Tartalom ELŐSZÓ 10 A BIOSZ VARÁZSLÓI 14 IDŐ ÉS IDŐTLENSÉG 20 ŰRHAJÓNK, A FÖLD 30 A LÁTHATATLAN MÉRNÖK 36 ÁLMOK JELBESZÉDE 42 ÖRÖK HULLÁMJÁTÉK 51

Tartalom

ELŐSZÓ

10

A BIOSZ VARÁZSLÓI

14

IDŐ ÉS IDŐTLENSÉG

20

ŰRHAJÓNK, A FÖLD

30

A LÁTHATATLAN MÉRNÖK

36

ÁLMOK JELBESZÉDE

42

ÖRÖK HULLÁMJÁTÉK

51

A FOGLYUL EJTETT KÉPZELŐERŐ

61

NYITOTT JÖVŐKÉPÜNK

67

TANTALÚSZIA

78

VAJÁKOSOK

82

A DRÁGAKÖVEK LELKE

91

ADEPTUSOK ÉS SARLATÁNOK 5

105

TARTALOM

A MENNYORSZÁG ÁLKULCSA

122

IGAZ CSODÁK

130

TÜZES KÜSZÖBÖK

145

SZERETET VAGY SZERELEM?

152

HÁLÓSZOBA-ÉS EGYÉB TITKOK

156

KÁPRÁZATOK ORGIÁJA

167

HATÁRTALAN ANALÓGIÁK

177

SZINTÉZIS

186

BESZÉLGETÉS A KORTÁRSSAL Walt W h i t m a n a mozdonyról dalolt titáni éneket, s e s z o m o r ú század gyermeke vakon á m e n t kiáltott rá, versenyzett a gép dicséretében. A tájak k á b u l t a n h á t r á l t a k ott, ahol az új szörnyeteg h e r n y ó t a l p a lépkedni kezdett. Meztelen szobrok hűvös márványteste didergett a m ú z e u m o k halott igézetében. De az u t c á n , csillogó b e t o n u t a k o n , csattogó sínek között, a művészt új formák ostromolták, s lebírták; m e r t ki állhat ellen, ha száguld a bőgő ezüstnyíl, a folyóba rózsás habtarajt t ú r a motoros orra, végül dongva megjelenik tengernyi, zengő d r ó t h u z a l fölött a szárnyas gépisten maga: a repülőgép?! Aki megállt, nyilván bolond volt, s aki még álmodott, afölött á t r o h a n t a t e m p ó . A rádió egész n a p híreket ontott, elhozta a kelkáposzta mellé

Toscaninit délben, s a telefon Hollywooddal kapcsolt. Kortárs! Kinek képzelete kigyúlva égett a szteppelő talpfák négerütemére, e h h e z mit szólsz most? A repülőgép m á r tökéletes lett. Ahol éjszaka eddig megjelent, ott r o m m á vált a város, s a r o m o k alatt asszonyhullák, gyerekek, nyöszörgő állatok hevernek. Kortárs, mit szólsz a géphez? Megérte, amit adtál érte? Vagy j o b b lett volna összezúzni, hogy távol legyen a távol addig, amíg ember az emberhez n e m ér el, s tilalomfa a magasság, ha még a lélek n e m b o n t h a t t a szárnyát? P r o m é t h e u s z újra tévedett. T ö r p e kezébe adta az istenek titkát, s rajta át a világon az ördög osztozik. Azt hiszed, a volánt te t a r t o d ? Fékezz h á t , m e n t s d magad! Vagy e r r e m á r n i n c s h a t a l m a d ? T u d o d végre a valót? 8

Gépedből kilódítottak világpusztító s z ö r n y ű hatalmak. A síneken fekszel. M i n d e n utakról feléd r o h a n a Gép, a könyörtelen éjféli expressz, s tűztorkú mozdonya W h i t m a n t i t á n i énekét dalolja. Imádkozz K o r t á r s ! 1 9 4 2 . DECEMBER

Előszó

ősi k u l t ú r á k r á n k m a r a d t ü z e n e t e i b e n találunk utalásokat a r r a vonatkozóan, hogy az intelli­ gens élet m á r n e m először j u t o t t olyan fejlettségi szintre, amikor megfelelő morális h á t t e r e híján végül elpusztította önmagát. Ma egyre több felelősen gon­ dolkodó hallatja hangját: az emberiség ismét válasz­ út előtt áll. A technikai civilizáció úgynevezett vív­ mányaival olyan eszközök birtokába jutott, amelyek­ kel súlyos kataklizmákat idézhet magára. De e valós veszélyek mellett szédítő távlatokat kí­ náló kibontakozási lehetőségei is felgyorsultak. Az információáramlás, a világhálók, a terek átvágása, az időzsugorítás, -tágítás - p á r lépésben m i n d e n elérhe­ tővé válik. Új érzékelési-észlelési képességek törik át a ráció szűk kereteit. Egyre több nagyszerű ismeret áll rendelkezésünkre, amellyel m e g t e r e m t h e t n é n k új, élhető világunkat. Vajon az ember élni tud-e ma az eléje táruló óriási lehetőségekkel? 10

E kérdéseket feszegeti Szepes M á r i a új könyvé­ b e n . Szintézisteremtő szellemi világlátásának széles panorámáját tárja az Olvasó elé, amelyben a m a i kor emberének szinte

minden

időszerű

problémáját

érinti. Közös töprengésre hív b e n n ü n k e t . Kérdez. Olykor provokál. Gondolkodásra késztet. Diagnózi­ sokat állít fel, és megfelelő gyógyszert kínál. Fel akar­ ja r á z n i az e m b e r t kábult tétlenségéből, m o n d v á n : m i n d e n vészhelyzetből van kiút. Rövid terjedelmű írásai külön-külön is egészt al­ kotnak, mégis építkezik, szervesen követi egyik t é m á t a másik. Létkérdéseket feszegető, oceanikus hullá­ mokkal töri át a szokványos időkategóriákat. A jelen­ ből hol a múltba kalauzol, hol távoli jövőutazásra hív. Szól a természet rejtett képességeiről, Kronosznak, az embert fogva tartó ravasz időcsalásairól, az emberi és a kozmikus időről. Fantáziája fénysebes­ séggel szárnyal. A Föld, a természet, a rajta megjele­ nő élet viszonylatait, szerves összetartozását, finom összehangolódását, az ember és ember, a n é p e k kö­ zötti szövetség megteremtését hangsúlyozza, h i s z e n közös űrhajón utazunk. Agyműködésünk lehetőségeit a rációtól a spiri­ tuális gondolkodásig tágítja, s felveti a mögötte m u n ­ kálkodó láthatatlan

mérnök szükségszerű létét. Két

másik írásában az álmok jelbeszédéről; az e m b e r mé­ lyebb rétegeinek mozgásait feltáró, j e l e n t ő s képi in­ formációkat h o r d o z ó t u d a t t a l a n t a r t a l m a k r ó l ad hí­ reket. 11

AZ e m b e r teremtő képzelete szinte a végtelensé­ gig tágítható. A t u d o m á n y o s gondolkodás az iroda­ lomba is beszűrődött, megteremtve a sci-fi műfaját. A világirodalom jeles képviselőinek azóta sorra be­ igazolódó „beteljesült jósálmaiból" is ízelítőt ad. A következő nagyobb léthullámban az emberi tu­ datlanságból eredő problémákat tárja az Olvasók elé; a spiritizmus túlhajtásait, a drágakövek gyógyító-ártó sugárzásait, valamint „Adeptusok és sarlatánok" cí­ mű í r á s á b a n p o n t o s ú t m u t a t á s s a l szolgál, hogyan kü­ lönböztessük meg a beavatottat a k o r u n k b a n egyre szélesebb k ö r b e n eluralkodó, emberi lelkeket halá­ szó, felelőtlen szélhámosoktól. A h i t és a hiszékenység közötti érzékeny határo­ kat is m e r é s z e n feszegeti, s a valódi h i t csodát terem­ tő bizonyítékaként tárja elénk J a i r u s két lányának gyógyulását a halálos kórból. Újabb mély lélegzetet véve, tüzes küszöbök felé te­ reli figyelmünket. Kundalini, a teremtő energia ter­ mészetét a legmagasabb alkotó kiteljesítéstől a szen­ vedélyek, a m á m o r és a szerelem halálos csapdájának skálájáig rezegteti végig, majd megpihentet a megértő szeretet m i n d e n b á n t a l m a t elsimító időtlenségében. Profitéhes világunkban a kultúra, a szellemi érté­ kek h á t t é r b e szorultak. Ezek visszaállítását s az öko­ lógiai p r o b l é m á k egyre sürgetőbbé váló megoldását szorgalmazza. A tömeghipnózis és az elidegenedés veszélyeire is éles fényt vetít. Egy másik írásában pedig ma sem 12

szűnő, ámuló csodálkozással tárja elénk az analógiák tanának hiteles bizonyítékait. Szepes Mária könyvének t a r t a l m i mondanivalója egy

felelősen

gondolkodó,

igazságkereső

Szellem,

együttérzéstől, szeretettől izzó Lélek figyelmeztető jajkiáltásai és az e m b e r vétkeit mentegető, halk sza­ vú imái között ível. Mélységes empátiával tárja elénk tapasztalatai­ n a k esszenciáját: m e r j ü n k önállóan, m e r é s z e n gon­ dolkodni, tetteinkért felelősséget vállalva á l m o d n i emberről, dolgokról, a h a l h a t a t l a n Szellemről. A vilá­ got megváltani lehetetlen vállalkozás, de ö n m a g u n ­ kat és k ö r n y e z e t ü n k e t ráeszméltetni a b e n n ü n k , kö­ r ü l ö t t ü n k szünet nélkül jeleket adó összefüggésekre, csodákra, elérhető közelségben van! E belső szabad­ ságot kínáló lehetőség szinte ingyen adatik n é k ü n k . Ismerjük meg a b e n n ü n k szunnyadó erőket, h a t á r t a ­ lan képességeket. Ne sodródjunk át vakon az életen, amikor mi m a g u n k alakíthatjuk sorsunkat, a körülöt­ t ü n k lejátszódó eseményeket. És engedjük magunk­ hoz a bölcseletet, a szelíd jóságot. Gyógyul tőle a vi­ lág, s rajta m i n d e n élet. KOVÁCS JULIANNA

t e r m é s z e t n e k v a n n a k felderítetlen titkai, ame­ lyek m i n d m á i g azok m a r a d t a k az emberek szá­ m á r a . Pedig a biosz valójában nyitott könyv. Millió­ féle szagokon, hangokon, vizeken, elemeken, eleven ábrákon át beszél, közöl, figyelmeztet szüntelenül. Fajtánk a z o n b a n nagyon kevéssé érti, legtöbbször pedig félreérti e sajátos jelképnyelvet. Vannak persze kiváló természettudósok, akik m á r rájöttek bizonyos törvényszerűségekre, amelyek a z o n b a n inkább meg­ zavarták őket. Raoul H. F r a n c é írja A növények élete* című könyvében: „Az igazság az, hogy n e m lehet éles h a t á r v o n a l a t h ú z n i az állatok és a növények közé. Hosszas kísérleteim, megfigyeléseim végeredménye­ k é n t azt kell m o n d a n o m : a növények statikus állatok, az állatok d i n a m i k u s növények. A növények is élőlé* Raoul H. Francé: A növények élete. Budapest, 1942, Dante Könyvkiadó. Eredeti német kiadása „Lebenswunder der Pflanzen Welt" címen jelent meg. 14

nyek. Éreznek, félnek, gyökereikkel mozognak céljuk felé. Megtermékenyülésük érdekében illatcsapdákat állítanak a rovaroknak, s n e k t á r r a l fizetnek beporzásukért. Vannak közöttük öntermékenyítő, k é t n e m ű androginek, de a csigák között szintén akadnak olyan fajták, amelyek önmegtermékenyítéssel, kettős ivar­ szervük n á s z a által szaporodnak. Ismeretesek raga­ dozó növények, amelyek síkos kelyhükbe zárják és felfalják rovaráldozataikat." Hozzá kell t e n n e m : m i n d az állatoknak, m i n d a növényeknek v a n n a k bizo­ nyos, az emberétől eltérő többletérzékszerveik, ké­ pességeik. Egyetlen közös b e n n ü k : az élet p r i m i t í v vagy zseniális fenntartása, de gyakran n e m egyedi okból. Ez a titok a legmélyebb, amely a t e r m é s z e t vi­ lágában megnyilvánul. A tiszavirág például este meg­ születik, rögtön párosodik, a n ő s t é n y még az éj folya­ m á n lerakja a petéket, s reggelre a p á r halott. Elpusz­ tulnak anélkül, hogy meglátták volna a napvilágot. Nem ettek, n e m ittak, n i n c s e n e k szerveik semmiféle anyagcserére. A selyemhernyó lepkéi is, a m i n t kibúj­ n a k a gubójukból, n é h á n y pillanatig c s a p k o d n a k a szárnyukkal, petéket r a k n a k és meghalnak. Sorolhat­ n á m még e félelmetes, érthetetlen szexjelbeszéd ese­ teit a rovarok „szerelmi halálával". N e m z é s ü k e t n e m élet, h a n e m pusztulás követi. A véglényekben ugyanaz az élet lüktet, m i n t a leg­ bonyolultabb szervezetekben, akkor is, ha egy egész világ választja el őket egymástól. Vannak moszatok, amelyek egyidejűleg táplálkoznak növényi és állati 15

m ó d o n . A vízben fürgén mozogva, kisebb moszato­ k a t nyelnek el, és megemésztik őket. Más körülmé­ nyek között pedig növényként alkalmazkodnak meg­ változott környezetükhöz. Az e m b e r alkotásai az első, kezdetleges találmá­ nyoktól a bonyolult kibernetikai gépekig m i n d meg­ találhatók

a

természet

láthatatlan

mérnökének

műveiként. E zseniális organizátor tevékenysége két­ ségtelenné teszi a biotechnika és a technika azonos­ ságát. A kísérleti t u d o m á n y valamennyi fakultása bi­ zonyítja, hogy az e m b e r semmi újat n e m talált fel ed­ dig, amit a természet műhelye m á r a Homo sapiens megjelenése előtt létre ne hozott volna. Ezért egyre i n k á b b bizonyossággá válik a feltételezés, hogy a sta­ tikus,

passzívan gyümölcsöző növényvilág,

amely

egygyökerű az állatok vagy a kristályok létformájá­ val, közös eredetű az emberével. Ezt bizonyítja emb­ rionális

fejlődése,

amely

az

anyag evolúciójának

m i n d e n fázisát átéli az a n y a m é h b e n . A növények a fény gyermekei. Világosságban ami­ nosavat nyelnek magukba, és oxigént bocsátanak ki, amely a földi tüdővel rendelkező élőlények létformá­ j á n a k feltétele. E z é r t olyan végzetesen tragikus az esőerdők pusztulása. A növények „fényszálakra" fűzött életét frappáns m ó d o n m u t a t j a be egy trágyán növekvő, apró gomba­ fajta, amely megfelelő kísérleti körülmények között p o n t o s céllövővé változik. Ha táptalajával együtt fer­ de sötétkamrába helyezzük, amely egészen kicsi, be16

üvegezett nyíláson át kapja a fényt, a gombák egy­ szerre nagy erővel kilövik spórasapkájukat, és tüzel­ ni kezdenek „fecskendőfegyvereikkel". Valamennyi spórájuk hajszálpontosan a sötétkamra apró nyílá­ sán t a p a d meg. A természet csodálatra méltó rejtélyéhez tartozik az esztétikai ösztön, amely legerősebben a madarak­ b a n nyilvánul meg. Az ausztráliai lugasépítő m a d a r a k hímjei például fűből, ágacskákból, virágszirmokból apró k u n y h ó k a t építenek. A körülötte lévő teret ki­ tisztítják, s színes tollakkal, kövekkel, csigákkal szé­ pen, gondosan feldíszítik. „Lugasuk" falába is virágo­ kat, tollakat tűzkődnek. S hogy az ornitológusok bá­ mulata még nagyobb legyen, csőrükkel színes agyagot kevernek, s azzal be is festik. A legkülönösebb jelen­ ség a z o n b a n e z u t á n következik. A lugasépítő mada­ rak táncolni kezdenek gyönyörű kis „palotájuk" körül sajátos láb- és táncmozdulatokkal, a m i b e n a rituális templomtáncokhoz hasonló rendszer fedezhető fel. A m ű n e k és a körülötte végzett s z e r t a r t á s n a k az ud­ varlási és faj fenntartási ösztönön túl más, s z á m u n k r a még ismeretlen szerepe is van, hiszen a tojók sokszor a lugasoktól távolabb épített fészkekben költik ki fiókáikat. Ez a „misztériumjáték" valóban a természet megfejthetetlen titka, éppúgy, m i n t egy egész sor más, különféle madárfajta viselkedésmódja. Lehet, hogy azok az ősi egyiptomiak, akik a lelket „lélekmadárnak" nevezték, és m a d á r k é n t ábrázolták, többet sejtettek erről? *7

„Minél régebbi az ember, annál felismerhetőbben mutatkozik meg rajta isteni eredetének nyoma" - állít­ j á k a történelem előtti, ókori bölcsek. S micsoda fény ez a tudatlanság sötétségét elűző, káprázatos világos­ ság, amely a múlt mérhetetlen mélységéből tör elő? „ M i n d e n élet mögött a h a l h a t a t l a n szellem jelké­ pei állnak" - ezt a gondolatot is a természet könyvé­ ből olvassák ki a Föld sok millió éves rétegeiben lapo­ zó archeológusok, antropológusok. Ezt szövik tovább a gondolkodó tudósok. E könyv a z o n b a n mindig új jelenségeket tár eléjük, új titkokkal lepi meg őket. Amikor a m o d e r n t u d o m á n y a szaporodás és a lét célját az élet fenntartásában jelöli meg, némileg meg­ közelíti, mégis eltéveszti az igazságot. Mert a kísérle­ ti fizika szerint az élet örök. Anyag és energia soha n e m vész el, csak átalakul. A gondolkodás, az intelli­ gencia rezgései is energiák, encefalográffal mérhetők. Akkor azt, ami elpusztíthatatlan és örök, miért kelle­ ne annyi erőfeszítéssel és gyötrelemmel fenntartani? „Az élet mögött a platóni ideákhoz hasonló, elvont

matematikai

formulák

állnak"

-

mondja

Heisenberg, k o r u n k egyik legnagyobb fizikusa. S mi­ vel egyre több atomrészecskét fedeznek fel, amelyek m i n d e n élő forma alapvető építőkövei, s a n e u t r o n , a p o z i t r o n mellett az elektron m á r n e m anyagi foga­ lom, elhangzott az a t u d o m á n y o s feltevés is, hogy: „az anyag a kozmosz kővé d e r m e d t emlékezete, az örök intelligencia

olyan

m i n t a víznek a jég". 18

»matricaja«,

mozzanata,

De h á t akkor mi az érthetetlen rejtélyek, csodák, szenvedések, harcok, csalódások, boldogságról szőtt álmok értelme? Mi a paraj elenségek, tudományok, művészetek, ijesztő és nagyszerű víziók, h a l a n d ó testben sínylődő lélek, zseniális teremtő fantázia, a relatív időből a kozmikus időbe leső értelem, halálos b ű n ö k és eksztatikus megtisztulások t r a n s z c e n d e n s emlékeinek igazi lényege és célja? Titok. Amikor a tanítványai megkérdezték Buddhától aki történelem feletti lény volt, m i n t Krisztus, Laoce, Mózes és a többi szellemtitán -, hogy mi a nirvá­ na, azt felelte: „A n i r v á n a az az állapot, amelynek küszöbéről a szavak a gondolatokkal együtt vissza­ fordulnak." Lehet, hogy ebben a n i r v á n á b a n rejlik a felelet, amelyre emberi fogalom n i n c s e n ? O d a kell elhatolni érte, egy olyan tudatállapotba, amelyet megélni le­ het, de megosztani n e m . 1997

lét végtelen folyamatosságát kezdetre és végre osztani az e m b e r i elme fogyatékossága. Szeren­ csére ezen túljutottunk. Mégpedig n e m a hit, h a n e m a kísérleti t u d o m á n y segítségével. A csillagászat m á r ismeri a „kozmikus i d ő " fogalmát, amely messze túl­ lép az ember relatív időérzékelésén. Einstein pedig izgalmas képzeletjátékot vetett fel a „csillagidővel" kapcsolatban, feltéve, ha az ember olyan űrhajón u t a z h a t n a , amely fénysebességgel, másodpercenként 300 000 kilométerrel h a l a d h a t n a a világűrben. Ez persze ma még lehetetlennek t ű n i k szervezetünk számára, n o h a az utolsó évszázad alatt sok m i n d e n megvalósult, amit a t u d o m á n y fölényesen nagyképű, abszolút szakértőkként (főleg önmaguk által) elis­ m e r t képviselői képtelenségnek jelentettek ki. Ve­ gyük például az autót, amelyet századunk legelső éveiben a lexikonok „benzinkocsinak", háromkerekű velocipéd mintájára készült „ h i n t ó n a k " neveztek, s 20

jövőjét teljesen r e m é n y t e l e n n e k ítélték, elterjedését k i z á r t n a k tartották, m e r t „rendkívül bűzös, l á r m á s , s a legnagyobb m é r t é k b e n veszélyezteti a közbiztonsá­ got".

Még

egy idézet A Pallas

Nagy

Lexikonából:

„A repülés megvalósítása a levegőnél n e h e z e b b szer­ kezettel c s u p á n agyrém." (A párizsi T u d o m á n y o s Akadémia véleménye 1903-ban.) Azt hiszem, n e m kell megjegyzést fűznöm ehhez a szöveghez. Ha t e h á t egy fiatal ikerpár közül az egyik fényse­ bességgel száguldó rakétába szállva négy évet töltene az űrben, s visszatérne a Földre, ikertestvérét aggas­ t y á n k é n t l á t n á viszont, vagy az esetleg a t e m e t ő b e n nyugodna, sírkövén az emberi kor legvégső h a t á r á t jelző d á t u m m a l . Kozmoszt j á r ó testvére viszont n e m öregedett többet négy esztendőnél. A kozmikus idő asztrofizikai ténye - szemben a szelektív, viszonyla­ gos időképzet határaival - egyszerű számítással bizo­ nyítható a csillagtudomány eszközeivel. Ha m o n d ­ juk, megfigyelhetnénk egy, a Földtől 10 millió fény­ évre lévő, virágzó civilizációt (elvégre az első h o l d r a szállást is azzal egy időben szemlélhettük), de ez a tá­ volabbi bolygó 5 millió fényévnyi léte u t á n felrob­ b a n n a , mi 5 millió fényévig még u g y a n a b b a n az álla­ potban, ugyanott l á t h a t n á n k , m e r t fénysebességgel utazó energiája csak akkor vetítené el h o z z á n k való­ di végzetét, fényévmilliókban végbement m ú l t j á n a k kataklizmáját. Térjünk a z o n b a n vissza a h é t k ö z n a p o k kalodájáb a n problémáival, félelmeivel küszködő e m b e r rela21

tív idejéhez, aki n e m tudja, n e m meri végiggondolni élete igazi értelmét. Például azt, hogy ha született, m i é r t hal meg? És miféle sorshóhér találta ki azt a gyalázatot, hogy szerettei, b a r á t a i sorra p u s z t u l n a k körülötte? Pedig a h a g y o m á n y sok feleletet kínál ne­ ki e félelmetesen megzavaró kérdésre. Jelenében sem h i á n y o z n a k a megfejtések hozzá. Például álmában. Álom-énje sokkal okosabb a nappalinál. N e m ismeri a halált. E l h u n y t hozzátartozóival találkozik, akik fiatalok, beszélnek hozzá, nevetnek vagy szomorúak. Eszébe sem jut, hogy m á r eltemette őket. Ő maga is meghal n é h a e különös állapotban, amelyben élete e g y h a r m a d á t tölti n a p o n t a , de a z u t á n nyugodtan fel­ kel ágyából, leszáll ravataláról vagy kilép a sírjából, és folytatja h é t k ö z n a p i vagy esetleg egészen bizarr tevékenységeit. M e r t képességei álmában sokszoro­ san meghaladják n a p p a l i tudását. Repül, amit egé­ szen természetesnek talál. Idegen nyelveken beszél, amelyekhez ébren n e m is konyít. Nappal egyszerű hivatalnok, elnyomott, félszeg, jelentéktelen ember, de az éjszaka álomdíszletei között színpadra lép, tap­ sok orkánjában fürdik, bonyolult szexorgiákban vesz részt, meztelenül j á r az u t c á n , üldözik, vagy ő üldözi főnökét, esetleg meg is öli. Örvendező ráismeréssel üdvözöl embereket, akikhez számtalan emlék köti, holott n a p p a l sohasem találkozott velük. Keleten az álmot „kis h a l á l n a k " nevezik. A halál és az új születés közötti „hosszú éjszakát" (bardót) szerintük éppúgy ébredés követi, m i n t ahogyan az 22

ember két vak szeme éjszakai álmából új n a p p a l r a nyílik. Azon is érdemes volna eltűnődni, vajon anya­ méhből kiszakadó, felsikoltó születésünk és m u l a n d ó t e s t ü n k b u r k á n a k leválása közötti létpillanat n e m egy rövidebb-hosszabb időre r á n k alvadt életálom-e? Hiszen váltakozó felhőjátéka a relatív i d ő b e n mulan­ dó. Vajon n e m e viharos, napszegélyes k á p r á z a t o k szétoszlása u t á n ébred-e fel az a Valaki b e n n ü n k , aki örök, s véges, t ü n é k e n y tévképzeteit csak félelmei, becsvágyai vetítették köré? Kevesen fordítanak fi­ gyelmet erre. Inkább Kronosz h o m o k ó r á j á n a k roha­ mosan hulló perceit számolják vakrémülettel. Eszük­ be sem j u t , hogy a h o m o k ó r á t mindig megfordítják, s e szélhámos játék újrakezdődik a relatív idővel. Jó volna, ha legalább ö n m a g u k n a k bevallanak, mekkora képtelenség, hogy egyik pillanatról a másikra semmi­ vé lesz az örömmel, b á n a t t a l , reménnyel, félelemmel, dinamikus törekvésekkel telt b u r o k , amely személyü­ ket jelenti. A „művelt", „civilizált" Nyugat sajnos el­ felejtette saját gyökereit, kötődését a t e r m é s z e t h e z , léte szüntelen megújulásának értelmét, m e r t „evett a sötét t u d á s gyümölcséből", s ezzel k i z á r t a magát az Édenkertből, saját halhatatlansága tudatából. Csak sejtelmei m a r a d t a k róla. Azt is elfelejtette m á r m e r t h a r m a d i k istenszeme hályogossá vált -, hogy a mítoszok magja igaz, csak képekben, szimbólumok­ b a n beszél hozzá, m i n t álmai. Ő a z o n b a n szerencsét-

23

lenségére m á r n e m t u d a szimbólumok, az analógiák nyelvén. Merezskovszkij írja: „Minél mélyebbre hatolunk a múltba, a n n á l nagyobb világosság árad belőle." Térjünk csak vissza a z o n b a n a relatív időben tán­ torgó ember életérzéséhez! Sajátos élményeit sok­ szor ki sem tudja fejezni, vagy fél, hogy bolondnak nézik érte. Egy idegen városban például bizonyosság villámaként rázza meg a felismerés, hogy amit átél, az m á r volt egyszer. Ezt a tudatvillámot déjà vunek nevezik. E b b e n az állapotban p o n t o s a n tudja, merre vezetnek bizonyos utcák, utak. Emlékszik házakra, eseményekre. Csak pillanatokra zökken ki a relatív időből, de ezekbe a villanásokba rengeteg különös t a r t a l o m fér. Egy írószövetségi

sci-fi összejövetelen különös

kérdést tett fel valaki, m i r e a jelenlévők elnémultak. Én t u d t a m volna felelni, de akkor még n e m lehetett. Látszott rajta, m e n n y i r e foglalkoztatja, tanácstalan­ ná teszi élménye. Egy vidéki városban j á r t életében először, ahol szinte elzsibbasztotta a bizonyosság, hogy ismeri a hely m i n d e n kövét, épületét. Egy rész­ let a z o n b a n megváltozott. A h á z helyén, amely előtt m e g t o r p a n t , nagy bombatölcsérnek kellett volna len­ nie. Ezt biztosabban t u d t a , érezte, m i n t a saját kezét, lábát. Kérdezősködni kezdett az idősebb emberektől, hogy mikor épült a számára idegen ház, és mi volt ott azelőtt? N é h á n y a n emlékeztek rá. A h á b o r ú utolsó évében b o m b a z u h a n t az ott álló kis vályogházra, s az 24

lakóival együtt elpusztult. A r o b b a n á s mély bomba­ tölcsért vájt a földbe. A n n a k , aki a m á r új h á z a t emelte, többszekérnyi homokkal kellett feltöltenie a talajt. Az, hogy van gondolatátvitel, ma m á r tudomá­ nyos kísérletek tárgya, t e h á t a s z n o b o k n a k s z i n t é n el szabad fogadniuk. S ez igaz a 75-90 százalékos ered­ ménnyel dolgozó küldő-felfogó gondolatrezgések áthatolására is az ólomborítású falakon. Az ilyenfajta eredményeket oroszországi és amerikai t u d o m á n y o s forrásokban olvashatjuk. Ugyancsak n e m vet árnyé­ kot egyetlen magas IQ-val rendelkező „polihisztor" méltóságára sem, ha rábólint az úgynevezett „dimen­ ziófotók" tenyéré. Sok fénykép, cikk jelenik meg ró­ luk különféle nyelveken. Szóval illik t u d n i , hogy m i n d e n élő dolog sugárzik. Infravörös fényben le­ fényképeztek például egy ü r e s parkolóhelyet, ahol n é h á n y órával azelőtt autók szusszantották ki hőjü­ ket, rezgéseiket. A fényképen ott állnak a m á r eltávo­ zott autók, ugyanazon a helyen, amelyet egy időre el­ foglaltak. Alakjuk, színük látható. Kicsit rezegnek ugyan, de plasztikusak. Mit kezdjünk velük az „em­ beri időben"? A parkoló üres. Ami volt, az van is egy másik időkategóriában. Ha m á r a fényképeknél t a r t u n k , beszéljünk csak Kronosz embert fogva t a r t ó , ravasz időcsalásairól. Arról, hogy ez a valami m e n n y i r e képlékeny, rögzíthetetlen, viszonylagos. Hol elnyúlik, hol összezsugo­ rodik. Vannak évszázadoknak t ű n ő percek, és pilla25

n a t k é n t érzékelt évtizedek. Az „álompercek" terem­ tik a legkülönösebb élményeket. Akad olyan eszmé­ letlen álomgödörbe hulló n é h á n y másodperc, amely alatt egész életnyi cselekményt szenved, örül, fél, te­ vékenykedik át a pillanatalvás foglya. F r a n z Werfel Halljátok az igét! című nagyszerű művének író főhő­ se Izraelbe látogatva átélte J e r e m i á s próféta egész korszakát, a n n a k m i n d e n hiteles, történeti részleté­ vel, szereplőivel, tragédiáival, mialatt csuklóját fel­ emelve a karórájára nézett, s a z u t á n újra felpillantott a tájra. Magam is feljegyeztem egyik tanítványom be­ számolóját arról, hogy faliórájával szemben délután elszundított a karosszékében ülve, és olyan intenzív, hosszú álomiszapba ragadt, amely legalább fél évszá­ zadnyi keserves történéssorba kényszerítette bele. Amikor sikerült végre kitépnie magát e kellemetlen időhurokból, az órára pillantva látta, hogy mindöszsze öt percet aludt a karosszékben. Van még egy meglepő, de m i n d e n k i által tapasz­ talt, logikus és cáfolhatatlan törvénye is a földi időbe zárt embernek. Academia

Occulta

című könyvünk­

b e n í r t u n k erről tizennyolc éve halott bátyámmal. Mi „planétaidőknek és p l a n é t a t e r e k n e k " neveztük e valamennyi k a r a k t e r b e n megnyilvánuló tényt. Ez ar­ ról szól, hogy kivétel nélkül m i n d e n ember sajátos, egyedi karaktere szerint, m á s i d ő r i t m u s b a n él, ta­ pasztal, felfog, reagál, cselekszik és gondolkodik. E t a n u l m á n y b a n a zodiákus jeleket kizárólag karakterológiai szempontból h a s z n á l t u k „típuselméletként". 26

Egyrészt azért, m e r t mi a jóslás általánosítását ha­ misnak, veszélyesnek, félrevezetőnek t a r t o t t u k , más­ részt egyetlen horoszkóp sem m u t a t j a ki az egyén intelligenciaszzintjét, erkölcsi érettségét. írása vi­ szont elárul róla m i n d e n t . Bizonyos, hogy két egyfor­ ma ember nincs, akkor sem, ha u g y a n a b b a n a jegy­ b e n születtek, ahogy n i n c s két egyforma ujjlenyomat sem. I s m e r t e m olyan gyermeket, aki „valódi k o r á t " nézve legalább h ú s z e z e r évvel idősebb,

okosabb,

érettebb volt a szüleinél. Egy Bak szülött például ki­ t ű n ő tulajdonságai, elmélyültsége, megfontoltsága, filozofikus hajlama, alapossága mellett - vagy é p p e n „szellemi öregsége" miatt - m i n d e n t nehézkesebben, lassabban csinál. Szenved a kényszerű, gyors döntés­ től, cselekvéstől. N e m tudja h i r t e l e n felfogni a hozzá érkező benyomásokat. Hosszabb időre v a n szüksége ahhoz, hogy agyában feldolgozza a szavakat, jelensé­ geket, é r t e l m ü k ö n előbb töprengenie kell. Mérlegelés nélkül képtelen elfogadni b á r m i t . Az elméjében, ér­ zéseiben lejátszódó folyamatokat n e h e z e n fejezi ki. Érzelmeit kevéssé tudja k i m u t a t n i . N e m közlékeny. Ha gyors választ követelnek tőle, c s a k n e m dadogni kezd. Érdekes u t a l n i rá, hogy az ősi babilóniai csil­ lagkultúrában az uralkodó tizenkét Bak szülött taná­ csossal vette körül magát, és rajtuk s z ű r t e át terveit, rendeleteit. Tudta, hogy alaposan megrágják m i n d e n szavát. Ezzel szemben a Kos szülött, ha m a g a s r e n d ű egyéniség, akkor k i r o b b a n ó a n tehetséges, lendületes, ötletes. Céljait sodró erővel valósítja meg. Villám27

gyorsan h a t á r o z . Autóvezető hazardőr például, és környezetétől ugyanezt a tempót követeli meg. Ha egy Bak szülött Kos vezérjellel kerül össze bármely viszonylatban, ott bizony gyakran támad cintányércsörrenés és disszonancia. A Bak védekezik, dühöng, lázad, pótcselekvésekben reagálja le tiltakozását a számára t ű r h e t e t l e n hajsza ellen. A Kos viszont meg­ őrül a másik „tetűlassúságától". Párkapcsolatban, gyermeknevelésben,

alá- vagy fölérendelt viszony­

b a n , üzlettársként tanácsos figyelembe venni a má­ sik „planétaidejét", k ü l ö n b e n elmaradhat a fontos eredmény, amelyet e l é r h e t t ü n k volna, ha okosan al­ k a l m a z k o d u n k az illető ritmusához. Az Oroszlán ki­ rályt például

sohasem kényszeríthetjük semmire.

Ö n k é n t h á r o m s z o r annyit tesz, m i n t ha megkövetel­ j ü k tőle. Ez a t í p u s n e m bírja a kötöttséget s az alatt­ való megalázottságát. Vezetőnek való. Szánja és segí­ ti a gyengébbet. Nagyvonalú. Inkább független sza­ badúszó.

A családban pátriárka.

Tud

sugárzóan

kedves lenni, de kevés az általa elfogadott, igazi ba­ rátja. Magányosan ragyog a táj fölött, m i n t a n a p . Sorolhatnám napestig, de minek? Ilyenfajta jel­ lemismeret nélkül lehetetlen tájékozódni ezen az „idegen", zavaros kis bolygón, ahová születtünk. Va­ lójában időtlen átutazók vagyunk, de azt is elfelejtet­ tük. Ittlétünk okáról meg végképp n e m a k a r u n k tu­ domást venni. Miféle vélt időörvények, k a r m o s szik­ lák, vér- és k ö n n y ó c e á n o k között sodródunk? Bábel t o r n y á t építgetjük anélkül, hogy é r t e n é n k társaink 28

nyelvét? N e m kellene elgondolkodnunk például azon is, hogy kozmikus időszámítás szerint mindössze ti­ zenöt másodperce él ember a Földön? Ezalatt kide­ rült, hogy n i n c s nála ártalmasabb élőlény, m e r t ro­ h a m o s gyorsasággal pusztítja saját létformáját. Ez n e m érdekli a „teremtés koronáját", aki é p p e n azt az ágat fűrészeli maga alatt, amelyen ül? Pedig j á r t a k m á r olyan szellemóriások a Földön, akik felkínálták az aranykulcsokat az élet értelmének, t i t k á n a k meg­ fejtéséhez. Ha ezek a kulcsok n e m kellenek, h á t n e m kellenek. A gyógyszer a n n a k használ, aki beveszi, m e r t tudja, hogy beteg. Persze csak a relatív időben, amely Kronoszként falja fel saját gyermekeit. Relatív idő a z o n b a n n i n c s ! A z a r á n d o k szelleme időtlen! S megérkezéséig örök o t t h o n á b a célja maga az Ú t ! 1994

emberek valamikor azt hitték, hogy Földünk a világ közepe, t á n y é r alakú, s a csillagos ég egy­ fajta ékkövektől szikrázó m e n n y b o l t fölöttük. Ha va­ laki elég k i t a r t ó a n vándorolna az orra u t á n , elérhet­ ne akár a világ végére is, és lelógathatná róla a lábát. E hiedelmet sokáig n e m volt tanácsos kétségbe von­ ni, m e r t aki makacsul bizonygatni próbálta, hogy a Föld n e m lapos, h a n e m gömbölyű, sőt forog a saját tengelye, és kering a N a p körül, az még máglyára is kerülhetett érte. Azóta - hála a t e r m é s z e t t u d o m á n y fejlődésének bolygónk megtalálta helyét az u n i v e r z u m b a n . Kide­ rült, hogy Terra csak egy égitest a többi között. Még­ pedig meglehetősen kicsi hozzájuk képest. Egyvala­ m i b e n mégis különbözik Solaria többi bolygójától: létrejöttek rajta az élet feltételei. Nagy részét tenge­ rek borítják. Vannak édesvizei. Légóceán, különféle szférák, mágneses mező, ózonköpeny veszi körül. Az 30

ősóceánok magzatvizében a z u t á n kialakultak az első életformák, s megtermékenyítették a szárazföldeket is. Bonyolult növényi, állati organizmusokká szerve­ ződtek, majd megindult az értelmes családi, törzsi közösségek, s később a m a g a s r e n d ű civilizációk fejlő­ dése. A z u t á n valami csodálatos dolog t ö r t é n t a XX. szá­ zad h a t v a n a s éveinek elején. A t u d o m á n y o s techni­ kai forradalom lehetővé tette, hogy az e m b e r kilép­ j e n a kozmoszba. Gagarin szovjet a s z t r o n a u t a tette meg ezt az első lépést 1961-ben, amely megváltoztat­ ta a világ egész életét. N e m c s u p á n é l e t r i t m u s u n k gyorsult fel r o h a m o s a n , ismereteink köre tágult, ha­ n e m Föld-központú szemléletünk is teljesen átala­ kult. A televízió k é p e r n y ő i n megjelent h i r t e l e n a fel­ hőfátylak örvényébe burkolt égitestünk. Kívülről, az űrből pillanthattunk rá! Ez az új n é z ő p o n t egyszerre tudatosította b e n n ü n k , hogy a mi gyönyörű, kék csil­ lagunk valójában életet h o r d o z ó űrhajó, amely meg­ határozott mennyiségű víz-, levegő- és energiakész­ lettel kering pályáján, készletei azonban nem kimerít­ hetetlenek. A r r a is rájöttünk, hogy n e m folytathatjuk tovább a rablógazdálkodást javainkkal, m e r t elpusztítjuk ve­ le saját létfeltételeinket. H i á b a reméljük úgy megol­ dani gondjainkat, hogy utópisztikus űrhajókon el­ hagyjuk szennyezett vizű, mérgezett levegőjű, nyers­ anyagaitól Éppen

megfosztott,

gyarapodó

kizsarolt

ismereteink 31

anyabolygónkat.

teszik bizonyossá,

hogy szervezetünk e h h e z az égitesthez köt b e n n ü n ­ k e t Egyedüli t á m a s z p o n t u n k és életforrásunk a Föld. A világegyetem részeként itt kell felépítenünk a jövőnket. És ez a jövő m á r elkezdődött. A kétezredik év, amelybe gyermekeink belenő­ nek, túlszárnyalhatja mindazt, amiről a tudomá­ nyos-fantasztikus regények írói álmodnak. A felfede­ zések, amelyekről a jövőkutatók beszélnek, csírájuk­ ban

már

megszülettek.

