A VÁLLALATVEZETÉS EGYES TERÜLETEI Egyedi jellegű termékek előállítása Versenyképességük érdekében a vállalatok személyre szabott, az egyedi igényeknek megfelelő termékek előállítására törekednek. Ennek sikerét a piaci helyzet és a termelési tényezők befolyásolják. A személyre szabási stratégia két fő meghatározó eleme a sorozatnagyság és a termékválaszték. Az egyediesítés mértéke gyenge (soft) vagy erős (hard), attól függően, hogy a termelés mekkora hányadát teszik ki a változtatható elemek és a cserélhető alkatrészek. Tárgyszavak: személyre szabás; egyediesítés; egyedi gyártás; sorozatgyártás; cserélhető alkatrészek; alvállalkozói modellek.
Cserélhető részegységek Hogyan elégíthető ki a fogyasztó egyéni igénye, hogyan állítható elő egy termékcsaládon belül többféle változat? Képesek-e eleget tenni a folyamatosan változó követelményeknek az alkatrész-beszállítók? Milyen megoldásokkal válaszolnak a kihívásokra a gyártók? Hat európai távközlési, élelmiszeripari gépgyártó és járműipari vállalat módszerét ismertetjük. A termékek komplexitása, változatossága, a termelés volumene különböző módon hat az egyedi jellegű gyártásra. A feldolgozóiparban a termékek többsége modulszerkezetű, ami lehetővé teszi az alkalmazkodást a vásárlói igényekhez. A tervezés során arra törekednek, hogy a termékek modulokból, cserélhető részegységekből álljanak. Ennek megfelelően szervezik át a termelési folyamatokat és az alkatrész-beszállítást is.
A termékek egyéni igények szerinti előállításának jelentősége Habár a tömeggyártást a termékek személyre szabása nem szünteti meg, de kétségtelen, hogy ez a törekvés a legtöbb iparágban egyre terjed. A piaci szabályok leépítése Belső piacait minden ország szigorú szabályokkal védi. Az integráció és a globalizáció a szabályozások leépítését teszi szükségessé. A liberalizáció a
több piacon értékesíteni kívánó vállalatok számára új kihívást jelent. Előnyösebb lenne számukra, ha szabványosított, „univerzális” termékeket gyártanának, de a környezeti tényezők arra kényszerítik őket, hogy kinálatukat egy-egy új piac követelményeihez igazítsák. Az új piacokon viszont versenyezniük kell a már régebben ott működő vállalatokkal, kedvezőbb szállítási határidőket és alacsonyabb árakat kell kínálniuk. A versenyben maradás egyik eszköze az egyedi termékek gyártása. A liberalizált európai távközlési piacon a telekommunikációs eszközök gyártói versenyeznek a megrendelőkért. A gyártók a távközlési szolgáltatók számára egyedi igényeiknek megfelelő készülékeket terveznek és gyártanak. Szabványosítás A szabványosítás, az azonos műszaki és technológiai előírások szerinti gyártás kétségtelenül előnyökkel jár. A különböző földrajzi régiókban azonban még ma is eltérő szabványok és előírások érvényesek. Pl. az energiaelosztó hálózatok feszültsége és frekvenciája USA-ban más, mint Európában. Nem azonosak a szigetelőanyagokra vonatkozó előírások sem. Az eltérő szabványok miatt körülményes, sokszor lehetetlen ugyanazzal a termékkel az USA és Európa piacain megjelenni. Nehézséget jelentenek az eltérő helyi és regionális szabályok, környezetvédelmi és biztonsági előírások is. Vásárlói igények A vásárlók széles választékot kívánnak. Könnyebben