Tartalom. Köszöntő. øtinfo április 1. Tájékoztatás. Köszöntõ

Köszöntõ

Köszöntő

Tartalom

Kedves Olvasók! A GYEMSZI Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság (GYEMSZI EFF) új Szervezeti és Működési Szabályzatának elfogadását követően, megújult feladatokkal és célkitűzésekkel folytatja eddigi működését. Az egészségügyi szakképzés-, továbbképzés szervezése és a szakképzésfejlesztés mellett számos HR monitoring programmal hivatott szolgálni az egészségügyi humánerőforrás-krízis enyhítését a jövőben. A témával kapcsolatban a GYEMSZI EFF mb. főigazgató-helyettesével, Rauh Edittel készített interjút az Aktuális hírek rovatban olvashatják. Rauh Edit személyes életútja mellett beszámol az egészségügyi humánerőforrás stratégia kialakításáról és fejlesztéséről, valamint 2011 és 2013 között az Intézetben történt változásokról. 2013 áprilisában 15. évfordulójához érkezett az øTInfo. Az ünnepélyes alkalom kapcsán egy visszatekintést olvashatnak az elmúlt 15 évben történt változásokról, az øTInfo létrejöttének céljáról, arról a folyamatról, ami az évek során meghatározta a lap formai és tartalmi elemeit, azt az állandóságot, ami az egészségügyi szakdolgozók felé történő információáramlást biztosította. Szeretnénk megköszönni Olvasóink érdeklődését és továbbra is jó olvasást kívánunk az øTInfo-hoz! Beszámolunk a GYEMSZI Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság megbízásával együtt érvényes szaktanácsadói igazolványok ünnepélyes átadásáról. Az igazolványokat 2013. március 13-án dr. Török Krisztina főigazgató asszony adta át a 21 szaktanácsadónak az újjáalakuló szaktanácsadói hálózat kiépítése céljából rendezett ünnepélyes találkozón. A Semmelweis Tervben foglalt céloknak megfelelően a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) – kiemelt figyelemmel a nem kívánatos események, illetve műhibaperek megelőzésére-, háromnapos konferencia-sorozattal, majd ezt követően szakmai tréningekkel igyekszik javítani az orvosok, szakorvosok, egészségügyi szakdolgozók belső és külső kommunikációját. A konferencia-sorozatról a Beszámoló rovatban olvashatnak. Kellemes időtöltést kívánunk minden kedves Olvasónknak! Az øTInfo szerkesztősége

Szakképzéssel és továbbképzéssel a humánerőforrás-krízis ellen

2

15 éves az øTInfo – Egészségügyi szakmai információs lap

6

Járóbeteg szakellátás az EU tagországokban

8

Átvették a működésre felhatalmazó igazolványokat a szaktanácsadók 11 Konferencia-sorozat a műhibaperek ellen

12

Gyakorlati tanácsok a természetgyógyászat eszköztárából

12

Migránsok és a magyar egészségügy – III. rész

14

Melanoma – Improving diagnosis in general practice

19

Pályázatok

20

Tájékoztatás Tájékoztatjuk Kedves Olvasóinkat, hogy a 2013. március 14-én megjelent emberi erőforrások minisztere 9/2013 (III. 14.) EMMI utasítása a GYEMSZI Szervezeti és Működési Szabályzata alapján a GYEMSZI ETI Főigazgatóság neve megváltozott. Új nevünk: Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság, rövidítve: GYEMSZI EFF.

øTInfo 2013. április

1

Aktuális hírek

Szakképzéssel és továbbképzéssel a humánerőforrás-krízis ellen Interjú Rauh Edittel, a GYEMSZI EFF mb. főigazgató-helyettesével 2013. március 14-én megjelent az emberi erőforrások minisztere 9/2013. (III.14.) EMMI utasítása a GYEMSZI Szervezeti és Működési Szabályzatáról, melynek alapján egyrészt megváltozott a GYEMSZI ETI Főigazgatóság neve, továbbá ennek megfelelően bővült a feladatköre is. Az intézet új megnevezése: Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság (rövidítve: GYEMSZI EFF). Rauh Edit mb. főigazgató-helyettes asszonytól azt kértem, mutassa be az Olvasók számára azt a folyamatot, amelynek eredményeként az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet GYEMSZI Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatósággá vált. 2011-ben – a GYEMSZI létrejöttével egyidejűleg – Főigazgató-helyettes Asszony javaslatai alapján indult meg a fenntartó az irányú törekvése, hogy az ETI központi szerepet töltsön be az egészségügyi humánerőforrás stratégia kialakításában és fejlesztésében, egyúttal a krízis mértékének enyhítésében. Rauh Edit 2011 júliusa óta vezeti a Főigazgatóságot. Első alakalommal készül Főigazgató-helyettes Asszonynyal interjú az øTInfo számára, ezért a Főigazgatóság jelene és jövője mellett a személyes életutját is röviden bemutatjuk. Rauh Edit elkötelezettsége az egészségügyi szakdolgozók helyzetének javítása, a biztonságos és magas szintű betegellátás érdekében kifejtett tevékenysége nem a véletlen műve. Mindenekelőtt arra kérem Főigazgató-helyettes Asszonyt, hogy meséljen pályájának kezdetéről és pályafutásáról. Hogyan kezdett az egészségügyben dolgozni, mi volt az a motivációs tényező, melynek hatására ezt a pályát választotta? A ’70-es években egy budapesti egyházi leánygimnáziumban tanultam, ahol egy ünnep közeledtével szerzetes tanáraink felhívták figyelmünket a lemondás és a jó cselekedetek fontosságára, hogy lelkiekben erősödjünk és segítsük embertársainkat. Kollégiumi társaimmal megegyeztünk, hogy lemondunk a hétvégi süteményről, és azt adományozzuk a Kun utcai elfekvőben kezelt súlyos, magatehetetlen betegeknek, akiket nem látogat-

2

nak, nincsenek hozzátartozóik. Ezzel az apróságnak tűnő dologgal nagy örömöt szereztünk a betegeknek. A segítségnyújtás és gondoskodás jó érzéssel és örömmel töltött el engem, így ezt tekintem az egészségügyhöz és a beteg emberekhez való kötődésem első állomásának. A gimnáziumi évek végéhez közeledve megfogalmazódott bennem, hogy az orvosi pályára szeretnék lépni, segíteni a beteg, elesett embereknek. Közvetlenül érettségi után a nagyon jó középiskolai eredményem ellenére sem sikerült bekerülnöm az orvosi egyetemre. Az egészségügytől nem akartam elszakadni, így Pécsre kerültem az ápolóképző iskolába, ami érettségi után 2 évet jelentett. Nagyon szép két évet töltöttem el Pécsett, mint tanuló nővér. Akkor nyílt meg a 400 ágyas Klinika, így nagyon korszerű körülmények között, keményített fityulában, fehér köpenyben kezdtem szakmai pályafutásomat. Ott és akkor már tudtam, hogy jó helyen vagyok. Az iskola elvégzése után visszajöttem Budapestre, ahol az első munkahelyem a MÁV Tüdőgyógyintézet Intenzív Osztályán volt, Budakeszin. Az Osztályon eltöltött idő alatt fogalmazódott meg bennem a továbbtanulás utáni vágy, hiszen nagyon vonzott az aneszteziológia. Aneszteziológus asszisztensi iskolába kerültem, ami itt volt a házban (szerk.: a mai Horánszky utcát akkor Makarenkó utcának hívták). Tehát már ekkor kapcsolatba kerültem az Intézettel. A képzés ideje alatt ismerkedtem meg Dr. Oszvald Péter főorvos úrral, akit mindig is nagy tanítómesteremnek tartottam és tartok most is. Ő hívott az akkori Tététnyi utcai Kórházba aneszteziológiai asszisztensként dolgozni. 1978-ben férjhez mentem, 1980-ban pedig megszületett az első gyermekünk. Ahogy rajtam kívül többeknek, így már kisgyermekkel nekem is sok volt a heti 3-4 ügyelet. Gondolkodnom kellett a váltáson, olyan módon, hogy ne szakadjak el az egészségügytől. A pozitív értelemben vett menekülési útvonalat az jelentette, hogy ismét a tanulás került előtérbe az életemben. Ebben közrejátszott az a tény, hogy akkoriban szakoktatót kerestek a Vámos Ilona Egészségügyi Szakiskolába. Vonzott az oktatás lehetősége és képesnek éreztem magam a tanításra, ugyanis amikor munkahelyemen a műtőbe gyakornokok, orvostanhallgatók jöttek, szívesen segítettem ismereteik bővítését és tapasztalatszerzésüket. Így a pályám 1981 januárjában a Vámos Ilona Egészségügyi Szakiskolában folytatódott. 15 évig dolgoztam ezen a helyen, – aminek neve közben Belvárosi Egészségügyi Szakiskolára változott. Később a szakiskolából szakközépiskola lett, ahol többek között ápoló és szociális asszisztens szakképzést is folytattunk.

ø TInfo 2013. április

Aktuális hírek Szakiskolai munkám mellett elvégeztem az egészségügyi szakoktatói képzést az OTKI Főiskolai Karán. További tanulmányaimat meghatározta az a tény, hogy 1991-ben a Főváros szakiskolái közül mi voltunk talán az egyedüli iskola, akik kísérleti jelleggel szociális asszisztens képzési programba kezdtünk. Ez azon felismerés alapján indult, hogy Budapestnek a belvárosi kerületei folyamatosan „idősödtek”, ennek következtében ehhez kapcsolódó szolgáltatásokat kellett nyújtani, de nem volt erre a feladatra elegendő szakember. A téma iránti érdeklődésem miatt teljesen belemerültem ebbe a képzési programba. Ekkor döbbentem rá, hogy az egészségügyi végzettségem és tudásom nem lesz elegendő ahhoz, hogy egy jó képzést szervezzünk erre a területre. Ezért jelentkeztem az ELTE posztgraduális képzésére, szociálpolitika szakra. Ez a képzés rávilágított arra, hogy szociálpszichológia, közigazgatási ismeretek és társadalomismeret nélkül nem lehet jól és hatékonyan tanítani. Ez nagyon fontos három év volt számomra, és közben megszületett a második gyermekem is. Hogyan folytatódott a pályafutása? 1993 és 1996 között részállásban a Népjóléti Minisztériumban kezdtem dolgozni, miközben az iskolában igazgató-helyettesként továbbra is folytattam a munkámat. A Népjóléti Minisztériumban az első 4600 órás ápolóképzés curriculumának kidolgozásában vettem részt, és a Világbanki Projekt magyarországi képviseletében is közreműködtem. Ez egy olyan nemzetközi projekt volt, melynek egyik legfontosabb célja a középiskolai szakképzés megújítása volt. Olyan szakközépiskolai modellt hoztunk létre, melynek a szakképzési része egy általános alapozással indult, és a pályaválasztási orientációtól kezdve az egészséges életmódon át olyan tantárgyak kerültek be a szakközépiskolai oktatásba, mint pl. a kommunikáció és a társadalomismeret, amelyek a készségeket és képességeket fejlesztik, valamint a mindennapi élet és a társadalom működésének megismerését teszik lehetővé. Ezt követően jött egy fordulat, aminek eredményeként az egészségügytől, a szakképzéstől egy picit távolabb kerülve a társadalmi egyenlőtlenségi és esélyegyenlőségi kérdésekkel kezdtem el foglalkozni. Kaptam egy meghívást 1996-ban a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatali részébe, ahol a roma lakosság integrációja volt a fő szakterületem. Közben a Népjóléti Minisztériummal együttműködve egy könyv megszületésén dolgoztunk, amit végül Szuhai Péter írt meg, melyben rámutat a különböző kulturális, szokásbeli, hitbéli különbségekre, amelyek romák és a nem romák között léteznek. Ezeket a kulturális különbségeket figyelembe kell venni az egészségügyi szolgáltatás megújítása során. El kell különíteni a kulturális és a mélyszegénységbeli jellemzőket. Nagyon sokat kell tennünk annak érdekében, hogy ez a mi szakképzéseinkben is elfogadottá, általánossá vál-


jon. Közbevetőleg megjegyzem, hogy e gondolat mentén tervezzük egy olyan szabadon választható modul kidolgozását a jövőben, ami beépíthető az egészségügyi szakképzésbe, és segítséget nyújt a hallgatóknak a kultúrákban való eligazodáshoz. Ez az időszak 1996-tól 2001-ig tartott, majd visszakerültem az Egészségügyi Minisztériumba.

