TÁRSADALOM ÉS GAZDASÁG

2

civil fórum

alomjegyzék Tartalomjegyzék 3. oldal Giczi Johanna: Települési viszonyok­vonzások és választások 4. oldal Csáki Rozália: Karöltve 5. oldal Giczi Johanna, Sik Endre: Testvértelepülés mint a települések kapcsolati tőkéjének egy formája

23. oldal András Lóránd: Néptáncban gyökerező civil együttműködés

CIVIL KURÁZSI 24. oldal Kisfilm és még számos akció a helyi termékekért és a civilekért – interjú

CIVIL ÖNÉPÍTKEZÉSÜNK

8. oldal Pető Csaba: Lehetőség a testvérvárosi kapcsolatok építésére – Twinning (Európa a polgárokért) támogatási program

26. oldal Gazda József: Nem nagy dolog!

9. oldal Serényi Éva: Nádasd – Alsósófalva 20 év után

28. oldal Bernard A. Lietaer: Közösségi pénzek: a 21. század új eszköze

11. oldal Karvalits Zoltán, Mesterházi László: Só és Nád története

34. oldal Almássy Tamás: Közösségi (helyi) pénz: Münchhausen-effektus?

13. oldal Bereznai Csaba: Tatabánya és Székelyudvarhely barátsága 14. oldal Orbán Árpád: Testvér-települési barátságok Udvarhelyről 16. oldal Varró István: Az Unión kívül, de Európán belül 18. oldal Balázs Pál: A Szentegyházi Tűzoltóság határon átívelő kapcsolatai 19. oldal Lőrincz Zsuzsánna: A sport nevel és összehoz

TÁRSADALOM ÉS GAZDASÁG

CIVIL KÖNYVES PAVILON 42. oldal Paul Henderson és Vercseg Ilona: A közösségfejlesztés és a civil társadalom kapcsolódásai Európában

KULTURÁLIS KITEKINTŐ 43. oldal Zöld könyv a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról

BESZÁMOLÓ 46. oldal XI. Civil Fórum – Civil szerepek és partnerségek

civil fórum 20. oldal Török Csaba: Mertünk egy nagyot gondolni! Gyermek csereüdültetés 2010

52. oldal Csáki Rozália: Karöltve (RO)

54. oldal Tartalomjegyzék (RO)

m

3

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

Települési viszonyok-vonzások és választások

T

elepüléseket sokféle kapcsolat köthet össze. Formális kap­ csolat fűzheti őket egymás­ hoz a települési hierarchiát, jogállást vagy akár kikényszerített gazdasági kapcsolatokat tekintve, de sokféle informális kapcsolat is létezhet két település között, mint például az et­ nikai vagy vallási alapú összetarto­ zás-érzet, vagy akár szomszédsági gyűlölködés, amit az ország egyes tá­ jain ma is élő „falucsúfoló rigmusok” olyan szépen példáznak. A testvértelepülési kapcsolatok a kettő között helyezhetők el, amolyan formális alapon nyugvó informális hálózatok. Létrehozásuk ugyanis, így a kapcso­ latfelvételre irányuló kezdeménye­ zés és a testvérré válás csak hivatalos úton történhet, mindig a települési vezetők által aláírt szerződéseken alapul, míg életképességük és műkö­ désük kizárólag a helyi civilek elköte­ lezettségét mutatják. Találunk ugyan példát az ún. „alulról jövő” vagy „népi” kezdeményezésű együttmű­ ködések kialakítására is – az alföldi borvidéken például az Erdélyből ér­ kező idénymunkásokat alkalmazók elmondása szerint „az 1990-es évek eleje óta szinte ’testvérvárosi’ kapcso­ lat alakult ki a munkaerőt fogadó és küldő települések között. Előfordul ugyanis, hogy a magyarországi pol­ gármester értesíti külhoni társát, ked­ vezőre fordult az időjárás, jöhetnek a napszámosok” (HVG) –, de ezek a kapcsolatok csak abban az esetben emelkedhetnek „testvérvárosi” rang­ ra, ha hivatalos szerződés kötődik a két fél együttműködéséről. A rend­ szer pedig csak akkor működik jól, ha önfenntartó, ha a kapcsolat kiala­ kításával megszerezhető erőforrás allokáció, legyen az pénz, informá­ ció, identitástudat erősítése, munka­ erő vagy tudás, fontos a jelenben és várhatóan a jövőben is fontos lesz a benne résztvevő településeken élők számára. A testvér-települési kap­ csolatok ugyanis kimondottan vagy kimondatlanul a települések veze­ tői, felsőbb szervei vagy befolyásos

csoportjai által tőkeként működtetett lített négy törökországi jelölt között is erőforrásnak tekinthetők, amelyből a van olyan város, amelyik kifejezetten település egésze profitál. A kapcso­ gazdasági indíttatásból kezdemé­ lat kialakításának általános genezise nyez kapcsolatot. Kinik (Kas) városa szerint a kezdeményező fél többnyi­ például mezőgazdasági beállítottsá­ re „kulturális köntösbe” bújtatva fe­ gú magyar településsel szeretné fel­ jezi ki „testvéresedési” szándékát, a venni a kontaktust. „A sokszor csak protokolláris, gazdasági motiváció, mint elsődleges cél, ritkán jelenik meg. A kapcsolat máskor viszont nagyon is kézzel­ kialakításának érdekében tehát a kez­ fogható nexusok hátterében olykor deményező fél megkeresi a kiszemelt prózai megfontolások állnak. Arad várossal való közös történelmi vagy Hódmezővásárhellyel az 1989–1990kulturális gyökereket, és célzott vagy es élelmiszer-, gyógyszer- és köt­ nyílt felhívást intéz egy adott telepü­ szersegély-szállítmányok után fonta szorosabbra kapcso­ léshez, régióhoz vagy ... a testvér-telelatát, Debrecen pedig nagyobb, akár ország­ egykori vármegyéjényi területhez. Így pülési kapcsolat nek központjával, Nagytett négy török város éppúgy kapcsolati váraddal állt össze az is, melyek vezetősége tőkének minősítutóbbi évtizedben. Tu­ 2010 nyarán kereste hető, mint amikor catnyi esetben az egy­ meg az ankarai ma­ egy migrációt kori Osztrák-Magyar gyar nagykövetséget, Monarchia távolabbi magyar testvérvárotervező egyén városaival épült ki ba­ si kapcsolatok kia­ vagy egy piaci réráti nexus. Több eset­ lakítása érdekében. szesedést növelni ben vélhetően a má­ Osmaniye elsősorban igyekvő vállalkozó sodik világháborúhoz szociális és kulturális tudatosan építi kapcsolódó magyar kapcsolatok kialakítá­ exodusok állnak a te­ sához szeretne part­ ki kapcsolatait a lepülésközi kapcsolat­ nert találni. A város tervezett cél érderendszer kiépülésének olyannyira fontosnak kében. hátterében.”2 érzi Magyarországhoz Akár így, akár úgy, való kötődését, hogy a századelőn törökországi népdalgyűj­ a testvér-települési kapcsolat éppúgy tő-körúton járt (és a település környé­ kapcsolati tőkének minősíthető, mint kén is kutatómunkát végzett) Bartók amikor egy migrációt tervező egyén Béla emlékére múzeumot hozott lét­ vagy egy piaci részesedést növelni re, és a magyar zenetudóst 2004-ben igyekvő vállalkozó tudatosan építi posztumusz díszpolgárává avatta.1 ki kapcsolatait a tervezett cél érde­ Sok esetben a települések közötti „ko­ kében. A nemzetközi összefogással maság” nem is fejlődik a kulturális 1951-ben ötven polgármester által kapcsolatoknál tovább, nem lép át a létrehozott Európai Települések Ta­ gazdasági szférába, így vállalati, kis­ nácsának sem volt más a célja, mint ipari vagy kiskereskedői kapcsolatok egy, a háború után lassan magához ezen az úton nem alakulnak ki (vagy térő európai államokon, nemzeteken nem bizonyítottan, de mégis ezen az és országhatárokon átívelő, valame­ úton alakulnak ki). Találunk azért lyest politikamentes hálózat kialakí­ példát erre is, hiszen a korábban em­ tása. A Tanács a testvértelepülések intézményében olyan lehetőséget lá­ tott, ami elősegítheti a régi ellenségek 1) Bartók Béla 1936-os törökországi népdalgyűjtő körútján járt Osmaniye környékén is. http:// turkinfo.hu/index.php?oldal=hirek&&hiroldal=hirr eszl&&adat=3864

2) http://hvg.hu/hvgfriss/2010.20/201020_varosok_ atyafisaga_spartatol_selmecbanyaig

4

civil fórum megbékélését és az európai értékek közös képviseletét. S hogy ez az in­ tézmény életképes, az mutatja, hogy azóta már egy nemzetközi szervezete is kikristályosodott, ez az Európai Te­ lepülések és Régiók Tanácsának Test­ vérvárosi Bizottsága. A kapcsolati tőkén túl van itt azonban még valami, amiért a 21. század küszöbén a határokon át­ ívelő kapcsolatok ismét divatosak lettek. Egy Lengyelországban ren­

dezett testvérvárosi konferencia köszöntésére írott levelében Lech Kaczynski lengyel államfő többek között hangsúlyozta: „a közép-eu­ rópai szolidaritás valamennyi érin­ tett nép érdeke, együtt erősebbek vagyunk, és a történelmi tapaszta­ latok emléke fontos része a középeurópai identitásnak.”3

Giczi Johanna ELTE Társadalmi Kapcsolatok Intézete, Kisebbségszociológia Tanszék – tanár Központi Statisztikai Hivatal, Sta­ tisztikai kutatási- és módszertani főosztály – vezető tanácsos e-mail: [email protected]

3) http://hvg.hu/vilag/20070324_solyom_lengyel_magyar

Karöltve Csáki Rozália főszerkesztő e-mail: [email protected] honlap: www.civilforum.ro

B

e kell vallanom, hogy aggoda­ lommal fogtam neki e lapszám szerkesztésének. Aggódtam, hogy hogyan is fog majd kikerekedni ez a témájában a civil világunk igen kis szeletecskéjét érintő történet. Az első cikk beérkezését követően azonban minden aggodalmam elillant. Meg­ érintett ugyanis az a lelkesedés, azok az igazán civil kurázsiról tanúságot tevő történetek, amelyek egy-egy ilyen „civil karöltésben” megtestesül­ nek. Hisz mi is történik tulajdonkép­ pen a testvér­települési civil kapcsola­ tok körvonalazódásában? Találkozik két közösség az őket képviselő szemé­ lyek révén, köztük olyan személyek, akik a közösségek összekapcsolódá­ sában, megismerkedésében további lehetőségeket is látnak. De nemcsak meglátják ezeket a lehetőségeket, ha­ nem megragadják, alkotói lesznek egy-egy olyan történetnek, amely nél­ külük nem jött volna létre. A civil ku­ rázsi, a civil felelősségvállalás és cse­ lekvőkészség köszön vissza ezekből az írásokból. Jó példái ezek az igazi egymásra – úgy személyre, mint kö­ zösségre – való odafigyelésnek. Hisz egymás megismerése és bevonása nélkül nem lehet alkotóan cselekedni a közösség javára. A közös cselekvés

és eredményesség örömünnepei az nek megtartó ereje van. A kapcsolat­ ilyen települések közötti találkozások. emberek általában megtalálják azt a Tele vannak várakozással, tervezéssel közös pontot, gyökeret, amit ha elég és készülődéssel. Az mélyre tudnak ereszte­ egyes testvértelepü­ ni, akkor az mindig új Találkozik két lések közötti távolság virágot hajt és új gyü­ közösség az őket miatt sokszor egy-egy mölcsöt ad. évet kell várni a talál­ Sokszor nem is a képviselő szemékozásra. De az akkor civilek maguk e kap­ lyek révén, köztük igazi ünnep. Minden­ csolatok kedvezmé­ olyan személyek, ki különösen készül nyezettjei, a civil ösz­ akik a közösségek rá, a viszontlátásra, az szefogás, a karöltés összekapcsolóegyüttlétre, melyben a közösség más cso­ újra adnak és kapnak. portjainak nyújt se­ dásában, megisOtt, ahol ez az össze­ gítséget. Olvashatnak merkedésében kapcsolódás már las­ majd olyan történetről, további lehetősésan húsz éves – lásd amelyben a gyerme­ geket is látnak. De Alsósófalva és Nádasd kek a kedvezménye­ nemcsak megláttestvér­települési kap­ zettek. De olyan ösz­ csolatát –, már nem is szekapcsolódásról is ják ezeket a leheolyan egyszerű „újat” beszámolunk, melyből tőségeket, hanem adni és mutatni egy­ főiskola létesült. Van megragadják, másnak. Az összekap­ olyan kapcsolat, me­ alkotói lesznek csolódás „mozgatóru­ lyet a közös sport éltet, egy-egy olyan törgói” azonban képesek és olyan is, amely már mindig új tartalommal gazdasági szálakat is ténetnek, amely megtölteni az együttlé­ mozgat. Mind-mind nélkülük nem jött teket. És ennyi idő alatt egy-egy igen szép ta­ volna létre. mindkét településről núságtétele az igaz igencsak sok személy emberi cselekedetnek, változatos kapcsolata alakul ki. Cso­ amely felülkerekedik az egyes szemé­ dálatos szövetek szövődnek, melyek­ lyen és mégis a legfontosabb eleme a

5

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

felelősségvállaló és cselekvő személy. E cikkek olvasásakor igazán megmár­ tózhatnak a közös emberi cselekvés örömérzetében. Az érzésben, hogy „jó együtt lenni”, „jó együtt tenni”. Ezek azok az érzések, tapasztalatok, me­ lyek civil munkáink során továbblen­ dítenek a nehézségeinken, visszaad­ ják hitünket a közös és a közösségért történő cselekvésben. Ugyanakkor azt is érezzük a fent leírtakból, hogy ha nincs meg helyben az a lelkes és felülemelkedni, cseleked­ ni kész személy, akkor e kapcsolatok nem alakulnak ki. A lapszámunkban bemutatott példák arra is rávilágíta­ nak, hogy az ilyen települések közötti civil kapcsolatnak, együttműködés­ nek nem feltétlenül alapja az önkor­ mányzatok közötti kapcsolatterem­ tés. Van, ahol maguk a civilek hozták egymáshoz közel az önkormányza­ tokat. Talán többségében mégis azok az esetek ismeretesek, amelyeknél az önkormányzatok tették meg az első

lépéseket a közösségek, települések összekapcsolódásában. Különösen értékesek ezek a kapcsolatteremtések, hiszen az önkormányzat civilbarát magatartása köszön vissza belőlük. Azé az önkormányzaté, amely tudja, hogy az általa képviselt és vezetett kö­ zösség életének szerves részét, alkotó­ elemét képezik a civil szervezetek. A testvér-települési kapcsolatok­ nak sajátos történetiségük van, főként a Kárpát-medencében. Giczi Johanna a vezércikkben e kapcsolatok miben­ létéről és a testvér-települési kapcso­ latok történetiségéről számol be. A közösségiség gondolata vezérelt bennünket rovataink szerkesztésében is. Civil kurázsi rovatunk egy olyan kezdeményezéssel és tevékenység­ sorozattal ismerteti meg az olvasót, mely egy fiatal szervezet égisze alatt széles körben szólít tudatosságra: Vásárolj helyi terméket! Civil önépítkezésünk ez alkalom­ mal sajátos hangvételű felszólítás és

tudatosítás: nyelvében él a nemzet – talán röviden így foglalhatnánk össze az alapjául szolgáló üzenetet. Társadalom és gazdaság rovatunk egy számunkra, az erdélyi magyar közösségek számára még igencsak ismeretlen témakörrel, a közösségi pénzzel ismerteti meg az olvasókat. Mit is jelent ez? Miért is jön létre egyegy közösségi pénz? Hogyan műkö­ dik? Az érdeklődő olvasó választ kap ezekre a kérdésekre. Civil könyves pavilon rovatunk Paul Henderson and Ilona Vercseg: Community Development and Civil Society. Making connections in the European context (A közösségfej­ lesztés és a civil társadalom kapcso­ lódásai Európában. 2010. The Policy Press, UK) című, nemrég megjelent könyvével ismertet meg bennünket. És végül, de nem utolsósorban be­ számolunk a XI. Civil Fórum konferenciáról is.

Testvértelepülés mint a települések kapcsolati tőkéjének egy formája*

T

elepüléseket sokféle formális kapcsolat fűzhet össze (hie­ rarchikus és horizontális ad­ minisztratív, önkéntes és kikénysze­ rített gazdasági). És persze sokféle informális kapcsolat is létezhet két te­ lepülés között. (Ilyen a szomszédvári gyűlölködés, vallási vagy etnikai ala­ pú házasodási összetartozás stb.) A

testvér-települési kapcsolatok a kettő között helyezhetők el, amennyiben általában írott szerződéseken alapuló hivatalos kapcsolatok, amelyek gyak­ ran még egy nemzetközi intézmény­ nek is részei1, de ez nem szükségsze­ rű, lehet a testvér-települési kapcsolat „alulról jövő, népi kezdeményezés”, amit csak nagyon enyhén tesz hiva­

talossá a helyi vezetés jóváhagyása, részvétele.2 Hogy a testvér-települési kapcso­ latok létrejötte mennyiben tekinthető a települések (vezetői, felsőbb szervei, mérvadó csoportjai) által tőkeként működtetett erőforrásnak,3 az egyes testvér-települési kapcsolatok, illetve a településközi hálózat létrejötte tör­

* Jelen írás a Szociológiai Szemle 2004/1-es számában megjelent tanulmány (34–54. old.) rövidített változata. 1 Az 1951-ben ötven polgármester által létrehozott Európai Települések Tanácsa a testvértelepülések intézményében egy olyan lehetőséget látott, ami elősegítheti a régi ellenségek megbékélését, az európai értékek közös képviseletét. S hogy ez az intézmény életképes, arra utal, hogy azóta nemzetközi szervezete is kikristályosodott (az Európai Települések és Régiók Tanácsának van Testvérvárosi Bizottsága), és pénzhez is lehet jutni általa (1989 óta erre elkülönített pályázási lehetőséget biztosít az Európai Unió). Ez év júliusában 120 attikai település képviselői találkoztak rengeteg európai önkormányzati képviselővel, ahol sok eddigi kapcsolat kibővítéséről (a terv több bilaterális kapcsolatból regionális csoportok létrehozása) és a jó ötletek terjesztéséről volt szó. 2 Módszertani szempontból izgalmas kérdés, hogy ki az alanya azon cselekvéseknek, amelyeket egy település jellemzőinek vizsgálata során használunk. Míg ugyanis fel lehet tételezni, hogy a települések névváltoztatását nem a település lakosai, hanem inkább a településeken kívülről (felülről) kezdeményezik (lásd a települések „furcsa” névváltoztatásainak koncepcióját, Sik 1975.), addig a népesség változásai a lakosok spontán mozgásainak eredménye, ugyanakkor a település beruházási döntései inkább a vezetés munkájának eredménye lehet. Noha meggyőződésünk, hogy célszerű lehet egyszer ilyen szempontból végiggondolni a települési adatbázisokat, most minden, az elemzés során használandó változó esetében azt feltételezzük, hogy azok a település egészére érvényes társadalmi tények. 3 Hasonlóan ahhoz, ahogy egy egészen más helyzetben is (szocialista termelőszövetkezeti vezetők) kimutatható volt, hogy a vezetők személyes kapcsolatai a szövetkezet egésze érdekében is mozgósíthatók, és viszont: a vállalatközi kapcsolatok a vezetők kapcsolati tőkéjének is részei (Czakó–Sik 1987.).

6

civil fórum ténetének elemzése alapján dönthető el csupán. Ha a kapcsolatépítést pro­ fitmotívum vezérelte (mindkét részt­ vevő esetében, vagy elég, ha az egyik tervezi a tőkeként való használatot?), és ehhez befektetéseket kellett eszkö­ zölni, akkor a testvér-települési kap­ csolat éppúgy kapcsolati tőke4, mint amikor egy migrációt tervező egyén vagy egy piaci részesedést növelni igyekvő vállalkozó tudatosan kiépíti kapcsolatait a tervezett cél érdeké­ ben. [...]

A mai magyarországi testvértelepülésekről 2002 őszén a magyar települé­ sek 33%­ának volt testvértelepülése; 62%-uknak egy, 18%-nak kettő, 10%nak három, a maradék 10%-nak pe­ dig négy vagy több külföldi várossal volt kapcsolata. A települések 27%-a romániai, 21%-a németországi, 13%-a szlovákiai településekkel állt oldalági kapcsolatban, de viszonylag jelentős volt az Ausztriához, Finnországhoz, Franciaországhoz, Horvátországhoz és Olaszországhoz való testvéri kötő­ dés is. [...] A testvér-települési kapcsolatok története A testvér-települési kapcsolatokat kialakításuk időpontja szerint sorol­ va csoportokba megkülönböztettünk rendszerváltás előtt, valamint a rend­ szerváltás után született kapcsolatokat, majd ez utóbbi időszakot kormányzási ciklusok szerint kategorizáltuk. A szocializmus alatti időszakban főként (Kelet-?) Németország, (a ko­ rabeli rigmus szerinti „másik jó ba­ rát”) Lengyelország és (ősi rokonaink földje) Finnország felé orientálódtunk, valamint ekkor alakítottuk ki kisszá­ mú török és egyéb ázsiai országbeli kapcsolatainkat is (később ebbe az irányba egyáltalán nem történt kez­ deményezés). A „berlini fal leomlása után” nyitottunk Ausztria felé (oszt­ rák kapcsolataink közel 60%-át ala­ poztuk meg ekkor), tovább erősítettük németországi kötődéseinket, és ekkor emelkedett meg hirtelen a Romániá­ ban lévő testvértelepülések száma is. A kevésszámú holland, angol és fran­ cia kapcsolataink nagy része is ekkor keletkezett. A következő időszakban 4

új kapcsolatokat leginkább Romániá­ val, Szlovákiával és Németországgal alakítottunk ki, ám ez utóbbival, jóval kevesebbet, mint korábban, de foko­ zatosan nyitni kezdtünk eddig „isme­ retlen” államok, például Görögország, Svédország, Szerbia és Izrael irányába is. Az utóbbi négy évben keletkezett kapcsolatok közel 70%-a Romániával, Németországgal és Szlovákiával kötő­ dött, de szorosabbra fűztük a kötelé­ ket Lengyelországgal, Franciaország­ gal és Olaszországgal is. A legrégibb testvéri kapcsolatok a megyeszékhelyekre jellemzőek. A városok a rendszerváltást követően, a falvak inkább az Orbán-kormány ide­ jén kapcsolódtak be a nemzetközi test­ vér­települési kapcsolatrendszerbe

ennél is erősebb dinamikát tapaszta­ lunk. Északi határszomszédainkkal 1998 és 2002 között létesítettük a leg­ több kapcsolatot. Németországi kö­ tődéseink 12%-a még a szocializmus idején, közel fele az 1989-től 1993-ig tartozó időszakban keletkezett. [...]

A Romániával testvér-települési kapcsolatban lévő magyarországi települések Nemcsak a határszéli, hanem az ország belsejében, sőt a túlsó határon található települések is szoros kap­ csolatot építettek ki romániai város­ okkal, községekkel, de a román ha­ táron lévő települések közül minden település létesített romániai telepü­

1. táblázat – a testvér-települési kapcsolatok megoszlása az egyes településtípusok között időszakonként, százalék Településtípus

Időszak

Összesen

1940–1988 1989–1993 1994–1997 1998–2002 1998–2002

Megyeszékhely

34

10

6

3

9

Város

30

40

27

15

27

Község

36

50

67

82

64

Összesen

100

100

100

100

100

N (elemszám)

41

118

104

133

396

2. táblázat – a településközi kapcsolatok létrejöttének megoszlása időszakonként a három legtöbb magyarországi kapcsolattal rendelkező állam esetében, százalék Országok

Időszak

Románia

Németország

Szlovákia

1940–1988

3

12

6

1989–1993

29

47

14

1994–1997

29

19

29

1998–2002

40

22

51

Összesen

100

100

100

N (elemszám)

111

85

51

Romániai településsel a rendszer­ váltást megelőzően gyakorlatilag nem volt a magyar településeknek testvéri kapcsolata. Kialakulásuk a rendszerváltást követően indult el, és azóta is töretlenül emelkedik. (Az utolsó teljes kormányzati idő alatt kialakított összes külföldi kapcso­ latainknak mintegy 33%-a irányult Románia felé.) Szlovákiához fűződő kapcsolataink növekedésében még

A kapcsolati (vagy hálózati) tőke fogalmáról lásd Czakó–Sik 1994, 1995.

léssel testvéri viszonyt. Németorszá­ gi kapcsolataink láthatóan az ország középső részére, a Balaton-felvidék­ re, Budapestre, Tolnára és a somogyi vidékre koncentrálódnak, amelynek okát valószínűleg a kitelepítésben kereshetjük. A Szlovákiával kapcso­ latban lévő települések nagy része az ország északi felére korlátozódik, de találunk néhány ilyen irányú kap­ csolattal rendelkező települést a déli

7

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

(szlovák kisebbségek által betelepí­ tett?) határvidék közelében is. A testvér-települési kapcsolatok szociogenezise A Testvérvárosok Világszövetsége azzal az elsődleges céllal jött létre 1957ben, hogy a háborúban sokat szen­ vedett népek kisebb közösségeinek – elsősorban a városi közösségeknek – segítséget nyújtson az együttműkö­ déshez, a kapcsolatok megteremtésé­ hez. A kapcsolat utáni vágy a háború pusztításának egyenes következménye lehetett, „az egymástól távol fekvő ki­ sebb szervezett közösségek életének, egymás kultúrájának megismerésé­ ből fakadt” (Dr. Farkas 1987). Az első testvérvárosi szálak nem véletlenül a háborúban sokat szenvedett város­ ok – például az angliai Coventry és a szovjetunóbeli Leningrád – között szö­ vődtek. Később a kapcsolatteremtés motiváló elemévé a városok történelmi sorsközössége, a múlt emlékeinek azo­ nossága szolgált a kapcsolatteremtés alapjául. A későbbiekben a kezdemé­ nyezések során egyre fontosabb szere­ pet játszanak a gazdasági tényezők, de a kapcsolatok sokszínűségét példázza a rendszerváltás előtti időben a szár­ mazásra, nyelvrokonságra, a közös őshazára épülő finn-magyar testvérvá­ rosi kapcsolat – írja Farkas Ottó 1987ben megjelent tanulmányában. A településközi kapcsolatok okai­ nak és hatásainak elemzését tehát mi is azok kialakulásának vizsgálatával kezdtük, vagyis hogy ki, mikor és mi célból lépett szövetségre. Ezután tehettünk kísérletet arra, hogy hi­ potéziseket fogalmazzunk meg – és teszteljünk – a testvér-települési kap­ csolatok létrejöttének mechanizmu­ sával kapcsolatban. A testvér-települési kapcsolatokat az esetek felében (52%) a magyar fél, 40%-ában a külföldi testvér kezdemé­ nyezte. Az esetek 8%-ában nyilvání­ tottak a felek kölcsönös közeledési szándékot. A rendszerváltás előtt a külföldi­ ek voltak aktívabbak, az ekkor kelet­ kezett kapcsolatok 55%-át „kintről” kezdeményezték. A rendszerváltás után a kölcsönösség is előtérbe került (az ekkor született testvériségek 13%-a keletkezett így), majd a magyar fél kezdeményezőkészsége nőtt meg (az 1994-1997, illetve 1998-2002 között ki­

alakult testvér-települési kapcsolatok 61 és 57%-át a magyar fél kezdemé­ nyezte). A külföldi testvéri érdeklő­ dés elsősorban a közép- és nyugatdunántúli térségre irányult, az itt keletkezett kapcsolatok felét külföld­ ről kezdeményezték. Ennek ellentéte Magyarország déli része és az északmagyarországi régió, ahol a testvértelepülési kapcsolatok több mint 60%-át a magyar település kezdemé­ nyezte. Településközi kapcsolat-kez­ deményezésben a kisebb település, a falu jár az élen, minél nagyobb azon­ ban egy település, annál nagyobb a kölcsönös kapcsolat­kezdeményezés esélye. A testvér-települési kapcso­ latok létrejöttének elsődleges (első helyen megnevezett) oka leggyakrab­ ban a kultúra és a hagyomány, amit a gazdasági megfontolás követ. [...]

Románia A szocializmus időszaka alatt a ke­ vés számú magyar település által kez­ deményezett román kapcsolatépítés főként vásárlás céljából történt, de fon­ tos szempont volt még a leendő test­ vértelepülés földrajzi elhelyezkedése, vagyis a magyar-román határhoz való közelség is. A másik oldal ebben az időszakban csak sportkapcsolatokat kívánt létesíteni. A határnyitás után a Románia felé nyitni kívánó ma­ gyarországi települések közel egy­ harmada segítő szándékkal fordult a tőlünk keletre lévő ország magyar települései felé. Az ekkor magyaror­ szági településről kiindulva létrejött kapcsolatok fele kifejezetten a határon túli magyarság támogatását célozta. A segítés mellett fontos okként szerepelt a barátságos viszony kialakítása. A következő időszakban a kapcsolat ala­ kításának elsődleges szempontjaként részünkről továbbra is a földrajzi kö­ zelség és a segítségnyújtás dominált. A felénk irányuló kapcsolatteremtés motivációi között a legtöbb a települé­ sek közötti Szent Király Szövetség lét­ rehozását célozta, míg a kapcsolatfel­ vételek hatoda kifejezett segítségkérés volt a határon túli magyarok részéről. (Ebben az időszakban fordult elő első ízben, hogy külföldről nyílt segítség­ kérő szándékkal kezdeményeztek kapcsolatot.) A legutóbbi négy évben részünkről a legfontosabb szempont a kultúra és – bár kisebb mértékben – a határon túli magyarokkal való kap­

csolattartás, a romániai magyarság se­ gítése volt. A felénk irányuló és a köl­ csönös kapcsolatok motivációjaként a hagyományok élesztése, barátság kialakítása és a kölcsönös megismerés óvatos indokai szerepeltek. [...] Irodalom: 1. Barabási Albert-László (2003): Behálózva. Budapest, Magyar Könyv­ klub Buchanan, Mark (2003): Nexus, avagy kicsi a világ. Budapest: Typotex 2. Czakó Ágnes–Sik Endre (1987): A „megszemélyesült” szervezetközi csereügyletekről – a mezőgazdasági nagyüzemek példáján. Közgazdasági Szemle (12): 1489–1495. 3. Czakó Ágnes–Sik Endre (1994): Hálózati tőke a posztkommunista Magyarországon. In: Mozgó Világ (6): 17–25. 4. Czakó Ágnes–Sik Endre (1995): A hálózati tőke szerepe Magyarországon a rendszerváltás előtt és után. 2000 (7): 3–12. Dr. Farkas Ottó (1987): A tanácsok nemzetközi kapcsolatai. Állam és Igazgatás (1): 47–59. Giczi Johanna–Sik Endre (2003): Jótestvérek. Önkormányzat, 13 (3): 10–13. Illényi Balázs (2003): Édesek és mostohák. HVG (18): 79–81. A testvérekről Athénban. (2003): Önkormányzat, 13 (8): 8. Sik Endre (1975): A települések névváltoztatásai Magyarországon a XX. században. Statisztikai Szemle (3): 287–296. 5. Tóthné Záhorszky Margit (2002): Tájékoztató az önkormányzat nemzetközi kapcsolatainak alakulásáról. Dunaújváros: Dunaújvárosi Polgármesteri Hivatal, kézirat.

Giczi Johanna ELTE Társadalmi Kapcsolatok Intézete, Kisebbségszociológia Tanszék – tanár Központi Statisztikai Hivatal, Statisztikai kutatási- és módszertani főosztály – vezető tanácsos e-mail: [email protected]

Sik Endre egyetemi tanár (ELTE TáTK), vezető kutató (TÁRKI), az MTA doktora e-mail: [email protected]

8

civil fórum

Lehetőség a testvérvárosi kapcsolatok építésére – Twinning (Európa a polgárokért) támogatási program Az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a 2007– 2013-as időszakra vonatkozó „Európa a polgárokért prog­ ramot” (az 1904/2006/EK határozattal), amely megterem­ ti a jogi keretet az „aktív európai polgári részvételhez”, azaz a polgároknak és a civil társadalom szervezeteinek az európai integráció folyamatában való szerepvállalását előmozdító tevékenységek és szervezetek széles körének támogatásához.

Általános célkitűzések:

– együttműködési és részvételi lehetőség biztosítása a polgárok részére egy egyre inkább egyesülő, demokrati­ kus, a világ felé forduló Európa építésében, amelyet a kul­ turális sokszínűség egyesít és gazdagít; ezáltal az európai uniós polgári öntudat fejlesztése; – a közös értékeken, történelmen és kultúrán alapuló európai identitás kialakítása; – az állampolgárok körében annak a szemléletnek a megerősítése, hogy részesei az Európai Uniónak; – az európai polgárok közötti kölcsönös megértés meg­ erősítése, tiszteletben tartva és népszerűsítve a kulturális és nyelvi sokszínűséget, egyúttal hozzájárulva a kultúrák közötti párbeszédhez.

Egyedi célkitűzések:

– találkozási lehetőséget nyújtani a helyi közösségek lakóinak szerte Európában, hogy kicserélhessék tapaszta­ lataikat, nézeteiket és értékeiket, tanulhassanak a történe­ lemből és építhessék a jövőt; – az európai polgársággal és a demokráciával, a közös értékekkel, a közös történelemmel és kultúrával kapcsola­ tos fellépés, vita és elmélyültebb gondolkodás ösztönzése az európai szintű civil társadalmi szervezeteken belüli együttműködés révén; – az európai értékek és vívmányok népszerűsítése által közelebb hozni Európát a polgárokhoz, megőrizve a múlt emlékeit is; – ösztönözni valamennyi részt vevő ország polgára­ inak és civil társadalmi szervezeteinek az együttműkö­ dését, hozzájárulva a kultúrák közötti párbeszédhez és rávilágítva mind Európa sokféleségére, mind egységére, különös tekintettel azon tevékenységekre, amelyek célja az Európai Uniót 2004. április 30. előtt alkotó, és az ezt követően csatlakozott tagállamok polgárai közötti szoro­ sabb kapcsolatok kialakítása. A program keretében a következő témák élveznek prioritást: 1. az Európai Unió jövője és alapvető értékei; 2. aktív európai polgári szerepvállalás: részvétel és de­ mokrácia Európában; 3. a kultúrák közötti párbeszéd;

4. az európai lakosság jóléte: foglalkoztatás, társadal­ mi kohézió és fenntartható fejlődés; 5. az uniós politikák hatása a társadalmakra.

