TARTALOM. Előszó Ki a bűnös" abban, hogy a karmát a bűnnel azonosítják? 15 Ám belül a magyarázat 16

TARTALOM

Mindenek előtt A karma „cselekvést" jelent, és ez a könyv megmondja, mit kell cselekedni

13

Előszó Ki a „bűnös" abban, hogy a karmát a bűnnel azonosítják? Ám belül a magyarázat

15 16

Bevezetés Mese a büntető Istenről

19

1. fejezet AZ EMBER KOZMIKUS EMLÉKEZETE

Vége a játéknak, Jean-PaulSartre? Érintkezés a múlt szellemével Örökké a tiéd?

23

25 26 29

2. fejezet AZ EMBER FÖLDI BIRODALMA: AZ AKARATA

Istenem, mivel érdemeltem ki ezt? Istenem, mivel érdemeltelek meg téged? Bárcsak megtettem volna...! Bárcsak megtehetném...!

33

35 37 38

3. fejezet AZ ÉLET EGYETEMES ESÉLYEI

41

Adassék esély az embereknek 43 Adj esélyt a napnak! 44 Légy kíváncsi az új napra! 45 Adj címet a napnak! 46 Szép hivatást gyakoroltunk-e ma? 48 Mindennapi hivatásunk a szellemi síkon 49 Javítsd ki, ami rossz volt a napban! 49 Aki hallani akar, annak éreznie kell 50 Minden kereszt egyúttal pluszjel is 53 Változtassunk keresztté minden mínuszt! 54 Nemcsak adni, elfogadni is tudni kell 55 Hát köszönöm, csak megvagyok 56 Segíts magadon és Isten tényleg megsegít 58 „Ezoterika, segíts!" - vagy: „Segítség! Ezoterika!" ... 59 Csak addig érzem rosszul magam, amíg jó nekem, hogy rosszul érzem magam 61 Lényünk a lényegünk 62

4. fejezet ISMERJÜK FEL SZEMÉLYES POZITÍVUMAINKAT (Teszt)

65

Mit tudok-és mire jó ez? 67 1. Mérleg: Személyiségünk egésze 69 Példa 70 2. Mérleg: Önszeretet 71 Példa 72 3. Mérleg: Szeretet, szerelem, párkapcsolatok .. 73 Példa 74 4. Mérleg: Álmaim szakmája 75 Példa 76 5. Mérleg: Valódi hivatásom 77 Példa 78

6. Mérleg: Anyagiak 79 Példa 80 Személyiségmérlegünk összegezése 81 1. Értékelés. Személyiségünk egésze 81 2. Értékelés. Önszeretet 82 3. Értékelés. Szeretet, szerelem, párkapcsolatok .. 82 4. Értékelés. Álmaim szakmája 83 5. Értékelés. Valódi hivatásom 84 6. Értékelés. Anyagiak 84 5. fejezet FEDEZZÜK FEL KARMÁNKAT A NEVÜNKBEN

Az angyali ABC Nevünkben az angyal Angyali hatáskörök Felismerések a pszichogram alapján Példa: Albert Schweitzer pszichogramja Albert Schweitzer Karma - rövid meghatározás Az ABC-számkulcs

85

87 91 92 93 94 95 98 99

6. fejezet BÁRKI LEHET TANÍTÓNK

„Más szemében ő a szálkát megleli..." Amit másban sokallok, azt magamban hiányolom Társunk mint tükör Amit másokban elutasítok, az én magam vagyok Személyiségteszt Amit nem eresztek el, az nem ereszt el engem (avagy: róka fogta csuka)

101

103 103 104 106 106 108

7. fejezet A MÁGIKUS IMA

„A Jóisten senkit sem ver át" Miatyánk- „az én Atyám"? Csak az enyém?

111

113 115

8. fejezet A POZITÍV GONDOLKODÁS - AZ EZOTERIKUSUK „MURPHYUMA" ?

Semmi sem változik, ha semmin nem változtatunk! Gondolkodom - tehát veszélyben vagyok Murphy pozitív gondolkodást jelent, a „murphyum" pedig a gondolatok kisiklását ... A struccpolitika nem megoldás A pozitív gondolkodás nem helyettesíti magát a gondolkodást Legyen meg az Ő akarata - hála Istennek!

117

119 120 121 123 123 124

9. fejezet „MENTÁLIS HOMEOPÁTIA" - GYÓGYÍTÓ GONDOIATOK ..

125

A homeopátia gyógyító gondolata 127 Hogyan működik a „mentális homeopátia"? .... 128 Ha nem foglalkozunk vele, nincs megoldás 131 Ha nem tudjuk, honnan ered a probléma, azt sem tudhatjuk, merre tart 132 Az orvosság nézegetésétől még senki sem gyógyult meg 132 10. fejezet A KARMA SZIMBOLIKUS TÖRVÉNYEI

Ok és okozat: az ős-ok a kígyó

133

135

Mennyire katolikus a Genezis kígyója? A „kísértés" lényege Bot és kígyó egysége Aszklépiosz kígyós botja Mózes kígyós botja A kígyó a törvényeket testesíti meg A Tízparancsolat megszegése Két kígyó - minden élet alaptörvénye

136 137 138 138 139 140 142 144

Utószó A könyv vezérgondolatai

147

A szerzőről

149

Bár a múlt rabszolgái, a jövő urai vagyunk. Blaise

Pascal

Köszönetet kell mondanom Bachnak, Beethovennek, Brahmsnak, Chopinnek, Griegnek, Hándelnek, Haydn­ nak és Mozartnak; az ő csodálatos muzsikájuk kísérte munkámat, amely - remélem - szellemiségüket fejezi ki.

MINDENEK ELŐTT

A KARMA „CSELEKVÉST" JELENT, ÉS EZ A KÖNYV MEGMONDJA, MIT KELL CSELEKEDNI Sokat írtak már a karmáról és ezzel együtt a reinkarná­ cióról. Tulajdonképpen azt szeretném, ha Önök már meglehetősen tájékozottak lennének e témakörben, mert én - hogy e könyvet megvédjem bizonyos bőbeszédűségtől - nem fogom megismételni mindazt, amit jómagam olvastam például a következő szerzőktől: Gerhard Adler, Kurt Allgeier, Michael Arends, Annie Besant, Helena Petrovna Blavatsky, Emil Bock, Paul Brunton, Martin Buber, Edgar Cayce, Gina Cerminara, Thorwald Dethlefsen, Johannes Fährmann, Chris Griscom, Elisabeth Haich, Christmas Humphreys, Jeffrey Iverson, Allan Kardec, dr. Elisabeth Kübler-Ross, Geddes MacGregor, Peter Michel, Raymond Moody, dr. Morris Metherton - dr. Nancy Shiffrin, Flower A. Newhouse, Rudolf Passian, Jane Roberts, Albert de Rochas, Jürgen von Scheidt, Karl Otto Schmidt, Martin Sorge, Rudolf Steiner, Ian Stevenson, Werner Trautmann, Hugo S. Verbrugh, Helen S. Wambach és mások. E könyvnek a fő témája tehát nem a „karma", ha­ nem a „sansz", a „lehetőség". A helyes cselekvés le­ hetőségeit szeretném Önöknek megmutatni. Ezt a magam sajátos stílusában és helyenként valószínűleg az ugyancsak rám jellemző temperatummal fogom tenni; örülni fogok, ha Önök készek mind ennek a befogadására, mert így életükben új távlatok bonta­ koznak ki majd. Angelika Hoefler

ELŐSZÓ

Ki A „BŰNÖS" ABBAN, HOGY A KARMÁT A BŰNNEL AZONOSÍTJÁK? Főleg német nyelvterületen terjedt el széles körben az az ostobaság, hogy a „karmá"-nak valami köze volna a bűnhöz, ahogyan ez utóbbit manapság definiálják. John Rawls amerikai filozófus a bűnnel kapcsolta össze az igazságosság iránti érzék immanens voltát, ami - ha ezt értelemszerűen összekötjük a karmával - azt eredményezi, hogy életünket eredendően rossz lelkiismerettel kell leélnünk. Freud ezt - egy kissé - másképpen látta; az ő pszicho­ analízisében a bűn: neurotikus zavar. Következés­ képpen: ha a karma valóban egyenlő lenne a bűnnel, akkor mi mindnyájan karma-neurózissal feküdhet­ nénk az analitikus pamlagon. Felszabadító viszont a keresztény etika tanítása: a bűn vétek Istennel szemben, de olyan vétek, amelytől a ka­ tolikus tanítás szerint bűnbánattal, a protestáns sze­ rint kizárólag az igazolhatóságba vetett hittel szaba­ dulhatunk meg.* (Kérem, válasszon tetszése szerint.) A „bűn" (Schuld) valahol egészen máshol keresendő: Ez a fogalom az etimológia tanúsága szerint az ófelnémetből származik („skuld") és régi jelentése: „kell" (sollen). Tehát ezt fejezi ki: „amit (tenni!) kell".** * Brockhaus Lexikon, 16. kötet. Mannheim-München, 1986. ** Mackensen: Deutsche Etymologie. Schünnemann, Bremen, 1977.

16

A karma fogalma a szanszkritbői ered, s nem mást je­ lent, mint „cselekvés"-t. A bűn tehát cselekvést és egyúttal karmát jelent - de a karma nem jelent bűnt, sem Rawls, sem Freud, sem a keresztény etika, sem mások értelmezésében.

ÁM BELÜL A MAGYARÁZAT Most, amikor a világ minden eresztékében recseg-ropog, s erre hirtelen rá is kell ébrednie, a lehető leg­ meggyőzőbb módon éljük meg a karmát, a vetés és az aratás, az ok és az okozat összefüggését. És mivel valóban látjuk, amit látnunk adatik, egyszersmind felismerjük, hogy a katasztrófák fokozatosan egyre nagyobbak lettek - igen, növekedniök kellett, mert különben sohasem ébredtünk volna fel! Mindaz, amit most mint világ-karmát élünk meg, vagy­ is a makro-káosz, amelyben saját mikro-káoszunk tükröződik, nem más, mint életmódunk, illetve hibás életmódunk tükörképe. Bennünk pusztítanak a há­ borúk, a viharok, és a tönkretett természet! Ha valamit változtatni akarunk ezen a világon - és ezt végül is akarnunk kell - a változtatást magunkban kell elkezdeni; nem elég csupán a tüneteket meg­ szüntetni, hanem célszerű felismerni az okokat is. De ez aligha fog sikerülni, ha fatalista tehetetlenségünk­ ben továbbra is nehéz karmánkról panaszkodunk, a bűn sötét kendőjébe burkolózunk és tanácstalansá­ gunkat ünnepeljük. Az élet elevenséget kíván! Amíg szellemünket a bűntudat tornyába zárjuk, ad­ dig sötétség lesz körülöttünk, nem leszünk képesek önmagunkkal barátságban élni, önmagunkat szeret­ ni, önmagunkban bízni, önmagunkon segíteni.

17

Az emberiség Konfucius ideje óta tudja, hogyan lehet életünket megváltoztatni, jobbá tenni, az élet lehető­ ségeit kitágítani: érdemessé tenni életünket arra, hogy leéljük. A kínai filozófus azt tanította: „Ahelyett, hogy a sötétség miatt panaszkodnánk, jobb, ha világossá­ got gyújtunk". A karma cselekvést jelent. Cselekedjünk tehát! Angelika Hoefler Köln, 1990 júniusában

BEVEZETÉS

M E S E A BÜNTETŐ ISTENRŐL

Abban az időben, amikor az ezoterikus tudás még nem terjedt el és még nem is terjesztette senki, ami­ kor az emberek még nem a karmájukkal, hanem an­ nak ősanyjával, a nem kevésbé utált sorssal - ezzel a félelmetes megváltoztathatatlansággal -, perleked­ tek, amely mintha a fenyegető fellegekből, sőt egye­ nesen az égből zúdult volna a hitvány földre, és töké­ letesen élvezhetetlenné tette az életet, akkor történt. Éhínségek, járványok, háborúk és természeti kataszt­ rófák dúltak, és az emberek, akik mind egyetértettek abban, hogy semmi rosszat sem tettek, és minderre egyáltalában nem szolgáltak rá, megharagudtak az istenekre, vagy legalábbis egyre közülük; igen, hatá­ rozottan megszűntek szeretni őt! És akkor, amidőn Isten-nélküliek lettek (tehát újra egymás közt voltak), minden kegyetlenséget egy még nagyobbal hárítot­ tak el, minden rosszat egy még rosszabbal; mind­ eközben a nyomorúságnak nem, és csak nem akart vége szakadni. Bármennyire lázadoztak is, számukra a világ egyre gonoszabbá vált. És mivel azon idő em­ berei valamikor meghaltak, valamikor újból élnek. Talán ma. Közöttünk. Vagy talán bennünk? Tucholskytól ismerjük a kérdést: „Isten - ki ő tulaj­ donképpen?". Az éhínségek, járványok, háborúk és természeti katasztrófák láttán manapság egyre több ember teszi fel magának ezt a kérdést. Egyre hango-

20

sabb a könyörgés ahhoz, aki - kérem szépen - mégis­ csak felelős, ahhoz, „aki mindezt eltűri". Alig változott valami Jób és Epikurosz ideje óta, akik már időszámításunk előtt keresték a választ arra a kérdésre, hogy miképpen lehet összeegyeztetni a testi nyavalyákat és az erkölcsi gonoszságot a világon Isten mindenhatóságával, mindentudásával és ha­ tártalan jóságával. A teodiceákban* újra és újra felve­ tődő kérdés Isten igazolásáról azt mutatja, hogy az emberek nem akarják tudomásul venni; Isten végte­ lenül messze van attól, hogy büntesse őket, és min­ dig az ember maga az, „aki mindezt eltűri" - hiszen ő maga az okozója mindannak, ami történik. Báró Gottfried Wilhelm Leibniz, filozófus, mate­ matikus, fizikus és író, valószínűleg az újkor utolsó univerzális tudósa, a teodicea alapkérdését azzal az állítással próbálta megválaszolni, hogy: a teremtett világ minden világok legjobbika. Nem jelenti-e azonban ez azt is, hogy az az élet, amelyet magunknak mint karmát létrehoztunk, vala­ mint az a karma, amelyet magunknak mint „előéle­ tet" teremtettünk, valamennyi lehetőség közül a leg­ jobb? így ez védőbeszéd is az ok-okozat elve mellett: egyszersmind roppant lehetőség számunkra, hogy szel­ lemi fejlődésünkben a zavaros vádaskodások holt­ pontján túljussunk és magabiztosan haladjunk előre egy lehetséges még jobb világ felé. Minden ember szabad akarattal rendelkezik, és sza­ bad akaratából azt vet, amit akar - anélkül persze, hogy valójában tudná, hogy azt vetette el, amit végül is le akar aratni. Mivel azonban az embernek nincs * Teodicea (görög) - Isten tökéletességét és mindenhatóságát a világon meglévő bajokkal és nyomorúsággal összeegyeztetni igyekvő teológiai műfaj (A ford.).

21

gyakorlata abban, hogy felismerje, mit is vetett el, az aratás idején hiányzik belőle az újra-ráismerés ké­ pessége, és így a Tudatlanság Fájáról olyan emészt­ hetetlen gyümölcsöket szed le, mint „Véletlen", „Té­ vedés" és „Büntetés" - hogy aztán azt kérdezze ma­ gától: de hát miért is, és miért éppen én - az úristenit neki?! „Ki mint vet, úgy arat" - ez a felismerés egyidős a Bibliával. A büntető Istenről szóló legenda - mese, és remélhetőleg nemsokára így beszélhetünk róla: egy­ szer volt, hol nem volt... Az ezoterika* arra tanít, hogy az eleddig Istennek föl­ tett „Miért?" kérdést jobb, ha magunknak címezzük. Ha igaz az, hogy valamennyiünkben egy-egy isteni szikra rejlik, akkor kérdezhetünk így, és végül is így kell kérdeznünk: „Miért tűröm ÉN ezt?" Minden új inkarnáció a tanulás és a megismerés új lehetősége. Végigmegyünk egy élet-iskolán, amely­ nek élet-vizsgái egy meghatározott tananyag termé­ szetes lezárásai. És ha jól odafigyelünk ebben az is­ kolában, akkor megleljük magunkban azt a tudást, amelynek segítségével sikeresen vizsgázhatunk mind önmagunk, mind egymás előtt, hisz nem véletlen, hogy az ember nem egyedül létezik a világban. Jó lesz, ha szívünkbe véssük - ahogy Szophoklész Anti­ gonéval mondatja - „Gyűlölni nem születtem én, szeretni csak"**.

* Ezoterika (görög-latin) - titkos, rejtett, csak a beavatottnak érthető tanítás (Aford.). ** Szophoklész: Antigoné (Trencsényi Waldapfel Imre fordí­ tása.)

