Tar talom. SZAKÁCS ESZTER: Leltár...3 Isa... 3 Láz ár... 3

MÛHELY

Albert Camus: Görögországi feljegyzések • Maria Georg Hofmann: Ghiccho és gyermekei • Angyalistván Ferenc, Ayhan Ey Gökhán, Baán Tibor, Deák László, Györe Bori, Józsa Emõ, Komálovics Zoltán, Szakács Eszter, Szeles Judit, Szigeti Lajos

2007 3

Takács Nándor, Uri Asaf, Vörös István és Zalán Tibor versei • Géczi János prózája • Kemsei István: „A fehér asszony jár a várban” – Kékszakállú kincsei • Hárs György Péter: A lelkiismeretrõl • Maurits Ferenc grafikái

Tartalom SZAKÁCS ESZTER:

Leltár ......................................................................................................................... 3 Isa.............................................................................................................................. 3 Lázár ......................................................................................................................... 3

ALBERT CAMUS:

Görögországi feljegyzések (Désfalvi-Tóth András és Nagy Zsolt fordítása) .......... 4

„Görögország számomra már nem egyéb, mint egy ragyogó, hosszú nap, mely a tengeri átkelések mentén nyújtózik. Mint egy piros virágokkal és csonka istenekkel borított óriási sziget, mely fáradhatatlanul sodródik egy fénytengeren, az áttetszõ égbolt alatt. Megõrizni ezt a fényt, visszatérni, többé nem engedni a nappalok éjszakájának…”

MARIA GEORG HOFMANN: Ghiccho és gyermekei (Pataky Miklós fordítása) .................................................. 11

DEÁK LÁSZLÓ: URI ASAF: VÖRÖS ISTVÁN: KOMÁLOVICS ZOLTÁN:

Sivatagi évad........................................................................................................... 28 A tavaszi fû vendége vagyok.................................................................................. 30 Saját tao .................................................................................................................. 31 Októberi alkony ...................................................................................................... 33 Anabasis.................................................................................................................. 33 TAKÁCS NÁNDOR: A mûvésznõ megudvarlása ..................................................................................... 35 A mûvésznõ plakátjára ........................................................................................... 35 Koncert.................................................................................................................... 36 Metronóm................................................................................................................ 36 Mitévõ ..................................................................................................................... 37 ANGYALISTVÁN FERENC: nevet hogy ejti ki .................................................................................................... 38 mélyben .................................................................................................................. 39 AYHAN EY GÖKHÁN: Anyám éve ............................................................................................................. 40 Nem láttam.............................................................................................................. 40 Te és én ................................................................................................................... 40 SZIGETI LAJOS: Az óra járása ........................................................................................................... 42 Harmóniák .............................................................................................................. 42 SZELES JUDIT: Koster-keringõ ........................................................................................................ 43 JÓZSA ERNÕ: Öregedés ................................................................................................................. 45 Csontig .................................................................................................................... 45 Piran, nagyon régen ................................................................................................ 45 GYÖRE BORI: Szárnycsapás ........................................................................................................... 47 Egyáltalán ............................................................................................................... 47 Elõtted ..................................................................................................................... 47 Fogócska ................................................................................................................. 47 Dramaturgia ............................................................................................................ 48 BAÁN TIBOR: Aréna ....................................................................................................................... 49 Kérdezõ ................................................................................................................... 49 Üzenet Szerápionnak .............................................................................................. 49 ZALÁN TIBOR: Kérdezõ ................................................................................................................... 51 Elkevert wakák ....................................................................................................... 51 Létbuborék .............................................................................................................. 52

3

GÉCZI JÁNOS:

Kutyák és arkangyalok (Részlet egy esszéregénybõl) ........................................... 53

KEMSEI ISTVÁN:

„A fehér asszony jár a várban” – Kékszakállú kincsei .......................................... 58

Kékszakállú a megtalálni vélt szerelem segítségével magasba, az eszményibe gondolt menekülni, ehelyett azonnal a legolcsóbb érzelmi laposságok mocsarába kívánják fullasztani. Az érzelemvilág valaha volt legtartalmasabb mannáját akarta magába szippantani, ugyanakkor közhelyekkel traktálják.

HÁRS GYÖRGY PÉTER: A lelkiismeretrõl ..................................................................................................... 62 Stekel, Pfister, Ferenczi, Groddeck és Füst Milán viszont azt tanítják nekünk, hogy a jóság és az örömelv nem zárják ki egymást. Arra a következtetésre engednek jutni, hogy a lelkiismeret gyermeki és gyermeki tisztaságú princípium, amit legfeljebb kinevelnek a gyermekbõl a felnõttek. Arra a következtetésre engednek jutni, hogy a fejlõdésében meg nem zavart Én számára örömérzéssel jár a lelkiismeretes cselekvés.

FALVAI MÁTYÁS:

„Hazajutok egy-kettõre a városomba, Gyõrbe!”

(Maria Georg Hofmann: A. Galajda, a balkezes költõ színre lép)......................... 72 Szemelvények a német nyelvû kritikákból (Maria Georg Hofmann: A. Galajda, a balkezes költõ színre lép) (Pataky Miklós fordítása) ....................................................................................... 73 BAÁN TIBOR: „Tudom, hogy tudjátok” (Deák László: Emlékkönny) .......................................... 74 SÜTÕ CSABA ANDRÁS: Zalán dünnyög (Zalán Tibor: dünnyögés, félhangokra)......................................... 76 JUHÁSZ ATTILA: „visszafojtott várakozással” (Szakács Eszter: Saudade) ........................................ 77 KOMÁLOVICS ZOLTÁN: Szavakba ázott képek (Uri Asaf: Festõversek)....................................................... 79 SZAKÁL GYULA: A nemzetrõl való gondolkodás gyötrelmei (Petrás Éva: Nacionalizmus és politikai romantika) .............................................. 82 FÜLÖP JÓZSEF: Esszé a magasban (Balassa Péter: Az egyszerûség útjai, sötétben) ....................... 84

KÉPEK: MAURITS FERENC grafikái

4

SZAKÁCS ESZTER

Leltár Néhány emlék, érthetetlen reménnyel gondozott. Tükrök, amikben már nem látom magamat. Az álom, amiben nem tudom, ki vagyok. Némi felejtéssel enyhített bánat és harag. Egy verõfényes nyári reggelen a bennem még hallelúját zengõ tömegkórus, a lélek, a láncszemekként kapcsolódó életek sora: a valami, amit énnek becézek.

Isa Szerelmesek találkozója az óratorony elõtt. A holt anyag tánca a láng körül, mely bennük ég. Ahogy a két lábon járó hamu a két lábon járó porral ölelkezik.

Lázár S a test naponta felkel és jár. Gazdag emlékekben és fájdalomban. Semmit se tud, de mindent ért. Már nem akarja birtokolni azt, aki vagyok, és cseppet sem aggasztja a válasz nélkül leélt élet.

5

ALBERT CAMUS

Görögországi feljegyzések1 1955. április 26. Indulás Párizsból. X miatt végtelenül elkeseredett és lesújtott vagyok. Az Alpok, majd egyesével a szigetek lassan tünedeznek föl a tengeren: Korzika, Szardínia, a távolban Elba és Calabria. Kephallénia és Ithaka szinte láthatatlanul bújnak meg az alkonyatban. A görög partokon Peloponnészosz, az izmos kézfej misztikus és borongós földrésznek tûnik, amit hóvirágmezõk borítanak, mögöttük a távolban megcsillanó havas hegycsúcsok. A még világos égen néhány csillag és a hold sarlója fénylik. Athén.

Április 27. Szeles reggel, felhõkkel és napsütéssel. Apró bevásárlásokat intézek. Elragadóan kedves, huszonegy éves tolmácsom frissessége lenyûgöz, igyekszem én is átvenni. („Azt mondtam Önnek, a hotel közelében lakom, de ez nem igaz, állandóan futnom kellett, hogy ne késsem, ezért kapkodtam mindig levegõért.”) Az Akropolisz. A szél szétoszlatta a felhõket, az égbõl a lehetõ legfehérebb és legáthatóbb fény árad. Egész délelõtt az a különös érzés jár át, hogy hosszú évek óta itt élek és hogy itthon vagyok. Még a nyelvi nehézségek sem befolyásolják ezt az érzésemet, ami csak megkétszerezõdik, mikor az Akropoliszra tartok: úgy megyek felfelé, különösebb meghatódottság nélkül, ahogyan a szomszédba megy át az ember. Odafönt már minden más. A templomokon, illetve a szél által csontig csupaszított sziklás talajon elemi valóságában árad szét a délelõtti fény, kõtõl kõig buckázik és robban szét ezernyi égetõen fényes pengévé. A szem legmélyéig hatol és könnyeket fakaszt. Fájdalmas gyorsasággal zúdul a test belsejébe, azt minden erejétõl megfosztja és megnyitja egyfajta zsigeri erõszak elõtt, ugyanakkor megtisztulást is hoz. Mint ilyen helyzetben mindig, a becsukott szem lassan, óvatosan nyílik résnyire. A fény által kilúgozott és megtisztult lény befogadja a hely kihívó szépségét – igen, legjobban e klasszicizmus rendkívüli merészsége lep meg. Soha nem látott sötétpiros pipacsok nõnek mindenfelé. Egyikük magányosan, közvetlenül a csupasz sziklán árválkodik. Mályvák. A táj tökéletesen tisztán körvonalazódik egészen a tengerig. A második koré arca, a harmadiknak pedig behajlított lába az Erekhteionban. Itt és most tagadjuk, hogy az ókori Athén a tökéletesség megvalósulása lett volna, és hogy a világ azóta csak hanyatlik. Ám e gondolat újra és újra a szívünkbe hasít. Pedig folyamatosan harcolnunk kell ellene, ha élni akarunk. Elfogadni maga a halál. Délután a mályvaszínû Hümettoszon és a Pentelikonon. Este hétkor, a hivatalos program után a régi városrész egyik tavernájában vacsorázunk.

Április 28. Reggel Marguerite Liberakivel Daphniba megyek. Határozottan bizánci világ. Maga a hely is elbûvöli az embert. Eleusziszban már több képzelõerõre van szükség. A város körüli vidék rendkívül szép. A szentélybe vezetõ két út közül az egyik úgy kanyarodik, hogy minden rejtve maradjon az avatatlanok elõtt. Milyen fontos is mindaz, amit Eleusziszról tudok! Ezt elmélyíteni! A múzeumban csodálatos tárgyak. Ebéd a nagykövetségen – tiempo perdido2. Délután az Agorán, a Thészeionban és az Areioszpagosz dombon. A kis Agoramúzeumban a Héraklész-szentély szobrai: Athéna és Héraklész. Utóbbi teste szikár és csomós, virágzó lonc alatt ül, mely beborítja õt. Késõbb felmegyek a Múzsák dombjára. Bár a nap már alacsonyan jár, a pillanat még nem jött el, amikor a vörös korong éles körvonallal válik el a világos égtõl. Ereje ugyanakkor már szelídebb, fokozatosan tovább csökken és a formája is széthullik. A napkorong felbomló szélébõl selymes méz árad szét az égen, bearanyozza a dombokat, az Akropoliszt, és semmihez nem hasonlítható, a tengerig húzódó puha fényszõnyegként borul a négy égtáj felé nyújtózó város negyedeire. Épp idõben jövök le a dombról, hogy odaérjek egy elõadásomra, ahonnan fáradtan 1 A fordítók köszönetüket fejezik ki Dági Mariannak a görög helynevekkel kapcsolatos útmutatásaiért. 2 Elvesztegetett idõ. (A ford.)

6

távozom két óra elteltével és töménytelen kérdés megválaszolását követõen. Pireuszban vacsorázom Marguerite Liberakivel. Érdeklõdõ, titokzatos és fekete asszony, aki gyakran váratlan nevetésben tör ki, vagy más élénk gesztusokban tör fel belõle az élet.

Április 29. Reggel a Nemzeti Múzeumban sétálok, ahol a földkerekség legszebb értékeit õrzik. Tudtam, hogy a korék nagy hatással lesznek rám, de még azóta is tartó ámulatba ejtettek. Lemehetek a pincébe is, ahová a háború alatt a megszállók és a rongálás elõl a lányalakok némelyikét menekítették. Ott lent, a történelem által kiszabott számûzetésükben, az õket borító por és szalma alatt ugyanúgy mosolyognak tovább, akár az eredeti helyükön. Ez a huszonöt századot átívelõ mosoly melegséggel tölt el, a múltról mesél és tovább biztat. A sírsztélék és az õket körüllengõ önmérséklet a fájdalomban ugyanilyen hatásúak. Egy fehér-fekete léküthoszon a vigasztalan halott nem tud belenyugodni abba, hogy többé nem látja a napot és a tengert. Az itt felfedezett tökéletességtõl kissé bódultan és boldogtalanul lépek ki az utcára. Késõbb Szunionba megyek. Bár a nap útjának felénél jár, a fény fátyolosan szûrõdik át a láthatatlan ködgomolyagon. Csodálom e tágas teret és a határoktól szabdaltan is végtelen tájat. Ahogy Szunionhoz közeledünk, a fény egyre üdébb és élénkebb lesz. A hegyfokon aztán, a templomnál már a szél uralkodik. Maga a templom hidegen hagy, a valószínûtlenül fehér márvány stukkóra emlékeztet. A hegyfok viszont, ahol a templomot emelték, leírhatatlanul szép vidék: dûneként nyúlik a tengerbe, és tökéletesen belátni róla a part menti szigetek sorát. Mögöttünk jobbra és balra a homok- és sziklafalakat ostromló tenger tajtékzik. A templom oszlopai között a szél olyan dühödten fúj, hogy élõ erdõ fái közt hihetnénk magunkat: megkavarja a levegõ kékjét, végigsöpör a part mentén, a földnyelv apró és üde virágainak illatát vadul a tengeréhez vegyíti, és fékevesztett dühvel csapkodja-tépi a körülöttünk levegõbõl és fénybõl szõtt kék leplet. Amikor a szél elõl a templom falánál keresek menedéket, arra leszek figyelmes, hogy egyfajta mozdulatlan kiáradásában a levegõ mennyire áttetszõ. A távolban szigetek körvonalai. Sehol egy madár, a tenger a látóhatárig fodrozódik. Tökéletes pillanat. Tökéletes, hacsak nem nézek a szemközti Makroniszosz szigetére. Manapság lakatlan, de azelõtt szörnyû híre volt. Ebédre halat és sajtot eszünk egészen lent a tengerparton, az apró kikötõ nagy halászhajóinak tövében. A délután közepe felé a színek mélyülnek, a szigetek körvonalai élesebbek lesznek, az ég kisimul. A tökéletes fény és a feloldódás pillanata ez, azé a benyomásé, hogy minden így van jól. Indulnom kell, mert elõadásom lesz. Nehezen válok el a helytõl, valójában lélekben ott maradok még. A hegyfokon visszafelé sétálva újra szemem elé tûnik Makroniszosz. Egész visszaúton az eddigi legcsodálatosabb fényt látom szétáradni az olajfák, az élénkzöld levelû fügefák, a ritkásan növõ cédrusok és az eukaliptuszfák között. Az elõadásomat követõ vacsorán újabb információkat kapok a deportálásokról. A különbözõ források adatai megegyezni látszanak: a deportáltak száma nyolc-kilencszázra tehetõ. Ez már jó kiindulópont lehet a munkámhoz.3

Április 30. A Nemzeti Múzeumban újra megnézem a magas, vékony kuroszt. A Hekabé próbáján úgy tapasztalom, hogy a fiatal görög lányok egy kivételével esetlenek és hiányzik belõlük a kecsesség. Ebéd Kifisziában, egy pacsirták énekétõl hangos kertben, ahol simogatóan omlik szét a fény. Délután dolgozom, azután visszamegyek a Múzsák dombjára. Ez alkalommal a nap már lenyugvóban, én pedig ismét jókedvû örömet érzek, ha az ámulatba ejtõen vakmerõ Akropoliszra tekintek. Építõi nem harmonikus mértékekben gondolkoztak, amikor létrehozták, hanem szemet kápráztató hegyfokokban, a határtalanul tágas öböl szétszórt szigeteiben és a végtelen felé örvénylõ égben. Nem a Parthenónt építették fel, hanem magát az azt körülvevõ teret a szédítõ távlataival. Az est leszállta hirtelen hoz elcsendesedést a szigetek között és a partvidék sziklaszirtjein. […] Néptáncest az „Õrült Johnny”-ban. Bármennyire igyekszem e táncokat érdekesnek látni, a táncosok – fõleg a nõk – túl csúnyák. 3Albert Camus politikai vonatkozású feljegyzései között jelentõs dokumentációt õriznek a Makroniszosz

szigetérõl.

7

Május 1. Korán reggel indulás Argoliszba. A Korinthoszi-öbölben játékosan légies és örömet sugárzó fény árasztja el a partot és a part menti szigeteket. Rövid idõre megállunk a szirtfalon és gyönyörködünk az elõttünk elterülõ végtelen vízben. A part szegélye serlegként ível, s mi mohón isszuk belõle a fényt és a távlatot. Egyórányi út után a szó szoros értelmében megrészegedem a fénytõl. Fejemben halk kiáltások és villanások, szívem túláradó örömmel telik meg, mely szûnni nem akaró mosolyt fakaszt bennem: annak tudatát, hogy ezután minden megtörténhet, és én mindent úgy fogok elfogadni. Leereszkedünk Mükéné és Argosz felé. A mükénéi fellegvárban sûrû csokrokban pipacs virágzik, a szél táncoltatja õket a fejedelmi sírokon is. (Az egész általam bejárt görög vidéket pipacs és sok ezer más virág szõnyege borítja.) Fentrõl, a fellegvárból Argosz sík vidékét és a tengert is látni lehet. Agamemnón királysága nem nagyobb egy tíz kilométeres területnél, a vidék jellegénél fogva mégis olyan, mintha a föld leghatalmasabb birodalmában járnánk. A magával ragadó táj zord királynõje pedig a romos, hatalmas sziklatömbökkel körülvett Mükéné, ahol még a fény is vészjósló. Argosz romjai számomra érdektelenek. Georges Roux, a vaucluse-i származású és szakmájáért lelkesedõ fiatal régész viszont annál jobban felkelti érdeklõdésemet. Kicsit irigylem õt, és keserûen gondolok az utóbbi évek mélységes erõtlenségére és az elvesztegetett idõre. Asinében ebédelünk, elõtte megfürdöm a szép partszakasz áttetszõ és hideg vizében. A délutánt Epidauroszban töltjük, ahol a május elsejei ünnep önfeledt görögök táncmulatságába torkollik. A város feletti színháznál, ahol a meleg és átható fény szétárad a dombok olajfa-, eukaliptusz- és akácligeteiben, minden zaj távolian és tompán a térbe vész. A város zajain csak a birkanyájak csengõinek erõtlen hangja szûrõdik át, de ez is távolba veszõen. A pillanat itt is tökéletes. Este Nauplion tengerpartján állok, és arra gondolok: a görögök ezt az órát hívják a nap legfejedelmibb pillanatának, amikor a bíbor ég a hegyek és öblök mályva- és kék színének lesz háttere.

