TARTALOMJEGYZÉK. Az ökológiai adottságoknak megfelelő mezőgazdasági termékek termesztési lehetőségeinek elemzése... 4

1

KÉSZÜLT: NAGYKOVÁCSI NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATÁVAL 2012.DECEMBER 15.-ÉN KÖTÖTT SZERZŐDÉS SZERINT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR. SZABÓ ZOLTÁN

TARTALOMJEGYZÉK

Nagykovácsi Nagyközség általános bemutatása, földterületeinek mezőgazdasági szempontú felmérése, állagvizsgálatának, földtulajdoni helyzetének bemutatása, elemzése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Az ökológiai adottságoknak megfelelő mezőgazdasági termékek termesztési lehetőségeinek elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Kutatási terv elkészítése a kedvezményezetti kör programba való bekapcsolódásának felmérésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Vertikális és horizontális szakmai, gazdasági és technológiai együttműködési lehetőségek feltérképezése, elemzése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Koncepcionális megalapozottságú üzleti modell kidolgozása HANGYA szövetkezet számára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 A HANGYA szövetkezet létrehozásának jogi háttere, szervezeti és működési szabályai, létrehozásának eljárási folyamata. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Kommunikációs terv a HANGYA szövetkezet számára. . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 HANGYA szövetkezet hálózati kapcsolódási lehetőségeinek vizsgálata . . . . . 32

2

3

NAGYKOVÁCSI NAGYKÖZSÉG ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA, FÖLDTERÜLETEINEK MEZŐGAZDASÁGI SZEMPONTÚ FELMÉRÉSE, ÁLLAGVIZSGÁLATÁNAK, FÖLDTULAJDONI HELYZETÉNEK BEMUTATÁSA, ELEMZÉSE

AZ ÖKOLÓGIAI ADOTTSÁGOKNAK MEGFELELŐ MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK TERMESZTÉSI LEHETŐSÉGEINEK ELEMZÉSE

TERMÉSZETI KÖRNYEZET

A MEZŐGAZDASÁGI FÖLDTERÜLET JELLEMZÉSE

A több mint 5000 lakosú Nagykovácsi Pest megye 3057 hektáros területen elterülő, legmagasabban fekvő községe. Határos Budapesttel és a környező 8 településsel: Solymár, Pilisszentiván, Piliscsaba, Perbál, Budajenő, Telki, Páty és Budakeszi. Ez a táj a jégkorszaktól kezdve lakott volt.

A jelen tanulmány feladata a település mezőgazdasági besorolású földterületeinek, illetve a településen folytatott mezőgazdasági tevékenységnek a HANGYA szövetkezeti rendszerbe történő részvételéhez szükséges feltételek feltárása. A településnek az önkormányzati koncepcióról szóló tájékoztatás szerinti érintett fölterületei a következők:

A sajátos mikroklímájú, átlagosan 330 méteres tengerszint feletti Nagykovácsi-völgykatlant, amely az Ördögárok két ágának völgyeit foglalja magába, a Budai hegység 400-500 méter magas triász mészkő- és dolomithegyei veszik körül, a medencét viszont agyagos kőzet tölti ki (Wein 1977).mViszonylag magas fekvésű a település a főváros környékének is a legmagasabban fekvő települése. Éghajlata mérsékelten száraz, a medence körüli hegytetőkön mérsékelten hűvös. Az évi középhőmérséklet 7,5-9 Cº között van, s a napfényes órák száma sem éri el az évi 1800 órát. A csapadék évi átlaga 650 mm körüli. Az uralkodó szélirány az ÉNy, ehhez tartoznak a legnagyobb szélsebességek 4 m/s körüli értékkel. Az átlagos szélsebesség 3,5 m/s körüli. A nagyközség területe vízrajzilag teljes egészében az Ördög-árok vízgyűjtőterületéhez tartozik, a karsztos hegyvidékről leszivárgó vizekből táplálkozó vízér azonban nem tekinthető állandó vízfolyásnak, a nyári időszakban gyakorta kiszárad. A térség vízbázisa kiemelt védelmet igényel. A völgy alján élők számára a lefolyó, és az agyagos rétegek felett megrekedő talajvíz évszázadok óta biztosítja a kerti kutak vízellátását; a hegyoldalakra épült újabb falurészek és mezőgazdasági területek esetében azonban ez a vízforrás csak időszakos szereppel bírhat. Nagykovácsi területének közel 70 százaléka védett terület. A településsel közvetlen határos a Duna-Ipoly Nemzeti Park. A település erdeinek jelentős hányada, valamint a mezőgazdasági területek egy része a 9/1978. OKTH határozat szerint a Budai Tájvédelmi Körzethez tartozóan országosan védett.

Helyrajzi szám

Földterület (ha)

1.

Hrsz 042

54,3

Körtés

2.

Hrsz. 040, 028/4-9, 027

11,1

Kossuth L. mellett

3.

Hrsz.023, 028/12-33

6,9

Lovarda

4.

Hrsz.022 5-62

12,6

Telki u. mellett

5.

Hrsz.084/1-44,46-67,87-208

68,4

Meggyes, szilvás

6.

Hrsz 084/45,68-86,119

10,4

Káposztaföld

Összesen

163,7

1.táblázat Nagykovácsi mezőgazdasági területei (Önkormányzati közlés 2012)

A földtulajdon privatizációját megelőző időszakban az 1. táblázatban szereplő tagok mezőgazdasági hasznosítása a következők szerint történt.

1995-ben a Szénások fokozottan védett területét a természetvédelem magas színvonala miatt Európa Diplomás területté nyilvánították.

4

Megnevezés

5



1. Körtés Az átlagosan 21 AK/ha földterület gyümölcsösként történő hasznosítása során 1965-1968 között körtefajták telepítése történt. A termőre fordulás után az 1990-es évek kezdetéig a termésátlag – elsősorban a kötődéstől függően- 8- 15 t/ha között változott. (Megjegyzendő, hogy az önköltség fedezetét ebben az időszakban a 8 tonna körüli termés megteremtette.) 2. Kossuth L. mellett A terület földminősége jónak mondható, átlagosan 25-27 AK/ha. Az 1990 előtti időszakban szántóföldi művelési ágban háztájiként használták. Az itt folytatott szántóföldi zöldségtermelés felvevője egyfelől a saját fogyasztás volt, másfelől biztos és állandó felvételt jelentett a szövetkezet településen működő savanyító üzeme. 3. Lovarda A legkisebb területi egységet jelentő földterület gyenge termőhelyi adottságokkal rendelkezik, átlagos 15 AK/ha értékét a szántó művelési ág mellett jelen lévő gyep és nádas is meghatározza. 4. Telki út mellett (Nyerges) A földterület közepes minőségű (átlagos érték: 18 AK/ha). Hasznosítása – az állatenyésztési legeltetést leszámítva- a Lovarda esetében összegzettekkel megegyezik. 5. Meggyes, Szilvás A földterület közepes földminőségű (korábbi nyilvántartások szerint 22 Ak/ha, jelenleg 19 AK/ha). A terület jelen megnevezése az 1979- 1980 közötti csonthéjas ültetvény telepítésére vezethető vissza. A csonthéjas ültetvények termésének fő piaca a konzerv- és hűtőipar volt. így az intenzív művelésnek megfelelő 6-8 t/haos átlag volt a jellemző. A piaci célnak megfelelően a betakarítás gépi módszerrel történt. 6. Káposztaföld A terület földminősége jónak mondható, átlagosan 25-27 AK/ha. Az 1990 előtti időszakban szántóföldi művelési ágban zöldségtermesztésre (káposztafélék, uborka, paprika, zöld dinnye stb.) használták, elsősorban a szövetkezet településen működő savanyító üzem és más konzervüzemek ellátására alapozott termékszerkezettel.

A mezőgazdasági terület tulajdon- és használati viszonyait illetően jelentős a bizonytalanság, amit a 2. táblázatban foglalt adatok jellemeznek. Megnevezés

Kárpótlás (terület-fő)

Tagi részarány (terület-fő)

Tisztázatlan (terület)

1.

Körtés

14,0 ha-66 fő

33,9849ha- 9fő

17,45 ha

2.

Kossuth L. mellett

N.A

N.A

3.

Lovarda

N.A

N.A

4.

Telki u. mellett (Nyerges?)

11,2ha-52 fő*

5.

Meggyes, szilvás

58.65ha-175fő**

6.

