérium lecseréltette a XV. utcai és a Ferihegyi úti kerítést 90 folyóméteren Molnár Sándor kőművessel, és a kerti teraszozást beton fallal erősíttette meg a téglák fellazulása miatt. 1979-ben sor került a templom külső festésére, amit Baran József kisiparos végzett el 120.000.- Forintért. A templom és iroda padlóját felcsiszolta és háromszor felkente Deák József 50.- Ft/m2 díjért. A Ferihegyi úti részen a kerítést cca. 2 méterrel beljebb kellett venni, mert a távlati tervek szerint a főutat szélesíteni fogják. Ez azóta sem történt meg. Gajda György gyülekezeti tag ingyen lefektette a vízvezetékcsöveket a kertben. Így a kertet már lehetett öntözni. Rátz István presbiter elvállalta a kert rendben tartását – szintén ingyen. Gyönyörű rózsákkal telepítette be a templomkertet saját költségén. 1980-ban kezdték építeni a templom északi részén a gyülekezeti termet. A terveket Jászi Gizella mérnök, Kálvin téri gyülekezeti tag készítette ingyen. El-

72

készítette a részletes terveket, sőt kiírta az anyagszükségletet is, miből mennyit kell venni. A Presbitérium Jászi Gizellát tiszteletbeli gyülekezeti taggá fogadta. A 60 m2 gyülekezeti teremnek, a hozzá tartozó vizes blokknak, konyhának és előszobának a költségét 600.000.- Ft-ra tervezték. Végül 330.000.-Ft-ba került. A Gyülekezet erre a célra 100.000.-Ft céladományt tervezett a költségvetésbe, az Egyházmegyétől pedig 80.000.-Ft segélyt kapott. Az Ökumenikus Tanácstól 200.000.-Ft úgynevezett „Eclof ” kölcsönt vett fel a Gyülekezet, 4 év alatti visszafizetésre. Mivel a gyülekezeti teremhez emésztőgödör megépítése is szükségessé vált, Hajdú Béla presbiter exkavátor géppel kiásta a 25 m3-es gödröt, s a lelkipásztor felhúzta a járdából kitermelt téglával a falat. Igaz, hogy a Teológián nem tanították meg azt, hogy miképpen kell kiképezni egy emésztő gödröt szikkasztóval és szárítóval, de könnyen meg lehetett tanulni. Mikor készen volt az emésztőgödör, akkor jelent meg a rendelet, hogy az elvezető csövet be kell csatlakoztatni a központi lefolyó rendszerbe. Nem engedélyezték az emésztő gödör használatát. Ezért a lelkipásztor „szakszerűen” ezt a lefolyócsövet is kiépítette, méterenként 1 cm-es eséssel. Az emésztőgödörből kitermelt földet pedig Bereczki Imre presbiterrel a kertben terítette szét talicskával. Még 1980-ban a Gyülekezet területére költözött Bagdy István nyugdíjas lelkész a feleségével. Ő sokat segített a gyülekezeti munkában. Igehirdetési szolgálatait az ifjak is szívesen vették. Mivel a Budapest-Északi Református Egyházmegye gyülekezeteitől az Egyházközség még 160.000.-Ft segítséget kapott az építkezésekhez, ezért Szombathy Gyula lelkipásztor sok helyre elment prédikálni, s ilyenkor Bagdy István helyettesítette. Ha segélyt adott számára a Gyülekezet, azt mindig visszafizette a pénztárba. 1981-ben a lelkészlakás kialakításához fogott hozzá a Presbitérium. A meglévő iroda elé a déli oldalra egy három szintes részt igyekeztek felépíteni. Az volt az elgondolás, hogy az egyházfi lakással, az irodával és ezzel a három emeletes új résszel oldaná meg a Presbitérium a lelkész helyben lakását. 1975-ben az özvegy egyházfiné 65.000.-Ft lelépést kért az Egyházközségtől. A Presbitérium 16.000.-Ft-ot ígért. Hat év után, 1981-ben, a bentlakó hajlandó

73

volt kimenni a lakásból 16.000.-Ft-ért, s ez békességgel meg is történt – akkor, amikor a következő évben már aktuális volt az egyházfi lakás átépítése a lelkészlakáshoz. Ebben Isten segítő kegyelmét fedezte fel a Gyülekezet. Éppen akkor történt mindez, amikor erre szükség volt. A lelkészlakást három év alatt építették fel, így a lelkipásztor a megválasztását követő 10. évre „már” be is tudott költözni a paróchiába. A gyülekezeti terem felszentelésére 1981-ben Adorján József esperest, a lelkészlakás felszentelésére pedig Tóth Károly püspököt kérte fel az Elnökség. A lelkészlakás felszentelése előtt akvarell templomkép kiállítást rendeztek Nagy János gyülekezeti tag és Tóth Béla festőművész templom-képeiből. Kiegészült ez a tárlat még Bagdy István lelkipásztor Biblia-kiállításával. Ezáltal azt akarta a Presbitérium elérni, hogy a képek megszemlélése mellett megnézzék belülről az elkészült lelkészlakást is. Sok hálaadás volt valamennyi résztvevő szívében, hogy idáig eljuthatott a Gyülekezet. A lelkészlakás építéséhez még újabb Eclof kölcsönt kellett felvenni, ismét 200.000.-Ft összegben. Ezen kívül két gyülekezeti tag felajánlott összesen 250.000.-Ft kamatmentes kölcsönt azzal, hogy a törlesztést csak akkor kezdjük el, amikor az Ökumenikus Tanácsnak visszafizette a Gyülekezet az adósságát. Megható volt egy konfirmandus – Váraljai Lajos – 700.-Ft-os felajánlása. Azt mondta, ezt az összeget majd a húsvéti locsolásból és a családtagjaitól várható összegből biztosítja. Ezt az összeget a felajánlótól meg is kapta a Gyülekezet. Örült a Gyülekezet annak is, amikor a svájci Rothrist Gyülekezettől is kapott 200.000.-Ft segélyt. Nagy ajándék volt az is, hogy a 12 gyülekezeti munkás térítésmentesen hozta be az egyházfenntartói járulékokat. Lucza József baptista egyháztag – feleségével együtt – jelképes összegért csiszolta fel és kente fel háromszor a templom padlóját. Az 1984. évi zárszámadás kiadási összege 438.804.-Ft volt. Maguk a gyülekezeti tagok is csodálkoztak azon, hogyan is tudták ezt az összeget kifizetni. Igaz, tartozás azért maradt. Ebben az évben került sor a püspöklátogatásra. Előtte Bolyki János, Bajusz Ferenc, Sarkadi Nagy Pál professzorok; Adorján József esperes és Oros László lelkipásztor evangélizált.

