TARTALOM. Szerkesztőségi: Folytassa, GAIA Ki is az a Ralph Nader? 4858 Egyesületi híradó: rendkívüli ETK közgyűlés 4850

"Tájékozódni, tájékoztatni, hatni"

 

Az ETK elköltözött!  Új címünk:  1051, Budapest, Nádor u. 34.

22. évfolyam 397. szám 4849

2004.05.18 TARTALOM Szerkesztőségi: Folytassa, GAIA... Egyesületi híradó: rendkívüli ETK közgyűlés Hírek Zengő: Jegyzetek az árokpartól Zengő:válságkommunikáció HM­módra Ki Irakból! Mi a botrány? ­ Ahimsa interjú Verespatak: A megjósolt vég krónikája A „ dugóadó” második é ve

4850 Ki is az a Ralph Nader? Egy jól tervezett katasztófa: Az Exxon 4850 Valdez titkos története 4851 György Ottilia: Hát igen 4851 3. Növény­erdő 4854 8. Gazdasági kérdések 4855 9. Vegyes 4856 10. Közlekedés 4857 20. Háború, béke 4858 Történet

4858 4862 4862 4851 4857 4862 4858 4855 4862

Kiadja:  Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület  (ETK), honlap: http://www.etk.hu/. ISSN nyilvántartási számok:  a nyomtatott ­ 1419­1776, a világhálón olvasható ­ 1419­1784 Szerkeszti  Fidrich Róbert (Fidusz), ETK, Budapest, 1051, Nádor u. 34., tel: 216­7297 (mh.)  Villámlevél: [email protected]  Terjesztés: 80 nyomtatott példány  Hálózati terjesztés:  Tepliczky István (Tepi)  [email protected] hozta létre és 6 éven át intézte a villámlevél terjesztést. Fidrich  Róbert  (Fidusz),  ([email protected])   2000   novemberétől   küldi   ki  villámlevélben  a   Sajtószemle   Word formájú változatát. Ő szerkeszti az ETK honlapját is (http://www.etk.hu/).  Támogatja:  A Környezetvédelmi Minisztérium KAC,  Ökotárs Alapítvány. A SZEMLE 80 TEVÉKENY EMBER KÖZÖS MUNKÁJA. NEM KÜLDJÜK nyomtatott alakban tovább annak, aki nem ad hírt magáról legalább 3 havonta: lehet cikket írni, kivonatot, híreket küldeni, vagy anyagokat átvenni. „E lőfizetni”  nem lehet, de a klub­tagdíj befizetése előny, a Szerkesztő címére kell küldeni évi 200 Ft­t, vagy többet ­ (diákoknak 100 Ft­t) A tagdíjfizetés nem mentesít a visszajelzés alól. Az új igénylőknek csak  várakozási idő  után küldjük,  de mágneslemezen azonnal.)

GAIA Sajtószemle 19. évf. 397. szám 2004. május 18

4850

A Szemle könyvtárakban is megtalálható: Országos Széchényi Könyvtár, Selyemgombolyító, (Bp. III. Miklós tér 1), ELTE Tanárképző Kar, Bp. V. Markó u 29, BME Szervetlen Kémiai Tanszék (Zsombok György),  Főv. Szabó Ervin   Könyvtár   Bp.   1119   Etele   út   55,   JATE   Növénytani   Tanszékén   (Szeged)   dr.   Bagi   Istvánnál,   (1985   óta),   a Természetvédelmi Hivatal Könyvtárában (Bp. Költő u 21) 1999 júniusa óta.  A Szerkesztő a beküldött anyagokat esetleg tömöríti, a fölösleges idegen szavakat magyarra fordítja, vagy azok betűit összekeveri. Külön kérésre közlés előtt elküldi a módosított szöveget. A hozzászólá sok terjedelme nem múlhatja felül az eredeti írást.  Egy oldal 4000 leütés.  KÉRJÜK A SAJTÓT, ha átveszik anyagainkat, hivatkozzanak a forrásra: „ GAIA­Sajtószemle” . LAPZÁRTA: A (feltüntetett) postázási dátum előtt 8 nappal./ (19/380, 01.05.26  4626­4637) Mindenkit szeretettel várunk kedd esténként 18 és 20 óra között összejöveteleinken, az V. Nádur u. 34., (1051) alatt. (tel: 269­4016, 06­80­269­446). 18:30   az   rendkívüli   közgyűlést   az   új   időpontban megkezdjük.

Szerkesztőségi FOLYTASSA, GAIA...

Miután Péter, a korábbi szerkesztő befejezte polgári szolgálatát, ismét átveszem a Sajtszemle szerkesztését – ezúttal   hosszú   távra.   Köszönjük   Péternek   a   tavalyi munkát! Amíg   bele   nem   tanulok   egy   szabad   szoftveres kiadványszerkesztő   program   (Scribus)   használatába, átmenetileg a Piros által korábban összeállított formában készítem   a   GAIA­t   (OpenOffice.org   szabad   szoftvert használva),   de   bízom   benne,   hogy   hamarosan   már   a Scribust   használva,   az   elmúlt   két   évben   megszokott kinézettel   tudom   majd   készíteni   a   Sajtszemlét.   (Ha valaki   esetleg   tud   adni   jó   kézikönyvet   a   Scribushoz, annak nagyon örülnék!) Továbbra   is   várjuk   olasóink   leveleit,   híreit, fordításokat. Két új megjelenés között pedig ajánlom, látogassátok rendszeresen az ETK honlapját, rendszeresen teszünk fel friss híreket. Üdvözlettel: Fidusz

Egyesületi Híradó ETK RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉS,  2004. ápr. 13., kedd Jegyzőkönyv

18:00   a   jelenlevők   száma   nem   elegendő   a határozatképes létszámhoz, ezért Móra Veronika 18:30­ ra   új   időpontra   összehívja   a   közgyűlést,   amely   már   a megjelentek   létszámától   függetlenül   határozatképes.   A jelenlévők listája a mellékelt jelenléti íven található.

Javaslat: a közgyűlést Móra Veronika elnök vezesse le  ­ a jelenlévők egyhangúlag elfogadták A   jegyzőkönyv   vezetésére   Móra   Veronika   Fidrich Róbertet   javasolja   ­  a   jelenlévők   egyhangúlag elfogadták  1.   napirendi pont: ETK Alapító okirat módosítás        A   Vadász   utcából   el   kellett   költöznünk,   ezért   az Egyesület   székhelyét   kénytelenek   vagyunk megváltoztatni.   Móra   Veronika   javaslata:   legyen   az ETK   új   székhelye:  1024   Budapest,   Lövőház   u.   19.  A Nádor   u.,   34   alatti   új   iroda   pedig   levelezési   címként szerepeljen. A jelenlévők egyhangúlag elfogadták Móra Veronika javasolja, hogy az új címet a különböző adatbázisoknak, címlistáknak (www.greenfo.hu, www.nonprofit.hu, www.civilporta.hu) jelezzük. 2. napirendi pont: a Zöld Pók Alapítvány Alapító okiratának módosítása a) A Vadász utcából el kellett költöznünk,  ezért az Alapítvány   székhelyét   kénytelenek   vagyunk megváltoztatni.   Mint   alapítónak,   erről   az   ETK közgyűlésének   kell   határozatot   hoznia.   Fidrich   Róbert javaslata:   legyen  a  Zöld  Pók   Alapítvány  új  székhelye: 1024 Budapest, Rómer  Flóris u. 22­24. A jelenlévők egyhangúlag elfogadták b)   Demeczky   Mihály   lemondott   az   Alapítvány kuratóriumi tágságáról. Fidrich Róbert javaslata: legyen a   Zöld   Pók   Alapítvány   új   kuratóriumi   tagja  Várady Zoltán. A jelenlévők egyhangúlag elfogadták

GAIA Sajtószemle 19. évf. 397. szám 2004. május 18 3. napirendi pont: az ETK adminisztrációjával kapcsolatos kérdések Mannhertz Ingrid márciusban szakdolgozatot ír, így nem tudja vállalni a titkári teendőket. Erre az időszakra keresni   kéne   mást,   aki   elvégezné   a   feladatokat. Felmerült,  hogy a március  után is csinálhatná  más, ha találunk erre embert.  Móra   Veronika   elmondta,   hogy   előzetes megbeszélések alapján  Hasznos Erika és Fidrich Róbert közösen   elvállalnák   az   adminisztratív   ügyek   intézését. Javaslata   alapján   ugyanazokat   az   anyagi   feltételeket ajánljuk nekik is mint Ingridnek.  A jelenlévők elfogadták a javaslatot.  4.  napirendi pont: a GAIA Sajtószemle szerkesztése   Megtudtuk,   hogy   Steierlein   Péter   családi   okokból kérvényezte   polgári   szolgálatának   hamarabbi befejezését, amire a munkaügyi központtól meg is kapta az engedélyt. Ennek alapján a polgári szolgálata január végével hivatalosan le is járt. Keresni kell új embert a GAIA   Sajtószemle   szerkesztésére.  Fidrich   Róbert bejelentette, hogy szívesen átvenné a szerkesztést. Móra Veronika felvetette, hogy jó lenne, ha ezért valamennyit fizetni is tudnánk a szerkesztőnek, így legalább számon is   lehetne   kérni   a   feladat   elvégzését.   Javaslata   szerint ugyanannyit   kapjon,   mint   amennyit   az   adminisztratív teendők elvégzéséért fizetünk.  A jelenlévők egyhangúlag elfogadták a javaslatot. 3.  napirendi pont:  az ETK – hogyan tovább?     Szabó   Erik,   a   Zaj   Munkacsoport   vezetője   az   ETK levelezőlistáján panaszkodott, hogy problémái vannak az ETK   munkamódszereivel   és   belső   életével.   Ezeket   a problémákat  Gera   Pál   javaslatára   most   személyesen   is megvitattuk.   A   hosszú   vita   során   világossá   vált,   hogy komoly ellentét van a Szabó Erik és az ETK jelenlévő tagjai   között,   és   az   álláspontok   a   vita   során   sem közeledtek   eléggé.   Ennek   alapján   Móra   Veronika felvetette,   hogy   ilyen   feszült   helyzetben   nem   tudja vállalni az ETK vezetését és a konfliktusok rendezését, ezért lemond az ETK elnöki tisztségéről. Mivel a tagság ezt   nem   szerette   volna,   a   jelenlevők   nagy   többséggel megállapodtunk   abban,   hogy   az   ETK   egységének megőrzése   érdekében   szerencsésebb   lenne,   ha   Szabó Erik távozna az ETK­ból, és inkább más kertek között (pl.   önálló   szervezet   alakításával)   próbálná megvalósítani elképzeléseit. 

