GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FEJLÕDÉS, KORSZERÛ VEZETÉS, MUNKAFELTÉTELEK Munkanélküliség amerikai módra Tárgyszavak: munkanélküliség; USA munkaerőpiaca; konkurenciaharc; takarékosság. A New York-i World Trade Center elleni terrortámadás voltaképpen a munkaerőpiac elleni támadás volt. A Labor Department (Szövetségi Munkaügyi Hivatal) legújabb adatai szerint a munkanélküliség a szeptemberi 4,9%ról október végére 5,4%-ra emelkedett. 415 ezer ember vesztette el munkahelyét. 21 év óta ez az első ilyen fekete rekord. Hogyan veszik fel a harcot az amerikaiak a munkanélküliség réme ellen? 2001 elején az amerikaiak még optimisták voltak. A USA Today, a CNN televízió és a Gallup Intézet közös közvélemény-kutatása kimutatta: a foglalkoztatottak 71%-a nem számított arra, hogy 2001-ben elveszíti munkahelyét. A megkérdezettek 55%-a emellett kijelentette, hogy nem ismer senkit, aki létszámcsökkenés miatt vesztette volna el állását. Ez a közhangulat az amerikai munkaerőpiac egészséges helyzetéből adódott. Most a közgazdászok arra számítanak, hogy 2002 első negyedében a munkanélküliségi ráta eléri a 6,3%-ot.
Rossz napok járnak az eladósodottakra A munkaerőpiacon a szeptember 11-i terrormerénylet után kialakult válság meglepte az amerikaiakat. Minden szakmai közösségben több százan vagy több ezren kaptak kézhez felmondást. A legnagyobb csapás azokat a családokat érte, melyek erejükön felül költekeztek, adósságokat vettek fel (jelzálogkölcsönt egyre nagyobb házukra, túlságosan is kimerítették hitelkártyájukat). A 2001 nyara végén megtartott közvélemény-kutatás keretében föltett kérdésre a foglalkoztatottak 15%-a ismerte be, hogy amennyiben elvesztené munkahelyét, már egy hét után nehezen tudná fedezni alapvető szükségleteit. A megkérdezettek 30%-a mondta azt, hogy megtakarításai csak egy hónapig tennék lehetővé számára azt, hogy kölcsön nélkül fenntartsa magát és családját. Az említett három intézmény múlt év eleji közvélemény-kutatása során feltett kérdésre válaszolók hittek abban, hogy munkájuk elvesztése esetén is boldogulni fognak. E hitüket alátámasztotta a kilencvenes évek gyakorlata. A megkérdezettek 65%-a hitt abban, hogy szükség esetén minden nehézség
nélkül juthat segítséghez vagy hasonló – legalább ugyanilyen fizetést biztosító – álláshoz.
Verseny az elhelyezkedésért A 2001 őszén kialakult helyzet bebizonyította, hogy mindez túlzott optimizmus volt. Ma a „lay-off”-ra (munkanélküliségre) ítélt emberek ezrei tülekednek minden egyes állásért – nemcsak az iparban, de a kereskedelem és a szolgáltatások területén is, noha ott a bérek hagyományosan alacsonyak. Éles versenyt folytatnak egymással azok, akik újabban vesztették el jó állásukat, azokkal, akik bármilyen álláslehetőséggel megelégednének. A 24 éves Bryce Anderson 2001 nyara végén pincérként helyezkedett el a dél-karolinai Greenville város „The Logan’s Roadhouse” vendéglőjében. Heti keresete 350–700 dollár. A Clemenson Universityn végzett fiatal informatikust azonban még ez az egészen tisztességes fizetés sem elégíti ki. Egy éve próbál elhelyezkedni tanult szakmájában – akár a legalacsonyabb beosztásban – a keleti partvidék nagyvárosainak számítástechnikai vállalatainál. Próbálkozásai azonban nem jártak sikerrel. Miközben a vendégeket kiszolgálja, Bryce ujján mindig ott van egyeteme gyűrűje. Arra számít, hogy összetalálkozik egy a Clemenson Universityn végzett s jelenleg magas beosztásban dolgozó emberrel, aki majd hozzásegíti megfelelő álláshoz. Ezt az esetet a The New York Times írja le. Ugyanitt olvashatjuk a 47 éves Ed Lorenz történetét. Lorenz Georgia államban él, Lawrenceville-ben. Szeptember után keresete nagy részét elvesztette. Továbbra is annál a cégnél dolgozik, amely ipari kiállításokat rendez. Csakhogy keresete havi 2200 dollárról 600 dollárra esett vissza. A gyorsan szaporodó kifizetetlen számlák arra kényszerítik Edet, hogy másodállást keressen vagy más céghez menjen. Minden reménye abban az óriási kereskedelmi központban van, amelynek építése most fejeződik be a város külső peremén. Csakhogy a munkaerő-felvétel napján a kereskedelmi központ személyzeti irodája előtt két és fél ezren álltak sorba.
