FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3
A veszélyeztetett dolgozók védelme Tárgyszavak: káros hatás; veszélyeztetés; női munkaerő; időskorú; fiatalkorú; egészségvédelem; érdekképviselet.
A fiatalkorúak, az idősek, a nők és a bevándorlók esetében nagyobb a munkahelyi balesetek kockázata, mivel ők nincsenek felkészülve a veszélyek kezelésére. Ennek oka lehet az oktatás és felvilágosítás hiánya, a védőfelszerelések nem megfelelő mérete, a fizikai erő hiánya, de lehetnek kulturális okai is: pl. nem mernek nemet mondani felettesüknek. Noha ezeknek a dolgozói csoportoknak a védelmére tett erőfeszítések hoztak már eredményeket, szakértők szerint több tennivaló van még ezen a téren.
Fiatalkorú dolgozók A szakértők szerint a 18 év alattiak alkotják azt a csoportot, amelynek a leginkább nehezére esik nemet mondani a főnöknek, vagy megkérdőjelezni egy feladat biztonságos voltát. A fiatalkorúak elsődleges feladata a tanulás. Az iskolában megtanulnak írni, olvasni, számolni, de a munkahelyi veszélyforrásokról nem tanulnak. Érzelmi okok miatt is veszélyeztetettebbek, mivel sebezhetetlennek hiszik magukat. Abban a korban vannak, amikor meg akarnak felelni a felnőtteknek még akkor is, ha olyan munkát kell végezniük, amelyet a törvények értelmében nem végezhetnének. Ez különösen a mezőgazdaságban megterhelő a számukra, mivel a felnőttekével azonos munkát végeznek anélkül, hogy különösebben odafigyelnének rájuk: kemény munka, minimális szünetekkel és minimális felügyelettel. A fiatalkorúak gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy léteznek olyan munkaegészségügyi és munkavédelmi törvények, amelyek kifejezetten az ő védelmüket szolgálják.
A fiatalkorú munkavállalók védelmét szolgáló intézkedések • Be kell látni, hogy a fiatalkorúak veszélyeztetettebbek. A munkahelyeken fel kell mérni, és ki kell küszöbölni az őket fenyegető veszélyforrásokat. Gondoskodni kell arról, hogy az általuk használt berendezések és felszerelések biztonságosak legyenek, és megfeleljenek a törvényi előírásoknak. • A fiatalkorú munkavállalókra fokozottan kell felügyelni. A felügyelőknek és az idősebb munkatársaknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a fiatalkorúak milyen feladatokat láthatnak el. Meg kell jelölni azokat a berendezéseket, amelyeket fiatalkorúak nem használhatnak, illetve különböztessék meg színkóddal a fiatalkorúak egyenruháját, így munkatársaik tudni fogják, hogy ők bizonyos feladatokat nem végezhetnek. • A fiatalkorúakat speciális munkavédelmi oktatásban kell részesíteni, hogy jobban felismerjék a veszélyeket, és elsajátítsák a biztonságos munkavégzési gyakorlatot. A fiatalkorúak tartsanak bemutatót, hogy a felügyelők meggyőződhessenek arról, hogy képesek helyesen és biztonságosan ellátni a feladatukat. • Be kell tartani a gyermekmunkával kapcsolatos törvényeket és munkavédelmi előírásokat. Ezeket a jogszabályokat ki kell függeszteni a munkahelyeken, hogy a munkavállalók elolvashassák őket.
Bevándorló munkavállalók A bevándorlók általában alacsony bérért dolgoznak, nem tagjai a szakszervezeteknek. Sokan közülük az „informális” szektorban, napszámosként dolgoznak, vagy háztartási munkát végeznek, illetve olyan munkaköröket látnak el, ahol készpénzben vagy feketén fizetik őket. Rendkívül hosszú munkaidőben, olyan veszélyes munkahelyeken dolgoznak, ahol kiemelkedően nagy a sérülések, betegségek, illetve a halálos balesetek kockázata. A bevándorlók általában kiszolgáltatott helyzetben vannak, a munkaadóikkal szemben nem mernek kiállni a jogaikért, így a munkavédelmi jogszabályok sem képesek megvédeni őket. A munkavédelmi szakemberek tisztában vannak vele, hogy a dolgozók számos információval rendelkeznek a munkahelyükön meglévő veszélyekről és azok lehetséges megoldásáról, de a tapasztalat, a képzés, illetve a nyelvismeret hiánya miatt hallgatnak ezekről:
• a bevándorló dolgozók gyakran nem jelentik a hibás berendezéseket és a veszélyes munkafeltételeket; • a rosszul kialakított munkahelyekről árulkodó sérüléseket nem kezelik, illetve a rendszeren kívül látják el; • a veszélyes munkafolyamatokat kérdés nélkül elvégzik. A női bevándorlók különleges kockázatoknak vannak kitéve, mivel többségükben olyan munkákat végeznek, ahol vegyszerekkel dolgoznak, illetve nehéz, monoton fizikai feladatokat látnak el: például takarítás, mosodai munka, házi betegápolás stb.
