Tartalom 2 T ARTALOM. Kiadja: Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium. Felelõs kiadó: Dr. Párdányi Miklós

Pingvin1.qxp

2

T

2005.10.24.

9:32

Page 2

(Black plate)

A R T A L O M

Ta r ta l o m Újratöltve Zirci tudósítás Tanévnyitó Mûszakivezetõs Nyári táborok Avanti! Avanti! - élet Rómában Kent Gusztáv a táborban Gólyatábor A karkötõ meséje Évfolyamprogramok Vízkereszt vagy amit akartok Közvélemény a sportnapról Két hétig üzletember voltam… Hely a nap alatt - osztályhonlapokról Diákakadémiai pályázatok Aquincumi kirándulás A legjobb barát Riport Farkas Mária tanárnõvel Vallató: Martin Orsolya 1956. október 23. Illés-koncert a Szigeten Simplex Inter szerkesztõségi London 7/7 Franciaországból Olaszországba Színházajánló: SÖR Héjjaröptetés Argentínai levél Sportnap 2005. október 23. F.I.S.E.C. Games Madrid Ezüstérem - három éves múlttal Fékezett habzás

3 4 6 8 10 11 12 13 14 17 19 20 21 22 23 24 25 26 26 28 29 34 36 37 38 39 40 41 42 44 45 46 47

Pingvin Kiadja: Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Felelõs kiadó: Dr. Párdányi Miklós Tanár szerkesztõk: Turócziné Pesty Ágnes Almássyné Mudri Mária Palenik Gergõ Havasy Máté Diákszerkesztõk: Csóka Sarolta Budafoki Mira Pusztai Péter Kiss Ádám Tördelõszerkesztõ: Mérõ Gellért Címlapfotó: Rochlitz István Korrektúra: Halász Rita Csányi Tamás E-mail: [email protected] A következõ szám lapzártája: 2005. október eleje.

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 3

(Black plate)

Ú

J É V R E

3

Újratöltve Gyermekéveim és kora ifjúkorom médiaélményeit és tapasztalatait jobbára az akkori mezõny nagy részét uraló, többnyire szovjet gyártmányú háborús filmek definiálták, amelyek a "Nagy Októberi Szocialista Forradalom", a vörös-fehér polgárháború és persze a "Nagy Honvédõ Háború" eseményeit elevenítették fel; természetesen a bolsevik-szovjet-orosz /=továbbiakban b-sz-o/ legyõzhetetlenség sablonjainak közvetítésével. Mindenesetre telve voltak kemény harci jelenetekkel, amelyekben a rendszerint számbelileg hátrányban lévõ "jók" /a b-sz-o-k/ hõsiességgel ellensúlyozták a túlerõben lévõ "rosszak" /= fehér ellenforradalmárok, imperialista ügynökök, német fasiszták … stb/ nyomulási szándékát. És persze lõttek veszettül, aminek következményeképpen a hivatkozott rosszak úgy hullottak, hogy öröm volt nézni. És, ami a fõ, úgy szórták a gonoszokra a halált minden elképzelhetõ és elképzelhetetlen /pl. kapanyél/ csõbõl, hogy közben sohasem töltöttek. Igaz, az ellenség se nagyon, viszont általában elhibázta, míg a "mieink" soha. Aztán, ahogy telt-múlt az idõ, megérkezhettek a korábban a Közép-Duna-medencébõl kitiltott tengerentúli westernek, ahol valamelyest emberszerûbb történetek keretében folytatódott a golyózápor. A kis létszámú /sokszor egyszemélyes/ "jó" tábor viaskodott a rengeteg gonosszal; és lõtt és lõtt és talált és "diadalra vitte az igazságot", megvédte a földet, a kisváros békéjét, rendet csinált a saloonban és elnyerte a Mary /Sarah, Jessica, Anne, etc…/ kezét. És persze szintén nem töltött, ahogy a sok gonosz sem, csak éppen az utóbbiak elhibázták. A dolog egy idõ múlva kezdett kínossá válni. Már üzleti szempontból is. Ezért aztán megjelentek az akciódúsabb történetekben azok a "reális szituációk", amikor a szereplõk már töltöttek is, sõt néha éppen akkor sérültek, vagy haltak meg, amikor kifogyott a tár, vagy éppen ideges kézzel utántöltöttek. Egy szó, mint biztos: kiderült , hogy az újratöltés fontos; adott esetben eldöntheti élet és halál dolgát. Az már csak másodlagos kérdés és történetünk szempontjából mellékes, hogy a jók és rosszak közti különbség eddigre sokszor elhomályosult. Megjelentek a félig jók, a véletlenül jók, a kényszerûségbõl jók, a jóságba keveredett rosszak és egyéb szegénylegény fajták. A tanulság azonban az agyunkba égett: akár így, akár úgy - tölteni márpedig muszáj. Mármint újratölteni. Anélkül a mese nem folytatódhat. És ez érvényes az élet minden területén és vonatkozásában. És ha már minden vonatkozásban így van - márpedig

rengeteg tapasztalat igazolja, hogy ebben az árnyékvilágban minden, ami tõlünk függ, az véges, tehát kimeríthetõ -, akkor meg kell próbálnunk olyan megoldást találni, ami túlmutat ezen a végességen, és az örökkévalóság és végtelenség ígéretével segít regenerálódni, kiegyensúlyozódni, feltöltõdni, egyszóval "újratölteni". Persze mindent - ami csak telik tõlünk - meg kell tennünk azért, hogy "karban tartsuk" magunkat feladataink, vállalásaink és felelõsségünk teljesítésének reményében. Így, új tanév kezdetén /és a nyári, remélhetõleg hasznosan és tartalmasan eltöltött szünidõvel magunk mögött, vagyis "újratöltve"/ az ember rendszerint fogadalmat tesz arra, hogy "idén márpedig megcsinálom", "ezt és ezt bepótolom, megoldom, megvalósítom, elérem…". Ezek az elhatározások bízvást mondhatjuk - "kegyelmi állapotot" valószínûsítenek. Próbáljunk meg hûek lenni ezekhez a pillanatokhoz! Törekedjünk a megvalósításra! Elsõben is lehetõleg el kell kerülni mindent, ami káros vagy rombol /akár fizikai, szellemi, vagy erkölcsi szempontból/. Amit legjobban úgy lehet, hogy aktívan keressük a jó /=építõ, gyarapító, erõsítõ/ dolgokat, és akkor nem marad idõnk önpusztításra. Látnunk kell, hogy az élet - minden meggondolás, óvatosság és tisztes törekvés mellett vagy ellenére is - rengeteg nehézséget, kihívást, sõt fenyegetést hoz magával. Olyanokat, mikrõl nem mi tehetünk. Amiket ki kell állni, különben belepusztulunk. Nem szabad hát még a magunk rossz választásaival is "rátenni erre egy lapáttal". "A bûnre vezetõ alkalmakat elkerülöm" ígérjük a szentgyónásban. Mély bölcsességet takar ez a fogadalomformula. Hát legyen így! Néri Szent Fülöp híres mondását: "Legyetek jók, ha tudtok!" akár tovább is csavarhatnánk: "Tudjatok jók lenni!" És: "Ne féljetek!" Nem félni /és itt nem a vakmerõségrõl van szó, hanem az igazi bátorságról/ pedig az tud leginkább, akinek "rendben van a szénája". Elsõsorban erkölcsileg. Nem nyomasztják elõzõ életének olyan rossz döntései, amelyekrõl tényleg õ maga tehet. Vagyis mondhatnánk: "Éljetek úgy, hogy ne kelljen félnetek!" És akkor könnyebb lesz kiállni a próbákat, helyt állni a viharzó életben. Talán könnyebb hinni … remélni … szeretni. Bízni a Teremtés Urában, elfogadva adományait. … Újratöltve.

Párdányi Miklós

Pingvin1.qxp

4

Ö

2005.10.24.

9:32

Page 4

(Black plate)

R Ö M Ü N N E P

Zirci tudósítás 2005. augusztus 19-én nagy ünnepe volt Zircen a magyarországi cisztercieknek. Délelõtt 10 órakor kezdõdött az ünnepi szentmise, amelynek keretében hálát adtunk Istennek, hogy több mint 10 éves munka után megszépült az apátsági bazilika.

A bazilikát Juliusz Janusz apostoli nuncius úr áldotta meg. A szentmisében együtt ünnepelhettünk DDr. Zakar Polikárp fõapát úrral, aki pappá szentelésének 50., apáti benedikálásának 20. évfordulójáért adott hálát a Teremtõnek. Ezen a szentmisén ünnepelte Sulyok Ignác atya pappá szentelésének 70., és Harta Csanád atya pappá szentelésének 60. évfordulóját.

Õszentsége, XVI. Benedek pápa apostoli áldását dr. Erdõ Péter bíboros prímás közvetítette. Az iskola küldöttsége köszönti a fõapát urat

Délután a ciszterciek zirci sírkertjében újratemettük gimnáziumunk utolsó ciszterci igazgatóját, Brisits Frigyest, akitõl dr. Párdányi Miklós igazgató úr búcsúzott. Újratemettük még László Vincét, Farkas Alberiket, Gombás Miksát, Pibold Özsébet, Krasznai Gált és Orsovai Fülöpöt, akik az elmúlt rendszer hibájából nem nyughattak "ciszterci földben".

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 5

(Black plate)

Ü

Z E N E T

5

A ciszterci tanárok életútjáról írt írásoddal a Diákakadémia pályázatán is indulhatsz. Téma: Iskolánkban tanító híres ciszterci tanárok életútjáról a még élõ tanúkkal készített riportok felhasználásával készült tanulmány vagy film. (Endrédy Vendel, Brisits Frigyes, Rajeczky Benjamin, …) Részletek a 24. oldalon és az iskola weblapján.

Pingvin1.qxp

6

E

2005.10.24.

9:32

Page 6

L I N D U L U N K

(Black plate)

. . .

2005. szeptember 1. (csütörtök), a tanévnyitó napja Benedicite! Kedves Lányok és Fiúk! Különösen is az itt most elõször - immár osztály alakzatban megjelenõ, újonnan induló közösségek tagjai, tehát az 5. A és B és a 9.D osztály lányai és fiai! Legyetek üdvözölve! És természetesen Ti többiek is valamennyien, a rövidebb-hosszabb idõ óta velünk levõk: ifjabb és élemedettebb korú diákjaink, kedves Szülõk, Rokonok. Barátok, sors- pálya- és harcostársak és ugyancsak természetesen kedves Kollégák. Tanárok és más munkatársak az új tanév megnyitóján. Egy hete történt, hogy amikor a most kezdõdõ tanév munkatervén dolgoztunk, amikor is egyrészt a teendõket vettük számba, helyeztük sorrendbe és illesztettük a naptárba, másrészt arról is szót ejtettünk, hogy minek

diákjainál nyilvánvalóan a közömbösség, érdektelenség, érzéketlenség jeleként-elmaradnak az egymás közti vagy a felnõttekre irányuló köszöntés gesztusai, ami a mi megítélésünk szerint olyan kor- illetve kórtünet, amivel nem békülhetünk ki, ha komolyan vesszük - márpedig komolyan vesszük - azokat az elképzeléseinket, amelyek egy közvetlen, barátságos, ha lehet bensõséges közeg és viszonyulás kialakítására irányulnak a Szt. Imre Gimnáziumban. Az akkor és ott elhangzottak - hiszen a kollégák konkrét történetekkel illusztrálták a szomorú jelenséget - azóta sem hagytak nyugodni, ezért elhatároztam, hogy most az év elején, itt a tanévnyitón azzal a kéréssel fordulok hozzátok, önmagunkhoz, hogy próbáljunk meg erõfeszítést tenni arra, hogy javítsunk az egymás iránti megbecsülés és tiszteletadás látható

kellene különös hangsúlyt kapnia az elõttünk álló idõszakban, eltûnõdtünk azon, hogy milyen jó lenne, ha az egymás közötti kapcsolatainkban minél érzékletesebben érvényesülnének olyan motívumok, amelyek az egymás iránti jóindulat és megbecsülés kifejezésével és gesztusaival segítenének javítani munkánk, mûködésünk, egyáltalán létezésünk környezetét-közegét ebben az iskolában a tanév során. Egészen pontosan arról beszélgettünk, hogy az egymásnak való köszönés, az egymás köszöntése dolgában jó lenne elõbbre lépnünk, mert minden ezzel kapcsolatos jó tapasztalatok mellett is sajnos nem kevésszer látnunk kell, meg kell élnünk, hogy - különösen a felsõbb évfolyamok

gyakorlatán. Senki ne kételkedjen abban, hogy valójában nagyon is komoly dologról van szó. Hogyha sikerülne eredményre jutni ebben a dologban, annak nem lenne igazán jelentõsége? Nagyon is van! Õsi emberi tapasztalat bizonyítja, hogy az emberi kapcsolatokban az egymás iránti tisztelet gesztusai meghatározó fontosságúak a létezés minõségének szempontjából. "Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten!" - mondja a népi bölcsesség - nem véletlenül. Eszembe jut az Egri csillagokból az a történet, hogy amikor az egri vár védõi a falakról figyelik az ostromra érkezõ török hadsereg felvonulását, és valaki megkérdezi Dobó Istvánt, hogy "Kapitány úr, ne lõjünk elébük egy jó magas köszönést?"

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 7

(Black plate)

E

Mire Dobó: "Nem! Aki jön, az mondjon elõbb Jó napot!" És sorolhatnánk még rengeteg történelmi, irodalmi és személyes életpéldát, amelyek a köszöntés és köszönés körülményeinek jelentõségét igazolják és erõsítik. 15 éves koromig minden nyáron két-három hónapot falun töltöttem. Igazi faluban, ahol részt is vettem mindenféle mezei munkában is, mondhatom részt vállaltam az ottaniak életében. És világosan emlékszem, jó érzéssel emlékszem arra, hogy mindig mindenki illendõen köszönt mindenkinek. Igaz, hogy többnyire ismerték egymást a falubeliek, de ugyanúgy köszöntötték az ismeretlent és az idegent is. Egész egyszerûen természetes volt a másik emberre való odafigyelés és ennek jelzése is. Igen, látlak, számba veszlek, számon tartalak, viszonyulok hozzád, mégpedig alaphelyzetben jóindulattal, érdeklõdéssel, segítõkészséggel. A nyár folyamán bizonyos ügyeket intézendõ többfelé jártam Nógrád megye több falujában. És komolyan jól esett, hogy sok esetben a faluba be- és kivezetõ úton olyan üdvözlõ-köszönõ táblákkal találkoztam, amire nem az volt írva, hogy "welcome", vagy "herzliche willkommen", hanem ez állt: "Béke az érkezõnek!". Elfele pedig "Áldás a távozónak!" A "welcome" ellen sincs kifejezetten kifogásom, de mégis micsoda különbség! Azért az utóbbi összehasonlíthatatlanul jobban megérinti az embert. Mert a "welcome" mégis csak kozmopolita fizetõs turistáknak szól, az utóbbi viszont valahogy személyesen nekem mégpedig minden idõkre. Igen, errõl van szó. A megszólítás, a köszöntés gesztusából, a köszönésrõl. Az odafigyelésrõl, a nem bezárkózásról, a nem elidegenedéstõl, a nem

L I N D U L U N K

. . .

7

közönyösségrõl, a nem érdektelenségrõl. Tessék elhinni, hogy szükségünk van egymásra, illetve rengeteget tudunk segíteni egymáson/egymásnak. De akkor csak igazán, ha megtaláljuk egymást. Aminek az elsõ mozzanata a megszólítás, a köszöntés. Ha ez mûködik, akkor már megnyílt a kapu, amin be lehet lépni. Le van verve a lakat, engedett a zár. Persze a folytatáshoz további lépésekre van szükség, de az elsõ lépés nélkül nem következhet folytatás. Az elsõ lépést pedig köszönésnek hívják! Nekünk itt, ebben az iskolában, a jól ismert általánosan használt köszöntési-köszönési gesztusokon és formulákon túl, van egy sajátosan a ciszterci közösségben elterjedt köszönési módunk, amire akár még büszkék is lehetünk egyedisége és persze tartalma-jelentése okán. És ez a "Benedicite”, illetve válasz-szava, a "Dominus". Már többször leírtuk-elmondtuk, hogy hogyan alakult ki egy áldóformula és az arra való reagálás gyakorlatában. De emlékeztessük egymást ismételten a jelentésére, Dicsérjétek/áldjátok… az Urat. Az Úr pedig adja áldását rátok. A tanév elején pedig mi sem természetesebb, mint hogy "Benedicitével" köszöntselek valamennyiõtöket, és ennek szellemében kívánjak igazi jó munkát, sok örömöt és szép eredményeket a ránk váró idõben, hogy majd tíz hónap múlva örömmel és elégedetten nézhessünk egymás szemébe azzal, hogy ez megérte, hiszen jó mulatság, jó munka volt, és valamennyien gazdagodtunk általa! Isten legyen mindig velünk, amikor vállaljuk, hogy üdvösségünkre szolgáló akaratát követjük, és ennek reményében köszöntjük egymást jó szándékkal. Ámen. Párdányi Miklós

Október 22-én a kisdiák-kamarások Róbert atya vezetésével sírgondozáson voltak a Kerepesi temetõben. A ciszterci atyák sírjainál koszorút elhelyeztek az iskola diákjai és tanárai nevében.

Pingvin1.qxp

8

B

2005.10.24.

9:32

Page 8

(Black plate)

E Ú J Í T V A

Mûszakivezetés Az iskola mûszaki életérõl kérdeztük az iskola új mûszaki vezetõjét, Forintos Miklóst. Milyen fejlesztések történtek a nyár folyamán? A legnagyobb beruházás ebben az évben a nyelvi termek kialakításáa volt. Külön pikantériája volt a projektnek, hogy nem egyszerûen meg kellett rendelni valamelyik általunk kiszemelt kivitelezõtõl, hanem úgynevezett közbeszerzési eljárást kellett lefolytatni. Ennek a lényege abban áll, hogy a terveket több vállalkozónak kell véleményezni és beárazni. A hátránya az, hogy amennyiben nincs meg a szükséges számú ajánlat, akkor az egész eljárást elölrõl lehet kezdeni, viszont elõnye, hogy a kivitelezõk kénytelenek egymással szemben is versenyeztetni áraikat. A procedúra majdnem másfél hónapig tartott, és végül sikerült megállapodni egy céggel, amelyik vállalta a nyelvi termek építészeti beruházásának kivitelezését és a határidõk betartását. A közbeszerzési eljárás lebonyolításában a legtöbb munka Bekõ Ida gazdasági vezetõre hárult. Ezen a nyáron nemcsak a diákoknak tûnt rövidnek a nyári szünet, hanem a gazdasági és mûszaki csapatnak is, a feszes határidõk nagyon komoly együttmûködést és organizációt kívántak. A nyelvi termek kivitelezésének megkezdése mellett az épületet még birtokba vették a szokásos évi ablak- és ajtófelújítást végzõ cég, a IV. emeleti mellékhelyiséget átalakító cég és festõcsapatok. A kavalkádot színezte a kertben dolgozó kertészeti cég és a tetõjavítást végzõ alpinista csapat.

A könnyed levezetés nyáron a második közbeszerzési eljárás lefolytatása volt, amelyet szintén sikerrel vett az iskola, és megindult a nyelvi termek technikai felszerelésének kiépítése.

Kiegészítõ munkaként megjelent még a régi szellõzõrendszer lebontása, valamint a szükségtelenné vált fûtõcsövek kiiktatása. Megtörtént a tornatermi fiú- és lányöltözõnek és a konditeremnek a teljes fénycsõarmatúra-cseréje. A negyedik emeleti mellékhelyiség felújítása során lehetõség nyílt az infraérzékelõs piszoárok beépítésére. Meggyõzõdésünk, hogy ez a többi fiú WC-ben is szükséges volna, mivel a jelenlegi hálózat nem képes rendeltetését ellátni. A nyelvi termek közül öt teremben olyan szintû technikai háttér kiépítése valósult meg, amellyel komolyabb nyelviskolák sem rendelkeznek. Számítógépes projektorok, valamint teljes hang- és képanyag visszaadására alkalmas felszerelések. Az ehhez szükséges megfelelõ szintû programok beszerzése folyamatban van. Láttuk, hogy az udvaron is folyamatosan dolgoztak egész nyáron. Valóban, folytatódott a meglévõ öntözõrendszer bõvítése. Jelen pillanatban csak a nyár végén kivitelezett új támfal zöld felülete nincs bevonva ebbe a körbe. Egyébként a kert teljes öntözése automataöntözõrendszerrel történik. A felsõ salakos pályán saját kivitelezéssel megtörtént a kerítéshálózat cseréje, és egy új támfal kiépítésével megnyitottuk annak a lehetõségét,

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 9

(Black plate)

B

hogy a késõbbiekben oda mûfüves futballpálya épüljön. Ebben a munkában sokat segített Schulek tanár úr, valamint az iskola vállalkozó kedvû diákjai.

Milyen fejlesztéseket terveznek a közeljövõben? Három nagyon fontos beruházás vár még az iskolára, az egyik a fûtési rendszer bõvítése, a második a nagy tornaterem burkolatának kicserélése, a harmadik Pingvin SZIG-et további fejlesztése és az ehhez kapcsolódó mellékhelyiségek kialakítása.

