Tartalomjegyzék. A Magyar Edzôk Társaságának állásfoglalása...4 SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR

58 MAGYAR EDZŐ

Hirdetés

■

2003/1

Tartalomjegyzék Rigler Endre A Magyar Edzôk Társaságának állásfoglalása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 I. Országos Edzôi Kongresszus programja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 Ormai László Az edzôk helyzete, a szakma jövôje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 Köpf Károly Az edzôi szakmai jövôje I. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 Szekeres Pál Az edzôi szakma jövôje II. – a fogyatékosok sportja szemszögébôl . . . . . . . .10 Kolláth György Jogi és etikai érdekvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12 Füleky András Munkamegosztás a sportszakmai irányításban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .16

■

ISMertetô: Fogyatékosok sportjának sportegészségügyi szempontjai

■

Országos sportági szakszövetségek Versenynaptára 2003. február 20.

Frenkl Róbert Az edzôképzés dilemmái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .19

Beszerezhetô korlátozott példányszámban: Információs Szolgáltató Iroda: Horti Andrea, 1055 Budapest, Bajcsy Zs. u. 57. Tel: 3019-322

Kovács Etele Edzôképzés a hazai felsôoktatásban, a képzés perspektívája . . . . . . . . . . . . .22 Tamás István Képzés és továbbképzés a TFTI-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .26

Közlési feltételek A Magyar Edzô, a Magyar Edzôk Társaságának módszertani és továbbképzô folyóirata évente négy alkalommal jelenik meg. A kéziratokat egy példányban, szimpla sortávolsággal, az A/4-es lap egyik oldalára 12-es betûnagysággal gépelve kérjük elkészíteni. Emellett kérjük az anyag megküldését számítógépes adathordozón is: 1.44-es floppy-lemezen, vagy e-mail-en. A dokumentumokat “stílus” alkalmazása nélkül Word 6.0-ás formátumban, a táblázatokat szintén Word 6.0-ás formátumban, az ábrákat sokszorosításra alkalmas nyomaton és formátumban (JPEG, TIFF, EPS) elmentve kérjük. A dokumentumok azonosításához kérjük az összes információt megadni (könyvtár-, fájl-, munkalapnév stb.). A kézirat gépelt terjedelme az 5, az ábrák, táblázatok a 3 gépelt oldalt lehetôleg ne haladják meg. A táblázatokat és ábrákat a szövegtôl elkülönítetten, táblázatonként és ábránként külön lapokon kérjük 1 példányban mellékelni. A táblázatokat és az ábrákat számozással és címmel kérjük ellátni. Az ezeken esetleg feltüntetett jelek, rövidítések magyarázata is szerepeljen, azaz a táblázatok és ábrák a szövegtôl függetlenül is érthetôk, értelmezhetôk legyenek. A táblázatok, ábrák címét kérjük megadni (Pl. 1. ábra /Térd feszítés, hajlítás). A táblázatok és ábrák helyét kérjük a szövegben megjelölni (pl. 2. ábra). Az elsô oldal a szerzô(k) nevével (“dr” és egyéb cím vagy beosztás megjelölése nélkül) kezdôdjön, alatta az intézet, intézmény nevét kérjük megjelölni. Ez alatt a tanulmány (kifejezô, de minél rövidebb) címe következzen nagy kezdôbetûvel és kis betûkkel folytatva. Maximum 20 soros összefoglalót kérünk, alatta a kulcsszavakkal (maximum 5). Az összefoglaló tartalmazza a kérdésfeltevést, az eredményeket és a következtetést. Az összefoglalókat követô tanulmány szövegét célszerû bevezetésre, a módszerekre, az eredményekre, a megbeszélésre és a következtetések fejezetekre tagolni. Az új bekezdések a sor elején kezdôdjenek, és ezt sorkihagyás (ne behúzás) jelezze. A lábjegyzetek a szöveg végére kerüljenek. Az irodalomjegyzékben folyóiratnál: a szerzô(k) neve, a megjelenés éve, a mû címe eredeti nyelven, a folyóirat neve, a lapszám, a terjedelem: kezdô és befejezô oldalszám szerepel. Pl.: Friedmann, B. – Bärtsch, P. (1999): Möglichkeiten und Grenzen des Höhentrainings im Ausdauersport. Leistungssport, 3. 43-48. Könyvnél: a Szerzô(k) neve, a megjelenés éve, a könyv címe (eredeti nyelven), a kiadó neve, városa, esetleg a könyv utolsó számozott oldalszáma. Pl: Carl, K. (1983): Training und Trainingslehre in Deutschland. Verlag Karl Hofmann, Schorndorf. 298 p. A szöveg közben a hivatkozás a szerzô(k) nevével és az évszámmal történjen, pl. Friedmann (1999). Az irodalomjegyzék után kérjük megadni annak a szerzônek a nevét és levelezési címét (e-mail címét), akit az esetleges érdeklôdôk további információkért megA szerkesztôség kereshetnek.

Nádas Pál A sportoló fogyatékosok és az edzôik helyzete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .29 Egervári Sándor Magyar labdarúgóedzôk helyzete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .32

Polysport Hungary Kft.

Kiss László Szakmai és hivatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .34 Mocsai Lajos A kézilabda edzôképzés európai modellje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .36 Gallov Rezsô Nemzetközi kitekintés – kreativitás, fegyelem, humorérzék . . . . . . . . . . . . . .39

Tactic Sport

Szabó S. András Sportolók folyadékszükséglete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .42 Gallov Rezsô Lemhényi „Butykó” ars poetikája: tanulni, megfigyelni, újítani . . . . . . . . . . .44

Megtisztelô részvételét köszöni a kongresszus szervezôje a Magyar Edzôk Társasága

Lochmayer György Athén felé félúton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .47 Gallov Rezsô Szakemberképzés – érdekvédelem – kilátások Beszélgetés dr. Tamás Istvánnal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .50 Bognár Gábor – Nagykáldi Csaba – Kállai Ákos Küzdôképesség az öttusában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .53 Farkas János Viofor terápia a sportban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .56 MET új tagok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .57

SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR TF TOVÁBBKÉPZÔ INTÉZET 1123 BUDAPEST, ALKOTÁS U. 44. TEL.: 487-9247 FAX: 356-5966 MAGYAR EDZÔ Hungarian Coach 6. évf. 2003. 1. Megjelenik negyedévenként Elôfizethetô a szerkesztôségnél kapható csekken Éves elôfizetési díj: 1 500,- Ft Felelôs szerkesztô dr. Mónus András Szerkesztô Gallov Rezsô Olvasószerkesztô Bendiner Nóra Dr. Gombocz János Szerkesztô kollégium dr. Harsányi László elnök dr. Bakanek György Egervári Sándor Haász Sándor Köpf Károly Medvegy Iván dr. Szabó S. András dr. Szabó Tamás dr. Tihanyi József Kiadja a Magyar Edzôk Társasága Elnök dr. Ormai László Fôtitkár dr. Tamás István Titkárság és szerkesztôség 1143 Budapest Dózsa György út 1-3. Tel/fax: (36-1) 471-4325 E-mail: [email protected] Hirdetésfelvétel a szerkesztôség címén Borító, lapterv és tipográfia Somogyi György Nyomdai munkálatok PENTI Nyomda, Budapest ISSN 1418-6764 Támogatók Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium Magyar Olimpiai Bizottság Nemzeti Sportszövetség Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány

4 MAGYAR EDZŐ

I. Országos Edzôi Kongresszus

■

2003/1

A Magyar Edzôk Társaságágának állásfoglalása* Az évezred fordulója nem csupán a naptár átállításának feladatát hozta. Olyan új idôszámítás vette kezdetét, amely igazodik a mindennapjainkat gyökeresen megváltoztató, robbanásszerû fejlôdéshez. Szükségszerû, hogy a társadalmi munkamegosztás alapján szakosodó foglalkozási ágak, különbözô civil szervezetek, érdekképviseleti és érdekegyesítô egyesülések ugyancsak értékeljék – s ha kell, átértékeljék! – szerepüket, a közösség érdekében vállalt tevékenységüket, azaz küldetésüket. Ezzel a törekvéssel találkozunk mi is, amikor, mint a testnevelés és a sport területén, a Magyar Edzôk Társasága keretében munkálkodó szakemberek egyesületünk jövôbeni mûködésének jobbá tételét szorgalmazzuk. A mielôbbi intézkedések meghozatalát az alábbi felismerések sürgetik: ● A magyar össznépesség – megkülönböztetetten az ifjúság – biológiai értéke igen erôsen romlik. A folyamat megállítása és megfordítása széleskörû összefogást igényel, és ennek keretében a testnevelôtanár- és edzôtársadalom koordinált együttmûködését kívánja. ● Látva a sport világméretû fejlôdését, nem tûr halasztást a hazai sport, élsport szervezeti mûködésének áttekintése, a hatékony és eredményes versenyrendszerek feltételeinek biztosítása. ● Napjainkban az edzôi életpálya presztízse sajnálatos módon meg sem közelíti azt a szintet, amelyet e hivatás a korábbi évtizedekben már élvezett, és amelyet a szakterület – jelen társadalmi értéke és fontossága alapján – megérdemel. ● Az edzôi minôsítettség különbözô színterei (oktató, edzô, szakedzô, mesteredzô) a kollégák szakmai rátermettségén kívül a képzésben eltöltött idôt és az elsajátított elméleti és gyakorlati tudást is tükrözik. Bármely indíttatásból kezdeményezett néhány hetes tanfolyamokon megszerzett végzettséggel nem lehet sem a fentebb említett szintek szakembereinek kinevelését, sem szakirányú értelmiségi képzésüket helyettesíteni, avagy ami még inkább sérelmes, a már megszerzett jogosultságukat a munkavállalás szempontjából semmisnek tekinteni! ● Az edzôk immár több ezer fôs társadalma elérkezettnek látja az idôt arra, hogy egyesületét, a Magyar Edzôk Társaságát olyan érdekérvényesítô és érdekképviseleti intézménnyé alakítsa, amely – a hajdani céhek történelmi példájának nyomdokán – a lehetô legszélesebb alapú törvényi garanciát jelenti, biztonságos és zavartalan mûködést tesz lehetôvé tagsága minôségi munkájához. A jelenlévôk kinyilvánítják azon véleményüket, hogy a fenti gondolatokkal egyetértenek, és ezek megvalósítása érdekében feljogosítják a Társaság mindenkori Elnökségét az érdekképviselethez és érdekérvényesítéshez szükséges intézkedések megtételére. Prof. Dr. Rigler Endre tanszékvezetô, intézetigazgató *A dr. Rigler Endre professzor által megfogalmazott állásfoglalás elhangzott a Magyar Edzôk Társasága 2002. december 11-i közgyûlésén (Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest). A közgyûlés az állásfoglalást tartózkodás és ellenszavazat nélkül, egyhangúlag elfogadta.

Az I. Országos Edzôi Kongresszus képeit készítette: Jocha Károly

■

2003/1

Miben különbözik a VIOFOR.JPS a más hasonló eleven mûködô készülékektôl? 1 A legújabb fejlesztési generációhoz tartozik, a viofor. JPS az egyetlen készüléktípus, mely a magnetomechanikus és elektrodinamikus hatásokon túl a ciklotronos energiaátadás elônyeit is kihasználó magnetostimulációs készülék. 2 A viofor készülékek másik nagy elônye, hogy egy vezérlôegységhez egyszerre több kezelô egységet is hozzá lehet kapcsolni, így lehetséges több személyt egyidôben kezelni. Vagy egy-egy személy több (akár különbözô) aplikátorral történô kezelése is megoldható. 3 A VIOFOR készülékek gyártása folymatos minôségellenôrzés mellett történik, (ISO 9002, ISO 13488, ISO 46002) ezért a VIOFOR készülékcsalád minden elemére három év a garancia. 4 CE, ORKI minôsítéssel rendelkezik, az Orvostechnikai Hivatal által regisztrált mágneses fizikoterápiás készülék. 5 VIOFOR TERÁPIA (Ionos-, ciklotronos- magnetostimuláció) csak VIO FOR készülékkel lehetséges. A VIOFOR JPS orvosi készülék, bármely sportoló - egészséges ember (az ellenjavallatok kivételével) nyugodtan kipróbálhatja, de rendszeres alkalmazása esetén, még az egészséges ember is kérje magnetostimulációval foglalkozó szakorvos felügyeletét! Felhasznált irodalom: Warnke U.: (1992) Der Mensch und die 3 Kraft (elektromagnetische Wechselwirkung) POP Acad Verl Saarbruecken Sieron, A.: (1994) Magnetotherapy and laser therapy. Slask Medical Academy, Liboff, A.R.: “Cyclotron Resonance in Membrane Transport”, Plenum publishing Co., s.281-296, 1985 Liboff, A.R.: Introductory Quantum Mechanics, third edition, AddisonWesley Publishing Co., ISBN 0-20164947-0, 1998 Pecyna, M.B., et al., “Status of human organics structure relaxation in magneto-encephalograpic investigations”, Zdrowie publicne, healt system managment of Poland, Tom CX, Nr.78., Sep2000 Sieron, A.: (2001) Zastowanie pól magnetycznych w medycynie, Alfamedica press Bielsko-Biala 244. Lángfy Gy., Martos É.:A Sydney-i Olimpiai csapat magyar résztvevôinek fizioterápiás kezelése. Sportorvosi Szemle 42/1 47-56. 2001

MAGYAR EDZŐ 57

Sport és egészség

2000. év Varsói Innovációs Kiállítás Vásári Díja, a Magyar Olimpiai Bizottság Emlékérme, valamint a 2001. évi Brüssels Eureka Aranyérem és Vásári Különdíjak, 2002. májusi Párizs Innovációs Vásár Aranyérme után a 23 . Pécsi Expón is Vásárdíjat kapott a Viofor.JPS system.

MET új tagok 2002. 11. 30-tól 2003. 01 31. Tóth Krisztina Müllerné Wirth Gabriella Téglás Péter Barsai Emese Bacskai Imre Nagy Hinst István Hideg László Vajda Vilmos Leányvári Attila Nemes Károly Varga Viktória Dovigyel Csaba Sántics Béla Lénárt Andrea László Attila Falusi Márton Mezei László Janota Zoltán Palánkai László Hardicsay Péter Králik József Rupnik Károly Vass Tímea Mórocz Gábor Gombkotô Erika Petrezselyem István Perlaki Anikó Csaba András Almási Nándor Pásztor Attila Kovács Bálint Szepesi Tibor Ökrös Csaba Szabó Attila Ádám Réka Sós Imre Almási Nándor Kovács Attila Dr. Bende Ede Jobbágy István Pucsok József Márton Nagy György Jung András Fegyverné Nándori Éva Szabó Sándor Bukovics János Vasvári Ferenc Bárány Zsolt Pajor István Paszternák Gábor Tóth Mónika Raus Tamás Garai Péter Sassné Illyés Anna Pálfi Marianna Dr. Katics László Karakas Ferenc Nagy Gyôzô Sápi Miklós Barsai Emese Kovács József Zsótér János

asztalitenisz asztalitenisz asztalitenisz asztalitenisz ökölvívás ju-jitsu labdarúgás kajak-kenu labdarúgás kajak-kenu rekreáció atlétika úszás aerobic táncsport karate labdarúgás triatlon kézilabda sakk labdarúgás kézilabda asztalitenisz vívás triatlon labdarúgás úszás kajak-kenu kajak-kenu kézilabda karate atlétika kézilabda kenu röplabda atlétika kajak-kenu labdarúgás sakk judo judo labdarúgás atlétika aerobic labdarúgás cselgáncs kerékpár asztalitenisz sí vízilabda aerobik judo kosárlabda aerobic úszás aerob labdarúgás labdarúgás judo asztalitenisz labdarúgás labdarúgás

Gödöllô Budapest Budapest Budapest Budapest Jászapáti Bôcs Budapest Tiszavasvár Csongrád Nagytarcsa Kaposvár Pécs Budapest Budapest Budapest Ebes Nagyatád Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Orosháza Nagykôrös Szentendre Pécs London Alsózsolca Gomba Karcag Budapest Budapest Gödöllô Hódmezôvásárhely London Budapest Gyôr Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Tab Nagyatád Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Debrecen Budapest Budapest Soltvadkert Pécs Kecskemét Tatabánya Debrecen Budapest Budapest Budapest

56 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

VIOFOR TERÁPIA a sportban... Farkas János

■

MAGYAR EDZŐ 5


2003/1

,,A szakma jövôje’’


Med and Life Kft. Hungary, Budapest

Az ionos- cyklotronos- magnetostimuláció a regeneráció és rehabilitáció legújabb fizioterápiás módszere. Lehet-e eredményesen alkalmazni a sportolók felkészítésében? A készülék hatásmechanizmusának ismeretében és a magyar olimpiai és paralimpiai csapat tapasztalatai (eredményei) szerint igen, a viofor terápia eredményesen alkalmazható a sportolók felkészülésében. Kulcsszavak : ionos- ciklotronosmagnetostimuláció, regeneráció, prevenció, teljesítményfokozás, fájdalomcsillapítás. Key-words: ionic-cyclotronic-magntostimulation, regeneration, prevention, increasing of performance, painkiller effect. A sportoló a teljesítmény és az eredmény érdekében önként vállalja a stresszt, s bizonyos esetekben mindezek érdekében még az egészségét is kockára teszi. Ezt a folyamatot kell a (sport)orvosnak és az edzônek kordában tartania. A megfelelô edzésterv, kontrolált edzésmunka, s az állandó orvosi ellenôrzés mellett igen nagy segítséget jelenthet egy jól képzett szak-masszôr s a technika mai állása mellett egy VIOFOR készülék. A viofor terápia segít leküzdeni az energetikai hiányállapotot, mely a stressz tûrôképességünk határának átlépésével “krónikus stressz állapot”ba vezet, melyben csökken a környezeti oxigén felvételének és/vagy felhasználásának eredményessége. Segíti többek között a környezeti oxigénbevitelt. Tehát a viofor terápia nem a sokféle tünetre hat, hanem azok fô provokátorát, az oxigénhiányt segít megszüntetni. A VIOFOR.JPS egyedülálló rendszere a ciklotronos elektron-magnetorezonancia jelenségén alapul. Pozitívan befolyásolja a sejtmembrán áteresztôképességét, a sejtfalon keresztüli ionáramlást, a sejtanyagcserét, a sejt energiaszintjét és ezeken keresztül támogatja a szervezet homeosztatikus állapotának fenntartását, illetve zavar esetén az egyensúly helyreállítását.

Nem utolsó sorban a VIOFOR.JPS segít a sérülések gyors és eredményes kezelésében, a fájdalomcsillapításban, a megelôzésben, gyógyításban, regenerációban, rehabilitáció ban. A VIOFOR nem csak a teljesítmény eléréséhez szükséges anyagcsere és oxigénes folyamatok szabályozásával érhet el teljesítmény növekedést. Segítségével az edzések közötti pihenôidô csökkenthetô, megfelelôen megválasztott esti kezelésekkel az alvásproblémák is javíthatók. A nyugodt, mély alvásból ébredve a koncentrálóképesség és az aktivitás addig nem tapasztalt mértékben megnôhet. A felkészülések és versenyek óhatatlan kísérôi a sportsérülések. A magnetostimuláció alkalmazásának klinikai vizsgálatai azt mutatják, hogy a viofor JPS készülék olyan mágneses teret képez, mely hatékony befolyást gyakorol az alábbi kóros állapotokban: Fájdalomcsillapító hatás: A csonttámasztó rendszer degeneratív elváltozásainál: végtagoknál, degeneratív gerinc elváltozásoknál, izületek rheumatikus elváltozásainál. Kóros állapotoknál, melyek a lágyrészek fájdalmas elváltozásait okozzák: ízületen kívüli rheumatizmus, lágyrészek posttraumás állapotai, lágyrészek folytonosságának elváltozásai. Migrénes fájdalmak esetén. Regeneráló hatás A csontrendszer gyógyulásának elváltozásai: álízület, elhúzódó csontgyógyulás, lágyrészek gyógyulásának elváltozásai, felfekvések, égések. Perifériás keringésjavító hatás: lokális keringési zavar végtagokon, cukorbetegség okozta érbetegség, meszesedés okozta érbetegség, lábszárfekély, vérömlenyek felszívódásának gyorsítása, nyirokkeringési duzzanat csökkentése. Oxigénadósságot csökkentô hatás: oxigénalapú sejtlégzésre - oxigén nélküli sejtlégzésre gyakorolt hatás által. Neurózisok és a szimpatikus rendszer fokozott feszültségével járó álla-

Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) 2002. november 4. potok fôleg hosszas pszichés feszültség után kialakuló STRESSZ oldásánál. Ne alkalmazzuk a VIOFOR terápiát terhesség esetén, s elektronikus implantátumok (pace-maker, inzulin pumpa és egyebek) mellett! A VIOFOR készüléket gyakorlatilag minden sportágban lehet alkalmazni. A csapatjátékoknál – hiszen egy készülékhez több kezelôegység is kapcsolható, így 10 perc alatt akár az egész csapat kezelhetô. Vívás, lövészet, íjászat, stb. ahol az erônlét mellett a koncentrálóképesség fokozása is különösen fontos. Az erô és küzdôsportoknál, ahol a sérülések veszélye nagyobb, és azok gyors regenerálása létfontosságú. Vízisportoknál és síelésben, de használják a technikai sportok is, az autó- és motorversenyzôk, valamint a sakkozó is. Ideális esetben (élsport) a sportoló(k)nak saját használatú VIOFOR készüléke(ik) is van(nak). így nem csak az edzôtáborban, hanem a felkészülés egyéb idôszakában is pontos program szerint tudják alkalmazni a kezeléseket... A széleskörû nemzetközi eredmények (és elismerések) mellett, a magyar tapasztalatok is kiválóak. Néhány viofor készüléket kölcsönadtunk a magyar olimpiai csapatnak, (A paralimpiai csapat is használta a VIOFOR készüléket!) akik mind a felkészülés során, mind a verseny idôszak alatt használták azokat, úgy a sérülések kezelésére, mind a versenyzôk megfelelô energiaszintjének beállítására. Az elért eredmények után a Magyar Olimpiai Bizottság emlékérmét kapták a Sydneyben szereplô magyar mlimpiai csapat segítôi: orvosok, edzôk és a VIOFOR. A Sydney olimpiai játékok alatt a magyar csapatnál szükséges kezelések 59,6%-át (a fizikoterápiás kezelések 91,7%-át) VIOFOR.JPS készülékkel végezték! (Lángfy Gy., Martos É. 2001)

FÔVÉDNÖKÖK: Köpf Károly helyettes államtitkár (GYISM) Szekeres Pál helyettes államtitkár (GYISM) A KONGRESSZUS CÉLJA Az edzôi, sportoktatói szakma jövôjének az elsôdleges kulcsa – ugyanúgy, mint más humán erôforráson alapuló szakmák esetében – a korszerû ismeretek és az értékteremtô, versenyképes tudás elsajátítása, továbbá a szakma érdekeinek képviselete, menedzselése és védelme. A Magyar Edzôk Társasága ezen a sporttörténeti jelentôségû tanácskozáson – a társrendezôkkel és a közremûködô szervezetekkel, intézményekkel együtt – az edzôi, sportoktatói szakma helyzetét, s legfôképpen a jövôjét alapvetôen meghatározó tényezôket, társadalmi és állami tennivalókat kívánja körvonalazni, hozzájárulva a magyar sport jövôjét hosszú távra meghatározó nemzeti sportstratégia kimunkálásához. PROGRAM 09.00 – 10.00 10.00 – 12.00

12.00 – 12.30 12.30 – 13.15 13.15 – 15.30

15.30 – 16.00

Regisztráció Délelôtti ülés, üléselnök: dr. Nyerges Mihály TF-dékán dr. Ormai László: MET-elnöki megnyitó Köpf Károly – Szekeres Pál: Az edzôi szakma jövôje dr. Kolláth György: Jogi és etikai érdekvédelem Füleky András: Munkamegosztás a sportszakmai irányításban dr. Frenkl Róbert: A képzés és továbbképzés dilemmái Kérdések, hozzászólások, üléselnöki zárszó Szünet: büfé-ebéd Délutáni ülés, üléselnök: dr. Frenkl Róbert egyetemi tanár dr. Kovács Etele: Az edzôképzés perspektívái a TF-en dr. Tamás István: Képzés és továbbképzés a TFTI-ben Nádas Pál: A sportoló fogyatékosok edzôinek helyzete Egervári Sándor: Labdarúgó edzôk képzettsége Kiss László: Szakma és hivatás Mocsai Lajos: A kézilabda edzôképzés európai modellje Gallov Rezsô: Nemzetközi kitekintés Kérdések, hozzászólások, üléselnöki zárszó

A kongresszus szervezôi nevében minden résztvevônek és közremûködônek köszönetét fejezi ki a Magyar Edzôk Társasága

KIEGÉSZÍTÔ PROGRAM 8.30 – 17.00: Tápszer- és táplálékkiegészítô kiállítás, mûszerbemutató, folyóirat- és szakkönyvvásár TÁRSSZERVEZÔ ÉS KÖZREMÛKÖDÔ SZERVEZETEK, INTÉZMÉNYEK Gyermek Ifjúsági és Sportminisztérium, Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF), Magyar Olimpiai Bizottság, Magyar Olimpai Akadémia, Magyar Sporttudományi Társaság, Magyar Sportorvos Társaság, Nemzeti Sportszövetség, Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet, Budapest Sportiroda, Országos Sportegészségügyi Intézet

6 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

Az edzôk helyzete, a szakma jövôje Ormai László Magyar Edzôk Társasága, Budapest

Mindenekelôtt szeretném megköszönni minden megjelentnek, a Minisztérium, a társadalmi szervezetek képviselôinek, az idôsebb és ifjabb generációkhoz tartozó kollégáknak egyaránt, hogy ily nagy számban megtisztelték a kongresszust. Külön szeretném köszönteni a Mesteredzôi kollégium tagjait, valamint azokat a nem kis számban megjelent nagy sikereket elért nagynevû mestereket, akik szaktudásukkal, elhivatottságukkal, fanatikus sportszeretetükkel, életük munkásságával hozzájárultak a magyar sport nemzetközi hírnevéhez, világraszóló sikeréhez. Az itt jelenlévôk megjelenésükkel is visszaigazolták a Kongresszus életrehívásának indokoltságát és a programban szereplô témák iránti érdeklôdésüket. Az utóbbi évtizedekben a sportkultúra fontosságának társadalmi elismertsége ezen belül – mozgósító hatása révén, a nemzeti büszkeség egyik megjelenítôjeként – az élsport is az egész világon óriási fejlôdésen ment keresztül. Soha nem tapasztalt érdeklôdés kíséri a nagy világversenyeket, az olimpiákat, az ott elért eredményeket, a sikeres sportolókat. A nagy érdeklôdés, népszerûség azt is eredményezte, hogy rendkívül gyorsan nôtt a sportban résztvevôk száma és javultak az élsportolók teljesítményei. A sokszor már hihetetlennek tûnô teljesítmények mögött kiépült egy terebélyes, szerteágazó tudományos háttér a különbözô tudományágak képviselôibôl, erre szakosodott intézményekbôl és magasan kvalifikált, a tudomány eredményeit ismerô, felhasználni tudó, nagy tapasztalatú edzôkbôl. Nem akarok úgy járni, mint az eladók a lóvásáron, ahol és amikor mindenki a saját lovát dícséri, de nehéz lenne tagadni, hogy a sportolók eredményeiben – sikerben és kudarcban egyaránt – az edzôknek kiemelt szerepe van. Évtizedekre visszamenôleg ki-

mutatható, hogy egy-egy nagy edzôegyéniség feltûnésének, munkálkodásának mekkora hatása van az adott sportágra, versenyszámra. Ezért mindenképpen indokoltnak érzem, hogy vizsgáljuk, támogassuk olyan környezet kialakítását, amely elôsegíti a sportszakemberek, edzôk szakmai tudásának növelését, szélesítését, ki emelkedô edzôi mûhelyek meglétét, mûködését. Különösen aktuális ez a kérdés hazánkban most, azután, hogy az elmúlt két évtizedben, de különösen a 80-as évek közepétôl kezdôdôen sok kedvezôtlen, - a világtendenciáktól eltérô – hatás érte nálunk a sport világát. Közte számtalan olyan, amely súlyosan érintette az edzôi társadalmat is. Csak néhányat említve a teljesség igénye nélkül: ■ gazda és megfelelô koordináció hiányában a szakmai-módszertani munka háttérbe szorult, ■ az edzôk szervezett, kötelezô továbbképzése megszûnt, ■ az edzôi hivatás becsülete devalválódott, nôtt az edzôk egzisztenciális bizonytalansága, ■ folyamatosan és drasztikusan csökkent az edzôknek munkahelyet adó egyesületek, szervezetek és ezzel együtt az edzôt igénylô sportolók száma, ami szinte kikényszerítette fajsúlyos, nagy tudású edzôk külföldre távozását, vagy a sporttól való eltávolodását. Az akkor kialakult helyzetben érzôdött egyre jobban annak a hiánya, hogy az edzôknek, sportoktatóknak nem volt egy olyan szervezete, fóruma, kamarája, amely megfelelô keretet jelentett volna a szakmai, etikai érdekérvényesítéshez, amely segíthette, ösztönözhette, szervezhette volna a szakma mûvelését, a szakmai tudás növelését, a szakmai ismeretek naprakészségét, amely alkalmas lett volna kapcsolatteremtésre más társszervezetekkel, amely képviselhette, közvetítette volna ennek a nem kis létszámú társadalmi csoportnak az érdekeit. Ezt a hiányt igyekezett enyhíteni a MAGYAR EDZÔK TÁRSASÁGA (MET), 1993-ban történô megalakulásával. A 9 éves mûködés nem felhôt-

len sikertörténet, az anyagi nehézségek, a lét-nemlét naponta felmerülô kérdései sokszor elkeserítôek voltak, mégis talán méltán lehetünk büszkék arra, hogy a gondokkal, bizonytalanságokkal együtt is a Társaság mûködött, létezett, tevékenykedett, és ha araszolva is, de kicsit mindig többet tudott tenni a szakmáért: ■ szakmai konferenciákat, továbbképzô elôadásokat kezdeményeztünk, és azok szervezésében, rendezésében mûködtünk közre, ■ beindítottuk és sikerült fenntartani – a Mesteredzô utódaként – a Magyar Edzô címû szakfolyóiratunkat, amelybôl ez évben eddig már 3 szám jelent meg (a 4. elôkészítés alatt van), a MET tagjai térítés nélkül kapják, és amelynek nagyon jó a visszhangja, ■ sikerült életben tartani a Mesteredzôi Kollégiumot és az edzôi szakmának a Mesteredzôi díjat, mint a legmagasabb szakmai elismerést, amelynek létét komoly veszély fenyegette, ■ napjainkra sikerült elérni az 500 fôs taglétszámot, úgy, hogy most októberben közel 100 fôvel nôtt a létszám, (a lap nyomdába adásakor ez a szám már meghaladja a 600 fôt). Itt ez a nyilvánosság igen jó alkalom arra, hogy megköszönjem mindazon szervezeteknek, akik támogattak és támogatnak bennünket e munkában, így: ■ a Gyermek-, Ifjúsági- és Sportminisztériumnak, illetve elôdeinek, ■ a TF-nek és a TFTI-nek, ■ a MOB-nak, ■ a Gerevich, illetve most a Wesselényi Sportközalapítványnak, ■ a Központi Sportiskolának, illetve a Nemzeti Utánpótlásnevelési Intézetnek ■ a Nemzeti Sportszövetségnek, amellyel a héten írjuk alá az együttmûködési megállapodást (azóta megtörtént), ■ és végül, de nem utolsósorban a velünk legszorosabb együttmûködésben, munkamegosztásban dolgozó Magyar Sporttudományi Társaságnak, amely nagy pénztelenségünkben társbérletbe fogadott bennünket, akkor is, amikor nem tudtunk fizetni sem lakbért, sem a rezsit. Külön köszönöm az elnök úrnak, dr. Frenkl Róbert prof. úrnak és dr. Mónus Andrásnak a Társaság fôtitkárának ezeket a gesztusokat.

■

MAGYAR EDZŐ 55

Edzéstudomány

2003/1

A judósok magas átlag értékét azzal magyarázzuk, hogy a mérkôzések alatt a küzdô felek szoros kontaktusban vannak egymással. Egymás ruháján fogást keresve és találva nem csak látják, de érzik is egymás mozgását, és ezen keresztül nagyon sok információt is kapnak a társ szándékáról, az akciók indításáról, illetve annak megkontrázásáról. A birkózó mérkôzések során ez a kontaktus már nem ennyire szoros. Az örökös fogáskeresés, illetve az abból való szabadulás alkalmával rövidebb ideig érzik egymást testközelben a küzdô felek. A vívás a fentiek alapján értelemszerûen került a harmadik helyre. A vívó mérkôzések küzdelmi szituációiban az ellenfél legyôzése a fegyver közbeiktatásával történik. Az ellenfélrôl szerzett információ elsôsorban a vizualitás útján érkezik, és csak rövid idôn keresztül érzékelhetô a pengéken keresztül (pl. ütés, kötés, parád). A karatézóknál hasonló a helyzet, azonban itt még eszköz sem kerül a küzdô felek közé. Az elôzetes vizuális felmérés és a személyes ütközés adja az információt az ellenfél szándékáról, elképzeléseirôl. Az asszertivitás mértéke a judósoknál volt a legmagasabb és a nôi kézilabdázóknál a legalacsonyabb. Ez utóbbi érdekes adat, de nem szabad elfelejteni, hogy a teszt páros küzdôsportokra készült. A kézilabdában óriási a küzdelem, a labda megszerzéséért folytatott párharcok sorozatának tekinthetô, de elsôsorban csapatsport, és nem az ellenféllel történô összeütközés dominál, hanem a csapattagok közötti együttmûködés. Az öttusázók értékei nagyon közeliek a vívók értékeihez, amit azzal magyarázunk, hogy az öttusa a párbajtôr-

ldogabb Sikeresebb és bo nc tá a zene és a segítségével

RANGSOROK AZ ASSZERTIVITÁSBAN JUDO FFI JUDO NÔI BIRKÓZÁS VÍVÁS FFI VÍVÁS NÔI ÖTTUSA FFI ÖTTUSA NOI KARATE FFI KÉZILABDA NÔI

N 15 11 25 21 11 15 15 21 59

2. táblázat. M 103,5 101 96,91 96,75 91,63 91,53 90,53 88,24 83,96

SD 10,07 6,87 13,61 11,81 11,46 9,76 8,25 10,27 3,33

ELTÉRÉSEK AZ ASSZERTIVITÁSBAN

3. táblázat.

Férfi és nô öttusázók között: Férfi és nô judosok között: Férfi és nô vívók között:

nincs szignifikáns eltérés nincs szignifikáns eltérés nincs szignifikáns eltérés DE

Judo ffi és karate ffi között: Judo nôk és kézilabdázó nôk között: víváson keresztül kapcsolódik a víváshoz. További kutatás tárgya lehet, hogy az öttusán belül a másik négy sportágra is el kell készíteni a küzdôképesség felmérését. Szintén további vizsgálódásra ad alkalmat, hogy megvizsgáljuk azt, hogy a különbözô küzdôsportok szabályai mennyire befolyásolják, illetve szabályozzák a küzdô szellemet. Gondolunk itt arra pl., hogy a vívásban a testi érintkezést (corps a corps) a szabályok tiltják, míg a judóban vagy a birkózásban az ellenfelek a küzdelem nagy részében szoros testközeli kapcsolatban vannak egymással. Végezetül dolgozatunkkal arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy az egészséges, harcos, kemény, rámenôs, férfias küzdelmet - az asszertivitást - élesen el kell választani az agresszivitástól, amely szélsôséges szinten agresszióba torkollik. Az agresszor

FIT & FUN FOR FUTURE WITH MUSIC & DANCE A JÖVÔ SPORT-PERSPEKTIVÁI

RITMUS, KOORDINÁCIÓ, RELAXÁCIÓ Mottó : tíz év gyakorlat Nyugat-Európa sport-egyesületeinél. VISELKEDÉSKULTÚRA ÉS SPORT-PROTOKOLL AZ EU-BAN INFORMÁCIÓ: László Attila adjunktus,a MLTSZ elnöke Tel.: 06-20-9 360 554, 06-20-3 504 703 E-mail : [email protected]

szignifikáns az eltérés szignifikáns nem ismeri el a szabályokat és a törvényeket. Az agresszió olyan viselkedési mód, ami a másik ember szándékos károsítására és megsebzésére törekszik, és a sportban a sérülés veszélyével is jár! Az agresszív magatartás negatív emberi tulajdonság. Ezzel szemben a küzdôképesség (asszertivitás) kialakítására egyenesen szükség van, ami nélkül nincs versenysport, de még játék sem. A küzdôképesség a sportok, fôképpen a küzdôsportok által fejleszthetô pozitív tulajdonság, amely egész életünkre kiterjedô hatással jár.

Irodalom: Kállai Á. (2002): A küzdôképesség vizsgálata az öttusa sportban. Szakdolgozat, TF Könyvtár. Krusovszki K. (2002): Karatésok küzdôképességének elemzése. Szakdolgozat, TF Könyvtár. Mocsai L., Nagykáldi Cs. (1999): Küzdôsportolók és sportjátékosok asszertivitásának összehasonlító vizsgálata. In: II Országos Sporttudományi Kongresszus, Budapest, II. kötet, (Szerk: Mónus A.) 282-284. Nagykáldi Cs., Bognár G., Szepesi L. (1999): Agresszivitás a küzdôsportokban. In: II. Országos Sporttudományi Kongresszus, Budapest, II. kötet, (Szerk: Mónus A.) 285-288 Nagykáldi, Cs. (2001): Is the fight ability a personality trait? In: 10th World Congress of Sport Psychology, Skyathos, Greece, May 28-Jun 2. Vol 3rd 121-123. Nagykáldi Cs. (2002): Küzdôsportok elmélete. Tankönyv. Computer Arts, Budapest, 150 p

54 MAGYAR EDZŐ

Edzéstudomány

amelybôl egy kettes akadálynak, egy pedig hármas akadálynak kell lennie. A lovas-tudás mellett nemcsak uralni, hanem együttmûködésre is késztetni kell a lovat, hogy együttesen küzdjék le a távolságot, az akadályokat és az idôt. A befejezô szám a mindent eldöntô 3000 méteres terepfutás. A pálya szintkülönbsége maximum 50 méter lehet. A verseny során eddig elért minden eredményt a versenybíróság átszámolja futómásodpercre és handycap rajtot alkalmaznak. Ennek következtében, aki elsônek küzdi le a távot, az nyeri meg az öttusa versenyt. A további helyezéseket a befutási sorrend határozza meg. Óriási küzdeni tudásra van szükség ebben a versenyszámban is, mert ekkor már 4 kemény versenyszámon túljutottak a versenyzôk, és a távolság miatt legtöbbször önmagukat is le kell gyôzni. Úrrá kell lenni a fáradságon és közben meg kell próbálni az elöl futókat utolérni, illetve a saját addig kiharcolt helyet megtartani.

Célkitûzés: Öttusázókat eddig a küzdôképesség szempontjából még nem vizsgáltak, pedig számosan említik e tulajdonság fontosságát. Elhatároztuk, hogy a világ élvonalába tartozó magyar öttusázókról a vívásra vonatkozóan méréseket és elemzéseket végzünk. Miután ma már sok sikert maga mögött tudó nôi öttusa csapattal is rendelkezünk, felmértük és összehasonlítottuk a nôi, illetve a férfi versenyzôket. Egyetemünk Küzdôsportok Tanszékén több éve folynak kutatások más sportágak küzdôképességét illetôen, ezért célul tûztük ki azt is, hogy az öttusázók küzdôképességének szintjét összehasonlítjuk más sportágak eredményeivel.

■

Módszer A kemény, rámenôs férfias, támadó jellegû és aktívan kezdeményezô fellépést, mint pszichológiai tulajdonságot vizsgáltuk meg. Az alkalmazott módszert Nagykáldi és munkatársai (1998 2000) dolgozták ki, és asszertivitási kérdôívnek nevezték el. A teszt 30 állítást tartalmaz. Minden állítással kapcsolatban ötféle válasz lehetséges, melyek offenzív összetevôje az egyenes, nyílt megoldásokat értékeli. A defenzív rész pedig a védelmi pozícióból induló, vagy az estleges második szándékú megoldásokat, illetve a kivárást helyezi elôtérbe. A 30 állításhoz egy 5 fokozatú Likert-skála tartozik. A vizsgált személy az állításokhoz bizonyos viszonyt vesz fel. Ezt az attitûdöt a számára megfelelô válasz kiválasztásával és bejelölésével jelzi (soha, néha, közepesen, gyakran, mindig), ami az egyetértése mértékét jelenti. A defenzív és az offenzív összetevôk összege adja meg az asszertivitás értékét. A vonatkozó kérdések aránya 15 - 15. Az értékelés automatikusan pontozással történik. Tanszékünkön már többen vizsgálták a fent említett tulajdonságot, így pl. az 1998. évi Tudományos Diákköri Konferencián Fliszár, Káldi és Kanczler mértek fel vívókat és judósokat. Nagykáldi, Bognár és Szepesi is készítettek ezen a téren felméréseket. “Asszertivitás a küzdôsportokban” címmel mutatták be eredményeiket a III. Országos Sporttudományi Konferencián (1999). Ugyanitt Mocsai és Nagykáldi a küzdôsportok és a sportjátékok küzdôképességének összehasonlító vizsgálatát elemezte. A fentiek alapján a teszt magas fokú megbízhatósággal rendelkezik (R=0,91). Az eddigi vizsgálatok azt is jelzik, hogy objektív, megbízható és érvényes tesztrôl van szó.

Vizsgálati személyek Hipotézis: Feltételezzük, hogy az öttusázó férfiak és nôk a küzdôképesség területén elérik az egyes küzdôsportot ûzôk asszertivitási szintjét. Úgy gondoljuk egyrészt, hogy - más sportágakhoz hasonlóan - nem lesz nagy eltérés a két nem eredményei között, másrészt pedig azt feltételezzük, hogy az asszertivitás tekintetében az öttusázók a férfi és a nôi vívók mutatóihoz állnak közel.

A magyar öttusa sport viszonylag szûk létszámmal rendelkezik. A felmérésben résztvevô személyek négy szakosztály versenyzôibôl tevôdtek össze: BHSE- Steffl, UTE, Alba-Volán, KSI. A csoport létszáma 15 fô nô és 15 fô férfi volt. Mindannyian öttusázók, akik rendszeresen versenyeznek, és akikkel a sportág jellegének megfelelôen több edzô foglalkozik.

A fentiek szerint a csoportok homogének a nemek és a sportág alapján. A mintákban szereplô versenyzôk viszont heterogénnek tûnnek a sportágban eltöltött idôt, az edzések számát, az egyesületi hovatartozást és az edzôk személyét illetôen. A tesztlapok kitöltésében résztvevô férfi és nôi versenyzôk aktívan és segítôkészen vettek részt a munkában. A felmérések elvégzésekor fegyelmezettek voltak, és mindenki önként vállalta a feladatot. A fentiek ismertetését azért tartjuk fontosnak, mert érzésünk szerint az eredmények összehasonlítása és értékelése ezek alapján adhat reális képet.

Eredmények: Az asszertivitási tesztlap kérdéseinek pontértékeit számszerûsítve a következô számításokat végeztük el. Megállapítottuk az átlagértékeket, a szórást, a minimum és maximum értéket, valamint a “t” próbát. Az adatokat az 1-es táblázat mutatja be (leíró statisztika), amely egyben a nôi és férfi öttusázók adatainak összehasonlítá1. táblázat) sa is. (1 Megállapítható, hogy az adatok mind a két nem esetében nagyon közeli értékeket mutatnak, tehát szignifikáns eltérés nem tapasztalható. A vizsgált tulajdonságok a nôknél és a férfiaknál egyformán fontosak, vagyis a további fejlesztés módjai is megegyezhetnek. Az átlagoknál látható különbségek nem befolyásoló tényezôk. Természetesen van különbség a két nem öttusázói között, de nem ezekben a tulajdonságokban, azaz a nôk és a férfiak hasonló küzdôképességet mutatnak. A 2-es táblázat a már felmért sportágak asszertivitási rangsorát ábrázolja, ahol is az öttusa a 6. 7. helyen, közvetlenül a vívás után áll. Jól látható, hogy a férfiak egy kicsit mindenhol megelôzik nôi társaikat, azonban nincs szignifikáns eltérés a férfi és nôi judósok, valamint a férfi és nôi vívók között sem. Viszont szignifikáns az eltérés a férfi judósok és a férfi karatézók, valamint a judós nôk és a kézilab3. táblázat) dázó nôk között. (3 A táblázatból - az átlag értékek alapján - jól megfigyelhetô, hogy az elsô helyeken azok a sportágak helyezkednek el, ahol a tényleges küzdelem effektív módon jelentkezik.

LEÍRÓ STATISZTIKA ÉS FÉRFI-NÔI ÖSSZEHASONLÍTÁS Változó Asszertivitás (férfi, ASS) Asszertivitás (nô, ASS)

N 15 15

M 91,53 90,53

2003/1

1. táblázat. SD 9,76 8,25

Min 75 81

Max 108 106

t-próba 0,7719 NS

■

2003/1

Hogy a támogatásokat nem pazarolták méltatlanokra, azt mutatja az is, hogy sikerült megszervezni ezt a rendezvényt, a Magyar Edzôk I. Kongresszusát, és hogy a kongresszus két fô témájában: ■ egyrészt a korszerû ismeretek, értékteremtô, versenyképes tudás ■ másrészt a szakma és a szakemberek érdekeinek képviselete és védelme kérdéskörben meghatározó szakmai tekintélyek, hogy sportkifejezéssel éljek, igazi nagyágyúk fogadták el elôadásra vonatkozó felkérésünket. A növekvô támogatottság, érdeklôdés, egy elfogadható mértékû anyagi biztonság felbátorította a Társaság Elnökségét, hogy egy hosszú távú megújulási programot, stratégiát fogadjon el, amely ugyan a MET programja, de hatása, eredményei az egész sportszakma érdekeit szolgálják, végrehajtásuk pedig szinte minden sporttal foglalkozó szervezet közremûködését igényli. Bár a program fô vonalaiban már megjelent a Magyar Edzôben, néhány elemét fontosnak tartom kiemelni: ■ Szervezeti átalakulás, taglétszám. Ha a kezdeti 50 fôhöz mérjük a mostani 500 fôt, szép az eredmény, de ha a tízezres nagyságrendû edzôi karhoz, akkor ez kevés. Ezért fogtunk hozzá egy erôteljes tagtoborzáshoz, amelynek már látszik az eredménye, ezért szeretnénk létrehozni területi tagszervezeteket és sportági szakbizottságokat. Ez azonban nem csak elhatározás kérdése, mert ilyen szervezeti egységek csak önszervezôdéssel jöhetnek

I. Országos Edzôi Kongresszus létre, ott ahol erre igény, szándék és összefogásra alkalmas környezet, személyek vannak. Kérek mindenkit, segítsen ebben a munkában, aki még nem tag, lépjen be Társaságunkba, és ösztönözze erre környezetét, edzôtársait. A szervezeti átalakulás érdekében alapszabály módosítást tervezünk, felvetôdött a kamarai átalakulás gondolata is, az etikai, jogi érdekvédelem felvállalása, ez azonban – fontosságuk, bonyolultságuk miatt – hosszabb elôkészítést igényel. ■ Képzés, továbbképzés. Mielôbb, az edzôk presztízsének érdekében érvényt kell szerezni annak a logikus, természetszerû – a gyakorlatban mégsem érvényesülô – követelménynek, hogy csak képesített edzôk foglalkozhassanak hivatásszerûen a sportolókkal. Pontosan meg kell határozni, milyen végzettség mire jogosít, és ennek érvényt kell szerezni. A képzést, továbbképzést egységes alapelveken, pontrendszeren nyugvó, rugalmas, minden érdekelt szervezet, intézmény együttmûködésén alapuló rendszerben kell kialakítani és megindítani. Az általános és specifikus szakmai képzés mellett pedig a jövôben egyre nagyobb súlyt kell helyezni nyelvtanulásra, ösztönözni kell az idegen nyelv ismeretét és az informatikai jártasságot. Ezek már ma is, de a következô években méginkább nélkülözhetetlen ismeretek lesznek. ■ Szakfolyóirat. A Magyar Edzôt ez évben a GyISM anyagi támogatásával külsôleg is, tartamában is megújítottuk; új külalak, nagyobb terjedelem és

etô ismert Könyv

Megvásárolható: Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar Jegyzetbolt. 1123 Budapest, Alkotás u. 44. Telefon: 487-9200/9293 Ára: 2 400,- Ft

MAGYAR EDZŐ 7 példányszám, új rovatok, nagyobb hangsúly az utánpótlás nevelésen, nyitás a labdarúgás felé, markánsabb munkamegosztás a Sporttudományi Szemlével az elméleti-gyakorlati orientáció vonatkozásában. Szeretnénk az eddiginél közvetlenebb kapcsolatot kialakítani olvasói körünkkel, ezért lesz egy „Megválaszoljuk” rovatunk, amelyben a közérdeklôdésre igényt tartható kérdéseket szaktekintélyek fogják megválaszolni. Várjuk az észrevételeket, kérdéseket, javaslatokat a lap tartalmát illetôen is és nem utolsósorban a szerzôket. Terveink és szándékaink tehát vannak. Ha az érdekeltek, a szakma, a sportvezetés, társszervezeteink egyetértenek és támogatják törekvéseinket, programunkat, akkor együtt nagyon sokat tehetünk az edzôk helyzetbe hozásáért, az edzôk presztízsének helyreállításáért és növeléséért, természetesen a magyar sport érdekében. Ebben a munkában számítunk Önökre, a reményeim szerint növekvô tagságra, támogató intézményeinkre, partnerszervezeteinkre, bízunk abban, hogy mind több felelôs beosztású és tenniképes vezetô ismeri fel, hogy a MET támogatása nem csupán egy szervezet támogatása, hanem egy olyan befektetés, amely az Önök, az edzôk munkáján keresztül a magyar sport eredményességében térül majd meg. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében nyitom meg az elsô országos kongresszusunkat, és kívánok eredményes, elôremutató tanácskozást.

Megrendelhetô: A szerkesztôség címén: Magyar Tájfutó Szövetség Szerkesztôsége 8200 Veszprém, Gyöngyvirág u. 16/F., vagy a Magyar Tájfutó Szövetségben 1143 Budapest, Dózsa Gy. út 1-3. Elôfizethetô: postai csekken, vagy átutalással: Zirci Takarékszövetkezet: 73900092-10015359 vagy a versenyeken. Elôfizetési díj 2003-ra: 2400,- Ft. (400,- Ft/szám). Egy szám ára: 480,- Ft

8 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

Az edzôi szakma jövôje I. Köpf Károly Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, Budapest

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Elsô Országos Edzôi Kongresszuson én beszélhetek az edzôi szakma jövôjérôl, de egyben nagyon nehéz feladat is, hiszen elôttem Ormai László bôségesen felsorolta, hogy az elmúlt 15 évben milyen gondok, problémák érték a sportot, az edzôi társadalmat, amelyek erôteljes kihatással voltak az edzôi szakma megbecsültségére, értékeire. Ezzel együtt azt szeretném mondani, hogy látom a szakma jövôjét, mert, ha nem látnám, akkor nem vállaltam volna el ezt a feladatot, ezt az elôadást. Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy a jövôt lássuk, mindenféleképpen vissza kell tekintenünk a múltba. Bár az edzôi szakma fiatal a szakmák között, mégis nagyon hosszú idô telt el addig, amíg az edzôi szakma a mai szintjére, a mai értékére eljutott. Az edzôképzésnek a csírái a testnevelô tanárképzéshez kötôdnek. Tehát a hivatalos edzôképzés Magyarországon a hivatalos testnevelô tanárképzéssel egyidejû, de az edzôi szakma korántsem ekkor született, hiszen a múlt században a modern sport megjelenésével egyben megjelentek az edzôk is. Talán nem degradálása az edzôi szakmának, ha azt mondom, hogy az edzôk, az emberedzôk nagyon sokat tanultak a lósporttól, hiszen a lósport annak idején sokkal elôrehaladottabb volt mind gyakorlatában, mind elméletében, s az állatidomárok nagyon sok olyan fogást alkalmaztak, amelyeket késôbb átvettek az emberekkel foglalkozó edzôk is. Azt mondják, hogy a XX. század a sport százada volt. Ez valóban így van. Hiszen a sport szinte forradalmi fejlôdésen, változáson ment keresztül. Különösen érvényes ez a II. világháború utáni idôszakra. Ennek politikai okai is voltak. Hiszen a létrejött szocialista világrendszer elôször a sporton keresztül akarta bebizonyítani felsôbbrendûségét, és központba helyzete a sporteredményeket. Gondoljunk itt az NDK eredményeire, de akár az ötvenes

évek magyar sportvilágára és sporteredményeire is. Ugyanakkor a kapitalista világ egy idô után felvette a kesztyût, és pont a sporteredményeken keresztül igyekezett bizonyítani a fejlettebb humán-, gazdasági-, kulturális potenciálját. A növekvô vetélkedés jót tett a sportnak. Azt lehet mondani, hogy forradalmi változások történtek a sport elméletében és gyakorlatában. A kiemelkedô sporteredményekben és a rohamosan fejlôdô sportban bizonyára kulcsszerepet töltöttek be az edzôk. A versenyzôk mellett az edzôk lettek a sportnak a kulcsfigurái, a fejlôdésnek a meghatározói. Bár a fejlôdésben az idôk során egyre inkább a csapatmunka került elôtérbe, mivel egyre több tudományág, egyre több szakember kapcsolódott be a sportolók felkészítésébe, mégis a vezetô szerep az edzôé volt. Hiszen az edzônek kellett integrálni mindazokat az ismereteket, amelyek a különbözô tudományterületekrôl érkeztek. Neki kellett ezeket közvetíteni a versenyzôhöz, hiszen ô volt közvetlen, személyes kapcsolatban a versenyzôvel. Ez azt jelentette, hogy az edzôi szakma egy nagyon integratív, és nagyon sokoldalú, széleskörû felkészültséget igénylô szakmává vált. Nyilvánvaló, hogy ennek a képzésben is meg kellett nyilvánulnia, és azt lehet mondani, hogy a világszínvonalú magyar edzôképzés éppen ebben volt nagy, hogy már ko-

rán olyan tudományágak ismeretanyagát közvetítette az edzôk számára, amelyeket a világ talán késôbb fedezett csak fel. Az edzôi szakma elismertsége Magyarországon több tényezôtôl függött és függ ma is. Függ attól, hogy a mindenkori állami vezetés hogyan értékeli a sportot. Említettem már elôbb az ötvenes éveket, de gondoljunk a hetvenes évekre, amikor a kiemelt egyesületek idôszakában A-B-C kategóriás szakosztályok mûködtek, és szigorúan elô volt írva, hogy az egyes szinteken hány fôfoglalkozású, hány mellékfoglalkozású edzôt kellett foglalkoztatni. Talán azt lehet mondani, hogy az edzôi szakma virágkora volt ez, fôként az A-kategóriás szakosztályok keresték a kiválóan felkészült edzôket, és nemcsak keresték, hanem jól meg is fizették. Ehhez képest tényleg azt lehet mondani, hogy az elmúlt 15 év komoly hanyatlást hozott. Sajnos a szakosztályok, az egyesületek ma olyan helyzetben vannak, hogy nem igazán tudják a fôfoglalkozású edzôket megfizetni. Tehát a pálya elvesztette korábbi vonzerejét. Függ természetesen az edzôi szakma elismertsége a sportágtól is. Vannak felértékelôdött, anyagilag is elismert edzôi státusok, olyan sportágak, ahol az edzôket nagyon jól megfizetik, és vannak olyan sportágak, ahol az edzôk minimálbérért dolgoznak, vagy netán társadalmi munkában. Függ az edzôi szakma elismertsége attól is, hogy az edzô a sport hierarchiájában milyen szinten dolgozik. Sok-

■

Edzéstudomány

2003/1

MAGYAR EDZŐ 53

Küzdôképesség az öttusában Bognár Gábor - Nagykáldi Csaba - Kállai Ákos Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF), Küzdôsportok Tanszék, Budapest

Sportági háttér A modern öttusa versenyszámai révén (lövészet, vívás, úszás, lovaglás, futás) a küzdelmi helyzetek és feladatok sokfélesége tekintetében kiemelkedik a sportágak közül. A versenyzônek sorrendben célpontot, ellenfelet, távolságot, akadályokat, majd megint távolságot kell leküzdenie. A feladatok teljesítéséhez nem csak fizikai és sporttechnikai felkészültségre van szüksége, hanem felbecsülhetetlen szerephez jut a pszichikum is, amin belül elsôsorban a küzdôképesség dominál. Hogyan jelenik meg a küzdelem az öttusában? A versengés, az ellenfél legyôzése minden sporttevékenység lényeges vonása. A küzdôsportokban (birkózás, vívás, ökölvívás, judo, karate, stb.) páros küzdelmekben szemtôl szemben (face to face) jelenik meg, te-

hát effektív módon érvényesül. A csapat sportágban és más páros játékban is (pl. tenisz, asztalitenisz, tollaslabda, fallabda, stb.) a küzdelem a tevékenység lényegéhez tartozik. Az öttusában a küzdelmi cselekmények összetett módon jelentkeznek. Lényegében öt sportág szerepel egyetlen napon. Amennyiben viszont 32 fônél több nevezés érkezik, akkor a versenyt lovaglás nélküli selejtezôvel kezdik és egy napos pihenô után kerül sor 32-es döntôre. Ezért a versenyzônek és az edzônek óriási megterheléssel kell számolnia, ami különleges felkészülést és felkészítést igényel! Ha az öttusázó nem teljesen elszánt, akkor már az edzéseket sem tudja vállalni, a versenyeken pedig sorozatosan gyengén teljesít. A cselekményekben egy biztos közös pont van, s ez a küzdeni tudás. A sportágon belül különbözô cselekvési körök követik egymást. Elôször a

lövészetet rendezik meg, ahol is a 10 méterre lévô céltábla leküzdése a feladat. A második számban a párbajtôrvívásban a társ leküzdése a cél. Szemtôl szemben helyzetben kell a gyôzelmet megszerezni a 14 m hosszú vívó páston, ahol a küzdô felek egy találatra menô küzdelmet vívnak egymással 60 másodperces vívó idô alatt. Az itt alkalmazott combat szabályok a teljes életszerûséget biztosítják. Óvatosságra és kellô határozottságra egyaránt szükség van, azaz csak jól átgondolt és megfelelôen elôkészített akciót szabad végrehajtani. Ezután következik a 200 méteres úszás. A szabályok elvileg lehetôvé teszik, hogy a versenyzôk tetszôleges úszásnemben küzdjék le a távot, azonban ezt mindenki gyorsúszásban teljesíti. A küzdelem egy más közegben nemcsak a társsal, hanem az idôvel szemben is megnyilvánul. A továbbiakban lóháton kell átjutni az akadályokon, lehetôleg hibapontok nélkül (akadályugratás). Egyéni verseny során 12 ugrást kell teljesíteni, Simóka Bea (balra)

52 MAGYAR EDZŐ

– A tisztséget, nem udvariassági formulaként mondom, megtiszteltetésnek és egyben fontos kihívásnak tartom. Hogy ôszinte legyek, jelent ugyan némi többletmunkát, de nem akarom sajnáltatni magam. Úgy fogom fel ugyanis egyrészt a továbbképzésben vállalt feladataimat, másfelôl az edzôk társadalmi szervezetében rám osztott szerepet, mint egy gyakorlatias együttmûködés irányítását két – nevezzük így – stratégiai partner között. A célok, feladatok, tennivalók, érdekek mindmind egy irányba mutatnak, sokat tudunk egymásért tenni, s számomra ebben a személy szerint sajátos kettôs szerepben - kivételes helyzetben - kedvezô lehetôségek nyílnak. ● A tavalyi esztendô vége felé ren dezett Elsô Országos Edzôi Kong resszus a TF-en – túlzás nélkül mondható – kiugró sikert aratott… – Ôszintén mondom, engem is meglepett, az Aulában még a lépcsôkön is összezsúfolódva ültek az érdeklôdôk. Érdekes, izgalmas programot ajánlottunk, s néhány egészen kiváló elôadást hallhattunk. Jellemzô, hogy nem csak délelôtt, hanem az egész napos program befejezô részében sem lanyhult az érdeklôdés… Bátorító, ösztönzô élményt váltott ki belôlünk a siker, nem kétséges. ● Miként foglalná össze az edzôk társasága elôtt álló legfontosabb teendôket, feladatokat? – Beszélgetésünk elején már szót ejtettünk a hivatás értékének csökkenésérôl, a kellô megbecsülés hiányáról, a kiszolgáltatottságról. Ezen a legsürgôsebben változtatnunk kell. A társas-

Interjú

ágnak szervezettebbé kell válnia, meg kell erôsödnie, mert csak igy emelkedhet a tekintélye, gyakorolhat hathatós befolyást érdekei védelmében. Ehhez mindenek elôtt emelni szükséges a társaság létszámát, amely egyébiránt az idei esztendôben ugrásszerûen emelkedett, 300 körülirôl 700 fölé, de ezzel még nem elégedhetünk meg. Mindinkább azt a vélemény erôsödik meg a vezetésben, hogy az érdekvédelem szempontjaimnak egy kamarai, vagy ehhez hasonló szervezeti forma felelne meg leginkább. Ezen munkálkodunk… Egy gyakorlati példával hadd éljek… Megakadályozná az edzôk védtelenségét, s azt a túl sokszor elôforduló „megoldást”, hogy, tegyük fel, egy csapat gyenge szereplése után indokolatlanul útilaput kötnek az edzô talpára., anélkül, hogy szakmai munkáját egyáltalán értékelnék. S az edzô semmit nem tehet… Egy hivatalosan elismert, mûködô kamara az edzô segítségére lehet, ha szakmai véleményt fogalmaz meg az edzô tevékenységérôl, amely bizonyítja esetenként, hogy a szóban forgó szakember kifogástalanul, szakmailag helyesen járt el, dolgozott, utcára kerülésé önhibáján kívül következett be. ● Az elmúlt években az edzôk tár sasága csak azért nem sorvadt el, mert néhány csupa szív szakember és „aktivista” szívós munkával életben tartotta szakmai folyóiratát, a Magyar Edzôt, s a szócsô révén, ha nehezen is, de magát a szervezetet. – A helyzet idén határozottan javult. A kiadványok finanszírozásához, a sporttudomány tevékenység oldalvi-

■

2003/1

zén jutottunk bizonyos összegekhez tavasszal, majd a választásokat követôen kezdtek tovább rendezôdni a viszonyaink. Nem alap nélkül az a benyomásunk: a jelenlegi kormányzat, pontosabban a Gyermek-, Ifjúsági- és Sportminisztérium illetékes sportszakmai vezetôit nem kell gyôzködni arról, hogy a magyar edzôk ügye szoros összefüggésben áll azzal a nélkülözhetetlen edzôi szolgáltatással, amely nélkül nincs jogosan és logikusan államilag támogatott testkultúra és sport. Ebbôl pedig egyenesen következik, hogy az edzôképzés, továbbképzés, fejlesztés, illetve éppen így a szervezeti keretek biztosítása, ugyancsak bizonyos mértékû állami támogatást tesznek indokolttá… ● Európai Unió…? –A harmonizáció magába foglalja a sport területét, s benne a szakemberképzést is. Ez a körülmény újabb, méghozzá jelentôs lehetôségeket tár a sikeres sportágakban dolgozó magyar szakemberek elé, hiszen - elvben legalábbis - szabadon vállalhatnak majd munkát szerte a kontinensen. Ugyanakkor természetesen roppant erôs versenyben kell érvényesülniük, ahol a szakmai felkészültség mellett egyebek között a nyelvtudás is fontos szempont. Bizakodó vagyok, remélem a sportirányítás hozzánk hasonló felismerése révén - és persze nem csak az Európa Unió vonzása-hatása, hanem a hazai igények miatt is - több és következetesebb figyelem fordul a mindenkori teljesítmény meghatározó tényezôje, a magyar edzô felé a jövôben. Gallov Rezsô

■

2003/1

szor említett - és visszatérô - probléma az utánpótlásedzôknek az alulfizetettsége, pedig az egyik legfontosabb területen dolgoznak. Az állami sportvezetés nagyon sokat tehet azért, hogy az edzôi szakma felértékelôdjön. Elsôsorban mivel? Elsôsorban pénzzel. Hiszen az edzôket illô módon meg kellene fizetni. Úgy gondolom, hogy ezen a szinten, szinte egyenlôségjelet lehet tenni a pedagógus és az edzô közé. Hiszen az edzôk legalább olyan fontos pedagógiai tevékenységet végeznek, és több százezer fiatallal foglalkoznak. Ez mindenféleképpen társadalmi elismertséget érdemelne. Meg kell fizetni az edzôket! A másik dolog a jogi elismertség. Szó volt itt az elôbb errôl, és mindenki nagy örömmel üdvözölte azt a kormányrendeletet, amely a sportban elôírta az egyes állások betöltéséhez szükséges végzettséget. Úgy gondolom, hogy ez nagyon jelentôs elôrelépés volt. Itt most már a legfontosabb teendô az, hogy ennek a rendeletnek minden szinten érvényt szerezzünk. Ebben lehet nagyon nagy segítségére a Magyar Edzôk Társasága az állami sportvezetésnek. Döntô tényezô, hogy a sport továbbra is jelentôs változáson megy keresztül. Az elmúlt húsz évben rengeteg új sportág jelent meg. Elég annyit mondani, hogy az 1970-es években körülbelül 38 sportágat tartottunk nyilván Magyarországon, ma 66 bejegyzett országos sportági szakszövetség mûködik, s ezen kívül még legalább 20 olyan sportág létezik hazánkban, amelynek nincs elismert sportági szakszövetsége. Rengeteg új sportág nagyon látványos fejlôdésen ment keresztül. Ezek a sportágak egyre több szakembert, egyre több szakképzett munkaerôt igényelnek. Az egyik oldalon tehát a lehetôségek beszûkülését, a másik oldalon pedig jelentôs bôvülését tapasztaljuk az edzôi szakmában. Úgy gondolom, hogy - ahogy a XX. század a sport évszázada volt - a XXI. század valószínûleg az emberi teljesítmény, a teljesítmény korszaka lesz. Minden területen: a tudományban, a technikában, a humán szférában is a teljesítmény-orientáltság át fogja hatni az egész társadalmat, az élet minden rezdülését, mozzanatát. A teljesítményhez a legjobb iskola a sport. A sport az, amely megtanítja az embert legyôzni a másikat, de ami ennél még fontosabb, legyôzni saját magát. Ezt azért mondom, mert nemcsak a versenysport, hanem a szabadidô sport is tulajdonképpen arra nevel, hogy felülmúljuk önmagunkat.


A pedagógus tanít, az orvos gyógyít, a mérnök tervez, az edzô az, akinek a feladata, hogy az emberbôl kihozza a legjobb teljesítményt: legyen az a versenysportban dolgozó edzô vagy akár a szabadidô sportban dolgozó szakember. Tehát motivációt ad az egyénnek, hogy mozgósítsa minden erejét azért, hogy egy bizonyos teljesítményt elérjen. Azt hiszem, hogy ez egy óriási dolog, s talán az edzôi szakma jövôjének ez a kulcsmondata. Az, hogy az embereket megtanítsa a teljesítményre, a teljesítmény orientáltságot közvetítse a társadalom számára. Azt hiszem, hogy az az edzô, aki hivatásának tekinti ezt a szakmát, elsôsorban erre kell, felkészüljön. Erre kell, felkészüljön, és azt hiszem, hogy az edzôképzésnek is elsôsorban ez kell, hogy legyen az alapja, hiszen azoknak a kihívásoknak, azoknak a követelményeknek, amelyek elôttünk állnak a következô évszázadban, csak olyan emberek, csak olyan sportolók, és olyan

MAGYAR EDZŐ 9

egyének tudnak megfelelni, akik valóban minden erejüket, legjobb tudásukat tudják mozgósítani az elérendô feladat megoldására. Talán azt lehet mondani, hogy a jövô az, hogy minden embernek legyen egy edzôje. Az, aki mögötte áll, aki sarkallja, és aki a legjobb teljesítményre ösztönzi ôt. Fölvetôdik a kérdés végül, hogy ki fog az edzô mögött állni? Hiszen ôt is mindig a legjobb teljesítményre kell ösztönözni. Azt hiszem, hogy itt, az edzô mögött elsôsorban maga az edzô áll, aki lépést tart a kor kihívásával, aki versenyképes tudást közvetít a versenyzôje számára. Aki valóban integrálja a legkorszerûbb ismereteket, és aki - úgy gondolom - az egyik legfontosabb dolgot közvetíti az emberek számára: a tiszta, becsületes, küzdeni tudó személyiséget az egyik oldalon, a másik oldalon pedig azt az egészséget, azt a pozitív életszemléletet, ami a jövôben az egész társadalmat kell, hogy jellemezze, ha a XXI. században Európa kihívásainak eleget akarunk tenni.

10 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

Az edzôi szakma jövôje II. A FOGYATÉKOSOK SPORTJA SZEMPONTJÁBÓL Szekeres Pál Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, Budapest

Egyszerre könnyû és nehéz helyzetben vagyok. Egyrészt Köpf államtitkár úr nagyon sok olyan dolgot elmondott, amit el szerettem volna mondani. Másrészrôl pedig az a helyzet, hogy ez a húsz perc, amit ketten kaptunk, úgy gondolom, egy kicsit kevés, ezért igyekszem rövid lenni. Lehet, hogy egy-két fontosabb gondolatot, információt esetleg kihagyok, de remélem, hogy élnek majd a lehetôséggel, és a kérdéseik vagy a megkeresések során válaszként elmondjuk azokat a dolgokat, amelyek esetleg még bennünk maradtak. Egy kicsit szeretnék filozofálgatni itt, a legelején, hiszen ’76 óta vagyok a sportban, és jó néhány iskolába is jártam. Azt kell elmondanom, hogy az edzô az a pedagógus, akivel az ember több idôt tölt együtt, mint a családtagjaival, vagy a többi tanárával. Sok esetben ez a személy az a pedagógus, akihez a tanítvány a legköze-

lebb kerül, akár még közelebb, mint a szüleihez. Ezért egy edzônek olyan komplex információkkal kell rendelkeznie, ami nemcsak a sporttevékenységet foglalja magában, hanem akár az elsô randevút, és ettôl kezdve még nagyon sok más egyéb problémát is felölel. Ezért úgy gondolom, hogy igen nehéz feladat arról beszélni, milyen az edzôi szakma jövôje. Azon mindenképpen el kell gondolkodni, hogy a problémák ellenére nagyon kevés olyan piacképes szakma van ma a világban, amit mi magyarok ne tudnánk produkálni. Gondoljunk csak bele, akárhová, bármelyik sporteseményre is megyünk, a magyar nyelv rendkívül jól használható. Mondok erre egy parasport példát. Az atlantai paralimpián a spanyol, a brazil és a német vívócsapat vezetôedzôje egy asztalnál ült, és anyanyelvükön, magyarul beszélgettek. Még számos ilyen példát említhetnék számos területrôl. A másik kérdés az, hogy az informatikai társadalom fejlôdésével mi legyen az emberek egyre több szabadidôjével Bízzunk benne, hogy az EUba kerülésünkkel Magyarországra is

ez a jövôkép vár! Mivel tölthetik el az emberek helyesen a szabadidejüket? Egyrészt legyenek minél többet a családjukkal, másrészt hirdessék az egészséges életmódot, sportoljanak, járjanak sokat kirándulni, és fizikai aktivitással éljék ki fölös energiáikat. Mi minden kell ehhez? Ehhez szakember kell. Olyan szakember, aki ezeket a tevékenységeket jól koordinálja, megtanítja, hogy hogyan kell ezeket a tevékenységeket helyesen ûzni. A sportolás olyan tevékenység, amely bizony veszélyeket is rejt magában. Nemcsak olyan autóbalesetekre gondolok, mint az enyém, hiszen az csak áttételesen került kapcsolatba a sporttal, hanem nyilvánvalóan meg is lehet sérülni, túledzetté is válhat az ember, és mindenféle baja származhat tôle. Szakemberre mindig szükség lesz. Hogy kerül mindez kapcsolatba a fogyatékosok sportjával? Sajnos egyre több fogyatékos van. Minek köszönhetô mindez? Köszönhetô ez a többi közt annak, hogy rohanó világban élünk. Sietünk, rohanunk, és egy ilyen havas napon mi más juthatna az eszébe az embernek, hogy bizony, ezen a mai napon is jó néhány sorstárssal fog gyarapodni ez a kör, amelyikbe én is tartozom.

