Tartalom Az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondás............................................................................... 1 Az a) pont szerinti azonnali hatályú felmondás .................................................................................. 2 A b) pont szerinti azonnali hatályú felmondás .................................................................................... 7 Az azonnali hatályú felmondás határideje .......................................................................................... 7 A munkavállalót megillető járandóságok ............................................................................................ 8 Jogvita azonnali hatályú felmondás esetén ........................................................................................ 8
Az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondás Az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondás az 1992. évi Mt. 96. §-ában szabályozott rendkívüli felmondásnak megfelelő intézmény. E megszüntetési formának akkor lehet helye, ha a másik fél súlyos szerződésszegést követ el, vagy egyébként a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tévő magatartást tanúsít. Az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondás tehát egy szankció-jellegű intézmény. Éppen ezért csak igen szűk esetkörben lehet élni vele, a megszüntető nyilatkozatnak indokolást is tartalmaznia kell, és akkor is jogszerű, ha az adott időpontban a munkavállaló valamilyen felmondási védelem alatt áll. Az Mt. szerint a munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy b) egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi [Mt. 78. § (1) bek.]. A bírói gyakorlat igen szigorúan értelmezi ezeket az eseteket, és csak akkor fogadja el az azonnali hatályú megszüntetést jogszerűnek, ha a fentiek szerinti valamennyi feltétel fennáll. Ki kell emelni azonban, hogy az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondás törvényi szabályaitól kollektív szerződés szabadon, a munkavállaló hátrányára is eltérhet (Mt. 85. §). Ez azt jelenti, hogy a munkáltató és a szakszervezet megállapodása alapján a törvényhez képest szigorúbb is lehet a mérce, és már kisebb súlyú kötelezettségszegések esetén is megengedhető a munkaviszony azonnali hatályú felmondása. Ennek azért van jelentősége, mert az 1992. évi Mt. mellett a kollektív szerződés csak a törvényi feltételek keretei között, példálózó jelleggel sorolhatta fel azokat a kötelezettségszegéseket, amelyek megalapozhatták valamelyik fél rendkívüli felmondását. Az új Mt. mellett viszont a kollektív szerződés átlépheti a törvényi határokat. Például, ha a megállapodás szerint 3 nap igazolatlan hiányzás mellett a munkáltató azonnali hatályú felmondással élhet, úgy egy esetleges jogvitában nem lehet visszanyúlni az azonnali hatályú felmondás törvényi 1
szabályaihoz, és az alapján elbírálni, vajon ez a kötelezettségszegés lényeges és jelentős súlyú-e. Ilyen esetben a kollektív szerződés esetén az e vétséget elkövető munkavállalóval szemben jogszerű lesz a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése. Az azonnali hatályú felmondás indokolásával szembeni minőségi követelmények (világos, valós, okszerű, rendeltetésszerű) megegyeznek a felmondásnál kifejtettekkel. Eszerint tehát a megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie. A megszüntető jognyilatkozat indokának valóságát és okszerűségét a nyilatkozattevő bizonyítja [Mt. 64. § (2) bek.]. Az 1992. évi Mt. még kifejezetten megkövetelte, hogy a munkáltató lehetőséget biztosítson a munkavállalónak védekezése előadására, ha vele szemben rendkívüli felmondással kívánt élni. A bírói gyakorlat azonban nem tulajdonított különösebb jelentőséget ennek a szabálynak, ugyanis az egységes ítélkezési gyakorlat szerint a rendkívüli felmondás önmagában nem volt jogellenes amiatt, mert a munkavállaló ezt a meghallgatási lehetőséget nem kapta meg. Ennek is köszönhető, hogy ezt a szabályt az új törvény elhagyja. Ettől függetlenül, mindenképpen célszerű az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondás közlése előtt meghallgatni a munkavállalót. Egy ilyen megbeszélésen a munkáltató közölheti a munkavállalóval szembeni kifogásait, a munkavállaló pedig elmondhatja a saját álláspontját. Ez lehetőséget ad arra, hogy a munkáltató felülbírálja álláspontját, ha a munkavállaló védekezése meggyőző, vagy pontosítsa a felmondás indokolását az elhangzottak alapján. Ezzel jelentősen csökkenthető egy esetleges munkaügyi per kockázata, ha a munkavállaló nem kellően megalapozott azonnali hatályú felmondással szemben bírósághoz fordulna.