Zseniális

kísérletek

és

eredmények ígérik létünket fenyegető legnagyobb válságaink megoldását.

M e r t valamennyi problé­

m á n k n a k van vész-, illetve „észkijárata", amely kivá­ ló elmékből nyílik. S ha bizonyos nyersanyagokkal rosszul gazdálkodunk, a javak elosztása igazságtalan is, a képzett, ötletes, alkotó képzeletű elmék határta­ l a n mennyiségben t e r e m n e k bolygónkon. Tudatrá­ diuszuk egyre tágul. Ma m á r számtalan, t u d o m á n y o s megfigyeléseket végző, hírközlő műhold, ű r l a b o r a t ó r i u m kering Föl­ d ü n k körül. Az ű r s z o n d á k szüntelenül új felfedezé­ sekkel gazdagítják a világképünket. M i n d e n esé­ l y ü n k megvan arra, hogy közös „Föld-űrhajónkról" s z á m ű z z ü k azokat a veszélytényezőket, amelyek uta­ sait fenyegetik. Az ember tudása, tehetsége, erkölcsi elkötelezettsége az ellenmérge, gyógyszere a gyűlöl­ ködő önpusztításnak, amely felé a felelőtlen tudat­ lanság taszítja j e l e n k o r u n k embercsoportjainak egy részét. Előbb-utóbb a z o n b a n m i n d e n értelmes lény­ n e k fel kell i s m e r n i e , hogy n i n c s m á s választásunk! 32

Együtt kell k ü z d e n ü n k ezen az intelligens életet hor­ dozó bolygón, hogy egyre egészségesebb, szebb létfel­ tételeket t e r e m t s ü n k rajta valamennyi élőlénynek. Most pedig tegyünk egy villámkirándulást a két­ ezredik esztendőn túl valamelyik világvárosba, amely m á r egy cseppet sem hasonlít a tegnapi és m a i építé­ szetünk által létrehozott kastélyok, villák vagy ter­ meszvárakként egymáshoz

csúfolódó

felhőkarcolók

összességére. E településen m e g s z ű n t a különbség a nyomornegyedek és a gazdagok előkelő o t t h o n a i kö­ zött. A családtervezés p o n t o s genetikai p r o g r a m alap­ j á n történik, n i n c s túlnépesedés, a gyermekek egész­ ségesek. T ö r ő d ö t t öregek helyett aktív, érett emberek osztják meg tapasztalataikat a fiatalabbakkal. Eltűn­ tek a járványos betegségek, a rák, a szív- és érrend­ szeri megbetegedések s az aggkori degenerálódás kiszolgáltatottsága. Az életkor j e l e n t ő s e n meghoszszabbodott. A zöld övezetek, a parkok, az ó z o n t és oxigént kilehelő erdők, terek visszakapták fő szere­ püket, újra együtt élnek az emberrel. A „zöld forra­ dalom", a természetes és mesterséges táptalajon ter­ mő haszonnövények sokszoros h o z a m a és az időjárás szabályozása véget vet az éhínségnek az aszályos te­ rületeken is, m e r t a sivatagokat virágzó É d e n n é vará­ zsolja. A kristályosan áttetsző, tűzbiztos anyagokból emelt házak falai szűrik vagy sugározzák a megfelelő fényerőt, h ű t e n e k és fűtenek az ű r b e n keringő, hatal­ mas n a p g e n e r á t o r o k segítségével, amelyekre az üze­ mek nagy részét is kihelyezték, hogy ne szennyezzék 33

a környezetet. A h á z t a r t á s o k természetesen teljesen automatizáltak. A takarítás is számítóképekkel prog­ ramozott tevékenység, emberi erőfeszítés nélkül fo­ lyik. A házi k o m p u t e r e k m á r ma is elfoglalták helyü­ ket a föld igen sok o t t h o n á b a n éppúgy, m i n t az isko­ lákban is a tanulást segítve. A tetők fölött mágneses sínek feszülnek, amelyeken zajtalanul gördülnek a j á r m ű v e k . Az autók üzemanyaga vízből nyert hidro­ gén. A h á z a k lakói színes, plasztikus „holovíziójuk o n " a szobájukba idézhetik hozzátartozóikat, bará­ taikat a világ valamennyi tájáról. Ugyanúgy elbeszél­ gethetnek velük, m i n t h a jelen volnának. Senki sem érzi a magány kirekesztettségét, hiszen elektronikus rezgéshálózat szövedéke fűzi őket a közösség többi tagjához és a különféle szolgáltatásokhoz. A bolygó­ közi utazás éppoly természetes, m i n t ma a repülőgé­ p e n való közlekedés. Kozmoszba hallgatózó „óriásfü­ leink" m á r jelzik, hogy felfogták ü z e n e t ü n k e t vala­ melyik távoli világszigeten. N e m vagyunk egyedül a világmindenségben. Ahogyan a mi bolygónkra csil­ lagporral érkeztek az élet spórái, és létrejöttek fogan­ t a t á s á n a k feltételei, ugyanaz m e g t ö r t é n h e t e t t galaktikánk más n a p r e n d s z e r e i b e n is. Bizonyos azonban, hogy a fényévek messzeségében kibontakozott értel­ mes kultúrák és k ö z ö t t ü n k csak akkor keletkezhet élő kapcsolat, ha r e n d b e tesszük saját dolgainkat. Egy fejlett civilizáció lényei valószínűleg n e m vennék fel a kapcsolatot egy olyan bolygóval, amelynek nukleá­ ris és kémiai időzített b o m b á i ketyegnek. Meg kell 34

szabadulnunk gyilkos fegyvereinktől saját és gyer­ mekeink érdekében. A n n á l is inkább, mivel az ember és ember közötti szövetségnek, b é k é n e k n i n c s m á s le­ hetősége. Hiszen közös űrhajón u t a z u n k ! i99i

emberi agy sok milliárd agysejtjének csodáját csak az u t ó b b i évtizedekben kezdték feltárni a kutatók. Koránt sincsenek túl a z o n b a n az első ered­ ményesebb kísérleteken, a működését illető n é h á n y technikai felismerésen, n o h a tudják, hogy az agy a biosz egyik leghatalmasabb remekműve az emberi organizmus zárlatában. Azzal is tisztában vannak, hogy az értelem csak nagyon kis részben használja fel e biomágikus k o m p u t e r korlátlan lehetőségeit.

AZ UTÁNOZHATATLAN AGY Viktor fivérem szerint agyunk a legtökéletesebb di­ menziógép,

amelyből h u s z o n n é g y kiterjedés felé

nyílnak kapuk. A dimenziók n e m mások, m i n t tuda­ t u n k észlelésmódjának mélyebb vagy magasabb rez­ gései. Bizonyos - s ezt maguk a kísérletezők, az egy­ re tökéletesebb k o m p u t e r e k tervezői is állítják -, 36

hogy az egész kibernetika az emberi agy modellje alapján született. Azt sem tagadják a z o n b a n , hogy a legragyogóbb kibernetikai remekművek sem érhetik utol soha az agy bonyolult, csodálatos szerkezetét. Még akkor sem, ha azok szédületes gyorsasággal vé­ geznek el bizonyos m a t e m a t i k a i műveleteket. Diag­ nosztizálnak,

fordítanak,

kizárnak,

összesítenek,

hibákat t á r n a k fel. Az emberi m u n k a e r ő t nagymér­ tékben szükségtelenné téve, egész ü z e m e k mechaniz­ m u s á t mozgatják, ellenőrzik; k o m m u n i k á l n a k , raj­ zolnak, zenét komponálnak, s v a l a m e n n y i e m b e r i konfliktus közül az összes lehetséges ütközést vari­ álni tudják. Az élő ganglionok és idegközpontok bonyolultan összetett r e n d s z e r é n e k létrehozására azonban képtelenek. Lehetetlen, hogy teljesen önál­ lóan, m e n e t közben változtassanak a b e p r o g r a m o z o t t folyamatokon. M e r t n i n c s ö n t u d a t u k , amely fellob­ b a n t h a t n á b e n n ü k a képzelet zseniális villanásait. Teljességgel kizárt, hogy konstrukciójukban e m b e r i megvilágosodás menjen végbe.

LAPPANGÓ

ENERGIÁK

Agyunk h a t a l m a s kiterjedéseit szűrők fedik, képessé­ geinek lappangó energiáit á r n y é k borítja. Ideje volna, hogy megpróbáljunk t u d a t o s a n eltá­ volítani n é h á n y rasztert a k o p o n y á n k b a z á r t mint­ egy másfél kilós remekműből, s t u d a t u n k tágításával használatba vegyünk olyan kiterjedéseket, amelyek 37

képzeletünkből nyílnak a végtelen felé. A n n á l in­ kább életfontosságú n a p i gyakorlat ez, m e r t nemcsak agyunk, h a n e m egészséges l é t ü n k feltétele is, hogy állandóan kreatív m ó d o n használjuk elménket. Kép­ zeletünk nagy a r k á n u m a legkésőbbi korunkig képes­ sé tesz b e n n ü n k e t a regenerálódásra, b á r e szellemi elixír célja n e m a test örök életének megszerzése, ha­ n e m mindössze annyi, hogy mai, veszélyeztetett lé­ t ü n k b e n tovább szolgálhassunk egy személyünknél jelentősebb ügyet:

a civilizáció öngyilkosságának

megakadályozását. E gyakorlat persze n e m azt jelen­ ti, hogy a korral, az öregedéssel j á r ó t ü n e t e k elkerül­ n e k b e n n ü n k e t . Ahogy idősebbek leszünk, úgy vá­ l u n k feledékenyebbé. N e m baj, ha jelentéktelen dol­ gok esnek ki az emlékezetünkből, csak az a fontos, hogy az igazán lényegesek megmaradjanak. Ezért ér­ demes erőfeszítéseket t e n n ü n k . Valójában csakis ezért érdemes!

BÉNULTSÁGBÓL

SZABADULTAN

Gondolkodó b a r á t a i m m a l sokszor beszélgettünk ar­ ról, hogy mi az értelme „többletérzékszerveink" élet­ re keltésének, ami szívós törekvést, kitartást, állandó gyakorlást igényel. Rájöttünk, hogy ez a stúdium, koncentráció, meditáció önmagáért fizet. Keveseb­ b é r t sokkal többet ad. Abból a hasonlatból i n d u l t u n k ki néhányszor, hogy mit jelenthetett a süketnéma, vak Helen Kellemek a sötét némaságból, a közlésre, 38

emberi kapcsolatok teremtésére képtelen gyermeki tombolásból sóváran kitartó, tehetséges szellemével s persze áldozatkész tanítói segítségével úgy kiemel­ kednie, hogy világraszóló csoda, zeneértő, zeneélvező ember, nagyszerű író, sok diplomát szerzett híresség lett belőle. N e m utolsósorban pedig vakok, süketné­ mák százezreinek vigasza és mintaképe. A hasonlat azért oly megrendítően igaz, m e r t megvilágító példát m u t a t az emberi t u d a t beszűkült, tragikus nyomorék­ ságára, s lejátssza előttünk e bénultságból való szaba­ dulás misztériumát. Helen

Keller

három

érzékszervvel

kevesebbel

született, m i n t e létforma úgynevezett „ n o r m á l i s " emberei, b á r e n o r m á l i s emberek legnagyobb része az igazi k o m m u n i k á c i ó szempontjából éppoly vak és süketnéma, m i n t Helen Keller volt. Próbáljuk meg mi is kibetűzni életté alvadt álmaink, s o r s u n k s a kö­ r ü l ö t t ü n k végbemenő

események

összefüggéseinek

hieroglifáit. Az emberi agyban az öregedés következtében mu­ tatkozó degenerációs t ü n e t e k nagyon h a s o n l ó a k a csendkamrába zárt fiatal m é d i u m o k b a n lejátszódó jelenségekhez. Öt érzékszervük tompulásával racio­ nális t u d a t u k egyszerűen kikapcsol, s helyébe lép va­ lami más: a vizionárius tudat. Ez az észlelési m ó d olyan dimenziókból emel ki jelképeket, amelyeket öt érzékszervünk elfed előlük. E mesterségesen előhí­ vott víziók a z o n b a n - éppúgy, m i n t a különféle nar­ kotikumok által létrehozott eksztatikus vagy pokoli 39

„utazások" Mája káprázatvilágában - a megkülön­ böztetés kontrollja és érett, magasrendű szellemi cé­ lok nélkül a legkülönfélébb pszichikai balesetek, ka­ tasztrófák okozói lehetnek. A többletérzékszerveket életre hívó praxis a maga ellenőrző és szűrőrendsze­ rével ellenkező oldalról közelíti meg világosan felis­ m e r t célját.

A TUDAT TÁGÍTÁSA A cél az, hogy képzelete mágikus erőit életre keltő, tudattágító operációival töredéklétét teljességet átfo­ gó látássá, az u l t r a h a n g o k égi zengéséből kizárt hal­ lását univerzális erőkkel való kommunikációvá vál­ toztassa. A m i a n n y i t jelent, hogy tudatos gyakorlat­ tal fokozatosan megvilágítja agya homályba merült perifériáit, lappangó ganglionjait, bekapcsolja ezeket gondolat- és érzelemvilága keringésébe. Az ilyenfajta gyakorlat természetesen pozitív mó­ d o n visszahat az agy teljes sejtállományára; felfrissí­ ti akkor is, ha az öregség m i n d e n tünetét n e m re­ kesztheti ki, h i s z e n t e s t ü n k h a l a n d ó . Teremtő képze­ l e t ü n k a z o n b a n n e m a mulandósághoz, h a n e m az örök folyamatosságba szőtt, végtelen kiterjedésekhez tartozik. Egyre több ü z e n e t rezeg át lényünkön a hal­ h a t a t l a n életből. Az élet örökkévalósága n e m egzaltált hiszékenység. Az anyag, az energia egyetlen pa­ ránya sem vész el. Persze, hogy az intellektus rezgé­ sei mivé változnak át a test halálakor, azt m i n d e n 40

egyes

ember egyéni kutatásokkal,

saját

élményei

árán tudja csak eldönteni.

A TITOKZATOS PROGRAMOZÓ S még egy kérdés, amelyen érdemes volna elgondol­ kodni. Ha m o d e r n civilizációnk nagyszerű, okos gé­ pei mögött feltétlenül programozó m é r n ö k áll, s mo­ delljük az agy, vajon a természet e csodálatos műve mögött n e m rejtőzik-e l á t h a t a t l a n m é r n ö k ? Heisenberg,

korunk

egyik legkiválóbb

fizikusa

szerint a fizika csak tüneteket, okozatokat regisztrál. Ezért a fizika végösszege a metafizika. A filozófia. Ilyenformán a látható dolgok gyökere az elme látha­ tatlan dimenzióiban található. N e m volna-e okos, re­ ményt nyújtó, de n e m önáltató törekvés e b e n n ü n k kínálkozó Ariadné-fonalat követnünk, hogy megért­ sük általa l é t ü n k valódi értelmét? 1996

re átkapcsol vegetatívra, és egyszerre képnyelven, szimbólumokban kezd figyelmeztetéseket, üzenete­ ket küldeni az álmodó képzeletterébe. Az embereket m i n d e n korszakban, az őskortól mostanáig, rendkívül érdekelték az álmok. Jelképei­ ket félték, elemezték. Lényegüket a z o n b a n éppúgy n e m értették, m i n t mai „varázslóink", a m o d e r n pszichológusok. írói m u n k á m keretében én is b e t ű z ö m e rejtjele­ ket. Módszeremről könyvet is í r t a m Az álom mágiá­ ja címmel, amely azóta a lélek m é r n ö k e i n e k egyik ké­ zikönyve lett. Az összefüggések tudományával foglal­ kozom. Szükségszerű volt hát, hogy megtanuljam a szimbólumok és analógiák nyelvét. Módszeremet jó orvosként először m a g a m o n p r ó b á l t a m ki. Bevált.

42

Napjaink lélekgyógyászai kísérleti t u d o m á n y k é n t ke­ zelik e pszichoszomatikus ábrákat. Kis t a n u l m á n y o m b a n idejegyzek saját álmaimból néhányat, amelyekre reggel d á t u m o t í r t a m , majd hozzátettem később azok megfejtését, szintén dá­ t u m m a l ellátva. N e m csak értelmezésüket, bekövet­ kezésüket is leírtam. J ó s á l m o k n a k bizonyultak. Az álom-én ugyanis okosabb a nappalinál, m e r t széle­ sebb kiterjedésekben mozog. Megmerül a mélymúlt­ ban, h í r t h o z a messze jövőről, n e m ismeri a halált. E l h u n y t szeretteink élnek. Éjszaka beszélgetünk ve­ lük éppúgy, ahogy egykor n a p p a l i valóságukban. Az első rövid álomvillanás, amely órákon belül beteljesítette önmagát, 1954. szeptember 20-án tör­ tént. Á l m o m b a n földszintes erkélyre n é z t e m ki a szobából. Az erkélyen d ú s a n torlódott a gyönyörű, rőt vörös, őszi szőlőlevél. Majd a r a n y s z í n ű és vörös szőlőfürtöket is láttam. Először h á r m a t , a z u t á n j o b b oldalon egy rakáson, egymás hegyén-hátán rengete­ get. ,Jé... s z ü r e t ! " - gondoltam á l m o m b a n . Hajnali álom volt. Kora délután telefonált Kati b a r á t n ő m , aki a H u n n i a Filmgyár dramaturgja volt, hogy m á s n a p mehetek aláírni a szerződést közös filmvázlatunkra. Álomképemhez hozzátartozik

a n n a k elemzése

szimbolikus logikával. A k á n a á n i szőlőfürtök csak egy magánerkélyen kínálták gyümölcseiket. E n n e k megfelelt, hogy a filmvázlat tetszést aratott. De igazi szüretet csak akkor ü n n e p e l h e t n é n k , ha egy hatal43

m a s szőlőhegyen t a k a r í t h a t u n k be ilyen óriási ter­ mést. Az álomlogika szerint a filmvázlatból megfele­ lő forgatókönyvet kell írni, hozzá tőkét szerezni, le­ forgatni a filmet, amelynek érdekes témája végül si­ kert arat. Hosszú tapasztalatból állítom, hogy a bizarr, látszólag teljesen ellentétes elemekből össze­ szövődő álomhasonlat a szimbólumkulcsok segítsé­ gével n e m bizonyult volna hiteles, fontos, szellemes üzenetnek. 1944. október 15-ére virradóan szintén rendkívüli álomkép nyűgözött le Leányfalun, ahol kis h á z u n k b a n vészeltük át a II. világháborút. Sokat tartózkodott ná­ l u n k dramaturg b a r á t n ő m , Kati. A súlyos bombázások elől menekült ebbe a békességbe. Intenzív álmomban ő is jelen volt. Szűk, alacsony szobában fulladoztunk többen. Egyszer csak észrevettem, hogy a mennyezet emelkedni kezd. Éreztem, hogy óriási teher gördül le rólam. Felszabadult öröm m á m o r a öntött el. Kiegye­ nesedtem. Kati b a r á t n ő m m e l összekapaszkodva, uj­ jongva táncra perdültünk. A mennyezet azonban hir­ telen visszaereszkedett, sőt alacsonyabb szinten állt meg, m i n t amilyen volt. Csak mélyen meghajolva, gör­ nyedten t u d t u n k a szobában létezni. M á s n a p , 16-án a családdal együtt ü l t ü n k az ebéd­ nél. Kati is velünk volt. Közben hallgattuk a zakla­ tott, légiriadós rádiószövegeket, amikor hirtelen bem o n d t á k , hogy H o r t h y k o r m á n y z ó joga szerint kilé­ p e t t a tengelyhatalmak szövetségéből. Különbékét köt a Szovjetunióval és a nyugati koalícióval. A bom44

b a k é n t h a t ó h í r leírhatatlan örömöt okozott. Felug­ r o t t u n k , én összekapaszkodtam Kati b a r á t n ő m m e l , és

vad,

bolondozó

táncba

kezdtünk.

Délutánra

a z u t á n kiderült, hogy a k o r m á n y z ó t elfogták, a nyi­ laskeresztes p á r t vette át a h a t a l m a t a hitleri hadse­ reg fedezetével. És elkezdődött a magyarság egyik legszörnyűbb lidércnyomása. Csaknem súlyosabb iga m i n d e n előző állapotnál. A vad táncolás k ö z b e n a tu­ dattalanból felszabadult jósálom h i r t e l e n fontos üze­ netté vált. Álomélményemmel kapcsolatban b e n n e m is fel­ merültek azok a kérdések, amelyek m o s t az olvasó­ b a n . Hogyan á l m o d h a t t a m meg 12 órával a bekövet­ kezett események előtt azt, amit még senki sem tud­ hatott, m e r t a jövőben játszódott le? A m i lesz, vajon az van is? E r r e nincs felelet. Sejtelmek, á r n y a k su­ h a n n a k körülötte. Feltevések és cáfolatok. Jelentősé­ ge a z o n b a n sokkal nagyobb, m i n t hogy semmibe ve­ gyük anélkül, hogy p r ó b á l n á n k megkeresni valóság­ magját. A b á t o r kutatók, akik m á r feltárták a lélek útvesztőinek jó n é h á n y sikátorát, n e m r i a d n a k viszsza az érzelemvilág e szédítően mély, n y a k t ö r ő e n ma­ gas, j á r a t l a n ösvényeitől sem. Férjem, Szepes Béla 1959. április 9-én érkezett haza Moszkvából. A magyar grafikai alkotóközösség kiállításának szervezője volt. Kiváló grafikusként ő n e m rajzolhatott. „Szilenciálták." Ugyanis 1956-ban főszerkesztőnek választották meg kollégái lapjában, a Képes Sportban, a szakmától távol álló politikai meg45

bízott helyett. M á s n a p r a v i r r a d ó a n a következőt ál­ m o d t a m . Óriási labdarúgó-mérkőzésen voltam a fér­ j e m m e l együtt. A t r i b ü n meredeken ívelt fel a s ű r ű tömeg alatt. Az egész tömörülés valamiképpen bomladozásban lévőnek t ű n t . M i n t h a valami riasztóan veszélyes dolog készülne. H á b o r ú ? Támadás? Az e m b e r s ű r ű elitje h i r t e l e n kivált. Autóbusszerű, fur­ csa j á r m ű felé tolongott, majd egy mezőszerű térben kígyózó sorba rendeződött. I s m e r t e m a gyakorlatot, hogy előbb jegyet kell váltani, csak azután lehet a ko­ csiban helyet foglalni. Bélával, az ő ügyes manővere­ zésével elsiettünk a tömeg mellett, s engem felülte­ tett a j á r m ű r e . Az az álombusz különös tákolmány volt, „prolibuszféle". Az ülés piros, fényes bőrből, a kerete hajlított, fes­ tett fémből készült. L á b a m lelógott róla oldalt, m i n t egy nyitott szekér szegélyéről. Férjem „egy emelet­ tel" feljebb lévő ülésre rakta kis táskáját, lefoglalva magának. Én retikülömet tettem az ülésemre, amikor elsiettem valahová. T u d t a m , hogy vigyáznak a he­ lyemre. Ami a legérdekesebb, egész idő alatt az volt az érzésem, hogy t u d o m valamennyi történés végét. Később kialakuló m o z z a n a t o k rémlettek fel b e n n e m egy robbanásról, amely szétvet maga körül m i n d e n t . Mi a z o n b a n m e g m a r a d t u n k az addigra emberfürtök­ kel megrakott nyitott b u s z n a k a magjában. É p p e n , m e r t ott szorongtunk. A többiek körülburkolnak, vé­ denek b e n n ü n k e t . Rendkívüli élménynek éreztem. B e n n e élek egy folyamatban, m i n t egy m á r megírt 46

t ö r t é n e t b e n , amelynek m i n d e n fordulata le van fek­ tetve. A többiek, különösen a t r i b ü n ö n üldögélő, vá­ rakozó, újságot olvasó emberek a z o n b a n semmit sem sejtettek e végkifejletből. Főleg arról, hogy ami végbe megy, a n n a k t ö r t é n e t e n e m változtatható. A leírás­ b a n sok a bizonytalankodó szókeresés, de csak azért, m e r t valami olyat akarok kifejezni, amire n i n c s em­ beri fogalom. Érzelmi bizonyosságtartalma viszont olyan erős volt, hogy n e m t ű r t kételyt. Valósabb va­ lósággá lett b e n n e m b á r m i l y e n n a p p a l i jelenségnél. Én is vitáztam ö n m a g a m m a l . Az álom elemzésénél érvek sorát v o n u l t a t t a m fel. Feszültségtől terhes Föl­ d ü n k ö n egyre újabb tűzfészkek r o b b a n t a k ki, taposóaknák ketyegtek. A világban éppúgy, m i n t saját ma­ gánéletünkben. Végveszély, csaknem végítélet. Ez az álom a z o n b a n n e m csak aggodalmak p u s z t a tükrözé­ se, visszhangja volt. Megadó belenyugvással t u d t a m , hogy a meglévő t ö r t é n é s ma is folytatódik - m i n d a mai napig. A menekvés és a m e g m a r a d á s n e m tömeg­ sors kérdése, h a n e m m i n d e n egyes e m b e r meglévő, egyéni kijárata a legfenyegetőbb zárlatokból. M i n d e n élő dolog sugárzik. Az ember is. Magával viszi aurá­ ját, s az végveszély esetén óvó fényburokká lesz rajta. M i n d e n gondolkodó ember megélt m á r ilyen csodá­ kat. De kinek vallhat róla? Kivel folytathat párbeszé­ det gépesített földünk alámerülésében? Kevesekkel! Úgy érzem, idesorolható befejezésül egy egészen különleges, híressé vált t ö r t é n e l m i álom, amelynek a sajtó nagy nyilvánosságot adott a n n a k idején. 47

Ferenc F e r d i n á n d egykori lelki tanácsadója, Lá­ nyi p ü s p ö k Nagyváradon egyik hajnalban borzalmas álmot látott. T a r t a l m á t h á r o m e m b e r n e k m o n d t a el: anyjának, szolgájának és egy vendégének. Papírra is vetette. Beszámolóját a következő sorok idézik szóról szóra: „1914. j ú n i u s 28-án, reggel fél négy órakor iszonyú álomból r i a d t a m fel. Á l m o m b a n az íróasztalomhoz léptem, hogy á t n é z z e m a beérkezett postát. Felül egy fekete pecsétes, fekete szegélyes, Ferenc F e r d i n á n d címerével ellátott levél feküdt. írását rögtön felismer­ tem. Felbontottam a levelet, és a levél fejrészén ég­ színkék színben olyan kép t ű n t szemembe, m i n t amilyenek képes levelezőlapokon láthatók. Utcarész­ letet ábrázolt. Őfelségéék gépkocsiban ültek. Velük szemben egy t á b o r n o k , a sofőr mellett egy tiszt. Az utca m i n d k é t oldalán embertömeg állt sorfa­ lat. Közülük két s u h a n c ugrott elő, és Őfelségéékre lőtt. A levelet kivettem a borítékjából, és elolvastam. T a r t a l m a fokozta alig elviselhető lidércnyomásomat, így hangzott: »Kedves Lányi püspök, nagytiszteletű U r a m ! Közlöm Ö n n e l , hogy ma feleségemmel együtt Szarajevóban délelőtt fél tízkor orvgyilkosság áldoza­ ta leszek. J á m b o r imáiba és miseáldozatába ajánljuk m a g u n k a t , és kérjük, hogy szegény gyermekeinket, úgy m i n t eddig, továbbra is t a r t s a meg szeretetében és hűségében. Szívélyesen üdvözli az Ön Ferenc fő48

hercege. Szarajevó, 1914. j ú n i u s 28., reggel fél négy­ kor.* Eddig az álom. Borzalmas erőfeszítéssel t é p t e m ki m a g a m e ször­ nyű halálos álomvízióból. Remegve, könnyezve ug­ r o t t a m ki az ágyamból. R á n é z t e m az órára, fél négy volt. Most m á r éberen az íróasztalomhoz siettem, és leírtam az álmomat. A szívszorító r é m á l o m h o z tehe­ tetlen kétségbeesés társult. Mit t e h e t n é k , hogy elhá­ rítsam a jegesen közeledő halál veszélyét? Semmi eszközöm n e m volt hozzá. Racionális é n e m is szű­ költ e nyomorúságos lelki-szellemi állapotom mö­ gött. H á t h a csak képzelődöm! Ki h i t t volna n e k e m ? Hisz még n e m t ö r t é n t meg, amiről h í r t a k a r t a m ad­ ni. Fölriasztott b a r á t a i m is legfeljebb k ó r h á z b a vitet­ nek, és p á r n á z o t t cellába z á r n a k őrjöngésnek vélt jajdulásomért. Az ő helyükben én is azt t e n n é m . " A merénylet 1914. j ú n i u s 28-án t ö r t é n t , dél felé, mi­ vel a m e n e t csak tíz óra körül i n d u l t el a trónörökös­ sel és feleségével. Az első merénylet n e m sikerült. A második merénylet előtt a t r ó n ö r ö k ö s hosszabb ideig várakozott a szarajevói városházán, mielőtt utolsó, fatális útjára elindult volna. És m i n d k e t t e n az orvgyilkos Gavrilo Princip lázadó szerb diák kezétől haltak meg. E véres tettől r o b b a n t ki E u r ó p a h á b o r ú s felkészültségében az I. világháború. Ezt az álmot én egy p u h a fedelű, olcsó kis köny­ vecskében olvastam 1932-ben, a w e i m a r i N é m e t o r ­ szág Berlinjében. 49

1930-ban férjhez m e n t e m Szepes Bélához, aki a berlini Ullstein Lapok grafikusművésze, karikaturis­ tája volt. Még abban az évben kihozatta az én csalá­ d o m a t is. Gyönyörű, b e r e n d e z e t t lakást béreltünk a tulajdonostól egy perccel Hitler 1933. áprilisi megvá­ lasztása előtt. Az óriási könyvtárban találtam rá erre a korabeli beszámolóra. 2003

sok álomfajta közül a legkülönösebbekhez tar­ toznak a visszatérő álmok, amelyek nagy gya­ korisággal és intenzitással vetülnek á l o m t e r ü n k b e , olyannyira, hogy ébredés u t á n sem t u d u n k szabadul­ ni kellemes vagy nyomasztó h a t á s u k t ó l . Még akkor sem, ha képeire csak h o m á l y o s a n vagy egyáltalán n e m emlékszünk. Álomról szóló t a n u l m á n y o m b a n részletesen írok a mélyálomba m e r ü l t szervezet idegrendszerváltásá­ ról, k ü l ö n egyéni képnyelvéről, amellyel legtöbbet a mélypszichológia, legkevesebbet a t u d o m á n y foglal­ kozik. Persze az ősnépek - Ázsia és Afrika b e n n s z ü ­ löttei - ma éppolyan fontosnak tekintik álmaik üze­ neteit, m i n t az a m o d e r n francia pszichológuscso­ port, amelyet még Alexis Carell, Az ismeretlen ember írója alapított. Követőinek módszere az úgynevezett „irányított álmodás", amely a n e u r o t i k u s pácienssel együttműködve, a n n a k visszatérő, baljós álmait „dra5i

matizálja át". Betegükben e kezelés létrehozza a tu­ d a t t a l a n b a n erjedő góc gyógyulását, vakcináját, ami­ től n e m az idegrendszer megbetegedését kiváltó ok szűnik meg, h a n e m a páciens szemlélete alakul át. Lehetségessé válik számára az, ami eddig lehetetlen volt. Például egy döntés, az egészségesebb magatar­ tás. Névtelen szorongásai megszűnnek. Görcsös kép­ zetei feloldódnak. Kelet mai sámánjai, gyógyítói, dervisei, gurui, lá­ mái, a hallucinogéngombák élvezői, a különféle jóga­ fajták tanítói, gyakorlói s a m o d e r n nyugati hipnózis, kineziológia, bioenergetika (persze n e m sarlatánok által művelve) m i n d e sajátos képnyelv kibetűzésével foglalkoznak. Módszerükbe természetesen belevon­ j á k az egyén jellemének, saját egyedi „álomszótárá­ n a k " szimbólumait, analógiáit, amelyek génjeiből, átderengő t r a n s z c e n d e n s emlékezetéből, önmagához és környezetéhez való viszonyaiból rétegeződnek tu­ datába és t u d a t t a l a n j á n a k végtelen skálájába. A visszatérő álmok különösen használható „pszicho-archeológiai" közeget nyújtanak bizonyos lelki kórok, t r a u m á k , gyulladt gócok, mérgező, titkos feké­ lyek felderítéséhez, amelyekből a lélek igazi orvosa kivonhatja azok ellenszerét. Ezek csak tüneteikben vagy m á r organikussá vált, fájdalmas jelzéseikben a d n a k h í r t a pszichében rejlő gyökereikről. Előfor­ dul, hogy a mérget ellenméreggel kezelik. Máskor a szenvedőt ráébresztik a k a r a k t e r é b e n rejlő olyan hiá­ nyokra, amelyekkel saját magát rekeszti ki a szeretet, 52

a szerelem, a barátság gyógyító h ő t sugárzó varázskö­ réből. Nagyon sok visszatérő álmot í r n a k meg, mesélnek el nekem. Ezek közé tartozik az alábbi képszindró­ ma, amelynek hatásától álmodója n a p k ö z b e n is gyöt­ rődik. Álma évek óta m i n d e n éjszaka megismétlődik. Az illető anya és feleség. Viszonya az egész környeze­ tével nagyon rossz. Gyermekei vadak, deviánsak. Férjével sincs igazi kapcsolata. Rideg k ö r n y e z e t b e n n ő t t fel, o n n a n menekült a házasságba. A férfi sokkal idősebb nála. Visszatérő á l m á b a n m i n t h a egy vidám­ parkfélében lenne, amelynek nagyon síkos csúszdá­ j á n szélsebesen siklik lefelé, rendkívül kényelmetlen, szűk j á r m ű b e zárva, amely szinte gúzsba köti. Irá­ nyítani n e m tudja. Egész álomkörnyezete nagyon hi­ deg. A r r a gondol, hogy a meredek, kanyargó csúsz­ dán is azért r o h a n olyan irtózatos sebességgel, m e r t azt vékony jégréteg borítja. Végül leesik, a kényszer­ helyzet véget ér, de n e m talajra, h a n e m jéghideg víz­ be érkezik. A szűk j á r m ű m á r lekerült róla, de a víz mély, és n e m látja a partot. Ú s z n i kezd valami deren­ gés felé. Amikor odaér, látja, hogy magas jégfal. Azt is tudja, hogy azon kell átjutnia, s akkor kikerül a vízből. Kapaszkodni kezd, át akar m á s z n i rajta. T í z körmével karmolja, de mindig visszacsúszik. Regge­ lente szörnyű érzésekkel ébred. Fázik a magánytól és erőfeszítései reménytelenségétől. Ez az állapot pedig nappalait is átszövi.