Káposztaföld

5,34ha- 16 fő**

2. táblázat A Földkiadó Bizottság adatszolgáltató tájékoztatója a földprivatizáció eredményéről (2013) Megjegyzések: Az adatszolgáltatásban szereplő földterületek összes területe összevetve az önkormányzati pályázati felhívásban szereplő adatokkal, nem egyezik. * nem részletezve a jogcím, továbbá 22 fő tulajdonjoga rendezetlen, 30 fő nem a kiosztási határozat szerinti bejegyzésű ** nem részletezve a jogcím

Az így kialakult elaprózott tulajdoni viszonyok következtében a korábbi termelési alapok (ültetvény, infrastruktura) állaga leromlott, esetenként teljes mértékben amortizálódott. A mezőgazdasági művelés hiányában a talajerő utánpótlás nem történt meg, a terület egészére vonatkozó növényvédelmi munkák hiányában a még művelt területeken e munkák költségei aránytalanul megnőttek. Mindezekkel összhangban napjainkra a mezőgazdasági statisztikai nyilvántartás méreteit elérő gazdaságok száma elenyésző a településen. A fentiek tükrében megállapítható, hogy a további tervezéshez nélkülözhetetlen a tulajdoni szerkezet fent vázolt ellentmondásainak feltárása és feloldása, a tulajdonosok szándékainak és előzetes kötelezettségvállalásra vonatkozó készségének kutatása. Mindezeknek ismeretének hiányában jelenleg csak általános szintű gazdasági tervezés végezhető.

6

7



Szempontok a termesztésbe vonható termékek kiválasztásához

Mindezekkel összefüggésben a fenntartható mezőgazdálkodás olyan gazdálkodási gyakorlatot takar, melyet a védelmi, termelési és fogyasztási funkciók harmóniáját megvalósító földhasználat, és az ágazati arányok ökológiai harmonizációja jellemez. A többfunkciós mezőgazdálkodásban, nem szabad megfeledkezni a társadalmi fenntarthatóság követelményeiről sem, azaz, hogy a mezőgazdasági szektor valamilyen típusú (különösen rész-) foglalkozást biztosít a helyben lakóknak. Mindez racionalizált élőmunka-igény mellett, a rendelkezésre álló technikai lehetőségek figyelembe vételével kell, hogy történjen. A helyi közösségekre, munkaerőre és értékekre épülő gazdálkodási rendszerek szolgálják ugyanis kizárólag a vidék, a település népesség megtartó képességének erősödését. A növénytermesztési ágazat gazdálkodás természeti adottságait illetően különösen figyelembe kell venni • a talajadottságokat, • a hőmérsékleti és napfény viszonyokat, továbbá • a vízellátás lehetőségeit.

A XVIII-XIX. századig visszanyúló termelési hagyományokban az irtásföldeken történő szántóföldi gabona- és zöldségtermesztés, a házkörnyéki gyümölcstermelés emlékeiről találhatunk említést1 (Kocsis Gy. ). Ehhez szervesen kapcsolódott a saját ellátást szolgáló állattartás. A termesztésre kiválasztott fajok és az alkalmazott termelés-technológia a nagyüzemi gazdálkodás során sem okoztak környezeti terhelést. Az értékfenntartó gazdálkodásnak meghatározó szemléleti alapeleme a tájhoz, a környezetéhez illeszkedő funkció-, tevékenység-, ágazati rendszer és belterjességi fok megtalálása, vagyis olyan termékszerkezeti, és földhasználati rendszer kialakítása, amely magából a környezetből, annak adottságaiból és korlátaiból fakad, ahhoz a lehető legjobban illeszkedik. Egyetlen más gazdasági ágazat sem képes ugyanis a természetet és a tájat olyan mélyrehatóan befolyásolni, mint a mezőgazdaság, amely a kultúrtáj fő használója. Ebből fakad, hogy a természetvédelem alapvetően rá van utalva a mezőgazdasággal való együttműködésre. Másrészt a mezőgazdálkodás teljesítménye, eredménye nagyrészt a környezet, a természeti erőforrások állapotától, minőségétől függ. A fenntarthatóság a mai európai és hazai agrárpolitika egyre erősödő követelménye, amely három pilléren nyugszik: gazdaság, társadalom, környezet. A gazdasági, társadalmi és környezeti tőke elemei, ebben a sorrendben, rendre egyre hosszabb idő alatt alakultak ki, egyre hosszabb életciklussal rendelkeznek. Az „erős” fenntarthatóság elve szerint a három pillér egymásba ágyazottan működik, az alábbiak szerint: • A főrendszer a környezet (a bioszféra), amely létfenntartó rendszerként a benne élő emberi alrendszerek létét és létezésének valamennyi feltételét biztosítja. • A természetbe ágyazottan, alrendszerként él a társadalom, amely egészséges kontrollt, egyensúlyt tart fenn a bioszféra és a gazdaság között. • A társadalomba ágyazottan, alrendszerként működik a gazdaság, amely a teljes társadalom valódi szükségleteit és kiteljesedésének feltételeit biztosítja.

E tekintetben a település mezőgazdasági művelési ágba tartozó területe közepes földminőségűként jellemezhető, ami megfelelő tápanyag- utánpótlás és művelésmód mellett az átlagos, vagy annál magasabb termésátlag elérését teszi lehetővé. Jelentősebb korlátozó tényező ugyanakkor a környező térségbeli településekhez képest a művelés szempontjából számításba jövő növényfajok tekintetében a viszonylag alacsonyabb hőmérséklet. Az alkalmazható termeléstechnológia tekintetében ugyancsak korlátozó tényező a közepesen száraz vegetációs ciklus, és az alacsony szintű öntözési infrastruktúra. A fenntartható mezőgazdálkodásnak az ágazatok ökológiai harmóniájára vonatkozó követelményei (ezalatt az arányos állattartás értendő) ugyanakkor a települési gazdálkodás szintjén – a korábban említett üdülő funkció kialakulása és megerősödése miatt- nem alkalmazható.

1 2009. november 9-én az MTA I. osztály által a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából rendezett tudományos ülésen elhangzott előadás

8

9

AZ ÖKOLÓGIAI ADOTTSÁGOKNAK MEGFELELŐ MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK TERMESZTÉSI LEHETŐSÉGEINEK ELEMZÉSE Mindezekre építve a termelési szerkezetben olyan fajok és fajták beillesztése indokolt, amelyeknek • átlagos minőségű mészkő alapon lévő talajon is megfelelő termőképességgel rendelkeznek és okszerű tápanyag- utánpótlásra jól reagálnak; • a medence klimatikus (hőmérsékleti és napfény) viszonyait jól tűrik, vegetációs ciklusukat a kora tavaszi fagyok nem érintik; • vízigényük közepes, vagy alacsony. A gyümölcsfajok tekintetében a hőigény szempontjából • az almatermésűek (alma, körte, birs), • a csonthéjasok (szilva, meggy, cseresznye,bodza) • a bogyósok (ribizke, málna, köszméte)2 jöhetnek elsősorban számításba. A termelési szerkezet meghatározása során vizsgálni szükséges a gyümölcstermesztés szempontjából fontos következő talajtani tulajdonságokat: • a talaj kémhatása, • a tápanyagtartalma, • a talajvíz mélysége. • a talaj szerkezete, • a kötöttsége, • a levegőzöttsége. A termesztés tekintetében számításba vehető zöldségfajok tekintetében - ugyancsak a hőigény alapján történő kiválasztás, mint elsődleges szempont alapján - a káposztafélék, a hagymafélék, a levélzöldségek, burgonya, borsó és a gumósok, valamint egyes gyógy-, és fűszernövények kaphatnak prioritást. A terméshozamok tekintetében csakis megfelelő vízellátás (öntözés) és tápanyag- ellátás esetén remélhetünk eredményességet. Mindezek tükrében szövetkezeti alapcélként meghatározható, hogy a kialakuló szervezet a piaci igények megfelelő felmérését követően a termékek piacra viteléhez szükséges poszt-harveszt tevékenységgel, valamint az e fejezetben a továbbiakban bemutatásra kerülő zöldség- gyümölcs termékek termesztéséhez szükséges technológiai fejlesztés kapcsolódó háttérszolgáltatásával (input anyagok beszerzése, technológiai szaktanácsadás) segítse tagságát.

AZ ÖKOLÓGIAI ADOTTSÁGOKNAK MEGFELELŐ MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK TERMESZTÉSI LEHETŐSÉGEINEK ELEMZÉSE Javasolt gyümölcs és zöldségfélék alapvető termesztéstechnológiája3 GYÜMÖLCSTERMESZTÉS Általános szempontok Tekintettel arra, hogy a rendszerszerű gyümölcstermesztés a korábban e célra hasznosított területnek csak töredékén valósul meg, így az ismételt művelésbe vonást a telepítéssel4, annak előkészítésével indokolt kezdeni. Fő cél olyan terület, művelési rendszer, fajta stb. megválasztás, amellyel biztosított a gyors termőre fordulás és az évenkénti nagy mennyiségű és kiváló minőségű, zavartalanul értékesíthető gyümölcs előállítása. Telepítés előtt azokat a fajtákat kell számba venni, amelyek rendszeresen és bőven teremnek, termésükre versenyképes áron biztos felvevőpiac van. Különböző érésidejű fajták telepítésével, folyamatosabban lehet ellátni a piacot, és a szüret szervezése is egyszerűbb. Az érésidő figyelembe vételével célszerű olyan fajtákat telepíteni, amelyek szüretideje korábbi, vagy későbbi, mint az Európai és hazai főfajtáké. Termesztéstechnológia alatt az ültetvény fenntartása során elvégzett munkák összességét (azaz a talajművelést, a metszést, a gyümölcsritkítást, az öntözést, a tápanyag- ellátást és a növényvédelmet) értjük. Az ültetvény létesítésekor tervezett potenciális termés (terület-, alany-, fajta-kombináció, és a művelési rendszer megválasztásával) megvalósulása a termesztéstechnológiai elemek kivitelezésétől függ. A modern termesztéstechnológia a klasszikus műveletek mellett, több olyan elemmel bővült, amelyekkel kiküszöbölhetők a váratlan időjárási események terméscsökkentő hatását (ültetvény takarása jéghálóval, vagy fóliával, talajtakarás fényvisszaverő fóliával, különböző fagyvédelmi eljárások, stb.) Talajművelés Metszés Gyümölcsritkítás

2 A bogyósok termesztési lehetőségeihez az ökológiai feltételek nem tekinthetők optimálisnak, de házikerti körülmények között megfelelően termeszthetők a vizsgált térségben.

