Tatabánya kék szalagja, a Galla-patak. Egy örökbefogadott kis patak és értékei

Tatabánya „kék szalagja”, a Galla-patak

Egy örökbefogadott kis patak és értékei

1 A kiadvány Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatásával készült a tatabányai Móra Ferenc Általános Iskola örökbefogadó csapata szerkesztésében @Rákász Mihály, 2008 Nyomtat-Lak Bt., Tatabánya Az örökbefogadási akciónkban résztvev k diákok: Babai Klaudia, Balla János, Balogh Ádám, Balogh Kálmán, Bodányi Róbert, Bordács Balázs, Csizmazia József, Danyi Annamária, Darabos Richárd, Haidel Zoltán, Irmai Vivien, Kacsó Norbert, Kollárdi Hajnalka, Kósa Zsanett, Kun Gerg , Mászáros Dávid, Németh Dávid, Németh Zoltán, Oszoli Nikolett, Szalai Csenge, Szalai Dániel, Tóth Krisztina, Zámbó Roland tanárok: Bajcsainé Hajagos Ildikó, Rákász Mihály

Örökbefogadott területek 1. Kis K bánya (M1-es autópálya és a Panzió étterem alatt) (Mikes Kelemen Feln tt és Ifjúsági Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola) 2. Turul szobor közvetlen környéke (ÉRTED Alapítvány) 3. Szelim-barlang (GERECSE Barlangkutató és Természetvéd Egyesület) 4. János-forrás környéke (ZSZK) 5. Platán tér platánfája (Micimackó Óvoda) 6. Csónakázó-tó szigete (Városi Diákönkormányzat) 7. Csónakázó-tó körüli közpark Galla-patak és a tó közötti területe (Dózsakerti Óvoda) 8. Csónakázó-tó körüli közpark Fellner Jakab Szakközépiskola felöli része (Kodály Zoltán Általános Iskola) 9. A Jubileum park sportlétesítményeken kívüli része (Pet fi Tömegsport Egyesület) 10. Rákóczi tér (Dózsa György Általános Iskola) 11. Kertvárosi lakótelepen a Szent György úti park (Spar környéke) (Lila Óvoda) 12. Rózsakerti kiserd (Kertváros) (Kertvárosi Óvoda) 13. Ligeti-tó (Ságvári Endre Óvoda) 14. Ligeti-tó körüli park (Ságvári Endre Óvoda) 15. Május 1. park színpad el tti területe (Ságvári Endre Óvoda) 16. Május 1. park Népház út felöli területe (Ságvári Endre Óvoda) 17. Május 1. park Halászkert felöli területe (Móra Ferenc Óvoda) 18. Béke úti kiserd (József Attila Általános Iskola és Alapfokú M vészetoktatási Intézmény) – 19. Cseri úti kiserd (Ságvári Endre Általános Iskola) 20. Bódis hegyi sportpálya körüli erd terület (Fels gallai Nemzetiségi Óvoda) 21. Galla-patak szakasza az Által-ér torkolattól a Csónakázó-tóig (Móra Ferenc Ált. Isk.) 22. Sárberki Általános Iskola melletti szánkódomb (Sárberki Általános Iskola) 23. Körtvélyespusztai erdei temet (Péch Antal M szaki Szakközépiskola és Gimnázium) 24. Mária-szakadék (Vulkán TSE Természetjáró Szakosztálya) 25. Csákányospusztán feltárt középkori templomrom területe (Vulkán TSE Természetjáró Szakosztálya) 26. Csákányospusztai turistaház körüli terület (Vulkán TSE Természetjáró Szakosztálya) 27. Síkvölgyi-patak forrásvidéke (Síkvölgyi 2. számú tótól a Kisrugó útig) (Móra Ferenc Általános Iskola) 28. Galla-patak szakasza a Csaba úti hídtól a Tarjáni úti hídig (Fels gallai Nemzetiségi Óvoda Alsógallai Telephelye) 29. Zsuzsi szobor körüli terület (Óvárosi Bölcs de) 30. Csónakázó-tó és a Szánkódomb közötti terület (Sárberki Óvoda) 31. Galla-patak (Fels gallai Nemzetiségi Óvoda – Dumbó csoport) 32. Klubkönyvtár el tti park (Herman Ottó Általános Iskola)

AZ ÖRÖKBEFOGADÁSRÓL

2

A Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata által meghirdetett örökbefogadási program a helyileg és védett természetvédelmi területek és zöld felületek kijelölését és meghirdetését jelenti Ezeket az arra vállalkozó oktatási intézmények, civil szervezetek, alapítványok fogadhattak örökbe három évre, és amely városunk természeti értékeinek hosszú távú meg rzéséhez, illetve a városszépítés közös feladatához kezdeményezett aktívabb lakossági részvételt. A kijelölt területekb l 32 talált gazdára. /lásd borító bels oldala-lista/ Az örökbefogadási program egyfajta elkötelezettséget jelent a választott terület természeti értékeinek megismerése, a lakossággal való ismertetése, lehet ség szerinti rendben tartása, felügyelete, folyamatos ellen rzése iránt, amely állandó sajtómegjelenéssel, illetve közös internetes adatbázis fenntartásával párosul majd. Az örökbefogadási programra való jelentkezéssel az örökbefogadók vállalják a közös programokon való részvételt és az örökbefogadással járó feladatokat, amelyek segítésére örökbefogadási eszköztámogatást, külön támogatási keretet, szakmai felfedez programokat, folyamatos sajtómegjelenéseket, a legjobbak teljesítményének elismerését biztosít az Önkormányzat. Mi a Galla-pataknak az Által-ér torkolattól a Csónakázó-tóig terjed szakaszát fogadtuk örökbe. Munkánk állandó küzdelem volt az illegális szemétlerakók és a tatabányai vandálok ellen. Nem jártunk sikerrel… 2005-2006 Felmértük a patak és környezete szennyezettségét 2005. szén. Megállapítottuk, hogy a patak vize és partja is er sen szennyezett, sürg s tisztítást igényel. Két nagy illegális hulladéklerakót fedeztünk fel, ezek valószín leg „csövestanyák” voltak, ezeket 2006 tavaszán felszámoltuk. Kb. 20-30 m3 szemetet gy jtöttünk össze, amelyet az AVE Zrt.-t l kapott zsákokban helyeztünk el, és ezt el is szállította.

A legjellemz bb „tereptágy” a patakban

„Csövestanya” a vasútállomásnál-Dózsakert

„Szemétszüret”

Zsanett-tisztított tereppel

A Csónakázó-tótól az els vasúti hídig terjed szakaszt, ahol méterenként hevertek a vízben gumiabroncsok az Önkormányzat kikotortatta. A kotrást megfigyel tanulóink szerint kisebb rákok el fordultak a patakban. Júliusban már ivadékhalakat figyelhettünk meg a vízben. Ez arra utal, hogy az ötvenes évekt l lerakódott, f ként

3

a bányászatból származó iszap eltávolítása és a meder mélyítése vagy vízduzzasztás után újra lehetnek halak, még ha nem is a 19. sz végéig jellemz halb ségben… Havonta elemeztük a növényvilág változását és az állatvilág összetételét, megállapítottuk, hogy ugyan a területen védett növények nem fordulnak el , de a biológiai sokféleség és az él hely védelme érdekében ezt a területet is védeni kell. A növényvilágban keverednek a termesztett kultúrnövények: alma, dió; a vizes él helyek és a nedves ártéri rétek növényei. Leggyakoribb növényfajok: vérehulló fecskef , árvacsalán, fekete bodza, boglárkafélék, borzas füzike, ebszékf , erdei turbolya, erdei mácsonya, farkas kutyatej, fehér mécsvirág, fekete nadályt , giliszta z varádics, gyékény, réti bakszakáll, kónya madártej, közönséges borbálaf , kerekrepkény, ökörfarkkóró, mezei katáng, mezei zsurló, nagy csalán, rókasás, selyemkóró, vadmurok, vízi menta. Ezért kell óvatosnak lenni a parton a gyalog- és kerékpárút kiépítésével. Magyarországon minden hüll és kétélt védett, békafajokból a zöld varangy, és a kecskebéka, levelibéka fordul el . A kórház mögötti rész madárfészkel -hely, a támfal mögötti bozótosban a vadkacsákon, verebeken és galambokon kívül barátposzátát, kis fakopáncsot, csilp-csalp füzikét, meggyvágót láthattunk.

Vízmintavétel az Által-ér Szövetségt l kapott készülékkel

Az Által-ér Szövetség segítségével (vízmintavev készlet) sikerült a víz min ségét is elemeznünk, két helyen vettünk mintát a patakból: a Dubnik-patak befolyásánál és a Dózsakertnél található vízmér állomásnál. Meglepetésünkre a kapott értékek a vártnál tisztább vizet mutatnak, bár bakterológiai vizsgálatot nem tudtunk ezzel a berendezéssel végezni.

A környezetvédelmi világnapon interaktív játékkal mutattuk be a Galla-patak és a Síkvölgyi láprét értékeit. Itt az óvodásoknak csak képekr l kellett megállapítaniuk, hogy növényt, vagy állatot látnak-e, kisiskolásoknak név alapján kellett ugyanezt eldönteniük, fels tagozatosoknak párosítaniuk kellett a nevet a képpel, a középiskolásoknak 5 kérdésb l 3-at legalább meg kellett tudni válaszolniuk.

A szelektív hulladékgy jtés ösztönzésére a Polgármesteri Hivatal, az AVE ZRT és a TIT Komárom-Esztergom Megyei Szervezetének támogatásával hulladékszobor készít pályázatot hirdettünk meg, amire nagyon sok szép alkotást küldtek be a többi iskolából. Ebben az évben (2006) munkánk elismeréseként elnyertük az örökbefogadási vándorkupát.

4

Ilyenek voltak tábláink, amikor kitettük

…és ilyenek lettek alig egy hónap múlva.

Elkészítettünk a VÍZM Zrt. lektorálásával a Galla-patakot bemutató táblát. Ilyet négy helyen (1. Sárberek-Vízm 2. Csónakázó-tó gyalogos-híd 3. Dózsakert –gyalogos híd, 4. Által-ér befolyás közúti híd) két alkalommal helyeztünk ki, egy hónap után mindet tönkretették vandálok. 2006-2007 Megpróbálkoztunk a „Kis patak” tanösvény kiépítésével, 4 db bemutató táblát helyeztünk ki két alkalommal. A vandálok két hónap alatt minden táblánkat szétverték… Amit a vandálok nem tudtak tönkre tenni: az eredményeket bemutattuk az Interneten /www.wikipedia. hu/ Galla-patak szócikk, ill. a www.varosunktatabanya.hu honlapon a Természeti értékek szócikk alatt: Galla-patak, Által-ér szabályozása, Mikovény Sámuel, stb. Ismételten feltérképeztünk illegális hulladéklerakókat 2007. 04. 26-án és 2007. 07. 12-én az Által-ér torkolati kiserd nél, ezeket fel is számoltuk, de azóta „szorgos kezek” újratermelték ket.

A szétvert tanösvény egyik táblája

Mikrohullámú szemétdomb

Ismételt szemétszüret Megfigyeléseink szerint az Által-ér és a Gallapatak közti összefolyásnál lév kiserd a „legkedveltebb” illegális hulladéklerakó. Ide a háztartási gépt l a döglött kutyáig mindent kiszórnak valakik, a legmegdöbbent bb, hogy szerves hulladékokat is, s t t zifát is.

5 A Galla-patak vízfolyás Tatabányán, az Által-ér legnagyobb mellékvize. Tulajdonságai

A patak teljes hossza az id szakos szakaszokkal együttvéve 15 km. Vízgy jt területe 97 km2, amin az átlagos csapadékmennyiség 600 mm évente. A patak átlagos vízhozama 0,4 m3/s körüli, áradás idején elérheti a 35 m3/s-ot is. A legmagasabb vízválasztó maga a NagyCsákány, 487 m-es magasságával egyben a Vértes legmagasabb csúcsát is alkotja. A patakon jelent s vízbevezetésnek a Carbonex Kft. Palahányó-patakba történ max. évi 110 em3-es bányavíz bevezetése számít. A Galla-patak fels részén és annak mellékvízfolyásain a felszíni vízkivételek tekintetében els sorban horgásztavak rendelkeznek engedélyezett vízigénnyel. Ilyenek Fels gallán a Kékes, Alsógallán a Galambász-tó. A 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet 7. számú melléklete szerint a Galla-patak pisztrángos víz. Mi egyetlen pisztrángot sem figyeltünk meg a patakban, a patak táplálta tavakban (Kékes, Galambász-tó) lehetnek.

Fels szakasz Fels szakaszának nevezzük a fels gallai, illetve rövid erdei szakaszát. Itt szinte inni lehet a vizéb l, halak nem élnek benne, gyors folyású. Erre a részre gyakran szerveznek vadvízi gyalogtúrát, mert ezen a pár száz méteres szakaszon rengeteg zúgó, vízesés található rajta, valamint kisebb természetes tavak. Csak a víz nem természetes, mert azt a XIV/A. akna bocsátja a patakba. Közel a vízm höz egészen vasrozsdás a meder. Vannak részei, ahol egy méternél mélyebb a patak. A vízm felett csak egy kisebb, id szakos forrás van. Alsó szakasz Alsó szakasza kevésbé látványos, itt már eléggé sok szennyez dés éri el a vízfolyást. Számos egyéb patak táplálja a belvárosban, amik a külvárosban, külterületen erednek. Legnagyobbak a Tarján- és Csákány-patak. A patakon 0.115-ös fkm-nél, Dózsakertben a VITUKI Rt vízmér állomást üzemeltet. A Galla-patak vízmin sége a 2000-es évek elejéig nagyrészt romlott. Bakterológiai jellemz i miatt az er sen szennyezett osztályba tartozik. Ez annak is tulajdonítható, hogy a megsz nt bányam velés miatt már nem jelentkezik a kiemelt 100-150 köbméter/perc mennyiség karsztvíz patakba bocsátása nincs hígító hatás. A tápláló Csákány-patak vízmin sége t rhet besorolású a viszonylag magas nitrát és nitrit koncentráció miatt, ez emberi eredet szennyezésre utal, ami a szennyvízhálózat teljes térségi kiépülésével csökkenhet. A Galla-patak vízmin sége 2005. évben az oxigén háztartás tekintetében IV., a tápanyag háztartás tekintetében V., a szerves és a szervetlen mikroszennyez alcsoportok mindegyike esetében III., az egyéb paramétereknél pedig az IV. osztályú volt. Ezek a min sítések az el z évivel megegyeztek, kivéve a szerves mikroszennyez k alcsoportját, ahol a k olaj és termékei révén romlás következett be. Életközösségei Életközösségeiben a flóra keveredik a vizes él helyek /hínár-gyékény-sás/ a nedves rétek, partmenti nádasok, füzesek él világával. A mocsári és patak melletti növényzet: zárt, gyakran s r magas, egy-két lágyszárú szint állományok: lómenta, réti f zény, borzas füzike, parti és posványsás, gyékény. Megjelent az antropogén gyomtársulás: fekete üröm, szulák, piros árvacsalán a parti sásosokban (sás, mocsári zsurló, mocsári gólyahír). El fordul a nádas növényzete (nád, fekete nadályt , n szirom) a f z-nyár ligeterd keveredik a bokor füzesekkel. JELLEMZ

NÖVÉNYEK

Borzas füzike (Epilobium hirsutum) Leírása: A füzike (Epilobium) a ligetszépefélék (Onagraceae, Oenotheraceae) családján belül az Epilobium nemzetségbe tartozó növényfajok többségének összefoglaló neve. Leveleik átellenesek, a sugaras szimmetriájú virágok színe piros, vagy fehéres. A szirmok száma 4, a porzóké 8, két körben állnak. Termésük hosszúkás, négy kopáccsal nyílik, a magvak repít sz rösek. A füzikének körülbelül 50 faja van. Magyarországon 10 faj honos. A közeli rokon deréce két faját régebben külön nemzetségbe (Chamaenerion) sorolták, ma viszont ezeket is az Epibolium nemzetség tagjaiként tartják számon. A füzikék egyik faja sem védett. Nagy termet , majd két méter magas, szára és levelei molyhosak, a levelek keskenylándzsásak, legfeljebb 12 cm hosszúak és 0,5-3,5 cm szélesek, a szárra lefutók, az alsók enyhén szárölel k.