eligazodnak, ha a termékekről részletes információk állnak rendelkezésre. Egyéni szempontjaik alapján döntenek. Amikor a fehér színű hűtőgépek mellett megjelentek a piacon a színes változatok is, megnőtt a kereslet ezek iránt. A vevők olyan hűtőszekrényt akartak, amelynek színe megegyezett vagy harmonizált a konyhabútor színével. A tapasztalatok is növelik az egyedi igényeket. A mikrohullámú sütőktől a háziasszonyok kezdetben idegenkedtek. Aztán kipróbálták ezeket a gépeket, felolvasztották a fagyasztott ételeket, megmelegítették a készételeket, sütöttek, pároltak és grilleztek, és lassan megbarátkoztak velük. Tapasztalt felhasználókká váltak és eközben egyre nőttek az igényeik. A gyártók innovációval, fejlesztéssel, a választék bővítésével és differenciálásával válaszoltak. Értékesítési csatornák Az áruterítési csatornák sokfélesége is növeli az egyéni igényeket. A gyártó vállalatok számára az értékesítő szervezetek az internetes közvetlen értékesítési lehetőségek ellenére még mindig fontosak. Erősödnek és terjeszkednek az értékesítő vállalatok, amelyek nagyszámú felhasználó igényeinek
kielégítésére alkalmasak. A nagyság tovább növeli erőpozíciójukat. A nagy- és kiskereskedők árengedményeket, bizonyos termékekre, ill. termékfajtákra kizárólagos értékesítési jogokat követelnek. Egyes mobiltelefon-kereskedelmi cégek (Sprint, Nextel) a gyártóktól (Nokia, Motorola) elvárják, hogy a nekik szállított készülékek csomagolása, külső megjelenése és szoftverei egyedi jellegűek legyenek. A kiskereskedők is azt szeretnék, hogy kínálatuk különbözzön a versenytársakétól. Ez megnehezíti a vevők számára az áttekinthetőséget, az összehasonlítást és növeli befolyásolhatóságukat.
A személyre szabást meghatározó tényezők Termékcsaládok A fogyasztók igényeit többféle termék kínálatával, az ismétlődő termelési folyamatok tömegtermelésre jellemző költség-, idő- és teljesítményparamétereit változatlanul tartva kell kielégíteni. A tömeges egyediesítés érdekében a vállalat a termékcsoportok szintjén meghatározza, hogy a végtermékek mely csoportját gyártja cserélhető, egymással helyettesíthető, de azonos technológiával. Választék és mennyiség Az egyediesítés hatására nőnek a készletek, emelkednek a termelési költségek, bonyolultabbá válik a gyártástervezés és az irányítás. A bevezetés előtt a vállalatnak mérlegelnie kell, hogy hány változatot kell kialakítani az adott termékcsaládban, és fel kell mérnie, hogy mekkora a piaci igény. Ezt követően meg kell határozni a termékváltozatok számát és a legyártandó mennyiséget, az egyes változatok viszonylagos súlyát az össztermelésen belül. Két szélsőséges helyzet állhat elő: – a változatok száma alacsony, a termelési volumen magas; – nagyszámú termékváltozatra, de kisebb mennyiségre van igény. Ez utóbbi esetben csökken a tömegtermelés, és a vállalatnak egyre több gondja lesz a nagyszámú, egyedi igény szerinti változattal. A két szélső állapot közül az elsőt „gyenge egyediesítés”-nek nevezik. Ez esetben a termékváltozatok száma a termelési mennyiség egy ezreléke, vagy annál is kevesebb. A második eset az „erős egyediesítés”. Ekkor a termékváltozatok száma az összes termelt darabszám legalább 10%-a.