■

2003/1

● Mennyiben változott az edzôi hi vatás megítélése az utóbbi évtizedben, s hogyan jellemezné a mára kialakult helyzetet? – A sportot ért megpróbáltatások egyik kárvallottja kétséget kizáróan az edzôi társadalom. A hivatás tekintélye, megbecsülése aggasztóan megcsappant, a sportot sújtó szegénység kényszerítô hatásaként számos igen értékes szaktekintély, eredményes edzô távolodott el a hivatástól, az utánpótlás specialistákról nem is beszélve, a szakmailag alig, vagy egyáltalában nem képzett üzleti vállalkozók, szponzorok hatalma, beleszólása a szakmai-edzôi kérdésekbe sok helyen okozott és okoz ma is egzisztenciális gondot, létbizonytalanságot, kiszolgáltatottságot az edzô társadalomban. Ezt a folyamatot szemléletesen támasztják alá a gyakori és sokszor indokolatlan edzôcserék a türelmetlenség, s az ismétlôdô szakmai dilettantizmus eredményeként. Az edzô általános megítélése nem a valós értékének megfelelô, sajnálatosan devalválódott. Tudjuk, szerepe az irányítása alatt készülô versenyzôk, illetve játékosok teljesítményében döntô jelentôségû, a rábízottak tehetsége mellett elsôsorban ez a meghatározó. Úgy tûnik mégis, errôl mintha elfeledkeznének a szövetségek és az egyesületek vezetôi is. Az említett szegénység következtében túlzott erôvel érvényesül helyenként a pénz, pontosabban a mecénások szava, amely, ugye, egyáltalában nem garanciája a legmegfelelôbb szakmai megoldásnak…Közvetett módon még azt a nehézséget is a kialakult helyzet rovására írhatjuk, a szakmai érdeklôdés visszaesésének tudhatjuk be, hogy hosszú ideje nem gyarapodott a szakirodalom, nem jelentek meg új, korszerû oktató anyagok, jegyzetek. Bántó a hiány… ● Pénz, piacorientáltság, marketing követelmények… Mind gyakrabban használt kifejezések a sportban. Mennyiben érintett az edzôképzés, illetve továbbképzés ebben a vonatkozásban? – Illusztrálja a helyzetet, ha úgy fogalmazok: önellátóak vagyunk, marketing tevékenységünk sikerének köszönhetôen mûködésünket saját bevételeinkbôl fedezzük. Az évek során kitanultuk ezt a szakmát, munkatársaim elsôrendûen alkalmazzák a korszerû módszereket, profik lettek. Ez az egyedüli lehetôségünk maradt az állami támogatások megszûnését követôen. ● Az intézmény mûködésén nem lát szanak az anyagi nehézségek, s tudomásunk szerint közrejátszik ebben a

Interjú Magyar- és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is… – Így igaz, mindkét olimpiai szervezet költségeket térít a szolgáltatásainkért. A Magyar Olimpiai Bizottság anyagi támogatást nyújt az olimpiai sportágakban közremûködô és a Wesselényi alapítvány ösztöndíj rendszerében foglalkoztatott szakemberei számára ahhoz, hogy a továbbképzésükhöz szükséges konferenciákon részt vegyenek. Ez egyébként kötelezô is a számukra. A rendezésért, lebonyolításért szerzôdés szerint járó összegek bevételeink egy részét jelentik….A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1990 óta jelentôs támogatást nyújt – ugyancsak szolgáltatásunk fejében – a szolidaritási alapjából, mert itt Budapesten mûködik megítélésük szerint, s ez hízelgô a számunkra, a NOB legsikeresebb hivatalos nemzetközi oktatási központja. Ezek az összegek azonban nem maradéktalanul érkeznek hozzánk és állnak a rendelkezésünkre, mert ebbôl mintegy 15 százalék a Semmelweis Egyetemé, egy másik 10-15 százalékára pedig a TF, tehát az egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara tart igényt…A jobb megértés kedvéért talán még csak annyit fûznék hozzá, hogy a NOB a miénken kívül Ausztráliában az óceániai térség számára, Abidjanban az afrikaiaknak, Európában pedig két francia és egy spanyol oktatási központ részére legutóbb mindösszesen mintegy 110 ösztöndíjas továbbképzéséhez nyújtott anyagi segítséget. Nos, messze magasan vezetünk, mert ide 55 ösztöndíj összege érkezett meg, a fele a teljes létszámnak. ● Kanyarodjunk most vissza egy ki csit a hazai „felségterületre”. A hazai sportéletet ábrázoló képzeletbeli térképen az utóbbi évek legkülönbözôbb külföldi és belsô hatásai következtében hogyan módosult az edzôk alapés középfokú képzése az intézet statisztikáinak tükrében. Mikén és miért erôsödik meg az érdeklôdés egy korábban kevéssé kedvelt sportágban, s miért csappant a vonzása bizonyos más, történetesen korábban népszerû ágazatoknak? … Magától értetôdôen ezek után úgyszintén az a kérdés, hogy képes-e a különbségek ellenére is egységesen és kiegyensúlyozottan biztosítani a képzést az intézmény – valamennyi programban szereplô sportág számára? – Érdekes és tanulságos a változások követése. Érdemes egy hosszabb idôegységet venni alapul, mondjuk egy tízéves periódust, méghozzá 1992 és 2002 közötti idôszak kétéves edzôi

MAGYAR EDZŐ 51 tanfolyamainak vizsgálata. A két leginkább befolyásoló tényezô: a pénz, azaz a kereseti lehetôség a majdani edzô számára, a másik pedig a kiemelkedô, a jelentkezôk figyelmet kiváltó sportági siker. Persze, mereven általánosítani nem lehet, vannak pozitív és negatív irányba egyaránt kimutatható kivételek, amelyek sajátos magyarázatot kívánnak. Megjelenése óta rendkívüli érdeklôdés nyilvánult meg az aerobik iránt példának okáért, a 92-94-es oktatási idôszakban 119, a következôben, 94-96 között 216-an végeztek, jelenleg, a 2002-2004-es tanfolyamon 137-en ismerkednek a sportág anyagával. Népszerûséget jeleznek az önvédelmi sportok is, a karate, a kickbox, azután a lovassport, korábban egyáltalán nem szerepelt a golf, most 10-en végeznek, mérséklôdött némileg a kajak-kenu, az atlétika, hullámzó a torna, sajnálatosan visszaesett az öttusa és a mûugrás egyebek között. Változatlanul népszerûek a labdajátékok, a kosárlabda, röplabda, kézilabda, s így van a labdarúgás esetében is, az európai licenc körül kialakult ellentmondások ellenére is. Az úszás változatlanul tartja erôs pozícióit, az úszásoktatás ugyanis kifizetôdô lehetôségnek ígérkezik a végzôsöknek. ● Levonható-e egy olyan következ tetés, hogy bizonyos hagyományos magyar sikersportágak iránt megnyilvánuló szerényebb érdeklôdés megnehezítené a továbbképzô rendszer mûködését, ha a „jól keresô” modern sportágak ezt nem ellensúlyoznák? – Némi igazság van benne, de mi magától értetôdôen nem így mérlegelünk Egyszerûen kötelezettséget érzünk az olimpiai sikersportágak fejlesztése iránt, s örömünkre szolgál, ha ebben a mi jóvoltunkból egyéb sportágak is közremûködnek. ● A NOB által patronált EDZÔI TAN FOLYAMON végzettek adatai mennyire hasonlóak a magyar viszonyokéhoz? – Csak bizonyos tekintetben… Az oktatás keretébe tartozó húsz sportág közül a legtöbb edzôt a labdarúgásban képeztünk, 265-öt az elmúlt három évtized alatt. Ezt a hazai szinten szerénykedô atlétika követi 168-al, majd az úszás 104-gyel, utánuk a labdajátékok sorakoznak – kosárlabda (88), röplabda (78) és a kézilabda (73) – de közéjük ékelôdik az ökölvívás 74-gyel. ● Elfoglalt, szerteágazó tevékenysé ge nem sok szabadidôt hagy. Tavaly június óta a Magyar Edzôk Társaságának fôtitkára. Félév után ildomos megkérdeznünk – nem túlzott a kettôs terhelés?

50 MAGYAR EDZŐ

Interjú

■

2003/1

Szakemberképzés – érdekvédelem – kilátások BESZÉLGETÉS DR. TAMÁS ISTVÁNNAL, A MET FÔTITKÁRÁVAL Ha távirati tömörséggel kellene jellemezni dr. Tamás István pályáját, túlzás nélkül azt mondhatnánk - az edzôkérdés töltötte ki szinte egész életét leszámítva az évtizedekbôl gyermekkorát, majd ifjúságát, amikor maga is élsportoló volt, válogatott rúdugró, országos bajnok (1963). Az atlétikai karriert követôen azonban már fiatal fejjel vezetôedzô a Bp. Spartacusban - a TF-en 1967-ben elôbb testnevelôi, majd egy évre rá szakedzôi diplomát szerez. Rúdugró tanítványai országos csúcsokat javítanak, bajnokságokat nyernek, köztük Steinhacker Róbert, az elsô ötméteres magyar rúdugró (1971). Ezután a szövetkezeti egyesület módszertani osztályának vezetôjeként munkálkodik, több mint egy évtizeden át, majd 1982-tôl, immár 21-ik éve, a TF Továbbképzô Intézetében dolgozik, elôbb az edzôképzés csoportvezetôjeként, majd 1991 óta az intézet igazgatója. 2002. június 1.-i hatállyal nevezi ki a Magyar Edzôk Társaságának elnöke, Dr. Ormai László a szervezet fôtitkárának. A rendszerváltást követô években, szinte a mai napig, nagy változások következtek be a magyar sportban, vele együtt a Testnevelési Egyetem, a Továbbképzô Intézet életében is. A változások jelentôs részben problémákat és gondokat idéztek elô, távolról sem lehet a szervezeti és gazdasági természetûeket egyértelmûen pozitív fejleményekként értékelni. Mégis, a tornyosuló bonyodalmak ellenére a Továbbképzô Intézet minden tekintetben helytáll – szakmailag, szerkezetileg, zavartalan mûködését illetôen, sôt – ami egyáltalában nem kis dolog manapság – még a gazdálkodás szempontjából is kiegyensúlyozottnak tekinthetô… Beszélgetésünk dr. Tamás Istvánnal, természetesen, erre a kérdésre is kiterjed.

■

2003/1

Az integrálódás kérdése? Ahogy látjuk, itt is integráltan vagyunk jelen. Jó néhány ismerôs arcot látok a széksorok között, akik a fogyatékosok sportjában dolgoznak. Meg tudjuk-e csinálni azt, amit a múlt alkalommal? Megkérem azokat, akik a fogyatékosok sportjában is dolgoznak, vagy akik fogyatékosokkal esetleg edzôpartnerként kapcsolatba kerültek, tegyék fel a kezüket! Lássák a többiek, hogy milyen sokan vannak! Tegyék csak föl! Bizony szép számmal vannak. Nagyon remélem, hogy a most felvázolt jövôképnek köszönhetôen, mondjuk a TF századik születésnapján, szinte mindenki fölteszi majd a kezét. Mit kell ehhez tennünk? Elsôként is ehhez olyan törvénykezési kultúra kell, hogy a sportolók által használt helyszínek akadálymentesek legyenek, ezeknek megfelelô szakmai programokat kell beindítani. Másrészt pedig olyan szakképzéseket kell beindítani és támogatni, amelyek éppen az idén ôsztôl indultak be egy OKI-s képzés keretében a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége koordinálásában. Azon kívül meg kell valósítani azt a fajta képzésintegrációt, amelyik azt fogja eredményezni, hogy a sportszakma minden egyes képviselôje elegendô tanult tudással rendelkezik majd ahhoz, hogy a fogyatékosok sportjával is tudjon foglalkozni. Hiszen egyre több integrált egyesület van. Egyre több olyan szakember van, aki mind az épek, mind a fogyatékosok sportjában dolgozik. Mit kell ehhez tenni egy ágazati minisztériumnak? Sokat! Sokkal többet, mint amennyit tudunk és amennyit szeretnénk. De itt azért szeretném zárójelben megjegyezni, hogy e téren nemcsak a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumnak van felelôssége és munkája, hanem természetesen a kompetenciák nagy része az Oktatási Minisztériumban jelenik meg. Egyrészrôl nekünk támogatnunk kell azokat a fellegvárakat, például a Magyar Testnevelési Egyetemet, ahol ez a szakemberképzés folyik. Nemcsak azzal, hogy besegítünk a mûködésbe, hanem az akadálymentesítésben, a képzésben, a szakmai támogatásban nyújtott segítséggel is. Azon kívül olyan programokat kell elindítani, olyan pályázatokat kell kiírni, majd beindítani, ahol maguk az edzôk az elôírt igények teljesítésével megszerezhetik a kívánt tudást, képesítést. Ugyanis jelen pillanatban a fogyatékosok sportjában dolgozó kollégáknak csak a tizenöt százaléka rendelkezik edzôi képesítéssel. Ez nagyon kevés. Kik képviselik a maradék nyolc-


vanöt százalékot? Gyógypedagógusok, konduktorok, képesítés nélküliek, sok-sok olyan lelkes aktivista, aki szeretné a tudását és az életét ennek az ügynek szentelni. De ahogy látjuk, a parasportmozgalom dinamikus fejlôdésével igyekszik utolérni a nagytestvért, és ezért azok a szakemberek, akik nem rendelkeznek elméleti tudással, egyre inkább kiszorulnak a területrôl. Nálunk is ugyanazokra a feltételekre van szükség, mint az épek sportjában. Tehetséges, motivált versenyzôkre, megfelelô szakmai háttérrel, a felkészült edzôvel együtt. Enélkül nincsen eredmény. Ehhez viszont emelni kell a parasport presztízsét is, amit a parasportedzôi járadékkal, a parasportedzôk jutalmazásával, és olyan, például a Wesselényi Közalapítvány által nyújtott támogatásokkal lehet elérni, amelyek mind e kérdéses terület presztízsét emelik. Természetesen ilyen konferenciákra is szükség van. A minisztériumnak továbbra is feladata, hogy szakmai konferenciákat, szakmai kiadványok kiadását, megjelentetését segítse. Hiszen éppen az a másik nagy hiányossága a területnek, hogy jelen pillanatban nagyon kevés olyan kiadvány van, amelybôl tanulni lehetne. Úgy gondolom, hogy az a magyar edzôtársadalom talán egyik legnagyobb hibája, amivel én is és sok nagy vívóedzô is szembesült, hogy bizony a nagy öregek közül sokan sírba viszik a titkaikat. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos azt a tudást, amivel rendelkeznek, amivel rendelkeztek, egymásnak elmondani.

MAGYAR EDZŐ 11

Mindig irigyeltem az orosz edzôket. Ôk leültek, és kielemezték egymás iskoláját, akár egymás versenyzôinek a harcmodorát is, és ebbôl építkeztek. Nagyon remélem, hogy az edzôi konferenciáknak lesznek olyan mûhelybeszélgetései, ahol önök, ti, egymásnak ezeket az apró fortélyokat el merítek, és el is tudjátok mondani, hiszen ezzel és ettôl lehet igazán épülni. Azokat a titkokat, amelyet egy 60-70 éves szakember az élet során összegyûjtött, megszerzéséhez, ha elvész, bizony ismételten megint csak ugyanannyi esztendô kell. Hiába ad kitûnô alapot a Testnevelési Egyetem és a sok-sok szakmai konferencia, ám az élettapasztalatot semmi más nem tudja helyettesíteni. Mit tudnék még mondani? Talán azt, hogy a jövôben remélhetôleg lesz minôségbiztosítás. Nem fordulhat elô olyan, hogy mindenféle alapítványokban szakképesítés nélküli tanfolyamocskák keretében lehet esetleg sportolni, hanem valóban szakemberek fogják oktatni a sportokat. S ez különös tekintettel legyen igaz a fogyatékosok sportjára, hiszen ott olyan, úgymond, normálistól eltérô fizikai, szellemi képességek vannak, amelyek miatt fokozottabban van szükség arra a figyelemre és arra a tudásra, ami esetleg nem okozhat nagyobb bajt. Köszönöm, hogy meghallgattak. Kívánok önöknek nagyon jó konferenciát! Remélem, hogy én is hallhatok majd olyan titkokat, amelyre jómagam is kíváncsi vagyok! Köszönöm szépen.

12 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

Jogi és etikai érdekvédelem Elnök Úr! Fôvédnök Urak! Tisztelt Sportbarátok! Kedves Lazányi Péter és Bíber Pali Bácsi! Hölgyeim és Uraim! Elnézésüket kérem a formabontó bevezetésért. A két név, két kiváló sportszakemberé, akik ifi koromban elindítottak a pályán. Nem lettem bajnok, mégis örök hálával tartozom nekik. A nevelô-edzôjével mindenki így van. Mindenki, kivéve talán az állami sportirányítást. Utóbbiból sok minden hiányzik, ami nekünk lényeges. Jelzés-értékû, hogy a sportszakma csúcstalálkozóján nem miniszter, hanem 2 köztisztviselô a legmagasabb rangú személyiség. Egészségügy, oktatás, honvédelem, belügy, külügy, igazságügy – nem sorolom tovább: elképzelhetô vajon másutt, hogy nem tiszteli meg az övéit a kormányférfi a legfôbb rendezvényen? Mégis: ki van kiért? Az unott, közönyös gesztus azt üzeni, hogy más a fontos. Bárcsak tudnánk, micsoda? Kaptam a MET vezetôitôl egy nehéz címet és bô 20 percet. Ragaszkodom jegyzeteimhez, hogy sok dologról szólhassak. Mondanivalóm honlapunkon már olvasható. Kiinduló tételeim: Kolláth György

I.

A világversenyeken elért fényes sikerek ép ésszel itthon, avagy egy külföldi számára megmagyarázhatatla-

nok. A gyôzelmek, a jó helyezések nem következnek a magyar sport közállapotaiból. Testkultúránk egésze Európában nem versenyképes, bázisa szûk és széttört, a magyar sport tengôdik és zsugorodik, mégsem omlott össze. Mi vagyunk az a kártyás, aki 19-re mindíg alsót húz?! Tények: itthon megközelítôleg sincs annyi focista – nôi, kispályás stb. együtt sem -, mint Németországban futballbíró. A rendszeres testgyakorlók aránya tizede Európának. Egy külföldi nem hiszi el, hogy egy sikersportágban – mondjuk a kajak-kenu, az öttusa vagy a vívás terén – mennyi igazolt versenyzônk van. Talán százszor többet képzel. A mostoha feltételek ellenére meglévô sikerek oka 3 dolog: 1.) akik ma nyernek, 10-15 éve egy relatíve jobb, kiszámíthatóbb helyzetben indultak. Van köztük tanítványom is, tôlük tudom: jó részük, ha ma kezdhetné, aligha a sportot választaná. Szét kell szakadni, és nem az edzôpályán – mondják. Ellenpélda külföldrôl: egy Atlantában leégett, Sydney-ben nyerô brit sportoló gyôzelmének fô okát így jelölte meg: életében elôször 4 éven át úgy mehetett be egy szupermarketbe vásárolni, hogy nem kellett néznie az árcédulát. Biztonságban készülhetett, más dolga sem volt. 2.) Bajnokaink tehetsége és állhatatossága a másik jó ok. Fanyar humor: ami nem öl meg, az megedz. A mai közegben aki fennmarad, küzdeni megtanul. Csakhogy, nem mindenki csinálja végig. Sok tehetség tudása felét sem váltja valóra. Kiég, elkallódik, nem lép a helyébe senki. A szükség nem mindíg erény. 3.) A harmadik ok: Önök,

A rendszeres testgyakorlók aránya tizede Európának

■

2003/1

Olimpia – 2004

1/a táblázat

szakemberek együttvéve. Pont úgy, mint az egészségügyben a nehézségekkel évtizedek óta dacoló orvostársadalom. Ami pénzben és infrastruktúrában hiányzik, azt lelemény, hivatástudat, rátermettség, sikerorientált alapállás pótolja. Fel nem adnák a világért sem. Ilyen a sportember. Ám erre építeni folyton – kevés és nem is fair azok részérôl, akik a szisztéma egészéért felelôsek. Csak szóinflációra képes szurkoló, mint vezetô nem visz elôre. A döntésképtelenség: bûn. II.

Akkor van, megy rendben egy „alrendszer”, jelesül a sport, ha benne 4 fô összetevô harmonikusan, egymást segítve és kiegészítve mûködik. Ezek: a szakma, a pénzügyek, a szabályozás, és a napi vezérlés, irányítás és koordináció, ide értve a hibaelhárítás üzemszerû módjait is. Ideális esetben ez együtt 100 %-ot tesz ki. Honi viszonyaink között e négy szegmens együtthatása talán 50 %. 1.) A szakma devalválódik, olykor a krémje a lábával szavaz, vagyis külföldön próbál szerencsét. Nagyon sikeresnek és makacsnak kell lennie, aki marad, netán kalandvágyból visszajön. E körben megjelent a munkanélküliség, továbbá ma is dolgoznak edzôk, szakmai segéderôk 15-20 ezer forintos költségtérítésért. A többi szakmai feszültség-pontról (pl. utánpótlás-helyzet) inkább Önök szólhatnak hitelesen. Jellemzésül: a sporttörvény 3 helyen, illetve körben beszél a sportszakemberrôl. Definíciója (Stv. 88. § 21. pont) „sportszakember: az a természetes személy, aki a KSH elnökének a foglalkozások egységes osztályozási rendszerérôl (FEOR) szóló 9029/1993. (SK 1994. 1.) KSH közlemény szerinti szakképesítéssel rendelkezik és sportszervezettel munkaviszonyban vagy munka végzésére irányuló egyéb jogviszonyban sporttevékenységgel kapcsolatban közvetlenül vagy közvetetten feladatot lát el. Sportszakember különösen a sportegyesületi vezetô, az edzô, a pályaedzô, a mérkôzésvezetô, a versenybíró, a sportorvos, a gyúró.” Idézet bezárva. Megjegyzés: reszkessenek a licenszes foci-edzôk, mert ide nem tartoznak, ellenben örüljenek is, mivel a sporttörvény fogalmi rendje fôleg csak arra való, hogy szankcionálni lehessen. Elônyt a javadalmazás, fôleg az olimpiai járadék ad, keveseknek.

2. táblázat A sportágak teljesítményei a 2002. évi világbajnokságoknak az olimpia mûsorán szereplô versenyszámaiban elért I-VI. helyezései alapján. (Pontszámítás: 7-5-4-3 2-1)

Nem vettünk részt a kosárlabda-, röplabda-, softball- és tenisz világbajnokságon. A torna vb eredményeit az olimpiától eltérô rendezés miatt nem lehet figyelembe venni

helyet szerezte meg. Megelôzünk olyan sportnagyhatalmakat, mint Ausztrália, Olaszország, Nagy-Britannia, és versenyzônôink pontjainak felével sem büszkélkedhet Franciaország vagy Spanyolország. Józan mérlegeléssel megismételhetjük, amit négy évvel ezelôtt a Sydney-i Olimpiai Játékok esélyeirôl ezen a helyen nyilatkoztunk: „… a Magyar Olimpiai Bizottság célkitûzéseinek érvényesítését tekintve mérsékelten optimisták lehetünk.” Ez akkor is arra vonatkozott, hogy a nemzetek pontversenyében az elsô 15 ország között, minél elôkelôbb

helyen végezzünk. A jelenlegi olimpiai felkészülésünk célkitûzése azonban összetettebb. A második pontjának teljesítése már 2003-ban nagymértékben eldôl. Az tudniillik, hogy „… a sportágak minél szélesebb körében, és minél több versenyszámban szerezzük meg a részvételi jogosultságot…”. Ennek az évnek az eredményességét tehát nemcsak az országok pontversenyében elért helyezésünk, hanem a kivívott kvalifikációk száma is minôsíti, ami nehéz, de a reális esélyeink megvalósításával teljesíthetô feladat. Legalábbis erre utalnak tapasztalataink, Athén felé félúton.

MAGYAR EDZŐ 49

48 MAGYAR EDZŐ 3. táblázat

4. táblázat

Olimpia – 2004

■

2003/1

■

2003/1

Életpálya modellnek, hivatásbeli kedvezményeknek, az eredményekhez kötôdô érdekvédelemnek nincs nyoma. 2.) A sport-közgazdaság már nem – még nem helyzetben bukdácsol. Megszûnt a kényelmes egycsatornás finanszírozás, soha nem is jön vissza, de máig sem sikerült átállni a plurális modellre. Az állam már nem tartja el, nem tartja mozgásban a sport vertikumot, a helyi és a civil társadalom, az önkormányzat, s a piac, illetve a polgári önerô pedig még nem képes erre. Átmeneti helyzet tart immár 10-12 éve, mégsincs, aki ezt hozzáértôen menedzselné. Könyörgésre, voluntarista törekvésekre, álmokra, illetve vészhelyzetben van pénz, de a sport un. államháztartási és más reformját egy évtizede senki sem gondozza. Egy korrekt, decentralizált és sportbarát, nem csak direkt pénzosztó, hanem indirekt módon ösztönzô sportfinanszírozás körvonalai sem látszanak. Jól megbélyegezték ez év közepén az utódok az elôdök gyakran tényleg felelôtlen költekezését. Ám máig nincs fogalmuk arról, mikor, miféle, mennyire végiggondolt és szakmailag támogatott korrekció, új koncepció következzék?! 100-150 nap befelé fordulás, önépítés, alibijáték mutatkozott az új tárcánál. Lám: a minisztériumi rang önmagában semmi. Egy áramvonalas, reformorientált kormányhivatal ennél többet érne. Egy takarékos kormányzat aligha ad pénzt csak úgy, kegyelembôl, világos prioritások, markáns célok és hiteles elhatározások nélkül. Ilyenek pedig ma nincsenek. Mintha a kapitányi hídon nem állna senki. Ebben a helyzetben a fehér könyv fügefalevél, kétségbeesett írásmunka, semmi több. Számtalan hibája mellett a fô baja: következtetések, konzekvenciák, tennivalók és számon kérhetô követelmények megfogalmazásával adós marad, tehát a semmibôl jön és sehová se tart. 1990-ben jobb alapozó munka készült, s akkor abból kinôtt egy színvonalas parlamenti határozat. 3.) A 4 elembôl a harmadik a szabályozásé, az állami-közhatalmi jelenlété volna. Dermesztô a helyzet. Nem tanultunk az eddigi két sporttörvény masszív kudarcából. Most megint erôbôl vagy revánsvágyból törvényt akarnak csinálni, de legalább módosítani. A fehér könyv szemléleti hibája feltartóztathatatlan: az a jó, ha valaki vagy valami benne van a törvényben. Mintha ez sima presztízskérdés volna. Pedig a törvény nem szaknévsor, hanem a §-ba kényszerített, merevített állami erôszak, amivel csínján kellene bánni. Nem megy. Májusban említet-

I. Országos Edzôi Kongresszus tem: az elsô 100 napban ki lehetett, kellett volna szórni a sporttörvénybôl a lomot. Kb. 30 %-át deregulálhattuk volna, felszabadult volna így a sport a béklyók alól. Saját lábára állva nagyobb törvénytisztelet és eredményesség lehetne ma már a szint, s a mérce. Hozzá sem láttak, halványlila elgondolás sincs, mit kéne itt tenni. Az inkompetencia súlyos felelôsségi kérdéseket is felvet. Az Alkotmánybíróság határozata nyomán ez év végéig rendbe kéne tenni a stadionbeli kamerázást, amibe beleöltek több mint 5 milliárdot, értelmetlenül és felelôtlenül. A törvényjavaslatnak már a T. Ház asztalán kellene lennie, valójában sehol sincs. A korábbi idôszak erôszakos paternalizmusát bénultság váltotta fel. Az állami, közhatalmi szerep másik súlypontja a törvényesség feltétlen, gyakorlati biztosítása volna minden egyes sportágban, a futballban is. Nyomai sem látszanak: sem szerzôdési rend, sem nézôtéri biztonság, sem korrekt közteherviselés, sem olajozott jogvita-megoldás nincsen. Kiismerhetetlen farkastörvények vannak, melyek pl. licensz-ügyeket, betokosodott jogsértéseket aszalnak éveken át. Egy rátermett sportminiszter ezzel kezdhette volna: 3-4 hónapot kapnak az érintettek arra, hogy a tacepao-értékû licensz-papíros helyett államilag legitimált követelmény álljon minden sportszakember elôtt. Ennyi idô alatt ki lehet és ki is kell dolgozni azt a törvényes megoldást, ami alap-, közép-, és felsôfokú rendben ad konvertálható „diplomát”, s egyben lépcsôzetesen megteremti a kötelezô továbbképzések rendszerét is. Megkövetelné: legyen számadás a jelenlegi visszásságokról, készüljön komplex intézkedési terv, benne határidô, felelôs, jelentési rend, bevont közremûködôk, jogszabály-tervezetek és forrásigények. A szaktárcánál – én úgy látom – ma ebbôl 5 % sincs elôkészületben. Kudarckerülôsen 8-tól fél ötig adminisztrálják a napi ügyeket, s itt-itt mondanak pár felszínes körmondatot. Néha a saját kormány elhatározásai sem számítanak. Megfigyelhetô volt: 5 nappal ez elôtt ugyanitt parlamenti bizottsági ülés volt, ahol több tárca adott elô a tervekbôl és a tennivalókból. Mégis egyesegyedül Istvánfi professzor idézett egy mondatot a mai kormányprogramból, vette azt komolyan. Mások nem adták jelét, hogy ismerik és elfogadják, teljesítik azt. Ma a sportban általában is csak az tartja tiszteletben az elôírást, akinek pillanatnyilag érdekében áll, aztán késôbb esetleg már ô sem.

MAGYAR EDZŐ 13

4.) A negyedik tétel a sportvertikum önmaga által való megszervezése, irányítása, fair együttmûködése, belsô hiba-elhárítása, azaz a nemzetközi trendeknek megfelelô mûködtetése. Mindent egybe véve még ez áll a legjobban. Éppen ezért a sporttörvény felszabadíthatná a szakszövetségeket, rájuk bízhatná mindazt, ami élenjáró normaként a nemzetközi vérkeringés révén úgy is jön, hat, érvényre jut. Egy sportág nívója úgyis vagy olyan lesz, mint amit az érintettek megengedhetnek maguknak, vagy pedig olyan, mint mit eltûrnek és meg is érdemelnek. Ha még mindíg az állam, a minisztérium tudja jobban, s tôle errearra engedélyt kell kérni, akkor kár a benzinért. Sajnos, nem is tudjuk, hogy a sport ma itthon hány lábon áll. Állam, törvénnyel életre hívott szövetségek, helyi önkormányzatok, szakszövetségek, egyéb sport-érdekhordozók, pl. a MET is, aztán a sport egész civil társadalma és üzleti szektora, az egyesületek, a sportvállalkozások, az iskolák, a rendvédelem szervei – és nem sorolom tovább. Ez idô szerint semmiféle koncepció nincsen ezek tartalmimûködésbeli szintetizálására. A magyar sport XXI. századi jövôképe kialakulatlan, nem dolgozik rajta senki, pedig még 400 nap, s az Európai Unió megadja besorolásunkat, még ha abban nem lesz is sok köszönet.

14 MAGYAR EDZŐ III.

Ma a magyar sport egész egyszerûen nincsen kitalálva. Nem tudni pl. ezentúl alulról vagy felülrôl építkezike? Arrafelé megy-e a testkultúra, amerre az ország? Ha szembe megy vele, marginalizálódik. Az ország minden fontos közügye olyan pályán halad, mely rendszer-alkotó elveket követ. Így: szociális piacgazdaság, plurális demokrácia és pluralizmus majd minden más fontos dologban is. Demokratikus jogállamiság, törvény által korlátozott közhatalom, ellenben szabad és a hatalom ellenôrzését is elvégzô civil társadalom, melyet következetesen decentralizált megoldások, a legalsóbb szinten is életképes formák és alapvetô emberi jogok éltetnek, mûködtetnek. Ami az egyén számára jog, az a közösségnek egyfajta szolgálat és kötelesség. Nem mehet tehát egy nosztalgikus államközpontú, központilag vezérelt és finanszírozott pályán tovább a sport sem, ellenben az átmenet nehézségeit oldani, kezelni kellene. Ehhez kellene egy világos nemzeti stratégia, egy modernizációs és reform-koncepció. Idézet a kormányprogramból: „A Kormány....fokozatosan megvalósítja a magyar sport – egy évtizede késlekedô – európai modernizálását és esélyteremtô fordulatát.” Összesen 17 mondatnyi ilyen, stratégiai elhatározás szerepel ugyanitt. Az Önöket leginkább érdeklô és érintô részt még idézném: „1.7pont: A Kormány hatékony, tervezhetô, ösztönzô és részrehajlás nélküli támogatást juttat a sport-mûhelyeknek, szakembereinknek, legjobbjainknak. Korszerûsíti az ösztöndíj-, és a pályázati rendszert. A sportszakmai támogatás mindenekelôtt az utánpótlás-nevelést és a nemzetközi versenyképességet veszi alapul.” Ez év végén – ha kell a sporttárcától függetlenül is – érdemes értékelni a tett és az elmulasztott lépéseket, s arról akár egy hamuszürke füzet is készülhet. Reméljük, nem szegénységi bizonyítvány lesz. Májusban egy a maihoz hasonló szakmai fórumon, egy nappal az után, hogy az új GYISM bizalmat kapott, három kívánság visszhangzott: 1.) Ne a megalakulás napján legyen a csúcson az újjászervezôdô minisztérium. 2.) 5 azonnali feladat van, ami nem tûr halasztást: szakmai és közgazdasági számvetés a múltról és korrekció, önkormányzatbarát intézkedés, továbbá pénz az iskolai sport javára, törvényi dereguláció, nemzeti sportstratégia, és 2003-ra egy valódi sport-tömegmozgalom beindítása. 3.) Vissza kell állítani sportmozgalom demokratiz-

I. Országos Edzôi Kongresszus musát és partneri együttmûködését. Az elsô két elem nagyrészt kudarcot vallott, a harmadik formálódik, ám a bizalom, s a türelem fogytán. Rosszul állunk. Fárasztó a helybenjárás. IV.

Tisztem a jog és az erkölcs néhány összefüggésérôl is beszélni. Három megállapításra jut idô. 1.) Elôször: szilárd törvénytisztelet alapozhat meg csak igazi etikai mércéket. A törvény szintje felett lehet etikai kódex, fair játék iránti elvárás, de azzal szemben vagy annak alatta képtelenség. Szétzilálódott viszonyok közt erkölcsrôl prédikálni azonban – nem erkölcsös. Viszont, nem látni messzebb, mint a mai válság-állapot: együgyûség. Holnap talán éppen az erkölcsi stabilitás és plusz-hajtóerô kell az aranyéremhez. 2.) Talán éppen a sport az a közeg, amelyben a sportszerûség soha fel nem adható. Anélkül ez közönséges fogd, ahol éred!? Ha fair viselkedésre a gyermekeinket nem tanítjuk meg pályán és nézôtéren egyaránt, csak veszíthetünk. Méltatlanul, bundával, idegen eszközökkel nyerni nem siker, Európa a mindenáron való megoldásokat nem díjazza. A világ jogfejlôdése arra tart, hogy elôbb-utóbb az is törvénybe ütközik - pl. luxemburgi bíró elé kerül ,ami „csak” inkorrekt, jó erkölcsbe ütközô vétek. Pusztán zavarja a fogyasztók érdekét, a piac nívóját. Bizonyosan letisztul itthon is mindaz a lázas nyomulás, ami az elsôdleges meggazdagodás mohóságával történt. Az európai értékrend és szokásrend meghonosodik nálunk is. A polgár ráér önmagára figyelni, saját magába befektetni. Meg is engedheti majd magának, hogy fitt legyen, minôségben éljen, ne pusztán sokáig. 10 év, s ez elérhetô lesz a társadalom zömének. Rákészülni ma kell. Vízválasztó lehet, ki az, aki szilárd erkölcsi elvek szerint él, sportol, verseng, s ki csupán megélhetési spíler, nem egyéb. Ma nevelik Önök a tízes évek lehetséges bajnokait. 3.) Végül, alapvetô etikai mérce épp a sportban az, hogy vannak-e kivételezések, sumák részrehajlások vagy elnézések X,Y, vagy Z javára, illetve rovására. Nem célom a futballt deresre húzni. De az se tartható, hogy a labdarúgás bûnei miatt hoznak eszetlen és kegyetlen sporttörvényt 79 másik sportág ellen is. Teszik ki mindet nonszensz megszorításoknak, ámde a foci mégis úgy tesz, mintha ôt ez nem érintené, nem is érdekelné. Véget kell vetni az amit szabad Jupiternek.... elvének. Azt mondja a kormányprogram: „A részrehajló állami szerep helyébe a törvényes rend

■

2003/1

és a befektetôk ösztönzése lép.” Azt is mondja még: „....minden késôbbi, jelentôs elhatározásról elfogulatlan hatástanulmány alapján dönt a Kormány.” Mindezek, illetôleg a futball jogállami és piacgazdasági rendjének megteremtése érdekében még semmi sem történt. Etikai gubanc is, hogy amit a pályán, a tv-ben látunk, s mit arról magyarázatként hallunk: nincs szinkronban. Nem mehetne ennyire másfelé a szó és a tett. Elidegenedés, jóllakottság, sok link duma fémjelzi ezt a futballt. Egyelôre belsôleg nincs erkölcsi bátorság gondjait, jövôjét ôszintén napirendre venni. A mandarinok uralma így sokáig ránk marad. Amíg ilyen a közeg, nem várható, hogy Európa üzleti hídfôállást létesítsen nálunk, mivel semmi garancia nincs a tiszta piaci viszonyokra. A végletesség persze csak árthat: a minden lében kanál futball-kormány – láttuk - nem járható út, csakúgy, mint a gondok elôl elmenekülô adminisztráció koncepciótlan sodródása. A sportszakma tûzhetné napirendre a megújítást, amihez egy jó bázis-elemzés kellene. Ennek ma se híre, se hamva. Szkeptikus vagyok. V.

Végül néhány elemzô mondat és ajánlás az érdekvédelemrôl: Elôször a fejekben tennék rendet. Az állami közhatalomnak tetszik -nem tetszik mindenki alá van rendelve. Amikor viszont az állam szponzorál, mecenatúrát folytat, akkor a miénket osztja, s a mi felhatalmazásunk nyomán, tehát a döntése szakmai és közgazdasági racionalitást követ, és nem uralmi kérdés. Amikor pedig a szakmával kommunikál, akkor egyenjogú és mellérendelt fél ô maga is, sôt a társadalom ellenôrzi a hatalom gyakorlását, nem pedig fordítva. Az érdekvédelem ebbe a 3. kosárba tartoznék, ám ennek egyelôre kevés jele. Ha van ideje, kedve a felsôbbségnek, akkor szóba áll a szövetségekkel, de ha nem egyeztet, akkor sem kap senki intést. Nagyon alattvalók vagyunk még, akik ilyenkor sokáig nyelnek, legyintenek. Aztán, ha betelt a pohár, jönnek a kemény mondatok: Lásd pl. fehér könyv. Mit lehetne tenni? Javaslat: 1.) Nyilvánítsa ki a fô-fô gazda, hogy ô márpedig addig nem ír alá, amíg a döntés-tervezetet a szakma legalább két – az ügyben érintetlen -prominense nem szignálta egyetértôleg. 2.) Jelezze a szakma, hogy már az ötlet felmerülésétôl kezdve igényt tart bevonására, sôt kész elôzetes anyagot készíteni, külföldi áttekintést adni, alternatívákon gondol-

■

Olimpia – 2004

2003/1

MAGYAR EDZŐ 47

Athén felé félúton AZ ORSZÁGOK PONTVERSENYE A 2002. ÉVI VILÁGBAJNOKSÁGOK EREDMÉNYEI ALAPJÁN Lochmayer György Magyar Olimpiai Bizottság, Budapest

A nemzetközi sportszövetségek Sydney után bekövetkezett – vagy véglegesített – változtatásai a versenynaptárakban alaposan megnehezítik az országok 2002. évi pontversenyének, azaz a világbajnokságoknak az olimpia mûsorán szereplô versenyszámaiban elért eredményeik összesítése alapján kialakult rangsoruknak az elemzését. Az elemzés célja ugyanis a világ sportjának élvonalában tapasztalható változások, tendenciák feltárása, stabil mértékrendszerek és objektív összehasonlító módszerek alkalmazásával. Éppen a hosszú távon megbízható összehasonlítás érdekében tartotta szükségesnek megôrizni a több évtizede kialakult I-VI. helyezést 75-4-3-2-1 ponttal értékelô számítási rendet az európai országoknak ebben a témában nyolc évvel ezelôtt Madridban tartott értekezlete. Az természetesen elfogadható, hogy néhány sportág a széles körben elterjedt nyolc résztvevôs döntôket, illetve speciális sajátosságait figyelembe véve a maga számára más mutatókat dolgozott ki és alkalmaz (pl. a kajak-kenuban a Vaxholm pontok), ami kiterjed a nem olimpiai versenyszámaira is. A nemzetek pontversenyének vizsgálatával sokáig az olimpiák közötti páros esztendôkben készülhettek a legpontosabb prognózisok, mivel a világbajnokságok megközelítôen felölelték az olimpiák teljes mûsorát. A sorrendet befolyásoló versenyszámmal rendelkezô sportágak (atlétika, úszás, ökölvívás, torna, stb.) ezekben az esztendôkben rendezték a négyévenként sorra került világbajnokságaikat. Ez jelentôsen megváltozott. Most ugyanez a helyzet az olimpiát megelôzô évre mondható el. 2003-ban szinte valamennyi olimpiára készülô sportágunkban rendeznek világbajnokságot és legtöbbjük eredményei nemcsak az olimpiai esélyekre adnak elôrejelzést, hanem a résztvevôk körét is kijelölik, azaz egyedüli lehetôség a kvalifikációk megszerzésére. 2002-t tehát méltán tekinthetjük „szûk esztendônek”, mivel a nemzetek pontversenyének összeállításához, 20 sportág 140 versenyszámát vehettük figyelembe, ami az olimpiai programnak mindössze 46%-a. Megjegyzendô, hogy 14 sportág az olimpiák között minden évben rendez világbajnokságot, sôt az öttusa, a triatlon,

a szörf és a vitorlázás még az olimpiák évében is, a további hat sportág, elsôsorban a labdajátékok, valamint a lovaglás és a sportlövészet pedig változatlanul négyévente. Figyelembe vettük a NOB végrehajtó bizottságának 2001. szeptemberi határozatát, amely véglegesítette a 2004. évi XXVIII. Olimpia 301 versenyszámból álló mûsorát. A testület nem fogadta el hat nemzetközi szövetségnek a programbôvítésre vonatkozó javaslatát. Hozzájárult viszont a birkózásban négy nôi súlycsoport bevezetéséhez, a férfi szakágak egyegy súlycsoportjának csökkentése árán, továbbá vívásban a nôi kard egyéni versenyszám beiktatását a nôi tôr csapatverseny helyett, illetve egy súlycsoporttal szûkítette az ökölvívó programot. Valószínûsíthetô, hogy az olimpia mûsorának a felét sem kitevô összesítés okozta elsôsorban, hogy az országok pontversenyének élmezônyében több meglepô változás történt (1. táblázat). A legszembetûnôbb az Egyesült Államok mélyrepülése a hatodik helyre, feleannyi pontot gyûjtve, mint a gyôztes Németország. Ha azt is számításba vesszük, hogy két, most hiányzó erôs sportágában, az atlétikában és az úszásban 280 pont körüli teljesítményre képes, még akkor is kétséges, hogy meg tudja-e ismételni az olimpiai elsô helyének elérésekor produkált 659 pontos teljesítményét. A Sydney-ben közvetlenül elôttünk végzett öt ország is jelentôsen visszaesett. Korea 20, Hollandia 17, Japán 15, Románia 13, és Kuba 9 hellyel csúszott hátrább. Az elôrelépôk között kiemelést érdemel Magyarország, Bulgária, és a házigazda Görögország. Figyelemre méltó, hogy néhány, a tizediknél alacsonyabb helyezésû ország egy-egy sportágban kiugró teljesítményre volt képes. Ilyenek többek közt Fehéroroszország és Dánia evezésben, Korea vívásban, Brazília és Görögország vitorlázásban, Egyiptom súlyemelésben, Szlovákia és Lengyelország kajakkenuban és Csehország sportlövészetben. Az élen álló országok – Kína, Ausztrália, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország – kisebb helycseréi nem jelentôsek. Várható, hogy Athénban is ôk osztozkodnak az elsô tíz helyezésen. Ismételten igazolt, kiegyensúlyozott sport-

ági teljesítményeik alapján Németország és Oroszország dobogós szereplését is biztosra vehetjük. Amint az a táblázatból is kitûnik, Magyarország 2002-ben sikeres évet zárt az olimpiai sportágak világbajnokságain. Az országok rangsorában elért nyolcadik hely elismerésre méltó. Érdekes, hogy szinte tökéletesen megegyezik az elôzô ciklus középsô évének (1998) teljesítményével, ami biztató elôrejelzéseket adott Sydney-re. Ugyanis az ún. „aquatics” sportok (úszás, mûugrás, szinkronúszás és vízilabdázás) akkor még megrendezett világbajnokságának eredményeit nem számítva az országok sorrendjében szintén a nyolcadik helyre kerültünk. Mindkét évben az elnyerhetô összes pontnak 0,37%-át szereztük meg. A sportágaknak az összteljesítményhez való hozzájárulásában sem nagy az eltérés. 1998-ban lényegesen jobban szerepelt a vívás (öt érem és 35 pont), valamint több érmet és fôként több pontot (45) szerzett a kajak-kenu sportág is. 2002-ben viszont növelte az eredményességét az evezés, az öttusa, a sportlövészet és a súlyemelés (2. táblázat). 1998. világbajnokságain öt arany-, öt ezüst- és nyolc bronzérem megszerzése sikerült. 2002-ben több aranyérmet (7), de kevesebb ezüst- (3) és bronzérmet (5) nyertünk. Négy évvel ezelôtt az éremszerzésbôl 35 versenyzô vette ki a részét, 2002-ben viszont jóval kevesebb, csupán 22 versenyzô (3. táblázat). Összevetésünkben itt érkeztünk el a döntô különbséghez. Amíg a nôk 1998ban 34%-kal, Sydney-ben 39%-kal, 2001-ben 35%-kal járultak hozzá az ország besorolását meghatározó összteljesítményhez, addig a 2002-ben elért 115 pont 60%-át a hölgyek vívták ki. A hét világbajnoki aranyérembôl hatot (!) versenyzônôink birtokolnak. Ennek a kiugró teljesítménynek az értékét tovább növeli, hogy a beszámítható 140 versenyszámnak a felénél is kevesebb (51) nyújtott lehetôséget az érem- és pontszerzésükhöz. Ez felkeltette az érdeklôdésünket, és elkészítettük – most elsô ízben – az országok pontversenyének rangsorát kizárólag csak a nôk versenyszámaiban elért eredmények figyelembe vételével (4. táblázat). A táblázat önmagáért beszél. Az élbolyt jelentô Oroszországtól, Németországtól és Kínától kissé leszakadva, mindössze három ponttal lemaradva az Egyesült Államok mögött Magyarország az ötödik

46 MAGYAR EDZŐ cia-angol-magyar nyelvkeveréket alkalmaztam, ebbôl született meg a kanadai vízilabda terminológia. Állítom, a kanadai válogatott kilencedik helye az olimpián az edzôi munka értékében mérve - felér az 1958-as Európa-bajnokságéval. A kanadaiak, mellesleg éppen úgy is örültek neki. A szovjetek a hetedik helyért játszottak például, emlékezzünk csak erre is. ● A kanadaiak, s nem csak ôk, mind a mai napig emlegetik a Lemhényi edzések semmivel össze nem hasonlítható emelkedett hangulatát, legendás szólásait (“Nagy az Isten állatkertje” - példának okáért). – Alapvetôen derûs alkat vagyok, szeretem a mókát, viccet… De ahogyan Karinthy Frigyes is mondta - a viccben nem ismerek tréfát. A vízilabda nehéz sportág, nem mindennapos erôfeszítést követel. Az elkerülhetetlenül fellépô mentális, valamint idegizom fáradtságot oldani kell. Az egyik leghatékonyabb mód a jókedv, játék, s ennek érdekében gyakran vállaltam bármit, amit a felületes szemlélô olykor akár üres bohóckodásnak vélhetett. A figyelem felkeltésére nem álltak távol tôlem az egészen rendhagyó megoldások sem, ez is igaz. A lényeg azonban, hogy nem emlékszem olyan

I. Országos Edzôi Kongresszus csapatra a kezem alatt, amelyben kifogástalan ne lett volna a csapatszellem - és végeredményben ez a döntô. ● Ha már itt, a játéknál kötöttünk ki, arra kérem, hogy csaknem nyolc évtizedes szakmai megfigyelései, vala mint gyakorlati tapasztalati alapján állítsa össze minden idôk legjobb magyar vízilabda válogatottját… Tudjuk, reálisan ez jószerivel lehetetlen, hiszen a játék oly nagy mértékben változott, alakult, fejlôdött, tehát ez a csapat nyilvánvalóan igen szubjektív megítélés alapján állhat csak össze. – Hadd gondolkozzam el egy kicsit… Talán akad azért néhány olyan válogatási kritérium - a szubjektivitást ellensúlyózandó egy kicsit - mint például az, hogy a szóban forgó játékos mennyire volt meghatározó egyénisége korának, sôt mennyiben elôzte meg játékával a korát. Ilyen alapon az én kezdô hetesem ez, s nyilván vitatható: Bródy - Gyarmati, Homonnay II. (Márton) - Halassy - Kásás, Németh J., -Dömötör…Csak játék!… ● Végezetül - hiszen megígértük - az úszósikerekrôl néhány szót, epilógusként… – A harmincas években válogatott úszókkal, országos bajnokokkal is foglalkoztam, rövidebb-hosszabb

■

2003/1

ideig a kezem alatt készült Felhôs “Maca”, késôbb Kôrôsi István, a mellúszó Szegedi Sándor, a hátúszó Galambos Tibor… A legnagyobb sztori azonban Michel Rousseau-hoz fûzôdik. Amikor Párizsban dolgoztam a franciáknál, a fiú bátyja egyszer lehozta az edzésre azzal, hogy öccse is játszani szeretne. Fakezû volt, de iszonyú gyors. A vízlabda közelébe nem engedtem, viszont elkezdtem vele külön foglalkozni. Fantasztikus iramban fejlôdött. Aztán hazajöttem, ô maradt, s 1970 tavaszán egyszer csak beállított hozzám Pesten, hogy vegyem át az edzéseit. Három hónapig maradt, majd az EB elôtt néhány hétig ismét együtt dolgoztunk. Nem részletezem. Barcelonában a 100 m gyorsúszást Michel Rousseau nyerte 52.9-es idôvel - méghozzá esélytelenként úszva - a szélsô pályán, mint Csík Ferkó az 1936-os berlini olimpia döntôjében… ● Mester, köszönjük a beszélge tést, és jó egészséget kívánunk min denek elôtt. Nem gondolja, hogy színes, izgalmas, érdekes életérôl, edzôi pályájáról érdemes lenne könyvet írni? – Hát van nekem erre idôm?!… Gallov Rezsô

■

2003/1

kodni, hatásokat modellezni és utánaszámolni stb. Ne utólag rázza a fejét a fôtitkár, hogy ez így nem lesz jó, hanem elejétôl együtt dolgozzanak. Hozzák térben és idôben elôre azt a fázist, amit egy kései és már komoly módosításra esélytelen egyeztetés nem kezelne. 3.) Vessenek be közös monitoringmegoldásokat, azaz olyan folyamatos értékelési és visszacsatolási rendszert, amely ôszinte, idôbeni és senki presztízsét nem rombolja. Én a futball-huliganizmus kapcsán láttam vagy százszor, mennyire hiányzik ez, s ennek hiányában se felelôs, se leszûrt tanulság nincsen. Ehelyett úsznak az árral és mellébeszélnek. 4.) Ha majd az együttmûködés a józan ész, a kétoldalúan felismert szükségszerûség parancsa lesz, akkor sokat lendíthetnek az együttmûködési megállapodások, közös munkatervek, hazai és nemzetközi egyezmények, akciók és kötelezettség-vállalások is. Ma ezek zöme holt papír. Ámbár épp pár hete egy hazai közigazgatási bíró merész döntést hozott: kb. azt mondta ki, hogy amennyiben két közjogi partner egymásra van utalva, akkor az egyik nem zárkózhat le a kapcsolat-felvételtôl bizonyos feltételeket támasztva. Mondta ki már azt is bíróság, hogy ha valakinek véleményezési joga van csupán, de ôt meg sem kérdezték a döntés elôtt, ez törvénysértés, ami miatt meg kell ismételni a döntéshozatalt. Egyelôre mégse jutottunk 5rtôl a 6-ra. Ma még a jog itt erôtlen, a politika pedig kényelmes, közönyös,

I. Országos Edzôi Kongresszus és rátarti. 5.) Mindennél nagyobb fantáziát látnék a vízszintesen képzôdô, az azonos jogállásúak közti együttmûködésben. Sokszor egy-egy erre rendelt és alkalmas személyiség a gondok zömét simán megoldja, annak elejét veszi. E körben a fair play, az adott szó becses kincs, és mûködik is. 6.) E század egyik kulcsa az információ, a másik pedig a humán erôforrás. Ezek kihasználása mégis esetleges, nehézkes és felületes. Nézem a sportszervezetek honlapjait. Kevés jó van, sok helyütt meg nincs is semmi. Jelentôs postaköltség volna megtakarítható. A világhálón jelen nem lenni: középkor. Jó példával kell elôl járni. Ez a beszéd már ott van a MET szerkesztôségében. Szegényes kapacitásom ellenére ígérhetem: azok a tipikus, sokakat érdeklô kérdések, amelyek Önöktôl érkeznek, érdekvédelmi választ kapnak. Erre rovat is áll rendelkezésre. Érdemes így és más módon is gyûjteni azokat a tapasztalatokat, jelzéseket, amelyek a sporttörvény felülvizsgálatakor hasznosíthatók. Ezeket magam is összegereblyézem, idôvel közreadom. Ennél konkrétabb kötelezettséget nem vállalhatok, ma nincs szükség profi segítségnyújtásra. Tiltakoznék, ha megint megvezetnék a sportszakmát egy alibitörvénnyel. De pl. együtt léphetnénk fel egy XXI. századi magyar sport-modell igényes kimunkálásáért. Tekintetünket bô egy évtizedre elôre kell vetnünk. Csak ez használ. Záró gondolatom az, amit humán erôfor-

MAGYAR EDZŐ 15 rásnak hívnak. Valós példa jelzi, mire is kell számítanunk. Megkeresett nemrég ügyvédként egy fiatalember. Fel volt dúlva, alkotmányellenes diszkriminációt emlegetett. Kapott egy hazai, közismert multi-cégtôl egy levelet, aminek örülnie kéne. Megijedt tôle. Gratuláltak neki, hogy sikerült az álláspályázat második körébe kerülnie. Behívták egy beszélgetésre, a levél végére pedig odaírták: „Ütôjét ne felejtse el magával hozni!” Ettôl begazolt! Mit akarnak tôle, ugye, ez csak beugratás, joguk van hozzá, és ha ô üres kézzel megy? Mit vigyen magával: teniszütôt, ping-pong-ütôt, golfütôket, fallabda-ütôt, baseball-ütôt, egyet vagy kettôt, újat vagy használtat – stb? Mondtam neki: - nyugi, csak arra kíváncsiak, ütôképes vagy-e, hogyan reagálsz kihívásra, van-e vér a pucádban?! A Te helyedben én vinnék egyegy használt teniszütôt és ping-pongütôt, s lazán megkérdezném: ki lesz a partnerem?! Annál a cégnél a tapraesettség is benne van a borítékban. Ott rendszeresen van remek hangulatú házi olimpia. Nos, mi a történet vége?? A fiú végül is nem mert odamenni. Ma egy kis cégnél dolgozik, kedvetlenül. Azt az állást pedig egy karakán lány töltötte be. Ígéri, hogy sportmenedzser is szeretne majd lenni. Szükség lehet rá, mert a honi sport kicsit olyan, mint amikor az ateista macska kerülgeti a templom egerét. Köszönöm, hogy figyelmükkel megtiszteltek.

Göltl Béla: Labdarúgás lépésrôl lépésre A szerzô könyvének a labdarúgás edzésmódszertanához írt bevezetôjében írta a következôket: „A technika és a tudomány „forradalmában” sem mellôzhetô a könyv, a szakkönyvek szerepe, ezért vállalkoztam egy olyan oktatásmódszertani könyv megírására, mely egyrészt szintetizálja az eddigi módszertani anyagot, másrészt felöleli saját tapasztalataimat, melyet közel 40 éven keresztül gyûjtögettem oktatói-edzôi tevékenységem közben. Már korábban érlelôdött bennem hogy nem teljes (tökéletes, hibátlan) az a módszer, melyet a labdarúgás oktatásában követünk. Ezt késôbb csak megerôsítette bennem a német, holland vagy angol anyagok tanulmányozása. Azt tapasztaltam, hogy ezeket a módszereket kritikai elemzés nélkül követi edzôink többsége. A közelmúltban megjelentek olyan utánpótlás-képzéssel foglalkozó szakanyagok, melyek nem tudták pótolni az elmúlt idôszak hiányosságait.

Az UEFA edzôtovábbképzéseken való részvételem, az ottani tapasztalatok arra az elhatározásra késztettek, hogy egyszer és mindenkorra tisztázni kelle-

ne a labdarúgás oktatásmódszertanát, a játék felépítését a kiválasztástól a serdülôkorig.” Göltl Béla könyve kitûnô oktatás-módszertani munka, amely szisztematikusan felépített útmutatást ad mindazoknak a szakembereknek, akik ennek a korosztálynak a labdarúgás oktatásával foglalkoznak. A KÖNYV MEGVÁSÁROLHATÓ: 1. A Magyar Sporttudományi Társaságnál 1143 Budapest, Dózsa Gy. út 1-3. Tel/fax: 471-4325. e-mail: [email protected] Ára: 3 136,- Ft Nagyobb példányszám megvásárlása esetén kedvezményes fizetési feltételek! 2. Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar Jegyzetbolt 1123 Budapest, Alkotás u. 44. Tel: 487-9200/9293 3. Nemzeti Labdarúgó Akadémia XIII. Budapest, Pannónia u. 11. Tel: 340-4813, 465-0406

16 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

Munkamegosztás a sportszakmai irányításban Füleky András Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, Versenysport és Utánpótlás-nevelési Fôosztály

Két személyes megjegyzéssel szeretném kezdeni az elôadást. Az egyik az, hogy valójában és nem frázisként mondom, megtiszteltetés számomra elôadást tartani az ország legfelkészültebb sportszakemberei, edzôi és sportvezetôi elôtt. Annak az egyetemnek a falai között, ahol magam is néhány évet eltölthettem. Elsô alkalom, hogy újdonsült felelôs köztisztviselôként, állami vezetôként olyan témáról szólhatok, ami átfogja a magyar élsport és utánpótlás-nevelés legizgalmasabb szervezeti irányítási együttmûködési kérdéseit. A másik személyes megjegyzés, hogy nagyon nehéz a helyzetem, Kolláth professzor úr után elôadást tartani. Nem is egyeztettünk. Amit el fogok mondani, az lehet, hogy nagyon sok helyen, sok témájában, sok gondolatában egészen más lesz, mint amit Kolláth úr elmondott. Nyilvánvalóan más székbôl, más felelôsséggel, másfajta aspektusokból táplálkoznak az én gondolataim. Elôadásom címe: „Munkamegosztás a sportszakmai irányításban”. Megpróbálom ezt egy logika mentén felvázolni. Remélem mindenki számára világos és érthetô lesz. Miért vetôdik fel ma a magyar sportban a munkamegosztás szükségessége? Azt gondolom, hogy az elsô tézis, amit meg kell állapítani az, hogy az elmúlt évek során elbizonytalanodás alakult ki a sport szakmai irányításában, hiányoznak azok a fórumok, lehetôségek, ahol a szakmáról beszélni lehet. A másik téziskör sokkal tartalmasabb ennél, hiszen a magyar versenysport és utánpótlás-nevelés jelentôs szakmai értékeken nyugszik. Olyan értékeken, mint a tehetséges fiatalok, a nagyszerû és felkészült edzôk és szakemberek, az az interdiszciplináris elmélet és módszertan, amely megjelenik az egyes sportágak felkészítô munkájában, azok a tradíciók, amelyek 50-60-70 év távlatában

reprezentálják a magyar sportot, és az a nagyfokú eredményorientáltság, amely a magyar emberben, a magyar sportolóban, a magyar edzôben megjelenik. Úgy gondolom, hogy a munkamegosztás szükségességérôl azért is beszélni kell, mert a magyar versenysport és élsport utánpótlás-nevelését további jellemzôkkel lehet leírni. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez a terület bonyolult és sokrétû, sokszereplôs, érdekellentéteket és ellenérdekeltségeket hordoz magában. Adott a tradicionálisan kialakított hazai- és nemzetközi intézményrendszere, a finanszírozása több csatornára épül – és amellyel bizonyára Kolláth professzor úr is egyet fog érteni – mélyen alulfinanszírozott. Melyek a munkamegosztás színterei? Az alap, ahonnan minden elindul: az edzô és a versenyzô közös munkája. A másik szint – az én logikám szerint – a szakosztály és az egyesület, vagy ahogy ma egyre gyakrabban beszélünk róla, azok a szakmai mûhelyek, amelyek a magyar élsport és utánpótlás-nevelésben meghatározó szerepet játszanak. Az e fölötti szint, a munkamegosztás egy magasabb szintje: az országos szövetségek, amelybôl – Köpf úr elôadásából hallhattuk – ma már 69 létezik az országban. A szövetségek által alkotott szervezetek jelentik a következô szintet, illetve maga az állami sportirányítás. Elôadásom homlokterébe a szövetségek szintjét és az a fölötti, az állami sportirányításhoz kapcsolódó aspektusait szeretném kicsit áttekinteni. Hiszen nem tisztem, hogy errôl a helyrôl az edzô, a versenyzô vagy a szakosztály és az egyesület problematikáiról beszéljünk. Bár azt gondolom, hogy pontosan ismerjük és tudjuk, hogy milyen hihetetlenül nehéz helyzetben vannak ezek ma. Fontosnak tartom meghatározni a szakmai irányítás elemeit és érdekes módon külön úton, de nagyjából ugyanezekhez a fogalmakhoz jutottunk el, az elôzô elôadóhoz hasonlóan. Elsô helyen a szabályozás színterét emelném ki. Második helyen a ter-

vezést. Harmadik helyen a szervezést. Negyedik helyen a finanszírozás gondolatát. Az állami szerepvállalást a szakmai irányításban ma több meglévô elem együttes hatása befolyásolja. Mindenekelôtt a 2001. január 1-én életbe lépett Sporttörvény, amely nagyon pontos fogalmi rendszerrel és sok száz paragrafuson keresztül kidolgozott jogi érvrendszerben határozza meg ezeket a feladatokat, illetve a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium meglévô szervezete és felfogása a sport szakmai irányításban felvállalható szerepérôl. Az elôbbi kérdés, hogy mi legyen a Sportminisztérium feladata a szakmai irányításban, ma is komoly hezitációkra ad lehetôséget. Senkinek sem kívánok a politikai érzékenységében bármifajta sértéseket végrehajtani, mégis engedtessék meg, hogy a korábbi idôszak néhány vezetési, együttmûködési, stratégiai elemét kiemeljem. A sportszakma irányításába a korábbi minisztérium nem kívánt belefolyni. Távolságtartó magatartásfor-

■

2003/1

● Torinóban siker - aranyérem… Melbournre mégis ismét Rajki kapta a kapitányi megbízást… – Nem szakmai okokból menesztett Kutas István, hanem inkább személyi jellegû problémái akadtak velem. Igaz, magam is a fiatalítás híve voltam, de ragaszkodtam Vizvári Györgyhöz és Szívós Istvánhoz, legalább addig, amíg tisztességes körülmények között el nem tudjuk méltósággal búcsúztatni ôket. Ô nem… Ellenkeztem mentem. Pedig remek csapat alakult ki - Melbourne-ben 1956-ben olimpiai bajnokságot nyert. ● A budapesti 1958-as EB elôtt Rajki Béla ismét távozott - majd csak 1970ben tér újra vissza, immár harmadszor… Némileg más helyzet alakult ki. Vértessy Józsefnek, akitôl mellesleg rengeteget tanultam edzésmódszerek és edzésvezetés, egyebek tekintetében, sôt Laky Károly is rendelkezésre állt. Emlékszem, Tatára edzôtáborba készült a keret, ám a jelöltek, hármunk közül egyedül és jelentem meg… És maradtam. ● Szenzációsan játszott és nyert - az 1956-os vérveszteség után - az új magyar válogatott: Molnár, Dömötör, Csillag, Katona, Váczi, Pintér, csupa vadonatúj nevekkel, újoncokkal. Úgy tûnt, remek eséllyel mehetünk 1960ban a római olimpiára… Bronz lett a vége. – Tovább fiatalítottam, már ott volt Bodnár, Rusorán II, Felkai is. Az edzô is ember, tévedhet, s egy olimpián, vb-n, EB-n elég az egyszeri hibás összeállítás, egy-egy gyengébben megszerkesztett emberelônyös variáció, és szerte foszlik az álom… Négy balkezes is volt az együttesben - Rusorán, Dömötör, Markovits és Gyarmati… Én hittem a balos formulában, de visszájára sült el a taktikai csodafegyver… Vállaltam a felelôsséget, eszem ágában sem volt kihagyott négyméteresben keresni a várakozás alatti szereplés okát. ● Róma után egy évvel engedélyt kapott, hét évig Franciaországban edzôsködött, elôbb Strasbourgban, majd a válogatottat irányította Párizsban… Mi a jelentôs különbség az itthoni, illetve a külföldi edzôi munka között? – Inkább úgy pontosítanék, hogy a magyar válogatott és minden más együttes között. Ebben a sportágban Rajki helyesen fogalmazott München, 1972 elôtt, amikor azt mondta, “számunkra az ezüst már kudarc” - nekünk csak az elsô hely fogadható el. Nemzeti sportunk ez a játék, a kardvívás-

Interjú hoz hasonló páratlan hagyományokkal. Ez a fajta felelôsség nem nyomaszt külföldön… Ezért könnyebb… Viszont a sajátos körülmények sok gondot okoznak, át kell esni azután a bonyolultabb kommunikáció próbáin, más az életfelfogás, a gondolkodásmód, a nevelés. Ugyanakkor sokat lehet tanulni, tapasztalni, s többnyire az anyagi függetlenség sem volt lebecsülendô, fôként azokra az idôkre utalok, amikor itthon azért nem volt minden fenékig tejfel. ● Amikor haza kellett jönni, egy da rabig “háztartásbeliként” élt, majd a Központi Sportsikola szakágvezetôje lett 1969-tôl 1973-ig, amikor is a tengerentúlra vándorolt, Kanadába… Nem volt szokatlan a gyerekekkel foglalkozni sok éves kihagyás után? – Edzôi karrierem egyik legkedvesebb, legszórakoztatóbb, kifejezetten üdítô néhány éve volt ez az idôszak. Remek generációk felcseperedését követhettem, a gyerekek nem csak tehetséget mutattak, látványosan fejlôdtek, hanem mert ôszintén nyilvánítottak véleményt, s nem egy közülük messze átlagon felüli intelligenciával rendelkezett - késôbb egyetemi tanár, tudós, orvos, jogász lett belôlük, amellett, hogy eljutottak a válogatottságig, sôt ketten az olimpiai bajnoki címig, világés Európa-bajnokságig - ismét csak rengeteget lehetett tôlük, pontosabban segítségük révén tanulni, tapasztalni. Franciaországban már írtam egy vízilabda szakkönyvet, de a KSI-korszak egyben a kísérletezésé, az új utak keresésé is volt. Vértessytôl tanultam meg az iramjátékos terhelés alkalmazását a játékban, s az egyéni foglalkozás hatékonyságát a játékosokkal a

MAGYAR EDZŐ 45 vízben, a helyes mozgás- és labda technikai oktatás fortélyait. A sportiskolában sikerült továbbfejleszteni a módszert a kombinációs elemek edzésbe iktatásával, amelynek a lényege, hogy a játék elemeibôl konstruálunk komplex gyakorlatsorokat, amelyek univerzális céllal hasznosíthatók az edzô szándékától, az edzés céljától függôen, tehát egységesen alkalmasak a gyorsaság, a speciális gyorsasági-állóképesség, vagy a technikai elemek fejlesztésére. Ezek persze, improvizációs képességeket és szellemi erôfeszítést is követelnek az edzôtôl, s talán ez az oka, hogy még ma sem igazán elterjedtek. ● Ezekben az években egy másik kü lönleges területen is hiánypótló tevékenységet fejtett ki, a kapusedzés vonatkozásában. – Ez mindig is az egyik kedvelt szakmai térséget jelentette a számomra. Mások és saját tapasztalataimra támaszkodva igyekeztem rendszerbe foglalni a kapusedzést, felkészítést, s ehhez többszáz gyakorlatot gyûjtöttem össze. Ezek egy része már elavult ugyan, de az alaptételek, a védési felfogások és a fizikai alapképesség összefüggései, illetve a rendszerezés elvei érvényesek maradtak és ma is használatosak. ● A kanadaiak azzal a nem is titkolt reménnyel szerzôdtették, hogy a montreali 1976-os olimpián annak ellenére tisztességgel helytállnak, hogy a vízilabdázást nemzetközi mércével mérten a magyarországi jégkorongozás színvonalával lehetett leginkább összevetni… – Komoly erôpróba volt, az igaz. A kétnyelvû országban sajátságos fran-

44 MAGYAR EDZŐ

interjú

■

2003/1

Lemhényi „Butykó” ars poeticája: tanulni, megfigyelni, újítani 36 ÉVESEN A LEGFIATALABB MESTEREDZÔNK - 85 ÉVESEN DOYEN Az újságíró is ember, éppen úgy tévedhet, mint, tegyük fel, bármelyik mesteredzô - mint ahogyan ez az alábbi beszélgetésbôl is kiderül. Minden statisztikai alátámasztás nélkül ugyanis, úgy vélem, Lemhényi Dezsô a magyar sportvilág, sôt a nemzetközi is, Butykóként ismeri és tiszteli mesteredzôink doyenje a maga 85 évével. Ha netán mégsem, akkor is a sors különleges fordulata - ez viszont biztos - hogy annak idején, még 1953-ban, a torinói Európa-bajnokság elôtt, az akkori “Sport cár”, Kutas István, a sporthivatal elnökhelyettese jóvoltából megkapta a megkülönböztetô címet, s ezzel minden idôk legfiatalabb mesteredzôje lett. Az 1917. december 9-én született sportember változatlanul aktív, s ha formálisan nem is edzô, bármikor lelátogat az uszodába - teljesen mindegy, hogy melyikbe - mindig talál javítani valót, készséggel oktat, ad kedves tanácsot, vidám és jobbító javaslatot. Élô olimpiai bajnokaink közül a harmadik legidôsebb, a kilencven esztendôs vízilabda kolléga, Tarics Sándor és a 88 éves Csák Ibolya, berlini magasugró aranyérmesünk elôzi csak meg. Butykó a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának, s egyben a Mezô Ferenc alapítvány kuratóriumának is elnöke, a Magyar Vízilabda Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke. Most azonban nem ilyen minôségében fogtuk vallatóra, amelyet készségesen vállalt, hanem több évtizedes és páratlanul színes, változatos edzôi múltjára tekintünk vissza. Hivatalosan ● Kedves Mester! 1977-ben vonult nyugdíjba. Papíron, mert még ezután is számos külföldi meghívásnak tett eleget, jobbára idényjelleggel - Svédország, Izrael, Belgium, Kína, Olaszország, Franciaország - kérdésünk azonban ezúttal a kezdetekre vonatkozik… – Jól emlékszem rá, pedig meglehetôsen régen történt, még 1931-ben… Tizennégy éves voltam, a BSE ifjúsági csapatában szerepeltem, az újonc bajnokságban a másodikak lettünk… Edzô nemigen foglalkozott velünk, s nekem már akkor is mániám volt, hogy magyarázzak, elemezzek, bemutassak - oktassak… Azt figyeltem meg, hogy bár nem tartoztam a kiemelkedô tehetségek közé, a többiek hallgattak rám, elfogadták, amit mondtam. Ez meg csak további ösztönzést adott, s arra is késztetett, hogy aprólékosan megfigyeljem a nagyok edzéseit, amelyeket a legendás Komjádi, vagy a technikai-taktikai dolgokban kiválóan felkészült Speisegger Ernô tartott a “Csasziban”. A pedagógiát, az edzôi

munkát tökéletesen el lehet sajátítani, de ezt elismerve is azért azt akarom hangsúlyozni - s erre emlékeztet gyerekfejjel megkezdett edzôsködésem is -, hogy szükséges hozzá valami született hajlam, képesség. Ebben nyilvánvalóan ötvözôdik ennek a különleges tevékenységnek a szenvedélyes, mondhatni, fanatikus szeretete, és az elhivatottság is, amely bármilyen viszontagságok közepette, vagy csalódások után is, változatlan energiákkal tölti fel és eltökéltséggel hatja át az edzôt… És a másik jellegzetes jegy amely, mint említettem, már az olyan fiatal korban is érvényre jutott a gondolkodásomban -, a türelmetlen és késôbb is örökkön motiváló vágy, hogy tanuljak, megfigyeljek, újítsak, egyszóval képezzem maga. ● A korai években a vízilabdázás mellett - persze, akkoriban a két vizes sportág egy családot alkotott, együtt élt - az úszás is érdekelte, számos remek hölgy úszó felkészítését segítette, Hunyadfi, majd késôbb Bárány dr. - is megpróbálta ebbe az irányba terelni.