74

A generális vizitáció (püspöklátogatás) alkalmával a lelkipásztor elmondta: az építkezések előtt három szempontot tisztázott a Presbitérium. 1./ Miért építkezzünk? A gyülekezeti terem esetében azért, hogy legyen hol tartani bibliaórát, énekkari alkalmat, hittan és konfirmáció órát, s legyen hol tárolni a könyveket, iratokat. A lelkészlakás építése esetében azért, mert a lelkésznek a gyülekezet területén kell laknia. 2./ Miből építkezzünk? Semmiféle eladnivaló vagy kiadnivaló nem volt az Egyházközség tulajdonában. Még ha a tagság szépen is adakozik, az sem lesz elég a költségekre. Ezért próbálták lépésről lépésre kialakítani a tervet, ami minden esztendőben megvalósulhatott. Úgy érezték, ezt csak hitben lehet megtenni. Tudták: „ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak annak építői”. Előttük volt Dávid király példája is, akinek az Úr nem adott „engedélyt” a templom építésére. Ők azonban hitték: ebben a nagy vállalkozásukban velük lesz az ő Uruk, s megáldja kezük munkáját. 3./ Kinek építkezzünk? Természetesen a maguk és gyermekeik számára. De lesz-e itt gyülekezet a jövőben? Ez a kérdésfeltevés nem volt hiábavaló, s nem a hitetlenségből táplálkozott. Ezért igyekeztek nem csak falat húzni, hanem komolyan venni azt a bibliai igényt is, hogy „épüljetek fel lelki házzá”. Nem csüggedtek el akkor sem, amikor a lelkipásztor odamenetele után két évig egyetlen gyermek sem mutatkozott, azaz nem jöttek hittanórára. Hitték, s a jövőre nézve is hiszik, hogy lesz itt élő gyülekezet, mert az Úr Jézus Krisztus is ezt akarja. Ezért építkeztek. A püspök is hálát adott a szép eredményért, s további bíztatást kapott tőle a Gyülekezet az előttük álló feladatokhoz. Az sem csüggesztette el a rákosligetieket, hogy ők voltak egyházmegyéjükben az egyik legkisebb gyülekezet. A következő évben hátra volt még az északi részen húzódó kerítés megépítése 60 folyóméter hosszúságban. Házilagosan végezték ennek építését is. Kovács Mihály vizitáló tanácsbíró – későbbi esperes – azt mondta 1987-ben: „Ennek a gyülekezetnek az áldozatkészsége egyedülálló az egyházmegyében!” Évi viszonylatban egy felnőtt egyháztagra 1.000.-Ft befizetés esett. 1988-ban a lelkipásztor „Ismerd meg hazádat” akcióba kezdett. Autóbus�-

75

szal először Baranyába indult egy 48 főből álló gyülekezeti csoporttal. Később Zemplén megyét keresték fel (Szerencs, Vizsoly, Gönc, Sárospatak, Füzérradvány, a Hegyköz). Majd sor került külön egy debreceni, miskolci útra. Ennek később az lett a folytatása, amikor a lelkipásztor Izráelbe, Törökországba (a keresztyénség bölcsője), Olaszországba (Rómáig) és Egyiptomba szervezett csoportutazásokat. Mögötte a Bibliai Utak Utazási Irodája állt. Ezekre az utakra sokan eljöttek a gyülekezet tagjai közül is. 1990-től Rákoskeresztúron rendszeresen tartottak istentiszteleti alkalmakat, az evangélikus templomban vasárnap fél 9 órától. Tompa Albert gondnok halálával – aki Kántás Ferenc mellett volt gondnok – megszűnt az a gyakorlat, hogy a gondnokok lássák el a pénztárosi teendőket is. Dr. Szabó Tibor gondnoksága alatt a pénztárosi munkát már Hamvay Mária végezte. Megbízható, alázatos, komoly hívő személy volt, akinek korábban édesapja is presbiter volt. A Gyülekezet kántora Barsiné Bagi Magdolna volt, aki ellen Kántás Ferenc azt a „vádat” mondta, hogy „erőlteti a ritmikus éneklést”. Neki lehet köszönni, hogy a Gyülekezet szépen, ritmikusan és lendületesen énekel. Barsiné egy időben az énekkart is vezette. Majd elvégezte a teológiát esti tagozaton, és sokszor helyettesítette ő is a lelkipásztort, amikor ő más gyülekezetekben prédikált. Később számviteli tanfolyamot is végzett, s egyrészt – Hamvay Mária után – vezette a Gyülekezet pénztárát, de később egyházmegyei pénztárellenőr is volt. Szombathy Gyula lelkipásztor bekerült a XVII. kerületi Önkormányzatba, ahol másfél évig tevékenykedett. A tiszteletdíját átutalta az Egyházközségnek. Tudott segíteni abban, hogy Rákoskeresztúron Ökumenikus Általános Iskola induljon, ami később Pál Apostol Római Katolikus Iskola lett. Már induláskor is volt egy protestáns osztály benne. Ez 1990-ben alakult, amikor dr. Hajdú Csabáné lett a hitoktató munkatárs. Illetményét az állam fizette, de át kellett futtatni a fizetését az Egyházközség pénztárán. Az Önkormányzat vezetőivel egyeztetve az 1991-/92-es iskolai évtől beindult egy Ökumenikus Általános Iskola ”Pál Apostol” néven Rákoskeresztúron. Hadd álljon itt az indulással kapcsolatban egy megemlékezés, melyet a lelkipásztor az 1991-es ”Hit és jövő” című újság számára írt.