E Ú J Í T V A

9

Módosult-e valami a mûszaki karbantartó-részleg mûködésében? Igen, egyrészt a külsõ beruházások, cégek ,vállalkozók versenyeztetése, a velük való szerzõdéskötés, munkájuk ellenõrzése, a kapcsolattartás kialakítása átkerült a mûszakirészleg hatáskörébe, másrészt átalakult a karbantartók munkabeosztása is. A korábbitól eltérõen most már reggel 7-tõl este 6 óráig vannak karbantartók az épületben. Úgy érzem, a korábbinál több feladatot látnak el, megpróbálnak a problémáknak elébe menni (rendszeresen végignézni a termeket, mellékhelyiségeket) és magasabb színvonalon végezni munkájukat. Aki hibát észlel, hol kell ezt bejelentenie, és mennyi idõ múlva oldják meg a problémát? A jelenlegi felállás szerint a gondnoknõnél, Kevei Anikónál történik a meghibásodások bejelentése, õ továbbítja a problémát a mûszaki vezetõnek. Tanárok közvetlenül a mûszaki vezetõhöz is fordulhatnak. Azokat a feladatokat, amelyek viszonylag egyszerû szerelési, javítási munkákból állnak, igyekszünk 48 órán belül megoldani, ahol úgy érezzük, hogy nagyobb végiggondolás szükséges, ott ez tovább tarthat. Nemsokára e-mailen is be lehet jelenteni a problémákat, és akkor naprakész választ tudunk adni, hogy mikor készül el a kért munka. Köszönöm a beszélgetést! Kollár Péter (Diákkamara)

Pingvin1.qxp

10

2005.10.24.

“ N

Y Á R

9:32

(

Page 10

(Black plate)

V O L T

)

N Y Á R

”

Nyári táborok 2005. Örömmel vettem a felkérést, hogy röviden számoljak be, és összegezzem az idei nyári táborokat. Boldogan teszem, hiszen mi lenne nagyobb öröm egy testnevelõnek, mint hogy évrõl évre azt tapasztalja, hogy egyre több osztály veszi nyáron hátára batyuját, és vág neki hosszabb-rövidebb idõre szép hazánknak. Természetesen akadnak olyanok is, akik ilyenkor egy kicsit messzebbre csavarognak, bejárva Erdélyországot, vagy akár a csodálatos Itáliát.

Nagy Szent Gergely osztály nyári tábora Kárpátalján Lassan már ott tartunk, hogy szemrehányóan tekintenek ifjaink osztályfõnökükre, ha nem elég hosszú az osztálytábor… Örülünk, hiszen munkánknak ez az egyik fõ célja. Utazni, kirándulni, túrázni és este fáradtan majszolgatni a kenyeret a jó kis babgulyáshoz… Ilyenkor két célunk van. Menekülni a "Nagyfaluból" jó messzire a levegõre, igaz emberek közé feledni a 7-es busz illatát, a másik célunk pedig az együttlét. Száz osztályfõnöki óra sem érhet fel egy néhány napos együttléttel. Csak ez marad meg az emlékekben. Egy jó túra, közös élmények és kudarcok. Az esti csaták a lefekvéssel, a "ki mosogat?" õsi harca és a remek odakozmált kondérkaják… Erre emlékszünk mi is,

és Ti is erre fogtok. Így hát továbbra is biztatok minden osztályfõnököt és diákot, hogy ebbõl a szép tradícióból ne engedjünk, és már most év elején mindenki tervezze a programját úgy, hogy a suli vége az osztályé, és már most gondolkodjatok, hogy merre nem jártatok még. Ezeknek a túráknak még egy óriási elõnyük van. Erre csak így "vénülõ" fejjel jöttem rá. Soha nem fogtok annyi szép és különleges helyre eljutni Magyarországon, mint most. Késõbb majd mindenkinek csak az fog eszébe jutni a nyaralásról, hogy irány külföld, Ausztria, Párizs, Adria, esetleg még messzebb. És elfelejtjük az Õrségünket, Zemplénünket. A csodálatos Zalát, vagy a szúnyogos, zúgókkal teli Szigetközt. Szerencsére nem tették ezt sokan, hiszen felbukkantunk Köveskálon, Mátramindszenten, Kemencen, Fertõdön, Városlõdön. Sporttáboroztunk Szentesen és a Balatonon. Szigetközben két csoport is tiszteletét tette. Beeveztük három osztállyal a Bodrogot, Felvidéken a Latorcát és a Laborcot, kerékpároztunk a Csallóközben, de voltak szép számmal, akik messzebbre merészkedtek. Többen köztük az idei végzõsök - Erdélyben, a tavalyiak Felvidéken jártak. Volt aki Kárpátaljára utazott, de a legtávolabbi csapat Olaszországban járt. Felsorolni is hosszú, de örömteli. Több mint hatszázan csavarogtunk együtt a nyáron! Legyen ez így a jövõben is, melyhez kérjük a szülõk segítségét és az osztályfõnökök lelkes munkáját, és ne felejtkezzünk el a kísérõ tanárokról, szülõkrõl sem, hiszen övék a csendesebb, nem annyira látványos munka és feladat. Készüljetek, hiszen jön a tél, lehet csodálatosakat túrázni a hegyeinkben, korcsolyázni a tavakon, amire ugyanúgy, talán még jobban szüksége van szervezetünknek, mint a nyári kirándulásokra! Így is tettek azok, akik eljöttek velünk a Magas Tátrába, ahová lett volna még hely… schulek

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 11

“ N

(Black plate)

Y Á R

(

V O L T

)

N Y Á R

”

11

Avanti! Avanti! - élet Rómában Avanti! Nem tehetsz egy lépést sem Rómában anélkül, hogy ezt a szót ne halld, vagy ne lásd. A jelzõlámpa is ezt írja ki, a Szent Péter Bazilikában is ezt mondogatja az õr a soroknak, nehogy egy percre is megálljon az élet. Sosem gondoltam volna, hogy ezt a várost, melyet már régóta szerettem volna megismerni, az osztályommal járhatom be, kezdve a hatalmas bazilikáktól a hangulatos kicsi utcácskákig. Az évzáró után indultunk az iskolából. Természetesen a szülõk is eljöttek könnyes búcsút venni utazó gyermekeiktõl. Irány Velence. Ott töltöttük elkövetkezendõ két éjszakánkat, és nappal megnéztünk mindent, amit lehetett. Az esték is jó hangulatban teltek… :o) A hõség végig szinte elviselhetetlen volt, az utazást megkönnyítette VOLNA a légkondi, de valaki (???) sikeresen elépakolt, az pedig megadta magát. Mit lehetett tenni, a két tetõablakot nyitottuk ki, és azok huzatában hûsölt mindenki, aki odafért. Délután megérkeztünk Rómába, és egy páran elindultunk felderíteni a környéket. De úgy fél óra alatt végeztünk is, amire szükségünk volt, megtaláltuk majdnem rögtön. Az elkövetkezõ napokban szinte mindent megnéztünk, amire lehetõségünk volt, bár az elsõ nap át kellett alakítani kicsit a programot, mivel egyik drága osztálytársam nem talált senkit a Szent Péter Bazilika bejáratánál (mindannyian ott voltunk), és visszament a szállásra. Természetesen amint lehetett, mindenki gratulált neki. A jó az volt benne, hogy így este mentünk el megnézni a Trevi-kutat és a Spanyol lépcsõt, és megnézhettük Rómát este is. Fõleg mivel az utolsó metró elment 9-kor (egy világvárosban???), és kénytelenek voltunk a buszt igénybe venni, amivel még elértük a másik vonalon az utolsó szerelvényt. A probléma csak az volt, hogy a szállás portája 11-kor bezárt, és mi jóval 11 után érkeztünk így meg. De mindenki nagyon élvezte az eseményeket. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy legjobban mindenki a tengert és a strandot várta. Kijelenthetem, hogy az elvárásoknak megfelelõ volt. Bár a visszaútról is elmondhatnám ezt. Felszálltunk a helyi HÉV-re, ami

visszavitt minket Rómába, csakhogy mi hatan egy másik kocsiba. Jó szándékkal át akartunk szállni a többiekhez (na persze meg a tanerõ is ezt kérte), és mikor leszálltunk, a vezetõ becsukta az orrunk elõtt az ajtót. Szóval ottmaradtunk az állomáson. Gondoltuk, nem baj, majd felszállunk a következõ vonatra, aztán pedig hazamegyünk, a többiek pedig biztosan várnak minket a végállomáson. Azért gondoltuk, hátha az egyik tanár leszállt a következõ állomáson, hogy velünk legyen, és láss csodát… az egész társaság ott állt a peronon. Persze megint két külön kocsiban utaztunk, de ez nem zavart már senkit. Amikor pedig éppen nem várost néztünk, vagy lekéstük a különbözõ közlekedési jármûveket, a szállásunkon élveztük a boltban vásárolt finomságokat, mint a különleges sajtokat, a rengeteg olivabogyót, a finom gyümölcsöket. Amikor pedig már ez is elég volt, sétálgattunk és beszélgettünk, ki itt, ki ott. Sokszor még éjszaka is. A hazaút olyan gyorsan eltelt, s vele együtt az éjszaka is, hogy én már Magyarországon keltem fel. Olyan furcsa volt magyar feliratokat látni az utcákon, és emellett persze az is, hogy magyarul beszéltek mellettem az utcán. Azért jól esett a saját ágyamban aludni, bár nagyon sajnáltam, hogy vége lett. Még ma is arról beszéltünk, hogy milyen jó lenne visszamenni. Hiszen nem csak a város, de a társaság is nagyszerû volt. Vajon idén hová megyünk??? :o) eszthee

Pingvin1.qxp

12

K

2005.10.24.

I S

-

9:32

Page 12

(Black plate)

T R A K T A

KENT

A cserkész év központi programja a tábor. Minden eköré épül, a táborban tudjuk az egész éves cserkészmunkánkat igazán hasznosítani. Ez koronázza meg az évet. Idén különösen, nem azért, mert én voltam a táborparancsnok, hanem sokkal inkább azért, mert az I. Cserkészkerület szervezésében egy Nagytáborban vettünk részt. A nagy feladat, nagy eredménnyel járt. Csapatunk a 9es altáborban, a 439-es (Boldogasszony) és 1100-as (Kanizsai

Dorottya) cserkészcsapatokkal fantasztikus 11 tábori napot töltött együtt. Nem csoda hát, hogy nemsokára több közös programot is rendezünk velük. De nem csak velük ismerkedtünk meg. Volt közös focimeccs a 433-as (Szent Bernát) cserkészcsapattal; részt vettünk a nagy hadijátékban, mint Bocskai serege; a közös vásáron is kitettünk magunkért; és többen a nyertes Buda várához tartoztak a kereskedõ játékban. Volt portya és

szeretetlakoma, játék és sportnap. A tábor fõ célját, egymás megismerését segítették a közös programok mellett a korosztályos táncházak, a vezetõknek készült beszélgetések (például Beton püspök atyával), és persze a közös munka. Ezt a célt a tábor maximálisan teljesítette. A táborban 145 cserkészünk vett részt. A többség most is a kisaltábort gyarapította Rudán János vezetésével, de a kószák is kitettek magukért Palotai Marci irányítása alatt. Volt két GH-s csoport is Rudán Mária és Szõllõsy Enikõ vezetésével. (Külön köszönöm Enikõ fáradhatatlan munkáját!) Nagy örömömre szolgált a régi csapattagok viszontlátása is, bár õk általában csak egy hétvégére tudtak lejönni. Bár rossz idõjárás volt

országszerte a cserkésztábor idején, minket mégsem öntött ki a víz. Ezért igazán hálásak lehetünk. Nem is szaporítom a szót, átadom a helyet Gusztávnak és a többi tábori beszámolónak. Asbót András Gábor 25. csapat táborparancsnoka

Egy hiúz tudósítása a Nagytáborról Tizenegy csodás nap várt a táborba érkezõ cserkészekre, bár az elsõ nap kétkilométereses, kalandos utat tettek meg a jól megrakott hátizsákokkal. Miután megérkeztek és lepakoltak, egy kevés pihenés várt rájuk, utána õrsönként az elõre kijelölt helyeken felállították a sátrat. Az erdõben volt a legnehezebb a körlet felépítése! Sok játék volt, tábortüzek, és ha esett az esõ, akkor sem vesztették el a fejüket. A nagysátorba mentek, és daloltak vagy zenét hallgattak. Volt olyan program, amin az egész

tábor részt vett, például hadijáték és kereskedõs. A hadijátékon mindenki a másik csapatot (piros, sárga, kék) támadta, és a végén egy "össznépi" harc volt a FEKETE ZÁSZLÓÉRT. Minden nap kiválasztottak egy õrsöt, aki mosogat, õrködik és vizet hord. Egy õrs még kijelölésre vár, de arról csak õk tudnak. Az a dolguk, hogy éjjel ellopnak egy õrsbõl egy személyt, és az egy egész napig az õ "rabszolgájuk". Az õrök vigyáznak, hogy senkinek se sikerüljön

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 13

(Black plate)

K rabolni. Esténként tábortüzet raktak, ahol furcsa dolgokat énekeltek és játszottak. Volt még egy érdekes szokásuk, mégpedig az, hogy minden reggel felvonták a zászlót, csak azért, hogy este levonhassák.

I S

-

T R A K T A

13

Az utolsó nap mindenki kapott egy Nagytáboros pólót, és némelyek még scout-os sapkát is. Fáradtan, de vidáman és rendben hagyták el a táborhelyet. Látszott rajtuk, hogy élvezték az együtt töltött tizenegy napot. Óvári Gábor (Hiúz õrs)

Gusztáv a táborban Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tágas mezõ, ennek a mezõnek a közepén egy gigantikus kupac állt. Ez valójában nem is kupac volt, hanem egy hangyaboly. Egyik nap förtelmes zajra ébredtek a hangyák. Sorsot húztak, hogy ki menjen ki megnézni, hogy mi történik. A választás Gusztávra esett. Gusztáv kimászott, és egy hatalmas oszloppal találkozott, amin zsinegek lógtak, a tetején egy piros-fehér-zöld zászlóval, körülötte sok óriás, akik valami dalt énekeltek, és közben összetették a lábukat és a felsõ két lábukat mellé zárták. "Nagyon érdekes", gondolta a kishangya. Ezt követõen lement a bolyba, hogy beszámoljon a királynõnek a látottakról. A királynõ azt a döntést hozta, hogy Gusztávnak naprólnapra figyelnie kell az eseményeket, és a hónap végén beszámolót kell írnia az óriásokról. Gusztáv bajban volt, nem tudta, hogy hogyan kezdjen hozzá, ezért elhatározta, hogy elmegy a tanácsoshoz, hogy a segítségét kérje. A tanácsostól Gusztáv megtudta, hogy õk cserkészek, elég, ha egy kisebb csoportot figyel, mert abból is sok dolgot meg lehet tudni. Gusztáv kiválasztott egy nyolc lányból álló különítményt, és az õ mindennapjaikat figyelte. Elsõ nap a lányok lázas munkával építették fel otthonukat. A fehér házunknál percrõl percre több dolog jelent meg, látott ott asztalt székekkel, polcokat, lavórtartót és szárítókötelet. A lányok este izgalmas mesét hallgattak Villo királyról és lányáról, Grizusról. Másnap reggel korán kellett kelni, és folytatni kellett a munkát. Délután Gusztáv még több cserkészt látott, mindenki nevetgélt és futkorászott, mikor Gusztáv segítséget kért a tanácsostól, megtudta, hogy ezt nevezik játéknak. Ismét beesteledett. Egy hatalmas tûz lobbant fel a mezõ közepén, Gusztáv nagyon megijedt, de a cserkészek ott örültek körülötte, énekeltek és játszottak. A tanácsos odaállt Gusztáv mellé, és csak annyit mondott "Tábortûz". Az éjszaka közepén Shrek és családja tanyázott az erdõ mellett, de Shrekike elveszett, ezért a lányok segítettek elõkeríteni. Másnap gyilkosságra keltek. Valaki megölte Dorottya kisasszony anyját, ettõl kezdve mindenki törte a fejét, hogy ki lehet a gyilkos. A nap folyamán elõkerültek a labdák, ütõk, hálók, és mindenki futkorászott, élvezte a

napot, mikor besötétedett, ismét fellobbant tábortûz. A következõ nap mindenki kisebb csoportba gyülekezett, de Gusztáv úgy gondolta, hogy az egyik lány mellé szegõdik. Belemászott a kapucnijába és vele utazott mindenhova. Így hallott egy mesét a királylányról, aki nem akart férjhez menni, megtanulta, hogyan kell megvédenie magát, ha megtámadják, és mit tegyen, ha a dzsungelben egyedül marad víz és élelem nélkül.

Következõ reggelen mindenki eltûnt, és csak másnap jöttek haza a cserkészek, szegény Gusztáv nem tudta, hogy mindenki hova lettek, ezért lement a tanácsoshoz, aki azt mondta, hogy portyázni mentek. A következõ reggelre csatatérré vált a mezõ. Sárga, piros és kék katonák küzdöttek életükért, de végül a pirosak nyertek, és tegyük hozzá, Gusztáv megelégedésére, hiszen õ is nekik szurkolt. Másnapra kis árusok lepték el a rétet. Mindenki saját portékáját kínálgatta és mutogatta, hogy mit hogyan kell készíteni. A következõ napokban látta, ahogy a lányok a patakban fürdenek, játszanak, mesélnek és tábortüzeznek. Ám egyik nap érdekes dolgot vett észre, kezdtek eltünedezni az építmények. Mikor a tanácsostól megkérdezte, hogy mi történik, azt válaszolta, mennek el. Gusztáv erre elõvette a jegyzetfüzetét és nekikezdett a beszámoló megírásának. Sárkányfüvek

Pingvin1.qxp

14

G

2005.10.24.

9:32

Page 14

(Black plate)

Ó L Y Á K

smart Nagy élményben volt része mindazoknak, akik ott voltak az idei gólyatáborban (szept. 9-11.). Bár itt-ott megoszlottak a vélemények, az általános nézet mégis az volt, hogy nagyon jól sikerült. A gólyatábor keretmeséje az indiánok és a sápadt arcúak harca volt. Lássuk hát… Pénteken kora délután indultunk el, és késõ délután érkeztünk meg a táborhelyre, Bodajkra, ahol egy rakás "indián" fogadott minket. Megmutatták a szobákat, ahol lakni fogunk, aztán némi indánfestés után szópárbajra mentünk Schulek tanár úrral - aki egy igazi jó nagy pofont kapott Gaál tanárnõtõl ("a feleségétõl") - és a többi sápadtarcúval. Old Shutterhand - kísértetiesen hasonlított az Igazgató Úrra barna lován érkezett. Kiosztották a tábori pólókat, majd "farokhúzogatós" játékot játszottunk az ötödikesekkel és a rendezõkkel. Egy szerény vacsora után megnéztünk egy szalonnareklámot és egy kisfilmet a 25. sz. cserkészcsapatról, és mindannyian nótáztunk. Utána "alvás", amit hamarosan - egykét jól irányzott fénycsóvával félbeszakított néhány rendezõ. Én ekkor fordultam volna át a másik oldalamra. De néhány "kelj má' fel" és "még nem vagy kész" kiáltás után én is elkészültem, és

Eszter Mióta az iskola elkezdõdött, erre a hétvégére vártunk. Végre elérkezett a pillanat: indulás Bodajkra. Már a vonaton remek hangulatban voltunk, ez a késõbbiekben csak fokozódott.

menetkészen álltam az elsõ csoportban. Elkísértek a sámánig, akinek fekete szakálla volt, és zöld lángért esedezett a Nagy Manituhoz. Miután ez is megvolt, indultunk az erdõbe, ahol akadálypálya várt ránk. Különféle állomások voltak, amelyeken feladatokat kellett teljesíteni. Kb. hajnali háromra értünk vissza. Azonnal elaludtunk. Kora reggel ismét felébredtünk. Reggeli torna következett. Reggeli után felmentünk egy kis harci bemutatóra, ahol ötödikesek vettek fel még egy felnõtt emberre is nagy páncélokat. Íjászkodtunk, dobókereszteket dobáltunk, vívtunk és métáztunk. Ez délig tartott, amikor is elmentünk ebédelni. Utána akadályverseny következett: célbalövés nyílvesszõvel, kötél(en)mászás, sáros alagút, sárfürdõ, tuskócipelés, szóval minden. Mindezek után elpróbáltunk valami kis mûsort, amit vacsora után elõ is adtunk. Aztán buliztunk. Éjfélig tartott (jól berekedtem), aztán aludtunk. Másnap reggeli után indultunk Zircre, ahol a múzeumnézegetõs program után mise következett. A mise véget ért, és eljött az ideje a zirci zavarkeltésnek. Tettük a dolgunkat. A városlakók bizonyára nagyon meglepõdtek, amikor néhány SZIGes gyerek a tízforintos fornettit számlára kérte… Stibrányi Márton M. (smart)

Megérkezésünkkor rögtön megtartottuk alakuló törzsgyûlésünket, melynek leginkább említésre méltó eseménye egy pofon volt, mely Schulek tanár úr arcán csattant kolleganõje jóvoltából, mikor el akarta cserélni õt az indiánok földjéért. Az esti vidám éneklés után jókedvünk még sokáig ébren tartott minket. Reggel viszont annál hamarabb kiment az

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 15

(Black plate)

G

álom a szemünkbõl úgy öt óra körül. Törzsfõnökeink, látva rendkívüli aktivitásunkat, úgy gondolták, fölösleges energiáinkat egy kiadós reggeli tornával vezetik le. A késõbbiekben sem hagytak sok békés pillanatot számunkra. Akadályversenyre vittek minket, amely állítólag ideális arra, hogy a kis indiánokból bátor harcosokká váljunk. Ennek szellemében a patak fölött átnyúló faágon kellett átmásznunk, onnan sárcsúszdán leereszkedve jutottunk el a csalánosig, amely fölött saját érdekünkben célszerû volt a magasba kifeszített köteleken átkelni. Itt levezetésképpen egy sárral teli csatornán kellett átmászni. E feladatok elvégzése után maga a Nagy Manitu sem tudta volna megkülönböztetni a sok sártól és víztõl tocsogó harcosát. Másnap Zircen civilizáltabb megpróbáltatások vártak ránk a szentmise és a múzeumlátogatás után. Be kellett bizonyítani, hogy tizenketten beférünk egy telefonfülkébe, miközben egyikünk telefonál. Tele kellett kiabálni Zirc fõterét a SZIG csatakiáltással. Ezek és ehhez hasonló feladatok méltán viselték a "Zirci Zavarkeltés" nevet. A békés zirci polgárok vasárnapi nyugalmát mindenesetre alaposan felbolygattuk. Szerintem velünk

Ó L Y Á K

15

együtt õk is sokáig emlegetni fogják ezt a napot. Hazafelé megegyeztünk abban, hogy a gólyatáborban csak egy rossz van: AZ, HOGY CSAK EGYSZER MEHETÜNK. Uff, én írtam: Kolozs Eszter

Egy gólya vallomásai Sokat hallottam már barátaimtól: "majd meglátod, a Gólytábor az Gólyatábor…" ilyen jót még nem pipáltál…" és hasonlókat, de valahogy mégsem tudtam, milyen lehet igazából. Végül a szeptember 9-i hétvégén sikerült megvilágosodnom, hiszen ötödik osztályosként péntek délután fent voltam a Bodajk felé tartó vonaton… Hamar mögöttünk hagytuk a civilizáció "vívmányait", és máris harcrakész indiánként repültünk vissza a mesés vadnyugatra, ahol az igazgató úr is lóháton közlekedett. Felvettük a harcot a sápadtarcúakkal, és nem hagytuk magunkat leigázni. Az este is nagyon hangulatos volt, régi nagy slágereket énekeltünk együtt, olyanokat, mint az "Afrika" a KFT-tõl. Másnap reggel korán keltünk, de nem bántuk, mert nagyon vártuk az elõre beharangozott sarazást. Elõtte egy középkori harci bemutatót láttunk, ahol belebújtunk a páncélöltözékekbe, de kipróbáltuk a lovagkor fegyvereit is: íjászat, kardvívás. Dobtál már Te is dobókereszttel? Aztán végre eljött a délután és az akadályverseny! A legizgalmasabb az volt számomra, amikor a patak felett egy rönkön kellett átkelni. Itt addig-

Pingvin1.qxp

16

G

2005.10.24.

