TARTALOM F 1 L M K U L T Ü K A. oktúitkr. Oldal

F 1L M K U L T Ü K A n i A i i : i . \ i i . i . i : n f:s

i i i .m m i

\ í :s z i t i

s z k m l i -:

*>.

szám

okTÚItKR

TARTALOM Oldal TÁJÉKOZÓDÁS G.Csuhraj-Sz.Bondarcsuk: Művészi utunk.............. V. Matuszevics: A mai norvég és dán film ........ P. Billard: Paradoxon a színészekről .................. R.Bárkán: A színész, az ismeretlen .................... A. Zarhi: Átlényegülés vagy megfelelő tipus? .......... P.J. Dyer: Renolr és a realizmus ........... A. Kuk arkin: A rémület t ü k r e ..... ... H. Mutafov: Csehov és a filmművészet ..... M. Piacon: Tours 1960 /Rövidfilm fesztivál/ ...... FÓRUM Molnár István: Zsitkovszky Béla, a magyar film úttörője Hevesy Iván: Adalékok a magyar némafilm történetéhez,..

Kézirat

3 24 41 44 ■ 57 62 76 92 97 112 133

A szerkesztésed és kiadásért felelős: Berkesi András a Magyar Fii wi tudományi Intézet és Fiima rchivum igazgatója Szerkesztő: Molnár István

Megrendelve: 1961. VIII. 5. Példányszám: 500 Készült Rotaprint eljárással az MSZ 5601*54 Á és MSZ 5602-55 Á szabványok szerint 13.8 (A/5) ív terjedelemben ábrával 61-6706 — FELSŐOKTATÁSI JEGYZETELLÁTÓ VÁLLALAT. BUDAPEST

T Á J É K O Z Ó D Á S

G. Cstthraj SZ. Btnnlarcsuk

Művészi ultink

A Deutsche Filmkunst 1961, júliusi számában megjelent interju.Készitette Hermán Herlinghaus, - Hogyan kezdődött meg művészi útja, Csuhraj elvtárs? A filmművészeti Főiskola elvégzése után rögtön Önálló rendezői fel­ adatot kapott, vagy először asszisztensként dolgozott? CSUHRAJ: Utam eléggé egyszerűen indult, de a folytatás már bonyolultabb volt. Hehezen tudnám megmondani, hogy pontosan mikor kezdődött. A Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Kievi Film­ stúdióba kértem magam - miután ukrán vagyok, szerettem volna ott dolgozni, A dolog sikerült. Kát és fél évig asszisztenskedtem Levesük. Ivcsenko és Braun mellett. Természetesen rövidesen önál­ ló rendezői munkára vágytam, mégpedig A negyvenegyedik uj film­ változatának elkészítésére. De a Kievi Filmstúdió igazgatójának nem tetszett ez a javaslat, más anyagot kínált fel nekem, amit viszont én utasítottam vissza. A gondolat nem hagyott nyugodni és miután Kievben nem valósíthattam meg szándékomat, Moszkvába utaz­ tam és a Moszfilm Stúdió művészeti tanácsa elé terjesztettem ja­ vaslatomat: Lavrenyov novellájának másodszori filmrevitelét. /A negyvenegyediket Jakov Protazanov vitte elsőizben filmre, 1927ben/. A Moszfilm igazgatója abban az időben Iván Pir.lev volt. Ajánlatomat nagy érdeklődéssel hallgatta meg - körülbelül egy­ másfél órát beszélgethettünk. Ekkor behivatta tanáraimat.Szerge.1 Jutkevicsot és Mihail Rommot. A dramaturgia vezetőjét is bekéret­ te. Megkérdezte tőlük: ,fEz a fiatalember filmre akarja vinni A

negyvenegyediket.Mi a tanárai véleménye erről?” Jutkevics: "Nincs ellenvetésem. Próbálja meg.” Homm még Inkább helyeselt és a dra­ maturgia vezetője is érdekesnek találta tervemet. Azután a művé­ szeti tanács elé került a kérdés - viharos, érdekes ülés volt, felszínre hozta azokat az alapvető ellentmondásokat, amelyek mű­ vészeinknek a filmművészet fejlődésére vonatkozó nézeteit jel­ lemzik. - M i k o r

vo l t

az

ü l é s ?

CSUHRAJ: 1956 őszén. Sok elvtárs azon a véleményen volt, hogy A negyvenegyediket nem lehet és nem kell filmre vinni, és azt bizonygatták - az első pillantásra joggal - hogy ez úgysem sike­ rülhet. Ezt mondták: "Jakov Protazanov megcsinálta A negyvenegye­ dik cimü némafilmet. De az némafilm volt, ma pedig már hangos­ film van s az idők is mások”. Grigori.1 Rosal.1 például a következőket mondotta: "Higyjék el, ezt a filmet most nem lehet elkészíteni. Maga most sziklaszilárdan bizik az ötletében, de maga még fiatal.Mi már sok éve dol­ gozunk ebben a szakmában és jól kiismerjük magunkat benne. Kép­ zelje csak el, mi lesz ebből az ujrafilmesitésből? Hogyan oldja meg dramaturglallag? Egy fiatal lány beleszeret egy ellenségbe és aztán lelövi. Ha rokonszenvesnek mutatja be az ellenséget, akkor a néző megbocsájtja a lánynak, hogy bélé szeretett -de nem bocsájtjá meg, hogy lelövi. Ha viszont visszataszítónak állítja be a fi­ út, akkor a néző elfogadja agyonlövő sót - de nem bocsájtja meg a szerelmet. Továbbmegyek. Itt van a kommunista Krjucskov, aki a szegény kazahoktől elkobozza tevéiket. Hogyan lehet ezt a filmen bemutatni? Hiszen nem tekinthetünk el attól, hogy milyen lesz ak­ kor a kommunista alakja. Hiszen akkor már nem ié kommunista, ha­ nem gyarmatosító gazfickó". Én ezt válaszoltam: "Mindenben igazat adok Önnek. Ha ön rendezné ezt a filmet, Rosalj elvtárs, Krjucskov valóban ilyen benyomást kelthetne és a dramaturgia is ezt támasztaná alá. Én azonban teljesen másban látom a mese buktatóit és vonzerejét. Hi­ szen éppen azért akarok filmet készíteni, hogy megmutathassam benne, hogy az osztályharc nem matematikai szabályok és törvények szerint folyik, hanem igen bonyolult jelenség. És é^i épp ezt a bonyolultságot szeretném bemutatni, mert az a véleményem, hogy sok filmünk az osztályharcot - a ebben a régi rendezőnemzedék né­

hány tagja ludas - egyszerű, mértani dolognak ábrázolja s a ter­ heket már eleve egyenlőtlenül helyezik el a mérleg két serpenyő­ jébe. Az ellenség rendszerint primitív és visszataszító9 a barát viszont nemes és jó. De az ilyen példa nem neveiig hanem megté­ veszti a fiatal nézőt. Önnek azt kell megtanítania, hogy minden bonyolult. Ez az igazi .tanítás*" Később azt hozták fel ellenem, hogy a főmotivumnak - egy partisánlány beleszeret a fehér tisztbe - nincsen nevelő funkciója. Erre viszont igy válaszolt a. ra­ gyogóan szellemes vitázó Mihail Romm; ■nDehogynincss Szeressen csak mindenki bele egy ellenségbe és aztán lője le*nRomm megjegy­ zése nagy derültséget és sikert aratott* De mikor hazánkban a személyi kultusz éreztette hatását, s amikor sok filmművész még ilyen primitíven ünnepélyes stílusban forgatott, s később, amikor e hibákon javítani próbáltak, sok olyan késhegyre menő kemény vi­ ta folyt, amelyben egy-egy érv nem tűnt olyan nevetségesnek,mint ma* S ezek az érvek éppen azért tűnnek ma nevetségesnek, mert a gyakorlat megcáfolta őket* A negyvenegyedik megfilmesítssével te­ hát kezdetét vette művészi utam* - Mikor támadt az az elképzelése, Borisz Lavrenyov novelláját?

hogy újra filmre viszi

OSüHIAJ'% A Filmművészeti Főiskolán a huszas évek filmjeinek vetítése során éppen Protazanovnak ezt az 1927-ben készült film­ jét láttam először* Azonnal hatalmába kerített a gondolat, hogy a novellát újra filmre kellene vinni* Protazaaoy ezt a filmjétfhogy úgy mondjam, a maga politikai és élettapasztalataiból kiindulva készítette* Nekem másfajta élettapasztalataim voltak és vonzott a gondolat, hogy felfogásomat ezen az anyagon keresztül fejezzem ki* Az a tény, hogy Protazanov már letette a garast ebben a kér­ désben, nem zavart; nem,itt most az én koncepcióim kifejezésé­ ről volt szó. Ezenkívül szilárd meggyőződésem, hogy csak iparosok konkurráihatnak, mert mindent egyfajta módon csinálnak* a művé­ szek mindenhez a maguk egyéni módján nyuXnak.Protssanov pedig mű­ vész volt. És miután oly szerénytelen voltam, hogy magamról is ugyanezt képzeltem, nem féltem a feladattól.

- 5 -

- Beszélgetésünk elején említette, hogy néhány ismert ren­ dező ellenezte az Ön tervét. Hőst azt szeretnénk megtudni, ho­ gyan segítették Önt tanárai művészi pályáján? CSUHRAJ: Említettem már, kik voltak a tanáraim. Engedje meg, hogy feleletképpen felidézzek néhány, számomra felejthetet­ len epizódot. Ezek mindennél jobban megfelelnek e kérdésre. A há­ ború után a Filmművészeti Főiskolára jártam; egészségem akkoriban igen gyenge lábon állt. A háború során ötször sebesültem meg. És már az első félévben, az egyik próbán beköszöntött a baj : próba közben kiújult a nyaksérülésem, vérömlést kaptam és kórházba szállítottak. Nehéz idők voltak azok, röviddel a háború befejezé­ se után. Kevés volt az élelmiszer és még sok minden más. Én sem álltam különösebben jól. S ekkor valaki vajat, mézet és más olyan élelmiszert küldött be a kórházba, amelyek olyan fontosak - és oly drágák voltak. Fogalmam sem volt arról, ki törődött ennyire velem. Bármennyit törtem a fejem, bármennyit kutattam utána, nem tudtam nyomára akadni az ajándékozónak. Csak rövid ideje, néhány hónapja tudtam meg, hogy Szerge.i Jutkevics sietett ilymódon se­ gítségemre. Amikor Jutkevics már nem tanított a Főiskolán, Rommnál ta­ nultam. Ez már később volt, ekkor már nős ember voltam. De anya­ gilag még akkor is rosszul álltam. Még főiskolai hallgató voltam, amikor gyermekünk megszületett. Gondjaim megsokszorozódtak. Dip­ lomamunkám is másfél évig húzódott, mert dolgoznom kellett, pénzt kellett keresnem. És ebben a nehéz időszakban érkezett meg Mihail Eomm távirata, amelyben felszólított, hogy családommal együtt azonnal utazzam a Krímbe; sürgősen szüksége van rám, mint első asszisztensre az Usakov tengernagy cimü film forgatásánál. Ké­ sőbb láttam, hogy egyáltalán nem volt olyan égető szüksége rám; egyszerűen formát talált arra, hogy engem és családomat támogas­ son.Leutaztam Krímbe családommal együtt és megkezdtem assziszten­ si munkámat. Természetesen nélkülem is ment volna a dolog. Meg­ értheti, hogy mindent, ami tőlem telt, megtettem ezért a filmért, s ez a munka csodálatos iskolát is jelentett a számomra. Amikor a kievi stúdióban dolgoztam, ott dolgozott Mark Donszko.i is. Első asszisztens voltam, de munkám megszakításokkal folyt. Eleinte rendkívül érdekes és hasznos volt számomra munka­ köröm. De eljött az idő, amikor nem ment tovább, mert éreztem, hogy egyre kevesebbet tanulok. Egy évi asszisztenskedés hasznos

—6 -

dolog, de ennél több már fölösleges. Nálam legalább is igy volt, Természetesen attól is függ, ki mellett dolgozik az ember. Én olyan rendező mellett dolgoztam, akitől már nem tanulhattam. Az az elképzelésem, hogy ő tanuljon valamit tőlem, nem vált valóra és Így abbahagytam a dolgot. Megint nehéz, bonyolult helyzetbe kerültem. Amikor pedig elhatároztam, hogy Moszkvába utazom, egy­ szerűen nem tudtam, miből fizetem ki a vasúti jegyet és mit ve­ szek fel. Egyetlen jó ruhám nem volt és egyéb holmiban sem álltam jól, S akkor egy napon Donszkoj magával vitt az áruházba, ott megvette nekem a legjobb ruhát, amit kapni lehetett és Így szólt: "Most pedig utazz? Ha majd eleget keresel, visszafizetheted.” így történt, hogy Moszkvába utazhattam és ott valóraválihattam álmom. ügy gondolom, ezek a példák képet adnak arról, hogyan gon­ doskodik nálunk az idősebb nemzedék a fiatalok sorsáról. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy én ezt rendkívüli jelenségnek tartom. Vannak nálunk olyan emberek, akik egész életüket a szov­ jet filmnek szentelték és úgy érzik, hogy ügyüket jó kézbe keli letenni, hogy az tovább éljen, fejlődjék. És ezért ezek az embe­ rek törődnek a fiatalokkal s minden erejükkel segítenek nekünk. Most már nincs szükségem ilyesfajta támogatásra; de nélküle nem lett volna belőlem semmi. Áz öregek indítottak el utamon minden tekintetben. - A szovjet filmtörténetnek mely filmjei hatottak önre leg­ inkább? CSÜHRAJ: A huszas és harmincas évek filmjei mélyen hatottak rám; e filmek szellemében nevelődtem a főiskolán. Elsősorban ta­ lán a Csapa.1 ev. A nagy hazafi. A kormány tagja hatott rám, továb­ bá Szavcsenko: Vasöklü Bogdán és Rajzman: Kisunokám cimü filmje# - M i l y e n

müvé

szi

f e l f o g á s t

v a l l

?

CSÜHRAJ: Művészeti elképzeléseim abban az időszakban formá­ lódtak ki, amikor művészetünk és filmművészetünk a megtorpanás éveit élte. Ez a megtorpanás, mint már mondottam, a személyi kul­ tusszal állt kapcsolatban. Véleményem szerint a személyi kultusz káros hatása erősen megmutatkozott a művészetekben. Akkoriban rendkívül kevés film készült nálunk - alig tiz évente. S mindezek a filmek valahogyan egyformák, hivatalosak, dekora«iven patétiku-

- T -

sak voltak, mindegyik arra tanított, hogyan kell viselkednünk as élet különböző helyzeteiben.Sematikusak voltak és nyugodtan mond­ hatom, élettelenek, mert a filmvászonról elhangzó nagy szavak nem szóltak az emberek szivéhez. Az egyetlen érzés, amely belőlük su­ gárzott, az önelégültség volt s ez mindig nagyon kellemetlenül hatott rám. így esztétikai nézeteim e jelenségek reakciójaként fejlődtek ki bennem. Ezért ellensége vagyok minden merev..megin­ gathatatlan művészeti álláspontnak: ez művészeti alapelvem. As egyetlen álláspont, amelyből kiindulhatunk, az az álláspont, hogy a művészetnek vezetnie kell*fel. kell zaklatnia a nézőt; a művé­ szetnek esztétikai élvezetet kell adnia, büszkének kell lennünk emberi mivoltunkra, arra a tehetségre, amely ilyen.magávalragadó, nemes és szép dolgokat teremt. Ez az én véleményem.Ami a rendezői iskola kérdését illeti,elsősorban Romárnál tanultam és as ő tanít­ ványának vallom magam. Ez természetesen, nem jelenti azt, hogy utánozni akarom. Művészetet nem lehet tanulni, ha hiányzik a mű­ vészi tehetség és képesség. A művészet tanítása véleményem sze­ rint a képzettség átadását és a tehetség felébresztését jelenti. Hiszen a tehetség az. ami a művészt művésszé teszi; a tehetség csak az övó árnyoldalaival és erényeivel egyetemben. Roram gyakran mondta, hogy arra kell törekedni, hogy nönmagunkká váljunk1'. Ss én igyekszem, hogy önmagámmá váljak. - A Ballada a katonáról megtörtént eseményeken alapul? CSÜHRAJ: Igen is, meg nem is. Személyes élményeken alapul abban az értelemben, hogy aktivan részt vettem a háborúban és sok, drága barátot vesztettem el; elvtársakat, akiknek emléket akartam állitani e filmemmel. Be a Ballada alapjában nem megtörtént, ha­ nem költött eseményeken alapul. Ismertem ugyan például egy fiatal, katonát, aki két páncélost kilőtt és amikor megkérdeztem, hogyan tette, csak arra emlékezett, milyen félelmet állt ki közben. Ez az eset megragadott és felhasználtam a film expozíciójában. Be facto azonban nem ismertem a film Aljosáját és nem is hallottam olyan hátországi utazásról,amelyet filmem hőse megtett. Egyébként a film sajátos dramaturgiáját nem az eredetíeskedés szülte, hanem az az elképzelésünk, hogy Aljasa alakját bemutassuk, feltárjuk, milyen katona is volt s a mai embereknek arról meséljünk, miért is volt katona. Erről akartam nagyon nyugodtan, nagy szavak és

"filmszerű megoldások" nélkül tudósítani, mert miután a filmet elesett baj társaimnak .szenteltem, olyannak kellett megalkotnom, amilyenek ők maguk is voltak - egyszerűnekr szerénynek és opti­ mistának. A temetéseken pedig tudvalevőleg nem hangoskodunk. S miután ezeket az embereket élő emberekként ismertem és szerettem. Aljasáról is mint élő, nem pedig elesett katonáról meséltem, aki­ nek mindig köztünk kell maradnia. Arra törekedtem, hogy elkerül­ jem a hatásos jeleneteket és megoldásokat, a físzépR montázsbkat és beállításokat. Azt gondolom, hogy a katona elsősorban ember; est akartam elmondani, mert Így éltem át újra ás újra. Aljasa alakja e téma hosszas gondolkodás utján születő általánosításának eredménye, hosszas alkotói keresés gyümölcse. - Ha a filmalkotások hőseiről beszélünk, feltételezzük,hogy változási folyamatukban tárulnak fel. előttünk. Mégis úgy tűnik, hogy Áljósa Szkvoreov kezdettől fogva ugyanazokat.a .jelielvonáso­ kat mutatja és a változás inkább a körülményekben érvényesül,ame­ lyek állomásról-állomásra ujabb akadályok elé állítják a hőst s jelleme mind ujabb vonásainak feltárására késztetik. így teháts mire a kíilönbüz g helyseteken keresztüljut, meg!smerjük a hős pszichológiáját, lelkivilágát, annak differenciált külső tükröző­ dését - azaz sajátos módon kel életre ■ a hős teljes egyénisége* Dramaturgia! f elépítését tekintve Ándrej Szokolov alakja le ugyanezen az elven épül fel. /Erre a kérdésre az időközben válaszol./

megérkező Szergej Bondarcsuk

BONDARCSUKs Igen, van egy olyan tétel, amely szerint a jel­ lemek változások során alakulnak át előttünk. Ez igen fontos té­ tel, amelyet azonban mind a filmművészetben, mind pedig a kriti­ kai megnyilvánulásokban egyoldalúan értelmeznek# Ha például .meg­ állapítjuk, hogy Aljosa Szkovrcov és Andrej Szokolov kezdettől fogva ugyanazokat a vonásokat mutatják és csak az események vál­ toznak körülöttük, ha azt mondjuk, hogy a hősök lelki alkat a a kü­ lönböző helyzeteken keresztül tárul fel, az a veszély fenyegets hogy egyoldalúak leszünk. Mert ez csak látszatra van igy. Hiszen Ön is nem véletlenül fogalmazta meg ilyen óvatosai!. Az ember azaz a jellem fejlődése - és az események szétszakíthatatlan köl­ csönhatásban állnak egymással. Szokolov jellemének meghatározásá­ nál elsősorbán nem az a döntő, hogy megállapítsuk emberi vonásai­ nak változatlanságát. A lényeg itt abban rejlik, hogyan tárul fel ez a jellem cselekvései folyamán. Tudjuk, hogy a cselekmény a

jellem története és a jellem a környezettel való kapcsolat révén bontakozik ki, azaz az eseményeknek a jellemre való hatása révén, természetes tehát, hogy a különböző helyzetek során a jellem fel­ tárul. Mind a két filmben az a kérdés, h o g y a n tárul fel, S a felelet erre a j e l l e m meghatározáss_ jellem csak cse­ lekvés közben fejlődik, mert különben nem jellem, hanem séma, di­ daktikus szabály vagy szimbolikus jelzés. Ha a hős az események­ től távol, szobájában Üldögél, nem keletkezik művészi alak. CSÜHRAJ: De keletkezhet, ha szobájában is cselekszik, reak­ cióra kényszerül, szekrényeket borit fel, stb. BONDARCSÜK: Igen, ha a szoba az a hely, ahol az Ö s s z eü t k ö z é s n e k le lehet, vagy le kell bonyolódnia. « Tologathatja tehát egyfolytában a bútorokat s aggathatja át egymásután a kepeket,de feküdhet ágyában is 3 az agyában fel­ toluló gondolatokkal ütközhet össze.Ilyen esetben talán a visszapergetéshez lehet nyúlni. A hősnek cselekednie kell, de ennek a cselekvésnek nem kell feltétlenül külső reakciókban megnyilávnulnia. Ez világos. De ez nem érinti teljesen a probléma magvát. Na­ gyon gyakran találkozhatunk olyan dramaturgiai felépítéssel, amelynek során a jellem komoly fejlődésen megy át. A raü végén jobb, képzettebb ember, jelleme megszilárdult,Öntudatossbbá vált, tehát uj, magasabb élet- és gondolkodásmódra tett szert. A Balla­ da és az Emberi sors dramaturgiai sajátossága az, hogy a főhős jelleme már kiformálódott. Ezt a már kiformálódott jellemet kell feltárnia s ennek során kibomlik előttünk színes egyénisége. S ez az egyéniség - igen figyelemreméltó módon - összehasonlíthatatla­ nul mélyebben vésődik emlékezetünkbe, mint sok hős alakja, aki­ nek jellemfejlődését fokozatosan, az alacsonyabbtól a magasabbrendü felé haladva éljük át. CSÜHRAJ: Ez olyan nehéz kérdés,amelyre aligha lehet egy-két mondatban válaszolni; a probléma már az analízis területére tar­ tozik. A következőket mondanám. A klasszikus megfogalmazást : "A jellemek cselekvés közben bontakoznak ki" - változatlanul el­ fogadom, A kritérium a cselekvés marad, függetlenül attól, hogy a szerző milyen utat választ - akár azt akarja megmutatni, hogyan formálódik a jellem, akár azt, hogy hogyan tárul fel.Mind a film­ művészetben, mind a színházban, mind pedig as irodalomban számos példát találunk mindkét módszerre, sőt találkozunk keverék-for­ mákkal is - s a szocialista filmdramaturgiában igy lesz ez a jö­ vőben is. A Tiszta égbolt cimü filmemben például a jellem formá­ lódik. Mindenesetre érdemes elgondolkozni azon, hogy mindkét film éppen ebben a dramaturgiai felépítésben aratta nagy sikerét. Al­ kalmazható lett volna más dramaturgia is, de az nem hozott volna

- 10

ilyen sikert. Kos ért azt gondolom, hogy éppen e két film anyaga, rendkívül szoros időhözkötöttsége - a második világháború szocia­ lista embertípusát énekeljük meg bennük - igényelte ezt a drama­ turgiát . BONDARCSUK: S ezenkívül Szokolov nem csupán konkrét jellem egy konkrét mesében. Szokolov alakja általánosított, sorsa sűrí­ tett. Bbben rejlik a dramaturgiai meghatározás nehézsége-, de a kérdés nyilván erre a kérdésre is vonatkozik? - Igen, úgy gondolom, hogy a művészi általánosítás, amely­ nek során Szkvorcov és Szokolov egyéni vonásai kialakultak - az események dokumentál!s ujrafelidezésének szándékos mellőzése adhatja meg a meghatározás kulcsát, CSUHRAJ: Ez nagyon érdekes dolog - általánosítás nélkül nincsen igazi művészet. Az a kérdés csak, hogyan érjük el az ál­ talánosítást. Egy Szokolov, Szkvorcov vagy Ivanov autentikus tör­ ténetének megalkotása úgy, ahogyan ezeket az embereket személyes élményeinkből ismerjük, azaz a dokumentálisan htí film-elbeszélés nyilván más utat tenne indokolttá. De a film nagy hatásának for­ rása az, hogy Szokolovok, Szkvorcovok és Ivanovok története, azaz általánosított története, egyetlen konkrét hősnek a sorsában Ölt testet, akit Szokolovnak nevezünk. így adódik, hogy nagyon mélyen átérezzük ennek az egyszerű szovjet embernek nagy és szép sajá­ tosságát; azt a vonását, hogy tölgyfaként megingathatatlan emberi méltóságában s minél több megpróbáltatás éri, annál erősebb lesz. És ez olyan sajátosság, amellyel sok egyszerű ember közvetlenül azonosíthatja önmagát. - Elmondhatjuk, hogy a Ballada mai film? Mit nevez ön mai filmnek szükebb és tágabb értelemben? CSUHRAJ; Hálunk sokat vitatkoznak erről, sok okos és néhány ostoba szó is elhangzik e kérdésről. Először is nem szabad kát dolgot összecserélni: a mai témát és a mai témájú filmet. A mai téma olyan téma, amely a mában játszódik le, s felöleli a jelen­ legi körülményeket jellemző vonásaival egyetemben. A mai témájii film viszont akár a középkorban is lejátszódhat. Ha mai szemmel készíti egy művész, aki résztvesz az uj világban, s aki behatol az uj életbe, akkor a film mai lesz, A művészi gyakorlatban sok­ szor meglepő művészi eredmény adódik. Előfordul, hogy egy rendező

- 11

filmet forgat és meggyőződése, hogy filmjében lépést tart mondjuk a falu legújabb jelenségeivels Jó forgatókönyve van, a kollektíva jól dolgozik, Á film elkészül s először meg vagyunk győződve ar­ ról, hogy jó és a ma problémái áradnak belőle - de nagyon hamar meg kell állapítanunk,hogy máris elavult, unalmas és túlhaladott,, Wem egy ilyen meglepő, fájdalmas csalódás ér bennünket, Olyankor azt mondjuk: 11Az élet megint megelőzte a művészt, .vagy pedig: a művész nem emelkedett korának magaslatára,” S ugyanakkor, e gy má­ sik film, amely nem a máról, hanem a közeli vagy régmúltról szól, életigaznak és mainak hat. Sírnék az ellentmondásos jelenségnek megoldáséval sokan foglalkoznak, De mindmáig nemigen találtak rá magyarázatot * Az a véleményem, hogy mai tárgyú filmeket kell készíteni,Ez nagyon felelősségteljes és fontos dolog, de itt ugyanúgy, mint a múltból merített téma esetén, korszerű szemlélettel kell közeled­ nünk hozzá, hogy magávalragadóan m a i f i l m születhessen,Ea tegnapi, tegnapelőtt! szemlélettel készül, már magában hordozza a veszélyt, hogy tiszavirágéletü less. Számomra a mai film főprob­ lémája a mai művész, aki úgy gondolkozik, ahogyan egy huszadik század derekán élő embernek gondolkoznia kell és ismeri az embe­ riség problémáit. Számomra a Ballada a katonáról mai- film, bár sok elvtársam nem ért velem ebben egyet, - Szergej Geraszimov a Kommunyiest^ c, folyóirat 1961, 1, számában Így fogalmazta meg az Édes élet es a Ballada a katonáról cimü film közti különbségets ■"FeXlini filmjének pátosza e szavak­ kal fejezhető ki legjobban: "így nem szabad élni”, Csuhraj film­ jének pátosza: "így kell élni”. Mi a véleménye erről,? CSÜHRAJ: Gerassimov nagyon találót irt, s számomra nagyon kellemes, hogy ez a véleménye, összehasonlítása elsősorban társa­ dalompolitikai jellegű és ez alapvetően helyes: Fellini egy bizo­ nyos osztályhelyset "produktuma”, ess pedig - egy másiké. Én szo­ cialista országban élek, o kapitalistában. Ezért különböző embe­ rek, különböző művészek vagyunk és ezért különböznek egymástól filmjeink is alapvetően, De meg szeretném mondani, hogy nagyra tartom Fellini művészetét, annak ellenére, hogy nem állok közel hozzá sem mint ember, sem mint művész. De nagy művésznek tartom és különösen azt értékelem, hogy az Édes élet-ben sikerült a pol­ gári értelmiség képét megrajzolnia.

- 12 -

- Kritikusaink e film jellemző vonásának az olasz polgári társadalom erkölcstelenségének mélyreható leleplezését tartják. CSUHRAJ: Ez igy egyoldalú, Mert mit is mond a film? A há­ zasság, a család, a szerelem terhet jelent Marcello számára. Nem tudja őket elviselni. A kicsapongások nem elégi tik ki tartósan, apja sem tud számára utat mutatni. A kultúra, a művészet is perspektivátlan zsákutcába torkoltának előtte. Az az ember, akiben bizlk, lelövi gyermekeit s aztán önmagát. Isten nincs, csodák nincsenek - csak csalás van, meg sexualitás, meg nők, akik leala­ csonyítják önmagukat. Amerre csak néz, mindenütt zsákutca. Nem érthetek tehát egyet ezzel az értékeléssel, mert a film a polgári életformát kizárólag a bemutatott botrányok által nem feltétle­ nül leplezi le. Az egyik burzsoá Így él, mások viszont nagyon szerényen élnek, nem járnak soha bordélyházba ás sokat adnak az erkölcsre és a megfelelő viselkedésre. Hamis Fellini szándékát arra korlátozni, hogy kizárólag az olasz társadalom erkölcsi ké­ pét akarta felvázolni, ügy gondolom, he akarta mutatni, milyen az ember helyzete, világnézete és kimondani azt, hogy nem lát kiu­ tat. Ezt leplezte le Fellini. Ha arról beszélünk, hogy felmutat­ ta a polgári társadalom rothadtságát, meg kell mondanunk azt is, hogy egyúttal feltárta és pellengére állította e társadalom filo­ zófiáját is - s ezért szeretem Fellinit, Ezen az utón mély álta­ lánosítást sikerült elérnie. Nos, a mi társadalmi életünknek más a filozófiája, és mi a magunk útját járjuk. És itt térek vissza Geraszimovhoz: A magunk útját járjuk: igy kell élni és igy is élünk. - Mi inditotta önt arra, Bondarcsuk elvtárs, hogy sikeres színészi pályafutását Összekapcsolja a rendezői munkával ás miért választotta Solohov elbeszélését? BONDARCSUK: Mint Ön is tudja,az Emberi sors cimü elbeszélés a Pravdában jelent meg folytatásokban, 1957. december 31.-től kezdődően. Már amikor az újságban olvastam, feltámadt bennem a kívánság, hogy a filmvásznon életrekeltsem Szokolov alakját. De amint jobban elmélyedtem - az anyagban és megkezdtem a szerep ki­ dolgozását, úgy éreztem, hogy egyedül a színészi eszközökkel nem tudom e témára vonatkozó elképzelésemet kifejtehi. Ellentétben a rendezővel, aki kezében tartja a filmművészeti kifejezőeszközök

- 13 -

mindegyikét, a színész csupán a maga kifejezőeszközeire van utal­ va, Hőséről valő felfogását elsősorban azok az eszközök szabják meg - akár egyezik a koncepciója a rendezőjével, akár nem - ame­ lyeket ő maga hoz. Mint színész eleve elismerem azt az elvet,hogy alakformáló erőm a film egyik összetevője. Mint rendezőnek, a filmhatás tényezőinek összefogása a feladatom. És igy természe­ tesen nagyobb,gazdagabb lehetőség tárul elém mondanivalóm kifeje­ zésére. Ezért vállalkoztam a rendezői munkára, - Solohov elbeszélésének filmrevitele ébresztette fel Önben a rendezői szándékot vagy pedig ez már régebbi vágyával is talál­ kozott, BONDARCSUK; Az utóbbi. Amióta csak emlékszem, mindig a ren­ dezői pályára készültem. Á Filmművészeti Főiskolán a közös rende­ zői- színészi osztály növendéke voltam, Szerge.1 Geraszimov vezeté­ se alatt. Ez volt az első kísérlet közös képzés nyújtására. Az­ után mint színész,szinte valamennyi nagy rendezőnkkel összetalál­ koztam, igy Geraszimowal. Jutkeviccsel. Dovzsenkoval. Rommal. Ermlerrel- Rajzmannal. - tehát a szovjet film világszerte ismert korifeusaival. Mindenesetre nem egy közülük kifejezést adott ag­ godalmának, amikor közöltem kívánságomat, hogy rendező szeretnék lenni. Nyíltan megmondta, ezt nem nagyon vettem szivemre és az aggodalmaskodás nem is akadályozott meg abban, hogy szándékomat valóraváltsam. ügy gondolom, hogyha az embert hatalmába kerítette egy gondolat, régóta készült és felkészült rá, nem szabad attól eltérittetnie magát. Még akkor sem, ha csak sokára éri el álmai célját és bizonyíthatja be, hogy méltó erre a feladatra is. - A kiemelkedő színészi alakítások mellett elsősorban a filmművészeti kifejezőeszközök, tehát a képi megformálásba zene, a vágás és a díszlet hat a nézőre, s ezek az eszközök teszik le­ hetővé, hogy a filmről, mint szintetikus művészetről beszéljünk. Az elemző művész meghatározza mindegyik komponens profilját, de nem szabad abba a hibába esni, hogy valamelyiket előnyben része­ síti. Mégis furcsa lenne azonban, ha a rendező Bondarcsuk, aki kezében tartja a készülő film valamennyi kifejezőeszközét, nem biztositana teljesen sajátos lehetőséget a színész Bondarcsuknak. így van? BONDARCSUK: így találja? Nos, sziné3 zi és rendezői munka ebben az esetben a legbensőségesebben összeforrhatott. De- rend­ kívül nehéz volt számomra a rendezői és színészi munka koordiná­

lása. El3inte dublőzöm volt, A jeleneteket végignéztem, rendez­ tem, beállítottam, próbálhattam és végül az utolsó pillanatban beugrottam a dublőz helyébe. Ez volt a technikai, tisztára kül­ sődleges folyamat, amely önmagában még nem mond semmit. A nehéz­ ség mindenekelőtt abban rejlett, hogy nekem, mint rendezőnek és mint színésznek egyaránt tiszteletben kellett tartanom - és tisz­ teletben is akartam tartani egy fontos szabályt, amely úgy hangzik, hogy a színészt úgy kell beállítani, hogy sem aláren­ delt szerepet nem játszhat, sem pedig "túl nem nőhet" szerepén. Szinészi szempontból az a tisztán elméleti kérdés is érde­ kelt, hogy miként hat a szinész a nézőre. Van nálunk egy kitűnő előadóművész, akit Önök valószinüleg nem ismernek - Dmitrij Zsuravljov. Amikor először hallottam, rögtön elgondolkoztatott nagy közönségsikerének titka. Zsuravljov hangja sötét árnyalatú, szinte monoton,kifejező skálája látszólag nem túl nagy, annál na­ gyobb azonban szavainak ereje. Ha megkérdi, milyen eszközökkel éri el művészi hatását, senki sem tud önnek pontos feleletet ad­ ni, Eszközei észrevétlenek, én magam sem tudnám őket pontosan meghatározni. Amikor az Othellora készültem, rendkívül érdekes sorokat olvastam Shakeaneare-ről. Goethe irta híres "Shakespeareről szóló ismert munkájában, hogy Shakespeare akkor hat mara­ déktalanul a közönségre, ha semmi sem vonja el a figyelmet róla, azaz ha egyszerűen csak olvassák, ha az előadóművészét a háttérbe marad. Azt mondotta, hogy Shakespeare olvasva hat legerősebben a közönségre. Az Emberi eoraban mind a téma, mind az anyag közelál­ ló a nézőhöz és aligha akad nálunk olyan ember,aki ne tudna vele azonosulni. Éppen ez a körülmény indított arra, hogy közérthető eszközöket keressek. De ezek az eszközök nem voltak a kirakatba rakva, nem voltak szembetünőek, mélyen rejtőztek, A nézőnek soha nem szabad a művészi eszközöket észrevennie, hanem közösen kell alkotnia, együttműködnie a művésszel..És ha a nézőben nem tudato­ sul. hogy milyen eszközzel hatnak rá. létrejön a kívánt, telise hatás. - Ö n ö k n é l

á l t a l á n o s

ez

a

v é l e m é n y ?

ValóbaD, talán nagyon általános, amit mondok. De engedjen meg egy példát, amely igen didaktikus, de talán megvilágít ja,amit mondani akarok. Tegyük fel, hogy filmet forgatok a dohányzás ár-

- 15 -

talmasságáról, de nem ismeretterjesztő, hanem játékfilmet* Ezt elkészíthetem úgy, hogy a szöveg felszólítja a nézőt: “Ne dohá­ nyozz! A dohányzás semmire sem jó,akár a halálodat is okozhatja!" A kép is igen szembetűnően szolgálhatja ezt a célt. De előfordul­ hat az is, hogy a filmben egyetlen szó sem esik a dohányzásról, egyetlen kép sem tilt el tőle szuggesztiv és elriasztó módon, s a néző a film után mégis erősen elgondolkodik és talán abbahagyja a dohányzást* Nem tudja, milyen eszközzel mondták neki: "Ne dohá­ nyozz!"; de tudja, hogy többé nem szabad dohányoznia. Egész sor példát hozhatnék fel erre. A Széttört bilincsek cimii film közben is szembetalálkoztam ezzel a kérdéssel* Sevcsenko, a film hőse szerette a verseit maga felolvasni, különösen a lirai, tragikus hangulatuakat és azt mondotta, hogy ilyen müvet monoton hangon kell előadni* ügy vélte, hogy a monoton, majdnem teljesen színte­ len olvasás plasztikus hatású* Ez ugyanaz, amit Goethe tanít a tökéletes hatás titkáról és ezen nyugszik Dmitrij Zsuravljov elő­ adói művészete is. Véleményem szerint a néző akkor a leghálásabb, ha a maga alkotói hozzájárulásával, a maga művészi megrendülésé­ vel részese lehet az alkotói munkának* Ha a művész mindent meg­ mond, megmagyaráz, a néző ritkán költi át önmagában újra a müvet, mégpedig vagy azért, mert a művész Összehasonlíthatatlanul csil­ logóbban és szebben tudja előadni, vagy pedig azért, mert minden olyan hasonlíthatatlanul komplikált volt. - Gondolja, hogy a filmrendezés főfeladatának meghatározá­ sakor ma a felépítés sokszőlamuságának, azaz az adott komponensek egybeolvasztásának követelménye állna a főhelyen? BONDARCSUK: Igen,feltétlenül ez a véleményem. /Csuhrajhoz/: Neked Is? CSÜHRAJt Igen, mint egy szimfóniánál. BONDARCSUK: Rendkívül érdekes munka jelent meg nálunk a rendezésről. Mottójául Gogol szavait választja, amelyben a nagy Író a 8zind arabirássál kapcsolatban a komponensek összehangolásá­ ról beszél. A komponenseknek ezt az összehangolását tartom a ren­ dezői munkában is ideálisnak: egyik Összetevő nem nyomja el a má­ sikat, minden egybehangolt, minden eszköz a legfontosabbra, azaz az eszmének kifejezésére irányul: egyik tényező sem irányítja ön­ célúan önmagára a figyelmet - sem a színészi játék,sem a diszlet, sem pedig a zene* Ezt az egybehangoltságot,ahogy Csuhraj igen ta­ - 16 -

lálóan mondta, szimfóhiához hasonlíthatjuk. A szimfónia parti­ túrája a legjobb analógia egy filmalkotás felépítéséhez. De meg­ győződésem, hogy a kollektíva művészeinek alkotói egyénisége,azaz az operator, a színész, a díszlettervező meghatározott feladata feltétele a szimfonikus sokszólamuságnak. Az operatőr például nem rendelheti alá a maga eszközeit a színészi játéknak, hanem min­ dent megtesz, hogy a film eszméjének megfelelően a maga hangja is megszólaljon az egészen belül. Ha azonban olyan sokszólamuság jön létre, amelyben egyes hangok nem vesznek el, de nem is harsogják túl a többit, ez csak annak eredményeként születhet meg, hogy mindenki tiszteletben tartja a másik jogát is. így as a sajátos szerep, amelyet az Emberi sorsban a színészi játéknak szántam, nem áll ellentétben az operatőri munkával, azaz a képalkotás esz­ közeivel és megfordítva. Amint ön helyesen mondja - és nekem nincs is ehhez hozzáfűzni valóm - az analizáló művész minden kom­ ponensnek megtalálja a helyét, anélkül, hogy elszakítana őket egymástól, azaz anélkül, hogy bármelyiket előnyben részesítené a többi előtt. Ez a legnagyobb dicséret, amelyet a mi munkánkra el­ mondhatnak. Egyébként tudok erre egy igen jó példát, s méghozzá el se kell érte a múltba mennem. Az a véleményem, hogy Kalatozov leg­ utóbbi filmjét éppen a komponensek összehangolásának hiánya teszi problematikussá. E filmben a képi rész kapta a fŐh&ngsulyt. Leg­ jobb operatőrünk. Sserge.i Uruszevszklj ragyogó munkája minden más tényezőt háttérbe szőritott. Ezt tartom az El nem küldött levél fogyatékosságénak.

zik

-A j ö v ő b e n m a r a d n i ?

is

r e n d e z ő

s z á n d é k o ­

BOHDARCSÜK: Uagyon nehezemre esnék, ha fel kellene adnom ezt a hivatást. Igaz, hogy maj.d két éve nem rendeztem filmet. És az Emberi sors első filmem volt. De közben egyetlen jelentős szerepet sem alakítottam. /A körülötte ülők félig kétkedő, félig helytelenítő arcára pillantva nevetve válaszoljál Bs nem jelenti Koroeztyeljov szerepének lebecsülését a Messzi utca cimü filmben. Mert ha jól megfigyeljük, észrevehetjük, hogy a legjelentősebb szerep a kis Borjáé. És mind Irina Sskobceva, mind pedig az én legfőbb színészi feladatom az volt, hogy Szerjozsa szerepét ki­ emeljük e ez mindkettőnknek nagy örömet okozott./

- 17 -

A rendezői tevékenység arra indított, hogy mind rendezői, mind pedig színészi követelményeimet még magasabbra emeljem. Hem szívesen csinálnék olyasmit, ami nem áll közel szivemhez és ami nem tölti el egész lényemet* Az utóbbi időben a klasszikus iro­ dalmi alkotásokkal foglalkoztam, Mint rendező és mint színész szívesen foglalkoznék a klasszikus orosz irodalom egy-egy alkotá­ sának megfilmesítésével. De ugyanolyan szívesen vinném filmre Solohov valamelyik müvét,aki egyébként nemrég meg is Ígérte, hogy egy éven belül ir valamit, amit filmre vihetek. Én nagyon remény­ kedem ebben, - Tudomásom szerint Solohovnak szinte mindegyik müvéből ké­ szült már filmváltozat, BQNDARCSPK: Igen, A Csendes Donból filmtrilógia készült, a geltört ugar-ból ugyancsak, még a korai, A csikó és A gyermek cimü elbeszélések is filmre kerültek. Csupán egyetlen Solohov műből nem készült még film: a Hazáinkért harcoltak-ból. Az Író pilla­ natnyilag még dolgozik e könyvén, de rövidesen befejezi. Akkor a filmművészeknek újra az a szerencse jut osztályrészül, hogy egy nagy művész alkotását megfilmesíthetik. - M i l y e n l o h o v v a l ?

v o l t

e g y ü t t m ű k ö d é s e

So

-

BOHDARCSüK: Solohovot én a legnagyobb szovjet Írónak tar­ tom. A vele való közös munka sokat nyújtott számomra - és nem csupán szakmai szempontból. Mihail Alekszandrovics Solohov rend­ kívül érdekes módon hatott rám. Végig segítségére volt a fiatal szerzőknek a forgatókönyv megírásában. Hem irta velük együtt a könyvet, de mindig rendelkezésre állt. Tanácskozott velünk a szí­ nészek kiválasztásánál, velünk együtt választotta ki a külső fel­ vételek helyét, megnézte a munkatereket, s általában nagy figye­ lemmel és szorgalmasan kisérte végig a filmesek munkáját. Magyon érdekes volt a módszere. Megkísérelte például, hogy bevonjom engen az őt körülvevő mindennapi életbe. Együtt utáztunk Yesensskaja faluba, ahol Solohov lakik. Megismertetett környeze­ tével, s közben rengeteget mesélt a Honvédő Háborúról, annak kü­ lönösen mély benyomást keltő epizódjairól. Emellett minden alka­ lommal gyarapította ismereteimet a megismert emberekkel, tárgyak­ kal és helyzetekkel kapcsolatban,s észrevételnül arra törekedett,

- 18 -

hogy az általa látott és átélt dolgok hozzásegítsenek ahhoz, hogy az ő intenciói szerinti hangulatban lássak a filmhez. És bár az iró mély benyomást keltő elbeszélései a Honvédő Háborúról nem ke­ rültek bele a filmbe, mégis rendkivül hatottak rám. S ez a hatás rendkívül tartós volt, mert magából az iró költői atmoszférájából származott, s mert arra sarkallt, hogy nap mint nap mélyebben ha­ toljak bele az elbeszélő életébe. A kölcsönös bizalom légköre keletkezett köztünk s ez még közelebb hozta számomra Mihail Solohovot, a nagy embert és a nagy irót. Ha valaki bízik az emberben, akkor az ember mindent megtesz, hogy méltónak bizonyuljon erre a bizalomra. lem túlzók, ha azt mondom, hogy e bizalom nekem szár­ nyakat adott. Amikor az első musztereket néztük, sokan nem takarékoskod­ tak a bíráló megjegyzésekkel. De Solohov felhívta a figyelmet ar­ ra, hogy türelemmel kell várni a kísérlet végét s akkor a bírálók is több joggal bírálhatnak és több joggal adhatnak tanácsot. így szólt: "Nem szeretem, ha kézenfogva vezetnek. Amig az iró ir, ne jöjjenek hozzá a kifogásokkal. Először hagyják, hogy befejezze müvét, akkor úgyis jön és kérdi véleményüket". Azt hiszem, ez igen bölcs pedagógiai módszer - mind a művészek, mind pedig a ta­ nácsadók számára. CSUHRAJ: Solohov művész és tudja, hogyan megy végbe az al­ kotói folyamat. Sajátságos, hogy azok, akiknek annyira sürgős a tanácsadás, nem értik meg ezt a folyamatot. - Mostanában sok vita folyik arról; milyen utón kell halad­ nia a szocialista filmművészetnek. Természetesen itt nem recep­ tekre gondolok. S e vita előterében dramaturgiai kérdések álla­ nak. Mi az ön véleménye erről? BÖKDAHCSUK: Kérem, ne fogja fel válaszomat receptként. Min­ denkinek megvan a maga véleménye és nem okvetlen szükséges, hogy másokhoz csatlakozom. Számomra a hagyományos dramaturgia kevésbé érdekes, mint az úgynevezett eleven dramaturgia. Nehéz ezt megma­ gyarázni. Azokat a filmeket szeretem igazán, amelyeknek nincs me­ séjük, legalábbis látszólag nincs, amelyben nincs éles, feszült dinamika, nincsenek egymás mellett futó vagy precízen egymásba kapcsolódó hatáseszközök - amelyeknek alkalmazása már annyira törvénnyé vált, hogy nem lehet tőlük szabadulni. Engem rendkivül megragadott Csehov egyik óriási müve: A sztyeppe. Hiányzik itt az

- 19 -

általánosan Ismert és elismert mese, de van valami, ami sokkal értékesebb - a gondolatoknak mérhetetlen mélysége és az életnek olyan művészi felfogása, amelyet nem a dramaturgia kanonikus szabályai vezetnek, azaz amely nem fejezhető ki a mese kibontako­ zása révén. - Milyen filmek

felelnek meg az ön dramaturgiai felfogásé-

hak? BONBARCSüK: Jónéhány ilyen film van már. De én csak egyet­ len példát szeretnék hozni. Az a véleményem, hogy a Ballada a ka­ tonáról ezt az uj utat követi. Ez a film közeledik ahhoz az elbe­ szélő sformához, amely nézetem szerint igen jelentős szerepet ját­ szik filmművészetünkben. /Mosolyogva fordul Csuhrajhoz/: Valószí­ nűleg nem vagy velem egy véleményen? CSUHRAJ: Úgy van, nem vagyok veled teljesen egy véleményem. Azt hiszem, hogy mind a filmdramaturgia útjairól, mind pedig sok más művészeti kérdésről folytatott vitánkban gyakran cserélünk Össze két dolgot: az okot és a hatást. Mindig nagyon dühös le­ szek, ha azt mondják nekem, hogy uj utakat és eredeti megoldáso­ kat kell keresni. Természetesen az ember keresi az uj utakat és meg is találja őket, De nem talál rájuk akkor, ha programjává te­ szi ezt a keresést. Egy uj ut elsősorban uj feladatot jelent,még­ hozzá olyan saját feladatot, amelyet minden művésznek maga elé kell tűznie, Ha van egy uj eszme,amely formát ölt és ekkor kide­ rül, hogy nem lehet a régtől fogva megszokott, országszerte hasz­ nálatos eszközökkel kifejezni, akkor kifejlődik egy uj, eredeti forma is. Ha ez nem igy történik, akkor csak egy mesterségbelileg hibátlan, amint mondani szokás "tiszta”, közepes vagy elrontott film keletkezhet. De ha egy embernek nincsenek uj eszméi és "rá­ megy" az uj utakra, azaz, ha ez az utóbbi a tulajdonképpeni sti­ muláns, akkor is csak közepes mü jöhet létre, amely öncélúan eredetieskedő. BONDARCSUK: Az ilyen művészből művészeti huligán lesz, aki­ nek az hizeleg, ha enfant terriblenek nevezik, CSUHRAJ: Mint például az "Uj hullám"-os kollégák. A művé­ szetben ez igen veszélyes ut. Persze én magam sem ragaszkodom egy bizonyos formához. Számomra az a forma jó,amely teljesen ki tudja fejezni gondolatomat, Ha egy gondolatot a régi eszközökkel jól

kifejezhetek, akkor felhasználom ókét. Ha ez nem megy, akkor uj utakat keresek és elsősorban azt tartom a szemem előtt, amit ér­ zek. És az egyéni érzés felébreszti az egyéni formát is. - Gondolja, az uj formát?

hogy az uj hullám

képviselői öncélúan keresik

CSÜHRAJ; Igen. És mi lesz az eredmény? Elkezdik a lassí­ tott és a gyorsított felvételeket és azt kívánják, hogy uj fel­ fedezésként üdvözöljük ezeket. Emellett elfelejtik, hogy honfi­ társuk, Meliea már felhasználta ezt az eszközt és kiváló trükktechnikával dolgozott. Nem magán a módszeren múlik a dolog, hanem elsősorban azt kell megérteni, hogy uj idők uj feladatok elé ál­ lítják az embert, uj problémákat vetnek fel.üj gondolatok szület­ nek, amelyeket ki kell fejezni. Ez pedig az eszközök sokrétűségé­ nek igénybevételével történhet. Ebben rejlik szerintem az uj. - Milyen kapcsolatban áll ön, hullám” képviselőivel?

