TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOK ADÓZÁSI KÖRNYEZETE ÉS ADÓTERHELÉSE AZ ÉLELMISZERGAZDASÁGBAN MOLNÁR BARNA dr. – GODA MÁTYÁS dr. Kulcsszavak: adózási alapelvek, adóverseny, társasági adó, adóteher, adókedvezmények. ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Megállapítható, hogy Magyarország sem vonhatja ki magát a nemzetközi trendekből és tendenciákból, adópolitikáját a modern adózási alapelvek figyelembevételével kell megalkotnia. Az egyensúly megőrzése és a hatékonyság mellett ez teret enged, sőt el is várható, hogy teljesüljenek többek közt a fenntarthatóság kritériumai. A mezőgazdaság egy olyan ágazat, amely kiválóan megfeleltethető a fenntarthatóság fő dimenzióinak, az adózás pedig – mint a nemzetközi példák is bizonyítják – a fenntarthatóság figyelembevételével lehetővé teszi, hogy akár egyedi módon kezeljük az agrárgazdaság megkülönböztetett szerepét. Egyben tehát eszközként is szolgálhat a döntéshozók számára, hogy ágazatonként, tevékenységenként, regionális vagy akár méretkategóriánként eltérő megközelítéseket alkalmazzanak. Ez különösen érdekes lehet, amennyiben a közvetlen támogatások leépítésére nagy nemzetközi nyomás mutatkozik. A vizsgált mezőgazdasági vállalkozások alapján megállapítható, hogy a hazai mezőgazdaság eredménytermelő képessége az utóbbi időben romlott, a 2005-ben megfigyelhető konszolidáció többnyire az elérhető támogatások eredménye. Hasonlóképpen csökkent az ágazat közteherviselő képessége is 2004-ig. A legtöbb adót a nagyobb méretű gazdaságoknál állapították meg, regionálisan az I. Közép-Magyarország Régió és II. Közép-Dunántúl Régió vállalkozásait terhelte magasabb adófizetési kötelezettség, közülük is általában az állattenyésztő és vegyes gazdálkodással foglalkozó vállalkozásokat. Az adóteher vizsgálatok rámutattak az adókedvezmények kiemelt szerepére, illetve látható volt, hogy ezáltal az adóterhelés addig megfigyelt trendje is megfordult. Ez a folyamat az abból élőket ért közvetlen negatív hatása mellett számos egyéb, a vidéket érintő kedvezőtlen hatást is előrevetít. A társasági adó kedvező mértéke a fiskális ösztönzőkön keresztül egyrészt kedvező hatást gyakorol a tőkeimportra, ugyanakkor a helyi adottságok kihasználásával, a hazai ágazatok versenyképessé tételével javulhat például a mezőgazdaság szociális foglalkoztató szerepe, környezetvédelmi kritériumokhoz kötött adókedvezmények bevezetésével javítható a környezeti állapot, megfelelő adópolitika alkalmazásával növelhető a piacképes árualap, amely gazdasági aktivitás révén javíthatja pozíciónkat. BEVEZETÉS
Magyarország adópolitikája az elmúlt időszakban jelentős változásokon esett át.
A rendszerváltás, valamint az európai uniós csatlakozás alapjaiban érintette az állami bevételek legjelentősebb forrását kitevő területet. A társasági adózásra te-
Gazdálkodás 51. évfolyam 20. különkiadás kintettel a folyamatot leginkább az adókulcs csökkenése, az adóalap szélesítése és a kedvezmények szűkítése jellemezte. A változások azonban korántsem értek véget. Az adórendszer a 21. század elején olyan további kihívásokkal találta magát szemben, mint a nemzetközi megfelelősség, a versenyképesség, a fenntarthatóság és a 2007-2013-as időszak feladatai. Vizsgálatainkban arra keressük a választ, hogy milyen módon vértezhető fel a hazai adórendszer annak érdekében, hogy az egyidejűleg több oldalról jelentkező elvárásoknak megfeleljen. E cél eléréséhez elemzésre kerülnek a hazai adórendszer mozgásterét meghatározó gazdasági folyamatok, az Európai Unió adópolitikájának alakulása, illetve a tagállami adóügyi szuverenitást befolyásoló brüsszeli elképzelések. Emellett a vizsgálatok kiterjednek a globalizációs folyamatokra válaszként megfogalmazott liszaboni stratégiára, a fenntarthatóság biztosítását szolgáló adóügyi lehetőségekre. A nemzetközi tőkemozgások, befektetések irányát nagyban meghatározza az egyes országokban működő fiskális politika, az adózás viszonyai. A tőke megtérülése mellett lényeges szempont a tulajdonosok jövedelmeikhez való hozzáférésének körülményei, amelynek számszerűsítésére első megközelítésben a vállalkozások adóterhelésének megállapítása nyújthat alternatívát. Az egyes vállalkozási formákra, az eltérő gazdasági tevékenységekre bizonyos szempontból más elszámolási szabályok vannak érvényben. A mezőgazdaság kedvezőtlen adottságait (pl. az eltérő kockázatot, az alacsonyabb jövedelmezőséget) a szabályozórendszer alacsonyabb adókulcsokkal, illetve különféle adókedvezményekkel igyekszik kompenzálni. A kedvezmények azonban eltérően jelentkeznek az egyéni és a társas vállalkozások vonatkozásában. A vizsgálatokból nyert adatok elemzésével bete-
99 kintést nyerhetünk az élelmiszergazdasági vállalkozások jövedelmi viszonyaiba és adózási gyakorlatába is. A vizsgálatok célja kettős: egyrészt a hatályos adókulcsok figyelembevételével megállapítani, hogy Magyarország hol helyezkedik el a napjainkban sokat emlegetett, sokszor a globalizációs hatások közé sorolt adóversenyben, amely a nemzetközi tőkemozgások egyik legfontosabb hatótényezője, másrészt számba venni azokat a jellemző mutatószámokat és rátákat, melyekkel a vállalkozások országonként eltérő társasági jövedelem adóterheit összevethetjük. ADÓPOLITIKA, ADÓZÁSI ALAPELVEK
A fiskális politika az adózáson keresztül avatkozik be a gazdaságba. Alkotmányunk (1) szerint a Magyar Köztársaság minden polgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Az adózás alkotmányos elveinek arra a kérdésre kell választ adnia, hogy milyen célok érdekében milyen feltételekkel adóztasson az állam. Az alkotmányból levezethető általános alapelvek (mint általánosság, egyenlőség, arányosság) mellett olyan elvárások is jelentkeznek az állami szabályozás rendszerével szemben, mint az igazságosság, olcsóság és kényelem. A nemzetközi szinten is ismert klaszszikus alapelvek mellett az adórendszer fejlődésével új alapelvek és célok is megjelentek, úgy mint az - arányos közteherviselés, méltányosság; - gazdasági fejlődés támogatása; - jövedelem nivellálás; - foglalkoztatás elősegítése; - létminimum adómentessége; - ne ösztönözzön adóelkerülésre, - versenysemlegesség; - ne legyen piactorzító hatása (2,3).