Rauh Edit

2001-től az Egészségügyi Minisztériumban a Közigazgatási Koordinációs Osztályt vezettem, ahol az államigazgatáson belül készülő jogszabálytervezetek véleményezése és koordinációja volt a feladatunk. Ez azért volt nagyon fontos munka számomra, mert megismerhettem a kormányzaton belüli különböző ágazatokat és megtapasztaltam, hogy az ágazatok szempontjait is össze kell hangolni, a döntések ágazatokra vonatkozó hatásait is figyelembe kell venni. Az a fajta szemlélet, amit az egyetemen szociálpolitikus hallgatóként tapasztaltam, a minisztériumban nagy hasznomra vált. 2004-ben Magyarországon létrejött az első Esélyegyenlőségi Kormányhivatal, ahol pályámat elnök-helyettesként folytattam. 2001–2010 között az államigazgatáson belül főosztályvezetőként, majd helyettes államtitkárként dolgoztam szakállamtitkári pozícióban. Ebben az időben is a rászorultakkal, fogyatékossággal élőkkel, romákkal és egyéb hátrányos helyzetű társadalmi csoportokkal foglalkoztam. Ezt követően 2010-ben jött a harmadik nagy visszatérésem az egészségügybe. Ebben az évben a Humánerőforrás Fejlesztési Stratégiai Főosztály (Egészségügyi Minisztérium) vezetésére kaptam meghívást. A 2010-

3

Aktuális hírek es évtől kezdődően a Semmelweis Terv nagyban meghatározta szakmai munkánkat, a szakmai fejlődést, és erre – a mai napig – nagyon fontos kihívásként tekintek. Első és legfontosabb feladatunk a Főosztályon az volt, hogy a humánerőforrás stratégiát a Semmelweis Tervvel összhangba hozzuk. A feladatokat közép- és hosszú távon kellett meghatározni, melyek közül csak néhányat emelek ki: – a humánerőforrás fejlesztésén belül a képzettségi szint emelése, – lehetőség biztosítása az újabb szakképesítések megszerzésére, – a továbbképzések kiemelt szerepe, – ösztöndíj programok indítása, – bérfejlesztés, – munkakörülmények javítása stb. Ez azt jelentette, hogy az akkori ETI-vel az előzőeknél egy lényegesen szorosabb kapcsolatot kellett kialakítani. Ehhez az ETI-t egy olyan módszertani intézménynyé kellett átalakítani, ami alapvetően a Minisztérium munkáját segítve az ágazat dolgozóit szolgálja. 2011. május 1-jén öt minisztériumi háttérintézmény integrációjával létrejött a GYEMSZI. Az GYEMSZI EFF (akkor még GYEMSZI ETI Főigazgatóság) tevékenysége a korábbi munkafolyamatok mellett új feladatkörrel bővült. Milyen új feladatokkal, célokkal kellett „szembenéznie” az Intézetnek? A GYEMSZI megalakulását megelőzően nagyon fontos megemlíteni azt, hogy egy több hónapos egyeztetés zajlott arról, hogy mely intézetek integrálódjanak. Az ETI vonatkozásában kikérték a véleményemet. Elmondtam, hogy egy ilyen tradicionális, egészségügyi szakdolgozókat szolgáló intézményt integrálni akkor javasolt, ha fejlődést hoz az intézménynek és a szolgáltatásait bővíteni tudja. Akkor fogalmazódott meg – ismerve a szakképzési reform elképzeléseit –, hogy meg kell erősíteni az egészségügyi szakképzést, ezen belül meg kell határozni a képzések minimális, kötelező óraszámát – hiszen ez egy nagyon kritikus pont volt az elmúlt években – valamint a gyakorlati és elméleti oktatás minőségét sürgősen javítani kell. Új lehetőségként – át kellett gondolni azokat a kérdéseket, amelyek az elmúlt 10 évben nem kerültek napirendre vagy elhanyagolódtak. Ilyen a gyakorlati oktatás kérdése, a skill-laborok (klinikai demonstrációs egységek) felállítása, a képzési szükségletek felmérése a kórházakban a ráépített szakképzések tekintetében, a tankönyvek és jegyzetek kiadása. Továbbá az is megfogalmazódott akkor, hogy a humánerőforrás-krízis kezelése érdekében itt van egy intézmény, ami módszertani intézményként működhet a következő feladatok alapján: a ráépített szakképzések szervezése, a továbbképzések biztosítása, a szakorvosi vizsgák szervezése, az Egészségügyi Szakképzési Tanács-

4

adó Testület munkájának, tulajdonképpen a Nemzeti Vizsgabizottság munkájának támogatása. Ezek mellett a későbbiekben további feladatok delegálására is sor került. A GYEMSZI megalakulásakor tehát fontos volt annak felismerése, hogy az ETI Főigazgatóságot a Semmelweis Terv és a konszolidált egészségügyi intézmények szolgálatába kell állítani. Így az újonnan megalakult Módszertani Főosztály két körben felmérte a képzési szükségleteket a konszolidált intézményekben, amelyből világosan kiderült, hogy úgy tudunk hozzájárulni a humánerőforrás-krízis kezeléséhez, ha a helyi szükségleteket minél hamarabb kielégítjük. Felmerült a kérdés, miből finanszírozzuk? Eddig a kórházaknak saját maguknak kellett előteremteni a forrásokat arra, ha a dolgozóikat egy újabb szakképesítéshez akarták juttatni. A TÁMOP programok akkor még kidolgozás alatt álltak, ezért a Minisztérium úgy rendelkezett, hogy az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalnál meglévő 300 millió forint – ami nem került felhasználásra – a GYEMSZI-hez kerüljön átcsoportosításra. Ezzel országosan elindítottuk a képzési szükségleteknek megfelelően, decentralizáltan, kórházakhoz „kihelyezve” a szakápoló és szakaszszisztens képzéseket oly módon, hogy se az intézménynek, se a dolgozónak ez ne kerüljön pénzébe. Emellett 370 mentőápoló képzési programját indítottuk el, amihez e-learning tananyag kidolgozására is sor került, és még kb. 2000 mentőápoló továbbképzését biztosítottuk ebből a pénzből. Összesen 450 szakápoló és szakasszisztens végzett 2012-ben. Amint a hazai forrásokat felhasználtuk, elindult a TÁMOP 6.2.2 program, amely motivációs ösztöndíjat és ingyenes képzéseket biztosít a szakdolgozók számára, valamint helyettesítési díjat ad azoknak a szakdolgozóknak, akik a képzésben részt vevő kollégáik helyettesítését megoldják a képzés ideje alatt. Az Ön véleménye szerint hogyan sikerült a munkatársak alkalmazkodása az „új környezethez”, új feladatokhoz? A kollégák nagyon rugalmasan és kreatívan kezelték a változást és nagy lelkesedéssel, hozzáértéssel végezték és végzik munkájukat. A TÁMOP programok elindulása miatt jelenleg 1000 fő fölötti a hallgatóink létszáma, ez rengeteg munkát jelent, főleg a Szakképzés Szervezési Főosztály számára. Ugyanez mondható el a továbbképzés-szervezés kapcsán is, hiszen Főigazgatóságunkon 98–120 ezer szakdolgozó továbbképzési pontjainak a rögzítése és migrációja történik az EEKH felé. Éves szinten 1500– 1800 orvos tesz szakvizsgát az általunk szervezett vizsgákon, ami egy évben kb. 130 vizsgaalkalmat jelent. A szakképzés fejlesztés területén is folynak a munkálatok, hiszen az összes egészségügyi szakképzés tekintetében Főigazgatóságunk állítja elő és expediálja az írásbeli vizsgafeladatokat és dolgozza ki szakértők


Aktuális hírek bevonásával a szóbeli tételeket. Nagy feladat volt az új OKJ-nak megfelelő szakmai és vizsgakövetelmények valamint a modultartalmak kidolgozásában való részvétel. Emellett megpróbáljuk a nemzetközi ápoló versenyekhez felzárkóztatni a magyar egészségügyi szakképzést. Az újonnan felálló Emberi Erőforrás Fejlesztési és Módszertani Főosztály többek között a humánerőforrás ellátottság felmérésével, a menedzsment képzések szervezésével valamint egy szakdolgozói kompetenciákra és szervezeti kultúrára vonatkozó kutatás folytatásával támogatja a konszolidált intézményekben folyó munkát. Ezúton is nagyon köszönöm mindenkinek a hozzáállását, az eredményes és odaadó munkáját! 2013. március 14-én az új SZMSZ (9/2013. (III.14.) EMMI utasítás) következtében névváltozás történt. Az Intézet új neve: GYEMSZI Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság. Mi indokolta a névváltozást? Mindezek tükrében hogyan látja ma a GYEMSZI EFF helyzetét? Milyen további fejlesztések várhatók? Az ágazati szakember-ellátottság az egészségügy fenntartható fejlődésének meghatározó kérdésévé vált. Ezzel szemben az összes eddigi törekvésünk ellenére beigazolódott, hogy a magyar egészségügyben még nem jött létre egy olyan monitorozó funkciókkal rendelkező intézmény, amely az egészségügyi humánerőforrás-krízis enyhítését próbálná illetve tudná megoldani. A humánerőforrás menedzsment már önálló, fejlődő, sajátos eszközrendszerű diszciplínává fejlődött a világban és Magyarországon is, de az egészségügy ilyen tekintetben nagyon lemaradt. Nálunk még mindig munkaügyi kérdésként kezelik a humánerőforrást, és még mindig mennyiségi tényezőként jön elő a szakdolgozókhoz kapcsolódó minden kérdés, nem pedig minőségi követelményként. A jövőben szervezeti szinten kell támogatni az egészségügyi kormányzat HR stratégiáját, melyet a GYEMSZI-hez és az EEKH-hoz kapcsolódó fejlesztések segítenek. Ilyen pl. a humánerőforrás monitoring program, az előmeneteli és minősítési rendszer kidolgozása, képzési feladatok felmérése, a betegazonosítási rendszer, valamint nemzeti eHealth rendszer bevezetése (TÁMOP 6.2.7.). Úgy gondolom, hogy a Főigazgatóság jövője úgy teljesedik ki, ha a humánerőforrás-fejlesztéssel összefüggésben a képzések, továbbképzések, kutatások területén további feladatokat vállal magára, vagy ilyen típusú szolgáltatásokat nyújt az egészségügyben dolgozók számára. Természetesen – ahogy ez eddig is történt – az egyik legfontosabb feladatunk a szakképzés folyamatos fejlesztése lesz továbbra is, amelyhez egy nagyon jól képzett munkatársi gárda áll rendelkezésre a GYEMSZI EFF-en belül. Ön, aki az egészségügyi szakképzés, továbbképzés irányában elkötelezett, hogyan látja az egészségügyi szakképzés, továbbképzés jövőjét?


Most tartunk a TÁMOP program közepén, most érkeztünk el oda, hogy teljesen új alapokra helyeztük a kapcsolatunkat az egészségügyi szolgáltatókkal. Országszerte olyan oktatási hálózatot építettünk ki, ami helyi szinten is növeli az orvosok, ápolók és asszisztensek presztízsét, akik ott helyben részt vesznek az oktatásban. Ehhez kapcsolódóan nagyon fontos motivációs tényező lehet az a jövőbeli feladat, program, melynek keretében mentorápolókat képzünk. Megalakulásunkkor a meglévő feladataink mellé plusz feladatokat is kaptunk: szakorvosi (szakorvosok, szakpszichológusok, gyógyszerészek, fogorvosok) vizsgák szervezése; a szakdolgozók kötelező továbbképzésének szervezése, finanszírozása és az ezzel kapcsolatos nyilvántartás vezetése. Továbbá egy új fejezetet nyitottunk a vezető ápolói menedzsmentképzés tekintetében, amit a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjával közösen végzünk. Az új név arra (is) kötelez bennünket, hogy a szakdolgozók mellett az orvosok felé is nyissunk. Most szervezünk kb. 400-500 fő számára egy olyan orvosi kommunikációs konferencia-sorozatot, ami a nemkívánatos események és a műhibaperek megelőzését szolgálja. A humánerőforrás-krízis kezelését nem csak a szakdolgozók, hanem az orvosok tekintetében is nagyon fontos feladatunknak tekintjük. A közelmúltban ünnepeltük Intézetünk fennállásának 50. évfordulóját. Mik azok a gondolatok, melyek mentén összefoglalható a Főigazgatóság múltja, jelene és jövője? Ha ma Magyarországon egy intézmény 50 éves fennállását ünnepli, akkor ez azt jelenti, hogy szükség volt/van és szükség is lesz a munkájára. Megnézve a többi ágazatot, nem találunk túl sok ilyen tradicionális intézményt, mint a GYEMSZI EFF. Számomra ez azt bizonyítja, hogy az Intézet mindig képes volt a megújulásra, az elvárásoknak, a társadalmi szükségleteknek megfelelően működni és az egészségügyi szakképzés és továbbképzés szolgáltában állni. A minisztériumban egy pici, 1-2 főt foglalkoztató irodaként indult el 1962-ben a jogelőd intézmény, amely mára már egy jól prosperáló, 75 munkatárssal dolgozó intézetté vált. Legyünk büszkék az intézményre, elődeinkre, hiszen nagyon erős alapokra építették fel ezt – úgy gondolom, hogy ezért létezik és működik még ma is. Ha a kitűzött célokkal azonosulni tud az intézmény valamennyi munkatársa, akkor ez a közösség képes lesz hosszú távon szolgálni az egészségügyben dolgozókat! Bízom benne, hogy lesz még 100 éves is a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság! Zsuponyó Diána, GYEMSZI EFF

5

Évforduló

15 éves az øTInfo – Egészségügyi szakmai információs lap A GYEMSZI Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság (GYEMSZI EFF) folyóirata 1998 áprilisában indult útjára az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet információs lapja, az ETInfo, mely azóta is naprakész tájékoztatást nyújt az egészségügyi szakdolgozók számára minden hónapban. 2013 áprilisában 15. évfordulójához érkezett a kiadvány, mely évforduló mellett nem lehet úgy elmenni, hogy ne álljunk meg egy pillanatra. Az elmúlt 15 év folyamán az øTInfo nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az egészségügyi szakképzést végző iskolák, kórházak, klinikák, országos egészségügyi intézetek ápolási igazgatói, főnővérei és szakdolgozói a legrövidebb időn belül kapjanak híreket mindarról, ami az egészségügyi szakképzés és az ápolásfejlesztés területén történik. Ugyan történelmi léptékkel mérve ez a 15 év nem hoszszú idő, de ebben a gyorsan változó világban a stabilitás és egyben látványos fejlődés különös érték. 1. kép

2. kép

6

Évekkel ezelőtt információs lap-

3. kép

ként jött létre, s ezt a funkcióját az elmúlt évek során is igyekezett megtartani, függetlenül attól, hogy mind terjedelmében, mind külsejében jelentős változáson ment keresztül: – Az első három próbaszám házi tördelésű, helyben sokszorosított, kék borítójú, néhány oldalas „füzetecskeként” látott napvilágot. (1. kép) – A következő években tematikusan váltakozó borítóképek díszítették azt az A/4-es méretű kiadványt, mely a tájékoztatás teljes palettáját próbálta az Olvasók felé közvetíteni olyan formában, hogy a tematikusan publikált cikkek mindenkihez, minden szakterületre eljussanak. (2–3. kép) – Folyamatosan növekvő tendencia mutatkozott a terjedelmet és a példányszámot illetően. – Új irányként – amely az igényes, szakmai, egészségügyi pedagógiai szakfolyóirat kialakítása volt – tematikusan összeállított számok szolgáltak 2004-től (pl. Lifelong Learning, Humánerőforrás menedzsment, Természetes gyógymódok stb.). Ezek voltak a kék borítós ETInfo-k. (4. kép) – Az ezt követő évben 2 különálló folyóiratot adtunk ki. Ez alatt az e-betűből kiinduló (elektronikus formátumra utaló) „kukac” fejlécű øTInfot, valamint a szakmai, pedagógiai tematikát követő ETInfo Pluszt kell értenünk. (5–6. kép) – 2005-től napilap (A/3) formátumot kapott az információs lap, melynek jellegzetességeként több hasábban futottak a cikkek. – „A tudás házhoz jön!” mottóval indult a 2008-as év. Olvasóink első kézből értesültek az aktuális hírekről, az

4. kép


Évforduló Intézet képzéseiről, továbbképzéseiről, továbbá nemzetközi egészségügyi sajtóanyagok is helyet kaptak az øTInfo-ban.

mivel egészségi áløTInfo lapotunk a környeSzakítópróba zeti egészségünktől függ. Továbbá egy angol nyelvű rovat is napvilágot látott, mely segítséget nyújt az angol nyelvtudással rendelkező egészségügyi dolgozók ismereteinek szinten tartásához, valamint ahhoz, hogy a nyelvet még nem beszélő szakdolgozók kedvet kapjanak a tanuláshoz. Körülöttünk 5. kép minden változik, de ennek ellenére elmondhatjuk, hogy az øTInfo célja a jövőre nézve is a régi marad, nem veszít állandóságából és az elkövetkező években is megpróbál minél szélesebb körű tájékoztatást nyújtani. Számunkra a legfontosabb a szakdolgozók, az egészségügyi szakképzést folytató iskolák, az országos intézetek, kórházak egészségügyi dolgozóinak folyamatos tájékoztatása, az információáramlás, hogy mindig aktuális hírekkel, cikkekkel, szakmai tanulmányokkal és nem utolsó sorban a minősített továbbképzések teljes publikálásával segítsük mindennapi munkájukat. 11. szám

Az Egészségügyi Szakképzõ és Továbbképzõ Intézet hírlapja

2007. évi európai csereprogram kórházi dolgozók számára

Az EU kórházi állandó bizottsága (HOPE) 2007-ben is megtartja csereprogramját a kórházi dolgozók számára.

