Társadalmi innováció, kölcsönös tanulás illetve kisösszegű megtakarítások. Európa-szerte
HU
A megfelelő megtakarítási termékekhez való hozzáférés és azok használatának biztosítása minden európai állampolgár számára: A kisösszegű megtakarításokat elősegítő kísérleti program eredményei és politikai ajánlások .
rész 1
Az értékelés eredményei Vezetői összefoglaló
Kontextus, célkitűzések, célcsoport és főbb intézkedések 2011-ben három kísérleti programot hajtottak végre Belgiumban, Franciaországban és Magyarországon azzal a céllal, hogy a kisösszegű megtakarításokkal kapcsolatos ismeretterjesztés illetve pénzügyi ösztönző programok segítségével támogassák az alacsony jövedelmű lakosság körében a megtakarításokat. A SIMS projekt (Social Innovation and mutual learning on Micro-Saving in Europe – Társadalmi innováció, kölcsönös tanulás illetve kisösszegű megtakarítások Európa-szerte) az Európai Bizottság finanszírozásával valósult meg a PROGRESS 2010 program keretében. Ez a vezetői beszámoló a CREDOC által a 3 projektről készített értékelés főbb eredményeit mutatja be. A 3 kísérleti program különböző csoportokat célzott meg, és különféle intézkedéseket foglalt magában: Belgiumban a Réseau Financement Alternatif (RFA) hajtott végre alapvetően kétféle intézkedést a szociális szolgáltatások terén (CPAS vagy esetenként más szervezetek közreműködésével): 5 pénzügyi ismeretterjesztő tréninget tartottak 180 alacsony jövedelmű háztartás számára (elsősorban 47 éves átlagéletkorú, többnyire gazdaságilag inaktív nők részére). Az ezzel párhuzamosan futó megtakarítási program az aktív résztvevőknek 50%-os vissza nem térítendő támogatást is nyújtott (maximum 120 euró erejéig). Franciaországban Franciaországban a program elsősorban 4 pénzügyi képzésből tevődött össze, amelyeket az ANSA és a „Finances et Pédagogie” szervezett 251 gyakornok részére 4 különböző szakiskolában (CFA), ahol kettős oktatás folyik: részben az iskolában, részben egy-egy vállalatnál végzett munka során tanulnak a diákok. A résztvevők főként olyan fiatal férfiak (átlagosan 17,5 évesek), akik a szüleiknél laknak. Magyarországon az Autonómia Alapítvány valósított meg három különböző megtakarítási programot a vidéken élő szegény, elsősorban a roma kisebbséghez tartozó háztartások körében. A programok közül kettő (CAF és Esélykassza) egyfajta közösségi megtakarítási projekt volt, amelynek során egyes résztvevők esetében hitelkihelyezésre is volt lehetőség. Az Esélykassza egy formálisabb megtakarítási program, mivel minden egyes résztvevőnek számlát nyitnak egy bankban, valamint a programhoz pénzügyi és energiahatékonysági képzés is társul. A harmadik program, az IDA (Individual Development Account – Egyéni megtakarítási számla) lakásfelújítások finanszírozására szolgáló vissza nem térítendő támogatásból, valamint pénzügyi és energiahatékonysági tréningekből tevődik össze.
2
1. ábra – A programok összehasonlítása Magyarország Belgium
Intézkedések
Kedvezményezettek
Franciaország
CAF
Esélykas�sza
IDA
180 alacsony jövedelmű személy
251 gyakornok
239 lakó hátrányos helyzetű vidéki településeken (főként a roma kisebbséghez tartozók)
Helyszín
12 helyszín Wallonie-ben
4 régió
15 település 6 hátrányos helyzerű kistérségben
Operatív partnerek
13 CPAS és 1 egyesület 4 CFA és 9 tréner
Megtakarítás
X
Támogatás
X
9 helyi mentor és 4 tréner X
X X
X X
Hitel Pénzögyi képzés
X
X
Energiahatékonysági képzés
X X
X
X
X
Az értékelés módszertana Az értékelés két alapvető célt tűzött ki: - annak mérése, hogy a kísérleti program milyen hatást gyakorolt a résztvevők magatartására, ismereteire, valamint a megtakarítással, hitelezéssel és a költségvetési gazdálkodással kapcsolatos véleményükre, - a siker főbb tényezőinek megállapítása és a fejlesztést igénylő területek meghatározása, figyelembe véve az intézkedések jellegét és megvalósításuk folyamatát.