Május 2. Spártába megyünk, már kora reggel éget a nap. Széles völgyeken kelünk át. Az olaj- és ciprusligetek tengernyi kiterjedésûek, a kopár hegyek közt csak elvétve látni települést. Görögország teljesen kietlen errefelé, csupán a különbözõ színekkel megjelölt birkanyájak járnak itt. Az Eurótasz völgyében Spárta felé közeledve felbukkan a Tajgetosz havas tömbje. A hegy oldalában narancsligetek, átható illatuk egész utunkon elkísér. Misztra romjai felett gerlék csapata száll. A fehérre meszelt falú csendes kolostortemplomból Lakónia végtelen síkságára esik kilátás, ahol kerek lombú, hézagosan ültetett olajfaligetek tikkadoznak a fáradhatatlanul tûzõ nap hevében. Viszszafelé Nauplionnak vesszük az irányt, a már ismerõs öböl, a szigetek és a távolban látszó hegyek felé. Argoszban megállunk az ásatásoknál. Az itteni fiatal régészekrõl ugyanaz a benyomásom, mint az Orléansville-ben kis közösséget alkotó kollégáikról: csak olyan mesterségben és munkában leltem boldogságra és megelégedettségre, amelyeket általam szeretett emberekkel végezhettem. Foglalkozásom nincsen, csak hivatásom van. Munkám pedig magányos. El kell ezt fogadnom, és azon kell igyekeznem, hogy méltó legyek hozzá, ami mostanában nem sikerül. Nem tudok melankólia nélkül e munkájukban örömet lelõ emberekre nézni. Visszaérünk Mükénébe. A nap épp akkor nyugszik le, amikor a környék legmagasabb pontjáról nézünk szét. Fátyolos hold úszik lassan a meredek sziklafal fölött. Elõttünk sötétségbe borult sík vidék terül el az Argosz-hegy lábánál, egészen a jobbunkon sötéten fénylõ tengerig. A tér mindent felölelõ, a csönd pedig olyan átható, hogy a legapróbb kõ arrébb gördítésétõl is óvakodom. A távoli síkról mozdony fújtatása és egy szamár fájdalmas bõgése ér el hozzánk. A nyáj kolompjainak hangja hegyoldalon hömpölygõ vízfolyás. A vad és szelíd díszletek között csodálatos a […]4. Pompás pipacsok hajlongnak a földfelszínt borzoló szellõben, a mükénéi oroszlánok fölött a világ legszebb estéje borul a tájra. A hegyek sötétbe váltanak, míg csak a horizontig hullámzó vonulataik egyetlen, összefüggõ és kék ködfelhõbe nem burkolóznak. Érdemes volt ilyen messzire eljönnöm, hogy az örökkévalóság e nagy szeletének részese legyek. Ami ezután következik, semmi jelentõsége. 4 Olvashatatlan szó.

8

Május 3. Reggel dolgozom, délután egy órakor indulunk Delphoiba. Ismerõsek a fények, de most mintha felfoghatatlan magasságból borítanák be a sziklás, kopár tájat. Ilyenkor érezzük, hogy Görögország mindenekelõtt egyenes és görbe vonalak által határolt tér, s hogy mindig körvonalaiban rajzolódik ki elõttünk. A föld egésze rajzolja meg az eget és ad neki formát. Az ég a domborzat nélkül semmi lenne, a vidék zárt harmóniája saját terét alakítja ki. Így lehetséges az, hogy nagy birodalmak közvetlenül határosak voltak egymással e földön: mert a föld az ég kétszeresének megfelelõ vidéken terül szét. Az égen jó ideje vastagodó egyetlen felhõ akkor zúdít ránk esõt, amikor egy teknõszerû medencébe érünk. Az autóra vaskos jégdarabok fülsiketítõ sorozatai záporoznak. Öt perccel késõbb, a teknõbõl kijövet egyetlen felhõt sem látni már az égen, jókedvûen folytatjuk tovább az utunkat. Delphoi. A terület nagysága mellett a legszembetûnõbb az a sötét folyó, amely széles völgyben zömök dudorokat alkotva […][…]5 a tenger irányába hömpölyög. Szorosan egymás mellett növõ olajfák ezek, amelyek felülrõl nézve a látóhatárig tekergõ és susogó ösvényt alkotnak. A romok a Delphoira is rázúduló záportól nedvesen csillognak. Élettel telítõdnek a zöldellõ fûben, az esõben feléledt virágok között. A magasban fekete sas köröz, majd eltûnik. A nap vége felé közeledik, a hegyek irányából lágyan ereszkedik ránk a leszálló est hûvösebb levegõje. Visszamegyek a stadionba, elégedetten sétálok a romok között. Este buzukit hallgatunk. Négy görög kedvesen táncolni hív, de a lépések túl bonyolultak. Pedig ha idõm engedné, szívesen megtanulnám õket. Szobám ablakából az árnyékos völgyre látni, melynek végén a tengert jelzõ vékony fénycsík húzódik. Áttetszõ ködfátyol borítja a holdat, szitáló fénye szétárad a hegyek és az árnyékba burkolózó hasadékok fölött. A jólesõ csend végtelenül terül szét, akár a tér. Désfalvi-Tóth András fordítása

Május 4. Indulás reggel Voloszba. Durva hegyek, aztán a lamiai lapály. Megint szelídebb, zöldebb hegyek az emelkedõ napkorong alatt és Thesszália hatalmas síksága. A vlachok kezdetleges kunyhói és a roppant kiterjedésû alföld. Kelet nincs messze innen. Volosz. A házak 80%-a lerombolva vagy romokban.6 Sátrak alatt az egész város. A nap súlyosan nehezedik a sátorvásznakra és a poros városra. W. C. nincs, vagy csak elvétve. Arra gondolok, hogyan kerülhetik el itt a járványt. Francia gimnázium a sátrak alatt. Egészen közel a sima és friss tenger, a rommá lett város peremén. A polgármester fogad az udvaron, egy összedõlt ház közelében. Intelligens és elegáns személy. Egy szerencsétlenül elejtett szavamra borbély érkezik és mindenki szeme láttára, a legszívélyesebb gesztusok közepette levágja a hajamat az udvaron. Még mindig a városban. Mise a szabadban, sátorkórház stb. Vissza autón Larisszába. Motorvonat. Larisszából Szalonikibe. Éjszaka a holdfényben tündöklõ tenger mentén megyünk. Érkezés 23 h.

Május 5. Munka. Ebéd Turnerrel és Bramble ezredessel7 (vagy legalábbis valakivel, aki nagyon hasonlít rá). Bizánci templomok. Kis kolostor pávákkal. Szt. Dávid, Szt. György, Szt. Demetriosz. A tizenkét apostol (Szt. Szófia érdektelen). Nem érint mélyen a bizánci mûvészet. Ezt be kell ismernem. De érdekel a fejlõdés az V. és a XII. század között, amely lehetõvé teszi a hellenisztikus kor és a Quattrocento közötti vonulat rekonstruálását. A tizenkét apostol mozaikjai és freskói például messze vannak e mûvészet elsõ századainak merevségétõl és hieratikus ábrázolásmódjától. Duccio elõfutárait látom bennük. Késõbb (este) egy szakértõt kérdezek, akitõl megtudom, hogy a bizánci mûvészek Konstantinápoly bukása után Itáliába emigráltak. Így fokozatosan elhalványul a keleti hatás. Este. Konferencia. A hallgatóságból egy fiatal lányra figyelek fel.8 Találkozás egyetemi emberekkel. Éjszaka szobám erkélyén pihenek, a kikötõt nézem, a hajókat és a tengert a rakpart virágain át, magamba szívom a só és az éjszaka telt illatát. 5 Két olvashatatlan szó. 6 Az 1955-ös földrengést követõen. 7 André Maurois Les Silences du colonel Bramble c. regényének egyik alakja. 8 Kétes olvasat.

9

Május 6., 7., 8. Ebéd T.-vel a tenger elõtt, egy sziklaszirt csúcsán. Édes óra. Késõbb T. eljátssza nekem legújabb szerzeményeit. Indulni kell. Repülõ. A Szporádok alattunk sodródnak a csillogó tengerben. Merlier vacsora.9 Éjfélkor D. értem jön, és elhúzunk Pireusz irányába, ahol Algadès úr és csinos vitorlás kutterja10 vár minket. Jókora nagy ember, szívélyes és vidám. Pireuszt hamvas holdvilágban hagyjuk el, a hold valószerûtlen, meleg fényével világítja meg a tengert. Boldog vagyok, amint érzem a víz ütését a hajótest alján és látom újra, ahogyan elsiklik egy könnyû tajték az orrtõke két oldalán. De egy pillanat múlva látjuk, ahogyan – szó szerint a tengerbõl – megszületik a köd, aztán rétegzõdik, sûrûsödik, és lassacskán elzárja a szemhatárt. Hideg van és a levegõ nyirkos. Algadès állítja, hogy sosem látott ilyet a szigetvilágban. A kutternek irányt kell változtatni, hogy kikerüljünk két kis szigetet. Bemegyek lefeküdni. Hat óráig nem lehet aludni. Két órával késõbb felébredek és felmegyek a hajóhídra. A köd kitart. Zátonyoktól félve, Algadès és a matróza egész éjjel virrasztottak. De lassanként felkel a nap, sápadtan megmutatkozik, áttör a ködön és végül szétoszlatja. Tizenegy óra körül mozdulatlan tengeren hajózunk (vitorla nélkül, mert szélcsend van), szikrázó és finom fényben. A levegõ annyira áttetszõ, hogy mintha a szemhatár végébõl a legkisebb zaj is idehallatszana. A nap melegíti a hajóhidat, és a hõhullám lassan emelkedik. Ekkor tûnik fel az elsõ sziget. Utunk a kerülõ miatt Szeriphosz és Szifanosz11 között vezet. A horizonton kirajzolódik Szirosz és a többi sziget. Mindegyik sziget egy vetületi rajz tisztaságával körvonalazódik az égben. A szigetek vízvonal alatti tükörképén olyanok a lejtõkön kapaszkodó kis falvak, mintha kagylók lennének, fehéres árnyalatú kövekbõl, melyeket a visszahúzódó tenger hagyott hátra. Kis sárga szigetek, mint egy halom búza a kék tengeren. Ezek között a távoli szigetek között hajózunk a fényben úszó tengeren, mely most szelíd ráncaiba bújik. Hosszan kísérjük Szirosz partjait, nemsokára Mükonosz tûnik fel, és ahogy a nap múlik, kígyó fejével a távolban egyre jobban látszik, amint a Rhéneia mögött még láthatatlan Délosz felé nyújtózkodik. A nap akkor megy le, amikor szinte a közepénél járunk egy szigetekbõl álló körnek, amelynek színei változni kezdenek. Az aranyszín kihuny, a ciklámen, egy mályvazöld, aztán más színek kapnak erõre, és a még tündöklõ tengeren számtalan sok sziget kékül lassan sötétté. Különös, nagy nyugalom borul a vizekre. Boldogság, szinte könnyfakasztó boldogság. Szeretném megragadni, magamhoz szorítani ezt az elmondhatatlan örömet, pedig tudom, hogy el kell múlnia. De titokban egyre tart, már oly sok nap óta, ma is összeszorítja a szívem olyan õszintén, mintha újra és újra, ahányszor csak akarom, hûségesnek kellene találnom. Leszáll az éj, mire Mükonoszra érkezünk. Annyi templom, ahány ház. Mind fehér. Bolyongunk a szûk utcákban, melyekre színes bazárok nyílnak. A vaksötét utcákon jerikói lonc illata csap meg. A fehér teraszok fölött fátyolosan világít a hold. Visszatérünk a hajóra és olyan boldogságban fekszem le, hogy nem is érzem a fáradtságom. Reggel isteni fényben állnak Mükonosz kifehéredett házai. Felhúzzuk a horgonyt és Délosz irányába indulunk. A tenger szép, áttetszõ és tiszta a már észlelhetõ mélységek felett. Délosz közelében, a sziget elsõ lejtõin óriási pipacsfürtöket veszünk észre. Délosz. Az oroszlánok és a bikák szigete, ábrázolásaikkal tele van az állatok szigete, mert ide kell sorolni még a kígyókat […]12 és a sötét testû nagy gyíkokat is, amelyek feje és farka világoszöld, és a mozaikok delfinjeit is. A márvány, amelybõl az oroszlánok készültek, az erózió hatása alatt elmállott és szemcsés felületû lett, a szobrok mintha durva sóból lennének, kísértetszerû hatása van ennek, annyira, hogy az a benyomásunk, az elsõ esõ elmossa õket. De az oroszlánok és a bikák e szigetét gazdagon borítják barna és porhanyós csontok is, ezek a romok, és ezek alatt a csontok alatt hirtelen csodálatos és friss felfedezések (a pihenõ Dionüszosz mozaikjai). A romok és a virágok (pipacsok, hajnalkák, violák, szikcsillagok) szigete is. A múzeum megcsonkított isteneinek szigete (a kis kuros). Délben fel a Künthosz csúcsára, körben öblök, a fény, a vörösek és a fehérek; a Kükládok egész köre lassan, egyetlen ütemre forog Délosz körül a ragyogó tengeren, mint valami mozdulatlan tánc. Ez az oly bel9 Octave Merlier, a Francia Intézet igazgatója. 10 Gyors, vitorlás vagy motoros hajó. (A ford.) 11 Sziphnosz másik névváltozata. (A ford.) 12 Olvashatatlan szó.

10

terjes és oly kiterjedt szigetvilág olyan nekem, mintha a világ szíve volna. És ennek a szívnek a középpontjában áll Délosz, és ez a hegycsúcs, ahol most vagyok, ahonnan a világ egyenes sugarú és tiszta világosságában szemlélhetem a birodalmamat kijelölõ tökéletes körgyûrût. Késõbb, a dereglyéhez visszatérve egy elbûvölõ görög kamaszlány egyszerû öltözetben a rakparton. Mikor a dereglye elhagyja a rakpartot, intek neki, amit mindjárt szép mosollyal viszonoz. A kutteren levetkõzöm és beugrom az átlátszó, zöld vízbe. Jéghideg, néhány karcsapás után kimászom. Aztán visszamegyünk Mükonoszba. A végtelen szabadság érzése a tengert így, minden irányban, egyik szigettõl a másikig bejárni. És attól, hogy ennek a szigetvilágnak korlátai vannak, még egyáltalán nem korlátok közé szorított szabadság. Ellenkezõleg, ez a szabadság ujjong a korlátok szabta körben. Számomra a szabadság nem az, hogy ezt a kört átszakítsam, és Szumátra irányába vitorlázzak. Inkább az, hogy errõl a kopár szigetrõl, erre a másik, fákkal borított szigetre menjek, és a sziklaszirtrõl a virágok szigetére. Mükonoszba, elintézni a bevásárlást. A város éjszaka jobban tetszett. Késõre jár, mikor újra tengerre szállunk. Különös szomorúság, mintha csak szerelmi bánat volna, amint Délosz és a Künthosz lassanként eltûnik Rhéneia mögött. Elõször nézem egy szeretett földdarabom eltûnését azzal a fájdalmas érzéssel, hogy talán már sosem látom viszont. Szívszorító. Megint váltakozó színek játéka a tengeren és a szigeteken. […] […]13 Enyhe szélben szelíden lobogó vitorlák. Alig ízleltük meg a nyugalmat, amely a tengerrõl a lassan fényét vesztõ égbe emelkedik, egy sziklás kis sziget mögül már jön föl a hold. Sebtében kapaszkodik az égre, aztán bevilágítja a vizeket. Éjfélig nézem. Hallgatom a vitorlákat, egész belsõmmel követem a víz áramlását a hajó oldalain. A tenger szabad élete és e napok boldogsága. Itt minden feledésbe merül, és minden rendbe jön. Ezek a csodálatos, vízen repüléssel töltött napok a virágszõnyeggel és oszlopokkal borított szigetek között, a fáradhatatlan fényben… Szájamban, szívemben õrzöm ízüket… Második kinyilatkoztatás, újjászületés… Reggel, erõs szél, a vitorlák csattognak, éjjeli szállásunk gyarapodik, nagy víz és vászonzajban Pireusz irányába suhanunk. Fényesõ, a reggeli tengerre hulló és visszapattanó cseppek. Kétségbeesem, hogy elhagyjuk ezt a félszigetet, de ez a kétségbeesés is jó.

Május 9. Indulás Olümpiába. A Korinthoszi-öböl útja. Tengerpartok és öblök. Fürdés Xilokasztronban. A fák, a vizek és a friss föld gyümölcseinek ereje. Olümpia határában törékeny ciprusfákkal borított dombok. Ennek az elsõre kicsit szürkés fényben mutatkozó tájnak édes szelídsége. Magas pineák, a Zeusz- és a Héra-templom romjai. Madárvijjogás, a nap végén a kis alvó völgybõl felszálló béke. Éjszaka Déloszra gondolok.

Május 10. A reggel szürke, elsõ alkalommal, az Alpheiosz völgyében, amelyet ablakomból látok. De szelíd világosság árad a kövekre, a ciprusfákra és a zöld rétekre. Délosz óta többé nem tudtam mást érezni, mint ezeknek a domboknak a békéjét, ezt a lágy árnyé13 Két olvashatatlan szó.

11

kot, ezt a súlytalan madárvijjogásokból táplálkozó csöndet. Múzeum. A sziphnoszi freskókkal Delphoiban ez a klasszikus szobrászat csúcspontja. Az Apolló vagy a keleti oromcsoport három férfialakja, vagy akár a metopék különbözõ Athéna-ábrázolásai mellett Praxitelész Hermésze a hanyatlástól szagló édeskés siker. Mögötte egyébként két remek, nagyméretû terrakotta alak, egy harcos és a Ganümédészt elrabló Zeusz, nagyszerûségükben különbözõ mûvészetrõl tanúskodnak. Különös archaikus bronzkuroszok, griffek, szobrocskák, melyek olyanok, mintha egyenesen Keletrõl származnának. Séta. Könnyû esõ esik, és a kis völgy lágy, fakó színei simogatják a szemet. Ámulok a táj sokarcúságán. Mindaz, amire Görögország táj tekintetében vállalkozik, azt sikerre, sõt tökélyre viszi. A falusiak és kedves közvetlenségük. Modortól és gesztusoktól mentesen, bár a politikai szabadság itt nem létezik. Kis esti esõ. Illatozó virágok seregén át felmegyek a dombra. Thronia csöpp faluja. Roskatag házak. Gyerekek rongyokban, habár láthatóan jó egészségben.

Május 12. Üde és napfényes délelõtt. Ilyenkor becsesebb az árnyék a romokat körülfogó fák alatt. A fény isteni. Fürdés és ebéd Xilokasztronban. A tiszta víz nem olyan hideg, de különösen a levegõ vált áttetszõvé és a Korinthoszi-öböl túlpartjának minden hegye szokatlan tisztaságban mutatkozik meg. M., akinek ebben a tájban fenséges a mosolya. Így telik el az egész út, a nemsokára feltûnõ athéni öböllel, a szigetekkel, amelyeknek minden háza, minden fája jól kivehetõ. Itt abbahagyom az élvezetek jegyzését, amelyek már teljesen elárasztanak. Szûzies, józan, erõs élvezetek, mint amilyen maga az öröm és az itt beszívott levegõ.

