ÚJ KATEDRA
Kedves Olvasóink! Megkezdõdött a választási kampány. Az egymással vetélkedõ pártok sorra hozzák nyilvánosságra oktatási elképzeléseiket is. Az Új Katedra – ahogyan azt a korábbi választások esetében is tette – igyekszik megkönnyíteni a tájékozódást, ezért márciusi és áprilisi számunkban közöljük a pártok oktatási programját. (Mostani számunkban az Élõlánc, az MDF és az SZDSZ elképzeléseinek adunk helyet, következõ, március végén az iskolákba kerülõ, számunkban pedig a Fidesz és az MSZP programját ismertetjük.) Négy évvel ezelõtt a pedagógus életpályaprogramról, az ingyenes tankönyvekrõl, a kollégiumokról, 1998-ban leginkább a tandíj eltörlésérõl zajlott komoly szakmai, politikai vita. A mostani kampánykezdet alapján úgy tûnik, a nagy pártok a célegyenesre tartogatják tartalékaikat. De az sem lehetetlen – bár mi furcsának tartanánk – hogy a mostani kampányidõszaknak nem lesz központi témája az oktatás. Ez a lehetõség ugyanakkor talán még fontosabbá teszi vállalkozásunkat. Miközben böngészgetjük a jövõ lehetséges forgatókönyveit, szép csendben célegyenesbe érnek az idén érettségizõ és egyetemi, fõiskolai felvételire készülõ fiatalok. A tavalyi példátlan botránysorozat után érdemes áttekinteni, vajon adottak-e a feltételei annak, hogy idén minden visszatér majd a normális kerékvágásba. Vajon a diákok és pedagógusok felkészülten vágnak-e neki a megmérettetésnek, különös tekintettel arra, hogy 2006-ben jelentõsen változik a felsõoktatás? Vajon a minisztérium és az OKÉV képes lesz-e biztosítani a rendszer biztonságos mûködését és az esélyegyenlõséget? Az utóbbit illetõen még kevés biztosat tudhatunk. A tételek gyártása és terjesztése a tavaly válságmegoldásként kialakított módon történik majd. Akkor mûködött, talán idén is így lesz majd. Az esélyegyenlõség biztosításának kérdésében hosszas tanakodás után történt elmozdulás: megszûnt az „pontszerzési” lehetõség, amelynek segítsé-
Pedagógusok–pedagógusképzõk lapja Kiadja: COMMITMENT Kft. 1133 Budapest, Pozsonyi út 50. Tel./fax: 412-0909 Felelõs kiadó: dr. Guller Zoltán
gével tavaly sok korábban érettségizõ diák elõnyhöz juthatott frissen maturáló versenytársaihoz képest, ugyanakkor a nyelvvizsgáért megszerezhetõ pontok aránya még mindig rendkívül magas, ami inkább a tehetõsebb családokból származó diákoknak kedvez. A felvételi eljárás egyik feszültségpontja lehet, hogy a tavalyi – az Alkotmánybíróság által is kifogásolt – gyakorlat következményeként az idei felvételizõk között feltehetõen sokan lesznek olyanok, akik tavaly az irreálisan magas pontszámok miatt nem jutottak be a felsõoktatási intézményekbe, vagy éppen felvételt nyertek, de nem az általuk leginkább kívánatosnak tartott szakra. Ez várhatóan a legnépszerûbb szakokon eredményez majd kiélezett versenyt, s különösen azért, mert idén – szintén a tavalyi év tapasztalataiból okulva – lényegesen többen tesznek majd emeltszintû, azaz magasabb pontszámmal járó érettségi vizsgát. A legtöbb felvételizõnek azonban alighanem a felsõoktatás átalakítása, az új képzési szerkezetre történõ átállás jelent majd nehézséget. A felsõoktatási törvény kései elfogadása miatt késett a tájékoztatás is, így sokan forgatták tanácstalanul a felvételi tájékoztatót, amelybõl „eltûntek” az évtizedek óta ismert szakok. Ennél is nagyobb bizonytalanságot jelent azonban, hogy – az orvosnak, jogásznak, építészmérnöknek jelentkezõk kivételével – mindenki a (többnyire) hároméves alapképzésre jelentkezik, s ma nem tudhatja, hogy milyen feltételekkel léphet majd be a mesterképzésbe. De nem tudja azt sem, kell-e a további tanulmányokért fizetni, s az is bizonytalan, hogy az adott intézményben indul-e majd olyan képzés, ami az õ terveiben szerepel, ugyanis a mesterképzések akkreditációja még nagyon az elején jár. Az autó elindult, de a kormányt, a féket még szerelik… A szerkesztõség
Tartalomból Bérhelyzet 2006– Ígéretek és valóság
6
Romaoktatás – Vita egy miniszterelnöki javaslatról
10
Érettségi 2006 – Idén nehezebb lesz?
17
Pártok oktatási programja
28
Tanulmány a tanári habitusról
34
Új fõigazgató a Commitment Pedagógiai Intézet élén
39
Sulitéka – Kerékgyártó János: Bampa háta gömbölyeg
43
Kottavarázs – Vizy Márton, a tûz és a töredék
45
Tervezõszerkesztõ: Bordácsné Mórocza Éva Typo-Bau Kft., Veszprém
Új Katedra Klub alakult
47
Szertenézõ – Narnia Krónikái
48
Tördelõ: Valczer János Nyomdai munkák: OOK Press, Veszprém Felelõs vezetõ: Szathmáry Attila
Fõhajtás – Beszélgetés Sasvári Sándorral
51
Fõszerkesztõ: Pecsenye Éva Szerkesztõk: Barlai Róbertné, Endrõdy Orsolya, Varga Gabriella Szerkesztõbizottság: Kojanitz László (elnök), Szebedy Tas, Zsolnai Anikó Szerkesztõség címe: 1133 Budapest, Pozsonyi út 50. Tel.: 412-09-09 • Fax: 412-09-08
[email protected] • www.ujkatedra.hu
2006. március
A címlapon: a 125 éve született Bartók Béla a fonográffal; Sasvári Sándor lovasparadicsomában
1
Hírek, pályázatok Az OM sem tudja, hol lehet majd tanári diplomát szerezni Nem lehet tanári diplomát szerezni a hároméves alapképzésben. Aki tanár akar lenni, annak a szakterületének megfelelõ alapszak után mesterszakon kell továbbtanulnia. Ezekrõl viszont még semmit nem lehet tudni. A tanító- és óvóképzõk rendszere nem változik. Aki ilyen fõiskolára jelentkezik, az már a végzés után elhelyezkedhet. Aki például történelemtanár akar lenni, annak történelem alapképzésre kell beadnia február 15-ig a felvételi lapját. Az alaptárgyát ki kell egészítenie egy kisebb szakkal, majd mesterképzésre kell jelentkeznie, ahol megszerzi a tanári végzettséget, és kreditet szerez az alapszakjából és a kiegészítõ szakjából is. Így kétszakos tanárként vállalhat munkát. A mesterszakok kialakítása során messzemenõkig figyelembe veszik a munkaerõ-piaci igényeket. Ebbõl a szempontból fontosnak tartják az Oktatási Minisztériumban, hogy a képzések tartalmának kidolgozásánál jelen legyenek azok, akik a felhasználói oldalt képviselik. (InfoRadió) Felhígulhat a kínálat a felsõoktatásban Nagyon sok új szakot akkreditáltattak a felsõfokú intézmények, ezért elképzelhetõ, hogy a gyenge minõségû intézménynek nem lesz piaca a felsõoktatásban – mondta Mang Béla, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára tegnap Kecskeméten. Mang Béla kifejtette: az új szakok közül több mint hetvennek nem volt elõzménye az adott intézményben, tehát szélesedett a profil, még nagyobb lett a létszám, a jelentkezõ hallgatók pedig fogynak. (MTI) Magyar Bálint magyarázkodik Az oktatási miniszter állítja, hogy nem befolyásolja az intézmény vezetõjének pártkötõdése, amikor az egyetemek szakindítási kérelmeit bírálja el. A Fidesz szerint azonban Magyar Bálint felelõtlensége miatt megint a diákokon csattan majd az ostor. Nem befolyásolja az adott intézmény vezetõjének pártkötõdése a szakok akkreditációjáról szóló döntést – jelentette ki Magyar Bálint lapunk cikkére reagálva. Hozzátette: soha meg se nézi, hogy az érintetteknek milyen a párthovatartozása. Magyar szerint olyan egyetemek kapnak jelentõs forrásokat, ahová
2
ÚJ KATEDRA
volt miniszterként õt be sem engedték az elõzõ kormányzati ciklusban. A miniszter kijelentette: az soha nem merül föl, hogy az egyébként fideszes vezetésû Debrecen egyetemének hány milliárdos támogatást nyújt a kormány. Sió László, a Fidesz oktatáspolitikai mûhelyének vezetõje szerint ezzel szemben komoly kockázatot jelent, hogy a miniszter a hasára ütve felülbírálja a szakértõi testület álláspontját. Hozzátette: ez súlyos felelõtlenség a tárcavezetõtõl, hiszen az õ feladata az, hogy a hallgatók helyzetét tartsa szem elõtt, és ne bizonyos intézmények érdekeit. Sió szerint az ideiglenes engedéllyel elindított szakokon nem biztosított a megfelelõ színvonalú oktatás, és a képzés jövõje is bizonytalan. (Magyar Nemzet) Titkolt diploma Nincs országos lista az állami finanszírozásról
Elvben csak az járhat államilag finanszírozott képzésre, aki korábban még nem szerzett támogatott formában diplomát. A gyakorlatban azonban lehetetlen ellenõrizni: van-e már oklevele a hallgatónak. Néhány éve az ELTÉ-n egy államilag finanszírozott képzésre járó hallgató el akarta ismertetni korábbi tanulmányait, mivel nem akart olyan szemináriumra bejárni, amit egyszer már elvégzett. Pechjére így kiderült az is, hogy már van egy diplomája. Vagyis: az akkor hatályos jogszabályok szerint nem járhatott volna államilag finanszírozott képzésre, ezért fegyelmi indult ellene. Ha a hallgató nem buktatja le saját magát, talán soha nem derült volna ki, hogy jogosulatlanul veszi igénybe másodszor is az állami támogatást. Azt ugyanis, hogy ki, hol és milyen finanszírozási formában szerzett diplomát, csak az adott egyetem vagy fõiskola regisztrálja, központi nyilvántartás nincs róla. Az állam 12 szemeszternyi tanulmányt finanszíroz. Ez pedig azt jelenti, hogy aki költségtérítéses képzésben szerezte elsõ diplomáját, az most ismét elvégezhet egy képzést, de most már az állam pénzén. Sõt akár kettõt is, hiszen a szeptembertõl mindenütt elinduló új, bolognai rendszerû felsõoktatásban 12 félév alatt meg lehet szerezni egy bachelor és egy mester diplomát is. A hallgatóknak azonban igazolniuk kell, hogy elsõ diplomájukért fizettek, különben úgy veszik,
mintha a 12 támogatott félévbõl hetet már felhasználtak volna. Néhány félévet még így is nyerne az, aki azt állítaná: költségtérítéses képzésben szerezte oklevelét, holott állami pénzen tanult. Mert aki korábban fõiskolai oklevelet szerzett állami támogatással, annak már csak négy, aki egyetemi végzettséghez jutott állami pénzen, annak pedig már csak két támogatott féléve marad. (Népszabadság) Tizenháromezer új kollégiumi helyet ígér Magyar Bálint Tizenháromezer új kollégiumi férõhely készül el 2007 közepéig a 2002-ben indult programban, továbbá 20 ezer férõhely újul meg jövõ év végéig - közölte az oktatási miniszter. Magyar Bálint azt követõen nyilatkozott, hogy Gödöllõn részt vett a Szent István Egyetem új, 464 férõhelyes kollégiumának ünnepélyes alapkõletételén. A létesítményt a Magyar Universitas Program keretében építik fel magántõke bevonásával. A program keretében felújítanak továbbá 940 kollégiumi férõhelyet is, ezzel valamennyi, a Szent István egyetemhez tartozó kollégiumi férõhely felújításra kerül. (MTI) Fidesz: hihetetlenül drágák az új kollégiumok Magyar Bálint: a PPP konstrukció hasznos A már elkészült és át is adott, PPP (Public Private Partneship – melynek lényege, hogy a magántõkét és az állami finanszírozást ötvözi) konstrukcióban felépült diákszállók a Fidesz szerint méregdrágák, és a Magyar Bálint által ígért tízezer új kollégiumi férõhely töredéke készül csak el áprilisig. A miniszter a miskolci épület átadásán közölte: a magyar felsõoktatásban ilyen nagy arányú felújítás, valamint korszerûsítés nem történt legalább ötven éve. A Veszprémben és Miskolcon átadott Hotel Magister, UniHotel, Hotel Sandra és Campus Hotel a minõséget és szolgáltatásokat tekintve is többet nyújtanak az eddigi diákszállóknál. A tervek szerint a jelenlegi 41 ezer kollégiumi férõhelybõl 17 ezer újul meg 2006 végéig, és 13 ezer új létesül, összesen 55 milliárd forintos áron. Az oktatási miniszter szerint a PPP konstrukció nem csak azért hasznos, mert nem az államnak kerül pénzbe az üzemeltetés, hanem 2006. március
Hírek, pályázatok
ÚJ KATEDRA
mert különbözõ szolgáltató egységek, például ABC, fodrászat, kozmetika, szolárium, számítástechnikai szaküzlet vagy könyvesbolt is helyet kaphatnak benne. A minisztérium legutóbbi tájékoztatása szerint 2002. júliusa és 2006. októbere között állami költségvetésbõl, saját forrásból és magántõke bevonásával 8.105 férõhely létesül, ezen kívül 2006. októbere és 2007. decembere között 5.136 férõhely épül magántõke segítségével. A kollégium rekonstrukciós program keretében összesen mintegy 17-20 ezer férõhelyet terveznek felújítani. A debreceni Campus Hotel 930 fõt fogad be, négy milliárd forintért építette fel a beruházó. 437 fõt képes fogadni a nyíregyházi Hotel Sandra. Miskolcon az Uni-Hotel két milliárdos költséggel épült, 603 férõhellyel. A 854 fõs veszprémi Hotel Magister 2,7 milliárd forintos költséggel épült. A veszprémi intézmény havi 32 millió forint bérleti díjat fizet a beruházónak, majd húsz év múlva egy forint vételárért az egyetem tulajdonába kerül a kollégium. Addigra körülbelül 7,5 milliárd forintot fizet ki összesen az egyetem. Ebben az összegben természetesen az üzemeltetés költségei is benne vannak. Az még kérdéses lehet, hogy 20-30 év múlva az intézmények tulajdonába került épületek rekonstrukciójára lesz-e majd pénz, azt ugyanis már nem a beruházó fizeti. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke azt nyilatkozta, hogy az intézmények 20 éves elkötelezettsége felelõtlen és ártalmas, hiszen, míg külföldön korlátozott a magánszereplõ bevonása, ritkán haladja meg a 30 százalékot, addig Magyarországon 100 százalékos magánforrásról beszélünk. A politikus szerint ezek a konstrukciók föl fognak borulni. A Fidesz szerint hihetetlenül drágán és mások pénzén is csak az eredetileg ígért kollégiumi férõhelyek harmada készül el a kormány megbízatásának lejártáig. A kormány ugyanis tízezer új kollégiumi helyet ígért, de ennek csak töredéke készül el áprilisig. A beruházás ráadásul a lehetõ legdrágább konstrukcióban zajlik, aminek következményeként 20 év alatt háromszor, négyszer kell kifizetni a kollégiumok árát. A következõ kormányoknak szembe kell nézniük azzal, hogy ez a konstrukció nem tartható fenn, mert néhány éven belül csõdbe vinné a felsõoktatási intézményeket és a minisztériumi költségvetést, ezért 2006. március
a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség a kormányváltást követõen kezdeményezni fogja az elõnytelen szerzõdések felülvizsgálatát és módosítását. Eladják a Sulinet Közhálót? Információk szerint az Informatikai és Hírközlési Minisztérium eladja a 7200 közintézményt nagyrészt internetes kapcsolattal ellátó Sulinet Közhálót, mivel komoly gondot okoz az üzemeltetési számla kifizetése. A Magyar Nemzet értesülése szerint a tárca emiatt a beruházás eladása mellett döntött és kiírta a közbeszerzési eljárást. A hatezer-ötszáz iskolai és mintegy hétszáz közintézményi internetes végponttal ellátott rendszert 2,33 milliárd forintért árulja a tárca. Lapértesülések szerint a terv az, hogy a minisztérium visszabérli az új tulajdonostól az eszközöket, vagyis állami pénzbõl fizet azok használatáért. Erdész Zoltán fideszes képviselõ, Kovács Kálmán informatikai miniszterhez intézett interpellációjában azt tudakolta, milyen gazdasági indokok szóltak az eladás, majd visszabérlés mellett. A Sulinet tender kiírását, mint emlékezetes, számtalan botrány követte. Az eljárást elõször a Magyar Bálint vezette oktatási tárca írta ki. A tender versenyellenességére hivatkozva a bíróság megsemmisítette az eredményt, a Közbeszerzési Döntõbizottság pedig megbírságolta a páyázatot lebonyolító céget. Ezután az IHM vette át a tender lebonyolítását. (Magyar Nemzet) Ombudsmani elmarasztalás romaszegregáció miatt Diszkriminációt és jogsértéseket állapított meg Kaltenbach Jenõ kisebbségi ombudsman a kerepesi Széchenyi István Általános Iskolában. A vizsgálat megállapította, hogy az igazgató a jogszabályokkal ellentétesen alakította ki a nem gyógypedagógiai osztályokat: volt olyan, amelyikben egy roma vagy sajátos nevelési igényû gyermek sem tanult, egy másikban viszont nyolcvan százalék volt a romák, huszonöt pedig a sajátos nevelési igényû diákok aránya. Az órák idején kulcsra zárták azt a folyosóajtót, amely a romákból álló gyógypedagógiai osztályok épületrészét választotta el az iskola többi termétõl. A gyógypedagógiai osztályban tanulók számára az egyetlen kijárat tûz esetén is a bezárt aj-
tón át vezetett volna. A vizsgálat idézi az oktatási tárca háttérintézményének korábbi elemzését is, amely megállapította: az iskola szakvélemény nélkül, saját hatáskörben döntött arról, melyik sajátos nevelési igényû diákot integrálja, azaz ki járhat „normál” osztályba és ki a gyógypedagógiaiba. Az ombudsman felszólította az iskolaigazgatót a törvénytelenségek megszüntetésére. (Magyar Hírlap) A menzaétlapokat is átalakítják Az iskolai büfékéhez hasonló irányelvek és ajánlások megalkotását tervezik, hogy beleszólást engedjenek a pedagógusoknak és az iskolai egészségügyiseknek abba, mibõl álljon a menzák kínálata. A cukor, a só és a tészták túl gyakori szereplõi a közétkeztetésnek, míg a zöldségek, a gyümölcsök és a barna kenyér alig-alig, hal pedig szinte egyáltalán nincs a menüsorokban. S bár elsõként a büfék kínálatához „nyúltak“ hozzá a szakemberek, a fiatalok étkezési szokásait inkább befolyásoló közétkeztetés most kerül napirendre. A kezdeményezés az élelmiszergyártók, illetve gyermek-egészségügyi szakemberek ötlete volt. Elsõként mintákat állítanak, s ezek alapján ajánlásokat adnak, amelyeket minden, a közétkeztetésben részt vevõ megkap, az iskolai vezetõk, illetve az iskola-egészségügy szereplõi, az orvosok és a védõnõk vétójogot kapnak, hogy kivel és milyen feltételekkel kössön az adott intézmény szerzõdést. Mint egy vizsgálatból kiderült, a közétkeztetés erõsen hat a táplálkozási szokásokra, a rosszul megválasztott ételeknek szerepük van abban, hogy folyamatosan romlik a gyerekek egészsége. A fiatalok körében egyre gyakoribb a helytelen táplálkozásból származó betegség. Egyre több a túlsúlyos, a magas vérnyomású és a cukorbeteg gyermek, s mind több a kórosan sovány fiatal is: a kövérek két százalékának már most magas a vérnyomása. Az óvodai és az iskolai étkeztetés reformjában a szakemberek szerint nemcsak az egészségesebb ételek szerepeltetése fontos, hanem az is, hogy ezek elérhetõbb árúak legyenek. A gyerekek rendszertelen, egészségtelen étkezésének ugyanis anyagi okai is vannak. A felmérések szerint a zöldség és a gyümölcs fogyasztásának hiánya sokkal inkább a szegényebb családokra jellemzõ. Egy fõvárosi kutatás szerint minden negyedik budapesti diák
3
Hírek, pályázatok nem jut ebédhez, hazánkban mintegy húszezer iskoláskorú gyermek éhezik, és közel százezren alultápláltak. Sokan közülük az iskolán kívül egyáltalán nem jutnak élelmiszerhez, pedig az iskolai ebéd a napi tápanyagszükségletnek csupán a 35 százalékát biztosítja, és a háromszori étkezés is csak a 65 százalékát fedezi. A szakemberek szerint az egyébként rossz minõségû közétkeztetésben részt vevõk táplálkozása még így is kiegyensúlyozottabb, mint azoké, akik nem fizetnek be a menzára. (Népszabadság) Csõdbe juthatnak az iskolák a fûtésszámla miatt? Hónapokon belül fizetésképtelenné válhat számos oktatási intézmény, mivel a rendkívüli hideg miatt országosan naponta mintegy 30 millió forinttal többet kell költeni fûtésre, és a többletkiadásra nincs fedezet – jelentette ki az Oktatási Intézményeket Fenntartók Országos Szövetségének (OFOSZ) elnöke. Arató Gergely, az oktatási tárca politikai államtitkára cáfolta a helyzet súlyosságát, és kijelentette, hogy a tárca nem adhat több támogatást. Március végére több iskola is fizetésképtelenné válhat, mert a hideg miatt naponta mintegy 30 millió forinttal többet kell költeni fûtésre – mondta az InfóRádióban az OFOSZ elnöke. Kaszás Mátyás beszélt arról is, hogy az iskolák, óvodák jelentõs része igen elhanyagolt állapotban van, a szigetelésük is rossz, ezért folyamatos, teljes intenzitású fûtéssel lehet csak fenntartani a meleget. Az éjjel-nappali fûtés viszont a duplájára emeli a költségeket. Éjszakára és hétvégére sem lehet kikapcsolni a fûtést, mert annyira kihûlnének a termek, hogy nem lehetne idõben felfûteni õket – tette hozzá. Ez intézményenként naponta mintegy 10 ezer forintos többletkiadást jelent ami 250-300 intézményt érint, így összege országosan mintegy napi 30 millió forint – kalkulált Kaszás, aki szerint a kormányzat magukra hagyja az iskolákat. Arató Gergely, az oktatási tárca államtitkára szerint ezek a számok még becslésnek is rosszak, országos összesítést pedig különösen nehéz kiszámolni, mivel az egyes iskoláknak különbözõ fûtési rendszere van. A tárca többletforrásokat nem tud adni a fûtésköltséghez, ezt az iskolák-
4
ÚJ KATEDRA
nak az éves normatívából kell kigazdálkodniuk – hangoztatta. Ezen felül többlettámogatásra nincs módunk – fûzte hozzá. Ismeretes: nem ez volt az elsõ eset, amikor az OFOSZ az iskolák tarthatatlan anyagi állapotára igyekezett felhívni a figyelmet. A szervezet elõször minimális összegû tandíj bevezetésére tett javaslatot, majd petícióban fordult az országgyûlési képviselõkhöz, hogy ne fogadják el a 2006-os költségvetést. Január elején pedig arra kérte a minisztériumot, hogy az engedélyezze az iskoláknak a téli szünet meghosszabbítását, mondván, az iskolák csak a fûtésen tudnak spórolni. (Magyar Nemzet) Csökkent a diákhitel kamata Ismét csökkent a diákhitel kamata, ezúttal 1 százalékkal – közölte a Diákhitel Központ. A 2005/2006-os tanév tavaszi szemeszterére érvényes kamatláb eszerint 10,22 százalék. A csökkentést az tette lehetõvé, hogy a központ az elmúlt tanulmányi félévben kedvezõbb feltételekkel tudott hitelezési forrásokat bevonni. A diákok változatlanul felvehetik egy öszszegben is a félévre igényelhetõ kölcsönt. (radio.hu) Hibás felvételi hat középiskolában Tévedésbõl a rossz feladatsort, a pótfelvételit töltették ki hat középiskolában a felvételizõkkel. Õket nem érte kár, 330 középiskolába azonban új felvételi póttételeket kell kiküldeni. Egyszerûen felcserélték a január 29-i és a február 2-i, jól láthatóan dátumozott feladatsorokat. A diákok vizsgái ettõl függetlenül érvényesek. Az érintett középiskolák: a budapesti Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola, a Budai Nagy Antal Gimnázium, a paksi Vak Bottyán Gimnázium, a kecskeméti Szentgyörgyi Albert Egészségügyi és Szociális Szakképzõ Iskola, a dunaújvárosi Kereskedelmi és Vendéglátói Szakközép- és Szakiskola és a péceli Ráday Pál Gimnázium. Azt nem lehet tudni, pontosan hány diák írt pótfelvételit, mivel a rossz csomagot bontó középiskolákban is volt, aki a jó feladatsort kapta, míg mások a pótfelvételi példákat kapták. Pósfai Péter az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) vezetõje érthetetlennek nevezte a tévedést, mert mint mondta, a felvételi
példák olyan átlátszó csomagolásban vannak, mint az érettségi feladatok. Már a csomagoláson feltûnõ, nagy betûkkel van feltüntetve a dátum. Az OKÉV vizsgálatot indított az ügyben. Az érintettekre maximálisan ötvenezer forintos pénzbírságot szabhatnak ki. (MTI, HVG) Parlamenti vitára alkalmatlannak nyilvánították a szakbizottságok az Ifjúsági törvény tervezetét Az általános vita megkezdésének nem feltétele, de természetes velejárója a bizottsági támogatás. A jelek szerint lehet, hogy hasonló kálvária elõtt áll az új Ifjúsági törvény, mint alkotmányosság kritériumát ki nem álló új Felsõoktatási törvény, jelen esetben azonban nem az Alkotmánybíróság intett jelképes megálljt a kormányzati elõterjesztésnek, hanem már a parlamenti szakbizottságok sem engedték volna tovább. A kormánypárti többségû Ifjúsági és Sportbizottság egy szavazattöbbséggel alkalmatlannak minõsítette, és ezzel eddig szinte példátlan módon nem támogatta a kormány által elõterjesztett új törvényjavaslat általános vitára bocsátását. A kérdéssel szintén foglalkozó hasonló paritású Önkormányzati Bizottságban sem volt pozitívabb a megítélés, igaz, ott szavazategyenlõséggel vonták meg végül a bizalmat az elõterjesztõktõl. Az Ifjúsági törvény megalkotása az egész kormányzati ciklus egyik fõ szakpolitikai prioritása volt, hasonlóan a Felsõoktatási törvényhez. (Edupress) Összeférhetetlenség a minisztériumban? Rendszeres havi bérért vállalt tagságot a Bajcsy-Zsilinszky Kórház felügyelõtanácsában Arató Gergely, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára. Arató Gergely nyilvános vagyonnyilatkozata szerint az oktatási tárca 910 ezer forintos fizetéssel járó politikai államtitkársága mellett egy havi 86 ezer forintos bruttó jövedelemmel járó munkaviszonya is van. Arató Gergely 2004-ben lett az OM politikai államtitkára. Kinevezése után is megtartotta posztját a Bajcsy-Zsilinszky Kórház felügyelõ testületében, ahova 2000-ben került be. 2002-ben megszûnt a megbízatása, és lejárt kõbányai önkormányzati képviselõi mandátuma. Bár a fõvárosi önkormányzat rendelete szerint 2006. március
Hírek, pályázatok
ÚJ KATEDRA
csak önkormányzati képviselõk lehetnek tagjai a felügyelõ testületnek, újra a tanács tagja lett. A kormány tagjai és az államtitkárok jogállását szabályozó törvény szerint a kormányzat tagjai nem létesíthetnek „további munkavégzésre irányuló jogviszonyt“, kivéve néhány tudományos, mûvészeti és szellemi tevékenységi kört. A tiltott állások közt van a felügyelõ-bizottsági tagság is. Arató Gergely az Index érdeklõdésére azt mondta, hogy benne is felmerült államtitkári kinevezését megelõzõen, hogy összeférhetetlen a kórházi felügyelõ-tanácsi megbízatás a kormányzati munkájával. Azt állítja viszont, hogy az általa megkérdezett szakemberek és a tárca jogászai is úgy vélték, hogy a tilalom csak akkor lenne érvényes, ha egy gazdasági társaságban töltene be hasonló pozíciót. (Index) Önadózók lesznek az érettségin felügyelõ tanárok? Tanárok ezrei válhatnak idén önadózóvá, mert felügyeletet vállaltak az érettségin. Az Oktatási Minisztérium azt javasolja, végezzék társadalmi munkában ezt a tevékenységet. A közremûködésért járó pár ezer forintot ugyanis nem az iskolájuk, hanem az Oktatási Minisztérium (OM) számlázza, háttérintézményén, az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközponton (OKÉV) keresztül. Az így kapott juttatás viszont egyéb tevékenységbõl származó jövedelemnek minõsül, azaz a tanárok arra kényszerülnek, hogy maguk készítsék el adóbevallásukat. Ráadásul a vizsgán végzett munkáért járó 1500–6000 forintot a minisztérium gyakran csak fél éves késéssel utalja át. Az adóbevalláshoz szükséges igazolást is csak a múlt héten kapták kézhez a tanárok. A probléma megoldására az Oktatási Minisztérium azt javasolja, a tanárok a jövõben társadalmi munkában (ingyen) végezzék az érettségi felügyeletet. Így ugyanis kikerülhetõ az önadózás, hiszen nincs egyéb tevékenységbõl származó jövedelem. (Kossuth Rádió) „Freedomfighter”-vetélkedõ diákoknak 56-ról Csaknem kétezer diák nevezett be az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából az Oktatási Minisztérium, az 56-os Intézet és a Történelemtanárok 2006. március
Egylete által szervezett vetélkedõsorozatra. A csapatoknak a www.emlekezet.hu/56 weboldalon közzétett kérdésekre kell válaszolniuk. A játékra 372 csapat, csaknem 2000 diák nevezett, az elsõ forduló január 25-ig tart... A pályázaton magyarországi és határon túli középiskolai csapatok egy fõ segítõ tanárral nevezhettek. A játék január 23-ától október 23-áig tart. (Magyar Nemzet) Magánhitellel faragják az iskola adótartozását Az egyik balatonszemesi általános iskola igazgatója személyi hitelbõl próbálja törleszteni az intézmény adótartozását. A balatonszemesi Beszédjavító Általános Iskolát mûködtetõ alapítványt a kötelezõ béremelések hozták lehetetlen helyzetbe. Az iskola ugyan valamennyi dolgozójának kifizette a megemelt béreket, de a járulékokra már nem futotta. A késedelmi pótlékokkal együtt mára 3 és fél millió forinttal tartoznak az adóhivatalnak. Szabóné Molnár Mónika, az intézmény igazgatója az RTL Klub Híradójának elmondta, csak alig több, mint 400 ezer forint kölcsönt kapott - így az adósság egy részét tudja kifizetni. A speciális képzést igénylõ gyerekek oktatása a megyei önkormányzat feladata lenne. Ezt a munkát vállalta át az iskolát fenntartó alapítvány. Az iskola dolgozói és a tanulók szülei is úgy gondolják, hogy a mostaninál jóval nagyobb támogatást érdemelnének. Budapesten egy hasonló feladatot ellátó alapítványi iskolának a Fõvárosi Önkormányzat 41 ezer forintot fizet havonta gyerekenként. Az ide járó gyerekek után viszont a balatonszemesi iskola mindössze ezer forintot kap a Somogy Megyei Önkormányzattól. (RTL Klub) Verekedõsek a magyar lányok A magyar tinilányok csaknem egyharmada vett már részt aktív félként verekedésben - olvasható az [Origo]-n. Az Edinburgh-i Egyetem most közzétett tanulmánya szerint a 11 és 15 év közötti magyar iskolás lányok csaknem egyharmada (pontosan 32,1 százalékuk) volt verekedés aktív résztvevõje a 2001-2002es tanév folyamán. A magyar tinilányok ezzel 35 ország bakfisai közül vitték el a pálmát. Utánunk sorrendben az észtek, a litvánok és a francia ajkú belgák követ-
keztek. Az angolok és a skótok 29,2 és 29,1 százalékos eredménnyel az ötödik és hatodik helyen szerénykednek. A francia tinilányoknak 21,1, a németeknek pedig csupán 15,8 százaléka bizonyult verekedõsnek. A németek mellett különösen békésnek mutatta a vizsgálat a macedónokat és a finneket is. A finn tinilányok bizonyultak a legjámborabbaknak, a vizsgált idõszakban csak 13,3 százalékuk keveredett verekedésbe. A 35 ország 161 082 iskolás serdülõjére kiterjedt felmérésben szerepeltek a hasonló korú fiúk is, akik nem meglepõ módon, még mindig jóval erõszakosabbak a lányoknál. Itt a cseh ifjak lettek az elsõk: a vizsgált idõszakban, 69,1 százalékuk vett részt legalább egy bunyóban. (Origo) Tanárképzés törvénytelenül Engedély nélkül tartott továbbképzést tanároknak az oktatási tárca háttérintézményeként mûködõ Sulinova Kht. egészen tavaly nyárig. A közhasznú társaság nem akkreditálta magát felnõttképzési intézményként, márpedig a törvény szerint ezt meg kellett tennie ahhoz, hogy továbbképzéseket tarthasson. A jogszerûtlen helyzetre egy tavaly év eleji APEH-ellenõrzés derített fényt, a Sulinova ugyanis írásos igazolásokat adott ki képzésekrõl, hogy a tanárok leírhassák a befizetett összeg egy részét az adójukból. A Sulinova jogszabályi ellentmondással magyarázza a bakit. Az akkori pedagógus-továbbképzési kormányrendelet szerint a Sulinovának az alapítási engedélylyel automatikusan járt az akkreditáció, a felnõttképzési törvény szerint pedig nem. Ez utóbbi elkerülte az intézmény figyelmét. A rendeletet tavaly a Sulinova kezdeményezésére módosították, a kht. pedig 2005 májusában megszerezte a törvényben elõírt akkreditációt – állítja az intézmény továbbképzési igazgatóságának vezetõje, Polinszky Márta. A Magyar Hírlapnak azt mondta: az APEH nem érvénytelenítette a kiadott igazolásokat. Az APEH az üggyel kapcsolatosan nem kívánt nyilatkozni. A Sulinova 68 igazolást állított ki a 2004-es képzésekrõl, tavaly pedig összesen 640 pedagógus végezte el a társaság valamelyik, az ügyben érintett tanfolyamát. (Magyar Hírlap)
5
Aktuális A 2002. évi választások elõtt Medgyessy Péter, a szocialista párt miniszterelnök-jelöltje az ígérte, hogy egyszeri jelentõs béremelést valósítanak meg, majd garantálják, hogy a pedagógus bére és más juttatásai az országos átlagot meghaladó mértékben növekednek majd. A Fidesz programja ezzel szemben a pedagógus életpályaprogram bevezetésével kívánta megvalósítani azt a célt, hogy 2006-ra a pedagógusok átlagkeresete 25 százalékkal haladja meg a nemzetgazdasági átlagot. A választási matematika eredményeként végül szocialista-szabad demokrata kormány alakult. Néhány héttel a választási ciklus vége elõtt már mód van arra, hogy elemezzük, teljesültek-e az ígéretek, s azt is megvizsgálhatjuk, melyik párt 2002-es gyõzelmével jártunk volna jobban.
A 2002. évi kormányváltást követõen a Medgyessy-kormány valóban jelentõs béremelést hajtott végre. Akkor még nem tudtuk, hogy ezt három szûk esztendõ követi majd, azaz a szocialista ígéret második fele nem teljesül. 2003-ban ugyanis 0%-os ’emelést’ voltunk kénytelenek elkönyvelni, 2004-ben pedig a kormánypártok olyan költségvetési törvényt fogadtak el, ami sem a béremelés anyagi forrását, sem a végrehajtás kötelezettségét nem tartalmazta. Az eredmény: az Állami Számvevõszék jelentése szerint az önkormányzatok háromnegyede, 2355 helyi önkormányzat nem tudta végrehajtani a béremelést. Baljósan indult a 2005. évi költségvetésrõl szóló vita is, hiszen a törvénytervezet üres bértáblát tartalmazott. A törvény végül éves szinten átlagosan 9% körüli béremelést irányzott elõ. Mindez azt jelentette, hogy az egyszeri emelést követõen még a bérek szinten tartása sem sikerült, nemhogy azok reálértékének növelése. A pénz lassanként elolvadt, míg 2003-ban a pedagógusok havi bruttó átlagkeresete a nemzetgazdasági átlagkereset 125%-át érte, 2005-ben már csupán 116%-át.