Az a) pont szerinti azonnali hatályú felmondás A másik fél kötelezettségszegésére alapozott azonnali hatályú felmondás törvényi feltételei az alábbiak. Fontos, hogy az azonnali hatályú felmondás csak akkor jogszerű, ha mindegyik jogalapi elem fennállása megállapítható! A kötelezettségszegés A megszegett munkaviszonyból eredő kötelezettségnek lényegesnek kell lennie. A munkavállaló oldalán lényeges kötelezettség például a munkaidőben munkára képes állapotban való rendelkezésre állás, vagy az utasításszerű munkavégzés. A munkáltató legfontosabb kötelezettségei a munkabér fizetése, vagy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek biztosítása. A bírói gyakorlat szerint például a munkáltató jogos gazdasági érdekének veszélyeztetése is lényeges kötelezettségszegés, ennek súlyát a munkavállaló hosszú munkaviszonya és korábbi megfelelő munkavégzése nem érinti (EBH 2004. 1056.). Egy másik esetben a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta, hogy önmagában a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetése megvalósítja a munkavállaló lényeges kötelezettsége megsértését, tehát nem szükséges konkrét kár bekövetkezését bizonyítani (BH2008. 98).
2
Az azonnali hatályú felmondás alaposságához a lényeges kötelezettség jelentős mértékű megszegése szükséges. Például, nem elegendő indok, ha a munkavállaló egy ízben pár percet késik, vagy a munkáltató egy-két napos késedelemmel fizet munkabért. A kötelezettségszegésnek súlyosan gondatlannak, vagy szándékosnak kell lennie. Nincs helye azonnali hatályú felmondásnak, ha a kötelezettségszegést a fél enyhe gondatlansággal követi el, vagy – például önhibáján kívüli beszámíthatatlansága miatt – egyáltalán nem terheli gondatlanság. Ha a munkavállaló magatartása nem valósít meg lényeges kötelezettségszegést, nem is lehet jogszerűen azonnali hatályú felmondással élni. Például, egy esetben az átirányítás (munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás) teljesítését a munkavállalók megtagadták. A tényállás szerint a kirendeltségi kiszállító és kirendeltség vezető munkakörű munkavállalók nyíltan kifogásolták a munkáltató bevezetni tervezett bérezési rendszerét. A konfliktus után a munkáltató ügyvezetője a munkaviszony közös megegyezéssel történő módosítását kezdeményezte, amit a munkavállalók elutasítottak. Ezt követően a munkáltató „munkakör átirányítás” megjelölésű faxában arról értesítette őket, hogy az eredeti munkakörükből kirendeltségi kisegítő (takarító) munkakörbe kerülnek átirányításra. A munkavállalók ezeket a feladatokat nem voltak hajlandóak ellátni, amiért először írásbeli figyelmeztetést kaptak, majd a munkáltató a munkavégzés indokolatlan megtagadása miatt rendkívüli felmondással élt. Ennek jogszerűségét vitatták a munkavállalók keresetükben. Az eljáró bíróságok rámutattak, hogy a munkáltató nem tartotta meg az átirányítás törvényi követelményeit. Így a munkavállalók munkabére az átirányítás révén csökkent, amelyhez viszont a munkaszerződés közös megegyezésen alapuló módosítása lett volna szükséges. Az 1992. évi Mt. szerint ugyanis átirányítás nem járhat bérkieséssel [1992. évi Mt. 83/A. § (5) bek.]. Emellett az intézkedés határozatlan időre helyezte a munkavállalókat az érdekeiket súlyosan sértő alacsonyabb munkakörbe, holott az átirányítás csak ideiglenes lehet, évente nem haladhatja meg a 44 munkanapot. Végül, az egyoldalú áthelyezés nyilvánvalóan összefüggött azzal, hogy a munkavállalók észrevételezték a tervezett új bérezési rendszert. Erre tekintettel tehát az átirányítás jogellenes volt. A következetes bírói gyakorlat szerint viszont, ha a munkáltató egyoldalú munkaszerződés-módosításnak minősülő utasításának a munkavállaló nem tesz eleget, a magatartása nem jelent rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegést. Erre tekintettel a rendkívüli felmondásnak nem lehetett helye (BH2009. 