4851

A vita végén  Szabó Erik bejelentette, hogy kilép az ETK­ból,   és   távozás ával   a   Zaj   Munkacsoport   is megszűnik.   Kérése,   hogy   a   Fővárosi   Önkormányzattól elnyert 100 ezer forint pályázati támogatás adjuk vissza a Fővárosnak. A jelenlévők ezt a kérést elfogadták. Az ETK rendkívüli közgyűlést ezzel lezártuk.

Hírek MEGJELENT AZ AKCIÓ ! C. LAP A Lehet Más a Világ! hálózat kiadásában megjelent az  Akció! ­ kritika és alternatíva  c. lap  első száma. A tartalomból: Irak: ami nincs az van, ami van az nincs; Skandallum!   ­   Ahimsa   interjú;   Mozdulj   amíg   fiatal vagy! ­ Helyzet az egyetemeken;  Kiút az utcáról. 1. – Iványi   Gábor   a   hajléktalanokról;   Chomsky:   radikális nyelvhasználat;  Ára:   68   Ft.   Beszerezhető:   aktivista   ismerősödnél, utcai   megmozdulásokon,   LMV!   rendezvényeken, elszórva   a   városban   (Szimpla,   Sark,   Kulti,   MTA Politikatudományi   Intézet   stb),   Ökoszolgálat,   Nádor   u. 34.,   Toldi  Mozi   Könyvesbolt,   Közgáz   Egyetem   Sóház Jegyzetbolt,   ELTE   Múzeum   krt   Jegyzetbolt,   Puskin­ Odeon,   Gekkó   Klub   –   Gödöllö,   valamint   az   LMV tagszervezeteinél. 

LEHET MÁS A VASÁRNAP! KLUB A Lehet Más a Világ! hálózat aktivista klubestet tart vasárnaponként  LEHET  MÁS  A  VASÁRNAP!  névvel. A klub célja,   hogy   a   Hálózatban   együtt   dolgozó   civilek, aktivisták   és   magánszemélyek   jobban   megismerjék egymást,   műhely   jellegű   beszélgetések,   filmek   és kiállítások által megismerjék egymás témáit, problémáit, ezáltal   a   meglévő   együttműködések   kiszélesedjenek, illetve újak alakuljanak.  Az   aktivistákon   túl   minden   érdeklődőt,   szeretettel várunk!

3. Növény­erdő  ZENGŐ  KRÓNIKA – JEGYZETEK AZ ÁROKPARTRÓL 2004. április 2. péntek  A   Civilek   a   Zengőért   aktivistái   az   aznap   reggelre tervezett   sajtótájékoztató   helyett   rögtönzött   polgári engedetlenségi akciót tartanak a pécsváradi lőtér mellett,

GAIA Sajtószemle 19. évf. 397. szám 2004. május 18 ugyanis a HM által erőltetett építési munkálatok elérték a   természetvédelmi   területet.   A   helyszínen   megjelent civilek belefekszenek  az árokba, a markoló elé  állnak, beleülnek   a   kanalába,   és   rövid,   negyed   órás   akcióval jelképesen   akadályozzák   az   építési   munkálatokat. Felszólítják   a   Honvédelmi   Minisztériumot,   hogy haladéktalanul állíttassa le az építkezést. A honvédelmi  miniszter  a  sajtónak  azt  nyilatkozza, hogy   nem   áll   módjában   leállítani   az   építkezést,   a kivitelezőre próbálja hárítani a felelősséget. Azt állítják, hogy nem végeznek semmi visszafordíthatatlant. A Greenpeace­ és a mozgalomlistán megjelenik egy felhívás,   hogy   szombaton   akció   lesz   Pécsváradon,   de ekkor még nem indítjuk be a riadóláncot.  Gyors   telefon   haza:   megyünk­e   a   Zengőre? Egyértelmű, hogy igen, már csak az a kérdés, hogy mi lesz a kutyával? Katicáékhoz elvihetjük, náluk is ellehet. Végül kiderül, hogy Avet, aki 250 méterre lakik tőlünk, át tud majd jönni szombaton, és elviszi sétálni. Viszont   akkor   most   sem   jutunk  le   szülőfalumba   (a múltkori   zengői   kirándulás   előtt   is   még   úgy  jöttem   el otthonról, hogy Csernyére megyünk – végül akkor is a Zengőn   kötöttünk   ki).   Amikor   felhívom   anyukámat, hogy erről beszámoljak, más tudja, mit akarok mondani – hallotta  a híreket a rádióban, és sejtette,  hogy  ebből már nem lesz hazautazás... A zengo.fw.hu honlapra kikerül néhány kép a pénteki akcióról, ezek alapján felteszek egy hírt az Indymediára. Késő   délután   a   Rügyecskéktől   beállít   hozzánk   két aktivista, mert hallottak a szombatra tervezett akcióról, ők is jönnének vonattal. Kivel vegyék fel a kapcsolatot? Megadom nekik a szervezők elérhetőségét. 18.40:   kinyomtatom   az   országos   riadóláncba bejelentkezettek elérhetőségét, hátha mégis szükség lesz az ő értesítésükre. 19.10:   Irány   haza.   Bepakolunk,   elvisszük   a   kulcsot Avethez,   majd   vissza   a   városba,   gyülekezés   a Greenpeace irodában. 22.15: A Greenpeace irodában már ott van a csapat fele.   Hazai   és   osztrák   Greenpeace   aktivisták,   a   Lehet Más a Világ! hálózatból ismert zöld aktivisták, stb.  Éjfél körül indulás Pécsváradra. Lefelé menet a Láger Rádióban fél óránként halljuk a híreket a pénteki ill. a szombatra beharangozott zengős akciókról.  Szombat hajnalban, kb. fél 4 körül  Megérkezünk   Pécsváradra.   Találkozó   a   helyi szervezővel   és   a   Pécsről   érkező   aktivistákkal   a benzinkútnál. Rövid egyeztetés, és mindenki elfoglalja a szállását a városban.  Fél   6   körül:   rövid,   kb.   másfél   órás   alvás   után eligazítás,   reggeli,   majd   indulás   a   helyszínre.   Menet

4852

közben jön a hír, hogy az árokásó gép már megpróbált dolgozni, így nem várjuk meg az osztrákokat.  ~   fél   7:   felfelé   menet   a   helyiek   csoportjaival találkozunk,   akik   szintén   a   hegyre   mennek.   Mire odaérünk,   a   lőtér   bejáratánál   az   úton   földkupac, keresztbe  az út  kb.  félig  ki van ásva,  de a  gépek  már állnak,   mert   néhány   fent   éjszakázó   ember   az   árokba feküdt,   és   megakadályozta   az   árok   kiásását.     Mi   is azonnal elfoglaljuk a helyünket a félig kiásott árokban, az árokpartján, transzparenst akasztunk a markolóra. A helyiek az árkok betemetésére felszólító K. Lászlótól és M.   Pétertől   származó   idézeteket   tartalmazó   táblákkal jelennek meg. K. Feri elővesz egy tam­tam dobot, hogy fokozza   a   hangulatot.   „Ma   már   nem   ásnak   tovább.” Egyre több sajtós érkezik a helyszínre.  Valamikor   8   és   9   között   Tamás   vezetésével   a megjelentek   nagy   része   végig   megy   az   árok   mentén, visznek   magukkal   lapátot,   és   a   terület   felső   végén   az emberek   néhány   marék   földet   szórnak   az   árokba   – jelképesen betemetik az árkokat. Ezután visszalapátolják a   földet   az   árok   partjára,   nehogy   azzal   vádoljanak minket,   hogy   megrongáljuk   az   ő   munkájukat   (néhány marék   föld   árokba   dobálása   ugyanis   már   rongálásnak minősül).   A   minisztériumot   viszont   felszólítjuk,   hogy temessék be ők az árkot ­ vagy temessük be közösen... Délelőtt   szemetes   zsákok   kerülnek   elő,   és   Bob legnagyobb   örömére,   a   lőtér   bejáratánál   lévő   azon aktivisták, akik nem az árkot védik, spontán Tájsebészet akcióba kezdenek. Több zsák telik meg az árok mellől összeszedett   szeméttel,   amit   ki   tudja,   hány   hónap/év alatt termeltek az arra járók, munkások, kirándulók. Dél   körül   a   terület   felső   végén   nekiláttunk   a   nagy sátor   felállításának,   valamint   két   transzparens összeragasztásának, megvarrásának, festésének. Kora délután a csapat egyre nagyobb része ment át a terület felső végén található bázisra, a helyiek és a sajtó nagy része lassan elszállingózott, mert délelőtt már nem történt   semmi   izgalmas,   és   úgy   látszott,   az   egész   nap eseménytelenül telik el. Alig néhányan maradtunk a lenti ároknál.   Egyedül   a   királyi   tévé   körzeti   stúdiójának emberei maradtak a sajtósok közül. Ők a munkásokkal és a lőteret őrző kiskatonákkal beszélgettek. Nagyjából   délután   két   óra   lehetett,   amikor   valaki mondta,   hogy   a   munkások   vezetője   valami   őrnaggyal beszélt   arról,   hogy   kihívják   a   katonákat,   és   akkor befejezik az árok kiásását. Ekkor telefonon felszóltunk, hogy küldjenek le néhány embert, mert lehet, hogy lesz valami akció. Egy munkás sárga szalaggal körbekerítette a munkaterületet, beindították a markoló és a teherautó motorját.   Néhány   aktivista   odaállt   a   markoló   elé,   mi pedig   átmentünk   a   másik   oldalra,   a   tolólap   elé feküdtünk,   és   odabilincseltük   magunkat   a   géphez   és

