GAZDÁLKODÁS AZ EMBERI ERÕFORRÁSOKKAL, OKTATÁS, KÉPZÉS Az egészségi vizsgálatok szerepe Az egészség megőrzéséért aktívan tenni kell. A legjobb „öregedésgátló” a megfelelő életstílus, ami a testi, szellemi és társadalmi aktivitás és a kiegyensúlyozott táplálkozás elegye. Az egészségi állapot felmérésére az orvosi kivizsgálásokon kívül rendelkezésre állnak különböző tesztek, amelyek mellett és ellen is szólnak érvek. Tárgyszavak: egészségmegőrzés; kockázati tényezők; tesztek; testzsír; pulzus.
Bevezetés A részletes orvosi kivizsgálás igazolhatja, hogy nincs kóros elváltozás. A laborleletek bizonyítják, hogy nincs beteg szervre utaló jel, és a rákos megbetegedés sem valószínű. Az EKG és a terheléses EKG kizárja a szívbetegséget. Mindezek az orvosi vizsgálatok elfogadott másodlagos prevenciós intézkedések, amelyeknek gondos végrehajtása esetén manifesztálódott betegség nem kerülheti el a vizsgáló figyelmét. Ellenérv: Ha sem a családban, sem a személy előtörténetében, sem életstílusában nincs betegségre utaló jel, nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy valamely vizsgálati módszerrel betegséget állapítsanak meg.
Angina pectoris – a „nagy gyilkos” Ugyanez vonatkozik a szívkoszorúér-szűkületre, amit általában angina pectorisként ismernek. Ez a betegség még mindig a „nagy gyilkosok” egyike, férfiaknál többnyire még aktív szakmai életükben támad, nőknél 70 év körül vagy felett. Ha a vizsgált személy családjában nem fordult elő ilyen betegség és a kikérdezés sem tár fel erre utaló jelet, elenyészően kicsi a valószínűsége, hogy a terheléses EKG során szívkoszorúér-megbetegedést találnának. De még az ilyen „objektív” vizsgálati módszereknek is megvannak a korlátai, ugyanis 10-ből 2 vizsgálat hamisan pozitív eredményt mutat, amelynek a következménye fölösleges
szívkatéter-vizsgálat. Megállapítható, hogy betegségre utaló közvetlen vagy közvetett jelek hiányában a vizsgálatok eredménytelenek. Tehát egy komoly betegség gyanúja nagy valószínűséggel magából a kikérdezésből is megállapítható, és csak ilyen esetekben indokoltak a további vizsgálatok.
Az általános állapotfelmérés Egy újabb irányzat az előtörténetet és az életstílust kiterjesztve értelmezi. Ha ezek nem valószínűsítik valamely betegség kockázatát, nem végeznek fizikai, ill. laboratóriumi vizsgálatot. Az értékelés másik pillére az ún. testösszetétel-analízis, harmadik pillére pedig egy átfogó teljesítményteszt, az ún. ergospirometria. Az alapos és célirányos kikérdezés (anamnézis) nemcsak a már meglévő betegséget, hanem egy komoly egészségi probléma fellépésének kockázatát is nagy biztonsággal feltárja. A testösszetétel-analízis arról tájékoztat, hogy milyen részarányban áll testünk zsírból, ill. zsírmentes anyagból. Utóbbi legnagyobb részét az izomzat adja, ehhez jönnek a belső szervek és a csontváz. Ez a módszer lényegesen több információt ad, mint a testtömeg-index (BMI), amely egyszerűen arányba állítja a súlyt a magassággal. Pl. egy 180 cm magas, 80 kg súlyú ember testtömeg-indexe kereken 24, ami az ideális 20–25 tartományon belül van. Ez az index azonban csak akkor valóban ideális, ha a zsírtömeg részaránya 12–18% között van. Ha 25%, vagy afeletti részarányt mérnek, anyagcsere-betegség kockázata áll fenn, az ún. metabolikus szindróma, a „halálos négyes” (csökkent glukóztolerancia, magas vérnyomás, magas vérzsír, túlsúly). A 4 kritérium közül 3 elégséges a szindróma meglétéhez, ezért normális súly esetén is szükségesek a vizsgálatok. Az ergospirometria – úgy, mint a terheléses vizsgálat – a vérnyomást és a pulzust méri. Kifejezett ok hiányában azonban eltekintenek az EKG-tól. Viszont regisztrálják a légzési gázokat, és a vérben levő tejsavat (laktát). Ezek a paraméterek pontos felvilágosítást adnak az ún. aerob (oxigén-igényes) teljesítőképességről. A laktáttükörből közvetlenül leolvasható a szervezet elsavasodása. A felvett oxigén és a kilélegzett szén-dioxid mérése betekintést enged az energiametabolizmusba. Ha ugyanis a leadott szén-dioxid aránya a felvett oxigénhez magasabb, mint egy, a szén-dioxid egy része nem származhat az energia-anyagcseréből, hanem a felhalmozódott tejsavból. A szén-dioxid és oxigén hányadosa tájékoztat a zsír és szénhidrát elégetésének részarányáról.