53

Álma nyilvánvalóvá teszi - de erős föld jele is a zodiákusban -, hogy szellemi igényessége meglehető­ sen felületes: vidámpark, vurstli, olcsó szórakozási eszközök, amelyek egyikének foglyává válik. Sorsát n e m ő irányítja. Jég, hidegség veszi körül. E n n e k gyökere b e n n e van. Zárkózott, n e m tudja k i m u t a t n i érzéseit. N i n c s e n e k kedves szavai környezetéhez, legfeljebb szemrehányásokkal illeti azt. Bizonyos, hogy gyakran sértődött, rideg hallgatással b ü n t e t i a körülötte élőket é r t h e t ő e n fokozódó eltávolodásu­ kért, „rosszaságukért". Gyermekeit m i n d e n bizony­ nyal m á r egészen kicsi k o r u k b a n a lényéből sugárzó zord, dermesztő taszítással t a r t o t t a távol magától, ha közeledni szerettek volna hozzá. Későbbi viselkedé­ sük nyilván lázadás elutasításai, szidalmai ellen, hogy így fizessenek belül önsajnáló, kívül jégfallal körülvett ridegségéért. A családban, amelybe szüle­ tett, neki is ilyen b á n á s m ó d b a n volt része. J e l e n éle­ te napvilágát a z o n b a n n e m véletlenül látta meg ott. Akkor h á t e diagnózisnál mi volna a teendője a pszichológusnak? Biztató kiindulás, hogy problémá­ jával h o z z á m fordult. Érdekli a téma, amellyel foglal­ kozom. Tehát h i v a t k o z h a t t a m nála bizonyos alapok­ ra, például a sors, a k a r m a törvényére. Közölhettem vele, hogy álma teljes m é r t é k b e n rá vonatkozik. Olyan módszert a d t a m a kezébe, amellyel átdramati­ zálhatja álmát. Olvassza le a jeget lénye egész belse­ jéről irányított meditációval. Változtassa az ócska szórakozásokat szolgáló vidámparkot olyan kulturált 54

környezetté, szép o t t h o n n á , amelyet m á r látott és iri­ gyelt másoktól. Ahol ő m i n d e n k i t szeret, és őt is min­ denki szereti. Főleg a férje, a gyermekei. A fagyott, p a r t t a l a n vizet szintén alakítsa át a képzeletében tiszta, langyos és áttetsző tóvá, amelynek p a r t j á n pu­ ha föveny kínálkozik a p i h e n é s r e . A zenitre sikló n a p hőjével tüntesse el a jégfalakat. Tegye fehéren h a b z ó vízeséssé, amelynek z u h a n y a alá állva érezze a n n a k megtisztító gyönyörűségét. U t á n a pillantson rá a r r a a szépséges tájra, amelyre a falon túl r e m é n y t e l e n ü l vágyakozott álmában. Szavak nélkül közelítsen csa­ ládtagjaihoz, átgondolva, mennyire kívánhatták gyön­ gédségét, de ő n e m engedte őket eddig magához. Egy b u r á t kell lebontania, hogy hozzáférjenek. Ha e mód­ szert szívósan, k i t a r t ó a n gyakorolná, megváltozna viszonya a környezetéhez, s azoknak is hozzá. Ám n e m vagyok bizonyos b e n n e , hogy mai, éretlen, ke­ m é n y állapotában képes lesz rá. Esetleg egy h o l n a p i , új inkarnációjában talán, amikor m á r szembe t u d n é z n i valódi önmagával. Ma csak b ű n b a k o k a t keres m i n d a r r a , ami t ö r t é n i k vele. Még n e m tudja ö n m a g á t vádolni azért, amiről ő tehet. Az ilyenfajta jellem el­ lenállóbb, szilárdabb a c s o n t r e n d s z e r n é l . Szokásai belenőttek. Kérlelhetetlenek. M i n d e n e s e t r e én oda­ a d t a m a gyógyszert, élnie neki kell vele. Egy fiatal, szép, okos francia lány álma is vissza­ térő, s é p p e n a n n y i r a szomorú, m i n t a sorsa. K i t ű n ő családból származik. Anyja erős, uralkodó hajlamú, még ő is csinos, elegáns, fiatalos. Apja kedves, gyön55

ge ember volt, aki fölött felesége korlátlanul uralko­ dott. A leány nyelveket beszél, irodalmilag, zeneileg művelt, a pedagógusi pályát választotta. Kritikája na­ gyon fejlett. Rendkívül érzékeny és zárkózott. Anyja mellett megtanult hallgatni és „elhallgatni". Barátai nincsenek. Egy sikertelen szerelmi kísérlet u t á n , anyja erőszakos befolyására nagyon rossz házasságot kötött egy szintén jó családból való, j ó m ó d ú , jóképű, de rendkívül erőszakos fickóval, aki gyereket akart tőle. Amikor ellenállt, b r u t á l i s a n megverte. Tőle n e m kívánt gyereket, sem genetikai okból, sem bi­ lincsként. Végül elhagyta férjét. Szerelmi, sőt, ritka b a r á t i kapcsolatai m i n d csődöt m o n d t a k . Egyedül m a r a d t . E csalódásokat, gyötrelmeket ugyanaz a viszszatérő álom kísérte éjszakáról éjszakára: Nagy, be­ kerített k e r t tisztásán, kavicsos útjain, virágágyain átgázolva r o h a n t a kijárat felé, amelyet n e m talált. H a t á r o z o t t a n azt érezte, hogy üldözik. Száguldása r é m ü l t menekülés volt. Magas, göcsörtös, szürke fal­ nál t o r p a n t meg. Cipőjét lerúgta. Új és új lendületet véve, mezítláb próbált á t m á s z n i rajta, teste felsebződött a kapaszkodástól, de mindig visszaesett. Ő is bi­ zonyos volt b e n n e , m i n t a jeges álom álmodónője, hogy üldözői elől ez a fal volna az egyetlen menekvé­ se. Ezen a francia lányon n e m t u d t a m segíteni. Köz­ vetve i s m e r t e m meg lényét és sorsát egy közös isme­ r ő s ü n k ö n át, akinek b a r á t i segítségét mereven vissza­ utasította. Még a kapcsolatot is megszakította vele, főleg a leány anyjától kiinduló intrikák és hazug 56

pletykák következtében. így sorsszerű, hogy sem ma­ gában, sem m á s b a n n e m t u d bízni. Előbb pokolra kell szállnia, tisztítótüzek k a t a r z i s á n átégve, hogy ki­ j u t h a s s o n a „zárt kertből", és le tudja b o n t a n i a „szürke falat", amely saját gátlásaiból épült. Szántó Györgyöt, a h a r m i n c a s évek h í r e s íróját is annyira üldözte visszatérő álma, hogy gyűlölt elalud­ n i . Nagyon n e h e z e n beszélt róla egy közös barát­ n ő n k n e k . Eredetileg egészen kiváló festő volt, de éle­ te delén megvakult. Amikor s z ö r n y ű lelki válsága, lá­ zongó halálvágya u t á n eljutott odáig, hogy diktálni tudott szerető feleségének, megírta szeme világa el­ vesztésének t ö r t é n e t é t Fekete éveim címmel. A könyv­ nek, amelyet festményeinek színes illusztrációi díszí­ tettek, óriási sikere volt. Olvasóit m e g r e n d í t e t t e . Sok k i t ű n ő műve követte az elsőt. Mindegyiken érződött, hogy festő írja őket, a n n y i r a k é p s z e r ű é n j e l e n í t e t t e meg történeteit. M i n d e n éjszaka azt álmodta, hogy egy vadidegen város u t c á i n bolyong. Keresi az ottho­ nát, de n e m talál haza. Halálosan kifárad, szorong, remél, csalódik, kétségbeesik. I z z a d t a n , k i m e r ü l t e n ébredt. A m i n t a z o n b a n késő éjszaka fáradt álomba zuhant, megint ott bolyongott k ü l ö n ö s labirintusá­ ban, a h o n n a n n e m talált haza. A z á t d r a m a t i z á l á s gondolatát közös b a r á t n ő n k t ő l n e m fogadta el. Úgy ragaszkodott lázongó állapotához, visszatérő, k í n z ó álmaihoz, m i n t flagelláns szerzetes a korbácshoz. Egy magyar kisvárosban élő, m á r n e m fiatal, n e m szép, kicsi, kövérkés, nagyon p e d á n s , vallásos asz57

szonyt is visszatérő álmok gyötörnek. Van egy elve­ szíthetetlen, különös, transzcendens képessége. Jósnő­ n e k n e m nevezném, m e r t több annál: látó. Elolvassa az emberek jövőjét. Vannak történelmi jósálmai, amelyek sokszor baljós m ó d o n egyéni képjelbeszé­ dek. Fantasztikus, szépséges álmai vannak, amelyek­ re teljes részletességgel emlékszik, és nagy megjelení­ tő erővel mondja el vagy írja le azokat, a helyesírási hibák ellenére díszes, artisztikus betűkkel. Az I. vi­ l á g h á b o r ú b a n elözvegyült. Hosszú évekig együtt élt egy jóképű, nála fiatalabb, békés természetű férfival, akinek hobbija kertjének gondos ápolása volt. E látó asszonynak van egy igen sajátos szokása, amelyet szimbolikus

kényszercselekvésnek nevezhetnék:

férfi kertjének bőséges

a

gyümölcstermését m i n d e n

tartósítószer nélkül befőzi, elrakja, s azok kristály­ tisztán csillogó befőttesüvegekben sorakoznak, tor­ lódnak, megtöltik nagy lakása éléskamráját, szekré­ nyei tetejét, m i n d e n lehetséges polcot, állványt. So­ h a s e m r o m l a n a k meg. Tökéletesen konzerválja őket. Szobáiban gyakran látott álmában kiásott sírokat, s közölte fiatal, okos, jó b a r á t n ő m m e l - aki régóta is­ m e r i -, hogy a férfi, akivel inkább „profilban", m i n t igazi beszélgetőtársként élt, „meg fog h a l n i " . A férfi n e m fizikailag h a l t meg számára, h a n e m egy n a p el­ hagyta. Elköltözött tőle. Akkor kezdődtek el az aszszony gyötrelmes visszatérő álmai, amelyek kivétel nélkül mindig h ű t l e n párjával kapcsolatosak, és el­ árulják szenvedélye zavaros kötődését. Hű reformá58

tusként élt addig, de m á r a katolizált. T e m p l o m b a n ül naphosszat. Imádkozik, gyón, s egyebet sem tesz, m i n t a férfiről szóló pletykákat vonzza be magához. Féltékenyen vágyakozó gondolatai csak körülötte motoznak. Haragszik rá, vádolja, m i n d e n sejtjével hívná vissza. Nemcsak ébren, h a n e m á l m á b a n is le­ selkedik rá, hogy kivel szerelmeskedik. Legjellem­ zőbb visszatérő álmában nagy, virágos terület köze­ p é n templom emelkedik, de a hívők n e m a gyönyörű székesegyházban imádkoznak, h a n e m kívüle. Körü­ lötte tombolnak, ordítoznak, verekednek, részegen szeretkeznek, hemperegnek. Ő elsiet a t e m p l o m és a pogány szenvedélyektől táncoló megszállottak mel­ lett. Egy távolabbi pavilon felé igyekszik, hogy beles­ sen az ablakán. Tudja, látja maga előtt, hogy o d a b e n t a férfi új

szeretőjével szerelmeskedik.

Félelmetes

álom, amelyben lelepleződik e l l e n t m o n d ó állapotá­ n a k valósága. Az ő belső t e m p l o m á n a k hívői n e m be­ lül imádkoznak, h a n e m b a c c h a n á l i á b a n őrjöngenek körülötte. N a p p a l kántáló, végtelen i m á i b a n megbo­ csát a férfinak, gyón róla a p a p n a k . Zavaros ingerei­ b e n gondolatcsápjaival markolja. Imáiba, átkaiba, maró hiányérzeteibe szövi, nyomoz u t á n a ébren és álmában. Sebzett érzéseivel és érzékeivel á r n y é k k é n t követi képzeletéből,

tudattalanjából vetülő kéjta­

nyákra, kileshető zárt zugokba, amelyeket ő maga díszletez be idillikusán vagy mocskos lebujként. Né­ ha mellette is fekszik szorosan, egész testével hozzá­ tapadva, s a férfi vad erejű ölelése c s a k n e m megfojt59

ja. Neki próbálok segíteni. Ismeri a módszert. Egy­ előre a z o n b a n értelme fejletlen. Gyulladt mirigyei, emócióinak özönvize, szenvedélyének vulkánja túl­ ságosan h a t a l m a s . Egyszer majd túl lesz rajta. Emlé­ kezni fog egykori, előkelő szellemi rangjára. Arra, hogy hol szerezte látó h a r m a d i k szemét. Megfejti azt is, m i é r t tartósít m i n d e n t egyre szaporodó befőttesüvegeiben, ahogyan az ősi egyiptomiak konzerválták halottaikat ma sem ismert, sajátos módszereikkel; ki­ szedve az elhunyt belső részeit, díszes, k ü l ö n artisztikus edényekbe helyezték, ahol azok is épségben mumifikálódtak. A b b a n ő is bizonyos, hogy az élet örök, m e r t számtalan á l m á b a n hatol vissza előző éle­ tei sok évezredébe, különös ősvallások rituáléi közé, amelyekben rendkívüli többletérzékelését szerezte. Valami súlyos ok m i a t t „száműzetésbe került", életés halálküszöbök sorát átlépve, nehéz d r á m a i szere­ pekjelmezébe zárva, amelyek mindegyikén átsüt önvalójának spirituális drágakőfénye. Még a trónjáról letaszított uralkodó koldusrongyain is átvilágít. Két­ ségtelenül jogos trónkövetelő, aki a relatív időn túl visszatér majd t u d a t a kilenc lépcsőfokának tetején emelkedő csillagkoronás szentélytrónjára. 1998

ember teremtő képzeletének lehetőségei határ­ talanok. Legalább 12 milliárdnyi agysejtjéből, ganglionjaiból igen keveset kapcsol t u d a t á b a . Ezek a különleges

sejtek sohasem

cserélődnek,

legfeljebb

fogynak, igen elenyésző m é r t é k b e n . Egy zseniben, Einsteinben körülbelül 7 százalék b o r u l t fénybe. A művelt, de n e m kreatív e m b e r b e n legfeljebb 3-4 százalék. Einsteinnek egyébként meglepően kis agya volt, a m i n t a halála u t á n i vizsgálatokból kiderült. Nyilvánvaló, hogy a t u d o m á n y - így a k i b e r n e t i k a is - a miniatürizálás felé halad. Most m á r n e m c s a k Bradbury, h a n e m a kísérleti t u d o m á n y szerint is ha­ m a r o s a n elérkezik az idő, amikor b á r m e l y i k világvá­ ros kommunikációs hálózata ráfér egy gombostűfejnyi területre. Gondoljunk csak arra, mit t u d n a k m á r a chipek napjainkban. Egyre i n k á b b bizonyossá vá­ lik, hogy ezek a csodák i n k á b b a „törpék", m i n t a megakozmosz óriásai között rejtőznek. A csillagászat 6i

egyre tökéletesebb eszközei n y o m á n n é m i képet al­ k o t h a t u n k a világmindenség fölmérhetetlen nagysá­ gáról, persze k o r á n t s e m arról, hogy m i n d e n rejtélyé­ re - s a kérdésekre, amelyeket e jelenségek felvetnek - megfelelő választ találjunk. Hiszen ű r k u t a t ó szon­ dáink a r r a kényszerítenek, hogy szüntelenül változ­ t a s s u n k igaznak vélt feltevéseinken. Amikor megkér­ dezték a k i t ű n ő fejű, szellemes amerikai Carl Sagantól, a fizika fenegyerekétől, hogy vajon volt-e élet valaha vörös testvérbolygónkon, a Marson, azt vála­ szolta: „Lehet. De ott valószínűleg előbb fedezték fel a technikai civilizációt, amelynek természetromboló ártalmaival mi is elpusztítani igyekszünk saját lét­ formánkat." A hatalmas átalakulásokat hozó evolúciónkból ki­ n ő t t tudományos-fantasztikus irodalom létét, fontos­ ságát, értékeit tagadni ma m á r több m i n t korlátolt tudatlanság, még akkor is, ha jelennek meg ezen a te­ rületen

minden

színvonal

alatti,

rossz könyvek.

A „nagy irodalomban" vajon nincsenek-e ostoba, giccses művek? M i n d e n elfogultság nélkül megállapít­ hatjuk tehát, hogy csak rossz vagy jó könyvek vannak. Szerencsés m ó d o n n e k e m a sci-fi korai jelentke­ zése óta sikerült figyelemmel k í s é r n e m e különös, m o d e r n , utópisztikus témakör fejlődését. A tudományos-fantasztikus irodalom témáit, át­ alakulásait szemlélve, szeretném n é h a némely tehet­ séges művelője figyelmét felhívni, hogy n e m c s u p á n az ember geocentrikus felfogása vált kozmocentri62

kussá a XX. században. Az asztronómia adatai, kísér­ letei is meggondolásra késztetnek a tekintetben, hogy vajon az élet, amely nyilván létrejöhetett m á s naprendszerekben is, n e m feltétlenül antropomorf, tehát n e m csak emberhez h a s o n l ó lehet. A n n y i t m á r t u d u n k , hogy a mi galaktikánk 100 milliárd n a p r e n d ­ szerből áll, s „ a p r ó " Solariánk e n n e k valahol a peri­ fériáján

helyezkedik el.

Az

ű r k u t a t ó k vizsgálatai

alapján - amelyeket p u s z t a feltevéseknek bátorkod­ n a k nevezni - kis kék bolygónkon 800 millió éve v a n élet. Az óceánokban keletkezett, megszámlálhatatlan formát teremtő ismeretlen erő kikúszott a száraz­ földre is. E teremtési folyamatban - kozmikus i d ő b e n mérve - tizenöt másodperce j e l e n t meg az ember, aki technokrata civilizációjával ősanyja, a természet tör­ vényei ellen fordult, és m á r i s sikerült ökológiai agó­ niába sodornia saját létét. Komoly statisztikák előre­ jelzései szerint úgy a 2030-as évek körül elfogy a Föld olajkészlete. Addigra viszont megkétszereződik például A m e r i k á b a n az a u t ó k száma, amely e föld­ rész lakosainak n e m p u s z t á n j á r m ű v e t , h a n e m becé­ zett kéjtárgyat, „autóerotikát" is jelent. A természet 4,5 millió év alatt hoz létre 4,5 liter olajat. Egy a u t ó 4,5 óra alatt fogyaszt el ugyanannyit. A m e r i k á b a n évente 47 000 ember válik autóbaleset áldozatává. A rengeteg j á r m ű levegőszennyezésének mértékéről, ózonréteget roncsoló hatásáról m o s t n e m beszélek. Röviden: m i n d e n ellenintézkedés, propaganda, tudo­ mányos és egyéni erőfeszítés ellenére tovább fokozó63

dik az a folyamat, amely talán m á r m e g t ö r t é n t a M a r s o n , a Vénuszon és N a p r e n d s z e r ü n k m á s boly­ góin is. Ha a z o n b a n a Földön létrejött az intelligens élet, és szondákkal kapcsolatot keres más intelligen­ ciákkal, m i é r t ne t ö r t é n h e t n e teljesen m á s természe­ tű

módon

ugyanez

galaktikánk

óriás

napjainak

bolygórendszerein is? Bradbury írja egyik k i t ű n ő cikkében: „Mit é r e z h e t n é egy ember, aki eljutva vala­ melyik távoli bolygóra, összetalálkoznék mondjuk egy n á l a sokkal intelligensebb, titáni nagyságú pók­ k a l ? " Ez a z o n b a n még mindig a mi ismeretkörünk­ h ö z t a r t o z ó jelenség volna. Miért ne fordulhatnának elő a mi képzeletvilágunkon kívüli, agykategóriáink zárlatába n e m befogadható, fogalomrendszerünket meghaladó létváltozatok az átfoghatatlanul h a t a l m a s világmindenségben? E b b e n a mi k o z m o s z u n k csak egyike

a megszámlálhatatlan megakozmoszoknak,

amelyekre a rejtélyes fekete lyukak és a n e m rég fel­ fedezett fehér lyukak utalnak. Bizonyos, hogy eddig megfejthetetlen jelenségekről van szó,

amelyekről

szintén csak feltevéseink vannak. Hoyle, a jeles asztrofizikus és világhírű sci-fi író szerint a csillagok éppúgy születnek, életformák virágzanak fel rajtuk, öregekké válnak, meghalnak, m i n t az emberek, csak más téridő-rendszerben. Temetőjüket a fekete lyu­ kak jelentik, amelyeket a hagyomány „elégetett út­ n a k " nevez. A fehér lyukak viszont „szülő méhek", amelyeken át s z ü n t e l e n ü l új csillagok születnek, s ahogy Hoyle mondja, ez a kettős jelenség egyfajta 64

„folyamatos t e r e m t é s r e " u t a l . A mi k o z m o s z u n k s a feltételezett megakozmoszok nap-, bolygó- és köd­ rendszereiben miért ne l e h e t n é n e k a miénktől és egymástól teljesen különböző létkonfigurációk, meg­ jelenési formák, i d ő t a r t a m o k , s z á m u n k r a láthatat­ lan, érzékelhetetlen fantasztikumok? M i é r t ne ala­ kulhattak volna ki más m ó d o n megfelelő körülmé­ nyek között ultraviola, infravörös, értelmes életet hordozó, különleges többletérzékszervekkel, képes­ ségekkel rendelkező lények? Olyan erőközpontok, akiknek képzelete kívánságuk felizzó pillanatában megvalósul. A sci-fi írók fantáziája gyakran sugall bi­ z a r r feltevéseket. Például hogy valamelyik óriás n a p ­ rendszer bolygóján az intelligenciák úgy cserélgetik formájukat, ahogyan az e m b e r e k a r u h á i k a t , jelme­ zeiket. Más téridő-törvények között, világéjt-világnappalt váltogatva, soha meg n e m s z ű n ő t u d a t t a l lé­ teznek. Felmerül a kérdés, vajon h o n n a n ömlött a sci-fi írók agyába e k ü l ö n ö s képzet? Hogy az élet örök, azt a gyakorlati fizika kísérle­ tei bizonyítják. S ha egy idea - akár a legmegdöbben­ tőbb is - az emberi képzeletben megjelenik, az azért lehetséges, m e r t valahol igaz. Ahogyan a mítoszok, a mesék magja is sokrétegű, rejtjeles beszéd, ezek az emberiség emlékezetének fontos, szimbolikus, időt­ len feljegyzései. Az ősi h a g y o m á n y sok csodálatos üzenete összecseng a m o d e r n t e r m é s z e t t u d o m á n y felismeréseivel. Két e m b e r s z e m ü n k vakon m e r e d a láthatatlan hatások kereszttüzébe. N a p p a l például 65

n e m láthatók s z á m u n k r a a csillagok. Pedig akkor is ott v a n n a k a Földet körülvevő f i r m a m e n t u m o n . Ér­ demes e tényeken elgondolkodni. T u d a t u n k tágul, mi m a g u n k alázatosabbakká leszünk tőle. 1992

orszakunk válságaiban egyre szaporodnak a jó.sok, a sarlatánok, a veszedelmes fanatikusok, az őrült szektavezetők. Növekszik az elvakult hiszé­ kenység áldozatainak száma. A XV. században Savo­ narola sugalmazója az egyik gyengeelméjű r e n d t á r s a volt. Pokoli vízióktól megszállottan a r r a késztette őt, hogy a reneszánsz kor legcsodálatosabb remekműveit összehordva, azokat máglyára vessék. N e m sokkal később a tömegdüh magát Savonarolát is máglyán égette el. Sajnos a jövendölések a befolyásolható em­ berekben rossz szuggesztióvá válnak, akik véghez vi­ szik a beléjük égetett „parancsot". Az ilyen esetektől terjesen k ü l ö n b ö z n e k a jövő vá­ ratlan, valóban teljesülő villanásai, például a zseniá­ lis írók agyában. A ráció számára érthetetlen, megmagyarázhatatlan , jóslatoknak" hosszú statisztikája van, m e r t ha írástu­ dók élték át, akkor dátumokkal rögzítették élményei67

ket. Beszámolóik megjelentek könyvekben, cikkekben, tanulmányokban. Tehát senki sem állíthatta utólag a mellét verve, hogy ő előre megmondta. Sőt, közölték a bekövetkező tragikus vagy nagyszerű történelmi ese­ ményeket. E sorokban olyan jövendölésekről beszélek, amelyek valóban bekövetkeztek. E jóslatok hitelessé­ gét biztosítja neves írójuk személyisége. Legelőször H. G. Wellsről szólnék. M i n t íróról, em­ berről akármi legyen is a véleménye bárkinek, jelentő­ ségét n e m lehet lebecsülni századunk forrongó irodal­ m á b a n . Cáfolhatatlanul ő a m o d e r n tudományos-fan­ tasztikus irodalom atyja. Az időgép vagy A láthatatlan ember olyan klasszikusok, amelyek valamennyi sci-fi írót megérintették, s még ma is ösztönzően hatnak. Mivel angolul írt, és történetei fantasztikusan érdeke­ sek, világsikere sem tagadható. Könyveit úgyszólván valamennyi nyelvre lefordították. Hatásuk lenyűgöző volt. Amikor O r s ó n Welles egy rádióadásban oly hip­ notikus hitelességgel közvetített egy riportot a marsla­ kók földre szállásáról, m i n t h a az valóban folyamatban lenne, egész Amerika felbolydult. Kitört a pánik. Az emberek m e n e k ü l n i kezdtek, neki a világnak. Alagutakba bújtak, pincékbe húzódtak, tömegbe verődtek az utcákon. Megtöltötték az úttesteket. Erről az eset­ ről nemcsak a világlapok írtak, h a n e m filmet is készí­ tettek róla. O r s ó n Welles pedig világsztár lett egyik pillanatról a másikra. Bizonyos, hogy H. G. Wellsnek voltak tévedései is, műszaki és t á r s a d a l m i logikája, utópisztikus kép68

zelete ellenére. Személyesen találkozott Sztálinnal 1934-ben, és n e m ismerte fel b e n n e a p a r a n o i á s , kö­ nyörtelen gonosztevőt. M i n t h a karakterológiai érte­ lemben és bizonyos vonatkozásokban vak lett volna. Jellemismerete h i á n y á t csak 1945-ben vallotta be ön­ magának. A j ó z a n ész csődjéről is í r t egy regényt. Halálakor az elkövetkező ötven esztendőre vonatko­ zó jövendölést hagyott h á t r a . E n n é l a z o n b a n sokkal csodálatosabbak egészen korai írásai, amelyeket ki­ adásuk d á t u m a és későbbi bekövetkezésük tesz meg­ döbbentővé. A Világok harcát 1898-ban, az Emberek a Holdban című könyvét 1901-ben í r t a . A Háború a levegőben 1908-ban j e l e n t meg, s az ugyancsak 1901es megjelenésű Előjelekben hitelesen lefesti, milyen lesz az élet egy évszázad múlva. E m ű v e k b e n megje­ lenő víziójában előre látta a különleges a u t ó u t a k szé­ les sztrádáit, a teherszállító, a tömegközlekedési és a magánjárművek r o b b a n á s s z e r ű elszaporodását, a tö­ megtől nyüzsgő nagyvárosokat, amelyekben az egyén úgy vész el, m i n t termeszbolyokban egy-egy rovar. E látomások a megjelenés dátumával összevetve azért érdekesek, m e r t A Pallos Nagy Lexikona 1903b a n az autót h a s z n á l h a t a t l a n , veszedelmes és re­ ménytelen közlekedési kísérletnek látja, amelynek semmiféle szerepe n e m lehet az emberiség jövőjé­ ben. Ebben a tömegcivilizációban Wells szerint a há­ zicselédek alkalmazásának i n t é z m é n y e megszűnik. Ne feledjük, hogy könyveinek megírása idején, a pol­ gárok, arisztokraták, politikusok p a l o t á i b a n csak úgy 69

nyüzsgött a cselédség. A tömegszállításra alkalmas repülőgép megjelenését

1903-ban, ugyanebben az

évben, egy másik könyvében pedig a közelgő tank­ hadviselést írja le. Persze Leonardo da Vinci m á r a reneszánsz idején előre látta ezeket a masinákat. O a z o n b a n korától teljesen idegen á t u t a z ó k é n t élt bolygónkon. Leonardo da Vinci testében-lelkében, látásmódjában, sőt fizikumában is igazi földön kívüli volt, akit senki sem értett, sőt, m i n d e n k i félreértett. Azt hitték, homoszexuális, holott - a k á r m e n n y i r e meghökkentő is ez a t u d a t l a n o k számára - ő a n e m e k szakadása fölött állt. N e m voltak szexuális hiányér­ zetei, szükségletei. Ezt az állapotot Platón Lakoma című m ű v é b e n androginitásnak nevezte. Leonardón á l erről árulkodik összefüggésekben gondolkodó, m á s téridőben élő magatartása. A Mediciek udvará­ n a k szexorgiáin, ahol j e l e n kellett lennie, hűvös kí­ váncsisággal figyelte egy oszlopnak támaszkodva az emberek állatokkal, n ő k nőkkel, férfiak férfiakkal vagy a n e m e k egymással való üzekedését. U t á n a ezt í r t a naplójába bal kézzel, tükörírással: „Ha az embe­ rek t u d n á k , hogy ivarszerveik m e n n y i r e csúfak, so­ h a s e m c s i n á l n á n a k ilyen ocsmány dolgokat." Benne nyilván m i n d k é t n e m teljessége megvolt, ezért egyál­ talán n e m érezte a különvált, egymást kereső csonka­ ság vad ingerét. A természet jelenségeit is objektív kíváncsisággal szemlélte, s olyan következtetésekre jutott, amelyekkel csak századokkal később kezdett foglalkozni a földi tudomány. Lerajzolta, a z u t á n me70

chanikus eszközök nélkül fából megformálta a Föld jövőjének valamennyi találmányát. Ezeket Olaszor­ szágban ki is állították évekkel ezelőtt. Művész, ve­ gyész, fizikus, építész, szobrász, festő volt egy sze­ mélyben, és nagyon hiányolta a szárnyait. Tükörírá­ sa egy időtlen géniuszé, akinek furcsa, fordított b e t ű i igazi hazájának, egy különleges „tükörvilágnak" az ideáját vetik fel a gondolkodó emberben. Wells Háború a levegőben című írása öt évvel a Wright fivérek első repülése u t á n j e l e n t meg. E b b e n valóban jóserejű felismeréssel állítja, hogy a repülő­ gépek veszedelmes változást j e l e n t e n e k a h á b o r ú k ­ b a n . A földi h a r c s z í n t é r r ő l a légtérbe helyeződik át az ütközetek súlypontja, s azok d ö n t i k el a konfliktu­ sok kimenetelét. Ez t e r m é s z e t e s e n egy t ö r t é n e l m i lo­ gikával gondolkodó író végkövetkeztetése lehet. De van itt m á s is, ami némileg h á t b o r z o n g a t ó előrelátást m u t a t . A fölszabadult világ című, 1914-ben megjelent könyvében Wells 1933-ra jósolja az első mestersége­ sen előidézett a t o m h a s a d á s t és az ebből s z á r m a z ó drámai átalakulásokat. Mindez p á r esztendővel később meg is valósult. Wells az első a t o m b o m b a ledobását 1958-ra jósolta. E b b e n t i z e n h á r o m évet tévedett. H i r o s i m á t 1945. augusztus 6-án tette a földdel egyenlővé az első atombomba, amelynek következményeit, sugárfertő­ zését ma is szenvedi a kevés m e g m a r a d t - akkor fia­ tal - nő, férfi és gyermek.

7i

A Mi lesz holnap? című könyve a legfigyelemre­ méltóbb profetikus műve. Arról szól, m i k é n t tör ki a II. világháború 1939-ben Lengyelország és Németor­ szág között Zanzig miatt. E könyvet én több évvel a m e g t ö r t é n t esemény előtt olvastam. Korda Sándor filmet is készített a m ű b ő l 1935-ben. Jövőképét Wells még azzal is kiegészítette, hogy az egész világ r o m b a dől, s a romokból csak egyetlen céltudatos embercso­ p o r t emelkedik fel. Keserű paradoxonként é p p e n azok a pilóták, akik véghezvitték a pusztítást. Ők a z u t á n r e n d e t t e r e m t e n e k a csodával h a t á r o s m ó d o n megmenekült, gyér s z á m ú csoportok között. Lerak­ j á k egy világállam alapját, és hozzákezdenek egy sze­ r i n t ü k értelmesebb létforma újjáépítéséhez. Szám­ űzik a z o n b a n az emberi természet ösztönös megnyil­ vánulásait, a vallási fanatizmust, de a k u l t ú r á n a k , szórakozásnak nevezett „szabadosságot" is. Geneti­ kai tervezéssel és egyéb technikai, forradalmi eljárá­ sokkal viszik véghez ezt a később e n y h é n szólva két­ ségesnek bizonyult társadalmi diktatúrát. M e r t az volna, ha m á s f o r m á b a n is. Hiszen körvonalaikban ezek m á r m e g m u t a t k o z t a k azóta. Egyáltalán n e m je­ l e n t e n e k megnyugtató irányt, különösen a kultúrát, a morális elkötelezettséget és az egyéni szabadságot illetően. Wells Az emberiség jövője című művében látszólag teljesen elvesztette a jövőbe vetett hitét. E „holnapban" a II. világháború u t á n n e m következhet más, m i n t a m i n d e n n e m ű rendszert nélkülöző barbarizmus. 72

Aldous Huxley Szép új világa. 1932-ben egy hat­ száz évvel későbbi jövőt idéz olvasói elé. Könyve 1946-os, új kiadásának előszavában viszont azt írja: „Utópiám megvalósulása közelebb van, m i n t tizenöt évvel ezelőtt bárki gondolhatta volna. Ma m á r úgy lá­ tom, hogy e borzalom akár egy évszázadon belül is r á n k szakadhat." Andrej Amalrik orosz emigráns író és George Orwell művei is a j e l e n ü n k p r o b l é m á i b a n megpil­ lantott s az ilyen kérdésekből szükségszerűen be­ következő eseményekre vetítenek villámfényt. Ők Wellsszel, Huxleyval együtt „racionális p r ó f é t á k n a k " nevezhetők. Vannak a z o n b a n „ i h l e t e t t n e k " értékelt J ö v ő b e l á t ó k " . N e m kisebb elmék, m i n t a mi Pető­ fink, Jókaink, K a r i n t h y Frigyesünk. Próféciáik félel­ metes pontossággal bekövetkeztek sok évvel a megje­ lenésük u t á n . N e m h i n n é m , hogy művelt magyar ol­ vasó ne i s m e r n é J ó k a i n a k A jövő század

regényét,

Petőfi verseinek utalását h a l á l á n a k körülményeire, hogy n e m fog ágyban, p á r n á k közt meghalni, és Ka­ r i n t h y Frigyes megjelent n a p l ó j á n a k félelmetes uta­ lásait felesége, Boga 1918-ban bekövetkezett halálára, s a 20-as évek elején í r t színdarabjában, a Holnap reggelben p o n t o s megfogalmazását az évtizedekkel későbbi saját agydaganatának, a m e l y n e k akkor még semmi nyoma n e m volt. Egy lengyel szerzetes 1790-es jövendölései szerint 1938-ban általános h á b o r ú tör ki az egész világon, amelyben az embereket egyedül a gyilkolás szándéka 73

hajtja. E szörnyű h a r c m i n d e n alkotást romba dönt, ami a veszett h o r d á k útjába kerül. Aligha lehetne p o n t o s a b b a n l e í r n i a II. világháborút, de az u t á n a következő időt sem. Sajnos, e hihetetlen egykori ké­ pek k o r u n k jelenévé váltak. Ma m á r m i n d e n gondol­ kodó ember saját b ő r é n tapasztalja, a média által hozzáférhető d o k u m e n t u m o k o n látja, olvassa, hogy a győztes h a t a l m a k - é p p e n úgy, m i n t az I. világhábo­ rú u t á n - bosszútól vezérelt, esztelen szerződéseket kötve vesztették el a békét. Világunk társadalmi, öko­ lógiailag kibékíthetetlen faji, politikai tűzfészkek ön­ pusztító bolygójává változott. T ö b b ember, asszony, gyermek, öreg, fiatal h a l meg, válik nyomorékká, föl­ dönfutóvá, h o n t a l a n n á , megkínzott, sugárfertőzött rabbá, gyógyíthatatlan járványok hordozójává, m i n t a két világháborúban együttvéve. így beszél erről a lengyel szerzetes az 1700-as években: „E pusztulás u t á n , 1986-ban újra helyreáll a bizonytalan, feszült­ ségektől terhes béke, de c s u p á n n é h á n y esztendeig t a r t . 1988-ban egy r e t t e n e t e s üstökös jelenik meg az égbolton." A Halley-üstökösről, amelyről évezredek óta t u d o t t az emberiség, neki is t u d o m á s a lehetett. Amiről az ő jóslata szól erre a d á t u m r a vonatkozólag, az az öbölháború, Csernobil, a jugoszláviai hosszú öldöklés és a Szovjetunió szétesése. „1996-ban - foly­ tatja az ismeretlen szerzetes - világméretű földren­ gés rázza meg az egész földgolyót. Olaszország, Szicí­ lia, Portugália csaknem eltöröltetik a föld színéről." Ez n e m teljes m é r t é k b e n következett be, tagadhatat74

lan azonban, hogy a természet ellentámadásba len­ dült szörnyű kataklizmáival az emberi létforma ellen szinte egész bolygónkon. Fegyverei olyan elemi csa­ pások, időjárás-változások, amelyeknek valójában a 2000. év u r á n u s z i korszakváltása lehet, ha n e m is az egyedüli, de a legfőbb magyarázata. Természetesen n e m hagyható ki és n e m is tagadható, hogy az e m b e r a biosz t u d a t l a n bűvészinasaként ügyetlenül bele­ babrál az őt körülvevő elemi erők összefüggő, zseniá­ lisan m ű k ö d ő törvényszerűségeibe. Ezek súlyosan visszaütnek. M e r t a természet ellen n e m lehet b ü n ­ tetlenül varázsolni! Ez egy olyan egyetemes tétel, amelyet az ősnépek tudtak, és sohasem szegtek meg. Az emberi létforma veszélyeztetése olyan méretűvé vált, hogy erről n e m c s a k a kivételes géniuszok, ha­ n e m az ezerszájú és milliókarú média is d o k u m e n t á ­ ciós fotókkal, statisztikákkal, szavak vészharangjai­ val figyelmezteti az ö n t u d a t t a l bíró, értelmes földla­ kókat.

E

statisztikákat

az

emberiség legnagyobb

tudósai készítik számítógépekkel. De ki hallgat rá­ j u k ? Az a 80 százalék többség, akinek sem p é n z e , sem h a t a l m a n i n c s hozzá, hogy elhárítsa a m á r meg­ indult kataklizmát? Vagy az a 20 százalék j ó l é t b e n dúskáló, h a t a l m a t birtokló kisebbség, akinek esze ágában sincs törődni - n é h á n y semmit meg n e m oldó látszatintézkedésen túl - a néppel, amelynek nevé­ b e n kormányoz? Nagy kérdés ez. És az is m a r a d . De a t ö r t é n e l e m lavinája n e m kíméli sem a szegényt, sem a gazdagot. 75

K u n y h ó t és palotát egyaránt magával sodor, felégeti, özönvízzel borítja, a megnyíló föld szakadékába veti. A világ leggazdagabb, leghatalmasabb emberei se t u d t a k egyetlen percet sem vásárolni m u l a n d ó tes­ t ü k n e k szédítő aranykincseikért, rangjukért cserébe. Onassis, a hajómágnás ott nyugszik a Skorpió szi­ getén lévő görög katolikus templom mellé épített sír­ boltban, az ifjan szerencsétlenül járt, egyetlen fia és h a r m i n c n y o l c éves k o r á b a n elhunyt leánya mellett. Halott nagy szerelme, a csodálatos művész, Maria Callas és egy rövid, díszes, de sikertelen, Onassissal való házasság u t á n Jackie Kennedy Onassis is. Krisz­ t i n a nevű, fényűző jachtja egy eldugott kikötőben rozsdásodik, amelynek még vízcsapjai is aranyból készültek, és padlóját a Kréta szigeti mozaikokból ra­ k a t t a ki. Ma senkinek n i n c s pénze e n n e k az irigyelt, csodált j a c h t n a k az üzemeltetéséhez. Onassisnak 200 milliárd fontja volt. T ö b b ország bankjába helyezett el l - l millió fontot a biztonság kedvéért. Biztonság? Vajon n e m az jelentheti-e az egyetlen biztonságot, ami akkor is a m i é n k marad, ha mezítelenül belé­ p ü n k az alkonyi bárkába? N e m volna-e érdemesebb rövidebb-hosszabb idő­ re t u d a t o s í t a n u n k felöltött j e l m e z ü n k b e n - amelyet m i n d e n előadás és szerep u t á n bizonyosan le kell v e t n ü n k - azt a p a r á n y i tűzmagot, amely örök ben­ n ü n k ? Hiszen ami m u l a n d ó , az n e m igaz. Az alvilági 76

révész a vámnál m i n d e n t elvesz tőlünk. Egyedül e végtelenül igazat hagyja meg, amelyről a bölcsek és az alázatos tudósok beszélnek. Bizony, érdemesebb volna! 1997

ogy m i k é n t és m i é r t kerültek a hasonlíthatatla­ n u l furcsa, groteszk élőlények erre a kósza, mérgezett légkörű csillagra, azt elképzelni sem tu­ dom. T ö p r e n g é s r e velük kapcsolatban az késztetett, hogy álom-énem meghívást kapott valamely „kiski­ rályszerűségtől",

akinek

sikerült

túlháborognia

a

többi őrjöngő háborgót, s így a fejük fölött ágálva uralkodott, amíg végül lerángatták önmaguknál is mélyebbre. Testem békésen p i h e n t ágyában, s könnyedén su­ h a n ó , súlytalan álomtestemet elvághatatlan, végte­ lenné nyújtózó köldökzsinór kötözte hozzá, vagyis sorsomhoz. Tantalúszia száműzött dühöngői semmi­ képp n e m szakíthattak el szűkebb hazámtól, a Föld­ től, amelynek válságai szerencsére csak nyomokban rejtették

a

szörnyűségeket,

amelyeknek

Tantalú-

szián, a száműzöttek bolygóján tanúja lehettem. Még jó, hogy egy s u h a n ó álom-énnek n e m kell beszívnia 78

az ilyenfajta bolygók réteges, zaklató, az őrjöngőket abszurditásig hevítő légkörét. H á t n e h e z e n t u d o m leírni, miféle csoportok ma­ rakodtak, nyihogtak, üvöltöttek, sikoltoztak e bol­ dogtalan csillagon, m e r t lényük és létük alig fér em­ beri szavakba. Persze az álom-én többletérzékszervei felfogtak valamit s z á m ű z e t é s ü k okáról, arról, hogy miért selejtezték ki őket, s telepítették át egy ilyen bolyongó égitestre, m e r t n é l k ü l ü k is elég baja volt a Földnek mostanság. Az e m b e r b e n ugyanis m i n d i g van esély a rossz mellett a j ó r a is. Igaz, előbb követi el a rosszat, a z u t á n imádkozik. Előbb megy a kocs­ mába, bordélyba, csalja meg a feleségét, szeretőjét, hazudik a szüleinek, b a r á t a i n a k , s a z u t á n megy gyónni a templomba, ahol feloldozzák. Tehát törek­ szik arra, hogy megszabaduljon belső p o k l á n a k dé­ monaitól. Csak álom-énem t u d o t t arról, hogy a jövő­ b e n is mindig ugyanez lesz a s o r r e n d . A b ű n az ő édes ízeivel, s u t á n a a megbánás, amelyet a feloldozás áldása követ. A föld kegyelmes, méltóságos u r a i ezt így kalkulálták bele számításukba e zavaros kis kék bolygó sorsát illetően. Van még é p p e n elég csil­ lag, ahol másfajta létformát is k i p r ó b á l h a t n a k . M i é r t szomorítanák el az e m b e r k u d a r c o t azzal, hogy tuda­ tosítsa,

kölcsönköntösben,

mókuskerékben

forog

folyton, szerepeket cserél, a jóság és a gonoszság vég­ letei között hányódva. Sohasem lesz egészen rossz, és sohasem lesz egészen j ó . Arról pedig szó sem lehet, hogy megtalálja a közép egyensúlyát. Szabadulásra 79

majd egy másik bolyongó édeni szférájában lesz le­ hetősége, amikor sikerül kitörnie ebből az ostoba sorskeringőből. Tantalúszia élőlényeiben viszont eluralkodott az ádáz gonoszság, a gyűlölködés, a bosszú m a r ó sava. Semmi m á s n e m ülepedett le lényükben, csak ez az iszonyú esszencia. E z é r t kellett száműzni őket bizo­ nyos elképedt magasabb fórumoknak, m e r t indulat­ vírusuk veszélyes góccá válhatott volna az amúgy is fertőzhető földlakók számára.