100
MOLNÁR – GODA: Társas vállalkozások adózási környezete
A felsorolt adózási alapelvek alkalmazása mellett az egyes országok arra törekednek, hogy gazdasági szempontból optimális adórendszert építsenek ki. Herich (4) és munkatársai szerint a jó adórendszer ismérvei közt olyan jelzőket találunk még, mint: egyszerű, semleges, igazságos, konzisztens, stabil és kiszámítható. Az adórendszerekkel szemben támasztott további követelmény lehet még, hogy legyen védhető, rugalmas, olcsó, ugyanakkor egyértelmű is (5). Az adórendszer alkalmazhat viszont korrekciókat, Szigeti szerint (6) „torzításokat”. A torzítás, ha adókikerülés formájában jelenik meg, nyilvánvalóan nem előnyös. Létezik azonban korrektív, azaz javító szándékkal alkalmazott torzítás, ahol például a környezeti szempontból kedvezőbb eljárást kevésbé adóztatja az állam. Az optimális adózás elméleti ajánlásai azonban nem minden esetben alkalmasak a gyakorlatba történő átültetésre. Különösen így van ez a mezőgazdaság esetében, ahol leggyakrabban ellentétes a keresleti és a kínálati struktúra szerkezete. Mizik szerint (7) az optimális adózás kritériumainak nem felel meg a magyar adórendszer, leginkább a túlzott újraelosztás és a munka keresleti oldalát sújtó magas terhek miatt. Az adók kivetése akkor tartható jogosnak, ha valamely állami funkció megvalósítását mozdítja elő, egyébként az adózók jogtalan tehernek értékelik. Az adózás rendszerét a fentiek szerint tehát a mindenkori közgazdasági körülményeknek kell megfeleltetni. Összehangolni a költségvetési és az adófizetői kör elvárásait az adott gazdasági helyzetben. A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI KÖRNYEZET
A Millennium beköszöntével, a nemzetközi verseny részeként, Európát több oldalról érő kihívások gazdasági mechanizmusai és szabályozórendszerei felülvizsgálatára késztették. 2000 márciusában
a lisszaboni csúcs alkalmával az akkor még 15 tagállamot számláló EU állam és kormányfői az alábbi stratégiai küldetésnyilatkozatot tették a Közösség vonatkozásában: „A világ legversenyképesebb és a legdinamikusabb tudásalapú társadalmaként a fenntartható gazdasági növekedést alkalmazva, több és jobb munkahelyet teremtve erősíteni a szociális kohéziót.” A „Lisszabon-stratégia” néven ismertté vált program, amely több, egymástól független megközelítést tartalmaz, tehát a versenyképességet helyezi a középpontba, amelynek alapját a gazdasági növekedés fenntartásában láttak biztosítottnak (8). Kok szerint (9) nagyobb növekedést és több munkahelyet csak az egymással szoros kapcsolatban álló kezdeményezések és szerkezeti változások sorának az Európai Unión belüli összehangolt végrehajtásával lehet elérni. A szerző kiemeli a tudásalapú társadalmi fejlesztéseket, a belső piac kiteljesedésének fontosságát, az üzleti légkör vonatkozásában az új vállalkozások gyors beindításának elősegítését, a vállalkozásokat támogató környezet kialakítását, az adminisztrációs terhek csökkentését, illetve mindennek fenntartható alkalmazását. A fenntarthatóságelmélet olyan megközelítést jelent, amelyet a különféle politikák terén a tervezéstől a megvalósításig célszerű figyelembe venni. Tíz évvel a Rió és harminc évvel Stockholm után, 2002-ben Johannesburgban megtartott harmadik fenntarthatóságról rendezett világkonferencián a korábbi környezetvédelmi koncepció később erősen összefonódott a gazdasági szektorokkal, majd a szociális kérdésekkel. A fenntartható fejlődés három alappillére, vagyis a környezeti, gazdasági és szociális dimenziók most már egymást kiegészítve jelentek meg. Johannesburg elsődleges érdeme, hogy tudatosította a kormányokban, az üzleti és gazdasági szférában, illetve a civil társadalomban, hogy a fenntartható fejlődés koncepciója szerint kell gondolkodni és cselekedni (10).
Gazdálkodás 51. évfolyam 20. különkiadás A globális kihívások leküzdésében – mint például a globalizálódó gazdaság és piaci verseny, a globális felmelegedés, a szegénység és éhezés leküzdése –, Szlávik és Csete M. szerint is a fenntarthatóság jelentheti a megoldást. Ezt megerősítik az ENSZ világrendezvényei, valamint az EU határozatai is (11). Eszerint valamennyi szabályozórendszerbeli elemnek alakításakor ezen szempontokra célszerű alapozni, tehát az adópolitikának is ezeket figyelemmel tartva kell megalkotnia XXI. századi irányvonalát. Az élelmiszergazdaság adózási kérdései kapcsán különösen aktuális lehet a fenntarthatóság elemeinek vizsgálata. Csete szerint (12) „a tényleges hazai helyzet, az EU törekvések, a globalizáció eseményei, valamint az eddigi kutatások alapján nyugodtan állítható, hogy az egyes politikák jövőjében a fenntarthatóság rendszerbe ötvözött érvényesítésekor a legfontosabb a szinergikus hatás. Ennek meg kellene jelennie minden szinten (lokális, regionális, globális); minden dimenzióban (természeti környezet, társadalom, gazdaság), úgy a termelési gyakorlatban, mint a fogyasztásban (lakossági és termelői fogyasztás), valamennyi szereplő vonatkozásában (egyének, vállalkozók, közösségi szervezetek, politikusok).” Minden egyes tagállam és a csatlakozó országok nagy része elfogadta a fenntartható fejlődési stratégiákat. Számos stratégiában kiemelt helyen szerepel a környezetvédelmi dimenzió. Napjainkban így például egyre több szó esik az úgynevezett ökoadókról, a környezetvédelmet szolgáló adókról, amelyek segítségével az adórendszer a fenntarthatóságot, a fenntartható fejlődést szolgálja. Johansson és SchmidtFaber szerint számos EU tagország alkalmaz ún. „zöld adó reformokat”. Ezen reformok alapvető elgondolása az, hogy a környezetvédelmet terhelő tevé-
101 kenység adóját növeljék a munkajövedelmek adójának csökkentésével egyidejűleg, oly módon, hogy a vállalkozásokat érintő teljes adóteher növekedését elkerüljék. További kettős haszon: a környezeti károk csökkenése mellett az alacsonyabb munkaerőköltségeknek köszönhetően jelentkező magasabb szintű foglalkoztatás (13). Az adórendszeren keresztül bizonyos ágazatok, termelési módok helyzetbe hozása így tehát már a szociális dimenzióra utal. Magas környezetvédelmi adóbevételek azonban nem mindig fejezik ki az adott tagország környezetvédelmi elkötelezettségét. Sokhelyütt egyszerű adóbevételi forrásként alkalmazzák őket, környezetvédelmi elvárások nélkül. Környezetre kifejtett hatása természetesen így is kedvezőnek ítélhető, de a tényleges célok szemléletformáló hatása azonban jóval kisebb (14). Az EU adóügyi stratégiájában emellett kiemelt szerepet kap az adóügyi harmonizáció. Ez egyrészt indokolható azzal, hogy a közös nemzetközi fellépéshez egységes struktúrák szükségesek, másrészt mivel a legutóbbi EU bővítés alkalmával a korábbinál még szélesebb körű és változatosabb adórendszerek jelentek meg a Közösségen belül. Ezek összehangolása a belső működés biztosításához komoly erőfeszítéseket igényel. Az adózás két nagy területén a harmonizáció nem egyforma sebességgel folyik. Előrehaladott a közvetett adók (ÁFA1) vonatkozásában, nehézkesebben halad a közvetlen adók – mindenekelőtt a társasági és személyi jövedelemadók – harmonizálása. AZ EURÓPAI JÖVEDELEMADÓZÁS ÉRTÉKELÉSE
Az Európai Unió fiskális politikáját elemezve alapvetően leszűrhető, hogy az összes adóterhelés, mint a teljes adó- és járulékok összege a GDP viszonylatában egy 1
Általános forgalmi adó
102
MOLNÁR – GODA: Társas vállalkozások adózási környezete