6

Él helye: Mocsaras, nedves helyeken, magaskórós növényzetben gyakori. Júliustól szeptemberig virágzik. Gyógyhatása: Teája vagy tinktúrája, prosztatabetegségek, a kezd d prosztatarák gyógyításában csodaszernek számít. Akik a prosztatájukkal betegeskednek, meggyógyulhatnak a kisvirágú füzike segítségével, gyakran még megm teni sem kell ket. Ha már sor került a m tétre, a füzike teája elmulasztja a seb ég fájdalmait, és mindazokat a panaszokat, amelyek gyakran jelentkeznek m tét után. Nem csak a férfiak gyógynövénye, gyulladáscsökkent hatása miatt állandó hólyag- és húgyhólyaggyulladásban, hólyaggyengeségben szenved n k is sikerrel alkalmazhatják. Virágai kb. 1,5 cm nagyságúak és bíborszín ek. Gyakran található nagy, bokorszer telepeken, ahol másfél méterre is megn , valamint állóvizekben és azok szélén. Szára és levelei húsosak, a levelek alul enyhén molyhosak Fehér f z (Salix alba) Jellemz i: Széles, terpedt koronájú, szétálló ágrendszer fa. Az ágak gyakran lelógóak, nagyon hajlékonyak, sárgásbarnák. Lándzsás levelei szórtak, 6-10 cm hosszúak, szélességük átl. 2 cm. Szélük finoman f részes, színük sötét, vagy szürkés zöld, fonákuk kékesszürke. A növény kétlaki. A kissé görbült porzós barkák a rövidhajtások végén felemelkednek, lombfakadás el tt nyílnak. A term s barka szintén görbült, de tömöttebb, mint a porzós. Szélmegporzású. Felnyíló tokjából júniustól szórja fehéren sz rös magvait. Ligeterd k nedves talaját, vízpartokat és az ártereket kedveli. 200 éves korú példányai is vannak. Szomorúf z változatát díszfaként ültetik. Felhasználás: Fája puha, a farost lemezhez alkalmazzák. Hajlékony vessz ib l kosarat, kerítést fonnak. Leveleit a népi gyógyászatban sebgyógyításra, reuma elleni fürd kre használták. Izzasztó, lázcsillapító szer. Ízületi bántalmak (köszvény, csúz, reuma), valamint h léses megbetegedések ellen is használják. Csersavtartalma miatt hasmenésre, n i szervek nyálkahártya-gyulladására is jó. Alkalmazzák hajhullás és fejb r korpásodás ellen is. Fejfájás és egyéb enyhe fájdalmak esetén fájdalomcsillapító szerként szóba jöhet önállóan vagy más gyógynövényekkel kombinálva. Fekete bodza (Sambucus nigra) Jellemz i: Lombhullató, nagy termet cserje, vagy kisebb fa. Héjkérge mélyen barázdált és parásodott. Szárában puha, fehér, szivacsos bélszövet található. A levelek páratlanul szárnyaltak, 3-5-7 tojásdad-elliptikus, hegyes levélkéb l állnak. Lombfakadás után virágzik (III-IV), jellegzetes, er s illatú, végálló, fehér 5 ágú bogerny s virágzata van. Rovarporozta növény. Termése szeptemberben-októberben érik: apró, fényl fekete, gömböly bogyószer csonthéjas termése van. Lombos és ligeterd k cserjéseiben, lakott területeken egyaránt gyakori. Felhasználás: Dísz-, gyógy- és fest növény. Virágát megh lés, köhögés, székrekedés elleni teakeverékekbe teszik. Virágát üdít italhoz, bogyóját szörp és lekvár f zéshez is gy jtik. Virága panírozva, illetve palacsinta tésztába mártva forró olajban kisütve, ízletes csemege. Termését gyümölcsteákhoz vegyítik. Bogyóival ibolyás kékre festették a vásznat, gyapjút, s t a bort is. Leveléb l, kérgéb l sárga színez anyagot nyertek. Köszvény, láz, orbánc, nyavalyatörés magas vérnyomás ellen, de nyugtató, hashajtó, vesem ködést szabályozó gyógyteák készítésére is felhasználják. Fekete nadályt (Symphytum officinale) Leírása: Népies nevén forrasztóf , nadálygyökér, madárgyökér vagy feketegyökér egy gyógynövény. Ez az ével növény a nedves helyeket kedveli, réteken vizes gödrökben gyakran el fordul. Gyökerei 2,5-3 cm átmér j ek, mélyen helyezkednek el a talajban, színük sötétbarna, vagy fekete, felvágva belül fehér, esetleg sárga, nyálkás tapintású. A szár alul dúsan elágazó, szárlevelek vályúsak. Levele széles, érdes, hegyes csúcsokban végz dik, bogerny s virágzata bíbor-, vagy rózsaszín, esetleg sárgásfehér, egész nyáron virágzik. A gyökereket tavasszal, vagy sszel, leveleit virágzáskor kell gy jteni, és körültekint en szárítani. Hatóanyaga: A gyógyfüvek sokaságában joggal tartjuk csodatév növénynek, levele hatóanyagainak listája terjedelmes: A-, C-, és B12-vitamint, kalciumot, káliumot, foszfort is tartalmaz, bár ezek nem fedezik a napi szükségletet, de fehérje tartalma nagyobb, mint akármelyik zöldségé Felhasználása: Friss levelét levélborogatásként, szárítottan teának, teakeverékek alkotórészeként, borok ízesítéséhez, illetve ül fürd készítéséhez. Gyökerét frissen és szárítva, de porrá rölve is használhatjuk teának, borogatásnak, tinktúra, esszencia, vagy ken cs is készülhet bel le. Gyógyhatása: Ezt a gyógynövényt a gyógyászatban sokféle célra használják, küls leg kit n hatása van a fekélyekre, és a csonttörésekre, égési, és más sérülésekre, duzzanatok borogatására. Hatásos szer még a reuma,

7

ízületi gyulladás, meger ltetés, csontfájdalmak, sebek, vérömlenyek, zúzódások, ficam, rándulás, bénult végtagok fájdalmainak enyhítésére, de tüd betegségek kezelésére is. Bels leg levelének és gyökerének teáját – gyomorfekély, gyomorvérzés, emésztési zavarok, hörghurut, mellhártyagyulladás és köhögés ellen fogyaszthatjuk. Levél forrázata: fürd be, arclemosóba téve b rlágyító hatású. Egyes készítményeket a gyógyszertárakban is beszerezhetjük. Fekete üröm (latin neve: Artemisia vulgaris L.) Népies nevei: anyaf , közönséges üröm, mátraf , taplóüröm, veres üröm Egy Magyarországon is gyakori gyom-, és f szernövény, a fészkesek (Asteraceae) családjába tartozik. Európában és Észak-Afrikában a legelterjedtebb. Leírása: F szerként virágzó hajtásának fels , legfeljebb 40 cm hosszú részét (esetleg a gyökerét) gy jtik. A majdnem mindenhol el forduló növény virágzó hajtását (Artemisiae herba) sültek készítésénél használják a majoránna pótlására. Illóolajat, keser anyagot, gyantát tartalmaz. Felhasználása: Felhasználható zsírosabb szárnyasok (liba, kacsa), disznó-, vaddisznósültek, valamint káposzta- és gombaételek ízesítésére is. Emésztést segít hatása miatt a nehezen emészthet ételek általános f szere. Amióta az Európai Unió 1991-ben újra engedélyezte az abszint gyártását, de korlátozta a tujon (a fehér üröm egyik hatóanyaga) abban megengedhet mennyiségét, több gyártó is áttért a fekete üröm használatára, mivel abban nincs tujon. Virágpora az arra érzékenyekb l allergén reakciót vált ki. Gyógyhatása: Egyes diétás ételek elkészítésére ajánlható, mert zsírok semlegesítésére, az étel könnyebb emésztésére, az étel ízletesebbé tételére is alkalmas. Gyógynövényként teája étvágyjavító, epem ködést serkent , görcscsillapító, ideger sít hatású. Giliszta z varádics (Chrysanthemum vulgare) Korábban (Tanacetum vulgare) latin nevet viselte. Népi nevei közül talán a mezei mimóza a legérdekesebb, ezt valószín leg levelei alakjáról kapta. Leírása: Felálló, fels részén elágazó szárú, 80-120 cm magas, megdörzsölve f szeres illatú ével . Nagyságán kívül számos aranysárga virágzatával is felt nik. A fészkek csak csöves virágúak, dús sátorvirágzatot alkotnak. Virágzása: Június-szeptember között van Levelei majdnem kétszerese, szárnyasan szeldeltek. Elterjedése: Egész Európában elterjedt, Magyarországon is gyakori. Az él helye az ártéri magaskórós társulások és mocsárrétek. Hasznosítása: Melius Péter az 1578-ban megjelent Herbáriumában ezt írta a varádicsról: „Próbált dolog. Levelét f zd meg borban, vagy tejben add innya, a gilisztát ki zi.” Nevéhez híven napjainkig gyakorta használták az ember és a háziállatok bélférgeinek elpusztítására, ki zésére, küls leg ízületi fájdalmak enyhítésére. F ként szárított virágból f zött teája tartalmazza a férgek, rovarok által nem kedvelt illóolajokat, gyantát és keser anyagot. Mérgez hatása miatt azonban háziszerként ma már nem ajánlott. A biokertészek els sorban a hangyák távol tartására alkalmazzák. A szárított növény nemcsak az ágyásokból, hanem a tárolóhelyekr l is el zi a hangyákat és más rovarokat, így a molyokat is. Egy alacsony termet változatát el szeretettel telepítik sziklakertekbe. Lómenta (Mentha longifolia) Népies nevei: Borsf pereszlény, lófodormenta. Leírása. Ével , kúszó, tarackos, felálló szárú, 50-150 cm magas, tompán négyél szárú növény. Levelei nyél nélküliek, szélük f részfogas, 5-10 cm hosszúak, 1,5-3 cm szélesek. A levelek néha fehéren sz rösek, er s illatúak. A virágokat a kb. 1 cm vastag, 5-8 cm hosszú virágzatokban, a szárak végén találjuk. A virágok ibolyaszín ek. Alakgazdag növény, több mint 300 alakját írták le. Felismeréséhez kellemes illata nagymértékben hozzájárul. Összetéveszthet sége. A mezei mentával, a vízi mentával, a csombordmentával téveszthet össze, ha csak az illat alapján próbáljuk meghatározni. Kertjeinkben néha elvadult borsmentával is találkozhatunk, mely termesztett növény. Az összetévesztés nem okozhat nagy gondot, legfeljebb nem a megszokott ízzel találkozunk. A felhasznált mennyiséget azonban minden bizonytalan esetben csökkentsük. A csombordmentától enyhe émelygést kaphatunk. El fordulása. Az egész országban közönséges. Kertekben, patakok, csatornák mentén, mocsarakban, ligetekben, magas sásosokban, ártereken, nedves szántókon, parlagokon gyakori. Felhasználása. A mentafajok felhasználásáról német krónikákból már a IX. század idejéb l értesülünk. A középkorból, különböz utalásokat találunk omlettekben, salátákban és mártásokban való felhasználására. Nagyjelent ség a f szerezésben. Gyakran használják gyümölcsök, gyümölcssaláták, turmixok, pudingok ízesítésére. Jelent sége f leg a nyári hónapokban n meg üdít , légzést tisztító hatása miatt. Manapság a modern

8

konyhában ürühús készítéséhez, zöldségek, így pl. uborka, paradicsom eltevéséhez, burgonya és hüvelyesek ízesítéséhez, teák, italok, rágógumi, cukorkák készítéséhez, valamint gyógyászati és kozmetikai célra használják. Mocsári gólyahír (Caltha palustris) A boglárkafélék (Ranunculaceae) családja Caltha nemzetségének egyetlen Magyarországon el forduló faja. Nem túl gyakori, ennek ellenére nem védett. Leírása: Ével , rövid, sokfej gyöktörzses, felálló vagy felemelked szárú, 15-60 cm magas növény, bojtosan álló, s r gyökérzettel. Csöves szára tövén rendszerint pirosas, kopasz, fels részében ágas. T levelei hosszú nyel ek, az alsó szárlevelek rövid nyelesek, a fels k ül k, valamennyien vese- vagy kerekded-szív alakúak, többnyire hegyes fogasak. A levelek sötétzöldek, kopaszak, fényesek. Sárga virágai 3.5-4.5 cm átmér j ek, öttagúak. Sziromlevelei nincsenek, mert a sziromlevélnek látszó sárga virágtakaró-levelek tulajdonképpen a hiányzó sziromlevelek szerepét átvev , megn tt, színes csészelevelek. Ezek száma 5 vagy több, sötétsárga szín ek, alul zöldesek, 12-18 mm hosszúak. Porzója, term je nagy számú. Termése sugarasan álló résztermésekb l (tüsz kb l) összetett terméscsoport. Elterjedése: Mocsarakban, láprétekben, f z- és égerligetekben él. Nád (Phragmites australis) Jellemz i: A pázsitf félék családjához tartozó, tekintélyes termet , egyenes, felálló, igen hajlékony, üreges szárú, er teljes, kúszó gyöktörzs ével növény. Jellegzetes alakú, selymes, fehér fény , sokvirágú bugavirágzata sokszor lazán egy oldalra hajlik, barnás-lilás árnyalatúvá sötétedik. Termést ritkán hoz, vegetatív úton gyarapszik. A legkülönböz bb vizekben alkot kisebb-nagyobb állományokat. Folyók, patakok mentén gyakran partvédelem céljára telepítik. A nádas értékei: mechanikai sz r , mint tápanyagfelvev és -megköt , véd az eróziótól, életteret teremt a vízi él világnak, esztétikai szépsége nélkülözhetetlen a természetes vízpartnál, iparilag is hasznos növény. A vizek él világában nagy jelent ség , mert ez a zóna számtalan állatfaj számára jelent búvóhelyet, életteret. Terjedése viszont a vizek gyors feltölt dései folyamatában okozhat gondokat. Felhasználás: A leg sibb és szinte a leggyakoribb épít anyagunk. Télen learatott szárát kévékbe kötve, méretre vágva nádpadlóként mennyezetburkolásra, kerítésnek használták, használják, és a parasztházak tetejének fedésére. A vadméhek ezekbe a „lészákba”(nádfonat) tették bele nektárjukat. A nádsíp a halászok-pásztorok egyik kedvelt hangszere. Piros árvacsalán (Lamium purpureum) Jellemz k: 10-30 cm magas, egyéves növény. Szára négyszögletes, rendszerint pirosas. Az alsó levelek kerekdedek, szíves vállúak, csipkés szél ek, hosszú nyel ek, a fels k tojásdadok, rövid nyel ek, a murvásodó levelek pirosak. A virágok a murvásodó levelek hónaljában ülnek 6-10-vel. A párta két ajkú, csöve sz k, majd hirtelen kiszélesedik, halványpiros, fels ajka íves, sz rös, rövidebb az alsónál. sszel kicsírázva telel át. Termése makkocska. Márciustól júniusig virágozhat, 10-30 cm-re n meg. Él hely: Gyomtársulásokban. A Lamium fajok néhány lepkefaj hernyójának tápláléknövényét képezik, köztük a zöld csipkésbagoly (Phlogophora meticulosa), a C-bet s bagolylepke (Xestia c-nigrum) és a Coleophora zsákhordó molyfélék közül a C. ballotella, C. lineolea és C. ochripennella. Réti füzény (f zfalevel f , piros füzény – Lythrum salicaria) A füzény növénynemzetség leggyakoribb faja a Kárpát-medencében. Elterjedése: Az északi mérsékelt éghajlati övre jellemz növény. A Kárpát-medencében leggyakrabban a dombvidékek (ritkábban a hegységek) nyirkos rétjein, árkaiban, lápjain, nádasok szélén találhatjuk. Egyértelm en a nedves vagy vizes, sok tápanyagot és bázist tartalmazó, mérsékelten savanyú, humuszos vályog- és agyagtalajokat kedveli. A mocsári humuszon kedvvel term , mély gyöker növény. A Kis-Balatonban a nádasokban és a zsombékok tetején n . Leírása: 50–180 cm-ig felmagasodó, fásodó gyöktörzs , ével növény. Szára rendszerint négyél , kopasz vagy érdes-pelyhes. Lándzsás, ép szél levelei 5–15 cm-esre n nek. Az ülõ levél alapja kerekített vagy kicsípett, erezete jól láthatóan kidomborodik. Az alsó szárlevelek átellenesen vagy hármasával örvben állnak, a középs és fels szárlevelek váltakozók vagy átellenesek. Felálló virágai többesével, 10 cm-nél is hosszabb, megnyúlt füzérekben, álörvökben nyílnak a murvalevelek hónaljában. A murvák tojásdadok, aprók, sz rösek. A 4–7 mm hosszú csészelevelek sz rösek, rajtuk tizenkét borda, 6 csészefog és néhány, 2–3 mm hosszú köztes fog különböztethet meg. A csésze hosszabb fogai kétszer akkorák, mint a rövidek. A hat, lándzsás, 6–12 mm