6
ÚJ KATEDRA
Bérhelyzet 2006
Ígéretek és a valóság A pedagógusok havi bruttó keresetének alakulása az önkormányzati intézményekben
Pedagógus Nemzetgazdasági átlag
forint
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
63 900
75 600
83 200
100 100
130 900
173 100
168 500
185 000
66 192
76 973
87 566
103 280
122 666
138 003
145 675
160 000
(Forrás: OM)
A pedagógusok reálkeresetének alakulása 1998–2002 között forint 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Pedagógus 63 900 66 142 66 174 72 509 86 831 109 045 101 382 104 223 Nemzetgazda66 192 67 343 69 646 74 813 81 369 86 935 87 649 90 138 sági átlag Fogyasztói 114,3% 110,0% 109,8% 109,2% 105,3% 104,7% 106,8% 103,6% árindex (Forrás: OM)
Ha csak ez utóbbi adatot nézzük – s eljátszunk a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a Fidesz nyeri 2002-ben a választást és teljesíti vállalását –, akkor egyértelmû, hogy a mostani legnagyobb ellenzéki párttal jártak volna jobban az oktatás területén dolgozók. A „mi lett volna, ha…” kezdetû megközelítéseket természetesen a helyükön érdemes kezelni, ugyanakkor tanulságos lehet, az elõzõ és a jelenlegi kormányzat teljesítményének összevetése. 1998-ban a pedagógusok havi bruttó átlagkeresete 63 900 Ft volt, 2002ben pedig ennek több mint kétszerese, 130 900 Ft. Ez utóbbi összegben szerepel már a szeptemberi béremelés arra az évre esõ hatása is, ugyanakkor meg kell említeni, hogy szeptembertõl az Orbán-kormány is jelentõs béremelést hajtott volna végre. 2005ben az eddig rendelkezésre álló adatok szerint 185 000 Ft körül alakult a pedagógusok havi átlagkeresete, ami kicsivel több, mint 42%-os emelkedést jelent. Mindeközben természetesen változott a keresetek reálértéke is. 1998hoz képest 2002-re a bérek reálértéke 36%-kal emelkedett, míg a kormányváltást követõen mostanáig 27%-os a növekedés. Összességében az elmúlt nyolc év alatt a pedagógusok keresetének értéke 63%-kal, miközben a
nemzetgazdasági átlagkereset reálértéke 36%-kal növekedett. A keresetek emelkedése azonban önmagában nem jelenti azt, hogy minden, a pedagógusok által elvégzett feladat megfelelõ díjazással jár. Az osztályfõnöki munka, a munkaközösség-vezetés, a pályakezdõ pedagógusok segítése mind olyan tevékenységek, amelyeket a mai bérrendszerben messze értékük alatt kezelnek. A polgári kormány utolsó évében a Fidesz állt elõ azzal a javaslattal, hogy a lényegében három lábon álló bérrendszer (alapbér, pótlék, minõségi munka díjazása) valamennyi eleme kerüljön megerõsítésre. A pedagógus életpályamodell, amelynek szakmai vitáját is levezényelte az akkori kormánypárt, egy a mainál lényegesen differenciáltabb rendszert írt le, amelyben a többet vállaló, illetve magasabb színvonalú munkát végzõk jelentõsebb jövedelemre számíthatnak. A választásokat követõen az új kormány levette a napirendrõl az életpályamodell bevezetését és helyette egységes béremelés mellett döntött. A szakértõk többsége szerint a népszerû intézkedésért komoly árat fizetett az oktatás, mert a kormány ezzel elszalasztotta annak lehetõségét, hogy olyan bérreformot hajtson végre, amely az oktatás színvonalának emelését is támogatta volna. 2006. március
Aktuális
ÚJ KATEDRA
Matyóné Forintos Csilla háromgyermekes anyuka, statisztikai elõadó:
– A pedagógusé az egyik legõsibb hivatás. Aki erre esküszik fel, az elõtt
Matyóné Forintos Csilla
gyermeklétszám miatt. A szabad iskolaválasztás és a fogyatkozó gyermeklétszám versenyhelyzetet teremt. Olyan légkörre (anyagi és morális) és pedagógiai programra van szükség, amellyel sikerül meggyõzni a szülõket arról, jó döntést hoznak, ha gyerekeiket a választott iskolára bízzák. A pedagógus társadalom valóban nagyobb fizetést érdemel, de azt is el kell ismerni, hogy egy hónap alatt nem lehet megoldani azt, amit több kormány az elmúlt 15 év alatt elmulasztott. A 10 évnél nagyobb múlttal rendelkezõ pedagógusoknak nagyobb arányban kellene megemelni bérét, mert az a pedagógus nagy valószínûséggel alkalmas arra, hogy a felnövekvõ generáció lámpása legyen. Balázs Antal nyugdíjas gépészmérnök:
le a kalappal. A pedagógus azon túl, hogy megtanítja a gyerekeinket írni, olvasni és számolni, példaképül is áll elõttük. A pedagógusok bére – véleményem szerint – csak részben felel meg annak a jogos elvárásnak, hogy a tanárok jövedelme álljon arányban munkájuk értékével, felelõsségük súlyával. Hiszen valamennyiüknek önállóan kell a saját gyerekcsoportjukban helytállniuk. A felgyorsult világ pedig a tanulóktól, tanítóktól, a közösség minden tagjától a folyamatos megújulást várja el. A legtöbb településen például, úgy tudom, súlyos intézm é n y- f e n n t a r t á s i gondok is vannak, szerencsére az iskolák összevonása, bezárása Gyömrõn – egyelõre – nem lehet veszély az elegendõ 2006. március
– A pedagógus bérekkel nem vagyok teljesen tisztában, de mint újságolvasó mostanában sokat olvastam a kérdést illetõ anomáliákról. Úgy tudom, 2002. szeptembere óta nem volt jelentõsebb emelés. A nemzetgazdasági átlag alatti volt a bérük. Úgy tudom, a béremelés 50–60%-át
Balázs Antal
fedezte csupán az állam, másik részét az önkormányzatok bevételeibõl kellett fedezni, de a szegényebb önkormányzatok nehezen tudták csak ezt kigazdálkodni. Azóta emlékezetem szerint nem volt emelés, ám nagyon sok gondról hallottam. Az egyházi iskolák például 6-8%-kal kevesebb bért kaptak. Jogos a panasz, hogy nem emelkedett a pedagógusok bére annyival, mint ezt a kormány hangoztatta. A PDSZ többször megszakította a tárgyalásokat, mert kevesellte az emelést. Mindenkinek az érdeke,
Tanítás a zuglói Liszt Ferenc Általános Iskolában
7
Aktuális
ÚJ KATEDRA
tendencia folytatódik, a szakma továbbra sem lesz versenyképes, sok ember szemében csak végsõ szükségmegoldás marad a tanítás mint pálya. Ez pedig tovább rontja az amúgy is folyamatosan romló oktatási színvonalat, a még a pályán lévõ elhivatottak száma egyre inkább felhígul a muszájtanárokkal, hozzá nem értõkkel. Csabai Károlyné Matematika-testnevelés szakos tanár Maglódi Általános és Vermesi Péter Mûvészeti Iskola
hogy a pedagógusok megbecsült tagjai legyenek a társadalomnak, hiszen évekig képezték magukat. Ezen kívül fontos, hogy a bérkorrekciók után tûnjön el a pedagógusok bére és más foglalkozásúak bére közti különbség, és ha egyszer korrigálták, akkor maradjon is meg az a bérszint, mert a megfelelõ anyagi háttér nagyon fontos a pedagógusoknak. Nem szabad megengedni, hogy a bérek visszacsússzanak. Másik kérdés, hogy a pe-
dagógusoknak megemelkedtek a feladatai a technikai fejlõdés miatt, és az is nagyon bonyolult feladat, hogy különbözõ háttérrel rendelkezõ, különbözõ felkészültségû gyerekeket tanítanak. A feladat nehézsége miatt is fontosnak tartanám, hogy a pedagógusok a béremeléssel megbecsültebb tagjai legyenek a társadalomnak. Ha jobban keresnének, az inspirálná õket arra, hogy órán kívül is foglalkozzanak a gyerekekkel, és kevesebbjüknek kellene pályát módosítania. A pedagógus a nemzet napszámosa. Idegileg is fárasztó lehet annyi gyerekkel foglalkozni.
2002. szeptemberében a pedagógusok papíron 48%-os emelést kaptak, ami a gyakorlatban nettó 40%-os keresetnövekedés volt. Ez az emelés
Bakonyi László középiskolai angoltanár Tatabánya, Kossuth Lajos Közgazdasági és Humán Szakközépiskola
Bakonyi László
8
Nem titok, hogy a tanári bérek alacsonyak. Az sem, hogy eddig nem igazán született jó megoldás a bérek rendezésére. Gondolok itt az elmúlt évek béremeléseire, amelyeket tömeges elbocsátásokkal és fizetésen kívüli támogatások megvonásával, csökkentésével kompenzáltak. Ha ez a
Csabai Károlyné
csak az alapbéreket érintette, a pótlékokat nem, így összesen 20%-kal emelkedtek a bérek. Ezek után két és fél évig semmiféle emelés nem volt. A fõ gond, hogy a pótlékokat nem emelik. Ma egy osztályfõnöki pótlék nálunk bruttó 5600 Ft, a törvény szerint 6200 forint lehet, ám ennek nincs túl nagy ösztönzõ hatása. En2006. március
Aktuális
ÚJ KATEDRA
nyire értékeli a kormány egy osztályfõnök havi munkáját! Ennél többet, ha az iskola tudna adni, akkor sem adhatna, mert az a törvénnyel ellenkezne. Az elszegényedett önkormányzatok képtelenek bármilyen plusz forrást bevonni az oktatásba. Megnövekedett feladataikat is alig tudják finanszírozni. 10 éve az állami-önkormányzati fejkvóta arány 70%:30% volt, ma 90%:10%. A minõségi bérpótlék az elmúlt 4 évben alig-alig emelkedett, személyenként 3900 Ft-ról 5000 Ft-ra. Magyar Bálint már a Horn kormány idején 10 000 Ft-tal kecsegtette a pedagógusokat Nincs jutalomalap sem, mi a bérmegtakarításból fizettünk ruhapénzt tavaly, összesen 20 ezer forintot. Sokan vállalnának szakköröket, de nem tudunk fizetni a szakkörökért sem. Színházra és könyvre sem jut elég, vasárnapi ebédrõl egy étteremben pedig nem is merek álmodni. Az igényeinket teljesen leadtuk. A pedagógusok ma a kínai piacról és a túrkálóból öltöznek. Érdekes kérdés még a helyettesítés. Arról volt szó, hogy lesz helyettesítési pótlék, de ma
2006. március
Kovács Péter igazgató Liszt Ferenc Általános Iskola
Kovács Péter
a pedagógusok ilyenkor csak óradíjat kapnak, és a tanár kiválasztásánál fontos szempont, hogy minél fiatalabb legyen, mert a fiatalabbaknak alacsonyabb az órabérük. A 3 éve kapott nettó kb. 20%-os bérnövekmény mára elértéktelenedett, szerintem megint nem érjük el a versenyszféra átlagát. A pedagógusé még mindig nem közelíti meg egy kõmûves, egy ügyvéd, vagy egy banki alkalmazott életszínvonalát.
2002. szeptemberében volt egy emelés, ám sajnos ez az emelés három-három és fél év alatt elolvadt. Nagyon nehéz a pályára hozni kreatív kollégákat, férfiakat. Kevés szaktanár van fizikából, kémiából. Akik a TTK-n végeztek, vagy nívósabb egyetemen, ezért a kis fizetésért nem jönnek tanítani. Ma egy kezdõ pedagógus fizetése hetven ezer forint körül van, a Tescóban az árufeltöltõk bére is ennyi. Sokat hallani az állandó továbbképzésrõl, élethosszig tartó tanulásról, de anyagilag ezt nem fedezik. A pótlékok emelése elmaradt. Az igazgatói pótlék is olyan kevés, hogy az egykorú kollégák ha helyettesítést vállalnak jobban keresnek, mint az intézményigazgató, aki a személyi állományért és az egész intézményért felelõs. A többi pótlék, például az osztályfõnöki is nagyon alacsony. Megalázó és nevetséges a 2000 forintos osztályfõnöki és a többi pótlék. Jobb lenne, ha az igazgató határozhatná meg, ki az, akit tûzvédelmi vagy munkavédelmi felelõsnek nevez ki. Az igyekvõ pedagógus 8-9 órát az iskolában tölt, és nem csak tanít az órán, hanem neveli is a gyerekeket. Egyre nehezebb a feladat, mert egyre nehezebb a diákokat megközelíteni. Ezen kívül egy pedagógusnak tájékozottnak kell lennie a mai életben, színházba, múzeumba járni, hétvégén pihenni és hétfõn kipihenten, mosolygósan tanítani. Mindezek miatt megint idõszerûnek tartanék egy 50%-os emelést, ez inspirálná a pedagógusokat. (eo)
9
Aktuális
ÚJ KATEDRA
Romaoktatás – vita egy miniszterelnöki ötletrõl Nemrég botrányt kavaró kijelentést tett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. A DEMOS és a POLICE NETWORK decemberben megtartott konferenciáján beszédében a magyarországi mélyszegénységrõl szólva kijelentette: Meg kell szakítani a generációs láncot és a szegény családok gyermekeit bentlakásos iskolába kell küldeni. A kijelentés azóta a Parlamentben is elhangzott, és a szegénységgel foglalkozó szervezetek, köztük több romavédõ egyesület is tiltakozott. Az elképzelés a nagy felháborodás miatt nem valószínû, hogy a parlamenti plénum elé kerül tervezet formájában. Összeállításunkban az elképzelést járjuk körül az érvek és ellenérvek ütköztetésével. Lapunk megkereste az Oktatási Minisztérium hátrányos helyzetû és roma gyermekek integrációjáért felelõs miniszteri biztosát, Daróczi Gábort, valamint az ügy kapcsán többször nyilatkozó Roma Nõvédelmi Közhasznú Szervezet elnökét, Makai Istvánnét és az ügy kapcsán talán legélesebb kritikát gyakorló debreceni Cigány Önkormányzat elnökét, AbaHorváth Istvánt.
Egy kisvárosi tanítónõ osztálykirándulást szervezett diákjainak Egerbe. A kirándulás szervezése annyira jól sikerült, hogy csupán csekély költõpénzt kellett volna a diákoknak magukkal vinni, ám a tanítónõ legnagyobb meglepetésére alig jelentkezett pár diák a kirándulásra. Ismerõsei és kollégái megkérdezték, hány roma származású diák jár az osztályba, és hány roma szülõ megy velük kirándulni. A tanítónõ elgondolkozva azt felelte, hogy az osztály nagyobb része roma származású... Ismerve ezen diákok helyzetét, elhatározta, elmegy meglátogatni õket, s beszél szüleikkel. Kiderült, hogy a szülõk valóban nem
10
a hozzájárulást tartják soknak, hanem féltik gyermekeiket, hisz egy roma szülõ sem ment volna kísérõként. A tanítónõ kérte, hogy jöjjön legalább egy szülõ velük. A családok egész éjjel tanácskoztak, míg végül úgy döntöttek: a legerõsebb férfi kíséri õket, hisz
lehet, védelemre van szükségük, és egy asszony, aki anyai segítséget nyújt és a legravaszabb ember. A tanítónõ nem kis meglepetésére ekkor az eredetileg tervezett egy busz helyett hármat kellett rendelnie, mert a diákok testvérei és unokatestvérei is jelentkeztek. A kis történet jól példázza a romaszüFotó: PR Herald lõk viszonyát gyermekeikhez. Csak akkor érzik biztonságban õket, ha védõszárnyaik alatt tudhatják õket. A ragaszkodás és az összetartás sokkal inkább jellemzi a romaközösségeket, mint más családokat. Ezért fordulhat elõ, hogy sok diák a tanár kér-
Közlemény A Lungo Drom országos Cigány Érdekvédelmi és Polgári Szövetség elnöksége megdöbbenéssel és felháborodással fogadta, hogy Gyurcsány Ferenc Magyarország jelenlegi miniszterelnöke egy pedagógiai tárgyú konferencián a felvilágosult abszolutista uralkodók cigányügyi rendelkezéseit felidézõ kijelentést tett. Felszólalásában kifejtette, hogy a mintegy hétszázezer magyarországi mélyszegények a piacgazdaság szempontjából nem lehet mit kezdeni, le kell mondani arról, hogy õket a munkaerõpiacra visszahozzák. Számukra az állami eltartott státuszt, legfeljebb közhasznú munkából történõ vegetálást szánja. A költségvetés katasztrofális helyzetébõl sejthetjük, hogy ez milyen színvonalú életet jelent az ország csak nem egytizedét kitevõ népesség számára. Ennél is felháborítóbbnak tartjuk azonban azt a javaslatát, hogy a legszegényebbek esetében „meg kell szakítani a generációs láncot”, azaz a gyermekek nevelését a családok helyett állami intézményekre kell bízni. Ez II. József és Mária Terézia cigányellenes intézkedéseit juttatja eszünkbe, akik hasonlóképpen, a gyermekek szülõktõl való elszakításával kívánták jobbágyi sorba felemelni a cigányokat. A miniszterelnök kerüli a cigány szót, de a leírásából világosan kitûnik, hogy fõképpen rájuk utal. Ezért a Lungo Drom elnöksége tiltakozik e megalázó, az alapvetõ emberi jogokba és társadalompolitikai alapelvekbe ütközõ megnyilvánulás ellen. Egyben szolidaritást vállalunk azokkal a magyarokkal is, akik önhibájukon kívül kerültek hasonló helyzetbe, és akik esetében a család államosításának tervét éppolyan felháborítónak tartjuk, mint a cigányság esetében. Ugyanakkor követeljük, hogy a mindenkori kormány a generációs lánc megszakítása nélkül nyújtson a jelenleginél sokkal több intézményes segítséget a szegény, és fõként a legszegényebb családoknak, hogy gyermekeiket emberhez méltóan nevelhessék fel. Egyben felszólítjuk az emberi és kisebbségi jogokat védõ civilszervezeteket, hogy a különbözõ kormányok teljesítményét egyenlõ mércével mérve emeljék fel szavukat az ilyen súlyos veszélyeket felidézõ megnyilvánulások ellen. Budapest, 2006. január 13. Farkas Flórián a Lungo Drom elnöke
2006. március
Aktuális
ÚJ KATEDRA
désére felelve unokatestvéreit és lakóközösségben élõ játszópajtásait is testvérei közé sorolja. Sok óvodában ahol négyig lehetnének a gyerekek, a roma anyukák már fél kettõkor megjelennek. Számtalan példát sorolhatnánk még a romaanyák gyermekeikhez való ragaszkodására. Mindezekbõl talán érthetõ, miért váltott ki akkora felháborodást a javaslat a romavédõ szervezetek körében. A roma anyák nem adják bentlakásos iskolába gyermeküket
Göncz Kinga esélyegyenlõségi miniszter szerint a miniszterelnök javaslata a bentlakásos iskola-program elsõsorban a tanyavilágban élõknek jelenthet megoldást, de senkit sem kényszeríthetnek erre. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok miniszteri biztosa megkeresésünkre elmondta: Magyarország szabad ország. javaslatai, tervei mindenkinek lehetnek, bárki megfogalmazhatja véleményét. A terv nem törvény, így nem kívánt állást foglalni az ügyben.
Makai Istvánné, a Roma Nõvédelmi Közhasznú Szervezet elnöke szerint: A roma anyák a legcsaládcentrikusabbak, ezért nem jelent megoldást a gyerekek saját környezetébõl való kiragadása. A család elsõdleges feladata, hogy ne legyenek kiszolgáltatva a gyerekek. Ugyanekkora felháborodást keltene, ha a nyugdíjasokat akarnák kötelezõen nyugdíjas otthonba zárni. Mint mondta, több romaszervezet petícióval kíván tiltakozni az ügyben. Göncz Kinga szerint azonban a javaslat nem önálló elképzelés, hanem egy több elembõl álló program része. Szerinte a tanyavilágban élõk közül többen élnének ezzel a lehetõséggel, mert ott az iskolák általában nagyon messze vannak a gyerekek lakásaitól. Az ilyen szegény sorsú családok gyermekein más módon is próbálnak segíteni: fejlesztik az iskolabusz-hálózatot, és jobb minõségû utakat építenek a kistelepülések között. Több, mint nyolcszáz településen választottak már falugondnokot, akinek feladata többek közt az óvodás és iskoláskorú
gyerekek szomszéd településen levõ iskolába, uszodába vagy színházba való elvitele. Botrány a Parlamentben
Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke szerint a kormányfõ a közhasznú munkákból történõ vegetálást szánja a cigányságnak, s bár javaslatában nem említi, a javaslat egyértelmûen a cigányságról szól. „Ismert Ön már életében gyermekes cigány családot? Tudja Ön, hogy a cigány ember az életénél is jobban szereti gyermekét?“ – kérdezte. Soltész Miklós képviselõ az üggyel kapcsolatban a miniszterelnöktõl azt kérdezte: „Ön valóban azt javasolja, hogy a legszegényebb emberektõl vegyék el gyermekeiket? Azért mert ezek az emberek nem jutnak munkához, el kell tõlük venni a gyerekeket? Gyurcsány Ferenc szerint azonban annak a családnak, amelynek egy váltás fehérnemû gondot jelent, a bentlakásos iskola jelentheti a legjobb megoldást. Mint említette õ is így tudta elvégezni a középiskolát.
Kollégium vagy felzárkóztatás? A romákkal foglalkozó sajtótermékeket két kijelentés tartja lázban hetek óta.
Az egyiket Gyurcsány Ferenc tette, amikor decemberben a Csapi kollégium átadásán úgy fogalmazott: „A szegénység megszüntetésére a „generációs lánc“ megszakítása jelenti a megoldást, és jó hatással lenne a nagy szegénységben élõ családok gyerekeire, ha több idõt töltenének ezekben az intézményekben. A bentlakásos iskolákban a gyerekeket rendszerességre és felelõsségvállalásra szoktatnák, szemben azzal, amit sok esetben otthon látnak, hogy munkanélküli szüleik állandóan otthon vannak.” A másik esetben Orbán Viktor, majd Farkas Flórián fejtette ki nézeteit szegregációról illetve felzárkóztatásról. Mivel mindkettõ az Oktatási Minisztériumot érinti, illõ hát, hogy ezen intézmény is letegye voksát – sokak által jól ismert módon – egy harmadik verzióra. 2006. március
Mindkét fél megnyilvánulásában számomra teljesen világosan elkülönül három dolog: szándék – tett – kommunikáció. Miniszteri biztosként magam is tapasztaltam, hogy e három dolgot nagyon nehéz egyenlõ arányban, jó hangsúlyokkal, félreérthetõség nélkül végezni. Fontosnak tartom azonban leszögezni, hogy míg a miniszterelnök úr, így a kormányzat integráció iránti elkötelezettsége konkrét tettekben is megjelenik, addig a legnagyobb ellenzéki párt kormányzása idején a valós esélykiegyenlítõ szándékok legalábbis háttérbe szorultak. A csapi kollégium átadása kapcsán elhangzott beszéd tehát abban az esetben félreérthetõ, ha figyelmen kívül hagyjuk az elmúlt négy év erõfeszítéseit az oktatási integráció megvalósításában. Az ez irányban tett kormányzati cselekedetek és döntések fogadtatása persze nem egyöntetû és nem is konfliktusmentes.
Témánknál maradva: a Csapiban komoly állami támogatással felépített kollégium megítélése, illetve az elõzõ ciklusban megfogalmazott hátrányos helyzet kitétele vagy az örökösen emlegetett felzárkóztatás komoly kérdéseket vethet fel. Van-e szükség Magyarországon kollégiumokra? Igen! A véges mennyiségû férõhelyekhez az arra leginkább rászorultaknak kell hozzáférést biztosítani? Igen! A legrászorultabbak között a romák magasan túlreprezentáltak? Ez is igaz… A Csapi kollégium esete kifejezetten az a helyzet, amit nagyon alaposan körüljárva és nagyon „szõrözve” kell végiggondolni, és egy sor más kérdést is fel kell tegyünk magunkban. Az adott kollégium segít-e a meglévõ szegénységi lánc megszakításában? Az intézmény által kitûzött célok arányban vannak-e befektetéssel? És talán a legfontosabb kérdés: a kollégium (Folytatás a 12. oldalon)
11
Aktuális
ÚJ KATEDRA
Kollégium vagy felzárkóztatás? (Folytatás a 11. oldalról)
által nyújtott támogatás-e a legmegfelelõbb forma? Ha egy mai kollégista nagy valószínûséggel majdan vissza kell(!) hozza a saját gyerekeit is a csapi vagy hasonló intézménybe, mert a külsõ segítség nélküli élethez nem lesz képes megteremteni a feltételeket, akkor valószínûleg az a kollégium nem jó terepe a társadalmi integrációnak. Ahhoz, hogy egy ilyen intézmény beváltsa a hozzá fûzött reményeket, – például az ide járó bármilyen hátterû vagy etnikumú gyermek a tanulási folyamatban versenyképes szakmát szerezvén el tud helyezkedni az elsõdleges munkaerõpiacon – nagyon fontos, hogy ott megfelelõ szintû nevelést és oktatást is biztosítsanak. Jó példának említhetjük a Pécsett található Gandhi Gimnáziumot és kollégiumot, ahonnan a kikerülõ diákok ugyanolyan arányban kerülnek be egyetemre és fõiskolára, mint a város más hasonló intézményébõl. Ha a Gandhi példáját nézzük, akkor azt kell lássuk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetû és/vagy roma középiskolás korú diákok szülei igenis élnek a kollégium nyújtotta lehetõséggel, szívesen küldik oda gyerekeiket, hiszen Magyarország településszerkezete magával vonja azt, hogy az esetek döntõ többségében nincs ingázásnyi távolságra egyetem és fõiskola. Egészen más a helyzet az általános iskolákkal, pláne az óvodákkal. Véleményem szerint mindenek elõtt az óvoda és lehetõség szerint az általános iskola alsó tagozata helyben kell rendelkezésre álljon; és a helyi felelõs szerveknek pedig az a legfõbb feladata, hogy a családokat abban segítse, hogy ezeket a szolgáltatásokat igénybe tudják venni. Orbán Viktor azon kijelentése, miszerint „Nem hisszük, hogy egyetlen kaptafára lehetne húzni a roma és a magyar közösségek együttélésének kérdését, van ahol tudnak közösen is egy osztályba járni, van ahol ezt nem szeretnék, ezért van ahol ilyen, van ahol amolyan megoldást kell választani“ számomra már sokkal súlyosabb kérdéseket vet fel: ki az, ki nem szeretné; miért nem szeretné együtt járatni gyermekeit; – és a legfontosabb – a „nem szeretésnek” milyen következményei vannak. Meg kell állapítsuk azt a tényt, hogy a társadalom egyes tagjai határozottan nem szeretnék, ha gyermekeik
12
hátrányos helyzetû, vagy pláne roma kortársaikkal lennének egy osztályban/iskolában/padban. Tudjuk, hogy ma Magyarországon igenis komoly következményei vannak annak, hogy ki milyen szintû oktatási szolgáltatásokhoz férhet hozzá. A 2003-ban megjelent PISA kutatás szerint ebben a tekintetben elsõ helyen állunk a megvizsgált 25 ország közül. A társadalmi felelõsség pedig akkor merül fel önkormányzati, politikai vezetõnek, oktatáspolitikai döntéshozónak, pedagógusoknak, amikor ezt a szegregációs igényt a pillanatnyi állapot „nyugalmáért” kielégítve megteremtik a szegénységi csapdát. Ha elfogadjuk, hogy vannak olyan területek, ahol nem kell a társadalomnak összetartania, ahol a hátrányos helyzetben lévõket épp a pillanatnyi állapotukra hivatkozva hagyjuk ki a fejlesztésekbõl, nem engedünk hozzáférni meglévõ közszolgáltatásokhoz, akkor nagyon hamar el fog jönni az az idõ, amikor két Magyarországról beszélünk. Az egyik versenyt tud tartani Európa többi részével, míg a másik a harmadik világgal lesz egy platformon. Amikor növekszik azok száma, akik nem tudnak kikerülni a szegénységi csapdából, és akiknek az eltartása egyre nagyobb terhet ró azokra, akik annak idején önös érdekbõl kizárták õket abból a lehetõségbõl, hogy belépjenek az aktív keresõk közé. A „szegregációs igény” indoklásaképp leginkább azt szoktuk hallani, hogy a hátrányos helyzetû gyermekek olyan lemaradásban vannak, hogy azonos tanulócsoportban hátráltatnák társaikat. Nemzetközi és hazai kutatások már régóta kimutatták: ha különbözõ szociális hátterû családok gyermekeit együtt tanítjuk, akkor a jobb szociális hátterû család gyermekeinek ez semmiféle lemaradást nem okoz, míg a szegényebb családok gyermekei nagyságrendekkel jobban teljesítenek. Persze ez csak akkor igaz, ha abban az osztályban valódi integráció történik, a pedagógusnak például vannak ismeretei a kooperatív oktatásról, a heterogén csoportban való differenciálásról vagy a szöveges értékelésrõl. Ezek a képességkibontakoztatás eszközei. Ezzel ellentétben a felzárkóztatás mindig két meglévõ szint között valósul meg.
Azok között, akik 3-4 éves óvodáztatás után már az írástanítás elõfeltételének számító kialakult rajzképpel jönnek, és azok között, akiknek nem volt lehetõségük ezt elsajátítani. Az iskola szerepe itt vetõdik fel elõször. Az iskola csak „hozott anyagból” dolgozik, és a meglévõ különbséget alapul véve azt az iramot diktálja, ami az elöl haladóknak kényelmes; vagy feladata minden gyermekre egyénileg szabott oktatást nyújtva az egyéni képességeket kibontakoztatni. Az oktatási kormányzat nem csak erre a kérdésre adta meg a választ, hanem iránymutatást, eszközöket és feltételeket is teremtett hozzá. A rossz elõfeltételekkel érkezõ diáknak immár három tanéve van arra, hogy megmutassa, van olyan képességû, mint társai. A tanárokat felkészítjük arra, hogy ehhez minden segítséget meg tudjanak adni, és ne önmagát beteljesítõ jóslatként negyedikben megállapítsák, hogy eddig sem lett volna szabad minden tanév végén átengedni a tanulót. Más példákat említve: a tanulók értékelé-
sében a sok frusztrációra okot adó osztályzás helyett a szöveges értékelés került. A képességkibontakoztatáshoz illetve az integrált neveléshez külön normatívák igényelhetõk. A Nemzeti Fejlesztési Terv keretében hamarosan több mint 10 000 pedagógus sajátítja el a fent említett kompetenciákat. Végezetül szeretném egy barátomat idézni, aki arra a kérdésre, hogy miért fontos az integrált oktatás azt válaszolta egyszer: „Mondd meg milyen iskolába jársz, megmondom ki vagy!”. Remélem egyszer eljön az az idõ, amikor nem lesz igaza, mert minden iskola azonos minõségû szolgáltatást tud biztosítani, és mindenki egyenlõ esélyekkel fér azokhoz hozzá. Daróczi Gábor miniszeri biztos
2006. március
Aktuális
ÚJ KATEDRA
Szavakkal nem lehet eredményt elérni Az Új Katedra Környei Lászlót, az Orbán-kormány közoktatási helyettes államtitkárát kérdezte Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor nyilatkozatairól.
– A miniszteri biztos úgy fogalmaz, „míg a miniszterelnök úr, így a kormányzat integráció iránti elkötelezettsége konkrét tettekben is megjelenik, addig a legnagyobb ellenzéki párt kormányzása idején a valós esélykiegyenlítõ szándékok legalábbis háttérbe szorultak...” Hogyan értékeli ezt a kijelentést? – Nem szerencsés, ha egy köztisztviselõ politikai elkötelezettsége alapján értékel történéseket. Nem elsõsorban azért, mert ez ellentétes a köztisztviselõséggel, hanem azért, mert – mint ahogyan ez ebben az esetben is történt – torzítja, szelektívvé teszi az értékelést. Tény ugyanis, hogy az elõzõ kormányzati ciklusban három sikeres PHARE program zajlott, összességében mintegy 10 Mrd Ft támogatással, amelyek a hátrányos helyzetû, közöttük is kiemelten a roma fiatalok esélyteremtését szolgálták. Jelentõsen emelkedett a roma ösztöndíjasok száma. Elindult az Arany János program, majd annak roma alprogramja. Az elsõ évfolyam 2005-ben érettségizett, s elmondható, soha ennyi hátrányos helyzetû, köztük roma származású fiatal nem került be a felsõoktatásba egyetlen programnak vagy adminisztratív intézkedésnek köszönhetõen. Nem állítom, hogy nem maradt elvégzendõ munka bõségesen, ám az eredmények eltagadását felelõtlenségnek tartom. Felelõtlenségnek, mert ezekre építve, a sikeres programokat bõvítve lehetne elõrelépni. – És hogyan értékeli az elmúlt négy esztendõ törekvéseit? – Azt gondolom, sokat elárul a végzett munkáról, hogy bár miniszteri biztosi posztot hoztak létre ennek a fontos problémának a kezelésére, elõrelépés alig-alig történt. A szakma elégedetlen. Programok álltak le – így például a kiemelt oktatási körzetek támogatása – részbe, több hónapos késéssel fizetik ki a roma diákok ösztöndíjait, nem bõvült, csak átszervezõdött az Arany János program. Érdemi munka helyett adminisztratív intézkedé2006. március
Környei László
sek történnek, mint pl. az iskolai körzethatárok nagyon nehezen megvalósítható módosításának elõírása. Átgondolatlanul alakítgatják a finanszírozási szabályokat is, így sokszor éppen oda nem jut el a támogatás, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Jó példa erre a kötelezõ tanórai foglalkozások számottevõ csökkentése, mely épp a nehéz sorsú családok gyermekeit sújtja legjobban, hiszen õk nem tudják ezt a szolgáltatást megvásárolni. S akkor még nem szóltam az óvoda- és iskolabezárásokról, átszervezésekrõl, ami szintén a hátrányos helyzetû családokat sújtotta leginkább. A legnagyobb hibának azonban talán azt tartom, hogy kizárólag emberjogi problémaként kezelik ezt a nagyon összetett társadalmi problémát, amelynek oktatási, szociális, foglalkoztatási és más aspektusai is vannak az emberjogi megközelítés mellett. De igazságtalan lennék, ha nem említeném meg például az Útravaló programot, amit jó kezdeményezésnek tartok, és az is jó, hogy bár korábban nagyon meg akarták szüntetni az Arany János programot, végül mégis a megtartása mellett döntöttek. A munka és a támogatás nem spórolható meg, ezek nélkül nincs siker. Szavakkal, papírokkal nem lehet eredményt elérni. – Hogyan értékeli a két politikusi megnyilvánulást, Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor nyilatkozatait? – Gyurcsány Ferenc szerintem nem gondolta végig, hogy mit beszél. Ha mégis, akkor alapvetõ dolgokkal nincs tisztá-
ban. Vannak eszközök, amelyekkel sikeresen lehet növelni a roma gyerekek esélyeit, ilyenek a már említett programok vagy például a hátrányos helyzetû gyerekek óvodai nevelésbe való korai bekapcsolódásának ösztönzése, az iskolaotthonos oktatás. Ma ugyanis például helyhiányra hivatkozva éppen ezeket a gyerekeket utasítják el, mondván az anyuka munkanélküli, otthon van, tud vigyázni rájuk. Azzal, amit a miniszterelnök mondott, egyetlen dolgot lehet elérni: felesleges indulatokat szítani. – És a Fidesz elnökének nyilatkozata? Orbán Viktor ugye azt mondta, hogy” nem hisszük, hogy egyetlen kaptafára lehet húzni a roma és a magyar közösségek együttélésének kérdését, van ahol tudnak közösen is egy osztályba járni, van ahol ezt nem szeretnék, azért van ahol ilyen, van ahol amolyan megoldást kell választani”. – Nem látok problémát ezzel a kijelentéssel. Orbán Viktor azt mondta ezzel, hogy többféle sikerre vezetõ megoldás is lehet. – Daróczi Gábornak ennek a kijelentésnek a „nem szeretnék” elemével van gondja. – Nézze, a Gandhi Gimnáziumot a Horn-kormány idején hozták létre. Ez egy kizárólag roma tanulókat fogadó gimnázium. Az ezt kitaláló roma értelmiségiek szerettek volna egy ilyen, elkülönült oktatási megoldást létrehozni, és megcsinálták. Támadta ezt valaha valaki? Vagy hogy egy másik példát hozzak, az Arany János programot annak idején élesen kritizálták, hogy miért hátrányos helyzetû program, miért nem roma program. Még tüntetést, virrasztást és hasonlókat is szerveztek. Pedig ez egy integrációra építõ program volt. A miniszteri biztos úr tehát félreértette vagy félre akarta érteni azt, amit Orbán Viktor mondott. A mi kormányzati gyakorlatunk az integrált oktatást támogatta, s ezen a jövõben sem kívánunk változtatni. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ha egy közösség önálló intézményt akar, mint például történt ez a Gandhi Gimnázium esetében, akkor ezt ne tudnánk támogatni.
13
Aktuális Elsõsorban azokat a tényeket szeretném felsorolni, amelyek sértik az általam megkérdezettek esélyegyenlõségeit. Mit is mondott a Miniszterelnök úr?