VÉGE A JÁTÉKNAK, JEAN-PAUL SARTRE? A modern irodalom klasszikusa, Sartre, egy rendkívüli lehetőséget (chance) vázol fel egyik művében*: Két nagyon különböző ember, Pierre, a lázadó, és Éva, a rendőrtiszt-feleség és társasági dáma, ugyan­ abban az órában és hasonló körülmények között hal meg. Az érzékeinken túli világban megismerkednek. Szerelmesek lesznek egymásba, és arra a meggyőző­ désre jutnak, hogy egymásnak voltak teremtve és csu­ pán valami tévedésen múlott, hogy az életben nem találkoztak össze. Megkapják a továbbélés lehetőségét, azzal a felté­ tellel, hogy új életük első huszonnégy órájában kor­ látlanul megbíznak egymásban és feltétel nélkül fog­ ják szeretni egymást. Kiderül azonban, hogy mindkettőjüket köti az a ho­ mályos helyzet, amelyben az életet elhagyták, annyira, hogy képtelenek a megkívánt teljességgel létezni egy­ más számára. Nem tudnak élni a lehetőségükkel. Az idő lejár - „Les jeux sont faits". A játéknak vége. Mi mindnyájan megállapodást kötöttünk valakikkel az életünkről, de - más okból mint Sartre hősei nem vehetjük fel az élet fonalát ott, ahol elszakadt, hanem újból meg kell találnunk egymást. És mivel ez

* Sartre, Jean-Paul: Les jeux sont fait. Nagel, 1947.

26

az újra-megtalálás nem lehet testi, fizikai ráismerés, és mert az új testtel új agyat is kaptunk, amely végül is a tudat és az emlékezés székhelye - lelkünkkel kell köze­ lednünk egymáshoz, lelkeink ismerik fel újra egymást. És a játék, amelyet életnek nevezünk, kezdődik elölről. Miért van ez így?

ÉRINTKEZÉS A MÚLT SZELLEMÉVEL Minél kevésbé vagyunk közömbösek ebben a „játék­ ban" valaki iránt - függetlenül attól, hogy érzelmeink ingája melyik oldalra leng -, mindannyiszor annál biztosabbak lehetünk abban, hogy egy olyan időből ismerjük őt, amikor még mindketten más fizikai test­ ben léteztünk. Az ilyen „karmikus újratalálkozásoknak" pedig - ahogy ezt az ezoterikában nevezik - min­ dig a szeretet a célja. Honnan tudhatjuk ezt? A fizikából. A kémiából. Az ember a szellem, a lélek és a test bölcs összekap­ csolása - és éppen ebben a sorrendben. Kezdetben van a szellem, amely a lélek mint köz­ vetítő révén összekapcsolódik a kémiával, tehát egy testtel. Testünk önmagában nem volna életképes, és ak­ kor pedig, amikor a szellem a testet megint egyszer végérvényesen elhagyja, a test haláláról beszélhetünk - de nem az egész emberéről, akinek szelleme to­ vább él, mert: A szellem hordozója az elektron, amelynek élettartama határtalan. A francia fizikus, Jean E. Charon Az anyag

27

szelleme című tudományos igényű munkájában ki­ mutatja: „ (az elektron) egy valóságos mikrouniverzumot alkot; ideje ciklikus, ez teszi lehetővé számára, hogy minden elmúlt állapotot... újra megtaláljon." Ez pedig azt jelenti: Szellemünk léte örök. Ciklikusan, azaz szabályos időközökben „inkarnálódva" szellemünk elmúlt álla­ potokat keres fel. Miképpen teszi ezt? Kémia, vagyis testiség által. Mert „a kémia az elekt­ roneloszlás okaival és okozataival... foglalkozik".* Ez pedig azt jelenti: Az elektron hordozója a szellem, és az elektron, amelynek életképessége határtalan, bizonyos ciklu­ sokban felhasznál egy, a maga életképességében be­ határolt testet, mely test kémiai előfeltétele az elekt­ ronok „karmikus" eloszlásának, az emberi kommu­ nikációnak. Miért teszi ezt a szellem? A szeretet miatt. Az elektronnak négy tulajdonsága van: reflexió, meg­ ismerés, szeretet, cselekvés. Charon erről azt mondja: „A reflexiós folyamat egy elektrontérben feltételezi, hogy emlékezni lehet a külső környezetről szerzett tapasztalatra. - Egy ana­ lóg helyzet újrafelismerésétől stimulálva ... az elekt­ rontér „emlékezni" fog, és ugyanazt a folyamatot fogja elindítani, amelyet az első hasonló tapasztalat idején regisztrált."

* Brockhaus Lexikon, 3. kötet. Deutscher Taschenbuch Verlag, München, 1986.

28

Figyeljünk közben a sorrendre: 1. Reflexió 2. Felismerés 3. Szeretet 4. Cselekvés Emlékezni - felismerni - szeretni - cselekedni. Még egyszer: a karma „cselekvést" jelent. Ez pedig azt jelenti: szeretetben cselekedni. Charon a szeretetet fizikailag úgy értelmezi, hogy az „két szomszédos elektron fotonjainak kicserélődése". Ez pedig azt jelenti: A szeretet a fotonok - leegyszerűsítve: két Én „em­ lékezetének" - cseréje; mert a szellem az Én hordo­ zója. Ezek szerint szellemünk halhatatlanságának ta­ lán a szeretet az értelme. A téma népszerű-tudományos feldolgozása Charon Halál, hol a fullánkod? című műve, amelyben ez ol­ vasható: „Szeretetteli kapcsolat esetén a külvilágból érkező ingerekre a két szellem egymást kiegészülő válaszo­ kat ad. Mivel a barátság és a szerelem hasonló folya­ mat (lelkek közötti közvetlen kommunikáció) az át­ menet mindkét irányban folyamatos." íme, látjuk: A karmikus újratalálkozásokat a lelkek akarják, még­ pedig egy meghatározott időpontban, azzal a határo­ zott szándékkal, hogy „szeretetet cseréljenek". Ellenségeskedésből így lesz egy napon barátság, és a barátságból szerelem. A szellem ennek tudatában van és biztos benne a kezdettől az örökkévalóságig.

29

ÖRÖKKÉ A TIÉD? Létezik a fizikában, - amely mint az előbbiekben is láttuk, nagy szolgálatokat tett már az ezoterikának egy gyakran emlegetett és sohasem idézett elv, az „energiamegmaradás elve"; eszerint semmilyen erő nem vész el, csak átalakul. Idézem: „Minden fizikai jelenséghez hozzárendelhető egy skaláris (irány nélküli) energiamennyiség úgy, hogy az összes energia összege az időben nem változik, noha részecskéi és mezői mozognak és változnak."* Mit jelent ez a partnerkapcsolat szempontjából? A szellem tárolja az energiákat, amelyeket mi sze­ retetnek hívunk, illetve elváláskor ezt a szeretetet energiákká alakítja át, amelyeket a ciklikus, emlékező és felismerő szellem „más feltételek között" - mert a részecskék és mezők mozognak és változnak - újra meg fog találni" - és ezt akarja is. Reinkarnációs szempontból viszont ez jelentheti azt, hogy egy szerelmespárból az idő „körbeforgásá­ ban" két jó barát lesz (hiszen az átmenet mindkét irányban folyamatos, miként ezt Charontól tudjuk), vagy barátok testvérekként születnek újjá, netán el­ lenségek barátokként. ... De hát miért kell mégis elválni, ha a kozmikus emlékezet oly okosan és szeretetteljesen elrendezett mindent? Amíg testet öltött emberek vagyunk, és testünkben kémiai folyamatok zajlanak, addig a kémia törvényei­ nek engedelmeskedünk. * Kleine Enzyklopädie Atom- und Kernphysik. Deutsch, ThunFrankfurt, 1983.

30

Nos, a kémiában ezeket a gyűrű formában elren­ dezett kapcsolódásokat jellemzően „ciklikus kapcso­ latoknak" nevezik. És itt bezárul a kör: a kapcsolatok­ nak - és így nevezik a partneri viszonyt is - bizonyos körforgása van (ciklus = görögül kyklos, „kör"). Meg­ lehet, csalódottak vagyunk, amikor a Prédikátor köny­ vében (3,1) ezt olvassuk: „Mindennek rendelt ideje van". De nincs-e valami vigasztaló abban, hogy a pá­ rok gyűrűt, azaz egy „kört" viselnek ujjukon, mely „kapcsolatuk zártságának" szimbóluma? És ha újabb életciklus kezdődik majd kettejük számára, akkor új­ ra be fognak lépni ebbe a „körbe".

Ha két ember elválik egymástól (mert el kell válniuk), ez annak a jele, hogy új ciklus kezdődik, vagy ponto­ sabban: akar kezdődni. Általában ragaszkodunk ahhoz, amit megszok­ tunk, szívesen kitartunk a szokásaink mellett, vagyis amellett, „amit már elsajátítottunk". Az elsajátítás azonban nem jelent tulajdont. Ha valóban szeretünk valakit, akkor hagyjuk, hogy elmenjen tőlünk, tiszte­ letben tartjuk szabadságát, tudjuk, hogy ő önmagáé és nem a miénk. És képesek vagyunk szenvedés nél­ kül belépni egy új ciklusba. így helyes és ezért így is kell lennie: ha elhagy vala­ ki, akinek hosszú összetartozásunk idején a boldog­ ságát kívántam, továbbra is ezt kell kívánnom neki, akkor is, ha nyilvánvalóan nem tartozom többé hoz­ zá. Vajon hogyan vélekedtem volna akkor, ha bol­ dogság-kívánságaim pusztán Énemtől függtek volna? Bár olykor két ember szemlátomást egymásnak van teremtve, ez a tény semmit sem mond arról, mennyi időt kell együtt eltölteniük; semmit sem mond az

31

egymással töltött időről, ha teljesítették azt a felada­ tot, amiért „újra megtalálták" egymást, „elkezdhet­ nek egy új időt"; elkezdhetik, de nem feltétlenül kell ezt tenniük.

ISTENEM, MIVEL ÉRDEMELTEM KI EZT?

Bizony figyelemre méltó, hogy csak akkor teszünk fel efféle kérdéseket, ha valami nagy baj van, s ez a nagy imádkozások ideje is; ám ugyanez föl sem merül ben­ nünk, ha jól megy sorunk - a boldogság állapota is a karma egyik megjelenési formája. Nos, az első esetben kivételesen nem Istent kell megszólítanunk. Kérdezzük meg önmagunkat. Mielőtt újra testet öltenénk, nagy vonalakban is­ merjük már új élettartalmainkat, kötelességeinket, az előttünk álló vizsgákat, lehetőségeinket; ismerjük karmánk minőségét és tartalmát. A szellem ennek megfelelően határozza meg a tes­ tet öltéssel elérendő célt, és a megfelelő nehézségi fokot; felkészül... Saját életünkre vonatkoztatva: Annak, aki háziasszony és anya akar lenni, talán még a mi emancipációs korunkban sincs szüksége befeje­ zett egyetemi tanulmányokra, doktorrá avatásra és magántanári kinevezésre. Természetesen másképpen áll a dolog, ha valaki valamilyen pályán az élre akar kerülni és távlatokat akar látni maga előtt. Neki fel kell kapaszkodnia a hegyre, az út pedig hosszadal­ mas és nehéz - ezt azonban tudta előre. Minél töké­ letesebbé akarunk válni anyagi létünkben, annál gon­ dosabban kell vizsgáztassanak bennünket.

36

És kiválasztjuk szüleinket is, akiknek tulajdonsága­ it örökölni szeretnénk (örökölnünk kell), megkeres­ sük azt a környezetet, amelyben majd felnövünk, azo­ kat a gyermekkori tapasztalatokat, amelyek egész életünkre rányomják bélyegüket, megtervezzük sajá­ tos életkörülményeinket és - mintegy lelkünk tükre­ ként - a testünket. Jóllehet, ismerhetjük azt az utat, amely egy megha­ tározott célhoz vezet, azt azonban nem tudhatjuk, mi vár ránk útközben: éppen így új életünk részleteit sem láthatjuk előre. Nem tudjuk előre, hogyan fo­ gunk viselkedni, hogyan fogunk dönteni; megpihe­ nünk-e ezen az úton, vagy netán visszafordulunk; el­ veszítünk-e valamit, vagy újat találunk; szembené­ zünk-e a kihívásokkal, vagy kitérünk előlük; félelmet érzünk-e majd, vagy bizalmat. Ezek a részletek adják meg az élet értelmét. A karma kihívást jelent számunkra, vizsgáztat ben­ nünket. Csak ezért kaptuk meg még egyszer szabad akaratunkat útravalóul. Szabadságunkban áll tehát szeretni, segíteni, tanulni, és jóvátenni, amit elkövet­ tünk, de szabadságunkban áll a jónak hátat fordítani is. Csodálatos módon az utóbbi esetben ismétlődni fognak életünk bizonyos helyzetei: úgy tűnik, mági­ kusan magunkhoz vonzzuk mindig ugyanazt a prob­ lémát; és ha mindig más alakban kerül is az utunkba, természete szerint mégis ismerős nekünk. És tiltako­ zunk! Panaszkodunk. Hiszen egyáltalán nem ezt ér­ demeljük. Védekezünk. Nem alakítjuk át a problémát - lehetőséggé. Ha a karma nem lenne egy számunkra adott le­ hetőséggel széttéphetetlenül összekötve, akkor nem kaptunk volna szabad akaratot, hanem kényszerű akaratnélküliséget! Egyszer az egyik előadásomon megkérdezték tőlem,

37

előfordulhat-e, hogy karmikus módon túlbecsüljük magunkat, és egyetlen életre túl sok feladatot tűzünk magunk elé. Nem. És ez a válasz már a régi bölcs könyvekben is olvasható: az ember sohasem kap töb­ bet, mint amennyit el tud viselni - de milyen gyakran kap sokkal kevesebbet! Tudjuk; ha túllépjük a fájdalomküszöböt, elájulunk. Biztosak lehetünk abban, hogy lelkünk védekező­ rendszere még sokkal kifinomultabb. Istenem, mivel érdemeltük ki ezt?! Egyáltalán nem mi érdemeltük ki, ez Kozmosz úr ajándéka.

ISTENEM, MIVEL ÉRDEMELTELEK M E G TÉGED?

Testünk tökéletes öngyógyító rendszerrel van ellátva. A természetben fellelhető, vagy legalábbis valamikor létezett mindenfajta szervi betegségre van egy gyógy­ növény, amely helyzetünket könnyítendő - így érte­ sülünk róla a Signatura-tanból - pontosan a szóban forgó szerv külsejével rendelkezik. Minden veszteség egy-egy kozmikus ajánlat: valami más, éspedig vala­ mi jobb szeretne bekövetkezni életünkben. Minden lemondás, amely tőlünk megkívántatik, védelmün­ ket szolgálja. Minden „sorsváltozat" egy nekünk „küldött" lehető­ ség. Ha élni tudunk a lehetőséggel, akkor betegséget egészséggé, veszteséget nyereséggé, lemondást igénynyé, problémákat megoldásokká változtathatunk át. Amíg azonban a lehető legnaivabban magától ér­ tetődőnek fogadunk el egy ördögi világkormányza­ tot, addig a rend helyett a káoszhoz adjuk beleegye-

38

zésünket: képtelenné tesszük magunkat arra, hogy vá­ laszokat találjunk magunkban, csökkentjük testünk öngyógyító erőit, szétromboljuk az egészséges és gyó­ gyító természetet, nem értjük többé Istent, a világot, és szenvedünk. Lám, legutóbb két imádság sem segí­ tett, ráadásul nem is tudjuk már, miben is higgyünk ebben a mi tamáskodó világunkban!

BÁRCSAK MEGTETTEM VOLNA...! BÁRCSAK MEGTEHETNÉM...! Bár akkor ne tettem volna meg! Ha mégis megmond­ tam volna neki, hogy...! Ha ezt valahogy jóvátehetném! Ha még egyszer elölről kezdhetném! Milyen gyakran sóhajtottunk fel így az elmúlt idők­ ben, s ezt tesszük most is, jelenlegi életünkben, mi­ lyen nagyon kívántuk, hogy valamely cselekedetün­ ket helyesbíthessük, mulasztásunkat helyrehozhas­ suk, vagy valakinek, akit már elveszítettünk, bárcsak több szeretetet adtunk volna! Fohászkodásaink a lehetőségek után beíródnak a lel­ künkbe, s „alkalomadtán" elvezetnek bennünket az általunk áhított helyzethez. Talán éppen most kapjuk meg ezt a lehetőséget - és mi büntetésnek tekintjük. Ha lépésről lépésre elindulunk visszafelé, megvilágo­ sodnak mai életfeltételeink okai: megtanuljuk meg­ érteni, miért van nehezen elviselhető partnerünk, domináns anyánk, miért segítőkész az osztályveze­ tőnk, miért olyan különösen hűséges hozzánk az egyik vevőnk, miért áldozza fel magát értünk a nővé­ rünk, vagy miért érzünk barátunk iránt mély és fel­ tétlen szeretetet; megtaláljuk az úgynevezett rokon-

39

lelkűség és az ellenszenv, a másokkal való bizonyta­ lanság vagy zárkózottság okait is. Időközben igen elterjedt a visszavezetés (Rückfüh­ rungen) egy másik módszere. Az erről szóló tudás megszerzéséhez és elmélyítéséhez nyújt segítséget a „Reinkarnációkutatás ingával"* című könyvem. Eb­ ben a rendszerezett, részlettől részletig vezető inga­ lap-együttesben feltárul előttünk utunk a tegnapból a mába, megvilágosodnak előző életünk cselekedete­ inek lehetőségei és következményei. Kifürkészhetjük, hogy egy másik életünkben kikkel és milyen körülmé­ nyek között találkoztunk, hogy ismét együtt élünk-e egy korábbi életbéli partnerünkkel és miért, hogy családtagjaink és barátaink útitársaink voltak-e vala­ ha, és hogy mostani életünkben milyen karma meg­ határozta újratalálkozásokra kerül még sor. Rájöhetünk arra, hogy mely ígéreteket kell most beváltanunk, amelyeket másoknak, vagy önmagunk­ nak tettünk. És arra is fény derülhet, hogy a különféle „bárcsak ..."-okkal, mint lehetőségekkel, ebben az élet­ ben hol találkozunk.