A módszertan kvantitatív és kvalitatív megközelítéseket foglalt magában: - egy-egy felmérés a program elején és végén a kedvezményezettek körében, valamint egy hasonló jellemzőkkel rendelkező kontrollcsoportban, - nyomonkövető táblázat, amely a résztvevők számáról és a végrehajtott intézkedésekről nyújt tájékoztatást, - kvalitatív mélyinterjúk minden országban az érdekeltekkel és a program résztvevőivel.
3
2. ábra – A válaszadók száma és a válaszadás aránya SIMS kedvezményezettek Belgium Franciaország Magyarország Összesen
kedvezményezettek
Első programrész
Második programrész
Válaszadás aránya (w2/w1)
180
97
52
54%
-
215
52
24%
kedvezményezettek
251
191
125
65%
Kontrollcsoport
250
178
116
65%
kedvezményezettek
213
137
110
80%
-
88
63
72%
670
425
287
68%
-
481
231
48%
Kontrollcsoport
Kontrollcsoport kedvezményezettek Kontrollcsoport
A program hatása a kedvezményezettekre
A toborzás nehézségei és a megtakarítási programba való belépés akadályai Franciaországgal ellentétben a programban való részvétel Magyarországon és Belgiumban nem volt kötelező, itt az adott célcsoportból kellett önkéntes résztvevőket toborozni. A toborzás folyamatát mindkét ország esetében szakértők közreműködésével bonyolították le (Belgiumban szociális szolgáltatók, Magyarországon helyi mentorok részvételével). Nekik kellett a programot részletesen bemutatniuk és meggyőzni a célcsoport tagjait, hogy vegyenek részt a projektben, mivel korábban nem szívesen helyeztek el pénzt olyan intézetnél, amelyet nem ismertek. A személyes találkozások kulcsfontosságú szerepet játszottak a potenciális résztvevők bátorításában, hogy nyugodtan csatlakozzanak a programhoz, miközben a toborzásért felelős szereplőket is meg kellett győzni arról, hogy a program hasznos, valós és megbízható. Belgiumban végül 13 szociális szolgáltató vett részt a programban az eredetileg megkeresett 400 szervezet közül. Magyarországon egyes falvak nem fogadták el a részvételi meghívást, vagy az első jóváhagyást követően végül nem kezdték el a projektet. A 3 országban összesen 670 kedvezményezett lépett be a programba, egy részük azonban nem volt aktív közreműködő, ami különösen a megtakarítási programokra volt jellemző: Franciaországban a kedvezményezettek többsége (81%) a 4-ből legalább 3 képzésen részt vett, Belgiumban a résztvevők közel egyharmada (30%) egyáltalán nem működött közre a programban, és csupán fele kapta meg a kiegészítő támogatást (legalább 7 havi megtakarítást gyűjtöttek az év során és az 5-ből 3 képzésen vettek részt), Magyarországon a lemorzsolódási arány különösen az IDA programban volt magas (67%), a másik két program esetében ugyanakkor a résztvevők többsége bent maradt (a résztvevők 95%-a működött közre aktívan a CAF programban és 77%-uk az Esélykassza programban). A toborzási nehézségek és a lemorzsolódás ellenére a programba belépő résztvevők profilja megfelelt a kísérlet célkitűzéseinek.