ÚJ KATEDRA
Mesét a gyermekeknek, valóságot a felnõtteknek… mányzati módra. A saját szememmel látom a szegénységet, a fájdalmat, a kilátástalanságot, a reménytelenséget, a változás utáni vágyakozást az emberek szemében, beszédében a telepeken. 2005 decemberében Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és Hajdú-Bihar megyében kb. 600 családot kértünk meg, hogy értékelje a kormány négyéves munkáját és beszéljen arról, mit
Van úgy kb. 500 ezer aktív korú ember, akiket nem lehet a munkaerõpiacra visszaintegrálni. Ezekrõl az emberekrõl a javaslat szerint az államnak, a köznek, „a többinek” kell gondoskodni, segélyek, közhasznú munkák, közcélú munkák által. Van kb. 700 ezer mélyszegénységben élõ család, ahol a generációsláncot úgy lehet megszakítani, ha már óvodáskortól bentlakásos intézményben oktatjuk, neveljük, segítjük a gyermekeket. A magyar kormány 10 európai országgal együtt meghirdette a roma évtized programját. Ebben nagy hangsúlyt kívánnak fektetni az oktatás, a foglalkoztatás, lakhatás, egészségügy, a kultúra javítására, megõrzésére. Néhány éve megy a program, de kézzel fogható változás még nem történt. Mosolygós, jól megfizetett cigány fiatalok, minisztériumi referensek, miniszteri biztosok, politikai államtitkár mesél, reklámozza, azokat a folyamatokat, amelyek elméletben léteznek, de Aba-Horváth István, a debreceni a valóságban globálisan még nem Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke jelentek meg abban a dübörgõ, robogó gazdaságban, melyet irigyel szeretne a jövõben elérni. Az eredméNyugat-Európa, s abban az országban, nyünk a következõ: a szociális-liberális ahol csökkent a pénzügyminiszter sze- kormány munkáját mindennapos élerint a szegények és a gazdagok közötti tükben javulást nem tapasztalva 0%-ra különbség. értékelik. Megjegyzem, itt fõként azokMegállva a cigánytelepeken, beszélve ról a cigány családokról van szó, akik a cigány közösségekkel, azt gondolom, Magyarországon élnek és nem tartozhogy az országban van egy másik or- nak saját hazánkon belül abba a másik szág. Többszázezer mélyszegénységben országba, amit „kiváltságosoknak” , élõ cigány és nem cigány nem érzi azt, kormányzati roma „holdudvarnak” neamirõl meg akarnak gyõzni minket, veznek. hogy annyira jó Magyarországon, hogy A legmegdöbbentõbb jövõképük az nincs éhezés, fázás, betegség, oktatási volt a megkérdezett családoknak, hogy diszkrimináció, rasszizmus, cigányügy, bárki kerül kormányzatra, biztosítson csak néhány õrült ember elmélete ez. foglalkoztatást a cigány ember számára, Megítélésem szerint ez egy európai valamint gyorsítsa fel a társadalmi beilnépmese magyar szociális-liberális kor- leszkedést az élet minden területén
14
(lakhatás, oktatás, egészségügy, igazságszolgáltatás stb.). Ezen felmérés alapján Gyurcsány Ferenc ne mondjon le egyetlen aktív korú dolgozni akaró cigány emberrõl sem. A Magyar Nemzetben megjelent cikk után négy városban (Debrecen, Hajdúszoboszló, Hajdúhadház, Nyíradony) egy-egy órát kértem a munkatársaimtól, hogy ez idõ alatt mutassák be a miniszterelnök úr javaslatát a cigány családoknak, és aki ezzel nem ért egyet, írja alá a mi tiltakozó ívünket. Közel 400 család írta alá azt az ívet, amelyben nemet mondunk a baloldali kormányzat szegényekkel szembeni közönyére és a mélyszegénységben élõ családok szétszakítására. Személyes meggyõzõdésem az, hogy aki családjából kiszakadva önálló életet kezd, az ragaszkodik minden „hajtásához”, minden eredményéhez. A cigány ember életének legfõbb értéke a gyermek. A családból kikerülõ 14-15 éves gyermeket is síró szemmel, remegõ szívvel engedi ki védõszárnyai alól továbbtanulni. Az óvodáskorú gyermekérõl pedig nem is hajlandó a lemondást végiggondolni. A bentlakásos intézmény minimum azt jelenti, hogy hétfõtõl – péntekig kollégium, hétvégén haza. A generációslánc megszakítása ebben az esetben azt jelenti, hogy elvágom a gyermek kultúráját, hovatartozását és belenevelem azt a kultúrát, amelyet természetes módon kellene megismernie, valamint saját döntésén kellene alapuljon, hogy megtartja mindkettõt (cigány kultúra, magyar kultúra) vagy választ. Erõszakosan ezt nem lehet, ebbe Mária Terézia és II. József bicskája is beletört, ami persze Gyurcsánynak sem fog sikerülni. Ha egy ember önazonosságát, kultúráját, identitását elvágod, megölöd, hontalanná teszed, s nem lesz nemzettudata, magyarsága. Az ilyen ember sohasem lesz hasznos tagja a társadalomnak, ezért utasítjuk el ezt a javaslatot, ötletet, mert a cigány ember úgy akar bol2006. március
Aktuális
ÚJ KATEDRA
dogulni, hogy a többi emberhez hasonlóan adózó állampolgár akar lenni, segítve, építve ezzel a magyar gazdaságot, a magyar társadalmat. Annyi, de annyi kutatás született már a cigányokról, s ezeket a vágyakat, õszinte belsõ érzelmeket a miniszterelnök úr körül senki sem ismeri? Miért nem emeli fel a szavát Magyarország cigány közösségének politikai államtitkára a miniszterelnökkel szemben? Hol van az esélyegyenlõségi miniszter? S a kérdéseket folytathatnám. Lehangoló gazdaság, soha nem látott adósság az országnak, s a nehéz ügyek alól való kibúvás jellemzi a szociális-liberális kormányzatot, ahol a milliárdoktól az emberi szabadságig mindent meg lehet venni, tenni, de az esélyegyenlõség, a liberalizmus, az igazi lehetõség még nem érte el a közel 6-700 cigánytelepet az országban. Bár világosan tudjuk, hogy autóhoz autópálya, helikopterhez leszállópálya kell. A világon nem ismerek olyan cigánytelepet, ahol autópálya, helikopternek leszállópálya lenne. Sok helyen még víz, és villany stb. sincs. A cigány ember nem is kér ilyet, csak annyit, hogy adjanak esélyt dolgozni, a munkaerõpiacon eladható szakmához jutni, s akkor õ már tud tervezni. Senki se ígérje azt, hogy a roma évtized programjában uniós polgárként nekem majd jó lesz, legyek türelmes, viseljem hátrányaimat, amíg mások mosolyogva, vidáman egy új országot alakítanak. E sorokat írva egyre inkább elkeseredve azon töprengek, hogy a romaügyet mindenki ismeri, a megoldási kulcsokat is, de nem találtunk még olyan kormányt, kormányfõt, aki ennek a közösségnek is igazi vezére lenne. Olvasatomban az a jó kormányfõ, aki döntéseiben mindig a népének kedvez, még akkor is, ha saját érdekei esetenként kárt vallanak. Egy ilyen emberre vágyunk, egy ilyen kormányfõt akarunk bizalmunkkal támogatni, s vele együttmûködve európai polgárrá válni. Aba-Horváth István, a debreceni Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökének véleménye
2006. március
Igazságosság, méltányosság, család és szeretet „Magyarországon ma közel egymillió állampolgárnak nincsen meg a 8 általános iskolai végzettsége – mondja a Miniszterelnök úr! Elég szomorú! Azt gondolom, hogy funkcionális analfabéta az, aki a szûkebb és tágabb értelemben vett környezete által a számára támasztott olyan követelményeknek, amelyeknek az olvasás, illetve írás képességére van szükség, minimálisan sem tud eleget tenni“ Az említett követelményekért az adott társadalom a felelõs, míg az egyén írásbeli képességének a szintjéért az anyanyelvi nevelési rendszernek kell felelõsséget vállalnia.
Mindezekre alapozva úgy tartom, hogy a legfontosabb teendõ a szemléletváltás az anyanyelvi nevelésben, nyitás egy élményközpontú, a gye-
rekek igényeit figyelembe vevõ, valós élethelyzetekre felkészítõ anyanyelvi nevelési rendszer felé. Ezzel párhuzamosan pedig a hivatali rendszer kommunikációjának az igazítására lenne szükség a társadalomban élõk képességeihez. Az említett közel egymilliónak a fele munkaképes korban van, ezeknek a többsége roma származású. Ötszázezer ember nem lehet a társadalom áldozata abból a szempontból, hogy munkaképes, de nem kap munkalehetõséget. Ezekért az emberekért kilencmillió-ötszázezer ember a felelõs! A szegénység megelõzésére, a szegénység kockázatának csökkentésére, valamint a szegénység által veszélyeztetett de a munkaerõpiac szempontjából aktív korú nõk helyzetének javítására programokat, képzéseket, valamint egyéb szolgáltatásokat kell nyújtani, különös tekintettel az alábbi célcsoportokra: romák és nõk, ezen belül szakképzettséggel nem rendelkezõ, a tartósan munkanélküli, valamint a gyermeküket egyedül nevelõ nõknek. A társadalom feladata, hogy ösztönözze a nõket a munkavállalásra és a tanulásra, hogy tanulási képességeiket gyermekük mellett is tudják hasznosítani. Ta n f o l y a m o k , képzések szerve-
Makai Istvánné, Gizella, a Roma Nõvédelmi Közhasznú Szervezet országos elnöke
(Folytatás a 16. oldalon)
15
Aktuális
ÚJ KATEDRA
Igazságosság, méltányosság, család és szeretet (Folytatás a 16. oldalról)
zésével csökkenthetõek a társadalmi különbségek. A tanfolyamon ezeket a nõket megtanítják jól kommunikálni, viselkedési mintákat vesznek át és diszkrimináció-mentes munkavállalási lehetõségekrõl hallanak. A tanfolyamok üzenete a hátrányos helyzetû aktív nõknek, hogy még van kiút, esetleg a szegénység megelõzésére, vagy kockázatának csökkentésére, hiszen ha munkába tudnak állni, csökken a szegénység, és egészségesebb családi viszonyok alakulnak ki. Legyen hosszú távú cél, a képzett roma humán-erõforrás munkaerõpiacra helyezése. Õk vihetik tovább a tudást. Példát tudnak mutatni az iskoláskorúaknak és segíthetnek tanulási nehézségeik leküzdésében. Legyen minden állampolgár érdeke a szegénység csökkentése, a roma kisebbség teljesebb társadalmi integrációjának elõsegítésével, a gazdasági életben és a munkaerõpiacon való részvételük esélyegyenlõségének biztosítása. Legyen ingyenes családi napközi
A foglalkoztatottság bõvítését az szolgálná legnagyobb mértékben, ha szélesebb körben elterjedne az ingyenes családi napközi, amely a többgyermekes anyákat foglalkoztatná, valamint a jelenleginél alkalmasabb nyitvatartási renddel mûködõ hagyományos gyermekintézmények, melyek lehetõvé teszik, hogy gyermekei-
16
ket hazavigyék munkájuk elvégzése után. A roma anyákat senki sem választhatja el gyermekeitõl
A miniszterelnök úr vagy ötletadója bizonyára hallott már az anya-gyer-
Rajzoló gyerekek
mek kapcsolatról, az anyai ösztönökrõl, vagy éppen arról, hogy nemigen választható el az anya a gyermekétõl! A miniszterelnök az üggyel kapcsolatosan érintetteket megalázó prioritásokat fogalmazott meg. Tény, hogy a házasság, a család fogalma, szerepe változóban van. Erre a válások igen magas száma utal. Stabilitás csak akkor alakulhat a családban, ha az alap-
vevõ szükségletek kielégítésre alkalmas és vannak olyan közös élmények, melyek segítségével egy ember szoros együvé tartozást érezhet egy másik emberrel vagy csoporttal. A család fogalma hagyományokra épül. Milyenek voltak a mi szüleink, hogyan éltek, milyen tudásalappal hagytuk el a szülõi házat. Ma már meg lehet vizsgálni azt, hogy mit tesz a társadalom, a civilek a családi élet minõségének, feltételeinek biztosítására. Azt is tudjuk, hogy a házasságon és a családi életen belüli problémákért nem csak a társadalom a felelõs hanem saját magunk is. A roma anyák dühösek lesznek és erejük többszörösére növekszik akkor, mikor arra kérik õket, hogy váljanak meg gyermekeiktõl. Ugyanis nincs a világon olyan népcsoport, amely családcentrikusabb lenne, mint a romák. A roma anyák gyermekei iránti szeretete olyan erõs, hogy semmi nem választhatja el õket tõlük, sem a bentlakásos iskola, sem a jó felszereltséggel rendelkezõ óvoda, sem a legkedvezõbb ösztöndíj rendszer. Anya és gyermeke egy test egy lélek! Azt gondoljuk, hogy a bentlakásos iskolák javaslatával nem lehet megoldani a szegénységben lévõk kilátástalan élethelyzetét. Makai Istvánnénak, a Roma Nõvédelmi Közhasznú Szervezet elnökének véleménye
J
2006. március
Aktuális
ÚJ KATEDRA
Érettségi 2006
Idén sokkal nehezebb lesz? A Szent István Gimnázium évek óta benne van az elsõ tízben a felvételi rangsor tekintetében. Sokat hallani az „istvános” szellemiségrõl is, ezért voltunk rá kíváncsiak, hogy egy ilyen jó hírû iskolában mik a tapasztalatok az elmúlt év érettségi vizsgájáról, és hogyan készülnek az idei évre. Beszélgetõ partnerem Lázár Tibor, a Szent István Gimnázium igazgatója.
– Hogyan látta, felkészült-e a tantestület a kétszintû érettségi lebonyolítására? – Amennyit mi megtehettünk, azt megtettük tavaly. Kezdetektõl fogva azt mondtam, hogy nekünk fel kell készülnünk az új kétszintû érettségire, bármilyen is a külsõ környezet, ezért 40 kollégám felkészítõ képzésen vett részt. Úgy gondolom, hogy rajtunk nem múlott. – Elég volt-e a lebonyolításhoz a költségvetés? – Nem, de mint intézményigazgató megpróbáltam pótolni más forrásból azt, a 40 kollégám költségét ráfordítással 80 százalékban az intézmény fizette. Nem volt elég a képzési normatíva. A továbbképzés költségeit például csak úgy tudtam megoldani, hogy más forrásból átcsoportosítottam … bizony jó lett volna, ha erre több pénzt kapunk. – Mennyire volt zökkenõmentes a jegyzõi munka? – Elég nehéz volt a tavalyi esztendõ. A felkészítésük elmaradt, így saját bõrükön kellett megtanulniuk az érettségihez kapcsolódó adminisztrációt, másrészt egy akkora többletteher volt rajtuk pedagógusként, hogy nagyon sok energiát kellett felszabadítaniuk. Ezért olyan pedagógusokat választottam, akik ezzel az energiával rendelkeznek, de bizony számukra is ez megterhelõ feladat volt. Bár meghirdették 2006. március
elõre, hogy a jegyzõket majd képezni fogják, idõben késve történt meg, másrészt az ott kapott anyag alkalmatlan volt arra, hogy ebbõl felkészüljenek. – Nem zavarta Önöket a tételek utáni szaladgálás? – Nagyon kellemetlen volt, hogy minden nap nekem vagy a helyetteseimnek tételekért kellett menni. Ez nem csak azt jelentette, hogy korán kellett kelni és biztonságosan autóval idehozni a tételeket, hanem azt is, hogy rajtunk múlt, hogy idõben el tudjuk kezdeni az érettségit. Ráadásul állandóan kamerák kereszttüzében voltunk, és az újságírók állandóan megszólítottak minket. Az egész egy olyan többletteher volt, amit mind a mai napig senki sem fizetett meg, de mi azért vállaltuk, hogy zökkenõmentes legyen az érettségi lebonyolítása. – Hogyan tudták biztosítani a gyerekek védelmét a tétel-botrány közben? – Nekem az fájt leginkább, hogy talán a gyerekekkel foglalkozott legkevésbé a rendszer, így nekem az volt a feladatom, hogy megnyugtassam õket. Azonnal összehívtam a 12.-eseket, és elmondtam nekik, hogy mi történt. Kértem tõlük, hogy mûködjenek együtt velünk. Azt hiszem, mind a diákokat, mind a szülõket sikerült megnyugtatnom, hiszen ez nem okozott pánikot vagy törést bennük. – Mit szóltak mindehhez a gyerekek? – Valószínûleg meglepõdtek. Azonnal érdeklõdtünk, hogy mennyire tudták a gyerekek, de a mi iskolánkban ez nem volt annyira ismert, mint más iskolákban. Valaki tudott arról, hogy a történelem-tételek a neten voltak. Én úgy gondolom, hogy ezt a folyamatot így kellett megállítani, mert a mi gyerekeinkben benne volt az, hogy õk nagyon jól felkészültek, és most a többiek, akik így megtudták a tételeket,
Lázár Tibor
gyakorlatilag olyan elõnyre tettek szert, ami nem teljesen fair dolog. A becsületük helyreállítása miatt jó volt, hogy ismét tiszta lapokkal kezdett mindenki. – Milyen százalékban jelentkeztek a diákok az emelt szintre? – Nálunk átlagosan kijött az, hogy minden gyereknek 2 emelt szintû érettségije volt: egy emelt szintû és egy vagy két nyelvvizsgája. Ezért nem jelentett gondot a felvételi, és 96%-os lett a felvételi arány. – Ezek szerint elegendõek voltak a szerzett pontszámok a felvételihez. Elégedettek voltak a gyerekek az eredményükkel? – Volt, aki csalódott, mert nem oda jutott be, ahova elsõ helyre jelentkezett. A legkurrensebb egyetemekre, a legjobb szakokra jelentkeztek diákjaink, de volt, hogy 1-2 ponttal csúsztak le ezekrõl a helyekrõl, és ez nagy keserûség volt számukra, de valahova bejutottak. Így lehetõségük van, hogy idén újra próbálkozzanak arra a helyre, ahova eredetileg szerettek volna bejutni, ha nem elégedettek. – Hogyan tudták idõben és pontosan tájékoztatni a diákokat? – Ez bizony elég nehéz volt. Elhatároztuk, hogy bármilyen információhoz hozzájutunk, megosztjuk az érintettekkel. Az információ volt a legnagyobb érték. Mivel éreztük azt, hogy a (Folytatás a 18. oldalon)
17
Aktuális (Folytatás a 17. oldalról)
diákok és a szülõk nagyon nagy bizonytalanságban vannak az érettségi kapcsán, többször tartottunk általános tájékoztatót. Erõsítettük a diákokban, hogy képesek az emelt szintû érettségi letételére, és szükségük van a pontokra. A szülõket pedig igyekeztünk megnyugtatni. A szaktanárok maximálisan felkészítették a gyerekeket a középszintû érettségire, és sokat foglalkoztak az emelt szintûvel is. – Mekkora volt a fellebbezések aránya? Mely tantárgyaknál volt a legtöbb véleménykülönbség vagy javítási gond? – Középszinten nem, ám emelt szinten a fellebbezések aránya 20-25 % volt, különösen magyarból és történelembõl. Mindkét tantárgy értékelése szubjektív, ezért volt ilyen magas az arány. – Elég volt a pénz az elnökök, a jegyzõk, a vizsgáztatók elismeréséhez? – Nem, az anyagi ellentételezés volt a legnehezebb. Nagyon sok emelt szinten vizsgáztató kollégám csak õsszel kapta meg a fizetését. Az intézmény pedig csak decemberben kapta meg az emelt szintû vizsgaközpontért járó illetményét. – Ki fedezte a tételszállítás költségeit? – Senki. Csapatmunka volt, mi a két helyettesemmel beosztottuk, mikor ki megy a tételekért. – Hogyan tudták használni a központi információs hálózatot? – A fennakadást az okozta, hogy a rendszer nagyon lassú volt, a túlterhelt idõszakokban pedig leállt. Akkor volt a legkellemetlenebb mindez, amikor le akartuk zárni a középszintû érettségit, és eredményt hirdetni, ám erre nem volt lehetõségünk, mert nem kaptuk meg a szükséges adatokat.
18
ÚJ KATEDRA
Volt olyan iskola, ahol másnap hirdettek eredményt, pedig eddig az volt a szokás, hogy az érettségi végén eredményhirdetés van. Most pedig az informatikai rendszer lassúsága miatt arra kellett várni, hogy mikor jön meg a központi adat, ugyanis egyeztetések nélkül nem lehet eredményt hirdetni és bizonyítványt írni. – Mit állapítottak meg a rendõrségi vizsgálat során, vettek fel jegyzõkönyvet? – Igen, voltak itt a kerületi rendõrségtõl, nem volt semmi probléma. Amikor elõször be kellett menni a tételekért, akkor kellett volna minden igazgatónak a felbontatlan tételeket bevinni. Akkor lehetett volna szembesíteni, hogy ki hibázott: az- igazgató, a tanárok vagy a minisztérium. Csak ezt
az adott helyzetben nem merték felvállalni. – Kaptak valakitõl elismerést, köszönetet a lebonyolítás zavartalanságáért? – Az OKÉV a neten küldött egy levelet az igazgatóknak és a szaktanároknak, melyben megköszönte a lebonyolítás zavartalanságát, de nem kaptak a kollégák megnyugtatást, elismerést. – Mit szól az érettségifelkészítésre szánt továbbképzési normatíva megszûnéséhez? – Az elsõ évben jóval nagyobb öszszeget kellett volna adni az intézményeknek, és utána kellett volna csök-
kenteni. Elsõ évben kevés volt, a második évben pedig nem tudtam az egészet igénybe venni, ugyanis sokszor a meghirdetett továbbképzés a kevés jelentkezõ miatt nem indult be, pedig lett volna jelentkezõ az iskolánkból. – Hogyan oldják meg azok képzését, akiknek nem volt eddig módjuk, idejük részt venni a felkészítésben? – A továbbképzési normatíva megmaradt részébõl fogjuk finanszírozni. – Mi várható 2006-ban? – Az egyik legnagyobb gond az, hogy a mostani 12.-esek tisztában vannak azzal, hogy milyen volt a tavalyi érettségi. A feladatokat kétszer-háromszor megcsinálták, és olyan könnyûnek találták, hogy nehéz a feladatunk annyiban, hogy sulykolnunk kell: idén sokkal nehezebb lesz. Tavaly a statisztikák miatt szükség volt a jó eredményre, a rendszer vizsgázott, így átment az elsõ szûrõn. Matematika tagozatos gimnáziumként például megalázóan könynyûnek találták a matematika feladatsort. Történelem érettségin például szövegértéses feladatok vannak. Minden tantárgyból elõjött az, hogy nehezebb feladatokra van szükség, és ezért van bennük a bizonytalanság, hogy vajon mennyire lesz nehéz az érettségi. Van a régi és az új típusú feladatsor, és valahol meg kell találni a kettõ közt a harmóniát. Történelembõl például adatokat kellett reprodukálni a gyerekeknek a felvételin, tesztfeladatokkal. Ma a tesztfeladatok könnyebbek, és az esszéknek megnövekedett az ázsiója. Javítókulcsot kapnak a tanárok, és azzal, hogy megmondják, mire hány pontot lehet adni, objektivizálják az esszét. A próbaérettségin számtalan kollégám volt javítótanár, és rájöttek, hogy ennyi pénzért ilyen idõigényes munkát végezni bizony nem éri meg. Nagyon nehéz így a javítás. Nagyon fárasztó és nehézkes. – Mennyire fog nõni az emelt szintre való jelentkezés? – Nagyon, mert a gyerekek rájöttek, hogy többletpontok nélkül nem lehet bejutni az adott intézménybe. 2006. március
Aktuális
ÚJ KATEDRA
– A tanárok mennyire érzik felkészültnek magukat a munkára? – A második év lesz, így jobban ráhangolódtak már erre, jobban tisztában vannak az emelt és középszintû feladatok típusaival, a gyerekekkel pedig begyakoroltatták a típusfeladatokat. – Jelentett valamilyen változást, módszertani megújulást az új érettségi az iskola életében? – Igen. Például eddig nem volt írásbeli történelembõl, a kérdések nagy része teljesen más, mint a korábbi felvételi feladatsor, így az új típusú feladatokra kellett ráhangolni a gyerekeket. A feladatgyûjteményeken keresztül a mi értelmes gyerekeink ráhangolódtak erre. – Mennyire jut el idõben Önökhöz a törvényi és eljárási változásokra vonatkozó információ? – Mi berendezkedtünk az önvédelemre. Én a leveleim mellett az OM honlapját nézem meg rögtön azután, hogy belépek a munkahelyemre. Új
sajtótermékeket rendeltünk meg, folyamatosan tájékozódunk. Van iskolai jogászom is, egy angol szakos kollégám, aki jogász végzettségû is egyben, gyakran megyek hozzá jogi tanácsokért. Az iskolákra mostanában sok teher hárult, hiszen az alapdokumentumokat, többek közt a pedagógiai programot is meg kellett változtatni. – Mit tud a nyelvvizsgák beszámításáról, hány pont lesz idén a közép- és az emelt szint értéke? Ez hogyan, mikor változik? – Év elején, a nyitó értekezleten beszéltem a lehetséges változásokról a kollégáknak, ám végül maradt minden a régiben, azaz 7 pont és 10 pont a közép- és emelt szintért. – Hogyan tudnak tanácsot adni a diákoknak a jelentkezéshez? – Várják a gyerekek a tanácsadást, mert nagy a bizonytalanság bennük. A kollégáimnak ez nemes és nehéz feladat, hogy egyénre szabottan próbáljanak tanácsot adni a gyerekeknek, hogy melyik egyetemre, milyen szakra
menjenek tovább. Nagyon nagy felelõsséget látok a pedagógus kollégák részérõl, mert mi jobban látjuk, hogy a diák milyen pályára termett. Két héttel ezelõtt tartottunk egy tájékoztatót az érettségirõl és a felvételirõl, valamint a bolognai rendszerrõl. A gyerekeknek is fontos volt, hogy milyen variációk lehetségesek az emelt és középszintû pontszámításnál. – Milyen pozitív élményei vannak az új kétszintû érettségivel kapcsolatban? – Az elvet mindenki elfogadja, mert így a diáknak nem kell kétszer vizsgáznia. A gyerekek bizonyítottak. Egy ilyen helyzetben, amikor nagyon sok bizonytalanság volt, nagyon sok probléma merült föl, botrányok, hisztérikus vagy katasztrofális helyzetek is elõfordultak. A gyerekek higgadtak voltak, bölcsek voltak, és nyújtották azt a maximális teljesítményt, amit egy istvános diák nyújthat. Endrõdy Orsolya
Felsõoktatási rangsor 2005 Helyezés és Intézménynév / Közgazdasági és üzleti karok 1. Budapesti Corvinus Egyetem
1,65
Nagyvállalatok véleménye 4,778
Fejvadászok véleménye 4,682
5
Diák/tanár arány 5
Oktatói összetétel 3,611
3,467
1,25
3,667
4,2
3,724
4,907
3,057
3,418
4,589
3
4,3
2
4,188
2,431
4. Szent István Egyetem (Gödöllő)
3,35
5
1,778
3,6
3
4,699
2,022
5. Budapesti Gazdasági Főiskola
3,318
2,31
4
4,348
3241
3,817
2,193
Túljelentkezés
Nagyvállalatok véleménye
Fejvadászok véleménye
OTDK
Diák/tanár arány
Oktatói összetétel
4,537
5
4,667
4,333
3,956
4,731
3,273
5
2,167
3,2
1
5
3. Szolnoki Főiskola
3,229
2,311
4
3,667
3.99
2,175
4. Harsányi János Főiskola
3,033
1
1,167
3
5
5
Összesítés
Túljelentkezés
3,993
2,932
Nagyvállalatok véleménye 4,048
Fejvadászok véleménye 4,25
5
Diák/tanár arány 3,972
Oktatói összetétel 3,753 2,122
2. Pécsi Tudományegyetem 3. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Összesítés
Túljelentkezés
4,12
Helyezés és Intézménynév / Összesítés Szálloda- és idegenforgalmi szakok 1. Budapesti Gazdaság Főiskola 2. Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája
Helyezés és Intézménynév / Jogászképzés 1. ELTE ÁJK
OTDK
OTDK
2. Pázmány Péter Katolikus Egyetem
3,352
2,297
3,095
3,667
4,586
4,343
3. Debreceni Egyetem
3,301
2,218
2,143
3,667
4,103
4,961
2,714
4. Szegedi Tudományegyetem
3,237
2,582
3,857
4,1
3,207
3,681
1,998
5: Pécsi Tudományegyetem
3,111
2,173
3,857
4,083
3,276
3,543
1,735
2006. március
19
Aktuális
ÚJ KATEDRA
Szülõi szemmel az érettségirõl Szülõként, és aggódó állampolgárként írom ezt a cikket. Olyan szülõként, aki a tavalyi év során „végigszenvedte” gyermeke érettségijét és felvételijét és eközben maga is sokat okosodott, tanult. Megértette, hogy pontosan miképp mûködik a magyar oktatás rendszere, hol vannak ennek a rendszernek a hibái. Megértette, hogy miért van szükség a „civil kurázsira”, miért szükséges a civil társadalom eszközeivel is fellépniük a szülõknek a saját és gyermekeik érdekében.
Nézzük tehát sorban. Az Alkotmány 70/F. § (1) és (2) bekezdései valamenynyi állampolgár számára megkülönböztetés nélkül biztosítják a mûvelõdéshez való jogot, a képességei alapján mindenki számára hozzáférhetõ közép- és felsõfokú oktatást, továbbá az oktatásban részesülõk anyagi támogatását. A fenti jogszabályhely alapján a Magyar Köztársaságban az azonos képességû állampolgárokat minden megkülönböztetés nélkül megilleti a továbbtanuláshoz való jog és az államilag finanszírozott oktatásban való részvétel joga. Ezen jogok diszkrimináció-mentes gyakorlását a Magyar Köztársaság Kormánya minden eszközzel köteles a középfokú oktatásban részt vevõk számára biztosítani. Az elsõ problémát leginkább abban látom, hogy gyermekeink akkor, amikor életük elsõ, igazán fontos döntéséhez, a felvételihez, és így a pályaválasztáshoz érnek, azt kell, hogy érezzék: az állam nem gondosan, az Alkotmány szavaihoz hûen bánik velük. Egyetértek azzal, hogy a felvételit, az állami támogatással, azaz az adófizetõk pénzébõl fenntartott felsõoktatási „helyeket“ versenyen osszák ki, mérjék meg, de mélységesen ellenzem, ha az éppen hogy nagykorúvá lett magyar állampolgárok azt érezhetik, hogy ez a verseny nem igazságos. A tavalyi érettségi alkalmával nem diák és diák (a korábban és a tavaly
20
érettségizõ) közötti konfliktus jelentkezett valójában, hanem az állampolgár és az állam javai felett õrködõ intézményrendszer, az államigazgatás közötti konfliktus. Érettségizõ diákjaink többsége persze nem olvassa az Alkotmányt. Sajnos. De egészséges jogérzéke van. Pontosan megérzi, ha igazságtalan vele a „világ“, ha az „erõsebb“ visszaél a jogával. Ezt érezték tavaly érettségizõ gyerekeink. Különösen sajnálatos, ha mindez a hazai iskolarendszer tradícióiban elõkelõ helyet elfoglaló érettségi kapcsán történhetett meg, rombolva annak presztízsét, hitelét. Meggyõzõdésem, hogy a diákok, tanárok és szülõk elõtt világos jogi anomália és az ebbõl fakadó viták valamint zavarodottság vezetett az érettségi tételek nyilvánosságra kerüléséhez, az érettségi botrányhoz. Ugyanis minden érintett elõtt nyilvánvalóvá vált a vizsga sportszerûtlensége, szabályainak igazságtalansága és ez felbátorította azokat, akik tisztességtelen módszerekkel kívántak elõnyhöz jutni az érettségi vizsgák során. Ismételten állítom: nem a tételek ellopása és nyilvánosságra hozása, hanem az érettségi tekintélyének
romlása, presztízsének kikezdése volt az igazi probléma. Vajon a következõ években hány és hány valódinak vélt tételsor fog megjelenni az Interneten vagy bárhol máshol, hány diák és tanár fog „biztos“ információkkal rendelkezni a kérdésekrõl és fogja ezzel az érettségi nyugalmát megzavarni? Természetesen találgatások mindig voltak és lesznek, de a tavalyi botrányok többszörösére növelték a találgatások talajának tápértékét. A fenti problémák „átélése” indokolta a Tüskevár Egyesület életre hívását. Szervezetünk létrejöttét olyan szülõk kezdeményezték, köztük magam is, akiknek 2005-ben érettségizõ gyermekük volt. Gyermekeink iskolai pályafutását követve már 4-5 évvel ezelõtt látható volt, hogy valószínûleg õk lesznek az elsõ olyan évfolyam, akik az ún. kétszintû érettségi rendszerében kell, hogy letegyék vizsgáikat. Minden szülõ fokozott izgalommal várja az érettségi évét, hát még, ha egy teljesen új rendszert „vezetnek be gyermekeinken”. Jómagam is azok közé tartoztam, akik gyermekem iskolájában több fórumon – szülõi értekezleten, szülõi munkaközösségben - többször is jeleztem: minél részletesebb tájékoztatást kell kapnunk a megváltozott érettségi rendszerérõl. Úgy láttam, hogy nem csak a diákok és szüleik, de a középiskola tanárai is sokszor csak vállukat vonogatták egy-egy, az érettségi lebonyolításával, a felvételivel való „összekötésével” kapcsolatos kérdésre. Az egyesület létrejöttének közvetlen kiváltó oka az volt, amikor világossá vált: az idõ elõre haladtával nemhogy csökkent, de nõtt a bizonytalan kérdések száma, különös tekintettel a leglényegesebb kérdésre, a felvételi pontszámok számításának kérdésére. A Tüskevár létrejötte egy valódi civil kezdeményezés. Sokszor tapasztaltam: 2006. március
Aktuális
ÚJ KATEDRA
mintha az állami intézmények, ha nem is ellenséget, de mindenképpen ellenfelet, az õ munkájukat akadályozó, gátló szervezetet láttak volna bennünk. Holott célunk nem volt más, mint felhívni a figyelmet a problémákra, akár a nyilvánosság eszközeivel is. Biztos vagyok benne, ha a civil szervezetek általában is erõsebbek és elismertebbek lennének Magyarországon, a mi munkánkat sem övezte volna gyanakvás. Munkánk során nem pusztán felvetettük a problémákat, de internetes honlap létrehozatalával közzé is tettük dokumentumainkat, véleményünket. Igyekeztünk jelen lenni minden olyan fórumon, ahol megismerhettük az érettségivel kapcsolatos kormányzati elképzeléseket, és konstruktív partnerként igyekeztünk azokról vitázni, az elképzeléseket jobbítani. Használtuk és felhasználtuk a nyilvánosság eszközeit, a sajtót, a médiát, amely meggyõzõdésem szerint minden demokratikus országban a civil szervezetek természetes szövetségese kell, hogy legyen. Melyek voltak a legfontosabb, az érettségivel kapcsolatos kérdések, melyeket a Tüskevár felvetett és továbbra is aggályosnak lát? Tavaly a legfontosabb probléma a 2005-ben illetve a korábban érettségizettek közötti különbségtétel, a végül is az Alkotmánybíróság által is az „esélyegyenlõség megsértésének lehetõségét magában foglaló“ kormányrendelet kérdése volt. A Tüskevár egyesület tagjai voltak azok, akik az Alkotmánybírósághoz fordultak és a jogszabály alkotmányellenességének soron kívüli eljárás keretében történõ utólagos vizsgálatát indítványozták. Azt kértük az Alkotmánybíróságtól, hogy a felsõoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 9. § (2) bekezdését és annak 2. számú mellékletét, valamint az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet 41. § (7) bekezdését semmisítse meg. Ismeretes a végeredmény: az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az 2006. március
„esélyegyenlõség megsértésének lehetõségét magában foglalja“ a jogszabály. Sajnos ezt a határozatát már az érettségi-felvételi eljárás lezárulta után hozta meg, akkor, amikor érdemben ez már nem befolyásolta az érettségi-felvételi pontszámítást. Végül az érettségi lebonyolításának rendjérõl, ismét szülõi szemmel. Nekünk, szülõknek az a dolgunk, hogy gyermekeinknek megteremtsük erõnktõl, lehetõségeinktõl függõen azokat a körülményeket, melyeknek köszönhetõen a legjobb szellemi, testi, lelki formában vehetnek részt a vizsgákon. Anyaként tudom, hogy ezek milyen embert próbáló napok a gyermekeknek, mennyire kell figyelnünk arra, hogy érezhessék: a szabályok tiszták, ismertek, a körülmények világosak, a szüleik, a tanáraik mögöttük állnak. De hogyan tegyük ezt meg, ha a matematika érettségirõl kiderül, hogy meg kell ismételni? Hiszen minden valamirevaló diák és szülõ tudta már két nappal annak megírása elõtt, hogy a tételek nyilvánosságra kerültek. Hogyan lehet biztosítani a megnyugtató feltételeket úgy, hogy a tanárok, az igazgatók hajnali 5kor a közigazgatási hivatalokba autózgatnak a tételekért? Le a kalappal az Oktatási Minisztérium elõtt, hogy megszervezte a tételek cseréjét és végül is eljutottak az új tételek mindenhova. De nem kellett volna kipróbálni a tétel kiküldés logisztikáját korábban? Nem lehetett volna modellezni egy vadonatúj rendszer mûködését már márciusban-áprilisban? Nem hiszem, hogy ne lehetett volna. A lebonyolítás sérülése valójában a diákok, szüleik és a tanárok felkészülésnek megzavarását, azaz végsõ soron az érettségi objektivitását rongálta. Összefoglalóan: a tisztességtelen verseny, azaz a pontszámítás egyenlõtlenségét, az érettségi presztízsének súlyos csorbulását és az iskola világára, a diákokra, a szülõkre, a tanárokra az érettségi lebonyolításának új rendszerét kontroll nélkül „ráengedõ” lépéseket tartja a Tüskevár a tavalyi érettségi legfontosabb és legnagyobb hibáknak.
Milyen javaslataink vannak? Elõször is: világossá kell tenni a diákok elõtt a közép- és emeltszintû érettségi letételébõl vagy le nem tételébõl fakadó következményeket. Ebben össze kell fognia a felsõoktatásnak és közoktatásnak, nem lehet, hogy még egyszer így elbeszéljenek egymás mellett. Vagy kell minden felsõoktatási intézménybe emeltszintû érettségi vagy nem. Megítélésem szerint a tavalyi rendszer, azaz, hogy néhol kell, néhol nem: nem megy tovább. Másodszor is: vissza kell állítani az érettségi presztízsét. Nem szabad lekésni a határidõket, és pontosan tájékoztatni kell a szereplõket. Inkább kétszer annyi weblap, információs anyag és iskolai fórum, tájékozató értekezlet, minthogy egyetlen diák is úgy érezze, ügyeskedéssel ki lehet kerülni az érettségi szigorát. És a logisztika. Már most el kell kezdeni a tételkiküldés, az esetleges pótlás, javítás rendszerének tesztelését. Tudom, az iskolák többsége képes arra, hogy saját erõforrásokat (személyi, anyagi, informatikai) mozgósítson ennek érdekében, de ehhez felkészülési idõ, konzultáció kell. Félek, már most csúszásban van az oktatási tárca. És végül szülõként, szülõi szervezet képviselõjeként szólva: sokkal több humánumot, sokkal több bizalmat kérek. Ha hibázik valaki, legyen ez akár maga a miniszter, ne sajnálja azt a két percet, amíg bocsánatot kér. Nem lesz tõle kevesebb, sõt. Pedagógiából, humánumból éppen így vizsgázna ötösre. Ne feledjük: diákokról, életük nagy próbatétele elõtt álló fiatal emberekrõl van szó. Az õ életükkel nem lehet játszani, kísérletezni. A próbatételeket illik mindenhol komolyan venni. Erre törekszünk mi is, ezért is választottuk egyesületünknek a Tüskevár nevet. Fekete István regényének helyszíne a felnõtté válás komoly próbáját szimbolizálja mindenki elõtt. Márkus Zsuzsa Tüskevár Szülõi Egyesület elnök
J
21
Aktuális
ÚJ KATEDRA
Bizonytalanabb lett a rendszer Most érettségizõ diákokkal készítettem körkérdést a felvételivel kapcsolatban. Beszélgetõ partnereim egyetemre jelentkeznek, ám sok kérdésben bizonytalanok. Az idén bevezetendõ bolognai rendszer, úgy tûnik, számos kérdést vet föl mindannyiukban. Számtalan esetben az ún. kék könyv sem ad elég részletes felvilágosítást. Mit tehet ilyenkor az érettségizõ? Bekopogtat jövendõ iskolája felvételi tanácsadójához. Beszélgetõ partnereim, Tasner Virginia az ELTE andragógia, Pap Ágnes Veronika a társadalmi tudományok szakára, Kas Gábor a Corvinus Egyetemre jelentkezik, és Pap Ágnes Veronika magyar-matematika szakos tanár szeretne lenni.
– Honnan szerzed a felvételivel kapcsolatos információkat? Tasner Virginia: – Többek közt az OM honlapjáról és a felvi.hu-ról, és
Tasner Virginia
itt az iskolában is sok mindenrõl tudnak nekünk tájékoztatást adni. Kas Gábor: – A kék könyv, azaz a felvételi tájékoztató is információval szolgál, ha valakinek nincs internet hozzáférése. – Kihez tudsz fordulni, ha információra van szükséged? H. Kovács Nóra: – A tanárok segítenek, és az interneten szerzünk információkat. Az osztálytársaink is tudnak segíteni.