” ázhoz jön!

„A tudás h

ETI

A program a kórházfenntartóknak azt a lehetĘséget nyújtja, hogy vendégeket fogadjanak külföldrĘl, hogy pl. azok tapasztalataiból pro¿táljanak európai összefüggésben. Továbbá saját dolgozóikat kiküldhetik egy négyhetes hospitációra egy európai országba személyzetfejlesztésre. A személyzetfejlesztés e formáján keresztül nemcsak az európai ismerettranszfer mozdítható elĘ, hanem a személyzet vezetési képességei is továbbfejleszthetĘk. Ezenkívül a csere célzottan a különösen elkötelezett dolgozók számára engedélyezhetĘ, hogy azok teljesítményét honorálják.

A jövĘ évben a HOPE csereprogramot 2007 május 21-tĘl június 23-ig bonyolítják le. A lezáró kiértékelĘ tanácskozás június 20-23-ig lesz Madridban. A csere a Social Determinants and Health Inequalities” mottó alatt áll. Pályázhatnak kórházi dolgozók legalább hároméves szakmai tapasztalattal, valamint a vendéglátó országnak megfelelĘ nyelvismerettel, valamint kórházak, mint vendéglátó intézmények. A HOPE csereprogramról további információk találhatók az EU kórházi állandó bizottságának honlapján (www.hope.be). Itt pályázati bizonylatok is rendelkezésre állnak a résztvevĘk és a vendéglátó kórházak számára. Kérdésekre és információkra Köpf úr áll rendelkezésre ([email protected]).

Forrás: http://www.dkgev.de Fordította: Kövesi Ervin

– 2009-ben, az øTInfo 10. évfordulója kapcsán a Szerkesztőbizottság tagjai új köntösbe öltöztették a kiadványt, ami a mai napig ugyanazzal a formával, tartalommal, állandósággal és minőséggel kerül az Olvasók kezébe. Az oldalak tematikusan, egy-egy szakmacsoportnak megfelelően a szakmai újdonságoknak, híreknek és eseményeknek adnak helyet. (7. kép) Útnak indult az øTInfo Melléklete is, amely az egészségügyi szakdolgozók számára nélkülözhetetlen minősített továbbképzések publikálására adott lehetőséget. – A 2012-es évben az øTInfo arculatát a GYEMSZI EFF 50. jubileumi évfordulójának alkalmából készült multat idéző cikksorozat határozta meg, ami 2012 áprilisától 2012 decemberéig bezárólag egy ünnepi keretet ad a kiadványnak. – 2012 novemberében egy ünnepi számot adtunk ki øTInfo Különszám címmel, mely a GYEMSZI EFF 50 éves történelmét ölelte át számos visszaemlékezés segítségével: az intézmény történelme, a szakképzés és továbbképzés története, a szaktanácsadás, az egészségügyi szakdolgozók nyilvántartásának, a kiadói munka és a minőségbiztosítás története, feladatlap-készítés, kutatás és fejlesztés valamint nemzetközi kapcsolatok témában. (8. kép) Az olvasói igények kielégítése érdekében lapunkat az évek során új rovatokkal bővítettük, és nagy hangsúlyt fektettünk a környezettudatos- és egészségnevelésre,

6. kép


7. kép

2006. november A tartalomból

Hírek

A n×k normál szülést kívánnak, mégis magas a császármetszések aránya – Németországban 30%

Ennek a magas aránynak több oka van. Az anyák idĘsebb kora miatt a rizikópro¿l megváltozott.

A manuális képességek is szerepet játszanak. Az orvosok pl. már nem tanulják, hogy medencefekvésben lévĘ gyermekeket természetes úton szüljenek meg. Ezenkívül a születési károsodásokért való felelĘsség kedvez a defenzív szülésnek.

Egy felmérés szerint azon nĘk között, akik császármetszéssel szülnek, csak kevesen kívánták ezt, ami meglepĘ. Gyakran úgy vélték, hogy maguk a nĘk járultak hozzá a császármetszések emelkedéséhez, orvosi indikáció nélkül. A felmérés azonban azt mutatta, hogy a nĘk legszívesebben természetes úton akarják világra hozni gyermeküket. A megkérdezett nĘknek csak 2%-a kívánta a császármetszést.

A felmérés azt mutatta, hogy a nĘk jól voltak informálva a császármetszés lefolyásáról, de a következményeirĘl nem. A császármetszésnek úgy tĦnik elĘnye az anya kevesebb szülési fájdalma, a gyermek kisebb kockázata. Ellene szól, hogy a modern narkózis- és mĦtéti technikák és infekciópro¿laxis ellenére a kockázat még mindig magasabb, mint egy normál szülésnél. Angliában a National Institute for Health and Clinical Excellence áttekintése azt mutatja, hogy császármetszés után magasabb betegségkockázat áll fenn. Rövid távon sebfertĘzések és hegfájdalmak léphetnek fel. Távlatilag termékenységi zavarok és szövĘdmények következhetnek be további terhességeknél – így pl. a forradás következĘ szüléseknél felszakadhat. A császármetszések arányának csökkentésére a képzésben fokozottan kellene oktatni a nehéz szülések technikáit. Az új ellátási modellek, mint a bába-szülĘszoba, a nĘk számára elvárható kockázatok nélkül ¿gyelembe veszik a biztonsági szükségletet, de az intervenciószegény szülés lehetĘségeit is nyújtják. A terhes tanácsadásban erĘsíteni kell a bábák szerepét. Sok nĘ hangsúlyozza, hogy a bábák jó kiegyenlítést nyújtanak az orvosi perspektívához. Forrás: G+G, 2006. 9, 7 Fordította: Kövesi Ervin

Hírek

Az utóbbi néhány hónap eseményei próbára tették a hazai sürg×sségi ellátás területén dolgozó szakembereket, intézményeket. Az augusztus 20-ai Duna-parti tÙzijátékon kitört vihar, a szeptember 1819-én este és október 23-án lezajlott zavargások, tüntetések komoly kihívást jelentettek a magyarországi egészségügyi rendszer számára. A most induló kétrészes cikksorozatban megpróbáljuk kideríteni, hogy az eseményekben részt vett szervezetek mikért tudták ellátni feladatukat, hogyan tudták megoldani a különböz× vészhelyzeteket. Ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk az eseményekr×l, kérdéseinket az eseményekben legjobban érintett intézményekben, az Országos Baleseti és Sürg×sségi Intézetben, a F×városi Péterfy Sándor utcai Kórházban és az Országos Ment×szolgálatnál tettük fel.

A szakemberek értékelése elĘtt lássuk a száraz tényeket. 2006. augusztus 20-án a meteorológiai szolgálat elĘrejelzése helyesnek bizonyult. Este 9 órára, a tĦzijáték idejére egy zivatarzóna érte el a fĘvárost. A viharos erejĦ szél és az özönvízszerĦ esĘ hatalmas károkat okozott. Fák dĘltek ki, tetĘcserepeket sodort le a szél, ablakok törtek ki. A sérültek száma több száz volt, sajnos 4 halálos áldozattal is járt a heves vihar. 2006. szeptember 18-19-én tüntetések törtek ki a fĘvárosban, amelyek zavargásokba csaptak át. A tömeg elfoglalta a Magyar Televízió épületét, utcai harcok voltak az Oktogonon, a Blaha Lujza téren és a Köztársaság téren, végig a Nagykörúton. A sérültek száma a napokban szintén több százra tehetĘ. 2006. október 23-án szintén kormányellenes tüntetések csaptak át zavargá-

A strukturális alapok programiroda

A fenti események mentén állítottuk össze – szakmai szempontok szerint – cikkünket.

A „katasztrófaterv”

Mindkét intézmény – az Országos Baleseti és SürgĘsségi Intézet (továbbiakban: OBSI) és a Péterfy Sándor utcai Kórház – rendelkezik hasonló esetekre kidolgozott tervekkel. „A „Rendkívüli esetben értesítendĘ vezetĘk” elnevezésĦ tervet 2005-ben vezettük be elĘször az intézményben, amikor az elsĘ ónos esĘ leesett. Akkor behoztak hozzánk kb. 100 sérültet. Ekkor döntöttük el az ápolás területén, hogy ki kell dolgoznunk egy új tervet. Addig az idĘpontig egy team volt bent ügyeletben, de ez nem volt elég a sok sérült ellátásához. Ahhoz, hogy ne kapkodjunk, és a betegeket minél elĘbb elláthassuk, minden gördülékenyen menjen, felállítottunk egy team-et. A terv lényege – mivel az intézetünkben többségében járóbeteg-ellátás van –, hogy ilyenkor azokat a szakembereket hívjuk be, akik gyakorlatiasabbak. Természetesen az én kompetenciám az ápolói csapat összeállítása. Megbeszéltük a vezetĘkkel, hogy kik kellenek egy ilyen teamhez: a vezetĘápoló a járóbeteg-ambulancián, egy röntgenaszszisztens, az SBO sürgĘsségi osztály vezetĘje, egy mĦtĘsasszisztens, a fĘmĦtĘsnĘ, a vezetĘ aneszteziológus és a laboros. Az Ę nevük állandóan itt van a listán. Ez azt jelenti, hogy ha bármi rendkívüli történik – nem kell ehhez katasztrófának történnie, hanem egyszerĦen több sérültet hoznak egyszerre –, akkor az ügyeletvezetĘ automatikusan értesít engem, én pedig a telefonközpontos segítségével megkezdem a többiek értesítését. A vezetĘket felhívom,

3. oldal

Képzések, továbbképzések az ETI-ben 4. oldal Kossuth Zsuzsanna emlékérem Támogatott továbbképzések

A kép csak illusztráció. Fotó: Hegyi Gergely, Kersánszki Tamás

elmondom, hogy milyen kérésem lenne. Ha például 2 asszisztensre van szükség, akkor fellapozzák a füzetet és megnézik, hogy kit kell behívni. Én vagyok az elsĘ, aki bejön, legyek bárhol, mert csak a helyszínen tudok felelĘs döntést hozni, telefonon ez nem megy. Így tudom, hogyha behoznak 20 sérültet, ahhoz mennyi ember kell.” – ismerteti az OBSI rendszerét Papp Lászlóné ápolási igazgató. Hasonlóképpen mĦködik az ügyeleti rendszer a Péterfy Kórházban is, amelyrĘl Babonits Tamásné ápolási igazgató számol be részletesen: „Részt veszünk Budapest traumatológiai ellátó rendszerében, rendszeresen ügyeletesek vagyunk. Egy átlagos napon is ellátunk 200-250 sérültet. Itt a Keleti Pályaudvar közelsége miatt egyébként is fel kell készülnünk katasztrófahelyzetekre. Természetesen ilyen politikai jellegĦ eseményekre nem lehetett felkészülni. A hozzánk bejövĘ sérültek általában ház-

„Pszichésen is át kell tudni venni a tempót, rugalmasan kell hozzáállni a betegellátás érdekében. Ez talán a legfontosabb szempont.”

sokba: a rendĘrségnek a Deák Ferenc és az Erzsébet téren, az Erzsébet-hídnál és a Ferenciek terénél kellett a tömeget feloszlatnia. A sérülések száma ekkor is jelentĘs volt.

2. oldal

Beszámoló a HEFOP 4.4. projektr×l 3. oldal

tartási sérülésekkel rendelkeznek, amelyek többnaposak. ElĘször úgy gondolják, hogy meggyógyulnak maguktól, de azért 3-4 nap múlva bejönnek hozzánk. Viszonylag nagy betegszámra fel vagyunk készülve, a sürgĘsségi befogadó rész, ami a baleseti ambulanciát képezi területileg is alkalmas a sérültek befogadására. A bent lévĘ stabil létszámon kívül van egy készenléti ügyeleti rendszer is, akik ilyenkor telefon mellett tartózkodnak. Tehát ha olyan jelzést kapunk a mentĘktĘl, tĦzoltóktól vagy akár a lakosságtól – mint pl. aug. 20-án –, hogy valami „ka-

Az Országos Baleseti és SürgĘsségi Intézet nem volt ügyeletes augusztus 20-án este, mégis sikerült 45 perc alatt felkészülniük a sérültek fogadására. „A terveinkhez mérten augusztus 20-a egy akut dolog volt. Akkor mindenkinek hirtelen kellett bejönnie dolgozni, de október 23-ára már fel kellett készülnünk. Szerencsére sérülteket vihetünk más osztályokra is az intézeten belül, nem csak pl. a végtagsebészetre, hiszen minden osztályon van 2-2 ápoló, éjjel és nappal is, osztályonként 4-5 plusz beteget el tudnak látni.