3 A technológiai leírások rendszerszerű termelést feltételeznek, szórványkerti termesztés esetén további adaptáció szükséges. 4 Rendszerszerű telepítés esetén – a jelenleg hatályos támogatási rendszerben- telepítési támogatás nyerhető el, amely NATURA 2000 területen 50 %-os támogatás- intenzitást érhet el. Ehhez telepítési alapokmányt kell készíteni, talajvizsgálat alapján készített talajtani, trágyázási, talajjavítási szakvéleményt, termőhelyi alkalmassági szakvéleményt és a szaporítóanyag származását igazoló okiratot is mellékelni szükséges.

10

11



Öntözés Tápanyagellátás Növényvédelem A környezetkímélő gyümölcstermesztési technológiák (integrált és ökológiai) alkalmazásának előnye a termesztő, a fogyasztó és a környezet együttes védelme. Az ilyen technológiában felhasznált anyagok nem, vagy csak csekély mértékben terhelik káros anyagokkal a termesztőt, míg az előállított termékben nincs az egészségre ártalmas mennyiségű vegyszermaradvány.

Klub). Amennyiben ugyanakkor a termesztési cél hozzáadott értékű termék előállítása (pl. aszalvány), akkor a végtermék által meghatározott fajtát indokolt preferálni. Az alma növényvédelmében kiemelkedő fontosságú a varasodás (Venturia inaequalis) és lisztharmat (Podosphaera leucotricha) elleni védelem, gyakran jelent problémát továbbá az erwiniás tüzelhalás (Erwinia amylovora), az almamoly (Cydia pomonella), almailonca (Adoxophyes reticulana) , a levéltetvek, és a lombkárosító molyok.

A szüret idejének meghatározása annál nehezebb feladat, minél hosszabb tárolásra szánják a gyümölcsöt. Az érés legpontosabb meghatározása laboratóriumi mérésekkel lehetséges. A becsült termésmennyiség ismeretében úgy kell a szüretet szervezni, hogy a szüretelőknek ne kelljen kényszerszünetet tartani, és a leszedett gyümölcs ne legyen az indokoltnál hosszabb ideig az ültetvény területén. A szüret teljes folyamatában a leszedett gyümölcs sérülésmentessége alapkövetelmény. A tárolás során cél a gyümölcsök életfolyamatainak lassítása, a gyümölcs megóvása a romlást kiváltó kórokozóktól. A különböző gyümölcsfajok tárolási lehetőségét alapvetően a faj ezen belül a fajták adottságai határozzák meg.

Körte termesztésénél is hasonló gondossággal kell eljárni a fajtaválasztás táji adottságnak és piaci igénynek való megfelelőségére. Az augusztusi gyümölcsnövekedési intenzív vízigényes időszaka gyakran aszályos időjárással esik egybe. Ilyenkor elengedhetetlen az öntözés, lehetőleg párásítást lehetővé tevő öntözőrendszer alkalmazásával. A körte növényvédelemét a legfontosabb kórokozók: az erwiniás tűzelhalás (Erwinia amylovora) és a körte varasodása (Venturia pyrina) figyelembe vételével kell tervezni. Rovarkárosítói közül a füstösszárnyú körtelevélbolha (Psylla pyri), a körtemoly (Laspeyresia pyrivora), a poloskaszagú körtedarázs (Hoplocampa brevis) és a levéltetvek a legjelentősebbek. Módosított légterű tárolóban a körte 8-10 hónapig is tárolható. A tárolt körte csak megfelelő utóérleléssel (8-12 napig 5-15°C-on) lesz fogyasztásra alkalmas. A birs friss fogyasztása nem jellemző, elsősorban feldolgozási célra termesztik. Vízigényes (700-800mm), melegigényes, tápanyagban gazdag talajt kedveli. Meszes talajon gyakori a klorózis kialakulása. Későn virágzik ezért tavaszi fagyok ritkán-, a téli erős lehűlések viszont gyakrabban károsítják. A megfelelő gyümölcsminőség elérésének elengedhetetlen feltétele a július-augusztusi öntözés. A legjelentősebb növényvédelmi problémát a birs moniliája (Monilia linhartiana) és a tűzelhalás (Erwinia amylovora) jelenti.

Az áruvá készítés, értékesítés folyamatában a minőségi kategóriáknak és a vevői igényeknek megfelelő kiszerelés, illetőleg feldolgozás történik meg. A gyümölcs külleme mellett egyre hangsúlyosabb a csomagolása is. Ízlésesen csomagolt, minőségellenőrző védjeggyel és eredetjelöléssel ellátott gyümölccsel lehet hosszan a piacon maradni. A feldolgozás során ugyanakkor olyan hozzáadott érték keletkezik, amely révén jelentős mértékben túlszárnyalható a friss gyümölcsök értékesítésével elérhető nyereség. Egyes gyümölcsfajok Almatermésűek Alma telepítése esetén különösen vizsgálandó a táj adottságainak és a piaci igényeknek egyaránt megfelelő fajta kiválasztása. Friss fogyasztásra értékesítés esetén lehetőleg indokolt a termesztésben domináns fajták (Jonatán, Golden, Starking, Idared) piaci megjelenését elkerülni. A túltermelés okozta problémák leküzdésére például több európai termesztő telepít védett-, azaz klub fajtákat, amelyeknek a keresletét és az árát – a termeszthető mennyiség korlátozásával és a fajta reklámozásával - magasan tartják. Ilyen törekvés már hazánkban is megjelent (Naturalma

Csonthéjasok Ma széleskörűen elterjedtek a különböző virágzási idejű önmeddő szilvafajtáknak a jó pollenadói, a középkorai virágzású Cacanska fajták, a középidejű Bluefre és a középkései Stanley. A porzópartnereknek 15-20 méteren belül kell lenniük. Átlagos csapadékú évjáratban min. 200 mm vízutánpótlást szoktak javasolni a megfelelő termésminőség eléréséhez. A szilva növényvédelmében a Plum pox vírus, moniliás (Monilinia laxa) fertőzés, a szilvamoly (Anarsia lineatella), a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) és a poloskaszagú szilvadarazsak okozzák a

12

13

AZ ÖKOLÓGIAI ADOTTSÁGOKNAK MEGFELELŐ MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK TERMESZTÉSI LEHETŐSÉGEINEK ELEMZÉSE legnagyobb problémákat. Az öntermékeny meggyfajták elterjedése előtt hazánkban az önmeddő Pándy meggy termesztése volt meghatározó. A 1970-es években kezdték telepíteni első öntermékeny hazai nemesítésű fajtákat, napjainkban szinte kizárólag ezeket telepítik. A rövid szüretidőszak és az értékesítés szervezetlensége miatt az utóbbi években alacsony árak alakultak ki a meggypiacon, ezért célszerű a korábbi, vagy később érő fajtákat telepíteni. A fák évenkénti metszésével érhetjük el, hogy azok megfelelő számú termővesszőt képezzenek. Növényvédelemi szempontból a legjelentősebb problémát a virágzáskor fertőző Monilinia laxa okozza, továbbá szükséges védekezni a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella jaapii) és a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) kártétele ellen. A friss fogyasztásra szánt meggy szárral történő szürete kézi munkaigényes, ami az árban is érvényesül. Az ipari hasznosításra a betakarítás általában rázógéppel történik. Gépi rázáshoz a fajtát és a szüreti időt úgy kell hogy a gyümölcs a kocsánytól szárazon váljon el.