Az Európa a polgárokért program szerkezete 1. alprogram – Aktív polgárokat Európának Ez az alprogram kifejezetten a polgárok részvételével zajló tevékenységekre irányul. Ezek a tevékenységek az alábbi pályázati típusokba sorolhatók: • Testvérváros-program Ezen alprogram lényege, hogy kihasználja a testvérvárosi kapcsolatokat ápoló települések közötti, helyi szinten lét­ rehozott kapcsolatokat, ezzel előmozdítva a csereprogra­ mokat és az együttműködést. A saját tapasztalatomra alapozva megosztok még né­ hány hasznos információt, hogy bátorítsam e pályázati lehetőség kihasználását azok körében, akik e területen tevékenykednek. A hivatalos pályázati űrlapokat teljes egészében az EU valamelyik hivatalos nyelvén, géppel kell kitölteni. A pro­ jektben legalább két résztvevő ország településeinek kell szerepelnie, amelyek közül legalább egynek az EU tagál­ lamának kell lennie. A támogatás maximálisan megítélhető összege projek­ tenként 22 000 euró. Az összeg projektenként maximáli­ san 40 000 euróra emelkedhet, ha a projektben legalább 10 város vesz részt. A programmal kapcsolatosan az a meglátásom, hogy a testvérvárosokból összehoz különféle állampolgárokat és állampolgári csoportokat. Azért is érdemes kihasználni ezt a lehetőséget, mert kialakulnak a települések közötti partnerségek a polgárok kultúrák közötti párbeszédben való, a civil társadalommal való strukturált együttműkö­ désen keresztüli részvételének előmozdítására. Ezek a találkozók a helyi szintű aktív polgári részvé­ telről szólnak, és észrevételem szerint a résztvevők tevé­ keny részt vállalnak valamennyi tevékenységben. Sikeres projektjeink pozitívumai a helyi közösség bevonása a pro­ jektek tervezésébe és megvalósításába (helyi szövetségek, iskolák, önkéntesek, fogadó családok, stb.), valamint az aktív szerep biztosítása a résztvevők számára. Nehézsé­ günk is van természetesen, mint minden más projektben, például az utólagos kifizetések. • Az állampolgári projektek és az azokat kísérő kezdeményezések Ez a pályázati típus a polgárok részvételének innovatív módszereit kutatja.

9

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

2. alprogram – Aktív civil társadalom Európában: • strukturális támogatás az európai politikai kutatóin­ tézeteknek („szellemi műhelyek”); • strukturális támogatás európai szintű civil társadal­ mi szervezeteknek; • civil társadalmi szervezetek által kezdeményezett projektek támogatása. 3. alprogram – Együtt Európáért: • nagy nyilvánosságú események; • tanulmányok; • tájékoztatási és terjesztési eszközök.

4. alprogram – Aktív európai megemlékezés Az Európa a polgárokért program legtöbb alprog­ ramjának végrehajtásáért az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) felel. Felada­ ta a projektek teljes életciklusának irányítása. Bővebb in­ formáció a következő weboldalon található: http://eacea. ec.europa.eu. Összeállította: Pető

Csaba

Szentegyháza Polgármesteri Hivatala – referens e-mail: [email protected]

Nádasd – Alsósófalva 20 év után

M

ég csak ízlelgettük a dik­ tatúra utáni lehetőségeket, még vonakodva mertük le­ szedni a kizárólag román feliratokat, amikor 1990 elején megjelent isko­ lánkban két magyarországi fiatalem­ ber. Eléggé bizalmatlanul fogadtuk őket, hiszen addig mindenki csak el­ lenőrizni vagy kérni jött. Ez esetben viszont teljesen más volt a helyzet. Ők egy egész közösség nevében aján­ lották fel barátságukat. Az előzményekről azt kell tudni, hogy Szombathelynek már kapcsola­ ta volt Szovátával, amikor Nádasdon is megszületett a gondolat: testvér­ iskolát szeretnének Erdélyben. Any­ nyiban megegyeztek, hogy saját köz­ ségükhöz illő, hagyományőrző falut kéne keresni. Véletlenül Szovátáról ingázó kolleganőnk, Fülöp Judit óvó­ nő is jelen volt a vendégek és helyiek között zajló baráti megbeszélésen, és Alsósófalvát ajánlotta. Ma már tud­ juk, hogy nem volt véletlen, hiszen ennél jobban összeillő két közösséget keresve sem talál az ember. Már az elején kiderült, hogy nem csak egy közös pont van a két falu életében. Először is hasonló lélekszá­ múak és a tanulólétszám is majdnem azonos. Ők is székelyeknek (de leg­ alábbis rokonainknak) tartják magu­ kat, hiszen őket is határvédelem céljá­ ból telepítették mostani lakóhelyükre (Őrvidék). Dalaik, vicceik is vissz­

hangra találtak nálunk. A fenyő nekik is annyit jelent, ha nem többet, mint a székelyeknek. Nem véletlenül nevez­ ték Gyántásországnak a vidéket. Azóta ennél sokkal többet kiderí­ tettünk egymásról, és minden alka­ lommal találunk valami újat. Így több mint húsz év távlatából, csak a szép emlékeket szoktuk emlegetni, pedig sok nehézséggel, akadállyal is meg kellett küzdeni. Az elején még nem tudtuk, hogy a jó szándék, barátkozó kedv, lelkesedés nem elég. Mindkét oldalon elkötelezett, jó szervezőkész­ séggel megáldott emberekre volt és van szükség. Nádasd részéről a kez­ detektől mai napig kitartó, szívós munkával a már említett két „úttörő” tartotta fenn a kapcsolatot: Mesterhá­ zi László testnevelő tanár és Karvalits Zoltán, a jelenlegi polgármester. Ter­ mészetesen a köréjük szerveződő jó csapatnak köszönhető, hogy min­ dig tökéletes ellátásban, változatos programokban volt részünk. Náluk valami jobban működött, mert ön­ kormányzati támogatásból, pályáza­ ti pénzekből pótolták az utazások és vendégfogadások költségeit. Ezzel szemben nekünk minden kiadást sa­ ját zsebből kellett állnunk. Nem kis áldozat a szülők részéről, hiszen a községben, Parajd kivételével, köz­ tudottan kevés a kereseti lehetőség. Ennek ellenére a kapcsolattartás élő és folyamatos.

Az első találkozás óta rendszere­ sen, szinte menetrendszerűen meglá­ togatjuk egymást. A páratlan években ők jönnek, a párosokban mi megyünk. Ez így, az eltelt időszakban, 21 au­ tóbusznyi ember ide-odaingázását jelentette, de ez még nem minden. Ugyanis az első egy-két csereüdülés után kiderült, hogy néha nem elég az autóbusz. Így aztán saját kocsik­ kal egyszerre, vagy soron kívül is el­ kezdtük meglátogatni egymást. Mivel a naptárhoz kötött néphagyományok megtartása nem esik egy-két nyári hétre, beiktattunk őszi, téli és tavaszi cserelátogatásokat is. Az iskolai után nagyon hamar szerződéssel megerő­ sített testvérfalui kapcsolat alakult ki. Az itt is, ott is működő egyesüle­ tek kicserélték tapasztalataikat, sőt „SÓ és NÁD” címmel közös újságot is szerkesztettünk. Megismerkedtünk több környékbeli nonprofit szervezet munkájával, eredményeivel. Alkal­ munk volt az osztrák-magyar határon átnyúló LEADER programokba is be­ tekinteni. Az alsósófalvi – gyerekekből és felnőttekből álló – hagyományőrző néptánccsoport számos alkalommal örvendeztette meg Nádasd község lakóit. Emellett fellépett egy augusz­ tus huszadikai ünnepség keretében Körmenden, egy nemzetközi böllér­ versenyen Szarvaskenden, sőt egy szlovéniai fürdőkomplexumban is.

10

civil fórum

Lehetőségünk nyílt tanulókkal részt venni egy nekünk szervezett tánctá­ borban, ahol a helyi tehetségek segít­ ségével tanultuk a vidék motívumait. Vendéglátóink mindig figyeltek arra, hogy minden korosztály megta­ lálja a megfelelő programot. Volt sok közös játék, vetélkedő, élményfürdő, kirándulás. Megismerhettünk olyan helyeket, ahová másként sokan nem jutottak volna el: Balaton, Veszprém, Keszthely, Kőszeg, Zirc, Szombat­ hely, Ják, Fertőrákos, Győr, Zalaeger­ szeg. A felsorolás nem teljes, a ren­ geteg látnivalóról nem is beszélve. Elvittek Szlovéniába és Ausztriába is. Felejthetetlen élmény marad mindnyájunk számára a millecente­ nárium tiszteletére szervezett találko­

egy facsemetét. A három nap alatt volt minden: vetélkedők, sport, játék, főzőverseny, kézműves foglalkozá­ sok, közös tánc és ének. Az utolsó este tábortűz mellett húzódtunk egy­ re közelebb egymáshoz. A hangulat már inkább szomorú volt, az éneklés is visszafogottabb. A gyerekek címe­ ket cseréltek, ölelkeztek, néhányan sírtak. Azt hiszem, minden résztve­ vő gazdagabb lett egy felejthetetlen élménnyel. Azt hittük, ennél szívme­ lengetőbb találkozót már nem tudnak szervezni Nádasdon. Tévedtünk. Idén május végén három napra újra összegyűltünk. „20 év Erdély, Alsósófalva-Nádasd” cím alatt most már a két testvérfalu találkozott. Az innen utazók létszáma korlátozott

beszéltünk össze, mégis vendégek és házigazdák egyaránt az alkalom­ ra készült bordópiros, aranybetűs pólókban jelentek meg. Az nem volt feltűnő, hogy sokkal többen kijöttek, mint ahányan vendéget fogadtak. Ez máskor is így volt. De az, hogy a nádasdiak a művelődési háztól az au­ tóbuszig sorfalat álltak és mindenki mindenkitől búcsúzott, erre még nem volt példa. A 20 éves találkozó tulajdonkép­ pen már a huszonegyedik, de mivel tavaly nem tartottuk meg (19902010 látszott kerek évfordulónak), a nádasdiak vállalták a szervezést, az anyagi és emberi erőforrások fel­ kutatását. Olyan áldozatot hoztak, amilyenre csak testvér vagy igazi ba­

zó. 1996-ban tíz olyan magyarországi iskola kapott meghívást Nádasdra, amelyeknek határon kívüli magyar testvérpárja van. Így többek közt a parajdi iskola és Visegrád küldött­ sége is. Egy községből két iskola túlzásnak tűnhet, ha nem említjük az alsósófalviak különleges státu­ szát: ez alkalommal házigazdákként voltunk jelen. Ez azt jelenti, hogy a nádasdiakkal közösen vezettük a programokat, amelyekből szerencsé­ re nem volt hiány. A húsz testvérpár mindegyike közös bemutatkozó mű­ sorral készült. Ünnepélyes keretek között a testvériskolák képviselői kopjafákat állítottak és elültettek egy-

volt, de ott úgy tűnt, mindenki meg­ mozdult. A rendezvényeken mindig lelkes tömeg vett részt, az önkéntes szakácsok 300 adagos finomságokat főztek. A házigazdák minden ven­ dégnek ajándékcsomagot készítettek. A benne levő mézeskalács-szívtől meghatódtunk. Enélkül is érezni le­ hetett, hogy a házigazdák a szívüket adták ezen a találkozón. A részletes beszámoló külön cikket érdemelne. Az általunk vitt székely kapu felava­ tásánál, az ünnepi visszaemlékezé­ sek után, a közönséggel együtt éne­ keltük a két himnuszt. Kevés szem maradt szárazon. Ennél már csak a búcsú reggele volt meghatóbb. Nem

rát képes. A majdnem 900 kilométer nem akadály, a fárasztó út nem teher. Mindig alig várjuk az újabb találko­ zást. A két falu ma már sok-sok szál­ lal kötődik egymáshoz. A kezdetben gyerekként szövődött barátságok már szülőket, a felnőttekéi már nagy­ szülőket kapcsolnak össze. Hogy mi egy ilyen jól működő TESTVÉRKAPCSOLAT titka? Kevés (de egyben minden): őszinteség, kölcsönös bizalom, szeretet.

Serényi Éva Alsósófalvi iskola – volt tanár e-mail: [email protected]

11

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

Só és Nád története

B

izonyára sok „magyarországi magyarban” – így bennünk is – élt a vágy, hogy jobban megismerjük Erdélyt, és az ott élő embereket. Az 1989. decem­ beri romániai változások megadták erre a lehetőséget. 1990 februárjában már úton voltunk, egy testvériskolai kapcsolat létesítésének szándékával. Ismerőseink ré­ vén jutottunk Alsósófalvára, ahol szándékunk aktív fo­ gadtatásra lelt. Nyáron már fogadhattuk az alsósófalvi gyermekeket és kísérőiket. Közös táborozással kezdtük, ahol oldódhattak a görcsök, és könnyebben mehetett az ismerkedés. Már az elején egyetértettünk abban, hogy nem egyszerűen egy cserekapcsolatot szeretnénk, ha­ nem családi és baráti kötelékeket, amelyek szerencsés esetben tartósak és tartalmasak. A szándékot az elmúlt húsz év igazolta. Ezen évek alatt több száz nádasdi, és Nádasd környé­ ki gyermek, és jó néhány felnőtt ismerkedett meg Erdély, a Sóvidék szépségeivel, tanulta meg, hogy hogyan lehet egy egészen más környezetben fennmaradni, embernek maradni. Ugyanakkor szintén sok sófalvi ismerkedhetett az anyaország értékeivel, és tapasztalhatta, hogy talán a nádasdi vendégszeretet sem marad el az ottanitól. Odakint kihagyhatatlan látvány a Békás-patak szoro­ sa, a havasi rétek lágy szépsége, a csíksomlyói Madonna, a segesvári Óratoronyból a város látképe. Itt az őrségi táj hangulata idézheti tán Erdélyt, a Balaton, vagy épp a fő­ város értékei lehettek emlékezetesek. Már 1996-ban úgy éreztük, elértünk egy olyan szintre, hogy képesek vagyunk közösen megszervezni egy heted­ hét országra szóló nagy rendezvényt, a magyarországi és a határon túli iskolapárok találkozóját vagy kétszázötven vendéggel úgy, hogy Alsósófalva már nem vendégként, hanem házigazdaként segített a szervezésben. A sikeres rendezvény további lendületet adott. Tovább formálódott a két falu testvér-települési kap­ csolata, melyre 2003-ban került hivatalos pecsét. Civil egyesületeink is megtalálták egymást, a nádasdi „Együtt Nádasdért” Faluszépítő és Fejlesztő Kulturális Egyesület mint a település hagyományőrző egyesülete és a sófalvi „Farsangolók” Hagyományőrző Egyesülete. Az eddi­ gi egyesületi találkozók is tartalmasak voltak. A közös tevékenységekhez két alkalommal is a Nemzeti Civil Alapprogram Nemzetközi Civil Kapcsolatok és Európai Integráció Kollégiuma által kiírt pályázatán nyertünk tá­ mogatást. 2008-ban Nemzetközi Téltemető Vigasságokat és Böllérversenyt szerveztünk LEADER program kere­ tében, ahová az alsósófalvi hagyományőrzőket is meg­ hívtuk, hogy télűző népszokásukat több településen is bemutathassák. Aztán ennek folytatásaként Alsósófalván Nádasd mutatta be vidékére jellemző népszokását, a rönkhúzást. Így hagyományainkat is kölcsönösen bemutattuk egy­ másnak. Mindezek a találkozók, rendezvények és utak nem jöhettek volna létre, ha nincsenek azok a szervezők,

akik a szívüket, lelküket beleadják. Serényi Jánosnak na­ gyon sokat köszönhetünk, Ő sok éven keresztül segítette az anyaország és az erdélyi magyarság közötti kapcsola­ tokat. Ennek elismeréseként megkapta a Magyar Köztár­ saság Arany Érdemkeresztjét. Nemcsak az iskolák, a tele­ pülések, az egyesületek köteléke erősödött, hanem egyre több hír szól arról is – ami talán még fontosabb –, hogy a családok is egyre többen útra kelnek egymás felé.

Hogy hogyan tovább? Bizony, egyre nagyobb gond megtölteni az évente induló buszokat, mert sokan csa­ ládi kapcsolatok révén autóval más időben kerekednek fel egymás felé. A hivatalos találkozókat tematikus ta­ lálkozókká próbáljuk átszervezni. Néptáncos gyerekek már kölcsönösen tanulmányozták a másik vidék táncait, a felnőtt hagyományőrzők is megmutatkoztak kölcsönö­ sen a településeken. Az elmúlt 20 év bizonyítja, hogy a Só és a Nád szépen megélhet egymás mellett, kiegészít­ heti egymást. Ha Nádasd és Alsósófalva közti közel 900 km-es távolság kilométerben nem is csökken, „de lélekben mind-mind közelebb kerültünk, megerősödtünk; és megbizonyosodtunk arról, hogy barátságok közé nem lehet határvonalat húzni.”(Nádasdi Faluújság, 1995. augusztus, Keszte József) Bizonyára szép lenne, ha részt vehetnénk egy Nádasdon vagy Alsósófalván rendezett lakodalmon. „[…] Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: mégis mi az, ami életben tartja ezt a kapcsolatot, az anyagi nehézségek és a nagy távolság ellenére is? A kérdésekre kapott válaszokból kiszűrhető az együvé tartozás, hogy szükségünk van egymásra. […] Kapcsolatunk haszna elsősorban erkölcsi. Sokat tanulhatunk egymástól. A székely jellem természetes velejárója a becsület, az összetartás, egymás megbecsülése, amellyel az emberekben tiszteletet ébresztenek. A magyarországi ember, ha elég fogékony rá, egy régi-új meghatározást tapasztalhat meg, és ez a hazafiúi érzés.” (Nádasdi Faluújság, 1994. július, Keszte József) De talán a legjobban a következő cikkrészletek mutatják be azt, hogy a résztvevők miként élik meg e kapcsolatot.

12

civil fórum

Hétdombi Hírek (Nádasd havilapja), 2005. szeptember, Serényi Éva – Erdélyi visszhang „Aki ismer minket, szülőföldünket, életfelfogásunkat, az tudja, hogy számunkra ez a hely szent, nem akarunk innen elmenni. Nem áll szándékunkban mások terhére lenni, sőt, szívesebben vagyunk házigazdák, mint vendégek, hiszen adni sokkal jobb, mint kapni. Tizenöt éves kapcsolatunk a bizonyíték rá, hogy szerencsére több az, ami összeköt, mint ami elválaszt. Érdemes lenne kiszámítani, hány személyt jelent az alkalmanként egy autóbusznyi utazó. A Nádasd – Alsósófalva találkozók szervezői sokat tesznek a kölcsönös megismerés érdekében. Régi barátságok válnak egyre mélyebbekké, és minden alkalommal újak is szövődnek… A közös emlékek, az együtt megélt élmények olyan kincsek, amelyeket nem lehet az anyagiakkal összehasonlítani. Aki egyet talált, az mindig szeretne még hozzátenni. Közben ráébred arra, hogy ez a fajta gazdagság az egész személyiségére, sőt a környezetére is jótékony hatással van… Vannak gyönyörű helyek, ahová szeretnénk eljutni, függetlenül attól, kikkel utazunk. Vannak személyek, akikkel szeretnénk minél több időt együtt tölteni, szinte mellékes, hogy hol. És vannak emberek, akik összefonódtak szülőföldjükkel és igazi énjüket csak természetes közegükben ismerhetjük meg. Kányádi Sándor költő szavaival élve: „VANNAK VIDÉKEK LEGBELÜL”. HH., 2005. augusztus, Kovács János – Édes Erdély „Kolompszó ébreszt, a pásztor hajtja ki az állatokat a közös legelőre. Frissen fejt tejjel kínálnak, de a multik már a ’spájzban vannak’. Defektet kaphatna a Metro a kotyvasztott ’reggeli italával’ valahol Marosvásárhelynél. Bárcsak soha ne érne ide a parlagfű sem, elcsúfítva a most ezer színben pompázó, virágzó havasi réteket, melynek édes termését, a mézet az útszéli árusok kínálják a vendégeknek. Az erdő szívesen adja kincseit a szorgalmas embereknek: rókagomba, vargánya, áfonya, medvétől csent vadmálna kínál megélhetést és színesíti az asztali örömöket. A platnin sütött keserűgomba juhtúróval igazi csemege, mely előtt egy kupica áfonyapálinka kijár a Bucsin-tetőt megjárt vándoroknak. Természetesen utána pedig jól csúszik egy pohár Küküllő-menti királyleányka… Az utolsó napon már mi is potyoljuk a húst, s béhajtyuk a disznyót, s tészta helyett laskát főzünk a levesbe, s káposztalapiba tekerjük a tölteléket. S mondjuk: ember, de jó, hogy eljöttünk! Megérintett bennünket az emberek nyugalma, derűje, bölcsessége. Barátokra leltünk, barátokká lettünk. Tegnap éjjel Nádasd fölött csillagos volt az ég, középen ragyogott a Hadak útja. Csaba királyfi, Isten éltesse sokáig a népedet!” HH., 2004. szeptember, Fekete Réka – Ha arra gondolok… „Nádasdra már nem úgy érkezünk, mint idegen helyre. Ismerjük jól a települést: az utcákat, a házakat, a kocsmákat és az embereket. Minden változást észreveszünk, ahogy a faluban szétnézünk. Emlékszünk, hogy nem voltak házak az Ifjúság utcában és nem volt a falunak múzeuma sem. A kép változott, de az emberek ugyanolyanok, mint voltak… Még ottlétünkkor kisfiam szájából hangzott el tűzijáték közben: „Csak az a kár anya, hogy ezt Udvarhelyen nem láthatják

... mert ez a legszebb!” Kell ennél több bizonyíték? Itt nem a „legszebb”-en van a hangsúly, közel sem. Egy ötéves gyerek ama ragaszkodásán, hogy haza akar vinni valamit Nádasdról. Meg akar mutatni valamit, osztozni akar minden ismerősével rajta. Nem egy tárgyat, nem egy festett díszt, nem a sok finomságot... Egy cseppnyit abból az érzésből, amit itt átélt. Egy vidámságot sugárzó környezet részét, egy hangulatot, hogy másnak is megmutathassa, hogy éreztethesse, mitől jó nekünk itt. Miért van az, hogy Nádasdra haza jövünk, és mindig szívesen visszatérünk.” HH., 1999. szeptember, Karvalits – Testvérfalva lakói voltunk Alsósófalva. Egy hegyek közti kis település. És én először látom a saját szememmel. Rengeteg fénykép és sok-sok itt járt ismerős-barát beszámolója alapján most én is felépítem magamban egy székely falu mindennapos életét. Főtér, a busz megáll, s meglátom Noémit. A mi Noéminket, két gyerekkel és egy Zoli nevű székely férjjel az oldalán… Jó őket újra látni… Fülöpéket… De felsorolhatnék minden dombot és hegyet, ami utunkba került, és úgyis tudod, ha már jártál arra, láthattad a kopjafákat magyar nemzeti szalaggal őrt állni a síron, és láthattad a lobogónkat, ami sokkal pompásabban táncol a szélben, mint a román… Ülhettél a Havasokon sziklán, a világ tetején… Gondolkodhattál, hogy mik is az igazi értékek… Emberek… Lelkek… Szívek… Csütörtök este. A műsor, ami azt hiszem, igazán szívhez szólt. A tánc, ami boldog mosolyokat és lopott pihenőórát hozott a szénahordás idején; a Hej, tulipán, és Toncsi csak a székelyeknek szavalt: „És indulok, mint vak, Hogy újra megtaláljalak.” – Bertók verse. A busz ajtaja újra nyílik, s mi felszállunk. Hazafelé. Otthonról. Bözse sír, és én már értem, miért… Isten veletek, jövőre! – Toncsi, ne sírj!!!” HH., 1997. szeptember, Tóth Hajni – Erdély – egy hosszú pillanat „Teljesen megismerni a ’Tündérkertet’? Nem, nem lehet, mert sejtelmesen sötét erdők, lépten-nyomon mesékbe botlunk, melyek huncutul ránk mosolyognak. Valóságból és álomból hálót szőnek körénk, és felnyitják szemünk egy más világra. Békésre, türelmesre, kevesebbre. S aki már látta, hogy a hegyóriások kalpagján túl, s az ezüst patakok mélyén mi van, az többet nem szabadul. Megbabonázták?” Nádasdi Faluújság, 1993. augusztus, Cziráki Annamária – A mielőbbi viszontlátás reményében „Három éve még én sem gondoltam volna, hogy egy barátság ilyen nagy távolságon keresztül is fenn tud maradni… Vajon milyen ajándékot vigyünk? Mi tetszene a legjobban? És gyűltek a meglepetések, apróságok, amikkel kedveskedni akartunk. Nem voltak nagy ajándékok, de nem is az a fontos, hanem a szeretet, amellyel átadtuk őket… Az üdvözlések után jó volt a már ismert házba bemenni, leülni az asztalhoz és nézni a háziasszonyt, amint szorgos kézzel vacsorát készít. Közben pedig nem maradhatott el az élménybeszámoló sem. Ez alatt az idő alatt azt vettem észre, hogy sokkal közvetlenebb a társalgás. Olyan, mintha már születésünktől fogva ismernénk egymást. Örömmel léptünk be a régi szobába, amely-

13

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

nek minden zugát ismertük már. Ha más is volt, a saját szobánkat láttuk benne… Délután a kirándulás a Pojána nevű hegyre annyira csodálatos volt, hogy szinte el sem hittem, hogy ilyen létezik. Meg kellett magamat csípnem, hogy meggyőződjek arról: nem álmodom. És nem álmodtam, valóságos volt ez a magas hegyekkel körülvett csodálatos táj.” „Legszebb ajándék a szeretet, melyet magunk után hagyunk mások szívében.” (Cicero) Nádasdi Faluújság, 1994. december, Keszte József – Erősödő „Híd” „A legbecsesebb ajándékot a szívünkben őrizzük – egy tiszta, nemes érzés, amely már több a barátságnál, s amely minden találkozáskor új erővel tör elő – és ez az egymás iráni szeretet és tisztelet. Erre a bensőséges kapcsolatra számos példa akadt. Jó érzés volt látni például az egymást átkaroló lányokat vagy a két leány szüleit, akik a bujai kis boltba szintén karonfogva jártak nap mint nap. Így erősödik a Nádasdot és Alsósófalvát összekötő képzeletbeli híd, a ’barátság hídja’… Nagy értéke még ennek a szép kapcsolatnak a közösség erősödő szerepe, összekötő kapocs a résztvevők között, ezáltal válunk – válhatunk – afféle ’lelki közösséggé’. Sokan csak most döbbentünk rá, hogy ha igaz ügyről van szó, milyen sok öntudatlanul is, de magukénak érzik az egykori szír-római Publilius Syrus gondolatát: „Nagyobb öröm jót tenni, mint jótéteményt elfogadni.”

Nádasd, 1995. aug. 6-a, este fél nyolc: a falu minden részéből a központ felé igyekvő, nagy csomagokkal felpakolt gyerekeket és felnőtteket látni. Az autóbuszba való beszállás után, a hozzátartozók ’vigyázz magadra!’ intelmei és búcsúzó integetései után veszi kezdetét a hosszú utazás immáron harmadszor a ’sós sziklák völgyébe’, a visszatérők második otthonának tekintett erdélyi Alsósófalvára… A kétnyelvű Alsósófalva tábla láttán eltűnt a 17 órás út minden fáradalma, s különös izgalom kerített hatalmába mindnyájunkat, a hazatérés, viszontlátás öröme, melyet mi, ’visszajárók’ érzünk, az ’újak’ meg remélhetőleg ezután fogják majd érezni. Ideiglenes otthonunktól egyre távolodtunk, igaz csak a térkép szerint, hisz lélekben mind-mind közelebb kerültünk, megerősödtünk; s megbizonyosodtunk arról, hogy barátságok közé nem lehet határvonalat húzni… Végül búcsúzzunk el az egyszerű sófalvi emberek üdvözlésével, akik a ’Jó napot’-tal köszönőket rátarti embereknek tartják: Isten áldja őket! Jó egészséget! „Élni fog az a nemzet, amely összetart…” (Arany János: Egyesülés)

Nádasdi Faluújság, 1995. augusztus, Keszte József – Alsósófalvát látni és megszeretni „Ellenállhatatlan varázs van abban, ha mások lelkében a magunkéval találkozunk.”(báró Jósika Miklós)

Karvalits Zoltán Nádasd polgármestere e-mail: [email protected]

Mesterházi László Általános Művelődési Központ – tanár e-mail: [email protected]

Tatabánya és Székelyudvarhely barátsága

A

’80-as évek elején jártam elő­ ször Székelyföldön, Udvar­ helyen. Azóta valahogy nem enged el Erdély. Akkoriban titokban, éjszaka kellett szállást keresnünk, a város másik végén hagyva az au­ tónkat. Emlékszem, hogy két fiatal francia srác szomszédságában sáto­ roztunk a Gyilkos-tónál, s este arról beszélgettünk, hogy a csodába értjük mi meg ilyen jól a román nyelvet? Nem nagyon tudtuk elmagyarázni, hogy bár Romániában vagyunk, de itt majd’ mindenki magyar. Azaz nem is magyar, hanem székely. Persze nem értették. Aztán 2004-ben már otthon sem. Sokunknak december 5. fontos fordu­

lópont volt az életünkben. Addig is ci­ vil szervezetekkel foglalkoztam, gye­ rekeket, fiatalokat vittünk táborozni szerte Európába. Nagyon jó helyekre, remek emberekhez, nagyszerű kez­ deményezéseket tanulmányozni. De akkor azt mondtuk az egyesületben, hogy valami nagyon nincs rendben Magyarországon a fejekben és a lel­ kekben, így ezután csak Erdélybe hozunk gyerekeket, csak székely (és felvidéki, kárpátaljai, délvidéki) fia­ talokat fogadunk. Azok a gyerekek, akik együtt vannak egy-egy hetet sülve-főve, akik egy fedél alatt lak­ nak akár csak néhány napot is, akik a táborok után egymással levelez­ nek, skype-olnak, azoknak mondhat

bármelyik politikus vagy televíziós csatorna akármilyen hazugságot, ők tudni fogják, hogy összetartozunk. Így hát elkezdtünk módszere­ sen székelyföldi kapcsolatokat ke­ resni. Először Háromszéken talál­ tunk barátokat, több közös képzést, tanulmányutat szerveztünk Péter Orsiékkal, a Kovászna Megyei Műve­ lődési Központtal, Mágori Istiékkel, a Regős Egyesülettel. Udvarhelyen magánemberként sokszor voltam, de csak 2008-ban szerettem bele igazán a városba, mi­ kor Orbán Árpiékkal találkoztam. Nem is a civil szakma kapcsolt ösz­ sze először minket, de többhetes itt­ létem alatt a Civitas tevékenységével

14

civil fórum is megismerkedtem egy kicsit. Sok hasonlóságot találtam az otthoni munkámmal, mi is civil szervezetek­ nek igyekszünk segíteni képzéssel, tanácsadással, szervezetfejlesztéssel, különböző együttműködések, háló­ zatok létrehozásával, erősítésével.

Miben is áll ez az együttműködés?

sok civil kapcsolat alakult ki a két település között. Nálunk szinte min­ denki ismeri a civil szférában Orbán Árpit, Szilágyi Csabát, a LIA-s vagy a Wolter-es gyerekeket, az udvar­ helyszéki Gyümölcsfesztivált. Bika­ falva először csak az árvíz kapcsán bukkant fel Tatabányán, jöttünk is néhányan egy-két napra. Aztán va­ lahogy minden évben többször is vissza-visszajárunk. A gyerekeim sem tudják Azok a gyerekek, már elképzelni, hogy akik együtt vanne Árpiék gyerekszo­ nak egy-egy hetet bája legyen a szállá­ sunk, ha erre jövünk, sülve-főve, akik s én is nagyon meg­ egy fedél alatt sértődnék, ha Jakab laknak akár csak Zsuzsáék nem nálunk néhány napot is, aludnának, mikor Ma­ akik a táborok után gyarországra jönnek. Legjobb barátunknak egymással levelezés munkatársunknak nek, skype-olnak, például annyira vonzó azoknak mondhat lett Székelyföld, hogy bármelyik politikus ide is nősült.

Van egy lassan tízéves Kárpát-medencei háló­ zat, a Félúton. Székely­ földi, felvidéki és kö­ zép-dunántúli ifjúsági civil szervezeteket köt össze. A kezdetekben ismerkedtünk egymással, úgynevezett „látóutakat” szerveztünk, megnéztük, hogy az egyes országrészek­ ben mivel foglalkozik a másik. Nagyon sok hasznos ötletet lestünk vagy televíziós csael kölcsönösen. Aztán közös projekttervező, torna akármilyen A jövő pályázatíró, kommuni­ hazugságot, ők kációs képzéseket tar­ Az előző választási tudni fogják, hogy tottunk, de akár hosz­ ciklusban Tatabányán összetartozunk. szabb, több hónapon át „tanácsosként”, idén tartó akkreditált kép­ októbertől pedig alzéssorozatot is, mint a Képzők képzé­ polgármesterként dolgozom. Így rop­ se. A hálózatban részt vevő, hasonló pant fontosnak tartom, hogy ne csak tevékenységű szervezetek pedig egy­ a civil szervezetek, hanem városunk mással fűzték szorosabbra a kapcsola­ intézményei is vegyék fel, illetve erő­ tot: közösen táboroztattak gyerekeket sítsék a kapcsolatot Udvarhely iskolá­ egyszer Magyarországon, másszor ival, szociális, egészségügyi vagy kul­ Erdélyben, vagy épp félévre-évre ön­ turális intézményeivel. Tavaly ősszel kéntes fiatalokat fogadtak. néhány közművelődési szakemberrel Mivel Tatabánya és Udvarhely végiglátogattuk a székelyudvarhe­ testvérváros, így természetes, hogy lyi lehetséges partnerintézményeket.

Nagyon kedvesen fogadtak a Tomcsa Sándor Színházban, a Palló Imre Mű­ vészeti Iskolában, a nyugdíjasoknál, de a városházán Szász Jenő alpolgár­ mester úr is. A látogatás eredményes­ ségét igazolta, hogy néhány héttel a program után a résztvevők közösen szerveztek Tatabányán kiállítást ud­ varhelyi fotóművészek alkotásaiból. Szeretném megmutatni minél több tatabányai embernek az udvar­ helyszéki Gyümölcsfesztivált és az egész projektet. Nagyon sokat tanul­ hatnánk ebből az összefogásból. Otthon öt éve sikerült az önkor­ mányzattal elfogadtatni, hogy az is­ kolai osztályok kapjanak támogatást, ha kirándulást szerveznek Kárpátmedence magyarlakta területeire. Ezt a kezdeményezést idén állami szintre emelte az új kormány, így e téren biz­ tosan akad majd tennivalónk Tatabá­ nyán és Udvarhelyen is. Mindkét te­ lepülés környéke csodálatos, számos remek táborhelyet és érdekes prog­ ramlehetőséget találhatunk pár kilo­ méterre a két várostól. Egész biztos vagyok abban, hogy meg lehet szer­ vezni a tatabányai és az udvarhely­ széki gyerekek táborozását úgy, hogy a nyári vakáció alatt egymást váltsák a különböző tematikájú táborok. Egy ilyen projektben például életem végé­ ig boldogan elvolnék.