A járóbetegeknél azonban más a helyzet. Augusztus 20-án vagy október 23án muszáj volt kiszolgáló személyzetet odahívni gipszelésre, kötözésre, röntgenre. Augusztus 20-án tele volt a folyosó. A mentĘk kivezényelt egy orvost ide, aki koordinálta a mentĘket. De amikor látta, hogy jól mĦködnek a dolgok akkor elhagyták a helyszínt. A sérültek nem voltak annyira türelmetlenek, saját magukkal foglalkoztak. Inkább a hozzátartozók zúgolódtak, hogy miért nem Ęket hívják már be. 100-ból 90 esetben nem volt – mint pl. egy átlagos hétköznapi ügyeletben – aki zúgolódott volna. Betegek érkezését koordináltam (sorszámmal láttuk el) felügyeltünk arra, hogy a betegek súlyossági sorrendben kerüljenek ellátásra. JáróbetegbĘl augusztus 20-án 100 körül láttunk el, de a járóbeteg-ambulancia egy 4 rendelĘvel, kismĦtĘhelyiséggel, 2 röntgennel, gipszelĘvel mĦködĘ tér. Az elsĘ emeleten vannak a rendelĘk, ami ugyan nem sürgĘsségi ellátásra szolgál, de ezekben az esetekben lifttel jól megközelíthetĘ, így ott is 4 rendelĘ tud mĦködni személyzettel. Így akár 100-200-300 sérültet is el lehet látni egy-

„Augusztus 20-án nem volt idĘ végiggondolni a dolgokat. Nem volt idĘnk felmérni az eseményeket. 20-án nem merült fel senkiben semmi, csak az, hogy ez egy természeti katasztrófa és el kell látni a sérülteket.”

tasztrófa” van, akkor attól kezdve 20 perc alatt a telefonos értesítést követĘen már feláll a csapat. Ilyen esetben nemcsak az otthonlevĘ munkatársakat, és kifejezetten a traumatológia területén dolgozó orvosokat, szakdolgozókat riasztjuk, hanem a házon belül a benti létszámot átcsoportosítjuk – 20-25 kollégát tudunk átcsoportosítani az ilyen helyzetekre.” Az elĘzĘekbĘl láthatjuk, hogy az intézmények elméletben, tervek szintjén felkészültek a tömeges balesetek sérültjeinek kezelésére. De minden jól felépített tervet felboríthat egy váratlan esemény.

Az események

Cikkünk bevezetĘjében már vázoltuk a 2006. augusztus 20-án, szeptember 1819-én éjjel és október 23-án történteket. Most lássuk a másik oldalt. Az intézmények miként élték meg a történteket.

szerre. Nem tudok elképzelni olyan esetet, ami az ellátást akadályozná, befolyásolná. A röntgennel is kedvezĘ helyzetben vagyunk, a földszinten van egy röntgen, a félemeleten 5 helyiséggel és 3 géppel mĦködĘ röntgen van. Az egésznek a lényege – ami augusztus 20-ára is jellemzĘ volt – a szervezettség; olyan szakembereket kell behívni, akinek ebben tapasztalata van. Nem biztos, hogy elegendĘ az, ha behívok egy asszisztenst, aki pl. a sebészeten dolgozik, Ę nem biztos, hogy pszichésen tudná kezelni a 100 beérkezĘ beteg ellátását. A legfontosabb a beteg irányítása, a dolgozók behívása, irányítása a megfelelĘ helyre. A betegek, sérültek ellátásánál fontos a súlyosság eldöntése. A járóbetegeknél sokkal nehezebb a helyzet, mert mindegyik azt mondja, hogy „én sérült vagyok”. (Folytatás a 2. oldalon.)

5. oldal

6-7. oldal

Falfestmények a Szent Imre Kórházban 8. oldal

Szemelvények

Beszámoló a HEFOP 4.4. projektr×l

Az IME 2005. áprilisi számában hírt adtunk a HEFOP 4.4 projekt elindulásáról és fĘbb céljairól. Hogyan is áll jelenleg a projekt, hogyan fejlĘdött az eredetileg megfogalmazott célkitĦzés, mik a résztvevĘk további feladatai és mikor várhatóak az eredmények? Ezekre a kérdésekre ad választ a cikk, beavatva az olvasót a rendszer megvalósításának és monitorozásának mĦhelytitkaiba is. (A teljes cikk a 3. oldalon olvasható.)

Kossuth Zsuzsanna emlékérem

A 2006-os évben három elismert szakembert díjazott az egészségügyi szakma Kossuth Zsuzsanna emlékéremmel. Mostani és következĘ számainkban Ęket szeretnénk egy rövid interjú keretében bemutatni olvasóinknak. (A teljes cikk az 5. oldalon olvasható.)

Falfestmények a Szent Imre Kórházban

Néhány hónappal ezelĘtt a médiában több helyen is találkozhattunk azzal a hírrel, hogy a budapesti Szent Imre Kórház falait graf¿tikkel festették ki. Hogy bemutathassuk Önöknek ezeket a falfestményeket, a kórház ápolási igazgatóját, Dr. Záray Gyulánét kérdeztük az elĘzményekrĘl. (A teljes cikk a 8. oldalon olvasható.)

Hírek

Az UNICEF óv az ázsiai Aids-katasztrófától

A torontoi Aids világkonferencia elĘterében az UNICEF, az Egyesült Nemzetek gyermekmentĘ szolgálata óv a fenyegetĘ ázsiai Aids-katasztrófától.

Az UNICEF szerint már több mint 8 millió ázsiai fertĘzĘdött HIV-vel. Dél-Afrikát India váltotta fel, mint a legtöbb HIV pozitív embert felmutató ország, már 5,7 millió indiai fertĘzött. Egyre több a ¿atal fertĘzött is. Az összes új infekciók fele a 15-29 éves korcsoportra esik. Az érintetteknek csak egy tört része részesül orvosi ellátásban. (A teljes cikk a 2. oldalon olvasható.)

Felhívás!

Az Egészségügyi Szakképz× és Továbbképz× Intézet Könyvés Jegyzetboltja, valamint Könyvtára 2006. november 29-tõl 2007. január 7-ig leltár miatt ZÁRVA tart! Megértésüket köszönjük!

A GYEMSZI Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság folyóirata továbbra is évente 12 alkalommal jelenik meg. További jó olvasást kívánunk az øTInfo-hoz! Az øTInfo szerkesztőbizottsága

8. kép

7

Ápoló szakmacsoport

Járóbeteg szakellátás az EU tagországokban Szervezeti formák és finanszírozás – II. rész Néhány országról részletesebben Ausztria Az osztrák lakosság ambuláns ellátásának java részét szabadfoglalkozású, önálló praxist működtető magánorvosok, illetve 2010-től csoportpraxisokban dolgozó orvosok és egyéb egészségügyi dolgozók végzik. 2010 augusztusától hatályos az ambuláns egészségügyi ellátást megerősítő törvény, mely szerint az önálló praxist fenntartó orvosok az eddigi közkereseti társaságok mellett kft-ként működő csoportpraxisokat is létrehozhatnak. A csoportpraxisok minimum kettő, maximum hat orvosból (azonos vagy különböző szakirány) és orvosonként maximum öt szakdolgozóból állhatnak. A megkötések nem vonatkoznak a radiológiára, laborra, patológiára és fizikális medicinára. A pénztárral való szerződés feltétele a hosszabb és rugalmasabb rendelési idő – 2 orvos esetén heti 30 óra, 3 orvos esetén heti 40 óra, valamint az eltérő szakirányok esetén a pénztárak esetátalányainak (az esetátalány tartalma pl. cukorbetegség, veseelégtelenség, magas vérnyomás esetén új diagnózis felállítása, és az ahhoz a diagnózishoz tartozó szolgáltatások ellentételezése) elfogadása. Mind az önálló praxist fenntartó orvosok, mind a csoportpraxisok számára kötelező a felelősségbiztosítás. Az alapítás feltétele az elektronikus dokumentációs rendszer bevezetése is. 2010-ben az Ausztriában önálló praxist fenntartó általános orvosok száma 6428, a szakorvosok száma 9309, a fogorvosok száma 3525. Az orvosok két kategóriába sorolhatóak aszerint, hogy szerződésben állnak-e a társadalombiztosítással vagy sem. A betegek szabadon választhatják meg orvosukat, vonatkozik ez az általános orvosokra és a szakorvosokra egyaránt, valamint a szerződéses és nem szerződéses orvosokra is (nem szerződéses orvos felkeresése esetén a beteg a szerződéses orvos díjának megfelelő térítés 80 százalékát veheti igénybe). A szerződéses orvosok a megkötött szerződésük alapján kötelesek a kötelező betegbiztosítottak ellátására. A szerződésessel nem rendelkező orvosokra nem vonatkozik ellátási kötelezettség. Az önálló praxist működtető orvosok az alapszolgáltatások fix díja mellett, szolgáltatások szerinti díjat kapnak. A csoportpraxisok esetén a pénztárak nem az egyes orvosokkal, hanem a praxisokkal kötnek szerződést. Azonos szakirányú orvosokból álló csoportpraxisoknál a díjazás átalánydíj vagy egyedi szolgáltatások szerint történik. Eltérő szakirányú orvosokból álló csoportpraxisoknál átalánydíjon alapuló finanszírozást alkalmaznak.

8

Az osztrák járóbetegek szakellátásában az önálló és csoportpraxisukban tevékenykedő orvosok mellett részt vesznek még: – ambulatóriumok, – kórházi ambulanciák, – kórházon kívüli, terápiás, pszichológiai és pszicho-szociális ellátást nyújtók, – mobil szolgálatok. Jelenleg mintegy 800 ambulatórium üzemel az országban közel 10 ezres szakembergárdával, melyek közül az orvosok száma 2600 fő. Az orvosok között a szakorvosok aránya mintegy 50 százalék. A nem orvosi foglalkozások esetén az orvos-technikai szolgálat és ápolói tevékenységi körök jelennek meg leggyakrabban. A tulajdonviszony tekintetében a magán tulajdonviszony (Kft.) a legjellemzőbb. Az állami és részben állami tulajdonosok esetében elsősorban a társadalombiztosítók, illetve városok, önkormányzatok és tartományok a fenntartók. A társadalombiztosítók az ambulatóriumok 17 százalékát működtetik, ami közel 130 létesítményt jelent, ahol a szegmensben foglalkoztatottak 25 százaléka (2300 fő) tevékenykedik. Ezek közül 100 ambulatórium közel 2000 foglalkoztatottal a területi betegpénztárak tulajdonában van. A nagyobb, 60 főt foglalkoztató ambulatóriumok száma 17, ezek közül hét szintén a területi betegpénztárak tulajdonába tartozik. Általánosságban igaz, hogy egy tulajdonos egy telephelyet tart fenn, 20 esetben jellemző a két, 11 esetben 3-4 telephely, amelyek földrajzilag egymáshoz közel esnek. A járóbeteg-szakellátáson belül ezek az intézmények a kórház és orvosi praxis kombinációjának tekinthetők. Az osztrák jog értelmezésében mégis kórháznak minősülnek és ennek megfelelően például orvosokat alkalmazhatnak, kisebb operatív beavatkozásokat végezhetnek. Nem kötelező azonban számukra egynapos ellátás vagy sürgősségi ellátás nyújtása. Az ambuláns ellátás egy másik fontos részét adják a kórházi járóbeteg-osztályok, melyek pénzügyileg és szervezetileg a fekvőbeteg ellátás területéhez tartoznak. A kórházi járóbeteg-osztályok állami és magán non-profit aktív kórházak által fenntartott ambuláns ellátási formát jelölnek, amelyek alapvetően sürgősségi ellátásra és elsősegélynyújtásra, illetve a fekvőbetegek ellátásához kapcsolódó elő- és utógondozásra specializálódott létesítmények. Elvégeznek azonban olyan esetekben is vizsgálatokat vagy kezeléseket, amikor a beteg lakóhelyéhez viszonyítva nem áll ész-


Ápoló szakmacsoport szerű távolságon belül vagy elégséges számban ellátó rendelkezésre. Finanszírozásuk a tartományi alapokból történik globális költségvetés szerint, átalánydíj formájában. A lakosok évente 10 euró díjat fizetnek az e-card szolgáltatásért, illetve önrész vállalás kíséri a gyógyfürdő szolgáltatások, a rehabilitációs szolgáltatások igénybevételét. Csehország A járóbeteg-szakellátást főként magánorvosok végzik független magánpraxisban (egyéni vagy csoportpraxis), vagy állami, önkormányzati tulajdonban levő önálló rendelőkben, rendelőintézetekben. A járóbeteg ellátást nyújtó szakorvosok 2010-ben mintegy 189 rendelőintézetben és 6806 önálló szakorvosi rendelőben dolgoztak. (ÚZIS, 2011). Emellett a kórházak járóbeteg részlegei is nyújtanak ambuláns szakellátást. A járóbeteg szakellátást pontrendszer szerint, szolgáltatás alapú díjazással finanszírozzák mind a nem kórházi, mind a kórházi járóbeteg szakellátásban. A betegek beutaló nélkül fordulhatnak szakorvoshoz, gyakran keresik fel a szakorvost az alapellátás kikerülésével olyan esetekben is, amikor elegendő lenne háziorvoshoz fordulni. A co-paymentet (cseh elnevezés szerint egészségügyi regulációs díjakat) 2008. január 1-től vezették be. 2012. január 1-től vizitdíj a járóbeteg szakellátásban 30 korona. A díjfizetési plafon évente 2500 cseh korona a 18 év alattiak és a nyugdíjasok számára, ill. 5000 korona a többi lakos számára (ebbe a kórházi napidíj nem tartozik bele). Dánia Dánia járóbeteg-szakellátását az ország régióival szerződésben álló magán szakorvosok és a kórházakhoz tartozó ambuláns ellátást nyújtó részlegek (outpatient clinics) biztosítják. A szakorvosok nagyobb része teljes munkaidőben folytatja magánpraxisát, kisebb részük részidőben, kórházi tevékenysége mellett. Helyenként engedélyezett a heti három órában, kórházi környezetben folytatott magánpraxis is, de ez a gyakorlat egyre korlátozottabb. A kórházak ambuláns részlegei gyakran a hospitalizáció előtti és utáni diagnosztikai tevékenységet látják el, illetve ilyen jellegű kezeléseket nyújtanak. A kórházakon kívül dolgozó szakorvosok önálló vállalkozók, és a régiókkal kötött megállapodások értelmében szolgáltatásonkénti díjazásban részesülnek. Kis számban léteznek független, a régióval nem szerződött magánpraxisok is, ezek díjazása teljes egészében a közvetlen kifizetéseken alapul. A dán case-mix rendszer két osztályozási rendszerből áll: a DRG-rendszerből (DRG) a fekvőbetegek számára és a Dán Ambuláns Csoportosítási Rendszerből