Bennünket azonban most érthetôen a vízilabdázásban végzett edzôi tevé kenysége érdekel, hiszen végtére is ebben a sportágban jutott a leg messzebbre… Egy pompás francia úszó tanítványára azért majd a késôbbiekben visszatérünk, mert ez valóban példátlan sztori - edzôi szempontból is… A londoni olimpián tagja volt az ezüstérmes együttesnek, s Rajki Béla kapitánykodása alatt 1952-ben részese a helsinki diadalnak, itt lett olimpiai bajnok… A játék mellett érdekes módon már edzôi és egyéb segítséget is nyújtott a Mr. Water Polónak nevezett világhírû magyar szakembernek. – Örömmel segédkeztem, sôt az “öreg” helyett már a kispadon szerepeltem. Ne feledjük el, roppant elfoglalt sportvezetô volt, már akkor tekintélynek számított az európai és a nemzetközi szövetségben, s ráadásul úszóedzôként is mûködött, Temes Judit helsinki olimpiai bajnokunk is az ô irányításával edzett és versenyzett… Az edzôi munka annyira izgatott, érdekelt, hogy szinte végigkísérte egész játékos pályafutásomat… A BSE után az Újpesthez igazoltam, ott játszottam 1943-tól 1950-ig, de közben az ifjúsági együttest edzettem. Másfél évig a Bp.Honvédban, majd a Bp.Dózsában folytattam rövid ideig, s amikor 20szoros szereplés után befejeztem válogatott pályafutásomat, és 1953-ban meglapítottuk a Bp. Spartacus együttesét, ott játékos-edzôként mûködtem egészen 1959-ig. ● Nem érte meglepetésként, amikor felkérték, hogy vegye át a válogatott keretet és készítse fel az 1954-es torinói Eb-re? – Ôszintén szólva meglepett, amikor Sebes Gusztáv, a sporthivatal vezetôje behívott a hivatalába… Ez szakmailag egy különleges szakasza az életemnek. A válogatott melletti kötelezettségek miatt Szitya “Spécit” (Károly) hívtam segítônek a Spartacusba… Feszített a becsvágy, s teli voltam ötletekkel… A “szpari” tulajdonképpen kísérleti nyulam volt, mert a válogatott számára kidolgozott újdonságokat - biztos, ami biztos - délelôttönként rendszeresen kipróbáltam a Spartacus edzésein, aztán csiszolt, kikristályosított formában alkalmaztam a válogatott délutáni foglalkozásán…

■

2003/1

mát képviselt a sport különbözô szereplôivel kapcsolatban. Ágazati, miniszteriális irányító szerepet kívánt megjeleníteni. A szakmai kérdések irányítását a sportszervezetekre bízta. Törvényileg deklarálta a minisztérium stratégiai partnereit. Létrehozta, illetve megerôsítette ezeket a szervezeteket, és finanszírozta ezen szervezetek munkáját. Saját szervezetében pedig a funkcionális területen belül egy projekt rendszerû munkamegosztást alakított ki. A munkatársak között így csak informálisan léteztek szervezeti egységei. Megítélésem szerint – még szándékában sem minôsítve az elmúlt idôszak vezetési gyakorlatát – éppen a szakmai irányítás elemei deklarálják azt, hogy aki szabályoz, aki tervez, aki koncepciót alkot, aki szervezi az adott terület munka- és irányítási folyamatait, és aki mindezeket finanszírozza, illetve ezek finanszírozásához általa meghatározott elvek szerint forrásokat rendel, az hatásos eszközökkel irányítja a szakmát. Itt egy komoly ellentmondást vélek felfedezni az elsô megállapításommal szemben, amikor azt mondtam, hogy a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium elôdje az ISM a sport szakmai irányításába nem kívánt belefolyni. Állítom ugyanis, minden ilyen típusú döntésével a korábbi minisztérium közvetlenül kihatott a sportszakmára. Az egy másik kérdés, hogy nem biztos, hogy felmérte és elemezte, hogy ezeknek a döntéseknek milyen hatásmechanizmusai érvényesülnek majd a sportszakma területén. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium mai vezetési célrendszere a sportszakma területén a következô. A sporttörvény és a szabályozók igazítása, átalakítása a sportszakma igényeinek figyelembevételével. A sporttörvény módosításának elôkészülete folyamatban van. A Fehér Könyv elkészült. A Fehér Könyvre épülô sportstratégia rövidesen megjelenik. A sportstratégia mentén képzeljük el a törvénymódosítás legfontosabb passzusainak meghatározását széles körû társadalmi vitára alapozva. A második pont a minisztérium célrendszerében, hogy az állami feladatokat az állam a kormányzat sportszerveze-

I. Országos Edzôi Kongresszus tein keresztül végezze el. A harmadik, hogy a magyar sportélet tradicionális szervezeti rendszerének - és az adott szervezet - szuverenitása mellett végezze el mindezt a feladatát.A negyedik egy szoros együttmûködés a sportélet szereplôivel. Az ötödik, a minisztérium vezetôi döntési szintjeinek meghozatala elôtt a döntés-elôkészítés folyamatában rendszeres konzultációkat folytasson a sportélet szereplôivel, a szakemberekkel, az egyesületekkel, a szövetségekkel, az ernyôszervezetekkel, mindazokkal, akikre ezek a döntések majd kihatnak. Szeretném bemutatni a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium régi-új szakmai szervezeti egységét. A GYISM Szervezeti és Mûködési Szabályzata megtartotta a négy szakmai terület irányítására hivatott helyettes államtitkárságok rendszerét, így: ■ mûködik a gyermek és ifjúsági ügyekért felelôs helyettes államtitkárság, ■ mûködik a fogyatékosok sportjáért felelôs helyettes államtitkárság, ■ mûködik a kábítószerügyi koordinációért felelôs helyettes államtitkárság, ■ és mûködik végezetül – a mi munkánkat leginkább érintôen – a sportügyekért felelôs helyettes államtitkárság, éppen Köpf Károly államtitkár úr irányításával. A sport helyettes-államtitkárság a minisztérium korábbi szervezetében is létezett. Mégis ez az államtitkárság két újonnan létrehozott fôosztályra épül, amely eddig nem volt. A két fôosztály a versenysport és utánpótlás fôosztály, illetve a szabadidô, iskolai és diáksport fôosztály. Ez a két fôosztály gyakorlatilag felöleli a magyar verseny- és utánpótlás-nevelés, szabadidô sport és iskolai sport leglényegesebb területeit. Mind a két fôosztály feladataiból adódóan két-két további osztályra tagozódik. A két fôosztályon összesen 16 munkatárs dolgozik. A helyettes államtitkárnak és a két fôosztálynak egy közös titkársága mûködik. A sport helyettes államtitkársága – hogy el tudjuk helyezni a jelentôségét és nagyságrendjét a minisztérium költségvetésében – mintegy húsz költségvetési sor gazdálkodásáért felel, amelynek az összértéke a 2003-as tervszinten is meghaladja a 12,4 milliárd forintot. Szeretném, ha lehetôséget kapnék arra, hogy a sport helyettes államtitkárság keretében mûködô versenysport és utánpótlás fôosztály legfontosabb feladatait az elôzô terminológia szerint ismertethessem, illetve néhányat kiemeljek közülük.

MAGYAR EDZŐ 17 A tervezés területén a fôosztály feladata, hogy kidolgozza a kiemelt sportági fejlesztési programokat, és felügyeli azok megvalósítását. Elkészíti az országos versenynaptárt. Javaslatokat dolgoz ki a sport célú állami ingatlanokkal kapcsolatos stratégiai kérdésekben. Stratégiai elemzéseket készít az olimpiai pályázattal kapcsolatban. Végezetül a tervezés területén még egy kiemelendô feladat: elkészíti a versenysport területét érintô költségvetési koncepciókat. A fôosztály feladatai a szabályozás területén. Kidolgozza a sport célú központi állami pénzeszközök felhasználásának és elosztásának szabályait, végzi a sport célú támogatásra vonatkozó pályázatok kiírását, kidolgozza a hazai rendezésû világesemények normatív támogatásának rendjét, kidolgozza a hazai sportnorma szakmai elveit, és részt vesz a minisztérium szabályozó-, rendeletalkotó tevékenységében, képviseli a sport szakmai szervezeteket, a sport szakmai érdekeit. A finanszírozás kérdéseirôl röviden szólok, hiszen az elôzô pontban már említettem, hogy a fôosztály, illetve a sport helyettes államtitkárság kezelésében, mintegy 12,4 milliárd forint van. Az egyik legmarkánsabb költségvetési fejezetet képviseli a minisztérium gazdálkodásában. A szervezés, a kapcsolattartás és munkamegosztás kérdéseirôl azt gondolom, hogy – lényeges, és kapcsolódik az elôzô elôadáshoz – alapkérdése a szervezésben és a kapcsolattartásban az együttmûködés a sportélet szereplôivel. Kiemelten fontos a 107 éves Magyar Olimpiai Bizottsággal, a tavaly létrehozott Nemzeti Sportszövetséggel, és a sportági szakmai szervezetekkel, a szakszövetségekkel való kapcsolattartás, együttmûködés. Nagyon fontos, hogy ismételten a minisztériumnak legyen kapcsolata az önkormányzatok sportigazgatóságaival, a sportegyesületekkel, a sportegyesületek által létrehozott szervezettel, a Sportegyesületek Országos Szövetségével, és a szakmai mûhelyekkel, a szakosztályokkal, egyesületekkel. Fontos feladata a fôosztálynak a közvetlen felügyelet gyakorlása a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet és a Nemzeti Labdarúgó Akadémia felett. Lényegesen új elem, hogy sport szakmai alapú együttmûködést kívánunk megvalósítani a szakma képviselete érdekében a Magyar Sportvagyont Kezelô Sportfólió kht.-vel. Folytatjuk a korábbi minisztérium által létrehozott köztestületi koordinációs bi-

18 MAGYAR EDZŐ


zottság mûködtetését, amelynek az lenne a feladata, hogy a Nemzeti Sportszövetség, a Magyar Olimpiai Bizottság és a minisztérium olyan közös koordinációs testületet mûködtessen, amellyel lehetôséget adunk arra, hogy a minisztérium vezetôi szintû döntéseinek meghozatala elôtt egyeztethessünk a sportélet összefogó szervezeteivel. Amikor a fôosztály munkájáról beszélünk, nem tekinthetünk el attól, hogy ne említsek néhány gondolatot a fôosztályon belül kialakított munkamódszerekrôl. Néhány kulcsszó, amelyeket nyugodtan mondhatom, hogy a homlokunkra írtunk - és ezek nem frázisok mindenekelôtt a sport ügyének a szolgálata, az együttmûködés, az együttgondolkodás és véleménycsere lehetôségének megteremtése a partnereinkkel, jelen lenni a sportélet mindennapjaiban, eseményeken, rendezvényeken, versenyeken, informálni a sportélet szereplôit a minisztérium elképzeléseirôl, és információt kapni a sportélet szereplôitôl. Éppen elég kritikát kaptunk

azért, hogy ez korábban nem pontosan így mûködött. Mindannak érdekében, hogy ez a munkamódszer megvalósulhasson, néhány szervezeti átalakítást hoztunk létre a minisztérium versenysport és utánpótlás fôosztályában. A munkatársak körében kialakítottuk a szövetségi referentúra rendszerét, amely azt jelenti, hogy a szövetségeket felosztottuk a munkatársak között, így a munkatársaink személyi kapcsolatokat tudnak kialakítani a szövetségi vezetôkkel, és egy oda-vissza kapcsolatrendszer jelenik majd meg a minisztérium részérôl. A munkatársak feladatait kétszintû mátrixba rendeztük. Munkatársaink foglalkoznak általános gazdálkodási és szakmai feladatokkal és emellett a másik dimenzióban konkrét szövetségi, önkormányzati kapcsolattartással is. Ezt olyan módon szabályoztuk, hogy az egyes munkatársak, az egyes szakmai feladatok ellátásában jól tudjanak együttmûködni. Lényeges, hogy a munkamódszer a fôosztályon belül és a versenysport és a szabadidô sport

■

2003/1

fôosztálya között a feladatok ellátásában a zökkenômentes kommunikáció és átjárhatóság valósulhasson meg. Végezetül annak érdekében, hogy a fôosztály sikeresen mûködjön, a szervezett és tervezhetô munkamegbeszélések rendjét visszaállítjuk, és rendszeressé tesszük. Így újra mûködik a fôtitkári értekezlet, új-régi formákat újjáélesztünk, mint a sportdiplomaták klubját, vagy a sportigazgatói értekezletek rendjét. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Hallgatóság! Próbáltam ebben az összefoglalásban képet adni arról, hogy a minisztérium Versenysport és Utánpótlás-nevelési Fôosztálya milyen munkamegosztást, és milyen elveket kíván megvalósítani a sportszakma irányításában. Azt hiszem, hogy jó úton indultunk el. Nyilvánvaló, hogy az önök véleménye és majd az együttmûködés tapasztalatai határozzák meg azt, hogy jó helyre értünk-e el. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Magyar Edzôk Társasága 1143 Budapest, Dózsa György út 1-3. Tel/fax: 471-4325, E-mail: [email protected]

BELÉPÉSI NYILATKOZAT A Magyar Edzôk Társaságának tagja kívánok lenni. Az éves tagdíjat befizetem. Név:................................................................…………………………………………………………………………………………….. Szül. év:……………………………….......................... Edzôi végzettség:............................………………………………………… Levelezési cím (irányítószámmal):..........................................................…………………………………………………………….. Telefon:…………………………............. Fax:……..................…………......…… E-mail:........……...................…………………… Munkahely:...............................................................……………………………………………………………………………………..

■

2003/1

a legtöbb sportágban nem csupán megengedett, de kifejezetten ajánlott is a sporttevékenység alatti folyadékpótlás, pl. mérkôzések szüneteiben való folyadékfelvétel. A versenyeket követô gyors és hatékony folyadékpótlás (nem tiszta víz, hanem pl. ásványvízzel higított gyümölcslevek) azaz rehidratáció pedig a regeneráció biztosítása érdekében is kulcskérdés. A vízháztartással kapcsolatban még megemlítem, hogy étkezés közben

Sporttáplálkozás szabad ugyan inni, de közvetlenül étkezés elôtt tartózkodjunk a vízivástól, mert ez által felhígulnak az emésztônedvek. Ennek több kedvezôtlen következménye – pl. flatulencia (bélszelek keletkezése), késedelmes emésztés, teltségi érzés, étkezés utáni álmosság – is lehet. Persze fontos a fogyasztott folyadék mennyisége és minôsége is. Így pl. az egyszerre elfogyasztott folyadék mennyisége soha ne haladja meg az 500-600 ml-t, soha

MAGYAR EDZŐ 43 ne legyen desztillált vagy ionmentesített víz, s kerülendô a magas (10 %-ot meghaladó) cukortartalmú folyadékok, italok fogyasztása is. Természetesen a vízháztartás kérdése komoly jelentôségû a fogyasztás esetében is, amikor a sportoló – pl. az adott súlycsoportban való indulás érdekében – a versenyt megelôzôen akár jelentôs súlytöbblettôl is megszabadul. Ez lesz a sporttáplálkozási rovat harmadik témaköre.

„Az edzô felelôs a tanítvány egészségéért, fejlôdéséért, sikereiért” A POLAR pulzusmérô a szakértô edzô számára biztos segítséget ad a sportolók egészséges fejlôdéséhez és a sikereik eléréséhez: ● a sportoló szív és keringési rendszerét érô terhelés folyamatos kontrollálása, ● túledzettség, és aluledzettség leggyorsabb észlelése, túledzettség-mérô teszt, ● a meghatározottnál magasabb, illetve alacsonyabb pulzusszám azonnali jelzése, ● részidôk maximális, minimális, átlagpulzusa, pulzusmegnyugvás, ● a résztávok pulzusértékeinek beprogramozása az edzés elôtt, akár internetes kapcsolattal is, ● és Conconi-teszt, VO2max meghatározás, ● a világon egyedülálló OwnZone funkció, az aktuális - akár egy napon belül is változó - fizikai és pszichés állapotnak megfelelôen képes a szükséges terhelésintenzitást meghatározni, ● az edzés alatt elhasznált kalóriát mérô funkció, ● számítógépes adatfeldolgozás, pulzusgörbe nyomtatása, nagyságrendekkel pontosabb és több edzésadat elemzése,

● vízhatlan minden egység (így úszóedzésekhez, valamint búvárok részére is), ● az összes kerékpáros funkció mellett magasságmérés, környezeti hômérséklet, jobb-bal láb erôkifejtésének különbsége stb.

● csapatsportágak részére kifejlesztett Polar Team System, melyet a világ legnagyobb egyesületei mellett Magyarországon is ismernek, és több eredményes hazai csapatnál megkezdték a méréseket.

„A KIEMELKEDÔ EREDMÉNYEKHEZ AZ EDZÔI SZAKÉRTELEM ÉS A LEGKORSZERÛBB ESZKÖZÖK SZÜKSÉGESEK”

Munkahelyi beosztás:...........................................................…………………………………………………………………….…….. Edzôi munkahely:……………………………………..................................... Edzôi beosztás: …….......…………………………… Legmagasabb iskolai végzettség:.......................................................……………………………………………………………….. Nyelvismeret:…………………............................................... Sportág:……………………………………………………......……… Kelt:…………………………………………….. …..........…………………………….. aláírás Tájékoztató - A Magyar Edzôk Társasága (MET) várja várja mindazoknak a jelentkezését, akik a Társaság tagjai kívánnak lenni. - A MET éves tagdíja 1999. április 30-tól aktívaknak évi 1 000,- nyugdíjasoknak, diákoknak 500,- Ft. E tagdíjak fejében a Magyar Edzô c. folyóirat évi négy számát is megkapják. - A tagdíjat csekkel a MET 11705008-20447601 sz. számlájára kérjük befizetni. A befizetés rovatba szíveskedjék beírni azt az évszámot, amely évre a tagdíjat befizette. - A belépési nyilatkozatot a fenti címre kérjük elküldeni.

Egyesületeknek kedvezmény! Mobil: 30/9821-381, 30/2355-888 [email protected], [email protected], www.polar.fi, www.polarpersonaltrainer.com, Márkabolt: 1094 Budapest, Tompa u. 16. Tel/fax: 06-1-217-50-63

42 MAGYAR EDZŐ

Sporttáplálkozás

■

2003/1

Sportolók folyadékszükséglete Ismeretes, hogy az emberi szervezet mintegy 70 %-a víz (az életkor elôrehaladtával általában folyamatosan csökken, s jelentôsen függ a sportoló zsírszövet-arányától), s a sportoló napi vízszükséglete többnyire 3-4 liter közötti érték. A vízfelvétel elsôsorban italaink (1.5-2.0 liter) és elfogyasztott élelmiszereink (1.0-1.5 liter) víztartalmára vezethetô vissza. Tájékoztatásul megemlítem, hogy pl. a kenyerek és péksütemények víztartalma 30-38 %, a tej, kefir, joghurt víztartalma 83-90 %, a különbözô hús-és halféléké többnyire 60-80 %, a gyümölcsöké általában 80-90 %. Ugyanakkor a dióféléké, olajos magvaké csupán 5-10 %, míg a csokoládékban csupán 1-2 %-ra be-

csülhetô a víztartalom. A szervezetben azonban az oxidációs folyamatok – az energiát szolgáltató zsírok és szénhidrátok végül vízzé és széndioxiddá égnek el – is eredményeznek vizet, ennek mennyisége a fogyasztott és felhasznált táplálék mennyiségén e k függvényében akár napi 0.5 liter is lehet. A szervezetbôl a víz elsôsorban a vizelettel (1.5-2.0 li-

ter naponta) s a légzés során a tüdôbôl kilépô, illetve a bôrfelületrôl elpárolgó vízzel (ezek együttesen mintegy 1.0 liter naponta) távozik. Normál körülmények között a széklettel s a verejtékkel távozó víz, illetve folyadék mennyisége lényegesen kisebb. Kihangsúlyozandó azonban, hogy extrém körülmények – pl. magas környezeti hômérséklet, magas páratartalom, rendkívül intenzív edzés, illetve verseny, testsúlyszabályozás, fogyasztás esetében – mind a vízfelvétel, mind a vízleadás mértéke jelentôsen eltérhet. Természetesen egyensúly fennállása estén az input és output azonos mérvû, ilyen esetben a vízfelvétel s a vízleadás közel azonos. Feltétlenül megemlítendô, hogy a szervezetben a folyadék- és sóháztartás nagyon szorosan összefügg. A só alatt itt természetesen nem, illetve nem csupán konyhasó (NaCl) értendô, hanem a szervezet mûködése szempontjából elengedhetetlenül fontos egyéb ásványi anyagok, azaz makroés mikroelemek (pl. kálium, kalcium, vas, réz) is. Jól ismert tény, hogy a szervezet a só nélkül bevitt folyadékot viszonylag gyorsan kiüríti, sóbevitel esetén viszont igyekszik megtartani. Az ún. fiziológiás sóoldat pl. 0.9 % NaCl tartalmú, így egy g NaCl több mint 100 g vizet képes a szervezetben tartani. A folyadékbevitel korlátozásánál ezért a sóbevitelt is mérsékelni kell. A sportolóknál a teljesítôképesség, illetve az edzést vagy versenyt követô gyors regeneráció biztosítása érdekében külön figyelmet kell fordítani a dehidratáció (vízvesztés) elkerülésére. A dehidratációnak számos oka lehet – pl. a szükségesnél kevesebb folyadékfogyasztás, nagymérvû izzadás, hányás, hasmenés, diuretikumok alkalmazása – következménye pedig a perifériás keringési elégtelenség. Ennek során csökken a keringô vér mennyisége, a vér besûrûsödik, nô a plazma ozmózisnyomása s csökken a vérnyomás. Végsô soron pedig csökken a versenyzô teljesítôképessége, illetve terhelhetôsége. Miután a sportoló teljesítôképessége jelentôs mértékben függ a szervezet hidratációs szintjétôl, s a dehidratáció egyértelmûen stresszt jelent a kardiovaszkuláris rendszerre, ezért nyilvánvaló, hogy a sportoló szervezetének az edzés, illetve a verseny elôtt jól hidrált, azaz optimálisan feltöltött

■


2003/1

Az edzôképzés dilemmái Frenkl Róbert Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék

víz- illetve folyadékterû állapotban kell lennie. Miután a légzés és a teljes bôrfelületrôl való lassú párolgás miatt a test tömege, illetve a szervezetben lévô víz mennyisége vizeletürítés vagy nagymérvû izzadás nélkül is folyamatosan csökken, ezért egyre több szakértô úgy véli, hogy az a célszerû, ha a sportoló a versenyt megelôzôen 10-15 percenként mintegy 100-150 ml folyadékot fogyaszt. Miután azonban a hômérséklet s az összetétel függvényében egy bizonyos idôre van szükség ahhoz, hogy a gyomorból a folyadék felszívódjon, s a gyomorban lévô folyadék az edzés, illetve versenyzés során diszkomfort érzést okoz, okozhat, lényeges illetve célszerû, hogy a folyadékpótlás ne közvetlenül elôzze meg a verseny, illetve az edzés kezdetét. Intô s nem jó jel, ha a versenyzô a verseny kezdete elôtt szomjúságot érez, hiszen ez arra utal, hogy a szervezet bizonyos mértékig dehidratált állapotban van. Ha a szervezetben a szükségesnél, azaz a fiziológiai optimumnál kevesebb a víz mennyisége, akkor hipohidratációról beszélünk, ennek ellentéte a hiperhidratáció. A dehidratáció pedig erôteljes hipohidratációt jelent, amit a lehetô leggyorsabban – nem csupán a sportoló teljesítôképessége, de egészségi állapota érdekében is – meg kell szüntetni. S abból adódóan, hogy a hipohidratáció lényegesen kedvezôtlenebb, mint a hiperhidratáció, ma már

MAGYAR EDZŐ 19

A kétpólusú világ megszûnte az élet számos területén – nemcsak a nagypolitikában, vagy azzal összefüggésben – számos változást hozott. Nem kivétel ez alól a sportélet sem. Talán a korábbi elôítéletek miatt is, melyek szerint a szocialista országok sportsikerei kizárólag a kiemelt állami támogatásnak voltak betudhatók, az edzôi szakma válságba került. Átmenetileg háttérbe szorultak a sport szakmai alapjai, nálunk ehhez sajátosan hozzájárult az a vadkapitalista nézet, hogy aki fizet, az eldöntheti, mi történjen az egyesületben, a szakosztályban, ki irányítsa, “edzôként”, akár a szakmai munkát. Azután gyorsan változott a helyzet. A fejlett országok józanul szembesültek a volt szocialisták sikereinek szakmai vonatkozásaival, többek között a színvonalas edzôi tevékenységgel és számos orosz, kelet-német, bolgár, román, kínai… edzôt szerzôdtettek több sportágban. Azt, hogy itt valóban a piac diktált, mutatja, hogy Magyarország sem maradt ki a folyamatból. Jelenleg is több mint negyven vívóedzônk dolgozik külföldön, de több vízilabda- és kajakkenuedzô szerzôdtetése is jelzi, a külföld is pontosan tisztában van értékeinkkel. Az edzôképzés dilemmái összefüggésben az edzôi pálya dilemmáival, szinte végtelenek, e jelen munkában tárgyalandókat az 1. táblázat foglalja össze.

Szükség van-e edzôre? A kérdés immár nem a bevezetôben elemzett összefüggésben, hanem a szakma oldaláról merül fel. Szükség van-e edzôre akkor, amikor számítógépes, ellenôrizhetô edzésprogramok állnak a versenyzôk rendelkezésére? Amikor sok egyéb szakember segítségét igénybe vehetik? Amikor megnô a tudatosság szerepe a sportolók felkészülésében és versenyzésében? Mindez nem mond ellent az edzôi munka primátusának? Az edzô a kulcsszereplô a sportágakban. Igaz ez általánosságban is valamennyi egyéni és csapatsportágban, de jellemzôek a sportágak közötti sajátságok. Színezi a képet néhány klasszikus edzôtípus. Például a vívásban az a nevelô edzô, aki évtizedeken át hozta fel a tehetségeket, de felnôtt korukban átadta ôket kollégáinak. A képzés, nem a versenyeztetés volt az ideálja, erôssége. Az edzô a stabil személyiség a rendszerben. A nemzedékek váltakoznak, a sportban gyorsan jár az óra, ô végzi a dolgát. Az említett nevelô edzôhöz, képest a másik véglet az élvonalbeli csapatjáték edzô, aki általában három évet tölt el egy-egy gárdánál, késôbb akár vissza is tér. Változatos, de nem nélkülözhetô az edzôi munka. A sokféle szakember megjelenése a sportban, a számos igény nem kérdôjelezi meg, megerôsíti ezt. Az edzô integrálja, hasznosítja az orvostól, a gyúrótól, a pszichológustól, a biomechanikustól, a teljesítmény-diagnosztától stb. származó információkat. Övé a döntés joga és felelôssége. Ugyancsak nem mond ellent, hanem erôsíti az edzôi munka szükségességét az a tény, hogy az egyéni sportágak nagy személyiségei a csúcson már valamennyire függetlenednek. Azaz tapasztalataikban integrálódik a sokféle ismeret, melyek alapján részt tudnak venni meghatározó módon felkészülésük tervezésében, végrehajtásában. A szelekció és a képzés után jön ez az állapot, amelyben többnyire nem teljes a függetlenítés. Hasonló folyamat a labdajátékokban is megfigyelhetô, itt a tapasztalt edzô épít is a kiforrott klasszisokra, véleményükre, improvizatív képességükre. Marco van Basten a holland futballsztár mondása inkább a szellemesség kategóriájába tartozik, de jellemzi a csúcsokon dolgozó edzôk helyzetét. Van Basten szerint tíz edzôje közül hat tanácsaival inkább rontott a csapat spontán várható teljesítményén, három közömbösen hatott és legfeljebb egy tett hozzá a sikerhez. Szükség van-e edzôképzésre, ez az alapvetô dilemma, a választ a 3. táblázat összegzi.

E hat dilemmára kísérlünk meg válaszokat adni. Az elsô dilemmát és a válaszokat a 2.. táblázat tünteti fel.

Akik feleslegesnek tartják a képzést, többnyire a korábbi versenyzôi pályára hivatkoznak, mint amihez nincs mit hozzátenni. Való igaz, hogy ritka kivétellel a játékosokból,

20 MAGYAR EDZŐ


versenyzôkbôl lesznek az edzôk. De abban már nincs szabályszerûség, hogy a kiváló játékos lesz a kiváló edzô is. És vannak zseniális kivételek, mint a mi Széchy Tamásunk, aki úszó versenyzôi múlt nélkül nevelt olimpiai bajnokokat, világklasszisokat. Tehetsége mellett éppenséggel a képzés, nem utolsósorban az önképzés emelte a legnagyobbak közé. – Az is jól ismert, hogy minden ország edzôképzése, a magyar is, elismeri a kimagasló játékos-pályafutást, a korábbi nagyságok azonnal a legmagasabb szintû edzôi oklevélre aspirálhatnak. Az említett kivételektôl eltekintve tehát megállapítható, hogy általában szükséges, de nem elégséges a korábbi versenyzôi tapasztalat az edzôi pályához. A csak saját tapasztalat beszûkíti a palettát. Érdekes példa erre minden idôk egyik legjobb vízilabda játékosának, Faragó Tamásnak eddigi edzôi pályája. Férfi csapatoknál is sikeres volt, de szemlátomást bénította tanítványait önmagából kiinduló maximalizmusa. A nôi válogatottnál felszabadult, valóban edzôvé vált, már nem játékos szemlélettel itt is a csúcsra ért. Szükség van edzôképzésre azért is, mert jól meghatározható a pályához szükséges ismeretanyag, van a képzésnek realitása. Hasonlóan más értelmiségi pályákhoz jó mesteremberek képezhetôk, akiket a praxis mûvésszé avathat. A képzés garanciát jelent a társadalomnak. Az edzôkre, akár a pedagógusokra, orvosokra rábízzuk gyermekeinket. Ebben mindig van kockázat. A képzés sem abszolút garancia, de az egyetlen lehetôség a társadalmi kontrollra. De az edzô oldaláról nézve is fontos a képzés. Számára is a képzettség adja a tartós hitelt. Szerencsével gyors sikert érhet el egy szerényebb képzettségû fiatal edzô. De a tartós hitelességet csak a megfelelô felkészültség nyújtja. Ez segít át gyengébb periódusokon is. Fontos az ismeretek folyamatos frissítése, a továbbképzés is. Ezt is az alaptudás alapozza meg, erre lehet építeni a sportági változások közben. Diploma vagy licenc? – ez a következô dilemma, a választ a 4. táblázat jelzi.

Rossz a kérdés. Mindkettô szükséges lehet. Diploma és licenc, amennyiben az utóbbit is igényli a hazai, vagy a nemzetközi porondon a sportág. A diploma tanúsítja a felkészültséget, ahogy kifejtettük jelenti a garanciát. A licenc mûködési engedélyt jelent. Többnyire vizsgához kötött, melyben általában a gyakorlathoz szükséges alapismereteket, edzésvezetési készséget ellenôrzik. A licenc megszerzését segíthetik tanfolyamok, de lényegében a diplomára épül. A hazai labdarúgás jelenlegi viszonyait jellemzi, hogy a világon egyedülálló módon a licenc-rendszer bevezetésével meg akarják szüntetni az edzôképzést. Ez természetesen nem lehet sikeres törekvés. Az edzôképzés és a licenckiadás összehangolása szükséges.

■

2003/1

Az 5. táblázat összegzi a talán leginkább alapvetô dilemmára adandó választ. Mi legyen a képzés tartalma? Itt derül ki a legegyértelmûbben, hogy bizony szükség van a képzésre, melynek sajátos nehézsége, hogy sokféle ismerettel kell felruházni az edzôket.

Alapvetôek a bioszociális lény, az ember biológiai összetevôi. Ezekrôl tájékoztatnak a természettudományos alapok, melyek nélkül nem képzelhetô el tudatos edzôi tevékenység. Az emberi szervezet felépítésének és mûködésének az ismerete az edzôi munka alapja. Szerény sportorvosi ismeretanyag, szemlélet is szükséges. A bioszociális lénybôl természetesen a szociális oldal dominál az együttélésben. A társadalomtudományok teszik edzôvé az edzôt, akit a pedagógia, a pszichológia, a szociológia segít eligazodni a mindennapi munkában. Hiszen a sportolót nemcsak biológiai adottságai, hanem lelki alkata, emberi kapcsolatai, érzelemvilága… határozzák meg. Ezek figyelembe vétele nélkül nem lehet sikeres az edzôi munka. Mindehhez járulnak a konkrét sportági ismeretek és az a módszertani arzenál, amely révén az edzés céljai megvalósíthatók. A mai edzônek ezeken kívül egyre inkább jártasnak kell lennie az információ, a kommunikáció, a média világában. Ezek után jogos a kérdés, a következô dilemma: kicsoda végül is az edzô? A klasszikus kérdést feltéve, értelmiségi vagy idomár? Egykor ugyanis, a lósport mintájára az edzôt idomárnak minôsítették, dresszírozónak, mozgásokra idomítónak. A licenc-rendszert edzôképzésnek elképzelôk megkésett utódai e gondolkodásnak. A 6. táblázat összegzi a választ: az edzô értelmiségi, partnere elsôsorban a humán értelmiségnek. E tekintetben az edzô pedagógus. Ez a legfontosabb jellemzôje. Tanít, képez és nevel.

Abban is hasonlít az egyéb humán értelmiségi pályákhoz, hogy egyre inkább általánosságot fejez ki az, hogy valaki edzô, akárcsak az, hogy orvos. Ez utóbbi is csak az alapdiplomát jelöli, ezután lehet sebész, vagy belgyógyász, sok

■

2003/1

A kint töltött évek során Madden mellett természetesen alkalmam nyílt számos más érdekes edzô egyéniséggel találkozni, gyakran jártam az Egyesült Államokban fôként a nyugati parton, Kaliforniában... Idôrôl idôre felfeljegyeztem véleményüket, mondásaikat, el is tettem ôket -, mint afféle ollózó újságíró. Befejezésül hadd idézzek néhány mondatot a gyûjteményembôl abban a reményben, hogy nem lesz unalmas… ■■■ Wilbur Braithwaite egy utah állambeli középiskola kosárlabda edzôje, nem csak remek pedagógus és edzô, de jótollú író is. Tôle idézek - az edzôi filozófiáról… „Az edzôsködés fizikailag, szellemileg és pszichológiailag is megerôltetô hivatás - mondja. - Fel kell vérteznie magát, védôpajzsot is viselnie annak, aki hosszútávon eleget akar tenni e nemes hivatás sokrétû követelményeinek... Sir Winston Churchill kijelentése, úgy vélem, nem csak a politikusokra vonatkozik, de érvényes az edzôkre is: ,,,Az ember egyedüli irányító fénye nem lehet más, mint önnön lelkiismerete, és késôbbi emlékezetében egyedüli védôpajzsa pedig cselekedeteinek ôszintesége és feddhetetlensége. Ezek hiányában meggondolatlanság végighaladni a pályán, hiszen megvalósulatlan reményeink bizony elég gyakran ûznek gúnyt belôlünk. A sors, ha olykor igazságtalan játékot ûz is velünk, - ekként felvértezve mégis emelt fôvel haladhatunk utunkon mind elôbbre.,,, Máshol ezt írja: „Ha letörtséget tapasztalsz, letargiát, ne feledd el, hogyan tudsz segíteni. A hiányolt lelkesedésnek két alapeleme van: az egyik egy olyan megoldás, ötlet, amely elsöprô erôvel képes megragadni a képzeletet, a másik pedig egy olyan könnyen érthetô határozott terv, amely a megoldás gyakorlati megvalósítását világítja meg.” A vereségrôl: „Egy-egy vereség ugyan akár jótékony is lehet, de túl sok vereség beteggé teszi az edzô lelkét... Napóleonnak - mondják a történészek - soha nem voltak tervei gyôzelmei esetére. Ellenben gondosan tervezett alternatívákat dolgozott ki esetleges veresége esetére.” Ugyanô: „Minden edzônek megpróbáltatásokkal kell szembenéznie pályájának különösen kezdeti szakaszában. Lehet ez következménye akár belsô, akár külsô nyomásnak. Néha rugalmassággal, máskor akaraterôvel, intelligenciával igyekszik átjutni a válságo-

I. Országos Edzôi Kongresszus kon... Bizonyos esetekben mindazonáltal meg kell tanulnia együtt élni olyan problémákkal, amelyek kívül esnek befolyásán és hatásán.” ■■■ Everett Dean, neves amerikai futballedzôtôl kölcsönöztem a következô gondolatot „Ha elölrôl kezdeném” címû könyvébôl: „Munkálkodása során az edzô sokféle kapcsolatot alakít ki és tart. Valamennyi kapcsolata közül a két legfontosabb a család és az, amely a játékosaihoz, a csapatához fûzi... Ha újra kezdeném, több értékes tudást adnék át a játékosaimnak... És a családomat az edzôi munkám elé helyezném... Egy másik állást ugyanis elôbbutóbb szerez az ember - de egy másik családot - aligha. A gyôzelmek-vereségek emléke elhalványul. A családé maradandó. Vince Lombardi, minden idôk talán leghíresebb amerikai futball edzôje, a Greenbay Packers már említett mestere, a gyôzelem mindenek felettiségének legendás apostola - ezt jegyezte meg a kreativitásról: „Az edzôi munka legizgalmasabb része nem megtartani, megôrizni, stabilizálni valamit, hanem újat alkotni... A kreativitás ellenben nem a semmibôl születik, ugye... Olvasnod kell (1), kommunikálni (2), megfigyelni (3) és töprengeni (4)... Igen, ez a négy dolog elengedhetetlen az edzôi kreativitáshoz... Légy alkotó, ne tarts attól, hogy megváltozol, újulj meg az évekkel!” Lombardi úr talán még hozzátehetett volna négy fontos kritériuma mellé még egyet - akár a kreativitás ürügyén is. Az edzôi munka hallatlanul fontos, szerény megítélésem szerint egyik legfontosabb, s nem mellékesen egyben egyik legkellemesebb kelléke - a humorérzék. Ennek jegyében magasröptûnek nem nevezhetô elôadásom befejezô részében hadd nyújtsak át türelmes hallgatóimnak egy kis csokrot az ezzel rokon bölcseletekbôl, azzal az ismételt ígérettel, hogy az európai integráció és az egyéb nemzetközi ki-és betekintési lehetôségekre legközelebb valahol, valamikor - erre ünnepélyesen szavamat adom - majd részletesen kitérek... Feltéve, ha nem utolsóként adok megint elô... ■■■ A sportpszichológus Bruce Ogilvy így summázza az edzôi mibenlétet: „Amikor egy sikeres edzôrôl van szó, - nem szükségszerûen egy tökéletesen egészséges egyénrôl beszélünk.” Harry Neal, a Vancouver Cannucks hoki csapat edzôje: „A tavalyi idényben nem tudtunk hazai pályán nyerni.

MAGYAR EDZŐ 41 Idén meg idegen pályán nem... Edzôi hibám nyilván az, hogy képtelen vagyok a mérkôzéseinkhez más színhelyet találni.” Abe Lemon világhírû kosárlabdaedzô: „Micsoda igazságtalanság!... Ha a bajnokságban utolsónak végzel - hülyének szólítanak... S kérdem, hogyan szólítják meg azt, aki tökutolsóként kap orvosi diplomát? - Doktor úr!...” Tom Landry, a híres-nevezetes Dallas Cowboys mestere a következôket mondta, amikor elismerôen szorongatták a kezét abból az alkalomból, hogy immár huszonkét éve tölti be a vezetôedzôi posztot: „Persze, a dolog így is felfogható... Másfelôl úgy is, hogy 22 éve nem kaptam elôléptetést...” Ha már a mindig fanyar, komoly, kôarcú Landryról ejtettem szót, nem állom meg, hogy egy hozzáfûzôdô kis anekdótát is elmondjak ezen a helyen... Walt Garrisont, egyik játékosát egyszer arról faggatták újságíró kollégáim, hogy látta-e valaha Landryt mosolyogni... Garrett ezt mondta: Nem tudom...Dehát én csak kilenc évet játszottam ott... Darrell Royal, a Texas AM edzôje: „ Egy edzô nem olyan zseni, mint amilyennek csapata gyôzelme után kikiáltják...És nem olyan ostoba, mint amilyennek mondják a veresége után.” Dale Bandy (az Ohio Egyetem kosárlabda edzôje, miután segédedzôbôl vezetôedzôvé léptették elô): „ Soha nem gondoltam, hogy ekkora a különbség a javaslattevés és a döntéshozatal között.” Tom Lasorda, az amerikai baseball válogatott edzôje Sydneyben: „Az edzôi munka?...Hm ..Olyan ez, mintha galambot tartanál a markodban...Ha túl keményen szorítod - elpusztulhat....Ha meg a kelleténél gyengédebben - elrepülhet...” Befejezésül egyik kedvencem, Lou Holtz amerikai futball edzô két mondását ajánlom: „ Soha ne követelj olyasmit egy játékostól, amelyre nem futja a képességeibôl. Mert azon nyomban megkérdôjelezi a képességet...No, soha nem a sajátját, hanem az edzôjét...” A másik: „ Arkansasban bélyeget nyomtak az arcképeddel, hogy ekként tiszteljenek és emlékezzenek rád...Tavaly aztán beszüntették a nyomtatását, mert az emberek elkezdték köpködni a bélyeget...És nem a ragasztós oldalán...” Elnök úr!... Kedves barátaim! ennyi!... - Köszönöm és remélem, azok sem érezték túl rosszul magukat, akiknek nem sikerült közben egy jót szundítaniuk.

40 MAGYAR EDZŐ per-bowl gyôztes társaság szakmai vezetôje volt, s mind a mai napig Amerika legnépszerûbb televíziós sport kommentátora, riportere. Elôre is elnézést kérek, nem vagyok olyan jó, mint Bánffy György mûvész úr, vagy kedves teniszpartnerem, Vámos Miklós, így tehát bizonyos kockázatot jelent a most következô attrakcióm, azaz egy rövid felolvasás, de vállalom ezt a kockázatot, mert nem óhajtok improvizálni - holott ez ugye nem mindennapos edzôi erény - hanem igenis pontosságra törekszem mindenek elôtt... Hallgassuk tehát John Maddent szerény tolmácsolásomban… ■■■ „Visszatekintve edzôi pályámra, azt mondhatom, hogy szerencsém volt a fôiskolai tanulmányaimmal San Diegóban, ahol testnevelô tanárnak készültem. Mivel csapattal dolgoztam, a gyermeklélektan-órákon elsajátított anyagot találtam a leghasznosabbnak, mert rájöttem, hogy csoportban a játékosok éppen úgy viselkednek, mint a gyerekek. Ezen túlmenôen is meggyôzôdésem, hogy az edzô - tanító, tanár. A tanárképzés nem olyan fennkölt ugyan, mint a Shakespeareirodalom tanulmányozása vagy a filozófia, de megtanított sok fontos dologra: hogyan kell egy-egy „órára”, taktikai és csapatértekezletre felkészülni, miként kell nyilvánosság elôtt beszélni, hogyan kell megszervezni a tananyag átadását, biztosítani a befogadását, hogyan kell a tanulók, hallgatók (játékosok) figyelmét ébren tartani...Elôször tanítasz, utána megtárgyalod az anyagot, végül tesztelsz, dolgozatot íratsz, vizsgáztatsz. Ugyanígy csináltam a futballt is. Tanítottam az értekezleteken, a megtárgyalás és a gyakorlás az edzéseken zajlott, vizsgának számítottak a bajnoki mérkôzések. Az edzôi munkában - megint csak éppen úgy, mint a tanáréban -, súlyt helyeztem az ismétlésre. Újra és újra el kell ismételned a játékosnak, amit elvársz tôle, s hogy ezt miként képes megcsinálni. El kell mondanod ezerszer. Le kell rajzolni, meg kell mutatni filmen, videón, át kell venni vele lassan, középsebességgel, majd teljes erôkifejtéssel. Így van ez fôként a taktikai variánsokkal, ahol több játékosnak, az egész csapatnak együtt kell gondolkodnia és mûködnie. Ilyen esetben. Ahogy a jó öreg Vince Lombardi mondta (a híres Green Bay Packers legendás futball mester volt), az edzô csak a leglassabban tanuló játékos felfogási sebességével haladhat... A fegyelem és a játékosokkal kialakult kapcsolat az a terület, ahol szá-

I. Országos Edzôi Kongresszus mos, egyébiránt igen képzett és tehetséges edzô hibázhat. A jó edzônek megítélésem szerint mindig éppen a természetesnek tûnôvel ellenkezô érzéseket kell mutatnia, függetlenül attól, hogy mi játszódik le benne belülrôl. Amikor a csapatnak nem megy, az edzô a legszívesebben bírálná, szidná a játékosokat. De hát éppen ez az, amit ôk maguk, a család, a barátok, az újságírók, a sarki pék is csinál. Ekkor van a legnagyobb szükség együtt érzô vállveregetésre, biztatásra, hogy csináljuk csak tovább keményen, készüljünk, s elôbb-utóbb minden rendben lesz. És viszont: amikor jól megy, amikor mindenki örömmel paskolja a vállaikat, akkor kell az edzônek ismét csak az ellenkezô oldalról érkeznie és némi józanító keménységgel fenntartani a csapat egészséges hangulati egyensúlyát. A játékostól rengeteget lehet tanulni. Az edzô nem lehet nyakas és nem ragaszkodhat csökönyösen olyan elképzelésekhez, amelyek helyességérôl ugyan meg van gyôzôdve, de a gyakorlat megcáfolja. Rugalmasnak és készségesnek kell lenni az új tapasztalatok és tanulságok befogadására... Az Oaklandnál eltöltött elsô évben elvártam, hogy a mérkôzések elôtt mindenki komolyan összpontosítson. Ne legyen cirkusz és hangoskodás! Talán azért hittem ebben, mert én mindig roppant komolyan készültem a bemelegítés elôtt és idején. Elfogadhatatlan volt számomra a magnóból bömbölô muzsika, a hangoskodás. Egyszer durván rá is szóltam Blair Sheldonra, az egyik hátvédre, aki vicceket mesélt és állandó harsogó röhögéssel kísérte mûsorát: - Hej!...Mi ez? Kabaré?!...A futball komoly dolog! - Blair lekapcsolta a magnót, csend lett. Olyan, amilyent elképzeltem. Miután nyertünk, azt hittem, mindent jól csináltam. Aztán a következô mérkôzés elôtti este az edzés után Blair odajött hozzám és a következôket mondta: - A meccsek elôtt, mester, a játékosok különbözô módon viselkednek. De mindegyikünk nyerni akar, legfeljebb a felkészülési módjaink különböznek. Néhányan szeretnek szundítani, mások gyakran mennek ki a WC-re, megint mások muzsikát hallgatnak, néhányan hánynak és vannak, akik, mint én is, viccekkel szórakozunk... Nem vagyunk egyformák... - Hadd gondolkodjak róla - mondtam neki. És minél tovább gondolkodtam, annál inkább be kellett látnom, hogy igaza van.

■

2003/1

A fegyelem elengedhetetlen, mégis arra jöttem rá, hogy minél kevesebb fegyelmi szabály van, annál kevesebbet tudnak megszegni a játékosok. De mielôtt errôl szólnék, elôbb még az edzô viszonyáról a játékosokhoz... A két dolog egyébként szoros összefüggésben van. Megfigyeltem, jó néhány edzô kifejezetten arra törekszik, hogy szinte beolvadjon a játékosok közé, hasonuljon velük, egyike legyen a társaságuknak. Úgy vélem, ez kockázatos és nem helyénvaló. Van a játékosoknak éppen elég barátjuk, sokszor túl sok is. Vezetôre van ellenben szükségük, aki meghatározza, hogy mit kell csinálniuk. A játékosoknak edzôre van szükségük, tanítóra - nem extra barátra. Ez persze egyáltalában nem jelenti, hogy az edzô ne legyen barátságos. Szerettem a játékosaimat, igyekeztem mindegyikkel egyformán kedvesen bánni, jóllehet egyéniségük különbözôsége miatt némelyiket jobban kedveltem és becsültem, mint másokat. Ezt azonban soha nem éreztettem, magamban tartottam. Minden játékossal igyekeztem szót váltani a lehetôségekhez mérten, kivéve a bajnoki mérkôzések napját. Ezeken ugyanis szándékosan tartózkodtam a társalgástól, nem akartam semmivel sem tovább fokozni a bennük természetesen kialakult mérkôzés elôtti feszültséget. A fegyelemnek a futballban elsôsorban a pályán kell érvényre jutnia, a pályán kívül kevésbé. A fegyelem az értelmezésem szerint az, hogy mindenki pontosan tudja, mikor mit kell csinálnia és hogy ezt a legjobb tudása, igyekezete szerint meg is teszi. A pályán kívüli tevékenység elbírálásában - felnôtt emberekrôl lévén szó - nem voltam vaskalapos, merev, legfeljebb akkor szigorúbb, ha a játékos teljesítménye a magánélet „viszontagságai” következtében esett vissza... Három szabályom volt mindössze: Légy pontos! - Figyelj az edzôre! - Küzdj inadszakadtából, ha ezt kérem! Nem sok, de - elég.” ■■■ A kiváló edzô háromszavas követelményrendszerét kiegészítendô, hadd sorakoztassam fel azokat a kulcsszavakat, amelyeket az edzôi munka kapcsán érintettem... A szerencsét nem említem, mert ez nem tôlünk függ. A magától értetôdô elhivatottság mellett az elsô szó volt az érdeklôdés, úgy is mondhatnám, tudásvágy... A második volt a kitekintéshez elengedhetetlen nyelvtudás... A harmadik a kommunikációs készség, amely a tudás hatékony átadását teszi lehetôvé...

■

2003/1


MAGYAR EDZŐ 21

egyéb klinikai szakma mûvelôje, lehet háziorvos, vagy kutató, a közegészségügyben, vagy az államigazgatásban dolgozó. Az edzôk eleve differenciálódnak a sportág szerint. Ez azonnal sokszínûséget jelent az alapvetô hasonlóság mellett. Azután dolgozhat az edzô az utánpótlás-nevelés területén, de a felnôtt szakosztályban is, lehet szakszövetségi alkalmazott válogatott mellett, kirándulhat a rekreáció, vagy akár a testedzéssel végrehajtott rehabilitáció területére. Végül a 7. táblázat arra a dilemmára válaszol, hogy vane jövôje az edzôi pályának?

Pozitív a válasz. A 21. század még inkább a sport százada lesz, mint a 20. volt. A sport kevesek kedvtelésébôl sokak szükségletévé vált. Növekszik a sport fontossága, eszközrendszerét igényli a modern társadalom a vészesen terjedô inaktív életmód kompenzálásában. Ahhoz, hogy a sport betöltse szerepét a modern társadalomban, szükség van az edzôkre. De arra is szükség van, hogy az edzôk vállalják, felemelt fejjel, identitásukat, vállalják a szakmaiságot, a sporttudományt, az edzéstudományt. És legyen köztük szolidaritás, vállalják az érdekvédelmet, a szükséges szervezôdést. És természetesen a folyamatos megújulást, az ehhez szükséges magas fokú siker- és kudarctoleranciát.

A könyv a 4 úszásnem, a fordulók és a fejesugrás, valamint a technikajavító gyakorlatokat tartalmazzák. Foglalkozik a sérült gyermekek oktatásával és a játékkal. A mûvelet az ismeretátadás módszereit és a kisgyermekek életkori sajátosságait egészítik ki. Ajánljuk egyetemi hallgatóknak, edzôknek, oktatóknak és az úszással foglalkozó pedagógusoknak. Terjedelme: 116 oldal 200 db 3 dimenziós számítógépes programban készült képpel. Ára: 2 500,- Ft Megrendelhetô: Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar Jegyzetbolt 1123 Budapest, Alkotás u. 44. Tel: 487-9200/9293

HIRDESSEN A MAGYAR EDZÔBEN! Folyóiratunkat 2003-ban négy alkalommal 1000 példányban tervezzük megjelentetni. Eljuttatjuk az országos sportági szakszövetségek szakembereihez, az olimpiai felkészítést végzô edzôkhöz, az olimpiai mozgalom szakértôihez, a megyei és megyei jogú városok sportszakigazgatási szervezeteihez, sporttudományi társaságokhoz, intézetekhez, valamennyi magyar egyetem és fôiskola testnevelési tanszékére, testnevelô tanárokhoz, sportorvosokhoz, a sportági és más sportszakmai folyóiratok szerkesztôségeihez. Hirdetési feltételek 2003-ban: 1. Hátsó-külsô, belsô és elsô-belsô teljes borítólapon színes anyag egyszeri megjelentetése 50.000,- Ft 2. A lap közepén befûzve: 4 oldalas színes anyag egyszeri megjelentetése 100.000,- Ft 3. 4 oldalas fekete-fehér anyag egyszeri megjelentetése 40.000,- Ft 4. Egyoldalnyi fekete-fehér anyag, a lapban a mûszaki szerkesztô által meghatározott helyen elhelyezve egyszeri megjelenéssel 20.000,- Ft 5. Egyoldalas A/4-es méretû szórólap egyszeri elhelyezése, terjesztése a folyóirattal 10.000,- Ft 6. Az egy oldálnál kisebb terjedelmû hirdetések, reklámok költsége, terjedelmükkel arányos. 7. Folyamatos, legalább négy alkalomra történô lekötés esetén árainkból 25% kedvezményt adunk. Egyéb feltételek külön megállapodás szerint! 8. A fenti árak ÁFÁ-t nem tartalmaznak!! Fizetés: a megrendelést követôen számla ellenében átutalással! 9. A hirdetések szövegeit, grafikáit, fényképeit az igényelt hirdetési területnek és a lap tükrének megfelelô méretben kérjük megküldeni a szerkesztôség címére. További felvilágosítás: a (1)471-4325 vagy a 06-30-991-0203 telefonon!

A szerkesztôség

22 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

Edzôképzés a hazai felsôoktatásban, a képzés perspektívái Kovács Etele Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest

Bevezetés Ismeretes, hogy a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának jogelôd intézményében – Magyar Királyi Testnevelési Fôiskola, Magyar Testnevelési Fôiskola, majd Magyar Testnevelési Egyetem – az egyszakos középiskolai testnevelôtanár-képzés mellett az edzôképzés az alapítástól kezdôdôen jelen volt, jóllehet a fôiskolai szintû, államilag elismert szakedzôképzés csak a 60-as 1. ábra) évek elején indult. (1 A TF alapításának és tevékenységének „idôvonala” mutatja, hogy a magyar felsôoktatás szakstruktúrájában immár több mint 40 éve jelen van a fôiskolai végzettséget és szakképzettséget adó szakedzôi szak. A szakedzôi szak mûködésének intézményi hátterét kezdettôl fogva a TF adta és mind a mai napig a hazai felsôoktatási intézmények közül egyedül jogosult a szakedzôi diploma kiadására. A szak az indulás kezdeti éveiben fôleg a magyar szempontból nagy múltú és sikeres olimpiai sportágakban indította szakirányait, amelyek az évek során újabb és újabb sportágakkal egészültek ki. A szakirányok bôvülése mellett a képzési formák is kiegészültek, a levelezô képzés mellett igen korán, 1961ben beindult az egyszakos, 6 féléves nappali képzés, majd a 80-as évektôl a nappali tagozatos testnevelô tanárok szakképzés formájában lebonyolított kurzusai is módot adtak a szakedzôi diploma megszerzésére. Ez utóbbi képzési forma a tanári szakon a 90-es évek végére lényegében szakpáros képzési formává vált.

A testkulturális felsôoktatás képesítési követelményeinek elfogadása (2001) adta meg a rövidebb képzési idejû, másoddiplomás képzési forma beindításának lehetôségét. A szakedzôi szakon a jelenleg létezô képzési formákat a 2. ábra szemlélteti. A szakedzôi szak levelezô és nappali tagozatain különbözô képzési formákban - az elsô diplomák kiadásának évétôl 1963-tól napjainkig – 37 sportágban mintegy 3600 szakedzô nyert diplomát. A képzési formák közül meghatározó jelentôségû a 4 éves, levelezô tagozatú alapképzés, de a testnevelô tanár szak nappali tagozatán az ún. szakképzés formájában megvalósuló, lényegében szakpáros képzés az iskolai testnevelés és sport szempontjából ugyancsak alapvetô.A nappali alapképzés (3 év) alkalman-

ként induló, kis létszámú (15-20 fô) képzési forma. Az elmúlt években fôleg úszás és vívás sportágak hallgatói végeztek e képzési formában szervezett kurzusokon. A nappali szakpáros (4 év) és a levelezô másoddiplomás (2 év) képzés új oktatás szervezési forma a szakedzô szakon. A különbözô oktatás szervezési formában több mint 40 éve folyó szakedzôképzés hatékonysága, hasznossága, a befektetett anyagi és szellemi erôforrások és azok megtérülésének viszonya megbecsülhetetlen, de feltételezhetô, hogy ez idôszak alatti 9 olimpiai részvétel magyar sikereihez, ha nem is direkt, de közvetett úton a felsôoktatás szintjére emelt edzôképzés is hozzájárult.

A felsôoktatás terében mûködô edzôképzés jövôjét befolyásoló tényezôk A felsôoktatáshoz kötôdô edzôképzés kilátásait, jövôbeni szerepét több

2. ábra. Képzési formák a szakedzô képzésben

Levelezô képzés

Nappali képzés

1. levelezô tagozatos alapképzés (4 év) 2. levelezô tagozatos másoddiplomás-képzés (2 év) 3. nappali tagozatos alapképzés (3 év) 4. nappali tagozatos alapképzés, szakképzés formájában (2+1 év) 5. nappali tagozatos alapképzés szakpáros képzési formában (4 év)

1. ábra. Szakedzôképzés a TF-en 1925 nem iskolarendszerû képzés, nyári tanfolyamok

1960

2002 1960/61. elsô tanév a levelezô tagozaton, képzési idô: 3 év, késôbb 4 év, 1961/62. elsô tanév a nappali tagozaton, képzési idô: 3 év

■

MAGYAR EDZŐ 39


2003/1

Nemzetközi kitekintés KREATIVITÁS, FEGYELEM, HUMORÉRZÉK

Gallov Rezsô Magyar Edzô, Budapest

Ha rátekintek a programra, azonnal két dolog tûnik fel: Egy: ez a tök utolsó elôadás…Éppen az enyém?!… Miért pont én…?! Kettô: a cím – Nemzetközi kitekintés – lehet, sokat sejtet, de tulajdonképpen, valljuk be, mégis keveset mond. Ebbôl a két tényszerû megállapításból azt az egyszerû következtetést vontam le, hogy a szokásostól némiképpen eltérô, hogy úgy mondjam, informális bevezetô szavakat mondjak. Utolsó elôadásnak lenni nem jó. Soha nem szerettem… Ez, ha nem is nevezhetjük szerencsétlen végkifejletnek, hálásnak sem mondható. Fôként azért nem, mert jóval elôtte, idôben javasoltam a szervezôknek egy sokkal vonzóbb témájú referátumot. Ez lett volna a címe: A szex szerepe az edzôi munkában. Külföldi elôadó hölgyet is javasoltam: Shakirát… Videó klipekkel, miegyebekkel. A rendezôk megpróbálták, de nem ment a dolog, sôt a tartalék, Jenifer Lopez is más elfoglaltságra hivatkozott. A másik a cím – Nemzetközi kitekintés. Errôl meg azt akarom elöljáróban mondani, hogy inkább beszéljünk, mondjunk, a kíváncsiságról – ami, persze, majd hogy nem ugyanaz – mégis, valamiképpen izgalmasabbnak tûnik, még ha az utolsó szó gyanánt hangzik is el, hát nem?… Remélem és feltételezem az egyetértést… ■■■ Nos, elöljáróban annyit szeretnék mindjárt nyomatékosítani, hogy jóllehet a Ki kicsoda sportdiplomatának, sportvezetônek, meg újságírónak titulál, életem javarészét edzôsködéssel töltöttem. Ezt nem is abban az igyekezetemben hangsúlyozom, hogy ezen az exkluzív fórumon lehetôleg hitelesnek tûnjön mindaz, amit mondok, hanem inkább azért, hogy hangsúlyozzam: saját tapasztalataimra támaszkodom mondanivalóm kifejtésében. Az edzôi hivatás - mint ahogyan ez Kiss László barátom szavaiból és a többiekébôl is kitûnik, a legvarázslatosabb lehetôségek egyike. Itt ugyanis

élô anyagból kell alkotni, produkálni. Ennek a komplex és tüneményes tevékenységnek most ugyancsak egyetlen témájáról, az edzôi tudás gyarapításának elemi módjairól és feltételeirôl kívánok a magam keresetlen stílusában szólni, nevezetesen arról, hogy nem kell mindannyiunknak külön feltalálni a melegvizet, hiszen elég ha a mások által összegyûjtött tudást ellessük, sajátos körülményeink között igyekszünk alkalmazni, illetve továbbfejleszteni. Ennek a szüntelen és nyughatatlan igyekezetnek a mozgatórugója a lankadatlan szakmai érdeklôdés, örökös kíváncsiságunk, tudásvágyunk, amely állandó kitekintésre késztet bennünket. Ennek az olthatatlan kíváncsiságnak köszönhettem, hogy hazai tapasztalataim után egy valóságos és hosszantartó nemzetközi kitekintésre nyílt lehetôségem. Ezt a kitekintés annyira magával ragadott, hogy kétszer hat évet töltöttem külföldön. Itt kell megragadnom az alkalmat, hogy - az érdeklôdés fontosságának nyomatékosítása után - újabb kulcsszót említsek: ez pedig a nyelvtudás. Elengedhetetlen, különösképpen manapság, az internet és a telekommunikációs forradalom világméretû kiteljesedése idején, s még inkább a jövôben, amikor az „Egyesült Európai Államok”, az EU tagjai leszünk ráadásul. Szakmai kíváncsiságom kintlétem idején természetszerûen kiterjedt az

edzôk, elsôsorban a hivatásos csapatsportokban mûködô edzôk filozófiájára, felfogásra, s bár Kanadában éltem-dolgoztam, állandó lehetôségem nyílt a sportban lényegesen fejlettebb amerikaiak tanulmányozására. Mielôtt néhány szemelvénnyel illusztrálnám megfigyeléseimet, egy magamat belülrôl feszítô kíváncsiságról is hadd tegyek említést: a szerzôdésemben leírt technikai igazgatói munkám mellett az edzôi becsvágy arra sarkallt, hogy kísérletet tegyek: vajon a Budapesten a KSI-ben kidolgozott módszerek alkalmazhatók és eredményesek-e a kanadai különleges körülmények között?...Rengeteg energiát és minden szabadidômet felemésztette a kísérlet, de az áldozat nem járt eredmény nélkül...Végeredményben ennek köszönhettem, hogy évekkel késôbb - akkori játékosaim válogatottak lettek, s ôk hívtak - ismét visszatérhettem a tengerentúlra. Közbevetve hadd jegyezzem meg, hogy hihetetlenül sokat tanultam a gyerekektôl, amelynek eredményeként sokat fejlôdtem a kommunikációs készségeket illetôen - jegyezzük meg, ez a harmadik kulcsszó - és sokat tudtam meg egy, a miénktôl sokban különbözô más világról is... Ezzel a gondolattal - a gyerekekkel most tekintsünk ki arra, miként gondolkodik az edzôi mesterségrôl, a sportról, a játékosokról egy hamisítatlan amerikai profi edzô. A tekintélyes társaságból egy olyan embert választottam ki erre a szerepre, akit személyesen is volt szerencsém megismerni - John Maddent. Az Oakland Raiders amerikai futball csapatával Su-

38 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

1. ábra

IV. A következô fokozatokba, a legfelsôbb két kategóriákba az EU elôírásokat is figyelembe véve lehetôleg kimûvelt, diplomás ember kerüljön. Ebbôl adódóan megszületik a negyedik pont, a hivatásos sportszakember, a professzionális edzô szintje. Az elsô vertikális úton láthatjuk annak az edzônek a pályáját, aki 18 éves kortól, érettségi után elkezdi sportoktatóként, középfokú edzôként és a lépcsôfokon felfelé haladva egy 360 órás képzés után eljut egy hivatalos sportszakemberi diploma eléréséhez. A középsô terület a bolognai út. Az egyetemen belül a hároméves alapképzés, a ráépülô kétéves mesterképzésbôl elágazhat. A hallgató azt mondja, hogy végigcsinálja az ötéves egyetemi mesterképzést és a harmadik év után bekanyarodik, és vállal egy olyan szakképzést, ami elviszi a legfelsôbb diplomás edzôi diplomáig, és esetleg biztosítja az alapot a késôbbi európai mester, vagy nemzetközi mester edzôi diplomához. Ebbôl adódóan az egyetemrôl belecsatlakozik az a tehetséges kézilabdázó, az a tehetséges labdarúgó, kosárlabdázó, röplabdázó, aki végighalad szintén az oktatási törvényben meghatározott 360 órás képzésben az alapképzés 1-3 éve után, ahol harmadévben már szakképzést is végez, és testnevelô tanári diplomával rendelkezik, vagy más egyetemeken testnevelô tanári diplomát szerez. Bekapcsolódik ebbe a folyamatba, amit egyébként most január végén, februárban indítunk, az úgynevezett keresztféléves oktatást, hogy azok az emberek, akik már testnevelôi sportkul-

turális, sportszakemberi diplomával rendelkeznek, ne végezzenek újra 8 szemesztert, hanem megbecsülve egymást és összetartva az edzôi társadalom bekerül egy olyan 360 órás képzésben keretbe, ahol ô rövidebb idô alatt, kb.3 részesült. A jobboldali a normális képzési folyamat, ahol a középfok után a hallgató, amennyiben tehetségénél fogva úgy érzi, hogy kihagyja a közbülsô részt, úgy a TF 4 éves, 8 féléves, levelezôi oktatására nevez be. Rögtön átugorva néhány szintet, az egyetemet választja, és ott képzi magát. V. Ezek után a legfelsô szint, amely az európai mesteredzô, a nemzetközi mester, az európai sportszakember szintje és a diplomás sportszakember mestervizsgaként használhatja. Itt történik egy javaslatom: a készülô, új oktatási törvénybe javaslom, hogy amennyiben ilyen hihetetlen nehéz kritériumok alapján lehet valaki európai mesteredzô, akkor az ebbe a kategóriába kerülô mesterek, sportmesterek bármikor az egyetemi docensi, egyetemi tanári besorolásba létjogosultságot kapjanak, és figyelembe vehetôk legyenek. Úgy gondolom, hogy így kialakult egy olyan rendszer, amely nem csak a kézilabdázásban, hanem a többi sportág számára is mintául szolgálhat. A bemutatott modell a kézilabdázásban a TF és MKSZ között, már mûködô szerzôdés alapján, nemzetközileg elismert szakemberképzési struktúrának felel meg. A többi sportágnak Magyarországon szeretettel megfontolóra ajánlom.

■

2003/1

tényezô is befolyásolja. A szakedzôi szak képzô munkájára egyrészt hat a felsôoktatásban végbemenô gyors változások, másrészt a hazai- és nemzetközi versenysportban érvényesülô folyamatok. A felsôoktatásban végbemenô változások között – a teljesség igénye nélkül – az alábbi jellemzôket kell megemlítenünk: ● a képzés tömegesedését; ● sokszínû képzési formák megjelenését; ● a felsôoktatás finanszírozási környezetének megváltoztatását, a normatív finanszírozás és a költségtérítéses képzés bevezetését; ● a merev oktatás- és tanulmányszervezési struktúrák flexibilisebbé tételét, a kreditrendszer, a mobilitás, az átjárhatóság megjelenését; ● a képzés nemzetköziesedését; ● a felsôoktatás intézményi rendszerének átalakulását, az integráció folyamatának befejezését; ● a felsôoktatás képzési struktúrájának bôvítését, az AIFSZ (akkreditált iskolarendszerû felsôfokú szakképzés) képzési szintjének megjelenését; ● a duális képzési struktúra tervezett, fokozatos átalakítását; ● a komplex minôségbiztosítás létrejöttét és mûködését, az intézmények és szakok akkreditációját. Az említett folyamatok, ha nem is azonos mértékben, természetszerûleg hatottak és jelenleg is hatnak a fôiskolai szintû edzôképzés egészére. A felsôoktatás hallgatói létszám expanziója, a tömegesedés jelensége az edzôképzést nem jellemzi. A képzési normatív finanszírozásának bevezetése óta (1996) a szakedzôi szak államilag támogatott beiskolázási keretszáma – levelezô tagozatú alapképzési szakon – 50 hallgató. Ez a limitált hallgatói létszám a meghirdetett 6-8 sportág között oszlik meg. Az államilag finanszírozott hallgatói létszám 1998-tól 20-30 költségtérítéses hallgatóval egészül ki, így egy-egy induló évfolyam a levelezô tagozaton 70-80 fô. A hallgatói létszámmal kapcsolatosan – a közelmúlt, illetve a jelen helyzetet elemezve – meg kell állapítanunk, hogy hazákban a rendszerváltást követô társadalmi-gazdasági változások nem hagyták érintetlenül a testkultúra, azon belül a versenysport területét sem. Ugyancsak jelentôs változások következtek be a világ élsportjában is, felerôsítve a már korábbi években létezô ellentmondásokat. A hazai és a nemzetköz változások kedvezôtlenül befolyásolták az edzôi

I. Országos Edzôi Kongresszus szakma szerepét, társadalmi presztízsét, munkaerô-piaci pozícióját. A jövô képzési feladatainak megfogalmazásakor e sajátos fejleményeket is figyelembe kell vennünk. Annak ellenére, hogy az edzôi szakma számos sportágban leértékelôdött, az elhelyezkedési lehetôségek drámaian romlottak az elmúlt 10 évben, a szak mégsem küzd beiskolázási gondokkal. A már elôzôekben említett 50 államilag finanszírozott helyre a jelentkezôk száma az elmúlt években 180-200 fô körül mozgott, azaz az ún. felvételi arány (jelentkezôk száma/felvettek száma) – költségtérítéses hallgatókat is figyelembe véve – igen jónak mondható 3-as értéket közelítette. A szakedzôi szak értékelésekor nem kerülhetô meg az a gond, amely abból adódik, hogy a záróvizsgát tett, diplomás szakedzôk pályájának nyomon követése jelenleg nem megoldott. Így nem tudjuk, hogy a tanulmányaikat befejezôk közül hányan végeznek olyan tevékenységet, amely valamilyen formában kapcsolódik szakedzôi szakképzettségükhöz. Az elhelyezkedési lehetôségeket ismerve feltételezhetô, hogy a végzettek meghatározó hányada nem folytat edzôi tevékenységet, azaz a szak elvégzését igen sok esetben a diploma, a felsôfokú végzettség megszerzése motiválja. Az elmondottakból következik, hogy megkerülhetetlen egy olyan felmérés elvégzése, amely megmutatja a magyar sport valós edzô szükségletét a sportbeli felkészítés különbözô szakaszaiban, figyelembe véve a versenysport jelenlegi trendjét. A képzési formák bôvülése a felsôoktatás terében mûködô edzôképzésnél is tapasztalható, hiszen megjelentek a szakpáros (testnevelô tanár-szakedzô, rekreáció irányító-szakedzô) és a rövidített képzési idejû, másoddiplomás képzési formák is. Ugyancsak tapasztalható az új tanulmányszervezési forma megjelenése az edzôképzésben, a kreditrendszer fokozatos bevezetésének folyamata. A képesítési követelmények elôírása szerint 2003/2004-es tanévre beiratkozott hallgatóknak a szakedzôi szakon az egyszakos alapképzésben – a képzési formától és idôtôl függetlenül – a diploma megszerzéséhez 180 kreditpontot kell elérniük, amely a fôiskolai végzettség megszerzésének minimális kreditpontszámát jelenti. A képzés nemzetköziesedésének kiszélesedése is érzékelhetô, jóllehet ez jelenleg és a közel jövôben is, a tanfolyami és továbbképzô jellegû kurzusu-

MAGYAR EDZŐ 23 kat érinti. Törekedni kell a továbbképzô és specializáció irányába mutató rövidített képzési idejû kurzusok bôvítésére. Képzési súlyára és hírnevére adó intézmény nemzetközi kurzusok nélkül a jövôben egyre nehezebben boldogul. A magyar felsôoktatás intézményi struktúrájának gyökeres átalakulása, a sokat említett integráció – e viszonylag rövid idôszak alatt – sajnálatos módon tartalmilag nem gyarapította és erôsítette szakedzô képzésünket, ugyanakkor adminisztráció ügyintézés szempontjából nehezítette azt. A következôkben kissé behatóbban elemezzük a felsôoktatás képzési struktúrájának bôvülésébôl eredô esetleges hatásokat és a duális képzési struktúra fokozatos átalakulásának befolyását a felsôoktatáshoz kötôdô szakedzô képzésre.