Thészeion A világos és tiszta égbolton, mint galagonyaszirom, egy darabka hold. Este R. D.-nél. Jerikói lonc, távolban az éjszakai öböl, az élet titokzatos íze.

Május 13. Erre a húsznapos, Görögországon átvezetõ útra tekintek most vissza Athénbõl, mielõtt elutaznék. Egyetlen hosszú fényforrásnak látom, amelyet életem középpontjában szeretnék õrizni. Görögország számomra már nem egyéb, mint egy ragyogó, hosszú nap, mely a tengeri átkelések mentén nyújtózik. Mint egy piros virágokkal és csonka istenekkel borított óriási sziget, mely fáradhatatlanul sodródik egy fénytengeren, az áttetszõ égbolt alatt. Megõrizni ezt a fényt, visszatérni, többé nem engedni a nappalok éjszakájának…

Május 14. Indulás Aiginába. Nyugodt tenger. Az ég meleg és kék. Kis kikötõ. Hajók. Felmászom az Aphaia-templomhoz. A három templom, amelyek egy kék háromszöget rajzolnak a térbe: Parthenón, Szunion, Aphaia. A templom kõlapjain alszom, az oszlopok árnyékában. Elhúzódó fürdés Ayia Marinánál, egy kis öböl langyos vizében. Este a kikötõben óriásliliomokat árulnak, illatuk fojtogató. Aigina a liliomok szigete. Visszaút. A nap lemegy, belevész a felhõkbe, aranysárga legyezõvé változik, aztán vakító sugarú, nagy kerékké. A szigetek megint sodródnak, este végleg itt hagyom õket. Ostoba sírhatnék. Este Variguerez és a kínai árnyak.

Május 15. Vasárnap. Bizánci múzeum. D.-ékkel Kifisziába, aztán Athén fövenyeire. Tengeri portya, szép, fényteli szél szárnyán. Számomra a búcsú pillanatai ettõl az országtól, amelyik heteken át ugyanazzal a nem múló örömmel töltött el.

Május 16. Indulás Párizsba, összeszoruló szívvel. Nagy Zsolt fordítása Albert Camus: Carnets / III (mars 1951 – décembre 1959) (Paris, Gallimard, NRF, 1989, 156–174. o.)

12

MARIA GEORG HOFMANN

Ghiccho és gyermekei Személyek: Ghiccho, alacsony, vézna, kecses fiatal férfi Manna, a felesége, buja szépség tele bájjal (kétszer-háromszor magasabbnak kell lennie, mint Ghiccho) Baltazár, Fink, Flink, a házaspár elsõszülött hármasikrei Pronto, a legfiatalabb fiuk További névtelen fiúk és lányok 5–29 (a számot lehet variálni) Dolores, a legjobb lányuk és támaszuk szükséghelyzetekben Paura di Querra úr, a Tudományos Intézet tulajdonosa és vezetõje Buco úr, munkafelügyelõ a Tudományos Intézetben Pronto úr, Ghiccho barátja A Tudományos Intézet munkásai

ELSÕ JELENET (Ghiccho házában. Ghiccho és Manna játszanak egy kétszólamú darabot. Ghiccho furulyázik, Manna hárfázik. Közben szerelmes pillantásokat váltanak egymással. Egy idõ után Ghiccho Manna nyakába borul.) GHICCHO Micsoda gyönyör, Manna, kettesben játszani veled! Micsoda gyönyör! Azelõtt, az apámnál mindig egyedül kellett preludálnom. Össze se lehet hasonlítani! MANNA (Kicsit szégyenlõsen.) Én is szívesen játszom veled, Gherardo. GHICCHO Ghiccho a nevem! MANNA Ghiccho! Ghiccho! (Csókolóznak.) GHICCHO Jól van, játsszunk tovább! (Folytatják a játékot. Egy idõ után Manna föláll, lefekszik az ágyra, köhög egy kicsit, aztán kihúz egy pólyába csavart kisbabát a szájából. Majd hallgatózik, tisztogatja a bal fülét és kihúz belõle egy második babát, a jobb fülébõl pedig egy harmadikat. A szülés alatt Ghiccho tovább furulyázott.) MANNA Ghiccho! Ghiccho! Ide nézz! (Manna Chiccho felé nyújtja a babákat. Ghiccho barátságosan, de különösebb felindulás nélkül megy oda hozzá. Nézegeti a gyermekeit. Manna a kezébe nyomja az egyik babát.) MANNA Nézd, tisztára a te képmásod! (Ghiccho feldobja a babát a levegõbe, mint egy labdát, aztán ügyesen elkapja. Majd fogja a második és harmadik babát is, és virtuóz cirkuszi mutatványt produkál velük.) GHICCHO Ezekbõl még csodálatos akrobaták lesznek! MANNA Gherardo! Nem engedem, hogy a gyerekek a cirkuszban kössenek ki! Nekik jobb sorsuk legyen!

13

GHICCHO Miért? Paragone úr cirkusza világhírnek örvend! És mint mûvész egy vakmerõ négyszemélyes mutatvánnyal sokkal többet kereshetnék ott, mint a furulyajátékommal. MANNA Ebben persze igazad lehet. És ha már itt vannak a gyerekek, nem ehetünk folyton csak kifõtt tésztát! GHICCHO Na, látod. Gyerekeknek hús is kell. És neked egy pár csipkés kesztyû, ha templomba megyünk. MANNA Igen, igen, a csipkés kesztyû!… De az igazat megvallva: szeretnék már végre egy világkörüli utazást is. GHICCHO (Megrendülten.) Micsoda? (Aztán bátortalanul.) Természetesen. Luxushajóval megyünk. Egy kabinban, amiben csak mi ketten leszünk egyedül. MANNA Ó Istenem, utazni! Utazni! Utazni! GHICCHO Látod, mi mindent el lehet érni három gyerekkel a cirkuszban! Mindenesetre kell még hozzá a machina versabilis. „Ami a testi ügyesség által elért fordulatokat a technika csodája folytán még megsokszorozza.” Egy olyan befektetés, ami megéri… Isten hozott benneteket, drága kicsinyeim! Én, az apátok, a következõ neveket adom nektek: Fink!… Flink!… MANNA … és Baltazár. GHICCHO A gonosz apád után? Nem és nem! MANNA Jól van Ghiccho, tudom, hogy gonosz volt. Odaadott cselédnek gonosz emberekhez! És pénzt fogadott el az uraságoktól, ha vertek! Hallgatási díjat úgyszólván. (Egy kicsit pityereg, aztán ünnepélyesen.) De apát és anyát tisztelni kell, akármi is történjék. GHICCHO Manna, ezt oly szépen mondtad! És miután mi is szülõk lettünk ... rendben van. Legyen Baltazár a neve! És most gyere, játsszunk tovább! (Manna és Ghiccho folytatják a zenélést. A gyermekek dühösen néznek egymásra. Baltazár elkezdi a szülõk muzsikáját szemtelenül utánozni. Közben löködi a testvéreit, hogy azok is ordítsanak.) GHICCHO Manna, a gyermekeink tehetségesek! Csak így tovább! Tovább! Alakítani fogok veletek egy éneklõ együttest. Éneklõ akrobaták! És hozzá még a machina! Ilyen még nem volt! Ti fogjátok fellendíteni a családot! (A gyerekek savanyú pofával néznek össze és lassan egymás után abbahagyják a kornyikálást. A szülõk tovább játszanak.) FINK (Baltazárhoz.) „Fellendíteni a családot.” Micsoda ötlet! FLINK Ezek itt csak élvezik egymást és az életet, mi meg igyuk meg a levét. BALTAZÁR Minden újszülöttért kapnak tizenöt rugót! FLINK Aztán majd abból fizetik a hülye világkörüli útjukat. BALTAZÁR Ahogy azt Móricka elképzeli: mi zabáljuk csak állandóan a kifõtt tésztát, õk meg egy luxushajón élvezik az életet. De ebbe én nem megyek bele! (Baltazár fölmászik a tûzhelyre és ledönt egy fazekat. A földön mindenhol kifõtt tészta. A szülõk felriadnak. Ghiccho darabonként felszedegeti a tésztát a földrõl. GHICCHO (Jókedvûen.) Ezekbõl még lesz valami.

14

MANNA (Büszkén.) Micsoda életerõs gyerekek! Baltazárnak már nõnek az elsõ mandzsettagombjai. És Finknek is. GHICCHO Koraérettek! Más gyerekek ebben a korban még trikete-trakétát játszanak. MANNA A koraérettség nagyon elõnyös a cirkuszi akrobatáknak! Olvastam a fogorvosnál. GHICCHO Igen, így van. És a következõ újszölöttnél beszerezzük a machina versabilis-t is! Itt van a prospektusa. A végén még meg fogunk gazdagodni. (Ghiccho megmossa a tésztát, aztán újra fölteszi fõni. Manna nem akarja tudomásul venni a machina versabilis-t és a prospektust sem veszi figyelembe, de kedvtelve figyeli Ghiccho munkáját a tésztával.) MANNA Jól van, Gherardo, belõled még kiváló apa lesz. GHICCHO Ghiccho a nevem! Így hívott anyám is. MANNA Aki elzálogosította a hintalovadat. GHICCHO És apám is. MANNA Akit megevett egy cápa. GHICCHO De apát és anyát tisztelnünk kell, különösen akkor, ha már halottak és el vannak temetve. MANNA (Örömmel.) Ezt a tisztelendõ úr se tudta volna szebben mondani! GHICCHO Látod? Gyere, játsszunk tovább! (Ghiccho és Manna zenélnek, a gyerekek befogják a fülüket.)

15

FINK Nem lehet kibírni! FLINK Szép kis életünk lesz. BALTAZÁR Gyertek! Van egy ötletem. (Baltazár és testvérei földöntik az egész tûzhelyet. Manna ruhája meggyullad, Ghiccho letépi róla. A gyerekek elmenekülnek. Ghiccho karjába veszi az ájult, nálánál háromszor nagyobb Mannát, kiviszi a kertbe és lefekteti egy virágágyra. Aztán visszamegy a házba és oltja a tüzet. Csak a hárfát nem tudja megmenteni. Ghiccho megsiratja a hárfát, majd elkezd énekelni, ahogy ezt hasonló esetekben hallotta.) GHICCHO „Requiem aeternam … lux perpetuum mobi, … nein! Luceat ei mei meia … tollis peccata mundi … tantum ergo … Amen.” (A ceremónia után Ghiccho beleteszi a hárfa húrjait az imakönyvébe. Manna ragyogva megjelenik egy újabb kisbabával, aki máris egy kis szoknyát hord.) MANNA Ghiccho! Ghiccho! Az ég megajándékozott bennünket egy kislánnyal. BALTAZÁR (Félre.) És tizenöt rugóval hozzá! GHICCHO Éppen a kellõ pillanatban. MANNA Ugye? Õ majd vigyáz a bátyjaira, hogy ilyesmi ne forduljon elõ még egyszer. GHICCHO Bizony. Mivel hogy már ilyen nagy lány. Azonkívül (Énekel. Ghiccho és Manna táncra perdülnek a lánnyal a karjukban.) fõzhet, moshat, foltozhat, köthet, bólogathat, szurkálhat, pucolhat, vízbe pottyanhat… BALTAZÁR Kacsákat fejhet, kígyókat tömhet… FINK és FLINK Tram tam, tram tam, tram tam, tram tam! (A vad táncolás következtében a kislány leesik a földre és nem mozdul többé.) MANNA Istenem! És még csak neve sem volt. GHICCHO Lányom! A Dolores nevet adom neked. BALTAZÁR Nomen est omen! (A kislány elkezd bömbölni és a színpad átépítése alatt végig bömböl.)

MÁSODIK JELENET (Ghiccho háza, mint az elsõ jelenetben, de hárfa nélkül. A helyiségben most kötelek vannak kifeszítve, amelyeken száradó pelenkák és egyéb különbözõ ruhadarabok lógnak. Manna a földön fekszik és terhességi tornagyakorlatokat végez. A család nagyobb lett, az elsõszülött hármasikreken és Doloresen kívül számos más gyerek nyüzsög már. Három-négy kicsi állandóan zavarja Mannát tornászás közben, mert rácsimpaszkodnak, hogy szoptassa õket. Dolores savanyú arccal ül egy széken és horgol. Mindig, mikor a kicsik már majdnem elérik az anyjuk mellét, felugrik és elráncigálja õket Mannától. Baltazár újságot olvas.) BALTAZÁR (Hangosan olvas.) Halvaszületettek esetében nem jár magasabb szülési

16

segély. Halljátok? A Szövetségi Egészségügyi és Környezetvédelmi Minisztériumot megkeresték azzal a kérdéssel, hogy a születés után kevéssel elhunyt csecsemõk számára ki kell-e állítani egy bizonyítványt az életük elsõ hetében elvégzett orvosi vizsgálatról, hogy az anya magasabb szülési segélyért tudjon folyamodni. DOLORES Orvosi vizsgálatok! Orvosi vizsgálatok. Mindennel csak megnehezítik az ember életét. Amíg mama az orvosnál van, nekem kell gondoskodnom errõl a bandáról. BALTAZÁR Úgysincs benne üzlet! Alig hogy kifizetik a segélyt, a lurkó máris nagy és rengeteget zabál. Semmi hasznunk az egész bagázsból. Én mostantól fogva halvaszületettekre specializálnám magam. MANNA Soha! DOLORES Baltazár, a gyermekgyilkos! BALTAZÁR Fogd be a szád, te hülye tyúk! DOLORES Fogd be te a szád, nyamvadék! Parazita! Munkakerülõ szájhõs! A testvérei hulláiból akar élni! BALTAZÁR Álszent vakarcs! Te zabálsz a legtöbbet köztünk. Veled nem tárgyalok! Nekem kell itt mindenkirõl gondoskodnom! Meghatározni a fogamzási idõpontokat! Kérvényeket írni! Szüléseket megindítani! Tornagyakorlatokat összeállítani. Csupa fejmunka. Ha most a Mama például elseje elõtt szül, csak a régi segélyt kapjuk. Vissza tudja tartani egy ideig? Ha az új díjazás van érvényben, ötven százalékkal több jár. És a magasabb segély – összekötve a halvaszüléssel – elõre kiszámítható, biztos jövedelmet jelent a családnak. MANNA (A hátán fekve tovább tornászik és a lábaival olyan mozdulatokat végez, mint kerékpározásnál.) Soha! Soha! Soha! (Ghiccho, aki egész idõ alatt rezignáltan az ágyon feküdt és zavartan a furulyájával játszadozott anélkül, hogy felhívta volna magára a figyelmet, most összeszedi magát, megragadja Baltazárt és utána az összes gyereket, és egymás után kidobja õket a bal oldali ablakon. Mikor az utolsó is kint van, az elsõ már mászik be megint a jobb oldali ablakon. Manna feleszmél. Miután megszabadult a gyermekektõl, feláll. Az elsõ jelenet óta láthatóan magasabb és szélesebb lett, de még mindig egy telt idomú szépség, ha kissé ijesztõen túldimenzionált is.) A BEROHANÓ GYEREKEK Mama, trikete-trakétát akarunk játszani! Mama, úgy szeretnék… Nekem meg tizenhárom kis körte és tizenhárom kis alma kell! Nekem pedig a cápa, amelyik megette nagyapát! Én meg látni akarom, ahogy papa membránja földuzzad! BALTAZÁR És én meg akarom hágni Paragone úr feleségét! (Manna erre föl leken egy pofont Baltazárnak.) DOLORES (Leteszi a kötõtûket és a pamutot, fölmászik egy székre és koraéretten kiabál.) Ki a házból! Ki a házból! Mára elég, ronda kis hiénák! (Annak ellenére, hogy fivérei rá se hederítenek, Dolores elégedett arccal leül és köt tovább.) MANNA Mit csinálnék én a lányom nélkül! GHICCHO (A gyerekekhez.) Szánalmas banda vagytok! Paragone úr elõtt úgy égtem miattatok, mint a rongy! Mert mindent eltoltatok. Baltazár nem tartotta magát lent és te, Pronto, kicsúsztál a kezembõl és beleestél a vájuba.

17

PRONTO Mert megijedtem attól a lökhajtásos repülõtõl. GHICCHO Mert nem gyakorolsz rendesen! Különben nem tudna egy lezuhanó repülõ kihozni a sodrodból. (Ghiccho mély lélegzetet vesz, és mialatt a szigorú dörgedelmet intézi a fiaihoz, körülbelül egy métert nõ.) GHICCHO Egyikõtök se dolgozik! De elõre is megmondom nektek, aki nem dolgozik, az enni sem fog! Ezzel a szégyenletes teljesítménnyel sosem lesz annyi pénzünk, hogy megvehetnénk a machina versabilis-t, és csakis a machina versabilis-szel leszünk versenyképesek! DOLORES (Félre.) Ez a machina nem más, mint egy gyerekes agyrém! GHICCHO És mi lesz majd a machinával, ha ti elõadás közben kudarcot vallotok? Paragone úr nem tud ilyen bizonytalan számot fölvenni a repertoárba, és ráadásul még a machinát is beszerezni! Tehát megint csak az én furulyajátékom marad. De én mint furulyás, nem tudok ilyen nagy családot egyedül eltartani. Még akkor se, ha az egész tüdõmet kifújom. (Ezalatt Ghiccho kiereszti a levegõt és ismét összezsugorodik a normális nagyságára.) MANNA Ha befejezted a szónoklatodat, megyek bevásárolni. Tésztát! Tésztát! Tééésztáááát! GHICCHO Manna! MANNA Mi van? A gyerekeknek enni kell. Ha neked nincs pénzed, fölzabálnak engem. Ami ugyan senkit sem zavarna, de ki szüli nektek az én elhalálozásom után a következõ tizenöt rugót? GHICCHO (Õszintén meg van döbbenve.) De Manna! Minden keresztelésnél furulyázok, ha a szülõk csak egy kicsit is örülnek a gyermekáldásnak. DOLORES Ugyan, mikor örülnek azok? GHICCHO És majdnem minden temetésen is játszok. DOLORES Ha a halott valamit hátrahagyott… GHICCHO És Paragone úrnál! MANNA A cirkuszban! GHICCHO Igen! Naponta játszom ott, én vagyok az elsõ furulyás! DOLORES Egy családapa nem játszik. Hanem dolgozik. MANNA Ne légy cinikus, Dolores! (Manna úgy találja, hogy pofon kell vágnia a lányát. A jó ég tudja, miért pont most.) MANNA (Ghicchohoz békülékenyen.) A szomszédunk a Tudományos Intézet munkatársa lett. Mióta ott dolgozik, naponta húst esznek. A GYEREKEK Húst akarunk enni! Apa is legyen a Tudományos Intézet munkatársa! MANNA Fogjátok be a szátokat!