Ugyanis e rémítő,

mégis izgalmas csoportok m i n d e n egyes tagja, egye­ de m e r ő b e n különbözik a másiktól. E különbözősé­ get a z o n b a n egyik sem b í r t a elviselni. Álom-énem egyszerűen n e m tudta, sírjon-e vagy nevessen, olyan alakzatokat

produkáltak

e

kisebb

vagy

nagyobb

szörnyszülöttek, akik kevélyen viselték torzulásai­ kat. Volt közöttük, aki h á r o m lábon csetlett-botlott, a m á s i k n a k az o r r a a derekáig lógott, akadt köztük tör­ pe, p ú p o s , óriás, csápokkal fogdosó, kígyószerűen vonagló,

gyökereivel

futkosó,

póklábon

sziklákon

mászkáló, nagy, zizegő szárnyakon röpdöső, haltes­ tű, m a n ó a r c ú kétéltű, h a s á n csúszó hüllőlény. Vala­ miféle ö n t u d a t derengett b e n n ü k , de k o m m u n i k á l n i n e m t u d t a k egymással, legfeljebb vadul rikoltozni, dúlt haragjuknak iszonyú hangot adva afölött, hogy a másik olyan, amilyen. Nagy tömegekben tépték, mar­ ták egymást. Ez volt a fő foglalkozásuk. Sebesültek hevertek szanaszét, de senki sem törődött velük. Va­ lamiféle sűrű, esszenciális lelkek tápászkodtak ki e 80

sebzett hüvelyekből, hogy új kérget növesszenek ma­ guk köré, és visszaszülessenek ugyancsak a szám­ űzöttek csillagára h á b o r ú z n i , veszekedni. Tulajdonképpen én valamely felsőbb intézkedés folytán látogathattam el a m i n d e n k u d a r c o k bolygó­ jára. Ott bizonyos eszközök hiábavalóságának lehet­ tem szemlélője, amelyekkel F ö l d ü n k ö n é p p e n re­ ménytelen m ó d o n kísérleteznek. Talán azt hiszik e hatalmak, hogy én valamiképpen változtathatok azon az őrült tévedésen, hogy k o r u n k b a n , sőt a jövő­ be nyúlóan is az emberfajta gyűlölettel akarja meg­ s z ü n t e t n i a gyűlöletet, bosszúval a bosszút, harccal a harcot és háborúval a h á b o r ú t ? ! Mást n e m tehetek - m e r t tehetetlen vagyok -, m i n t hogy leírom álomtapasztalataimat Tantalúsziáról, a száműzöttek bolygójáról, s h o z z á t e s z e m szerény vé­ leményemet, amely szerint F ö l d ü n k ö n is v a n n a k olyan vezetők, diktátorok, harcosok, akik kizárólag tantalúsziai módszereket k é n y s z e r í t e n e k népeikre. Ezért került a világ ekkora slamasztikába. Vajon n e m kellene-e n é h á n y csoportot és veszélyes egyedet ezek­ ből is áttelepíteni Tantalúsziába? Aki hallja, adja át! És súgva tegye hozzá: b i z o n y o s a n előjönnének akkor az igazi, most bujkáló, szelídebb vezetők, akik tud­ ják, hogyan kellene a másikat elfogadni, azzal meg­ egyezni. Hogyan kellene rálépni a Föld jövőjéhez vi­ vő, második, j o b b lehetőséget kínáló ú t r a , amely a h u m á n u m fényétől átfűtött, élhetőbb élethez vezet. 2002

A vajákos szó az értelmező kéziszótár szerint varázslót, jövendőmondót, de csalót, szélhámost is jelent.

em tagadhatjuk, hogy a 2000. év fordulójához érkezve, rengeteg problémával, kiúttalannak tű­ nő válsággal kell megküzdenünk. Ezek között sajátos helyet foglalnak el az egyre szaporodó szekták. Van­ n a k h u m á n u s célokat követő, rászorulókat, elesette­ ket önzetlenül segítő csoportok, de akadnak zsarnokian erőszakos társulások is, amelyek rendszerint egy mágnesesen szuggesztív, erős egyéniség köré szerve­ ződnek. Ezek a szektavezetők gyakran becsvágyó, fa­ natikusan megszállott, önjelölt próféták. N e m egy kö­ zülük a z o n b a n ravasz, ügyes sarlatán, aki visszaél a tudatlan emberek hiszékenységével. E gyöngeséget manipulálják az egyénekben és a tömegekben a para­ noiás diktátorok, a gyilkos b ű n ö z ő k is. Az I. világháborút kisgyermekként, s az u t á n a kö­ vetkező egzisztenciális, erkölcsi, lelki válságkorsza­ kot tizenéves k a m a s z lányként éltem át az író foto­ grafikus emlékezetével. 82

A II. világháborút követő zűrzavarban felburján­ zó, vészesen kétes szekták helyett az 1920-as években a spiritiszta szeánszok szaporodtak gomba m ó d r a a mi összezsugorodott kis országunkban. E mozgalma­ kat összehasonlítva a 2000. korszakvégünk ijesztően agresszív szektáival, a spiritizmus szelíd „bárányhim­ lőnek" t ű n i k a világvégepánik, a profitéhes kapzsiság, a tébolyult fanatizmus által felkorbácsolt, fertőző mozgalmak szellemi ebolavírusa mellett. A varázslatokba, jóslatokba vetett hit egyidős az emberiséggel. É p p e n úgy, m i n t a hiszékenységgel viszszaélő csalók tömegmanipulációi is. A spiritizmussal Észak-Amerikában kezdett fog­ lalkozni a Fox nővérek társasága 1848-ban. N á l u k ez asztaltáncoltatást és kopogó szellemekkel való kér­ dés-felelet játékot jelentett. Módszerük h í r e villám­ gyorsan elterjedt. Philadelphiában 1853-ban m á r 300 spiritiszta kör működött. A következő n é h á n y évben az USA-ban 30 000 m é d i u m o t t a r t o t t a k szá­ m o n . Az Újvilág forrongó tégelyéből ez az izgalmas, egyre többféle változatot t e r e m t ő spiritiszta mozga­ lom átkerült E u r ó p á b a . Angliának n e m c s a k kísértet­ kastélyai váltak divatossá, h a n e m spiritiszta templo­ mai is épültek a XX. század elején, amelyekben kü­ lönféle transz- és író m é d i u m o k közvetítették h a l o t t szeretteik üzeneteit a túlvilágról gyászoló hozzátar­ tozóiknak. A h á b o r ú felerősítette s a többi országban is elterjesztette a spiritizmust. Mozgalma e világégés u t á n érte el csúcspontját. Különösen a vesztesek kö83

zött hullott t e r m é k e n y táptalajra, így Magyarorszá­ gon is. Külön lapja, könyvkiadója volt. Megalakult központja is, amelyet a Nagykörnek neveztek. E n n e k szétlövellt spóráiból villámszerűén szaporodtak a ki­ sebb körök. E társaságok mindegyike n é m i gyanak­ vással figyelte a többit. Valamennyiben kialakult ugyanis a meggyőződés, hogy egyedül saját tanítása­ ik hitelesek. S túlvilági szellemi vezetőjük - aki köz­ vetítő m é d i u m u k által kinyilatkoztatásokat közöl áhítatos hívőivel - r a n g b a n magasan a többi kört ve­ zető szellemek fölött áll, ami más „szakmákban" is az örök emberi balgaság történetéhez tartozik. A spiritizmus eszmei t a r t a l m á t különféle világ­ vallások összetákolt, hígabb töredékeiből ötvözték. A szeánszok r e n d s z e r i n t bibliaolvasással, imákkal kezdődtek. U t á n a a m é d i u m l e h u n y t a a szemét, teste r á n d u l t egyet, ami azt jelentette, hogy rangos szellem foglalta el az „eszköz" testét, és rajta át m o n d t a el közvetítője intelligenciájának szintje szerinti értel­ mesebb vagy zavarosabb szentbeszédét. Következett a „szenvedő szellem", akit a m i n d e n k o r i körvezető­ n e k kellett felvilágosítania, hogy meghalt, m e r t neki fogalma sem volt róla. Ugyancsak ő figyelmeztette, hogy bánja meg b ű n e i t , mielőtt új testet kell öltenie. A spiritizmus ideakészletéhez h o z z á t a r t o z o t t a rein­ k a r n á c i ó hite is. Családomnak volt egy rövid spiritiszta korszaka, amelyet így visszatekintve fontos, levedlett kígyóbőr­ n e k tekintek szellemi fejlődésünkben. 84

Szüleim m á r kezdetben is magasabb síkon közelí­ tették meg a témát, m i n t a legtöbb, kritikátlan rajon­ gásában fejbúbig m e r ü l t spiritiszta. N o h a ők m a g u k is kompromisszumot kerestek és kötöttek eleinte. A külvilág k a p u i bezárultak. A kirakatsikerek le­ hetősége megszűnt, anyagi forrásai elapadtak. Sor­ s u n k b a n duzzasztógát lépett működésbe, hogy spiri­ tuális szomjunk bárkáját a végtelen szellemi óceánra emelje. Szüleim védettségüket e pszichikailag maláriás te­ rületen elsősorban intelligenciájuknak, erős h u m o r ­ érzéküknek, s n e m utolsósorban színészi tapasztala­ taiknak köszönhették. I r t ó z t a k m i n d e n h a m i s r i p a c s kodástól. É p p e n ezért spiritiszta tevékenységük első pillanatától kezdve e r e t n e k k é n t t a r t o t t a s z á m o n őket a régi iskola legtöbb spiritiszta pápája, a meglepő túl­ világi pedigréktől felduzzadt ö n é r z e t ű körvezetők, a dilettáns m é d i u m o k és ájtatos követőik csoportja. Színes, merész dramaturg-színészi professzionizmu­ suk heves gyanakvást és ellenszenvet ébresztett. Mi­ vel tevékenységük hatásosabb volt a megszokott, éme­ lyítő, vasárnapi prédikációknál és nyögdécselő szen­ vedőknél, a primitívebb körök tagjaiban tompa, irigy d ü h ébredt. Az értelmesebbek viszont szentségtörést szimatoltak b e n n e . Apám, Balogh Béla filmrendező azért kezdett elő­ ször filozófiával, t u d o m á n y o k k a l foglalkozni, hogy cáfolni próbálja tételeiket. Később a z o n b a n anyám­ mal együtt ők is hozzáragadtak a mesebeli h a t t y ú 85

hoz, m i n t m i n d e n k i , aki e ragyogó, égi m a d a r a t meg­ érintette. A b á t y á m - kalandos fantáziája és kíváncsisága ellenére - rögtön tartózkodó álláspontra helyezke­ dett a m á m o r o s a n türelmetlen hittérítőkkel szem­ ben, akik reggeltől késő éjszakáig felajzott gondolat­ nyilakkal lestek az üdvösségen kívül tenyésző, n o m á d lelkeket. Én a z o n b a n egy ideig boldog tisztelettel kö­ vettem a felnőttek játékát. H i n n i a k a r t a m , amit ők hittek, és l á t n i a k a r t a m , amit látni véltek. Később persze engem is megrontottak a „kajánok", a kör fia­ taljainak forrongó, h a r c o s a n bíráló klikkje. Az egyre népesedő k ö r n e k mi voltunk az akkori „dühöngő if­ júsága". Ez a frontképződés a „bigottak" ellen mind­ két csoportra h a s z n o s erjesztőként hatott. Éjszakába nyúló, végeláthatatlan viták kényszerítették rá az el­ lenfeleket, hogy állításaikhoz a legjobb érveket keres­ sék össze. Semmi sem t ű n t például fontosabbnak annál, m i n t hogy apánkkal szemben megvédelmezzük Scho­ penhauert,

akit elkeseredetten támadott. Ahhoz

azonban, hogy letaglózza előttünk, neki is alaposan meg kellett i s m e r n i e . Sőt, azt sem h a g y h a t t a figyel­ m e n kívül, hogy kortársai mit í r t a k e filozófusról. E n n e k a s t ú d i u m n a k az lett a következménye, hogy valósággal beleszeretett S c h o p e n h a u e r epés h u m o r á ­ ba, s úton-útfélen idézni kezdte. Ezen a p o n t o n felmerült a különféle filozófiai is­ kolák kérdése. A gondolkodás gyökereinek felkutatásé

sa nélkül hiányosnak é r e z t ü k szellemi fegyvertárun­ kat. N e m nélkülözhettük az indiai bölcselet, az egyiptomi filozófia, a babiloni csillagtudomány mel­ lett Platón, Szókratész, Empedoklész, Püthagorasz, Démokritosz alapvető spekulációit sem. Descartes, Spinoza m á r csak logikus továbblépés volt a megkez­ dett ú t o n . S mialatt így életre-halálra h a d a k o z t u n k I s t e n lé­ te vagy nemléte, a szabad akarat vagy a d e t e r m i n á ­ ció, a logikai kategóriák érvényessége és az i n t u í c i ó fölött, a frontok észrevétlenül megközelítették egy­ mást. Sőt. N é h a meglepő m ó d o n szövetséget kötöttek egy-egy vendégszereplő m é d i u m - p r i m a d o n n a vagy skalpgyűjtő szándékkal sorainkba t ö r t harcias körve­ zető próféta ellen, aki diadalmas „szellemüzenetek­ kel" akarta megcáfolni a mi „vezető szellemeinket". Ilyenkor persze tudtuk, h o l a helyünk, akkor is, ha lényegében véve n e m é r t e t t ü n k m i n d e n b e n egyet. A p á n k óriási méltósággal, kifogyhatatlan érvek­ kel és szenvedélyes hangerővel vett részt szellemi bi­ r o d a l m u n k védelmében. Az összecsapások hevessége a középkori zsinatok vadságára emlékeztetett. Mód­ szereiben is erősen hasonlított a primitív hitvitákra, a m e n n y i b e n a logikus érveket irtózatos személyeske­ dés és elképesztő állítások helyettesítették. Egyik fél megvádolta a másikat azzal, hogy sátáni gőgjében tel­ jesen szeretetlenné vált. A m i a n n y i t jelent, hogy új­ ra megfeszítette Krisztust. A másik viszont kijelen­ tette, hogy ezzel csak régi gyanúját igazolja, misze87

r i n t kedves testvére az Antikrisztus szolgálatába sze­ gődött. A válasz erre kissé fuldokló felszólítás volt, hogy a p á m t a r t s o n sürgős önvizsgálatot, m e r t meg­ szállottság t ü n e t e i m u t a t k o z n a k rajta. Sajnos n e m hallgathatja el tovább, hogy az „ellentét" k a r m a i kö­ zé került, az inkarnációs múltjában rejlő kegyetlen gyilkosságok következtében. „Úgy!" - bólintott a p á n k ádáz mosollyal. Azután rákezdte a maga mondókáját. Ha Eszter m é d i u m m á r olyan alaposan u t á n a j á r t az ő előző inkarnációinak, nyilván saját múltját is felkutatta abból az alkalom­ ból, hogy az egyik legdaliásabb körtagot kinevezte duáljának, és elválasztotta a feleségétől. Továbbá azt is szeretné t u d n i , mi lehet az oka a n n a k , hogy mé­ diumok

duáljának

földi

megtestesülései

mindig

olyan gyermeteg ifjak, s lényegesen csinosabbak a ki­ selejtezett, öreg férjnél. S ha m á r ilyen szépen együtt v a n n a k kedves testvérével (a testvér megszólítás kö­ telező volt), t a l á n n e m haragszik, ha megkérdezi, tud-e olyan esetről, amikor egy éltesebb körvezető csúnya, öreg n ő b e n ismerte volna fel lelkének másik felét? Ez persze szándékos telitalálat volt, m e r t az ellen­ fél n e m r é g t ö r t é n t „megduálosodása" a spiritiszta szalonok legfőbb beszédtémája volt. A sebesült fel­ hördült, a z u t á n méltatlankodó ellentámadásba kez­ dett. Savonarolai eksztázisban a n n y i r a ordított, hogy rettegni kezdtünk, a szomszédok leszólnak a házmes­ terért, vagy r e n d ő r t hívnak. A p á n k a z o n b a n elemé88

b e n érezte magát. Ellenfele őrjöngése egyre nyugod­ tabbá tette. Hangja szinte lírai m ó d o n gyöngéddé vált, amikor a r r a kérte, uralkodjék az i n d u l a t a i n . Az indulat halálos b ű n , és az ördög idéző formulája. A spiritiszta erkölcs alaptörvényeiben j á r a t o s egyén tisztában van azzal, hogy aki ilyen sötétlilára gyúlt fejjel, üvöltve prédikál, a n n a k n i n c s igaza. Figyelje meg, ő milyen szelíd, csendes és alázatos feltétlen igaza t u d a t á b a n . Azért, m e r t m a g a s r e n d ű szellemi vezetők állnak az oldala mellett. E m a g a s r e n d ű szel­ lemi vezetők fölényét Eszter m é d i u m kétes e r e d e t ű sugallói fölött p o n t o s a n le lehet m é r n i e megtévedt eszköz cselekedetein és szavain. Ez a n n y i r a világos m i n d e n épeszű e m b e r előtt, hogy vitatkozni sem le­ h e t rajta. Tehát tovább vitatkoztak ebédtől vacsoráig, s az­ u t á n vacsora nélkül késő éjszakáig. A családtagok riadtan vették körül a két megvadult körvezetőt. Olyan fanatikusan csaptak össze, ahogyan antik hadvezérek vívtak egymással a n n a k idején, akik­ nek párviadala országok sorsát döntötte el. A szeánszokon átvonuló v e n d é g m é d i u m o k egytől egyig esély nélkül i n d u l t a k n á l u n k . Siralmas produk­ ciót m u t a t t a k a n y á n k színes egyénisége, m o d u l á l t hangja és dramaturgiai érzéke mellett. H i á b a hurcol­ ták magukkal d ü h ö s áhítattól remegő, h i t ü k é r t ölni kész testőrgárdájukat. N e k ü n k r á n g a t ó z h a t t a k , gü­ gyöghettek vagy prédikálhattak, n e m d ő l t ü n k be ne­ kik csak azért, m e r t csapnivaló komédiázásuk köz89

b e n l e h u n y t á k a szemüket. S ahelyett, hogy kiűzték volna belőlünk a kritika és h u m o r ördögét, mi ű z t ü k ki őket szellemi dimenzióink közül. E forrongó évekből - válságok, harcok, felejthetet­ len hangulatok és gyökeres átalakulások köréből mentális t ű z b e n edzett intellektussal k e r ü l t ü n k ki m i n d a n n y i a n . Aki n e m b í r t a szenvedélyes tudás­ vággyal és értelmi képességekkel, leszakadt tőlünk. A rendkívüliség nyitott esélyei közül visszasodródott meghatározott sorsába. Mi azonban, a „kajánok" és „bigottak", elérkez­ t ü n k személytelen megismerési nosztalgiánkkal az aranymetszet titokzatos középpontjába. A b á t y á m és én a teljes tagadás végletét megjárva, szüleink a szek­ tás hiszékenység zavaros egzaltációjából kiemelked­ ve, ott álltunk együtt az összefüggések tudományá­ n a k kimeríthetetlen szellemi kincseskamrája előtt. 1999

tetszetős és értékes ásványokat csillogó, külön­ leges fényjátékuk, színük, átlátszóságuk mellett a fizikai h a t á s o k n a k ellenálló időtállóságuk, kemény­ ségük alapján sorolják a drágakövek közé.Használatuk szinte valamennyi k u l t ú r k o r s z a k b a n a vallási, világi hatalmak, az energia és a sugárzás jelképeihez kötődik. A titkos tudásra, az igazságra, de a profán szerelemre és a vagyoni gyarapodásra is u t a l n a k . A mágiában betöltött szerepük is igen fontos volt. A világegyetem k o n c e n t r á t u m a i k é n t baj elhárító je­ lentőséggel bírtak. Az ásványok elsősorban a Bak csillagkép követei. További alcsoportjaik szerint sorolják a többi állatövi jelhez, bolygókhoz, számokhoz. Ilyenformán össze­ köttetésben állnak a csillagokkal. Rejtélyes élet, apály és dagály váltakozik b e n n ü k . Az ásványokban a sűrí­ tési folyamat alatt t ö r t é n i k meg a titokzatos átalaku­ lás, amelynek végcélja a sugárzás. 91

M e n n y i t öltek, szerettek, gyógyítottak, romboltak és építettek a drágakövekért! Becsvágyó, szépséges rangért, vagyonért magukat áruló nők, férfiak többet sejtettek, m i n t t u d t a k a testükön h o r d o t t ékszerek igazi jelenőségéről. A „vajákosok" viszont bizonyosak voltak abban, hogy a drágakövek, az igazgyöngyök, sőt a kristályok is élnek, károkat okoznak vagy gyógyítanak. Lelkük van. Viselőjükre vészt idéznek, de védik is őket, ha csillagaiknak, jellemüknek, sorsuknak megfelelő ta­ l i z m á n t választanak ékszerül. M e r t a talizmánok va­ lójában a természet és a kozmosz őserejének gyűjtő­ lencséi és vetítőgócai. De ahhoz, hogy kifejtsék hatá­ sukat, h i n n i kell b e n n ü k . A drágakövek lelke kimeríthetetlen téma. Örök rejtély. A teljesség igénye nélkül választottam közü­ lük n é h á n y a t .

GYÉMÁNT Hajdani tűzhányók tiszta szénanyaga. Színszóró ké­ pességétől függ a csillogása, amelyet a gyémánt tüzé­ nek neveznek. Egyike a legértékesebb drágaköveknek. Szépségét többnyire a briliáns alakjával emelik ki. A fény, a tartósság, az őszinteség és az ártatlanság jelképének tartják. A hagyományok szerint hatásta­ lanítja a mérgeket, ellenáll a mágikus támadásoknak. Áttetszősége az emberi gondolatatok tisztán tartásá­ ra utal. 92

A gyémántot szinte m i n d e n vallási hagyomány­ b a n kiemelkedő jelentőségű jelképként tartják szá­ mon. A b u d d h i s t a tradíció egyik fő szimbólumává lett. „Drágakő a lótuszkehelyben." E drágakő a fizikai szem számára l á t h a t a t l a n . Az elpusztíthatatlan böl­ csességre utal. Ahogy a gyémánt nagyon magas nyo­ más alatt préselődik, érlelődik, úgy a lélek szenvedé­ seiben születik meg később ez az elpusztíthatatlan, bölcs ragyogás. A gyémántszívű ember az, aki min­ den kísértésnek, t á m a d á s n a k ellenáll. Az Oroszlán csillagképéhez rendelik. Királyok ko­ r o n á i n a k ékköveként az állhatatosságot, a legyőzhe­ tetlenségét sugározza.

AMETISZT Ősi hagyományok szerint a drágakövek és az elemek azonos energiák különböző halmazállapotát jelentik. Az ametiszt m á r az ókori hellén és földközi-tenge­ ri civilizációk kultikus ékköve volt. Elnevezése is tő­ lük származik. A jóság, a szűzies szerénység, a szere­ tet és a bölcsesség jelképe. Violakék és lila árnyalatai úgyszólván valamennyi vallás főpapi díszöltözéké­ nek fontos tartozékai. Nagy szerencsehozónak tart­ ják. Éppen ezért a nagy megpróbáltatások, ö r ö m ö k és bánatok köve. Mélységes részvét izzik b e n n e . Va­ lódi szerepe a z o n b a n a későbbi évezredekben elho­ mályosult. J u p i t e r i erőket idéző, mágikus varázskris93

tályból méltóságot emelő, n e m e s dísszé alakult át. Ha spirituális gyakorlat keretében rendszeresen fel­ töltik csillagforrása tiszta fényével, a Nyilas és a Ha­ lak szülöttek eleven hatóerejű, védő és jó emberi kapcsolatokat szövő talizmánjává lesz. Ha nyakék­ k é n t viselik, „borogatás" a szíven. Enyhíti a szomo­ rúságot, megbocsátássá szelídíti a haragot. A gyűrűsujjon (Vénusz-ujj) alkotó tevékenységre ösztönöz. A fül díszeként erősíti az u l t r a h a n g o k rezgéseinek befogadását. Az ametiszt száma 3+12. Absztrakt betűje a B.

RÓZSAKVARC Vénusz és S z a t u r n u s z n á s z á b a n fogant misztikus kristály. A léthajnal derűje és az alkonyat m i n d e n r e emlékező megismerése ölelkezik b e n n e . A művészetek és a kifejezőkészség inspirálója. A hangulatingadozásokkal s egyéb lelki eredetű szo­ rongásokkal szemben nyújt védelmet. A rózsakvarc áttetsző rózsaszíne n e m puszta visszfény. Legyőzte a sötétség félelmét és kísértéseit, s felderengtek b e n n e az ibolyán túli kozmosz kiterje­ dései. A szelíd ö r ö m és a h a l h a t a t l a n szeretet ékköve, amely Sophiának, a Bölcsesség leányának felhős ha­ j á b a n csillog elszórtan, m i n t a végtelen, égi tér csil­ lagpora. Száma a 6+11. Gyökérhangja a Ges.

94

A felsorolásból n e m hagyható ki a legszentebbként tisztelt jade, amely a spirituális világ széles t a r t o m á ­ nyaival áll kapcsolatban. Rejtélyes folyamatai, böl­ cseleti vonatkozásai, értéke miatt m á s drágakövek fölé emelik. Egyedülálló tulajdonságai m i a t t n a p ­ j a i n k b a n többre tartják például a krizolitnál, a krizopráznál vagy az opálnál. A jade fontos rituálék része volt, és az ma is. A maják legfőbb istenüket, a Tollaskígyó alakját for­ málták ki belőle, de p o m p á s palotáik m e g h a t á r o z ó dí­ szítő elemévé is vált. Az a r a n y n á l is többre becsülték. A h i n d u vallás k ö r é b e n a b r a h m a n o k kasztjának választott ásványa. A lámaisták pedig meditációik­ hoz használják, m o n d v á n : „felnyitja a h a r m a d i k sze­ met". Thaiföld királyának m i n d e n esztendő legnagyobb ü n n e p é n saját kezűleg kell megmosnia, megtisztíta­ nia a jádéből készült e m b e r nagyságú Buddha-szob­ rot. E rituálé értelme nyilvánvaló: őt és m i n d e n alatt­ valóját hivatott m e g m e n t e n i a tisztátalanságtól, a go­ noszságtól, a bánattól, a szeretetlenségtől. A vallásos zsidó emberek szertartásaikban a leg­ különfélébb színű és formájú apró kelyhekben fogják fel könnyeiket, hogy azok igazgyönggyé alakuljanak át, és egyetlen örökkévalójuk oltára elé helyezzék. A jade sugárzása szeretettől izzik. Gyógyít és be­ avat. Vigaszt nyújt. A csodák nemzője, szülője. 95

Gyógyhatásai: fejleszti a bátorságot, a higgadtsá­ got, az önzetlenséget és a szeretet képességét. A Halak csillagképhez rendelik. Hangja a H, Isten lélegzete.

AKVAMARIN „Az ékkövek és kristályok n e m mások, m i n t megal­ vadt, kozmikus sugárzások." Töménységükben tehát alvadt erők rejlenek, amelyek töltésüknek megfelelő h a t á s t árasztanak. A fizikai test mozgását, mozgékonyságát, a csont­ felépítést támogató, szívre is jól h a t ó gyógyító kőként tartják s z á m o n . Lelki szinten a kifejezőkészség és a rátermettség erősítését szolgálja. Az akvamarin u r á n u s z i kő. Rezgése a hetes rend­ szer fölötti, t e h á t t r a n s z c e n d e n s természetű. Ha az U r á n u s z bolygó viselőjének képletében fontos he­ lyen áll, és j ó k a sugárzásai, bizonyos túlérzékenysé­ get okoz b e n n e az utazásokkal, különösen a repülés­ sel kapcsolatban. Előre megérzi a balesetveszélyt, s így el is tudja h á r í t a n i . Pozitív értelemben növeli a m é d i u m i képességet, ami a n n y i t jelent, hogy érdek­ lődése a ráció fölötti síkok felé fordul, intuíciója a képzelet legbizarrabb kiterjedéseiből merít inspirá­ ciókat. Az akvamarin száma az 5+10. Hangja a H.

96

ÓNIX Szaturnusz ékszere. A 'titkos éjszaka köve'. A beava­ tás olyan misztériumaira utal, amelyek sötétben m e n n e k végbe. Színe ellenére - vagy é p p e n a z é r t rejtélyes álmok, megérzések idéző formulája. „Leföl­ deli", vagyis elhárítja a viselője h á t a mögött lopako­ dó veszélyeket, a felé irányuló, szenvedélyes indula­ tokat, ártalmas hatásokat. A pszichében a kiegyensú­ lyozottságra, a lelki érzékenységre, a világosságra h a t jótékonyan. A régi korok papjai egyedül mágikus s z e r t a r t á s o k alkalmával viselték. Mivel a drágakövekben elvont ideák kristályosod­ n a k látható formákká, valójában sohasem balszeren­ csehozó, h a n e m védő és gyógyító h a t á s ú a k . Ha egyegy tiszta fényű ékkőhöz baljós események fűződ­ nek, azok forrása az emberi tudatlanság és kapzsiság, n e m maga a „fénykő". A megigézett tolvajok tulaj­ donképpen azt az ideát kívánnák b e n n e m a g u k h o z zsákmányolni - esetleg még gyilkosság á r á n is -, amelynek a drágakő a jelképe. Az ónix olyan szülöttek gyámkodó, szerencseho­ zó szövetségese, akiknél a S z a t u r n u s z jó helyen áll, vagy előnyösek a sugárzásai. A legtöbb hűséget kötő a n t i k k á m e a és varázsgyű­ rű ónixból készült. Az ónix száma a 8. Hangja a D.

97

TOPÁZ Zöldes vagy aranysárgás színű, átlátszó drágakő. Az isteni jóság, a hűség, a barátság, a szeretet és a böl­ csesség kifejezője. A Hold hatásait igen érzékenyen tükrözi. Jóshelyek köveként t a r t o t t á k számon, rezgé­ sei a j ö v e n d ő m o n d ó t ringatták a révület állapotába. Szenvedélyeket csillapító, a szervezet általános erőnlétét javító, hosszú életet biztosító hatásáról is­ mert. A M e r k ú r bolygóhoz rendelik.

TÜRKIZ A keleti eposzok királyai j o g a r u k varázsköveként vi­ selték a türkizt. Ha belenéztek, meglátták b e n n e a jö­ vőt. A mesebeli királykisasszonyok t ü k r é t türkizzel kirakott keret ékesítette, s ők nemcsak saját szépsé­ güket, h a n e m távoli hadjáratokban küzdő szerelme­ süket is megpillantották b e n n e . A régi korok látnokai J u p i t e r égi tájaira lestek rá egy-egy tiszta fényű türkizen át; csillagablaknak tekintették, amely csak a magasabb tudatállapot révületében vált áttetszővé. Voltak bizonyos gyakorlatok, amelyeket az „ékkő­ vé sűrített J u p i t e r r e l " végeztek. A tisztánlátás képes­ ségének gyorsabb kifejlődését tulajdonították neki. Perzsiában ma is a türkiz a legkeresettebb ékkő. Nyugtató, h ű s í t ő h a t á s ú szerencsehozónak tartják, amely fokozza a szépséget, s a szépség keltette szen98

vedélyt n e m korbácsolja indulattá, h a n e m b e n s ő örömmé oldja. A türkiz száma a 3+12. Hangja a B.

KARNEOL Csillagképletünk fő jelölői szerint v a n n a k ékkövek, amelyek szinte l é n y ü n k részévé válnak; felderítenek, biztonságérzettel töltenek el b e n n ü n k e t . Ez kölcsön­ hatás. Minél inkább megtoltunk saját rezgéseinkkel egy ékkövet, a n n á l nagyobb erővel tükrözi azt vissza, mégpedig megtisztítva, magasabb síkra emelve. M e r t a kristályok, a drágakövek isteni ideák, szellemi tu­ lajdonságok élő jelképei. Magasabb régiókban élnek, és rejtélyes folyamatok m e n n e k végbe b e n n ü k . Az antik kor embere mágikus h a t á s t tulajdonított az ékköveknek, de t u d t a azt is, hogy ha valaki testileg vagy lelkileg kivérzik, akkor a kő is „megbetegszik", amelyet visel. Fakulttá, homályossá lesz. E t ü n e t e t fi­ gyelmeztető jelként értelmezték, sőt bajokat, b á n t a l ­ makat h á r í t o t t a k el a segítségével. A k a r n e o l a legrégebbi hagyományok s z e r i n t rossz befolyásoktól védő, baleseteket elhárító szerencsekő. B a r n a színe ellenére Mars-erők hordozója, ugyanakkor b e n n e rejlik az alkímia „ t ű z b e n átizzott szűz földjének" m i s z t é r i u m a is. Azokat az erőket szelídíti meg vagy idézi fel, amelyek a Föld géniuszá­ n a k lényében s z u n n y a d n a k . Az ősi idők főpapjainak mellvértjébe tizenkét drágakövet illesztettek a zodiá99

k u s tizenkét h á z á n a k megfelelően. A sort mindig a karneollal kezdték, az isteni méltóság jelképeként. M e r t a k a r n e o l „a földi h a l a n d ó k sorsáról döntő égi h a t a l m a k és az ember közvetítőjének" rangját, kivá­ lasztottságát jelentette. A k a r n e o l Mars-Szaturnusz kő. Száma a 8+9. Hangja a G+d.

HOLDKŐ

(ADULÁR)

A Hold kísérteties fénye, az esti égbolt örvénylő mélysége, a levegő rezgése záratott be irizáló, opálos, kék-tej fehér selyemfényű alakzatába. A s z ü n t e l e n rezgés és változás jelképeként ízisz, az érzelmek ú r n ő j é n e k h o m l o k á t díszíti. M i n d e n e m b e r n e k mást jelent. A holdkő képekbe és víziókba rejti titkait. Viselőjére rendkívüli álmo­ kat, látomásokat hozhat, olykor kábulattal r o h a n h a t ­ ja meg, vagy különös megérzései t á m a d n a k . A Föld legfontosabb kísérője, hatóereje, inspirá­ lója és bizalmasa. Bolygónk vizeinek árapálya, ölelő társa. A holdkő jó hatással van a szervezet méregtelenítési folyamataira, általában m i n d a r r a , ami a folyékony­ sággal függ össze. A nyirok-, a mirigy- és vérrendszer tisztítója. Lelki területen segít elűzni félelmeinket, tu­ datlanságunkat. A h a r m o n i k u s élet megteremtését tá­ mogatja, növeli a lelki érzékenységet, erősíti a kapcso­ latteremtés képességét. 100

Vannak olyan vélemények, hogy a holdkövet tele­ hold idején n e m ajánlatos h a s z n á l n i . A Rák csillagkép küldötte. Száma a 18. Hangja ezüstös zengés;, tengerek zúgása, szenvedélyek áriája.

RUBIN Az „éjszakai N a p " szimbóluma; a kívülről láthatat­ lan benső világegyetem h a t á r t a l a n s á g á b a n ragyog fel teljes szépségében. E tulajdonságának megvan a pon­ tos fizikai analógiája is. A r u b i n sötét k a z e t t á b a n j o b b a n megőrzi tüzét, m i n t napfényben. Magas hő­ mérsékleten zöld s z í n ű r e vált, de lehűtve gyorsan visszanyeri eredeti csillogását. A r u b i n rejtett vénákat fakaszt fel. Mágneses mó­ don vonzza a bizarr, t r a n s z c e n d e n s örömöket. Élénk­ vörös színe és rezgései frissítik a fizikai szervezetet, a vérkeringést, ha valaki fel tudja idézni, és magába oldja kristállyá fagyott megújító erejét. K ü l ö n ö s e n nehéz munkateljesítményekhez v o n h a t ó ki belőle építő áram. E magasfeszültségű ü z e m a n y a g úgy lap­ pang b e n n e , m i n t a t o m m a g b a n a felszabadításra vá­ ró nukleáris energia. Száma az 1+4. Gyökérhangja a RAM.

SMARAGD Hermész Triszmegisztosz n e m véletlenül véste sma­ ragdtáblára az analógiák t a n á n a k évezredeket átvilá101

gító hieroglifáit. Smaragdba vésett ízisz-képmást is gyakran találnak a régészek az antik templomok tör­ melékének mély rétegeiben. E két h a t a l m a s ideapó­ lus összefüggését és összetartozását egyedül a transz­ c e n d e n s logika ismerheti fel. M e r t a smaragd a legelv o n t a b b é r t e l e m b e n androgin ékkő. Hold-Merkúr á r a m o k váltakoznak b e n n e aszerint, hogy egy-egy kapcsolatot t e r e m t ő gyakorlat melyiket idézi általa. Az ősi hagyományok telehold idején mágikus ké­ pességeket, profetikus látomásokat hívtak elő Izisz és H e r m é s z ékszerével, s h a t á s o s védelemnek tekintet­ ték szédülés, görcsök, különféle rontások ellen. A fia­ tal p a p n ő k a h a r m ó n i a , a hűség és az ártatlanság jel­ k é p e k é n t viselték. M i n d e n k é p p e n magas szellemi rangot, k i t ü n t e t é s t jelentett. E zöld színű drágakő a halhatatlanságot, a meg­ újulást, a tavaszt, a fiatalságot, a r e m é n y t is sugá­ rozza. Bingeni Szent Hildegárd szerint a smaragd haj­ n a l b a n keletkezik, amikor a levegő még hűvös, de a n a p m á r kellemesen melegít. A betegségekkel szem­ b e n i védelmező erőt tulajdonított neki. Az érzékeny egyéniségek zaklatottságukat csilla­ pították, ha tekintetükkel belemerültek a kő h ű s szí­ n é n e k óceánjába. Ha valaki elalvás előtt e sejtelmes csillogásra összpontosítja figyelmét, különös beava­ tási álmokat idéz fel vele, és megvédi a lidércnyomás­ tól is. Álompraxis idején fogékonyabbá teszi a tudat-

102

talán zónákat, a feltett kérdésekre világosabb vála­ szok érkeznek ilyenkor. A smaragd száma a 2. Gyökérhangja a LAM.

IGAZGYÖNGY Az 'istenek könnye', a világ n ő i alapelvének jelképe a holdas vizek mélyén, a kagylók ölelésében rejtőzik. Csillagok „ideadómjából" gördült alá, s a z é r t b ú v i k meg n e h e z e n hozzáférhető zárlatában, m e r t a gyó­ gyító részvét és az áldozatos erőfeszítések varázslatát őrzi. Amihez a föld gyermeke k ö n n y e n hozzáfér, azt n e m becsüli semmire, de pszichikai képességei sem gyarapodnak tőle. Keleten „lángoló gyöngynek" nevezik. T ű z b ő l és vízből való egységére utalva, a spirituális bölcsessé­ get, a megvilágosodást képviseli. Az a n y a t e r m é s z e t életadó erejére, a születésre-újjászületésre is utal, gömb formájával pedig a tökéletességre. Az igazgyöngy messiási szenvedésekből és tapasz­ talásból született r e m e k m ű . A mélységben megtisz­ tult erő jelképe. A perzsa mítosz szerint a gyöngykagyló akkor nyílik ki, amikor a Hold utolsó és a Hajnalcsillag el­ ső sugara felvillan. Az igazgyöngy ezt a bűvös fényelixírt szívja be és árasztja ki magából. ízisz ékszere. Száma a 7. Betűje a C.