Mindig fel kell készülni a legrosszabbra Az amerikaiak számára azonban az új helyzet még nem a világ vége. Az amerikaiak felkészültek a munkaerő-piaci kataklizmákra – legalábbis emocionálisan. A szakértők véleménye szerint különösen nagy kitartást tanúsítanak a 30– 40 évesek. Azok, akik a kilencvenes évek elején voltak 30–40 évesek, csak nehezen és rendkívül tragikusan élték át állásuk elvesztését, a mai nemzedék viszont teljesen „megbarátkozott” azzal a gondolattal, hogy a biztos munkahely nem egyszer s mindenkorra adott. Még az ezredforduló rendkívül jó gazdasági konjunktúrájának időszakában is gondoltak a munkanélküliség lehetőségére. Az amerikai munkaerőpiac állandó forrongásban van, tömeges változások és átrendeződések tapasztalhatók. A mai amerikai dolgozó el akarja ke
rülni a „lay-off” hírével járó sokkot, ezért állandóan új értékek után kutat magában, szakképzettségét folyamatosan összehangolja az új piaci lehetőségekkel. A gyors változásokra való felkészülésben kollégái, a szakszervezeti tanácsadók és az internet egyre népszerűbb álláshirdető oldalai vannak segítségére. A Headhunter.net internetes munkaerő-toborzó cég nyári felmérése szerint a dolgozó amerikaiak 45%-a aktívan keresi az új elhelyezkedési lehetőségeket a munkaerőpiacon.
A munkanélküli is ember Az állásváltoztatás vagy a szakmaváltoztatás ma az Egyesült Államokban olyan napirenden lévő és népszerű dolog, hogy senki nem tekinti peches embernek azt, aki egymás után veszíti el állását, majd jut új álláshoz. A CarreerBuldier washingtoni tanácsadó cég adatai szerint tíz amerikai foglalkoztatott közül négy számol azzal, hogy a következő évben új munkahelyet kell keresnie. A munkaadók viszont már rég beletörődtek abba a gondolatba, hogy még a cég legodaadóbb dolgozóinak a lojalitására sem számíthatnak. A fluktuáció egészséges és normális jelenség, különösen manapság. Az ún. tipikus amerikai állandóan továbbképezi magát, mivel tisztában van azzal, hogy az éles konkurenciaharcban növelni kell szakképzettségét, új szakmákat kell elsajátítania. Annak érdekében, hogy felszínen maradjanak még akkor is, ha kevés a munka, és sok a jelentkező, az emberek minden ősszel beiratkoznak a college-ekben rendezett tanfolyamokra, éber figyelemmel kísérik a számítástechnikai változásokat, továbbképezik magukat szakmáikban, és nem várnak arra, hogy a munkaadó szervezze meg a képzést (ami egyébként meglehetősen gyakran előfordul). A USA Today beszámol a Minnesota állambeli White Bear Lake-ben élő 38 éves Lora Anderson esetéről, aki egyszerre két félállásban dolgozik: egy dohányboltban és egy fitneszklubban, este pedig számítógépes tanfolyamra ját, mivel szociális munkásként szeretne elhelyezkedni.