Bondarcsuk elvtárs, az "uj

Néhányat személyesen is ismerek. Jelen voltam azokon a v 'tákon, amelyet as "uj hullám" képviselői Cannesban és Velencében folytattak. Be mindmáig nem eléggé világosak előttem ennek az irányzatnak művészi elvei. Én az "uj hullámotN olyan emberek cso­ portjának látom, akik azzal a szándékkal léptek fel, hogy az idő­ sebb nemzedéket leváltsák. Be már maga ez a szándék is kétes.Per­ sze megértem problémáikat. Sokszor beszélnek a producerek és a rendezők kapcsolatáról, pénzügyi és takarékossági problémákról. Be ha az a szándékom, hogy valami újat hozok - ha egy szándék ön­ magában alkalmas arra, hogy uj utakat nyisson meg - nos ezt az újat nem teremthetem meg a francia film és a világ filmművészete pozitív példáinak igenlése nélkül. Ezért hiába is próbáltam ki­ tartóan rájönni arra, milyen is művészi hitvallásük, mert művészi hitvallásuk tulajdonképpen nincs, csupán a leváltás szándéka lo­ bog bennük, s kevéssé merítenek a valóság művészi felidézésének példáiból, amelyben pedig a francia film oly gazdag. Figyelje meg Truffaut vagy Chabrol munkáit. Az első filmek érdekesek. Be a to­ vábbiak csalódást okosnak.

- Néhány nyugati kritikus párhuzamot vont az "uj hullám” és az Önök filmjei között és az utóbbiakról a "keleti uj hullám " képviselőiként beszélt. így keletkezett, és nem véletlenül,az "uj áramlat" kifejezés. Egy nálunk is ismert filrakritikusnő szavai szerint ez a kifejezés, ellentétben az "uj hullám” divat-fogalmá­ val, inkább annak a folyamatnak mélységét, szélességét és folya­ matosságát jelöli, amely a szovjet film legutóbbi, termékeny év­ tizedét jellemzi. Egyetértenek ezzel a megfogalmazással? CSUHRAJ: Részemről igen. Az "uj hullám” inkább reklám-moz­ galom, semmint esztétikai irányzat. Keletkezett egy uj fogalom,de ha emögött, mint ^ondarcsuk mondta, a művészi hitvallást keres­ sük, a leváltás szándékára bukkanunk és semmi többre. Itt fiatal emberek lépnek fel a maguk tapasztalataival, amint azt Ön igen helyesen megjegyzi. Ezek a tapasztalatok kifejezésre jutnak pél­ dául a Négyszáz csapás cimü filmben, amely igen kitűnő. És mi jön utána? A fogalom megvan, de hol marad a hullám? Másodszor: ha összehasonlítjuk az "uj hullám" képviselőit a mi fiatal rende­ zőinkkel, akkor csak egyet mondhatok. Az ujhullámosok nyíltan ál­ lítják, hogy azért jöttek, hogy elűzzék az idősebb rendezőket, akik az ő véleményük szerint - bocsánat a kifejezésért, de ők mondják igy - szemetet csináltak. Mi viszont a nagy szovjet film örököseinek valljuk magunkat. Gazdagnak érezzük magunkat, mert megőrizve mindazt, amit a mi öregeink csináltak, megkíséreljük, hogy továbbfejlesszük ezt az örökséget. Véleményem szerint ez az alapvető különbség a mieink és a francia hullám között, ha már egyáltalán párhuzamot akarunk vonni. BONDARCSUK: A hullámok jönnek és mennek. A francia hullám nagyon gyorsan elapadt, a mi áramlatunk viszont, meggyőződésem szerint - ahogy az Ön által idézett kritikusnő is irta - tovább árad, - Még egy utolsó kérdés. ről, a Tiszta égboltról.

Mondjom valamit az utolsó filmjé­

CSUBRAJ: Én nem tudom, hogy van ez más művésznél, de azt hiszem, ők is igy vannak vele - ha a film befejezése után van egyetlen ember, aki semmit sem tud,az a rendező. /Bondarcsukhoz/: Egyetértessz velem? BONDARCSUK: Igen,

ez sajnos igy van,

CSUHRAJ: Csak azt mondhatom el, hogy mit akartam csinálni, de nem gondolom, hogy teljes mértékben sikerült. Filmet akartam

- 22 -

késziteni egy pilóta hőstettérői,aki túlszárnyalja a hangsebessé­ get. Amikor már a forgatási munka közepén jártam, kiderült, hogy a szerző nem ismeri ki magát kielégítően a modern repüléstudo­ mányban, azaz a legrosszabb történt velem, ami rendezővel történ­ het: meg kellett változtatni a mesét. És a filmet mégis be kel­ lett fejeznem. Folytattam tehát a forgatást és uj cselekményt bontakoztattam ki, amelyben természetesen megváltozott a film központi figurája. Most persze már könnyű ezt igy elmesélni, de ne kérdezze, hogyan történt. A film ma már nem arról szól, hogyan szárnyalja túl egy pilóta a hangsebességet, hanem arról, hogy a boldogság nem hull az Ölünkbe, s minden ember bonyolult utón jut el hozzá. A film felteszi a kérdést: mi is tulajdonképpen a bol­ dogság? Természetesen nem lehet erre a kérdésre végérvényes fele­ letet és jó receptet adni. A film egyszerűen gondolatokat tartal­ maz erre a témára vonatkozóan. Az egyetlen, amiben biztos vagyok és amit a filmen tudatosan ki akarok mondani:az emberi boldogság­ hoz véleményem szerint három dolog kell - a szerelem, a béke és az igazság, mégpedig a társadalmi igazság, ahnak a társadalomnak igazsága, amelyben és amelyért él. A film cselekménye körülbelül két évtizedet ölel fel: 1933 körül kezdődik és 1958 -ban fejeződik be. És miután hőseim országuk életét élik, a filmben felmerül az a probléma is, amelyről már előbb beszéltem, a személyi kultusz problémája. Megkíséreltem, hogy olyan vonatkozásban beszéljek róla, ahogyan e probléma filmem hőseinek életére hat. Mondtam már, hogy úgy érzem, nem minden sikerült teljesen. - Hogy mi jött ki mindebből - azt nem tudom. - Sok sikert kivánok Önnek, magunknak pedig azt kivánom, hogy hamarosan találkozzunk uj filmjével, filmszinházainkban* Kö­ szönet az interjúért.

V. Matuszevies

A mai norvég és dán film

Sajtónkban gyakran fordul elő a "skandináv művészet" és a "skandináv film" kifejezés. Ezek a fogalmak túlságosan feltéte­ lesek és ugyanolyan vitathatók, mint például az ilyesfajta fo­ galmak: "latinamerikai irodalom" vagy "keleti festészet". Mindegyik skandináv országnak mélységesen nemzeti, sajátos történelmi és kulturális hagyományai vannak. Nem kell a dán vagy a svéd film története nagy ismerőjének lenni, hogy megértsük, mennyire külön­ böző, olykor ellentétes utakon haladt fejlődésük. Ezért az a kö­ rülmény, miszerint egy cikkben kísérlem meg, hogy azokról a fil­ mekről beszéljek, amelyeket a norvég filmhét folyamán mutattak be nálunk, és ugyanebben a cikkben számoljak be dániai benyomásaim­ ról és a dán filmmel való közvetlen megismerkedésemről,egyáltalán nem jelenti az állítólagos egységes "skandináv filmművészet" hallgatólag elismerését. Vannak azonban manapság bizonyos törvényszerűségek, felté­ telek és körülmények, amelyek mindkét ország filmművészetének fejlődésében fontos szerepet játszanak. Elsősorban ilyenek a kü­ lönleges nehézségek, amelyek a kis országok filmművészetét annak következtében fenyegetik, hogy ezekben az országokban kicsiny és perspektívátlan a forgalmazási lehetőség. Másodsorban számolni kell az amerikai, a nyugatnémet és az angol filmvállalatok félel­ metes méreteket Öltő terjeszkedésével, amely közvetlenül hat a nemzeti filmgyártás mennyiségére és minőségére. Ezekhez a gazda­ sági természetű körülményekhez vegyük még hozzá a skandináv or­ szágok szellemi életének bizonyos folyamatait.

24 -

Norvégiában ás különösen Dániában Igen nagy a kispolgári rétegeződés és ennek megfelelően széleskörű a kispolgári ideoló­ gia hatása. Ezeknek az országoknak Irodalmában és művészetében már régen első száma hőssé vált a kispolgár a maga elvontan huma­ nista filozófiájával, a "kis dolgok” istenit ésével és társadalmi passzivitásával. Első látásra érthetetlennek tűnhet az a nagyfokú érdeklő­ dés,amelyet a skandináv államok lakosságának széles rétegei tanú­ sítanak a távoli országok iránt.Itt most nem a különböző comicsok és hasonló müvek olcsó egzotikumára gondolok,hanem komoly müvekre, mint például Thor Heverdahl könyveire és filmjeire, A.Suxdorff svéd dokúkéntumfilra rendező filmjeire. E.Lundouist és B.Blomberg svéd irók könyveire, H.Wulf. K.Abell. K.Bliksen dán irók müveire® a Grönlandról szóló dán filmekre, stb. Ennek az érdeklődésnek a magyarázatát Lundquist irja meg: A vadak nyugaton élnek cimü könyvecskéjének keserű soraiban és szavai ugyanúgy vonatkoznak a dánokra és a norvégekre is, mint a svédekre: "Ha Összehasonlítom a viszonylag szegény indonézeket a több? mint jómódú svédekkel, azt kell mondanom, hogy az Indonézek bizonyos értelemben lényege­ sen többet kapnak az élettől, mint a svédek, ők a boldogabbak.!^" nek az a magyarázata, hogy az indonézeknek vannak eszményeik.Kez­ detben szabadságukért harcoltak. Most azért küzdenek, hogy kiví­ vott szabadságukat minél jobban felhasználják. A svédeknek jelen­ leg csak ilyesfajta "eszményeik" vannak: még több étel, még több gyors autó, még több rádió.Az ilyen eszmények nem tarthatják fenn bennünk azt a lángolást, amely akkor fog el bennünket, amikor az élet igazi értelmét érezzük.” A jómódú burzsoá élet lelki bizony­ talanságának reakciója, a harccal és nyilvánvaló tettekkel* ha­ talmas társadalmi változásokkal teli élet iránti ösztönös vágyó­ dás határozza meg a norvég filmhét során bemutatott Heyerdahlfilm és s Kivit ok cimü /A Szovjetunióban Legenda a szökevényről elmen játszott/ dán film pátoszát is. Ez az állítás különösnek tűnhet. fel a Kon-Tikin történt utazás közvetlen hangú riportfilmjével és a Hasvét-azigeiek ősi anyagi kultúrájáról szóló néprajzi elbeszéléssel kapcsolatban.Hát természetüknél fogva nem "semlegesek” ezek a filmek?... lem, itt maga az anyag aktív, pontosabban az a mód, ahogyan a norvég néző felfogja, maga ennek az önzetlen tudományos hőstettekről tanúsko­ dó krónikának a létezése. - 25 -

A Kort"Tiki két élesen elválasztható részből áll: a tutajon történt emlékezetes utazás során felvett képeket sajátos fajtájú bevezetés előzi meg. A vásznon az expedíció résztvevői látsza­ nak; szinte testileg érezzük, milyen kényelmetlenül érzik magukat a felvevőgép előtt, mennyire kényelmetlen számukra minden, ami csak távolról is arra hasonlit, hogy hajszolták volna a nyakukba szakadt dicsőséget. Thor Heyerdahl szárazon, tényszerűen, mintegy a láthatatlan beszélgető társsal lefolytatott vitát hangsúlyozva fejti ki az expedíció céljait és feladatait, kiemelve, hogy tudo­ mányos kísérletről, nem pediglen szenzációról van szó. Utána pe­ dig Ügyetlen, amatőr, de végletekig izgalmas képek az elemekkel vívott harc öröméről, a merész gondolat és a bátor keresés győ­ zelméről. Kár, hogy a norvégek nem vették be a filmhét programmjába nemzeti filmgyártásuk legnagyobb mesterének, Tankred Ibsennek legutolsó munkáját. És itt nemcsak arról van szó, hogy ez a film világos antitézisként hangsúlyozta volna Heyerdahl filmjeinek ob­ jektív gondolatát. A Barátok cimü film fontos jelenség a mai norvég filmgyár tásban, mert az emberek kölcsönös kapcsolatainak alapvető kérdé­ seit veti fel a burzsoá társadalmon belül. Tankred Ibsen, aki teljesen lojális ezzel a társadalommal szemben,keserűséggel vall­ ja be a burzsűá erkölcs végleges rothadását, minden magasrendü érzelem és gondolat elaljasodását, az egyéni érvényesülés kultu­ szának eluralkodását. A film hőseinek sorsa, barátsága és tette igen tanulságos. Két régi és őszinte barát, Harry és Thomas, két erős akaratú ember, aki már nem egyszer bebizonyította bátorsá­ gát, elhatározza,hogy megmászik egy eddig el nem ért hegycsúcsot. Ekörül a kezdetben Önzetlen szándék körül azonban a sajtó akkora hűhót csap, hogy most már a csúcs sikeres megmászása a szerencsés alpinistának dicsőséget és pénzt jelent. Harry egyedül tér vissza és közli, hogy Thomas elpuszult. Ilymódon ő egyedül tarthat igényt a kilátásba helyezett pénzjutalomra. Ekkor azonban megje­ lenik Thomas és kijelenti, hogy ő érte el elsőnek a csúcsot,i bár társa meg akart szabadulni tőle és elengedte a kötelet,Erre Harry nyilt aljasságra vetemedik. Suttyomban, ügyesen meggyőzi az új­ ságírókat és ismerőseit, hogy a zuhanás elvette Thomas eszét és társa igy beszámiihatatlanná vált. Aligha szükséges elmesélni a

- 26 -

mese további fordulatait, a lényeg nem bennük van. Az a lényeg, hogy mennyire Összeegyeztethetetlenek az örök erkölcsi ideálok a túlburjánzott individualizmus mai világával. Érdekes a film esz­ mei elgondolásának művészi megvalósítása is. A csúcs megmászásá­ nak valóban hősi hangulatú, nagy Ízléssel és emocionális meggyőző erővel felvrt-fc képei váltakoznak a hősök premier-planban felvett, bátor, nyilt, lelkes arcának a a hatalmas és, fenyegető hegylánc­ nak képeivel - mindez a történtek nagyszerűségének és nagyvonalú­ ságának légkörét teremti meg. És annál kiméletlenebbül mutatja meg a rendező,mennyire kicsinyes és szégyenletes ennek a hőstett­ nek az eredménye, mennyire lesújtó az ellentét a külső héj és a mozgatóerők között. Véleményem szerint a Barátok hiánya nem egyetlen hiányossá­ ga volt a Szovjetunióban rendezett norvég filmhét pro grammjának. Egyáltalában nem mutattak be egyetlen egy komoly filmet sem mai témáról, holott Norvégiában az utóbbi években nem egy ilyen film készült* Nem tudom, miért részesítették előnyben a fesztivál ren­ dezői az Add kölcsön a feleséged és a Por a2 agyban cimü vígjáté­ kokat. Ezek a filmek csak annyiban gazdagították elképzeléseinket a norvég filmgyártásról, hogy gyakorlati bizonyítékot szolgáltat­ tak eddig sem éppen alaptalan feltételezésünknek, hogy Norvégiá­ ban ugyanúgy virágzik a nyíltan szórakoztató kommerszfilmgyártás, mint más burzsoá országokban. A műsor legérdekesebb filmjei a II. világháború alatti nor­ vég ellenállási mozgalomról szóló müvek voltak. Sande Angliai menekültek /1945/, Dalgar Élni akarunk /1945/, MÜller és Dreville Harc a nehéz vízért /norvég-francia kooprodukció, 1948/, MÜller Menekülés Dakarból /1951/, Skouen Kényszerű partraszállás A952/, és Kilenc élet /1957/, Forlong Skót különítmény /1954/, üergström és Bovakovies Véres ut /norvég jugoszláv kooprodukció,1955/, Martman-Moe Micsoda éjszaka /1958/, Venneröd és Miller Kapcsolat /1959/ - ezek voltak a leghaladóbb és minden viszonylatban leggyümölcsözőbb háború utáni norvég filmirányzat kiemelkedő állomásai. Ennek az irányzatnak az esz­ mei-esztétikai forrását a népi felháborodás gigantikus kirobbaná­ sában és a végsőkig váló harc vállalásában kell keresni* Nordahl Grieg lángoló, egészében a jövő felé irányuló lírájában* végül pedig abban, hogy az egyszerű emberek tömegei aktivan elutasítják ’a NATO politikáját, amely újra megnyitja a norvég városokat és

- 27 -

fjordokat a tegnapi hódítók előtt. Az ehhez az irányzathoz tarto­ zó filmek nemcsak a hősi múltnak áldoznak; a mai nap álláspontjá­ ból értékelt történelem ez;, jelszó, amely különböző politikai meggyőződésű és művészi Ízlésű művészeket egyesit: "a múltról a jövő nevében”. Éppen ezért nem epikus nyugalom árad ezekből a filmekből, hanem komor és éles drámaiság, ezért olyan pübliclsztlkusak abban a törekvésükben, hogy szüntelenül felelevenítsék az emberek emlékezetében a múlt évek tragikus és tanulságos lec­ kéjét. A szovjet közönség nemrégiben láthatta a Harc a nehéz ví­ zért clmü filmet. Ez a film valóban megtörtént eseményekről szól, arról, hogy norvég diverzánsok egy csoportját átdobják Angliából. A diverzánsok felrobbantanak egy hegyi erőmüvet és a nehézvizet előállító üzemet, s ezzel erősen megnehezítik a fasisztáknak az atombomba gyártását, A film alkotói arra törekedtek, hogy a tör­ ténelmi eseményeket a valóságos körülményeknek megfelelően, hiradószerü hitelességgel és egyben a játékfilm eszközeivel mutassák be. S olyan formát találtak, amely élénk vitát váltott és vált ki egy sereg ország filmkritikusai között, minthogy ez a forma tudatosan áthágja a dokumentumfilm és a játékfilm elfogadott ha­ tárait, Egyfelől dokumentumfilmnek tekinthető, mert nincs benne egyetlen kigondolt alak sem, egyetlen kép sem, amely ne felelne meg a történelmi igazságnak. Fontos krónika ez, de olyan krónika, amelyet később készítettek, amely a tényt nyolc évvel azután rög­ zíti le, mint ahogy megtörtént. Másfelől szabályos játékfilm is. A lényég azonban nem az, hogy a "színészek" - saját magukat ját­ szották. Vonatkozik ez Frédéric Joliot-Curie-re, munkatársaira és a dlverzáns csoport tagjait alkotó norvég hazafiakra is. De még azokban az esetekben is, amikor az események valóságos résztvevő­ jét hivatásos színésszel kellett helyettesíteni /aligha hihető ugyanis, hogy mégha megtalálták volna is az eseményekben részes német katonákat, azok szívesen élték volna át újra életük legke­ servesebb pillanatait/, ez a helyettesítés az irodalmlasltásról való hangsúlyozott lemondással és az archív adatokkal tökéletesen megegyezően történt. A film forgatókönyvi kidolgozása hozzásegítette a filmese­ ket, hogy a "nehéz vizért" vívott,eseményekkel teli harc történe­

- 2a -

tét annyira élvezetesen és magávalragadóan mutassák meg, hogy nem is volt szükség hatásos bonyodalmakra. Hagy jelentőségű, a film ritmusa, amely a hőstett előtörténetében tömör és dinamikus a központi epizódban viszont lassuló és izgatott. A vágás itt anynyira logikus, annyira megfelel az elbeszélés hangvételének és jellegének, hogy csak akkor gondol már rá az ember, amikor rájön, mennyire természetesen egyetlen egészbe olvadtak itt össze drama­ turgiai és ábrázolási módjukat tekintve annyira különböző részle­ tek.A film ábrázolási megoldásában fontos szerepet játszik a táj. Elég, ha emlékezetünkbe idézzük a végtelen, behavazott síkságot, amelyen a hóviharban hol feltűnnek, hol eltűnnek szemünk elől a sielő diverzáneok; vagy a félelmetesen fekete hegyek tömbje, a villanyerőmü távoli, fények láncában kirajzolódó körvonalaival; vagy a feszült csendben megmerevedett fjord, amelyen lassan halad át az értékes rakománnyal a komp. A Harc a nehézvízért óriási hatást gyakorolt annak az irányzatnak az eszmei-művészi elveire, amely tulajdonképpen ezzel a filmmel kezdődött meg. Itt született meg az irányzat sajátos poézise, a maga törekvésével a dokumentumszerü hűségre, amely egészen az aprólékosságba megy, tiszteletével a tény nagy ereje iránt, szerény egyszerűségével és igényes Ízlésével, ellenszenvé­ vel a patétikus handabandázás és a tetszetős pózok iránt. Mig azonban a Skót különítmény vagy a korábban a Szovjet­ unióban bemutatott ^éres ut és Kilenc élet a hagyomány alkotó és a legnagyobb mértékben eredményes továbbfejlesztésének példái voltak, az irányzat legutolsó alkotásai - a Micsoda éjszaka és Kapcsolat - értetlenséget vált ki a nézőből. E filmek alkotói időnként afelé hajlanak, hogy a hagyományt a már korábban megta­ lált eszközök lelkiismeretes megismétlésével azonosítsák. ... Azon az éjszakán, amikor az SS különítmények tervsze­ rűen kiirtották Oslo zsidó lakosságát, egy fiatal orvosnő vélet­ lenül megtudta, hogy titkos menhelyen gyűjtötték össze az antifa­ siszták gyermekeit. Megkeresi Őket és kijuttatja a gyermekeket a károsból, A fellármázott rendőrség az egész országban keresi a gyerekeket, akik elszöktek nekik szánt sorsuk elől. Egyszerű em­ berek pedig átjuttatják őket Svédországba. Lényegében ez a Micso­ da éjszaka tartalma. Ez a tartalom jellemző az irányzat müveire, mint ahogy jellemző a mese felépítése is* Ez a mese részletesen,

- 29 -

minden apró részletben nyomon követi a kis szökevények útját s a bátor és szerény norvég hazafiak egész galériáját mutatja be,„„„. De éppen itt fog el bennünket az elégületlenség. Semmi vita, hi­ szünk mi ezeknek az embereknek a nemeslelküségében és bátorságá­ ban, hiszünk benne, hogy ezek büszke és csodálatos lelkületű em­ berek, de csak az eszünkkel hiszünk benne, érzelmileg nem fogjuk fel. Az egyéniség lélektani elemzéséről való tudatos lemondás, az uj, kollektív tömeghős keresése teljesen indokolt volt a "Harc a nehézvízért"-ben, ebben az arányérzékkel és az anyag sajátossá­ gainak mélységes megértésével készült filmben. Itt azonban a mód­ szert a végletekbe vitték és a film szabályosan sematikus lett. Csupán az öreg zeneszerző és a cselédlány alkot kivételt, ezt a két szerepet meleg humorral és a hőseik lényegébe való igazi be­ hatolással játszotta két neves színházi színész, I,Holst-Jensen, és L, Karlsen, ügy emlékezünk rájuk, mint emberi jellemekre,nem pedig mint a film eseményeinek egyszerű szereplőire. Egyenlőtlen, helyenként egyszerűen éretlen a film dramaturgiai alapja, sok benne a kapkodás, az események jelképes jelzése. Ez annál fájdal­ masabb, mert a filmben vannak valóban tehetséges részletek is. Ezek olyan lehetőségekről tanúskodnak, amelyek kihasználatlanul maradtak, A Kapcsolat cimü filmben, amely egy illegális csoport tevé­ kenységéről számol be, ugyanúgy mint a "Harc a nehézvízért "-ben 9 az ellenállás valóságos résztvevői játsszák saját magukat. Adott esetben azonban ez azt a kényelmetlen érzést kelti az emberben, hogy kereskedelmi sikerre számitő szenzációhajhász trükkről van szó. Lehetséges, hogy ez a véleményem szubjektív és annak hatása alatt alakult ki, hogy előzőleg olvastam a norvég lapokat,amelyek óriási reklára-hühót csaptak a film körül. Mégiscsak az az érzé­ sem, hogy mig a Harc alkotóinak sikerült alárendelniük a film eszmei-ábrázolási szerkezetét szokatlan szereplőik konkrét adott­ ságainak, a "Kapcsolat"-bán ez a fogás dilettantizmushoz veze­ tett, mert itt minden hivatásos színészek után kiált. Ez a film kétségkívül komoly figyelmeztetés azoknak a filmművészeknek, akik továbbra is az ellenállás tematikáján akarnak dolgozni. A haladó irányzatnak élnie kell, de csak akkor élhet, ha szüntelenül fej­ lődik. X

X

X

X

- 30 -

Miköztien Moszkvában a norvég filmhét folyt, Koppenhágában egy dán ellenállási film bemutatóján vettem részt* E film megje­ lenése nagy eseménye a dán kulturális életnek* A legkülönbözőbb politikai irányzatú lapok egyaránt igy értékelték. A Land og Folk ezt irta: "Ifem túlzás azt állítani, hogy ez a legjobb dán film, amelyet az ellenállásról, a fasiszta megszál­ lók elleni harcról készítettek* Azt bizonyltja, hogy korai lenne még lemondani a dán film jobb jövőjébe vetett hitről", Berlingske Tidende: "Ritka okos, tartalmas és tehetséges film igen fontos társadalmi problémákról," Politiken: "A film központi gondolata az a komor szükségesség, hogy az ember állástfoglaljon. Ez a gon­ dolat emeli a filmet minden más, a megszállásról szóló dán film fölébe. Történetiségében a jövő távlataira figyelmeztet .Ebben áll igazi időszerűsége," Hogy ezeknek az elragadtatott értékeléseknek az igazságos­ ságát meg tudjuk Ítélni, tegyünk egy kis kirándulást a múltba és kövessük nyomon, hogyan fejlődött az ellenállás témája a dán fil­ mekben. Közvetlenül az ország felszabadulása után két film is ké­ szült a közelmúlt eseményeiről: Ibsen-Lauritzen: ¥örös mezők és Jakobsen: Láthatatlan hadsereg cimfi filmje. Lelkes fogadtatásukat nem annyira művészi értéke, mint inkább anyaguk újdonsága és nép­ szerűsége magyarázta* A kártevések, a Gestapo kinzókamrái, szökés a semleges Svédországba,az illegalitás szokatlan légköre, - mind­ ez sajátos felfedezés volt a néző számára, 1946-ban mutatták be Kristensen Ez mentette meg szabadságodat cimü dokúméntumfilmjét* A film hamarosan világhírnévre tett szert* Teljesen különálló felvételekből vágták össze, ezeket az ellenállási mozgalom fegy­ veres csoportjainak harcaiban részivett operatőrök készítették. Ami a játékfilmeket lileti,1948-ban újra szinte egyszerre készült el Ibsen és Lauritzen Dán tengerész az őrségen cimü filmje, a ha­ zától távol, a hitleristák ellen harcoló matrózokról és Jakobsen Három év múlva cimü filmje, E. Soya ismert dán drámairó darabjá­ nak megfilmesítése, A "Három év múlva" c, filmben - minden erénye mellett is - megmutatkozott a tehetséges Jakobsen rendező, a há­ ború utáni dán filmgyártás egyik vezető mesterének világnézeti ellentmondásossága. Jakobsen felfogása közel áll a kispolgárihoz. Még szemléletesebben fejeződik ki ez az ellentmondásosság leg-

- 31 -

utolsó filmjében, az Egy idegen kopog az ajtón /1959Z címűben, amely az ellenállás témáját lényegében profanizálja. Itt a hősi ^korszak csak háttér, amely előtt lezajlik az ellenállás hőseit sértő, hazug történet az illegális harcos özvegyéről, aki bele­ szeret férje hóhérjába. A dán filmművészetben nem alakult ki a norvéghoz hasonló eszmei-esztétikai irányzat. Az előbb felsorolt filmeket anyagukon kívül semmi sem kapcsolja egységbe. Egyes epizódokat élesztettek újjá, illusztrálták egy gigantikus életszakasz különböző felfogá­ sát, de ez az életszakasz olyan öt év volt, amely egész korszak­ kal ért fel. Már a múltba tűnt, de nem csupán történelem lett be­ lőle, mert olyan problémákat vet fel a dán nép előtt, amelyeknek megoldásától függ ma az ország jövője. Ezt értették meg Az utolsó tél cimü film alkotói. A művészi koncepció magasrendü és következetes hazafiassága, a megszállási időszak eseményeinek mélyrehatóan elemző értékelése abból a szem­ pontból, hogy meghatározhassuk állásfoglalásunkat a mai problé­ mákkal szemben - ez az a legfőbb elem, amely nem volt meg az elő­ ző filmekben,és amely valóban ujitó filmmé tette Az utolsó telet. ... A megszállás utolsó tele a kis Huseby város holland szigetén. A kis kocsmában - amely régesrég amolyan esti klub sze­ repét tölti be összegyűltek a törzsvendégek, hogy családjukkal együtt lehajtsanak egy korsó sört; elnézegessék, hogyan táncol az ifjúság. Ezenkívül még filmér is Ígértek nekik. Hémet katonák is jelen vannak a helyi gamiz ónból; önt elten korrekt győztesek, ide­ genek, akik esetlenül próbálják magukat fesztelenül érezni abban a teremben, amelyet hallgatag megvetés tölt el irántuk. Kialszik a fény. Lehet, hogy az a vászondarab, amelyen két órán át távoli, valószínűtlenül gondtalan, "celluloid élet" fog villódzani, déli üdülőhelyekkel, elegáns nők kacajával és a tengeri hullámverés halk morajával, arra késztetheti az embereket, hogy legalább erre az időre megfeledkezzenek az ellenségeskedésről*legalább egy pil­ lanatra ledöntsék az ellenszenv válaszfalét... Pelvillan a film és mindjárt el is szakad. Az ajtóban az ellenállás harcosai tűnnek fel, kezükben géppisztoly* Sem, ma nem szólalnak meg a géppisztolyok. A harcosok azért jöttek,hogy be­ mutassák saját filmjüket. Újra surrog a vetítőgép, de most már

- 32 -

ka, aki asztalában szenved, az ő számára egyszerű paciens, akár mit beszéljenek is róla a városban. Ezenkívül a főhadnagy pompás beszélgető partner, kulturált, olvasott ember, aki .kötelezettsé­ geit nem hivatástudatbői, hanem kényszerből végzi el.,. Nagyon sok a közös vonás kettőjükben: mindketten szeretik a zenét, a jé bort, Schopenhauert, és ha pompás anyagokról beszélgethetnek, mindketten megtudnak feledkezni az élet komor prózai oldaláréi, A valóság kegyetlen logikája betör a doktor házába, szét­ rombolja az illuzórikus egyensúlyt és a meggyőződé se a semlegest falhoz szorítja. Akár tetszik neki, akár nem, választania kell, A városka illegális szervezete döntő tevékenységbe kezd. Az eszté­ ta és humanista városparancsnok egy pillanat alatt azzá változik aki tulajdonképpen maradt is egész idő alatt: kegyetlen és vé­ rengző bosszúállóvá. Nagyon csiszolt formában, cinikusan és lényegében fenyegető módon azt követeli Sörensentől, hogy legyen az ő besúgója, kémje, provokátora* Sőrensennek még arra sem marad ideje, hogy rendes intellektuel módjára megszenvedje és elemezze szép rendszerének összeomlását. És választ..,. Rövidlátó hnnyozgássalv esetlenül szorongatva a géppisztolyt, a hazafiak sorába áll. Az o golyója találja el tegnapi paciensét éa beszélgetőtársát. Mindez nehezen hihető és "függöny mögötti" átöltözésnek hathatna, ha nem ábrá­ zolnák olyan vitathatatlan művészi meggyőző erővel. Sok Sörensen másként választott akkor: lelki függetlenségükre való hivatkozá­ suk állati rémületté fajult, a híres semlegesség pedig az árulás­ nak adta át a helyét. A film félreérthetetlenül a mai Sörensenekhes szól, hallgatagon, de állhatatosan követeli tőlük, hogy vá­ lasszanak. Az utolsó tél Edwin Hemrot színész első rendezése /ő ját­ szotta a Szürke Pány-ben Lars Peter-t/. Igényes és komoly művész­ nek bizonyult, filmjében nincs semmi felesleges, kigondolt elem, minden egyszerű, emberi és igazi harcos; aktív és meggyőződéséé humanizmustól áthatott. s x 3

-

34

más látszik a vásznon: hamvak, a koncentrációs lágerek áldozatai-" nák hulláival telt árkok., a szövetséges tüzérség hatalmas össz­ tüzéig lerongyolt, elkeseredett hitlerista katonák lassan vonuló libasora* Visszavonulnak, előttük az elkerülhetetlen megtorlás*. A dánok szemében leplezetlen boldogság, az. öröm könnyeij a vetí­ tővászon számukra ablak lett a nagyvilágba, ahol minden megérett már a fasizmus végleges Összeomlására* .A megszállók szeme kitágul a rémülettől, mőhon, visszafojtott lélegzettel, szemüket le nem véve a vászonról merednek rá a közelgő vég képére* * * És amikor az illegális harcosok a film végeztével eltűnnek az áthatolhatatlan homályban, a megszállók közül senki sem tesz rá kísérletet, hogy üldözze őket* Egyike ez a film legfontosabb epizódjainak. Pontos és tel­ jesen filmszerű nyelven tárták itt fel az akkori Dániában kiala­ kult helyzet lényegét, teremtették meg az egyszerű emberek hall­ gatag, de egy pillanatra sem gyengülő tiltakozásának légkörét, amely hamarosan a megszállók ellen vivőtt fegyveres harcba csa­ pott át* Az egész film uralkodó hangvétele a szigorú egyszerűség, amely valósággal megveszteget természetességével és fesztelensé­ gével, Vannak itt éles,feszült csúcspontok a mesében, vannak ben­ ne hősi diverziőkat bemutató epizódok,a szerzők azonban nem ezek­ re helyezik a hangsúlyt* A nagyszámú szereplő - városi lakók,il­ legális harcos, családtag, megszálló.- jelleme nem különleges kö­ rülmények között tárul fel, hanem mindennapos,megszokott körülmé­ nyek között, lem a cselekedetük, nem a konkrét hőstett a maga közvetlen vógrehajtásmódjában érdekli legfőként s szerzőket,hanem azeszmei és lélektani motívumok, amelyek ennek a hőstettnek a végrehajtására indítják az embert.Az egyéniség csak a társadalom­ mal való kapcsolatában' érdekli a szerzőket, csak fejlődésében, amelyet a magányos lelki mikrokozmosztól tesz meg addigi amikor Önmagát az egységes, népi eszmei-erkölcsi ideálnak tudja aláren­ delni* John Sörénsen orvos semleges akar maradni5 az a véleménye, hogy az egész országot átfogó harc nem az Ő harca* Eléggé huma­ nista hozzá, hogy a hódítók szürkészöld egyenruhája alatt minde­ nekelőtt az embert lássa meg* Emberekkel pedig emberi módon kell bánni, nem igaz?* ** Aibach főhadnagy, a helyi gamizon parancsno-

- 33 -

Esteledik* Kigyulladnak as ötven koppenhágai mozi fényrek­ lámai* A mozik műsorán Az utolsó tél* a Csodagyerekek és a Nyomo­ rultak, Ingmar Bergman filmje, a Forrás*, Federico Fellini Édes élete a még két vagy három komoly film* Hát s többi moziban? Kémelhárító Moszkvában, a "csiklandós és szórakoztató" Bárleányoks a Harmadik hang cimü, "Őrületesen izgalmas és ördögien elegáns85bűn­ ügyi rémfilm, a Gengsterek alkalmazásában cimü, "halálosan érde­ kes" bűnügyi film***, A Hygade Mozi lejáratánál nagyban folyik az egész "szabad világ51 mindenféle pornografikus folyóiratának árusítása* A polcon díszhelyet foglal el a Barát, a skandináv homoszekszuálisok szö­ vetségének központi lapja* A gyermekek mindenféle filmet megnéz­ hetnek* Ezzel szemben a Main Kampf cimü svéd filmhez,amely a hit­ leri sta archívum anyagaiból készült és megdöbbentő erővel leplezi le a fasizmus elméletét és gyakorlatát - gyermekeknek tilos a be­ menet ! A dán városok mozijait elönti a külföldi aljasság, a sema­ tikus rémségek, a nagyvilági semmit tevők életéből vett "pikáns31 részletek, a detektívek vitatható hőstetteinek zavaros áradata* Talán olyankor jártam az országban, amikor véletlen egybeesések folytán a dán filmforgalmazás képe nem mutatkozott meg teljesen objaktivén? Lapozzuk át a Biograbladet cimü újságot, amely minden olyan film adatait közli, amelyet 1960/61-ben játszanak* A for­ galmazó cégek 29 angol, 30 nyugatnémet, 20 francia, 5 szovjet, .5 olasz, 5 svéd és 95 amerikai filmet vásároltak* Talán a filmforgalmazók kénytelenek fájó szívvel engedni a nézők óhajának, akik nem akarnak mást látni, csak "őrületesen izgalmas és ördö­ gien elegáns” rémfilmeket? Az Alexander Moziban játszották a mi filmünket» a Ballada a katonáról-t* - ez volt az egyetlen mozi, ahol sorállást láttam a pénztár előtt* Könnyeket láttam a nézők szétA oen, amikor kijöttek a Kezedben az élet cimü szovjet film. után* .Az említett tény magyarázata tehát kivül esik a nézők Ízlé­ sének és igényeinek figyelembevételén* így a kommersz film és a hollywoodi, a nyugat-német és sás cégek konkurenciája részemre már nem elvont fogalom, hanem telje­ sen reális baj, amely megfőj tja a kié országok filmmüvészeté t* A belső fiXmpiac helyzete *ha nem is igazolja,de sokban, megmagyaráz­ za a szakadatlan eszmei-müvészl kompromisszumoknak azt az útját* amelyen ma a dán filmművészek többsége jár*

-

35

_

legalább ugyanilyen baj a nemzeti filmgyártás művészi és anyagi-technikai erőinek megosztottsága, széthullása. Az ország" bán kilenc törpe filmvállalat működik, sokuknak nincs gyártási bázisuk és csak egy-egy filmet készítenek évente. Magától értető­ dik, hogy minden ilyen társulat csak arra gondol, hogyan hozhatna egyetlen terméke minél nagyobb bevételt. A 15 uj dán film közül 10 vígjáték. Mos, nem megvetendő mű­ faj es, s mi több§ ez a műfaj már régóta hagyományos és uralkodó a dán drámairodalomban. Arról van csak szó, miféle vígjátékok esek. Itt van például a Ben-alakútas bárónő,,, Egy elragadó "népi származású lány” csinos külseje és életörömmel teli természete következtében bejut a felsőbb társaságba és egy báró felesége lesz* Yagy a .Mesés utazás: egy "egyszerű” dán nászutaspár vidám kalandjai Münchenbens Tirolban, Rómában és Felencében. Egyébként a szerelmesek felhőtlen boldogságot érhetnek el úgy is, ha nem utaz­ nak el az országbóls - legalábbis erről tanúskodik a 'Konpenhásai ■eXJagyaéa című zenés vígjáték. Persze a családi életben ia le­ hetnek félreértéséig ezek azonban apróságo.lcr amelyeket humorosan kell felfogni, ssiat- ahogy a gáxi.x^j , családban hősei teszik. Hát az Ízléstelen, örömfeatooia szellemtől áthatott Katona— ^■rr'.ásete as őrsiben cimü bohózat, amely isten tud ja mi módon egy klíselkeletl cigsolikas országba került dán katonák végnélküli ivá— ssatait és tivornyáit festi„„« A "Kát onap aj tások" sorozat harma­ dik filmjeként megjelent "műnek5* igazi rendeltetései akkor értet­ tem meg, amikor a kis és nagy dán városok terein a hadseregbe való belépés gyönyöreit ecsetelő hirdetőoszlopokat láttam. Százszázalékos reklám-propaganda film ez, amely a hallgatag dán fia­ talokat a hadügyraimsztérium zsoldosainak iivomyázó életével csalogatja! Miután végigjártam a Hordisk Filmstúdiót, ahová a gyár ve­ zetői hívtak meg, bemutattak nekem a Szeretlek cimü ifit^üü0t. Amikor beléptem a kényelmes vetítőterembe9 nem minden alap nélkül tételeztem fel, hogy a. stúdió egyik legjobb müvét fogom látni. Amikor befejeződött a vetítés, odajött hozzám a stúdió egyik mun­ katársa* Arcáról leritt9 hogy hosszadalmas bókokra késsült fel* Ilyesmit azonban nas hallhatott tőlem. Őszintén .meglepőd öltnek és csalódottnak: műtatkozott. Csakhogy rém nem kiáltott; "Hát nem ér-

ti s hogy ebben a filmben lelep lesednek vétkeink,, a szemét 9 amely még ott halmozódik a koppenhágai lakónegyedekben?" Annyi bizo­ nyos* hogy a filmben annyi szemét volt* hogy több nem is kell* Á forgatókönyv középpontjában hat személy áll: Egy befutott ügyvéd és felesége, egy kis spekuláns és szeretője, a volt szí­ nésznő, egy diák és egy fiatal tisztviselőnő. Mindegyik pár a ma­ ga módján boldogtalan, Bloch ügyvéd fényűző háza üres és unalmas: a házastársak már régóta idegenek egymás számára. Egoizmusuk, amelynek szolgálatában még a gyermekekről is lemondtak, most el­ lenük fordul, Civakodásban és krónikus pénztelenségben tengeti életét egy harmadrangú szálló manzárdszobájában a áeklasszált Andre és ^ivian* Az első szerelem sem óvja meg Klárát az élet egyhangúságának és kilátástalanságának érzésétől* A filmben tehetséges színészek játszanak, valóban a dán színház és film vezető mestereinek egy csokra: Berta Quistgar, Karin Nellemose, E.Rhode, P.Reichard* F.Helmuth, Mindegyikük hi­ teles, szokatlan és egyben mélyen tipikus alakot kelt életre, A Királyi Színház legidősebb és legkiválóbb színésznőjéről, KI ara Pondoppidánról, aki a női hetilap levelezési rovatvezetője, egy extravagáns és gunyoros öregasszonynak szerepét alakítja, külön cikket kellene irni, oly ragyogó és megismételhetetlen ez az ala­ kítása, Torben Svensen rendező ügyesen és átgondoltan egyesíti, a három párhuzamos mesevonalat, A három ismeretlen párról szóló el­ beszélés már-már a kispolgári Koppenhágáról és annak nyomasztó ellentmondásairól szóló elbeszélésbe csap át. Érezzük annak a tragikus kilátástalanságnak a légkörét, amelyben ma a legkülönbö­ zőbb társadalmi helyzetű és korú dánok élnek, azt a "nyugateuró­ pai atomizmust, különálló egységekre való széthullást”, amelyről még a háború előtt Martin Andersen K®:xö irt. És egyszerre csak a vetítés harmincadik perce táján a néző­ nek mintha váratlan, erős pofont adnának. Az, amit már társadalmi lélektani drámának fogadott volna el, szédületes sebességgel pil­ lanatokon belül felvillanó és eltűnő házasságtörési jelenetek reménytelenül szennyes halmazává változik, A szerzők akaratából mindhárom pár egy divatos étteremben szándékozik megfeledkezni © kinzó mindennapos gondoktól, "Leonóra! Ma este pezsgőt rendelek! táncolni megyünk! Addig éljünk, amíg élhetünk!" - kiált fel pate­

-

3 7

_

tikusan az ügyvéd* A film központi epizódjává válik az étterem a dzsesszel, az egzotikus táncosnőkkel, a mulatságos részegekkel, a lopott csókokkal és az ilyen látványok egyéb állandó tartozékai­ val, A párok gyorsan részeg szextettben olvadnak Össze, And ró energikusén igyekszik megnyerni Klára hajlandóságát, közben azon­ ban az ügyvéd öregedő feleségének is teszi a szépet. Az a maga részéről kegyesen fogadja André játszadozásait és váratlan akti­ vitással megrohanja a diákot, aki a fia lehetne, A diákra utazik Yivian is, aki közben nem feledkezik meg az ügyvédről sem, az meg párhuzamosan rohamot indit a kis tisztviselőnő ellen is. Mindez az aljasság a muri utáni nap éri el tetőpontját - a hálófülkében. De a szenvedélyek lassan-lassan elcsitulnak. A hősök kitombolták magukat, s ki-ki visszatér eredeti párjához. A szerzők elégikusan komoly ábrázattal arról próbálnak meggyőzni bennünket, hogy erre az egész hűhóra csak azért volt szükségük, hogy bebizonyíthassák a hősök ábrándjainak szétfoszlását, hőseik képtelenségét a meg­ szokott élet fogságából való kiszabadulásra. Igaz, ez nem vonat­ kozik a fiatalokra, mert a diák, miután előzőleg leadta névjegyét Viviannál ás az Ügyvéd feleségénél, visszatér a hűséges Klárához és boldogság vár rájuk. A Szeretlek és a Benzinkutas báróné ugyanannak az éremnek a két oldala. Bem szándékom elemezni más nyugateurópai országok filmgyártását, de a mai dán kommersz filmgyártás szembetűnő voná­ sa az az igyekezet, hogy a probléma-filmekhez hasonuljon, A tö­ mény alantasságot a komoly problémák mártásával leöntve fel lehet tálalni... Bz az irányzat valamiféle nyápic, lapos realizmust szül, a jellemek és a helyzetek álhüeégét eredményezi. Veszélyes, mert a nem eléggé kifinomult Ízlésű néző nehezen különbözteti meg a búzát a konkolytól, Bzt bizonyltja az egyik legdühöngőbb filmjárvány, amely va­ laha la dúlt Dániában: a ”Korchokrt járványa. 195O-ben a filmüzlet­ emberek aranytelérre bukkantak, s azóta is azt aknázzák ki, Tiz évvel ezelőtt mutatták be a Toros lovak cimü filmet, a nagyon kö­ zepes 3 nagyon termékeny és a kispolgári körökben nagyon népszerű Sortén. Korch regényének filmváltozatát, A filmet két és félmil­ lió ember nézte meg - miközben ■az egész ország lakossága 4,5 millió ember, Természetes, hogy ezek után mozgósították Korch teljes regénytartálékát, ő pedig még nagyobb sebességgel látott

- TQ -

neki uj abb regények Írásának, egyben ugyanezeket a témákat azon­ nal forgatókönyvnek is feldolgozta. A nagyszerűen beindított fo­ lyamatos termelést csak a kispolgári irodalom agg patriarchájának halála szakította meg. B.Beyergar, az ismert dán filmszakember kimerítően jellenez­ te a "Korchok" alapvető elemeit: "Ezek a legmagasabb értelemben vett kellemes filmek, tiszta escapizmus. A cselekmény meghatáro­ zatlan környezetben és meghatározatlan helyen történik. Tökélete­ sen eltávolítottak minden kellemetlent és korszerűt. Rendszerint földesúri kastélyt mutatnak be, de megfelel a célra egy öreg ma­ lom vagy egy idillikus vendégfogadó fagerendákkal vagy a legroezszabb esetben egy kereskedő udvarháza valami kis városkában. Min­ denesetre nagy gazdaságnak kell lennie,a cselédség óriási tömegé­ vel. Ilymódon a lehető legnagyobb mértékben ki lehet szélesitani az osztályöntudat ellen biztosított, különösképpen derék emberek gyűjteményét, akik már attól kómikusak, hogy a társadalom alsóbb rétegeihez tartoznak. Az öreg szakácsnő rendszerint fanatiku­ san mogorva, az udvaros viszont eredeti fickó, amolyan bohóc faj­ ta,akinek egyszerre két tehetsége is van:egyidejűleg beszél vala­ mennyi dán tájszólásban és fahangon pajzán nótákat dalol.Mindezek fölött emelkedik a nemzetség. Öreg nagyanyó fekete ruhában, fejkötőben és bottal, huncut nagyapó, a fiú szerény,becsületes, vál­ lalkozó szellemű,aki sikeresen küzd meg a gazember ügyvéddel, egy kalap pénzt keres, és végül törvényes házasságra lép egy elragadó leánykával*1. Talán nem kellett volna ilyen részletesen bemutatnom a dán film árnyoldalait. Hiszen ”á z utolsó téln nem teljesen töretlen talajból nőtt ki. Tannak Dániában szüntelen művészi keresésben élő művéezek, akik komolyan akarnak beszélni a ma problémáiról. Ismerj ük a fia­ tal Gábriel Axel első filmjét, amelyet a Szovjetunióban Csupa kel­ lemetlenség címmel játszottak. Későbbi müveit is leplezetlen együttérzés hatja át a kis-emberrel, akit az élet szüntelen ne­ hézségei kínoznak, Axel készítette az Arany és zöld erdő cimü nagyszerű szatirikus vígjátékot is, amely kigunyolja a hírhedt amerikai életformát, és tiltakozik az ország gazdasági és szelle­ mi életének amerikanizálása ellen. A szovjet közönség a középkorú dán rendezőnemzedék kiválóságainak, Astrid és B S m e Benning-Jen-

-

39

-

sennek csak első filmjét a Szürke fényt ismeri,Még jónéhány okos, melegen érző és tehetséges filmet készítettek a gyermekek és a fiatalok sorsáról a burzsoá társadalomban. Világhírnévnek örvend a dán dokumentumfilmesek iskolája,Végezetül Dánia adta a világnak az egyik legnagyobb művészt, egész sereg, azóta klasszikussá vált remekmű alkotóját: Karl-Theodor Drevert. Be ha próbáltam is róluk néhány megjegyzésben szólni, ame­ lyek egyáltalán nem tartanak igényt a kép részletességére és tel­ je sségére9 mégis újra meg újra vissza kellett térnem a kommersz filmgyártáshoz, annak káros és fékező hatásához. Árról is beszél­ nem kellett volna, hogy a mindenki által tisztelt Breyer évtize­ deken át nem tudott munkát kapni a hazai filmgyárakban és hogy a kiváló mesternek ma sincs lehetősége, hogy elkészítse végre régen eltervezett filnjét*,*

/Iszkussztvo Kinő 1961.3,sz./

P ierre Billard

Paradoxon a színészekről

Különös jelenség, hogy míg a drámamüvészéttel általában és külön magukkal a színészekkel is gazdag irodalom foglalkozik, a filmszínész, m o d e m mithol og iánknak ez a kulcsalakja - kevés ki­ vételtől eltekintve - csak az újságírókat érdekli. Kultuszának életbentartására egész hetilapokat szentelnek, de még; egyetlen szakember, kritikus, elméletiré vagy filozófus sem gondolt komo­ lyan arra, hogy elmélyedjen sajátosságaiban, Az alábbi cikkek csak első töredékei azoknak az eszmefuttatásoknak, amelyekből ezentúl rendszeresen akarnak közrebocaájtani* A "nagy közönség” számára a film művészeit elsősorban » színészek jelentik a általában Gabin- vagy Bardot-filmrol szokás beszélni, ami azt is jelenti, hogy a műért való felelősségit a rendezőről a színészre ruházzák át. Ez az átruházás .néha -egészen odáig terjed, hogy a dialógus szerzőjének is magát a színészt te­ kintik. így gyakran hallhatjuk, hogy a nézők megdicsérik Z-et, mert a legutóbbi filmjét szellemesnek t ártják, /vagy pedig gúnyo­ lódnak Y-on, mert sosem tudja mit válaszoljon,amikor valamit kér­ deznek tőle. Sfos,ez a jelenség egyáltalán nem maradt hatás nélkül arra a szemléletre sem, amellyel a specialisták, vagy az igazi, illetve magukat annak tartó hozzáértők a filmhez közelednek, ők a rendezőt tekintik a film igazi alkotójának. Ez a vélemény sok­ kal inkább figyelemreméltó és sokkal közelebb van a valósághoz, mint az előbbi, annak ellenére hogy néhány árnyalatban kiegészí­ tésre szorul. A kritikus, amikor a filmek témájának komolyságát* pszichológiai mélységét dicséri, helyesen teszi* hogy a rendező­ ről beszél, de a forgatókönyvírót sem szabad elfelejtenie. Ha pe-