GAIA Sajtószemle 19. évf. 397. szám 2004. május 18 egymáshoz, egy srác pedig beleült a markoló kanalába. A teherautó elindult felfelé az úton, néhány embert utána küldtünk,   mert   azon   is   volt   valami   emelő   vagy markolószerű   szerkezet,   nehogy   esetleg   a   felső szakaszon   akarják   vele   kiásni   az   árkot.   A   markolós mintegy negyed óráig járatta a motort, majd feladta. Azt mondta:   „Ti   győztetek”   ­   szóltak,   hogy   nyugodtan eloldhatjuk   magunkat,   levonulnak   a   terepről.   A biztonság   kedvéért   odaálltunk   az   árok   túlsó   partjára, nehogy ez csak egy trükk legyen a részükről, de tényleg elvonultak a géppel. Mindezt felvették a tévések, így a sikeres   akciónak   jó   sajtója   lett.   (Másnap   megtudtuk, hogy a királyi tévétől az egyik kereskedelmi csatorna is elkérte   a   felvételeket.)   Két­három   óra   várakozás   után végül a munkások is hazamentek.  Estefelé visszamentünk Pécsváradra, és miközben az aktivisták   nagy   része   vacsorázni   ment,   tartottunk   egy stratégiai megbeszélést. A hírek alapján úgy tűnt, hogy a vasárnap   feltehetőleg   nyugis  lesz,   viszont  hétfőn  majd mindenáron   be   akarják   fejezni   a   munkálatokat.   Ezért abban maradtunk, hogy vasárnap este minél többen kint éjszakázunk,   és   vasárnap   estére   és   hétfő   hajnalra mozgósítunk   akit   csak   lehet.   Így   hát   felhívtam   Pirost, hogy   néhány   levelezőlistán   tegyen   közzé   felhívást,   az országos   riadóláncra   bejelentkezőket   is   értesítettük drótlevélben,   emellett   néhány   embert   telefonon   is megkerestünk,   hogy   jöjjenek   vasárnap   este.   A   helyiek pedig   mozgósították   a   pécsváradi   és   hosszúhetényi embereket. A csapatból szombat este többen fent éjszakáztak  a táborban,   ami,   mint   később   kiderült,   szerencsés húzásnak   bizonyult.   Az   építők   ugyanis   minden   addigi híresztelés ellenére már hajnali fél ötkor (!) kivonultak a lőtér bejáratához, hogy befejezzék az úttestet keresztbe átszelő   árok   kiásását.   A   fent   éjszakázó   csapat   viszont akkor már ébren volt, és az őrjárat éppen félúton járt a tábor és a lőtér bejárata között, amikor meghallották a gépek   berregését.   Egyikük   visszarohant   a   táborba erősítésért, a többiek viszont futottak, hogy megállítsák a gépeket. Misi belevetette magát a gödörbe, hogy útját állja   a   markolónak,   Bob   pedig   odabilincselte   magát   a markoló   kanalához.   Ennek  következtében   két  kanálnyi föld kiásása után kénytelenek voltak leállni. Lent   Pécsváradon   a   vasárnapi   ¾   5­ös   ébresztés helyett   arra   ébredtem,   hogy   Csaba   telefonon   beszél Bobbal.   Egyből   sejtettem,   hogy   történt   valami. Mindenki   gyorsan   összekapta   magát,   és   azonnal elindultunk föl a hegyre. Még mindig tök sötét volt, csak Misi   fejlámpája   világított.   Addigra   a   markoló   már elvonul   vissza   a   lőtér   területére,   és   nemsokára   a munkások   is   hazamentek.   Nekünk   azt   mondták,   hogy még   aznap   délelőtt/délután   és   este   visszajönnek,   hogy

4853

befejezzék   a   munkálatokat.   Na,   ebbe   nekünk   is   lesz beleszólásunk!  Mivel előző délután egy hétéves kislány talált egy fel nem  robbant   gránátot,   a   lőteret   őrző   katona   elmondta, hogy   másnap   kijönnek   a   tűzszerészek,   és   lezárják   az egész   területet,   hogy   fel   tudják   robbantani   a   gránátot. Emiatt   nekünk   is   el   kell   majd   mennünk   onnét. Gyanítottuk, hogy ez is a HM trükkje akar lenni, és ha eltávolítanak   minket   a   helyszínről,   akkor   akarják befejezni az árok kiásását. Ha a munkásokat odaengedik, akkor mi is odamegyünk blokkolni – mondtuk. Szólnunk kellett   viszont   minden   járókelőnek,   hogy   eszükbe   se jusson bemerészkedni az úttól jobbra eső lőtér területére, mert akkor az őr kénytelen lenne kihívni a katonaságot, és azt mi sem szeretnénk.  Napközben   egyébként   több   százan   jöttek   fel   a hegyre,   sokan   családostul   kirándultak.   A   helybeliek rengeteg   kaját   hoztak,   vizet,   süteményeket;   nagyon   jó volt   a   hangulat.   Kifeszítettük   az   előző   nap   készített transzparenst,   és   nekiláttunk   egy   „zsák utca”   jelzés vászonra   festésének   is.   Mindeközben   három   turnus folyamatosan váltotta egymást a lenti ároknál.  A   Déli   Krónikában   is   beszámoltak   a   Zengő­védő akcióról. Elhangzott az is, hogy „a  kivitelező feljelenti a demonstrálókat”.   Ettől   egyáltalán   nem   ijedtünk   meg, mert gyaníthatóan a Global Spin­ből is ismert stratégiai perek   (SLAPP   –   ld.   Zöldrefestés,   12.   old.)   újabb példájával állunk szemben, amelynek elsődleges célja a megfélemlítés. Sőt akár még ellenlépéssel is élhetünk.  Feljött   ugyanis   a   hegyre   egy   pécsváradi   hölgy,   aki elmondta,   hogy   az   úttól   balra   eső   rész   egy   14   fős közbirtokosság   osztatlan   közös   tulajdona   –   többek között   az   övé   is.   Őket   senki   sem   értesített,   hogy   a területükön át vezet az árok. Azt hitték, hogy az út jobb oldalán,   a   lőtér   felőli   oldalon   ásnak,   és   meglepődve látták,   hogy  az  ő   területükre  dobálták   a kiásott  földet, betemetve rengeteg védett növényt, főleg illatos hunyort. Megígértük   nekik,   hogy   jogi   segítséget   nyújtunk,   ha kell, hogy bepanaszolják a kivitelezőt illetve a HM­et.  Délután   a   Greenpeace­esek   képzést   tartottak   az   új, illetve kevésbé gyakorlott aktivistáknak. Begyakorolták a bilincs, a blokkoló cső és a nyakbilincs használatát. A végén   egyre   többen  nézték   a   gyakorlatozást,   s  a   helyi fiatalok is kipróbálhatták a technikákat.  Este bementünk a városba, hogy rövid zuhanyozással felfrissítsük   magunkat.   A   hétvégén   készült   fényképek közül   kiválasztottunk   16­ot,   amelyeket   elküldtünk   a magyar   ill.   osztrák   Greenpeace   irodába,   valamint feltettük   a   zpok   szerverre   és   az   Indymedia képgalériájába. Jött egy újabb csapat a fővárosból, és a hegyre   visszainduláskor   a   templom   mellett   felvettünk egy srácot, aki a Bükkaljáról jött a Zengőt védeni. Fent a