Azért dolgozunk, hogy éljünk Ősszel a napilapokban „Légy résen” jelszóval tanácsok jelentek meg azzal kapcsolatban, mit tegyen a dolgozó két helyzetben: akkor, amikor a munkanélküliség még csak Damoklész kardjaként lóg a feje fölött, és akkor, amikor az már bekövetkezett. A szakértők, akik állandó készenlétre ösztönöznek, hangsúlyozzák: azért dolgozunk, hogy éljünk. Az állás elvesztéséből származó válság túlélését még azoknak is tevékenységük céljává kell tenni, akik a biztonságos állás illúziójában élnek. Az újságok legfőbb tanácsa az: takarékoskodj arra az esetre, ha elveszítenéd állásodat. Az olyan egykeresős családok esetében, akiknek a napi kiadásokon kívül a házukra felvett jelzálogkölcsönt és a gépkocsira felvett hi
telt is törleszteniük kell, legalább hathavi fizetésüknek megfelelő összeget kell megtakarítaniuk (ez az alap lehet kisebb is, ha a családban két kereső van). Végső soron e megtakarításra a nyugdíjalapra történő havi befizetésekből lehet eszközöket átcsoportosítani. Nem árt, ha gyorsan kifizetjük összes adósságunkat is. Meglehetősen kedvező helyzetben vannak azok a háztulajdonosok, akik részben már törlesztették a felvett hitelt. A szakértők nekik ajánlják, hogy vegyenek fel jelzálogkölcsönt, melyből törleszthetnek más, magas kamatra felvett kölcsönöket. Egy időre le kell mondani a vendéglői étkezésről és a gyakori ruhavásárlásról. Ha megvan a lehetőség arra, hogy gazdagabb rokontól pénzt vegyünk kölcsön, akkor jobb a feltételekben még akkor megállapodni, amikor van állásunk. Mindazok számára, akik el akarják kerülni azt, hogy egyetlen cégtől függjenek, azaz el akarják kerülni a munkanélküliséget, a legegyszerűbb tanács a következő: kezdjenek saját vállalkozásba. A USA Today gazdasági mellékletében Ginita Wall, a Women’s Institute for Financial Education egyik megalapítója (ez az intézet a nők gazdasági kezdeményezéseit támogatja) azt ajánlja az amerikaiaknak, hogy akkor alapítsanak céget, amikor még van állandó jövedelemforrásuk, mivel a kis cégek többségének időre van szüksége ahhoz, hogy beinduljon és nyereségessé váljon. (Hary Judit) Wójciak, T.: Nim cie zwolnia, zacznij oszczedzac. = Rzeczpospolita, 2002. 278. sz. nov. 28. p. D3. Hsiao, F.; Kleiner, B. H.: How to hire employees effectively. = Management Research News, 25. k. 1. sz. 2002. p. 49–52.
HÍREK 2001. év legnagyobb on-line hirdetői (millió USD) 50 40 30 20 10 0 e-bay
GM
(Business Week, 2002. máj. 20. p.14.)