magasabb szintet képvisel, amely jelentős mértékű jövedelem redisztribúcióra utal a nagyobb gazdasági centrumokkal (USA, Japán) való összehasonlítás során (1. ábra). A 2004-ben hatályos társasági jövedelemadó kulcsok az ’új tagállamok’ esetében 32%-kal voltak alacsonyabbak az EU-
15 tagállamok átlagánál (Magyarország esetében 49%). Az összesített, országcsoportonkénti kulcsok meglehetősen egyöntetű és látványos irányzatokat és különbségeket mutatnak (2. ábra). Ezzel együtt látható mindkét csoport elkötelezettsége az adókulcsok csökkentése irányába. 1. ábra
Adók GDP-hez viszonyított aránya az EU országokban, Norvégiában, az USA-ban és Japánban 1995, 2000 és 2004 (%)
Forrás: European Commission Directorate General Taxation And Customs Union, 2006.2 (15)
2. ábra Hatályos társasági adókulcsok átlagának alakulása a Közösségben, 1995-2005
%
40 39 38 37 36 35 34 33 32 31 30 29 28 27 26 25 24 23 22 21 20
38
38,1
37,8
35
35
34,7
30,6
30,4
30,2
36,7 33,9 29,6
35,9 33,3
35,3 33,8 32,1
29,7
29,4 27,4
1996
1997
1998
31,9
31,4 30,1
28,7 27,4
27,1 25,5
EU-15 EU-25 EU-10 NMS 1995
32,6
31,1
26,3
23,8 21,5 1999
2000
2001
2002
2003
2004
20,6 2005
Forrás: Matthias Mors: Is there a need for the harmonisation of corporation taxes in the EU. Tax harmonisation and legal Certainty in Central and Eastern Europe. Conference Vienna 2005
2 BE – Belgium, DK – Dánia, DE – Németország, EE – Észtország, EL – Görögország, ES – Spanyolország, FR – Franciaország, IE – Írország, IT – Olaszország, CY – Ciprus, LV – Lettország, LT – Litvánia, LU – Luxemburg, MT – Málta, CZ – Csehország, SK – Szlovákia, SL – Szlovénia, PT – Portugália, PL – Lengyelország, AT – Ausztria, SE – Svédország, FI – Finnország, UK – Egyesült Királyság, NL – Hollandia, HU – Magyarország
Gazdálkodás 51. évfolyam 20. különkiadás ADÓRÁTA VIZSGÁLATOK, AZ IMPLICIT ADÓRÁTA A gazdasági szervezetek adóterhének megállapítását nagyban meghatározzák az adókulcsok, azonban az adózási szabályok összetettségére tekintettel jelentős különbségek állhatnak elő ehhez képest a tényleges adóteher kiszámításakor. Ilyen jellegű vizsgálatok eredményei viszont korlátozottan állnak rendelkezésre és az összehasonlíthatóságukat is nehezíti az eltérő kalkulációs sémák alkalmazása. A társasági adó kulcsa is keveset árul el, vallja Hetényi is az effektív adóteherről. A 2005. évben a közepes és nagyvállalatokra vonatkozó adóterhelési adatok esetében sajnos szintén nem ismert a módszer (17) (1. táblázat). A tényleges adóterhelést számíthatjuk az elmúlt időszakban készült kimutatásokból, illetve felállíthatunk olyan modelleket, amelyek bizonyos faktorok figyelembevételével (Pl.: tagországi szabályok, adómentességek, adókedvezmények, finanszírozás forrásai, helyi adók, stb.) kalkulálnak jövőbeni várható effektív adóterheket. Egyes irodalmi források a makrogazdasági számokból nyert adatokat implicit adórátának, míg a mikro-, azaz vállalkozás szintű adatokból nyert adóterhelési mutatókat effektív adórátának nevezik (18). Más források aszerint különböztetik meg az implicit és effektív adórátákat, hogy a múlt adataiból készült feldolgozásokat eleve implicit adómegközelítésnek, míg a jövőben várható különféle modellek alapján számszerűsített adóterheket effektív adóráta modellekként definiálják. Emellett az is előfordul, hogy a makroadatokból származtatott trendeket múltbeli mikroadatok elemzésével próbálják igazolni (19). Az implicit adóráta vizsgálatokban a társaságoknál képződött jövedelmeket terhelő adókból származó bevételeket vetítik különféle, a társaságok által előállított jövedelemalapokra, amelyek lehetnek különféle eredménykategóriák (pl.: az adózás előtti eredmény, szokásos vállalkozói eredmény stb.), illetve kapott kamatok, osztalékjövedelmek stb. A vállalati jövedelem implicit adórátái általában alacsonyabb szintet képviselnek a hatályos adókulcsoknál. Az implicit ráta ugyanis tartalmazza az adóalap módosító tényezőket, valamint az egyes cégek adóminimalizálási törekvéseit, bizonyos esetekben a különféle adókedvezményeket (pl. szektorális adókedvezmények). Mikroindikátorokból, azaz a társasági beszámolókból származó adatok felhasználásával nyert nemzetközi mutató is rendelkezésre áll az adóterhelés közvetlen bemutatására. A Bach3-adatbázisnak köszönhetően az egyes országokban4 eltérő módon
3
Bank for the Accounts of Companies Harmonised. (20) 4 AT, BE, DK, FI, FR, DE, IT, NL, PT, ES
103 (reprezentatív felmérések, statisztikai kérdőívek, központi adatgyűjtések) szerzett információk segítségével léteznek olyan pénzügyi beszámolókból származtatott adatok, melyek bizonyos korlátozásokkal, de alkalmasak következtetések levonására. A vállalkozások beszámolóinak felhasználásával nyert adóráta mutató (ITR Bach), ahol a számított adót az adózott eredmény és a számított adó összegére vetítik, természetesen eltér a nemzeti számlákból (makroadatokból nyert) levezethető implicit adóráta mutatótól (ITR NA). Görzig- és SchmidtFaber (21) által német vállalkozások és nemzeti számlák összevetése alapján megszületett egy a nemzeti számlák eredmény levezetéséhez hasonló módon számított, azt közelítő adóráta is (ITR Bach (NA)), amelynél a mutatóban a számított adót a teljes működésből származó bevétel, az anyagi-, személyi jellegű- és egyéb ráfordítások, valamint a pénzügyi eredmény eredőjére vetítik. A fentiek felhasználásával az egyes EU országokra kalkulált különféle adóterhelést kifejező mutatókat a 3. ábra foglalja tehát össze.
A MAGYARORSZÁGI VÁLLALKOZÓI JÖVEDELEMADÓZÁS A magyarországi vállalkozói jövedelmek társasági adóterhelése – mint korábban is láthattuk – az elmúlt időszakban nemzetközi viszonylatban is versenyképesnek ítélhető volt, még az egyébként jellegzetesen magyar iparűzési adót figyelembe véve is (2. táblázat). Rontja viszont a pozíciót az osztalékra megállapított adó, illetve a 2006-ban napvilágot látott módosítási elképzelések. A magyarországi adórendszer a rendszerváltás óta több jelentős átalakuláson és reformfolyamaton esett át. A már említett általános nemzetközi trendeknek megfelelve a hatályos társasági adókulcs folyamatosan csökkent, részint azért, hogy a nemzetközi tőkevonzó képessége az országnak fennmaradjon, illetve javuljon, nem utolsó sorban pedig azért, hogy általa az adókikerülést is csökkentsék. Az adókulcsok csökkentésével egy időben általában szélesítik az adóalapot, amelyre általában több nemzetközi pénzügyi szervezet is felhívja a figyelmet az egyensúly fenntartása érdekében (24). A magyar agrárium a vidék életében betöltött szerepe, multifunkcionalitása, valamint a kedvező ökológiai adottságok révén még mindig komoly jelentőséggel bír a nemzetgazdaságon belül, a GDP-n belül képviselt alacsony részaránya ellenére.
104
MOLNÁR – GODA: Társas vállalkozások adózási környezete 1. táblázat Adókulcs és adóteher
Ország Törvényes adókulcs Effektív adóteher USA 39 38 Kanada 34 39 Japán 42 34 Egyesült Királyság 30 21 Németország 38 37 Svédország 28 12 Kína 24 146 Forrás: Hetényi István: Az adórendszerek fejlődésének tendenciái az OECD-országokban. Pénzügyi Szemle. 2006/1 sz. Budapest, 2006
3. ábra Adóterhelést kifejező ráták egyes EU országok viszonylatában ITR NA
ITR BACH
ITR BACH NA
5
EU Hatályos adókulcsok
70
60
50
40
% 30
20
10
0 1995.
1996.
1997.
1998.
1999.
2000.
2001.
2002.