Az utóbbi tíz év szakirodalmában megjelent tanulmányok egybehangzó eredménye azt mutatja, hogy a hagyományos rizikófaktorok jelentősége csökkent a „test aktivitási szintjével” szemben. A testi inaktivitás jelentős helyet foglalt el a rizikótényezők hierarchiájában. A fizikai kondíció felmérése, amely kifejezi a rendszeres testi aktivitást, nagyobb értékkel bír a betegség-, baleset-, és halálozási kockázat előrejelzésében, mint az egyes kockázati tényezők szűrése. Ezenkívül az ergospirometria adatokat szolgáltat a testre szabott edzési program kialakításához is. Az előtörténet, az életstílus felmérése, a test összetételének analízise és a fizikai kondíció megállapítása, valamint az abból eredő személyi mozgásprogram célirányos és nagyon hatékony elsődleges preventív intézkedések. Ellenérv: A vizsgálat költséges, nagy szaktudás és drága technológia szükséges hozzá, ezenkívül a betegbiztosító nem támogatja.
A Conconi-teszt A Conconi-teszt egy kifejezett fitnessz-teszt, amely terhelés alatt a pulzusvonal alapján az aerob teljesítőképességet állapítja meg, és ezzel az edzési programhoz szükséges adatokat szolgáltat. Nagyon egyszerű, egy edző vagy egy tornatanár is elvégezheti, és egy pulzusmérő órán kívül más felszerelés nem szükséges hozzá. Ellene szól, hogy egy nem bizonyított feltételezésen alapul. Conconi hipotézise szerint az aerobanaerob küszöb egybeesik az ún. elhajlásponttal (deflection-point). A pulzus kezdetben a terheléssel lineárisan növekszik, majd a terhelés további fokozása ellenére ellaposodik. A lineárisan emelkedő és az ellaposodó görbe közötti átmenetet nevezte Conconi elhajláspontnak. De nem világos, hogyan történik ez a letörés.
Laktátszintteszt Ennél a tesztnél a pulzuson kívül a vérben levő laktátértéket határozzák meg. Ezáltal az aerob-anaerob küszöböt a speciális anyagcsereparaméter, a tejsav révén állapítják meg. Ez a teszt is egyszerűen végrehajtható, mindössze egy futópad vagy egy ergométer kell hozzá. Bizonyos ügyesség szükséges az ujjbegyből, vagy a fülcimpából történő vérvételhez, mivel ezt lehetőleg a terhelés megszakítása nélkül kell végrehajtani. Ellenérvek: egyetlen paraméterre szorítkozik, így nincs kontroll, továbbá nem ad betekintést az anyagcsere-folyamatba. Viszont nagyon
alkalmas az edzés irányítására, ezért sportolóknál rendszeresen alkalmazzák.
Erőmérések Az erő értékelésének legegyszerűbb módja a kéz szorítóerejének mérése. A végtagok, ill. a hát izomzatának erőmérése kifinomult technológiát igényel, ami csak kutatólaboratóriumokban vagy rehabilitációs intézetekben áll rendelkezésre. Az újabb kutatások meglepő eredménye szerint az erő hiánya, a sarcopenia nagyobb megbetegedési és baleseti gyakorisággal, magasabb halálozási kockázattal jár együtt. A jelenség magyarázata abban áll, hogy az izomzat nemcsak mozgásszerv, hanem egyúttal a legnagyobb anyagcsereszerv is. Az izomzat határozza meg, hogy mennyi cukrot és zsírt tudunk elégetni, és azt is, hogy immunrendszerünk mennyi proteint tud ellenanyagok képzésére mobilizálni. Az erő mérésére azonban nincs kötelező módszer normálértékekkel, mint pl. a vérnyomás mérésére. Az erő dinamikusan és statikusan is mérhető, ezeknek megfelelően eltérő normálértékek határozhatók meg, amelyek általában csak egy-egy országon belül érvényesek.
Koordinációs tesztek Számos teszt létezik a finommotorikus képességek felmérésére, többségük a járásképességre vonatkozik. Ezeknek a teszteknek a gyakorlatban csak a geriátriában van jelentőségük: csontritkulásban szenvedő betegeknél kimutatható velük az elesésre való hajlam, ezáltal a csonttörés kockázata. Erre a mérésre sincs kötelező módszer, és a csontritkuláson kívül nincs előrejelző szerepe.
Betegségmegelőzési intézkedések Elsődleges prevenció: Törekvések az egészség megőrzésére, észszerű életvezetéssel. Másodlagos prevenció: Fennálló rizikótényezők vagy betegségek felkutatása. Harmadlagos prevenció: Egy betegség fellépése után, annak ismételt fellépését megakadályozó törekvések. (Kaposi Mária)
Kuoni J.: „Health Checks” auf dem heissen Stuhl. = New Management, 72. k. 5. sz. 2003. p. 57–61. Partanen, T.; Johansson, M stb.: Assessment of feasibility of workspalce health promotion. = Preventive Medicine, 35. k. 3. sz. 2002. szept. p. 232–240. Proper, K. I.; Hildebrandt, V. H. stb.: Effect of individual counseling on physical activity fitness and health. = American Journal of Preventive Medicine, 24. k. 3. sz. 2003. ápr. p. 218–226.