(DAGS) az ambuláns betegek számára. A kórházi járóbeteg-ellátás finanszírozására DAGS-rátákat alkalmaznak. A lakosság a szolgáltatások igénybevétele szempontjából két szektorba tartozik. Az 1-es szektorba tartozó lakosok számára kötelező a háziorvos-választás, viszont ők mentesülnek a co-payment alól. A 2-es szektorba tartozó betegek nagyobb választási szabadságot élveznek, de ezért co-payment fizetésére kötelezettek. Egyesült Királyság (Anglia) Angliában az egészségügy irányításában és az egészségügyi szolgáltatások koordinálásában központi szerepet tölt be az Országos Egészségügyi Szolgálat

(National Health Service, NHS). A járóbeteg szakellátást főképpen a kórházak szakrendelőiben nyújtják háziorvosi beutalót követően. A kórházak NHS trösztökbe szerveződve működnek, amelyek az ellátás szervezéséért felelős alapellátási trösztökkel (PCT-kkel) lépnek szerződésbe a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokért. Az NHS szervezési elvei közé tartozik, hogy a PCT-k szabadon köthetnek szerződéseket különböző szolgáltatókkal, és a feltételekről, bizonyos keretek között ők állapodnak meg egymással. A háziorvosokkal ellentétben az NHS szakorvosok alkalmazotti státuszban vannak, és fix fizetésben részesülnek. A kórházi trösztök elnyerhetik a nagyobb önállósággal bíró NHS alapítványi tröszt státuszt. Jelenleg 170 akut tröszt és 129 alapítványi tröszt működik Angliában. Az akut NHS trösztök a sürgősségi ellátás mellett az elektív ellátás legtöbb szakterületén nyújtanak szolgáltatásokat. Vannak köztük egy szakterületre koncentráló kórházak, amelyek gyakran regionális vagy országos központok a specializáltabb ellátásra. Az akut trösztök a kórházon kívül is nyújthatnak járóbeteg szolgáltatásokat szakrendelőkön keresztül (health centres, outreach clinics). A szakrendelői vagy helyi kórházi (community) ellátási szint a jelenleg folyó átalakítások előtt a PCT-k saját felelősségi körébe tartozott. 2009-ig maguk biztosították ezeket a szolgáltatásokat. Három évvel ezelőtt lehe-

9

Ápoló szakmacsoport tőséget kaptak arra, hogy más szolgáltatókat vonjanak be az ellátásba, amely a megoldások széles spektrumát teszi lehetővé. Egyes helyeken továbbra is megvan a PCT-k szolgáltató ága, amely azonban ritkán alkalmaz önálló orvosi személyzetet: leggyakrabban valamelyik kórházi tröszt alkalmazott orvosait veszi igénybe. De lehetséges az is, hogy önálló community trösztök alakuljanak, amelyek egyedül vagy akár egy kórházi tröszttel közösen is pályázhatnak a feladat ellátására. Végül léteznek magán-szolgáltatók (pl. a Virgin Healthcare). 2013-tól a népegészségügy átkerül az önkormányzatokhoz. A PCT-k eredendő feladatai közül megmaradó szakrendelői ellátást az örökükbe lépő klinikai szolgáltatásvásárló csoportok (CCG-k) szervezik majd, alapvetően a fent leírt szerkezetek valamelyikében. A 2010/11-es pénzügyi évben (2010. április – 2011. március) az összes járóbeteg-megjelenés mindössze 3,37 százaléka (2 368 440 megjelenés) volt a PCT-k saját ellátó ágához köthető. Többségüket a kórházi trösztök végezték, vagy az általuk fenntartott szakrendelőkben, vagy a kórházak saját járóbeteg-rendelésein. Történnek intézkedések annak érdekében, hogy a betegeket az akut kórházon kívülre mozdítsák és az ellátást lehetőleg a betegekhez közel nyújtsák. Az elmozdulás egyik formája, hogy ugyanazt a munkát máshol végzik, pl. a járóbeteg utánkövetését nem a kórház, hanem GP vagy ápoló végzi pl. a beteg otthonában vagy otthonához közeli helyen (krónikus betegek szorosabb monitorozása a sürgősségi felvétel megakadályozása érdekében). A háziorvosok és szakorvosok közötti feladatmegosztást célzó stratégiák is ezt a célt szolgálják (integrált ellátás, „specialist outreach services”). A szakellátás a háziorvosi praxisban is szerepet kap, pl. diagnosztikai szolgáltatások, kisebb műtétek, akut és krónikus betegek ellátása, terhesség-gondozás, perinatális ellátás. Megemlíthetők az un. „speciális érdeklődésű orvosok” (Practitioners with Special Interests), akik továbbképzés révén klinikai területeken szereznek kompetenciákat és így olyan eljárásokat is végezhetnek, amelyeket hagyományosan az akut vagy kórházi szektorban teljesítettek. Az alapellátás részét képezi a fogászat, a szemészet, a közösségi szolgáltatások (pl. rehabilitáció, körzeti ápolói szolgálat, fizioterápia), az esti órákban és a hétvégeken működő walk-in rendelők. A várólisták megszüntetése érdekében 2002-ben az NHS Plan nevű reformterv részeként bejelentették az ISTC Programot, miszerint az NHS szerződést köthet magánszektorbeli központokkal (Independent Sector Treatment Centres). A központok azon kapacitások betöltésére hivatottak, amelyeket a meglevő NHS ellátók nem tudnak kielégíteni (műtétek, képalkotó eljárások, diagnosztikai eljárások stb.). A magánellátóknak eleget kell tenniük az NHS által megkövetelt klinikai elvá-

10

rásoknak és színvonalnak. 2010-ben 35 ilyen központ működött az országban. A közfinanszírozású NHS és ISTC szakellátás mellett létezik egy kisméretű magánszektor is, amelyet magánbiztosításból vagy közvetlen fizetésből térítenek. A magánszektor többnyire akut elektív ellátást nyújt. A lakosság kb. 12 százaléka rendelkezik önkéntes magánbiztosítással. Léteznek még magántulajdonban levő poliklinikák is, amelyek háziorvosokból és szakorvosból állnak, és integrált ellátást vagy kényelmesebb szolgáltatásokat nyújtanak a betegeknek. A poliklinikák 2010-ig jelentősen gyarapodtak, azonban a kormányváltás után az új egészségügyi miniszter fékezte terjedésüket. Az NHS finanszírozása többnyire az állam adóbevételeiből történik. Az állami egészségügyi ellátásban nincs önrészfizetés, leszámítva a fogászati ellátást és a gyógyszerek recept díját. A járóbeteg ellátásban az akut kórházakban bevezetett teljesítmény szerinti fizetési rendszert (Payment by Results, PbR) használják. A PbR esetátalány alapú díjszabási rendszer, melyben a kórházaknak nyújtott térítés közvetlen kapcsolatban áll az ellátott betegek számával és összetételével. A PbR célja, hogy átláthatóvá tegye az NHS pénzügyi folyamatait. A díjszabás lefedi a fekvőbeteg ellátást, az egynapos sebészetet, a járóbeteg és a sürgősségi/baleseti ellátást. A szolgáltatásokon átívelő egységes árazást a DRG-szerű HRG (Healthcare Resource Groups) teszi lehetővé, ami a klinikailag hasonló kezelések standard csoportjait képezi. A PCT-k mindazonáltal indokolt esetben köthetnek a PbR-tól eltérő feltételek – pl. fejkvóta-alapú díjazás – mellett is szerződést egy-egy szolgáltatóval. A szakellátásban a várakozási idő maximum 18 hét lehet. Kivételt képeznek a rákbetegségek és a mellkasi fájdalmakat ellátó gyors elérhetőségű klinikák (RACPC), ahol a várakozási idő két hét. A „Choose and Book” elektronikus előjegyzési rendszeren jelentkező betegek várakozási ideje 24 óra sürgős beutalással, 48 óra általános beutalással. A szakellátás földrajzi eloszlása Angliában is rendkívül változatos, és nincs központi elvárás arra vonatkozóan, hogy mekkora lehet az elérési idő a betegek számára. Észtország Az ambuláns szakellátást egészségügyi központok, kórházak járóbeteg részlegei és önállóan praktizáló szakorvosok biztosítják. A szakorvosi ellátás szolgáltatóinak többsége magán. Az állami és magán szolgáltatók egyaránt szerződhetnek az Észt Egészségbiztosítási Alappal. Az Észt Egészségbiztosítással szerződésben álló járóbeteg szolgáltatók finanszírozása leggyakrabban szolgáltatás alapú díjazással történik. A járóbeteg ellátásban co-paymentet kell fizetni, amely az Észt Egészségbiztosítási Alappal szerződésben álló szolgáltatóknál 3,20 euróig terjedhet. A díjfizetés alól mentesülnek


Ápoló szakmacsoport a terhes nők, a 2 év alatti gyermekek, valamint az azonnali kórházi kezelést igénylő betegek. A járóbeteg szakellátás igénybevételéhez háziorvosi beutaló szükséges. A beutaló nélkül igénybevett járóbeteg ellátást az észt egészségbiztosítás nem téríti meg. Nem szükséges beutaló a pszichiátria, nőgyógyászat, bőrgyógyászat, szemészet, fogászat, tüdőgyógyászat (a tuberkulózis esetében), fertőzésgondozás (a HIV/AIDS esetében), sebészet vagy ortopédia (traumatológia esetében).

A járóbeteg vizitekre vonatkozó maximális várakozási időt 2009 márciusában négy hétről hat hétre növelték. 2011-ben a járóbeteg ellátásban az átlagos várakozási idő 25 nap volt. GYEMSZI IRF Rendszerelemzési Főosztály Forrás: http://www.eski.hu/new3/kutatas/zip_doc/2013/ Jarobeteg_szakellatas_EU.pdf A tanulmány folytatását az øTInfo következő számában olvashatják!

Szakképzés

Átvették a működésre felhatalmazó igazolványokat a szaktanácsadók Az elmúlt év során többször adtunk hírt olvasóinknak az egészségügyi szakképzés területén szaktanácsadói feladatok ellátására meghirdetett pályázatokon nyertes szakdolgozók, szaktanárok számára szervezett programokról, a feladatra felkészítő továbbképzésekről. Most elérkeztünk ahhoz a kellemes pillanathoz, amikor örömmel hagytuk magunk mögött a fárasztó

ző intézményeknek, mind a gyakorlóterületet biztosító egészségügyi intézményeknek. Reményeink szerint a majd húszévnyi szünet után újjá alakuló szaktanácsadói hálózat munkatársai által

felkészülési időszakot, és ezt megpecsételendő, ünnepélyes keretek között kapták meg a szaktanácsadók a működésre feljogosító igazolványokat. 2013. március 13-án a GYEMSZI Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság megbízásával együtt érvényes szaktanácsadói igazolványokat 21 főnek adta át az Intézet főigazgatója, dr. Török Krisztina, méltatva felkészülésüket és felkészültségüket a szaktanácsadói tevékenységre. Az országban elsőként eleveníti fel intézetünk azt a tradíciót, ami arra hivatott, hogy az egészségügyi szakképzés területén – a szaktanácsadók közreműködésével – segítő szolgáltatást nyújtson mind a szakkép-


nyújtott segítséget az intézmények bizalommal fogadják, és együttműködésükkel a szakmai műhelymunka gyümölcsöző lesz! Feigl Ágnes, GYEMSZI EFF

11

Beszámolók

Konferencia-sorozat a műhibaperek ellen A Semmelweis Tervben foglalt céloknak megfelelően a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) – kiemelt figyelemmel a nem kívánatos események, illetve műhibaperek megelőzésére-, háromnapos konferenciasorozattal, majd ezt követően szakmai tréningekkel igyekszik javítani az orvosok, szakorvosok, egészségügyi szakdolgozók belső és külső kommunikációját. A hivatalos statisztikák szerint a konszolidált egészségügyi intézmények tekintetében országosan 378 kártérítési per van folyamatban, ennek jelenlegi perértéke 5,5 milliárd forint. Hazánkban kb. 400-500 kártérítési per kezdődik évente, a megítélt kárösszegek éves szinten hozzávetőlegesen 2 milliárd forintot tesznek ki. A GYEMSZI által 2013 áprilisában megrendezésre kerülő konferencia-sorozat létjogosultsága a statisztikai adatokban megjelenő magas műhibaper-számokban, az ehhez kapcsolódó kifizetések csökkentésének igényében és a konszolidált intézmények képzési igényeiben keresendőek. A társadalmi elvárásokat figyelembe véve a Semmelweis Terv kimondja, hogy az egészségügyi ellátás egyik kiemelt célja a betegjogok megfelelő érvényesítése, a betegek kiszolgáltatottságának csökkentése és az emberi méltóság megőrzése. Ehhez elengedhetetlen – a rendelkezésre álló, gyakran szűkös személyi és tárgyi feltételek objektív figyelembevétele mellett-, a beteg és az ellátó személyzet illetve intézmény kapcsolatában a kölcsönös bizalom és felelősség erősítése, az adminisztráció csökkentésével a valódi kommunikáció erősítése és az információs aszimmetriából adódó egyenlőtlenségek kiküszöbölése. 2012 augusztusában és novemberében a GYEMSZI összesen 23 megyei és 33 városi konszolidált egészség-