AZ ÖKOLÓGIAI ADOTTSÁGOKNAK MEGFELELŐ MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK TERMESZTÉSI LEHETŐSÉGEINEK ELEMZÉSE a folyópartokon. Sokáig él, és megnőhet 5-6 m magasra. Szelekciójával Ausztriában és Dániában foglalkoznak. A bodza vízigényes növény. Főleg a gyümölcsfejlődés középső szakaszában, július közepén–végén igényel sok vizet. Jó vízgazdálkodású területen öntözés nélkül is termeszthető. A növényvédelem a levéltetű (Aphis sambuci) és a Botrytis cinerea elleni néhány kezelésre korlátozódik. A betakarítás – annak ellenére, hogy a termés ipari feldolgozású - kézimunkát igényel, amit 95%-os érettség állapotában ollóval végeznek. Először levágják a gyümölcsök csokrát, és másodszorra szétválasztják kisebb részekre. Ezt azért követelik meg, mert külön kell választani a zöld kocsányrészeket, amelyek egy mérgező anyagot (sambunigrosid) tartalmaznak. A gyümölcsöket gyorsan le kell hűteni, és haladéktalanul elszállítani a feldolgozóba. Bogyósok

A bodza újabban került termesztésbe, korábban a vadon termő bodza begyűjtéséből származó termést hasznosították. A termesztés szempontjából egyedül a fekete bodza a Sambucus nigra L érdekes, amely megtalálható sok üde talajon és

Dombvidéki termőhelyen a túlzottan felmelegedő déli lejtőkön nem megfelelő a ribiszkék fejlődése. Nem lehet sikeresen termeszteni túl magas talajvízszintű és nagy mésztartalmú talajokon. A feketeribiszke korábban virágzik, mint a piros ribiszke, ezért a tavaszi fagyok azt gyakrabban veszélyeztetik. A ribiszkéknek két kiemelkedő vízigényes periódusa van, júniusban a termésfejlődéskor és júliusaugusztusban a rügydifferenciálódáskor. Aszályos periódusban a fekete ribiszke fokozottabban károsodik, mint a piros ribiszke. Növényvédelem a lisztharmat (Sphaerotheca mors uvae), a levélbetegségek és az üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon tipuliformis) elleni védekezés jelenti a legfontosabb feladatot, a védelmet a szüret utáni időszakban is folytatni kell. A ribiszke kézi szüretelése rendkívül munkaigényes folyamat. Ezért ipari célú termesztésben betakarítógépekkel végzik a szüretet. Az a fajta alkalmas gépi betakarításra, amelyen a gyümölcsök egyszerre érnek és a könnyen leválnak a kocsányról. A málna felhasználásában meghatározó az ipari feldolgozás aránya, mivel csak fagyasztva lehet hosszabb ideig tárolni. Mélynyugalmi állapota korán, akár tél elején megszűnhet, ezért a rügyeket a télvégi-, tavaszi lehűlések gyakran károsítják. Fényigényes faj, vízigénye 800-1000 mm. Június-júliusban egy időben történik az intenzív sarj és termésnövekedés, ezért a vízpótlás ebben az időszakban a legkritikusabb. A málna nitrogén és káliumigényes faj, továbbá kiemelkedő jelentőségű a magnézium-, vas-és bórigénye melyek permettrágya formájában sikeresen pótolhatók. A megfelelő vesszőritkítás hatékony mechanikai védelem a sarjakat károsító kórokozók és kártevők ellen, de természetesen elengedhetetlen a vegyszeres védelem. A termést leginkább veszélyezteti a Botrytis cinerea.

14

15

A cseresznye fajtaválasztékában még ma is meghatározó a Germersdorfi óriás- és Bigarreau Burlat fajták magas aránya. Az újabb fajták nemesítésekor elsősorban a minél nagyobb méretű gyümölcsöt termő öntermékeny fajták létrehozása a cél. A szüretet könnyíti és a hosszabb piacon maradást segíti a különböző érésidejű fajták termesztése. A hazai nemesítésű fajtákkal május közepétől július közepéig széthúzható az érés. A gyümölcsfejlődés időszakában elegendő természetes csapadék hiányában az öntözés elengedhetetlen a kívánt méret eléréséhez. A monília fertőzése (Monilinia laxa), a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella jaapii), a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) és a levéltetvek jelentik a legnagyobb növényvédelmi problémákat. Egyre nagyobb jelentőségű a gyümölcsrepedés problémája, ami ellen az ültetvény fóliás takarását lehetővé tevő támrendszer kialakítása a megoldás. A jó minőségű cseresznye iránt Európában keresleti piac van, a friss fogyasztásra alkalmas cseresznyét kézzel szüretelik, ugyanakkor a géppel rázott cseresznye csak ipari felhasználásra alkalmas. A szüretet teljes érettségben kell végezni, amit a fedőszín, a húskeménység és a refrakció alapján állapítanak meg. A szüretet a reggeli órákban kell végezni, mert a felmelegedő leszedett gyümölcs minősége és tárolhatósága csökken.



A köszméte félérett és érett gyümölcsöt is széles körben felhasználják (kocsonya, lekvár, szörp, friss fogyasztás stb.) Korszerű telepítést törzses fácskával végzünk. A legjelentősebb növényvédelmi problémát a köszméte amerikai lisztharmata (Sphaerotheca mors uvae) jelenti. Ipari célra a félérett gyümölcs a megfelelő, ezért a magvak színeződése előtt le kell szedni a teljes termést. A friss fogyasztásra szánt gyümölcs szüretét több menetben kell megvalósítani, mert a gyümölcsök különböző időpontokban érnek a korona különböző részein.

ságok nem őrződnek meg biztonsággal (pl. rebarbarát tőosztással). A helyrevetés fő paraméterei a vetési idő, a vetési mélység, a vetés módja és a felhasznált vetőmag mennyisége.

ZÖLDSÉGTERMESZTÉS Általános szempontok5 Bár rövid élettartamuk következtében a zöldségfélék esetében a területválasztás kisebb jelentőséggel bír, mint a gyümölcs- és a szőlőtermesztésben, azért a zöldségtermesztésben is számos szempontot érdemes mérlegelni a termesztés előtt. A gyakorlatban ritkán fordul elő, hogy egy adott növény termesztéséhez tetszés szerint válogathatunk a termőterületek közül, inkább az a valós helyzet, hogy egy adott terület adottságaihoz próbálom kiválasztani azokat a növényeket, amelyek ott a leggazdaságosabban termeszthetők. A legfontosabb mérlegelési szempont a terület időjárási, domborzati és talajtani adottságainak figyelembe vétele. Ezt követi a piaci igények felmérése, a piacok (frisspiac, feldolgozóipari üzemek) távolságának figyelembe vétele, a kézimunkaerő ellátottság és az üzem gépesítettségi fokának mérlegelése. Annak ellenére, hogy igen sok fajról van szó, a zöldségfélék talajigénye meglehetősen egyöntetű. A zöldségtermesztés gyakorlatában klasszikus vetésforgót leginkább csak a nagy felületen, elsősorban feldolgozóipari célra termesztett zöldségkultúrák esetében alkalmaznak. A talajművelés célja a talaj víz-, levegő- és tápanyagforgalmának befolyásolása, valamint a gyomok irtása. A zöldségnövények döntő többségét a termesztési gyakorlatban ivaros módon, tehát vetőmaggal szaporítjuk. Ivartalan szaporítást elsősorban akkor alkalmazunk, ha az adott zöldségnövény nem hoz csíraképes magvakat (pl. fokhagymát sarjhagymával, tormát gyökérdugvánnyal), vagy ha magról szaporítva a fajtatulajdon-

A növények megfelelő vízellátása alapvető feltétele az optimális fejlődésnek. A termesztő berendezésekben természetszerűleg csak öntözéssel biztosítható a növények vízellátása, de hazánk klimatikus adottságai miatt a korszerű, tervezhető szabadföldi zöldségtermesztésnek is alapfeltétele az öntözés. Szinte minden zöldségnövényünkre igaz, hogy öntözve biztonságosabban és gazdaságosabban termeszthető, de egyes zöldségnövények (pl. étkezési paprika, uborka, csemegekukorica) üzemszerű termesztését öntözési lehetőség biztosítása nélkül elkezdeni sem szabad. A fitotechnikai ápolási munka nagy kézimunka igényű tevékenység, tehát komoly költségtényező. Ezért fitotechnikai műveleteket üzemi szintű termesztésben általában csak a nagy termelési értéket eredményező kultúrák esetében alkalmaznak. A zöldségtermesztésben a fitotechnika körébe soroljuk az egyes növényi részek eltávolítását a növényi részek rögzítését, az oltást, a halványítást, valamint a termékenyülés és az érés szabályozását. A zöldségnövények esetében a betakarítás nagy kézimunka-, illetve gépigényű művelet, meghatározó költségtényező. A betakarítási technológia legfontosabb jellemzői a betakarítás módja, ideje és gyakorisága. A kézi betakarítás a zöldségtermesztésben mind a mai napig nagy szerepet játszik. A szakszerű betakarítás talán legfontosabb eleme a megfelelő időpontban történő szedés, a túl korai vagy túl késői betakarítás komoly gazdasági károkat eredményezhet A tárolás eredményességét meghatározó tényezők közül talán a legalapvetőbb a faj és a fajta. A hosszú ideig tárolható zöldségfajoknál (pl. vöröshagyma, gyökérzöldségek, fejes káposzta) a hosszú tenyészidejű fajták tárolhatósága általában jobb, mint a rövid tenyészidejűeké. A tárolási körülmények is alapvetően meghatározzák a tárolás sikerességét. A melegkedvelő zöldségek ideális tárolási hőmérséklete 10°C körüli, a hidegtűrőké 0-4°C. Mindkét csoport tárolása számára a 90-95%-os páratartalom a legkedvezőbb.