4
A megtakarítási magatartásra gyakorolt kedvező hatás Belgiumban és Magyarországon Mindhárom ország esetében jellemző volt, hogy a program kezdetekor mind a résztvevők, mind a kontrollcsoportok rendkívül pozitív hozzáállást tanúsítottak a megtakarítás iránt: a kedvezményezettek mintegy fele határozottan nem értett egyet azzal az állítással, hogy „a megtakarítás nem hoz pénzt” (58%) és hogy „nincs értelme kisebb összegeket félretenni” (46%). Ezek az álláspontok a program során változatlanok maradtak, ami azt jelzi, hogy a három országban attitűdbeli akadálya nem volt a megtakarításoknak. A program végén a belga és a magyar résztvevők megtakarításainak gyakorisága nőtt (akiknek egyáltalán nem volt megtakarításuk, azok legalább alkalmi megtakarítókká váltak, akik korábban alkalmanként tudtak megtakarítani, azok havi rendszerességgel gyűjtöttek megtakarításokat). Belgiumban a résztvevők negyede (24%) esetében a program végére nőtt a megtakarítás gyakorisága, míg a kontrollcsoportnál ez az arány csak 15% volt. Az évi megtakarítások összege átlagosan 236€ volt azok körében, akik legalább egyszer tettek félre pénzt. A résztvevők többségének (80%) az egy háztartásra jutó havi jövedelme 1500€ alatt volt. Magyarországon a résztvevők több mint egyharmada (37%) a program végére gyakrabban tudott megtakarításokat gyűjteni (pedig néhányuk hitelt is törlesztett), szemben a kontrollcsoporttal, ahol ez az arány 4% volt. Az aktív résztvevők átlagos évi megtakarításai a CAF programban 13 eurót, az IDA programban 125 eurót, az Esélykassza programban 91 eurót tettek ki, miközben az átlagos havi jövedelmük 350 euró volt. Ennek a hatásnak a fenntarthatóságát azonban Magyarországon még nem lehet megállapítani, mivel a második felmérés röviddel a kísérleti program lezárása után történt. Belgiumban ugyanakkor a résztvevőkkel a megtakarítási program lezárása után 7 hónappal készítettek interjút. Az eredmények azt mutatják, hogy a megtakarítási szokások további támogatás, plusz juttatás vagy képzés nélkül is tartósak lehetnek. Franciaországban a legtöbb résztvevő (57%) már a program kezdetén is havonta gyűjtött megtakarításokat. Ez a program végére nem változott. Emlékeztetésképp megjegyezzük, hogy a projekt kizárólag pénzügyi tréningeket tartalmazott, megtakarítási programot nem, ami megmagyarázza, hogy a megtakarítási szokásokra miért nem gyakorolt semmilyen hatást. Nem mindegyik kísérleti projekt ötvözte a megtakarítási programokat és a pénzügyi képzéseket, a statisztikai elemzés szerint azonban Belgiumban a tréningeken való részvétel és a megtakarítási gyakorlatok között pozitív összefüggés mutatható ki. Ráadásul úgy tűnik, a korábbi képzéseken való részvételnek kedvező hatása volt: azok, akik már részt vettek ilyen tréningeken Belgiumban, nagyobb valószínűséggel voltak aktív résztvevői a kísérleti programnak.
A költségvetési ismeretekre gyakorolt heterogén hatás A program költségvetési ismeretekre gyakorolt hatása Belgiumban rendkívül pozitív, míg Franciaországban valamivel korlátozottabb: Belgiumban a résztvevők a program végére gyakrabban követték nyomon kiadásaikat és készítettek költségvetést, míg a kontrollcsoport ezen szokásai nem változtak. Franciaországban a résztvevők szorosabban követik nyomon bankszámláikat, ugyanakkor úgy tűnik, hogy a költségvetési gazdálkodás kérdése a kísérleti program lezárásakor nem foglalkoztatja őket a korábbinál jobban. Ennek az lehet az oka, hogy nincs szükségük saját projektek indítására, mivel még iskolába járnak és a szüleiknél laknak. Magyarországon a program végére a résztvevők kevésbé gyakran ellenőrizték kiadásaikat és készítettek költségvetést. Ez azzal magyarázható, hogy a program során pontosabb képet kaptak arról, mit jelent valójában egy részletes költségvetés elkészítése, ami a képzéseken átadott ismeretanyag részét képezte. A célcsoport beszédkultúrája és alacsony iskolai végzettsége szintén akadályt jelenthet az ilyen eszközök népszerűsítésében.
5
3. ábra – A program hatása a költségvetési ismeretekre 1. és 2. programrész közötti különbség Kérdés
Belgium
Franciaország
Magyarország
+ 14
-3
-5
Kontrollcsoport
-2
0
+4
Kedvezményezettek
+5
+ 10
-4
Kontrollcsoport
+5
-1
+3
Kedvezményezettek
+7
-1
- 14
Kontrollcsoport
+1
0
+15
Válasz
Ön rendszeresen nyomon követi kiadásait (egy füzetben vagy számítóIgen gépes fájlban stb.)? Az elmúlt 3 hónapban milyen gyakran ellenőrizte bankszámláját, hogy megnézze, mennyi pénze maradt?
Minden héten
Szokott «költségvetést» készíteni (hogy kiszámolja a bevételeit és a kiadásait)?
Minden hónapban
Kedvezményezettek
Forrás: A CREDOC által elemzett SIMS felmérés
Nagyobb elővigyázatosság a hitelszolgáltatások terén A kísérleti program végén a kedvezményezettek mindhárom országban körültekintőbbnek tűntek a hitelek terén és nőtt a hitelfelvétel potenciális kockázataival kapcsolatos tudatosságuk. A kontrollcsoportok körében hasonló tendencia tapasztalható, bár kisebb mértékben. Ez valószínűleg a pénzügyi válság mellékhatása, amelyet a bankszektorban bekövetkező, valamint annak imidzsét és megbízhatóságát is befolyásoló csődök eredményeztek.