18

(Manna segélykérõ pillantást vet Doloresre, de õ még meg van sértõdve az elõbbi pofon miatt és nem mozdul.) MANNA Dolores lányom! DOLORES (Fölmászik a székre és bömböl.) Ki innen! Ki ebbõl a házból! (Újra lemászik a székrõl és kilökdösi a fivéreit a házból.) MANNA Mit csinálnék én Dolores nélkül! (Dolores félig büszkén, félig még sértõdötten kimegy a házból. Behallatszik, hogy még tovább parancsolgat a fivéreinek.) GHICCHO (Félénken.) Manna? MANNA Mi van? GHICCHO Nem egészen úgy van, ahogy az elõbb mondtam. Csak a gyerekeket akartam egy kicsit megijeszteni, mint ahogy azt ti csináljátok: te és Dolores… de… Paragone urat igenis érdekelné a mi mutatványunk – és a machina árát is elõlegezné –, de azt akarja, hogy minden gyerekünket, Dolores kivételével, bevegyük a számba. Hét gyerekkel labdázni, szerinte annak nagyobb sikere lenne, és: Doloresszel egészen rendkívüli tervei vannak. MANNA Hét gyerekkel labdázni! Egyik biztos kitöri a nyakát. GHICCHO Ne félj, majd vigyázni fogok. MANNA Hülye Paragone! És ha egyszer kilenc vagy tizenhárom gyerekünk lesz? Az még több közönséget vonz? GHICCHO (Ijedten.) Kilenc vagy tizenhárom? MANNA (Szigorúan.) A sorsunkat odafentrõl irányítják, Gherardo! GHICCHO (Elbátortalanodva.) Hát, igen. Biztos, hogy nem alulról. (Ghiccho észreveszi, hogy hülye viccet csinált és nagyon zavarba jön.) MANNA Én most megyek a szupermarketbe. Dolores-t viszem magammal, hadd kerüljön egy kicsit emberek közé. Ezalatt te tisztába teheted a gyerekeket. A fazékban van forró víz. (Kikiált a kertbe.) Apátok tisztába tesz benneteket! Minden ragyogjon, mire visszajövök. Gyere Dolores, menjünk. (Manna és Dolores el. Ghiccho elkezdi a gyerekeket tisztába tenni, de aztán jobb gondolata támad.) GHICCHO Úgy mondják, ugye, hogy tisztába tenni! (A pelenkákat egyszerûen kívülrõl csavarja rá a gyerekekre. Az egyiknek a hasa köré, a másiknak beköti a szemét, a harmadiknak a száját. Lábakat is összeköt stb. A gyerekek [az elsõszülött fiúk is] szívesen adják magukat Ghiccho kezelésébe, azt hiszik, hogy egy új játék következik.) BALTAZÁR (Énekel) Segget törölni, kakát kenni, apát, anyát tönkretenni. (A gyerekek, de Ghiccho is nagy élvezettel ismétlik a tiszteletlen szöveget. Ghiccho közben földobja a levegõbe az egyik gyereket, aztán a másikat: kitalál egy új cirkuszi mutatványt. Nemsokára már öt-hat gyerekkel dobálózik.) GHICCHO (Magának.) Még egy kicsit jobban kell koncentrálnom, és máris menni fog.

19

(Pronto, a hetedik gyerek irigykedve nézi õket.) GHICCHO (Magának.) Ha még Prontót is be tudom építeni a számba, nem kell, hogy a Tudományos Intézet munkatársa legyek. (Megragadja Prontót és feldobja õt is, de elhibázza az ütemet. Ghiccho nem tudja elkapni, és Pronto a fazékban köt ki. A többi gyerekek is leesnek a földre és jajgatnak, mert megütötték magukat. GHICCHO Hoppá, egy kis baleset. (Odarohan a fazékhoz, hogy kihúzza Prontót a vízbõl, de csak megégeti az ujjait. A fazékból most kirepül egy fehér galamb. Ghiccho keresztet vet.) GHICCHO Nem tudtam, hogy már egy ilyen kis gyermeknek is van lelke. (A gyerekek mindamellett észre se vették kis fivérük elmúlását, mert a saját bajaikkal voltak elfoglalva.) (Manna egyedül jön vissza, nagyon felindult állapotban. Azt se veszi észre, hogy a gyerekekkel valami baj történt, és hogy Ghiccho mennyire meg van rendülve.) MANNA A tészta megint öt százalékkal drágább lett. GHICCHO Ó Manna! MANNA „Ó Manna”, ez minden, ami eszedbe jut? (Kicsomagol egy picike csomag tésztát, és bele akarja szórni a fazékba.) GHICCHO Manna! MANNA Mi van veled? GHICCHO Úgy döntöttem … szóval döntöttem. MANNA? GHICCHO Elvállalom az állást a Tudományos Intézetben. GYEREKEK Hurrá! Minden nap húst eszünk! Soha többé tésztát nem eszünk! Éljen a kaja! Éljen az apa! MANNA (Gyengéden.) Ghiccho, Drágám! Mégiscsak jó ember vagy! GHICCHO (Zavartan.) Megjelent nekem egy fehér galamb. MANNA Egy égi jel. Gyere, öltözz fel! (Elkezdi Ghicchót öltöztetni. Néhány ruhadarabot a gyerekektõl vesz el, amennyiben férje ruhatára nem teljes.) MANNA Paura di Querra úr kiírta egy táblára: „Megbízható és szorgalmas férfiakat felveszünk.” Mutasd a körmeidet! (Ghiccho mutatja.) Tisztának tiszták. (Gyengéden megcsókolja Ghicchót.) GHICCHO (Álmodozva.) De régen csókoltál már így.

20

MANNA Baltazár, gyere ide fiam. Neked új cipõd van. (Lehúzza Baltazár cipõjét és felhúzza Ghicchónak.) Kicsit túl nagy, de nem tesz semmit. Akkor van baj, ha túl kicsi. Most még egy pár zoknit. Paura di Querra úrral úgy beszélj, mint a tisztelendõ úrral! Te úgyis mindig tisztelettudó voltál. Kinek van harisnyája? Lehetõleg fekete. Itt van, odaadom az enyémet. (Ghiccho kénytelen Manna fekete selyemharisnyáját felhúzni.) GHICCHO És pénteken felveszed a fizetésemet. MANNA És majd a kedvenc ételedet fõzöm. GHICCHO Peisli-idill. MANNA Tudom még. (Egy hárfa hangja hallatszik.) Baltazár, hozzál még egy szegfût apád gomblyukába! Úgy fogsz kinézni, mint az esküvõnk napján! (Baltazár megjelenik egy csomó csalánnal.) MANNA Egy gonosz nagyapa elfajzott unokája! (Hevesen elsírja magát.) Egyikõtök se akar jóapátoknak egy szál virágot hozni? (Több gyerek is kirohan nagy igyekezettel a házból virágot keresni, de hiába. A gyerekek vissza.) GYEREKEK Nincsenek virágaink! Egyetlen egy szál virág sincs a kertünkben! (Manna elõveszi az imakönyvét és kivesz belõle egy préselt szegfût. Megcsókolja a szegfût aztán beletûzi Ghiccho gomblyukába.) GHICCHO Köszönöm, Manna, mindent köszönök. MANNA Sok szerencsét, Ghiccho!

21

(Ghiccho átmegy az utca másik oldalára és csenget a Tudományos Intézet ajtaján. Látni, amint bemegy, aztán becsukódik mögötte az ajtó. Manna bizonytalan érzésekkel néz utána és keresztet vet.) MANNA Remélem, most minden jóra fordul! (Babonásan háromszor megkopogtatja a tûzhely lapját. Aztán ijedten a köténye zsebébe nyúl, és kihúz belõle két új gyereket.) MANNA Dolores lányom, hol vagy? (Mivel Dolores nem felel, Manna elgondolkozik.) MANNA Együtt voltunk a szupermarketban. Baltazár fiam, fuss gyorsan oda, és nézz utána, mit mûvel Dolores nõvéred. Remélem nem történt semmi baja. BALTAZÁR Micsoda? És mi mindent még!? Menjenek a többiek, én a te szüléseiddel vagyok elfoglalva. Kérvényeket kell írnom. Úgyis már megint mindent elrontottál! Nem tudtad volna egy kicsit visszatartani? Két nap még, és az új díjazás van érvényben. De nem, a hülye spiné csak hozza világra a kölykeit, ahogy éppen kedve szottyan! Én meg nézhetem, hogy jövünk ki a lóvéval. MANNA (Rossz lelkiismerettel.) Bocsáss meg, fiam, ez most csak örömömben történt. Ghiccho, vagyis az apátok kijózanodott, vagyis jobb belátásra bírtam: most ott dolgozik Paura di Querra úr Tudományos Intézetében. De amint látod, most van két új kisbabám, ami annyit jelent... BALTAZÁR Kétszer tizenöt rugó. Mit nem mondasz! Nem vetted észre, hogy így voltál beprogramozva? MANNA A kacsatojások? BALTAZÁR Dehogyis! A kapszulák. Kipróbáltam õket: jók, és talán még lehet a hatásukat fokozni. De élõ szülötteknél egyszerûen nevetséges a haszon. MANNA (Odaáll az újszülöttek elé, mintegy védve õket.) Nem! Errõl hallani sem akarok! Én anya vagyok! A gyermek nekem szent! Nekem minden gyermek szent! BALTAZÁR (Az anyját majmolva.) „Nekem minden gyermek szent.” Menj ki az utcára és oszd el mindenedet a gyerekek között! MANNA (Naivan.) De az utcán nem az én gyerekeim vannak! (Baltazár hangos nevetésben tör ki. Dolores bejön a házba. Kívül, a ruháján egy melltartót hord, amely nála – mellek hiányában – reklámtáskának szolgál. Különbözõ fogyasztási cikkek vannak benne, amelyeket az ember egy szupermarketban talál: hajspray, csokoládé, néhány kis üveg konyak, egy pár kesztyû és kozmetikai cikkek. Dolores kislányos arca erõsen ki van sminkelve, kezén a körmök lilára festve, nagyon magas sarkú cipõt hord és úgy tûnik, nem egészen józan.) MANNA Dolores! Kislányom! Hol voltál? Vigyáznod kell az új kisöcséidre! (Az újszülötteket Dolores kezébe nyomja.) DOLORES De ma utoljára. Saját családot alapítok. (A közönséghez, hogy az anyja ne hallja.) A szupermarketban Paura di Querra úr menyasszonya lettem. Örülök, hogy végre itthagyhatom ezt a nyomorúságos életet. (Mutatja a melltartója tartalmát.)

22

DOLORES Paura di Querra úr igazán nagylelkû! BALTAZÁR (Rondán énekel egy csúf dalt.) Angoli Borbála kis szoknyát varratott. Elöl kurtábbodott, hátul hosszabbodott. (Manna lekever Baltazárnak egy csattanó pofont.) MANNA Nem szabad, hogy legyen, ami nem lehet. (Dolores leteszi a két újszülöttet az asztalra és távozik. Manna hüledezve néz utána. Megkondul egy templom harangja.) MANNA Itt a lefekvés ideje! Gyerünk! (Manna egymásra helyezi a gyerekeket egy szalmazsákra. Hármat hosszában, hármat keresztben. Mivel Baltazár, aki mint legnagyobb, legalul van, újra meg újra gúnyos nevetésben tör ki, mindig szétgurul a rakás. Mannának nagy megerõltetésébe kerül, hogy mindig újra egymásra rakja õket. De lassanként elálmosodnak a gyerekek és egymás után elalszanak. Lévén, hogy együtt lélegeznek, a gyerekrakás úgy emelkedik és süllyed, mintha egyetlen egy test lenne. (Manna lefekszik egy másik szalmazsákra.) MANNA Végre egyedül! (Ghiccho megjelenik.) MANNA (Ijedten.) Mi van Gherardo? Nem sikerült? GHICCHO Hova gondolsz? Ragyogóan megálltam a vizsgát! MANNA (Reménykedve felül.) Na és, mit kérdezett Paura di Querra úr? GHICCHO Mindenfélét. Például azt, hogy a hasamon vagy a tüdõmön keresztül lélegzem-e. MANNA Nagyon érdekes. És mit mondtál? GHICCHO Természetesen a tüdõn keresztül. A hason keresztül csak a gyerekek lélegeznek! MANNA Helyes. GHICCHO Aztán azt is kérdezte, hány lányunk van. MANNA ? GHICCHO Azt feleltem: Nem az a fontos, hogy hány lány, hanem az, hogy erényesek legyenek. (Manna hirtelen elsírja magát, mert Dolores-ra gondol, és arra, hogy nagy segítséget vesztett el benne. De Ghiccho rosszul értelmezi Manna sírását, azt hiszi, hogy valami tapintatlanságot követett el.) GHICCHO (Megilletõdve.) Ne gondolj többet rá, Manna! A mi gyerekkorunk, a te fiatalságod rettenetes volt. Felejtsd el! Most rózsaszínû jövõ vár ránk. Ellenõr lettem Paura di Querra úr Tudományos Intézetében. MANNA Mindjárt az elsõ nap ellenõr? GHICCHO Paura di Querra úrnál mindenki ellenõr.

23

MANNA Nagyszerû! És akkor ki dolgozik? GHICCHO Az ellenõrök természetesen! Ezt te nem érted. MANNA Igen, én csak egy buta nõ vagyok. A tudományokban valószínû már csak ellenõrizni kell! Az ikrek sem a kacsatojástól vannak – mondja Baltazár –, hanem a tablettáktól. És te munkatárs vagy ott: ellenõr, te magad adhatod be nekem a kapszulákat, úgyszólván frissen a gyárból, és ha fáradt vagy, és nekünk megint kellene egypár rugó, nem kell kínoznod magad, Baltazár beprogramozza a dolgot, és egyszerre három és még több új babánk is lehet! Te! A végén még tényleg összejön a világkörüli utazás! (Manna észreveszi, hogy Ghiccho teljesen hitetlenül mered rá.) MANNA De ne siessük el a dolgot. Bocsáss meg! Mit kérdezett még Paura di Querra úr? GHICCHO Hogy érdekelnek-e a pillangók. MANNA Furcsa. Ez keresztkérdés volt? GHICCHO Egész biztos. De én átláttam rajta és azt válaszoltam: Paura di Querra úr, biztosíthatom Önt, hogy egyáltalán nem érdekel semmi! Végül is családapa vagyok! És tudom, mi illik. MANNA Nagyon helyes. GHICCHO És erre föl fölvettek. Te Manna! (Észreveszi, hogy Manna elaludt.) GHICCHO Elaludt. (Ghiccho óvatosan körültapogatja Manna szalmazsákját, de már nem talál helyet mellette. Így aztán szomorúan lefekszik a szalmazsák elé a földre. Egy darabig nézi a plafont, aztán lecsukódik a szeme.) FÜGGÖNY

HARMADIK JELENET (Munkafolyosó a Tudományos Intézetben. Az alkalmazottak, köztük Ghiccho képernyõk elõtt ülnek és görcsösen figyelik õket. A képernyõk mögött és az egyes munkahelyek között rács van. Minden munkaasztalon egy mikrofon.) GHICCHO (Magának.) Paura di Querra úr azt mondta, hogy nagyon figyeljek, és ha a piros számok jönnek, azokat fel kell írnom. Remélem sikerül! Tulajdonképpen el kellene ismételnem az alapszámokat. A négyes úgy néz ki, mint egy fölborított szék. A tízes, mint võlegény és menyasszony. A tizenegyes, mint võlegény és võlegény, nem, nem, olyan nincs! A fekete számok nem nekem vannak. De eddig egyetlen egy piros szám se jött. Mindjárt jön Manna, és akkor lesz az e-gyé-ni ebédszünetem… nagy elõny… ilyen csak a mi cégünknél van. Ma bélszínálom lesz. Buco úr is jön, mondta Paura di Querra úr, hogy beosszon engem. Eddig még nem jött. Nem baj. Legalább Manna jöjjön hamarosan. És hozza az ebédet. (Halkan dúdol maga elé.) Peisli-idill, peisli-idill. Álmom a bélszín! (Egy nagy olló és Buco úr jönnek. Szótlanul megállnak Ghiccho mögött.)

24

GHICCHO (Megpróbál kedélyes hangnemben beszélni.) Jó napot kívánok, Buco úr! Ön bizonyára be akar osztani engem. (Buco úr szó nélkül levágja Ghiccho haját. Buco úr el. Néhány alkalmazott némán kuncog maga elé, de a legtöbben inkább nem akarják a történteket észrevenni. Ghiccho iszonyodva tapogatja kopasz fejét.) GHICCHO Na de..! (Észhez kap és nevetésre kényszeríti magát.) Vicces ember ez a Buco úr! Vicces ember! Persze, csak a kötelességét teljesíti, az embereket be kell osztani! (Manna megjelenik a reggelizõablaknál.) MANNA Haló, Ghiccho! Hozom neked az ebédet! Becsináltleves, utána bélszínálom. GHICCHO (Ijedten.) A nejem! (Megpróbálja kopasz fejét a kezével eltakarni.) PRONTO KOLLEGA (Jóindulatúan.) Ne aggódjon, az asszonyok ezt észre sem veszik. GHICCHO Tényleg? (A mikrofonba.) Gherardo ellenõr… hm... azelõtt fuvolás és cirkuszi mûvész jelenti, hogy igénybe veszi egyéni ebédszünetét. Köszönöm. Vége. Ghiccho odamegy a reggelizõablakhoz. GHICCHO Helló, Manna! Mit csinálnak a gyerekek? MANNA Ó, ezek még tönkretesznek! Neked jó dolgod van itt. Most mennem kell bevásárolni. GHICCHO Leves nem kell. Becsinált... (Eltolja magától.) Hanem a bélszín... (Manna el. Ghiccho nagy lendülettel elkezd enni, de néhány harapás után elmegy az étvágya. Aztán csak turkál a tányérjában, végül több mint a felét otthagyja.) GHICCHO Nincs étvágyam… talán túl fáradt vagyok… ez így igazán nagyon praktikusan van elrendezve: vagy nincs az embernek pénze, vagy nincs étvágya… peisli-idill… peisli-idill… (Ghiccho feje elõrehanyatlik, elalszik. Buco úr jön, levágja a füleit. A fülek nagy erõvel a plafonhoz csapódnak, aztán a padlóhoz, végül fennakadnak a rácson. Ghiccho fölriad.) GHICCHO Bocsásson meg, Buco felügyelõ úr! Elhanyagoltam a munkám. Nem fog többet elõfordulni! (Buco úr szó nélkül nézi Ghicchót.) PRONTO KOLLEGA (Súgva.) Csendben maradni! Csendben maradni! (Buco az ollóval ráüt Pronto vállára. Pronto karja leesik a földre. Buco el. Ghiccho és Pronto nézik a képernyõjüket, mintha mi sem történt volna. Ghiccho késõbb óvatosan körülnéz, és miután úgy érzi, hogy nem figyelik, Pronto Kollega karja után nyúl. Elõzékenységbõl oda akarja neki nyújtani, mint ahogy az ember valakinek az elejtett sétabotját átnyújtja. De Pronto kollega int, hogy nem kell. Ghiccho tehát újra lefekteti a kart a földre és szemlét tart a saját fülei után, amelyek fönnakadtak a rácson. Észrevétlenül leakasztja és zsebre vágja õket.) (Éles, hangos csengetés.)