103

HEGYIKRISTÁLY A m i n d e n színt magába oldó teljesség és az egyen­ súly szimbóluma. E szintézis egyedül a szenvedély­ élet és a képzelet megtisztulásából vonható ki. A he­ gyikristály ezért az Adeptusok hegyének csúcsán gyúl ki alkonyatkor, amikor a N a p alámerül a nyuga­ ti égbolton. Jelt ad magáról a Hold és N e p t u n u s z együttállásának idején is, „amikor a Föld vizei va­ r á z s t ü k ö r r é változnak, s a tisztánlátók megpillant­ hatják b e n n e az istenek arcát". Ez az együttállás mágikus rejtjel. Aki meg tudja fejteni, az kezébe kapja az ég és a föld nedveinek kö­ tő és oldó hatalmát. E kristály esszenciáját a z o n b a n - éppúgy, m i n t valamennyi n e m e s ékkövét - az emberi lélek benső h u m u s z á b ó l is ki kell fejteni ahhoz, hogy hatása tel­ j e s erejű gyógyáramként érvényesüljön lényünkben és s o r s u n k b a n . A kristály száma a 2+7. Ultrahangja a magas C. 1995

gy t u d ó s b a r á t o m t ó l hallottam, hogy „a h i t tudo­ m á n y nélkül vak, a t u d o m á n y h i t nélkül pedig sánta". Az Isteni H a t a l o m jóvoltából sok-sok álöröm, té­ vedés, újraszületés u t á n olyan művészcsaládba szü­ lettem, amely m á r gyermekkoromban rendkívüli érdeklődést, tudásszomjat és emlékezést adott. Az emlékezés alatt én azt az állapotot értem, amikor va­ lakiben ébredéskor megcsillan valami, a m i t fényvil­ lanásnak neveznék. Ez a rejtélyes szikra valami hasonlót j e l e n t a h h o z , m i n t amikor talál valaki egy porszemnyi aranyat a sivatagban, és elkezd ásni a homokban, hogy újabbra leljen. Bizonyos, hogy egy ilyen fényszikrát én is m a g a m m a l h o z t a m az álmaim­ ból, és az első b e t ű leírása óta egyre ások, ások nagy tudásszomjjal, egyre nagyobb hiányérzettel. Léthé vizéből egy-egy gyűszűnyire sikerült r á b u k k a n n o m ,

105

amely egyre boldogabbá és alázatosabbá tesz. Ami­ ből merítek, az kimeríthetetlen. Van, amiről meggyőződtem, amiben bizonyos va­ gyok, ez a „megkülönböztetés jógája". Kifejlődött b e n n e m az érzék arra, hogy kiben bízhatom, m e r t tisztességes, j ó t akaró, lelkiismeretes, s ki a csaló, másokat, esetleg önmagát is becsapni akaró, rosszin­ d u l a t ú jellem. Nagy segítségemre van ez. De van még az Isteni Önvalónak egy másik fontos tétele is: „ H a az igazságért n e m veszed fel a jogos küzdelmet, elmulasztod d h a r m á d a t , kötelességedet, elvész a becsületed, b ű n b e j u t s z . " M e r t n e m enged­ hetjük meg m a g u n k n a k , hogy összetévesszük a lelki­ ismeretlen csalót, a dogmatikus fantasztát, az ájtatos jelmezt viselő, gazságokat szent szavakba rejtő sarlat á n t az igazi beavatottal, aki érti, szánja, szereti és akár élete feláldozásával is m e n t e n i próbálja ember­ társait. A sötétség évezredek óta á r n y é k k é n t követi a szel­ lemi fény ragyogását. Ez az árnyék a maga réveteg, fantomarányaiban, n é h a szinte h a t a l m a s a b b n a k tű­ nik az igazság fényénél is, mivel a sarlatánok sokan voltak mindig, az adeptusok pedig igen kevesen. A sarlatánok a k i r a k a t b a n ágáltak, síppal-dobbal árulva kétes portékájukat. Az adeptusok azonban csendben, a h á t t é r b e n maradtak, valahol Indiában, Tibetben, b á r E u r ó p á b a n is felbukkant egy-egy a századok folyamán n é h á n y történelmi pillanatra az alkimisták, h e r m e t i k u s tudósok között; de legtöbb106

j ü k névtelenül bocsátotta közre eredményeit. Ez tel­ j e s e n é r t h e t ő . Aki előtérbe lépett, személyiségét ki­ hangsúlyozta, az m á r n e m volt adeptus. Az emberek nagy többségének gyöngeségében, tu­ datlanságában, hiszékenységében és bálványépítő fa­ n a t i z m u s á b a n rejlik a sarlatánok ereje. A sarlatán mindig a szellemi és erkölcsi igazság, a mágikus hata­ lom jelmezét ölti. Szavai n e m sokban különböznek az adeptusétól. Úgyszólván m i n d a r r a hivatkozik, amire ő. Szájából kenet, rejtélyes utalások ömlenek; s gyak­ r a n a szeretet zengő igéivel tereli híveit mágikus csap­ dákba, anyagi csődbe vagy lelki összeomlásba. Korszakunkat a Vízöntő r o b b a n á s a uralja a II. vi­ lágháború véres színjátéka u t á n , amelynek m i n d a n y nyian főszereplői voltunk. Égetőbbé váltak a transz­ cendens kérdések, m i n t valaha. A m a t é r i a szuvereni­ tása megingott. Ami biztosnak, á t h a t o l h a t a t l a n u l gőgös bázisnak t ű n t , egyszerre köddé vált. S a lelki talajvesztettség érzetét, a borzalmak tépte sebeket n e m enyhítheti semmiféle materiális ígéret. Az em­ ber a pusztulás meztelen arcába nézett. Kedvesei a szeme előtt szenvedtek kínhalált. Javait elvesztette. Becsvágya, emberi méltósága semmivé lett. E z e n a benső csődön, névtelen szorongáson és t á m p o n t nél­ küli bizonytalanságon n e m segíthet m á r bölcsőtől sí­ rig terjedő sorsának esetleges anyagi lefedezése, a re­ mény, hogy az emberi h ú s , a fizikum, amely a szeme előtt zúzódott össze törékeny cserépedényként, a jö­ vőben majd kedvezőbb feltételek közé kerül. N e m . Itt 107

másról van szó. Egy lázító titokról, óriási ellentmon­ dásról: arról, hogy m i é r t született? Miért szenved? M i é r t tekint önmaga rejtélyes fókuszából a mérhetet­ len messzeségbe, magasságba, mélységbe, ha gondo­ latai, vágyai, szomjúsága teljében meg kell halnia? Az ősi kinyilatkoztatások, vallások, különféle filo­ zófiai rendszerek felelnek ugyan ezekre a kérdésekre, de különös törvény, hogy hiába ömlik évezredek sok­ féle kútjából az egylényegű forrás, az emberben min­ dig csak egyetlen kút vize válik életelixírré - amelyet sajátosan az övének érez. Míg rá n e m talál, addig nyugtalan átutazó m i n d e n eszmében, vallásban vagy tagadásban. Ez a törvény hajszolja ki a lelket a nyáj­ ból, hogy megjárja a hosszú, magányos u t a t a hiszékenységtől a kételyen, majd a t u d á s o n át a teljes meg­ ismerésig, a külső vallástól a belső vallásig. M i n d e n olyan kísérlet fiaskóval végződött eddig, amely féle­ lemkeltéssel,

szuggesztióval

vagy

erőszakkal

meg

a k a r t a fosztani az e m b e r t isteni jogától, hogy az egyetlen igazságot a maga módján keresse meg. Ha a lélek elindul m u l a n d ó önmagától örök ön­ maga keresésére, a sarlatán vadászterületére, veszé­ lyes, ingoványos dzsungelbe kerül. Minél félénkebb, megalkuvóbb, kényelmesebb egy ember, a n n á l in­ kább b e h ú z ó d i k a h i e r a r c h i á k vagy az erősebb egyé­ niségek szárnyai alá, és zsibbadt jóérzéssel tűri, hogy szellemi táplálékát mások rágják elő neki. Azt gon­ dolja: Isten messze, rajta kívül van, s a meredek, bor­ zasztó út, amelyen a Messiás, a próféták és a szentek 108

haladtak, gyenge ember számára n e m j á r h a t ó . Kivá­ lasztja t e h á t a széles, lassan emelkedő - ha ugyan emelkedő - s z e r p e n t i n e k pihenőkkel, szórakozások­ kal, langyos lelki szendergésekkel tűzdelt ösvényét. E népes, önáltató z a r á n d o k ú t o n a s a r l a t á n o k n a k v a n a legnagyobb sikerük. Ők azok, akik készséggel leve­ szik j á m b o r áldozatuk válláról az erőfeszítés, a töp­ rengés, a saját és t r a n s z c e n d e n s gondok terhét, s m i n t k i t ű n ő összeköttetésekkel rendelkező m e n n y o r ­ szági besúgók, biztosra ígérik a földi boldogság u t á n a halhatatlanság aktájának kedvező elintézését az il­ letékeseknél.

Cserébe mindössze h i t e t kívánnak.

M i n d e n átkos, b ű n ö s kételytől m e n t e s , feltétlen hi­ tet. Magyarul: vakhitet. S a vakon hívők tömege követ m i n d e n vásári ki­ kiáltót, zugjósnőt, álprófétát, vad jógit, csodamédiu­ mot, címbitorló grafológust, sötét s z á n d é k ú tisztán­ látót, ö n i m á d ó szektaalapítót és reklámmágust. Ezek persze egytől egyig ellentétei, s z o m o r ú p a r ó d i á i a kü­ lönféle spirituális irányok valódi képviselőinek, saját területük hűséges tolmácsainak, a nagy gondolatok tehetséges és tisztességes közvetítőinek, akik ezalatt szorgalmasan t a n u l n a k , gyakorolnak, szerzett javai­ kat készségesen megosztják rászoruló, szomjazó úti­ társaikkal. E t a n í t ó tanítványok, személytelen, de ak­ tív, áldozatkész s z a m a r i t á n u s o k végzik a legszebb, legfontosabb m u n k á t . Ez a fejezet azért állítja kifejezetten a két végletet szembe egymással, m e r t a sarlatán sohasem ú t o n lé109

vőnek, törekvő, de még meg n e m érkezett keresőnek t ü n t e t i fel magát, h a n e m adeptusnak. Talán senkinek n i n c s a n n y i oka és joga arra, hogy ebben a zűrzavar­ b a n r e n d e t teremtsen végre, m i n t éppen a komoly, be­ csületes törekvőknek. N e m csak azért, mert ha kirob­ b a n egy botrány, lelepleznek egy csaló médiumot vagy elképesztő szexuális és kriminális üzelmek köze­ pette tetten é r n e k valami sarlatánt, az egész ezotériát marasztalják el miatta. N e m . Ez az ősi tudomány m i n d e n vihart, változást, támadást kibírt, túlélt, m e r t szellemi t a r t a l m a igaz és örök értékű. Emberek gya­ n ú t l a n , jóhiszemű, egyre növekvő tömegéről, kérde­ ző, szomjas, gazdátlan szellemi lényekről van szó. Ezeket, amennyire lehet, kötelességünk megmenteni a lelkiismeretlen vagy t u d a t l a n ragadozóktól. Bonyolult ügy ez, de feltétlenül kell vele foglal­ kozni. A meztelen igazság elbírja a legélesebb vilá­ gosságot is. Az emberek általában hajlamosak arra, hogy összetévesszék az építő, szükséges kritikát a ke­ gyeletsértéssel. Pedig Krisztus azt m o n d t a : „legyetek szelídek, m i n t a galambok és okosak, m i n t a kígyók". S a Bhagavad-gíta, a keleti bölcsesség isteni éneke ar­ ról beszél, hogy a megkülönböztetés jógája magasabb r e n d ű a cselekvés jógájánál. Hogyan is lehetne más­ képp, amikor egyedül a megkülönböztetés, az elem­ zés, a mérlegelés határozhatja meg a cselekvés helyes irányát. A ráción, okságon túli misztikus képesség az in­ tuíció.

Mitikus

érzékelés, 110

transzcendens

állapot,

amely túl van a logikán. Ez az a kontrollszerv, amely megvilágítja a szakadékokat, a sötétben lapuló ösz­ töncsapdákat, nevet ad nekik, s ezzel leleplezi, meg­ fékezi őket. A legmagasabb sík küszöbe felé közeledve nélkü­ lözhetetlen vezetőnk, irányítónk a kritika, amely ál­ tal mindig megtaláljuk a helyes irányt. A fogalmak tisztázása, a p o n t o s meghatározás, a kizárás elve az a módszer, amellyel félreismerhetetle­ n ü l megkülönböztethetjük az adeptust a sarlatántól. Leleplezhetjük a külső tűzijáték, lenyűgöző pózok, időleges, h a n g o s látszatsikerek mögött a t u d a t o s szemfényvesztőt, a lelkiismeretlen csalót vagy a ve­ szedelmes őrültet. Mindenekelőtt meg kell fogalmaznunk az a d e p t u s hiteles jelentéstartalmát, hogy legyen m é r t é k ü n k , amelyhez viszonyítunk. Az a d e p t u s beavatottat je­ lent: valamiféle rejtett tudás birtokosát. A m i n e m annyiból áll, hogy n é m i hókuszpókusz kíséretében fülbe súgnak egy rejtélyes abrakadabrát. Távolról sem. Bolygónkon nagyon sok okos, művelt, értékes ember él. Rengeteg a képzett, jól tájékozott okkultista is. Az adeptus rangja e n n é l sokkal magasabb. Óriási erőfeszítések, hosszas t a n u l á s , erkölcsi, kü­ lönleges akarati próbák által ő m á r eggyé válik szel­ lemi ideáljaival. Eli őket. Saját lényében fakadt fel a kozmikus véna. A hangsúly nála a gyakorlaton van. Az adeptus birtokolja az okkult praxis kulcsát. Ér­ deklődése irányától függ, hogy a t r a n s z c e n d e n t u m 111

melyik ágazatában - a mágiában, a h e r m e t i k á b a n , a mentális alkímiában vagy a tibeti jógában - szerezte beavatási rangját. Itt t e h á t n e m p u s z t á n az erkölcsi­ leg megtisztult emberről, az arhatról, a misztikusról v a n szó. Az adeptus a mágikus ember, aki titkos erő­ ket ismer, azokkal operál, de kizárólag etikai és szel­ lemi vonalon. Ő a fehér mágus, aki felveszi a harcot a sötétség és a halál erőivel. Eliphas Levi, a XVIII. század nagy okkultistája így foglalja össze a beavatás legyőzhetetlen mentális eszközeit: „Tudni. M e r n i . A k a r n i . Hallgatni." Az a d e p t u s n e m függ többé senkitől és semmitől, m e r t teljesen felszabadult. Erői visszatértek hozzá, uralkodik felettük. Hogy e n n e k mi a jelentősége, azt t a l á n csak az a t o m b a n felszabadított erő analógiája világíthatja meg. A h a l a n d ó ember gyönge, tehetet­ len, kiszolgáltatott parány, de olyan potenciák rejle­ n e k b e n n e , amelyekkel újjáteremtheti vagy elpusztít­ hatja a világot. Az adeptus, n o h a a szellemi atomha­ sadás titka a kezében van, sohasem él e hatalmával. N e m szolgáltatja ki senkinek, aki visszaélhet vele, és akiben n e m biztos, hogy egyedül a halállal fertőzött anyag szellemmé t r a n s z m u t á l á s á r a használja majd. A Bhagavad-gíta így h a t á r o z z a meg az adeptust: „Semmi létezővel szemben n e m viselkedik rosszin­ d u l a t ú a n . Könyörületes, barátságos, szabad és önzet­ len. Elnéző. Mindig elégedett. Önfegyelme által har­ m ó n i á b a n van. H a t á r o z o t t . Gondolatait, a tiszta fényt és értelmét, a b u d d h i t felém (vagyis az Ősfor112

rás felé) irányítja, az Én hívem ő, kedves É n e l ő t t e m . " Az É n t a Bhagavad-gítában nagybetűvel írják, és az Istenséggel azonos isteni önvalót, örök lényeget értik alatta, amelyre például Krisztus így hivatkozik: „Sen­ ki sem j u t h a t az Atyához, h a n e m h a én általam." Fél­ reérti Krisztust, aki azt hiszi, külső r í t u s o k b a n követ­ vén őt, eljuthat a megvilágosodásig, az U n i ó Miszti­ káig. Ez az Én a m i n d e n k i b e n b e n n e s z u n n y a d ó Krisztus, a N a p Logosz isteni magja. Odáig kell elha­ tolnia, azt kell életre keltenie külön-külön m i n d e n e m b e r n e k önmagában, hogy eljusson az egyesülésig Istennel. A Bhagavad-gíta így folytatja az a d e p t u s jellemzé­ sét: „Öröm, aggodalom, h a r a g és félelem bilincseitől megszabadult. N e m vágyik semmire. Tiszta. Tapasz­ talt. Szenvedélytelen. Nyugodt. N e m b ú s u l . Lemon­ dott rosszról és jóról. Teljesen önmegadó. Egyforma barátjával és ellenségével dicsőségben vagy gyalázat­ ban, hidegben és melegben, fájdalom és ö r ö m közt, n e m köti le semmi. Egyenlően fogad dicséretet vagy korholást, csendes, egészen elégedett. H o n t a l a n . El van telve hittel... m e r t része A m r i t a D h a r m á n a k , az életadó bölcsességnek..." M i n d e b b ő l t e r m é s z e t e s e n következik, hogy az a d e p t u s semmit sem m o n d vagy tesz személyes érdekből, és az anyagi h a s z o n n e m ér­ dekli. íme, itt áll előttünk éles megvilágításban a betel­ jesedett, felsőbbrendű ember: az adeptus. M o s t mu­ tassuk meg plasztikusan az ellentétét, a sarlatánt. 113

A sarlatánokat talán h á r o m fő csoportra oszthat­ n á n k . Az első csoportba t a r t o z n a k a tudatos, elszánt szélhámosok, a cinikus, ravasz komédiások, akik mesterségük gyakorlása közben bizonyos emberis­ m e r e t r e tettek szert. Első pillantásra felmérik áldo­ zatukat, és a nekik megfelelőnek vélt módszerrel kö­ zelítik meg - sajnos, legtöbbször sikerrel. Az embe­ rek

hiszékenysége

határtalan.

Mivel

teljességgel

hiányzik az ismeretük ahhoz, hogy az előttük ágáló szélhámos szavai mögött „elolvassák" az embert, gya­ n ú t l a n u l kiszolgáltatják magukat neki, hiszen csupa szép, jó és biztató dologról beszél. Ez a sarlatán na­ gyon óvatos. N e m dolgozik p o n t o s dátumokkal, ne­ vekkel, ellenőrizhető adatokkal, csak általánosságok­ kal, ködös célzásokkal. Mesteri m ó d o n kérdez és pro­ vokál. Jól tudja, hogy a dodonai utalásokkal elámított hívő előbb-utóbb úgyis elmond magáról m i n d e n ada­ tot, amelyekből ő majd fantasztikus habarcsot gyúr össze, p o n t o s a n azt, amit áldozata hallani szeretne. Ezek a saját vágyálmuk visszhangjától megrészegedettek a z u t á n k ö n n y e s e n hálás, két lábon j á r ó rek­ lámhirdetéssé változnak, és újabb gyanútlanokat ko­ l o m p o l n a k össze a nagymester körül. Az első cso­ portbeli sarlatánok nyílt vagy burkolt célja mindig az anyagi haszon; s é p p e n ezért közülük kerülnek ki a legközönségesebb, legkönnyebben felismerhető csa­ lók. Drasztikus módszereiknek komoly kereső ritkán esik áldozatául.

114

A második csoport m á r sokkal nyugtalanítóbb, zavarosabb útvesztőket kínál. Ez a h i ú , felemás ken­ t a u r o k csoportja, akikben felmerült esetleg valahol távol, töredékesen a magasabb r e n d ű eszmék ideálja, de ők máris a beérkezettség p ó z á b a n tetszelegnek ön­ maguk és mások előtt. Megszédülnek az olvasott be­ tűtől és saját szavaiktól. Fényforrásnak, erőgócnak érzik magukat, holott m i n d e n gondolat és ösztönzés idegen p o r t é k a b e n n ü k , emberi vagy d é m o n i befo­ lyás, hideg visszfény. N e m mindig rosszhiszeműek, de nagyon labilisak. Fogalmuk sincs valódi állapo­ tukról, gyöngeségeikről, a veszedelmekről, amelyek saját jellemükben leselkednek rájuk. G y a k r a n értel­ mesek, tehetségesek, érdekes, színes dolgokat produ­ kálnak. Ügyes megfigyelők - m i n d a b b a n , a m i n e m rájuk vonatkozik. N é h a meglepően m ű v e l t n e k t ű n ­ nek mások számára. Személyük legenyhébb érintésé­ re a z o n b a n váratlan kisülésekkel reagálnak: indula­ tokkal, nevetséges megnyilvánulásokkal. Sok közü­ lük anyagi kérdésekben is r o p p a n t elnéző, ha róla van szó; meghökkentő szofizmákkal m e n t i fel magát az erkölcsi felelősség alól. A második csoportbeli sarl a t á n n á l m i n d e n kettős fénytörésű; a dolgok észre­ vétlenül átolvadnak egymásba. Legerősebb mozgató motorja az öntetszelgő hiúság, n e m az anyagi ha­ szon. A kár, amelyet okoz, felmérhetetlen, m e r t nem­ csak olyasvalamire vállalkozik, a m i t n e m t u d teljesí­ teni, h a n e m felszívja, személyéhez rögzíti egy csomó ember hitét, feltétlen bizalmát, és m i n t a vak vezető, 115

biztos bukásakor magával rántja követőit. Sok ilyen tragikus válság és összeomlás ismert. A h a r m a d i k csoportba t a r t o z n a k a téboly h a t á r á n mozgó fanatikusok. A d ü h ö d t térítők. Acsarkodó szektaalapítók ők, akiknek a kezében állandóan lát­ h a t a t l a n korbács suhog. Ha megvakarják őket, gyak­ r a n kiderül róluk, hogy rangrejtve élnek, m e r t való­ j á b a n igen súlyos és előkelő bibliai alakok inkarnációi.

Mindenesetre

úgy

viselkednek,

mint

egy

nagyon mérges természetű, gyanúsan emberszabású, égi diktátor zord és teljhatalmú földi helytartói. Azo­ kat, akik n e m rájuk esküsznek vakon - tehát n é h á n y kegyelt lelken kívül az egész világot - legszívesebben s z á m ű z n é k saját k ü l ö n b ü n t e t ő t á b o r u k b a , a pokolba - persze a szeretet lángpallosával. Itt a fő motívum a fanatizmus. A rögeszme. Eliphas Levi érdekesen nyi­ latkozott egy ilyen h a r m a d i k csoportbeli sarlatánról. Valamelyik tisztelője egy különös jelenségeket létre­ hozó, de nyilvánvalóan eszelős e m b e r r e hívta fel a figyelmét. Rá akarta venni, hogy látogassa meg, és kísérletezzék vele. Eliphas Levi kereken elutasította: „Nem megyek, b a r á t o m ! - m o n d t a . - Félek. Az őrü­ let ragályos!" Pedig Eliphas Levi mágus volt, az idéző és elhárító m a n t r á k , ősi rituálék legnagyobb tudósa, beavatottja. Kétségtelen, hogy a h a r m a d i k csoport­ b a n van a legtöbb szuggesztivitás, m e r t e fanatikus megszállottak voltaképpen sötét energiák akkumulá­ torai; elemi erővel megsokszorozott d é m o n i hatások ömlenek át rajtuk, s jaj a n n a k , aki n e m tudja magát 116

elszigetelni tőlük. Az érzelmesség és a hiszékenység egyenes vezetője e n n e k a romboló á r a m n a k , amely azzal, akibe belehatol, vad vitustáncot j á r a t az összeroskadásig. M i n d h á r o m csoport nagyon k á r t é k o n y és vesze­ delmes, önmagára éppúgy, m i n t másokra nézve, m e r t a sarlatán mindig bűvészinas: erőket idéz fel, amelyekkel n e m t u d b á n n i - gondoljunk csak a pa­ lackból kibocsátott szellem meséjére. Az egyszerű szuggesztió, amelyet a sarlatánok alkalmaznak, önér­ dekük, rögeszméjük mérgével beoltva, s a h a t á s u k alá vont emberek hitének, képzeletének óriási alakító hatóerejével meghatványozva, a legintenzívebb feke­ te mágiává válik. A sarlatán életében úgy következik el a katasztró­ fa, m i n t egy számsor alá az összeadás végösszege. A fellépése és a bukása közötti időszak a z o n b a n való­ ságos fertőző baktériumtelep a gyöngék számára. A t u d a t l a n ember önállótlan. Vezetőt keres, s ha úgy érzi, hogy megtalálta ezt a helyette gondolkodó lényt, akkor egész lelkével rátámaszkodik. Pedig ez még akkor is helytelen, ha a kiválasztott valódi adeptus; b á r az egyáltalán n e m t ű r i el az ilyen sze­ mélyi kultuszt. Ez az egyik ismertetőjele. Az adeptus n e m t a n í t h a t mást, m i n t azt, hogy kívül csak útjelzők állnak. Az, aki tanít, b á r m e n n y i r e értékes e m b e r vagy akár megvilágosodott szent, de még ha maga a Messiás is... legfeljebb tanácsot a d h a t és példát mu­ tathat. A krisztusi csodatételek évszázadokon át érle117

lődtek azokban a lelkekben, akikkel megtörténtek, és csak velük t ö r t é n h e t t e k meg. A megváltás felmérhe­ tetlen jelentőségű m i s z t é r i u m a é p p e n a megváltás módjának éles, tiszta felrajzolása. Krisztus u t a t mu­ tatott, és nyitott k a p u t hagyott maga u t á n , amely kivétel nélkül m i n d e n embernek, még a legbűnösebbnek is rendelkezésére áll, feltéve, ha vállalja a keskeny út erőfeszítéseit azért, hogy végül ő is átjut­ h a s s o n ezen a k a p u n . Ingyen semmit sem a d n a k a földön. H i á b a ül valaki éveken keresztül a világ leg­ nagyobb zongoravirtuóza mellett, ölbe tett kézzel hallgatva j á t é k á t és magyarázatait a művészi j á t é k el­ sajátításáról. Ha n e m gyakorol 6-8 órát n a p o n t a hosszú esztendőkön át, egyetlen lépéssel sem j u t kö­ zelebb a h h o z , hogy ő maga is virtuózzá legyen. Még a legegyszerűbb mesterséget is tanulni, gyakorolni kell megfelelő ideig, ha meg a k a r u n k élni belőle. Ép­ p e n a legistenibb művészet, ö n m a g u n k megvalósítá­ sa, a legnagyobb tudomány, a halál legyőzése, az O p u s M a g n u m remekműve r e p ü l n e a szájunkba sült galambként? A sarlatán mindig pozőr. Akkor is, ha a legpaza­ rabb jelmezekben és komédiákban mutatkozik, a sze­ mélyét helyezve előtérbe. Az adeptus teljesen sze­ mélytelen. A sarlatán uralkodó, zsarnok. Az adeptus szolga. A sarlatán m i n d e n k i t a maga képére akar át­ formálni. Az adeptus az e m b e r t önmagához utasítja, egyéni útjára segíti. Nagyképű gesztusok, indulatki­ törés, fellángoló szenvedély, h i ú sértődöttség, m o h ó 118

önérdek az emberek nagy többségénél m e n t h e t ő gyöngeség. Sőt, igen sok zseniális művésznél talál­ k o z h a t u n k e jellemhibákkal. Aki a z o n b a n okkult mesternek kívánja tiszteltetni magát, a n n á l több m i n t gyanús, sőt bizonyos, hogy a sarlatánok valame­ lyik fajtájához tartozik. Általában nagyon egészséges dolog a szavak mö­ gött megkeresni az embert, r á k o n c e n t r á l n i a n é m a ábrákra, amelyek csak addig hallgatnak, amíg megfe­ lelő m ó d o n n e m kérdezzük őket. A karakterológia ma m á r igen fejlett és nélkülözhetetlen t u d o m á n y . Bizonyos mértékig k a r m á t lehet oldani vele, h i s z e n az ember végzete nagyrészt jellemén, i n d u l a t a i n , sa­ j á t balgaságán át teljesedik be. A megismerés, az ön­ nevelés, a jellemerő fejlesztése, az indulatok, a szen­ vedélyek építő lendületté való átalakítása megváltoz­ tathatja egész sorsunkat. Az aszkézis, az elfojtás azért helytelen módszer, m e r t egy meglévő, h a t a l m a s feszítőerőt zár föld alatti ketrecbe, s abból előbbutóbb r o b b a n á s lesz. E feszítőerő h a s z n o s , alkotó energiává alakítható, amely által a szellem magasba szárnyalhat. Mennyi

csalódástól,

szenvedéstől,

ijedelemtől

m e n t h e t meg b e n n ü n k e t például, h a élettársunkat, b a r á t u n k a t , bizalmi embereinket - akikre kényes ügyeinket, féltett javainkat b í z z u k - jellemük, képes­ ségeik p o n t o s ismeretében választjuk meg. Az e m b e r mindig igaz térképe ö n m a g á n a k . Fej formája, arcvo­ násai, szeme, homloka, színei, hangja, testalkata és 119

mozdulatai elárulják mindazt, amit a szavai rejteni akarnak. Születési d á t u m a , tenyérvonalai, írása szin­ tén nagyszerű kulcsok, de az okhoz sorsterhei miatt n e m m i n d e n k i t u d hozzáférni. Kritizáljunk, kételkedjünk b á t r a n , amíg valakinek a karaktere tisztázatlan előttünk. Tanuljunk jellem­ olvasást; ez n e m c s a k a spiritualitásnak, de az egész életnek is alaptudománya. És ha jól megtanultuk, gyakorlatokkal, megfigyelésekkel alátámasztottuk, in­ tuícióval élővé t e t t ü k emberismeretünket: higgyünk nyugodtan a saját szemünknek. Különösen ha olyas­ valakiről van szó, akire n e m kevesebbet, m i n t a lelki üdvösségünket b í z n á n k .

Vizsgáljunk meg m i n d e n

elénk kerülő megnyilatkozást, tekintet nélkül sze­ mélyre, rangra, méltóságra, s egyedül a szellemi tar­ talma, értéke és lelki megnyilvánulásai szerint dönt­ s ü n k felőle. N e m lesz a sivár közhelyből világrengető igazság azáltal, hogy l e h u n y t szemmel mondják, de bármelyik e m b e r t á r s u n k közvetíthet h o z z á n k tiszta ö n t u d a t t a l valami olyan bölcsességet, amely egyszer­ re megvilágítja égető problémánkat. Elvégre akkor is szellem szól a szellemhez. Ne spiritiszta m é d i u m k é n t , l e h u n y t szemmel vár­ j u k az adeptusoktól, sarlatánoktól vagy bárki mástól életünk megoldását, csakis önmagunktól. Az igazság időtlen forrásai s z ü n t e l e n ü l ömlenek. A kapcsolat a szellem- és a fizikai világ között töretlen, egyik áthat­ ja a másikat. Kezdjünk figyelni rá, és akkor fokozato­ san észrevesszük, hogy valójában n e m új, sohasem 120

ismert dolgokat kell m e g t a n u l n u n k , h a n e m a r r a a tu­ dásra szükséges visszaemlékeznünk,

amely egykor

korlátlanul a b i r t o k u n k b a n volt Olyan erőket kell felébresztenünk, amelyek isteni örökségképpen ben­ n ü n k vannak. A m é d i u m i t á s , a t r a n s z c e n d e n s képes­ ségek n e m egyesek kiváltságai. M i n d e n ember mé­ dium; de valódi, h a s z n o s í t h a t ó értéke csak az olyan­ fajta inspiráltságnak van, amely t u d a t o s a n áll be az egyetemes sugárözönbe. Egy h a r m o n i k u s s á csiszolt jellem és lelkiismeret torzítás nélkül veszi fel a meg­ ismerést, és közvetíti a nagy K ö z p o n t leadását. Vala­ ki, akit nagyra becsülök, és tudja, átgyakorolta, éli az okkult

igazságokat,

azt

mondta

nekem

egyszer:

„Meguntam, hogy a m e n n y o r s z á g kapujában ácso­ rogva kérdezgessem a kij övöket, mi v a n odabent. Be­ m e n t e m magam." Ez a legcélravezetőbb módszer, amely lelkigyakorlatok és állandó t a n u l á s által elér­ hető. M i n d a n n y i a n a kezdet és vég nélküli Nyílegyenes Ösvény h a l h a t a t l a n v á n d o r a i vagyunk. N e m mind­ egy azonban, hogy milyen kitérőkkel - lehetőleg vak­ vágányok, zsákutcák megj árasa nélkül - tesszük meg u t u n k a t . Csak akkor n e m t é v e d ü n k el, ha ú t m u t a ­ tónk maga a Fény. 1991

keresztény hagyomány és a négy k a n o n i k u s evangélium szerint az igazi kulcs természete­ sen Szent Péter kezében van, aki a porhüvelyéből ki­ lépett lélek előtt, a n n a k érdeme szerint, megnyitja a m e n n y e i k a p u t . Igen ám, de az emberek általában a föld édeni kínálatából is szeretnének részesülni. S az érzékekkel szürcsölhető, kézzel markolható, ehető, é r d e m r e n d k é n t mellre tűzhető, kacsalábon forgó pa­ lotákat birtokló örömökre, büszkeségre is igényt tar­ tanak. A szofisták bőséges érvekkel szolgálnak e kö­ vetelésekhez. A vérszomjas hadvezéreknek, a népir­ tó diktátoroknak viszont egyedüli célja a hatalom, s eszközük h o z z á a megfélemlítés, a kínzás. Paranoiá­ j u k ijesztően hatásos tömegszuggesztió. Az őket ki­ szolgáló, lelkiismeretlen, mindig aktuális szélirányba forgó szélkakas-politikusok m i n d e n korszakban azo­ n o s közhelyekkel tömik a tudatlanok üres agyát: „A vallás áfium. A harácsoló, zsírosra zabált gazda122

gok, a h a t a l m i pozíciókban terpeszkedők ájtatos tirá­ dái mennyországi j u t a l m a k mézesmadzagjával csilla­ pítják az éhező koldusok gyomorkorgását, s elő is húzzák a rozsdás tolvajkulcsot hozzá, amely kizáró­ lag n á l u k található." A világ megváltását ígérő, csaló zsarnokok azon­ b a n éppúgy véres öldöklések áldozatai lettek és lesz­ nek, m i n t azok, akiket ők irtottak, i r t a n a k ki. Rém­ u r a l m u k összeomlását a z o n b a n újabb elnyomások, tilalmak, k o r r u p t kényszerparancsok követik az el­ szántabb, népérdekre hivatkozó u r a k ö n é r d e k ű vas­ keze alatt, diplomatikusabb frázisokkal, jelképekkel, ígéretekkel, amelyeket h a t a l o m r a kerülve sohasem váltanak be. A vezérek változnak, a hiszékeny töme­ gek nyomorúsága, kiszolgáltatottsága m a r a d . S válto­ zatlanul tovább épül a befejezhetetlen Bábel tornya, amelyben az ínségtől korbácsolt rabszolgák n e m ér­ tik sem önmagukat, sem társaik nyelvét. Problémáik megoldatlanok m a r a d n a k . Saját sorsukba senki sem avatja be őket. Abba sem, mit jelent, hogy ők v a n n a k többen. Ártatlanul váltak megalázó nélkülözés, szám­ űzetés boszorkányperének „bűnözőivé", amely rész­ vételük nélkül zajlott le. Védőjük n e m volt, csak vád­ lójuk, aki állítólag é r t ü k került magas posztjára, s he­ lyettük í r t a

meg soha

el

nem

követett vétkeik

forgatókönyvét. Van-e kiút ebből? Van. Kulcsai saját lelkünkben, szellemünkben rejtőznek. Ott élnek hagyományaink­ ban, álmainkban, tudósaink agyában, művészeink 123

szárnyaló, alkotó képzeletében, ősvallásaink jelké­ peiben, figyelmeztetéseiben, m o d e r n metafizikánk kísérleti tényeiben. N e m szektákról, önjelölt prófétákról, ostoba hie­ delmekről, tömeghisztériáról, egyéni paranoiákról beszélek. Vakhitről sem. Olyan értelmes, bizonyított és bizonyítható témáról, amely elbírja a világosságot. Olyan módszerekről, amelyek a lehetetlent is lehet­ ségessé teszik. Olyan a r k á n u m r ó l , amely gyógyít, ha valóban é l ü n k vele és általa. A h i t sohasem hiszékenység, h a n e m energia, amelyből

egy

mustármagnyi

hegyeket

mozdíthat

meg, feltéve, hogy akiben felfénylik, az a szívével gondolkodik és az agyával is érez. A tarot ősi bölcses­ ségének k á r t y á i közül a tizennegyedik szereplője A Kiegyenlítődés titánja. Évezredek óta k e z ü n k b e n v a n n a k ezek a kártyaüzenetek, s mi ostobán jóso­ l u n k vele ahelyett, hogy megfejtenénk valódi értel­ müket. F e l i s m e r n é n k b e n n ü k s o r s u n k dramaturgjá­ n a k r á n k osztott szerepeit l é t ü n k misztériumában, amelyek öröklétünk titkába avatnak be. Ha visszahőkölnek szavaimtól, tegyék. Ha elfu­ t u n k tisztázatlan fogalmaink, sejtelmeink elől, h á t a t fordítunk megoldatlan problémáinknak, azok h á t b a döfnek b e n n ü n k e t . H a l a n d ó emberen csakis az segít, ha szembenéz saját halhatatlanságával. N e m kell messzire m e n n i e érte. Csak a kísérleti fizika tanul­ mányaihoz, amelyek kísérleti m ó d o n bizonyítják az anyag és energia m e g m a r a d á s á n a k elvét. Tananyag 124

lett belőle. Afféle s z á m t a n i alapművelet, amelynek összeadási gyakorlatában a 2 * 2 végösszege mindig 4. így következik a gondolatrezgések encefalográfjával elénk rajzolódó vonalakból - h a s o n l ó a n az EKG áb­ rájához - az a tény, hogy a rezgésenergiák sem vesz­ n e k el. Ahogyan az életet f e n n t a r t ó , működtető, anyaggá alvadó energiák sem, csak átváltoznak. Meg­ m a r a d n a k . Soha n e m p u s z t u l n a k el. M e r t 2><2-4. Hogy mivé alakul át ez az örök intelligencia, a r r a is a fizika ad követhető, kísérleti t á m p o n t o k a t . Heisen­ berg, k o r u n k egyik legnagyobb fizikusa szerint a tü­ neteket, okozatokat regisztráló fizika végösszege a metafizika. A bölcselet. Hogy mit kezd ezzel a tétel­ lel, az az egyén dolga. N e m s z a b a d u l h a t u n k a z o n b a n attól, hogy a kísérleti t u d o m á n y cáfolhatatlan bizo­ nyítéka szerint az élet örök. N e m szekták, n e m vallá­ sok állítják. Ahogy n e m azért üldözik és üldözték zsi­ natjaikon a másik szekta vagy dogma árnyalatnyi vé­ leményeltérését saját fanatikus meggyőződésüktől, m e r t kétségbe vonták volna az egyszeregyet. Fel sem m e r ü l t a kétségük abban, hogy 2 x 2 - 4 . Az a n n y i . A halhatatlanság is l é t ü n k egyszeregye, összeadása, kivonása, szorzása. A bölcselet pedig...? Az ősnépek b i r t o k á b a n voltak e n n e k a bölcselet­ nek, azért n e m féltek a haláltól. Almaikat t a r t o t t á k valóságnak, s n a p p a l i ébredésüket m ú l ó , veszélyár­ nyaktól rettegő hazugságnak. H i s z e n á l m u k b a n halottaik elevenek voltak. R e p ü l n i t u d t a k . Szövetség­ b e n éltek a természet varázslatos lényeivel. Ellátó125

gattak a kozmosz csillagszigeteinek kultúráiba. Be­ szélték az állatok, fények nyelvét. Hallották a csend­ be mélyülő ultrahangokat, s két vak, lehunyt szemük között egy h a r m a d i k szemmel látták létük összefüg­ géseit a világmindenséggel. Ezt a magányos szemet egyébként megtalálhatjuk a történelem előtti őské­ pekben, elfelejtett k u l t ú r á k jelképein, a Buddha­ szobrok homlokát díszítő drágakőben, vagy a keresz­ ténység háromszögbe zárt Isten-szemében, amely a Szentlelket szimbolizálja. Ki ne hagyjam e felsorolás­ ból azt az érdekességet, hogy az ősnépek természet­ vallásának orvosságos emberei a lelket gyógyították rejtélyes szertartásokkal, füvekkel. 5000 évvel ez­ előtti csillagászaik számításai csak milliméterekkel t é r n e k el a m a i a s z t r o n ó m u s o k adataitól. A keleti fi­ lozófia az éjszakát „kis halálnak", a halál és az újraszületés közötti állapotot „hosszú éjszakának" neve­ zi. A m ú l t b a merült, régi Egyiptom az ember tulaj­ donságait tisztelte

az

állatokban.