4. ábra – Azoknak a kedvezményezetteknek a részaránya, akik határozottan nem értenek egyet azzal az állítással, amely szerint „A hitelfelvétel nem jelent gondot, ha a biztosak lehetünk benne, hogy a kölcsönt vissza tudjuk fizetni”
Mindazonáltal Magyarországon a közösségtől való hitelfelvétel a CAF és az Esélykassza csoportok esetében gyakori volt. A kihelyezett hitelek összege magasabb volt a megtakarítások összegénél, ami arra utal, hogy intenzíven használták ki ezt a lehetőséget. Ez azt is jelenti, hogy egy olyan csoporton belül, ahol az emberek ismerik egymást és megbíznak egymásban, a hitelnyújtás és a megtakarítás hatékonyan kombinálható. Nyilvánvaló, hogy a siker egyik fontos tényezője a csoporttagok közötti szolidaritás, ami azt jelenti, hogy egymásra vannak utalva. Belgiumban a felmérés azt is megmutatta, hogy a program végén a résztvevők gyakrabban kértek kölcsön az ismerőseiktől (barátoktól vagy családtagoktól). Ez újabb jele annak, hogy a hitelfelvétel terén megfigyelt vonakodás elsősorban a bankok által nyújtott hitelszolgáltatásokra vonatkozik.
6
Kedvező hatás a társadalmi integrációra Magyarországon és Belgiumban A pénzügyi integrációra gyakorolt hatás mellett a SIMS program kvalitatív értékelése azt is kimutatja, hogy a csoporttalálkozók (különösen a pénzügyi képzések és az energiahatékonysági tréningek) kedvezően hatottak a résztvevők társadalmi integrációjára mind Belgiumban, mind Magyarországon. Mindenekelőtt a csoporttalálkozók egyfajta társasági esemény szerepét töltötték be a résztvevők számára, akiknek így lehetőségük nyílt rendszeresen találkozni és megosztani a történeteiket másokkal, ezáltal kevésbé érezték magukat egyedül a problémáikkal. Az, hogy a résztvevők pénzt is tudtak félretenni és plusz támogatást is kaptak, tovább növelte hitüket abban, hogy képesek elérni egy célt. Ezekhez a pszichológiai hatásokhoz a résztvevők körében nyújtott konkrét megoldások és szolgáltatások társultak. Magyarországon például a résztvevők bébiszitter-szolgáltatást vehettek igénybe, és lakásfelújítási támogatásban részesültek. Belgiumban közös utazást szerveztek a tréningek helyszínére. Ugyanakkor a társadalmi integrációra gyakorolt hatás nem feltétlenül volt tartós a program lezárását követően azokban az esetekben, amikor a csoporttagok a program előtt nem ismerték egymást: Belgiumban a tizenháromból csak két csoport maradt kapcsolatban egymással, az egyik egy CAF csoportot alkotott, a másik pedig szociális tevékenységeket végzett közösen.
A siker kulcstényezői
A bizalom kiépítése és fenntartása a megtakarítási program során Az értékelés során kiderült, hogy a résztvevők toborzása a megtakarítási programokba időigényes feladatnak bizonyult, és hogy egyes esetekben a lemorzsolódási arány magas lehet. A megtakarítási programok eredményességének egyik kulcstényezője az, hogy sikerül-e meggyőzni a résztvevőket a program megbízhatóságáról és arról, hogy nyugodtak lehetnek, a pénzük biztonságban lesz. Magyarországon a program «irányítói» (Magyarországon a mentorok, Belgiumban a szociális munkások) és a résztvevők között fennálló kapcsolat kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy és Belgiumban a résztvevőket meg tudták meggyőzni, lépjenek be a programba. Magyarországon a mentorok eredetileg is a helyi közösség tagjai voltak, akiket a résztvevők ismertek: úgy sikerült eloszlatni a közösség aggodalmait, hogy a program kezdetekor válaszoltak az őket foglalkoztató kérdésekre, majd a program során azáltal tudták fenntartani a résztvevők motivációját, hogy pénzügyi nehézségek esetén segítettek megoldást találni. Belgiumban a szociális munkásokkal való személyes találkozás jelentette a résztvevők toborzásának kulcsát. Ezzel szemben a nyilvános tájékoztatás (szórólapok, poszterek, a helyi újságban közölt hirdetések stb.) nem bizonyultak sikeresnek illetve hatékonynak a résztvevők toborzása terén. Franciaországban a trénerek szakmai háttere (főként volt bankárok) játszott fontos szerepet a tréningeken átadott információk és tanácsok hitelességét illetően. A résztvevők a tapasztalatuk, szakértelmük és függetlenségük miatt tartották megbízhatónak a trénereket.