76

Ökumenikus iskola Rákoskeresztúron Sok imádság, tervezgetés és tárgyalás után jutottunk arra az elhatározásra, hogy az 1991/92. iskolaévtől közös római katolikus, evangélikus és református iskolát indítunk Budapest XVII. kerületének centrumában, Rákoskeresztúron. A neve ”Pál Apostol Általános Iskola”. Azért e három egyház szervezi ezt, mert e három felekezettől [egyházközségtől] vettek el iskolát [épületeikkel együtt] a XVII. kerületben a ”fordulat évét” követően. Miután jeleztük kérésünket, az Önkormányzat tárgyilagos felmérés alapján megállapította, hogy van ilyen igény a kerületben. A meghirdetés után 58 római katolikus, 19 református és 10 evangélikus gyermek iratkozott be. Ennek alapján 3 katolikus és 1 protestáns osztály indult. Az utóbbi kiemelten nagy létszámmal. Ha a pótbeiratkozáskor a 29-es létszám kiegészül 40 főre, akkor mi is két osztályt indítunk 20-20 tanulóval. Ellenállást az iskola indításával szemben csak a pedagógusok részéről tapasztaltunk. Mivel kevesebb az iskolás korú gyermek, ők attól féltek, hogy közülük néhányan ”munkanélkülivé” válnak, ha egy újabb iskola is indul a kerületben. Problémát jelentett először az épület kiválasztása is. Végül egy volt óvodára esett a választás, amelyet az Önkormányzat átalakíttatott. Ez az épület a kerület centrumában, az Akácvirág utcában van. Nem volt könnyű a pedagógusok kiválasztása sem a szépszámú jelentkező közül. Igyekeztünk olyanokat beállítani erre a munkára, akik eddigi tevékenységük alapján jó nevelőknek bizonyultak: szeretik a gyermekeket, tudnak fegyelmet tartani, a pedagógusi munkát hivatásnak tekintik, s akiknek eddig is közük volt vagy közük van a Krisztus Anyaszentegyházához, magához az élő Jézus Krisztushoz. Tisztázni kellett az anyagi hátteret is. Miből tartjuk majd fenn az Iskolát? Megnyugtató, hogy a kiadások fedezésére megkapjuk ugyanazt az összeget, amelyet bármelyik állami iskola megkap, azaz 30.000.- Ft / gyermek / iskolai év – jelenleg. Ebből fizetjük majd a pedagógusokat is. Egy iskola életében azonban nem csak a ”nagy” kérdéseket, de a lényegte-

77

lennek tűnő ”apró” dolgokat is tisztázni kell már az indulás előtt. Például ezt: hogyan köszönjenek a gyermekek az iskolában? Jó napot kívánok, viszontlátásra – vagy ebben is mutatkozzon meg az iskola egyházi jellege, s tanítsuk meg őket a ”Dicsértessék a Jézus Krisztus!”-ra, az ”Erős vár a mi Istenünk!”-re, és az ”Áldás, békesség!” köszönésére? Bonyolítja a kérdést, hogy a ”protestáns” osztályban kétféle köszönés lenne: a református és az evangélikus ”formula”. Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy az egyházi köszönési módot vezetjük be. A három lelkész megállapodott abban is, hogy a hittant ők [a lelkészek] fogják tanítani. De arról is szót ejtettünk egymás között, hogy az egyháztörténet folyamán sok rossz dolgot tettünk egymással szemben a ”Krisztus nevében”. A jövőre nézve tudjuk, a múlt kísérthet. Az ”együtt munkálkodást” ezért feladatnak is tekintjük, amiben lehet nekünk jól és rosszul is vizsgázni. Hadd idézzem itt iskolai belső rendünk egyik pontját: „A tisztségviselők tiszteletben tartják egymás hitét, hitelveit, nem törekednek egymással szembeni rivalizálásra, sőt igyekszenek a másikban felfedezni a jót, tanulva egymástól, egymást különbeknek tartva.” Igyekeznek keresni a másik hasznát, nem csak a magukét. Szem előtt tartják Urunk tanítását: „Arról ismeri meg a világ, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” Ha ezt komolyan tudjuk venni, mindenekelőtt ebben lesz ”más” ez az iskola. Szeptember 1-én, vasárnap, délelőtt 10 órakor a rákosligeti református templomunkban ünnepélyes istentisztelet keretében szeretnénk megnyitni az első iskolai évünket, melyen a szülők és gyermekek is jelen lesznek. Reménységünk szerint dr. Czine Mihály professzor, egyházkerületi főgondnokunk is közöttünk lesz. Másnap – hétfőn – a három lelkész rövid igeszolgálatával kezdjük az első munkás napot. Valami egészen új kezdődik most ezzel. Csupán egy iskola 1. osztálya kezdi el a tanulás évét. De hisszük, Urunk megáldja igyekezetünket. Ez az indulás olyan, mint egy mustármag. mely később fává terebélyesedhet. És gyümölcsöt is terem egyházunk és népünk javára, Isten dicsőségére. Úgy legyen. „Hit és jövő” 1991. IX. hó Azt nem kell külön hangsúlyozni, hogy gyermekeink számára karácsonyi

78

ünnepélyt szerveztünk minden évben, amire szép számmal eljöttek a gyermekek a szüleikkel együtt. Megkaptuk azt a lehetőséget is, hogy a nyári vakáció alatt elvihettük gyermekeinket nyaralni. Először Tiszavárkonyban voltunk, ahol az üres paróchiát alakították át gyermekeink számára nyaralásra. Azután Tahi, majd Leányfalu következett. A legnagyobb csoportunk 92 főből állott. Nagy ajándék volt számunkra az, hogy mind többen kapcsolódtak be a gyermekekkel való foglalkozásba a gyülekezet tagjai közül is. Nagy nyereség volt az is, hogy dr. Hajdú Csabáné elvégezte a Teológián a hittantanári szakot, s elsősorban a Pál Apostol Iskolában váltotta fel a lelkipásztort. Volt úgy, hogy 10 segítő munkás is jött velünk a nyaraltatásra. Örültünk annak, amikor Vid Elek gyógypedagógus nyugdíjba menetele után átvette az Egyházközségnél folyó hitoktatást. Ifjú Kulifay Gyula pedig a konfirmált ifjakkal foglalkozott. (Sajnos ennek volt olyan folytatása is, hogy néhány ifjút magával vitt a Hit Gyülekezetébe.) A Gyülekezetben hangsúly esett az építkezés munkájára, de központi kérdésünk volt és maradt az ifjakkal való foglalkozás is, hisz ők voltak azok, akiknek majd átadjuk – vagy átadtuk – a stafétabotot. Szombathy Gyula lelkipásztort felkérték az akkori Fürst Sándor (jelenleg Balassi Bálint) Gimnáziumban etika órák tartására. A helyi rádióban (Rákoskeresztúr) havi egy alkalommal igehirdetési szolgálatot végzett. Éveken át – majd nyugdíjas korában is – a Lengyel-Magyar Baráti Társaságban felkérésre ő prédikált a karácsonyi rendezvényeken. 1991-ben telefont kapott az Egyházközség 95.000.-Ft-ért. A kérvényt még Kántás Ferenc lelkész adta be az 1950-es években... 1991-ben sikerült Németországból vásárolni egy 2 manuálos elektromos orgonát, aminek az árát később egy new yorki gyülekezeti tag megtérítette. Országos bibliai versenyen a Gyülekezet hittanosai közül Varga Anna 2. osztályos általános iskolás első díjat nyert; Hajdú Szabolcs 5. osztályos általános iskolás pedig második helyezést ért el. A bibliai történeteket mindketten elmondták a Gyülekezetben is. Varga Anna a TV-ben is szerepelt. Mindkét