9:32

Page 16

(Black plate)

Ó L Y Á K

addig lökdöstek, hogy a tornacipõm még három nap után is vizes volt. De felejthetetlen marad a csúszás és mászás a patak partján, a csatornaárokban és egyéb jó helyeken. És jött az utolsó nap, ekkor következett a "zirci zavarkeltés"… Mialatt feltérképeztük a város nevezetességeit, jókat mulattunk a képtelenebbnél képtelenebb feladatok végrehajtásán. Például ki hinné, hogy tizenkét ember belefér egy telefonfülkébe úgy, hogy az ajtót becsukva telefonálnak. Nekünk sikerült! Vagy

Tábori impressum A gólyatábort a Diákkamara szervezte, a tábor diákvezetõje Kollár Péter (12.a) volt, a kisebb diákkamarások munkáját Nagyunyomi-Sényi Judit (12.c) diákkamara-elnök irányította, a kerettörténet kitalálásában Csóka Sarolta (11.d) dolgozott a legtöbbet, a tábori pólók elkészítését Rendek Réka (10.a) szervezte, a pólórajzot Janovich Albin (11.a) készítette. Köszönjük Horváth Somának, az Ifjú-öregdiák Szövetség elnökének, hogy az egész tábor alatt "szolgálatban volt" (vásárlás, betegszállítás, fuvarozás napi 24 órában).

milyen érzés kiabálni a város fõterén egy békés vasárnapon azt, hogy "SZIIIIGG". Talán túl gyorsan is eltelt ez a három nap, és már hazafelé tartottunk a buszon, miközben azon gondolkoztam, milyen kár, hogy csak egyszer van GÓLYATÁBOR a gimiben. Gyurcsovits Árpád 5.b

Gólyatáborban segítõ tanárok: Párdányi Miklós igazgató, Róbert atya spirituális vezetõ, Pesty Ágnes diákkamarát segítõ tanár, Schulek Dávid szabadidõszervezõ tanár, Farkas Mária énektanár, Bencze Dávid cserkészvezetõ tanár, Palenik Gergõ angol szakos fõszakács, Gáll Zsófia tanárnõ, Csombó Emese tanárnõ, Havasi Máté tanár úr, Meszéna Zsoltné tanárnõ, Kudari Enikõ tanárnõ, Várday Gergõ tanár úr, és az új osztályok osztályfõnökei: Kovács Beatrix tanárnõ 5.a, Paksi Nóra tanárnõ 5.b, Perczel Tamás tanár úr 9.d Köszönjük tanárainknak, hogy segítették a táborszervezést és szívûket-tehetségüket beleadva produkcióikba tették felejthetetlenné táborunkat!

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 17

(Black plate)

A

B R O N C S

17

A karkötõ meséje. Feketén-fehéren… … áll az írás újdonsült, trendi gumikarperecemen, és nem más van ráírva, mint "Ardere et lucere", azaz "égni, és világítani". Ismerõs, nem? Ez a ciszterciek jelszava, divatosan mondva, szlogenje. De hogy hol tettem szert e tetszetõs ékszerre? Pécsen. Abban a városban, ahol a török dzsámiban Jézus Krisztushoz fohászkodnak, ahol katakombákba bújva imádkoztak az ókeresztények, amelyik város Európa kulturális fõvárosa kíván lenni, no és ahol van egy Nagy Lajos nevét viselõ ciszterci gimnázium. Nos, ebben az iskolában jártunk október 14-15-én énekkarosok, diákkamarások, újságírók, sportolók, szavalók. De nemcsak mi tettük itt tiszteletünket, hanem Egerbõl a Gárdonyi Géza Gimnázium, Székesfehérvárról meg a Szt. István Gimnázium. Mondanom sem kell, mind ciszterci iskolák. Pécsi testvéreink ugyanis vállalkoztak arra a nagy, kihívó, de nemes feladatra, hogy megvendégelik Magyarország minden középiskoláját, ahol Benedicitével illik köszönni. Minden elismerésünk a lajososoké, mert remek kis találkozót szerveztek nekünk! Felejthetetlen hétvégét töltöttünk az "Öt templom városában". Talán kezdjük ott, hogy szuper-vadiúj gyorsvonatunkról - nem IC-rõl - leszállva jólesett az ebéd, aztán a többórás próba, másoknak a séta, majd egy kis virslizés :-) Este pedig megkoronázta a napot a közös koncert, melynek csúcspontja Berzsenyi-Kodály Magyarokhoz címû mûve volt. Még a mai napig ettõl a daltól hangos a tesiöltözõ, ha

énekkaros téved be oda ("Forr a világ bús tengere, oh magyar…."), pedig nem kedveltük ezt a darabot, mikor itthon énekel(get)tük, de ott…. Basszus volt bõven! Négy iskola ötvenfõs kórusa szép kis teljesítményt tud produkálni. Aztán táncházban múlattuk az idõt, majd ki-ki nyugalomra tért ott a helyi koleszban vagy családnál. (Nagyon köszönjük a pécsi családok áldozatkészségét és kedvességét! Nagyon jól éreztük magunkat!) A szombat a sport, a kultúra és az újságírás mûvelésével folyt, de elõtte Szkaliczky Örs atya tartott nekünk misét a dzsámiban. - Furcsa belegondolni, hogy annak idején hányszor hangzott el azon a helyen Allah neve, most pedig hányan veszik ott magukhoz Krisztus testét, vagy a turisták mennyit vakuznak egy nap. - A sportban 3. helyezettek lettünk, a kultúra városnézést takar, az újságírás m e g evidens: a Színes Fehér Fekete (helyi Pingvin) Páholy nevû szerkesztõségében folytattunk egy kis eszmecserét. Ebédeltünk, majd zötyögtünk haza volánbuszunkkal. Errõl regél a kis, fekete karkötõ, meg arról, hogy minden ottjárt iskola diákjai is kaptak ilyet. A karkötõ szövetsége… Igen, a karperec kötelez, hogy folytassuk. De ez nem csak ennyi. Valami akkor mindenkiben megmozdult ott bent, mikor együtt énekeltük a "Forr a világ"-ot… Lesz folytatás! Igen, mostantól erõsebben fogunk égni és világítani! Csóka Saci

Ciszterci találkozó - Pécs Talán sokat gondolkozunk azon, hogy milyenek lehetnek a diákok más ciszterci iskolákban, de az is lehet, hogy eszünkbe se jut ez a gondolat. Nos ezek a találkozók pont arra vannak, hogy akiket érdekel, azok megtudják, hogy folyik ott a tanítás, milyenek a dákok? Fegyelmezettebbek vagy rosszabbak? Ez alkalommal Pécsen történt ez a Cisztertalálkozó, és kb. 200 ember látogatott el a ciszterci rend pécsi gimnáziumába, hogy

ismerkedjen a testvériskolákkal. Rengeteg olyan program állt rendelkezésünkre, hogy beszélgessünk másokkal. Focimeccs, kosárlabda-mérkõzés, újságíró-találkozó, amin volt szerencsém részt venni, és nagyon tetszett. Vendéglátóink bemutatták, hogy õk milyen módszerrel készítik az újságukat, és mit ne mondjak, kicsit rendezettebben történik az "írás", mint minálunk. De ez még nem jelenti azt, hogy nálunk nem mennek a dolgok,

Pingvin1.qxp

18

A

2005.10.24.

9:32

Page 18

(Black plate)

B R O N C S

hisz most is ott van a kedves olvasó kezében az újság… Mondjuk, néha ennek drága ára van. Élveztünk minden programot, szerintem nagyon jól sikerült. Ami számomra a csúcsot jelentette, az az esti koncert volt, ahol minden iskola fellépett és elõadott valami szépet. Egri barátainknál volt egy fiú, aki olyan hanggal bírt, hogy majdnem lefordultam a székrõl… :-) Valami fantasztikus, milyen tehetségek vannak… Ugyan nem most jövök rá, de mit nekünk Megasztár, ha ilyen

emberek mászkálnak az utcán szabadlábon, nem pedig egy stúdióban ücsörögve… de hagyjuk. Történtek még érdekes dolgok, de ha ezt mind elmesélném, egyrészt kitölteném a fél újságot, másrészt ti sem bírnátok… :-) Egyszóval csak annyit, hogy az Igazgató úr Pécsen, aki mellesleg szerintem nagyon hasonlít a Miénkre, nagyon kitett magáért, mert a szállás nagyon jó, a menza (ahhoz képest, hogy menza) fantasztikus, és az egész fél hétvége egy élmény volt. Emellett még a fegyelem is ott volt, és a ki-bejárkálás megengedett náluk, persze kötött ideig, és nem tanítás alatt. A kollégiumi rész is érdekes volt, hisz számomra szinte elképzelhetetlen, hogy ne a saját szekrényembe pakoljam a ruhám, ne a saját kádamban zuhanyozzak ésatöbbi, ésatöbbi. De ezeket egész otthonosan oldották meg, na és el ne felejtsem, kultúráltan! Tetszett a hely, a város csodaszép. Az az igazság, az tetszett benne, hogy nem olyan óriási a belváros, mint Pesten (természetesen), hanem ahol még pont nem téved el az ember. Barátságos és kedves város. Majd ha nyerek a lottón, veszek egy kis lakást ott, és akkor majd az lesz az 50 fõ legközelebbi szállása… :-) Reeka 10.a

EK Az Eucharisztia Évét záró ünneplésben vett részt a Rajeczky Benjamin Vegyeskar 2005. szeptember 16-án a Szent István Bazilikában. Az ünnepi szentmisét Erdõ Péter bíboros prímás atya mutatta be. A mi kórusunk, együtt a Belvárosi Szent Mihály Templom Liszt Ferenc Kórusával és a Budapesti Victoria Kamarakórussal, olyan szépen énekelte a Jóisten dicsõségét, hogy bíboros atya a szentmise végén külön köszönettel illette az énekkarok szívbõl jövõ énekét. A kórusokat Martin Orsolya tanárnõ és Farkas Mária tanárnõ vezényelte.

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 19

(Black plate)

T

Ö R T É N É S E K

19

Évfolyambuli: nekünk Immár hagyományokhoz híven került megrendezésre iskolánkban a 10.-es évfolyam számára egy fergeteges évfolyam buli. Az osztályfõnököknek hála szept. 30-án este 7-tõl egészen 11-ig (!!) kibulizhattuk magunkat a tükörteremben. Az est Vas tanár úr lelkesítõ nyitóbeszédével kezdõdött, majd egy izgalmas osztályok közötti vetélkedõvel folytatódott, ahol sok meglepõ dolgot tudhattunk meg osztályfõnökeinkrõl. (Kovács Örs tanár úr mivel kábította ovitársait, hol töltötte Bencze Dávid tanár úr a nászútját... stb) Sajnos itt csekélyke egy ponttal mi zártuk a ranglistát, pont lecsúszva a dobogóról. Volt rengeteg zene, tánc, teaház, limbó… és ezt mind nagyon élveztük. A táncverseny keretei között szemtanúi lehettünk néhány igen-igen tehetséges ifjonc és leányzó

tánctudásának. Kipróbáltuk a vízforralót, megkóstoltuk a teákat, és beszélgettünk egy jót a teaházban. Az este fénypontja az volt, amikor limbózás közben egy srácnak sikerült lefejelnie a tükröt a teremben, és ez az incidens pár percre kizökkentette a társaságot a bulizós hangulatából. Miután azonban mindenki megnyugodott, folytathattunk tovább a szórakozást. Beszélgettünk, táncoltunk, ugráltunk és énekeltünk (ami néhol tömeges üvöltésnek hatott), és végül jó emlékekkel indultunk haza, ki elõbb, ki késõbb. Köszönjük az osztályfõnököknek a szervezést, és nem utolsó sorban Palenik tanár úrnak a DJ szerepét, és reméljük, azért õk is jól érezték magukat! :-) betty

A 9. évfolyam kirándulása a Békás-rétre Osztályfõnökeink elhatározták, hogy kirándulni visznek minket a Börzsönybe. A "Nagy Tanács" összeült, elõkaptak egy térképet, s ráböktek egy pontra. Az ujjuk "Békás-rét" kiíráson nyugodott, nem messze Törökmezõtõl, a Dunakanyar "gyújtópontjától". Gondolták, jó hely a kirándulásra, mert a környezõ falvakból és "városokból" könnyen elérhetõ, no és a neve is szépen cseng. Ebben a szellemben hajtották le a reggeli vonatról Kismaroson az A osztáyt, Nagymaroson a C-seket és Zebegényben a B és D osztályt. Mivel én zebegényi vagyok, az osztályomnak megmutattam templomunkat, mely arról nevezetes, hogy vasárnaponként ott ministrálok… na jó, nem csak arról, a testvéreim is. De az sem mellékes, hogy Kós Károly elsõ és egyetlen katolikus temploma, mely hazánk 20. századi templomépítészetének modernkori indító alkotása. Míg mi a templomot csodáltuk, a B-sek elindultak, így mi lemaradtunk. Nem tudom miért, de az az érzésem, hogy útközben egy kicsit el is tévedtünk. A környéken már sokat jártam, de néhány helyen fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk… Baktattunk hegyen - völgyön, végül mégis megérkeztünk Törökmezõre - utolsónak. Az egyik osztály ugyan eljutott a Békás-rétig, de ki is derítette, hogy ez egy magas fûvel belepett puszta. Így fordulhattak vissza. ( Hah, mégse hátrány a lassúság - bár így is utolsók lettünk.) A réten fölfedeztük barátainkat, mármint nem a többi

osztály tanulóit, hanem egy csacsit meg egy kikötött bárányt. Társaságukban elfogyasztottuk elemózsiánkat, majd kezdõdhettek a közös játékok: méta, falopó, foci és partizános. Úgy volt, hogy majd cserélgetjük a játékosokat, de végül nem maradt rá idõ. Délután három óra felé - a szép idõért és a jó szórakozásért hálát adó rövid közös ima után - búcsút vettek az osztályok egymástól, és mindenki elindult a saját útvonalán: az A osztály Zebegény, a B osztály Nagymaros, a C és D osztály Kismaros felé. A hazafelé úton már mindenki egy kicsit fáradt volt, de még idõben kiértünk az állomásra. Mikor megérkezett a vonat, Kismarosra egy fáradt, de vidám csapat csatlakozott a már elõzõ állomásokon fölszállt szentimrésekkel teli vonatra, és én egyedül integethettem az egész évfolyamnak, és elindultam az ellenkezõ irányba, Zebegény felé… Jó volt ez a kirándulás, reméljük máskor is elõkapnak a tanárok egy térképet, ahol jól csengõ nevû rétek találhatók! Csóka Cili 9.D.

Pingvin1.qxp

20

K

2005.10.24.

9:32

Page 20

(Black plate)

O M É D I A

VÍZKERESZT VAGY AMIT AKAR/TOK/UNK A néhány századot átívelõ utazás idõpontja szeptember 26-ra esik. A nagy batyukat itthon hagyjuk, viszont magunkra öltjük legcsodálatosabb reneszánszkori ruhakölteményünket, ezzel is emelve az esemény rangját. A Vízkereszt híre már jó elõre felborzolja a kedélyeket, felkelti a közvélemény kíváncsiságát. Shakespeare hívei lelkesen, ellenlábasai féltékeny irigységgel, de mégis nagy sebbel-lobbal hajtanak a Globe színház felé. Nem sokkal késõbb kitárulnak a kapuk, és a fadeszkákból összetákolt épület tátongó szája lassacskán teljesen elnyeli a színes kavalkádot. A mélyen tisztelt publikum elfoglalja helyét, de a nyüzsgés cseppet sem hagy alább. Sõt! Olyan, mintha millió meg millió kisegér cincogna körülöttünk. Vannak, akik egy régebbi darabról csevegnek, mások az éppen aktuális családi problémájukat vagy szerelmi ügyüket vitatják meg az illendõnél talán kicsit harsányabban. A hangos életvidámság az elõadás során sem szûnik, de a cseppet sem visszafogott megnyilvánulások legalább a darabhoz kötõdnek. A történet azzal indul, hogy egy finom nemes hölgy, Viola (ki lehetne más, mint Almássy Nonó!) hajótörést szenved, és a csodálatos Illyriánál vetõdik partra. A kétségbeesett lányka azt hiszi, hogy ikertestvére, Sebastiano (Mohay Bence) a hullámok martalékává vált. Viola, ikerpárja bõrébe bújva, férfinak adja ki magát (bár sokkal inkább tûnik éretlen fiúcskának), hogy így Orsino herceg (Ozsváth Kálmán) küldönce lehessen. És ahogy az már lenni szokott, a szenvedély sem várat magára (ne felejtsük, hogy a reneszánsz korban vagyunk!), mert a fõhõs pillanatok alatt szerelemre lobban Orsino iránt.

(Megjegyzem, a nézõtéren hallani a ritmust, amint a kamaszlányok szíve Violáéval egy ütemre dobban!!!!) A "küldöncfiúnak" pedig az a csöppet sem hálás feladat jut, hogy Olíviának - akiért a herceg olyannyira sóvárog - kell átadni az ifjú epekedõ üzeneteit (Mit tagadjam, ez kísértetiesen hasonlít a brazil szappanoperák hõsnõinek versengésére!). Olívia (a gyászoló úrinõ) arcára pedig aligha lehet mosolyt csalni, noha az egész udvar ezen fáradozik: mit érhet a Herceg udvarlása, ha Mária (Görög Zsófia) tréfái és az örökös vidámságra ítélt bohóc ( Tímár Benedek) igyekezete is mind hiábavaló. "Szegény Szerelmes Szív" Herceg azonban vigaszra lel Cesarió- Violában. Eközben Malvoliót, a gõgös udvarmestert (Posta István) többen megtréfálják: Mária, Tóbiás ( Béres György) és Czingár Andor (Endrédy Gábor) - bevallom ez a két iszákos szerencsétlen nevettetett meg legtöbbször szerelmes levelet küld neki Olívia nevében, és ezzel teljesen bolondot csinálnak belõle a grófnõ elõtt. Ezen a ponton már nagyon résen kell lennünk, ha nem akarjuk végképp elveszteni a kusza szerelmi szálak fonalát. Czingár és Cesario még párbajozik is, hûha micsoda férfias tett volna, csakhogy egyikük sem áll valami keményen helyt. De aztán mégiscsak minden jóra fordul, és minden turpisságra fény derül azzal, hogy Violát megmenti eltûntnek hitt testvére. A csúfos leleplezõdés ellenére a helyünkön nem fészkelõdünk kényelmetlenül feszengve, hisz a jól ismert végszó elõtt, tudniillik hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak, még mindenki megleli méltó társát. A közönség sorain az utolsó percekben végigfutó elégedett mosolyt még Malvolio fenyegetõzése sem rajzolja kurtábbra, sõt a hangos tetszésnyilvánítás jeleként tapsvihar csattog hosszasan. Idõvel elcsendesül a terem, és mi is elhagyjuk a színházat. A varázslat azonban némiképp megtörik, mikor a hintó helyett a motorzajos autóba szállunk. Útközben az emberi gyarlóságokon töprengek: az önzõségen, az akarnokságon, az álszentségen és a gõgön. Na meg azon az örök érvényû tanulságon, hogy a hazugság - ugye? - elõbb vagy utóbb kiderül. Mindezek mellett pedig valamiféle értéket - a felszabadult vidámságot és a hûséges szerelmi érzés dicséretét - is magammal hozom a régmúltból. Budafoki Mira 8.c

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 21

(Black plate)

V

É L E K E D É S

21

KÖZVÉLEMÉNY: A Diákkamara visszajelzéseket gyûjtött a diákok körében a sportnapról Redl Zsófia 11.a Egyértelmûen nem lehet megoldani úgy a sportnapot, hogy egy 5.-es és egy 12.-es is jól érezze magát. Másra vágyik egy 11 és egy 18 éves. Javaslom, hogy a kicsik és a nagyok legyenek külön. Tudom, hogy tavasszal van a KIDS és a röpigála, de akkor is vissza kellene hozni azt a szokást, hogy tavasszal van a sportnap is. Mi, diákok készséggel segítünk a szervezésben, mert azt természetesen mi is tudjuk, hogy ez sok gondot jelent a tanároknak. Rengetegen hiányolták a RÖPLABDÁT! Biztosítani kellene valahogy azt is, hogy minden diák részt vegyen a versenyekben, akkor is, ha valaki esetleg nem olyan tehetséges. Ez a nap nemcsak a gyõzelemrõl szól. Vissza kellene hozni olyan sportágakat, amelyek nem egészen divatosak, mint a sakk, tollas, ping-pong, illetve a kicsiknek az ügyességi versenyek.