öig még a fényképezés minőségére, vagy esetleg a képek stiliszti­ kai értékére sor kerül, az operatőr érdemeiről is szólni kellene. Ezt azonban csak ritkán teszik meg. A kritikus ugyanis a filmnek mindössze két emberi megnyilatkozását tartja számon, a jóértrosszért felelősnek tartott rendezőét, mellette a színészekét, akiket rendszerint csak a cikk végén, külön bekezdésben és vala­ miképp olyan módon birál el, mintha azt akarná kifejezni, hogy alakításaik és a rendező irányítása között semmiféle oksági kap­ csolat sem található. A sztár-szisztéma emlékeiből annyi még ma is megmaradt, hogy a színészt "külön", saját javára vagy kárára bírálják meg, de ez a bírálat gyakran annyira zavaros, hogy alig tudjuk eldönteni, vajon a film valamelyik hőséről vagy esetleg annak alakítójáról van szó. Pedig az igazság az, hogy a színészi alakítás erényeiért vagy hibáiért elsősorban a rendező felelős s egy igazán komoly kritikának az alakítást minden olyan vonatkozá­ sában is meg kellene vizsgálnia, amellyel kapcsolatban a rendező­ nek döntő ezerepe volt, illetve kellett volna, hogy legyen. Ezeks 1. A szereplők kiválasztása. A film által megteremtett il­ lúzió azonban azt hozza magával, hogy a kiválasztást csak ritkán kifogásolják, mintha a színész és az általa alakított hős azonos­ sága már eleve magátólérihetődő lenne. Pedig megtörténik, hogy a film hőse és megtestesítője között szakadék van, ilyen esetekben azután mindig a színészt szidják, pedig a hibát tulajdonképpen a rendező követte el* /A fordított eset is előfordul, az ugyanis, hogy a színészt alaptalanul dicsérik azért, mert tökéletesen bele tudott bújni a rendező által már teljes egészében testére szabott szerep bőrébe./ 2. A játék minősége* Először is nem szabad eIfelejténünk, hogy a film sohasem az első felvétel eredménye. Egy-egy olyan be­ állítást, ahol a közönség a színészt "csodálatosának t alálja, előzetesen tizenhatszor is leforgattak, amig elérték a megfelelő hatást* A kép harminc másodpercig tartott, de annak az érdekében, hogy hatása nagyobb legyen, tizenöt másodpercre redukálták* Ezen­ kívül a színész által előrenem-látott jelentést hordozó táj hoszszu, panoramikus felvétele, vagy egy rövid, explozív kép előzheti meg. Yégül néhány zongoránkkárd erősítheti azt a hatást, amelynek igy tulajdonképp csak egyik eszköze a színész is. És ha a sziné-

- 42 -

szí alakítás minősége határozottabbá is teszi a film stílusát,magát az alakításnak a stílusát a rendező gondolta el és adta át.Ez történt Emmanuelle Riva-vai, a Szerelmem Hirosimában /Hiroshima, mon amour/ és Belmondoval az Ptolső lehelletíg-ben /A bút de souffle/.Ezekkel a filmekkel kapcsolatban teljes képtelenség len­ ne, ha Emmanuelle Riva dikciójáről vagy Belmondo természetes adottságairól, mint Riva vagy Belmondo sajátos tulajdonságairól beszélnénk; erről egyébként könnyen meg is győződhetünk, ha az elsőnek a Nyolcadik nap-ban /Le 8 e jour/s a másodiknak pedig a Moderato Cantabile-ben nyújtott alakítását Idézzük fel emlékeze­ tünkben. A filmszínész jogtalanul bitorolt mithosza ugyan megszűnő­ ben van, de egyelőre még a tájékozott nézők szemében is olyan ki­ vételes lény maradt,akinek hatását csak önmagában szokás vizsgál­ ni. A még gyermekcipőjében járó filmkritika egyik legállandőbb hiányossága épp az, hogy nem képes ennek az aktiv-passziv szerep­ nek, a színész alanyi és tárgyi jellegének tanulmányozására9pedlg épp az utóbbi felhasználása, sőt megválasztása a mü olyan eszté­ tikai összetevőjét jelenti, amelyet nem Önmagában, hanem kizáró­ lag a rendező szándékainak és kifejezési eszközeinek összefüggé­ sében lenne szabad elemezni. Végső fokon keveset beszélnek a szí­ nész munkájáról, pedig amikor elfogadjuk, hogy ez csak a rendezés egyik elemét jelenti, azt is hangsúlyoznunk kellene, hogy olyan lényeges elemét, amely más összefüggésben több és komolyabb fi­ gyelmet érdemelne. X X X

/Cinema 60. 43.sz, /

i?. Bárkán

Á színész,, az ismeretlen

A filmművészetre vonatkozó ismereteinknek komoly hiányosságai vannak. Elemzések százai tanítottak René Clair, Hitchcok, Bűnnel, Fellini, Welles, Bergman vagy Chabroi rendezésének rej­ telmeire. Jól tudjuk, hogy filmjeik hogyan jutnak el a forgató­ könyvtől a vágás stádiumáig és hogy a képek a kamera milyen moz­ dulatainak köszönhetik a semmi mással ossze-nem-hasonlítható szépségüket.Be vajon igazán tudjuk-e azt,hogy kicsoda Jean Gabin, Brigitte Bardot, Gary Cooper, Ingrid Thulia, James Dean, Jeanne Moreau, Miohel Áuclair vagy Fernandel? Vagy pontosabban, ml a természete azoknak az esztétikai jelenségeknek,amelyek segítségé­ vel lázba hozzák a közönséget? Kétségtelen tény az, hogy a történészek és a kritikusok ezer oldalakat szentelnek a film művészetének és kimagasló egyé­ niségeinek elemzésére, vizsgáljak a díszlettervező, az operatőr szerepéb, a technikai berendezés átalakulását, de némák maradnak vagy csaknem azok, amikor a színészi alakítás megnyilatkozásáról van sző. Mázsaszámra menő irodalom elemezte a sztár mithoszát,inter­ júk özöne számol be a sztárok és sztárocskák bizalmas vallomása­ iról, nyomasztó mennyiségű tájékoztatást kapunk arról, hogy ki­ állíthat juk-e vagy sem a vászon isteneinek, félisteneinek és ne­ gyedisteneinek erkölcsi bizonyítványát; anatómiai méretük, öltöz­ ködésük, kedves ételeik és közlekedési eszközük, sőt szerelmi életük épp úgy nem titok előttünk, mint irodalmi Ízlésük és a század problémáival kapcsolatos filozofáló állásfoglalásuk. Ha a riporter nagyon lelkiismeretes, még azt is megtudjuk, hogy mit éreznek a felvevőgép előtt, milyen módszerrel tanulják meg szere­ pük szövegét és mimikáját, milyen kapcsolatuk van a rendezőjükkel és- milyen szerepek eljátszásáról álmodoznak, magát a színészi já­ tékot azonban jórészt, vagy szinte teljes csend veszi körül.Még a kritikusok is, akik kiapadhatat1anul bőbeszédűek és találékonyak, mihelyt a kedvenc rendezőjükről értekeznek, ebben a vonatkozásban szintén csak meglehetősen szerény ismereteket árulnak el. Egy

- 44 -

színész "jó" vagy "rossz","természetes" vagy "mesterkélt","hideg" vagy "magávalraga&ó", semmi több .Mihelyt a színészre kerül a sor, a cikk mondanivalója leszűkül és a közhelyszerű kifejezések rövid listájáról kölcsönzött jelsók használatára szorítkozik® Tájon érdemes-e magát a színészt megkérnünk arra, hogy vi­ lágosítson fel mestersége bonyolult titkairól? De sztárok és aneves színészek összegyűjtött vallomásai, csekély kivételtől elte­ kintve sohasem emelkednek a színészi munka paradoxonéról továbbá, a színpad és a rádió közötti különbségről szóló szokásos köhelyek fölé. Nem- kétséges, hogy a filmen látható játék felfedésében a nagy rendezőknek a színészeikkel kapcsolatban elfoglalt magatar­ tásának elemzése jelenti a legtöbb segítséget. René Clair. E±genu­ st ein, Iiubitach, Pudovkin, Clouzot, Bresson, Rosselinig Bergman, Becker vagy Razan stílusa elválaszthatatlan a színészek irányítá­ sának sajátos stílusától. És azt is tudjuk, hogy Renoir mennyire bőbeszédüen szokott dicsekedni azzal, hogy színészeinek szabad­ mozgást biztosit. As ilyen tanúvallomások azonban önmagukban még­ sem elegendők arra, hogy a probléma egészéről összefüggő képet ad­ janak. A montázst, a kronológia megvorditását, a belső monológot, a rövid képekről a képsorozatba való átmenetet, a széles vásznat, és a színek alkalmazását már alaposan áttanulmányozták, az érzel­ meknek és a gondolatoknak az arcjátékkal és a mozdulatokkal való filmszerű kifejezéséről azonban alig van komoly tudomásunk! A színészi játék fejlődése ennek ellenére párhuzamosan ha­ lad a rendezés fejlődésével* A film őskorának gyakorlata, a "ssüvészfiim", Ince. Griffith, a német expresszionizmus, a szovjet rendezők elméleteinek alkalmazása, minden esetben a színész és a felvevőgép kapcsolatának egyébként egymástól sokban különböző megnyilatkozását jelentik. Csak emlékezés okából elevenítem fel, hogy a némából a hangosba való átmenet a színészi játék valóságos "mutálását" hozta létra. De hagyjuk a múltat és inkább foglalkoz­ zunk azzal, ami a háború után történte A szemünk előtt születtek meg as olasz "verizmus" és a neo­ realizmus útcán lefilmezett színészei; Brosson kísérletei, az a "paroxystikue" /túlzó, harsogó/ stílus, amelynek az Aetor’s Stú­ dió szerzett megbecsülést; a mi "uj huliám*-unk nyugtalan ujitői, akikre Kasan eszméi egyébként sokkal nagyobb hatással voltak, amint azt be szokták vallani. Mindezek nem azzal szoktak-e büsz­ kélkedni.; hogy a mimikát épp úgy forradalmasították? akárcsak a -

45

-

kamera nyelvét? És a japán, filmek esztétikája iránti idegenkedé­ sünk általában nem a színészek játékával kapcsolatos-e? A Falsa r, a BiciklitolTa.jok, a Yihar előtt, a Keleti Éden /LsBet d»Edon/ a Baby. Dőli /Baby Dőli/, és az Isten teremtette az asszonyt /Bt Dieu créa la f emme/, az Unokatestvérek /Les Couslns/, a Kettős zár /a Bouble Tour/ Á vihar kapujában /Rashomon/ és a Ködös Hold meséi az eső után /Les contes de Is lune vague apres la pluie/ kapcsán ebben a vonatkozásban számos érdekes megjegyzés hangzott el, de - legalábbis Franciaországban - még senki sem kockáztatta meg, hogy a színészi alakítás uj törekvéseit összefoglalóan ele­ mezze a A Les Cahiers du Clnéma 1956-os évfolyamának a "színész®3 bemutatására szánt különszáma is erről a hiányosságról tesz bi­ zonyságot* A rendezés esztétikájával kapcsolatban annyi kalandos és annyi éleselméjű nézetet megfogalmazó "Cahiers", a színészek­ ről szólva meglepő bátortalanságot árul el* Csaknem az egész számot a rendezők és a színészek nyilatkozatai töltötték meg, Emellett jórészük tiz vagy húsz, esetleg még több évvel ezelőtti volt, ami azt jelenti, hogy a mai filmművészet már rég túljutott rajtuk, A kalandos nézetek elmaradása miatt azonban annál kevésbé tehetek szemrehányást a folyóirat szerkesztőinek, mert magas is nagyon zavarba jönnék, ha a filmszínész! játék legutóbbi megnyi­ latkozásairól kellene elméleteket gyártanom*! hibák és e hiányos­ ságok bevallása azonban sokszor a pozitív előjelű erkölcsi tulaj­ donságok közé tartozik, A magam részéről annak a bevallásával kezdeném, hogy mély­ ségesen zavarban vagyok* Héha már azt kérdezem magamtól, hogy egyáltalán létezik-e filmszínész? Tudom, hogy vannak "nagy iste­ nek", sztárok, első és második vonalbeli színészek,akiknek a tar­ tós sikere a különböző tényezők bonyolult keverékéből adódik^ vi­ szont a "fényképezhetőség", a "megjelenés", a többé-kevésbé vele­ született, iskolázott vagy iskolázatlan és a több éves színházi vagy studióbeii gyakorlattal a hatásosság maximumáig eljutott színészi tehetség megfelelő arányban való .találkozásából tevődik össze. Azt is jól tudom azonban.},hagy a stúdiók Jeam G-abinsMichele Morgan, Fernandel, Michel Simon, Brigitte Bardot, Gary Cooper, Harilyn Monroe, s az olyan száz más, kevésbé híres színész nélkül - akik minden évben jol-rosszul megosztják egymás között a vászon valamennyi szerepét 3 film élete csak halódásra lenne Ítélve*

- 46 —

Ugyanakkor azonban .azt is kérdezhetem, hogy én, aki ezt a cikket Írom, önök, akik olvassák, vagy a heniesinas9 a házmeste­ rem, a forgalmi rendőr,az adószedő és az áruházi kiszolgálóleány, nem potencionális filmszínészek vagyunk-e valamennyien? Mert nem­ csak arról van sző, hogy az olasz rendezők megállítják az utcán a járókelőket és nagy sikerrel felléptetik őket a neorealista drá­ mákban* Manapság, ha valaki realista igényli filmet akar forgatni és a szereposztásban valami újat akar adni, azzal kezdi, hogy ki­ megy az utcára és utána esetleg - hogy a lelkiismeretét is meg­ nyugtassa ~ még a ssinéssképző tanfolyamok hallgatóit is megnézi* Hem egy színészt, csak egy arcot, egy bizonyos embertípust, sőt égé az egyszerűen csak egy magatartást keres, Bressont, akinek ez a jelszava, hogy wa színész a rendező ellensége”, már nem is a puszta fizikai, hanem a "lelki hasonlóság®1 érdekli. És ha ez.a pszichológiai varázsvessző végülis beleütközik valakibe, az Így felfedezett szerencsétlen lényt olyan kíméletlenül kezdik kalapá­ csolni, mint a kovács az üllőre tett vasdarabot, egészen addig amig csak a neki szánt szerep minden kezdeményezéstől megfosz­ tott, engedelmes szerszámává változik át* Gondoljanak csak Claude Laydau-ra, Francois I»eterrier-re, Martin lassall@-ra9 akiknek színészi alakításában felfedezhető erő a drámamiivészét valamennyi általánosan elfogadott szabályának ellentmond, A "hitelesen emberi" kedvelőjének az lenne hát a törekvése, hogy azt mutassa meg, miképp élnek, éreznek, gondolkoznak, tő­ lünk eltérő szinü nyelvű és erkölcsű emberek?És hogy ezt elérhes­ se, akár hajóra rakná felszerelését és technikusait és Marcel Camus példáját követve csak Braziliában szállna partra? Be mit hozhatna magával ebből az egyetlenegy szerep színészének meglelésére szervezett halászatból? Egy fotbalistét, akivel azután egy villamosvezető szerepét játszatná elJ* Egyébként az amerikaiak, a sztár-rendszer feltalálói, a felvévőgép nagyiparosai, akiknek Üz­ leti számításuk elsősorban a színész himevén alapul, maguk sem vetik meg az egyes szerepek szakmánkivüll alakitóit, Ottó Preminger, amikor az Egy gyilkosság anatomiá-iát forgatta, a birÓ sze­ repét egy Joseph N, Weleh nevű ügyvéddel játszatta el, Hollywood,

±

A szerző A szerk.

az

Orfeu Megró

- 47 -

férfi főszereplőjére céloz,-

amikor a yankee hősiességéről akart szélesvásznú filmet csinálni, John Wayne-hez,Gary Cooper-néz vagy Grégory Peek-hez hasonló mes­ tereket is mellőzte és a díszleteitől megfosztott stúdióba egy Audy Murphy-t hivott meg főhősnek. És a legcsodálatosabb az, hogy ezek az alkalmi színészek, akiket valamelyik arcvonásukg a hőssel azonos foglalkozásuk vagy egy háborús hőstett emléke miatt fedez­ nek fel a film számára, többé-kevésbé beválnak „ sőt néha egyene­ sen a sztárokéval azonos értékű teljesítményt nyújtanak. Yan-e jogunk hát arra, hogy még ma is elbátortalanítsuk azokat a midinetteket és gépirónőket, akik arról álmodoznak, hogy egyszer Dániellé Barrieux vagy Danv % h i n válik belőlük? Ma már a szerződések is úgy Íródnak álé* hogy valaki egy "snaek-bar^-ban vagy éjszakai klub estélyén, vagy esetleg épp. egy áruházban, beretvapenge vásárlás közben találkozik össze a producerrel. És té­ ged is, kedves olvasóm, légy bár könyvelő,diák, vállalati titkár, utcaseprő, esztéta, villanyszerelő vagy társadalombiztosítási tisztviselő, ki biztosíthat arról8 hogy nincs jó filmarcods vagy olyan rejtett színészi tehetséged, ami egy hónapra, esetleg egy éven belül azt hozza magával, hogy a filmek első kockáin olvas­ hatjuk a nevedet?Arai engem illet, bevallom, hogy összefut a nyál a számban, amióta-láttam,hogy tiszteletreméltó kollegám, Jacques Doniol - Yalcroze milyen szerencsésen tudta megoldani a Bel age /•Szép kor/ kisasszonyainak szereposztását;és egyáltalán nem esem majd kétségbe, ha az "uj hullám" valamelyik rendezője rám is fel­ figyel. Joeé de Yiiianlonga által a Szerelmesek-be beillesztett Don Juan nevű póló játékosa; Ön n 3ént erre pás le dimanche /Vasár­ nap nem temetnek/ martinique-i férfija, svéd diáklánya és irodal­ mi Ügynöke, vagy még inkább a Jacques Becker Trou-ja /Odú/ fog­ lyainak kínos valószert!séggel beállított játéka is arról kezd meggyőzni, hogy a színészi pálya mostantól hovatovább mindenki részére elérhető lesz, A filmnek a színészettől idegen színészek által való előz önlése azonban nem pusztán csak meglepő, hanem egyben elgondolkoztató jelenség. Az utca embereinek azt a rendkí­ vüli hitelességét, amellyel az olasz neorealizmus felvételein ta­ lálkozunk, azzal próbálták megmagyarázni, hogy a rómaiak vagy a nápolyiak vérükben hordozzák a színművészet iránti érzéket * És ez valószínűnek is látszik. Egy arcnak vagy egy magatartásnak a sze­ rep kívánalmaival való kivételes megegyezése egyébként még senkit

sem tesz -igazi színésszé* A Biciklit olva.iok vasmunkásának szomorú esete is ezt bizonyltja. Ismeretes, hogy első szerepe után hiába ácsorgott a stúdiók körül, hogy másodikat is kapjon. Ami a fran­ cia vagy idegen alkalmi színészeket illeti, náluk is azt tapasz­ taljuk, hogy egy bizonyos, többé-kevésbé veriets vagy egzotikus emberi helyzetbe való sikeres "heleilleszkedésük még egyáltalán nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy felejthetetlenné tegye ala­ kításukat .fagyon meg lennék lepve, ha Héger Orpheus /Orfeu legro/ rokonszenves Breno Mellónját még egyszer elcsábítanák a főtbal­ pályáról egy filmszerep eljátszására és arról sem vagyok feltét­ lenül meggyőződve, hogy a HVasárnap nem temetnek*5 vagy a MTrouB színészei nevét másodszor is olvasom majd a kockákon* Az, hogy Jean Cocteau remekül játszotta el sajátmagát az Qmheus featamentuaá-ban /Le ^estament d?Orphee/ szintén nem bizonyít ja, hogy kí­ sérletét egy másik szerepben is épp ilyen jól meg tudná ismétel­ ni* Leszögezhetjük tehát, hogy ritka eset az, amikor a nem-hiva­ tásosak nem maradnak ”egy~fiXmüw színészek* Külön kell szólnunk a filmek azon típusáról,amelynek Muraaa. Flahertv és.Joris Ivens voltak az előfutárai, ezekben a férfiak és az asszonyok mindennapi életüket beszélték el és játszották meg* Be bármennyire is sajátmagukat adták a Parrafeique paraszt­ jai, a Moi, un noir /Héger vagyok/ és a Come Back Afrika /fférj vissza Afrika/ feketéi,alakításuk mégis kivülesik a tulajdonkép­ peni drámamüvészet határain. Azt sem kell feszegetnünk, hogy ezeknek,a színművészet elemeit sem ismerő embereknek az előbbiek* hez hasonló, rendkívüli módon sikerült szerepeltetése mennyire csak kivételes jelenségnek számit* Megemlíthetném azoknak a gyar*mekeknek és ifjaknak az esetét is, akik egycsapásra olyan csodá** latos színészeknek bizonyulnak, mint például Jean-Pierre Léaud a Mé^vszáz csanás-ban /Les Quatre Cents Coups/ vagy mint a Fater Panchali hindu kisfiúja* Ez a jelenség azonban már kevésbé lát­ szik titokzatosnak, amióta tudomásunk van arról, hogy a rendezők milyen módszerekkel hozták ki belőlük a közönséget magával ragadó játékukat* De amikor a hivatásos színészek felé fordulunk, szintén nem kell fukarkodnunk az egész "különös megállapításokkal* Valamikor bizonyos idő kellett ahhoz, hogy valaki nagy hírességgé váljon* Jean Marais, Bsny Robin, Francois Perrier, Banlelle BarrieuXg sőt még Gerard Philippe is, - hogy francia példáknál maradjunk - tcsak - 49 -

azután lehettek sztárok, hogy előbb már jónéhány filmben magukra hívták a közönség figyelmét* Az "uj hullám” megjelenése őta azon­ ban tegnap még teljesen ismeretlen színészarcok is megállás nél­ kül hagyják maguk mögött a beérkezés szokásos állomásait* Két év­ vel ezelőtt vajon ki ismerte semadette lafontg Jean-Claude Brialy, Juliétte Mayniel, Emmanuelle Riva s ami még jellemzőbb, Jean-Paul Belmondo nevét? Chabrol, Resnaia és Godard filmjeinek esek a többé-kevésbé kezdő színészei, akik még csak épp, hogy ki­ nőttek mesterségük kamaezkoráből, alig néhány hónap alatt hirt> nevet szereztek maguknak* Á művészi non-komformizmus fiatal óriásainak müvei divatjá­ hoz kapcsolódó jó sajtópropaganda nem elegendő ezeknek a ragyogó sikereknek a megmagyarázásához, Magát a jelenséget azonban ebben az esetben nem nehéz meg­ világítanunk, Bármennyire fenntartással legyünk is az ”uj hullám” jónéhány filmjének inspirációját illetően, azt azonban mégsem le­ het tagadnunk, hogy Chabrol és Godard müveinek uj hangsúlya rész­ ben a francia filmprodukció általános színészi modorától erősen elütő játék-stílusban gyökerezik* Bem esküdnék meg arra, hogy Juliette Mayniel és Jean-Claude Brialy sokáig megtartják a nézők­ re gyakorolt hatásukat; annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy játékmódjuk eltér Bemard Blier, Marina Vlady, Philippe Lemaiire vagy Prancoise Arnoul stílusától, Ez az ellentét még feltűnőbb,ha a játékukat az "akadémikus” stilusu fiatal sztárokéval, igy pl, Pascalé Petit-évei Jacques Charrier-ével vagy Alain Delon-évaX vetjük Össze, A mimika, az attitűd és dikció hagyománya inak erről a széttöréséről, az interpretáció sablonjaitól való felszabadu­ lásról van szó, amelyért elsőnek az És. Isten teremtette az aszezonvt megrendezésével Vadim kezdett el harcolni, és amelyet az Unokatestvérek és a Kettős zár majd még erőteljesebben az Utolsó leheletig színészi átaka. Jean-Paul Belmondo meglepő sza­ badsággal végigvitt,határozott alakítása folytatott tovább,Egyéb­ ként mulatságos jelenség, hogy még a konvenciók elleni lázadás­ nak is kezdenek kialakulni a maga sablonjai. Amikor pl, Chabrol állhatatosan kitart azon elképzelése mellett, hogy a színészeknek még a legkisebb megnyilatkozását is a rendezőnek kell kitalálnia, amint azt pl. Les bonnes femmes-ban /A jó asszonyok/ látjuk, egy­ ben már azt is kockáztatja, hogy Belannoy, Autant-Lara, Duvivier,

-

50

-

Deeoin és Christian-Jacque filmjei kedves sztárjainak hagyományos drámai stílusához hasonló, mesterkélt intellektualizmusba torkol­ lik* Ez azonban nem akadályozhat meg bennünket annak a felisme­ résében, hogy az "uj hullám" ujitó sajátosságai rendkivül élesen figyelmeztetnek a színészi munka mélyről fakadó problémáira. Ami­ kor néhány, tegnap még "kitűnőnek" nevezett francia színész játé­ kát látom, magam is úgy érzem, hogy a Rayraond PeXlegrin-re, Made­ le iné fíobinson-ra, Martiné Caroi_raE Jacques Castelot-ra, Magali Noel-re, Paul Prankeur-re, Sophie Desmarets-re vagy Georges Charmant-ra jellemző játékmód, Pierre Fresnay-ről, Aixné Glariondról és Edwige Peuillere-ről nem is beszélve, ma már erősen el­ avultnak látszik. Az is elviselhetetlen kezd lenni, hogy filmről mindig ugyanazokat, a magukat rendőrtisztek, alvilági rossz fiy^ kávésok, prostituáltak, párisi utcagyerekek, házmesterek vagy marseilles-i játékosok szerepére specializált második vonalú szí­ nészeket látjuk.És ne gondolják azt,hogy ezt az akadémikussá vá­ lást, ezt a sablonokba való beleragadást kizárólag francia hibá­ nak tartom, az angol, az olasz, a spanyol, a német, a svéd, az orosz, sőt az amerikai filmek képein is hasonlókat tapasztalunk* A "komoly igényű", "látványos", "grandiózus", sőt a mesterkélten "intellektuális" produkció úgy látszik minden országban kisebb vagy nagyobb mértékben elválaszthatatlan ettől a fennkölt és kon­ vencionális játékstílustól, pedig ez a filmművészet fejlődése szempontjából is, az emberi és a pszichológiai hitelesség egyre inkább növekedő igényessége szempontjából is csak felszínesnek és mesterkéltnek tűnhet fel. Most pedig térjünk át egy másik, még érdekesebb és szintén nem egykönnyen megközelíthető jelenségre. Úgy látszik, hogy a sztárok ma már egyáltalán nem örvendenek olyan nagy népszerűség­ nek, mint valaha. Franciaországban Pemandel,Michele Morgan, Jean Marais,Dániellé Darrieux ma már csak a múlt szép örökségéből él­ nek és minden igyekezetük arra irányul,hogy egykori ragyogásuk pislákoló tüzét élesztgessék.A nagy ssinesz-egyéniségek sem ra­ gadnak meg bennünket oly mértékben,amint azt valaha tették.Michel Simon ma már csak ritkán jelenik meg a vásznakon, Pierre Brasseur felceattanó hangja és gúnyos nevetése már idegesit bennünket és arról sem vagyok meggyőződve, hogy Gérard Philippe-t nemcsak a

halál kímélte-e meg a steadhall hősszerelmest körülvevő varázs lassú eIhaIrányodásától? Vajon Haimu is még mindig a régi nagy Raimu? ás vajon a közönség hiszékenyebb, mint a kritika, amikor a Ködös utak /Quai dea Brumes/ egykori légionáriusát látja? Archi­ medesit a csavargó /Archimide le clochard/, az Bifel torony ár-bé­ kában /Rue des prairies/ A zsilipek bárója /Le Báron de L’Ecluse/ és nemrég a Régi gárda /Les vieux de la vieille/ után Gabin ese­ tét is csupán a színészi játék csodálatos cirkuszi mutatványának minősíthetjük* Bármennyire meglepőnek tűnjék, a hollywoodi sztárok varázs­ ereje szintén csökkenőben van. Amig az őszülő vagy szürkülő Gary Cooper, James Stewart, Clark Gabié és Róbert íTaylor népszerűségük maradékának rendületlen kiaknázására törekednek, John Wayne, Rook Hudson, William Holdén épp úgy nem részesül a némafilm és a han­ gos aranykora férfiisteneit körülvevő imádatban, mint ahogy Frank Sinatra, Búrt Lancaster vagy Mongomery Clift sem. Audrey Hepburn, Deborah Kerr, Gina Lollobrigida,Sophia Loren vagy Jayne Mansfleld tekintélye a hírverés szemfényvesztései és néhány asztronómiai receptre készült film ellenére is alatta marad Joan Crawford, Marlene Dietrich, Barbara Stanwick, Kay Francia, Ginger Rogers, vagy Katherine Hepburn egykori dicsőségének. A sztárkultusz alko­ nyának okait kereső elmélyült elemzés talán arra Is rámutatna,hogy ez jórészt a "box-office" által kondicionált és Hollywoodban a végső határokig kidolgozott filmek típusával kapcsolatos telí­ tettség érzéséből és egy kevésbé indusztrializált, a kezdeménye­ zésnek és as egyéni ihletnek is több teret engedő, egyelőre leg­ inkább még zavarosan megfogalmazott vágyakozásból fakad. Vajon csak puszta véletlen lenne, hogy a tömegek szenvedé­ lyeit a tegnapi és a tegnapelőtt! nagy sztárokhoz hasonló erővel polarizáló sztárok ma éppen a James Dean-ek, a Marilyn Monroe-k, a Marion Brando-k és a mi Brigitte Bardot-nk közül kerülnek ki? Hibát követnénk el ugyanis, ha nagy sikerüket csak szexuális von­ zóerejüknek tulajdonítanánk. Inkább arról van szó, hogy ők képvi­ selik leginkább a hollywoodi - illetve aHollywooddal szembenálló akadémikus játékmodortól való elszakadást; de arról is,hogy egyé­ niségük sajátos "mithológiája" teljes mértékben a mai tömegek ér­ zelmi életében és lelkivilágában legújabban végbement változáso­ kat testesíti meg. James Deaa-nél ugyanis az ifjúság vad élni­ akarását * Marion Brando-nál a modern embernek a pszichoanalizis-

52

-

sel is alátámasztott kettős lelkivilágát, Marilyn Monroe-nél az amerikai vígjáték komfornizmusánsk elvetését és egy uj, az intel­ ligens kritikát a hagyományos "vamp" varázsával összekapcsoló szinésztipus megformálását, Brigitte Bardot-nál pedig a szexua­ litásnak a képmutatástól és a hamis tilalmaktól való megszabadí­ tását találjuk meg. Mert aligha lehet kétséges,' hogy a tömegek kulturális színvonalának emelkedése a filmmel kapcsolatos igé­ nyeikre is kihat, és hogy az 1960-as közönség már nem annyira passzív, mint a régebbi volt; és sokkal kevésbé hiszi el azt,amit a vásznon lát, ugyanakkor sokkal érzékenyebben reagál a filmek hőseinek gyakori hamis beállítására és az ilyen hősöket személye­ sítő színészek mesterkéltségére. Most, amikor idáig jutottam el fejtegetéseimben, szédülni kezdek. A film színészeinek munkáját olyan sok, különböző és ki­ bogozhatatlanul egymásbaszövődött tényező határozza meg, hogy szellemünk csak eltévedhet, amikor szétbontására törekszik. Két­ ségtelen azonban, hogy a megfoghatatlanban sok ésszerű tényező is keveredik. Ha kivételesen meg is történik, hogy egy nem-hivatásos színész hitelesebb, mint egy hivatásos, a színészi mesterséggel kapcsolatban azonban mégsem beszélhetünk ösztönös nemzedék ékről.A filmszínész hírnevének alapját minden esetben csak az inasévek, a tökéletesedés és a kíméletlen erőfeszítés hozhatja meg, tekintet nélkül arra, hogy a sziniiskoiából, vagy a színpadról kerül-© ki* A film olyan rendkívüli módon tehetséges félistenei, mint Stroheim, Raimu,Gabin vagy Orsón Welles sem kímélhették meg magu­ kat ettől az erőfeszítéstől.Egy kiábrándító ténnyel azonban mégis számolnunk ke1 1 •Ugyanakkor, amikor - tudomásom szerint - egyetlen példát sem ismerünk arra nézve, hogy a színház világában valaki egycsapásra nagy színész lett, mihelyt első ízben a deszkákra lé­ pett, sok olyan nem-hivatásosat ismerünk,aki már akkor színésznek bizonyult, amikor még sohasem nézett szembe a kamerával» És ezzel újra tudatlanságunk mély szakadékéba zuhantunk vissza. Azt termé­ szetesen már hosszabb ideje, sőt tulajdonképp már a némafilm kez­ detei óta tudjuk, hogy a filmfelvételre való testi alkalmasság,az elektromos fény, a kémiai és a mechanikai eljárások nagy hatással vannak a színészi munka átütő erejére. Még a legtermészetesebb színész sem hatna reánk a film mesterségbeli fogásai nélkül. Kér­ dés, hogy az operatőr, a maszkmester munkája,sőt magának e nyersfilmnek ilyen vagy olyan sajátos adottsága milyen mértékben járul

hozzá egy-egy arc, tekintet és mozdulat varázsához. A zseniális Chaplin-tői RosseXini-nek az utcán felszedett, teljesen ismeret­ len olasz munkásáig nincs olyan filmszínész, aki épp az alakítást illetően nem lenne állandó adósa annak a technikai apparátusnak, amit a film mágiá-iának szokás nevezni. Áz ember és a technikai apparátus szerepének a filmek színészi alakításában kialakult arányszámának megváltoztatására pedig, mindmáig nem akadt vállal­ kozó* Jól mondtam, hogy szédülök, mert ha a filmművészetet az "életet újrateremtő gépnek" nevezték el, épp annyira "színészeket gyártó gépnek" is hívhatnák* A kísérleti felvétel sikere után ugyanis tulajdonképp már mindenki alkalmas a filmszerepek elját­ szására* Légy slágerénekes vagy az opera művésze, a rádió bemon­ dója, autóversenyző, boxbajnok, divatos nagyvilági nő, híres kar­ mester, televizió-eloadó, szenzációs körülmények között megszö­ kött rab, illetve a "dupla vagy semmi" esélyes jelöltje, ha vala­ milyen aaj tőszenzáció alakul ki körülötted, holnapra már filmszí­ nész lehetsz. Csak alá kell irnod a szerződést és a maszkmester, a kosztümtervező, a fővilágosító, a rendező, sőt néha még az elő­ hívó laboratórium főnökei majd elvégzik azt,ami hátra van. A film világán kívül szerzett hírneved esetleg csak ideig-óráig tartott volna, de ha a filmed elkészült, már te is épp olyan színésznek számítássá, mint Brigitta Bardot vagy Jean Gabin. Ha méghozzá ki­ tűnő filmarcod van, és ha alá tudod vetni magad a játék fegyelmé­ nek, könnyen megtörténhet, hogy egy Ludmilla Tcherina, egy Zizí Jeanmaire, egy Mario lanza, egy Charles Trenet, egy Róbert Lamoureux, egy Darry Cowl vagy Poiret és Serrault karrierje vár rád. Valóban csodálatos alchimista a film, a kabarék, music-hallok, cirkuszok vagy operaházak mimikáját egyaránt a stúdiók közös mimikájává tudja átalakítani í Olyan Pygmalion, aki az arckenőcs és villanyfény segítségével végtelen sok példányban hasonlítja magához teremtményeit» Mert mi is a filmszínész? Rég elmúltak már azok az idők, amikor a film és a színház színészei között különb­ séget lehetett tenni. Délután még a stúdióban forgat, estére a színházban lép fel. Raimu-t a Comédie Prancaies-ben láttuk ját­ szani, Gabin-t pedig a körúti színpadokon, Hollywoodnak pedig so­ hasem volt annyi ragyogó, ízig-vérig hiteles filmszínésze, mint amióta a Broadway bevonult a stúdiókba.

Igen* ki tudná megmagyarázni, hogy mi is a filmszínész? Ki tudná elválasztani egymástól azt, ami a játékával előidézett er­ kölcsi és pszichológiai transzból a szellemhez, és ami a fiziká­ hoz vagy a kémiához tartozik? Mindig zavarba jövök3 amikor a ma­ gánéletében ostobaságukról és kulturálatlanságukról hires kisaszssonyok a vásznon a legámyaltabb és legsziporkázóbb intelligen­ ciát csillogtatják meg, vagy amikor azt az arcot, amelyet szöröstül-böröstül ismerni véltem, a hajviselet,a feléje vetített fény­ sugár vagy a kamera által kitalált ismeretlen látószög boszorká­ nyossága által minden ujabb és ujabb filmben teljesen megváltozva látom viszont* De a maszkirozás, a megvilágítás és a kamera be­ állításán túl még egyéb boszorkányossága által minden ujabb és ujabb filmben teljesen megváltozva látom viszont* De a meczkirozás, a megvilágítás és a kamera beállításán túl még egyéb boszor­ kányosságot tapasztalhatunk* A koprodukciók és a több nyelven ké­ szülő verziók kora óta, a "dublázs" fantasztikus sebészi beavat­ kozásának ereje következtében a film a hangnak az emberi arcoké­ val azonos plasscitást és hajlékonyságot biztosit* Amíg az egyik színész arcvonásain az öröm és a bánat tükröződik, egy másik szí­ nész hangja szól hozzánk* Kicsoda hát Róbert Hossein, Jeanne Moreau, Kirk Douglas, Elisabeth Taylor, Gumiár Björnstrand, Éva BahXbeck, Tat jam© Szamojlova? Mit nevezzek léleknek és mit illúziónak, hamis lát­ szatnak, amikor személyiségüket és tehetségüket dicsérem? Tájon nem a rendezőt, az operatőrt, a maszkmestert, a fodrászt, a kosz­ tümtervezőt, hangmérnököt, sőt a stúdió elektromos berendezéséi vagy a kamera lencséit fosztom-e meg a dicséret rájuk eső részé­ től? És higyjék el nekem, hogy egyáltalán nem tréfálok, amikor felteszem ezeket a kérdéseket * De a szavak mekkora ezönére volt szükség, hogy végülis e kiindulási pontomhoz térjek vissza* Hogy mégis konstruktív módon fejezzem be ezeknek a hősszúr anyuit megállapításoknak a sorozatát arról, amit nem tudunk, a kérdést talán aszal a megállapítással vihetem előre, hogy ha van még egy olyan terület, amelyik egyene­ sen megköveteli a Kinsey-módszerrel való megvizsgálást, akkor ez valóban az. A filmalkotókat, a rendezőket, az operatőröket, a díszlettervezőket, a maszkmestereket és természetesen magukat a színészeket megkérdező, a Gallup-féle -statisztákkal rokon közvé­

_

5 5

_

leménykutatásra gondolok. Az igy összegyűjtött anyag megvizsgálá­ sa bizonyára jól alátámasztott megállapitásokat alapozhatna meg. Aki pedig erre vállalkoznék, hasznos munkát végezne. És hogy a vállakózás véghezvitele nehogy az anyag gigászi nagyságába üt­ közzék, talán észszerű lenne, ha az csak a mi filmművészetünkre korlátozódnék, A legkevesebb, amit jósolhatok az, hogy "a francia filmszínészeknek és filmszinésznőknek a kamera előtti viselkedé­ séről készült "Kinsey-jelentés" alighanem a filmről szóló könyvek best-sellere lenne. /Cinema 60. 48 . sz, /

A. Zftrhi

ÁlléM:ycgMlés: vagy 'megfelelő típus-?

Mi is-'-valá^álsss a ‘sssiaém s » a p f a - 9km egy ily e s -ssakkif'ejasémáks: ■.-^filaslivéssaMl.eg ■ .iApu^* ^ ez. azt jelmzti*, M g j égy-áziiaásss adottságai kSa®i.ái:ijaal: m ii^rep--hez, A rossz rsMezo-- ezen M&árőlag a külső aöoétisá^ők^ aéf, a-kMasáXeges tipn^ jegyeket érti.3 .az .-Igénye^éb' ■^^sss-o a megfelelő. XallMalkátot^ -assz.a színész lelkivilágának ímsctóXéaá-' ■'■gát az a l a M tanáé hőssel3 ■ A ■®a©gí'ai©1.0 tipu®^■elmélet® wssalyt i^rdos meT^ ellentmondásban .áll., a ssinéssi ^saaka-iálapalvév^X^. a..mitvászA átlémyegülés^elvéyeip ■ Ennek az- elméletnek alkalmazása korlátot s^áb 'bonyolult' nai filmhősök megformálása elé, mert a hős külső és "belső talajdonságait alárendeli a színész adottságainak, Hem sarkall mind ujahfe és újabb típusok kutatására és megformálására, nem állítja a szí­ nész elé azt a feladatot, hogy soha még meg nem irt, soha el nem játszott, soha nem rögzített alakot keressen, hanem az Ismert, meghonosodott, szakmailag hevált útra irányítja a filmművészetet. Az átlényegülés elve sokkal több igényességet kíván mind a rendezőtől, mind a színésztől; az "ismeretlenbe való utazásra0 csábítja őket. Be talán legjobb less, ha néhány gyakorlati példát hozok fel, .

x x x Annak a munkának folyamatában, amelyet a rendező a leendő film forgatókönyvén végez, megelevenednek, s egyre plasztikusabb formát öltenek az iróalkotta jellemek*

-

5 7

-

És ekkor a hősök kilépnek az irott szerep kereteiből és olyan állhatatosan követelik életrekelté süket, hogy az elképzelt és kimunkált jellem egyik vagy másik szinész alakját ölti magára és a képzeletet a leendő film már megoldott feladataként veri bi­ lincsbe, Néha a filmhős alakja már a forgatókönyvben megérik, néha viszont vonásai még csak homályosan derengenek s ilyenkor a kikristályosításra biztató belső türelmetlenség már ismert alakítá­ sokhoz való közelítésre készteti a rendezőt. Gyakran természetes képzettársitás révén már az első pilla­ natokban olyan színészek neve merül fel a rendező agyában, akik­ nek művészi természete egybeesik a leendő hősről kialakult elkép­ zelésekkel* És azontúl a vásznon megelevenítendő hősről ez az el­ képzelés uralja fantáziáját. De nem ritka az az eset sem, hogy a forgatókönyvi szerep és a szinész jelleme nem fedi egymást,, És éppen ez a siker szülőany­ ja* Éppen ez ad lehetőséget az elgondolás teljesértékü művészi megoldásár S ha a rendező merészen társítja a szerep anyagát a színész egyéniségével» az egybeesésnek e hiánya eleven, hiteles erővel telítheti az alakot. Emlékszem, hogyan kerestünk színészt a Viharos alkonyat cimü film főhősének, Polezsajev professzornak alakítására. Képzele­ tünk, mint rendesen, eleinte olyan színészek nevét vetette fel, akiknek adottságai és eddigi szerepei megfeleltek Polezsajev le­ endő figurájának. Emlékszem találkozásokra és próbákra kiváló színészekkel, akik eddigi szerepeik ás szakmai tapasztalataik teljes fegyverzetében, tehetségesen és jól valósították meg az irodalmi elgondolást és úgy tűnt, hogy a forgatókönyv szerzői al­ kotta hős teljesen egybeesik a színész felidézte alakkal. A film rendezői mégis úgy érezték, hogy a Polezsájevvel va­ ló igazi találkozás még nem történt meg. A színészi próbák, a próbafelvételek, a nmust erek" után úgy éreztük, hogy az alak nem teljes, nem izgalmas. A filmvászonról régről ismerős, minden izé­ ben megszokott figura tekintett vissza ránk - hűvösen és érdekte­ lenül, Á forgatókönyvi koncepció filmvászonra rögzített mása nem állt előttünk.

Az "egybeesés" hagyományos elvéből és az eddigi szerepkör­ ből kiindulva a harminckét esztendős Ifyikolaj Cserkaszóvnak nem lehetett reménye az idős professzor alakjának megformálására* Em­ lékszem az első maszk-próbákras amikor a színész fiatal arcára ragasztott áiszákáll nevetségesen, zavaróan hatott és Cserkaszov olyan gimnazistának tűnt, aki műkedvelő előadáson Öregembert ala­ kit 9 Hem volt itt sem hajlott kor, sem as idős orosz értelmiségi modora9 sem az öreges hang, sem a fáradt járás - az alaknak mind­ azok a külső és belső jelzői hiányoztak, amelyeket a forgatókönyv Írásának napjaiban fontosnak éreztünk* A színész adottságai lát­ szatra egyáltalán nem fedtek a megirt figura vonásait* Be az első próbákat követő próbafelvételeknél "csoda" tör­ tént j a forgatókönyv! figura és a színészi adottságok összeütkö­ zéséből ás kereszteződéséből olyan jellem formálódott, amely tel­ jesen fedte a szerzők elképzelését, de váratlan, uj módon közelí­ tette meg azt. Olyan hiteles és meggyőző jellem állt előttünk, amelyet Fyikolaj Cserkaszov sajátos színészi egyénisége és Polezsajevnak Cserkaszov lelkében való tükröződése együttesen hozott létre, A azinasznek szembe kellett szállnia a maga típus-sajátos­ ságaival , uj színeket, járást, modort, hangot kellett keresnie. Más szavakkal: megkezdődött az átlényegülds bonyolult fo­ lyamata, Cserkaszov nem úszott az árral, nem alkalmazta az idős em­ berek ábrázolásának megszokott színészi módszereit - mind ént egyedül és elsőként talált meg és alkalmazott. Összegyűjtötte a maga életről és emberről való megfigyeléseit, amelyek szerepéhez közelálltak; válogatta, Polezeajev szemszögén át megszűrte, álta­ lánosította őket és az idős orosz professzor felidézésének folya­ matában teljesen uj portiát rajzolt a fehér lapra, Sajátosan uj öreges hangvételeket, járást, magatartásbeli apróságokat talált, sőt mintha még arcíedői is szokatlanok lettek volna, A színész teljes, meghökkentő átlényegülése volt ez. Szellett Polezsajev örökké ifjú szelleme szépen találkozott a színész ifjú korával s szemléletesen testesült meg e fiatalság révén í a színész fiatalsága mint egy a tüdős ifjú, "örööngős" szellemét tükrözte.