7
A csoportdinamika bizalomerősítő hatásának kihasználása A közös programok valódi hozzáadott értéknek bizonyultak a megtakarítási programokban résztvevők számát tekintve, valamint a társadalmi integráció és az önbizalom szempontjából is. A csoporthoz tartozásnak az ilyen típusú programoknál két fő pozitív hatása van: - a megtakarítási programok és az informális kollektív hitelszolgáltatások során erősíti a szolidaritást és a bizalmat, - képessé teszi a résztvevőket a közös, felelős döntéshozatalra és arra, hogy eltérő vélemények esetén megegyezésre jussanak. A fentiek alapján az ilyen jellegű projekteknél a maximális hatás elérése érdekében célszerű kollektív intézkedésekben gondolkodni.
Képzési programok: hasznos tartalom és aktív pedagógia A képzési programok tartalmát a résztvevők különösen érdekesnek és hasznosnak tartották, amikor azok a résztvevőket érintő kérdéskörhöz vagy az általuk megvalósítandó projektekhez kapcsolódtak. Példaként említhető a hitelből történő autóvásárlás vagy a gépjárművezetői tanfolyam finanszírozása (Franciaországban), a gyermekek jövőjét biztosító megtakarítások (Belgiumban), vagy a favásárlás. kályhaépítés és hőszigetelés (Magyarországon). Másfelől a résztvevők közül néhányan úgy érezték, hogy a pénzügyi képzések nem igazodtak az igényeikhez, mert időnként túl elméleti vagy szakmai jellegűek voltak. Például a hiteltörlesztési táblázatokat a gyakornokok túl bonyolultnak találták, azok a magyarországi résztvevők pedig, akik nem gyakran használnak banki szolgáltatásokat, a bankhitelekről szóló részletes tájékoztatást nem tartották túl vonzónak. Ami a képzési formát illeti, az aktív pedagógiai módszereket minden résztvevő nagyra értékelte: a szituációs gyakorlatokat, játékokat, videókat, élménybeszámolókat és más interaktív módszereket érdemes előnyben részesíteni a résztvevők figyelmének felkeltése és érdeklődésük fenntartása érdekében.
Jövedelmező és rugalmas megtakarítási programok A megtakarítási programok mindig tartalmaztak ösztönzőket (vagy vissza nem térítendő támogatás formájában, vagy hitelfelvételi lehetőség biztosításával), amelyek egyértelműen hozzájárultak a résztvevők sikeres bevonásához és a programban tartásához. Ezek az ösztönzők különösen fontos szerepet játszanak a megtakarítási folyamatok elindításában. Amikor azonban a megtakarítási magatartás állandósul, az ösztönzők jelentősége csökken (a belgiumi kísérlet azt mutatja, hogy több résztvevő is folytatja a megtakarítást a program végét követően). A kísérleti megtakarítási programok gyakran megkívánták, hogy a résztvevők rendszeresen tegyenek félre pénzt (a belgiumi kísérleti program és a magyarországi IDA esetében). Ugyanakkor a résztvevők egy részének nem sikerült elérni ezt a célt, mivel időnként szükségük volt pénzre, és nem tudták kivárni a program végét. Az is előfordult, hogy egyes résztvevők megpróbáltak többet megtakarítani annál, mint amit ténylegesen megengedhettek maguknak, mert remélték, hogy így a megkapják a maximális támogatási összeget (Belgiumban az átlagos megtakarítási összeg nagyon közel volt a maximálishoz). Ezért a résztvevőktől elvárt megtakarítások gyakoriságát és összegét az egyes résztvevők megtakarítási kapacitásához kellene igazítani. A nagyobb rugalmasság (ideértve annak a lehetőségét, hogy szükség esetén ki lehessen venni a pénzt) szintén erősítené az alacsony jövedelműek körében azt az elképzelést, amely szerint pénzt megtakarítani hasznos, mert segít szembenézni a pénzügyi nehézségekkel.