A képzési struktúra átalakítása az edzôképzés területén E kérdés vizsgálata szükségessé teszi, hogy rövid kitekintést tegyünk edzôképzésünk egészére. Ismeretes, hogy a jelenlegi hazai edzôképzés – a nem iskolarendszerû és az iskolarendszerû képzés - részben egymásra épülô három szintbôl áll (lásd 3. ábra). A részbeni egymásra épülés azt jelenti, hogy a legmagasabb szint elérése (szakedzô szint) nemcsak az elôzô szintek követelményeinek teljesítése útján érhetô el, jóllehet igen sok esetben a középfokú edzôi bizonyítvány elôfeltétele a szakedzôi szintû tanulmányok megkezdésének anélkül , hogy a középszinten nyert ismeretek valamilyen formában beszámíthatóak lennének a felsôszinten folytatott tanulmányokba, lerövidítve ezzel a szakedzôi szint képzési idejét. (3. ábra) A képzési struktúra egyik lehetséges, már a közeljövôben megvalósítható átalakítási iránya az lehetne, hogy a jelenlegi képzés középsô, kétéves nem iskolarendszerû képzési szintjét – az elôírt szakalapítási eljárás lebonyolítása után – átvinnénk az akkreditált iskolarendszerû felsôfokú szakképzés (AIFSz) területére. Az AIFSz képzés bevezetése kezdetben azokat a sportági szakirányokat érintené, amelyek a TF-en önálló sportági tanszékekkel rendelkeznek, pl. atlétika, torna, úszás, kézilabda, labdarúgás, röplabda, kosárlabda, RG, aerobik, vívás, birkózás, judo. A strukturális átalakítás várható elônyei az alábbiakban foglalhatók össze.

24 MAGYAR EDZŐ


3. ábra. A magyar edzôképzés struktúrája

■

2003/1

Az új képzési rendszer létrejötte elôtt azonban szükségesnek tartjuk a jelenlegi szakedzôképzés korszerûsítését, és az ezzel kapcsolatos legfontosabb feladatokat az alábbiakban ismertetjük.

A képzési program korszerûsítése

● a kreditalapú képzés bevezetése lehetôvé teszi az AIFSz képzés során szerzett kreditpontok meghatározott hányadának beszámítását a fôiskolai szintû szakedzô képzésben, lerövidítve ezzel az edzôvé válás – sokat kritizált – igen hosszú képzési idejét; ● az oktatási tartalmak szintek közötti illesztése, egymásra épülése hatékonyabbá válna; ● az AIFSz megvalósítása az iskolarendszerû edzôképzés területén egybeesik az oktatáspolitika deklarált céljával, s így a testkulturális felsôoktatás területén is megvalósulna a vertikálisan egymásra épülô képzési struktúra kiinduló szintje, amelyet a már meglévô fôiskolai szint továbbfejlesztése, egyetemi lépcsôfokának létrehozása követne. A vertikálisan egymásra épülô képzési struktúra teljes körû kialakításának kérdése szorosan kapcsolódik a magyar felsôoktatás jelenlegi duális képzési rendszerének várható átalakításához, amely az un. „Bologna folyamat” néven vált ismertté. A felsôoktatás képzési struktúrájának átalakításhoz kapcsolód elgondolások még kiforratlanok. A képzési szakterületenként létrehozott bizottságok – így a testkulturális felsôoktatás területén dolgozó bizottság is – még a munka kezdetén tartanak. Megítélésünk szerint a testkulturális felsôoktatás és ezen belül a felsôoktatáshoz kötött szakedzôképzés átalakítását a felsôoktatás egészére érvényes általánosan elfogadott koncepción belül kell érvényre juttatni, figyelembe véve e képzési terület sajátosságait. Az egyes képzési szintek egymásra épülnek, mindegyik elôrelépést bizto-

sít a következô szintre, a rendszer egésze egy felfelé szûkülô piramist alkot (lásd 4. ábra) A felsôoktatáshoz kötött edzôképzés jövôjét jelentôsen befolyásolják azok a folyamatok, amelyek az EU integrációval kapcsolatosak. A bolognai folyamat kidolgozásával párhuzamosan – fôleg a sporttudomány önálló elismertetésének szorgalmazásával – törekednünk kell a szakedzôképzés legmagasabb szintjének (egyetemi szint) elérésére az European Network of Sport Sciences in Higher Education (ENSSHE) ajánlásai alapján. A nagy horderejû, a képzési struktúra egészét érintô átalakítások megvalósulása feltehetôen több éves munkát igénylô folyamat eredménye lesz.

A jelenlegi edzôképzést gyakran éri az a bírálat, hogy az oktatási tartalmak az egyes képzési szinteken olyan mértékben átfedik egymást, hogy lényegében az elôzô kurzus oktatási anyaga ismétlôdik meg. Ugyancsak kritikaként fogalmazódik meg az elméleti képzés túlsúlya, illetve általános, viszonylag kevés specifitást közvetítô volta. Bírálatként fogalmazódik meg az egyes képzési formák közötti ekvivalencia hiánya, továbbá az is, hogy a képzés és oktatás jelenlegi technológiája már nem felel meg a modern sport követelményeinek. E felsorolt kritikai észrevételek lényegében kijelölik azokat a feladatokat, amelyeket a közeljövôben a szak fejlesztése érdekében meg kell oldanunk: ● feladatként fogalmazódik meg a különbözô szintek képzési tartalmának beható elemzése az adott szint elérendô céljának figyelembevételével. E feladat kapcsán nem zárható ki a cél és feladatrendszer bizonyos fokú korrekciója sem. Így pontosan meghatározható az egyes szintek specifitása, és az ehhez igazított gyakorlati és elméleti tudás mennyisége, mélysége és módszertana.

4. ábra. Képzési struktúra a „Bologna folyamat” alapján

■


2003/1

déslélektani, szocio-pszichológiai, sportpedagógiai, a teljesítôképes csoportok kialakításának specializált ismeretanyaga. A teljesítményorientált, sikeres edzôi tevékenységhez egyre nélkülözhetetlenebbek ezen személyiségbeli és szakmai kvalitások kialakítása. A konvenció másik alaptörekvése az egységesített, sztenderdizált és ellenôrzött edzôképzés bázisán a megfelelô munkalehetôségek biztosítása Európában. Egységes a törekvés a fejlôdô országok között, miszerint egy hivatalos nyelvismerettel (angol, német, francia), megkötés nélkül munkát vállalhatnak és kaphatnak a konvenció országainak szakemberei. Az európai képzés magas színvonala, valamint a minôségi garancia végett a rendszerben résztvevô országok számolhatnak azzal a kedvezô hatással is, miszerint az EU diplomát a konvención kívüli országok is elismerik – Európaszerte. A szerzôdô országok a kompatibilitás, átjárhatóság, általános elfogadottság érdekében alapelvként fogadták el a nemzeti hagyományok tiszteletét, a képzési tartalmak sajátos voltát, így arra törekszik, hogy azok a képzés tartalmának és megvalósulásának alsó kereteit (teljesítendô minimál programok) határozza meg, míg a tantárgyi követelmények tartalmi felsô határait az egyes országokra bízva. Az innováció, a fejlôdés, a sportági tudományos ismeretek alkalmazása, a sporttudományos kutatómunka lehet csak az egységes képzési rendszerrel közösen a kézilabdázás rohamos fejlôdésének további garanciája. A „Rinck” konvenció aláírásától, 2000 év közepétôl napjainkig a szerzôdésben foglaltak gyakorlati megvalósulásának érdekében két operatív intézkedésre volt szükség.

Elsô feltétel: Az elsô feltétel egyes országokban, egy nemzetközi és hazai képzési kurzuson, 6-8 fôs minôségi szakembert, a képzés beindításához elengedhetetlen, oktatni, tanítani is tudó „mester” csoportot volt szükséges kialakítani. A szigorú feltételeknek, a kiinduló pont mihamarabbi eléréséhez, az MKSZ (Magyar Kézilabda Szövetség) hét (7) szakembert jelölt az elsô körben, az EHF (Európai Kézilabda Szövetség)) minôségi garancia-jóváhagyásával, kinevezésével megkapták az „Európai Mesteredzô” a szakma EU mesterfokozatát. Ezek a következôk: 1. Kovács László 2. Kovács Péter 3. Hajdú János 4. Németh András 5. Skaliczki László 6. Zsiga Gyula 7. Mocsai Lajos

Második feltétel: Az EHF által regisztrált és jóváhagyott diplomák igen szigorú kritériumok mellett kerülhetnek csak elôterjesztésre. Az EU Mesteredzô diploma megszerzésének feltételrendszere. 1. Csak a legmagasabb edzôi végzettséggel lehet nemzetközi fokozatra szert tenni. A rendszerbe csak az kerülhet bele a továbbiakban, aki egyetemi vagy fôiskolai diplomával rendelkezik. A mesteri fokozat eléréséhez az EU ajánlás alapján nyomatékosan leszögezhetô, aki az edzôi tevékeny-

MAGYAR EDZŐ 37

ség csúcsán óhajt tevékenykedni, annak felsôfokú végzettséget (TF szakedzôi diplomát) kell magával hoznia. 2. Az adott ország szövetségének ajánlása támogatása szükséges. A szövetségi támogatás nem csupán a szakmai elômenetelt kell, hogy garantálja, hanem az emberi, pedagógiai,, morális alkalmasságot is 3. Az „EU Mesteredzôi” fokozat megszerzése 30 év alatt kézilabdázásból nem lehetséges. Gondolom a megállapított életkor igen kedvezô, hiszen ezelôtt igen ritka a gyakorlati és végzettséghez kötött szintek elérésének teljesítése, a 10 éves nemzetközi eredményességrôl nem is beszélve. (1 edzôi gyakorlat szükséges) 4. A sportág hazai élmezônyében elért eredményesség, valamint a nemzetközi eredményesség. Számba vehetôk az Olimpiákon, Világbajnokságokon, nemzetközi kupákban elért gyôzelmek, dobogós helyezések. Megállapodás szerint életmûért, az utánpótlásban kiemelkedôt teljesítôk, külön elbírálás alapján az EU Mesterfokozatra bocsáthatók, ha a többi elôírtaknak megfelelnek. 5. Az EU Mesteredzô diploma a hivatalos nyelvek (angol, német, francia, orosz) közül egy szaknyelvvizsga birtokában adható ki, vagy a konvencióban résztvevô országokban szerzett, legmagasabb osztályra érvényes, az említett nyelvben elért edzôi diplomával váltható ki (pl. Német „A” licence). 6. Az EU Mesteredzôi cím kötelezi tulajdonosát, hogy a hazai, esetleg nemzetközi szakemberképzésben részt vállaljon. A cím viselôje nem csak edzôi, hanem oktató-, nevelô és képzômunkát is köteles felkérésre teljesíteni. 7. Az edzôk, sportszakemberek pályafutása, tevékenysége regisztrált az EHF központban és méltatlan magatartás esetén visszavonható a diploma. 8. Érvényesül az EHF ellenôrzô, kontrollfunkciója, valamint a képzés elvégzése után is, az adott ország ajánlása szükséges és elengedhetetlen. A magyar sportszakemberképzés /edzôképzés/ tervezete. (1. ábra)

Az ábra értelmezése: I. Az alsó szinten ezidáig volt egy edzésvezetôi, gyakorlatvezetôi kategória. Valójában nincs rá szükség, amint ezt az elmúlt évek gyakorlata mutatta. Sportoktató, edzôi státuszt hoztunk létre, 60 órában, ahol már be lehet vonni a gyerekekkel foglalkozó fiatalokat. Dániában 16-18 éves gyerekek foglalkoznak a mini kézilabdázással. 150 ezer nô kézilabdázik csupán Dániában és 11 ezer mini-kézilabdázó van, akik 3-5 éves kor között vannak. Nem biztos, hogy ez a cél, de végül is ebben a kategóriában megoldható. Az elsô fokozatért a Magyar Kézilabda Szövetség edzôképzése a felelôs. Ez egy országos hálózatot jelent a TF szakmai támogatásával. II. A második kategória a középfokú edzôi. Ez 240 órás képzésben jelentkezik szintén a TF szakmai vezetésével. III. A következô az AIFS, új kategória. Ez is egy 240 órás képzés, iskolarendszerû felsôfokú szakképesítés , amely akkreditáltan mûködik. Diplomát nem ad. Azonban szakirányú képzettségben lehetôség nyílik arra, hogy aki nem akar egyetemre menni, aki úgy érzi, hogy élete e pályáján még nem érett, vagy nincs módja bekerülni, meg tudja oldani, hogy mégis magas szintû képzettséget kapjon. Esetlegesen korra, eredményességre való tekintettel az adott szövetség beemelheti magasabb fokozatba, amivel például lehetôség nyílik arra, hogy valaki elsô osztályban is edzôsködhessen. Ez a Magyar Kézilabda Szövetség edzôképzésére épül és a TF szakmai munkáján alapszik.

36 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

A kézilabda edzôképzés európai modellje Mocsai Lajos Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest

Elôzmények 1998-ban az Európai Kézilabda Szövetség szervezésében kaptam megbízást Magyarország képviseletére, egy olyan szakmai bizottságban, amely az európai edzôképzés tartalmi és strukturális felépítését volt hivatott kialakítani. Az egységes edzôképzés megteremtésének legfontosabb céljául az európai kézilabdázás hegemóniájának megôrzését, a szakemberképzés képzési anyagának egységesítését és egyidejû minôségi javítását tûzte ki feladatul. A leglényegesebb szempontként az itt bemutatásra kerülô, valójában egész Európára kiterjedô szakemberképzési modellt és a tartalmat egységesen hordozó felépítettséget, azonos mûködési struktúrát említhetjük. A kézilabdázás edzôképzési rendszere, törekvéseiben az egységes szaknyelv (terminológia) megteremtése mellett, a tudásszintekhez tartozó azonos minôsítést, és az egyes országokban meglévô, képzési lépcsôfokok összehangolását is jelentik. A képzési „piramis” modell csúcsát jelentô európai mester(edzô) áll, amely nemzetközi elismertségnek, nemzetközi kompetenciának örvend, és ezen kiemelkedô tudású szakemberek a gyakorlati munka mellett lennének kiválasztva a legmagasabb szintû edzôk képzésére is. Mielôtt tovább mennék az edzôképzô, sportszakemberképzô rendszer ismertetésében, egy elengedhetetlen, rövid visszatekintéssel kezdeném tanulmányomat. Az egységes európai edzôképzés gondolata C. Rinck úr ötleteként (IHF, EHF testületének francia vezetô tagja) az ô nevének megtartásával „Rinck Konvenció” nevet kapva vált ismertté. Az elôkészítô munka során a jogi hátteret és alapokat, a jogi harmonizációt elôsegítô UEFA edzôképzési anyag jelentette. A mûködési kereteket biztosító szabályozáson túlmenôen az európai edzôképzési struktúránál arra is törekedtünk, hogy az egyes országok megtarthassák a képzés nemzeti arculatát, egyéni kézilabda-filozófiáját. Elmondható, hogy egy rugalmasan mûködô szakemberképzési keretek között, az egyes országok általános és specifikus adottságainak megfelelô koncepciójában azonban egységes rendszert teremtettünk meg. Az ismertetésre kerülô képzési rendszer jelenleg már a Magyar Kézilabda Szövetség és a TF közös szerzôdése alapján, egy egyetemi háttérrel mûködô, más országok számára is példaértékû együttmûködést hozott létre, amely, mint látni fogjuk az EU elôírásoknak, illetve elvárásoknak is megfelel. A konvenció hitelességének növelésére az elsô körben 67 olyan országot választottak ki, amelyek a világ kézilabdasportjában mind klub, mind válogatott szinten meghatározó szerepet játszottak az elmúlt évtizedekben. Külön fi-

gyelmet fordítottunk az utánpótlásban és az edzôképzésben mutatott eredményességre is. Elmondható, hogy Magyarország is ezen kritériumok alapján került az elsô kiválasztott körbe. A Rinck konvencióban résztvevô, alapító szakembereket sportpolitikailag kiegyensúlyozottan, nemzetközi szaktekintélyekbôl válogatták össze, az edzôképzés elméleti és gyakorlati területeirôl, valamint az oktatás sporttudomány területeirôl. Az elsô lépésben a konvenciót, magát Tel-Avivban 2000 évben aláíró országok között találjuk az alapító országokat: Dániát, Oroszországot, Franciaországot, Németországot, Csehországot és Magyarországot. Jelenleg a konvenció a második körben 12-re bôvült és a 46 tagország több mint fele felvételre vár, és számos ország jelezte a kritériumok teljesítése után a felvételi szándékát. Körvonalazódik, egy egész Európát átfogó egységes képzési rendszer, és ami ennél is fontosabb lehet az egyén számára megvalósulni látszik az átjárhatóság, a diplomák elismertsége a szakemberek számára, Európa számos kézilabdában jelentôs országa között.

Az európai edzôképzés konkrét cél- és feladatrendszere Az egységes színvonal kialakítása összehangolt célirányos képzési anyag, különbözô szakmai programok beindítása, minôségi garanciavállalás és kontrollfunkció a tagországokban. A közös megegyezést és azonos tartalmú szakmai gondolkodást, indirekt utat választva határoztuk meg. A piramis csúcsán lévô verseny-élsport, szakmai követelményrendszerét sztenderdizáltuk és ebbôl kiindulva építettük fel az alatta lévô szakmai lépcsôfokokat. A javasolt ötfokozatú rendszerhez így könnyen tudtunk azon országoknak is korcsoport és szakanyag szempontjából is megfelelô szerkezetet és struktúrát találni, amelyek ezidáig esetenként akár 8-10 fokozatban képezték edzôiket. Kiemelhetjük, hogy az elsô ütemben, a legfelsôbb szinten megtörtént a minôségi sportszakember-képzés tartalmi kijelölése, képzési minimumok meghatározása az egyes országok specifikumainak figyelembevételével. A nemzetközi elismertség, akkreditálás megtörtént a legfelsôbb fokon, de ezzel párhuzamosan folyik a 2-3-4-5 szintek szakmai programjainak egységesítése, majd az egyes országokban a szintekre vonatkozó diploma elfogadása. A kézilabdázás fejlesztése, az innovatív gondolkodás megvalósulni látszik, hiszen a tapasztalatok átadása, a kutatási eredmények, a versenyrendszer alakulása, a játékszabályok fejlesztése, módszertani elôrelépések stb. közel azonos idôben történhetnek egész Európában. A vezetô szakemberek képzése és azok utánpótlása folyamatossá válhat, valamint az egyetemi hátterû képzés során nélkülözhetetlen egyéb tudományterületek tanárai, professzorai kapcsolódnak a képzési rendszerbe. Az EU ajánlás teljesül, miszerint a minôségi sportszakember-képzés lehetôleg egyetemi háttérrel valósuljon meg. Külön hangsúlyt kap a korcsoportos képzésekhez igazított fejlô-

■

2003/1

E feladat megoldását elôsegíti, illetve elôsegítheti a már meglévô és az elfogadott képesítési követelmények is; ● biztosítani kell az ún. elméleti és gyakorlati képzés racionális arányait, az edzôképzés gyakorlati orientáltságát, az edzés megfigyelések és az edzésvezetési gyakorlatok szerepének növelését, amelyek megvalósítása a klubok és szakosztályok megszûnésével nehezebbé váltak. ● a képzésben növelni kell az informatika és az idegen nyelvi képzés súlyát; ● elô kell segíteni a sporttudomány eredményeinek gyorsabb megjelenését mind a képzés anyagában, mind az edzés mindennapi gyakorlatában. A gyakorlati orientáltság tehát nem csökkenti az elmélet szerepét, mert egyet kell értenünk azzal az aforizmával, hogy „semmi sem gyakorlatiasabb a jó elméletnél”; ● törekedni kell az ún. speciálisan alapozó tantárgyak ismeretanyagának sportági szakcsoportok szerinti „súlyozására”, esetleg a teljesen önálló sportági edzôképzés beindítására; ● meg kell valósítani a különbözô képzési formák tantárgyi struktúrájának és követelményrendszerének ekvivalenciáját, amely az elôzô években már megkezdôdött; ● növelni kell - különösen a levelezô szakedzô-képzésben – azon feladatok részarányát, amely a hallgatók önálló ismeretszerzését biztosítják. A rendszeres önálló feladatmegoldás megkönnyítené a késôbbi szakdolgozat választást és annak színvonalasabb megírását is; ● az OM követelményeinek megfelelôen 2003. szeptember 1-re be kell vezetni a kreditalapú képzést a szak valamennyi tagozatán;


MAGYAR EDZŐ 25

Az edzôképzéshez kapcsolódó sportszakmai gyakorlatok megerôsítése Az edzôképzés szorosan kapcsolódik a versenysporthoz, hiszen a versenysport számára képez szakembereket. Edzôképzésünk egyik legnagyobb problémája – különösen a nappali tagozatos, szakképzés formájában megvalósuló képzésben – a „gyakorló terep” beszûkülése, lassú megszûnése. A jelenlegi jogi környezet nem teszi lehetôvé az önálló jogi személyként kezelt „gyakorló terep” a TFSE központi forrásokból történô támogatását. A sportvezetés fontos feladata a TFSE sajátos státuszának elismertetése. Arra kell rámutatni, hogy a TFSE nem egy az egyetemi és fôiskolai sportegyesületek sorában, hanem a felsôoktatás egyetlen olyan gyakorló mûhelye, ahol a felsôfokú edzôképzés sportszakmai gyakorlatai megvalósulnak, azaz a kar szervezeti egysége.

Edzôk továbbképzése A feladatok között kell megemlítenünk a különbözô képzési szinten végzett szakemberek rendszeres továbbképzésének megoldását. Karunkat kiemelten érinti a szakedzôi szakon végzett, aktívan tevékenykedô szakemberek továbbképzésének megszervezése. A rendszeres továbbképzés több mint 10 éve szünetel, és újraélesztése szükségessé teszi GYISM, a MOB, a sportági szakszövetségek, a Magyar Edzôk Társasága, és a TFTI szoros együttmûködését, a finanszírozási források felfedését. Örvendetes, hogy a továbbképzés 2002-ben a MOB támogatásával beindult, és a továbbképzés kreditált rendszere a kidolgozás stádiumába lépett.

A hazai és nemzetközi kapcsolatrendszer fejlesztése A felsôfokú edzôképzés sikerét és hatékonyságát kedvezôen befolyásolhatja a magyar sport meghatározó tényezôinek viszonyulása a kar ez irányú tevékenységéhez. Ezért nem elhanyagolható feladat a szoros és zavartalan kapcsolat fenntartása: ● a GYISM szakképzésért felelôs szakembereivel, ● a MOB illetékes bizottságával, ● a sportági szakszövetségek fôtitkáraival, ● a megyei önkormányzatok sportigazgatási szervezeteivel, ● a Magyar Edzôk Társaságával, ● az IOC Szolidaritási Programbizottságával (Scholarship for Coaches).

A kapcsolatok ápolásában, a nem iskolarendszerû edzôképzés, valamint az edzôi továbbképzések szervezésében és irányításában, beleértve a nemzetközi edzôképzést is, továbbra is meghatározó szerep illeti meg a TFTI nagy tapasztalattal rendelkezô munkatársait. Az edzôképzés jövôjének alakításában egyre nagyobb szerep jut a sportági szakszövetségeknek, ezért a képzô intézmény kapcsolatának kialakítása és megerôsítése a szövetségekkel és a nem iskolarendszerû edzôképzés irányítóival az intézmény alapvetô érdeke. Az elmúlt években a hazai és nemzetközi sportszövetségek érezhetôen növelték befolyásukat az edzôképzésre. A szövetségekkel kialakított munkakapcsolat eredményeként el kell érnünk, hogy a hazai és nemzetközi szövetségek ún. licence kurzusai legyenek összhangban a hazai képzés fokozataival, valamint a hazai szakképzés hatályos jogi rendelkezéseivel, és ne kérdôjelezzék meg a több, mint 40 éve mûködô fôiskolai szintû edzôképzés létjogosultságát. A munkakapcsolat javításának eszköze lehet a rendszeres konzultáció, valamint a szövetség elôadóinak évenkénti szakmai tanácskozása, ahol a képzés szakmai problémái megvitathatók.

Felhívás! Kedves Kolléganôk és Kollégák! Kérjük, hogy e-mailen vagy faxon írják meg, hogy milyen témakörökrôl hallgatnának elôadásokat az edzôtovábbképzô konferenciákon! Várjuk mielôbbi válaszukat! Magyar Edzôk Társasága: E-mail: [email protected]. Fax: 4714325 Köszönettel: a MET Titkársága


■

2003/1

Képzés és továbbképzés a TFTI-ben Tamás István Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest

A Továbbképzô Intézet képviseletében szeretném röviden bemutatni az intézetben folyó, államilag elismert, akkreditált – az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) nyilvántartott – sportszakember-képzés és továbbképzésjelenlegi rendszerét és néhány eredményét. Már a bevezetôben is szeretném felhívni szíves figyelmüket arra, hogy a Kormány 168/2001. (IX. 14.) sz. rendelete szerint 2004. július 31-tôl csak államilag elismert (OKJ számmal regisztrált!) végzettséget igazoló oklevéllel lehet oktatói, edzôi, szervezôimenedzseri tevékenységet folytatni. Azoknak, akik államilag elismert oklevelet kívánnak megszerezni, minden esetben érdemes odafigyelni a képzést regisztráló OKJ számra. A sportoktató-képzés (OKJ száma 338962 01) egy tanéves levelezô kép-

zés. Jelenleg 15 sportágban folyik ilyen képzés. A sportedzô képzést (OKJ száma 52 8962 01) - amely két éves levelezô képzés - országosan koordináljuk, illetve Budapesten van két saját csoportunk. A budapesti létszám közel 600 fô. A két tanéves képzés most indul 40 sportágban. Minden megyében - illetve három megye kivételével - megyei kihelyezett központokban lehet elsajátítani az általános elméleti képzést. A gyakorlati képzést különbözô helyeken, többnyire Budapesten, a Testnevelési Egyetemen folytatjuk. Mindegyik képzési forma igen népszerû, bár sportáganként különbözô mértékben. Érdekes az 1. táblázatban bemutatott statisztika azok részére, akik ilyen természetû dolgokkal foglalkoznak. Figyelemre méltó, hogy saját költségükre, saját szabadidôben erre a képzésre milyen sokan jelentkeznek. Két sportágat szeretnék kiemelni: az aerobikot, ami iránt, úgy látszik, hogy továbbra is nagy az érdeklôdés, nem-

csak a sportedzôi, hanem az oktatói tanfolyamon is, illetve említhetem a testépítés-fitnessz képzést 139 résztvevôvel az edzôképzésben, illetve 44 jelentkezôjével az oktató képzésben. Hozzáteszem ehhez még azt, hogy ezekben a sportágakban kiváló szakemberek dolgoznak az edzôképzésben is. Zárójelben jegyzem meg, hogy sajnos, az olimpiai sportágak iránt nem tapasztalunk ilyen érdeklôdést. Bár itt is van pozitív példa: az evezés. Érdemes felfigyelni, hogy egy világbajnoki jó szereplésnek, egy világbajnoki aranyéremnek milyen kihatása van. Jelentôs arányban megugrott a jelentkezôk száma erre a sportágra. Ugyancsak említést érdemel, hogy a karate az edzôképzés szempontjából továbbra is jelentôs sportág, a karate do és a kio kusing-kaj létszám adatai együtt szerepelnek a továbbiakban, és talán emiatt is tapasztalható ez a kiugró érdeklôdés (81 fô!). Figyelmeztetô a labdarúgás iránti érdeklôdés alakulása is. Bizonyos, hogy a 2000-ben indított tanfolyamnál érvényesült az a propaganda, hogy nem kell állami végzettség, hanem másfajta végzettségre van szükség. Ennyit jelent, hogy ha eredményes ellenpropagandát végzünk.

■

2003/1

szint, amit természetesen az edzô elvár magától. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy az elmúlt négy olimpiáról mindig arannyal jöttünk haza versenyzôimmel. A sikerhez lehet, de mégsem lehet igazán hozzászokni. Nekem 18 felnôtt Európa-bajnoki aranyérmet nyertek tanítványaim, de én azt hiszem mindegyikért, úgy éreztem lélekben egyaránt megszenvedtem. Azt pedig, hogy a barcelonai olimpia után, ahol versenyzômnek, Egerszegi Krisztinának három arany esélyeseként, ennek minden terhével és elvárásával sikerült, én azt hittem, hogy már többet úgy és olyan mértékben soha nem fogok izgulni. Az is igaz, hogy ekkora tét sem volt, mint akkor, de meg kell mondanom, hogy ez nem így történt. Ugyanúgy izgultam én Kovács Ági sydney-i olimpiai aranyáért, mit Batházi Európa-bajnoki aranyáért, ugyanúgy tovább. És most, hogy 2000. után, már átkerültem a barikád másik oldalára, „csak” szövetségi kapitány lettem fôfoglalkozásban, most az egész magyar úszócsapatért izgulok, a versenyzôkért, a fiatal kollegákért, hogy legyen sikerélményük. Úgy látszik, ebbôl nincs kiszállás! Az edzônek 24 órás napi szolgálata van, hiszen a versenyzô még éjszaka is felhívhatja, ha problémával küzd. Mindenkitôl függ, de mindenkinél mégis szebb a munkája. Függ a versenyzôtôl, a csa-

Könyvismertetô

26 MAGYAR EDZŐ

I. Országos Edzôi Kongresszus pattól, hiszen ezeken keresztül mérik le munkáját. De függ a sportvezetéstôl, a GYIMS-tôl a MOB-tól, a szövetségtôl, a sportklub vezetésétôl, de még az uszodavizet elôállító gépésztôl is. A tanári kartól, a szülôktôl, de még talán a versenyzônô barátjától, a versenyzô barátnôjétôl. Mindenki a fônöke, de mégis minden tôle függ. Mindenkihez és mindenhez kell értsen, és egyben neki kell az apa-anya-barát-tanár-pszichológus-orvos szerepét is betöltenie, mert az ô kezében van az a gyúrható, képlékeny anyag, amit mi VERSENYZÔNEK mondunk, csupa nagybetûvel. A sport világában azon kevesek közé tartozónak mondhatom magamat, hogy akinek, mint edzônek egész életében csak egy munkahelye volt. 1963-tól a versenyzôi pályafutásom befejezésétôl 2000-ig 37 éven keresztül egy szakosztályban, egy klubban, a Budapesti Spartacusban dolgoztam. Voltunk nagyon gazdagok, akkor uszodát építtetünk. Voltunk nagyon szegények, s mi több vagyunk, de mindig jó és eredményes volt úszószakosztályunk, jelenleg is az, melyet edzôtanítványom Turi György eredményesen vezet tovább. Amikor elkeseredett voltam fiatal edzôként, elszaladtam megnézni, hogy hogyan készül a Spartacus uszoda, a munka temploma. S ez mindig megnyugtatott és erôt adott, hogy lesz egyszer egy külön, saját

Gyôri Pál: Óvodások biológiai fejlôdése és fizikai aktivitása A Veszprémi Egyetemen több mint 25 éve folyik kutatás óvodai gyermekek biológiai, szociológiai, pszichológiai és motoros fejlôdését meghatározó, a sokmozgásos testnevelési játékprogramra épülô, fôként futási feladatokat tartalmazó testnevelés hatékonyságáról. A kedvezô feltételek között tartott foglalkozások eredménye jól nyomon követhetô a kisgyermekek fizikai teljesítményének fejlôdésében. A szerzô és munkatársai 19 tanulmányban és 7 szakcikkben tényként tárják az óvodapedagógusok, tanítók, szülôk és a téma iránt érdeklôdô szakemberek elé a gyermekek rendkívül aktív és hatékony motoros képességének és készségének tényeit, valamint intenzív futásteljesítményének mutatóit. A szép kivitelû 284 oldalas könyvben közzétett tanulmányok és szakcikkek 104 táblázatot és 86 ábrát tartalmaznak. A kötet kiegészül a szerzô/szerkesztô négy évtized alatt megjelent publikációs jegyzékével. A tanulmánykönyv ára 1400,-Ft (ÁFÁ-val) és beszerezhetô a Veszprémi Egészségvédô Sportegyesületnél (8200 Veszprém, Egyetem utca 10). Telefon/fax.: 88/423 052, e-mail: [email protected]

MAGYAR EDZŐ 35 MÛHELYEM. Ez alatt a 37 év alatt sok országban hívtak edzônek, de 4 országból érkezett olyan megtisztelô meghívás, melyben a nemzeti válogatottat dirigálhattam volna. De végül is visszautasítottam a brazil, a francia, dél-afrikai és görög ajánlatokat. És soha nem bántam meg, hogy itthon maradtam és a magyar úszósportot szolgálom. Vigyázzunk hát fiatal tehetséges edzôinkre, hogy ôk is ezt az utat járják. Én tudom, hogy a versenyek nem csak a versenyzôben, hanem az edzôkben is mint a fákban az évgyûrûk, nyomot hagynak. A világversenyek a kontinens viadalok túlfûtött lelkiállapota mindannyiunkat megvisel. Versenyzôt, edzôt egyaránt. Talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy az edzônek is kellene egy-egy olimpiai ciklus után pihenni, vagy két-három ilyen ciklus befejezése után eltiltani az edzésvezetéstôl. Mert a napi 6-6 és félórás edzésvezetés + tervezés + szakosztályi-, bizottsági munkák, versenyzôk iskolai ellenôrzése, szülôkkel való kapcsolattartás stb, rengetek energiát fogyaszt évek alatt. Én, mint öreg veterán, azt kívánom minden kedves edzôkollegának, hogy ezt a szakmát, hogy edzôség hivatásnak vegyétek és kitartó munkátokkal minél több nagyérdemû versenyzôtök, jó csapatotok legyen.

34 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

Szakma és hivatás AZ ÚSZÓ ÓVODÁTÓL AZ OLIMPIAI BAJNOKIG

Magyar Úszó Szövetség, Budapest

Az úszóedzô, aki úszni tanít, a semmibôl mindent varázsol. Megtanít egy olyan mozgást, amit ez idáig az a gyermek nem tudott - és munkájával felvértezi egy képességgel - az úszás tudományával. Már az ókori görögök is azt mondták, hogy nem ember az, aki olvasni és úszni nem tud. Azt hiszem ez egy olyan tevékenység az edzô részérôl, amelyet mindennap képes a fejlôdés szempontjából látni, hogy a kis nebulók hogyan sajátítják el a helyes mozgást. Ugyanakkor az úszástanítás veszélyes dolog is, mert megtörténhet a legrosszabb is, tehát az edzô a kezére bízott legnagyobb értékre nagyon vigyáznia kell. Tehát az uszodában az úszóedzésen a fegyelem már a legkisebb kortól a tanítás kezdetétôl nagyon fontos. Viszont a sportmozgással kapcsolatban, mármint az úszással örök emléket állít a gyermekben, mert megtanított egy olyan mozgást, melyet eddig soha életében nem tudott. Tehát az edzô volt az elsô és ez gyerekben, szülôben egyaránt mély nyomot hagy, és nem mindegy, hogy a kis emberpalántában milyen viszony alakul ki a sporttal, a mozgással szemben. Ha jól dolgozott, a gyermeki ragaszkodás, a sportág szeretete örökké elkíséri a nevelôt, igazán nagy élmény az utánpótlás korú, a még csillogó szemû fiatalokkal foglalkozni, akik tátott szájjal hallgatják az EDZÔ szavát. Akik még lelkesek, akik még ôszintén hisznek a felnôtteknek! Ezt kell megôrizni, ezt kell megtartani mindvégig, hogy szeretetteljes kapcsolat álljon fenn az edzô és versenyzô között a pályafutásának befejeztéig. Igen, de az edzésen nincs demokrácia. Tudnia kell a versenyzônek, hogy érte, az eredményért van minden. Az edzéseken több ezer liter izzadság folyjék el, mint egy elkeseredett könnycsepp a verseny után. Ezért kell egy teljesen más viselkedésformát felvennie az edzônek az edzésen, és ugyancsak másnak kell lennie az edzés után.

Egerszegi Krisztina mondta mindig, hogy Laci bá egy nagyon rendes ember, csak nem szabad az uszoda partjára engedni. Igen, az edzés szent dolog. Az uszoda vagy az edzôterem a munka temploma. Az edzés alatt szigorú fegyelem szinte diktatórikus munka folyik, amiben az edzô parancsol, a versenyzô végrehajt. Lehet, hogy furcsa, de én mindig azért dolgoztam, hogy kerüljük el a kudarcot, és ne legyenek a versenyzôim bánatosak a verseny után. Ismerem a kudarc szomorú ízét, de ugyanakkor 1988. és 2000. között lévô összes világversenyen csak egyetlen egyszer, a római világbajnokság után jöttek versenyzôim arany nélkül haza. Itt csak két ezüstre és egy bronzra tellett. Az edzés után, de fôleg elôtt a versenyzônek lehetnek szakmai megfigyelései. De az edzés alatt errôl szó sem lehet. A nagy baj akkor szokott kezdôdni, amikor a versenyzô kezd átmenni „teoretikusba” és kezdi megmagyarázni, hogy miért kell kevesebbet dolgozni. Tehát versenyzô és edzô felállásban csak az elôbb említett szereposztás van, mert ha ez megváltozik, az az eredmény hátrányára megy. Ha viszont vége van az edzésnek, az edzônek kell lennie a legmegértôbb barátnak, egy pillanat alatt kell feloldani ezt a parancsuralmi rendszert, megértônek gyámolítónak kell lennie. A versenyzô is, mint minden ember szeretetre vágyik, és hamar megérti és megérzi, hogy érte, a közös eredményért történik minden. Talán az emberi kapcsolatokban kevés olyan ÉRDEKKÖZÖSSÉG van, mint a sportban a közös eredményért. Igazán nagyszerû dolog, amikor a nagy világversenyen az edzô odakíséri a rajthelyre a versenyzôjét, összenéznek és elmondhatják magukról, hogy mi mindketten megtettünk mindent a szent cél érdekében, hogy aztán ez mire elég, az egy más dolog. Az edzô visszamegy a tribünre és legfeljebb a stopperórába kapaszkodik, és bár kívülrôl mutatja, hogy milyen erôs és bizakodó, hogy versenyzôje lássa és megnyugodjon, de belül remeg a jó eredményért, a sikerért. Az ô versenyzôje sikeréért. És ha siker van, istenem milyen jó is a sírást visszatartó édes-keserû boldog-

ság és az a földöntúli öröm: igen megvan! SIKERÜLT! S, bár nem az edzô áll fel a dobogóra, de az ô szíve, lelke is ott van a versenyzôvel, és pillanatok alatt elfelejt, mindazt a sok gondot, bajt, problémát, melyet a felkészülés ezer gondja jelentett. A betegségek, az iskolai problémák, a tanárok, a szülôk, a versenyzô megannyi gondja mindmind eltörpül az edzô agyában és törlôdik, s helyét az önfeledt öröm veszi át. Az elsô összeölelkezés, amikor a tanítvány ôszinte mámorában kimondja, hogy: KÖSZÖNÖM MESTER, KÖSZÖNÖM EDZÔ. Na ezek a percek, amiért érdemes élni, és dolgozni. Ha sikerült a csoda OK, ha nem, edzô te vagy a világ legboldogtalanabb embere és nem az érdekel, hogy majd mit írnak az újságok, hogy mit mondanak mások, hanem itt belül egy hallatlan süket, tompa fájdalom van a szívedben. Az edzô az, aki egy év alatt felkerülhet a mennyekbe, de a következô évben már megjárhatja a poklot is. Ha egy tudós feltalál valamit, ezért joggal egy életen keresztül tisztelet övezi. Az edzônek csak a következô év világversenyéig lehet nimbusza. Azután a siker, melyhez olyan könnyen hozzá lehet szokni a következô évben kudarccá válhat. Ezért nem csak az a nagydolog, ha egy év sikerült, hanem a sikert folyamatosan megtartani sokkal nehezebb. Az emberben egy idô után kialakul az eredményekkel szemben is egy igény-

Könyvismertetô

Kiss László

Terjedelme: 184 oldal ábrákkal Ára: 3 000, - Ft Megrendelhetô: Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar Jegyzetbolt 1123 Budapest, Alkotás u. 44. Tel.: 487-9200/9293

■

2003/1

Szeretném még megemlíteni azt, hogy ebben a tanévben kezdtük meg az edzôképzést a golf és a baseball sportágakban. Örömteli, hogy mindkét sportágban mindjárt 10-10 jelentkezô akadt. A táblázaton jól követhetô az említett kormányrendelet hatása. A sportágak rádöbbentek arra, hogy 2004-tôl a jogszerû mûködéshez államilag elismert végzettség szükséges. A beiskolázásoknál ez jól nyomon követhetô. Fontos a sportági szakszövetségek szervezô munkája. Jó példa erre a sakk. A sakkszövetség a saját szervezésében értesítette az embereket, és tessék megnézni, hogy az elôzô évekhez viszonyítva, mi lett ennek az eredménye. Szeretném kiemelni, hogy szövetség koordinálja, felügyeli a szakmai munkát, nekünk csak egyetértési jogunk van azzal kapcsolatosan, hogy a szövetség kit nevez ki, kit bíz meg szakmai vezetônek. Ha a szövetség foglalkozik a saját szakember utánpótlás-képzésével, akkor ilyen számok jönnek ki. Felhívnám a figyelmet további két szövetségre: az úszókra és a vívókra. A Vívószövetség támogatást szerzett a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól, és azt mondta, hogy vidéki bázisait megerôsítendô, állami pénzbôl, illetve a NOB szponzori pénzébôl beiskolázott 43 hallgatót. Ezt a 43 hallgatót csak az utazás és az esetleges szállásköltség terheli, mert az oktatás számára ingyenes. A úszásnál látható beiskolázási létszámok egyenes összefüggést mutatnak a sportág évtizedek óta tartó eredményességével, s azokkal az erôfeszítésekkel, amelyeket a sportági szakszövetség ennek érdekében tesz. A sportszervezô-menedzser képzés (OKJ száma: 52 8962 02) célja olyan szakemberek képzése, akik a piacgazdaságban, a testnevelést és sportot befolyásoló gazdasági és társadalmi tényezôk között eligazodnak. Az itt tanult ismeretek hasznosíthatók a sportvállalkozásoknál, a sportesemények szervezésével foglalkozó szervezeteknél, országos és megyei hatáskörû sportszervezeteknél, önkormányzatoknál, valamint a fôiskolai szintû sportmenedzser szak felvételi vizsgáin. Azok, akik a felsôoktatásra szeretnének bekerülni, a fôiskolai szintû sportmenedzser szakra, itt ahhoz is megfelelô ismereteket nyerhetnek. A nálunk végzettek lényegesen könnyebben jutnak be az egyébként rendkívül keresett szakra. A Testnevelési Egyetem és a TFTI igen büszke a Nemzetközi Olimpiai Bizottság olimpiai szolidaritási prog-

MAGYAR EDZŐ 27

I. Országos Edzôi Kongresszus 1. táblázat

Sportedzôi tanfolyamokon végzettek létszáma sportáganként 1992 - 2002 sportág 1 aerobik 2 aikido 3 akrobatikus R’ & R’ 4 asztalitenisz 5 atlétika 6 baseball 7 birkózás 8 búvárúszás 9 cselgáncs/judo 10 ejtôernyô 11 erôemelés 12 evezés 13 golf 14 gyeplabda 15 gyorskorcsolya 16 íjászat 17 jégkorong 18 ju-jitsu 19 kajak-kenu 20 karate 21 karate-do 22 kempo 23 kerékpár 24 kézilabda 25 kick-box 26 kosárlabda 27 kung-fu 28 kyokushin 29 labdarúgás 30 lovas-sport 31 mûkorcsolya 32 mûugrás 33 ökölvívás 34 öttusa 35 rögbi 36 röplabda 37 RSG/RG 38 sakk 39 sí 40 sportakrobatika 41 sportlövészet 42 sportmászás 43 súlyemelés 44 számszeríjászat 45 szinkronúszás 46 taekwon-do 47 tájékozódási futás 48 teke 49 tenisz 50 testépítés-erôemelés 51 testépítés-fitness 52 tollaslabda 53 torna 54 triatlon 55 úszás 56 vitorlázás 57 vívás 58 vízilabda * - jelentkezettek száma

92/94 119

94/96 216

96/98 104

98/00 106

10 49

16 5 24

21 20 20

25 7 17

8

16

00/02 60 9 16 10 15

11 4 8

20

20

12

3 1 15

6

6

7

6

2

02/04* 137 12 26 18 27 10 16 14 12 13 10

2 1 5 6 23 27 18 67

9 16

18

22

18 6

10 25

6 6 12 53 7

6 4 14 18 81 6 4 87 10 73 13

62 2 56

84 3 73

62 8 90

57 12 60

7 149 6 10

12 232 11 5

207 16

53 20

3 5

6

6

71 50 11 9 11

25 6 5 6

14 7

15

5 17

13

27 14 64

8

5

1

6

6 7 10 14 12

7

45 173 6 5 4 6

18

3 13 5 59 76

62 71

18 35 27

3 19 69

6 11

8 11

88 50 2 16 13 70 21 8 9

13 6

5 10 7

62

48

60

78

18 13 72 5 5 18

6 8 67 13 5 15

9 10 4 1 22 10 8 11 70 139 6 12 12 101 16 43 36

28 MAGYAR EDZŐ 1. ábra


■

2003/1

ramja keretében nyújtott ösztöndíjas támogatásával immár több mint 30 éve eredményesen mûködô Nemzetközi Edzôképzô Tanfolyamára (1. ábra). 1971-tôl a NOB egy-egy sportágban ennyi embernek adott ösztöndíjat, akik a világ minden részérôl jönnek, azért, mert ilyen híres a magyar Testnevelési Egyetem és a magyar testkultúra. Ezeknek a résztvevôknek a NOB fizeti ki a képzési, az ellátási és az utazási költséget. A világ minden részérôl, tehát négy világrészrôl jönnek a hallgatóink. Nagyon jelentôsen megugrott a 90-es években a hallgatók létszáma. Most már az ezret túlléptük. Tessék megnézni a listavezetô labdarúgást! Ez a NOB véleménye a Testnevelési Egyetemen folyó labdarúgó szakember-képzésrôl. Minden évben kapunk egy ellenôrzést a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól, miután jelentôs összeget fordít erre az elôzô tanfolyamra, amit mutattunk. Elszámoltatnak bennünket. Szakmai anyagainkat bekérik. Mindezek alapján folyamatosan elismerést kapunk, jönnek a hallgatók szép számmal, ami nemcsak örömet, elismerést, hanem jelentôs anyagi hasznot is jelent. Hozzá szeretném tenni, hogy a Testnevelési Egyetem a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól több ösztöndíjast kap egy évben, mint az összes többi akkreditált képzô intézmény. Mindezek az eredmények a hazai és a nemzetközi edzôképzés és továbbképzés terén színvonalas munkát és jelentôs erôfeszítést igényelnek, de megéri! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

■

2003/1

Meg kell teremteni a feltételeket, hogy egészséges – és ne egy enervált, drogba menekülô – nemzedék nôjön fel. Az illetékes Sportminisztériumnak biztosítani kellene és ellenôrizni az önkormányzatoknál a sportra csoportosított források átutalását és felhasználását. (Ne legyen lehetôsége az önkormányzatnak egy megyei csapat 200 játékosától a melegvízre való gázdíj kifizetése alól is kibújni!) Fontos lenne a labdarúgás különbözô területein vezetôi beosztásba kerülôk körültekintô kiválasztása, megválasztása – végre már ne egyéni érdekek alapján történjen. Fontos lenne, hogy hiteles, szakmai értékrenddel tisztában lévô, az európai klublicens elvárásainak megfelelô irányítóink legyenek. ● Ne fordulhasson elô olyan, hogy a labdarúgásban mindössze 2 éve dolgozó vezetô egy edzôbizottsági véleményt szakmailag alkalmatlannak nyilvánítson…. ● Ne fordulhasson elô egy MLSZ elnökségi tag részérôl, hogy kétségei legyenek, kell-e egyáltalán profi futball Magyarországon… (Ezt utoljára az angol labdarúgás 1896-ban tárgyalta és azóta ott ez nem is kérdés). Kívánatos lenne a média pozitív kisugárzása is, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy egészséges, sportban aktív és passzív szórakozást találjon a mai fiatalság. Végül, de nem utolsó sorban – hiszen alapvetô feltételek közé tartozik – az edzôk szerepének fontossága óriási. ● Sajnos a labdarúgóedzôk társadalmi értékrend-csökkenést éltek meg az eredménytelenség kapcsán. ● Néhány év méltatlan megaláztatása, magyarázkodása után a labdarúgás szereplôi közül elsôként az edzôk végeztek önvizsgálatot. ■ Szakmai továbbképzésünk (1995) egy pármai tanulmányúttal indult. ■ Fontos szakmai elvként fogalmaztuk meg, hogy az alapvetô feltételek javulásán keresztül végre az: – Utánpótlás korú gyerekeket képezzük, és ne versenyeztessük (iskolákban, klubokban, válogatottakban). – Végre a felnôtt, profi játékosokat versenyeztessük, és ne ôket képezzük. – Fontos lenne az UP. edzôk szerepének kihangsúlyozása, kiválasztása, egzisztenciális helyretétele, mert az igazi az lenne, ha volt válogatott, I. osztályú játékosok oktatnák serdülôinket, ahogy ezt ma az Ajax felvállalta.

I. Országos Edzôi Kongresszus ■ Ezekben az években forrta ki magát az UEFA új, egységes szakmai programja, ami a labdarúgás továbbfejlôdését, és a tagállamainak szakmai fejlesztését tûzte célul (UEFA technikai „JIRA” Bizottság) ■ Nagyszerû felismerés volt a ’90-es évek közepén az akkori edzôbizottság meghatározó szakemberei (dr. Mezey, Garami, Csank, Gellei, stb…) részérôl, hogy e nagyszerû UEFA szakmai programhoz elsôk között csatlakozott Magyarország. ■ Ezzel biztosítani tudta azt az újszerû, modern képzést, ami a legfrissebb európai elit (TOP 10) szakmai megállapításait és többek között Baróti Lajos és Illovszky Rudolf tapasztalatait ismertette meg a megújulni, magát fejleszteni, képezni, továbbképezni szándékozó edzôknek. ■ A vezetô európai futballkultúrák többéves munkájának eredményeként egy kitûnô strukturális felépítményben szakmailag egymásra épülô tematikájával „D”, „B”, „A” és „PRO” szinteket adaptálta Magyarországra az edzôképzô központ Dr. Mezey György és Both József vezetésével. Személyi feltételei is kiválóak az újszerû edzôképzésnek, hiszen dr. Mezey György – aki az UEFA „JIRA” technikai bizottságának is a tagja – a legfrissebb UEFA szakmai értékeléseit és megállapításait hozza és osztja meg a hallgatókkal. Nem a teljesség igényével, de Baróti Lajos, Illovszky Rudolf mellett volt szövetségi kapitányok, mesteredzôk, bajnokcsapatok edzôi, a TF tanárai, vagy nemzetközi elôadók Jozef Venglos, Michel Sablon, Andy Roxburgh UEFA technikai bizottsága reprezentánsainak elôadásai kapcsán a hallgatók többet kaptak a szakmából, mint korábban évtizedek alatt. ● Dicséret és köszönet az MLSZ vezetôinek, hogy felkarolták, támogatták ezt a programot. ● 1997: Az MLSZ létrehozza a leg magasabb szakmai szervezetét az MLSZ edzôképzô központját. ● 1998: Az edzôbizottság meghatározza az UEFA licens hazai megvalósításának szakmai prog ramját. ● 2000: - Az MLSZ elnöksége az UE FA normáihoz harmonizálja az edzôk foglalkoztatási rendjét. ● dr. Mezey Györgyöt az UEFA felveszi a technikai „JIRA” bizottságba. ● UEFA akkreditálja az „A”, „B” li cens rendszerünket.

MAGYAR EDZŐ 33 ● 2002: UEFA elfogadja az MLSZ „PRO” tanfolyamát A felsorolt tények alapján elmondhatjuk, hogy az utóbbi néhány évben képes volt a magyar labdarúgóedzôk társadalmának jelentôs része képezni, továbbképezni magát. A számok önmagukért beszélnek: 3581 fô „D” licens 1437 fô „B” licens 131 fô „A” licens 18 fô „PRO” licens Személyes tapasztalatom van többek között a „PRO” tanfolyamról, óriási jelentôségûnek és üzenetértékûnek tartom, hogy volt szövetségi kapitányok, mesteredzôk, bajnokcsapatok edzôi (Garami, dr. Mezey, Csank, Verebes) – 60 éven túl is – hónapokon keresztül képezték magukat a szakmai fejlôdés reményében. Magyarország EU tagsága most van folyamatban, de mi labdarúgóedzôk büszkén jelenthetjük ki, hogy a mi csatlakozásunk, elfogadtatásunk az UEFA edzôképzési konvenciójába – teljeskörû tagsággal – megtörtént. ● Ez azt jelenti számunkra, hogy biztosabb, stabilabb egzisztenciális hátteret és lehetôséget biztosít edzôinknek. ● Az UEFA csak azokat a diplomákat ismeri el, és azzal vállalhatnak az edzôk munkát Európában, amelyeket a tagállamok szövetségei adnak ki. A magyar labdarúgás szakmai megújulásának elsô jelentôs lépcsôje az edzôképzô program, amivel rövid idô alatt hatalmasat lépett elôre a sportág. A magyar labdarúgás második, szakemberek által megtervezett elôremutató programja a Bozsik 2. Program.

A program célja: 1.) Tömegesítés (2001-ben: 29.000, 2002-ben 55.000 iskoláskorú gyerek) 2.) Tehetségek kiválasztása, foglalkoztatása alközpontokban, központokban 3.) Elitképzés (regionális központokban, válogatott csapatoknál) Végre a Hidegkuti Nándi bácsiék álma teljesülhetne, hiszen hozzáértô szakemberek szakmai programjai valósulhatnak meg, ha megkapná az ehhez szükséges támogatást az irányítás legfelsôbb szintjén is. Tartok tôle, - mert erre utaló cikk és tanulmány már jelent meg, - hogy a szakemberek jobbító, nagyszerû terveit a futballban kevésbé jártas lobby le akarja lassítani. Nagy hiba lenne, mert az Európába való felzárkózásunkat lassíthatja, vagy végleg ellehetetlenítheti!

32 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

Magyar labdarúgóedzôk helyzete Egervári Sándor Dunaferr SE, Dunaújváros

Nagy örömmel köszöntöm az elsô országos edzôi kongresszus létrehozásában közremûködôket, mert egy ilyen jobbító szándékú szakmai párbeszéd lendítheti elôre a hosszú ideje – néhány sportágat kivéve – nehéz helyzetben lévô magyar sporttársadalmat. A felkérés a magyar labdarúgóedzôk helyzetérôl és képzettségérôl szólt. Szeretnék e néhány perc alatt kitérni: ● az elmúlt évtized labdarúgására kiható történésekre, ● a labdarúgóedzôk jelenlegi helyzetére, valamint ● elôrelépésünk szakmai lehetôségeire, programjaira Talán egy kicsit más optikán keresztül vizsgálom a különbözô területeket, de törekedtem a megélt élményeimen keresztül tényekre támaszkodni. A megítélésünk nem jó, bár az utóbbi néhány évben már nem az edzôk felelôsségét említik elsôként labdarúgásunk visszaesése kapcsán. Bôvebben: Labdarúgásunk folyamatos hanyatlása az 1986-os VB után kezdôdött, voltak korábbi idôszakban is visszaesések, de 1978, ’82 és ’86-ban ott voltunk a világbajnokságokon. ● Sajnos az utóbbi 15 év világversenyeire kvalifikálni már nem tudtuk magunkat. A hanyatlást a társadalmunk különbözô területén dolgozó szakemberek, szurkolók vagy állami vezetôk sokféleképpen elemezték. ●

Tények: A rendszerváltozással az állam kivonult az élsport támogatásából. Ezzel egyik pillanatról a másikra felkészületlenül, minden átmenet nélkül maradtak a sportegyesületek. ● Újszerû gazdasági követelményekkel, tisztázatlan jogi helyzetben (stadionok, ingatlanok), bevételi források hiá●

nyában szinte ellehetetlenült a sport és ezen belül a labdarúgás is. Az átmenetre fel kellett volna készíteni a futballt. ● Ez a minden átmenet nélküli váltás kiszolgáltatottá, tervezhetetlenné tette labdarúgásunkat. ● Jó példa az ezekben az években átszervezett angol labdarúgás sportfogadás bevételei kerülnek be nagyobb százalékban… ● A ’90-es évek elején ott állt a magyar labdarúgás Európában, mint az az óvodás, akit a körút forgatagában magára hagytak. Így mi sem indultunk jó felé! ● Megjelentek a megváltó ejtôer nyôsök, akik vagy a politikai vagy a gazdasági szférából érkeztek, volt hogy egyszerre 3-an is (triumvirátus). ● Jóindulatuk mellett sem hozhattak jó döntéseket megfelelô információk nélkül, de státuszuk volt az igazsághoz. Errôl Hidegkuti Nándi bácsi egyik utolsó cikke jut eszembe… „Láttuk mi vezet ide, de hiába szóltunk, nem törôdtek velünk, aztán már nem is kérdeztek. Amikor utoljára vállaltam feladatot, a Spartacusnál dolgoztam, és ki volt adva parancsba: a gyerekek erônlétét kell fejleszteni. Köteleztek, hogy a labda helyett súlyzót meg gumikötelet adjak a kezükbe. Amikor ezt kitalálták aznap még 200 gyerek jött edzésre. Másnap, ha hiszed, ha nem, a 200-ból csak 4 jött újra… A többség átpártolt a kézilabdázókhoz. Ott, ha nem is rúghattak bele, de legalább megkapták a labdát – kérdés: mondja a régi nagyokat nem kérdezték? Vagy ha kérdezték is: mindegy mit mondtak. Válasz: ritkán kérdeztek és már jó ideje mindegy mit mondunk. Szerintem úgy gondolták, hogy semmi hasznát nem vehetik a tudományunknak.„ ● A kusza, tisztázatlan jogi helyzetben megjelentek az álmegváltók külföldrôl és belföldrôl egyaránt (belga kapcsolat eredménye egy megszûnô Taurus pálya…) ● Ez az ingatlanváró, álmegváltó befektetô még ma is létezik, mert a jogi helyzet még lehetôséget ad számukra.

A labdarúgást körülvevô környezetben – politikai, gazdasági, jogi és irányításban – történt változások kedvezôtlenül hatottak a labdarúgás szereplôire, és bizony egy nagyon komoly értékcsökkenést váltott ki. ● Labdarúgásunk különbözô területein – mint az amatôr, profi illetve utánpótlás – külön-külön is szembetûnô a visszaesés. ● A labdarúgópályák számának csökkenése és annak rossz minôsége kapcsán az európai ranglista végére kerültünk. (Budapesten már csak 4550 pálya van.) ■ Ma benzinkutak, bevásárlóközpontok állnak a pályák helyén, miközben a pályák százait építik a nálunk még alacsonyabb futballkultúrájú országokban is. ■ Legutóbb a csodálatos környezetben lévô dunaújvárosi építôk füves pályájára építettek Spar áruházat… talán rendeleteket is kijátszva, mint az ún. Taurus pálya ügynél…. ■ Az élcsapatok pályahelyzete is csak rosszabb lett. A létesítményhelyzet a 20 év alatt folyamatosan romlott. ● Az aktív játékosok száma ebben a 15 évben 120.000-rôl 60.000-re csökkent! Ez egy elkeserítô tény! ● A mai világunkban, ahol a szórakozásra rengeteg lehetôsége van a fiataloknak, vonzóvá kell tenni a körülményeket. Meggyôzôdésem: füves és mûfüves pályák ● villanyvilágítás ● szakképzett utánpótlásedzôk a minimális feltétel, hogy a sporthoz, a labdarúgáshoz tudjuk tartósan kötni a mai fiatalokat, és ott szakszerûen tudjunk foglalkozni a gyerekekkel, illetve a játékosokkal (Bozsik 2 program). Labdarúgásunk évtizedes vesszôfutása és folyamatos visszaesése szemléletváltozásra kell, hogy késztesse a labdarúgásban dolgozókat, de az egészséges társadalom felépítéséért felelôs sportvezetôket, önkormányzati vezetôket és állami vezetôket egyaránt. Az állami vezetôknek be kell látniuk, hogy a labdarúgás alapvetô feltételeinek biztosítása – és ez nem a profi futball – össztársadalmi szükségszerûség, feladat.

■


2003/1

MAGYAR EDZŐ 29

A sportoló fogyatékosok és az edzôik helyzete AZONOSSÁGOK ÉS KÜLÖNBÖZÔSÉGEK Nádas Pál Magyar Paralimpiai Bizottság

Én, mint a Magyar Paraolimpiai Bizottság jelenlegi elnöke mozgalmunk számára igen nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy felkérést kaptam a Magyar Edzôk Társasága által szervezett elsô Országos Edzôi Kongresszusra, mint elôadó. Remélem, rövid elôadásomban sikerül eligazítási, tájékozódási pontokat adnom a hallgatóság számára, a sportoló fogyatékos személyek és edzôik lehetôségeirôl, honi helyzetérôl, a sportolási tevékenységben rejlô azonosságok és különbözôségek tükrében. Elôadásom során a fogyatékosok sportját a paralimpia oldaláról közelítem meg, mivel ezen a területen rendelkezem harmincéves tapasztalattal és tanult ismeretekkel. A játék és a sport egy olyan emberi tevékenység, amely szórakoztat, és hasznos idôtöltést nyújt, növeli a mozgáskultúrát, fizikai erôt, lelki egészségi állapotot javít, minél jobb eredmények eléréséhez ösztönöz, másokat is motivál, másoknak is örömet szerez. Ezen és ehhez hasonló megállapításokban azonosságok rejlenek. A különbözôségek az azonosságoktól való eltérést jelentik. Melyek ezek? Elsôsorban a sporttevékenységhez vezetô fejlôdési út, annak idôtartamában, ütemében, módszereiben és eljárásaiban vannak. A tevékenység tárgyát tekintve sporteszközökben, létesítményekben történô bejutásban, tevékenység helyszínéhez történô eljutásban, vagy a sportági szabályoktól való eltérések mértékében.

●

Az egyik kedvenc sportágam a röplabda. Ha a röplabdázásnak van több szabályaiban eltérô formája, mint a férfiak által játszott, vagy a nôk által ûzött, teremben és szabad térben játszott strand-röplabda, vagy a gyerekek számára szervezett mini röplabda, akkor nyugodtan hozzátehetem a

mozgáskorlátozottak számára rendezett ülôröplabda játékot. Így bizonyítható a parasportolók sporttevékenységének sportágon belüli azonossága vagy az attól való eltérésekbôl származó különbözôsége. A verseny és sportági szervezeti keretekben vannak eltérések, de leginkább a társadalmi megítélés és elfogadottság mértékében. Ha fölvázoljuk az olimpiai szintû sporthoz vezetô út különbözô színtereinek piramisát, és ugyanezt megtesszük a paralimpia szintû sportolás esetében is, akkor azt látjuk, hogy a különbözôségek ellenére a sporttevékenységben megtalálhatóak az azonosságok. A para-sportmozgalom is piramisszerûen építkezik, és ha akarjuk, szerves része lehet a magyar sportpiramis különbözô színtereinek. A különbözôségek az alapok szintjén érzékelhetôek leginkább, ami elsôsorban a fogyatékosság fizikai és mozgásos tevékenységének korlátaiból adódik. Minél korábban jelenik meg a sérülés kompenzálására szolgáló egészségügyi és szociális-terápiás szféra, annál hamarabb van esély a sporttevékenységén belül az azonosságok megtalálására.

30 MAGYAR EDZŐ


A parasport szervezeti kerete csak a képzeletbeli piramis második és a harmadik színtéren jelenik meg, ami egy módosuló fejlôdési struktúrát mutat, de végeredményét tekintve az azonosságra, a paralimpia az olimpia közelében, annak integrációjára törekszik. A fogyatékosok sportja legmarkánsabban a szervezeti kereteiben tér el az „épek” sportszervezeteitôl azért, mert a fogyatékosok sportja a nemzetközi és hazai szervezetekben nem sportági alapokon, hanem sérülésspecifikus alapokon jött létre. Ezt mutatja a sérülésspecifikus nemzetközi szövetségeket bemutató táblázat.

A paralimpiai mozgalom is nem sportági, hanem sérülésspecifikus alapon jött létre. A fejlôdés jól nyomon követhetô, egyszerre a szervezeti és a paralimpiai játékok megrendezésének sorozatában, 1948-tól- 1989-ig! Elôször a kerekes székeseknek rendeztek játékot, és számukra hívtak életre a játékokhoz igazodó sport szövetséget. Ezt követi az amputáltak és a vakok sportolására szervezôdô sportszövetségek megalakulása. A nyolcvanas évek elején megalakul a központi idegrendszeri mozgássérültek, majd az értelmi fogyatékosokat tömörítô szövetség is. Ezek után alakul meg 1989-ben a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság, melyet a továbbiakban IPC-nek fogok említeni.

■

2003/1

A paralimpiai helyett sokszor, sokan, szerintem teljes joggal, nem paralimpiát, hanem paraolimpiát mondunk. A „para” latin szó, szóösszetételek elôtagjaként a vele összetett fogalomnak valamihez való hasonlóságát és mellérendeltségét, vagy valami ellen való felhasználását jelöli. A Paralimpia és a Paralimpia elnevezést elôször 1964ben használták Tokióban a játékokon, a paraplégiás és az olimpia szavak összekapcsolásával. Ezek után nézzük meg, hogy a paralimpiai sportmozgalom szervezeti életének és fejlôdésének ma milyen fô irányai vannak egyszerre jelen nemzetközi és a hazai sportélet terén.. Az alapítói tradíciók alapján a sérülésspecifikus nemzetközi sportszövetségek sportági bizottságainak rendszere alapján mûködnek, versenyrendszerek. Ezeket úgy kell értelmezni, hogy az adott sportágakat, mint például a kerekesszékes vívást, vagy a boccia játékot, és a csörgôlabda sportágak játékrendszereit három különbözô sérülésspecifikus szervezet rendezi meg. Ezen rendszer a parasport fejlôdésére közel 40 évig volt jellemzô, és még ma is megtalálható. A paralimpiai sportágak közül ma már több sportága, mint az atlétika, az asztalitenisz, az erôemelés és az úszás, valamint a lovaglás nem sérülésspecifikus nemzetközi sportszövetségekben, hanem az IPC sport szakmai irányítása alatt mûködnek. Az adott paralimpiai sportági bizottságai irányítják a sportágak minden szintû tevékenységét. A Nemzetközi Paralimpiai Bizottság így a paralimpiai játékok megrendezésén túl sportági szakszövetségi feladatokat is magára vállal. Ennek értelmében az IPC mint a legfelsôbb ernyô szervezet, a sportági szerepvállalásával, a parasport mozgalom fejlôdésének, jelenleg látható egyik útja. A sérülésspecifikus nemzetközi sportszövetségek sportági bizottságokból mára már jó néhány, mint például a kosárlabda, a tenisz, a röplabda, a vitorlázás önállósította magát, és saját nemzetközi sportági szövetséget hozott létre, egyesítve benne a nagyon sokféle sportoló fogyatékos személyt, függetlenül a sérültségének versenykategóriájától. E nemzetközi sportszövetségek önálló szervezeti jogon rendelkeznek az IPC tagsági jogával és egyre több beleszólásuk van sportáguk megjelenésben a paralimpiai játékokon. Ennek értelmében a parasportágak önállósága, szövetségi önrendelkezése lehet az IPC jövôjének, fejlôdésének második lehetséges útja. Az önálló sportszövetségek a sérülésspecifikus szervezetek és az IPC sportbizottságai, mint például a kosárlabda, íjászat, vívás, tenisz, vitorlázás, kerékpár és legújabban a téli sportok arra törekszenek, hogy szakmailag és szervezetileg integrálódjanak a többségi épek sportági szakszövetségeinek munkájába. Megállapítható, hogy a parasportágak szakmai integrálódási folyamata lehet a fejlôdés harmadik lehetséges útja. Hazánkban még a sérülésspecifikus sportszövetségek szervezeti fejlettség szakasza a jellemzô, de ugyanakkor, egyre szorosabb sportági kapcsolatokat építenek ki a honi többségi sportági szakszövetségekkel, mint teniszben, asztaliteniszben, vívásban, röplabdában, kosárlabdában, vagy síben, ezzel megindítva a hazai integrációs folyamatot. A speciális sportági céllal mûködô önálló szakszövetségi rendszer hazánkban még nem mûködik. Sajnos meg kell állapítanom, hogy ezek az elôbb felvázolt nemzetközi fejlôdési folyamatok a hazai viszonyokra csak nagyon kis mértékben vannak hatással. Valószínûsíthetô, hogy ez is lehet az eredôje belsô konfliktusainknak.

■

2003/1


A sportolási folyamat egyik igen fontos, nélkülözhetetlen szereplôje az edzô. A mostani elôadásomhoz egy felméréssel igyekeztem tájékoztatást kapni, és tájékoztatást adni a parasportban érdekelt hazai sportegyesületekben dolgozó edzôk helyzetérôl. Összehasonlító vizsgálatok és elemzések nélkül szeretném most ezeket önöknek közreadni. Mint látható, az egyesületek 48%-ának adatával rendelkezem. Ez 57 egyesületet, 170 szakosztályt, 29 sportágat, és 143 edzôt jelent. A kérdôívben megnéztük, hogy milyen szakterületen dolgoznak edzôink. Megállapítható, hogy ma még integráltan és ugyanakkor mozgáskorlátozottakkal speciális körülmények között csak 30%-uk dolgozik, míg az edzôk 70%-a csak fogyatékos sportolóknak tart edzést. Megnéztük, a 143 edzô szakmai végzettségét, és abból azt a szomorú tényt lehet megállapítani, hogy nincs edzôi végzettsége 65 fônek, alapfokú – a régi segédedzôi – formulával rendelkezik 28 fô, edzôi tanfolyamos végzettséggel 37en, és szakedzôi képesítéssel mindössze 13-an rendelkeznek.. E felmérés adatai között csak 5 mesteredzôt találtunk.

A legizgalmasabb kérdés az volt, amit szintén körülbelül tudtunk, hogy milyen javadalmazás alapján dolgoznak az edzôink. Megállapítható, hogy 63%-uk társadalmi tevé-

MAGYAR EDZŐ 31

kenységben, 10%-uk tiszteletdíjas, 20%-uk bérezett, és csak 6-7%-uk kap ösztöndíjat. A tisztánlátás érdekében el kell mondanom, hogy a parasporton belül összesen 20 fô edzô rendelkezik a sportolójának eredménye alapján ösztöndíjjal. Mint e felmérésbôl is megállapítható, hogy elég szomorú kép rajzolódott ki a parasportban dolgozó edzôk helyzetérôl. E felismerés eredményeképpen már 2000-ben az akkori Ifjúsági és Sportminisztérium anyagi támogatásával, a Testnevelési Egyetem Továbbképzô Intézetének szervezésében egy tanfolyam szervezôdött az edzôk számára. E tanfolyam folytatásaként az ISM, GYISM, a FONESZ, a Testnevelési Egyetem és a Gyógypedagógiai Fôiskola összefogásában, edzôink számára akkreditált továbbképzés indult ebben a tanévben.

Összességként megállapíthatom, hogy a sportoló fogyatékosok, a sport és az életük minôségének javítása érdekében, a fejlôdés egyik lehetséges iránya a testnevelô tanárok és az edzôk képzésében, valamint a különbözô továbbképzések integrációjában rejtôzik. Szintén megállapítható, hogy a fogyatékosok sportjában az egyesületeinkben dolgozó edzôk jobb anyagi megbecsülésére kell törekedni.