22
H. Kovács Nóra
– Milyen rendezvényen vettél részt, ahol tájékoztattak lehetõségeidrõl? Tasner Virginia: – A FISZ által rendezett érettségi nyílt napon voltam és felvételi tájékoztatón. Ezen kívül egyetemek és fõiskolák nyílt napjain vettünk részt többen. Pap Ágnes: – Az iskolában volt tájékoztató nap, ahol az érettségi rendszerét magyarázták el, hogy kicsit rálátásunk legyen. Utána jobban megértettem a rendszert. Nekem fõleg az volt hasznos, hogy a pontszámítást elmagyarázták, így rájöttem, hogy emelt szintû érettségi vizsgát érdemesebb tennem. Ugyanazokat a pontokat sokkal alacsonyabb százalék esetén meg tudom kapni. – Kaphatsz információt az iskolában? Tasner Virgina: – A tanárok nagyon sokat segítenek. Ha valamire nem tudnak rögtön válaszolni, akkor utánanéznek. – Mit tudsz az új két-, illetve háromciklusú képzésrõl? Pap Ágnes: – Az alapokról már tájékozódtunk, hogy az elsõ három évben alapozó képzésen fogunk részt venni, amikor a legelemibb dolgokat tanuljuk meg az adott témakörben, és utána újra kell felvételizni, és a master képzésen a szakiránynak megfelelõ diplomát lehet majd szerezni.
Kas Gábor: – A rendszer átjárhatóságában kételkedem picit. Minden egyetemen azt hirdetik, hogy bizonyos alapszakokról szinte bármilyen mesterszakra át lehet menni. Ez még nem látszik, hogy fog kialakulni. Kétségeim vannak ezzel kapcsolatban. A Corvinus Egyetemre jelentkezem, elsõ helyen gazdaságelemzõ matematikus szakirányra, az ennek megfelelõ master szakra szeretnék bejutni, de nem lehet még tudni, hogy milyen master szakok lesznek. A gazdasági kar dékánja az elképzeléseirõl beszélt. Valószínûleg a rendszer átjárható lesz, de nem biztos. Erõs bizonytalanság van ezen a téren. Tasner Virginia: – Szerintem az is a probléma, hogy master szakok nem lesznek minden felsõoktatási intézményben, hanem majd késõbb derül ki, melyik egyetemen indul például az andragógiára épülõ mûvelõdésszervezés. Nem mindenki teheti meg, hogy elutazzon egy másik városba, és ez nagyon zavaró most a jelentkezéseknél. H. Kovács Nóra: – Szerintem még az is bizonytalan, hogy az alapfokú képzés, ami fõiskolai diplomát ad, milyen mértékben fogadható el majd. Tasner Virginia: – Nem tudni, milyen lesz a besorolás, a régi diplomákat hogy fogják beszámítani. – Nem jelentett-e problémát, hogy két részletben jelent meg a felvételi tájékoztató?
Pap Ágnes Veronika
2006. március
Aktuális
ÚJ KATEDRA
H. Kovács Nóra: – De igen, komoly probléma volt, mert nem lehetett tudni, illetve nagyon késõn tudtuk meg, milyen szakokat indítanak például az ELTÉ-n. A szakpárokat megszüntették, tehát nagyon kevés idõnk volt, hogy felkészüljünk. Pap Ágnes: – Én elmentem az egyetemre, és ott tettem fel kérdéseim: átrágták mindkét könyvet, és õk tudtak csak felvilágosítást adni. – El tudtál menni az egyetemek tájékoztatóira? Kas Gábor: – A Corvinus Egyetemen ott voltam, de túl sok újdonságot nem mondtak a kék könyvhöz képest.
Kas Gábor
– Hallottál róla, hogy csökkennek a nyelvvizsgáért kapható pontok? Ez csak álhír volt, mert nem csökkenek a pontok. Tasner Virginia: – Hallottunk errõl a rémhírrõl, de végül ezt nem tették meg, csak 2008-tól lesz így, úgy tudom. Zavaró volt, hogy a százalék utáni pontszámításnál változások kerültek szóba. Például szóba került, hogy nem 90, hanem 95%-tól lesz maximális pont, ugyanis akik elõzõ évben érettségiztek, azoknak még három évig érvényesek a pontjaik. Ha csökkentik a pontokat, akkor kevesebb eséllyel juthatunk be, mint akik újra felvételiznek. Kas Gábor: – Bennem ez a hír reményt keltett, mert úgy nem kellett volna két emelt szintû érettségit tennem, így ugyanis ki lehet váltani. Szerintem nem arányos az emelt és 2006. március
középszintû érettségi közti különbség. Sokkal nehezebb egy emelt szintû érettségit letenni, mint egy adott nyelvet két-három év alatt megtanulni és nyelvvizsgázni. Kicsit késõ volt felébredni, hogy kéne egy nyelvvizsga. Pap Ágnes: – Én szkeptikusan néztem, mert hétrõl-hétre új információt kaptunk, nem volt semmi biztos. Ha hamarabb eldöntötték volna, az jobb lett volna esetleg. Zavaró volt, hogy egyszer azt hallottuk, hogy csökkentik, aztán hogy mégse, majd hogy nem lesz, szóval nagy volt a bizonytalanság. – Tudtok róla, hogy 2006-tól már nem lehet a nyelvvizsgát érettségiként elfogadtatni? H. Kovács Nóra: – Igen, ezért igyekeztünk letenni még nyáron a záróvizsgát a 12.-es évbõl. Én a televízióból hallottam errõl, de a tanárok is tájékoztattak róla. Kas Gábor: Én úgy tudom, hogy tavasszal lehetett már arról tudni, ezért volt ez a lehetõség, hogy aki leteszi a záróvizsgát, az automatikusan megkapja. – Tudod, hogyan léphetsz tovább az egyes tanári szakokra a három éves képzés után? Pap Ágnes: – Igen, mert bementem a bölcsészkarra, ahova jelentkeztem , és kértem, hogy magyarázzák el. Nagyon nagy volt bennem a bizony-
talanság, mert az internet és a kék könyv sem adott errõl tájékoztatást. Matek-magyar szakos tanár szeretnék lenni, ami már önmagában is gondot jelent, mert a BTK-ra jelentkezem, és azt mondták, hogy miközben fölveszem a magyarszakot, 50 kredites kurzusként kell felvenni a második szakomat. Arra õk fognak figyelni, hogy ebbõl ne legyen gondom. Harmadik év végén lehet masterképzésre jelentkezni, ha ezt elvégeztem. Csak az egyetemeken keresztül lehetett megtudni ezt, úgy tudom. Kas Gábor: – Szerintem zavaró ez a rendszer kicsit, mert ha eddig valaki bekerült egy egyetemre, szinte biztos volt, hogy szerezhet egyetemi szintû diplomát, most azonban csak egy fõiskolai szintû diploma biztos, aztán újra kell felvételizni Tasner Virginia: – Bizonytalanabb a rendszer, mert nem biztos, hogy mindegyik masterképzést elindítják majd abban az évben, mikor jelentkezni szeretnék, és ha valakinek konkrét célja van, bizonytalankodhat három évig. H. Kovács Nóra: – Olyan szempontból jó, hogyha nem tudja eldönteni most még, hogy mi szeretne lenni, akkor késõbb változtathat a szakján. Bár a kék könyvben errõl nem olvastunk, a tanárok tájékoztatása szerint az átjárhatóság növekedni fog a bolognai rendszer bevezetésével. Összeállította: Endrõdy Orsolya
Érettségi a Szent István Gimnáziumban
23
Fogalomtár
ÚJ KATEDRA
Fogalomtár A közoktatásban dolgozók egyre több olyan rövidítéssel, új fogalommal találkoznak, amelyeket rendszeresen olvasnak, hallanak a különbözõ megnyilatkozásokban, hivatkoznak rájuk, de logikus egymásra épülõ magyarázatuk csak nehezen kereshetõ össze, itt induló sorozatunkban ezt az idõt próbáljuk megtakarítani olvasóinknak. E havi lapszámunkban a közoktatási és köznevelési tanácsokról, bizottságokról olvashatunk. OKNT Országos Köznevelési Tanács
A Közoktatási Törvény alapján létrehozott Országos Köznevelési Tanács szakmai döntés-elõkészítõ, véleményezõ, javaslattevõ, a Törvényben rögzített kérdésekben egyetértési joggal rendelkezõ országos szakértõ testület. Az Országos Köznevelési Tanácsnak huszonhárom rendes és nyolc póttagja van. Az OKNT tagjait az oktatási miniszter kéri fel a következõk szerint: három tagját saját választása, tíz tagját és három póttagját az országos pedagógiai szakmai szervezetek, hat tagját és három póttagját a pedagógusképzõ felsõoktatási intézmények, két tagját és egy póttagját a Magyar Tudományos Akadémia, két tagját és egy póttagját az országos munkaadói szövetségek és munkaadói kamarák jelölése alapján. A felkérés – a miniszter által választott tagok kivételével, akiknek felkérése az érintett miniszter megbízásának lejártával megszûnik – öt évre szól. Az OKNT legfontosabb feladatai: – állást foglal a tantervi szabályozás kérdéseiben, – figyelemmel kíséri és véleményezi az Óvodai nevelés országos alapprogramjának, a Nemzeti alaptantervnek, a kerettantervnek a kiadását, alkalmazását, egyetértési jogot gyakorol felülvizsgálatukkor, – figyelemmel kíséri és véleményezi a tankönyvellátást és a tankönyvvé nyilvánítás folyamatát, – figyelemmel kíséri a közoktatás színvonalának alakulását, a közoktatás fejlesztését szolgáló kutatási feladatokat kezdeményez, – javaslatot tesz a közoktatást érintõ szakmai kérdésekben, az oktatási miniszternek, – évente jelentést tesz közzé a közoktatás helyzetérõl, – figyelemmel kíséri és véleményezi a pedagógus-továbbképzés rendszerének mûködését, különös tekintettel a továbbképzések akkreditációs eljárására, javaslatot tesz az oktatási jogok miniszteri biztosának személyére, és évente véleményezi az oktatási jogok miniszteri biztosának beszámolóját, továbbá javaslatot tesz az oktatási jogok miniszteri biztosának felmentésére
24
A kormánynak, illetve a minisztériumnak el kell nyerni az OKNT egyetértõ véleményét az Óvodai nevelés országos alapprogramjának, a Nemzeti alaptanterv, Kollégiumi nevelés országos alapprogramja, a kerettantervek és további szakmai programok kiadását illetõen. Az OKNT mûködéséhez szükséges feltételekrõl az Oktatási Minisztérium gondoskodik, munkáját titkárság segíti. Az OKNT keretei között állandó és ideiglenes szakmai és szakértõi bizottságok mûködnek. Az OKNT állandó bizottságai: – Országos Pedagógus-továbbképzési Bizottság (PTB) – Országos Érettségi Vizsgabizottság (OÉB) – Kerettantervi Bizottság (KTB) Az OKNT keretei között mûködõ további bizottságok: – Tankönyv- és Taneszköz Bizottság (TTB) – Éves Jelentést Elõkészítõ Bizottság (ÉJB) – Pedagógusképzési Bizottság (PKB) – Oktatási Jogok Bizottsága (OJB) – Digitális Taneszköz Bizottság (DTB) Közoktatás-politikai Tanács
A Közoktatás-politikai Tanács az oktatási miniszter közoktatás-politikai döntés-elõkészítõ, véleményezõ és javaslattevõ testülete. A Közoktatás-politikai Tanács bármely tagjának kezdeményezésére jogosult állást foglalni, javaslatot tenni – a közalkalmazotti jogviszonnyal és a munkaviszonnyal kapcsolatos érdekegyeztetés körébe tartozó kérdések kivételével – a közoktatást érintõ bármilyen kérdésben. A Közoktatás-politikai Tanács tagjai: – az országos pedagógus szakmai szervezetek, – az országos pedagógus szakszervezetek, – az országos szülõi szervezetek, – az országos diákszervezetek, – a helyi önkormányzatok érdekképviseleti szervezetei, – az országos kisebbségi önkormányzatok, – a nem állami, nem önkormányzati iskolafenntartók, négy-négy, továbbá – az Oktatási Minisztérium és más, az oktatásban érdekelt minisztérium, országos hatáskörû szerv egy-egy delegált képviselõje. Ahol az OKNT-nek vétójoga van a Közoktatási Törvény értelmében, ott a Közoktatás-politikai Tanács véleményét kötelezõ kikérni. A Közoktatás-politikai Tanács mûködéséhez szükséges feltételekrõl az Oktatási Minisztérium gondoskodik, munkáját titkárság segíti. 2006. március
Választások 2006
ÚJ KATEDRA
Jövõnk a tudás Az MDF oktatási programja
Nemzetünk elkövetkezõ évtizedeinek meghatározó tényezõi a fiatalok. Mindezt alapjában határozza meg, hogy milyen oktatást biztosítunk a jövõ nemzedékének. Alapvetõ célunk, hogy saját tehetségétõl és szorgalmától függõen mindenkinek biztosítva legyen az oktatási rendszeren keresztül a felemelkedés esélye, ezáltal megvalósulhat a konzervatív gondolat az esélyteremtõ államról.
Ez az a terület, amelynek talán leginkább igényelné egy valódi nemzeti egyetértés megteremtését. Ennek hiányában tovább folytatódhat az elmúlt évek káros tendenciája, melynek következményeivel folyamatosan szembesülünk, miszerint minden új kormány új oktatáspolitikába kezd. Mindezek mellett két káros nézet vívja harcát. Az egyik nem néz szembe a XXI. század kihívásaival és a szükséges reformokat is ellenzi, a másik felelõtlenül a magyar oktatáspolitika értékeit elherdálva, a valóban szükséges reformok álcája alatt, de azokat veszélyeztetve saját kiforratlan ideológiáját és elképzeléseit akarja rákényszeríteni az oktatási szférára. Az elmúlt 15 évben hazánkban óriási gazdasági és társadalmi változás zajlott le. Ez alól az oktatás sem vonhatta ki magát. Gondolhatunk a 8 + 4 osztályos rendszer megváltozására vagy a felsõoktatásban részt vevõk számának drasztikus emelkedése. A változás, azonban jelenleg féloldalas, elég, ha csak a finanszírozásra gondolunk. Pedig nemzetünk és a hozzánk hasonló adottságú Európai Uniós tagállamok történelme azt bizonyítja, hogy a felemelkedés útja a tudásszerzésen keresztül vezet. A sikerhez azonban változni, változtatni kell. A most leköszönõ kormány négy éve bebizonyította, hogy kudarcra van ítélve az a reform, amelyet a szakmával szemben és nem azzal összhang2006. március
ban akarnak bevezetni. Ennek alapja azonban széles körû konszenzus kell legyen, amelyben szerepet kapnak a politika mellett a tanárok, oktatók, diákok, szülõk és a munkaadók képviselõi. A Magyar Demokrata Fórum oktatáspolitikai programja azt a célt tûzi maga elé, hogy olyan szakmai programot ad, amely a vita alapja lehet.
Kiszámítható közoktatást! Általános iskola:
Az alsó tagozat feladata az, hogy megtanítsa a gyermeket írni, olvasni, és hogy alapvetõen meg tanuljon tájékozódni és viselkedni a nagyvilágban. Ebben az oktatási idõszakban a pedagógusra komoly felelõsség hárul, hiszen a tananyag átadásán túlmenõen folyamatosan, nevelni is kell a kisdiákokat, valamint fokozott figyelmet kell szentelni arra, hogy már az elején ne maradjon le végérvényesen a többiektõl néhány kisdiák. Sajnos a közoktatási törvény túlzott liberalizmusa szinte minden nevelési és fejlesztési eszközt kivett a tanítók kezébõl, és ledegradálta õket óraadó tanárokká. Megszûnõben van a folyamatos és szoros a kapcsolat tanítvány és tanító között. Sajnos oktatási oldalról is komoly hiányosságok tapasztalhatók – elsõsorban az olvasás és a számolási készség tekintetében. Ennek legfõbb oka a „rohanás”, melynek következtében nincs idõ az alapos begyakorlásra, az eltérõ képességû tanulókban a stabil tudás megalapozására. A felsõ tagozaton a problémák már halmozottan jelentkeznek. Az ún. szakos tanítás bevezetésével egyidejûleg a nevelési oldal teljesen háttérbe szorul, esetenként teljesen el is veszik. Az osztályfõnök csak heti néhány órában találkozik az osztályával, az osztályban tanító többi pedagógus – az esetek nagy részében a tantárgya tanításán túlmenõen - a nevelési kérdésekkel nem foglalkozik. Mindehhez gyakran társul a nem megfelelõ családi háttér; a pozitív családi minta és ráhatás hiánya. Így gyakran a meghatározó szocializációs „tényezõvé” a hasonló körülményekkel rendel-
kezõ baráti kör illetve a kereskedelmi tv-k sivár, sokszor lélekromboló mûsorai válnak. Ennek lehet aztán az a következménye, hogy az elemi viselkedés szabályaival tisztában nem lévõ tanulók kerülnek be a középiskolákba. Szakmailag komoly problémát okoz az általános iskolák számára a hat és nyolc osztályos gimnáziumi képzés, mivel a legjobb tanulóikat már 5. osztálytól, majd 7. osztálytól elveszítik, velük együtt a gyengébbek számára azt a húzóerõt is, amit a jó tanulók jelentenek egy osztályközösségben. Mindemellett több tanuló távozása egy adott osztályból finanszírozási problémákat, – esetenként – osztálykeretek felbomlását is eredményezheti, amely további pedagógiai következményekkel járhat. Oktatási oldalról kifogásolható, hogy – a tanulókért folytatott verseny következményeként – az általános iskolák döntõ része olyan többlet ismeret elsajátíttatására törekszik, amely már a középiskola feladata lenne. A többség ugyanakkor – a gyors tempó miatt – a legszükségesebb követelményeket sem tudja megfelelõ szinten teljesíteni, – más megfogalmazás szerint – nem jut el az alkalmazható tudás szintjére. Az alapfokú mûvészeti oktatás jövõjének kérdése is beletartozik a közoktatás tárgykörébe, és a sajnos azt látjuk, hogy ezt a nemzetközi mércével nézve is modell értékû rendszert teljesen el akarja sorvasztani a bal-liberális oktatás politika. Pedig ezekben az iskolákban a diákok meg tanulhatnak zenélni, táncolni, rajzolni, verset mondani, ahelyett, hogy naphosszat tévét néznének, vagy csavarognának az utcán. Az MDF megakadályozta a költségvetési elvonást ezen intézményektõl, de sajnos a jelenlegi támogatási forma sem elegendõ a biztos mûködéshez. Középfokú oktatás:
A fõ problémát a jelenlegi beiskolázási rendszer jelenti. Álságos a szabad iskolaválasztás szlogenje, hiszen ez a rendszer egyrészt csak az egészen jó képességû tanulóknak kedvez, másrészt mennél több középiskolát jelöl meg a 8. ²
25
Választások 2006 ² osztályos tanuló, annál kisebb az esélye arra, hogy abba a középfokú intézménybe kerül, ahova elsõ szándékkal jelentkezett. Ezzel a tanulás szempontjából az egyik legfontosabb tényezõt – a motivációt iktatják ki. A másik érzékelhetõ problémát a gimnáziumi képzés mindenáron való favorizálása jelenti. Ennek kézzelfogható következménye, hogy a képzési túlkínálat miatt sok gyengébb képességû tanuló is felvételre kerül, akik számára reálisan a felsõoktatás teljesen reménytelen. A tapasztalatok szerint ezen tanulók döntõ hányada elveszik a munkaerõpiac által keresett szakképzés számára is. A szakközépiskolák és szakiskolák pozíciójának erõsítése szükséges. Elhibázottnak tartjuk a kétszintû érettségi rendszerének bevezetését. Ennek indokai: 1. Egyszintû vizsga esetén is ki lehet alakítani olyan tételsort ill. rendszert, amely kellõképpen szelektál a felsõfokú felvételeknél. 2. Jelenlegi formája nagyon költséges, felesleges pénzkidobással jár. 3. A tanév végi feladatok szervezése (több tanár kivonása utolsó héten az oktatásból) esetenként megoldhatatlan feladatok elé állítja az intézményeket. 4. Nem megnyugtató az érettségivel kapcsolatos költségek finanszírozása. Pedagógusképzés:
A magyar felsõoktatásban dömpingszerûen nõtt hallgatói létszám, bármiféle munkaerõ-piaci hatástanulmány elkészítése nélkül. Nem volt ez másképp a tanító, tanárképzésben sem. A katasztrofális demográfiai helyzet miatti csökkenõ gyermekszám ellenére, a felsõoktatásunk évrõl évre több pedagógust bocsát ki. Mind emellett sajnos azt is el kell mondanunk, hogy miután a kereseti lehetõségek (és most már elhelyezkedési nehézségek) miatt nem túl vonzó a tanítói életpálya, ezért ezeken a képzéseken igen alacsonyak voltak az elmúlt években a felvételi ponthatárok, így sok esetben nem a legelhívatottabb és rátermettebb diákok kerültek be a tanító, tanárképzõ fõiskolákba. Az MDF szerint a következõ lépéseket kell megtenni a közoktatás folyamatos gondjainak felszámolása érdekében:
26
ÚJ KATEDRA
Szükséges a közoktatási struktúra teljes átalakítása. A mennyiségi elv helyett a minõségi elvnek kell érvényesülnie. Az oktatásunk állandó pénzhiánnyal küzd, ennek ellenére egyes területeken mérhetetlen pazarlás folyik. Felmérést kell készíteni a számtalan minisztériumi háttérintézményrõl, Kht-ról, alapítványokról, közremûködõ cégekrõl. Elzárjuk azokat a csapokat, amelyeken számolatlanul folyik el az ágazat pénze. A középfokú oktatásban helyre kell állítani a gazdaság igényeinek megfelelõ arányt a szakképzés és a gimnáziumi képzés között. Indokolt a bonyolult és költséges kétszintû érettségi vizsga rendszerének leegyszerûsítése. A központi költségvetésben biztosítani kell a valós költségek fedezetét – jelenleg ez nem valósul meg. Vissza kell adni a pedagógusoknak a döntési kompetenciát, magyarul szólva: osztályozhassanak, értékeljenek és nevelhessenek, hiszen ez a feladatuk. A sajnálatosan fogyatkozó gyereklétszám miatt felszabaduló pedagógusok át – és tovább képzése úgyszintén fontos feladat. (Közmûvelõdési intézményekbe, könyvtárakba, múzeumokba és ifjúságsegítõ szolgálatokhoz, non profit szervezetekhez.) Az alapfokú mûvészeti oktatási intézmények korábbi normatív támogatását vissza kell adni, hiszen sok településen ezen intézmények jelentik az egyetlen plusz oktatási lehetõséget a diákoknak. Támogatjuk az egyházak bõvülõ szerepvállalását az oktatásban. Jókedvû, kiegyensúlyozott, életre való és hagyományainkkal tisztában lévõ diákokat kell képezni általános és középiskolai fokon egyaránt!
Adjuk vissza a szakképzés becsületét! Magyarországon a szakképzés értelmezése – az európai uniós gyakorlathoz hasonlóan – kiterjed a szakképesítést megalapozó szakmai alapképzésre, valamely munkakör betöltéséhez, foglalkozás, tevékenység gyakorlásához szükséges szakképesítés megszerzésére, a szakmai tevékenység magasabb szintû gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítására, a hátrányos helyzetûeket, a megváltozott munkaképességûeket rehabili-
táló képzésre; valamint az elhelyezkedést, a vállalkozást segítõ képzésre. A szakképzés alapvetõ célja mindezen célok mellett azonban a munkaerõ-piaci igények kielégítése. Az iskolai rendszerû szakképzés fõ feladata, hogy lehetõvé tegye a munkaerõpiacra történõ belépést, továbbá egy adott gazdasági ágazat tekintetében széles körû, megalapozott ismeretek megszerzését biztosítsa, amely stabil alapot nyújthat a késõbbi át- és továbbképzésekhez. Megfigyelhetõ, hogy a világgazdaságban zajló folyamatok a magasan kvalifikált munkaerõ iránti kereslet növekedésével járnak, éppen ezért ezt a tényt célszerû figyelembe venni. Sokat hangoztatott megfogalmazás szerint a képzés a beruházás egyik formája, mely akkor térül meg, ha a képzés tartalma, összetétele a gazdaság igényeihez igazodik. Követelmény lenne tehát a munkaerõpiac változásaihoz igazodó, rugalmas szakképzési rendszer kialakítása, melyet a magyarországi iparkamarák és a munkaadói oldal is folyamatosan hangoztat. A hatékony szakemberképzés biztosításához szükség van a következõkre: A szakképzés irányítását a szakképzéshez értõ, ahhoz igazodó végzettséggel és megfelelõ szakmai tapasztalattal rendelkezõ szakemberekre kell bízni. Az Országos Képzési Jegyzék sürgõs felülvizsgálata, a benne szereplõ szakképesítések számának drasztikus csökkentése. Az iskolarendszerû képzés keretében a széles alapú általános képzés elõtérbe helyezése. A szakmai tartalom kialakítása a felhasználók, és a szakképzõ intézmények hozzáértõ képviselõinek részvételével történjen. Modulokra épülõ rendszer kialakítása, melyben, több szakmában elõfordulhatnak azonos elemek (modulok). Az azonos elemek rögzítése megkönnyíti a szakmák közti átjárást, illetve költségkímélõ megoldást biztosít. A szakképesítések mindegyike legyen megszerezhetõ az iskolarendszerben, egy része azon kívül is, s a vizsgáztatás jogilag szabályozott keretek között történjen. Elsõsorban a kimenet-szabályozásra épüljön a rendszer, tegye lehetõvé az egyéni haladást (kreditrendszer, moduláris felépítés). A kvalifikációs rendszer 2006. március
Választások 2006
ÚJ KATEDRA
mellett továbbra is létezhetnének a képesítést nem nyújtó, rövid idõtartamú képzések, átképzések. A külföldi minták kritika és átfogó elemzések nélküli másolása (pl. TISZKek) helyett a rendelkezésre álló források (pl. EU-s támogatások, szakképzési alap centralizált része, stb.) átgondolt és célirányos felhasználása. A szakképzés infrastruktúrájának fejlesztése (elsõsorban az intézmények épületeinek felújítása).
XXI. századi felsõoktatást! Felsõoktatásunk képzési szerkezetének átalakítása remélhetõleg 2006. szeptemberétõl befejezõdik. Fontos, hogy az elinduló alapképzések az elsõ pillanattól kezdve gyakorlatorientáltak legyenek és megfeleljenek a munkaerõpiac elvárásainak, évente készüljön monitoring jelentés elhelyezkedés arányairól. Az államilag, normatív alapon finanszírozott képzésekre felveendõ hallgatók számát összhangba kell helyezni a társadalmi és munkaerõ piaci elhelyezkedési igényekkel. Szükség esetén ki kell mondani azt is, hogy nincsen szükség arra, hogy hazánkban kilenc felsõoktatási intézményben képezzenek jogászokat. Az államilag finanszírozott mesterképzésbe az alapképzésbõl csak a jó tanulmányi teljesítményt nyújtó 35-40% kerüljön átvételre. A mesterképzés célja az, hogy a megfelelõ gyakorlati elõképzettséggel érkezõ fiatalok számára mélyebb szakmai ismerteket nyújtson. A magyarországi egyetemek és fõiskolák meglévõ infrastruktúrája nem alkalmas arra, hogy a megemelkedett, 350400 ezres hallgatói létszámot kiszolgálja. Az egyetemi épületek és tantermek nagy része elavult, nem képes a XXI. század színvonalán kiszolgálni a hallgatói igényeket. A kollégiumi helyzet katasztrofális a magyar felsõoktatásban. Mindösszesen 40 000 kollégiumi férõhely van az országban, miközben háromszor ennyire lenne szükség, és a meglévõ kollégiumok is a 60-as, 70-es évek színvonalát képesek nyújtani. Az SZDSZ vezette oktatási tárca a gondok orvoslása helyett a kollégiumi fejlesztéseket támogató egyetlen alapot, a Nemzeti Kollégiumi Közalapítványt 2006. március
megszüntette, és leállította a meglévõ kollégiumi férõhelyek fejlesztését, felújítását, célzó programokat. A kormányprogramban 10000 új kollégiumi férõhelyet ígértek, ehelyett kizárólag a magántõke bevonásával (PPP modell) tervezik az új kollégiumok megépítését, mely azonban mind az intézményekre, mind a hallgatókra elviselhetetlen terheket ró. Az MDF szerint nem lehet magukra hagyni ebben a kérdésben az egyetemeket, fõiskolákat. Szükség van állami szerepvállalásra az infrastruktúrafejlesztésekben. A hallgatói ellátórendszer radikális átalakítására van szükség: a diákhitel nem ösztöndíj, viszont a szociálisan hátrányosabb, nehezebb helyzetben lévõ hallgatók számára esélyt ad. A hallgató normatíva növelése szükséges, viszont a megemelt támogatást, nem szabad 2000–3000 Ft-os szociális támogatásra elaprózni, hanem magasabb összegû tanulmányi ösztöndíjakra szabad csak fordítani. A legnehezebb helyzetben lévõ hallgatók támogatását kizárólag az Esély a tanulásra és a Bursa Hungarica ösztöndíjaknak kell megoldaniuk. Az állam viszont ismerje el a teljesítményt és a jól, kiválóan teljesítõ hallgatóknak magasabb alapösztöndíjban és nagyobb számú Köztársasági Ösztöndíjban részesüljenek. A XXI. századi, versenyképes feltételei az alábbiak: – Gyakorlatorientált, a munkaerõpiac igényeivel összhangban lévõ alapképzéseket kell elindítani 2006 szeptemberétõl. – A Magyar Demokrata Fórum el tudja fogadni a magántõke bevonásával történõ felsõoktatási fejlesztéseket, de csak úgy, hogyha ennek a terheit nem a hallgatók fogják megfizetni. A PPP alapú befektetések sikeréhez ugyanis magasabb állami szerepvállalás szükségeltetik. – Az MDF 2006 szeptemberétõl 30%os ösztöndíjemeléssel és majd a következõ években folyamatos infláció követõ növeléssel tudná elképzelni a hallgatói ösztöndíjak jövõjét.
Egy vonzó lehetõség: Kutatás-fejlesztés Az oktatás és a gazdaság határterülete a kutatás – fejlesztés. Az egyes szakterületek legkiválóbb szakembereit foglalkoztatja ma a K+F szektor, gyakorlatilag komoly anyagi megbecsülés nélkül. Ezért sajnos, az agyelszívást továbbra sem sikerült megállítani. Az MDF szerint a kutatás-fejlesztést az alapkutatásoktól az alkalmazott tudományterületekig nemzeti prioritásként kell kezelni. Szemünk elõtt lehet kiváló példaként Írország és Finnország, mely a komoly ásványkincsekkel nem rendelkezõ, hazánkkal hasonló adottságú országok, de ezekben az államokban a K+F szektor gazdasági húzóágazat és komoly munkáltató. Véleményünk szerint középtávon el kell érni, hogy hazánk a GDP arányában legalább 3%-ot költsön kutatási célokra. A kutatás-fejlesztési lehetõségeink gyors növeléséhez az alábbi intézkedésekre van szükség: Az alapkutatások kiemelt támogatása nagyon fontos, hisz e nélkül nem létezhet alkalmazott kutatás sem. A Magyar Tudományos Akadémia számára kiszámítható és inflációkövetõ költségvetés biztosítása. Az egyetemekre felvehetõ államilag finanszírozott, ösztöndíjas doktorandusz keretlétszám 50%-os növelése, valamint ösztöndíjuk emelése feltétlenül szükséges. Az MTA-n és a felsõoktatásban a doktori eljárások egyszerûsítése, több és jobb lehetõségekkel bíró kutatói státusz létesítése indokolt annak érdekében, hogy ne hagyják ott a fiatal kutatók a tudásközpontjainkat. Az uniós kutatási pályázatok (GVOP) körének bõvítése, valamint pályázati procedúra gyorsítása és egyszerûsítése elengedhetetlenül fontos. A vállalkozói szféra számára is vonzóvá kell tenni a K+F tevékenységek támogatását. Ez a jelenlegi innovációs adókedvezmény növelésével ösztönözhetõ. Budapest, 2006. január 9. Almássy Kornél Az anyag elkészítésében komoly segítséget nyújtott
Baján Antal és Hock Zoltán
27
Választások 2006
ÚJ KATEDRA
Oktatási program SZDSZ 2006 A 2006-os oktatási program készítése során az SZDSZ-ben olyan elõnyös helyzetben voltunk, hogy nem kellett azon gondolkodnunk, mi mindent kell majd a következõ ciklusban korrigálni az elõzõ kormány elrontott, vagy általunk nem helyeselt lépéseibõl. Mindössze számba kellett vennünk, hogy mi az, amit sikerült elvégeznünk a 2002–2006-os ciklusban, mi az, amit elkezdtünk, és be kell fejeznünk, és mik azok a problémák, amelyeknek a megoldása még elõttünk áll. Új oktatási programunk alapelveinek, tradícióinkhoz híven, a szabadság, a minõség és az esélyegyenlõség értékeit tekintjük.
Szabadság Szeretnénk elérni, hogy az ambiciózus pedagógusoknak, egyházaknak és alapítványoknak továbbra is lehetõségük legyen új intézmények alapítására, hogy a magyar oktatási rendszer minél többszínû legyen, és a gyerekek, ill. a szülõk minél többféle igényét képes legyen kielégíteni. Szeretnénk elérni, hogy a szülõknek továbbra is lehetõségük legyen választani az oktatási szolgáltatások között, hogy eldönthessék, milyen iskolát, milyen képzési programot, és milyen pedagógiai eljárásokat szánnak a gyerekeiknek. Szeretnénk továbbra is biztosítani az oktatási intézmények és a pedagógusok autonómiáját a képzési programok, a taneszközök és a pedagógiai eljárások megválasztásában. Ugyanakkor (mint azt egy 2005-ös törvénymódosításban kifejeztük) szeretnénk korlátozni az önkormányzati általános iskolák szabadságát abban a tekintetben, hogy beszélgetésnek és játékos vetélkedõnek álcázott felvételi vizsgákkal válogassanak a hét éves jelentkezõk között, és ez által „teljesítmény különbségekre” hivatkozva utasítsák el a jó minõségû általános iskolákból és az igényes programokról a hátrányos helyzetû gyerekeket. Vagyis korlátozni szeret-
28
nénk minden olyan törekvést, amely azt eredményezi, hogy az intézmények között, vagy intézményen belül elkülönítsék a különbözõ társadalmi rétegekhez vagy etnikai csoportokhoz tartozó gyerekeket. Ezt a törekvésünket az a megfontolás indokolja, hogy Európában azok az iskolarendszerek mûködnek a legeredményesebben, amelyek a leghosszabb ideig biztosítanak jó színvonalú, egységes általános képzést a gyerekeknek.
Minõség Továbbra is hívei vagyunk a tanszabadság elvének, vagyis annak, hogy az iskolák vezetõinek és tantestületeinek beleszólása legyen abba, hogy milyen tananyagot és hogyan tanítanak az iskolákban. Az oktatás tartalmát szabályozó eszköznek továbbra is a NAT-ot tekintjük, valamint a NAT-hoz illeszkedõ kerettanterveket, és helyi tanterveket. Ebben a ciklusban sikerült megfelelõ eljárásrendet kidolgoznunk ezeknek a szabályozó eszközöknek a mûködtetésére, amelyet továbbra is alkalmazni kívánunk. Ugyancsak fontos kimeneti szabályozó eszköznek tekintjük azokat az elsõsorban kompetencia-elvû kimeneti követelményeket, amelyeket az egyes képzési szakaszokhoz illeszkedõ mérésekkel (vizsgákkal) kívánunk érvényesíteni. Ebben a ciklusban szeretnénk végre bevezetni a 10. évfolyam végén a szakiskolások közismereti felkészültségét mérõ Alapmûveltségi vizsgát (mert úgy gondoljuk, hogy ez pozitívan hatna a pedagógusok munkájának minõségére és a tanulók teljesítményére), valamint szeretnénk a kompetenciák megbízható mérésének irányába továbbfejleszteni a felsõfokú felvételit is kiváltó érettségit. Az oktatás minõségét garantáló legfontosabb eszköznek továbbra is a pedagógusok felkészültségét tekintjük. Ezért ebben a ciklusban a felsõoktatási reform keretében különös fontosságot tulajdonítunk a pedagógusképzés minõségelvû fejlesztésének, valamint az iskolákban jelentkezõ problémákhoz és megoldandó feladatokhoz jobban illeszkedõ pedagógus továbbképzési rendszer fejleszté-
sének. Szeretnénk elérni, hogy a pedagógusképzés során a jelöltek ne csak szaktárgyaik tudományos eredményeit sajátítsák el, hanem pedagógus mesterségbõl és pszichológiából is olyan ismeretekre tegyenek szert, amelyek a „problematikus gyerekek” oktatására és nevelésére, valamint a nehéz pedagógiai helyzetek megoldására is alkalmassá teszik õket. Szeretnénk elérni azt is, hogy a pedagógusok továbbképzése ne „kipipálandó” formális kötelezettséget jelentsen az intézmények számára, hanem olyan „fejlesztési” eszközt, amelytõl az intézmény aktuális problémáinak jobb megoldása, és a pedagógiai munka színvonalának javulása várható. A következõ ciklusban is fejlesztési programokkal és finanszírozási forrásokkal kívánjuk támogatni azokat az oktatási területeket, amelyeken nemzetközi összehasonlításban még mindig lemaradással küszködünk. Ilyenek az informatikai képzés, a nyelvoktatás, az állampolgári ismeretek oktatása, valamint a szakmai képzés. Az informatikai képzés fejlesztésének keretében szeretnénk folytatni az iskolák és kollégiumok ellátását korszerû informatikai eszközökkel, és szeretnénk javítani az eszközök alkalmazásának színvonalát is. Ugyancsak szeretnénk javítani az általános iskolák felsõ tagozatán az idegen nyelvoktatás színvonalát. Szeretnénk tovább fejleszteni az ebben a ciklusban bevezetett középiskolai nyelvi elõkészítõ képzés rendszerét, fõként annak érdekében, hogy ez lehetõséget nyújtson a hátrányos helyzetû gyerekeknek, és a szaktanárokkal nem megfelelõen ellátott általános iskolákból érkezõ gyerekeknek arra, hogy nyelvtudásuk hiányosságait a középiskolai képzés megkezdése elõtt bepótolhassák. A következõ ciklusban különös figyelmet fogunk szentelni az állampolgári ismeretek oktatására és ennek minõségére. Szeretnénk elérni, hogy a középfokú iskolákból kilépõ tanulók állampolgári ismereteik és tájékozottságuk tekintetében is „éretteknek” minõsüljenek. Ugyancsak a korábbinál nagyobb jelentõséget tulajdonítunk a szakmai kép2006. március
Választások 2006
ÚJ KATEDRA
zés minõségi fejlesztésének. Szeretnénk elérni, hogy a szakképzõ iskolák jó színvonalú elméleti és gyakorlati tudás birtokában, nyelvtudással, informatikai tudással és a munkavállaláshoz, ill. vállalkozáshoz szükséges ismeretekkel és tájékozottsággal felvértezve kezdhessék el felnõtt életüket. El akarjuk érni, hogy a szakképzésbõl kikerülõ pályakezdõk olyan felkészültséggel rendelkeznének, amely a szakmunkásként való elhelyezkedésre, a vállalkozóként való helytállásra, és a továbbképzésre, ill. továbbtanulásra is megfelelõ alapot teremt. Mivel manapság már a munkapiaci boldoguláshoz a jó szaktudás mellett érettségi bizonyítvány is szükséges, szeretnénk a korábbinál több segítséget és lehetõséget biztosítani a szakmát tanulóknak ahhoz, hogy az érettségi bizonyítványt is megszerezhessék. Ugyancsak egységesen szabályozni, és tartalmában fejleszteni kívánjuk a szakképzésnek azt a formáját, amelyet az érettségit követõen jelenleg a szakközépiskolák és a felsõfokú intézmények folytatnak felsõfokú szakképzés címén. Úgy véljük, hogy az érettségit követõ szakképzés tartalmát és kimeneti követelményeit egységesen kell megszabni, és az ebben a képzési formában megszerzett szakmai bizonyítványok „értékét” is egységesíteni kell, függetlenül attól, hogy milyen típusú intézmények vállalják ezt a feladatot. A legjelentõsebb minõségi fejlesztést a 2002-2006-os ciklusban a felsõoktatás területén kezdtük el, amelyet a következõ ciklusban is szeretnénk folytatni. A felsõoktatási reform célja a képzés szerkezetének alapvetõ átalakítása és tartalmának megújítása, az oktatók minõségi munkájának elismerése, a diákjogok kiterjesztése, a felsõoktatás felelõs gazdálkodási autonómiájának megteremtése, és a felsõoktatási intézmények infrastruktúrájának radikális javítása volt. A szerkezeti változás lényege, hogy a korábbi egyetemi-fõiskolai megosztás helyett a képzés valamennyi felsõfokú intézményben három fázisban zajlik (alapképzés-mesterképzés-tudományos képzés), és a hallgató minden szakasz végén használható, piacképes diplomát szerez. Az új rendszer megfelelõ átjárhatóságot biztosít a képzési fokozatok és a szakmák 2006. március
között, így a fiatalok tudásuk és terveik szerint változtathatnak stratégiát. A sokat vitatott, és az érdekeltek körében (mint minden komoly reform idején) sok kifogásra és ellenzõre akadt átalakításban egyszerre érvényesülnek a tömeg- és az elitképzés szempontjai. Az alapképzés sok hallgató rövidebb idejû (3 éves) képzését teszi lehetõvé, a mesterképzést szigorú szelekció elõzi meg, amelynek segítségével ez a szakasz magasabb színvonalú lehet a jelenleginél. Ez pedig lehetõvé teszi, hogy a diploma értéke és tartalma jobban alkalmazkodjon a munkaerõpiac igényeihez. Jelenleg ugyanis a munkapiacon nagyon sok olyan pozíció van, amelynek betöltéséhez diploma szükséges, de nincs szükség magas színvonalú tudományos képzésre. Nem véletlen, hogy a világ legjobbnak tartott 200 egyetemébõl 163 ezt a modellt követi. A reform törvényi feltételét megteremtettük, a tartalmi és szerkezeti fejlesztés megvalósítása folyamatban van, és még számos megoldandó feladat maradt. Azt reméljük, hogy nem csak az oktatási rendszerre, hanem a gazdaságra, a munkaerõpiacra és az egész társadalomra pozitív hatással lesz, ha a következõ ciklusban sikerül folytatnunk ezt a munkát, és a felsõoktatás területén is sikerül felzárkóznunk az európai országokhoz. Annak érdekében, hogy a tervezett minõségi fejlesztések megvalósíthatók legyenek, jelentõs mértékben fejleszteni kívánjuk az oktatási intézmények szakmai munkáját segíteni hivatott fejlesztõ és szolgáltató központokat és intézményeket. El akarjuk érni, hogy a leghatékonyabb és a leginkább célravezetõ pedagógiai eljárásokhoz, és módszerekhez szükséges ismeretek valamennyi érdeklõdõ pedagógus számára könnyen és ingyenesen elérhetõk legyenek. Annak érdekében, hogy a bevezetendõ reformok és változtatások hatásai a jelenleginél jobban kontrollálhatók legyenek, szükségesnek látjuk az oktatási adatgyûjtés és statisztikai rendszer fejlesztését és modernizálását, a rendszeres teljesítmény mérések bevezetését az oktatási rendszer különbözõ fokozatain, és probléma-centrikus kutatások elvégzését, amelyeknek tapasztalatai a döntés elõ-
készítések, és a folyamatok korrekciója során felhasználhatók.