- 59 -

Eszembe jut egy érdekes beszélgetésein Balga Vertov-val 1938bél. Vertov elmondotta, hogy filmet akar készíteni a művészetről, s a film egyszersmind a két világról - a szocialista és a kapita­ lista világról is szólna. Vertov e művében Cserkaszovot, a fiatal szovjet színészt egy idős professzor szerepében s Josephine Ba­ kert, az idősödő párizsi színésznőt egy if.iu leány szerepében kí­ vánta játszatni. S az első esetben az idős hősön keresztül átsüt a színész fiatalsága, a másik esetben pedig a bősnő fiatalságán keresztül a színésznő ernyedtsége.,. Vertov véleménye szerint a költői-dokumentális filmművészet igénybevehet ilyen szemléletes szembeállítást. Nagyon érdekesnek találtam Dziga Vertov elképzelését. Ha a film elkészült volna, az emberek milliói előtt tárta volna fel az ember film-ábrázolásának bonyolult, sokrétű felépítését. Hozzá­ segítette volna a nézőket ahhoz, hogy felismerjék a tipusszerepek és a naturburseh-szinészek kezdetlegességét. XXX A Kormány tagja forgatókönyvében nagyon gondosan megrajZoli­ nak éreztem Alekszandra Szokolova szerepét. Az irodalmi anyag ma­ gas, masszív, szélesarcu, szélesmosolyu, hőfehérfogu parasztaszszonyt idézett elém. ás újra, ugyanúgy, mint a Viharos alkonyaton való munka kezdetén, számos színésznő neve merült fel képzeletemben, akik egyenesen erre a szerepre születtek. Megkezdődtek a próbák, a próbafelvételek. Látszatra minden rendben volt: a jelöltek megfeleltek elképzeléseinknek. A film­ vásznon az elképzelt koncepció keretein belül,meggyőzően beszélt, mozgott, bánkódott és nevetett Szokolova. S újra eljött az elégedetlenség és az unalom. Világossá vált: hiányzott a megismételhetetlenség tüze, amely bevilágítja az alakot és amelyet az egyetlen lehető és eleven koncepciónak fogadunk el, Vera Mareckaja,.. Az első próbák, az első jelenetek. A szí­ nésznő megjelenése alapjában rombolta le Alekszandra Szokolováról szóló elképzeléseinket. Szó sem volt itt magabiztosságról, sem monumentális plasztikája kifejesőerőrőle

-

60

-

De Mareckaja sajátos színészi adottságai arra késztettek, hogy megváltoztassuk filmhosnőnkről alkotott elképzeléseinket, A hősnő most már külsőre jelentéktelen asszonyként állt élőttünk,De annál lebilincselőbben áradt belőle a lelkierő. Ez az asszony, akit lealacsonyít a régi falu élete, akit férje ver - kiemelkedő emberré válik s az erkölcsi fejlődés gyötrődéssel teli folyamatá­ ban sem veszti el nőiességét, egyéni varázsát, Mareckaja magáévá tett© a szerzők elképzeléseit és olyan vonásokkal ruházta fel hősnőjét, amelyek őt magát is jellemezték, olyan Szokolova született, amely közös teremtménye volt a forga­ tókönyv Írójának, a színésznőnek és a rendezőnek, S rendezői mun­ kánk során immár másodszor láthattuk; az a színész, akit nem a "megfelelő tipus" elve alapján választunk, uj, csak az illető mű­ vészre jellemző vonásokat visz a szerepbe. Ez az értékes eredmény nem az "egybeesésnek", hanem éppen az egybeesés hiányának és az ennek következtében létrejött átlényegülésnek köszönhető, /Iszkussztvo Kinő 1961, 3,sz, /

- 61 -

P eter Jo h n D yer

Renoir és a realizmus

Renoir 1894-ben született Párizsban* A Butte Montmartreon. Apja August Renoir, az impresszionista festő. Idősebb testvére, Pierre Renoir, a szinészj unokaöccse, Glaude Renoir, a Tóni, és a The River filmek operatőrje. A háború alatt, mig Lábsérülésével betegeskedett, a "la révélation de Charlot" adta azt az ötletet, hogy a film területén sikere lehet, bár tanulóideje közel kilenc évig tartott, egy tétovázó időszak után, amikoris mint keramikus és ujságiró dolgozott. Mosjoukine Braiser Ardent-jától megihlet­ ve, irt egy forgatókönyvet felesége, Catherine Hessling számára - aki apjának volt egyik modellje - és megbízta Albert Diedonné-t, a színészt a rendezéssel* Habár mindig tüzesen beszélt az avantgárde mozgalomról és főleg annak "motorikus erejé"-ről, Renoir ma arra törekszik, hogy stagnálónak és eredménytelennek jellemezze a francia film egész néma időszakát és benne némi sztoicizmussal saját tevékenységét is. Első négy filmje közül, melyeket saját produkciós-csoportjá­ val készített, a .La Pille de l*Eau /Viz leánya, 1924/ és a Marqultta /1927/ nem elégítette ki. Az a megbotránkozás és a mo­ zi-pé nztáraknak az a kudarca pedig, mely a Nana-t / 1926/, Stroheim: Szeszélyes asszonyok /Foolish Wives/ c. filmje tizszeri megtekintésének nyilt inspirációja alapján készült Zola-átdolgozást mind pedig a Charleston-t - egy extravagáns burleszket /1927/, fogadta, teljesen tönkretette Renoirt. Végül talált egy támogatót Hans Andersen átdolgozásához, a La Petite Marchande d*Allumettes-hez /A kis gyufaáruslány 1927/. Renoir most megkí­ sérelt bizonyos expresszionizmust, avant-garde technikát alkal-

- 62 -

mazni a chapllni filmművészeten belül, impresszionista stílust, amely az előzőkhöz hasonlóan ugyancsak bukáshoz vezetett* Egy perben megvádolták plagizálással, és ámbár Renoir meg­ nyerte az ügyet, abból a célból, hogy a filmrendezők bizalmát megőrizze, kénytelen volt időközben a háborús komédiák és kosztü­ mös darabok egész sorozatát legyártani*/Tire au Planc.Le Tournoi, Le Bled*/ Catherine Hessünggel játszva két - barátja, Cavalcanti által rendezett — filmben, Renoir befejezte némakorabeli színé­ szetének időszakát* Első hangosfilmjét azonban két évi tétlenség előzte meg* á francia kritika különböző hatásainak nyoma megtalálható Renoir későbbi némafilmjeiben /Chaplin és Stroheim a "Tire au FlancB-ban, a két nagy kedvenc Cahiers-sei együtt, és a Cinemathéque; Fairbanka a "Le Bled^ben/ s úgy látszott, hogy Renoir karrierje a 20-as években kísérleti és kutató jellegű* Pigyelerő­ bevéve, hogy korai filmjeinek nagy többségét akár részben, akár egészben nem tekinthettem meg, csupán csak a "Viz leányáéról fogok Írni, arról a filmről, amely Renoir egész karrierjének fő gondolatait majdnem önkéntelenül fejezi ki* A film, ártatlan "Grlff-mese" történetben, egy magányos kis halász lánynak egy ra­ gyogó fiatalember iránti szerelméről szól, aki a helybeli kastély urának fia* Reggel, sétalovaglás közben pillantja meg, amint épp "ürügulyást fosöget" könnyű zöldfőzelékkel* A szemérmes mesecim ellenére Renoir már a kezdő képeknek meggyőző erőt és hitet köl­ csönöz mind a Raynal-család gazdasági portréjátt a főiskolás fiút, a merev, puritán mamát, a névtelen burzsoá papát illetően, aki mindig az uj kocsijával van elfoglalva* mindpedig a falut, nagy házaival, udvaraival, a környező farmer vidéket, a fákat, esőfelhőket, lovasösvényeket, csatornákat és a rajta levő bárká­ kat illetően* A filmet a helyszínen forgatták annak érdekében, hogy magába foglalja a kávéházi enteriőrök, erdős külső jelent™ tek, vadorzók, csavargók, cigányok, nyulak és lovak, a rohanó vízben heverő lusta tehenek hangulatát, melyekben az egyén helye­ sen fedezi fel a folyó és élet metafóráját, amely a Boudu, a Me­ zei kirándulás /Partié de Campagne/ a Swamp fráter*a The 8outherner# a The River* és a péjeuner sur Cherbe /Reggeli a füvön/ oimü filmekben jelentkezik*

-

63

-

Á központi alakhoz képest másodrangú a gazdag fiatalember szerelme a halász lánnyal, mely később egy nagy, nyers és abszurd melodrámában oldődik fel. /Túlélte a tÖmeglincselést, a lakőkoosi égését, az éjszakai Üldözést "egy nyomon követett vadállathoz ha­ sonlóan" y a lezuhanó köveket, a hosszú hallucinációkat, a gazea>berek két erőszakos támadását, s egy kis félreértést, melybe az a pénz bonyolódik, melyet a hős rábízott a nyerges-számia kifizeté­ sére,/ ámbár a hős meglehetősen unalmas fajankó, vagy pedig azzá válik, a filmben mégsincs igazi paródiára való törekvés. Az osz­ tályok léte, témája ismét megszokott dolog Renoir filmjeiben, me­ lyet őszintén és szinte baljóslatúin játszanak, bár a babaarou Catherlne Hessllng játéka, akinek a szorongatott, de legyőzhetet­ len hősnőt kellene játszania, nem foglalja magában Catherlne Rouvel rögtönzés! készségét, mellyel örököse,ffanette rendelkezik a Déietmer sur l»herbe-ben* A teljes valószínűtlenségeknek ebben az idilljében a farmer-lány természetes kedvességével, ártatlan­ ságával és határozottságával, mely fölényt biztosit számára, szemben áll egy tudós, a helyi kastély tulajdonosa, akinek ősz- j tálja és gondolkozásmódja finoman van parodizálva, A két mesetörténetet 25 év társadalmi fejlődése választja el, Renoir pályafu­ tásában ezek a szakaszok jól nyomonkövethetők, bár az osztályel­ lentéteket ritkán kezeli elhamarkodottan, és sohasem haraggal, A szegényeket pártfogoló gazdag ember Megismétlődő képmásai mögött Stroheim von Rauffenetein Boieldieunak adott becsületszava rokon­ szenvesebb, mint Rosenthalé, vagy Maréohal-é, noha fel kell fe­ deznünk a metsző iróniát, a majdhem kihivő nosztalgiát, de erre való reflektálása sohasem kisebb odaadással, szivvel-lélekkel történik, akár a régi társadalmi rendről, vagy az újról, vagy akár az elhalóról legyen szó,

2, A "Yiz leánya” cimü film a napi kritikák nagy többségének tetszett. Az álmok lényege, hogy a hősnő omló fehér ruhában lebeg át a zordon téli tájon a hős mögött, egy száguldó paripán, sárká­ nyok követik az oszlopok között, mögöttük a homályos égboltozat

- 64 -

- mindez nagyon sikkes Tolt, és avant-garde, A lincselő tömeg különböző figuráiról premier plánban felvett, és gyors ritmusban váltott képek montázsa néhány évvel megelőzte egy-két szovjet rendező módszerét. A müvet, mint a film történetének .egyik legje­ lentősebb darabját, valóban féltékenyen őrizték a Moszkvai Filmarchívumban. Renoir azonban túl merevnek tartotta és Stroheim ha­ tására elvetette a formalizmus ás a természet nyilt másolásának elvét, és a művészi improvizáció, az újraalkotás, és a "francia naturalista hagyományok hiteles anyagai” feltárásának Irányába fordult. Esek a hagyományok, melyek Balzactói és Flauberttol kezdve Emilé Zoláig tartanak, direkt vagy indirekt módon gyakorolják ha­ tásukat a huszas évek növekvő számú filmrendezőinek koncepciói­ ra. Eképpen a renoiri magatartást Stroheim. Pabst. S,1öström és Pudovkin alapjaiban hasonló attitűdje követte, amely a termé­ szet és az ember szabatos, őszinte és állandó megfigyelésén ala­ pul. Magát Zolát Hippolyte Talne eszméi irányították, melyek sze­ rint a bűn és az erény az ember környezetváltozásainak kémiai produktuma, amelyekben az ember elválaszthatatlan az ő házától, munkájától,az időjárás napi helyzetétől egészen egyéni gesztusai­ ig a determináló milieu-től,az őt teljesen körülhatároló élettől, Bár Zóla éppúgy eltért Taine tételeitől a sajátosan kivételes, gyakran patológikus egyéniségek kiválasztásában, mint ahogyan Renoir elvált Stroheim dekadens karakterizáláeától és Pabst neu­ rotikusai felé közeledett, Renoir gyilkosai boldogtalan, házas bankhivatalnokokj játékmesterek és farmerek feleségei, akiket a kibírhatatlan feszültség szélsőségei hajtanak a bűnbe. Az ő gaz­ emberei gyakran erőszakosak, de sohasem szadisták, ravaszok, de sohasem szenvedélyesen hazudozók, és filmjeiből néha teljesen hiányzanak az ellenszenves alakok, Renoirnak, mint naturalista filmművésznek története, kezdve a Ba Chienne-től /A szuka/ A931/ és a Tóni-tói /1934/ egy olyan perióduson keresztül /I935-38/, mely után váratlanul népszerű rendezőként bukkan elő a Be Crime de Monsieur Bange. /Lange ur vétke/ az 1,1,1éli menedékhely /les Bas-Fonds/, a ffagy ábránd A a Grande Illueion/, és az állat- az emberben /La Bete Humaine/ cimü filmjeivel, valóban elragadó, A La Chienne-nel kezdődött a jelle­ mek majdnem teljesen pszichológiai szemléletmódja, a moralizálás és a magyarázgatások visszautasítása és annak eltőkélése, hogy a - 65 -

1

nemiség sz életben döntő szerepel játszik; továbbá a nem egysíkú emberi magatartásoknak az előbbiek szerint való eltulzása és a szellemi konfliktusok kevésbé való hangsúlyozása, A kötelék Zola és Renoir között tényleg teljesnek látszott. De a rákényszerltett kereskedelmi feladatok kimaradása, a közönség hangulatának hirte­ len változásai miatt Renoir belsejében a technikai kivitelezés klasszikus szemlélete és az egyetemes szellemi vizsgálódás igénye között dúló háború miatt a Renoir-Zola kapcsolat lassanként szét­ szakadt, Amikor úgy tartotta kedve, Renoir restaurálta a véletlen kapcsolatok láncolatát, az események természetes sorrendjének Zola-i időszerűségben vett elbeszélő-f■gásait, ezzel a részletek valószínűtlenné váltak, az emberek már nem a megfelelő séma típu­ saként jelentek meg, elfogult magyarázatok kerültek a filmbe,mely végül is - az a 40-50-es években figyelhető meg - Zolának a rend iránti bonyolult és kiszámított szenvedélyének ezétfoszlásához vezetett, mint ahogy a pásztorfurulya hangjait szétszórja egy ha­ talmas szélroham, Renoir egyszer régen a hangosfilm jövetelét hirtelen és bű­ vös változásnak nevezte, mintha valaki a közlés titkos ajtaját tárná ki a filmkészítők és a hallgatóság között, Renoirnak, mint naturalista rendezőnek semmihez sem hasonlítható életben maradási rejtélyének egyik pontja a hangnak, mint bűvös összekötőnek a megfelelő időben való alkalmazása; olyankor, mikor a hangnak és cselekvésnek egyszerre kell érvényesülni, 1931-ben történt, hogy a "A szuka11 dühbe hozott producerei kizárták Őt a vágószobából, hogy mindenáron megszépítsék összes elemeit a sötét és igazi bűn­ ügyi drámának; 1959-ben, a Déjeuner sur l’herbe-bel, a tudo­ mányos, politikai és TV bábjátékok évében szintén ez érvényesült. Eltekintve az emberi viszonyokhoz való elkötelezett hűségé­ től, a naturalista hagyományok összes szabályaihoz való hűsége - az idő múlása ellenére is - Renoirnak két nagy előnyt biztosí­ tott a kortárs-rendezőkkel szemben. Az elsős az a sokoldalú te­ hetsége, mellyel első hangosfilmjét, az On purge Bábé cimü komé­ diáját hat nap alatt elkészítette, mint egy vizsgafeladatot, mely gyanakvó producereit kielégítette, A második: Renoir meglátásainak gyakorlatiasan eredeti frisseségé, Stroheim, Pabst és Sjöström a huszas években holtpontra jutottak,mert nem volt további mondani­ valójuk, vagy mert hiányzott belőlük a hangosfilmre való átállás

-

66

—

képessége, mely Renoirban megvolt. De csak egy kísérletet tett e realista némafilmnek, a Nana-nak átalakítására, s azt is majdnem teljesen tönkretette a jél ismert Catherlne Hessling kihívóan természetellenes megjelenése a címszerepben, Renoir számára "A szuka" összegszerűen biztos sikerrel járt; /az On Pur&e Bábé kiadásai 200,000 franknál kevesebbet tet­ tek ki, és egymilliónál többet hozott be a film/, mert a könyörtelenság és a lelkesedéssel való telítettség a hangosfilm eszkö­ ze Renoir sajátja volt,Szerette volna megfilmesíteni La Rourchar­ áié re novelláját, mely egy középkorú bankpénztáros tönkremenésé­ rül szél, aki kb, egy évig áll kapcsolatban egy kapzsi utcai nő­ vel,A németes zamat és a helyzet végzetszerüségének absztrahálásra való lehetőség tizennégy évvel később tőrbe csalta ffritz Lángot a Scarlet Street-ben. amely különösképpen nehezen viselte el az idő múlását a korábbi verziókkal szemben. Hogy miért, azt elég könnyű megmondani. Láng számára a stúdió jelenti a nélkülözhetet­ len atmoszférát, és a Searlet Street, ámbár ragyogó szerkezetű, pusztán dekoratív jellegű, Renoir filmjeit és hangfelvételeit a zajos Montmarte-on ké­ szítette, ahol a polgárság egymás mellett él gengszterekkel, ut­ cai énekesekkel, taxisofőrökkel; karaktereit környzetükben, vi­ zuálisan mutatta be. Láng inditó jelenete az éjszakai esős utcán, egy hangszerrel a 20-as évek ismeretlen hangját Üti meg, amely a studiófelvételnél melankólikus helyzetet teremt, Héhány sétáló pár a 40-es évek ruházatában azonnal anakronisztikus hangot üt meg, s ez előkészít bennünket a következőkre: Joan Bennet merész, de előre kudarcra Ítélt kísérletére, hogy megszemélyesítsen egy nőt, valamint Eduard G.Robinson szerepére, aki egy elbolonditott fiatalembert játszik, és arra a kívülről, teoretikusan megalapo­ zott szexuális szenvedélyre, amelyben nincs semmi feszültség, Renoir koncentrálása az efajta kapcsolatokra,a Michel Simon és Janié M. hibátlan játékában megnyilvánuló túlzott bizalmasko­ dás, valamint az egész Zola-izmusban az állatinak túlhangsúlyozá­ sa majdnem elviselhetetlen. Kétséges, hogy vajon néhány más rendező, vagy színész - ki­ véve talán Laughtont - képes lett volna-e megcsinálni Simonná’ azt a jelenetét, melyben kutyához hasonlóan vlrraszt a meggyil­ kolt asszony felett, oly fokozott érzékenységgel, az érzelemnek

-

67

-

azzal a takarékosságával, melyet Renoir ennek az egy jelenetnek felépítésére és megoldására tartogat. Technikája figyelemreméltébhnak, mérsékeltebbnek és tisz­ tábbnak tűnik ma, mint 30 évvel ezelőtt. Ilyen p 1. az a tény,mely a gyilkosság felfedezéséhez vezet. A kamera először a házon kí­ vül, egy utcai énekesre és közönségére van irányítva, aztán füg­ gőlegesen emelkedik az ablakig, isiként a gyilkos. Majd ahogy az ereszkedik le, leereszkedik a gép is, hogy ismét felemelkedjék mikor a házmester kézbesítené a postát, pontosan a nő kiáltásának elhangzása pillanatában, amint fejét kidugja az ablakon. Szinte meglepő az a nagy mennyiségű komédia, amit Renoir beléviaz a tör­ ténetbe, A pénztáros zsémbes felesége nem kévéebé szőrnyö zsar­ nok, mint az a másik a "Searlet Street"-ben, mely szerepfelfogá­ sában ugyan szórakoztatóbb /Madeleine Bérubet/, de gyengébben rendezett, és első férjének visszatérésében, valamint a cselszö­ vésbe való bekerülésének bohózati közjátékában észrevehetően kevésebb az értelmetlenség, mint a Láng-féle esetben. De persze a két film közötti döntő különbség a koncepcióban van, mely mind­ kettőt másként irányítja, és legvilágosabban a végkifejletnél je­ lentkezik. Láng egy elhagyatott csavargót állít elénk, akit a ha­ vas karácsonyestén a Caligariesque neonfényei előtt áldozatának csengő kacagása, a sors és a bűntudat hallucináció! kísértenek, Renoir cavargója könnyed, filozófikus öregur, aki hires festő tu­ datában tetszeleg; egy le nem leplezett gyilkos, aki boldogan mű­ ködik közre felesége első férjének jól jövedelmező autóajtó-nyitogató üzletében a Faubourg St, Honore-n, Ámbár egyik film sem tartalmaz erkölcsi bírálatot, Láng tanítása a kifinomult emberi szenvedélyekről teljesen jelentéktelen és mesterkélt, mig Renoir mondanivalójának kötelezettségei vannak az ember iránt, végső sorban igenlése az életnek, és ez a darabot a mestermü színvona­ lára emeli. 3. Renoir mindig hajlamos volt a munkatársai iránti rokonszenvre.Az ő esetében minden bizonnyal olyan szimpátiáról van saó, amely rendkívül bensőségessé válik. Sokkal szívesebben beszélt "cinkostársakéról, mint munkatársakról - és a tehetségeknek ez a szövetkezése nyilvánvalóan a szellemi színvonal növekedésével

- 68 -

járt, "A szuka" kereskedelmi balsikere után, mellyel csak mihasz­ na hírnévre tett szert, Michel Simon saját produkciós társaságot alapított és Renoirnak teljes függetlenséget biztosított a Boudu Sauvé dee Eaux /A vízből kimentett Boudu/ cimü film megrendezésé­ hez, A filmtörténészek általában úgy említik ezt a filmet, mint egyikét annak a négy nem túl érdekesgazdasági feladatnak, ami­ lyen "A szuka" és a "Tóni11 is /Ilyen volt még a "La fűlt du Carrefour", az az izgalmas detektivhistória, melynek hátborzonga­ tó és finoman bonyolult atmoszférájára én még örömmel emlékszem vissza, a Chotard et Cie, mely eltűnt, és a Madame Bqvary-nak ami népszerűtlen változata/, A "Boudu" azonban olyan friss, uj film­ nek bizonyult, mely mesterkéletlen örömet és teljes harmóniát je­ lent a színész és rendező között, és arai a rendezést illeti, a kollektív fejlődés mintapéldája. Párizs és a júniusi Szajna tudatosan lassú és megfontolt felidézése után Boudunak, a kutyáját elvesztett oKavargónak való­ di öngyilkossági kísérlete, és kitörése megmentoje, M 0 Lestingoís házából » mindezek a film felzaklató pontjai, A. bágyadt, érzéki, középkorú könyvkereskedő szenvedélyes és kifinomult felesége va­ lamint cselédje, egy fiatal lány, fejükbe veszik, hogy Boudu-t feltáplálják, kiöltöztetik, és visszahelyezik jogaiba, Boudu ezt azzal viszonozza, hogy váratlanul viszonyt teremt Mrae, Lestíngois-val, mielőtt eljegyezné a fiatal lányt. Egy sorsjáték-nyere­ mény gazdaggá teszi, A gazdagság és a méltatlanul élvezett megbe­ csülés miatt Boudu ösztönösen kimenti magát a lakodalmi ebédről és a folyóba ugrik, Mig a többiek siratják, Boudu feljön a víU színére, gurul, és úgy fuj, mint egy fóka,As augusztusi meleg fo­ lyó, a füves part, az útról fehér port és hőséget kavaró szellő kellemes bűvöletében elhatározza, hogy életben marad. Partra kecm®, leheveredik a fűbe, felöltözik, mint egy dandy, a madár­ ijesztő ruhájába. Végül egy házaló kecskéjének köszön és eltűnik az illatos rétene A d ráma cselekménye megközelíthetetlen ás René Pauchols va­ lójában fárasztó "boulevard" komédiája, "Priapic”-! hazardirozása nyilvánvaló és a Chaplin! művészetre emlékeztet. Az embert első­ nek az a türelmes figyelem lepi meg, melyet a film a realista részleteknek szentel. A fényképezés a mélybe irányul, a ház udva­ ráról a szobák következnek, a Szajna hidjai és a rakpartok. Mind9

fj,* ija,

5

WüíMp p

—

r

-

63

-

K iM a & Q K ffS t& ftWMtISm

f

‘íi—se

ebben a quals /rakodópart/ iránti nosztalgia nyilvánul meg. Az ember szinte kételkedik* hogy ilyen soványka történetet be tud-e borítani a meghatározott időnek és helynek az a sűrítése, amely­ ben nincs semmi ténylegesen felesleges, A film lelke valójában Miohel Simon alakítása* és annak az emberi magatartásnak a fel­ ismerése* mely legalább annyira szilárd, mint amilyen excentrikus külső méreteiben. Akár akkor* amikor a levegőben a% ajtófélfához támaszkodik* vagy az egyszerű cipőfényesitési jelenet közben, mellyek tönkreteszi a konyhát és a hálószobát, vagy amikor a bor­ bélyától vadul* de visszanyert büszkeséggel távozik, Simon állan­ dóan a karlkirozáa szélén habozik ahélkül* hogy bárkit is raegtántőritana abbeli meggyőződésében* hogy nagy színésszel van dolga, A Renoir-Simon "összeesküvés” derűs anarchiája rányomta bé­ lyegét Renoir 2olától való elszakadásának első szakaszára, A má­ sodik szakasz 1935-tel köszöntött be, Renoir és Jacauea frévért egészen zárt szellemi-művészi együttműködésének idején, a "Lange ur vétke" ö, filmmel, A film a népszerű képzelet olvasztótége­ lyéből született, és a népfront /Front Populalre/ uralkodását je­ lentette. A Lange ur Renoir pályájának abba a szakaszába tarto­ zik, melyben a realista tradíciókat szociális előítéletek ter­ helik. Egy visszaemlékezés alkalmával elmesélte egy belga határon lévő kávéház "lakájának” esetét, Lange ur történetét. Az érdekelt fiatal iró, Amédeé Lange napjait tizcentes cowboy-történetek lá­ zas készítésével töltötte, hogy kiadóját,Batala-1 megóvja a csőd­ től, Egy szép napon Batala - túlélve a vonatszerencsétlenséget, amelyben látszólag életét vesztette - faképnél hagyta hitelezőit. Lange ekkor munkatársaival együtt kooperatív vállalkozásba kezd, és beleszeret Valentinebe, Batala háziasszonyába, Batala később lelkész álruhában visszatér, és a virágzó üzlet láttán elhatároz­ za, hogy az együttest szétoszlatja, a gyeplőt ismét kózbeveszi és visszaszérzi Valentinét.Lange kétségbeesésében agyonlövi Batalát, és Valentinne-ael együtt a határ felé szökik, Valentin© itt elő­ adja menekülésük okát, mely meghatja a hallgatókat,és a szerelme­ seket átsegítik a határon* A film legnagyobb erénye a tömörség, s Így a történet ér­ telmét majdnem összezavarja az epizódszereplők egyöntetűen opti­ mista tömege,mely utat tör a történet fővonalába! Batala titkára, a hordár, a hatalmas női kapus, a Batala által elcsábított kis - 70 -

mosónő és szerelme, az elrejtőzött fiatalember, a nyomdász, Lán­ gé alkalmanként meglátogatott prostituáltjaiba kockásruhás ember, aki azonnal felszedi Valentinét, amint Batala elutazik® Mindezek a mindennapi személyek, akik telhetetlen társaságként a fő monda­ nivalóban szerepet kaptak, túlviszik a filmet a realizmuson, a varázslatosság és a populieme /népiesség/ renéclairi világába. Az operatőri munka a szerelmesekről premier plánban készített fel­ vételekkel, háttérben a fallal, a hosszú párbeszéd a parki pádon, a tömegjelenet a könyvkiadónál és a téren - változatos, igen gaz­ dag. Mindenesetre a "Lange ur vétke" az első olyan film, amely Renoir erősségeit és gyengéit egymás mellett tárja fel,és vizsgá­ lódás céljaira igen alkalmas. Lángénak és a prostituáltnak ragyo­ góan megoldott jeleneteit sok esetben a szekszuálls szorongás olyan régi divatu, sablonos felvételei követik, melyekben Renoir a "Víz leánya" c. film óta gyakorlatilag nem változtatott meglepő Ízlést őriz meg: a gazember előremegy, és sandán figyeli gyámol­ talan kis áldozatát, aki hátrál, majd leguggol, és a kamera úgy követi nyomon, mint ahogy a fogorvos fúrója a zápfogba nyomul, a zene pedig felemelkedik a creseendóig, Batala papi ruhában való visszatérése is az előbbihez hasonlé egyenetlenséggel van megold­ va, A tényleges gyilkosság felvétele, a kamerának az udvarba való körözése egy meglepetésszerü,tompa pisztolylövéstől és egy részeg öregember papot hivó kiáltozásától követve» újszerűén és bájosan irónlkus* Sajnos, a drámai összeütközés némileg lecsökkent azál­ tal, hogy a kooperatív társaság nem túl meggyőzően ábrázolt dor­ bézolás! jelenete háttérként kényszeredettnek hatott, és azáltal, hogy szükségtelenül alacsony szögben világították meg Batala ar­ cát a Lange-val való verekedés alatt, Renoir legfontosabb filmjei,különösen a későbbiek, gyakran tűntek fel perverz bonyodalmak kompenzálódásaiként. Minduntalan találkozunk olyan jelenségekkel, mint azok a különös melodrámák, amelyek a film báját és finomságát veszélyeztetik, és ilyenkor az ember visszaemlékezik arra, hogy Renoir egyszer a "farkasember" szerepét játszotta a Le Petit Chaneron Rouge-ban* Csábitó feladat lepne Próvert forgatókönyvét hibáztatni a Lange ur néhány mellé­ fogásáért, de igazságtalan. A film legnagyobb erénye általános,és bár azt sejteti, hogy Renoirnak nem erős pontja a túlzott szocia-

- 71 -

lis magyarázgatás, ennek ellenére Prévert Batala elleni maré tá­ madásaira hatalmas tűzzel és humorral reflektál, Jules Berry já­ téka az aljas kiadó szerepében majdnem olyan túljátszott, mint M, Simoné a "Boudu"-bsn, mégis emberi és rokonszenves,Berry gyöt­ rő szadizmusának klinikai pontosságát a Mire megvirrad /Le jour se léve/ c, filmben - szívesen elcserélném a Lange filmhez szer­ ződött ugyanazon színészek játékáért, A komédia egész gazdagsága magától értetődően a temperamentumos, kutyával, cigarettával ás töltőtollal folyó kis Üzletelésben ven,

4. A "Lange ur vétke" Renoir első, nagy és népszerű sikere. Azonban a hírnév, a politikai kötelezettségek, és Prévert befo­ lyásának valószínűsége inkább hátráltatják realista rendezői fej­ lődését, semmint elősegítik - kivéve talán a kissé struktúra nél­ küli Nagy ábránd-ot /1937A Ámbár az Éjjeli menedékhely c. filmje elnyerte az 193é-os Louis Delluc-dijat, képtelen volt az eredeti Gorkijt másként átültetni, mint Chaplin Modern idők c„ filmjének egyfajta eltúlzott utánzáséban /Junie Aston egész játéka Paulette Goddard-ról lett mintázva/, melybe megelőző filmjeiből is bele­ vitt egyes részleteket, /A csatorna, a lány megverése, a kerti házban megkísérelt csábítási jelenet, stb,/ Az Állat az emberben /1938/ c, filmje szorosabban tartozik tárgyához; központi monda­ nivalóját, melyet az erkölcsi kapcsolatokon túl igen jól rendez­ tek, Simoné Simon és Jean Gabin odaadóan fejezi ki, A történetnek igen sok művészi része van - a két Párizs - Le Havre - közötti jelenet, a folyópart szélén felvett képek, Lantier és Flore pár­ beszéde a folyóparton, melynek az égbolt a háttere? Severine bur­ kolt célzása a gyilkosságra, amint Lantier mellett fekszik az ágyban; saját gyilkossága, melyet a szomszédos szobából fényké­ peztek; Roubaud felfedezi a testet, hátrálása a kamera felé, meg­ tört testtartása, csendes sírása az aj tóban,amint a lopott óra a kezéből lelóg. De valahogy Kozma József melodrámai partitúrája, a mesterkélt világítás és a Renoir által igen kedvelt szekszuális szimbólumok /a csőben a viz rohanása a túlcsorduló vödörbe, a lány nyomok az iszapos talajon/ - mérsékeli a film színvonalát.

- 72 ~

Sem a gondosan kidolgozott szerkezet, sem a kifejezetten testi ember-gép hasonlat nem éli túl azt a kissé zavaros pillanatot, mikor Gabin /talán egy árnyalattal mérsékeltebben a ezerepénél?/ verl-üti mozdonyát, és szavakkal is kifejezi ragaszkodását® Ez egyezer tény, hpgy a kompenzáció nem elég rendkívüli* Az állat az emberben e, filmben túl sok is van belőle, amit ugyan Spaak és Duvivler össze tud fogni, ha nem is jobban, de legalább ugyanolyan jól® Ügy látszott, mintha Benoir asszimilálódott volna a kereskedelmi sikerekhez, amelyek nem maradtak hatástalanok, azonban ez az alkalmazkodás Önkénytelen volt Preverttel éa Spaakkai való kapcsolata /az Éjjeli menedékhely és a Hagy ábránd/ ide­ jén, Mindenesetre ahhoz, hogy Renoir realista rendezői fejlődésé­ nek és filmjeire gyakorolt legerősebb személyes felfogásának ki­ emelkedő pontjait megtalálhassuk, át kell siklanunk Prevert-tel való kapcsolata idején,és vissza kell mennünk 1934-ig, a Toni-ig, Ma a neorealizmus előfutáraként tartják számon, - és igy Visconti tartozása Renoir iránt magától értetőtó - annakidején megrémitŐen forradalminak hatott. Les Martigues-pen, egy kis fa­ luban forgatták, Marseilles közelében, stúdió-felszerelés, smink és sztárok nélkül /néhány részletet a helyszínen lakók játszottak el/ s a történet kimerítő rendőrségi iratcsomók alapján készült szenvedélyes bűnügyi eset, mely kb, 10 évvel ezelőtt azon a vidé­ ken meg is történt. Ez különben csak kelepcét jelentett Renoir számára: annak szükségességét, hogy túllépjen saját társadalmi milieujéng nyilvánvaló alkalmat adott arra, hogy azt a kézenfekvő képi stílust elfogadja, melyből ki tudja hozni a Pagnol filmjei­ ben oly gyakran előforduló "festői paraszt" - magatartástj és a provencei élet ritmusának egy olyan felfogását, hogy az egyfelől sem monoton, sem vontatott ne legyen, másfelől pedig a véletlenek által irányított játék megtévesztő hatását elkerülje. A Renoir és Carl Einstein által készített játékfilm valóban ritkán tartalmaz olyan drámai csúcspontokat, melyek a való élet­ ben ne fordulnának elő, Pő erénye az őszinte hang és a főszerep­ lőre, egy olasz emigránsra való koncentrálás, akit két asszony szeret. Az első, akivel Tón 1.-nak hosszú és tartós kapcsolata van, háziasszonya, Marié$ a másik a spanyol emigráns Josepha, aki ah­ hoz az Albert nevű belga művezetőhöz megy feleségül, aki egy kő­ bányában dolgozik Tonival. Mikér két évi boldogtalan házasság

- 73

után Josepha megöli részeges és fösvény férjét, Tóni megkíséreli megmenteni úgy, hogy a tetemet eltünteti az erdőben# A zsandárok azonban rajtakapják, letartóztatják, de Tóni kiszabadul és mene­ kül, Az állomás felé való futtában, a vasúti hidon éri a lövés; a vonat elmegy mellette,és kilöki magából az olasz emigránsok ujabb csapatát# A melodrámát azonban nem kerülte el teljesen# Renoir egymásután többször következetlen: a páni félelemtől reszkető em­ ber nyomonkövetése a felvevőgéppel a valódi gyilkosság közben nagyszerűen van megoldva, kifinomultan és teljes egészében ren­ dezve# így ez szembenáll a többi jelenettel, valahogy úgy, mint a Gyilkos arany /Greed/ Stroheimhez viszonyítva#Realizmusa a Gyilkos aranyéhoz hasonldah sohasem külsőségéé, teljesen átélt, és a jellemek valamint a dráma szorosan összefüggenek a háttérrel* Viscontihoz valahogy mégis közelebb van a szánalom és a megfigye­ lés fogékonysága* Az első találkozás Tóni és az érzéki Josepha között úgy zajlik le, hogy Tóni kiszívja egy darázs fullánkját a nő hátából és a Marié-val való kapcsolat gyengülése a hálószoba­ jelenetben bontakozik ki; majd Tóni menekülése a vágányok mentén, mig az öregember hiába kiált utána;aztán Tóni testének ringatása, mig a vonat elmegy mellette, és a zsandárok furcsán állják körbe - mindezek a jelenetek valami melegséggel és teljes megértéssel készültek# A film hipnotikus hatásának nagyrésze annak takarékos, fe­ szes, mégis folyamatos felépítésében van; a film drámájának tömör jelenetei a hang nagyszerű hatásával és a kitűnő vágási techniká­ val szorosan összefüggenek# /a motorbicikli zugása, egy váratlan temetési harangszó, egy gitár, egy éjszakai énekes##*/ Mindez végeredményben úgy adódik össze, mint a távirat szövege# Máshol a kamera néhány nagyszerűen megkomponált jelenet felett lebeg - de mindig spontánnak tűnik - akár egy belső interiör, a boldog­ talan, Ölelkező fiatal párral premier plánban, fekete háttér előtt, amikor a lakodalmi fogadásnál behallatszik az énekesek za­ ja, majd a remegő sötétedés tapintatosan fátyolt húz heves boldog­ talanságuk elé; más alkalommal külső felvételnél tapasztaljuk ezt* Marié némán evez a derült tó közepéig, egészen parányi a viz és az ég hátterében, aztán feláll a csónakban#.# - és itt van az elkerülhetetlen pillanat, amelyben Renoir elvágj a a képet a re­ megő nád között vitatkozó két ember jelenetével# Mindenesetre •

im,HI|IpiPI#l ljppnI||iIPIiJillih ill

74 -

tény, hogy az a szánalom, amely a Gyilkos arany-bál és az az esz­ tétikai fegyelem, mely a Vihar előtt igaz-életet elbeszélő logi­ kájából hiányzik, a "Tonl"-nak olyan egyedülálló helyet biztosit a realista filmművészet fejlődésében, melyet csak az idő tud meg­ határozni,, 5. Vajon Renoir megtudta volna csinálni, vagy megcsinálta vol­ na a "Toni"-t,a "Lange ur" után - az egyik® azoknak az elbűvölően akadémikus kérdéseknek, melyeket minden tévedésekben gazdag pálya felad. Ahhoz, hogy ezt megtegye, néhány hatalmas dolgot kellett volna visszautasítani: a francia film hagyományainak egész nép­ rajzát, annak romantikus pesszimizmusát és az emberi kapcsolatok szemlélésének szintétikus, érett nézőpontjait. Bizonyára, ha Visconti megelőzi őt, egészen mások, nehezebbek lettek volna a körülmények. Renoir - kivéve talán a The Southemer-ben /A délvi­ déki/ - sohasem kísérelte meg újra a teljesen realista munkát,a "Tóni" színvonalán. 1939, a háború fenyegetése idején két siker­ telen kísérlet után /az Éjjeli menedékhely és az állat az ember­ ben/, mellyel Carné és Prévert hatására próbálkozott, pályafutá­ sában uj szakasz következett. A Vége a .játéknak /La regle du Jou/ - amelyben a commédia deli8arte-val szegélyezett, kihívóan szink­ ron nélküli elbeszélés határain túláradt « nyilvánvaló stilusváltozásai, a cselekmény előrehaladása és a tárgy arra vallott, hogy Renoir hátatforditott a zolaizmusoknak az uj mü megalkotásával, ámbár a módszer különböző,a végeredmény ugyanaz: a végső leleple­ zés, az igazság pillanata. A Vége a játéknak mestermü volt, és igy évekig szenvednie kellett, mintahogy az lenni szokott azokkal a művészekkel, akiknél a végcél - bármilyenek is a feltételek és a lehetőségek - az igazság. Becsmérlik őket, mint Renoirt "A szu­ ka" és a "Tóni" esetében, vagy mint Zolát Ferdinand Brunetiére, "brutális" stílusukért, az "aljas" birtoklásáért, merészségükért, azért, mert "tovább mentek el,mint más realisták". Hírnevük azon­ ban maradandó, az időnek megvannak a maga utjai, módjai, hogy megőrizze őket, mert sok dolog változott meg általuk. /Sight and Sound 1960. 3.ez./

- 75 -

A. Kukarkin

A rémület tükre

A washingtoni mozik fiatal törzsvendégeinek legújabb bálvá­ nya - irta nemrégiben keserű gúnnyal a Daily Express eimü angol lap - a Blub néven közismert elragadó figura, amely nem egyéb, mint egy embervértől duzzadd, kocsonyás buborék® Eközben a mozik­ ban fut egy másik film la, amelyet a következő szöveggel reklá­ moznak: "Így túlvilág! szörnyhöz mentem feleeégül9egyikéhez azok­ nak a szörnyű lényeknek, amelyek azzal a céllal érkeztek a világ­ űrből a Földre, hogy magukévá tegyék a földi nőket"® A Sight and gound elmü angol folyóirat közli ezt az idéze­ tet és ilyen következtetést von le belőle? "Csak beteg társadalom képes elviselni ilyesfajta reklámok látványát, magukról a filmek­ ről már nem is beszélve® És mégis, az ilyen filmek és az ilyen hirdetések elválaszthatatlanul hozzátartoznak az utcák képéhez"® A folyóiratnak minden oka meglenne, hogy még szélesebbkörü álta­ lánosítást tegyens ezek nemcsak az utcák, hanem a mai burzsoá társadalom egész szellemi életéhez, kultúrájához elválaszthatat­ lanul hozzátartoznak* Márcsak azért is, mert maga a folyóirat jegyzi meg, hogy ez a műfaj úgy elterjedt, mint még soha, s körü­ lötte egészen példátlan hűhót csapnak* A rémfilmek uj hulláma az időnek valóban figyelemreméltó szimptémája. Ha meg akarjuk érteni és helyesen akarjuk értékelni megjelenésének okait, ha megfelelően akarjuk jellemezni, mint a burzsoá filmművészet határozott irányzatát, feltétlenül ki kell kutatnunk a rémfilmek uj sorozatánakeredetét* A rémfilm ugyanis a reakciós áramlatok és a realizmus harcánakminden szakaszában fel-felbukkant, mint egyike a legszélsőségesebben jobboldali i

- 76 -

viselkedjenek a hozzájuk hasonlókkal.Ezt a világnézetet tükrözve, Róbert Wiene mániákusokkal, gyilkosokkal, holdkdrosokkal népesí­ tette be egész filmjéte A Dr0 Caligari szabályos világvégét mu­ tat? a normális emberekről kiderül, hogy Őrültek, az őrültekről, hogy normálisaké Hogy a nézőt rákényszeritse, a világot egy esze­ veszett szemével látni, a rendező szétrombolta a filmművészet realista formáját, deformálta a hőseit környező világot, A film egyetlen felvétele sem készült a szabadban, valamennyit tört vo­ nalakkal és torzított perspektívával, természetellenesen megszer­ kesztett és megvilágított stúdióban vették fel, ahol sem utca,sem ház, sem szoba nem hasonlított önmagára, hanem egy lázálomban bo­ lyongó ember vad látomására emlékeztetett. Bár a Dr, Caligari nem aratott Németországban közönségsi­ kert, az expresszionizmus egész korszakának alapvetője volt a német filmgyártásban, Róbert Wiene követői ugyanilyen szokatlan mesére,állandó erőszakoskodásra, pszichopatológiára törekedtek. Mint szinházi elvbarátaik, ők ia maradéktalanul a szubjektivizmus hivei voltak s művészetben, Siegfrieá Kracauer azonban Caligaritói Hitlerig cimü híres könyvében kimutatta, hogy ebben a szub­ jektivizmusban határozott tendencia nyilvánult meg: az erkölcs semmibevétele, a sors elkerülhetetlenségének elismerése,az "Ubermensch" kultusza, a káosz, a törvénytelenség, a bűnök, a korlát­ lan ösztönök és szenvedélyek világában tévelygő*egyszerű halan­ dókkal szembeállított "tirannusok" korlátlan uralmának dicsőíté­ se, A huszas évek egyik amerikai forgatókönyvirój a,Wlllard King Brsdley külön szakkifejezést talált ki: "szürke szimfónia". Azaz, nem is kitalálta, csak pontatlanul fordította a Drakula cimü né­ met film /1922 / főcímét: ebben a filmben fantasztikus alakok, szörnyetegek és büntettek fokozatosan növekvő tömege "a tulvilágiság jeges lehelletének" atmoszféráját teremtette meg: komor,he­ gyi tájak, hintó helyett ravatal, a kocsis helyén kisértet, vár­ romok, éjszakai árnyak, vámpír, viharos, hideg tenger, fekete vi­ torlás klsértethajő, hosszú sirok, pestist terjesztő patkányok légiói,,, A film általános tónusa azonban valóban szürke volt, A sötét és a világos színek, a fekete és a fehér, sőt a rózsaszín furcsa vegyülete jellemezte,A filmben mindezekkel a szörnyűségek­ kel egy romantikus szerelmespár állt szemben, ennek segítségével

- 78 -

irányzatoknak. Arra természetesen nincs szükség, hogy valamennyi modernista módszer, iskola és iskolácska változásainak fázisait felsoroljuk és nyomónk öve estik, mert nem a köztük különbséget tevő részletek a fontosak /bár meghökkentő, hogyan öröklődnek át az uj technikai alapon a régi formai trükkök!/,hanem ezeknek az eszmei­ leg és stílusban egymáshoz közelálló áramlatoknak a megjelenésé­ ben, felvirágzásában, hanyatlásában vagy teljes megsemmisülésében megmutatkozó objektív törvényszerűségek a mérvadók® A film akkor született meg Nyugaton, amikor a vezető kapi­ talista országok fejlődésüknek utolsó* imperialista szakaszába léptek® Ebben az időben a film testvérmüvéazetében, a színházban az európai expresszionisták Strindberggel az élükön nyíltan hadat üzentek a realizmusnak, mint "elavult formának". Ugyanez a Strindberg Kísértetszonáta elmü darabjához irt előszavában azt Írja, hogy a darabban "bármi megtörténhet: minden megengedhető és elképzelhető. Az idő és a hely lényegtelen. A valóság sápadt hát­ terére a képzelet uj díszítményeket rajzol és szőj emlékek, élmé­ nyek, szabadon csapongó fantázia, képtelenségek és rögtönzések keveréke ez". Egy másik hires expresszionista, Oscar Kokoschka drámairó és festő ezt hirdette: "Belső hangunkra kellfigyelmesen hallgatnunk... Meg kell feledkeznünk.,, minden törvényről; a vi­ lágot csak lelkünk tükrözi igazán", A film, mint fiatal művészet, kezdetben makacsul ellenállt a színházi expresezionizmue bomlasztó hatásának. Később azonban a burzsoá művészet fejlődésének általános tendenciája hatást gyako­ rolt a filmművészetre Is. S 1919-ben Róbert Wiene hires Dr. Caligari-,1ával megjele­ nik a német filmművészetben az expresszionizmus* A világháborúban vereséget szenvedett Németország megzavarodott burzstfá értelmisé­ gének szemében a világ kifordult sarkaiból, kegyetlenné, értel­ metlenné vált5 ez az értelmiség úgy vélte, hogy csak a káosz vár rá, /Nem véletlen, hogy ebben az időben a legnépszerűbb könyv Né­ metországban Spengler: Dér Untergang des Abendland.es /A Nyugat alkonya cimü müve volt./ A megzavarodott, a háborútól és a for­ radalomtól megrémült német nyárspolgár az őt körülvevő valóságot természetellenesnek, szörnyürnód kegyetlennek fogta fel, olyan vi­ lágnak, amelyben az emberek elvesztették egészséges eszüket és ítélőképességüket, még azt a képességüket is, hogy megfelelően

- 77

Igyekeztek bizonyítani a film alkotói, hogy "a szerelem és a fény szétkergeti a sötétség szörnyű kísértetett." A B. Stecker regényéből Eriedrich Mwrnau által készített Drakulával szinte egyidőben jelent meg Németország filmvásznain a Doktor Mabuse. a Vanlna. az Árnyak, az Orlac. a Panoptikum és egy sereg más, az Őrület, a kegyetlenség ás a rémület motívumaival átszőtt film. Egyes német forgatókönyvírók, rendezők, operatőrök, díszlettervezők és színészek az akkor ismert valamennyi eszközt felhasználták, hogy a filmobjektiret olyasmivé változtassák,amit leginkább "filmszubjektÍvnak" lehetne nevezni. A német expresszionistákra a legnagyobb hatást az ideálleta neotomlsta esztétika gyakorolta, amely felelőtlenül felújítva Aquinói Tamás középkori skolasztikus örökségét, nem volt hajlandó tudomást venni az embernek a környező világtól való függéséről, eltorzította a valóság művészi tükrözésének törvényeit. Jacquee Maritain neotomista szerint, aki 1920-ban az ékesen hangzó Művé­ szet és skolasztika eimen irt könyvet, a művészet nyújtotta gyö­ nyör nem "a valóság- megismerésének aktusában vagy abban az aktus­ ban áll, hogy a rali megegyezik azzal, ami van, a műélvezet függ... az ábrázolás hitelességétől", - az embert "az az uj t e ­ remtmény, sajátos lény" izgatja, amely "annak a lelki egybeolva­ dásnak a gyümölcse, amelynek során a művész tevékenysége egybefo­ lyik az adott anyag passzivitásával". Ha a művésznek, mondja Maritain "ahhoz van kedve, hogy egy hölgyet ábrázoljon, akinek csak egy szeme van, vagy akár négy szeme Is, senki sem vitatja el tőle ezt a jogát: mindössze annyit van jogunk követelni » és ez az egész kérdés lényege ™, hogy az a d o t t e s e t b e n a hölgynek pontosan négy szemre legyen szüksége,«» A teljességnek és az arányosságnak nincs abszolút jelentősége és ezeket csak a mű céljához v i s z o n y í t v a kell szem előtt tartanunk, a cél pedig az, hogy az anyagban a forma sugározzák", A koruk dekadens hangulataitól megfertőzött német expreszszionista filmesek gyakorlatukban ilyesfajta esztétikai elmélete­ ket követtek. Ennek az extravagáns - szubjektivista irányzatnak azonban nem lehetett jövője. Mint minden tisztán formalista áram­ lat, kezdettől fogva áldozata volt a beteges termi szétellenesség­ nek a különleges témák és művészi megoldások kéréséseben. Mintegy négy évvel megjelenése után az expresszionizmus a német filmmüvo-

- 79 -

ezetben /és szinte egyidejűleg a színházban is/ kezdett kihunyni, kialudni ás kimenni a divatból, ás "elavultnak" nyilvánított reaplizmus lépésről lépésre kezdte visszahódítani a vezető helyet, mert erejét az élet végtelen változatosságából merítette, Pabst Bánatos utcája /1925/ és különösen Az.Jítolsó ember /1924/ - ame­ lyet az egyik oldalról a másikra hányódó Murnau rendezett szemléletesen hangsúlyozta, hogy mennyire színtelen és értéktelen minden formalista kisiklás a valóság hűséges ábrázolásával szem­ ben, A német expreaszionízmus azonban előkészítette a filmművé­ szetben az úgynevezett rémfilmek megjelenését. Az expreaszionizmus örökségének modernizálásán sokat dol­ goztak a hollywoodi tömegtermelés létrehozói, A formalista esztelenség kifejezetten haszhossági okok következtében nem terjedt el az Egyesült Államok filmgyártásában: az ilyen filmeket sok né­ ző nem értette volna meg, ennélfogva ezek nem biztosítottak volna profitot az Üzletelő producereknek, akik gyanakodva tekintettek mindenféle kísérletezésre. Az expresszionisták témakörét azonban Hollywood készségesen besorolta fegyvertárába, Hollywoodban egyenesen megismételtek né­ hány olyan mesét, amelyet a németek már feldolgoztak /például a Drakulát/, Egymásután filmesiteltek meg misztikus "drámákat", amelyekben feléledt halottak és kísértetek szerepeltek; filmeket készítettek mániákus gyilkosok, bűnös orvosok kalandjairól /A kó­ borló hulla, A halál csókja, Az eltűnt holttest, Kisértet, stb./. Hogy az ilyen filmeknek a nézőkre gyakorolt hatását fokoz­ zák, a hollywoodi rendezők /akik mindig lekicsinylőén nyilatkoz­ tak az expresszionisták "gyerekes" fogásairól/ a lehető legna­ gyobb mértékben igyekeztek megőrizni a raellékalakok és a cselek­ mény színhelyének látszólagos valósághűségét. Elsősorban társadalmi okokkal kell magyaráznunk, hogy a harmincas évek első felében az Egyesült Államok komor, pesszimis­ ta filmjei aránylag nagyobb sikert értek el, mint más kapitalista országokéi. Mint ahogy a császári Németország is, az első világhábo­ rú előtt Amerika is a legfiatalabb és gazdaságilag viharosan fej­ lődő kapitalista hatalom volt,Mig Németország háborús veresége sok német illúzióját oszlatta szét a ragyogó jövőről, amelyet az im­ perializmus szekértolói Ígértek neki, addig az Egyesült Államok

- 80 -

részvétele a győztes koalícióban, meggazdagodása és nemzetközi befolyásának erősödése az imperializmus óceánontuli szekértolói" nak megkönnyítette a dolgát, amikor az egyszerű amerikaiak mil­ lióiban azt a hitet akarták kelteni, hogy hazájuk fejlődésének útja "kivételes", az amerikai optimizmust nem lehet megingatni. Nem véletlenseg, hogy a háború utáni években a "százszázalékos amerikai" mintaképe a vidám és tevékeny, de nem valami okos Douglas Fairbanks lett. Az 1929-ben kezdődött gazdasági válság alaposan megingatta a nép hitét az "amerikai életformában". Hogy a nézők figyelmét eltereljék a társadalmi és politikai problémákkai kapcsolatos veszélyes gondolatoktól, Hollywood a szó legszo­ rosabb értelmében mindent felhasznált: a szórakoztató olcsó re­ vüktől egészen az uralkodó pesszimista hangulatra való spekulá­ cióig, És a hollywoodi stúdiókban megalkotott fenyegető, mester­ séges szörny: Frankenstein,megtestesítője lett az automatizálás­ nak, amely bizonyos naiv emberek véleménye szerint a tömeges mun­ kanélküliség oka volt. De ahogyan az európai filmgyártás tapasztalata is mutatta, az idealista művészeti műanyag ilyen vagy olyan fajtája nem vehe­ ti fel hosszú ideig a harcot a realista művészettel, A dolgozó osztályok elutasították a Hollywood - gyártotta filmkotyvalékot. Csupán 1933-ban, az országban működő moziknak mintegy egyharmada volt kénytelen bezárni a bevételek rohamos csökkenése miatt,Akkor Hollywood gazdái fokozatosan feladták álláspontjukat és mindin­ kább egészen más jellegű filmeket kezdtek forgatni, A harmincas évek második fele a realista tendenciák észrevehető fejlődésének jegyében zajlott le, A kritikai realizmus fejlődésének utján olyan kiváló míivek jelentik a mérföldköveket,mint Chaplin: Modem idők-je /1936 /,John Ford:Menekülés az éjszakába c. filmje /1940/, William Wyier: Kis rókák c, müve /1941/, A hollywoodi tömegtermelés persze hÜ maradt elveihez, E termelés létrehozói továbbra is banális témákat és meséket dol­ goztak fel, Mander ausztráliai publicista találó megjegyzése sze­ rint az amerikai filmipar gazdái mindenekelőtt a nézők legfejlet­ lenebb, legkevésbé öntudatos részének igényeit igyekeznek kielégí­ teni, "Ha azt mondják nekem - irta Mander 1945-ben Este hattól éjfélig cimü könyvében hogy a jó keresetről álmodozó Üzletem­ ber azt tűzi ki céliául, hogy ,a közönség megrendelését teljesít­ se*, én ezt egyszerűen nem hiszem el. A ,közönség megrendelése*