Forrás: Claudius Schmidt-Faber: An implicit tax rate for non-financial corporations: definition and comparison with other tax indicator. Working Paper nْ 5/2004. EC, 2004
2. táblázat Hatályos társasági adókulcsok, illetve az alapján felállított sorrend a helyi adókat is figyelembe véve Ország CY CZ EE HU LV LT MT PL SI SK 2003 (%) 15 31 26 19,6 19 15 35 27 25 25 Sorrend 1. 7. 5. 3. 2. 1. 8. 6. 4. 4. 2004 (%) 15 28 26 17,7 15 15 35 19 25 19 Sorrend 1. 7. 6. 2. 1. 1. 8. 3. 5. 4. Forrás: Martin Finkenzeller, Christoph Spengel: Measuring of the effective levels of company taxation int he new member States: A quantitative analysis. Working Paper nْ 7/2004.EC, 2004 _____________________________________________ 5
Görögország, Luxemburg, Írország, Egyesült Királyság kivételével
Gazdálkodás 51. évfolyam 20. különkiadás
105 4. ábra
Adóbevételek megoszlása Magyarországon Személyi jövedelemadó
Társasági adó
ÁFA
2500
2000
Mrd Ft
1500
1000
500
0 1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2005
Year
Forrás: Herich Gy. – Horváth S.: Adótan. Penta Unió Oktatási centrum, REPROFLEX KIADÓ. Pécs, 2005. Mizik T.: Magyarország és az Európai Unió adórendszere - különös tekintettel a mezõgazdaságra. Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet. Budapest, 2003 A rendszerváltozást megelőzően az adófizetés az állami vállalatokon és szövetkezeteken nyugodott, a jövedelemadót ők fizették meg. Az 1988-as adóreformmal bevezették a vállalkozási nyereségadót, amelyben azok a vállalkozások, amelyek 3 millió forint feletti adóalapra tettek szert, 50%-os adót fizettek, ez alatt az adó 40%-os volt. 1992ben lezajlott új törvényalkotással már társasági adóról beszélhetünk, azonban egészen 1994-ig az adókulcs változatlanul 40% volt. 1994-ben bekövetkezett 4 százalékpontos csökkenés az utolsó kisebb mértékű kiigazítást jelentette, ugyanis az 1995-től hatályos törvény szakított azzal a korábbi évtizedekben uralkodó hagyománnyal, hogy viszonylag magas elvonás mellett a vállalkozók egy meghatározott körének kedvezmények révén viszszajuttatták a számított adó jelentős részét, ezáltal felülről vezérelten jelentős jövedelemátcsoportosítást idézve elő. Az 1988. évi IX. tv. még 80% adókedvezményt biztosított a kulturális, egészségügyi és sporttevékenységet folytató vállalkozásoknak; 40% adókedvezmény illette meg a mezőgazdasági, erdőgazdasági, élelmiszeripari, élelmiszer-kiskereskedelmi tevékenységből származó eredményt, emellett a külföldi tőkebefektetések, különösen egyes preferált tevékenységek kaptak jelentős kedvezményeket. 1995 januárjától osztott kulcsot kellett alkalmazni: az új szabályozással a vállalkozásban hagyott jövedelemre 18%-os adót írtak elő, míg a kiosztott jövedelemre ezen kívül 23%-os adót kellett fizetni. 1995-ben a Kormány azzal számolt, hogy
ugyan a társasági adóbevételek apadnak, viszont az újabb befektetésekben, beruházásokban megtérül az állam nagyvonalúsága. Megmaradt egyes kiemelt térségek adókedvezménye, bizonyos exportösztönző tevékenységek kedvezménye, illetve a környezetvédelmi törvényben előírt céltartalékképzés is adókedvezményt élvezhetett (25). Az 1995-ben bevezetett társasági adókulcs egészen 2004-ig állta az idő próbáját, amikor további 2%-os csökkentéssel igyekeztek az országot a befektetők számára még vonzóbbá tenni, amely a költségvetés bevételi oldalán 40 milliárd forintos bevételkiesést jelentett (26). A kapott, realizált osztalékot 20%, illetve 35%-os mértékű osztalékadó terhelte 2005-ben. Az ezredforduló után és az EU csatlakozásig különböző beruházás élénkítő kedvezmények voltak érvényben, amelyek közül néhány hatása meghatározott feltételekkel bizonyos ideig még érvényesül. 2010-ig a 10 milliárd forintot (kedvezőtlen adottságú térségben 3 milliárd forintot) meghaladó beruházások után vehető igénybe térségi adókedvezmény. A kis- és közepes vállalkozások a fejlesztéseikhez igénybe vett hitelek után kaphatnak kamattámogatást (27). A magyar adórendszer legfontosabb elemei harmonizáltak az EU adójoggal. Magyarországon a társasági adó kulcsa 2004-ig 18%, azt követően 2006-ig 16%, majd 2006 negyedik negyedévétől 4 százalékos különadó került átmenetileg bevezetésre (28).
106
MOLNÁR – GODA: Társas vállalkozások adózási környezete
Az APEH (pénzforgalmi szemlélet) adatai alapján 2004-ben érdemben javult a mezőgazdaság jövedelempozíciója: nőtt az üzemi tevékenység eredménye, csökkent a vesztesége, aminek következtében az adózás előtti eredmény közel 25 Mrd forintos mértékben javult. Az áthúzódásokat, azaz a 2004. év javára 2005-ben kifizetett támogatásokat figyelembe véve a helyzet még kedvezőbb. A reális megítéléshez azonban hozzátartozik, hogy a támogatási eljárás miatt a gazdaságok pénzügyi, likviditási problémákkal küzdöttek 2004 folyamán, s a javuló pozíció is rendre elmaradt az EU gazdálkodóinak eredményétől (29). A mezőgazdaság adóterhei az Európai Unió több tagállamában általában alacsonyabbak, mint a többi szektoré (30). Ez azonban, nem az adókulcsoknak, hanem leginkább a különböző mezőgazdasági adókedvezményeknek köszönhető. A társas vállalkozások adófizetési kötelezettsége ott is általában magasabb, mint az egyénieké (pl.: Ausztriában) (31), de előfordult az is, például Németországban, hogy a mezőgazdasági vendégmunkások munkabérterheit nem kellett befizetni az állam felé 2007-ig, amely révén komoly versenyelőnyhöz jutottak az onnan érkező termékek. A kibővült Európai Unió egyes országaiban, mint például Lengyelországban, a mezőgazdasági alaptevékenység egészében adómentesnek minősül (32).