* Hoefler-Atti: Reinkarnationsforschung mit dem Pendel. Windpferd, Reihe Schangrila, 1989. (2. kiadás)

A D A S S É K ESÉLY A Z E M B E R E K N E K

Arra, hogy: - egymás szemébe nézzenek - életükben bízzanak - hibáikat kijavítsák - veszekedéseiket abbahagyják - nyíltak legyenek - gyászukon felülemelkedjenek - kibontakozzanak - egymásnak higgyenek - lehetőségeiket felismerjék - akadályaikat elhárítsák - betegségüket legyőzzék - sikerük legyen - sebeik begyógyuljanak - a békét megóvják - másoknak segítsenek - a félelemtől megszabaduljanak - barátokká legyenek - egymásban bízzanak - jót cselekedjenek - elveszítettet megtaláljanak - sírjanak - mosolyogjanak - szeressék önmagukat - szeressenek mindannyiunkat

44 ADJ ESÉLYT A NAPNAK !

A legtöbb ember igen nagy gyakorlatra tett szert ab­ ban, hogy eleve elutasítsa a még meg sem kezdődött új napot. Hiszen mi egyebet is hozhatna ez a nap, mint az előző? Megint csak a munka, a bosszankodás, a stressz, kínos találkozások, veszekedések - ráadásul még az eső is elered... És vonakodva, lassan nyitjuk ki a sze­ münket. Jó reggelt! Hát ennek a napnak már lőttek! Süthet ugyan a nap hétágra, ha a jelszavunk ez: „Jaj, minek kell még ebben a remek időben is dolgozni?" És ha - persze váratianul - megjegyzi valaki, hogy „De szép a ruhája!", akkor a szerencsétlen ne számítson kedvesebb válaszra, mint hogy: „Hát nekem egyálta­ lán nem tetszik. Amúgy is régi rongy már." Jó éjszakát! Másrészről az ilyen embereknek - főképp egy efféle napon - bátran mondhatjuk, mennyire rosszul néz­ nek ki, milyen öregnek, milyen kimerültnek látsza­ nak... ők pedig nem utasítják vissza, inkább kapva kapnak az alkalmon, hogy ócsárolják önmagukat, és még logikusnak tűnő magyarázatokkal is előhoza­ kodnak. Na, gyerünk csak vissza az ágyba! Kezdjük újra, kezd­ jük elölről ezt a napot. Például így: „Jól aludtam. Kipihentem magam. Harmonikus kör­ nyezetben ébredek, amelyet én teremtettem magam-

45

nak. Van munkám, pénzt keresek. Számítanak rám. Szükség van rám. Munkám összpontosítást és fele­ lősséget követel tőlem. Én pedig ma is, mint mindig, megfelelek ezeknek az elvárásoknak. Mindenkivel barátságos vagyok, oldottan, kiegyensúlyozottan rea­ gálok. Ha most felkelek, olyan helyiségeken megyek át, amelyek az én ízlésemet tükrözik, olyan tárgyakat látok magam körül, amelyekért megszolgáltam a mun­ kámmal, az erőmmel, a döntéseimmel - vagyis a he­ lyesen felismert és kihasznált lehetőségeimmel." Persze előfordulhat, hogy fenti kijelentéseink egyike­ másika még nem tükrözi az Ön személyes helyzetét, de az élet a lehetőségek, az esélyek állandó játékából áll: Adja meg minden napnak a lehetőséget, adjon esélyt a napjának! És ha ilyen barátságosan bánik minden új napjával, akkor kíváncsian várhatja, mit is hoz az az Ön számára.

LÉGY KÍVÁNCSI AZ ÚI NAPRA! Épp egy nagy hullámvölgyben voltam - hiszen az ezoterika nem ment meg a személyes gondoktól -, amikor elhatároztam, hogy „esélyt adok a napom­ nak" - és várok. Miután azonban némi idő elteltével még mindig nem láttam semmi olyasmit, ami akár csak távolról is hasonlított volna a „lehetőségre" vagy az „esélyre", arra a következtetésre jutottam, hogy valamit bizo­ nyára rosszul csináltam. Aztán az is eszembe jutott, hogy mit. A „kivárás" kozmikus értelmezésben nem holmi passzív, méla várakozást jelent, nem azt, hogy a vilá-

46

gért el nem árulom, mire is várok. A gondolatok erőt képviselnek, de ha nincs rendelés, szállításra se szá­ mítsunk. Ha tehát nem is akarom eldönteni, mit hozzon ez az új nap, akkor is fel kell adnom legalább egy „biankó" megrendelőszelvényt: valaminek mozdulnia kell az életemben - vagyis nem egyszerűen kivárnom kell, hanem feszülten és kíváncsian várakoznom! (Kivárni a vihar végét szokás, a lehetőséggel másképp illik cse­ lekedni.) És íme - végre hozzájutottam a lehetőségeimhez! Át­ léphettem az exoterikus szakadékon, sikeressé alakít­ hattam a helyzetet. És így minden újabb nap újabb kíváncsisággal töltött el. Újra felfedezhettem a kör­ nyezetemet, az embereket - önmagamat is újra felfe­ deztem. És kíváncsiságom értelemre tanított, az értelem pe­ dig az összefüggések felismerésére. Egyszersmind megtanultam fenntartások nélkül bízni az életben és örömmel, bizakodva várni a lehetőségeket. És az­ óta is mindig kíváncsian várom, mi várhat még rám!

ADJ C Í M E T A NAPNAK!

Mozi. Esti előadás. Az ágyában fekszik, és a vásznon - lelki szemei előtt - filmként lepereg az elmúlt nap. Tegye fel a kérdést, mi volt a nap vezérmotívuma, miről szólt ez a nap, milyen lehetősége(ke)t tárt Ön elé. Nohát - mondhatja most elégedetlenül: befizettem a fűtésidíj-hátralékomat, ezoterikáról vitatkoztam az

47

anyósommal, a macska túl sok füvet evett és a sző­ nyegre rondított, odaégettem a vacsorát és amúgy is szinte becsavarodtam - hát most minek nevezzem ezt a napot? Volt nekem itt bármilyen nyamvadt le­ hetőségem? Ó - mondom erre én -, mindaz, amit látunk, csak jelképe annak, ami szellemi síkon történik velünk. Gondoljuk csak végig még egyszer, analógiákban is ezt a napot. A fűtési költségek rendezésével kifejezte háláját a kellemes, jóleső melegért. A vita az anyósával arra volt jó, hogy megtapasztalhatta: hol vannak még gyenge pontjai; a macska alkalmat adott arra, hogy megértést és szeretetet tanúsítson, s ami a vacsorával történt, az arról árulkodik, hogy túl kevés ideje ma­ rad önmagára. - És most, az új szempontok figye­ lembevételével kérdezze meg még egyszer, mi is volt a legfontosabb a napban: így már könnyen megtalál­ hatja a nap „főcímét". Ezután pedig tényleg „jó éjszakát" kívánhat magá­ nak. A valóságban a dolgok semlegesek. Csupán szemléle­ tünkben kapnak érzelmi nyomatékot (haragot, csaló­ dást, bátortalanságot és egyéb tulajdonságot agga­ tunk rájuk). Ha csak egyszer is elgondolkodunk azon, hogy egyazon dologról öt különböző ember öt külünféle véleményt mond, rögtön rájövünk: mennyire vi­ szonylagos is minden. Ha hozzászokunk, hogy minden történésből kicsalo­ gassuk a benne rejlő esélyt, akkor egyúttal ahhoz is hoz­ zászokunk, hogy szembenézzünk azokkal a dolgokkal, amelyeket mindmáig „problémának" tekintettünk.

48

Minden nap új kihívást jelent, és ha esténként meg­ kérdezzük önmagunkat, milyen képességeket köve­ teltek tőlünk a napközben megélt helyzetek, hogyan lettünk úrrá a nehézségeken, akkor pontosan meg­ tudhatjuk, milyen hivatást is gyakoroltunk aznap. Lehet, hogy koordinátorként tevékenykedett: („Ha én nem tartanék mindent fejben, talán össze is dőlne az egész iroda!") Vagy döntőbíró volt: („Ha közbe nem lépek, ezek átharapják egymás torkát!") Lehet, hogy matróz volt: („Még jó, hogy észrevettem, merrefelé sodró­ dunk...") De az is lehet, hogy lelkipásztor volt, tanár, pszi­ chológus, formatervező, edző, kapitány - vagy bármi egyéb. Következésképp: Ha valóban komolyan, napról napra meghatározza a mindennapi hivatását, egyszer csak az is kikristá­ lyosodhat, hogy sokkal több lehetősége van, mint amennyit felhasznál belőlük. És minél gyakrabban utal valami egy bizonyos képességre, annál közelebb kerül ahhoz, hogy felismerje elhivatottságának valódi irányát. A „problémák" csak fel akarják ébreszteni képessé­ geinket - esélyeket akarnak tárni elénk.

49 MINDENNAPI HIVATÁSUNK A SZELLEMI SÍKON

Egyszer felkeresett egy elkeseredett fiatalember, és ar­ ra panaszkodott, hogy „csak" ablaktisztító lett belőle. Elmondtam neki, hogy minden hivatás annak a szim­ bóluma, amit szellemi síkon végzünk, ezen a síkon pe­ dig nincsenek „csak"-dolgok, mert minden egyformán fontos, hiszen minden mindennel összekapcsolódik, hogy a kozmosz rendje fennmaradhasson. Beszéltem neki arról, hogy ebben a szellemi értelemben ő gon­ doskodik a „tisztánlátásról", az „áttekinthetőségről", arról, hogy az emberek „beengedjék a napfényt". Be­ széltünk arról is, hogy ezért senkinek nem lehet indít­ tatása és főleg joga bárki más foglalkozását lenéznie. Ha megértjük, valójában mivel is foglalkozunk - nem csupán a munkánkban, hanem főleg általa -, akkor életünknek legalább az egyharmad részét elégedet­ tebben élhetjük le. És ha akad valami olyan „problé­ mánk", amely egészen új foglalkozási lehetőségeket villant fel előttünk - örüljünk neki: céljaink megvaló­ sításához szabad akaratunk az útlevél.

JAVÍTSD KI, A M I R O S S Z V O L T A NAPBAN!

Bár megtettem volna! Bárcsak képes lennék rá! Higgye el: képes rá! Minden, amit csak tett vagy mondott ezen a napon, szellemi síkon még korrigál­ ható - és ezzel a nap „egyenlege" is javítható. Amikor a katolikusok a gyóntatószékben, a protestánsok ott­ honi „gyóntatószékükben" szánják-bánják bűneiket, kapcsolatba kerülnek a megbocsátás isteni erejével. Ehhez semmi egyéb nem szükséges, mint hogy tuda­ tára ébredjünk hibáinknak, és szóban vagy gondolat­ ban megbánjuk őket.

50

Menjen tehát vissza a nap legelejére, és tekintse vé­ gig aprólékosan: Mely cselekedetét szeretné meg nem történtté tenni? Most cselekedjék úgy, ahogyan helyesnek látja. Hogyan változott ennek következtében a helyzet? Mely szavait szeretné visszavonni? Most mondja azt, amit helyesnek tart. Hogyan változott meg partnere viselkedése? így, ha kihasználja azt a lehetőséget, hogy végigtekint­ sen napján, lassanként megtanul majd önmagának és másoknak is megbocsátani. Ez pedig idővel maga­ biztosabbá, lazábbá, harmonikusabbá teszi egyéni­ ségét. E harmónia alapjáról eldöntheti, milyen akar lenni majd másnap - és olyan is lesz. És ahogyan most megtanul elégedetten elbúcsúzni az elmúlt naptól és testét az éjszakai nyugalomnak át­ engedni, szellemét pedig egy másik dimenzióra bízni, ugyanígy békésen válik majd el - ha eljön az ideje - az élettől is, hogy átlépjen a szellemi dimenzióba. Aki a régit jól fejezte be, az az újat is jól fogja kezdeni.

AKI H A L L A N I A K A R , A N N A K É R E Z N I E K E L L

Ha életéből akár csak negyedórát is eltöltött már egy orvosi rendelő várószobájában, akkor ismeri a követ­ kező jelenséget: A betegek, szinte egymásra licitálva jóleső, szinte kéjes borzongással számolnak be egy­ másnak arról, mennyi rengeteg betegségen estek már át, és - brrr, de szörnyű jó! - bizonyára ezt meg amazt is hamarosan meg fogják kapni, merthogy a dolog már a levegőben lóg, vagy a családot környékezi, mert

51

„csak megfúj a szél és már beteg is vagyok", vagy mert „már gyerekkoromban is beteges voltam". Könyörgöm: akinek füle van - ki ne nyissa! Amikor ugyanis egy fizikai veszély valódi veszélyként tudatosodik bennünk, önkéntelen várakozást idéz elő. Amit pedig várunk, azt szellemileg már meg is kaptuk, már csak ki kell ütköznie rajtunk - és ez be is fog következni! Ha bármitől erőteljesen félünk, rette­ gésünk előállítja a rettegés tárgyát: gyakorlatilag szinte „kiköveteljük" elképzelésünk teljesülését. Ilyen egysze­ rű ez. Ilyen veszélyes ez! Gondolatban vetünk. És tapasztalatainkban aratunk. Amikor a negatív tartalmú beszélgetésekre odafigye­ lünk vagy ne adj' Isten részt veszünk bennük, a kö­ vetkező zajlik le bensőnkben: A mesélő - de nevezhetjük „adó"-nak is - olyan hul­ lámhosszt keresett, amelyen „sugározhat" - vagyis amelyen meghallgatják. A „vevő" pedig Ön! És ha nem kapcsol át egy másik adásra, mert ez nem érdekli, ak­ kor bizony meg kell hallgatnia az adást. Vagyis: felve­ szi, magába engedi az adás tartalmát, amely most már Önben dolgozhat tovább. Bosszanthatja Önt. Adrena­ lint termelhet. Elvonhatja az energiáit. Hiszen azokba a témákba, amelyek érdekelnek bennünket, energiát fektetünk. Ez az oka annak, hogy némelyek egy-egy ki­ adós „lelkizés" után szinte kifacsarva érzik magukat, mások meg éppenséggel felpezsdülnek - mert ener­ giát nyertek hallgatóságukból. Aki hallani akar... Az ilyen beszélgetések alól azonban nem lehet min­ dig kibújni, hiszen természetes, hogy fülünk nyitva

52

áll a hozzánk közel állók problémái előtt, azok előtt, akik éppen bennünk bíznak meg annyira, hogy gond­ jaik terhét megosszák velünk. Hogyan védekezhetünk? A hallottak átalakításával. Azok az emberek, akiknek sok negatív élményben van részük, a pozitív élményeket keresik. A sok nega­ tívum gyakran csak a csalódások elleni védőpajzs szerepét játssza - és voltaképp nem egyéb, mint ne­ künk küldött segélykiáltás. Figyelje meg egyszer az ilyen ember arcjátékát, mozdulatait: függetlenül at­ tól, amit hall, meg fogja látni: ezeknek az emberek­ nek sok szeretetre van szükségük! Ezek után pedig alakítsa át azt, amit hallott - és vá­ laszoljon arra, amit látott. Először is tisztázza magában: a probléma nem az Öné, hanem a másiké. Ha a magáévá teszi, akkor nem tud a társán segíteni - hiszen akkor a probléma mindkettőjü­ ké lesz. (Persze most csak problémákról beszélek, nem szükségletekről. Ha valaki éhezik, az nem probléma, hanem azonnali segítséget igénylő szükséghelyzet.) Válaszoljon arra, amit lát. Adjon választ a szeretet­ hiányra - legyen maga a válasz! Segítse hozzá a másikat, hogy nehézségét (az ő nehézsége) kihívásként, esély­ ként értékelje, ismerje fel benne a feladatot, az új távla­ tokat. Ezzel a negatív várakozó magatartás reményke­ désbe csap át, ez pedig az életöröm egyik hordozója. Aki megbízik bennünk, azt bizalmasunkká tesszük. „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél"* - mondjuk mi is Saint-Exupéryvel a barátságról.

* Saint-Exupéry: A kis herceg (Rónay György fordítása.)

53

Akinek pedig füle van a hallásra, meg is kell érez­ nie, mi a teendő.