9

hosszú sziromlevél sötét bíborszín , ritkábban fehér. A porzólevelek száma tizenkett . A magház fels állású. 3–6 mm hosszú, sokmagvú tokterméseit a vacok körülzárja. Mocsarakban, ártéri társulásokban, patakmenti és magaskórós társulásokban találkozhatunk vele. Június– szeptemberben nyílik; rovarok porozzák be. Felhasználása: Teáját háziszerként bélhurut, vérhas, tífusz ellen, bél- és gyomorvérzés csillapítására itták. Teát a f gyökeréb l is készítettek. Toroköblítésre, valamint vérz aranyér borogatására máig használatos. Rókasás (Carex vulpina) Jellemz i: 30-80 cm magas, s r n gyepes ével . Szára er teljes, mereven felálló, 2-3 mm vastag, majdnem szárnyasan háromél , fels részén er sen érdes. A t levél-hüvely sötét, rostos. A levéllemez 4-8 mm széles, sárgászöld, a szélein és a fonákér mentén igen érdes. A virágzat 5-10 s r , sokvirágú, gyakran bugásan álló füzérkékb l áll, a füzérkék alján gyakran hosszú, murvásodó levelek állnak. A füzérkékben alul a term s, felül a porzós virágokat találjuk. A pelyvák többnyire vörösesbarnák, zöld csíkkal. A töml 4-5 mm hosszú, keskeny háromszög-tojásdad alakú. A tövén lekerekített, sárgásbarna, csak hátán hosszeres, cs re élelt. A bibe 2. A lapos- tojásdad termés 2 mm hosszú, barna szín . Május-júliusban virágzik, 30-80 cm-re n . Él helye: Mészkedvel , síksági-hegyvidéki, eurázsiai (mediterrán) faj. Nedves, kövér, humuszos, anyag-, homok-, t zeg-, és szikes talajokon), mocsárréteken, vízpartokon, árkok vízlevezet csatornák mentén, ártereken, magassás társulásokban, nádasokban gyakran társulásalkotó faj. A mocsárréteken jellemz és gyakran uralkodó faj. Néha szikes laposokon, k ris-szilligetekben is megtaláljuk. Hazánkban mindenütt tömegesen el fordul. Széleslevel gyékény /Bodnározó-, lú-, vajas-, pintér-, kádár- gyékény/ (Typha latifolia) Jellemz i: A gyékényfélék családjához tartozó, magas termet (100-250 cm), felálló, karcsú szárú, csoportosan növ , kúszó gyöktörzs ével növény. A felálló, kékeszöld 1-2 cm széles levelek a virágzati tengelyhez hasonló hosszúságúak. Virágzás: július-augusztus. A csupasz, szélporozta term s virágok tömött, vastag szivarra emlékeztet torzsavirágzatot képeznek, az elvirágzás után feketésbarna szín ek lesznek. A n i virágzat felett három porzóból álló porzós virágok világosabb szín lehulló torzsát alkotnak. Tápanyagban gazdag állóvizekben, árkokban, nádasok mentén gyakori, max. 2 m-es vízmélységig fordul el . Kúszó gyöktörzse és terjed állományai miatt meggyorsíthatja a partmenti vizek feltöltési folyamatát. Felhasználás: Szövésre csak a keskeny level gyékény (Typha angustifolia) alkalmas. A széles level gyékény (Typha latifolia) viszont általában puha, hajlékony szárú, ezért jól fonható. A fonása régen külön szakma volt. A középkori Magyarországon elterjedt a földre terített és az ágyon elhelyezett gyékényen való alvás. Leveléb l kötelet, lábtörl t, ponyvát, takarót, bocskort, mindenféle kosárkát, szatyrot, méhkast, székül két készítettek, „buzogányát” padlóvázákba használták vágott virágként díszítésnek. Vérehulló fecskef (Chelidonium majus) A magyar népies nevei: vérehullató fecskef , fecskef , veresl f , aranyf . (Chelidonium a görög chelidón = fecske szóból ered, mert addig virágzik, míg a fecskék itt vannak. Majus latinul = nagyobb.) A mákfélék családjába tartozó, ével gyom, és egyben kiváló gyógynövény. Leírása: Szára 30-100 cm magas, egyenes, tompán szögletes, csomós, fels részén villásan elágazó, törékeny, kékeszöld, gyéren puhasz r , tövén gyapjas, belül csöves. Levelei váltakozó állásúak, puhák, színükön világoszöldek, fonákukon kékeszöld szín ek, sz rösek, t levelei rózsás állásúak, hosszúnyel ek, szárlevelei rövidnyel ek vagy ül k. A levelek tövig szárnyasan szeldeltek, a szeletek részben nyelesek, ferde-tojásdadok, egyenl tlenül durván csipkések. Áprilistól októberig virágzik. Virágzata 3-8 virágú erny s, az alsó virág alatt apró murvákkal. A virág bimbója és két csészelevele tojásdad, csónakszer , zöldes, sz rös, már virágfakadáskor lehulló. A kinyílott virágnak 4 aranysárga szín , széles tojásdad, kb. 1-1,5 cm hosszú sziromlevele és sok porzója van. Term je húsos, hengeres; bibeszála rövid, bibéje elmosódottan kétlebeny . Termése hosszú, hengeres, kopasz, bec szer tok, amelynek két kopácsa van. Nagyszámú magva ferdén tojásdad, fényl fekete vagy sötét olajzöld, fehér, húsos dudorral. Jellemz a növényre, hogy bárhol megsértve, narancssárga szín tejnedvet ereszt. Gyökerei rostszer ek, gyökértörzse húsos, hengeres, kissé elágazó, többfej és több szárat fejleszt. Elterjedése: Erd k szélein, akácosokban, parlagon, utak, és kerítések mentén, kertekben, lakások körül el forduló közönséges gyomnövény Gyógyhatása: A vérehulló fecskef kelidonin alkaloidja fájdalomcsillapító és görcsoldó hatással rendelkezik. Vértisztító és vérképz , májtisztító hatású. Gyógytea keverékekben, csalán és bodza friss hajtásával keverve, fehérvér ség (leukémia) gyógyítására használható.

10

Forrázata vese-, epe-, májpanaszok, de az aranyér és sárgaság megszüntetésére is. Tinktúrája (kifacsart leve) küls leg a rosszindulatú b rbántalmak, tyúkszem, szemölcsök, sömör, szaruhártya betegségei és a szürkehályog gyógyítására is használható. Tinktúráját hígítva a homeopátia felhasználja. LEPKÉK Atlanta-lepke Vanessa atalanta Az Atalanta-lepke (Admirálislepke - JolsvaySteinmann-Szily: A magyar állatvilág szótára)(Vanessa atalanta, korábban Pyrameis atalanta) jól ismert színes lepkefaj, ami a mérsékelt égövi Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában él. Szárnyai bársonyos feketék, az elüls t fehér foltok és piros szalag, a hátulsót piros szegély díszíti. A hátulsó szárnyak fonákjának barnássárga mintázata

jó rejt színt biztosít a lepkének. Május és október között két nemzedéke van. A nyílt területeket kedveli, kertekben, gyümölcsösökben, erd széleken, parkokban látható. Vándorlepke: minden évben délr l vándorol be, majd az szi példányok délre repülnek. Gyakran üldögél túlérett gyümölcsön, fatörzsek szivárgó nedvén, de virágokon is. A bevándorolt lepkék a csalán leveleire petéznek. Ritkán áttelel példányai is láthatók. Bogáncslepke Cynthia cardui A bogáncslepke (Vanessa cardui) a rovarok (Insecta) osztályába a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a f lepkék (Nymphalidae) családjába tartozó faj. Világos téglavörös szárnyain sötét foltok vannak. Elüls szárnyainak hegyi része fekete alapon fehéren foltozott. Az erd k kivételével mindenféle él helyen el fordul. Vándorlepke: a májusban bevándorolt nemzedéken kívül hazánkban még további két nemzedéke fejl dik ki. Csak a délen tud áttelelni, de dél felé vonuló példányainak egy része elpusztul. A veszteséget szaporaságával pótolja. A lepkék szívesen látogatják a virágokat, különösen az aszat- és bogáncsféléket, de nyári orgonát, hullott gyümölcsöket. Bogáncsra, csalánra és más növényekre petéznek. Fecskefarkú lepke Papilio machaon A fecskefarkú lepke (Papilio machaon) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a pillangófélék (Papilionidae) családjába tartozó védett faj. Alapszíne sárga, az elüls szárnyak hátulsó szegélyét két párhuzamos fekete sáv szegélyezi. A hátulsó szárnypáron vannak a fecskefarkak; e szárnypár jellemz je még a beöblösöd szárnyszegéllyel párhuzamosan húzódó kékesfekete szalag, valamint egy-egy pirosas vagy rozsdabarna szemfolt a szárnyak bels szögletében. A nyílt hegy- és dombvidéki lejt ket kedveli. Hazánkban elterjedt és gyakori. Szívesen szívogatja a virágokat, gyorsan repül. Évente két nemzedéke van (IV-V és VII-VIII). Petéit egyesével rakja le különböz erny s virágzatú növényekre. Hernyója zöld, fekete-piros harántszalagokkal. Kacsafarkú szender Macroglossum stellatarum A kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a szenderfélék (Sphingidae) családjába tartozó faj. Elüls szárnyai barnák, alig észrevehet harántsávokkal, a hátulsók aranysárgák. Potrohán felt n fekete-fehér farpamacs („kacsafarok”) van.

11

A lepke erdei tisztásokon, erd széleken repül, de gyakori a kertekben is. V-XI hó között 2-3 nemzedéke van. Vándorlepke, hazánk egyes szubmediterrán jelleg területein áttelel és állandó. Napközben látogatja a virágokat, kolibri módjára lebeg el ttük, és igen hosszú pödörnyelvével szívja a nektárt. Röpte rendkívül gyors. Hernyói f képpen galajon táplálkoznak, zöld szín ek, világos hosszanti csíkokkal. Káposztalepke Pieris brassicae Káposztalepke (Pieris brassicae) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a fehérlepkék (Pieridae) családjába tartozó faj. Fehér szárnyai er sen erezettek, az elüls pár hegyi része fekete, a n stény szárnyain még egy-egy fekete folt is megtalálható Gyakori lepke kertekben, szántók és rétek felett, valamint más nyílt területeken. Április és október között 2-3 nemzedéke van. A lepkék a legkülönböz bb virágokon szívogatják a nektárt. 200-300 petéjüket csomónként káposztafélék vagy más rokon növények leveleinek fonákjára rakják le. A hernyók 4-10 nap alatt kelnek ki, és 3-4 heti fejl dés után bebábozódnak. Ezt megel z leg épületekben vagy a szabadban keresnek alkalmas védett helyet maguknak. A 2-3. nemzedék bábjai védett helyen áttelelnek. A káposztafélék megrágásával olykor tetemes károkat okoz. Kis rókalepke Aglais urticae

A kis rókalepke (Nymphalis urticae) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a f lepkék (Nymphalidae) családjába tartozó faj. Elüls szárnya élénk rókavörös, a fels szegély mentén fekete és világos foltokkal. A hátulsó szárnyak töve sötét szín . Mindkét szárnypár szegélye csipkézett és kék foltokkal díszített A kis rókalepke ma még nagyon gyakori, mindenféle nyílt él helyen el fordul. Nálunk V-X. hó között általában 2 nemzedéke van. A lepke különböz virágokból szívogatja a nektárt, de gyümölcsökön is látni. A n stény a csalán-levelekre petézik. A hernyók társasak, együtt maradnak. A lepkék barlangokban, pincékben, padlásokon telelnek át. Ha az id járás kedvez , az els példányok már márciusban kirepülnek. Közönséges boglárka Polyommatus icarus A közönséges boglárka (Polyommatus icarus) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a boglárkalepkék (Lycaenidae) családjába tartozó faj. A hímek kékeslilák, szárnyukat sötét szalag és fehér szárnyrojt keretezi. A n stények sötétbarnák (gyakran kék behintéssel), pirosas-sárga szegélyfolttal és szürke szárnyrojttal. A fonák mindkét nemnél szürkésbarna, a hátulsó szárnypáron a pirosassárga szegélyfoltok el tt fehér mintázat látszik. Május és október között 3 nemzedéke van. A legelterjedtebb boglárkalepke, csaknem egész Európában el fordul. A lepkék a virágokat látogatják, de gyakran leereszkednek az utak nedves részeire is. Pillangósokra petéznek. Hernyói zömök test ek, zöld szín ek, hátukon sötétzöld, oldalaikon fehéres vonalkák vannak Közönséges tarkalepke Melitaea athalia Leírása: A szárnyfelszín s r barna vonalazású, a fonák javarészt narancsszín , a hátulsó szárnyon fehér vagy krémszín szalagokkal. A hím szárnyfesztávolsága 41 milliméter, a n stényé 47 milliméter. A lepkének két pár szárnya van. A szájszerv a hernyónál rágószáj, a kifejlett lepkénél pödörnyelv (feltekered szívó-nyalócs ). A szárnyfelszín s r barna vonalazású, a fonák javarészt narancsszín , a hátulsó szárnyon fehér vagy krémszín szalagokkal. Életmódja: A hernyó a lándzsás útif leveleit rágja, a lepke nektárt szív. Hernyó állapotban telel át, társas szövedékben. Mintegy 12 hónap telik el a petét l a lepke elpusztulásáig.

12

Elterjedése: A közönséges tarkalepke megtalálható egész Európában (kivéve Nagy-Britannia nagy részét, valamint Skandináviát és Dél-Spanyolországot), valamint Ázsia mérsékelt égövi területein. Egyik sajátos alfaja el fordul Észak-Afrikában. A közönséges tarkalepke él helye egyre jobban sz kül; Közép-Európában jöv je a réti él helyek fennmaradásától függ. Más területeken kevésbé veszélyeztetett. Szaporodása: A n stény legfeljebb 200-as csomókban rakja petéit, a lándzsás útif leveleire. A petéb l való kikeléshez 3 hét kell, hogy elteljen. A hernyó a lepke leghosszabb átalakulási állapota. Megmássza a takarmánynövényeket és egészen télig megállás nélkül rág. Majd áttelel és tavasszal ismét elkezd rágni. 10 hónapos korában bebábozódik. A báb a lándzsás útif levelein lóg. A rovart vastag küls burok védi. A kifejlett állat csak néhány hétig él; a n stény röviddel a peték lerakása után elpusztul. Kutyatejszender Hyles euphorbiae A kutyatejszender (Hyles euphorbiae) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a szenderfélék (Sphingidae) családjába tartozó faj. Elüls szárnyai sárgásszürkék, gyakran vörhenyes árnyalattal, olajzöld foltokkal és szalagokkal. A hátulsó szárnyak rózsáspirosak, rövid részük fekete, bels szögletükben fehér folt van. Két nemzedéke erd kben és réteken repül. A lepkék júniustól szeptemberig láthatók. F képpen szürkület idején figyelhetjük meg ket, amikor a virágokat látogatják. Igazi hazája a Földközi-tenger medencéje, de hazánkban is vannak állandó populációi. Hernyói farkas kutyatejen, de más kutyatejféléken is élnek. Feketék, sárga és vörös pettyekkel, hátukon piros csík van. Fejük és lábaik pirosak; a testük végén látható farpamacs piros-fekete szín . A hernyókat f ként július-augusztusban láthatjuk. A talajban bábozódnak, az szi bábok áttelelnek. Lonc-csüng lepke (Zygaena lonicerae) Az elüls szárny hossza kb. 1,6 cm, valamivel nagyobb, mint legtöbb hasonló rokona. Öt vérpiros foltja van, a középs k sohasem olvadnak össze, de a szárnyt nél lev pettyek egybefolyhatnak. Száraz bozótosokon, napos hegyoldalak, irtásokon és erdei tisztásokon, réteken fordul el szinte egész Európában. Nálunk még gyakori, de nyugaton sok helyütt megfogyatkozott. Június végét l augusztus végéig, a meleg déli órákban szívogatja a virágokat. A hernyók tápnövénye a szarvaskerep és más rokon fajok.

Nagy gyöngyházlepke Argynnis paphia A felt n en nagy lepke hímje élénk sárgásvörös alapon sötét foltokkal és vonalkákkal tarkázott. Jellemz a fekete rajzolatú erek kiterjedtsége. A n stények fakóbbak, sárgásak vagy zöldesszürkék. Július és augusztus között csak egy nemzedéke van. Gyakori, egyes években jelent s egyedszámokban megjelenhet. F ként aszat- és bogáncsfélék nektárját fogyasztja, kertekben gyakran a nyári orgonán látjuk. A n stény fatörzsekre vagy ibolyák közelében a talajra rakja a petéit, ahol azok áttelelnek. A barnás-fekete hernyók tavasszal kelnek ki, sárga tüskéket, csíkokat és foltokat, valamint két hosszú fejtüskét viselnek. Májusban történ bábozódásukig ibolyaféléken élnek. Nappali pávaszem (Inachis io)

Csaknem egész évben látni, rendszerint 2 nemzedékes. Parkokban, kertekben, erd széleken és más nyílt területeken ma még nagyon gyakori. Nem tartozik a vándorlepkék közé, de néhány példánya sszel és tavasszal jelent s távolságokra elkóborol. Szívesen száll a bogáncs és aszatfélék virágaira, de nagyon gyakran megfigyelhetjük más virágokon is. A kertekben nagyon kedveli a nyári orgonát. A lepkék barlangokban, padlásokon, pincékben telelnek át, és kora tavasszal megjelennek. A n stény a petéit általában csalánra rakja. A hernyók társasan élnek, gyakran közös szövedékben csúcsleveleken. Kb. 150 hernyó él együtt a bebábozódásig, de egy-egy nagy

csalánosban akár 100 fészekre is bukkanhatunk. védett helyre húzódnak bebábozódni.