5 A zöldségfélék esetében – terjedelmi okok - miatt nincs lehetőség az egyes növényfajták részletes ismertetésére.

16

17

KUTATÁSI TERV ELKÉSZÍTÉSE A KEDVEZMÉNYEZETTI KÖR PROGRAMBA VALÓ BEKAPCSOLÓDÁSÁNAK FELMÉRÉSÉRE

KUTATÁSI TERV ELKÉSZÍTÉSE A KEDVEZMÉNYEZETTI KÖR PROGRAMBA VALÓ BEKAPCSOLÓDÁSÁNAK FELMÉRÉSÉRE

A gazdálkodókban saját tevékenységüket elősegítendően folyamatosan megfogalmazódik az a kérdés, hogyan tudnak eredményesebbé válni. Saját gazdasági méretüktől, a folytatott gazdálkodási tevékenység jellegétől, technikai felszereltségüktől és nem utolsó sorban szakmai felkészültségüktől függ, hogy milyen együttműködésben érdekeltek. A szövetkezet alapítása az egyének önállóságát megőrző, számukra a gazdálkodásukhoz szükséges kiegészítő tevékenységet folytató gazdasági szervezet létesítése. A tagok és a szervezet jogait és kötelezettségeit, cselekvési szabadságát és korlátait minden kultúrállamban törvények állapítják meg. Magyarországon a törvények értelmezőinek és alkalmazóinak igen nagy a „mozgástere”. Ezért is lett nálunk a szövetkezet-alapítás bonyolult és eléggé hosszadalmas tevékenység. De nemcsak ezért időigényes az alapítás előkészítése, hanem a társadalomban, főként vidéken elmélyült bizalmi válság miatt is. A bizalmatlansági gátak ledöntése - vagy legalább oldása - nélkül eredményes gazdasági együttműködés el sem kezdődhet, szövetkező közösségnek pedig még a gondolata sem merül föl. A bizalomhiány okai: a rossz tapasztalatok, a tájékozatlanság, a félrevezetés és a kiszolgáltatottság. Ezek problémák leküzdése csak fokozatosan, a közösség szándékainak és motivációinak feltárásával, az együttműködést gátló tényezőket feloldó módszeres ismertető, oktató, szervező munkával lehetséges. Ehhez nem elég a már élő szövetkezetekről szerzett teljes mélységű tájékozottság, hanem ismerni kell a létesítendő szövetkezet befogadó társadalmi-gazdasági közegét is.

Ezzel összhangban a szövetkezet megalakulásának előkészítéséhez szükséges vizsgálatok és teendők magukba foglalják a következőket: 1. Tájékozódás a helyi gazdaság állapotáról, statisztikák, dokumentumok, írott anyagok alapján. 2. Tájékozódás a helyi gazdaság állapotáról és a helyi lakosság anyagi helyzetéről, valamint korábbi szövetkezeti tapasztalatairól az önkormányzati vezetők szóbeli közlései alapján; 3. Reprezentatív minta bevonásával kérdőíves interjú, majd ennek alapértékelését követően megbeszélés a szövetkezésre igényt tartó néhány ‑ legfeljebb 10 ‑ személlyel saját szövetkezeti tapasztalataikról és elképzeléseikről; 4. SWOT-analízis készítése az a-b-c. lépések alapján a településről; 5. Nyilvános előadás (előadások) a helyi érdeklődők számára. Utána vita az alapításra vállalkozókkal; 6. A megalakulás adminisztratív anyagainak előkészítése és eljuttatása az érdekeltekhez; 7. A megalakulás törvényes aktusa (részvétel, segítség a levezetésben);

A szövetkezet létrehozását előkészítő kutatás és interjúk során fel kell tárni és a partnerekkel történő előkészítő megbeszélésen világossá kell tenni, hogy: I. a kezdeményezők elszigetelt szűk körű törekvéseivel vagy szélesebb társadalmi csoportigényeivel állunk szemben?; II. milyen helyi tapasztalatok ösztönzik vagy gátolják a szövetkezést?; III. volt-e sikertelen együttműködési kísérlet?; IV. milyen méretű az együttműködéssel rokonszenvező csoport?; V. milyen a rokonszenvezők csoportjának: • szakmai, • foglalkozási (teljes- vagy részfoglalkozás fűzi a mezőgazdasághoz?) • tulajdonosi és • kor szerinti összetétele? VI. milyen szövetkezetet, illetve szövetkezeteket akarnak létrehozni ? VII. milyen eredményesek piaci (beszerzési-értékesítési) kapcsolataik? VIII. mennyire tájékozottak a szövetkezeti alapelvek, célkitűzések témáiban? 18

19

VERTIKÁLIS ÉS HORIZONTÁLIS SZAKMAI, GAZDASÁGI ÉS TECHNOLÓGIAI EGYÜTTMŰKÖDÉSI LEHETŐSÉGEK FELTÉRKÉPEZÉSE, ELEMZÉSE

VERTIKÁLIS ÉS HORIZONTÁLIS SZAKMAI, GAZDASÁGI ÉS TECHNOLÓGIAI EGYÜTTMŰKÖDÉSI LEHETŐSÉGEK FELTÉRKÉPEZÉSE, ELEMZÉSE

Az együttműködési szükségszerűség gazdasági okai Az előző fejezetben vázoltak alapján lehetséges, az ökológiai adottságokon alapuló termelési szerkezet kiválasztásán túl a gazdasági szereplőknek nem lehet figyelmen kívül hagynia a termelés és a piacra juttatás méretgazdaságosságának kérdését. Tekintettel a tulajdon- és használati- szerkezet elaprózottságára, magától értetődő, és közgazdasági összefüggéseken keresztül is igazolható, hogy életképes gazdálkodás csak együttműködések keretében realizálható.

Az együttműködés tartalmi elemei A méretgazdaságosság üzemi szintű hiányának feloldása az együttműködés kereteiben azáltal történhet meg, hogy az önállóan gazdálkodók egyéni szintjén jelentkező fajlagosan magas költségeket közös szolgáltatásokkal csökkentjük. Nyilvánvaló, hogy ezek a költségek a tevékenység különböző szakaszaiban eltérő jellegűek és eltérő módszerek lehetségesek ezek feloldására mind a horizontális, mind a vertikális kapcsolatban.

Az életképes üzem meghatározása során a méret szerinti besorolásra alkalmazott EME határérték meghúzásánál nincs egységes európai gyakorlat, Magyarországra ezt az értéket – a legtöbb európai országéhoz hasonlóan - 2 EME szintben határozták meg. (A 2 EME érték az EU 27-ben 12 országra vonatkozik, ennél kisebb (1 EME) Ciprus, de az életképes üzem minimális mérete Csehországban és Olaszországban 4 EME, Szlovákiában 6 EME, Németországban, Franciaországban, Máltán, Ausztriában, Luxemburgban, a skandináv országokban, és Észak-Irországban 8 EME, Belgiumban, Hollandiában és az Egyesült Királyság többi területén 16 EME.)

Horizontális kapcsolatok A horizontális együttműködés azonos, vagy hasonló tevékenységet ellátó gazdálkodók között jön létre. Az élelmiszergazdaság területén ilyen formájú kapcsolatra vannak példák a termelők társulására a termeléshez kapcsolódó műszaki fejlesztési tevékenységre. A horizontális együttműködés legjellemzőbb jogi formája ugyanakkor a szövetkezet, amelynek tevékenységi szintjei eltérőek lehetnek, így értékesítési ügynökség (a mezőgazdasági termelők termékeit elhelyezik a piacon, azaz piacot keresnek a megtermelt termékeknek) alkuszövetkezet (elkülönült mezőgazdasági termelők a kereskedőkkel és feldolgozókkal szembeni alkupozíciójuk erősítése érdekében a termékeiket kollektívan értékesítik; tagjai számára piacinformáció szolgáltatást, illetve közvetítést végeznek) tulajdonképpeni marketingszövetkezet (termelést is integráló forma; nemcsak piaci információt ad, hanem termelési tanácsadást is végez) feldolgozó, kereskedelmi szövetkezetek (az élelmiszertermelés második – feldolgozási, esetleg harmadik – elosztó kereskedelmi – fázisát is magában foglalja).

Méretkategóriák

Mérethatárok 1 (EME)

Mérethatárok 2 (EME)

Elnevezés

I.

<2

II.

2-4

<4

nagyon kicsi

III.

4-6

IV.

6-8

4-8

kicsi

V.

8-12

VI.

12-16

8-16

kis-közepes

VII.

16-40

16-40

nagy- közepes

VIII.

40-100

40-100

nagy

IX.

100-250

X.