MINDEN KERESZT EGYÚTTAL PLUSZJEL IS

Vajon nem villan-e át a világmindenségen egy kis mosoly, amikor az ember, akinek gondolataiban a kereszt a szenvedés szinonimája, aki terheit „kereszt­ ként" viseli, segélykérő imáinak elején és végén ke­ resztet vet, hogy ez a mozdulat segítsen elviselni ép­ pen aktuális „keresztjét"? Az Atya és a Fiú nevében; függőleges: A teremtő, alkotó férfi-elv jelképe; az aktivitásnak, a fenti (szellemi) és lenti (anyagi) világ egyesülésének jele. És a Szentlélek; vízszintes: Az intuitív, női elv, a passzivitás jelképe; a horizont, a víztükör, a Föld jele.* így legyen. így legyen, azonban az is világos, hogy a kereszt je­ lével nem csupán a „fenti", a szellemi elvet szólítjuk meg, hanem az „alsó", anyagi világot is. Tehát úgy­ szólván a mi kezünkben van a Szentháromság „elő­ hívásának" lehetősége, hogy segítségével kiküszöböl­ jük a széthullást, az egység hiányát. Ezáltal pedig in­ kább „plusz"-jelnek, mint keresztnek érzékelhetjük ezt a jelet. Egyáltalán milyen elemekből tevődik össze a kereszt - vagy ha így jobban tetszik: a pluszjel? * Bauer-Dümotz-Golowin: Lexikon der Symbole. Fourier, Wies­ baden, 1982.

54

Adva van először is két tökéletesen egyforma vo­ nal. Lényegük szerint mindkettő „hímnős", androgyn, amíg csak nem keresztezik egymást, és ezzel meg nem határozzák mindenkori „irányukat" (a vízszintest vagy függőlegest), és az irányok által nem válnak a függő­ leges férfi és a vízszintes női elv megtestesítőivé. Két tökéletesen egyforma vonal: amilyen fent, olyan lent is. És az androgynitásuk, az ellentmondásosságuk is megmarad, hiszen mindkét vonal megtartja ellenté­ tes pólusait, s ezzel a „négyességet" alapozza meg ez viszont nem más, mint anyagszerűségünk jelképe: négy elem, négy égtáj, négy évszak... A Gematriában, a zsidó misztika ma számkabbalisztikának nevezett ágában a 4-es szám a „tettet" jel­ képezi. És a szanszkrit „karma" szó jelentése is „tenni". Ez a gondolatmenet azt szerette volna érzékeltetni, hogy inkarnálódásunk - és reinkarnálódásunk - célja a „tevés", a „hatás", vagyis hogy a karma csakis a négyességben: az anyagban élhető meg. Az is kiderül­ hetett, hogy karmánk, amit a legtöbben keresztként érzékelnek, voltaképpen plusz, maga az esély az em­ ber számára.

VÁLTOZTASSUNK KERESZTTÉ MINDEN MÍNUSZT!

Életünk valamennyi hiányossága az adott terület „hi­ ánygazdálkodásából" ered: azt a mínuszt vetítjük ki, ami igazából bennünk van. Mert hogyha elfogadjuk, hogy a gondolatok erőket képviselnek - márpedig ezt lassanként a Föld mind a négy égtáján elfogadják -, akkor nem várhatjuk, hogy a negatív beállítottság éppúgy pozitív eredményeket hozzon, mint a pozitív beállítottság. Ha hiány-ener­ giákban gondolkodunk, akkor az „eredmény" is csak

55

hiány lehet. Ha hiányzik pozitív önértékelésünk a szeretet, a munka, az anyagi lehetőségek terén, akkor ez valódi szeretet-, munka- és pénzhiányt von maga után, passzivitáshoz vezet, mozdulatlansághoz, mely olyan, mint az állóvíz. De ahogyan a kereszt függőleges vonala megszünteti a mínuszjelet, azaz a passzivitást, ugyanúgy mi is megszabadulhatunk hiányainktól: csak keresztül kell húzni a mínuszt a Szentháromság alkotó - tehát ada­ kozó - elvével, a test-lélek-szellem egységgé tevő ere­ jével.

Ehhez nem kell semmiféle ájtatosság vagy vallásos­ ság. De önbizalom - az kell hozzá!

NEMCSAK ADNI, ELFOGADNI IS TUDNI KELL

Milyen sok ember van, akinek még sohasem jutott eszébe, hogy kinyújtott keze nemcsak adakozásra va­ ló, hanem akár valaminek az elfogadására is. „Ó, ne csináljon magának gondot miattam" - mond­ juk, miközben majd kiugrik a szívünk örömünkben, hogy végre valaki gondoskodik rólunk. „Igazán nem is lett volna szükség erre" - mondjuk, miközben olyan szívességet fogadunk el, melyre égető szükségünk volt. Néha meg ilyen kijelentésekkel hökkentjük meg a kozmoszt: „Tulajdonképpen nincs is szükségem ennyi pénzre". Vagy: „Rendes férjem van, egészségesek a gyerekeim - mit is kívánhatnék még?" Vagy: Legfon-

56

tosabb, hogy egészséges vagyok, minden egyébről könnyen le tudok mondani!" Ugyanennyi erővel azt is mondhatnánk: „Most már hat alma megérett a fámon, voltaképp ennyi elég is". Vagy: „Most, hogy elültettem a krumplit, már csak a természet dolga, hogy tovább gondoskodjék róla". És az ilyen emberek ilyenkor ahelyett, hogy kérésre nyújtanák - ökölbe zárják kezüket. Az adakozás és az elfogadás, mint vetés és aratás, természetes körforgást alkot, és ennek így is kell lennie. Csak az adhat másoknak, aki maga is képes elfogadni, hiszen magtárainkat időnként fel kell töltenünk. Emlé­ kezzünk csak a hét kövér és a hét szűk esztendő példá­ zatára; sohasem lehet annyink valamiből, hogy többet ne fogadhatnánk el, és sohasem szenvedünk hiányt semmiben, ha készek vagyunk elfogadni is. Az adáshoz bizalom kell, az elfogadáshoz önbiza­ lom - ez pedig sokak számára - számomra is - az Is­ tenbe vetett bizalommal egyenlő.

HÁT K Ö S Z Ö N Ö M ,

CSAK MEGVAGYOK...

„Amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mind­ azt megnyeritek és meglészen néktek" (Márk 11,24). Bi­ zony, de Jézusom, miért nem tesszük, ha ennyira egy­ szerű? És egyáltalán: egyszerű? Az bizony! De van ben­ nünk, kicsinyhitűekben, valami visszatartó erő: nem me­ rünk elfogadni, úgy érezzük, nem vagyunk méltók. És különféle mesékkel áltatjuk magunkat, miért eleve lehe­ tetlen megkapnunk azt, amit kérnénk. De a mindensé­ git! Miért kérünk valamit, ha aztán nem merjük elfogad­ ni? És így persze az is logikus, hogy leszokunk az imád­ kozásról, hiszen amúgy sincs semmi haszna - hát nem igaz? És Isten valószínűleg amúgy sem létezik, ugye?

57

Minden kívánság, minden kérés egyben gondolat is. Minden, ami csak létezik, gondolatból, szellemből szü­ letett. Semmi sem keletkezhet anélkül, hogy előzőleg a szellemben meg ne volna. Mindent, amit csak ké­ rünk az imáinkban, mernünk kell elfogadni is - mél­ tónak kell lennünk kéréseink teljesülésére. De ho­ gyan cselekedjük meg ezt a valóságban? Először is: köszönettel kell kezdenünk. Ahhoz, hogy sikeresen kérhessünk, hálát kell érez­ nünk mindazért, ami már a miénk. A köszönet: kérés. Bizalom abban, hogy „magasabb helyeken" tudják, mi­ re van szükségünk. Persze a kérés, az ima ezzel nem válik fölöslegessé: éppen azáltal alkotjuk meg vágya­ ink tárgyát, hogy elképzeljük, hálánk révén pedig el­ fogadhatjuk. Gondolja csak végig egyszer: élete folyamán meny­ nyi mindenért kellett volna köszönetet mondania. Köszönet az engem szerető emberekért, köszönet a belőlem fakadó nevetésért, köszönet a tehetségemért, az otthonomért, köszönet a macskám ragaszkodásá­ ért - köszönet minden szépért, ami csak betölti az életemet! Hát olyan nehéz ez? Hát bizony, néha az. De csakis akkor, ha válságba kerülünk, ha gyászo­ lunk, ha súlyos gondjaink vannak, ha senki sincs, aki szerethetne bennünket, ha beletörődünk... csak ak­ kor! Minden történésnek megvan a maga szépsége. „Ideje van a sírásnak és ideje van a nevetésnek." (Pré­ dikátor könyve 3,4). Az örömkönnyek éppoly sósak, mint a gyász könnyei. Miképp is lehet - figyeljük csak meg - hogy a nevetés és a sírás még hangzásában is annyira hasonlít egymásra? Lehetetlen, hogy az egyiket hálásan elfogadjuk, ám

58

a másikat köszönettel visszautasítjuk. A jót akadá­ lyozzuk, ha nem nézünk farkasszemet a nehézsége­ inkkel. A lemondás ugyanis nem segít tovább utun­ kon, hanem belesüllyeszt az adott problémába. Ez pe­ dig fölösleges! És nem furcsa-e, hogy a fájdalmat hosszan tartó­ nak, az örömöt illékonynak érzékeljük? Pedig erre is igaz: hinnünk kell ahhoz, hogy kaphassunk. Minden fájdalmas tapasztalatunknak értelme van. Később, amikor felismerjük: mi is volt a szerepe éle­ tünkben, már hálásak vagyunk mindazért, ami tör­ tént. De talán azt is megszokhatnánk, hogy akkor le­ gyünk hálásak, amikor éppen megtörténnek a dolgok.

SEGÍTS M A G A D O N , ÉS ISTEN TÉNYLEG M E G S E G Í T

Minden létező a szellemből ered, az atombomba épp­ úgy, mint a békemozgalom. Semmi sem keletkezhet úgy, hogy előzőleg a szellemben meg ne lett volna. Médiumokon át már megtudtuk azt is, hogy „odaát" a „túlvilágon" a gondolat azonnal materializálódik. De az úgynevezett „evilágon" sincs ez másképp, ép­ pen csak a térbe-időbe vetett ember érzékeli lassú­ nak a megvalósulást. A gondolat, mint szellemi te­ remtmény, mindig önmaga megvalósítására törek­ szik. De miképpen? Valamennyien ismerjük a sokak számára furcsának tetsző szólást: „Segíts magadon, az Isten is megse­ gít!". Valamennyien dobtunk már követ vízbe, és megfigyelhettük, amint koncentrikusan táguló körö­ ket vetett. E kettő egyazon elv szerint működik: egy nehéz helyzetben készek vagyunk arra, hogy segít­ sünk önmagunknak, akkor ezzel a változó, javuló, sőt

59

ép helyzetet jelenítjük meg, reményt termelünk és érezzük, hogy a remény: energiaforma. És azt is érez­ zük, hogy hamarosan meg fogjuk oldani problémán­ kat, már közel vagyunk a megoldáshoz, sikerülni fog! És ahogyan a helyiségben lévő molekulák a legap­ róbb moccanásunkra is „új térbeli viszonyokat" vesz­ nek fel, úgy változtatja meg a leghalványabb remény­ sugár is auránkat: a szó legszorosabb értelmében va­ lóságos „varázserővel" vonzunk olyan helyzeteket és embereket a közelünkbe, amelyek és akik segítenek a kedvező fordulat létrehozásában. így működik a pozitív gondolkodás. így „működik" Isten. Mindennek a fordítottja is igaz azonban: ha nem akarok segíteni magamon - ennek jellegzetes példája az „úgysem-tudom-szindróma" -, akkor elzárkózom a segítőkész, pozitív energiák elől. Nem valami bölcs dolog egy mindent elrendező Atyában hinni, ha egyéb­ ként meg úgy gondoljuk, hogy ez az Atya nem is léte­ zik. A pozitív cselekedet előfeltétele a pozitív gondol­ kodás. Ha gondolataink és cselekedeteink nincsenek összhangban egymással, akkor „korrigálnunk" kell gon­ dolatainkat. A gondolat ugyanis: erő.*

„EZOTERIKA, SEGÍTS!" - VAGY: „SEGÍTSÉG! EZOTERIKA!"

Szükség van-e egyáltalán az „ezoterikára", ha egyszer kezünkben a bölcsek köve: az ezoterika? Az ezoterika megtaníthatja az embereket arra, hogy helyesen al-

* In: Hoefler: Namen - das ausgesprochene Geheimnis. Wind­ pferd, Durach, 1989. 2. kiadás.

60

kalmazzák, éljék meg az ezoterikát - hiszen élni kell vele. Persze ez nagyon népszerűtlen gondolat, miért „találtuk ki" akkor a tudatalattiba való elfojtást? Csukjuk be tehát szemünket és képzeljük el azt, hogy az ezoterika még sohasem tett maradéktalanul bol­ doggá, és sebesre horzsolódott lelkünket most meg­ márthatjuk a soha el nem apadó boldogságforrásban, és végre-végre megtapasztalhatjuk, hogy: Az ezoterika minden problémától megszabadít, össze­ boronál az ideális társsal, egyengeti karrierünk útját, meggazdagít - és mindezt akár egyetlen esti szemi­ nárium keretében elsajátíthatjuk. Azokat a kérdése­ ket pedig, amelyet Istennek avagy a világmindenség­ nek tennénk fel, megválaszoltathatjuk közvetlenül vagy jóslás útján egyenesen Istennel... És a fenébe az egyénieskedést! Az ezoterikusok egy nagy családot alkotnak, azt eszik, ami épp az asztalra kerül, és per­ sze mi más kerülhetne oda, mint vegetárius-makrobiotikus koszt, naná, hogy egy csepp alkoholt sem fo­ gyasztanak hozzá! A humort nyugodtan elfelejthet­ jük, a szexet pedig kielégítően felcserélhetjük egypár jógagyakorlatra... Na, de hol élünk mi?! Mi ez? Disneyland?! Művilág?! Az ezoterika egyáltalán nem olyan önműködtető gé­ pezet, amit az exoterika megakadályozására találtak fel. Segít abban, hogy megoldjuk problémáinkat, se­ gít anyagilag egyenesbe kerülni, és segít megkeresni az életünk értelmét kutató kérdésekre adható vála­ szokat is. De mindezt meg kell töltenünk élettel: min­ den érzékünkkel összpontosítva kell figyelnünk köz­ ben. A gyászban éppúgy, mint a boldogságban. Nem

61

kötelező, de nyugodtan beletartozhat egy-egy szelet hús, egy pohár bor, a nevetés - egy másik ember. Ne­ hogy már olyan érzékfölöttivé váljunk, hogy ne mer­ jünk vagy ne tudjunk érzékiek lenni!

CSAK A D D I G É R Z E M R O S S Z U L M A G A M , AMÍG JÓ NEKEM, H O G Y ROSSZUL ÉRZEM MAGAM

Minden szenvedés egyúttal szenvedély. Élvezzük. Hasz­ náljuk. Hasznunk van belőle. Ha már nem használ­ juk, ha már nincs hasznunkra, akkor el is enyészik. Történt-e Önnel olyasmi gyerekkorában, hogy rend­ szeresen és bizonyíthatóan belázasodott, valahány­ szor csak szülei el akartak menni hazulról? Emlékszik-e olyan fázisra az életében, amikor part­ nere különösen gyengéd, szerető gondoskodással vette körül, mert állandóan betegeskedett? Vannak-e olyan problémák az életében, amelyek arra késztetnek bizonyos személyeket, hogy több időt szenteljenek Önnek, mint amennyit egyébként erre szántak volna? Némely szenvedésünket azért hozzuk létre, hogy kör­ nyezetünk ránk figyeljen, felénk forduljon - volta­ képpen szenvedéstársakra van szükségünk, és ezt nagyon könnyen összetéveszthetjük a barátsággal. Némely fájdalmat pedig azért enged magához az ember, mert erős hajlama van az áldozattá válásra. („Sirassatok engem, csodáljatok és dicsérjetek!") Másrészről viszont: mindenkinek szüksége van bizo­ nyos mennyiségű szenvedés megtapasztalására, mert meg kell tanulnunk a szenvedést egyrészt elfogadni,

62

másrészt pedig átalakítani (az utóbbi az előző nélkül lehetetlen) - vagy éppen átalakulni a szenvedés se­ gítségével. Ezekben az esetekben a szenvedés építő jellegű, nem megköt, hanem éppen eloldoz kötöttsé­ geinktől. Ha valami fáj, kérdezze meg önmagát: „Mi a jó nekem ebben?" Ha hosszú ideig szenved, kérdezze meg: „Mit akarok önmagamtól?" És mihelyst felismerte szenvedése értelmét, magának a szenvedésnek nincsen többé értelme az Ön számá­ ra. Ekkor újra élvezheti az életét - más megváltozott módon.