Bereznai Csaba Bázis Gyermek és Ifjúsági Egyesület – elnökségi tag TatabányaÖn kormányzata – alpolgármester e-mail: [email protected]

Testvér-települési barátságok Udvarhelyről

S

zékelyudvarhely különleges és szerencsés város. 1989 decembe­ rében a Békéscsabáról ideérkező emberek biztató szót és segítséget hoztak. Aztán hamar megszületett a testvérvárosi szerződés, és rajta kívül talán még 10 anyaországbeli várossal (az idén Keszthellyel), valamint Du­ naszerdahellyel és Szabadkával.

Minden kapcsolat annyit ér, any­ nyira erős, amennyit az emberek bele­ építenek, ahogyan egymásra találnak. Örömmel tölt el, hogy sok barátunk van ezen városokban, sokuknak fon­ tos Székelyudvarhely, és fontos Szé­ kelyföld. Sokan megfogták egymás kezét és hidakat építettek egymás között. Igazából az a lényeg, hogy az

egyre jobban összekuszált, összeza­ vart, értékvesztett világban tiszta kap­ csolatok jöjjenek létre hasonló érdek­ lődésű, nyitott emberek között. A hivatalos városvezetés csak „hi­ vatalosítja” a kapcsolatokat, de ezt tar­ talommal feltölteni az embereknek, az intézményeknek és a szervezeteknek kell. Ha így egymásra találnak, akkor

15

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

működik a dolog, ha nem, akkor el­ halványul, és lecsökken egy-két hiva­ talos, protokolláris látogatásra.

cserére és programokra kerüljön sor, melyek egymás jobb megis­ merését és a két város hagyomá­ nyainak ápolását szolgálják; Természetesen szubjektív, amit • kölcsönösen támogatják és itt leírok, de mivel közel voltam előkészítik a két város gazda­ akár „hivatalosan” is a testvérvárosi ságban érdekelt csoportjainak, kapcsolatok ápolásához (PR főosz­ vállalkozásainak találkozását, tályvezető is voltam az udvarhelyi együttműködését; önkormányzatnál, továbbá civilként • megvizsgálják és elősegítik új több programba/projektbe is bekap­ beruházások megvalósulásának csolódtam), ezért próbálok vissza­ lehetőségét, megteremtik széle­ tekinteni és értékelni saját szemszö­ sebb körben – akár harmadik fél gemből. Sok értékes pillanata, közös bevonásával – az új együttmű­ projektje van és lehet (tudomásomon ködési formák kialakítását. kívül is) Székelyudvarhelynek a test­ Ugyanakkor mindkét település le­ vérvárosaival, most azonban csak két hetőségeihez mérten messzemenően várost emelnék ki, amelyek minden­ támogat minden további szándékot, képpen értékes kapcsolatokat ápol­ mely összhangban van ezen testvér­ nak velünk. városi együttműködé­ Minden kapcsolat si megállapodás szel­ Az egyik Törökbá­ lemével. annyit ér, annyira lint és polgárai, akik Ez a szerződés ak­ erős, amennyit az kimondottan Székely­ kor köttetett, miután emberek beleépíudvarhely rurális ré­ már kezdett megerő­ tenek, ahogyan szével, Kadicsfalvával södni a két város kö­ egymásra találés Betlenfalvával fonzötti kapcsolat, hiszen ták szorosabbra a 1998. október 3-án (egy nak... A hivatalos szálakat. Mára ez a rövid, féléves előkészí­ városvezetés csak kapcsolat nagyon sok tő után) megnyitották „hivatalosítja” a család szoros barát­ a Modern Üzleti Tu­ kapcsolatokat, de ságára épül, és nem dományok Főiskolájá­ ezt tartalommal ritka, hogy komasá­ nak Székelyudvarhelyi gi kapcsolatok is ki­ Képzési Központját (az feltölteni az embealakultak. A somlyói első kihelyezett tago­ reknek, az intézbúcsúkor itt vannak a zatot az anyaországon ményeknek és a törökbálintiak, míg in­ kívül). Így Erdélyben szervezeteknek nen is busszal mennek ezelőtt 12 évvel első­ kell. augusztus 20-ára. ként lett magyar nyel­ vű közgazdászképzés A másik testvérváros Tatabánya, nappali tagozaton. Fontos adalék, amellyel 2000. április 28-án született hogy az itt végzett fiatalok nagyrészt a testvérvárosi szerződés, és véle­ itthon keresik a boldogulást. ményem szerint a legjobban találtak, A főiskolai kapcsolatból jött te­ valamint hangolódtak egymásra itt hát létre a testvérvárosi szerződés és a szervezetek és az intézmények, je­ ebből aztán sok olyan konkrétum is, lentős eredményeket érve el az évek mint például az alábbiak (természete­ során. sen a teljesség igénye nélkül): Ezen együttműködés keretében az • Könyvtáraink már a kezdetek­ akkori két városvezető (Bencsik János ben összefűzték a szálakat, az és Szász Jenő) a következőkben álla­ intézményvezetők, Csics Gyula podtak meg: és Szabó Karcsi fél szóból is ér­ • rendszeres kapcsolatot tartanak tette és érti egymást. Gyula bá­ fenn egymással, a helyi közigaz­ tyánk könyvbemutatót is tartott gatás területén pedig elősegítik Udvarhelyen több alkalommal. a tapasztalatcserék megszerve­ • Együttműködés van a kultú­ zését; ra területén, hiszen az igazga­ • segítik a két város civil, kulturá­ tók keresik egymást és a közös lis, művészeti, sport- és oktatá­ programokat (pl. a tavaly volt si szervezeteinek kapcsolatait, az udvarhelyszéki fotósoknak hogy olyan közös tapasztalat­ kiállításuk Tatabányán, miután

•

•

•

•

a tatabányai fotósok egy pár éve már az ottaniaknak bemutathat­ ták régiónk kincseit tatabányai szemmel. Remélhetőleg ők is nemsokára bemutatkoznak vá­ rosunkban). Zenei területen a Peron Music Alapítvány által támogatott csa­ patok mindig képviselve vannak a zeneudvarosok által szervezett szejkefürdői Rockmaratonon. Kimondottan jó kapcsolat van a Rotary-klubok között, diákok táboroztatása/csereüdültetése, közös programok, élő kapcsolat létezik. Bencsik János képviselő úrnak is sokat köszönhetünk, hisz amel­ lett, hogy Udvarhely fejleszté­ si stratégiájához is segítséget adott, ő a lelki fejlődéshez is be­ segített/besegít. Köszönjük neki a december 5-i keserűség eny­ hítésére felvállalt zarándoklatot is. Mindnyájan épültünk tette és könyve után… Jó kapcsolatok vannak civil szer­ vezetek, családok, emberek kö­ zött. Rendszeressé tettük találko­ zásainkat. A Cserteg Pista által kétévente megszervezett egy-egy autóbusznyi ember Lókodból csillagtúraszerűen fedezi fel Szé­ kelyföld csodáit, és építi az embe­ ri hidakat, kapcsolatokat (erősítve esténkét a LIA Alapítvány mun­ katársaival és fiataljaival a barát­ ságukat). Bereznai Csabáék pedig programszerűen beépítették a Bá­ zis Gyermek és Ifjúsági Egyesület stratégiájába a civil testvérvárosi kapcsolatok erősítését, ahol már az elindított szálakat, legyen az közösségi ház, nyugdíjas klub, önkéntes kapcsolatok, nehéz is követni (ez nem is cél, fontos, hogy elinduljanak, és járják a fej­ lődés útját). Civil napokra is lá­ togattunk már Tatabányára 8-10 szervezettel.

A 2005-ös erdélyi árvíz után sokan a segítségünkre jöttek Tatabányáról is (az idén mentünk mi is, de Felső­ zsolcára irányítottak, hisz ott volt a nagyobb baj akkor). Bebizonyították akkor (is) nekünk, hogy van magyar szolidaritás, számíthatunk egymásra. Tették a dolgukat, és visszajöttek ké­ sőbb is, hogy ne csak búslakodjunk, hanem ünnepeljünk, dolgozzunk a

16

civil fórum jövőért közösen. Kimondhatatlanul nagy barátságok szövődtek, össze­ fogással lélekben megint nagyok let­ tünk. Fontosnak tartjuk, hogy jöjjenek Székelyföldre minél többen az anya­ országból, jöjjenek idősek, fiatalok, ismerkedjenek, s akkor vissza fognak még biztosan térni gyerekeikkel is. Számomra megnyugtató gondo­ lat, hogy az anyaországiaknak is egy­ re fontosabb Székelyföld. Ami pedig fontos, az megmarad, azt nem felejtjük el, azt nem lehet „leírni”. Az itteni mutatóink nem

jók (nem vagyunk versenyképesek, csak „életképesek”), mégis be fogjuk tölteni a jó Isten által reánk bízott szerepünket itt a Kárpát­medencé­ ben, de erre minimum barátokra van szükségünk. Őszinte, nyitott és segí­ tőkész barátokra. Olyanokra, akikkel rá tudunk csodálkozni az itteni érté­ keinkre, akikkel megtaláljuk a Gond­ viselést és a gyökereket, ahonnan ér­ demes újra és újra elindulni. Reménykedem, hogy újra megta­ láljuk helyünket a természethez, az Istenhez, a magyarsághoz, valamint

a többi néphez való egészséges viszo­ nyulásban, magatartásban, de ebből a szempontból is a jövőt tekintve prog­ ramszerű együttműködések biztosan lesznek, hiszen ezek a szálak, ezen baráti együttműködések már szétvá­ laszthatatlanul szorosak.

Orbán Árpád Civitas Alapítvány – regionális igazgató e-mail: [email protected]

Az Unión kívül, de Európán belül

S

vájc. Egy európai ország, amely szervesen együttműködik Euró­ pával, de nem EU-tag. Hátrány vagy előny? Hogy erről mit gondol­ nak az ott lakók, ma is mindennapi kérdés, ami megosztja a svájci embe­ reket. Könnyebb a határátlépés, még­ is szigorúan védik a belső piacaikat. Mi már sokat tudunk mesélni arról, hogyan nézték a hűtőtáskában lévő túrós palacsintát robbanóanyagnak, és mennyi vámot fizettünk a magyar szalámi és pálinkakóstoló termékei után. Mégis, ha jellemezni kellene a kapcsolatunkat, akkor szervezett, előre tervezett, korrekt kapcsolatról beszélünk. És most kedves olvasó, engedje meg, hogy bemutassam Önnek, mi minden történt már ebben a 15 éves „házasságban”. Testvértelepülésünk Svájc fővárosától, Berntől 25 km-re ta­ lálható. Ez tőlünk, Magyarországtól, pontosabban Tápiógyörgyétől 1320 km. Nagy távolság, hagyományok­ kal, nagy autós-buszos túrákkal még­ is élményekkel teli. A testvérvárosi kapcsolat nem polgármester-, még csak nem is önkormányzat-függő. Egy egyesület szervezi, és a fent em­ lített jogi személyeknek a feladatuk maximum annyi, hogy nem akadá­ lyozzák, hanem segítik az együttmű­ ködést. Milyen nehéz is ez! Hány pol­ gármester esik abba a csapdába, hogy tőle függ ez a barátság, majd a válasz­ tások után, mint egy lufi, leenged. Ha

valamiben fontos a civil kapcsolat, ez az. De egy emeltebb, szellemiségében és kultúrájában komoly kapcsolatról van szó, mert igazán azok tudják jól hasznosítani ezt az ismeretséget, akik beszélnek idegen nyelvet. És ez az a pont, ami megakasztja, és később ér­ dektelenné teheti a hivatalos formát. Mert nem beszél a polgármester, a képviselő idegen nyelvet. Mint már írtam, nálunk egy 15 éve alakult egyesület, a WünnewilFlamatt Baráti Társaság Egyesület az, amely a két település között létre­ jött kapcsolat gondozására hivatott. Az együttműködés, így az egyesület egyik legfontosabb célja is, hogy en­ nek a nyugat-európai országnak a kulturális hagyományaival és jelen­ való állapotával megismerkedhes­ sünk úgy, hogy ők is tanuljanak a mi kultúránkból. Mindezt a tervet és kívánalmat a társaságunk tevékeny­ sége jól szolgálja. Háromszáz főnél több györgyei polgár volt már több napos látogatáson a svájci települé­ sen, és szintén meghaladta a 300 főt azon svájci barátaink száma is, akik nálunk vendégeskedtek már. Községünk lakói számára igen értékes ez a kapcsolat a svájci bará­ tokkal, akik rendkívül korrektek, jó barátaink, és községi céljaink támo­ gatói is. Felmérhetetlen az a szellemi haszon, amely az elmúlt évtized sváj­ ci kapcsolatának eredményeként köz­ ségünkbe, a lakók százaiba rakódott. Kulturális és szellemi téren egyaránt

gazdagodtunk, s jó érzéssel kons­ tatálhatjuk, hogy svájci barátaink is emberi-szellemi gazdagodásként élik meg a kapcsolat éveit. Mindezek okán is kijelenthető, hogy a kapcsolat jövője biztosított, a megerősödött em­ beri és közösségi szálak nem halvá­ nyulnak, mert évente több impulzust kapva, tervezetten sorjáznak a közös programok mindkét helyszínen. Kulturális kapcsolatok ápolása A kölcsönös látogatások program­ jában mindkét fél rendszeresen szere­ peltet kulturális programokat. Köz­ ségünk Ifjúsági Fúvószenekara már több ízben szerepelt testvérvárosunk­ ban, amikor egy-egy jeles helyi ünne­ pélyt színesítettek. Svájci barátaink tiszteletére a térség festőinek kiállí­ tását rendeztük meg községünkben. Településeink jelentős évfordulóiról, történelmi eseményeiről közösen megemlékezünk, lehetőségek szerint delegációk kölcsönös utaztatásával. A települések gyermekintézményeinek, iskoláinak együttműködése Az intézmények közötti megálla­ podás alapján minden évben egy-egy gyerekcsoport tesz látogatást a baráti település területén. Ezt a látogatást a falu életének megismerésével, or­ szágjárással, fővárosunk nevezetes­ ségeinek megismertetésével és a köz­ ség lakóinak baráti összejöveteleivel kapcsoljuk össze. Nagyon nagy jelentőséget tulaj­

17

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

A községünk mezőgazdasági jellegéből adódó kapcsolatok kialakítása és gazdasági kapcsolatok lehetőségének keresése A partner községünk több mező­ gazdasági szakemberéből álló ma­ gyar delegációt fogadott annak érde­ kében, hogy a nehéz helyzetben lévő györgyei gazdák megismerkedhes­ senek a szövetkezés új formáival, az együttműködés lehetőségeivel. Így korszerű gépeket ismerhettek meg, olcsón hozzájuthattak több, a Svájc­ ban már nem használatos, de nálunk nagy értékű mezőgazdasági géphez is. Tovább keressük, mint ahogy ezt eddig is folyamatosan tettük, a he­ lyi gazdasági és kereskedelmi élet fellendítését szolgáló testvérvárosi lehetőségeket. Az évente rendszere­ sen megrendezett őszi svájci vásáron kereskedőink és kisiparosaink egy ré­ sze termékeikkel rendszeresen részt vesz. Ezzel rengeteg hasznosítható tapasztalatot szerez. Turisztikai és országjáró programok szervezése Különös gondot fordítunk orszá­ gaink frekventált turisztikai neveze­ tességeinek kölcsönös megismerte­ tésére. Magyarországon elsősorban híres és jellegzetes borvidékeinket, de a Balaton-felvidék, a Duna-kanyar és alföldi nagyvárosaink nevezetessége­ it is megmutattuk. Különös élményt nyújtottunk mindig az Alföld pusztá­ inak és az ottani turistacsalogató ren­ dezvények megismertetésével. Körülbelül 250 tápiógyörgyei la­ kosunknak sikerült már személyesen is felejthetetlen élményeket szerezni a svájci táj csodálatos hangulatáról.

Szociális támogatások rendszere Barátaink a legnagyobb figyelmet arra fordítják, hogy mintát nyújt­ sanak a szociális gondoskodás kor­ szerű formáiról. Adományaikkal elsősorban az idősebb korosztály éle­ tének feltételeit segítik (gyógyászati segédeszközök), de szegénysorban élő gyermekeink támogatását is szív­ ügyüknek tekintik (pl. karácsonyi ajándék, ruházat). Mindig lehetősé­ get nyújtanak arra, hogy hirtelen ne­ héz helyzetbe került embereken vagy családokon gyorsan segítsenek (pl. tűzeset – anyagi támogatás).

szerint a mi kapcsolataink tűnnek a legeredményesebbnek és legtartó­ sabbnak Magyarország és Svájc ci­ vil szervezeteinek együttműködése terén. Jövendő elképzeléseink azt a célt szolgálják, hogy ezt a kapcsolatot ilyen hőfokon és ilyen eredménnyel működtessük tovább. Az egyesületi tagok véleménye és élményei alapján úgy gondoljuk, hogy erre minden le­ hetőségünk megvan. Egyesületünk a legkorrektebb és egymást is támogató kapcsolatokat tart fenn községünk többi testvérvá­

Szöveg nélkül

Könczey Elemér rajza

donítunk a német nyelv oktatása területén kapott testvérvárosi lehe­ tőségnek. Középiskolás fiataljaink gyakorló heteket tölthetnek testvérte­ lepülésünkön. Egymás oktatási rend­ szerének megismertetése rengeteg lehetőséget ad az újításra, a gyerekek közötti baráti kapcsolatok folyamatos ápolására. Rendszeres a tanárok ki­ sebb csoportjainak kölcsönös cserelá­ togatása is.

A sport területén való együttműködés Svájci barátainknak köszönhet­ jük, hogy megismerkedtünk egy új sportággal, a floorball-lal. Gyereke­ ink korszerű sportfelszerelést kap­ tak hozzá. Kapcsolat van a két helyi labdarúgó egyesület között is, ame­ lyek többször mérkőztek már mind­ két helyszínen. Ifjúsági csapatainkat sportruházatokkal segítik, és lehető­ séget adnak a versenyzők külföldi megmérettetésére is. A két település kapcsolatrend­ szerében az egyesületek és az önkor­ mányzatok mellett a nagykövetségek is segítséget nyújtanak. Véleményük

rosi kapcsolatot ápoló egyesületével, így az olasz, a szlovák és az erdélyi egyesülettel. 2005-ben kétnyelvű könyvkiad­ vánnyal tisztelegtünk a kapcsolat kezdetének kerek évfordulóján és ju­ bileumi emlékműsorral köszöntöttük a svájci vendégeinket.

Varró István Tápiógyörgye polgármestere (Magyarország) e-mail: [email protected]

18

civil fórum

A Szentegyházi Tűzoltóság határon átívelő kapcsolatai

1

996. október 8-án Balatonlelle és Balatonboglár polgármesterei az általuk fenntartott tűzoltóság kéré­ sére egy levelet küldtek a Szentegyházi Polgármesteri Hivatalba, amelyben fel­ ajánlották, hogy adományozni szeret­ nének 7 db védőöltözetet a Szentegy­ házi Tűzoltóságnak. Hollandiából, Born város tűzoltóitól kapták ajándékba, de nem használták, mert az övéket korsze­ rűsítették. Mindezt azzal a gondolattal, hogy a három város tűzoltóságának kapcsolata és barátsága elmélyítését szolgálja. Ezt követően az akkori jegyző­ nővel és a segédparancsnokkal elutaz­ tunk Balatonboglárra, hogy elhozzuk a védőruhákat, és viszonozva a jóságu­ kat, meghívjuk egy baráti találkozásra Szentegyházára. A baráti találkozóra 1997 júniusában került sor. A Madarasi Hargitán egy szép kirándulást rendez­ tünk, ahol megismerkedett a két csapat. A közös program végén a magyar­ országi csapat képviselői elmondták, hogy 1998. június 20-án Balatonboglár tűzoltósága ünnepli a 110 éves évfor­ dulóját és szeretnék, ha jelenlétünkkel megtisztelnénk ezt az ünnepet. Így sike­ rült, hogy 1998. június 20-án ünnepélyes keretek között megállapodási szerző­ dést írt alá a két város: Szentegyháza és Balatonboglár. Azzal a feltétellel, hogy a települések tűzoltóságai a szakmai fejlődést elősegítő tapasztalatok kölcsö­ nös cseréjét, valamint a közvetlen baráti kapcsolatok ápolását tűzzük ki célul annak érdekében, hogy településeink és népünk javait szolgáljuk. Az ünnepélyen megismerkedtünk a Kisújszállási Tűzoltóság képviselőivel, összebarátkoztunk és meghívtak, hogy amikor hazafelé tartunk, látogassunk el hozzájuk. Nagyon kedvesen fogadtak és már az első találkozáskor ajándékba felajánlottak egy 800-as kismotorfecs­ kendőt. Nagyon örültünk neki. Az autó­ buszban hely is volt és vámos ismerős is került, aki felajánlotta, a határnál segít, hogy zökkenőmentesen tudjuk haza­ vinni. A szorosabbra fűződő baráti kap­ csolatok eredményeképpen 1999. július 31-én megállapodási szerződést írtunk alá Kisújszállás tűzoltóságával is.

Minden évben sikerült tapasztalat­ cseréket és baráti találkozókat szervez­ ni úgy Erdélyben, mint Magyarország területén. Nagyon sok technikai felsze­ reléssel segítették a tűzoltóságunkat, hogy hatékonyabban tudjunk a bajba jutott embereken segíteni. Mivel techni­ kailag sokkal gyengébbek voltunk ná­ luk, mi a saját erőforrásainkból merítve próbáltuk viszonozni a szeretetüket és segítségüket. Az évek során faragott hirdetőtáblákat, kopjafákat és bronzból egy-egy Sz. Flórián szobrot is készíttet­ tünk, amelyek hasonló formában van­ nak elhelyezve úgy Balatonbogláron, mint a kisújszállási tűzoltóknál. A kapcsolatépítések sora tovább folytatódott. 2006-ban baráti kapcso­ latot kötöttünk a J.N.SZ. Tűzoltó Szö­ vetséggel. Kisújszálláson 2007. május 4-én, Sz. Flórián napján újabb baráti kapcsolatok jöttek létre Pacir-el (Szer­ biából), Eberschwang (Ausztria), vala­ mint Vilamowice (Lengyelország) te­ lepüléseivel. Ekkor elhatároztuk, hogy minden év augusztus második felében nemzetközi tűzoltó-találkozót szerve­ zünk, amelynek minden évben más házigazdája lesz. 2009 augusztusában mi voltunk a házigazdái ennek a talál­ kozónak. Ünnepélyes keretek között a Madarasi Hargita csúcsán állítottunk egy kopjafát, melynek alapzatán ott szerepel mind a hat ország tűzoltó-csa­ pata városainak a neve. Müldolf város tűzoltói 2005 ta­

vaszán – nagy meglepetést szerezve – adományoztak egy Volkswagen kis­ buszt nagyon sok technikai felszerelés­ sel és így sikerült velük is együttműkö­ dési szerződést kötni. Majd 2008-ban ajándékoztak egy speciális Mercedes autót. Azóta is minden évben találko­ zunk velük hol Szentegyházán, hol Né­ metországban. Tűzoltóságunk 2010 tavaszán megalakította a Flacăra (láng) Tűzoltó Egyesületet azzal a céllal, hogy még ha­ tékonyabban tudjunk segíteni a bajban ránk szoruló embertársainkon. Szeretném kiemelni, hogy nemcsak külföldi, hanem belföldi baráti kapcsolataink is vannak, mint például Korond, Zetelaka, Parajd, Farkaslaka, Székelykeresztúr, Kápolnás, Szentmárton, Tusnád, Csíkszentdomokos tűzoltósá­ gaival, a Hargita megyei önkéntes egye­ sülettel és nem utolsósorban a Hargita megyei Oltul Sürgősségi Helyzetek Fe­ lügyelőségével, amelynek az irányítása alá tartozunk. A sikeres rendezvények, találkozá­ sok, tapasztalatcserék megszervezésé­ re nagy segítséget nyújtott az Európa Tanács „Európa a polgárokért” prog­ ramja, mely a testvérvárosi kapcsolato­ kat támogatja.

Balázs Pál Szentegyházi Tűzoltóság – tűzoltóparancsnok

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

19

A sport nevel és összehoz

A

z utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy mindennapi életünk elképzelhetetlen civil szervezetek nélkül. Bármilyen téma­ körben kutakodunk (legyen az sport, kultúra, környezetvédelem, oktatás, különféle képzések, egészséges élet­ mód, illetve életszemlélet kialakítása, hátrányos helyzetű gyerekek felkarolá­ sa, stb.), a civil szféra mindenütt képvi­ selteti magát. Sőt, ahogy telik-múlik az idő, egyre szorosabbra fűződik és egy­ re sokrétűbb a kapcsolat ezen szerveze­ tek és a helyi önkormányzatok között is. Ezt nagyon fontosnak és örvendetes ténynek tartom, mivel a közös kezde­ ményezések többsége pozitív végkifej­ letű. Új arcokkal, új emberekkel való ismerkedésre ad lehetőséget, barátsá­ gok kötődnek, segítő kezek lendülnek szükség esetén, tapasztalatban, lelki­ ekben gazdagodik mindenki ezekből a találkozásokból. Egy hasonló indítványozás ered­ ményezte városunk, Székelykeresztúr és testvértelepülése, a magyarországi Karcag város női kézilabdacsapatai „egymásra találását”. A kulcsember, aki az első lépést megtette ennek érde­ kében, Simó Béla önkormányzati kép­ viselő volt. Székelykeresztúron a ké­ zilabda alapjait már 1950-ben letették, elsőként a nagypályás játék, majd az ötvenes évek közepétől a kispályás ké­ zilabda hódít teret, és válik aztán egyre népszerűbbé. A mi történetünk öt éve kezdődött, 2006-ban, amikor átadták városunk első fedett sportcsarnokát. Bár a gondolat már egy ideje ott motoszkált sokunk fejében, akik vala­ mikor, a hetvenes-nyolcvanas években együtt játszottunk, most konkrétan is megtehettük a lépést annak érdekében, hogy 15-20 év után újra előkerüljön az a „bűvös pöttyös”. Kezdett összeállni a csapat. Lelkesedésből nem volt hiány. Talán most, amikor ennyi idő után kel­ lett ismét felsorakozni a pályán, még fokozottabb volt az izgalom, mint vala­ mikor. A csillogás a szemekben, a játék iránti szeretet semmit nem változott, a szívek ugyanolyan vadul kalimpáltak, a halántékok lüktettek – szóval minden a maximumon volt. Ott, akkor elkez­ dődött valami, a szunnyadó vulkán újra működni kezdett.

2006-ban volt Karcag és Székelykeresztúr női kézilabdacsapatainak első találkozása. Amint az lenni szo­ kott, kezdődött az ismerkedéssel civil­ ben, aztán következett a megmérette­ tés a csapatok színeiben. Igazi élmény volt, feledhetetlen. Ami pedig a leg­ fontosabb volt: mindenki a folytatás mellett voksolt. Ez azt jelentette, hogy már abban az évben, szeptemberben, részünkről is megtörtént a viszontláto­ gatás. Következő évben, 2007 augusztu­ sában a karcagi lányok nálunk szer­ veztek meg egy egyhetes edzőtábort. A mindennapi edzési programjuk mellett újabb lehetőség nyílt, hogy csa­ pataink összemérjék „erejüket”. Aztán jött 2008, 2009 és az idei év. Most már elmondhatom, hogy hagyománnyá váltak a találkozások, és az egész már nemcsak a játékért van, szoros barát­

Age”). Így pályázási lehetőségeket is kihasználhatunk. Mit is jelent a ne­ vünk, a „kortalan kézilabda”? Egyrészt azt, hogy csapatunk játékosainak kora nagyon széles skálán mozog (18-50), másrészt pedig azt, hogy a kézilabda iránti szeretet a kor előrehaladásával nem múlik el, hanem örök. Ez a sport – aki közelebbről isme­ ri, még jobban tudja – sok mindenre megtanít: arra, hogy mennyire fontos a csapatszellem, a csapatmunka, milyen felemelő érzés együtt örülni a sikernek, vagy a könnyet letörölni társad szemé­ ről kudarc esetén, mit jelent egy győze­ lem után összefogódzva kiáltani, hogy „Hajrá, Keresztúr!”, vagy mit jelent emelt fővel veszíteni és mosolyogva belecsapni az ellenfél tenyerébe mérkő­ zés után. Ezen dolgok szépségét talán le sem lehet írni szavakkal. És ha bele­ gondolunk, a kézilabda tényleg olyan,

ságok alakultak ki, melyek egy életre szólóak mindannyiunknak. Minden­ képpen akarjuk folytatni a találkozáso­ kat, tervezzük azt is, hogy felkutatunk, bevonunk más testvértelepüléseinken létező csapatokat. Mindehhez termé­ szetesen pénz is kell, és nem is kevés, de a kialakult kapcsolataink ápolása érdekében igyekszünk mindent meg­ tenni. Csapatunk tagjai saját zsebből, erőből, néha szponzorok segítségével fedezik a vendégek fogadásával és a kiszállásokkal járó költségeket. Időköz­ ben „hivatalos” csapat lett a kereszt­ úri kézilabdás lányokból is. 2010-ben megalapítottuk a Kortalan Kézilabda Egyesületet (Asociaţia „Handbal No

mint egy nevelőszülő. Rendre és rend­ szerességre okít, családdá kovácsol, „egy mindenkiért, mindenki egyért” elven működik, megtanít igazán lelke­ sedni valamiért, vagy büszkén vállalni a vereséget is, céltudatossá tesz. Éppen ezért csak arra tudok min­ denkit biztatni, aki teheti, ismerkedjen meg ezzel a „bűvös pöttyössel”, mert nem bánja meg.

Lőrincz Zsuzsánna Polgármesteri Hivatal, Székelykeresztúr – tanácsadó Kortalan Kézilabda Egyesület – elnök e-mail: [email protected]

20

civil fórum

Mertünk egy nagyot gondolni! Gyermek csereüdültetés 2010

M

érges vagyok magamra… Mérges vagyok, mert hosz­ szú éveken keresztül ha­ logattam első erdélyi utamat! De persze nem bírtam a végtelenségig, és egyszer csak el kellett indulnom. Majd 40 éves fejjel el kellett jutnom Tündérországba és rácsodálkoznom a tájakra, emberekre és falvakra. 2009 februárjában egyesületi köz­ gyűlés utáni kötetlen beszélgetés közben merült fel bennünk először egy erdélyi utazás megszervezésének gondolata az egyesületi tagok, a falu lakossága részére. Hosszú készülődés

Amikor Deáky tanár úr először kezdett mesélni a megérkező autó­ buszra szállva, lopva körülnéztem: láttam mindenki arcán a hatást, amit én is éreztem! Magával raga­ dott a Gyimesek elénk tárt hangu­ lata, az immár Bákó megyéhez csa­ pott gyimesbükki magyarság harca az identitásért, a magyar szó meg­ maradásáért. Később, már a program vége felé, többen beszélgettünk egy asztal kö­ rül. Ekkor kérdeztük meg Deáky Andrást, hogy mit segíthetünk? A ta­ nár úr azt válaszolta:

tesszőlősi Pátria Faluközösségi Egye­ sület akkoriban alig több mint félmillió forint éves költségvetésből gazdálko­ dott, amiből a saját működésünkre és némi helyi – óvodai, iskolai – támoga­ tásra is alig futotta. A gyönyörű egy hét hamar elsza­ ladt, de én tudtam, hogy amint lehet, visszatérek ide és tudtam azt is, hogy neki fogok látni az ígéret valóra vál­ tásának! Az indító e-mail december táján született, és szinte azonnal kapcsolat­ ba is kerültem Nagy-Galaczi Hajnal tanárnővel, a Csángó Gyermekekért

után indultunk el július utolsó heté­ ben Szovátára, ahonnan további tú­ ráinkat terveztük. Szerencsések vol­ tunk, mert vezetőnk egy igazi nagy tudású székely ember lett, a 84 éves Kovács Mózes bácsi. Ő mutatta meg Székelyföld szépségeit, és ő ajánlotta a gyimesbükki csángó folklórprogra­ mot Deáky Andrásnál.