281). Az egyik legsúlyosabb munkavállalói kötelezettségszegés, amely akár azonnali hatályú felmondás is alapozható, ha a munkavállaló nem jelenik meg a munkahelyen, ha igazolatlanul távol van. A munkavégzési és rendelkezésre álli kötelezettség súlyos megszegését a bírói gyakorlat is elfogadja a rendkívüli felmondás indokául. Egyes esetekben azonban nem tisztázott a felek között, hogy a munkavállalót terhelte-e munkavégzési kötelezettség. Hangsúlyozni kell, hogy a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a munkavállaló valóban köteles lett volna dolgozni. Ennek kétsége esetén az igazolatlan távollétre alapozott rendkívüli felmondás jogellenes lesz. Példaként szolgálhat az alábbi eset. A tényállás szerint a munkavállaló állatgondozó, éjjeli- és nappali őr munkakörben dolgozott, míg 2006. január 3-án 50%-os munkaképességcsökkenést állapított meg nála az orvosi bizottság. Ezt követően a munkáltatója nem 3
foglalkoztatta, jövedelmet nem biztosított, szabadságot nem adott ki. 2006. június 16-án kelt levelében a munkáltató felszólította a munkavállalót, hogy 2006. június 22-én jelenjen meg orvosi vizsgálaton, amelynek a munkavállaló eleget tett. Itt megállapításra került, hogy éjjeliőr munkakörre alkalmatlan. Ezt követően a munkáltató 2006. július 10-én soron kívüli orvosi vizsgálatot rendelt el. Mivel ekkor a munkavállaló nem jelent meg az orvosnál, a munkáltató 2006. július 17-én felszólította az igazolás bemutatására abból a célból, hogy részére rehabilitációs munkát tudjon biztosítani. A munkavállaló csak 2006. augusztus 21-én jelent meg az orvosi vizsgálaton, ahol nappali őr munkakör betöltésére találták alkalmasnak, por-, gőz- és gázmentes munkahelyen. A munkáltató a 2006. július 28-án kelt rendkívüli felmondásával szüntette meg a munkaviszonyát azon indokolással, hogy az orvosi vizsgálattal kapcsolatos munkáltatói utasításnak nem tett eleget, munkavégzésre nem jelentkezett, a távollétét nem igazolta. Az eljáró bíróságok a rendkívüli felmondást jogellenesnek minősítették, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. A jogellenesség okai az alábbiak voltak: - A munkáltató tisztában volt a munkavállaló 50%-os munkaképesség-csökkenésével, azonban rehabilitációs eljárást nem folytatott le, e nélkül hónapokon keresztül nem látta el munkával, részére bért nem fizetett. - A munkavállaló 2006. június 22-én az orvosi vizsgálaton megjelent, ezt követően azonban a munkáltató nem tájékoztatta a további orvosi vizsgálat indokáról, illetve az arról való távolmaradás következményéről. A munkavállalótól képzettsége, életkora, egészségi állapota és anyagi helyzete mellett nem volt elvárható, hogy a mulasztása következményeivel számoljon. - A munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének hónapokon keresztül nem tett eleget, a munkavállalót munkával nem látta el, részére bért nem fizetett, de a munkaviszony megszüntetése érdekében sem tett intézkedéseket. Ilyen körülmények között nem volt megállapítható a munkavállaló kötelezettségszegése (BH2009. 61). Gyakori oka a rendkívüli felmondásnak, ha a munkavállaló valamilyen alapvető, súlyos hibát vét a munkavégzés során. A következő eset azt mutatja, a bíróságok ilyenkor is vizsgálják, hogy a munkáltató egyébként biztosította-e a megfelelő munkavégzéshez szükséges körülményeket. Ha ugyanis ezek hiányoznak, a munkavállaló hibája nem feltétlenül alapozza meg a rendkívüli felmondást. A tényállás szerint a munkavállaló pénzpiaci levelező munkakört töltött be. A munkáltató munkaviszonyát arra hivatkozással szüntette meg rendkívüli felmondással, hogy a munkavállaló 2005. december 28-án egyértelmű utasítást kapott egy kezelt külföldi betét kamatainak a betét