8
rész 2
Politikai ajánlások
Miért fontos a megtakarítás? Kisösszegű megtakarítások alatt olyan megtakarításokat értünk, amelyeket alacsony jövedelmű vagy kiszolgáltatott társadalmi helyzetben élő személyek gyűjtenek. Ha kifejezetten a kiszolgáltatott rétegek szükségleteinek kielégítésére törekszünk, a kisösszegű megtakarítások elősegítése hatékony eszköz lehet, amely más szakmapolitikai intézkedésekkel kiegészítve biztosíthatja minden európai állampolgár számára a megfelelő megtakarítási termékekhez való hozzáférést és azok használatát. A megtakarítások hiánya a pénzügyi bizonytalanság egyik fő oka, ami a háztartásokat rendkívül kiszolgáltatottá teszi, különösen akkor, amikor szembe kell nézniük az élet nehézségeivel. Az ő esetükben a legapróbb «balesetnek» is aránytalanul súlyos hatásai és következményei lehetnek, nem csak gazdasági és pénzügyi értelemben, de pszichológiai szempontból is. Pénzforrásokat igénylő váratlan események bekövetkezésekor a megtakarítások nélkül maradt háztartások kénytelenek olyan egyéb megoldásokra hagyatkozni, amelyek esetében fennállhat az a veszély, hogy a helyzetük tovább súlyosbodik: ilyenek például a rokonoktól felvett fedezetlen kölcsönök, vagy azok a magas kamatozású hitelek, amelyeknél a hitelnyújtó esetenként jelentős összegű büntetőkamatokat számol fel. A megtakarítások a nehéz időkben stabil jövedelmi helyzetet biztosítanak, és lehetővé teszik, hogy az érintettek az életüket megváltoztató döntéseket hozzanak és kockázatokat vállaljanak, például alternatív tanulási vagy munkavállalási lehetőségeket válasszanak. Ugyanakkor hosszú távon elősegítik a társadalmi és gazdasági előrelépést. A megtakarítások a jövőre nézve jobb kilátásokat jelenthetnek, valamint magatartásbeli változásokat eredményezhetnek azáltal, hogy a kedvezményezettek képesek kiszakadni az addig megszokott és a napi megélhetésre törekvő magatartásból, új lehetőségeket teremtsenek, és új rövid illetve hosszú távú célokat tűzzenek ki. A túlzott eladósodottság megakadályozása és a pénzügyi és társadalmi integráció szélesebb gazdasági és társadalmi körökben való elősegítése érdekében tehát alapvetően fontos a megfelelő megtakarítási termékekhez való hozzáférés és azok használatának biztosítása minden európai állampolgár számára. Ráadásul a gyermekek felsőoktatására, az otthonteremtésre stb. fordított megtakarítások döntő szerepet játszhatnak a szegénység generációkon át történő átörökítésének megszüntetésében.
9
Képes minden európai állampolgár, még a legkiszolgáltatottabbak is pénzt megtakarítani? A megtakarítások leggyakrabban megnevezett akadályai személyi jellegűek (nem elegendő jövedelem; a számlák kezelésével kapcsolatos nehézségek; azt hiszik, hogy a megtakarítási számlán elhelyezett pénz miatt nem jogosultak bizonyos szociális juttatásokra; azt hiszik, hogy kis összegeket nem érdemes félretenni; bizonyos körökön belül esetleg társadalmi nyomás nehezedik rájuk, mert nem elfogadott vagy elfogadható dolog pénzt megtakarítani akkor, amikor a csoport más tagjai nélkülöznek), ugyanakkor strukturális természetűek is lehetnek (a banki szolgáltatások költsége, ideértve a magas járulékos költségeket és a pénzügyi ösztönzők hiányát). A kutatások azonban azt tárták fel, hogy a megtakarítások összege nem függ össze közvetlenül a jövedelem összegével, és bizonyos körülmények között az alacsony jövedelműek arányában véve többet tesznek félre, mint a magasabb jövedelemmel rendelkezők. Ezen felül a kiszolgáltatottabb személyek sokkal inkább tudatában vannak annak a ténynek, hogy megtakarítani egyfajta stratégia, ami a túléléshez szükséges. A kísérleti projekt eredményei arra engednek következtetni, hogy ha megfelelő ösztönzők és eszközök állnak rendelkezésre, a személyi és strukturális akadályok leküzdhetők, és így az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők is képesek megtakarításokat gyűjteni és boldogulni az életben.
Milyen a jelenlegi helyzet Európában?