25

(Hangszóróból): Vége a munkaidõnek! Munkatársainknak szép estét kívánunk családjuk körében és utána kellemes pihenést! (Megszólal a bölcsõdal: »Gyermekem, ó aludj már«, de az alkalmazottak zsivaja elnyomja.) ALKALMAZOTTAK Munkaidõ vége! Vége a munkaidõnek! (Az alkalmazottak tolakodnak kifelé a munkafolyosóról. Most látni, hogy a legtöbbjük kopaszra van nyírva. A legtöbbnek hiányoznak a fülei, másoknak az orra, sõt még a szája és a szemei is. Soknak közülük nincsenek karjai, vagy csak egy. Az utolsó alkalmazott egy lábon ugrál karok nélkül, de nagyon élénken.) (Ghiccho és Pronto egyedül maradnak.) GHICCHO Bocsásson meg, kérem! PRONTO (Zavartan, jéghidegen.) Mit bocsássak meg Önnek? GHICCHO (Szó nélkül az ott fekvõ karra mutat.) PRONTO Nem értem. (El akar menni.) GHICCHO Ez az elsõ napom itt. PRONTO Úgy? És hogy tetszik? GHICCHO (Bizonytalanul.) Egész kedves. És jól lehet keresni! PRONTO Mint felügyelõ, nem piszkítja be a kezét. GHICCHO Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Gherardo. PRONTO Örvendek: az én nevem Pronto. GHICCHO Ah, a fiamat is így hívták. Hirtelen halálozott el. (Éles, hangos csengetés.) (Hangszóró) Figyelem! Figyelem! Szívélyesen üdvözöljük az éjszakai mûszak munkatársait! Õk a mi tudományos élcsapatunk. A legjobbjaink, akik mindannyian jövõbeni háztulajdonosok. GHICCHO Nekem már van egy kis házam. PRONTO Egy kunyhó. Ön igénybe veheti Intézetünk hitelkapcsolatait. Én is saját házra spórolok. (Buco úr végigmegy a termen, néha állva marad és levágja valakinek valamilyen végtagját. Ghiccho és Pronto a képernyõjükre merednek.) GHICCHO (Magának.) Csak ne lenne annyira száraz… a levegõ… már az is jó lenne, ha egy légy erre repülne, vagy egy bolha lenne az ingemben, hogy vakaróznom kellene… (Önfeledten elõveszi a furulyáját, amit eddig elrejtett.) GHICCHO Csak egy hangocskát … (Mielõtt bele tudna fújni, Buco úr ott áll mögötte, ráüt a jobb vállára, mire Ghiccho jobb karja lepattan és fennakad a rácson. A furulya leesik a földre. Ghiccho tovább figyeli a képernyõt, mintha mi sem történt volna. Megjelenik Manna.)

26

MANNA Hoztam finom ennivalót, Ghiccho! Ma fizetést kapsz! GHICCHO Köszönöm, Manna. (Lehajol a furulyáért, és jobb kézzel odaadja Mannának. Légy szíves õrizd meg! MANNA (Döbbenten.) Ghiccho! Te beteg vagy! GHICCHO Nincs semmi bajom. MANNA Nem ragyog a szemed. És alig hallom a hangod. GHICCHO Talán a száraz levegõ… talán mert nincsenek legyek… MANNA A hajad is olyan fakó, te beteg vagy… Ghiccho, ezt nem akartam. Hidd el nekem. GHICCHO (Boldogan.) Mégiscsak észreveszi: szeret. (Paura di Querra és Buco urak jönnek. Manna ijedten és tisztelettudóan visszahúzódik.) BUCO (Querrához.) Ez itt panaszkodott. (Ghicchóra mutat.) QUERRA Nagyon sajnálatos. Buco úr, jobban meg kell gyõznie a munkatársainkat! BUCO (Fölemeli az ollót.) Paura di Querra úr, nem lesz többé elégedetlen a munkámmal. GHICCHO Paura di Querra úr! Buco úr! Nem fog többet elõfordulni. Családom van! Feleségem van és tizenöt fiam! Késõbb õk is Önnek dolgozhatnak, Paura di Querra úr! És egy szép lányom van: Dolores, õt már ismeri Paura di Querra úr a szupermarketbõl! Kérem, adjon még egy esélyt! PAURA DI QUERRA Ez túl sokat fecseg. (Kezével int Bucónak, hogy tegye a kötelességét.) GHICCHO Nem! Kérem ne! (Hiába. Buco odavág. Ollójával nagyon ügyesen levágja Ghiccho bal karját, a lábait és végül a fejét.) GHICCHO GURULÓ FEJE Nem. Ebbõl most elegem van! Nyomorult banda! Ghiccho elmegy! Sosem látjátok többé! (Abban a pillanatban, hogy Ghiccho fellázad, a feje visszaszívja magához a levágott végtagokat, úgyhogy a végén ott áll teljesen épen. GHICCHO Végre újra ember vagyok! (Ghiccho barátságos fejbiccentéssel a megdöbbent Paura di Querra és Buco urak, valamint a kollegák felé, elhagyja a Tudományos Intézetet. Az ajtóban találkozik Mannával.) MANNA Mi van Ghiccho? Hozom a vacsorát! A gyerekek látni akartak az ablakon keresztül. Már nem tudom visszatartani õket. Mind tudományos munkatárs akar lenni, mint az apjuk! Te vagy a példaképük. GHICCHO Igen? Éppen szerencsésen megszabadultam! GYEREKEK Új cipõ kell. Egy kocsit akarunk. Audi! Audi, Audi8, Audi6, Audi Sport. Nekem Mercedes alatt nincs semmi.

27

Nekem Rolls-Rolls alatt nincs semmi. Úgy kellene egy csaj! Már nem tudok többet várni! Most élünk! Most spriccelünk, ma veszünk. Ma szarunk és holnap fizetünk! Nekem is kellenek kozmetikai szerek, mert én fiút szeretek. Meg puding meg campingfelszerelés, fotófelszerelés és digitalizált tv, digitalizált! Csekkfüzet kell az egész jövõ évre, és akkor veszek huszonkét doboz spárgafejet! Nem! Kilencszemû angolnát! És teneriffai utazásunkat add meg nekünk ma, holnap és mindig… És hol van a Schiffer zongorám! A saját-játszó! E-gitár! Az én... (Az összes gyerek – tizenöt-húsz – eltûnik a Tudományos Intézetben, mielõtt Ghiccho meg tudná akadályozni.) GHICCHO Manna! Oda a gyerekeink! NANNA De Ghiccho! Te helyezted el õket. Te vagy a legjobb apa! Büszke vagyok rád és a gyerekeinkre! Igaz, hogy az ég is nagyon segített. GHICCHO Igen, nagyon. (Manna keresztet vet.) MANNA Ezt nem szabad elfelejtenünk. De mi is megtettük, amit lehetett. És most biztosítva van a jövõnk! GHICCHO (Meghökkenten.) Tényleg, a jövõnkrõl gondoskodva van. MANNA A gyerekeknek biztos munkahelyük lesz. GHICCHO Minden gyerekünk tudományos ellenõr lesz. MANNA Ezt még álmodni is alig mertem volna! És te mégis teljesítetted nekem. Tessék. (Manna nyújtja a furulyát Ghicchónak.) GHICCHO (Meghatottan.) Manna, hogy Te milyen szép vagy! (Hosszan megcsókolják egymást.) MANNA És most? GHICCHO Micsoda kérdés! Mostantól kezdve folytatjuk azt a szép játékot kettesben, ami már oly sok örömet okozott nekünk az évek során! (Manna elbõgi magát.) GHICCHO Mi van? MANNA Nem megy. Oda van a hárfa. GHICCHO Tényleg. MANNA Haszontalanná lettem.

28

GHICCHO Ugyan. MANNA De te, mint Férfi, találsz magadnak egy új... GHICCHO Nõt?! És megint új gyerekeket. Hm. MANNA (Kétértelmûen.) 15 fiút! GHICCHO Brrr. Hol van Dolores? Õ lány volt. Vagy tévedek? MANNA Hogy tévednél? Tényleg, hol vagy Dolores? Egyetlen segítségem, hol vagy? (Kintrõl több csecsemõ bõgése, ordítása hallatszik.) GHICCHO Dolores! Dolores ordított így születése után. Vagy nem jól emlékszem? (Dolores színre lép. Óriási és nagyon elegáns gyerekkocsit tol maga elõtt.) DOLORES Négyesikreim vannak! Paura di Querra az édesapjuk. Az uram. MANNA Ezt nevezem szerencsének! És hogy? DOLORES Chemie nélkül. GHICCHO Ezért mind lány. MANNA A kapszulából mind fiúk lettek. Ez Baltazár? DOLORES Igen, mama, most lesz sok dolgod. MANNA Omi lettem. És te Opi. GHICCHO Akkor már inkább magamban furulyázok. DOLORES Micsoda tartás! Gyereket a hazának! Adófizetõket! Õk lesznek az ADÓ-FI-ZE-TÕK A lányoknak piros cipellõt a fiúknak ta-ta-ta-ta Ta ta-ta-ta-ta Ta õk csinálnak tatatata - Ta és azok mind adó fizetõk bér-mun-kások piros cipellõk és így mind mind piros cipellõk apák-anyák ra-ta-ta-ta bumm! (A kórus variációkkal tovább.) Vége Pataky Miklós fordítása

29

DEÁK LÁSZLÓ

Sivatagi évad Kurcsis László színes rajzsorozatához

1. Pokol-ajtó vagy égi jel. Mögötte szalmakutyák. Vagy semmi sincs. 2. Már láttam valahol ilyet. Valamire emlékeztet. Neve itt a nyelvemen. 3. Por és szél ostroma visszatérõ. Holt burok, mit ostromol. Az élõk rég elvágtattak. 4. Homok lépcsõk, még, alább, Idefönn némi zöld a recehártyán, Csekély bíztatás. 5. Kohóból kivont penge, Cinóber sávban A hûlõ nap leszáll. 6. A dûnék között Baljós alakzatú pengét vélek csillanni. 7. Különbözõ tömegek súlyosodnak. Közeli ösvényre mutatva itt, A levegõ kéznyomunkat viseli. 8. Ahogy jött, inal rózsás burokban, Magasba húz a baljós penge. 9. Mint szegényes kapuzat, Állong egykori ünnep váza, A vádi összezárt agyarán. 10. Forgószelet befogó Víziló bõr paraván partján.

30

11. Honnan bújt elõ a féreg, Mértani csuklyával Fedezve riadalmas pillantását? 12. Szálnyi karó bedöfve Szemez óriás zigótával A Jáde Király sivatagában. 13. Ha szemünkbe vihog a kõkukac 14. Kerül immár égi építõ-anyag A védetten épülõ Hiúság torony falához. 15. Erre, csak erre, Ophirba igyekvõ vándorok! 16. A senki földjén, Mindkét nembeliek Szélbe vicsorognak. 17. És elsüllyednek, Mint Tang kori kövek A puha szájban. 18. Csak Pa irdatlan szörny feje Marad megkövülten. 19. A mélyút tópartra kifut, Távol lebeg, ár felett Tao révült, olajsárga tekintete. 20. Vert-vályog ház, innen indulunk. Árnyvetõ réseden kilépünk! A kiégett, izzó, édeni tájba. 21. Mintha valami felé El kellett indulnunk! Káprázat lett volna? 22. Száraz légbe dõlten röppenõ, Foszló keselyûcsontváz.

31

URI ASAF

A tavaszi fû vendége vagyok Soha nem volt szakmám, hivatásom. A lényem üresen kong. Emiatt van gyakran lelkifurdalásom. Gyûjtögetek, látok, hallok. Elvárásotoknak megfelelõen semmi nem vagyok. Repülni akarok, hátrafele, kakukkfüves tájak felett. Ha a villanyt leoltom, annyi kép kerül elõ, amennyit csak akarok: karosszékre boruló takarók, levetett ruhák, büszke kompozíciók. A kép társat keres, a másikat. Abból épül, azt maga elé tartja, mint egy kitömött baglyot. Hõben és fagyban minden délibáb igaznak bizonyul. Én a sivatagra gondolok, pedig nincs ott semmi. A puszta nyelvet ölt és tíz körömmel tép a csalfa görcs. De hogy jön ide Napóleon oroszországi menetelése!? „Und da würden wir wissen, daß jenseits dieses Waldes, an dessen Rand wir nach vielen Stunden anlangten, sich weitere endlose Ebenen ausdehnten.”1 Rettenetes, ha a holtak álmodnak. Bénult szájjal, kiutat, figyelmet keresve. Mindig ez a törõdés! Miért nem bomlik el a tudat? A ház sötét, a falevelek feketék. A szád lassan nyílik, kettõt lépsz és máshol vagy, a dolgok máshova sodornak. Bokrok felett úszik a fejed, a boldogságod melletted. A fehér teremmel beszélgetek: – azt a szõnyeget akarom, hozzá a stukkós mennyezetet, és az ezzel járó igazságot. A távlatnak nincs akadálya, a nyíltság a képek alá nyúl és látjuk az õsöket. A fûtést nem kedvelem, csak a tisztaságra vágyok. Az írásom rend és park. A dombok vállak, az ösvények karok, én a tavaszi fû vendége vagyok.

1 Idézet Robert Walser: Jákob von Gunten c. regényébõl.

32

VÖRÖS ISTVÁN

Saját Tao 68 Ne harcolj, ha katona vagy, hogyha bíró, ne ítélkezz. Az út mellett visz a patak. Az öröklét néha véges. Sose taníts, ha tanár vagy, hogyha diák, meg ne tanuld, ne fogadj szót a szabálynak. Ha jövõ vagy, várjon a múlt. 69 A szakács nem a gyomornak fõz, hanem a szájnak. A hadmûvész nem az ellenséget akarja legyõzni, hanem önmagát. A zongorista nem a kottát játssza, hanem a zenét. Az éhezõmûvésznek nem a gyomra okoz gondot, hanem a szája. A békenõ nem a háborút akarja fönntartani, amikor kikezd a kiskatonával, hanem önmagát. A botfülû nem a zenét hallja, hanem a többieket. 70 Szavakat még sohasem volt könnyû megérteni, és nem akadt bennük soha megfontolnivaló. De a nem értés érthetõ, a parancs hiánya parancsol. A szavak apja a mondat, anyja a kiáltás. A szavak nagyapja a tett, nagyanyja a tûrés. Ez a családfa az út, nem visz sehová, nem hoz sehonnan. Még sosem hangzott el egy érthetõ mondat sem a világban. Legfeljebb versek voltak érthetõek. A szó fia a betû, lánya a kettõspont.

33

A szentnek nincsenek gyerekei, Jézusnak nem volt apja, ezért lett ács, fenyõ deszkába ébenfa éket vert. Háromévesen kezdett el beszélni, de ugyanannyi hónap múlva már olvasott és írt. 71 Ha a vizsgán többet mutatsz annál, amit tudsz, bizalmat ébresztesz mindenkiben, és elrontottad az életed, mert arra kapsz segítséget, amerre nem lenne szabad menned. Ha a vizsgán kevesebbet mutatsz annál, amit tudsz, nem fognak rólad semmi jót gondolni, megmentetted az életed, nem kell menned semerre, még arra se, amerre szabadna. Legbölcsebb az útra rá se lépni, legszentebb az útra másokat irányítani. De õrültség a szentekre hallgatni, önismerethiány. Legjobb el se menni a vizsgákra. Az erényfa gyümölcse kesernyés, de laktat, jó fejfájás, gyomorégés ellen, ám tilos olvasás közben enni, mert elõbb lapoz, mint te. 72 De ki az a te? Kettõnk közül? Százunk közül? Csak egy lehet. Ne szorítsd be egy városba, egy életbe. Bárki kiadhatja magát neki. A szent ezt sosem engedi meg magának. A bölcs nem áll szóba vele. Az õrült azt hiszi, õ az, pedig te nem vagy õ. A nép azt hiszi, hogy álruhában köztük jár. Ne menj közéjük, nehogy csalódjanak.

34

KOMÁLOVICS ZOLTÁN

Októberi alkony Tengerparti napszakadás Hullámzik a test Túlsó partja Elõször a remegés Karcolta papírokra Valami szüntelen áram Uram Egy kérdés tûhegyére szúrva Ember nincs közeledben Az alkonyattáj hosszúra nyúlik Egyedül a vízben A test betûvesztett mondat Tengerparti napszakadás Nem elég mélyre eresztett Az októberi alkony Többé sohasem zárul Kezeink nyitva feledtek Folyik az ég az üres ajtón Víz melegében tágul a test Merüléskor néma marad Akadály nélkül válik Uram Alkonyattájt az idõ Remegõ tolla kiveszik Kezeimbõl Tengerparti napszakadás

Anabasis A tenger a test küszöbe Évek loccsanása a napban Lábad leveted Anabasis A világ nyelve elõször A test legtávolabbi pontjain Ér el a húshoz A tenger üzenet nélkül nyúlik a partig Hullámmadarak magasodnak A szilárd fényben szárnyuk kifeszül Súlyuk kavicsok csendje Magábamerülés

35

Töretlen visszatánc a kezdetekhez Az arcon vonalak vesznek Félbehagyott feledés késztet Maradásra Szerelemben a test távoli részlet Szem magasából a víz pereme Földbe vegyül Az arcra feszített évek alatt Az emlék folyosófala tisztul A szív szemei patmoszi fények Betûk úsznak a test közepébe A tenger temetetlen teste küszöbig nyúlik Nõstényfénye meztelenül Homokszem szárad Homokarcán A kézen égõ bõrtekercsek Inó terített fátyla alatt Vízbe merülnek

36

TAKÁCS NÁNDOR

A mûvésznõ megudvarlása Súgnék valamit a mûvésznõ fülébe, de csendre intenek. A kopasz mûértõ egyre bólogat, és hangosan nevet: neki, úgy látszik, szabad. „Egyébként azt mondják, nekem szép a hangom” – tudom, a technikád – „nem, nem úgy” – akkor biztosan a mozdulataid, a húrok ahogyan – „nem, látom, nem érted.” Persze! Röhögöm el magam, hogyan is érteném, és hátamból kitépek egy tollat, azzal dedikálom az ócska kötetet, hátulról kíváncsi szemek furakodnak székeink közé. Bájos, hallgatag, szarházi alak, fölvetted ünneplõs ruhád, s egy másnapos kislány oldalán kerülgetsz rágógumikat. „Holnapra divertimentók – pfú, az nehéz”, dühömben itt hagynám az Oktogont, mert lassan csinos kis hülyét faragok magamból. Van egy fogadásom: a virág a portásnál marad. Búcsú. A sarkon cigaretta, és holnap d-dúr divertimento: Mozart a harmadik tételben rajtam mulat.

A mûvésznõ plakátjára Szeretjük nagyon hangjait a muzsikának, és a zenészlányok kék szemét, kócos tincseit, kislányos léptüket a macskaköveken, a sétálóutcán, amikor elkábul fölöttük az este ittasan és öregen, ki mondja, ki mondja el nekik, hogy égitestnyi súlya van: olyan nehéz minden pillanat, amikor egy próba véget ér, és semmiféle áldozat nem segíthet, hogy megint láthassuk a húrokon az ujjak mozdulásait? Majd elhagyott hangszerek a bordó kárpiton: csengésük-pattogásuk remekmû, emlékeik visszhangzanak üres próbatermeken.