13

Utolsó vedlésük el tt a hernyók szétszélednek, és

BOGARAK Aranyos rózsabogár (Cetonia aurata) A rovarok (Insecta) osztályába, a bogarak (Coleoptera) rendjébe és a ganéjtúrók (Scarabaeidae) családjába tartozó faj. Megjelenése: A zömök test bogár felül csillogó fémes zöld, alul rézvörös. Pontozott szárnyfed in sekély hosszanti barázdákkal, a csúcs közelében pedig változó fehér harántmintázat látható. Szárnyfed i repülés közben zárva maradnak, hártyás szárnyukat egy keskeny, oldalsó résen nyújtják ki. Életmódja: A bogarat virágzó bokrokon, f ként galagonyaféléken, vadrózsán, bodzán találjuk. Hazánkban mindenhol közönséges. Tápláléka pollen és virágszirom, els sorban a vadrózsa szirmai, innen kapta a nevét. Általában csak napsütéses id ben repül. Szaporodása: A n stény petéit korhadó fatuskókba rakja, a lárvák több évig fejl dnek a nyirkos törmelékben. Barázdás csíkbogár (Acilius sulcatus) Jellemz i: Er sen lapított teste széles-ovális. Szárnyfed i sárgásak, s r n feketén pettyezettek, a n sténynél er sen sz rözött, mély hosszanti barázdákkal. El hátát két fekete harántsáv díszíti, homlokán "V"-alakú mintázat van. Életmódja: Él helye az iszapos talajú álló- és lassú folyású vizek, de mocsarakban, s t pocsolyákban is el fordul. Jól repül és jól úszik. Él és elhullott víziállatokkal táplálkozik. Párzás közben a hím elüls lábainak tapadókorongjával tartja magát szorosan a n stény hátán. Petéit tavasszal a szárazföldön (!) rakja le, több, egyenként 30-40 petét tartalmazó petecsomóját nedves kéreg vagy mohasz nyeg alá rejti. A hosszúkás test lárvák 2-3 hét alatt kelnek ki, és f ként vízibolhákra vadásznak. A szárazföldön bábozódnak be, az imágó a vízben telel át. Fényes orsócsíkbogár más néven ércfény csíkbogár (Ilybius subaeneus) Elterjedése: Szélesen elterjedt holartikus faj. Palearktikus elterjedése egészen keleten Mongóliáig húzódik. Magyarországon nem gyakori. Él helye: Els sorban nagyobb állóvizek szegélyén, a s r növényzet között él. Euritop faj, esetenként szinte minden víztértípusból el kerül, nem kerüli el az id szakos, sós, vagy lassan áramló vizeket. Jellemz i: Az imágók fényre jól repülnek, a szárazföldön telelnek át. Hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata) Egy közismert és elterjedt európai bogárfaj, amely nem csak esztétikus, de rendkívül hasznos, így méltán népszer . Számos nyelvben becéz neve van, magyarul is illetik kata, katica, katóka, bödebogár, tehénke nevekkel. Észak-Amerikába betelepítették. Megjelenése: A faj neve onnan ered, hogy piros szárnyfed it hét – fed nként 3,5 – fekete petty díszíti. Feje fekete, torához hasonlóan, de mindkét testtáján látható két fehér folt. Csápjai rokonaihoz hasonlóan bunkós vég ek. A kifejlett katica 5-8 milliméter hosszú, alakja jellegzetesen „bogárhátú”. A 4-7 milliméteres lárva teste rücskös, hernyószer , de jól fejlett 6 ízeltlába van. Színe alapvet en szürke vagy fekete, amit sárgás foltok tarkítanak. Életciklusa: A hétpettyes katicabogár gyakorlatilag mindenhol megtalálható, ahol növények és rajtuk él sköd tetvek megtalálhatóak. A kifejlett példányok tavasszal rakják le levelek fonákára maximum 400 petéjüket, amelyek egy héten belül kelnek ki. A ragadozó lárvák igen mozgékonyak, és négy vedlésen mennek keresztül, míg végül bebábozódnak. Az utolsó lárvab r védekezésképpen ekkor még részben rajtuk marad. A táplálékkínálattól és h mérséklett l függ en a lárvák 10-30 nap alatt fejl dnek ki, és 3-17 napot töltenek bábként. Amennyiben gyors a teljes átalakulás, egy hónapra rá egy második generáció is megjelenhet egy éven belül. A kifejlett katicabogarak áttelelnek, és nem sokkal a szaporodást követ en elpusztulnak. Az imágó kb. háromnegyed évig tartó élete során szintén ragadozó. Védekezésképpen általában halottnak tetteti magát, illetve a támadó elriasztására vérfröcsköléssel reagál, ilyenkor akár 10%-os testfolyadék-vesztésen is áteshet.

Kis szentjánosbogár (Lamprohiza splendidula)

14

Jellemz i: A hím feketésbarna, az el hát elüls szegélyén 2 nagy átlátszó "ablakfolt" van; szárnyfed i érdesek, finoman sz rözöttek, 3-4 hosszanti barázdával. A n stény szárnyfed i csökevényesek, sárgásbarnák, a világító lapok a 6. és 7., a világító foltok a 8. potrohszelvényen vannak. A hím, a lárvák és a peték is világítanak. Életmódja: Erd szélek, bokrosok, kertek, az avarban és a moha között, korhadó fa alatt fordulnak el . A szürkületkor és éjszaka aktív, kifejlett bogarak alig táplálkoznak. A hímek repülve keresik a n stényeket, akik növényeken ülnek, röpképtelenek és zöldes fényükkel csalogatják ket (biolumineszcencia). A lárvák 3 éves fejl désük alatt csigákra vadásznak, a zsákmányt harapásukkal bénítják meg. Mezei futrinka (Carabus granulatus) El fordulása: Magyarország az egyik legelterjedtebb futrinkája. Jellemz i: A zöldesen és bronzosan csillogó bogár szárnyfed in hosszanti lefutású ép bordák, valamint láncszer en tagolt kiemelkedések váltakoznak. Futólábai igen er teljesek. Életmódja: Él helyét els sorban a vízparti ligeterd k (füzesek, nyárasok) képezik, de nedves réteken is el fordul. Ellentétben a legtöbb futrinkafajjal, a példányok egy része röpképes. A bogarak a legkülönböz bb rovarokra vadásznak, közben a bokrokra is felmásznak. F ként éjszaka aktívak, napközben kövek alatt vagy az avarban húzódnak meg. A legtöbb futrinkafajhoz hasonlóan a fiatal bogarak telelnek át korhadó fatuskókban vagy moha alatt. Petéit a talaj fels rétegébe rakja, a lárvák nyáron kb. 8-10 hétig fejl dnek, ezalatt háromszor vedlenek. Ezt követ en a földben bebábozódnak, a bábokból 2-3 héttel kés bb bújnak ki a kész bogarak. Pézsmacincér (Aromia moschata)

A rovarok (Insecta) osztályába, a bogarak (Coleoptera) rendjébe és a cincérfélék (Cerambycidae) családjába tartozó faj. El fordulása: A magyarországi cincérek egyik legszebb faja. Az ártéri füzesekben elterjedt, de felt n volta miatt védelemre érdemes. Leírása: A bogár többnyire fémes zöld, ritkábban kékes árnyalatú. Több színváltozata is el fordul, melyek közül az ibolyás-bronzos vagy a feketés a ritkábbak közé tartozik. Szárnyfed in finom hosszanti bordázat látható. A bogár sajátos, fanyar illatot áraszt, innen kapta a nevét. Életmódja: Szinte kizárólag öreg f zfákon lehet megfigyelni, a bogár szivárgó fanedvekkel táplálkozik. Teljes fejl dése a f zfákhoz kötött, miután lárvái is ezek törzsében élnek. A bábozódás rendszerint szintén a f zfák törzsében történik. A lárvák csak kivételesen fejl dnek nyárfák vagy égerfák törzsében. Egyenesszárnyúak Lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa)

A lótücsök vagy lótet a rovarok (Insecta) osztályába az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjébe és a lótücsökfélék (Gryllotalpidae) családjába tartozó faj. Megjelenése: Barna teste zömök, hengeres alakú, elüls lábpárja széles ásólábakká alakult. Háromszöglet fején rövid, fonálszer csápok vannak. Elüls szárnyai rövidek, a hátulsók megnyúltak, hegyesek. Hosszú faroktoldaléka van. Életmódja: F ként éjszaka aktív. Járatokat ás a nedves talajban, ahol apró rovarokkal és növényi részekkel táplálkozik. Szinte állandóan ezekben a labirintusszer , szerteágazó járatokban tartózkodik. A hímek meleg nyári estéken útra kelnek. A kertekben a növények fogyasztása miatt helyenként káros lehet. Szaporodása: A n stény a talajba rakja és rzi a petéket, és a kikel lárvákat is. A lárva telel át, a következ tavasszal lesz bel le imágó, kora nyáron már ivarérett. A kifejlett lótücsök általában két évet él, a talajban telel át. Mezei tücsök (Gryllus campestris) Az egyenesszárnyúak (Orthoptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik La Fontaine által megénekelt faja. Elterjedése: A mezei tücsök Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, valamint Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában él. Magyarországon is gyakori. Napsütötte

15

legel k, rétek, füves domboldalak, vasúti töltések és más száraz él helyek gyakori lakója. Leírása: A mezei tücsök hossza 20-26 miliméter. Szájszerve rágókból áll; ásásra és táplálkozásra alkalmasak. Szárnyai repülésre alkalmatlanok; a hátsó szárnyak kicsik. A rovart zömök, fényes fekete testér l és jókora, sisakszer fejér l lehet könnyen felismerni. Csápjai hosszúak és vékonyak. Jellemz még a hátulsó comb alsó felének piros színe. A hátsó lábak er sen megnagyobbodtak, izomzatuk er s, hogy ásáskor és ugráskor támasztékul szolgáljanak. E rovarnál a hallószerv nem a fején van, hanem az elüls lábszáron. A tücsök behajlítja lábát, hogy egy hangforrással összehangolja és megállapítsa, honnan jön a hang. A n stény potroha végén tojócs van. Életmódja: A hím közismert hangos énekét V-VI között többnyire a maga vájta földi lyuk el tt hallatja. Elüls szárnyainak összedörzsölésével ciripel. Éneküket csak június végéig halljuk. A mezei tücsök f ként éjszaka aktív, növényi anyagokkal táplálkozik, de kisebb rovarokat is fogyaszt. Kifejlett rovarként 3-4 hónapig él. Szaporodása: Miután az állatok lárva alakban telelnek át, már kora nyári id szakban ivarérettek. A párzási id szak Közép-Európában májustól júliusig tart. A n stények petéiket egyenként a talajba rakják. Akár 200 pete is lehet. A petéb l való kifejl déshez 3-4 hét kell, hogy elteljen. A lárva nyár elején kel ki, növényekkel táplálkozik, és a tél beállta el tt 7-8-szor vedlik. Miel tt tavasszal eléri a feln tt stádiumot, még kétszer vedlik. Többnyire magányosan élnek. Szemölcsev szöcske (Decticus verrucivorus) A rovarok (Insecta) osztályába az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjébe és a fürgeszöcskefélék (Tettigoniidae) családjába tartozó faj. El fordulása: Rétek, legel k, parlagok, puszták lakója, többnyire a talaj közelében tartózkodik. Leírása: Egyike a legnagyobb hazai "énekl " egyenesszárnyúaknak. Teste zömökebb, mint a zöld lombszöcskéé. Színezete sárga, zöld, vagy barna, de minden esetben sötét foltokkal. Szárnyai messze túlérnek a potrohon, n stényeknél viszont csupán a hosszú tojócs közepéig. Életmódja: A hímek éneke hangos és átható. A lárva és imágó egyaránt apró rovarokat fogyasztanak, növényi anyagokat csak ritkán esznek. Korábban a szemölcs irtására használták, mert azt hitték, hogy a harapást követ en kibocsátott barna váladék elmulasztja a szemölcsöt. Szaporodása: A n stény tojócsövével juttatja petéit a talajba, ahol azok áttelelnek és tavasszal kelnek ki bel lük a lárvák. Zöld lombszöcske (Tettigonia viridissima) El fordulása: Európa egész szárazföldi vidékén elterjedt, Dél-Angliában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten is. Kedvelt él helyei a bokrok és a fák, de a magas, kórós gyomvegetáció is. Leírása: Hatalmas termet , f zöld szín rovar, jellegzetesen hosszú és vékony csápokkal, er s ugrólábakkal, a n stény hosszú tojócs vel rendelkezik. Ez utóbbi nem nyúlik túl az összecsukott szárnyakon. Életmódja: A zöld színükkel kit n en álcázott rovarokat gyakran csak hosszan tartó, hangos énekük árulja el, ezt a hímek elüls szárnyaik egymáshoz dörzsölésével idézik el . A zöld lombszöcske 6 hónapig él. Szaporodása: A n stény a petéit er s tojócsöve segítségével a talajba vagy a kéregrepedésekbe rakja. A körülbelül 100 pete 5 milliméter hosszú és sötétszürke szín . A petékb l csak a következ évben kelnek ki a kis szöcskék. Eleinte a réteken, ott f leg a bokrok közelében élnek, csak július végén alakulnak át kifejlett rovarrá. A lárva és az imágó egyaránt ragadozó életmódú, rovarokkal táplálkoznak. Szitaköt k Kisasszony-szitaköt (Calopteryx virgo) A kis szitaköt k (Zygoptera) színes szárnyú szitaköt k (Calopterygidae) családjába tartozó, ragadozó rovar. Elterjedése: Rendszerint a nyugat-szibériai faunaelemek közé sorolják. Európa-szerte elterjedt. A Kárpát-medencében els sorban a hegy- és dombvidékek erd s területeinek patakjai mentén fordul el , többnyire a hegyi szitaköt kkel együtt. Leírása, életmódja: Lárvája a többi színes szárnyú szitaköt höz hasonlóan az oxigénben gazdag, gyorsan áramló vizet kedveli, ezért a nyáron er sebben átmeleged patakokban nem él meg. Ha a patakot árnyékoló fákat kivágják, ez a faj elt nik. Gyakran a vízparti fák gyökerei között, esetleg (ha van hínár) a növényekre kapaszkodva zsákmányol kisebb gerincteleneket. Folyamatosan kel faj: májustól nyár végéig találhatunk frissen átalakult példányokat. Többnyire az imágók sem távolodnak el messze a pataktól, de a legszívesebben a besz r d napfényes foltokon, nyíltabb helyeken