A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika (SILC) szerint az EU 27 tagállamában az anyagi nélkülözést mutató indikátor, a szegénység által veszélyeztetettek aránya (17%) fele olyan magas, mint az előre nem látható kiadások kezeléséhez szükséges képesség hiánya (34%), ami azt mutatja, hogy a szegénységi küszöböt meghaladó jövedelemmel rendelkező európai háztartások jelentős része még mindig nem rendelkezik megtakarításokkal. Ha abból indulunk ki, hogy a megtakarítás a szegénységi küszöb alatti vagy akár feletti jövedelemmel rendelkező háztartások csak kis része számára valóság vagy válhat valósággá, ez azt jelenti, hogy az európai állampolgárok jelentős részének jelenthetnek előnyt a megfelelő megtakarítási ösztönözők és politikák, amelyek a személyi és strukturális akadályokat hivatottak kiküszöbölni. Ez indokolttá teszi egy olyan intézkedéssor végrehajtására irányuló szakmapolitikai stratégia kidolgozását, amely biztosítja, hogy minden európai állampolgár hozzáférhessen a megfelelő megtakarítási termékekhez, és azokat ki tudja használni.
10
Mit tehetünk – Politikai ajánlások
Hatóságok az EU szintjén - Helyezzenek hangsúlyt az EU stratégia keretén belül arra, hogy a megfelelő megtakarítási termékek mindenki számára elérhetők és használhatók legyenek, mivel ez kulcsfontosságú eleme az EU-n belüli pénzügyi integráció megvalósulásának. - Bátorítsák a tagállamokat arra, hogy megfelelő intézkedéseket tegyenek annak érdekében, hogy a megfelelő megtakarítási termékek minden EU állampolgár számára rendelkezésre álljanak – a megtakarítási termékek legyenek egyszerűek, átláthatóak és összehasonlíthatóak. - Bizonyosodjanak meg arról, hogy a megtakarítás elősegítése érdekében jelenleg alkalmazott ösztönzők nem diszkriminálják az alacsony jövedelmű személyeket (pl. a megtakarítási számlák kamata után járó adókedvezmény csak azok számára jelent előnyt, akik fizetnek adót, az alacsony jövedelműeknek nem). - Bátorítsák a tagállamokat arra, hogy a kiszolgáltatottak ösztönzése érdekében megfelelő eszközöket dolgozzanak ki és hozzanak létre partnerségeket (ezek az eszközök lehetnek különböző ösztönzők kombinációi: pénzügyi ösztönzők, hasznos, rugalmas és személyre szabott megtakarítási termékek, képzések, közösségi támogatás...). - Ösztönözzék egy olyan speciális jogi keretrendszer kidolgozását, amely lehetővé teszi a közösségen alapuló megoldások és a megtakarításokhoz való kollektív megközelítések kialakítását. A banki tevékenységek jogi kereteit és a prudenciális elvekre vonatkozó előírásokat kifejezetten azokhoz a közösségi szolgáltatókhoz kell igazítani, amelyek egy adott földrajzi területen végzik a pénzügyi tevékenységek egy korlátozott körét (pl.: a CAF és a hitelszövetkezetek). - Fejlesszenek ki új, illetve alakítsák át a meglévő támogatási és állami garanciarendszereket, mint pl. az ESZA (Európai Szociális Alap), hogy azok lehetővé tegyék az innovatív eszközök és partnerségek létrehozását Európa-szerte. Ösztönözzék hálózati kapcsolatok kiépítését a pénzügy integráció kérdésében, a megtakarítások népszerűsítésében és a pénzügyi képzésekben érintett összes fél között, lehetővé téve egy közös tudástár létrehozását és a témával kapcsolatos jó gyakorlatok cseréjét.