> 250

> 100

igen nagy

3. táblázat Az Európai Méret Egység (EME) szerint kialakított, mezőgazdasági üzemekre vonatkozó méretkategóriák

20

Fontos tényező, hogy egy hálózatba tartozó vállalkozások átlagosan több erőforrással rendelkeznek, mint nem hálózatosodott társaik és teljesítményük is nagyobb. Egy 2007-ben végzett reprezentatív minisztériumi felmérés szerint a hazai kis- és középvállalkozások fele vett részt formális vagy informális együttműködésben. (GKM, 2007) Vertikális kapcsolatok Vertikális integráció megvalósulásakor a termékpálya egyik domináns tagja irányítja az értékláncban felette, illetve alatta álló szereplőket, a kapcsolatot belső adminisztrációs döntések koordinálják, és így a termékpályára vonatkozó információk egy kézben összpontosulnak. Itt már a belső koordináció valósul meg, amely során megtörténik a szervezeti összeolvadás, és belső ellenőrzés valósul meg a 21

VERTIKÁLIS ÉS HORIZONTÁLIS SZAKMAI, GAZDASÁGI ÉS TECHNOLÓGIAI EGYÜTTMŰKÖDÉSI LEHETŐSÉGEK FELTÉRKÉPEZÉSE, ELEMZÉSE központosított döntéshozó szervezeten keresztül. Az előnyök mellett jelentős tényezők szólnak a koordináció ellen is, legalábbis a teljes integráció ellen. Főleg igaz ez az élelmiszeriparban, ahol igen jelentős átalakítási tevékenységek zajlanak az egyes termékpálya szakaszokon belül. A szorosabb koordináció ellen ható tényezők: • csökkenő rugalmasság: a technológiai változásokat nehezebben tudja követni, mint egy-egy specializáltabb vállalkozás. • tompuló ösztönzők: az egyes szakaszok között nem érvényesülnek a piaci ösztönzők • inputok biztosításának csökkent hatékonysága: a kevésbé jövedelmezően, esetlegesen veszteségesen előállítható inputanyagokat is biztosítani kell, elesik a szállítók versenye révén megvalósuló előnyöktől • nagy tőkeigény: ezek elmaradó hasznát meg kell haladnia a koordinációval elérhető plusz jövedelemnek. • merev szervezeti struktúra: az eltérő vertikális szakaszok eltérő szervezeti megoldásokat igényelhetnek. Mezőgazdasági termelés esetén különös szerepe van a bizonytalansági tényezőnek. Bár számos újítás lát napvilágot, és kerül a mindennapi használatba a mezőgazdasági termelésben, a legfőbb kockázatot még mindig az időjárásnak való nagyfokú kitettség jelenti. Az időjárás változékonysága, nem beszélve az egyre gyakoribb szélsőséges viszonyokra, nagymértékben meghatározza a termés mennyiségét, minőségét, illetve azok szinten tartása ugrásszerűen növelheti a költségeket. Különösen fontos a megfelelő koordináció a zöldség-gyümölcs ágazatban, hiszen a termékek már betakarításkor nagyon romlandóak, ezért a késleltetett piacra vitel, illetve feldolgozás jelentős értékvesztést eredményez. Ennek következében a nyílt piaci értékesítés nagy kockázatot rejt, melynek csökkentése jelenős többletköltséget okoz. A romlandó nyersanyag készletezése mind a termelőnek, mind a feldolgozónak is nagy költséggel és kockázattal jár, amit igyekeznek csökkenteni. A további elemzés és a létrehozandó szövetkezet üzleti terve szempontjából érdekesnek tartom megemlíteni, hogy az együttműködésnek, egy a szövetkezetek irányába mutató megoldása, ha az egymással versenyző termelők átruházzák a döntési jogok egy részét a közös képviselőre. A termelők határköltségen adják át a termékeiket a közös ügynöknek, akinek a feladata, hogy a közös profitot 22

KONCEPCIONÁLIS MEGALAPOZOTTSÁGÚ ÜZLETI MODELL KIDOLGOZÁSA HANGYA SZÖVETKEZET SZÁMÁRA maximalizálja, és azt szétossza a beszállítók között valamilyen előre meghatározott szabály szerint. A határköltségen történő átadás a gyakorlatban ritka, hiszen az szinte korlátlan bizalmat feltételez, ezért olyan átvételi árat határoznak meg, mely egy bizonyos mértékű profitot is tartalmaz, amely azonban alacsonyabb a piacon elérhetőnél. Ezt a közös értékesítés során elérhető profitból egészítik ki, amely optimális esetben már magasabb, mint a nyílt piaci versenyben egyénenként elérhető haszon. KONCEPCIONÁLIS MEGALAPOZOTTSÁGÚ ÜZLETI MODELL KIDOLGOZÁSA HANGYA SZÖVETKEZET SZÁMÁRA6 A hatályos szövetkezeti törvény előírásaink való megfelelés (jogi követelmény) mellett két lényeges alapítási követelménynek (társadalmi, gazdasági) kell megfelelni: • a szövetkezetnek a tagok (termelők) alaptevékenységét előmozdító feladatot kell ellátnia, méghozzá szövetkezeti ügyvitel révén; • a szövetkezetnek életképesnek kell lennie. Ebből adódóan a szövetkezet célja a tagok gazdálkodásának és főként piaci szerepének erősítése szövetkezeti üzletvitel segítségével. A cél megvalósítása során gondot kell fordítani arra, hogy a szövetkezet a személyi érdekeltséget kifejező gazdasági különállásukban a tagokat meghagyja és a közös érdekérvényesítés mellett közöttük a minőségfejlesztési versenyt fenntartsa. A nagyobb árbevételre, illetve nyereségre törekvés természetes, de nem önmagáért való célja a szövetkezetnek. A non-profit jellegű szövetkezés lényege ezért a tagok érdekeinek megfelelő folyamatos fenntartása mellett az egyéni érdekeltséget megvalósító elosztás és jövedelemadózás.

6 Tekintettel a szövetkezet létrehozásának jelen fázisára, konkrét - termékre vonatkozóüzleti terv kialakítása még nem lehetséges, ezért e fejezet - a címével összhangban - az üzleti tervezés általános szempontjait összegzi.

23

KONCEPCIONÁLIS MEGALAPOZOTTSÁGÚ ÜZLETI MODELL KIDOLGOZÁSA HANGYA SZÖVETKEZET SZÁMÁRA Hogyan kell tehát készülnie egy szövetkezet üzleti tervének? A teljes folyamatot a 7. ábra mutatja be.

7. ábra. Az üzleti terv készítés és megvalósítás folyamatábrája

24

KONCEPCIONÁLIS MEGALAPOZOTTSÁGÚ ÜZLETI MODELL KIDOLGOZÁSA HANGYA SZÖVETKEZET SZÁMÁRA A rendszerváltás után néhány évig azt hittük, hogy a vállalkozás tevékenységének egyetlen célja a profit, holott a fejlett országok átlagos vállalata is a háromszoros célról készít küldetésnyilatkozatot és az éves jelentéseiben a profit mellett a tevékenysége által kiváltott környezeti és a szociális hatásokra is kitér. Igazán eredményes üzleti stratégiához szerintünk legalább tizenegy cél egyidejű figyelembe vétele, optimalizálása kell: 1. Gazdaságosság: 2. Hatékonyság: 3. Eredményesség 4. Összehangolt termékpálya 5. A beruházások és befektetések 6. Jövőorientáltság 7. Humán erőforrás 8. Környezettudatosság 9. Szociális felelősség 10. Fenntarthatóság 11. Tanuló vállalat A piaci helyzet megtartásához, új piacok meghódításához vagy új termékek piacra viteléhez alapvetően az alábbi szükséges: • az önismeret, azaz a saját vállalkozás, a saját képességek és lehetőségek alapos ismerete, • a versenytársak erős és gyenge pontjainak az ismerete, • a piac működésének áttekintő és a részletekre is kiterjedő ismerete. A klasszikus marketing ismeretek szerint az üzleti tervet a fogyasztói igényektől és a piaci felmérésektől kell indítanunk, azonban ma már ez nem teljesen így működik. A marketing kereslet kielégítési alapszabálya a 21. századra változóban van; nem a fizetőképes keresletet kell kielégíteni, hanem keresletet kell kelteni olyan szolgáltatások iránt, amelyeket mi tudunk a legjobban kielégíteni és meg tudjuk védeni a konkurenciától. Tehát nem pusztán termelésről, azaz mezőgazdasági növényről van szó, még csak nem is agrártermékről, hanem komplex szolgáltatásról, és a keresletet nem kielégítenünk kell, hanem gazdag kínálattal megteremteni azt.