30 MAGYAR EDZŐ


A parasport szervezeti kerete csak a képzeletbeli piramis második és a harmadik színtéren jelenik meg, ami egy módosuló fejlôdési struktúrát mutat, de végeredményét tekintve az azonosságra, a paralimpia az olimpia közelében, annak integrációjára törekszik. A fogyatékosok sportja legmarkánsabban a szervezeti kereteiben tér el az „épek” sportszervezeteitôl azért, mert a fogyatékosok sportja a nemzetközi és hazai szervezetekben nem sportági alapokon, hanem sérülésspecifikus alapokon jött létre. Ezt mutatja a sérülésspecifikus nemzetközi szövetségeket bemutató táblázat.

A paralimpiai mozgalom is nem sportági, hanem sérülésspecifikus alapon jött létre. A fejlôdés jól nyomon követhetô, egyszerre a szervezeti és a paralimpiai játékok megrendezésének sorozatában, 1948-tól- 1989-ig! Elôször a kerekes székeseknek rendeztek játékot, és számukra hívtak életre a játékokhoz igazodó sport szövetséget. Ezt követi az amputáltak és a vakok sportolására szervezôdô sportszövetségek megalakulása. A nyolcvanas évek elején megalakul a központi idegrendszeri mozgássérültek, majd az értelmi fogyatékosokat tömörítô szövetség is. Ezek után alakul meg 1989-ben a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság, melyet a továbbiakban IPC-nek fogok említeni.

■

2003/1

A paralimpiai helyett sokszor, sokan, szerintem teljes joggal, nem paralimpiát, hanem paraolimpiát mondunk. A „para” latin szó, szóösszetételek elôtagjaként a vele összetett fogalomnak valamihez való hasonlóságát és mellérendeltségét, vagy valami ellen való felhasználását jelöli. A Paralimpia és a Paralimpia elnevezést elôször 1964ben használták Tokióban a játékokon, a paraplégiás és az olimpia szavak összekapcsolásával. Ezek után nézzük meg, hogy a paralimpiai sportmozgalom szervezeti életének és fejlôdésének ma milyen fô irányai vannak egyszerre jelen nemzetközi és a hazai sportélet terén.. Az alapítói tradíciók alapján a sérülésspecifikus nemzetközi sportszövetségek sportági bizottságainak rendszere alapján mûködnek, versenyrendszerek. Ezeket úgy kell értelmezni, hogy az adott sportágakat, mint például a kerekesszékes vívást, vagy a boccia játékot, és a csörgôlabda sportágak játékrendszereit három különbözô sérülésspecifikus szervezet rendezi meg. Ezen rendszer a parasport fejlôdésére közel 40 évig volt jellemzô, és még ma is megtalálható. A paralimpiai sportágak közül ma már több sportága, mint az atlétika, az asztalitenisz, az erôemelés és az úszás, valamint a lovaglás nem sérülésspecifikus nemzetközi sportszövetségekben, hanem az IPC sport szakmai irányítása alatt mûködnek. Az adott paralimpiai sportági bizottságai irányítják a sportágak minden szintû tevékenységét. A Nemzetközi Paralimpiai Bizottság így a paralimpiai játékok megrendezésén túl sportági szakszövetségi feladatokat is magára vállal. Ennek értelmében az IPC mint a legfelsôbb ernyô szervezet, a sportági szerepvállalásával, a parasport mozgalom fejlôdésének, jelenleg látható egyik útja. A sérülésspecifikus nemzetközi sportszövetségek sportági bizottságokból mára már jó néhány, mint például a kosárlabda, a tenisz, a röplabda, a vitorlázás önállósította magát, és saját nemzetközi sportági szövetséget hozott létre, egyesítve benne a nagyon sokféle sportoló fogyatékos személyt, függetlenül a sérültségének versenykategóriájától. E nemzetközi sportszövetségek önálló szervezeti jogon rendelkeznek az IPC tagsági jogával és egyre több beleszólásuk van sportáguk megjelenésben a paralimpiai játékokon. Ennek értelmében a parasportágak önállósága, szövetségi önrendelkezése lehet az IPC jövôjének, fejlôdésének második lehetséges útja. Az önálló sportszövetségek a sérülésspecifikus szervezetek és az IPC sportbizottságai, mint például a kosárlabda, íjászat, vívás, tenisz, vitorlázás, kerékpár és legújabban a téli sportok arra törekszenek, hogy szakmailag és szervezetileg integrálódjanak a többségi épek sportági szakszövetségeinek munkájába. Megállapítható, hogy a parasportágak szakmai integrálódási folyamata lehet a fejlôdés harmadik lehetséges útja. Hazánkban még a sérülésspecifikus sportszövetségek szervezeti fejlettség szakasza a jellemzô, de ugyanakkor, egyre szorosabb sportági kapcsolatokat építenek ki a honi többségi sportági szakszövetségekkel, mint teniszben, asztaliteniszben, vívásban, röplabdában, kosárlabdában, vagy síben, ezzel megindítva a hazai integrációs folyamatot. A speciális sportági céllal mûködô önálló szakszövetségi rendszer hazánkban még nem mûködik. Sajnos meg kell állapítanom, hogy ezek az elôbb felvázolt nemzetközi fejlôdési folyamatok a hazai viszonyokra csak nagyon kis mértékben vannak hatással. Valószínûsíthetô, hogy ez is lehet az eredôje belsô konfliktusainknak.

■

2003/1


A sportolási folyamat egyik igen fontos, nélkülözhetetlen szereplôje az edzô. A mostani elôadásomhoz egy felméréssel igyekeztem tájékoztatást kapni, és tájékoztatást adni a parasportban érdekelt hazai sportegyesületekben dolgozó edzôk helyzetérôl. Összehasonlító vizsgálatok és elemzések nélkül szeretném most ezeket önöknek közreadni. Mint látható, az egyesületek 48%-ának adatával rendelkezem. Ez 57 egyesületet, 170 szakosztályt, 29 sportágat, és 143 edzôt jelent. A kérdôívben megnéztük, hogy milyen szakterületen dolgoznak edzôink. Megállapítható, hogy ma még integráltan és ugyanakkor mozgáskorlátozottakkal speciális körülmények között csak 30%-uk dolgozik, míg az edzôk 70%-a csak fogyatékos sportolóknak tart edzést. Megnéztük, a 143 edzô szakmai végzettségét, és abból azt a szomorú tényt lehet megállapítani, hogy nincs edzôi végzettsége 65 fônek, alapfokú – a régi segédedzôi – formulával rendelkezik 28 fô, edzôi tanfolyamos végzettséggel 37en, és szakedzôi képesítéssel mindössze 13-an rendelkeznek.. E felmérés adatai között csak 5 mesteredzôt találtunk.

A legizgalmasabb kérdés az volt, amit szintén körülbelül tudtunk, hogy milyen javadalmazás alapján dolgoznak az edzôink. Megállapítható, hogy 63%-uk társadalmi tevé-

MAGYAR EDZŐ 31

kenységben, 10%-uk tiszteletdíjas, 20%-uk bérezett, és csak 6-7%-uk kap ösztöndíjat. A tisztánlátás érdekében el kell mondanom, hogy a parasporton belül összesen 20 fô edzô rendelkezik a sportolójának eredménye alapján ösztöndíjjal. Mint e felmérésbôl is megállapítható, hogy elég szomorú kép rajzolódott ki a parasportban dolgozó edzôk helyzetérôl. E felismerés eredményeképpen már 2000-ben az akkori Ifjúsági és Sportminisztérium anyagi támogatásával, a Testnevelési Egyetem Továbbképzô Intézetének szervezésében egy tanfolyam szervezôdött az edzôk számára. E tanfolyam folytatásaként az ISM, GYISM, a FONESZ, a Testnevelési Egyetem és a Gyógypedagógiai Fôiskola összefogásában, edzôink számára akkreditált továbbképzés indult ebben a tanévben.

Összességként megállapíthatom, hogy a sportoló fogyatékosok, a sport és az életük minôségének javítása érdekében, a fejlôdés egyik lehetséges iránya a testnevelô tanárok és az edzôk képzésében, valamint a különbözô továbbképzések integrációjában rejtôzik. Szintén megállapítható, hogy a fogyatékosok sportjában az egyesületeinkben dolgozó edzôk jobb anyagi megbecsülésére kell törekedni.

32 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

Magyar labdarúgóedzôk helyzete Egervári Sándor Dunaferr SE, Dunaújváros

Nagy örömmel köszöntöm az elsô országos edzôi kongresszus létrehozásában közremûködôket, mert egy ilyen jobbító szándékú szakmai párbeszéd lendítheti elôre a hosszú ideje – néhány sportágat kivéve – nehéz helyzetben lévô magyar sporttársadalmat. A felkérés a magyar labdarúgóedzôk helyzetérôl és képzettségérôl szólt. Szeretnék e néhány perc alatt kitérni: ● az elmúlt évtized labdarúgására kiható történésekre, ● a labdarúgóedzôk jelenlegi helyzetére, valamint ● elôrelépésünk szakmai lehetôségeire, programjaira Talán egy kicsit más optikán keresztül vizsgálom a különbözô területeket, de törekedtem a megélt élményeimen keresztül tényekre támaszkodni. A megítélésünk nem jó, bár az utóbbi néhány évben már nem az edzôk felelôsségét említik elsôként labdarúgásunk visszaesése kapcsán. Bôvebben: Labdarúgásunk folyamatos hanyatlása az 1986-os VB után kezdôdött, voltak korábbi idôszakban is visszaesések, de 1978, ’82 és ’86-ban ott voltunk a világbajnokságokon. ● Sajnos az utóbbi 15 év világversenyeire kvalifikálni már nem tudtuk magunkat. A hanyatlást a társadalmunk különbözô területén dolgozó szakemberek, szurkolók vagy állami vezetôk sokféleképpen elemezték. ●

Tények: A rendszerváltozással az állam kivonult az élsport támogatásából. Ezzel egyik pillanatról a másikra felkészületlenül, minden átmenet nélkül maradtak a sportegyesületek. ● Újszerû gazdasági követelményekkel, tisztázatlan jogi helyzetben (stadionok, ingatlanok), bevételi források hiá●

nyában szinte ellehetetlenült a sport és ezen belül a labdarúgás is. Az átmenetre fel kellett volna készíteni a futballt. ● Ez a minden átmenet nélküli váltás kiszolgáltatottá, tervezhetetlenné tette labdarúgásunkat. ● Jó példa az ezekben az években átszervezett angol labdarúgás sportfogadás bevételei kerülnek be nagyobb százalékban… ● A ’90-es évek elején ott állt a magyar labdarúgás Európában, mint az az óvodás, akit a körút forgatagában magára hagytak. Így mi sem indultunk jó felé! ● Megjelentek a megváltó ejtôer nyôsök, akik vagy a politikai vagy a gazdasági szférából érkeztek, volt hogy egyszerre 3-an is (triumvirátus). ● Jóindulatuk mellett sem hozhattak jó döntéseket megfelelô információk nélkül, de státuszuk volt az igazsághoz. Errôl Hidegkuti Nándi bácsi egyik utolsó cikke jut eszembe… „Láttuk mi vezet ide, de hiába szóltunk, nem törôdtek velünk, aztán már nem is kérdeztek. Amikor utoljára vállaltam feladatot, a Spartacusnál dolgoztam, és ki volt adva parancsba: a gyerekek erônlétét kell fejleszteni. Köteleztek, hogy a labda helyett súlyzót meg gumikötelet adjak a kezükbe. Amikor ezt kitalálták aznap még 200 gyerek jött edzésre. Másnap, ha hiszed, ha nem, a 200-ból csak 4 jött újra… A többség átpártolt a kézilabdázókhoz. Ott, ha nem is rúghattak bele, de legalább megkapták a labdát – kérdés: mondja a régi nagyokat nem kérdezték? Vagy ha kérdezték is: mindegy mit mondtak. Válasz: ritkán kérdeztek és már jó ideje mindegy mit mondunk. Szerintem úgy gondolták, hogy semmi hasznát nem vehetik a tudományunknak.„ ● A kusza, tisztázatlan jogi helyzetben megjelentek az álmegváltók külföldrôl és belföldrôl egyaránt (belga kapcsolat eredménye egy megszûnô Taurus pálya…) ● Ez az ingatlanváró, álmegváltó befektetô még ma is létezik, mert a jogi helyzet még lehetôséget ad számukra.

A labdarúgást körülvevô környezetben – politikai, gazdasági, jogi és irányításban – történt változások kedvezôtlenül hatottak a labdarúgás szereplôire, és bizony egy nagyon komoly értékcsökkenést váltott ki. ● Labdarúgásunk különbözô területein – mint az amatôr, profi illetve utánpótlás – külön-külön is szembetûnô a visszaesés. ● A labdarúgópályák számának csökkenése és annak rossz minôsége kapcsán az európai ranglista végére kerültünk. (Budapesten már csak 4550 pálya van.) ■ Ma benzinkutak, bevásárlóközpontok állnak a pályák helyén, miközben a pályák százait építik a nálunk még alacsonyabb futballkultúrájú országokban is. ■ Legutóbb a csodálatos környezetben lévô dunaújvárosi építôk füves pályájára építettek Spar áruházat… talán rendeleteket is kijátszva, mint az ún. Taurus pálya ügynél…. ■ Az élcsapatok pályahelyzete is csak rosszabb lett. A létesítményhelyzet a 20 év alatt folyamatosan romlott. ● Az aktív játékosok száma ebben a 15 évben 120.000-rôl 60.000-re csökkent! Ez egy elkeserítô tény! ● A mai világunkban, ahol a szórakozásra rengeteg lehetôsége van a fiataloknak, vonzóvá kell tenni a körülményeket. Meggyôzôdésem: füves és mûfüves pályák ● villanyvilágítás ● szakképzett utánpótlásedzôk a minimális feltétel, hogy a sporthoz, a labdarúgáshoz tudjuk tartósan kötni a mai fiatalokat, és ott szakszerûen tudjunk foglalkozni a gyerekekkel, illetve a játékosokkal (Bozsik 2 program). Labdarúgásunk évtizedes vesszôfutása és folyamatos visszaesése szemléletváltozásra kell, hogy késztesse a labdarúgásban dolgozókat, de az egészséges társadalom felépítéséért felelôs sportvezetôket, önkormányzati vezetôket és állami vezetôket egyaránt. Az állami vezetôknek be kell látniuk, hogy a labdarúgás alapvetô feltételeinek biztosítása – és ez nem a profi futball – össztársadalmi szükségszerûség, feladat.

■


2003/1

MAGYAR EDZŐ 29

A sportoló fogyatékosok és az edzôik helyzete AZONOSSÁGOK ÉS KÜLÖNBÖZÔSÉGEK Nádas Pál Magyar Paralimpiai Bizottság

Én, mint a Magyar Paraolimpiai Bizottság jelenlegi elnöke mozgalmunk számára igen nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy felkérést kaptam a Magyar Edzôk Társasága által szervezett elsô Országos Edzôi Kongresszusra, mint elôadó. Remélem, rövid elôadásomban sikerül eligazítási, tájékozódási pontokat adnom a hallgatóság számára, a sportoló fogyatékos személyek és edzôik lehetôségeirôl, honi helyzetérôl, a sportolási tevékenységben rejlô azonosságok és különbözôségek tükrében. Elôadásom során a fogyatékosok sportját a paralimpia oldaláról közelítem meg, mivel ezen a területen rendelkezem harmincéves tapasztalattal és tanult ismeretekkel. A játék és a sport egy olyan emberi tevékenység, amely szórakoztat, és hasznos idôtöltést nyújt, növeli a mozgáskultúrát, fizikai erôt, lelki egészségi állapotot javít, minél jobb eredmények eléréséhez ösztönöz, másokat is motivál, másoknak is örömet szerez. Ezen és ehhez hasonló megállapításokban azonosságok rejlenek. A különbözôségek az azonosságoktól való eltérést jelentik. Melyek ezek? Elsôsorban a sporttevékenységhez vezetô fejlôdési út, annak idôtartamában, ütemében, módszereiben és eljárásaiban vannak. A tevékenység tárgyát tekintve sporteszközökben, létesítményekben történô bejutásban, tevékenység helyszínéhez történô eljutásban, vagy a sportági szabályoktól való eltérések mértékében.

●

Az egyik kedvenc sportágam a röplabda. Ha a röplabdázásnak van több szabályaiban eltérô formája, mint a férfiak által játszott, vagy a nôk által ûzött, teremben és szabad térben játszott strand-röplabda, vagy a gyerekek számára szervezett mini röplabda, akkor nyugodtan hozzátehetem a

mozgáskorlátozottak számára rendezett ülôröplabda játékot. Így bizonyítható a parasportolók sporttevékenységének sportágon belüli azonossága vagy az attól való eltérésekbôl származó különbözôsége. A verseny és sportági szervezeti keretekben vannak eltérések, de leginkább a társadalmi megítélés és elfogadottság mértékében. Ha fölvázoljuk az olimpiai szintû sporthoz vezetô út különbözô színtereinek piramisát, és ugyanezt megtesszük a paralimpia szintû sportolás esetében is, akkor azt látjuk, hogy a különbözôségek ellenére a sporttevékenységben megtalálhatóak az azonosságok. A para-sportmozgalom is piramisszerûen építkezik, és ha akarjuk, szerves része lehet a magyar sportpiramis különbözô színtereinek. A különbözôségek az alapok szintjén érzékelhetôek leginkább, ami elsôsorban a fogyatékosság fizikai és mozgásos tevékenységének korlátaiból adódik. Minél korábban jelenik meg a sérülés kompenzálására szolgáló egészségügyi és szociális-terápiás szféra, annál hamarabb van esély a sporttevékenységén belül az azonosságok megtalálására.

28 MAGYAR EDZŐ 1. ábra


■

2003/1

ramja keretében nyújtott ösztöndíjas támogatásával immár több mint 30 éve eredményesen mûködô Nemzetközi Edzôképzô Tanfolyamára (1. ábra). 1971-tôl a NOB egy-egy sportágban ennyi embernek adott ösztöndíjat, akik a világ minden részérôl jönnek, azért, mert ilyen híres a magyar Testnevelési Egyetem és a magyar testkultúra. Ezeknek a résztvevôknek a NOB fizeti ki a képzési, az ellátási és az utazási költséget. A világ minden részérôl, tehát négy világrészrôl jönnek a hallgatóink. Nagyon jelentôsen megugrott a 90-es években a hallgatók létszáma. Most már az ezret túlléptük. Tessék megnézni a listavezetô labdarúgást! Ez a NOB véleménye a Testnevelési Egyetemen folyó labdarúgó szakember-képzésrôl. Minden évben kapunk egy ellenôrzést a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól, miután jelentôs összeget fordít erre az elôzô tanfolyamra, amit mutattunk. Elszámoltatnak bennünket. Szakmai anyagainkat bekérik. Mindezek alapján folyamatosan elismerést kapunk, jönnek a hallgatók szép számmal, ami nemcsak örömet, elismerést, hanem jelentôs anyagi hasznot is jelent. Hozzá szeretném tenni, hogy a Testnevelési Egyetem a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól több ösztöndíjast kap egy évben, mint az összes többi akkreditált képzô intézmény. Mindezek az eredmények a hazai és a nemzetközi edzôképzés és továbbképzés terén színvonalas munkát és jelentôs erôfeszítést igényelnek, de megéri! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

■

2003/1

Meg kell teremteni a feltételeket, hogy egészséges – és ne egy enervált, drogba menekülô – nemzedék nôjön fel. Az illetékes Sportminisztériumnak biztosítani kellene és ellenôrizni az önkormányzatoknál a sportra csoportosított források átutalását és felhasználását. (Ne legyen lehetôsége az önkormányzatnak egy megyei csapat 200 játékosától a melegvízre való gázdíj kifizetése alól is kibújni!) Fontos lenne a labdarúgás különbözô területein vezetôi beosztásba kerülôk körültekintô kiválasztása, megválasztása – végre már ne egyéni érdekek alapján történjen. Fontos lenne, hogy hiteles, szakmai értékrenddel tisztában lévô, az európai klublicens elvárásainak megfelelô irányítóink legyenek. ● Ne fordulhasson elô olyan, hogy a labdarúgásban mindössze 2 éve dolgozó vezetô egy edzôbizottsági véleményt szakmailag alkalmatlannak nyilvánítson…. ● Ne fordulhasson elô egy MLSZ elnökségi tag részérôl, hogy kétségei legyenek, kell-e egyáltalán profi futball Magyarországon… (Ezt utoljára az angol labdarúgás 1896-ban tárgyalta és azóta ott ez nem is kérdés). Kívánatos lenne a média pozitív kisugárzása is, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy egészséges, sportban aktív és passzív szórakozást találjon a mai fiatalság. Végül, de nem utolsó sorban – hiszen alapvetô feltételek közé tartozik – az edzôk szerepének fontossága óriási. ● Sajnos a labdarúgóedzôk társadalmi értékrend-csökkenést éltek meg az eredménytelenség kapcsán. ● Néhány év méltatlan megaláztatása, magyarázkodása után a labdarúgás szereplôi közül elsôként az edzôk végeztek önvizsgálatot. ■ Szakmai továbbképzésünk (1995) egy pármai tanulmányúttal indult. ■ Fontos szakmai elvként fogalmaztuk meg, hogy az alapvetô feltételek javulásán keresztül végre az: – Utánpótlás korú gyerekeket képezzük, és ne versenyeztessük (iskolákban, klubokban, válogatottakban). – Végre a felnôtt, profi játékosokat versenyeztessük, és ne ôket képezzük. – Fontos lenne az UP. edzôk szerepének kihangsúlyozása, kiválasztása, egzisztenciális helyretétele, mert az igazi az lenne, ha volt válogatott, I. osztályú játékosok oktatnák serdülôinket, ahogy ezt ma az Ajax felvállalta.

I. Országos Edzôi Kongresszus ■ Ezekben az években forrta ki magát az UEFA új, egységes szakmai programja, ami a labdarúgás továbbfejlôdését, és a tagállamainak szakmai fejlesztését tûzte célul (UEFA technikai „JIRA” Bizottság) ■ Nagyszerû felismerés volt a ’90-es évek közepén az akkori edzôbizottság meghatározó szakemberei (dr. Mezey, Garami, Csank, Gellei, stb…) részérôl, hogy e nagyszerû UEFA szakmai programhoz elsôk között csatlakozott Magyarország. ■ Ezzel biztosítani tudta azt az újszerû, modern képzést, ami a legfrissebb európai elit (TOP 10) szakmai megállapításait és többek között Baróti Lajos és Illovszky Rudolf tapasztalatait ismertette meg a megújulni, magát fejleszteni, képezni, továbbképezni szándékozó edzôknek. ■ A vezetô európai futballkultúrák többéves munkájának eredményeként egy kitûnô strukturális felépítményben szakmailag egymásra épülô tematikájával „D”, „B”, „A” és „PRO” szinteket adaptálta Magyarországra az edzôképzô központ Dr. Mezey György és Both József vezetésével. Személyi feltételei is kiválóak az újszerû edzôképzésnek, hiszen dr. Mezey György – aki az UEFA „JIRA” technikai bizottságának is a tagja – a legfrissebb UEFA szakmai értékeléseit és megállapításait hozza és osztja meg a hallgatókkal. Nem a teljesség igényével, de Baróti Lajos, Illovszky Rudolf mellett volt szövetségi kapitányok, mesteredzôk, bajnokcsapatok edzôi, a TF tanárai, vagy nemzetközi elôadók Jozef Venglos, Michel Sablon, Andy Roxburgh UEFA technikai bizottsága reprezentánsainak elôadásai kapcsán a hallgatók többet kaptak a szakmából, mint korábban évtizedek alatt. ● Dicséret és köszönet az MLSZ vezetôinek, hogy felkarolták, támogatták ezt a programot. ● 1997: Az MLSZ létrehozza a leg magasabb szakmai szervezetét az MLSZ edzôképzô központját. ● 1998: Az edzôbizottság meghatározza az UEFA licens hazai megvalósításának szakmai prog ramját. ● 2000: - Az MLSZ elnöksége az UE FA normáihoz harmonizálja az edzôk foglalkoztatási rendjét. ● dr. Mezey Györgyöt az UEFA felveszi a technikai „JIRA” bizottságba. ● UEFA akkreditálja az „A”, „B” li cens rendszerünket.

MAGYAR EDZŐ 33 ● 2002: UEFA elfogadja az MLSZ „PRO” tanfolyamát A felsorolt tények alapján elmondhatjuk, hogy az utóbbi néhány évben képes volt a magyar labdarúgóedzôk társadalmának jelentôs része képezni, továbbképezni magát. A számok önmagukért beszélnek: 3581 fô „D” licens 1437 fô „B” licens 131 fô „A” licens 18 fô „PRO” licens Személyes tapasztalatom van többek között a „PRO” tanfolyamról, óriási jelentôségûnek és üzenetértékûnek tartom, hogy volt szövetségi kapitányok, mesteredzôk, bajnokcsapatok edzôi (Garami, dr. Mezey, Csank, Verebes) – 60 éven túl is – hónapokon keresztül képezték magukat a szakmai fejlôdés reményében. Magyarország EU tagsága most van folyamatban, de mi labdarúgóedzôk büszkén jelenthetjük ki, hogy a mi csatlakozásunk, elfogadtatásunk az UEFA edzôképzési konvenciójába – teljeskörû tagsággal – megtörtént. ● Ez azt jelenti számunkra, hogy biztosabb, stabilabb egzisztenciális hátteret és lehetôséget biztosít edzôinknek. ● Az UEFA csak azokat a diplomákat ismeri el, és azzal vállalhatnak az edzôk munkát Európában, amelyeket a tagállamok szövetségei adnak ki. A magyar labdarúgás szakmai megújulásának elsô jelentôs lépcsôje az edzôképzô program, amivel rövid idô alatt hatalmasat lépett elôre a sportág. A magyar labdarúgás második, szakemberek által megtervezett elôremutató programja a Bozsik 2. Program.

A program célja: 1.) Tömegesítés (2001-ben: 29.000, 2002-ben 55.000 iskoláskorú gyerek) 2.) Tehetségek kiválasztása, foglalkoztatása alközpontokban, központokban 3.) Elitképzés (regionális központokban, válogatott csapatoknál) Végre a Hidegkuti Nándi bácsiék álma teljesülhetne, hiszen hozzáértô szakemberek szakmai programjai valósulhatnak meg, ha megkapná az ehhez szükséges támogatást az irányítás legfelsôbb szintjén is. Tartok tôle, - mert erre utaló cikk és tanulmány már jelent meg, - hogy a szakemberek jobbító, nagyszerû terveit a futballban kevésbé jártas lobby le akarja lassítani. Nagy hiba lenne, mert az Európába való felzárkózásunkat lassíthatja, vagy végleg ellehetetlenítheti!

34 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

Szakma és hivatás AZ ÚSZÓ ÓVODÁTÓL AZ OLIMPIAI BAJNOKIG

Magyar Úszó Szövetség, Budapest

Az úszóedzô, aki úszni tanít, a semmibôl mindent varázsol. Megtanít egy olyan mozgást, amit ez idáig az a gyermek nem tudott - és munkájával felvértezi egy képességgel - az úszás tudományával. Már az ókori görögök is azt mondták, hogy nem ember az, aki olvasni és úszni nem tud. Azt hiszem ez egy olyan tevékenység az edzô részérôl, amelyet mindennap képes a fejlôdés szempontjából látni, hogy a kis nebulók hogyan sajátítják el a helyes mozgást. Ugyanakkor az úszástanítás veszélyes dolog is, mert megtörténhet a legrosszabb is, tehát az edzô a kezére bízott legnagyobb értékre nagyon vigyáznia kell. Tehát az uszodában az úszóedzésen a fegyelem már a legkisebb kortól a tanítás kezdetétôl nagyon fontos. Viszont a sportmozgással kapcsolatban, mármint az úszással örök emléket állít a gyermekben, mert megtanított egy olyan mozgást, melyet eddig soha életében nem tudott. Tehát az edzô volt az elsô és ez gyerekben, szülôben egyaránt mély nyomot hagy, és nem mindegy, hogy a kis emberpalántában milyen viszony alakul ki a sporttal, a mozgással szemben. Ha jól dolgozott, a gyermeki ragaszkodás, a sportág szeretete örökké elkíséri a nevelôt, igazán nagy élmény az utánpótlás korú, a még csillogó szemû fiatalokkal foglalkozni, akik tátott szájjal hallgatják az EDZÔ szavát. Akik még lelkesek, akik még ôszintén hisznek a felnôtteknek! Ezt kell megôrizni, ezt kell megtartani mindvégig, hogy szeretetteljes kapcsolat álljon fenn az edzô és versenyzô között a pályafutásának befejeztéig. Igen, de az edzésen nincs demokrácia. Tudnia kell a versenyzônek, hogy érte, az eredményért van minden. Az edzéseken több ezer liter izzadság folyjék el, mint egy elkeseredett könnycsepp a verseny után. Ezért kell egy teljesen más viselkedésformát felvennie az edzônek az edzésen, és ugyancsak másnak kell lennie az edzés után.

Egerszegi Krisztina mondta mindig, hogy Laci bá egy nagyon rendes ember, csak nem szabad az uszoda partjára engedni. Igen, az edzés szent dolog. Az uszoda vagy az edzôterem a munka temploma. Az edzés alatt szigorú fegyelem szinte diktatórikus munka folyik, amiben az edzô parancsol, a versenyzô végrehajt. Lehet, hogy furcsa, de én mindig azért dolgoztam, hogy kerüljük el a kudarcot, és ne legyenek a versenyzôim bánatosak a verseny után. Ismerem a kudarc szomorú ízét, de ugyanakkor 1988. és 2000. között lévô összes világversenyen csak egyetlen egyszer, a római világbajnokság után jöttek versenyzôim arany nélkül haza. Itt csak két ezüstre és egy bronzra tellett. Az edzés után, de fôleg elôtt a versenyzônek lehetnek szakmai megfigyelései. De az edzés alatt errôl szó sem lehet. A nagy baj akkor szokott kezdôdni, amikor a versenyzô kezd átmenni „teoretikusba” és kezdi megmagyarázni, hogy miért kell kevesebbet dolgozni. Tehát versenyzô és edzô felállásban csak az elôbb említett szereposztás van, mert ha ez megváltozik, az az eredmény hátrányára megy. Ha viszont vége van az edzésnek, az edzônek kell lennie a legmegértôbb barátnak, egy pillanat alatt kell feloldani ezt a parancsuralmi rendszert, megértônek gyámolítónak kell lennie. A versenyzô is, mint minden ember szeretetre vágyik, és hamar megérti és megérzi, hogy érte, a közös eredményért történik minden. Talán az emberi kapcsolatokban kevés olyan ÉRDEKKÖZÖSSÉG van, mint a sportban a közös eredményért. Igazán nagyszerû dolog, amikor a nagy világversenyen az edzô odakíséri a rajthelyre a versenyzôjét, összenéznek és elmondhatják magukról, hogy mi mindketten megtettünk mindent a szent cél érdekében, hogy aztán ez mire elég, az egy más dolog. Az edzô visszamegy a tribünre és legfeljebb a stopperórába kapaszkodik, és bár kívülrôl mutatja, hogy milyen erôs és bizakodó, hogy versenyzôje lássa és megnyugodjon, de belül remeg a jó eredményért, a sikerért. Az ô versenyzôje sikeréért. És ha siker van, istenem milyen jó is a sírást visszatartó édes-keserû boldog-

ság és az a földöntúli öröm: igen megvan! SIKERÜLT! S, bár nem az edzô áll fel a dobogóra, de az ô szíve, lelke is ott van a versenyzôvel, és pillanatok alatt elfelejt, mindazt a sok gondot, bajt, problémát, melyet a felkészülés ezer gondja jelentett. A betegségek, az iskolai problémák, a tanárok, a szülôk, a versenyzô megannyi gondja mindmind eltörpül az edzô agyában és törlôdik, s helyét az önfeledt öröm veszi át. Az elsô összeölelkezés, amikor a tanítvány ôszinte mámorában kimondja, hogy: KÖSZÖNÖM MESTER, KÖSZÖNÖM EDZÔ. Na ezek a percek, amiért érdemes élni, és dolgozni. Ha sikerült a csoda OK, ha nem, edzô te vagy a világ legboldogtalanabb embere és nem az érdekel, hogy majd mit írnak az újságok, hogy mit mondanak mások, hanem itt belül egy hallatlan süket, tompa fájdalom van a szívedben. Az edzô az, aki egy év alatt felkerülhet a mennyekbe, de a következô évben már megjárhatja a poklot is. Ha egy tudós feltalál valamit, ezért joggal egy életen keresztül tisztelet övezi. Az edzônek csak a következô év világversenyéig lehet nimbusza. Azután a siker, melyhez olyan könnyen hozzá lehet szokni a következô évben kudarccá válhat. Ezért nem csak az a nagydolog, ha egy év sikerült, hanem a sikert folyamatosan megtartani sokkal nehezebb. Az emberben egy idô után kialakul az eredményekkel szemben is egy igény-

Könyvismertetô

Kiss László

Terjedelme: 184 oldal ábrákkal Ára: 3 000, - Ft Megrendelhetô: Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar Jegyzetbolt 1123 Budapest, Alkotás u. 44. Tel.: 487-9200/9293

■

2003/1

Szeretném még megemlíteni azt, hogy ebben a tanévben kezdtük meg az edzôképzést a golf és a baseball sportágakban. Örömteli, hogy mindkét sportágban mindjárt 10-10 jelentkezô akadt. A táblázaton jól követhetô az említett kormányrendelet hatása. A sportágak rádöbbentek arra, hogy 2004-tôl a jogszerû mûködéshez államilag elismert végzettség szükséges. A beiskolázásoknál ez jól nyomon követhetô. Fontos a sportági szakszövetségek szervezô munkája. Jó példa erre a sakk. A sakkszövetség a saját szervezésében értesítette az embereket, és tessék megnézni, hogy az elôzô évekhez viszonyítva, mi lett ennek az eredménye. Szeretném kiemelni, hogy szövetség koordinálja, felügyeli a szakmai munkát, nekünk csak egyetértési jogunk van azzal kapcsolatosan, hogy a szövetség kit nevez ki, kit bíz meg szakmai vezetônek. Ha a szövetség foglalkozik a saját szakember utánpótlás-képzésével, akkor ilyen számok jönnek ki. Felhívnám a figyelmet további két szövetségre: az úszókra és a vívókra. A Vívószövetség támogatást szerzett a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól, és azt mondta, hogy vidéki bázisait megerôsítendô, állami pénzbôl, illetve a NOB szponzori pénzébôl beiskolázott 43 hallgatót. Ezt a 43 hallgatót csak az utazás és az esetleges szállásköltség terheli, mert az oktatás számára ingyenes. A úszásnál látható beiskolázási létszámok egyenes összefüggést mutatnak a sportág évtizedek óta tartó eredményességével, s azokkal az erôfeszítésekkel, amelyeket a sportági szakszövetség ennek érdekében tesz. A sportszervezô-menedzser képzés (OKJ száma: 52 8962 02) célja olyan szakemberek képzése, akik a piacgazdaságban, a testnevelést és sportot befolyásoló gazdasági és társadalmi tényezôk között eligazodnak. Az itt tanult ismeretek hasznosíthatók a sportvállalkozásoknál, a sportesemények szervezésével foglalkozó szervezeteknél, országos és megyei hatáskörû sportszervezeteknél, önkormányzatoknál, valamint a fôiskolai szintû sportmenedzser szak felvételi vizsgáin. Azok, akik a felsôoktatásra szeretnének bekerülni, a fôiskolai szintû sportmenedzser szakra, itt ahhoz is megfelelô ismereteket nyerhetnek. A nálunk végzettek lényegesen könnyebben jutnak be az egyébként rendkívül keresett szakra. A Testnevelési Egyetem és a TFTI igen büszke a Nemzetközi Olimpiai Bizottság olimpiai szolidaritási prog-

MAGYAR EDZŐ 27

I. Országos Edzôi Kongresszus 1. táblázat

Sportedzôi tanfolyamokon végzettek létszáma sportáganként 1992 - 2002 sportág 1 aerobik 2 aikido 3 akrobatikus R’ & R’ 4 asztalitenisz 5 atlétika 6 baseball 7 birkózás 8 búvárúszás 9 cselgáncs/judo 10 ejtôernyô 11 erôemelés 12 evezés 13 golf 14 gyeplabda 15 gyorskorcsolya 16 íjászat 17 jégkorong 18 ju-jitsu 19 kajak-kenu 20 karate 21 karate-do 22 kempo 23 kerékpár 24 kézilabda 25 kick-box 26 kosárlabda 27 kung-fu 28 kyokushin 29 labdarúgás 30 lovas-sport 31 mûkorcsolya 32 mûugrás 33 ökölvívás 34 öttusa 35 rögbi 36 röplabda 37 RSG/RG 38 sakk 39 sí 40 sportakrobatika 41 sportlövészet 42 sportmászás 43 súlyemelés 44 számszeríjászat 45 szinkronúszás 46 taekwon-do 47 tájékozódási futás 48 teke 49 tenisz 50 testépítés-erôemelés 51 testépítés-fitness 52 tollaslabda 53 torna 54 triatlon 55 úszás 56 vitorlázás 57 vívás 58 vízilabda * - jelentkezettek száma

92/94 119

94/96 216

96/98 104

98/00 106

10 49

16 5 24

21 20 20

25 7 17

8

16

00/02 60 9 16 10 15

11 4 8

20

20

12

3 1 15

6

6

7

6

2

02/04* 137 12 26 18 27 10 16 14 12 13 10

2 1 5 6 23 27 18 67

9 16

18

22

18 6

10 25

6 6 12 53 7

6 4 14 18 81 6 4 87 10 73 13

62 2 56

84 3 73

62 8 90

57 12 60

7 149 6 10

12 232 11 5

207 16

53 20

3 5

6

6

71 50 11 9 11

25 6 5 6

14 7

15

5 17

13

27 14 64

8

5

1

6

6 7 10 14 12

7

45 173 6 5 4 6

18

3 13 5 59 76

62 71

18 35 27

3 19 69

6 11

8 11

88 50 2 16 13 70 21 8 9

13 6

5 10 7

62

48

60

78

18 13 72 5 5 18

6 8 67 13 5 15

9 10 4 1 22 10 8 11 70 139 6 12 12 101 16 43 36


■

2003/1

Képzés és továbbképzés a TFTI-ben Tamás István Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest

A Továbbképzô Intézet képviseletében szeretném röviden bemutatni az intézetben folyó, államilag elismert, akkreditált – az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) nyilvántartott – sportszakember-képzés és továbbképzésjelenlegi rendszerét és néhány eredményét. Már a bevezetôben is szeretném felhívni szíves figyelmüket arra, hogy a Kormány 168/2001. (IX. 14.) sz. rendelete szerint 2004. július 31-tôl csak államilag elismert (OKJ számmal regisztrált!) végzettséget igazoló oklevéllel lehet oktatói, edzôi, szervezôimenedzseri tevékenységet folytatni. Azoknak, akik államilag elismert oklevelet kívánnak megszerezni, minden esetben érdemes odafigyelni a képzést regisztráló OKJ számra. A sportoktató-képzés (OKJ száma 338962 01) egy tanéves levelezô kép-

zés. Jelenleg 15 sportágban folyik ilyen képzés. A sportedzô képzést (OKJ száma 52 8962 01) - amely két éves levelezô képzés - országosan koordináljuk, illetve Budapesten van két saját csoportunk. A budapesti létszám közel 600 fô. A két tanéves képzés most indul 40 sportágban. Minden megyében - illetve három megye kivételével - megyei kihelyezett központokban lehet elsajátítani az általános elméleti képzést. A gyakorlati képzést különbözô helyeken, többnyire Budapesten, a Testnevelési Egyetemen folytatjuk. Mindegyik képzési forma igen népszerû, bár sportáganként különbözô mértékben. Érdekes az 1. táblázatban bemutatott statisztika azok részére, akik ilyen természetû dolgokkal foglalkoznak. Figyelemre méltó, hogy saját költségükre, saját szabadidôben erre a képzésre milyen sokan jelentkeznek. Két sportágat szeretnék kiemelni: az aerobikot, ami iránt, úgy látszik, hogy továbbra is nagy az érdeklôdés, nem-

csak a sportedzôi, hanem az oktatói tanfolyamon is, illetve említhetem a testépítés-fitnessz képzést 139 résztvevôvel az edzôképzésben, illetve 44 jelentkezôjével az oktató képzésben. Hozzáteszem ehhez még azt, hogy ezekben a sportágakban kiváló szakemberek dolgoznak az edzôképzésben is. Zárójelben jegyzem meg, hogy sajnos, az olimpiai sportágak iránt nem tapasztalunk ilyen érdeklôdést. Bár itt is van pozitív példa: az evezés. Érdemes felfigyelni, hogy egy világbajnoki jó szereplésnek, egy világbajnoki aranyéremnek milyen kihatása van. Jelentôs arányban megugrott a jelentkezôk száma erre a sportágra. Ugyancsak említést érdemel, hogy a karate az edzôképzés szempontjából továbbra is jelentôs sportág, a karate do és a kio kusing-kaj létszám adatai együtt szerepelnek a továbbiakban, és talán emiatt is tapasztalható ez a kiugró érdeklôdés (81 fô!). Figyelmeztetô a labdarúgás iránti érdeklôdés alakulása is. Bizonyos, hogy a 2000-ben indított tanfolyamnál érvényesült az a propaganda, hogy nem kell állami végzettség, hanem másfajta végzettségre van szükség. Ennyit jelent, hogy ha eredményes ellenpropagandát végzünk.

■

2003/1

szint, amit természetesen az edzô elvár magától. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy az elmúlt négy olimpiáról mindig arannyal jöttünk haza versenyzôimmel. A sikerhez lehet, de mégsem lehet igazán hozzászokni. Nekem 18 felnôtt Európa-bajnoki aranyérmet nyertek tanítványaim, de én azt hiszem mindegyikért, úgy éreztem lélekben egyaránt megszenvedtem. Azt pedig, hogy a barcelonai olimpia után, ahol versenyzômnek, Egerszegi Krisztinának három arany esélyeseként, ennek minden terhével és elvárásával sikerült, én azt hittem, hogy már többet úgy és olyan mértékben soha nem fogok izgulni. Az is igaz, hogy ekkora tét sem volt, mint akkor, de meg kell mondanom, hogy ez nem így történt. Ugyanúgy izgultam én Kovács Ági sydney-i olimpiai aranyáért, mit Batházi Európa-bajnoki aranyáért, ugyanúgy tovább. És most, hogy 2000. után, már átkerültem a barikád másik oldalára, „csak” szövetségi kapitány lettem fôfoglalkozásban, most az egész magyar úszócsapatért izgulok, a versenyzôkért, a fiatal kollegákért, hogy legyen sikerélményük. Úgy látszik, ebbôl nincs kiszállás! Az edzônek 24 órás napi szolgálata van, hiszen a versenyzô még éjszaka is felhívhatja, ha problémával küzd. Mindenkitôl függ, de mindenkinél mégis szebb a munkája. Függ a versenyzôtôl, a csa-

Könyvismertetô

26 MAGYAR EDZŐ

I. Országos Edzôi Kongresszus pattól, hiszen ezeken keresztül mérik le munkáját. De függ a sportvezetéstôl, a GYIMS-tôl a MOB-tól, a szövetségtôl, a sportklub vezetésétôl, de még az uszodavizet elôállító gépésztôl is. A tanári kartól, a szülôktôl, de még talán a versenyzônô barátjától, a versenyzô barátnôjétôl. Mindenki a fônöke, de mégis minden tôle függ. Mindenkihez és mindenhez kell értsen, és egyben neki kell az apa-anya-barát-tanár-pszichológus-orvos szerepét is betöltenie, mert az ô kezében van az a gyúrható, képlékeny anyag, amit mi VERSENYZÔNEK mondunk, csupa nagybetûvel. A sport világában azon kevesek közé tartozónak mondhatom magamat, hogy akinek, mint edzônek egész életében csak egy munkahelye volt. 1963-tól a versenyzôi pályafutásom befejezésétôl 2000-ig 37 éven keresztül egy szakosztályban, egy klubban, a Budapesti Spartacusban dolgoztam. Voltunk nagyon gazdagok, akkor uszodát építtetünk. Voltunk nagyon szegények, s mi több vagyunk, de mindig jó és eredményes volt úszószakosztályunk, jelenleg is az, melyet edzôtanítványom Turi György eredményesen vezet tovább. Amikor elkeseredett voltam fiatal edzôként, elszaladtam megnézni, hogy hogyan készül a Spartacus uszoda, a munka temploma. S ez mindig megnyugtatott és erôt adott, hogy lesz egyszer egy külön, saját

Gyôri Pál: Óvodások biológiai fejlôdése és fizikai aktivitása A Veszprémi Egyetemen több mint 25 éve folyik kutatás óvodai gyermekek biológiai, szociológiai, pszichológiai és motoros fejlôdését meghatározó, a sokmozgásos testnevelési játékprogramra épülô, fôként futási feladatokat tartalmazó testnevelés hatékonyságáról. A kedvezô feltételek között tartott foglalkozások eredménye jól nyomon követhetô a kisgyermekek fizikai teljesítményének fejlôdésében. A szerzô és munkatársai 19 tanulmányban és 7 szakcikkben tényként tárják az óvodapedagógusok, tanítók, szülôk és a téma iránt érdeklôdô szakemberek elé a gyermekek rendkívül aktív és hatékony motoros képességének és készségének tényeit, valamint intenzív futásteljesítményének mutatóit. A szép kivitelû 284 oldalas könyvben közzétett tanulmányok és szakcikkek 104 táblázatot és 86 ábrát tartalmaznak. A kötet kiegészül a szerzô/szerkesztô négy évtized alatt megjelent publikációs jegyzékével. A tanulmánykönyv ára 1400,-Ft (ÁFÁ-val) és beszerezhetô a Veszprémi Egészségvédô Sportegyesületnél (8200 Veszprém, Egyetem utca 10). Telefon/fax.: 88/423 052, e-mail: [email protected]

MAGYAR EDZŐ 35 MÛHELYEM. Ez alatt a 37 év alatt sok országban hívtak edzônek, de 4 országból érkezett olyan megtisztelô meghívás, melyben a nemzeti válogatottat dirigálhattam volna. De végül is visszautasítottam a brazil, a francia, dél-afrikai és görög ajánlatokat. És soha nem bántam meg, hogy itthon maradtam és a magyar úszósportot szolgálom. Vigyázzunk hát fiatal tehetséges edzôinkre, hogy ôk is ezt az utat járják. Én tudom, hogy a versenyek nem csak a versenyzôben, hanem az edzôkben is mint a fákban az évgyûrûk, nyomot hagynak. A világversenyek a kontinens viadalok túlfûtött lelkiállapota mindannyiunkat megvisel. Versenyzôt, edzôt egyaránt. Talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy az edzônek is kellene egy-egy olimpiai ciklus után pihenni, vagy két-három ilyen ciklus befejezése után eltiltani az edzésvezetéstôl. Mert a napi 6-6 és félórás edzésvezetés + tervezés + szakosztályi-, bizottsági munkák, versenyzôk iskolai ellenôrzése, szülôkkel való kapcsolattartás stb, rengetek energiát fogyaszt évek alatt. Én, mint öreg veterán, azt kívánom minden kedves edzôkollegának, hogy ezt a szakmát, hogy edzôség hivatásnak vegyétek és kitartó munkátokkal minél több nagyérdemû versenyzôtök, jó csapatotok legyen.

36 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

A kézilabda edzôképzés európai modellje Mocsai Lajos Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest

Elôzmények 1998-ban az Európai Kézilabda Szövetség szervezésében kaptam megbízást Magyarország képviseletére, egy olyan szakmai bizottságban, amely az európai edzôképzés tartalmi és strukturális felépítését volt hivatott kialakítani. Az egységes edzôképzés megteremtésének legfontosabb céljául az európai kézilabdázás hegemóniájának megôrzését, a szakemberképzés képzési anyagának egységesítését és egyidejû minôségi javítását tûzte ki feladatul. A leglényegesebb szempontként az itt bemutatásra kerülô, valójában egész Európára kiterjedô szakemberképzési modellt és a tartalmat egységesen hordozó felépítettséget, azonos mûködési struktúrát említhetjük. A kézilabdázás edzôképzési rendszere, törekvéseiben az egységes szaknyelv (terminológia) megteremtése mellett, a tudásszintekhez tartozó azonos minôsítést, és az egyes országokban meglévô, képzési lépcsôfokok összehangolását is jelentik. A képzési „piramis” modell csúcsát jelentô európai mester(edzô) áll, amely nemzetközi elismertségnek, nemzetközi kompetenciának örvend, és ezen kiemelkedô tudású szakemberek a gyakorlati munka mellett lennének kiválasztva a legmagasabb szintû edzôk képzésére is. Mielôtt tovább mennék az edzôképzô, sportszakemberképzô rendszer ismertetésében, egy elengedhetetlen, rövid visszatekintéssel kezdeném tanulmányomat. Az egységes európai edzôképzés gondolata C. Rinck úr ötleteként (IHF, EHF testületének francia vezetô tagja) az ô nevének megtartásával „Rinck Konvenció” nevet kapva vált ismertté. Az elôkészítô munka során a jogi hátteret és alapokat, a jogi harmonizációt elôsegítô UEFA edzôképzési anyag jelentette. A mûködési kereteket biztosító szabályozáson túlmenôen az európai edzôképzési struktúránál arra is törekedtünk, hogy az egyes országok megtarthassák a képzés nemzeti arculatát, egyéni kézilabda-filozófiáját. Elmondható, hogy egy rugalmasan mûködô szakemberképzési keretek között, az egyes országok általános és specifikus adottságainak megfelelô koncepciójában azonban egységes rendszert teremtettünk meg. Az ismertetésre kerülô képzési rendszer jelenleg már a Magyar Kézilabda Szövetség és a TF közös szerzôdése alapján, egy egyetemi háttérrel mûködô, más országok számára is példaértékû együttmûködést hozott létre, amely, mint látni fogjuk az EU elôírásoknak, illetve elvárásoknak is megfelel. A konvenció hitelességének növelésére az elsô körben 67 olyan országot választottak ki, amelyek a világ kézilabdasportjában mind klub, mind válogatott szinten meghatározó szerepet játszottak az elmúlt évtizedekben. Külön fi-

gyelmet fordítottunk az utánpótlásban és az edzôképzésben mutatott eredményességre is. Elmondható, hogy Magyarország is ezen kritériumok alapján került az elsô kiválasztott körbe. A Rinck konvencióban résztvevô, alapító szakembereket sportpolitikailag kiegyensúlyozottan, nemzetközi szaktekintélyekbôl válogatták össze, az edzôképzés elméleti és gyakorlati területeirôl, valamint az oktatás sporttudomány területeirôl. Az elsô lépésben a konvenciót, magát Tel-Avivban 2000 évben aláíró országok között találjuk az alapító országokat: Dániát, Oroszországot, Franciaországot, Németországot, Csehországot és Magyarországot. Jelenleg a konvenció a második körben 12-re bôvült és a 46 tagország több mint fele felvételre vár, és számos ország jelezte a kritériumok teljesítése után a felvételi szándékát. Körvonalazódik, egy egész Európát átfogó egységes képzési rendszer, és ami ennél is fontosabb lehet az egyén számára megvalósulni látszik az átjárhatóság, a diplomák elismertsége a szakemberek számára, Európa számos kézilabdában jelentôs országa között.

Az európai edzôképzés konkrét cél- és feladatrendszere Az egységes színvonal kialakítása összehangolt célirányos képzési anyag, különbözô szakmai programok beindítása, minôségi garanciavállalás és kontrollfunkció a tagországokban. A közös megegyezést és azonos tartalmú szakmai gondolkodást, indirekt utat választva határoztuk meg. A piramis csúcsán lévô verseny-élsport, szakmai követelményrendszerét sztenderdizáltuk és ebbôl kiindulva építettük fel az alatta lévô szakmai lépcsôfokokat. A javasolt ötfokozatú rendszerhez így könnyen tudtunk azon országoknak is korcsoport és szakanyag szempontjából is megfelelô szerkezetet és struktúrát találni, amelyek ezidáig esetenként akár 8-10 fokozatban képezték edzôiket. Kiemelhetjük, hogy az elsô ütemben, a legfelsôbb szinten megtörtént a minôségi sportszakember-képzés tartalmi kijelölése, képzési minimumok meghatározása az egyes országok specifikumainak figyelembevételével. A nemzetközi elismertség, akkreditálás megtörtént a legfelsôbb fokon, de ezzel párhuzamosan folyik a 2-3-4-5 szintek szakmai programjainak egységesítése, majd az egyes országokban a szintekre vonatkozó diploma elfogadása. A kézilabdázás fejlesztése, az innovatív gondolkodás megvalósulni látszik, hiszen a tapasztalatok átadása, a kutatási eredmények, a versenyrendszer alakulása, a játékszabályok fejlesztése, módszertani elôrelépések stb. közel azonos idôben történhetnek egész Európában. A vezetô szakemberek képzése és azok utánpótlása folyamatossá válhat, valamint az egyetemi hátterû képzés során nélkülözhetetlen egyéb tudományterületek tanárai, professzorai kapcsolódnak a képzési rendszerbe. Az EU ajánlás teljesül, miszerint a minôségi sportszakember-képzés lehetôleg egyetemi háttérrel valósuljon meg. Külön hangsúlyt kap a korcsoportos képzésekhez igazított fejlô-

■

2003/1

E feladat megoldását elôsegíti, illetve elôsegítheti a már meglévô és az elfogadott képesítési követelmények is; ● biztosítani kell az ún. elméleti és gyakorlati képzés racionális arányait, az edzôképzés gyakorlati orientáltságát, az edzés megfigyelések és az edzésvezetési gyakorlatok szerepének növelését, amelyek megvalósítása a klubok és szakosztályok megszûnésével nehezebbé váltak. ● a képzésben növelni kell az informatika és az idegen nyelvi képzés súlyát; ● elô kell segíteni a sporttudomány eredményeinek gyorsabb megjelenését mind a képzés anyagában, mind az edzés mindennapi gyakorlatában. A gyakorlati orientáltság tehát nem csökkenti az elmélet szerepét, mert egyet kell értenünk azzal az aforizmával, hogy „semmi sem gyakorlatiasabb a jó elméletnél”; ● törekedni kell az ún. speciálisan alapozó tantárgyak ismeretanyagának sportági szakcsoportok szerinti „súlyozására”, esetleg a teljesen önálló sportági edzôképzés beindítására; ● meg kell valósítani a különbözô képzési formák tantárgyi struktúrájának és követelményrendszerének ekvivalenciáját, amely az elôzô években már megkezdôdött; ● növelni kell - különösen a levelezô szakedzô-képzésben – azon feladatok részarányát, amely a hallgatók önálló ismeretszerzését biztosítják. A rendszeres önálló feladatmegoldás megkönnyítené a késôbbi szakdolgozat választást és annak színvonalasabb megírását is; ● az OM követelményeinek megfelelôen 2003. szeptember 1-re be kell vezetni a kreditalapú képzést a szak valamennyi tagozatán;


MAGYAR EDZŐ 25

Az edzôképzéshez kapcsolódó sportszakmai gyakorlatok megerôsítése Az edzôképzés szorosan kapcsolódik a versenysporthoz, hiszen a versenysport számára képez szakembereket. Edzôképzésünk egyik legnagyobb problémája – különösen a nappali tagozatos, szakképzés formájában megvalósuló képzésben – a „gyakorló terep” beszûkülése, lassú megszûnése. A jelenlegi jogi környezet nem teszi lehetôvé az önálló jogi személyként kezelt „gyakorló terep” a TFSE központi forrásokból történô támogatását. A sportvezetés fontos feladata a TFSE sajátos státuszának elismertetése. Arra kell rámutatni, hogy a TFSE nem egy az egyetemi és fôiskolai sportegyesületek sorában, hanem a felsôoktatás egyetlen olyan gyakorló mûhelye, ahol a felsôfokú edzôképzés sportszakmai gyakorlatai megvalósulnak, azaz a kar szervezeti egysége.

Edzôk továbbképzése A feladatok között kell megemlítenünk a különbözô képzési szinten végzett szakemberek rendszeres továbbképzésének megoldását. Karunkat kiemelten érinti a szakedzôi szakon végzett, aktívan tevékenykedô szakemberek továbbképzésének megszervezése. A rendszeres továbbképzés több mint 10 éve szünetel, és újraélesztése szükségessé teszi GYISM, a MOB, a sportági szakszövetségek, a Magyar Edzôk Társasága, és a TFTI szoros együttmûködését, a finanszírozási források felfedését. Örvendetes, hogy a továbbképzés 2002-ben a MOB támogatásával beindult, és a továbbképzés kreditált rendszere a kidolgozás stádiumába lépett.

A hazai és nemzetközi kapcsolatrendszer fejlesztése A felsôfokú edzôképzés sikerét és hatékonyságát kedvezôen befolyásolhatja a magyar sport meghatározó tényezôinek viszonyulása a kar ez irányú tevékenységéhez. Ezért nem elhanyagolható feladat a szoros és zavartalan kapcsolat fenntartása: ● a GYISM szakképzésért felelôs szakembereivel, ● a MOB illetékes bizottságával, ● a sportági szakszövetségek fôtitkáraival, ● a megyei önkormányzatok sportigazgatási szervezeteivel, ● a Magyar Edzôk Társaságával, ● az IOC Szolidaritási Programbizottságával (Scholarship for Coaches).

A kapcsolatok ápolásában, a nem iskolarendszerû edzôképzés, valamint az edzôi továbbképzések szervezésében és irányításában, beleértve a nemzetközi edzôképzést is, továbbra is meghatározó szerep illeti meg a TFTI nagy tapasztalattal rendelkezô munkatársait. Az edzôképzés jövôjének alakításában egyre nagyobb szerep jut a sportági szakszövetségeknek, ezért a képzô intézmény kapcsolatának kialakítása és megerôsítése a szövetségekkel és a nem iskolarendszerû edzôképzés irányítóival az intézmény alapvetô érdeke. Az elmúlt években a hazai és nemzetközi sportszövetségek érezhetôen növelték befolyásukat az edzôképzésre. A szövetségekkel kialakított munkakapcsolat eredményeként el kell érnünk, hogy a hazai és nemzetközi szövetségek ún. licence kurzusai legyenek összhangban a hazai képzés fokozataival, valamint a hazai szakképzés hatályos jogi rendelkezéseivel, és ne kérdôjelezzék meg a több, mint 40 éve mûködô fôiskolai szintû edzôképzés létjogosultságát. A munkakapcsolat javításának eszköze lehet a rendszeres konzultáció, valamint a szövetség elôadóinak évenkénti szakmai tanácskozása, ahol a képzés szakmai problémái megvitathatók.

Felhívás! Kedves Kolléganôk és Kollégák! Kérjük, hogy e-mailen vagy faxon írják meg, hogy milyen témakörökrôl hallgatnának elôadásokat az edzôtovábbképzô konferenciákon! Várjuk mielôbbi válaszukat! Magyar Edzôk Társasága: E-mail: [email protected]. Fax: 4714325 Köszönettel: a MET Titkársága

24 MAGYAR EDZŐ


3. ábra. A magyar edzôképzés struktúrája

■

2003/1

Az új képzési rendszer létrejötte elôtt azonban szükségesnek tartjuk a jelenlegi szakedzôképzés korszerûsítését, és az ezzel kapcsolatos legfontosabb feladatokat az alábbiakban ismertetjük.

A képzési program korszerûsítése

● a kreditalapú képzés bevezetése lehetôvé teszi az AIFSz képzés során szerzett kreditpontok meghatározott hányadának beszámítását a fôiskolai szintû szakedzô képzésben, lerövidítve ezzel az edzôvé válás – sokat kritizált – igen hosszú képzési idejét; ● az oktatási tartalmak szintek közötti illesztése, egymásra épülése hatékonyabbá válna; ● az AIFSz megvalósítása az iskolarendszerû edzôképzés területén egybeesik az oktatáspolitika deklarált céljával, s így a testkulturális felsôoktatás területén is megvalósulna a vertikálisan egymásra épülô képzési struktúra kiinduló szintje, amelyet a már meglévô fôiskolai szint továbbfejlesztése, egyetemi lépcsôfokának létrehozása követne. A vertikálisan egymásra épülô képzési struktúra teljes körû kialakításának kérdése szorosan kapcsolódik a magyar felsôoktatás jelenlegi duális képzési rendszerének várható átalakításához, amely az un. „Bologna folyamat” néven vált ismertté. A felsôoktatás képzési struktúrájának átalakításhoz kapcsolód elgondolások még kiforratlanok. A képzési szakterületenként létrehozott bizottságok – így a testkulturális felsôoktatás területén dolgozó bizottság is – még a munka kezdetén tartanak. Megítélésünk szerint a testkulturális felsôoktatás és ezen belül a felsôoktatáshoz kötött szakedzôképzés átalakítását a felsôoktatás egészére érvényes általánosan elfogadott koncepción belül kell érvényre juttatni, figyelembe véve e képzési terület sajátosságait. Az egyes képzési szintek egymásra épülnek, mindegyik elôrelépést bizto-

sít a következô szintre, a rendszer egésze egy felfelé szûkülô piramist alkot (lásd 4. ábra) A felsôoktatáshoz kötött edzôképzés jövôjét jelentôsen befolyásolják azok a folyamatok, amelyek az EU integrációval kapcsolatosak. A bolognai folyamat kidolgozásával párhuzamosan – fôleg a sporttudomány önálló elismertetésének szorgalmazásával – törekednünk kell a szakedzôképzés legmagasabb szintjének (egyetemi szint) elérésére az European Network of Sport Sciences in Higher Education (ENSSHE) ajánlásai alapján. A nagy horderejû, a képzési struktúra egészét érintô átalakítások megvalósulása feltehetôen több éves munkát igénylô folyamat eredménye lesz.

A jelenlegi edzôképzést gyakran éri az a bírálat, hogy az oktatási tartalmak az egyes képzési szinteken olyan mértékben átfedik egymást, hogy lényegében az elôzô kurzus oktatási anyaga ismétlôdik meg. Ugyancsak kritikaként fogalmazódik meg az elméleti képzés túlsúlya, illetve általános, viszonylag kevés specifitást közvetítô volta. Bírálatként fogalmazódik meg az egyes képzési formák közötti ekvivalencia hiánya, továbbá az is, hogy a képzés és oktatás jelenlegi technológiája már nem felel meg a modern sport követelményeinek. E felsorolt kritikai észrevételek lényegében kijelölik azokat a feladatokat, amelyeket a közeljövôben a szak fejlesztése érdekében meg kell oldanunk: ● feladatként fogalmazódik meg a különbözô szintek képzési tartalmának beható elemzése az adott szint elérendô céljának figyelembevételével. E feladat kapcsán nem zárható ki a cél és feladatrendszer bizonyos fokú korrekciója sem. Így pontosan meghatározható az egyes szintek specifitása, és az ehhez igazított gyakorlati és elméleti tudás mennyisége, mélysége és módszertana.

4. ábra. Képzési struktúra a „Bologna folyamat” alapján

■


2003/1

déslélektani, szocio-pszichológiai, sportpedagógiai, a teljesítôképes csoportok kialakításának specializált ismeretanyaga. A teljesítményorientált, sikeres edzôi tevékenységhez egyre nélkülözhetetlenebbek ezen személyiségbeli és szakmai kvalitások kialakítása. A konvenció másik alaptörekvése az egységesített, sztenderdizált és ellenôrzött edzôképzés bázisán a megfelelô munkalehetôségek biztosítása Európában. Egységes a törekvés a fejlôdô országok között, miszerint egy hivatalos nyelvismerettel (angol, német, francia), megkötés nélkül munkát vállalhatnak és kaphatnak a konvenció országainak szakemberei. Az európai képzés magas színvonala, valamint a minôségi garancia végett a rendszerben résztvevô országok számolhatnak azzal a kedvezô hatással is, miszerint az EU diplomát a konvención kívüli országok is elismerik – Európaszerte. A szerzôdô országok a kompatibilitás, átjárhatóság, általános elfogadottság érdekében alapelvként fogadták el a nemzeti hagyományok tiszteletét, a képzési tartalmak sajátos voltát, így arra törekszik, hogy azok a képzés tartalmának és megvalósulásának alsó kereteit (teljesítendô minimál programok) határozza meg, míg a tantárgyi követelmények tartalmi felsô határait az egyes országokra bízva. Az innováció, a fejlôdés, a sportági tudományos ismeretek alkalmazása, a sporttudományos kutatómunka lehet csak az egységes képzési rendszerrel közösen a kézilabdázás rohamos fejlôdésének további garanciája. A „Rinck” konvenció aláírásától, 2000 év közepétôl napjainkig a szerzôdésben foglaltak gyakorlati megvalósulásának érdekében két operatív intézkedésre volt szükség.

Elsô feltétel: Az elsô feltétel egyes országokban, egy nemzetközi és hazai képzési kurzuson, 6-8 fôs minôségi szakembert, a képzés beindításához elengedhetetlen, oktatni, tanítani is tudó „mester” csoportot volt szükséges kialakítani. A szigorú feltételeknek, a kiinduló pont mihamarabbi eléréséhez, az MKSZ (Magyar Kézilabda Szövetség) hét (7) szakembert jelölt az elsô körben, az EHF (Európai Kézilabda Szövetség)) minôségi garancia-jóváhagyásával, kinevezésével megkapták az „Európai Mesteredzô” a szakma EU mesterfokozatát. Ezek a következôk: 1. Kovács László 2. Kovács Péter 3. Hajdú János 4. Németh András 5. Skaliczki László 6. Zsiga Gyula 7. Mocsai Lajos

Második feltétel: Az EHF által regisztrált és jóváhagyott diplomák igen szigorú kritériumok mellett kerülhetnek csak elôterjesztésre. Az EU Mesteredzô diploma megszerzésének feltételrendszere. 1. Csak a legmagasabb edzôi végzettséggel lehet nemzetközi fokozatra szert tenni. A rendszerbe csak az kerülhet bele a továbbiakban, aki egyetemi vagy fôiskolai diplomával rendelkezik. A mesteri fokozat eléréséhez az EU ajánlás alapján nyomatékosan leszögezhetô, aki az edzôi tevékeny-

MAGYAR EDZŐ 37

ség csúcsán óhajt tevékenykedni, annak felsôfokú végzettséget (TF szakedzôi diplomát) kell magával hoznia. 2. Az adott ország szövetségének ajánlása támogatása szükséges. A szövetségi támogatás nem csupán a szakmai elômenetelt kell, hogy garantálja, hanem az emberi, pedagógiai,, morális alkalmasságot is 3. Az „EU Mesteredzôi” fokozat megszerzése 30 év alatt kézilabdázásból nem lehetséges. Gondolom a megállapított életkor igen kedvezô, hiszen ezelôtt igen ritka a gyakorlati és végzettséghez kötött szintek elérésének teljesítése, a 10 éves nemzetközi eredményességrôl nem is beszélve. (1 edzôi gyakorlat szükséges) 4. A sportág hazai élmezônyében elért eredményesség, valamint a nemzetközi eredményesség. Számba vehetôk az Olimpiákon, Világbajnokságokon, nemzetközi kupákban elért gyôzelmek, dobogós helyezések. Megállapodás szerint életmûért, az utánpótlásban kiemelkedôt teljesítôk, külön elbírálás alapján az EU Mesterfokozatra bocsáthatók, ha a többi elôírtaknak megfelelnek. 5. Az EU Mesteredzô diploma a hivatalos nyelvek (angol, német, francia, orosz) közül egy szaknyelvvizsga birtokában adható ki, vagy a konvencióban résztvevô országokban szerzett, legmagasabb osztályra érvényes, az említett nyelvben elért edzôi diplomával váltható ki (pl. Német „A” licence). 6. Az EU Mesteredzôi cím kötelezi tulajdonosát, hogy a hazai, esetleg nemzetközi szakemberképzésben részt vállaljon. A cím viselôje nem csak edzôi, hanem oktató-, nevelô és képzômunkát is köteles felkérésre teljesíteni. 7. Az edzôk, sportszakemberek pályafutása, tevékenysége regisztrált az EHF központban és méltatlan magatartás esetén visszavonható a diploma. 8. Érvényesül az EHF ellenôrzô, kontrollfunkciója, valamint a képzés elvégzése után is, az adott ország ajánlása szükséges és elengedhetetlen. A magyar sportszakemberképzés /edzôképzés/ tervezete. (1. ábra)

Az ábra értelmezése: I. Az alsó szinten ezidáig volt egy edzésvezetôi, gyakorlatvezetôi kategória. Valójában nincs rá szükség, amint ezt az elmúlt évek gyakorlata mutatta. Sportoktató, edzôi státuszt hoztunk létre, 60 órában, ahol már be lehet vonni a gyerekekkel foglalkozó fiatalokat. Dániában 16-18 éves gyerekek foglalkoznak a mini kézilabdázással. 150 ezer nô kézilabdázik csupán Dániában és 11 ezer mini-kézilabdázó van, akik 3-5 éves kor között vannak. Nem biztos, hogy ez a cél, de végül is ebben a kategóriában megoldható. Az elsô fokozatért a Magyar Kézilabda Szövetség edzôképzése a felelôs. Ez egy országos hálózatot jelent a TF szakmai támogatásával. II. A második kategória a középfokú edzôi. Ez 240 órás képzésben jelentkezik szintén a TF szakmai vezetésével. III. A következô az AIFS, új kategória. Ez is egy 240 órás képzés, iskolarendszerû felsôfokú szakképesítés , amely akkreditáltan mûködik. Diplomát nem ad. Azonban szakirányú képzettségben lehetôség nyílik arra, hogy aki nem akar egyetemre menni, aki úgy érzi, hogy élete e pályáján még nem érett, vagy nincs módja bekerülni, meg tudja oldani, hogy mégis magas szintû képzettséget kapjon. Esetlegesen korra, eredményességre való tekintettel az adott szövetség beemelheti magasabb fokozatba, amivel például lehetôség nyílik arra, hogy valaki elsô osztályban is edzôsködhessen. Ez a Magyar Kézilabda Szövetség edzôképzésére épül és a TF szakmai munkáján alapszik.

38 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

1. ábra

IV. A következô fokozatokba, a legfelsôbb két kategóriákba az EU elôírásokat is figyelembe véve lehetôleg kimûvelt, diplomás ember kerüljön. Ebbôl adódóan megszületik a negyedik pont, a hivatásos sportszakember, a professzionális edzô szintje. Az elsô vertikális úton láthatjuk annak az edzônek a pályáját, aki 18 éves kortól, érettségi után elkezdi sportoktatóként, középfokú edzôként és a lépcsôfokon felfelé haladva egy 360 órás képzés után eljut egy hivatalos sportszakemberi diploma eléréséhez. A középsô terület a bolognai út. Az egyetemen belül a hároméves alapképzés, a ráépülô kétéves mesterképzésbôl elágazhat. A hallgató azt mondja, hogy végigcsinálja az ötéves egyetemi mesterképzést és a harmadik év után bekanyarodik, és vállal egy olyan szakképzést, ami elviszi a legfelsôbb diplomás edzôi diplomáig, és esetleg biztosítja az alapot a késôbbi európai mester, vagy nemzetközi mester edzôi diplomához. Ebbôl adódóan az egyetemrôl belecsatlakozik az a tehetséges kézilabdázó, az a tehetséges labdarúgó, kosárlabdázó, röplabdázó, aki végighalad szintén az oktatási törvényben meghatározott 360 órás képzésben az alapképzés 1-3 éve után, ahol harmadévben már szakképzést is végez, és testnevelô tanári diplomával rendelkezik, vagy más egyetemeken testnevelô tanári diplomát szerez. Bekapcsolódik ebbe a folyamatba, amit egyébként most január végén, februárban indítunk, az úgynevezett keresztféléves oktatást, hogy azok az emberek, akik már testnevelôi sportkul-

turális, sportszakemberi diplomával rendelkeznek, ne végezzenek újra 8 szemesztert, hanem megbecsülve egymást és összetartva az edzôi társadalom bekerül egy olyan 360 órás képzésben keretbe, ahol ô rövidebb idô alatt, kb.3 részesült. A jobboldali a normális képzési folyamat, ahol a középfok után a hallgató, amennyiben tehetségénél fogva úgy érzi, hogy kihagyja a közbülsô részt, úgy a TF 4 éves, 8 féléves, levelezôi oktatására nevez be. Rögtön átugorva néhány szintet, az egyetemet választja, és ott képzi magát. V. Ezek után a legfelsô szint, amely az európai mesteredzô, a nemzetközi mester, az európai sportszakember szintje és a diplomás sportszakember mestervizsgaként használhatja. Itt történik egy javaslatom: a készülô, új oktatási törvénybe javaslom, hogy amennyiben ilyen hihetetlen nehéz kritériumok alapján lehet valaki európai mesteredzô, akkor az ebbe a kategóriába kerülô mesterek, sportmesterek bármikor az egyetemi docensi, egyetemi tanári besorolásba létjogosultságot kapjanak, és figyelembe vehetôk legyenek. Úgy gondolom, hogy így kialakult egy olyan rendszer, amely nem csak a kézilabdázásban, hanem a többi sportág számára is mintául szolgálhat. A bemutatott modell a kézilabdázásban a TF és MKSZ között, már mûködô szerzôdés alapján, nemzetközileg elismert szakemberképzési struktúrának felel meg. A többi sportágnak Magyarországon szeretettel megfontolóra ajánlom.