ügyi intézményben végzett felmérést, melynek célja a szakmai továbbképzési igények feltérképezése volt. Ezen felmérés eredménye szintén egy kommunikációt erősítő program kidolgozását indokolta. A konferencia-sorozat megrendezésére 2013. április 4-én, 11-én és 25-én kerül sor a Józsefvárosi Önkormányzat (1085 Budapest, Horánszky utca 13.) Diák- és Vállalkozásfejlesztési Központjának Rendezvénytermében. A konferencián a GYEMSZI Térségi Egészségszervezési Központok vezetői és érintett munkatársai, valamint a konszolidált egészségügyi intézmények menedzsmentje (főigazgatók, orvos-igazgatók, gazdasági vezetők és ápolásvezetők) vesznek részt. A tervezett témakörök között szerepel a probléma felvetésén és a jelenlegi helyzet bemutatásán túl, a témához kapcsolódó jogszabályi keretek, etikai statútumok összefoglalása, a biztosítók egészségügyi tevékenységhez való viszonyának elemzése, valamint a nemkívánatos események megelőzésének, kezelési lehetőségeinek, a dokumentáció szerepének vizsgálata is. Kiemelt téma a kommunikáció szerepe a gyógyító tevékenység során, különös figyelemmel a kulturális és szociális társadalmi különbségekre. A házigazda szerepét a GYEMSZI Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatósága és a GYEMSZI Egészségszervezési és Finanszírozási Főigazgatósága látja el. A projekt második szakaszában – várhatóan az év második felében – valósul meg a kommunikációs tréningek szervezése. A program kidolgozásában és a tréningek megtartásában a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének témában jártas szakemberei működnek közre. Dr. Abay-Nemes Orsolya, GYEMSZI EFF

Természetgyógyászati szakmacsoport

Gyakorlati tanácsok a természetgyógyászat eszköztárából Tegyünk a tavaszi fáradtság ellen! A hideg téli hónapokban szervezetünk kívánja a magas zsírtartalmú, nehéz ételeket. Ráadásul ilyenkor keveset tartózkodunk a szabadban, akkor is jól felöltözve. Időnk nagy részét jól fűtött szobákban töltjük, szervezetnünk nem tudja elégetni a plusz kalóriákat, így nem csoda, ha a téli hónapok elteltével néhány kg-mal súlyosabbak leszünk. Ám emellett más folyamatok is lezajlanak. A kevés mozgás, kevés természetes fény hatására életfolyamataink lelassulnak, méregtelenítésünk

12

nem működik elég hatékonyan, testszöveteinkben salakanyagok rakódnak le, fáradékonyak és rosszkedvűek leszünk. Vagyis elér bennünket a tavaszi fáradtság. Jelentősen csökkenhet védekező képességünk, megfázás, légúti betegségek fertőzések léphetnek fel. A hagyományos gyógyításnak gyakran használt eszköze a böjt. A keresztény vallási szabályok is előírják a húsvétot megelőző 40 napra a böjtöt, ami ebben a formában, főként hús nélküli étrendet jelent.


Természetgyógyászati szakmacsoport A kínai gyógyászat inkább ősszel javasolja a böjtöt, úgy vélik, a szervezetet fel kell készíteni a télre. Így legjobb formánkban indulunk neki a nehéz téli hónapoknak, megadva az esélyt, hogy energiáink mindvégig kitartsanak. A tavaszi böjtöt kifejezetten károsnak tartják, úgy gondolják, kimerítő hatású. Aki mégis böjtölve szeretne tisztító kúrázni, annak a kása napokat ajánlom. Hetente egy napon csak egyféle kását fogyasszon: főtt búzát, főtt barna rizst, kölest felváltva. A kásákat só nélkül, kevés fűszerrel megszórva tálaljuk, és minden falatot alaposan rágjunk meg! Komoly méregtelenítő kúra elvégzéséhez feltétlenül kérjük szakember segítségét, hogy a kúra befejeztével valóbban jobban legyünk, ne pedig legyengüljünk. Mindenki bátran belevághat az egyszerű, fiatalító, frissítő kúrába, amelynek célja, hogy méregtelenítsük szervezetünket a kiválasztó rendszerek aktiválásával. Az emberi test több szerve is végez salakanyag eltávolítást: az emésztőszervek, a vesék, a légző rendszer, és a bőr. Támogassuk ezen szervek munkáját, és néhány hét múlva tapasztalhatjuk, hogy fáradékonyságunk elmúlt, üdébbek, szebbek vagyunk, és a hangulatunk is javul. Méregtelenítő tippek Alakítsuk át étrendünket! Minél kevesebb húsfélét, és zsíros ételt fogyasszunk, helyette hetente 1-2 alkalommal iktassunk az étrendbe halételeket. A hal húsában található telítetlen zsírsavak jótékonyan csökkentik a koleszterin szintet, továbbá a hal feldolgozása jóval kevesebb terhet ró a szervezetre. A halat grillezve, párolva, vagy fóliában készítsük el az olajban sütés helyett. A fehér kenyeret és a cukrászsüteményeket váltsa fel a barna színű, teljes kiőrlésű gabonából készült kenyér, péksütemény. Új ízeket ismerhetünk meg, változatos szendvicseket készíthetünk segítségükkel, ráadásul a magas rosttartalmuk szinte kisöpri a belek falára tapadt salakanyagokat. Zöldségek, gyümölcsök bőven szerepeljenek étlapunkon! Részesítsük előnyben az évszak ételeit, amik magas ásványi anyag tartalommal rendelkeznek. Ha édességre vágyunk, együnk fügét, datolyát, néhány szem mazsolát dióval, mogyoróval, mandulával, vagy egy szelet mézes kenyeret! Ha nagyon elfáradunk, ehetünk csokoládét is, de ez legalább 70%-nyi kakaót tartalmazzon! Néhány kocka kiváló élénkítő, flavonoidjai értisztító hatásúak, és a csokiról se kell lemondanunk. Minél kevesebb sót használjunk, és változatosan fűszerezzünk! Kóstoljunk meg új fűszereket: rozmaring, vasfű, borsikafű, szerecsendió, kakukkfű, kapor, lestyán, majoránna, szurokfű, bazsalikom! Együnk csírázó növényeket! Csíráztassunk otthon különböző bio magokat, és szórjuk a csírákat szendvicsekre, salátába. Különleges ízeket fedezhetünk fel.


A búza, mikor épp csak kicsírázik édes, később fű ízű, a mustármag csípős, a lucerna zamatos zöld ízével lep meg. A csíráknak rendkívül magas a természetes vitamin és a nyomelem tartalma. Pótolják a szervezetünk számára fontos anyagokat. Fogyasszunk 2-3 hétig minden nap 1 pohár gyógyteát. Keverjük össze egyenlő arányban a következőket: aranyvessző, bodzavirág, csipkehús, kökényvirág, gyermekláncfűlevél, csalánlevél, körömvirág. Egy evőkanálnyi teafüvet forrázzunk le 3 dl vízzel, édesítés nélkül, vagy pici mézzel elkeverve, és ezt reggel éhgyomorra fogyasszuk el! Lapacho kéregből készült teát is ihatunk. 1 evőkanál kérget 5 percig főzzünk 1 liter vízben. Szűrjük le, és egész napra elosztva kortyolgassuk. Ezt is ízesíthetjük, természetes édesítőkkel, mézzel, ánizzsal, xilittel stb. Töltsünk a szabadban legalább fél órát naponta. Lendületesen sétáljunk, végezzünk néhány karkörzést, szívjuk be mélyen a friss levegőt. Minden nap fogyasszunk el minimum 1,5-2 liter folyadékot. Tiszta vizet, gyógyteát, cikória kávét. Kóstoljuk meg a kombucha teákból készült italokat. Már napi néhány pohár elfogyasztása is érezhető változásokat hoz. Kiürít méreganyagokat, segít az egészséges bélflóra kialakításában, hozzájárul az ásványi anyagok, vitaminok felszívódásához, frissíti a gondolkodást is. Dolgoztassuk meg bőrünket! Zuhanyozás közben dörzsöljük le magunkat loofa szivaccsal, vagy mosdó kesztyűvel. Így leradírozzuk az elhalt hámsejteket, élénkítjük a vérkeringést, gyorsítjuk a salakanyagok eltávolítását. Fürdés után krémezzük be testünket jó minőségű testápolóval, és néhány nap múlva tapasztalhatjuk, bőrünk rózsásabb, selymesebb. Akinek lehetősége van rá, masszíroztassa magát heti 1-2 alkalommal! A masszázs élénkíti az anyagcsere folyamatokat, gyorsítja a méreganyagok kiválasztását. Jó hatású a talpmasszázs, ahol a kezelés közben szervezetünk általános állapotáról is képet kaphatunk. Otthon is masszírozhatjuk a talpunkat egy kemény gumilabda, vagy egy kisebb fa henger, pl. egy rövidre vágott söprűnyél segítségével. Napi 4-5 perc masszírozás már érezhető eredményeket hoz. Kökény Mária, fitoterapeuta, reflexológus, életmódtanácsadó és -terapeuta

Hangmasszázs Peter Hess módszerével Radnai Zsuzsanna www.hangmasszazs.hu Tel.: +36-30/252-4049 e-mail: [email protected] Forma: A Célcsoport: 2, 3, 4, 5, 6, 8, 11, 16, 20, 23, 25, 26, 32, 35, 37, 38, 40, 46, 50, 54, 57, 58, 59, 61, 62, 66 Időpont: változó Továbbképzési pont: 37

13

Migráció

Migránsok és a magyar egészségügy – III. rész Kutatási zárótanulmány A tanulmány a Panta Rhei Társadalomkutató Bt. EIA/2011/1.3.6 számú, „Migránsok és a magyar egészségügy” című projektjében készült. A projekt az Európai Unió Európai Integrációs Alapjának támogatásával valósult meg. 3. A migránsok megkérdezéses vizsgálata A felvétel alapsokasága a hazánkban 3 hónapot meghaladó ideig tartózkodó felnőtt korú harmadik országbeli állampolgárok köre. 3.1. Mélyinterjúk A harmadik országokból bevándoroltakkal készített kötetlenebb interjúk segíthetnek abban, hogy mélyebb ismereteket szerezzünk egészségügyi szükségleteikről, a magyar egészségügyi szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos tapasztalataikról, az e területen megnyilvánuló gondokról, nehézségekről. Az interjúkról hangfelvétel és/vagy írásos összefoglaló készült. Az interjúk a következő kérdéskörök vizsgálatát segítették: – melyek a migránsok főbb egészségügyi szükségletei; – melyek a magyar egészségügy igénybevételével kapcsolatos kedvező és kedvezőtlen tapasztalatok; – melyek a hozzáférés nehézségei; – milyen a migránsok tájékozottsága a magyar ellátórendszerről – mi eredményezhetne hozzáférhetőbb, jobb minőségű ellátást számukra A téma szempontjából kritikus csoportok szerint kiválasztva 14 egyéni és három csoportos interjú készült. 3.2. Kérdőív A kutatás alapját a harmadik országokból érkezett migránsok standard kérdőív segítségével történő megkérdezése képezte. Az adatfelvétel kitért az itt tartózkodás gazdasági, társadalmi körülményeinek vizsgálatára, kérdéseket tartalmazott a szóban forgó népesség egészségi állapotára vonatkozóan, a bevándorlók magyar egészségüggyel kapcsolatos tájékozottságáról, attitűdjeiről, tapasztalatairól és konfliktusairól, az egészségügyi ellátás igénybevételének jellemzőiről. A kérdőív témakörei a következők: – személyes, demográfiai jellemzők; – iskolai végzettség, nyelvtudás képzettség, – munka, munkahely Magyarországon; – egészségi állapot;

14

– biztosítás; – ismeretek, attitűdök a magyar egészségüggyel kapcsolatban; – az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele; – kapcsolat orvosokkal, egészségügyi személyzettel, kommunikáció megítélése; – problémák, nehézségek, konfliktusok az ellátással, biztosítással kapcsolatban, A vizsgálandó népességcsoport sajátosságából adódóan a standardizált kérdőívet ki kellett dolgozni több nyelven is. (A kérdőív angol, kínai és orosz fordításban is elkészült.) Ez kedvező feltételeket teremtett a kérdezettekkel való jobb együttműködéshez is. Az egészséggel, egészségüggyel kapcsolatos kérdésblokkok tekintetében összehasonlításokra alkalmas nemzetközi (WHO, EUROSTAT) standardok álltak rendelkezésre, de szükség volt a migránsok speciális problémáira irányuló önálló kérdőívrészek kidolgozására is. A standardizált kérdőíven alapuló adatfelvétel úgy is felfogható, mint egy kiinduló vizsgálat, amely a későbbi vizsgálatokhoz is alapot nyújthat, és összehasonlítási keretül szolgálhat, egyes elemeiben pedig lehetőséget nyújt után követésre is. A kérdőív kialakításába a kutató csoport bevonta a potenciális felhasználókat, a témában érdekelt egészségügyi intézmények, civil szervezetek képviselőit is. Erre az együttműködésre, kapcsolatra a feldolgozás, értékelés során is építhettek a kutatók. 3.3. Az adatfelvétel tervezésének és a kérdőív véglegesítésének lépései Az adatfelvétel próbakérdőívét és az interjúvázlatokat véleményezésre megkapták a témában érdekelt intézmények és külső szakértők. A próbakérdezés során a kérdezőbiztosok tesztelték a kérdezés várható időtartamát, az egyes kódkategóriák teljességét és pontosságát, a kérdések megválaszolhatóságát, és a kérdőív szerkezetének, szerkesztésének kérdéseit. A próbakérdezésnél a feldolgozhatóság tesztelése is cél volt. A válaszok a próbakérdezéshez készült program segítségével rögzítésre és értékelésre kerültek. A végleges kérdőív kialakítása a beérkezett vélemények és a próbakérdezés szakmai, módszertani tapasztalatainak figyelembevételével történt. 3.4. A mintavétel elvi szempontjai A problémakör összetettsége, a vizsgált népesség sajátosságai óvatosságra intettek a mintavételi szempontok kialakításánál. Tekintetbe kellett venni a vizsgálni kívánt népesség soknyelvűségét, kulturális he-