37

Koncert Egy kölyök hegedül, és Bartók nehéz hangjait úgy szólaltatja meg, ahogy más az õ korában kisautót tologat. Szemeid ragyognak, és lázas arcodat a színpadról el nem fordítod. Mi legyek? Bûvész? Madárraj? Föléd repüljek, vagy mutassak trükköket? A szomszéd székrõl leskelõdöm: fenekeden jól feszül a nadrág, és illik hajadhoz pulóvered. Azt hittem, dolgunk jól halad. Fenét. Mint megtûrt rokon lapulok melletted, és kabátod szorongatom. Fegyelmezetten tûröm sorsomat, a mohó kamasz csak bent dühöng: már pirosra szívná nyakadat. Bartók elhallgat. A kölyök meghajol, és kifelé rohan. Az ajtóban toporgok, míg gratulálsz a virtuóznak: azért kis dicséret járna nekem, a délceg ruhafogasnak is.

Metronóm Minek neked metronóm? Közel hajolok füledhez, és kedvesen kattogok. Megadom a négyet, felütésre te következel. Cigarettázom, fecsegsz. Esetlenkedünk. (Füleid nagyok. Csak ennyi haj takarja el?) Csokoládét bontasz, kávét hozatok, velem nem foglalkozol, tempót váltasz, magadban beszélsz. Ha nem is érdekellek, én biztosan zajt csapok, lapát füleidért rajongva imádlak ütemesen.

38

Mitévõ Tizennégy évvel ezelõtt felkérném azt a lányt egy lambadára, mert tetszik nagyon. Nem ereszteném el nyirkos kezeit. Mitévõ lennék, ha nemet mond: a másikkal csókot játszanék az iskola háta mögött, a táskámat is ott felejteném. Nem adnék többet lány kezébe verset, mint ürügyet magunknak, lábunk lógassuk inkább hídról, várfalakról, csavarogjunk utcákon megint, és dicsekednék este a tükörnek: már nem mitévõ vagyok, nem ritkuló hajamban és sárga szemeimben hordom a lányok nyomait.

39

ANGYALISTVÁN FERENC

nevet hogy ejti ki aki írja ezt akár lehetnék én is talán hisz jártam itt benn és kinn az óváros szûkült fürdõ közein s akkor éjjel ott az utca sarkainál melynél sokszor fordultam el hol iskolába mentünk bár együtt tán sosem van egy kõ faragott mintha egy kisebbecske malom lenne az arra ültünk felváltva kokas meg én az ébredést vártuk tán lesz valami itt ebben a zegzugos városban talán hogy magára talál a nép ledobja gönceit s tiszta ruhát veszen felnyitja szemét s látva lát nem lett persze semmi akkor ott kopogtattunk tovább az aszfaltokon nem mintha ma lenne sokkal több talán annyi hogy lehet tudni ezt vagyis tudható bár tudni nem tudják sokan így ez sem igaz merthogy ott van benn a rejtelem a mindentudás könnyû lélegzete csak alig van száj mely mondaná sem befogadói felkészült ütem akkoron kassák körein jártuk mindahány ifjú költeményt csináltunk ezt-azt reménybõl sok volt emlékszem én ifjú vers és ifjú ház ki arra járt otthont talált a füstöt lélegzet alig mozdította ki járt ceruza toll festék a papír sok-sok oldalán bizony jó volt nem tagadhatom bár mért is tenném mellé magam ott voltam vagyok oltalmatok folyóiban a látomás bizony múltba néz ahogy néhány vak úr csiszolt üvegen jár iddogál majd ugrál igen pipeckedik sercint és félreáll a délelõtt még mûködött de késõbb ugyan hogyan kinõtt ruhák lárma és elfeledett csendes évtized

40

az utcán találkoztunk soká nem tartott míg rájött tõlem sok el nem várható maradt az óbor bélyeg a szem körül tekintetét mit civil lány ijedten vett tõle el bizony ziher ceglédnél hagytam el mentünk tovább nõttem én ahogy várfokká dárda erõsödik rémlik hogy voltunk még többen is a névsorból már elég veszt az emlékezet ahogy az élet is ha marad lett volna jobb író talán régi a kép régi a haj is mely jobban serkent és lobbant talán nevemet is másképp ejtettem mondtam is fordítottam át fodoríts az utótag még most is egyezik névbõl lehetne akár konferenciát is fabrikálni itt kereszten látomás vagyok kicsi és ugyanez lenn ágyúk alatt a vízen dömötör gitárja zeng most fülembe fel körbe ültük õt fenn a vár üzent vaskakas szólt az éjbe be ébresztõre fel csendet emberek valaki érkezik valaki jön közel szemetek nyúljon zsebeibe be lássátok mit hoz õ a rendes felkészült hibátlan jövõt

mélyben arcán se ránc se indulat törékeny csend van legbelül nem a béke nem a megnyugvás a visszafojtott édenkert illata az emlékeké amit már csak a bõrmély és a combtõ környéke õriz az istenállat ereje és fénye ragaszkodás tapasztalat tiszta levegõ mintha egy kockás kendõt terített volna magára vitorlavászon kecses hegek a tarkón örömmámor lendület erõ emlékei bõröndökben retikülben gabonatáblák a határban kukoricacsõ legfényesebb derék és csípõ alagútbejárat suhanó szerelvények sikoltás morajlás robaj a mélyben

41

AYHAN EY GÖKHÁN

Anyám éve halott vagy, de még mindig az anyám. a szobádban ülök, egy csésze teát, mint aki nevet ad a délutánnak, rossz verslábakon állok, a nikotin ég a számon. hiába hogy halott vagy, hogy évek óta, és hogy nem dohányzom. úgy emellek ki magamból, teából a filtert. megtörténhet bármi. a csészébe doblak. feketébe forró és puha fehéret.

Nem láttam nem láttam Varsót. nem láttam semmit. benned ér véget az utca. belémkapaszkodik a megnagyobbodott földrész. a reggeli teáról, és a testben fellépõ hõveszteségrõl, napokon át írom a jelentést. ketten figyelnek: a fekete és a fehér szõrû kutya. visszafelé terjed az árnyékuk, ismerik Varsót, ismerik a bõrömre száradt hangjegyeket. ha itt az õsz, a másik is befeketül, vele a város, kezem a csapvíz alatt. ilyenkor a teát kávéra, a reggelt estére váltom. benned a bizalom, jó Uram!

Te és én 1. teát iszunk ölelkezés elõtt capuccinót ha nincs itthon tea szerelmünk történelmi idejét középkori szavakkal körbeveszem az apostolok kertjét a kolostor belsõ tereit illesztem izgalomtól kipirult bõrödhöz. gyümölcsöskertre keresztellek reggel a 7-es busszal tanítani jársz angol tanár vagy én koránkelõ erre tanítottak rilke versei.

42

2. a tõled kapott három éves csészét töltögetem testhõmérsékletû teákkal angol tanár lábaid törökülésben figyelem ribizlialaku cicid fellélegzik bennem az illatos teaház ha engeded lábacskádra felhúzni a zoknit.

43

SZIGETI LAJOS

Az óra járása Kör középpontjától sugárnyi távolságra zárt síkgörbe mentén számok, érintõ, húr, szelõ tekintetünk a múltat pásztázza (barázdás körlemez vakít, mint képletben az r és a ð). Sok szöget zár be minden óra- és percmutató. S a szívverés szapora idõ ki tudja, mikor áll meg? Szabad szemmel alig látható mozgalmas idõmérõ a nagyobb fordulatszámmal visszatérõ, szédült másodperc mutató. Napóra, virágóra mosolyog ránk, mert bölcs a természet: lassan alkonyul, õszül. Atomok, kromoszómák felezési idejével minek is törõdünk?

Harmóniák Szellem és anyag közvetítõ közege, nem fülsértõ zörejek, hanem jól hangolt rezgés hullámtere – ütem, hanghatás mûvészete, tiszta hangszínkép – Élmény s emlékezet szólója, kettõse, kóruséneke, változatok magányos szívhangra, Orpheusz bûvös lantja – tökéletesség érzete. Hogy e nagyzenekarra hangszerelt dolce, forte szenvedély megér-e annyi szenvedést? – Feszült ideg- és hangszál – mûvészként megszólalnál, hangszekrény lennél, hegedû rezgõ húrja, nem levegõ porlepte szélládában, de fölszabadult madárdal – „Múzsai mûvészet” – zene: jó hír, angyali üzenet, szférák áthallása, mindenség szimfóniája – az ember messze hangzó élete.

44

SZELES JUDIT

Koster-keringõ1 az ember egy rezervátumba érkezik egy indiánrezervátumba csak indián nincs sehol rezervátumba és a hátában és a hátában érzi az Atlanti-óceán irdatlan víztömegét ahogy ez a végtelen vízmonstrum átfog átölel átlehel rajtad és befogad hozott isten – nem a tenger nem egy szimpla tenger az amivel szembenáll az ember és meghajózza meghálózza az Atlanti-óceán irdatlan víztömegét érzed ahogy finoman hullámzik körberingja Kostert mint valami kedvesnõvér mint egy vigyázó szörny mint egy õrzõ lélek vízóda befogad átölel hazaérkeztél – mondja és becsal egy kikötõbe Észak- és Dél-Koster mint két árva fogják egymás kezét derékig vízben állva – vitorlások szúrnak a légbe horgonyaikat belemélyesztik a mélybe – hogy a halak rákok homárok félve rebbennek szét a kikötõ vizét csípõs manétok színezik nem hiszem, hogy ezt ezt a szerelmet valahogyis el lehetne magyarázni kellékeit leltárba lehet venni de azt soha senki nem fogja megérteni átélni – ahogy én átéltem amikor Koster-szigeten az arcomra egy hatalmas egy hatalmas csókot lehelt teljes erõbõl az Atlanti-óceán 1 A Koster-szigetek két nagyobb és több kisebb szigetbõl álló együttes Svédország nyugati partjainál, nem

messze a norvég határ melletti Strömstadtól; kedvelt nyaralóhely, természetvédelmi terület.

45

az ember egy rezervátumba egy tiltott területre egy másik világba érkezik – ahol nincsenek autók nincsen tévé nincsen telefon ha nem akarom, villany sincs csapvíz sincs, rádió sincs csak az van, amit akarok: egy dörömbölõ vaskályha néhány gyertya – a vaskályhán gombák sülnek – csönd, sötétség, erdõ, kövek a strand, föveny, homok ami körbevesz, nyugalom mint ahogy a szigetet õrzi a víz a lábam alatt valódi föld a tûz igazi az illat igazi az étel igazi az élet igazi és gazdag csak az van, amit akarok olyan a csönd hogy az ember meghallja a csöndatomokban önmagát és szerelmes lesz ebbe a csöndbe egy rezervátum egy természetvédelmi terület ahol a védett növények védett állatok védett kövek között az ember maga is védett lesz

46

JÓZSA EMÕ

Öregedés Nekem is Neked is Szemüveget írtak fel. Plusz egyeset. Elkeseredtünk. Nekem pénteken Neked kedden adják oda. Kutyád Tibi Kutyám Borisz Kockakövek hullanak ferde életünkre Velem öregszel de nem mellettem.

Csontig Jól. Vagyunk. Figyeled? Csak akkor. Hívsz ha. Kérni. Akarsz. Tudom, hogy. Tisztán. Szeretsz. Nem. Baj most. Én. Esni. Fog Párizsban. Kergetik a. Felhõk. Egymást. Amikor még. Ruhát hoztál. Ajándékba. Nahát. Már nem. Fáj. Nyolc. Év kellett. Miután. Elmentél egy. Paplannal a. Hátadon. És most. Mikor? Fogunk Párizsban. Egy bárban együtt. Ülni. Hogy egymás. Szemébe. Nézve valóban. Csontig. Õszinték. Legyünk.

Piran, nagyon régen Emlékezz... Éjjel a macskás szûk utcában nyáron a tengeri csendben Nõi hang mondta puhán a Miatyánkot olaszul Lépkedtünk kézenfogva

47

vágytunk Velencébe mely karnyújtásnyira lebegett De nem volt pénzünk Olcsó szobánk teraszára fügefa hajlott és öreg házigazdánk, a partizán, Titót mutogatta büszkén fegyverben, a karszti vad hegyekben Éltette Jugoszláviát Régi fotó, öreg kommunista, elsüllyedt világ; Elõttünk a közös, bonyolult jövõ és a furcsa szerelem melybe kapaszkodtunk Mi, erdélyi kivertek Na, emlékszel már...? Az Adria és a közös hit egy fényesebb anyaországban Most itt ülök gazdag Szlovéniában elégedett emberekkel a barokk kávézóban Pénzzel, állással, szabadsággal és Velencével a forraltboros télben Nélküled Szomorú, sötét, depressziós háttérországgal Ahol vannak még szûk utcák és õsi csend bújik meg a fény mögött valahol Ám senki nem mond boldog Miatyánkot a bársonyos éjben

48

GYÖRE BORI

Szárnycsapás szárnycsapásnak tûnt pedig semmi sem történt csak feküdtünk az ágyon tudtam hogy kint fúj a szél és hogy a parketta jéghideg te meg pont úgy értél hozzám ahogy elképzeltelek bizsergett a lapockám mintha most akkor az volt vagy nem

Egyáltalán a lepedõ vízjelet nyomott az arcomra vagy inkább kisebb fajta térképet rajzolt túl korán van még ezt eldönteni reggel amúgy is minden olyan iszonyú bizonytalan például azt se tudom egyáltalán miben érezném hogyan magam

Elõtted levetkõzöm elõtted mint a halálraítélt így képzelem az utolsó vetkõzést az ágy megterítve az asztal bevetve a könyvgerincek körben a polcokon mint az akasztás nézõközönsége minden arra a gyermeki mozdulatra vár ahogy a trikómat a székre dobom arra hogy mit mondok majd végül az utolsó szó jogán

Fogócska fogócska közben nem néztem a fiú szemébe nem is nézhettem volna mert szaladtam elõle lihegve féltem a kardigánom elszakadt ahogy utánam

49

kapott elkapott vagy csak megérintett azokban a kiismerhetetlen férfi-nõ viszonyokban most köszönnek rám vissza az udvaron rohangálással töltött szünetek kötött kardigánok és fiúszemek között

Dramaturgia párna alá dugom hogy kihûljön a kezem azt gondolnám ez a szerelem ahogy egy tollpihe a szájban megakad paplanhabos reggeleken ugyanabban az idõpontban ugyanoda teszem a fejem de ma nem tapogatod ki a kis üregeket hegeket fennsíkokat a rituálé elmarad és késõbb egy új jelenetben könyörgök hogy vedd vissza vedd vissza ne csak a mozdulatot a szót is egyik a másik nélkül ne létezzen

50

BAÁN TIBOR

Aréna Hallgattak lélegzetvisszafojtva vagy köhécseltek egymás fölött a zsöllyék mert volt aki unta – mint berozsdásodott tõr a fényt nem tükrözte a látványt De a többség izgult a beleérzés hevében észrevétlen másolta le az ugrást feszülést – majd a küzdelem végén hevülõk s hidegek mindenki fölállt cipelve egyéni létében az épp ráméretezett nagyított-kicsinyített arénát

Kérdezõ Kicsoda felejtheti az egykori hintókat a küllõik közé aprított ragyogást, a megfelezett, emlékké negyedelt tájat, a tél sóhajait városszerte, felbukkanó fagyhalált, az új meg új ígéretekkel szülésre csábított nõket – esküvõket, keresztelõket, gyereksírást és zongoraszót… az éj sötét helyeit, ahol akármi megtörténhet

Üzenet Szerápionnak Rónay György emlékének A Bölcsesség nem henye szó hanem a Teljességet virágzó irgalom a kertben mely addig él addig amíg van látogatója amíg a kertet övezõ bordák emelkedõ és süllyedõ kerítése mögött a rózsák… Rózsáid íme versenyezve nyílnak s közöttük ösvények nyiladéka sétáló árnyaknak s még inkább a létezést vallató komoly gondolatoknak mik annyira izgattak egykor Szerápion

51

Kérdéseinkre ma is válaszolsz kicsit tépelõdõ meg-megbicsakló hangon felelsz séta közben mert pontosan tudod hogy a válasz ma és tegnap s kétezer évvel ezelõtt is ugyanaz ami ma nem változik az idõben hullámokat vet de nem változik hisz olyan akár az esteledõ égbolt sok apró távoli csillagával hunyorogva és rejtõzködve az alkonykék magasban Válaszaidban Szerápion a mozdulatlanság maga az örök mozgás: nyílás-hervadás mert nincs olyan hogy csak nyíljanak a rózsák hervadnak is hogy újra nyíljanak végtelen körmenetben ahogyan az ifjúság nyomába lép az öregség hogy ily módon egyesüljön a kettõ kérdezõ és kérdezett ki itt van még s aki már nincs itt hanem odaát a szél fújta kék függöny mögött miképpen te Szerápion aki választ adsz rettegõ kérdéseinkre

52

ZALÁN TIBOR

Kérdezõ Úgy kérdezel a választ is te akarod mondani Miért

Elkevert wakák Kövek hevernek szétszórva a keresztig vezetõ úton Szétszórt keresztek kövek hevernek addig és túl Vereség volt vagy csak a beismerése a gyõzelemnek A beismerése folt vagy csak a vereségek Kevesebb könnyel egy jól elképzelt halál sem megoldható Egy jól elképzelt könnyel kevesebb a halál is Lezörögsz-e mint õszi égrõl a csillag ha sír szele kél Õszi égrõl lezörög a sír szele Üres ég Maga is elvált szülõk gyermekeként a törésre tapad Elvált gyermeke kél a magányos torz szülõknek Dadogva ellen érzések mentén fejti ki vétlenségét Érzések ellen dadog a felejtések mentén Lifegõ plakát piszkos hattyúk magára hagyott szobában Piszkos plakáton liheg magára hagyott fattyú Létezõ szerep volt vagy csak az arányok csalóka tükrén léteztek az arányok és eltévedt szerepek

53

Létbuborék Hass Alkoss Gyere picsa A tévében hab zik a legújabb magyar szappan Buboréklétbe fulladunk bele