LÉNYÜNK A LÉNYEGÜNK

Nagyon sokfélék vagyunk egyszerre: gyengédek, tü­ relmesek, haragosak, szomorúak, vidámak, rendesek, töprengők, lusták és kíváncsiak - akármilyenek. De nem egyszerre éljük meg mindezt. Lényünk egy-egy vonása ugyan felléphet egy másikkal karöltve, mási­ kunk más vonásainak azonban sajátos indíttatásra van szükségük ahhoz, hogy előbújjanak, ismét máso­ kat pedig csak szélsőséges élethelyzetekben ismerhe­ tünk meg. Különböző lényeink ismertetőjegyeiről rájöhetünk, éppen melyik lényünk lépett előtérbe bennünk: Mai tulajdonságaink összessége olyan lényegi ré­ szekből állt össze, amelyeket a különböző előző élete­ inkben megtestesítettünk (bármilyen tökéletesek vagy tökéletlenek voltak is a maguk idején) - e tulajdonsa-

63

gokból állt össze a mai énprogramunk, a karmánk. Mostani testet öltésünk számára tehát olyan lényegi részeket válogattunk össze, amelyek segítik beteljesí­ teni mostani karmánkat. Hasonlatként az utazás pél­ dáját mondhatnánk: mindig az utazás célja, időtarta­ ma, a választott cél klimatikus és szociális viszonyai döntik el, mit is viszek magammal az útra. (Ruha teszi az embert? A tulajdonságai „teszik" az embert.) A szabad akaratot annak eldöntésére kaptuk, hogy mi­ lyenek is legyünk, lényünknek mely részeit mutassuk a külvilágnak. Ha egyszer alaposan megnézzük lé­ nyünk lényegi vonásait, felismerjük az általunk meg­ testesített lehetőségeket, és megtanulunk uralkodni rajtuk ahelyett, hogy ők uralkodnának mifelettünk. „Harag" lényünket például akkor vethetjük be, ami­ kor az jogosan jelentkezik: az igazságtalanságok felis­ merésében. Kísérőként és felvigyázóként melléje ad­ hatjuk az „Igazságérzetet". „Türelem" lényünket ak­ kor alkalmazhatjuk, amikor a dolgok alakulásához ki­ tartásra van szükség. „Lustaság" lényünk pedig néha segíthet a regenerálódásban. Ha pedig olyan „lények­ re" bukkanunk, amelyek „illetlennek" minősülhetnek, adjunk nekik méltó feladatot. Például: van egy olyan tulajdonságunk, hogy na­ gyon szeretünk belekapni mindenfélébe, de a befeje­ zés már nem érdekel bennünket igazán. Ellenőrzés nélkül ez a tulajdonság minden előbbrejutásunkat meggátolja. De: bizonyára nem véletlenül hoztuk magunkkal az életutunkra. Akkor vessük be ezt a tu­ lajdonságot, amikor éppen hajlamosak vagyunk a dol­ gok „túllihegésére", amikor felfortyanunk, hidakat aka­ runk felperzselni magunk mögött, vagy lemondóvá válnánk. Ez a lényünk ilyen helyzetekben kifejezetten baráti szolgálatokat tehet majd.

64

És így vagyunk valamennyi úgynevezett „kellemet­ len" tulajdonságunkkal, hibánkkal: voltaképpen va­ lamennyien segítőkész, szeretetre méltó lények. És ezért a maga módján minden egyes ember is szere­ tetre méltó.

M I T T U D O K - És MIRE JÓ EZ?

Környezetemben csak úgy nyüzsögnek azok az em­ berek, akik roppant fantáziadúsan tudják ecsetelni, mit, mikor, miért nem tehetnek meg az életükben és miért természetes az, hogy nem tehetik meg. És minden általam javasolt „De miért is ne" megoldásra azonnal egy „Igen ám, de" válasszal lőnek vissza. Ezeknek az embereknek van egy közös tulajdonsá­ ga: nem ismerik személyes lehetőségeik gazdagságát. És Ön - ismeri? Ismeri az erősségeit, képességeit, reményeit és óhajait - ismeri a céljait? Hát persze - mondják most sokan - minden itt van a fejemben. Helyes. És meddig akarja még ott tartani? Küldje csak le az egészet a szívén át a hasába! Hadd érezze a zsigereiben, mi mindent tud, mi min­ denre képes, és mi mindent kezdhet ezzel a tudással és ezekkel a képességekkel. Gyakran megkérem klienseimet, készítsenek listát, mérleget mindarról, amit tudnak és amit ezzel kezd­ hetnek. Ezt most Önökkel is el szeretném végezni. A következő oldalakon felmérheti az élet különböző területein adódó lehetőségeit. Kérem, ne változtassa meg a listák kérdéseit, amikor kitölti őket. Hamar észre fogja venni: a dolog nem is olyan egyszerű. Ele-

68

inte például a válogatással gyűlik meg a baja: meg kell küzdenie az előítéleteivel. Ez természetes. Szük­ ségszerű, tehát szándékolt folyamat. Valamennyi se­ gítséget azért adok: minden lista hátoldalán szerepel még egyszer ugyanez a lista: szándékosan nagyon hi­ ányosan kitöltve. így készítsék el számvetésüket. Most pedig azt kívánom Önöknek, hogy érezzék meg a különbséget „fej"-tudás és „hasi" tudás, a szürke agy­ sejtek elméleti tudása és az életkedv tudása között!

Évezredes hagyomány szerint ábécénk minden betű­ jében sajátos frekvenciájú és rezonanciájú energia rejlik. Ha pedig kiejtünk egy-egy betűt, létrejön a kap­ csolat azzal a kozmikus energiahordozóval, amely bi­ zonyos lényegi vonásokat egyesít magában: egy an­ gyallal, aki kívánságaink, reményeink, kérdéseink és problémáink leglényegét testesíti meg.

Az angyali ABC (amelynek bizonyos betűi ugyanazt a jelentést hordozzák): A, Á:

akaratkifejezés, energia, erő, akció, kezde­ ményezés, elkötelezettség, tájékozódás, el­ vek, koncentráció, saját felelősség, auto­ ritás

B:

tudás, intelligencia, intellektus, tehetség, tanulás, elmélet, tudati fejlődés, tudás­ szomj

C:

spiritualitás, ezoterika, parapszichológia, határtudományok, érzékenység, intuíció, ráismerés, médiumi tulajdonságok, befo­ lyásolhatóság, művészet, kreativitás

CH:

kozmikus rend, jog, igazság, törvény, dere-

kasság, becsület, pontosság, konstruktivitás, egyenesség, integritás, belső egyen­ súly, egészség D:

munka, cselekvés, tett, spontaneitás, impuzivitás, szorgalom, rendszeresség, körül­ tekintés, pragmatizmus, terjeszkedés, ér­ vényesülés, döntéshozás, nyilvánosság

E:

vallás, szolgálat, segítség, gyógyítás, kozmi­ kus befolyás, szenzitivitás, finomlelkűség, kifinomultság, nemesség, nagyvonalúság, stílus, jellem, színvonal, származás, titok­ zatos, megmagyarázhatatlan, élet értel­ me, szeretet

F:

igazság, igazságosság, őszinteség, hit, re­ mény, idealizmus, melegség, szívélyesség, együttérzés, részvét, jóság, jólelkűség, fe­ lebaráti szeretet, túlvilági támogatás

G:

közösség, közösségi szellem, kommuniká­ ció, megértés, segítőkészség, barátság, együttműködés, beilleszkedés, közvetítés, béke, értelem, társadalmi elkötelezettség, kifelé fordulás

H:

kozmikus rend, jog, igazság, törvény, ren­ dezettség, becsületesség, konstruktivitás, tisztesség, feddhetetlenség, belső egyen­ súly, egészség

I, J:

változtatás, váltás, elindulás, áttörés, for­ radalom, újítás, reform, átmenet, átmeneti megoldások, mellékfoglalkozás, elhatáro-

89

lódás, divat, rugalmasság, állhatatlanság, szeszélyesség, elengedés, utazás, függet­ lenség K:

spiritualitás, ezoterika, parapszichológia, határtudományok, érzékenység, intuíció, ráismerés, médiumi tulajdonságok, befo­ lyásolhatóság, művészet, kreativitás

L:

karmikus feladat, adás, odaadás, áldozat, alázatosság, feláldozás, kötelességteljesí­ tés, szerénység, alárendelődés, veszteség, lemondás, felebaráti szolgálat, felelősség, hűség

M:

magasabb hatás, személyiség-átalakítás, átváltozás-elváltozás, búcsú, halál, válság, rombolás, új tájékozódási irányok, újra­ kezdés, misztikum, titok

N:

fegyelem, megértés, harc, úttörőszellem és -munka, megbízhatóság, példakép

O, Ö:

nehézségek, problémák, akadályok, ka­ tasztrófa, káosz, szenvedés, lelki terhek, szélsőséges helyzetek, tanulási folyamat, beavatás, tanács

P, PH:

igazság, igazságosság, őszinteség, hit, re­ mény, idealizmus, melegség, szívélyesség, együttérzés, részvét, jóság, jólelkűség, fele­ baráti szeretet, túlvilági támogatás, szociá­ lis elkötelezettség

Q:

harmónia, megelégedettség, boldogság,

90

öröm, szeretetreméltóság, kedvesség, hu­ mor, pozitív gondolkodás R:

karmikus újrafelismerések, kulcsélmények, déjá-vu-élmények, szellemi orientáció, szellemi fejlődés lehetőségek, felemelkedés, karrier, siker, haladás, visszhang, tekintély, tisztesség, előkelőség, hírnév

S:

SCH, SH:

őszintétlenség, hazugság, vádaskodás, igaz­ ságtalanság, együgyűség, önzés, nihilizmus, bűnözés, szenvedélybetegségek, üldözés, rombolás, rendetlenség, baleseti hajlam, betegség, veszély

T:

pszichológia, filozófia, a szív iskolája, életre­ való okosság, bölcsesség, illem és taktikai érzek, diplomácia, kultúra, tanulás, isteni döntések

TH:

asztrális hatások, víziók, éterikus dolgok, érzékszerveken túli érzékelés, nosztradamizmus, zsenialitás

U,Ü V, W:

X:

vizsga, kritika, kutatás, elemzés, érdeklő­ dés, kíváncsiság, felfedezés, találmányok, felvilágosodottság, szexualitás befolyás, befolyásoltság, kisugárzás, vonz­ erő (személyes magnetizmus), báj, hatás, kompetencia, hatalom

91

Y:

változás, váltás, áttörés, indulás, forrada­ lom, újítás, reform, átmenet, átmeneti meg­ oldások, mellékfoglalkozás, elhatárolódás, divat, rugalmasság, állhataüanság, szeszélyesség, elengedés, utazás, függetlenség

Z:

győzelem, önlegyőzés, uralkodás, szívós­ ság, kitartás, fölény, szuverenitás, meggondoltság, stratégia, megbocsátás, dicséret, diadal, nyerés és nyereség

NEVÜNKBEN AZ ANGYAL

Miután minden betűben bizonyos energia lakozik, természetesen érdekes és tanulságos is megtudni: mit is rejt a tulajdon nevünk? Az általam alapított „karma-kabbalisztika" segítsé­ gével (amelyet Namen - das ausgesprochene Ge­ heimnis: Nevek, a kimondott titok című könyvemben részletesen ismertetek) jelen életünk értelme és útja világosan felismerhető; felismerhetővé válnak adott­ ságaink és feladataink, kötelességeink és vizsgáink, de foglalkozásunk, hivatásunk, segítségeink és lehe­ tőségeink is. E tényezők részletes kidolgozását az említett könyv­ ben először nyilvánosságra hozott rendszerek szerint megalkotott névanalízis, az úgynevezett pszichogram elkészítése vezeti be. Mivel azonban úgy gondo­ lom, hogy a saját személyiségünkről szóló alapvető ismeretek e könyv témájába is belevágnak, engedtes­ sék meg nekem, hogy idézzem a másik könyvem ide­ ülő részleteit.

92

Angyali erő a nevünkben Minél gyakrabban fordul elő egy-egy betű a nevünk­ ben, annál erőteljesebben nyilvánul meg a benne rejlő energia. A következő szabály érvényesül: lx - átlagos erősségű hatás 2x - erős hatás 3x - optimális hatás 4x - vagy gyakrabban - túlzásra vagy az erők visszájukra fordítására hajlamosít: vizsgálati szempont!

ANGYALI HATÁSKÖRÖK

A tradíció szerint minden betű egy-egy számnak felel meg. Ha a névben többször szerepel az illető betű, akkor az előfordulások számával meg kell szorozni a betűt jelképező számot. Ebből kiderül majd, hogy „név-angyalaink" a legkülönfélébb hatáskörökben tudnak tevékenykedni. Példa: Betű: A Szám: 1 Energia: Akarat Ha egy névben háromszor van meg az A betű, akkor a 3xl=3-as számmal dolgozunk. Az „akarat-energiát" tehát azon a területen vetjük be, amelyet a hármas szám reprezentál. Itt: közösség, kommunikáció (lásd később a „Rövid meghatározások" táblázatot). Az il­ lető tehát optimálisan a nagyobb társadalmi közeg­ ben, valamilyen közösségben tudja bevetni, illetve hasznosítani akaratát.

93 FELISMERÉSEK A PSZICHOGRAM ALAPIÁN

A névdiagram - lényegét tekintve pszichogram - ar­ ról ad értékes információkat, milyen erőket és hol kell bevetnünk; mely területeken a leghatékonyab­ bak „személyes" angyalaink, hol várnak ránk vizsgák, hol rejlenek erősségeink. Példaként szemléljük meg Albert Schweitzer pszichogramját.

95

(Vannak számok, amelyek kétszer is előfordulnak {8, 10, 11, 17, 18} A. Schweitzer esetében ez a 18-as. így számoljunk: 2x18=36=9.)

ALBERT SCHWEITZER

(i875-i965)

Albert Schweitzernek, a nagy teológus-kultúrfilozófusnak olyan dolgok kötötték le az érdeklődését, amelyek erőteljes személyes elkötelezettséget és ál­ dozatkészséget követeltek meg tőle, betegséggel és veszélyhelyzetekkel került szembe miattuk. A „lambarenei orvos", mint tudjuk, gyakran szélsőséges kö­ rülmények között gyógyította számtalan betegét. Erőssége az volt, hogy rendíthetetlenül hitt a külde­ tésében. Erős volt a vallásos meggyőződése, de tá­ maszkodhatott a „visszacsatolásra" és emberszerete­ tére is.

A pszichogram értékelése (Lásd később a „Rövid meghatározások" táblázatot)

Albert Schweitzer a következő erőket egyesítette ma­ gában: lx-es (normál) hatás: A = 1 = akarat, energia B = 2 = tudás, tanulmányok I = 1 0 = változások, reform L = 12 = áldozat, lemondás, karmikus feladat T = 0 = filozófia, bölcsesség W = 6 = vizsgálódás, kutatás Ezeknek energiáját A. Schweitzer normál mértékben kapta és dolgozta fel.

96

2x-es, erősebb hatás: 18: igazságtalanság, betegség, veszély Hatásköre: SCH, T Z : 2x18=36. A számjegyek összege pedig 9: filozófia, bölcsesség Az igazságtalanság, betegség és veszély felerősített hatását Schweitzer a filozófia, a bölcsesség fegyveré­ vel győzte le.

2x-es, erősebb hatás még: 20: küldetés, (újjászületés) Hatásköre: R: 2x20=40. A számjegyek összege 4: munka. Az erős hatású küldetést a munka területén éli meg. 3x-os, optimális hatás: 5: vallás, segítés, gyógyítás, szeretet Hatásköre: E: 3x5=15: kompetencia, befolyás A vallást, a segítést, a gyógyítást és a szeretetet A. Schweitzer azokon a területeken alkalmazta optimá­ lisan, amelyeken kompetens volt és ahol befolyással rendelkezett.

* írja be a következő oldalon a pszichogramba saját nevének betűit - ügyeljen az ismétlődő betűkre. Öt rubrika áll rendelke­ zésére, az utolsó számot értelemszerűen Önnek kell beírnia. Ügyeljen továbbá a kettős betűkre: CH, PH, SCH, SH stb. Nézze meg az „Önérték" rovatban, mely számokkal kell adott esetben szorozni, majd írja be az így kapott eredményt az „Össz­ érték" rovatba. Ha ez a szám meghaladja a 22-t, akkor a számje­ gyek összegével számoljon! Figyeljen az esetleges kettőzésekre!

„MÁS SZEMÉBEN Ő A SZÁLKÁT MEGLELI..." Voltaképpen mi is az irigység? Valakinek van valami­ je, ami nekem nincs! Valaki tud valamit, amit én nem! Valaki meg mer tenni valamit, amihez nekem nincs bátorságom. Van valamije. Tud valamit. Mer valamit, így teremtődnek az istenek. így adunk hatalmat mások kezébe önmagunk felett. így válunk rabszolgává, miközben - divatos kifeje­ zéssel - „bírálunk". De voltaképpen mi más is lenne a bírálat, mint ál­ ruhás szomorúság, búcsúzás a tulajdon lehetősége­ inktől? És amikor megbírálunk bizonyos viselkedésmódokat, bizonyos tulajdonságokat, nem kapjuk-e magunkat azon, hogy éppen ilyenek szeretnénk lenni, vagy nem­ rég még éppen így viselkedtünk, ilyenek voltunk? Nem azért érzékelünk-e másokban túlzásnak bizo­ nyos dolgokat, mert belőlünk ezek (már) hiányoznak?