Kispál Ágnes 9.c Kevesen jutottak játéklehetõséghez. A röplabdát kár volt kihagyni. Jobb, ha tavasszal van a sportnap, hogy legyen mit várni, és akkor már nincs is olyan hideg. Ha külön vannak a kicsik és a nagyok, akkor meg lehet oldani, hogy több meccs legyen.

Horváth Antal 12.c Jó volt a sportnap, de szerintem nem volt jó ötlet két évfolyambeli osztályt összevonni a csapatok kiválasztásánál. Nagyon kevés diák jutott játékhoz, minden osztályból volt egy tucat gyerek (jóval több, mint korábban), aki nem csinált semmit. Gondolom, azért vonták össze az osztályokat, hogy kevesebb meccs legyen, és ezáltal könnyebben és rövidebb idõ alatt lehessen lebonyolítani. Talán meg kellene egyszer próbálni, hogy külön tartsuk a kicsiknek és nagyoknak, így több pálya állna rendelkezésre. Jó lenne keretbe foglalni a sportnapot, mert ha van délutáni és esti program is, akkor a diákoknak érdemes itt maradni végig a sportnapon. Véleményem szerint az, hogy õsszel van a sportnap és tavasszal a röpigála, teljesen jó. Mohay Bence 11.a Személyesen nagyon élveztem a sportnapot, mert sok játékban benne lehettem, így sokat sportolhattam. Objektíven nézve viszont talán nem mindenki jutott elég sportolási lehetõséghez. (Bár talán nem is mindenki akart.) Lehetne akár õsszel és tavasszal is sportnap. A kicsik és nagyok lehetnek külön, de mindenképpen egy napon legyen a sportnapjuk, mert nem szeretném tanulás közben azt nézni, hogy a kicsik egész nap sportolnak. Javaslom, hogy legyen osztályok közötti kézibajnokság. Lehetne több és jobb zene is és szervezettebb szurkolói verseny.

További vélemények -Jó volt a hangulat, és jól lehetett szurkolni! A sport nagyon fontos! (9.d) - Jó volt, mert izgalmas volt és vicces. (9.c) - Jó volt a hangulat, csak nekünk nem volt túl sok program. (7.a) - Az a véleményem, hogy az ülõröplabda és a pókfoci nem sport. Legyen helyette több foci, kézi- és röplabda. (8.b) - A sportnapon legyen étel (zsíroskenyér) és ital olcsón is! (11.a) - Jó volt az íjászat. Jó volt a falmászás. Lehetne még sakk, szkander meg rendes röpi, az ülõröpinek nem volt nagy szimpátia-tábora. (11.c) - Sok program volt, de nem elég. (9.d) - Nem volt jó, hogy összevonták az évfolyamokat, minden sportágban ugyanaz a 3-4 ember vett részt. - Jó volt, hogy volt kosár, de hiányzott a foci és a kézi a nyolcadikosoknak. (8.b)

Tudtad, hogy 31 diákból: >>> a sportnapot õsszel rendezné meg 7 fõ, tavasszal 17 fõ; <<<< >>> együtt tartaná a kicsik és nagyok sportnapját 15 fõ, külön 13 fõ? <<<<

Pingvin1.qxp

22

K

2005.10.24.

9:32

Page 22

(Black plate)

É P E Z D E

Két hétig üzletember voltam…(M.I.C.E 2005) …persze nem élesben, csak "játékból", ha lehet ezt ötleteinket. A kéthetes tanfolyam alatt pedig rengeteg játéknak nevezni. Ugyanis idén nyáron is volt MICE gyakorlati tapasztalat szerzésére van lehetõség. A négy (Mészáros Internatonal Centre of Enterpreneurship), egy csapat a legkülönfélébb ötleteket vonultatta fel a franchise üzleti tanfolyam a Calansantius Ösztöndíj Alapítvány (egy céghez kötötten szabványosított) plüssmacitámogatásával és szervezésében. Mirõl is van szó? kereskedéstõl kezdve a paint-ball parkon át a Néhányan úgy látták, hogy a keresztény szemléletû mászófalklubig. Mi egy étterem üzleti tervét készítettük el. emberek sokszor járatlanok, tapasztalatlanok az üzleti élet Vállalkozásunk és éttermünk neve "Éttenger". Igaz, sok útvesztõiben, és - minden jó álmatlan éjszakát töltöttünk el, "A boldogság titka, hogy legyenek álmaink. szándékuk ellenére mire a Terv a tökéletesnek A siker titka, hogy meg is valósítsuk õket!" kudarcot vallanak mondható állapotba jutott, de erõszakosabb és jártasabb megérte! Ha felnõttek leszünk, konkurenseikkel szemben. már nem kell a szomszédba Ezért indítottak el egy programot, melynek keretén belül menni ötletekért vagy segítségért, ha meg akarunk csinálni egy éven át tartó képzést tartanak gimnazista, korunkbeli egy projektet vagy egy vállalkozást. A végén minden fiataloknak az üzleti életrõl. A kurzust egy kéthetes csapatnak be kell mutatnia kéthetes munkája eredményét "intenzív" tanfolyam tetõzi be, amelynek a szakmai a Prezentáción, és ha úgy ítélik meg, akár díjat is nyerhet. hátterét és színvonalát az amerikai University of Buffalo De ennél lényegesebb, hogy sok "fontos" személy is részt egyetem is segíti. Épp ezért ez a két hét angolul zajlott, vesz egy ilyen prezentáción. Például egy amerikai Joseph Salamon elõadásában és vezetésével. A hölgynek annyira tetszett az egyik terv, hogy a csapatot csapatokba szervezõdött "hallgatóknak" az volt a Amerikába invitálta, hogy ott is készítsenek egy feladatuk, hogy saját ötlet alapján elkészítsenek egy hasonlót… Ezért már érdemes volt, szerintem. komplett üzleti tervet. Ez elsõ hallásra talán ijesztõnek Hangsúlyozom, ez a tanfolyam nem kockafejû hangzik, de valójában nem bánja meg, aki belevág! Év üzletember-palántáknak szól, hanem mindenkinek! A mai közben rengeteg hasznos tudást lehet szerezni, például világban amúgy is nélkülözhetetlenek az itt elhangzottak! hogy hogyan indítsunk el egy vállalkozást, hogyan mûködik a tõzsde, hogyan kell jól kommunikálni az Mohay Gergõ 12.c

NYÍLT NAP A Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 2005. november 11-én újra kitárja kapuit az ország középiskolás diákjai és tanárai elõtt. BME NYÍLT NAP nevû rendezvényünkön mindenkit szeretettel várunk, aki mûszaki-, természet- vagy gazdaságtudományi ágon szeretné folytatni tanulmányait. Természetesen várjuk azokat is, akik még nem döntöttek, reméljük, hogy segíteni tudunk a választásban. A Nyílt Napra elõzetesen nem kell jelentkezni, mindenkit szeretettel várunk. A K (Központi) épületben tartandó rendezvényt bemutató elõadások, kari tájékoztatók, "Technikai érdekességek" kiállítása és egyéb érdekes programok is színesítik. A rendezvény részletes programját a http://www.sc.bme.hu címen találják meg, valamint a

résztvevõk a Nyílt Napon személyesen is kézhez kapják azt. Rendezvényünkön minden ellátogató diáknak egyedi sorszámozással ellátott igazolást adunk, melyet remélhetõleg minden középiskola elfogad. A BME Nyílt Nappal kapcsolatos kérdéseitekre a (1) 463-3838-as telefonszámon, illetve a [email protected] e-mail címen válaszolunk. http://www.sc.bme.hu /felvételizõknek/nyíltnap BME diákközpont honlapján (ugyanitt találhatók a 2005ös ponthatárok is).

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 23

(Black plate)

H

Á L Ó

23

Hely a nap alatt Ez nem a hagyományos értelemben vett cikk, ez bizony kõkemény reklám!

Webtárhely a gimitõl! A SZIG Alapítvány bevásárolt: vettünk egy jó erõs számítógépet rengeteg hellyel, mindezt csak azért, hogy az osztályoknak lehetõséget kínáljunk. Paraméterek: · PHP/Mysql használható · "korlátlan" tárterület osztályhonlapok számára · a honlap nem ballag: ha most elkészíted, és már nem fogsz ide járni, a helyet attól még biztosítjuk · aki akar, kész portálokat (Drupal -ezzel megy a www.szentimre.hu is-, PHP-Nuke) is használhat, nem kell a weboldal technikai szerkesztésével bajlódni - így a tartalomra több energia maradhat · technikai segítség, ha elakadnátok · valami.szig.hu honlapcím, ahol a valami helyére praktikusan a védõszent neve kerülhet (indokolt esetben persze más is) Van még valami akadálya annak, hogy nekifogjatok? A válasz remélhetõleg: semmi. Az igénybevételhez nem kell más, mint jeleznetek az [email protected] címen, hogy szeretnétek weboldalt csinálni.

Akiket a technikai oldala is érdekel, a gép lényegesebb paraméterei alább olvashatók: CPU: AMD Sempron(tm) 2800+ RAM: 1 Gb Kingmax HDD: 2*160 Gb SAMSUNG Akik már jól döntöttek: Nagyboldogasszony osztály, Szent Pál osztály, Szent Ferenc osztály, Szent Miklós osztály. Csatlakozzatok ahhoz az egyre bõvülõ táborhoz, akik már éltek a lehetõséggel! Novák Áron

Pingvin1.qxp

24

P

2005.10.24.

9:32

Page 24

(Black plate)

Á L Y Á Z A T

Diákakadémiai pályázatok 2005/2006 www.szig.hu/versenyek/diakakademia

A pályázat kategóriái: -

Általános tudnivalók:

Magyar irodalom Történelem Hittan Angol nyelv Német nyelv Latin nyelv Olasz nyelv Francia nyelv Matematika Fizika Informatika Természetbúvár Képzõmûvészet-zene Képzõmûvészet Fotó-Videó Mûvészettörténet

Egyéb, mindkét korosztálynak kiírt pályázatok: - Iskolatörténeti pályázat - 1956. okt. 23-i forradalom és szabadságharc 50. évfordulója (2006. okt. 23.) tiszteletére kiírt pályázat - Film, forgatókönyv - Görbe tükör pályázat - Rekreációs pályázat - Én úgy gondolom… pályázat - Ami érdekel… pályázat - Pályázat a pályázatról A pályázatok pontos kiírását az iskola honlapján találhatjátok meg. (www.szig.hu/versenyek/diakakademia)

1.

Ha a pályamunkával, fordításokkal stb. valamilyen kérdés merül fel, minden esetben lehet a szaktanárhoz vagy a munkaközösségvezetõhöz fordulni.

2.

A fordítandó szövegeket, matematika feladatokat a szaktanároktól lehet átvenni.

3.

Az értékeléskor figyelembe vesszük a pályamunka külalakját.

4.

Minden pályamunkát jeligével kell ellátni, zárt borítékban kell csatolni a tanuló nevét, osztályát, a pályázat címét, a pályázatot kiíró munkaközösséget.

5.

A pályázatokat az I. em. 11-es szobában kell leadni S. Szabolcs Júlia tanárnõnek.

6.

A pályázatok beadási határideje: 2006. április 25.

7. a.)

A pályázatok díjazása: az algimnázimban az elsõ három díjazott komoly könyvjutalomban részesül A fõgimnáziumban: I. hely: 15 ezer Ft II. hely: 10 ezer Ft III. hely: 5 ezer Ft

b.)

Csak színvonalas pályázatokat jutalmazunk!

Jó munkát és sok sikert kívánunk minden pályázónak!

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 25

(Black plate)

G

Y Ö K E R E K

25

Aquincumi kirándulás Szombaton - a kirándulás napján - kivételesen mindenki idõ elõtt érkezett a hévpótló megállójához. Az Aquincumig minden simán ment. Az istenek is segítettek utunkon, és szép idõt adtak nekünk. Mikor már mindenkinek volt jegye, egy idegenvezetõvel elindultunk körülnézni. A legtöbb érdekességrõl a fürdõnél hallhattunk. Furcsa volt hallani, hogy a ma oly divatos padlófûtést a rómaiak már az ókori Aquincumban is használták. A különféle sírkövek és a kõkoporsók megnézése után elindultunk a múzeumba. Itt fõként szobrok, evõeszközök, ékszerek, régi római sisakok, pajzsok, dárdák, tõrök és mozaikok voltak. Azért érdekes dolgok is akadtak, például szike, hordozható orgona másolata és egy nõi múmia. Nagyon tetszett az a szobor, amelyre más és más fejet lehetett tenni, attól függõen, hogy éppen ki volt a császár. Lám, milyen praktikusak voltak az ókor emberei! Miután mindent megnéztünk, kimentünk a "Colosseumhoz". Ott megebédeltünk, majd jött a csapatverseny, amelynek keretében fogathajtó versenyt rendeztünk. Lovak híján gyorsan futó társainkat fogtuk a kocsik elé. Úgy látszik, nemcsak a négylábú, hanem a kétlábú lovakra is igaz a mondás, bár a mi paripáink inkább egymás lábában botlottak meg. Most kiderült, hogy az idegenvezetõre sem ártott volna figyelni, ugyanis a következõkben számon kérték a hallottakat. Mi mindenrõl pontos információval tudtunk volna szolgálni, csak a feladványokról voltak hiányosak ismereteink. A következõ feladatnál nekünk sem ártott volna Ariadné fonala, hogy elvezessen minket a helyes irányba. Így egy kis nehézséget okozott a kezünkbe kapott hiányos térkép kitöltése.

Ezután következett az elõadás. Az "A" osztály sikeresen felépítette a labirintust, bár a végén Ikarosz meglepve - és egy kissé késõn - tapasztalta, hogy a viaszt csodálatos módon a Nap melege megolvasztja. Ez a felfedezése életébe került, de halála nem volt hiábavaló, mert kárából mi is okulhatunk. A "B" osztály Thészeusza, fellázadva Mínosz király ellen, megölte a Minotauruszt, és Daidalosz és a hõsi halált halt Ikarosz munkája ellenére is kijutott a labirintusból. Thészeusz természetesen mindezt Ariadnénak köszönhette, hiszen köztudott, hogy a nõk okosabbak a férfiaknál. A kirándulás a csapatverseny eredményhirdetésével zárult. A jutalmaknak még a színdarab áldozatai sem tudtak ellenállni, ezért a díjkiosztáson már mindkét osztály hiánytalan létszámmal vett részt. Köszönjük azoknak a tanároknak a munkáját, akik megszervezték és lebonyolították ezt a kirándulást. B. Réka 5.a

Pingvin1.qxp

26

K

2005.10.24.

A R

-

9:32

Page 26

(Black plate)

K O T T A

A legjobb barát ??? Nyáron a nagypapáméknál nyaraltunk Péterrel, az öcsémmel. Egy szép napos délután az utcán bicikliztünk. Mikor be akartunk menni, hogy szomjunkat csillapítsuk, Peti elfelejtkezett arról, hogy a kertkaput csak résnyire lehet nyitni, mert Fifi, nagypapámék nagyrabecsült tacskója mindig a közelben ólálkodik, és a legváratlanabb pillanatban szökik ki. De már késõ is volt: az ajtó nyílt, a kutya meg usgyi, szaladt, ahogy csak tudott! A nagypapám, aki eddig a virágokat locsolta, kiabálni kezdett: - Fogjátok meg, mindjárt hozom a pórázt! Csakhogy Fifi ezt nem várta meg! Peti gyorsan cselekedett, pompás reflexszel, a legjobb kapusokat megszégyenítõ vetõdéssel ugrott az állatra, aki azonban az utolsó pillanatban kicsusszant a hóna alól. Én gyorsan felpattantam a mellettem heverõ biciklire, és az öcsémnek kiáltottam: - Gyere utánam gyorsan! Nem kellett kétszer szólnom, ugyanolyan gyors volt, mint én, de Fifi sajnos még nálunk is gyorsabb. Pillanatok alatt eltûnt a szemünk elõl. Végre úgy 5-600 méter tekerés után Peti észrevette a fent említett kiskutyát, amint békésen szimatolgatott az árok közepén. - Nézd, Eszter ott van - ordította. - Hol? - lihegtem. - Az árokban. Én érte megyek, te maradj itt a biciklikkel - ezzel leugrott, és óvatosan a kutya felé

lopakodott. Pár perc múlva békés nyugalomban ült az ölében Fifi, mintha mi sem történt volna. Az ám! Most, hogy megvan, miképpen vigyük haza? Két gyerek, két bicikli és egy póráz nélküli, kissé önálló kutya a lejtõs utca legaljában. Arra az elhatározásra jutottunk,hogy Peti felbiciklizik egy pórázért, én meg itt maradok a kutyát szorítva, és vigyázok a saját járgányomra. Kb. 10 perc telt el így, és máris újra együtt voltunk. Most rajtam volt a sor, hogy felszaladjak a kutyával. Mivel kerékpárral nem lehet egy ilyen kutyát vinni, gyalogolhattam a tikkasztó hõségben. Ebben a pillanatban bárkinek nekiugrottam volna, aki azt állítja, hogy a kutya az ember legjobb barátja. Mama otthon leszidta Fifit, kicsit haragosan, kicsit kedvesen: - Fifi, jobb lesz, ha tõlem kapsz egyet, nekem úgy sincs szívem nagyot adni, de ha a papa ad.... - a többit nem láthattam, mert siettem vissza az öcsémhez. Peti kissé dühös lett, mikor lihegve, saját izzadtságunkban úszva felértünk, és Fifi a történtek után úgy aludt a fotelban, mint a világ legbékésebb jószága. Dühét persze megértettem, de nekem addigra már elpárolgott a haragom, és követtem példáját: leheveredtem a hûvös szobában. Ahogy visszaemlékszem erre a délutánra, elég mulatságosak lehettünk, de akkor ezt máshogy gondoltam. Kolozs Eszter 5.a

Riport Farkas Mária tanárnõvel Miért találta ki Mária néni, hogy egész osztályok énekeljenek a karénekben? Mert a zene szép, énekelni jó dolog. De ezt csak az tudja megtapasztalni, aki maga is zenél. Kodály egyenesen úgy fogalmaz: "Teljes élet zene nélkül nincs!" Tehát minden hozzánk bizalommal belépõ kis diákunknak adni akarjuk a zene szépségét, akár kéri (mert már zenélt azelõtt is), akár nem (mert még soha

nem vett részt élménytadó zenélésben). Másrészt: ha mindenki karénekes egy osztályban, ha az órarendben van a két kóruspróba, úgy jönnek oda a gyerekek, mint bármely másik órára, természetes nekik, hogy az is része a nevelésüknek. Jó-e, ha mindenki énekel? Miért gondolja Mária néni, hogy akinek "botfüle van", jó hogy ott van az

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 27

(Black plate)

K énekkarban? Nincs botfül, mint ahogy nincs botláb, vagy bot kéz sem. Nagyon furcsa volna, ha valaki azért nem tanulna meg írni, mert - úgymond - szegénynek ”botkeze” van! Hiszen írni írva, úszni úszva, zenélni zenélve, énekelni pedig énekelve lehet megtanulni. Régen mindenki énekelt, az emberek örömüket, bánatukat, ünnepeiket vagy hétköznapjaikat énekelve élték át. Mert ahol az emberi szó határát éri, az ének tudja kifejezni a személyt. Hogyan vonhatnánk meg az úgynevezett "botfülüektõl" a zene, az ének éltetõ erejét, csak azért, mert eddigi kis életükben kevéssé jutottak hozzá? Tapasztaljuk, hogy amelyik gyerek jól zenélõ iskolából jön hozzánk, azonnal teremtõ személyiségévé lesz a kórusnak itt is. Aki pedig eddig nemigen énekelt (többnyire azért, mert a környezete sem), önmaga zenei

szegénységét próbálja igazolni azzal, hogy "nem szeret énekelni". Mitõl szeretne, ha soha nem próbálta? Ahogy errõl beszélgettünk, az elõbb azt mondta egy hetedikes kórustag: "Az szeret énekelni, aki tud!" Hát ezt a tudást akarjuk adni! Sok-sok év tapasztalatából mondhatom, hogy soha nem találkoztam még olyan gyerekkel, akit meg ne lehetett volna tanítani énekelni. Még a felnõtteket is mindig meg tudtam énekeltetni, ha maguk is akarták! Nem nehéz 5.-6.-ban két szólamban énekelni? Nem. Minden gyerek sokszor hallott már többszólamú zenét ötödikes koráig is. Tehát a két vagy három szólam hangzása nem idegen. A belsõ hallást pedig a többszólamú éneklés fejleszti. Belsõ hallás - ugyanolyan képességünk, mint a "belsõ

A R

-

K O T T A

27

látás" stb. Egyfajta megelõzõ elképzelése hangnak, színnek, íznek, illatnak, a természet számtalan csodájának, hegyeknek, patakoknak … Mária néni szerint a hangszeres zenélés vagy az éneklés a fontosabb? Mindkettõ fontos. Az éneklés "hangszere" azonban teremtésünkbõl adódóan tulajdon testünkben van "beépítve", ezért mindenki számára adott, anélkül, hogy drága hangszereket kellene vásárolni. Képzeld csak el, ha már az éneklésre sem futja sok családban, hogyan futná hangszerekre! Másrészt még a hangszeres gyereket is megtanítják elõbb énekelni, hogy a legbensõségesebb zenei kifejezést, az éneklést majd a hangszerén is utánozni tudja.