ANYAG ÉS MÓDSZER
A hazai élelmiszergazdaság adóterhelésének megállapítására szolgáló primer adatok azon kettős könyvvitelt vezető mezőgazdasági társas vállalkozásoktól származnak, amelyek az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) számára szolgáltatnak vállalatsoros beszámoló- és bevallás adatokat. Az adatok feldolgozásakor többféle, a vizsgálati céloknak megfelelő szűkítést végeztünk. A mezőgazdaságra irányuló vizsgálatok bázisát számszerűleg évente 8-11 ezer mezőgazdasági vállalkozás alkotta, amelyekből különféle szűrőfeltételekkel azok a vállalkozások kerültek kiválasztásra, amelyekből a gazdasági szervezetek adóterhelésére lehet következtetni. A vizsgálatok a 2001-2005. évekre terjedtek ki. A vizsgált öt év esetében azoknak a vállalkozásoknak adatai kerültek feldolgozásra, amelyek számított adóalapja pozitív volt, és amelyek egyben pozitív adózás előtti eredményt is elértek (országos II. adatsor). Erre azért volt szükség, mivel az adóterhelés a számított adó, illetve az adózás előtti eredmény hányadosaként kerül megállapításra, tehát a negatív számok okozta torzítás így elkerülhető. Az egyes években számosságukat tekintve hasonló nagyságrendben, de a gazdaság ciklikussága miatt természetesen nem mindig
ugyanazok a vállalkozások szolgáltatták az adatokat. A vállalkozások üzemméret szerinti feldolgozására a korábban alkalmazott módszerektől eltérő csoportosítást alkalmaztunk, mivel a KKV törvény6 szerinti vállalkozás szegregáció nem igazán tükrözné a hazai hasonló jellemzőket mutató vállalkozások csoportosítását, illetve a finanszírozási gyakorlat is ettől eltérő megközelítést követ. Az egyes csoportok megalkotása a rendelkezésre álló árbevétel adatok alapján történt. A vállalkozások a megyekódok7 alapján kerültek besorolásra az egyes régiókba a feldolgozás során, amely az esetleges regionális eltérések kimutatásául szolgált. Emellett tevékenység kódok alapján vizsgáltuk a mezőgazdasági vállalkozásokat aszerint, hogy növénytermeléssel, állattenyésztéssel, vagy esetenként mindkettővel – tehát vegyes tevékenységgel – foglalkoztak. Az országos II. adatsor vonatkozásában, illetve az abból egyes szempontok alapján csoportosított vállalkozások esetében elemzésre kerültek a forgalmi adatok, egyes eredménykategóriák, amelyek megalapozzák az adóterhelés vizsgálatok magyarázatait. Végül az adófizetési kötelezettség adózás előtti eredményre vetített hányadosaként meghatározásra kerültek az egyes vizsgálati kategóriák adóterhelése, illetve azok alakulása
6
A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (KKV tv.) szerint középvállalkozás az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg. Kisvállalkozásnak az a vállalkozás minősül, amelynek az éves nettó árbevétele, vagy a mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg és a foglalkoztatottainak átlagos állományi létszáma 50 fő alatt van. Mikrovállalkozás az a vállalkozás, amelynek az éves nettó árbevétele, vagy a mérlegfőösszege 2 millió eurónak megfelelő forintösszegnél nem több és a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma 10 fő alatt van. Nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat, közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati jog alapján – külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25 százalékot. 7 Megyekód: 02-Baranya; 03-Bács-Kiskun; 04Békés; 05-Borsod-Abaúj-Zemplén; 06-Csongrád; 07Fejér; 08-Győr-Moson-Sopron; 09-Hajdú-Bihar; 10Heves;11-Komárom-Esztergom;12-Nógrád; 13-Pest (Budapest); 14-Somogy; 15-Szabolcs-Szatmár-Bereg; 16-Jász-Nagykun-Szolnok; 17-Tolna; 18-Vas; 19Veszprém; 20-Zala. Régiók: I.Közép-Magyarország-13; II.KözépDunántúl-7,11,19; III.Nyugat-Dunántúl-8,18,20; IV.Dél-Dunántúl-2,14,17; V.Észak-Magyarország5,10,12; VI.Észak-Alföld-9,15,16; VII.Dél-Alföld3,4,6.
Gazdálkodás 51. évfolyam 20. különkiadás 2000 és 2005 közötti években. Az elvégzett elemzést követően a tényleges adóteher megállapításához további adalékul szolgált a vállalkozások által igénybe vett társasági adókedvezmények figyelembevétele is, amelyek további következtetések levonását tették lehetővé. A mindezek figyelembevételével megállapított adóteher azonban továbbra sem tekinthető a vállalkozásokat érintő teljes adóterhelés kimutatásának, ugyanis nem képezték elemzés tárgyát az osztalékjövedelmek adóterhelése – adathiány következtében –, valamint a helyi iparűzési adókötelezettség vizsgálata sem, bár annak hatása az adóalap megállapításánál már jelentkezik.
MEZŐGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG ADÓTERHELÉSÉNEK VIZSGÁLATA
A vizsgálatba vont mezőgazdasági vállalkozások számának alakulását az 5. ábra szemlélteti. Az ábrán jól látszik, hogy a 2003-ban és 2005-ös évben látható megtorpanás ellenére emelkedett az összes vizsgált vállalkozások száma. Közülük átlagosan 54-59% volt képes pozitív adózás előtti eredményt produkálni. Az is látszik, hogy az egyes vizs-
107 gált célcsoportok aránya az összes vállalkozáson belül nem nagyon változott. A vizsgálatok szempontjából fontos, hogy a pozitív adóalappal rendelkező vállalkozások száma csakúgy, mint a pozitív adóalap mellett az adózás előtti eredménye szempontjából is nyereséges mezőgazdasági vállalkozások száma az összes vállalkozások számához hasonló trendet követett. Igaz ugyan, hogy míg 2001-ben az összes vizsgált mezőgazdasági vállalkozás 38%-a produkált pozitív adóalapot, illetve volt nyereséges, addig 2003-ra ez az arány 33%, illetve 32%-ra csökkent. Ugyanakkor 2004-től ismét növekedett (37%, illetve 36%-ra). A 3. táblázat tartalmazza a vizsgálatba vont pozitív adóalappal és adózás előtti eredménnyel rendelkező mezőgazdasági vállalkozások gazdálkodásának eredményességére, illetve az őket terhelő társasági adóra vonatkozó számítások eredményeit. 5. ábra
Vizsgálatba vont mezőgazdasági vállalkozások számának alakulása Összes vizsgált vállalkozás
Pozitív adózás előtti eredményt elérők
Országos I.
Országos II.
12100 11700 11300 10900 10500 10100 9700 9300 8900 8500 8100 7700 db 7300 6900 6500 6100 5700 5300 4900 4500 4100 3700 3300 2900 2500
11317 11220
8811
9432
7961 6324 4705
5089
5240
4143 3045
2975
3016
2926
2001
2002
Forrás: AKI adatok alapján saját számítás
3100
4075
6582 4308 4243
3035 2003
2004
2005
108
MOLNÁR – GODA: Társas vállalkozások adózási környezete 3. táblázat Pozitív adóalappal rendelkező nyereséges mezőgazdasági vállalkozások vizsgálati eredményeinek összefoglaló táblázata 2001 2001 2002 2002 2003 2003 2004 2004 2005 2005
Σ ÁTLAG Σ ÁTLAG Σ ÁTLAG Σ ÁTLAG Σ ÁTLAG
Adózás elötti eredmény 50 593 933 100,00% 16 775 100,00% 48 056 457 94,98% 16 424 97,91% 32 136 480 63,52% 10 585 63,10% 39 297 098 77,67% 9 643 57,49% 53 265 170 105,28% 12 554 74,83%
2001 2001 2002 2002 2003 2003 2004 2004 2005 2005
Σ ÁTLAG Σ ÁTLAG Σ ÁTLAG Σ ÁTLAG Σ ÁTLAG
Értékesítés nettó árbevétele 662 958 142 100,00% 219 814 100,00% 524 755 956 79,15% 179 342 81,59% 482 016 824 72,71% 158 767 72,23% 557 050 455 84,02% 136 699 62,19% 629 661 401 94,98% 148 400 67,51%
Számított adó alapja 42 941 119 100,00% 14 238 100,00% 29 456 961 68,60% 10 067 70,71% 22 305 437 51,94% 7 347 51,60% 28 954 345 67,43% 7 105 49,91% 40 199 693 93,62% 9 474 66,54% Tényleges adó teher 15,28
100,00%
11,03
72,19%
12,49
82,38%
11,79
77,17%
12,08
79,05%
Számított adó 7 728 764 100,00% 2 563 100,00% 5 299 472 68,57% 1 811 70,68% 4 014 380 51,94% 1 322 51,60% 4 632 702 59,94% 1 137 44,36% 6 431 994 83,22% 1 516 59,16% Gazdálkodók száma 3016 100,00% 2926
97,02%
3036
100,66%
4075
135,11%
4243
140,68%
Forrás: AKI adatok alapján saját számítás
A 3. táblázatból látható, hogy a vizsgált vállalkozások az évek előrehaladtával fajlagosan csökkenő forgalmat bonyolítottak 2004-ig, majd 2005-ben ismét emelkedett az árbevétel, de így is 32,49%-kal alatta maradt a bázisévnek számító 2001 forgalmának. Mivel ez a kategória nem tartalmazza az egyéb bevételeket, többek közt a támogatásokat sem, így ezek a változások arra utalnak, hogy ennek hátterében, az időjárás, a technológia, a piaci viszonyok negatív hatásai jelentkeztek. A vizsgált vállalkozások gazdálkodásának eredményességét figyelembe véve megállapítható, hogy a kumulált adózás előtti eredmény 2003-ban csökkent a leginkább. A 3100 gazdálkodó szervezet 36,41%-kal kevesebb eredményt produkált 2001-hez képest, viszont fajlagosan egy gazdálkodási egységre már 2004-ben jutott a legkevesebb eredmény. Akkor a 2001-es eredménynek csupán 57,49%-át produkálták a gazdaságok fajlagosan. 2005-ben már mind az összesített, mind a fajlagos mutató valamelyest javult, itt már a támogatások is éreztették hatásukat.