79

eredményre büszke volt a Gyülekezet. 1992 nyarán 49 gyermeket nyaraltattak a leányfalui táborban. Mivel ez önkormányzati tulajdonban volt, ezért nem kellett érte fizetni. Tíz kísérő foglalkozott a gyermekekkel. Amikor az autóbusz a rákosligeti templom elé ért, egy hölgy kereste fel a lelkipásztort azzal, hogy a Rétsár utcában (Liget és Keresztúr között) levő egy szobás ingatlanát az Egyházközségre szeretné hagyni. Az ajándékozási szerződést dr. Voglné dr. Szathmári Ilona presbiter, későbbi gondnok el is készítette. Ez most is a Gyülekezet tulajdonában van. A Gyülekezetben ebben az időszakban két napos presbiteri konferenciát is tartottak, melyen részt vett Nagy Ferenc József miniszter is. 1993-ban Fehér Istvánné rákoskeresztúri lakos felajánlotta másfél szobás lakótelepi lakását azzal a kéréssel, hogy juttassák be őt a Schweitzer Albert Otthonba. Ez meg is történt. A lakás értékét – 2.200.000.-Ft-ot – később a rákoskeresztúri templom építésére fordították. 1994-ben Pákayné Hajnal Mária festőművésznő virág-motívumú falitáblákat készített a templom belső falára, amiért csak anyagköltséget kért. Nagy ajándék volt a Gyülekezetnek dr. Szabó Tibor gondnok személye, aki tiszta szívvel segítette a gyülekezetépítés jó rendjét. A kertgondozást nem csak Rátz István és felesége tartotta szívügyének, de Molnár Dániel presbiter is. A Presbitériumban jó közösségi szellem uralkodott, építő hozzászólások hangzottak el, személyeskedő durva viták nem voltak. A Presbitérium és a lelkipásztor között egyetlen vitatéma merült fel szüntelenül. A Presbitérium emelni akarta a lelkipásztor fizetését – a vizitáló megyei tanácsbírók is szóvá tették a lelkipásztor alacsony fizetését -, Szombathy Gyula azonban arra hivatkozott, hogy amíg az építkezés tart, addig nem fogadja el – vagy csak látszólagos összeggel – alapfizetése emelését. Végül inkább – a Presbitérium hozzájárulásával – mellékállást vállalt. A Gyülekezetben nem csak felnőtt énekkar működött, hanem gyermekkar is Barsi Edit énektanárnő vezetésével. A gyülekezeti énekkart egy időben Menyhártné Barna Zsuzsa is vezette, aki a kerületi Liszt Ferenc

80

kórus vezetője volt. Kórusával talán legtöbbször ő szolgált a Gyülekezetben. De sok más énekkar is megfordult a rákosligeti templomban. Többek között itt járt a szomszédos Rákoscsabai kórus, a XVII. kerületi gimnázium énekkara; eljött Finnországból Papp Ákos zeneigazgató női kara, és az USA-ból egy kamarakórus. Legemlékezetesebb azonban az amerikai Indiana államból érkezett Csengőzenekar volt, amelyik 27 taggal érkezett. Különböző hangzású csengőt szólaltattak meg. A karmester előtt partitúra volt, és abból vezényelt. A zenekar tagjai fehér kesztyűben „rázták” meg csengőjüket a karmester intésére. A szimfónia, az „együtt-hangzás” tökéletes volt! Bécsből, autóbusszal érkeztek, s csak éjszakai szállást kértek tőlünk, aztán másnap már indultak is vissza Bécsbe. Akkor úgy érezhette a Bp.Rákosligeti Református Egyházközség, hogy ha nem is a világ közepe, de Budapest „centruma” található itt, mivel csak a Gyülekezet templomában léptek fel hazánkban. Orgonahangversenyt többen is adtak – miután már volt orgona. Lőrincz Katalin, Máté János, Hegedűs Valér, Kertész Lajos, Alföldy-Boruss Csilla, Trajtler Gábor orgonaművészek is játszottak a Gyülekezet orgonáján. Fellépett még Béres Ferenc, Faragó Laura népdalénekes, Gregor József operaénekes – hogy csak a legismertebbeket említsük. Külföldi igehirdetők is szolgáltak a rákosligeti református hívek között. Írországból Alan Francis Martin, New Yorkból Arthur Caliandro, Svájcból Theo Bertschi, Kenyából (az itt tanuló) Mózes Mutuiri. (Mózes Mutuirit meghívták a lelkészlakásra is. Az egyik lelkészgyermek megkérdezte tőle: „ugye, te sem szeretsz mosakodni?” – a fekete néger arcára utalva kérdezte ezt tőle.) Volt, amikor Svájcból egy nagyobb csoport is érkezett. Ilyenkor a lelkész-házaspár tolmácsolta őket. A Gyülekezetben nem csak megalakult dr. Voglné dr. Szathmári Ilona gondnoknő vezetésével a Nőszövetség, hanem havi rendszerességgel tartották alkalmaikat, megbeszéltek bibliai témákat, és vállaltak szolgálatot is a Gyülekezetben. Az Országos Nőszövetség vezetői is meglátogatták a Gyülekezetet, ilyenkor ők végezték az igeszolgálatot. Megalakult a Cserkész-szövetség is a kerületben, melynek vezetője Kovács

81

István gondnok-presbiter lett. A vezetőségbe a lelkipásztort is bevonták. A cserkészek nyaranta belföldi és külföldi kirándulásokon vettek részt. Megfordultak többek között Ausztriában, Franciaországban is. Külföldről is jöttek cserkésztársak táborozásra hozzánk. 1989-ben a TV-ben többször szerepelt Tőkés László. Ismerve a temesvári küzdelmeit, az Elnökség levelet írt neki, illetve püspökének, Papp Lászlónak, hogy álljon Tőkés László mellé. Egyben felajánlotta a vezetőség, hogy a temesvári gyülekezettel testvérgyülekezeti kapcsolatot létesít. Mindezt ajánlott levélben írták meg. Visszajött a válasz, hogy a levelet nem tudták kézbesíteni... 1989-90-től kezdett foglalkozni a Gyülekezet a rákoskeresztúri templom építésének gondolatával. Addig is tartottak ott rendszeresen istentiszteletet az evangélikus templomban, de az nem volt véglegesnek nevezhető, jó megoldás. Ott is komoly gondot jelentett a „miből” kérdése. Szerencsére Magyarországon járt Arthur Caliandro new yorki lelkipásztor, aki felajánlotta egy gyülekezetnek a segítségét, amelyik templomot akar építeni. Tóth Károly püspök tudta, hogy a Rákosligeti Gyülekezetnek van ilyen terve, ezért ide küldte őt. Kérdésére Szombathy Gyula 100.000.- dollár segítséget kért tőle, amit meg is ígért 12.500.dollár félévenkénti küldéssel. A Gyülekezet örömmel fogadta a felajánlást. A Gyülekezet telket kért erre a célra az Önkormányzattól, amit évek múlva kaptak csak meg a Pesti úton. 1995 nyarán kezdődhetett meg az építkezés. Három templomterv készült, a harmadik – Cseh József építészmérnöké – került elfogadásra. Az építkezés 5 évig tartott. Természetesen a 100.000.dollár nem volt elegendő ehhez, mivel a templom 3 szintűnek épült. Menet közben a svájci rothristi, seuzachi gyülekezet is az Egyházközség segítségére sietett több millió Forint értékű svájci frankkal. Az egyházkerület 10 millió Forint segélyt adott; a gyülekezet tagjai is újból és újból kivették részüket az adakozásból, de ismert és ismeretlen személyek és gyülekezetek is segítették az építkezést menet közben. Sikerült 65 millió Forintból felépíteni a három szintet úgy, hogy a berendezést is ebből az összegből tudták kifizetni. Ebben viszont a legalsó szint urnafülkéinek ára nincs benne. Azt is sikerült majdnem teljesen felépíteni: 2/8-ad rész maradt el. Sokat jelentett az, hogy Cseh József tervező és később műszaki ellenőr nem