Női munkavállalók A nőket elsősorban nem eltérő biológiai adottságaik teszik veszélyeztetetté, hanem az, hogy többszörös szerepben kell helyt állniuk (anyaság, háztartás, munkahely), miközben a munkahelyükön általában a férfiaknál kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. A társadalom a nehéz építőipari és gyári munkát tartja veszélyesnek, a nők által ellátott munkaköröket sokkal biztonságosabbnak tekintik. A nők munkája általában sokkal inkább repetitív jellegű, amelyet gyakran hosszú ideig kell állva vagy ülve végezniük, ami a „könnyű” munka ellenére olyan mozgásszervi megbetegedéseket idézhet elő - pl. kéztőcsatorna-szindróma, CTS - amelyek semmivel sem kellemesebbek, mint a „nehéz” fizikai munka következtében kialakuló betegségek. A helyzet, ha lassan is, de javul. Ma már számos munkahelyen odafigyelnek arra, hogy a nők a férfiakétól eltérő testalkatuknak megfelelő személyes védőfelszerelést kapjanak. Számos probléma – például a helyiségek levegőjének a minősége vagy a vegyszerek ártalmainak kiküszöbölése – azonban még megoldásra vár.
Idős dolgozók A munkavédelmi szakembereket új típusú feladatok elé állítja a munkaerő átlagéletkorának növekedése. A munkavállalók egyre idősebb korban tudnak nyugdíjba vonulni, ami azt eredményezi, hogy a dolgozók körében gyakoribb lesz az átmeneti vagy tartós fogyatékosságok előfordulása. Emellett az idősebbeknek egy-egy sérülést követően hosszabb betegállományra van szükségük a felépüléshez. Az egészségügyi ellátás egyre jelentősebb költséget jelent majd a munkaadók számára. Az idősebbek gyakran szenvednek látás- és halláskárosodásban, romlik a ko-
ordinációjuk és az egyensúlyérzékük, illetve más olyan egészségügyi problémáik lehetnek, ami miatt a munkahelyi sérülések terén nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Az idősebb munkavállalók védelmét szolgáló intézkedések A munkaadók nem alapozhatnak arra, hogy munkavállalóik értesítik őket, ha például romló látásuk miatt nem tudják elolvasni az utasításokat, vagy ha ízületi gyulladásuk miatt nehezebben tudnak hajolni és emelni. Ezért a munkaadóknak rendszeres időközönként egészségügyi kivizsgálást kell biztosítaniuk dolgozóiknak, és ellenőrizniük kell a baleseti naplókban, hogy milyen gyakran érik sérülések az idősebb munkavállalókat. Felmerülhet annak szükségessége, hogy a fizikai változásoknak megfelelően időről-időre módosítsák az idősebb munkavállalók által végzendő feladatokat.
A veszélyeztetett dolgozók foglalkoztatása A szakértők egyetértenek abban, hogy bár egyes veszélyeztetett munkavállalók esetében speciális intézkedésekre van szükség, mint például a munkaidő és a feladatok korlátozása (a fiatalkorúak esetében), a munkafeladatok módosítása (idősebb munkavállalók), hangsúlyozottabb képzés (fiatalok, bevándorlók), vagy a megfelelő ergonómiai feltételek biztosítása (idősebbek, nők), az eredmény bőségesen kárpótol a befektetett energiáért. A tapasztalattal rendelkező idősebb dolgozók jelentős értéket képviselhetnek a vállalatok számára, a munkaadónak azonban ismernie kell korlátaikat, és tisztában kell lennie azzal, hogy a fiziológiai változások hogyan befolyásolhatják a képességeiket. Az a társaság pedig, amelyik jelentős energiákat fordít a fiatal dolgozók képzésére, hosszú évekre lojális munkavállalókat biztosíthat a maga számára. Különösen igaz ez a mezőgazdaságban, ahol a munkaerő jelentős hányada ideiglenesen dolgozik. Az a munkaadó, aki időt fordít a fiatalok betanítására, olyan kiváló munkavállalókra tehet szert, akik szívesen maradnak a mezőgazdaságban ahelyett, hogy más foglalkozás után néznének. A biztonságos és egészséges munkahely megteremtése a veszélyeztetettnek számító dolgozói csoportok és a nem veszélyeztetett munkaerő esetében valójában nem különbözik. Azok a munkaadók, akik ko-
molyan veszik törvényes kötelezettségeiket, felmérik a dolgozóikat fenyegető veszélyeket, és megteszik a veszélyforrások kiküszöböléséhez szükséges intézkedéseket. Ezeken túlmenően arra is megtanítják a dolgozóikat, hogyan védjék meg magukat, és megértetik velük, hogy nincs mitől tartaniuk, ha élni kívánnak a jogaikkal. Ez utóbbi téren a szakszervezetek is sokat tehetnek. Összeállította: Csépán Lilla Smith, S.: Protecting vulnerable workers. = Occupational Hazards, 66. k. 4. sz. 2004. p. 25–28. Tapp, L.: Making manufacturing a safe work environment for women workers. = Occupational Hazards, 65. k. 10. sz. 2003. p. 27–28.