2002 kivételével egyre több gazdaság járult hozzá a társadalmi közös kiadások fedezetéhez a vizsgált körből. Ugyanakkor abszolút értelemben ezeknek a gazdaságoknak egyre kisebb lett az adóalapjuk. Ebben is a legnagyobb visszaesés 2003ban volt tapasztalható, amikor 2001-hez képes nagyjából ugyanannyi vállalkozás már csak a 2001-es kumulált adóalap 51,94%-át tudta realizálni, miközben – a fajlagos mutató 2004-ben tovább romolva – az egy gazdaságra jutó adóalap esetében kevesebb mint a felét, 49,91%-át adta a 2001-es év hasonló mutatójának. További változásokat hozott a cégek által fizetendő adó vonatkozásában, hogy 2004-ben a társasági adókulcsot 18%-ról 16%-ra mérsékelték. Amennyiben a vizsgált vállalkozások szemszögéből elemezzük az adófizetési kötelezettséget, megállapíthatjuk, hogy 2004-ben fajlagosan 55,64%-kal keletkezett kevesebb adófizetési kötelezettségük 2001-hez viszonyítva, miközben ugyanekkor az adózás előtti eredményük 42,51%-kal csökkent. Az előző évhez képest 13,99%-kal alacso-
Gazdálkodás 51. évfolyam 20. különkiadás nyabb adófizetési kötelezettség látható módon tehát nem csak az alacsonyabb adókulcsoknak köszönhető. Amennyiben a korábbi éveket jellemző 18%-os kulccsal vettük volna figyelembe a csökkenést, az 2003-hoz képest ugyan magasabb adófizetési kötelezettséget jelentett volna összességében, ugyanakkor azonban fajlagosan még így is 3,4%-os csökkenést eredményezett volna az előző évhez, 50,14%-os csökkenést pedig 2001-hez képest. Az országos II. adatsoron a számított adó és az adózás előtti eredmény hányadosaként kalkulált adóterhelést a vállalkozások mérete alapján, regionálisan, illetve szektorálisan is vizsgáltuk. GAZDASÁGOK MÉRETKATEGÓRIÁK SZERINTI ADÓTERHELÉSE
A mezőgazdasági tevékenységet folytató, kettős könyvvitelt vezető társas vállalkozások esetében számított adóter-
109 helés vonatkozásában, a vállalkozások mérete és adóterhelése között a 6. ábra alapján valamennyi kategóriára vonatkoztatható egyértelmű korreláció nem tapasztalható. Szembetűnő azonban, hogy az egymilliárd forint éves árbevételt meghaladó forgalmú cégek adóterhelése a vizsgált időszakban mindvégig magasabb volt a többi kategóriánál. Amennyiben az alapadatokat is tartalmazó 4. táblázat adatait vizsgáljuk, megállapítható, hogy az egy vállalkozásra jutó számított adó és adózás előtti eredmény is ebben a kategóriában volt a legnagyobb, bár a számosságot tekintve a legkevesebb vállalkozás tartozott ide. Azt is érdemes tehát megjegyezni, hogy az évenkénti átlag összes vállalkozás 3%-át kitevő vállalkozói kör a felmerült összes adófizetési kötelezettség évente átlag 36%-át szolgáltatta. 6. ábra
Az adóteher alakulása a pozitív adóalappal és adózás előtti eredménnyel rendelkező vizsgált mezőgazdasági vállalkozások vonatkozásában 2001-2005 között ÁB > 1 Mrd Ft
1 Mrd Ft < ÁB>100 mFt
100 mFt < ÁB > 10 mFt
ÁB < 10 mFt
18,00% 16,00% 14,00% 12,00% 10,00% 8,00% 6,00% 4,00% 2,00% 0,00% 2001
2002
Forrás: AKI adatok alapján saját számítás
2003
2004
2005
110
MOLNÁR – GODA: Társas vállalkozások adózási környezete 4. táblázat Mezőgazdasági vállalkozások méretkategóriák szerinti eredményei
Megnevezés ÁB > 1 Mrd Ft Vállalkozások száma (Σdb) Számított adó (Σ EFt) Számított adó/vállalk. (EFt) Adózás előtti eredmény (Σ EFt) Adózás előtti eredmény/vállalk. (EFt) Adóteher I. (%) 1 Mrd Ft < ÁB>100 mFt Vállalkozások száma (Σdb) Számított adó (Σ EFt) Számított adó/vállalk. (EFt) Adózás előtti eredmény (Σ EFt) Adózás előtti eredmény/vállalk. (EFt) Adóteher I. (%) 100 mFt < ÁB > 10 mFt Vállalkozások száma (Σdb) Számított adó (Σ EFt) Számított adó/vállalk. (EFt) Adózás előtti eredmény (Σ EFt) Adózás előtti eredmény/vállalk. (EFt) Adóteher I. (%) ÁB < 10 mFt Vállalkozások száma (Σdb) Számított adó (Σ EFt) Számított adó/vállalk. (EFt) Adózás előtti eredmény (Σ EFt) Adózás előtti eredmény/vállalk. (EFt) Adóteher I. (%)
2001
2002
2003
129 93 84 3 069 022 2 005 837 1 670 096 23 791 21 568 19 882 17 975 419 16 124 929 10 794 509 139 344 173 386 128 506 17,07% 14,53% 15,47%
2004
2005
107 105 1 293 315 2 011 049 12 087 19 153 9 964 561 14 663 151 93 127 139 649 12,98% 13,71%
939 763 727 859 916 3 823 818 2 414 012 1 509 009 2 151 426 3 024 992 4 072 3 164 2 076 2 505 3 302 25 817 333 24 215 522 14 035 654 19 363 375 27 133 012 27 494 31 737 19 306 22 542 29 621 14,81% 9,97% 10,75% 11,11% 11,15% 1 185 709 752 599 5 871 795 4 955 12,09%
1 212 742 829 613 6 698 590 5 527 11,09%
1 207 683 324 566 5 999 535 4 971 11,39%
1 654 990 940 599 8 195 322 4 955 12,09%
1 705 1 155 729 678 9 531 171 5 590 12,13%
763 126 172 165 929 386 1 218 13,58%
858 136 794 159 1 017 416 1 186 13,44%
1 018 151 951 149 1 306 782 1 284 11,63%
1 455 197 021 135 1 773 840 1 219 11,11%
1 517 240 225 158 1 937 836 1 277 12,40%
Forrás: AKI adatok alapján saját számítás REGIONÁLIS ADÓTERHELÉS VIZSGÁLATOK
Az adóterhelés számítások regionális vizsgálatakor megállapíthatjuk, hogy 2001-ben az országos számok általában 14-16% közötti értékeket mutattak, regionálisan viszonylag kiegyenlített szinten (7. ábra). 2002-ben az I. régió vállalkozásainak 16,21%-os szintjénél lényegesen alacsonyabb 9,15% és 11,09% között változott a többiek adóterhelése. 2003ban – részint emiatt – az I. régiónál megfigyelhető trendhez képest emelkedő tendenciának lehettünk tanúi, amelynek hátterében nem adóbefizetések növekedése, hanem az adózás előtti eredmény jelentősebb mértékű csökkenése állt. Az
I. régió esetében az ellentétes mozgás oka, hogy az enyhén csökkenő számított adófizetési kötelezettség mellett nem csökkent olyan mértékben az adózás előtti eredmény. 2004-ben tendenciájában hasonló folyamatok zajlottak, amely így hasonlóan csökkenő trendeket eredményezett mind regionálisan, mind országosan. Kizárólag a IV. régió esetében növekedett az adóterhelés. Hasonlóan 2005-ben is egy általános – bár növekvő – tendenciáról beszélhetünk, ahol viszont csak a VI. és VII régió tért el a többi régiónál tapasztalt mozgásiránytól, az országos átlag alatti adóterhelést elérve. A vizsgált időszak kumulatív adóterhelése szerint a legkevésbé terhelt V. ré-
Gazdálkodás 51. évfolyam 20. különkiadás gió, illetve a leginkább terhelt I. régió közti különbség 16,48%. Az országos kumulált átlagot (62,64%) meghaladó adóterhelés érvényesült az I. és II. régi-
111 ókban, míg általában az alatti adóterhelést találtunk az összes többi régió esetében (8. ábra). 7. ábra
A vizsgált mezőgazdasági vállalkozások fajlagos adóterhelésének regionális megoszlása és változásuk
2001
2002
2003
2004
2005
18 16 14 12 % 108 6 4 2 0 RÉGIÓ
RÉGIÓ
I.