25

KONCEPCIONÁLIS MEGALAPOZOTTSÁGÚ ÜZLETI MODELL KIDOLGOZÁSA HANGYA SZÖVETKEZET SZÁMÁRA A koncepcionális tervezés szerves része a működési koncepció és eszközrendszerének előzetes meghatározása, amelyet természetesen a működés során – az annak során megmutatkozó korrekciós igényekkel összhangban – folyamatosan aktualizálni szükséges. Ennek főbb elemei: I. Gazdasági és szervezeti szempontból „teherbíró” koncepció kialakítása II. A bevételek tervezése A szövetkezet és tagjai közötti szolgáltatási kapcsolatok kialakításakor a fent említett alapvető megfontolásokon kívül más gazdasági és szervezeti követelmények is felmerülnek, amelyek nélkül tervszerű alapítási elgondolás és kiegyensúlyozott bevételi helyzet és az üzleti terv nem lehetséges. Itt a legfontosabb kérdések a következők: A. Tagok és vevők várható száma B. Piaci potenciál C. Ettől elvárható tag- és vevőszám • az első üzleti évben • azután? D. Milyen éves forgalommal és bruttó bevétellel számolunk a tag- és vevőszám alapján • az első üzleti évben • azután? E. Milyen helyiségek szükségesek a tervezett értékesítési, feldolgozási tevékenységhez illetve üzlethez: • saját épületben • beruházási volumen • éves leírások • bérelt helyiségek III. Hatékony számviteli rendszer létrehozása IV. Személyi követelmények V. Alapszabály kidolgozása

26

A HANGYA SZÖVETKEZET LÉTREHOZÁSÁNAK JOGI HÁTTERE, SZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYAI, LÉTREHOZÁSÁNAK ELJÁRÁSI FOLYAMATA ALAPELVEK A gazdasági együttműködés szervezeti keretei alapvetően két fő irányzatnak megfelelően jönnek létre: - gazdasági társaságok - szövetkezetek. A két forma nem csupán jogilag jelent eltérő feltételeket, a leginkább meghatározó különbség az érdekeltségi viszonyokban jelentkezik. A szövetkezet alapításakor a tagok lényegében azonos mértékű anyagi forrással (a részjeggyel) vesznek részt a szervezet létrehozásában. Ugyan lehetőség van eltérő mértékű részjegy jegyzésére, így elvileg nem kizárt, hogy a tagok egy része több részjeggyel rendelkezzen, ám a több részjegy nem jelent többlet- szavazatot. A szövetkezet belső életében ugyanis nem a részjegy(ek) száma a döntő, hiszen a döntéshozatal során az egy tag- egy szavazat elv érvényesül. A részjegynek ugyanakkor - eltérően a gazdasági társaságok tőkebefektetési mértékétől - nincs hatása az eredményből való részesedésre, mivel az kizárólag a szövetkezet tevékenységéhez való hozzájárulástól függ. A tagnak a szövetkezet tartozásáért való helytállása ugyanakkor hasonlóképpen korlátozott, mint az a kft. vagy az rt. esetében érvényesül. A fenti összefüggések alapján megállapítható, hogy a gazdasági társaságok a tőkebefektetés oldaláról és a profit maximalizálása érdeke alapján hozzák meg gazdasági döntéseiket, a szövetkezetek esetében nem ez tekinthető elsődleges célnak, hanem a tagság gazdasági tevékenységének fenntartása a tőkehozam lehetséges optimuma mellett. A mezőgazdasági tevékenység alacsony profitrátája következtében ezért önmagában is jobban illeszkedik az ágazati sajátosságokhoz a szövetkezeti forma, mint a gazdasági társaságoké. A fenti összevetés alapján megállapítható, hogy a termelői együttműködés szövetkezeti formája inkább illeszkedik a mezőgazdasági termelés sajátosságaihoz, mint a gazdasági társasági forma. 1. Önkéntesség és nyitott tagság: Az önkéntesség a szövetkezeti demokrácia kiindulópontja, amely egyben a tagok ama késztetését is megjeleníti, hogy a szövetkezés tagjai valamely közös tevékenység érdekében hajlandók bizonyos egyéni jogosítványaikat az együttműködés érdekében korlátozni, s ezzel arányosan a közös cselekvés jogosítványait megnövelni. 27

A HANGYA SZÖVETKEZET LÉTREHOZÁSÁNAK JOGI HÁTTERE, SZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYAI, LÉTREHOZÁSÁNAK ELJÁRÁSI FOLYAMATA 2. Szövetkezeti demokratizmus: A szövetkezeti demokratizmus és az azonos jogokon nyugvó együttműködés alapelve. Minden tagnak azonos jogosítványa van, függetlenül attól, mekkora gazdasági erőt képvisel, illetve mikor társult a szövetkező tagokhoz. Az egy tag, egy szavazat elve egyúttal azt is magában foglalja, hogy a partneri viszonyban nemcsak a választás és választhatóság demokratizmusa érvényesül, hanem azonos feltételek esetén a gazdasági együttműködésben is minden tagot azonos jogok illetnek.7 3. Korlátozott tőkekamat: Ez fejezi ki, hogy az együttműködés tartalma nem a tőkehasznosítás, hanem a közös társulásban és szolgáltatásban megnyilvánuló együttműködés. Mindezekből következően mindazon vállalkozók, akik nem a saját tevékenységük előmozdításában, hanem tőkehasznosításban vagy kamatjutalékban érdekeltek, nem a szövetkezeti együttműködési formát választják. A korlátozott tőkekamat elve szorosan összefügg a non- profit jelleggel, mintegy kiegészítve és értelmezve azt. A tagok alapérdeke a szolgáltatás fenntartásához, bővítéséhez, hatékonyságának növeléséhez fűződik. 4. Non-profit jelleggel működő szövetkezetek: A non- profit rendszer lényegét illetően számos tévhit terjedt el a köztudatban, ami rendkívüli módon nehezíti az ilyen típusú termelői önszerveződések előnyeinek felismerését. A félreértések legtöbbször abból adódnak, hogy a non- profit rendszer alatt egy általános haszon-nélküliséget feltételeznek a gazdálkodók, holott tulajdonképpen csupán az eredményelosztás módjáról van szó. 5. Demokratikus nevelés-képzés: A gazdákkal, mint szövetkezeti tagokkal — gyakorlati példák bemutatásával — el kell tudni fogadtatni, hogy csak abban az esetben tudnak az élelmiszer-gazdaság piaci keretei között eredményesen működni, ha önállóságukat részben feladva koordinálják tevékenységüket.

A HANGYA SZÖVETKEZET LÉTREHOZÁSÁNAK JOGI HÁTTERE, SZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYAI, LÉTREHOZÁSÁNAK ELJÁRÁSI FOLYAMATA A bizalmi tőke természetesen nem létezhet megfelelő visszacsatolás, vagyis folyamatos tagi ellenőrzés nélkül. A tagok állandóan ellenőrzik a szolgáltatási, feldolgozási, üzemi tevékenységet végző menedzsmentet. A tagok közül választott tisztségviselők nemcsak a stratégiáért felelősek, hanem a pénzügyi ellenőrzésért is. A tagok képviseletét, ezért csak azok a választott tisztségviselők láthatják el, akik egy-egy szakterületre vonatkozóan elegendő ismeretekkel rendelkeznek. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az EU korábbi tagországainak gyakorlatában a termelők az általuk tulajdonolt és irányított szövetkezeteken keresztül szinte közvetlen kapcsolatban állnak a fogyasztói piaccal. A termelőtől a fogyasztóig terjedő lánc belső érdekviszonyai az EU jelenlegi tagországaiban minden szabályozás nélkül viszonylag hasonlóan alakultak, míg a magyar viszonyok között ez még nem alakult ki. A rendszer felépítés alapvetően abban különbözik egymástól, hogy a korábbi EU tagországokban a szövetkezet nem a mezőgazdasági termeléssel, hanem elsődlegesen az önálló termelők által előállított termék, termény piacra juttatásával illetve a termeléshez szükséges anyagok közös beszerzésével foglalkozik. Másként fogalmazva a szövetkezet Európában elsődlegesen begyűjtő és feldolgozó logisztikai rendszert, raktárt, malmot, aukciós piacot, vágóhidat, tejüzemet stb. jelent.

7 (Hazánkban a szövetkezeti alapelvek közül az egy tag, egy szavazat elve váltja ki a legtöbb értelmezési vitát a tőkehasznosító társasági szemlélethez kötött, illetve attól elszakadni nem tudó vagy nem akaró személyek és érdekcsoportok körében. Ennek okai azok a tévhitek, amelyek az esélyegyenlőséget megvalósító beszállítói, szolgáltatói és a tagok önálló gazdaságát előmozdító szövetkezéssel azt a vállalati szemléletet állítják szembe, amelyben a választott vezetőség és a menedzsment azonosságából öszvérállapot következik — ez tulajdonképpen se nem szövetkezet, se nem vállalat.)