82

kért fizetséget, legfeljebb benzinpénzt a munkájáért. Nem kért fizetést Kovács Gábor mérnök sem, aki a gázterveket készítette. Sokat jelentett az is, hogy Elter István a Variorum Kft. fordító vezetője sem kért semmit a külföldi hivatalos levelek fordításáért, pedig az legalább 100.000.- Ft összeget tett volna ki. Az új, holland, 3 manuálos, elektromos orgona 3 és fél millió Forintba került, amihez az egyik gyülekezeti tag 1,5 millió Forint adományt adott. Emellett társadalmi munkában szívesen jöttek a fiatalok, és a felnőtt gyülekezeti tagok segíteni ott, ahol tudtak. Ezért lehetett aránylag olcsón – 65 millió Forintért – felépíteni a 3x200 m2 alapterületű templomot, a hozzá tartozó toronnyal. Bartusné Szabó Erzsébet presbiterünk az építkezés előzményeiről, illetve az építkezés 1995. évi eseményeiről a következőket jegyezte fel: A 35 ezer lakosú Rákoskeresztúron legalább 4-5 ezer református ember él. Istentiszteletet 1991 decemberétől a Bakancsos úti evangélikus templomban tartunk számukra, ahol 20-30 közötti létszámban vagyunk együtt vasárnap reggel ¾ 9-től. Sokan átjárnak közülük a rákosligeti 10 órás istentiszteletre is. 1990 őszén adta be lelkészünk az Önkormányzatnak a templomépítési kérelmet, s az 1994-re intéződött el. A telket a Fővárostól kaptuk 99 éves használatra a Pesti út és Újlak utcai rész között (a Túri ABC mellett) mintegy 2500 m2 területen. Három templomterv készült felkérésünkre. Az elsőt – Balázs László tervezőét – sem az Önkormányzat Műszaki Osztálya, sem a Presbitérium nem találta megfelelőnek. Jurtára emlékeztetett. A második tervet nagytiszteletű Vörös Ákosné Baracsi Erzsébet belsőépítész készítette. A terv nagyon szép, modern volt, jól illett a tízemeletes magas házak közé. A főépítész ”ékszerdoboznak” nevezte. Felépítését a szakhatóság engedélyezte 1994-ben. A magas kivitelezési összegre tekintettel [1994-ben, ÁFA nélkül 77 millió Ft-ra becsülte az árszakértő] elálltunk a terv megvalósításától. A harmadik – végleges – tervet Cseh József tervező készítette. Sajnos a főépítésznő mindent megtett e terv elvetése érdekében. A lakossági fórumon ő és helyettese is a terv ellen szavazott, pedig ott a 80 résztvevőből velük együtt mindössze heten szavaztak ellene. Sajnos a Műszaki Osztályon is voltak olyanok, akik tudatosan késleltették az engedély kiadását. Kérésünkre háromszintes épület terve készült el; szintenként 170 m2 alap-

83

területtel, 20 méteres toronnyal, mintegy 40 millió Ft tervezett költséggel. A kivitelezésre mintegy 30 pályázó közül négyen maradtak, végül a TrioCoop Gyetvai Pál féle Kft-nek adtuk ki a munkát. Alapállásunk szerint 50.000.Ft / m2 egységárból lehetett kiindulni. Elmondtuk: 9,5 millió Forintunk van, és legfeljebb 15 millió várható összesen. Ha a tornyot m2-ben számoljuk, mintegy 600 m2 felépítéséről lehet szó, ami 30 millió Forintot tesz ki [600 x 50.000.- Ft]. Ha szerkezetkész állapotra lenne kész [csak a falak álljanak nyílászárók nélkül], az a teljes összeg 40 %-a. A 30 millió Forint 40%-a 12 millió Ft + 25 % ÁFA = 15 millió Ft. A területet 1995. július 26-án adtuk át a kivitelezőnek. Három szintet november 10-re felhúztak. A költségkihatása azonban magasabb lett. Csaknem 16 millió Ft bruttó [ÁFA-val] a három szint – a tető és torony nélkül. Igaz, beépítettek olyan dolgokat is, ami meghaladja a szerkezetkész állapotot [pl. Bergman csövek elhelyezése a betonban, válaszfalak az altemplomban, stb.]. A műszaki ellenőr a tervező Cseh József lett. Munkáját lelkiismeretesen igyekezett elvégezni, bár hallatlan hátrányt jelentett a részletes tervek lassú készítése. Így nem ”terv” alapján készült a költségvetés, hanem ”számla” alapján történt a kifizetés – természetesen figyelembe véve a felmérési naplót, s rendszeresen kikérve Kemény Pál nagyszerű árszakértő véleményét. Így a végső összeg elfogadható, de nem olcsó. Az építési telekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a lelkipásztor először a Pesti úthoz közelebb eső részt kérte. A válasz az volt: zajos. A tervezők véleménye alapján az Újlak utca felmenő síkjába szerettük volna elhelyezni a templomot, de azt nem adták, hanem a jelenlegi helyen jelölték ki az építési területet. Az Újlak utca felől négy lépcsőfok vezet fölfelé a templom padlószintjéhez. Mivel lejt a talaj, ezért a középső szintre – ahol a gyülekezeti terem, konyha, ifjúsági szoba, hittanterem, lelkészi iroda, vendégszoba és egy nagy vizesblokk található – a keleti irányból lehet bemenni. A lelkészi irodából lépcsőn lehet felmenni a harmadik szintre, a templomba, a szószékhez. A legalsó szinten az urnaterem található. A gyász-szertartás is itt folyik a temetések alkalmával. Ide a középső szint előszobájából