II.
RÉGIÓ RÉGIÓ
III.
RÉGIÓ
IV.
RÉGIÓ
V.
RÉGIÓ
ORSZÁGOS
VII.
II.
VI.
Forrás: AKI adatok alapján saját számítás
8. ábra Az egyes régiókat érintő kumulatív adóteher alakulása a vizsgált mezőgazdasági vállalkozások esetében 2001
2002
ORSZÁGOS II.
15,27
11,02
RÉGIÓ VII.
14,84
9,15
RÉGIÓ VI.
14,69
10,85
RÉGIÓ V.
15,02
9,5
RÉGIÓ IV.
15,46
10,21
RÉGIÓ III.
14,69
11,09
RÉGIÓ II.
16,52
RÉGIÓ I.
16,16 0
10
2003 12,49
11,22
20
10,67
10,42
12,15 11,8
11,70
15,09 40 %
Forrás: AKI adatok alapján saját számítás
11,82
11,85
13,04
30
12,08
10,85
12,00
12,62
2005
11,29
11,21
11,02
16,21
11,78 11,73
11,77
9,69
2004
12,56 12,96
50
14,09 60
70
80
112
MOLNÁR – GODA: Társas vállalkozások adózási környezete
TEVÉKENYSÉG JELLEGE ALAPJÁN VIZSGÁLT REGIONÁLIS ADÓTERHELÉSEK
don a 2004-es év az állattartással foglalkozó gazdaságokban a II. régió kivételével az adóterhek emelkedését hozta. Amennyiben tevékenységek szerint vizsgáljuk az egyes régiók átlagos adóterhelését, a mellékletek alapján megállapíthatjuk, hogy az egyes évek során – az I. régió kivételével – az állattenyésztéssel foglalkozó vállalkozások átlagos adóterhelése jellemzően magasabb az egyes régiók átlagos adóterhelésénél 2001-2005. között. A vizsgált vegyes gazdálkodással foglalkozó mezőgazdasági vállalkozások fajlagos adóterhelése (11. ábra) 2001-et követően szintén az országos átlag felett alakult. Az állattenyésztő gazdaságokhoz hasonlóan, illetve ahhoz képest még egyértelműbben megállapítható, hogy a vizsgált évek során a vegyes gazdálkodást folytató gazdaságok átlagos adóterhelése mindvégig az egyes régiók átlagos adóterhelése felett alakult.
A növénytermeléssel foglalkozó mezőgazdasági vállalkozások adóterhelése, mint a 9. ábrából kiderül, nagyon hasonlóan alakult az Országos II adatok viszonylatában mért adóterheléshez. Amennyiben tevékenységek szerint vizsgáljuk az egyes régiók átlagos adóterhelését, a mellékletek alapján megállapíthatjuk, hogy az egyes évek során – az I. régió kivételével – a növénytermeléssel foglalkozó vállalkozások átlagos adóterhelése valamennyi esetben alacsonyabb az egyes régiók átlagos adóterhelésénél 2001-2005 között. A vizsgált állattenyésztéssel foglalkozó vállalkozások adóterhei (10. ábra) 2002-ben és 2003-ben az országos átlag alatt alakultak, a többi vizsgált évben az országos átlagokhoz közelebbi-, illetve a feletti értékeket vettek fel. Érdekes mó-
A vizsgált mezőgazdasági vállalkozások fajlagos adóterhelésének regionális megoszlása és változásuk 10. ábra Állattenyésztő
9. ábra Növénytermesztő 2001
2002
2003
2004
2005
20 18 16 14 12 % 10 8 6 4 2 0
2001
2003
2004
II.
.
I.
VI
OS
VI
Ó
Ó
ÁG
OR
SZ
GI
GI RÉ
.
V. Ó GI
RÉ
RÉ
II I.
IV
Ó
Ó
GI
GI
RÉ
RÉ
I.
II .
Ó
Ó
GI
GI
RÉ
S GO
RÉ
I.
II .
VI .
VI Ó
SZ Á
IÓ
GI
2002
2003
2004
2005
20 18 16 14 12 % 10 8 6 4 2 0
OR
RÉ
.
V. G
IÓ
IV RÉ
RÉ G
II I. Ó
IÓ
GI
RÉ G
I.
II . RÉ
IÓ
IÓ
G
2001
2005
20 18 16 14 12 % 10 8 6 4 2 0
RÉ G
RÉ
2002
11. ábra Vegyes
RÉ
GI
Ó
I. RÉ
GI
Ó
II . RÉ
GI
Ó
III. RÉ
GI
Ó
IV . RÉ
GI
Ó
V. RÉ
GI
Ó
VI . RÉ
GI
Ó
VI I
O
.
Z RS
ÁG
OS
II .
Forrás: AKI adatok alapján saját számítás ADÓKEDVEZMÉNYEKET IS FIGYELEMBE VEVŐ ADÓTERHELÉS ALAKULÁSA
A valós adóteher megállapításánál az adókedvezményeket is figyelembe vevő adószintek a 4. táblázat szerint alakultak.
A vizsgált vállalkozások esetében igénybe vett adókedvezmények 2001-2004 közötti volumene az adózás előtti eredmény esetében megfigyelhető trendeket követi, vagyis az öt év során két jellemző „korszak” körvonalazódik. 2001-2002-ben a vizsgálatba vont vállalkozások 11% kö-
Gazdálkodás 51. évfolyam 20. különkiadás rüli aránya élvezett valamiféle adókedvezményt. Ezt követően az arány tovább romlik, 2005-re már annak is csak kevesebb mint a fele, a vizsgált vállalkozások
113 4,03% tarthatott vissza számított adójából. A kedvezményezett vállalkozásokra jutó adókedvezmény alapján még egyértelműbb a két időszak különbözősége. 5. táblázat
Az adókedvezményeket figyelembe vevő effektív adóterhelések alakulása Megnevezés VÁLLALKOZÁSOK SZÁMA (db) ADÓZÁS ELŐTTI EREDMÉNY (eFt) Σ
2001
2002
2003
2004
2005
3 016
2 926
3 036
4 075
4243
50 593 933
48 056 457
32 136 480
39 297 098
53 265 170
SZÁMÍTOTT ADÓ (eFt) Σ
7 728 764
5 299 472
4 014 380
4 632 702
6 431 994
ADÓKEDVEZMÉNY (eFT) Σ
1 386 341
1 307 503
209 556
126 573
116 631
KEDVEZMÉNYT ÉLVEZŐ VÁLLALKOZÁSOK SZÁMA (db)
347
325
294
179
171
KEDVEZMÉNYT ÉLVEZŐ VÁLLALKOZÁSOK ARÁNYA (%)
11,51
11,11
9,68
4,39
4,03
EGY VÁLLALKOZÁSRA JUTÓ ADÓKEDVEZMÉNY (eFt)
3 995
4 023
713
707
682
6 342 422
3 991 969
3 804 824
4 506 129
6 315 363
ADÓKEDVEZMÉNY ARÁNYA (%)
17,94
24,67
5,22
2,73
1,81
ADÓTEHER I (%)
15,28
11,03
12,49
11,79
12,08
ADÓTEHER II (%)
12,54
8,31
11,84
11,47
11,86
SZÁMÍTOTT ADÓ-ADÓKEDVEZMÉNY (eFt) Σ
Forrás: AKI adatok alapján saját számítás
Mint az 5. táblázatból látható, nem a vizsgálatba vont vállalkozások száma, hanem ténylegesen az egy vállalkozás által elérhető kedvezmények határozták meg a vállalkozások pozícióit az adófizetés terén. Az első időszakban, a számított adóhoz viszonyított adókedvezmények aránya 17-25% között mozog, míg ugyanez a mutató 2003-2004, majd 2005-re már nem éri el a 6%, illetve 3%, illetve 2%-ot. Ennek oka, hogy a kiemelt térségek adókedvezménye megszűnik 2003-tól, illetve a megelőző időszak adókedvezményei is ezekben az években járnak le, 2005-re gyakorlatilag ezek is megszűnnek és a mikro-, kis- és középvállalkozások kamatkedvezménye természetesen nem kompenzálja az előzőekben felsorolt ki-
eső kedvezményeket. A már ténylegesen fizetendő adóval figyelembe vett adóterhelés (Adóteher II.) ennek következtében az első két évben szintén ugyanilyen arányban, 2001-ben 17,96%-os, majd 2002-ben ezt meghaladó 24,6%-os csökkenést mutat, miközben 2003-tól az effektív adóteher már szintén 5% körüli, illetve az alatti szinttel csökken (12. ábra). Ennek köszönhetően tehát 2003-tól a gazdálkodókra nézve negatív folyamatoknak lehetünk tanúi, mely szerint egyrészt az adóterhelés trendje megfordul, melyet az adókulcs csökkenése ellensúlyoz kissé, ugyanakkor az elérhető adókedvezmények körének szűkülése a tényleges adóterhelést jelentősebb mértékben emeli.