- 81

nem önmagától keletkezik, hanem a reklám eredménye. Még ha egy bizonyos fajta film iránti hajlandóság idővel tartósan meggyökeredzik is, a tény tény maradi ez szerzett hajlandóság,olyan szük­ séglet, amelyet mesterségesen tápláltak és amely aztán szokássá lett, A kisigényű hollywoodi filmek néhány év alatt úgy elront­ hatják a közönség Ízlését, úgy megzavarhatják tudatát, hogy a kö­ zönség később már egyszerűen élvezni sem fogja tudni a jobbfajta filmeket”. Az amerikai nézők tudatosan elrontott Ízlése lehetővé tette Hollywoodnak, hogy a háború idején egyes realista* antifasiszta filmek mellett tucatjával gyártson olyan filmeket, amelyek egé­ szen szégyentelenül csak az aktuális háborús témára spekuláltak. Ezt a témakört csak csalétekként használták fel, csak kiinduló­ pontként ahhoz, hogy aztán szokásos kalandos, detektív, szerelmi és álpszichológiai drámákat készítsenek /Casablanca , Öt lépés Kairó felé, stb,/, A háború alatt és a közvetlenül a háború után következő években lényeges fejlődésen megy át a grand guignol műfaja. Az e műfajú filmek eszközeikben teljességgel azokhoz a filmekhez köze­ lednek, amelyeket "fekete" filmeknek nevesnek. Ebben a viszony­ latban szemléletes példa lehet Róbert Siodmack Csigalépcső /1945/ cimü filmje, amely egy megszállott gyilkosról szól, aki köteles­ ségének érzi, hogy kiirtson minden "nem teljes értékű" embert, Siodmack filmjében viszonylag kevés az esemény, a rendező minden figyelmét a komor atmoszféra megteremtésére Összpontosít­ ja, A film legelején premier plánban az ismeretlen bűnöző szeme látszik; a felvevőgép mintegy ennek a szemnek a pupilláján ke­ resztül örökíti meg egy hotelszobában öltözködő nő alakját, aztán már csak reszkető keze látszik az áldozatnak, akit fojtogatnak,,. Az egész további cselekmény egy villámlásokkal és mennydörgéssel teli szörnyű vihar idején játszódik le, A szélben hajladozó bok­ rok között tér haza a film hősnője, Elén, a néma lány, aki a gaz­ dag és tekintélyes Warren családnál dolgozik, mint háztartási al­ kalmazott, A szakadó zápor miatt a lány szinte fut, A ház bejára­ tától nem messze egy fánál köpenybe burkolózott ember rejtőzkö­ dik, Figyeli, hogyan közeledik Elén, hogyan keresi kézitáskájában a kulcsot, hogyan ejti le a földre, hogyan hajol le és kutat két­ ségbeesve a pocsolyában, A villámlások megvilágítják komor alak­

ját, Kilép rejtekhelyéről és a lány felé lopózik, Végül azonban a lány megtalálja a kulcsot és az ajtó felé indul. Amikor belép a házba, váratlan megjelenésével a hősnő meg­ ijeszti az idős szolgáiét, A ezél kirág egy ablakot} a szolgáié elmondja a lánynak, hogy jél emlékszik rá, 6 maga zárta be az ab­ lakot, Kilép a szobábél a folyosóra. Zajtalanul lopakodó lábak látszanak. Az ismeretlen bűnöző pupillája premier plánban néz Elenre, ugyanúgy, mint az előbb a szállodában a megölt lányra, A hálószobában a ház úrnője, az Öreg Warrenné asszony fek­ szik betegségtől ágynak szegezve. Inkább egyedül van és az ágy slőtt heverő tigrisbőrrel beszélget, semhogy az emberekkel be­ szélgessen, Agya mellett egy kis asztalon revolver hever, Gyanak­ vó - kutató tekintetét nem veszi le senkiről, aki a szobába lép, még két felnőtt fiáról sem. Csak Elenne1 tesz kivételt, akit arra beszél rá, hogy azonnal hagyja el a házat, ,,, "Túlvilág!" zene, komor pince, siket léptek a vas csi­ galépcsőn, imbolygó gyertyafény. Újra az ismeretlen gyilkos pu­ pillája és benne a titkárnő, Blanche alakja, akibe mindkét Warren-testvér szerelmes. Aztán jóformán az egész vásznat elfedi a gyilkos háta. Csak Blanche görcsberándult keze látszik,amint két­ ségbeesetten kap a falról függő pókháló felé. Valamiféle megbízás alapján eltávozik a házból a kertész,az ápolónő felmond, mert nem birja ki a beteg öregasszony állandó szeszélyeit, az öreg szolgáló holtréssegre issza magát, a fia­ talabbik Warren testvért a kamrába zárják, mert Blanche meggyil­ kolásával vádolják, A hősnő rémülten kóborol az üres szobákban és az idősebbik Warren testvért keresi, akiben feltétel nélkül bízik, lemét a bű­ nöző pupillája, ismét "túlvilág!" zene, A néző most már rájön, ho/jy a gyilkos az idősebbik testvér, a látszólag rokonszenves Warren professzor, A gyilkos üldözi áldozatát, utoléri a lépcső­ nél és fojtogatni kezdi. Ebben a pillanatban lövés dörren: a be­ teg öregasszony felkelt ágyából és megöli saját fiát. Amikor le­ lőtte, Ő Is holtan esik Össze a lépcsőn. A hősnő halálos rémüle­ tében üvölteni kezd* az átélt megrendülés következtében vissza­ nyerte hangját..,, A Csigalépcső meséje a grand ‘ guignolra jellemző, egy sereg vonása azonban kiemeli ebből a műfajból,És itt természetesen nem­

- 83 -

csak arról van szó, hogy a film néhány fogása az expresszioniet&A formalista módszereit juttatja eszünkbe. A Csigalépcső mindenek-* előtt abban különbözik a grand guignoltól, hogy célja nemcsak szokatlan és érdekfeszitő cselekmény révén elszakítani a nézőt a valóságtól, hanem kétségbeejtő atmoszférába igyekszik beletaszitaní, lelkében a bizonytalanság, az élettől való félelem, az em~ berek iránti bizalmatlanság magjait igyekszik elhinteni. S ezt a feladatát annál nagyobb hatással valósítja meg, mert a bűnöző nem valamiféle szörnyszülött vagy nyomorék, akiről minden elképzelhe­ tő,hanem látszatra a legpozitivabb és legtlszteletreméltóbb alak. Minden gyanún felül áll és ezért jó ideig gyakorlatilag lehetet** len leleplezni. A Csigalépcső egyike volt a "fekete" irányzat világszemlé­ letével áthatott első filmeknek. A hollywoodi rekaciősok csak va­ lamivel később térhettek át az ilyesfajta filmek tömeges gyártá­ sára. A "fekete sorozatot" ugyanis nem a második világháború hoz­ ta létre, mert ennek a háborúnak alapvető időszakában igazságos, antifasiszta jellege volt, hanem a háború utáni évek eseményei, amelyek szétoszlatták az egyszerű amerikaiaknak a fasizmus elleni harc idején táplált illúzióit. Az Egyesült Államokban uralkodó hangulat változását élethűen és meggyőzően mutatta be Willlam Wyler Életünk legszebb évei /1947/ cimü filmjében. Nyilvánvaló, hogy a filmet ezek miatt a vonások miatt fogadta olyan hidegen Amerika vezető sajtója, jól­ lehet ezt a filmet az év legjobb filmjének ismerték el és a kö­ zönség körében is óriási volt a sikere. Az Életünk legszebb éveit igen hamar levették a műsorról és sokáig gyakorlatilag úgy kezel­ ték, mintha betiltották volna: az országban lábrakapott széleskö­ rű antidemokratikus és militarista kampánynak megfelelően a kri­ tikai realizmus alkotásainak át kellett engedniük helyüket az embergyülülő propagandának. /Magának Wyler filmjének megjelenését csak Paul Muni amerikai színész maró, de találó megjegyzésének fényében érthetjük meg: az évente gyártott háromszáz filmből el­ kerülhetetlenül jó lesz három vagy négy, bármennyire igyekezzenek is alkotóik, hogy hasonlóvá tegyék őket a többiekhez./ A "fekete" filmeknek fontos szerepet szántak az embergyülölő propagandában, amely elöntötte egész Hollywoodot. Az ehhez a reakciós irányzathoz tartozó filmekben eszménynek nyoma sincs,hő­

- 84 -

seik semmiképpen nem juthatnak ki a bűnök, a kegyetlenkedés, a lelki és testi elferdülések varázsköréből. Az alkotóik által al­ kalmazott eszközök elemzése érdekes következtetésekre adna lehe­ tőséget a "fekete" film családfájának gyökereit illetően, a ki­ fejezés ilyen vagy olyan eszközeinek átöröklésére vonatkozóan, a azt illetően, hogyan vegyülnek el a "fekete sorozatban" a közön­ séges bűnügyi, detektív és pszichológiai dráma, a grand guignol, a fantasztikus és a kaland-filmek a színházi és a képzőművészeti expresszionista, absztrakt és egyéb elhajlások eszközei, itt azonban hangsúlyozni kell, hogy mindenekelőtt nem egyes különféle művészi sajátosságok teszik feketévé a "fekete" filmet, hanem a valósággal szemben elfoglalt álláspontja. Éppen ezért a "fekete sorozat" a mai burzsoá filmnek nem műfaja, hanem áramlata, irány­ zata. Márcsak azért is, mert nemcsak "fekete" drámákat, hanem "fekete" vígjátékokat Is ismerünk /az amerikai Egér az óbárban,az angol Canterwillei kisértet, stb,/, amelyek lényegükben különböz­ nek hangulatukat tekintve még a patológikus humora háború előtti bűnügyi "vígjátékoktól" is, mint amilyen Lloyd Bacon Könnyű gyilkoesági esete volt. Amennyiben a "fekete" film részleteinek naturalizmusáról és kegyetlenségéről, mint egyik megkülönböztető sajátosságáról be­ szélünk, meg kell említenünk,hogy az ilyen fajtájú elemeket gyak­ ran egészen más természetű, sokszor valóban realista és társadal­ milag jelentős filmekbe is átvitték. Ezek a beteges elemek beha­ tolnak még olyan, egészükben véve egészséges filmalkotásokba is, mint például a francia Henri Georgea Clousot A félelem bére cimü filmjébe /a petróleummocsárban játszódó jelenet/, A "fekete" di­ vat hatására egészen valószínűtlen kegyetlenség vonásai jelennek meg sokszor még a gyermek filmekben is. John H&usmatm amerikai 111 filmrendező néhány évvel ezelőtt elkeseredetten kiáltott fel! "Emlékszem arra az időre, amikor Disney és kevésbé tehetsé­ ges utánzói a filmvásznon méhek, madarak és különféle apró vadak huncutságait mutatták be. Az uralkodó hangnem az életöröm érzése volt,,. Most minden másként van,.„. A rajzfilmek véres harcmezövé változtak, amelyen megvadult és könyörtelen lények üldözik és nyomorítják meg, vagy szaggatják szadista dühhel egymást darabok­ ra, " rt.

.fciftViiLiu*-!* IVI. un

-

85

-

TAÍirmny

A "fekete” filmekben a kegyetlenség és a bálái a cselekmény fő tárgya, Elekben a filmekben a bűnt megszokott jelenségnek te­ kintik , olyan cselekedetnek* amely mindenki számára lehetségesbe gyakran pénzt, szerelmet, a környezet ■ szemében tekintélyt hoz a gyilkosnak* A filmek hősei se ints mindig vonzó külsejtiek ,hogy ki­ vívj ák a néző rokonszesvét, így például Loahwood színésznő ala­ kítását értékelve a Bedella cimii filmben, a bemutató után közvet­ lenül ezt irta a Hollywood Quarterly cimü folyóirats "Margaret Lockwood remekül alkotja meg a szép asszony alak­ ját, aki megöli férjeit, hogy megkapja utánuk a biztosítási di­ jat, A színésznő annyi egyéni bájt vitt bele a szerepbe, hogy a néző osztatlan sajnálattal figyeli a detektív ténykedéseit, aki leleplezi a gyönyörű méregkeverőnőtc" A "fekete sorozatról” szól­ va, az évente tömegével piacra dobott, durván sematikus filmek halmazából ki kell emelni azokat a müveket,amelyekben a lélekmérgezés és az észtől való megfosztás feladatát nagy művészi tudás­ sal, sokszor pedig kifej szetten áramaturgiailag pontosanjkifogástalanul oldják meg, A mes'terségbelileg legjobban megoldott "feke­ te" filmek közé elsősorban Alfréd Hitchkock rendező háború utáni filmjeit sorolhatjuk. Hitchcock 1939-ben költözött át Angliából az USÁ-ba;számtalan "lélektani detektív filmjével” hírnevet szer­ zett, "fekete" filmjeivel pedig hamarosan kivívta magának Holly­ wood "elsőszámú dekádensének” kétes értékű dicsőségét. Nézőit a tudatalatti, a belső élmények és a látszólag fontos konfliktusok világába vezetve - hála kicsiszolt mesterségbeli tudásának Hitchcock a reakciós filozófiát vonzó formában, feszült cselek­ ménnyel telítve tálalja. Hogy megteremtse a komor atmoszférát, és "lélektanilag megalapozza" hőseit, gondosan kidolgoz minden rész­ letet, nem riad vissza a szürrealista diszlet-megoldásoktól sem. Hitchcock működésének a dekadens modernizmus szempontjából csúcspontja A megbüvöit cimü filmje. Másik filmjében, A kötél-ben különösen szembetűnik a nietzscheismus embergyülölő ideológiája, /Á "fekete sorozat" filozófiai alapjai az idealizmus legkülönbö­ zőbb fajtái és változatai; alapvetően helytelen egyes nyugati filmesztétáknak az az álláspontja, hogy csupán a freudizmus az al ap./

- 86 -

A lélektani árnyalatok és rendellenességek* az ösztönök ée az alacsonyrendü vágyak,a különböző "komplexumok és köbiák" irán­ ti fokozott figyelem /ezek a komplexumok ée kóbiák az embereket vesztükbe vagy gyilkosságba viszik* reménytelenség és kiuttalan pesszimizmus érzetét keltik bennük/ csak arra jé, hogy lelkileg megbénítsa az embert, közömbössé tegye a világgal szemben és ar­ ra indítsa, hogy feltétel nélkül alávesse magát a gonosznak. Ilyen erőszakot tenni az emberi pszichikum fölött nem lehet sokáig, bármilyen kedvezők legyenek is hozzá a társad almi-politi­ kai feltételek, 1953-tól kezdve a "fekete sorozat" mindinkább válságba jutott az Egyesült Államokban® Franciaországban ás más országokban később jelent meg, de "virágzásának" időszaka ott még rövidebb volt. Az ilyesfajta "művészet" mérgével már nemcsak a nézők nagy tömegei voltak torkig, hanem a fiatal embereknek az a "letört nemzedéke" is, amely majdnemhogy az anyatejjel szívta azt be, és amelynek képviselőit nemegyszer tették meg a "fekete" fil­ mek hősévé , A "fekete" film iránt az Ötvenes években nyugaton minden­ felé magnyilvánult ellenszenv*készitőit arra kényszeritette, hogy bizonyos mértékben felülvizsgálják álláspontjukat. Jellemző a már említett Alfréd Hitchcock művészi pályafutása. Utolsó müveiben gyakran mór kizárólag a formai kísérletezés útjára lépett, bizo­ nyos bonyolult technikai feladatokat igyekezett megoldani /pél­ dául az Udvari ablak cimü filmjében, amelyet egy díszletben és egyetlen nézőpontból forgatott/, A zsákutcát, amelybe Hitchcock raffinált művészete jutott, az a tény is bizonyltja, hogy vissza­ tért régi műfajához, a "lélektani bűnügyi filmhez", amelyben a második világháború előtt annyi sikert aratott, A "fekete" film visszavonulása hazájában, az Egyesült Ál­ lagukban az Ötvenes években párhuzamosan következett be a kri11kai realizmus szellemének ujjáéledésével„ Az amerikai filmgyártás nehéz helyzete komolyan nyugtalanítani ^ezdte még azokat a filme­ seket is, akik azelőtt elég messze álltak a haladó állásponttól. Közéjük tartozik pl, Blllv Wiider rendező, A negyvenes évek köze­ pén ő is az ál-lélektani dráma műfaját kedvelte, hőseit a gyil­ kosok és az iszákosok világában kereste /Kétszeres biztosítós, Elveszett .vasárnap/, 1950-ben azonban már Wiider olyan érdekes müvet alkotott, mint a Boulevard Sunse“fc /A lemenő nap körútja/.

- 87 -

A film elme szimbolikus: nemcsak Hollywood egyik főutcájáról van szög hasén egész Hollywoodról, amely történetének legsúlyosabb válságát éli át. De hosszú időre volt szükség, amíg valamelyest elült a Mac Carty féle reakció és a legminimálisabb lehetőségek tárultak fel a haladó beállítottságú filmesek előtt, A filmek egy részét, Hollywoodon kívüli, kisebb produkciók gyárttatták, Az utóbbi évek haladó amerikai filmmüvéaz etében a legjelentősebb mérföldkövek Herbert Blebemaianak szakszervezeti pénzből készített A föld só.1a /1953/ és Stanley Kramemek Me^bilincseltek /1958/ cimü filmjei. Az amerikai egyszerű emberek életéről szólt Benedek László film-

ru értelmetlenségének és embertelenségének leleplezését szolgálja cimü filmje. Az ilyesfajta müvek azonban mennyiségileg még mindig igen szerény részét teszik ki az amerikai filmgyártásnak, A "beteg tár aad al omb an " /hogy a Slght and Seund cimü folyóirat kifejezését használjuk/ az egyik reakciós' áramlatot feltétlenül felváltja a másik, A grand guignol újjáéledt és mostanában soha nem látott vi­ rágsásnak indult műfaja lépett a "fekete sorozat" helyébe, hogy megvalósítva a nézők lélekmérgezásének ugyanazokat a feladatait, amelyeket valamennyi előző reakció a áramlat, Félelmetes szörnyek, szőke gyilkos szépségek»csupasz csont­ vázak , halálos sugarak és egyéb rémségek tűnnek most fel a filmvásárion Nyugaton és egyes keleti országokban - mindenekelőtt Japánban - egészen kaleidoszkópszerűen /A világ vége,A titokzatos utitárs, Az asszonyfaló, Az arcnélküli ördög, stb,, stb,/, A vám­ pír Drakuláról mind ujabb és ujabb változatok jelennek meg, az újjáélesztett Frankénatefnnek pedig már éppenséggel a harmincki­ lencedik kiadását játssák!De a művészetben minden műfaj és irány­ zatváltás bizonyos mértékig rányomja bélyegét még a leghagyomá­ nyosabb sablonokra is, Ez történt a jelenlegi rémfilmekkel is: a harmincas évek "jó öreg" grand gulgaoÍjához képest"világuk" őszszehasonlithatatlanul sőtétebbé lett, A legutóbbi tiz év során a nemzetközi viszonyokban végbe­ ment változások /elsősorban az imperialista tábor további gyengü­ -

8 8

-

lésével és a haladó erők izmosodásával kapcsolatosan/, a tudomány és a technika viharos fejlődést torzítottan tükrösödnek a réiáfilmek tematikájában, £ filmek' jelentős részét most az atom-fan­ tasztikumnak szentelik, Egyik első ilyen "atorafilm" Byron Haekin Világok harca cimü filmje volt, Ez a mü jelentősen és jellegzete­ sen különbözik H,G,Wells azonos cimü regényétől, amelynek alapján készítették, o,, A maguk kis dolgai után rohangáld emberek nem is sej­ tik, hogy más világok lakói, elsősorban a Mars-lakók már régen erősen figyelik őket, A Mars klímájának romlása következtében uj bolygót keresnek, ahová áttelepülhetnének, és egy sereg okból erre a célra a Földet választják. Egy Californla állambeli kisváros közelében izzó gömb zuhan a földre, mindenki hatalmas meteoritnak tartja. Az esemény szín­ helyére tudósok ut aznak j köztük van Forrester, a fiatal atoatudós le, Ugyanaznap este, miközben 'Forrester egy kis vendéglőben a csinos Syiviával táncol, különös dolgok kezdődnek, A "Meteor" kö­ zelében megfigyelőül hátrahagyott három ember azt látja, hogy a gömb felső részén lassan kinyílik egy fedél és a nyílásban vilá­ goszöld "szemmel" ellátott furcsa fémtapogató jelenik meg*Ez a "szem" időnként vakító fénysugarakat bocsát ki,A kis vendéglőben, ahol Forrester és Sylvia táncol, kialszik a villany és megáll az óra, A történtek miatt nyugtalankodva, mindannyian a "meteorhoz" sietnek, de ott a három Őr helyett csak testük árnyképét találják meg a sziklán. Hamarosan riasztó hírek érkeznek,amelyek szerint ugyanilyen félelmetes lövedékek zuhantak le az Egyesült Államok aáe részein, és minden más országban is* A váratlan támadókkal szemben a leg­ jobb amerikai csapatokat vetik be, Sylvia nagybátyja, Collina ti sztélét©s a vérontás elkerülésére az egyik jövevényhez isteni szózattal fordul, de a már említett megsamjsiaitő tűssugár őt is elpusztítja, Á hadsereg megkezdi a hadműveleteket* Be minden tüzérségi lövedék lepattan a Mars-lakók készülékeit védelmező elektromágne­ ses mezőről, Forrester és a lány repülőgépen menekül el, de gépük lezuhan. Egy félig rorabadőlt házikóban rejtőzködnek el, közelük­ ben hamarosan feltűnik az egyik Mars-lakó, A házikó ablakán beha­ tol televíziós kamerával felszerelt gépi tapogatója, Forrester széttöri a kamerát és maradványait magával cipelve, Sylviával -

89

-

együtt időben kimenekül a házból, mielőtt azt megsemmisítenék a vakító sugarak^ Közben a Marsról mind ujabb ás ujabb készülékek érkeznek, a városok nagyobbik fel© már romokban hever, A Mars-lakókkal vi­ vő tt haro központja az egyelőre még épségben maradt Washington, Ott elhatározzák, hogy a hivatlan jövevényekre atombombát dobnak, Forrester és Sylv.ia eljut a san franciscoi tudományos ku­ tató intézetbe* A magukkal hozott televíziós "szem" révén a tu­ dások megláthatják, milyennek látják a Mars-lakók a mi földünket és lakóit, A Mars-lakók vérének néhány cseppjét, amely a készü­ lékre hullott, elemzésnek vetik alá. Az atombomba robbanása semmi kárt nem tesz a Mars-lakókbant a készülékeket, amelyekben tartózkodnak és amelyek segítségével közlekednek, biztosan védelmezi az elektromágneses mező, A Mars­ lakók folytatják pusztító előnyomulásukat a Földön, Hogy az egész világot elfoglalják és minden élőt elpusztítsanak rajta, már csak hat napra van szükség. Megkezdődik San Francisco lakóinak kitelepítése a Sziklás Hegységbe, Az eszüket vesztett emberek megrohamoznak minden indu­ ló autót, ölik egymást a helyekért, A zűrzavarban Forrester elvesz­ ti Sylviát, Kétségbeesetten kóborol a város üres utcáin, keresgé­ li a lányt, San Franciscóban megjelennek az első Mars-lakók, A városban maradt emberek egyetlen menedéke a templom, ahol menekülésükért imádkoznak, Forrester itt találja meg Sylviát, A templomhoz egy Mars-lakó közeledik. Az emberek rettegéssel figyelik, hogyan nyí­ lik ki a titokzatos készülék fedele, és hogyan jelenik meg a nyí­ lásban a Mars-lakó visszataszító, teljesen védtelen zöld keze. De a kéz egyszerre csak élettelenül hanyatlik le,Az emberek csodáért imádkoztak és a csoda bekövetkezett í A földi légkör baktériumai pusztító hatást gyakoroltak a Mara-lakók szervezetére, és a táma­ dók egymásután haltak meg. Az emberek ünnepélyes hálalmával kö­ szönik meg Istennek megmenekülésüket.,, így tehát egyetlen alaktalan halmazba fonódott össze szoro­ san ebben a filmben az áltudományom fantasztikum és a vallásos porhintés, a grand guigaol és a szerelmi melodráma hagyományos hollywoodi sablonja. A film alapvető irányzata azonban - az igye­ kezet, hogy minél jobban ráljesszenek a nézőre - egybevág a mili-

-

30

-

Garlsta propaganda általános vonalával, amely az amerikai adófi­ zetők előtt igazolni akarja a fegyverkezési hajszát. Az "atomfilmekkel" együtt, amelyeknek sorát a Világok harca nyitotta meg, a nézők állandó lelki "megdolgozásának" céljait szolgálja a többi modernizált grand guignol-film is. Különösen nagy .számban használja fel őket az amerikai televízió. A Newsweek cimü amerikai lap 1958 januárjában ezzel az ókesszóló címmel volt kénytelen cikket Írni: Őrültség a pénzünkért, A cikkben arrél volt szó, hogy mindenféle rémségekkel zsúfolt filmek töltik be a televíziós adási idő jelentős részét, ös hogy ujabb 52 "megrázó" filmet készítettek, amelyekben szörnyetegek, mániákusok, gyilko­ sok szerepelnek. Egy másik újság pedig, a Hires fllmszörnyetegek /van ilyen újság!/ ezt jósolja: "Talán nincs is messze már az az idő, amikor a vitaminokat vitamonstrumokkal helyettesítik majd, a legközönségesebb aszpirint pedig rémpirin tablettákkal". Rémület... mindenféle fajtájában és arculatában! Ez tekint ránk a kapitalista világ filmvásznairól, tükörként mutatva & vi­ lágnak a történelem menetén érzett rémületétől eltorzult arcát,De mint a tapasztalat mutatja, a burzsoá film reakciós áramlatai durva irányzatosságuk és nyilt embertelenségük következtében gyorsan lelepleződnek. Semmi kétség sem fér hozzá, hogy ez a sors vár az újjáéledt grand guignolra is, A vit©monstrumok nem helyet­ tesíthetik a vitaminokat, készítőinek pedig nem segítenek semmi­ féle rémpirin tabletták. /Xszkussztvo Kinő 1960, 9.az, /

- 91 -

U. M utafüv

Csehov és a filmművészet

A világ 1960 január 17-án ünnepelte Anion Pavlovios Csehov, a nagy orosz iró születésének századik évfordulóját, A világ va­ lamennyi olvasója szivébe zárta Csehov nevét, müvei emberszeretetét árasztanak, az emberiaég fényes jövőjébe vetett hitét hirde­ tik, Ezért Csehov születésének évfordulója nemcsak a szovjet kul­ túra számára fontos dátum, hanem az egész világ számára is. Az UNESCO általános konferenciájának .X, ülésszakán elhatározták a születési évforduló nemzetközi megünneplését, Csehov, mint nagy szociális érzékkel megáldott művész, bí­ zott az emberiség és Oroszország fényes jövőjében. Müveinek igazi hőse a költőien ábrázolt, egyszerű orosz ember, Csehov a báj, az érzékenység és a szépség elemeivel szövi át hétköznapi életüket, amikor leírja, hogyan törekszenek boldogabb és derűsebb jövő fe­ lé, Az iró gondolatai legjóbban drámáiban jutottak kifejezésre. Bár halála óta 55 esztendő telt el, müvei egyre erőteljesebben hatnak, nagy érdeklődést váltanak ki és befolyásolják saját hazá­ ja és az égész világ realista művészetét. Ismeretes, hogy Irodalmi müvek filmművészeti átdolgozása alatt nemcsak a mozivásznon történő megjelenítés értendő, A szov­ jet filmművészetben megfigyelhetjük például Gogol bizonyos esz­ tétikai elveinek érvényesülését /DoTZsenkov Szavcsenko, Pirjev/, bár e rendezők egyike sem forgatott még filmet Gogol valamelyik müve alapján. Ami Cseh©vöt illeti, megtalálhatjuk poétikájának néhány elemét Szergej Geraszimov filmjeiben. Itt történik kisórlet a hétköznapi élet örök és csodálatos vonásain alt megragadásé-

- n

ra, filozófiai és társadalmi Igazságok feltárására, látszólag je­ lentéktelen, kis, elszigetelt tények leírásával és vizsgálatával. Ettől a hasonlatosságtól függetlenül Oerassimov sem készített so­ ha filmet Csehov valamelyik munkájából, Kritikai téren meg kell említenünk még a "Csehov tanítása" c ím ű fej®z®tét Lulgl Chiarini "A film az eszmék karcában" cimü könyvéből. Kendkivül sajnálatos, hogy Csehov, aki uj korszakot indí­ tott el a színjátszás történetében, még nem foglalta el méltó he­ lyét a filmművészet világában, A mozivászon rendkívül pontosan tudná tükrözni Csehov stílusát, felszínre hozhatná és felfedez­ hetné számos gondolatát, realista figurákat teremthetne, bemutat­ hatná a eseh ovi tájat. Mindez hozzájáru.1h**tna ahhoz, hogy mégismerhessük és megszeressük ezt a nagy reálist? Írót, Nyugodtan ál­ líthatjuk, hogy mindaz, amit eddig a szovjet filmművészet tett - körülbelül húsz filmet készített Csehov Müvei alapján - csupán bevezetésnek tekinthető. A legkönnyebb és legegyszerűbb müve­ ket választották ki Csehov irodalmi hagyatékából, rendszerint a különböző évfordulók alkalmával, I, Prof izanov és X. Annvenszki.1 filmjeit kivéve. A forradalom előtt a következő Cfteaovi elbeszélésekből ké­ szültek filmek: "A svéd gyufa", "Vadász- <örténet", "Egy ismeret­ len elbeszélése", "A léha asszony”, J. izovjet korszak alatt ez első megfilmesített elbeszélés a "Kasaaka" volt /1926/, ezt kö­ vette 1929-ben Protazanov "Címek és eu y rek" olmü filmje, Csehov Frotazanov kedvenc irója volt. Hosszú H C a merosatül nem valósít­ hatta meg a osehovi müvek megfilmesíti sével kapcsolatos elképze­ léseit, mert a nómafilmgyártásban ren JMvÜl nehéz feladatnak bi­ zonyult a osehovi próza átültetése, A "Címek és emberek" olmü filmben Protazanov az "Anna a férje »/nfcáuH, "A tisztviselő halá­ la" és a "Kaméleon" cimü elbeszélés*;köől merített, amelyek bemu­ tatták a századvégi társadalom néhány osehovi figuráját olyan időkben, amikor az ember súlyát tÁ'sadalmi helyzete határozta meg. A film sikere nagyrészt X, Mo» /krin, a kiváló orosz színész közreműködésének köszönhető. Moszkrln *i három főszerep közül ket­ tőt alakított, ezt megelőzően a "Polikuska" és "A postamester" cimü filmekben játszott, A filmben a moszkvai Művész Színház né­ hány tagja is szerepelt, többek között M, Tarkanov, V, Jersov, V, Sztanyicin, Kitűnő film volt I

-

9 3

-

A hangoafilm 'beköszöntése után az első caehovi filmek “Az álarc % nA menyhal", "Sebészet" ás “A rosszindulatú ember” vol­ tak. Abban az időben sajnos túl nagy figyelmet fordítottak a hang­ hatásokra ás ezárt ezek a filmek Inkább a osehovi anyag illuszt­ rációi* mint igazi filmművészeti alkotások, Különösen "Az álarc" és "A menyhal” sikerültek gyengén ás nem hagytak nyomot a filmmű­ vészet történetében, érdekesebben sikerült viszont HlmoBsnko ren­ dező “A rosszindulata ember” cimü filmje* amelyben Iván Moszkvin kát szerepet alakit, J, Frid rendező 1939-ben komoly kísérletet tett a "Sebé­ szet" cimü elbeszélés megfilmesítésére, Frid más osehovi elbeszé­ lésekből vett Jelenetekkel és motívumokkal egészítette ki az alaptörténetet. Ez bizonyult a film legnagyobb gyengéjének, bár olyan kiváló színészek játszottak benne, mint Iván Moszkvin és Igor Iljinezkij, I, Armyenszkij fiatal rendező ugyanabban az évben leforgatta a bjelorussziai filmstúdióban “A tokba bujt ember” cimü filmet. Itt is komoly kísérlet történt a régi Oroszország szimbólikus arculatának megjelenítésére, Csehov elképzelése szerint. Az eredmény jó volt és Annyenszklj ebben az irányban dolgozott to­ vább, nyomban hozzáfogott “A medve" cimü,második Csehov filmjének megalkotásához, A könnyű, bohózatl formában megírt mü feltárta a figurák realista jellegét,a két főszerepet M,Zsarov és 0,Andrecszkaj a alakították. Ez a film is komoly sikert aratott és igy a felbátorodott rendező Ismét osehovi témát választott. Harmadik filmje - “Az esküvő" - a háború alatt jelent meg. Ugyanebben az időszakban, szinte Annyenszklj-jel párhuzamosan Vlagyimir Petrov, ismert rendező is elkészítette a “Jubileum" cimü Csehov-filmjét, Mindkét filmben a szatirikus figurák ragyogó sorozatával találko­ zunk, érezhető az illusztratív jelleg leküzdésére való törekvés, a művészethez való közeledés, A főszerepeket itt is a moszkvai Kisszínház ismert színészei alakították, V,Sztanyicin, 0, Andrévszkaja, V, Mareckaja és A, Gribov, A szovjet filmszakma a háború után csökkentette a gyártott filmek számát és ennek megfelelően csökkent a megfilmesített klasszikus müvek száma is. Tíz éven keresztül egyetlen film sem készült Csehov müvei alapján* bár színmüveit gyakran játszották és számos kritikai értékelést írtak munkáiról. Végül 1954-ben, az iró halálának 50»ik évfordulóján három film forgatását kezdték

94

meg: "A menyhal” /A, Eolotnylokij/, "Illegalitás" /K.Ljugyln/ ás "Anna a férje nyakán" /X, Annyenszkij/, Utóbbi film látszott a legnagyobb igényű, munkának, Negyed évszázad telt el az "Anna a férje nyakán" első változata és Annyenszkij filmje között,A film­ művészet ezalatt nagy lépésekkel haladt előre, javult a technika, gazdagodott a színészi játék, megjelent a hang és a szín. Ez a különbség erősen kitűnik, ha Összehasonlítjuk a két filmet. Az uj film csillogó, zenéje, színei,ruhái gazdagok, de a rendező ugyan­ akkor eltávozott a csehovi mű jellegétől. Ez különösen az akkori idők nagyvilági életének ábrázolásában tűnik ki, amelyet Csehov nem tartott sem vonzónak, sem pedig szépnek, A főszerepet Álla Larjonova alakította, aki ezzel a filmmel a Szovjetunió határain túl is népszerűvé vált. Ugyancsak 1954-ben jelent meg a mozivász­ nakon egy ujabb Csehov-film, V, Ordinszkij és J, Szegeij fiatal rendezők "A félelem" cimü, gyenge színvonalú munkája. Egy évvel később - 1955“ben - Szamszonov következett "A lé­ ha asszony" cimü filmjével, A filmművészet ezúttal Csehov egyik legnehezebb müvéhez nyúlt, A rendező minden külső hatást kerülve, a színészek munkájára összpontosította figyelmét, teljes lehető­ séget nyújtott nekik arra, hogy átéljék a bonyolult figurákat, Szergej Bondarcsuk /Dlmov doktor/ és Ljudmila Cellkovszkaja /Olga Xvanovna/ felejthetetlen figurákat teremtettek. A film nagy si­ kert aratott, dijakat kapott a nemzetközi fesztiválokon és talán a legsikerültebb Csehov-filmnek tekinthető. G^Nvikulin és V.Stredel rendezők nemrég elkészítették "A menyasszony" cimü filmjüket Csehov legutolsó elbeszéléséből, amelyet halála előtt irt és amely talán uj felfogásának kezdetét jelenti, Nádja, a hősnő, a forradalom felé indul el, A téma nehézsége és a figurák bonyolult lelkivilága sajnos hátráltatták a film sikerét. Jelenleg, Csehov születésének századik évfordulójára ujabb film készült el, "A ku­ tyás hölgy", amelyet Joszif Helflc rendezett. A főszerepeket Alekszej Batalov és H j a Szawlna alakították. Néhány szót kell most szólnunk a többi országban készült Csehov-f ilmekről. Igen érdekes megjegyezni,hogy az amerikai film­ gyártás és több európai ország filmgyártása nem egyszer filméel­ tette meg Puskin, Tolsztoj, Dosztojevszkij és más orosz klasszi­ kusok legismertebb munkáit, mig ugyanakkor nem tanúsítottak na­ gyobb érdeklődést Csehov müvei iránt, feltehetően Csehov munkás-

ságánsk nemzetibb jellege miatt, 1927-ben Németországban film ké­ szült Csehov “A feleslegesek" cimü elbeszéléséből, rendezője az emigráns Alex Razumnl.1 volt. Később Vittorio De Sica tanúsított némi érdeklődést Csehov iránt, amikor "A sztyeppe" cimü novellá­ jának megfilmesítésére gondolt. Egyéb nem történt, A szovjet do­ kumentumfilmgyártás S. Bubrik rendezésében az "A,P.Csehov" cimü filmmel adózott az Író emlékének, A filmben érdekes dokumentumo­ kat láthatunk és az alkotók néhány részletet mutatnak be Csehov színmüveiből, M, Klingman "Csehov doktor .jegyzetfüzetet" címmel forgatott dokumentumfilmet, amely az Író alkotó munkájába nyújt bepillantást és igen részletesen követi nyomon minden egyes csehovi mü megalkotásának menetét, az első feljegyzésektől kezdve egészen a mü befejezéséig, A film érdekes, nagy szakmai tudással és megértéssel készült. Feltétlenül meg kell állapítanunk, hogy a filmművészet ezideig nem sokat tett a caehovi életmű ábrázolásáért, A némafilm™ tői kezdve napjainkig alig húsz film készült el és az alkotók még nem vették figyelembe a bonyolultabb müveket és a színpadi mun­ kákat, /Cinema Nuovo, 1960, 145,sz./

- 96 -

V/. Flacon

Tours 1960 (Rövidfilm fesztivál)

Igaza volt annak, aki azt mondta,/ha nem épp egy költőtől vagy paptól származik ez a mondás/ a tours-i tartomány épp olyan bűbájos, a fesztivál pedig épp olyan ragyogó volt, mint valaha. Messziről a Loire megszokott, csendes mormolása hallatszik, a vi­ rágcserepek között pedig hirtelen egy harcias Marsetllaise zug fel, ez az induló négy napig szabadjára bocsájtja az egész világ rövid-filmszalagjait, Megkezdődött a hatodik rövidfilm-feazitvál. Az első benyomások káprázatától megszabadulva, máris néhány általános megállapítás kezd kialakulni. Ezek a következők; A hagyományos müfa.1ok fejlődését tekintve a helyzet a kö­ vetkező: a pusztán földrajzi vagy turisztikai jellegű dokumentumfilmek területén visszaesést tapasztalunk, ezt a műfajt nagyjából csak egy Bretagne-ról szóló, sablonos családi képeslapokra emlé­ keztető dokumentumfilm képviselte, kevés volt a sok veszélyt ma­ gában rejtő, de mégis a rövidfilm jelentés műfajának számitó já­ tékfilm, a "novella-film". Ebben az évben sajnos, a rajzfilmek sem hoztak bőséges termést, mindössze csak az olyan bevált alko­ tók, mint MacLaren vagy John Hubley nyújtottak kivételes alkotást. A telítettség érzése is megjelenti Azt az egyes témák szin­ te már tolakodó visszatérése váltotta ki, Ilyen a petróleumé /a fekete arany fúriéival találkoztunk ebben az évben, ez néha derűt is keltett/, ilyen a náci elnyomásé, melynek ábrázolásai, minél inkább szaporodnak /különösen a népi demokráciákban/, annál töb­ bet veszítenek erejükből. Az egyes műfajok hagyományaival való visszaélés is fárasztóén hatott, igy az impresszionista filmé és

- 97 -

a Város ritmuaá-t /Rythmee de la vilié/ utánzó, széteső részle­ tekből összevágott filmeké. Az ilyesmi nemrég még jól hatott, ma azonban már teljesen eljárt felette az idő.

A DÍJAZOTTAK Amikor Cannes-ban bemutatták a halkhangu, diszkrét Hiroshimá-t, egy mámoros zsűri, a nagyhangú és trágár Orfeo-t helyezte Bzembe véle, Attól félek, hogy Jean Hermán, ez a tehetséges szem­ fényvesztő csak azért nyert dijat, mert a zsűri inkább a férfias morálizálást jutalmazta, csakhogy ne kelljen Vilardebo kiskanala esztetlcizmusának elegáns, de könnyed és finomkodó megoldását vá­ lasztania, Egyszóval a kis portugál herceg törékeny ékszere he­ lyett inkább a villanybilliárd dicséretét részesítették előnyben. Az Aetua-Tilt cimü filmnek /Franciaország/ kimagasló erényei van­ nak i az erotikát, a kegyetlenséget, a háborút és a mai világ pusztulását bemutató párhuzamos jeleneteket, s ezeknek egy népün­ nepély hangulatában való tükröződését tartalmazó filmben, amely­ ben egyforma dühösséggel áldozzák fel a szép fiatal lányt és az ártatlan áldozatot, az analógiák ereje, a képek pontos elrendezé­ se és ritmikus folyamatosságuk élessége részegítő puncshoz hason­ lít és a banálist is a fantasztikum világába emeli fel. És bár a kegyetlenség egészséges elitéléséről van szó, ez egy kissé ag­ resszív módon, nem eléggé tisztázott elvek szerint történik, As ,,Actua-Tilt"-ben nem is az ok és az okozat kapcsolatának alig el­ fogadható bemutatását /ebben a vonatkozásban mintha arról lenne sző, hogy az embereket fenyegető világ esztelensége a mindennapos cselekedetek brutalitásától születik meg, hogy a jövő gyilkosai a filléres automaták megszállottjai közül kerülnek ki/,hanem inkább egy olyan metaforikus bőbeszédűséget kell észrevennünk, amelynek erejét és jelentését önkényesen létrehozott kapcsolatok rendszere határozza meg; az élet elgépiesedésének és a szabadjára engedett ösztönöknek egy és ugyanazon jelenségét előbb a játék, majd pedig a valóság területén mutatja meg. Ha elfogadjuk azt, hogy az egyik mintegy jelzi a másikat, ebből mindenesetre néhány világos követ­ keztetés származik, nevezetesen az, hogy az öncélúnak látszó já­ tékos cselekedetek egy olyan érzelmi beállítódást tudatosítanak,

- 98 -

amely azzal a veszéllyel Jár, hogy bármikor a valóság területére csaphat át, de következtethetünk a tátel fordítottjára,arra, hogy a nagy emberi vállalkozásokat gyakran egy kegyetlen és abszurd játék szabályai irányítják*,. Jean Hermán azonban mindezt túlzás­ sal ás könnyű megoldásokkal teli trükkökkel mondja el és ha nem is hisszUk, az emberi szellemet szelíd muzsikával lehet a fenye­ gető veszélyre figyelmeztetni,ez a meghökkentően zajos szimfónia, a technikai haladás által okozott erkölcsi lealacsonyodás közhe­ lyének modern stílusban való újrafogalmazása mégis nagyon durván hangzik. Talán nem ártott volna halkabban megfogalmazni, E riasztó kiáltás helyett a szerelem dala, e szaggatott ritmus, e brutális kiáltás helyett csendes elmerengés, a kamero lassú mozgása, s modern élet füstszíne helyett az elmúlt századok megható folyamata is elénk került a fesztiválon. Az előbbi film­ nek valóban alig lehetne nagyobb ellentétét elképzelni, mint az, amit Carlos Vilardebo /Franciaország/ La petite cuillere-ben fk kis kanál/ nyújtott, Beethoven egyik quartettjének dallamára ©gj meztelen rabszolganőt ábrázoló kis kanalat látunk, melynek töré­ keny alakja, úszásra kinyújtott, karcsú lábai, a háromezer évve' ezelőtti idők Üzenetét küldik hozzánk. Csak ezt az egyetlen tár­ gyat látjuk, körülötte nincs semmi, minden mondanivalót a hangok és a megvilágítás változatossága hordoz, Vilardebo, aki Theophlle Űautier utódjaképp kifejezetten beleszeretett ebbe az egyiptomi szobrocskába, egy lassú, hipnotikus balett-félét táncol el vele,. Számtalan, különböző látószögből közelit! meg, a látvány fokoza­ tait úgy keveri, hogy az egész szinte már légiessé, nyugtalanná válik, a fából készült költeménynek rostjait és hasadékait is megmutatja, olyannyira, hogy már egészen zavarba jövünk tőle,egy­ szóval teljes mértékben óletrekeltl ezt a fiatal múzeumi régisé­ get, annyira gyönyörködik benne, És olyan szenvedélyesen szereti, hogy még táncra is készteti, igy indul személyének eszeveszett ét reménytelen megragadására. Egy széplélek inyencfalatjárói, cseme­ géjéről lenne szó? Ez az eredeti kísérlet azonban olyan nagy ko­ molyságot, meggyőződést és mély liraiságot sugároz, hogy hiteles emberi melegségét és művészi értékét még akkor sem vonhatjuk két­ ségbe, ha tudjuk, hogy akadnak, akik formalizmussal vagy haszon­ talan eszteticl sinussal vádolják. A kis kanál vakító szépségű te­ kintetet vet arra, amiről szól.

99 -

Roger Enrico /Franciaország/, a k i t a bíráló bizottság a Thaumetopoea /Bucsus pille/ cimü filmjéért tüntetett ki, szintén a vizuális élmény mesterei közé tartozik. Talán a szavak zenéje, Antinéa. Aévea sugallta, hogy a titokzatos cim hallatára azonnal valamilyen egzotikus vidékre, elsüllyedt világrészre gondoltam.és valóban az Atlantiszról volt szó, mert zárt sorokban csúnya her­ nyók, a Godzilla és Tarentula imádásra méltó kis unokatestvérei, azok a jólismert és mégis távoli világokból való kártékony rova­ rok vonultak el előttünk, amelyek délvidéki fenyőerdőinket pusz­ títják, Roger Enrico csodálatos ügyességgel mutatta meg, hogy a tudományos szakkifejezések szinte már önmagukban elegendők egy hétköznapi téma különlegessé varázsolására, hogy egy megrendelés­ re készült tudományos film is felébresztheti bennünk máris elkez­ dődött jövendőnk borzalmait. Legfőbb erénye az, hogy elkerülte az oktató hang szárazságát és* hogy egyszerre több képsikon tud ját­ szani, Ez az Erdészeti és Vízügyi Főigazgatóság által megrendelt, a kártékony állatok életéről és szokásairól szóló kitönő propa­ gandafilm minden vonatkozásban pontos és világos alkotás, amely - miközben az undorító szerelmek furcsa birodalmába,a lassú pusz­ tulások és a jól temperált gyilkosságok furcsa birodalmába vezet el, s a végtelenül parányit a mikroszkóp látásmódjának plasztikus szemléletén keresztül egy hatalmas arányú lázálommá nagyítja fel a bucsus pille nőstényének parányi világát is kísérteties­ sé tudja tenni. Fainlévé vagy Disney néhány filmje óta mindebben már semmi újság sem lenne, ha a düKösségnek, a megcsonkításoknak és a gyilkosságoknak a filmen megjelenő világához nem annak a tu­ dományos módszerességgel elgondolt pusztítás vízióját kapcsolnánk hozzá, amelyet egy másik bolygó lakói készítenek elő. És ezzel azoknak a felsőbbrendü lényeknek a területére léptünk át, akik lelkiismeretfurdalás és gyűlölet nélkül mérgeznek, boncolnak és kivégzéseket hajtanák végre. A kommentár szenvtelensége is /azzal együtt, amit J.H,Tennberg modoros és kezdetben idegen beszédmódja hozzátesz/ hozzájárul ahhoz, hogy ez az élet vagy a módszeres fajgyilkosságok relativitását megragadó film a szorongásnak azt a nyugtalanító érzését teremtse meg, mely csak aláhúzza elsődleges mondanivalóját. Holnap majd a hernyók következnek,,, A múltba vagy a jövőbe tett ilyen utazások után megnyugtató volt, hogy tekintetünket hosszabb ideig a hétköznapod nyugalmára

- 100

-

vethettük, A bírálóbizottság, amely ebben az esztendőben kétség­ kívül okosan látta el a feladatát, különbséget tudott tenni Ge V. Bal dl /Olaszország/ Luciano-.1 a és Kazimir Karabasz /Lengyelor­ szág/ Muzsikusok-.la /Musikanti/ között. Mindkettő a mindennapi élet krónikáját adja, de különböző felfogásban, Baldl a Róma kör­ nyékén folytatott, néprajzi jellegű sorozatát folytatva, ez alka­ lommal egy olyan tolvaj fiú, egy "picoló ladro" napjait mutatja be, aki családjával együtt zsúfolt nyomortanyán lakik. A környe­ zet és az emberi magatartások árnyalt ujjáalkotása azonban semmit sem vesz el a megható tanúvallomás értékéből,mely egyrészt játék­ film- szerűen feldolgozott elemekből /a tolvajok mulatsága, éjsza­ kai bolyongások a Via di Capellarl lila árnyai között/, másrészt pedig a "főszereplő" személyes jelenlétéből, a nyomorúságos szo­ ciális környezet reális ábrázolásából áll.Mindezt olyan vé ''ázitó hitelességgel,pontossággal és kritikus rokonszenvvel ragadja meg, hogy az egész film igy, a töredékes és adagolt ábrázolásmód elle­ nére is, szimbólikus tartalommal telitodik. A MuzaikuBQk-ban szintén annak a múló, törékeny pillanatnak az ábrázolásával találkozunk, amelyből az apró emberi megnyilat­ kozások, a mozdulatok és a mimika születnek meg. A film a varsói villamosvasút zenekarának próbájáról készült, bensőséges riport,A megfigyelés azonban ebben az esetben egy kissé felszínes maradtfla stilizálás is haloványabb, mint az előzőben, Baidi "rendezését" itt a tér egy sokkal kezdetlegesebb megragadása helyettesíti, de a kamera Ügyesen ki tudja fürkészni a művészi erőfeszítést viszszatükröző arcok ideges rángatózását és furcsa fintorait, Karabssznak a gunyoros megfigyelés és a kissé édeskés meghatódás közötti félutat jelentő filmje szerencsésen elkerülte a felszínes karikatúra és az olcsó látványosság kísértését is, varázsa pedig abban áll, hogy annak a hosszú, türelmes munkának egy-egy mozza­ natát adja vissza, amelyből a műkedvelők zenei tehetsége megszü­ letik, örvendetes, hogy a Kritikusok Diját Lifchit2 i X.Y.Z. cimü, átható müve, egy éles példázatféle nyerte el. A Szajna-part irán­ ti honvágya ebből a filmjéből sem hiányzik teljesen, ez alkalom­ mal azonban az asnieres-i kutyatemetőt látjuk. Egy magányos ember saját magáról gondolkozik el s az ölebek szobrai, az ostoba gyen­ gédség e mauzóleumai között egoizmusára akar igazolást keresni, s

-

1 0 1

-

közben egy olyan hatalmas közhelyekkel telített, párod!aztikus Önvallomást tesz, amely Plaubert-nek is örömére szolgált volna* Azután észreveszi, hogy a meredek partról valaki vizbe akar ugra­ ni, de nem beszéli le róla és nem siet segítségére, mert ez el­ lenkeznék a szabadság elvével, inkább szenvtelenül végignéz egy hagyományos vizi mentést, hogy végül is Marcel Aymé Szabin nőkjéhez hasonlóan tudatának szétszakadását, saját személyiségének az altruizmus és a kétségbeesés közötti nyugtalanító megoszlását állapítsa meg*A hangvétel hidegvérrel végigvitt hamis komolysága, a gúnyos tréfa mögött megnyilatkozó keserűség, az angolszász ele­ gancia kegyetlen hangja,egy erősen dandy-ezerű hidegség végül is az odaad s, a szolidaritás és a más hasonlók feletti ironikus me­ ditációvá alakítja át ezt a filmet, amely sokkal jobban sikerült volna, ha a humor és a képzelet játékánál marad meg.