Miért jó énekelni? Miért jó kórusba járni? "Mert jó!" "A zenei oviban nagyon megszerettem az éneket, segít, hogy jókedvû legyek." "Jó a társaság, vicces." "Jó a hangulat, sokat utazunk." "A szüleim zenészek, így nekem is kell énekelni. De azért nagyon szeretem." "Aki szívvel tud énekelni, az élvezi az éneket." "Magamban is szoktam énekelni."

Pingvin1.qxp

28

V

2005.10.24.

9:32

Page 28

(Black plate)

A L L A T Ó

Martin Orsolya

Ebben a rovatban a tanári kar oszlopos tagjait faggatjuk kedvenceikrõl és az élet fontos dolgairól. Ezúttal Martin Orsolya tanárnõt faggattuk, aki vallott...! Névjegy: Név: Születési idõ: Születési hely:

Martin Orsolya 1979. július 24. Budapest

Általában a kedvencekrõl: Országa: Ausztria Városa: Káptalanfüred Étele: szilvásgombóc Itala: jeges kávé Színe: meggypiros Állata: sündisznó Autója: Mini Morris Könyve: Wass Albert - A funtinelli boszorkány Költõje: Babits Mihály, Reményik Sándor Filmje: Minden reggel Könnyûzene: amit a húgom hallgat Példaképe: Hobbija: vitorlázás, hegymászás, biciklizés Mesefigura: Gombóc Artúr Színész: Színésznõ: Sportoló: Nagybetûs ÉLET: Barátok a suliban: Szerelem: Házasság: Válás: Félelem:

sorolhatnám szeretet a jövõ ebben nem gondolkodom ha félelmeimmel tisztában vagyok, ismerem jobban magam Halál: az élethez tartozik Pénz: nem a legfontosabb Életelv: Ora et labora! Életcél: a körülöttem élõkkel békességben élni Osztályfõnökség: igazából még nem próbáltam EZ vagy AZ: Kérdés vagy felelet: Fehér vagy fekete: Egyes vagy ötös:

felelet fehér inkább ötös

Kicsik vagy nagyok: is Veni Sancte vagy Te Deum: Te Deum Osztályzás: ének: SZIG: Sport: Politika: Matek: Foci: Pingvin:

8 7 5 5 8 5 7

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

A

9:32

S

Page 29

(Black plate)

Z A B A D S Á G

K A P U J Á B A N

29

49 éves évforduló 1956. okt. 23.-i ünnepséget idén Lukácsi Huba tanár úr szervezésében a 11.a osztály diákjai tartották. A mûsorra való készülésként Tápay Miklóst, a Mansfeld-verseny megalapítóját, továbbá szülõket, nagyszülõket kérdeztek emlékeikrõl.

Sólyomvári Károly visszaemlékezése Nyolc éves múltam, mikor az '56-os forradalom és szabadságharc történt. A mai gyerekek számára egy vicces emlékkel kezdõdött az egész. Október 23-án este fél 5-re hittanra mentem egy közeli iskolába. Az óra végén meglepõdtem, hisz Édesapám várt a kapuban. Ez meglepett, hiszen mindig egyedül mentem haza. Õ azonban azt mondta, hogy nagy dolgok vannak, nagy felvonuló tömeg megy az Andrássy úton, mert TÜNTETÉS van. Én kíváncsian kérdeztem, hogy mit keres az a sok ember, mi tûnt el. Ekkor magyarázták el nekem ezt a fogalmat. Bizony eltartott egy ideig,

míg megértettem, hogy mirõl is van szó. És valóban hatalmas tömeg hömpölygött az Andrássy úton a Hõsök tere felé gyalogosan és teherautókon, a sarló-kalapácsos címerrel kivágott magyar zászlókkal. Csak este tudtam meg a nõvéremtõl, aki aznap nagyon késõn jött haza a templomi kóruspróbáról, hogy ledöntötték a Sztálin szobrot a Felvonulási téren.

Az események sûrûsödtek, a házunkban az idõsebbek, akik már átélték a II. világháborút, leköltöztek a pincékbe az óvóhelyre. Mi fönt maradtunk a lakásban, Apu így döntött. Édesanyám és nõvérem mentek kenyérért a pékségbe, ahol órákat kellet sorban állni kenyérét. Akkor már lõttek, sajnos a sorban állók közül is eltalált valakit egy - higgyük azt, hogy kósza - püskalövedék, sajnos meg is halt. Bár "lógtunk" a rádión, fõleg a Szabad Európán, mégis a kíváncsiság dolgozott bennem, és nagyon szerettem volna kilógni az utcára, látni is valamit. Ja, azért döbbenetes volt hallani, mikor a szabad magyar Kossuth rádió bemondta: hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal… Szóval, Apukám megígérte, hogy együtt majd kimegyünk az utcára, de egyedül nem szabad akcióznom, becsszó! Ez nálunk törvény volt, és mindenki be is tartotta az ígéretét. Így jött el ez egyik délelõtt, amikor azt mondta Apu: megyünk fiam. (Édesanyám nem kis aggódására.) Az elsõ érdekesség az volt, hogy az Oktogonon, de más helyeken is faládákban papírpénz halmozódott. Felirat: "a forradalom javára!", és csak beletettek az emberek, de senki sem vett ki belõle. Aztán a Royal szállóval szemben, ma Erkel zenei könyvesbolt, volt a szovjet kultúra boltja. No, elõtte az utcán

hatalmas máglyában a hamvadó és félig égett könyvek (ciril betûsök). Szörnyû keserû füstje volt. A még épen maradt kirakatüvegre ez volt pingálva: igyitye damoj, ruszkik haza! Hihetetlen! Azután az Üllõi útig

elérve láttuk már jócskán a lövöldözések nyomait a házakon, és egy-egy sarkon felszedett utcakövekbõl emelt barikádokat. Az Üllõi úton elértünk az Örökimádás templomig. Ott bizony megdöbbentõ látvány volt számomra, hogy a templom kõsisakját lelõtték, a túloldalon egy kiégett tank, mellette egy szénné összeégett ember és egy félig megpörkölõdött ávóssapka. Édesapám azt mondta: fiam, imádkozzunk szerencsétlenért! Nem tudjuk ki volt, de az ima mindenkire ráfér. Innen aztán visszafordultunk, és mentünk a körúton hazafelé. Közben jöttek orosz tankok, de békésnek látszottak; mi azért igyekeztünk kaputól kapuig menni, szóval úgy araszoltunk. Egyszer csak valaki kikiáltott egy kapuból: gyorsan jöjjenek be! Jó is volt, mert kisvártatva dörgés, csörömpölés és egyéb

Pingvin1.qxp

30

A

2005.10.24.

S

9:32

Page 30

(Black plate)

Z A B A D S Á G

számomra akkor még ismeretlen robajok hallatszottak. Szóval a tankok lõni kezdtek, "szerencsére" nem a mi oldalunkat, de azért így is félelmetes volt számomra látni, ahogy egy ház sarkát szétlõtték, és a következõ percben már a belsõ szobafalakat lehetett látni. Tovább somfordáltunk, de most már sokkal óvatosabban. Erre szükség is volt, mert kis idõ elteltével jöttek vissza, és a mi oldalunkat sorozták végig. Hál' Isten ezt is megúsztuk ép bõrrel. Lassan hazai utcákhoz közeledtünk, innentõl aztán már a mellékutakon mentünk. Így kerültünk a Hunyadi piacra. Itt az eddigiekben látott kevés emberhez képest viszonylag sokan voltak. Hát persze, ott voltak a kofák, és ingyen adtak élelmet, sõt még túrós tésztát is. Isten áldja meg õket

K A P U J Á B A N

áldozatos jóságukért! Csodálatos élmény volt, mikor - talán 30-án - hosszú sorban vonultak az orosz tankok és páncélkocsik kilõtt kerékkel, megrongálódott lánctalppal és fehér zászlóval az Andrássy úton kifelé a városból. Az emberek sírva csókolgatták egymást, hisz gyõzött a forradalom, az oroszok kimennek! Hihetetlen büszke voltam én is, nagyjából úgy, mint a 6:3-as magyar angol meccs után! Naná, hát gyõztünk. Aztán jött november 4-e. Jól emlékszem, már vártam a napot, hisz aznap van a névnapom. Édesapám szokatlanul korán, 3 5-kor ébresztett, öltözni kellett. Már mindenki talpon volt. Apu rosszat sejtett, mert 4 óra 35-kor hallott egy

ágyúlövést, és ez szerinte óraegyeztetésül szolgált, de bár ne lenne igaza. De sajnos igaza volt, ma már látom, hogy szinte mindenben. Szóval pontban 5-kor megkezdõdött Budapest ágyúzása. Mindannyian döbbenten vártuk a fejleményeket, és nagy szomorúsággal kellett tudomásul vennünk, hogy a szovjet tankok nem mentek messzire, és onnan is hamar visszajöttek. A nõvérem azért vigasztalt, és mondta, hogy Isten éltessen Öcsikém, és odaadta a számomra vásárolt névnapi fruttit, amit nagyon szerettem. És én már túl is voltam az ijedtségen, és vigasztaltam magam az édességgel. Sólyomvári Károly

Tari Ernõ visszaemlékezése

1956. október 23-a egy keddi napra esett. 15 és fél éves voltam abban az idõben. Ezen a nevezetes napon asztalitenisz edzésen vettem részt a Bajza utcai iskolában. Nem sejtettem semmit. Azon a napon már szervezkedett az egyetemi ifjúság, és egyéb más intézmények dolgozói tüntetésre készülõdtek a RákosiGerõ-féle népelnyomó klikk ellen. Az akkori belügyminiszter betiltott minden tüntetést! Ez óriási felzúdulást keltett, ennek hatására

délután 3 óra körül visszavonta a tüntetési tilalmat. Ezt követõen az emberek gyülekezni kezdtek a Március 15. téren a Petõfi szobor elõtt, majd késõbb a Bem szobor elõtt. Este fél 9 körül jöttem ki az edzésrõl, a Bajza utcáról kinéztem a Nagykörút felé, a villamosok álltak, a közlekedés megbénult. Sûrû sorokban vonultak fel az emberek a Sztálin úton, (mai Andrássy út), a Dózsa György térre, ahol még állt a Sztálin szobor. Én is csatlakoztam a tömeghez, velük karöltve vonultam lelkesen. Olyan jelszavakat hangoztattunk, mint "Le a RákosiGerõ klikkel!", "Le a nép elnyomóival!", "Nagy Imrét a kormányba"! Kiértünk a térre, ahol óriási tömeg gyülekezett. Este 10 órára megtelt a hatalmas tér. Órák óta próbálkoztak a Sztálin-szobor ledöntésével. Elõször azzal kísérleteztek, hogy a lábánál vágják el, hegesztõpisztollyal, de ez sikertelen volt.

9 óra körül nagyméretû autóbuszmentõk érkeztek, óriási darukkal, amelyek acélköteleit ráerõsítették a szobor különbözõ részeire. 10 óra körül egyszerre elindultak a buszmentõk, aminek következtében a szobor ledõlt. A tömeg dühödt kiáltásokkal ugrott rá a

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

A

9:32

S

Page 31

(Black plate)

Z A B A D S Á G

szoborra, és örvendezett, hogy végre földre hullott a diktátor. A kocsik elkezdték húzni a szobrot végig a Nagykörútig, de tovább már nem követtem õket, mert már vártak otthon. Hazaérve elmeséltem szüleimnek, mi történt aznap este, de akkor még nem sejtettük, hogy másnap hajnalban fegyveres harcok robbannak ki! Másnap reggel az iskolába készülve szüleimmel a belváros felõl géppuskatûz zaját hallottuk. A harcok már megkezdõdtek, ezért jobbnak láttuk, ha otthon maradunk. Másnap délelõtt elfogott a kíváncsiság, ezért szüleim tudta nélkül beszöktem a belvárosba. Ott már szovjet tankok cirkáltak, és minden olyan házra kíméletlenül tüzet nyitottak, ahonnan lövést észleltek. A Sztálin-szobrot már elhúzták a Blaha Lujza térre, sokan csákánnyal ütötték, vágták, hogy egy darabot szerezzenek maguknak. Amikor egy szovjet tank gördült arra, akkor mindenki gyorsan fedezékbe vonult, mert a csákányozó tömegre lõttek. Sokszor nekem is a mellékutcákba kellett menekülnöm a fejem fölött süvítõ golyók miatt. Az Astoriánál beljebb nem mertem merészkedni. Ott láttam azoknak a holttestét, akik a harcokban elestek, nemzeti színû zászlóval letakarva és a felirattal, hogy "a Szabadságért haltatok meg!" Élettelen testek között járkáltam, ami egy fiatalnak nem volt szívderítõ látvány, de úgy éreztem, hogy itt megrázó történelmi esemény zajlik.

K A P U J Á B A N

November 4-én szovjet csapatok támadást indítottak Budapest felkelõi ellen. Ekkor a keresztszüleimnél tartózkodtam a belvárosban. A hajnali támadás meglepetésszerûen ért bennünket, ezért gyorsan le kellett vonulnunk a pincébe, mivel a Corvin köz közelében állt a ház. Féltünk, hogy az aknák a házat is eltalálhatják, így négy napot kellett a pincében tartózkodnunk, mert szüntelenül süvítettek fölöttünk a repeszek. Az ott töltött idõ alatt sokat beszélgettek a ház lakói egymás között, és mindenki el volt keseredve, hogy az oroszok visszajöttek, és elbukott a magyar szabadságharc. Vasárnap indították a

31

támadást a szovjet csapatok, de csak csütörtökön sikerült elfoglalniuk a Corvin közt és a Kilián laktanyát (akkor is csak úgy, hogy már elmenekültek az ellenállók). Sokan a fegyveres ellenállók közül elhagyták Magyarországot, akiket viszont elfogtak, azokat többségükben kötél általi halálra ítéltek. Azon a csütörtöki napon keresztapámmal elindultunk a Práter utcai iskolába, mert hallottuk, hogy ott krumplit osztanak. Az Üllõi úton elhaladva hihetetlen látvány tárult a szemünk elé, szinte teljesen romhalmazzá lõtték az Üllõi út házait olyannyira, hogy a romok összeértek az út közepén. A Kilián laktanyát is teljesen szétlõtték, melynek bejáratánál egy kilõtt szovjet tank állt. Mindenütt halottakat lehetett látni, fõleg orosz katonák holttesteit. Egy halott orosz katona alakja meg is maradt bennem, a köveken feküdt, lõporfüstös fejjel, élettelenül, szuronyos puskával a kezében. Ez volt az utolsó szörnyû látvány, ami egy életre rögzõdött bennem. Tari Ernõ

Pingvin1.qxp

32

A

2005.10.24.

S

9:32

Page 32

(Black plate)

Z A B A D S Á G

K A P U J Á B A N

Beszélgetés Tápay Miklóssal Milyen okai voltak az 1956-os forradalomnak, és Ön milyen szerepet vállalt benne? Szörnyû volt az 1945 és 1956 közötti idõszak, én is el voltam keseredve, amint éveken keresztül láttam, hogy a magyar nép mindezt tûri, szinte kiábrándultam saját fajtámból! A kommunista idõk alatt azt tanították, hogy a forradalom nyugati szervezésû volt, de ebbõl egy szó sem igaz, ez egy spontán népfelkelés volt. Az ország lakosságának elkeseredettsége olyan ponthoz jutott, hogy már semmi nem számított. Maga a forradalom eredményhez vezetett, 12 napig élvezhettük a szabadságot, és csak a szovjet beavatkozás tudta ezt megszüntetni. Már az elsõ napokban tudtuk, hogy történelmi jelentõségû dologgal állunk szemben. Azokat a napokat elfelejteni nem lehet. Olyan érzése volt az embernek, hogy például a 48as forradalom kezdetén vagyok és személyesen részt tudok venni benne. Akkoriban fiatal orvos voltam Cegléden. Személy szerint engem és egész családomat mélyen érintett a kommunista rendszer. Édesapám, bár osztrák származású volt, ragyogó magyar ember lett, és amikor az elsõ világháború után választani lehetett az osztrák és a magyar hadsereg között, akkor a magyart választotta, bár az anyanyelve német volt és a pesti német sajtót olvasta. Én is így nevelkedtem. Miután horthysta tiszt családjához tartoztam, 1951. június 29-én kitelepítettek családommal együtt a Kisvárda mellett levõ Dombrád községbe, ahol egy állami gazdaságban mintaistállót kellett építenünk. Öt hónap múlva egy rendelet következtében én már elhagyhattam a kijelölt területet, de rendszeresen jelentkeznem kellett a rendõrkapitányságokon, még Buda-

pesten is. Tudtam, hogy bár kiszabadultam, de mint bûnözõ voltam nyilvántartva. Családom ott maradt 53-ig, amikor szabadon engedték õket, de Budapestre nem jöhettek vissza. 53-tól én is jobban kinyitottam a számat a munkahelyemen. Politikai meggyõzõdésemet sejtették, látták, hogy minden vasárnap templomba megyek. Így nem csoda, hogy 1956-ban, 27 éves koromban engem választottak meg a forradalmi tanács elnökének. Mint a forradalmi tanács elnöke két dolgot követtem el: mindjárt levetettem a vörös csillagot a kórház bejárata fölött, és utasítottam a párttitkárnõt, hogy mindenkinek ossza szét a káderlapját, mindenki tudja meg, hogy a párt mit gondolt róla. Az én káderlapom azzal kezdõdött, mélyen vallásos, teljesen megbízhatatlan. Ezzel tudtam is, hogy jövõm nincs. Hogy élték át Cegléden a forradalmat? Érdekes események történtek Cegléden. Budapest a szovjet ceglédi és székesfehérvári páncélos hadosztállyal volt sakkban tartva, bár ezek az erõk Budapesten nem voltak láthatók. Amikor október 23-án a

zavaros rádióadások történtek, nyilvánvalóvá vált, hogy a karhatalom nem tud megbirkózni a csõcselékkel. Ezt a szót õk használták. Ekkor éreztük, hogy a hatalom szinte kicsúszik a kezeik közül. Délután 3kor a szovjet páncélos hadosztály elindult a Pesti úton Pest fele, akkor már tudtuk, hogy összeütközésre kerül sor Budapesten. Amit a forradalom elsõ napjaiban átéltünk, azt az érzést nem lehet elmondani. Egy nap alatt szinte azt éreztük, hogy szabadon lehet beszélni, és akkor jött rá az ember, hogy Istenem, itt mindenki színész volt! Akkor látott az ember õszinte mosollyal embereket az utcán. És ne felejtsük el, hogy a magyar forradalomra nem került volna sor a lengyelországi megmozdulások nélkül. Itthon lengyel szimpátiafelvonulást szerveztek a Bem szobornál, és ez terebélyesedett ki tüntetéssé, végül a Rádió elõtt fegyveres összecsapássá. A nemzet önmagára talált. "Egy népnél sem vagyunk alábbvalók" - mondta Zrínyi, és ez nagyon igaz. Rajtunk kívül egyetlen nemzet sem döntötte meg háromszor a kommunizmust ('19ben, '56-ban és '89-ben). Csodának könyvelhetõ el, hogy egy rendszert,

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

A

9:32

S

Page 33

(Black plate)

Z A B A D S Á G

mely a világon a legnagyobb szárazföldi hadsereggel bírt, mindenféle fegyverropogás nélkül meg tudtunk dönteni. Ezek a napok teljesen egyenértékûek a többi forradalmakkal. Miért kezdeményezte Ön a Mansfeld-versenyt? Hogy legalább az én gimnáziumom tudjon az esetérõl. Mert felháborító eset volt! Azt sose felejtem el, amikor '89-ben elõször feljöttem a rendszerváltás után, az elsõ utam a mártírok temetõjébe vezetett. A kopjafák között csupán egy kereszt állt ott, egy 16 éves gyerek fényképével. Ez annyira megindított, hogy sírni kezdtem. Akkor elhatároztam, hogy az õ esetét, kivégzésének körülményeit, ismertté kellene tenni a magyar ifjúság körében. Az ifjúságnak szinte példaként szolgálhat a hazafias érzésben. '89-ben lehetett tudni Mansfeld

Péter esetérõl? Nem. '90 márciusában, a húgom hívta fel a figyelmemet, hogy semmit nem tudnak az emberek errõl az esetrõl, és akkor határoztam el, hogy rendezhetnénk a gimnáziumban egy olyan tanulmányi versenyt, ahol az õ életrajzát kell tudni, és a magyar történelmet '46-tól, és a forradalom történetét napról napra. Ezeket éjszakákon át kidolgoztam forrásokból, a történelemtanárok

K A P U J Á B A N

33

pedig azt tették hozzá, hogy a hangszalagról fel kell ismerni Mindszenty bíborosnak, Rákosinak, Gerõnek, Nagy Imrének és Kádárnak a hangját, valamint a budapesti harcok fõbb helyeit a fõváros térképén meg kell tudni mutatni. Elõször 1997-ben volt Mansfeldverseny. Úgy állapodtunk meg, hogy úgy fog lezajlani a verseny, mint az én érettségim annak idején, egy bizottság elõtt. A bizottság elnöke én leszek, ha itthon vagyok, vagy helyettem a diákszövetség képviselõje. A bizottság tagjai pedig az igazgató úr és két történelemtanár. És miért választotta pont Mansfeld Péter esetét? Mansfeld Péter részt vett Szabó bácsi csoportjának harcaiban a Széna téren, de ezt megúszta. Viszont közvetlenül a forradalom után elhatározták néhányan, hogy újrakezdik a forradalmat. Ez egy teljesen naiv, fiatal elképzelés volt. Fegyvereket gyûjtöttek. Egész komoly mennyiségû fegyverre tettek szert, még gépfegyverre is. Azért, hogy magukról eltereljék a figyelmet, idõnként a rendõrséghez vittek fegyvereket, hogy õk, a rózsadombi fiatalok, ezeket találták. Úgyhogy a rendõrségnek egyáltalán nem volt gyanúja, hogy õk amellett, hogy fegyvereket gyûjtenek be, sokkal nagyobb mennyiségû fegyvert raktároznak el. '58-ban fogták el, és '59-ben volt a tárgyalása. És bár semmi olyasmit nem tudtak bebizonyítani, hogy bárkit is lelõtt volna, mégis halálra ítélték. Még egy különlegesség is volt az õ esetében: az egész csoportban õ nem az elsõrendû, hanem a másodrendû vádlott volt. De miután az elsõ számú vádlott fiatalon nõsült, és már volt egy gyereke, a tárgyaláson Péter magára vállalta az elsõ számú vádlottságot. És ez azt jelentette, hogy míg a többiek 10-15 évet kaptak, õ volt az egyetlen, aki halálbüntetést kapott. Közvetlenül a 18. születésnapja után hozták a

halálos ítéletet. Édesanyja, aki tudta, hogy még börtönben volt, minden nap munkájába menet elment a börtöne ablaka alatt, és magában azt mondogatta, hogy "élsz-e még fiam?". Egészen elképesztõen bátor volt. Már a börtönben volt, amikor az egyik éjjeli kihallgatás elõtt elhatározta, hogy egy vasabronccsal megy le a kihallgatásra. Valahogy az ágyából vette ki az abroncsot és az inge alá tette. Azt gondolta, hogy majd amikor csak egy-két ávós marad, akkor elõrántja és akkor tényleg fejbevágja az ávósokat. De megmotozták, és persze elvették tõle a vasrudat. A kivégzése akasztással járt. Nem félt a vesztõhely alá menni. A "normális" akasztásnál kificamítják az áldozat csigolyáját, és akkor pillanatok alatt meghalsz. Az õ esetében a hóhér ezt a mûveletet nem tette meg, és valami 13 percet kínlódott a szerencsétlen, hogy végre a halál bekövetkezzék. Még amikor a tárgyaláson a halálos ítéletet meghozták, akkor az egyik elítélt társának, aki csak 5 évet kapott, azt súgta hogy: “Mondd meg az édesanyámnak, hogy örökké szeretem!”