GAIA Sajtószemle 19. évf. 397. szám 2004. május 18 táborban   már   lobogott   a   tűz,   sok   újonnan   érkező   ülte már körül, megérkeztek már visnyeszéplaki ismerőseink is.  Éjszakára   a   helybeliektől   kaptunk   újabb   sátrakat, pokrócokat, derékaljat, hogy ne fázzunk. Néhányan pár száz méterrel lejjebb verték fel sátrukat, ahol egy hatvan méteres szakaszon mg nem volt kiásva az árok. Mások pedig   a   lőtér   bejáratánál   lévő   árkot   őrizték   –  volt   aki autóban aludt, mások pedig az árokban éjszakáztak.  Hétfőn hajnali öt körül keltünk, addig ugyanis nem történt semmi említésre méltó. Egyre többen jöttek fel a hegyre   a   környékbeli   településekről.   Lassan   elkezdett világosodni, elindultunk a lenti árokhoz. Hat és hét óra között   már   több   mint   százan   lehettünk,   és   a   létszám folyamatosan nőtt. Néhányan beköltöztünk az árokba, és ott   vártuk   elszántan,   hogy   jönnek­e   a   kivitelező   cég emberei.  Egyelőre csak a helyiek jöttek, akik kávét és süteményt hoztak.  Fél   nyolc   körül   az   egyik   érkező   emberben   valaki felismerte   a   munkások   vezetőjét.   Ő   nem   vegyült   el   a tömegben, hanem bement a lőtér területére, és elővette a debil   telefonját.   Hallottam,   hogy   azt   mondja   a   vonal túlsó felén lévőnek, hogy „megy ek a markolóhoz” . Ezt gyorsan elmondtam a mieinknek. Nagy izgalom támadt, mindenki   azt   hitte,   hogy   folytatódik   a   küzdelem. Beélesítettük a bilincseket, Fóka pedig az aktivistákkal aláíratott egy meghatalmazást, amelyben szükség esetére megbízunk   egy   ügyvédet   jogi   képviseletünkkel. Rövidesen   meghallottuk   a   gép   hangját,   feltűnt   a markoló, úgy nézett ki, jön felénk. Hamarosan pedig jött egy   traktor   az   úton,   ami   szintén   izgalmat   keltett,   de kiderült,   hogy   csak   favágók,   akik   a   Mecsek   északi oldalára  mennének   dolgozni.   Megkerülték   az   árkot,  és egy földúton mentek tovább. Nem sokkal később jött a helyiek egyik embere, aki elmondta, hogy épp az előbb beszéltek   a   kivitelező   cég   főmérnökével;   az   illető   azt állítja, hogy egyeztettek a HM­mel: vis major miatt nem tudják   folytatni   a   munkát,   ezért   felfüggesztik   az építkezést,   és   levonulnak   a   területről.   Ezután   vált nyilvánvalóvá, hogy a markoló nem felénk jön, hanem a dombról  lefelé  tényleg elhagyja a területet. Ekkor már kezdtük elhinni, hogy tényleg igaz a hír... Pár perc múlva megérkezett Herbert Tamás, a Civilek a   Zengőért   Mozgalom   vezetője,   és   hivatalosan bejelentette,   hogy   a   HM   felfüggesztette   az   építkezést. Beszéde alatt és után több százan ünnepeltük az újabb győzelmet.   Csodálatos   érzés,   amit   nem   lehet   írásban visszaadni.   Mindenkivel   összeölelkeztünk.   Férfiasan bevallom,   hogy   kicsivel   később   pedig   odaültem   Bob mellé   az   egyik   földkupacra,   és   együtt   sírtunk örömünkben...

4854 Fidusz

ZENGŐ : VÁLSÁGKOMMUNIKÁCIÓ HM­MÓDRA "Azt a cikket tényleg egy hivatalban írták."  Úgy   néz   ki,   hogy   az   Indymedia   olyan   fontos fórummá   vált,   hogy   még   a   HM   munkatársai   is   arra fanyalodtak, hogy ­ álnéven ­ itt próbálják sugallni azt, hogy   rajtuk   kívül   más   is   támogatja   a   lokátor megépítését.  "Tudom, hogy tudod, hogy tudom..."  Úgy   tűnik,   hogy   volt   egy   újabb   válságkommu­ nikációs tréning a HM­ben a pécsváradi fiaskó után, és valószínűleg abban maradtak, hogy a mundér becsületét úgy fogják menteni, hogy azt a látszatot keltik, mintha a helybeli lakosok tömege támogatná a Zengőre terverett radarállomás megépítését.  Az   elvtársak   azt   is   felismerték,   hogy   az   újabb kommunikációs   elterelő   hadműveletben   az   Indymedia stratégiai szerepet játszik, ezért  mérleg  2004  álnéven a HM Beszerzési és Biztonsági Beruházási Hivatal egyik munkatára két cikket is feltett az Indymédiára az elmúlt napokban:  Helybéliek a Zengő­ügyről, valamint  Ismét helybeliek a Zengőről címmel.   Jelek szerint a válságkommunikációs megbeszélésre azonban elfelejtették meghívni az internetes felderítéssel foglalkozó  kollégákat,  valamint  a multik által  az ilyen ügyekben   alkalmazott   módszerek   szakirodalmát   sem tanulmányozták   eléggé   (Sharon   Beder:   Global   Spin   ­ The   corporate   assault   on   environmentalism; Zöldrefestés,   MTVSZ   2002   stb.).   Ezek   után   nem   volt nehéz kinyomozni,  hogy mindkét   beküldött  hírt  a fent említett hivatal munkatársa tette fel ­ az pedig köztudott, hogy   a   Zengőre   tervezett   lokátor   építéséért   ugyanezen hivatal felelős.  A Hivatal egyik (ugyanaz?) a munkatársa ezek után még kérdező  álnéven   is   hozzászólt   az   egyik   cikkhez,   és próbálta tovább borzolni a kedélyeket.  A multik és más beruházók által alkalmazott trükkök esetében ­ mint ahogy ezt már megtanulhattuk ­ persze fontos, hogy csak addig hatékonyak, amíg ki nem derül, hogy kik állnak az adott komunikációs kísérlet mögött. Itt ez most hamar kiderült.  Fölösleges lenne tehát tovább kelteni a feszültséget, kérném szépen tisztelettel. Ideje lenne beletörődni abba, hogy   ma   már   ­   Eörsi   Mátyástól,   TGM­en,   Szalai Erzsébeten   át   egészen   Makovecz   Imréig   ­   szinte   az egész ország ellenzi ezt a beruházási tervet, és a zengői

GAIA Sajtószemle 19. évf. 397. szám 2004. május 18 helyszínhez   való   görcsös   ragaszkodás   helyett   inkább keressenek egy/több alternatív megoldást/helyszínt.  A   múlt   héten   már   Kuncze   Gábor   SZDSZ­es frakcióvezető  is  kijelentette,  hogy  nem   kellene   örökké ragaszkodni rossz döntésekhez...  Fidusz

20. Háború, béke KI IRAKBÓL! Az   Ahimsa   Csoport   aktivistái   április   19­én,   hétfő délután az Országgyűlés karzatán „Ki  irakból!”  feliratú transzparenssel kezükben követelték  a magyar katonák hazahívását   Irakból.   Spanyolország,   Honduras   és Dominika  hazahívja Irakból  a csapatait.  Aknatámadás érte   az   al­hillahi   bázist,   a   magyar   csapatok szálláshelyét. "Az erőszak nem megoldás."  Narancssárga   szórólapok   hullotak   a   karzatról   a képviselők   közé,   amikor   a   Parlament   tegnap   az   iraki katonák sorsáról tárgyalt. Az ülést megzavaró, békejeles pólót   viselő   négy   fiatal,   akik   az   eddig   ismeretlen   ­ vasárnap   alakult  ­  Ahimsa   Csoport  tagjai   "Ki  Irakból" feliratú   transzparenssel   kezükben   követelték   a   magyar katonák hazahívását Irakból.  A   csoport   tagjai   tisztában   vannak   azzal,   polgári engedetlenségi akciójával megsértették az országgyűlés Házszabályát,   és   vállalják   ennek   teljes   felelősségét. Elmondásuk szerint a demonstráció azért jött létre, mert a   politikusok,   „ képviselők”   figyelmen   kívül   hagyva   a lakosság   többségének   akaratát  rendre  olyan  döntéseket hoznak,   ami   alapján   Magyarország   egy   tízezres nagyságrendű   halálos   áldozattal   járó   háborúban   vesz részt. Ezen felül az ígéretek ellenére Irak mindmáig nem vált békés, demokratikus és lakosai számára legalább a létfeltételeket biztosító országgá, sőt a helyzet jelenleg egyre rosszabbá válik.  Ennek   fényében   követelik   az   összes   magyar országgyűlési képviselőtől, hogy tegyen meg mindent az Irakban  tartózkodó   magyar   katonák  hazahívásáért   és   a fegyveres   erőszaknak   köszönhetően   kialakult polgárháborús helyzet békés rendezéséért.  Jellemző   mondón   az   országgyűlési   képviselők felháborodtak a rendzavarás miatt, azonnal kivezettették a   fiatalokat,   és   azt   kezdték   el   nyomozni,   hogy   vajon hogyan   juthattak   be   a   Parlamentbe.   (Az   Országgyűlés ülései nyilvánosak, minden magyar állampolgárnak joga van jelen lenni az üléseken.) Sajnálatos, hogy a magyar