A FESTÉSZET HIVALKODÁSA A képzőművészet a rövidfilm túlságosan is kihasznált lehe­ tőségei közé tartozik. Ezen a területen a múzeumlátogatás kegye­ letteljes rekonstrukciójától /Utrillo/a nagyhangú és mámoros lel­ kesedésig /Enfer de Hodin - Rodin pokla/ e műalkotás titkaiba va­ ló bepillantástól /Andró Masain/ a technikai magyarázatokig /Rubens/, az ironikus vagy elkápráztató hangú esszétől /Les eharmes de l»Exiatenee - A létezés szépségei/ s zseniális ujjáalkotáaig /Van Gogh, Guemica/ mindenféle stílus lehetséges. A most bemutatott filmek kétféle megoldás között mozogtak, az egyik nyo­ masztó leltárt adott, mint Kusztev /Szovjetunió/ Rubljev, az ikonfestő-je. Ebben a filmben a pasztelszerü fejek özönét, unal­ masan ismétlődő Madonna-arcokat láttunk, s az egészet nyomasztó történelmi magyarázatok kísérték. A másik megoldás viszont fellengző miszticizmusba fulladt, mint például .fegn....Degyil1ee /Fran­ ciaország/ Dorothea farming furcsa képeiről készült Regard ébloui /Vakitó tekintet/,o* filmje* Egy éneklő hangon elmondott, s ezzel a költészet jelenlétét is parancsoléan jelezni akaró dialógus azokat a mélységes lelki válságokat akarja érzékeltetni, amelyek végül is a művészi alkotásokhoz és egy stílus kialakulásához ve­ zetnek* A nagyigényü szándék - kellő mértéktartás hiányában -

-102 -

azonban csak zavaros nagyhanguságot eredményezett, és egy tulaj­ donképp önmagában hiteles festészetet logikátlan fecsegésbe fullasztott be. Ernst vagy Chirico nem bírták volna ki ezt az elektrosokkos kezelést. Valóban nehéz vállalkozás az, amely a művé­ szek szivét és veséjét akarja végigszondázni és az angyalok va­ rázskonyháját akarja megmutatni. Luc *de Heusch /Belgium/ az ezotérizmus határát érintő kisérőszöveg ellenére is el tudta kerülni a csapdát. A Mindennapi is­ meretek /Lecons des choses/ cimü filmje intelligensen közelit! meg a szürrealista festő, Magritte világát. Ez a festő, akit Andró Breton nagyon kedvel, a leírás szárazságát, a vonások tisz­ taságát használja fel arra, hogy a hétköznapi tárgyak szokásos szemléletét széttörje és a szokatlan kombinációk vagy változatok segítségével a tárgy és ábrázolása, illetve elnevezése közötti szakadékok megteremtésére törekszik. A festőnek ezt a nyelv és a gondolat szokásos képeit szétromboló törekvését a film hol a gaz­ dag képzelettel megfogalmazott elbeszélés /a társasjáték/, hol pedig a rendezés különböző ötleteinek /pl. az a hátrafelé való kocsikázás, amely folytonosan ujabb, meg ujabb felfedezéseket tesz és igy állandóan kétségessé teszi a tárgyakról való vizuális elképzeléseinket/ segítségével fejezi ki;s a tükörképek és a káprázatok olyan ügyes játékát tárja elénk, hogy ez valóban messzire eltávolít a megszokott világnak, illetve annak festészete v&gy nyelvi vetületének szokásos módozataitól.Ez a megoldás szerencsés módon mutatja meg Magritte értékeit és kísérletező szándékait is. Az eredetit - szellemének megfelelően - sok találékonysággal kö­ zelit! meg* A KEGYETLEN MÚLT KÖZELÉBEN Az ilyen filmek mindent megvető módon az időn kivül helyez­ kednek el. Ezzel szemben a film és Aülönösen a rövidfilm, mely annak köszönheti erejét, hogy nem hosszadalmas/ egyik legfonto­ sabb hivatása épp a múlt képének érintetlen megőrzése, a történe­ lem ismeretének elősegítése, az egész világ emlékezetének helyes irányba való terelése. Az, hogy épp a visszatekintés segítségével újra válogassa ezt a nyersanyagot, amit felhasznál, hogy okos magyarázatokat vagy szenvedélyes tanúvallomásokat adjon a tegnap

- 103 -

eszményeiről. Az ilyen vállalkozások kisértő hibái közül a propa­ ganda a legveszélyesebb. Ezt a Julius 17-e Berlinben sem tudta elkerülni /NSZK/, melyben az önmagukban sokatmondó dokumentumok olyan raffinált trükkök segítségével kerülnek elénk, hogy végül is Dr, Adenauer politikáját szolgálják és egyes nyugati körök túlságosan is ismert jelszavába /"Gott mit uns"/ torkolljanak, A fekete évekre való visszaemlékezés sokkal tiszteletreméltóbban nyilatkozik meg, amikor a háború, a megszállás és a f&jelmélet által mélyen megkínzott középeurópai országok, - a sötét színek­ ben való gyönyörködés szándéka nélkül - fogalmazzák meg ujabb és ujabb vészkiáltásaikat. A kollektív szenvedés ilyen megrázó fel­ idézései ma is megráznak bennünket, mint például Miroslav Barta /Csehszlovákia/ rövid és szivtépő filmjében, A Sohase feledtsétete el ezt a kislányt cimü film a Vöröskereszt által a járványos be­ tegségtől megmentett cigánygyermekek szomorú útját mutatja be egyik koncentrációs tábor gázkamrájáig. Az esemény ilyen meztelen és engesztelhetetlen ábrázolását “ az Éjszaka és köd /Nuit et brouillard/ mintájára - gyakran ke­ resettebb megoldások helyettesítik, például az, amikor mai és ré­ gi /mozgó vagy álló/ felvételeket kapcsolnak össze, hogy Így a ma békés valóságát helyezzék szembe azzal a kegyetlen emlékkel,amely máig is itt hagyta köztünk nyomait. Ezt az eljárást használta Pavel Hobl /Csehszlovákia/, aki az Utcáinkon azokban az időkben cimü filmjében az 1960-as szép májusi játék Prágájából vezet vissza a tizenöt évvel ezelőtti utcai felkelés lázas óráiba. Ha­ sonló módszerrel, de még több erővel dolgozik Dusán Powh /Jugo­ szlávia/, as elragadó Három emlék rendezője, s egy élénk szinü vi­ déki tájképpel a túszok és meggyilkolt partizánok képeit olvaszt­ ja össze. A Kockák a szőnyegen /Lee dés sont sur le tapis/ cimü filmben Jean Collomb /Franciaország/ szintén ilyen, az ellentétek játékán alapuló módszerrel próbálja felidézni az 1944-es partra­ szállás egyes epizódjait, de a film a sokat Ígérő kezdő képek után szónokiasságba ée hazafias frázisokba fullad, s ettől kezdve mindvégig valahol a híradók nagy hangja és egy rekonstruált bú­ csújárás között mozog. Sokkal helyesebb, ha a rendező nyíltan és határozottan a novellisztikus játékfilm, vagyis egy hiteles egy­ kori esemény több-kevesebb mértékben mai eszközökkel való feldol­ gozása mellett dönt,Ezt a megoldást választotta Jean Nemec /Cseh-

-

104

-

Szlovákia/, aki az Egy darab kenyár-bezt a deportáoió egyik drá­ mai jelenetéről adott komor és erőteljes képet. Három deportált az egyik állomáson kenyérrel teli vasúti kocsit fedsz fel, ötvenhat másodpercük van arra, hogy az őr szemeláttára lopjanak belőle: ennyi az egész, de ez a csodálatosan tömör történet többet mond tiz kegyes szónoklatnál.

NOVELLÁK, ESSZÉK, VÁZLATOK Az alkotók személye® jelenlétét eláruló filmek jórészéből viszont épp a tömör megfogalmazás hiányzik, A rövidfilmeknek et­ től a szektorától azt vártuk, hogy a technikai nehézségek elle­ nére is ez lesz majd a legizgalmasabb, hiszen épp ez nincs a meg­ rendelők kívánságainak vagy a tanúvallomás és tájékoztatás elke­ rülhetetlen korlátéinak alárendelve. Sőt leginkább ez a műfaj teszi lehetővé a művész egyéniségének teljesen szabad kifejezé­ sét. Nehéz elmondanunk, hogy milyen kinos csalódásban volt ré­ szünk, S bár az elbeszélésnek kellett volna a legnépszerűbbnek lennie, hiszen egyedül ebben az esetben beszélhetünk a szó leg­ tisztább értelmében vett rendezői munkáról, s bár épp ez nyújt leginkább módot az igényes szerzők kísérletező kedvének kielégí­ tésére, a legkevesebbet épp ebből a műfajból kaptuk. Edmond L é w /Franciaország/ filmje, a Seb /Bleseure/ semmit sem tartalmaz a elmúlt évben díjazott öt óráig nyugalom lesz /Treve jusqufa 5 heures/ erényeiből. Egy sápadt liba ábrándozik benne egy amerikai katonáról, igaz, hogy az egész mélyen emberi, talán túlságosan is az. Ugyanezt mondhatjuk el Phllinne Vaudoux /Franciaország/ el­ rontott filmjéről, a Keserű szái-rél /La bouche amere/ is. Ezt a jéezándóku filmet a mesterkélt alaphelyzet és dialógusok, továbbá az ügyetlen vágás tette tönkre. Azok előtt az alkotók előtt, akik nem szeretik az elbeszélés pszichológiai vagy drámai megkötöttsé­ geit, az "esszé" csábitó és veszélyes útja kínálkozik. Ez a műfaj végtelenül széles formai lehetőségeket kínál; kötetlensége pedig a gazdagság Ígéretét hordozza magában, ugyanakkor azonban bűnös mámorra csábit. Ezt a veszélyt egyedül Cárioa Vilardebo /Franciaország/ kerülte el, aki a Napok /Soleils/ cimü filmjében gyakran kitünően sikerült plasztikus változatokban mutatja meg a különbS-

- 105 -

*

zS természetes energiaforrásokat, ebben a filmben esőcseppek,vil­ lámok és szivárványfények biztos ritmusban, finoman mozognak a túlsúlyban lévő geometriai formák körül. Az egész mintha egy kies­ sé sokat épitene az absztrakt film varázslatára, de ezek a formai konstrukciók az anyag által felkeltett,őszinte lelkesedésből szü­ lettek és mindig valamilyen belső szükségszerűségből fakadnak. Ezt nem minden hasonló kísérletről lehetne elmondani, sok van közöttük, amelyet már egyenesen provokációnak szánt öncéluság jellemez. "Minden szent dolgot misztérium vesz körül", mondotta egy angol professzor, ennek megfelelőén néhány rövidfilm hermetikus elzérkózottságra vágyódó alkotója meglehetősen zavaros misztériumot hozott létre, kérdés, hogy milyen hivők számára? Max de Haas /Hollandia/ Az éveim napjaiban egy élet elmosódó emlékeit idézi fel, provinciális Froust, Faulknerrel leöntve, melyben a rendező donquijotei virtuozitása a holland táj szélmalmait támad­ ja meg. louis Portugálse /Kanada/ Én-je szép testmozdulatokat mu­ tat be, ezekből az ember fizikai szépsége sem hiányzik, a hangmegoldások változatosak, az egész azonban alig több, mint egy ne­ gyedórás tornaóra, vagy egy szűzies pantomim Québec jótékonykodó asszonyai számára, még némi ünnepélyes kétértelműség sem hiányzik belőle. Akaratlanul is valamilyen nyugtalanítóbb folytatását vár­ nánk, A hermetikus elzárkózás iskolapéldáját Jean Cavrol és Claude Durand /Franciaország/ Nektek beszélnek /On vous parié/ cimü filmje nyújtotta. Ez mintha jobb lenne, mint a többi, a célkitű­ zés is igényes, a tehetség pedig vitathatatlan. Egy olyan témát dolgoz fel, melynek meg kellene hatnia a nézőt, a béke egyik ál­ dozatának visszaemlékezései az Atlanti Fal egyik, most már nem háborús célokra használt részén. A film azonban inkább az észhez, mint a szívhez szól, épp az a hibája, hogy túl okos, túl kiszámí­ tott szerkezettel dolgozik. A múlt felelevenedő képei és a jelen különböző hangulatai közötti ellentét hangsúlyozása pedig az egész egységének, a kegyetlen és egyre erősbödő tragikus magány, a tudathasadás ábrázolásának rovására történik,így az egész szét­ esik s ami a még nagyobb baj, a kissé színtelen képek és a nagyon is gondosan kidolgozott szöveg között is szakadék tátong. Az ilyen, túlzott igényekkel fellépő, szertelen intellektualizmus Üdvös ellenpólusát sajnos a csak nagyon kis mértékben elénk kerülő komikus jelenetek adták meg. Ezek egészséges, friss

- 106 -

levegőt hoztak számunkra* Ezen a területen a legnehezebb eredetit alkotni, ezárt már a vállalkozás is dioséretreméltó. Jeaa Eléehet /Franciaország/ Mendegéltem /Je marchais/ cimü munkája az érdekes pedagógiai kísérletek közé tartozik. Igeragozást akar tanítani képek segítségével, a komikum tehát csak másodlagosan nyilvánul meg benne, a szövegek lltániaszerü ismétlődésén keresztül* Marcel Gibaud /Franciaország/ Ötszázmillió füstölt hurka /Cinq cents ml11 ion8 d’andoullles/ o* filmjét á hagyományos kabaré-tréfák ih­ lették, de néhány ügyes Ötlete ellenére is csak szorgalmas munka, mindvégig közönséges* Hasonló jellegű, de a kabaré-tréfák szín­ vonalánál mégis igényesebb Róbert Prtmier-Davis /USA/ filmje, A festő nap,1a. mely az absztrakt festészet egy kissé nehézkes,egy kiesé demagóg szatíráját adja* A mulatságos és sommásan megraga­ dott sablonból azonban a képek, a mozdulatok ötletessége és a szereplők kiváló játéka segítségével végül mégis egy jól sikerült tréfás mü született meg* Ezen a területen a meglepetést azonban mégis Pick Lester és a Televízió művészei által készített Régi burleszkek /Hunnia* Jumpia and Standin* Still/ cimü angol film hozta* És ha a néma burleszkeknek ez a paródiája a második nézés™ re már vészit Is valamit az erejéből, az abszurd helyzeteknek ez a ragyogó Mgag"-ekkel átitatott felvonulása mégis magával ragad, bennünket* Hiszen azt látjuk, hogy minden régi puszipajtásunk egy, a ml világunkkal párhuzamos világ logikájának áldozata lesz*

MINDENNAPI FEKETE KENYERÜNK: Az ilyen elkalandozások mindig üditőek és megpihentetik a nézőt, akit talán nlfárasztottak a fesztivál alapanyagát jelentő dokuemnturnok és más hasonlók, vagyis épp azok a filmek, amelye­ ket, - sít is tagadjuk - legszívesebben talán meg se® említenénk. A rövidfilm természetes hivatása, hogy őszintén számot adjon a jelenkori valóság ezer arcáról* Épp ez az, ami készítőit a műfaj csapdáinak, a téma laposságának, a szerkesztés mesterkéltgégének, a hiányokat pótolni akaró naiv lelkesedésnek elkerülésére köte­ lezné* A legtöbb idetartozó filmet a banalitás tette tönkre. Azon a elmen, hogy a munka mindenkit érdekel, hány jelentéktelen mes­ terséggel kell megismerkednünk! Ralph Keene /Nagy - Britannia/

-

10?

-

Az utcák alatt* éjszaka cimü filmje a londoni Metró éjszakai dol­ gozói közé vezet el bennünket, de semmiféle költészet sincs ben­ ne* a derék átlagemberekről készített közepes színvonala dokiméntumfilmek közé tartozik., ^avel Hobl /Csehszlovákia/ filmjéről; A mocsarak favágóidról vagy Brúnó Lefranda vasutasairól is csak azt lehet mondani* szürkeség, szürkeség,,, Csak néha történik meg, hogy egy-egy szokatlan téma mégis felkelti a figyelmünket, különösen ha teleobjektiwel kószitették. /Ilyen az amerikai Allén Dawnss ?ow-Woy-, 1a. mely álomszerű baletté alakit át egy zenés pa­ rádét, máskor a részletek megválogatáeának kegyetlensége hat /például a kanadai Louis Portugál se Hóclnósök-.ie. mely a havas vi­ dékek gyönyörűségeinek hódoló emberekről szól/* Az ilyen filmek azonban mind valamilyen csipős, keserű szemlélet jegyében készül­ tek* s valamiképp az elmúlt év Relchenbach-féle, elnéző szemléle­ téhez, vagy épp a Chabrol-féle kiábrándító, enyhén fasiszta túl­ zásokhoz állnak közel* Egyse rendezők annyira tisztában vannak anyaguk szegénysé­ gével, vagy oly kevéssé törekednek az anyag valamilyen egyéni lá­ tásmód jegyében való elrendezésére, hogy tudatosan is a bizony­ talanságnak és szétesésnek megfelelő szerkesztési módot használ­ nak* Az idei fesztivál tele volt zeg-zugos hamburgi, sansebastlanl, brüsszeli, bukaresti vagy varsói sétákkal* Említsük meg a ki­ bírhatatlan Laaorisse-féle kényeskedés jegyében vörös léggömbö­ ket, macskákat, gyermekeket vagy galambokat lefilmeső lengyel Lesiewlozet és a román Maroust, és a náluk sokkal rokonszenvesebb spanyol Antonio Eleizá-t, aki talán túlságosan ia eredeti képmeg­ oldásokra törekszik, a belga Costia de Renesse pedig a tömegből Ötletszerűen megragadott arcok és lelkiállapotok rajzával válik ki* Ezt az eljárást használja a jugoszláv Mathias Klopcic is, aki egy,a közömbös járókelők között magányosan háttérbe szoruló ámyképfestŐt mutat be. Ez a film nincs messze a legjobbaktól. Azt azonban ritkán tapasztaljuk, hogy valamilyen önálló szerkezeti megoldás vagy egyéni látásmód kialakítására törekednének. Ha még­ is ilyet aka-nak, leginkább valamilyen ritmikus vagy zenei megol­ dást választanak, ezek érdekesek ugyan, de könnyen formalizmusba torkollanék, mint például a holland Van dér Horst A tenger és a szél esetében. Ez a film két olyan vezemotívumra épül fel,amely­ nek egyensúlya végül is megbomlik majd. Máskor a tózis-antitézis s a vizuális és verbális analégiák eljárásának túlzott módszeres­ -

108 -

séggel történő kiaknázásával találkozunk, mint például Róbert Mé­ né gőz : Ellentétek /Contraetee/ cimü filmjében /ez kevésbé sike­ rült, mint a Sivatag végnapjai /Fin d »un désert/, mely csinált érzésekkel, a könnyebbik megoldást választva járja körül az olajmezőket, Hasonló témakörből sokkal jobban tetszett Pierre AcotMlrande /Franciaország/ Két világ között /Bntre deux mondes/ cimü munkája. Ebben az izgalmas gejzírek mellett legalább rongyot és szemetet is láttunk. Ebben a vonatkozásban az egyetlen kiutat mintha a kritikai ábrázolás jelentené. Ilyet láttunk az átalakulóban lévő kubai életről készült filmekben, Így Eduardo Manet Náger-ében /El Meg­ ró/ és Osear Torree Elfelejtett föld-lében, az utóbbi alapvető becsületességén a kissé naiv történet sem változtat. Ennél is jobb módszernek látszik az olyan puszta, nyers ábrázolás, amely a rendező egyéniségének teljes elmosódásából és alázatából meríti erejét; és amely gondosan ügyel arra, hogy semmise zavarja meg a valóság közvetlen megközelítését, megszépítés vagy elkanyarodóé nélküli bemutatását. Ilyen John Kirsh /Nagy-Britannin/? Iskolába akarok járni,, Karol Reisz vállalkozásában készült filmje. Ez a végső határokig megy el az ábrázolt valósággal szembeni szerény­ ségben, Kirsh egy úgynevezett "aktiv" iskolában figyelte meg a tanítók és a tanárok munkáját s közben arra törekedett, hogy a lehető leghűségesebben adja vissza a cselekvések idejét, ideértve a tapogatózásokat és az ismétléseket, s ezzel együtt az emberek legtitkosabb és legspontánabb életét a maga legaprólékosabb rész­ leteiben is megragadja, Rokonszenwel, finomságokkal, különösen pedig mély becsületességgel átitatott film, de joggal kérdezhet­ jük 9t hogy a válogatás, a kihagyások, az elbeszélés mértéktartásá­ nak mellőzése végül is nem egy tartalmatlan, semmitmondó filmet hozott-e létre? Ha ez igy folytatódik, a hosszú téli éjszakákon majd Hziga Vertev szórakoztat bennünket.

KEDVENCEIM, A RAJZFILMEK Esek után érthető, hogy a képzelet káprázatos játékai után vágyakozunk. A mesefilmek világa különös világi a ki© macskák és a nagy kanárik kihaltak. Egyedül Bunny maradt meg a zenekarból, amelyet nőst Chuck Jones .ügyes kezei irányítanak, a hagyományos - ion -

amerikai triikkfilmek utolsó mohikánjai azonban már teljesen ér­ dektelenek, Az amerikaiak közül csak John Hubleys Hat? gyermekei cimü filmje bájolt el bennünket, rugalmas kisgyermekeket, mozgó, világos foltokra alapozott szerkesztést találunk benne, az egész azonban mégsem annyira zseniális, mint a Moonbird volt, A közép­ európai termés, mely az elmúlt évben különösen bőséges és figye­ lemreméltó volt /annak ellenére, hogy a közönséget erősen meghökkeltette bonyolult nyelvük és szorongással telitett hangulatuk/, az idén megvékonyodott, A jugoszláv Kristl és Urbanic egy leegy­ szerűsített, hangoskodó, meglehetős közönséges erővel forgatott SzarnárbŐr-t hozott, melyben az erősen balzaci vörös és arany do­ mináltak, Zágrábból való még Ranitovie Két osigá-ta. mely csak fokozza Prévert kényeskedó költeményének lassúságát, édességét, A nagyok közül Popesco-Gop© hanyatlik, az Isteni Pojar pedig egyhelyben topog, reméljük, hogy a visszaesést ujabb nagy lendü­ let követi majd. Ami a francia válogatást illeti, megvallom, teljesen hide­ gen hagyott Yves Joli A jelzések és az emberek /Les signau et des hommes/ nagyot akaró lapossága, Arié Mamboueh; Resülő szőnyeg-e /Tapie volánt/,Ez az arábiai zsidók Izraelbe való visszavándorlá­ sát bemutató tanítómese-féle helyenként elragadó vonalakkal dol­ gozik, de inkább csak vázlat, mint befejezett alkotás, Ennél sok­ kal jobban tetszett a Champeaux-Watrin csoport élénk, tömör, lel­ kesen megcsinált Labdajátékok--1a /Jeux de volants/, amelyen talá­ lékony irónia és mindvégig csinos grafikai megoldás vonul végig. Könnyed vidámságuk visszhangzik az olasz Leonardis Római Üdvözlet-ében /Welcome to Romé/, ez az amerikai turisták kiaknázhatatlan témája körül forog. Stilizálás! módja, a szereplők mozgása a Párizsi pillanatfelvétel-re /Paris-Flash/ emlékeztet, bár tulaj­ donképp nem igazi trükk-film, de kitűnő chanson-énekeseket hall­ hatunk benne, Michel Bősehet és Andrá Martin elképesztő Patamorphosls-a szintén a chansonok világát vonultatja fel. Ahogy a Fur­ csa komédia /Brole de drame/ Molineux-je mondaná* addig ir vala­ ki borzalmas dolgokat, hogy végül le is rajzolja azokat, Andró Martinnak, a francia kritika Woody Woodpeoker-ének elemzései, me­ lyeket Bochet parodisztikus ceruzarajzokba tett át, végül is stí­ lusgyakorlatok lettek á 1& Queneau, Busz leckén át össze-vissza mókázik a festők viselkedéséről, Disney-ről, a British Councilrffl, Lőtte Reininger-rŐl és egyebekről* A dolgok visszájáról való 110

megmutatása, a féktelen mimikri sok olyan érdekes lehetőséget tár fel, hogy a mostaninál egyénibb megfogalmazásukat is joggal re­ mélhettük, MacLaren Vízszintes és függőleges vonalai /Lignes verticales et horizontales/ ugyan nem olyan forrongó alkotás, mint az előbbi. Épp tiszta klasszicizmusával magasíik ki a többi közül* MacLaren ebben a filmjében sokkal absztraktabb, mint valaha, egy­ máshoz közeledő, egymástól eltávolodó, a neki mindig kedves meg­ oldást jelentő crescendo-áecrescendo mozgása szerint megsokszo­ rozott egyszerű vonalakat kombinál, mégpedig olyan művészettel, mely a beléje fektetett munkát és virtuozitást is észrevétlenné tudja tenni; - mindez, a zenekíséret nemes egyszerűségével együtt végül is azt az ellenállhatatlan varázslatot, azt a vlllongó lel­ kiállapotot idézi elő,amely a film legmagasabb mágiáját jellemzi, /Cinéma 61. M°53. 1961. február/.

-

*ni

»

FORIJM

Molnár István

Zsitkovszky Béla, a magyar film úttörője

I. A MAGYAR FILMTÖRTÉNET KEZDETEI Alig félévvel Lumierék párizsi bemutatója után már a magyar közönség is megcsodálhatta a szenzációs uj felfedezést, a kineraatográfiát. A miileneunni kiállításon a sokszorosítási és fényképé­ szeti pavillonban bemutatták az "Edison-féle kinetográf-phonográfőt”. De az első "élőképeket" még nem nézhették végig tömegek, mert az Edison-féle "stereoscop-szekrény"-ben egyszerre csak egy ember láthatta a filmet. Ebbe a szekrénybe - mint Zsitkovszky Ír­ ja A film hőskora cimü önvallomásában - "a néző egy koronát do­ bott be, azután a kép automata szerkezettel, villamos kapcsolás­ sal megindult és lepergett előtte az első filmkáp." /Filmkultúra, 1928, jul./ A Franklin Társulat rangos ás igényes népszerű kiadványá­ nak, a Vasárnapi Újság testvérlapjának, a Képes Folyóiratnál: /e lapok főmunkatársa volt Mikszáth Kálmán/ képzőművészeti kritikusa és fotóriportere, Paur Géza igy számolt be az eseményről: "Bámu­ latos micsoda hűséggel ad vissza egy ilyen képsorozat egy NewYork-ba érkező gyorsvonatot, a Broklyn-hidat, utcaseprőket, fürdő katonákat stb,,," A továbbiakban leírja, hogy abban az időben már mintegy négyszáz felvevőgéppel dolgozik a Lumiere-féle R.T, a vi­ lág minden táján. Elmondja, hogy a milleneum alkalmával a diszbandériumról mintegy hat képet vettek fel, azonkívül a Lánchíd és az Operaház környékéről is vettek fel ilyen élő fénykéneket, ame­ lyek már New-Yorkba is eljutottak. A Lumiere testvérek Budapesten az Andrássy-uton tartanak állandó kirendeltséget, ahol minden hé­ ten uj sorozatot mutatnak be. /Képes Folyóirat, 1897. 385. old./

-

112

A mozgó képek hosszáról és tartalmáról Zsitkovszky azt köz­ li, hogy ezek az eleő filmecskék - a "képek” - 20-40 méteres te­ kercsekből állottak ás semmitmondó jeleneteket tartalmaztak. Leg­ inkább tájképeket, ahol legalább 2 füstölgő vonat, vagy más köz­ lekedési eszköz volt felvéve, /Filmkultúra, 1928 . jul,/ Sziklav Araold Párizsban járt testvére révén beszerezi az első Lumiere-féle vetitő-apparátust és a hozzávaló filmeket, ame­ lyek segítségével az Andrássy-ut 41. szám alatt megnyitotta az első mozit Magyarországon 1896. júniusában, A 100 férőhelyes "mozgőfényképszinház" azonban féléves működés után bezárt, mert a közönség nem mutatott megfelelő érdeklődést az uj intézmény iránt, /Mozgófénykép Hiradó,1915.45-47,sz./ Egyes hirlapi cikkek vitáinak tanúsága szerint Bákés községben még Sziklayékat meg­ előzve mutattak volna be rendszeres mozgőfénykép előadásokat,, Akármelyiké is az elsőség, egy bizonyost egyik is, másik is rövid ideig működött. Kávéházakban, nyilvános szórakozóhelyeken, kaba­ rékban folytatta tovább hóditó útját a kínomatográfia. Ezeknek a kis filmecskéknek szenzáció-jellegükben rejlett vonzóerejük. Jellemzésül idézzük az akkori Kerepesi ut /a mai Rákóczi-ut/ és a Szövetség utca sarkán lévő VELEHCE KÁVÉHÁZ egyik 1901-es újsághirdetéséts "Mozgőfénykópekben újdonságok érkeztek, ami még Magyarországon nem volt láthatósMonte Miro csoport,Bármim Cirkusz utcai diszfelvonulása Kew-Yorkban stb," /Magyarország, 1901, május 5 ./ Hogy a bemutatott filmek között milyen mennyiségben és mi­ lyen arányban szerepeltek hazai tárgyú felvételek, azt pontosan megállapítani nem tudjuk, de Paur Géza idézett cikke alapján fel­ tételezhető, hogy a milleneum utáni években is készültek budapes­ ti és magyarországi tárgyú mozgóiénak épek. A Vígszínház 1900-ban bemutatta Blumenthal és Kadelburgj Mozgó fénykének cimü komédiá­ ját, A 3 felvonásos bohózat fordulatai két házasfél hűtlenségét leleplező balatoni, egész pontosan siófoki felvételekre épültek. /Jellemző egyébként az uj találmány hódításaira, hogy 1900-ban, Temesvárott megjelent egy novellás kötet "mozgó fényképek" elun mel, de a novelláknak nincs kapcsolatuk a kinematográfiával:/ Gu­ lyás Gyula: Mozgó fényképek, Temesvár, 19 00./ Az 1896 és 1900 kö­ zött készült felvételek mindegyikét külföldi "kinematográf felvékelezők” készítették.

- 113 -

Ebben az évben múlt hat évtizede annak, hogy a magyar szak­ emberek által készített fényképek is "megelevenedtek", megmozdul­ tak, elindult útjára a magyar kinematográfia sokmillió kilométert számláló celluloid szalagja.Zsitkovszky Béla fónyképészmesteré az úttörő érdem, Magyarországon ő volt az első, akinek sikerült moz­ gásba hozni a fényképező kamera objektivje mögött fénnyel-árnnyal kirajzolt világot, 19ol április 30-án mutatták be, - a mai Urá­ niában - a Zsitkovszky Béla "rendezte" és fényképezte első magyar filmet: A tánc-ot. amelynek "forgatókönyvét" Pékár Gyula irta. Sajnos maga a film - némafilmjeink túlnyomó többségével együtt eltűnt, elkallódott a kulturjavsk közöny máLlasztottaomladékában, Csak néhány,Írásban rögzített visszhang erejéből következtethe­ tünk a szerzők mozgóképekbe foglalt érzéseire és gondolataira. Tehát egy másik kifejezés-forma szubjektív tükröződései révén, kettős fénytöréssel jut el hozzánk az eredeti mü. Szoros értelem­ ben vett filmtörténet /müvek és alkotójuk pályafutásának elemzé­ se/ helyett tulajdonképpen sűrűbb szövetű szakmatörténet szálai­ ból kell kibogozni az első magyar filmnek és alkotóinak portré­ ját, A hatévtizedes jubileum azonban nemcsak méltó, hanem illő alkalom is arra, hogy a magyar film úttörőjével, annak pályafutá­ sával kissé közelebbről megismerkedjünk. Az Írott dokumentumok feldolgozásánál figyelembe kell ven­ ni, hogy a kapitalizmus korának uralkodó filmszemléiét® főként a vállalkozói érdem elismerésével és kiemelésével közeledett az uj "iparághoz", melynek sokkal inkább, mint a kultúra más területé­ nek "éltető eleme a tőke", /Lányi-Radó-Ield: A 25 éves mozi, 15, old, Budapest, 1920, / A kinematográfia területén elért eredmé­ nyek, törekvések és felfedezések objektív számbavétele helyett a hatalmi helyezkedés és egzisztenciális mérlegelés a vezérelv a szakmai sajtó munkájában. Az alkotó, feltaláló elme fáradozása leginkább akkor talál kellő visszhangra, ha kellő üzleti érzékkel - és persze szerencsével is - párosultan kísérletezett a kinematográfia kincseket Ígérő terepén. Az állítás bizonyítására szol­ gáljon a Mozgófénykép Híradó egyik száma, amely címlapján bemu­ tatta "a kinematográfia megteremtőit". Ezen sorrendben,és egyen­ rangú nagyságban a következők képei szerepelnek: Lumiere-testvé­ rek, Gaumont,Edisón,Űh.Orbán,Neumann József és Ungerleider Mór!!! /így!/ /1908, 19, sz„/ A két utóbbi tudvalévőleg a magyar filra-

- 114 -

ipar úttörő vállalkozója. E felfogás magyarázza, hogy miért ju­ tott mellőzés Demény Györgynek, az egyetemes filmtechnika egyik zseniális magyar felfedezőjének. De a jóval szerényebb tehetségű Zsitkovszky Béla hazai elismerése sem sokban különbözik világhírű hazánkfia külföldi megbecsülésétől. Jellemző, hogy amikor megje­ lenik az első igényesebb cikk nA kinematográf!a esztétikájáéról, az a hivatalos szervek gánceoskodása és megnemértése mellett a film fellendülésének akadályát a kalmár szellemben látja, "Csak egy kis jóakarat és hozzáértés kellene, mely enyhítené a gyárosok mohó tülekedését és lázas haszonlesését. Egy kevés elmélyedés a mozi és a közönség leikébe, hogy azután a művészi invenció az anyag által szabott korlátok s irányvonalon diadalmaskodva szeretetet, megértést, fájdalmat és vigságot hintsen el közöttünk," /Mozgófónykép Híradó 1912. IV. 21 ,/.

II. ZSITKOVSZKY BÉLA PÁLYAFUTÁSA A fellelhető dokumentumok keveset mondanak el Zsitkovszky életrajzéból, A Castiglione-Székely féle Filmlexikon és a halála alkalmával irott nekrológok 1867-re jelzik a születés évét. Származására vonatkozóan ő maga Írja egyik cikkében, hogy "előkelőnek mondott rokonsága" lenézte fotós mesterségét. Életút­ ja sokban megegyezik az első külföldi kinematográfusok pályafutá­ sával, Hiszen nemcsak a Lumiere-testvérek voltak fényképészek, hanem Európa legtöbb országában fotósok /de nem fotóművészek!/ nevéhez fűződik a kinematográf!a nemzeti fejlődésének megindítá­ sa, "Tagadhatatlan, hogy a film kezdeti korszakában az elsőrendű szakképzettség igen kiváló példáira akadunk, de csak elvétve ta­ lálunk olyan filmekre, amelyek a modem társadalomnak valamit is adtak volna". /P.Rothas A dokumentumfilm, Bp. 1961. 41. old,/ A magyar fllmtechnika úttörője, - ahogyan a Filmlexikon ne­ vezi - már képzett fényképészmester, amikor kapcsolatba kerül a filmmel, 1899-ben elvállalta az Uránia Tudományos Színház fotóla­ boratóriumának irányítását - ahogyan a korabeli cikkek erről meg­ emlékeznek - "művezetői" rangban. Munkatársaival együtt készítet­ ték az uj színház vetitettképes előadásainak fotóit, diorámáit. Visszaemlékezései szerint kilenc évig állt az Uránia szolgálaté-

bán. Amikor 1906-ban létrejön a Magyar Fényképészek Országos Szö­ vetsége, annak szervezője és a megalakulás után egyik vezetője, /A Szövetség elnöke az az Uher Ödön, aki később maga is a magyar filmgyártás úttörői közé számított,/ Zsitkovszky Béla társszer­ kesztője lett a Szövetség hivatalos lapjának A fénv-nek. A lap színvonalára jellemző, hogy iról között találjuk Lyka Károly mű­ vészettörténészt j Székely Aladárt, a portré-fotő kiváló művészét. Számos cikket irt a lapba maga Zsitkovszky is, "A kitünően szer­ kesztett folyóirat - Írja róla Hevesy Iván - szövegben és kép­ anyagban minden megelőzőt felülmúl," /Hevesy Iván: A magyar fotó­ művészet története, Bibliotheca kiadás, Budapest 1958, 57*oldal./ Közben mint filmoperatőr számos híradó-jellegű eseményt és riportfilmet készített, amelyeknek pontos megállapítása csaknem lehetetlen, A korabeli szaklapok nemcsak az efajta filmek készí­ tőinek nevét nem közölték, de ekkor még általában a játékfilmek­ nél is csak az Írónak és a rendezőnek a nevét jegyezték fel a színészeké mellett. Riportfilmjei közül ő maga a II, Rákóczi Fe­ renc hamvainak hazahozatalából 1906-ban készült felvételeket és Bleriot-nak a rákos! repülőtérről 1909-ben történt felszállásának megörökítését tartotta legjelentősebbnek. Mint tapasztalt fényképész és a mozgófényképészet úttörő­ je, a kinematográfia hazai fellendülését fotósok bekapcsolódásá­ tól remélte. Ennek érdekében számos cikket irt, sokat szervezke­ dett, Kilépve az Uránia kötelékéből egyik kezdeményezője a Magyar Kinematográfusok Országos Szövetségének, A szervezkedés - mint arról a Mozgófénykép Hiradó beszámol - nemcsak anyagi érdekvédel­ met szolgált, hanem igyekezett polgárjogot biztosítani, az uj kulturterület dolgozóinak. Idézzük: "A nagy vendéglő pajtájában sörös hordókra rakott, rozoga deszkákon játszó müvészhad terjesz­ ti a magyar kultúrát és az Önálló magyar állameszmének babérkoszoruzta bajnoka, A mozgófénvkép azonban, amely egy rövid félóra alatt a világ legrejtetteb zugában élő egzotikus nemzetek éle­ tét, szokásait, műveltségét gyönyörű természetes felvételekben, szépségekben gazdag vidékeket, nemzetek ipari és mezőgazdasági életét s legújabban a világirodalom legjelesebb munkásainak re­ mekműveit mutatja be, az csak vásári mutatvány, melyet a csepürágókkal egyforma színvonalra állítani gaz merénylet lenne a magyar kultúra ellen." /M.H. 1909. V. 15./

- 116 -

A megalakult szövetség választmányi tagja és műszaki ta­ nácsadója Zsitkovszky Béla, Feladata elsősorban az operatőrképzés és az utánpótlásnevelés irányítása. Amikor az 1910-es években megindult a néma játékfilmek gyártása* 6 az egyik legtöbbet fog­ lalkoztatott magyar filmoperatőr. Ehhez tudnunk kell azt* hogy az akkoriban készült filmek jelentős százalékát még mindig külföldi operatőrök készitették. Mellette ismertebb nevű magyar operatőrök Bácsi József, a rendező-operát őr Illés Jenő. Erdélyi Mór. A ne­ vesebb magyar 'filmrendezők csaknem mindegyikével dolgozott együtt. Korda Sándor filmjei közül 6 fényképezte a Falu rossza. Lvon Lea. A népfölkelő stb. filmeket. Kertész Mihállyal együtt készítette a Karthauai ás Raskolnyikov cimü filmeket. Dr, Lázár Lajos filmjei közül A drótostót, a Koldusgróf;, Taifun; Balogh Bé­ la rendezései közül A Pál-utcai fiuk. Az obsitos. A Tengerkék. A toprini nász cimüeket fotografálta, 1915-ben ő fényképezte az Ágyú és harang cimü filmet. A 4 felvonásos politikai filmszatíra a népek testvériségét és békevágyát hirdette* A barlanglákók cimü filmje Tömörkény István müvét dolgozta fel és a szegényparaszti nyomorúságra hívta fel a figyelmet. A film rendezője a Gárdonyi Géza, Móra Ferenc, Tömörkény István nyomdokain járó Damó Oszkár. A játékfilmek mellett elsősorban és állhatatosan a nevelő, felvilágosító filmekhez vonzódik. Egyik szervezője és megalapító­ ja az 1913 -ban létesült Pedagógiai Filmgyárnak. A kifejezetten oktatási célok támogatására alakult filmgyár világviszonylatban is az elsők közé tartozott.Zsitkovszkynak nemcsak a filmgyár meg­ alapításában, de naggyá fejlesztésében is elévülhetetlen érdemei vannak,amint arról a korabeli lapok számos cikkben megemlékeztek. Amikor Korda Sándor 1915-ben megalapítja Mozihét cimü hetilapját, a műszaki rovat vezetését Zsitkovszky Béla vállaljai Itt is több elméleti és szakcikket irt. Tevékenyen közreműködött a Magyar Ta­ nácsköztársaság virágzó filméletében is, A Tanácsköztársaság leverése után, amikor "a filmgyártás fokozatos visszafejlődést mutat, a további felvételi munkáktól visszavonultam - irja visszaemlékezésében, A Pedagógiai Filmgyár­ ban vállaltam állást és az ifjúsági szemléltető oktatás céljait szolgáló képeket készítem,Büszkeséggel állapítom meg,hogy egy-két nemzedék került ki a kezem alól és boldog vagyok, hogy megterem­ tője vagyok annak a magyar filmkultúrának, amely fennállásának

- 117 -

három évtizede alatt nemcsak világhírű művészeket, rendezőket adott a világnak, hanem sok magyar filmteohnikust is, akik hir­ detik a kinematográfia dicsőségét szerte e világon,” /Filmkultú­ ra, 1928 , juliue,/ "fagyon elkoptatott jelző ez ”A magyar kinematográfia úttö­ rője" és ezt a címet és rangot igazán csak Zsitkovszky Béla ér­ demli meg, lemcsak a magyar kínomatográfia úttörője, hanem a filmgyártásnak eui'ópai értelemben véve egyik kezdeményezője is volt és a magyar szakma rendkivül sokat köszönhet neki. Amikor a filmgyártás világszerte még ceák rövid burleezkekben merült ki, 6 már fillafelvételeket készített a táncokról, amely az akkori technikai készültség mellett'mind a felvételnél, mind a leadásnál a legnehezebb problémák közé tartozott," - irta róla a Magyar mozi és film, /1930,IX,21,/Ez a halála alkalmából Írott, úgyszól­ ván egyetlen méltó megemlékezés beszámol arról is, hogy Zsitkovszky állandóan kísérletezett, furt-faragott, Például úgy készí­ tett pillanatfelvételt, hogy egy galamb lábára cérnát kötött és az elszakadó cérnaszál exponálta a pillanatképet. Pályája nemcsak indulásában, befejezésében is hasonlít külföldi kortársaira. El­ hagyottan, elfeledve, Idegileg összeroppanva halt meg 1930, szep­ tember l6 ,~án, "Tehetségénél csak szerénysége volt nagyobb, A kö­ nyökével nem tudott dolgozni, és ha félrelökték - de sokszor lök­ ték félre - szó nélkül félreállt," /Lenkei Zsigmondi A mosolygó mozi, 201, oldal, Budapest, 1930, Mozivilág Szerkesztősége kiadá­ sa,/ III, URÁNIA TUDOMÁNYOS SZÍNHÁZ A tánc úgy szerepel a köztudatban, mint önálló film /Lajta A.: Az első ötszáz méteres film, Filmvilág, 1961, IV.l,/; a 60 éves jubileum alkalmából Írott egyik megemlékezés pedig "játék­ filmnek” nevezte, /Magyar Nemzet, 1961, IV.30,/ Nemeskürty István a magyar némafilmek szaksajtójának és szakirodaimának történeté­ ről Írott, kiadás alatt lévő müvében filmillusztrációnak nevezi az első magyar filmet,Mielőtt "A tánc" részletesebb ismertetésére és jellegének valószínű megállapítására rátérnénk, vizsgáljuk meg közelebbről a keletkezés körülményeit.

- 118 -

Az első magyar mozgófényképek as Uránia Tudományos Színház­ ban kerültek bemutatásra. Ez a sajátos színház nyugateurópai, el­ sősorban angol és nemet mintára létesült intézmény volts a tudo­ mányos ismeretterjesztés előmozdítására. Megalakulását az akkori oktatásügyi minisztérium hivatalosan is támogatta. A vállalkozás tokéjét un. pártfogó testület hozta össze, amelynek elnöke Molnár Tiktor, a minisztérium egyik főt!eztviselője, Á színház igazgató­ ja Szana Tamás iró. A színház megnyitásáról és működéséről a tekintélyes Vasárnapi Újság igy számol be; "1899 « november 4-től kezdve tudományos színháza van a fővárosnak, az Uránia Színház, melyet egy társaság szervezett a kormány támogatásával. A mór stilusu épületet, amely eredetileg orfeumnak épült, különböző okok miatt be kellett zár­ ni. Most az Uránia itt tartja előadásait a különböző tudományok­ ból, találmányokból műt atványokk al, színpadi jelene te só sbe n, köd­ fátyol- és vetitettképekkel, körképszerűen rendezett díszletekkel, néma ábrázolókkal. Szóval a technika, illúzió, világitás minden módjával szemlélhetövé teszi a tudás és ismeret világát." /Saját kiemelés - M.I./ A cikk a továbbiakban elmondja, hogy külföldön már hol működik hasonló színház. A feladatok között arról is ir, hogy "az iparosok részére is rendeznek műt atványokat,p 1 . a vasmivesek előtt feltárják a vasbányászatot és a vas előállításának minden eljárását." A magyarázó szöveget felolvassák^ erre követ­ keznek a mutatványok. Ás Uránia Színház első darabjának cime: Küzdelem az Ész-aki pólusért b három felvonásban három különböző expedíció viszontag­ ságait illusztrálja: az 1869-1 második német expedíciót a "Germá­ nra" és "Hanza" hajóval; as 1872-74-i osztrák expedíciót a Ferenc József-föld felfedezésével, a "Tegethof" hajóval; végre Nansen expedícióját. Á szöveget Cholnoky Jenő tanár irta s Dajka Balázs színész érces hangon olvasta fel. A díszletek nagyon szépek, a vetített képek művésziek, a gépezet jól működött. A jéghegyek kö­ zötti zivatar, napfény, északi fény, köd, a jégtáblák festői lát­ ványt nyújtanak, az utazás eseményeit pedig alakok ábrázolják. Az északsarki utazások után Klupathy tanár a levegő cseppfolyósítá­ sát is érdekes mutatványokkal adta elő. Az Uránia Színház tehát szórakoztatva éa gyönyörködtetve oktatás ha jól vezetik, mindig meg is találja a közönségét." /Vasárnapi Ujság, 1899. 45. sz./

- 119 -

Ez a részletesen Idézett cikk jól érzékelteti azokat a tár­ sadalomtörténeti és művelődéstörténeti okokat, ámenek serkentet­ ték a fotó és a kinematográfla fejlődését. Az Uránia Tudományos Színház további fontosabb müsordarab­ jairól és azok sikeréről a korabeli lapokból a következőket le­ het megtudnunk: Transvaal. Előadó Hopp Ferenc a róla elnevezett KeletÁzsiai Muzeum megalapítója. Hopp és az angol Hewton felvé­ telei a burokról. Spanyolország. A képekkel gazdagon illusztrált előadásban tis perces bikaviadal szerepel mozgó fényképekben, Velence. A Szent Gotthárdl alagút. Párizs 1900-ban. A három felvonásos előadást Salamon Ödön irta, mintegy 150-200 kép és számos mozgófénykép látható az előadásban. A mozgófényképek elmei: Séta Párizson keresz­ tül - Kocsizás a Champs Elysée-n - Estély az Elyseé-ben, Kánkán a Móniin Kouge-ban. Az előadást 139 alkalommal tűztén műsorra. A aecessio. Irta Lyka Károly, Monté Carló - Riviéra. RómaP Betekintés a világegyetem csodáiba. A föld körül. 10 mozgófénykép és tiz zeneszóm emeli a darab szépségeit. Látunk japáni körmenetet, az elefántok táncolá­ sait - hirdetik az eredeti szövegek. Sváic-ról Ráth Végh István,a neves polihisztor irta az elő­ adás szövegét. Az orosz-japán háborúról az Uránia.

ugyancsak rendezett

filmelőadást

A megnyitást követő évek témáiból Összeállított kimutatás hiven tükrözi az Uránia törekvéseit. Jellemző e program müsorpolitikájának népszerűségére,hogy 1905-ben már vidéki hálózat szer­ vezését határozták el, azzal a céllal, hogy "érintkezésbe hozzák mindazokat, akik a tudomány népszerüsitéeét a fővárosban ás vidé­ -

120

-

ken szolgálják." /Vasárnapi Újság, 1905. 13.ez./ Igaz ugyan, hogy a cikk beszámol arról is* miszerint"anyagi források miatt a terv­ vel csak 4-5 év alatt lehet elkészülni". Az Uránia ismeretterjesztő munkájának jelentőségét, gazdag­ ságát ás változatosságát akkor tudjuk igazán felmérni, ha Össze­ hasonlítjuk a Telefon Hírmondó és a kávéházi mozik korabeli mű­ soraival. A Telefon Hirmondó szintén külön pavilIonban szerepelt a milleneumi kiállításon és - az egykorú beszámolókból Ítélve változatos műsora igen nagy népszerűségnek örvendett. "KöröekörÜl mindenütt hallgató-kagylók vannak a falakra függesztve s ha fü­ lünkhöz tesszük valamelyiket, majd a legfrisebb politikai, szín­ házi és napihireket halljuk; majd zene csendül fülünkbe, és alig végzi Jókai Mór az ő szép csengésű hangján a szegény gazdagokról szóló költeményét, már szilágyiné Bárdossy Ilona a magyar királyi Operaház tagja kezdi Valery Violetta bordalát énekelni; utána is­ mét más..* /.../ És ez mind csak a kezdet, mert az ármányos fo­ nográf egymásután adja vissza a magyar királyi Opera, a Népszín­ ház és a főváros többi színházai legelőkelőbb művészeinek és mű­ vésznőinek hangját, mégpedig oly csalódásig hiven és tisztán,hogy azt hisszük, egy nagy hangversenyteremben vagyunk és ott halljuk az éneket... Amit eddig csupán csak 8-10 ember hallgathatott,most egyszerre 20.000 ember is hallgathatja." /Vasárnapi TJjság, 1896. 22.sz./ Nos az a Telefon Hirmondó, amely ilyen gazdag és változa­ tos programmal indult - a "beszélő újság" ahogyan ekkoriban ne­ vezték - 1901-ban este 8-tdl 11 óráig terjedő adásaiban felvált­ va katona és cigányzene közvetítését hirdeti,amelyet 1 /2 8-kor a Frankfurtból érkező tőzsdei jelentések, 1/2 10-tői 10-ig pedig a hírek és táviratok felolvasása szakit meg. A kávéházi és kabaré­ beli mozidarabokról pedig már tudjuk, hogy azok kizárólag a szenzáciőkeltés és szórakoztató látvány miatt készültek. Az általános felfogás még egy évtized után is az volt, hogy a mozgófénykép csak "uj iparág Magyarországon" /Színház és Élet, 1907. VIII,10./ A XXX. század műszaki, természettudományos és földrajzi felfedezéseinek hozzáférhetővé tétele azonban elsőrendű korszük­ séglet már a századfordulón. A szükséglet pedig előbb-utóbb meg­ teremti a kielégítés felvételeit. A felfedezések nyomán "kitáruló elvont, gondolati világkép naturális megismerésének igénye és le­ hetősége ugrásszerűen megnövelte a konkrét, tárgyi xsmeretközlés -

121

követelményeit. Az egyébként hozzá nem férhető dolgok látása, a tudományos felfedezések, az egzotikus*távoli földrészek vizuális szemléletének igénye egyik hajtóereje a fotó és a film fejlődésé­ nek, Mindkettőt ugyanaz a társadalmi, kulturális igény hozta lét­ re és sarkalta előre. Bár a közönség látogatása viszonylag magas százalékot ért el, egy ilyen üzem fenntartása ekkoriban mégsem volt rentábilis, nA diorámákkal való illusztrálás felette költsé­ ges volt,úgy hogy az Uránia Társaság alaptőkéje az első évben el­ fogyott, Ekkor azonban a véletlen sietett az Uránia segítségére, A diorámák helyett a aozmófénvképet hívta segítségül a tudományok minden ágazatát felölelő darabjai illusztrálására. Be itt sem so­ ká elégedett meg az első időben Londonban vásárolt mozgófényké­ pekkel, hanem már 1901-ben Pékár Gyulai A tánc cimü darabjához saját maga készített eredeti mozgőfárnyképeket az Operaház balett­ karának és Blaha Lujzának, a Népszínház felejthetetlen művésznő­ jének közreműködésével," így emlékezik vissza az intézmény munká­ jára egyik volt vezérigazgatója /Filmkultúra, 1930, III,/, Az első állandó mozit tehát a tudományos ismeretterjesztés igénye és lehetősége teremtette meg. Kiemelte a mozgófénykép elő­ adást a kávéházi és vásári mutatványok lenézett köréből és a szemléltető, vizuális ismeretterjesztés fórumává tette. Az Uránia ebben a formában működött mindaddig^ amig '1916-ban kizárólagosan mozgófénykép előadások rendezésének adta át a helyét, S hogy ez az indítás és beidegződés mennyire meghatározta a filmmel kapcso­ latos felfogást, arra jellemző, hogy Biró Lajos,a későbbi neves forgatókönyviró is elsősorban abban látta jövőjét, hogy f,a mozi igazi diadala, legnagyobb és egyre növekvő sikere, legterméke­ nyebb és legjelentősebb munkája - uj ságiról munkának nem lehet mondani - a krónikás munkája lesz, Pathé-Journal,Gaumont-Journal, a Titanie vízre bocsájtása, az olasz-török háború, úszó jéghegyek a tengeren, élet egy óceánjáró tetején stb." /Mozgófénykép Hír­ adó, 1912, 7,19,/, Találóan irja Lebegvev professzor, aki az el­ sők között rendszerezte a film ismeretelméleti, valamint művésze­ ti jellegének szerepét és különbözőségét, hogy: "A film történe­ tének első napjaitól kezdve a közönség legnagyobb részét a kis­ polgárok s a proletárok tömegei adták s ezek érdeklődését olyasmi köthette le, mint például a ritka természeti jelenségek, idegen országok és népek élete, szenzációs politikai események, valamint

- 122

a cirkusz, a varieték stb. szórakoztató műsorai. Az emberek túl­ nyomó többsége nem élhet ezekkel a szórakozási lehetőségekkel ezért szívesen nézik meg a mozivásznon történő megjelenítéseket,n /Lebegyev; A filmesztétika alapjai, 45.o. Budapest 1961, Magyar Filmtudományi Intézet és Filaarchivum kiadása./ Jóllehet az első magyar fénykép- illetve mozgófénykép-szin­ ház egész műsora ennek a korszükségletnek hatása alatt keletke­ zett, működött, és ez hozta létre az első magyar filmet is, a ma­ gyar filmgyártás fejlődésére a későbbiek során nem jellemző az ismeretközlő, tudományos igény színvonalas kielégítése.