– Igazából, amire nagy szükség len­ ne, hogy a gyermekeink megismerhes­ sék az anyaországot, hogy kapcsolato­ kat fűzhessünk össze rajtuk keresztül. Egy gyermek csereüdültetési program lenne a nagy segítség számunkra! A kimondott szóra ígértünk mi is, pedig nem tudhattuk, hogy meg tud­ juk-e valósítani! Egyesületünk, a vér­

Egyesület vezetőjével, akinek első, nagyon lelkes levele tovább ösztön­ zött arra, hogy kivitelezzük az első Gyimesbükk – Vértesszőlős gyermek csereüdültetési programot! Az új év hozta meg a szervezési munkák kezdetét, és sajnos rögtön egy nagy „pofonnal” indultunk: a Nemzeti Civil Alaphoz benyújtott

21

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

erős pályázatunkat – véleményem szerint – félreértelmezhető kiírás mi­ att érvénytelenítették. Ekkor nekilát­ tunk egy igen hosszú folyamatnak: több mint száz levelet és e-mailt jut­ tattunk Vértesszőlőshöz köthető sze­ mélyekhez, vállalkozásokhoz, mint utóbb kiderült, nagyon vegyes siker­ rel. A helyi újságban kértem a lakos­ ságot is, és bár jöttek a felajánlások, tudtam, hogy így nem lesz elég! Ekkor teljesen más módon kezd­ tem gondolkodni, és a kialakult prog­ ramot, valamint annak költségeit át­ tanulmányozva úgy döntöttem, hogy nem elérni próbálom a kikalkulált 1,3 millió forintot, hanem abból fa­ ragva közelítek az elérhető pénzösz­ szegekhez. Újabb levelek születtek. Igen széles körben gondolkodva segítséget kértem múzeumbelépő­ höz, sétahajózáshoz, étkeztetéshez, nyersanyagokhoz. Meglepetésemre kezdett működni a dolog, és így let­ tek támogatóink pl. a Magyar Nem­ zeti Múzeum Főigazgatója, a Bala­ toni Hajózási Zrt. vezérigazgatója, a Lipóti Pékség Igazgatósága, a helyi McDonald’s étterem vezetősége és mások. Lett szállásunk ingyen, a he­ lyi NÁBOB lovastanya felajánlásából. Jutott chips, virsli, mindennapra friss kenyér, zsemle. Mind-mind felaján­ lásból. S kezdtem ott találni magam, hogy már szinte „csak” az utazási költség marad hátra. Hát igen! Az utazási költség… Sajnos a két község egymástól való nagy távolsága (760 km) jelentkezett a buszköltségben is. S bár az autóbu­ szos cég igyekezett a lehető legkedve­ zőbb ajánlatot tenni, a 836 000 Ft-os összeg bizony nagyon jelentős volt. Már májusra járt az idő, amikor még fele hiányzott. Gondolatban talán kezdtem kicsit feladni is már, de nem tudtam volna szemébe nézni a vára­ kozó gyermekeknek, gyimesi part­ nereimnek, eddigi támogatóinknak. Egyesületi tagtársam, Bartal Marika biztatott, hogy keressük meg a Vér­ tesszőlősért Alapítványt, hisz a prog­ ram beleillik az alapítvány profiljába. Megkeresésemre igen pozitív választ kaptam, és a kuratórium 300 000 Ft támogatást ítélt nekünk. Ez volt az a pont, amikor tudtam, hogy sikerülni fog. Utolsó kártyaként a képviselő­ testülethez fordultam. Bár korábban már elviekben támogatásukról biz­ tosítottak, kérvén, hogy jelöljem meg

az összeget, a végére tartogattam ezt. Azt szerettem volna, hogy amikor már minden forrás kimerül, akkor nevezzek meg – egy ténylegesen hi­ ányzó – összeget. Amikor a testület megítélte a kért 250 000 Ft-ot, már csak szűk egy hónapunk volt a ter­ vezett indulásig. De mennyire más szervezési munka volt ez a biztosan tudott forrásokkal a háttérben! Leír­ hatatlan különbség! Ment is minden a maga útján. Feleségemmel, aki a helyi óvoda vezetője, hamar össze­ állítottunk étlapot, mely ételek nagy része az óvodában készült, s megta­ láltuk segítőinket. Az első nagy elég­ tétel volt számomra, amikor a részt vevő gyermekek szülői értekezletén a program ismertetésekor elismerő morajt hallottam minden program­ pont után a szülőktől. 2010. július 17-én reggel megérke­ zett hozzánk a gyimesbükki gyerme­ kek 16 fős csoportja, Nagy-Galaczi Hajnal tanárnő, Málnási Demeter plébános úr és egy egyetemista fiatal­ ember, Imre Zsolt kíséretében. A cso­ portot a vértesszőlősi gyerekekkel kö­ zösen fogadtuk a Művelődési Házban. Azt, hogy mi mindenben vettek részt a gyerekek az elkövetkező egy hétben, a program rövid ismertetésé­ vel szeretném bemutatni. • Szombat – ismerkedés a környezettel, közös játék, paprikás krumpli főzés, este zenés ismerkedés. • Vasárnap – mise, ismerkedés a faluval: előember múzeum, Szlo­ vák Tájház, népi játszóház a Táj­ ház-színben a Pötörke néptánc­ együttes és népi iparművészek segítségével; kemencés sütés. • Hétfő – autóbuszos kirándulás Balatonfüredre; strandolás és sétahajózás. • Kedd – kisvonatos városnézés Tatán, séta a tóparton, fagylalto­ zás; látogatás a Vértes Centerbe Tatabányán, mozizással, utána vendéglátás a McDonald’s-ban. • Szerda – buszkirándulás Eszter­ gomba (bazilika, vármúzeum) és Visegrádra (Mátyás-palota, fellegvár). • Csütörtök – gyalogtúra Tatabá­ nyán a Turul-emlékműhöz, a Szelim-barlang és a Bányászkilátó megtekintése; búcsúest a vértesszőlősi szülők részvételé­ vel a Vértes László parkban. • Péntek – a Dunaalmási Lovarda

meglátogatása, kocsikázás, lo­ vaglás, majd fürdőzés a Gyémánt Élményfürdőben Tatabányán. Így nézett ki a hetünk röviden, mö­ götte rengeteg élmény, barátság és né­ hány szívesen visszaidézett történet. Elsőként a gyimesi csocsóasztal­ nak a történetét említeném: az első napon a gyerekek a megérkezést követően azonnal birtokukba vették a Művelődési Ház előterében álló csocsóasztalt. Ezután nem volt olyan nap, amikor kihasználva a lehető leg­ rövidebb időt is, ne dúltak volna itt „ádáz” csaták. A gyereksereg körbe­ állva az asztalt, hangos szurkolással biztatta az éppen soron következő já­ tékosokat. Talán itt születtek az első barátságok is a két falu gyermekei kö­ zött. Hajni tanárnő elmesélte nekem, hogy náluk sajnos nincs ilyen asztal. Ettől kezdve a mindennapos teen­ dőim melletti elhatározásom lett egy csocsóasztal beszerzése is. Egy idő­ közben váratlanul beérkező nagyobb támogatásnak köszönhetően sikerült is. A búcsúesten adtam át jelképesen a labdával, mert a szerkezet lapra sze­ detten már a buszban pihent. Persze első feladatom lett Gyimesbükkön a megérkezésünk után, hogy össze­ szereljem. Ez az asztal összefűzte a gyimesi programjainkat is, és később, mikor újra kilátogattam, örömmel láttam, hogy azóta is folyamatosan használatban van. A másik, amit szívesen megem­ lítenék, a vasárnapi mise: előzőleg papi vendégünk, Málnási Demeter tiszteletét tette a helyi plébánosnál, aki felkérte a mise megtartására. Ez mély nyomokat hagyott a hívekben. Mi sem bizonyíthatja jobban, mint az, hogy a mise végén felállt egy idős asszony, és könnyek között köszönte meg azt az élményt, amit a prédiká­ ció szerzett számára. Ráadásul De­ metert felkérték a szerdai mise meg­ tartására is. S a harmadik történet, ami a bú­ csúesthez köthető: az estét – mint már írtam is – a Vértes László park­ ban tartottuk. Felkértem egy helyi fiatalembert, hogy szintetizátoron játsszon nekünk. A gyerekek között a műsor akkora tetszést aratott, hogy megkértek: vigyük magunkkal a ze­ nészt. Tréfásan rákérdeztem: akar-e velünk másnap este utazni? Még én is meglepődtem, mikor azt vettem észre, hogy a „zeneszerszámokat” is

22

civil fórum

a buszba pakoljuk. Csalánosi Laci a kinti estéken is zenéjével szórakoz­ tatott bennünket, és neki köszönhető a harmonikakíséret is, amikor lovas kocsival az esztenára igyekezve vé­ gigénekeltük a falut! Az utolsó napon, pénteken este indultunk a második hétre Gyimes­ bükkre.

és megálltunk a Nyerges-tetőn is. A helyi programokon megtekin­ tettük Gyimesbükk nevezetességeit: az ezer éves határon álló vasúti őr­ házat és a kontumáci kápolnát. Meg­ néztük a tájházat. Sütöttünk kenyeret és kürtős kalácsot. S a legnagyobb élményünk volt az esztenára látoga­ tás, ahol az egész napos programon

Erdély… Gyönyörűsége nem ki­ fejezhető! Magával ragad minden szívet, s a szem nem tud betelni az élménnyel! Bizony nem jártak más­ ként a mi gyermekeink sem, mikor feltárult a reggellel a táj. Először még ösztökélni kellett őket, hogy húzzák el a busz függönyeit az éjszakai alvást és videózást követően, de aztán mély lett a csend, s mindenki az ablakhoz tapadt. Gyimesbükkön a Csángó Gyer­ mekekért Egyesület vendégszobáiban voltunk elszállásolva. A heti program­ jainkat a kicsit zordabb – a 40 fokos kánikula utáni – időjárás alakította: voltunk buszkiránduláson Parajdon a sóbányában, visszafelé megállva Korondon és Csíkszeredán. Jártunk a Lázár-kastélyban, a Gyilkos-tónál és a Békás-szorosban. Voltunk még a Szent Anna-tónál, Kézdivásárhelyen

megkóstolhattuk a túros puliszkát, megnézhettük a sajtkészítést, s lova­ golhattak is a gyerekek. Délben meg­ kóstolhatták a helyi szülők bogrács­ gulyását is. A jó társaságban igen gyorsan el­ telt az idő. Ismét búcsúestet tarthat­ tunk – ezúttal az utolsót. A teljes befektetett energia megté­ rült ebben az egy estében, mikor az utolsó szám helyett a gyerekek kö­ rém gyűltek, és összeölelkezve éne­ kelték el a székely, majd a magyar himnuszt. Amikor szombaton reggel meg­ álltunk Vértesszőlősön, a gyerekeink leugráltak a buszról és a szülők meg­ döbbenésére kijelentették: „Adjatok még pénzt, és megyünk vissza!” Talán kicsit túl sokat írtam erről a programról, de ez fogta keretbe egye­

sületünk idei évét, ez koszorúzta meg a Pátria Faluközösségi Egyesület 20 éves évfordulójának rendezvényeit. Sok volt a munka vele, de sok barátságot hozott és biztos, hogy ha esetlegesen szerényebb anyagi esz­ közökkel, de jövőre is meg fog va­ lósulni. De ezt már a Vértesszőlősi Általános Iskola Gyermekszem Ala­ pítványa fogja koordinálni. Azóta is igyekszem segíteni a gyimesiek életét: a Csángó Gyerme­ kekért Egyesületnek is helyt adó ház nagytermének fűtési munkáihoz sze­ retnék segítséget nyújtani, hogy ne fordulhasson elő még egyszer, hogy hatóságok tűzbiztonsági okokra hi­ vatkozva betiltsanak még egy már­ cius 15-ét. A felmérést elvégeztem, a tervrajzot átadtam a szakembernek, aki ingyen fogja elvégezni a munkát. Most támogatókat kell keresnem az anyagokra: csövekre, radiátorokra. Bízom benne, hogy lesz ilyen támo­ gató! S van még számos munka az épületen, amiben segíteni szeretnék, ha lehetőségem lesz rá. További kapcsolatépítésnek a pél­ dája lesz – reményeink szerint a közel­ jövőben – a TÁMOP (Társadalmi Meg­ újulás Operatív Program) pályázaton nyertes, szakmai programjával elis­ mert vértesszőlősi Samufalvi Óvoda és a Gyimesi Óvoda kapcsolata is, mely során gyimesbükki óvónők érkeznek hozzánk továbbképzésre, megismerve azokat a módszereket, melyek az óvo­ dánkat is sikerre vezették. Úgy gondolom, hogy a két kö­ zösség egymásra találása, a nagy volumenű projekt megszervezése és lebonyolítása és a jövő terveinek a ki­ vitelezésére irányuló törekvés példát állíthat bármilyen apró civil szerve­ zet részére, hisz elég csak a gyerekek mosolygó arcára emlékeznem, az az­ óta tapasztalt szeretetet megélnem és tudom, hogy ez minden munkát megért számunkra!

Török Csaba Pátria Faluközösségi Egyesület, Vértesszőlős – elnök e-mail: [email protected]

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

23

Néptáncban gyökerező civil együttműködés

H

ol is kezdődik a történet? 2008 augusztusában alakult meg a Rozetta néptánccso­ port, azzal a céllal, hogy a településen lehetőséget biztosítson a fiatalok szá­ mára az erdélyi népzene és néptánc megismerésére. Rövid idő alatt ösz­ sze is gyűlt egy 15 főből álló csapat, amely alig két hét alatt egy kis mű­ sorszámot mutatott be a településen. A műsor tetszett a település vezetősé­ gének, így a csoport felkérést kapott, hogy vegyen részt a 2008 októberé­ ben tartandó, Pécsváradi leányvásár nevet viselő ünnepségen. Ez keretén belül került sor ugyanis a Máréfalva és Pécsvárad települések közötti test­ vér-települési viszony „megpecséte­ lésére”, és az ezzel járó ceremóniára. Az ünnepség ideje alatt a tánccsoport tagjai családoknál voltak elszállásol­ va, így közeli viszonyba kerülhet­ tünk egymással. Természetesen elő­ zőleg már létezett magánszemélyek közötti kapcsolat, azonban ez volt az első alkalom, amikor a két település civil szervezetei találkozhattak. Ha­ zainduláskor már a két tánccsoport vezetősége azon elmélkedett, hogy hogyan lehetne ezt a kapcsolatot a to­ vábbiakban úgy fenntartani, hogy az ne az önkormányzatok szintjén mű­ ködjön. A négynapos együttlét után hazatért a máréfalvi busz, és minden­ ki új élményekkel gazdagodhatott. Rövid idő elteltével, 2009 február­ jában alakult meg szervezetünk, a Rozetta Ifjúsági Egyesület, amely 2009 márciusában összeállította éves programtervét. Az éves tevékeny­ ségi ütemterv részét képezte egy, a testvértelepülések közötti kap­ csolat ápolását támogató program, amely az „Egységben az erő” nevet kapta. A program elsősorban egy vándorfesztivál kívánt lenni, ponto­ sabban a Máréfalvával testvér-tele­ pülési viszonyban álló települések ifjúságának a találkozója. A találko­ zó megszervezése évről évre más és más szervezetek (elsősorban ifjúsági szervezetek) feladata. Első alkalom­ mal 2009 augusztusában Máréfalván került sor a találkozóra, ahol egy

egyhetes néptánctábor keretén belül pécsváradi, valamint magyaregregyi fiatalokat látott vendégül szerveze­ tünk. A rendezvény keretén belül néptáncoktatásra, valamint egy kul­ turális és helytörténeti konferenciára is sor került. Arra törekedtünk, hogy mindhárom részt vevő település fiataljai betekintést nyerjenek egy­ más néptánc-, népzene-kultúrájába, valamint megismerhessék a három település történelmében található azonosságokat és különbségeket. A találkozó alapvetően lehetőséget biztosít a fiatalok számára a találko­ zásra és az eszmecserére. Legfőképp

ugyanezt teszi az ottani Zengő Egye­ sület is. A második találkozóra idén au­ gusztusban Pécsváradon kellett vol­ na sor kerüljön, azonban anyagi okok miatt sajnos ez elmaradt. A következő találkozó ilyen jellegű alapjait már elő­ teremtette a szervező egyesület, jövő év augusztusára tervezzük, amelyen a résztvevők létszáma terveink szerint megkétszereződik. Reméljük, hogy így sikerülhet ezt a kapcsolatrendszert nemcsak egy adott tevékenység köré szervezni, hanem akár egy nagyobb volumenű és sikeres eredményeket hozó kapcsolatrendszerré fejlődhet.

azonban arra kíván törekedni, hogy a különböző térségekből származó fi­ atalok egymást és az egymás közötti különbségeket megismerve, abból ta­ nulva fejlődhessenek és alakíthassa­ nak ki olyan kapcsolatokat, amelye­ ket hosszú távon felhasználhatnak. Természetesen ehhez egy találkozó nem elegendő, több olyan alkalomra van szükség, ahol erre sor kerülhet. Éppen ezért törekszünk arra, hogy egymás rendezvényein részt vehes­ sünk. Találkozók, látogatások, fesz­ tiválok keretén belül látogat el szer­ vezetünk elsősorban Pécsváradra, és

Rendszeressé szeretnénk tenni eze­ ket a találkozókat oly módon, hogy abban részt vegyen minden Máréfalvával testvér­települési viszonyban levő település ifjúsági szervezete. Hosszú távú tervünk az, hogy az ilyes­ fajta találkozókat kiterjesszük minden olyan szervezetre és vállalkozóra, akik ebből valamilyen „hasznot húzhat­ nak”, elsősorban szellemit.

András Lóránd Rozetta Egyesület, Máréfalva – elnök e-mail: [email protected]

24

civil fórum

Kisfilm és még számos akció a helyi termékekért és a civilekért Igen érdekes kisfilm látott napvilágot nemrég a youtoube-on (http://www.youtube.com/watch?v=dtIyUengXHI), de találkozhattunk vele számos erdélyi portálon is. Figyelemfelkeltő, lendületes összeállítás, melyben meglepő mó­ don sok fiatal szólal meg. Az alapvető üzenet a helyi termék vásárlására való felszólítás. De vajon miért is készült el ez a kisfilm? Mire vállalkozik ezáltal a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület? A közvetlen üzeneten kívül miért is fontos foglalkozni ezzel a témával? Ezekre a kérdésekre keresve a választ kérdeztük meg Ráduly Attilát, az egyesü­ let elnökét. (Kérdezett: Csáki Rozália)

Ráduly Attila Zöld Nap Egyesület – elnök e-mail: [email protected] honlap: http://zoldnap.info/web/egyesulet – Miként született meg a kisfilm készítésének az ötlete? – Gondoljunk csak bele, mennyi mindent veszünk és használunk egy-egy nap. Nézzünk egy picit magunkba s emlékezzünk vissza, hogy odafigyel­ tünk vásárláskor a termék származására? A mai kor emberének az a kötelessége, hogy gyerekei­ nek egy tisztább, élhetőbb világot adjon át. Az idén nyáron segítettem volt tanáromnak, Kósa Istvánnak (a Sapientia EMTE docense) toborozni diákokat az egyetemre. Amikor beültünk egy he­ lyi étterembe, ő egy olyan ásványvizet kért, amely nem volt helyi termék s én megszólítottam, hogy ha nem helyi az áru, akkor ne vásárolja meg. Ha sokan így gondolkodunk, akkor az étterem veze­ tősége köteles lesz beszerezni a helyi ásványvizet. Vidékünk, ha másból nem is, de ásványvizekből gazdag. Innen jött az ötlet, hogy egy teljes kam­ pányt dolgozzunk ki e fontos cél népszerűsítésére. A kisfilm a Vásárolj helyi terméket! kampá­ nyunk egyik alaprésze. A kampány az alábbi pon­ tokból tevődik össze: 1. A kampányfilm népszerűsítése három nyelven (magyar szinkron + angol és román felirat). A kampányfilmben 21 (betűből tevődik ösz­ sze a szlogen is) háromszéki civil szervezet képviselője sorakozik fel és szólal meg a helyi

termékek fontosságáért. A filmet közösségi ol­ dalakon, helyi televíziókban és oktatási intéz­ ményekben népszerűsítjük. Két hónap alatt 15 ezer nézője volt a kampányfilmnek (csak a youtube internetes portál számítása szerint). Célunk népszerűsíteni párhuzamosan a vi­ deóval a helyi termékek mellett a nonprofit szektort is. Úgy gondolom, nagy figyelmet érdemel ez a szektor, mert létezésükről, te­ vékenységükről sokan nem is tudnak, ezért szerepelnek azok képviselői, vezetői a kam­ pányfilmben. Véleményem szerint sokkal hi­ telesebb így a videó, hisz ezek a szervezetek naponta tesznek szűkebb-tágabb közösségü­ kért. A filmkészítés során szándékosan nem vontunk be a kampányüzenet tolmácsolásába pl. színészt, műsorvezetőt. 2. Vállalkozói kerekasztalok szervezése Székelyföld városaiban. Az első ilyen konzultációt Kézdivásárhelyen rendeztük meg szeptember 30-án, a második kerekasztalt Sepsiszentgyörgyön november 22-én. A kerekasztalok témája: Társadalmi felelősségvállalás (CSR) – a hosszú távú vállalatfejlesztés alternatívája. 3. „Vásárolj helyi terméket” feliratú kétnyelvű trikó terjesztése minél szélesebb körben.

25

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

4. Rendezvények szervezése különböző településeken. Az első eseményre szeptember 30-án Kézdi­ vásárhely központjában egy fél órával a kam­ pánybemutató előtt került sor. 5. Kerékpárra és autóra ragasztható matricák. 6. 2011-es falinaptár – Vásárolj Helyi Terméket felirattal! Köszönetet érdemel a kolozsvári Zöld Erdély Egyesület, amiért rendelkezésünkre bocsátotta a Környezettudatos Vásárló jelvényüket. – Mit is szeretnétek üzenni vele? – Kampányunkkal a fogyasztókat és a forgalma­ zókat is meg akarjuk szólítani. A fogyasztónak azt szeretnénk elmondani, hogy abban a percben, ami­ kor vásárol, a pénzével szavaz, viszont az egész­ ségével fizet majd később. A későbbiek most nem érdeklik, így ha vásárol, szavazatát nem a helyi termékre adja. A mai kor trendi embere veszi és eszi az import maszatot. Nem kell támogatni a kör­ nyezetszennyezést, a vegyszerezést, a gyermek­ munkát, a buta, káros és felesleges dolgok töme­ ges gyártását! A szemét értelmetlen pénzkidobás, érdemes meggondolni, mennyit dobunk majd ki abból, amit megveszünk. A vállalkozókra pedig a kerekasztalok segítségével próbálunk hatni. – Hogyan próbáltátok meg eljuttatni az üzenetet? – Kampányunk hirdetésénél egyesületünk első­ sorban az internet adta lehetőségeket aknázta ki.

Erdélyben jelen vagyunk a közismert közösségi portálokon (facebook, iwiw, twitter, blog, hi5, youtube), de nem feledkeztünk meg a levelező­ listákról és a különböző chat-programokról sem. A népszerűsítésben segítségünkre voltak partne­ reink (akik a videóban is megszólaltak) és média­ támogatóink is. – Van-e hozadéka az akciónak? Avagy ti mit reméltek tőle? – Hozadéka 100%-ra már most érezhető, mivel olyan helyeken is beszédtéma lett a helyi termék, ahol eddig nem esett erről szó. Szűkebb régiónk­ ban az emberek felfigyeltek a kampányra és üze­ netére. Mi sem bizonyítja jobban ezt, minthogy most is elhívtak egy ifjúsági találkozóra, mutas­ suk be a kampányunkat a résztvevőknek. – Mi a következő tervezett lépésetek ez ügyben? – Volt egyetemi tanáraimnak ajánlottam a napok­ ban, hogy egy szociológiai felméréssel meg kelle­ ne vizsgáljuk, hogy előnybe részesítik-e például a háromszéki (innen indult a kampány) vásárlók a helyi és a hazai terméket. Szeretnénk a kampá­ nyunkkal olyan helyekre és rétegekhez is eljutni, ahol nem használnak internetet, vagy nem olvas­ nak sajtót. Számukra találtuk ki a kampánynap­ tárt. Az A3-as naptárakat vidéki üzletek ajtajára fogjuk kirakni. Amikor a vásárló belép az üzletbe, ez legyen az első, amit megpillant.

26

civil fórum

Nem nagy dolog!

N

em lenne nagy dolog. Szinte semmi! Ha tartásos nép len­ nénk! Ha tartásos emberek lennénk! Ha lenne méltóságunk! * Az üzleteket, üzleteinket járom. Itt, a szülőföldön, Székelyország földjén. Vagy szűkebbre fókuszál­ va: Háromszék földjén. Itt, ahol még mindig közel 80%-át tesszük ki az összlakosságnak a 90 év óta egyhu­ zamban folyó minden kívülről jövő betörési, felszámolási kísérlet ellené­ re. A 90 év óta tartó nagy román nem­ zeti összefogás, melynek félreérthe­ tetlen célja: az ország, és azon belül szülőföldünk „egyszínűvé” tétele, vagy mondjuk így: az alkotmányban megfogalmazottakat alátámasztandó annak végleges bekebelezése, és a mi eltüntetésünk. Mert ugye, Románia nemzetállam. A bölcs diktátor an­ nak idején nem kis logikai bukfenc­ cel fejezte ki ezt az óhajt: Románia egynemzetű állam (stat uninaţional), melynek ereje a románok és a ve­ lük együtt élő nemzetiségek (alte naţionalităţi) összefogásán alapul. Így – kerülővel – akkor még voltunk, sőt meg is neveztettünk. Most már ez sem fontos. Nem láttam még hivata­ losan megjelentetett román térképet, melyen ez a szó, hogy „Székelyföld” vagy „Ţinutul Secuiesc” valamilyen módon szerepelne. Nincs. Mert sze­ rintük ennek a szónak csak átmeneti jelentése lenne, s mint ilyen fölösle­ ges. Mert a cél: az „uninaţional” meg­ valósítása. És nem csak mint nép, vagy mint szülőföld, székely haza, de mint nyelv sem létezünk. Magyar nyelv? Ez is fölösleges. S hogy ne csak fölösleges,

hanem végleg eltüntetett is lehessen, élelmiszerüzletekben, péküzletekben ehhez „hivatalon kívülivé” (neoficial) is – hadd tegyünk oda konkrétan egy tétetett. Ceauşescu eltávolítása óta példát, a „Brutăria DIÓSZEGI Pék­ még őt is meghazudtoló következe­ ség” üzletében pl. csak „Pâine albă tességgel, mint ordasok állnak lesben cu cartof feliată”, „Franzelă neagră”, a nyelvünk likvidálására felkészített „Pâine cu ceapă” és egyebek kapha­ erők. Iskoláinkat itt, és már csak itt, tók… Ez van a zacskókon (állítólag az a „többségben” még úgy, ahogy védi úr vagy 5 megyébe exportál kenyeret, a kor, mert ugye, a kisebbségekhez tar- jól megy neki hála Istennek, s nem tozó személyeknek – ilyen „személyek” akarja a más megyék lakóit „irritál­ vagyunk mi, nem közösség – a hős ni” a magyar feliratokkal). De a saját Európai Unió fogalmai szerint jo­ üzleteiben az uniformizált, nyomta­ guk van kultúrájuk tásban is csak „egy­ megőrzéséhez. Tehát nyelvű” árukártyák­ Ugyanannyi erővel mint közösség nem ra – melyeket kézzel lehetsz tartásos létezünk. De szemé­ töltögetnek ki – sem és tartás nélküli lyenként – úgymond írják fel az áru nevét – még benne vagyunk magyarul. Vagy ahol is. Tehetsz a maa törvényben. Addig, kitesznek egy-egy fe­ gad módján azért, ameddig vagyunk. Így kete reklámtáblát a vá­ hogy megtartsd hát sorsunk is sokban ros járdájára, melynek szülőföldedet, eme „személyek”, az van innenső oldala is, vagy közönyöddel, egyének, az egyéne­ túlsó is, innen is, túl is ink, vagy másképp: csak románul nevez­ érdektelenségeda MI kezünkben van. tetnek meg a dolgok. del odadobod azt. A mi sorsunk, a nyel­ Ugyanazok kétszer! vünk sorsa. Hogy az innen felől ér­ És döbbenet! Ha szétnézek az ut­ kező magyar is és az onnan felől érke­ cákon, nézem a „firmákat”, a kiraka­ ző is vegye tudomásul, hogy ő nincs! tokat, az üzleti bejáró ajtókat, nézem Nemzettársa szerint nincs! a polcokat, az árumegnevezéseket, Sok évvel ezelőtt exponáltam is vagy az áruk csomagolására szolgá­ magamat. Egy ilyen kiírásra, me­ ló zacskókat, mintha nem is lennénk. lyen mindkét oldalon „Moş Crăciun Vagy mintha be lennénk seperve a fericit”-et kívántak nekem, bementem szőnyeg alá. És ezt mi is tesszük! az üzletbe, s szóvá tettem: miért nem Nemcsak a velünk együtt élő más tisztelnek engem is meg? A 98%-ot nép „firmásai”! A magyar mészáros is! Illetve a százból 98 vevőjüket egy (Lóránt úr) áruin, Kovászna köz­ „Boldog karácsonyi ünnepeket!” kí­ pontjában, ahol jószerével majdnem vánsággal? Az a boltos pár nap ere­ csak magyarok vásárolnak, lehet jéig megfontolta a tanácsomat, aztán „pulpa de porc”-ot, „cârnaţi”-ot és visszatért az – Deák Ferenc szavai­ „slănina”-t kapni, de disznócombot, val – „önként lemondunk” útra. A kolbászt vagy szalonnát nem. És az henteshez bementem, lemásoltam az

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

árujegyzéküket, s felajánlottam, hogy két nyelven kinyomtatom neki, tegye úgy ki. Hogy bennünket is tisztelhes­ sen meg ezáltal, sőt, ne menjenek fele­ désbe a magyar húsnevek (velőscsont, karaj stb.). Másnap vittem is a két­ nyelvű jegyzéket, mely azonnal ki is tétetett. Jó két hét múlva döbbentem látom, visszakerült az egynyelvű. S a lakásomtól 20 méterre levő üzletben is szóvá tettem, hogy ne csak a „dragi cumpărători”-okat szólítsák meg, hogy „reveniljenek”, hanem engem is! Bennünket is. A majdnem 100%-ot is! Hogy mi is jöjjünk vissza! Azt is meg­ magyaráztam a magyar boltosnak, hogy ennek erkölcsi fontossága van, s tekintsük önmagunkkal szembeni

kötelességnek! Az nem fontos, mond­ ták ők. Két év óta nem lépem át a kü­ szöbüket, inkább az egy kilométerrel „odább” levő másik „legközelebbi üzlethez” kerékpározom bevásárolni, mert itt, a szomszédomban azzal bú­ csúztam, hogy amíg nem hajlandók engem is az anyanyelvemen megszó­ lítani, át nem lépem a küszöbüket. „Várja, várja, mindig várja, hogy kinő majd csonka szárnya” – cseng­ nek a fülembe Arany Jánosnak a rab gólyát sirató szavai. Nahát, én is rab gólya vagyok, várhatom, hogy nem­ zettársaim felébredjenek. Nézem, vagy magam elé képzelem az álmos tekin­ teteket. Minek? Zengjem vagy sikoltsam: A ma-

27

gunk megbecsüléséért, Uraim! Vagy Asszonyaim! Mert hogy becsüljenek meg bennünket mások, ha mi magunkat nem tudjuk, vagy nem akarjuk megbecsülni? Vagy messzibb távlatokban gondol­ kozva: A MEGMARADÁSUNKÉRT! Csak ennyit kellene fontolóra ve­ gyen a pék, a fűszeres, a mészáros, a patkószegárus, azaz: mindenki. Ugyanannyi erővel lehetsz tartásos és tartás nélküli is. Tehetsz a magad módján azért, hogy megtartsd szülő­ földedet, vagy közönyöddel, érdekte­ lenségeddel odadobod azt.

Gazda József tanár, műkritikus, író, kutató

28

civil fórum

Közösségi pénzek: a 21. század új eszköze*

A

fejlett országokban a kortár­ sainkat leginkább aggasztó három kérdés – munkanélkü­ liség, a környezet, a társadalom szét­ hullása – észrevehetően összefut egy­ másba és minden jel arra mutat, hogy ugyanezek a problémák a legégetőb­ bek maradnak a következő században is. A folyamatos technikai fejlődés biztosítja, hogy a munkanélküliség továbbra is egy fő probléma legyen, akkor is, ha a nyugati világnak sike­ rül kilábalnia a recesszióból. 2010-re Kína annyi széndioxidot fog kibocsá­ tani, mint amennyit ma az egész világ. Továbbá a társadalom széthullása az utóbbi 30 év egyik legmélyebb, legösz­ szetettebb irányzata, annak leghalvá­ nyabb jele nélkül, hogy esetleg ez az irány megfordulna. Mivel a belátható jövőben ezzel együtt kell élnünk, csak egy hosszú távú, alapjaiban más megközelítés­ től várhatjuk, hogy ezek a problémák megoldódjanak. Bemutatom, hogy a közösségi pénzek hogyan segítenek hozzá, hogy ezekkel a problémákkal szembeszálljunk, továbbá lehetővé teszi, hogy a gazdasági késztetést felváltsuk egy elvárható emberséges viselkedési normával.

1. Az erkölcsi és gazdasági ösztönző erők A nem spontán viselkedési formá­ kat kiváltó három legfőbb tényező: erkölcsi nyomás, kényszer, gazdasági ösztönzés. Például az üvegpalackok újrahasznosítása ösztönözhető taní­

tással, szabályozással, vagy a termék kérdőjelezzük a régi berögződéseket, árába épített, visszaváltható betétdíj­ létrehozhatunk egymással harmóniá­ jal. Természetesen az egyszerre mind ban levő erkölcsi és gazdasági moz­ a három tényezőt kombináló mód­ gató erőket. szer lesz a leghatékonyabb. A probléma akkor jelentkezik, 2. A pénz feladata amikor a különféle ösztönző erők Ahhoz, hogy megértsük a közösségi egymásnak ellentmondanak. Ha a gazdasági érdek olyan dologra ösztö­ pénz fogalmát, jobban meg kell értsük, nöz, amit a szabályok nem tesznek le­ mit csinál a pénz. Látni fogjuk, hogy a hetővé, akkor folyamatosan szükség közösségi pénz betölti akármelyik pénz van egy költséges, szabályokat betar­ néhány funkcióját, s egy jól megterve­ tató rendszerre. Egy ilyen rendszer zett közösségi pénz pedig olyan szere­ megléte esetén biztosan számítha­ pet is betölt, amit egy szokásos nemzeti tunk szabályszegésre, csalásra, a sza­ fizetőeszköz nem képes. Ma a világban olyan pénzek létez­ bályozások rafinált kijátszására. Ez még inkább kézzelfogható olyan eset­ nek, amelyek mögött nincsen tényleges ben, amikor az erkölcsi normáknak materiális fedezet. Azonban a pénz to­ kellene a gazdasági érdekeknek gátat vábbra is betölti ugyanazokat a funk­ ciókat, melyek közül szabni. Gondoljunk kettő alapvető: csak a közismert mon­ A nem spontán • Értékmérő – pl. mind dásra: a pénz olyan, viselkedési formáaz alma, mind a na­ mint a trágya, csak kat kiváltó három rancs értekét dollár­ akkor használ, ha szét­ legfőbb tényező: ban fejezzük ki. terítjük. Ezt a felfogást erkölcsi nyomás, • A leghatékonyabb árukevésbé virágnyelven forgalmi csereeszköz, ami a legtöbb vallás már kényszer, gazdasásokkal jobb hatásfokú, régóta magáévá tette. gi ösztönzés. mint pl. a barter ügy­ Ez az erkölcsi nyomás let. azonban homlokegye­ Ezek mellett a pénz másodlagos nest ellenkezik a kamat fogalmával, ami éppen a pénz felhalmozására szerepet is betölt napjainkban és ré­ ösztönöz. Amikor mély, lényegi el­ gebben egyaránt: Értékőrzés – A történelemben lentmondások feszülnek egymásnak, sok ember nem engedheti meg ma­ ez viszonylag ritkábban fordult elő. gának, vagy csak nem érdekli, hogy Például a capital (tőke) a latin capus, capitis szóból származik, ami fejet kövesse, amit a jó erkölcs diktál. Létre lehet hozni azonban egy ösz­ jelent, egész pontosan marha fejet szefüggő és működő pénzrendszert, értettek rajta. Még napjainkban is ahol ezek az egyértelmű ellentmon­ mondjak Texasban, hogy 1000 fejet dások eltűnnek. Más szóval, ha meg­ ér. Egy másik példa, hogy Egyiptom­

* Jelen tanulmány az eredeti rövidített változata. A teljes tanulmány magyar nyelven elérhető: http://szivessegbank.hu/node/62 Továbbá angol eredetije itt: http://www. transaction.net/money/cc/cc01.html

29

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

ban a késő klasszikus korszakig, Eu­ rópában a középkoron át a késő 18. századig a vagyont jobbára földben tartották, és annak fokozatos feljaví­ tásába fektették. A spekuláció eszköze – különö­ sen most, amikor a pénzmozgás 95 százaléka spekuláció, s kevesebb, mint 5 százalék mögött van tényleges áruforgalom, vagy szolgáltatás. Ez legfőképp akkor vált ilyen túlnyomó­ vá, mikor 1972 augusztusában Nixon elnök megteremtette a lebegő pénz­ rendszert, amely azóta is él. A politika eszköze nem túl régi példa, a Szovjetunió konvertibilis ru­ belen keresztül kontrolálta a KGST­ országok külkereskedelmét. Bár már megszoktuk, és természe­ tesnek vesszük, hogy a pénz betölti az összes szerepet, például az USD esetében a fentiek mindegyiket, való­ jában a pénznek csak a két alapvető feladatot kell ellátnia ahhoz, hogy a pénzrendszer hatékony legyen.