16

táplálkoznak. Az élénk fém-kék test és szárnyú hímek a patak partján növ növényeken foglalnak helyet, és jellegzetes szárnymozdulatokkal (nyitogatással) jelzik a rivális hímeknek, hogy mely területre tartanak igényt. Ugyancsak jellegzetes (gyors, apró szárnycsapásos) udvarló repüléssel közelítik meg az érkez n stényeket. Laposhasú acsa vagy közönséges acsa (Libellula depressa) A rovarok (Insecta) osztályában a szitaköt k (Odonata) rendjében és a laposhasú acsafélék családjának névadó faja. Nagy elterjedési területén többnyire gyakori vagy közönséges. Elterjedése: Európában és El -Ázsiában honos faj, Magyarországon is elterjedt. Síkvidéki állóvizekben, csatornákban, vizesárokban él; 1000 m-es magasság fölé nem megy Leírása: Kifejletten hossza 40-45 mm; a szárny fesztávolsága eléri a 8 cm-t. Potroha felt n en széles – a hímé kék, a n stényé olajbarna. Szárnyai átlátszóak, mindkét szárny tövén barnásfekete, háromszög alakú folttal. Életmódja: Gyakori a kisebb tavak, pocsolyák környékén, de a vízt l távol is megjelenik. Lesb l vadászik: többnyire vízinövények száráról lesi a rovarokat. Kiszemelt áldozatát lábaival ragadja meg, és rendszerint nyomban, még a leveg ben el is fogyasztja. A n stény a petéit repülés közben ejti a vízbe, a hím eközben nem kíséri. Lárvái a többi szitaköt éhez hasonlóan ragadozók. Két év alatt fejl dének ki úgy, hogy mindkét évben áttelelnek. Új él helyeken, például kerti tavaknál gyakran ez a szitaköt faj telepszik meg els ként. Szaporodása: Átalakulással szaporodik (mint minden szitaköt ). Lárvája széles, lapos, rövid potrohú. Májustól augusztus elejéig repül, a leghamarabb felt n szitaköt k egyike. A kikelés után pár nappal már ivarérett. Mindig a leveg ben párzik; az aktus néhány másodperct l egy percig tarthat, majd a pár szétválik. Peterakás közben a hím a n stény fölött lebeg, és el zi a többi hímet. Ezután a n stény hamarosan újra párzik. A n stények a peték lerakása közben is elbarangolnak, és így sok alkalmas él helyet „oltanak be”. Az ivadékok efféle szétszórásának eredményeként a kis lárvák kevésbé versengenek a táplálékért, mint amikor valamennyien együtt vadásznak egy tócsában. Ha a tócsa kiszárad, akkor a lárva beássa magát a puha iszapba, és ott nyugalmi állapotba kerül; ebben az állapotban akár hat hétig is életben maradhat. Sebes acsa (Aeshna cyanea) Az egyenl tlen szárnyú (avagy nagy) szitaköt k egy meglehet sen gyakori faja. El fordulása: Holomediterrán faj, amely Európában Skandinávia északi és a Balkán déli részei kivételével mindenhol el fordul, és elterjedési területe szünet nélkül húzódik át Ázsiába. A Kárpát-medencében inkább a dombvidékeken és középhegységein erdeiben lelhet fel. Gyakorta ugyanezeken az él helyeken találkozhatunk a zöld rablóval (Lestes viridis) és alkalmanként a vörös légivadásszal (Pyrrhosoma nymphula). Életmódja: Leginkább az erdei tavacskákat, a beárnyékolt viz árkokat, az erdei patakok lelassuló szakaszait, az ével kisvizeket kedveli. Lárvája többnyire két évig fejl dik. A nyár közepét l szeptemberig folyamatosan kel ki, egy-egy kései példánnyal még november elején (az els komolyabb fagyokig) is találkozhatunk, ha az id járás megfelel . A hímek a sz kös szaporodási helyek id osztásos elfoglalásával hívták fel magukra a kutatók figyelmét. A n stények tojásaikat a vízpart mohapárnáiba, nedves talajra helyezik. Másodlagos nemi jellegei kevéssé felt n ek. Alapvet magatartása az állandó jár rözés. Ezek a „repül ” szitaköt k állandóan mozognak, és a területet-egymást kölcsönösen elkerülve aszerint osztják fel, hogy milyen s r n élnek az adott helyen. A megosztandó „forrás” a párzáshoz jutás valószín sége. Ha nagyon sokan vannak nagyon kis helyen, azt nemcsak térben, de id ben is megosztják, ha viszont kicsi a konkurencia, aktívan keresik a n stényeket. Ez a stratégia valamennyi hazai faj közül a sebes acsánál a legkifinomultabb. Szép légivadász (Coenagrion puella) Jellemz i: Igen karcsú szitaköt , hím alapszíne kék, a n stényé zöldesbarna: a potroh mindkét ivarnál fémes fekete mintázatot mutat, n sténynél a fekete területek nagyobb kiterjedés ek. A 2. potrohszelvényen patkó alakú rajzolat van. Életmódja: Álló- vagy lassú folyású vizek parti növényzete felül repül. A peterakás lánchelyzetben történik (lásd fotó) a n stény a petéket kör alakban rakja a vízinövények levélfonákjára, de közben ellentétben a rokon fajokkal, nem merül a víz alá. A lárva áttelel, fejl désének befejeztével (a h mérséklett l függ en, de 3 hónappal kés bb) elhagyja a vizet, és kész rovarrá vedlik.

17

Kétélt ek Gyepi béka (Rana temporaria) El fordulása: A gyepi béka Angliától és Közép-Európától Észak-Skandináviáig és keleten Szibériáig mindenütt elterjedt. Nedves erd k, rétek, lápos területek, mez k és mocsarak lakója. Leírása: Színezete rendkívül változó, a sárgástól a vörhenyesen át a feketésbarnáig terjed, több vagy kevesebb sötét folttal. A hímeknek a kecskebékával ellentétben bels hólyagjai vannak, nászid ben (lásd kép) a b rük megduzzad, és feketés hüvelykujjvánkosuk fejl dik. Életmódja: Nappal és éjszaka egyaránt tevékeny, jól alkalmazkodott a szárazföldi élethez. A talajban vagy a vízben, a meder iszapjában telel, hangja nem felt n . Férgeket, csigákat, rovarokat fogyaszt. A gyepi béka fogságban 12 évig is élhet. Szaporodása: A farkatlan kétélt ek közül els ként jelenik meg a petéz helyeken, néha távolabbról vándorol a vízhez. A n stény álló- és lassú folyású, sekély vízben egy csomóban rakja le 3500 petéjét. A kocsonyás csomó a víz felszínén úszik. Kecskebéka (Rana esculenta) Egy rendkívül elterjedt kétélt , amely – mint az utóbbi évek DNS-vizsgálatai kiderítették – valójában nem önálló faj, hanem a tavibéka (Rana ridibunda) és a kis tavibéka (Rana lessonae) természetes hibridje, így fennmaradása mindkét faj jelenlétét igényli. Elterjedése: A kecskebéka fajkomplex Közép-Európa és az Appennini-félsziget lakója, ahol a kis tavi béka és a tavi béka egyaránt el fordul a sík- és dombvidékek álló- és folyóvizeiben. Leírása: A kecskebéka mind a tavi, mind a kis tavi békák jellegzetességeivel rendelkezik, és rendkívül nagy változatosságot mutat színezetét és mintázatát tekintve. Hasa általában szürkés, háta gyakran zöld alapon fekete foltos, b re kevéssé rücskös. Hátsó, citromsárga foltos ugrólábai rendkívül hosszúak és er sek, akár a 10 centiméteres hosszúságot is elérhetik. A különbségtétel inkább egyéb küls jegyek (így a test/lábszár, vagy a hátsó lábon az els ujj/sarokgumó arányai) alapján történik. A kecskebéka 6-12 centiméteres nagyságú, sarokgumója közepes méret . A hímek szájzugában két küls hanghólyag van. Életmódja: A faj leginkább a tavi békák életvitelét folytatja, mivel ritkán merészkedik távol a vízt l, és veszély esetén is azonnal ott keres menedéket. A szárazföldön akár 1 méteres ugrásokkal közlekedik. Mint rokonai, a kecskebéka is ragadozó, hosszú nyelvével ragadja meg különféle ízeltlábúak, els sorban repül rovarok közül kikerül áldozatát. Telente a hideg miatt kénytelen vermelni. Sarokgumója lehet vé teszi, hogy a talajba ássa be magát, de gyakrabban választja téli álma helyszínéül vizes él helye iszapját. A tavaszi el bújást követ en megkezd dik a párzási id szak, ilyenkor esténként a fajkomplex hímjeinek kuruttyolásától hangos a vízpart. Hibridsége ellenére a kecskebéka mind tavi, mind kis tavi, s t más kecskebékákkal is képes szaporodni. A vízbe rakott peték megtermékenyülésüket követ en néhány napra egy tápláló és véd funkciót ellátó kocsonyás burokba kerülnek. A kikel ebihalak fejl désük során számos vízi rovarlárvát pusztítanak el. Védettsége: Nagy példányszáma garantálni látszik fennmaradását, bár a vizes él helyek elt nése, a vízszennyezés és a rovarirtó szerek potenciális veszélyforrást jelentenek. A kecskebéka számos állatkísérlet alanya, és ez a faj szolgál az egyes országokban kedvelt békacomb forrásául. Magyarországon – mint minden kétélt és hüll – védettséget élvez, eszmei értéke 2000 forint. Zöld levelibéka (Hyla arborea) El fordulása: Ligetes folyóvölgyek, víz közeli bokrosok, erd szélek, nádasok, ezekkel határos füves területeken él. Leírása: Kis termet béka, színe: f zöld, sárgás, barnás, vagy feketésszürke, igen ritkán akár kék is lehet. B re felül sima, hasoldala szemcsés. A hím torkán hanghólyag van. Elüls lábai és hátulsó ugrólábai ujjain tapadókorongok vannak. Életmódja: F ként éjszaka tevékeny, napközben el szeretettel sütkérezik a leveleken, nádszálakon. Hangos, hosszan tartó: "ke-ke-ke-ke" hangja jellemz , a hímek gyakran kórusban brekegnek. A népi id járásjóslás szerint ilyenkor es t jeleznek. F ként repül rovarokra vadászik. Szaporodása: A n stények 150-300 petét tartalmazó petecsomóit napsütötte tószegélyek sekély vizébe, kubikgödrökbe, sóderbányák vizesgödreibe, árkokba rakja le, ahol azok a fenékre süllyednek. Az apró, mindössze 1 cm-es békácskák 3-4 hónappal kés bb hagyják el a vizet.

18

HÜLL K Fürge gyík (Lacerta agilis) Egy széles körben elterjedt eurázsiai hüll faj. Bár neve különleges gyorsaságra utal, valójában a lassabb mozgású gyíkok közé tartozik. Elterjedése: Európa hideg égövi és mediterrán éghajlatú területeir l, illetve Írországból, Nagy-Britannia nagy részér l és a francia atlanti-óceáni partvidékr l hiányzik, keleten egészen a Bajkál-tóig el fordul. Él helyét tekintve nem válogatós, de a magas füv , nedvesebb területeket különösen kedveli. Leírása: A fürge gyík általában 20-23 centiméter hosszú, de akár a 27 cm-t is elérheti. Teste zömök, farka ellenben meglehet sen hosszú, kb. 1,5-szerese a testének. Végtagjai vastagok, feje széles és rövid. A nemek méretüket tekintve hasonlóak, de színezetük alapján könnyen meg lehet ket különböztetni: a hímek oldala és lábai f zöldek, a n stényekéi azonban világosbarnák. A mintás háti rész mindkét ivar esetében barnás szín , ezen foltokból összeálló, fehérrel pettyezett és csíkozott gerinccsík húzódik. Nászid szakban a hímek hátán zöld vonal figyelhet meg a gerinc mentén. A fiatal egyedek sárgásbarnák, bár a sötétebb, foltos hát náluk is megfigyelhet . Hasuk világos, zöldes, esetleg kék árnyalatú. Életmódja: A fürge gyík október elejét l március elejéig telel valamilyen fagymentes helyen, farönkök között, lyukakban. Aktív periódusában hasonló helyeken éjszakázik, bár meglehet sen korán megkezdi táplálék- vagy párkeres körútját. Kora reggel el szeretettel nyalogatja a harmatot a növényekr l. Táplálékát különféle ízeltlábúak képezik: pókok, lepkék, egyenesszárnyúak stb. Egész nap aktív, bár az er s napsütést inkább kerüli. Szaporodása: A párzási id szak májusban érkezik el, ilyenkor az esetleg összetalálkozó hímek vehemens, bár komolyabb sérüléssel sosem járó harcot vívnak, melynek legfeljebb egy-egy alapvet en is ledobható farok esik áldozatul. Kb. 5-6 hét után ássa el n stény puha héjú tojásait avar vagy kövek alá. A rejtekhelyre kés bb földet is kapar, hogy melegen tartsa a 10-12 tojást. A fiatal fürge gyíkok július-augusztus fordulóján kelnek ki, és azonnal megkezdik önálló életüket. Az id sebb egyedeknél általában kés bb vonulnak telelni. Védettsége: Egyel re általánosan elterjedt faj, így közvetlenül nem veszélyeztetett. Emberi részr l leginkább az él helyek pusztulása és elszigetel dése befolyásolhatja károsan az állományát. Számos természetes ellensége van, többek között a rézsikló, egerészölyv, a sün és házimacska. Magyarországon, mint minden hazai kétélt és hüll , a fürge gyík is védett. Eszmei értékét 10 000 forintban szabták meg. Vízisikló (Natrix natrix) Egy közismert és elterjedt eurázsiai, nevével ellentétben nem szorosan a vízhez köt d kígyófaj. Elterjedése: A vízisikló nagy területen, az Atlanti-óceántól a Bajkál-tóig megtalálható északon egészen a 67° északi szélességi körig. Európában NagyBritannia és Skandinávia északi részér l, valamint egész Írországból hiányzik. Számos endemikus alfaja található meg különféle szigeteken, így Korzikán és Cipruson. Els sorban lassabb folyóvizek, tavak, holtágak, mocsarak mellett él, de kavicsbányákban, lápokban és vízt l távolabb is el fordul sík-, domb- és alacsonyabb hegyvidéken egyaránt. Leírása: A faj testfelépítése er teljes, a n stények rendszerint nagyobbak a hímeknél: ez utóbbiak hossza ritkán éri el az 1 métert, míg a n stények gyakran 120 centiméteresek, s t háborítatlan vidéken akár 1,5 méteres hosszt is elérhetik. A vízisikló színezete változatos: ormós pikkely háta zöldes- vagy kékesszürke (gyakoriak a fekete melanisztikus példányok), a sötétszürkés haspajzsok széle csontfehér. A háton páros fekete pontsor fut végig. Egyik legjobb azonosítójele a tarkó két oldalán látható, n stényeknél halványabb, hímeknél er teljesebb szín , félhold alakú, sárga, fehér vagy ritkábban vörös folt, amely azonban számos egyedr l hiányozhat. Életmódja: A faj ügyesen közlekedik kígyózó mozgásával mind a vízben, mind a szárazföldön. Hüll lévén els sorban nappal aktív, ilyenkor vadászik. Táplálékát kisebb termet gerincesek képezik, els sorban különféle halak és kétélt ek, kiváltképpen békák. Rajtaütésszer en elkapott áldozatát elevenen fogyasztja el. Mérget nem termel, bár ha megriasztják, kobraállást vehet fel, és fenyeget en sziszeghet. Ilyenkor b zös váladékkal spricceli le a támadót, amelyet a kloákájába ürül mirigy termel. A veszélyhelyzetekb l általában igyekszik elmenekülni, vagy végs esetben holtnak tetteti magát (hátára fekszik, száját kitátja, és nyelvét kilógatja). Kés sszel, ahogy egyre h vösebb lesz, a vízisiklók száraz és meleg téli rejtekhelyet keresnek, ahonnan csak márciusban merészkednek el . Szaporodása: A kifejlett siklók tavasz végén-nyár elején párzanak, de a n stény csak július-augusztusban rakja le kb. 15-30, végüknél füzérré összeragadt tojását. Erre a célra el szeretettel választ komposzthalmokat, rothadó növénykupacokat, olykor más n stényekkel közösen. Az októberben kikel kicsinyek legfeljebb 15 centiméter hosszúak, de méretükt l eltekintve úgy néznek ki, mint a feln ttek.

19

Védettsége: Az emberek oktalan félelmükben gyakran végeznek vele, illetve a vizek szennyezése és a vizes él helyek pusztulása csökkenti a faj állományát. Természetes ellenségei is akadnak szép számmal: tojásait patkányok és kutyák, a kis siklókat halak és békák, a kifejlett egyedeket gázlómadarak fogyasztják el szeretettel. Ennek ellenére a Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a nagy területen elterjedt, emberi környezethez alkalmazkodni képes vízisikló nem szorul védelemre. Magyarországon, mint minden hazai kétélt és hüll , a vízisikló is védett, eszmei értékét 10 000 forintban szabták meg. HALAK Eddig a mesterséges vízesésig tudnak az Által-érb l felúszni a halak. Ez a rövid szakasz sokkal tisztább, mint az Által-ér, ezért itt gyakran figyelhettünk meg halrajokat és a rájuk vadászó vízimadarakat. Itt, a legalsó szakaszon, a vízmér állomás alatt halak is el fordulnak a patakban, f képpen keszegfélék. Pl.: bodorka, szélhajtó küsz, vörösszárnyú keszeg, dévérkeszeg. Megfigyelhet még naphal, törpeharcsa, ritkábban csuka, sügérfélék.