84

vezet lépcső. 1996-ban Hegedűs Loránd püspök is meglátogatta az építkezést. A toronysisakot a földön készítették el, aztán Lőkös Gyula gyülekezeti tag emelte fel hatalmas darujával a helyére a torony fölső részét. A lelkipásztor sajnálta, hogy a TV nem jött ki erre az alkalomra, hiába hívta őket. Lakatos András és Balogh János presbiter még a toronysisak fölhelyezése előtt fölszerelte a villámhárítót. A templom fölszentelése 2000. július 2-án volt. Erre az alkalomra 38-an jöttek a new yorki Marble Collegiate Churchből, akik komoly összeggel segítették az építkezést. Eljöttek a svájciak is, hogy együtt örüljenek az ünneplő Gyülekezettel. A templomkertben sátrak kerültek felállításra. A templom zsúfolásig megtelt. A külföldi vendégeknek tolmácsoláshoz szükséges fülhallgatókat szereltek föl. A középső szinten – a gyülekezeti teremben, az ifjúsági teremben és a hittanteremben – TV készülékeken keresztül lehetett hallgatni-látni azt, ami a templomtérben zajlott. Az igehirdetést Tóth Sándor püspök-helyettes végezte, az áldó felszentelésnél Simonfi Sándor esperes szolgált. A vendégeket dr. Szabó Tibor köszöntötte, az építkezésről Szombathy Gyula lelkipásztor számolt be. A Gyülekezet örömére szolgált, hogy az ünnepséget megtisztelte jelenlétével a svájci nagykövet és Németh Zsolt államtitkár, aki átadta Orbán Viktor miniszterelnök köszöntését. Az ünnepély után a vendégeket szendviccsel, üdítővel, süteménnyel kínálták a Gyülekezet asszonyai. A külföldi vendégeket a Dózsa Művelődési Otthonban terített asztal mellett fogadta a Presbitérium. Itt adta át a vendégeknek a Gyülekezet ajándékát a lelkipásztor. Szombathy Gyula lelkipásztor még két évig szolgált a Gyülekezetben, majd 70 éves korában nyugdíjba ment. Ezt követően még egy esztendeig adminisztrátor lelkészként végzett Rákosligeten szolgálatot, amíg a Gyülekezet meg nem választotta utódját, ifjú Szabó Lajost.

85

2003 Szabó Lajos a Gyülekezet új lelkipásztora Miután Szombathy Gyula 2001-ben bejelentette, hogy 2002-ben nyugdíjba vonul, a Presbitérium úgy döntött, hogy meghívással – és nem pályáztatással – kívánja betölteni a lelkipásztori helyet. Először Kovách Tamásra és Dobos Bencére gondoltak (utóbbi tassi lelkipásztor volt), akik azonban úgy nyilatkoztak, hogy 5 évig nem szeretnének eljönni a gyülekezetükből. Aztán Kálmán Béla pesterzsébeti beosztott lelkész jött szóba. Ő be is mutatkozott igehirdetéssel, azonban a törvényben meghatározott határidő letelt, ezért pályáztatásra került sor. Erre az átmeneti időre a nyugdíjba ment Szombathy Gyula lelkipásztort kérte fel az esperes az adminisztrátori teendők ellátására. A pályáztatásnál 11 pályázó jelentkezett. Ebből csak 4 pályázónak a beadványa volt szabályos. Közülük a Presbitérium Kálmán Béla pesterzsébeti egyházmegyei lelkészt és ifjú Szabó Lajos balatonlellei beosztott lelkipásztort kérte fel bemutatkozó szolgálatra. Mindkét lelkipásztor Rákosligeten és Rákoskeresztúron is megjelent és igehirdetési szolgálatot végzett. Ezután a lelkipásztor megválasztására 2003. január 19-én került sor Rákosligeten. A választást Somogyi Péter fasori lelkipásztor és Baján József egyházmegyei világi tanácsos vezette. A választásra megjelent mintegy 180 gyülekezeti tag 139 választó taggal. Nyolcvan fő Szabó Lajosra, ötvenkilenc személy Kálmán Bélára adta szavazatát. A concessa43 kiadása után a megválasztott lelkipásztornak kilencven nap állt a rendelkezésére, hogy elfoglalja új gyülekezeti helyét. Az adminisztrátor lelkész a megválasztott lelkipásztornak a hivatalt és a szolgálatot 2003. április 10-én adta át. A lelkészlakást a Presbitérium kifestette, az öntött radiátorokat lemázoltatta, úgy várta új lelkipásztorát. A Presbitérium még 2002-ben úgy határozott, hogy a templomi és gyülekezeti termi hőtárolós kályhákat lecseréli gázfűtéses konvektorokra, ami 2003-ban meg is történt. 43 Szolgálati engedély, amelyet az esperes ad a megválasztott lelkipásztornak állása elfoglalására.

86

Szabó Lajos lelkipásztor felesége – Szabóné Zimányi Noémi – is végzett teológiát. Kezdetben a lelkipásztor felesége egy esztendeig ellátta még a Pápai Református Teológián a homiletikai gyakorlatokat. Majd ezt követően a Presbitérium kérte a rákoskeresztúri-rákosligeti gyülekezetekbe való, beosztott lelkészként történő kirendelését, ami meg is történt. Ahogyan korábban is szó volt róla, Rákoskeresztúron felépült az új templom, s annak felszentelése 2000. július 2-án meg is történt. A rákoskeresztúri gyülekezeti tagok már a templom építése alatt is többször hangot adtak annak az óhajúknak, hogy ez a gyülekezetrész legyen először missziói, majd később önálló gyülekezet. Tekintettel arra, hogy Szabó Lajos is szívesebben vette azt, hogy csak a rákosligeti gyülekezetnek legyen a lelkipásztora, Rákoskeresztúr először missziói-, majd később anya-egyházközséggé, s így önálló gyülekezetté vált. Lelkipásztora Sóskúti Zoltán lett. Szabó Lajos lelkipásztor szolgálatának első éveiben a rákosligeti gyülekezetben is sok építkezés történt. Először a három szintes résznél a legalsó szuterén termet rendezték be hittanteremnek, ahol a gyermekistentiszteleteket is tartják. Szigetelték ennek külső tetejét, majd a padló részt parafa parkettával bélelték. Megoldották a gázfűtést is. A külső terasz részén – két szinten is – lecserélték a sárga üveget akácfa deszkára. Szerencsére ennek költségét tudták fedezni az előző lelkipásztor által a pénztárban hagyott 3 millió forintból. A fürdőszobában egy csőtörés után lecserélték a csempét, a márványlapokat és új kádat építettek be. A gyülekezeti terem tetőcserepét is lecseréltette a Presbitérium. Közben a templomtető és gyülekezeti terem közötti vályú részen új bádogot helyeztetett el a vezetőség. A gyülekezeti terem bejáratát – a templomfal mellett – előtetővel toldatta meg. A gyülekezeti terem burkolatát új parkettára cseréltette. A gyülekezeti terem belsejét átrendezte, kitétette a könyvszekrényeket, és a kis teakonyhából kivitette az edénytároló szekrényt a gyülekezeti terembe. A Presbitérium készíttetett az iratterjesztés részére új szekrényt. A bejárati részen az előszobai tört mettlachi lapokat felszedette és új csempét rakott le.