külföldi tulajdonosa részére való átutalására és a betét tőkeösszegének további egy hónapra történő lekötésére. A munkavállaló közel tíz éve e számlával minden esetben (havonta) hasonlóképpen járt el. Nagy gyakorlata alapján tisztában volt azzal, hogy a művelet fokozott figyelmet és körültekintést igényel. Súlyos gondatlansággal eljárva azonban nem csupán a kamatokat, hanem a betét tőkeösszegét is elutalta. Az eljáró bíróságok nem vitatták, hogy a munkavállaló a munkaköri kötelezettségét képező banki tranzakció során tévesen járt el. A Legfelsőbb Bíróság kiemelte azonban, hogy e kötelezettségszegés súlya az adott esetben a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése alapjául nem szolgálhatott. 4
E körben a bíróságok az alábbi körülményeket értékelték: - A munkáltató a banki művelet végrehajtásának feltételeit nem megfelelően alakította ki. A perbeli utalás vonatkozásában a munkavállalónak manuálisan kellett beavatkozni a rendszerbe, ezáltal sérült az ún. „négyszem-elvének” érvényesülése. - A munkavállaló feszített munkatempóban volt kénytelen a tevékenységét ellátni olyan időszakban, ami az év végi zárásokra tekintettel kiemelt fontosságú volt. A megfelelő dolgozói létszám biztosítása a munkáltató feladata, ennek pedig teljes körben – a szabadságolásokra figyelemmel – nem tett eleget. - Összességében a munkáltató teremtette meg annak a lehetőségét, hogy egy fokozott ritmusú munkavégzés mellett egyszeri gondatlanságból eredő figyelmetlenség folytán súlyos következmény álljon elő. A fentiekre tekintettel a munkavállaló kötelezettségszegése – a munkáltató közrehatásának értékelése mellett – nem tekinthető olyan súlyúnak, amely a rendkívüli felmondás jogszerűségét alátámasztaná (BH2009. 121). A munkaviszony azonnali hatályú felmondásánál a bíróságok igen körültekintően vizsgálják a munkavállaló kötelezettségszegésének körülményeit. Az alábbi esetben láthatjuk, hogy egy „közepes súlyú” vétség miatt is jogszerű volt a rendkívüli felmondás, az elkövetés súlyosító körülményeire tekintettel. A tényállás szerint a felperes marós munkakörben dolgozott. A munkáltató 2006. március 2ára munkavédelmi oktatást szervezett, miután az előző napra kitűzött oktatás több munkavállaló kérésére temetésen való részvétel miatt elmaradt. A munkavállaló az e helyett szervezett munkavédelmi oktatáson azonban nem vett részt, viszont az oktatás megkezdését követően átment az oktatási helyiségen, kávét főzött, és a kezével jelezte, hogy írják alá helyette is a jelenléti ívet, majd ezek után eltávozott. Az üzemvezető még aznap este számon kérte az oktatásról való távolmaradást, majd másnap a munkavállaló az ügyről telefonon is beszélt az ügyvezetővel, aki közölte, hogy emiatt rendkívüli felmondással fognak élni. Az ügyvezető, miután március 6-ától 8-áig külföldön tartózkodott, az üzemvezetőt utasította a rendkívüli felmondás elkészítésére, és felhatalmazta az ügyvezetői bélyegző használatára is. A munkavállaló az alábbiak alapján vitatta a rendkívüli felmondás jogszerűségét: - Nem tudott arról, hogy a munkavédelmi oktatáson meg kell jelennie. A faliújságra történő „késői és bizonytalan idejű” kiírással a munkáltató megszegte az együttműködési kötelezettségét. - Nem lett volna köteles az oktatásra vonatkozó utasítást teljesíteni, mivel az túlnyúlt volna a munkaidőn. - Az évenként kötelező oktatáshoz képest az adott oktatás nem lehetett kötelező, mivel az előzőhöz képest az egy év még nem telt el. - Nem nyert bizonyítást, hogy a kezével intett a jegyzőkönyv, illetve a jelenléti ív aláírására. - Az ügyvezetői szóbeli felhatalmazás nem volt érvényes, a kötelező alakiság megsértése miatt a rendkívüli felmondás jogellenes. E körülmények kapcsán a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerint foglalt állást.