Pingvin1.qxp

34

I

2005.10.24.

L L É S

9:32

Page 34

(Black plate)

S Z E K E R É N

Klubhangulat 50 ezer ember elõtt Illés-koncert a Szigeten Elég bizarrul hangzott elõször az ötlet, hogy gyerekkorom kedvenc együttese pont a Szigeten kívánja adni 40 éves jubileumi koncertjét. Az egykori hajógyári szigetet nyáron megszálló szigetlakók rendezvényét nagyon más világnak éreztem. Féltem, hogy ennek az együttesnek a bája szertefoszlik azon a helyen, ahol inkább a koncertek mennyisége, mintsem minõsége dominál. Így el is döntöttem, hogy megvédem magam a csalódástól, és nem megyek ki a koncertre. A zenekar lázas készülõdését egy tragikus esemény szakította félbe; tavasszal elhunyt az együttes dobosa, Pásztory Zoltán. Emlékszem, amikor bemondták a hírekben, két harci esemény hadarása közt lüktetõ alapszignál mellett, fel se fogtam, kirõl van szó…. Megrendítõ volt látni az együttes tagjainak mély fájdalmát a temetésrõl készült képeken. Ezáltal a tragikus esemény által a koncert különös tartalmat kapott. Bár sokáig úgy nézett ki, hogy meg sem tartják a koncertet, végül is az elõkészületek folytatása mellett döntöttek. Egyúttal azonban azt is kijelentették, hogy ez valóban az utolsó fellépés lesz. Ezt is csak Pásztory Zoltán emléke miatt kívánják megtartani, hisz a Szigetet egy héttel megelõzõ csíkszeredai fellépésük az elhunyt dobos ötlete és kívánsága volt. A dobos pótlására kézenfekvõ megoldás volt Szörényi Örs meghívása. Szörényi Levente fia kiskora óta dobol, sokáig épp Pásztory Zoltán tanítványa volt. Bár õ is megpróbálkozott a szólóénekesi pályával, apja sikereit nem tudta elérni. Tagja volt az Elsõ Emeletnek, késõbb két önálló lemezt adott még ki. Az együttes elõször Csíkszeredán lépett fel, ezzel történelmet írt, hisz elõször adott koncertet Erdélyben. Számos csonkaországbeli rajongójuk mellett közel 100 ezer székely vett részt a szakadó esõben megtartott ingyenes koncerten. "A nagy csapat" fellépése elõtt levetítették a tavaly Csíksomlyón fergeteges sikerrel színpadra állított István, a királyt. Az erdélyi közönség lelkesedése ezúttal sem maradt el, bár egy kicsit rossz szájízt adott az eseménynek, hogy nem játszották el az oly nagyon várt és itt különleges tartalommal kiegészült “Miért hagytuk, hogy így legyen” címû számukat. A zenekar programjában elvileg szerepelt, de állítólag egy technikai hiba miatt nem tudták eljátszani. Ahogy közeledett a koncert dátuma, egyre inkább úgy éreztem, ezt a koncertet nem hagyhatom ki. Végülis kimentem a Szigetre. A szervezés kicsit pontatlan volt, hisz a fesztivál nulladik napjára meghirdetett egyetlen

koncert kezdése a nagyszínpadon a plakát szerint este hét óra, a jegy szerint nyolc óra volt. A káoszt fokozta, hogy a koncert napján délelõtt leadott tévéinterjúban Bródy János kilenc órára jósolta a kezdést. Így hát biztos ami biztos, hatra kimentem a helyszínre, ahol már ekkor igen nagy tömeg volt. Végül is három órát kellett várni a kezdésre, de legalább sikerült idõben bejutni és jó helyet találni. Úgy hét óra tájban a zenekar kijött próbálni. Ekkor már szép számmal voltak a nézõtéren. A hangbeállást követõen pár számot el is játszottak az elsõ versszakok erejéig. A koncert pontban kilenc órakor kezdõdött több mint 50 ezer ember elõtt. Egy rövid videóbejátszást követõen, ahol az együttes aktív koráról (1965-1973), illetve az erdélyi fellépésrõl készült képeket vetítették, a “Miért hagytuk, hogy így legyen” címû számmal nyitották meg a dalok sorát. A dalt Pásztory Zoltán emlékére játszották el, valóban komoly technikai készültséget igényelve, ugyanis a négy színpadon lévõ tag élõ produkciója alá a 96-os BS-koncert felvételérõl keverték be az elhunyt zenész dobjátékát. Megható volt a szám végén, amikor a "leütésnél" Szörényi Szabolcs hátrafordulva a kivetítõn figyelte legjobb barátját.

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 35

(Black plate)

I Ezt követõen már Szörényi Örs játszott egykori tanára dobfelszerelésén, nem is akárhogyan! Sikerült felnõnie a feladathoz, a precíz figurákat hibátlanul oldotta meg, ráadásul kemény játékával fiatalos színt kölcsönzött az együttes hangzásának. Mivel rendkívül jók a hangbeli adottságai (volt kitõl örökölni…), a vokálba is rendszeresen beszállt, igen magas hangtartományban.

L L É S

S Z E K E R É N

35

Végezetül... Egyik nap utaztam a villamoson és két nyolcadikos lány mellettem így beszélgetett: -Te hova fogsz felvételizni? -A Szent Imrébe! Gyere már te is oda! Erre egybõl felkaptam a fejemet és arra gondoltam, milyen igaza van! Gyertek te is a Szent Imrébe! ÉS ha megkérdezték volna, hogy miért? Elmeséltem volna nekik például a 12.-es lelkigyakorlatot, mikor mindenki a levegõbe emelkedett és az osztály kezeire bízta magát, mint a focimeccseken, mikor a gyõztes a tömegbe ugrik. Czimbal Barbara

A koncert szerkezete követte az elmúlt húsz év "Illés búcsúkoncertjeinek" bevált forgatókönyvét. A nyitódalt követõen a “Légy jó kicsit hozzám” következett, majd az “Oh, mondd”, az elsõ magyarnyelvû popdal 1965-bõl. A fellépést blokkokra bontották, így egy csokorban játszották el a szerelmes (Eljöttél, Kislány, add a kezed, stb.), a hazafias (Március 1848, Elvonult a vihar, Ha én rózsa volnék, stb.) és a szólószámokat. Utóbbi keretében játszotta el és énekelte Szörényi Örs “A legjobb dobos a világon” címû számot, amely Pásztory Zoltán szerzeménye. A hangulat igen sajátos volt, mert bár több mint 50 ezer ember elõtt játszottak, inkább egy klubkoncert bensõséges és egyszerû világát idézték meg a színpadon. Ezt erõsítette a rendkívül visszafogott színpadkép és világítás. A közönség igen vegyes volt. Szép számmal jöttek el az egykori rajongók, de feltûnõen sokan voltak a 20 év körüli korosztályból. A ráadás is a szokásos volt: A Good by Londont és a két részben elõadott Little Richardot követõen az Emlék Mnek zárta a koncertet. Bár a magyar könnyûzenét megalapozó együttes sokszor bejelentette már, hogy utoljára állnak össze, és ezt eddig szerencsére soha nem tartották be, ezúttal biztosra vehetjük, hogy soha többé nem állnak össze…

(Lapzárta után) Egy mondat a bajnokságról… Már javában zajlottak a 3. “Mozdulj már!” öregdiák sportnap eseményei, amikor egy kósza pillanatban megálltam egy lélegzetvételnyi idõre a futópálya felsõ részén, körbenéztem az udvaron, miközben a szombat déli napsütötte égboltot csak egy-két felhõ zavarta meg, és a háttérben Bon Jovi It's my life címû dala zengett, és nem láttam mást, mint 12 lelkes fiatalt, akik éppen vagy azon fáradoztak, hogy az ellenfél kapujába paszírozzák a labdát, vagy éppen ezt akarták megakadályozni, mialatt a többi csapat várakozott, röplabdázott, és a felsõ pályán melegített, hogy amikor elérkezzen a délutáni döntõ ideje, akkor az õ csapata legyen az, amelyik a kezébe emeli a pezsgõt a kupával együtt, és bár ez fociban a Pingvin csapatának, míg röplabdában a Szent Edith Stein osztálynak sikerült csak, mégsem volt senki sem szomorú, mert újra együtt voltunk, beszélgettünk, nevettünk, mozogtunk, ráadásul sportszelet is jutott mindenkinek bõven…

Soma Wetõ

Pingvin1.qxp

36

S

2005.10.24.

9:32

Page 36

(Black plate)

I M P L E X

A Simplex novemberi és decemberi vetítései november 9. (szerda!): Négyszáz csapás (François Truffaut, 1959, francia) ART A rendezõ önéletrajzi ihletésû filmklasszikusa a szeretethiányról szól. Hõse, Antoine a kamaszkor küszöbére érkezett. Azért boldogtalan, mert szülei is azok. Szintén magányos barátjával kisebb-nagyobb diákcsínytevéseket követ el, s emiatt szülei jóváhagyásával javítóintézetbe zárják. És a szökés sem jelent teljes felszabadulást. november 17.: Lélektõl lélekig (Régis Wargnier, 2005, francia-dél-afrikai-angol) Jamie Dodd (Joseph Fiennes), a fiatal tudós az 1870-es években a pigmeusok között az emberi faj titokzatos eredetét vizsgálja. Minden bizonyított tudományos állítás ellenére Jamie egyedülálló felfedezésre jut két rabul ejtett pigmeus magas szintû intelligenciájával és érzelmi gazdagságával kapcsolatban. Ez a felfedezés oda vezeti, hogy megvívja saját harcát az igazságáért és a Pigmeus törzs szabadságáért. Szép film, örök tanulság. november 23. (szerda!): Apa - Egy hit naplója (Szabó István, 1966, magyar) ART A kis Takó igen kevés személyes emléket hordoz a Budapest ostrománál elesett apjával kapcsolatban, de képzeletében az apa lassanként legendás alakká nõ, akinek tetteit felnõtté válása során mindig újabb élménnyel gazdagítja, színezi. Egyetemi évfolyamtársával, Annival kezdõdõ kapcsolata készteti végül arra, hogy véget vessen a legendának. Itt is, mint Szabó István többi filmklasszikusában, a személyes sors alakulásába döntõen szól bele a történelem. december 1.: meglepetésfilm - a mozigépészek kedvenceibõl december 8.: Titkok és hazugságok (Mike Leigh, 1996, angol) ART Kemény realista film a hétköznapi életek mögött tátongó tragédiákról, az

eltékozolt és újra megtalált életrõl, jóvátett bûnökrõl, egymásra találásról: saját élethazugságainkról. Cynthia, az ötvenes lecsúszott nõ London külvárosában él megromlott, lélekölõ viszonyban utcaseprõ lányával. A város elõkelõ üzleti negyedében lakik Hortense, a fekete bõrû, tanult, biztos egzisztenciával rendelkezõ lány. Egy szép napon Hortense felkeresi Cynthiát, és közli, hogy õ a lánya. A hír sokkolja Cynthiát és felforgatja az egész családot.

december 15.: Az élet nélkülem (Isabel Coixet, 2003, kanadai-spanyol) Ann, a fiatal anya szegényes körülmények között, de boldogan él férjével és kislányaival egy lakókocsiban. Egy napon kiderül, hogy halálos beteg, alig pár hónapja van hátra. Listát ír mindazokról a dolgokról, amiket el kell végeznie halála elõtt: például magnóra venni a lányainak szóló születésnapi jókívánságokat, tizennyolc éves korukig. A film hitelét a fõszereplõ kitûnõ, életszerû játéka adja meg, aki elesettségében is erõs és gyõztes. A film finoman, érzékenyen beszél a halál közelségérõl és az élet szeretetérõl.

A múlt nélküli ember Nem tudom, ki milyen elképzelésekkel indult neki a filmnek, de szerintem a nézõk elõzetes elvárásait a film általában nem teljesíti. A cím alapján érthetõ, ha az amnézia jelenségének jól ismert megközelítését várjuk, hiszen ezt a témát jónéhányan feldolgozták már. Most azonban kicsit mást kapunk. Az alaphelyzet a megszokott: amnéziás férfi próbálja újra felépíteni életét. Ebben a tengerparti hajléktalanok különös közössége segíti. Próbáljuk magunkat egy hasonló helyzetbe beleképzelni: kiszakítanak minket múltunk talajából, mely eddig stabilitásunkat adta, táplált bennünket. Hirtelen elhagyatottan lebegünk a jelenben, mintha elvágták volna a köldökzsinórt, mely anyánkhoz, a múlthoz kötött. Vajon nem kapálóznánk-e kétségbeesetten a biztonságos, megszokott meghittséget keresve? Nem próbálnánk-e még a legparányibb mozaikrészecskékbõl is összeilleszteni

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 37

(Black plate)

P emlékeink széthullott képét? Valószínûleg a legtöbben ragaszkodnánk hozzájuk, és mindent megtennénk,hogy visszakapjuk õket. A film hõse azonban nem így reagál. Miért nem kutat, vajon mi lehet az oka? Elpuhultság? Érdektelenség? Fásultság? Azt hiszem ehhez a bölcs belenyugváshoz önismeretre, saját magunk elfogadására is szükség van. A filmbeli M is így fogadja el saját létét, emberi létének egyszerûségét. Az egész film erre épít: rövid párbeszédek világosan felvázolt karakterek, egyszerû képi megoldások. A történetnek ez a lassú, egyszerû folyása mégis sokat mond el, különleges hangulatot teremt. Felszínre kerül a filmben a személyiségnek az a rétege, mely független a környezet hatásaitól, az egyén veleszületett sajátja. Lényünknek ez a lényegi része akkor is változatlan marad, ha múltunk, körülményeink leplét lerántják rólunk. A film végén hõsünk visszakapja nevét, emlékeit, ám mégis mintha semmit se kapott volna, mert ez már nem az õ élete. Egykedvûen fogadja feleségét, mindentudó belenyugvással veszi tudomásul az életet. A felesége életében megjelenõ új férfi nagyon groteszk helyzetet teremt: "Megverekszünk?" M. egy számára nem egyértelmû szituációba kerül, ám felmerülõ kérdéseire a kérdésben a válasz. A fanyar humorú film bõvelkedik az ilyen abszurd helyzetekben. M végül visszatér az Üdvhadseregben munkálkodó szerelméhez, a sokat szenvedett nõvérhez, akinek alakja háttérben lappangó tragédiákat sejtet. Egymás feltétlen elfogadásán alapuló szerelmük a kantinbeli mulatság hajléktalanjai közt beteljesedik, nem marad el a keserédes happyend. A filmet záró zakatoló vonat képe pedig visszatérõ motívumként foglalja keretbe a múlt nélküli ember történetét. Borbás Nóra 11.a

E N N Á V A L

37

Inter szerkesztõségi avagy magasröptû mese a harmadikról Október tizenötödikén - a Ciszterci Diáktalálkozó keretében megrendezett újságíró-találkozón -, egy fáradt szombati nap reggelén végre megerõsödhettem abban, hogy mennyire mesés dolog is az újságírás. Az iskola harmadik emeletén található Páholyba (életérzés a szerk.) caplattam felfelé - jó szokás szerint kissé megkésve - a légszomj és a kíváncsiság sajátos keverékével eltelve. Alig vártam, hogy fölérjek és belecsöppenjek abba, amit magamban csak "Õs-valami"-ként emlegettem, és lepakolhassam a fél

városon áthurcolt ipari mennyiségû rágcsálnivalót, ami a szellemi táplálék melletti desszert szerepét volt hivatott betölteni. Amint felértem, rögtön elkapott az elsõ fabula-élmény. Idegenek a Páholyban?! Hát ilyen a mesében sincs! A tudatra ébredés pár percében eluralkodó sokkból Bartusz (fõszerk. - a szerk.) a teavíz-hordás nevû terápiával igyekezett kimozdítani. És furcsa módon sikerült neki! Minél többet fordultam a teaforralóval, annál jobban kezdtem rokonszenvezni az idegenekkel, hiszen aki a teát szereti, rossz ember nem lehet! Mikor mindenki elõtt egyegy gõzölgõ bögre állt vigyázzban, némán párologva át az örökkévalóságba, nos akkor megtörtént az elsõ csákánycsapás a társadalmi prekoncepciók robosztus jéghegyén, avagy röviden szólva a bemutatkozás. E közösségi program végére kezdtem rájönni, hogy

mesefigurákkal állok szemben. Napokig nem tudtam szabadulni ettõl a meglehetõsen vad felismeréstõl, de végre rájöttem a megfejtésre. Minden újságíró valahol egy mesehõs. Mi mind Dagobert bácsi elfelejtett unokatestvérei vagyunk, szegény, kallódó tehetségek, akikrõl csak igen kevesen vesznek tudomást. Olyanok vagyunk, mint a gumimacik. Évezredes ösztön és tudás tudatlan birtokosai, láthatatlan gondolatok láthatatlan láttatói, de sajnos akármennyit pattogunk, alig néhányan ismerik a létezésünket. Valamennyien a Százholdas Pagony erdészei vagyunk, akik a forgatások elõtt vörösre sminkelik az eget, bölccsé pofozzák a fákat, és lefutnak a sarki non-stopba még két bödön akácmézért. A mi fajtánkat már jóval az elsõ róka elõtt kiirtotta a simabõrû. Azazhogy mégsem, hisz én ott voltam fent a Páholyban, és megannyi mesefigura vett körül. Mesehõsök Budáról, magányos lovagok Egerbõl. Ez nem magyar népmese, ez magyarnépmese. Jó volt egymásra lelni, látni, hogy Don Quijote szélmalomharca átlényegül egy forró teagõztõl átitatott, álló levegõjû, nyugodt, zárt térben. Nem az volt a lényeg, hogy mindenki beszélt-e mindenkivel, hanem az, hogy látszott, mindenkinek lenne szava a másikhoz. (Pár óra relatíve rövid idõ átbeszélni két-három év történéseit. Szerencsére a kommunikáció nem állt le a vendégek után csukódó Páholy-ajtó tompa reccsenésével, újságunk honlapján azóta is folyik, illetve villódzik az eszmecsere.) Nevetés, ötleteléssel egybekötött ötletellés, teaivás, egymásra találás. Most írjam azt, hogy mesés volt? Áldozó Krisztián

Pingvin1.qxp

38

N

2005.10.24.