IV. A TÁNC A tánc Irta: Pékár Gyula, zenéjét összeállította: Kern Aurél "Rendezte" és fényképezte: Zsitkovszky Béla 200 kép - 24 mozgófénykóp. Szereplők: 31aha Lujza Dietz Tessa Márkus Emilia Hegedűs Gyula Varsányi Irén Hajdu Margit Balogh Szid! Hauptman Ilka'és Amália Berzétey Ilona Nikó Lina Csapó Paula Mirsehy Emilia Xramer Rózsi Szeréíny Zoltán Reisz Rózsi Várady Jenő Schmidek Gizella Vendrei Ferenc Szaladosn© Paula Közreműködött: Radícs Béla és zenekara. Bemutatásra került 1901. április 30-án. A korabeli sajtó "A tánc" keletkezésének' érdemét elsősor­ ban Pékár Gyulának tulajdonította. A kormánypárti sajtótermékek szívesen ' xörülhizelegték ezzel a dicsőséggel a befolyásos köz­ életi férfiút, aki már a Filmipari Alap elnöke volt akkor, amikor Zsitkovszky Bélát méltatlanul elfeledve, eltemették. Pedig "A tánc” történelmi érdeme nem elsősorban a téma felvetésében és

- 123 -

megírását)án rejlik, sokkal inkább mozgófényképészeti azaz film­ művészeti feldolgozásában* Az ötlet maga az 1900-as párizsi világkiállításról ered* A Képes Folyóirat 1901* évi januári első füzete beszámol arról,hogy a világkiállítás gazdag látnivalói között a legérdekesebb ötletek egyike á táncok palotája,. A bemutatásra kerülő táncokat három ba­ lett foglalta össze* As egyik balett-teremben modem francia, an­ gol, olasz, spanyol stb* táncokat mutattak be| a másikban népies táncokat, mint as angol sabotiere vagy a provencei frendole; a harmadikban pedig úgyszólván a tánc egész történetét; a legrégibb időktől kezdve bemutatták minden idők nevezetesebb táncait* Nyil­ vánvaló tehát, hogy as Uránia műsorába való beillesztésre ez a francia kezdeményesés adta a táncfilm ötletét Pékárnak*. A film készítéséhez a minisztérium által félhivatalosan tá­ mogatott, de anyagilag nem szubvencionált Urániának az anyagilag is támogatott Operaház balettkarát adták segítségül„Az Ötlet nem talált egyértelmű visszhangra az Operaház balettkaránál, de fő­ ként balettmestereinál* A Pesti Hírlap beszámolója szerint a ba­ lettkar kát táborra szakadt atekintetben, hogy szerepeljenek-e vagy ne szerepeljenek a mozgó fényképeken? - Nem elég, hogy egész életeteken át mindig táncoltok, még halálotok után is akartok táncolni - érvel Pini mester, az ellen­ zék vezére* Smeraldi balettmester azonban a fotografálás mellett volt és a vita eldőlte után Pini igy vigasztalta magáts - Csak menjetek hát szoknyás és szoknyátlan báránykáim az Urániába, Csináltassatok magatokból duplikátumot, amely különb lesz mint az eredeti* Különb, mert nem lesz ballerina szeszélye, nem lesz ballerina betegsége,erényben is fölétek kerekedik s anynyi példányban fogtok keringeni a nagyvilágban,mint akár a Schenk professzor könyve. Én mondom nektem - Pini mondja hogy orszá­ gos szerencsétlenség lesz még ebből* Amikor azután 1901, április 3-án a laboratóriumban keletke­ zett tűzvész következtében as addig készült felvételek jelentős része elpusztult, akkor Pini így fogadta a balettkar tagjait: - Elégtetek és mindenkor égni fogtok, ha egyébként nem, ak­ kor nagymama korotokban fogtok égni a szégyentől, ha meglátjátok magatokat mai csintalan alakotokban. Már most csak menjetek má­

124

sodszor is. Belekóstoltatok az örökkévaló dicsőségbe, már most csak nyalogassátok!" /A Pesti Hirlap 1901. május 1.száma nyomán./ A napilapok beszámolói szerint a mü 3 felvonásból állt. Az első felvonás az ó- és középkorral foglalkozott. Főként festmé­ nyekről készült diapozitivképek mutatták be a görög, asszír, egyiptomi, zsidó, római, keresztény és a középkori táncokat. Öszszesen P4 gyönyörű kép mutatta a görög táncokat. Terpsichore is­ tenasszony Rubens megmintázásában szerepelt a nimphák és szatirok csoportjával. Egynéhány egyiptomi képet ősrégi kopt dallam ki­ sért, A második felvonás a tánc aranykorszakát varázsolta elő. Itt már nagyobb arányban szerepel a film. A lapok szerint "mozgó­ képben" ismerjük meg az olasz Pavane és Gaillarde-ot, a spanyol Cachuch-éi és Courant-ét, a francia Passepied-et, Gavotte-ot és Menuette-et.». A zeneszámok szinte kortörténeti hangversennyé tö­ mörülnek és kivált azok a pillanatnyi fölvételeket vannak frap­ páns hatással a nézőre, melyek a mozgófényképeket közvetlenül megelőzik. A harmadik felvonásban a "kinematogrammok" még sűrűbben kö­ vetkeznek és ezek közül alig egy-kettő külföldi. A többi mind sa­ ját felvétele az Urániának és az újságírók örvendezve állapítják meg, hogy mindenben teljesen felismerhetők a magyar művésznők és művészek. A XIX. század táncai közül elsőnek a keringő Ősformá­ ját, a Landlert és a Schleifert mutatja, majd a lendületes HagyMazur, a naturalista Kán-kán, a szövettánc, Loie Fuller és a mo­ dern jégkeringő váltogatják egymást. Ez a jégkeringő tulajdonkép­ pen az első magyar mozgókén, amelyet még a tél folyamán vett fel Zsitkovszky Béla* Ezután következnek az etnográfiai táncok: a ja­ pán! , a jávai, a néger, a spanyol, a szláv eredetű és végül a ma­ gyar táncok. A bemutatón négy eredeti magyar tánc volt látható: a palotás, a körmagyar, a parodikus csárdás és az igazi csárdás® /A Budapesti Hirlap 1901, április 30-i cikke nyomán/, ^ Az előadás tartalmát nagyjából igy foglalják össze. Megje­ lentek ennél hosszabb és rövidebb beszámolók is, de az előadás lényege ez. A film célja az volt, hogy "a tánc kezdő korától fog­ va a mai napig bemutassa fejlődését és az ifjúsággal megkedvel­ te sse a legszebb táncot: a magyar táncot." /Vasárnapi Újság 1901, 15*sz. A filmből készült legszebb fotók a Képes Folyóirat 1901. évi II. f.é. 267-271 oldalán találhatók./

- 125 -

A film - mint arról a lapok csaknem mindegyike beszámolt közel 3 hónapig készülta A fényképezés és a vetítés körülményei­ ről a legrészletesebb és a legalaposabb beszámoló a Vasárnapi Új­ ság 1901* 15# számában található. A lap közli három különböző tárgyú, 7 kockás filmszalag fotóját és azt Írja, hogy azok a kes­ keny képszalagok, "amelyekben az egyes apró képek alig észrevehe­ tő különbséget mutatva következnek egymásután: az első magyar mozgó fényképek Pékár Gyulának és Kern Aurélnak A tánc cimü müvé­ ről*" A továbbiakban leírja, hogy az Uránia szkioptikonjakét-háromszoros nagyításban veti vászonfüggönyre az ilyen apró képe­ ket# Így másodperc alatt kb# 10 ilyen kis kép /azaz filmkocka/ fut el a sskioptikon lencséje előtt* A fehér vászonfüggöny 3-4 méteres képei egy másodperc alatt 30-40 méternyi gyorsasággal, vagyis gyorsvonat! sebességgel haladnak el a néző szeme előtt s igy történik meg, hogy az egyik kép formája a másikra vetődve a mozgás benyomását kelti, A gépek tervezője és alkalmazója Zsitkovszky Béla, az Urá­ nia fényképésze, aki a féltve őrzött párizsi és az Edison-társa­ ság amerikai felvevőgépeinek ismerete /?!/ nélkül, önállóan ol­ dotta meg a feladatot, hogy miképp vegyen fel negativ mozgóképe­ ket és ezekből a negativ lemezekből /igy nevezi a szerző a film­ tekercset/ miképp állítsa elő a diapozitív mozgóképlemezeket# A cikkíró szerint egy-egy mozgókép 1000-1500 apró képből van összetéve. Ez rendkívül fontos adat számunkra, mert tulajdonképpen en­ nek alapján lehet megállapítani "A tánc" valószínű hosszát# a z "egy-egy mozgókép" valószínűleg egy kamera nyers filmtöltet* Két cm-es kockamagasságot véve alapul, az 1000-1500 "apróképes mozgó­ kép** tulajdonképpen 20-30 méteres képnegativot jelent# Ha mármost tudjuk, hogy "A tánc" 24 mozgóképből állt, akkor «nn«v minimális hossza 480, a maximális pedig 720 méter# A tánc hossza tehát 480720 méter között mozgott. A felvevőkészülék - a cikk szerint - ugyanolyan, mint más fényképészeti camera obscura. Megmagyarázza a szalagmozgatás mechanizmusát és a laborálás lefolyását. A 30-60 méteres "cellu­ loid lemezeket" előhívás után dobszáritóval szárítják. A másolást Zsitkovszky Béla saját találmánya kopirozó szerkezete végzi* Be­ számol a szerző arról is, hogy as Urániában két vetítőgéppel fo­ lyik az előadások lebonyolítása, amely akkor igen fejlett technl-

kai vívmánynak tekintendő. Az ismertetés azzal fejeződik be, hogy "megelőzőleg sem magyar géppel, sem idegennel ilyen kinematograf felvételek nálunk nem történtek. Lehettek akármilyen kitünéLesinéezeink, színésznőink, lehetett a magyar tánc akármilyen eredeti és népéletünk akármilyen érdekes, minderről mégsem adhattunk fo­ galmat a külföldnek, smig az Uránia bele nem fogott e nagy munká­ ba.'1 A beszámolók után Ítélve nA tánc” nagy sikert aratott, bár a közleményekből le kell vonnunk azt a reklám Ízt és hízelgést, amely elsősorban Pékár Gyulának szólt. Az ötödik előadást például azzal népszerűsítették a napilapok, hogy közkívánatra a szerző személyesen olvassa fel az előadás szövegét. Hírek szerint a da­ rab külföldre is eljutott és ott sikert aratott. A budapesti elő­ adások számát nem sikerült pontosan megállapítanom. A tánc műfaját tekintve tulajdonképpen filmssalagrs rögzí­ tett balett-előadás. Ma azt mondanánk, hogy művészi tárgyú dóká­ mén tumfí lm n A felvételek - a hozzáférhető fényképek után Ítélve az opera-díszlet és s múlt században divatos élőképek hátterének felhasználásával készültek, az Uránia tetőteraszán. A film egyik jelentősége abban áll, hogy operatőre - az akkori kezdetleges mű­ szaki körülmények között - vállalkozott ilyen bonyolult felvéte­ lezés úttörő kezdeményezésére. Az addig készült felvételek túl­ nyomó részében, Európa-szerte nem művészi produkciókra, hanem ri­ port szerű jelenetek tudósító, beszámoló rögzítésére törekedtek. "A tánc" nemcsak magyar, hanem világviszonylatban is egyike azon első filmeknek, amelyek egy másik művészet élvonalbeli képvise­ lőinek illetve művészi produkcióinak ábrázolására használja a ki­ ríematográfiát„ Mélies fantasztikus filmjeiben elsősorban a trük­ kökre alapozta a hatást, a szereplők másod- sőt harmadrangú szí­ nészek voltak. Az amerikai E.S.Porter esidőben készült filmjeinek sincsenek neves szereplői. A francia filmgyártóknak csak az 1SG8ban megalapított csoport, a Film d’art /művészfilm/ révén sike­ rült a Comedí® Francaise legjobb színészeit megnyerni a kinema­ tográfia számára. Az Operahás balettkarának részvétele - mint láttuk - nálunk sem ment zökkenő nélkül, de megtörtént és ez úttörő vívmány? "A tánc” történelmi szerepe - hazai elsősége mellett - az­ zal emelkedik túl az ország határain,, hogy a kinematográfia tör­ ténetében a legelsők között kapcsolta össze a maga kifejezési

— 127 —

formáját egy másik művészet kifejezésformáival: a színművészéttel és a tánccal. Valószínűleg véletlen, de azért említésre érdemes, hogy a mozgás ábrázolásának uj eszköze épp a klasszikus mozgáski­ fejezés hagyományos művészeti ágával9 a táncmüvészettel össze­ forrva aratta első sikerét. A kinematográfia általában ekkor még nem a művészi tükrözés eszköze, hanem csak egy másik művészet áb­ rázolatának rögzítője, továbbítója. Leginkább a kép- és ékirás születése első jegyeihez lehet hasonlítani, amelyek még nem művé­ szi mondatokat, esztétikai érzeteket, hanem csak a szavakban, fo­ galmakban tükröződő primitiv tartalmakat érzékeltették. A film az érzéklés és következtetés folytán már más formában felfogott tu­ dattartalom közvetítője, kezdetben tudományos, ismeretközlő té­ nyeket közvetít és csak később tér rá művészi formák, esztétikai érzelmek továbbítására. Jóllehet a kinematográfiái munka nemhogy a művészet, de a tisztes ipar elmére éa jellegére sem tarthatott igényt a századfordulón, nálunk Magyarországon a balett- és a színművészet már a magyar film első jelentkezésekor áttörte a raeg-nemértésnek és az előítéleteknek a kinematográf iái munka köré font vastag közönyét. A kinematográfia nemcsak a nevelő- felvilá­ gosító ismeretközlésnek, a tudományos gondolkodás terjesztésének, hanem az esztétikai, érzelmi megnyilatkozásoknak, a művészeti áb­ rázolásnak is eszköze lett. Nem a filmen, teljes mértékben talán nem is a filmkészítőkön, hanem a kapitalista filmipar természetén múlott, hogy ezt a nemes, szép hagyományt a későbbiekben a magyar film úgyszólván a felszabadulásig nem igen folytatta.

V. ZSITKOVSZKY A SZAKÍRÓ Zsitkovszky Béla nem volt hires fotóművész, neve ritkán szerepel a kiállítások nyertes vagy megdicsért képeinek szerzői között. Nem volt filmművész sem a szó mai, Önálló mondanivalóval rendelkező, alkotó értelmében. Szerényen filmtechnikusnak tartot­ ta magát, mint aféle ezermester, nyughatatlanul barkácsoló ember. A kinematográfia jövőjét fürkésző fantáziájának szárnyalása sok­ szor megelőzte korának technikai fejlettségét. És amint az ilyen esetekben történni szokott, Írásos utalásokban,sejtésekben fejez­ te ki azokat a nézeteket, amelyekkel irányitő, nevelő munkájában

128 -

igyekezett serkenteni és felvértezni szaktársait. Filmjei elpusz­ tultak /a Bleriot-felszállás és a bizonytalan eredetű 1312-es nagy sztrájk néhány részletének kivételével/,a lapokban megmaradt fotók pedig csak a filmek kockáinak szellemét Őrzik. így nem le­ het megállapítani9 hogy szándék és megvalósítás milyen közel ke­ rültek egymáshoz. Az optikai eljárással keletkezett kifejezősformák szerepéről¥ jelentőségéről vallott nézetei azonban - amelye­ ket főként A fény és a Mozihét közölt - nem mindennapi, korát megelőző egyéniségre vallanak, Á világnézetére vonatkozó közvetlen forrás csekély. Inkább csak közvetveaz általa készített filmekben rejlő állásfoglalás­ ból következtethetünk valamelyest Zsitkovszky felfogására. Egy bizonyosg hogy több, a nép életével foglalkozó játékfilmje és 1919-ee szereplése után otthagyja a játékfilmek területét és min­ den energiáját pedagógiai filmek készitásénak és a filmteehnika fejlesztésének szenteli. Kulturális igényessége ás ügyszeretaté bogarasságnak minősül a kapitalista ipar kalmár légkörében. Saját Írásai mellett azok a cikkek is fényt vetnek felfogására, amelyek a Fényben az 5 társszerkesztésének idején jelentek meg. hvka Ká­ roly a fotográfia esztétikájáról Írott cikkében határozottan lándzsát tör a fotózás művészi tökélyre való emelésének lehetősé­ ge mellett. Ennek a szemléletnek értékét akkor értjük igazán, ha visszaemlékezünk arra, hogy napilapjainkban még néhány évvel ez­ előtt is élénk vita folyt arról, hogy müvészet-e vagy nem a fotó­ zás, azaz létezík-e müvészfotó? A magyar fotókultúra egyik ki­ emelkedő egyénisége.Székely Aladár a fotóművészet feladatáról Ír­ va hangoztatja, hogy a fénykép a valóságos alakok és tárgyak sok­ rétű gazdagságát ábrázolja, szakítson a giccs hamis romantikájá­ val. "Benne vagyunk a hazugságok kellős közepében. Természetelle­ nes világítással, cifra hátterekkel, színpadi bútorfelszerelés­ sel, hamis, egyenetlen, keresett pózokkal ékeskednek képeink.” Holott a fotáimiTéog feladata "tudatos, egyéni szemmel látni és a valósághog Iitu egyszerű, közvetlen .kéneket csinálni,.n /Székely Aladár kiemelése, Á fény, 1907. 3.sz./ A lap mér az első évfolyam első számának vezércikkében hangoztatja, hogy a fényképezéshez /értelem szerint a filmezéshez is/ műveltségre van szükség. f'A művészeti Ízlés nem is elegendő, müves-zetl müveit eég kell, amiben benne foglaltatik a tudatos, cselekvő munkára való képesség." /A fény 1906. 1*sz./ "Az izlse a fotográfiában" cimü cikkében a -

129

-

képek külső kiállításának gondosságát hangsúlyozza.A beállítások­ kal kapcsolatban azt tanácsolja: "mindig olyan színben kell a felvételen feltüntetni a helyzetet,hogy az egy ellopott, ellesett felvétel.” /A fény 190?« S.sz./ Ezek a törekvések szorosan össze­ függenek és kapcsolódnak ahhoz a művészeti irányzathoz, amelyet a lap egésze képvisel, és amelynek egyik tekintélyes hangadója kép­ ben és Írásban Székely Aladár. Zsitkovszky Bélának "A fénybe" irott cikkei közül legjelen­ tősebb A kinematograf cimü, amelyet az 1907-es évfolyam Öt száma közül folytatásokban. A tanulmánynak is beillő ismertetés a leg­ rendszeresebb és legrészletesebb az addig magyar nyelven megje­ lent szakcikkek között a mozgófényképészet történeti kialakulásá­ ról, kifejezési formájáról és technológiai leírásáról. Muybridgetől Lumiereig bemutatja a mozgófénykép kialakulásának kutatóit, majd Így folytatja: "Az emberiség kultúráját az irott betűn kívül mi sem szolgálja hivebben. mint a mozgőfénykép; a földrajz,állat­ tan, az orvosi tudomány úgyszólván már ma sem nélkülözheti s jő majd idő, talán rövidesen, amidőn szórakoztató jellege is más, tökéletesebb alakot fog ölteni, közssükséglet lesz és olcsóságá­ nál fogva hódítani fog.” Bár a jelek szerint felismerhette a film művelődési szerepét, a kinematográfiát mégsem tekinti teljes mér­ tékben kulturális tevékenységnek. A továbbiakban használja az üz­ letág kifejezést is a "kinematográfozással” kapcsolatban és fel­ szólítja fotós társait, hogy elsősorban Ők kapcsolódjanak be a munkába. ”Nem tudom, mely előnyök jogosítanak fel egy kávéház vagy vendéglő-tulajdonost arra, hogy egy fényképészeti szakma ha­ táskörébe tartozó üzletágat monopolizáljon, mert a helységen kí­ vül abszolúte semmiféle kvalifikációja nincsen hozzá.” Ezért nince elég képzett szakember,ezért gyakoriak a balesetek és ezért látni oly sok kezdetleges mozgdfényképet. A fotósok számára sür­ geti filmfelvevőgép és nyersanyag beszerzését; helyi felvételek készítését és a felvételek kölcsönös cseréjét javasolja. "Nem lá­ tom be,hogy miért ne lehetne bármely hazai nagyvárosban egy ilyen állandó színház.” Amint látjuk, Zsitkovszky jól felismerte a'Tt a kortörténeti és dokumentációs lehetőséget, amelyet a mozgófénykép rejt magában. Nem rajta múlott, hogy a kapitalista ipar nem en­ gedte ezt kiaknázni. A cikk befejező részében leírja a különböző tipusu /Pathé, Gaumont, Zeiss, Calderoní/ felvevő- és vetitő-apparátus mechaniz-

- 130 -

mueát,ahol különösen kiemeli Demény György találmányának előnyeit és jelentőségét; majd laboratóriumi és vegyészeti útbaigazítások­ kal szolgál* /A fény, 1907* 2-6.sz./ Az operatőri munkával és általában a filmfelvételekkel kapcsolatos cikkei közül legjelentősebb A m o d e m mozioperator cí­ mű* Bevezetőben összefoglalja azt a nagy változást, amely a fog­ lalkozás megítélésében 20 év alatt végbement* Kezdetben maszatos gépésznek, később kalandornak tekintették a filmfelvételezőt* "Furcsa volt, mikor legelőször mozioperatőrnek nevezték, de "én mindig büszke voltam rá, légióként arra, hogy 18 évvel ezelőtt megjósoltam térhódítását és ma látom, hogy legfantasztikusabb ál­ maim is megvalósultak azóta, habár sajnos, magam csak kötött ke­ zekkel nézhettem is e fejlődést," Régen egyszerű gépkezelőkből kerültek ki a felvételező operatőrök* Nem nagy súlyt helyeztek erre a munkára és "mindenki örült, ha egy éles képet kapott a mozgásról és e mozgás természetesnek is látszott." A későbbiekben következtek a különböző trükkök, amelyeken egyideig nevetett a közönség, de csakhamar megunta őket. "Ekkor kezdték a természet szépségeinek, az állatvilág életének epizódszerü feldolgozásával az igazságot megközelíteni,. Az amerikaiaké az érdem, ők az elsők, akik már nem tájképeket mutatnak, hanem mesét mondanak el, amely azon a tájképen játszik; azt mutatja, amit ő szórakoztatva mutat­ ni akar. így szegődik a mozi a reklám szolgálatába, igy lesz a gyermek pedagógusa, igy lesz a felnőttek szórakoztató látványos­ sága és mindenekfelett a napi események élő riportja* A gépek tö­ kéletesítésével az intelligens operatőr most már egyéni Ízlésével az Író fantáziáját mintegy a vászonra varázsolja, de tudásával akadályokat nem ismerve mind a laboratóriumban a vegyi eljárások­ kal, mind a világítás és fény hatásaival már a felvételnél előre kiszámított effektusokkal dolgozik, hogy mindenben az író inten­ ciójának mintegy megmagyarázója legyen* A technikai segédeszközök igy lesznek a szakma mérföldkövei." A továbbiakban vázolja a fel­ vevőgépek technológiájának fejlődését és részletesen foglalkozik a műtermi munkával. Abból a követelményből kiindulva, hogy ott szűkebb térben*kevesebb világítási és mozgási lehetőséggel kell dolgozni, "megszületik a taglejtések játéka helyett a premier plán, mimikái játék, mely ma dominálja a mozi vásznát. Itt azon­ ban álljunk meg kissé* Nem a divat, nem as ésszerűség, de a lám­

- 131 -

pák vezettek a premier plánok mondhatnám kizárólagos időszakába és bár elismerem, hogy - mert közvetlen magyarázó eszköz - egy gyakorlott rendező kesében kitűnő segítő, de amiként azt ma már kultiváljak, szinte lázszerű inódon forszírozzák, esztelen dolog. A térbeli távolság visszaadása a filmen igen szükséges körülmény, mert a fekete és fehér kép ugyanis csak kivételes esetekbe plasz­ tikus# Ha most ezt a térbeli távolságot csak a premier plánokig korlátozzuk, elveszítjük a fonalat, amely a plasztikus kinematog­ ráfiához vezet, pedig a színházon kívül már ez a leglényegesebb erénye a mozinak* A világért sem mondom, hogy mellőzzék, mert szükséges jő, de korlátozzák azon keretekben, hogy az egésznek csak magyarázója legyen." /Mozihét, 1915.7.sz,/ Látjuk tehát, hogy a premier plán milyen véletlen jelenség folytán hódított* Melles a maga filmjeinek trükk ötleteit abból a véletlenből merítette9 hogy az utcán elromlott filmfelvevőgépe megállt, majd megindult váltakozva, de minden beinduláskor néhány filmkockát 1eexponált * Az elozivott filmszalag azt a furcsaságot tartalmazta, hogy az utca forgatagában járó-kelő emberek egyik pillanatról a másikra átváltoztak. Nők férfiakká "alakultak" és igy tovább. A filmtörténet első "áttünéseit",usztatásait, elsötétedéseit és kivilágosodásait ez a véletlen teremtette meg. Fenti körülmények ismeretében csak világosabb előttünk a premier plán kialakulása. Zistkovszky Béla fejtegetései gyakorla­ tilag megmagyarázzák a premier plán keletkezésének objektív kö­ rülményeit . Felfogása csirájában ugyanaz /a premier plán "az egésznek csak magyarázója”/, amelyet később Balázs Béla esztéti­ kailag bontott ki, amikor rámutatott, hogy a premier plán a fi­ gyelem irányításának egyik legfontosabb eszköze a rendező kezé­ ben. Zsitkovszky Béla nem látta mindenben világosan az optikai kifejező eszközök /fotó, film, televízió/, még kevésbé a belőlük keletkezett optikai művészetek jövőjét, de a bennük rejlő lehe­ tőségeket már több mint egy fél évszázaddal ezelőtt megsejtette. Első filmjének készítése közben mondogatta hitetlenkedő környeze­ tének: eljön az idő, amikor ”as emberek otthon lakásukban fogják nézni a heti aktualitásokat, csakúgy, mint ma hallgatják as ope­ raelőadást a Telefon HírmondónI Az újságokat nem olvasni, hanem mozin nézni fogják, az iskolában pedig nem könyvekből, hanem mo­ zival fognak tanítani." /Mozihét 1916. 17.sz„/

- 132 -

H eves § Iván

Adalékok a magyar némafilm történetéhez Kavesy Iván az első magyar filmtörténész, a magyar filmtuöoimánynsk Baláss Béla mellett legjelen­ tősebb alakja. Három kötetes egye­ temes némafilm története k legeszi­ táséként az Intését számára Megír­ ta a magyar némafilmre vonatkozó megfigyeléseit. Az alábbiakban es­ nek egy részletét közöljük. A MAGYAR NÉMAFILM KIBONTAKOZÁSA AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÉVEIBEN A filmek terjedelmi növekedése, isiként a külföldi filmgyár­ tásban, nálunk is nagyon kedvezett az epikus, a regényszerü masevezetésnek és ki is fejlesztette a filmregény típusát, lassúbb tempóval, bonyolultabb meseazövéssel, epizódokkal, szereplők so­ kaságéval .Ez magától értődőén előtérbe tolta a regényeket, a meg­ filmesítésre legalkalmasabb, tarkább, gazdagabb zneséjü müveket, Nálunk elsősorban Jókai munkáit, amikből nagy sereget fíÍmesitet­ tek meg a fellendülés első évtizedében. Elsőnek a Mire megvénüItinfc készült el, az Uher-film produkciójaként, A gyár művészi vezetője, dramaturgja Sas Ede végezte a szcenírozáe munkáját. Ezt bosszú sorban követte a többi Jókai film, .az első világháború alatt és még az azt követő években is. A szar elem bolcmCI al « Fekete gyémántok. Lélekldomár és a többi. Növekvő terjedelemmel, epikusán vezetett mesével. A terjedelmi növekedést ám araaifember jelentette, 16 "felvonással”, amit azonban a próbavetitések után 12 felvonásra rövidítettek. Úgy látszik, készítőit egy kissé ma­ gával ragadta a ”filmeerial” múló divatja, a 44 felvonásos "Ceza-

- 133 -

r±na% a 30 felvonásáé "Tih Mluh” és a többi "filmóriás" t o s s z p é l d á j a m i k k e l as egyre móhőbb íilmtőke próbálkozott néhány éven át* Egyrészt aszal a számítással, hogy a filmkölcsönzők, a mozik is kapni fognak as ilyen folytatásos filmeken, amik hetekre elvetik a kihelyezés és a műsor gondját, másrészt pedig - ez volt a nyomosabb ok, - a gyár egy négy vagy hat folytatásban, négy vagy hat héten át a moziközönség elé kerülő filmért négyszer vagy hatszor annyit kérhet, ugyanúgy a kölcsönző a mozistól is, noha a "filmkolosszus” neki nem került négyszer vagy hatszor annyiba, mint az egy-egy előadást betöltő films nem volt ilyen arányban többszörös az iró, a szcenáriumirő, a rendező,, az operatőr és a színészek honoráriuma* Másrészt pedig az építkezések, kosztümök, stb* befektetése sem volt négyszeres vagy hatszoros* A magyar film krónikásai feljegyezték, hogy az első Jókai film nem itthon készült, hanem idegenben* A Szegény gazdagok fil­ mé sitó se német gyárban folyt, német rendezővel és színészekkel, állítólag igen alapos .magyarországi miliő és viselet-tanulmányok alánján* Hogy a magyar filmművészethez semmi köze nem volt, ez nem vitatható* lem ilyen egyszerű és nem ilyen kategorikus az ál­ lásfoglalás azonban azoknak a filmeknek születéséről, amiket a francia Pathé gyár forgatott Magyarországon, közvetlenül az első világháborút megelőző időkben, francia rendezővel és technikusok­ kal, de magyar színészekkel és ami talán még lényegesebb! magyar Írók müveiből irt mesével* Az egyik Ceepreghy Ferenc Sárga csikó cimü nép színmüvéből készült, főszerepben 'Varkonyi Mihály, és Berky Lili* a második Biró ha.los színpadi müvét filmésitette meg a Sárga liliom-ot8Sem könnyű az ilyen koprodukciót/ahogyan ma ne­ vezik/ összetevő nemzeti komponenseire bontani*Véleményem szerint az osztozás igazsága azon múlik,hogy ki adott a közösbe jellegze­ tesebb munkát* Ez esetben a magam részéről csak annyit mondha­ tok, hogy többször is megnéztem mind a két filmet és feltűnőnek találtam a különbséget a rendezés és az akkori magyar filmek ren­ dezése között,termeazétesen a francia rendezők javára,A tárgy és a színészi produkció ugyan kétségtelenül adott "magyar levegőt”, tehát nemcsak külsőségeket, a rendezés azonban a francia film ré­ gibb hagyományából táplálkozott, a döntő faktor tehát, a téma filmmé formálása, francia volt, A rendezés régebbi hagyományaival és a filmfényképészí technika haladottabb módszereivel, A kettőt

_

7

-

emlékeimben, a nagy időtávolságon át nem tudom elválasztani* Le­ hetséges, hogy ez utóbbi, a fejlettebb technika láttatta a fran­ cia komponenset annyira előreugrónak. Est simái inkább számításba kell vennem, mivel a színészek: későbbi időkben elhangzó állításai szerint a filmek rendezési kiválóságában része volt a koproduk­ ciót összehozó Janovics Jenőnek is, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatójának, a nemzeti filmgyártás lelkes úttörőjének* A filmek ugyanis Erdélyben, Kolozsvárott és környékén készültek* Annyi bi­ zonyos, hogy Janovics Jenő a továbbiakban, az általa rendezett vagy legalább is az irányításával készült filmekkel mindent ma­ gáévá tudott tenni, amit a franciáktól tanulhatott ée filmjeiben nemcsak hogy nem juttatott provinciális elmaradottságot a buda­ pesti stúdiók müveihez viszonyítva, hanem inkább egyben-máshan, azok iulhaladását valósította meg® Egy tekintetben bizonyosan: a magyaros, nemzetise jelleg erősebb kiemelésében, aminek mindenesetre meg lett az az eredmé­ nye, hogy legalább ebben elütöttek filmjei az európai, egyre in­ kább nemzetközivé mosódo filmst Hústól. Erősebben, mint a buda­ pesti filmdarabok. Technikában, "kiállítás” dolgában sem voltak szegényesebbek, elmarad ott abbak, mint azok* Janovics Jenő munkáinak magasabb értékében talán része volt nagyobb műveltségének /bölcsészeti karon szerzett doktori diplo­ mája mindenesetre előtanulmányairól tanúskodik/, valamint annak is,hogy mint a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója ée rendezője* nagy fejlettségű színpadi kultúra birtokában volt, amely azonban nem gátolta feli mérését a színpad és film különbségéről. Munkái csak így lehettek filmszerűbbek, mint budapesti kollégáinak film­ jei. Színészi múltja pedig azt a képességet biztosította számára, hogy a színészi alakítás feladatát mintegy belülről is magáévé tsaesse, színészeit ne csak a rendező és a játékmester szemszögé­ ből irányítsa. Ebben természetesen nem állt egyedül, hiszen tud­ juk, hogy a magyar filmrendezők nagy többségeképpen az értékeseb­ bek, hasonlóképpen, mint színészek, színpadi vagy filmszínészeit kezdték, az ilyen irányú elŐmunkálkoáást azonban egyik rendező kollégájánál sem éreztük ilyen gyümölcsözőnek. Még valamit kell Janovics javára írnunk; a világháború évei alatt kibontakozó ma­ gyar filmgyártás termékeiben egyre-másra érezhető volt az a szel­ lemi,ség, amit a szó rossz értelme szerint "pesties" kifejezéssel szokás jelölni. Ez a filmkultúrában a felfogás bizonyos cinizmu­

- 135 -

sát jelentette, szórakoztató Iparnak nézni a filmkészítést, mély­ séges megvetéssel a tömegek, a moziközönség iránt. Janovicsot tá­ vol tartotta ettél szent lelkesedése a magyar filmért, de való­ színűen hozzájárult ehhez a legműveltebb vidéki magyar város be­ csületesebb légköre is, 1918-ig tartó munkálkodása alatt Janovics megfilmesített ugyan néhány külföldi tárgyat is, általában azonban elsősorban azokat a tárnákat kereste, amikben a magyar miliőt és magyar at­ moszférát minél teljesebben érvényre juttathatta. Ilyen értelem­ ben csekélyebb értékűek voltak megfilmesített népszínművei,a nem­ zeti jelleg külsőségeinek hangsúlyozásával.Finomabb, tartalmasabb volt Csiky Gergely Nagymama. Szigligeti Ede Liliomfi cimü darab­ jának filmváltozata. A korabeli magyar irók müvei közül filmre szcenirozta Bródy Sándor Tanítónő-jét és egy-két Herczeg Ferenc darabot. Herczeg Ferenc neve a mai fülben úgy hangzik, mint a ma­ radi. reakciós gondolkodású magyar középosztály írójának, szelle­ mi képviselőjének neve és irodalmi értékeiése is alábbszállt» El kell azonban ismerni, hogy müveivel és egész munkásságával meg tudta valósítani vagy legalább is megközelíteni a nagy célt, amit maga elé tűzött: a magyar középosztály olvasórétegét feljebb emelni a Mariitt-regények és Courths Mahler olvasásánál. A magyar filmművészet fejlődésében úttörő jelentőségűek voltak Janovics Jenő rövidfilmjei, magyar költők megfilmesített költeményei. Petőfi Magyar nemes versének filmváltozatába termé­ szetesen ő sem tudott folyamatos drámai tartalmat érvényesíteni, mesét vinni. A film tulajdonképpen a versszakonként felvetített költemény mozgó illusztrációiból állott. Petőfi szándékának meg­ felelően karikatúráé ábrázolással, apró jelenetekből. Szerény mértékben ugyan, de már drámai eseménysorosat vizuális érzékelte­ tésére adott alkalmat Janovicsnak Petőfi másik költeménye: Falu vegén kurta kocama. erőteljes hatás-kontrasztokra 'és a kocsmai mulatozás mozgalmas ábrázolására. Arany János megfilmesített bal­ ladái közül a Teiearehivás sikerült legszebben, színészi játékban is, noha a romantikus szerep, különösen Kund Abigél szerepe, igen súlyos feladatot jelentett, a reális valószerüség, az elültetés kielégítésére. Talán kockázatos a messze múltba nyúló visszaemlékezésem anyagára támaszkodva értékelő összehasonlítást tenni. Ezért ilyen

-

136

-

szubjektív fenntartással Írom le, hogy én akkoriban Janovicsnák ezeket a rövid filmjeit, talán elsősorban úttörő jelentőségük ré­ vén, sokkal többre értékeltem, aint n&gyobbszafeásu, súlyosabb irodalmi tartalmú és értékű füvesítéseit, beleértve Katona Jó­ zsef Bánk Bán-iának filmváltozatát is* Imi ezekben zavaró volt és ami kielégítetlenséget hagyott a magasabb igényli mozilátogatóban, ezt a legkevésbé sem szabad Janovics számlájára I m i % általános tünete volt ez az akkori filmgyártásnak» nemcsak a magyarnak, ha­ nem az egész világénak* Nemcsak a filmre ezcenirozott azinpaái müvek és regények, de még a közvetlenül filmre írt, filmre kompo­ nált darabők is úgy hatottak,mint kezdetleges tartalmi kivonatok, mozgó illusztrációkkal megtűzdelve* Maival a selejtesebb produk­ ciók hatásában pedig együgyüen, Hozzájárult ehhez a filmjátszás fejletlensége is. Noha ez már ekkoriban, a filmfejlődéa második évtizedének vége felé, a világháború utolsó évei alatt sikeresen leküzdötte ugyan as Ősi, pantomimikns játékmodort /a filmszerű­ ség rovására, a képközi dialógikus és magyarázó felírások szapo­ rításával/, a túljátszás még mindig általános volt és csak a színészek legkivalóbbjai között akadtak olyanok9 akik már kezdték beszélni a film nyelvét és ráeszméltek arra, hogy a film Is lehe­ tővé teszi azt, ami a színpadon a legnagyobb, a legtöbb; kevéssel mondani sokat* le keltsen félreértést, hogy éppen Janovics Jenő munkássá­ gáról szólva 'kerítettem sort erre a vélekedésre, hiszen ő elől­ járt az igazabb filmstiius megközelítésében és nem múlhatott az ő egyéni képességein, hogy a némafilm akkoriban még nem találta meg az egyedül számára kibányászandó művészi lehetőségek, művészi eszközök nagyobb teljességét*. Janovics igyekezett néhányat az erdélyi színé szék közül filmre nevelni,de a fővárosiakat is sziveeen szerződtette egy-egy jelentős főszerep eljátszására* Amikor összeköttetésbe lépett a budapesti Pro,1eciograph fiimterjesztő vállalattal, sőt azzal ké­ sőbb Proja-film néven közös gyártási szervezetet is alakított, kénytelen is volt filmjeiben országos nevű színészek közreműködé­ sét biztosítani, már csak üzleti szempontból is* Természetesen mindez még fokozódott akkor, amikor Janovics a budapesti Corvin alapításával még erősebben bekapcsolódott az országos filmprodukeiókba* g.

- 137 -

Színészeinek névsorában ott találhatók a színpad sztárjai, szinte kivétel nélkül. A művésznők között Márkus Emília* Blahs Lu.1za. Jászai Mari és Paulav Erzsi: a féri színészek között: Baké László. Odrv Írnád. Gál Gyula. Beregi Oszkár. Rózsahegyi Kél mán és Csortos Gyula. Természetesen, sok szerephez juttatta a kolozsvári Nemzeti Színház művészeit is, elsősorban Várkonyi Mi­ hályt « akinek első nevezetes filmszereplése a Pathé-vaX közös produkcióban születő "Sárga csikó"-ban volt és aki 1913-ban már a "Márta" férfiszerepét játszotta, mint Pedák Sári partnereaBezsérv Gyula Petőfi filmésített "A magyar nemes" versének alakítója és Szentgyörgyi István, a filmesitett "Bánk bán" címszerepének meg­ személyesítője, aki Dezséry Gyulával együtt "A tanítónő" színé­ szei között könyvelt el jelentős sikert, esek voltak még a jelen­ tősebbek a kolozsváriak közül. Janovics színészeire emlékezve, a nagy időtávolságon ke­ resztül, nem tudom mennyire megbízhatók következő megállapításaim. Megbízhatóságukban azért vagyok ingadozó, mivel lehetséges, hogy impresszióim későbbi filmszerepléseik nyomán alakultak ki bennem, azokból az alakításokból, amiket a némafilm virágzásának éveiben, az első világháború befejezése és a némafilm bukásának dátuma, 1928 között produkált Csortos Gyula, a színpadon is, filmen is sokat munkálkodó színészek közül. Lehetséges, hogy emlékezésemben ezeket az impressziókat vetítem vissza első filmalakitásaira. Csortos Gyula volt ugyanis az első, aki azzal tűnt ki a többiek közül, hogy gyorsabban ráeszmélt a színpadi játék és a filmját­ szás közti különbségre és hamarabb -megtalálta a filmnek azokat az újszerű kifejező eszközeit, amik elsősorban a színészre tartoz­ nak. Felismerte, vagy kezdetben talán csak megérezte, művészi in­ tuícióval, a feladat ^ésszerűségéii a színpadi színész olyan kö­ zönségnek játszik,amelyiknek egyik tagja távolabb esik tőle, mint a másik, az egyik jobbra, a másik balra és ezért játékának moz­ zanatai, elsősorban gesztusai és testtartása nem hathatnak min­ denkire azonosan, hibátlan egyértelműséggel. Neki a felvevő gép­ nek kell játszania, egyetlen nézőpont figyelembevételével és mozdulatait ehhez a géphelyzethet idomítani. A felvevő gépnek játszani tehát annyi, mint a láthatatlan, eserssemü közönség ezer szemét jelentő, sűrítő üvegszemnek, a készülék objektívjének pil­ lantásához igazodni. Ez ugyan megkötöttséget jelent számára, mos-

- 138 -

gásának korlátozottságát, eredményeiben azonban igen sok értékes többletet is* A többiek, a felsorolt nagynevű színészek játék közben minduntalan visszafeledkeztek a színpadra, Csontos Gyula csak ritkán ás kevéssé* A többieket jobban zavarta a sző hiánya és est vagy nem tudták játékkal megfelelő módon kompenzálni, vagy pedig túlkompenzálták a korai filmek pantomimikus játékstílusá­ val, Ezzel Csortos már kezdettől, idejében szakitott, mivel jő színészi, még inkább jő stilusösztöne rávezette arra, hogy miként adjon nyomatéket az érzelmi, indulati kifejezésnek, pantomimikus ágálás nélkül. Annyi bizonyos, hogy amennyiben emlékezésein meg­ csal ilyen irányban és csakugyan későbbi megfigyelésemet vetítem vissza Csortos első filmalakitására, mégsem kétséges annak megál­ lapítása, hogy a filmen is játszó magyar színészek közül ő volt az első, aki legeredményesebben közelitette meg a filmszerű szí­ ne szx játék stílusát. Az első világháború befejeztével, Erdély Romániához való csatolása után Janovics Jenő súlyos válaszútra került: otthagyja a kolozsvári Nemzeti Színházat, amelyet ő virágoztatott fel, vagy Budapestre jön és várja a magyar filmgyártás jövendő alakulását, amely 1913 őszén még nem sok jóval biztatott* . Janovics úgy dön­ tött, hogy inkább a filmről mond le, mint színházáról, talán ab­ ban a reményben, hogy majd módja lesz újjáéleszteni az erdélyi filmgyártást* Bármik is voltak inditó okai, bizonyos, hogy amint a következmények mutatták, végleg elveszett a magyar film számára és lelkes uttörésének utórzegései csak Várkonyi Mihály hazai és külföldi filmszerepléseiben mutatkoztak meg* Az első világháború vége és 1918s ezekkel a dátumokkal már néhány esztendővel elébevágtam feljegyzéseimnek a magyar filmről* Pedig hiszen közben, a világháborút megelőzően, még inkább a há­ ború évei alatt, sok minden történt a magyar filmkultúrában. El­ sőnek a filmdrámától és filmregénytől elütő műfaji kisérletekről kell szólni. Ezek közül már megemlékeztem utalásommal Janovics Jenő versfilmeBiteseire* Most néhány szót a íilabohózat megjelenéséről, tehát nem a filmvigj átékről, mivel ez utóbbi nem egyéb, mint a reális hatásra épülő filmdrámának egyik alakja. Amikor 1960 elején a Mokáp dolgozóinak két előadást tartot­ tam a némafilm fejlődéséről és típusairól, aránytalan részletes­ séggel beszéltem a burleszkről, az amerikai burleszkről, amelyet

- 139 -

a némafilm légjellegzetesebb produktumának tartok. As előadásokat követő megbesséléseken hallgatóim szokatlan érdeklődéssel ée nyo­ matékkai szegesték nekem a kérdéseket: "Volt-e magyar burlessk? "Melyik volt a leghíresebb, legemlékezetesebb?" Én válaszaimban hivatkoztam előző fejtegetéseimre és meghatározásaimra a burleszk mibenlétéről, legdöntőbb jelentőségű vonásairól: nagyon is reális környezetben, többnyire nagy városok színterein játszott as igazi burleszk. Irreális motívumokból szőtt történetet, filmtrükkök se­ gítségével megvalósított csodás elemekkel. Ha erre a tiszta és következetes eszközökkel dolgozó filmfajtára gondolunk, a burleezknek arra a típusára, amelyik Amerikában fejlődött ki, akkor azt kell az előbbi kérdésekre válaszolni,hogy Magyarországon bur­ lessk nem készült. Ugyanúgy, mint ahogyan nem került ki burleszk a többi európai nép fiImmütérméiből sem, leszámítva a film ősko­ rában Franciaországban készülteket# A második kérdés tehát önként elesik, amely a magyar burlessk legkiemelkedőbb produktumát kéri számon. Bohózatok, ha nem is nagy számban, kikerültek magyar stú­ diókból is. A bohózat azonban nem burleszk, hanem csupán valami közbenső filmféleség vígjáték és burleszk között, többé-kevésbé vaskos túlzásokkal, motivációban, a figurák kifejező eszközeiben egyaránt, ée ha nélkülözik is a valószínűséget, a valóság látsza­ tát, nem mondhatók képtelenségeknek. A néző érzi és tudja, hogy azok úgy, ahogyan a színpadon vagy filmen eléje kerülnek, nem szoktak megtörténni a valóságban, de semmi sem mond ellent annak, hogy megtörténhessenek. Ugyanez érvényes a bohózatés motívumok valószínűtlen halmozódására is, vagy a fordulatok váratlan egybevágőáására is# Wem hisszük el, hogy azokat igy,ahogyan szövődnek, az élet produkálhatja, de nem utasítjuk el,mint hihetetlent. Meg­ eshetnek, de csak- úgy, mint as ötös találat a lottón. A magyar filmbohózatok, amik kivétel nélkül rövidterjede­ lemben készültek, kisérő műsor bevezetésére a főfilm elé, fordí­ tott pszichológiával, mint ahogyan ezt az ókori görögök tették, akik a nagy tragédia lezajlása után akarták ismét kedvrederíteni az elszomorodott közönséget, egy-egy ezatirjátékkai, egy-egy ko­ médiával, A magyar filmbohózatok szerzői között neves magyar irók is feltűntek,_ elsősorban Molnár Ferenc, többek között A ' fogorvosnál és Pufi cipőt próbál cimüekkel. W H llM IM m — r o