Migráció terogenitását, gyakran bizonytalan elérhetőségét. A kutatási cél szemszögéből feltétlenül szükséges volt, hogy az elemzéshez „elegendő számú” megkérdezett álljon rendelkezésre a következő – egymást részben átfedő – kritikus csoportokból: – magyar származású ukrán és szerb állampolgárok; – távol-keletiek (kínaiak, vietnámiak, mongolok); – Szaharán túli afrikaiak; – arabok, egyéb iszlám országok (Afganisztán, Irán, Törökország) állampolgárai; – szezonális (építőipar, mezőgazdaság) munkások; – háztartásbeliek, diákok. A fejlett országok magas státuszú és képzettségű munkavállalóinak egészségügyi ellátása kevésbé problematikus, esetleges alulreprezentáltságuk nem volt valószínű. A harmadik országbeli állampolgárok standard megkérdezéséhez szükséges minta meghatározása kétféle módon lehetséges: – statisztikailag reprezentatív mintaválasztás a BÁH nyilvántartása alapján; – rétegzett kvóta alapján történő kiválasztás Mindkét eljárásnak vannak előnyei és kockázatai a tudományos elemezhetőség és a gyakorlati kivitelezhetőség szempontjából. Ez utóbbi miatt a kutatás a kvótás kiválasztás módszerén alapszik. A kvótaszerű minta kiválasztására az alapsokaság differenciált tipológiája segítségével került sor. A lényeges csoportképző ismérvek figyelembevétele (származási hely, nemzetiség, lakóhely, tevékenység jellege) alapján került egy szakmailag kielégítő és költséghatékony mintanagyság meghatározásra. Cél volt, hogy az egyes az egészségügyi ellátás viszonylatában eltérő helyzetű csoportokból megfelelő elemszám kerüljön a mintába annak érdekében, hogy a csoportok önmagukban is elemezhető almintát képezzenek. A kvótaszerű minta biztosítja a kritikus csoportok elemezhető nagyságrendjét, viszont az alapsokaságra megfelelő átsúlyozás segítségével is csak korlátozottan általánosíthatók az eredmények. A kvótaszerű minta összeállításakor az alábbi csoportképző ismérvek figyelembevétele volt indokolt. Származási hely (ország/régió): Ukrajna; Szerbia, illetve Jugoszlávia utódállamai; más európai, nem EU tagországok és volt szovjet területek; arab országok és Irán; Kína; Vietnám; Mongólia; más ázsiai országok; Szaharán túli afrikai országok; Latin-Amerika; nem Európai fejlett országok (Észak-Amerika, Japán, Ausztrália, Új-Zéland). Nemzetiség: magyar, más nemzetiségű. Törekedni kellett arra, hogy az egyes csoportokból megfelelő elemszám kerüljön a mintába annak érdekében, hogy a csoportok önmagukban is elemezhető almintát képezzenek. A vizsgált népesség és a tematika speciális jellege, a kérdezettek különböző anyanyelve miatt kiemelt fi-


gyelmet kellett fordítani a kérdezőbiztosok kiválasztására és oktatására, folyamatos ellenőrzésére. A kockázatok csökkentése érdekében a megkérdezendők egy részét külföldi állampolgárságú/nemzetiségű munkatársak/kérdezőbiztosok ismeretségeik, kapcsolataik révén érték el, más részükkel olyan, helyismerettel rendelkező, tapasztalt kérdezők léptek kapcsolatba, akik saját környezetükben ismerik a harmadik országbeli bevándorlók által preferált helyeket. Több szálon elindulva, majd azt követően a hólabda módszerrel továbbhaladva volt bővíthető az interjúalanyok köre. Mintanagyság: A bevándorlók lényeges csoportképző ismérveinek figyelembevétele (származási hely, nemzetiség, lakóhely és tevékenység jellege) alapján 500 fő megkérdezését tartalmazta a kutatási terv. A környező országokból 98 ukrán állampolgár került a mintába, 82-en a volt Jugoszlávia utódállamaiból származnak, csaknem háromnegyedük (73%-uk) magyar nemzetiségű. A harmadik legnagyobb állampolgársági csoportból, a kínaiak közül tényleges súlyuknak nagyjából megfelelően 78 személy megkérdezése történt meg. A többi származási hely szerinti főbb csoportban általában 20-30 fő válaszolt a kérdésekre. 1. tábla: A válaszadók állampolgárság szerint Ország csoport UKRAJNA

VOLT SZOVJETUNIO + ALBÁNIA

Állampolgárság országa Ukrajna Oroszország Kazahsztán Belorusszia Örményország Albánia

Fő 98 23 1 3 7 1

Együtt

35

Szerbia Horvátország SZERBIA + HORVÁTORSZÁG Együtt TÖRÖKORSZÁG Törökország KÍNA Kína VIETNAM Vietnam MONGÓLIA Mongólia Szíria Egyiptom Irak Irán Jordánia Jemen Libanon Líbia Szaúd-Arábia ARAB ORSZÁGOK + IRÁN Együtt Thaiföld India Afganisztán Fülöp-szigetek Indonézia

73 9 82 23 78 26 20 2 4 1 15 1 4 1 1 1 32 4 5 1 1 1

15

Migráció Ország csoport

EGYÉB ÁZSIA

SZAHARÁN TÚLI AFRIKA

FEJLETT ORSZÁGOK

LATIN-AMERIKA

Állampolgárság országa Malajzia Laosz Együtt Nigéria Gambia Ghána Kenya Szenegál Etiópia Libéria Togó Egyéb afrikai Együtt Egyesült államok Japán Izrael Dél-Korea Kanada Ausztrália Együtt Kuba Mexikó Kolumbia Venezuela Panama Együtt Mindösszesen:

Fő 1 2 15 11 1 2 2 1 2 1 2 1 23 23 4 10 13 10 1 61 1 1 2 2 1 7 500

A magyar állampolgárságot kapottak közül 24 fő került a mintába. Bizonyos származási hely szerint jellegzetes, de viszonylag kis lélekszámú csoportokat (pl. törökök) a kutatás jelentősen túlreprezentál. Ennek korrigálása céljából a minta állampolgárság szerint súlyozásra került. A súlyozás alapjaként a Magyarországon tartózkodókról az EUROSTAT adatbázisában rendelkezésre álló adatok szolgáltak. A kérdőíves megkérdezésre 2012 áprilisa és augusztusa között kerül sor. A munkában 30 kérdező vett részt. Az interjúk színhelye többnyire a megkérdezettek lakása volt, de készültek interjúk munkahelyeken, kávézókban, interneten és a BÁH-ban is1. A standard interjúk átlagos időtartama 40 perc volt, a legrövidebb interjú 15 percig, de volt olyan is, amelyik 90 percig tartott. Összesen 513 kérdőíves interjú készült el, 13 technikai okokból kimaradt az elemzésből. Végül 500 külföldi, nem EU állampolgár válaszai kerültek feldolgozásra. 3.5. Adatfeldolgozás Az adatfeldolgozás során meghatározó szerepet játszottak a nemzetközi szakirodalom ide vonatkozó

iránymutatásai, az ELEF (Európai lakossági egészségfelmérés) adataival, a nemzetközi szervezetek (WHO, IOM stb.) és a hazai kutatások eredményeivel, a Panta Rhei Bt. korábbi vizsgálataival való összehasonlíthatóság szempontjai. Az adatfeldolgozás tekintetbe vette a továbbfejlesztés, az idősoros továbbvezethetőség, longitudinális vizsgálat lehetőségének biztosítását is. Az adatfeldolgozás fázisai: a kérdőíves vizsgálat adatainak rögzítése, statisztikai ellenőrzése, tisztítása, alapmegoszlások leírása, összefüggések feltárása és összevetése a hipotézisekkel. A kvalitatív módszerrel szerzett információ (interjúk) feldolgozása során megtörtént a felvett hanganyag írásbeli rögzítése (esetenként azok magyarra fordítása). Ugyancsak megtörtént a kulcsszavak, témák rendszerének kidolgozása, a szövegkorpusz ezek alapján történő tematizálása, besorolása, jellegzetes, tanulságos motívumok kiemelése és elemzése. Az elemzés fontos részét képezte bizonyos tematikus elemekhez a kvantitatív eredményeket jól illusztráló szövegrészek kiválasztása. III. A minta összetétele2 A származási ország szerinti és nemzetiségi öszszetétel nagyjából és egészében tükrözi a mintaválasztási koncepciót, amely „elégséges” nagyságrendek” biztosítását célozta az egyes karakterisztikus migráns csoportokból. Az elemzés során, ahol a korrektebb általánosításhoz erre szükség volt, a származási országok szerinti adatok a tényleges 2010-es statisztikai adatok szerint súlyozásra kerültek. A válaszadók 53%-a férfi és 47%-a nő, átlagos életkoruk 32 év, egyharmaduk 25 évnél fiatalabb és csupán 17 fő több mint 60 éves. A 60 évesnél idősebbek fele inaktív. 2. tábla: Korösszetétel a mintában*, a Magyarországon tartózkodó külföldiek s a teljes felnőtt népesség körében (%)*3 Korcsoport 20–24* 25–39 40–59 60+ Együtt:

Minta 32 44 20 3 100

Migránsok 21 38 33 17 100

Teljes népesség 8 29 34 29 100

*a mintában 18-24 évesek

A mintába kerültek, a Magyarországon tartózkodó külföldiek s a tejes felnőtt népesség korösszetételének összevetése tükrözi azt a tényt, hogy a külföldiek korstruktúrája kedvezőbb a magyar népességénél. A minta ezen belül is felülreprezentálja a fiatalabbakat.

1

Ezért a lehetőségérti ezútonis szeretnénk köszönetünket kifejezni a Hivatal illetékeseinek ebben a fejezetben a súlyozatlan mintából közlünk adatokat 3 Demográfi Évkönyv KSH,2012; Népszámlálás Előzetes Adatok 2, KSH,2012

2

16


Migráció 3. tábla: A válaszadók nemek és életkor szerint (%) Életkor

Férfi

Nő

6. tábla: A válaszadók foglalkozás szerint

–24

28

37

32

25–39

47

41

44

40–54

19

16

17

55–

6

6

6

Összesen:

100

100

100

A megkérdezettek (58%) nőtlen/hajadon és nem él házastársi vagy élettársi kapcsolatban, ami a harmadik országból érkezők sajátos korösszetételét és migrációs fázisát is jól jelzi. 4. tábla: Családi állapot szerinti megoszlás a mintában Családi állapot

Fő

%

Nőtlen/hajadon

289

58

Házas/élettárssal él

192

39

Elvált/özvegy

15

3

496

100

A származási ország szerinti és nemzetiségi öszszetétel tükrözi a már korábban kifejtett mintaválasztási koncepciót, amely „elégséges nagyságrendek” biztosítását célozta. A válaszadók több mint egyharmada (34%-a) magyar nemzetiségűnek vallja magát és 27%-uk anyanyelvének is a magyar nyelvet jelölte meg. E személyek kivétel nélkül ukrán és szerb állampolgárok. Az elemzés során, a korrektebb általánosítás érdekében, a származási országok szerinti adatok a tényleges 2010-es statisztikai adatok szerint kerültek súlyozásra. A válaszadók 80%-a Budapesten, további 2-3% az egészségügyi ellátás szempontjából hasonló színvonalat biztosító Pécsett, Debrecenben vagy Szegeden lakik, ami azt jelzi, hogy a minta a megkérdezés módszeréből fakadóan a kisebb, nehezebben elérhető települések rovására torzít. 5. tábla: A minta a kérdezett lakóhelye szerint Fő

%

Bp., Pécs, Szeged, Debrecen

412

82

Más város

57

11

Község

31

6

Együtt:

500

100

A megkérdezettek foglalkozási struktúrája, ha nem is tükrözheti reprezentatív módon a teljes szóban forgó népességet, de kellően heterogén, minden fontos foglalkozási csoportot tartalmaz. A válaszadók 14%-a segéd- vagy betanított munkás, 18%-a szakmunkás, 7%-a adminisztratív dolgozó, 26%-a értelmiségi vagy vezető (ide sorolva a nagyobb cégek tulajdonosait).