A vizionáriust

t a r t o t t a ébernek, s a testben ébredőt valótlanságba száműzöttnek. E r r ő l egyébként a Halottak könyve így beszél: „ M i n d e n halott Ozirisszá lesz, aki boldogan kiáltja: »Sírkamrám ü n n e p i terem. Vagyok! Vagyok! Élek! Élek! Az én létem m i n d e n Isten léte az örökké­ valóságban!«" Amikor belép az alkonyi bárkába, s megküzd a halál vizének démonaival úgy, hogy ki­ mondja valódi nevüket, s kapaszkodó kezük ettől le­ csúszik a bárkáról, elindul nyugat irányába. Éjszakai Napja megteszi útját új hajnala, feltámadása felé. S e 126

csodálatos ú t o n , teste kábulatából ébredve kapja viszsza száját, látását, a mindenséggel együtt rezgő vala­ mennyi teremtő képességét és örök emlékezetét az egye­ düli Válóságra. A mennyország kulcsát is képekbe rejtette a ha­ gyomány, de elfelejtette fontos szerepét. Sok hierog­ lifa őrzi az Elet Kulcsát, az ankhot, amelyet ízisz, a Vizek Úrnője t a r t a kezében. Azzal szabályozta a Ní­ lus árapályát. Pedig e kulcs az e m b e r szabadulásá­ nak, gyógyításának nyitóformulája. Aki megszerzi, h a t a l m a t nyer démonai, indulatai, gyilkos szenvedé­ lyei, oceanikus energiái fölött. Véletlen-e, hogy a ten­ ger vizének összetétele azonos a magzatvízzel s az ember testnedveinek nagy részével? Álltak-e m á r egy felvonóban két t ü k ö r között? Mit láttak, ha a tükörbe pillantottak? Azt, hogy egyetlen alakjuk h i r t e l e n végtelen s z á m s o r r á vált a tükröződé­ sek miatt. S a figurák tömegéből a századik idegen­ n e k t ű n t , az ezredik félelmetesnek, a tízezredik el­ lenségnek. Holott

mindegyik

egyetlen

ember

vetülete

volt. A különvalóság megsokszorozott, h a z u g képze­ tét m u t a t t a . A m i n t kiléptek a két májatükör káprázata közül, azok üressé váltak. A keleti filozófia legma­ gasabb r e n d ű erkölcsi tétele így hangzik: Tat tvam aszi. Te is AZ vagy. Te is én vagyok. Te is I s t e n vagy! Vajon egész emberi l é t ü n k tragikus konfliktusai, öldöklése, rombolásai, gyűlölködő fanatizmusa, el­ lenségképe, paranoiája n e m félreértésből, csaló, tor­ zító tükrök közötti bolyongásából fakad-e? S az em127

b e r t n e m zavart, elhitetett őrülete készteti-e arra, hogy a másikban ö n m a g á t utálja, megvesse, lopja, kí­ nozza, gyilkolja? Bizonyos, hogy így van. S egyedüli kiútja tébo­ lyult ámokfutása kataklizmáiból - a 2000. év tragi­ k u s káoszából is -, ha ráébred különvalósága szem­ fényvesztésére. Ö n m a g á t öklözi, gyalázza, próbálja összezúzni a hideg, torz tükrökben. Azok n e m kijá­ ratok, h a n e m szilánkokká töredező felületek, ame­ lyektől keze véres lesz, ő maga pedig az útvesztő fog­ lya marad. De m i n d e n útvesztő nyitott a feleszmélő, gondolkodó, bölcs emberben, s a másikban önmagát felismerő h u m a n i s t á b a n . E metafizika változtatja a gyűlöletet megértéssé. A mérget gyógyszerré. Az egyetlen organizmus szer­ veit n e m egymást pusztító, h a n e m egymást kiegészí­ tő, támogató működéssé. „Szeresd felebarátodat, m i n t t e n m a g a d a t ! " , tanít­ ja az egyik parancsolat. N e m azt követeli: szeresd fe­ lebarátodat, de gyűlöld önmagadat. Aki önmagával n e m él békességben, az a másikban is csak a hibát ke­ resi és gyűlöli. De mi a szeretet? Birtoklás? Féltékeny irigység? S e m m i k é p p e n . A gyűlölet a szeretet megbe­ tegedése. Vészterhes k o r s z a k u n k b a n megérkeztek m á r az apokalipszis lovasai. M i n d a négyen. Orkánok viharzásában is halljuk patáik csattogását. Látjuk őket. A fekete ló okozta éhínséget. A vörös ló patája nyo­ m á n kirobbanó h á b o r ú k a t , marakodásokat, népir128

tást, merényleteket, torkolattüzeket. A pej ló m o d e r n pestisei megjelentek az AIDS, az ebola s számtalan új, alakját változtató vírusban, amelyeknek n e m is­ merjük ellenszérumait. De a negyedik ló fehér! Ez a jó h í r hozója. Koronát visel. A csillagok fölött uralkodó király tizenkét ágú koronáját. Azért érkezik, hogy hozzásegítse az e m b e r t a sötétség fölötti győzelem­ hez. A zenitre sikló szárnyas n a p k o r o n g fénye min­ dig felszívja az árnyakat. Azért érkezett, hogy felfa­ kassza a lélek és a szellem tiszta forrásait. Ő nyitja ki a föld alkímiai h ő b e n izzó tégelyét, amelyben a nagy opusz, a bölcsek köve érik. Ez az, ami a lehetetlent lehetségessé teszi. A csodát is. De mi ez a csoda? A szeretet. És végül mi h á t e csodából születő szere­ tet? „A Nagy Szeretet a Nagy Megismerés leánya" írja naplójában Leonardo da Vinci. Nyilvánvaló, hogy ez a Nagy Megismerésből szü­ letett bölcs, aktív, áldozatos Nagy Szeretet a m e n n y ­ ország igazi kulcsa. 1997

kétezer évvel ezelőtti I. században, amikor Ná­ záreti J é z u s tanítványaival együtt Izrael egyik t a r t o m á n y á b a érkezett, b á n a t t ó l sújtott férfi borult a lába elé. A zsinagóga rangos írástudója volt, n é v sze­ r i n t J a i r u s . Halálos kórral küzdő kislánya életéért kö­ nyörgött az esszénus gyógyítóhoz, akinek híre min­ denüvé eljutott. A főember kétségbeesésénél csak Jé­ zusba vetett hite volt hatalmasabb. Ezért a Megváltó követte őt h á z á h o z tanítványaival együtt. Ott azon­ b a n J a i r u s családtagjainak jajongásából szörnyű h í r szakadt rájuk: a gyerek halott. Szíve megállt. J é z u s felemelte jobbját: „Ne sírjatok! J a i r u s leá­ nya n e m h a l t meg, csak elaludott." Hangjában hata­ lom volt. Tanítványaival s a két szülővel együtt besie­ tett a házba. Lehajolt a merev testhez, amelynek mészsápadt bőrére a Kaszás m á r ráütötte lila pecsét­ jét. J é z u s megfogta a kicsiny gyermekkezet, s a holtat h a n g o s a n szólította: „Talita k u m ! Leányzó ébredj!" 130

A kislány n e h é z szemhéja megrebbent, s ü p p e d t arcát szín öntötte el. S ű r ű pillái alól ámuló szem ra­ gyogott elő. Felült. Lábra állt. J á r n i kezdett. Szülei karjába szaladt. Gyógyultan. Amikről most vallok,

úgy őrzöm emlékezetem

széfjében, m i n t életem legnagyobb drágaköveit. N e m válnék meg tőlük a világ valamennyi aranyáért sem. Az igazi, egyetlen sikerről szólok, amelyért még em­ berré lenni is érdemes. E sikernek persze semmi kö­ ze sincs a véres sebeket hasító sziklaszirteken csúcsra kapaszkodó becsvágyók teljesítményeihez. M á s műfaj az. Tragikomédia. Kényelmetlen, ingatag t r ó n az a va­ kító reflektorsugarak kereszttüzében, amelyen szét­ húzott száj sarkokkal kell vigyorogni premier p l á n b a n m i n d e n „beérkezettnek", mielőtt l e z u h a n n a . M e r t ott megmaradni képtelenség. Akármilyen gyönyörű, te­ hetséges, őrjítőén izgalmas, elvont, gátlástalan valaki. Akkor is, ha eladta érte a lelkét az ördögnek. Csalt, lo­ pott. Valamennyi korú, n e m ű , m é r e t ű , szagú, színű hatalmassággal hempergett. Megtagadta anyját, gyer­ mekét. Elárulta barátját. Kiütötte a ringből saját ap­ ját. Célpont lett. Lelőtték a k a m e r á k gépfegyverei. Zu­ h a n á s közben m á r elvesztette érdekességét. Szétmá­ zolva lent, a p o r o n d o n még inkább. Kivéve n é h á n y felvillantott duzzadt, táskás, italtól, narkótól, HlV-foltoktól eltorzult horrorfotó. A z u t á n spongyát r á ! Valódi hősökről írok, akik megvívtak sorsukkal, és legyőzték a halált. N e m hallomásból, h a n e m sze­ mélyesen ismertem őket. 131

Először Bea Bishophot idézném fel, m e r t ő a kö­ zelmúltban j á r t h a z á n k b a n , szerepelt a televízióban, s k i t ű n ő könyve bestseller lett n á l u n k . Engem szemé­ lyesen is megtisztelt látogatásával. Rá bizonyosan so­ k a n emlékeznek. Ma is folytatja előadásait Magyar­ országon. Bea Bishoph szintén J a i r u s leánya, aki orvosai ál­ tal k i m o n d o t t ítéletekor, a halálküszöbig sodródva, meghallotta az Isteni Gyógyító felszólítását, és enge­ delmeskedett neki. Bea Bishoph is m a g y a r n a k született, de Angliába került, és angol állampolgárként az ottani világlap m u n k a t á r s a lett. Nyelvünket tökéletesen beszéli, de sorsának legnagyobb válságáig n e m hitte, hogy vala­ ha visszatér szülőhazájába. Fiatal, színes, energikus életét, amelyből t e r m é s z e t e s e n n e m hiányoztak a fe­ szültségek sem, váratlanul megtorpedózta egy ször­ n y ű esemény. A combján keletkezett sötétülő, növek­ vő anyajegyről kiderült, hogy melanoma. E rákfajta a leggyorsabban „galoppírózó",

gyógyíthatatlan kór.

Villámsebességgel szaporodó, rosszindulatú sejthad­ serege a sebész szikéjének éppúgy ellenáll, m i n t a ke­ moterápia vagy sugárkezelés kísérleteinek. A vércse­ re kudarca u t á n végül tehetetlen, őszintén jó szándé­ kú orvosai úgy bocsátották el b a r á t n ő m e t , hogy legfeljebb h a t h ó n a p j a van h á t r a . Bea Bishoph n e m a k a r t meghalni. Fiatal, lázongóan elszánt volt. T ü z e s gyógyulni akarása fároszk é n t lobbant az égig. M i n d e n t elolvasott a különböző 132

módszerekről, ritka eredményekről, őrültségekről és valóságokról. Akiket lehetett, személyesen felkere­ sett. Találkozott fanatikus öncsalókkal, szelíd bele­ nyugvókkal, szívósan küzdő haldoklókkal. De megis­ m e r t igen kevés n é m á n , makacsul viaskodó halálra­ ítéltet, aki p á r héttel, h ó n a p p a l , sőt évvel is túlélte a neki jósolt időt. Mindabból, amit az elméletekből összeszedett és személyesen tapasztalt, felépített ma­ gának egy egészen sajátos módszert. Szigorúan telje­ sített fizikai é t r e n d e n kívül különleges pszichikai, szellemi életrendet, amelynek á t h á g h a t a t l a n p a r a n ­ csaitól egyetlen pillanatra sem t é r t el. Másodpercnyi ernyedtséget sem engedélyezett magának. A csüg­ gedt fáradtság korbáccsal elűzött ellenség volt, kétke­ dő gondolat sem férhetett hozzá. A m i a táplálkozását illeti, legelt, n e m evett. Zöldségtömegeket, gyümöl­ csök levét gyűrte magába, t e k i n t e t nélkül azok ízére vagy állagára. M i n d e n t a t á m a d ó kórhadsereg elleni fegyverként csinált, győzelme bizonyosságában meg n e m inogva, legyűrhetetlen hittel. Lézererejű érzéseit akarattá összpontosította. Akkor is, ha k e z d e t b e n ráktól fertőzött, mély völggyé vagdosott, sötét harctere látszólag még tovább burjánzott. E s z ö r n y ű hadsereg kívül támadta, míg ő belülről i n d í t o t t a ellentámadá­ sait tökéletes meggyőződéssel, hogy erősebb ellensé­ geinél. Azok csatát nyernek, a h á b o r ú végső győzel­ me a z o n b a n az övé. Spirituális gondolatainak holisz­ tikus képzetei olyan intenzitással vettek részt e t i t á n i ütközetben, hogy testében magas lázt gyújtottak. 133

Meghaladták a 40 fokot. Ő a lángot is az ellenséges hadseregre összpontosította. Tudta, hogy a ráksejtek n e h e z e n viselik a hőt. Ő b í r t a . Nappal szellemi m u n ­ kát végzett szívósan, fordított, hogy fedezze zöldség-, gyümölcsszükségletét, m e r t rengeteget kellett „legel­ n i e " , hogy emberfeletti erőkhöz jusson. Az ágyban lázas teste verejtékét is az ellenséges gócra ömlesztet­ te, sisteregve forralta képzeletével, akaratával. Köz­ b e n egyre szűkülő ostromgyűrűt kerített köréje, amelyből a parázsló, hamvadó hadsereg képtelen volt kitörni. Bea Bishop végül győzött. A r á t ö r t rákhadsereg megsemmisült akarata, hite, érzelmei alkímiai ke­ mencéjében. A folt színe megfakult, n e m terjeszke­ dett többé. Láza is elmúlt. M á r n e m volt szükség rá. R e t t e n t ő erőfeszítése a z o n b a n kényszerűségből szo­ kássá érett b e n n e , természetes életszükséglete lett. Megsokszorozta

teljesítményét,

aktivitását

vala­

m e n n y i területen. M i n d m á i g szervez, ír, előadásokat tart, utazik. Ő alapította meg L o n d o n b a n az Inoperábilis Rákbetegek Társaságát, amelyből egyre több működik különböző országokban, h a z á n k b a n is. Ma­ gas kora ellenére b ő r e sima, mozgása fürge, m o d o r a határozott. Egész lénye rokonszenves. Szeme érte­ lemtől csillog. Remekül beszél és nagyszerűen fogal­ maz. Van-e e n n é l meggyőzőbb siker? Ez akkor is győ­ zelem, ha n e m sokan tudják követni a példáját. Ha neki sikerült, lehetséges mindenkinek, aki felépíti és teljesíti n e h é z feltételeit hite erejével, vasakaratával. 134

Életem másik nagy ékkövét, m e g r e n d ü l t á m u l a t á t Angéla van der M e u l e n n e k köszönhetem, és sorsom u r a i n a k is, akik e bibliai élmény közelébe j u t t a t t a k . É p p e n engem. A r á m aggatott „ezotéria és okkultiz­ m u s nagyasszonya" jelző soha sem illett kételkedő, elemző, legkevésbé sem egzaltált t e r m é s z e t e m h e z . A lángoló, inspiráló erőt, amelynek írás k ö z b e n mindmáig megszállottja vagyok, n e m nevezem hiszé­ keny elvakultságnak. Abból n e m hiányzik a szava­ kat, mondatokat, azok helyes értelmét és logikáját szigorúan, élesen mérlegelő kritika. A t ű z folyékony aranya s ű r ű szűrőn át ömlik tollamból a p a p í r r a . Közhelyet n e m tűr. Az ö n m a g á b a n való szépet, ha sok, könyörtelenül lenyesi a kevesebb, de lényeget je­ lentő jobbról. És é p p e n ez az igényesség tette lehetet­ l e n n é számomra, hogy bármiféle dogma, fanatikus vakhit csapdájába essek a n n a k ellenére, hogy a böl­ cselet, a t u d o m á n y és a művészetek v a l a m e n n y i érté­ kének, azok elsajátításának, h ó d o l a t á n a k vágyával, szomjas tehetségével születtem. J o h a n n e s van der M e u l e n , az egykori h o l l a n d pro­ fesszor magas, erőteljes, szökés hajú, a negyvenes évei elején járó, vonzó, j ó k é p ű férfi volt, aki akcen­ tussal beszélte a n é m e t nyelvet. N e m n e v e z n é m ra­ gyogó szónoknak, m e r t egyszerűbbet, mégis többet jelentett annál. Gördülő szavai m i n d e n k i t magával ragadtak. Valójában a gondolat világnyelvén szólt azokhoz is, akik n e m t u d t a k n é m e t ü l . M i n d e n k i ér­ tette. Alig megemelt hangja h ű s borogatásként si135

m u l t a feszült érzelmekre. A hallgatóság fizikai táp­ lálékkal n e m csillapítható lelki-szellemi szomját hab­ zó életforrással elégítette ki. N é m e t felesége - J a i r u s másik leánya - születése óta b é n a volt. Sok megrendült tanúval együtt éltem át életük nagy csodáját. Magyar b a r á t n ő m , aki 1949 óta Brazíliában élt, m i n d e n évben két h ó n a p o t töltött Budapesten a leg­ j o b b gyógyszállóban. Részben róla m i n t á z t a m Ra­ guéi 7 tanítványa című., egyik legnagyobb regényem ízisz-nőalakját, Madelaine-t. Neki és férjének fontos szerep j u t o t t

a

teljesen

rendkívüli eseményben,

amelynek részesei l e h e t t ü n k . M r s . Klára Fodor 91 éves k o r á b a n h u n y t el, de addig szellemi képességei teljes b i r t o k á b a n u t a z o t t , járt-kelt a világban özve­ gyen. Számtalan nyelven beszélt anyanyelvi szinten. H ű b a r á t volt. J o h a n n e s t egy bizonyos „ h a n g " a t e n g e r p a r t o n ta­ n í t a n i küldte a k í n p a d r a feszített E u r ó p a célvárosai­ ba, hogy általa vigaszt, életadó gyógyszert nyújtson a szenvedőknek. A m i n t a w e i m a r i Németország for­ rongó fővárosában, Berlinben t a r t o t t előadást egyik hívének nagy magánszalonjában, megérkezett a toló­ székben ülő, beteg leány a szüleivel. J o h a n n e s és Angela egymásra néztek. M i n d k e t t e n azonnal felis­ merték találkozásuk jelentőségét, s azt is, mi a teen­ dőjük. J o h a n n e s odalépett Angela szüleihez, és azt m o n d t a : „Mi, Angélával összeházasodunk." A beje­ lentés súlya oly végérvényes volt, hogy kizárta az el136

lenkezés m i n d e n lehetőségét. A házasság megvaló­ sult. J o h a n n e s erős karjával most m á r maga tolta, emelte, ápolta, etette, öltöztette feleségét, akivel min­ denütt, ahová előzetes értesítés nélkül érkeztek, szí­ ves, szerető fogadtatásra leltek. Úgy tolongtak hozzá­ j u k az emberek, ahogyan fényhez csapódik a bogarak kemény kitinje. Angéla nagyon művelt volt. Rengeteg könyvet, magazint, újságot olvasott világnyelveken. Lényegükről tájékoztatta férjét. Gyönyörű, nagy, kék szeme besugározta sovány, sápadt kis arcát. Aki néz­ te, elfelejtette betegségét. Nagyobb erő és h i t áradt be­ lőle, m i n t az őt körülvevő egészséges emberekből. Voltak helyek, ahol nagy összegeket gyűjtöttek ré­ szükre, de ők n e m fogadtak el belőle többet, m i n t a m e n n y i szerény szükségleteiket fedezte. A többit szétosztották a rászorulók között. Sohasem gondos­ kodtak a jövőjükről. Nekik csak örök j e l e n ü k volt. Amikor Angéla Krisztusról beszélt, fény gyúlt körü­ lötte. Nagyon szépen fejezte ki magát. A messianiz­ m u s leghatalmasabb, világmindenséget átfogó koz­ mogóniai rendszerét i s m e r t e m meg általa. Mélységes Krisztus-hite

nem

túlhevült

lelkesültség,

hanem

megismerés volt. J o h a n n e s 1942-ben érkezett Budapestre. Előadá­ sait egy orvos nagy belvárosi lakásának nappalijában tartotta. E találkozókon Angéla is részt vett néha, to­ lókocsijában ülve. Felszólalásai mindig élményt jelen­ tettek. Egy városligeti villa szép szobájában laktak e súlyos időszakban, egészen a II. világháború végéig. 137

Gyakran látogattuk meg ebben a villában a ma Brazí­ liából hazalátogató b a r á t n ő m m e l együtt. Nemegyszer láttuk, a m i n t J o h a n n e s kiemeli Angélát a szobájuk­ b a n lévő, mindig vetett ágyból, és a tolószékbe helye­ zi. Mozdulata, ahogy betakarta, haját lesimította, a szeretet gondos jelbeszéde volt. De akaratlanul része­ sültünk Angéla b é n a alsótestének szívszorító látvá­ n y á b a n is. Vászon hálóingéből két száradt bőrrel bo­ rított, hosszú csont állt ki, a végén teljesen összezsu­ gorodott lábfejjel. Olyan volt, m i n t a régi kínai, előkelő hölgyek fájdalmas m ó d o n eltorzított lába. Egyetlen lépést sem t u d t a k tenni, s utazáskor lefüggö­ nyözött gyaloghintón vitték őket. Okom van rá, hogy ezt a szomorú tényt, amelynek b a r á t n ő m és még több látogató is tanúja volt, részletesen leírjam. Önéletrajzomban említettem, mit jelentett a n n a k a 30-35 emberből álló hallgatóságnak Van der Meu­ len h á z a s p á r sugárzása, reményt adó, gyógyító va­ rázsereje. Hogyan tette elviselhetővé az elviselhetet­ lent, lebegő, boldog biztonságtudattá a védtelen szo­ rongást. Azt is beismertem, m i k é p p e n győzött meg engem is a valódi csodáról az ügyes bűvészekben, ko­ médiásokban, elszánt csalókban való mélységes csa­ lódásom, végletes gyanakvásom ellenére. Elsősorban Angéla m i n d e n t elmondott nemcsak múltamról, jele­ nemről, h a n e m jövömről is. Szavai igazak voltak, va­ l a m e n n y i jövendölése beteljesedett. Sok éven át úgy t ű n t , hogy Angéla született béna­ sága megállt sorvadt alsótesténél. A h á b o r ú s évek 138

vége felé azonban sajnos t ö r t é n n i kezdett vele vala­ mi, amit m i n d a n n y i a n észrevettünk. Magatartásán, okos, kék szeme d e r ű s csillogásán, szelíd mosolyán n e m látszott változás. Ugyanolyan nyugalmat sugár­ zott, m i n t azelőtt. Ha megszólalt, szép csengésű hangján éppen azzal az irodalmi németséggel fogal­ mazott, m i n t amit megszoktunk tőle. Csak a keze vált erőtlenebbé. Amikor lapozott, áttetsző ujjai reszket­ tek kissé. J o h a n n e s likőröspohárnyi vörösborral itat­ ta meg néha. Amikor Angéla elvette, felénk villant mosollyal m o n d t a : „A betegségem n e m én vagyok." A z u t á n apró kortyokban kiitta az értágító n e d ű t . 1945 márciusában m á r n e m volt képes átülni ágyából a tolószékbe. Bénasága terjedni kezdett fölfe­ lé, elérte a derekát. Csak feküdni tudott, ülni n e m . Ha mégis megkísérelte, felsőteste előre vagy oldalra csuk­ lott. Békésen feküdt feltámasztott p á r n á i n . E n n i alig volt képes. Etetni kellett. A májusi békekötés u t á n ál­ lapota szemmel láthatóan rosszabbodott. R o h a m o s a n csonttá fogyott. Apadó teste m á r alig emelte meg a ta­ karót. Csak nagy kék szeme világított p á r n á b a süp­ pedt, szikkadt csontkoponyává zsugorodott fejéből. Barátnőm férjének sikerült iratokat és egy teher­ autót szereznie olyan fantasztikusnak m o n d h a t ó le­ lemények, „véletlenek" segítségével, amelyek csak szükségszerű történések körül teszik lehetségessé a lehetetlent. Egy bécsi professzorhoz a k a r t á k v i n n i Angélát, akihez volt kapcsolatuk. Szándékukra Jo­ h a n n e s rábólintott. Angélának m á r csak a szeme élt. 139

Csontjait meleg takarókba burkolták. P u h a fészket készítettek számára a kocsin. Egyenesen a pro­ fesszorhoz siettek vele. A n n a k szeme csodálkozva rá­ j u k villant egy pillanatra: micsoda emberroncsot fek­ tettek asztalára? A z u t á n gondosan megvizsgálta a komoly, nyugodt J o h a n n e s és az aggódó Fodor házas­ p á r aurájának sürgetésére. Azonnal felismerte a diagnózist. Csendesen m o n d t a : „A b é n u l á s órákon, legfeljebb egy-két n a p o n belül eléri a szívet. Akkor pedig..." Nyilvánvaló volt. Egy grinzingi villában várták őket egy szobával, ahol kényelmesen elhelyezkedhettek. Az összecsu­ kott tolószéket a falhoz támasztották. Amikor Angé­ lát férje a nyitott ágy felé vitte, ő kezének reszkető, apró gesztusával, i n k á b b gondolatai áramával jelez­ te, hogy m o n d a n i szeretne valamit. Erőtlenül sutto­ gott férje fülébe, ami inkább leheletnek hatott. - A r r a kér, fektessem egy virágos fa alá a p a r k b a n - m o n d t a J o h a n n e s Fodoréknak, és m á r vitte is a plé­ det saját ágyáról az egyik kezében, a másikban Angé­ la pehelytestét tartva. A grinzingi p a r k b a n óriási, virágba b o r u l t fák menyasszonycsokrai hullatták kelyheiket, s a mély­ kék égen langyos szellőtől nyújtózó, áttetsző fátyol­ felhők uszályával ü n n e p e l t e j ú n i u s i menyegzőjét az 1945-ös béketavasz. J o h a n n e s egy fiatal fa alá terítette a p u h a plédet, a z u t á n ráfektette felesége testetlen testét. Könnyű szőrmetakarót h o z o t t ki a házból, s azzal betakarta. 140

Fejét egy párnával feltámasztotta. A z u t á n ő maga lassú léptekkel a közeli, alacsony bokrok mögé in­ dult, a h o n n a n ráláthatott asszonyára. Komoly volt. Ünnepélyes. Mély meditációba merült. Fodorék tisz­ telték magányát, b á r a közelben maradtak, a terasz üvegajtaja mögé húzódva. J o h a n n e s közölte velük p á r szóval, hogy m u n k á j u k a t Angélával folytatni fog­ ják. Ő ideát, a földön, felesége a másik partról. Ket­ tőjük összetartozásán, feladatán ez az „ á t m e n e t " semmit n e m változtat. Ami e z u t á n t ö r t é n t , azt egy levélből idézem emlé­ kezetből, amely kézről kézre j á r t társaságunk tagjai között, akik barátai, hálás tanítványai voltunk e nagyszerű e m b e r p á r n a k . A levelet egy öreg hölgy t a r t o t t a magánál, amely hagyatékában kallódik vala­ hol, de az én agyamban feljegyződött. A levelet Angéla van der Meulen írta lendületes vonalvezetéssel, felröppenő madárékezetekkel. Egyet­ len fölösleges díszítő erővonal sem kanyargott b e n n e . Okos, finoman kecses íráskép volt, amelynek tintája megrendítő tartalmától sugárzott. Angéla mélységes őszinteséggel, p o n t o s a n fogal­ mazott. Ott, a fa alatt élete mélypontján érezte ma­ gát. Hite elhagyta. Szíve, agya hallgatott. Jégtáblán sodródott a fekete ár végső zuhogója felé. Szemhéja lekattant. Süketebb csendet, mélyebb magányt n e m ismert addig. De a r r a sem t u d o t t figyelni. Üres sem­ mi vette körül.

141

Még az imádott Megváltóra sem tudott gondolni, élete tűzpontjára a kereszten, aki m i n d e n k i n é l töb­ bet szenvedett. Vagy...? H a n g o t hallott. Lehet, hogy csak valahol a fejé­ ben, halványan. - Angéla! Felpillantott. Pedig szemhéja nehéz volt, m i n t a halál mázsája. N é h á n y méterre tőle embernyinél magasabb fény nyúlt felfelé. Fényalak. Igen. - Angéla! Kelj fel! - most m á r h a n g o s a b b a n zen­ dült b e n n e a felszólítás. Zavartan, rémülten, kétség­ beesetten hallotta az újabb sürgetést: - Állj fel! Gyere ide h o z z á m ! M á r n e m volt kétsége a fényalak kiléte felől. Zoko­ gás szakadt ki belőle. Lehet, hogy szíve kiáltotta, de lehet, hogy csak belül formálta szavakká síró, keserű mondatait: - U r a m ! U r a m ! É n n e m tudok j á r n i ! Akkor a Fény, aki Angéla számára egyértelműen, sugárzóan Krisztus volt, a Megváltó, két keze közül patyolatfehér

hosszú

gyolcshurkot

hajított

mögé.

Érezte, a m i n t p u h á n a h á t á r a simul, és azt is, hogy a szent erő h ú z n i , emelni kezdi. Zokogva támaszkodott e vakító, ujjongó, szilárd bizonyosságba. - J ö v ö k ! Jövök! - zihálta. És ráállt béna, n e m létező, nyomorék lábcsonkjá­ ra. J o h a n n e s akkor m á r kitépte magát mély elmélke­ déséből, felkapta a fejét, és látta...

142

...amint Angéla imbolyogva, támolyogva lépked elnyomorodott lábán. Sír, kacag, kiáltozik közben. - Krisztusom! - szakadt ki J o h a n n e s b ó l is a döb­ benet. Feleségéhez r o h a n t , hogy karjába fogja, de az elhárította. - N e ! - m o n d t a . - M i n d j á r t odaérek H o z z á ! J o h a n n e s akkor vette észre, hogy Angéla b é n a tes­ tét fizikai erőnél nagyobb energia támasztja meg, és viszi, vezeti egyre biztosabb léptekkel a p u h a , tavaszi fűszőnyegen... Vagy fölötte? Igen. N e m kölcsönerő. De ez n e m a halál utolsó lobbanását, h a n e m az újjá­ születő életet jelentette. Angéla attól kezdve j á r t . Zsugorodott lábfeje ki­ egyenesedett. N e m is lassan. Sorvadt lábszárára, combjára izmok rétegei r a k ó d t a k úgy, m i n t h a vala­ mely gyorsított felvétel trükkje pergette volna férje és környezete előtt a t e r e m t ő hit és képzelet e misz­ tériumát. Angéla meggyógyult. Pedig bénasága n e m hiszté­ rikus állapot következménye volt, h a n e m orvosilag igazolt, született nyomorékság. Soha n e m t u d o t t jár­ ni. Szülei végigjárták vele a legkülönfélébb gyógy­ módok, m ű t é t e k valamennyi kálváriáját. M a r a d t vé­ gül a tolószék és a remény, hogy a pokoli kór n e m folytatja támadását felsőteste irányába. De az csak lapult dereka demarkációs vonalán, a z u t á n megindí­ totta végső támadását, amíg... ...amíg Angéla h a t á r t a l a n h i t é n e k szövetséges fénylégiója legyőzte az összevont, b é n í t ó sötétség haH3

dait, s mögöttük az ellenséges sorsot. M i n t egykor J a i r u s h á z á b a n , megjelent előtte Az, akit imáival szüntelenül idézett, alázattal szolgált és imádott. Világunk megérett rá, hogy a gyűlölet helyett a meg­ váltó szeretet mondja el az önmaga sírját ásó népek fölött e csodatévő Igét: „Talita kum! Leányzó é b r e d j ! " 1999

gek, amelyeket a figyelő ember észrevesz, n o h a egyéni okát n e m ismerheti meg m i n d e n esetben pontosan. Különösen a művészet, a t u d o m á n y és a bölcselet ki­ emelkedő, alkotó egyéniségei között m u t a t k o z n a k ha­ sonló jelenségek, mivel műveik, sorsuk nyilvánosság előtt lejátszódó dráma, és hatásuk maradandó. A siker és a bukás, a korai halál vagy az ö n k é n t vállalt „emigráció", öngyilkosság híres és h í r h e d t eseteiről í r n é k itt. A világvallások korszakokat alakí­ tó szellemi titánjairól szólok, m e r t Lao-ce, A m e n h o tep, Buddha, Názáreti Jézus, M o h a m e d , Milarepa szerintem „történelem fölötti" lények. Először a költőket említeném, n o h a antik képvise­ lőik műveiből igen kevés m a r a d t ránk. A türelmet­ len, elvakult fanatizmus gyakori könyvégetései el­ pusztították remekműveiket. Sorsukról sincsenek hiH5

teles adataink. Élvezettel ízlelgetjük Démokritosz, Empedoklész ragyogó fejtegetéseit, Vergilius lírai fi­ lozófiáját, D é m o s z t h e n é s z cáfolhatatlan meghatáro­ zásait a lét összefüggéseiről és értelméről, Marcus Aurelius, a filozófus-hadvezér hadjáratainak szük­ ségszerű kudarcáról. A bölcselet és a hódító h á b o r ú e l l e n t m o n d ó erők, amelyek egymást lényegükben ki­ zárják. Csodáljuk Plinius plasztikus történelmi be­ számolóit a természeti kataklizmákról. Elbűvöl ben­ nünket

mitológiájuk

mélységes

igazságokat

rejtő

t r a n s z c e n d e n t u m a , amely fényt vetít lelkünk és szel­ l e m ü n k legrejtettebb gyökereire. Olyan forrást kínál, amelyből m i n d m á i g merít a m o d e r n mélypszicholó­ gia valamennyi fakultása. F r e u d képzelete együtt u t a z o t t Odüsszeusszal az érzelmek viharos óceánján, á r b o c r ú d h o z kötözve. Hallgatta a szirének énekét, s ha tagadta is, alaposan megkísértették. Együtt része­ gült meg a „lótuszevőkkel", azok természetdrogos m á m o r á t ó l fertőzötten. Azonosult a Kirké varázsától vaddisznóvá változó

férfiak pocsolyában

tocsogó,

megalázott bujaságával. Tudattalanjában,

amelybe

bemerészkedett, megpendült a nimfa szerető érzéke­ ket b é n í t ó gyönyöre. A hellén mítoszokból, azok kul­ túrájából m e r í t e t t e az Ödipusz-komplexus, anya-fiú szerelem s az incestus végzetes megszállottságának szükségszerűségét. Az ősi Egyiptom beavatásaihoz nyúlt vissza az asszociációs nevek megtalálásával s az álmok jelentőségének felismerésével, n o h a mate­ rialistának vallotta magát Mózes rávetülő, súlyos ár146

nyékában. A libidón kívül m á s hajtóerőt n e m ismert. Ezért veszítette el a fiaként és utódjaként kiválasz­ tott Jungot, aki elismerte ugyan F r e u d fizikai testre vonatkozó tételeit, de n e m t u d t a kirekeszteni az em­ ber gyógyításából a n n a k lelkét és szellemét, ahogyan Adler vagy Szondy sem. Korszakokat ugorva, megint költőkkel folytatom a sort a teljesség igénye és s o r r e n d nélkül, p u s z t á n éle­ tük

s

haláluk bizonyos

hasonlóságán

töprengve.

Rimbaud-én például, a kölyökzsenién, aki Verlainenel való civakodó szerelmében teljes remekművet al­ kotott húszéves koráig. A z u t á n megszűnt élni b e n n e a költő, akkor is, ha még n é h á n y évig magával cipelte züllött világcsavargásában e h a l h a t a t l a n n á vált holt­ testet. Egyetlen sort n e m írt le többé. H e i n e , aki épp­ úgy forradalmasította a költészetet, m i n t Baudelaire, szintén a „romlás virágainak" áldozata lett. Szifilisze elhatalmasodott rajta, s élete iszonyú végét vízágyban agonizálta elevenen feloszló testtel, de égőn éber agygyal. A mi Petőfink írói munkássága alig negyedszá­ zada alatt többéletnyi mondanivalót hagyott az utó­ korra. Testét soha n e m találták meg. Azt sem tudhat­ juk, hol és hogyan ölték meg. De m i n d e n m e g m a r a d t belőle, ami h a z á n k n a k elmúlhatatlan érték. S ez az ál­ tala előre megérzett sors is géniusza csodájához tarto­ zik. Őt éppolyan kevéssé lehet békésen öregedő, pi­ pázgató aggastyánként elképzelni, m i n t az önpusztí­ tó,

lángoló

Ady

Endrét

vagy

a

meghasonlott,

öngyilkos József Attilát, akit ismeretlen halottként 147

k a p a r t a k el. Csak legmélyebb pokoljárása u t á n emel­ kedett a zenitre jelentőségének izzó napkorongja, amely szárnyasán, elméket, szíveket inspirálva világít olthatatlan, időtlen fényességgel. Ady halálosan el­ gyötört teste roncsát m á r megemelni sem tudta, ami­ kor az I. világháború végén fogadta népe, rajongói hó­ dolatát. S mivé lett homályos szeme, süppedt arcából kirajzolódó csontkoponyája? Halotti maszkja csupa szépség, oldott, végtelenbe figyelő mosoly, amely a legnagyobb titkot őrzi. Kortalan. Ezt hagyta örökül a h a l a n d ó k n a k beteg, b ú s , gyönyörtől és kíntól elégett, levetett jelmezén, amelynek nélkülözhetetlen mérge volt az ital, a narkó és a kéj. Ő sem válhatott ráncos, motyogó aggá. Halhatatlanságát csak a halálon túl lel­ te meg. Sokat meditáltam a holtak e rejtélyes moso­ lyán, amelyet az orvosok az izmok ellazulásával ma­ gyaráznak. T u d o m , hogy n e m így van. De a lelket bonckéssel hiába kereső sebész, kutató, találgató bel­ gyógyász mi m á s t m o n d h a t ? A lelket csak a lélek ta­ lálhatja meg. S a szellemet, amely földi súly nélkül, éj­ szakai N a p k é n t r ö p p e n t ki az anyag börtönéből, egye­ dül a szellem követheti rejtélyes, éji vándorútján, új hajnala felé tartva. Ez a pálya emberszemmel látha­ tatlan. Mennyivel többet á r u l n a k el erről az éjszaká­ b a n vándorló Napról a babilóniai, egyiptomi, h i n d u , krétai-minószi mítoszok. Az egyiptomi Halottak köny­ vének rejtélyes szövege megrendítő szimbólumokról vall. Csak az Ozirisszá lett halott él igazán, m e r t „visszakapja a száját", a logosz, a teremtő szó kimon148

dóját. Szívét megmérik az igazság istennője, M a a t mérlegén, amelynek másik serpenyőjébe egy pelyhet raknak. S ha a szívet n e m terhelik indulatok, szenve­ délyek, a mérleg nyelve n e m billen ki. Egyenesen áll. A földi halálküszöbön átkelt, Ozirisszá lett h a l a n d ó pedig sorra visszakapja m i n d e n magasabb

érzék­

szervét, képességét, amelyről emberteste b ö r t ö n é b e n elfelejtkezett. Két vak szeme helyett kinyílik a min­ dent látó, magányos h a r m a d i k szeme. Lelke, szelleme felszabadul. Teremtő képzelete szétveti e g o c e n t r u m a görcsbilincseit. A d a m K a d m o n , az Égi E m b e r beleol­ dódik a kozmoszon túli örökkévalóságba. Elkülönült Egyből Mindenné, töredékből teljessé válik. Észlelés­ módja érzékeli valamennyi világkiterjedés jelensége­ it. Képzetei és azok megvalósítása között n i n c s kü­ lönbség. Úgy él bele elasztikus formákba, ahogyan a földön váltogatta testjelmezeit, neveit, körülményeit. Tarot-szerepeinek maszkjai, elhasznált öltözékei réte­ gesen sorakoznak mélymúltjában, m i n t kelléktárak termeiben porosodó, különböző korok tartozékai. A Sorsdramaturg misztériumjátékai n e m l e h e t n e k auto­ dafé, a remekműveket megsemmisítő t ű z áldozatai. Soha n e m p u s z t u l n a k el. A négy p á r k a sorsszövevé­ nye is örök. Tapasztalatai anyagának színes gyolcsait, csillaggyöngyös köntöseit, álruháit, garabonciás kö­ penyeit, neveit, rangjait, koronáit, kitüntetéseit a Be­ szélő Fény krónikája őrzi, túl a relatív időn. N e m lehet említés nélkül h a g y n i Dosztojevszkij alakját, sorsát, aki évekkel megelőzve F r e u d o t , beha149

tolt a t u d a t t a l a n birodalmába, s Bűn és bűnhődés cí­ mű m ű v é b e n először í r t a lélek hajtóerőiről, elfojtott ingereiről. E remeklése valójában az első pszichodráma, amelynek m i n d e n alakja ő maga. A gyilkos és az ügyész. A b ű n ö z ő és a b ü n t e t ő egyszerre. De a katar­ zison átégő, megtisztult szellem is, aki ö n k é n t áll bel­ ső és külső bírái elé. Különösen fontos gyökere egész messianisztikus életművének epilepsziája, amelynek feszültségét a nála éretlenebb, primitívebb beteg a r o h a m közeledtével kéj gyilkossággal vezeti le. Dosz­ tojevszkij a z o n b a n szublimálta e görcsös hajlamot. A k u l t ú r a egyik j e l e n t ő s opusává tette. Ibsen szerint „ í r n i annyi, m i n t állandóan belső b í r á i n k előtt állni". Dosztojevszkij e bírák előtt állva alkotta meg műveit. Élete csupa küzdelem, nyomor, sikertelenség, üldöz­ tetés, fenyegetettség, száműzetés volt. T í z évet töltött Szibériában, s halálra ítélték. A cár kegyelme akkor érkezett meg, amikor a kötél a n y a k á n volt. Kegyetlen apját jobbágyai az ő

gyerekszeme láttára verték

agyon. Olyan időszaka is volt, amikor teljesen hatal­ m á b a kerítette a hazárdjáték-szenvedély. E r r ő l írta A játékos című könyvét. A démoni apakép megjelenik a Karamazov testvérek

című o p u s á b a n . Legnagyobb

műveit jéghideg, sötét, nyomorúságos szobában, egy szál gyertya mellett körmölte fagyos ujjakkal. A m i n t meghalt, érte és vele küszködő felesége kezéből ki­ adók kapkodták az írásait. Könyvei világhírűek let­ tek. Neki j o t t á n y i sem j u t o t t a sikerből, amíg élt.