3. A pénz egyes funkciói közötti konfliktus Valójában a pénz másodlagos funkcióinak betöltése közben akadá­ lyozza a két alapvető szerepkör betöl­ tését. Alább néhány példa:

Értékőrzés – csereeszköz

Első ránézésre nagyon kényelmes, hogy a pénz töltse be az értékőrzés szerepét is. Azonban ennek rejtett súlyos ára van: ezen minőségében tovább fokozza a húzd meg – ereszd meg gazdasági ciklusokat: Ha valaki erős bizonytalanságot jósol a jövőre, akkor vagyona/jöve­ delme egy nagyobb része megtaka­ rítás lesz, s kevesebb lesz azonnali fogyasztásra fordítva. Azaz a recesz­ szió első jelére bárki, akinek pénze van, többet fog félretenni és keve­ sebbet fogyasztásra költeni, amivel aztán tovább súlyosbítja a recessziót, ami mindenki más számára erezhető lesz. A gazdasági fellendülés éveiben a fogyasztó optimista, és mindenki egyszerre fog hozzányúlni a megta­ karításaihoz, nagyobb vásárlásokat eszközölnek, tartós fogyasztási cikke­ ket, stb., amellyel a gazdasági fellen­ dülést belelovalhatják egy inflációs szakaszba. Bár sok egyéb tényező is

befolyásolja a gazdasági ciklusokat, az már bebizonyosodott, hogy a fo­ gyasztói bizalom számottevően felna­ gyítja a problémákat. Ha megoldható lenne, hogy a pénz mint csereeszköz ne töltse be az értékőrző szerepét is, akkor az már magában jelentősen tompítaná a jelenlegi rendszer fellen­ dülés-recesszió hajlamát.

szágok pénze csak rubelben volt kon­ vertibilis, ez automatikusan elegendő védelmet nyújtott.

4. Problémák a kamattal

Egy másik, számunkra magától értetődő tulajdonság, hogy a pénz kamatot termel. A Nyugaton ez ál­ talánosan elfogadottá csak az elmúlt század folyamán vált. Valójában több Spekuláció eszköze mint ezer évig mind a három fő val­ – értékmérő eszköz lás nyomatékosan tiltotta a kamatot, Joel Kurtzman A pénz halála című mivel az uzsorának minősült. A Ka­ könyvében meggyőzően kifejti, hogy tolikus Egyház csak a 19. század vé­ a spekuláció miért és hogyan ássa gétől kezdve ’felejtette el’ az uzsora alá a pénz értékmérő funkcióját. Ha bűnét. Ez azzal az időszakkal esik egy német vállalat Indiában akar egy egybe, amikor az Egyház, amely a üzemet építeni, akkor a legnagyobb legnagyobb földbirtokos volt évszá­ kockázat nem magában az üzem üz­ zadokon át Nyugat-Európában (azaz letmenetében található, hanem, hogy tőkehasználó volt), befektetett pénz­ milyen pénznemben készítsék el a ügyi eszközök között ’találta’ magát pénzügyi tervet: dollár, német már­ (azaz tőkeellátóvá vált). Azonban a kamat ka, rúpia? A befektetés problémája nem köt­ német márkában tör­ Az alapvető strukhető valláserkölcsi okténik, a bevételek rú­ turális változás hoz. A pénz kamata piában, s milyen árfo­ az emberek megalapozza meg legin­ lyammal számoljunk takarításának és kább a környezetünk a várható megtérülés módszeres lerombolá­ kiszámolásánál? Van­ befektetésének sát. Vizsgáljuk, mint nak ugyan pénzpiaci módjában lenne. egy metaforát: egy fa eszközök, melyekkel a Mivel ez a koncepéletében (vagy bármi­ rövid távú tranzakciók ció akadályozná, lyen más élő termé­ kockázata kiküszöböl­ hogy a pénzt mint hető, ezen eszközök szeti kincs) a kamat hosszú távra, amely miatt bármilyen mesz­ megtakarítási eszidőtáv a jellemző egy szi jövőbeli bevétel közt használják, üzem esetében, nem nettó jelenbeli értéke valami mást kelleigazán elérhetőek, ilelhanyagolható. Ezért ne értékmegőrzésletve ha léteznek, na­ – képletesen szólva re használni. gyon drágák. A kö­ – jobban megéri a fát vetkezmény: kevesebb most kivágni és az érte országhatáron túli befektetés, külö­ kapott pénzt bankszámlára rakni ahe­ nösen a harmadik világ országaiba, lyett, hogy hagynánk a fát még egy így jelentősen csökken a nemzetközi évtizedig, évszázadig nőni. Ennek erőforrások hatékony elosztása. Nem analógiájára csakis azon fákat érde­ tudjuk megmondani, hogy mennyi mes ipari céllal ültetni, amelyek gyor­ befektetés hiúsult meg emiatt, de a je­ san nőnek, mint pl. fenyő. Ipari céllal lek azt mutatják, hogy jelentős meny­ ezért senki nem ültet cédrusfenyőt. nyiségben. Így fákat ugyan ültetünk, de módsze­ resen csökkentjük a biodiverzitást.

Politikai eszköz – csereeszköz

A közelmúlt történéseiből látható, hogy a pénz ezen két szerepe közöt­ ti konfliktus adott: a kommunizmus összeomlása előtt nem volt szükség arra, hogy őrök vigyázzanak arra, nehogy egy lengyel üzem szorosabb együttműködést építsen ki a Nyu­ gattal, mint ami a Szovjetuniónak kényelmes lenne. Mivel a KGST-or­

5. A láthatatlan kéz újraidomítása Tegyük fel, hogy kifejlesztünk egy pénzfajtát, melynek kizárólagos szerepe, hogy a pénz két fő szerepét betöltse: értékmérő és csereeszköz. Elriasztandó az értékőrző szerep­

30

től, egy mechanizmust építünk be: gikus felhasználása az új rendszerben ha valaki $100-at keres, akkor $110 olyan befektetésekbe irányul, amely értekben adunk neki vásárlóerőt, ha csökkenti a jövőbeni költségeket ma költi el. Holnap már csak $109-et (pl.: hitelek visszafizetése, házunk ér, holnap után $108-at, a 10. napon hőszigetelése, energiatakarékosság, $100, a 20. napon $90-et, így tovább konyhakert létesítése), illetve érték­ és tovább. megőrző vagy -növelő hatású. Hogy Mi történne így? biztosítsuk majd gyermekeink ké­ Magában a struktúra ösztönzi a sőbbi egyetemi oktatását, logikus csereeszköz és az értékőrző szerepek lépes egy kisebb erdőt ültetni, vagy szétválasztását, ami azzal az előnnyel egy olyan befektetési alapba fektetni, járna, hogy jelentősen csökkennének amely ezzel foglalkozik. a gazdasági ciklus hullámai. A pénzintézetek azonnal előállná­ Az emberek hamar befektetnék, nak likvid megtakarítási formákkal, vagy elköltenék a pénzt, s akik azt a amint az imént említett állóeszközök pénzt így megkapjak, ugyanezt ten­ iránt megélénkülne a kereslet. Ez ösz­ nék. Ezáltal további gazdasági aktivi­ tönözné a közvetlenség erősödését, tás gerjesztődne, további munkahely mert az állampapírok sokkal kisebb teremtődne. hozamot produkálnának. Általános­ A döntéshozás erősen decentra­ ságban: a részvényeket előnyben része­ lizált lenne, mivel aki a pénzt kapja, sítenék a kötvényekkel szemben, ezál­ aktívan szerepet vállal a pénz továb­ tal a tőke igen kevés áttéten keresztül bi terítésében, így aktívan részt vesz a finanszírozná a vállalkozásokat. munkahelyteremtésben. A fogyasztók a hosszabb élettarta­ Az alapvető strukturális változás mú cikkek felé fordulnának. Tegyük az emberek megtakarításának és be­ fel, hogy valakinek $100 000 áll ren­ fektetésének módjában lenne. Mivel delkezésére és kétféle autó kapha­ ez a koncepció akadályozná, hogy tó: egy manapság szokványos, ami a pénzt mint megtakarítási eszközt $20 000-be kerül és 4 évig üzemképes, használják – különösen, ha egy ilyen a másik $100 000, ami 20 évig. A mai pénz széles körben elterjedne –, va­ gazdasági környezetben az a logikus, lami mást kellene értékmegőrzésre ha az előbbit vásároljuk és a maradék használni. $80 000-et bankba tesz­ Az újfajta megkö­ szük, így nagyobb ho­ Ma rengeteg zelítés koncepciójában zamhoz jutunk hosszú ember próbálja a legfontosabb érte­ távon. A javasolt másik ni, hogy a változás az pénzrendszer esetén az meggyőzni a máidő irányát fordítaná a logikus, ha a hosszú sikat arról, hogy meg a befektetés folya­ életű autót vásároljuk. környezetünk matában. A jelenlegi A mai viszonyok kö­ iránt felelősséggel rendszerben bármilyen zött viszont senki nem viseltessünk, de a befektetés kockázat­ épít ilyen autót, mivel mentes állampapír kanincs rá kereslet. Fi­ gazdasági érdekek mattal diszkontált ér­ gyeljük meg, hogy az pont az ellenkezőtéke alacsonyabb kell autógyár teljes bevéte­ jére ösztönöznek. legyen, mint a tényle­ le a 20 év alatt ugyan­ gesen befektetett ösz­ annyi, de a második szeg. Ebből következik, hogy bármi, esetben a környezetünkre jutó terhelés amiből több mint húsz év múlva ke­ jóval kevesebb. Ugyanezen gondolat­ letkezik érték, gyakorlatilag ma érték­ menet alapján az emberek olyan háza­ telen. Így a rendszer ösztönzi, hogy ne kat építenének, ami „örökké” tart – és törődjünk cselekedeteink hosszú távú amikor pénzhez jutnak, folyamatosan következményeivel. A javasolt meg­ tovább fejlesztenének. oldásban az ösztönző erő pontosan Fontos megjegyeznünk, hogy sem fordítva működik: a jövőbeli bevétel adózási könnyítésekkel, sem egyéb többet ér, mint a bevétel a jelenben, arra irányuló ’tanítással’ nem kellene amelyben a jelenkori események hosz­ az embereket erre ösztönözni. Csak szú távú következményének automa­ egyszerűen újraprogramoztuk a sa­ tikusan prioritása lesz. ját érdekek vezérelte ’láthatatlan kéz’ Miután fedezzük az élethez való működését, mely előidézi ezeket a fo­ alapvető szükségleteinket, a pénz lo­ lyamatokat.

civil fórum Ma rengeteg ember próbálja meg­ győzni a másikat arról, hogy környe­ zetünk iránt felelősséggel viseltes­ sünk, de a gazdasági érdekek pont az ellenkezőjére ösztönöznek. A javasolt rendszerben a gazdasági érdek auto­ matikusan a környezet iránti felelős viselkedést ösztönzi. Csak a gazdasá­ gi és erkölcsi mozgatórugók ilyen irá­ nyú átalakításával várhatjuk el, hogy a viselkedés alapvetően megváltoz­ zon. […]

7. Precedensek a történelemben A közgazdasági, pénzpolitikai és történelemkönyvek általában nem foglalkoznak az ’értékcsökkenő’ pénz lehetőségével. Még a monumentális A kamat története című könyve sem tesz még egy futólagos említést sem róla, pedig a kamat történetét mutatja be a sumer időktől napjainkig. Akkor ez csak egy elmélet, egy ötlet csupán, vagy egy tényleges, reális lehetőség? Valójában a történelemben már be­ igazolódott, hogy a módszer jól alkal­ mazkodik különböző kultúrákhoz és körülményekhez – és magától beindít olyan folyamatokat, amelyeket ösztö­ nözni próbálunk.

Egyiptom

Emlékezzünk a bibliai Józsefre, aki értelmezte a fáraó álmát és élel­ miszerraktározással megmentette Egyiptomot a hét szűk esztendőtől. Miért tartották Józsefet olyan nagyra Egyiptomban a készletgazdálkodás feltalálásáért? Az már több ezer evvel előtte, a mezőgazdasági forradalom kezdetétől teljesen elterjedt és bevett szokás volt. Valami más is lehetett azon kívül, amit a Biblia említ? A készletezés az egyiptomi mone­ táris rendszer alapja is volt. Minden gazda, aki a készletekhez hozzájárult, egy cserép nyugtát kapott, amire fel­ karcolták a mennyiséget, a beszállí­ tás dátumát. Ezzel a cserépdarabbal utána vásárolhatott. Ezek a nyugták, ahogy ott hívták, „ostraca”, ezer­ számra kerültek elő, gyakorlatilag pénzként használtak őket. A rendszer kulcsa, amit a Biblia nem említ: az idő múlását ráterhelték a nyugtákra. Ha valaki hat hónap múlva be akart vál­ tani egy 10 zsák búza értékű ostracát, csak 9 zsákkal kapott érte. Ebben a

31

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

közösségi összetartásának szimbólu­ maiként, ami aztán hanyatlásnak in­ dult, amikor a „brakteaten” rendszer helyét átvette a király kizárólagos pénzkibocsátási joga? Egyesek számára az előző két pél­ da értékét csökkentheti, hogy kapita­ lizmus előtti időkből valók.

városában tesz valamit az arra az idő­ szakra általánosan jellemző 35 százalé­ kos munkanélküliség ellen. Meggyőzte a városházát, hogy 14 000 schilling ér­ tékben utalványokat bocsássanak ki, amelynek fedezete egy ugyanekkora bankbetét a helyi bankban. Két év múlva Worgl városa volt

Szöveg nélkül

Könczey Elemér rajza

levonásban jelent meg a raktári őrzés költsége, a rágcsálók okozta veszte­ ség, stb. Így érthető, hogy az egyiptomi gazdák nem gyűjtögették a pénzt, ha­ nem azonnal a legelérhetőbb befekte­ téseket eszközölték: mint a termőföld és az öntözőrendszer karbantartása, fejlesztése. Egyiptomban ez a pénzrendszer több mint ezer évig működött, egé­ szen addig, míg a rómaiak erőszakkal bevezettek az ő saját „modernebb” pénz- és bankrendszerüket, amelynek része volt a pozitív kamat. Figyeljük meg a nyilvánvaló következménye­ it a váltásnak: a negatív kamatozású pénz idejében az egyiptomiak ha­ talmas, elpusztíthatatlan épületeket építettek, a mezőgazdaság figyelem­ reméltó színvonalon működött, ami­ vel az ókori világ éléskamrája volt a birodalom. Mindez szinte nyomtala­ nul eltűnt a római pénzrendszer álta­ lánossá válása után. Azóta, az elmúlt kétezer évben Egyiptom egy „fejlő­ dő” ország maradt.

A középkor

Európában mi okozta a kiemel­ kedő gazdasági, szellemi jólétet, kü­ lönösen 1150-1300 között, amikor gomba módra elszaporodott az a sok templom és katedrális? Keveseknek tűnik fel, hogy ebben az időben a „brakteaten” monetáris rendszer mű­ ködött, melyben a helyi uraságok kis ezüst lapkákat bocsátottak ki, melye­ ket hat-nyolchavonta visszahívtak és vékonyabbakat bocsátottak ki helyet­ tük, ami körülbelül havi 2-3 százalék negatív kamatnak felelt meg. Az em­ berek ezért automatikusan minél ha­ marabb valami olyasmibe fektették, aminek értéke szinte örök: a termő­ föld javítása, szőnyegek, festmények, templomok. Közgazdász szemmel a templom befektetésnek értelmezhető. Abban az időben a városok vadul küzdöttek, hogy odacsábítsak a zarándokokat az egész katolikus világból, s a városok úgy küzdöttek egy-egy katedrális építéséért, mint manapság pl. a Walt Disney Co. befektetéséért. Az alap­ vető különbség az, hogy a katedrális egyben a hit jelkepe is volt, mester­ emberek ezreinek alkotása, akik név­ telenül időtlen remekműveket épí­ tettek. Véletlen-e, hogy virágzottak a katedrálisok a nyugati történelem

Németország a ’30-as években

1930-ban Hebecker úr, egy kis bajor, schwanenkircheni, csőddel küszködő szénbánya tulajdonosa, azon igyekezetében, hogy fizetni tudjon a munkásainak, szénnel fize­ tett Reichmark helyett. Elismervényt bocsátott ki – amit wara-nak hívott –, amely szénre volt váltható. A hátol­ dalán kis négyzetek voltak, pecsétek számára. Az elismervény csak akkor maradt érvényes, ha az adott hónap pecsétjét időben beütöttek. Ezt a ne­ gatív kamatot a tárolási költségek­ kel indokoltak. A munkások az élel­ miszerért és helyi szolgáltatásokért ezzel a warával fizettek. Például a péknek nem volt sok választása, mint elfogadni és meggyőzni a lisztszállí­ tót, hogy ő is fogadja el. A folyamat olyan sikeres lett, hogy 1931-ig egész Németországban elterjedt, több mint 2000 vállalat és a warát megtestesítő áru vett részt a rendszerben. De 1931 novemberében a Nemet Központi Bank betiltotta, a pénzkibocsátás ki­ zárólagos jogára hivatkozva.

Ausztria az 1930-as években

1932-ben Unterguggenberger úr, Worgl polgármestere elhatározta, hogy

az első, amely megvalósította a teljes foglalkoztatottságot. Általános lett a vízellátás, az egész várost újraaszfal­ tozták, a legtöbb ház felújítva, átfest­ ve, az adókat határidő előtt befizet­ ték, körbe az erdőket újraültették. Fontos tudni, hogy az eredmé­ nyek túlnyomó része nem abból eredt, hogy a város különböző pro­ jekteket indított, hanem abból, hogy a szereplők azon igyekeztek, hogy a pénzt továbbadják, ne pedig halmoz­ zák. Átlagosan a Worgl-pénz forgási sebessége 14-szerese volt a rendes schillingnek. Más szóval: ugyanaz a pénzösszeg 14-szer annyi munkát te­ remtett. Több mint 200 másik közösség döntött úgy, hogy követik a példát, de a központi bank megint leállította. A fellebbezések sora eljutott egészen a legfelsőbb bíróságig, de ott elutasít­ tatott...

Bélyegzős elismervények Észak-Amerikában A krízispénzfajták múltja régebbre nyúlik vissza Amerikában, mint azt elsőre gondolnánk. Érdekes módon, bizonyos rendszerességgel tűntek fel, ami nagyjából egybeesett a hosszú

32

civil fórum

távú gazdasági ciklus (Kondratieff- egyre nagyobb kifinomultsággal. Paul Glover, az Ithaca pénzrendszer hullám) hullámvölgyeinek aljával: Ahogy Hazel Henderson rámutatott, alapítója elismerte, hogy ideje nagy 1890, 1930. Az utolsót mutatom be, a siker kulcsa – mint minden pénznek részét az új résztvevők toborzásával mert erről áll a legtöbb dokumentáció egy adott közösségben – a bizalom. tölti, hogy elfogadják ezt a pénzt. Ez a rendelkezésünkre. Jelen esetben bizalom jellemző, mert a rendszer többi tagja Az elméleti atyja a a szomszédunkban és nem érdekelt abban, hogy aktívan A helyi pénzek folyamatnak az 1930-as az egész közösségben, még több resztvevőt szervezzen be: megint gomba években Irving Fisher a közösség vezetőiben. csak használhatják és megtartják a módra szapovolt, a Yale Egyetem­ Arra helyezném a pénzt, amíg az hasznukra van. Ezzel ről. Elemezte az auszt­ hangsúlyt, hogy ha el­ szemben a swanenkircheni Worglrodnak az egész riai, worgli esetet és döntöttük, hogy legyen pénzrendszerben, 1930-ban minden világban, megtöbb cikket közölt, ele­ egy közösségi pénz, résztvevő érdekelt volt, hogy meg­ döbbentő sokfémezve annak sikerét. akkor miért ne épít­ győzze a pékséget, a hentest, a csa­ leséggel és egyre Ezután több mint 400 sük fel a rendszert a ládtagokat, hogy fogadják el a pénzt. nagyobb kifinováros, több ezer közös­ lehető legjobban? Fon­ Egyik oka, hogy a mai helyi pénzek ség bocsátott ki hason­ tos, hogy a közösségi megsokszorozódtak, de közben nem multsággal. Ahogy ló pénzt/elismervényt. pénz kizárólag a pénz terjedtek el széles körben, mint 1930Hazel Henderson Sok volt ezek közül a két feladatát töltse be ban az, hogy strukturálisan különbö­ rámutatott, a siker bélyegeztetős elismer­ – általános értékmérő, zik a resztvevők motivációja. Több kulcsa – mint minvény, melyet bizonyos csereeszköz –, így el­ munkahely jön létre, de a mai kö­ den pénznek egy időnként bélyegeztetni riasztja a felhalmozást zösségi pénzek nem teremtenek több kellett (pl. havonta). és a spekulációt. Ennek munkahelyet, mint a „rendes”, hiva­ adott közösségben Emellett egy mozga­ legjobb módja, hogy a talos pénz. Worgl esetében ellenkező­ – a bizalom. Jelen lom is indult, mely egy jelenlegi fejlett elekt­ leg, minden Worgl-schilling 14-szer esetben bizalom a országos szintű kibo­ ronikus pénzrendszert annyi munkahelyet hozott létre, mint szomszédunkban csátást szorgalmazott: felhasználva létreho­ a hivatalos osztrák schilling. és az egész közösBankehad alabamai zunk egy ’értékvesztő’ Erősíti a közösségi szellemet. Sok szenátor egy törvény­ vagy negatív kamato­ esetben a mostani közösségi pénzek ségben, a közöstervezetet terjesztett a zású pénzt. létrehozását kevésbé a munkahely­ ség vezetőiben. szenátus elé 1933. feb­ A jelenlegi létező teremtés, mint a közösségi szellem ruár 18-án, Petenhill rendszerek egyszerűen erősítése motiválja. A közösségi pénz indianai képviselő pedig a képviselő­ a nulla kamatozást használják. Ezzel ennek az egyik leghatékonyabb esz­ háznak 1933. február 22-én. szemben a ’30-as évek példaiban az köze. A „közösség” szó írásban 1283Ezalatt Irvin Fisher megkereste akkori pénzek a negatív kamatozáson ban fordult elő először az angolban. Dean Achesont, az akkori pénzügy­ alapultak, általában egy bélyegzési Eredetét tekintve ó-francia és késői minisztert, kérve a végrehajtó tanács procedúrával végrehajtva. A pecsé­ latin, ahol egy csoport szerzetest je­ támogatását az ötlethez. Acheson telés egy elég kezdetleges formája a lentett, akiké voltak a kolostor gyü­ megkérdezte egyik harvardi taná­ kívánt cél elérésének. A smart card, mölcsei, termelték azokat és ettek be­ rának véleményét, aki azt mondta elektromos könyvelés, helyi váltó­ lőle. Más szóval egy önálló gazdasági neki, hogy az ötlet működőképes, de rendszerek korában a negatív kamato­ egységként éltek. Aniane Benedictus nagyon erős decentralizált döntésho­ zást sokkal hatékonyabban és kényel­ (V. sz.) úgy érezte, ez a helyzet au­ zói mechanizmussal járna, melyről ki mesebben végre lehet hajtani, csak tomatikusan megalapozza, hogy a kellene kérni az elnök véleményét. egyszerűen egy kis díjat számolva fel közösség tagjai azonosuljanak a cé­ Roosevelt elnök megtiltotta minden­ a meglevő számlaegyenlegekért. lokkal. Ha tudatosan szorgalmazzák fele ’krízispénz’ használatát és meg­ Ez a kis lépés számtalan előnnyel a közösség tagjai között a minél gya­ hirdette a New Deal-t a gazdaság kecsegtet: koribb interakciót, az egymástól való rendbetételére, mely leginkább ha­ A resztvevők mind­ függést, kötődést, az ... hogy a közössétalmas központi irányítású építkezési egyike a helyi pénz ér­ mindig erősíti a közös­ projekteken alapuló terv volt. dekelt terjesztőjévé vá­ ségi szellemet. A ne­ gi pénz kizárólag a lik. A jelenlegi hasonló gatív kamatozású pén­ pénz két feladatát rendszerek szervezői zek – mivel ösztönzik 8. Közösségi pénz töltse be – áltaazt vették észre, hogy az egymás közötti in­ lános értékmérő, „Ha háborút akarsz az emberek az idő múlásával is az terakciót, tranzakciót csereeszköz –, így között, dobj oda nekik egy csontot, ha adott rendszer alapítói – erősítik a közösségi azt akarod, hogy együttműködjenek, maradtak továbbra is szellemet is. elriasztja a felhalépíttess velük egy tornyot.” a legerőteljesebb ter­ A pénz felhalmozá­ mozást és a speSaint-Exupery: Citadella jesztők az új felhasz­ sa rossz ötletnek bizo­ kulációt. nálók felé. Néhány nyulna. Néhány eddi­ A helyi pénzek megint gomba rendszer egyszerűen gi közösségi pénzben módra szaporodnak az egész világ­ elhal, amint az alapító nem tud a to­ előfordult a felhalmozás. Időnként ban, megdöbbentő sokféleséggel és vábbiakban a terjesztéssel törődni. ezt sikerként könyvelik el, mert ez

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

a viselkedés azt jelzi, hogy az adott közösségi pénz egyre közelebb áll az „igazi, normális” pénzhez. De vala­ hányszor valaki elkezd felhalmozni, megfosztja a többieket az előnyöktől. Ezen túlmenően, mint azt már kifej­ tettük, az értékmegőrzés és a csere­ eszköz funkciók között konfliktus van, ezért láthatjuk, hogy a felhalmo­ zás strukturális okokból is kerülendő. Gazdaságilag fenntartható, spon­ tán folyamatok zajlanak közösségi szinten. Bár a nevelés és a szabályo­ zás is felhasználható, hogy fenntart­ ható folyamatokat indítsunk el, miért ne használnánk minden elérhető mó­ dot? A „láthatatlan kéz” átnevelése céljából kiemelkedően fontos, hogy gazdaságilag fenntartható folyamato­ kat motiváljunk. Ezen előnyök akkor válnak általánossá, ha ez a negatív kamatozású pénz az uralkodó fizetési eszköz lesz. Ez sokkal kevésbé távoli, mint amilyennek tűnik. […]

9. Lehetséges félreértések A mai gazdaságpolitika területén néhányan elutasíthatják a közösségi pénzt, néhány félreértés miatt. Kettőt ezek közül megneveznék, mindkettő két különböző politikai oldalról szár­ mazik.

A közösségi pénz csak egy másik jóléti rendszer? A legtöbb ember felfogása szerint, ha valami segíti a szegényeket, akkor az jóléti rendszer. Bár sok program esetében ez így is van, a közösségi pénz kivétel. Gyakorlati példaként vegyünk egy várost, amerikai normák szerint kirívóan nagy szegénységben. Látha­ tó lesz, hogy a közösségi pénz meg­ lehetősen segít a szegényeknek – de a piaci erőket mozgósítva, nem pedig egyszeri pénzátutalásként a gazdag­ tól a szegénynek. Valójában a jóléti rendszert is szükségtelenné teszi, mi­ vel a szegények könnyebben munkát találva, saját magukon segíthetnek. Amikor Jaime Lerner Brazíliában, Curitiba városában polgármester lett 1973-ban, egy égető problémával kellett szembenéznie: a szemétgyűj­ tés. Az 500 000 ember nagyobb része a favelakban (nyomornegyed) élt, amely annyira túlzsúfolt volt, hogy a szemetesautó nem tudott bejutni. Az összegyűlt szemét vonzotta az egere­

33

ket, patkányokat, amely aztán magá­ programjaik helyettesíthetőek talá­ val hozta riasztó mértékben a beteg­ lékonysággal és képzelőerővel, ha a ségeket. A megszokott módszer az vezető megfelelő. S az ilyen politikus lett volna, hogy egy jóléti programot sikeres és újra megválasztják. indítanak, amely megoldja a prob­ lémákat. De Lerner Ez a fajta pénz nem mást tett, mivel kevés Ha tudatosan gerjeszt inflációt? gazdag ember volt szorgalmazzák a Általános reakció, Curitibában, s a szük­ közösség tagjai hogy az ilyen pénz séges pénzeszközök között a minél megnöveli a pénz nem álltak rendelke­ mennyiségét, így inf­ zésre. Kitalálta, hogy gyakoribb interaklációt gerjeszt. Ezt a tömegközlekedésre jo­ ciót, az egymástól megállapítást erősíte­ gosító jegyet ad az em­ való függést, köni látszik, hogy azt a bereknek a szétváloga­ tődést, az mindig viselkedést, mikor a tott és a favelak körül erősíti a közösségi résztvevők megszabalevő konténerekhez dulni igyekeznek a elszállított szemétért. szellemet. A nepénztől, magas infláció A szerves hulladékért, gatív kamatozású idejében figyelhettük melyet a gazdák hasz­ pénzek – mivel meg eddig. Mi történik náltak trágyázáshoz, ösztönzik az egyazonban? élelmiszerre beváltha­ más közötti interGondoljuk át a meg­ tó utalványokat adott. növekedett pénzmeny­ A program igen lát­ akciót, tranzakciót nyiség kérdését. A lé­ ványos eredményeket – erősítik a közösgitársaságok törzsutas ért el: a favelakat gye­ ségi szellemet is. programjai növelik-e rekek tisztították meg, a légitársaság összesen akik hamar megtanul­ ták, hogyan kell szétválogatni a sze­ repült kilométer-mennyiségét? A vá­ metet. Az emberek ki tudtak menni lasz: igen. De a törzsutas programban a favelakból a tömegközlekedéssel a járó ingyen jegy növeli-e általában a központba, ahol munkát tudtak ta­ légitársaság jegyárait? A válasz: nem. lálni. A megnövekedett üzemanyag- A légitársaságok folyamatosan az ak­ fogyasztás fedezhető volt a szétvá­ tuális helyzethez igazítják a progra­ logatott szemét újrahasznosításának mért járó ingyenjegy-megkötéseiket. bevételéből, melyért fém- papír- és Például az elérhető ingyenjegyeket üvegiparban működő vállalatok fi­ hétvégére korlátozzák csúcsidőszak­ zettek. De összességében nem növe­ ban, vagy elérhető hétközben is, holt­ kedett sokkal az üzemanyag-felhasz­ időben, csak éjszakai járatokon, vagy nálás, mert a szemét összegyűjtését csak a helyek bizonyos százalékában nem kukásautók végezték, azoknak korlátozva. Más szóval: a légitársaság csak a lakosság által összegyűjtött biztosítja, hogy csak az amúgy üres és szétválogatott szemetet kellett el­ helyeket használjak fel a törzsutas szállítani. Így a szemétszállításnál programban. üzemanyag-megtakarítás történt. S Ugyanúgy a közösségi pénznél is: akkor még nem is említettük az elért kihasználatlan lehetőségeket köt össze előnyöket, melyek a javuló tisztaság­ kielégítetlen igenyekkel. A kifinomul­ ból, illetve a hatékonyabb munka­ tabb közösségi pénz még külön speci­ erő-piacból, stb. eredtek. Curitiba ma fikusan támogathat is ilyen célokat. A egy tiszta, jól prosperáló, önellátó, helyi üzletek, amelyek részt vesznek a az egyetlen ma ismert brazil város, minneapolisi kísérletben, a közösségi amely nem kér pénzt az államtól. El­ pénzt csak egyébként fel nem használt sőrangú tömegközlekedése van, s a áruk esetében, mint pl. egy étteremben polgármester nagy népszerűségnek csak korai vacsoráknál fogadják el. A örvend, nemrég választották újra. S kibocsátott helyi pénz csak 75 százalé­ a legfontosabb, hogy erős közösségi ka a rendszerben szereplő árucikkek szellem és önérzet jelent meg, amely­ és szolgáltatások összegének. Szóval, nek azelőtt semmilyen jelét nem lát­ ameddig ezek a pénzek kibocsátása hattuk. egyébként fel nem használt erőforrá­ Amit minden politikusnak észre sok felhasználását célozza meg, inflá­ kellene vennie: a szociális támogató ciós nyomás nincs.

34

Összességében: bizonyos viselke­ dések, melyeket a negatív kamatozá­ sú pénz generál, hasonlítanak ahhoz, ami az infláció idejében előfordul, de az okok különböznek. S még fonto­ sabb, hogy a pénz elköltésének hatá­ sa teljesen szembeáll egymással a két esetben: hiperinflációban a közösség széthullik, míg a közösségi pénzek esetében a közösségi szellem erősödik.

10. Következtetések A közösségi pénz egy fegyver ko­ runk lényegi problémái ellen: mun­ kanélküliség, közösség széthullása, környezet romlása. Ez a fegyver egy jó öreg borhoz hasonlít, melyet ha a mai technikai szinten előállítható pa­ lackokba töltünk, akkor szélesebb tö­ megek által lesz elérhető. Ez a közösségi pénz csak pillanat­ nyi divathullám, mely eltűnik, ha a világgazdaság újra erőre kap, vagy valami sokkal számottevőbb dolog­ ról van szó? Ha azt akarnánk igazol­ ni, hogy ez csak egy múló divat, ak­ kor azzal érvelnénk, hogy az effajta pénzek mindig gazdasági hullámvöl­

civil fórum gyekben (Kondratieff-hullám) jelen­ dését az egyének romló körülményei nek meg. Valóban, mint azt korábban kísérik. A környezeti és a társadalmi említettem, az USA-ban a közösségi leépülés mértéke is példa nélküli. pénzek rendszeres ütemben jelen­ Mivel a központi hatalom eszközei tek meg az 1830-as, 1890-es, 1930- kudarcot vallottak, hogy szembeszáll­ as években, és most. Mindamellett janak ezekkel a jelenségekkel, a helyi közösségek szintjén a úgy gondolom, hogy legésszerűbb tenni va­ a közösségi pénzek, Amit minden lamit. Azt próbáltam melyek most jelennek politikusnak észre bemutatni, hogy a kö­ meg, csak egy kezde­ kellene vennie: zösségi pénzek régóta tét jelzik egy jelentős, a szociális támobizonyíthatóan megol­ hosszú távú trendnek, dást nyújtanak olyan hacsak a kormányok el gató programjaik problémákra, amiket nem viszik valamilyen helyettesíthetőek eddig hasonlóan haté­ elhibázott irányba. találékonysággal konyan és egyszerűen Arra a megfigyelés­ és képzelőerővel, nem tudtunk kezelni. re alapul a fenti kije­ ha a vezető megIronikus, hogy ha­ lentés, hogy a mostani sonló dilemmákkal álgazdasági ciklus struk­ felelő. S az ilyen lunk szemben, mint túrájában különbözik politikus sikeres és elődeink az 1930-as az összes eddigitől. A újra megválasztják. években. Az itt ecse­ Kondratieff-hullám telt előnyei annak, egyes szakaszai egy­ beestek a technikai fejlődés fontos hogy hagyjuk, az emberek segítsenek állomásaival. Az 1830-as „vízi tech­ magukon, azokban az időkben is lát­ nológiák” után jött 1880-ban a gőz­ hatóak voltak. […] gép, a belsőégésű motor 1930-ban, a microchip 1980-ban. De az információs Bernard A. Lietaer kor egy új precedenst teremt: a mun­ kanélküliség és a termelés növeke­ közgazdász, pénzszakértő, kutató

Közösségi (helyi) pénz: Münchhausen-effektus?*

E

gy önkormányzat letétbe helyez valamennyi pénzt egy helyi bankban, és ezzel a fedezettel azonos értékben saját bankókat ad ki valamilyen fantázianév alatt. Az ember nem érti: átnevezték a hivatalos pénzt, kapott egy fantázianevet – de nem változott semmi. Letétben a pénz, ugyanannyit hoznak helyette forgalomba, ettől nem lett több, miért jó ez?1

1) 2008 szeptemberében több angol önkormányzat közösségi pénzt bocsátott ki. Az angliai Totnes az egyik kezdeményező település, ahol közösségi pénz kibocsátásával és más eszközökkel szeretnének a világgazdasági válsággal és a klímaváltozással szemben is védekezni. Információ: http://totnes. transitionnetwork.org/totnespound/home

A gazdasági folyamatok megérté­ sét segítheti egy természeti analógia. Kezdjük ezzel!