Esélyegyenlõség Az oktatási esélyegyenlõség meggyõzõdésünk szerint kulcs-szerepet játszik a társadalmi mobilitás lehetõségének megteremtésében ill. a szegénység újratermelõdésének megakadályozásában. Az oktatást hosszú távú társadalmi beruházásnak tekintjük egy demokratikus, a jelenleginél nyitottabb, szolidárisabb és nagyobb kohéziós erejû társadalom megteremtéséhez, ami meggyõzõdésünk szerint valamennyi állampolgár közös érdeke. Az SZDSZ által vezetett oktatási tárca már a 2002-2006-os ciklusban is sokat tett a hátrányos helyzetû tanulók iskoláztatási helyzetének és esélyeinek javítása érdekében. Fontos eredménynek tekintjük azt is, hogy a pedagógusok egyre szélesebb rétegében sikerült elérni azt a szemlélet változást, amely szerint nem csak a szülõktõl és a gyerekektõl kell elvárni, hogy alkalmazkodjanak az iskolák követelményeihez, hanem az iskoláktól is elvárható, hogy olyan szolgáltatásokat nyújtsanak, és olyan pedagógiai eljárásokat alkalmazzanak, amelyek a családi és szocializációs hátrányokkal induló gyerekek oktatási igényeinek a legjobban megfelelnek. A következõ ciklusban a legfontosabb célnak azt tekintjük, hogy minden gyereknek egyenlõ esélyt biztosítsunk a színvonalas alapképzéshez, amelynek során elsajátíthatók azok a készségek és ismeretek, amelyek nélkülözhetetlenek a továbbtanuláshoz. Ennek többek között az a feltétele, hogy megszüntessük az általános iskolák közötti minõségi különbségeket, amelyek jelenleg a tárgyi és személyi feltételekben valamint az oktatás színvonalában is megmutatkoznak. Ehhez elkerülhetetlen a kistelepülési iskolák szerepének újragondolása, már csak azért is, mert jelenleg ezeken a településeken igen nagy számban élnek hátrányos helyzetû gyerekek, akiknek a jó színvonalú oktatás lehetõségével is biztosítani kellene a társadalmi felemelkedés esélyét. Ennek érdekében valamennyi településen elérhetõvé kívánjuk tenni az óvodai és az alsó tagozatos általános iskolai ellátást, hogy a kis gyerekeket ne kelljen utaztatni. Ugyanakkor ál- ²
29
Választások 2006 ² láspontunk szerint felsõ tagozatos oktatást csak olyan településeken érdemes szervezni, ahol a gyereklétszám évfolyamonként legalább a 10 fõt eléri, és ahol megfelelõ tárgyi és személyi ellátottságot lehet a jó minõségû oktatáshoz biztosítani. Vagyis azoknak a kistelepüléseknek az esetében, ahol erre nincs lehetõség, a felsõ tagozatos oktatás települési társulásban való megszervezését javasoljuk. Ehhez az „oktatás-szervezési” átalakításhoz egy iskola-rehabilitációs programot társítanánk, amelynek eredményeként az érintett iskolák épületeit, berendezését és felszereltségét felzárkóztatnánk a 21. század színvonalára. Továbbra is követni kívánjuk azt az elvet, hogy az általános iskolákban a gyerekek életkori és eltérõ ütemû fejlõdési igényeihez alkalmazkodó pedagógiai eljárásokat kell alkalmazni, mert azt valljuk, hogy minél több idõt hagyunk az alapismeretek és készségek elsajátítására, annál jobban használhatók lesznek késõbb ezek az ismeretek. Nem vagyunk hívei az általános iskolák alsó tagozatán alkalmazott teljesítmény-versenyeknek és szigorú értékeléseknek, mert úgy gondoljuk, hogy kis gyerekkorban ez még nem a gyerekek, hanem a családi szocializáció eredményeit minõsíti. Ezzel összefüggésben ellene vagyunk az alapképzés szintjén mindenféle látszólag teljesítményelvû, valójában a különbözõ társadalmi helyzetû gyerekeket szétválasztó iskolák közötti és iskolán belüli szelekciónak és szegregációnak, mert úgy gondoljuk, hogy gyerekkorban kell megtapasztalni az együtt élést, és megtanulni az elfogadás és a tolerancia alapszabályait ahhoz, hogy felnõttként alkalmasak legyünk az együttmûködésre. Célkitûzéseink megvalósítása érdekében anyagilag is kiemelten támogatni kívánjuk azokat a programokat, amelyek a bármilyen szempontból hátrányos helyzetû gyerekek társadalmi integrációját elõsegítik. Amellett, hogy tudjuk, hogy a társadalmi hátrányok kompenzálása annál hatékonyabb, minél fiatalabb korban történik, az iskoláztatás késõbbi éveiben is fontosnak tartjuk a hátrányos helyzetû gyerekek kiemelt támogatását. Szeretnénk elérni, hogy a ciklus végére egyegy évjárat 80%-a szerezzen érettségi bizonyítványt és 20%-a piacképes szakmá-
30
ÚJ KATEDRA
hoz jusson. Ennek érdekében fejleszteni kívánjuk a pályaválasztási tanácsadást az általános iskolák végén és a szakiskolák elsõ éveiben, és ennek érdekében kívánjuk fejleszteni a szakiskolák 9-10 osztályában folytatott képzés tartalmát és színvonalát. El akarjuk érni, hogy minimálisra csökkenjen a szakiskolákból való lemorzsolódás, ill. hogy a tanulmányi kudarcokkal és beilleszkedési problémákkal küszködõ tanulóknak az iskolákon belül olyan képzési programokat kínálhassanak, amelyek garanciát jelentenek integrációjukra és felzárkóztatásukra. Ugyancsak a hátrányos helyzetû középiskolások támogatását szolgálja az a kollégiumi program is, amellyel a diákotthonok szolgáltatásait kívánjuk fejleszteni annak érdekében, hogy a jelenleginél hatékonyabban pótolják a családi kulturális tõke deficitjeit. És ugyancsak fejleszteni kívánjuk a középiskolásoknak szóló ösztöndíj programokat, köztük azt a pedagógiai mentorálással egybekötött ösztöndíj programot is, amelyet a tavalyi évben kezdtünk Útravaló Program címmel. Az esélyegyenlõség problémájához tartozónak véljük a roma gyerekek oktatásának kérdését, amelyet a romák alacsony iskolázottsága és a legális munkapiacról való tartós kiszorulása miatt kiemelten fontosnak tekintünk. Úgy gondoljuk, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel meg kell akadályozni azt, hogy ez a reménytelen leszakadás a mai gyerekek generációjával folytatódjon. Mivel a roma tanulók körében az átlagosnál lényegesen magasabb a szociálisan hátrányosnak tekinthetõ tanulók aránya, fontosnak tartjuk, hogy minden olyan szolgáltatásból és juttatásból arányaiknak megfelelõen részesüljenek, amelyeket a hátrányos helyzetû gyerekek felzárkóztatására szánunk. Emellett köztudott, hogy a magyar társadalomban még mindig élnek olyan etnikai alapú elõítéletek, amelyek gátolják ezeknek a gyerekeknek a sikeres iskoláztatását, és számukra megalázó szelekciós és szegregációs eljárásokkal nehezítik életüket. Úgy gondoljuk, hogy ezekben az esetekben az oktatásirányításnak határozott kohéziós és integrációs politikát kell
képviselnie a kisebbségek védelmében, vagyis az állam képviselõitõl és alkalmazottaitól (önkormányzatok, iskolavezetõk és pedagógusok) meg kell követelni a szegregációs törekvésekkel szembeni kiállást, és a hátrányos helyzetû kisebbségek iránti lojalitást. Azt reméljük, hogy esélyegyenlõségi programunk megvalósításának eredményeként a jövõben fokozatosan emelkedni fog a felsõoktatási intézményekben továbbtanuló hátrányos helyzetû fiatalok száma. Annak érdekében, hogy ne csak felvételi esélyeik javuljanak, hanem a piacképes diplomák megszerzéséig is eljussanak, a felsõoktatásban is a jelenleginél több és hatékonyabb segítséget (kollégiumi ellátás, ösztöndíjak, mentorálás) kívánunk biztosítani a számukra.
Finanszírozás Mindezen célkitûzések megvalósításához természetesen a jelenleginél nagyobb forrásokra és ennek a jelenleginél körültekintõbb és racionálisabb felhasználására van szükség. A közoktatási rendszer finanszírozási mechanizmusain nem kívánunk jelentõsen változtatni, de szeretnénk elérni, hogy az intézményfenntartás és az intézmények mûködésének biztosítása fõként fenntartói forrásokból valósuljon meg, és azt is szeretnénk elérni, hogy az elõttünk álló reformokhoz központi fejlesztési forrásokból megfelelõ anyagi feltételek álljanak rendelkezésre. Hiszen csak ez biztosíthatja, hogy a reformok ne látszat megoldásokat, hanem tényleges fejlesztést eredményezzenek. Ami pedig a pedagógus béreket illeti, szeretnénk egyszer és mindenkorra szakítani a „nemzet napszámosai” besorolással, vagyis azzal az elképzeléssel, hogy a pedagógusokat a reformok és fejlesztések érdekében, hivatástudatukra és elkötelezettségükre hivatkozva, újabb és újabb plusz munkákkal lehet megterhelni. Szeretnénk elérni, hogy a tanárok és tanítók, akiktõl a legfelelõsségteljesebb munkát, a jövõ nemzedék színvonalas oktatását és nevelését várjuk, fõállású munkahelyeiken, az iskolákban keressenek elegendõ pénzt ahhoz, hogy jó anyagi körülmények között, igényes, értelmiségi életformában élhessenek. 2006. március
Választások 2006
ÚJ KATEDRA
Az Élõlánc Magyarországért Oktatási Programja lya, hanem elõfeltétele a különféle meggyõzõdések szabad és méltányos párbeszédének az iskola falai között ugyanúgy, mint a nyilvánosság fórumain. Oktatás
• Ökológiai szemléletû nevelést, oktatást • Kistérségi együttmûködést az iskolák-óvodák megmentése érdekében • Olyan iskolát, amely a közösségért felelõsséget vállaló embereket nevel • Jól képzett tanárokat, akik meg tudnak élni a fizetésükbõl • A tananyag korszerûsítését, a tartalmi szabályozás megszüntetése helyett • Az egyetemi autonómia helyreállítását, szorosabb kapcsolatot az egyetem és a közoktatás, a felsõoktatás és a tudományos kutatás között 1. Alapelvek
Az iskolarendszer feladata a mûveltség átadása, olyan készségek és képességek kibontakoztatása, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, – hogy a társadalom tagjai egymással szót értsenek és közösséget vállaljanak, – hogy a maguk és a gondjaikra bízottak sorsáról felelõs döntéseket hozzanak, – hogy képessé váljanak az önálló tájékozódásra és véleményformálásra. Az oktató-nevelõ munka célja a személyiség fejlesztése, a szellemi fogékonyság elmélyítése. A képességfejlesztés törekvése, vagy az egyéni érvényesülést segítõ, naprakész ismeretek iránti igény azonban nem kerülhet szembe a jól megalapozott tárgyi tudás elsajátításának követelményével: a kettõ kölcsönösen feltételezi egymást. A képzett pedagógus elkötelezettsége az igaz tudás vagy a helyes erkölcsök valamely felfogása mellett nem akadá2006. március
Az oktatáspolitikának végre nyíltan állást kell foglalnia a következõkben: • A gazdasági felemelkedés eredményeként várja, hogy esetleg évtizedek múlva magától javuljon a helyzet a közoktatásban, vagy a közoktatást eszközként kívánja használni a felemelkedéshez? • A javulást az informatikai berendezésekre, „fejlesztõ“ háttérintézményekre és bürokratikus minõségbiztosítási rendszerekre költött milliárdoktól várja, vagy a pedagógusok tudásának és élethelyzetének javítására költ, és a pálya vonzerejét növeli? • Elfogadja és elmélyíti az áthidalhatatlan társadalmi különbségeket, vagy az alapfokú oktatás, a szakképzés és a szakmunkásképzés megújításával új távlatot nyit a kulturális létformából kizárt rétegeknek? • Feladatának tekinti-e a tehetség gondozását, a kultúrák versengésében helytállni képes, felelõs magyar értelmiség kinevelését? • Olcsóbb vagy jobb minõségû közoktatást akar? (A kettõ kizárja egymást, a hatékonyságot nem a források kivonásával, hanem ésszerûbb elosztásával lehetne javítani.) 2. Intézményi és szervezeti reformjavaslatok
– Országos Oktatási Tanács létrehozása. A pedagógus-társadalom feje felett születõ, egymást semlegesítõ, szakmailag gyakran megalapozatlan politikai rögtönzések mérhetetlen kárt okoztak, nem utolsósorban elvették sok pedagógus kedvét az újítástól. Az általunk javasolt intézmény (OOT) az oktatási rendszer egészét érintõ kérdésekben a megalapozott,
kiérlelt döntést segítené az álláspontok és kezdeményezések közvetítésével és nyilvános vitatásával. Az OOT az egyes oktatási alrendszerekhez kapcsolódó konzultatív tanácsok csúcsszerveként mûködne, a szaktárcától függetlenül. – A közoktatást segítõ regionális szakfelügyeleti, minõségbiztosítási, továbbképzési rendszert az egyetemek keretei között kellene újjászervezni. Így szerves kapcsolat létesülne a tudás megújításáról és a pedagógusok kiképzésérõl gondoskodó felsõoktatás-kutatás, illetve a tudás átadására hivatott közoktatás között. Ez mindkét szféra belterjességét jelentõsen enyhítené, az egyetemeket érdekeltté tenné a közoktatás minõségének javításában, a pedagógusképzést kiemelné jelenlegi pária-helyzetébõl, és az egyetemi élet középpontjába állítaná. – A kistérségi oktatási társulások létrehozása ne az óvodák és iskolák bezárásának, hanem fenntartásának feltételeit biztosítsa! Szorgalmazzuk a kistérségi együttmûködés fejlesztését. A gyerekek utaztatása helyett, ahol lehet, a pedagógusok utazását szervezzék meg ott, ahol a kistelepülés nem tudna gazdaságosan fenntartani saját tantestületet. 3. Javaslatok a képzés tartalmának, illetve szerkezetének szabályozására
– Az iskolai oktatás közös, kötelezõ mûveltségi törzsanyagának meghatározása elengedhetetlen az iskolai teljesítmények összehasonlíthatósága, az iskolarendszer átjárhatósága, valamint a társadalom kulturális koherenciájának fenntartása szempontjából. – Ezzel egyidejûleg az oktatáspolitikának meg kell vívnia a többször elnapolt, végül feladott ütközetet a kerettantervekben és az iskolai gyakorlatban megjelenõ, életkori sajátosságokat semmibe vevõ ismeretanyag, nyelvezet, metodika felülvizsgálata érde-
31
Választások 2006 ² kében. Nem a tananyag mennyisége, hanem a gyerekközpontú szemlélet és a korszerû képzési, fejlesztési módszerek hiánya kelti a túlterheltség érzetét és okozza az iskolai kudarcokat – az iskola kudarcát. – Az iskolaszerkezet anarchiája nehéz helyzetbe hozta az általános iskolák felsõ tagozatát, leképezi és kiélezi a kulturálisan elõnyös és hátrányos helyzetû családok gyermekei közötti társadalmi szakadékot, s a 10-12. életévre hozta elõre azt az idõpontot, amikor az életutak szinte helyrehozhatatlan módon elválnak. Az oktatáspolitikának el kellene magát köteleznie valamelyik modell mellett, legyen ez akár a 8+4 akár a 6+6. – Az informatika és a nyelvtanulás számára fenntartott nulladik évfolyam bevezetésével az iskolarendszer mintegy elismeri, hogy nem képes 12 év alatt eleget tenni törvényes kötelezettségének. A nulladik évfolyam törvényes eszközökkel fokozza az esélyek egyenlõtlenségét. Ehelyett a 12 évig tartó iskolaidõt kell úgy strukturálni, hogy az minden egyes középiskolai tanuló számára biztosítsa a megfelelõ szintû informatika-, és idegen nyelvoktatást. 4. A pedagógusok helyzete és képzése
Az iskolai munka eredményességének legfontosabb tényezõje: a pedagógus személye. Elsõsorban rajta múlik a tudás megkedveltetése és az alkotó képességek kibontakoztatása. Minden oktatási reformnál többet ér, ha sikerül elérni, hogy a fiatal értelmiség legjava válassza a pedagógus hivatását. Ennek feltételei: • A pedagógusok iránti bizalom helyreállítása. A törvényekkel túlszabályozott, komplikált oktatási környezet helyett az iskolai mûhelyek, tanárközösségek autonómiája. • A kreativitást ösztönzõ, vonzó pedagógus életpályamodell kialakítása. • A pedagógusképzés szerepének, súlyának, színvonalának, presztízsének növelése az egyetemeken.
32
ÚJ KATEDRA
• A pedagógusok továbbképzésének, önképzésének támogatása, oktatáson kívüli terheik csökkentése, a szabbatikus félév kötelezõ bevezetése. • A kötelezõ óraszám felsõ határainak a feltételeit ne pénzügyi megfontolások határozzák meg, hanem a tanórán kívüli fejlesztõ, kreatív és egyéb kiscsoportos, vagy egyéni foglalkozást igénylõ pedagógiai tevékenység fontosságának elismerése. Az óratömegalapú finanszírozást fel kell, hogy váltsa a feladat-finanszírozás. • A gyerekszám csökkenése miatt felszabaduló pedagógusok számára találjanak a kiscsoportos, tehetséggondozó, felzárkóztató, alternatív, szakköri stb. területeken – a kötelezõ óraszámba beszámító – elfoglaltságot. 5. Javaslatok az iskola társadalmi integratív funkciójának erõsítésére
Minden demokratikus ország oktatási rendszerének egyik alapvetõ feladata, hogy a hátrányos helyzetûek, a leszakadó társadalmi rétegek gyermekei esélyt kapjanak a felzárkózásra. Ennek a követelménynek a magyar oktatási rendszer nem tesz eleget, nemhogy csökkentené a belépéskor meglévõ kulturális különbségeket, de – szemben más európai országok rendszereivel – éppenséggel növeli azokat. Ezért az alábbi intézkedéseket tartjuk szükségesnek: – A tanulók kötelezõ óraszámának növelése. Ez a kormányzati demagógiával szemben nem a terhelés növekedését, nem a tananyag felduzzasztását, nem a hagyományos tanórák szaporítását jelentené. Éppen ellenkezõleg: a több iskolában töltött idõ elõsegíti a tanult ismeretek és készségek érdemi gyakorlását, a szocializációt, a játékot, az interaktív tevékenységeket, a mindennapi testmozgást, a projektmunkát stb.; vagyis mindazt, amire éppen a szociálisan hátrányos helyzetû tanulóknak az iskolán kívül alig van módjuk. A rászoruló tanulók számára biztosítani kell a háromszori, ingyenes étkezés lehetõségét.
– A pedagógusképzésben és továbbképzésben kapjon hangsúlyos helyet a szociálisan hátrányos helyzetû tanulók nevelésének, oktatásának módszertana. – Magyarországon is adaptálni kell a nyugat-európai kiemelt oktatási körzetek mintáját: a fõként hátrányos helyzetûek által lakott térségek oktatási intézményeit többletforrásokhoz kell juttatni. A kiemelt körzetek programjainak megvalósításán dolgozó pedagógusok az átlagosnál jóval magasabb bérezésben részesülhessenek. – A nemzetközi elismerésnek örvendõ hazai óvodai rendszer fenntartása elsõrendû érdek, egyrészt az iskolai elõkészítés, a gyerekek szocializációja, másrészt a nõk munkába állásának elõsegítése miatt. Az esélykülönbségek azonban nem csak a hátrányos helyzetûeket sújtják, hanem a kiemelkedõ képességû gyerekeket is. A tehetséggondozás, a képességek felismerése és fejlesztése idõigényes feladat, de az elsikkadt, kárbaveszett tehetség az egész nemzetnek okozott jóvátehetetlen veszteség. A szakképzés rendszerét úgy kell átalakítani, hogy az rugalmasan kövesse a munkaerõ iránti igények változását. A közoktatás, a foglalkoztatáspolitika és a szakmai szervezetek közötti szoros együttmûködés biztosítsa, hogy a fiatalok ezekben az intézményekben korszerû, széles körû szakismeretekhez jussanak. 6. Felsõoktatás
Nem több diplomásra, hanem jobb minõségû tudásra volna szükség! Az egyetemi képzés eltömegesedése a személyi és tárgyi feltételek arányos fejlesztése híján a színvonal romlásával járt, és a diploma leértékelõdéséhez vezetett. Az egyetemi életforma silánysága: személytelen bánásmód, az egyetemi közélet és a tanórán kívüli mûvelõdési lehetõségek háttérbe szorulása súlyosan kihat a jövõ értelmiségének minõségére. A hazai felsõoktatás hagyományosan magas színvonalának helyreállításához nem elegendõ a 2006. március
Választások 2006
ÚJ KATEDRA
költségvetési ráfordítások növelése, ennél több múlik a finanszírozás mechanizmusain. A hatékonyság gazdasági mutatói itt nem mûködnek, a megtérülést ugyanis a tudás minõségében kellene mérni, ám az közvetlenül nehezen ellenõrizhetõ, megtérülése pedig lassú és közvetett. A hallgatói kereslet alakulásához kötött finanszírozás terve („hallgatói utalványok”) az igénytelenségnek kedvez: az az intézmény jár jól, amelyik a legtöbb hallgatót a legkisebb fajlagos költséggel juttatja diplomához. A felsõoktatás és a kutatás mûhelyeinek meg kell õrizniük függetlenségüket az üzleti szféra befolyásától. Ahol ez nem sikerült, világszerte a tudás beszûkülését, a tudomány korrumpálódását tapasztalhatjuk. Az oktató- és kutatótevékenység, illetve az elméleti és gyakorlati képzés szerves összekapcsolása az egyetemi képzés hatékonyságának látványos növekedésével járna, ezért a felsõoktatási reform nélkülözhetetlen eleme. A minisztérium számára éppen az egyetem függetlensége, nem pedig az irányításban való közvetlen részvétel biztosítja az ösztönzés és számonkérés lehetõségét. A hatékonyság és a színvonal növelésének módja tehát nem az egyetemi autonómia korlátozása, hanem éppen ellenkezõleg, a választott testületek és a vezetõ tisztségviselõk felelõsségének, a döntések nyilvánosságának és átláthatóságának kiterjesztése. A költségvetési finanszírozás mértékét és szerkezetét a szaktárca, mint fenntartó és az egyetem választott vezetõi közötti szerzõdés rögzítse, amely mindkét fél vállalásait tartalmazza az adott idõszakra. Átalakításra szorul az akkreditáció rendszere, amely nem tölti be hivatását, nem biztosítja a minõség védelmét, és jobbára formálisan mûködik. Hasonlóképpen a tudományos minõsítések rendszere is elszakadt a sajnos, egyre kevésbé létezõ - tudományos közösségek életétõl, értékítéletétõl. A felsõfokú szakképzés sokféle bevált formájának feláldozása az egyete2006. március
mi képzés látszategysége, vagyis az ún. bolognai folyamat oltárán minden szempontból káros volna. Az egyetemeknek szabad választást kellene engedni, hogy mely szakokon tartják kívánatosnak a kétciklusú rendszer bevezetését, és mely területeken õrzik meg a képzés folyamatosságát. Az új európai elvek elsietett alkalmazására semmi ok, ezeket Európa-szerte vitatják, bevezetésük egyébként sem kötelezõ a tagországokra nézve. 7. Felnõttoktatás
Az emberiséget fenyegetõ ökológiai katasztrófa csak akkor kerülhetõ el, ha rövid idõ alatt mélyreható változások következnek be az életmód, a gazdálkodás és a politika terén. Az oktatás és a tájékoztatás feladata, hogy erre felkészítsen. A felnõttoktatás kiemelkedõen fontos terepe ennek a munkának. Olyan elméleti és gyakorlati kérdések kerülnek a figyelem középpontjába, amelyekkel a mai felnõtt nemzedék nem találkozhatott tanulmányai során. Mindannyiunk érdeke, hogy az összefüggéseket felismerni, dönteni és cselekedni képes emberek alkossák a többséget. A fiatal munkanélküliek és az állásukat elvesztõk számának növekedése miatt fontos lenne, hogy a felnõttek személyre szóló képzési terveket alakíthassanak ki és ennek birtokában társadalmi segítséget kaphassanak tudásuk megújításához, illetve új készségek, képzettségek elsajátításához. A felnõttoktatás megújításához értékes mintát kínál a dán és a magyar népfõiskolák sokszínû tapasztalata. Ezeket körülményeinkhez alkalmazva nem is sejtett szellemi energiákat lehet felszabadítani. A felnõttképzés közösségformáló erõ lehet: a társadalmi párbeszéd színtere, a részvételi demokrácia iskolája. 8. A fenntarthatóság a pedagógiában
A ma élõ nemzedékek több kárt tettek az ökológiai rendszerekben, több meg nem újuló természeti forrást
használtak/pusztítottak el, mint az elõttünk élt emberiség összesen. Az ökológiai válság civilizációs válság, melynek megértése, valamint a katasztrofális következmények enyhítése azon múlik, hogy sikerül-e idejében tudatosítani a természetes életfeltételek romlásának emberi eredetû okait. Az úgynevezett környezeti nevelés (a fenntarthatóság pedagógiája) tehát semmi esetre sem szorítkozhat a természettudományos képzés területére, etikai, életvezetési, közgazdasági, kultúra- és kommunikáció-elméleti, történelmi és politikai összefüggések megértését kívánja. Elemi érdekünk, hogy ennek a szellemi kihívásnak megfeleljünk. A társadalmi önkorrekció számára rendelkezésre álló idõ rövidsége pedig indokolja, hogy az iskolával egyenrangú szerepet szánjunk ebben a munkában a felnõttek gondolkodására ható médiumoknak. Az iskolai környezeti nevelés legfontosabb részét nem az új elméleti ismeretek alkotják, hanem a szemlélet újdonsága, az iskola és társadalmi környezete közti szorosabb kapcsolat igénye, valamint a tanórán kívüli tevékenységek növekvõ szerepe. E törekvések jegyében különös hangsúlyt kellene kapnia az oktató- és nevelõmunkában a következõ céloknak: • élmény- és tapasztalatszerzés a természetben, • az iskola és a helyi társadalom/helyi környezet közötti eleven kapcsolat helyreállítása • felkészítés a helyes életvitelre, szembesítés az új társadalmi kihívásokkal • a környezettudatos szemlélet érvényesülése az iskola életében. A felsõoktatásban minden szakon meg kell jelennie, éspedig az egyes tudásterületek sajátos kontextusában kell megjelennie azoknak a tudományos ismereteknek, témáknak és magyarázó elveknek, amelyek a bioszféra válságának korában minden értelmiségi számára nélkülözhetetlenek. Az Élõlánc Magyarországért Oktatási Bizottsága
33
Tanulmány
ÚJ KATEDRA
A tanári habitus1 „Az oktatni akarók tekintélye sokszor árt a tanulni vágyóknak” Cicero2 „A tanárnak, akár a papnak, azért van elismert tekintélye, mert olyan erkölcsi személyiség megtestesítõje, amely hatalmasabb nála.„3 „Örülök, hogy nem vagyok tanár. Ami nem azt jelenti, hogy nem tisztelném a legnagyobb mértékben a pedagógus szakmát. Épp ellenkezõleg: csodálom azokat, akik képesek túlélni a tanári pálya viszontagságait. Mindig nehéz volt tanárnak lenni, de különösen ma, amikor olyan világban élünk, amely olyan gyorsan változik, hogy szinte nem is létezik. A hagyományos társadalmakban a tanárnak könynyebb dolga volt, mert amit megtanult az egyetemen vagy másutt, azt kellett tanítania élete végéig. A világ ugyan akkor is változott, de sokkal lassabban. Abba a világba kellett a tanárnak bevezetnie a gyermekeket, amibe annak idején õ maga is belenõtt.” 4 Az idézet Hankiss Elemértõl származik. Akkor ma tanárnak lenni jó vagy rossz? Áldozat, vagy hõstett? Miután tanár vagyok, minden félét fel tudok sorakoztatni a tanárok mellett, védelmükben, de ugyanakkor a több mint tíz év távolság a klasszikus osztálytermi munkától némi rálátást is ad a tanári munka buktatóira, a tanári professzió állapotára. Kibõl és miért, vagy mitõl lesz kiváló tanár? Kiváló pedagógus? Még ma is! Számtalan tanulmány, kutatás, irodalom foglalkozik a tanári személyiséggel. Annak ellenére, hogy a legtöbben a tanári szerep, hivatás, személyiség fontosságát hangsúlyozzák, a társadalmi ranglétrán hosszú idõ óta valahol az értelmiségi szakmák között a legalsó fokokon található. Ennek a ténynek sokféle oka, magyarázata van, amelyre most nem térek ki. A tény, az attól még tény marad. Írtam már az igazságtalan elvárásokról, és a mostoha körülményekrõl, a professzionalizmus gyengeségeirõl.
34
Most azonban néhány megfogalmazást szeretnék áttekinteni a tanári habitusról. A Werner Wintersteiner által vezetett nemzetközi munkacsoport EURED Európai Béke Oktatási képzési anyagban a szerzõ Bourdieu-höz fordul és az általa felállított mátrixból indul ki. Bourdieu szerint a tanári habitus az érzékelések, a cselekvés és a gondolatok, amelyet a szereplõk – ebben az esetben a tanárok –, alkalmaznak egy kijelölt tevékenységi területen, amelyben szakmai kompetenciájuk alapján tevékenykednek. Ez azt jelenti, hogy a habitus olyan beépült alapvetõ attitûdök mintái, amelyek biztosítják az irányultságot a soha elõre nem látható helyzetekben. A habitus nem szûkíthetõ le az egyéni (pedagógiai) készségekre, sokkal hangsúlyosabbak azok az általános beállítódások, amelyek lehetõvé teszik ezen készségek rugalmas alkalmazását a változó körülmények és helyzetek között. Ezt a habitust nem egy szigorúan meghatározott szabályrendszernek kell tekintenünk, hanem sokkal inkább egy olyan keretnek, amelyen belül a tanár saját pedagógiai stílusában tevékenykedve fejleszt. A pedagógiai habitus egyfelõl utal a szakmai területre, például tolmácsolja azt, amire az oktatás és az iskola szolgál általában, másrészrõl magára a szakmai
imázsra, vagyis arra, hogy mi a tanár funkciója a kiemelt oktatási célok megvalósításában. A habitus például magától értetõdõen nem tanítható, de fejleszthetõ tanártovábbképzéseken és a szakmai életben a gyakorlaton keresztül. A habitus, mint láttuk, hangsúlyosan beállítódás, érzékelési, cselekvési és gondolkodási jellemzõk összessége, amelyek együtt a készségekkel „minõsítik a” a tanárt. A jó minõségû pedagógiai munkához néhány alapvetõ készség nélkülözhetetlen: Tantárgyi készségek, amelyek nemcsak a meglévõ tantárgyi ismereteket foglalják magukban, hanem a tanárokat képessé teszik arra, hogy ezeket az ismereteket rendezzék, súlyozzák, és válogassák; annak a képessége, hogy ezeket továbbfejlesszék, bõvítsék és kiegészítsék, vagy az információkat kezelni és hatékonyan alkalmazni tudják. Az adott világ összetettségének növekedése miatt fontos, hogy tudatában legyenek a társadalmi felelõsségnek és annak, hogy saját tantárgyuk, tudományáguk hogyan járul hozzá az emberiség sürgetõ kérdéseinek megválaszolásához. Pedagógiai és didaktikai készségek, ezek természetesen elsõsorban azok, amelyek képessé teszik a tanárt, hogy tantárgya(i) tartalmát tanítani tudja, illet-
Rajzszakkör a Liszt Ferenc Általános Iskolában
2006. március
Tanulmány
ÚJ KATEDRA
ve azok a didaktikai készségek, amelyek lehetõvé teszik, hogy olyan hatékonyan adja azokat át, amennyire csak lehetséges. Továbbá a teljes pedagógiai folyamat, és az egyedi tanítási egységek tervezéshez, a bevezetéshez és értékeléshez szükséges készségek. Mindezeken kívül a tanárnak képesnek kell lennie úgy egy csoport kezelésére, mint minden egyes tanuló igényeinek a figyelembevételére. Ez elõfeltételez bizonyos módszertani mesterségbeli tudást. Szükséges, hogy a tanár képes legyen megfigyelni a tanulási folyamatot a didaktikai és pedagógiai dimenzióban, és a tanulókhoz rugalmasan és egyénileg közelítsen. Mindezekbe beletartozik a tanár kompetenciája a teljes oktatási folyamat átgondolására és értékelésére. Szerevezési és menedzsment készségek. A jó tanárnak szervezési képességekkel is rendelkeznie kell. Nemcsak azért, hogy képes legyen saját tanítási óráit és osztálytermi munkáit megszervezni, hanem azért is, hogy mindezek mellett az optimális tanulási feltételeket alakítsa ki az iskolán belül, és hogy részt tudjon venni az iskolafejlesztési folyamatokban. Ez azt is jelenti, hogy a változásokkal növekvõ igényeihez alkalmazkodva, képes legyen a tanítási folyamatot újra strukturálni. A szervezési, vezetési képességekre szükség van az iskolán belüli és kívüli partnerekkel való együttmûködéshez. És nem utolsósorban, a mai kor megköveteli, hogy az új kommunikációs technológiákban is járatos legyen a pedagógus, különösen az írott és elektronikus média hangsúlyos szerepére életünkben. A szociális kompetenciák. A pedagógiai képességek magukba foglalják a tudatosságot, az empátiát és azt a képességet, hogy mint tanár, saját társadalmi szerepének megfelelõen fejezze ki magát a szakmai ethos alapján. Ebbe beletartozik a kritikai-gondolkodás, a problémamegoldás, a tárgyalás és a kommunikáció képessége. Egy példával illusztrálva, képes legyen azonosítani valakinek az érdekeit, és megvédeni azokat másokkal együtt. Mindezek a képessé2006. március
Felhívás budapesti versmondó versenyre A Vörösmarty Mihály Ének-zenei Nyelvi Általános Iskola és Gimnázium budapesti iskolák diákjai számára versmondó versenyt hirdet: Téma: Hazafias költészet a magyar irodalomban Feladat: Egy szabadon választott mû elõadása a hazafias költészet témakörébõl vagy az alábbi témakörök valamelyikében: a szülõföldrõl, annak szépségérõl, az anyanyelvrõl, nemzeti kultúránk kiemelkedõ alakjairól. Idõpont: 2006. március 10. 10 óra Helyszín: a Magyar Kultúra Alapítvány székháza (I. ker., Szentháromság tér 6.)
gek szükségesek ahhoz, hogy a tanár fejleszteni tudja tanítványait. Ez a tulajdonság, messze többet jelent, mint egyszerû érdekvédelem, adott esetben. Valójában, ez arra a felismert felelõsségre vonatkozik, amely valakinek saját szakmai tevékenységével függ össze. Miközben ez szükséges minden hivatásnál, de még sokkal fontosabb azoknál, amelyek szociális természetûek, mint amilyen a tanári professzió. Transzformációs készségek. Amire minden mai tanárnak szüksége van, az a képesség, hogy visszatükrözze a jelen helyzetet és aktívan hozzájáruljon a társadalmi változáshoz. A jövõ oktatás szükséges elemévé válik bármely oktatásnak manapság. Ez azonban transzformációs készséget igényel a tanároktól és azt, hogy képesek legyenek ezt tanítványaikban is fejleszteni. Ha elfogadjuk a tanári habitus fenti értelmezését, akkor érdemes átgondolni elvárásainkat gyakorló és leendõ pedagógusainkkal szemben. Egyidejûleg figyelembe kell venni azokat a munkafeltételeket (anyagi, fizikai, szervezeti), valamint szakmai (oktatáspolitikai, alap- és továbbképzési, szakmai közéle-
A versenyt 4 korcsoportban rendezzük: 5-6., 7-8., 9-10., 11-12. osztályosok számára. Jelentkezni lehet iskolánként és kategóriánként maximum 2-2 versenyzõvel. Jelentkezési határidõ: 2006. március 8. Levélben: Vörösmarty Mihály Ének-zenei Nyelvi Általános Iskola és Gimnázium Eötvös Loránd Tudományegyetem Gyakorlóhelye, 1181 Budapest, Vörösmarty u. 64. Telefon/fax: 294-4193, 291-5312 e-mail:
[email protected] [email protected] Járainé dr. Bõdi Gyöngyi igazgató
ti) és társadalmi állapotokat, amelyekben helyt kell állniuk. Az iskola mai világában a pedagógus embert próbáló kihívásokkal szembesül a napi munka során. Szerencsésnek mondhatja magát az a gyerek, tanuló, aki tanulmányai során találkozik olyan tanárral, aki életre szóló útravalóval látja el. Meggyõzõdésem, hogy a pedagógus habitussal rendelkezõ kollégák minden korban – így a maiban is – személyiségükkel és legjobb tudásukkal készítik fel a rájuk bízott gyermekek és fiatalok generációit. B. Nagy Éva
1 2
3 4
Az írás részlet egy nagyobb, kiadás elõtt álló tanulmányból. „Obest plerumque iis qui discere volunt auctoritas eorum qui docent.” Cicer Durkheim: Education et sociology. Párizs 1922. 71-72. oldal. Hankiss Elemér: A Világ Újravarázsolása. Az iskola egy globalizálódó, individualizálódó, virtualizálódó világban. A minõség teremtése. Gallup Könyvek Iskoláknak és Vezetõknek. (Szerk.: Manchin Róbert) Magyar Gallup Intézet Budapest, 2000.