Tömeges egyediesítés tervezése A cél, hogy a termékcsalád felépítése bármely igénynek megfeleljen, vagyis az egyes termékek bizonyos kombinációjával a kívánt tulajdonságokkal
rendelkező konfigurációt lehessen kialakítani. Célszerű a széles választék, a sokféleség iránti igényt már a tervezéskor figyelembe venni, így a későbbiekben nem lesz szükség pótbeszerzésekre és átalakításokra. A többcélú felhasználhatóság hozzájárul a sorozatnagyság és a gazdaságosság növeléséhez. Gyenge egyediesítéskor a teljes termelési volumenhez képest a termékváltozatok száma alacsony. Ezekben az esetekben érdemes a termékcsaládok egyes alkatrészeit és/vagy részegységeit egységessé, szabványossá tenni, cserélhető alkatrész-modulokat kialakítani (1. ábra). Ez gazdaságos megoldás. A változó piaci igények ellenére nincs szükség a gyártósorok átállítására, a technológia változtatására. gyenge egyediesítés
erős egyediesítés
termékcsalád jellemzők:
termékcsalád jellemzők:
változatok száma alacsony, termelési összvolumen magas
változatok száma magas, termelési összvolumen alacsony termékváltozatok a legtöbb tulajdonságukban különböznek egymástól
termékváltozatok korlátozott számú tulajdonságukban különböznek egymástól
a termék felépítése: kombinálható modulokból
a termék felépítése: cserélhető alkatrészmodulokból
alapvető alkatrészek
cserélhető alkatrészek
alkatrész
1. ábra Termékcsaládok felépítése Erős egyediesítéskor – amikor egy adott termékcsaládon belül a termelési volumenhez képest nagy az igényelt termékváltozatok száma – lényegesen nehezebb a vásárlói igények kielégítése. Egy gépkocsi vásárlásakor a vevők változatosság iránti igényének kevésbé felel meg ezer különböző színárnyalat, mintha csak tízféle szín, de emellett négyféle motor, ötféle belső kárpit és ötfajta légzsák között választhatnának, holott a változatok száma ebben az esetben is ezer (10x4x5x5). A vevő számára az a legkedvezőbb, ha bármilyen kombinációt kiválaszthat. A típusonkénti alacsonyabb darabszám miatt a termelés ekkor kevésbé
gazdaságos. Kombinációs termékmodulok kialakításával a vállalat mégis képes aránylag jelentős választékot kínálni (1. ábra). A további előnyök: 1. a termékváltozatok elemei alkotnak egy családot, vagyis minden egyes alkotóelem maga is egy változat; 2. az „elemcsaládok” egymással kapcsolhatók; 3. a két alkotóelem bármely elemcsaláddal összekapcsolható.
Alkotóelem-gyártás alvállalkozóknál A piaci igényeknek és a gazdaságos termelés követelményeinek leginkább megfelelő termékcsaládok felépítésének meghatározása mellett a vállalatnak döntenie kell a termékváltozatok szállításának időpontjairól és a termelési változatok időbeli ütemezéséről is. Ha a gyártó vállalatok kihelyezik bizonyos részegységek (alkatrészek) gyártását, az alvállalkozók megválasztásánál különböző szempontok érvényesülnek. Gyenge egyediesítés esetében az alaptermék vagy a cserélhető alkatrész gyártását lehet kiadni alvállalkozóknak (2. ábra).
cserélhető alkatrészek alvállalkozói (szállítói) • ellenőrzésük egyszerű • földrajzilag közeliek
„A” alkatrész-család végtermékváltozatok
1. alaptermék alaptermék előállítója • nagy volumenű gyártásra képes, megbízható • hosszú távú együttműködésre törekvő
2. alaptermék 3. alaptermék 4. alaptermék
(1) versenyképes ár, megbízható szállítás (2) gyors szállítás
(1) és (2) feltételek megvalósulása esetén a végszerelés gyors és olcsó
2. ábra Alvállalkozói konstrukció gyenge egyediesítés esetében
A választást az alvállalkozó termelési adottságai határozzák meg. Az alaptermék gyártásának kihelyezése az alvállalkozó számára nagy volumenű gyártást biztosít, általában meglehetősen nyomott áron. Állandó, ismert nagyságú kereslet mellett az alvállalkozókkal hosszú távú szerződés köthető, amelyben rögzítik a szállítandó mennyiséget és a szállítási határidőket. A cserélhető alkatrészek gyártási mennyisége és ütemezése a vásárlók egyéni igényeinek változásai miatt bizonytalan és nehezen tervezhető. Olyan alvállalkozót célszerű keresni, aki számára a megrendelés nagyságrendje kedvező, mert leköti kapacitásait, emellett képes kedvező áron és gyorsan szállítani. Megoldás az is, ha a vállalat egyszerűen felvásárol egy alvállalkozót. Ha kicsik a földrajzi (szállítási) távolságok, a szállítási idők és költségek csökkenése versenyképessé teheti a kihelyezett alkatrészgyártást. A közeli alvállalkozó ellenőrizhetősége is előnyt jelent. A kétféle alvállalkozói megoldás (alaptermék, vagy részegységgyártás) és a termékcsaládok kialakításának döntési lehetőségei egymással szorosan összefüggnek. Erős egyediesítés esetében a piaci igények kielégítése kombinációs termékmodulok segítségével történik. Ekkor a termékcsalád minden egyes alkatrésze cserélhető, a termékcsaládok elemei egymással összeépíthetők, öszszekapcsolhatók. Bármely piaci igény kielégíthető. Az alvállalkozói konfiguráció is más, mint „gyenge” egyediesítéskor (3. ábra).