Bodorka vagy búzaszem keszeg (Rutilus rutilus) El fordulása: Minden vizünkben él, a Velencei-tóban tömegesen. Szereti a csendesen folyó és állóviz helyeket, nyáron f ként a hínáros részeket keresi. Egész Európára jellemz faj, a déli félszigeteket kivéve. Leírása: Kis termet , legtöbbször 10-18 cm-es. Az els évben 3-5, a 2. évben 67, a 3. évben 8-10, a 4. évben 10-15, az 5. évben 14-16 cm nagyságú. Táplálékkal b ven ellátott vizekben nem ritkák 20-22cm-es példányok sem. Teste oldalról lapított, nem túl magas hátú, szája csúcsba nyíló, középállású. A has- és hátúszók els sugarai mer legesen egy vonalba esnek, a hasvonal a hasés a farok alatti úszók között hengeres, él nincs rajta. A táplálékb vizekben, magasabb, szélesebb hátú, ún. állóvízi változata él, szemben a „folyóvízi” nyúlánkabb egyedekkel. Szemgy r je pirosas (búzamag szín ), innen a másik neve, a hát zöldesszürke, a has fehér, a páros úszók enyhén vörhenyesek, a páratlanok szürkésvörösek. Életmódja: Rovarlárvát, aprócsigát, planktonrákokat, hínárhajtásokat fogyaszt. Szaporodása: Április elején 10-12 °C-os vízh mérsékleten csoportosan ívik. A hímeken ilyenkor ún. nászkiütés jelenik meg. Gyökérzetre, algás kövekre, vízinövényzetre ragad sárgás 1-1,5 mm átmér j ikrája. Az ikramennyiség 20-100 000 testsúly-kilogrammonként. Az ivarérés a 2. ill. a 3. nyár után következik be. Elhúzódó ívása esetén képes keresztez dni közeli rokonával a vörösszárnyú keszeggel (ez a faj kés bb ívik). Hibridjeik életképesek, mindkét faj jegyeit magukon viselik és nagyobbra n nek a bodorkánál. Jelent sége: Étkezési értéke csekély, nagyon szálkás, húsa kevésbé ízletes. A süll ívási parazitája, mivel szívesen ikrázik a süll k által tisztogatott fészekhelyre, ezzel befullasztja a süll ikra egy részét. Id szakonként tömeges kapást nyújtó hal, ezért f ként francia, belga és luxemburgi horgászok kedvelik. Nálunk inkább csalihal. Csalija aprógiliszta, paprikás kenyér, polenta, csontkukac. Fogása nem esik korlátozás alá. Csapósügér (Perca fluviatilis) El fordulása: Eurázsiában a gyors folyású hegyi patakok kivételével, szinte minden folyó- és állóvízben megtalálható. A Galla-patakba az Által-érb l úszik fel. Életmódja: Legszívesebben a növényzet között tartózkodik. A fiatalok kisebb csapatokat alkotnak, az id sebbek egyedül élnek. A 30 cm hosszú és fél kg-os példányok ritkák. Tápláléka vegyes összetétel , els sorban azonban apró halakból áll. Szaporodása: 3-4 éves korában ivarérett. Március-áprilisban 10-12 C h mérséklet vízben ívik. Páros ívó. Az ikraszemek kocsonyás anyagban csipkeszer szalagot alkotnak, amelyet kemény aljzatra vagy vízinövényekre ragaszt. Egy-egy kifejlett n stény 200 ezer ikrát is lerakhat. Ezután a szül k elhagyják az ívóhelyet. Az ivadék 2-3 hét alatt kel ki. Csuka (Esox lucius) El fordulása: Európában, Oroszországban és Észak-Amerikában honos. Magyarország vizeiben is honos ragadozóhal. Leírása: Teste hosszúkás, er teljes, színe halvány ezüst-aranyostól az olajzöld alapon arany foltos változatokig terjedhet, finoman pikkelyezett, halványan csíkozott, er s hátúszója teste hátsó részén van. Szája hosszúkás,

20

lapított, mélyen vágott, kemény, alsó állkapcsa túlér a fels n. Szájában t éles fogak helyezkednek el. Életmódja: Télen nem vermel, így a csuka lékb l is horgászható. Kiválóan lát a vízben, szeme rendkívül érzékeny. Tápláléka vegyes, szinte mindent megeszik, ami a vízben él, mozog. F ként apróhalat (pl. keszegeket), nemeshalak nálánál kisebb példányait, azonkívül a fiatal víziszárnyasokat, valamint rákot, békát, s t kígyót és a vízbe merészked apróbb eml sállatokat is elkapja. Kedvence mégis a küsz, amelyb l töménytelen mennyiséget képes elfogyasztani. Saját faját sem kíméli; a nagyobb csukák felfalják a kisebbeket, a szül k saját gyermekeiket, az egyívású kis csukák között pedig a növésben elmaradtak hamar az er teljesebben fejl d testvéreik konyhájára kerülnek. Ha úgy hozza a helyzet, a vízb l kiugorva még a nagyobb rovarokra, pl. szitaköt kre, kérészekre is rárabol. Falánk ragadozó, áldozatára lesb l, takarásból támad, a táplálékállat elragadása rendkívül gyors, és a csuka nem hibázik. Szájából, kissé hátra, befelé hajló fogai közül gyakorlatilag nincs menekvés. A zsákmányhalat a farkánál kapja el, majd megforgatja a szájában, és fej fel l nyeli el. Gyomornedve olyan er s, hogy a lenyelt acélhorgot is képes elbontani, megemészteni. Szaporodása: Ívása február-március körülre esik, amikor is a sekély partmenti, növényekkel, gyökerekkel s r n ben tt helyeken rakja le ikráit. A pár nap múlva ezekb l kikel lárvák életük els szakaszát itt a sekélyben töltik, ahol el ször zooplanktonokra, majd kisebb vízibolhákra és egyéb ízeltlábúakra vadásznak. 3-5cm-es korukban kezdenek el a mélyebb, de növényekkel s r n ben tt részekre húzódni, majd átállnak a f ként apróhalakból álló táplálkozásra. Horgászata: Horgászatánál drótel két kell alkalmazni, mert a fogai átmetszik a m anyagzsinórt, a zsákmányejtés esetén a horog szájfeszít segítségével távolítható el, mert a harapása veszélyes. Nagyobb példányai esetlegesen, ritkán fürd z ket is megharaphatnak, sekélyebb vizekben. Nyáron kedveli az álló, illetve lassan folydogáló holtágakat. A felmelegedett vizekben nyáron b séges táplálékhoz jut, az apróhalakat szívesen fogyasztja kedvére. Növekedése ilyenkor gyors, 5 nyaras korára elérheti az 5 – 8 kg méretet is. Emberi táplálékként kedvelt, rendkívül tiszta, fehér húsú, ízletes, de szálkás hal. Húsmin ségét befolyásolhatja a víz tisztasága, melyt l kedvez tlen esetben iszapíz vé válik (a táplálékként elfogyasztott kishalak ízét veszi át). Méretkorlátozás alá esik (országosan 40 cm, melyt l helyenként eltérhetnek). Fogási tilalmi id az ívás ideje, február 15-március 31. Dévérkeszeg (Abramis brama) El fordulása: Európában a gyorsabb folyású patakok és hegyi folyók kivételével szinte minden álló- és folyóvízben megtalálható, valamint Ázsiában, a Feketetengerben, a Kaszpi-tengerben és az Aral-tóban is el fordul. Leírása: Testhossza 40-50 centiméter, de a 75 centimétert is elérheti. Átlagos testsúlya 1 kilogramm. Teste lapos és igen magas. Színe a hátán zöldesszürke, oldala csillogóan ezüstös, hasa fehér. Életmódja: A meder mélyebb részein keresgéli szúnyoglárvákból, kagylókból, csigákból és cs vájóférgekb l álló táplálékát. Szaporodása: 3-4 éves korában válik ivaréretté. Április végét l június végéig a csendesebb viz , sekélyebb öblökben vagy elárasztott réteken ívik. 100-300 000 ikrát rak le. Naphal (Lepomis gibbosus) El fordulása: Eredeti el fordulási területe Észak-Amerika keleti része, Kanadától egészen Floridáig, de már nagyon sok helyre betelepítették. Magyarországon a tiszta, álló vagy lassú folyású vizek növényzettel ben tt, iszapos vagy homokos medr szakaszain található. Leírása: A kifejlett hal testhossza 17-18 centiméter. Magas, oldalról lapított teste van. Kett s hátúszója teljesen egybeolvadt. Mellúszói viszonylag nagyok. Szája kicsiny, félig fels állású. Szeme a fejhez képest nagy. Fés s pikkelyei közepes nagyságúak. A naphal színpompája csak a kifejlett állatokon szembet n . A feln tt állatok háta olajbarna, az oldalak csillogását az egymást váltó narancsvörös, kék és zöld foltok okozzák. Fején a szem alatt csillogó kékeszöld csíkokat találunk. Kopoltyúfed jének b rfüggelékén egy élénk narancsvörös és egy nagyobb fekete foltot visel. Az úszók sárgás szín ek, a hátúszó lágy részén és a farokúszó feketén foltozott. Életmódja: Tápláléka igen változatos, planktonrákokon kívül nagy mennyiség szúnyoglárvát és más halak ikráját és lárváját is elfogyasztja. Áldozatait a 20-30 cm-es mélység vizekben keresgéli. Szaporodása: A naphal ívási ideje május második fele és június, a hím ilyenkor felt n színeket ölt. A sekély, homokos vagy köves aljzatú ívóterületre el ször a hímek érkeznek és egymáshoz viszonylag közel megkezdik a "fészkek" építését. Ezek a fészkek egyszer gödrök, melyek átmér je körülbelül a hím testhosszának kétszerese. Igyekszik minden ellenséget távol tartani és úszóinak állandó mozgásával biztosítani az ikra fejl déséhez szükséges oxigéndús vizet. Szükség is van a védelemre, hiszen a lerakott ikrák száma legfeljebb 3000 db lehet. Az 1 mm-es átmér j ikraszemek egyébként a gödörben lév apróbb kavicsokra, gyökér- és vízinövény darabokra tapadnak. Kikelésükhöz 2-3 napra van szükség a víz h mérsékletét l függ en. Ivarérettségüket 2-3 éves korukra érik el.

21

Szélhajtó küsz (Alburnus alburnus) Gyakori keszegféle. Más elnevezések: sneci, lamni, mecse, ökle, bökle, f zfahal, huszárkeszeg. El fordulása: Európában a déli félszigetek kivételével mindenütt honos, folyókban, tavakban egyaránt. Vízfelszíni hal. Leírása: Teste nyúlánk, oldalról lapított, szája fels állású. Háta csillogó kékeszöld, oldala, hasa ezüstösen csillogó, úszói közül a hát- és farokúszó szürke, a többi fehér. Az úszók töve pirosas. Életmódja: Törpe hal. Az els évben 3-6, a 2. évben 611, a 3. évben 9-15, a 5. évben 13-19, az 5. évben 15-20 cm nagyságú. A 20 cm-es példány már ritka. Planktont, él bevonatot, rovarokat, lárvákat fogyaszt. Szaporodása: Áprilistól júniusig egyedenként változóan több szakaszban ívik. A parti növényzet vagy kövek közé, csoportokban rakja ikráját a néhány cm-es vízbe. 2-3 évben ivarérett. Ikrája 1-1,2 mm átmér j . N stényenként 1000-1500 darabot rak évente. Jelent sége: A nemes ragadozók fontos, kárt nem okozó táplálékhala. Pikkelyeib l gyöngyházfesték készíthet (guanidin-kristály szuszpenzió). Tömeges el fordulása miatt fontos, de nem túl ellenálló csalihal. Csontkukaccal, házi léggyel fogják els sorban. Fogása nem esik korlátozás alá. Törpeharcsa (Ameiurus nebulosus vagy Ictalurus nebulosus LeSueur) El fordulása: Észak-Amerikában shonos, Magyarországra, 1904-ben került Franciaországból és Németországból. Folyó- és állóvizeinkben egyaránt megtalálható. Különösen kedveli az iszapos fenek holtágakat, tavakat. Leírása: Teste a harcsáénál zömökebb, háromnyaras korára 20-25 cm hosszúságot érheti el. Aránylag nagy feje széles, el l lapos. Alsó és fels állkapcsán 4-4, összesen 8 bajuszszál van. B re pikkelytelen, csupasz. Háta sötétbarna, oldala felül sötétbarna, lefelé fokozatosan világosabbra válik, szürke, márványozott, folttokkal. Hasa szennyessárga Életmódja: Fiatal korában férgeket, rovarlárvákat és alsórend rákokat fogyaszt. A kifejlett hal az el bbieken kívül megeszi a halikrát, békalárvát, békákat és az apró halakat is. Szaporodása: Áprilisban, májusban párosan ívik. Ívás el tt a hím kisebb gödröt váj ki az ikrának az aljzaton. A n stény kb. 4000-5000 ikrát rak (ennek átmér je 3 mm). A hím rzi az ikrát, a zsenge ivadékot és vezeti a csoportosan mozgó ivadékot. Ivarérettségét már kétnyaras korában eléri. Jelent sége: Ikra- és ivadékfogyasztása, pusztítása miatt a természetes vizekben és tógazdaságokban egyaránt kártékonnyá válhat, ha túlzottan elszaporodik. Húsa rendkívül ízletes, szálkátlan, piacon keresett áru. Horgászata: Éjjeli állat. Ritkán kap, vagy ahová betelepítették, ott tömegesen. Fogásához gilisztával felcsalizott fenekez módszer javasolható. Fogása nem esik korlátozás alá. Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) El fordulása: Európa és Kis-Ázsia vizeiben shonos. Minden nagyobb folyóés állóvízben el fordul, patakokban ritkább. F leg vízinövényekkel (hínárral) ben tt, iszapos fenek , csendes vizeket kedveli. Leírása: Teste zömök, kissé magas, oldalról lelapított, nagy és vastag pikkelyek borítják. Lassan növeked , kis súlyt elér hal. Az els évben 4-5, a 2. évben 8-10, a 3. évben 14-18 cm nagyságú. Jó táplálék-ellátottságú vizekben gyakoriak a 25cm körüli egyedek is. Szája felfelé nyíló. A hasúszó els sugarai a hátúszóról húzott mer leges elé esnek, a hasvonal a hasúszók és a farok alatti úszó között éles. Háta grafitszürke, zöldes árnyalattal, oldala szennyessárga, hasa vajfehér. Úszói kivéve a fiatal példányokét - élénkpirosak. Életmódja: Mindenev faj. Különféle vízinövényeket, azok törmelékeit, magvakat, férgeket, rovarlárvákat, alsórend rákokat fogyaszt. Szaporodása: Áprilisban, májusban 15-18 fokos h mérsékleten ívik, a növényekkel borított részeken. A n stény 100.000-150.000, 1,5 mm átmér j ikrát rak. Háromnyaras korában ivarérett. Gyorsan meleged tavaszokon keresztez dhet közeli rokonával a bodorkával. Utódaik életképesek, mindkét faj jegyeit magukon viselik, valamint nagyobbra n nek a két szül i fajnál. Jelent sége: Tömeges el fordulása miatt kevésbé értékes halnak számít. Gazdasági jelent sége inkább a vizek sz résében, és a ragadozó halak takarmány-halaként jelent s, de egyre inkább érdekl dnek felé a horgászok is. Íze a víz min ségét l függ en változik, de tiszta vizekb l származó egyedei ízletesek. Fiatal példányai csalihalnak kiválóak. Úszós készséggel, csontkukaccal, paprikás kenyérrel, máléval, apró gilisztával fogják. Fogása nem esik korlátozás alá.