4855

politikusokat jobban érdekli napirendjük és a házszabály megzavarása,   mint   az   Iraki   konfliktussal   való   érdemi foglalkozás. Különösen bizarr, hogy az eset idején is jól láthatóan   bulvárlapok   olvasgatásába   merült   képviselők „munkájuk ”   megzavarását   érzik   legfontosabb problémának.   Bár   az   ország   politikusainak   minden lehetőségük   megvan   arra,   hogy   közpénzen,   törvényi szabályzással védjék meg magukat az általuk „ képviselt” állampolgárokkal   való   rendhagyó   találkozásoktól,   az Ahimsa   Csoport   mai   sajtóközleményében   felkéri   őket, hogy   inkább   az   Irakból   való   kivonulás   lehetőségének megvizsgálásával foglalkozzanak.  Az ügy hátteréhez tartozik, hogy az aznap hivatalba lépő   spanyol   kormányfő   ismételten   bejelentette,   hogy kivonják   Irakból   a   spanyol   csapatokat,   szóvivőjük szerint erre 15 napon belül sort is kerítenek. Honduras is bejelentette,   hogy   nem   marad   tovább   az   egyre bizonytalanabb   helyzetű   országban.   A   Magyar   Hírlap szerint   szintén   kétségessé   vált   a   thai   katonák   további jelentléte   Irakban.   Mint   azt   Takszin   Sinavatra miniszterelnök   bejelentette,   addig   maradnak   a   katonai egységek   Irakban,   amíg   nem   kerülnek   konfliktusba   a helyiekkel.  Egy   évvel   ezelőtt   Medgyessy   Péter   miniszterelnök   a Civilek   a   Békéért   szervezettel   lefolytatott   találkozón kijelentette,   hogy   magyar   katona   nem   megy   Irakba. Idén,   március   végén   a   Környezet­   és   Természetvédők Országos találkozóján a hazai zöld szervezetek is hoztak egy olyan határozatot, amelyben felszólítják a kormányt a magyar csapatok hazahozatalára. Tudomásunk szerint a Magyar Demokrata Fórum, valamint a Humanista Párt szintén a magyar katonák hazahozatalát követeli.  Az   MTI   jelentése   szerint   pedig   április   19­én   este aknavető­támadás érte a többnemzetiségű hadosztály a­ hillahi táborát, ahol a magyar szállítókontingens katonái is vannak. A magyarok szálláshelyéül is szolgáló tábort korábban,   február   18­án   érte   már   egy   támadás:   két teherautó nekihajtott a tábort övező védműveknek.  Az Ahimsa­tüntetés egyik résztvevőjét elbocsátották állásából   (az   akció   miatt).   A   két   fél   végül   közös megegyezéssel vált el egymástól, de az eset azért még így is durva.  Háttér:  Az  Ahimsa Csoport  önálló jogi személyiséggel nem rendelkező   szervezet,   küzd   mindenfajta   erőszak   és megkülönböztetés   ellen,   akár   a   polgári   engedetlenség eszközével is. Az „ Ahimsza”  szó az erőszak minimálisra csökkentését jelenti, ez képezte Gandhi küzdelmének és még korábban az ősi indiai kultúráknak az alapját.  Fidusz

GAIA Sajtószemle 19. évf. 397. szám 2004. május 18 MI A BOTRÁNY? ­ AHIMSA INTERJÚ Részlet az Ahimsa Csoport két aktivistájával készült interjúból. Ebben a részben főleg Steve beszél az akció sajtójáról   és   az   iraki   helyzetről,   ami   cselekvésre késztette őket. Az interjú teljes terjedelemben a Akció! című lapban olvasható.  Ez   az   Ahimsa   csoport   most   lett   összedobva   az akcióra? Nem hallottam róla régebben.  Steve:  Tegnapelőtt   este jött egy ötlet,  hogy kellene majd egy sajtócím, ezért alakult az Ahimsza igazából.  Gibbon: Gandhi után szabadon.  Hogyan reagáltak a képviselők, amikor ledobáltátok nekik a szórólapokat? Volt kapás?  Gibbon:   Volt.   Fideszesek!   ­   kiabálták,   mert narancssárgában   voltunk.   Arabok   ezek?   –   kérdezték, mert Ahimsa volt a papírra írva. Támad az Al­Kaida! ­ meg ilyenek. Ezt a sajtó mesélte el nekünk az akció után. Mi a véleményetek a sajtóról? Hogyan számolt be?  Steve:   Számítottunk   rá,   így   is   lett,   hogy   nem   a tartalommal, hanem a formával fognak foglalkozni. Nem azt   nézik,   hogy   mit   mondtunk,   hanem   azt,   hogy jutottunk be. Milyen szabályzati szigorítások várhatók.  Én az Infó Rádióban hallottam először beszámolót és döbbenten   hallgattam,   hogy   maga   a   felirat   szövege, hogy   KI   IRAKBÓL!,   amiért   az   egészet   csináltátok   a Parlamentben, a tudósítás vége felé hangzott el.  Steve:   Nagyjából   erről   beszélek.   Van   nálam   egy rakás   napilap,   tessék.   A   címlapfotó   mindenhol   a   mi akciónk.  Cím?  Steve: „Formá lódik az Uniós nyilatkozat.”  „ Betörés a Parlamentbe.”   Szóval loptatok? : )  Steve: Nem, ez idézőjelben van! „ Amerika nem tart a biztonsági   vákuumtól.”   Néztem   a   fórumokat,   60% mellettünk van, persze ezek kicsi minták.  Gibbon: Kurva könnyen bejutottunk.  A  magyar   katonák   hazahozatalára   lesz   hatással   az akciótok?  Steve:   Egy   folyamatot   erősítettünk   ezzel. Technikailag   Irakban   a   helyzet   borzasztó.   Ennél rosszabb   már   nehezen   lehetne.   A   katonák   jelenléte folyamatosan rontja a helyzetet. 

4856

Egy   még   véresebb   polgárháború   lenne,   ha kimennének.   Szétesik   Irak,   és   az   egész   térség destabilizálódik.  Steve: Nem tudom elképzelni, hogy a mészárlások a jelenlegi helyzetet meghaladják.  Ruanda? Ott nem tízezer halott volt!  Steve: Az ENSZ hatásköre lenne. Semmibe vették a nemzetközi   jogot.   Nem   találtak   tömegpusztító fegyvereket,   csökkent   a   biztonság,   nőtt   a   terrorizmus, halálos áldozatok több tízezer, leromboltak egy országot. Az   indokok   ezek   voltak:   Irakban   diktatúra   van.   2. Katasztrófális   a   közellátás,   az   életszínvonal.   3. Terrorveszély van, és tömegpusztító fegyverek Irakban.  Demokratikus   kormányt   nem   hoztak   létre,   jelenleg   a népet   lövik,   hogy   hozzanak   már   létre   egyet!   Az életszínvonal   zuhan,   alapvető   feltételek   a   városokban nincsenek meg.  45 utáni  NSZK példája nem hat meg? Még csak egy évvel vagyunk a háború után.  Steve:   Elképzelhetőnek   tartom,   csak   nem valószínűnek.  Talán   a   legjobban   az   MDF   örült   nektek.   Ők   haza akarják hívni fiainkat.  Gibbon:  Az  MDF  engem  kurvára   nem  érdekel.   Ott van a jó kis Békejel (2004. 03. 20. Hősök tere – szerk.), ott   vannak   a   Zöldek   Országos   Találkozójának határozatai   az   iraki   háborúról,   ezeket   az   Országgyűlés leszarta.   Gondoltuk   foglalkozzanak   Irakkal   kicsit   az Országgyűlésben legalább. A többi párt az MDF­et nem veszi   komolyan.   Ebben   a   témában   nem   hajlandóak mozdulni.  Steve:   Az  MDF  puha.   Úgy   akarnak   elérni   valamit, hogy igazán nem akarják. Egy nappal az akciónk előtt jelentették be a spanyolok, hogy kivonulnak.  Ha   az  összes  külföldi  katona  kivonulna,   nem  lenne Irakban teljes káosz?  Steve:   El   tudsz   képzelni   ennél   nagyobb   káoszt? Jelenleg   ENSZ   határozat   által   tiltott   fegyverek használatával   bombáznak   civil   városokat.   Kazettás bombákkal. 

Vida [www.indymedia.hu]

GAIA Sajtószemle 19. évf. 397. szám 2004. május 18

8.1 Gazdasági kérdések VERESPATAK: A MEGJÓSOLT VÉG KRÓNIKÁJA

Gabriel Resources: Anyagi források híján, jelentős kockázatokkal Budapest, Verespatak (Románia), 2004. május 5. – A Gabriel   Resources   vészjelet   küldött   befektetőinek,   a verespataki   aranybányászati   projektjének   számos jelentős   kockázatát   bevallva.   A   cég   elismeri,   hogy   a projekt talán sohasem fog megvalósulni. A Gabriel Resources (TSX: GBU), egy fiatal kanadai bányászcég Európa legnagyobb külszíni fejtésű bányáját akarja létrehozni a romániai Verespatakon. A beruházás több   mint   2000   ember   kitelepítését   és   egyedülálló régészeti   és   természeti   kincsek   megsemmisítését követelné.   A   projektet   a   kezdetektől   fogva   botrányok övezték,   működési   problémák   léptek   fel,   és   vehemens helyi, országos és nemzetközi ellenállásba ütközött. Egy 2004. április  1­jén  kelt jelentésében1  a Gabriel Resources   (GR)   első   ízben   fest   drámaian   realisztikus képet a romániai bányászati terveinek megvalósításával kapcsolatban   felmerülő   gondokról.   Az   anyag   az engedélyek   és   a   földtulajdon   megszerzésével,   a finanszírozással   és   biztosítással   kapcsolatos kockázatokat   és   bizonytalanságokat   emeli   ki,   valamint említi  a  bányászati  jogosultság   vitatott   voltát  és  a   cég csekély   tapasztalatait   is.   Figyelemre   méltó   módon   a jelentés   megjegyzi:   a   politika   elfordulása   a   bányászati ipar   támogatásától,   különösen   az   EU   csatlakozás fényében   „mega kadályozhatja   a   Gabrielt   a   verespataki bánya létrehozásában” . Néhány részlet a jelentésből: • „ A Gabriel  csupán  csekély  forrásokkal  rendelkezik, nincs   fedezete   a   működési   költségekre,   és   semmi biztosíték nincs arra, hogy új forrásokra tegyen szert a   további   kutatásokhoz   és   a   projekt   folytatásához. (…)   Amennyiben   nem   tud   további   finanszírozásra szert   tenni,   az   (… )   a   tulajdona   elvesztéséhez vezethet.” • „ A Gabriel közös részvényeinek részvényenkénti ára 5,20 CAD és 1,65 CAD között ingadozott. Az ilyen ingadozások   kedvezőtlenül   hathatnak   a   Gabriel forrásszerzési esélyeire.” • „ A   2003.   december   31­vel   zárult   évben   a   Gabriel 16,7   millió   CAD   veszteséget   szenvedett   (… ).   A 1