54

GÉCZI JÁNOS

Kutyák és arkangyalok (Részlet egy esszéregénybõl) Mária-napra két zacskó botanikai tulipánnal érkezem. A házigazda család kertje egészen apró és csöppet sem zsúfolt. Két termetes fa, néhány fal mellé ültetett rózsa, egy szomorú eperfa és sok leander húzza meg a magassági szinteket – a földön pedig számos virágágy, amelyeknek peremére akár le is lehetne ülni. De a kert fölé magasodik az amúgy magasabban elhelyezkedõ ház tornácának kiöblösödésében elterülõ terasz, onnan rá lehet látni a néhány foltján rendben virágzó kertre, s a kõkockákkal kirakott udvar kissé elhízott, óriás debrecenire emlékeztetõ német -juhász kutyájára. Vacsora végén megmutatom az amúgy érsebész háziúrnak a szememet. S két nappal késõbb a kórház szemészetén órákon át vizsgálja látószervemet a fõorvos. A szemhéjamon nem árpa nõtt, hanem egy szemölcs. De az nem jelent különösebb problémát, leoperálják. A bal szememben viszont 3-4 milliméternyi nagy foltban elvált az ideghártya és a hártyát borító pigmentréteg. Ezért, hogy úgy látok, mintha a szemem elõtt szürke fátyoldarabok lebegnének, s csak a köztük fel-felvillanó résekben élesek a kontúrok. Nézem a számítógép monitorján a szemem belsejét: mintha egy gömb mélyébe pillantanánk be, amely vérnarancsszínû, s amelyet vékonyka erek szabdalnak meg. Az élesfoltom fölött, mutatja az orvos, ugyancsak van ilyen, senki nem tudja megmondani, mi okból keletkezett lencseszerû folt, amelyet lézerrel vissza lehetne a helyére tapasztani, de már egy apró ballépésnek is az lenne a következménye, hogy kialszik a szemem világa. Így inkább nem mût meg, várjunk egy-másfél hetet, hátha javul az állapotom, s ha mégsem, megfesti az ereket, hogy pontosabb képet kapjon a beteg felületrõl, azaz a szemem belsejérõl. Kitágított pupillákkal támolygok haza – a napszemüveg ellenére olyan a világ, mintha alulexponált lenne. Minden figyelmem a talpamba gyûlik, ahogy lépkedem, érzem a cipõm alatt a kavicsokat, a járda réseit, s hogy lejt és emelkedik, hepehupás, avagy éppen fûszálak nõttek ki a résekbõl, s most a rések fûszálain taposok. S mire délutáni alvásomból fölébredek, visszatér a látásom, a rossz, és annak is örülök. De a boldogságomhoz nyilván hiányzik valami, ha nem csak halat sütök vacsorára, hanem császármorzsát is, extra adagot, hogy maradjon holnapra. Éjjel rosszul alszom, holott este borozgatok, az általában jól altat. Veszek egy nagy palack itáliai, fehér, száraz bort: ugyan ráírták, hogy szulfidot tartalmaz, azaz kénezve van, de a fejem nem tõle fájdult meg. Sajgott bár, de nem attól. Elalvás elõtt Rotterdami Erasmus Faludy György szerinti életrajzát olvasom, amely nemhogy álomba visz, hanem éberré tesz. Merészen tudálékos mû, ilyen hosszú orrú szöveget csak azok tudnak írni, akik maradéktalanul hisznek saját költõvoltukban – amely pótolhatja a szaktu-

dást. Úgy hiszem, nem elég egy-két jellemzõ vonással felrajzolni az események menetét, még ha korunk olvasóinak szokása ezt igényeli is, hanem filoszként alapos munkát illik végezni, s persze, háttérben kell maradni. Faludy túlságosan nagyvilági figura ehhez: s még lenne is mentsége, ha humanista módjára szerkesztené összetett mondatait. De nem teszi. Túl ezen, a monográfia képtelen Erasmus élethelyszíneit megidézni számomra, holott számos pontját ismerem, mert úgy adta a sorsom. Mindenesetre eldöntöm, ha tehetem, a Brüsszel-közeli erasmusi házat ismét megnézem majd. Tavaly láttam, egyedül járkáltam a kertjében, néztem a szobákban berendezett kiállítást. S mert a reneszánsz kertben, amelyet fiatal mûvészek építettek ismét föl, túl sok felvételt készítettem, lemerült az akku, s vasárnap lévén nem tudtam a környéken rúdelemeket vásárolni, a telefonkészülékemmel készítettem ócska minõségû felvételeket. S azóta is, ha megcsörren a telefonom, némelyeknél az a felvétel jelzi felbukkanásukat, amely Erasmus kéziratának cenzúrázott oldalát mutatja, illetve egy emberarcú koponyát, amely valamiért kedves volt a 16. század elsõ éveiben a kontinensre Angliából visszatért ágostonos kanonoknak. Brüsszelben nem akad amúgy semmi, ami ezen a házon kívül Erasmusra emlékeztetne. Brüsszel, amely valaha kedves és álmos, a szecesszióval befejezõdött kisvárosok halmaza lehetett, az ezredfordulóra fiók-New Yorknak látszik, az összes, ámbár alig tucatnyi épülettel, amelyek az Európai Parlament munkatársainak hipermodern, fém és üveg fellegvárai. A kertjei azonban szépek: egy-két színre és rendkívüli tûrõképességû növényekre komponáltak. Legtöbb bennük a fûféle, s itt-ott, de akkor tobzódva, begóniák, rózsák, kasvirágok, zsályák, ugyanabban a – leginkább halvány – színben sok-sok száz vagy akár ezer egyed. Brüsszelbõl egyetlen rózsatövet akartam hozni, s bár többször kerestem kertészetet, volt, hogy órákig autóztam a külsõ körgyûrûn, körbe-körbe a fõvárosban, hogy végre találjak egyet, sikertelenül. Ugyan egyre, az Atomium közelében, éppen az Erasmus-ház irányába haladva, rábukkantam, de a jelekbõl következtetve évek óta elhagyatott lehetett. A Schwann nevû fehér bokorrózsát keresem – annak is a magas törzsre oltott változatát, amelynek egészen nagy a virágfeje, s a szirmok belseje, mintha éppen a félhomályban nyitnánk ki egy nagyméretû könyvet, s a gerincvágatban látni ilyet, enyhén zöldfehér színt. Elõször az önkiszolgáló élelmiszerbolt fölötti körforgalom közepén láttam e rózsaváltozatot, s mert az utca arra emelkedett, a méter magas törzsû rózsafácskák tömege a lejtõ fölött kontúr nélkülien hajladozva, mintha szellemek lennének, figyelemre méltó jelenségnek mutatkozott. De nemhogy ezt, más rózsákat, s más növényeket se találtam – kertészetek híján. Végül Magyarországon vásároltam, egy német áruházláncban, szabad gyökeres állapotban.

55

Ezen a nyáron már kinyílott. Augusztusban egyetlen virággal ékeskedett, másfél hónappal késõbb pedig már öttel. Most ismét egy virít, illattalanul hajladozik a lakás bejáratához felvezetõ lépcsõ oldalán, közrefogva a kenderpálmával, fahéjcserjével, néhány patio-rózsácskával és a széles dézsa levéldísznövényeivel; olyan, amilyennek elképzelem. Van még két fehér rózsatövem, az egyik, amelynek a neve a Szûz, a paloznaki kertben él, s jó, ha nyárelõn, illetve õsszel hoz két-három bimbót. A harmat nyoma is meglátszik a szirmain, mindig piros pöttyök és foltok borítják, de értékét ez sem csökkenti. A másik az automata mûködtette garázskapu balján áll, a szomszéd orgonái ráhajolnak, nem éri nap, ezért szüntelen beteg. Az elsõ növény a kertemben, amely megkapja a rozsdagombát, majd pedig a lisztharmatot. Sajnálom elpusztítani, holott tõle fertõzõdik be a többi rózsám. Talán át kellene egy naposabb és szárazabb helyre ültetnem, csak nehéz ilyent találnom. Inkább vissza-visszavágom, sûrûbben permetezem, s elnézem, hogy sosincs rajta egyetlen ép, összetett levél, illetve bimbó sem. Holott a levelei is különlegesek: puhák, sárgás-bronzos csillogású a zöldjük, s a gallyazat tüskéje nagy, mint a cápafog. A Szüzet, ha mifelénk nemesítik, biztosan Erzsébet királynének neveznék. De mert, ha jól tudom, osztrák ember a nemesítõje, feltételezem, eszébe se juthatott, hogy Ferenc József feleségérõl nevezze el e mészfehér, szinte üveghéj-könnyû, s akként áttetszõ szirmú virágot, a császár állítólag magyarkedvelõ feleségét emígyen megörökíteni. Veszprémnek amúgy van egy Erzsébet-parkja – korábban Lenin-liget volt –, amelynek közepén, cserjés vadgesztenye-bokrok elõtt, az Erzsébet-büszt álldogál. A nyugdíjasok klubja rendszeresen koszorúzza, az eseményrõl a helyi sajtó szorgalmasan tudósít. Mondják, több tucat Erzsébetliget van jelenleg Magyarországon, s az Erzsébet-szobrok száma vetekszik az egykori Marxokéval, Engels-ekével, Leninekével. Ennél csak a Szent Mihályról elnevezett templomok száma lehet több. Veszprémben is van ilyen, a vár legméltóságteljesebb épülete viseli ezt a nevet, ámbár alig százéves, hiszen a legutóbbi tûzvész akkora kárt tett benne, hogy újjáépítették. Székesegyház amúgy, a méltóságból azonban nem részesült, mindene a napi több alkalommal fölzengõ harangkongás, amellyel uralkodói vonásaira igyekszik a helybélieket emlékeztetni. Mivel a tanszék és a tantermek, amelyekben tanítok, a székesegyház szomszédságában – az egykori Államigazgatási Fõiskolában, korábban a nagyszeminárium épületében – találhatók, ha a harangok zúgnak, szünetet tartok. Nem tudom a hangjukat túlkiabálni. Amúgy nem is lehet, és nem is az a dolgom. A tanszék közelében van a Dubniczay-ház, a napokban nyílt meg benne egy svájci magyar zsidó gyûjteménybõl szervezett kiállítás. Ezt a házat európai uniós pénzbõl hozták helyre – a rendszerváltás után ez lenne a második épület a várban, amelyet itt-ott renováltak, máshol pedig rekonstruáltak. Ez a házfelújítási munka valamiért olyan képtelenségnek látszott eddig, s most, hogy befejezték, még mindig töprengésre ad okot. A kilencvenes évek elejétõl megszoktam, hogy az

56

alkalmilag pozícióba került elit menten eladott mindent, ami a keze ügyébe került: a politikusok és a politikusi reprezentációt biztosító értelmiségiek és üzletemberek sietve ajánlották fel a leértékelt, az általuk gazdaságosan nem használható állami vagyont a pénzzel rendelkezõ külföld számára, s mert elkótyavetyélték mindazt, ami addig közös volt és hirtelenjében gazdátlanná vált, e tevékenységükért a külföldi tõke jól megfizetett menedzsereivé váltak. Az egykori üzleti ismerõsökbõl itt nagytõkést csináltak, maguk pedig ugyan alkalmazottakká váltak, de a jövedelmükbõl, úgy tûnik, egyre több politikussal tudják magukat képviseltetni. Mindebbõl kisvárosunk profitál: soha annyi vezetõ mûvész, valamint a politikai és a gazdasági pozíciójú idõszakos elit kokettálásának nem adott helyszínt Veszprém, mint a napokban, s éppen e kiállítás megnyitóján, s fényes elõ- és utótalálkozóin. A Dubniczay-ház udvarának idõs fái erre a tanúk. A felsõváros peremén a Szent Mihály-templom áll, s csak annak tûnik úgy, hogy képes uralni a várost, aki magamfajta léha turistaként a tövében ténfereg. Amúgy Brüsszel közepén terül el a felsõváros, s a templom azon a rézsûn, amely elválasztotta a felsõvárosi francia nyelvû arisztokrácia s a királyi család lakóhelyét a flamand lakosú kereskedelmi központtól. Az alapjaiban 11. századi, gótikus jellegû istenháza pedig katedrális, a belgák legfontosabb – talán legfontosabb – temploma. Azon tûnõdtem a brabanti monstrum két homlokzati, csonka tornyát nézve, hogy itt is egy bevégezetlen mû – amikor megszólalnak a harangok. A hirtelen, életerõs zajra nem röppennek fel galambok, Brüsszelben tán nincsenek is galambok. S nem áll meg az élet – villamosok zötyögnek tovább, szemétszállító autóra rakodnak, egy daru átemeli terhét a forgalmas úttest felett s lehelyezi a katedrális elõtti térre, s a földkéregben meghúzódó metró, avagy a pályaudvarról kigördülõ vonatszerelvény megrengeti talpam alatt a földet –, csak a harangok zúgtak. Ez a harangjátéknyi zenebona – mondom – megrökönyít. A veszprémi harangzúgást jól ismerem. Nemcsak azért, mert lassan harminc éve élem a várost, de mert egy éve a Szent Mihály-székesegyház melletti szemináriumi épületben dolgozom, így, ha felszólalnak a harangok, s illedelmesen abbahagyom a tanítást, mást sem tehetek, minthogy figyelem a kongó hangokból összeálló, darabos dallamot. Veszprémben, a katolikusok nagy-nagy büszkeségére, délben mindenhol megáll az élet egy percre. S a fõharang azt mondja: – Kinn van! Kinn van? Kint van? – nem tudom. A harang beszédének is van dialektusa, mint a veszprémi életnek. A Szent Mihály- (s hogy a teljes nevét mondjam: és Gudula) katedrális tornyában megszólaló harang azt a zenét szólaltatta meg, amelyet az elmúlt hónapokban elég gyakran hallgattam, fõleg, amikor Pécs és Veszprém között autóztam. A Sting és a Police együttes digitalizált számaiból összeállt album a kedves CD-im közé került, hetente több alkalommal is megszólaltatom, s most, amikor Belgiumban élek, ugyancsak magammal hordom, s valahol Köln és Aachen között meg is hallgatom. S jól

hallom? A katolikus Cathédrale St. Michel és Gudule homokos mészkõbõl rakott tornyaiból Sting híres, 1985ben szerzett, a szovjet–amerikai egymásnak feszülés ellen protestáló mûvének dallama csendülne fel? Sting mûve valójában Prokofjev ötrészes munkája egy érdekes részletének átdolgozása. A mûvet Prokofjev 1934-ben írta, filmzeneként, s a zenei szakirodalom a Lieutenant Kije Suite, Op. 60. második részeként ismeri. Claudio Abbado és Sting 1991-ben a Deutsche Grammophonnál rögzítette ugyan Prokofjev Péter és a farkas mûvét, tehát tudnom kellett volna, hogy Sting magához közelállónak véli az orosz-szovjet zeneszerzõt, brüsszeli tartózkodásom elõtt azonban mindez nem lehetett számomra fontos. A Kije hadnagy Jurij Tinyanov állítólag érdektelen novellája alapján készült. A hadnagy egy nem létezõ szatirikus figura valahonnan a 19. századból, a cári udvarból. Prokofjev ugyancsak meg volt elégedve zenei teljesítményével, ámbár a filmmel, amelyet Feinzimmer rendezett, nem. A filmzenét 1934-ben szvitté dolgozta át, s alkalmazta benne a filmekbõl ismert eljárást, a kettõs expozíciót. A korábbról ismert két motívum egyesítésével összegzõ, bitonális dallamvilágot állított elõ, a vonósok legato g-molljából és a fúvósok staccato f-dúrjából. A filmes és a zenei technika ebben a mûben összekapcsolódott, két mûvészet egymást termékenyítõ hatásának átélõi vagyunk mi magunk is. A Tinyanov–Prokofjev–Sting genealógia érthetõ. De miként, s fõleg miért került a dallam a belga nemzeti katedrális harangjainak nyelvére? Avagy esetleges, éppen ezért kibogozhatatlan számomra e kulturális áthagyományozódás? Aminek tegnap és ma és holnap is tanúja – és részese – voltam-vagyok-leszek. Ugyanis a városba érkezésem után, hogy kisétáljam magamból az 1400 kilométernyi vezetést, az EU-épületekhez ballagok. Egy építkezést bádoglapok paravánjával fedtek el. A felvonulási területet elkerítõ felületet, sok száz méteren át, könyvgerincekrõl készült fotók nagyítása borította, a világirodalom sok szerzõjének a neve és egyes mûvei sorjáztak egymás után. Borges labirintus-könyvtára lehetett tán ilyesmi, fölemelõ és mégis talmi. Számomra öröm volt azonban, hogy két magyar író is megidézõdött a brüsszeli építkezésen: Szabó Magda és Vámos Miklós. (B. utólag, majd októberben, még rátalál Galgóczi Erzsébetre és Szentkuthy Miklósra.) A montázstechnika lenne e város lényege? Ahogy Sting és Európa fõvárosa képes egyazon haranghangon megszólalni? Délután három óra felé érkezem meg, s hét felé, nyugtalan alvás után, már a környék földerítésébe fogok: amíg nem találok magamnak néhány megnyugtató pontot, utcasarkot, ahol a csatornarács nem pont olyan, mint a környék csatornarácsai, megdõlt kéményû házat, hevesen virágzó jázmintövet, szép, avagy csupán korábban sosem látott mosolyú zöldségárust, fagylaltozó leánykát, nincs nyugodalmam. Keresem a helyemet, ahol otthonos lehetek, amelynek számomra is akad jelentése, s ahol nekem is jut néven nevezhetõ szerep. A környék túlságosan egyszerû. A belga emberek is egyszerûek, hadd mondjam úgy: keresetten azok. (Kere-

setten egyszerûek? Hm. Igen.) De maradjak a városnegyednél. A keskeny út jobb oldalán, a délutáni árnyékban tömött kocsisor, a balon egyetlen autó sem. A földszinti lakások – egészen nagy ablakok vannak mindegyiken – mintha kihaltak lennének, de az emeleten minden ablak tárva. Függöny egyiken sem, mégsem néz ki rajtuk senki. Ez a leplezetlenség a lakásban is feltûnik: amikor odaállok az ablakhoz, a szemközti lakásba látok, sõt átlátok rajta, hiszen egy belsõ udvar fájának lombján akad fenn elõször a tekintetem. A St. Pierre hosszan tart, ami az itteni léptékek szerint legalább 5 perc sietõsebb séta. A St. Pierre-teret köti össze a van Meyel-térrel. A helyieknek, úgy látom, mindkét hely érdektelen, legalábbis abban a rekkenõ hõségben, amely fogadott. A St. Pierre-teret harántirányban villamossínek metszik, átszelve a körforgalom bekerítette terecskét: ez a tér nekem újdonságot nyújt, s így elsõ azon pontok között, amelyek az otthonosságot ígérik. A tér fái, mint apám körtebokrai, lapítottak, mint a francia kertekben szokásos: az egymás mellé szorosan ültetett fák koronáját közös támrendszerhez alakítják, s így olyanná alakul e parkocska két félköríves fasora is, mintha két lombpalástot képeznének. Amúgy más is felkelti a figyelmemet: a fatörzsek között, combmagasságig, vízsugarak törnek fel, s zuhog mindegyik vissza saját, lavórnyi medencéjébe. A térrõl fölsétálva az emelkedõn (s e sétát megzavarja, hogy nem tudom, hová is rakom az autóm és az éppen hogy megkapott garzonlakás kulcsát) a metró Merode megállójánál kikötve, ahol a Carpe diem presszó saroképülete húzódik, s meghúzódnak ott mások is, vagy az üvegportál, vagy a zöld sövény megett, megmutatta magát Brüsszel. Élettelennek látszik. A járdákon ugyan emberek lötyögnek, de az úttesten, e vasárnap délutánon szinte alig jár valaki. De mihelyt a Jubel-park felé fordulok, meg kell változtatnom véleményemet. Tán népünnepély lehet, mert a diadalív elõtt sátrak állnak, hatalmas, szürke füstfellegeket eregetnek a lacikonyhások, s olyan tömeg hömpölyög a parkot villaként közrefogó két avenue-n, amilyeneket Veszprémben csupán az ingyen virágosztogató napok korai délelõttjein lehet látni az Óváros-téren. B. másfelé terel: egy háromszögnyi terecske sarkában, két ház keskeny közébe felhúzott háromemeletes házhoz. Itt minden épület háromemeletes, persze, ez sem más, s ugyancsak keskeny, tán szobányi széles. A földszinten az egész szélességet kitöltõ bejárat. Fölötte, az emeleten balkon, amely úgy nagyítja meg a lakás alapterületét, ahogyan azt a polgári furfang lehetõvé teszi. A balkon fölött szabálytalan, a ház karakterét megadó ablak. Majd pedig a felhõkbe törekvõ tetõszerkezet. A maison Cauchie a rue des Francs legszebb háza. Csupa lágy vonal, barna fa és szürkésbarna, íves, csavart, finoman megmunkált vasszerkezet. Magas és keskeny ablakok. Növényi ornamentika, ahogy azt a japánoknál láttuk, no és a Raffaelt követõ angol praeraffaelitáknál. Brüsszelben, mivel az 1890-es években sokan építkeztek, mintegy kétezer szecessziós ház készült el – közéjük tartozik ez a Paul Cauchie építész megalkotta ház is. Amúgy maga az építész lakta. Megnyújtott, karcsú oszlopok, keskeny valahány, s a ház valamennyi ablaka, valamennyi díszítménye is vékony és sávos – hasonlatot keresek rá,