AMIT MÁSBAN SOKALLOK AZT MAGAMBAN HIÁNYOLOM Ha valakit azért bírálunk meg, mert túlméretezettnek találjuk valamelyik tulajdonságát, akkor ez az ítéle­ tünk számunkra is mond valamit: megmutatja, hol vagyunk még sebezhetők, hol vagyunk „félkész" álla-

104

pótban. Próbálja egyszerűen elfogadni, amit a másik elért vagy megtett - biztosan nem véletlenül tette. Lehet, hogy hasonló helyzetben az ő helyében Ön is ugyanezt tette volna. És kérdezze meg önmagától: Szükségem van nekem erre? Túlzásnak találja, hogy más milyen drága autón jár? Nincs Önnek véletlenül önbizalomhiánya? Vagy: Szük­ sége van (volna) egy ugyanilyen autóra, ugyanúgy, mint annak a másiknak? Ha valaki egy évben ötször utazik szabadságra és ezt Ön túlzásnak találja, gondolkodjék el azon, Ön­ nek mit jelent az otthona, és mit annak a másiknak. És egyszer nézze meg azt is, miben szenved az a másik hiányt! A „túl sok" mindenkinél az ellentétes dolog hiá­ nyát jelzi: túl sok üzlet - túl kevés szabadidő. Túl sok szex - túl kevés szeretet. Túl sok ünnep - túl kevés nyugalom. És ha így szemléli: nem elég-e az az állító­ lagosán „túl kevés", ami Önnek van?

TÁRSUNK MINT TÜKÖR

Szinte mindenki ismeri ezt a kissé fárasztó monda­ tot: „Mit jelent ez nekem?" A kérdezgetéssel egészen a Tataiizmusig el lehet jutni, amikor is már minden délibábot, minden felhőt a kozmosz nekünk szóló rejtélyes üzeneteként értelmezünk. Azon viszont könnyedén átsiklunk, ha mindenkori beszélgetőtár­ sunknak tényleg mondanivalója akad a számunkra (már ha tényleg akad). Olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik valami­ lyen módon önmagukban hordozzák az üzeneteket. Ronald D. Laing, skót orvos-pszichológus-pszichiá-

105

ter, ezt írja: „A többiek viselkedése az én tapasztala­ taimhoz tartozik. Az én viselkedésem az ő tapasztala­ taikhoz. Én látlak téged, te látsz engem. Én tapasztal­ lak téged, te tapasztalsz engem. De én nem láthatom a rólam szerzett tapasztalataidat, te pedig ugyanígy nem látsz bele az én tapasztalataimba." Általános tapasztalatokat szerzünk, és ezeket a má­ sik, a velünk szemben álló fél mondja ki: Az, amit másban szeretek, én magam vagyok. Az, amit másban elutasítok, én magam Vagyok. Meglepően gyorsan szabadulhatunk meg hibáink­ tól, ha másokban felfedezzük őket. Természetesen ugyanígy új hibákra is szert tehetünk, hiszen ezáltal válunk másokhoz hasonlókká. Még egyszer idézzük ide Laing mondását: „Nem láthatom a rólam szerzett tapasztalataidat, te pedig ugyanígy nem látsz bele az én tapasztalataimba." Egy napon viharosan beleszerettem valakibe, aki na­ gyon hasonlított rám. Egyformák voltak a nézeteink, azonos volt az ízlésünk, ugyanazon dolgokat szeret­ tük és utasítottuk el, ugyanazokon a dolgokon nevet­ tünk, még a hibáink és különcségeink is egyformák voltak. És én nem az ő nagyszerű jó tulajdonságaiba „zúgtam bele", hanem éppen a hibáiba. Olyan kímé­ letesen, mintha egy beteg lóval „beszélnék", kérdez­ gettem magamtól: „Ennek mi az üzenete számomra?" Hát ebben a férfiban éppen azokat a tulajdonságo­ kat szerettem meg, amelyeket önmagamban még nem tudtam egészen elfogadni. És ezáltal végre meg tud­ tam szeretni önmagamat, a hibáimmal együtt. Ez az ember volt a legjobb tükör valamennyi kö­ zött. Ez volt találkozásunk oka is: persze sohasem let­ tünk egypár.

106

Ha önmagunk megtapasztalásához éppen erre van szükség, akkor a tükör mindenkor változni fog. Válto­ gathatjuk a barátainkat, az állásunkat, a lakásunkat sőt húsz év Mallorca után még a nyaralóhelyünket is. És minden változással előbbre jutunk, közelebb ke­ rülünk önmagunkhoz. A tükrök - így mondják - csak akkor vakulnak meg, amikor megöregszünk.

AMIT M Á S O K B A N ELUTASÍTOK, AZ ÉN M A G A M VAGYOK

Mi az, ami másokban annyira zavarja Önt, hogy sem­ miképp nem lenne olyan, nem viselkednék úgy, ahogy ők? Legyen teljesen őszinte önmagához és tökélete­ sen nyugodt állapotban válaszoljon a következő kér­ désekre! Rá fog jönni, hogy a többiekében a saját rossz tulajdonságait utasítja el, s arra is, hogy miért utasítja el őket. Feldolgozhatja azokat a tapasztala­ tait, amelyeket eddig talán elnyomott, és egészen el fogja fogadni önmagát.

SZEMÉLYISÉGTESZT

Mit utasítok el másokban...? Az illető tulajdonság: Miért utasítom el ezt másokban? Vannak-e hátrányaim e tulajdonság miatt? Engem ért-e már elutasítás miatta? Mire emlékeztet a másik? Kire emlékeztet a másik? Mit tennék, ha bennem is megvolna ez a tulajdonság? Megvan-e bennem is ez a tulajdonság? Szeretném-e, ha megvolna?

107

Lehetne-e ilyen tulajdonságom, ha inkognitóban ma­ radhatnék? Ugyanazt tenném-e, mint az a másik? Mit tennék másképp? Megmondhatom-e a másiknak, mit utasítok el benne? Meg szeretném-e mondani? Miért nem mondom meg? Hogyan változtathatnék a másikon? Régen megvolt-e bennem ez a tulajdonság? Milyen hátrányt szenvedtem miatta? Elutasítottak-e miatta? Mit csináltam másképp, mint a másik? Saját erőmből változtam-e meg? Félek-e attól, hogy visszaesem? Ismerek-e hasonló tulajdonságú embereket? Hogyan viszonyulok hozzájuk? Milyen külső körülmények között találkozom efféle emberekkel? El tudok-e távolodni tőlük? Eltávolodom-e tőlük a jövőben? Elutasítja-e a társam ezt a tulajdonságot? Milyen fajta emberek utasítják el ezt a tulajdonságot? Hozzájuk hogyan viszonyulok? ...talán magamat? Minden felismert tulajdonságunkat elfogadhatjuk, vagy megváltoztathatjuk. Ezzel elmélyíthetjük az ön­ magunk iránt érzett szeretetet és az önbizalmunkat. Nem bíráljuk többé másokban sem azokat a tulaj­ donságokat, amelyeket önmagunkban elfogadtunk vagy megváltoztattunk. Ahhoz pedig szabad akaratunkat használjuk fel, hogy eldöntsük: elfogadjuk-e vagy elutasítjuk azt a bizo­ nyos tulajdonságot.

108 AMIT N E M E R E S Z T E K EL, A Z N E M E R E S Z T E L E N G E M (AVAGY: R Ó K A F O G T A C S U K A )

Történeteink (rémtörténeteink) rendszeresen ezzel kezdődnek: „Már megint..." „Már megint egy ugyan­ olyan alakba estem bele." „Már megint ugyanazon vesztünk össze, mert..." „Már megint ugyanaz törté­ nik velem, hogy..." Bizony, ez így van és így is marad: éppen csak erő­ sen kell hinni benne! Hány ember teremt magának ilyen „mindig újra"helyzetet! Ezeket gondolataik erejével hozzák létre. Szellemileg ragaszkodnak a - szinte kivétel nélkül ne­ gatív - tapasztalatokhoz. Mégpedig azért, mert sem a másiknak, sem önmaguknak nem képesek megbo­ csátani. Rendelőmben megjelent egy középkorú úr, aki nagy­ vonalúnak, gyengédnek, tapintatosnak és kedvesnek mutatta be önmagát, majd csüggedten rám nézett és azt mondta: „Nem is értem, miért, de a nők mindig megcsalnak". Megkérdeztem, valóban meggyőző­ dött-e erről. Hát persze, mondta, már sokszor volt kénytelen elviselni ilyesmit. Attól tart-e vajon, hogy ez így lesz a jövőben is, faggattam tovább. Ő ismét igenlően válaszolt. Egyáltalán el tudja-e képzelni, hogy egy nő hűséges maradjon hozzá, nyomoztam tovább. Erre nemmel felelt. És akkor megértettem. Mindig egy nőtípusból választott magának társat - azt a tí­ pust kedvelte, amelyik egyrészt tapasztalatainak (újraráismerés), másrészt meggyőződésének (jelen eset­ ben a negatív várakozásnak) megfelelt. E két prog­ ram alapján - mivel ellenkező előjelű helyzetet el sem tudott képzelni - negatív gondolkodása úgyszól­ ván pozitívvá vált. Az, ami bennünket összeköt egy másik emberrel,

109

gondolatokon és érzéseken alapul. Az olyan negatív tapasztalat, amelyet sem a másiknak, sem magunk­ nak nem bocsátunk meg, negatívan kapcsol össze, vagyis negatívan kötődik érzéseinkhez és gondolata­ inkhoz, amelyekkel együtt élünk. A rezonancia törvényei alapján ezek után ponto­ san ugyanolyan típusú embereket vonzunk az éle­ tünkbe, mert ez a típus felel meg a legjobban érzése­ inknek és gondolatainknak. A kör (az az ördögi!) tö­ kéletesen bezárult. Nemcsak ezért kell megbocsátanunk azoknak, akik fájdalmat okoztak nekünk, hanem azért is, mert na­ gyobb jót önmagunkkal sem igen tehetünk. És min­ denekelőtt önmagunknak kell megbocsájtanunk. Hi­ szen mi magunk voltunk az a személy, aki valamikor régen ezt a hibát is „beprogramozta" magába. Meggyőződés, előítéletek, bizalmatlanság, félelem és rossz gondolatok által. Bármi valósul is meg életünkben, az mind gondo­ lataink kivetülése. A gondolat a testet öltés feltétele, anyagából születnek tapasztalataink. Ezért soha sen­ ki ne jajduljon fel, hogy: „Ó, hát nem is gondoltam volna..." De bizony gondolta. Valamikor gondolt rá és el is hitte, hogy megvalósulhat. Ha valaki el akar menni, hagyja, hadd menjen. Hi­ szen lelkében-szellemében már úgyis elment. Már csak gondolatának materializációja hiányzik. Hagyja elmenni - mégpedig szeretetben, feltéve, ha óhajtja egyáltalán, hogy az életben még szeresse valaha valaki. És mi a helyzet pozitív tapasztalatainkkal? Ha nem engedjük el őket - „örökké" a miénk maradnak? Utazók vagyunk az életben. Bármi akad is utunk­ ba, az nem lehet egészen a miénk. Megnézhetjük, az-

110

tán tovább utazunk. Amiképpen a negatív dolgokat nem kell - a pozitívakat nem szabad megtartanunk: egyik sem a tulajdonunk. Ha a pozitív dolgokat nem eresztjük el, azzal lehetetlenné tesszük az utazó dolgát: megakasztjuk mozgását. Egyedül a változás állandó - mondja Schopenhauer.

„A JÓISTEN SENKIT SEM VER ÁT" Mi is teszi olyan varázslatossá a varázslást? Az, hogy valami a szemünk előtt - és mégsem a szemünk előtt történik, és egy dologból hirtelen valami egészen más lesz! Elcsodálkozunk: tárgyak tűnnek el - vagy éppen megsokszorozódnak. A gyerekek szeretik a varázslókat és a bűvészeket. A gyerekek hisznek. A gyerekek bíznak. Tudnak örülni és hálásak lenni. A felnőtt tényeket akar. Meg akarja ismerni, hogy milyen törvényszerűségek szerint történnek a dol­ gok. És befolyásolni akarja őket, míg a gyerek hagyja, hogy megtörténjenek. Ebben rejlik az ima varázsereje is: hogy hagyjuk történni a dolgokat. És: a bizalomban, a hitben, az örömben, a hálában. A gyerekek így imádkoznak: „Édes jó Istenem, tedd meg, hogy..." és elalszanak. A felnőttek viszont így imádkoznak: „Édes jó Istenem, tedd meg, hogy..., méghozzá a következőképpen te­ gyed..." És ezután még sokáig nem alszanak el. A kézikönyvek szerint imák és ráolvasások között bi­ zony nagyon elmosódnak a határok. Természetesen „varázslatot" élünk át, amikor hagyjuk megtörténni a dolgokat. („Hogy ne legyetek olyanokká, mint a gyer­ mekek...") Igazából csakis akkor „érvényes" az imánk, ha nyitottak vagyunk arra, hogy megtörténjenek a dol-

114

gok. Isten nem csomagküldő szolgálat, amelynél meg­ rendelhetjük, amit szeretnénk kapni, hogy aztán ab­ ból kikerekedjék majd a „küldetésünk". Egyeden hatékony imánk van, egy módon tudunk úgy kérni, hogy imánk/kérésünk meghallgattassék, a „szómágia" a világ minden nyelvén abban az egyet­ len imában van meg, amely magába foglalja mind­ azt, amit csak kérhetünk - ez pedig az, amikor ima közben csak a szavakra koncentrálunk, nem kell fá­ radságos módon a megfogalmazással bajmolódnunk (hiszen „jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle"... Máté, 6,8). Ez a leghatalma­ sabb ima: a Miatyánk. Ez az ima is a szavak útján „működik" - és nem fontos tudnunk, miképpen. De lehet, hogy a hatásos imádkozás módját igenis meg kellene tanulnunk. Ha pontosan értjük a Miatyánkot, ha helyesen imádkozzuk, meg fogjuk érezni az ima varázserejét, és talán - remélhetőleg - úgy tudjuk majd elmonda­ ni, mint a gyerekek - mint a „mi Atyánk" gyermekei. Nem fontos látnunk, hogyan történik valami, elég, ha csak bízunk abban - ahogyan a gyerekek bíznak -, hogy történik. Amikor kitaláltam azt a mondatot, hogy „A fóisten nem ver át senkit", olyan helyzetben voltam, amely­ ben nem láttam, merre halad az életem, de bíztam abban, hogy előrefelé. Olyan dolgokat élek át, amelyeket a gyerekek va­ rázslatnak neveznek - a felnőttek csodának. És reménykedhetem, hogy ez így is marad, ameddig csak bízom és hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok.

115 MIATYÁNK - „ A Z ÉN ATYÁM" ? C S A K AZ E N Y É M ?

Én Istenem, hogyan is szoktunk imádkozni? Én Iste­ nem? Én Atyám? Isten bizony, így mondjuk! És való­ színű, hogy nem is tudatosan. Saját magunknak, egyedül önmagunknak kérünk. És a Miatyánk két részlete közé szépen beékeljük a saját személyes kis ügyeinket: „Mi Atyánk, a követke­ ző volna a problémám, ki vagy a mennyekben..." És eszünkbe sem jut, hogy amit kérünk, azt esetleg nem ártana összehangolni felebarátaink érdekeivel vagy szükségleteivel. Szeresd felebarátodat, miképpen tenmagadat! Jézus, akitől a Miatyánkot kaptuk, egyszer ezt mond­ ta: „Akinek füle van, hallja". De mi sohasem hallunk meg semmit. Pedig abban biztosak lehetünk, hogy a „mi" Atyánkon minden szövegromlás és félrefordítás ellenére is a „mi" Atyánkat értette Krisztus. Hogy is van ez a nagycsaládokban? Odamegyek az apámhoz és megkérem, adjon több zsebpénzt. Apa nemet mond. Megkérdezem, miért. Azt feleli, ahhoz, hogy nekem többet adhasson, a testvéreim zsebpén­ zéből kell lefaragnia. Én meg azt mondom, nem baj, így is jó lesz. El tudják képzelni, hogy valaki így gondolkodik? Persze, ha a Miatyánkot imádkozzuk, az valami egészen más! Isten majd csak tud kiutat - apa min­ dent elrendez. Hát nem rendez el. Ha pedig komolyan gondoljuk az „Én Istenem" megszólítást az imában, akkor egykeként járunk el, és egy olyan istenhez szólunk, aki nincs is. Természe-

116

tes, hogy kérésünk nem hallgattatik meg - hiszen „hallatlanul" pimasz! Pedig: nincs a Miatyánknál nagyobb hatalmú ima... A világ egyetlen más imája sem tartalmaz ennyi gyó­ gyító, mágikus erejű szót, minden önmagunk vagy mások által okozott bajra, mint ez. Semmi egyébre nem kell összpontosítanunk, mint hogy kellőképp el­ merüljünk a szavak meditatív erejében, belépjünk a „Miatyánk" védő-óvó „mi"-rezgésébe - vagyis teljesen elmerüljünk az imában.