•

• •

• •

•

•

4857

vállalati,   általános   és   adminisztratív   költségek jelentősen emelkedtek (…)  elsősorban két független vizsgálat miatt (…)”  és „2  millió USD végkielégítést fizettünk a cég korábbi elnökének.” „ A Gabriel fontolgatja, hogy bizonyos kockázatokra nem kötne biztosítást a magas biztosítási díjak vagy más   okok   miatt.   (… )   Amennyiben   ilyen   felelősség merülne   fel,   a   jövedelmezőség   csökkenhetne   vagy megszűnhetne (…).” „ (… )   A   befektetők   nem   számíthatnak   osztalékra részvényeik után a közeljövőben.” „ Az   ásványi   anyagok   felkutatása   és   bányászata magas   kockázattal   járó   üzlet.   Kevés   olyan   feltárt terület van, amelye végül ki is termelnek (…)” „ A   bányászati   jogosultság   és   a   bányakoncesszió területe vitatható.” „ A   Gabriel   csak   csekély   tapasztalatokkal   bír   az ásványkincs   tulajdon   kitermelése   terén   (…).   Nincs biztosíték   arra,   hogy   a   Gabriel   rendelkezni   fog   a szükséges   szaktudással   ha,   és   amikor,   megkezdi   a kitermelést.” „ Az ásványkincs mennyiségére, a készlet nagyságára vonatkozó becslések (… ) csupán becslések, és nincs biztosíték   arra,   hogy   az   ásványkincs­kitermelés bármely   meghatározott   fázisa   meg   is   valósulhatna. Az   sem   tekinthető   bizonyosnak,   hogy   az   adott ásványkincs   vagy   készlet   üzleti   szempontból kibányászhatónak/életképesnek   bizonyul,   vagyis jogszerűen és gazdaságosan kitermelhető lenne.” „ A verespataki projekt kivitelezéséhez a Gabrielnek minden felszíni jogot meg kell szereznie, beleértve a közösségek   elköltöztetésének,   kitelepítésének szükségességét   (…).   A   Gabriel   nehézségekbe ütközhet a megfelelő jogosultságok  és ezen felszíni jogok megszerzése során (…).”

„ Több ízben jeleztük  a Gabriel befektetőinek, hogy ez   a   projekt   egyszerűen   soha   nem   fog   megvalósulni. Mára   mindenkinek   meg   kellett   volna   értenie,   hogy ennek a projektnek még a kezdeti költségei is irreálisak, és   minden   gazdasági   ésszerűségnek   ellentmondanak. Most már tisztán  látunk. Amíg egyetlen befektető sem vállalna ekkora kockázatot, egyetlen kormány sem lenne olyan felelőtlen, hogy jóváhagyjon egy ilyen őrült tervet. Javaslatom   a   Gabriel   befektetőinek:   Eladni,   eladni, eladni”   –   nyilatkozta   Eugen   David,   a   verespataki Alburnus Maior Egyesület elnöke. ddóri

A teljes jelentés megtalálható az alábbi internetes oldalon: http://www.sedar.com/csfsprod/data44/filings/00628827/0 0000001/j%3A%5CTor_Data%5C2004%5CLegal% 5CFilings%5CSEDAR%5CAIF%5C2004RenewalAIF.pdf

GAIA Sajtószemle 19. évf. 397. szám 2004. május 18

10.Közlekedés A „ DUGÓADÓ”  MÁSODIK ÉVE A   londoni   behajtási   adó   (congestion   charge)   idén februárban ünnepelte első születésnapját. Már az is nagy szó, hogy eljutott idáig ­ sokan jósoltak elkerülhetetlen bukást   a   londoni   főpolgármester,   Ken   Livingstone „v alóságtól   elrugaszkodott”  ötletének.  A mintegy   húsz négyzetkilométernyi   belvárosi   területet   érintő, munkanapokon   reggel   7.30   és   délután   6.30   között szedett ötfontos behajtási díj azonban nem várt sikereket hozott   ­   ennek   egyik   jele,   hogy   a   főváros   korántsem profitált   annyit   a   behajtási   adóból,   mint   amire számítottak:   túl   sok   autós   szállt   ki   a   kocsijából,   és választotta   a   tömegközlekedést   vagy   a   kerékpárt.   A számadatok   is   biztatónak   tűnnek:   napi   50.000­rel kevesebb   gépjármű   hajtott   be   a   dugóadóval   védett övezetbe   (ez   16%­os   csökkenést   jelent);   az   átlagos sebesség 11 km/h­ról 16­ra nőtt; s mivel a dugóadóból befolyt pénz egy részét a tömegközlekedés fejlesztésére fordították,   a   megnövekedett   utaslétszám   ellenére   is javult   a   londoni   tömegközlekedés   teljesítménye.   A légszennyezés   mértékének   változása   egyelőre   nem ismeretes;   szakértők   szerint   az   érintett   terület   nem   is elég nagy ahhoz, hogy számottevő változást várhassunk. Sokkal   fontosabbnak   tűnik   a   londoni   „n éplélekben” bekövetkezett   változás:   Ken   Livingstone   szerint   a behajtási   adó   ellenzőinek   száma   (még   az   üzleti szférában is) egyre csökken, és mind többen látják be az új   rendszer   előnyeit.   Ahogy   Jenny   Jones,   a   londoni közgyűlés egyik zöld tagja fogalmazott: elsősorban nem az ötfontos behajtási díj győzi meg az embereket arról, hogy jobb lesz kiszállni az autójukból; hanem az, hogy London   a   csökkenő   gépkocsiforgalom   hatására   egyre vonzóbb   hellyé   válik   a   sétálók   és   a   kerékpárosok számára.  Ilyen   siker   után   további   fejlődést   várnánk:   a   rendszer kiterjesztését   London   további   körzeteire,   más   angol városokra,   más   országok   közlekedési   dugókkal   és szmoggal küszködő városaira. Tény, hogy léteznek ilyen tervek;   nemcsak   Ken   Livingstone   szeretné   a   behajtási adóval védett  terület   nagyságát  a kétszeresére  növelni, de   számos   ország   mutat   érdeklődést   egy   hasonló rendszer   bevezetése   iránt   (talán   a  legmeglepőbb,   hogy Teherán   és   Kairó   városvezetése,   valamint   az   Al­ Dzsazíra is kiemelten foglalkozott a londoni sikerekkel). A gyakorlat azonban elég lehangoló képet mutat; eddig Durham   az   egyetlen   város,   amely   hasonló   rendszert vezetett be kicsi, de történelmi nevezetességekkel tömött

4858

belvárosában;   és   a   további   londoni   tervek   is megfeneklettek   az   „alac sony   kibocsátású   zóna” megvalósíthatósági   tanulmányának   kedvezőtlen megállapításain.   Talán   az   a   fő   gond,   hogy   a   londoni megoldás   igencsak   költséges   volt:   175   millió   fontba került a rendszer kialakítása, és az első évben „csak ”  68 millió   fontnyi   összeg   folyt   be   az   adókból   és   a bírságokból. Egy olyan rendszer, ami két és fél év alatt képes behozni a költségeket, az én szememben nem is tűnik   olyan   drágának;   bár   tény,   hogy   sok   városnak gondot okozna a kezdő összeg előteremtése. (Arról nem szólva,   hogy   a   londoni   rendszer   egyelőre   messze   nem működik tökéletesen.) Az is kérdés lehet, hogy valóban ez­e a legjobb módszer a légszennyezés csökkentésére és a   városi   lakosság   életének   javítására;   a   teljes   tiltás (autómentes   belváros)   nyilván   még   jobb   megoldás lenne.   De   hol   találunk   olyan   tökös   polgármestert,   aki ebbe  belevágna;  hiszen  már Livingstone­ról is  sokszor elmondták,   hogy   a   fejét   kockáztatja   ezzel   a   nem­is­ olyan­nagyszabású   tervvel.   Azt   nem   is   említeném   (túl olcsó   poén?),   hogy   ezalatt   nálunk   a   rakpart   bővítése mellett ágált a fővárosi önkormányzat...  További   info:   www.cclondon.com,   http://www.ehj­ online.com/archive/2000/february2004/february1.html  Rosalux

9.Vegyes KI IS AZ A RALPH NADER? Nader 2000­ben a szavazatok kevesebb, mint három százalékát szerezte meg; ezzel a teljesítményével kivívta a Demokraták  örök időkre szóló neheztelését. Idén 4% körüli eredményt jósol neki a Gallup. Vajon kik azok az amerikaiak,   akik   Naderre   szavaznak;   miért   nem   felel meg nekik (és Nadernek) az amerikai kétpárti rendszer?  Ez   a   cikk   nem   született   volna   meg,   ha   a legelcsépeltebb   közhelyeken   kívül   (harmadik elnökjelölt,   Al   Gore   rossz   szelleme,   fogyasztóvédő   és környezetvédő)   bármit   is   tudok   Naderről.   A   legújabb százalékarányokat   nézegetve   egyszerűen   kíváncsi lettem:   ki   is   ez   a   Ralph   Nader?   És   mit   akar   elérni ezekkel a „ hóbortos futamokkal” ? Életrajz – csak röviden Nader   fellelhető   életrajzai   meglehetősen   szikárak. Még   az   sem   derül   ki,   hogy   van­e   kedvenc   háziállata, hobbija   vagy   felekezete.   (Annyit   tudni,   hogy   nőtlen).