A vizek körforgása

Erről mindannyiunknak napi ta­ pasztalata van. Látjuk, ahogy a haj­ nali pára, az őszi köd, a téli zúzma­ ra a lehűléssel megjelenik, s ha nem is tudjuk nyomon követni, de azért úgy sejtjük, hogy jórészt ugyanaz a víz alkotja, amely nemrég, amikor egy kicsit melegebb volt, még pára­ ként ott lebegett a levegőben, s oda a környező élő és élettelen világ pá­ rologtatásából, leheletéből került. Látjuk, ahogy meleg napokon vihar­

* Az írás egy jelenleg készülő, a közösségi pénzről szóló hosszabb tanulmány rövidített változata.

felhők tornyosulnak, amelyekben az a vízpára is ott van, ami még tegnap a szomszédos tó vagy az utcabeli po­ csolya vize volt. És persze figyeljük az időjárás-jelentést, amiből meg­ tudjuk, milyen távoli vidékeknek, elsősorban óceánoknak köszönhetjük a háromnapos országos esőt. A víz néha csak kis utat tesz meg, helyben marad, néha jobban eltávolodik, mie­ lőtt visszatérne, és gyakran eljut egé­ szen a tengerekig. A pénz és a víz áramlása nagyon sok hasonlóságot mutat, a pénznek sok tekintetben azonos a szerepe a gazdaságban, mint a víznek az élő rendszerekben. Az analógiát megala­

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

pozó két kulcsmegállapítás szerint: – mind a kettő átfolyik a rendszeren, de sehol sem marad ott nagyon tar­ tósan, – mind a kettő létfontosságú a rend­ szer működése szempontjából. […] A víz átáramlik az élő és élette­ len rendszereken – de azért minden egészséges rendszerben van tartalék mennyiség. Ahogy minden élő szer­ vezetben jelentős mennyiségű víz található, ugyanúgy az ökosziszté­ mák is sok nedvességet tárolnak, és a kőzetekben található vízből is jön utánpótlás. A kis vízkört2 önmagában egy puffertartálynak lehet tekinteni, a benne keringő víz folyamatos után­ pótlást jelent a környező életközössé­ gek számára. Az emberi beavatkozások révén azonban nagyon meggyengült a táj vízmegtartó képessége. Leesik a hó, az eső a kopár hegyoldalakra, a le­ aszfaltozott városokra, a városokban elnyeli a csatorna és viszi a legköze­ lebbi patakba, folyóba. A folyókat ki­ egyenesítések, gátak közé szorították, így a víz egyből megindul a tenger felé. A hegyekben pedig, ahol kiirtot­ ták az erdőt, így nincs, ami megtart­ sa, leszalad a lejtőn, mossa lefelé a termőtalajt, és viszi a patakokba, on­ nan a folyókba. A végállomás megint a tenger, az óceán. Ahol a legtöbb víz van, odagyűlik még több. Ez egy extrém állapot: nagyon felerősítettük a nagy vízkör vízelvezető hatását, és egyben lehetetlenné tettük a kis vízkör mű­ ködését, megszüntettük a víztarta­ lékokat, kiszárítjuk a tájat. Ezzel azt értük el, hogy a rendszer egyszerre fenyeget pillanatnyi árvízzel és utá­ na hosszan tartó szárazsággal. Pedig az élővilág számára létfontosságú a helyben cirkuláló nedvesség. Az öko­ szisztémák rengeteg vizet tartalékol­ nak, amíg le nem romboljuk őket. Önmagában a nagy vízkör3 lété­ ben nincs semmi abnormális vagy egészségtelen. A nedvesség egy ré­

2) A kis vízkörzésben a pára hajnalonta lecsapódik, így újra visszajut a nedvesség a növényekhez; a felszálló meleg levegőből kicsapódik az eső és viszszahull a felszínre – a nedvesség nem távolodik el messzire az lepárolgás helyszínéről, hanem újra és újra visszajut oda. 3) A nagy vízkörzés esetében a lehulló csapadék belekerül a patakokba, folyókba, végül eljut a világóceánokig.

sze helyben cirkulál, más része mesz­ szebbre jut, és a „felesleg” eljut az óceánokig. Ahogy mi átalakítottuk a rendszert, az nem normális.

35

része külföldre megy, hiszen e cégek által forgalmazott termékek igen je­ lentős része más országból származó termék, amelyet importálni kell. A pénzköltés szokásos módjai révén te­ A képet még nagyon sok módon hát, az analógiánál maradva, az éltető lehetne tovább finomítani, de ezek a vizet elvezetjük, a gátak közé szorí­ témánk szempontjából mellékesek. tott, csatornává alakított folyókon a Inkább azt értelmezzük, hogy az ana­ víz kiszalad az országból, maradnak lógiák milyen gondolatokra vezetnek a pangó kisüzletek, kihalnak a javító­ minket a forintot és a Lokált illetően. mesterek, a pénz, a vásárlóerő, a lik­ Az első nagyon fontos megállapítás, viditás hiányában eltűnik a helyi gaz­ hogy a pénz gazdasági működése, moz- daság: nagyon gyorsan kiszárad a táj. gása szempontjából is létezik a kis és a A jelenlegi gazdasági és pénzügyi nagy vízkör, és a vízkörzéshez hasonlóan rendszer és benne a magyar forint ez utóbbinak az extrém változata is. pontosan úgy működik, ahogy a je­ A mai világ felépített egy haté­ lenlegi, lefolyó szemléletű vízgazdál­ konynak mondott, valójában hihetet­ kodás. lenül pazarló rendszert. A rendszer A pénz egy pillanatra sem marad működik, mert jelenleg minden ha­ meg helyben, nem forog helyben, talom abban érdekelt, hogy fönn­ csak „huss”, és már ömlik is a tenge­ tartsa, minden gazdasági eszköz a rek felé. A nagyvízkör extrém válto­ rendelkezésére áll és mert az évmil­ zata a domináns, s ez azzal jár, hogy liók alatt fölhalmozott szénalapú teljesen kiszolgáltatottak vagyunk energiahordozókat és az uránt 100- pénzügyileg (is). Hiányzik a sok kis, 200 év alatt nagyrészt már fölélte. emberi léptékű boltot, üzemet, pa­ Ennek a gazdasági rendszernek ren­ raszti gazdaságot fönntartó, a helyi geteg vesztese van. A legszembetű­ erőforrásokat gazdaként kezelő, nem nőbben a periférián lévő régiók, ők pazarló helyi gazdaság és annak élte­ kimaradtak a gazda­ tő eleme, a helyi likvi­ sági vérkeringésből, ditás, a kisvízkör, az ... nem a megtalonnan csak elvezet­ a helyben forgó pénz­ nek az utak, onnan mennyiség, ami nap palt cipő a szécsak elfelé folynak a mint nap rendelkezés­ gyen, hanem a pénzek (pl. a helyben re áll, olajozza a helyi pazarlás, a még keletkező megtakarí­ munkamegosztást. használható doltások!). Az itt élőket a A globálisan áramló gok kidobása. Bűn, globális kapitalizmus óriási pénzfolyamokra feleslegesnek és csak nincs befolyásunk sem­ amelyet gyermesegélyre érdemesnek mi. Én azt gyanítom, keinkkel szemben ítélte, értelmes mun­ hogy a nagynak vélt követünk el. Az kát nem juttatott ne­ hatalmasságok is csak ő lehetőségeikik, s az „állami” pénz arra képesek, hogy rö­ ket csökkentjük, kifelé csatornázásával vid távú hasznot húz­ azt is szinte lehetet­ zanak belőle, ellenben ahogy az erőforrálenné teszi, hogy ma­ irányítani, útjából eltérí­ sokat elpazaroljuk. guk kezdjenek valami teni ők sem képesek. Ők helyben értelmes tevé­ azok, akik jókor voltak kenységbe. jó helyen, de korántsem biztos, hogy Mi ebben a világban a szokásos annyival tehetségesebbek, amennyivel működés? nagyobb hatalmuk van. Erről hosszas Az emberek, ha jó helyre szület­ vitákat lehetne folytatni, de a helyi ön­ tek, dolgoznak és megkapják a fizeté­ segítés szempontjából ez lényegtelen süket, ha nem, akkor segélyt kapnak. kérdés. Ha a kiutat keressük, ha saját Ezt a pénzt többnyire boltokban köl­ erőnkre szeretnénk támaszkodni, akkor tik el, a boltok pedig többnyire nagy olyan pénzre is szükségünk van, ami­ láncokhoz tartoznak. Az elköltött fo­ nek a mozgását a helyi közösség képes rintok pillanatok alatt kikerülnek a irányítani, amelyet képesek vagyunk közösség köréből, sőt, ha nemzetközi helyben tartani. láncról van szó, akkor jórészt az or­ Ilyen pénz állhat a rendelkezé­ szágból is. […] Az elköltött pénz jó sünkre a címben említett közösségi

36

civil fórum

pénz kibocsátásával. Az angliai pél­ más megoldásokat kell találnunk a dák helyett vegyük szemügyre egy problémáinkra. Ez minden helyi cég­ elképzelt hazai városban kibocsátott re, itt élőre, átutazóra egyformán igaz. „Lokál”4 nevű pénzhelyettesítő mű­ 1. A kisboltos, ha sok vevőt szeretne, ködését. A Lokál oda van szögezve abban érdekelt, hogy elfogadja a kö­ a kibocsátó kisvároshoz és szűk kör­ zösségi pénzt. A bevételét egy darabig nyékéhez, hiszen másutt nem fogad­ elköltheti helyi adóra, a bér egy részé­ ják el, hiszen nem is ismerik. Ha az re, de egy idő után a közösségi pénzes ott élők elegendően nagy része el­ forgalom meg fogja haladni ezt a szin­ kezdi használni, elfogadni, elkölteni, tet. Ebben az esetben csak akkor lesz akkor a helyben forgó vízhez hason­ stabil a működése, ha helyi beszerzési lóan éltetni fogja a helyi életközössé­ forrásokat keres. Ez azt jelenti – ha op­ get, mozgatja a helyi gazdaságot. Az timistán azt gondoljuk, hogy az egyéb a nagy különbség, s ezt mutatja meg szabályozások ezt megengedik5 –, jól a vizes analógia, hogy a közössé­ hogy az „import” beszállítóit megpró­ gi pénzt újra és újra bálja lecserélni környé­ elköltik ugyanazon a ki gazdákra, gyártókra. A lényeg, hogy a helyi közösségen be­ Első körben nyilván az közösségi pénz lül. Minden egyes el­ élelmiszer jöhet szóba. új kapcsolatokat költés során az egyik Tej, tojás, zöldség, gyü­ nyit meg, helyben félnek munkája, bevé­ mölcs, pékáru, hentes­ tele lesz, a másik pe­ áru, lekvár, savanyú­ forog, többször dig gazdagodik azzal ság, félkész ételek… A elköltődik helya termékkel, szolgálta­ feldolgozott termékek ben, ezért növeli a tással, amiért cserébe esetén természetesen helyiek jólétét. odaadta a kis közössé­ az alapanyagok is hely­ gi pénzecskéjét. ből származnak. A Lo­ […] kál ebben is segítségünkre lesz, hiszen a feldolgozó üzemtől a bolt Lokálban vásárol, tehát az üzemnek az az érde­ A közösségi pénz áramlása Kezdjük egy biztos sarokpontnál: ke, hogy azt helyben el tudja költeni. egy helyi lakos kap az önkormány­ Végül is ez a folyamat az egész rend­ zattól ötezer forintot. Mi történik je­ szer működésének lényege. Általában a helyi termékekre való lenleg? A nagy részét különféle bol­ tokban költi el, ha a település kicsi, váltás egyben minőségi előrelépést is akkor valószínűleg a legközelebbi jelent. A környékbeli termelők jórészt nagyobb településen. Sima történet, kisebb üzemméretűek, mint a távoli, nagy terület ellátására szakosodott bottal üthetjük a pénz nyomát. Ezzel szemben, ha Lokált kap a termelők. Így a tojás, tej, hús inkább polgár ötezer forint értékben, akkor származik szabadtartásból, mint tulajdonképpen egy megbízást is kap. szűk ketrecesből vagy szűk ólasból, Itt ez a pénz, keress valakit itt helyben, a gyümölcs, zöldség, gabona esélyes aki olyasmit csinál, amire szükséged rá, hogy kevesebb vegyszert, műtrá­ van, és próbáld meggyőzni, hogy el­ gyát látott és így tovább. Az ÁNTSZfogadja. Most (még) ne menjünk bele, nek és társhatóságaiknak továbbra hogy mennyi feladatot jelentett az ön­ is meglenne a szerepe, de a hang­ kormányzat részére a Lokál bevezeté­ súlyt az ilyen méretekben sokszor se, hogy legyen elegendő ismerete róla értelmetlen előírások ellenőrzéséről az embereknek, hogy értsék, s hogy a képzésre kell áthelyezni. Tanítani legyenek szép számmal elfogadóhe­ a kistermelőt, tanítani a boltost, aki lyek. Tegyük föl, ezt jól előkészítette átveszi, és persze a fogyasztót is. Ha az önkormányzat, vagy aki a Lokált mind a három fél kellően tájékozott, kibocsátotta. Térjünk vissza embe­ akkor nagy probléma már nem lehet. rünkhöz, kezében az ötezer forintnyi A termelő a nevét adja a termékeihez, Lokállal. Mit tud vele kezdeni? Ha az üzeme elérhetően közel van és át­ beleéljük magunkat a helyzetébe, rájö­ vünk, hogy a Lokál macerás, mert az eddigi kényelmes bevásárlás helyett 5) Az ÁNTSZ, az Állategészségügyi Hatóság és

4) Az elnevezésért köszönet Kispál Dánielnek.

néhány esetben az APEH is akadályokat gördít ez elé. Ezek a szabályok azonban megváltoztathatóak. Ezt jelzi, hogy más EU-s országokban a helyi termékek bolti árusítása sokkal jobban megoldott.

látható méretű, a végső fogyasztó és a közvetítő kereskedő pedig tudja, mire kell rákérdeznie, melyek a ter­ melés esetleges zűrös pontjai. 2. A helyi kistermelő számára a Lokál lehetőség arra, hogy a helyi üzle­ tek beszállítójává váljon vagy háztól közvetlenül adjon el. Ez arra fogja ösztönözni, hogy Lokált fogadjon el, és meg kell majd találnia az elköl­ tés módjait is. Mi jöhet szóba a saját fogyasztásán kívül? A termeléssel kapcsolatosan is lehetnek lokálos ki­ adásai, például bérelheti a szomszéd gazda gépét valamely munkára, fo­ gadhat napszámost részben vagy egészben Lokálért, vehet istállótrá­ gyát a földjeire, s ha gazdaságosan megtermelhető, üzemeltetheti a gé­ peit a környéken termett repcéből ütött olajjal. Természetesen számára a másik oldal, az elfogadás is igényel erőfeszítéseket. Nem elég csak kiír­ ni, hogy Lokált elfogadok, és aztán ölbe tett kézzel ülni. A nagy feladat a kapcsolat kiépítése a boltosokkal, a szállítások, rendelések betartható és gazdaságosan működtethető rendjé­ nek kitalálása. És a közvetlen (háztól történő) eladások kapcsán is ugyanez a feladat, csak sokkal több vevővel kell megegyezni, ami jelentősen bo­ nyolítja a logisztikai problémát. Oda kell arra is figyelni, hogy mennyi időt tud a kiszolgálásra szánni a termelés mellett, milyen volumenű vásárlások kedvéért érdemes megszakítania a termelőmunkát, stb. 3. A javítással foglalkozó öreg szakik, szervizek is új kuncsaftokra számít­ hatnak a Lokál révén. Ez az állítás elég hihetetlennek tűnik. A mai eldo­ bó társadalom arra ösztökéli polgá­ rait, hogy ha valami nem működik, vegyen újat, modernebbet, energia­ takarékosabbat. Ha valaki ennek ellenére mégis javíttatni szeretne, megoldhatatlan nehézségekbe ütkö­ zik. Részben nincs szerviz, részben külföldön van6, részben drága. Ve­ gyünk egy konkrét példát. Tegyük föl, hogy a cipész elvállal egy javítást 6) Ez egy új trükk, aminek, úgy látszik, az EUban nincs korlátja. Van szerviz a pár ezer forintos termékre, de Csehországban vagy Lengyelországban, vagy még messzebb. A magyar fogyasztó „nyilván” ki fogja küldeni drága pénzen javíttatni az elromlott terméket, és „nyilván” a nyelvi nehézségek sem okoznak akadályokat. Van szerviz, de valójában nincs. Éljen a jogi szabályozás és a fogyasztóvédelem!

37

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

4700-ért, új cipőt meg tudok venni 5900-ért. Hányan választják ilyenkor a cipészt? Ráadásul ma már nagyon nehéz is jó cipészt találni. Elfogytak, hiszen csökken az igény irántuk. Végezetül pedig ma már az összes termék, így a cipő is az eldobós mar­ keting-szemléletben készült, azaz ha egyszer elkezd tönkremenni, akkor már nem is érdemes javíttatni, mert sorra jön a többi hiba is. Úgy tartja a gyártó, hogy felesleges pazarlás len­ ne a többinél jobb anyagot is beépíte­ ni, vegyél inkább újat. […] Ha lenne egy közösségi pénz, mondjuk a Lokál, akkor a legel­ szántabbak újra megkeresnék a he­ lyi cipészt. Ebben segítené őket az a kampány is, ami a közösségi pénz bevezetésének mindig elengedhe­ tetlen velejárója. Jelen esetben arról szól majd, hogy nem a megtalpalt cipő a szégyen, hanem a pazarlás, a még használható dolgok kidobása. Bűn, amelyet gyermekeinkkel szem­ ben követünk el. Az ő lehetőségeiket csökkentjük, ahogy az erőforrásokat elpazaroljuk. A kis változás hatására picit a cipészeknek is jobb lesz, talán még új is nyit, egy kicsit javulna az elérhetőségük is, az emberek menta­ litása is kezdene változni. Ha ezek a változások elindulnak, változni kez­ dene a fogyasztói igény is. Többen keresnék a tartós cipőt. A folyamatok lassan haladnak, de egymást erősítik, és sikeresek is lehetnek. A cipész szakma újjáéledésének története lehet rokonszenves, de a fenti folyamat első hallásra valószí­ nűleg többeknek teljesen reményte­ lennek tűnhet. Enyhülhet azonban ez a vélemény, ha nem csak egyetlen szakmát emelünk ki, hanem sorra végigvesszük a Lokálban érintettnek számító embereket (különféle bolto­ sok, szolgáltatók, javító kisiparosok, őstermelők, kistermelők…), megvizs­ gáljuk kinek-kinek az érdekeltségét, hozzájuk adjuk a lokálpatriótákat, és ami a legfontosabb, számítunk a szinergikus hatásra. Ne felejtsük el, hogy itt senki sem egyetlen szerepet játszik! Sőt, a Lokál kifejezetten rá is kényszerít mindenkit, hogy eladó is legyen és vásárló is, különben mire menne a Lokálban befolyó bevétele­ ivel! Így pedig az egymásnál tett köl­ tések tovább sokszorozzák a Lokál hatását. Amíg indulóban van a rend­

szer, addig van egy kis klub jellege is, ami még jobban összehozza az érintetteket. Így nézve a dolgot azért már reményteljesebb. A valóság a le­ írtaknál jóval sokszínűbb lesz, millió útja lehet a kibontakozó változások­ nak, minden ember a saját kreativitá­ sát adhatja be a közösbe, és találhat új utakat az együttműködésre. A lényeg az, hogy amikor valaki dönt az elfogadásáról, akkor valószínűleg többletjövedelemre számíthat – és a kényszerre, hogy a korlátozottabb felhasználás miatt leleményesnek kell lennie. Ezért bővülni fognak a kapcsolatai, megnő a társadalmi tő­ kéje.

félő, hogy csak komoly katasztrófák nyomása alatt tudunk érdemi ered­ ményekig eljutni – vagy a közösségi pénz irányításával.

A közösségi pénz tulajdonságai

Az eddigi általános áttekintés után a következőkben kicsit részle­ tesebben megvizsgáljuk a közösségi pénz működését. Ezek közül is talán a legfontosabb arra a kérdésre meg­ találni a választ, hogy mi a garancia arra, hogy egy közösségi pénz az idők során nem kezd el egyre jobban hasonlítani a mai pénzhez?

A közösségi pénz szerepe a közösségben A közösség kifejezés két, lényege­ Olvassuk a példákat, a boltos he­ sen eltérő szereződési formát is jelöl lyi vevőket próbál megfogni, a kör­ a magyar nyelvben. Egyrészt a baráti, nyékbeli gazda közvetlenül próbál szellemi közösséget, másrészt a he­ eladni, vevőkört épít, a cipész cipőt lyi közösséget, amelybe beleszületik javít… Hétköznapi dolgok, nem lát­ az ember. A tagok közötti viszony juk a csodát. Minek ide közösségi vegyes, a legjobbtól a legrosszabbig pénz? Valóban nincs egy nagy csoda, terjedhet a skála. Fontos megjegyezni, van viszont számtalan kicsi. Az ed­ hogy most csak a helyi közösségekről dig felsorolt emberek és rajtuk kívül beszélünk (baráti közösségekben is még sokan megpróbálják megtalálni kialakítható egyfajta pénzhelyettesítő azokat az embertől emberig vezető technika, de az némileg eltér a helyi szálakat, amelyekből össze tudnak közösség számára létrehozott közös­ szőni egy erős hálót. Olyan plusz ségi pénz működésétől, feladataitól stb.). Összehasonlító bevételekhez jutnak a adatok szerint Magyar­ szereplők, amelyek­ Furcsa elfogadni, országon a társadalmi re jelenleg közösségi hogy a bevezetentőke értéke kifejezetten pénz nélkül nem szá­ dő közösségi pénz alacsony. A helyi kö­ míthatnának. A boltos irányítani tudja zösségek, az egymás forgalma megnő, és közelében élő emberek így nagyobb fizetést is tetteinket, pedig nagyon ritkán számí­ tud adni. A termelőt éppen ez a szeretanak a másikra, nem többen megkeresik, pe. Fogja a kezünfognak össze velük, ha esetleg eddig távo­ ket, segít megtanem segítenek egymá­ li piacokra vagy felvá­ lálni a többieket, son. Egy bizalomhiá­ sárlóknak dolgozott, nyos, erősen megosz­ akkor részben ezt fel­ ha vállaljuk végre, tott országban élünk, adhatja a stabilabb és hogy társakat keahol az emberek nem jobban jövedelmező ressünk. hiszik el, hogy összefo­ helyi forgalomért cse­ gással saját ügyeikben rébe. A lényeg, hogy a közösségi pénz akár a hatalommal szemben is ered­ új kapcsolatokat nyit meg, helyben ményt érhetnének el. Furcsa elfogadni, hogy a beveze­ forog, többször elköltődik helyben, ezért növeli a helyiek jólétét. Elvileg tendő közösségi pénz irányítani tudja közösségi pénz nélkül is működhet­ tetteinket, pedig éppen ez a szerepe. ne ugyanígy a helyi gazdaság, csak a Fogja a kezünket, segít megtalálni a mai, furcsa értékrend mellett gyakor­ többieket, ha vállaljuk végre, hogy latilag nincs esély rá, hogy települési társakat keressünk. Valójában nem is méretekben ez a folyamat spontán a közösségi pénz dolgozik a helyi kö­ kialakuljon. De hogy nem irreális, zösség kialakításán, a helyi gazdaság arra azért találhatunk kicsiben pél­ megerősítésén. A Lokál azonban egy dákat. Közösségi pénz nélkül is lé­ jól átlátható, nyílt és viszonylag erős tezik összefogás. Általában azonban ösztönzést ad a jó irányba. Egyfajta

38

közös szervező, kanalizáló tényező – de megkeresnünk a többieket, ki­ alakítani az együttműködést, ez a mi izzadságos feladatunk lesz. A kibocsátás Épp az előzőekből következik, hogy a kibocsátás leglényegesebb ré­ sze a kommunikáció – és legmarkán­ sabb tulajdonsága, hogy a megszo­ kottól eltérő csatornákat is használni kell. Nem egyszerű az embereket a helyi termékekre való áttérés előnye­ iről meggyőzni. Az, hogy a csapból is folyó reklám és más marketingfo­ gások révén besulykolt fogyasztói szokásokat megváltoztassuk, komoly feladat. Éppen emiatt kell a hang­ súlyt az eltérő módszerekre és kom­ munikációs csatornákra helyezni. A reklámok világában a nagy cégekkel szemben vélhetően kevés sikert ér­ nénk el. Nem egyforma ütemben épül ki mindenki számára a közösségi pénzgazdaság. Lesznek bizalmatlanok, nehezen ismerkedők, elzárkózó ter­ mészetű emberek. Nekik érdemes segíteni, mert az ő tapasztalataikra, tudásukra is szükség van. Éppen ezért nagyon lényeges a nagy helyi kapcsolati tőkével rendelkező em­ berek, a kreatív emberek, az újítók (innovátorok) meggyőzése és későb­ bi szerepe. Ők tudják gerjeszteni a folyamatokat, ők tudnak másoknak segíteni. […] Az elsődleges célközönség a lokál­ patrióták, a környezetvédők, a mun­ kanélküliek, a szociális segítés terüle­ tén dolgozók és önkéntesek lehetnek. Nagyon fontos a helybeli kisboltoso­ kat, mestereket, szolgáltatókat, a kör­ nyékbeli termelőket is bevonni már az első lépéseknél, hiszen ők lehetnek az elsődleges elfogadóhelyek. A kritikus tömegről, ami ahhoz szükséges, hogy a Lokál elkezdjen működni, megosz­ lanak a vélemények. Van, aki szerint, ha a háztartások és vállalkozások egy százaléka részt vesz a rendszerben, akkor az már elindul, mások szerint ehhez legalább öt százalék kell. Az utóbbi tűnik reálisnak – vagy esetleg még egy kicsit több is. […] Hogyan terjed a Lokál? A helyi termelők vagy boltosok üzleti versengésének a Lokál is ténye­

civil fórum zője lesz: minél több helyi erőforrást Az természetes dolog, hogy mind­ használ valaki a termeléshez vagy a azok a máshol élők, akiknek rend­ szolgáltatáshoz, annál több Lokált szeresen dolga akad nálunk, azok tud elfogadni. Induláskor még az is valamennyit elkezdenek használni a vevőcsalogató lehet, ha ez húsz szá­ Lokálból is. Sokat nem fognak, mert zalék körüli, de később előnyt csak az ez számukra nyilvánvaló kényelmet­ egyre magasabb arányok jelenthet­ lenségekkel jár. nek. A forgalom jobban nő azoknál, Ezekre a „kényelmetlenségekre” akik több Lokált fogadnak el, ezzel kell helyezni a hangsúlyt, így lehet megnő a helyi erőforrásokat (közvet­ megakadályozni a túlzottan nagy te­ ve vagy közvetlenül) felhasználók rületen történő elterjedést. Egyrészt aránya, súlya a gazdaságban. érdemes a visszaváltás helyét nagyon Ami jobban forog, amire nagyobb korlátozni. […] a kereslet, az azokat használó tech­ nológiák, módszerek jobban fejlőd­ A munkahelyek bővülésének kérdése nek, így használatuk egyszerűbbé és Azt már láttuk, hogy ha egy em­ olcsóbbá válik. Ugyanakkor ami job­ ber forintban kapja a fizetését, akkor ban fogy, de a forrása korlátos, annak jövedelmének csak mintegy egyhar­ nem lehet korlátlanul bővíteni a kíná­ mada marad az országban, és ennél latát, ezért az ára emelkedik. Ilyen le­ jóval kevesebb a helyi gazdaságban. het például egy idő után akár a helyi Ha a jövedelem Lokálban kerül ki­ munkaerő, vagy – mondjuk – a hely­ fizetésre, akkor annak egésze hely­ ben kitermelt tűzifa. […] ben marad, és még arra is számítha­ A tűzifa drágulá­ tunk, hogy akiknél a sára más kiutat fog Lokált elköltik, azok A rendszer műkökeresni a helyi gazda­ sem váltják be, hanem dési logikájából ság. A kereslet folya­ szintén felhasználják következik, hogy a matos növekedésével – azaz a helyi gazda­ munkanélküliség különféle helyettesí­ ságban generált for­ ellen dolgozik. Egy tőket fognak keresni galom sokszoros le­ és találni az emberek, het. Ez azonban csak helyi közösség – a konkrétan a napener­ a Lokált használók maga normálisan gia-, szélenergia-hasz­ esetében igaz. Akik vegyes összeténosítás helyi formái eddig exportra ter­ telével, amelyben szaporodnak, a tüzelés meltek, e folyamatok vannak munkakétakarékosabb módjaira hatására lehet, hogy vonatkozó tudás – pél­ kevesebb munkára szápes tagok, öregek, dául a finn tömegkály­ míthatnak.7 gyerekek, betegek ha ismerete, használa­ A rendszer műkö– az esetek többta – elterjed, és olyan dési logikájából követségében képes beruházások valósul­ kezik, hogy a munkanél­ magáról gondosnak meg, amelyek a küliség ellen dolgozik. felhasználás csökken­ Egy helyi közösség kodni, feltéve, tését teszik lehetővé – a maga normálisan hogy hagyják őket. (pl. hőszigetelés). vegyes összetételével, amelyben vannak munAz elfogadás területiségének elve kaképes tagok, öregek, gyerekek, be­ Az induláskor ez világos, hiszen tegek – az esetek többségében képes az elején éppen az a probléma, hogy magáról gondoskodni, feltéve, hogy még ott is nagyon alapos munkát hagyják őket. Ha végigtekintünk a kell végezni, hogy az emberek a szó történelmen, azt látjuk, hogy ha egy konkrét és átvitt értelmében egyaránt közösség rendelkezett a minimálisan egyáltalán elfogadják a Lokált, ahol szükséges erőforrásokkal és a belső vi­ a bevezetés megkezdődött. Azonban szonyai normálisak voltak, akkor fenn ahogy elkezd működni, ahogy nő az elfogadottsága, nyilván a régió hatá­ 7) Mielőtt ezen a kérdésen gondolkoznánk, felhívom rain túl is megismerik az emberek. In­ a figyelmet arra, hogy ha csak annyit érünk el a Lokállal, hogy csökken a távolra és távolról szállított nentől kezdve valós probléma, hogy áruk aránya a kereskedelemben, azaz jelentősen alapvetően a kisrégión belül kell tar­ csökken a Föld erőforrásainak kifosztása és az idetani a Lokál bankjegyeit, mert csak odaszállításból adódó széndioxid-kibocsátás, már így tudja kifejteni jótékony hatását. akkor megérte bevezetni.