■

2003/1

tényezô is befolyásolja. A szakedzôi szak képzô munkájára egyrészt hat a felsôoktatásban végbemenô gyors változások, másrészt a hazai- és nemzetközi versenysportban érvényesülô folyamatok. A felsôoktatásban végbemenô változások között – a teljesség igénye nélkül – az alábbi jellemzôket kell megemlítenünk: ● a képzés tömegesedését; ● sokszínû képzési formák megjelenését; ● a felsôoktatás finanszírozási környezetének megváltoztatását, a normatív finanszírozás és a költségtérítéses képzés bevezetését; ● a merev oktatás- és tanulmányszervezési struktúrák flexibilisebbé tételét, a kreditrendszer, a mobilitás, az átjárhatóság megjelenését; ● a képzés nemzetköziesedését; ● a felsôoktatás intézményi rendszerének átalakulását, az integráció folyamatának befejezését; ● a felsôoktatás képzési struktúrájának bôvítését, az AIFSZ (akkreditált iskolarendszerû felsôfokú szakképzés) képzési szintjének megjelenését; ● a duális képzési struktúra tervezett, fokozatos átalakítását; ● a komplex minôségbiztosítás létrejöttét és mûködését, az intézmények és szakok akkreditációját. Az említett folyamatok, ha nem is azonos mértékben, természetszerûleg hatottak és jelenleg is hatnak a fôiskolai szintû edzôképzés egészére. A felsôoktatás hallgatói létszám expanziója, a tömegesedés jelensége az edzôképzést nem jellemzi. A képzési normatív finanszírozásának bevezetése óta (1996) a szakedzôi szak államilag támogatott beiskolázási keretszáma – levelezô tagozatú alapképzési szakon – 50 hallgató. Ez a limitált hallgatói létszám a meghirdetett 6-8 sportág között oszlik meg. Az államilag finanszírozott hallgatói létszám 1998-tól 20-30 költségtérítéses hallgatóval egészül ki, így egy-egy induló évfolyam a levelezô tagozaton 70-80 fô. A hallgatói létszámmal kapcsolatosan – a közelmúlt, illetve a jelen helyzetet elemezve – meg kell állapítanunk, hogy hazákban a rendszerváltást követô társadalmi-gazdasági változások nem hagyták érintetlenül a testkultúra, azon belül a versenysport területét sem. Ugyancsak jelentôs változások következtek be a világ élsportjában is, felerôsítve a már korábbi években létezô ellentmondásokat. A hazai és a nemzetköz változások kedvezôtlenül befolyásolták az edzôi

I. Országos Edzôi Kongresszus szakma szerepét, társadalmi presztízsét, munkaerô-piaci pozícióját. A jövô képzési feladatainak megfogalmazásakor e sajátos fejleményeket is figyelembe kell vennünk. Annak ellenére, hogy az edzôi szakma számos sportágban leértékelôdött, az elhelyezkedési lehetôségek drámaian romlottak az elmúlt 10 évben, a szak mégsem küzd beiskolázási gondokkal. A már elôzôekben említett 50 államilag finanszírozott helyre a jelentkezôk száma az elmúlt években 180-200 fô körül mozgott, azaz az ún. felvételi arány (jelentkezôk száma/felvettek száma) – költségtérítéses hallgatókat is figyelembe véve – igen jónak mondható 3-as értéket közelítette. A szakedzôi szak értékelésekor nem kerülhetô meg az a gond, amely abból adódik, hogy a záróvizsgát tett, diplomás szakedzôk pályájának nyomon követése jelenleg nem megoldott. Így nem tudjuk, hogy a tanulmányaikat befejezôk közül hányan végeznek olyan tevékenységet, amely valamilyen formában kapcsolódik szakedzôi szakképzettségükhöz. Az elhelyezkedési lehetôségeket ismerve feltételezhetô, hogy a végzettek meghatározó hányada nem folytat edzôi tevékenységet, azaz a szak elvégzését igen sok esetben a diploma, a felsôfokú végzettség megszerzése motiválja. Az elmondottakból következik, hogy megkerülhetetlen egy olyan felmérés elvégzése, amely megmutatja a magyar sport valós edzô szükségletét a sportbeli felkészítés különbözô szakaszaiban, figyelembe véve a versenysport jelenlegi trendjét. A képzési formák bôvülése a felsôoktatás terében mûködô edzôképzésnél is tapasztalható, hiszen megjelentek a szakpáros (testnevelô tanár-szakedzô, rekreáció irányító-szakedzô) és a rövidített képzési idejû, másoddiplomás képzési formák is. Ugyancsak tapasztalható az új tanulmányszervezési forma megjelenése az edzôképzésben, a kreditrendszer fokozatos bevezetésének folyamata. A képesítési követelmények elôírása szerint 2003/2004-es tanévre beiratkozott hallgatóknak a szakedzôi szakon az egyszakos alapképzésben – a képzési formától és idôtôl függetlenül – a diploma megszerzéséhez 180 kreditpontot kell elérniük, amely a fôiskolai végzettség megszerzésének minimális kreditpontszámát jelenti. A képzés nemzetköziesedésének kiszélesedése is érzékelhetô, jóllehet ez jelenleg és a közel jövôben is, a tanfolyami és továbbképzô jellegû kurzusu-

MAGYAR EDZŐ 23 kat érinti. Törekedni kell a továbbképzô és specializáció irányába mutató rövidített képzési idejû kurzusok bôvítésére. Képzési súlyára és hírnevére adó intézmény nemzetközi kurzusok nélkül a jövôben egyre nehezebben boldogul. A magyar felsôoktatás intézményi struktúrájának gyökeres átalakulása, a sokat említett integráció – e viszonylag rövid idôszak alatt – sajnálatos módon tartalmilag nem gyarapította és erôsítette szakedzô képzésünket, ugyanakkor adminisztráció ügyintézés szempontjából nehezítette azt. A következôkben kissé behatóbban elemezzük a felsôoktatás képzési struktúrájának bôvülésébôl eredô esetleges hatásokat és a duális képzési struktúra fokozatos átalakulásának befolyását a felsôoktatáshoz kötôdô szakedzô képzésre.

A képzési struktúra átalakítása az edzôképzés területén E kérdés vizsgálata szükségessé teszi, hogy rövid kitekintést tegyünk edzôképzésünk egészére. Ismeretes, hogy a jelenlegi hazai edzôképzés – a nem iskolarendszerû és az iskolarendszerû képzés - részben egymásra épülô három szintbôl áll (lásd 3. ábra). A részbeni egymásra épülés azt jelenti, hogy a legmagasabb szint elérése (szakedzô szint) nemcsak az elôzô szintek követelményeinek teljesítése útján érhetô el, jóllehet igen sok esetben a középfokú edzôi bizonyítvány elôfeltétele a szakedzôi szintû tanulmányok megkezdésének anélkül , hogy a középszinten nyert ismeretek valamilyen formában beszámíthatóak lennének a felsôszinten folytatott tanulmányokba, lerövidítve ezzel a szakedzôi szint képzési idejét. (3. ábra) A képzési struktúra egyik lehetséges, már a közeljövôben megvalósítható átalakítási iránya az lehetne, hogy a jelenlegi képzés középsô, kétéves nem iskolarendszerû képzési szintjét – az elôírt szakalapítási eljárás lebonyolítása után – átvinnénk az akkreditált iskolarendszerû felsôfokú szakképzés (AIFSz) területére. Az AIFSz képzés bevezetése kezdetben azokat a sportági szakirányokat érintené, amelyek a TF-en önálló sportági tanszékekkel rendelkeznek, pl. atlétika, torna, úszás, kézilabda, labdarúgás, röplabda, kosárlabda, RG, aerobik, vívás, birkózás, judo. A strukturális átalakítás várható elônyei az alábbiakban foglalhatók össze.

22 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

Edzôképzés a hazai felsôoktatásban, a képzés perspektívái Kovács Etele Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest

Bevezetés Ismeretes, hogy a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának jogelôd intézményében – Magyar Királyi Testnevelési Fôiskola, Magyar Testnevelési Fôiskola, majd Magyar Testnevelési Egyetem – az egyszakos középiskolai testnevelôtanár-képzés mellett az edzôképzés az alapítástól kezdôdôen jelen volt, jóllehet a fôiskolai szintû, államilag elismert szakedzôképzés csak a 60-as 1. ábra) évek elején indult. (1 A TF alapításának és tevékenységének „idôvonala” mutatja, hogy a magyar felsôoktatás szakstruktúrájában immár több mint 40 éve jelen van a fôiskolai végzettséget és szakképzettséget adó szakedzôi szak. A szakedzôi szak mûködésének intézményi hátterét kezdettôl fogva a TF adta és mind a mai napig a hazai felsôoktatási intézmények közül egyedül jogosult a szakedzôi diploma kiadására. A szak az indulás kezdeti éveiben fôleg a magyar szempontból nagy múltú és sikeres olimpiai sportágakban indította szakirányait, amelyek az évek során újabb és újabb sportágakkal egészültek ki. A szakirányok bôvülése mellett a képzési formák is kiegészültek, a levelezô képzés mellett igen korán, 1961ben beindult az egyszakos, 6 féléves nappali képzés, majd a 80-as évektôl a nappali tagozatos testnevelô tanárok szakképzés formájában lebonyolított kurzusai is módot adtak a szakedzôi diploma megszerzésére. Ez utóbbi képzési forma a tanári szakon a 90-es évek végére lényegében szakpáros képzési formává vált.

A testkulturális felsôoktatás képesítési követelményeinek elfogadása (2001) adta meg a rövidebb képzési idejû, másoddiplomás képzési forma beindításának lehetôségét. A szakedzôi szakon a jelenleg létezô képzési formákat a 2. ábra szemlélteti. A szakedzôi szak levelezô és nappali tagozatain különbözô képzési formákban - az elsô diplomák kiadásának évétôl 1963-tól napjainkig – 37 sportágban mintegy 3600 szakedzô nyert diplomát. A képzési formák közül meghatározó jelentôségû a 4 éves, levelezô tagozatú alapképzés, de a testnevelô tanár szak nappali tagozatán az ún. szakképzés formájában megvalósuló, lényegében szakpáros képzés az iskolai testnevelés és sport szempontjából ugyancsak alapvetô.A nappali alapképzés (3 év) alkalman-

ként induló, kis létszámú (15-20 fô) képzési forma. Az elmúlt években fôleg úszás és vívás sportágak hallgatói végeztek e képzési formában szervezett kurzusokon. A nappali szakpáros (4 év) és a levelezô másoddiplomás (2 év) képzés új oktatás szervezési forma a szakedzô szakon. A különbözô oktatás szervezési formában több mint 40 éve folyó szakedzôképzés hatékonysága, hasznossága, a befektetett anyagi és szellemi erôforrások és azok megtérülésének viszonya megbecsülhetetlen, de feltételezhetô, hogy ez idôszak alatti 9 olimpiai részvétel magyar sikereihez, ha nem is direkt, de közvetett úton a felsôoktatás szintjére emelt edzôképzés is hozzájárult.

A felsôoktatás terében mûködô edzôképzés jövôjét befolyásoló tényezôk A felsôoktatáshoz kötôdô edzôképzés kilátásait, jövôbeni szerepét több

2. ábra. Képzési formák a szakedzô képzésben

Levelezô képzés

Nappali képzés

1. levelezô tagozatos alapképzés (4 év) 2. levelezô tagozatos másoddiplomás-képzés (2 év) 3. nappali tagozatos alapképzés (3 év) 4. nappali tagozatos alapképzés, szakképzés formájában (2+1 év) 5. nappali tagozatos alapképzés szakpáros képzési formában (4 év)

1. ábra. Szakedzôképzés a TF-en 1925 nem iskolarendszerû képzés, nyári tanfolyamok

1960

2002 1960/61. elsô tanév a levelezô tagozaton, képzési idô: 3 év, késôbb 4 év, 1961/62. elsô tanév a nappali tagozaton, képzési idô: 3 év

■

MAGYAR EDZŐ 39


2003/1

Nemzetközi kitekintés KREATIVITÁS, FEGYELEM, HUMORÉRZÉK

Gallov Rezsô Magyar Edzô, Budapest

Ha rátekintek a programra, azonnal két dolog tûnik fel: Egy: ez a tök utolsó elôadás…Éppen az enyém?!… Miért pont én…?! Kettô: a cím – Nemzetközi kitekintés – lehet, sokat sejtet, de tulajdonképpen, valljuk be, mégis keveset mond. Ebbôl a két tényszerû megállapításból azt az egyszerû következtetést vontam le, hogy a szokásostól némiképpen eltérô, hogy úgy mondjam, informális bevezetô szavakat mondjak. Utolsó elôadásnak lenni nem jó. Soha nem szerettem… Ez, ha nem is nevezhetjük szerencsétlen végkifejletnek, hálásnak sem mondható. Fôként azért nem, mert jóval elôtte, idôben javasoltam a szervezôknek egy sokkal vonzóbb témájú referátumot. Ez lett volna a címe: A szex szerepe az edzôi munkában. Külföldi elôadó hölgyet is javasoltam: Shakirát… Videó klipekkel, miegyebekkel. A rendezôk megpróbálták, de nem ment a dolog, sôt a tartalék, Jenifer Lopez is más elfoglaltságra hivatkozott. A másik a cím – Nemzetközi kitekintés. Errôl meg azt akarom elöljáróban mondani, hogy inkább beszéljünk, mondjunk, a kíváncsiságról – ami, persze, majd hogy nem ugyanaz – mégis, valamiképpen izgalmasabbnak tûnik, még ha az utolsó szó gyanánt hangzik is el, hát nem?… Remélem és feltételezem az egyetértést… ■■■ Nos, elöljáróban annyit szeretnék mindjárt nyomatékosítani, hogy jóllehet a Ki kicsoda sportdiplomatának, sportvezetônek, meg újságírónak titulál, életem javarészét edzôsködéssel töltöttem. Ezt nem is abban az igyekezetemben hangsúlyozom, hogy ezen az exkluzív fórumon lehetôleg hitelesnek tûnjön mindaz, amit mondok, hanem inkább azért, hogy hangsúlyozzam: saját tapasztalataimra támaszkodom mondanivalóm kifejtésében. Az edzôi hivatás - mint ahogyan ez Kiss László barátom szavaiból és a többiekébôl is kitûnik, a legvarázslatosabb lehetôségek egyike. Itt ugyanis

élô anyagból kell alkotni, produkálni. Ennek a komplex és tüneményes tevékenységnek most ugyancsak egyetlen témájáról, az edzôi tudás gyarapításának elemi módjairól és feltételeirôl kívánok a magam keresetlen stílusában szólni, nevezetesen arról, hogy nem kell mindannyiunknak külön feltalálni a melegvizet, hiszen elég ha a mások által összegyûjtött tudást ellessük, sajátos körülményeink között igyekszünk alkalmazni, illetve továbbfejleszteni. Ennek a szüntelen és nyughatatlan igyekezetnek a mozgatórugója a lankadatlan szakmai érdeklôdés, örökös kíváncsiságunk, tudásvágyunk, amely állandó kitekintésre késztet bennünket. Ennek az olthatatlan kíváncsiságnak köszönhettem, hogy hazai tapasztalataim után egy valóságos és hosszantartó nemzetközi kitekintésre nyílt lehetôségem. Ezt a kitekintés annyira magával ragadott, hogy kétszer hat évet töltöttem külföldön. Itt kell megragadnom az alkalmat, hogy - az érdeklôdés fontosságának nyomatékosítása után - újabb kulcsszót említsek: ez pedig a nyelvtudás. Elengedhetetlen, különösképpen manapság, az internet és a telekommunikációs forradalom világméretû kiteljesedése idején, s még inkább a jövôben, amikor az „Egyesült Európai Államok”, az EU tagjai leszünk ráadásul. Szakmai kíváncsiságom kintlétem idején természetszerûen kiterjedt az

edzôk, elsôsorban a hivatásos csapatsportokban mûködô edzôk filozófiájára, felfogásra, s bár Kanadában éltem-dolgoztam, állandó lehetôségem nyílt a sportban lényegesen fejlettebb amerikaiak tanulmányozására. Mielôtt néhány szemelvénnyel illusztrálnám megfigyeléseimet, egy magamat belülrôl feszítô kíváncsiságról is hadd tegyek említést: a szerzôdésemben leírt technikai igazgatói munkám mellett az edzôi becsvágy arra sarkallt, hogy kísérletet tegyek: vajon a Budapesten a KSI-ben kidolgozott módszerek alkalmazhatók és eredményesek-e a kanadai különleges körülmények között?...Rengeteg energiát és minden szabadidômet felemésztette a kísérlet, de az áldozat nem járt eredmény nélkül...Végeredményben ennek köszönhettem, hogy évekkel késôbb - akkori játékosaim válogatottak lettek, s ôk hívtak - ismét visszatérhettem a tengerentúlra. Közbevetve hadd jegyezzem meg, hogy hihetetlenül sokat tanultam a gyerekektôl, amelynek eredményeként sokat fejlôdtem a kommunikációs készségeket illetôen - jegyezzük meg, ez a harmadik kulcsszó - és sokat tudtam meg egy, a miénktôl sokban különbözô más világról is... Ezzel a gondolattal - a gyerekekkel most tekintsünk ki arra, miként gondolkodik az edzôi mesterségrôl, a sportról, a játékosokról egy hamisítatlan amerikai profi edzô. A tekintélyes társaságból egy olyan embert választottam ki erre a szerepre, akit személyesen is volt szerencsém megismerni - John Maddent. Az Oakland Raiders amerikai futball csapatával Su-

40 MAGYAR EDZŐ per-bowl gyôztes társaság szakmai vezetôje volt, s mind a mai napig Amerika legnépszerûbb televíziós sport kommentátora, riportere. Elôre is elnézést kérek, nem vagyok olyan jó, mint Bánffy György mûvész úr, vagy kedves teniszpartnerem, Vámos Miklós, így tehát bizonyos kockázatot jelent a most következô attrakcióm, azaz egy rövid felolvasás, de vállalom ezt a kockázatot, mert nem óhajtok improvizálni - holott ez ugye nem mindennapos edzôi erény - hanem igenis pontosságra törekszem mindenek elôtt... Hallgassuk tehát John Maddent szerény tolmácsolásomban… ■■■ „Visszatekintve edzôi pályámra, azt mondhatom, hogy szerencsém volt a fôiskolai tanulmányaimmal San Diegóban, ahol testnevelô tanárnak készültem. Mivel csapattal dolgoztam, a gyermeklélektan-órákon elsajátított anyagot találtam a leghasznosabbnak, mert rájöttem, hogy csoportban a játékosok éppen úgy viselkednek, mint a gyerekek. Ezen túlmenôen is meggyôzôdésem, hogy az edzô - tanító, tanár. A tanárképzés nem olyan fennkölt ugyan, mint a Shakespeareirodalom tanulmányozása vagy a filozófia, de megtanított sok fontos dologra: hogyan kell egy-egy „órára”, taktikai és csapatértekezletre felkészülni, miként kell nyilvánosság elôtt beszélni, hogyan kell megszervezni a tananyag átadását, biztosítani a befogadását, hogyan kell a tanulók, hallgatók (játékosok) figyelmét ébren tartani...Elôször tanítasz, utána megtárgyalod az anyagot, végül tesztelsz, dolgozatot íratsz, vizsgáztatsz. Ugyanígy csináltam a futballt is. Tanítottam az értekezleteken, a megtárgyalás és a gyakorlás az edzéseken zajlott, vizsgának számítottak a bajnoki mérkôzések. Az edzôi munkában - megint csak éppen úgy, mint a tanáréban -, súlyt helyeztem az ismétlésre. Újra és újra el kell ismételned a játékosnak, amit elvársz tôle, s hogy ezt miként képes megcsinálni. El kell mondanod ezerszer. Le kell rajzolni, meg kell mutatni filmen, videón, át kell venni vele lassan, középsebességgel, majd teljes erôkifejtéssel. Így van ez fôként a taktikai variánsokkal, ahol több játékosnak, az egész csapatnak együtt kell gondolkodnia és mûködnie. Ilyen esetben. Ahogy a jó öreg Vince Lombardi mondta (a híres Green Bay Packers legendás futball mester volt), az edzô csak a leglassabban tanuló játékos felfogási sebességével haladhat... A fegyelem és a játékosokkal kialakult kapcsolat az a terület, ahol szá-

I. Országos Edzôi Kongresszus mos, egyébiránt igen képzett és tehetséges edzô hibázhat. A jó edzônek megítélésem szerint mindig éppen a természetesnek tûnôvel ellenkezô érzéseket kell mutatnia, függetlenül attól, hogy mi játszódik le benne belülrôl. Amikor a csapatnak nem megy, az edzô a legszívesebben bírálná, szidná a játékosokat. De hát éppen ez az, amit ôk maguk, a család, a barátok, az újságírók, a sarki pék is csinál. Ekkor van a legnagyobb szükség együtt érzô vállveregetésre, biztatásra, hogy csináljuk csak tovább keményen, készüljünk, s elôbb-utóbb minden rendben lesz. És viszont: amikor jól megy, amikor mindenki örömmel paskolja a vállaikat, akkor kell az edzônek ismét csak az ellenkezô oldalról érkeznie és némi józanító keménységgel fenntartani a csapat egészséges hangulati egyensúlyát. A játékostól rengeteget lehet tanulni. Az edzô nem lehet nyakas és nem ragaszkodhat csökönyösen olyan elképzelésekhez, amelyek helyességérôl ugyan meg van gyôzôdve, de a gyakorlat megcáfolja. Rugalmasnak és készségesnek kell lenni az új tapasztalatok és tanulságok befogadására... Az Oaklandnál eltöltött elsô évben elvártam, hogy a mérkôzések elôtt mindenki komolyan összpontosítson. Ne legyen cirkusz és hangoskodás! Talán azért hittem ebben, mert én mindig roppant komolyan készültem a bemelegítés elôtt és idején. Elfogadhatatlan volt számomra a magnóból bömbölô muzsika, a hangoskodás. Egyszer durván rá is szóltam Blair Sheldonra, az egyik hátvédre, aki vicceket mesélt és állandó harsogó röhögéssel kísérte mûsorát: - Hej!...Mi ez? Kabaré?!...A futball komoly dolog! - Blair lekapcsolta a magnót, csend lett. Olyan, amilyent elképzeltem. Miután nyertünk, azt hittem, mindent jól csináltam. Aztán a következô mérkôzés elôtti este az edzés után Blair odajött hozzám és a következôket mondta: - A meccsek elôtt, mester, a játékosok különbözô módon viselkednek. De mindegyikünk nyerni akar, legfeljebb a felkészülési módjaink különböznek. Néhányan szeretnek szundítani, mások gyakran mennek ki a WC-re, megint mások muzsikát hallgatnak, néhányan hánynak és vannak, akik, mint én is, viccekkel szórakozunk... Nem vagyunk egyformák... - Hadd gondolkodjak róla - mondtam neki. És minél tovább gondolkodtam, annál inkább be kellett látnom, hogy igaza van.

■

2003/1

A fegyelem elengedhetetlen, mégis arra jöttem rá, hogy minél kevesebb fegyelmi szabály van, annál kevesebbet tudnak megszegni a játékosok. De mielôtt errôl szólnék, elôbb még az edzô viszonyáról a játékosokhoz... A két dolog egyébként szoros összefüggésben van. Megfigyeltem, jó néhány edzô kifejezetten arra törekszik, hogy szinte beolvadjon a játékosok közé, hasonuljon velük, egyike legyen a társaságuknak. Úgy vélem, ez kockázatos és nem helyénvaló. Van a játékosoknak éppen elég barátjuk, sokszor túl sok is. Vezetôre van ellenben szükségük, aki meghatározza, hogy mit kell csinálniuk. A játékosoknak edzôre van szükségük, tanítóra - nem extra barátra. Ez persze egyáltalában nem jelenti, hogy az edzô ne legyen barátságos. Szerettem a játékosaimat, igyekeztem mindegyikkel egyformán kedvesen bánni, jóllehet egyéniségük különbözôsége miatt némelyiket jobban kedveltem és becsültem, mint másokat. Ezt azonban soha nem éreztettem, magamban tartottam. Minden játékossal igyekeztem szót váltani a lehetôségekhez mérten, kivéve a bajnoki mérkôzések napját. Ezeken ugyanis szándékosan tartózkodtam a társalgástól, nem akartam semmivel sem tovább fokozni a bennük természetesen kialakult mérkôzés elôtti feszültséget. A fegyelemnek a futballban elsôsorban a pályán kell érvényre jutnia, a pályán kívül kevésbé. A fegyelem az értelmezésem szerint az, hogy mindenki pontosan tudja, mikor mit kell csinálnia és hogy ezt a legjobb tudása, igyekezete szerint meg is teszi. A pályán kívüli tevékenység elbírálásában - felnôtt emberekrôl lévén szó - nem voltam vaskalapos, merev, legfeljebb akkor szigorúbb, ha a játékos teljesítménye a magánélet „viszontagságai” következtében esett vissza... Három szabályom volt mindössze: Légy pontos! - Figyelj az edzôre! - Küzdj inadszakadtából, ha ezt kérem! Nem sok, de - elég.” ■■■ A kiváló edzô háromszavas követelményrendszerét kiegészítendô, hadd sorakoztassam fel azokat a kulcsszavakat, amelyeket az edzôi munka kapcsán érintettem... A szerencsét nem említem, mert ez nem tôlünk függ. A magától értetôdô elhivatottság mellett az elsô szó volt az érdeklôdés, úgy is mondhatnám, tudásvágy... A második volt a kitekintéshez elengedhetetlen nyelvtudás... A harmadik a kommunikációs készség, amely a tudás hatékony átadását teszi lehetôvé...

■

2003/1


MAGYAR EDZŐ 21

egyéb klinikai szakma mûvelôje, lehet háziorvos, vagy kutató, a közegészségügyben, vagy az államigazgatásban dolgozó. Az edzôk eleve differenciálódnak a sportág szerint. Ez azonnal sokszínûséget jelent az alapvetô hasonlóság mellett. Azután dolgozhat az edzô az utánpótlás-nevelés területén, de a felnôtt szakosztályban is, lehet szakszövetségi alkalmazott válogatott mellett, kirándulhat a rekreáció, vagy akár a testedzéssel végrehajtott rehabilitáció területére. Végül a 7. táblázat arra a dilemmára válaszol, hogy vane jövôje az edzôi pályának?

Pozitív a válasz. A 21. század még inkább a sport százada lesz, mint a 20. volt. A sport kevesek kedvtelésébôl sokak szükségletévé vált. Növekszik a sport fontossága, eszközrendszerét igényli a modern társadalom a vészesen terjedô inaktív életmód kompenzálásában. Ahhoz, hogy a sport betöltse szerepét a modern társadalomban, szükség van az edzôkre. De arra is szükség van, hogy az edzôk vállalják, felemelt fejjel, identitásukat, vállalják a szakmaiságot, a sporttudományt, az edzéstudományt. És legyen köztük szolidaritás, vállalják az érdekvédelmet, a szükséges szervezôdést. És természetesen a folyamatos megújulást, az ehhez szükséges magas fokú siker- és kudarctoleranciát.

A könyv a 4 úszásnem, a fordulók és a fejesugrás, valamint a technikajavító gyakorlatokat tartalmazzák. Foglalkozik a sérült gyermekek oktatásával és a játékkal. A mûvelet az ismeretátadás módszereit és a kisgyermekek életkori sajátosságait egészítik ki. Ajánljuk egyetemi hallgatóknak, edzôknek, oktatóknak és az úszással foglalkozó pedagógusoknak. Terjedelme: 116 oldal 200 db 3 dimenziós számítógépes programban készült képpel. Ára: 2 500,- Ft Megrendelhetô: Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar Jegyzetbolt 1123 Budapest, Alkotás u. 44. Tel: 487-9200/9293

HIRDESSEN A MAGYAR EDZÔBEN! Folyóiratunkat 2003-ban négy alkalommal 1000 példányban tervezzük megjelentetni. Eljuttatjuk az országos sportági szakszövetségek szakembereihez, az olimpiai felkészítést végzô edzôkhöz, az olimpiai mozgalom szakértôihez, a megyei és megyei jogú városok sportszakigazgatási szervezeteihez, sporttudományi társaságokhoz, intézetekhez, valamennyi magyar egyetem és fôiskola testnevelési tanszékére, testnevelô tanárokhoz, sportorvosokhoz, a sportági és más sportszakmai folyóiratok szerkesztôségeihez. Hirdetési feltételek 2003-ban: 1. Hátsó-külsô, belsô és elsô-belsô teljes borítólapon színes anyag egyszeri megjelentetése 50.000,- Ft 2. A lap közepén befûzve: 4 oldalas színes anyag egyszeri megjelentetése 100.000,- Ft 3. 4 oldalas fekete-fehér anyag egyszeri megjelentetése 40.000,- Ft 4. Egyoldalnyi fekete-fehér anyag, a lapban a mûszaki szerkesztô által meghatározott helyen elhelyezve egyszeri megjelenéssel 20.000,- Ft 5. Egyoldalas A/4-es méretû szórólap egyszeri elhelyezése, terjesztése a folyóirattal 10.000,- Ft 6. Az egy oldálnál kisebb terjedelmû hirdetések, reklámok költsége, terjedelmükkel arányos. 7. Folyamatos, legalább négy alkalomra történô lekötés esetén árainkból 25% kedvezményt adunk. Egyéb feltételek külön megállapodás szerint! 8. A fenti árak ÁFÁ-t nem tartalmaznak!! Fizetés: a megrendelést követôen számla ellenében átutalással! 9. A hirdetések szövegeit, grafikáit, fényképeit az igényelt hirdetési területnek és a lap tükrének megfelelô méretben kérjük megküldeni a szerkesztôség címére. További felvilágosítás: a (1)471-4325 vagy a 06-30-991-0203 telefonon!

A szerkesztôség

20 MAGYAR EDZŐ


versenyzôkbôl lesznek az edzôk. De abban már nincs szabályszerûség, hogy a kiváló játékos lesz a kiváló edzô is. És vannak zseniális kivételek, mint a mi Széchy Tamásunk, aki úszó versenyzôi múlt nélkül nevelt olimpiai bajnokokat, világklasszisokat. Tehetsége mellett éppenséggel a képzés, nem utolsósorban az önképzés emelte a legnagyobbak közé. – Az is jól ismert, hogy minden ország edzôképzése, a magyar is, elismeri a kimagasló játékos-pályafutást, a korábbi nagyságok azonnal a legmagasabb szintû edzôi oklevélre aspirálhatnak. Az említett kivételektôl eltekintve tehát megállapítható, hogy általában szükséges, de nem elégséges a korábbi versenyzôi tapasztalat az edzôi pályához. A csak saját tapasztalat beszûkíti a palettát. Érdekes példa erre minden idôk egyik legjobb vízilabda játékosának, Faragó Tamásnak eddigi edzôi pályája. Férfi csapatoknál is sikeres volt, de szemlátomást bénította tanítványait önmagából kiinduló maximalizmusa. A nôi válogatottnál felszabadult, valóban edzôvé vált, már nem játékos szemlélettel itt is a csúcsra ért. Szükség van edzôképzésre azért is, mert jól meghatározható a pályához szükséges ismeretanyag, van a képzésnek realitása. Hasonlóan más értelmiségi pályákhoz jó mesteremberek képezhetôk, akiket a praxis mûvésszé avathat. A képzés garanciát jelent a társadalomnak. Az edzôkre, akár a pedagógusokra, orvosokra rábízzuk gyermekeinket. Ebben mindig van kockázat. A képzés sem abszolút garancia, de az egyetlen lehetôség a társadalmi kontrollra. De az edzô oldaláról nézve is fontos a képzés. Számára is a képzettség adja a tartós hitelt. Szerencsével gyors sikert érhet el egy szerényebb képzettségû fiatal edzô. De a tartós hitelességet csak a megfelelô felkészültség nyújtja. Ez segít át gyengébb periódusokon is. Fontos az ismeretek folyamatos frissítése, a továbbképzés is. Ezt is az alaptudás alapozza meg, erre lehet építeni a sportági változások közben. Diploma vagy licenc? – ez a következô dilemma, a választ a 4. táblázat jelzi.

Rossz a kérdés. Mindkettô szükséges lehet. Diploma és licenc, amennyiben az utóbbit is igényli a hazai, vagy a nemzetközi porondon a sportág. A diploma tanúsítja a felkészültséget, ahogy kifejtettük jelenti a garanciát. A licenc mûködési engedélyt jelent. Többnyire vizsgához kötött, melyben általában a gyakorlathoz szükséges alapismereteket, edzésvezetési készséget ellenôrzik. A licenc megszerzését segíthetik tanfolyamok, de lényegében a diplomára épül. A hazai labdarúgás jelenlegi viszonyait jellemzi, hogy a világon egyedülálló módon a licenc-rendszer bevezetésével meg akarják szüntetni az edzôképzést. Ez természetesen nem lehet sikeres törekvés. Az edzôképzés és a licenckiadás összehangolása szükséges.

■

2003/1

Az 5. táblázat összegzi a talán leginkább alapvetô dilemmára adandó választ. Mi legyen a képzés tartalma? Itt derül ki a legegyértelmûbben, hogy bizony szükség van a képzésre, melynek sajátos nehézsége, hogy sokféle ismerettel kell felruházni az edzôket.

Alapvetôek a bioszociális lény, az ember biológiai összetevôi. Ezekrôl tájékoztatnak a természettudományos alapok, melyek nélkül nem képzelhetô el tudatos edzôi tevékenység. Az emberi szervezet felépítésének és mûködésének az ismerete az edzôi munka alapja. Szerény sportorvosi ismeretanyag, szemlélet is szükséges. A bioszociális lénybôl természetesen a szociális oldal dominál az együttélésben. A társadalomtudományok teszik edzôvé az edzôt, akit a pedagógia, a pszichológia, a szociológia segít eligazodni a mindennapi munkában. Hiszen a sportolót nemcsak biológiai adottságai, hanem lelki alkata, emberi kapcsolatai, érzelemvilága… határozzák meg. Ezek figyelembe vétele nélkül nem lehet sikeres az edzôi munka. Mindehhez járulnak a konkrét sportági ismeretek és az a módszertani arzenál, amely révén az edzés céljai megvalósíthatók. A mai edzônek ezeken kívül egyre inkább jártasnak kell lennie az információ, a kommunikáció, a média világában. Ezek után jogos a kérdés, a következô dilemma: kicsoda végül is az edzô? A klasszikus kérdést feltéve, értelmiségi vagy idomár? Egykor ugyanis, a lósport mintájára az edzôt idomárnak minôsítették, dresszírozónak, mozgásokra idomítónak. A licenc-rendszert edzôképzésnek elképzelôk megkésett utódai e gondolkodásnak. A 6. táblázat összegzi a választ: az edzô értelmiségi, partnere elsôsorban a humán értelmiségnek. E tekintetben az edzô pedagógus. Ez a legfontosabb jellemzôje. Tanít, képez és nevel.

Abban is hasonlít az egyéb humán értelmiségi pályákhoz, hogy egyre inkább általánosságot fejez ki az, hogy valaki edzô, akárcsak az, hogy orvos. Ez utóbbi is csak az alapdiplomát jelöli, ezután lehet sebész, vagy belgyógyász, sok

■

2003/1

A kint töltött évek során Madden mellett természetesen alkalmam nyílt számos más érdekes edzô egyéniséggel találkozni, gyakran jártam az Egyesült Államokban fôként a nyugati parton, Kaliforniában... Idôrôl idôre felfeljegyeztem véleményüket, mondásaikat, el is tettem ôket -, mint afféle ollózó újságíró. Befejezésül hadd idézzek néhány mondatot a gyûjteményembôl abban a reményben, hogy nem lesz unalmas… ■■■ Wilbur Braithwaite egy utah állambeli középiskola kosárlabda edzôje, nem csak remek pedagógus és edzô, de jótollú író is. Tôle idézek - az edzôi filozófiáról… „Az edzôsködés fizikailag, szellemileg és pszichológiailag is megerôltetô hivatás - mondja. - Fel kell vérteznie magát, védôpajzsot is viselnie annak, aki hosszútávon eleget akar tenni e nemes hivatás sokrétû követelményeinek... Sir Winston Churchill kijelentése, úgy vélem, nem csak a politikusokra vonatkozik, de érvényes az edzôkre is: ,,,Az ember egyedüli irányító fénye nem lehet más, mint önnön lelkiismerete, és késôbbi emlékezetében egyedüli védôpajzsa pedig cselekedeteinek ôszintesége és feddhetetlensége. Ezek hiányában meggondolatlanság végighaladni a pályán, hiszen megvalósulatlan reményeink bizony elég gyakran ûznek gúnyt belôlünk. A sors, ha olykor igazságtalan játékot ûz is velünk, - ekként felvértezve mégis emelt fôvel haladhatunk utunkon mind elôbbre.,,, Máshol ezt írja: „Ha letörtséget tapasztalsz, letargiát, ne feledd el, hogyan tudsz segíteni. A hiányolt lelkesedésnek két alapeleme van: az egyik egy olyan megoldás, ötlet, amely elsöprô erôvel képes megragadni a képzeletet, a másik pedig egy olyan könnyen érthetô határozott terv, amely a megoldás gyakorlati megvalósítását világítja meg.” A vereségrôl: „Egy-egy vereség ugyan akár jótékony is lehet, de túl sok vereség beteggé teszi az edzô lelkét... Napóleonnak - mondják a történészek - soha nem voltak tervei gyôzelmei esetére. Ellenben gondosan tervezett alternatívákat dolgozott ki esetleges veresége esetére.” Ugyanô: „Minden edzônek megpróbáltatásokkal kell szembenéznie pályájának különösen kezdeti szakaszában. Lehet ez következménye akár belsô, akár külsô nyomásnak. Néha rugalmassággal, máskor akaraterôvel, intelligenciával igyekszik átjutni a válságo-

I. Országos Edzôi Kongresszus kon... Bizonyos esetekben mindazonáltal meg kell tanulnia együtt élni olyan problémákkal, amelyek kívül esnek befolyásán és hatásán.” ■■■ Everett Dean, neves amerikai futballedzôtôl kölcsönöztem a következô gondolatot „Ha elölrôl kezdeném” címû könyvébôl: „Munkálkodása során az edzô sokféle kapcsolatot alakít ki és tart. Valamennyi kapcsolata közül a két legfontosabb a család és az, amely a játékosaihoz, a csapatához fûzi... Ha újra kezdeném, több értékes tudást adnék át a játékosaimnak... És a családomat az edzôi munkám elé helyezném... Egy másik állást ugyanis elôbbutóbb szerez az ember - de egy másik családot - aligha. A gyôzelmek-vereségek emléke elhalványul. A családé maradandó. Vince Lombardi, minden idôk talán leghíresebb amerikai futball edzôje, a Greenbay Packers már említett mestere, a gyôzelem mindenek felettiségének legendás apostola - ezt jegyezte meg a kreativitásról: „Az edzôi munka legizgalmasabb része nem megtartani, megôrizni, stabilizálni valamit, hanem újat alkotni... A kreativitás ellenben nem a semmibôl születik, ugye... Olvasnod kell (1), kommunikálni (2), megfigyelni (3) és töprengeni (4)... Igen, ez a négy dolog elengedhetetlen az edzôi kreativitáshoz... Légy alkotó, ne tarts attól, hogy megváltozol, újulj meg az évekkel!” Lombardi úr talán még hozzátehetett volna négy fontos kritériuma mellé még egyet - akár a kreativitás ürügyén is. Az edzôi munka hallatlanul fontos, szerény megítélésem szerint egyik legfontosabb, s nem mellékesen egyben egyik legkellemesebb kelléke - a humorérzék. Ennek jegyében magasröptûnek nem nevezhetô elôadásom befejezô részében hadd nyújtsak át türelmes hallgatóimnak egy kis csokrot az ezzel rokon bölcseletekbôl, azzal az ismételt ígérettel, hogy az európai integráció és az egyéb nemzetközi ki-és betekintési lehetôségekre legközelebb valahol, valamikor - erre ünnepélyesen szavamat adom - majd részletesen kitérek... Feltéve, ha nem utolsóként adok megint elô... ■■■ A sportpszichológus Bruce Ogilvy így summázza az edzôi mibenlétet: „Amikor egy sikeres edzôrôl van szó, - nem szükségszerûen egy tökéletesen egészséges egyénrôl beszélünk.” Harry Neal, a Vancouver Cannucks hoki csapat edzôje: „A tavalyi idényben nem tudtunk hazai pályán nyerni.

MAGYAR EDZŐ 41 Idén meg idegen pályán nem... Edzôi hibám nyilván az, hogy képtelen vagyok a mérkôzéseinkhez más színhelyet találni.” Abe Lemon világhírû kosárlabdaedzô: „Micsoda igazságtalanság!... Ha a bajnokságban utolsónak végzel - hülyének szólítanak... S kérdem, hogyan szólítják meg azt, aki tökutolsóként kap orvosi diplomát? - Doktor úr!...” Tom Landry, a híres-nevezetes Dallas Cowboys mestere a következôket mondta, amikor elismerôen szorongatták a kezét abból az alkalomból, hogy immár huszonkét éve tölti be a vezetôedzôi posztot: „Persze, a dolog így is felfogható... Másfelôl úgy is, hogy 22 éve nem kaptam elôléptetést...” Ha már a mindig fanyar, komoly, kôarcú Landryról ejtettem szót, nem állom meg, hogy egy hozzáfûzôdô kis anekdótát is elmondjak ezen a helyen... Walt Garrisont, egyik játékosát egyszer arról faggatták újságíró kollégáim, hogy látta-e valaha Landryt mosolyogni... Garrett ezt mondta: Nem tudom...Dehát én csak kilenc évet játszottam ott... Darrell Royal, a Texas AM edzôje: „ Egy edzô nem olyan zseni, mint amilyennek csapata gyôzelme után kikiáltják...És nem olyan ostoba, mint amilyennek mondják a veresége után.” Dale Bandy (az Ohio Egyetem kosárlabda edzôje, miután segédedzôbôl vezetôedzôvé léptették elô): „ Soha nem gondoltam, hogy ekkora a különbség a javaslattevés és a döntéshozatal között.” Tom Lasorda, az amerikai baseball válogatott edzôje Sydneyben: „Az edzôi munka?...Hm ..Olyan ez, mintha galambot tartanál a markodban...Ha túl keményen szorítod - elpusztulhat....Ha meg a kelleténél gyengédebben - elrepülhet...” Befejezésül egyik kedvencem, Lou Holtz amerikai futball edzô két mondását ajánlom: „ Soha ne követelj olyasmit egy játékostól, amelyre nem futja a képességeibôl. Mert azon nyomban megkérdôjelezi a képességet...No, soha nem a sajátját, hanem az edzôjét...” A másik: „ Arkansasban bélyeget nyomtak az arcképeddel, hogy ekként tiszteljenek és emlékezzenek rád...Tavaly aztán beszüntették a nyomtatását, mert az emberek elkezdték köpködni a bélyeget...És nem a ragasztós oldalán...” Elnök úr!... Kedves barátaim! ennyi!... - Köszönöm és remélem, azok sem érezték túl rosszul magukat, akiknek nem sikerült közben egy jót szundítaniuk.

42 MAGYAR EDZŐ

Sporttáplálkozás

■

2003/1

Sportolók folyadékszükséglete Ismeretes, hogy az emberi szervezet mintegy 70 %-a víz (az életkor elôrehaladtával általában folyamatosan csökken, s jelentôsen függ a sportoló zsírszövet-arányától), s a sportoló napi vízszükséglete többnyire 3-4 liter közötti érték. A vízfelvétel elsôsorban italaink (1.5-2.0 liter) és elfogyasztott élelmiszereink (1.0-1.5 liter) víztartalmára vezethetô vissza. Tájékoztatásul megemlítem, hogy pl. a kenyerek és péksütemények víztartalma 30-38 %, a tej, kefir, joghurt víztartalma 83-90 %, a különbözô hús-és halféléké többnyire 60-80 %, a gyümölcsöké általában 80-90 %. Ugyanakkor a dióféléké, olajos magvaké csupán 5-10 %, míg a csokoládékban csupán 1-2 %-ra be-

csülhetô a víztartalom. A szervezetben azonban az oxidációs folyamatok – az energiát szolgáltató zsírok és szénhidrátok végül vízzé és széndioxiddá égnek el – is eredményeznek vizet, ennek mennyisége a fogyasztott és felhasznált táplálék mennyiségén e k függvényében akár napi 0.5 liter is lehet. A szervezetbôl a víz elsôsorban a vizelettel (1.5-2.0 li-

ter naponta) s a légzés során a tüdôbôl kilépô, illetve a bôrfelületrôl elpárolgó vízzel (ezek együttesen mintegy 1.0 liter naponta) távozik. Normál körülmények között a széklettel s a verejtékkel távozó víz, illetve folyadék mennyisége lényegesen kisebb. Kihangsúlyozandó azonban, hogy extrém körülmények – pl. magas környezeti hômérséklet, magas páratartalom, rendkívül intenzív edzés, illetve verseny, testsúlyszabályozás, fogyasztás esetében – mind a vízfelvétel, mind a vízleadás mértéke jelentôsen eltérhet. Természetesen egyensúly fennállása estén az input és output azonos mérvû, ilyen esetben a vízfelvétel s a vízleadás közel azonos. Feltétlenül megemlítendô, hogy a szervezetben a folyadék- és sóháztartás nagyon szorosan összefügg. A só alatt itt természetesen nem, illetve nem csupán konyhasó (NaCl) értendô, hanem a szervezet mûködése szempontjából elengedhetetlenül fontos egyéb ásványi anyagok, azaz makroés mikroelemek (pl. kálium, kalcium, vas, réz) is. Jól ismert tény, hogy a szervezet a só nélkül bevitt folyadékot viszonylag gyorsan kiüríti, sóbevitel esetén viszont igyekszik megtartani. Az ún. fiziológiás sóoldat pl. 0.9 % NaCl tartalmú, így egy g NaCl több mint 100 g vizet képes a szervezetben tartani. A folyadékbevitel korlátozásánál ezért a sóbevitelt is mérsékelni kell. A sportolóknál a teljesítôképesség, illetve az edzést vagy versenyt követô gyors regeneráció biztosítása érdekében külön figyelmet kell fordítani a dehidratáció (vízvesztés) elkerülésére. A dehidratációnak számos oka lehet – pl. a szükségesnél kevesebb folyadékfogyasztás, nagymérvû izzadás, hányás, hasmenés, diuretikumok alkalmazása – következménye pedig a perifériás keringési elégtelenség. Ennek során csökken a keringô vér mennyisége, a vér besûrûsödik, nô a plazma ozmózisnyomása s csökken a vérnyomás. Végsô soron pedig csökken a versenyzô teljesítôképessége, illetve terhelhetôsége. Miután a sportoló teljesítôképessége jelentôs mértékben függ a szervezet hidratációs szintjétôl, s a dehidratáció egyértelmûen stresszt jelent a kardiovaszkuláris rendszerre, ezért nyilvánvaló, hogy a sportoló szervezetének az edzés, illetve a verseny elôtt jól hidrált, azaz optimálisan feltöltött

■


2003/1

Az edzôképzés dilemmái Frenkl Róbert Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék

víz- illetve folyadékterû állapotban kell lennie. Miután a légzés és a teljes bôrfelületrôl való lassú párolgás miatt a test tömege, illetve a szervezetben lévô víz mennyisége vizeletürítés vagy nagymérvû izzadás nélkül is folyamatosan csökken, ezért egyre több szakértô úgy véli, hogy az a célszerû, ha a sportoló a versenyt megelôzôen 10-15 percenként mintegy 100-150 ml folyadékot fogyaszt. Miután azonban a hômérséklet s az összetétel függvényében egy bizonyos idôre van szükség ahhoz, hogy a gyomorból a folyadék felszívódjon, s a gyomorban lévô folyadék az edzés, illetve versenyzés során diszkomfort érzést okoz, okozhat, lényeges illetve célszerû, hogy a folyadékpótlás ne közvetlenül elôzze meg a verseny, illetve az edzés kezdetét. Intô s nem jó jel, ha a versenyzô a verseny kezdete elôtt szomjúságot érez, hiszen ez arra utal, hogy a szervezet bizonyos mértékig dehidratált állapotban van. Ha a szervezetben a szükségesnél, azaz a fiziológiai optimumnál kevesebb a víz mennyisége, akkor hipohidratációról beszélünk, ennek ellentéte a hiperhidratáció. A dehidratáció pedig erôteljes hipohidratációt jelent, amit a lehetô leggyorsabban – nem csupán a sportoló teljesítôképessége, de egészségi állapota érdekében is – meg kell szüntetni. S abból adódóan, hogy a hipohidratáció lényegesen kedvezôtlenebb, mint a hiperhidratáció, ma már

MAGYAR EDZŐ 19

A kétpólusú világ megszûnte az élet számos területén – nemcsak a nagypolitikában, vagy azzal összefüggésben – számos változást hozott. Nem kivétel ez alól a sportélet sem. Talán a korábbi elôítéletek miatt is, melyek szerint a szocialista országok sportsikerei kizárólag a kiemelt állami támogatásnak voltak betudhatók, az edzôi szakma válságba került. Átmenetileg háttérbe szorultak a sport szakmai alapjai, nálunk ehhez sajátosan hozzájárult az a vadkapitalista nézet, hogy aki fizet, az eldöntheti, mi történjen az egyesületben, a szakosztályban, ki irányítsa, “edzôként”, akár a szakmai munkát. Azután gyorsan változott a helyzet. A fejlett országok józanul szembesültek a volt szocialisták sikereinek szakmai vonatkozásaival, többek között a színvonalas edzôi tevékenységgel és számos orosz, kelet-német, bolgár, román, kínai… edzôt szerzôdtettek több sportágban. Azt, hogy itt valóban a piac diktált, mutatja, hogy Magyarország sem maradt ki a folyamatból. Jelenleg is több mint negyven vívóedzônk dolgozik külföldön, de több vízilabda- és kajakkenuedzô szerzôdtetése is jelzi, a külföld is pontosan tisztában van értékeinkkel. Az edzôképzés dilemmái összefüggésben az edzôi pálya dilemmáival, szinte végtelenek, e jelen munkában tárgyalandókat az 1. táblázat foglalja össze.

Szükség van-e edzôre? A kérdés immár nem a bevezetôben elemzett összefüggésben, hanem a szakma oldaláról merül fel. Szükség van-e edzôre akkor, amikor számítógépes, ellenôrizhetô edzésprogramok állnak a versenyzôk rendelkezésére? Amikor sok egyéb szakember segítségét igénybe vehetik? Amikor megnô a tudatosság szerepe a sportolók felkészülésében és versenyzésében? Mindez nem mond ellent az edzôi munka primátusának? Az edzô a kulcsszereplô a sportágakban. Igaz ez általánosságban is valamennyi egyéni és csapatsportágban, de jellemzôek a sportágak közötti sajátságok. Színezi a képet néhány klasszikus edzôtípus. Például a vívásban az a nevelô edzô, aki évtizedeken át hozta fel a tehetségeket, de felnôtt korukban átadta ôket kollégáinak. A képzés, nem a versenyeztetés volt az ideálja, erôssége. Az edzô a stabil személyiség a rendszerben. A nemzedékek váltakoznak, a sportban gyorsan jár az óra, ô végzi a dolgát. Az említett nevelô edzôhöz, képest a másik véglet az élvonalbeli csapatjáték edzô, aki általában három évet tölt el egy-egy gárdánál, késôbb akár vissza is tér. Változatos, de nem nélkülözhetô az edzôi munka. A sokféle szakember megjelenése a sportban, a számos igény nem kérdôjelezi meg, megerôsíti ezt. Az edzô integrálja, hasznosítja az orvostól, a gyúrótól, a pszichológustól, a biomechanikustól, a teljesítmény-diagnosztától stb. származó információkat. Övé a döntés joga és felelôssége. Ugyancsak nem mond ellent, hanem erôsíti az edzôi munka szükségességét az a tény, hogy az egyéni sportágak nagy személyiségei a csúcson már valamennyire függetlenednek. Azaz tapasztalataikban integrálódik a sokféle ismeret, melyek alapján részt tudnak venni meghatározó módon felkészülésük tervezésében, végrehajtásában. A szelekció és a képzés után jön ez az állapot, amelyben többnyire nem teljes a függetlenítés. Hasonló folyamat a labdajátékokban is megfigyelhetô, itt a tapasztalt edzô épít is a kiforrott klasszisokra, véleményükre, improvizatív képességükre. Marco van Basten a holland futballsztár mondása inkább a szellemesség kategóriájába tartozik, de jellemzi a csúcsokon dolgozó edzôk helyzetét. Van Basten szerint tíz edzôje közül hat tanácsaival inkább rontott a csapat spontán várható teljesítményén, három közömbösen hatott és legfeljebb egy tett hozzá a sikerhez. Szükség van-e edzôképzésre, ez az alapvetô dilemma, a választ a 3. táblázat összegzi.

E hat dilemmára kísérlünk meg válaszokat adni. Az elsô dilemmát és a válaszokat a 2.. táblázat tünteti fel.

Akik feleslegesnek tartják a képzést, többnyire a korábbi versenyzôi pályára hivatkoznak, mint amihez nincs mit hozzátenni. Való igaz, hogy ritka kivétellel a játékosokból,

18 MAGYAR EDZŐ


zottság mûködtetését, amelynek az lenne a feladata, hogy a Nemzeti Sportszövetség, a Magyar Olimpiai Bizottság és a minisztérium olyan közös koordinációs testületet mûködtessen, amellyel lehetôséget adunk arra, hogy a minisztérium vezetôi szintû döntéseinek meghozatala elôtt egyeztethessünk a sportélet összefogó szervezeteivel. Amikor a fôosztály munkájáról beszélünk, nem tekinthetünk el attól, hogy ne említsek néhány gondolatot a fôosztályon belül kialakított munkamódszerekrôl. Néhány kulcsszó, amelyeket nyugodtan mondhatom, hogy a homlokunkra írtunk - és ezek nem frázisok mindenekelôtt a sport ügyének a szolgálata, az együttmûködés, az együttgondolkodás és véleménycsere lehetôségének megteremtése a partnereinkkel, jelen lenni a sportélet mindennapjaiban, eseményeken, rendezvényeken, versenyeken, informálni a sportélet szereplôit a minisztérium elképzeléseirôl, és információt kapni a sportélet szereplôitôl. Éppen elég kritikát kaptunk

azért, hogy ez korábban nem pontosan így mûködött. Mindannak érdekében, hogy ez a munkamódszer megvalósulhasson, néhány szervezeti átalakítást hoztunk létre a minisztérium versenysport és utánpótlás fôosztályában. A munkatársak körében kialakítottuk a szövetségi referentúra rendszerét, amely azt jelenti, hogy a szövetségeket felosztottuk a munkatársak között, így a munkatársaink személyi kapcsolatokat tudnak kialakítani a szövetségi vezetôkkel, és egy oda-vissza kapcsolatrendszer jelenik majd meg a minisztérium részérôl. A munkatársak feladatait kétszintû mátrixba rendeztük. Munkatársaink foglalkoznak általános gazdálkodási és szakmai feladatokkal és emellett a másik dimenzióban konkrét szövetségi, önkormányzati kapcsolattartással is. Ezt olyan módon szabályoztuk, hogy az egyes munkatársak, az egyes szakmai feladatok ellátásában jól tudjanak együttmûködni. Lényeges, hogy a munkamódszer a fôosztályon belül és a versenysport és a szabadidô sport

■

2003/1

fôosztálya között a feladatok ellátásában a zökkenômentes kommunikáció és átjárhatóság valósulhasson meg. Végezetül annak érdekében, hogy a fôosztály sikeresen mûködjön, a szervezett és tervezhetô munkamegbeszélések rendjét visszaállítjuk, és rendszeressé tesszük. Így újra mûködik a fôtitkári értekezlet, új-régi formákat újjáélesztünk, mint a sportdiplomaták klubját, vagy a sportigazgatói értekezletek rendjét. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Hallgatóság! Próbáltam ebben az összefoglalásban képet adni arról, hogy a minisztérium Versenysport és Utánpótlás-nevelési Fôosztálya milyen munkamegosztást, és milyen elveket kíván megvalósítani a sportszakma irányításában. Azt hiszem, hogy jó úton indultunk el. Nyilvánvaló, hogy az önök véleménye és majd az együttmûködés tapasztalatai határozzák meg azt, hogy jó helyre értünk-e el. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Magyar Edzôk Társasága 1143 Budapest, Dózsa György út 1-3. Tel/fax: 471-4325, E-mail: [email protected]

BELÉPÉSI NYILATKOZAT A Magyar Edzôk Társaságának tagja kívánok lenni. Az éves tagdíjat befizetem. Név:................................................................…………………………………………………………………………………………….. Szül. év:……………………………….......................... Edzôi végzettség:............................………………………………………… Levelezési cím (irányítószámmal):..........................................................…………………………………………………………….. Telefon:…………………………............. Fax:……..................…………......…… E-mail:........……...................…………………… Munkahely:...............................................................……………………………………………………………………………………..

■

2003/1

a legtöbb sportágban nem csupán megengedett, de kifejezetten ajánlott is a sporttevékenység alatti folyadékpótlás, pl. mérkôzések szüneteiben való folyadékfelvétel. A versenyeket követô gyors és hatékony folyadékpótlás (nem tiszta víz, hanem pl. ásványvízzel higított gyümölcslevek) azaz rehidratáció pedig a regeneráció biztosítása érdekében is kulcskérdés. A vízháztartással kapcsolatban még megemlítem, hogy étkezés közben

Sporttáplálkozás szabad ugyan inni, de közvetlenül étkezés elôtt tartózkodjunk a vízivástól, mert ez által felhígulnak az emésztônedvek. Ennek több kedvezôtlen következménye – pl. flatulencia (bélszelek keletkezése), késedelmes emésztés, teltségi érzés, étkezés utáni álmosság – is lehet. Persze fontos a fogyasztott folyadék mennyisége és minôsége is. Így pl. az egyszerre elfogyasztott folyadék mennyisége soha ne haladja meg az 500-600 ml-t, soha

MAGYAR EDZŐ 43 ne legyen desztillált vagy ionmentesített víz, s kerülendô a magas (10 %-ot meghaladó) cukortartalmú folyadékok, italok fogyasztása is. Természetesen a vízháztartás kérdése komoly jelentôségû a fogyasztás esetében is, amikor a sportoló – pl. az adott súlycsoportban való indulás érdekében – a versenyt megelôzôen akár jelentôs súlytöbblettôl is megszabadul. Ez lesz a sporttáplálkozási rovat harmadik témaköre.

„Az edzô felelôs a tanítvány egészségéért, fejlôdéséért, sikereiért” A POLAR pulzusmérô a szakértô edzô számára biztos segítséget ad a sportolók egészséges fejlôdéséhez és a sikereik eléréséhez: ● a sportoló szív és keringési rendszerét érô terhelés folyamatos kontrollálása, ● túledzettség, és aluledzettség leggyorsabb észlelése, túledzettség-mérô teszt, ● a meghatározottnál magasabb, illetve alacsonyabb pulzusszám azonnali jelzése, ● részidôk maximális, minimális, átlagpulzusa, pulzusmegnyugvás, ● a résztávok pulzusértékeinek beprogramozása az edzés elôtt, akár internetes kapcsolattal is, ● és Conconi-teszt, VO2max meghatározás, ● a világon egyedülálló OwnZone funkció, az aktuális - akár egy napon belül is változó - fizikai és pszichés állapotnak megfelelôen képes a szükséges terhelésintenzitást meghatározni, ● az edzés alatt elhasznált kalóriát mérô funkció, ● számítógépes adatfeldolgozás, pulzusgörbe nyomtatása, nagyságrendekkel pontosabb és több edzésadat elemzése,

● vízhatlan minden egység (így úszóedzésekhez, valamint búvárok részére is), ● az összes kerékpáros funkció mellett magasságmérés, környezeti hômérséklet, jobb-bal láb erôkifejtésének különbsége stb.

● csapatsportágak részére kifejlesztett Polar Team System, melyet a világ legnagyobb egyesületei mellett Magyarországon is ismernek, és több eredményes hazai csapatnál megkezdték a méréseket.

„A KIEMELKEDÔ EREDMÉNYEKHEZ AZ EDZÔI SZAKÉRTELEM ÉS A LEGKORSZERÛBB ESZKÖZÖK SZÜKSÉGESEK”

Munkahelyi beosztás:...........................................................…………………………………………………………………….…….. Edzôi munkahely:……………………………………..................................... Edzôi beosztás: …….......…………………………… Legmagasabb iskolai végzettség:.......................................................……………………………………………………………….. Nyelvismeret:…………………............................................... Sportág:……………………………………………………......……… Kelt:…………………………………………….. …..........…………………………….. aláírás Tájékoztató - A Magyar Edzôk Társasága (MET) várja várja mindazoknak a jelentkezését, akik a Társaság tagjai kívánnak lenni. - A MET éves tagdíja 1999. április 30-tól aktívaknak évi 1 000,- nyugdíjasoknak, diákoknak 500,- Ft. E tagdíjak fejében a Magyar Edzô c. folyóirat évi négy számát is megkapják. - A tagdíjat csekkel a MET 11705008-20447601 sz. számlájára kérjük befizetni. A befizetés rovatba szíveskedjék beírni azt az évszámot, amely évre a tagdíjat befizette. - A belépési nyilatkozatot a fenti címre kérjük elküldeni.

Egyesületeknek kedvezmény! Mobil: 30/9821-381, 30/2355-888 [email protected], [email protected], www.polar.fi, www.polarpersonaltrainer.com, Márkabolt: 1094 Budapest, Tompa u. 16. Tel/fax: 06-1-217-50-63

44 MAGYAR EDZŐ

interjú

■

2003/1

Lemhényi „Butykó” ars poeticája: tanulni, megfigyelni, újítani 36 ÉVESEN A LEGFIATALABB MESTEREDZÔNK - 85 ÉVESEN DOYEN Az újságíró is ember, éppen úgy tévedhet, mint, tegyük fel, bármelyik mesteredzô - mint ahogyan ez az alábbi beszélgetésbôl is kiderül. Minden statisztikai alátámasztás nélkül ugyanis, úgy vélem, Lemhényi Dezsô a magyar sportvilág, sôt a nemzetközi is, Butykóként ismeri és tiszteli mesteredzôink doyenje a maga 85 évével. Ha netán mégsem, akkor is a sors különleges fordulata - ez viszont biztos - hogy annak idején, még 1953-ban, a torinói Európa-bajnokság elôtt, az akkori “Sport cár”, Kutas István, a sporthivatal elnökhelyettese jóvoltából megkapta a megkülönböztetô címet, s ezzel minden idôk legfiatalabb mesteredzôje lett. Az 1917. december 9-én született sportember változatlanul aktív, s ha formálisan nem is edzô, bármikor lelátogat az uszodába - teljesen mindegy, hogy melyikbe - mindig talál javítani valót, készséggel oktat, ad kedves tanácsot, vidám és jobbító javaslatot. Élô olimpiai bajnokaink közül a harmadik legidôsebb, a kilencven esztendôs vízilabda kolléga, Tarics Sándor és a 88 éves Csák Ibolya, berlini magasugró aranyérmesünk elôzi csak meg. Butykó a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának, s egyben a Mezô Ferenc alapítvány kuratóriumának is elnöke, a Magyar Vízilabda Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke. Most azonban nem ilyen minôségében fogtuk vallatóra, amelyet készségesen vállalt, hanem több évtizedes és páratlanul színes, változatos edzôi múltjára tekintünk vissza. Hivatalosan ● Kedves Mester! 1977-ben vonult nyugdíjba. Papíron, mert még ezután is számos külföldi meghívásnak tett eleget, jobbára idényjelleggel - Svédország, Izrael, Belgium, Kína, Olaszország, Franciaország - kérdésünk azonban ezúttal a kezdetekre vonatkozik… – Jól emlékszem rá, pedig meglehetôsen régen történt, még 1931-ben… Tizennégy éves voltam, a BSE ifjúsági csapatában szerepeltem, az újonc bajnokságban a másodikak lettünk… Edzô nemigen foglalkozott velünk, s nekem már akkor is mániám volt, hogy magyarázzak, elemezzek, bemutassak - oktassak… Azt figyeltem meg, hogy bár nem tartoztam a kiemelkedô tehetségek közé, a többiek hallgattak rám, elfogadták, amit mondtam. Ez meg csak további ösztönzést adott, s arra is késztetett, hogy aprólékosan megfigyeljem a nagyok edzéseit, amelyeket a legendás Komjádi, vagy a technikai-taktikai dolgokban kiválóan felkészült Speisegger Ernô tartott a “Csasziban”. A pedagógiát, az edzôi

munkát tökéletesen el lehet sajátítani, de ezt elismerve is azért azt akarom hangsúlyozni - s erre emlékeztet gyerekfejjel megkezdett edzôsködésem is -, hogy szükséges hozzá valami született hajlam, képesség. Ebben nyilvánvalóan ötvözôdik ennek a különleges tevékenységnek a szenvedélyes, mondhatni, fanatikus szeretete, és az elhivatottság is, amely bármilyen viszontagságok közepette, vagy csalódások után is, változatlan energiákkal tölti fel és eltökéltséggel hatja át az edzôt… És a másik jellegzetes jegy amely, mint említettem, már az olyan fiatal korban is érvényre jutott a gondolkodásomban -, a türelmetlen és késôbb is örökkön motiváló vágy, hogy tanuljak, megfigyeljek, újítsak, egyszóval képezzem maga. ● A korai években a vízilabdázás mellett - persze, akkoriban a két vizes sportág egy családot alkotott, együtt élt - az úszás is érdekelte, számos remek hölgy úszó felkészítését segítette, Hunyadfi, majd késôbb Bárány dr. - is megpróbálta ebbe az irányba terelni.

Bennünket azonban most érthetôen a vízilabdázásban végzett edzôi tevé kenysége érdekel, hiszen végtére is ebben a sportágban jutott a leg messzebbre… Egy pompás francia úszó tanítványára azért majd a késôbbiekben visszatérünk, mert ez valóban példátlan sztori - edzôi szempontból is… A londoni olimpián tagja volt az ezüstérmes együttesnek, s Rajki Béla kapitánykodása alatt 1952-ben részese a helsinki diadalnak, itt lett olimpiai bajnok… A játék mellett érdekes módon már edzôi és egyéb segítséget is nyújtott a Mr. Water Polónak nevezett világhírû magyar szakembernek. – Örömmel segédkeztem, sôt az “öreg” helyett már a kispadon szerepeltem. Ne feledjük el, roppant elfoglalt sportvezetô volt, már akkor tekintélynek számított az európai és a nemzetközi szövetségben, s ráadásul úszóedzôként is mûködött, Temes Judit helsinki olimpiai bajnokunk is az ô irányításával edzett és versenyzett… Az edzôi munka annyira izgatott, érdekelt, hogy szinte végigkísérte egész játékos pályafutásomat… A BSE után az Újpesthez igazoltam, ott játszottam 1943-tól 1950-ig, de közben az ifjúsági együttest edzettem. Másfél évig a Bp.Honvédban, majd a Bp.Dózsában folytattam rövid ideig, s amikor 20szoros szereplés után befejeztem válogatott pályafutásomat, és 1953-ban meglapítottuk a Bp. Spartacus együttesét, ott játékos-edzôként mûködtem egészen 1959-ig. ● Nem érte meglepetésként, amikor felkérték, hogy vegye át a válogatott keretet és készítse fel az 1954-es torinói Eb-re? – Ôszintén szólva meglepett, amikor Sebes Gusztáv, a sporthivatal vezetôje behívott a hivatalába… Ez szakmailag egy különleges szakasza az életemnek. A válogatott melletti kötelezettségek miatt Szitya “Spécit” (Károly) hívtam segítônek a Spartacusba… Feszített a becsvágy, s teli voltam ötletekkel… A “szpari” tulajdonképpen kísérleti nyulam volt, mert a válogatott számára kidolgozott újdonságokat - biztos, ami biztos - délelôttönként rendszeresen kipróbáltam a Spartacus edzésein, aztán csiszolt, kikristályosított formában alkalmaztam a válogatott délutáni foglalkozásán…

■

2003/1

mát képviselt a sport különbözô szereplôivel kapcsolatban. Ágazati, miniszteriális irányító szerepet kívánt megjeleníteni. A szakmai kérdések irányítását a sportszervezetekre bízta. Törvényileg deklarálta a minisztérium stratégiai partnereit. Létrehozta, illetve megerôsítette ezeket a szervezeteket, és finanszírozta ezen szervezetek munkáját. Saját szervezetében pedig a funkcionális területen belül egy projekt rendszerû munkamegosztást alakított ki. A munkatársak között így csak informálisan léteztek szervezeti egységei. Megítélésem szerint – még szándékában sem minôsítve az elmúlt idôszak vezetési gyakorlatát – éppen a szakmai irányítás elemei deklarálják azt, hogy aki szabályoz, aki tervez, aki koncepciót alkot, aki szervezi az adott terület munka- és irányítási folyamatait, és aki mindezeket finanszírozza, illetve ezek finanszírozásához általa meghatározott elvek szerint forrásokat rendel, az hatásos eszközökkel irányítja a szakmát. Itt egy komoly ellentmondást vélek felfedezni az elsô megállapításommal szemben, amikor azt mondtam, hogy a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium elôdje az ISM a sport szakmai irányításába nem kívánt belefolyni. Állítom ugyanis, minden ilyen típusú döntésével a korábbi minisztérium közvetlenül kihatott a sportszakmára. Az egy másik kérdés, hogy nem biztos, hogy felmérte és elemezte, hogy ezeknek a döntéseknek milyen hatásmechanizmusai érvényesülnek majd a sportszakma területén. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium mai vezetési célrendszere a sportszakma területén a következô. A sporttörvény és a szabályozók igazítása, átalakítása a sportszakma igényeinek figyelembevételével. A sporttörvény módosításának elôkészülete folyamatban van. A Fehér Könyv elkészült. A Fehér Könyvre épülô sportstratégia rövidesen megjelenik. A sportstratégia mentén képzeljük el a törvénymódosítás legfontosabb passzusainak meghatározását széles körû társadalmi vitára alapozva. A második pont a minisztérium célrendszerében, hogy az állami feladatokat az állam a kormányzat sportszerveze-

I. Országos Edzôi Kongresszus tein keresztül végezze el. A harmadik, hogy a magyar sportélet tradicionális szervezeti rendszerének - és az adott szervezet - szuverenitása mellett végezze el mindezt a feladatát.A negyedik egy szoros együttmûködés a sportélet szereplôivel. Az ötödik, a minisztérium vezetôi döntési szintjeinek meghozatala elôtt a döntés-elôkészítés folyamatában rendszeres konzultációkat folytasson a sportélet szereplôivel, a szakemberekkel, az egyesületekkel, a szövetségekkel, az ernyôszervezetekkel, mindazokkal, akikre ezek a döntések majd kihatnak. Szeretném bemutatni a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium régi-új szakmai szervezeti egységét. A GYISM Szervezeti és Mûködési Szabályzata megtartotta a négy szakmai terület irányítására hivatott helyettes államtitkárságok rendszerét, így: ■ mûködik a gyermek és ifjúsági ügyekért felelôs helyettes államtitkárság, ■ mûködik a fogyatékosok sportjáért felelôs helyettes államtitkárság, ■ mûködik a kábítószerügyi koordinációért felelôs helyettes államtitkárság, ■ és mûködik végezetül – a mi munkánkat leginkább érintôen – a sportügyekért felelôs helyettes államtitkárság, éppen Köpf Károly államtitkár úr irányításával. A sport helyettes-államtitkárság a minisztérium korábbi szervezetében is létezett. Mégis ez az államtitkárság két újonnan létrehozott fôosztályra épül, amely eddig nem volt. A két fôosztály a versenysport és utánpótlás fôosztály, illetve a szabadidô, iskolai és diáksport fôosztály. Ez a két fôosztály gyakorlatilag felöleli a magyar verseny- és utánpótlás-nevelés, szabadidô sport és iskolai sport leglényegesebb területeit. Mind a két fôosztály feladataiból adódóan két-két további osztályra tagozódik. A két fôosztályon összesen 16 munkatárs dolgozik. A helyettes államtitkárnak és a két fôosztálynak egy közös titkársága mûködik. A sport helyettes államtitkársága – hogy el tudjuk helyezni a jelentôségét és nagyságrendjét a minisztérium költségvetésében – mintegy húsz költségvetési sor gazdálkodásáért felel, amelynek az összértéke a 2003-as tervszinten is meghaladja a 12,4 milliárd forintot. Szeretném, ha lehetôséget kapnék arra, hogy a sport helyettes államtitkárság keretében mûködô versenysport és utánpótlás fôosztály legfontosabb feladatait az elôzô terminológia szerint ismertethessem, illetve néhányat kiemeljek közülük.