150

Amit a föld kínál burjánzó húsevő növényeivel, égő színorgiáival, az trágyából növekszik. Haláltól mérge­ zett. A romlás ifjan elégő géniuszai halhatatlanok. Mo­ zart halálának körülményeit, furcsa, hirtelen zugteme­ tésének helyét ma sem ismerjük. Holtteste nincs. Iste­ ni, örök művei vannak. Megölték? Szenvedélye és gyönge szervezetén átömlő ultrahangok tüze bontottae le róla a törékeny testet? Csak mítoszok születnek ró­ la. De a kozmosz bársonyán sziporkázó csillagkották­ ból szőtt elementáris opusa az idők végezetéig zúg, sőt azon túl is. Az örök élet elixírjét nyilván csak ilyen megrendítő végből lehet kivonni. A relatív idővel szélhámoskodó Kronosznak nincs köze hozzá. Ő felfalja gyermekeit, de csak azt nyeli el b e n n ü k , ami mulandó, tébolyba kergethető, jeltelen sírokba lökhető. Arról, hogy e sírok kinyílnak, nincs fogalma. Csak az anyag vak, elhitetett áldozatai képzelik, hogy e géniuszok testükbe zárva lekéstek a körülöt­ tük felzúgó vastaps őrjöngését. A végtelenben n i n c s korán és n i n c s későn. M i n d e n p o n t o s a n érkezik. A halálnak h i t t élet és az életnek h i t t halál. A siker, amely kudarc, és a kudarc, amely siker. E kivételes, z u h a n ó üstökösök megakozmoszok számtalan kiterjedéseinek küldöttei. Ők helyezik be a kibernetikus a g y a n t e n n á k r e m e k m ű v é b e a „forró drótot", amely az alkotó képzeletet összeköti az egyetlen, gyógyító, felszabadító, örök Valósággal. 1997

151

i n d k e t t ő együtt. N e m h i n n é m , hogy m á s nyelv­ b e n volna ilyen végtelenül finom megkülön­ böztetés e két fogalomra. A szerelem n e m lehet t a r t ó s a szeretet áldozatos kötőanyaga nélkül. A szeretet a d n i akar, ellenszolgál­ t a t á s nélkül. A szerelem birtokol. Akit elhagynak, őr­ j ö n g a féltékeny fájdalomtól. Párja i n k á b b haljon meg, m i n t m á s é legyen. A szeretet n e m köt, h a n e m old. Akit szeret, azt a maga útjára engedi. Kétségte­ len, hogy az anyai vagy akár apai szeretet h a t a l m a s a r c h e t í p u s a i az emberi együttélésnek. Rang, áldozat, kötelesség vagy zsarnokság. Hosszú életem folyamán sok e m b e r keresett fel súlyos érzelmi problémáját r á m hengerítve. Köztudott, hogy írói m u n k á m része a pszichológia és a karakterológia. Új m ó d s z e r t te­ r e m t e t t e m , amelynek könyvsorozata évtizedek óta a l é l e k t a n n a l foglalkozók kézikönyve lett. Két egészen sajátos t ö r t é n e t e t említek meg itt. 152

N e m csak előttem vált az áldozatos szeretet példá­ jává az érett korú, híres, nagy színésznő, akibe a fia­ tal színész p a r t n e r e komolyan, mélyen beleszeretett. A színésznő független volt, a férfi is. Az okos, tapasz­ talt nő n e h e z e n m e n t bele egy ilyen kapcsolatba. Végül is ellenállását megtörte a férfi h a t á r t a l a n ra­ gaszkodása. Összeházasodtak. Párkapcsolatuk hosszú éveken át példaképpé vált, n o h a a körülrajongott szí­ nész külön t u r n é i alatt k ö n n y ű n e m i kalandokba sod­ ródott. Bölcs felesége t u d o t t erről, m e r t ismerte a fér­ fiak libidófüggő, poligám természetét. T u d t a , hogy ő n e m szextárgy, h a n e m társ, s a férjének m i n d e n k i n é l nagyobb szüksége van rá. Véleménye a z o n b a n meg­ változott, amikor a jó b a r á t o k meghozták neki a hírt, hogy egy szép, fiatal, jó családból való ismerős leány terhes m a r a d t a férjétől, és fiút szült. N e m v o n t a kér­ dőre. Csak elmondta neki szelíden, hogy az eddigi ka­ landjai n e m számítottak, ez a z o n b a n m á s . E n n e k a gyereknek apára van szüksége, és h i á b a tagadja, ő is szereti. Férje bevallotta, ha ő n e m volna, akkor csakis gyermeke anyját v e n n é feleségül. „El fogod v e n n i ! " m o n d t a asszonya, és ezt a meglepő kijelentését, min­ den nehézségen át, a férfi kétségbeesett tiltakozása, könyörgése ellenére fenntartotta. Elváltak. A férfi fe­ leségül vette kisfia anyját, s a barátság is megmaradt, pedig az idős színésznfS életének egyetlen nagy szerel­ me volt ez a csodálatos társ. De amit n e m várt el, megkapta. A szeretetet és a barátságot ajándékul éle­ te végéig a gyarapodó, szép családtól.

153

A másik eset a birtokló szerelemről szól. Egy ér­ dekes, okos, csinos m é r n ö k ember, aki h a r m o n i k u s házasságban élt éveken át szenvedélyes, birtokló fe­ leségével,

elérkezett ötvenes évei férfiklimaxához.

Ezzel az ijedt, erotikus szorongással pillantott rá fia­ tal kolléganője megszokott arcára a hivatalban. Vad kamaszszerelem lobbant fel i r á n t a . M á r első csókja közben kiderült, hogy ez a magányos leány régóta szerelmes belé. A mindig gyanakvó, őrülten félté­ keny feleség rögtön észrevette a veszélyt. Együttélé­ sük pokollá változott. A férfi m e n e k ü l n i próbált. A nő beteges gyűlölet-imádattal kapaszkodott belé görcsösen. A m é r n ö k volt a gyengébb, de n e m akart l e m o n d a n i az utolsó nagy szenvedélyről sem. A fele­ ség t u d t a , hogy színházat játszanak, amikor a szere­ tővel együtt szakítást mímelnek. A titkos terv az volt, hogy a nő rokonaihoz utazik külföldre, s ő kiküldetés c í m é n követi majd. A házasfelek végigcsinálták a megbékélés komédiáját. M i n t a régi szép időkben, el­ m e n t e k v a s á r n a p gombát szedni. M i n d k e t t e n szakér­ tők voltak. Az asszony a gombák közé rejtett egy kis gyilkos galócát. Azt n e m tudta, hogy e kis mennyiség is halálos. Ő készítette el a vacsorát. A férfi még so­ sem találta e n n y i r e ízletesnek a gombás rántottát. A nő csak keveset kóstolt belőle. Férje rettenetes kí­ n o k között m á s n a p estére meghalt. Felesége még na­ pokig gyötrődött. Tettét bevallotta. N e m ölni akart, h a n e m m i n d e n á r o n m e g t a r t a n i a férjét. És hányféle anyai vagy apai szeretet-szerelem van? 154

Egyik anya életre neveli a gyermekét, és segíti, hogy önálló egzisztenciát teremtsen, családot alapít­ son. A másik sohasem vágja el a köldökzsinórt, s ez­ zel egy életre megnyomorítja. Lelkét, szellemét füg­ gőségben tartja. I s m e r t e m egy leányát jellemnyomo­ rékká kényeztető dúsgazdag apát. M á r jó n é h á n y udvarlót elzavart mellőle. Amikor sikerült végre az egyikkel házasságot kötnie, a boldogtalan férfi ter­ mészetesen megszegett n é h á n y hódolattörvényt, s az elkényeztetett teremtés visszamenekült feltétel nél­ küli imádójához, az apához. E téma kimeríthetetlen. Én csak é r i n t h e t t e m be­ lőle valamit e sorokban. A szerelem mágiája c í m e n azonban könyvet is í r t a m róla. M i n d e n e s e t r e a mód­ szert, amelyet abban kínálok, magam is k i p r ó b á l t a m . Ma m á r kísérleti t u d o m á n y . Figyelmébe ajánlom nő­ társaimnak, ha félig tréfásan is, az ott i s m e r t e t e t t „szerelmi bájitalom" leírását. 2003

alakinek ki kell m o n d a n i a az igazat végre erről a nagy izgalmakat kavaró témáról. N e m m i n t h a a k a d n a emberfia, aki ne foglalkozna vele. De valami­ féle cinkos megegyezéssel hallgatnak róla. A 2000. esztendőt búcsúztatva erről is, m i n t valamennyi ha­ zug szórongyokkal takart ügyről, beszélni lehet, sőt kell. Különösen a n n a k , aki írónak született, m i n t töb­ bek között szerény személyem, mégpedig a Monar­ chiában, éppen az Oktogonon, és gondolkodva éltem át ezt a „boldog emberöltőt". Álszenteskedés lenne n e m bevallanom, hogy emlékezetem m á r szinte a böl­ csőmtől kezdve feljegyzett mindent, ami körülöttem nyüzsgött gyermek-, majd felnőttkoromban. A művészcsalád, amelyben világra jöttem, kivéte­ lesen n e m dorbézoló, felelőtlen komédiásnépség volt, h a n e m csak a n n y i b a n nevezhető b o h é m n a k , hogy szabadon gondolkozott. N e m tartozott a szigorú kor­ látokkal elválasztott kasztok egyikébe sem, de mind156

egyikkel érintkezett anélkül, hogy bármilyen szektá­ hoz, párthoz, előítélethez csatlakozott volna. Sorsom egyik legnagyobb ajándékának érzem, hogy környeze­ tem e barátságos, okos tagjai nyakukon m i n d saját fe­ jet viseltek. M i n d e n érdekelte őket - engem is -, ami rászolgált a figyelmükre, és kiszűrték a méltatlan, alantas ostobaságokat. Olvasó, beszélgető, vitázó, ha­ talmas h u m o r ú , valamennyi problémát b á t r a n végig­ szövő, gazdag szellemű emberek között n ő t t e m fel, ér­ lelődtem emberséges e m b e r r é e század hektikus vál­ tozásai, veszélyei, kudarcai, sikerei, nyomorúságai ellenére. E sajátos környezet tagjaiból n e m h i á n y z o t t a tudásszomj, az értelmes kíváncsiság, a filozofikus töprengés mellett a mélységes empátia sem. H i s z e n m i n d a n n y i a n művészek voltunk, n é p e s b a r á t i kö­ rünkkel együtt. E skála valamennyi képviselője j e l e n volt életünkben a k ö n n y ű és komoly műfajból. Színé­ szek, írók, zenészek, rendezők, a filmgyártás úttörői, díszlettervezői, forgatókönyvírói, mágnesesen bevonzott különcei, slemiljei, esztétái, kísérletezői is. Anyám színésznő, az Újpesti Színház p r i m a d o n ­ nája és „dirinéje" volt. Tragikusan e l h u n y t édes­ apám szobrászból lett énekes-táncos komikus a n a g y színészgeneráció ideje alatt, Fedák Sárival és a daliás Ráthonyi Ákos bonvivánnal együtt a Pesti Magyar, majd Királyi Színházban. Anyám és a p á m 1909-ben bérelték ki az Újpesti Színházat. Híres a p á m nevére sok hitelt vettek fel hozzá. Nagy társulatot, z e n e k a r t szerződtettek, s a 157

fiatal H a r s á n y i Zsolt szerkesztett különlapot, tudósí­ tott két sikeres szezonról, amikor a p á m 1911-ben, drámai körülmények között, fiatalon meghalt. Tehát 1913-ban vagyunk, az I. világháború előtt egy évvel. A n y á m r a r á z u h a n t a csődbe került színház valamennyi adóssága és két kisgyermeke eltartásának gondja. Engem és n á l a m egy évvel alig idősebb bátyá­ m a t cselédek neveltek. Szakácsnő és nevelőnő. Akkor még a használtruha-kereskedő felesége is tartott kiscselédet, akit családja Pestre küldött szolgálni, p é n z t keresni, n e m sejtvén, hogy a „bűnös város" miféle kí­ sértéseket rejt egy ilyen naiv kislány részére a Keleti pályaudvar körül és a Zöldvadász Vendéglő táncpar­ kettjén csűrdöngölő, s t r a m m bakák személyében. Sok zabigyerek fogant a Város- és Népliget bokrai között, a vasárnapi k i m e n ő k andalgásában. Bizonyos, hogy Ferenc József városa gyanútlanul élt, virágzott, korzózott, politizált, nyomorgott PestBudán, amely fiatalabb, szegényebb, de szerintem szebb rokona volt a császárváros Bécsnek. Ma is val­ lom, hogy Budapest a világ egyik legszebb városa. N e m elfogultság ez. Sokat u t a z t a m a világban, tu­ dom. A r r a is emlékszem, hogy a polgárság, az arisz­ tokrácia b á r m i l y e n kormányforma, politikai irány­ zat ellenére szabadon beszélt, írt, politizált, utazott. A színházak tömve voltak, s a Gerbeaud-ban pletyká­ kat

cserélő

kis-

vagy

nagypolgár

asszonyokat

a

dzsentri-, arisztokratafeleségekkel együtt erősebben foglalkoztatta, hogy a Kék Róka színdarab hősnője, 158

Cecil, akinek szerepét az izgalmasan érdekes, tehet­ séges, fiatal Bajor Gizi alakította, járt-e a T ö r ö k ut­ cában? Ez egyébként sohasem derült ki. Szerintem maga a szerző, Herczeg Ferenc se tudta, aki igen nagy hódolója volt a művésznőnek. Persze e T ö r ö k utcai látogatás, ha valóban megtörténik, p i k á n s pász­ toróráját jelentette volna egy ú r i d á m á n a k . Az asszonyok földet söprő szoknyában j á r t a k , amely alól k i b u k k a n t cipellőjük hegye, s ha a villa­ mos lépcsőjére fellépve elővillant a bokájuk, sőt, fö­ lötte a lábikrájuk is, a mögöttük ácsingózó, p ö d ö r t bajszú ú r n a k vagy ifjú legénynek izgalom villáma ha­ sított az érzékeibe. Bálokon a mezítelen vállak, k a r o k is gyújtogatták és fantáziálásra sarkallták a férfiakat, vajon hogyan folytatódnak a kivágásból e n y h é n elő­ domborodó kebelhalmok és m i n d a z , ami rejtve ma­ rad m o h ó szemük elől? Akkor még voltak hálószobatitkok. De mi t ö r t é n i k ma, a 2000. év fordulóján e témá­ b a n a r o h a m o s a n fejlődő, terjeszkedő média és a vi­ lágot behálózó elektronika segítségével, amelyet a profit pogány istensége birtokol és irányít? Úgyszólván valamennyi hálószoba falára kisebbnagyobb k é p e r n y ő került, amelyen át nézők milliói lehetnek t a n ú i , mi megy végbe az egykor i n t i m e n el­ zárt ágyasházakban. De n e m csak ott! Távcsöves ka­ merák lesik, rögzítik és sugározzák a z u t á n sztereó­ b a n is a legmagasabb r a n g ú notabilitások, színpadi és filmsztárok, énekes dívák, m a n ö k e n e k , a könnyű159

zene és az opera hírességeinek szerelmi életét, azok valamennyi részletével együtt. Strandon, csónakban, j a c h t o n . Erdei fák között. Bokor alján. Előkelő park­ b a n . Tetőlakás teraszán. Egyszóval m i n d e n ü t t , ahol a résztvevőknek é p p e n ingerük támad, hogy elköves­ sék az örök, de édes édeni b ű n t . Csak éppen ezt m á r n e m tehetik meg a nézők, az ö n k é n t e s vagy önkénte­ len kukkolók nélkül. S mi derül ki a tömegek és a há­ lószobák, illetve a hálószobatitkok elképesztő talál­ kozásából? Az, hogy n i n c s e n e k hálószobatitkok. Az intim, r o m a n t i k u s szerelmi viszonyok vaskos köz­ üggyé, olcsó tömegcikké váltak. Kiderült például, hogy a 2000. év akármilyen ne­ mű és a k á r h á n y számú szerelmespárjának szokásai, szerepköre teljesen megváltozott. Hova lettek a sze­ relmeskedés egykor pajzánul kacér, játékos, úgyneve­ zett „előszobái"? Mi t ö r t é n t a kötelező szabódásokkal, sértődésekkel, amelyek regényes összesimulásokba oldódnak? Ki t ü n t e t t e el a régi h a p p y endek egymás ajkát alig érintő csókjait a színdarabok és fil­ m e k zárójelenetében? Sajnos az eltűnt csókok helyé­ be ma valami kannibalisztikusan vad p a n t o m i m lé­ pett. A néző r i a d t a n állapítja meg, hogy a párok mint­ ha éhesen fel a k a r n á k falni egymás fejét. S ehhez n é h a még hajmarkolás, fülrágás is jár. S az egykor szent szerelmi egyesülés valódi háborúvá lett az ágy­ b a n , füvön, h o m o k b a n , iszapban, autóban, kövön, fa tetején, amelyben a nő a támadó, a lehengerlőén ak­ tív ellenfél. Igen sok esetben a férfinak úgyszólván 160

semmi tennivalója sincs. Ruháját, cipőjét is a heves amazon rángatja le róla kimeríthetetlen ügybuzga­ lommal, amelyet megfelelő hangkulisszák kísérnek, így megy ez végtelenül, kivárhatatlanul, legfeljebb a szereplők testhelyzete változik. A lényeg ugyanaz ma­ rad. A fáradt, szórakozni vágyó n é z ő b e n halvány gya­ nú támad a résztvevők erőnlétét, egészségét illetően. Ha valami ennyire hosszúra nyúlik, baj van a poten­ ciával. S e kudarc kezd kínossá válni egyforma ritmu­ sával, hangjaival. Azután bekövetkezik m i n d e n pro­ ducer és rendező réme: a néző u n a t k o z n i kezd. M e r t az égvilágon semmi cselekmény n i n c s . N i n c s konflik­ tus. M o n o t o n ritmusra kell merednie, m i n t elromlott zenegépen egy folyton ismétlődő taktusra. N i n c s iz­ galom, nincsenek váratlan, meglepő fordulatok. Mon­ danom sem kell, hogy p o n t o s a n ezt az állapotot n e m engedheti meg egyetlen p é n z é t kockáztató vállalkozó sem. A néző elkezd más csatornákra kapcsolgatni, s ott sorjában a következő m o z z a n a t o k késztetik továbbmenekülésre: egyik vetület őrült artistát m u t a t , amint u n d o r í t ó férgeket zabál, a másikon atomreak­ tor robban. A h a r m a d i k o n orkán söpör el egy hatal­ mas települést, a negyedik földcsuszamlást m u t a t . Az ötödik vízözönt. A hatodik villanófényben gyors tö­ megmarakodást, ahol emberek szitává lövik, felrob­ bantják, agyonverik egymást. Olyan t e m p ó b a n törté­ nik az egész, hogy fogalmat sem nyerhet róla, ki m i é r t üldöz kicsodát. Fáradtan, végképp k i m e r ü l t e n érkezik el valamely híradóhoz, amelynek válságképeitől de161

pressziója aktív pánikbetegséggé válik, és arra készte­ ti, hogy e krónika iszonyú képsorait lekapcsolja. Ter­ mészetes, hogy megfogalmazódik agyában a mondat, amely m á r régóta él b e n n e : „Persze hogy nincsenek hálószobatitkok!" De olyan képek sem vetülnek elé a médiából, amelyekben megpihenhetne. Akkor mi ma­ rad számára? Egy emlék m e r ü l fel b e n n e m a „boldog emberöltőből". 1944-ben, a II. világháború utolsó előtti évében t ö r t é n t leányfalui h á z u n k b a n , amelyet Noé bárkájának neveztünk el. Fivérem érdekes, érzé­ k e n y egyéniség volt. Művész. És alapos. Génjeinkben m i n d k e t t e n olyan tehetségeket örököltünk, amelyek­ hez szívós kitartás és intuíció társult. Fivérem egy­ szer azt m o n d t a az asztrológiára, hogy ostobaság. Ép­ p e n alapossága miatt a z o n b a n megcsinálta 400 is­ m e r t történelmi személy horoszkópját, akiknek az élete lezárult, befejezett d r á m a volt. U t á n a csendesen közölte velünk: „Korrigálom az asztrológiával kapcso­ latos állításomat. A képletekben, amelyeket 400 is­ m e r t emberről csináltam, azok életének m i n d e n ese­ ménye b e n n e van, tragikus végükkel együtt." Nehéz, s ű r ű idők j á r t a k akkoriban. Sokan ostromolták, hogy készítse el a horoszkópjukat, amitől ő teljesen elzár­ kózott, egy tőle szokatlan kitöréssel: „Mi vagyok én? H a l á l m a d á r ? " Volt egy nagyon sajátos többletképes­ sége, amelyet a franciák clairvoyant-nak neveznek. Tisztánlátásnak fordíthatnám, amely felvillantja né­ ha a jövő képeit is. A leányfalui házat fivérem sürge­ tésére vettük, közvetlenül a h á b o r ú előtt, n o h a tilta162

köztünk jóslatai ellen, hogy a második világháború hosszabb lesz, m i n t az első volt, és súlyos bombázásai elől tanácsos a várostól távol menedéket é p í t e n ü n k . 1944-ben m á r tudtuk, hogy m i n d e n szava beigazoló­ dott. Budapest körül bezárult a szovjet csapatok ost­ romgyűrűje. H á z u n k tele volt bújtatott menekültek­ kel. Mi h á b o r o g t u n k rajta, hogy a szövetségesek m i é r t dobják oda csonka kis országunkat a vörös diktatúrá­ nak, amikor a mi n é p ü n k mindig E u r ó p á h o z tarto­ zott, s i r t ó z á s u n k a t a vörös vagy b a r n a fasizmustól Churchill és T h o m a s M a n n is osztja. Az angol mi­ niszterelnök n e m hisz Sztálinnak, ő folytatná a hábo­ r ú t ellene. Akkor szólalt meg a b á t y á m , és valami olyat mondott, amit sohasem felejtek el. Szavai ma, az ezredvégen igazolódtak be végérvényesen. Idézem: „Nem lesz h á b o r ú . Igen, odadobnak b e n n ü n k e t a Szovjetuniónak. Ez a diktatúra nagyon sokáig fog tar­ tani. És belülről bomlik majd fel." R á b á m u l t u n k , és egyszerre törtek fel b e n n ü n k a tiltakozó, követelődző kérdések, hogy mire alapozza képtelen állításait? Nyugodtan, tárgyilagosan elmagyarázta: „A világ két­ féle államrenddé szakad. Kénytelen lesz versengeni egymással. E válságokkal, feszültségekkel teli ver­ senyfutásban a Szovjetunió n e m engedheti meg ma­ gának, hogy ne termeljen kiváló agyakat. A kiváló agy tulajdonsága pedig az, hogy n e m lehet rákényszeríte­ ni arra, hogy képességeit egyetlen ideára összponto­ sítsa. Mindig körkilátása van. Azonkívül hajlamos a lázongásra, arra, hogy felismerje az igazat, és elítélje 163

a h a z u g aljasságot." E szavakat is sok vitatkozó kérdés követte részünkről. Leginkább azt vitattuk, mit ért „hosszú időn": húsz, negyven, h a t v a n évet? Szeme el­ révedt: „ H á t úgy... hetven körüli évet." Most pedig számoljunk egy kicsit a kétezredik év­ forduló előtt. Az orosz forradalom 1917-ben tört ki. A szovjet m a m u t b i r o d a l o m összeomlása 1989-ben következett be. N é z z ü k csak meg, h á n y év telt el e két d á t u m között. P o n t o s a n hetvenkét esztendő. Csak úgy eszembe j u t n a k nevek a lázongó, forrongó, ki­ váló orosz agyak közül, amelyeknek m i n d e n üldözte­ tés ellenére d ö n t ő szerepük volt a vörös birodalom szétesésében. Zaharov, a nélkülözhetetlen, de betörh e t e t l e n a t o m t u d ó s , meg a felesége, akik a gorbacso­ vi peresztrojka következtében nyugati lapoknak is nyilatkozhattak szuverén nézeteikről. Gondoljunk a Doktor Zsivágó írójára, Paszternakra, akinek megtil­ tották, hogy átvegye a Nobel-díjat, de világnyelvekre lefordított könyvét svájci nagy szállodák szobáinak éjjeliszekrényére tették a Biblia mellé. Ide sorolnám Bulgakovot is, A Mester és Margarita íróját, aki ép el­ mével zárt osztályon p u s z t u l t el, n e m élte meg köny­ vei, filmjei, színdarabjai sikerét. N e m hagyhatjuk ki az i n t e r n á l t , állampolgárságától megfosztott Szolzsenyicint sem, aki a gulágok borzalmait í r t a meg az egész világ számára. Azt, hogy h á n y festő, író, zenész vonzódott e szel­ lemi k ö z p o n t o k h o z , h á n y u k b a n gyúlt fel a Vízöntő országának messianisztikus Uránusz-eszméje, sorol164

ni sem győzném. Érdekessége viszont a folyamatnak Sztálin l e á n y á n a k a Der Spiegel című l a p h o z küldött levélsorozata. Utolsó éveiben apja megölette Szvetlá­ na h i n d u férjét, és lánya ellen fordult. N e m tartják az egzaltált Szvetlánát megbízható t ö r t é n e l m i forrás­ nak, de elfogultságában is sok m i n d e n t feltár a bor­ zalmakról, amelyeket e n é p elszenvedett az ő r ü l t dik­ tátorok és álvallások n é p i r t á s á b a n . M á r a a széthulló, egymással

marakodó,

különböző

fajok,

vallások,

szekták, világnézetek, az ortodoxia fanatizmusa és anakronisztikus

materializmusa

által

mérgezett,

szétbomlott birodalom gerince és agyaglába megrogygyant. Egy m a r o k n y i dúsgazdag csoport mellett a n é p ijesztő nyomorúságba, munkanélküliségbe, haj­ léktalanságba, pszichikai, hitéleti árvaságba sülylyedt. Ifjúsága a N y u g a t szemetének hulladékába, pótcselekvéseibe, narkotikumokba, italba, szerencse­ játékokba, fajtalanságokba menekül. Szociális b ű n ö ­ zővé válik. Szervezett maffiákba tömörül, vagy azok kiszolgáltatott eszközévé lesz. E világrész teljességé­ b e n beteg. Ahogyan egyik kései vezetőjét is lelki, tes­ ti kórságok szállták meg. Rabja a vodkának, amely sebessé m a r t a beleit, megzavarta agyát. A világ ka­ merái előtt nemegyszer j á t s z o t t a el a b o h ó c szerepét. Szánalmas volt, és nevetséges. A Vízöntő birodalmá­ n a k nincs igazi irányítója. A félelmetesen n a g y s z e r ű Uránusz-ország gazdátlan. Csalók, ortodox fanatiku­ sok, politikai k a l a n d o r o k k ü z d e n e k egymással ural­ kodói jogara megszerzéséért, valójában pedig azért, 165

hogy a n é p bizalmát megnyerjék, s beleprogramozott vágyát a nélkülözhetetlen, erős, gyámolító „atyuska" u t á n kielégítsék, valójában kihasználják. M e r t rava­ szul s z á m í t a n a k rá, hogy az egyszerű szegénynek mindegy, mi az ilyen erős ember vallása vagy neve. N e m volna-e tanácsos a kiút a r k á n u m á é r t vissza­ t é r n i a művészekhez? A bölcsekhez? A profetikus írókhoz? A t u d o m á n y igazi, alázatos géniuszaihoz? Mindegy, hogy villanyfényben, filmvetítők világossá­ gában mutatják-e meg a fejlődés helyes irányát, tár­ j á k a szenvedők elé a problémákból kivezető módsze­ reket s a betegek elé kórságuk gyógyszereit. Lényeg az, hogy m i n d e z t a szellemi kultúra fényében teszik, amelynek dimenziói h a t á r t a l a n o k . Ők képesek len­ n é n e k leleplezni, megdönteni a profit lelkiismeret­ len, gátlástalan őrültjeinek zsarnokságát. Képesek l e n n é n e k visszasegíteni trónjára az Értelem, a Meg­ ismerés h a l h a t a t l a n , szelíd, de soha meg n e m alkuvó igazát. Ők ismerik, t e h á t meg t u d n á k m u t a t n i az Édenbe visszavezető u t a t a r e t t e n t ő kudarcok, tapasztalatok u t á n okosabbá váltan, elkerülve a tilos életfák csap­ dáit, a civilizáció halálos veszélyeit, testvérgyilkos agresszióit. Ami eddig t ö r t é n t , az rossz kísérlet volt. Megbu­ kott. Tanulságnak mégis k i t ű n ő . Soha többé ne ismételjük meg! 1999

166

lesz ú r r á . Mai Vízöntő-korszakunk u r á n u s z i gazda­ sági, politikai, ökológiai problémái megoldhatatlan­ nak t ű n n e k . Történészeink,

geológusaink,

archeológusaink,

antropológusaink kutatásaiból tudjuk, hogy bolygón­ kon időszakonként elementáris kataklizmák m e n n e k végbe, amelyek elpusztítják a rajta kibontakozó éle­ tet. Óriási r o m m e z ő i n k még megfejthetetlen marad­ ványai, hagyományaink a r r a utalnak, hogy e kultú­ rák életformája igen magas szintű lehetett. Sok te­ kintetben a z o n b a n m á s irányba fejlődött, m i n t az általunk megismert civilizációké. E rejtélyes d r á m á k u t á n létformánk fajtánk s z á m á r a újra élhetővé vált. A fejlődés eljutott ismét az ö n t u d a t r a ébredő halan­ dóig, „akkor az emberiség újra fiatallá lett". így szá­ mol be erről az ókori t ö r t é n e t í r ó , Diodórosz. N é p e i 167

elfelejtették elődeik magasrendű kultúráját, művé­ szetét, t u d o m á n y á t . Szakbarbárai vak mosollyal ta­ gadják meg ilyenkor a Beszélő Fény krónikáját. Meg­ győződésük, hogy e legendák a költők képzeletének dajkameséi. Az özönvízben vagy t ű z b e n megsemmi­ sült, magas szellemi fejlettségű közösségek, például Atlantisz, n e m is léteztek. M e r t ha valóban lett vol­ na a legendás „mesés Gondvána", nyomai n e m rej­ t ő z h e t n é n e k el a módszeres kutatások elől. E m a g a t a r t á s súlyos pszichikai immunbetegség. A n n y i t jelent, hogy az ember beszűkült t u d a t a ismét elvesztette egykori képességeit. Hályogos agysejtjei­ n e k egészen a p r ó töredékét használja. H a s o n l ó a n ah­ hoz, m i n t h a egy óriási székesegyháznak csak apró pinceablakában gyújtana pislákoló mécsest. Őseink t u d t á k például, hogy a „fény í r n o k a " n e m p u s z t á n anyagból formálja ki mondanivalóit.

M e r t nincs

olyan k e m é n y fém, amely ne p o r l a d n a el évek tízez­ rei alatt, s n é h á n y platóni világév a legkeményebb gránitról is lekoptatja a rávésett szöveget. Kronosz feljegyzései az Akasában, mítoszokban, ősi hagyományokban, költők, művészek álmaiban, filozófusok, látnokok vízióiban é p p e n úgy megtalál­ hatók, m i n t a természet élő jelképeiben vagy az em­ berkéz alkotta szimbólumokban, ciklopikus piramis­ városokban és templomhegyekben, amelyek összekö­ tötték a földet az éggel. Az ember elméjében egyedül olyan képek m e r ü l h e t n e k fel, amelyek a kozmikus idő valamelyik kiterjedésében életre keltek, vagy má168

gikus

gondolatcsírákból

ki

fognak

bontakozni.

A nagy krónika az archaikus írásban is megmaradt. E hieroglifák kulcsai a z o n b a n a pszichikai kultúrák­ n a k a későbbi nemzedékek érzékelési módjától eltérő észlelésében rejlenek. Bolygónkon átutazó nagy elő­ deink szemlélete mélyebb összefüggéseket látott meg a jelenségek között. S é p p e n a végtelen folyamatosság bizonyossága különböztette meg őket utódaiktól. Mentális alkatuk k i z á r t a a szellemi elkülönülést az univerzumtól és a többi élőlénytől. A t ö r t é n e l e m előtti kultúrák kozmogóniai diagramjai és az ősi ki­ nyilatkoztatások isteni dolgokat érintő utalásai tük­ rözik leginkább az egyetemessel való viszonyukat. Ugyanez a személytelen felismerés mutatkozik meg a keresztény, a zsidó, a m u z u l m á n és a keleti filozófia tanításaiban, amiből az összehasonlító vallástudo­ m á n y kutatója előtt világossá válik, hogy v a l a m e n n y i kinyilatkoztatás, spirituális bölcselet gyökere egy. M o d e r n világunkban félelmetes jelek mutatják, hogy az ember szembefordult a természet és a koz­ mosz örök törvényeivel. Ez az eltévelyedése veszé­ lyezteti létformája fennmaradását. Egy fejére csatolt készülék segítségével a kísérlet alanya b e h a t o l h a t belső

világegyetemébe.

Gyönyörű

tájak

tágulnak

széjjel b e n n e , amelyekben tökéletesen jelenlévőnek érzi magát. Ha akar, r e p ü l h e t . Kalandozhat az ó c e á n mélyén. Ű r u t a z á s t tehet. Óriási gyorsasággal kelhet át változó, ismeretlen városokon, erdőkön, szigete­ ken. Hegyek csúcsára lendülhet, a h o n n a n szédítő ki169

látás nyílik a legbizarrabb kultúrákra, amelyek sok ezer éve eltűntek. Szeretkezhet. Tömegszex perver­ tált változataiban vehet részt. Ha szadista, válogatott kínzásokban kéjeleghet képzelete üvöltő áldozatai­ val, ocsmány élvezeteinek következményei nélkül. Vagy mazochistaként káprázat h ó h é r a i n a k gyötrésétől elégülhet ki. Kisgyerekek gyönge testét darabol­ hatja fel cudar pedofíliájában. Bokszolóként óriáso­ k a t győzhet le a ringben. Színpadok, filmek sztárjai­ k é n t t ü n d ö k ö l h e t az őrjöngő közönség ü n n e p l é s e közepette. E virtuális valóság a z o n b a n hazug káprá­ zat. A képzelet gátlástalan orgiája, amelyet zseniális agyak h o z t a k létre, összekapcsolva az embert saját idegközpontjai, fantáziája segítségével olyan látomá­ sokkal, amelyeknek vágyai feltámadtak b e n n e . E je­ lenség a z o n b a n emberi géniusz nélkül n e m működik. Akik átélik, alig t u d n a k kibontakozni a technika ál­ tal vetített mesterséges transzukból. Felfokozott iz­ galmi állapotba kerülnek. Elragadtatásukban alig ta­ lálnak vissza valódi környezetükbe. Belső és külső egyensúlyukat vesztve nézegetnek körül, m e r t bi­ z o n y t a l a n n á válik b e n n ü k , mi van lent és mi van fent. „Mindig ott szeretnék l e n n i " - m o n d t a valaki egy tévériportban. De az az „ott" valóban ott van-e? Az e m b e r n e k itt kell állnia, egy másik valóságban, amelynek problémáit nagyon is reális fenyegetések, ökológiai, erkölcsi veszélyek között neki kell megol­ dania. E verbális valóságot megteremtett kísérletezők m á r előrehaladott kutatásaikban hirdetik a közeljö170

vőben a n n a k lehetőségét, hogy egy apró, b ő r alá ope­ rált chip segítségével a világ különböző részein élő családjuk tagjaival közös téridőbe helyeződve beszél­ gethetnek, meg is ölelhetik egymást, tökéletes való­ ságnak érzékelve testük érintkezését. E p o n t o n a z o n b a n felmerül egy aggasztóan nagy kérdés: lesz-e egyáltalán ez a t e c h n i k a i csodáktól át­ szőtt jövő? A civilizáció r o h a m o s a n pusztítja az em­ beriség létformáját,

a természetet,

amelyben

és

amelyből él. Kimeríti hozzáférhető energiáit. Mérge­ zi vizeit, levegőjét. K é n y s z e r ű e n vagy haszonszerzés­ ből kiirtja esőerdőit, amelyek által lélegezni t u d . Na­ p o n t a semmisít meg h a s z n o s állatfajokat. N e m c s a k a biolánc szakadozik a Föld védőpajzsával, szféráival együtt, h a n e m az emberfajta génállománya is felhí­ gul, túlszaporodik. A futurológiai, ökológiai statiszti­ kák igen közelinek mondják azt az időt, a m i k o r r a az emberiség száma a F ö l d ö n 12 milliárdra növekszik, n e m a jóléti, h a n e m az elmaradott országokban, ahol ma is százezrek h a l n a k é h e n . Bolygónkat vízhiány, élelemhiány, energiahiány fenyegeti m á r a következő évszázad közepe táján. A légköri felmelegedés követ­ keztében egyre gyakoribb özönvizekről, az éghajlat radikális megváltozásáról, szárazságról, elsivatagosodásról, megállíthatatlan tűzvészekről beszél egyre több k i t ű n ő szakember. Vészharangot k o n g a t n a k egyéb ökológiai veszélyekről is. M e n n y i b e n segítenek ezen a „verbális valóság" mesterséges káprázatélményei, öncsaló gyönyörűsé171

gei, amelyekből e megszállottak az igazi realitás ka­ taklizmáira, veszendő életformájára tekintenek ki k á b u l t a n és tehetetlenül? N e m volna-e j o b b módszer akvitálni, magára ébreszteni, gyógyítani azt a valakit b e n n ü k , aki egészséges lélekkel, éber aggyal t u d érez­ ni, látni, gondolkodni olyan lehetőségeken, amelyek­ kel megelőzheti a fenyegető társadalmi, környezeti, morális kórságokat, és társaival összefog ellenük? M e r t ezekre az éber, tevékeny tudósokra, orvosokra, művészekre, önzetlen pedagógusokra, a kultúra, a h i t és a t u d á s h u m á n u s misszionáriusaira volna nél­ külözhetetlenül nagy szüksége világunknak ahhoz, hogy léte tizenkettedik órájához közeledve m e n t s e létformánkból, ami m e n t h e t ő . Nemcsak az ember, h a n e m az egész Föld pszichi­ kai i m m u n r e n d s z e r e megromlott, legyengült. Törté­ n e l m i logikával is kiszámítható végzet felé sodródik rákként burjánzó, gyűlölködő, fanatikus tömegeivel. Bolygónk javainak kilencven százaléka egy kisebbsé­ gi elit birtokába került, amely p é n z é r t vásárolható gerillahadsereggel védi javait a gyógyíthatatlan kó­ roktól fertőzött, fedél és m u n k a nélküli, népvándor­ lásra kényszerült, jog nélkül romboló vagy közösségi kötelezettségeit teljesíteni képtelen nélkülözőktől. Szerencsére v a n n a k létformákat m e n t ő , egyre szapo­ rodó „misszionáriusaink" is. I n d i v i d u u m o k és cso­ portok, akik különféle módszerekkel, de közös szí­ vóssággal dolgoznak beteg F ö l d ü n k gyógyulásáért. A kulturális közösségek szeretetszolgálatai n e m pusz172

t á n ételt, tisztálkodási lehetőséget a d n a k az emberi­ ségnek - ami persze csepp a tengerben -, h a n e m a fiatal, értelmes generációnak hitet, módszereket is arra, hogy miként védekezzenek a t á m a d ó lelki, testi mérgek,

pótcselekvések

ellen.