9:32

Page 38

(Black plate)

A G Y V I L Á G

LONDON 7/7 Június 11-én szombaton elutaztam Angliába, és Wight szigetén töltöttem el három hetet, nyelvtanulás céljából. Ezután július elején átutaztam Londonba, ahol már anyukám is velem volt. Július 8-án mentünk innen haza, ami pont a terrortámadások utáni nap volt…

Július 6-án hirdették ki a 2012-es Olimpiai Játékok színhelyét. Egész London lázban égett, mivel az örök riválissal, Párizzsal versenyeztek ezért a lehetõségért. A Trafalgar Square-en már napokkal elõbb felállítottak egy óriási kivetítõt, meg egy színpadot. A nagy napon hatalmas tömeg gyûlt össze a téren, az eredményre várva. Az egész ahhoz hasonlított, mint mikor az új pápát hirdették ki, emberek rohantak a tér irányába, hogy le ne késsék a kihirdetést. Mikor meglett az eredmény - …and the 2012 Olympics goes to… London!!! - az egész tömeg örömujjongásban tört ki, konfettit szórtak, meg lufikat eregettek, koncertek kezdõdtek, vadászrepülõk húztak el a tér felett, szóval hatalmas ünnepség vette kezdetét… Fantasztikus élmény volt a tömegben állva végignézni a felszabadult ünneplést! Július 7-én, mint mindegyik reggel, elindultunk a szállásunkról a legközelebbi metróállomásra. Egybõl feltûnt, hogy sokkal nagyobb a tömeg az utcákon, mint máskor. Mikor odaértünk, kiderült hogy miért: az ott álló rendõr felvilágosított, hogy az egész metróhálózat le van zárva, valamilyen elektromos probléma miatt. Hát, ez kellemetlen, gondoltuk, na mindegy, akkor megyünk busszal. A buszmegállóban nem töltöttünk el túl sok idõt, mikor jött egy egyenruhás ember, és azt mondta, hogy London belvárosában robbantások voltak, és ha

tehetjük, inkább menjünk haza, és maradjunk is ott. Az emberek erre csak nevettek, fel se fogták, hogy ez mit jelenthet. Mindenesetre visszamentünk a szállodába, és bekapcsoltuk a BBC-t, hátha ott bemondják, hogy mi történt. Hát be is mondták. Ez az a rész, amit mindenki ismer: metrókban és egy buszon robbanások történtek, a forgalom megbénult, se a metró, se a buszok nem jártak, az autókat sem engedték be Londonba. Az elõzõ napi öröm teljesen eltûnt. Egy darabig a szállodai szobában maradtunk, néztük a tévét, hogy történnek-e újabb robbantások. Aztán lemerészkedtünk az utcára. Tömegközlekedés hiányában gyalog indultunk el a belvárosba, mint sok ezer másik ember. Sokakat nem zavart a rendõrség utasítása, miszerint aki teheti, inkább maradjon otthon. Egész délelõtt szirénázó mentõ- és rendõrautók száguldoztak a városban, rengeteg utcát lezártak, a rendõrök viszont rendkívül segítõkészek voltak mindenkivel. Délutánra London elcsendesedett. A délelõtti zûrzavarhoz képest meglepõ volt ez a némaság. Furcsa volt a mindig forgalmas Oxford Streetet látni busz- és taxiforgalom nélkül. A boltokat is mindenhol bezárták, mert az alkalmazottak csak gyalogosan juthattak haza, ami egy ekkora hatalmas város esetén nem kis sétát jelent. Az egyetlen nyitva levõ (bizsukat, kiegészítõket áruló) boltban sorban álltak a nõk, hogy flip-flop papucsra cseréljék magas sarkú cipõjüket, mielõtt nekivágnak a haza vezetõ gyalogtúrának. London mindig közlekedési dugóban álló fõutcája, az Oxford street kihalt a robbantások délutánján. A történtek miatt nem tudtunk felszállni a híres London Eye-ra, viszont Madame Tussauds-hoz teljesen simán, minden sorban állás nélkül bejutottunk, ami azért nagy dolog, mert ott több órás sorok szoktak állni. Késõ délután, mikor elindultunk visszafele, már árulták a friss újságokat, túlélõk nyilatkozataival. Legtöbbjük szerint az emberek nem nagyon pánikoltak, inkább segítették egymást. Ekkor már újra jártak a buszok, így szerencsére nem kellett végig gyalogolnunk a szállodáig. Ami leginkább foglalkoztatott, az volt, hogy hogyan fogunk kijutni másnap a repülõtérre, ha nem indítják újra a metrókat. Taxi lett volna a megoldás, de mivel mindenki azt használta, nem volt valószínû, hogy tudunk foglalni. Végülis nagy szerencsénkre másnap már megnyitották a metrót, és baj nélkül hazajutottunk. Fanni

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 39

(Black plate)

N

A G Y V I L Á G

39

Franciaországból Olaszországba avagy mire megy egy magyar fiatal angol nyelvtudással egy németországi találkozón? Az alcímben feltett kérdésre természetesen az a válasz, hogy nagyon is sokra megy, elvégre az angol az elsõ számú világnyelv. Kellett is, hogy sokra menjen, mert az Ifjúsági Világtalálkozó egyik célja a különbözõ népek egymással való megismerkedése volt. Merthogy e cikk valójában a kölni Ifjúsági Világtalálkozóról szól. A cím egy kicsit megtévesztõ, mert nem egy mediterrán túrát tettünk, a találkozó tényleg Németországban volt, bár a "kölni találkozó" elnevezés is sántít egy kicsit, tekintve, hogy öt napot a thüringiai Volkenrodában töltöttünk elõtalálkozón, majd elfoglaltuk szálláshelyünket a Bonn szélén lévõ gimnáziumban, ami már legalább a kölni érsekség területén található. Sokak számára talán még mindig nem világos, miért ez a cikk címe. Pedig ha ott lett volna, tudná. A volkenrodai elõtalálkozót a Chemin Neuf (Új Út) nevû francia közösség szervezte, ebbõl kifolyólag minden program franciául zajlott, és a résztvevõk többsége is francia volt, akik köztudottan nem beszélnek más nyelven, de fõleg nem angolul. Így hát az ember néha Franciaországban érezte magát. Azért szerencsére sok más néppel is összefutott, ha az alvósátorból az étkezõsátor felé sétált, különösen akkor, ha közben benézett a programok helyszínéül szolgáló nagy cirkuszi sátorba is. Például magyarral, hiszen az elõtalálkozón a francia után a magyar csoport létszáma volt a legnagyobb. Voltak brazilok, lengyelek, vietnámiak, elefántcsontpartiak (az persze csak három nap után derült ki, hogy a Côte D'Ivoire valójában az õ hazájuk francia neve), újkaledóniaiak, lettek, burundiak, fülöp-szigetekiek satöbbi. Olykor komoly gondot okozott volna egy vaktérképen bejelölni egy-egy újdonsült ismerõsünk származási helyét (értsd: még nem is hallottunk arról az országról; konkrétabb példát nem mondok, még a végén Wagner tanárnõ meggondolja magát a tavalyi földrajzjegyemet illetõen). Ezen népek képviselõi az esetek többségében értettek, sõt beszéltek is angolul, így nem okozott gondot egy-egy futballmeccsnél a csapatok elosztása, vagy a másik csapat meggyõzése arról, hogy a labda a képzeletbeli felsõléc fölé ment. A francia programok nyelvi nehézségein pedig a magyar fordítás segített, így megérthettük a Chemin Neuf-tagok tanúságtételeit, az elõadásokat, és a többnyelvû misék prédikációit is. Amikor már kellõképpen elegünk lett a francia nyelvbõl, és a kedvünkért néhány napig szünetelõ esõ is újra eleredt (persze bõven volt részünk égi áldásból), a program szerint fölültünk a buszra, és átgurultunk Kölnbe

(vagyis Bonnba), ahol megkezdõdött az igazi Ifjúsági Világtalálkozó. Ez csak nekünk ment ilyen simán, mert volt olyan csoport is, amely aznap éjjel egy sztráda melletti motel nappaliszoba-nagyságú helyiségében aludt, mert Neoplan típusú buszuk úgy lerobbant, hogy nem tudott továbbmenni (aztán odaküldték a jó magyar Ikarust, az segített…). A Bonnban töltött négy nap alatt egyszer körbejártuk a várost, egy kórházat keresve az egyik beteg srácnak (tehát akarva-akaratlanul egész nap várost néztünk), a másik három nap bevonatoztunk Kölnbe, és különbözõ programokon vettünk részt. A tömegközlekedést persze ingyen használtuk, mint a világtalálkozó résztvevõi. Így lehetõségünk volt megtapasztalni, milyen érzés nyolcan ria-ria-hungáriát üvölteni egy olaszokkal dugig megtömött villamoson. (Hát olyan, hogy a végén már õk is azt üvöltötték.) Merthogy itt már nem a franciák, hanem az olaszok voltak az urak. A nyolcszázezer fiatal fele olasz volt, Köln utcáin bárhová néztünk, olaszt láttunk, és így lehetett ezzel a többi ember is, mert minket is nemegyszer olasznak néztek (a hasonló zászlószínek miatt, persze). Német szót alig lehetett hallani, egész nap az "Italiano batti le mani" rigmus hangja töltötte be a levegõt. Itt már sokkal könnyebb volt a társalgás, hisz egy évig tanultam már olaszul. Így két hónappal az utolsó olaszóra után még ki tudtam nyögni, hogy (Klemencz tanárnõ, kérem, ugorja át ezt a mondatot…) "Sono ungherese, e non parlo italiano…" (= magyar vagyok és nem beszélek olaszul). De õk legalább beszéltek angolul is. Akárcsak a katalánok, akikhez már nem is próbáltam a saját nyelvükön szólni. Õk ellenben leírták nekem az FC Barcelona indulóját - a saját nyelvükön, természetesen. Szóval az ismerkedéssel Kölnben se volt probléma. Programok itt is voltak, nagyon érdekes volt például Udvardy György katekézise a bonni T-Mobile-csarnokban, de nagy élmény volt a pápa hajón való bevonulása is, amit több százezren figyeltünk a Rajna-parton. A kölni dóm sem mindennapi látvány, óriási és megdöbbentõ szépségû épület, olyan helyen is aprólékosan kifaragva, ahol az égvilágon senki sem látja. Azért mégsem olyan nagy, hogy 800 ezer ember egyszerre elférjen, a német szervezés azonban csodákra képes. Azt hiszem, az öt nap alatt minden résztvevõ, aki akarta, megnézhette a dómot belülrõl. A marienfeldi részhez már nem kellett szervezési csoda, mert elfértünk azon az óriási placcon másfél millióan, még akkor is, ha nem az eredetileg kijelölt helyünkön, hanem háromszor olyan távol az oltártól. Ide,

Pingvin1.qxp

40

A

2005.10.24.

9:32

Page 40

(Black plate)

J Á N L Ó

mármint a Köln mellett fekvõ Marienfeldre augusztus 20án érkeztünk, és amíg az itthoniak a Szent István napi tûzijátékot csodálták, addig mi XVI. Benedekkel és másfélmilliomod-magunkkal virrasztottunk. Másnap pedig a pápai misét hallgattuk, ezúttal már németül. Így nem értettem a prédikációt, de az egész találkozó üzenete enélkül is "átjött": a kereszténységet is lehet vidáman megélni, és ha sok ember együtt imádkozik, tényleg nagy dolgokat lehet elérni. Még akkor is, ha nem értem, mit mond a mellettem lévõ elefántcsontparti srác, franciául… Mohay Bence 11.a

Irodalomórai házi Balassi-strófában

SÖR, avagy Shakespeare Összes Rövidítve Ígéretes cím! - gondoltam, mikor beléptem az új Nemzeti Színház kapuján, és szerencsére nem kellett csalódnom! Csak a kezdetén volt egy kis kétségem afelõl, hogy értek-e belõle majd valamit, mivel a szereplõk angolul adták elõ a darabot. Arra számítottam, hogy majd én is felnevetek a poénoknál a mellettem ülõk után, így nem derül fény szerény angol tudásomra. Szerencsére erre igazán nem volt szükség, hiszen a szereplõk játéka oly mértékben virtuóz és mindenki számára érthetõ volt, hogy akár kínaiul is játszhatták volna, akkor is megértünk mindent, mi nézõk. A cím hûen tükrözi a darab menetét: Összesen három férfi szereplõ megpróbálja két órában elõadni Shakespeare 37 drámáját. Parodizálva, olykor modernizálva. Tömören,

Valhalla Hol zúg az õsi szél, ott boldog lélek él, Hõsöknek örök földje. Valhallának völgye, harcok õsi gödre, Életüknek bölcsõje. Ki harcban hullott el, itt boldogságra lel, Hol boldog lesz örökre. (Romhányi László 10.d)

Tavaszi ébredés Mikor az ibolya kis fejét kihajtja, elmúlik a kemény tél. Megjönnek a gólyák, fészküket megrakják, s virágport szállít a szél. Minden állat ébred, keres finom étket, akkor már a tavasz él. (Velis Evelin 10.d)

csak a lényeget. A végeredmény fantasztikus volt; Othello történetét például egy fekete-rap kelti életre, vagy ahogy Hamletet sikerül eljátszaniuk 20 másodpercben oda-vissza (!), ám ebbõl persze csak 10mp-t látunk a nevetéstõl fakadt könnyek miatt, és akkor még a Rómeó és Rómeó… pardon :) Júliáról nem is beszéltem. De nem is fogok, legyen ez és a többi mû már a darab titka… A szereplõk, Mike Kelly, Matt Devere és Andrew Hefler már több mint négy éve játsszák a SÖR-t Nemzeti Színházunk Stúdiószínpadán, így ez idõ alatt rárakódott a darabra a saját, improvizatív humoruk is, mellyel minden elõadást más és más elemekkel gazdagítanak. Igazi shakespeare-i színházat idéz az, hogy a férfi, nõi, idõs és fiatal szerepeket is mind férfiak játsszák el, de ez nem is szúr szemet az embernek, hiszen a darab nyaktörõ sebességgel pörög tovább… Hatalmas élmény, rekeszizmok próbája, kitûnõ angol nyelvlecke (volt nekem)! A darabot novemberben, 18-án pénteken, 24-én csütörtökön és 28-án hétfõn lehet megtekinteni a Nemzeti Színház Stúdiószínpadán. Bõvebb információ a www.nemzetiszinhaz.hu-n található. A színdarab után nevetve emlegettük fel az imént látottakat, és a sikerére való tekintettel koccintottunk, természetesen sörrel..! Endrédy Gábor 12. c

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 41

(Black plate)

R

Ö P T É B E N

41

Diákbetegség Fekszem az ágyban. Nem tudom mitõl, de úgy érzem, mindjárt meghalok a rajtam eluralkodó kórtól. Egyre csak nézem Dr. Theis csodaszerének ütött-kopott, ragacsos üvegcséjét, melytõl a gyógyulásomat várom. Bár nem biztos, hogy ez a varázsital fogja megoldani az én speciális esetemet. Egyáltalán most a torkom fáj, vagy csak az, hogy a jövõ héten három témazárót és két témát lezáró - ne essék tévedés, az utóbbiak nem témazárók, csak megegyezõ méretû anyagból álló rövidebb dolgozatok - szösszenetet kell írnom. Most akkor hogy is van ez? Itt valaki tévedett. Talán Én? Hohó, álljunk csak meg. Én, a teremtés csúcsa, a világ ura, a gondolkodó ember, ki mindenek

fölött áll!? Nem-nem. Talán inkább a Tanár? Ebben van valami. Hiszen a Tanárnak nem fáj a torka, mivel neki nem is kell tanulnia! Ha! Hogy én tanuljak??? Na ne vicceljünk. Hisz én beteg vagyok, de az biztos, hogyha tanulnék, akkor beteg volnék. No nem baj, én már úgyis csak Dr. Theis-ben, meg a Jóistenben bízom. Végigszenvedem a hétvégét, aztán rábízom magam a sorsra. Remélem õ megtanulta tizedikben a köbgyököket, az amerikai függetlenségi háborút, és még Michelangelo életrajzát is ismeri. Az õ kezébe adom életem s tollamat. Berenczy Fálint

Héjjaröptetés Ahhoz, hogy igazi ragadozó madarakat láthassunk, kapaszkodást és a zsákmány megragadását teszi nem is kell olyan messzire mennünk, mint gondolnánk. lehetõvé. Amellett, hogy a Móricz Zsigmond körtéren vörös vércsék Jellegzetes, erõs, kampós csõre utal ragadozó fészkelnek, Budapest nemrég gazdagabb lett egy életmódjára, s bizony nekünk is nagyon oda kellett héjapárral. figyelni, nehogy a találkozást az ujjunk bánja. A két sólyomalkatút A méregetések és a madárvédõk a Somogyból gyûrûzés után nagytudású Névjegy hozták fel a vadászok madárszakértõnk, Név: Héja (Accipiter gentilis) csapdájából Budára, s itt a Morandini Pál elröptette a Elterjedés: Észak-Amerika, Európa, Észak-Ázsia, Gellért-hegyen engedtük õket két gyönyörû vadászt, akik Törökország, Irán, Tibet, Dél-Kína, Japán ismét szabadon. Ez volt a azonnal bemutatót tartotElõhely: erdõk, ligeterdõk héjaröptetés, amelyre tak repülési technikájukMéret: 51-66 cm jónéhányan eljöttünk az ból villámgyorsan cikázva Szárnytávolság: 120 cm iskolából. a fák között, és Megjegyzés: A héjapárok életre szóló házasságot Az egy éves tojó másodpercek alatt kötnek, bár nincsenek együtt egész évben. szárnyfesztávolsága 98, hossza tisztázódott, kik a környék 60 cm, a vele egykorú hím új urai: galambok, varjak, valamivel kisebb, 95 cm verebek rebbentek fel széles, 55 cm hosszú. Ezeket a méréseket maguk a idegesen kiabálva a környezõ fákról. A vadászat szemlélõdõ diákok bonyolították le: a lefogott testû madár azonban egyelõre elmaradt. A mûanyag zsákokból szárnyát óvatosan ki kellett feszíteni. frissen szabadult héjáink fáradtan megpihentek egy Eközben pompásan megfigyelhettük sötét hátát, közeli nyárfán - úgy tizenöt méter magasságban. világos alapon sötét keresztcsíkos (vagy pettyes) hasát és Azt hiszem, nemcsak én voltam lenyûgözve a fehér szemöldöksávját. A nõstény szigorúan, mintegy látványtól, elvégre nem minden nap láthat, vagy akár számonkérõen nézett ránk narancssárga szemeivel, a hím simogathat az ember gyilkolásra született madarat. sajnos bal szemére vak volt, emiatt elvesztette térlátását, mégis életben maradt. Erõs, pikkelyes, karmos lábuk, (Jezsó Alexandra 10.a) melyen három ujj elõre, egy hátra néz, biztos

Pingvin1.qxp

42

E

2005.10.24.

9:32

Page 42

(Black plate)

Z Ü S T O R S Z Á G

Argentínai levél 2005. augusztus elején érkeztem Argentína fõvárosába, Buenos Airesbe. Az AFS Magyarország Nemzetközi Csereprogram Alapítvány ösztöndíját elnyerve 2005. augusztus 5-tõl 2006. július 12-ig Argentínában, Tucumán tartomány fõvárosában, San Miguel de Tucumánban folytatok középiskolai és egyetemi tanulmányokat. Idén érettségiztem mint ciszterci diák a Mórus Szent Tamás osztályban Moldoványné Wágner Katalin tanárnõ osztályfõnöksége alatt, majd felvételiztem a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Karára nappalis jogászhallgatónak. Elutazásom elõtt jött a fantasztikus hír, hogy felvettek az egyetemre! Mivel az ösztöndíjat is elnyertem, ezért a budapesti egyetemi tanulmányaim megkezdését egy évvel elhalasztom. S ezek után felmerülhet a kérdés, miért és hogyan utaztam Argentínába egy évre? Az AFS magyarországi szervezetét édesapám fedezte fel 2005. februárjában, amikor egyik tanulmányát kínai nyelvre fordíttatta le. Mi is ez a szervezet? Több mint 80 évvel ezelõtt, nem sokkal az I. világháború kitörése után, egy 15 fõs - Párizsban élõ amerikai fiatalokból álló - csapat jelentkezett önkéntesként a helyi amerikai kórháznál mentõszolgálatra. Ezt a csoportot úgy ismerték, mint az Amerikai Harctéri Szolgálatot (angolul American Field Service - AFS), amelynek az volt a küldetése, hogy a sebesült francia katonákat kimenekítse a frontvonalról, és a mobil elsõsegélynyújtó egységekhez szállítsa. Nem viseltek fegyvert, missziójuk a segítségnyújtás volt a rászorulókon. 1945-ben, amikor a II. világháború befejezõdött, az AFS önkéntesek úgy döntöttek, hogy nem hagynak fel a nemzetközi szolgálat hagyományával. Hogy felgyorsítsák a háború utáni újjászületést, megfogadták, hogy egy barátságos világ létrejöttéért fognak küzdeni, s elindítottak egy diákcsere programot. Az AFS egy nemzetközi, önkéntes alapon mûködõ, kormányoktól és vallásoktól független, nem profitorientált szervezet, mely interkulturális tanuláshoz nyújt lehetõséget, s ezt pályáztam meg. Rövid tanakodás után Argentínára esett a választásunk. Engem mindig is vonzott a dél-amerikai kultúrkör, emellett fontos szempont volt az is, hogy katolikus legyen az egy évre választott országom. Az is nagy szerepet játszott a választásomban, hogy Argentínában nagyon sok magyar él, és számos magyar vonatkozás található itt, amelyeket személyesen kívánok megismerni. Természetesen a spanyol nyelvet igen magas szinten szeretném elsajátítani, hiszen angol és latin nyelvbõl

állami nyelvvizsgám van, a francia nyelvet alapfokon beszélem. S utazni is szeretnék, hogy minél jobban

megismerjem ezt a csodálatos dél-amerikai országot, a szomszédos országokat, és sok barátra tegyek szert. Két napos Buenos Aires-beli tartózkodás után, augusztus 7-én érkeztem meg Tucumán tartomány fõvárosába, San Miguel de Tucumánba, ami Argentína észak-nyugati részében van, Chiléhez és Bolíviához közel, Buenos Airestõl kb. 1300 km-re. Népes vendéglátó családom, szülõk és három gimnazista lányuk nagy szeretettel fogadtak, a város kertváros részében lakom nagyon jó körülmények között. Két hetem volt arra, hogy kicsit ismerkedjem a várossal és az emberekkel, aztán augusztus 22-én, elsõ alkalommal léptem át a szalézi rend Tulio García Fernández colegiojának (gimnáziumának) kapuját. A colegiot az itáliai Don Bosco Szent János alapította szalézi rend tartja fenn. A szaléziak 1875-ben érkeztek Argentínába, majd 1916-ban Tucumánba. A Nougués es García Fernández családok nagylelkû ajándékának köszönhetõen az iskola 1925-ben megnyithatta kapuit, élén elsõ Padre igazgatójával, Padre Lorenzo Massa-val. Válaszolván a tucumáni társadalom oktatási elvárásaira, az iskola összeolvasztotta az addigi két oktatási ágat mûvészeti és iparmûvészeti - ,és új célként a fiatalok keresztény felnõtté képzését tûzte ki. Az iskola nevét a tragikusan elhunyt ifjú Tulio García Fernándezrõl kapta, aki annak a Manuel García Fernándeznek volt a fia, aki a szalézi rendnek ajándékozta a területet, amelyen a colegio ma is áll. Az argentin oktatás elsõ lépcsõfoka a "jardín de trés anos", ahová a 3 éves gyerekek járnak egy vagy két évig.