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

tudta tartani magát, el tudta látni azo­ kat, akik erre rászorultak. Ehhez hasonlóan fog alakulni a he­ lyi közösségek helyzete egy olyan kis világban, amelyben nagyobb hang­ súlyt kap a helyi igények ellátása. Aki képes és akar dolgozni, annak jobban fog jutni munka, mint most. Ténylege­ sen több munka lesz, nem csak a mun­ kahelyek átrendeződése. Ugyanakkor a közösségi pénz alkalmazása valóban átrendezi a jövedelmek arányát. A ki­ ugróan magas és a megnyomorítóan alacsony jövedelmek súlya csökken, az átlaghoz közeliek súlya nő. A helyi gazdaság növekedésének forrása Végül is miért működik ez a „Münchhausen-effektus”? Csodaszer lenne, ami mindig bevethető? Nos, nem. A közösségi pénz csak akkor hoz föllendülést, ha a helyi gazdaságban kihasználatlan kapacitások vannak. Ezek a mai magyar helyzetben tipiku­ san a munkaképes munkanélküliek, a szabad megújuló energiaforrások és a parlagon heverő termőföldek. Ma Ma­ gyarországon nehéz olyan települést és mikrorégiót találni, ahol ezek nem állnak rendelkezésre. A föllendülés forrása, hogy a közösségi pénz segít a kihasználatlan kapacitásokat haszno­ sítani a helyi gazdaságban. Nézhetjük ezt a kérdést más szem­ szögből is. Obama elnök nagy köz­ munkaprogramokat jelentett be a vál­ ság hatásainak enyhítésére, a negatív gazdasági folyamatok megfordítá­ sára. Olyan beruházásokat akarnak közpénzen, az állam eladósítása révén megvalósítani, amelyekre szükség van, s amelyek így nagyon sok ember­ nek adhatnak munkát, megállíthatják a lefelé haladó spirált. A gondolat lé­ nyege, hogy ott van a szabad kapacitás a rendszerben, s egy felülről jövő aka­ rat megpróbálja ezt lekötni. A válságra adott helyi választ tekinthetjük úgy is, mint egy spontán, alulról szerveződő helyi „közmunka-programot”. Annyi az eltérés, hogy nem monstre és némi­ leg vitatható beruházások valósulnak meg, hanem sok kicsi. És nemcsak klasszikusan közösségi beruházások tartoznak ide, hanem az is, amikor egy sok ember számára szolgáltató üzem, bolt elindul. A források túlhasználatának veszélye Ez egyrészt reális veszély, más­ részt mégsem. Vannak gazdasági

39

döntések, amelyeket a közösségi A túlhasználat kérdését máshon­ pénz lététől függetlenül meg kell nan is közelíthetjük. Közgazdasági hoznia a helyi közösségnek a túlélés dogma, amit mostanság, a válság érdekében: kivágják-e a település kö­ kapcsán rengeteget hallunk, hogy zelében található erdőt, föltörjék-e a azért kell állandóan vásárolni, fo­ védett gyepet, hogyan hasznosítsák gyasztani, hogy biztosítsuk ember­ a megtermelt biomasszát, komposz­ társaink megélhetését, mert így több táljanak-e a településen egyáltalán, és ember jut munkához, stb. Pedig való­ ha igen, központilag vagy a házaknál, jában nem fogyasztani kell a mások hogyan kezeljék a keletkező szeme­ kedvéért. Ez csak akkor igaz, ha átlát­ tet, mit tesznek a keletkezés megelő­ hatatlanul bonyolult rendszer részei zésére, stb. vagyunk, ahol nem A túlhasználat a lehet megkülönböztet­ A válságra adott megújuló energiafor­ ni az értelmes fogyasz­ helyi választ terások és a termőföldek tást az értelmetlentől kinthetjük úgy is, kapcsán jöhet szóba. (mind a kettő termé­ Elvileg áll ez a munka­ szetesen eltart embe­ mint egy spontán, erőre is, de ez a lehető­ reket). Egy helyi rend­ alulról szerveződő ség valószínűtlen. Az szerben sokkal több helyi „közmunkaelképzelések szerint esély van rá, hogy fe­ programot”. Annyi a Lokál bevezetésétől lesleges dolgokat nem az eltérés, hogy a munkabérek Lokál­ is tudunk venni, még­ ban valamelyest emel­ is minden embernek nem monstre és kednek, tehát a tisztes lehet munkája. Azaz némileg vitathamegélhetéshez nem megfordul a logika. tó beruházások lesz szükség a teljes „Nagyon nagy világ­ valósulnak meg, önkizsákmányolásra. ban” fogyasztani kell, hanem sok kicsi. Amellett hosszú távon kis rendszerben olyas­ valószínűleg az elér­ mit gyártani, szolgál­ hető fogyasztási célok is jelentősen tatni, amire másnak szüksége van. átalakulnak: a nagyon drága, sokszor A nagyon nagy világ nagyon nagy „értelmetlen” divatjelenségek eltűn­ szereplői meg tudnak győzni a meg­ nek, csökken a nyomás, kevésbé lesz felelő marketing-technikákkal, hogy miért halálra hajszolni magunkat. szükségünk van a vackaikra, a kis Marad tehát a megújuló energia rendszerben, a közel egyforma súlyú és a termőföld kérdése. E két dolog szereplők között ez nem megy: ha ebben a helyzetben majdnem ugyan­ felesleges a termék, a gyártó nyakán azt jelenti, hiszen nem a szél- és nap­ marad, hamar abbahagyja az előállí­ energiát lehet elsősorban túlhasznál­ tását. A pazarlás és az abból adódó ni, hanem a biomasszából származó túlhasználat sokkal inkább az átlát­ megújuló energiát, ami összefügg a hatatlan, a nagyon nagy világra jel­ termőföldek (túl)használatával. Nos, lemző. ezekkel a forrásokkal a mai helyzet­ Hogy ne legyen ennyire rózsaszín hez képest minden bizonnyal jobb a kép, azért hozzáteszem, hogy van lesz a helyzet, tekintve, hogy meg­ legalább egy fenyegető veszély, ami­ erősödik a helyi közösség, és így vél­ re a közösségi pénz nemigen gyújt hetően a döntéshozatali módszerek megoldást. Az olcsó kőolaj, az olcsó is átalakulnak. Több beleszólásuk energia eltűnésével gyökeresen át fog lesz a polgároknak, és olyan (helyi) alakulni a mezőgazdaság világszerte. ügyekben kell határozniuk, amivel Ahogy Hetesi Zsolt szemléletesen ál­ kapcsolatban lehet tudásuk, illetve lítja, ma kőolajból állítunk elő búzát, a mindennapjaikban érintheti őket a az a modernnek mondott mezőgaz­ döntésük hatása. Emiatt sokkal jobb daság. A termelés rengeteg energiát válaszokat fognak adni a közösség igényel, a gépek gyártásától kezdve, előtt álló kérdésekre, mint ma. Ma az üzemeltetésen keresztül, a felhasz­ ugyanis általában egy-egy szűk cso­ nált vegyszerek és műtrágya előállí­ port gazdasági érdekei a meghatá­ tásával befejezve. rozóak, akiket kevésbé zavar, hogy […] másokra milyen hatással lesz a meg­ Ha a fosszilis energia nem áll születő döntés (pl. egy erdő kivágása majd korlátlanul rendelkezésünkre, kapcsán). az ugyanakkor együtt jár a termésát­

40

lagok jelentős csökkenésével, így az egyes közösségek életben maradásá­ hoz szükséges területnagyság várha­ tóan jócskán megnő. Szembeötlőbb lesz, ami már most is tény: túlnépe­ sedtünk.

Ahogy lassanként bejáratódik a rendszer, kiépül az elfogadóhálózat, egyre többféle embernek lesz Lokál a zsebében. Ekkor az emberek ké­ nyelemszeretete is elegendő lehet ahhoz, hogy ne visszaváltsák, hanem inkább elköltsék a közösségi pénzü­ A Lokál visszaváltásának költsége ket. Elkölteni ugyanis könnyű, sok Már részben említettük ezt a kér­ helyen lehet, többet is ér, visszavál­ dést a területiség kapcsán, most vizs­ tani nehézkes, csak egy helyen lehet, gáljuk meg alaposabban. A Lokált le is vonnak belőle. A kiépülés során elvileg bármikor vissza lehet váltani, párhuzamos folyamatok játszódnak ugyanakkor tudjuk, hogy ha rögtön le. Nő a használók aránya, egyre ki­ visszaváltják, akkor ténylegesen nem sebb a kifejezetten elkötelezettek sú­ történik más, mint hogy átneveztük lya, ugyanakkor a tapasztalatok nö­ a forintot Lokálnak. Természetesen vekedésével egyre jellemzőbb, hogy megtiltani nem lehet, azt viszont az emberek hozzáállása a Lokálhoz meg lehet tenni, hogy visszaváltás­ pozitív, a bizalmatlanság eltűnőben. kor némi kezelési költséget levon Egyúttal mind több termelő (iparos, a kibocsátó. Ennek mértéke, ahogy gazda, szolgáltató) látja értelmét, szó volt róla, szokásosan öt százalék hogy Lokált fogadjon el. Az elfoga­ vagy egy kicsit több. dóknál az ár egyre Ez a bevétel hozzá­ nagyobb részét fizet­ Minden, közösségi járul a rendszer üze­ hetjük Lokálban: in­ pénzzel megoldmeltetési költségeihez, duláskor esetleg csak ható probléma új ennek a terhére lehet tíz-húsz, azután ötven, kapcsolatok kia kibocsátást segítő és végül akár száz szá­ alakulását segíti, kedvezményeket adni zalékot is. Nemcsak a azoknak, akik önként bizalom erősödik, de ugyanakkor egyre váltanak át forintot a Lokálról való tudás kevesebb időt Lokálra. És ha több­ is nő. Így azt is megta­ hagy arra, hogy a let is van, azt fel lehet nulják a helyiek, hogy nem helyi ügyek ajánlani közösségi cé­ a Lokáltól jobban men­ elvonják a figyellokra, bizonyos előre nek helyben a dolgok, meghirdetett progra­ ezért egyre kevésbé münket. mok támogatására. óvatosságból, de to­ A visszaváltási költség szerepe vábbra is ezt költik el először. Ezek a az, hogy a Lokált forgalomban tartsa. folyamatok pozitívak, de a levonást […] mégis jobb fenntartani. A rendszer Az elkötelezett felhasználót nem a így konzisztens, eltörlése csak meg­ levonás fogja visszatartani a beváltás­ zavarná az embereket. Arra sajnos tól, hanem az, hogy tudja, akkor mű­ nem lehet alapozni, hogy minden­ ködik a Lokál, ha használja. Éppen ki nagyon mély tudatossággal fogja ezért többletenergiák befektetésével használni a Lokálját. új beszerzési forrásokat, Lokál-elfo­ gadókat keres. Külön erőfeszítések Nincs bank, amely kamatot fizetne rá árán megpróbál helyi megoldásokat Ennek azért van jelentősége, mert találni a problémáira, igényeire. Az ha a közösségi pénz kamatos pénzzé motiválja, hogy segíthessen a Lokál válik, akkor előbb vagy utóbb, de ha­ elterjesztésében, és ezzel hozzájárul­ talmi eszköz is lesz belőle. Mert ami hasson egy picivel a helyi gazdaság kamatozik, az tőke, az termelő erő, erősödéséhez. amelynek a birtoklása vagy a befek­ A rászorulót pedig akár a húsz­ tetéséről szóló döntési képesség ko­ százalékos levonás sem akadályozza moly hatalmi tényező. Semmiképpen meg a visszaváltásban. Ha villany­ nem lenne szerencsés, ha a közössé­ számlát kell fizetnie, akkor így is, úgy günk teremtő erejét és összefogásá­ is visszaváltja, vagy akár el is kótya­ nak a mértékét is szimbolizáló Lokál vetyéli, ha viszont ennivalót szeretne különféle hatalmi játszmák részévé venni, és a piacon vagy boltban elfo­ válna. gadja tőle valaki, akkor örömmel el­ […] költi… […]

civil fórum Jogilag a Lokál csak pénzhelyettesítő Nyilván nagy könnyebbség a köz­ nyelv fogalmait használni a nehezeb­ ben érthető jogi kifejezések helyett, ezért van az, hogy mindvégig pénzről, bankjegyről és hasonlókról volt szó. Tudni kell azonban, hogy a bankjegyek kibocsátására egyértelmű monopóliu­ ma van a Magyar Nemzeti Banknak. Ugyanakkor, ha a mindennapi életben körülnézünk, számos olyan pénzügyi eszközünk van, amelyet gyakorlatilag pénzként használunk: üdülési csekk, étkezési utalvány, pontgyűjtő kártyák, vásárlási utalványok, beváltható nye­ reményutalványok, önkormányzati vásárlási utalványok stb. Ezeket álta­ lánosan pénzhelyettesítőknek szokták nevezni, bár mind eltérő egy kicsit, és különböző a szabályozásuk is. Így természetesen a jelenlegi környe­ zetben csakis valamilyen pénzhelyet­ tesítő kibocsátásával érdemes próbál­ kozni. A közösségi pénz(helyettesítő) kibocsátásának az alapmotívuma lehet például bizonyos közmunkák finanszí­ rozásának megoldása, ezért is egy lehet­ séges név a Lokál – és alatta kicsivel …-i közmunkajegy. […]

Összefoglalás

A közösségi pénz elterjedése gyö­ keresen átalakítja a helyi gazdaságot és ezzel együtt a szemléletünket. (Ez egy „tyúk vagy tojás” helyzet.) Helyben jel­ lemzően sok a lekötetlen munkaerő, és sok a kihasználatlan mezőgazdasági ter­ mény és megújuló energia. Ezek értéke­ sítése, kihasználása manapság gondot jelent, mert túl drágának számítanak. Ugyanakkor alapanyagokból, nyers­ anyagokból, fosszilis energiahordozók­ ból helyben hiány van, és persze nem helyben készül az a sokmilliónyi termék sem, amelyeket a távolból hozunk, és amelyek a mai furcsa gazdasági logika alapján olcsóbbak, mint a helyiek. Ha egy mostani, közösségi pénz előtti állapotot összehasonlítunk egy jövőbeni, jól működő közösségi pénz­ zel jellemzett állapottal, akkor drámai hangsúlyváltást figyelhetünk meg: – A közösségi pénz kikényszeríti, hogy a felhasználási szokásaink az el­ érhető forrásokra alapozzanak. – Megnő a helyi munkaerő helyi használata. – A távoli használat csökkenhet, az export-import gazdaság súlya, szere­ pe csökken.

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

– Megnő a helyi termelésű mező­ gazdasági termények szerepe akár a közvetlen felhasználásban, akár alap­ anyagként a feldolgozásban. – Megnő a megújuló energiaforrások súlya, főleg az alacsony technológi­ ai igényű megoldások terjednek. Ez nagy valószínűséggel azt is jelenti, a negatív vagy nulla közeli nettó ener­ giamérlegű megoldások elhalnak. – A közösségi pénz átirányítja a ke­ resletet, új igényeket fog támasztani, s ezzel helyben tartja az alkotó ener­ giákat, helyben tartja a gazdaságot éltető „nedvességet”. Mindezek eredőjeképp stabilab­ bá válik a helyi gazdaság működése, csökken a kiszolgáltatottság, a tehe­ tetlenség. A távoli, a helyi közösség által nem befolyásolható folyamatok­ nak egyre kevésbé leszünk kiszolgál­ tatva. Ezek közül a leglényegesebb függés a világgazdasági folyamatok hatása, amely egyik pillanatról a má­ sikra szüntethet meg biztosnak tűnő munkahelyeket. A világgazdaság hajlamosabb értelmetlen és használ­ hatatlan termékeket gyártatni, mint a helyi közösség vezérelte helyi gazda­

ság, így már csak ezért is biztosabbak lesznek a munkahelyek. Ugyanakkor az adott területet érintő természeti katasztrófák hatása erősödhet, egy-egy csapás akár több év munkáját teheti tönkre. Ez alapvető változásokat gerjeszthet e területen is: a katasztrófák által legjobban sújtott területeket el kell hagyni. Szimboliku­ san fogalmazva: ártéren ne építkezzünk! Meg sem kell próbálni a veszélyes helyeket megvédeni, hanem fel kell adni! Ez számos más – például gazda­ sági – haszonnal is járhat. A helyi emberek csoportjából helyi közösség alakul ki és erősödik meg. Ez másképp fogalmazva visszatérés a normális állapotba, amikor egy-egy ember számtalan „szomszédját”, na­ gyon sok, a közelében élő embert is­ mer, tudja, milyen kihívásra, feladat­ ra ki tud megfelelő választ adni. A veszélyes helyzetek kivédésé­ re a helyi közösségeknek szolida­ ritást kell vállalni közeli és távoli szomszédaival és segíteni egymást. Tehát a „helyi-ség” nemhogy nem szegregálódást, de élő hálózatok ki­ alakulását eredményezi.

41

A közösségi pénz kezdeményezés vagy elbukik, ugyanis csak nyüzsgő helyi közéletben működik jól, ahol az emberek, a kisvállalkozások, a gazdálkodók milliónyi szálon kap­ csolódnak egymáshoz, vagy kikény­ szeríti a helyi közösség létrejöttét és folyamatosan erősíti azt. Minden, közösségi pénzzel megoldható prob­ léma új kapcsolatok kialakulását se­ gíti, ugyanakkor egyre kevesebb időt hagy arra, hogy a nem helyi ügyek elvonják a figyelmünket. Összességében azt is mondhatjuk, ahogy csökken a virtuális tér súlya és nő a valóságos dolgoké, ahogy csök­ ken a távoli helyekre rohangálásé és nő a helyben végzett tevékenysége­ inké, ahogy az emberi kapcsolataink gazdagodnak, úgy változtatja a Lokál elfolyó időnket tartamossá.

Almássy Tamás közgazdász (helyi gazdaság – közösségi pénz – közvetlen kereskedelem) e-mail: [email protected]

42

civil fórum

Micsoda útjaim! Paul Henderson és Vercseg Ilona: A közösségfejlesztés és a civil társadalom kapcsolódásai Európában

N

evezzük a helyi közösségek és a civil társadalom egymáshoz való viszonyát egy alkotói viszony­ nak, amennyiben a közösségek alkotóelemei a civil társadalomnak. Ugyanakkor: a civil társadalom fo­ galmának központjában mégsem a szervezetek, hanem az emberek állnak. Magától értetődő paradoxon, hogy az ember egyszerre érzi szükségét a kötődésnek, a valahová tartozásnak, ugyanakkor – foggal-körömmel – bírni akar­ ja a személyes választás szabadságát is. Ahogy e két as­ piráció összekapcsolódik, úgy fonódik össze a kötődések közösségi világa a civil társadalom lényegét alkotó sza­ badság fogalmával. A közösségfejlesztő szakma szereplehetősége segíte­ ni abban, hogy a (helyi) közösségek mindinkább a civil társadalom részévé váljanak. Minél inkább abban az érte­ lemben, hogy a közösségek széles palettán tudják hatásu­ kat kifejteni: vonják kérdőre, védjék meg, működtessék, erősítsék, adjanak súlyt a civil társadalomnak. Ezt a mun­ kát különböző csoportok, szervezetek és hálózatok szaka­ datlanul folytatják mindennapi munkájuk során, A CEBSD (Combined European Bureaufor Social Development) egy európai szakmai hálózat, melyben or­ szágos hatókörű közösségfejlesztő szervezetek dolgoznak együtt. Ez a hátországa és muníció-adója Vercseg Ilona és Paul Henderson, a könyv két szerzője együttműködésé­ nek, későbbi barátságának, mely éppen a berlini fal leom­ lásának évében kezdődött, mely a rendszerváltás-rend­ szerváltozás éveként írta be magát a magyar, lengyel, kelet-német, bolgár, román és cseh és szlovák történelem­ be. A könyv megírásához a címben szereplő két fogalom, és azok kapcsolódása, összefüggése mélyebb megértésé­ nek vágya vezetett. A szerzők szándéka az volt, hogy ref­ lektáljanak, és az írás során kulcsfontosságú tanulságokat szűrjenek le az évtizedes hálózati munka nemzetközi ta­ pasztalataiból. A kulcsfontosságú fogalmakat (közösség, civil társada­ lom, közösségfejlesztés) definiáló fejezetek után különös körültekintéssel elemzik a közösség öt warreni funkció­ jának megvalósulását, gyakorlati példákkal illusztrálva. Erre építenek a következő fejezetek, melyek a közösségi részvételt és a közösségi tanulás témáját elemzik. A könyv

szakmafejlesztési szempontok mérlegelésével zárul, és megerősíti – a Budapesti Nyilatkozat (2004) szellemében – a közösségfejlesztő szakma elköteleződését a részvételi demokrácia fejlesztése, a szegénység elleni küzdelem és a rasszizmus-idegengyűlölet erősödésének megállítása mellett. A tapasztalatok áttekintése megerősítette a szer­ zőket – és egyúttal a könyv olvasóit is –, hogy a közös­ ségfejlesztő szakmának folyamatos feladata fenntartani a helyi fejlesztőmunka segítésének és a nemzeti-európai szintű szakmapolitikák formálásában végzett munkának az egyensúlyát, feladata van ezeken a színtereken. A kiadvány angol nyelven jelent meg: Paul Henderson és Ilona Vercseg: Community Development and Civil Society. Making Connections in the European Context. The Policy Press, United Kingdom, 2010. További információ: Közösségfejlesztők Egyesülete (Budapest), www.kkapcsolat.hu

43

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

Zöld könyv a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról

A

z utóbbi évtizedekben az új technológiák villámgyors ki­ bontakozása és a fokozott glo­ balizáció Európában és a világ többi részén is jelentős eltolódást hozott a hagyományos gyártás felől a szol­ gáltatások és az innováció felé. Ha Európa ebben a változó globális kör­ nyezetben is versenyképes akar ma­ radni, ha ki akarja aknázni a kulturális és kreatív iparágakban (a továbbiak­ ban: KKI-k) rejlő növekedési és mun­ kahely-teremtési potenciált, akkor a növekedés intelligens, fenntartható és mindenkire kiterjedő motorjául szolgáló új forrásokat kell találnia, és ezekbe kell beruháznia. A kulturális és kreatív iparágak­ ban már most is hozzávetőleg öt­ millió ember dolgozik az Európai Unióban, s ez az ágazat adja az EU GDP-jének 2,6 százalékát. Az ágazat szerepet játszhat egyebek között az információs társadalom kialakulá­ sában, a kutatások ösztönzésében, a termék- és szolgáltatás-innovációban éppúgy, mint a nemzedékek és a kul­ túrák közötti párbeszédben. Mivel az EU-nak még ki kell dol­ goznia azt a stratégiai megközelítést, amely a kulturális értékeket a kreatív gazdaság alapjává teszi, az Európai Parlament – az európai kulturális me­ netrend célkitűzéseit szem előtt tart­ va – felkérte a Bizottságot többek kö­ zött arra, hogy pontosítsa, mit ért „a kultúra, a kreativitás és az innováció európai elképzelése alatt”, továbbá, hogy dolgozzon ki strukturált poli­

tikai intézkedéseket az európai kre­ atív iparágak fejlesztésére, és azokat illessze be egy valódi kulturális stra­ tégia keretébe. Ez a zöld könyv ennek a felhívásnak tesz eleget. 1. A zöld könyv politikai háttere, céljai és tematikája Ez a zöld könyv vitát kíván gene­ rálni arról, hogy milyen követelmé­ nyek alapján lesz valóban ösztönző, kreatív környezete az EU kulturális és kreatív iparának. Számos perspek­ tívát áttekint az üzleti környezetétől a közös európai tér megnyitásának szükségességéig, a kapacitásépítés­ től a készségfejlesztésig és az európai alkotók támogatásáig a nemzetközi színtéren. Igyekszik olyan kérdéseket felvetni, amelyek relevánsak mind a politikaalkotók, mind a KKI-k és más érdekeltek számára. A Bizottság szí­ vesen vesz hozzájárulásokat az eu­ rópai szintű cselekvés prioritásaival kapcsolatosan. A zöld könyv megközelítése kul­ turális szektort illetően a következő munkadefiníciókon alapul: • Kulturális iparág: ágazat, amely olyan árut vagy szolgáltatást ál­ lít elő vagy terjeszt, amely létre­ hozása idején sajátos jellege, fel­ használása vagy végcélja szerint kulturális kifejezést testesít meg vagy közvetít, függetlenül attól, hogy kereskedelmi értékkel bír-e. A hagyományos művészeti ága­ zatok mellett ide tartozik a film, a DVD és a videó, a televízió és a rádió, a videojátékok, az új média, a zene, a könyvek és a sajtó is.

• Kreatív iparág: ágazat, amely a kultúrát használja alapanyag­ ként (input), és kulturális di­ menzióval bír, jóllehet az általa előállított eredmény gyakran funkcionális. Ide tartozik az építészet és a dizájn, amely szé­ lesebb folyamatokba integrálja a kreatív elemeket, valamint az olyan ágazatok is, mint a terve­ zőgrafika, a divattervezés vagy a reklámszakma. 2. Kulturális sokszínűség, digitális váltás és globalizáció: a kulturális és kreatív iparágak további fejlődésének fő mozgatórugói A digitális információs és kom­ munikációs technológiák (a további­ akban: IKT-k) fejlődésének és terjedé­ sének sebessége erőteljes hatással van az összes ágazatra, így a KKI-kra is. Ugyanakkor az IKT-k kibontakozása is függ a jó minőségű kulturális tarta­ lom rendelkezésre állásától. Sok ágazatban kihívás, hogy a kulturális és kreatív iparágaknak fe­ dezniük kell a „digitális átállás” költ­ ségeit, és beruházásaik csak bizonyos idő elteltével kezdenek megtérülni. Erre a kihívásra a nagyobb vállalatok könnyebben reagálnak, ugyanakkor a kulturális és kreatív iparágak túl­ nyomó többsége mikro-, kis- és kö­ zépvállalkozások miriádjaiból, illetve szabadúszókból áll. A fogyasztóknak szóló változatos kínálatnak előfel­ tétele, hogy garantáltak legyenek a piacra jutás tisztességes feltételei. Az egyenlő versenyfeltételek megterem­ tése és fenntartása közös erőfeszítést

44

fog igényelni több politikaterületen, különösen a versenypolitikában. Az Európai Unió működéséről szó­ ló szerződés 167. cikke szerint az euró­ pai jog végrehajtása során a kulturális szempontokat is figyelembe kell ven­ ni. Ezzel a háttérrel a Bizottság három fő politikai kereten fog dolgozni. Először is, az európai digitális menetrend az egyike az Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezé­ sének. A digitális menetrenddel meg­ teremtendő kereten belül a Bizottság azon fog munkálkodni, hogy létre­ hozza az online tartalmak és szolgál­ tatások valódi és egységes piacát. Másodszor, az Innovatív Unió ki­ emelt kezdeményezés részeként konk­ rét lépésekre kerül majd sor, hogy meg­ erősödjenek a KKI-k, mint az innováció és a strukturális változás katalizátorai. Kiemelt figyelem irányul egyebek kö­ zött a vállalkozói készség támogatásá­ ra, a finanszírozáshoz jutásra, új klasz­ terkoncepciók kidolgozására vagy az innovációs támogatásra. A cél az, hogy összejöjjenek a főbb regionális, orszá­ gos és európai szintű szereplők, és a KKI-k támogatására jelenleg létező és tervezett kezdeményezéseket stratégiai módon használják föl, illetve erősítsék a közöttük meglévő transznacionális együttműködést. Harmadszor, a szellemi tulajdon­ jogokkal foglalkozó stratégia többek között néhány olyan elmúlt és jelenleg is zajló kezdeményezésre fog épülni, amelyek számos kreatív és kulturális iparághoz közvetlenül kapcsolódnak. A fókuszban egyértelműen a jogok fel­ használása és kezelése áll. 3. A megfelelő keretfeltételek létrehozása A társadalom összes többi ágaza­ tához hasonlóan, a kulturális és krea­ tív iparágakban is erősödnie kell a kreativitás és az alkotás kutatási és fejlesztési vonatkozásának. Ebben a tekintetben fontos lesz egy olyan megközelítést követni, amely kedvező környezetet biztosít az innovációnak, a növekedés­ nek és az ágazat további fejlődésének. Európában a regionális vagy nemzeti szintű, állami és magánkezdeménye­ zések mellett arra is van igény, hogy az összes – többek között az európai – szint a különféle összetevők bevo­ násával szélesedjék a vita, ahol a sze­ replők egy sor stratégiai jellegű téren konkrét lépésekben működhetnek

civil fórum együtt, például klaszterszervezetek keretében. A kulturális és kreatív iparágak ver­ senyképességének javításához kö­ zép- és hosszú távon jobban össze kell hangolni a készségkínálatot a munkaerőpiaci kereslettel. Ezt segíthetik például az iskolák, egyetemek és a vállalkozá­ sok közötti partnerségek, az inkubá­ torházak. Mivel az állandó technológiai fej­ lődés lendülete miatt nagyon gyorsan változnak e szektorok ágazatspecifikus „technikai” igényei, ezek kielégítése egész életen át tartó tanulást kíván. Az új munkahelyhez szükséges új készsé­ gek kezdeményezésén belül célszerű lenne egy olyan kezdeményezést indí­ tani, amely az EU szintjén összegyűjte­ né a kifejezetten a kulturális és kreatív szektorra vonatkozó elemzéseket és szaktudást. A KKI-k változásra adott válaszai­ nak felgyorsítása érdekében a szakmai képzés és a szakma gyakorlata közöt­ ti szakadék áthidalásához hasznos eszköznek bizonyulhat az ún. „peercoaching”, vagyis amikor azonos ki­ hívásokkal szembenéző, egyenrangú személyek mások hibáiból vagy sike­ reiből tanulva korszerűsítik tudásu­ kat, új technológiákat ismernek meg, vagy szélesítik kapcsolathálójukat. Az információhiány és a releváns finanszírozási források megértésének hiánya, nehézségek az üzleti terv ösz­ szeállításában és meggyőző prezentá­ lásában, illetve valamely hanyatló üz­ leti modellbe vetett bizalom lehetnek azok az okok, amelyek akadályozhat­ ják a kultúra területén tevékenykedő vállalatokat abban, hogy hozzáférjenek a finanszírozáshoz. A befektetőknek és a bankoknak jobban tudatában kell lenniük a KKI-k gazdasági értékének és potenciáljá­ nak. A KKI-knak adandó finanszí­ rozás ösztönzésére garanciarendsze­ reket és más pénzügyi konstrukciós mechanizmusokat kellene bevezetni. Fontos szerepet játszhatnak az olyan innovatív pénzügyi eszközök, mint például a kockázati tőke és a garanci­ ák, illetve a piaci szereplők által nyúj­ tott más kockázatmegosztó eszközök. 4. Helyi és regionális fejlődés: ugródeszka a globális sikerhez A kreativitás gyökerei ugyan egy adott helyhez kötődnek, kihatásuk azonban globális. A művészek és a

kultúrával foglalkozók mobilitásá­ nak előmozdítása egy mód lehet arra, hogy a kulturális és kreatív iparágak eljussanak a lokálistól a globálisig, és így világszerte biztosítsák az európai jelenlétet. A KKI-k kiemelkedő szerepét a regionális és helyi fejlesztésben minden szinten megfelelően figyelembe kel­ lene venni a politikák és a támogatási eszközök kialakításakor. A vidéki területeken a hagyomá­ nyos formákat új üzleti modellek segítségével lehet megtölteni inno­ vációval, ami fenntarthatóságot és gazdasági életképességet eredmé­ nyezhet. A politikákat és a támogató intézkedéseket helyben, a helyi sajá­ tosságokra és erősségekre építve, a helyi erőforrásokat kiaknázva kell meghatározni, ugyanakkor elenged­ hetetlen a különféle politikai és köz­ igazgatási szintek közötti eredmé­ nyes koordináció. A sikeres stratégiák olyan középés hosszú távú fejlesztési modellek­ re épülnek, amelyek kombinálják az infrastrukturális és a humán tőkébe történő beruházásokat. A beruházá­ soknak a kulturális és kreatív ipar­ ágak számára kulcsfontosságú terü­ letekre tanácsos irányulniuk (például új üzleti modellek, digitalizálás, krea­ tív partnerségek). Rendkívül fontos a bevált gyakorlatok cseréje. A művészek és a kultúrával foglalkozók mobilitásának előmozdítása jelentő­ sen hozzájárul szakmai készségeik és művészetük fejlődéséhez, erősíti saját kutatási és megismerési ambícióikat, új piaci lehetőségeket nyit, és javítja karrierlehetőségeiket. A művek áramlása javára válik az európai közön­ ségnek, szélesebb körű hozzáférést biztosít a kulturális javakhoz, emiatt mindez alapvető eleme az európai kulturális menetrendnek, illetve az EU Kultúra programjának. A mobili­ tás elősegítése érdekében a kulturális javak alkotói/előállítói és a polgárok/ fogyasztók közötti közvetítés külön­ böző pontjain lényeges lehet a művek határokon átnyúló mozgásának és az online hozzáférésnek adott lendület, valamint a konkrét kihívásokra (pél­ dául vízumszabályozás, szociális és adórendszerek adminisztratív akadá­ lyai) irányuló intézkedések. Az EU a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és elő­ mozdításáról szóló 2005-ös UNESCO-

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

egyezmény szellemében elkötelezett a kiegyensúlyozottabb kulturális cserék támogatása és a nemzetközi együtt­ működés és szolidaritás megerősíté­ se iránt. A partnerség jegyében kü­ lönösen a fejlődő országokat kívánja segíteni, a méltányos hozzáférés, a nyitottság és az egyensúly elvével összhangban. A kulturális és kreatív iparágak művei, termékei és szolgáltatásai nemzetközi kereskedelmének támoga­ tására kialakított sajátos eszközök között szerepel a hasonló ágazatok közötti párbeszéd, a felderítő kikül­ detések és a piaci információszerzés, illetve a nemzetközi vásárokon való közös megjelenés. Az együttműkö­ dési programok és a harmadik orszá­ gokkal folytatott művészcserék fon­ tosak a kölcsönös tanulás és a külföldi hálózatok létrehozása szempontjából. 5. A kreatív gazdaság felé: a kulturális és kreatív iparágak spill-over hatása A számos európai országban köz­ zétett jelentések szerint a KKI-k fon­ tos szerepet játszanak a nemzeti és regionális innovációs rendszerekben. Először is, az iparágak tartalmat jelentenek a digitális eszközök és há­ lózatok táplálásához, és így hozzájá­ rulnak az IKT-k elfogadottságához és

további fejlődéséhez. Másodszor, a KKI-k sajátos szere­ pet játszanak a digitális váltás élvo­ nalában és az „élménygazdaság” felé mutató új trendben, illetve képesek társadalmi és kulturális tendenciákat alakítani és felerősíteni. Harmadszor, a kulturális és krea­ tív iparágak szolgáltatásait nagyobb arányban igénybe vevő cégek az in­ nováció terén is jobban teljesítenek, valamint a kreatív munkát végzők a korábban feltételezettnél jobban in­ tegrálódnak a tágabb gazdaságba. A városok és régiók „puha” helyzeti té­ nyezőnek tekintik a kulturális ténye­ zőket, amelyek a pozitív innovációs környezet megteremtésével és ma­ gasan képzett személyek vonzásával segíthetnek gazdasági versenyképes­ ségük javításában. A kulturális ágazat és a KKI-k ugyanakkor segíthetnek megtalálni a válaszokat az olyan jelentős globális kihívásokra, mint például a globális felmelegedés elleni küzdelem, illetve a zöld gazdaságba és egy új fenntart­ ható fejlődési modellbe való átmenet. A KKI-k pozitív spill-over hatásai­ nak felgyorsításához fontos a kultúra és az oktatás közötti kapcsolatokat maximalizálni, hogy a kreativitás az egész életen át tartó tanulás perspek­ tívájából is megerősödjék.