Röviden… A „rejtett dolgozók” jogait figyelmen kívül hagyják Egy közlemúltban a brit szakszervezetek kongresszusa (TUC) és a bedolgozók érdekvédelmi szervezete (NGH) megbízásából készült jelentés szerint a brit kormánynak be kell vezetnie a nemzetközi munkaügyi normákat, hogy megakadályozzák az egymillió bedolgozó kizsákmányolását. A jelentés rámutatott, hogy azoknak az otthon dolgozó nőknek a számára, akik a világ minden részén megtermelik azokat az árukat, amelyeket az Egyesült Királyságban értékesítenek, nincs minimálbér, sem fizetett betegszabadság vagy szülési segély, nem részesülnek végkielégítésben, kénytelenek túlórázni és nem garantálják számukra az egészséges és biztonságos munkafeltételeket. Ugyanakkor azok a brit bedolgozók is gyakran hasonló tapasztalatokra tesznek szert, akik például otthon karácsonyfadíszeket szerelnek össze, vagy gombokat varrnak fel a brit szupermarketek polcaira kerülő ruhákra. A TUC és az NGH felszólították a brit kormányt, hogy valamennyi foglalkoztatással kapcsolatos jogot terjesszék ki a bedolgozókra, az ügynökökre, valamint az alkalmi munkásokra is. A szervezetek azt szeretnék elérni, hogy a kormány vezesse be a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által kidolgozott nemzetközi normát, a Bedolgozás Nemzetközi Konvencióját.
A kereskedőket is felszólították, hogy a teljes (nemzetközi és brit) ellátási láncban tartsák be a munkavállalók jogaira vonatkozó jogszabályokat. A jelentés feltárta, hogy a kereskedők kettős normát alkalmaznak, amikor egyrészt azt állítják, hogy tiszteletben kívánják tartani ellátási láncuk egészében a dolgozók jogait, ugyanakkor a beszállítók számára ezt nem teszik lehetővé, amikor a dolgozói jogok rovására követelnek tőlük alacsonyabb árú termékeket. A kereskedők és más munkaadók azért tehetik ezt meg, mert a bedolgozókat nem illetik meg ugyanazok a jogok, mint a többi munkavállalót. A minimálbér biztosítása számukra szintén rendkívül fontos. Jelenleg a bedolgozókat 4,5 GBP órabér illetné meg, de ezt csak kevesen kapják meg, sőt vannak olyanok is, akik csupán 0,73 fontot kapnak óránként. A kormánynak szigorúbb intézkedéseket kell tennie, hogy a bedolgozók bérének megfizetését garantálja. A szakszervezetek szerint a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a bedolgozók általában elszigeteltek, a munkatársak nem tudják egymást támogatni, és nincs ott a szakszervezet sem, hogy szót emeljen az érdekükben. Sokan közülük nem „munkavállalók”, így még a legalapvetőbb munkavállalói jogok sem illetik meg őket. Jogilag minden bedolgozót megilletne a minimálbér és a fizetett szabadság, sok munkaadó azonban kihasználja őket, és visszaél kiszolgáltatott helyzetükkel. A helyzetet az is súlyosbítja, hogy a bedolgozókra vonatkozó törvény nem egyértelmű. Ha pedig panaszkodni mernek, akkor valószínűleg egyik napról a másikra elveszítik a munkájukat, ezért a bedolgozók többsége tűr, és nem jelenti a visszaéléseket. A bedolgozóknak a többi munkavállalóhoz hasonló jogokat kell biztosítani: nem maradhatnak továbbra is harmadrangú dolgozók. (The RoSPA Occupational Safety and Health Journal, 34. k. 7. sz. 2004. p. 8.)