SEMMI SEM VÁLTOZIK, HA SEMMIN NEM VÁLTOZTATUNK! A gondolatok... na, ki tudja a folytatást? Minden, ezo­ terikusán akár csak enyhén is színezett könyvben ol­ vasható - mert olvasandó -, hogy a gondolatok erőt képviselnek. Valószínűleg feltétlenül el kell ezt monda­ ni, így természetesen ebben a könyvben is benne van. De egyáltalán: mi az, hogy erő? A fizikából ismert meghatározás szerint valamire irá­ nyuló fizikai nagyság, a merev testek alakváltoztatá­ sának, vagy a szabadon mozgó testek felgyorsításá­ nak oka. Az a test, amelyre nem hat erő, nyugalom­ ban van (Newton tehetetlenségi törvénye). A hatás­ ellenhatás törvényéből következően az erők mindig párosával lépnek fel: két test hatása egyenlő nagysá­ gú, de ellentétes irányú (hatás-ellenhatás elve).* Ha tehát a gondolat erő, akkor valamit megváltoztat­ hat, megmozdíthat, hathat, mert bizonyos alkotó ener­ gia lakozik benne. És tudjuk, hogy semmi sem létez­ het, amit előzőleg el ne képzeltünk volna - tudjuk, hogy a szellem alkotja, mozgatja, sőt meg is változ­ tathatja az anyagot. Másrészről vagy éppen nyuga­ lomban vagyunk - vagy a helyzetünk van épp a nyu­ galom állapotában. * Brockhaus Lexikon, 10. kötet. 1986.

120

Most a kölcsönhatásról. Ha a gondolat erő, és az erők törvényszerűen párban lépnek fel, hatást és ellenhatást gyakorolva, akkor elsőrendűen fontos, hogyan gondol­ kodunk! A nyomás (erő) csak ellennyomást (ellenerőt) hozhat létre. De: a pozitív csak pozitívat teremthet. így hat a gondolkodás. így hat a pozitív gondolkodás. Ez az alkotó erő minden emberben megvan. Csak alkalmazni kellene. Helyesen, tudatosan.

GONDOLKODOM - TEHÁT VESZÉLYBEN VAGYOK

Szélsőséges világunkban, tehát az anyag síkján, az el­ lentétek vonzzák egymást. Nem így van ez azonban a szellemi síkon: ott a hasonló a hasonlóhoz kötődik. És mivel gondolkodásunk szellemi természetű, ezért minden gondolatunk is csak a vele egyenértékűt szó­ líthatja magához. És most tekintsünk el attól a ténytől, hogy az ember állandóan tudatában van a fejében járó gondolatok­ nak: ez már önmagában is eléggé elgondolkodtató. Ráadásul azonban nem mindig pozitív gondolatok motoszkálnak a fejünkben. És a teremtő erőként - te­ remtő képzelet! - működő gondolat azt eredményezi, hogy (például) „megint beigazolódtak a legrosszabb sejtelmeim", meg hogy „mindjárt gondoltam, hogy nem kapom meg az állást", meg hogy „hát persze, ne­ kem mindig ilyen alakokkal kell összeakadnom..." A gondolkodás nem veszélytelen. Nem egyéb, mint „szellemi cselekvés" - vagyis karma. Simoné Weil, a francia író-filozófus asszony a követ­ kező megállapítást tette: „A gonoszt csak szenvedés árán lehet legyőzni". De mivel semmi nem létezhet,

121

amit előzőleg ne gondoltak volna el, adott esetben a gondolatainkat kellene megváltoztatni, de legalábbis tudatosítani. A romboló gondolatok előhívják a „go­ noszt", s ez persze szenvedést okoz az életünkben. De hát ettől nem is várhatunk mást, ha a pozitív gon­ dolkodástól a jót várjuk?!

M U R P H Y POZITÍV G O N D O L K O D Á S T JELENT, A „ M U R P H Y U M " PEDIG A G O N D O L A T O K KISIKLÁSÁT

Dr. Joseph Murphy, az 1981-ben elhunyt teológus, természettudós és író, a pozitív gondolkodás nagysze­ rű szószólója, arra tanította az embereket, hogy ismer­ jék és tanulják meg alkalmazni a Bibliában, a Hegyi beszédben elhangzó életsegítségeket. Mindazok, akik ezek után azt hitték, hogy csoda­ szavakról, ráolvasásról beszél, legföljebb csak pozitív mormolást folytattak, de nem a pozitív gondolkodást gyakorolták. Problémáik így természetesen nem tűn­ tek el, hanem inkább még nagyobbra növekedtek. Minden probléma: fájdalom. A fájdalom pedig, amint azt Arthur Janov A lélek forradalma című könyvében, 1976-ban megírta, a félelem része. Márpedig a félelem táplálék a sejtek számára, amelyek így még nagyobb fájdalmat, még nagyobb félelmet „termelnek". A fájdalom azonban egyúttal jelzés is, híradás. Képzeljünk el, hogy minden fájdalom, vagyis minden probléma egyfajta „posta a világmindenségből". Pos­ tánkat pedig általában átvesszük, kibontjuk, elolvas­ suk, feldolgozzuk - és kész. De szabódhatunk is, meg­ tagadhatjuk az átvételt - ebben az esetben más cso­ magolásban ugyan, de az üzenet vissza fog térni hoz­ zánk. Ám így csak problémáink szaporodnak meg,

122

sőt ráadásul hozzászokunk a negatív gondolkodás­ hoz - elvégre mit is várhatnánk az olyan élettől, ame­ lyik ennyi bosszúságot okoz? így pedig, szinte meg­ rendeljük a következő negatív tapasztalatot: Atyais­ ten, micsoda karmám van nekem?! Csak azoktól a dolgoktól félünk, amelyeket nem is­ merünk. Az életünkből részt kérő fájdalom tehát csak­ is összeütközések révén győzhető le. Ha elfordítjuk a fejünket, sohasem kerekedhetünk föléje, nem győz­ hetjük le. Tehát: igenis, oda kell nézni, csak így foghat­ juk fel azt a jelet, amelyet a fájdalom útján a voltakép­ peni probléma küld nekünk. Csak így érthetjük meg az üzenetet, csak így gondolkodhatunk tisztán. És ekkor tehet Murphy csodákat. De ha valaki nem akarja meglátni és főleg megoldani a problémáit, arra bizony tudatblokkoló hatással van a pozitív gondolkodás - mint a drog, mint a „murphyum". Hadd iktassak ide egy kis kitérőt a valódi morfium­ hatásról, mivel ez meglepő párhuzamokat mutat a lereagálatlan pozitív gondolkodással: Az ópium fő hatóanyagát, a morfiumot vagy morfint nagyon erős fájdalmak esetén adják. Hatása a fájda­ lomérzés eltompításában áll, mellette éber marad az összes többi érzékszerv működése. A fájdalmat tehát továbbra is érezzük, de nem fogadjuk el létezőnek: nem kínként fogjuk fel. A morfin nyugtató, eseten­ ként eufóriát előidéző hatású drog. Hosszabb adago­ lás esetén megszokás, a dózis emelése mellett akár függőség is kialakulhat.* * Wie funktioniert das? Medikamente, Gifte, Drogen, Redak­ tion Naturwissenschaft und Medizin des Bibliographischen Insti­ tuts Mannheim. Meyers Lexikonverlag, Mannheim, 1972.

123 A STRUCCPOLITIKA NEM MEGOLDÁS

A fájdalomérzés eltompulását esetünkben a problé­ maérzékenység eltompulása helyettesíti. A probléma így akadálytalanul rátelepülhet életünkre, nem érzé­ keljük fenyegetőnek, nem „érezzük, hogy fáj" - ezért nem érezzük szükségét az ellenintézkedéseknek sem. Nem érzékeljük vagy nem fogadjuk el azt a lehetősé­ get, hogy megbirkózzunk vele. A kozmosz üzenete? Ugyan már, nem olvassuk el, ki se bontjuk! A papír­ kosárba vele! Tudatalattink papírkosarába az efféle kacattal - amíg csak ki nem buggyan belőle, mert egy szép napon bizony kibuggyan. Mindaz, amit tudatalattinkba száműzünk, valami­ kor fel fog törni a tudatunkba, úgymond „szomatizálódik", vagyis megnyilvánul - és éppen betegség for­ májában nyilvánul meg. A betegség: út? Igen: visszaút! A pozitív gondolkodás nem ment fel a felelősségtu­ dat fájdalma alól! A pozitív gondolkodás célja az élet. Gondolkodom - tehát vagyok.

A POZITÍV GONDOLKODÁS N E M HELYETTESÍTI MAGÁT A G O N D O L K O D Á S T

A pozitív gondolkodás nem működik, ha „a valóság mellé" gondolkodunk. Értelmünk ilyen esetekben ugyanis nem „ért" meg bennünket, és leblokkolja a gondolatokat. Egy csipetnyi érzékenységgel azonban - mint kételyt - ezt az állapotot is elfogadhatjuk. Senki nem hiheti komolyan, hogy munka helyett megélhet a bizakodásból: „Az Úr az én pásztorom, semmiben nem szűkölködöm." Erre bizony egyetlen bank sem ad hitelt.

124

A pozitív gondolkodás nem ment fel a logikus gon­ dolkodás alól. A pozitív gondolkodás nem helyettesíti a pozitív cselekvést sem! A logikus gondolkodásnak és a pozitív cselekvés­ nek az eredménye azonban mindig pozitív lesz.

L E G Y E N M E G AZ Ő AKARATA - HÁLA ISTENNEK!

Biztosak lehetünk abban, hogy a pozitív gondolkodás hatékony. Éppen a megfelelő mennyiségben és a megfelelő időben fog hatni. Na nem mintha e két té­ nyező ítélőképességünk hatókörébe tartozna. Lehet­ séges, hogy létezik valami, ami előnyösebb a szá­ munkra, mint amit elképzeltünk magunknak, vagy jobb annak, akinek valamit kívántunk. Éppen az fog történni, és nem egyéb. És ha nem figyelünk nagyon, talán még a különbséget sem fogjuk észrevenni. Ha azonban alapvetően részévé akarunk válni a pozitivitásnak, ha tudatosan engedjük érvényesülni az Ő akaratát, akkor - és főképp akkor - pozitívan fo­ gunk gondolkodni, még ha nincsenek is problémá­ ink, sőt talán éppen azért, mert nincsenek. A legpozitívabb gondolkodásmód a tulajdonaink felett érzett hála. A hálaérzet mindig ellát minket az­ zal, amire éppen szükségünk van.

A HOMEOPÁTIA GYÓGYÍTÓ GONDOLATA A homeopátia megalapítója, Sámuel Hahnemann (1755-1843) már felismerte, hogy „hasonlót a hason­ lóval lehet gyógyítani". Terápiás alapelve ez volt: „Ah­ hoz, hogy gyorsan, szelíden, biztonságosan és tartós hatással gyógyíthass, olyan gyógyszert válassz, amely a gyógyítandóhoz hasonló betegséget képes előidézni."* Általában hogyan szoktunk megközelíteni egy-egy problémát? Nem úgy-e, hogy a fennálló helyzettel éppen ellentétes megoldást keresünk? Ha túl sokat költöttünk, elkezdjük fogunkhoz verni a garast. Ha meghíztunk, fogyókúrázni kezdünk. így esünk az egyik végletből a másikba, s nem találunk igazi, csak legföljebb valami átmeneti sikerrel kecsegtető fél­ vagy álmegoldást. Ez azonban nem gyors, nem tar­ tós, nem fájdalommentes és főleg nem biztonságos. Minden probléma önmagában hordozza megoldá­ sát. Ami belevitt minket ebbe a helyzetbe, ugyanaz fog kihozni belőle. A „jó" és a „rossz" egyugyanazon dolog két oldala. A méreg öl - az ellenméreg gyógyít. Mármost: jó vagy rossz-e a méreg? A hasonló hason­ lót gyógyít: kutyaharapást szőrével!

* Schwarz: Heilung durch Homöopathie, Zweitausendeins. Frankfurt, 1986.

128

A homeopátiás terápia egyik jellegzetessége az „elsőd­ leges rosszabbodási effektus". Ennek során a tünetek súlyosbodni látszanak, de a beteg mégis jobban érzi magát. Az elsődleges rosszabbodás az első jele an­ nak, hogy a gyógyszer segít. Ebben a szakaszban a beteg még egyszer megküzd a betegségével - és elfo­ gadja azt. És máris érezheti, hogy ez az, ami meggyó­ gyítja.

HOGYAN M Ű K Ö D I K A „MENTÁLIS HOMEOPÁTIA"?

Először el kell fogadnunk azt a problémát, amelyet végérvényesen meg akarunk oldani. Nem tudjuk mentálisan „elüldözni" vagy „eltüntetni". Át kell gon­ dolni, át kell rágni magunkat rajta. Még akkor is, ha ez kezdetben fájdalmas. Ezek gyógyító gondolatok. A mentális homeopátia (a hasonlóság alapján neve­ zem így) segítségével minden problémát meg tudunk oldani: szelíden, gyorsan, biztonságosan és tartósan. Csak azt az eszközt kell megtalálnunk, amely hasonló problémát gerjeszt, mint amit „gyógyítani" akarunk... Például nézzünk meg egy olyan helyzetet, ami­ lyenben már mindenki lehetett vagy bármikor bele­ kerülhet: adósságok.

A „ mentális homeopátia " segítségével így oldja meg anyagi gondjait: SZELÍDEN A fájdalomnak/problémának állandó alkatrésze a fé­ lelem. Ez pedig megnöveli a problémát. Ha anyagi gondjai vannak, attól fog rettegni, hogy költségekbe

129

veri magát. Ezzel azonban hiánygondolatokat ter­ mel, amelyek az újabb szellemi hiányt termelő ener­ giákkal kapcsolódnak össze, és így további hiányokat hoznak létre. Emlékszik-e arra, hogyan tanult meg úszni? Ugye tudja, hogy nem fog elmerülni, ha nyugodtan és tu­ datos mozgással halad tovább, ha nem ijed meg a továbbúszástól. És éppúgy, ahogyan ma úszni tud (hi­ szen még ha nem gyakorolja is, biztos lehet benne: tud!), anyagi szempontból sem csupán a víz színén tud fennmaradni, hanem „révbe is fog érni".

Költse tudatosan a pénzt Képzelje el, hogy a pénz mozgást igénylő energia, szabad áramlása szükséges a fennakadások elkerülé­ séhez. Ilyenek nem is lennének, ha némelyek nem ülnének oly görcsösen a pénzesládájukon. Ha már­ most - tudatosan és félelem nélkül - pénzt költ, ré­ szévé válik az energia körforgásának, és ez a körfor­ gás - természeti törvény! - Önhöz is visszaér majd. És többje lesz, mint amennyit kiadott, hiszen mikor el­ költi: útjára indítja a pénzt, hogy az feladatokat vé­ gezzen el: dolgozzék. Különböző emberek használ­ ják, különböző feladatokat végez, beruházzák - de az Ön pénze marad! Tehát, ha pénzét ésszerű keretek között költi el, ak­ kor Ön „bank". És pénzét kamatostól fogja vissza­ kapni. Ezért lesznek a gazdagok egyre gazdagabbak. Ezért kölcsönöznek pénzt a bankok.

130

A kezdeti rosszabbodás Ha mármost a hónap hátralévő 8 napjára összesen ötven márkája van, és abból húszat elkölt, bizonyo­ san bonyodalmakra számíthat. De a látása is élesebb lesz: hatékonyan kezd foglalkozni problémájával elfogadja azt. A maradék pénzzel pedig tudatosab­ ban, körültekintőbben, „hálásabban" bánik majd. És ha bízik a helyzet „gyógyulásában" - máris jobban érezheti magát. És a kezdeti rosszabbodás máris kezd átalakulni a javulás kezdetévé. GYORSAN Mikor a legsűrűbb a sötétség: közel a virradat. Min­ den helyzet a csúcspontján fordul át ellentétes irány­ ba. A kezdeti rosszabbodás azonnal a csúcs- vagy mélypontjához vezeti a problémát, és így meggyor­ sítja a gyógyulás, a megfordulás folyamatát. A szólás is azt mondja: „Ahol legnagyobb a szükség, ott közel a segítség." BIZTOSAN A problémát mindaddig nem tudjuk megoldani, amíg nem értjük meg. A kezdeti rosszabbodás hatá­ sára azonban intenzívebben kell foglalkoznunk vele, szemébe kell nézni a bajnak. Vagyis el kell fogadnunk a nehézséget. Ezzel olyan feltételeket teremtettünk (vagy fogadtunk el), amelyek segítségével a helyzet megváltoztatható. Most már létrejött a szellemi kap­ csolat a megoldással, amely - mint tudjuk - benne rejlik a problémában. A rezonancia törvényei szerint most olyan emberekkel és helyzetekkel sodródunk össze, akik és amelyek kisegítenek a bajból - példánk szerint a pénzhiányból -, és visszavezetnek az egész­ séges anyagi körülmények közé.