5
-
-
-
-
-
Ha a munkavállaló a faliújság alapján esetleg nem is értesült volna az oktatásról, a körülményekből erről nyilvánvalóan tudomást kellett szereznie (a termen, ahol az oktatás folyt, többször átment, az ajtóra ki volt írva az „oktatás van, ne zavarj” felirat, és nyilvánvalóan látnia kellett, hogy a többi munkavállaló bent ül az oktatáson, és az oktatás már folyik). A munkáltatónál kialakult gyakorlat szerint a munkavállalók együttes oktatása érdekében a délelőttös műszak végén és a délutános műszak elején tartották a munkavédelmi oktatást, amely az adott esetben 14 órakor, a munkavállaló munkaidejében is zajlott. A munkavállaló a neki felrótt magatartást tehát a munkaidejében tanúsította. A kötelezettségszegést és annak súlyát nem cáfolja, hogy az évenkénti gyakorisággal előírt munkavédelmi oktatásra a perbeli esetben nem naptári fordulónappal került sor. A kötelezettségszegés nemcsak a munkavédelmi oktatásról való távolmaradásban áll, hanem döntően az ezzel kapcsolatos magatartásban, amely súlyosan demoralizáló hatással volt a többi, oktatáson részt vevő munkavállalóra. A munkavállaló az ügyvezetővel telefonon folytatott, nem vitatott tartalmú megbeszéléséből tudomást szerzett arról, hogy a döntést az ügyvezető, mint munkáltatói jogkört gyakorló hozta meg, aki a rendkívüli felmondást már kilátásba helyezte, és a jogi képviselővel való konzultáció után hatalmazta fel az üzemvezetőt a rendkívüli felmondás írásba foglalására és közlésére. A rendkívüli felmondás tehát vitathatatlanul a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott.
Minderre tekintettel a rendkívüli felmondásra jogszerűen került sor (BH2009. 159). A kétszeres értékelés tilalma A másik fél kötelezettségszegésére alapozott azonnali hatályú felmondás alkalmazásánál tekintettel kell lenni a kétszeres értékelés tilalmára. A rendkívüli felmondás indoka – általában – lehet több azonos jellegű kötelezettségszegés sorozatosnak minősülő elkövetése, azonban, ha a munkáltató a magatartásokat korábban már külön, írásbeli figyelmeztetéssel értékelte, ezekre a bírói gyakorlat értelmében ismételten a rendkívüli felmondás indokaként nem, csupán a magatartás súlyát alátámasztandóan hivatkozhat (EBH2006. 1440.). Például, a portás munkavállaló az éjszakai műszak közepén elalszik, és a műszakvezető alva találja meg a fülkéjében. A munkáltató másnap reggel egy írásos figyelmeztetést ad át, amelyben felhívja a munkavállalót, hogy ilyen kötelezettségszegésektől tartózkodjon a jövőben, vagy a legsúlyosabb következményekkel számolhat. Két nappal később a munkáltató meggondolja magát, és ugyanebből az indokból azonnali hatállyal megszünteti a portás munkavállaló munkaviszonyát. Jóllehet, a munkaidőben való elalvás egy lényeges kötelezettség jelentős súlyú megszegését jelenti, ebben az esetben a megszüntető nyilatkozat mégis jogellenes lesz. Az azonnali hatályú felmondás indokolásában megjelölt kötelezettségszegést ugyanis a munkáltató korábban már elbírálta, egy enyhébb súlyú jogkövetkezménnyel, amely kizárja, hogy ugyanebből az okból kifolyólag a munkaviszonyt később megszüntesse. Fontos tehát, hogy a munkáltatónak a kétszeres értékelés tilalmára tekintettel kell megfontolnia, hogy hogyan reagál a munkavállaló kötelezettségszegésére.