MADARAK

22

Balkáni gerle (Streptopelia decaocto) A madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhez és a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó faj. El fordulása: A balkáni gerle óriási és gyors terjeszkedése a szemünk el tt zajlott le a 20. század közepén. Eredetileg csak az európai kontinens délkeleti részét l Törökországon keresztül, Indiáig költött. A század els éveiben aztán lassan terjeszkedni kezdett a Balkánon észak felé, 1930-tól pedig gyorsan nyomult északnyugati irányba, 1930-ban észlelték el ször Magyarországon, azóta már Angliába is betelepedett. Angliát 1955-ben érte el és 15 éven belül lefoglalta az összes brit szigetet. Kóborló egyedeit látták már a Feröer-szigeteken is. 1974-ben elérte Portugáliát és napjainkban Észak-Afrika felé terjeszti fészkel areáját. Elterjedési területét Ázsiában is megnövelte, ma már keleti irányban elérte Kína és Dél-Korea területét is. Ezen kívül betelepítették Japánba is. A fajt meghonosították az amerikai kontinensen is. Betelepítették az Egyesült Államok területére, onnan elvándorló egyedek letelepedtek a Bahama-szigeteken és a Kajmán-szigeteken is. Emellett a karibi térségben meghonosították Guadeloupe szigetén is. Onnan már átterjedt néhány környez szigetre, így Martinique, Montserrat, Saint Kitts és Nevis szigetére is. Els sorban az emberi településeket keresi. A balkáni gerle gyors térnyerése miatt a korábban elterjedt vadgerle kiszorult a településekr l és inkább a szántóföldek, külterületek madara maradt. A balkáni gerle a városokban nagyon elterjedt madárfaj lett, de a nagyobb test elvadult házigalambokkal nem mindenütt bírja a versenyt. A házigalambok azonban épületeken fészkelnek, a balkáni gerle pedig inkább fákon költ, így fészkelési konkurencia nincs a két faj között. Leírása: Testhossza 31-55 centiméter, szárnyfesztávolsága 47-55 centiméter és a testtömege 170-240 gramm közötti. Szürkés homokszín , vöröses mintázattal. Fekete, fehérrel szegélyezett nyakörve van, ami a fiataloknál még hiányzik. Életmódja: Kultúrnövények és gyomnövények magvaival táplálkozik. Szaporodása: A költési id szak április végét l októberig tart, évente többször költ, enyhe id ben télen is. A fészekalja 2 tojásból áll, melyen 18-22 napig kotlik. A fiatal madarak a 26 nap környékén repülnek ki. Barázdabilleget (Motacilla alba) A madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a billeget félék (Motacillidae) családjába tartozó faj. El fordulása: Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában költ, télen délebbre vonul. A Kárpát-medencében rendszeres fészkel . A vizes él helyeket kedveli. Leírása: Testhossza 18 centiméter, szárnyfesztávolsága 25-30 centiméter, testtömege 17-25 gramm. Fels testének színe szürke, torka, begye mellének fels részéig fekete, nyakának hátsó része és tarkója bársonyos feketék, szemsávja, a fej és a nyak oldala, valamint alsóteste fehér, miáltal a szárnyon két világos csík keletkezik. A középs farktollak feketék, a többiek fehérek. A tojó hasonló színezet , de torokfoltja kisebb, fejrajzolata pedig szürkébb. A két ivar szi tollazata abban különbözik a tavaszitól, hogy fekete torokfoltjuk jórészt elt nik, azaz torkuk, begyük egy patkóalakú fekete sávtól eltekintve fehér. A fiatalokra a szürke és a barna szín a jellemz . Életmódja: Tápláléka rovarokból, pókokból, apró rákokból, férgekb l áll, melyeket a talajon szaladgálva keresgél. Rövidtávú vonuló, de néha áttelel. Szaporodása: Növényi anyagokból csésze alakú fészket épít, melyet tollakkal és f szálakkal bélel ki. Fészekalja 5-6 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik. A fiókák 14-15 napig maradnak a fészekben. Csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) A madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjába tartozó faj. Nevét az általa kiadott hangok után kapta (csip-csup-csipcsup) Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 Ft El fordulása: Európában, Ázsia déli részén és Észak-Afrikában él. Ritkás erd k, parkok nedves aljnövényzetében található. Magyarországon rendszeres fészkel , gyakori fajnak számít. Leírása: Hossza 10-12 centiméter, szárnyának fesztávolsága 15-21 centiméter, testtömege 6-10 gramm. Tollazata felül barnásszürke, alul világossárga. Életmódja: A s r bokrok között, néha a f ben keresgéli rovarokból és pókokból álló táplálékát, sszel bogyókat is elfogyaszt. Szaporodása: A talajra a tojó egyedül készíti f szálakból álló gömbalakú fészkét. Fészekalja 5-7 tojásból áll, melyen 13 napig kotlik. Egy évben kétszer költ.

Fehér gólya (Ciconia ciconia)

23

A gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj. A köznyelvben a közismert gólya. Elterjedése: Szinte egész Európában (kivéve Skandináviát, a Brit-szigeteket és Olaszországot), Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában elterjedt. Els sorban a sík- és dombvidékek madara, a 250 m tengerszint feletti magasság alatti területeken mindenhol el fordul. Leírása: Mérete: testhossza 100-115 cm, szárnyfesztávolsága 155-165 cm, testtömege 2200-4400 gramm. Testének nagy része fehér vagy piszkosfehér, szárnyai feketék, cs re és lába piros. Életmódja: Legjellemz bben emberi környezetben fészkel. Valaha magas fákra, kés bb kéményekre, itt-ott templomtoronyra, ma leginkább oszlopokra építi fészkét, amelynek helyét mindig vizes él helyek közelében választja meg. A nedves réteken, tarlókon keresgél nagyobb rovarok, ebihalak, békák után, de elfogyasztja az apró rágcsálókat, halakat és kígyókat is. Szaporodása: A gólyák 3-5 éves korukban érik el ivarérettségüket. A párok egy költési id szakra állnak össze, s a hím választja a tojót. A megközelít leg 1 méter átmér j fészket ágakból építik és szénával, szalmával, tollakkal bélelik. A fészkeket évente kitatarozzák újabb ágakkal, így egy-egy régebbi építés fészek tömege elérheti a több száz kilogrammot. Oldalába nem egyszer egész verébsereg költözik. A fészekalj 4-5 tojásból áll, és a szül k május elejét l felváltva kotlanak. A fészekalj pusztulása esetén esetleg újabb fészekaljat raknak, ekkor a kotlási id szak is odébb tolódik. A 29-30. napon kelnek ki a fiókák, amelyekre a szül k eleinte felváltva ügyelnek, miközben a másik élelmet, vizet hord. A fiatal gólyák a kilencedik hét környékén hagyják el a fészket. Miután megtanultak önállóan táplálékot keresni, csatlakoznak a vonulásra gyülekez csapathoz. Vonulása: Augusztus közepén már csapatokba ver dnek, de csak szeptember közepén indulnak el vándorútjukra. A Boszporusz felé kerülve, Szuezen át egészen Dél-Afrikáig eljutnak. A telet ott töltik, majd a megfelel id ben visszaindulva március végén jelennek meg hazánkban. Védettsége: Magyarországon fokozottan védett faj, pénzbeli értéke 100 000 Ft. Szinte minden magyar állatkertben élnek fehér gólyák, melyek többnyire mentett madarak és többségük valamilyen oknál fogva nem engedhet többé szabadon. Ha megfelel táplálékot kapnak, akkor a fehér gólyák nagyszer en viselik a telet. Fekete rigó (gyakran egybeírva feketerigó; Turdus merula) Elterjedése: Európa és Ázsia nagy részen megtalálható. Eurázsián kívül a Kanáriszigeteken és Északnyugat-Afrikában is fészkel. Betelepítették Ausztráliába, Tasmániába és Új-Zélandra. Sikertelenek voltak a betelepítési kísérletek, melyekkel meg akarták honosítani a fajt az Egyesült Államok, a Fidzsi-szigetek, a Dél-afrikai Köztársaság és Szent Ilona területén. Sík-, domb- és hegyvidéken egyaránt gyakori faj. Nagyobb városokban is megtelepszik. Leírása: Hossza 24-25 centiméter, szárnyfesztávolsága 34-38 centiméter, súlya 80-120 gramm. A hím tollazata koromfekete, a tojóé barnásfekete, álla fehéres, melle szennyes, homályos foltokkal. A fiatalok az els vedlésig pettyezettek. Cs re sárga, szeme fekete. Kiváló énekes, csak nappal énekel, de nagyvárosokban a megvilágítás hatására éjszaka is lehet hallani a hangját. Életmódja: bogarakat és azok lárváit, pattanókat, cserebogarakat, lószúnyogokat és gilisztákat zsákmányolnak. Egy részük állandó, más részük a Földközi-tenger nagy szigetein és Olaszországban tölti a telet. Szaporodása: Ágvillába, bokorra, tüskés cserjére építi gallyakból, f szálakból álló, sárral összetapasztott, mély, csészealakú fészkét. A hímek februárban foglalják el territóriumukat. A hím énekével csalogatja a tojókat, az idegen hímeket elüldözi. A 4-5 tojáson, melyek halványzöldesek, halvány rozsdás és ibolyás szepl zettel, 14 napig kotlik a tojó. Két hét után a fiókák kiugrálnak a fészekb l, a pár még két hétig eteti ket, majd új fészekaljba kezdenek. Füsti fecske (Hirundo rustica) A verébalakúak rendjébe és a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó, apró test , villámgyors röpt madár. Elterjedése: Ausztrália kivételével minden kontinensen elterjedt vándormadár, csak a hideg éghajlati övet és a sivatagos területeket kerüli. A füsti fecske a Kárpát-medencében az áprilistól októberig terjed id szakban figyelhet meg. Rendkívül gyakori fészkel . Magyarországi becsült állománya az ezredfordulón 220-320 000 párra volt tehet , és stabilnak mondható volt (2001 és 2006 között drasztikusan csökkent az állomány). Legnagyobb s r ségben az Alföldön fordul el , de egész Magyarországon találkozhatunk a fajjal. A legritkább a Kisalföld északi részén, a Szigetköz vidékén és a városi területeken.

24

Leírása: A füsti fecske feje és háta kékesfekete, hasa világos, vöröses árnyalattal, torka és homloka élénk rozsdaszín . A torokfoltot fekete torokszalag választja el a testaljtól. Farka villás, és ahogy id södik a madár, úgy válik egyre hosszabbá és vékonyabbá, alsó részén pedig néhány fehér toll is megjelenik. A fiatal egyedek színei halványabbak, farkuk szélesebb. Ez a madár rendkívül kicsi és könny : testhossza csak hosszú farktollai miatt éri el a 17-19 centimétert. Vékony, hosszú, hegyes szárnyainak fesztávolsága 32-34 centiméter. A füsti fecske testtömege 16-20 gramm között mozog. Életmódja: A kecses, gyors füsti fecske hasznos madár: repül rovarokkal, levéltetvekkel, kisebb lepkékkel táplálkozik. Ha már kevés a táplálék, pókokra és hernyókra is ráfanyalodik. Az sz közeledtével mind kevesebb rovar repked a leveg ben, így egyre inkább a vízpartok környékén keresgél. Amikor es közeleg, a rovarok is földközelben maradnak, ezért jelzik az alacsonyan szálló fecskék az id járás-változást. Szeptember-októberben a fecskék kisebb-nagyobb csoportokba ver dnek a háztet k gerincén és a villanydrótokon, készülve az el ttük álló hosszú utazásra. A vedlés a többi költöz madártól eltér en a telel helyen történik meg, nem indulás el tt. A vándorlás során a csapatokban vonuló madarak óriási távolságokat képesek megtenni, és nagyobb nádasokban éjszakáznak. A füsti fecske éneke csicserg -fecseg , hívóhangja „tszvit-tszvit-tszvit”, vészjelzéskor pedig síró „tszink-tszink” hangot hallat. Szaporodása: A délr l megérkezett füsti fecskék számára májusban érkezik el a költési id szak kezdete. Az amúgy társas madarak ekkor párokat alkotnak, és közösen fészket kezdenek építeni. A csésze alakú fészket szinte kizárólag emberi környezetben, épületek (istállók, pajták) fedett részeiben cseppenként és szálanként tapasztják össze a pocsolyák sarából és különféle növényi részekb l. Sokszor el z évi fészkeket foglalnak el újra és b vítenek ki. A füsti fecske nem kimondottan telepes fészkel , ám gyakran el fordul, hogy meglehet s közelségben épül fel több költ hely. A füsti fecske évente többnyire két – b séges id ben három – fészekaljat nevel fel, bár elterjedése északi részén általában csak egyet. Egy alkalommal 4-6 fehér alapon kékesbarnán pettyezett tojást rak, amelyek 14-16 nap múlva kelnek ki. A fiókák kezdetben csupaszok és vakok, mintegy 18-23 napon belül válnak röpképessé. Csillapíthatatlan étvágyukat addig mindkét szül igyekszik kielégíteni. Ilyenkor egy nagyobb fészekaljhoz akár naponta 400 alkalommal hoznak a torkukban eledelt. Védettsége: A füsti fecske Magyarországon védett madár, eszmei értéke 10 000 forint. SPEC értékelése 3-as, azaz az európai populációk kedvez tlen helyzetben vannak, de a teljes állomány zöme nem Európában fordul el . Els sorban táplálékának vegyszeres pusztítása jelent veszélyt erre a hasznos kis madárra. Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) A madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj. Magyarországon védett, eszmei értéke: 10 000 Ft. El fordulása: Egész Európában, a Kaukázusban, Örményországban és Perzsiában él. Erd kben, falvakban, de a városokban is megtalálható. Az egész Kárpát-medencében gyakori, rendszeres fészkel március–október hónapokban, egyes egyedek áttelelnek. Leírása: Hossza 14 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 23-26 centiméter, farkhossza 13-19 centiméter, testtömege 13-19 gramm. Színezete fekete, a fején, hátán és alsó mellén többé-kevésbé hamuszürke, a hasa fehéres, a szárnyán fehér tükör látszik. Farcsíkja és farka a két középs sötétbarna farktoll kivételével sárgásrozsdavörös. Szeme barna, cs re és lába fekete. A hím és a tojó külseje eltér . Életmódja: Rovarokkal táplálkozik, sszel bogyókat is eszik. Vonuló, de néha áttelel. Szaporodása: A tojó cs rök gerendázatára, fali lyukakba, párkányok kövei közé rakja viszonylag nagy, csészealakú fészkét. A párok április és június között kétszer is költenek. A fészekalja 5-6 fehér tojásból áll, melyen csak a tojó kotlik. Megzavarása esetén a fiókák 14 nap múlva elhagyják a fészket. Kerti poszáta (Sylvia borin) A madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjába tartozó faj. Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 Ft. El fordulása: Európában és Ázsia nyugati részén él. Telelni Afrikába vonul, eljut DélAfrikáig. Magas bokrok, ritkás erd k aljnövényzetének lakója. Leírása: Hossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 20-25 centiméter, testtömege 1622 gramm. Tolla felül sötétbarna, alul világosabb, hasa fehér. Életmódja: Kora reggel rovarokat, pókokat és csigákat keresgél a fels ágakon és leveleken. Hosszútávú vonuló. Szaporodása: Május-júniusban a csalánosba rejti, gyökerekb l, f szálakból és tollpihékb l készített fészkét. Fészekalja 4-5 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik.

Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus)

25

A madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj. Magyarországon védett. Pénzbeli értéke: 50 000 Ft. Elterjedése: Tavasszal egész Európában megtalálható, Bels -Afrikáig és DélPerzsiáig vándorol. Rendszeres fészkel . Vonuló, március végén vagy április elején jelenik meg. Szeptember végén vagy október elején ismét elhagyja a területet. Gyakori, de csak az alacsonyabb fekvés vidékeken. Leírása. Hossza 14 centiméter, a szárny fesztávolsága 20-24 centiméter, farkhossza 11-19 centiméter. Az öreg hím homloka, fejoldala és torka fekete, míg többi fels részei hamuszürkék; melle, oldalai és farka, a két középs barna farktoll kivételével, élénk rozsdavörösek; fejének a homlok fölötti el része, valamint a test alsó részének közepe fehér. A hím és a tojó külseje eltér . Életmódja: Rovarokkal táplálkozik. Szaporodása: Parkokban, ártéri erd kben, gyümölcsösökben és kertekben rakja le 5-7 világoskék tojását. Mindkét szül részt vesz az utódgondozásban. Kis fakopáncs (Dendrocopos minor) A madarak osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj. Hazánkban védett, eszmei értéke 10 000 Ft. Európában biztos állományú, a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem veszélyeztetett fajnak számít. Elterjedése: Magyarországon állandó, rendszeres fészkel , gyakori madárnak számít. Leírása: Testhossza 14-15 centiméter, szárnyfesztávolsága 25-27 centiméter, testtömege 17-25 gramm. A hím fejtet je vörös, a tojóé fekete. Háta keresztsávozott, testalja fehér. Farkát támaszkodásra is használja. Életmódja: Lepkék lárváival és levéltetvekkel táplálkozik Szaporodása: Magányos fészkel . Tölgyesekben, gyertyános-tölgyesek, ártéri erd kben, saját maga által vájt, sz k bejárat után kiöblösöd odú csupasz aljzatára rakja 5-6 tojását, melyen 10-12 napig kotlik. A fiókái fészeklakók, 18-20 napos korukban repülnek ki. Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) A madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj. Elterjedése: Európa és Ázsia területén honos. Vándorlásai során eljut Alaszkába is. Lombos és elegyes erd k, parkok és gyümölcsösök lakója. Magyarországon rendszeresen fészkel , állandó, de az állomány egy része elvonul. Leírása: Hossza 18 centiméter, szárnyfesztávolsága 29-33 centiméter, testtömege 46-80 gramm. Feje nagy, nyaka rövid, termete tömzsi. Kékesfekete szárnyain fehér keresztszalag található. Feje fahéjszín , háta gesztenyebarna, testalja ibolyaszín . Fekete torokfoltja van. Életmódja: Magev madár, els sorban kemény magvak, vadcseresznye-, galagonya-, juhar-, kökény-, k ris termései és rügyeit fogyasztja, de megeszi a hernyókat is. Szaporodása: A fészket a tojó építi áprilisban. Fészekalja 5 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik a tojó és a hím eteti ket. Kotlófoltja van, ami el segíti a költést. A kikelés után a családok még hosszabb id t töltenek együtt. Védettsége: Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint jó kilátásokkal rendelkezik. Az európai állomány stabilnak mondható, Magyarországon védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint. Mezei veréb (Passer montanus) A madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a verébfélék (Passeridae) családjába tartozó faj. El fordulása: Magas északot leszámítva egész Európa, egész Szibéria Japánig és Kínáig, továbbá valószín leg Észak-Afrika is. Közép- és Délnyugat-Ázsiában, Indiában, Szumátra, Jáva, Borneó és Tajvan szigetén különböz alfajokban fordul el . Szabad mez k, lomberd k lakója. Az emberi lakások környékét leginkább csak télen keresi föl. Eredeti elterjedési területén kívül a következ területekre betelepítették: Fülöp-szigetek, Mariana-szigetek, Kis-Szunda-szigetek, Celebesz, Ausztrália, az Egyesült Államok középs része, Malajzia keleti része és Szingapúr. Nem sikerült meghonosítani Új-Zélandon és a Bermuda-szigeteken. Rendszeres fészkel . Magyarországon védett. A Magyar Madártani Egyesület a mezei verebet az Év madarának választotta 2007-ben. Az év madarává választásának f oka hirtelen állománycsökkenése.