35
Iskola a mindennapokban
ÚJ KATEDRA
Ajtót, ablakot kitárva Rovatunkban ezúttal a Pánczél Imre Egységes Gyógypedagógiai és Módszertani Intézmény mutatkozik be Gyula, kedves, sajátos hangulatú, kulturális hagyományokban gazdag, történelmi múltjára büszke, a térség gyöngyszemének is nevezett városunk országhatárhoz vezetõ utcájában egy több mint száz éves épület falán emléktábla hirdeti: 1911-ben itt töltött néhány napot a gyermek József Attila. Iskolánk, a Pánczél Imre Egységes Gyógypedagógiai és Módszertani Intézmény öreg bejárati ajtaja mellett olvasható ez, mely ajtót most Önök, olvasók elõtt is szélesre tárunk, s melyet ma közel 140 diák nyitogat. Kik is õk? Középsúlyos, imbecillis, értelmileg akadályozott gyermekek, akik diagnosztizáltan jelentõs elmaradottsággal és hiányossággal kénytelenek együtt élni. Vannak közöttük, akiket naponta hoznak, s vannak, akiket – a nagy távolság miatt diákotthonosak lévén – hétfõtõl péntekig ránk bíznak szüleik. S gyakori példa, hogy ránk bízzák õket három éves koruktól egészen felnõtt korukig. Hiszen az alapító okiratunkban felsorolt fõ feladatok és tevékenységek között szerepel az óvodai nevelés, az iskolai oktatás, és a készségfejlesztõ speciális szakiskolai oktatás is. ’89-ben bevezettük, illetve bõvítettük a már meglévõ pedagógiai szolgáltatásainkat, a logopédiai ellátást, gyógytornát, gyógyúszást, és a korai gyógypedagógiai gondozást. Az idei tanévtõl az integrált oktatást, nevelést felvállaló többségi tantervû iskolák számára szakmai szolgáltatásokat, szaktanácsadást biztosítunk. Iskolánk így ma többcélú intézményként mûködik.
Munka
36
Az iskola bejárata
Új pedagógiai programunk szellemében fogalmazva tantervi követelményeinek átfogó célja az, hogy gyermekeink fokozatosan leküzdhessék szociokulturális eredetû hátrányaikat és ismeretekben megerõsödve, a mindennapi élethez szükséges, jól használható készségekkel, képességekkel legyenek felvértezve. Nem könnyû nálunk a pedagógusok, aszszisztensek, gyermekfelügyelõk munkája, soksok türelmet és kitartást igényel, hiszen az eredmények gyakran csak hónapok, évek múlva mutatkoznak. Azt is fontosnak tartjuk, hogy a szülõk érezzék, melléjük állunk, ha problémáikkal hozzánk fordulnak, ezért gyermekvédelmi feladatokat is ellátunk. A játékra nevelés természetesen már az óvodában elkezdõdik, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a játék alapja, és egyben elengedhetetlen feltétele a személyiség kibontakozásának. A játékos tevékenységek során a társaikkal, a felnõttekkel, a tárgyakkal kialakított kapcsolatban ugyanis egyaránt fejlõdik a gyermekek kommunikációs és megismerési készsége, s erõsödnek pozitív személyiségjegyeik is, mint a türelem, az együttmûködés, a segítõkészség. Az írás, olvasás, számolás elsajáttatítása alapvetõ célunk, bár ez sok esetben sajnos megvalósíthatatlan. Halmozottan sérülteket is fogadunk, így érthetõ, hogy az önálló életvitelt támogató képességek és ismeretek nálunk kiemelkedõ fontosságúak.
Míg az életmód feladatai közé tartozik az egészséges életmód iránti igény kialakítása, a háztartási tevékenységek ismeretei, a vásárlás vagy akár a társas kapcsolatok fenntartása, addig az önkiszolgálás elsõsorban a napirendben meghatározott önellátás gyakorlati feladatainak elsajátítását jelenti, kiemelten kezelve a higiénés szokások, a ruhagondozás, öltözködés, az étkezési kultúra, az együttélés szabályainak elfogadását és betartását. Ám gyermekeink felnõtté válásának közeledtét érthetõ aggodalom kíséri: mi lesz velük, ha kikerülnek az iskola védõkörnyezetébõl? Bizony a szülõket legtöbbször megpróbáltatásként érinti fogyatékkal élõ gyermekük felügyeletének biztosítása, nem is szólva a fejlesztõ, értelmet adó elfoglaltság megteremtésérõl. Erre jelenthet megoldást az intézményünk szomszédságában külön irányítás alatt álló, ám velünk szorosan együttmûködõ Otthonház, melyben 10 fiatal ellátása biztosított. Ugyanakkor, hogy a felnõtt korba lépés terheit könnyítsük, iskolánk az országban az elsõk között vállalta fel az ún. Munkahelyi Gyakorlat program beindítását, melynek reformtörekvései lehetõvé teszik, hogy heti rendszerességgel néhány tanulónk normál munkahelyen, felügyelet mellett munkát vállalhasson. Kellemes tapasztalatunk, hogy a munkáltatók és a dolgozók, akiket természetesen semmilyen felelõsség nem terhel, szeretettel és megelégedéssel fogadják fiataljainkat. A munkába állás számukra a beilleszkedés és az önbecsülés szempontjából igen fontos, és nagy szerepe lehet a külvilág megítélésének pozitív változásában is. A megoldást természetesen az jelentené, ha végleges munkahelyeket találnánk, ennek esélyei azonban sajnos minimálisak. Mindaddig azonban, míg ezek a problémák idõszerûvé válnak diákjaink életében, igyekszünk szakmailag és érzelmileg is stabil hátte2006. március
Iskola a mindennapokban
ÚJ KATEDRA
ret biztosítani számukra. Örömünkre évrõl évre sikerül elõrébb lépni a fejlesztésben. Úgy is mondhatjuk, nálunk mindig történik valami! A megye támogatásával 2003-ban nagy lépésre szánta el magát vezetõségünk: autista házat nyit. A következõ évben sikerült is átadni. Ez a térségben egyedülálló „vállalkozás”. Az autizmus terén az ellátottságban és a szakemberek képzésében is világszerte súlyos hiányosságok vannak. Nekünk is képzésekre és bizony sok tapasztalatra volt és van szükségünk. Ennek ellenére és éppen ezért is lelkes, törekvõ tanári és gondozói gárda oktatja, neveli nálunk az autizmussal élõ gyermekeket, hogy minél nagyobb önállóságra tehessenek szert.
Tanulás
Tavaly fennállásunk 80. évfordulóját ünnepelhettük – a budapesti után a miénk volt hazánk második önálló gyógypedagógiai intézménye! –, amit egy egész tanéven át tartó konferenciasorozat kísért. A meghívott elõadókon kívül az itt dolgozók tartottak szakterületekrõl színvonalas beszámolókat, megosztva egymással ismereteiket és tapasztalataikat. Idén pedig pályázat útján jelentõs összeget nyertünk akadály-mentesítésre. Nagyban folynak a munkálatok, aminek eredményeképpen egyszerûbb, biztonságosabb lesz az épületen kívüli és belüli közlekedés, a mosdók használata. Nagy jelentõsége van ennek a mindennapokban. Egy tanéven belül is pörögnek az események: színház, kiállítások, társintézmények látogatása, vendégül látása, ballagás, kétévente jótékonysági bál. A Mikulás ünnepség és a farsangi bál igazi vigasság nálunk mûsorral, ajándékokkal, zenével, tánccal, eszem-iszommal… A délutáni elfoglaltságok közül ki-ki érdeklõdéséhez, képességeihez mérten választhat fõzõ, varró, ügyes kezek, vagy sport 2006. március
szakkört magának, s aki igényli, hittan oktatásban is részesül. No és a rendszeres megmérettetések! Tanítványaink mindig nagyszerû eredményekkel térnek haza a versmondó versenyekrõl, a tavasz pedig évek óta a Koncz Dezsõrõl elnevezett vetélkedõre való lázas készülõdés jegyében telik. S ha eredményeinket említjük, mindig nagy büszkeséggel beszélünk volt tanítványunkról, aki két éve hagyta el iskolánkat, igaz azóta is gyakori, szívesen látott vendégünk. Nevét, arcát, tehetségét nemrég a televízió több csatornáján és újságok hasábjain ismerhették meg a nézõk, olvasók. Szvitan Gábor élete a zene körül forog. Minden érdekli, ami a muzsikával kapcsolatos: népdalok, kották, zenészek, hangszerek. Remekül furulyázik, citerázik, egyik kedvenc instrumentuma a hegedû, melybõl a békéscsabai zeneiskolában jelesre vizsgázott. Senki ne gondolja, hogy ez az értékelés fogyatékosságának szólt! Gábor tudását ugyanazzal a mércével mérték, mint ép társaiét, akik közé közvetlenségével nagyon hamar beilleszkedett, s akiknél Õ ösztönös tehetségével sok esetben jobb teljesítményt ért el. Rendszeres fellépõje jótékonysági báloknak, konferenciáknak, egyéb rendezvényeknek önálló mûsorával, vagy a Békés Banda tagjaival, akik szeretettel egyengetik útját. Sõt karrierét, hiszen Gábor novemberben a Muzsikás együttessel adott közös koncertet Budapesten! Szorgalmának gyümölcseként és hátrányos szociális hátterére tekintettel idén másodszor nyerte el a Göllesz Viktor Ösztöndíjat. Ez kivételt jelent a díj odaítélésének gyakorlatában, miszerint mindenki csak egyszer kaphatja azt meg. Az ösztöndíj célja „olyan tehetséges értelmi fogyatékos fiatalok támogatása, akik kiemelkedõ teljesítményt nyújtanak az önmegvalósítás, a mûvészet vagy a sport területén, s így tevékenységükkel hozzájárulnak a társadalomban róluk alkotott pozitív kép formálásához.” Gábor – nekünk Gabika – már nagyon sokat tett ezért. Meggyõzõdésünk, hogy intézményünkre – mint szegregált oktatási formára – a jövõben is
Gabi rajza
szükség lesz, azonban szeretnénk rugalmasan alkalmazkodni a minket érintõ integrációs törekvésekhez is. Igyekszünk ablakot nyitni a világra s nagyokat lélegezni a friss, változásokat hozó, megújulást ígérõ szelek áramlatában. Gyakran sétálunk a városban. Azoknak az embereknek, akik nem kerülnek szorosabb kapcsolatba a nálunk nevelkedõ gyermekekkel, olykor, úgyszólván látványosságot jelentenek a város játszóterein, közintézményeiben, bevásárló helyein megforduló csoportjaink. Pedig sokban hasonlítanak hozzánk. Mindenek elõtt, hogy örülnek az életnek. Örülnek, ha újralátják szüleiket, ha kirándulni mennek, ha közeleg egy ünnep. Örülnek, ha kézen fogjuk õket, ha kapnak egy elismerõ szót, ha rájuk mosolygunk. Örülnek kis és nagy dolgok-
Kirándulás
nak egyforma súllyal. Ebben az egyben biztosan tanulhatunk tõlük. Másban pedig segítséget, de legalábbis türelmet és megértést kérnek tõlünk. Szpenátyi Katalin
Küldjön egy fotót és mutassa be intézete rövid történetét.
37
Aktuális
ÚJ KATEDRA
A tankönyvnek van jövõje Milyen legyen a jó tankönyv? címmel konferenciát rendezett a Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete február 3-án. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum épületében megtartott tudományos tanácskozás résztvevõi, kutatók, tankönyvírók és tankönyvkiadók arról értekeztek, milyennek kellene lennie a modern tankönyvnek.
A levezetõ elnök, dr. Koller Mariann elmondta, hogy a megbeszélést egy tanácskozási sorozat elsõ ülésének tekintik. Aktív párbeszédet kívánnak kialakítani a kiadók, kutatók és szerzõk közt, hogy a most felnövekvõ generáció a mai életben hasznosítható ismereteket szerezhessen. Koller Mariann a párbeszéd hasznosságára hívta fel a figyelmet. A tanácskozáson fõként az anyanyelvre és az anyanyelvi megfogalmazás helyességére, a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelõ tankönyvekre tették a hangsúlyt. Minden elõadó fontosnak tartotta a tankönyvekben a magyar nyelv helyességének és tisztaságának megõrzését. Az elnök asszony a konferencia elõadói közül kiemelte dr. Eõry Vilma, az MTA nyelvész kutatójának elõadását, aki a jó tankönyv nyelvi követelményeirõl elmondta: nem lehet egy tankönyv minõségét megítélni az alapján, hogy hány leütés van egy mondatban. A most készülõ tankönyv-jóváhagyási rendelet többek közt ezt kívánja elõírni kritériumként. A rendelet készítõi nem vizsgálták, hogy a gyerekek milyen hosszú mondatokat tudnak befogadni, megérteni. Adamikné dr. Jászó Anna, az ELTE BTK Nyelvtudományi Tanszékének tanára a tankönyvek nyelvezetérõl beszélt. Elõadásában az illõség, a világosság, a nyelvhelyesség és az ékesség elvét emelte ki. Az illõség azt jelenti, hogy feleljen meg a stílus a témának és a megcélzott korosztálynak. Világosság alatt a köznyelviségrõl beszélt, azaz a tankönyv ne használjon idegen szavakat, és magyarázza meg a szakszavakat. A tankönyv
38
szövege legyen nyelvi minta, a mondatszerkesztés és a szóhasználat legyen magyaros. Az ékességrõl szólva kiemelte, fontos, hogy legyenek szóképek, alakzatok és prózaritmus a kiadványokban. Elõadása további részében a gyerekek további elõmenetele szempontjából az olvasástanítás fontosságára hívta fel a figyelmet, módszertanilag pedig a hangos olvasás szükségességére.. Az ábécéskönyv követelményei közül kiemelte, hogy a hangbetû megfelelés tanításához használt hívóképeknek összhangban kell lenniük az életkori sajátosságokkal. Kojanitz László, a Commintment Tankönyvkutató Intézet igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a tankönyvírás értelmiségi alkotómunka. Ilyen munkát az ember akkor tud végezni, ha tehetséges, és ha rendelkezik megfelelõ tapasztalattal és sokrétû háttértudással. A tankönyvkészítéshez rendelkezésre álló háttértudást rendkívül esetlegesnek tartja. Nincs meg az intézményi feltétele és a megfelelõ fóruma annak, hogy ez a háttértudás folyamatosan bõvüljön és megújuljon. A Commitment Tankönyvkutató Intézet szeretne változást hozni ezen a téren; elemzéseket és analíziseket készít az egyes tankönyvekrõl. A szerzõ ezekbõl a vizsgálatokból megtudhatja, például milyen arányban szerepeltet egyes feladattípusokat, illetve milyen a szakszavak aránya. A tankönyv minõségének elvileg két biztosítéka is van, van tankönyvpiac és van szigorú jóváhagyási rendszer. Abból a ténybõl, hogy ennek ellenére számos gyenge minõségû tankönyv is a tanuló kezébe kerül, két ellentétes következtetés is levonható. A kiadó szerint nem érdemes fenntartani a jóváhagyási rendszert, hiszen nem tudja kiszûrni a rossz tankönyveket. A minisztérium szerint pedig a jóváhagyás szigorítása szükséges, hiszen a piacon a rossz minõségû tankönyvek is megélnek. Kojanitz szerint sem a tankönyvjóváhagyás eltörlése, sem a szigorítása önmagában nem változtat a helyzeten. Változást csak a tankönyvekre vonatkozó tudás növelése és megújítása hozhat. Ez adhat segítséget ahhoz, hogy a
Kojanitz László, a Commintment Tankönyvkutató Intézet igazgatója
szerzõk jobb tankönyveket készítsenek, a pedagógusok megalapozottabban választhassanak és a szakértõk megbízhatóbban értékeljenek. A minõség javítása fontos, mert a tankönyvnek van jövõje. Ma a gyerekekre információk özöne zúdul, segíteni kell nekik struktúrákat találni, hogy fel tudják építeni saját ismereteiket. A képességeket csak szervezett ismeretek birtokában lehet fejleszteni. A tankönyvek szakmai garanciát adhatnak ahhoz, hogy az ismeretszerzés és a képességfejlesztés integráltan és a tanulók életkorához alkalmazkodva történhessen meg. A iskola leginkább azért van, hogy a diák megtanuljon tanulni. A mai tankönyvek többsége még mindig egyetlen tanulási módszerre épít: „olvasd el háromszor, és mondd el!” A tankönyvkutatás lényege, hogy végiggondoljuk a tanár és a tanulók szempontjából a tankönyvet. Meg kell vizsgálni, hogy a tankönyv mivel segíti, hogy a tanár jól tudjon tervezni rövid és hosszú távon. Mivel segíti elõ a tankönyv a gyerekek számára a megértést és a gondolkodást? Mindezt akkor lehet megvalósítani, ha a tankönyvkutatók és tankönyvszerzõk kreatívan alkalmazni fogják a tanuláselméleti kutatások eredményeit. Endrõdy Orsolya
2006. március
ÚJ KATEDRA
Aktuális
Változások a Commitment Pedagógia Intézet életében Magyarország legnagyobb oktatási szolgáltatója, a Commitment Pedagógiai Intézet életében jelentõs változások történtek. 2006 márciusától a Commitment Pedagógiai Intézet korábbi fõigazatója, Kojanitz László a Commitment Tankönyvkutató Intézet vezetõje lett. Utódja a pedagógiai intézet élén Kovács Gyula, Debrecen megyei jogú város volt oktatási osztályvezetõje. Õt kérdeztük céljairól és terveirõl.
– Elõször is pár szóban mutassa be magát! – 2006 márciusától nyugdíjas leszek, korábban 7 esztendõn keresztül voltam Debrecen megyei jogú városának oktatási osztályvezetõje, elõtte 33 évig dolgoztam a szakképzésben. Voltam szakoktató, mérnöktanár, mûszaki igazgatóhelyettes. Osztályvezetõi kinevezésem elõtt a megye legnagyobb szakképzõ intézményében voltam igazgató. Felmentési idõm alatt több állásajánlatot kaptam, végül ezt fogadtam el, hiszen a Commitment vezetõit évek óta ismerem, többször dolgoztam velük. Emberségüket jól ismerem, ezért határoztam el, hogy amíg energiával bírom és szükség lesz rám, itt dolgozom. Mint szakértõ egyre inkább belelátok a Commitmentnél folyó munkálatokba. Ez a pár hónap elég volt arra, hogy az elkövetkezendõ hónapokra, évekre stratégiát állítsak fel. Itt szeretném hozzátenni, hogy elkészült a Commitment Pedagógiai Intézet üzleti terve. Ebben megfogalmaztuk, hogy a 2006-os év vízválasztó lesz a Commitment Pedagógiai Intézet szempontjából. Az intézet számára megrendeléseket kell szerezni, és hozzá kell látni több nyertes pályázat megvalósításához is. Egyik sem könnyû feladat, hiszen a fenntartók, még inkább az intézmények - a pénzeszköz szûkössége miatt - kevés megrendelést tudnak adni. Az EU-s pályázatok megvalósításával kapcsolatban még nincs elegendõ magyarországi tapasztalat. Elsõsorban a fenntartóknak és az intézményeknek szeretnénk szolgáltatásokat nyújtani. Az intézet munkatársai, szakértõi, szaktanácsadói jól felkészültek, szakértelmükre az év során szükség lesz. A Pedagógiai Intézet jó hírneve ugyanis azon múlik, hogy ezek a 2006. március
munkatársak, szakértõk, szaktanácsadók mi- hetõ. Ez arra kényszeríti a fenntartókat, hogy lyen minõségû munkát végeznek az intézmé- átgondolják a helyi oktatáspolitikát és mónyeknél és a fenntartóknál. A Commitment dosítsák intézkedési tervüket. Ezekkel összeKht. és a pedagógiai intézet nyertes pályáza- függésben az ún. Önkormányzati Minõségtokat tudhat maga mögött. A Térségi Integ- irányítás is módosul, hiszen ez az önkorrált Szakképzõ Központok (TISZK) pályáza- mányzat hosszú távú terve. Mi ezeknek a netán 4 társulás nyert a Commitmenttel karölt- héz feladatoknak az elvégzéséhez nagy szakve. Bízunk benne, hogy a pedagógiai szolgál- értelemmel tudunk segítséget nyújtani. Szeretném hangsúlyoztatást a közbeszerzés során ni, hogy az intéztöbb TISZK esetében is elményrendszer racionyerjük. A Commitment nalizálása minden Pedagógiai Szolgáltató Kht fenntartó részére igazgatójának és nekem köigen fontos feladat. zös szándékunk, hogy az Minél korábban látegészséges munkamegosznak hozzá, annál tást alkalmazva oldjuk meg jobb mindenkinek. a könnyûnek nem mondha– Mit kell tudni a tó feladatokat. HEFOP pályázatról? Az is nagy öröm, hogy a – Már intézményHEFOP (Humánerõforrás igazgatóként is taOperatív Program) 3.1.4-es pasztaltam, hogy a pályázaton közel 80 millió pedagógiai módszeforintot nyert az intézet. Kovács Gyula rek mára elavultak, Szerzõdéskötésre március, vagy április hónapban kerül sor és akkor hiszen többségében ma is hagyományos oszaz ún. kompetencia-alapú oktatás bevezeté- tálykeretekben folyik a tanítás, vagyis kiáll a sének segítésével tovább tudjuk erõsíteni az pedagógus a gyerekek elé és leadja az anyagot. A gyerekek jegyzetelnek, a pedagógus a intézet jó hírét. Természetesen minden felkérésre tartunk táblára ír, következõ órán pedig az anyag tájékoztatókat és képzéseket, ez akár a két- visszakérdezése történik. Ez ún. frontális oszszintû érettségi témájában, akár a fenntar- tálymunka módszer elavult, hiszen változott tóknak nyújtott szolgáltatásokban, pedagó- a társadalom, az iskola, a szülõ és a gyermek. giai napok szervezésében megnyilvánulhat. Minden változott, csak a pedagógiai módszer Jelenleg két önkormányzatnál tervezünk pe- maradt. A HEFOP pályázat arra hivatott, dagógiai napokat Debrecenben immár ha- hogy a megcsontosodott, valamikor bevált, de ma már nem korszerû pedagógiai módszegyományosan és Budapest XII. kerületében. – Milyen ismereteket lehet szerezni a pedagó- ren változtasson. Az oktatásba be kell vinni a digitális technikát, tehát a számítógépeket, giai napon? – A Közoktatási törvény sajnálatos módon valamint a modulmódszert. Ehhez a pedagótúl gyakran változik, a törvényi intézkedés gusokat ki kell képezni, amelyhez mentoroknyomán változnak azok a szabályok, amelyek ra van szükség. Ezek a mentorok iskolánként az oktatás szakmai és törvényes alapját képe- hat pedagógust képeznek ki. Ez olyan, mint zik. Itt a pedagógiai programokra bennük a az élesztõ a kovászban, ezek a módszerek rehelyi tantervekre gondolok elsõsorban. Az ményeink szerint elterjednek majd a velünk általános iskolák esetén elõfordulhat, hogy pályázó iskolákban és késõbb az iskolák kökét-háromféle tantervi konstrukció szerint is zött is. Ezek a mentorok így pedagógusok tanít ugyanaz a pedagógus. Ez egy nagyon százait tudják felkészíteni az új pedagógiai nehezen megemészthetõ dolog. Erre próbál- módszerek elsajátítására. Abban reménykejuk felkészíteni a pedagógusokat, intézmény- dünk, hogy 2007/2008-as tanévre felkészítvezetõket. Sajnálatos módon csökken a gyer- jük a pedagógusokat, s ettõl kezdve már az új meklétszám, ez minden településen érzékel- módszerek segítségével tudnak tanítani.
39
Fogadóóra
ÚJ KATEDRA
Tavaszi sokszínûség, és több derû márciusban a Fogadóórában Ígérjük, hogy márciusban legalább anynyira színesek leszünk, mint az ébredezõ természet. Ismét rengeteg érdekes, hol édes, hol sós, hol kissé kesernyés csemegét kínálunk önöknek a téli álmából ébredezõ tavaszban. Ha már a madarak is dalra fakadnak, mi is utánajárunk, hogyan is zajlik ma az iskolákban a gyermekek zenei oktatása, zenére nevelése. Fontos kérdés, hogy mikor kezdjük a hangképzést, hisz bizonyos kor alatt, többet ártunk vele, mint használunk. Felvetjük azt a kérdést is, miért nem, illetve lehetne-e része a popzene az énekóráknak. Így tavasz táján mi is zsibogósabbá válunk kicsit, és választ keresünk arra, hol van a határ az egészséges zsibogás és a hiperaktivitás közt. Tesztekkel, vizsgálatokkal ugyanis mindez könnyen kimutatható. Ellátogatunk egy kõbányai nevelési központba, ahol ilyen jellegû vizsgálatok folynak, és ahol csoportosan foglalkoznak a hiperaktív gyerekekkel. Azaz gyógyítják õket, mozgásterápiával, mert a legújabb kutatások szerint a labirintus szerv fejletlensége a kulcs. És, ha már a problémás, vagy csak egyszerûen más egyedeknél tartunk, felvetjük ismét a dyslexiát is. Ezúttal tüneteit vizsgáljuk egészében. Speciális képzésû iskolákat látogatunk meg, ahol kifejezetten dyslexiás gyermekek képzése folyik, általános és középiskolai szinten egyaránt. Feszegetjük kicsit azt a kérdést, hogy mennyire körültekintõ a társadalom, illetve az oktatás a dyslexiásokkal szemben. Felmerül az a kérdés is, milyen lehetõsége van egy dyslexiás gyermeknek vagy felnõttnek, ha nyelvvizsgázni szeretne. Egyáltalán, hogyan tanulnak, tanuljanak idegen nyelvet ezek a gyerekek. Ha ezekre a kérdésekre már mind választ kaptunk, akkor is akadnak még újabbak és újabbak. Például, hogy menynyire van jelen a kortárs magyar irodalom oktatása az irodalom órákon, és egyáltalán, támogatja-e a közoktatás a kortárs irodalmat? És ez még mindig nem a teljes repertoár. Nem mehetünk el szó nélkül a tankönyvek, tankönyvválasztás mellett sem. A dolog aktualitása a születõben lévõ új tankönyvrendelet, mely korosztályon-
40
ként elõ akarja írni, hogy milyen hosszú mondatok szerepelhetnek a tankönyvben, megfeledkezve esetleg más fontos kritériumokról, mint például az érthetõség. Remélem, kellõen megnyerõ a kínálatunk. Kellemes tavaszt kínál önöknek a Fogadóóra szerkesztõsége.
Váci lendület Megújulás a Regionális Fejlesztés Operatív Program segítségével Az elmúlt évezred utolsó századfordulóját követõen Vác fokozatosan vesztette el kisvárosi jellegét, eltûnni látszott belõle valami, amit leginkább úgy jellemezhetnénk: hangulat. Az ezredfordulót követõen azonban a város vezetése elhatározta, ismét a Dunakanyar egy jellegzetes pontjává varázsolják a települést, s a megvalósításhoz igyekeztek külsõ segítséget nyerni. Az idõzítés szerencsés volt, hiszen a közel egy idõben elinduló Regionális Fejlesztés Operatív Program (ROP) többek között támogatta a turisztikai és a turizmust is érintõ városrehabilitációs programokat. Magát a programot a régiók kiegyensúlyozott területi fejlõdéséért indították el. Ennek keretében összesen 107 milliárd forintnyi összeget használhatnak fel a nyertes pályázók 2004 és 2006 között. Ebbõl Vác 840 millió forintot fordíthat a város megújítására, a fõteret teljesen felújítják, odafigyelve a barokk belvárosi kép és az építészeti értékek megõrzésére. A támogatás segítségével a tér teljes átrendezésre kerül, a testvérvárosok kútja új helyet kap, létesül egy csobogó, kialakításra kerül egy zenepavilon. A végsõ cél, hogy a Március 15. tér ismét Vác kulturális középpontjává alakuljon. A fejlesztésben kiemelt szerepet játszik még a Konstantin kert, amelynek a „fórum” szerepét szánják: egy hely ahol az
emberek szívesen találkoznak, beszélgetnek. A tér új burkolata mellett a mûemlék épületek teljes renováción esnek át, s ezen változtatások segítségével utalásszerûen megjelenítik az egykor a téren állott Szent Mihály templomot és a Bécsi kaput. Vác tehát sikeresen vette az elsõ akadályt, a városba ismét visszatérhet a letûnt hangulat, új szellemi, kereskedelmi és idegenforgalmi központ születhet a pályázaton nyert összeg felhasználásával. Mindeközben pedig a ROP halad tovább: nem Vác az egyetlen, a 2200 beérkezett pályázóból 378 nyert az EU által társfinanszírozott programon, amelyben nem csak turisztikai célú fejlesztéseket tartottak szem elõtt; helyett kapott a tudásbázis fejlesztése, oktatási intézmények és óvodák felújítása, kiemelt figyelmet fordítva a hátrányos helyzetû régiókra. A lehetõség tehát adott, Vác tökéletes példa
Vác fõtere
ennek kiaknázására, csupán készülni és tervezni kell, hiszen a jövõbeni források megszerzéséhez jó fejlesztési koncepció, professzionális pályázat és olyan átfogó tervek kellenek, amelyek egy-egy ágazat fejlesztését biztosítják. (x) 2006. március
Kalendárium
ÚJ KATEDRA
Kalendárium Márciustól Kalendárium címmel új rovatot indítunk. Sorozatunkban a hónap fontos eseményeit gyûjtjük össze, hogy a pedagógus kollégák segítségére legyünk az évfordulókra való felkészülésben és a megemlékezésben. Március 1. A nukleáris fegyverek elleni harc nemzetközi napja (1964–) A polgári védelem világnapja (1992 óta). 100 éve halt meg Zichy Mihály festõ, grafikus 15 éve véget ér az Öböl-háború Március 2. 75 éves Mihail Gorbacsov politikus 15 éve megkezdõdik a jugoszláv polgárháború Március 3. Bulgária nemzeti ünnepe (1878, felszabadulás az oszmán-török iga alól) A békéért küzdõ írók világnapja (PEN, 1984-) 300 éve halt meg Johann Pachelbel zeneszerzõ 125 éve az 1881. III. törvénycikk elrendelte a csendõrség felállítását 85 éve született Szabolcsi Miklós irodalomtörténész 75 éve nyilvánították F. S. Key. „A csillagsávos lobogó” c. versét az USA himnuszává Március 4. 90 éves Méhes György író 80 éves Kokas Ignác festõmûvész 25 éve halt meg Gáli József költõ, író, mûfordító Március 6. 200 éve született Elisabeth Barrett Browning költõ 80 éves Andrzej Wajda rendezõ Március 7. 60 éves Koncz Zsuzsa elõadómûvész, énekes 40 éve halt meg Anna Ahmatova költõ Március 8. Nemzetközi Nõnap 85 éves Lõrincz László író 85 éve született Romhányi József költõ, író Március 9. 70 éves Sákovicsné Dömölky Lídia tõrvívó, olimpiai bajnok 60 éves Kincses Elemér író, rendezõ 50 éves Nébald György vívó olimpiai bajnok Március 10. 70 éves Joseph Blatter sportvezetõ, FIFA-elnök 65 éves Szabóky Zsolt fotómûvész 60 éves Venczel Vera színmûvész Március 11. 450 éve született Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója 100 éve született Bánhidy László színész 85 éve született Astor Piazzola zeneszerzõ, bandonean - mûvész 80 éves U. Kõhalmi Katalin orientalista 75 éves Keith R. Murdoch lapkiadó 60 éves Kolosi Tamás szociológus Március 12. 170 éve született Paulay Ede színész, dramaturg 2006. március
120 éve született 65 éves 60 éves Március 13. 100 éve született 80 éve 75 éves 10 éve halt meg Március 13–14. Március 14. 85 éves Március 15.