6
A b) pont szerinti azonnali hatályú felmondás Az is megalapozza az azonnali hatályú felmondást, ha a másik fél egyébként – tehát nem a munkaviszonyból eredő kötelezettsége kapcsán – olyan magatartást tanúsít, amely a jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ilyen eset például, ha a munkavállaló bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárás hatálya alatt áll. Például, bizalomvesztésre hivatkozva jogszerű volt a rendkívüli felmondás a halőr munkavállalóval szemben, mivel szabadidejében (nem a munkáltató sérelmére) elkövetett hallopás alapos gyanúja miatt eljárás indult ellene (EBH 2003. 894.). Bizalmi jellegű munkakört betöltő személynek a szabadideje alatt, az ellátott munkakörhöz hasonló tevékenység során tanúsított magatartása jogszerű indoka lehet a munkáltató rendkívüli felmondásának (EBH 2003/894.).
Az azonnali hatályú felmondás határideje Az azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon (szubjektív határidő), legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított 1 éven belül (objektív határidő), bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni [Mt. 78. § (2) bek.]. Bármelyik határidő megsértése esetén a munkaviszony megszüntetése jogellenes. Nézzünk erre egy példát! A munkavállaló a március 20-i vállalati évfordulós ünnepségen alaposan felönt a garatra, és másnap elfelejt elmenni egy fontos tárgyalásra. Feletteseinek azonban azt jelenti, hogy a találkozó rendben lezajlott, és az üzletfelek gondolkodási időt kérve visszavonultak. Az elmulasztott találkozó miatt azonban a leendő üzletfelek egy hónappal később, április 20-án elállnak az üzlettől, és megszakítják a tárgyalásokat a munkáltatóval. Ez mintegy 20 millió forintos éves megrendelés elvesztését jelenti a munkáltatónak, aki emiatt azonnali hatályú felmondással kíván élni. A nyilatkozat közlésének szubjektív határideje április 20-án kezdődik, tehát akkor, amikor a munkáltató megtudja, hogy a munkavállaló milyen mulasztást követett el. Ezt követően tehát 15 napig élhet azonnali hatályú felmondással. Az objektív határidő már korábban, a kötelezettségszegés bekövetkezésekor, tehát március 20-án elkezdődik. Ez pedig egy évvel később jár majd le. A jelen esetben az objektív határidőnek akkor lenne jelentősége, ha a munkáltató csak jóval később, mondjuk a következő év március 18-án tudná meg, hogy az üzlet lebukásának oka valójában a munkavállaló mulasztása volt. Ebben az esetben hiába a 15 napos szubjektív határidő, az ok bekövetkezésétől számítandó 1 évből már csak két nap van hátra. Az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondás ilyen esetben csak e két nap alatt tehető meg jogszerűen. A bírói gyakorlat alapján tudomásszerzésnek azt kell tekinteni, amikor a nyilatkozattévő megalapozott tudomást szerez („alapos gyanú”) a megszüntetésre okot adó körülményről. Tudomásszerzésről akkor beszélhetünk, ha a munkavállaló, illetve a munkáltató mindazoknak az ismereteknek teljes körűen a birtokába jut, amelyek alapján a rendkívüli felmondási jog gyakorolhatóságáról, vagyis a kötelezettségszegés tényéről, a vétkesség súlyára és a kötelezettségszegés mértékére vonatkozó törvényi feltételek meglétéről állást lehet foglalni (BH2000. 76.). Ez sok esetben valamilyen vizsgálati folyamatot, a tényállás 7
felderítését igényelheti. Ha az azonnali hatályú felmondás jogát testület jogosult gyakorolni, tudomásszerzésnek azt kell tekinteni, amikor a megszüntetés okáról a testületet – mint a munkáltatói jogkört gyakorló szervet – tájékoztatják [Mt. 78. § (2) bek.].