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 43

(Black plate)

E Aztán innen 5 évesen a ,,jardín de infantes"-ba mennek újabb egy vagy két évre. Azonban ezek nem kötelezõek, csak választhatóak. Az iskolába 6 vagy 7 évesen kezdenek el járni, amit ,,escuela primeria"-nak neveznek. Ez hat évig tart, utána felvételiznek a ,,secundaria"-ba, ami öt éves

képzés. Az én iskolám két részbõl áll: az egyik rész az ,,escuela primeria", a másik rész a ,,secundaria" tanulóié. A Tulio García Fernández kizárólag fiúkat oktat, összesen mintegy 1400 diák tanul itt. Napi programom így alakul: 6.45-kor már a buszmegállóban állok, hogy beérjek az iskolába, ahol a tanítás már 7.05-kor kezdõdik. Nem elég azonban ott állni a megállóban! Amikor jön a busz, azt le kell inteni, hogy meg is álljon. 1 pesoba, azaz 70 Ft-ba kerül a busszal való utazás, amit itt colecitvonak hívnak. Reggelente a busz tömve van az iskolákba sietõ fiatalokkal. A legtöbb iskolában kötelezõ uniformis van, ami lányoknál általában szoknya és fehér ing nyakkendõvel, a fiúknál pedig sötét, hosszú nadrág, fehér ing és nyakkendõ, de emellett még számos különbözõ uniformis is létezik. Az én uniformisom egy sötét hosszúnadrág, fekete cipõ, Tulio García Fernández címerrel ellátott fehér rövidujjú galléros ing, és egy sötétkék pulóver. A végzõsöknek itt megadják a lehetõséget, hogy saját névvel ellátott egyedi unifomist csináltassanak maguknak. Minden reggel 7.05-kor a gimnazisták osztályonként felállnak az udvaron és ünnepélyesen felhúzzák az argentin zászlót, majd utána az egyik pap - 8 szalezi szerzetes van az iskolában - 10-15 perces beszédet mond az aznapi "célról". Ilyen célkitûzés lehet, hogy figyeljünk oda az osztálytársainkra, segítsük szüleinket, imádkozzunk minden nap, éljünk igaz keresztényként. Utána pedig elmondunk egy imát a szalézi rendért és a tanulókért, amelyet még maga Don Bosco írt. Ezután minden osztály bevonul a saját termébe és megkezdõdik a tanítás. Minden nap nyolc órám van, ami négy tantárgyat jelent. Az órák 35 percesek, de itt "duplaórák" vannak, tehát 1 óra és 10 perc tanítás után 10 perc szünetünk van, amikor az összes tanuló lemegy az udvarra, ahol a hangfalakból helyi, latin-amerikai zene szól...

Z Ü S T O R S Z Á G

43

Hittant, filozófiát, matematikát, kémiát, fizikát, angolt, biológiát, földrajzot és spanyolt tanulunk. A testnevelés óráim hétfõn és szerda délután vannak. Testnevelés órákra is saját egyenruhánk van, ami egy, az iskola címerével ellátott fekete sort és egy rövidujjú címeres póló. Az iskolával szemben találhatóak a sportpályáink: egy nagy, füves focipálya, két kis focipálya, egy kosárpálya és két medence. Ezenkívül van még egy atlétika pályánk és egy röplabdapályánk. Számos sportág közül választhatunk: foci, kosár, atlétika, nyáron úszás, de természetesen a foci a legnépszerûbb sport. Az évfolyam osztályainak együtt van a testnevelés órája. Péntekenként zajlik az iskolai focibajnokság a nagy füves pályán! Már én is játszottam meccset. Amikor a tanárok belépnek az osztályterembe, általában mindenkit kézfogással üdvözölnek. Az igazgató is a fiúkkal beszélget a szünetekben, a folyosón mindnyájunkat üdvözöl, mindenkihez van egy-két jó szava. Itt a tanárok nagyon közvetlenek és barátságosak. Az órákon rend van, de mégis nagyon kellemes a hangulat. Az iskola minden hónapban tart egy közös misét a saját templomában. Ez egy hatalmas, századelõn épült gyönyörû templom, amelynek fõoltárán egy Don Bosco festmény látható, amint gyerekek veszik körül, felettük pedig Szûz Mária õrködik. A csoporttal szemben pedig egy spanyol hajó érkezik meg Amerika partjához. Természetesen ez csupán egy vízió... A diákoknak hétfõnként 8.30-kor lehetõségük van gyónásra, de minden nap 8.30-tól imádkoznak az igazgató vezetésével, amire bárki lemehet, akár óraközben is. Az imádkozás az iskola kápolnájában történik, ami egyébként egész nap nyitva áll. Az iskola könyvtára jól felszerelt, számos igen régi és értékes könyv talalható itt. Van egy nagy terem az együttesek számára, ahol délutánonként gyakorolhatnak, és egy sportterem, ahol két ping-pong-asztal és négy csocsó-asztal várja a fiatalokat. A tanév március elején kezdõdik és december elsõ napjaiban ér végét. Azután négy hónapos nyáriszünet, amit az itteniek, ha tehetik, nem San Miguel de Tucumanban töltenek, mert a nyár itt elviselhetetlenül meleg - gyakran 40oC fölé is emelkedik a hõmérséklet. Nyáron mindenki a tengerpartra megy, vagy le délre, ahol sokkal elviselhetõbb a nyár. Nagy utazásokat tervezek én is! Jövõ tavasztól már a tucumáni egyetemen fogok tanulni, s akkor újabb levélben számolok be élményeimrõl. Mindenkit üdvözlök Horváth Botond

Pingvin1.qxp

44

L

2005.10.24.

9:32

Page 44

(Black plate)

É L E K S Z A K A D V A

SPORTNAP 2005. 2005. október 7. Egy hûvös, õszi reggel volt. Szép lassan szivárogtak be a diákok az iskolába, magukra öltvén piros, fehér avagy zöld pólójukat, attól függõen, hogy melyik évfolyamba járnak. A kicsik - ahogy már megszokhattuk hatalmas lelkesedéssel vonultak ki az udvarra, míg a nagyobbak kissé lassabban, unottabban tették ezt nyolc óra körül, amikorra a nagypályára meghirdették a megnyitót és az évfolyamok nemzeti lobogóvá alakulását. A formaságok után pedig elkezdõdhettek a küzdelmek. Floorball a nagyteremben, õrült izgalmak a lányfoci kapcsán a salakpályán Zsófi néni vezérletével, kissé szokatlan módon ülõröpi és pókfoci a kisteremben, valamint a nagypályán folyamatosan zajlottak a focimeccsek az évfolyamok összevonásával kialakított vegyes csapatokkal. Mint utólag kiderült, ez nem volt szerencsés ötlet. Sokan hiányolták ugyanakkor a röplabdát és a kézilabdát. A röpit még csak-csak ki lehetett hagyni a programból, hiszen tavasszal a suli egy egész napot szentel majd ennek a sportágnak. A kézinek azonban nem! Emlékezetes volt a tanár-diák mérkõzés, amelyen a diákok diadalmaskodtak egy gigászi csatában 13-11 arányban. Egészen kiemelkedõ színvonalú meccs volt ez, köszönhetõen a tanárok jó formájának és a diákok lelkes játékának - fõleg Tengely Bence brillírozott, ne feledjük el azt a parádés hét méterest, amikor átejtette a labdával (szó szerint és átvitt értelemben is…) a közel két méteres Tibit, a karbantartót. A mérkõzés hangulatát pedig emelte

a szurkolók nagy létszáma és lelkes buzdítása is! Nem kellett sokat várni a MÁSODIK kapitulálásra sem, hiszen a tanár-diák focimeccsen sem termett túl sok babér a tanároknak. Pontosabban semennyi sem, hiszen úgy kaptak ki 4-0-ra, hogy igazi gólhelyzete sem volt a tanárok együttesének, igaz a tanulóknak sem, de õk legalább kihasználták azt, ami elõttük adódott. De védelmére legyen mondva a csapatoknak: az idõjárás sem volt kegyes hozzájuk, hiszen a reggeli friss idõ után nyomasztó, fülledt levegõ szállt a pályára, ami csak tovább rontott a már egyébként is több meccsel a lábukban játszó tanárok és diákok frissességén. Ráadásul az egész nap lelkesen szurkoló diáksereg is feloszlott ekkorra, így még ez sem tudta megpezsdíteni az életet az udvaron. A sportnapi hangulat úgy egészében nem idézte a hagyományokat, talán kár volt változtatni a korábban már sikeres rendszeren. Vagy az is lehet, hogy ebbõl a mostani alkalomból tanulva mindenki ráébredt, hogy egy minden eddiginél elsöprõbb hangulatú és színvonalú Sportnapot is lehetne szervezni… Akár már most tavasszal…! Hajrá Magyarország, Hajrá Magyarok!

A sportnap Izgalommal vártuk október hetedikét, amikor a sportnapon összemérhettük magunkat a többi osztállyal. Ez volt az elsõ alkalom, amire új osztályközösségünk együttes erõvel készült. A napsütéses péntek reggel örömmel indultunk a megmérettetésre. A felvonulás után az elsõ versenyszám a pókfoci volt. Zsámoly szolgált kapuként mindkét térfélen. Feldobással kezdõdött a meccs, s a furcsa mozgású, négylábú pókok döcögve indultak a labda felé. Az elsõ félidõben inkább védekeztek a csapatok, de a másodikban már mindenki támadott, hevesen

ostromolták egymás zsámolyát. Nagyon szoros volt a mérkõzés. Ezután a zsinórlabda verseny következett. Nyugodtnak és ébernek kellett lennünk. Ez volt azonban a legnehezebb, mert nagyon izgultunk. Néha egy zsák bolhára emlékeztetett csapatunk. Végül az évfolyam váltóversenye következett. Összemértük erõnket, kitartásunkat és fegyelmezettségünket az ötödik bé osztállyal. A feladatok érdekesek és nehezek voltak. Elõször tálcán kellet mûanyag poharat szaladva szállítani, amivel nagyon sokat

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 45

(Black plate)

L

bajlódtunk, hisz minél hevesebben futottunk, annál inkább leesett a könnyû pohár. Aztán hokiütõvel lõttünk két bója (szerencsés esetben) közé. Legmulatságosabb próbatételünk az volt, amikor gumigyûrûvel társunk lábához kötöztük magunkat és így haladtunk,

É L E K S Z A K A D A

45

bukdácsoltuk a cél felé. A furmányos feladatok, a nehézségek és a sok nevetés még jobban összekovácsolták osztályunkat. Szabó Benedek 5.a

F.I.S.E.C. GAMES MADRID 2005. Idén nyáron volt a katolikus iskolák 57. nemzetközi versenye Spanyolország fõvárosában. Ebben az évben megint bõvültek a résztvevõk, nemcsak európai országok sportolói jelentek meg, mint tavaly, hanem a tengerentúlról is jöttek, Brazíliából és az Egyesült Államokból. Ezt a minden évben megrendezésre kerülõ játékot a franciák találták ki, hogy a második világháború után a gyerekeknek legyen valami, ami elfoglalja õket, hogy tegyenek valamit, ne csak csavarogjanak az utcákon. Még ma is õrzi a motivációs értékét, ezt magam is tanúsíthatom, hiszen ha egy fiatal sportroló elé állítanak egy lehetõséget, hogy kijuthat Máltára vagy Madridba, sokkal komolyabban veszi a dolgokat. Súly kerül az edzésekre, de ugyanakkor szívesebben is megy gyakorolni, ha maga elõtt látja az utazást egy új országba, ahol még nem járt. Függetlenül a sporteredménytõl, egy ilyen utazás felejthetetlen élmény mindenki számára! Az atlétikai versenyszámok hétfõtõl csütörtökig tartottak (júl.25-28),

de emellett maradt bõven idõnk, hogy a csodálatos spanyol királyi várost megtekintsük. A szállodánk a reptér mellett volt, ahonnan közvetlen buszok vittek és hoztak minket a belvárosba. Rengeteg barátot lehet itt szerezni, mind a magyarok, mind a külföldiek közül. Azt meg kell hagyni, hogy a legbarátságosabbak a portugálok, az olaszok és a spanyolok. Kicsit irigykedve néztem õket, ahogy a több százas létszámú csapatok bevonulnak a megnyitóünnepségre az egységes mezükben… Ellentétben a magyarokkal, akik alig voltak hatvanan… Sajnáltam, hogy tõlünk ilyen kevesen jöttek el, pedig biztos vagyok benne, hogy ha valaki komolyabban foglalkozna a válogatással, akkor háromszor ennyien jelenhettünk volna meg a magyar zászló alatt. Salacz Ádám 11.a

Salacz Ádám a 2005-ös FISEC versenyen Madridban magasugrásban 4 métert ugrott, és ezzel 1. helyezést ért el.

Pingvin1.qxp

46

L

2005.10.24.

9:32

Page 46

(Black plate)

É L E K S Z A K A D V A

Ezüstérem - három éves múlttal

Szeptember 17-én és 18-án rendezték az országos többpróba-bajnokságot a Puskás Ferenc Stadionban, ahol Kovács Norbert tanár úr a felnõtt tízpróbában volt érdekelt a TFSE színeiben. Elõzetes elvárásai között szerepelt az egyéni csúcs megdöntése valamint az éremszerzés. Szombaton 10 órakor kezdõdött a program a 100 méteres síkfutással. Szinte családi körülmények között zajlott a verseny, mivel kevés nézõ látogatott el erre az eseményre, inkább csak a versenyzõk edzõi, közeli hozzátartozói voltak jelen. Szurkolótábora egyedül csak a tanár úrnak volt, akik ,,Hajrá Norbi!" transzparenssel fogadták az éremesélyest. Az elsõ versenyszám megkezdése elõtt már gyülekeztek az esõfelhõk, elkezdett fújni a szél is. Ilyen körülmények között kezdõdött meg a 100 méteres síkfutás, ahol iskolánk tanára a második helyen ért célba. Ezután megjött az égi áldás, de nem halasztották el a versenyt, hanem zuhogó esõben is folytatódott távolugrással, súlylökéssel és magasugrással. Kovács Norbert négy szám után az összetettben a második helyet foglalta el. Aztán következett a nap gyilkos száma: a 400 méteres síkfutás. Itt tanárunk csak a harmadik legjobb idõvel vetette be magát a célba (szó szerint), de az összetettbeli második pozícióját meg tudta tartani az elsõ versenynap után. A második nap a 110 méter gáttal kezdõdött, ahol a legjobb idõeredményt érte el a TFSE versenyzõje. Vasárnap már nem esett az esõ, viszont csípõs, hideg szél fújt. Ez a késõbbi dobószámokban (diszkosz, gerely) meglehetõsen befolyásolta az eredményeket. A két dobószám között a rúdugrást rendezték meg, ahol a 4,4 méteres ugrás csak a második helyre volt elegendõ. Nem úgy a kilencedik, utolsó elõtti számban, ahol a legtávolabbra hajította gerelyét. Így továbbra is

magabiztosan õrizte a pontversenybeli második helyét 6443 ponttal, hiszen több mint 300 ponttal volt mögötte a harmadik helyezett, és az elsõ helyezettõl is 139 ponttal volt lemaradva. Számára a kitûzött cél az volt, hogy öt percen belül teljesítse az 1500 métert, és elérje az áhított 7000 pontot. A nagy küzdés meg is hozta gyümölcsét, ugyanis 4:56,87-es idejének köszönhetõen 7021 pontos egyéni csúccsal felállhatott a dobogó második fokára, és az idei júniusi budapesti bajnoki cím után újabb éremmel gazdagodott, méghozzá egy ezüsttel. Õt csak Skoumal György tanár úr unokaöccse, Skoumal Péter tudta megelõzni, aki egyéni legjobbját produkálva, 7309 ponttal, magabiztos versenyzéssel lett elsõ. Összegzésként elmondhatom, hogy büszkék lehetünk Kovács Norbert tanár úrra, hisz elõzetes célkitûzéseit teljesítette, s úgy érte el a második helyezést, hogy mindösszesen három éve ûzi ezt a sportágat. Csak így tovább!

Borsodi Zsolt

Pingvin1.qxp

2005.10.24.



9:32

Page 47

(Black plate)

F

H

É K E Z E T T

A B Z Á S

47

FÉKEZETT HABZÁS A szentimrés szappanopera

Egy apfényes, szép délelõtt két barátnõ beszélgetett az egyik ablakban.

Kár ,hogy Jocó éppen beteg. Azt kell mondjam, hiányzik.

Ugyan, ne drámázzatok! Inkább meséljük el ...nak a múltkori bulit! Igen! Kíváncsi vagyok!

Nos jó, szóval Jocó mellett ültem, és éppen gondolkoztunk, mit kéne játszani..

...amikor valaki bedobta, hogy olyan fejbe csapkodós izét játsszunk .

Fogalmam sem volt, mi az, de a többiek nagyon lelkesedtek, ezért én is.

Igen..ööö..Hú de klassz!

Jóóó az jóóóó!

Fejbenyomóós! Az a kirááááály!

Akkor most mi vaaan?

,Gyorsan pergett a játék, egész jó volt, szerencsére az én fejemre jó reflexeimnek köszönhetõen nem csapott senki.

Placcs!! Akkor azt a másikat kell fejbenyomni.

Fejbe kell csapni az újsággal azt akinek a nevét mondják ...hacsak az gyorsan nem mond egy másik nevet.

Egyszercsak Jocóra került a sor...

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 48

(Black plate)

48 Nem mondhatnám hogy el volt keseredve...

Enyim a pálya! Most aztán reszkessetek!

Dirr!! Egyet ide..

Durr!! egyet oda...

És meg is vónánk. Gyõzelem!!!

Utána volt még osztályok közötti vetélkedõ, majd kõkemény bulizás következett. Nekem bejött.

Nos hát ez történt. Legközelebb gyere el te is!

Óh, mekkora férfi...

Késõbb, az osztályteremben

Nos igen, de az a baj, hogy... Mi?... Ki... az ott?

Na és veled mi a helyzet, neked nem tetszik valaki?

Mi, hol? Nem látok ott senkit!

Fura ,elöbb még ott volt...

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 49

(Black plate)

49 És

kérek egy... Jaj, mit látok?

Az óra után a büfénél folytatódott az élet.

És a furcsaságok is. Komolyan lányok, mintha Ronit láttam volna, a fánkok közt...

Hirtelen új szereplõ lépett a színre

Ne hülyéskedj, nincs ott senki, szegény Ronit a nyári táborban való eltûnése óta nem látta senki.

Bocs lányok, szörnyen ciki,de nem szánna meg valaki egy kis kajával, az évfolyammisén a perselybe dobtam az összes pénzem...

Kõkemény duma, de bejön!

Kösz HammHammcupp..

Nyam nyam, böff, csámcsám Hé!

Hogyne, tessék, felezzük el az enyémet.

Nohátez a bélpoklos jól lenyúlta a kajádat!

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 50

(Black plate)

50 Pár nappal késõbb az udvaron ismét felbukkant nyurga barátunk. Klári és Móni le is ültették egy kis beszélgetésre.

Persely mi? Ha jól emlékszünk, aznap a misét is ellógtad.

Nem volt gyenge a szöveged, amikor a multkor úgy lenyúltad szegény Bari kajáját.

Jó vanna! Na, fátylat a múltra, legalább ismerkedjetek össze. Õ a barátnõnk, Bari.

A fiatal ember pedig Károly? Karcsi?

Hoppá! Megint látomásom van.

Karesz. Karesz, a vagesz. Ott figyelt pedig!

Lányok ott, ott!

Nincs itt senki ne paráztass Bari!

Na menjünk, lassan csöngetnek!

Figyelj én is láttam, te is láttad, ez már nem lehet képzelgés.

Nem értem. Lehet, hogy Roni hasonló furcsa körülmények között fog majd visszatérni hozzánk, mint ahogyan eltûnt?

Azt meghiszem... he he he...

Pingvin1.qxp

2005.10.24.

9:32

Page 51

(Black plate)

51 Rejtvény rovat I. Hogyan sikerült ennek a szegíny kislánynak pont ezt az ujját eltörnie? 1. Véletlenül. Valójában a kisujját akarta. 2.Kipróbálta, csukott szemmel, vajon eltalálja-e az ujját kalapáccsal. Sikerült. Ezt. 3. Egy kopasz bácsi beszólt a buszon. Õ visszaszólt. De a bácsi erõsebb volt.

II. Hány gyermek fért el ebben a telefonfülkében? 1. Nyolc. (Le is szakadt a polc.) 2. Kilenc. + Kis Ferenc 3. Tíz. Ez tiszta Kvíz!

Meglepõ és tanulságos rovat

III. Merre jártak ezek a szerencsétlenek? 1. A”Természet testközelbõl” élménytábor dagonya-lesõjén vettek részt. 2. Kisegítõ iskola nyári táborában “vakondosat” játszottak...szegények. 3. Normális gyerekek ezek, csak megjárták a Szent Imre gólyatáborát...

Tanár úr, biztosan elég lesz ez a két kisbalta, meg 24 óra hogy befejezzük? Bízz bennem fiam, hittel és kitartással oly sok minden lehetséges!

..És lõn újra nappal

Leszállt az éj...

Egész pofás lett!

Pingvin1.qxp

52

2005.10.24.

9:32

Page 52

(Black plate)