131

TARTÓSAN Balzac egyszer ezt mondta: „ Az emberek elköltik azt a pénzt, ami nincs is nekik, hogy olyan dolgokat vá­ sároljanak, amelyekre nincs szükségük, és ezzel olyan emberek tetszését akarják elnyerni, akiket ki nem áll­ hatnak." Minden fölösleg a hiány, a csökkentértékűség elle­ ni agresszió, minden túlzás bizonytalanságról árul­ kodik. Csak az költ túl sok pénzt, aki hiányt szenved vala­ miben, vagy legalábbis ezt hiszi magáról - és nagyon tanulságos az is, hogy mire adja ki a pénzét. Tehát hiányérzetből cselekszik - de ezzel csak további hiá­ nyokat hoz létre. A kezdeti rosszabbodás rámutat arra, hol van a vélt - vagy igazi - hiányosság, és azt is elárulja a kliens­ nek, mi az, ami igazából fontos a számára. Ezáltal minden fölösleg azonmód valóban fölöslegesnek is tűnik. A probléma tartósan oldódik meg: az ember­ nek nincs rá többé szüksége.

HA N E M F O G L A L K O Z U N K VELE, NINCS M E G O L D Á S

Ha struccpolitikát folytatunk, csak bosszúságunk lesz nagyobb. Ha egyszerűen figyelmen kívül (sőt kibon­ tatlanul!) hagyjuk a különféle számlákat, értesítése­ ket, figyelmeztetéseket és kölcsönökből próbáljuk fenn­ tartani magunkat, hamarosan újra a kritikus ponthoz érünk. Azt a problémát, amelyet elnyomunk magunkban, nem tudjuk egyszersmind el is fogadni. Ha pedig nem fogadjuk el, megváltoztatni sem, megoldani sem tud­ juk. Nem változik semmi, ha mi magunk nem változ­ tatunk!

132 HA N E M TUDJUK, HONNAN ERED A PROBLÉMA, AZT S E M TUDHATJUK, MERRE TART

A homeopátiás megoldás azt jelenti, hogy tudatosít­ juk magunkban a problémánkat. Ha tehát - példánk­ nál maradva - csak elkölti a pénzt, de nem figyel fel a pénzhiány voltaképpeni eredetére, akkor csak allopátiás - azaz tüneti - hatást ér el: a „fájdalom" eltű­ nik, de a kiváltó ok megmarad. Nem tűnt fel még Önöknek, hogy a betegeknek ál­ talában csak „jobbulást" kívánunk, és szinte soha­ sem „gyógyulást", vagy „jó egészséget"?

Az

ORVOSSÁG

NÉZEGETÉSÉTŐL

M É G SENKI SEM GYÓGYULT M E G

A gyertya természetesen ég. De ehhez kellett valaki, aki meggyújtsa. Aki azt várja el, hogy a mentális ho­ meopátia a puszta létével gyógyítson, az legközelebb, ha influenzás lesz, álljon ki nyugodtan a gyógyszertár elé, és várja ott a gyógyulást.

10. FEJEZET

Akarnia szimbolikus törvényei

A keresztény mitológiában ő az ördög. A gnosztikusok számára a saját farkába harapó kígyó az univer­ zum jelképe volt, az örök visszatérés szimbóluma.* A szabadkőművesek a kígyót az örök keletkezés-elmú­ lás jelképeként vették át: a kör alakja az anyag-ener­ giakörforgás szimbóluma lett.** Ebben az örökkéva­ lóság mutatkozik meg: a jó és a rossz tudás, a megis­ merés! Ádám és Éva vesztét azonban éppen a tudni akarás okozta. Amikor a tiltás ellenére ettek a tudás fájáról, száműzték őket a Paradicsomból. (Egyébként: paradies = egyformán nappal; azaz, vagyis a nappal és az éjszaka még nincs kettéválasztva.) Azóta Ádám és Éva (Ádám héberül „ember", illetve „föld", Éva „élet" jelentésű) nem a Paradicsomban, ha­ nem az „evilágban" él. Olyan világban, amelyben csak úgy nyüzsögnek az Ádámok, az Évák és a kígyók. A baj oka a tudni vágyás volt. A hatása pedig a megismerés útja... És az embert bizony nem „kárhoztatták" erre. Ő ma­ ga döntött így. Éva Ádámból jött létre. Vagyis az élet * Bauer-Dümotz-Golowin: Lexikon der Symbole. Fourier, Wiesbaden, 1982. ** Lennhoff-Posner: Internationales Freimauerlexikon. Amalthea, Wien-München, é.n.

136

(= Éva) Ádámból (= ember, föld) keletkezett. Ádám és Éva Isten tilalma elleni döntése az emberi élet mel­ letti döntés volt.

MENNYIRE KATOLIKUS A GENEZIS KÍGYÓJA?

Az, hogy a katolikus tanítás szerint Isten elátkozta volna a kígyót a „bűnbeesés" után, a bölcsesség és szeretet Istenéről (márpedig az egyház így nevezi Őt) eléggé elképzelhetetlen. Annál is inkább, mert a ka­ tolikusoknál az átkozódás „bűn", hiszen istenkárom­ lásnak számít. (Milyen emberi és rokonszenves, hogy Jézus szitkozódott - persze nem káromkodott! - a templomban, amikor kiűzte a kufárokat. Ezt a katoli­ kus hittan nem is ítéli káromkodásnak.) Az is elég furcsa, hogy Isten a lábatlan kígyót (amúgy szeretett teremtményét) a bűnbeesés után arra kár­ hoztatta, hogy a hasán csússzon a földön - hiszen ez olyan, mintha egy vakot azzal büntetnének, hogy mostantól fogva nem láthat. Próbáljuk meg a vallási jelképértelemtől elvonat­ koztatva, szimbólumként elemezni a kígyó figuráját. Isten a kígyóval olyan jelképet teremtett, amely az örök körforgást, a keletkezést és pusztulást szimboli­ zálja, amit mindaddig észlelhetünk, amíg csak em­ berként a Földön élünk, s a jóról és a rosszról szóló tökéletlen tudásunkkal a tökéletes megismerést ke­ ressük, hogy az egyiket meg tudjuk különböztetni a másiktól.

137 A „KÍSÉRTÉS" LÉNYEGE

A törvény: törvény. Istennel nem lehet alkudozni. De lehet, és kell is: cselekedni. Vagy - esetleg - nem cse­ lekedni. Ennek is szimbóluma a kígyó. A kígyó süket. A híres „kígyóbűvölés" alatt a kígyó nem a síp hangjára reagál, hanem az ember mozdu­ lataira - tehát a cselekvésre. A karma cselekvést je­ lent. Beszéddel nem változtathatjuk meg, amit tet­ tünk - vagy amit éppen nem tettünk meg. És már megint a témánál vagyunk: a karmánál, a kí­ gyónál, aki újfent felhívja a figyelmünket az egyik til­ tásra: „Ellenségeskedést szítok közted és az asszony kö­ zött" - mondta Isten a kígyónak. Ellenséges viszonyt az élet (Éva) valamint a jó és a rossz tudás (a kígyó) között. Tehát a kísértés életfogytig tart. Hacsak nem szeretjük az ellenségeinket. „Ő megtapossa fejedet, te pedig a sarka után kap­ dosol". Nem tudjuk tehát kiirtani a jót és a rosszat, nem menekülhetünk a kísértés, a vizsga elől. Valami­ kor újra ott fog teremni előttünk: ok és okozat. Visszakapcsolódás, religio. Életünk esélye. Jó és rossz. A kígyóméreg gyógyíthat és gyilkolhat is. Örökösen fenyeget bennünket annak veszélye, hogy engedünk a tiltott gyümölcs csábításának. Mindig meglesz a lehetőségünk, hogy a kígyót bottá változ­ tassuk- amint azt Isten Mózesnak megtanította...

138 BOT ÉS KÍGYÓ EGYSÉGE

Az Úr így szólt Mózeshoz: „Mi van a kezedben?" „Egy bot" - hangzott a válasz. Akkor az Úr ezt mondta: „Dobd le a földre!" Ő pedig a földre dobta a botot. Ekkor az kígyóvá változott, és Mózes menekült előle. (2Móz 4,2-3) És ezután következik a példázat: Az Úr felszólította Mózest, hogy fogja meg farkánál a kígyót - és lásd, a kígyó ismét bottá változott! Mindebből a következő a tanulság: Ha félünk valamitől - egy vizsgahelyzettől, egy kísér­ téstől -, nem szabad elmenekülnünk, hanem éppen hogy elébe kell mennünk, el kell csípnünk félelmünk tárgyát, mégpedig a „farkánál", hiszen ekkor „kígyónk" rácsap a megfogott végre, „saját farkába harap" - és ezzel veszélyessége ránk nézve már meg is szűnt. Ha rettenthetetlenek vagyunk, ha bízunk, ha minden hely­ zetet a markunkban tarthatunk: ha a véget összeköt­ jük a kezdettel, ha felismerjük, hol az ok: megszün­ tetjük az okozatot is. Ha meghajlítunk egy botot, „kígyót" kapunk. S ha ki­ nyújtjuk ezt a „kígyót", akkor az bottá válik. Rajtunk múlik, a kezünkben van, mit teszünk - ez kézenfekvő!

ASZKLÉPIOSZ KÍGYÓS

BOTJA

Aszklépiosznak, a gyógyítás görög istenének jelvénye a bot volt, az úgynevezett Aszkulápiusz-bot: erre egy sikló csavarodott fel. Később ez a gyógyító hivatás, s máig is az orvosok jelképe lett.

139

Bot és kígyó. A polaritás jelképe. Egyenes és görbe. Egészség és betegség. Élet és halál - keletkezés és elmúlás.

M Ó Z E S KÍGYÓS BOTJA

Az Úr így szólott Mózeshoz: Készíts magadnak ércből kígyót, és tedd rá egy botra. Ha valakit megmar a kí­ gyó, e bot láttára meggyógyul (4Móz 21,8). És így is lett: amikor Mózes megszabadította és Palesztinába vezette a zsidó népet, ilyen módon sok beteget meg­ gyógyított. A zsidók ettől fogva kultikus tárgyként tisztelték a kígyós botot. A hagyomány szerint a mágus Mózes mágikus mű­ veletekhez is használta vaskígyós botját, például vi­ zet fakasztott vele a sziklából. Mózessal mindig úgy találkozunk, hogy valahol ott van a közelében a kígyó és a bot. Az egyik feltételezés szerint Mózes Thermutisznak, II. Ramszesz nővérének fia lett volna, s a nővért ízisz szent kígyójáról nevezték el. Mózes Ozirisz papja volt - így ízisz fivérének és férjének papja - a magyarázat pedig úgy szól, hogy Ozirisz főpapjának felszerelésé­ hez hozzátartozott a kígyós bot. Mások szerint Mózes a léviták törzséből, egy kígyó­ kultuszt űző izraelita papi kasztból származott. Valamelyest mindkét elmélet igaz, érdekességük pedig az, hogy mindennek, ami Mózessal érintkezik, szimbólumértéke van.

142

Életünk szabályozásához még mindig elegendő vol­ na a Tízparancsolat - ha folyamatosan át nem hágjuk veszélyes, kíváncsi miértjeinkkel. Eugen Drewermann szerint „Pszichológiai alap fel­ ismerés, hogy a parancsot meg kell erősíteni, mihelyst megerősödik az áthágására irányuló hajlam". Mennyi paragrafusunk van ma! Az alaptörvény így szólt: bízz bennem! A szeretet bizalom. A szeretet nem kérdez.

A TÍZPARANCSOLAT MEGSZEGÉSE

Nem kell...! De miért nem? Nem szabad kérdezned! A tiltás vonzása igazából csak akkor érvényesül, ha rákérdezünk a tilalomra. És a kettős nyelvű, átkozott kígyó jól tudta ezt! Éva számára csak akkor vált érdekessé a tudás fája, amikor a kígyó feltette a kérdést: vajon miért is til­ tott? Ez a kérdés nyitotta meg ugyanis azt a teljesen új perspektívát, melynek fényében a tilalmat át is le­ het hágni! A tilalom annak megismerésére vonatkozott, hogy miért is tilalom a tilalom. S ugyanekkor a bizalomra is hatott: ennek így van értelme, ez így jó... És ebben rejlett a feladat. De ebben rejlett a gondoskodás is. Ha a gyereknek azt mondjuk, ne tegye kezét a forró kályhára, meg fogja kérdezni: miért. És ha elmeséljük, hogy akkor megégeti a kezét, biztosan lehetünk benne, hogy ráteszi, csak hogy megbizonyosodjék, valóban így van-e. Ahhoz ugyanis hiányzik a tapasztalata, hogy fel­ fogja, amit mondtunk neki. (Mi az, hogy megégetni?)

143

Mindez azt is megmagyarázza, hogy miért izgató minden tilalom, amelynek megszegését büntetik, vagy valamilyen egyéb veszéllyel fenyegetnek miatta. A tilalom a félelem, a bizonytalanság és a hibás ma­ gatartásminták csíráját ülteti el bennünk, mert a próbálkozási vágy és a félelem kombinációja radikálisan lecsökkenti a siker esélyeit. A gondolat táplálja a sejteket, sőt gondolatainkból testsejtek keletkeznek, ami azt is megmagyarázza, hogy miért reagálnak a sejtek bizonyos képekre - el­ végre a gondolkodás képi folyamat. Ezért van az, hogy a „remélem, nem leszek rákos!" gondolat hatá­ sára a sejtek, amelyek a tagadást nem tudják elkép­ zelni, azonnal megemelik a ráksejt-termelést. (Ilyen sejtek mindenkiben termelődnek, de rendes körül­ mények között immúnisak vagyunk velük szemben.) A gondolatkép azonban megteremti a félelem csírá­ ját, az ellenállás csökken és megjelenhet a betegség. A Tízparancsolat tíz barát, aki segítségünkre van: ve­ zet, óv bennünket, tanácsokkal lát el. Megmondja, mit tegyünk és mit ne tegyünk - de indoklást nem ad. Ebben rejlik a gondviselés: Amíg nem akarjuk tudni, miért, addig követjük a parancsot vagy a tiltást, és nem kerülhetünk veszély­ be. Ha kérdezünk, akkor gondolatképek keletkeznek, amelyek táplálják a sejteket... és így lesz a Ne...! kez­ detű tilalomból Tedd meg!-parancs, hiszen a sejtek nem tudnak mit kezdeni a „nem" szóval. Fogadjuk meg, amit barátilag tanácsol a Tízparan­ csolat - de ne kérdezzünk. Ezt kell tennünk, ha csak nem a Nem-et akarjuk követni.

145

éijük az életünket. Vagyis: jogban, igazságban, egész­ ségben, örömben és szeretetben. A Tízparancsolat a helyes életvitel kulcsa. Isten tudja, miért. És ez elég. A kígyó. A Törvény. A képlet. Karma. Az élet lehetősé­ gei. Ha minden cselekedetünkkor, minden gondola­ tunkkal, minden kívánságunkkal minden életre gon­ dolunk - tehát felebarátainkéra is -, akkor minden kígyónk bottá változik, minden feladat eséllyé. Ezt tegyük hát!

UTÓSZÓ

A KÖNYV VEZÉRGONDOLATAI E könyvnek minden fejezetcíme mottó. E mondato­ kat hosszú évek gyakorlata alakította ilyenné - sok olyan emberrel beszéltem, akik alkalmazták őket az életük­ ben, és segítségükkel sikereket értek el. Kívánom Önöknek, hogy fájdalmas gondolataik e vezérgondo­ latok hatására változzanak esélyekké - örülnék, ha megírnák nekem ilyen jellegű tapasztalataikat. A. Hoefler Köln, 1990 júniusában

° Az ember földi birodalma: az akarata. ° Adassék esély az embereknek. ° Adj esélyt a napnak! ° Légy kíváncsi az új napra! ° Adj címet a napnak! ° Javítsd ki, ami rossz volt a napban! ° Aki hallani akar, annak éreznie kell. o Minden kereszt egyben pluszjel is. ° Változtassunk keresztté minden mínuszt! ° Nemcsak adni, elfogadni is tudni kell.

148

A SZERZŐRŐL

Angelika Hoefler a reinkarnáció ez idő szerint első és egyetlen ingás kutatási rendszerének egyik megalapí­ tója. Ezenkívül sikeresen kapcsolta össze a Ji Csinget a számkabbalisztikával, aminek következtében egé­ szen újszerűen lehet alkalmazni a Ji Csinget. Legfőbb feladatának azonban mégis a karmakuta­ tást, valamint az általa továbbfejlesztett számkabbaiisztikát tekinti. Az utóbbit karma-kabbalisztikának is nevezik. Angelika Hoefler könyveit tizenkét országban olvas­ sák, s a szerzőt sokfelé hívják előadásokat tartani; ezo­ terikus üléseken is gyakran vesz részt. írói és tanács­ adói munkája mellett szívesen tesz eleget a bel- és a külföldi meghívásoknak is.