A munkavállalót megillető járandóságok Az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondás tehát a másik fél súlyos szerződésszegésére, vagy a jogviszonyt fenntarthatatlanná tévő magatartására reagáló intézmény. Ennek megfelelően alakulnak a munkavállalót a munkaviszony végén megillető járandóságok is. Ha a munkáltató él azonnali hatályú felmondással, az azt jelenti, hogy a munkavállaló oldalán merült fel súlyos kötelezettségszegés, vagy az ellehetetlenítő körülmény. Éppen ezért ilyenkor a munkavállalónak nem jár végkielégítés, és – mivel a megszüntetés azonnali hatályú – nincs felmondási idő, valamint felmentési időre járó távolléti díj sem. A feleknek ekkor is el kell számolniuk egymással a munkaviszony végén (pl. ki kell fizetni a munkavállalónak még járó munkabért, meg kell váltani pénzben a ki nem vett szabadságot stb.), de kifejezetten a munkaviszony végére tekintettel a munkavállalót semmilyen külön díjazás nem illeti meg. Ha a munkavállaló mondja fel azonnali hatállyal a munkaviszonyt, úgy viszont a munkaviszonyt a munkáltató eljárása, magatartása miatt kénytelen megszüntetni. Így tehát olyan helyzetbe kell hozni, mintha a munkáltató maga szüntette volna meg a munkaviszonyt, a saját érdekkörében felmerült okból. Ezért a munkavállaló azonnali hatályú felmondása esetén a munkáltató köteles kifizetni a felmentési időre járó juttatást és – amennyiben arra a munkavállaló a munkaviszonyban töltött idő alapján jogosult – a végkielégítést [Mt. 78. § (3) bek.]. Mivel az azonnali hatályú felmondásra sokszor váratlanul kényszerül a nyilatkozatot tévő fél, természetesen módja van a munkaviszony hirtelen megszüntetése miatt keletkezett kárait is érvényesíteni a másik féllel szemben, a munkajogi kárfelelősség általános szabályai szerint. Például, a munkáltatónak kára, költsége jelentkezhet a munkavállaló pótlása kapcsán, a munkavállaló pedig rendszeres jövedelmének elvesztésével nehéz helyzetbe kerülhet egy hitelszerződés kapcsán.
Jogvita azonnali hatályú felmondás esetén Ha a munkavállaló vitatja, hogy a munkáltató azonnali hatályú felmondása jogszerű volt, úgy a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül keresettel élhet [Mt. 287. § (1) bek. b) pont]. Ugyanez a harminc napos határidő vonatkozik a munkáltatóra is, ha a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogosságát akarja vitatni [Mt. 287. § (2) bek. a) pont]. 8
A gyakorlatban sok esetben akkor is a munkavállalónak kell pert indítania a munkáltató ellen, ha egyébként ő maga élt indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondással. Ennek magyarázata az, hogy sokszor jóllehet a munkáltató tudomásul veszi a munkavállaló azonnali hatályú megszüntető nyilatkozatát, de a törvény alapján kötelezően kifizetendő felmentési időre járó távolléti díjat, illetve a végkielégítést nem fizeti meg. Ilyenkor e követeléseket az általános elévülési időn, azaz három éven belül követelheti a munkavállaló a munkáltatótól a bíróság előtt. Ilyenkor tehát nem a munkaviszony jogellenességének megállapítása a per tárgya, bár ez az előkérdés annak megállapításához, a munkáltató köteles-e ezeket a juttatásokat kifizetni.
9