87

A templomkertben gyermekjátszóteret alakítottak ki. A gyülekezeti terembe asztali foci került. Az igazi nagy átalakítás azonban 2009-ben történt. A templom teteje lebontásra került. A templom oldalfala kapott bizonyos magasságot, s a templom legfelső részének légtere bővült. A templom alapterülete továbbra is maradt 105 nm-en, mégis a belépőnek az az érzése, hogy a templom nagyobb lett. Szerencsés volt az a megoldás is, hogy a templomtető északi részén ablakokat helyeztek el. Így a templom szép világosságot kapott. Mivel ezek az ablakok északra esnek, a nyári hónapokban nincs olyan meleg a templomban. Különben is a templom ablakai déli irányba mutatnak. Erdélyben készített faragott fa csillár került elhelyezésre. Felmerül az a kérdés: miből lehetett mindezt fedezni? Még az előző lelkipásztor szerződést kötött Magyaródy Lajos gyülekezeti taggal, aki azzal kereste fel a lelkipásztorát, hogy helyezze el olyan családnál, ahol családtagként élhet, majd élete végéig. Idős özvegyember volt, s felajánlott ezért a „közvetítésért” az Egyházközségnek egy telket, amelyen kis ház is volt a Göndör utcában. Kikötötte, hogy amíg él, használhassa ezt a telket, ezért az átíráskor azt kérte, hogy haszonélvezeti jog illesse meg őt. Eddig rokonánál volt, de valamiért úgy érezte, hogy tegyük lehetővé számára ezt a szívességet, illetve kössünk ilyen szerződést. Őt a XXV. u. 6. szám alá helyeztük el Papp Józsefné gyülekezeti tagunknál. (Presbiter a gyülekezetünkben.) Magyaródy Lajos testvérünk csakugyan családtagként élt ebben a családban. Halála után a Presbitérium eladta ezt a telket 13,5 millió forintért. Tekintettel arra, hogy az Egyházközség kötött az Egyházmegyével bizonyos segélyezési alapot, az egyházmegye komoly összeggel tudta támogatni az egyházközségi építkezést. Ezen kívül Dr. Nagy Piroska nyugdíjas főorvosnőtől kapott az egyházközség egy millió forint adományt. Hozzá kell tenni, hogy amikor a gyülekezet tagjai látják, hogy komoly építkezésre kerül sor, nagyobb összeggel segítik az egyházukat. Bár a templom nem nagy, mégis több évtizede volt benne hangszóró, ami azonban lassan használhatatlanná vált, ezért a Presbitérium újra cserélte a hangosító berendezést.

88

A tetőszerkezet átépítésével még vannak apró munkálatok. A templom előtti részen félkörívben részben elkészült a beton emelkedő, ami a templom szintjével egy magasságban van. Ezt is be kell majd fejezni. Bár Rákoskeresztúr már éli önálló gyülekezeti életét, annyit azonban még érdemes megemlíteni, hogy az előző lelkipásztor annak az egyházrésznek is hagyott 3 millió forintot, amit azonban nyugdíjba menetele előtt beépítettek egy urnaszektorba. Ebből az összegből 410 urnafülke épült még ott. 2005-ben hálaadással emlékezett a rákoskeresztúri gyülekezet az 5 évvel azelőtti templom-felszentelésre. De erre 5 évvel később is sor került, amikor már 10 évre emlékezett hálaadással. Ezen dr. Szabó István püspök úr is jelen volt. Az új lelkipásztor a gyülekezet történetét a maga szolgálatával még csak most kezdi írni. Munkájának a jó gyümölcsei azonban már mutatkoznak. Megalakult a Gyülekezet vegyeskara Pásztor Anita vezetésével, aki a kántori szolgálatot is ellátja az istentiszteleteken. Szép számmal jelentkeztek eddig konfirmációra, nem csak a serdülők, hanem a felnőttek közül is. Az ifjúsági órára szívesen jönnek a fiatalok. Ezeken az alkalmakon közvetlen, jó hangulat alakult ki. A gyermekekkel és ifjakkal Szabóné Zimányi Noémi foglalkozik. A gyermekistentiszteleteken munkatársak is segítik a szolgálatát. A Nőszövetség változatlanul jó munkát végez. Többen elmennek közülük az országos, vagy kerületi konferenciákra. Rendszeresen megtartják a „Világimanapot”. E könyv elején Millisits Máté művelődéstörténész foglalta össze a Gyülekezet 1903-1915 közötti szerveződésének történetét. Önálló gyülekezetről 1915-től beszélhetünk, amikor megválasztotta a Rákosligeti Egyházközség első lelkipásztorát, Papp Ákost. Az ettől az időtől kezdődő szakaszt dolgozta fel Szombathy Gyula nyugdíjas lelkipásztor. Az egyik lelkipásztor így búcsúzott el a Gyülekezettől: „Szerettem itt lenni!” A másik azt mondta: „Örültem, hogy itt úriemberek között lehettem!” Szombathy Gyula azzal búcsúzott, hogy sok hála van a szívében azért, hogy a sok hézagpótló munkát elvégezhette úgy, hogy sok imádkozó, hívő munkatársa