MAGYAR EDZŐ 17 A tervezés területén a fôosztály feladata, hogy kidolgozza a kiemelt sportági fejlesztési programokat, és felügyeli azok megvalósítását. Elkészíti az országos versenynaptárt. Javaslatokat dolgoz ki a sport célú állami ingatlanokkal kapcsolatos stratégiai kérdésekben. Stratégiai elemzéseket készít az olimpiai pályázattal kapcsolatban. Végezetül a tervezés területén még egy kiemelendô feladat: elkészíti a versenysport területét érintô költségvetési koncepciókat. A fôosztály feladatai a szabályozás területén. Kidolgozza a sport célú központi állami pénzeszközök felhasználásának és elosztásának szabályait, végzi a sport célú támogatásra vonatkozó pályázatok kiírását, kidolgozza a hazai rendezésû világesemények normatív támogatásának rendjét, kidolgozza a hazai sportnorma szakmai elveit, és részt vesz a minisztérium szabályozó-, rendeletalkotó tevékenységében, képviseli a sport szakmai szervezeteket, a sport szakmai érdekeit. A finanszírozás kérdéseirôl röviden szólok, hiszen az elôzô pontban már említettem, hogy a fôosztály, illetve a sport helyettes államtitkárság kezelésében, mintegy 12,4 milliárd forint van. Az egyik legmarkánsabb költségvetési fejezetet képviseli a minisztérium gazdálkodásában. A szervezés, a kapcsolattartás és munkamegosztás kérdéseirôl azt gondolom, hogy – lényeges, és kapcsolódik az elôzô elôadáshoz – alapkérdése a szervezésben és a kapcsolattartásban az együttmûködés a sportélet szereplôivel. Kiemelten fontos a 107 éves Magyar Olimpiai Bizottsággal, a tavaly létrehozott Nemzeti Sportszövetséggel, és a sportági szakmai szervezetekkel, a szakszövetségekkel való kapcsolattartás, együttmûködés. Nagyon fontos, hogy ismételten a minisztériumnak legyen kapcsolata az önkormányzatok sportigazgatóságaival, a sportegyesületekkel, a sportegyesületek által létrehozott szervezettel, a Sportegyesületek Országos Szövetségével, és a szakmai mûhelyekkel, a szakosztályokkal, egyesületekkel. Fontos feladata a fôosztálynak a közvetlen felügyelet gyakorlása a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet és a Nemzeti Labdarúgó Akadémia felett. Lényegesen új elem, hogy sport szakmai alapú együttmûködést kívánunk megvalósítani a szakma képviselete érdekében a Magyar Sportvagyont Kezelô Sportfólió kht.-vel. Folytatjuk a korábbi minisztérium által létrehozott köztestületi koordinációs bi-

16 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

Munkamegosztás a sportszakmai irányításban Füleky András Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, Versenysport és Utánpótlás-nevelési Fôosztály

Két személyes megjegyzéssel szeretném kezdeni az elôadást. Az egyik az, hogy valójában és nem frázisként mondom, megtiszteltetés számomra elôadást tartani az ország legfelkészültebb sportszakemberei, edzôi és sportvezetôi elôtt. Annak az egyetemnek a falai között, ahol magam is néhány évet eltölthettem. Elsô alkalom, hogy újdonsült felelôs köztisztviselôként, állami vezetôként olyan témáról szólhatok, ami átfogja a magyar élsport és utánpótlás-nevelés legizgalmasabb szervezeti irányítási együttmûködési kérdéseit. A másik személyes megjegyzés, hogy nagyon nehéz a helyzetem, Kolláth professzor úr után elôadást tartani. Nem is egyeztettünk. Amit el fogok mondani, az lehet, hogy nagyon sok helyen, sok témájában, sok gondolatában egészen más lesz, mint amit Kolláth úr elmondott. Nyilvánvalóan más székbôl, más felelôsséggel, másfajta aspektusokból táplálkoznak az én gondolataim. Elôadásom címe: „Munkamegosztás a sportszakmai irányításban”. Megpróbálom ezt egy logika mentén felvázolni. Remélem mindenki számára világos és érthetô lesz. Miért vetôdik fel ma a magyar sportban a munkamegosztás szükségessége? Azt gondolom, hogy az elsô tézis, amit meg kell állapítani az, hogy az elmúlt évek során elbizonytalanodás alakult ki a sport szakmai irányításában, hiányoznak azok a fórumok, lehetôségek, ahol a szakmáról beszélni lehet. A másik téziskör sokkal tartalmasabb ennél, hiszen a magyar versenysport és utánpótlás-nevelés jelentôs szakmai értékeken nyugszik. Olyan értékeken, mint a tehetséges fiatalok, a nagyszerû és felkészült edzôk és szakemberek, az az interdiszciplináris elmélet és módszertan, amely megjelenik az egyes sportágak felkészítô munkájában, azok a tradíciók, amelyek 50-60-70 év távlatában

reprezentálják a magyar sportot, és az a nagyfokú eredményorientáltság, amely a magyar emberben, a magyar sportolóban, a magyar edzôben megjelenik. Úgy gondolom, hogy a munkamegosztás szükségességérôl azért is beszélni kell, mert a magyar versenysport és élsport utánpótlás-nevelését további jellemzôkkel lehet leírni. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez a terület bonyolult és sokrétû, sokszereplôs, érdekellentéteket és ellenérdekeltségeket hordoz magában. Adott a tradicionálisan kialakított hazai- és nemzetközi intézményrendszere, a finanszírozása több csatornára épül – és amellyel bizonyára Kolláth professzor úr is egyet fog érteni – mélyen alulfinanszírozott. Melyek a munkamegosztás színterei? Az alap, ahonnan minden elindul: az edzô és a versenyzô közös munkája. A másik szint – az én logikám szerint – a szakosztály és az egyesület, vagy ahogy ma egyre gyakrabban beszélünk róla, azok a szakmai mûhelyek, amelyek a magyar élsport és utánpótlás-nevelésben meghatározó szerepet játszanak. Az e fölötti szint, a munkamegosztás egy magasabb szintje: az országos szövetségek, amelybôl – Köpf úr elôadásából hallhattuk – ma már 69 létezik az országban. A szövetségek által alkotott szervezetek jelentik a következô szintet, illetve maga az állami sportirányítás. Elôadásom homlokterébe a szövetségek szintjét és az a fölötti, az állami sportirányításhoz kapcsolódó aspektusait szeretném kicsit áttekinteni. Hiszen nem tisztem, hogy errôl a helyrôl az edzô, a versenyzô vagy a szakosztály és az egyesület problematikáiról beszéljünk. Bár azt gondolom, hogy pontosan ismerjük és tudjuk, hogy milyen hihetetlenül nehéz helyzetben vannak ezek ma. Fontosnak tartom meghatározni a szakmai irányítás elemeit és érdekes módon külön úton, de nagyjából ugyanezekhez a fogalmakhoz jutottunk el, az elôzô elôadóhoz hasonlóan. Elsô helyen a szabályozás színterét emelném ki. Második helyen a ter-

vezést. Harmadik helyen a szervezést. Negyedik helyen a finanszírozás gondolatát. Az állami szerepvállalást a szakmai irányításban ma több meglévô elem együttes hatása befolyásolja. Mindenekelôtt a 2001. január 1-én életbe lépett Sporttörvény, amely nagyon pontos fogalmi rendszerrel és sok száz paragrafuson keresztül kidolgozott jogi érvrendszerben határozza meg ezeket a feladatokat, illetve a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium meglévô szervezete és felfogása a sport szakmai irányításban felvállalható szerepérôl. Az elôbbi kérdés, hogy mi legyen a Sportminisztérium feladata a szakmai irányításban, ma is komoly hezitációkra ad lehetôséget. Senkinek sem kívánok a politikai érzékenységében bármifajta sértéseket végrehajtani, mégis engedtessék meg, hogy a korábbi idôszak néhány vezetési, együttmûködési, stratégiai elemét kiemeljem. A sportszakma irányításába a korábbi minisztérium nem kívánt belefolyni. Távolságtartó magatartásfor-

■

2003/1

● Torinóban siker - aranyérem… Melbournre mégis ismét Rajki kapta a kapitányi megbízást… – Nem szakmai okokból menesztett Kutas István, hanem inkább személyi jellegû problémái akadtak velem. Igaz, magam is a fiatalítás híve voltam, de ragaszkodtam Vizvári Györgyhöz és Szívós Istvánhoz, legalább addig, amíg tisztességes körülmények között el nem tudjuk méltósággal búcsúztatni ôket. Ô nem… Ellenkeztem mentem. Pedig remek csapat alakult ki - Melbourne-ben 1956-ben olimpiai bajnokságot nyert. ● A budapesti 1958-as EB elôtt Rajki Béla ismét távozott - majd csak 1970ben tér újra vissza, immár harmadszor… Némileg más helyzet alakult ki. Vértessy Józsefnek, akitôl mellesleg rengeteget tanultam edzésmódszerek és edzésvezetés, egyebek tekintetében, sôt Laky Károly is rendelkezésre állt. Emlékszem, Tatára edzôtáborba készült a keret, ám a jelöltek, hármunk közül egyedül és jelentem meg… És maradtam. ● Szenzációsan játszott és nyert - az 1956-os vérveszteség után - az új magyar válogatott: Molnár, Dömötör, Csillag, Katona, Váczi, Pintér, csupa vadonatúj nevekkel, újoncokkal. Úgy tûnt, remek eséllyel mehetünk 1960ban a római olimpiára… Bronz lett a vége. – Tovább fiatalítottam, már ott volt Bodnár, Rusorán II, Felkai is. Az edzô is ember, tévedhet, s egy olimpián, vb-n, EB-n elég az egyszeri hibás összeállítás, egy-egy gyengébben megszerkesztett emberelônyös variáció, és szerte foszlik az álom… Négy balkezes is volt az együttesben - Rusorán, Dömötör, Markovits és Gyarmati… Én hittem a balos formulában, de visszájára sült el a taktikai csodafegyver… Vállaltam a felelôsséget, eszem ágában sem volt kihagyott négyméteresben keresni a várakozás alatti szereplés okát. ● Róma után egy évvel engedélyt kapott, hét évig Franciaországban edzôsködött, elôbb Strasbourgban, majd a válogatottat irányította Párizsban… Mi a jelentôs különbség az itthoni, illetve a külföldi edzôi munka között? – Inkább úgy pontosítanék, hogy a magyar válogatott és minden más együttes között. Ebben a sportágban Rajki helyesen fogalmazott München, 1972 elôtt, amikor azt mondta, “számunkra az ezüst már kudarc” - nekünk csak az elsô hely fogadható el. Nemzeti sportunk ez a játék, a kardvívás-

Interjú hoz hasonló páratlan hagyományokkal. Ez a fajta felelôsség nem nyomaszt külföldön… Ezért könnyebb… Viszont a sajátos körülmények sok gondot okoznak, át kell esni azután a bonyolultabb kommunikáció próbáin, más az életfelfogás, a gondolkodásmód, a nevelés. Ugyanakkor sokat lehet tanulni, tapasztalni, s többnyire az anyagi függetlenség sem volt lebecsülendô, fôként azokra az idôkre utalok, amikor itthon azért nem volt minden fenékig tejfel. ● Amikor haza kellett jönni, egy da rabig “háztartásbeliként” élt, majd a Központi Sportsikola szakágvezetôje lett 1969-tôl 1973-ig, amikor is a tengerentúlra vándorolt, Kanadába… Nem volt szokatlan a gyerekekkel foglalkozni sok éves kihagyás után? – Edzôi karrierem egyik legkedvesebb, legszórakoztatóbb, kifejezetten üdítô néhány éve volt ez az idôszak. Remek generációk felcseperedését követhettem, a gyerekek nem csak tehetséget mutattak, látványosan fejlôdtek, hanem mert ôszintén nyilvánítottak véleményt, s nem egy közülük messze átlagon felüli intelligenciával rendelkezett - késôbb egyetemi tanár, tudós, orvos, jogász lett belôlük, amellett, hogy eljutottak a válogatottságig, sôt ketten az olimpiai bajnoki címig, világés Európa-bajnokságig - ismét csak rengeteget lehetett tôlük, pontosabban segítségük révén tanulni, tapasztalni. Franciaországban már írtam egy vízilabda szakkönyvet, de a KSI-korszak egyben a kísérletezésé, az új utak keresésé is volt. Vértessytôl tanultam meg az iramjátékos terhelés alkalmazását a játékban, s az egyéni foglalkozás hatékonyságát a játékosokkal a

MAGYAR EDZŐ 45 vízben, a helyes mozgás- és labda technikai oktatás fortélyait. A sportiskolában sikerült továbbfejleszteni a módszert a kombinációs elemek edzésbe iktatásával, amelynek a lényege, hogy a játék elemeibôl konstruálunk komplex gyakorlatsorokat, amelyek univerzális céllal hasznosíthatók az edzô szándékától, az edzés céljától függôen, tehát egységesen alkalmasak a gyorsaság, a speciális gyorsasági-állóképesség, vagy a technikai elemek fejlesztésére. Ezek persze, improvizációs képességeket és szellemi erôfeszítést is követelnek az edzôtôl, s talán ez az oka, hogy még ma sem igazán elterjedtek. ● Ezekben az években egy másik kü lönleges területen is hiánypótló tevékenységet fejtett ki, a kapusedzés vonatkozásában. – Ez mindig is az egyik kedvelt szakmai térséget jelentette a számomra. Mások és saját tapasztalataimra támaszkodva igyekeztem rendszerbe foglalni a kapusedzést, felkészítést, s ehhez többszáz gyakorlatot gyûjtöttem össze. Ezek egy része már elavult ugyan, de az alaptételek, a védési felfogások és a fizikai alapképesség összefüggései, illetve a rendszerezés elvei érvényesek maradtak és ma is használatosak. ● A kanadaiak azzal a nem is titkolt reménnyel szerzôdtették, hogy a montreali 1976-os olimpián annak ellenére tisztességgel helytállnak, hogy a vízilabdázást nemzetközi mércével mérten a magyarországi jégkorongozás színvonalával lehetett leginkább összevetni… – Komoly erôpróba volt, az igaz. A kétnyelvû országban sajátságos fran-

46 MAGYAR EDZŐ cia-angol-magyar nyelvkeveréket alkalmaztam, ebbôl született meg a kanadai vízilabda terminológia. Állítom, a kanadai válogatott kilencedik helye az olimpián az edzôi munka értékében mérve - felér az 1958-as Európa-bajnokságéval. A kanadaiak, mellesleg éppen úgy is örültek neki. A szovjetek a hetedik helyért játszottak például, emlékezzünk csak erre is. ● A kanadaiak, s nem csak ôk, mind a mai napig emlegetik a Lemhényi edzések semmivel össze nem hasonlítható emelkedett hangulatát, legendás szólásait (“Nagy az Isten állatkertje” - példának okáért). – Alapvetôen derûs alkat vagyok, szeretem a mókát, viccet… De ahogyan Karinthy Frigyes is mondta - a viccben nem ismerek tréfát. A vízilabda nehéz sportág, nem mindennapos erôfeszítést követel. Az elkerülhetetlenül fellépô mentális, valamint idegizom fáradtságot oldani kell. Az egyik leghatékonyabb mód a jókedv, játék, s ennek érdekében gyakran vállaltam bármit, amit a felületes szemlélô olykor akár üres bohóckodásnak vélhetett. A figyelem felkeltésére nem álltak távol tôlem az egészen rendhagyó megoldások sem, ez is igaz. A lényeg azonban, hogy nem emlékszem olyan

I. Országos Edzôi Kongresszus csapatra a kezem alatt, amelyben kifogástalan ne lett volna a csapatszellem - és végeredményben ez a döntô. ● Ha már itt, a játéknál kötöttünk ki, arra kérem, hogy csaknem nyolc évtizedes szakmai megfigyelései, vala mint gyakorlati tapasztalati alapján állítsa össze minden idôk legjobb magyar vízilabda válogatottját… Tudjuk, reálisan ez jószerivel lehetetlen, hiszen a játék oly nagy mértékben változott, alakult, fejlôdött, tehát ez a csapat nyilvánvalóan igen szubjektív megítélés alapján állhat csak össze. – Hadd gondolkozzam el egy kicsit… Talán akad azért néhány olyan válogatási kritérium - a szubjektivitást ellensúlyózandó egy kicsit - mint például az, hogy a szóban forgó játékos mennyire volt meghatározó egyénisége korának, sôt mennyiben elôzte meg játékával a korát. Ilyen alapon az én kezdô hetesem ez, s nyilván vitatható: Bródy - Gyarmati, Homonnay II. (Márton) - Halassy - Kásás, Németh J., -Dömötör…Csak játék!… ● Végezetül - hiszen megígértük - az úszósikerekrôl néhány szót, epilógusként… – A harmincas években válogatott úszókkal, országos bajnokokkal is foglalkoztam, rövidebb-hosszabb

■

2003/1

ideig a kezem alatt készült Felhôs “Maca”, késôbb Kôrôsi István, a mellúszó Szegedi Sándor, a hátúszó Galambos Tibor… A legnagyobb sztori azonban Michel Rousseau-hoz fûzôdik. Amikor Párizsban dolgoztam a franciáknál, a fiú bátyja egyszer lehozta az edzésre azzal, hogy öccse is játszani szeretne. Fakezû volt, de iszonyú gyors. A vízlabda közelébe nem engedtem, viszont elkezdtem vele külön foglalkozni. Fantasztikus iramban fejlôdött. Aztán hazajöttem, ô maradt, s 1970 tavaszán egyszer csak beállított hozzám Pesten, hogy vegyem át az edzéseit. Három hónapig maradt, majd az EB elôtt néhány hétig ismét együtt dolgoztunk. Nem részletezem. Barcelonában a 100 m gyorsúszást Michel Rousseau nyerte 52.9-es idôvel - méghozzá esélytelenként úszva - a szélsô pályán, mint Csík Ferkó az 1936-os berlini olimpia döntôjében… ● Mester, köszönjük a beszélge tést, és jó egészséget kívánunk min denek elôtt. Nem gondolja, hogy színes, izgalmas, érdekes életérôl, edzôi pályájáról érdemes lenne könyvet írni? – Hát van nekem erre idôm?!… Gallov Rezsô

■

2003/1

kodni, hatásokat modellezni és utánaszámolni stb. Ne utólag rázza a fejét a fôtitkár, hogy ez így nem lesz jó, hanem elejétôl együtt dolgozzanak. Hozzák térben és idôben elôre azt a fázist, amit egy kései és már komoly módosításra esélytelen egyeztetés nem kezelne. 3.) Vessenek be közös monitoringmegoldásokat, azaz olyan folyamatos értékelési és visszacsatolási rendszert, amely ôszinte, idôbeni és senki presztízsét nem rombolja. Én a futball-huliganizmus kapcsán láttam vagy százszor, mennyire hiányzik ez, s ennek hiányában se felelôs, se leszûrt tanulság nincsen. Ehelyett úsznak az árral és mellébeszélnek. 4.) Ha majd az együttmûködés a józan ész, a kétoldalúan felismert szükségszerûség parancsa lesz, akkor sokat lendíthetnek az együttmûködési megállapodások, közös munkatervek, hazai és nemzetközi egyezmények, akciók és kötelezettség-vállalások is. Ma ezek zöme holt papír. Ámbár épp pár hete egy hazai közigazgatási bíró merész döntést hozott: kb. azt mondta ki, hogy amennyiben két közjogi partner egymásra van utalva, akkor az egyik nem zárkózhat le a kapcsolat-felvételtôl bizonyos feltételeket támasztva. Mondta ki már azt is bíróság, hogy ha valakinek véleményezési joga van csupán, de ôt meg sem kérdezték a döntés elôtt, ez törvénysértés, ami miatt meg kell ismételni a döntéshozatalt. Egyelôre mégse jutottunk 5rtôl a 6-ra. Ma még a jog itt erôtlen, a politika pedig kényelmes, közönyös,

I. Országos Edzôi Kongresszus és rátarti. 5.) Mindennél nagyobb fantáziát látnék a vízszintesen képzôdô, az azonos jogállásúak közti együttmûködésben. Sokszor egy-egy erre rendelt és alkalmas személyiség a gondok zömét simán megoldja, annak elejét veszi. E körben a fair play, az adott szó becses kincs, és mûködik is. 6.) E század egyik kulcsa az információ, a másik pedig a humán erôforrás. Ezek kihasználása mégis esetleges, nehézkes és felületes. Nézem a sportszervezetek honlapjait. Kevés jó van, sok helyütt meg nincs is semmi. Jelentôs postaköltség volna megtakarítható. A világhálón jelen nem lenni: középkor. Jó példával kell elôl járni. Ez a beszéd már ott van a MET szerkesztôségében. Szegényes kapacitásom ellenére ígérhetem: azok a tipikus, sokakat érdeklô kérdések, amelyek Önöktôl érkeznek, érdekvédelmi választ kapnak. Erre rovat is áll rendelkezésre. Érdemes így és más módon is gyûjteni azokat a tapasztalatokat, jelzéseket, amelyek a sporttörvény felülvizsgálatakor hasznosíthatók. Ezeket magam is összegereblyézem, idôvel közreadom. Ennél konkrétabb kötelezettséget nem vállalhatok, ma nincs szükség profi segítségnyújtásra. Tiltakoznék, ha megint megvezetnék a sportszakmát egy alibitörvénnyel. De pl. együtt léphetnénk fel egy XXI. századi magyar sport-modell igényes kimunkálásáért. Tekintetünket bô egy évtizedre elôre kell vetnünk. Csak ez használ. Záró gondolatom az, amit humán erôfor-

MAGYAR EDZŐ 15 rásnak hívnak. Valós példa jelzi, mire is kell számítanunk. Megkeresett nemrég ügyvédként egy fiatalember. Fel volt dúlva, alkotmányellenes diszkriminációt emlegetett. Kapott egy hazai, közismert multi-cégtôl egy levelet, aminek örülnie kéne. Megijedt tôle. Gratuláltak neki, hogy sikerült az álláspályázat második körébe kerülnie. Behívták egy beszélgetésre, a levél végére pedig odaírták: „Ütôjét ne felejtse el magával hozni!” Ettôl begazolt! Mit akarnak tôle, ugye, ez csak beugratás, joguk van hozzá, és ha ô üres kézzel megy? Mit vigyen magával: teniszütôt, ping-pong-ütôt, golfütôket, fallabda-ütôt, baseball-ütôt, egyet vagy kettôt, újat vagy használtat – stb? Mondtam neki: - nyugi, csak arra kíváncsiak, ütôképes vagy-e, hogyan reagálsz kihívásra, van-e vér a pucádban?! A Te helyedben én vinnék egyegy használt teniszütôt és ping-pongütôt, s lazán megkérdezném: ki lesz a partnerem?! Annál a cégnél a tapraesettség is benne van a borítékban. Ott rendszeresen van remek hangulatú házi olimpia. Nos, mi a történet vége?? A fiú végül is nem mert odamenni. Ma egy kis cégnél dolgozik, kedvetlenül. Azt az állást pedig egy karakán lány töltötte be. Ígéri, hogy sportmenedzser is szeretne majd lenni. Szükség lehet rá, mert a honi sport kicsit olyan, mint amikor az ateista macska kerülgeti a templom egerét. Köszönöm, hogy figyelmükkel megtiszteltek.

Göltl Béla: Labdarúgás lépésrôl lépésre A szerzô könyvének a labdarúgás edzésmódszertanához írt bevezetôjében írta a következôket: „A technika és a tudomány „forradalmában” sem mellôzhetô a könyv, a szakkönyvek szerepe, ezért vállalkoztam egy olyan oktatásmódszertani könyv megírására, mely egyrészt szintetizálja az eddigi módszertani anyagot, másrészt felöleli saját tapasztalataimat, melyet közel 40 éven keresztül gyûjtögettem oktatói-edzôi tevékenységem közben. Már korábban érlelôdött bennem hogy nem teljes (tökéletes, hibátlan) az a módszer, melyet a labdarúgás oktatásában követünk. Ezt késôbb csak megerôsítette bennem a német, holland vagy angol anyagok tanulmányozása. Azt tapasztaltam, hogy ezeket a módszereket kritikai elemzés nélkül követi edzôink többsége. A közelmúltban megjelentek olyan utánpótlás-képzéssel foglalkozó szakanyagok, melyek nem tudták pótolni az elmúlt idôszak hiányosságait.

Az UEFA edzôtovábbképzéseken való részvételem, az ottani tapasztalatok arra az elhatározásra késztettek, hogy egyszer és mindenkorra tisztázni kelle-

ne a labdarúgás oktatásmódszertanát, a játék felépítését a kiválasztástól a serdülôkorig.” Göltl Béla könyve kitûnô oktatás-módszertani munka, amely szisztematikusan felépített útmutatást ad mindazoknak a szakembereknek, akik ennek a korosztálynak a labdarúgás oktatásával foglalkoznak. A KÖNYV MEGVÁSÁROLHATÓ: 1. A Magyar Sporttudományi Társaságnál 1143 Budapest, Dózsa Gy. út 1-3. Tel/fax: 471-4325. e-mail: [email protected] Ára: 3 136,- Ft Nagyobb példányszám megvásárlása esetén kedvezményes fizetési feltételek! 2. Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar Jegyzetbolt 1123 Budapest, Alkotás u. 44. Tel: 487-9200/9293 3. Nemzeti Labdarúgó Akadémia XIII. Budapest, Pannónia u. 11. Tel: 340-4813, 465-0406

14 MAGYAR EDZŐ III.

Ma a magyar sport egész egyszerûen nincsen kitalálva. Nem tudni pl. ezentúl alulról vagy felülrôl építkezike? Arrafelé megy-e a testkultúra, amerre az ország? Ha szembe megy vele, marginalizálódik. Az ország minden fontos közügye olyan pályán halad, mely rendszer-alkotó elveket követ. Így: szociális piacgazdaság, plurális demokrácia és pluralizmus majd minden más fontos dologban is. Demokratikus jogállamiság, törvény által korlátozott közhatalom, ellenben szabad és a hatalom ellenôrzését is elvégzô civil társadalom, melyet következetesen decentralizált megoldások, a legalsóbb szinten is életképes formák és alapvetô emberi jogok éltetnek, mûködtetnek. Ami az egyén számára jog, az a közösségnek egyfajta szolgálat és kötelesség. Nem mehet tehát egy nosztalgikus államközpontú, központilag vezérelt és finanszírozott pályán tovább a sport sem, ellenben az átmenet nehézségeit oldani, kezelni kellene. Ehhez kellene egy világos nemzeti stratégia, egy modernizációs és reform-koncepció. Idézet a kormányprogramból: „A Kormány....fokozatosan megvalósítja a magyar sport – egy évtizede késlekedô – európai modernizálását és esélyteremtô fordulatát.” Összesen 17 mondatnyi ilyen, stratégiai elhatározás szerepel ugyanitt. Az Önöket leginkább érdeklô és érintô részt még idézném: „1.7pont: A Kormány hatékony, tervezhetô, ösztönzô és részrehajlás nélküli támogatást juttat a sport-mûhelyeknek, szakembereinknek, legjobbjainknak. Korszerûsíti az ösztöndíj-, és a pályázati rendszert. A sportszakmai támogatás mindenekelôtt az utánpótlás-nevelést és a nemzetközi versenyképességet veszi alapul.” Ez év végén – ha kell a sporttárcától függetlenül is – érdemes értékelni a tett és az elmulasztott lépéseket, s arról akár egy hamuszürke füzet is készülhet. Reméljük, nem szegénységi bizonyítvány lesz. Májusban egy a maihoz hasonló szakmai fórumon, egy nappal az után, hogy az új GYISM bizalmat kapott, három kívánság visszhangzott: 1.) Ne a megalakulás napján legyen a csúcson az újjászervezôdô minisztérium. 2.) 5 azonnali feladat van, ami nem tûr halasztást: szakmai és közgazdasági számvetés a múltról és korrekció, önkormányzatbarát intézkedés, továbbá pénz az iskolai sport javára, törvényi dereguláció, nemzeti sportstratégia, és 2003-ra egy valódi sport-tömegmozgalom beindítása. 3.) Vissza kell állítani sportmozgalom demokratiz-

I. Országos Edzôi Kongresszus musát és partneri együttmûködését. Az elsô két elem nagyrészt kudarcot vallott, a harmadik formálódik, ám a bizalom, s a türelem fogytán. Rosszul állunk. Fárasztó a helybenjárás. IV.

Tisztem a jog és az erkölcs néhány összefüggésérôl is beszélni. Három megállapításra jut idô. 1.) Elôször: szilárd törvénytisztelet alapozhat meg csak igazi etikai mércéket. A törvény szintje felett lehet etikai kódex, fair játék iránti elvárás, de azzal szemben vagy annak alatta képtelenség. Szétzilálódott viszonyok közt erkölcsrôl prédikálni azonban – nem erkölcsös. Viszont, nem látni messzebb, mint a mai válság-állapot: együgyûség. Holnap talán éppen az erkölcsi stabilitás és plusz-hajtóerô kell az aranyéremhez. 2.) Talán éppen a sport az a közeg, amelyben a sportszerûség soha fel nem adható. Anélkül ez közönséges fogd, ahol éred!? Ha fair viselkedésre a gyermekeinket nem tanítjuk meg pályán és nézôtéren egyaránt, csak veszíthetünk. Méltatlanul, bundával, idegen eszközökkel nyerni nem siker, Európa a mindenáron való megoldásokat nem díjazza. A világ jogfejlôdése arra tart, hogy elôbb-utóbb az is törvénybe ütközik - pl. luxemburgi bíró elé kerül ,ami „csak” inkorrekt, jó erkölcsbe ütközô vétek. Pusztán zavarja a fogyasztók érdekét, a piac nívóját. Bizonyosan letisztul itthon is mindaz a lázas nyomulás, ami az elsôdleges meggazdagodás mohóságával történt. Az európai értékrend és szokásrend meghonosodik nálunk is. A polgár ráér önmagára figyelni, saját magába befektetni. Meg is engedheti majd magának, hogy fitt legyen, minôségben éljen, ne pusztán sokáig. 10 év, s ez elérhetô lesz a társadalom zömének. Rákészülni ma kell. Vízválasztó lehet, ki az, aki szilárd erkölcsi elvek szerint él, sportol, verseng, s ki csupán megélhetési spíler, nem egyéb. Ma nevelik Önök a tízes évek lehetséges bajnokait. 3.) Végül, alapvetô etikai mérce épp a sportban az, hogy vannak-e kivételezések, sumák részrehajlások vagy elnézések X,Y, vagy Z javára, illetve rovására. Nem célom a futballt deresre húzni. De az se tartható, hogy a labdarúgás bûnei miatt hoznak eszetlen és kegyetlen sporttörvényt 79 másik sportág ellen is. Teszik ki mindet nonszensz megszorításoknak, ámde a foci mégis úgy tesz, mintha ôt ez nem érintené, nem is érdekelné. Véget kell vetni az amit szabad Jupiternek.... elvének. Azt mondja a kormányprogram: „A részrehajló állami szerep helyébe a törvényes rend

■

2003/1

és a befektetôk ösztönzése lép.” Azt is mondja még: „....minden késôbbi, jelentôs elhatározásról elfogulatlan hatástanulmány alapján dönt a Kormány.” Mindezek, illetôleg a futball jogállami és piacgazdasági rendjének megteremtése érdekében még semmi sem történt. Etikai gubanc is, hogy amit a pályán, a tv-ben látunk, s mit arról magyarázatként hallunk: nincs szinkronban. Nem mehetne ennyire másfelé a szó és a tett. Elidegenedés, jóllakottság, sok link duma fémjelzi ezt a futballt. Egyelôre belsôleg nincs erkölcsi bátorság gondjait, jövôjét ôszintén napirendre venni. A mandarinok uralma így sokáig ránk marad. Amíg ilyen a közeg, nem várható, hogy Európa üzleti hídfôállást létesítsen nálunk, mivel semmi garancia nincs a tiszta piaci viszonyokra. A végletesség persze csak árthat: a minden lében kanál futball-kormány – láttuk - nem járható út, csakúgy, mint a gondok elôl elmenekülô adminisztráció koncepciótlan sodródása. A sportszakma tûzhetné napirendre a megújítást, amihez egy jó bázis-elemzés kellene. Ennek ma se híre, se hamva. Szkeptikus vagyok. V.

Végül néhány elemzô mondat és ajánlás az érdekvédelemrôl: Elôször a fejekben tennék rendet. Az állami közhatalomnak tetszik -nem tetszik mindenki alá van rendelve. Amikor viszont az állam szponzorál, mecenatúrát folytat, akkor a miénket osztja, s a mi felhatalmazásunk nyomán, tehát a döntése szakmai és közgazdasági racionalitást követ, és nem uralmi kérdés. Amikor pedig a szakmával kommunikál, akkor egyenjogú és mellérendelt fél ô maga is, sôt a társadalom ellenôrzi a hatalom gyakorlását, nem pedig fordítva. Az érdekvédelem ebbe a 3. kosárba tartoznék, ám ennek egyelôre kevés jele. Ha van ideje, kedve a felsôbbségnek, akkor szóba áll a szövetségekkel, de ha nem egyeztet, akkor sem kap senki intést. Nagyon alattvalók vagyunk még, akik ilyenkor sokáig nyelnek, legyintenek. Aztán, ha betelt a pohár, jönnek a kemény mondatok: Lásd pl. fehér könyv. Mit lehetne tenni? Javaslat: 1.) Nyilvánítsa ki a fô-fô gazda, hogy ô márpedig addig nem ír alá, amíg a döntés-tervezetet a szakma legalább két – az ügyben érintetlen -prominense nem szignálta egyetértôleg. 2.) Jelezze a szakma, hogy már az ötlet felmerülésétôl kezdve igényt tart bevonására, sôt kész elôzetes anyagot készíteni, külföldi áttekintést adni, alternatívákon gondol-

■

Olimpia – 2004

2003/1

MAGYAR EDZŐ 47

Athén felé félúton AZ ORSZÁGOK PONTVERSENYE A 2002. ÉVI VILÁGBAJNOKSÁGOK EREDMÉNYEI ALAPJÁN Lochmayer György Magyar Olimpiai Bizottság, Budapest

A nemzetközi sportszövetségek Sydney után bekövetkezett – vagy véglegesített – változtatásai a versenynaptárakban alaposan megnehezítik az országok 2002. évi pontversenyének, azaz a világbajnokságoknak az olimpia mûsorán szereplô versenyszámaiban elért eredményeik összesítése alapján kialakult rangsoruknak az elemzését. Az elemzés célja ugyanis a világ sportjának élvonalában tapasztalható változások, tendenciák feltárása, stabil mértékrendszerek és objektív összehasonlító módszerek alkalmazásával. Éppen a hosszú távon megbízható összehasonlítás érdekében tartotta szükségesnek megôrizni a több évtizede kialakult I-VI. helyezést 75-4-3-2-1 ponttal értékelô számítási rendet az európai országoknak ebben a témában nyolc évvel ezelôtt Madridban tartott értekezlete. Az természetesen elfogadható, hogy néhány sportág a széles körben elterjedt nyolc résztvevôs döntôket, illetve speciális sajátosságait figyelembe véve a maga számára más mutatókat dolgozott ki és alkalmaz (pl. a kajak-kenuban a Vaxholm pontok), ami kiterjed a nem olimpiai versenyszámaira is. A nemzetek pontversenyének vizsgálatával sokáig az olimpiák közötti páros esztendôkben készülhettek a legpontosabb prognózisok, mivel a világbajnokságok megközelítôen felölelték az olimpiák teljes mûsorát. A sorrendet befolyásoló versenyszámmal rendelkezô sportágak (atlétika, úszás, ökölvívás, torna, stb.) ezekben az esztendôkben rendezték a négyévenként sorra került világbajnokságaikat. Ez jelentôsen megváltozott. Most ugyanez a helyzet az olimpiát megelôzô évre mondható el. 2003-ban szinte valamennyi olimpiára készülô sportágunkban rendeznek világbajnokságot és legtöbbjük eredményei nemcsak az olimpiai esélyekre adnak elôrejelzést, hanem a résztvevôk körét is kijelölik, azaz egyedüli lehetôség a kvalifikációk megszerzésére. 2002-t tehát méltán tekinthetjük „szûk esztendônek”, mivel a nemzetek pontversenyének összeállításához, 20 sportág 140 versenyszámát vehettük figyelembe, ami az olimpiai programnak mindössze 46%-a. Megjegyzendô, hogy 14 sportág az olimpiák között minden évben rendez világbajnokságot, sôt az öttusa, a triatlon,

a szörf és a vitorlázás még az olimpiák évében is, a további hat sportág, elsôsorban a labdajátékok, valamint a lovaglás és a sportlövészet pedig változatlanul négyévente. Figyelembe vettük a NOB végrehajtó bizottságának 2001. szeptemberi határozatát, amely véglegesítette a 2004. évi XXVIII. Olimpia 301 versenyszámból álló mûsorát. A testület nem fogadta el hat nemzetközi szövetségnek a programbôvítésre vonatkozó javaslatát. Hozzájárult viszont a birkózásban négy nôi súlycsoport bevezetéséhez, a férfi szakágak egyegy súlycsoportjának csökkentése árán, továbbá vívásban a nôi kard egyéni versenyszám beiktatását a nôi tôr csapatverseny helyett, illetve egy súlycsoporttal szûkítette az ökölvívó programot. Valószínûsíthetô, hogy az olimpia mûsorának a felét sem kitevô összesítés okozta elsôsorban, hogy az országok pontversenyének élmezônyében több meglepô változás történt (1. táblázat). A legszembetûnôbb az Egyesült Államok mélyrepülése a hatodik helyre, feleannyi pontot gyûjtve, mint a gyôztes Németország. Ha azt is számításba vesszük, hogy két, most hiányzó erôs sportágában, az atlétikában és az úszásban 280 pont körüli teljesítményre képes, még akkor is kétséges, hogy meg tudja-e ismételni az olimpiai elsô helyének elérésekor produkált 659 pontos teljesítményét. A Sydney-ben közvetlenül elôttünk végzett öt ország is jelentôsen visszaesett. Korea 20, Hollandia 17, Japán 15, Románia 13, és Kuba 9 hellyel csúszott hátrább. Az elôrelépôk között kiemelést érdemel Magyarország, Bulgária, és a házigazda Görögország. Figyelemre méltó, hogy néhány, a tizediknél alacsonyabb helyezésû ország egy-egy sportágban kiugró teljesítményre volt képes. Ilyenek többek közt Fehéroroszország és Dánia evezésben, Korea vívásban, Brazília és Görögország vitorlázásban, Egyiptom súlyemelésben, Szlovákia és Lengyelország kajakkenuban és Csehország sportlövészetben. Az élen álló országok – Kína, Ausztrália, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország – kisebb helycseréi nem jelentôsek. Várható, hogy Athénban is ôk osztozkodnak az elsô tíz helyezésen. Ismételten igazolt, kiegyensúlyozott sport-

ági teljesítményeik alapján Németország és Oroszország dobogós szereplését is biztosra vehetjük. Amint az a táblázatból is kitûnik, Magyarország 2002-ben sikeres évet zárt az olimpiai sportágak világbajnokságain. Az országok rangsorában elért nyolcadik hely elismerésre méltó. Érdekes, hogy szinte tökéletesen megegyezik az elôzô ciklus középsô évének (1998) teljesítményével, ami biztató elôrejelzéseket adott Sydney-re. Ugyanis az ún. „aquatics” sportok (úszás, mûugrás, szinkronúszás és vízilabdázás) akkor még megrendezett világbajnokságának eredményeit nem számítva az országok sorrendjében szintén a nyolcadik helyre kerültünk. Mindkét évben az elnyerhetô összes pontnak 0,37%-át szereztük meg. A sportágaknak az összteljesítményhez való hozzájárulásában sem nagy az eltérés. 1998-ban lényegesen jobban szerepelt a vívás (öt érem és 35 pont), valamint több érmet és fôként több pontot (45) szerzett a kajak-kenu sportág is. 2002-ben viszont növelte az eredményességét az evezés, az öttusa, a sportlövészet és a súlyemelés (2. táblázat). 1998. világbajnokságain öt arany-, öt ezüst- és nyolc bronzérem megszerzése sikerült. 2002-ben több aranyérmet (7), de kevesebb ezüst- (3) és bronzérmet (5) nyertünk. Négy évvel ezelôtt az éremszerzésbôl 35 versenyzô vette ki a részét, 2002-ben viszont jóval kevesebb, csupán 22 versenyzô (3. táblázat). Összevetésünkben itt érkeztünk el a döntô különbséghez. Amíg a nôk 1998ban 34%-kal, Sydney-ben 39%-kal, 2001-ben 35%-kal járultak hozzá az ország besorolását meghatározó összteljesítményhez, addig a 2002-ben elért 115 pont 60%-át a hölgyek vívták ki. A hét világbajnoki aranyérembôl hatot (!) versenyzônôink birtokolnak. Ennek a kiugró teljesítménynek az értékét tovább növeli, hogy a beszámítható 140 versenyszámnak a felénél is kevesebb (51) nyújtott lehetôséget az érem- és pontszerzésükhöz. Ez felkeltette az érdeklôdésünket, és elkészítettük – most elsô ízben – az országok pontversenyének rangsorát kizárólag csak a nôk versenyszámaiban elért eredmények figyelembe vételével (4. táblázat). A táblázat önmagáért beszél. Az élbolyt jelentô Oroszországtól, Németországtól és Kínától kissé leszakadva, mindössze három ponttal lemaradva az Egyesült Államok mögött Magyarország az ötödik

48 MAGYAR EDZŐ 3. táblázat

4. táblázat

Olimpia – 2004

■

2003/1

■

2003/1

Életpálya modellnek, hivatásbeli kedvezményeknek, az eredményekhez kötôdô érdekvédelemnek nincs nyoma. 2.) A sport-közgazdaság már nem – még nem helyzetben bukdácsol. Megszûnt a kényelmes egycsatornás finanszírozás, soha nem is jön vissza, de máig sem sikerült átállni a plurális modellre. Az állam már nem tartja el, nem tartja mozgásban a sport vertikumot, a helyi és a civil társadalom, az önkormányzat, s a piac, illetve a polgári önerô pedig még nem képes erre. Átmeneti helyzet tart immár 10-12 éve, mégsincs, aki ezt hozzáértôen menedzselné. Könyörgésre, voluntarista törekvésekre, álmokra, illetve vészhelyzetben van pénz, de a sport un. államháztartási és más reformját egy évtizede senki sem gondozza. Egy korrekt, decentralizált és sportbarát, nem csak direkt pénzosztó, hanem indirekt módon ösztönzô sportfinanszírozás körvonalai sem látszanak. Jól megbélyegezték ez év közepén az utódok az elôdök gyakran tényleg felelôtlen költekezését. Ám máig nincs fogalmuk arról, mikor, miféle, mennyire végiggondolt és szakmailag támogatott korrekció, új koncepció következzék?! 100-150 nap befelé fordulás, önépítés, alibijáték mutatkozott az új tárcánál. Lám: a minisztériumi rang önmagában semmi. Egy áramvonalas, reformorientált kormányhivatal ennél többet érne. Egy takarékos kormányzat aligha ad pénzt csak úgy, kegyelembôl, világos prioritások, markáns célok és hiteles elhatározások nélkül. Ilyenek pedig ma nincsenek. Mintha a kapitányi hídon nem állna senki. Ebben a helyzetben a fehér könyv fügefalevél, kétségbeesett írásmunka, semmi több. Számtalan hibája mellett a fô baja: következtetések, konzekvenciák, tennivalók és számon kérhetô követelmények megfogalmazásával adós marad, tehát a semmibôl jön és sehová se tart. 1990-ben jobb alapozó munka készült, s akkor abból kinôtt egy színvonalas parlamenti határozat. 3.) A 4 elembôl a harmadik a szabályozásé, az állami-közhatalmi jelenlété volna. Dermesztô a helyzet. Nem tanultunk az eddigi két sporttörvény masszív kudarcából. Most megint erôbôl vagy revánsvágyból törvényt akarnak csinálni, de legalább módosítani. A fehér könyv szemléleti hibája feltartóztathatatlan: az a jó, ha valaki vagy valami benne van a törvényben. Mintha ez sima presztízskérdés volna. Pedig a törvény nem szaknévsor, hanem a §-ba kényszerített, merevített állami erôszak, amivel csínján kellene bánni. Nem megy. Májusban említet-

I. Országos Edzôi Kongresszus tem: az elsô 100 napban ki lehetett, kellett volna szórni a sporttörvénybôl a lomot. Kb. 30 %-át deregulálhattuk volna, felszabadult volna így a sport a béklyók alól. Saját lábára állva nagyobb törvénytisztelet és eredményesség lehetne ma már a szint, s a mérce. Hozzá sem láttak, halványlila elgondolás sincs, mit kéne itt tenni. Az inkompetencia súlyos felelôsségi kérdéseket is felvet. Az Alkotmánybíróság határozata nyomán ez év végéig rendbe kéne tenni a stadionbeli kamerázást, amibe beleöltek több mint 5 milliárdot, értelmetlenül és felelôtlenül. A törvényjavaslatnak már a T. Ház asztalán kellene lennie, valójában sehol sincs. A korábbi idôszak erôszakos paternalizmusát bénultság váltotta fel. Az állami, közhatalmi szerep másik súlypontja a törvényesség feltétlen, gyakorlati biztosítása volna minden egyes sportágban, a futballban is. Nyomai sem látszanak: sem szerzôdési rend, sem nézôtéri biztonság, sem korrekt közteherviselés, sem olajozott jogvita-megoldás nincsen. Kiismerhetetlen farkastörvények vannak, melyek pl. licensz-ügyeket, betokosodott jogsértéseket aszalnak éveken át. Egy rátermett sportminiszter ezzel kezdhette volna: 3-4 hónapot kapnak az érintettek arra, hogy a tacepao-értékû licensz-papíros helyett államilag legitimált követelmény álljon minden sportszakember elôtt. Ennyi idô alatt ki lehet és ki is kell dolgozni azt a törvényes megoldást, ami alap-, közép-, és felsôfokú rendben ad konvertálható „diplomát”, s egyben lépcsôzetesen megteremti a kötelezô továbbképzések rendszerét is. Megkövetelné: legyen számadás a jelenlegi visszásságokról, készüljön komplex intézkedési terv, benne határidô, felelôs, jelentési rend, bevont közremûködôk, jogszabály-tervezetek és forrásigények. A szaktárcánál – én úgy látom – ma ebbôl 5 % sincs elôkészületben. Kudarckerülôsen 8-tól fél ötig adminisztrálják a napi ügyeket, s itt-itt mondanak pár felszínes körmondatot. Néha a saját kormány elhatározásai sem számítanak. Megfigyelhetô volt: 5 nappal ez elôtt ugyanitt parlamenti bizottsági ülés volt, ahol több tárca adott elô a tervekbôl és a tennivalókból. Mégis egyesegyedül Istvánfi professzor idézett egy mondatot a mai kormányprogramból, vette azt komolyan. Mások nem adták jelét, hogy ismerik és elfogadják, teljesítik azt. Ma a sportban általában is csak az tartja tiszteletben az elôírást, akinek pillanatnyilag érdekében áll, aztán késôbb esetleg már ô sem.

MAGYAR EDZŐ 13

4.) A negyedik tétel a sportvertikum önmaga által való megszervezése, irányítása, fair együttmûködése, belsô hiba-elhárítása, azaz a nemzetközi trendeknek megfelelô mûködtetése. Mindent egybe véve még ez áll a legjobban. Éppen ezért a sporttörvény felszabadíthatná a szakszövetségeket, rájuk bízhatná mindazt, ami élenjáró normaként a nemzetközi vérkeringés révén úgy is jön, hat, érvényre jut. Egy sportág nívója úgyis vagy olyan lesz, mint amit az érintettek megengedhetnek maguknak, vagy pedig olyan, mint mit eltûrnek és meg is érdemelnek. Ha még mindíg az állam, a minisztérium tudja jobban, s tôle errearra engedélyt kell kérni, akkor kár a benzinért. Sajnos, nem is tudjuk, hogy a sport ma itthon hány lábon áll. Állam, törvénnyel életre hívott szövetségek, helyi önkormányzatok, szakszövetségek, egyéb sport-érdekhordozók, pl. a MET is, aztán a sport egész civil társadalma és üzleti szektora, az egyesületek, a sportvállalkozások, az iskolák, a rendvédelem szervei – és nem sorolom tovább. Ez idô szerint semmiféle koncepció nincsen ezek tartalmimûködésbeli szintetizálására. A magyar sport XXI. századi jövôképe kialakulatlan, nem dolgozik rajta senki, pedig még 400 nap, s az Európai Unió megadja besorolásunkat, még ha abban nem lesz is sok köszönet.

12 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

Jogi és etikai érdekvédelem Elnök Úr! Fôvédnök Urak! Tisztelt Sportbarátok! Kedves Lazányi Péter és Bíber Pali Bácsi! Hölgyeim és Uraim! Elnézésüket kérem a formabontó bevezetésért. A két név, két kiváló sportszakemberé, akik ifi koromban elindítottak a pályán. Nem lettem bajnok, mégis örök hálával tartozom nekik. A nevelô-edzôjével mindenki így van. Mindenki, kivéve talán az állami sportirányítást. Utóbbiból sok minden hiányzik, ami nekünk lényeges. Jelzés-értékû, hogy a sportszakma csúcstalálkozóján nem miniszter, hanem 2 köztisztviselô a legmagasabb rangú személyiség. Egészségügy, oktatás, honvédelem, belügy, külügy, igazságügy – nem sorolom tovább: elképzelhetô vajon másutt, hogy nem tiszteli meg az övéit a kormányférfi a legfôbb rendezvényen? Mégis: ki van kiért? Az unott, közönyös gesztus azt üzeni, hogy más a fontos. Bárcsak tudnánk, micsoda? Kaptam a MET vezetôitôl egy nehéz címet és bô 20 percet. Ragaszkodom jegyzeteimhez, hogy sok dologról szólhassak. Mondanivalóm honlapunkon már olvasható. Kiinduló tételeim: Kolláth György

I.

A világversenyeken elért fényes sikerek ép ésszel itthon, avagy egy külföldi számára megmagyarázhatatla-

nok. A gyôzelmek, a jó helyezések nem következnek a magyar sport közállapotaiból. Testkultúránk egésze Európában nem versenyképes, bázisa szûk és széttört, a magyar sport tengôdik és zsugorodik, mégsem omlott össze. Mi vagyunk az a kártyás, aki 19-re mindíg alsót húz?! Tények: itthon megközelítôleg sincs annyi focista – nôi, kispályás stb. együtt sem -, mint Németországban futballbíró. A rendszeres testgyakorlók aránya tizede Európának. Egy külföldi nem hiszi el, hogy egy sikersportágban – mondjuk a kajak-kenu, az öttusa vagy a vívás terén – mennyi igazolt versenyzônk van. Talán százszor többet képzel. A mostoha feltételek ellenére meglévô sikerek oka 3 dolog: 1.) akik ma nyernek, 10-15 éve egy relatíve jobb, kiszámíthatóbb helyzetben indultak. Van köztük tanítványom is, tôlük tudom: jó részük, ha ma kezdhetné, aligha a sportot választaná. Szét kell szakadni, és nem az edzôpályán – mondják. Ellenpélda külföldrôl: egy Atlantában leégett, Sydney-ben nyerô brit sportoló gyôzelmének fô okát így jelölte meg: életében elôször 4 éven át úgy mehetett be egy szupermarketbe vásárolni, hogy nem kellett néznie az árcédulát. Biztonságban készülhetett, más dolga sem volt. 2.) Bajnokaink tehetsége és állhatatossága a másik jó ok. Fanyar humor: ami nem öl meg, az megedz. A mai közegben aki fennmarad, küzdeni megtanul. Csakhogy, nem mindenki csinálja végig. Sok tehetség tudása felét sem váltja valóra. Kiég, elkallódik, nem lép a helyébe senki. A szükség nem mindíg erény. 3.) A harmadik ok: Önök,

A rendszeres testgyakorlók aránya tizede Európának

■

2003/1

Olimpia – 2004

1/a táblázat

szakemberek együttvéve. Pont úgy, mint az egészségügyben a nehézségekkel évtizedek óta dacoló orvostársadalom. Ami pénzben és infrastruktúrában hiányzik, azt lelemény, hivatástudat, rátermettség, sikerorientált alapállás pótolja. Fel nem adnák a világért sem. Ilyen a sportember. Ám erre építeni folyton – kevés és nem is fair azok részérôl, akik a szisztéma egészéért felelôsek. Csak szóinflációra képes szurkoló, mint vezetô nem visz elôre. A döntésképtelenség: bûn. II.

Akkor van, megy rendben egy „alrendszer”, jelesül a sport, ha benne 4 fô összetevô harmonikusan, egymást segítve és kiegészítve mûködik. Ezek: a szakma, a pénzügyek, a szabályozás, és a napi vezérlés, irányítás és koordináció, ide értve a hibaelhárítás üzemszerû módjait is. Ideális esetben ez együtt 100 %-ot tesz ki. Honi viszonyaink között e négy szegmens együtthatása talán 50 %. 1.) A szakma devalválódik, olykor a krémje a lábával szavaz, vagyis külföldön próbál szerencsét. Nagyon sikeresnek és makacsnak kell lennie, aki marad, netán kalandvágyból visszajön. E körben megjelent a munkanélküliség, továbbá ma is dolgoznak edzôk, szakmai segéderôk 15-20 ezer forintos költségtérítésért. A többi szakmai feszültség-pontról (pl. utánpótlás-helyzet) inkább Önök szólhatnak hitelesen. Jellemzésül: a sporttörvény 3 helyen, illetve körben beszél a sportszakemberrôl. Definíciója (Stv. 88. § 21. pont) „sportszakember: az a természetes személy, aki a KSH elnökének a foglalkozások egységes osztályozási rendszerérôl (FEOR) szóló 9029/1993. (SK 1994. 1.) KSH közlemény szerinti szakképesítéssel rendelkezik és sportszervezettel munkaviszonyban vagy munka végzésére irányuló egyéb jogviszonyban sporttevékenységgel kapcsolatban közvetlenül vagy közvetetten feladatot lát el. Sportszakember különösen a sportegyesületi vezetô, az edzô, a pályaedzô, a mérkôzésvezetô, a versenybíró, a sportorvos, a gyúró.” Idézet bezárva. Megjegyzés: reszkessenek a licenszes foci-edzôk, mert ide nem tartoznak, ellenben örüljenek is, mivel a sporttörvény fogalmi rendje fôleg csak arra való, hogy szankcionálni lehessen. Elônyt a javadalmazás, fôleg az olimpiai járadék ad, keveseknek.

2. táblázat A sportágak teljesítményei a 2002. évi világbajnokságoknak az olimpia mûsorán szereplô versenyszámaiban elért I-VI. helyezései alapján. (Pontszámítás: 7-5-4-3 2-1)

Nem vettünk részt a kosárlabda-, röplabda-, softball- és tenisz világbajnokságon. A torna vb eredményeit az olimpiától eltérô rendezés miatt nem lehet figyelembe venni

helyet szerezte meg. Megelôzünk olyan sportnagyhatalmakat, mint Ausztrália, Olaszország, Nagy-Britannia, és versenyzônôink pontjainak felével sem büszkélkedhet Franciaország vagy Spanyolország. Józan mérlegeléssel megismételhetjük, amit négy évvel ezelôtt a Sydney-i Olimpiai Játékok esélyeirôl ezen a helyen nyilatkoztunk: „… a Magyar Olimpiai Bizottság célkitûzéseinek érvényesítését tekintve mérsékelten optimisták lehetünk.” Ez akkor is arra vonatkozott, hogy a nemzetek pontversenyében az elsô 15 ország között, minél elôkelôbb

helyen végezzünk. A jelenlegi olimpiai felkészülésünk célkitûzése azonban összetettebb. A második pontjának teljesítése már 2003-ban nagymértékben eldôl. Az tudniillik, hogy „… a sportágak minél szélesebb körében, és minél több versenyszámban szerezzük meg a részvételi jogosultságot…”. Ennek az évnek az eredményességét tehát nemcsak az országok pontversenyében elért helyezésünk, hanem a kivívott kvalifikációk száma is minôsíti, ami nehéz, de a reális esélyeink megvalósításával teljesíthetô feladat. Legalábbis erre utalnak tapasztalataink, Athén felé félúton.

MAGYAR EDZŐ 49

50 MAGYAR EDZŐ

Interjú

■

2003/1

Szakemberképzés – érdekvédelem – kilátások BESZÉLGETÉS DR. TAMÁS ISTVÁNNAL, A MET FÔTITKÁRÁVAL Ha távirati tömörséggel kellene jellemezni dr. Tamás István pályáját, túlzás nélkül azt mondhatnánk - az edzôkérdés töltötte ki szinte egész életét leszámítva az évtizedekbôl gyermekkorát, majd ifjúságát, amikor maga is élsportoló volt, válogatott rúdugró, országos bajnok (1963). Az atlétikai karriert követôen azonban már fiatal fejjel vezetôedzô a Bp. Spartacusban - a TF-en 1967-ben elôbb testnevelôi, majd egy évre rá szakedzôi diplomát szerez. Rúdugró tanítványai országos csúcsokat javítanak, bajnokságokat nyernek, köztük Steinhacker Róbert, az elsô ötméteres magyar rúdugró (1971). Ezután a szövetkezeti egyesület módszertani osztályának vezetôjeként munkálkodik, több mint egy évtizeden át, majd 1982-tôl, immár 21-ik éve, a TF Továbbképzô Intézetében dolgozik, elôbb az edzôképzés csoportvezetôjeként, majd 1991 óta az intézet igazgatója. 2002. június 1.-i hatállyal nevezi ki a Magyar Edzôk Társaságának elnöke, Dr. Ormai László a szervezet fôtitkárának. A rendszerváltást követô években, szinte a mai napig, nagy változások következtek be a magyar sportban, vele együtt a Testnevelési Egyetem, a Továbbképzô Intézet életében is. A változások jelentôs részben problémákat és gondokat idéztek elô, távolról sem lehet a szervezeti és gazdasági természetûeket egyértelmûen pozitív fejleményekként értékelni. Mégis, a tornyosuló bonyodalmak ellenére a Továbbképzô Intézet minden tekintetben helytáll – szakmailag, szerkezetileg, zavartalan mûködését illetôen, sôt – ami egyáltalában nem kis dolog manapság – még a gazdálkodás szempontjából is kiegyensúlyozottnak tekinthetô… Beszélgetésünk dr. Tamás Istvánnal, természetesen, erre a kérdésre is kiterjed.

■

2003/1

Az integrálódás kérdése? Ahogy látjuk, itt is integráltan vagyunk jelen. Jó néhány ismerôs arcot látok a széksorok között, akik a fogyatékosok sportjában dolgoznak. Meg tudjuk-e csinálni azt, amit a múlt alkalommal? Megkérem azokat, akik a fogyatékosok sportjában is dolgoznak, vagy akik fogyatékosokkal esetleg edzôpartnerként kapcsolatba kerültek, tegyék fel a kezüket! Lássák a többiek, hogy milyen sokan vannak! Tegyék csak föl! Bizony szép számmal vannak. Nagyon remélem, hogy a most felvázolt jövôképnek köszönhetôen, mondjuk a TF századik születésnapján, szinte mindenki fölteszi majd a kezét. Mit kell ehhez tennünk? Elsôként is ehhez olyan törvénykezési kultúra kell, hogy a sportolók által használt helyszínek akadálymentesek legyenek, ezeknek megfelelô szakmai programokat kell beindítani. Másrészt pedig olyan szakképzéseket kell beindítani és támogatni, amelyek éppen az idén ôsztôl indultak be egy OKI-s képzés keretében a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége koordinálásában. Azon kívül meg kell valósítani azt a fajta képzésintegrációt, amelyik azt fogja eredményezni, hogy a sportszakma minden egyes képviselôje elegendô tanult tudással rendelkezik majd ahhoz, hogy a fogyatékosok sportjával is tudjon foglalkozni. Hiszen egyre több integrált egyesület van. Egyre több olyan szakember van, aki mind az épek, mind a fogyatékosok sportjában dolgozik. Mit kell ehhez tenni egy ágazati minisztériumnak? Sokat! Sokkal többet, mint amennyit tudunk és amennyit szeretnénk. De itt azért szeretném zárójelben megjegyezni, hogy e téren nemcsak a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumnak van felelôssége és munkája, hanem természetesen a kompetenciák nagy része az Oktatási Minisztériumban jelenik meg. Egyrészrôl nekünk támogatnunk kell azokat a fellegvárakat, például a Magyar Testnevelési Egyetemet, ahol ez a szakemberképzés folyik. Nemcsak azzal, hogy besegítünk a mûködésbe, hanem az akadálymentesítésben, a képzésben, a szakmai támogatásban nyújtott segítséggel is. Azon kívül olyan programokat kell elindítani, olyan pályázatokat kell kiírni, majd beindítani, ahol maguk az edzôk az elôírt igények teljesítésével megszerezhetik a kívánt tudást, képesítést. Ugyanis jelen pillanatban a fogyatékosok sportjában dolgozó kollégáknak csak a tizenöt százaléka rendelkezik edzôi képesítéssel. Ez nagyon kevés. Kik képviselik a maradék nyolc-


vanöt százalékot? Gyógypedagógusok, konduktorok, képesítés nélküliek, sok-sok olyan lelkes aktivista, aki szeretné a tudását és az életét ennek az ügynek szentelni. De ahogy látjuk, a parasportmozgalom dinamikus fejlôdésével igyekszik utolérni a nagytestvért, és ezért azok a szakemberek, akik nem rendelkeznek elméleti tudással, egyre inkább kiszorulnak a területrôl. Nálunk is ugyanazokra a feltételekre van szükség, mint az épek sportjában. Tehetséges, motivált versenyzôkre, megfelelô szakmai háttérrel, a felkészült edzôvel együtt. Enélkül nincsen eredmény. Ehhez viszont emelni kell a parasport presztízsét is, amit a parasportedzôi járadékkal, a parasportedzôk jutalmazásával, és olyan, például a Wesselényi Közalapítvány által nyújtott támogatásokkal lehet elérni, amelyek mind e kérdéses terület presztízsét emelik. Természetesen ilyen konferenciákra is szükség van. A minisztériumnak továbbra is feladata, hogy szakmai konferenciákat, szakmai kiadványok kiadását, megjelentetését segítse. Hiszen éppen az a másik nagy hiányossága a területnek, hogy jelen pillanatban nagyon kevés olyan kiadvány van, amelybôl tanulni lehetne. Úgy gondolom, hogy az a magyar edzôtársadalom talán egyik legnagyobb hibája, amivel én is és sok nagy vívóedzô is szembesült, hogy bizony a nagy öregek közül sokan sírba viszik a titkaikat. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos azt a tudást, amivel rendelkeznek, amivel rendelkeztek, egymásnak elmondani.

MAGYAR EDZŐ 11

Mindig irigyeltem az orosz edzôket. Ôk leültek, és kielemezték egymás iskoláját, akár egymás versenyzôinek a harcmodorát is, és ebbôl építkeztek. Nagyon remélem, hogy az edzôi konferenciáknak lesznek olyan mûhelybeszélgetései, ahol önök, ti, egymásnak ezeket az apró fortélyokat el merítek, és el is tudjátok mondani, hiszen ezzel és ettôl lehet igazán épülni. Azokat a titkokat, amelyet egy 60-70 éves szakember az élet során összegyûjtött, megszerzéséhez, ha elvész, bizony ismételten megint csak ugyanannyi esztendô kell. Hiába ad kitûnô alapot a Testnevelési Egyetem és a sok-sok szakmai konferencia, ám az élettapasztalatot semmi más nem tudja helyettesíteni. Mit tudnék még mondani? Talán azt, hogy a jövôben remélhetôleg lesz minôségbiztosítás. Nem fordulhat elô olyan, hogy mindenféle alapítványokban szakképesítés nélküli tanfolyamocskák keretében lehet esetleg sportolni, hanem valóban szakemberek fogják oktatni a sportokat. S ez különös tekintettel legyen igaz a fogyatékosok sportjára, hiszen ott olyan, úgymond, normálistól eltérô fizikai, szellemi képességek vannak, amelyek miatt fokozottabban van szükség arra a figyelemre és arra a tudásra, ami esetleg nem okozhat nagyobb bajt. Köszönöm, hogy meghallgattak. Kívánok önöknek nagyon jó konferenciát! Remélem, hogy én is hallhatok majd olyan titkokat, amelyre jómagam is kíváncsi vagyok! Köszönöm szépen.

10 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

Az edzôi szakma jövôje II. A FOGYATÉKOSOK SPORTJA SZEMPONTJÁBÓL Szekeres Pál Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, Budapest

Egyszerre könnyû és nehéz helyzetben vagyok. Egyrészt Köpf államtitkár úr nagyon sok olyan dolgot elmondott, amit el szerettem volna mondani. Másrészrôl pedig az a helyzet, hogy ez a húsz perc, amit ketten kaptunk, úgy gondolom, egy kicsit kevés, ezért igyekszem rövid lenni. Lehet, hogy egy-két fontosabb gondolatot, információt esetleg kihagyok, de remélem, hogy élnek majd a lehetôséggel, és a kérdéseik vagy a megkeresések során válaszként elmondjuk azokat a dolgokat, amelyek esetleg még bennünk maradtak. Egy kicsit szeretnék filozofálgatni itt, a legelején, hiszen ’76 óta vagyok a sportban, és jó néhány iskolába is jártam. Azt kell elmondanom, hogy az edzô az a pedagógus, akivel az ember több idôt tölt együtt, mint a családtagjaival, vagy a többi tanárával. Sok esetben ez a személy az a pedagógus, akihez a tanítvány a legköze-

lebb kerül, akár még közelebb, mint a szüleihez. Ezért egy edzônek olyan komplex információkkal kell rendelkeznie, ami nemcsak a sporttevékenységet foglalja magában, hanem akár az elsô randevút, és ettôl kezdve még nagyon sok más egyéb problémát is felölel. Ezért úgy gondolom, hogy igen nehéz feladat arról beszélni, milyen az edzôi szakma jövôje. Azon mindenképpen el kell gondolkodni, hogy a problémák ellenére nagyon kevés olyan piacképes szakma van ma a világban, amit mi magyarok ne tudnánk produkálni. Gondoljunk csak bele, akárhová, bármelyik sporteseményre is megyünk, a magyar nyelv rendkívül jól használható. Mondok erre egy parasport példát. Az atlantai paralimpián a spanyol, a brazil és a német vívócsapat vezetôedzôje egy asztalnál ült, és anyanyelvükön, magyarul beszélgettek. Még számos ilyen példát említhetnék számos területrôl. A másik kérdés az, hogy az informatikai társadalom fejlôdésével mi legyen az emberek egyre több szabadidôjével Bízzunk benne, hogy az EUba kerülésünkkel Magyarországra is

ez a jövôkép vár! Mivel tölthetik el az emberek helyesen a szabadidejüket? Egyrészt legyenek minél többet a családjukkal, másrészt hirdessék az egészséges életmódot, sportoljanak, járjanak sokat kirándulni, és fizikai aktivitással éljék ki fölös energiáikat. Mi minden kell ehhez? Ehhez szakember kell. Olyan szakember, aki ezeket a tevékenységeket jól koordinálja, megtanítja, hogy hogyan kell ezeket a tevékenységeket helyesen ûzni. A sportolás olyan tevékenység, amely bizony veszélyeket is rejt magában. Nemcsak olyan autóbalesetekre gondolok, mint az enyém, hiszen az csak áttételesen került kapcsolatba a sporttal, hanem nyilvánvalóan meg is lehet sérülni, túledzetté is válhat az ember, és mindenféle baja származhat tôle. Szakemberre mindig szükség lesz. Hogy kerül mindez kapcsolatba a fogyatékosok sportjával? Sajnos egyre több fogyatékos van. Minek köszönhetô mindez? Köszönhetô ez a többi közt annak, hogy rohanó világban élünk. Sietünk, rohanunk, és egy ilyen havas napon mi más juthatna az eszébe az embernek, hogy bizony, ezen a mai napon is jó néhány sorstárssal fog gyarapodni ez a kör, amelyikbe én is tartozom.

■

2003/1

● Mennyiben változott az edzôi hi vatás megítélése az utóbbi évtizedben, s hogyan jellemezné a mára kialakult helyzetet? – A sportot ért megpróbáltatások egyik kárvallottja kétséget kizáróan az edzôi társadalom. A hivatás tekintélye, megbecsülése aggasztóan megcsappant, a sportot sújtó szegénység kényszerítô hatásaként számos igen értékes szaktekintély, eredményes edzô távolodott el a hivatástól, az utánpótlás specialistákról nem is beszélve, a szakmailag alig, vagy egyáltalában nem képzett üzleti vállalkozók, szponzorok hatalma, beleszólása a szakmai-edzôi kérdésekbe sok helyen okozott és okoz ma is egzisztenciális gondot, létbizonytalanságot, kiszolgáltatottságot az edzô társadalomban. Ezt a folyamatot szemléletesen támasztják alá a gyakori és sokszor indokolatlan edzôcserék a türelmetlenség, s az ismétlôdô szakmai dilettantizmus eredményeként. Az edzô általános megítélése nem a valós értékének megfelelô, sajnálatosan devalválódott. Tudjuk, szerepe az irányítása alatt készülô versenyzôk, illetve játékosok teljesítményében döntô jelentôségû, a rábízottak tehetsége mellett elsôsorban ez a meghatározó. Úgy tûnik mégis, errôl mintha elfeledkeznének a szövetségek és az egyesületek vezetôi is. Az említett szegénység következtében túlzott erôvel érvényesül helyenként a pénz, pontosabban a mecénások szava, amely, ugye, egyáltalában nem garanciája a legmegfelelôbb szakmai megoldásnak…Közvetett módon még azt a nehézséget is a kialakult helyzet rovására írhatjuk, a szakmai érdeklôdés visszaesésének tudhatjuk be, hogy hosszú ideje nem gyarapodott a szakirodalom, nem jelentek meg új, korszerû oktató anyagok, jegyzetek. Bántó a hiány… ● Pénz, piacorientáltság, marketing követelmények… Mind gyakrabban használt kifejezések a sportban. Mennyiben érintett az edzôképzés, illetve továbbképzés ebben a vonatkozásban? – Illusztrálja a helyzetet, ha úgy fogalmazok: önellátóak vagyunk, marketing tevékenységünk sikerének köszönhetôen mûködésünket saját bevételeinkbôl fedezzük. Az évek során kitanultuk ezt a szakmát, munkatársaim elsôrendûen alkalmazzák a korszerû módszereket, profik lettek. Ez az egyedüli lehetôségünk maradt az állami támogatások megszûnését követôen. ● Az intézmény mûködésén nem lát szanak az anyagi nehézségek, s tudomásunk szerint közrejátszik ebben a

Interjú Magyar- és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is… – Így igaz, mindkét olimpiai szervezet költségeket térít a szolgáltatásainkért. A Magyar Olimpiai Bizottság anyagi támogatást nyújt az olimpiai sportágakban közremûködô és a Wesselényi alapítvány ösztöndíj rendszerében foglalkoztatott szakemberei számára ahhoz, hogy a továbbképzésükhöz szükséges konferenciákon részt vegyenek. Ez egyébként kötelezô is a számukra. A rendezésért, lebonyolításért szerzôdés szerint járó összegek bevételeink egy részét jelentik….A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1990 óta jelentôs támogatást nyújt – ugyancsak szolgáltatásunk fejében – a szolidaritási alapjából, mert itt Budapesten mûködik megítélésük szerint, s ez hízelgô a számunkra, a NOB legsikeresebb hivatalos nemzetközi oktatási központja. Ezek az összegek azonban nem maradéktalanul érkeznek hozzánk és állnak a rendelkezésünkre, mert ebbôl mintegy 15 százalék a Semmelweis Egyetemé, egy másik 10-15 százalékára pedig a TF, tehát az egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara tart igényt…A jobb megértés kedvéért talán még csak annyit fûznék hozzá, hogy a NOB a miénken kívül Ausztráliában az óceániai térség számára, Abidjanban az afrikaiaknak, Európában pedig két francia és egy spanyol oktatási központ részére legutóbb mindösszesen mintegy 110 ösztöndíjas továbbképzéséhez nyújtott anyagi segítséget. Nos, messze magasan vezetünk, mert ide 55 ösztöndíj összege érkezett meg, a fele a teljes létszámnak. ● Kanyarodjunk most vissza egy ki csit a hazai „felségterületre”. A hazai sportéletet ábrázoló képzeletbeli térképen az utóbbi évek legkülönbözôbb külföldi és belsô hatásai következtében hogyan módosult az edzôk alapés középfokú képzése az intézet statisztikáinak tükrében. Mikén és miért erôsödik meg az érdeklôdés egy korábban kevéssé kedvelt sportágban, s miért csappant a vonzása bizonyos más, történetesen korábban népszerû ágazatoknak? … Magától értetôdôen ezek után úgyszintén az a kérdés, hogy képes-e a különbségek ellenére is egységesen és kiegyensúlyozottan biztosítani a képzést az intézmény – valamennyi programban szereplô sportág számára? – Érdekes és tanulságos a változások követése. Érdemes egy hosszabb idôegységet venni alapul, mondjuk egy tízéves periódust, méghozzá 1992 és 2002 közötti idôszak kétéves edzôi

MAGYAR EDZŐ 51 tanfolyamainak vizsgálata. A két leginkább befolyásoló tényezô: a pénz, azaz a kereseti lehetôség a majdani edzô számára, a másik pedig a kiemelkedô, a jelentkezôk figyelmet kiváltó sportági siker. Persze, mereven általánosítani nem lehet, vannak pozitív és negatív irányba egyaránt kimutatható kivételek, amelyek sajátos magyarázatot kívánnak. Megjelenése óta rendkívüli érdeklôdés nyilvánult meg az aerobik iránt példának okáért, a 92-94-es oktatási idôszakban 119, a következôben, 94-96 között 216-an végeztek, jelenleg, a 2002-2004-es tanfolyamon 137-en ismerkednek a sportág anyagával. Népszerûséget jeleznek az önvédelmi sportok is, a karate, a kickbox, azután a lovassport, korábban egyáltalán nem szerepelt a golf, most 10-en végeznek, mérséklôdött némileg a kajak-kenu, az atlétika, hullámzó a torna, sajnálatosan visszaesett az öttusa és a mûugrás egyebek között. Változatlanul népszerûek a labdajátékok, a kosárlabda, röplabda, kézilabda, s így van a labdarúgás esetében is, az európai licenc körül kialakult ellentmondások ellenére is. Az úszás változatlanul tartja erôs pozícióit, az úszásoktatás ugyanis kifizetôdô lehetôségnek ígérkezik a végzôsöknek. ● Levonható-e egy olyan következ tetés, hogy bizonyos hagyományos magyar sikersportágak iránt megnyilvánuló szerényebb érdeklôdés megnehezítené a továbbképzô rendszer mûködését, ha a „jól keresô” modern sportágak ezt nem ellensúlyoznák? – Némi igazság van benne, de mi magától értetôdôen nem így mérlegelünk Egyszerûen kötelezettséget érzünk az olimpiai sikersportágak fejlesztése iránt, s örömünkre szolgál, ha ebben a mi jóvoltunkból egyéb sportágak is közremûködnek. ● A NOB által patronált EDZÔI TAN FOLYAMON végzettek adatai mennyire hasonlóak a magyar viszonyokéhoz? – Csak bizonyos tekintetben… Az oktatás keretébe tartozó húsz sportág közül a legtöbb edzôt a labdarúgásban képeztünk, 265-öt az elmúlt három évtized alatt. Ezt a hazai szinten szerénykedô atlétika követi 168-al, majd az úszás 104-gyel, utánuk a labdajátékok sorakoznak – kosárlabda (88), röplabda (78) és a kézilabda (73) – de közéjük ékelôdik az ökölvívás 74-gyel. ● Elfoglalt, szerteágazó tevékenysé ge nem sok szabadidôt hagy. Tavaly június óta a Magyar Edzôk Társaságának fôtitkára. Félév után ildomos megkérdeznünk – nem túlzott a kettôs terhelés?