120 éve született 95 éve született 50 éves 25 éve halt meg Március 16. 70 éve vezették be 270 éve halt meg 90 éve született 60 éves 30 éve halt meg Március 17. 100 éve hozta létre 90 éves 80 éves 75 éves 50 éves Március 18. 150 éve 135 éve 80 éves
Herczeg Jenõ színész Petényi Katalin dramaturg Liza Minelli színésznõ, énekesnõ Hernádi Lajos zongoramûvész közvetített elõször hanglemezrõl zenét a rádió Seregély István egyházi vezetõ Krzysztof Kieslowski filmrendezõ Purim Vargha Balázs irodalomtörténész Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója A Magyar Sajtó Napja Berky Lili színésznõ Donászy Magda író, költõ Verrasztó Zoltán úszó olimpikon, világbajnok René Clair filmrendezõ Németországban az általános hadkötelezettséget Giovanni Battista Pergolesi zeneszerzõ Zolnay László régész, mûvészettörténész Császár Angela színésznõ Szabó István író Áchim András a Magyarországi Független Szocialista Paraszt Szövetséget Kántor Zsuzsa író Siegfried Lenz író László Margit operaénekes Hargitay András úszó világbajnok, olimpikon kötötték meg a krími háborút lezáró párizsi békét fölkelés Párizsban Pap József költõ
Francisco Goya: IV. Károly családjával
41
Kalendárium
ÚJ KATEDRA
10 éve halt meg Március 24. 90 éve halt meg 85 éves 80 éves 70 éves 50 éves 30 éve Március 25. 125 éve született 125 éve
Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc
Március 19. 185 éve született 85 éve született 85 éves 70 éves 25 éve halt meg Március 20. 120 éve született 75 éves 75 éves 65 éves 65 éves Március 21. 275 éve adták ki 120 éve a
50 éves Március 22. 85 éves 75 éves 70 éves 10 éve halt meg Március 23. 125 éve született 125 éve halt meg 100 éve halt meg 65 éves 65 éves
42
Tobias Smollett író Horváth Tivadar színmûvész Szigeti József esztéta Ursula Andress színésznõ László Anna író, színháztörténész Pais Dezsõ nyelvész Avar István színész Gyüre Lajos költõ Kamarás István szociológus, író Marosi Gyula író, dramaturg A faji megkülönböztetés elleni nemzetközi küzdelem napja (ENSZ, 1966-) a Carolina resolutiot belügyminiszter engedélyezte a szabadkõmûvesek Magyarországi Symbolikus Nagypáholyának létrehozását Zsigmond Dezsõ filmrendezõ A víz világnapja (1993 óta) Nino Manfredi színész Burton Richter fizikus, Nobel-díj:1976 Hunyady László geográfus Claude Mauriac író Meteorológiai Világnap (ENSZ-WMO). Roger Martin du Gard író Nyikolaj Rubinstein zeneszerzõ Henrik Ibsen író Utassy József költõ, mûfordító Bõsze György színmûvész
85 éves 80 éve született 75 éve született 65 éves Március 26. 225 éve adta ki 125 éve 85 éve 80 éves 65 éves 15 éve halt meg Március 27. 330 éve született 75 éve született 75 éves 60 éves 60 éves 50 éves Március 28. 125 éve halt meg 70 éves 25 éve halt meg Március 29. 90 éves 65 éves Március 30. 260 éve született 100 éve született 75 éves 75 éves Március 31. 375 éve halt meg 85 éves 80 éves 75 éves 70 éves 25 éve
Erdõdy János újságíró, mûfordító, író A tuberkulózis napja (WHO) Enrique Granados zeneszerzõ Vaszilij Szmiszlov sakkozó világbajnok Jánossy Dénes geológus, zoológus Szabó László/Laszló Szabó filmrendezõ, színész Bartha Elek etnográfus Videla tábornok juntája megbuktatja Izabel Peron elnököt Argentínában Bartók Béla zeneszerzõ mutatták be Dvoøák VI., D-dúr szimfóniáját, Prága Jancsó Adrienne színész, elõadómûvész Papp László ökölvívó, edzõ Sík Ferenc színházi rendezõ Balázs Béla püspök II.József a placetum regium rendeletet kiáltották ki román királlyá I. Károlyt volt IV. Károly elsõ királypuccsa Kallós Zoltán folklorista Bitskey István irodalomtörténész Breitner Tamás karmester Színházi világnap (1961–) II. Rákóczi Ferenc Széchy Tamás edzõ, tanár, sportvezetõ Novák Ferenc koreográfus, rendezõ Radnóti Sándor irodalomtörténész, kritikus, esztéta Gaál Botond teológus Békés Pál író, mûfordító Modeszt Muszorgszkij zeneszerzõ Mario Vargas Llosa író Jurij Trifonov író Schütz Ödön orientalista Joseph H. Taylo fizikus, Nobel-díj:1993 Francisco Goya festõ Gelléri Andor Endre író Szokolay Sándor zeneszerzõ Solymosi Frigyes kémikus Március utolsó szombatja Nyári idõszámítás kezdete John Donne költõ Szilárd Klára festõmûvész John Fowles író Temesváry Ferenc történész Végh János mûvészettörténész Oscar-díjat nyer Rófusz Ferenc A légy címû animációs rövidfimje 2006. március
Sulitéka – könyvtári barangoló
ÚJ KATEDRA
Bampa háta gömbölyeg Ha a jövendõ nemzedékek nevelésében fontos szerepet játszhatnak még a mesék, és akadnak is olyan pedagógusok, akik hozzáértõ módon képesek foglalkozni olyan, fogékony gyermeklélek számára készített történetekkel, amelyektõl azonban felnõtt és gyerek egyaránt gazdagodhat, akkor nyugodt szívvel ajánlható ez a könyv. Szerzõje, noha talán kevéssé ismert a nagyközönség elõtt, számos irodalmi megjelenésével már régóta bebizonyította, hogy ott van a helye kiváló hazai meseíróink népes táborának legjobbjai közt. „Tizenegy csigaház azoknak, akik mernek álmodni és hisznek abban, hogy szebbé álmodható a világ” − állítja a kiadvány borítóján a fülszöveg, és valóban, ha valaki kezébe veszi ezt az ízlésesen megjelenített kis kötetet, tizenegy fantáziadús stílusban írt, szebb világokba kalauzoló elbeszélést olvashat, amelyekben Kerékgyártó a Lázár Ervini, Csukási hagyományok felvállalása mellett szívesen épít be népmeséinkbõl is számos elemet mondanivalói közé. Történeteinek többsége az emberi barátságról és a hûségrõl szól, persze a szereplõk csigák, mókusok, madárijesztõk, sõt helyenként még útjelzõ táblák is, akik a megható és tanulságokkal teli jelenetek során emberi módra elmélkednek és csodálkoznak a világ dolgai felett. A címadó mesében megismerhetünk egy Bampa nevû, csoszogó, hátán házát cipelõ pici csigát, a Gedeon, a hõsök hõse címûben egy kalandozó kedvû madárijesztõt, a Pakundár és Csibita pedig egy útjelzõ tábla és egy kismadár kalandjait mutatja be, tehát köznapi világunk gyerekek és felnõttek által jól ismert állatait, tárgyait. Azonban ezeknek a sokszor látszólag inkább a kicsikhez szóló meséknek mélységesen emberi, örök mondanivalókat megjelenítõ értékei vannak, érdemes tehát akár az idõsebb korosztályoknak is néhányat elolvasni belõlük. A könyv nyelvezete szintén telitalálat, egyaránt kielégítheti a különbözõ érdeklõdõk igényeit, és nemcsak a szereplõk nevei, hanem a történetek ötletes kidolgozása, egyéni stílusa is sikerültnek mondható. „Tódormányos”, a híres cirkuszi elefánt, „Sziszifuszi, az elbûvölhetõ óriáskígyó”, a „piros keretes szemüvegû Uhu Ubul”, illetve „Gedeon”, akibõl „talpig úri madárijesztõ lesz”, a többiekkel együtt mind feledhetetlen alakjai a kötetnek. Akárcsak az az óriás aki „néger csigák” keresésére indult, aztán „… megmászta a távoli hegyeket, de nem találta Afrikát, hát 2006. február
kapta magát, és dübörgõ léptekkel, ordítozva rohant viszsza az elágazásig”. És ha hozzávesszük, hogy mind a tizenegy mese elõtt a szerzõ találó és esztétikus kis rajzai dí-
szítik a könyvet, amelyeket külön-külön is jó dolog nézegetni, jó szívvel ajánlhatjuk tehát kicsik és nagyok, szépre-jóra fogékony emberek számára. (Kerékgyártó János: Bampa háta gömbölyeg, 2005, magánkiadás) Fülöp Dezsõ
Kerékgyártó János: Bampa háta gömbölyeg címû mesekönyve a nagyobb budapesti könyvesboltok mellett beszerezhetõ az V. kerület, Károly krt. 10. szám alatti Paparazzi Fotó Galériában.
43
Irodalom-birodalom
ÚJ KATEDRA
Devecsery László író, költõ, rendezõ, a szombathelyi Szent-Györgyi Albert Gimnázium magyar és drámapedagógia szakos tanára, lapunk Játsszunk! és Ügyeskedjünk! rovatának vezetõje arra vállalkozott, hogy hasábjainkon májusig – nemcsak érettségire készülõ diákok számára – négy rendhagyó irodalomórát tart. Hasznos olvasást, jó tanulást kívánva bocsátjuk útjára a harmadikat. (A szerk.)
Sor-játékok
Rendhagyó irodalomóra 3.
Korábban úgy fogalmaztam, korlátlanok az irodalom lehetõségei. A most következõ „játékot” azért ajánlom, mert így sokkal könnyebben megismered, megérted egy-egy vers szerkezetét, majd akkor is, amikor önállóan kell elemezned egy verset. Suttog a fenyves, zöld erdõ, végire jár az esztendõ. Tél szele hóval, faggyal jõ, libben a tarka nagykendõ. Suttog a fenyves, zöld erdõ, csendül a fürge száncsengõ. Télapó is már eljõ, cseng a fürge száncsengõ. Elkel most a nagykendõ, húzza-rázza hûs szellõ, rászitál a hófelhõ, véget ér az esztendõ. Ugye ismerõs? Mégis valami furcsát veszel észre. Mintha összekeveredtek volna a sorok. Nem keveredtek össze. Szándékosan változtattam meg a verssorok sorrendjét. Könnyû dolgom volt, hiszen Weöres Sándor e versénél semmilyen nehézséget nem jelentett a szerkezeti és a gondolati egység megteremtése. (Ez a költemény a Magyar etûdök 109. verse, amit általában Suttog a fenyves… címmel szokás emlegetni.) A vers eredetileg így szól: Suttog a fenyves, zöld erdõ. Télapó is már eljõ. Végire jár az esztendõ, cseng a fürge száncsengõ. Tél szele hóval, faggyal jõ, elkel most a nagykendõ. Libben a tarka nagykendõ, húzza-rázza hûs szellõ. Suttog a fenyves, zöld erdõ, rászitál a hófelhõ. Csendül a fürge száncsengõ, véget ér az esztendõ. A fenti esetben ugyanazon vers soraival játszottunk. Megtehetjük-e ezt különbözõ versekkel? Tegyünk egy próbát! Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél: kékvirágos hegytetõn.
44
Holló a kopár fa ágán, kicsi dalt fúj fuvoláján. E rövid versjáték négy versbõl született. Mindegyik Weöres Sándor Magyar etûdjeibõl való. Az elsõ két sor a 111., a harmadik sor a 108., a negyedik a 89., míg a záró sor a 38. etûd részlete. Irodalmunkban nem ismeretlen az ilyesfajta költõ játék. Nagy Gáspár verse már címével is jelzi a szándékot és a célt: Három kézjeggyel, vagyis a három kéz három alkotót jelent. Az idézõjel is arra utal: a mû egésze idézet. Ám azt sem szabad elfelejtened, hogy az eredeti sorok (saját szövegkörnyezetükbõl kiragadva) más környezetben más összefüggést hordoznak, teremtenek, más gondolatokat ébresztenek bennünk, olvasókban, hallgatókban. Következzék Nagy Gáspár verse: „Halált hozó fû terem Õrizd meg jól az életed. De künn a dal szabadító s szabad, A mindenséggel mérd magad! Nagyobb igaza sohse volt népnek, Én nem bûvésznek, de mindennek jöttem. Hunniában valami készül, Ne legyen egy félpercnyi békességünk, Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni, Hadd tehessek az emberiségért valamit! Most hódolok midõn még messze vagy, Akasszátok föl a királyokat! Haza csak ott van, hol jog is van, Édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hûséges fiad! Akárhogyan lesz, immár kész a leltár A hõsöket egy közös sírnak adják, Vörös, de karcsú még a nyár. Kik érted haltak, szent világszabadság! Fülembe forró ólmot öntsetek, Én nem ilyennek képzeltem a rendet. Az Óceánt mégis elérem. Jöjj el, szabadság. Te szülj nekem rendet. A néppel tûzön-vízen át! Nem halhatunk meg, élnünk kell tovább.” Aligha jelent gondot a feladat megoldása: a három költõ (Petõfi, Ady, József Attila) felismerése. Különösen izgalmas a verssorok, a részletek alapján a címekre való rátalálás. (folytatjuk) Devecsery László 2006. február
Kottavarázs
ÚJ KATEDRA
Vizy Márton, a tûz és a töredék Duett Péter Szabó Szilviával, a NOX énekesnõjével Fájdalommal terhelt tekintete és mély gondolatiságba merülõ versei alapján hinnénk-e vajon, hogy, József Attila nemcsak csillagállás szerint született tüzes – Kos – jegyben, de temperamentumos volt a valóságban is? A teljes emberi létnek azonban csupán töredékét élhette meg. Tavaly, születésének századik évfordulóján a szokásosnál jóval többször felidéztük ezt, hiszen egész évben rá emlékeztünk. A Tûz töredéke címû rendhagyó és modern verslemez azonban akkor is megszületett volna, ha 2005-ben nem ünneplünk centenáriumot. Egyszerûen azért, mert Vizy Mártonnak a kedvenc költõje József Attila.
Romantikát sejtetõ tekintete és lírai hangot hordozó dalai alapján hinnénk-e vajon, hogy Vizy Márton nemcsak csillagállás szerint született tüzes – Nyilas – jegyben, de temperamentumos a valóságban is? A huszonnyolc esztendõs énekes, zeneszerzõ és szövegíró hiszi, hogy az Örvendj, Magyarország! és az Élsz-e még? címû szerkesztett CD-lemezek után 2005 végén megjelent elsõ önálló albuma csupán töredéke az õ munkásságának. „A kultúra számomra misszió is – felelte terveit firtató kérdésünkre. – A kultúra ügye tágabb értelemben foglalkoztat, ezért mindenképpen a magyar mûvészetért szeretnék tenni és dolgozni. Ami a zenei pályámat illeti, fontos feladatomnak érzem, hogy eljussak azokhoz a fiatalokhoz, akik nem a fõvároshoz s nem is a nagyobb városokhoz kötõdnek, hanem a vidék falvaiban vagy kis községeiben élnek. Hogy velük is megtaláljam a személyes kapcsolatot…” Marci hisz a bolygóállás szerinti jóslatokban. De vajon milyen jellemet takar a „tüzes”, s ez a jegy vajon illik-e rá? A tüzes jegyek lelkesek, bátrak és kezdeményezõek Vizy Marci 1977. december 2-án született Budapesten. Nyolc testvérével a Ko2006. március
dály Köröndön, a híres zeneszerzõ házában nõtt fel. Zenei érdeklõdése korán elkezdõdött. Nagyapja úgy tartotta: egy jó családból nem hiányozhat a zongora. Marci autodidakta módon, saját szórakoztatására sajátította el viszonylag gyorsan a hangszer használatát. Késõbb énekzene tagozatos általános iskolába járt, közben zeneiskolában hat évig gordonkázni tanult. Gimnáziumi tanulmányai alatt fordult egyre inkább a könnyûzene és a zeneszerzés felé. Lassanként dalokat is kezdett írni. Régóta tagja a Margit körúti Ferences templom zenekarának, ahova a közössége is fûzi. Elsõ szerzeménye szakrális témájú „gitáros” dal volt, amit ma is sokan énekelnek. Szeret küzdeni, de még ennél is jobban szeret nyerni, szerepelni és lenyûgözni környezetét. Mivel tüzes jegyben született, szüksége van arra, hogy egy kis mozgással levezesse a benne felgyülemlett gõzt. Tizenöt éves koráig öttusázott, amit késõbb felváltott hosszútávfutásra. Edzésre, testmozgásra ma is rendszeresen fordít idõt. Vállalkozó természetû, szereti felfedezni a világot. A gimnázium után angliai tanulmányútra ment, ahol oxfordi és londoni zenészektõl és zenekritikusoktól – többek között Tom Robinson-tól, és Andy Barnett-tõl – nagyon sokat tanult. Hazajövetele után tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen folytatta. Szakdolgozatában a „Rendszerváltozás a könnyûzene kultúrájában, MTV (Music Television) generáció Magyarországon” témát dolgozta fel. Tele van energiával és jó kedvvel 2002 tavaszán õt magát is meglepte, hogy egyik pillanatról a másikra a történelem színpadán találta magát. Ez a pillanat meg is határozta az elkövetkezendõ esztendõit. „Többet autózom, és kevesebb idõm jut a zenére” – áll egy abból az idõszakból származó interjúban, ahol or-
szágjárásáról, a számtalan meghívásról mesél, amelynek egyetemi tanulmányai mellett is próbált eleget tenni. Az Örvendj, Magyarország! címû dalt pár hét alatt több mint negyvenezren töltötték le különbözõ internetes oldalakról, a CD pedig aranylemez lett. Az intuíciónak, a ráérzésnek igen nagy szerepe van nála. Ami érzelmeire hat, ami indulatba hozza, az egyben cselekvésre is készteti, mégpedig az érzelmet követõ gyors cselekvésre. 2003-ban elkészítette élete elsõ József Attila versmegzenésítését (Áldalak búval, vigalommal) Osgyányi Sára festõmûvésznõnek, akit 2004 októberében feleségül
Vizy Márton
vett. A dal sikere ösztönözte a zeneszerzõ-énekest arra, hogy bepótolja a két évnyi elmaradást, visszatérjen bontakozó zenei világához, s ötleteit, elképzeléseit megvalósítsa. A tüzes jegyeket dinamizmus, tetterõ jellemzi. Tüzes jegyekkel párosítva elkerülhetetlen, hogy a Nyilas lángra lobbanjon… V. M.: Zenészként tavaly év elején még útkeresõ idõszakomat éltem. A velejáró sok szervezõmunka miatt zenekarban már nemigen gondolkodtam, mögöttem volt viszont életem elsõ és mindaddig
45
Kottavarázs egyetlen József Attila versmegzenésítése, az Áldalak búval, vigalommal, amely az Örvendj, Magyarország! címû szerkesztett CD sorozat második albumán, az Élsz-e még? címû lemezen szerepel, s amelybõl a Hír TV 2003 karácsonya elõtt a Rádió Márványtermében videofelvételt készített. Döntésem szempontjából a József Attila-év másodlagos jelentõséggel bírt, az elsõdleges ugyanis az volt, hogy József Attila a kedvenc költõm. Harmadsorban eltûnõdtem azon is, hogy én soha nem hallgattam megzenésített verset, valahogyan nem állt közel hozzám. Ez persze nem a mûfajt minõsíti, az én ízlésem fordult más irányba. Mindezek alapján arra gondoltam, milyen érdekes lenne a saját zenei ízlésem szerint egy egészen másfajta megzenésítést készíteni ezekbõl a versekbõl. Komoly feladatnak éreztem megfogni tizenkét-tizenhárom József Attila-verset, és úgy tekinteni rá, mint dalszövegre, így írni rá zenét. Ez roppant mód el kezdett inspirálni, s megtettem a kísérleti lépéseket. Elõször egy rövid verset, a Csak az olvassa címût vettem a kezembe, és viszonylag gyorsan egészen jó dallam született rá. Ez még jobban erõsítette bennem a kedvet és a vágyat, hogy amit elkezdtem, tovább folytassam... Így vált egyre világosabbá számomra, hogy ezt a versmegzenésítést elkészítem, s ezzel idõt is nyerek: a kérdés, hogy akarok-e szöveget írni, tovább tud érni bennem. Tüzes jegy mind a kettõ, de a Nyilas sokkal összeszedettebb. Épp ez az oka annak, hogy az Állatöv minden jegye közül éppen a Nyilas képes a Kos sérülékeny belsõ világát a leginkább megérteni… V. M.: József Attila versei rendkívül aktuálisak ma is. Azok az érzések és hangulatok, amiket József Attila egy-egy versében megteremt, azok a tartalmak, amiket annak idején megfogalmazott, a mai értelemben vett ideológiákra ugyanúgy értelmezhetõek. Másrészt József Attila költészete annyira zenei és annyira ritmi-
46
ÚJ KATEDRA
kus, hogy egészen egyszerûen dallamot kíván. Régen a vers zene nélkül nem is létezett, a történelem korai szakaszaiban sem, akár az ókori görög vagy a római költészetet, akár a krisztusi idõket nézzük. Sõt, már az ószövetségi idõkben, Dávid király is lanton énekelt. Régen a költészet és a zene egy volt. József Attila, ha nem is zenével, ha nem is hangszerekkel írta meg a költeményeit, mégis zene-
Duett Péter Szabó Szilviával
iek és ritmikusak. Ez is inspirált engem végig az alkotás folyamata közben. Hamar lelkesedik az új dolgokért. Bármilyen újdonság lázba hozza, de jó tudni, hogy lelke mélyén konzervatív… V. M.: Igen, rendhagyó és modern, mert a versmegzenésítés szó hallatán az embereknek általában egy szál gitáros, akusztikus megszólalás jut az eszükbe, ez a lemez pedig nem ilyen. Én meglehetõsen nyitott vagyok korunk új hangszerelési formáira, ezért is kerestem meg Szakos Krisztián barátomat, a zeneprogramozás nagy úttörõjét, hogy a hangszereléssel is kihangsúlyozzuk: a hetvennyolcvan évvel ezelõtt született verseket a mai kor zenei nyelvezetén is lehet értelmezni. Szándékosan akartam egy kis szélsõséget teremteni hangszerelésben is. Megtehettem volna, hogy ugyanezeket a dalokat akusztikusabb zenei környezetbe helyezem, de nem akartam. Vannak a lemezen akusztikusan hangszerelt dalok is, például az Azt mondják, de a Talán eltûnök hirtelen-nek is van egy akusztikus verziója, amit szimfonikus zenekarral vet-
tünk föl, így is szerepel a borítón, hogy szimfonikus változat. Nem titkolt szándékom volt, hogy a lemez, amellett, hogy tiszteleg József Attila munkássága elõtt, egyben a könnyûzene közérthetõsége és közkedveltsége segítségével juttassa el a költõ verseit minél szélesebb társadalmi körbe. Úgy gondolom, a lemez minden szempontból változatos, s a benne lévõ modern, illetve hagyományosabb hangszereléssel együtt egységes és kerek. Legfontosabb számára, hogy higgyen abban, amit tesz… V. M.: Elsõdlegesen a húsz és harminc közötti korosztálynak ajánlom, mert mind a versekhez, mind pedig ehhez a zenéhez szükség van egyfajta érettségre, de az eddigi visszajelzések alapján a húsz alatti és harminc fölötti korosztály is szereti a lemezt. Ha eltekintünk attól, hogy a versek figyelmet igényelnek, háttérzenének is ajánlható. A gyorsabb, középtempójú és lassú számokat igyekeztünk arányosan elosztani. Szeretnénk, ha a rádiók többet játszanák, és nem ijednének meg attól, hogy vers… S ha ezt teszik a televíziók is, akkor a képernyõkön hamarosan a Karóval jöttél címû versre készült videoklipünk is felbukkan. A képfelvétel animációkkal és filmes eszközökkel készülõ módja ugyancsak ritka és rendhagyó próbálkozásnak számít, ez is érdekessége a produkciónak. Kulcsszavai: lelkesedés, önbizalom, kezdeményezõkészség, nyíltság… V. M.: Nem akartam, hogy az Áldalak búval, vigalommal két évvel korábbi verziója kerüljön a lemezre és az az ötletem támadt, hogy készítsünk ebbõl duettet, hiszen ez egy szerelmes vers, szerelmes dal, és nagyon szép szólamokat lehet még hozzátenni. Több név eszembe jutott, köztük Péter Szabó Szilvia, már csak azért is, mert a NOX zenekarral nagyon jó a kapcsolatom. Második, Bûvölet címû lemezükre írtam is egy dalt. A Tûztánc angol nyelven is fölkerült a CD-re, amely közel fél év alatt platinalemez lett, lassan dupla-pla2006. március
Kottavarázs
ÚJ KATEDRA
tina státuszt ér el. Felvetettem a NOX menedzsmentnek, hogy József Attila 1927 karácsonyán írt versét milyen szép lenne a József Attila emlékévben, 2005 karácsonyára elkészíteni. Tetszett nekik az ötlet, örültek a kezdeményezésnek, és a dal újjászületett. Magyarország egyik legsikeresebb zenekara József Attila-évben József Attila verset énekelt. 2005 karácsonyán elõ is adtuk a Budapest Sportarénában és a debreceni Fõnix Csarnokban, ahol a NOX koncertrõl DVD felvétel is készült. Nagy sikere volt, több fórumon írtak róla, én is sok e-mail-t kaptam… A benne lévõ energia kiélése vezérli V. M.: Egyesületek, önkormányzatok, szervezetek rendszeresen hívnak különbözõ rendezvényeikre. Kisebb közösségekbe egy szál gitárkísérettel viszem a dalokat, nagyobb színpadokon zenei alapra énekelek. Egy lemezbemutató koncert gondolata is foglalkoztat… A tüzes jegy élénk, friss szellemiséget ad, gyors felfogásúvá tesz V. M.: Úgy látom, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az eszmények fölöt-
tünk lebegõ dolgok, és mi tõlük függetlenül létezünk itt a földön, holott az eszményeknek pontosan akkor van értelmük, hogyha azokat lehozzuk a földre magunk mellé, itt megtapasztaljuk, s aszerint élünk és gondolkodunk. Nem álmodozni kell egy országról, nem elképzelni, hogy milyen országot szeretnénk, hanem meg kell azt valósítani. Létre kell hozni. Nekünk kell megvalósítanunk azt a valóságot, amiben szeretnénk élni. Mert nem az az élet, amit szeretnénk, hanem az az élet, amit kialakítunk. Ahogyan egymáshoz fordulunk és egymáshoz szólunk, ahogyan cselekszünk és gondolkodunk. Idén is Örvendj, Magyarország! címmel írnék kampánydalt, mert ha az ember belül nem tudja megtalálni az örömet, még akkor is, ha rossz a sorsa, akkor nem tud tovább lépni, nem tud energiát visszanyerni, akkor leépül a személyisége. Márpedig nagyon fontos, hogy küzdelmeinkhez lelkileg, fizikailag és mentálisan a lehetõ legjobb állapotban tartsuk magunkat. Az öröm megsokszorozza a kreativitást, ezért meg kell tanulnunk örülni. Ha
Új Katedra Klub alakult Budapesten Fõhajtás címû rovatunk elindulása óta tûnõdünk azon, hogy a megszólaltatott népszerû mûvészek, közszereplõk iskolaélményei, diákéveiktõl kapott útravalói miként válhatnának a teljesség igényével közkinccsé. Töprengésünk azonban nem tartott sokáig: bekopogtunk a költõ-vállalkozó Fehér Miklóshoz, akinek nevéhez immár nemcsak a Meglátni a szépet címû verseskötet, de a Rákóczi út 47-49. szám alatti 1400 négyzetméteres terület rekonstrukciója is fûzõdik. Õ az a bátor vállalkozó, aki tizenkét év zárva tartás után 2002 októberében újra megnyitotta a nagy múltú, elegáns Hauer Cukrászdát, s aki ott a családi hagyományokat õrzõ arculatot megtartva egyfajta kulturális találkozóhelyet, irodalmi, mûvészeti, zenei szalont hozott létre. Vele való társalgásunkat nyomban tett követte: kijelöltük elsõ klubestünk szereplõjét és idõpontját: Cseh Tamás, február 23. Mi az, hogy Katedra Klub? Azért neveztük el klubnak, mert kéthetente rendszeresen szeretnénk ott találkozni s eltölteni néhány órát mindazokkal, akik az Új Katedrát, annak szellemiségét, meghívott
2006. március
az ember valamit megálmodik, valamit nagyon akar, azt véghez is tudja vinni. Az álom és az akarat annyira átformálja az ember auráját és energiaállapotát, hogy hihetetlen erõs tetteket tud véghez vinni. Erre van most nagyon nagy szükség. Ennek a népnek a lelki állapotát meg kell erõsíteni, s ha ez sikerül, akkor semmi probléma nem lehet, illetve ha lesz is, azt le tudjuk küzdeni. Továbbra is azt mondom tehát, hogy Örvendj, Magyarország!... Varga Gabriella
Vizy Márton Tûz töredéke címû lemeze beszerezhetõ az Alexandra Könyvesházakban, a Media Markt és a Saturn üzletekben, a Hungaroton lemezboltokban (MOM park, Duna Plaza), és kapható a Quo Vadis Könyvesboltban is (Ferenciek tere 7-8., Kárpátia-udvar). Közvetlenül is megrendelhetõ a 20/823-4546-os telefonszámon és a
[email protected] e-mail címen. További információk a www.vizymarton.hu internetes oldalon.
vendégünk gondolatvilágát a sajátjuknak érzik. Tagsági díj nincs, mûsorainkra a belépés ingyenes. Miért épp a Hauerban? Mert a múlt század elején polgári klubként mûködõ cukrászda ma ízlésesen megújult, modern technikai berendezésekkel felszerelt helyszín, ahol hat rendezvényterem áll a különféle programok rendelkezésére. Az Új Katedra-esteket talán a Zöld teremben, vagy az Arany, esetleg a Bordó teremben tartjuk majd, de az is lehet, hogy az Új Nemzeti Szalonban. Attól függ, hányan lesznek kíváncsiak a Fõhajtás és a Kottavarázs rovatok hangos változatára. És a programok? Már nyomtatjuk a meghívókat. Március 9én, csütörtökön 18 órakor Sasvári Sándor lesz H. Gábor Miklós vendége, március 23án este pedig Ráckevei Anna színmûvésznõ beszél egykori mestereirõl. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk! Varga Gabriella
Csellóvarázs a Zeneakadémián A 2004-es Nemzetközi Pablo Casals Csellóverseny gyõztese, Fenyõ László adja elõ Joseph Haydn két csellóversenyét 2006. április 27-én a Zeneakadémia nagytermében. Az 1975-ben, Debrecenben született csellista már tizenhárom évesen megnyerte az országos zeneiskolai versenyt, 1998-ban pedig a Magyar Rádió Országos Gordonkaversenyén diadalmaskodott. Öt éve Németország egyik legjobb együttesének, a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekarának a tagja. A jövõre harminc éves Budapesti Vonósok bérletzáró koncertjén felhangzik Haydn B-dúr és Esz-dúr szimfóniája is. A hangverseny este fél 8-kor kezdõdik.
47
Szertenézõ
ÚJ KATEDRA
Narnia Krónikái Varázslatos mesék könyvben és a vásznon vélemények, az évek során mind népszerûbbé váló történetfolyam – a mese, a természet és az állatok világában is jártas – Lewist igazolta. Az összesen hét regényt számláló A csodálatos birodalom megteremtõje a XIX. század Narnia Krónikái legvégén Írországban született Clive Staples Lewis, aki 1950 és 1956 között nem csak, mint a huszadik század egyik elismert irodaszületett meg, s a solomtörténésze, fontos teológiai mûvek írója, hanem mint rozat egyik sajátosa modernkori gyermek-fantasy életre hívója vonult be a sága, hogy a szerzõ történelembe. Az elsõ hallásra nehezen összeilleszthetõ nem idõrendben vetette papírra az egyes fejezeteket. Enérdeklõdési körök nem csak manapság ébresztenek kérnek köszönhetõ, hogy a széria kontinuitásában másodikdéseket az emberben, a professzort már saját korában is ként szereplõ Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény érték kritikák a komoly publikációk mellett megjelentevalójában az elsõ regény ’50-bõl, s talán erre vezethetõ tett meséket illetõen. A különc írót és tudóst azonban vissza, hogy az amerikai stúdió is a második epizódból fornem érdekelték a szakmai körökbõl érkezõ negatívabb gatott elsõként egész estés családi filmet. Lewis munkái szerencsére a Narnia Dallamai filmmel szinte egyidõben haThe Chronicles of Narnia filmzene zánkban is megjelentek, így aki Manapság már egyetlen film sem képszeretné megismerni Narnia törzelhetõ el komolyabb zenei aláfestés nélténetének teljes vonulatát, ankül, így az egyes produkciók mindinkább nak nem kell mást tennie, mint arra törekednek, hogy hatásos dallamokkal lássák el a vásznon futó történeteket, belevetnie magát a regényfonéhol egészen odáig merészkedve, hogy a lyamba, melynek elsõ négy kötekifejezetten a film kedvéért komponált zete (a folytatás tavasszal várható) nei anyagok önállóan is megállják a helyümár kapható az arra szakosodott ket. E témakörben számtalan próbálkozást megérhettünk már, s az évek során a filmboltok polcain. A kimondott ipar ezen szegmense kitermelte a saját reterjedelem – hét kötet – azonmekeit és sztárjait. Az olyan monumentális ban nem kell, hogy bárkit elriprodukciók esetében, mint amilyen a múlt asszon, hiszen nem a Gyûrûk év végén a mozikba robbanó Narnia, elengedhetetlen a zene, ám a hatalmas gyártáUra, vagy a Harry Potter szériási költség és a reklámkampány még nem biztosíték a tökéletes minõségre. Az instrumentális dalkat ostromló kiadásokra kell lamokért felelõs Harry-Gregson Williams mellett feltûnnek az albumon ismertebb elõadók is (pl: gondolni, hanem igazi, klassziAlanis Morisette), de ezúttal koncentráljunk csak a nagyzenekarral elõadott tizenhárom szerzekus mesékre, amelyek ezúttal – a ményre, amelyek végigkalauzolnak minket az egész alkotáson. A nyitány – akárcsak a moziban – igen erõteljes, fültanúi lehetünk London vonósokkal és ütõsökkel megtámogatott bombázásnak és külföldi tipográfiát megõrizve – evakuálásnak, hogy a folytatásban szelídebb dallamok kíséretében jussunk el egészen Narnia biigényes, könnyen kezelhetõ, kirodalmáig. sebb gyerekek számára is szimpaA felvezetés tehát lendületes és biztató, ám az elsõ pár meghatározó szám után a zene nem tikus kötésben láttak napvilágot. nyújt semmi újdonságot, hagyja elkalandozni az embert, hogy pár perc után azon kapjuk magunkat, nem emlékszünk az elhangzott taktusokra. A helyzet persze néha változik, egy-egy énekhangA kiadó a Narnia történelmégal megtámogatott betét könnyen libabõrt csal a végtagokra, ahogy néhány lendületesebb filmes nek megfelelõ idõrendben látott rész zenei aláfestése is újra a dallamokra koncentrálja a figyelmünket. Ez a furcsa rapszodikusság neki a regények megjelentetésévégigkíséri az egész zenei felhozatalt, s az album utolsó harmadában már csak a kiválóan megnek, így a sort a Varázsló unokakomponált fõ témára fülelünk és csupán a harcot „megörökítõ” himnuszi magasságokat ostromöccse címû kötet nyitja, második ló hét perces szerzemény rázza fel az embert. A többi taktus már csak körítésként funkcionál, ami mellett bármi más képes elterelni a figyelmünket. Ennek köszönhetõen a Narnia filmzenéje nem kia sokat emlegetett Az oroszlán, a magasló a maga mûfajában, de mégis kellemes élményeket garantáló lemez, egy nyugodt estére, boszorkány és a ruhásszekrény, ezt talán épp a Narnia regények mellé. követi A ló és kis gazdája, és ne-
Narnia világa – s vele együtt Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény – decemberben hazánkba is megérkezett, hatalmas csinnadrattával, a hollywoodi produkciók szokásos színes-szagos kavalkádjával, felhívva boldog-boldogtalan figyelmét: ez az, ezt bizony látni kell! Narnia Krónikája azonban nem merül ki a Disney által produkált, digitális elemekkel tûzdelt „csodában”, története sokkal régebbre és mélyebbre nyúlik vissza.
48
2006. február
ÚJ KATEDRA
gyedikként a Caspian herceg (a folytatásban pedig: A Hajnalvándor útja, Az ezüst trón, A végsõ ütközet). A négy kötet – ahogy vélhetõen a folytatás is – kifejezetten a fiatalabb olvasók és a mesékért rajongó felnõttek igényeit veszi figyelembe, hiszen Lewis munkája mellõzi a tekervényes cselekményszövést, a bonyolult fordulatokat, írásmódja letisztult, kerüli a terjengõsséget, a szerzõ az eseményeket tisztán, könnyen követhetõen vetette papírra, ezzel is segítve a Narnia világában való gyors feloldódást. Maga a tartalom már az elsõ oldalaktól igazi misztikum, rejtélyes varázsgyûrûkkel, egy mesés világgal, furcsa szerzetekkel, beszélõ állatokkal, számtalan izgalommal, olykor veszéllyel, különös hangsúlyt fektetve a szeretetre, a barátságra és a mindent mozgató gyermeki kíváncsiságra, ámulatra. A bevallottan keresztény alapokon nyugvó történet értékeket hordozó mondanivalója mellé csatlakozik még a kiadás gyermekbarát volta, a könnyen olvasható, a szemet kevésbé terhelõ szövegméret és a történet mellett rendszeresen felbukkanó – szépen kimunkált és részletes – illusztrációk sora, melyek tovább erõsítik a könyv élvezeti értékét. A megjelent négy kötet alapján tehát nyugodtan állítható, a Narnia Krónikája tökéletes kikapcsolódás, s nem csak a fiatalabb korosztály számára. Valódi, klasszikus irodalmi alkotás, könnyebben fogyasztható, mint a vaskos, olykor erõs koncentrációt igénylõ Gyûrûk Ura, s egyszerûsége mellett is legalább olyan varázslatos és izgalmas, mint a népszerû angol varázslótanonc bármely kalandja, így nem hiányozhat egyetlen gyûjteménybõl és mesetárból sem. Figyelembe véve a mû globális népszerûségét (harmincöt nyelvre fordították le) és a Gyûrûk Ura filmadaptációjának mérhetetlen sikerét, nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a gyermekfilmekben oly jártas Disney stúdió (karöltve a Walden Media-val) lehetõséget látott a regényben, s meglovagolva az ünnep-közeli filmigényt vászonra varázsolta az elsõként megjelent kötetet, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény történetét. A választás érthetõ, hiszen a regény magában foglal minden nézõbarát elemet: egy csipetnyi dráma, szeretnivaló gyer2006. február
Szertenézõ mekek, varázslatos világ, harc a gonosz és a jó között. A tökéletes recept ellenére mégis akad egy kis bukkanó, hiszen a könyvet olvasván, majd a filmet megtekintve furcsa kontraszt ütheti fel a fejét elménkben. A Narnia filmadaptációja ugyanis egyszerre tesz hozzá és vesz el a regénybõl: dramaturgiailag több felvezetéssel és ezáltal kellõ és hatásos drámával operál, ám a tartalom szempontjából a késõbbiekben mégis hagyja elveszni a lényeget. Kétség nem férhet hozzá, Andrew Adamson rendezése mesés tájakra, egy elragadó világba kalauzolja a nézõt, a látvány magáért beszél, minden sziporkázik, az alkotás szemet gyönyörködtetõ, s a fenséges dallamokkal párosítva azonnal elhisszük: tényleg egy valódi, szekrényen túli világba kerültünk. Mindeközben mégis akad valami, ami kizökkent egy kicsit, fõleg a felnõtteket, hiszen a szerencsés gyerekeket még nem zavarja az a kontraszt, ami a látvány ellenében az elhangzott szövegekbõl sugárzik. A kissé esetlen gyermekszínészek tolmácsolásában a dialógusok üressé, a jellemek áttetszõvé válnak, s ezen bökkenõk között valahogy elvész az a lényeg, a mondanivaló, ami a könyvek soraiban végig megtalálható a maga egyszerû, ám mégis élvezhetõ formájában. A szeretet és a barátság meséje eltolódik, s pont a rosszabbik irányba: a film sokkal jobban koncentrál a háború látványos világára, mint a fõszereplõ gyermekek kapcsolatára, egymásra találására. Ebbõl következõen a vásznon Narnia Világa csillog, vizuálisan elkápráztat, ám a felszín alatt kicsit üres, minek következtében apró csalódást okozhat. A könyv ismeretével persze kikü- ²
49
Szertenézõ
ÚJ KATEDRA
² szöbölhetõ a hézag, az írott sorok segítségével maga a film is új értelmet nyerhet, s mindemellett bizonyosságát adja, hogy a mozgókép számára immáron nem létezik lehetetlen feladat. Narnia tehát itt van körülöttünk, könyvben és filmen, széles spektrumát adva ennek a csodálatos birodalomnak, mely évtizedek óta varázsol el gyermeket és felnõttet egyaránt. Az izgalom pedig korántsem ért véget, hiszen vár még ránk három folytatás regényalakban, s izgulhatunk egészen jövõ decemberig, akkor érkezik ugyanis a második filmes adaptáció, a sorozat negyedik kötetébõl készülõ Caspian herceg. Birkás Péter
Játék! Az M & C Kft. jóvoltából a Narnia Krónikái könyvsorozat magyar kiadásban eddig megjelent négy kötetébõl négy-négy darabot sorsolunk ki azon szerencsések között, akik a helyes megfejtést (névvel és pontos címmel ellátva) 2006. március 31-ig elküldik nekünk az alábbi e-mail címre:
[email protected] Melyik évben íródott az elsõ Narnia regény: 1. 1950
2. 1952
3. 1954
Digitalizált magyar filmtörténet A 37. Magyar Filmszemlén jelentette be Bozóki András kulturális miniszter, hogy a tárca hozzájárul a Filmtörténet Online projekt megvalósításához. Ez a már mûködõ filmtörténeti kultúrportál és adatbázis folyamatos bõvítését, illetve a teljes mûvek közoktatásban történõ hozzáférhetõségét jelenti. A magyar filmtörténet tehát egy országos internetes film-klubhálózat keretében hamarosan elérhetõ lesz a középiskolák számára.