89

volt ez alatt a 28 év alatt. Legszívesebben a választói névjegyzék valamennyi tagját felsorolná ebben a könyvben. Közülük azonban csak néhány nevet említ, akik sokat segítettek a lelkipásztornak: Legyen szabad mindenek előtt a gyülekezet gondnokainak nevét említeni, akik tiszta szívvel szolgálták Jézus Krisztus ügyét, amikor fáradságot nem kímélve végezték áldozatos munkájukat. 1908-1915 Kováts Elek főgondnok 1915-1922 Kondorossy Emil [1920-22-ig főgondnok] 1917-1920 Pilissy János [a rákoskeresztúri terület gondnoka] 1920-1923 Bakos István 1920-1925 Farkas Antal 1925-1926 Alvinczy Miklós 1926-1927 Debreczeny István 1928-1945 Kováts Arthur 1945-1947 Gera Lajos 1947-1973 Tompa Albert 1973-2002 dr. Szabó Tibor 2002-2006 Kovács István 2006- dr. Voglné dr. Szathmári Ilona A gondnokok mellett nagyon sok gyülekezeti tag segítette a lelkipásztorok munkáját. Ivanyos Lajos lelkipásztor szolgálatától dolgoztak az ún. gyülekezeti munkások. Ők látogatták a gyülekezet tagjait, később az egyházfenntartói járulékot is ők szedték be térítésmentesen. Ezt a szolgálatot időnként a presbiterek is vállalták. Az imaház fűtését vállalta Bagi Istvánné. SDG munkás volt Kántás Ferenc lelkipásztor ideje alatt Perge Valéria, Dely Csabáné jelenlegi presbiterünk édesanyja. 1980-tól a rákosligeti egyházközség mindenese volt Bartosné Szabó Erzsébet presbiter. Az építkezés hosszú ideje alatt tanácsával, szakértelmével és kétkezi munkájával felbecsülhetetlen szolgálatot végzett Lakatos András presbiter. A cserkészet munkáját szervezte és irányította Kovács István presbitergondnok. A Nőszövetséget alapította meg a gyülekezetben, de országosan is

90

dolgozott dr. Voglné dr. Szathmári Ilona gondnok. A gyerekmunkában vezető szerepet játszott dr. Hajdú Csaba és felesége. A gyülekezetben bölcs, békességet teremtő munkát végzett dr. Szabó Tibor, aki a gyülekezet történetében leghosszabb ideig volt gondnok. Mindenben segítőkész szolgálatot végzett Gyöngyössy Gáspárné presbiter. Mindig lehetett számítani a munkájára Balogh Jánosnak. A pontosság, lelkiismeretesség és szolgálat mintaképe volt Hamvay Mária, aki hosszú éveken át volt gyülekezetünk pénztárosa. Ugyanezt lehet mondani Barsiné Bagi Magdolna presbiterről is, aki kántor, lelkész, pénztáros is volt közösségünkben. Szívesen hozott anyagi áldozatot is, ha arról volt szó. Dr. Rácz István és Molnár Dániel presbiterek a templomkert rendben tartói voltak. Bereczki Imre, amikor hazajött a munkavégzése után, mindig jelentkezett, hogy segítsen a földmunka rendbetételénél [árokásás, földhordás, emésztőgödör kiásása]. Sorolhatnám a neveket: Nagy Irén, Kun Árpádné, Papp Józsefné, Vid Elek, dr. Nagy Piroska, Nagy Gábor, Kovács László és felesége, Horváth Kálmán és felesége, Sajgó István és felesége, Barta János és felesége, Nagy Sándor és felesége, Szabados Ádám és felesége, Csekovszky Árpádné, Dallos Istvánné és még sokan mások. Végül hadd idézzem Szombathy Gyula lelkipásztor egyik megjegyzését: „Ha az ő felesége nem állt volna úgy mellette, ahogyan megtette, az építkezést nem tudta volna olyan intenzitással folytatni, és befejezni, ahogyan az sikerült.” A felesége többek között a külföldi levelezésben segített sokat a férjének, illetve a gyülekezetnek. Nagy ajándék volt az is, hogy mindketten tudtak a külföldiekkel idegen nyelven szót érteni és őket tolmácsolni. Az, hogy Rákosligeten van lelkészlakásunk, gyülekezeti termünk; Rákoskeresztúron új templomunk, azért Istené legyen a dicsőség.

91

Az imaház az 1942-es átalakítás és felújítás után Ivanyos Lajos a presbitériummal

Kántás Ferenc egy ünneplő családdal

92

Szombathy Gyula beiktatása

93

Szabó Lajos beiktatása

Szombathy Gyula és az egyik konfirmált csoport

Szombathy Gyula családjával és egy külföldi vendég-igehirdetővel

A templom az 1967-es átalakítás és felújítás után

94

95

Bibliai gondolatok a rákosligeti református templom felszentelésének jubileumi évét lezáró ünnepséghez   Az ószövetség népe a mózesi törvények alapján minden ötvenedik esztendőben örömünnepet tartott, amelyben megtapasztalhatták Isten szabadító kegyelmét és szeretetét. „Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek fölszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki birtokához, és hadd térjen vissza mindenki nemzetségéhez.”(III. Mózes 25, 10.)   A reformáció által lehetőség adódott az Isten szavához, a Bibliához való visszatérésre, a hitbeli megújulás átélésére.   Érdemes megszívlelni azokat az Igéket, amelyeket a Szentírás az emlékezés és az ünneplés miértjéről és mikéntjéről tanít nekünk.    A református ünneplés igei alapja Pál apostolnak a zsidókhoz írt levele 13. fejezetében a 7. versben található: „emlékezzetek meg a ti előjáróitokról, kik néktek szólották az Istennek beszédét és figyelmezvén, az ő életük végére, kövessétek hitüket.” Pál apostol az Ószövetség népének történelmi eseményeire és vezetőire való visszaemlékezés hagyományát gyakorolva, rámutat az Isten fenséges akaratából bekövetkező történések fontosságára a saját életünkre vonatkozóan is. Az előjárók Isten Szavát szólják a gyülekezetben, az életük a hitbeli állapotukat tükrözi. Az Istentől való elöljárókat követendő példaként tünteti fel, akik erős hitükben szilárdan megállva végezték el a rájuk bízott feladatokat. A hitbeli növekedés, lelki épülés alapfeltétele a hétköznapi élet zajos forgatagában való megállás, megpihenés és elcsendesedés. Isten már a Világ teremtése alkalmával gyakorolta ezt a „tevékenységet” és parancsolatba is adta.44 44  Mózes II. könyve 20: 9 – 11. „Hat napon át  munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és földet,és a tengert és mindent  a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék.  Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.”

96

97

A hitbeli épülés számtalan lehetősége mellett az előjárók életébe és munkásságába való betekintés jelentősége is fontos tényezőként szerepelhet. Az Istenre való feltekintés ünnepi keretekbe foglalt alkalmai mellett, az elődökre való visszatekintés is megemlékezések megszervezését feltételezik. Reméljük, hogy a templom  felszentelésének jubileumát ünneplő rákosligeti reformátusok a múlt értékeit megismerve hálás szívvel tudnak a gyülekezeti elődök munkájára tekinteni.   Millisits-Szilágyi Erzsébet Soli Deo Gloria

98

ISBN 978-963-89438-0-4 Felelős kiadó: Szabó Lajos, a Budapest-Rákosligeti Református Egyházközség lelkipásztora Kiadó: a Budapest-Rákosligeti Református Egyházközség; 1172 Budapest, Ferihegyi út 21.