52 MAGYAR EDZŐ

– A tisztséget, nem udvariassági formulaként mondom, megtiszteltetésnek és egyben fontos kihívásnak tartom. Hogy ôszinte legyek, jelent ugyan némi többletmunkát, de nem akarom sajnáltatni magam. Úgy fogom fel ugyanis egyrészt a továbbképzésben vállalt feladataimat, másfelôl az edzôk társadalmi szervezetében rám osztott szerepet, mint egy gyakorlatias együttmûködés irányítását két – nevezzük így – stratégiai partner között. A célok, feladatok, tennivalók, érdekek mindmind egy irányba mutatnak, sokat tudunk egymásért tenni, s számomra ebben a személy szerint sajátos kettôs szerepben - kivételes helyzetben - kedvezô lehetôségek nyílnak. ● A tavalyi esztendô vége felé ren dezett Elsô Országos Edzôi Kong resszus a TF-en – túlzás nélkül mondható – kiugró sikert aratott… – Ôszintén mondom, engem is meglepett, az Aulában még a lépcsôkön is összezsúfolódva ültek az érdeklôdôk. Érdekes, izgalmas programot ajánlottunk, s néhány egészen kiváló elôadást hallhattunk. Jellemzô, hogy nem csak délelôtt, hanem az egész napos program befejezô részében sem lanyhult az érdeklôdés… Bátorító, ösztönzô élményt váltott ki belôlünk a siker, nem kétséges. ● Miként foglalná össze az edzôk társasága elôtt álló legfontosabb teendôket, feladatokat? – Beszélgetésünk elején már szót ejtettünk a hivatás értékének csökkenésérôl, a kellô megbecsülés hiányáról, a kiszolgáltatottságról. Ezen a legsürgôsebben változtatnunk kell. A társas-

Interjú

ágnak szervezettebbé kell válnia, meg kell erôsödnie, mert csak igy emelkedhet a tekintélye, gyakorolhat hathatós befolyást érdekei védelmében. Ehhez mindenek elôtt emelni szükséges a társaság létszámát, amely egyébiránt az idei esztendôben ugrásszerûen emelkedett, 300 körülirôl 700 fölé, de ezzel még nem elégedhetünk meg. Mindinkább azt a vélemény erôsödik meg a vezetésben, hogy az érdekvédelem szempontjaimnak egy kamarai, vagy ehhez hasonló szervezeti forma felelne meg leginkább. Ezen munkálkodunk… Egy gyakorlati példával hadd éljek… Megakadályozná az edzôk védtelenségét, s azt a túl sokszor elôforduló „megoldást”, hogy, tegyük fel, egy csapat gyenge szereplése után indokolatlanul útilaput kötnek az edzô talpára., anélkül, hogy szakmai munkáját egyáltalán értékelnék. S az edzô semmit nem tehet… Egy hivatalosan elismert, mûködô kamara az edzô segítségére lehet, ha szakmai véleményt fogalmaz meg az edzô tevékenységérôl, amely bizonyítja esetenként, hogy a szóban forgó szakember kifogástalanul, szakmailag helyesen járt el, dolgozott, utcára kerülésé önhibáján kívül következett be. ● Az elmúlt években az edzôk tár sasága csak azért nem sorvadt el, mert néhány csupa szív szakember és „aktivista” szívós munkával életben tartotta szakmai folyóiratát, a Magyar Edzôt, s a szócsô révén, ha nehezen is, de magát a szervezetet. – A helyzet idén határozottan javult. A kiadványok finanszírozásához, a sporttudomány tevékenység oldalvi-

■

2003/1

zén jutottunk bizonyos összegekhez tavasszal, majd a választásokat követôen kezdtek tovább rendezôdni a viszonyaink. Nem alap nélkül az a benyomásunk: a jelenlegi kormányzat, pontosabban a Gyermek-, Ifjúsági- és Sportminisztérium illetékes sportszakmai vezetôit nem kell gyôzködni arról, hogy a magyar edzôk ügye szoros összefüggésben áll azzal a nélkülözhetetlen edzôi szolgáltatással, amely nélkül nincs jogosan és logikusan államilag támogatott testkultúra és sport. Ebbôl pedig egyenesen következik, hogy az edzôképzés, továbbképzés, fejlesztés, illetve éppen így a szervezeti keretek biztosítása, ugyancsak bizonyos mértékû állami támogatást tesznek indokolttá… ● Európai Unió…? –A harmonizáció magába foglalja a sport területét, s benne a szakemberképzést is. Ez a körülmény újabb, méghozzá jelentôs lehetôségeket tár a sikeres sportágakban dolgozó magyar szakemberek elé, hiszen - elvben legalábbis - szabadon vállalhatnak majd munkát szerte a kontinensen. Ugyanakkor természetesen roppant erôs versenyben kell érvényesülniük, ahol a szakmai felkészültség mellett egyebek között a nyelvtudás is fontos szempont. Bizakodó vagyok, remélem a sportirányítás hozzánk hasonló felismerése révén - és persze nem csak az Európa Unió vonzása-hatása, hanem a hazai igények miatt is - több és következetesebb figyelem fordul a mindenkori teljesítmény meghatározó tényezôje, a magyar edzô felé a jövôben. Gallov Rezsô

■

2003/1

szor említett - és visszatérô - probléma az utánpótlásedzôknek az alulfizetettsége, pedig az egyik legfontosabb területen dolgoznak. Az állami sportvezetés nagyon sokat tehet azért, hogy az edzôi szakma felértékelôdjön. Elsôsorban mivel? Elsôsorban pénzzel. Hiszen az edzôket illô módon meg kellene fizetni. Úgy gondolom, hogy ezen a szinten, szinte egyenlôségjelet lehet tenni a pedagógus és az edzô közé. Hiszen az edzôk legalább olyan fontos pedagógiai tevékenységet végeznek, és több százezer fiatallal foglalkoznak. Ez mindenféleképpen társadalmi elismertséget érdemelne. Meg kell fizetni az edzôket! A másik dolog a jogi elismertség. Szó volt itt az elôbb errôl, és mindenki nagy örömmel üdvözölte azt a kormányrendeletet, amely a sportban elôírta az egyes állások betöltéséhez szükséges végzettséget. Úgy gondolom, hogy ez nagyon jelentôs elôrelépés volt. Itt most már a legfontosabb teendô az, hogy ennek a rendeletnek minden szinten érvényt szerezzünk. Ebben lehet nagyon nagy segítségére a Magyar Edzôk Társasága az állami sportvezetésnek. Döntô tényezô, hogy a sport továbbra is jelentôs változáson megy keresztül. Az elmúlt húsz évben rengeteg új sportág jelent meg. Elég annyit mondani, hogy az 1970-es években körülbelül 38 sportágat tartottunk nyilván Magyarországon, ma 66 bejegyzett országos sportági szakszövetség mûködik, s ezen kívül még legalább 20 olyan sportág létezik hazánkban, amelynek nincs elismert sportági szakszövetsége. Rengeteg új sportág nagyon látványos fejlôdésen ment keresztül. Ezek a sportágak egyre több szakembert, egyre több szakképzett munkaerôt igényelnek. Az egyik oldalon tehát a lehetôségek beszûkülését, a másik oldalon pedig jelentôs bôvülését tapasztaljuk az edzôi szakmában. Úgy gondolom, hogy - ahogy a XX. század a sport évszázada volt - a XXI. század valószínûleg az emberi teljesítmény, a teljesítmény korszaka lesz. Minden területen: a tudományban, a technikában, a humán szférában is a teljesítmény-orientáltság át fogja hatni az egész társadalmat, az élet minden rezdülését, mozzanatát. A teljesítményhez a legjobb iskola a sport. A sport az, amely megtanítja az embert legyôzni a másikat, de ami ennél még fontosabb, legyôzni saját magát. Ezt azért mondom, mert nemcsak a versenysport, hanem a szabadidô sport is tulajdonképpen arra nevel, hogy felülmúljuk önmagunkat.


A pedagógus tanít, az orvos gyógyít, a mérnök tervez, az edzô az, akinek a feladata, hogy az emberbôl kihozza a legjobb teljesítményt: legyen az a versenysportban dolgozó edzô vagy akár a szabadidô sportban dolgozó szakember. Tehát motivációt ad az egyénnek, hogy mozgósítsa minden erejét azért, hogy egy bizonyos teljesítményt elérjen. Azt hiszem, hogy ez egy óriási dolog, s talán az edzôi szakma jövôjének ez a kulcsmondata. Az, hogy az embereket megtanítsa a teljesítményre, a teljesítmény orientáltságot közvetítse a társadalom számára. Azt hiszem, hogy az az edzô, aki hivatásának tekinti ezt a szakmát, elsôsorban erre kell, felkészüljön. Erre kell, felkészüljön, és azt hiszem, hogy az edzôképzésnek is elsôsorban ez kell, hogy legyen az alapja, hiszen azoknak a kihívásoknak, azoknak a követelményeknek, amelyek elôttünk állnak a következô évszázadban, csak olyan emberek, csak olyan sportolók, és olyan

MAGYAR EDZŐ 9

egyének tudnak megfelelni, akik valóban minden erejüket, legjobb tudásukat tudják mozgósítani az elérendô feladat megoldására. Talán azt lehet mondani, hogy a jövô az, hogy minden embernek legyen egy edzôje. Az, aki mögötte áll, aki sarkallja, és aki a legjobb teljesítményre ösztönzi ôt. Fölvetôdik a kérdés végül, hogy ki fog az edzô mögött állni? Hiszen ôt is mindig a legjobb teljesítményre kell ösztönözni. Azt hiszem, hogy itt, az edzô mögött elsôsorban maga az edzô áll, aki lépést tart a kor kihívásával, aki versenyképes tudást közvetít a versenyzôje számára. Aki valóban integrálja a legkorszerûbb ismereteket, és aki - úgy gondolom - az egyik legfontosabb dolgot közvetíti az emberek számára: a tiszta, becsületes, küzdeni tudó személyiséget az egyik oldalon, a másik oldalon pedig azt az egészséget, azt a pozitív életszemléletet, ami a jövôben az egész társadalmat kell, hogy jellemezze, ha a XXI. században Európa kihívásainak eleget akarunk tenni.

8 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

Az edzôi szakma jövôje I. Köpf Károly Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, Budapest

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Elsô Országos Edzôi Kongresszuson én beszélhetek az edzôi szakma jövôjérôl, de egyben nagyon nehéz feladat is, hiszen elôttem Ormai László bôségesen felsorolta, hogy az elmúlt 15 évben milyen gondok, problémák érték a sportot, az edzôi társadalmat, amelyek erôteljes kihatással voltak az edzôi szakma megbecsültségére, értékeire. Ezzel együtt azt szeretném mondani, hogy látom a szakma jövôjét, mert, ha nem látnám, akkor nem vállaltam volna el ezt a feladatot, ezt az elôadást. Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy a jövôt lássuk, mindenféleképpen vissza kell tekintenünk a múltba. Bár az edzôi szakma fiatal a szakmák között, mégis nagyon hosszú idô telt el addig, amíg az edzôi szakma a mai szintjére, a mai értékére eljutott. Az edzôképzésnek a csírái a testnevelô tanárképzéshez kötôdnek. Tehát a hivatalos edzôképzés Magyarországon a hivatalos testnevelô tanárképzéssel egyidejû, de az edzôi szakma korántsem ekkor született, hiszen a múlt században a modern sport megjelenésével egyben megjelentek az edzôk is. Talán nem degradálása az edzôi szakmának, ha azt mondom, hogy az edzôk, az emberedzôk nagyon sokat tanultak a lósporttól, hiszen a lósport annak idején sokkal elôrehaladottabb volt mind gyakorlatában, mind elméletében, s az állatidomárok nagyon sok olyan fogást alkalmaztak, amelyeket késôbb átvettek az emberekkel foglalkozó edzôk is. Azt mondják, hogy a XX. század a sport százada volt. Ez valóban így van. Hiszen a sport szinte forradalmi fejlôdésen, változáson ment keresztül. Különösen érvényes ez a II. világháború utáni idôszakra. Ennek politikai okai is voltak. Hiszen a létrejött szocialista világrendszer elôször a sporton keresztül akarta bebizonyítani felsôbbrendûségét, és központba helyzete a sporteredményeket. Gondoljunk itt az NDK eredményeire, de akár az ötvenes

évek magyar sportvilágára és sporteredményeire is. Ugyanakkor a kapitalista világ egy idô után felvette a kesztyût, és pont a sporteredményeken keresztül igyekezett bizonyítani a fejlettebb humán-, gazdasági-, kulturális potenciálját. A növekvô vetélkedés jót tett a sportnak. Azt lehet mondani, hogy forradalmi változások történtek a sport elméletében és gyakorlatában. A kiemelkedô sporteredményekben és a rohamosan fejlôdô sportban bizonyára kulcsszerepet töltöttek be az edzôk. A versenyzôk mellett az edzôk lettek a sportnak a kulcsfigurái, a fejlôdésnek a meghatározói. Bár a fejlôdésben az idôk során egyre inkább a csapatmunka került elôtérbe, mivel egyre több tudományág, egyre több szakember kapcsolódott be a sportolók felkészítésébe, mégis a vezetô szerep az edzôé volt. Hiszen az edzônek kellett integrálni mindazokat az ismereteket, amelyek a különbözô tudományterületekrôl érkeztek. Neki kellett ezeket közvetíteni a versenyzôhöz, hiszen ô volt közvetlen, személyes kapcsolatban a versenyzôvel. Ez azt jelentette, hogy az edzôi szakma egy nagyon integratív, és nagyon sokoldalú, széleskörû felkészültséget igénylô szakmává vált. Nyilvánvaló, hogy ennek a képzésben is meg kellett nyilvánulnia, és azt lehet mondani, hogy a világszínvonalú magyar edzôképzés éppen ebben volt nagy, hogy már ko-

rán olyan tudományágak ismeretanyagát közvetítette az edzôk számára, amelyeket a világ talán késôbb fedezett csak fel. Az edzôi szakma elismertsége Magyarországon több tényezôtôl függött és függ ma is. Függ attól, hogy a mindenkori állami vezetés hogyan értékeli a sportot. Említettem már elôbb az ötvenes éveket, de gondoljunk a hetvenes évekre, amikor a kiemelt egyesületek idôszakában A-B-C kategóriás szakosztályok mûködtek, és szigorúan elô volt írva, hogy az egyes szinteken hány fôfoglalkozású, hány mellékfoglalkozású edzôt kellett foglalkoztatni. Talán azt lehet mondani, hogy az edzôi szakma virágkora volt ez, fôként az A-kategóriás szakosztályok keresték a kiválóan felkészült edzôket, és nemcsak keresték, hanem jól meg is fizették. Ehhez képest tényleg azt lehet mondani, hogy az elmúlt 15 év komoly hanyatlást hozott. Sajnos a szakosztályok, az egyesületek ma olyan helyzetben vannak, hogy nem igazán tudják a fôfoglalkozású edzôket megfizetni. Tehát a pálya elvesztette korábbi vonzerejét. Függ természetesen az edzôi szakma elismertsége a sportágtól is. Vannak felértékelôdött, anyagilag is elismert edzôi státusok, olyan sportágak, ahol az edzôket nagyon jól megfizetik, és vannak olyan sportágak, ahol az edzôk minimálbérért dolgoznak, vagy netán társadalmi munkában. Függ az edzôi szakma elismertsége attól is, hogy az edzô a sport hierarchiájában milyen szinten dolgozik. Sok-

■

Edzéstudomány

2003/1

MAGYAR EDZŐ 53

Küzdôképesség az öttusában Bognár Gábor - Nagykáldi Csaba - Kállai Ákos Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF), Küzdôsportok Tanszék, Budapest

Sportági háttér A modern öttusa versenyszámai révén (lövészet, vívás, úszás, lovaglás, futás) a küzdelmi helyzetek és feladatok sokfélesége tekintetében kiemelkedik a sportágak közül. A versenyzônek sorrendben célpontot, ellenfelet, távolságot, akadályokat, majd megint távolságot kell leküzdenie. A feladatok teljesítéséhez nem csak fizikai és sporttechnikai felkészültségre van szüksége, hanem felbecsülhetetlen szerephez jut a pszichikum is, amin belül elsôsorban a küzdôképesség dominál. Hogyan jelenik meg a küzdelem az öttusában? A versengés, az ellenfél legyôzése minden sporttevékenység lényeges vonása. A küzdôsportokban (birkózás, vívás, ökölvívás, judo, karate, stb.) páros küzdelmekben szemtôl szemben (face to face) jelenik meg, te-

hát effektív módon érvényesül. A csapat sportágban és más páros játékban is (pl. tenisz, asztalitenisz, tollaslabda, fallabda, stb.) a küzdelem a tevékenység lényegéhez tartozik. Az öttusában a küzdelmi cselekmények összetett módon jelentkeznek. Lényegében öt sportág szerepel egyetlen napon. Amennyiben viszont 32 fônél több nevezés érkezik, akkor a versenyt lovaglás nélküli selejtezôvel kezdik és egy napos pihenô után kerül sor 32-es döntôre. Ezért a versenyzônek és az edzônek óriási megterheléssel kell számolnia, ami különleges felkészülést és felkészítést igényel! Ha az öttusázó nem teljesen elszánt, akkor már az edzéseket sem tudja vállalni, a versenyeken pedig sorozatosan gyengén teljesít. A cselekményekben egy biztos közös pont van, s ez a küzdeni tudás. A sportágon belül különbözô cselekvési körök követik egymást. Elôször a

lövészetet rendezik meg, ahol is a 10 méterre lévô céltábla leküzdése a feladat. A második számban a párbajtôrvívásban a társ leküzdése a cél. Szemtôl szemben helyzetben kell a gyôzelmet megszerezni a 14 m hosszú vívó páston, ahol a küzdô felek egy találatra menô küzdelmet vívnak egymással 60 másodperces vívó idô alatt. Az itt alkalmazott combat szabályok a teljes életszerûséget biztosítják. Óvatosságra és kellô határozottságra egyaránt szükség van, azaz csak jól átgondolt és megfelelôen elôkészített akciót szabad végrehajtani. Ezután következik a 200 méteres úszás. A szabályok elvileg lehetôvé teszik, hogy a versenyzôk tetszôleges úszásnemben küzdjék le a távot, azonban ezt mindenki gyorsúszásban teljesíti. A küzdelem egy más közegben nemcsak a társsal, hanem az idôvel szemben is megnyilvánul. A továbbiakban lóháton kell átjutni az akadályokon, lehetôleg hibapontok nélkül (akadályugratás). Egyéni verseny során 12 ugrást kell teljesíteni, Simóka Bea (balra)

54 MAGYAR EDZŐ

Edzéstudomány

amelybôl egy kettes akadálynak, egy pedig hármas akadálynak kell lennie. A lovas-tudás mellett nemcsak uralni, hanem együttmûködésre is késztetni kell a lovat, hogy együttesen küzdjék le a távolságot, az akadályokat és az idôt. A befejezô szám a mindent eldöntô 3000 méteres terepfutás. A pálya szintkülönbsége maximum 50 méter lehet. A verseny során eddig elért minden eredményt a versenybíróság átszámolja futómásodpercre és handycap rajtot alkalmaznak. Ennek következtében, aki elsônek küzdi le a távot, az nyeri meg az öttusa versenyt. A további helyezéseket a befutási sorrend határozza meg. Óriási küzdeni tudásra van szükség ebben a versenyszámban is, mert ekkor már 4 kemény versenyszámon túljutottak a versenyzôk, és a távolság miatt legtöbbször önmagukat is le kell gyôzni. Úrrá kell lenni a fáradságon és közben meg kell próbálni az elöl futókat utolérni, illetve a saját addig kiharcolt helyet megtartani.

Célkitûzés: Öttusázókat eddig a küzdôképesség szempontjából még nem vizsgáltak, pedig számosan említik e tulajdonság fontosságát. Elhatároztuk, hogy a világ élvonalába tartozó magyar öttusázókról a vívásra vonatkozóan méréseket és elemzéseket végzünk. Miután ma már sok sikert maga mögött tudó nôi öttusa csapattal is rendelkezünk, felmértük és összehasonlítottuk a nôi, illetve a férfi versenyzôket. Egyetemünk Küzdôsportok Tanszékén több éve folynak kutatások más sportágak küzdôképességét illetôen, ezért célul tûztük ki azt is, hogy az öttusázók küzdôképességének szintjét összehasonlítjuk más sportágak eredményeivel.

■

Módszer A kemény, rámenôs férfias, támadó jellegû és aktívan kezdeményezô fellépést, mint pszichológiai tulajdonságot vizsgáltuk meg. Az alkalmazott módszert Nagykáldi és munkatársai (1998 2000) dolgozták ki, és asszertivitási kérdôívnek nevezték el. A teszt 30 állítást tartalmaz. Minden állítással kapcsolatban ötféle válasz lehetséges, melyek offenzív összetevôje az egyenes, nyílt megoldásokat értékeli. A defenzív rész pedig a védelmi pozícióból induló, vagy az estleges második szándékú megoldásokat, illetve a kivárást helyezi elôtérbe. A 30 állításhoz egy 5 fokozatú Likert-skála tartozik. A vizsgált személy az állításokhoz bizonyos viszonyt vesz fel. Ezt az attitûdöt a számára megfelelô válasz kiválasztásával és bejelölésével jelzi (soha, néha, közepesen, gyakran, mindig), ami az egyetértése mértékét jelenti. A defenzív és az offenzív összetevôk összege adja meg az asszertivitás értékét. A vonatkozó kérdések aránya 15 - 15. Az értékelés automatikusan pontozással történik. Tanszékünkön már többen vizsgálták a fent említett tulajdonságot, így pl. az 1998. évi Tudományos Diákköri Konferencián Fliszár, Káldi és Kanczler mértek fel vívókat és judósokat. Nagykáldi, Bognár és Szepesi is készítettek ezen a téren felméréseket. “Asszertivitás a küzdôsportokban” címmel mutatták be eredményeiket a III. Országos Sporttudományi Konferencián (1999). Ugyanitt Mocsai és Nagykáldi a küzdôsportok és a sportjátékok küzdôképességének összehasonlító vizsgálatát elemezte. A fentiek alapján a teszt magas fokú megbízhatósággal rendelkezik (R=0,91). Az eddigi vizsgálatok azt is jelzik, hogy objektív, megbízható és érvényes tesztrôl van szó.

Vizsgálati személyek Hipotézis: Feltételezzük, hogy az öttusázó férfiak és nôk a küzdôképesség területén elérik az egyes küzdôsportot ûzôk asszertivitási szintjét. Úgy gondoljuk egyrészt, hogy - más sportágakhoz hasonlóan - nem lesz nagy eltérés a két nem eredményei között, másrészt pedig azt feltételezzük, hogy az asszertivitás tekintetében az öttusázók a férfi és a nôi vívók mutatóihoz állnak közel.

A magyar öttusa sport viszonylag szûk létszámmal rendelkezik. A felmérésben résztvevô személyek négy szakosztály versenyzôibôl tevôdtek össze: BHSE- Steffl, UTE, Alba-Volán, KSI. A csoport létszáma 15 fô nô és 15 fô férfi volt. Mindannyian öttusázók, akik rendszeresen versenyeznek, és akikkel a sportág jellegének megfelelôen több edzô foglalkozik.

A fentiek szerint a csoportok homogének a nemek és a sportág alapján. A mintákban szereplô versenyzôk viszont heterogénnek tûnnek a sportágban eltöltött idôt, az edzések számát, az egyesületi hovatartozást és az edzôk személyét illetôen. A tesztlapok kitöltésében résztvevô férfi és nôi versenyzôk aktívan és segítôkészen vettek részt a munkában. A felmérések elvégzésekor fegyelmezettek voltak, és mindenki önként vállalta a feladatot. A fentiek ismertetését azért tartjuk fontosnak, mert érzésünk szerint az eredmények összehasonlítása és értékelése ezek alapján adhat reális képet.

Eredmények: Az asszertivitási tesztlap kérdéseinek pontértékeit számszerûsítve a következô számításokat végeztük el. Megállapítottuk az átlagértékeket, a szórást, a minimum és maximum értéket, valamint a “t” próbát. Az adatokat az 1-es táblázat mutatja be (leíró statisztika), amely egyben a nôi és férfi öttusázók adatainak összehasonlítá1. táblázat) sa is. (1 Megállapítható, hogy az adatok mind a két nem esetében nagyon közeli értékeket mutatnak, tehát szignifikáns eltérés nem tapasztalható. A vizsgált tulajdonságok a nôknél és a férfiaknál egyformán fontosak, vagyis a további fejlesztés módjai is megegyezhetnek. Az átlagoknál látható különbségek nem befolyásoló tényezôk. Természetesen van különbség a két nem öttusázói között, de nem ezekben a tulajdonságokban, azaz a nôk és a férfiak hasonló küzdôképességet mutatnak. A 2-es táblázat a már felmért sportágak asszertivitási rangsorát ábrázolja, ahol is az öttusa a 6. 7. helyen, közvetlenül a vívás után áll. Jól látható, hogy a férfiak egy kicsit mindenhol megelôzik nôi társaikat, azonban nincs szignifikáns eltérés a férfi és nôi judósok, valamint a férfi és nôi vívók között sem. Viszont szignifikáns az eltérés a férfi judósok és a férfi karatézók, valamint a judós nôk és a kézilab3. táblázat) dázó nôk között. (3 A táblázatból - az átlag értékek alapján - jól megfigyelhetô, hogy az elsô helyeken azok a sportágak helyezkednek el, ahol a tényleges küzdelem effektív módon jelentkezik.

LEÍRÓ STATISZTIKA ÉS FÉRFI-NÔI ÖSSZEHASONLÍTÁS Változó Asszertivitás (férfi, ASS) Asszertivitás (nô, ASS)

N 15 15

M 91,53 90,53

2003/1

1. táblázat. SD 9,76 8,25

Min 75 81

Max 108 106

t-próba 0,7719 NS

■

2003/1

Hogy a támogatásokat nem pazarolták méltatlanokra, azt mutatja az is, hogy sikerült megszervezni ezt a rendezvényt, a Magyar Edzôk I. Kongresszusát, és hogy a kongresszus két fô témájában: ■ egyrészt a korszerû ismeretek, értékteremtô, versenyképes tudás ■ másrészt a szakma és a szakemberek érdekeinek képviselete és védelme kérdéskörben meghatározó szakmai tekintélyek, hogy sportkifejezéssel éljek, igazi nagyágyúk fogadták el elôadásra vonatkozó felkérésünket. A növekvô támogatottság, érdeklôdés, egy elfogadható mértékû anyagi biztonság felbátorította a Társaság Elnökségét, hogy egy hosszú távú megújulási programot, stratégiát fogadjon el, amely ugyan a MET programja, de hatása, eredményei az egész sportszakma érdekeit szolgálják, végrehajtásuk pedig szinte minden sporttal foglalkozó szervezet közremûködését igényli. Bár a program fô vonalaiban már megjelent a Magyar Edzôben, néhány elemét fontosnak tartom kiemelni: ■ Szervezeti átalakulás, taglétszám. Ha a kezdeti 50 fôhöz mérjük a mostani 500 fôt, szép az eredmény, de ha a tízezres nagyságrendû edzôi karhoz, akkor ez kevés. Ezért fogtunk hozzá egy erôteljes tagtoborzáshoz, amelynek már látszik az eredménye, ezért szeretnénk létrehozni területi tagszervezeteket és sportági szakbizottságokat. Ez azonban nem csak elhatározás kérdése, mert ilyen szervezeti egységek csak önszervezôdéssel jöhetnek

I. Országos Edzôi Kongresszus létre, ott ahol erre igény, szándék és összefogásra alkalmas környezet, személyek vannak. Kérek mindenkit, segítsen ebben a munkában, aki még nem tag, lépjen be Társaságunkba, és ösztönözze erre környezetét, edzôtársait. A szervezeti átalakulás érdekében alapszabály módosítást tervezünk, felvetôdött a kamarai átalakulás gondolata is, az etikai, jogi érdekvédelem felvállalása, ez azonban – fontosságuk, bonyolultságuk miatt – hosszabb elôkészítést igényel. ■ Képzés, továbbképzés. Mielôbb, az edzôk presztízsének érdekében érvényt kell szerezni annak a logikus, természetszerû – a gyakorlatban mégsem érvényesülô – követelménynek, hogy csak képesített edzôk foglalkozhassanak hivatásszerûen a sportolókkal. Pontosan meg kell határozni, milyen végzettség mire jogosít, és ennek érvényt kell szerezni. A képzést, továbbképzést egységes alapelveken, pontrendszeren nyugvó, rugalmas, minden érdekelt szervezet, intézmény együttmûködésén alapuló rendszerben kell kialakítani és megindítani. Az általános és specifikus szakmai képzés mellett pedig a jövôben egyre nagyobb súlyt kell helyezni nyelvtanulásra, ösztönözni kell az idegen nyelv ismeretét és az informatikai jártasságot. Ezek már ma is, de a következô években méginkább nélkülözhetetlen ismeretek lesznek. ■ Szakfolyóirat. A Magyar Edzôt ez évben a GyISM anyagi támogatásával külsôleg is, tartamában is megújítottuk; új külalak, nagyobb terjedelem és

etô ismert Könyv

Megvásárolható: Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar Jegyzetbolt. 1123 Budapest, Alkotás u. 44. Telefon: 487-9200/9293 Ára: 2 400,- Ft

MAGYAR EDZŐ 7 példányszám, új rovatok, nagyobb hangsúly az utánpótlás nevelésen, nyitás a labdarúgás felé, markánsabb munkamegosztás a Sporttudományi Szemlével az elméleti-gyakorlati orientáció vonatkozásában. Szeretnénk az eddiginél közvetlenebb kapcsolatot kialakítani olvasói körünkkel, ezért lesz egy „Megválaszoljuk” rovatunk, amelyben a közérdeklôdésre igényt tartható kérdéseket szaktekintélyek fogják megválaszolni. Várjuk az észrevételeket, kérdéseket, javaslatokat a lap tartalmát illetôen is és nem utolsósorban a szerzôket. Terveink és szándékaink tehát vannak. Ha az érdekeltek, a szakma, a sportvezetés, társszervezeteink egyetértenek és támogatják törekvéseinket, programunkat, akkor együtt nagyon sokat tehetünk az edzôk helyzetbe hozásáért, az edzôk presztízsének helyreállításáért és növeléséért, természetesen a magyar sport érdekében. Ebben a munkában számítunk Önökre, a reményeim szerint növekvô tagságra, támogató intézményeinkre, partnerszervezeteinkre, bízunk abban, hogy mind több felelôs beosztású és tenniképes vezetô ismeri fel, hogy a MET támogatása nem csupán egy szervezet támogatása, hanem egy olyan befektetés, amely az Önök, az edzôk munkáján keresztül a magyar sport eredményességében térül majd meg. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében nyitom meg az elsô országos kongresszusunkat, és kívánok eredményes, elôremutató tanácskozást.

Megrendelhetô: A szerkesztôség címén: Magyar Tájfutó Szövetség Szerkesztôsége 8200 Veszprém, Gyöngyvirág u. 16/F., vagy a Magyar Tájfutó Szövetségben 1143 Budapest, Dózsa Gy. út 1-3. Elôfizethetô: postai csekken, vagy átutalással: Zirci Takarékszövetkezet: 73900092-10015359 vagy a versenyeken. Elôfizetési díj 2003-ra: 2400,- Ft. (400,- Ft/szám). Egy szám ára: 480,- Ft

6 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

Az edzôk helyzete, a szakma jövôje Ormai László Magyar Edzôk Társasága, Budapest

Mindenekelôtt szeretném megköszönni minden megjelentnek, a Minisztérium, a társadalmi szervezetek képviselôinek, az idôsebb és ifjabb generációkhoz tartozó kollégáknak egyaránt, hogy ily nagy számban megtisztelték a kongresszust. Külön szeretném köszönteni a Mesteredzôi kollégium tagjait, valamint azokat a nem kis számban megjelent nagy sikereket elért nagynevû mestereket, akik szaktudásukkal, elhivatottságukkal, fanatikus sportszeretetükkel, életük munkásságával hozzájárultak a magyar sport nemzetközi hírnevéhez, világraszóló sikeréhez. Az itt jelenlévôk megjelenésükkel is visszaigazolták a Kongresszus életrehívásának indokoltságát és a programban szereplô témák iránti érdeklôdésüket. Az utóbbi évtizedekben a sportkultúra fontosságának társadalmi elismertsége ezen belül – mozgósító hatása révén, a nemzeti büszkeség egyik megjelenítôjeként – az élsport is az egész világon óriási fejlôdésen ment keresztül. Soha nem tapasztalt érdeklôdés kíséri a nagy világversenyeket, az olimpiákat, az ott elért eredményeket, a sikeres sportolókat. A nagy érdeklôdés, népszerûség azt is eredményezte, hogy rendkívül gyorsan nôtt a sportban résztvevôk száma és javultak az élsportolók teljesítményei. A sokszor már hihetetlennek tûnô teljesítmények mögött kiépült egy terebélyes, szerteágazó tudományos háttér a különbözô tudományágak képviselôibôl, erre szakosodott intézményekbôl és magasan kvalifikált, a tudomány eredményeit ismerô, felhasználni tudó, nagy tapasztalatú edzôkbôl. Nem akarok úgy járni, mint az eladók a lóvásáron, ahol és amikor mindenki a saját lovát dícséri, de nehéz lenne tagadni, hogy a sportolók eredményeiben – sikerben és kudarcban egyaránt – az edzôknek kiemelt szerepe van. Évtizedekre visszamenôleg ki-

mutatható, hogy egy-egy nagy edzôegyéniség feltûnésének, munkálkodásának mekkora hatása van az adott sportágra, versenyszámra. Ezért mindenképpen indokoltnak érzem, hogy vizsgáljuk, támogassuk olyan környezet kialakítását, amely elôsegíti a sportszakemberek, edzôk szakmai tudásának növelését, szélesítését, ki emelkedô edzôi mûhelyek meglétét, mûködését. Különösen aktuális ez a kérdés hazánkban most, azután, hogy az elmúlt két évtizedben, de különösen a 80-as évek közepétôl kezdôdôen sok kedvezôtlen, - a világtendenciáktól eltérô – hatás érte nálunk a sport világát. Közte számtalan olyan, amely súlyosan érintette az edzôi társadalmat is. Csak néhányat említve a teljesség igénye nélkül: ■ gazda és megfelelô koordináció hiányában a szakmai-módszertani munka háttérbe szorult, ■ az edzôk szervezett, kötelezô továbbképzése megszûnt, ■ az edzôi hivatás becsülete devalválódott, nôtt az edzôk egzisztenciális bizonytalansága, ■ folyamatosan és drasztikusan csökkent az edzôknek munkahelyet adó egyesületek, szervezetek és ezzel együtt az edzôt igénylô sportolók száma, ami szinte kikényszerítette fajsúlyos, nagy tudású edzôk külföldre távozását, vagy a sporttól való eltávolodását. Az akkor kialakult helyzetben érzôdött egyre jobban annak a hiánya, hogy az edzôknek, sportoktatóknak nem volt egy olyan szervezete, fóruma, kamarája, amely megfelelô keretet jelentett volna a szakmai, etikai érdekérvényesítéshez, amely segíthette, ösztönözhette, szervezhette volna a szakma mûvelését, a szakmai tudás növelését, a szakmai ismeretek naprakészségét, amely alkalmas lett volna kapcsolatteremtésre más társszervezetekkel, amely képviselhette, közvetítette volna ennek a nem kis létszámú társadalmi csoportnak az érdekeit. Ezt a hiányt igyekezett enyhíteni a MAGYAR EDZÔK TÁRSASÁGA (MET), 1993-ban történô megalakulásával. A 9 éves mûködés nem felhôt-

len sikertörténet, az anyagi nehézségek, a lét-nemlét naponta felmerülô kérdései sokszor elkeserítôek voltak, mégis talán méltán lehetünk büszkék arra, hogy a gondokkal, bizonytalanságokkal együtt is a Társaság mûködött, létezett, tevékenykedett, és ha araszolva is, de kicsit mindig többet tudott tenni a szakmáért: ■ szakmai konferenciákat, továbbképzô elôadásokat kezdeményeztünk, és azok szervezésében, rendezésében mûködtünk közre, ■ beindítottuk és sikerült fenntartani – a Mesteredzô utódaként – a Magyar Edzô címû szakfolyóiratunkat, amelybôl ez évben eddig már 3 szám jelent meg (a 4. elôkészítés alatt van), a MET tagjai térítés nélkül kapják, és amelynek nagyon jó a visszhangja, ■ sikerült életben tartani a Mesteredzôi Kollégiumot és az edzôi szakmának a Mesteredzôi díjat, mint a legmagasabb szakmai elismerést, amelynek létét komoly veszély fenyegette, ■ napjainkra sikerült elérni az 500 fôs taglétszámot, úgy, hogy most októberben közel 100 fôvel nôtt a létszám, (a lap nyomdába adásakor ez a szám már meghaladja a 600 fôt). Itt ez a nyilvánosság igen jó alkalom arra, hogy megköszönjem mindazon szervezeteknek, akik támogattak és támogatnak bennünket e munkában, így: ■ a Gyermek-, Ifjúsági- és Sportminisztériumnak, illetve elôdeinek, ■ a TF-nek és a TFTI-nek, ■ a MOB-nak, ■ a Gerevich, illetve most a Wesselényi Sportközalapítványnak, ■ a Központi Sportiskolának, illetve a Nemzeti Utánpótlásnevelési Intézetnek ■ a Nemzeti Sportszövetségnek, amellyel a héten írjuk alá az együttmûködési megállapodást (azóta megtörtént), ■ és végül, de nem utolsósorban a velünk legszorosabb együttmûködésben, munkamegosztásban dolgozó Magyar Sporttudományi Társaságnak, amely nagy pénztelenségünkben társbérletbe fogadott bennünket, akkor is, amikor nem tudtunk fizetni sem lakbért, sem a rezsit. Külön köszönöm az elnök úrnak, dr. Frenkl Róbert prof. úrnak és dr. Mónus Andrásnak a Társaság fôtitkárának ezeket a gesztusokat.

■

MAGYAR EDZŐ 55

Edzéstudomány

2003/1

A judósok magas átlag értékét azzal magyarázzuk, hogy a mérkôzések alatt a küzdô felek szoros kontaktusban vannak egymással. Egymás ruháján fogást keresve és találva nem csak látják, de érzik is egymás mozgását, és ezen keresztül nagyon sok információt is kapnak a társ szándékáról, az akciók indításáról, illetve annak megkontrázásáról. A birkózó mérkôzések során ez a kontaktus már nem ennyire szoros. Az örökös fogáskeresés, illetve az abból való szabadulás alkalmával rövidebb ideig érzik egymást testközelben a küzdô felek. A vívás a fentiek alapján értelemszerûen került a harmadik helyre. A vívó mérkôzések küzdelmi szituációiban az ellenfél legyôzése a fegyver közbeiktatásával történik. Az ellenfélrôl szerzett információ elsôsorban a vizualitás útján érkezik, és csak rövid idôn keresztül érzékelhetô a pengéken keresztül (pl. ütés, kötés, parád). A karatézóknál hasonló a helyzet, azonban itt még eszköz sem kerül a küzdô felek közé. Az elôzetes vizuális felmérés és a személyes ütközés adja az információt az ellenfél szándékáról, elképzeléseirôl. Az asszertivitás mértéke a judósoknál volt a legmagasabb és a nôi kézilabdázóknál a legalacsonyabb. Ez utóbbi érdekes adat, de nem szabad elfelejteni, hogy a teszt páros küzdôsportokra készült. A kézilabdában óriási a küzdelem, a labda megszerzéséért folytatott párharcok sorozatának tekinthetô, de elsôsorban csapatsport, és nem az ellenféllel történô összeütközés dominál, hanem a csapattagok közötti együttmûködés. Az öttusázók értékei nagyon közeliek a vívók értékeihez, amit azzal magyarázunk, hogy az öttusa a párbajtôr-

ldogabb Sikeresebb és bo nc tá a zene és a segítségével

RANGSOROK AZ ASSZERTIVITÁSBAN JUDO FFI JUDO NÔI BIRKÓZÁS VÍVÁS FFI VÍVÁS NÔI ÖTTUSA FFI ÖTTUSA NOI KARATE FFI KÉZILABDA NÔI

N 15 11 25 21 11 15 15 21 59

2. táblázat. M 103,5 101 96,91 96,75 91,63 91,53 90,53 88,24 83,96

SD 10,07 6,87 13,61 11,81 11,46 9,76 8,25 10,27 3,33

ELTÉRÉSEK AZ ASSZERTIVITÁSBAN

3. táblázat.

Férfi és nô öttusázók között: Férfi és nô judosok között: Férfi és nô vívók között:

nincs szignifikáns eltérés nincs szignifikáns eltérés nincs szignifikáns eltérés DE

Judo ffi és karate ffi között: Judo nôk és kézilabdázó nôk között: víváson keresztül kapcsolódik a víváshoz. További kutatás tárgya lehet, hogy az öttusán belül a másik négy sportágra is el kell készíteni a küzdôképesség felmérését. Szintén további vizsgálódásra ad alkalmat, hogy megvizsgáljuk azt, hogy a különbözô küzdôsportok szabályai mennyire befolyásolják, illetve szabályozzák a küzdô szellemet. Gondolunk itt arra pl., hogy a vívásban a testi érintkezést (corps a corps) a szabályok tiltják, míg a judóban vagy a birkózásban az ellenfelek a küzdelem nagy részében szoros testközeli kapcsolatban vannak egymással. Végezetül dolgozatunkkal arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy az egészséges, harcos, kemény, rámenôs, férfias küzdelmet - az asszertivitást - élesen el kell választani az agresszivitástól, amely szélsôséges szinten agresszióba torkollik. Az agresszor

FIT & FUN FOR FUTURE WITH MUSIC & DANCE A JÖVÔ SPORT-PERSPEKTIVÁI

RITMUS, KOORDINÁCIÓ, RELAXÁCIÓ Mottó : tíz év gyakorlat Nyugat-Európa sport-egyesületeinél. VISELKEDÉSKULTÚRA ÉS SPORT-PROTOKOLL AZ EU-BAN INFORMÁCIÓ: László Attila adjunktus,a MLTSZ elnöke Tel.: 06-20-9 360 554, 06-20-3 504 703 E-mail : [email protected]

szignifikáns az eltérés szignifikáns nem ismeri el a szabályokat és a törvényeket. Az agresszió olyan viselkedési mód, ami a másik ember szándékos károsítására és megsebzésére törekszik, és a sportban a sérülés veszélyével is jár! Az agresszív magatartás negatív emberi tulajdonság. Ezzel szemben a küzdôképesség (asszertivitás) kialakítására egyenesen szükség van, ami nélkül nincs versenysport, de még játék sem. A küzdôképesség a sportok, fôképpen a küzdôsportok által fejleszthetô pozitív tulajdonság, amely egész életünkre kiterjedô hatással jár.

Irodalom: Kállai Á. (2002): A küzdôképesség vizsgálata az öttusa sportban. Szakdolgozat, TF Könyvtár. Krusovszki K. (2002): Karatésok küzdôképességének elemzése. Szakdolgozat, TF Könyvtár. Mocsai L., Nagykáldi Cs. (1999): Küzdôsportolók és sportjátékosok asszertivitásának összehasonlító vizsgálata. In: II Országos Sporttudományi Kongresszus, Budapest, II. kötet, (Szerk: Mónus A.) 282-284. Nagykáldi Cs., Bognár G., Szepesi L. (1999): Agresszivitás a küzdôsportokban. In: II. Országos Sporttudományi Kongresszus, Budapest, II. kötet, (Szerk: Mónus A.) 285-288 Nagykáldi, Cs. (2001): Is the fight ability a personality trait? In: 10th World Congress of Sport Psychology, Skyathos, Greece, May 28-Jun 2. Vol 3rd 121-123. Nagykáldi Cs. (2002): Küzdôsportok elmélete. Tankönyv. Computer Arts, Budapest, 150 p

56 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

VIOFOR TERÁPIA a sportban... Farkas János

■

MAGYAR EDZŐ 5


2003/1

,,A szakma jövôje’’


Med and Life Kft. Hungary, Budapest

Az ionos- cyklotronos- magnetostimuláció a regeneráció és rehabilitáció legújabb fizioterápiás módszere. Lehet-e eredményesen alkalmazni a sportolók felkészítésében? A készülék hatásmechanizmusának ismeretében és a magyar olimpiai és paralimpiai csapat tapasztalatai (eredményei) szerint igen, a viofor terápia eredményesen alkalmazható a sportolók felkészülésében. Kulcsszavak : ionos- ciklotronosmagnetostimuláció, regeneráció, prevenció, teljesítményfokozás, fájdalomcsillapítás. Key-words: ionic-cyclotronic-magntostimulation, regeneration, prevention, increasing of performance, painkiller effect. A sportoló a teljesítmény és az eredmény érdekében önként vállalja a stresszt, s bizonyos esetekben mindezek érdekében még az egészségét is kockára teszi. Ezt a folyamatot kell a (sport)orvosnak és az edzônek kordában tartania. A megfelelô edzésterv, kontrolált edzésmunka, s az állandó orvosi ellenôrzés mellett igen nagy segítséget jelenthet egy jól képzett szak-masszôr s a technika mai állása mellett egy VIOFOR készülék. A viofor terápia segít leküzdeni az energetikai hiányállapotot, mely a stressz tûrôképességünk határának átlépésével “krónikus stressz állapot”ba vezet, melyben csökken a környezeti oxigén felvételének és/vagy felhasználásának eredményessége. Segíti többek között a környezeti oxigénbevitelt. Tehát a viofor terápia nem a sokféle tünetre hat, hanem azok fô provokátorát, az oxigénhiányt segít megszüntetni. A VIOFOR.JPS egyedülálló rendszere a ciklotronos elektron-magnetorezonancia jelenségén alapul. Pozitívan befolyásolja a sejtmembrán áteresztôképességét, a sejtfalon keresztüli ionáramlást, a sejtanyagcserét, a sejt energiaszintjét és ezeken keresztül támogatja a szervezet homeosztatikus állapotának fenntartását, illetve zavar esetén az egyensúly helyreállítását.

Nem utolsó sorban a VIOFOR.JPS segít a sérülések gyors és eredményes kezelésében, a fájdalomcsillapításban, a megelôzésben, gyógyításban, regenerációban, rehabilitáció ban. A VIOFOR nem csak a teljesítmény eléréséhez szükséges anyagcsere és oxigénes folyamatok szabályozásával érhet el teljesítmény növekedést. Segítségével az edzések közötti pihenôidô csökkenthetô, megfelelôen megválasztott esti kezelésekkel az alvásproblémák is javíthatók. A nyugodt, mély alvásból ébredve a koncentrálóképesség és az aktivitás addig nem tapasztalt mértékben megnôhet. A felkészülések és versenyek óhatatlan kísérôi a sportsérülések. A magnetostimuláció alkalmazásának klinikai vizsgálatai azt mutatják, hogy a viofor JPS készülék olyan mágneses teret képez, mely hatékony befolyást gyakorol az alábbi kóros állapotokban: Fájdalomcsillapító hatás: A csonttámasztó rendszer degeneratív elváltozásainál: végtagoknál, degeneratív gerinc elváltozásoknál, izületek rheumatikus elváltozásainál. Kóros állapotoknál, melyek a lágyrészek fájdalmas elváltozásait okozzák: ízületen kívüli rheumatizmus, lágyrészek posttraumás állapotai, lágyrészek folytonosságának elváltozásai. Migrénes fájdalmak esetén. Regeneráló hatás A csontrendszer gyógyulásának elváltozásai: álízület, elhúzódó csontgyógyulás, lágyrészek gyógyulásának elváltozásai, felfekvések, égések. Perifériás keringésjavító hatás: lokális keringési zavar végtagokon, cukorbetegség okozta érbetegség, meszesedés okozta érbetegség, lábszárfekély, vérömlenyek felszívódásának gyorsítása, nyirokkeringési duzzanat csökkentése. Oxigénadósságot csökkentô hatás: oxigénalapú sejtlégzésre - oxigén nélküli sejtlégzésre gyakorolt hatás által. Neurózisok és a szimpatikus rendszer fokozott feszültségével járó álla-

Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) 2002. november 4. potok fôleg hosszas pszichés feszültség után kialakuló STRESSZ oldásánál. Ne alkalmazzuk a VIOFOR terápiát terhesség esetén, s elektronikus implantátumok (pace-maker, inzulin pumpa és egyebek) mellett! A VIOFOR készüléket gyakorlatilag minden sportágban lehet alkalmazni. A csapatjátékoknál – hiszen egy készülékhez több kezelôegység is kapcsolható, így 10 perc alatt akár az egész csapat kezelhetô. Vívás, lövészet, íjászat, stb. ahol az erônlét mellett a koncentrálóképesség fokozása is különösen fontos. Az erô és küzdôsportoknál, ahol a sérülések veszélye nagyobb, és azok gyors regenerálása létfontosságú. Vízisportoknál és síelésben, de használják a technikai sportok is, az autó- és motorversenyzôk, valamint a sakkozó is. Ideális esetben (élsport) a sportoló(k)nak saját használatú VIOFOR készüléke(ik) is van(nak). így nem csak az edzôtáborban, hanem a felkészülés egyéb idôszakában is pontos program szerint tudják alkalmazni a kezeléseket... A széleskörû nemzetközi eredmények (és elismerések) mellett, a magyar tapasztalatok is kiválóak. Néhány viofor készüléket kölcsönadtunk a magyar olimpiai csapatnak, (A paralimpiai csapat is használta a VIOFOR készüléket!) akik mind a felkészülés során, mind a verseny idôszak alatt használták azokat, úgy a sérülések kezelésére, mind a versenyzôk megfelelô energiaszintjének beállítására. Az elért eredmények után a Magyar Olimpiai Bizottság emlékérmét kapták a Sydneyben szereplô magyar mlimpiai csapat segítôi: orvosok, edzôk és a VIOFOR. A Sydney olimpiai játékok alatt a magyar csapatnál szükséges kezelések 59,6%-át (a fizikoterápiás kezelések 91,7%-át) VIOFOR.JPS készülékkel végezték! (Lángfy Gy., Martos É. 2001)

FÔVÉDNÖKÖK: Köpf Károly helyettes államtitkár (GYISM) Szekeres Pál helyettes államtitkár (GYISM) A KONGRESSZUS CÉLJA Az edzôi, sportoktatói szakma jövôjének az elsôdleges kulcsa – ugyanúgy, mint más humán erôforráson alapuló szakmák esetében – a korszerû ismeretek és az értékteremtô, versenyképes tudás elsajátítása, továbbá a szakma érdekeinek képviselete, menedzselése és védelme. A Magyar Edzôk Társasága ezen a sporttörténeti jelentôségû tanácskozáson – a társrendezôkkel és a közremûködô szervezetekkel, intézményekkel együtt – az edzôi, sportoktatói szakma helyzetét, s legfôképpen a jövôjét alapvetôen meghatározó tényezôket, társadalmi és állami tennivalókat kívánja körvonalazni, hozzájárulva a magyar sport jövôjét hosszú távra meghatározó nemzeti sportstratégia kimunkálásához. PROGRAM 09.00 – 10.00 10.00 – 12.00

12.00 – 12.30 12.30 – 13.15 13.15 – 15.30

15.30 – 16.00

Regisztráció Délelôtti ülés, üléselnök: dr. Nyerges Mihály TF-dékán dr. Ormai László: MET-elnöki megnyitó Köpf Károly – Szekeres Pál: Az edzôi szakma jövôje dr. Kolláth György: Jogi és etikai érdekvédelem Füleky András: Munkamegosztás a sportszakmai irányításban dr. Frenkl Róbert: A képzés és továbbképzés dilemmái Kérdések, hozzászólások, üléselnöki zárszó Szünet: büfé-ebéd Délutáni ülés, üléselnök: dr. Frenkl Róbert egyetemi tanár dr. Kovács Etele: Az edzôképzés perspektívái a TF-en dr. Tamás István: Képzés és továbbképzés a TFTI-ben Nádas Pál: A sportoló fogyatékosok edzôinek helyzete Egervári Sándor: Labdarúgó edzôk képzettsége Kiss László: Szakma és hivatás Mocsai Lajos: A kézilabda edzôképzés európai modellje Gallov Rezsô: Nemzetközi kitekintés Kérdések, hozzászólások, üléselnöki zárszó

A kongresszus szervezôi nevében minden résztvevônek és közremûködônek köszönetét fejezi ki a Magyar Edzôk Társasága

KIEGÉSZÍTÔ PROGRAM 8.30 – 17.00: Tápszer- és táplálékkiegészítô kiállítás, mûszerbemutató, folyóirat- és szakkönyvvásár TÁRSSZERVEZÔ ÉS KÖZREMÛKÖDÔ SZERVEZETEK, INTÉZMÉNYEK Gyermek Ifjúsági és Sportminisztérium, Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF), Magyar Olimpiai Bizottság, Magyar Olimpai Akadémia, Magyar Sporttudományi Társaság, Magyar Sportorvos Társaság, Nemzeti Sportszövetség, Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet, Budapest Sportiroda, Országos Sportegészségügyi Intézet

4 MAGYAR EDZŐ


■

2003/1

A Magyar Edzôk Társaságágának állásfoglalása* Az évezred fordulója nem csupán a naptár átállításának feladatát hozta. Olyan új idôszámítás vette kezdetét, amely igazodik a mindennapjainkat gyökeresen megváltoztató, robbanásszerû fejlôdéshez. Szükségszerû, hogy a társadalmi munkamegosztás alapján szakosodó foglalkozási ágak, különbözô civil szervezetek, érdekképviseleti és érdekegyesítô egyesülések ugyancsak értékeljék – s ha kell, átértékeljék! – szerepüket, a közösség érdekében vállalt tevékenységüket, azaz küldetésüket. Ezzel a törekvéssel találkozunk mi is, amikor, mint a testnevelés és a sport területén, a Magyar Edzôk Társasága keretében munkálkodó szakemberek egyesületünk jövôbeni mûködésének jobbá tételét szorgalmazzuk. A mielôbbi intézkedések meghozatalát az alábbi felismerések sürgetik: ● A magyar össznépesség – megkülönböztetetten az ifjúság – biológiai értéke igen erôsen romlik. A folyamat megállítása és megfordítása széleskörû összefogást igényel, és ennek keretében a testnevelôtanár- és edzôtársadalom koordinált együttmûködését kívánja. ● Látva a sport világméretû fejlôdését, nem tûr halasztást a hazai sport, élsport szervezeti mûködésének áttekintése, a hatékony és eredményes versenyrendszerek feltételeinek biztosítása. ● Napjainkban az edzôi életpálya presztízse sajnálatos módon meg sem közelíti azt a szintet, amelyet e hivatás a korábbi évtizedekben már élvezett, és amelyet a szakterület – jelen társadalmi értéke és fontossága alapján – megérdemel. ● Az edzôi minôsítettség különbözô színterei (oktató, edzô, szakedzô, mesteredzô) a kollégák szakmai rátermettségén kívül a képzésben eltöltött idôt és az elsajátított elméleti és gyakorlati tudást is tükrözik. Bármely indíttatásból kezdeményezett néhány hetes tanfolyamokon megszerzett végzettséggel nem lehet sem a fentebb említett szintek szakembereinek kinevelését, sem szakirányú értelmiségi képzésüket helyettesíteni, avagy ami még inkább sérelmes, a már megszerzett jogosultságukat a munkavállalás szempontjából semmisnek tekinteni! ● Az edzôk immár több ezer fôs társadalma elérkezettnek látja az idôt arra, hogy egyesületét, a Magyar Edzôk Társaságát olyan érdekérvényesítô és érdekképviseleti intézménnyé alakítsa, amely – a hajdani céhek történelmi példájának nyomdokán – a lehetô legszélesebb alapú törvényi garanciát jelenti, biztonságos és zavartalan mûködést tesz lehetôvé tagsága minôségi munkájához. A jelenlévôk kinyilvánítják azon véleményüket, hogy a fenti gondolatokkal egyetértenek, és ezek megvalósítása érdekében feljogosítják a Társaság mindenkori Elnökségét az érdekképviselethez és érdekérvényesítéshez szükséges intézkedések megtételére. Prof. Dr. Rigler Endre tanszékvezetô, intézetigazgató *A dr. Rigler Endre professzor által megfogalmazott állásfoglalás elhangzott a Magyar Edzôk Társasága 2002. december 11-i közgyûlésén (Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest). A közgyûlés az állásfoglalást tartózkodás és ellenszavazat nélkül, egyhangúlag elfogadta.

Az I. Országos Edzôi Kongresszus képeit készítette: Jocha Károly

■

2003/1

Miben különbözik a VIOFOR.JPS a más hasonló eleven mûködô készülékektôl? 1 A legújabb fejlesztési generációhoz tartozik, a viofor. JPS az egyetlen készüléktípus, mely a magnetomechanikus és elektrodinamikus hatásokon túl a ciklotronos energiaátadás elônyeit is kihasználó magnetostimulációs készülék. 2 A viofor készülékek másik nagy elônye, hogy egy vezérlôegységhez egyszerre több kezelô egységet is hozzá lehet kapcsolni, így lehetséges több személyt egyidôben kezelni. Vagy egy-egy személy több (akár különbözô) aplikátorral történô kezelése is megoldható. 3 A VIOFOR készülékek gyártása folymatos minôségellenôrzés mellett történik, (ISO 9002, ISO 13488, ISO 46002) ezért a VIOFOR készülékcsalád minden elemére három év a garancia. 4 CE, ORKI minôsítéssel rendelkezik, az Orvostechnikai Hivatal által regisztrált mágneses fizikoterápiás készülék. 5 VIOFOR TERÁPIA (Ionos-, ciklotronos- magnetostimuláció) csak VIO FOR készülékkel lehetséges. A VIOFOR JPS orvosi készülék, bármely sportoló - egészséges ember (az ellenjavallatok kivételével) nyugodtan kipróbálhatja, de rendszeres alkalmazása esetén, még az egészséges ember is kérje magnetostimulációval foglalkozó szakorvos felügyeletét! Felhasznált irodalom: Warnke U.: (1992) Der Mensch und die 3 Kraft (elektromagnetische Wechselwirkung) POP Acad Verl Saarbruecken Sieron, A.: (1994) Magnetotherapy and laser therapy. Slask Medical Academy, Liboff, A.R.: “Cyclotron Resonance in Membrane Transport”, Plenum publishing Co., s.281-296, 1985 Liboff, A.R.: Introductory Quantum Mechanics, third edition, AddisonWesley Publishing Co., ISBN 0-20164947-0, 1998 Pecyna, M.B., et al., “Status of human organics structure relaxation in magneto-encephalograpic investigations”, Zdrowie publicne, healt system managment of Poland, Tom CX, Nr.78., Sep2000 Sieron, A.: (2001) Zastowanie pól magnetycznych w medycynie, Alfamedica press Bielsko-Biala 244. Lángfy Gy., Martos É.:A Sydney-i Olimpiai csapat magyar résztvevôinek fizioterápiás kezelése. Sportorvosi Szemle 42/1 47-56. 2001

MAGYAR EDZŐ 57


2000. év Varsói Innovációs Kiállítás Vásári Díja, a Magyar Olimpiai Bizottság Emlékérme, valamint a 2001. évi Brüssels Eureka Aranyérem és Vásári Különdíjak, 2002. májusi Párizs Innovációs Vásár Aranyérme után a 23 . Pécsi Expón is Vásárdíjat kapott a Viofor.JPS system.

MET új tagok 2002. 11. 30-tól 2003. 01 31. Tóth Krisztina Müllerné Wirth Gabriella Téglás Péter Barsai Emese Bacskai Imre Nagy Hinst István Hideg László Vajda Vilmos Leányvári Attila Nemes Károly Varga Viktória Dovigyel Csaba Sántics Béla Lénárt Andrea László Attila Falusi Márton Mezei László Janota Zoltán Palánkai László Hardicsay Péter Králik József Rupnik Károly Vass Tímea Mórocz Gábor Gombkotô Erika Petrezselyem István Perlaki Anikó Csaba András Almási Nándor Pásztor Attila Kovács Bálint Szepesi Tibor Ökrös Csaba Szabó Attila Ádám Réka Sós Imre Almási Nándor Kovács Attila Dr. Bende Ede Jobbágy István Pucsok József Márton Nagy György Jung András Fegyverné Nándori Éva Szabó Sándor Bukovics János Vasvári Ferenc Bárány Zsolt Pajor István Paszternák Gábor Tóth Mónika Raus Tamás Garai Péter Sassné Illyés Anna Pálfi Marianna Dr. Katics László Karakas Ferenc Nagy Gyôzô Sápi Miklós Barsai Emese Kovács József Zsótér János

asztalitenisz asztalitenisz asztalitenisz asztalitenisz ökölvívás ju-jitsu labdarúgás kajak-kenu labdarúgás kajak-kenu rekreáció atlétika úszás aerobic táncsport karate labdarúgás triatlon kézilabda sakk labdarúgás kézilabda asztalitenisz vívás triatlon labdarúgás úszás kajak-kenu kajak-kenu kézilabda karate atlétika kézilabda kenu röplabda atlétika kajak-kenu labdarúgás sakk judo judo labdarúgás atlétika aerobic labdarúgás cselgáncs kerékpár asztalitenisz sí vízilabda aerobik judo kosárlabda aerobic úszás aerob labdarúgás labdarúgás judo asztalitenisz labdarúgás labdarúgás

Gödöllô Budapest Budapest Budapest Budapest Jászapáti Bôcs Budapest Tiszavasvár Csongrád Nagytarcsa Kaposvár Pécs Budapest Budapest Budapest Ebes Nagyatád Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Orosháza Nagykôrös Szentendre Pécs London Alsózsolca Gomba Karcag Budapest Budapest Gödöllô Hódmezôvásárhely London Budapest Gyôr Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Tab Nagyatád Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Debrecen Budapest Budapest Soltvadkert Pécs Kecskemét Tatabánya Debrecen Budapest Budapest Budapest

58 MAGYAR EDZŐ

Hirdetés

■

2003/1

Tartalomjegyzék Rigler Endre A Magyar Edzôk Társaságának állásfoglalása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 I. Országos Edzôi Kongresszus programja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 Ormai László Az edzôk helyzete, a szakma jövôje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 Köpf Károly Az edzôi szakmai jövôje I. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 Szekeres Pál Az edzôi szakma jövôje II. – a fogyatékosok sportja szemszögébôl . . . . . . . .10 Kolláth György Jogi és etikai érdekvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12 Füleky András Munkamegosztás a sportszakmai irányításban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .16

■

ISMertetô: Fogyatékosok sportjának sportegészségügyi szempontjai

■

Országos sportági szakszövetségek Versenynaptára 2003. február 20.

Frenkl Róbert Az edzôképzés dilemmái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .19

Beszerezhetô korlátozott példányszámban: Információs Szolgáltató Iroda: Horti Andrea, 1055 Budapest, Bajcsy Zs. u. 57. Tel: 3019-322

Kovács Etele Edzôképzés a hazai felsôoktatásban, a képzés perspektívája . . . . . . . . . . . . .22 Tamás István Képzés és továbbképzés a TFTI-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .26

Közlési feltételek A Magyar Edzô, a Magyar Edzôk Társaságának módszertani és továbbképzô folyóirata évente négy alkalommal jelenik meg. A kéziratokat egy példányban, szimpla sortávolsággal, az A/4-es lap egyik oldalára 12-es betûnagysággal gépelve kérjük elkészíteni. Emellett kérjük az anyag megküldését számítógépes adathordozón is: 1.44-es floppy-lemezen, vagy e-mail-en. A dokumentumokat “stílus” alkalmazása nélkül Word 6.0-ás formátumban, a táblázatokat szintén Word 6.0-ás formátumban, az ábrákat sokszorosításra alkalmas nyomaton és formátumban (JPEG, TIFF, EPS) elmentve kérjük. A dokumentumok azonosításához kérjük az összes információt megadni (könyvtár-, fájl-, munkalapnév stb.). A kézirat gépelt terjedelme az 5, az ábrák, táblázatok a 3 gépelt oldalt lehetôleg ne haladják meg. A táblázatokat és ábrákat a szövegtôl elkülönítetten, táblázatonként és ábránként külön lapokon kérjük 1 példányban mellékelni. A táblázatokat és az ábrákat számozással és címmel kérjük ellátni. Az ezeken esetleg feltüntetett jelek, rövidítések magyarázata is szerepeljen, azaz a táblázatok és ábrák a szövegtôl függetlenül is érthetôk, értelmezhetôk legyenek. A táblázatok, ábrák címét kérjük megadni (Pl. 1. ábra /Térd feszítés, hajlítás). A táblázatok és ábrák helyét kérjük a szövegben megjelölni (pl. 2. ábra). Az elsô oldal a szerzô(k) nevével (“dr” és egyéb cím vagy beosztás megjelölése nélkül) kezdôdjön, alatta az intézet, intézmény nevét kérjük megjelölni. Ez alatt a tanulmány (kifejezô, de minél rövidebb) címe következzen nagy kezdôbetûvel és kis betûkkel folytatva. Maximum 20 soros összefoglalót kérünk, alatta a kulcsszavakkal (maximum 5). Az összefoglaló tartalmazza a kérdésfeltevést, az eredményeket és a következtetést. Az összefoglalókat követô tanulmány szövegét célszerû bevezetésre, a módszerekre, az eredményekre, a megbeszélésre és a következtetések fejezetekre tagolni. Az új bekezdések a sor elején kezdôdjenek, és ezt sorkihagyás (ne behúzás) jelezze. A lábjegyzetek a szöveg végére kerüljenek. Az irodalomjegyzékben folyóiratnál: a szerzô(k) neve, a megjelenés éve, a mû címe eredeti nyelven, a folyóirat neve, a lapszám, a terjedelem: kezdô és befejezô oldalszám szerepel. Pl.: Friedmann, B. – Bärtsch, P. (1999): Möglichkeiten und Grenzen des Höhentrainings im Ausdauersport. Leistungssport, 3. 43-48. Könyvnél: a Szerzô(k) neve, a megjelenés éve, a könyv címe (eredeti nyelven), a kiadó neve, városa, esetleg a könyv utolsó számozott oldalszáma. Pl: Carl, K. (1983): Training und Trainingslehre in Deutschland. Verlag Karl Hofmann, Schorndorf. 298 p. A szöveg közben a hivatkozás a szerzô(k) nevével és az évszámmal történjen, pl. Friedmann (1999). Az irodalomjegyzék után kérjük megadni annak a szerzônek a nevét és levelezési címét (e-mail címét), akit az esetleges érdeklôdôk további információkért megA szerkesztôség kereshetnek.

Nádas Pál A sportoló fogyatékosok és az edzôik helyzete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .29 Egervári Sándor Magyar labdarúgóedzôk helyzete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .32

Polysport Hungary Kft.

Kiss László Szakmai és hivatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .34 Mocsai Lajos A kézilabda edzôképzés európai modellje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .36 Gallov Rezsô Nemzetközi kitekintés – kreativitás, fegyelem, humorérzék . . . . . . . . . . . . . .39

Tactic Sport

Szabó S. András Sportolók folyadékszükséglete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .42 Gallov Rezsô Lemhényi „Butykó” ars poetikája: tanulni, megfigyelni, újítani . . . . . . . . . . .44

Megtisztelô részvételét köszöni a kongresszus szervezôje a Magyar Edzôk Társasága

Lochmayer György Athén felé félúton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .47 Gallov Rezsô Szakemberképzés – érdekvédelem – kilátások Beszélgetés dr. Tamás Istvánnal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .50 Bognár Gábor – Nagykáldi Csaba – Kállai Ákos Küzdôképesség az öttusában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .53 Farkas János Viofor terápia a sportban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .56 MET új tagok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .57

SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR TF TOVÁBBKÉPZÔ INTÉZET 1123 BUDAPEST, ALKOTÁS U. 44. TEL.: 487-9247 FAX: 356-5966 MAGYAR EDZÔ Hungarian Coach 6. évf. 2003. 1. Megjelenik negyedévenként Elôfizethetô a szerkesztôségnél kapható csekken Éves elôfizetési díj: 1 500,- Ft Felelôs szerkesztô dr. Mónus András Szerkesztô Gallov Rezsô Olvasószerkesztô Bendiner Nóra Dr. Gombocz János Szerkesztô kollégium dr. Harsányi László elnök dr. Bakanek György Egervári Sándor Haász Sándor Köpf Károly Medvegy Iván dr. Szabó S. András dr. Szabó Tamás dr. Tihanyi József Kiadja a Magyar Edzôk Társasága Elnök dr. Ormai László Fôtitkár dr. Tamás István Titkárság és szerkesztôség 1143 Budapest Dózsa György út 1-3. Tel/fax: (36-1) 471-4325 E-mail: [email protected] Hirdetésfelvétel a szerkesztôség címén Borító, lapterv és tipográfia Somogyi György Nyomdai munkálatok PENTI Nyomda, Budapest ISSN 1418-6764 Támogatók Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium Magyar Olimpiai Bizottság Nemzeti Sportszövetség Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány

Tartalomjegyzék. A Magyar Edzôk Társaságának állásfoglalása...4 SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR

Recommend Documents