45

Ebben a tekintetben lényeges sze­ repe van a minőségi kulturális és mű­ vészeti oktatásnak, hiszen erősítik a tanulók képzelőerejét, gondolkodás­ módjuk eredetiségét, koncentráló ké­ pességét, interperszonális készségeit, felfedezés iránti vágyát, kritikus és nonverbális gondolkodását. A polgárok kreativitásának és a társadalom kulturális életében való részvételének támogatásához a mé­ diaműveltség oktatása ugyancsak fontos. A KKI-knak szóló innovációt tá­ mogató mechanizmusok nemcsak ezekben az iparágakban tesznek lehe­ tővé több és jobb innovációt, hanem más ágazatoknak és iparágaknak is innovatívabb megoldásokkal szolgál­ nak, és így Európa egész gazdaságá­ nak segítenek felszabadítani a ben­ ne rejlő teljes innovációs potenciált. Ezenkívül a közvetítő intézmények is jelentős szerepet játszanak: az egy­ mást megismerni kezdő „világok”, ágazatok határán állva segítenek a bi­ zalomépítésben, valamint a célok és az elvárások megértésében. Összeállította: KultúrPont Iroda e-mail: [email protected] honlap: http://www.kulturpont.hu

46

civil fórum

XI. Civil Fórum – Civil szerepek és partnerségek 2010. október 15–16., Marosvásárhely

A Gyulafehérvári Caritas kapta idén az Év Civil Szervezete Díjat

I

dén, egy év kényszerszünet után, közösségi kérésre tizenegyedik alkalommal szerveztük meg a Civil Fórum konferenciát. Az erdélyi magyar civil szféra legjelentősebb találkozójának szervezését ettől az évtől a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZESZ) vál­ lalta magára. A több mint 150 erdélyi és magyarországi résztvevőt szám­ láló találkozónak a marosvásárhelyi Kutúrpalota adott otthont, ahol a kétnapos rendezvény keretében talál­ kozhattak civil szervezeti képviselők, önkormányzati szerepvállalók, egy­ házak, politikusok és az üzleti szféra szereplői. Tanulmányok és a tapasztalat is bizonyítja, hogy Románia 2007-es európai uniós csatlakozását követő­ en megnyíló strukturális és kohézi­ ós források lehívása és felhasználása

ebben a térségben valósul meg leg­ kevésbé. A bonyolult bürokrácia és információhiány mellett a hibát saját magunkban, felkészületlenségünk­ ben is kereshetjük, amelynek egyik le­ hetséges kiküszöbölése olyan hosszú távú, bizalmon és tudáson alapuló partnerségek létrehozása, amelynek segítségével az eddig elérhetetlen for­ rásokhoz is hozzájuthat a civil szféra és rajta keresztül a társadalom. Az önkormányzatok és a civil szféra azonos térben működnek, fel­ adataik nagy része specifikus, a kiala­ kult gyakorlat szerint vagy az egyik, vagy a másik látja el, azonban számos olyan terület is van, ahol a funkcióik átfednek, amelyeket mindkét szféra azonos mértékben láthat el. A jól mű­ ködő partnerségek erőpróbái mind­ két félnek, hiszen a hatalom bizo­ nyos előjogokról, döntésekről le kell

mondjon az illető civil szervezet ja­ vára, a civil szervezet pedig nagyobb felelősséget vállal. Az érdekeltségei­ ket sem hagyhatják figyelmen kívül a szereplők. Abban az esetben, ha az önkormányzat a civil szervezet javá­ ra bizonyos előjogokról lemond egy együttműködés keretében, nagyobb mobilitást, dinamizmust, élő kapcso­ latokat kap cserébe, és nem utolsósor­ ban hatékonyan csökkenti a költsége­ it úgy, hogy ellenőrzése alatt tartja a szakmai minőséget és növekedhet a népszerűsége. A civil szervezet szak­ mai továbbfejlődést és anyagi bizton­ ságot remélhet egy ilyen partnerség­ től, minek következtében megnő a pályázási mobilitása, kibővül a lehet­ séges, lehívható források köre. Tudatában lévén a lehetséges elő­ nyöknek, látva mégis az elenyésző számú együttműködést, konferen­ ciánk témájául és céljául tűztük ki ezeknek a lehetőségeknek a megis­ mertetését. Konferenciánk nem tit­ kolt célja volt az is, hogy a megválto­ zott magyarországi politikai helyzet következtében fellépő, az erdélyi civil szférát érintő változásokat ismertes­ sük, illetve a civil érdekek alapján ja­ vaslatokat kérjünk a résztvevőktől és azokat továbbítsuk az illetékeseknek. A XI. Civil Fórum munkálatai ez évben is plenáris előadások és ta­ nácskozások, tematikus szekcióülések, valamint vitafórum keretében zajlottak A találkozót dr. Bodó Barna, MCSZESZ elnök nyitotta meg. Kö­ szöntőjében üdvözölte a résztve­ vőket, és rámutatott a rendezvény fontosságára, hiszen annak ellenére,

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

hogy egy év megszakítással rendez­ ték meg a Fórumot, a résztvevők száma, az előadások témája is a lét­ jogosultságot igazolta. A konferencia központi témája lehetőséget biztosít arra, hogy újragondoljuk az együtt­ működések fontosságát, illetve a hosszú távú, közös célok által össze­ fogott partnerségek előnyeit. A plenáris ülés keretében négy előadás hangzott el. Bara Gyula, a Fejlesztési és Turisztikai Miniszté­ rium vezérigazgatója az országok közti együttműködést és annak jelen­ tőségét hangsúlyozta előadásában, bemutatva a jelenleg elérhető, az Eu­ rópai Unió által finanszírozott prog­ ramokat, amelyek három csoportba sorolhatóak: határmenti együttmű­ ködések, transznacionális és régiók közötti együttműködések. Az előadó ismertette a kohéziós politika célki­ tűzéseit is (konvergencia, verseny­ képesség és területi együttműködés), ugyanakkor minden érintett régióban működő civil szervezetet az impliká­ lódásra biztatott. Dr. Cristian Pîrvulescu, a Pro Demokratia elnöke a romániai civil társadalmat jellemezte, előadásában kitérve azokra a lehe­ tőségekre és kihívásokra, amelyek a civil szférára nehezednek a demok­ rácia erősítését illetően. Kiss Dénes, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem szociológusa a romániai magyar ci­ vil szféráról készült kutatást mutatta be, amely 1139 megkeresett szervezet adatait veszi alapul, és konkrét képet rajzol a jelenleg működő szerveze­ tekről. A felmérés alapján a Románi­ ában működő civil szervezetek sajá­ tosságai, hogy szignifikánsan kevés szervezet rendelkezik alkalmazottal és székhellyel, illetve a romániai ma­ gyar civil szférában túlsúlyban van­ nak a kulturális civil szervezetek. A plenáris előadássorozatot dr. Bodó Barna, MCSZESZ-elnök zárta, aki a romániai magyar civil szféra és az önkormányzatok kapcsolatairól be­

szélt. Előadásában bemutatta a civil szférával kapcsolatos értelmezéseket, majd taglalta a civil szféra különböző országokban betöltött szerepét, végül elemezte a partnerségek során eset­ leg fellépő törési pontokat, konfliktu­ sokat, valamint a partnerek szerepét, feladatait is. Vitafórummal folytatódott a prog­ ram, melynek témája az Önkormányzati – civil kapcsolatok voltak. Lokodi Edit Emőke, Csegzi Sándor és Antal Attila meghívottakat Kolumbán Gábor moderálta. A moderátori beveze­ tőt és a meghívottak helyzetelemzését vita követte, ebből kiderült, hogy az önkormányzati képviselők nyitottak a civil szervezetekkel való együttmű­ ködésekre, de még sokat kell tanulni­ uk egymástól, ami alapvető a hosszú távú, bizalmon alapuló együttműkö­ désekhez. A konferencia további részében két alternatív programot ajánlottunk a résztvevőknek: dr. Jakab Samu ve­ zetésével Marosvásárhely felfedezé­ sére indulhattak az érdeklődők, il­ letve az MCSZESZ éves közgyűlésén vehettek részt a tagszervezetek és az arra kíváncsiak. Az estet orgonakoncert, majd ál­ lófogadás zárta, köszöntőt mondott Somai József és Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja. A konferencia második napján ke­ rült sor a szekciómunkálatokra, ame­ lyek párhuzamosan, öt helyszínen és témában zajlottak: kulturális, ifjúsági, oktatási, szociális és környezetvédel­ mi szekció. Minden szekciót egy-egy partnerszervezetünk valósított meg, így is gyakorlatba ültetve és erősítve a konferencia központi témáját. A munka plenáris keretében foly­ tatódott. Előadást tartott dr. Latorcai Csaba, a Közigazgatási és Igazság­ ügyi Minisztérium helyettes állam­ titkára az új magyar kormány civil stratégiájáról. Bemutatta a tervezett változtatásokat, amelyek a bürokrá­

47

cia csökkentésére és a jobb forrásfel­ használásra irányulnak. Előadásában partnerségre hívta a jelenlevő civil szervezeti képviselőket az új prog­ ramok kidolgozásához. Ezt követő­ en a szekciók vezetői beszámoltak, kiértékelték délelőtti munkájukat. A szekciók keretében megfogalmazott javaslatokat Nyilatkozatban tették közzé. A XI. Civil Fórum záró mozzana­ taként második alkalommal adtuk át az MCSZESZ által alapított civil díjat: az Év Civil Szervezete Díjat 2010ben a Gyulafehérvári Caritasnak ítélte a zsűri. Második a Bonus Pastor Alapítvány, a harmadik díjat a Zöld Nap Egyesület érdemelte ki. A MCSZESZ-közgyűlés kereté­ ben a tevékenységi és pénzügyi be­ számolók, tagfelvétel, majd beszél­ getés után sor került az új Igazgató Tanács megválasztására. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsé­ gének új vezetősége: elnök dr. Bodó Barna, alelnökök dr. Széman Péter (Báthori István Alapítvány) és Furus Levente (CIVEK), tagok: Bereczki Kinga (CIVEK), Incze Vanda (Lórántffy Zsu­ zsanna Kulturális Egyesület), Serfőző Levente (HÍD – Nagyszebeni Magya­ rok Egyesülete) és Dobai László (Re­ formátus Diákotthon Alapítvány). A szervezők ezúton is köszönik a támogatók segítségét, a társszerve­ zők áldozatos munkáját, valamint a résztvevők érdeklődését. A Civil Fórum társszervezői vol­ tak: Lórántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület, Magyar Ifjúsági Tanács, Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület, Diakónia Keresztyén Alapítvány, Fokus Ökó Központ.

Kristály Bíborka Réka MCSZESZ – irodavezető e-mail: [email protected]

48

civil fórum

IFJÚSÁGI SZEKCIÓ Önkéntesség, diákmunka, pályázatok – fiatalok a civil pályán

A

XI. Civil Fórum keretén be­ lül a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) az előző évekhez ha­ sonlóan az ifjúsági szekció megszer­ vezésére vállalkozott. 2010. október 16-án, Marosvásárhelyen Önkéntesség, diákmunka, pályázatok – fiatalok a civil pályán címmel három előadás, il­ letve kerekasztal-beszélgetés várta a fiatal és kevésbé fiatal érdeklődőket. Az ifjúsági műhely első előadója Retkes Zita jogász, a Gyermek és Ifjú­ sági Jogvédő Alapítvány programko­ ordinátora volt, aki az önkéntesség és a diákmunka törvénykezési hátteréről beszélt, felsorolva azokat a feltétele­ ket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valaki ilyen jellegű munkát végezhes­ sen, illetve milyen korlátok léteznek. Az önkéntes tevékenységről szóló tör­ vény értelmében például fontos egy ún. felelősségbiztosítás megkötése az önkéntes fiatallal, főleg külföldiek ese­ tén. Kihangsúlyozta, hogy a gyermek­ munka nem egyenlő a diákmunkával, ezért sokkal szigorúbbak a diákmun­ kát illető szabályozások, hisz könnyen visszaélhetnek vele a munkáltatók.

A második programpont egy ke­ rekasztal-beszélgetés volt, mely az­ zal a céllal jött létre, hogy betekintést nyújtson az ifjúsági programokra sze­ rezhető támogatási forrásokba. Esze­ rint a beszélgetés résztvevői három pályáztató intézmény részéről kerül­ tek ki. Deák Ferenc, a Communitas Alapítvány Ifjúsági Szaktestületének referense röviden vázolta az alapít­ vány kiírásait, a közelmúltban történt változásokat az elszámolást illetően. Kakassy Blanka, az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság Maros megyei iro­ dájának képviselője beszélt a hatóság pályázati kiírásairól, a hatóság által működtetett ifjúsági központokról. Kelemen Éva-Orsolya, az Oktatást és Szakmai Fejlődést Elősegítő Kö­ zösségi Programok Országos Ügy­ nökségének képzője az európai uniós pályázatokról beszélt, melyek a már említettekhez képest nehezebbek, de érdemes több időt és energiát rászán­ ni, hisz a megpályázható összegek is lényegesen nagyobbak. Lehetőség van megtanulni pályázni, jó pályáza­ tokat írni, illetve elszámolni ugyan­

csak az ügynökség keretein belül, hiszen rengeteg képzést szerveznek. A Fiatalok Lendületben (Youth in Action) program keretén belül több kiírás is létezik, mindenki találhat a programjainak megfelelőt. Az előadások sorát Varga Zoltán, az Areopagus Alapítvány program­ igazgatójának az ifjúsági szervezetek fenntarthatóságáról, a fejlődéshez fel­ sorolt stratégiákról szóló bemutatója zárta. Példák segítségével vázolta, hogy mit jelent egy szervezet saját erő­ forrása, hogyan lehet ezt bővíteni, ki­ emelve, hogy nem csak az anyagi hát­ teret kell ilyenkor figyelembe venni. Mint kiderült, a résztvevők kö­ zül sokan még nem írtak pályázatot, ezért nekik tájékoztató jellegű, de fölöttébb hasznos volt a szombat dél­ előttöt a Civil Fórum ifjúsági műhe­ lyében tölteni. A pályázatírásban már jártasabbak tapasztalataikat osztották meg az érdeklődőkkel.

Péter Emőke Katalin

Magyar Ifjúsági Tanács – irodavezető

KÖRNYEZETVÉDELMI SZEKCIÓ Kihívások és cselekvési lehetőségek a XXI. században

M

ivel a környezetvédelmi ci­ vil szervezetek fontos társadalmi feladatokat valósí­ tanak meg, ezért szükséges egy olyan intézményes keret biztosítása, amely garantálja hosszú távú működésüket, ezért magyarországi példára hivat­ kozva javasoljuk a Környezeti Alapból egy civil szervezetek számára elkülönített alap létrehozását, amelyet

egy, a civil szervezetek által választott bizottság irányít. A környezetvédelmi szekció négy témával foglalkozott: 1. Fenntarthatóságra való nevelés A szekció résztvevői Kelen Gábor előadása után megállapították: a hagyományos nevelési módszerek nem képesek a környezettudatos

szemlélet kialakítására az ifjú nem­ zedék körében, alternatív módszerek alkalmazása szükséges. Az iskolai rendszer jelenleg nem felel meg alter­ natív, innovatív módszerek alkalma­ zására, ellenben a nem kormányzati szervezetek képesek ezen módszerek alkalmazására. Románia az egyetlen EU-s tagállam, ahol nem kötelező a környezeti nevelés.

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

Ezért javasoljuk: a környezeti ne­ velés kötelezővé tételét Romániában és olyan intézményes rendszer kiala­ kítását, amelyben szerepet kapnak a nem kormányzati szervezetek is, beleértve a megfelelő finanszírozási mechanizmusok kialakítását is. Ezen intézményes rendszer keretében fon­ tos a partnerség kialakítása és ápolá­ sa az iskolák és a nem kormányzati szervezetek között. 2. Környezetpolitika A szekció résztvevői dr. Hajdú Zoltán előadása után megállapítot­ ták: az EU 6. Környezetvédelmi Ak­ cióprogram elemzése során kiderült, hogy a környezeti politikákat integ­ rálni kell a többi szakpolitikába, ala­ csony szénfelhasználású és hatékony jövőben kell gondolkozni, okos és egymást segítő, erősítő törvényke­ zésre van szükség, és jobban be kell vonni a döntéshozatalba, valamint a

7. Környezetvédelmi Akcióprogram kidolgozásába a civil szervezeteket és a más érdekelt feleket. Javasoljuk: a politikai képviselet vonja be a környezetvédelmi nem kormányzati szervezeteket, szer­ vezett módon, úgy helyi környe­ zetvédelmi szabályozások, mint az országos, illetve EU-szintű környe­ zetpolitikák kialakításának vitájába. 3. Civil szervezetek, önkormányzatok együttműködése A szekció résztvevői Pál Péter, dr. Csegzi Sándor, Kósa István, Pál Zoltán előadása után megállapították: az önkormányzatok és a nem kormányza­ ti szervezetek együttműködése fontos. A bemutatott sikeres együttműködési programok alapján javasoljuk: a civil szervezetek és az önkormányzatok kö­ zötti bizalom erősítését közös konkrét környezetvédelmi és környezetbarát fej­ lesztési programok megvalósítása révén.

49

4. Verespatak A szekció résztvevői Kovács Csongor előadása után megállapí­ tották, mivel az RMDSZ képviselői kulcsfontosságú pozíciókat töltenek be a verespataki kitermelés enge­ délyeztetésében, figyelembe véve a kérdés nagy környezeti kockázatát, tekintettel a közelmúltban történt ko­ lompári ökológiai katasztrófa tapasz­ talataira a következőket javasoljuk: az RMDSZ képviselői, a szövetség politikai programjának megfelelően, tűzzék napirendre, és mozdítsák ki a jelenlegi holtpontról a 2008. április 15-én a Képviselőház Ipari Bizottsá­ gához újraelemzésre visszaküldött törvénytervezetet, amely a romániai bányászati ciántechnológia alkalma­ zásának betiltását célozza.

Dr. Hajdú Zoltán

Fókusz Öko Központ – elnök

KULTURÁLIS SZEKCIÓ Hivatásos és amatőr a művelődésben

A

fő témához Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Köz­ művelődési Egyesület elnöke adta meg a továbbgondolásra érde­ mes jelzéseket, kiemelve, hogyan ala­ kult a hivatásos és műkedvelő művé­ szek, a profik és amatőrök helyzete, tevékenysége, viszonyrendszere az eltelt két évtizedben, miként kezelte az EMKE az ebben a kettősségben rejlő kultúraápoló és értékteremtő le­ hetőségeket. Sebestyén Aba színmű­ vész, a marosvásárhelyi Yorick Stú­ dió vezetője, Pozsony Ferenc, a Kríza János Néprajzi Társaság elnöke és Kozsik József színművész, a maros­ vásárhelyi Tamacisza Társulat veze­ tője az elhangzottakhoz jól viszonyít­ hatóan a maguk képviselte terület magánkezdeményezéseit taglalta elő­ adásában. Mindhárman lényegében egy-egy sikertörténetet vázoltak fel, rávilágítva, hogy mennyi nehézség gördül a művelődést ilyen módon

felvállalók elé, ugyanakkor azonban milyen fontos és hasznos lehet az a tevékenység, amit teljes odaadással és nagy elhivatottsággal végeznek. Gyakran olyan szerepet töltenek be kiváló eredményekkel, amit az arra hivatott állami intézmények, társula­ tok nem vállalnak fel. A Yorick Stúdió nem csak az ifjú művészek alaposabb foglalkoztatására nyújt keretet és biz­ tosít nekik némi többletjövedelmet, széles közönséget is kialakított ma­ gának, és már nemzetközi díjakat is a magáénak tudhat. A Pozsony Ferenc által bemutatott zabolai magánmúze­ um az ilyenszerű kezdeményezések egy másik járható útját rajzolta ki, azt is érzékeltetve, miképpen változhat meg egy faluközösség szemlélete, a hagyományos értékekhez való viszo­ nya egy ilyen következetes, kitartó munka nyomán. A Tamacisza évek óta a közönség-utánpótlás, illetve a tehetséggondozás különböző vetüle­

teit hozza előtérbe egy önerőből mű­ ködtetett gyermekszínház tevékeny­ sége által. A szekció munkálatai a kultúrotthonok gyakorlatának, működtetésének változásait is érzékeltették, a marosludasi Tóth Sándor katekéta saját tapasztalatából kiindulva be­ szélt e művelődési hajlékok XXI. szá­ zadi szerepmódosulásairól. Minde­ nik jelenséggel kapcsolatba hozható a minőség kérdése. Olyan elvárás ez, amitől semmiképpen se lehet eltekin­ teni. Persze ez is hozzáértés és anyagi problémák függvénye. A szekcióban megfogalmazott elvárások ezt is nyil­ vánvalóvá tették. Íme, néhány egyöntetűen szorgal­ mazott, megoldásra váró kérdés: • elérni, hogy végre egyetemi szinten képezzenek magyar művelődésszervezőket, el kellene fogadtatni a kolozsvári művelődés-szervezői szakot;

50

civil fórum • jó lenne, ha a támogatási pályá­ zatok döntéshozó testületeiben helyet kapnának a civil szerve­ zetek képviselői is, illetve ahol már vannak, nagyobb súlyt nyerjen a jelenlétük; • a támogatási pályázatok rend­ szerében, lebonyolításában csökkenteni kéne az eddigiekben tapasztalt túlzott bürokráciát,

ki kellene iktatni a folyamatból a köztes lebonyolítókat; • a hazai önkormányzati szer­ vezésű támogatási pályázatok elbírálásakor tekintettel kelle­ ne lenni a pályázó szervezetek nemzetiségi jellegére, azokon a helyeken, ahol ilyenek vannak, a döntésnél figyelembe kellene venni az etnikai arányokat is;

• ésszerű lenne megoldani, hogy a rendezvényszervezésben ne legyenek túl gyakoriak az átfedések, meg kellene találni annak a lehető­ ségét, hogy valamilyen szerv, testü­ let koordinálja, összehangolja helyi szinten is a kulturális eseményeket.

Nagy Miklós Kund

szekcióvezető

TEHETSÉGGONDOZÁSI SZEKCIÓ Megalakult az Erdélyi Tehetségsegítő Tanács

A

szekció résztvevői meghall­ gatták A tehetségpontok hálózatának kiépítése a Kárpát-medencében című előadást (Rajnai Gábor, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács Te­ hetséghálózati munkabizottság veze­ tője, Budapest) és A tehetséggondozás támogatási rendszere – lehetőségek kér­ désköréről szóló tájékoztatót (Rajnai Gábor és Somai József, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület ügyve­ zetője), majd megalakították az Erdélyi Tehetségsegítő Tanácsot. A Tanács olyan független, az er­

délyi magyar tehetségtámogató szer­ vezetek tevékenységét segítő civil szerveződés, amely tevékenységében iránymutató, szervező, képző és ko­ ordináló feladatokat lát el, és a lehető legszélesebb szakmai és társadalmi összefogással segíti a tehetségek fel­ kutatását, fejlesztését, a tehetségesek produktumainak hasznosulását, va­ lamint a szükséges erőforrások bő­ vítésének megteremtését. A Tanács önszerveződő, politikamentes, nyílt testület, tevékenységével hozzájárulni óhajt a tehetségbarát társadalom kiala­

kításához. Megválasztott vezetőtestü­ lete: elnök: Néda Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia kültestületi tagja, a Babes-Bolyai Tudományegye­ tem professzora, alelnökök: Bereczki Kinga, az Amőba Alapítvány elnöke, Varga László, a csíkszeredai Márton Áron Líceum igazgatója és Somai József, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület ügyvezető elnöke.

Somai József

Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület – ügyvezető

SZOCIÁLIS SZEKCIÓ Együtt könnyebb! – jól működő partnerségek

E

műhelyben a segítőprogramok­ ban dolgozó civil szervezetek képviselői vettek részt. Hang­ súlyosnak tartják az együttműködé­ seket, hiszen tevékenységük megvaló­ sítása és fenntartása elképzelhetetlen partnerségek nélkül. Szociális terü­ leten sokszor a megfelelő törvényke­ zés hiányában, amely a működést és anyagi fenntartási kötelezettségeket szabályozná, a civil szervezetekben és

egyházi intézményekben hatékony és minőségi segítőmunka zajlik. Megállapították, hogy a szociális tevékenységet végző szervezetek az általánosan végzett és elfogadott gon­ doskodási területeken túl (mint idősek ápolása, házi beteggondozás, gyer­ mekprogramok vagy fogyatékkal élő­ ket célzó tevékenységek) új területen is próbálkoznak, új kihívásokkal szem­ ben vállalnak felelősséget:

– családon belüli erőszak esetén se­ gítő programok, menhelyek létre­ hozása (a tevékenységet bemutatta a Brassói Reménység Háza Refor­ mátus Gyülekezeti Központ képvi­ selője: Zoltáni Katalin); – jelzőrendszeren alapuló távfelügyeleti szolgálat kiépítése és e preventív, gondoskodási rendszer bevezetése az idősgondozásba (a szolgálatot bemutatta Tóth Anna, a Diakónia

51

Testvér-települési kapcsolatok civil összetevője

Keresztyén Alapítvány Sepsiszentgyörgyi Fiókjától); – hálózati kapcsolatok kiépítése és működtetése hatósági intézmé­ nyek és civil szervezetek között (egy gondozóotthon és a partnere­ ik között létrehozott jó együttmű­ ködést Tulit Katalin mutatta be, a Kolozsvári Diakónia Keresztyén Alapítványtól); – önkéntes és civil szerepvállalás ak­ tivizálása és tudatosítása országos szinten (a pozitív példát Kovács Jo­

zefa ismertette a Kolozsvári Diakó­ nia Keresztyén Alapítvány részéről). Elhangzott, hogy előrelépést tapasztalnak a szociális szolgálatot végző civil szervezetek és a kormányzat, ható­ ságok közötti partnerségek területén, illetve a civil szervezetek és a média közötti együttműködést illetően. Viszont fontosnak tartották kiemel­ ni, hogy további változást és nyitott­ ságot szorgalmaznak a hatóságok és önkormányzatok részéről az együtt­ működésre, a szociális szervezetekben

Szerkesztette: Kristály Bíborka Réka

dolgozó szakemberek és szaktudás kihasználására, elismerésére és figye­ lembevételére. Csak így tud kiépülni a kölcsönös bizalom szervezeteink és az államhatóság intézményei között. Így érhetjük el, hogy az aktív együtt­ működési készség, az együtt-tervezés a civil társadalmi és közigazgatási kul­ túra részévé váljon.

Tóth Anna

Diakónia Keresztyén Alapítvány, Sepsiszentgyörgyi Fiók

52

forum civic

Braţ la braţ

T

rebuie să mărturisesc că m-am când soseşte momentul, acesta va fi o nesc, care se ridică asupra individu­ apucat cu îngrijorare de redac­ veritabilă sărbătoare. Toată lumea se lui şi totuşi are ca element principal tarea acestui număr al ziarului. pregăteşte în mod special, pentru a se persoana care îşi asumă responsabili­ Mi-am pus întrebarea: reîntâlni, a fi împreu­ tatea şi acţionează. Citind aceste arti­ oare cum se va întregi nă, ocazii în care dau cole puteţi fi cuprinşi de sentimentul Ce se întâmplă de această întâmplare, a şi primesc din nou. bucuriei rezultând din actul comun fapt în conturarea cărei temă vizează o În acele locuri în care al oamenilor. De sentimentul că „e relaţiilor dintre lomică părticică a vie­ această relaţie durează bine să fim împreună”, că „e bine să calităţile înfrăţite? ţii noastre civile. Dar aproape de douăzeci acţionăm împreună”. Acestea sunt după sosirea primului de ani – vezi Ocna de acele sentimente, experienţe, care, în Două comunităţi articol, întreaga mea jos şi Nádasd (Unga­ decursul muncii noastre, ne dau un se întâlnesc prin îngrijorare dispăruse. ria) localităţi înfrăţite, imbold în depăşirea greutăţilor, ne intermediul perM-am simţit atinsă de în cazul acesta nu mai redau crezul în activităţile comune şi soanelor care le acel entuziasm, de ace­ este atât de simplu să pentru comunitate. reprezintă, prinle întâmplări care dau prezinte sau să ofere În acelaşi timp cele menţionate mai dovadă de veritabilul ceva „nou” una alte­ sus ne sugerează că, dacă nu există la tre care persoane curaj civil şi care se ia. Dar „promotorii” îndemână acea persoană care este pli­ care prin legătura, întruchipează într-un înfrăţirii sunt capabili nă de entuziasm, gata să depăşească prin cunoasterea „braţ la braţ civil”. Ce să umple cu conţi­ situaţia dată şi să acţioneze, atunci reciprocă a celor se întâmplă de fapt în nut nou în continuare aceste relaţii nu se dezvoltă. Exem­ două comunităţi, conturarea relaţiilor aceste întruniri. Şi în plele prezentate în numărul nostru dintre localităţile în­ acest timp îndelungat arată şi faptul că baza unor astfel de întrevăd si pofrăţite? Două comuni­ se dezvoltă relaţii va­ relaţii şi colaborări civile dintre dife­ sibilităţi cu pertăţi se întâlnesc prin riate dintre un număr ritele aşezări nu o constituie în mod spectivă. Dar intermediul persoane­ mare de persoane. Se obligatoriu şi totdeauna crearea re­ nu numai că le lor care le reprezintă, leagă legături admira­ laţiei dintre autorităţile locale. Există întrevăd, dar si printre care persoa­ bile care au o putere cazuri în care civilii înşişi au apropiat ne care prin legătura, de a păstra. Oamenii autorităţile locale respective. Totuşi, profită de ocazie, prin cunoaşterea re­ de legătură găsesc în în majoritatea cazurilor acelea sunt devenind astfel ciprocă a celor două general acel punct în cunoscute, în care autorităţile locale creatorii unei încomunităţi, întrevăd şi comun, acele rădăcini, au făcut primul pas în crearea legătu­ tâmplări care fără posibilităţi cu perspec­ care dacă pot atinge o rii dintre comunităţi, localităţi. ele nu ar fi avut loc. tivă. Dar nu numai că adâncime adecvată, Astfel de demersuri în vederea le întrevăd, dar şi pro­ atunci vor dezvolta crerării legăturilor sunt deosebit de fită de ocazie, devenind astfel creato­ noi flori şi vor da roade noi. valoroase, deoarece ne semnalizeza­ rii unei întâmplări care fără ele nu ar În multe cazuri nu civilii vor fi ză atitudinea amicală faţă de civili fi avut loc. favorizaţii acestor relaţii, solidarita­ a autorităţii locale. Acea autoritate Din aceste scrieri se resimt cura­ tea civilă, acest braţ la care ştie că ONG-urile jul civil, asumarea responsabilităţii braţ, oferă ajutor altor constituie partea inte­ ... dacă nu exisşi competenţa de a acţiona. Acestea grupuri ale comuni­ grantă a comunităţii tă la îndemână sunt exemple bune de felul în care tăţii. Veţi putea citi pe care o reprezintă şi acea persoană putem fi cu băgare de seamă faţă de despre cazuri în care o conduc. Relaţiile de individ cât şi faţă de comunitate. Pen­ copiii sunt cei favori­ înfrăţire dintre locali­ care este plină de tru că fără cunoaşterea şi antrenarea zaţi. Dar vom prezenta tăţi au un istoric spe­ entuziasm, gata celuilalt, nu este posibil să acţionăm şi despre o înfrăţire în cific, mai ales în Ba­ să depăsească în mod constructiv în favoarea comu­ urma căreia s-a înfiin­ zinul Carpatic. Giczi situaţia dată si să nităţii. Acţiunile comune şi rezulta­ ţat o şcoală superioară. Johanna face o dare acţioneze, atunci tele constituie sărbători ale bucuriei Există relaţii care tră­ de seamă în articolul cu ocazia reuniunilor dintre astfel de iesc prin viaţa sportivă de fond, despre cum aceste relaţii nu se localităţi. Ele sunt pline de aşteptări, comună şi alte care ac­ arată aceste relaţii şi dezvoltă. proiectări şi pregătiri. Din cauza dis­ tivează relaţiile econo­ despre istoricul lor. tanţei mari dintre unele localităţi în­ mice. Am fost conduşi de frăţite, acestea trebuie să aştepte ade­ Toate acestea sunt mărturii foarte ideea de comunitate şi în redactarea sea câte-un an până la întâlnire. Dar frumoase ale veritabilului act ome­ rubricilor noastre.

Componenta civilă a relaţiilor dintre localităţile înfrăţite

Rubrica Curaj civic face cunoscu­ tă o iniţiativă şi o serie de activităţi care sub egida unei organizaţii ne cheamă să fim conştienţi într-un cerc larg: Cumpără produse locale! Rubrica Dezvoltare civilă este, în acest caz, o chemare şi o conştientiza­ re cu un accent specific: naţiunea tră­ ieşte prin limbajul său – acesta este, pe scurt, mesajul de bază. Rubrica Societate şi economie face cunoscută o temă încă nouă pentru comunităţile maghiare din Ardeal,

banii comunitari. Ce înseamnă aces­ ta? De ce apare necesitatea unor bani comunitari? Cum funcţionează? Ci­ titorul interesat primeşte răspuns la aceste întrebări. Rubrica Pavilionul cărţilor civile ne prezintă cartea recent apărută a lui Paul Henderson şi Vercseg Ilona: Community Development and Civil Society. Making connections in the European context (Dez­ voltarea comunităţii şi societatea civilă. Crearea de relaţii în context European, 2010, The Policy Press, UK).

53

În cele din urmă, dar nu în ultima instanţă, raportăm despre a XI-a con­ ferinţă Forum Civil.

Csáki Rozália redactor-şef e-mail: [email protected] website: www.civilforum.ro Traducere: Dénes Réka

Cuprins 54

forum civic

Cuprins

Pagina 3 Giczi Johanna: Legături între localităţi – atracţii şi alegeri Pagina 4 Csáki Rozália: Braţ la braţ

Pagina 5 Giczi Johanna, Sik Endre: Localitate înfrăţită ca o formă a resurselor relaţionale ale localităţilor Pagina 8 Pető Csaba: Posibilitate pentru dezvoltarea relaţiilor de oraşe înfrăţite – programul de finanţare Twinning (Europe for Citizens) Pagina 9 Serényi Éva: Nádasd – Ocna de jos după 20 de ani Pagina 11 Karvalits Zoltán, Mesterházi László: Povestea sarelui şi trestiei Pagina 13 Bereznai Csaba: Prietenia între Tatabánya şi Odorheiu Secuiesc Pagina 14 Orbán Árpád: Prietenii între localităţile înfrăţite de la Odorhei Pagina 16 Varró István: Dinafară de UE, dar înăuntru în Europa

CURAJ CIVIC

Pagina 24 Film de scurt metraj şi mai multe acţiuni civile pentru produsele locale şi ONG-urile – interviu

DEZVOLTARE CIVICĂ Pagina 26 Gazda József: Nu-i mare lucru!

SOCIETATE ŞI ECONOMIE Pagina 28 Bernard A. Lietaer: Banii comunitari – noul instrument al secolului XXI-lea Pagina 34 Almássy Tamás: Bani comunitar (local): efect Münchhausen?

PAVILIONUL CĂRŢILOR CIVILE Pagina 42 Paul Henderson and Ilona Vercseg: Community Development and Civil Society. Making connections in the European context

VEDERE CULTURALĂ Pagina 43 Cartea verde despre eliberarea potenţialului ramurii industriale de cultură şi creativitate

RAPORT DE EVENIMENT

Pagina 18 Balázs Pál: Relaţiile transfrontaliere al pompierii din Vlăhiţa

Pagina 46 Al XI-lea Forum Civil – roluri civile şi parteneriate

Pagina 19 Lőrincz Zsuzsánna: Sportul educă şi ne leagă

Pagina 52 Csáki Rozália: Braţ la braţ (RO)

Pagina 20 Török Csaba: Am îndrăznit să avem un gând îndrăzneţ – vacanţă în schimb în 2010

Pagina 54 Cuprins (RO)

forum civic Pagina 23 András Lóránd: Colaborare civilă bazată pe dans popular

civil forum fórum civic

erdélyi civil társadalmi lap

revista societãþii civile din transilvania

Főszerkesztő/Redactor-şef: Csáki Rozália Olvasószerkesztők/Corectori: Jakab Zsuzsa, Szabó Attila Grafikus/Grafica: Könczey Elemér Tördelőszerkesztő/Tehno-redactor: Csáki Ferencz Szerkesztőbizottság/Consiliul editorial: Bereczki Kinga Bodó Barna Kolumbán Gábor Potozky László Sebestény István (HU) Somai József Szenkovics Dezső

Elérhetőségek/Contact: 535600 Székelyudvarhely/Odorheiu Secuiesc, Solymossy utca 29. szám telefon/fax: +40-266-218.481 e–mail: [email protected] ISSN 15822–4004 Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány és a Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért. Editat de Fundaţia pentru Organizaţiile Neguvernamentale Maghiare din Transilvania şi de Fundaţia Civitas pentru Societatea Civilă.

Készült a DTP Studio nyomdájában. Megjelenik 500 példányban. Ára: 6 lej, a 2010-ben megjelenő három lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 15 lej.

Tipărit de DTP Studio. Apare în 500 de exemplare. Preţ: 6 lei, la comandarea celor trei numere din anul 2010 aveţi un preţ total redus de 15 lei.