1. szállító
végtermékkonfigurációk
2. kiemelten fontos szállító
3. szállító
4. szállító
az alkatrészcsalád tervezése az alvállalkozóval együttműködésben
alkatrészkészlet
alacsony, ha az alkatrészcsaládok modulrendszerűek
végső összeszerelés időtartama
rövid, ha – kisszámú elemcsalád van
3. ábra Alvállalkozói konstrukció erős egyediesítés esetében
Az „erős” egyediesítés feladata: – az alvállalkozói kapcsolatok menedzselése; – a tervezés, a szállítás, az összeszerelés és – az alkatrészek biztonságos készletezése. A vállalatok az alkatrészcsaládok számának csökkentésére törekednek és szívesen alkalmaznak nagyobb, komplexebb részegységeket. Az alvállalkozókat összeszerelési feladatokkal is meg lehet bízni. A komplex feladatok ellátásáért az alvállalkozók magasabb árakat kérhetnek. A cserélhető modulok tervezése javítja a termékek versenyképességét. Az alvállalkozók érdekeltségét szállítási szerződésekkel lehet biztosítani. Tervezéskor a megrendelő legyen figyelemmel az alvállalkozó termelési adottságaira, költségeire, és ha szükséges, nyújtson segítséget a beruházásban. A bemutatott eljárások szerint jobb, ha az alvállalkozók kiválasztása megelőzi a termékcsaládok tervezését, de legalábbis párhuzamosan megtörténik mind a „gyenge”, mind az „erős” egyediesítés helyzeteiben.
Nagymértékű egyediesítés „térképe” Azok a vállalatok, amelyek nagymértékű egyediesítésre határozzák el magukat, két utat követhetnek, kétféle termékcsalád-felépítést ill. kétféle alvállalkozói konstrukciót alakíthatnak ki (4. ábra). Világosan látható, hogy a termékváltozatokra vonatkozó alapdöntés milyen nagy mértékben összefügg a termelés összvolumenével, a termékcsaládok felépítésével, az alvállalkozói konstrukcióval; és mindennek egy végrehajtási stratégiában kell megvalósulnia. A 4. ábra a két lehetséges utat egymást követő módon mutatja be. Hangsúlyt kap az az igény, mely szerint a termékcsaládok felépítésére és az alvállalkozókra vonatkozó döntéseket célszerű párhuzamosan meghozni. Vagyis a piaci igények és az alvállalkozói lehetőségek együttes figyelembevételével kell a vállalatoknak az egyediesítés mértékéről dönteniük.
Eszköz a döntés-előkészítéshez Ha a vállalkozó az „útválasztó térképen” rosszul választ, megnő a kudarc kockázata. A vállalati menedzserek számára a „térkép” használata nem kötelező, csak ajánlott. Pl. ha a vállalat kínálatában csak egyetlen alkotóelem esetében kell többféle választékot kínálni, és ezt az egyetlen elemet csak monopolhelyzetű alvállalkozótól lehet megrendelni, akkor a vállalat nincs abban a helyzetben, hogy alvállalkozóját egyszerűen irányítsa és ellenőrizze. Nem érvényesül a „térkép” előírása akkor sem, ha egy modulkombinációt földrajzilag távoli, de saját vállalaton belüli gyártó bocsát rendelkezésre. Megnőhet a szállítási idő és a készleten tartás költsége.
A hatékonyság és a nagymértékű egyediesítés követelménye gyakran összeütközésbe kerül egymással. Az útválasztó térkép segít az eligazodásban, hasznos eszközként szolgál a döntés-előkészítésben, az egyedi igények szerinti gyártás tervezésében, valamint az üzemgazdasági és logisztikai szempontok mérlegelésében. (Huszti Vera) Salvador, F.; Forza, C.; Rungtusanatham, M.: How to mass customize: Product architectures, sourcing configurations. = Business Horizons, 45. k. 4. sz. 2002. júl./aug. p. 61–69. Zipkin, P.: The limits of mass customization.- = Sloan Management Review, 42. k. 3. sz. 2001. p. 81–87.