.I|ipillH H W Hmi UHJ'I

'~mi>i ■Uwifj^l'JW iW-'m» i !^'.giCT

-

1 4 0

-

A r?Pufi" néven becézett Huszár Károly szeretett volna az előtte már nagy sikereket halmozd kövér film-komikusok, John Bunny* Roscoe Arbuckle nyomában egy hasonló speciális típust fa­ ragni magából*, de nem teljes eredménnyel* Ennek egyik oka az előbb említett körülmény volt s nehezen kielemezhető okok miatt, a néhány kezdeti francia kísérlet leszámításával, Európában nem tu­ dott a öurleszk gyökeret verni, noha a filmgyártók, Írók ée ren­ dezőim: előtt tömegesen sorakoztak az amerikai mintaképek és ezek nagy sikerének csábítása is* Másik oka Huszár Károly szerény ké­ pességéiben rejlik % nem tudott magából originális és jellegzetes figurát formálni és színészi kifejező eszközei is igen korlátol­ tak voltak ehhez. Ez akkor bizonyosodott be kétség nélkül, amikor abban a hlszemben, hogy csak a magyar filmgyártás szűkös keretei akadályozzák meg képességeinek kibontásában, Amerikába, Holly­ woodba szerződött. Ott ugyanis mindvégig meg kellett elégednie kisebb-nagyobb epizódszerepekkel: Pufiból Puffy lett, de nem érte meg, hogy "sztárolják", A nehezen induló, jellegtelen magyar filmbohózat idéz fel egy másik produktumot, a film és színház közös zábigyerekét amely, idegen mintára, nálunk is hódított, az első világháborút megelőző évtizedben, azután kiveszett, hogy a huszas években, a némafilm tetőzásének idején rosszhiszemű, gyanús kezek ismét fel­ támasszák, Eslő elnevezése nklnemasskeccs!í volt, második megjele­ nése éveiben "fiimezkeccs" névvel jelölték, ?alami olyasféle tö­ rekvés hívta létre, hogy a közönségnek egy előadásban felváltva nyújtani a színpad és a film szenzációit t a színpadi részekben eleven színészek produkcióját, dialógusokkal, énekszámokkal, a közbeékelt filmjelenetekben pedig mindazt, ami szabad színtéren és a valóságban játszódik, emberi szó nélkül, de sok mozgással, rohanással, szintérváltozással, A szintézis, a kétféle drámai megjelenítés ilyen fogalmazásban talán jogosultnak tűnhetik, a hatáselemzés azonban minden ponton a műfaji zagyvaság ellentmon­ dásait leplezi le és kiderült, hogy az egyik alaposan rontja a másik hatását, előugratja azt, ami bennük hamis és aminek hamis­ ságát csak a megszokás feledtette el velünk, a színdarab vagy a film nézőivel0 Mindenekelőtt a következőkben:a színpad kulisszáé, mesterkélt világa a film szomszédságában sokkal hamarabb elárul­ ja magáts a 'Valódi", filmen rögzített külső szintér mellett a

- 141

csinált, rosszul utánzott belső, színpadi szintér* A filmrészek sem járnak jól az önkéntelen, inkább csak tudat alatt lefolyó Összehasonlításban, mert megéhezzük, hogy alakjai nem hús-vér emberek, nem azok, akiket a színpadi részekben látunk, hanem csak fényképek, falra vetített fantomok* As első magyar kinemaszkeccseket a mai Corvin áruház he­ lyén állott, Appolo Mozgó mutatta be, szerény elődje, névrokona a körúton épült Royal Apollónak, amely a Royal Szálló ás Royal Ká­ véház szomszédsága révén jutott a díszes és nagyképü jelzőhöz, a "királyi” méltósághoz* /Mozik, úgy látszik,szerették cégérüknek, védószentjüknek a múzsákat vezető görög isten alakját választani; Németországban is működött a némafilm idején egy sereg mozi Apol­ ló Téather néven, a pesti Apollo Mozinak pedig hamarosan párja akadt a Duna másik oldalán is, a második világháborúban elpusz­ tult Budai Apollo* Sőt, a peremvárosok egyikében-másikában is mű­ ködött egy-egy Apollo Mozi./ Az első magyarországi kinemaszkeccset filmember, Siklósi Iván irta, idegen irodalmi témából: Ninon de Lenclos* A továbbiak szerzői között kiváló irók is feltűntek* Nehéz volna utólag kiku­ tatni, hogy mi vette rá őket arra,hogy ezzel a sehus-sehal műfaj­ jal próbálkozzanak: a rájuk is átterjedő irói nyomor, vagy pedig érdeklődésük a kétségtelenül újszerű feladat iránt? Mindenesetre ilyen nevekkel is találkozunk a kinemaszkeccs-szerzők közott,mint Molnár Ferenc és Karinthy Frigyes, Az előbbi az "Aranyásó"B Karinthy a "Fixirozzák a feleségem" Írója volt* A szerepekre ne­ ves színészek is vállalkoztak, kivált a fiatalok közül* Karinthy szkeccsének főszerepét, például Deliért Lajos játszotta* A továb­ biak,a háború évei alatt szinrekerültek azonban egészen bárdolatlan témákat dolgoztak fel, mint az 1917-ben játszott "Pesti cse­ lédek", néhány pedig bohózatos felfogással vagy revüszerüen, éne­ kes, táncos színpadi betétszámokkal*Bohózatos kinemaszkeccs volt, például, "Göre Gábor szabadságon", hogy a moziban is élvezhesse a városi közönség azt, amit Gárdonyi Géza Göre Gábor könyvsorozatá­ ban nyújtott; röhögni a magyar paraszt rovására. Háborús tárgyú kinemaszkeccseket is játszottak, ezekben az esztendőkben* Ilyen volt a "Népfölkelő", A kinemaszkeccset, természetesen, csak olyan mozi játsz­ hatta, amelyiknek színpada is volt, vagy legalább egy rögtönzött pódium a vászon előtt, az első széksorok feláldozásával* Ez a kö­ -

142

™

rülmény mindenesetre rontotta eltérjészthetőségüket. Ez az anyagi hátrány viszont a minőség rovására ment, esetenként abban, hogy meg kellett elégedni csekélyebb honoráriumért is vállalkozó má­ sod- vagy harmadrangú szinészegyüttesekkel, még inkább a filmré— szék költségeinek csökkentésében. Ez utóbbi következménye volt a filmbetétek primitívsége, fényképezési technikában és "kiállítás" dolgában egyaránt, nemcsak a mai, hanem a korabeli mértékkel mér­ ten is, Nehéz lenne választ adni arra a kérdésre: mi vitte rá a ma­ gyar filmeseket, mozisokat arra, hogy a háború utolsó évében már kivesző kinemaszkeccset 1927 tavaszán felújítsák, filmszkeccs né­ ven, A filmek minden felől özönlöttek, a mozikat müsor-gond nem gyötörhette tehát, az esztendő még nagy mozikonjunktura ideje volt, kivált az év első fele. Talán a magyar filmproduktumok sza­ porítására szánták, noha csak felerészben állottak filmjelenetek­ ből, viszont előállításuk nem kivánt jelentős tőkebefektetést és kockázatot? Bármi volt is a kinemaszkeccs exhumálásának oka, bi­ zonyos ,hogy egy ideig ismét virult ez a korcs drámai műfaj,amely­ nek másodszori újraélesztését, úgy látszik, csak a film meghangosodása gátolta meg, a hangos film, amely szerencsésebben ée stílusban következetesebben tudja eggyé gyúrni, együtt adni a filmet és színpadot# A filmszkeccs uj divatját minden jel szerint egy egyszerű és anyagi eredményében szerencsés mozisötlet indította el: egy, a francia főváros éjjeli, lokál-életét bemutató, francia produkció­ ként készült hiradószerü filmet színpadi számokkal megszakítva, vegyítve mutattak be, tehát egy nem ilyen rendeltetéssel készült idegen filmet alakítottak át filmszkeccsé és hoztak szinre Mulató Párizs cimen. Ennek nagy közönségsikere csábított ezután néhány fürge vállalkozót a műfaj felelevenítésére, a "Tériké", "A kutyamosó" és a "Lesz maga juszt is az enyém"! szcenirozására, filmen ée színpadon, minden művészi továbbfejlesztés nélkül a tiz évvel előbb kimúlt műfajhoz viszonyítva. Legfeljebb fényképezési tech­ nikában mutattak némi haladást. A felsorolt cimek jól sejttetik az uj filmszkeccsek irodalmi, szellemi színvonalát, "körúti" és kül­ telki levegőjét. Elsősorban a felsoroltak közül az utolsó "Lesz maga juszt is as enyém". Róluk szólva tehát szó sem eshetik művé­ szetről. Technikai, fényképezési haladottságuk csekély mértékét.

- 143 -

amennyiben ezt esetenként csakugyan el lehetett ismerni* nyilván­ valóan as indokolta, hogy a filmeskeccs, ugyanúgy, mint elődje, a kinemaszkeccs sokkal kisebb közönségre® kevesebb mozira számítha­ tott 9 mint a közönséges játékfilmek; csak néhány mozi iktathatta műsorába, sok esetben csak egyetlen egy, vidékre pedig alig-alig kerülhettek el® Egyszerűen azért., mivel nem fizetőd ott ki színésztruppot utaztatni vidéki városokba* Kicserélni sem lehetett Őket vidéki színészekkel, mível a filmrószék a fővárosiakkal készül­ tek* Ezek as egyszerű, gazdasági, anyagi körülmények okozták„hogy a filmrészék nem bírtak el számbavehető befektetést és ezért, "kiállítás" és fényképezés dolgában igen elmaradottak voltak*

A MAGYAR FILMKULTÚRA A VILÁGHÁBORÚ ALATT ÉS UTÁN, A NÉMAFILM BUKÁSÁIG Összefoglalóan visszaemlékezve az első világháború évei alatt nekilendülő magyar filmgyártásra és fiimmüvészetre, ismét leszögezem annak az első pillantásra olyan különösnek látszó je­ lenségnek okát, amely abban mutatkozott, hogy a fellendülés éppen a háború utolsó éveiben, 1917-1918-ban következett be, a gazda­ sági züllés, leromlás idején* A kézenfekvő magyarázat két irány­ ba mutat. Az egyik: teljessé vált az, amire az előzőekben egy he­ lyütt már utaltam: a magyar film ezékben az esztendőkben majdnem teljesen megszabadult az idegenből importéit filmek kónkurrenciá­ jától: az olasz és francia filmek, amelyeknek pedig jelentős sze­ repük volt a háború előtti években, sőt a háború első éveiben is uralkodtak a világ filmpiacain, teljesen elmaradtak, 1917 végétől kezdve az amerikai filmek is, A német filmről viszont tudjuk,hogy bizonyos késéssel indult, kivált a gyártás terjedelmének nagyra növelésében és csak 1919-től növekedett annyira, hogy néhány év múltán mint az amerikai film versenytársa hódítsa meg a világ filmpiacát, De a német film a háború éveiben egyébként sem jelentett nagy konkurrenciát a magyar filmnek, egyszerűen azért, mivel a magyar mosiközöneég kezdettől fogva nem szerette a német filme­ ket. Az volt a véleménye róluk,hogy nehézkesek,elnyujtottak, unal­ masak ,színészeik pedik érdektelenek,híjával színészi temperámon-

-

144 -

tumnak és az emberábrázolás vonzó színeinek. Az egyik pesti ka­ baréban, még a világháború előtt és az első háborús esztendőkben, minden műsorban szerepelt egy visszatérő alak: Árva Pál. Egy al­ kalommal moziélményeiről énekelt sanzonjában,többek között arról, hogy amíg német film pereg a műsorban, az alatt szundikálni szo­ kott egy kicsit# /A moziműsor akkoriban még, általában, 2-3 "fel— vonásos" filmek egymásutánjából állott, vegyesen olasz, francia, német és amerikai filmekből./ A német filmek ilyen elutasítása csak a huszas években szűnt meg, a fellendülő német filmgyártás művészi hódításának idején, de akkor sem teljesen: igen sokan to­ vábbra is az "unalmas" jelzővel illették a német filmeket, színé­ szeikre pedig azt mondták, hogy mindent túljátszó, agyonjátszd, vontatott aprólékossággal alakitó komédiások. Ha a magyar film 1916-18 között kibontakozó virágzásának egyéb okait kutatom emlékezetemben, ismét csak a külső ösztönzé­ sekre kell gondolnom,elsősorban arra a háborús atmoszférára,amely annyira felfokozta a mozik látogatottságát. Az idegen filmek konkurrenciájától egyre kevésbé fenyegetett magyar film elhelyezési lehetőségei ebben a három esztendőben egyre kedvezőbbekké váltak: a mozik száma az egész országban, a Habsburg-monarchia Nagy-Magyarorszagában hirtelen megnövekedett, még'inkább látogatottsá­ guk. Mindkettő a háborús pszichózis következményeként: az egyre bizonytalanabbá váló élet, a romló pénz alaposan megingatta a tö­ megek, különösen a kispolgári tömegek öröklött,régi magatartását. Az emberek céltalannak érezték a kuporgatáet öreg napjaikra, leá­ nyuk hozományára, ehelyett egyre inkább igyekeztek átadni magu­ kat az élet apróbb-nagyobb örömeinek. Ennek kielégítésében jutott nagy szerep a moziknak, ez volt a legfőbb alapja a mozi-konjuskturának, amely természetesen csak egyik komponense volt a "szóra­ koztató" üzemek, színházak, kabarék, mulatóhelyek, orfeumok, cir­ kuszok általános nagy konjunktúrájának. Ezeket a jelenségeket a mai nemzedék csak tudomásul veszi, de talán kevesen tudják visszaképzelni magukat az első világhábo­ rú által teremtett állapotokba, amik annyira különböztek azoktól, amiket a második világháború alatt átélt. Az első világháború nem sújtotta olyan közvetlenül a polgári lakosságot, mint a második. Nem voltak légitámadások, sem légiriadók, az élet ilyen tekintet­ ben tehát zavartalanul folyhatott* Magyarország területén harcok

- 145 -

sem voltak, a frontok Galíciában, Észak-Qlaszországban vagy DélTirolban húzódtak, Aki maga nem volt katona és szerencsésen átvé­ szelte az egymást követő pótsorozásokat is, csak hírekből és az újságok közleményeiből ismerte a háborút. És ha a frontharcoknak férfi hozzátartozója, férjeg fia, apja, testvére nem esett áldo­ zatul 9 vagy nem kellett féltenie ettől, teljesen kivül maradt a háborún, A társadalom kétfelé szakadt: egyik része a frontokon szenvedett, ha valamiképpen nem tudott "lógni”, egy-egy könnyebb sebesüléssel vagy betegséggel /amit önmagában felfedezett és ami­ be ő maga igyekezett erőt Önteni, aktivizálni/ hónap okra, fél vagy egész esztendőkre kivonni magát a frontszolgálat alól, a másik része pedig tombolva kereste az élvezeteket, az örömöket önmagu­ kért vagy kárpótlásul, feledésül minél több szórakozást az élet más irányú romlásáért. Éppen ez a kontraszt a front és a frontmö­ götti élet között tette olyan feledhetetlenül undorítóvá a hábo­ rús atmoszférát, olyan mocsarassá a tömegek érzésvilágát és maga­ tartását, Hézsünk szembe utólag egy rideg ténynek: az éveken át csak nagy egyéni erőfeszítésekkel vajúdó magyar film ebben a mocsárban szökkent virágzásba. De az, ami éltette, ugyanannyira rontotta les 1917-19-ban a hirtelénül növekedő filmprodukció színvonala egyre jobban süllyedt. Est nem az okozta, hogy az addig szórvá­ nyos produkció helyére folyamatos termelés lépett és a filmek se­ rege stől követték egymást, A mennyiségi növekedés nem volt olyan mértékű, hogy ártalmára ehetett volna a minőségnek: az egymás után alakuló gyárak bőven győzték filmmesével, szcenáriummal,ren­ dezővel, színésszel, operatőrrel, A háborús pszichózis, a köz­ szellem megromlása okozta a művészi hanyatlást: a mozik közönsége nem várt és nem követelt egyebet a filmektől, mint "érdekfeszitő” mesét, látványos színtereket és idegizgalmakat, erotikával ve­ gyítve, De mivel a viszonylag kis tőkével dolgozó filmvállalatok és alkalmi szerveződések egy-két film készítésére, csak az or­ szág szükségletére számíthattak, az előbb elsoroltak közül a lát­ ványos szinterekből, általában mindabból, amit a film "kiállítá­ sa" szóval szokás jelölni, nem sokat tudott a magyar film nyújta­ ni, Ezért a forgatókönyviróknak és a rendezőknek legfőbb törekvé­ se az volt, hogy minél jobban vezetett, fordulataiban könnyen felfogható mesére helyezzék a súlyt. Ezt a filmek legtöbbje el is

- 146 -

érte, de nem igen tudta mélyebb drámáisággal együtt adni, talán azért, mivel erre nem is nagyon törekedett* Ez a körülmény vi­ szont a filmek többségében a színészi produkció kárára volt és a filmstúdiók rossz szellemét okozta: a színészek igen könnyedén, gyakran cinikusan fogták fel az alakítás feladatát és azt csak félvállról, félkézzel végezték. Másrészt a filmgyártók ráeszmél­ tek arra, hogy a megszélesült, megszaporodott moziközönségre nincsenek különösebb vonzással a színpad nagy nevei, akiket nem is ismer, róluk nem is tud, Egyre-máera felbukkantak filmek, még a nevesebb rendezők kezei alól is, amik lemondtak a színpadi sztárokról. Nagyrészt ugyan továbbra isszínpadi színészekkel dolgoztak, de megelégedtek másod- vagy harmadrangú együttesekkel is. Ezekkel a rendezőknek is könnyebb dolguk volt, mint a hírne­ ves színpadi nagyságokkal, akik nemhogy irányítást, de még bele­ szólást sem fogadtak el arendezőtől. Az eredmény több kirívó esetben igazolta, hogy aprodukció ilyen felfogása helyes volt, természetesen csak gyártási, üzleti szempontból és nagy sikerrel futottak, évről-évre reprizekkel megtoldottan, jó meeevezétésü filmek, feltűnően gyenge szinészegyüttesekkel is. Ez a jelenség később is tapasztalható volt a magyar néma­ film termékei között, a huszas években 1928-ig, a néma film buká­ sáig. És éppen mivel ennyire általánosan jellemző volt a magyar filmtermelésre, jól jellemző példa felidézni Balogh Béla Lengyel­ vér cimü nagysikerű, többszörösen felújított filmjét, mint típu­ sát az igy értékelhető filmeknek. Ez is kitűnt folyamatos, jól gördülő meséjével, a magyar mozitömegeket nagyon jól kielégítő motivációjával, de ugyanolyan emlékezetes marad szereplőinek gyatra teljesítményéről és a szegényes kiállításról is, amely nemcsak abban volt szegényes, hogy nem adott külsőségéé pompát szinterekben, kosztümökben és mozilátványosságban - mindez nem hiányzott volna - hanem fényképezési technikában is, szürke, bá­ gyadt, élettelen felvételeivel. A "Lengyelvér" által olyan hiánytalanul példázható tünet­ hez több irányban kell kiegészítő megjegyzéseket fűznöm. Az egyik ez az utóbb érintett kérdés: a magyar filmek nagy többségükben elmaradottak voltak a fotografálás és a laboratóriumi kidolgozás dolgában le. Az operatőrök megtanulták a felvevőgép kezelését, de nem voltak egyúttal jó fényképészek is, nem volt kellő fényképi

-

147

-

látásuk a világítást irányitő munkatársaknak sem#Amennyiben ilye­ nek egyáltalán ásóhoz juthattak felvételek közben, mint egy spe­ ciális feladatkör ellátói# A felvételezéskor, a forgatás előtt többnyire as operatőr állította be a világítási hatásokat és igy nagyon is szükséges lett volna, hogy megfelelő fotoérzék birtoká­ ban legyen# Még gyakoribb eset volt az, hogy est a feladatot a rendezővel együttműködve igyekezett megoldani. Mindezeknek a hiányosságoknak egyik oka kétségtelenül a gazdasági okokban leiedzett: exportra ség a továbbiakban, a hu­ szas években is csak igen kevés magyar film került, meg kellett tehát elégedni a belső piaccal, amely Trianon után jócskán zsugo­ rodott, noha Magyarországon a legfőbb filmfogyasztó a főváros volt. A magyar film tehát nem birt el akármilyen nagyságú befek­ tetést# Különösen az egy-kót filmprodukálására összeállt alkalmi vállalkozások szerény költségvetése volt olyan, hogy még a nyers­ anyaggal, a filmszalaggal is takarékosan kellett bánni, sőt a felvételi idővel is, a napokra számított műtermi bér miatt. Jele­ neteket tehát csak a legszükségesebb esetekben ismételtek, arról pedig szó sem lehetett, hogy amint ezt a huszas években a külföl­ di gyárak tették, egyszerre több géppel, több irányból fényképez­ zék a jeleneteket. Noha ez bizonyos mértékben könnyítette a ren­ dező munkáját, a színészeket pedig felmentette a kötöttség alól, hogy szigorúan a gép nézőpontjának játszanak. As ilyen, egyszerre több géppel végzett felvételezés nemcsak a negativ és pozitív filmszalag tékozló bőségét kívánta meg: a eutter és mentage-mumkát is megtöbbszörözte. Magyar filmstúdiókban tehát szóba sem ke­ rülhetett. A filmművészetben azonban minden elmaradottság igazi és legfőbb okát a tömegekben, a moziközönségben kell keresnünk. Ez­ úttal is azt kell mondani, hogy a hiányok és hibák kutforrása a magyar moziközönség igen alacsony művészi és szellemi igényéből fakadt# Ez biztatta a gyártókat arra, hogy ne tegyenek erőfeszí­ téseket és ne igyekezzenek többet, magasabbrendüt adni, mint amit a mozik látogatói, a látogatók óriási többsége kiván a filmektől. A magyar moziközönságnek ez a művészi igénytelensége volt az okozója annak is, hogy a színészi alakítástól sem kívánt so­ kat, vagy ha olykor sokat kapott, ezt csak kevéssé méltányolta, többnyire észre sem vette, meg sem értette. Ez a körülmény, ter­

- 148 -

mészetesen, nem maradt titok a színészek, különösen s színpadi színészek előtt és azzal a kárral járt, hogy egyrészük, amint erről már szóltam, nem fogta fel komolyan a feladatát és nem le ambicionálta a lehető legjobb eredmény elérését. Ehhez hozzájá­ rult .az is, hogy a filmrendezők közül csak igen kevésnek volt te­ kintélyes legtöbbjük kénytelen volt tehetetlenül tűrni az elkapatott, nagynevű színészek önkényes felfogását, azt, hogy utasítá­ sait semmibe veszik és játszanak úgy, ahogyan ők a legjobbnak tartják, Nem kell sokat részletezni, hogy ilyen nehéz feltételek között még a kiválóbb rendezők is alig-alig tudták elképzelései­ ket hiánytalanul megvalósítani» Súlyosbította a helyzetet az is, hogy a magyar némafilm mindvégig, huss esztendős fejlődése alatt, 1909-1928 között, nagyobbára kénytelen volt ssinpaái színészekkel dolgozni és a jő szerencsére bízni, hogy egy-egy színpadi sztárnak mennyi fii,ér­ zéke volt és mennyi hajlandóságot mutatott az igazi fllmnyelv el­ sajátítására,, A magyar filmemberek, gyártók, filmírók, de első­ sorban a rendezők mind tisztában voltak ezzel és a velük folyta­ tott beszélgetésekben mind valamennyien hangoztatták a nehézsé­ get , amely abból eredt , hogy a magyar filmgyártás sohasem volt elég széles és nagyarányú speciális filmszínész! együttesek kine­ velésére és foglalkoztatására* Elsőnek az 1917-ben alapított "Star Filmgyár” vezetősége próbált ezen a bajon eegiteni, de pro­ dukciója nem volt olyan nagy, hogy egy sokoldalú, sokféle szerep­ körben felhasználható szinészegyüttest hozzon Össze, akik sem színházban, sem más filmvállalatnál nem működnek közre. Csupán annyit ért el a "Sztár", hogy azok elsősorban neki álljanak ren­ delkező sre szerződési lekötöttségekkel. Ezzel az igyekezettel egyúttal azon is segíteni akartak,ami a felvételek rendjét lépt en-nyomon megzavart a, éspedig az, hogy ® színpadi színészt a színházi szezon alatt megosztotta kettős mun­ kaköre és emiatt gyakran volt szükséges a felvételek sorrendjét megváltoztatni, egyes felvételeket a színházi próbák vagy szerep­ lések miatt elhalasztani, jeleneteket sebtében fotografálni, meg­ ismétlésükről lemondani, ezzel nem a legjobb eredményekre töre­ kedve, hanem már a iürhetoekkel is beérni. Nem kell sokat bizonygatnom, hogy ilyen körülmények között milyen megvalósíthatatlan ábránd maradt a magyar filmrendezők

- 149 -

számára a hibátlanul egységes játékstílus megvalósítása, legalább egy-egy filmben. Előfordult nem egyszer, hogy a filmre szerződte­ tett színházi színészek egyike a Nemzeti Színház tagjai közül ke­ rült ki, a klasszikus játékstílus iskolázottságával, akinek még a szájmozgása is az ötöd- és hatod-feles jambusokhoz igazodott, a másik a Vígszínházból vagy Magyar Színházból, reális társadalmi, mai korban játszódó színjátékok stílusának neveltje, a harmadik pedig kabarészinész. És bizony egyre-másra megfigyelhettük, hogy ez a harmadik, a kabarészinész volt az, aki legjobban eltalálta a film játékstílusát, szerepéből a legtöbbet hozta ki. Sophokles, Shakespeare és Racine színészei pedig merev, unalmas bábok marad­ tak a mozi vásznán#és ahogyan jártak-keltek a felvevőgép előtt, kényszerű némasággal, mindent a felírásokra bizdn. Szereplésükből csak ritkán éreztük a jóindulatú igyekezetei arra, hogy a drámai kifejezés uj nyelvét megtanulják, annál több hányaveti lenézést a film iránt. Amelyben csak azt látták, hogy alkalmat ad jövedelmük és népszerűségük növelésére. A magyar filmrendezőknek nem volt sem elegendő szuggesztiv ereje, sem elég nagy tekintélye ahhoz, hogy felül tudjanak kere­ kedni ezeken a nehézségeken. Ehhez hozzájárult az is, hogy a ren­ dezők nagyrészt a fiatalok közül kerültek ki, Deésy Alfrédet és Balogh Bálát leszámítva, akik az akkori színpadi sztárokkal azo­ nos nemzedékhez tartoztak. A színészek ezekben a fiatalokban csak felvétel-vezetőket láttak, akik szcenáriummal kezükben tartják számon az aznap terítékre kerülő jeleneteket és beállítják azokat a felvevőgéphez viszonyítva. /A magyar némafilm rendezőinek jó része valóban nem is volt több, mint felvétel-vezető, gyártás-ve­ zető, sok esetben még ilyen irányban is igen gyenge eredmények­ kel/.Nem igen voltak tehát hajlandók figyelembe venni utasításai­ kat a művészi alakítás, emberábrázolás dolgában. Még azokat a ta­ nácsokat sem, amik pedig speciálisan a filmszerűség érdekében hangzottak el. A huszas években, amikor filmkritikusi működésem révén és azzal, hogy bekapcsolódtam a filmszínész! nevelésbe is, mint a Gaál-féle Filmiskola tanára, sok panaszt hallottam beszélgetések közben a zabolázhatatlan szinpadi sztárokra. Egy jelenetnek pedig véletlenül szem- és fültanuja is voltam egy népszínmű filmfelvé­ telei közben. /Neveket nem irok le, mert a szereplők egyike még

- 150 -

él./ A felvétel már folyt, a felvevőgépben pergett a film, ami­ kor a rendező valamire figyelmeztetni akarta a játszó színészt. Ez, miközben szerepe szerint tovább játszott hegedűjén, illetve csak imitálta a hegedülést, igy válaszolt: "Ne tanits fiam! Magam is tanár vagyok!" Pedig, erre jól emlékszem, az utasítás, a fi­ gyelmeztetés nem is a színészi alakításba szólt bele, nem a mű­ vészi felfogásba, a rendező csak arra akarta felhívni a sztár fi­ gyelmét, hogy tegyen egy kevés fordulatot, mivel a hegedű, a fel­ vevőgép irányából elrövidülten látszik, ezáltal a vonó mozgása is csak igen szakadozottan. Nem ismerem Balogh Béla nagysikerű filmje, a "Lengyelvér" költségvetését és igy nem tudom megítélni, hogy a gyenge színészi együttes szerepeltetésében döntő jelentősége volt-e a kezdők vc,gy szerényebb fokozatú színpadi színészek szerződtetésében az ala­ csonyabb honoráriumoknak. Az a gyanúm, hogy inkább másfelé kell az inditóokot keresni. Balogh Béla talán megelégelte a bajlódást az Önhitt és engedetlen színpadi sztárokkal és szándékosan mon­ dott le róluk. Ha igy volt, bizonyára annak a tapasztalatnak bir­ tokában, hogy a magyar közönség túlnyomó többsége, amint ezt már az előzőekben is hangsúlyoztam, nem követelt nagy neveket, hiszen azok nagy részét nem is ismerte, másrészt érzéke, kulturáltsága sem volt a művészi alakítás értékelésére. Ez utóbbi feltételezés­ ről meggyőzően bizonykodik azoknak a filmsztároknak közkedveltsé­ ge, akik már, rövid színpadi múlt után, teljesen a filmé lettek, a színészi tehetségnek legcsekélyebb nyoma nélkül, de mutatós külsővel, jó mozgással, a mozival kapcsolatban akkoriban olyan gyakran emlegetett varrólányok szívének megejtésére. Róluk a to­ vábbiakban fogok majd megemlékezni, itt csak annyit fűzök a meg­ állapításhoz, hogy ez éppenséggel nem egyedül a magyar filmkultú­ ra jelensége volt,idegen filmekben is lépten-nyomon tapasztalhat­ tuk. Elegendő az északeurópai filmgyártás nagyjai, felfedezettjei közül a dán Waldemar Psilander és a svéd Greta Garbó alakját fel­ idézni, semmitmondó, banális színjátszó eszközökből szőtt Üres alakításaira gondolni. De ha ilyen tudatos szándékot tulajdonítunk Balogh Bélának, mivel lehet magyaráznunk azt, hogy noha a "Lengyelrér" nagy sike­ re a közönség csekély igényéről tanúskodott a művészi, színészi alakítás dolgában, a módszert mégsem folytatta tovább és a "Len­ gyelvér" után készített filmjeiben ismét a ssinpad kiválóságainak

- 151 -

munkásságát vette igénybe?Aki Balogh Béla művészi egyéniségét is­ merte, könnyen megadhatja a kérdésre a választí semmi sem volt tőle idegenebb, mint az akkori idők magyar filmeseinek a közönsé­ get megvető cinizmusa, léha, "körúti” felfogása. Tiszta szándékú, mindvégig töretlen lelkesedést! művész volt, akit, éppen ezért nem szédíthetett meg a könnyű, külső siker. Nem volt ugyan annyi lel­ ki erejeginég kevésbé felhatalmazása anyagilag a gyártők részéről, hogy a "Lengyelvér" felvételeit idejében megszakítsa és a feltű­ nően gyengéknek bizonyuló színészeket kicserélje, bizonyos azon­ ban, hogy a film elkészülte után tudatában volt a színészi pro­ dukció gyengeségének és igy - meg nem tántorítva a magasztalásoktól és az anyagi sikertől - elhatározta, hogy következő filmjei­ hez ismét.olyan színészi közreműködőket keres, akik az alakítások művészi értékét biztosítják, Balogh Béla rokonszenves alakjának felidézésével már köze­ pébe kerültem a magyar némafilm rendezésének problémáiba, Annál inkább, mert működése áthidalja és egységbe fogja a magyar film­ művészet néma korának két szakaszát:a felemelkedést jelző eszten­ dőket, 1915-1918 között és a huszas évek produkcióját, a némafilm bukásáig. Produkciója számszerüen^mennyisegben is imponáló: mintegy 50 magyar némafilmet rendezett, hősiesen legyőzve a magyar filmgyártás olykor szinte kétségbeejtő nehézségeit is. Előbb azonban rövid összefoglalást kell adnom ezekről a ne­ hézségekről, amelyek a huszas években annyira gátolták a magyar film továbbfejlődését, minduntalan meg is szakítva a produkció folyamatosságát, ami pedig elengedhetetlen lett volna a szerves haladáshoz és ahhoz, hogy a magyar film stílusa jellegzetes fej­ lődési irányba lendülhessen. Ez a felemelkedés éveiben, 1916-1918 között már indulóban volt, az ismertetett okokból hirtelenüi fel­ fokozódó mozikonjunktúra révén, amit a sorozatosan alapitott gyártó vállalatok gyora szaporodása is tanúsított, A gyár-alapí­ tó sok esztendeje 1917 volt. Ekkor alakult a Phonix, művészi irá­ nyi tójukként Kertész Mihály tűnt fel, az Astra, amelynek első ve­ zető rendezője Balogh Béla volt, aki azután az év végen alapított Star főrendezője lett, A Corvin, amelynek létrejöttében Janovics Jenőnek volt nagy szerepe, a fiatal Korda Sándor is ide kapcsolódott munkásságával. A kisebb vállalkozások közül a Hungária volt jelentős, Saras Mártonnal mint művészi irányitóval és rendezővel, —

*

—

-

152

-

w W m i^

..... mm—

a következő év elején a lux csatlakozott ezekhez, dra Lázár la.1os irányításával, ugyanakkor a rövid életű Semper is indult* A ré­ giek közül tovább dolgozott az Uher Film, amelynek rendezői mun­ kakörét nagyrészt ifj.Uher Ödön látta el* Uj vállalkozásként in­ dult 1918 első felében a Glória is. Főrendezője Forgács Antal volt, aki akkor már nyolcadik éve működött a film-szakmában, A vesztett világháborút követő hónapok gazdasági és eszmei zűrzavarában sem feneklett meg teljesen ez a nagy lendülettel megindult magyar filmprodukciő, noha a filmeseknek nyomban szá­ molnia kellett két nehezítő körülménnyel, Az egyik: a piac, a belső piac zsugorodása, mivel kevés remény volt arra, hogy Kassa, Pozsony, Érsekújvár,Kolozsvár, Nagyvárad, Szabadka, Zágráb mozgószinházai hamarosan ismét a magyar film fogyasztói közé állhassa­ nak „ Másrészt: idegen országok felé irányult filmexportra egyelő­ re kevesebb kilátás mutatkozott, mint valaha. Mégsem szakadt meg teljesen a filmgyártás: a Tanácsköztársaság hónapjai alatt még több stúdióban folyt a munka, noha uj filmekbe nem fogtak, hanem csak az előző év végén és az 1919 elején megkezdett filmeket fe­ jezték be. Vagy igyekeztek befejezni, amennyiben ezt a hirtelen támadt nyersanyaghiány lehetővé tette, A Tanácsköztársaság idején*, amint ez köztudomású, a válla­ latokat közös irányítás alá helyezték és nagyszabású, szép terve­ ket dolgoztak ki a szocialista filmgyártás megindítására, a ma­ gyar film művészi emelésére, szellemének korszerűsítésére, a tö­ megek Ízlésének fejlesztésére, tudatos nevelési programmal. A kommün bukása után, az 1919-es esztendő második felében,a Horthy-uralom első hónapjaiban a magyar filmtőke óvatosan vissza­ húzódott , a következő évben azonban már felbátorodott, a régi gyárak éledni kezdtek, mivel a szükebbre szorult lehetőségekben is megtalálni vélték azt a minimumot, amellyel a fiimtŐke kényte­ len-kelletlen megelégedett. A régi vállalkozásokhoz néhány uj is csatlakozott; az Őrion, amelynek rendezője Gerőffy I.Bela volt9 akinek nevével már a háborús esztendők rendezői között is talál­ koztunk, majd Deésy Alfréd, aki a háború utolsó éveiben a Starfilmnek dolgozott, majd pedig egy saját nevével cégjeisett válla­ latot alapított, Uj volt a Mobil-film is, Fejős Pállal, mint mű­ vészi irányítóval, valamint a. Délibáb és a Korona is. Sz utóbbi Márkus Lászlót nyerte meg vezetőjének.

A Horthy-idők magyar filmesei hamarosan nagyon is csalódtak reménységeikben: 1921-1922 a leromlás évei voltak. Pedig abban a számításukban nem csalatkoztak, hogy a megkisebbedett ország, a főváros eleven moziéletével, csakugyan elegendő lett volna arra, hogy szerényebb befektetéssel, szerényebb eszközökkel készített filmek is kifizetődők legyenek. Sőt - a magyar film művészi mun­ kásaival folytatott beszélgetéseimre emlékezve - voltak, akik azon ábrándoztak, hogy talán éppen a azükebb anyagi keretek fog­ ják rávezetni a produkció irányióit a nagyobb művészi értékű filmek készítésére. /Amire a követő esztendőkben több bátorító példa mutatkozott a külföldi, elsősorban a német filmiparban: az úttörő jelentőségű, magasabb művészi igényű filmek nem a nagy gyárakból kerültek ki,hanem szerény keretek között dolgozó kisebb filmstúdiók lelkes munkásainak kezéből, nem ritkán művészek ál­ tal létrehívott alkalmi együttesek produkciójaként./ Ami pedig a sok pénzt elnyelő fényűző kiállítást, világítást és egyéb techni­ kai felkészültséget illeti, egy filmember egyszer azt fejtegette előttem, hogy "szegények vagyunk, de majd megtanulunk vízzel főz­ ni": úgy választani ki a filmmeséket, olyan tökéletes szcenáriumokat irni belőlük, a kivitelezést olyan művészi kiválóságu ren­ dezőkre, színészekre bizni, hogy a film remekmű legyen, nagy tő­ kebefektetés nélkül is. Az ilyen álmok nem váltak, nem is válhattak valóra a Horthy érában: a képmutató hazafiaskodás, a magyar kultúra, a magyar mű­ vészetek nagyhangú pártfoglalása úgy festett a gyakorlatban, hogy ók voltak azok, akik a legpusztítóbb konkurrenciának nyitottak szeles utat: minden gátlás nélkül engedték, sőt elő is mozdítot­ ták, az idegen filmtőke beözönlését, nem gyártási szándékkal - eb­ ből talán kisült volna valami jó is,- hanem a filmpiac korlátlan elárasztásával. Egyre-másra alakultak Magyarországon a nagy ame­ rikai és német gyárak képviseletei, kölcsönzői, hogy ezek rövide­ sen a mozikat, elsősorban a bemutató mozikat is kezűkbe kaparint­ sák uj, nagy premier mozikat építsenek, a többit, a kisebbeket és a vidékieket pedig függőségbe hozzák és mindezek eredményeként az egész magyarországi moziélet könyörtelen diktátorai legyenek. A magyar film rövidesen ráeszméltetett arra, hogy mostohagyerekké vált saját hazájában: 1921 és 1922 a magyar film legsö­ tétebb évei voltak. A producerek remegve várták a szakbemutatót,

- 154 -

akkor is, ha úgy tudták, hogy valóban érdemlegeset alkottak, mert sohasem számíthattak arra, hogy a trösztszellemmel összetartó idegen kölcsönzők engednek-e kegyesen néhány hetet a mozik műso­ rában, nemcsak a rossz üzletmenetü szezonnyitó és szezonzárd fül­ ledt mozilevegőjü hetekben, hanem a főszezonban, valamirevaló be­ mutató színházban.Többször megtörtént, hogy a bemutató végeztével az idegen kölcsönző emberei meleg kézrázással gratuláltak a ma­ gyar szerzőknek, de amikor a "kötés" került szóba, álnok módon sajnálkoztak, hogy nem tehetnek semmit, mozijaik műsorai, már a szezon végéig teltek. Legkirívóbb ilyen eset Balogh Béla egyik szép filmjének bemutatója után volt. Molnár Ferenc: A Pál-utcai fiuk második változatával. Balogh fanatikus hite tette, hogy az ilyen jelenségek sem szegték kedvét, amit azzal is megmutatott, hogy a magyar filmgyártásnak ezekben a sötét esztendőiben produ­ kálta másik kiemelkedő értékű filmjét: Fehér galambok, fekete városban. A következő esztendőkben, 1923-ban és 1924 elején némi ja­ vulás mutatkozott, hogy a továbbiakban ismét visszaesés következ­ zen be. ügy látszik, a Horthy-régimé kulturális életének irányí­ tói is megsokallották az állapotokat, amelybe ők maguk taszítot­ ták a magyar filmet, azzal, hogy az ellenfelet,a külföldi film­ tőkét beengedték a falak mögé és az élve, visszaélve a legfelsőbb irányítók közönyével, korruptságával, fojtogató konkurrencíával vette el a levegőt a magyar filmtől. Hiszen arra nem gondolt sen­ ki, hogy a magyar film külföldi versenytársak nélkül fejlődjön. Ez nem is lett volna rá fejlesztő hatással, sőt inkább visszave­ tette volna. A kormányzat, sokszoros sürgetésre, végre észbeka­ pott a magyar film nyomorúsága láttán és ezt a hires és hírhedt, 1925-ben kibocsájtott Filmrendelettel akarta orvosolni. ?alami eredmény mutatkozott is, de nem sok. Ezt mindennél világosabban bizonyította egy szomorú tény: a következő esztendőben, tehát 1926-ban, a legnagyobb üzemű magyar filmgyár, a Corvin, csődöt kért maga ellen. A némafilm utolsó éveiben pedig tovább folytató­ dott, váltakozó szerencsével, a produkció fel s alá hullámzása, sok zökkenővel, a gyártás igazi folyamatossága nélkül. Ha a magyar némafilm másfél évtizedes küzdelmeinek művészi eredményeit mérlegeljük, nem kétséges, hogy ezeket a nehéz küz­ delmeket javára kell Írnunk, de csak mint enyhítő körülményeket. Mert hogy egy film létrejöjjön, ahhoz ugyan köztudomásúlag sok -

155

-

pénz kell, de ahhoz, hogy es a film ne csak mint a szórakoztató ipar terméke szüle esen meg, es éppenséggel nem kíván még külön nagy anyagi befektetést. Legfeljebb csak annyiban, hogy a művészi film kétszeresen megköveteli a munkához as elegendő időt és a filmnyersanyag bőségét, A külső fényűzés, a nagy műtermi kuliszszázás, ragyogó kosztümök, százas és ezres statisztéria - nem­ csak hogy nem elengedhetetlen szükséglete a művészi filmnek, ha­ nem inkább veszélyeztetői a művészi hatásnak, amint est számta­ lan ilyen "nagyszabású" külföldi "fiimattrakció” sokszorosan be­ bizonyította. Sző, ami szó: hogy közelebb vigyem a magyar némafilm ered­ ményeihez és eredménytelenségeihez ezt a köztudomású igazságot és ezzel konkretebben fogalmazzam meg ezt a problémát, le kell szö­ geznem: sem akkoriban, a magyar film vergődését közelről látva, sem mas 35-40 esztendő időtávolságában nem tudtam elhinni, hogy az elsorolt áldatlan körülmények szabták meg művészi rangját és csökkentették lényegesen művészi, esztétikai értékét. Ugyanezek­ ben az évtizedekben a magyar irodalom életfeltételei semmivel sem voltak kedvezőbbek, Folyóiratok, könyvkiadás és ami mindezeknél is nagyobb jelentőségű: magasabb színvonalú közönség dolgában, as olvasók felöl visszaáramló, éltető szellemi reflexekben, Mégis jöhetett Ady. és s. Nyugat, Ugyanúgy, aint ahogy jött Bartók és Kodály vagy Rippl~.R0B.ai, Szőnyi, Márffy és a többiek, zenei és képzőművészeti, élet sanyarú körülményei között ia, Meggyőződésem szerint nem mondok ellent a marxi igazságok­ nak, ha megállapitóm: - nehéz materiális körülmények, bizonyos helysetekben és bizonyos mértékig, még fejlesztői is lehetnek a művészi produkciónak,áe hang súlyos ott.síi csak as egyéni produkció™ nak, egyéni teljesítményeknek, Hogyan is írta József Attila. s nA tudományos szocializmus" cimü tanulmányában* "Azok a "marxis­ ták", akik mindenütt és mindenben anyagi érdeket keresnek e as anyagi érdeket teszik elvvé as emberi öntudat mai fokán is a e,selekedetek értelmének vizsgálatában, Marx gondolataiból egy kukkot sem értenek.*19 /Amikor as ujabb kor két legnagyobb festője közül as egyik, Paul Cézanne, a bankár-papa halála után, kézhez kapta több mint 400,000 aranyfrank értékű örökségét, utána sem terméke­ nyebb nem lett, sem nem emelkedett még magasabbra piJctarájának értéke, korszakalkotó jelentősége, Viszont, ha az európai festé­ szet másik óriása,Vincént van Gogh jutott volna ilyen örökséghez* -

156

-

ez nem lett volna rá ösztönzéssel, sőt, majdnem bizonyossággal állítható, hogy produkciója, a képek számában nem emelkedett, ha­ nem csökkent volna, döbbenetes erejű viziói pedig talán még sze­ lídülnek is intenzitásukban. Hiszen nyomorúságos életét éppen az alkotásba feledkesés állandó mámora éltette, menekülés anyagi és lelki nyomorúsága elől./ Hogy ezek után az észrevételek után meg konkretebben köze­ líthessem meg a magyar némafilm esztétikai problémáját, fel kell tennem néhány kérdést * Hihető-e, hogy amennyiben a gyártás felté­ telei ebben a másfél évtizedben, 1913-1928 között, kedvezőbben alakultak volna, folyamatos, zavartalan munka biztosításával a film művészei számára, ugyanazoktól a rendezőktől, akik ez alatt a sanyarú körülmények között produkálták filmjeiket, lényegesen magasabb értékű munkán hivódtak volna életre? Fan-e valószínűsége annak, hogy a kedvezőbb feltételek uj rendezői tehetségeket ter­ meltek, hoztak volna felszínre, akik a magyar filmművészetet nem­ csak magasabbra emelik,hanem jellegzetesebben magyarrá is teszik? Részemről a kérdésekre tagadó volt a válasz akkoriban és taga­ dó most is* Különösen, ha a lényegre,egy-egy film művészi megfor­ málására gondolok* Mert nem vitatható, hogy ha a magyar rendező szabadon válogathatott volna a színészek közö'tt, ha tehetségesebb operatőrt, világosítót ás más technikai segéderőt adnak melléje, elegendő felvételi nap és bőséges filmanyag áll rendelkezésére, akkor ugyanazok a filmek jobbak lettek volna, a színészi alakítá­ sok gondosabban összehangoltak, a "kiállítás", már legalább is fényképezés dolgában, kifogástalanabb, A szabadabb keretek között folyó előkészítő és felvételezési munka nyugodtabb menete talán előcsiholt volna egy-két rendezői Ötletet, de a lényegen mindez nem változtatott volna. Mindez nemcsak elképzelés és puszta feltételezés. Az állí­ tás helyességét konkrét példák igazolják* Mindenek előtt Balogh Béla ötvenedik, jubíláris némafilmje, az 1927-ben készült, 1928 elején bemutatott Bárom kívánság* A filmet német stúdióban for­ gatták, német színészekkel, műtermi építészekkel és technikai szakemberekkel. Mindez, természetesen, sokban emelte a filmet, de Balogh Béla semmivel sem mutatkozott benne nagyobb rendezőnek^, mint amilyennek hazai produkcióiból megismertük. Helyet foglalha­ tott a "Három kívánság" az átlagos,jó európai játékfilmek között,

-

157

-

de ennél semmivel sem volt több. Filmszerű formálása semmivel sem volt eszközökben gazdagabb., felfogásban originálisabb, mint a megelőző negyvenkilenc* Senki sem mondhatta a film láttán, hogy no végre Balogh Béla megmutathatta, hogy mit tud, legfeljebb csak annyit állapíthatott meg, hogy csorbítatlanul juttathatta ér­ vényre képességeinek maximumát és egyébIrányú értékeinek, ponyvaszellemtől idegen felfogásának és a kitűnő mesevezetésnek telje­ sebb együttesét sikerült adnia, mint hasai műtermekben,hasai mun­ katársakkal készített filmjeiben* Tagadhatatlan, hogy ez is vala­ mi, mégis meg kell ismételnem: Balogh Béla értékelését végered­ ményben a "Három kívánság” nem emelte feljebb* Szóról-szóra, pontosan igy alakulnak a kérdések és a fele­ letek, ha a többi magyar filmrendezőre gondolunk; Deésy Alfréd, Kertész Mihály, Korda Sándor, Bolváry Géza egy szemernyivel sem mutatkozott nagyobb rendezőnek külföldi filmgyárakban forgatott filmjeiben, mint kezdeti, hazai produkcióikban* Külföldi filmjei­ ket hasonlóképpen csak a gondosabb kidolgozás, szebb "kiállítás" és haladottabb fényképező technika emelte a Magyarországon ké­ szültek fölé* Az akkori átlagos filmatilust valósították meg, minden egyéni ssin és ami a legdöntőbb jelentőségű, az egyetemes filmstilus minden továbbfejlesztése nélkül, a kezdeményező erő teljes híjával* Ez a kedvezőtlen értékelés az egész magyar néma­ filmre érvényes, alóla kivételt soha nem találunk, sem valamely rendező egész munkásságában, de még egyetlen filmjében sem* A külföldi anyagokat fordították; Báróti Dezsőné, Iványi Norbert, Szekeres Zsuzsa

-

158

-

A Filmművészeti Könyvtár eddig megjelent kötetei Jean Mitry: Sz.M. Eisenstein Henri Agei: Fittorio de Sica Nikolaj Lebegyev: A filmesztétika alapjai Paul Rotha: A dokumentumfilm Almáéi X. - Gyertyán E. - Hermann X.: Filmesztétikai tanulmányok Renato May; A film formaayelve Aiidré Bszin: Válogatott filmművészeti tanulmányok

Előkészületben Rudolf Arnbeim: A film mint művészet Waldakranz - Arpe; /Knsur: Buch vöm Film/ Rövid filmtörténet

Á Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchivum eddig megjelent kiadványai Biró Yvette: Erich von Stroheim Biró Yvette: A tízéves Talpalatnyi föld A Budapesti Könyvtárak FiImazakkönyvei< /Központi címjegyzék/ Dékány Sándor: A filmvetítés korszerű irányai Film és társadalom /Szemelvények tanulmányokból/ Filmkultúra 1 - 9 * FiImtechnikai és Gazdasági Tájékoztató 1960* 1 - 9 *

1961, 1 - 7 . A harmadik országos filmforgalmazási konferencia és a magyar mo­ zihálózat néhány időszerű kérdése

- 159 -

Kalisztratov: A filmipar gazdasági fejlődése a szovjethatalom negyven éve alatt Kalisztratov: 1 Szovjetunió filmgyártásának és filmforgalmazásá­ nak gazdasági kérdései Kálmán H. - Peregi Gy.: A film és mozi Magyarországon I, Kálmán R. - Peregi Gy.; Magyarország városi mozihálózata Kovács Ferenc - Pór Irén: Magyar Filmográfia I - II« Mercillon: Filmgyártás és monopóliumok* Szekeres Zsuzsa: Klasszikus szovjet filmek Jean Yivié: A filmtechnika története és fejlődése V*Y* Petrovszkij: A filmterület gazdaságtana

Kaphatók; A Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchivumban Budapest,XIV. Vorosilov ut 97» és Szervezési Irodáján: Budapest, VII. Dohány-utca 1/c.

- ISo -