28

29

A HANGYA SZÖVETKEZET LÉTREHOZÁSÁNAK JOGI HÁTTERE, SZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYAI, LÉTREHOZÁSÁNAK ELJÁRÁSI FOLYAMATA Szövetkezet alapítása Szövetkezetet jelenleg a hatályos 2006. évi X. törvény alapján lehet alapítani. Ennek felülvizsgálata jelenleg is folyik, így a még ki nem hirdetett, de már az országgyűlés által elfogadott új Polgári Törvénykönyvvel számos előírás változik, illetve párhuzamosan kezdeményezés történt egységes új szövetkezeti törvény megalkotására, azonban jelen dokumentumban a hatályos törvényi előírások keretében az előzőekben vázolt alapelvekkel történő összehangolt alapítási folyamatot foglaljuk össze. A szövetkezet alapításának személyi feltételei között fontos szabály, hogy legalább hét alapító tagra van szükség. Külön figyelmet érdemel az a szabály, amely szerint, ha valamely tevékenység folytatását jogszabály hatósági engedélyhez köti, ezt a tevékenységet csak az engedély birtokában lehet megkezdeni. A törvény az önkormányzati rendeletet ebben a vonatkozásban nem tekinti jogszabálynak. Lényegében hasonló rendelkezés vonatkozik a képesítéshez kötött tevékenység folytatására, amelyet - jogszabályi kivételtől eltekintve – csak akkor folytathat a szövetkezet, ha a tevékenységében személyesen is közreműködő tagjai, vagy munkavállalói, vagy a szövetkezettel polgári jogi szerződés alapján együttműködők között legalább egy olyan személy van, aki a jogszabályokban meghatározott képesítési követelményeknek eleget tesz. Indokolt a szövetkezet alapításánál arra is figyelemmel lenni, hogy a termelői együttműködések EU-s támogatása esetén a létrejött szervezetnek – szemben a hazai diszpozitív jellegű szabályozásokkal - a tag és a szövetkezet közötti viszonyban a jogok, anyagi elszámolások és kötelezettségek viszonyát a nemzetközi szövetkezeti alapelvekkel összhangban, és a jogi formától függetlenül kötelezővé teszik.

30

KOMMUNIKÁCIÓS TERV A HANGYA SZÖVETKEZET SZÁMÁRA

A létrejövő szövetkezet kommunikációja két szinten valósulhat meg. Egyfelől a szövetkezet létrehozásának kommunikációja, illetve a már működő szervezet által nyújtott szolgáltatásoké, termékeké. A kommunikációs stratégia általános tervezési folyamata 1. A célközönség meghatározása (kire irányuljon a kommunikáció) 2. A kommunikációs célok meghatározása 3. Az üzenet megtervezése 4. A kommunikációs csatornák kiválasztása 5. Költségvetés megtervezése, annak lehetőségei 6. Promóciós-mix kialakításának szempontjai: 7. Eredmények mérése 8. A folyamat irányítása és koordinálása A szövetkezet létrehozásának kommunikációja • A célközönség meghatározása • A kommunikációs célok meghatározása • Az üzenet megtervezése • A kommunikációs csatornák kiválasztása • Költségvetés megtervezése, annak lehetőségei • Promóciós-mix kialakítása • Eredmények mérése • A folyamat irányítása és koordinálása

31

BELSŐ ÉS KÜLSŐ KAPCSOLATOK A NAGYKOVÁCSIBAN LÉTREHOZANDÓ SZÖVETKEZETBEN

KOMMUNIKÁCIÓS TERV A HANGYA SZÖVETKEZET SZÁMÁRA

HANGYA szövetkezet hálózati kapcsolódási lehetőségeinek vizsgálata

A tanulmány összegzéseként javasolhatók a következők:

Belső tagi kapcsolatok Amint arra a hatodik fejezetben már utaltunk, a tag és a szövetkezet közötti viszony egy olyan belső üzleti kapcsolatot jelent, ami non-profit jellegű. Ez a közönséges üzleti kapcsolatoktól annyiban tér el, hogy a szövetkezet a tagnak nyújtott szolgáltatások (azaz a teljes működési költségek!) költségeivel csökkentett árbevételének – közös demokratikus döntésen (közgyűlés) alapulóan – visszatartott részét leszámítva teljes mértékben visszaosztja a tagoknak az üzleti (és nem befektetési) részesedésük szerint. Ez adja meg a szövetkezet más gazdasági formáktól való alapvető eltérését, és ez adja meg a szövetkezet tagok általi átláthatóságát, ami a bizalom alapja. Ugyanakkor a fő probléma az, hogy a termelők többsége nem hajlandó lemondani az önállóság egy részéről és kooperációkkal, társulásokkal növelni a gazdasági potenciált, továbbra is külön-külön kívánják meghozni a termelési és értékesítési döntéseiket. A megoldás alapfeltétele a termelők szemléletének és stratégiai gondolkodásmódjának alapvető megváltozása. Ennek lényege: a kereskedelemre történő „mutogatás” és az állami eszközöktől remélt „megváltó” szerep helyett a kereskedelem koncentrációjához történő alkalmazkodás. Három alapvető stratégiai lehetőség van a vertikális kapcsolatokban megmutatkozó egyensúly- hiány megoldására: • Az egyik: azt kell nézni, hogy milyen termék nagy mennyiségű szállítására lehetnek együttesen képesek, és ezeken a területeken horizontális termelési és értékesítési kooperációval, társulásokkal, továbbá a termékpályán saját szolgáltatási, logisztikai rendszerek, közvetítő szervezetek létrehozásával meg kell teremteniük a kínálati koncentráció és az azon alapuló versenyképes ár feltételeit. • A másik: a nagyméretű láncok, társulások, illetve nagy alapterületű kereskedelmi egységek kínálatában a nagy termelők között szabadon hagyott piaci rések, ahol kiegészítő szerepet tölthetnek be • A harmadik: a nagyméretű kereskedelmen kívüli réspiacok. Ide tartozik például a nagybani piac, a fogyasztói piacok, a tárulásokhoz nem csatlakozott önálló kiskereskedők, kis szakboltok, a speciális, kisszériás termékek, illetve szakosodás réstermékekre, továbbá a kisárutermelők általi direkt fogyasztó értékesítési formák.

•

A projekt keretében kialakítandó szövetkezet egy értékesítési célú szövetkezetként kerüljön megalakításra, a nemzetközi elvek szigorú érvényesítésével. Megfontolható ezen elvek kombinációja alapján megszervezendő CSA közösség is akár helyi, akár környező településekkel együttes szinten.

•

Az önkormányzat már megkezdett és eddig is alkalmazott ösztönzőivel – ös�szhangban a készülő új földforgalmi törvénnyel - segítse elő a földterületek hatékony hasznosítását, szükség szerint segítséget nyújtva a földbirtok egyesítés, földcsere és egyéb földügyi rendezésekhez is.

•

A szövetkezet az ökológiailag indokolt termelésszerkezet kialakításához nyújtson segítséget a növényi kultúrák újratelepítésének tervezési, beszerzési, telepítési és kezelési teendőinek elvégzéséhez, szakmai tanácsadásához.

•

A szövetkezet a mögöttes termelési szerkezet kialakításához nyújtott segítségét - egy hozzáadott értéket jelentő - feldolgozottságot is figyelembe vevő előzetes piaci felmérésre alapozva végezze. Ezen piaci igényekre alapozva készítse elő és valósítsa meg a megfelelő léptékű feldolgozó kapacitás kiépítését.

•

A szövetkezet keresse az együttműködést más hasonló profilú szövetkezetekkel és szövetkezeti szervekkel a piaci kapcsolatokban és a szövetkezeti érdekek megjelenítésében elérhető additív és szinergikus hatás elérése érdekében.

•

A piaci kapcsolatokban a szövetkezet keresse a fogyasztási szövetkezetek, szövetkezeti elvre épülő fogyasztási csoportokat, mint célcsoportot, építve azok piaci igényeire.

•

A szövetkezet a számlavezetés és finanszírozás ügyeiben támaszkodjon elsősorban a helyi takarékszövetkezetre.

32

33

BELSŐ ÉS KÜLSŐ KAPCSOLATOK A NAGYKOVÁCSIBAN LÉTREHOZANDÓ SZÖVETKEZETBEN Az elvárt társadalmi hatások összegzése •

Az így kialakított szövetkezési forma és jogi keret módot ad az itt lakóknak, hogy egy-egy területen partnerséget vállalva egymással, más területen is együttműködjenek.

•

Az önkormányzat, mintegy inkubátorházként katalizálja, irányítja és kezeli, gondoskodik a személyes érdeklődők és elkötelezettek bevonására, de átmenetileg akár magára vállalva a folyamatosan bevonásra kerülő területhasznosítás gazdálkodói feladatait is.

•

A koncepció lényege, hogy ne hagyjuk magára környezetünket,hogy spontán burjánozzék, hiszen az a mindennapjaink minőségét befolyásolják, hanem tudatosan irányt szabva ösztönözzünk és segítsünk minden résztvevőt, érdekeltet a közös hang megtalálására és az egyéni érdeket is magába foglaló közérdek megvalósítására.

•

Ez a közösségi építkezés módot ad arra, hogy a jelenlegi elvadult környezetet a legjobb európai tradíciókhoz és a KERT MAGYARORSZÁG gondolatához, annak szellemiségéhez, vagyis egy élhetőbb környezethez igazítsuk.

•

Remélhetőleg az így közösen kialakított jövőkép biztató távlatot ad annak az egyre szélesedő lokálpatrióta lakosságnak, aki a tudatosan formált kultúrtáj kialakításában, az arra orientált távlatosságban, vagyis többgenerációs gondolkodásban és cselekvéssorozatban érdekelt.

Ehhez kell megnyerni folyamatában az itt élő embereket, és amelyhez nélkülözhetetlenek a bizalmi tőkét erősítő, és az ügy rendelkezésére álló önkormányzati eszközök.

34

35

36

TARTALOMJEGYZÉK. Az ökológiai adottságoknak megfelelő mezőgazdasági termékek termesztési lehetőségeinek elemzése... 4

Recommend Documents