114
MOLNÁR – GODA: Társas vállalkozások adózási környezete 12. ábra
A tényleges adóteher alakulása a pozitív adóalappal és adózás előtti eredménnyel rendelkező vizsgált vállalkozások vonatkozásában adókedvezmény figyelembevételével, illetve anélkül 2001-2005 között
18
y = -0,564x + 14,226 R2 = 0,3011
16 14 12 %
10
y = 0,18x + 10,664 R2 = 0,0293
8 6
ORSZÁGOS II.
4
ORSZÁGOS II.(adókedvezménnyel) Lineáris (ORSZÁGOS II.)
2
Lineáris (ORSZÁGOS II.(adókedvezménnyel))
0 2 001
2 002
2 003
2 004
2 005
Forrás: AKI adatok alapján saját számítás
FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) 1949. évi XX. tv. 70/I §-a – (2) Horváth S. – Hadi L. – Szatmári L. – Molnár G. E. – Magony K. – Herich Gy. (szerk.) (2005): Adótan magyarázatok. Penta Unió Oktatási centrum, REPROFLEX KIADÓ, Pécs – (3) Kertész K. (2006): A személyi jövedelemadó rendszer egyszerűsítése és ésszerűsítése. Előadás Budapest, 2006. 03.18. – (4) Herich Gy. – Horváth S. (2005): Adótan. Penta Unió Oktatási centrum, REPROFLEX KIADÓ, Pécs – (5) Ernst & Young experts (2003): EU+10 Tax accession News. Focus on: Hungary. ISSUE 7 SEPTEMBER/OCTOBER 2003. Ernst & Young Global Limited – (6) Szigeti C. (2006): Adózás társadalmi dimenziói. Pálffy Miklós Kereskedelmi Szakközépiskola, Győr – (7) Mizik T. (2003): Magyarország és az Európai Unió adórendszere – különös tekintettel a mezõgazdaságra. Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet, Budapest – (8) EURÓPAI BIZOTTSÁG (2004): A lisszaboni célkitűzések megvalósítása. Reformok a kibővített Unió számára. Bizottsági jelentés az Európai Tanács tavaszi ülésszakára 2004. március 26. Luxembourg – (9) Kok, W. (2004): Facing the Challenge. The Lisbon strategy for growth and employment. High Level Group Report. European Communities. Luxembourg – (10) Csete L. – Láng I. (2005): A fenntartható agrárgazdaság és vidékfejlesztés. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest – (11) Szlávik J. – Csete M. (2005): A fenntartható vidék és a versenyképesség. Gazdálkodás 2. sz. – (12) Csete L. (2003): A fenntartható agrárfejlesztés Johannesburg után. Gazdálkodás 1. sz. 13-25 pp. – (13) Johansson, U. – SchmidtFaber, C. (2003): Environmental Taxes in the European Union 1980-2001. European Communities – (14) European Comission (2004): Structures of the taxation systems in the European Union. Luxembourg – (15) European Commission Directorate
Gazdálkodás 51. évfolyam 20. különkiadás
115
General Taxation And Customs Union, 2006. – (16) Mors, M. (2005): Is there a need for the harmonisation of corporation taxes in the EU. Tax harmonisation and legal Certainty in Central and Eastern Europe. Conference Vienna – (17) Hetényi I. (2006): Az adórendszerek fejlődésének tendenciái az OECD-országokban. Pénzügyi Szemle, 1 sz. – (18) Valenduc, C. (2004): Corporate income tax and the taxation of income from capital: Some evidence from the past reforms and the present debate on corporate income taxation in Belgium. Working Paper nْ 6/2004. EC – (19) SchmidtFaber, C. (2004): An implicit tax rate for non-financial corporations: definition and comparison with other tax indicator. Working Paper n 5/2004. EC – (20) Wuoristo, R. (1996): Business Accounts Framework: Bank for the Accounts of Companies Harmonized.Statistics Finland – (21) Bernd, G. – Schmidt-Faber, C. (2001): Wie entwickeln sich die Gewinne in Deutschland? Gewinnaussagen von Bundesbank und Volkwirtschaftlicher Gesamtrechnung im Vergleich. Deutsches Institut für Wirtschaftforschung. Sonderheft 171. Berlin – (22) Lodin, V.-O. – Gammie M. (2001): Home state taxation. IBFD publications, Amsterdam – (23) Finkenzeller, M. – Spengel, C. (2004): Measuring of the effective levels of company taxation int he new member States: A quantitative analysis. Working Paper nْ 7/2004. EC – (24) IMF (2005): Magyarország – A 2005. évi szakértői látogatás. A Nemzetközi Valutaalap delegációjának előzetes megállapításai. Washington D.C., 2005. szeptember 21. – (25) Veres I. (1995): Tűnő terhek. Figyelő. 1995. szeptember 28. – (26) Lay Cs. – Tóth P. (2003): A vállalkozások adó- és járulékterhelése, és a főbb járulékterhek változásának hatásvizsgálata. GKM Budapest – (27) Bessenyei G. – Franyóné Ormándi M. – Fülöp A. – Garai E. – Hollósi K. – Juhász E. – Kotlár Z. – Nagy K. – Reményi G. (2005): Az EU-tagállamok adózása. SALDO Kiadó, Budapest – (28) Ruszin Zs. (2006): Különadó társas és más vállalkozások esetében. Adófórum, Verlag Dashöfer Szakkiadó Kft., Budapest – (29) Udovecz G. (2005): A magyar agrárgazdaság az Európai Unióban. Készült az Agrárgazdasági Kutató Intézetben az FVM megbízásából. Budapest – (30) Kapronczai I. – Korondiné Dobolyi E. (2006): Jövedelem: a fejlődés kulcsa. Magyar Mezőgazdaság 61. évf. 2. sz. – (31) Somogyi B. (2005): Az osztrák mezőgazdaság 10 éve az Európai Unióban. Burgenlandi Agrárkamara, Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakkiállítás és Vásár, Mosonmagyaróvár, 2005. június 16. – (32) Sawicka, J. (2006): Enterprises as "players" of rural development. Rural Pro course. Cracow 13. May. 2006