Foglalkozás

%

71

14

Szakmunkás

90

18

Adminisztratív, középf. ügyintéző

34

7

Értelmiségi, vezető

130

26

Diák

126

25

Inaktív eltartott egyéb

49

10

Összesen:

500

100

A megkérdezetek 30%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezik. További 30% érettségizett, 10% szakmunkás szakiskolai végzettségű (érettségi nélkül). Csupán 23 fő (5%) nem tanult tovább az elemi vagy általános iskola befejezése után. Minden negyedik interjúalany felsőfokú tanulmányait végzi Magyarországon. 7. tábla: A válaszadók Iskolai végzettség szerint (%)

Összesen:

Lakóhely

Fő

Segéd- vagy betanított munkás

Összesen

Végzettség Alapfokú Szakmunkás Érettségi Felsőfokú Diák Együtt:

Fő 23 49 150 151 126 499

% 5 10 30 30 25 100

8. tábla: Iskolai végzettség országosan és a válaszadók körében (%) Megoszlás Általános 8. évfolyam vagy alacsonyabb alapfokú Középfokú iskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel Érettségi Egyetem, főiskola stb. oklevéllel Összesen:

MO összesen

Minta

39

7

18

13

28 15 100

41 39 100

A jelenleg felsőfokú képzésben résztvevő diákokat figyelmen kívül hagyva az iskolai végzettség szerinti megoszlás a következő: 9. tábla: Iskolai végzettség (N = 375) Végzettség Alapfokú Középfokú iskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel Érettségi Felsőfokú Együtt:

Fő 25

% 7

47

13

155 148 375

41 39 100

A minta „felfelé” torzíthat az iskolai végzettség tekintetében. A mintaválasztás részben a kérdezők személyes kapcsolataira alapozott, ami előnnyel járt a nyílt kommunikáció terén, de azt is eredményezhette, hogy a felsőfokú végzettségűek, jelenleg felsőfokú tanulmányaikat végzők (és általában a kérdezőktől kisebb társadalmi távolságra levők) nagyobb eséllyel kerültek a mintába. A torzítást esetenként befolyásolhatták az is-

17

Migráció kolarendszerek különbségei, illetve fordítási nehézségek, ami a ténylegesnél magasabb végzettség regisztrálását eredményezhette. Mindezek mellett, a makro-statisztikai adatok is azt igazolják, hogy a migránsok iskolázottsági összetétele kedvezőbb a magyar népességénél. Minden negyedik válaszadó magyar nemzetiségűnek vallja magát és 27%-uk anyanyelvének a magyar nyelvet jelölte meg. Az egészségügyi ellátás szempontjából kiemelkedő jelentőségű a magyar nyelv ismerete. 10. tábla: Milyen szinten beszél magyarul? Magyar nyelvtudás Nem beszél Gyengén Közepesen Jól Kiválóan, anyanyelvi szinten Összesen:

Fő 67 157 77 39 160 500

% 13 31 15 8 32 100

Származási ország szerint a nyelvismeret a következőképp alakult: 11. tábla: A magyar nyelvtudás szintje származási hely szerint (%)

Ukrajna Volt SZU + Albánia Szerbia, Horváto. Törökország Kína Vietnám Mongólia Arab országok + Irán Egyéb Ázsia Szaharán túli Afrika Fejlett o. Latin-Amerika Együtt :

12. tábla: A magyar nyelvismeret szintje Állampolgárság

Teljes minta átlag 4,7 2,0 4,0 3,1 2,4 2,5 3,2 2,5 1,9 2,7 2,4 2,3 3,3

Ukrajna Volt SZU + Albánia Szerbia + Horvátország Törökország Kína Vietnám Mongólia Arab oszágok + Irán Egyéb Ázsia Szaharán túli Afrika Fejlett országok Latin-Amerika Összesen:

N 110 32 113 11 80 21 8 38 17 12 50 9 500

Nem magyar anyanyelvűek átlag N 2,9 18 2,0 32 2,4 44 3,1 11 2,4 80 2,5 21 3,2 8 2,5 38 1,9 17 2,7 12 2,3 49 2,3 9 2,4 338

A magyar anyanyelvűeket figyelmen kívül hagyva Ukrajna és Szerbia (és Horvátország) értékei változnak: ők a (2,9 ill. 2,4) közepesnél gyengébbnek értékelik magyar nyelvtudásukat. A megkérdezettek fele független lakásban lakik egyedül, vagy családtagokkal. 13. tábla: Magyarországon milyen lakásban, szálláson lakik? (%)

Gyengén, vagy nem beszél (1,2) 9 83 28 35 65 73 20

Közepesen (3) 1 6 5 35 21 15 50

53

22

25

67 48 64 57 45

27 26 21 29 15

7 26 15 14 40

Jól (4,5) 90 11 67 30 14 12 30

1-től 5-ig osztályozva a kérdezette magyar nyelvtudását, származási hely szerint a válaszolók átlagosan következőképpen értékelték nyelvtudásukat:

Hol lakik? Saját tulajdonú lakásban Bérelt lakásban, szolgálati lakásban (egyedül vagy más családtagokkal) Bérelt lakásban másokkal Rokonnál, ismerősnél Munkás/nővérszállón Máshol Összesen:

Fő 120

% 24

137

28

74 67 89 10 497

15 14 18 2 100

A lakás körülmények nagyban különböznek az állampolgárság szerint, nem függetlenül attól, hogy menynyi ideje lakik Magyarországon a kérdezett. (14. tábla) Dr. Juhász Judit, Dr. Makara Péter, Makara Eszter, Dr. Csépe Péter A tanulmány folytatását az øTInfo következő számában olvashatják!

14. tábla: Lakásviszonyok állampolgárság szerint (%) Ukrajna Volt SZU + Albánia Szerbia + Horváto. Törökország Kína Vietnám Mongólia Arab o. + Irán Egyéb Ázsia Szah.túl Afrika Fejlett országok Latin-Amerika Összesen:

18

Saját 18 20 11 13 39 42 20 19 36 39 28 14 24

Bérelt, v szolgálati (egyedül vagy család-tagokkal) 14 34 18 61 26 12 35 36 36 44 40 29 28

Bérelt lakás másokkal 5 9 11 9 19 42 10 23 14 9 25 14 15

Rokonnál, ismerősnél 18 17 22 13 14 4 10 13

3 29 14

Munkásszálló, nővérszálló 39 20 34 4 3

Más

Együtt

5

100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

4

25 10 14 9 3 14 18

2


Idegennyelvû cikkek

Melanoma – Improving diagnosis in general practice Australia is the world capital of melanoma and despite our best efforts to ‘slip-slop- slap’ the incidence of melanoma continues to rise. In 2007, 10 342 Australians were diagnosed with melanoma and 1279 people died from the disease.1 About half of melanomas are first noticed by the patient and consultations about moles are relatively common in general practice. Early detection and treatment of thin melanomas is associated with better survival, but diagnosing melanoma in its early stages can be challenging. While several studies have shown that Australian general practitioners have high sensitivity and specificity for diagnosing nonmelanoma skin cancer, they have also demonstrated the difficulties distinguishing melanoma from other common pigmented skin lesions. Youl et al’s2 study comparing the diagnostic performance of GPs and primary care skin cancer clinic doctors in Queensland showed that both groups excised approximately 20 pigmented skin lesions for each melanoma diagnosed. In this study GPs showed a sensitivity to detect melanoma of 29%. So the challenge GPs face is to identify early melanomas while managing patient anxiety and not breaking the Medicare budget through excising large numbers of benign lesions. There has been considerable interest in various methods to improve GPs’ ability to diagnose melanoma including the use of diagnostic checklists, such as ‘ABCD’ (Asymmetry, Border irregularity, Colour variation and large Diameter [>6 mm]), and the ‘7-point checklist’, and a range of imaging devices. Dermoscopy uses a hand-held magnifying device coupled with application of a liquid between the skin and the transparent plate of the dermatoscope. It allows visualisation of diagnostic features that cannot be observed with the naked eye. Several studies, mainly conducted in dermatology settings, have shown that dermoscopy can improve the diagnostic accuracy for melanoma.3 Dermoscopy can be combined with short term sequential digital imaging (SSDI) in which dermoscopic images are stored and comparisons made over 2-4 months. The absence of change over that time period is a strong predictor that the lesion is benign. In collaboration with the Sydney Melanoma Diagnostic Centre, the School of Primary, Aboriginal and Rural Health Care at the University of Western Australia, ran a trial involving 102 Perth GPs to examine the effect of using dermoscopy and SSDI on the management of pigmented skin lesions. Using these techniques reduced excisions or referrals for pigmented skin lesions by 56% while maintaining 97% sensitivity to detect melanoma.4 This is fairly convincing evidence that these imaging methods are potentially worth using in


general practice. However, the GPs in this study spent 10-20 hours of online learning to develop expertise in interpreting dermoscopy and only 62% of GPs in the study actually used the devices. We have therefore been interested in other diagnostic aids that require less time to learn. One such technique applies SIAscopy, a handheld device which shines different wavelengths of light through the skin and identifies the location of collagen, melanin and dermal blood in the epidermis and dermis. A series of images for each lesion is produced which can be used to identify diagnostic features associated with melanoma and other common skin lesions. We have collaborated with researchers at Cambridge University to assess the clinical utility of SIAscopy for general practice. We have shown that Australian GPs can learn to interpret SIAscopic images within 2 hours using an online learning module. In a validation study run in Perth and Cambridge, we found that a primary care algorithm to assess SIAscopic images has good diagnostic accuracy for melanoma with an ‘area- under-the-curve’ of 83%.5 The Molemate trial is a randomised controlled trial run in East England in which patients presenting in general practice have been allocated to have their pigmented skin lesion assessed either with SIAscopy or the 7-point checklist. Initial analyses suggest that SIAscopy performed very well, identifying all melanomas but at the expense of poorer specificity. We aim to publish the full results of this trial later this year, which could have important implications for how we might improve the diagnosis of melanoma in general practice. Author: Jon Emery MA, MBBCh(Oxon), FRACGP, MRCGP, DPhil, is Winthrop Professor of General Practice and Head, School of Primary, Aboriginal and Rural Health Care, University of Western Australia. [email protected]. Conflict of interest: none declared. References: 1. Cancer in Australia: an overview 2010. Canberra: Australian Institute of Health and Welfare, 2010. 2. Youl PH, Baade PD, Janda M, Del Mar CB, Whiteman DC, Aitken JF. Diagnosing skin cancer in primary care: how do mainstream general practitioners compare with primary care skin cancer clinic doctors? Med J Aust 2007;187:21520. 3. Kittler H, Pehamberger H, Wolff K, Binder M. Diagnostic accuracy of dermoscopy. Lancet Oncol 2002;3:159-65. 4. Menzies SW, Emery J, Staples M, et al. Impact of dermoscopy and short-term sequential digital dermoscopy imaging for the management of pigmented lesions in primary care: a sequential intervention trial. Br J Dermatol 2009;161:1270-7. 5. Emery J, Hunter J, Hall P, Watson A, Moncrieff M, Walter F. Accuracy of SIAscopy for pigmented skin lesions encountered in primary care: development and validation of a new diagnostic algorithm. BMC Dermatol 2010;10:9.

Source: Reprinted from AUSTRALIAN FAMILY PHYSICIAN VOL. 40, NO. 12, DECEMBER 2011 991 correspondence [email protected] Jon Emery

19

Pályázatfigyelő

Pályázatok Egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok – Dohányzásleszokás támogató pontok kialakítása a tüdőgondozó intézetek bázisán – TÁMOP-6.1.2/13/2 Kiíró: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség A pályázat benyújtásának határideje: 2013. 4. 30. Tárgymutató: egészségnevelési életmódprogramok, dohányzásleszokás / TÁMOP-6.1.2/13/2 Pályázatot nyújthatnak be: 1. Költségvetési szervek: – Központi költségvetési szerv (GFO 312); – Helyi önkormányzati költségvetési szerv (GFO 322); 2. Nonprofit szervezetek: – Nonprofit korlátolt felelősségű társaság (GFO 572); – Nonprofit részvénytársaság (GFO 573); – Nonprofit betéti társaság (GFO 622); A kiírás keretében pályázatot csak konzorciumok nyújthatnak be. A projekt során kizárólag a Közép-magyarországi régió területén megvalósuló fejlesztés támogatható. A konvergencia régiókban (Közép-Dunántúl, NyugatDunántúl, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, ÉszakAlföld, Dél-Alföld) támogatás nem ítélhető meg. Alapvető cél: A konstrukció alapvető célja – a Társadalmi Megújulás Operatív Program illetve a Népegészségügyi Program célkitűzéseivel összhangban – a szív-érrendszeri, daganatos megbetegedések csökkenésének támogatása, a korai és elkerülhető halálozást befolyásoló életmód illetve szokások javítása révén az egyének egészségi állapotának javítása, így foglalkoztathatóságuk növelése. Ennek keretében elérendő cél az egyének egészségük iránti felelősségének, az öngondoskodás képességének, a helyi közösségek és a társas támogatások erősítése, az egészséges életvitelhez szükséges tudás és

készségek elsajátításának hatékony támogatása, ennek következtében a lakosság életminőségének javítása, az egészségben eltöltött életévek növelése, a megalapozott tervekre épülő, egészséget támogató közösségi döntéshozatali gyakorlat meghonosítása, ezen gyakorlatok mérhető számbeli növekedése. Általános cél: A fentiekhez kapcsolódóan a dohányzók arányának jelentős csökkentése, a dohányzással összefüggésbe hozható megbetegedések gyakoriságának csökkentése és a passzív dohányzás nagyfokú visszaszorítása. Ezen célokhoz kapcsolódóan a tüdőgondozó intézetek szolgáltatásainak fejlesztése a már dohányzók számának csökkentéséhez és a dohányzásról való leszokást támogató programokban részt vevők számának növeléséhez járul hozzá. Specifikus cél: A pályázat célja a dohányzásról leszokás elősegítése a helyi tüdőgondozók bázisán alapuló csoportos leszokási program keretében. Ezen belül: – a szolgáltatások elérhetőségének, hozzáférhetőségének javítása; – a dohányzásról leszokott, főként munkavállalási korú személyek számának növelése. A pályázatok benyújtása 2013. április 1-től 2013. április 30-ig lehetséges. A pályázatok benyújtása és elbírálása folyamatosan történik. Amennyiben az elektronikus benyújtás során a benyújtott dokumentum(ok)ban érzékelhető minőségromlás van, ami a bírálatot érdemben befolyásolhatja, a Közreműködő Szervezet kérheti az érintett dokumentumok utólagos, papír-alapú benyújtását is. A pályázati kiírással kapcsolatos további információ és a szükséges dokumentumok a http://www.nfu. hu honlapról tölthetők le.

ø TInfo A Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság folyóirata Főszerkesztő: Rauh Edit  Felelős szerkesztő: Zsuponyó Diána  Kiadványmenedzser: Zsuponyó Diána Szerkeszti: az ø TInfo Szerkesztőbizottsága, Tagjai: Csurgó Katalin, Holczinger Istvánné, Honfi Irén, Dr. Pappné Vig Ágnes, Rauh Edit, Ridegné Cseke Irén A szerkesztőség címe: 1085 Budapest, Horánszky u. 15.  Tel.: 06-1/429-4097/154  Fax: 06-1/338-3944 e-mail: [email protected] Hirdetésfelvétel, előfizetéssel, reklamációval kapcsolatos ügyintézés: Zsuponyó Diána, Tel.: 06-1/4294097/154. Előfizethető az ø TInfo-ban és a honlapunkon (www.eti.hu) megtalálható megrendelőlapon. Megjelenik: évente 12 alkalommal  Előfizetési díj: 0 Ft (12 szám)  Csomagolási és postaköltség 2500 Ft/év. Felelős kiadó: Rauh Edit mb. főigazgató-helyettes Alapító főszerkesztő: Vízvári László ISSN 1586-3549  Nyomta: Duna-Mix Kft. Felnőttképzési nyilvántartási szám: 01-0816-04 • FAT akkreditációs lajstromszám: AL-0372 • Tanúsítva MSZ EN ISO 9001 : 2009 szerint

20


Tartalom. Köszöntő. øtinfo április 1. Tájékoztatás. Köszöntõ

Recommend Documents