GAIA Sajtószemle 19. évf. 397. szám 2004. május 18 Nézzük   tehát   a   száraz   tényeket:   1934­ben   született, libanoni   bevándorló   szülők   gyermekeként;   a   Harvard jogi karán végzett; ezután fogyasztóvédelemmel kezdett foglalkozni.   1965­ben   került   először   címlapra,   az Unsafe at Any Speed c. könyvével; ebben élesen elítélte a   kevéssé   biztonságos   járműveket   gyártó   autóipart.   A könyvben elsősorban a General Motors egyik márkájára, a   Corvair­re   húzta   rá   a   vizes   lepedőt;   kedves   részlet, hogy   a   GM   vezetői   ezután   felbéreltek   két   detektívet Nader zaklatására – vesztükre, mivel az ügy napvilágra kerültével   kénytelenek   voltak   nyilvánosan   bocsánatot kérni   egy   Amerika­szerte   közvetített   szenátusi meghallgatáson.   Nader   hamarosan   az   Államok „le grettegettebb”   figurája   lett   (bizonyos   körökben, legalábbis):   egy   sor   fogyasztó­   és   környezetvédelmi intézkedés   megszületésében   játszott   aktív   szerepet   (a levegőtisztasági  törvénytől  kezdve  a Környezetvédelmi Hivatal   létrehozásán   át   a   gépjárműbiztonságról   szóló törvényig).   1980   óta   Nader   egyre   fokozottabban érdeklődik   a   multicégek   egyéb   (nem   csak fogyasztóvédelemmel kapcsolatos) viselt dolgai iránt – különösen,   ami   a   multinacionális   társaságok   és   a politikai   vezetés   összefonódását   illeti.   Emellett   síkra szállt a szabadkereskedelmi megállapodások (elsősorban a NAFTA) ellen. Azt is tudni róla, hogy ellenzi Amerika Irak­politikáját,   és   a   maga   részéről   hazahívná   az amerikai   katonákat.   A   létező   legjobb   amerikai   elnök, mondhatnánk   –  egyetlen   gond   vele,   hogy   sosem   fog hatalomra kerülni.   Nader és Irak Nader   Irakkal   kapcsolatos   javaslatain   kitűnően lemérhető,   mekkora   különbséget   jelentene   ez   a „h armadik   út”   az   Egyesült   Államok   számára.   Nader megoldási   tervének   három   pontja   a   következőket tartalmazza:  • Az   Egyesült   Államok   és   szövetségesei   hívják   haza katonáikat   Irakból;   helyüket   békefenntartó csapatoknak kéne elfoglalni, az ENSZ égisze alatt. A békefenntartó   csapatok   tagjai   kizárólag   az   elmúlt háborúban   semleges   országok   (köztük   iszlám országok)   állampolgárai   lehetnének.   Az   Egyesült Államoknak komoly anyagi támogatást kell nyújtania a   békefenntartók   munkájához   –   tekintve,   hogy   a jelenlegi  helyzetet elsősorban  Bush inváziója  idézte elő. • Szabad  és  demokratikus  választások   Irakban,   minél hamarabb.   Nader   kézséggel   elismeri,   hogy   a demokrácia megteremtése Irakban „ nagy kihívás” ; de úgy   véli,   jelentősen   megkönnyítené   egy működőképes   rendszer   kialakítását   az   amerikai   és egyéb megszálló erők kivonása – az irakiak úgysem

4859

bíznának   meg   egy   amerikai   irányítás   alatt   álló bábkormányban.  • Amerika   nyújtson   humanitárius   segélyt   az   iraki újjáépítéshez   –  jóvátételképpen   Irak   megszállásáért és   a   korábbi   gazdasági   szankciók   okozta szenvedésekért.   Nader   szerint   az   USA nagymértékben   felelős   a   jelenlegi   állapotok kialakulásáért – nemcsak a háború miatt, de azért is, mert   1991   (az   első   öbölháború)   előtt   támogatták Szaddam   Husszein   rendszerét.   „ Nem   engedhetjük, hogy   az   amerikai   olaj­   és   egyéb   cégek   húzzanak hasznot   az   iraki   megszállásból.   Az   iraki   olaj­   és egyéb vagyon feletti ellenőrzést az irakiak jogosultak gyakorolni”.   Az   már   csak   hab   a   tortán,   hogy   Nader   azt   is indítványozza:   indítsanak   impeachment   eljárást (felelősségre vonás + a felelősség megállapítása esetén a hivatalból elmozdítás) Bush és Dick Cheney ellen – Irak jogellenes megszállása és az amerikai nép félrevezetése miatt.  Nader, az elnökjelölt Nader   nemzetközi   hírnevét   persze   főként   az elnökválasztások   alapozták   meg   –   eddig   három alkalommal, 1992­ben, 1996­ban és 2000­ben indult; ez a   negyedik   (és   gyaníthatóan   utolsó)   próbálkozása.   Az első   három   alkalommal   az   amerikai   Zöld   Párt jelöltjeként kampányolt; ezúttal függetlenként indul. (A váltás indokai meglehetősen homályosak – mindenesetre úgy   tűnik,   a   Zöld   Párt   számos   támogatója   ebben   az évben   Bush   leváltását   tekinti   elsőrendű   kérdésnek). Nader egyik indítéka valószínűleg az amerikai választási rendszer   antidemokratikus   jellege   –   hogy   tekintélyes vagyon   és   még   tekintélyesebb   vagyonnal   rendelkező támogatók   nélkül   egyetlen   jelölt   sem   remélhet   sikert; talán úgy gondolta, hogy jelölése jobban felhívja erre a problémára   a   figyelmet,   mint   akárhány   könyv   és publicisztika.  A   döntő   indok   persze   az,   hogy   Nader   alapvetően kevés   különbséget   lát   a   Republikánusok   és   a Demokraták   között.   A  retorika   szintjén   ugyan   jelentős eltérés   van   –   de,   mint   a   2000­es   választás   után elhangzott   vádakra   Nader   megfogalmazta,   „a Demokraták   magatartása   is   a   probléma   része.”   A Demokraták, mondja Nader,  • megszavazták,   vagy   elmulasztották   megakadályozni az iraki háborúról szóló határozatot, • megszavazták,   vagy   elmulasztották   megakadályozni a Patriot Act (a szabadságjogokat a terrorizmus elleni védekezés   nevében   jelentősen   korlátozó   törvény) elfogadását,

GAIA Sajtószemle 19. évf. 397. szám 2004. május 18 •

megszavazták, vagy elmulasztották megakadályozni, hogy Bush további adócsökkentéseket vezessen be a gazdagok számára... és így tovább.  

Emellett,   véli   Nader,   a   Demokraták   támogatottsága az   elmúlt   húsz   évben   tendenciaszerűen   csökkent   az Egyesült Államok választópolgárai között, és, ami még aggasztóbb,   a   fiatalok   között;   ez   nem   csak   a Republikánusok  népszerűségének növekedését  jelzi, de azt   is,   hogy   egyre   többen   érzik   úgy:   egyik   párt   sem képviseli megfelelően a nézeteiket.  Nader, a bűnbak A   2000­es   Demokrata   vereség   után   sokan kárhozatták   Nadert,   amiért   gyengítette   Al   Gore pozícióját,   és   így   közvetve   hozzájárult   Bush győzelméhez.   Nader   2000­ben  a   szavazatok   valamivel kevesebb,   mint   3%­át   szerezte   meg;   ez   körülbelül   3 millió   szavazatot   jelent.   Nader   hivatalos   honlapján,   a gyakran   ismételt   kérdések   között   ­   a   válasz terjedelméből ítélve ­ ez lehet a leggyakrabban ismételt kérdés:   „ Nader­e   az   oka,   hogy   Al   Gore   2000­ben elvesztette   a   választást?”.   A   válasz   első   sora   igazán szellemes: „ Al Gore 2000­ben megnyerte a  választást. Csak Bush az oka, hogy nem lett elnök belőle”.   Nader legjobb védőbeszédét egy ismeretlen weblog­ író, álnevén bizonyos Reverend Spork írta meg. „N em érdekes,   hogy   több   ezer   afroamerikai   választót jogellenes   módon   nem   engedtek   szavazni   Floridában; hogy az amerikai szavazók mintegy fele nem gyakorolta választójogát; hogy a floridai választási rendszer maga sem bizonyult elég megbízhatónak; hogy a Legfelsőbb Bíróság   szó   szerint   „megto rpedózta”   az   eredményt, amikor   leállította   a   szavaztok   újraszámlálását Floridában. Nem érdekes, hogy Al Gore egyáltalán nem tűnt   karizmatikusnak   a   kampány   alatt.   Mindez,   úgy tűnik, nem számít: a Demokraták erejüket nem kímélve egy   olyan   jelöltre   acsarkodnak,   aki   a   szavazatok   alig három   százalékát   szerezte   meg.   ..Nader   lett   a Demokraták kedvenc közellensége, a  Hivatalos Bűnbak Amiért Semmi Nem Sikerült Az Elmúlt Négy Évben.”   Tény,   hogy   Nader   egyáltalán   nem   csak   a Demokratáktól  hódított  el szavazókat; meglepő módon sok eredetileg Republikánus  is rá szavazott ­ a Nader­ hívők jelentős százaléka pedig nem szavazott volna sem a Demokratákra, sem a Republikánusokra.  Nader összegzése szerint „ Nem a harmadik párthoz tartozó vagy független jelöltek dolga, hogy valamelyik nagy párt győzelmét biztosítsák. Ezt kérni olyan lenne, mintha egy újonnan piacra lépő számítástechnikai céget