Hatvan perc Bródy Jánossal A legendás Illés zenekar Tinije, Bródy János idén hatvan éves. A születésnapi ünnepségsorozat egy DVD megjelenésével indul: hatvan percig élvezhetjük Bródy és a NO coMMent együttes koncertjét. A tíz évvel ezelõtt a Budapest Sportcsarnokban rögzített hangversenyen Bródy a legnagyobb slágereit énekelte, a Sárika címû dal elõadásába még a tavaly elhunyt Pásztory Zoltán is besegített. Filléres emlékeim, Mama kérlek, Földvár felé félúton, Ha én rózsa volnék, Az utcán, hogy csak a legpatinásabb szerzeményeket említsük, mind-mind szerepel a felvételen, hogy egy röpke órára nyitott szemmel is álmodni tudjunk. (MalibuRecords)
50
Nizsinszkij utolsó tánca Ugyanazon a napon, amikor 87 évvel korábban minden idõk legnagyobb férfitáncosa egy svájci szálloda báltermében utoljára lépett közönség elé, magyarországi õsbemutatót tartott a Spinoza-ház. Az amerikai Norman Allen Nizsinszkij utolsó tánca címû monodrámáját Haumann Máté játssza. „Nizsinszkij 1890 februárjában született Kijevben. Turnézó táncospár gyermeke, olyan szülõk hozták a világra, akiket belsõ nyugtalanságok hajszoltak egyik helyrõl a másikra, a mûvészet bolondjai voltak anélkül, hogy igazán mûvészekké váltak volna, a kiteljesedést szomjúhozták anélkül, hogy gyökeret tudtak volna ereszteni, gyerekeket nemzettek anélkül, hogy emberi módon gondoskodni tudtak volna róluk” – írta a Nyugat 1936 évi elsõ számában Kassák Lajos. Sok mindent megérthetünk e néhány szóból. Milyen jó, hogy a fiatal színészt Kossuth-díjas édesapjának szeretõ gondoskodása, és a szintén Kossuth-díjas koreográfus, Seregi László értõ szavai, valamint a monodráma-specialista Radó Gyula rendezõ vezették-kísérték fantasztikus szólórepülésében a próbafolyamat során, hogy olyan elõadás születhessen, amely méltó a három évtizedet színpadon, három évtizedet pedig – haláláig – elmegyógyintézetben töltõ zseniális táncmûvészhez, Vacláv Nizsinszkijhez.
A spanyol festészet öt évszázada Megnyitásának százéves évfordulóját nagyszabású kiállítással ünnepli a Szépmûvészeti Múzeum. Öt évszázad spanyol festészetének a remekmûveit csodálhatjuk meg az április 30-ig nyitva tartó, káprázatos tárlaton. Az El Greco, Velázquez és Goya nevével fémjelzett kiállítás több mint száz alkotása Németországból, Ausztriából, Spanyolországból és Magyarországról érkezett. Az 1400as évektõl a 19. század közepéig ívelõ válogatás az ismeretlen mesterek táblaképeivel kezdõdik, a név szerint ismert korai alkotásokkal, majd a 16. századi udvari és egyházi mûvészettel folytatódik. Ezt az idõszakot a középkori és reneszánsz mesterek, El Greco, Morales, Alonso Sánchez Coello és Juan Pantoja de la Cruz mûvei képviselik. Az úgynevezett Aranykor, a Siglo de Oro valamennyi neves festõje szerepel a bemutatón: Ribera, Bartolomé González, Zurbarán, Velázquez, Mazo, Carreno, Antolínez, Collantes, Arellano, Meléndez, Murillo. A kiállítást a 18. század utolsó harmadában és a 19. század elején alkotó Francisco de Goya mûvei zárják. A nagy érdeklõdésre való tekintettel, a sorban állás elkerülése végett bankkártyás fizetéssel, meghatározott idõsávokra szóló, saját nyomtatású elõvételi jegyekhez is hozzájuthatnak a múzeum látogatói a www.jegymester.hu címen. 2006. február
Interjú
ÚJ KATEDRA
Fõhajtás
Sasvári Sándor példaképe ma is az édesapja A Rock Színház, a Duisburgi Színház, majd a Madách sztárja, Sasvári Sándor nem panaszkodhat, hogy nem volt kitõl megtanulnia a mesterségét. Édesapja, idõsebb Sasvári Sándor a magyar film aranykorszakában a legnagyobbakkal, Csortos Gyulával, Jávor Pállal, Kabos Gyulával játszott, édesanyja, Jászai Margit pedig – Záray Mártával és Máthé Erzsivel – egy színi tanodában igyekezett elsajátítani a szakma rejtelmeit. Sasi, az egykori bánáti földbirtokos család sarja ma már úgy élhet, ahogy valamikor a felmenõi éltek. Egyetlen pillanatra sem felejti azonban el a csömöri lovas paradicsoma megvalósulásáig vezetõ kacskaringós, embert próbáló utat.
– Édesapja, mint osztályellenség, zsebében három diplomával és fejében kilenc nyelv professzionális tudásával csokoládégyári munkásként ment nyugdíjba… – Édesapám különleges ember volt. Tengerész, bokszoló, vágóhídi segédmunkás, könyvelõ, színész és filmrendezõ, egy nyelvzseni, sõt egy élõ lexikon, akitõl nem tudtam olyat kérdezni, amire ne tudott volna válaszolni. Olyan típus, aki hihetetlen természetességgel válik a saját gyereke vagy a tanítványai példaképévé. Édesapám a tanárom volt, a barátom, és nem akármilyen mûvész is, hiszen a harmincas, negyvenes évek ma már elképzelhetetlenül népszerû magyar filmjeiben is megállta a helyét Csortos, Kabos, Jávor mellett. Az 1945 utáni változások elvették a kedvét az egésztõl, soha többé nem állt kamera elé vagy mögé. De nyilvánvaló, hogy életmûvész is volt, hiszen három gyereket felnevelt úgy, hogy egyenes derékkal halt meg nyolcvanöt évesen, 1987-ben. Ott állt a ház elõtt a teherautó 1956-ban, két nõvéremmel és édesanyámmal elhagyhatta volna az 2006. március
országot, de õ maradni akart. Jól tette, mert akkor valószínûleg meg sem születtem volna 1957 októberében. – Szerencsésen alakultak a dolgok abból a szempontból is, hogy a szülei elég korán felfedezték a zenei tehetségét. – Édesanyám, aki apám halála után Amerikába költözött a nõvéremhez, házassága elõtt szintén mûvészi pályára készült. Egy színitanodába járt Záray Mártával és Máthé Erzsivel. A zenei indíttatást tehát a szüleimtõl kaptam, õk akarták, hogy zenei általános iskolába járjak. Nagy szerencse, hogy mindjárt az elsõ énektanárom, Ági néni valahogy meg tudott fogni, nagyon szép emlékeim vannak az elsõ négy évemrõl a Bakáts téri suliból. Ági néni azóta is követi a pályámat: nemrég nézett meg a Madách Színház Az Operaház fantomja címû elõadásában. Akire még szívesen emlékszem a felsõ tagozatból, az Margó néni, Eördögh Gézáné, de a többieket valahogy nem éreztem eléggé kedvesnek, és képtelen voltam elfogadni õket. Apám olyan történeteket mesélt a temesvári és pozsonyi tanárairól, hogy rettenetesen irigyeltem. Sajnáltam, hogy engem nem olyan tanárok tanítanak, akikre fel tudok nézni, akik olyan káprázatos tudással rendelkeznek, hogy mindenki tátott szájjal hallgatja õket. Nagyon bántott például, hogy az osztályfõnököm, aki egyébként az oroszt tanította, elég rossz jellemzést adott rólam. Mintha nem a diákjai pártját fogta volna. – Rossz gyerek volt? – A Mester utca, ahol laktunk, és környéke tele volt felfedezésre váró,
titokzatos dolgokkal. Autó még kevés volt, lovas kocsik szállították a jeget és a szódát, mezítláb lehetett szaladgálni az utcán. Jó kis bunyók is voltak, egy verekedés során kapta meg az orrom ezt a jellegzetes formáját… Vékony, cingár gyerekként, violinkulcsos nyakkendõmben is megvédtem magam. A nem zeneisek általában utáltak bennünket. Az osztályban volt viszont öt-hat srác, akik életre szóló barátságot kötöttek. Húsz éve Kanadában él az egyik cimborám, de még most is e-mailezünk. Csomagokat küldözgettünk egymásnak annak idején, és mindig nagy ünnep, ha hazalátogat. Rengeteget játszottunk, zenéltünk, fantasztikus csapat volt. Szabályos bokszmeccseket is vívtunk a padok között, órákig voltunk képesek rabló-csendõrözni az átjáróházakban. Vadul csajoztunk, loholtunk házibuliról házibulira az Unitra magnónkkal, Omega és Beatles szalagokkal. Tizenkét évesen már az elsõ csók is elcsattant az életemben egy suli-bulin. Tehetséges osztálytársaim voltak. Roskó Gábor festõmûvész, vagy Szabó Tibor, aki jó matekosból egy huszárvágással Szervét Tibor néven egész jó színész lett. Zenei téren én voltam a központ, mert nemcsak a futó slágereket, hanem a saját számaimat is énekeltem, zongoráztam. Minden osztályban volt természetesen zongora, és a legtöbb szünet azzal telt, hogy négy- és hatkezesekkel próbálkoztunk. – Mikor kezdett gitározni? – Egyre népszerûbb lett ez a hangszer, de nekem elõször nem volt szerencsém vele. Az elsõ tanárnõm nem látott bennem fantáziát, és annyira elvette a kedvem, hogy valószínûleg ²
51
Fõhajtás ² ma mérnök lennék, ha nem találkozom Toroczkay Miklóssal. Az õ segítségével viszont örök barátságot kötöttem a gitárral. Az Eötvös Gimnáziumban már a fellépéseim érdekeltek a legjobban, egy jó kis trióval jártuk az országot. Basszusgitároztam, vokáloztam, sõt énekeltem is több Máté Péter koncerten. Az elsõ, pontosan emlékszem, Felsõzsolcán volt. Katonaként a szabadszállási helyõrségi klubban játszottam, majd a Honvéd Mûvészegyüttes hívott. Itt kezdõdött a szólóénekesi karrierem azzal, hogy egy produkcióban, amit Kerényi Miklós Gábor rendezett, operaáriákat kellett elõadnom. Leszerelés után olyan zenészekkel szerepeltem együtt a Nokedli nevû zenekaromban, mint Homonyik Sándor, Makrai Pál vagy a fájdalmasan korán elhunyt Oláh Aladár. Ali zeneszerzõ is volt, a koncertjeimen elhangzó elsõ számot, a Kezdõdik a játék címû szerzeményét még mindig követeli a közönség, de õ hangszerelte Zorán és az Elsõ Emelet lemezeit is. Öt-hat évvel fiatalabb volt nálam, de felnéztem rá. – Miért nem jelentkezett a Színházés Filmmûvészeti Fõiskolára? – Beindult a Rock Színház, és gondolkodni sem volt idõm a felvételin. A Bábjátékost 1984-ben megnézte a fõiskoláról Vámos László tanár úr, és engedélyezte, hogy színész státuszban dolgozhassak tovább. – Az énekesek közül Vikidál Gyulát, a színészek közül Bubik Istvánt és a sportolók közül a Fábián, Mizsér, Martinek öttusacsapatot emeli ki, mint a legnagyobb kedvenceit. Miért? – Amikor Vikidál Gyulát megláttam énekelni a tévében, a hideg fut-
52
ÚJ KATEDRA
kosott a hátamon. Pedig nem vagyok rajongója a rockzenének, de Gyula úgy tudta énekelni a Kétforintos dalt, meg a Menj tovább! címû P. Mobil számot, hogy az ember érezte mögötte: ez a srác nagyon tud énekelni. Hatalmas élmény volt, hogy 1986ban együtt szerepelhettem vele a Jézus Krisztus Szupersztár címû elõadásban. Bubik, bár emberileg nem volt könnyû eset, de ahogyan a színpadi munkáját végezte, az hibátlan volt, sokat lehetett tõle tanulni. Kivételes kapcsolat volt közöttünk. Azt hiszem, olyan kollégája voltam, aki elmondhatja, hogy szerettük egymást. Tudni kellett vele bánni. Ha ott lettem volna Szolnokon, még ma is élne. Egyszer egy forgatás után szintén haza akart autózni nem a legmegfelelõbb véralkohol szinttel. Bezártam a szobaajtót, és ezzel el volt intézve a dolog. Pistával együtt játszottunk a színész zenekarban Gesztesi Karcsival, Forgács Péterrel, Sipos Andrással, Makraival. Jó zenész volt, jó tempóérzékkel, s valami olyan õserõvel, amivel csak a legnagyobbak rendelkeznek. Együtt küzdöttünk a színész öttusa válogatottban Téry Sanyival. Csodálatos versenyeink voltak! Szerettünk szurkolni is az akkori világverõ Fábián-féle öttusa csapatnak. Az öttusa a férfiasságnak, az erõnek, az akaratnak, az ügyességnek olyan különleges ötvözete, hogy teljesen leveszi a lábáról az embert. Ilyen versenyen gyõzelmet aratni igazán elismerésre méltó teljesítmény.
– Mit tud átadni mindebbõl a két lányának, a hétéves Lénának és a hároméves Emíliának? – Mindent! Mindazzal, ami pozitív élménnyel ajándékozott meg az életemben, szeretném õket megismertetni. Majd kiválasztják, hogy mi tetszik nekik a legjobban. A tudás megbecsülésére, értékelésére szeretném nevelni elsõsorban a gyerekeimet. Szeressék a sportot, a tanulást, a zenét. – Nem gondolt arra, hogy tanítson, neveljen másokat is? – Egy tanári munkaközösség tagjaként klasszikus gitárt oktattam. A legjobb barátom fiát tizenkét éven át tanítottam gitározni. Magániskolát nem nyitnék semmilyen területen, mert az egész embert kíván, én pedig több dologgal akarok foglalkozni egyszerre. A színház, a zene, a lovaglás kihagyhatatlan az életembõl, és akkor még nem beszéltem a családomról. A két lányomnak jó hallása és jó ritmusérzéke van, ez egész jó kiindulási alap. Mozgáskultúrájuk kiváló, hiszen az édesanyjuk tíz évig ritmikus sportgimnasztikázott, most pedig vokálozik és táncol a fellépéseimen. Gitározni tanulnak, és igyekszem bevezetni õket a zeneelmélet és az összhangzattan rejtelmeibe is. Most kezdünk ismerkedni a szintetizátorral. – Élvezik a tanulást? – Úgy tapasztalom, hogy megfogta õket a dolog. Saját ötleteik alapján mûsorokat csinálnak, énekelnek, szavalnak, mesét mondanak nekünk. Ha nem lesz belõlük színész vagy énekes, akkor is megéri a fáradtságot, mert szerzünk nekik néhány önfeledt, boldog órát, amire nagymama korukban is emlékezni fognak. H. Gábor Miklós
2006. március
Fõhajtás
ÚJ KATEDRA
Lecke történelembõl Részletek Csomós Róbert írásaiból és nyilatkozataiból Az iskolában úgy ragadtak rám a történelmi dátumok, mint az akkoriban még létezõ mézes légyfogóra a legyek. Álmomból keltve is fújtam az aranybulla kibocsátása, a muhi és a rigómezei csata, a nándorfehérvári diadal, a mohácsi vész, a Dózsa felkelés, III. Endre halálának, Róbert Károly, Nagy Lajos trónra lépésének, Budavár viszszavételének évszámait. Különösen az 1848-as szabadságharc sikeres tavaszi hadjáratának eseményei rögzõdtek a fejemben. Az isaszegi, a nagysallói csata, a Szent Tamási sáncok bevételének napja a kisujjamban volt, kapásból fel tudtam sorolni a Batthyány kormány miniszterei vagy a tizenhárom aradi vértanú névsorát. Damjanich János, Bem apó, Guyon Richard a bálványaim voltak, és persze Petõfi Sándornak, ha nem is az összes, de számos versét el tudtam szavalni, sõt énekelni. Akkoriban Görgey szerepe is tisztázott volt a fejemben: árulónak tartottam! Én a helyében az utolsó csepp vérig vívtam volna a lehetetlent, folytattam volna (és álmodozásaimban folytattam is) a szabadságharcot. Meg kell jegyeznem, hogy nemcsak Nagy-Magyarország vármegyéinek székhelyeit súgtam feleltetéskor az osztálytársaimnak, de Európa, sõt Dél-Amerika országainak fõvárosait, lakosságuk létszámát is ismertem. Tudtam, milyen magas a Mount Everest, a Mount Blanc és a Kilimandzsáró, melyek a világ leghosszabb folyói, legnagyobb tavai. Mégis, honnan konyít egy kefekötõmester unokája valamit a szavalatok helyes elõadásáról? Nemcsak onnan, hogy a belsõ szoba polcain szép kötésben ott díszlettek a naponta bekopogtató könyvügynököktõl részletre vásárolt sorozatok, amelyek bizony nem dekorációként szolgáltak, hanem sûrûn voltak forgatva is. Nagyapó tekintélyes ember, az ipartestületi választmány tagja volt, gyakorta vacsorázott együtt a miskolci Nemzeti Színház mûvészeivel a Korona kávéházban, de a színészek is nemre, korra, felekezetre való tekintet nélkül szívesen jöttek el hozzánk, ülték körül a nagy ebédlõasztalt nagymama Miskolc szerte híres sóletjét dicsérve. Hamlet, Cyranó, János vitéz és Iluska, Bagó és a Vén Obsitos, Háry János nekem „civilben” is ismerõseim voltak. Nem egyszer az õ kritikus szemeik elõtt kellett elmondanom a legújabban betanult költeményt és bizony kemény barackokat nyomtak a fejemre, ha bakit követtem el. Így hát nem is csoda, ha késõbb az erdõkertesi iskola két tanító nénijének, a szikár Both Mártának (akibe titokban szerelmes voltam) és az úgyszintén titokban Mackó néninek becézett Laczkó Erzsébetnek, de még a borvirágos orrú dirinek, Láng Rezsõnek is kedvence voltam négy éven keresztül. Mindaz, amit eddig leírtam, tulajdonképpen nem is fontos. Csak bevezetése annak, amit el akarok, el kell mondanom. 2006. február
1940 didergõs márciusának tizenegyedik napján, iskolatáskámban tankönyvek, irkák, füzetek helyett anyám utolsó fillérjein vásárolt vadonatúj fekete csatos cipõvel, selyempapírba hajtogatott, kokárdával feldíszített fehér inggel, mellette élére vasaltan életem elsõ hosszúnadrágjával, zimankós idõben, gumicsizmában, télikabátban az izgalomtól kimelegedve caplattam a térdig érõ hóban, latyakban az iskola felé. De nem csak én voltam izgatott. Máskülönben is mozgalmas idõk jártak akkoriban. Az ország népe a hongyarapítás, Erdély visszacsatolásának lázában égett. Három jelöltje volt a tantestületnek az iskolai ünnepségen a NEMZETI DAL elszavalására. Lászlóvári Ede, a gazdag fakereskedõ tésztaképû fia a kimondottan erre a napra varratott fehér Bocskay ruhában kétszer is belesült a versmondásba, Karsai Ottó eminens tanuló pedig szélmalomként hadonászva, hangsúlytalanul darálta a szöveget. Mikor az imádott tanító néni intésére én állhattam fel a dobogóra, olyan ricsaj volt a túlfûtött tanteremben, hogy szinte a saját hangomat is alig hallottam, ám az elsõ versszak után pisszenéstelen csend támadt. Mintha a szemerkélõ, hideg esõben a Nemzeti Múzeum lépcsõin álltam volna, mintha bal kezemet az oldalamon függõ kard hideg markolatán nyugtatva, jobbomat égnek emelve én lettem volna Petõfi Sándor, és most az alant álló honfitársaimat lelkesíteném forradalomra, szabadságharcra, olyan belsõ átéléssel, olyan megrendülten, szívbõl tudtam szavalni. A második versszaktól már velem zúgta az egész zsúfolásig megtelt terem: A MAGYAROK ISTENÉRE ESKÜSZÜNK, ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB NEM LESZÜNK! Közvetlen közelemben, a padok elé helyezett széksoron öten ültek: a borvirágos orrú diri, akiben még itt és akkor is volt egy-két atmoszféranyomás, a szigorú, de csupa szív vénlány, Both Márta és a fenn már említett Mackó néni, aki a pockokat, az elsõ-másodikosokat tanította. Mellette a tiszteletlenül csak tisziként tisztelt katolikus pap, aki a hittanórákat tartotta, és egy halszemû, komor feketébe öltözött szikár úr, aki nemzeti színû szalaggal kötötte körbe a keménykalapját. A tiszirõl csak annyit, hogy a hittanórákról a színjeles eminens Rosenberg Gyurit, a két Stern fiút és jómagamat kiengedett az udvarra játszani, de választásunk szerint, rossz idõ esetén, pláne télen, benn is maradhattunk az osztályban, amit szívesen tettünk, mert a hittanórák végén a tiszi jókora krumplicukor darabokat osztogatott és minket, „másvallásúakat” sem hagyott ki belõle soha. A gyermeki lélek csodálatos dolog. A késõbb megszerezhetõ tapasztalatokat az ösztönös megérzés sokszorosan ²
53
Fõhajtás ² pótolja, sõt túlszárnyalja. A gyerek többet tud a belsõ érzésekrõl, titkolt indulatokról, mint a felnõtt. Both Márta arcán láttam – hiszen le sem vettem róla a szemem, felé fordulva, vallomásként neki mondtam el a szavalatot –, hogy sikerem volt. Mackó néni szeme sarkában könny csillogott, a tiszi kipirult arca ragyogott rám, mint a Nap, a diri csonka jobb kezével ütemesen csapkodta a nadrágja szárát, ami nála a legnagyobb elismerés jele volt. Akkor a halszemû tanfelügyelõ, akit a fõvárosból küldött le a magas kultuszminisztérium, odahajolt a tiszihez és a fülébe súgott. A tiszi pufók arca, ha lehet, még pirosabb lett, aztán elsápadt, minden vér kifutott belõle, még a hasán összekulcsolt kövérkés ujjai is elfehéredtek, majd kényszeredetten bólintott. Levette rólam az eddig rám figyelõ, biztatást adó szemeit, és aznap már nem is tudott a szemembe nézni. Both Márta csak késõbb, a tantestület döntéshozó megbeszélésén szembesült a halszemûvel, aki aztán a dirivel és Mackó nénivel is elfogadtatta az akaratát. Mikor az udvarról egy rövid hócsata után kipirultan visszajöttünk, már el volt döntve minden. Összeszorított, vékony ajkára halvány mosolyt erõltetve Both Márta vigasztalólag simogatta meg a fejemet. Máskor, jó feleletek után sokra tartottam és nagyon szerettem ezt a simogatást, törekedtem is tanulni, kiérdemelni. Felnézve rá mindig hibátlanul angyalarcúnak láttam, most azonban észrevettem a szája szélén vonuló keserû vonást és a szeme körül húzódó apró ráncokat. A tiszi magához intett, selyempapírba csomagolt, rendkívül nagydarab krumplicukrot nyomott a kezembe, majd sürgõs egyházi teendõire hivatkozva távozott. Mackó néni sem ért rá, de egy simogatásba torkolló barackot azért tõle is kaptam a fejemre. Legkülönösebb a diri volt. Csonkolt kezével az állam alá nyúlva felemelte a fejem, hosszasan az arcomba nézett. Orra helyett ezúttal az arcán, homlokán végigvonuló, a világháborúban Doberdónál szerzett széles forradás lángolt bíborszínben. Érdekes módon leheletét, amelytõl máskor ilyen közelségbõl egy gyerek alkoholmérgezést kapott volna, most tisztának, üdének éreztem. Lehajolt hozzám, homlokon csókolt és elsietett. A versmondást közös határozattal Lászlóvári Edére bízták, aki másnap, 15-én az ünnepségen is belesült, sõt egy versszakot kihagyott, de azért udvarias taps kísérte a produkciót. Én akkor még keveset értettem meg a dolgokból, de megérzéseim azért voltak. Ez a nap, ez a március 15-e jelölte ki számomra az utat, hogy 1956 októberében a rádiónál elsõk között, minden kockázatot vállalva harcoljak az ÁVH ellen, de novemberben az orosz kiskatonák ellen már ne emeljek fegyvert. És az is, hogy a schweháti repülõtéren szálljak le az Egyesült Államokba induló géprõl, hogy egy üldözött kis nép körében éljek, alapítsak családot, és ha már a magyar szabadság elbukott, inkább a
54
ÚJ KATEDRA
Golánon harcoljak a Hazámért, mint bárhol máshol a világon. * De tudok ám iskolai nevelésemrõl még egy példával szolgálni. Engem az a hallatlan ritka szerencse ért, hogy három éven keresztül Móra László, az író Móra Ferenc unokája volt az osztályfõnököm. Jóképû, mokány ember volt Móra, aki öröklött tehetséggel tudott mesélni, elõadni. Nála nem volt unalmas, érdektelen a földrajz vagy a természettan óra. Szerettük és tiszteltük, mert igazságos volt, rendet tartott, de az óráin nem a poroszos drill, hanem az önkéntes odafigyelés volt a fegyelem alapja. 1943-ban évzárás elõtt egyenruhában jött be búcsúzni az osztályhoz. Tartalékos tiszt volt és behívták, kivitték a frontra. Egy év múlva láttuk csak újra. Szabadságot kapott és az osztályát meglátogatni bejött az iskolába. A viharos köszöntés fogadása után felment a katedrára, belelapozott az osztálykönyvbe és már az elején igencsak meglepõdött. Jómagam és sokan mások, hajdan jó tanuló zsidók, több tantárgyból is bukásra álltunk. Az történt, hogy a híresen antiszemita Kovách, a tornatanár, leventeparancsnok vette át az osztályt. Kovách mindig is azokat szerette, akik fonetikusan ch-val tudták kiejteni a nevét, ami nekem valami ellenérzés, dac folytán sohasem sikerült igazán. Volt azonban irántam érzett, nem titkolt gyûlöletének még egy oka. Elmélete szerint a zsidók voltak a tornából felmentett korcsok, lúdtalpasok, amiben volt némi igazság. A VII. kerület késõbb gettónak kinevezett szûk utcáiban, a szobakonyhás kislakások valóban ontották a göthös, vézna gyerekeket. A Klauzál és az Almássy térre korlátozott szabad terület minden négyzetméteréért öldöklõ harc folyt a gyerekbandák között. Csak „kajakra” lehetett lábteniszre, golyózásra, pláne focira alkalmas területet hódítani. Nos, ennek a szép fajelméletének eleven cáfolata éppen én voltam, aki majomként, lábkulcsolás nélkül tudtam rúdra, kötélre mászni, legmagasabbat ugrottam, a labdával mindig a kosárba találtam, ja és elég merész voltam pofát nyitni egy-egy szembeszökõ igazságtalansága láttán. Egyszer például félreállította a tornából felmentettek egy csoportját, és gúnyosan hozzám fordult a kérdéssel. Nos, kiket állítottam ki? – Az osztály legjobb számtanosait, tanár úr! A gutaütés határától szederjes arccal majdnem megütött, aztán visszafogva magát csak egy szõrrel töltött nehéz „stukk-labdát” próbált hozzám vágni, de bánatára még azt is elkaptam a levegõben. Amikor osztályfõnök lett, akkor könnyedén egyenlített. Mindaddig az általános elégséges felelethez elegendõ volt az is, hogy az órákon odafigyeltem. Kováchnál még otthon is tanultam, mégis még az általam szeretett földrajzból, természetrajzból, sõt történelembõl is bukás2006. február
ÚJ KATEDRA
ra álltam. Galád tervét az húzta keresztül – ami már csak késõbb derült ki –, hogy a háború miatt lerövidített iskolaév végén kormányrendelet jött, miszerint abban az évben senkit nem lehetett megbuktatni. De térjünk csak vissza 1944 áprilisához és Móra tanár úrhoz. Sárga csillaggal a mellünkön, a hátsó padokba ültetve gubbasztottunk mi, szomorú verebek. Móra tiszti egyenruhában végigment a padsorok között, egy-egy bíztató szót, tekintetet nem sajnált senkitõl, aztán újra fellépett a katedrára a dühtõl lila Kovách mellé, aki feleltetni kezdett. Braun után másodiknak engem szólított ki, majd névsor szerint a többi megalázottakat és minden felelet után piros ceruzával beírta az osztálykönyvbe az egyest. Zavaros évek következtek, nem láttam többé Móra tanár urat, de tudom róla, hogy hazajött, tovább tanított és kitüntetést is kapott pedagógiai munkájáért. Csomós Róbert 1930-ban született Budapesten. 1950 augusztusában a Fõ utcai katonai börtön úgynevezett „Hûtlenségi Osztályára” vitték fõbenjáró koncepciós váddal, ellenséghez való átszökés kísérletével gyanúsítva. 1953 nyarán szabadult, de továbbra is rendõri felügyelet alatt (politikai REF-es) maradt. 1954-ben, majd 56 szeptemberében is újra letartóztatták. Öt nappal a forradalom kitörése elõtt szabadult és az elsõ perctõl (már a rádiónál) az utolsó lehetõségig forgatta a fegyvert. November 10-én lépte át az osztrák határt és Izraelben telepedett le. Tengeri mentõs volt, majd búvárhalászként megélhetési forrása a tengeri puskás halvadászat, szivacsszedés lett. Emellett korsók ezreit, agyag- és bronzszobrok százait, ágyúkat, antik hajók kincseit hozta felszínre. Több mint harmincezer órát töltött a tenger hullámai alatt. A haifai Tengerészeti Múzeum donátora. Egy föníciai bárkából több mint 250 istenszobrot hozott fel a múzeum részére. A Múzeum bejáratánál lévõ négyméteres, két és fél tonna súlyú Burbon bronzágyú is az õ ajándéka. Mindeközben a Hazáról sem feledkezett meg, a nagyvilág szinte minden magyar nyelvû lapjában és természetesen a Szabad Európa rádióban jelentek meg elkötelezett, a Kádár rendszert leleplezõ írásai. 1991 januárjában a rendszerváltozás hírére hazatért. Novellái – eddig több száz jelent meg – publikálásakor idõnként az emigrációban használt Halász Róbert, máskor az ugyanolyan jelentésû Robert Pescador nevet is használja. Tûzparancs Jeruzsálemben, A limanovai csata hiteles története, Búvárkalandok bibliai vizeken és A mosolygó oroszlán esete címû kötetei után jelenleg A magaslat címû 7-800 oldalasra tervezett, háromkötetes, évszázadokat átfogó családregényen dolgozik, amely a magyar zsidóság letelepedésének és tragédiájának eposza lesz.
2006. február
Játsszunk! – Ügyeskedjünk!
Körmese A diákok körben ülnek. A pedagógus, a játékmester, mesélni kezd… Mindössze 1-2 mondatot mond. A mellette ülõ folytatja, s így tovább, körben. (Tehát nem az, akinek éppen eszébe jut valami!) A tanulók létszámtól függõen elõre beszéljék meg, hogy 1-2-3 körön keresztül kell tartania a mesének. A körben az utolsó diák fejezi be mindig a történetet. (Ne ismert mesét válasszunk! Ez a játék bõvítheti a szókincset, figyelmet, koncentrációt igényel, s természetesen némi gondolkodást.)
A szabadulás útja Miután meséltünk egymásnak – és önmagunknak, változatlanul maradjunk a körben. Az egyik (önként vállalkozó) diák kimegy a terembõl. Létszámtól függõen 2 vagy 3 helyet jelölünk ki, ahol ki lehet majd lépni a körben ülõ társak között. Miután behívtuk a kint várakozó játékost, aki a kör közepére áll, közöljük vele, hogy hány helyen hagyhatja el a kört. Háromszor próbálkozhat a szabadulás útjának megtalálásával. Amennyiben rossz helyen akar kilépni a körbõl, az ott ülõk felemelik a kezüket. A körben ülõk sem tekintettel, sem gesztusokkal nem segíthetnek neki. Õ ennek ellenére alaposan nézzen körül, keresse a tekinteteket, mert azok akaratlanul is gyakran segítenek, a próbálkozó diák megérzésével együtt… Devecsery László Tartalmas idõtöltést kívánok:
Közeleg a húsvét! Márciusban az elõzõ hónapban megszerzett gyakorlat sokat segít nekünk. Ismét üvegfestékkel dolgozunk. Most húsvéti hangulatvilágítást készítünk. Amennyiben a múltkor lehúzható üvegfestékkel dolgoztunk, akkor óvatosan húzzuk le a holdas-csillagos képet. Ha nem, akkor új üveglapra van szükségünk. (Emlékeztetõül: 1016 cm.) Ismét nagyítsuk fel a képet! A külsõ kontúrokat feketével húzzuk ki! A három hímes tojás mintáját fehér kontúrfesték segítségével rajzoltam meg. A fû zöld, a középsõ tojás sárga, a másik kettõ pedig kék és piros. Száradás után állítsuk bele a kitámasztóba, s húsvétkor gyújtsuk meg mögötte a teamécsest. (Áprilisban hímes tojás mintákkal szeretnék kedveskedni a velem együtt munkálkodóknak.) Jó munkát, szép hangulatvarázst kívánok: Devecsery László
55
Tarkabarka
Tovább dübörög a táncház Harminckét évvel ezelõtt, a budapesti Liszt Ferenc téren, a mai Írók Könyvesboltjában rendezték meg az elsõ táncházat. A táncház hamarosan mozgalommá szélesedett. A mozgalom zászlóvivõinek számító Halmos-Sebõ duó egyik tagja, Halmos Béla azóta sem tudja elképzelni az életét táncház nélkül. Pedig a hosszú-hosszú évekig mûködõ, legendás klub a Molnár utcai mûvelõdési házban az épület életveszélyessé válása miatt megszûnt. Az infarktust is legyõzõ zenész azonban nem adta fel, és ma már elmondható, hogy az Arany János utcai Arany 10 szórakoztató centrum impozáns épületében új otthonra találtak. Szombat délután öt órától a hagyományoknak megfelelõen az Aprók tánca, a gyerekek tánctanítása folyik. Este nyolctól a felnõtteké a terep, a Kalamajka és az Üsztürü zenekar éjjel kettõig húzza a talpalávalót, pihenésképpen pedig Fábián Évától népdalokat lehet tanulni. A négy-öt éves gyerekektõl kezdve a hatvan, hatvanöt éves nagypapákon át a németül és angolul beszélõ, rasztás hajú, rapper nadrágos érdeklõdõkig mindenki fantasztikusan élvezi a dolgot. Szomjas György filmrendezõvel, aki már az elsõ táncház elõkészítõ munkálataiban is részt vett, a táncházak elképesztõ népszerûségének a titkát próbáltuk megfejteni. – Néhányan, zenészek, filmesek, táncosok elhatároztuk, hogy kimegyünk az erdélyi Székre, ahol még eredeti táncház mûködött, és megpróbáljuk a pestiekkel megismertetni. Kallós Zoltán volt a kalauzunk. Kiderült, hogy Pesten éppolyan jól mûködik a táncház, mint Erdélyben. A hetvenes évek közepén sokak meghatározó populáris zenei élménye, a rock hullámvölgybe került, és Sebõék ekkor valami igen eredeti, izgalmas, magával ragadó muzsikával tudtak elõállni. A népzenészek, néptáncosok lelkülete, kreativitása nagyon szimpatikus számomra! Ez a progresszív hozzáállás az, ami rajta tartja õket a hétköznapokkal, a divatos áramlatokkal éppen ellentétes irányba haladó úton. Az intimitás igénye nem veszett ki az emberekbõl. Szeretünk a barátainkkal, ismerõseinkkel énekelni, táncolni, mulatni. Sebõék már a kezdet kezdetén gondoltak arra, hogy ezeket a zenéket, táncokat mi-
ÚJ KATEDRA
nél többen megismerhessék. Abaújszántón, Fehérgyarmaton táborokat szerveztek, és kialakult egy ütõképes oktató gárda. Ma már nagyon sok jó iskola mûködik az országban, rengeteg a profi néptáncos és népzenész. A tömegkultúra által okozott lelki sebeket a táncház be tudja H. G. M. gyógyítani.
MesterPorta Megnyílt a Hagyományok Háza, a Hangvetõ Zenei Terjesztõ Társulás és a Népmûvészeti Egyesületek Szövetsége közös népmûvészeti és népzenei boltja, a MesterPorta. A Corvin tér 7. szám alatt található galériában a tárgyalkotó népmûvészet remekeivel, a szakmai szervezetek által minõsített kézmûves mesterek portékáival találkozhatnak az érdeklõdõk, miközben belelapozhatnak a szakmailag hiteles könyvekbe és kottákba, belehallgathatnak az autentikus népzenei felvételekbe, és válogathatnak a Folkturizmus Program ajánlataiból. Hazánk valamennyi tájegységének legjelesebb kézmûves mesterei készséggel állnak rendelkezésre minden egyedi elképzelés megvalósításában. A MesterPorta zenei kínálatában fellelhetõ szinte minden Magyarországon megjelent világ-, táncház-, népzenei és etnojazz hanghordozó. Fényképes albumok, DVD-k, videokazetták, térképek, oktatási segédanyagok, sõt az antikvár részlegben régi népzenei nagylemezek és folklórdokumentum ritkaságok is megvásárolhatók. A Folkturizmus Program a magyarság és a Kárpát-medence nemzetiségeinek népmûvészeti örökségét bemutató mûsorokra és kiállításokra, oktatási programokra, táncházakra, táborokra, vásárokra, fesztiválokra, a hagyományos kultúrák értékeit magas színvonalon közvetítõ elõadásokra, a rendezvényekhez kapcsolódó szolgáltatásokra, szálláshelyekre, múzeumokra, üzletekre, kiadókra, iskolákra, civil szervezetekre és állami intézményekre hívja fel a figyelmet. Nyár elején a MesterPorta elõterében már internetes portálok fognak mûködni, hogy az érdeklõdõk egy többnyelvû, interaktív CD Rom segítségével tervezhessék meg programjukat a Folkturizmus ajánlataiból.
Elõzetes a következõ lapszám tartalmából – Kottavarázs rovatunkban az egykori kajakos világbajnok és olimpiai ezüstérmes Géczi Erikát kérdezzük a Kormorán nemrég megjelent, Hivatásunk magyarnak lenni címû CD lemezérõl, s beszámolunk arról is, hogy az énekesnõ számára a tanmenet, órarend, hallgató fogalmak sem idegenek ma már, hiszen egy általa Sikerlélektannak elnevezett tantárgyat tanít a budapesti Szent György Számítástechnikai Felsõfokú Szakközépiskola hallgatóinak; – Ügyeskedjünk! rovatunk arra hívja fel a figyelmet, hogy Húsvét közeledtével ne csupán a sonkára, a fõtt tojásra, s a hozzájuk illõ kellemesen csípõs tormára gondoljunk, hanem a szép hímes tojásokra is, melyekkel a családtagoknak és a locsolóknak kedveskedhetünk, és a hímes tojás készítés több változatát bemutatja; – 7határ járásunk során ellátogatunk az erdõbényei Béres Szõlõbirtokra, hogy kifürkésszük a bor és az egészség, az egészségmegõrzõ szerek és az életmód, valamint a Béres család mûvészet-támogatói és mûvészet-alkotói tevékenységének összefüggéseit. … és még sok érdekes olvasnivalóval, meglepetéssel jelentkezünk, legközelebb március végén.
56
2006. február