Providian Financial
amazon.com
bn.com
Az Európai Unió irányelvtervezete az ideiglenes munkáról Hosszú várakozás után az Európai Unió végre elkészítette és nyilvánosságra hozta az ideiglenes munka közvetítésével foglalkozó ügynökségeknek végzett munka feltételeit és körülményeit szabályozó irányelv tervezetét. Megfigyelők már 10 hónapja várnak erre a tervezetre, azt követően, hogy a szociális partnereknek a kérdéssel kapcsolatos tárgyalásai 2001 májusában megszakadtak. Az új irányelv a nem hagyományos munkaformákat szabályozó joganyag utolsó eleme, és mint ilyen, kiegészíti a részmunkaidős és meghatározott idejű munkavégzésre vonatkozó irányelveket, amelyek a szociális partnerek közötti megállapodásra épültek. Az ideiglenes munkával foglalkozó ügynökségek számára végzett munka EU-szintű szabályozása eleve nem volt könnyű kérdés. Háromoldalú kapcsolatról van szó, amelynek szereplői a munkavállaló, a munkaközvetítő ügynökség és az alkalmazó vállalat, és ez a helyzet esetenként jogilag bonyolult lehet. Tovább nehezíti a helyzetet – mint azt a Bizottság az irányelvtervezetet kísérő memorandumban kifejti –, hogy az ideiglenes munka szabályozásának jelenlegi gyakorlata az EU-ban tagországonként eltérő. Míg az Egyesült Királyságban és Írországban a szabályozás igen laza, addig Görögországban, Olaszországban és Németországban egészen a közelmúltig nem is engedélyezték az ideiglenes munka közvetítésével foglalkozó ügynökségek működését. Más országokban, pl. Svédországban ez az ágazat önmagát szabályozza a foglalkoztatási feltételekre vonatkozó alapvető követelményeket előíró megállapodásokon keresztül. Az EU-szintű szociális partnerek 12 hónapnyi tárgyalás után sem tudtak megállapodni egy sor kérdésben, bár sok ponton sikerült haladást, sőt megállapodást elérni. Az egyik legfontosabb nézetkülönbség abban a kérdésben alakult ki, hogy az ideiglenes munkát vállalók egyenlő elbánásának megítélésekor mely dolgozókat vegyék az összehasonlítás alapjának: a szakszervezetek szerint az ideiglenes munkát igénybe vevő vállalatnál hasonló munkát végzőket, a munkáltatók szerint pedig az ideiglenes munka közvetítésével foglalkozó ügynökségnél dolgozókat kell viszonyítási alapnak tekinteni. A Bizottság tervezete védelmet nyújt az ideiglenes munkát vállalóknak az alapvető munkafeltételek tekintetében és a hátrányos megkülönböztetés ellen, segíti őket jobb életminőség elérésében. Azokon a területeken, amelyeken a szociális partnereknek sikerült megállapodást elérniük, a tervezet ezekre épít, egyéb kérdésekben pedig kompromisszumot ajánl. Rendelkezése szerint az összehasonlítás alapját képező dolgozónak az alkalmazó vállalat hasonló munkát végző munkavállalóját kell tekintetni, ha azonban ez nem lehetséges, akkor az alkalmazó vállalat kollektív szerződéséből kell kiindulni annak eldöntésekor, hogy egyenlő elbánásban részesülnek-e az ideiglenes munkát vállalók. Ha ez sem lehetséges, akkor az ideiglenes munkát közvetítő ügynök
ség kollektív szerződését kell alkalmazni. Ha valamilyen okból ez sem megoldható, akkor a tagállamoknak a nemzeti jogszabályokból kiindulva kell meghatározniuk az ideiglenes munkavállalók foglalkoztatásának feltételeit és körülményeit. A munkaadók ezzel nem értenek egyet, és azt szeretnék, ha az irányelv végső megfogalmazásában az alkalmazó vállalaton, illetve az ügynökségen belüli összehasonlítás választható, azonos értékű megoldásként szerepelne, a tagállamokra bízva, hogy a kettő közül melyiket választják. Az irányelvtervezet felsorol egy sor olyan foglalkoztatási feltételt és körülményt, amelyek tekintetében az ideiglenesen foglalkoztatottaknak az öszszehasonlítás alapját képező dolgozókkal azonos elbánást kell biztosítani. Ezek a következők: – munkaidőn belüli szünetek, – éjszakai munka, – fizetett szabadságok és állami ünnepek, – terhes asszonyok, gyermeküket nevelő anyák, – gyermekek és fiatalok munkavégzése, – nem, származás vagy etnikum, vallás, csökkent munkaképesség, életkor vagy szexuális orientáció miatti hátrányos megkülönböztetés elleni intézkedések. A javaslat szerint a tagállamok nem kötelesek alkalmazni az egyenlő elbánás elveit a hat hétnél rövidebb idejű megbízások esetén. Ezt a kitételt egyébként mind a munkaadók, mind a szakszervezetek ellenzik, igaz más okokból. (European Industrial Relations Review, 2002. 339. sz. ápr. p. 1.)
Ügyfélszolgálat
Üdvözöljük! Az Ön hívása fontos számunkra! … de azért annyira nem, hogy egy külön alkalmazottat fizessünk, aki beszél is Önnel.
(Business Week, 2002. jún. 3. p. 16.)