26

Leírása: Hossza 12,5-14 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege 2438 gramm. Feje teteje, halántéka és nyakszirtje vörösbarna. Szemsávja, a szeme alatt lev sáv, hátsó fültájékfoltja, állát-torkát beborító nagy folt, fekete. Pofája és nyaka fels része fehér; hasi oldala fehéresbarnás. Életmódja: sszel és télen gyommagvakkal táplálkozik. Tavasszal és nyáron hernyók és levéltetvek teszik ki az étrendjét. Nem vonuló, állandó madár. Szaporodása: Faodvakban, elvétve háztet kön is fészkel, 2-3-szor évenként Az els fészekalj áprilisban, a második júniusban, a harmadik pedig augusztusban teljes. Fészke gyökerekb l, szénából és tollakból van magasra halmozva. Fészke kerek, melyet oldalbejáróval épít. 5-6 tojása szennyesfehér alapon s r en borítva szürke és szürkésbarna pontokkal és foltokkal tarkított. Molnárfecske (Delichon urbica) vagy (Delichon urbicum) A madarak (Aves) osztályának a verébalakúak rendjéhez, ezen belül a fecskefélék (Hirundinidae) családjához tartozó faj. El fordulása: Nyáron szinte mindenütt el fordul Európában és Ázsiában egészen India északkeleti csücskéig és Mandzsúriáig. Télen Afrikában és Ázsia dél-keleti területein tartózkodik. Áprilistól októberig Magyarországon rendszeres fészkel . Leírása: A testhossza 13 centiméter, szárnyfesztávolsága 26-29 centiméter és testtömege 13-23 gramm. A hím és a tojó hasonlít egymáshoz, mindkett nek kékesen fényl fekete a háta, míg begyük és hasuk fehér. A fiatalok pedig barnás-feketék. Életmódja: Nagy csapatokban vonuló madár, csapatokban is költ. E madár repül rovarokkal táplálkozik. Rendszerint csak egy-két évet él, de megfigyeltek már 14,5 éves madarakat is. Szaporodása: A molnárfecskék egy éves korukban lesznek ivarérettek. A költési id szak májustól szeptemberig, néha októberig tart, ez id alatt akár kétszer-háromszor is költenek. A fészek agyagból készül és elkészítéséhez körülbelül 2500-szor kell fordulnia. Egy fészekaljban 4-5 fehér tojás van, ezek néha vörösen pettyezettek. Mindkét szül kotlik rajtuk, körülbelül két hétig. A fiatal madarak 3,5-4 hetes korukban repülnek ki. Seregély (Sturnus vulgaris) A madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó faj. Elterjedése: Eurázsiában széles körben elterjedt faj. Dél-Afrika, Argentína, Ausztrália, Új-Zéland, a Chatham-szigetek, a Fidzsi-szigetek, Vanuatu és Tonga terülére betelepítették. Szintén betelepítették az Egyesült Államokba, ahol kiválóan meghonosodott. Onnan terjedt el a következ országokba: Kanada, Mexikó, Kuba, Jamaica, Kajmán-szigetek, Haiti; Dominikai Köztársaság; Puerto Rico; Bahama-szigetek. Rendszeres fészkel . Februártól novemberig tartózkodik itt, néha áttelel. Leírása: Hossza 22 centiméter, szárnyai fesztávolsága 37-42 centiméter, tömege 60-90 gramm. A fülfed tollak zöldek, a szeme barna, a cs re aranysárga, a lába vörösesbarna szín . Tavasszal a hím nászruhája fekete, zöldes és bíboros ércfény színnel. Életmódja: Rovarokat és bogyókat eszik. Nagy tömegekben komoly károkat okoz a mez gazdaságnak. Szaporodása: Mesterséges fészekodvakkal kertekbe is betelepíthet , de inkább elhagyott harkályodúban, vagy löszfalak, esetleg épületek üregeiben fészkel. Fészekalja 3-7 tojásból áll, melyen 12-14 napig kotlik. A fiókák jellegzetes vérszívója a Carnus hemapterus nev ektoparazita légy. Széncinege, sokszor becéz en széncinke (Parus major) A verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termet , közismert és közkedvelt madárfaj. Elterjedése: A széncinege alapvet en eurázsiai madárfaj. Gyakorlatilag egész Európa területén találkozhatunk vele, de a mediterrán Észak-Afrikában és a Közel-Kelet kevésbé száraz vidékein is megél. Ázsiában Oroszországtól Japánig és Kínától Indiáig hatalmas területen él. Egyedül a különösen hideg és a sivatagos övezeteket kerüli. Az egész Kárpát-medencében gyakorinak mondható. Magyarországon az állomány az Északi-középhegységben és a Dél-Dunántúlon a legs r bb, és az Alföld délkeleti részén a legritkásabb. Becslések szerint Magyarországon 1 050 000–1 350 000 fészkel territórium található. Leírása: Az igen színpompás kis madár cs re, feje teteje és ezzel összeköttetésben lev torokfoltja fekete, és egy-egy fehér arcfoltot vesznek körbe. A torok feketéje a sárga has közepén egészen a farokig folytatódik, a lábak között a hímek esetében jelent sen kiszélesedik. A hát zöldes szín , a szárnyak és a farok némileg sötétebb. A szárnyakon fehér sáv fut végig. A kelet-ázsiai széncinegék háta zöld, hasuk fakósárga vagy fehér, míg Dél-Ázsiában szürke háttal és fehér hassal tündökölnek. A hím némileg nagyobb a tojónál, átlagos

27

testtömege 16-22 gramm, míg az utóbbiak 14-20 grammot nyomnak. A széncinege 14 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 22 centiméter. Életmódja: A „nyitnikék” és „tí-csö” kiáltásairól jól ismert faj mindenev , bár els sorban különféle ízeltlábúakkal, hernyókkal, pókokkal, szöcskékkel, poloskákkal táplálkozik, így mez gazdasági hasznot is hajt. Telente els sorban magvakat fogyaszt, a madáretet k gyakori vendége. Állandó madár, de a hidegebb id szakban kóborlásra hajlamos táplálékkeresés közben. Ilyenkor akár más madarakkal is csapatokba ver dik. Szaporodása: A széncinege erd kben, parkokban, kertekben fészkel különféle faodvakban, de el szeretettel veszi igénybe a mesterséges fészekodúkat is. A mélyedésben igen puha, kényelmes fészeképítményt hoz létre gyökerekb l, f szálakból és mohából, amit sz rszálakból készített bélés tesz teljessé. Fészke körül territoriális, területét énekelve védi a betolakodókkal szemben. Évente általában kétszer költ, tavasszal és nyáron. A 6-13 fióka kb. két hét költést követ en kel ki, amelyben mindkét szül felváltva részt vesz. A fészeklakó utódokat szintén a pár mindkét tagja eteti, els sorban hernyókkal. A kis cinegék 20-22 nap múltán repülnek ki. Szürke gém népies nevei: kék gém, daru gém, fosógém, vasgém (Ardea cinerea) A gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába tartozó nagyméret gázlómadár.. Elterjedése: Eurázsia és Dél-Afrika nagy részén el fordul, Európa legelterjedtebb gémféléje. A szürke gém magyarországi állománya mintegy 2500-3500 fészkel párra tehet , és stabilnak min sül. Els sorban a Tisza-tó és a fels -Tisza vidékén gyakori, de majdnem minden vizünk mellett el fordul. A Dunántúli- és az Északi-középhegységben a legkisebb az állomány s r sége. Leírása: A szürke gém nevéhez ill en alapvet en szürkés színezet . Nyaka és feje fehéres, bóbitája, mely a szeme mögül indul, fekete. A bóbitával még nem rendelkez fiatal egyedek feje sötétszürke. Evez tollai feketék, szárnyfed i sötétszürkék. Cs re sárga, de költési id ben narancssárgává válhat. Hossza mintegy 90-98 centiméter, szárnyfesztávolsága 175-195 centiméter között mozog. Testtömege 12 kilogramm. Életmódja: A szürke gém részben vonuló madár. Az észak-európai – és részben a közép-európai – állomány télire Afrikába, a Szaharától délre es vidékre vonul. Viszonylag kés n indul, és korán érkezik: Magyarországon február és október között figyelhetjük meg; igaz, az állomány egy része itt tölti a telet. Alapvet en társas madár, bár egyedül vadászik. Él helyén, mocsarak, folyók, tavak partján rokonaihoz hasonlóan halakkal, kétélt ekkel, csigákkal, hüll kkel, kiseml sökkel, rákokkal táplálkozik. Vadászati stratégiája a gyorsaságra és a kivárásra épül: mozdulatlanul áll a sekélyesben, várva az áldozatot, majd hegyes cs rével lecsap. Olykor úsznia is kell, ami nem okoz neki gondot. Táplálékkeresés közben akár 30 kilométerre is eltávolodhat pihen helyét l, és nem ritka, hogy táplálékban gazdag helyeken tömegesen bukkan fel. El szeretettel dézsmálja meg a halgazdaságokat és kerti tavacskákat. Röpte közben feltartott feje, S alakban behajtott nyaka és hátranyújtott lába a gémfélék jellemz je. Repülése lassú, nehézkes. Jellegzetes hangja az érdes, recseg „kraank” kiáltás. Fészkel helyén olykor cs rét csattogtatva ad hangot. Szaporodása: A szürke gém telepeken fészkel, melyek általában ártéri erd kben, fák koronájában jönnek létre, de olykor nádasokban vagy sziklákon. A telepeken minden hímnek megvan a maga revírje, területe a jövend fészek körül, amit hevesen védelmez a többi hímmel szemben. Amíg párra nem akad, a hím hangos kiáltásokat hallat, tojó közeledtére pedig nyomban pózolni kezd: nyakát kinyújtja, cs rét az égnek emeli. Ha a tojó közeledik, a hím lehajtja fejét, és csattogtatja a cs rét. A pár fészke alapvet en gallyakból, nádszálakból készül. Évente csak egyszer költ, és enyhébb id ben akár már február végén megkezd dhet tojásrakás, azonban erre rendszerint csak márciusban kerül sor. A 55–64 milliméterszer 40–46 milliméteres tojásokat nem egyszerre rakja le a tojó, így a 4-5 fióka kisebb id eltolódással kel ki. Táplálékban szegény években el fordul, hogy csak az id sebb utódokat nevelik fel szüleik, a gyengébbek pedig elpusztulnak. A költésben mindkét szül részt vesz mintegy 24-25 napon keresztül, majd a kirepülésig tartó 42-55 napon át a hím és a tojó közösen táplálja az utódokat a begyükb l visszaöklendezett táplálékkal. Szürke légykapó (Muscicapa striata) A madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj. Elterjedése: Európában és Ázsia nyugati részén honos. Hosszútávú vonuló, telelni Afrikába és Ázsia déli részére vonul. Ritkás erd k, parkok és emberi települések lakója. Áprilistól októberig tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkel . Leírása: Hossza 14-15 centiméter, szárnyfesztávolsága 23-26 centiméter, testtömege 14-20 gramm. Életmódja: A leveg ben repül rovarokra, kétszárnyúakra, szúnyogokra, darazsakra, apró bogarakra vadászik. Szaporodása: Üregekbe, korhadt fák odvaiba készíti fészkét, melyet f szálakkal, mohával és pókhálóval bélel ki. Fészekalja 3-5 tojásból áll, melyen 11-13 napig kotlik. A fiókákat még 12-14 napig táplálja, mire kirepülnek.

T kés réce vagy vadkacsa (Anas platyrhynchos)

28

A madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Elterjedése: Egész Európában, Ázsia és Észak-Amerika jelent s részén elterjedt, a Kárpát-medencében a leggyakoribb récefaj. A házikacsa se. Kóborló egyedei sok felé eljutnak, így Afrikába, Közép- és Dél-Amerikába is. Az ember is segítette elterjedési területe megnövelését, mivel betelepítette az Egyesült Államok kelelti részébe, a Bermuda-szigetekre, Ausztrália, Új-Zéland és Új-Kaledónia területére is. Onnan a faj sokfelé eljutott kóborlásai során, így a Csendes-óceán sok szigetén

észlelték már. Leírása: Testhossza 50-65 centiméter, szárnyfesztávolsága 81-98 centiméter, testtömege 750-1450 gramm, a tojó egy kicsit kisebb és könnyebb mint hím. A gácsér feje zöld, nyakán fehér gallér van, melle bíborbarna, oldala és hasa világosszürke. A fehér farok közepén fekete, visszahajló tollai vannak. Cs re zöldessárga. A tojó barnásan, cs re zöldesbarna, a cs r szegélye narancssárga. Gácsér és tojó szárnyán egyforma, fémesen csillogó, bíborkék szárnytükör van, melyet mindkét oldalán fehér vonal szegélyez. Életmódja: Tápláléka változatos, f leg magvakat, növényi részeket, gerincteleneket, apró halakat és ebihalakat fogyaszt. Nem tud teljesen a víz alá bukni, ezért a madár hátsó része kiemelkedik a vízb l. Az állomány egy része áttelel, másik része vonuló. Vadászható vízivad. A legid sebb ismert t kés réce 29 évet élt. Szaporodása: Az ivarérettséget egyéves korban éri el. Fészkel helyben nem válogatós, földre rakja növényi részekb l és pehelytollakból készített fészkét. Sokszor már március elején elkezdi rakni 9-13 tojásból álló fészekalját, melyen 22-28 napig kotlik. A tojások zöldes szín ek. Vetési varjú (Corvus frugilegus) A madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj Elterjedése: Elterjedési területe Eurázsia nagy része. A Kárpát-medencében gyakori fészkel . Betelepítették Új-Zélandra is. Leírása: Nagysága kb. 45 cm, szárnyfesztávolság 81-99 cm, súlya 300-340 g. Az egész madár koromfekete. A nemek hasonlóak. Sokan csak téli vendégként érkeznek, általában október 14-e és 17-e között jelennek meg. Intelligens madarak, és a papagájokhoz hasonlóan képesek hangokat, emberi beszédet utánozni. Életmódja: A szántásokban a magok elfogyasztásával károkat okoz, de a különböz bogarak, férgek elfogyasztásával hasznot is hajt a mez gazdaságnak. Nagy csapatokban portyázik. Szaporodása: Facsoportok, ligetek fáin vékony ágakból épült, sárral kitapasztott, csésze alakú fészekbe rakja 45 tojását. A fiókák két-három hét után repülnek ki a fészekb l. Fajlistánk az él világról nem lehet teljes, csak ízelít t szerettünk volna adni örökbefogadott patakunk általunk is megfigyelt értékeib l.

Források: A magyar vízszabályozás története. I.-II Rész. Szerk. : Ihrig Dénes. Budapest, 1973, Állat- és növényhatározó természetjáróknak http://edktvf.zoldhatosag.hu/tartalom/vizved/vv_felszini.html http://www.edukovizig.hu/files/download/1-2-2_Altaler.pdf http://www.e-misszio.hu/dok/6_2002_KvvM.doc. http://www.ttk.pte.hu/kornyezettudomany/okologia/download/cszcikkek/moraetal_puszta2000.pdf http://www.ttk.pte.hu/kornyezettudomany/okologia/download/cszcikkek/csabaikovacs_enymo_abdoh16 _2007.pdf Jolsvay-Steinmann-Szily: A magyar állatvilág szótára Komárom-Esztergom megye kézikönyve, Alfadat-Ceba, 1997 Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza, K-EMPI Tatabánya, 1993 Tatabánya története: helytörténeti tanulmányok www.tatabanya-kisterseg.hu/files/TTKT_Terfejl_Konc.doc. www.wikipedia.org