Miképpen

állítsák

helyre a kapcsolatot a természet, a világegyetem és az emberi lélek között. Ősvallások kelnek új életre m o d e r n fogalmak köntösében. Mítoszok fénye, emlé­ kezete gyúl ki a nyitott elmékben. E n n e k persze ár­ nyéka is van a sarlatánok, csalók aggasztó nyüzsgésé­ b e n . De a m é r t é k is jelen van hozzá, amellyel el lehet választani a h a m i s a t az igaztól, ahogyan az ehető nö­ vényeket a mérgező gaztól. Csak egy példát említenék itt a rengetegből, amelynek szándékai tiszteletre méltóak, lényege időt­ lenül ősi, eszközei, magyarázatai m o d e r n e k , világo­ sak. Eredményei igen sok fiatalt v o n z a n a k maguk­ hoz, akik m e n e k ü l n i s z e r e t n é n e k a gépesített életfor­ ma ártalmaitól, s gyermekeik jövőjét is féltik tőle. Amerikában él egy professzor, aki ökofilozófusn a k nevezi magát. Egyetemen tanít, de az általa veze­ tett gyakorlatok színhelye n e m c s u p á n a t a n t e r e m amfiteátruma, h a n e m a Washingtontól n e m túl meszsze elterülő, védett erdők életfái, h a r m a t o s , füves tisztásai is. Módszerét egyfajta természetjógának ne­ vezi. Gyönyörű, különös r e n d s z e r é n e k a felépítése engem azért vonz, s azért okoz nagy örömet a pro­ fesszor bölcseletének, lényének kisugárzása, m e r t fiatalon magam is rájöttem, hogy a mítoszok, a me173

sék, a hagyományok, a nagy filozófusok, a művészek, a rejtélyes kinyilatkoztatások milyen óriási arkánum á t rejtik a psziché gyógyulásának s annak, hogy se­ gítségével az ember szelleme visszataláljon örök gyö­ kereihez. A b e m u t a t ó n , amelyen részt vettem, a pro­ fesszor

átöleli

egy

fa

törzsét.

Egész

testét

hozzásimítja, azt gondolja mélységes szeretettel: „Ez a fa én vagyok." Ki is mondja hangosan, majd egyre h a l k a b b a n ismételgeti. Képzeletét, egész lényét össz­ pontosítja a fával való azonosulás kívánságára. N e m enged kételyt az agyába: amit tesz, az boldogitóan jó, gyógyító. Sikerülni fog befogadnia a fában lévő erő­ ket s általa a kimeríthetetlen természeti és kozmikus energiákat. Eggyé olvadni vele. Emberi én-tudatát fo­ kozódó intenzitással cseréli ki az Életfa édeni jelen­ létével az időtlen tájban. Bizonyossága, megértése, tu­ dása egyre mélyül. N e m szavakban kifejezhető meg­ ismerésként fogja fel a fa törzsében rejlő évgyűrűk feljegyzéseit, amelyek nemcsak az emberi életkort meghaladó évekről szólnak, h a n e m elemi erejű viha­ rokról, orkánokról, villámcsapásokról, emberek és ál­ latok támadásairól is, amelyekkel meg kellett küzde­ nie,

gyökérmarokkal az anyaföldbe kapaszkodva.

Ágait a tél csupaszra vetkőzteti, de csontvázán min­ dig k i p a t t a n n a k a tavaszi megújulás rügyei, és illatos virágba b o r u l n a k . E kísértően széttáruló kelyhek mézét mérföldekről érkező rovarok porozzák be. Tá­ volsági

szerelmük

termékenyítésétől

amellyel azonosult, gyümölcsöt érlel. 174

a

szent

fa,

M i n d e n sejtjében, nedvei á r a m l á s á b a n érzi a Vi­ zek Urának, a H o l d n a k és a N a p n a k az egyetemes ti­ tánerejét, amelynek valamennyi életet összekötő lán­ cának szerves része ő maga is. Megfiirdik a t r ó p u s i esők zuhatagában, a vízesések gyémántcseppjeiben. Téli meztelensége súlyos h ó t e r h e k alatt görnyed, a z u t á n a fény és a hő p a r a n c s á r a megint új j e l m e z t ölt. Léte mámor, h a l h a t a t l a n szépség, végtelen har­ mónia. Ég felé növekvő ágai imádkozó karok, kö­ nyörgő kezek. Szövetséges m i n d e n b e n n e és rajta nyüzsgő élettel. E sokórás, varázslatos jógagyakorla­ tot többször megismétli. Képzeletében felkeresi a gyógyulás örök szigetét is, ahol Aszklépiosz sugárzó fényalakja várja. Megteszi az egyre magasabbra ka­ nyarodó spirálutat az A d e p t u s o k hegyének piramis­ csúcsára, ahol nyitott szentély emelkedik. O l t á r á n lótuszkehelyből magasabb kiterjedések lángja nyúlik a végtelen felé. E láng n e m éget. Sugarai átfonják, szférák védőhálójával szövik körül az ö n p u s z t í t ó ag­ ressziójából gyógyuló Földet s rajta m i n d e n élőlényt. Önvalója a Nagy Szeretet lángja, amely a Nagy Meg­ ismerésből születik. A h a r m i n c a s évek végének és a negyvenes évek elejének alig elviselhető feszültségei között próbál­ t a m ki e módszert. Hitler szervezett paranoiája, megalomániás pro­ paganda-feketemágiája a r é m ü l e t és a tébolyult ra­ jongás pszichózisával fertőzte meg a világot. Magyar­ ország gyarmattá lett. Hitler bábjai egyre ő r ü l t e b b 175

törvényeket hoztak. A rokonok, a barátok, a kollégák életveszélybe kerültek. A mozikban, a színházakban a híradók vetítése vagy egy-egy fasiszta m o n d a t nyo­ m á n olyan t ü n t e t é s e k törtek ki, tapsviharok zúgtak fel, hogy az volt az érzésem, fullasztó gáz telíti a ter­ met, amely egyetlen gyufalángtól felrobbanhat. A vé­ res verekedésbe torkolló összecsapásokról az utcá­ k o n n e m is kell beszélnem. E szorongó idegállapot­ b a n m e n e k ü l t e m ki férjemmel a Margit-szigetre, amelyet m i n d k e t t e n nagyon szerettünk. Volt egy ked­ venc p a d u n k . Előtte ápolt tisztás, közepén faóriás állt, nyilván több száz éves. Sűrű, üde zöld levélpa­ lást ömlött le róla a tövéig. Egyszerre - valami le­ küzdhetetlen belső i n d í t t a t á s r a - felálltam, és a tisz­ t á s o n át a fához m e n t e m . Béla mindig m i n d e n t meg­ értett, amit tettem. Szétnyitottam a levélzuhatagot, és beléptem egy mikroéletektől zizegő-motozó világ­ mindenségbe. Az Életfához léptem, hozzásimultam, teljes önfeladással eggyé váltam vele, megpihentem, elnyugodtam b e n n e . Akkor éltem át e varázslatos azonosulás csodáját. 1998

kkal h i h e t t ü k az atomkorszak évszázadában, a számítógépek, az i n t e r n e t és a média világot át­ szövő információáradatában, hogy nagyobb vesze­ delmek, meglepetések m á r n e m t ö r h e t n e k váratlanul az emberiségre. Tévedtünk. A t e r m é s z e t „bioháborúj á n a k " óriási d é m o n á r n y é k a m á r rávetül földünk szaporodó tömegeire. Az előrehaladott biológiai kí­ sérletek bizonyossá teszik, hogy az a t o m é n á l is hatal­ masabb, mocskosabb fegyvert t u d n a k l é t r e h o z n i ál­ tala az emberiség teljes elpusztítására. Ráadásul sajnos - előállítása sokkal olcsóbb az atomenergiáé­ nál. Olyasmit eddig n e m ismertek, hogy a „szegény ember atombombája". A biológiai fegyver egyelőre m e g o l d h a t a t l a n n a k t ű n ő problémát vet fel: lehetetlen szabályozni. Sem­ mi sem akadályozhatja meg például abban, hogy be­ vetése esetén az agresszor ellen forduljon.

177

A biológusok között nagy viták folynak arról, hogy milyen módszerekkel lehetne e végzetes fegy­ vert p o n t o s céljára irányítani. Például hogy csak a ki­ választott ellenfelet pusztítsa el. E célcsoportok ge­ netikai sajátosságait s azok működését kell ehhez megállapítaniuk, jelzésekkel ellátniuk. Ahogyan egy amerikai szaklap tárgyalja, m i k é p p e n volna lehetsé­ ges kifejleszteni olyan genetikai kódokat, jelzéseket, amelyek különbséget

tesznek

afrikai

amerikaiak,

európai amerikaiak és spanyol amerikaiak között? Elsősorban nélkülözhetetlen volna, hogy a biológu­ sok valamennyien elfogadják az e témában rejlő veszé­ lyeket. Legtöbbjük számára azonban felfoghatatlan, hogy nagyszerű tudományos kísérleteik eredményei nagyon is kétélű lehetőséget rejtenek. Kétes, kiszámít­ h a t a t l a n folyamatokat szabadíthatnak el velük. Az Amerikai Tudósok Egyesülete közölt m á r híre­ ket a biológiai fegyverekről. Az Európai Biotechnoló­ giai Kutató Csoport ez év májusában nemzetközi kongresszust

rendezett

e

nyugtalanító

kérdésről.

Angliában a z o n b a n csak a Brit Királyi Társaság pub­ likált n é h á n y rövid ismertetést róla. Eközben, a gén­ manipulációk nemzetközi tilalma ellenére, félelmetes kísérletek folynak a zöldségtermelés és az állatte­ nyésztés területén, amelyek egyik szándéka a roha­ m o s a n szaporodó népesség jobb, tartósabb élelemmel való ellátása. A biotechnika „zöldforradalma" bővebb termést hozó új

fajták sikeres továbbfejlesztésével

foglalkozik. A másik több m i n t aggasztó oldala e ku178

tatásoknak, hogy nemcsak az élelmezés, h a n e m a gyógyszerkészítés területén is félelmetes mutációk j ö n n e k létre, a kutatók számára is váratlanul. Hiszen ismeretlen erők birodalmába h a t o l n a k be. A bioké­ miai vegyületek hatásait, veszélyeit n e m képesek elő­ re kiszámítani. Tudta-e a tizenöt esztendős Edison, hogy a két, önmagában ártalmatlan kémiai elem öszszevegyítéséből létrehozza a legfélelmetesebb robba­ nószert, a nitroglicerint? Ebben az esetben sokkal többről, nagyobb fenyege­ tésről van szó. Mert a biológiai génmanipulációk eseté­ ben olyan lelkiismeretlen, kapzsi szándékok társulnak korlátlan anyagi eszközökkel, amelyeknek a birtokosai sem törvényt, sem mértéket n e m ismernek. Haszon­ szerzésük és hatalomvágyuk kielégíthetetlen. Fogal­ muk sincs a rájuk visszaható következményekről. A technika megszüntette a távolságot jó, de rossz értelemben is. A vírusok, a járványok, a t e r r o r i z m u s , az ökológiai ártalmak, a drogok terjedésének n i n c s e n akadálya sem térben, sem időben. A kaotikus társa­ dalmi problémák közegéből m i n d e n ü t t felburjánzik a szervezett bűnözés. A jog viszont szervezetlen, erőtlenül működő intézmény. Tele van kiskapukkal, megvásárolható alkalmazottakkal, m e r t a törvény nagyon sok i n t é z m é n y é b e n kevés a fizetés, vagy az emberek n e m kapják meg szolgáltatásaik ellenérté­ két. Az elmaradott n é p e k szaporodó milliói, a veszé­ lyeztetett gyermekek, a növekvő prostitúció, a leküzdöttnek hitt járványok r o b b a n á s s z e r ű feltámadása 179

mellett ismeretlen vírusok rohamozzák meg az em­ beri, az állat- és növényvilágot, valamint az ivóvíz­ készletek nélkülözhetetlen forrásainak tisztaságát. A bacilusok, vírusok rejtélyes létét, sokmilliárdnyi mikrohadseregét

mintha láthatatlan

intelligencia

irányítaná. Egyszerűen n i n c s ellenszérumuk. Leküz­ désük m i n d e n tesztjére, kísérletére átalakulnak, új mutációkkal felelnek. A gondolkodó emberben fel­ merül az az ijesztő feltevés, hogy valamiféle hadüze­ n e t t ö r t é n t . Titokzatos h á b o r ú dúl az ember és az elemek, a technikai civilizáció bűvészinasai és a ter­ mészet között. Úgy tűnik, a statisztikusoknak, az em­ b e r n é l tökéletesebb robotokat gyártó technikusok­ n a k a nagy Mater, az anyatermészet gyorsuló időben felvonultatott

hatalmas

elemeivel,

fékezhetetlen

fegyvertárával kellene reménytelen küzdelmet foly­ t a t n i u k . Pedig az e m b e r egészen a második évezredig azt hitte, hogy h a t á r o k közé szorította, legyűrte, szolgálatába kényszerítette a bioszt. A földenergiát kizsarolja, felhasználja. Vizeit erőművek b ö r t ö n é b e zárja. Ivóvizeit h a t a l m a s tartályokba gyűjti, megtisz­ títja, csővezetékeken a háztartásokba juttatja. Ugyan­ csak energiát t e r m e l a szél erejéből. A n a p sugárzá­ sát napelemek építésével teszi szolgájává. A vulká­ n o k magmaömlését, az erdők tűzvészeit különféle technikákkal fékezi, oltja. A világ u r á n a k érzi magát, amelyben h a l a n d ó k é n t megszületett. S ez az ember nagy tévedése, e korszak szörnyű, lesújtó végösszege. 180

A biosz m i n d e n zárlatot szétfeszít. Valamennyi feltevésre, módszerezésre rácáfol. N i n c s az az ideoló­ gia, jobb-rosszabb államforma, zseniális t e c h n o k r a t a találmány, amely kártyavárként össze ne omlana az elemek t á m a d á s á n a k csapásai alatt. N i n c s olyan zse­ niális elme, művész, tudós vagy mesés vagyon ura, aki ne válna tehetetlen, kiszolgáltatott törpévé e titáni erők előtt. Az özönvizek tragikomikus m ó d o n ne­ vetségessé teszik az eléjük vagy rájuk halmozott já­ téktorlaszokat. El N i ñ o ? El N i ñ a ? Kisfiú? Kislány? Egyszerre nagyon is óriásfelnőtté növekedtek. Halott hegyóriások ébredtek fel, s égő haraggal okádják tüzeiket a lakott településekre. Szabályok? Zsarnoksá­ gok? Születésszabályozás? Képzeletorgiák virtuális valósága? Tökéletes technika? Sivatagok homokja nyomul a gőgös világbirodalmak felé, s aggasztó gyorsasággal nyeli el területeiket, házaikat, t e r m ő ­ földjeiket. Rengések, orkánok, földcsuszamlások tör­ n e k rá pillanatok alatt n é p e k tízezreire - á l m u k b a n . Meghalnak állataikkal együtt, összegyűjtött javaik roncsai között. Földönfutók bolyonganak a világ or­ szágútjain;

egymás

elől

menekülnek.

A segítség,

amelyet kapnak, m é r h e t e t l e n ü l csekély gyászos nyo­ morúságukhoz képest. Pedig e zűrzavarossá vált világban, a tömegpszi­ chózis őrületében, az iszonyú mészárlások tömegsír­ jai, a holokausztok, a gulágok, a vörös khmerek, a fe­ kete, a vörös, a b a r n a , a fehér fajok ámokfutásai, me­ rényletei ellenére itt v a n n a k a k u l t ú r a időtlen esz181

méi, bölcseletei. Kimeríthetetlen sugárzással, türe­ lemmel várakoznak az ősi kinyilatkoztatások, az óko­ ri remekművek, kódexek, a reneszánsz művészetek, utópisztikus felismerések a történelmi logika találé­ konyságának cáfolhatatlan következtetéseivel. De a XX. század m o d e r n kutatóinak, gondolkodóinak kis csoportjaiban is - óriási nyomás terhe alatt - örök re­ mekművek születtek. E befelé terjeszkedő rejtőzés volt fogantatásuk közege. A morálisan elkötelezett, kivételes szellemű, önfeláldozó emberek élete példa­ k é n t ragyog k u l t ú r á n k időtlen egén akkor is, ha tes­ tük l e m a r a d t róluk a b ö r t ö n ö k , kínzókamrák pricscsein. Értelmük, jellemük királyi rangja fölött nincs h a t a l m a a könyörtelen, vak ostobaságnak és Kronosznak, a múló időnek sem. Géniuszuk a végtelen­ ség vénájából merítette h a t á r t a l a n erejét. E forrás csak a n n a k nyílik meg, aki ismeri titkos kódját. Meg­ látja a kicsiben a nagyot s a titániban a mikrovilág halálnyitó formuláját. N e m fogadja el a művalóság k á p r á z a t á t az u n i v e r z u m alapvető igazságai helyett. T u d o m á n y o s , gyönyörű magazin lapjait forgatom boldog és ámult elégtétellel. H á t idáig is elérkeztünk e viharos korszak alkonyán. E n n e k is eljött az ideje. Nem kigúnyolt, félreértett, rejtegetett szégyen többé. Világ elé tárt, plasztikus fotó, cáfolhatatlan tény. Le­ gálissá vált ismeretanyag, de mitikus emlékezés is. Felnagyított, egész oldalas fényképek mutatják be a világegyetem tükörképét analógiákban, m o d e r n tu­ dományos

szövegekkel,

amelyekben 182

ősi

legendák

visszhangja zendül meg. Az egyiken 0,2 milliméteres plankton színes keresztmetszetábráját, a másik olda­ lon egy szupernóva robbanását a világegyetemben, amely megdöbbentően azonos mása, tükörképe a planktonnak. Miért egyeznek a körvonalai az embrió­ nak az anyaméh tégelyében az egykori ősföld konti­ nensének, Pangeának a térképével, amely 200 millió évvel ezelőtt létezett? És miért tükrözi hajszálpon­ tosan a napraforgó kinyílt virágfeje a Nap koronájá­ nak szétáradó sugárkelyheit? Egy tengeri kagyló for­ mája és erezete pontos mása a Földünket körülvevő mágneses szférának. Az agy keresztmetszete azonos az északi fény ábrájával. A napszél a Föld mágneses mezejét az úgynevezett napközeli oldalon fejformájú­ vá vonja össze, a másik oldalon farok formává szűkí­ ti. Ez a „fej-farok" teljes azonosságot m u t a t agyunk­ kal és sok sarki fény képével. Felmerül a kérdés, vajon n e m a mágneses erő teremtette, alakította-e ki a kagy­ lót és agyunkat is? Vajon a mágneses szféra m i é r t nem terjeszkedik ki az egész világtérbe? A napszél ha­ tására állandóan elektronikus energiákkal töltött ré­ szecskék r o b b a n n a k ki a Napból, és mágikus vonzás­ sal z u h a n n a k a Föld felé. Ez a zárótűz megölne ben­ n ü n k e t egész életformánkkal együtt, ha n e m védene meg tőle a magnetikus mező szférapajzsa. E mágne­ ses pólus lefékezi a részecskék erejét, sebességét. El­ téríti őket pályájukról. Nem bolygónkba fúródnak, h a n e m mellette száguldanak el. Ugyanez a napszél azonban átalakítja a mágneses mező formáját-,eltor-

183

zítja. így alakul ki a Nap és m á s planéták „fej-farok" struktúrája. M e g d ö b b e n t ő ! Agyunknak azonos a formája a Föld mágneses szféráival. Ez n e m véletlen. Albert Floum egy készülő könyvében állítja, hogy a mágne­ ses mezők mindegyikének alapvető, lényeges befo­ lyása van a biológiai rendszerekre. Agyunk ganglionjainak, sejtjeinek milliárdjai kétségtelenül magneti­ kus mikrokristályok. Okkal feltehető, hogy m i n i a t ű r a n t e n n a k é n t működik valamennyi, egy hatalmas, egyetemes k ö z p o n t h o z kapcsolódva. A N a p aktivitásának d ö n t ő hatása van a földi orga­ nizmusok m i n d e n jelenségére. Ez ma m á r kísérletileg bizonyított tény. Mágneses ereje valamennyi jelen­ ség, forma alkotója, életműködésének fenntartója. A Föld mai képe eltér az ősföld kontinensének egy­ séges ábrájától. Különféle területek szakadásai, más­ más irányokba történő elvándorlásai, a vulkanikus rezgések egymásra torlódó tektonikus mozgásai által szüntelen változásban voltak és vannak. Ahogyan az ember szervezete, lénye is állandó történésben mozog n e m csupán a téridőben, h a n e m a rejtélyes többletdi­ menziókban is. Teste csecsemőből gyermekké, gyer­ mekből kamasszá, felnőtté válik, öregedni kezd, végül az aggastyán szervezetében megszűnik az élet lükteté­ se. Ma m á r tudjuk, hogy ebben az organizmusban fel­ halmozott

tapasztalatok,

gondolatok,

intelligencia

rezgései mérhetők, s az energiájuk sem vész el soha, csak átalakul. A halhatatlanság tehát n e m fikció, ha184

nem bizonyosság. Lényegét illetően azonban még sok a megválaszolatlan kérdés. A rejtélyes analógiákhoz tartozik még, hogy a szem íriszében megtalálhatók a napfoltok p o n t o s áb­ rái (íriszdiagnosztika). Soha megragadhatóbb bizonyíték n e m t á r u l t még az emberiség elé, a m i igazolja a H e r m é s z Triszmegisztosz smaragdtáblájára feljegyzett tételt. Valóban 0, a H á r o m s z o r H a t a l m a s fogalmazta meg az analó­ giák t a n á b a n a t e r m é s z e t és a kozmosz törvényszerű­ ségeinek, m i n d e n t u d o m á n y n a k , megismerésnek és művészetnek az alaptételét, végső igazságát. „...Való igaz, nem kétséges és bizonyos, ami fent van, egyenlő azzal, ami lent van. Amilyen a mikrokozmosz, ugyanolyan a makrokozmosz. Ebből csodálatos analógiák adódnak. Ahogy minden dolog egyből keletkezett, úgy hasonul minden létező ehhez az egyhez, amiből

származik.

Válaszd el a földet a tűztől, a ritkát a sűrűtől. így jött létre a világ, melynek számtalan csodálatos hasonmása létezik és ismétlődik az egyetemes erő hatására. Amit a világ háromszoros természetéről mondtam, bevégeztetett." - HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ 1999

185

mikrokozmosz az ember. A makrokozmosz a világ, a biosz. Egész organizmusa különbözősé­ geivel,

zseniális összműködésével egyetlen egység.

E h a t a l m a s szervezetbe az ember, a „kis kozmosz" é p p e n úgy kívülről, külső eszközök segítségével les be, m i n t saját testébe. J ó z a n értelme, amellyel az ész­ lelt tüneteket t u d o m á s u l veszi, csak a jéghegy csú­ csát jelzi. A h a t a l m a s kozmosz és saját szervezetének kis kozmosza ismereteinek vakfoltjai ellenére tökéle­ tesen végzi dolgát. P o n t o s a n működik. DNS-láncai kommunikációja tökéletes. A szív lüktet, a vese tisz­ tít, a t ü d ő életadó levegővel látja el az eleven testet. Az agysejtek s a gerincoszlop idegtárcsái hibátlanul végzik feladatukat az „életüzem" egészséges működé­ se érdekében. A szervezet sejtjei cserélődnek az agy ganglionjai kivételével,

amelynek másfél kilós re­

mekműve m i n d m á i g tele van felderítetlen „bizonyta­ lansági faktorokkal" az agykutatók számára. A tisz186

tességes tudósok bevallják tudatlanságukat. Elisme­ rik, hogy e fiatal t u d o m á n y á g b a n p u s z t á n részered­ mények vannak. Kutatásaik k ö z b e n óriási kudarcok­ kal is szembesülnek. A legjobbak a r r ó l sem hallgat­ nak, hogy rendkívül veszélyes lehetőségek nyílnak előttük, amelyek az egész emberi létformát megren­ díthetik. Laboratóriumi feltételeik között emberfelet­ ti birkózást folytatnak a megismerhetetlen törvényű természeti hatalmakkal. Úgy tűnik, m e c h a n i k a i , ökológiai, gyógyászati, gazdasági beavatkozásaik e ti­ tokzatos - valamiképpen intelligens - bioláncba olyan küzdelmet jelentenek, amelynek ezek ellenállnak, mégpedig ijesztő, é r t h e t e t l e n leleménnyel. Komoly tételként sorolható ide a legszélesebb r á d i u s z ú anti­ biotikumok h a t á s á n a k csökkenése. Sőt, hatásveszté­ sük egyenesen ijesztő a súlyos n e m i bajok és a töme­ gekben újra felburjánzó tüdővész ellen. E b i o h á b o r ú m i n t h a gyógyíthatatlan testi-lelki j á r v á n y o k elural­ kodásának jelbeszédével figyelmeztetné földünk fele­ lőseit, hogy az élet rossz irányba ömlik e t e r m é k e n y bolygón. Az AIDS-nek, e s z ö r n y ű n e m i bajnak n i n ­ csen széruma. Ha rátalálnak valami e n y h í t ő , im­ m u n e r ő s í t ő gyógyszerre, akkor a HIV-vírus addigi konfigurációja változik meg furfangosan. Más, bo­ nyolultabb alakot ölt, amely n e m reagál az ellene ad­ dig némileg eredményes gyógymódra. E s z ö r n y ű kór gyökere ugyancsak ökológiai t e r m é s z e t ű . Az esőer­ dők irtása állatfajok p u s z t u l á s á t okozza. Az afrikai bennszülöttek szeretik a h ú s t . R i t k á n j u t n a k hozzá, 187

ezért csemegeként fogyasztják a fertőzött, elhullott majomtetemeket. Ha m á r e cikket a Smaragdtábla mottójával kezd­ tem, itt magyarázom meg, hogyan kerül a bosszútól sugallt t r i a n o n i b é k e d i k t á t u m e mélységes bölcsessé­ get t a r t a l m a z ó ősi analógiatanba. Ahogyan egy em­ b e r i organizmus fekélye n e m m a r a d h a t a többire nézve következmények nélkül, egy ország testét sem lehet szétszaggatni, m e r t az az egész Föld organiz­ m u s á n a k egészségét veszélyezteti. T ö b b m i n t b ű n , h i b a ! Oka p o n t o s a n m e g h a t á r o z h a t ó és cáfolhatat­ lan, mivel a „kis kozmosz", az ember ugyanolyan, m i n t a nagy kozmosz, a világmindenség. És van-e olyan ember, aki életképes, egészséges lény m a r a d n a , ha fogai elgennyednének, veséje megtagadná test­ nedvei tisztítását, végtagjai n e m engedelmeskedné­ n e k agysejtjei mozgásparancsainak? A t r i a n o n i d i k t á t u m nyolcvan évvel ezelőtt szüle­ tett az I. világháborúban. Veszteseinek megbünteté­ sére ítélet h o z a t o t t anélkül, hogy tekintetbe vették volna e csonkítás következményeit. H á b o r ú s tűzfész­ kek olajkútjai r o b b a n t a k be tőle. Azzal sem törődtek, hogy az általuk okozott kóros állapot létrehozta a b a r n a fasizmust, a II. világháborút és a XX. század legnagyobb szégyenét, a holokausztot, 6 millió em­ b e r szisztematikus legyilkolását. A II. világháború befejezése u t á n pedig e n n e k „büntetését", a II. Tria­ n o n t 1947. j ú n i u s 4-én, amely megszülte a vasfüg­ göny l e z u h a n á s á t Kelet és N y u g a t között. Létrehozta 188

a gulágokát, a b ü n t e t ő t á b o r o k a t , a „boszorkánypere­ ket", a véres diktatúra gyarmatosító népirtását. Mind­ ezt egyetlen h a z u g ideológia iszonyú propaganda­ fegyverével, a megfélemlítéssel. Elérkeztünk a 2000. év korszakváltásához. Hogy meredek átalakulások között élünk, azt csak a tudat­ lan csőlátók n e m ismerik be. Rémítő b ü n t e t t e k , elve­ temült gyilkosságok, értelmetlen tömegpusztítások sírjai nyílnak. A világ előtt eddig rejtett dokumen­ tumfilmek kerülnek napvilágra. Bolygónk vezetői­ n e k magánélete h a n g o s közüggyé válik. Zseniális fel­ fedezések, tökéletesedő t e c h n i k a i eszközök ellenére dúl a b ű n szervezett h a t a l m a és érvényesítése. A jog morál nélkül gyenge e vészes fertőzés leküzdésére. F ö l d ü n k szervezetének i m m u n r e n d s z e r e megrom­ lott. A t e r r o r m a m u t h a t a l m a i n a k szétesése n e m hoz­ ta meg a fajok, vallások, országok kiegyensúlyozott együttélését. Szabadság helyett a veszélyes szabados­ ságnak nyitott u t a t . Világunkban a nagy vallások mellett kétes, fanatikus, sőt gyilkos szekták burján­ zanak fel. A l e t ű n t t e r r o r lappangó vírusai m i m i k r i t öltöttek, de itt v a n n a k . Hadsereg m á r n e m áll mögöt­ tük, de fertőzni még képesek. Bolygónk emberisége valamiféle gátlástalan, m a r ó , folyékony, á t m e n e t i ál­ lapotban tengődik. A gondolkodó h u m a n i s t á k b a n szorongó kételyek és különös „világvége-fóbiák" kel­ n e k életre. Egészséges sejtjeik látják ugyan a kiveze­ tő utat, de n i n c s e n e k eszközeik a védőerők mozgósí­ tására. 189

E cikknek is célja - j o b b híján - a látó, érző Homo sapiens

által

képzeletben

összehívott

Világtanács

megidézése bolygónk tudatközpontjába. Azért, hogy képzeletben megszólítsa értelmes tagjait, a felelős egyéneket a tömegben. A szakembereket a dilettán­ sok között. Az individualizált gondolkodókat a sötét pszichózisok

áldozatává

lett

csőcselékmasszában.

Olyanokat, akik sohasem adták fel ideáljaikat. Gyil­ kos szenvedések között termelték ki magukból a túl­ élés gyógyszerét.

E szövegnek el kell hangzania.

Szükség van rá, m i n t a nemzésre, amelynek eszméje mindig megelőzi a tettet. Tisztelt Hölgyeim és U r a i m ! N e m tudom, m i n e k szólítsam Önöket. Professzoroknak? Kutatásuk tár­ gyában elmélyült tudósoknak? Uniótagoknak? A Vi­ lágtanácsban töprengő tanácstalanoknak? Egy bizo­ nyos - elnézést azért, amit m o n d o k -, Önök n é h a na­ gyon feledékenyek. H i s z e n n e m is keresik a súlyos tények,

statisztikák összefüggéseit. Az

emlékezet­

vesztés tudvalevőleg a világtudat történelmi szakadé­ kait jelenti. Különösen döntéspozíciókban lévő, ran­ gos méltóságoknál. Ez n e m c s a k elszomorító, h a n e m több: kockázatos. A világtest egyik része, amelyhez Ö n ö k is t a r t o z n a k , bírája lett ugyanennek a szerve­ zetnek a másik részének, amely kívül m a r a d t a ször­ nyű átélések tapasztalatain, két világháborún, népir­ tásokon. Pedig ezek győztesekre és vesztesekre osz­ tották az emberiséget. Hogy ez mit eredményezett a föld felborult organizmusában, azt saját, soha n e m 190

cserélődő

agysejtjeik

kérdezik

tehetetlen

kétség­

beeséssel Önöktől: Hányszor kell még szörnyű leckék­ nek ismétlődniük véres történelmünkben, hogy a rob­ banva szaporodó szenvedő emberiség tanuljon belőle? A gyűlölet és a bosszú végzetes kudarcok. A h a s a d t tudat taposóaknái v a l a m e n n y i ü n k lába alatt feszül­ nek. Sürgősen á r t a l m a t l a n n á kell t e n n i őket! Külön­ b e n élhető életnek írmagja sem m a r a d földünkön. Kis kék bolygónkon n e m r o b b a n h a t ki olyan h á b o r ú , amelynek végül ne csak vesztesei l e n n é n e k . E z é r t szükséges, hogy az organizmus szervei ne egymás el­ len, h a n e m egymást kiegészítve működjenek. Egyet­ len m i k r o p a r á n y sem fölösleges az egészben. Léte fenntartását csak így biztosítja. Még egy komoly kérdésem volna Ö n ö k h ö z : M i é r t gondolják, hogy b e n n ü n k e t be kell e n g e d n i ü k az Egyesült Európába? A magyarság lénye legmélyéig tudja, hogy soha n e m szakadt ki az Unióból. Sajátos kultúrájával, nyelvével, hagyományaival h o z z á t a r t o ­ zik, ahogy Önök is a saját gyökereikkel. Hazafiak va­ gyunk, és világpolgárok. Azok v o l t u n k mindig. Ré­ szei az egésznek. T ö b b l e t é r t é k ü n k n e m kevesebb senkiénél. Iszonyú poklokat é l t ü n k át. Kínjainkból kivontuk kórságunk tapasztalatait, szérumait. E felsorolásból n e m h a g y h a t ó ki a bolygónk alkí­ miáját igazoló felfedezés, a műanyag, amely a techni­ kai

civilizáció kétélűségét b i z o n y í t a n d ó ,

áldásból

átokká látszik lenni. É p p e n , m e r t e l p u s z t í t h a t a t l a n . Idetartozik az ugyancsak kényszer diktálta, geneti191

kailag m a n i p u l á l t élelmiszerek világpiaci tömeggyár­ tása a népességrobbanás szaporodó tömegei részére. E mű ízű, mesterséges adaléknak m á r semmi köze n i n c s a természetes táplálékhoz. A „természet elleni érdekeknek" persze megvannak a mentségei. A biosz képtelen volna m á s k é p p ellátni az éhező emberisé­ get. Csak a korlátlan mennyiségű műanyag termékek szolgálhatják ki a növekvő piaci igényeket. íme, így valósult meg m o d e r n k o r s z a k u n k b a n az alkimisták egykori álma. Szén-dioxidból és vízből olyan színes, megszámlál­ h a t a t l a n egyéb nyersanyagot kiváltó műanyagot hoz­ tak létre a m o d e r n kémia „varázslói", amelynek for­ mája, mennyisége, mérete a végtelenségig variálható. Megalkotói egyetlen rejtéllyel n e m számoltak, azzal, hogy megsemmisíthetetlen. Itt n e m térek ki bővebben e problémára. Eleget beszélnek róla a szakemberek. Visszatérek a k e m é n y tényekhez, amelyeket a tu­ d o m á n y vetít a világtudatba földünk genetikai tér­ k é p é n e k h i á n y t a l a n ábrájában. Ez akkor is ott lebeg provokáló teljességében a média reflektoraitól meg­ világítva, ha a tudósok e pillanatban n e m jöttek még rá a b e n n e m ű k ö d ő folyamatok összefüggéseinek va­ l a m e n n y i titkára. Vajon elméjükben n e m merül-e fel a gondolat, hogy mit j e l e n t ez az egységes világtest rajzolata? E genetikai térkép valójában h a t a l m a s filozófiai öszszefüggések bizonyítéka. Összműködését lehetetlen

192

kétségbe vonni. Mikroparányaitól a leghatalmasabb részekig m i n d e n összetartozik b e n n e . Egyedül az ö n t u d a t r a ébredt ember szemléli a vi­ lágmindenséget k o z m o c e n t r i k u s figyelemmel. B e n n e ébrednek olyan filozofikus p á r h u z a m o k törvénysze­ rűségének felismerései, amelyeknek villáma léte gyö­ kereit, értelmét világítja meg előtte. Végösszegeket ismer fel, fogalmaz meg, amelyek átszövik az egész világmindenséget, és valamennyi jelenségre érvénye­ sek. (Lásd a Bolyai-díjas fiatal magyar fizikus, gene­ tikus felismerését az analógiás logikáról.) Azért rezzentem rá Önöket e cikkben szerepük valódi jelentőségére, mivel olyan krízis uralkodott el a világtestben, amelynek mi vagyunk a ganglionjai, az agysejtjei. Szellemtörténelmünk halhatatlanjai megfogalmaz­ ták m á r valamennyi élő és holt nyelven e kórság di­ agnózisát és a r k á n u m á t : „Amilyen a kis kozmosz, ugyanolyan a nagy kozmosz, és ebből csodálatos ana­ lógiák adódnak." A magunkfajták elkötelezettsége, hivatása a felis­ merés, majd a megvalósítás eszközeinek megtervezé­ se, kivitelezése, s ez messze t ú l m u t a t á t m e n e t i em­ b e r l é t ü n k élethalál-küszöbein. Induljunk h á t neki együtt. „A tízezer mérföldek is a l á b u n k alatt k e z d ő d n e k " - mondja Lao-ce, az öt­ ezer éves kínai bölcs Tao Te King c í m ű könyvében. 2000

193

M e n t s é g ü n k n i n c s . Tudjuk. Fejünket lehajtva Hozzád k ö n y ö r g ü n k mégis, Isten szent fia. Gyulladt, s z ö r n y ű sebeidbe kapaszkodva, meggyötört tested jajdulásait hallgatva, k é r ü n k , segíts rajtunk egyetlen Tiszta. Az ember J ú d á s . Az ember hazug és ostoba. Mocskos lelkét csak p é n z é r t osztogatja. Szellemed látja ezt, szomjazva szánja azt is, aki kínozza, üvöltve átkozza. Utolsó k é r v é n y ü n k n e m jog fogalmazta, h a n e m r é m ü l e t ü n k didergő tolmácsa r i m á n k o d i k önsajnálattól vacogva. N e m h i h e t s z n e k ü n k . É r d e m ü n k nulla. Te j á r s z e l ő t t ü n k sírokon túli u t a k a t törve, kereszted cipelve, s alatta leroskadva, gyűlölet szepszises szavába fúlva. Gyilkoló, megveszett korszakokba feltámadsz újra, viszed a kérvényt. Hova? N e m adod fel s e m m i é r t soha? Messiás! Áldott! Méltatlanok pártfogója maradj velünk! Nélküled elveszünk. Mea culpa! 1 9 9 6 . MÁRCIUS 20.