4860

arra   köteleznénk,   hogy   biztosítson   nagyobb   piaci részesedést a Microsoftnak...” 2004: Miért (ne) szavazzunk Naderre Befejezésül   ismét   Reverend   Spork   –   arról,   hogy minden szimpátiája mellett 2004­ben miért nem szavaz Naderre.   „2000­ ben   őt  találtam   kimagaslóan   a  legjobb jelöltnek.   Elegem   volt   abból,   hogy   mindig   a   kisebbik rosszat  válasszam, mint kétszer Clinton  esetében...Úgy éreztem,   ez   az   utolsó   lehetőségem,   hogy   egy   valóban tisztességes   emberre   szavazzak,   mint   az   ország vezetőjére.    Ám   az   ország   –  és   az   egész   világ   –  gyökeresen megváltozott az elmúlt négy évben...Idén túl magas a tét ahhoz,   hogy   egy   harmadik   jelöltre   szavazzak.   A jelenlegi   vezetés   keményen   dolgozik   azon,   hogy   a képviseleti   demokráciát   egy   antidemokratikus,   cégek által   irányított   rendszerré   változtassa;   és   Bush újraválasztása   bebetonozná   ezt   az   irányzatot...Voltak idők, amikor a meggyökeresedett kétpárti rendszer elleni tiltakozás tiszteletreméltó és helyes ügy volt, és hiszek benne, hogy lesznek is még ilyen alkalmak. De ez az év nem erről szól.” A   legújabb   hírek   szerint   (CNN,   április   20.),   Bush egyelőre   6%­kal   előzi   meg   Kerryt.   A   Gallup   végzete felmérés   szerint   novemberben   a   választók   50%­a szavazna   Bushra,   44%­a   Kerryre   és   4%­a   Naderre. (Persze   kérdéses,   hogy   mennyire   reprezentatív   egy ezerfős   minta;   a   plusz­mínusz   négy   százalék,   melyet lehetséges eltérésnek megadtak, akár meg is fordíthatja az eredményt.) Ezt elnézve hajlok rá, hogy igazat adjak (csakis   erre   az   egyszeri   elnökválasztásra   nézve)   a „tiszt eletesnek” …   Források: http://www.cnn.com/ELECTION/2004/special/president /candidates/nader.html http://www.cnn.com/2004/ALLPOLITICS/04/19/bus h.kerry.poll/index.html http://revspork.blogs.com/revspork/2004/03/why_i_vote d_for.html http://www.achievement.org/autodoc/page/nad0bio­1 Rosalux

GAIA Sajtószemle 19. évf. 397. szám 2004. május 18

6.Hulladék, vegyi  szennyezés EGY JÓL TERVEZETT KATASZTÓFA: AZ EXXON VALDEZ

TITKOS TÖRTÉNETE

Third   World   Resurgence   No.   161/162   P.   2   Greg Palast:   A   well­designed   disaster:   tehe   untold   story   of the Exxon Valdez 1989 március 24.­én minden idők egyik legnagyobb környezeti   katasztrófáját   okozta   Alaszka   partjainál   az Exxon   Valdez   tankhajó   balesete,   1200   mérföldnyi partszakaszt   borítva   be   olajos   szennyel,   a   hivatalos változat szerint a körülményeket rosszul felmérő részeg hajóskapitány hibájából.  A   partszakasz,   aminek   a   hajó   nekiment,   a   csugah törzsbeli   bennszülöttek   tulajdonában   lévő   Prince William Sound. A helyi őslakosok a szerzőt bízták meg a   katasztrófa   okainak   kiderítésével,   aki   három   éves kutatómunkával   két   évtizedre   visszamenően   talált manipulált   jelentéseket,   szabálytalan   eljárásokat   és   a szemtanúk megfélemlítésére utaló jeleket az olajvállalat, valamint   az   alaszkai   kőolajvezeték   végállomása,   a valdezi kikötő­parancsnokság dokumentumai között.  A   szigorodó   jogszabályok   értelmében   a   kikötőben átfogó   és   meglehetősen   költséges   berendezéseket   és intézkedéseket kellett volna felszerelni illetve hozni az olajkiömlések   megelőzése   érdekében,   ugyanis   már   az Exxon katasztrófát megelőzően is bekövetkeztek kisebb szennyezések.   Bár   az   olajvezetéket   üzemeltető vállalatok   (amelynek   fő   részvényesei   a   British Petroleum és az Exxon) a nyilvánosság és a helybéliek előtt ígéretet tettek erre, a költségtakarékossági okokból feladatuknak  a mai napig nem tettek eleget.  A kikötői laboratórium   munkatársaitól   kiderült,   hogy   a   vezetés rendszeresen   utasításokat   adott   nekik   a   szennyezett vízminták   tiszta   tengervízre   való   kicserélésére   a „cs odavödörből” .   A   figyelmeztető   jeleket   pedig egyszerűen elhallgatták. Magán   az   Exxon   Valdezen   már   a   katasztrófát megelőzően   sem   működött   az   a   radarrendszer,   ami lehetővé tette volna az ütközés elkerülését, ugyanis egy évvel korábban elromlott, és a társaság – megint csak a költségek miatt – semmit nem tett javítása vagy pótlása érdekében.  A   tankereket   az   esetlegesen   kiömlő   olaj elterjedésének gyors megfékezése érdekében megfelelő felszereléssel   ellátott   kísérőhajóknak   kellett   volna követniük   a   part   mentén,   de   ezek   is   csak   papíron léteztek.   Az   Exxon   Valdez   mellé   rendelt   hajó   a katasztrófa idejében éppen a szárazdokkban volt. 

4861

Hasonlóan csak a jelentésekben szerepeltek  24 órás ügyeletet   tartó   szennyezés­elhárító   csapatok   is.   A társaság eleinte bennszülötteket alkalmazott a feladatra, akiknek   helikopterekből   a   jeges   vízbe   ugorva   kellett megakadályozniuk az olajfolt kiterjedését. Az elhárítók azonban   hamar   rájöttek,   hogy   inkább   a   szennyezések elkendőzésére,   semmint   felszámolására   kellettek:   egy alkalommal például, amikor kb. 2000 gallon olaj ömlött ki, a jelentésbe mindössze 2 gallonnyit tüntethettek fel. Tiltakozásuk   nyomán   a   társaság   két   év   lefolyása   alatt csendben elbocsátotta az elhárítókat, és helyükre kikötői munkások nevét írták be, akiknek persze fogalmuk sem volt arról, hogy hogyan kellene használni a – nem létező –felszereléseket.   Amikor   az   Exxon   Valdez   partot   ért, már semmiféle kárelhárító csapat nem létezett. A katasztrófa után  10 évvel  a környékbeli  falvak – amelynek  lakossága hagyományos  gyűjtögető­  vadászó életformát folytatott – még mindig szenvedtek a le nem bomló szénhidrogének  jelenlététől,  a halak továbbra is betegek voltak, és a fókák sem tértek vissza. Az Exxon eddig az elismert károk 2%­át fizette ki, összesen kb. 50 millió dollár értékben. Nagy port vert fel, amikor néhány évvel ezelőtt 5 milliárdos kártérítést ítélt meg ellenük az illetékes   bíróság.   2001­ben   azonban   –   a   Bush kormányzat   sürgetésére   –   a   fellebbviteli   bíróság megsemmisítette   az   ítéletet   azon   az   alapon,   hogy   az túlságosan   nagy   megrázkódtatást   jelenten   a   cégnek. Eközben   a  helybéliek   csapata,   aki  a   szerzőt   felkérte   a nyomozásra   tönkrement   a   csatározásban,   így   a négykötetnyi jelentés pusztába kiáltó szó maradt. MV

Történet  Hát igen     Az ősembernek lassan, igen lassan nyiladozni kezdett az   értelme.   Még   tagolatlan,   de   már   tagoltba   hajló hangokat hallatott, nem kevéssé a saját  örömére. Vadat cserkészőben   odakiáltotta   őket   az   állatoknak, odakiáltotta a horda tagjainak, csakhogy lássák mit tud. Egyszer   egy   különösen   jól   sikerült   rikkantás   hatására társai   körülvették   és   figyelő   tartásba   merevedtek.   Az ősember   ettől   a   déli   napfény   egy   szikrájának világosságával rájött, hogy ő mondott valamit.        És   még   azóta   is   úgy   gondolja   mindenki,   amikor embertársai   körégyűlnek   és   figyelő   tartásba   helyezik magukat.

György Ottília