Hatóságok nemzeti szinten - Építsék be a saját társadalmi integrációs stratégiájukba a megfelelően kialakított megtakarítási termékekhez való hozzáférés és azok használatának biztosítását, mint egyfajta társadalmi integrációs eszközt. - Tegyenek megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy minden egyes állampolgár számára megfelelő (egyszerű, átlátható és összehasonlítható) megtakarítási termékek álljanak rendelkezésre. - Alakítsanak ki összehangolt megközelítéseket a pénzügyi integráció minden területén (megfelelő banki, hitelnyújtási, megtakarítási és biztosítási szolgáltatások elérhetősége és használata, a túlzott eladósodottság megakadályozása és kezelése, pénzügyi képzés stb.), amelyek lehetővé teszik az érintett felek számára, hogy közös tudástárat hozzanak létre, meghatározzák az igényeket, és segítsenek az azok kielégítésére szolgáló eszközök és partnerségek kidolgozásában. - Biztosítsák, hogy a meglévő adókedvezmények diszkriminációmentesek, és ezáltal ösztönzően hatnak a megtakarításokra. - Alakítsanak ki megfelelő ösztönzőket, amelyek kifejezetten a kiszolgáltatottak körében népszerűsítik a megtakarításokat (hasznos termékek kidolgozása, állami garanciaalapok biztosítása, pénzügyi képzések támogatása). - Biztosítsák, hogy a jogi keretek és eljárások lehetővé teszik a kiszolgáltatott csoportok – például a szociális juttatásokból élők vagy hiteltörlesztők – részére, hogy kisebb összegeket megtakarítsanak anélkül, hogy félniük kellene a szociális juttatások vagy a megtakarított összegek elveszítésétől. - Kampányok segítségével biztosítsák, hogy a kezdeményezések átláthatóbbak és hitelesebbek legyenek (például a nemzeti bank által szervezett pénzügyi képzés segítségével), és alakítsanak ki partnerségeket a helyi hatóságokkal és civil szervezetekkel. - Ösztönözzék és támogassák egy olyan nemzeti hálózat kiépítését, amely a megtakarításokra irányuló, közösségen alapuló megközelítéseket terjesztenek, támogatnak és népszerűsítenek. - Mivel a megtakarításokkal kapcsolatos attitűdök és magatartások csak lassan változnak, építsenek be rendszeres pénzügyi képzéseket az élet folyamán olyan programok segítségével, amelyek a célcsoport – diákok, munkanélküliek, eladósodottak – szükségleteihez igazodnak.
11
Helyi hatóságok (települések, régiók szintjén) - Határozzák meg a megtakarítás-ösztönző politikák potenciális kedvezményezettjeit és azokat a konkrét igényeket amelyeket a programok segítségével ki lehet elégíteni (mobilizálhatóság, autonómia, lakhatás, oktatás, alapvető szükségletek). - Fordítsanak humán és pénzügyi erőforrásokat annak érdekében, hogy az érintett felekkel kialakított partnerségek keretében aktívan működjenek közre a szükségletek kielégítését célzó programok kidolgozása során. - Biztosítsanak megfelelő eszközöket és olyan képzéseket a szociális munkások számára, amelyek során megértik, hogy a megtakarítások ösztönzése miként lehet a társadalmi integráció és a közösségi összefogás előremozdításának eszköze, és ismertessék azok működését az értékelés eredményeinek bemutatásával. - Alakítsanak kis közösségen alapuló megközelítéseket és támogassák azokat a kis összegű hitelek és megtakarítások együttes biztosításával.
Bankok és mikrofinanszírozó pénzintézetek - Nyújtsanak megfelelő (egyszerű, átlátható és összehasonlítható) megtakarítási termékeket minden állampolgár számára. - Vegyenek részt a helyi hatóságokkal és civil szervezetekkel kialakított partnerségekben, és ezeken keresztül támogassák az alacsony jövedelműek körében a megfelelő megtakarítási termékekhez való hozzáférést, valamint a megtakarításokat ösztönző programokat, továbbá dolgozzanak ki új módszereket arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet az internetet és a mobil alkalmazásokat felhasználni az ügyfelek megtakarítási igényeinek hatékonyabb kielégítése érdekében. - Kapcsolják össze a (mikro)hitelnyújtást és a megtakarítás lehetőségét a hitelek kedvezményezettjei részére.
Költségvetési tanácsadó és pénzügyi képzéseket nyújtó szervezetek Vegyenek részt a helyi hatóságokkal és civil szervezetekkel kialakított partnerségekben, és dolgozzanak ki a célcsoport számára megfelelő megtakarítási termékeket és ösztönzőket, valamint a program pénzügyi képzés moduljába építsenek be a megtakarítási magatartás elsajátítására irányuló gyakorlatokat.
www.fininc.eu A kiadványban támogatja az Európai Unió Foglalkoztatási és Társadalmi Szolidaritás Programja PROGRESS Program (2007-2013). Ezt a programot az Európai Bizottság valósította meg. A program pénzügyi támogatást nyújtott az Európai Unió célkitűzéseinek megvalósításához a foglalkoztatás, a szociális ügyek és az esélyegyenlőség területén, és ezzel hozzájárult az Európai 2020-as stratégia célkitűzéseinek előmozdításához ezeken a területeken. A hétéves program valamennyi olyan érintettet megcélozta, akik segítenek a fejlesztések, foglalkoztatási- és szociális jogszabályok illetve politikák megfelelő és hatékony előmozdításában, az EU-27, az EFTA-EGT, az EU-tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokban. A kiadványban szereplő információk nem feltétlenül tükrözik az Európai Bizottság álláspontját.
12