57

s minduntalan a fény felé növekvõ növényhez illõ szavak tolulnak elõ. Ami azért furcsa, mert egyetlen házhoz tartozó növényt sem bírok fölfedezni. Sõt, a sétám alatt – bár az utakat fasorok fogják közre, az impozáns paloták, középületek elõtt zsebkendõnyi kert húzódik meg, s a növényállomány arra utal, hogy szakképzett, a növényekhez értõ kertész tervezte valamennyit – az ejt leginkább kétségbe, hogy Brüszszelt növénytelennek találom. A sok növénylakó ellenére egyetlen olyan tenyérnyi helyre nem bukkanok, amelyben a növény a lakóról, a hely tulajdonosáról beszélne. Amit látok, az kizárólag a reprezentáció kelléke, mintha a veszprémi, hozzám közelest élõ gazda házát és udvartartását látnám: egy közösen megformázott norma szerint alakul ki s azt is képviseli. A balkonok, az ablakpárkányok, a tetõteraszok egytõl-egyig növénytelenek. Mi több: semmi nem utal arra, hogy ezek a terek emberek által használtak. Még csak galambszar se színezi el a korlátokat, oszlopokat, medencéket, karókat és teraszokat. Másnap aztán el se hiszem, hogy a belgák elõdei voltak azok a mûvészek, akik a Musées Royaux des Beaux-Arts remekeit készítették. Az Aix-en-Provence-bõl származó, 15. századi Barthélemy d’Eyck angyali üdvözletén az oszlopfõket övezik csak a növények, babér és rózsa, a Szent Lucia legendáját megfestõ mester azonban már tavaszvégi kertbe helyezi alakjait. S a bokrok között piros, tányérszerû virágú, embermagas rózsák pompáznak, még akkor is, mikor a szent szemét éppen fogóval tépik ki. Memling ugyancsak nem merte még a természetet ábrázolni, de a legfõbb nõi szent, Mária karosszékének kéztámlájára mégiscsak odafest egy rózsát, még ha az fafaragvány is. A Jan de Witte-triptichon középsõ paneljén, amely a Madonna a rózsalugasban ábrázolási típus egyike, tobzódnak a virágok. A fából készített lugast befutják a rózsaszín árnyalat rózsái, az anya balján illatos madonnaliliom, s mögötte, akárcsak a gótikus kertekben, gyeppad zöldell a téglafal tövében. Brüsszelre mára csak ezek a veres téglafalak maradtak jellemzõk. Három-négy templom megnézése után még kevésbé értem a város növénytanhoz való viszonyát. A harmadik reggelen, amikor még nem nyitott ki a Musées Royaux des Beaux-Arts, egy órát tébláboltam, s jutottam véletlenül, toronyiránt haladva, a Notre-Dame de la Chapelle-be. A kézmûvesek temploma eredetileg román stílusú volt, de mert leégett, a 15. században gót ízlés szerint újraépítették. Az oromzaton tömött virágdíszítés – nem értettem eddig, honnan is értettem volna, hogy mitõl van az, hogy e század itáliai szoborfõi olyanok, mintha az antikvitásból kerültek volna át, míg a németalföldiek oszlopfõi mindenféle újdonságokat rejtenek: levél- és virágdíszesek. A Notre-Dame de la Chapelle oszlopfõi például nem elrajzolt-elfaragott akantuszlevelekbõl, hanem húsos, lapos, méretes káposztalevelekbõl állnak. A brabanti gótika sajátjának mondható e növénygazdag, realisztikus díszítés. Reggel hosszan alszom, szombat van. Fáj a tarkóm, görcsöl a kisagyam, a jobb homlokom. Beveszek az ízületi gyulladásra való fájdalomcsillapítót, s elmegyek a Bakonyba: virágzanak, hadd lássam hát a kikericseket.

58

Mire visszaérek, a gyomrom görcsöl, szédülök, a két szemem alkotta képbõl az agyam nem csinál egyet, hányingerem ébredt és szorongok. Az újabb gyógyszer tovább rontja a hangulatomat. Végül lekötöm a bal szememet, attól megnyugszom: ugyanakkor, amihez eddig olyannyira ragaszkodtam, a térérzékelésem eltûnik. És a v-betû is beragad a komputerem klaviatúráján. Enni sincs kedvem, rádõlök a bevetett ágyra s fél szemmel silabizálom Nagy Sándor kettõs életrajzát: az övét és Kõrösfõi-Kriesch Aladárét. Római éltük titkainál tartanék éppen – de fárasztó az olvasás. A dió közben hull: szinte minden két szó közé bekoppant egy-egy. Éjjel nehéz harmat esik, s a délelõtti tûzõ nap gyorsan felnyitja a dióburkot. A kutyák, tudom, ott ülnek a fa alatt, s várják és nézik a dióesõt. Kicsi szereti a diót, zuhantában kapja el, s mire a földre helyezi, már el is roppantotta. De többnyire nem tudja kiszedni a dióbelet a házából. Napok óta hever a sárga cetli a pulton, nem temetik maguk alá a konyha hordalékai. Az ilyen ragacsos szélû lapocskákat arra használom, hogy a bármi okból megjegyzendõ könyvoldalak szélére ragasztom: afféle szamárfülpótlékként. Brüsszelbõl érkezek haza, vagy máshonnan? Az áll rajta: Szia Angyal! Kutyák kaptak enni. Egyél. Szia. ☺ Nem nekem szól. Hát hagyom a helyén, ahová tették, majd rátalál, ha megérkezik a megszólított. Bulgáriában. Egykor megígértem barátnémnak, s most tartom a szavamat. Én vezetek, de olyan óvatosan, mintha függõhídon át hajtanék ezer kilométeren át. Az ezer méter magasban épített rilai kolostor udvara puritán. Az egyszerûség tovább már nem fokozható. Ennél kopárabb, a semmihez közelebbi kertet el sem tudok képzelni: a 3200 négyzetméteres udvaron, amely mellett az épületek tere – közel 5000 négyzetméteres – se kevés, nincs más, mint egyetlen zöldes fûfoltba ültetett három fenyõféle, amelyek közül csak egy lucfenyõ, ami felnõtt méretû, s alattuk néhány illatos geránium-tõ, és a Szûz Mária újjászületése nevû templom hátsó jobb oldalán, a bejárat mellett egy különös, fehér és vattaszerû szövétnekkel elborított futórózsa. Ha nagyon átgondolom, a kõdarabokkal kirakott udvaron a résekben kell, hogy egyéb növény is vegetáljon, de tisztességgel csak azt mondhatom, az árkádok alatt, a kõedényekben itt-ott nevelkedett némi gólyaorr, s az egyikben, talán a szerzetesek kórháza elõttiben, hosszú levélnyelû petrezselyem. A három faféle a dzsámiszerû, ólomlemezekkel borított tetejû templom jobb oldalán, a szerzetesek konyhája elõtt álldogál, s mindegyik olyan tökéletes formájú, amilyet csak a szakkönyvekben látni. A fenyõ gallyai meredek háztetõszerûen omlanak alá az oldalágakon, a fõágon havasszürke zuzmó is ül, mint téli épület tetõgerincén az elegáns hótaréj. A hamisciprus laza lombja illik a leginkább a nyíratlan szakállú, kótyagosnak tûnõ, langaléta szerzetesekhez, akik ifjak, néha-néha felnevetnek, holott egymagukban álldogálnak, de aztán lehunyják hosszú szempillás szemhéjukat szemükre, és monoton hangon

folytatják zsolozsmájukat tovább. A harmadik fenyõféle valami gömbciprus, kékes levelû és a formája oly tökéletes, mint csak annak lehet, aki fölött valami isten uralkodik. Rila kamaszkorom szépséges kolostora: miatta kezdtem az ortodox kereszténységgel foglalkozni, s miatta, hogy a mai napig számomra oly tökéletesnek tûnik a magányos, kolostori élet. Évek óta vágyom arra, hogy legalább egy idõre, lehet az akár két év, hagyjanak magamra, s foglalkozhassak azzal, amire hitem szerint való vagyok. Talán csak egy tõ rózsával, amely akár lehet ugyanolyan, mint a Rilai Szent János minden évben megmosott és fehér selyem habjai között hánykolódó csontjait befogadó templom oldalvégében nevelt, a templomkapu felsõ ívéig felnõtt futórózsa. A kolostor ugyan 917-ben alapíttatott, de a temploma csak a nagy tûzvész után épült, 1860 táján. Zahari Zograf vagy testvére, Dimitar festõ készítette a freskók jobbik részét, úgy sejtem, azt is, amely az öt kupola egyikében látható: Szûz Mária méhében az éppen megfogant Jézust ábrázolót. A rózsa – amúgy ugyanolyan univerzumjegy, mint Szûz Mária ölében Jézus, vagy Krisztus kezében a hol becsukva tartott, hol kinyitott könyv – ugyancsak megtépázott és vegetáló. A sok esõ és a szüntelen pára miatt vastag, lisztharmatból növekedett boholyréteg borította be vékonyka, hajlékony gallyait, a tüskéket, a leveleket, sõt még a csészelevelek visszahajló, fémesen merev cimpáit is. A mintegy tíz festõ által készített ezerkétszáz freskó javarészével kívülrõl beborított templom belül rózsaillatú, kívül pedig gerániumszagú. Meglehet, a kitartó õszi esõ miatt borította el a három-négy épületemelettel körbehatárolt udvart a gólyaorr-odor, hiszen ez a növény akkor bocsátja ki magából a geraniol-olajat, ha a levelek illóolajtartálykái valamilyen mechanikus hatásra – szélfúvásra, esõcseppek becsapódására – felszakadnak, s a mostani esõzés kiválthatott ilyesmit. A rózsa- és a gerániumillat együttese eltünteti a fáradtság érzetét, s megnyugtató hatású. Aki belép a kolostorba, érezheti akár, hogy a paradicsomba tért be, ahol karcsú fehér oszlopok és barna csíkokkal sávokra osztott árkádok között tömjén ég, szüntelen zsolozsmáznak a szerzetesek és a tekintet neki ütközik a magasba emelkedõ hegyfalaknak. Mondom, hogy Szófia lehetetlenül puritán. Két nap ottlét után az egyetem botanikus kertjébe menekülök, hogy végre lássak szabályos kinézettel rendelkezõ s egyéniségét megtartott élõlényt. A Természettudományi Múzeum boltjában megpillantható, megvásárolható aranyhörcsögök, nyulak, papagájok, kanárik és a takarmányállatok: tücskök, kukacok és muslicák után növényekre sóvárgok, s mert efelé ugyan léteznek parkok, de bennük a füvön kívül csupán közfák álldogálnak, ha vannak, s mert a nevesebb körforgalmaknál se találtam egyebet büdöskéknél, petúniáknál, hogy kóborlásom során rábukkanok az egyetemi gyûjteményre, két levával megnyílik elõttem a rácsos kerítés kapuja, s bejutok a törpékben és zöldre

mázolt gipszbékákban gazdag kollekcióba. A kutya, amely átvág a Levszki tér körforgalmán, megállítva a közlekedést, azonban jobban leköt, mint a ványadt broméliák, sápatag muskátlik és a hibrid-rózsák silány kollekciója. Így aztán úgy fogom elhagyni ezt a rózsaszagú országot, hogy nem látok egyetlen tõ olajrózsát sem. De a Rózsa-dzsámiba se jutok be, holott nagyon vágytam arra is. Az elõadóterem hosszú és fényesre lakkozott felületû asztalán hatalmas csokor mûvirág. A szeminárium, amelyen részt veszek, a természetkép európai változatainak irodalomban történõ megjelenéseit taglalja. Az asztal körül román, spanyol, szerb, többnyire közép-európai kollégák – de franciául beszélnek leginkább. A számos szempontból felemás helyzetet mutatja az a festmény is, amely az asztalfõhöz állított felolvasóállvány mögött terpeszkedik: Ohridi Szent Kelemen könyvet olvas. Tegnap elmentünk magyar barátnémmal megnézni a központi székesegyház altemplomában elhelyezett ikonokat. A bolgár ikonokon a szentek, a szerzetesek és a világiak kezében a 16–17. század fordulójáig, utalva a bizánci–görög–hellenisztikus hagyományra, a könyv formája minduntalan volumen. Tekercsek õrizték a fölvilágosodásig a szöveget, különösen, ha az szent volt. A textus szentségére – a kép nézõje tudja, ha nem is olvashatja – a volumen utal. Ohridi Szent Kelemen kódex-formájú, lapozható, a lapokat a gerincén egybefogó könyve anakronisztikus, miként az is, hogy a szent a könyvét állva, kezében tartva olvassa. Ha netán használtak is a 10. században kódexet, az olyan nagy lehetett, hogy tömege miatt azt kézben tartva nem lehetett olvasni, lapozni pedig végképpen nem. E vasárnapom amúgy is kesernyés. Tegnap este a fogadás – a tiszti klubban láttak minket vendégül, egy hodályszerû teremben – után a hotel portáján hagytam a fényképezõgépemet, benne valamennyi szófiai felvételemmel. Kétségtelen, szórt volt már a figyelmem, mentséget nem adnak sem a borok, sem a kései idõpont. A recepción nem ült hosszú ideig senki, márpedig a számlát rendezni akartuk. Utóbb pedig lassan, tetû lassan készült a szállásdíj összegzése. S reggel pedig már az autómba is bepakoltam, amikor eszembe jutott a fényképezõgép. Elhagytam! Társaim emlékeznek, hogy a portáig még a vállamon lógott, majd hogy a búcsúzáson, az egyik szobában folytatott borozáskor már nincs nálam. A portán hagytam, a pulton, vagy az elõtte álló asztalok egyikén? A recepciós nem tud az eszközömrõl. Mígnem az egyik német vendég említi, hogy éppen ennek a recepciós asszonynak õ maga adta át a gépemet, mert észrevette, hogy én s éppen ott feledtem. Így aztán, amit a szállodai alkalmazottak eddig tagadnak, megkerül a gépem, csöppet sem hagyva kétséget afelõl: ha nem siet segítségemre az ismeretlen hölgy, a fényképezõgépemet a Sheldika hotel alkalmazottja talált és nem keresett tárgynak minõsítve sorsára hagyja. A gépbe zárt rilai és botanikuskerti felvételekkel együtt.

59

KEMSEI ISTVÁN

„A fehér asszony jár a várban” Kékszakállú kincsei Kékszakállú szenved. Körülveszi a hátborzongató idegenség. Ebbõl a tömör bástyaként körülvevõ idegenségbõl nyirkos hideg árad és sötétség. Kékszakállú küzdelmes életének, sikereinek, kudarcainak maradék eredménye pusztán ennyi: az egy életen keresztül gyûjtögetett szörnyûséges élményanyagokból összehabarcsolt, a lélek mélyszürke andezitszikláiból felépített, s mára csak az örökös éjszakában belülrõl felsejlõ vár. A saját komor, szimbolista vára, amelynek befalazott ablakú termeiben minden valaha átélt s hajdan volt történet már idõtlen idõk óta kísérteties, pókháló lepte jelképpé mumifikálódott. Hogyan is írt errõl a borzalmas, elviselhetetlen, kísértetjárta lélek-várról Ady: „Örökös itt a lélekjárás, / A kriptaillat és a köd, / Árnyak suhognak a sötétben / S elátkozott had nyöszörög.”. Az Ady-tanítvány s barát Balázs Béla, a Bartók-opera librettójának írója halálpontosan tisztában volt avval, hogy annak a Kékszakállúnak, akit majd õ fog az Adyéhoz hasonlóan megformálni, akinek minden külsõ támasz nélkül, önmagából kell építkeznie, a tudata olyan, mint a lavina alá temetett sízõé, aki a zuhanás-görgetés közben elvesztette térérzékét: már nem tudja, hol a valóság. De már nem is érdekli. Régóta túl van azon, hogy egyáltalán figyeljen a külvilág rezdüléseire. A körülötte lévõ univerzumból arra kíváncsi csupán, amit mindenképpen látni akar. Élete szûnni nem akaró álom a salétromos falak között, a leszivárgó nedvességet monoton egyhangúsággal csöpögtetõ boltívek alatt. Kékszakállú eredeti nevén és egyik megtestesülésében a 15. században élt Gilles de Retz, aki állítólag megölt gyermekek vérét itta, másik alakjában egy breton monda hõse, akirõl Perrault, a Csizmás kandúr írója így ír: „Egy kékszakállú gonosz embernek hat jóságos felesége volt. Mégis megölte mind a hatot. Miért, miért sem – nem tudja senki. Elég annyi, hogy szert tett egy hetedikre is. Próbára akarta tenni, meglehetõsen oktalanul, hiszen lehetett már elég tapasztalata a nõk körül, tudhatta volna, hogy a nõt nem célszerû próbára tenni. Elutazást színlelt és rábízta a vár kulcsait. Az utolsó szobába tilos a belépés. Az asszonynak, persze, elsõ dolga volt, hogy kinyissa a tilalmas szobát. Ott aztán szörnyû kép fogadta: a hat feleség holtteste felakasztva függött a falon. Ekkor megjött a férj. – Meghalsz te is – kiáltotta. Ebben a pillanatban azonban megérkeztek az asszony fivérei, és kardjaikkal levágták a gonosz kékszakállút.” – Bármennyire hatalmas figurája, egyik örökös toposza, ugyanakkor a huszadik század elejére szimbólum gyanánt újra felviruló, velejéig dekadens hõse a férfiúi világnak: szánalomra méltó, mert amije van, az nincs. Csõdbe ment életével szakasztott olyan, mintha Don Juannak, és vele együtt minden magára és sorsára döbbent férfinak az ikertestvére volna. Õ is, mint az a szintén jelképpé emelkedett spanyol, magányos, önmaga által is elhagyott lélekként bolyong önmaga hátborzongató emlékezetében. Odabent pedig mindent beleng valami

60

elmosódó pára, ami homályossá tesz minden cselekvést, és amitõl Kékszakállú bizonytalan. A bizonytalanság az idegenség következménye, s ezt tudja jól. Amikor valaki már az elõzõleg gondosan kiépített, majd az élet terheitõl rászakadt világában is idegenné válik, minden bizonnyal sorsának végpontján tartózkodik, ahonnan nincs tovább. Sivárság, bizonytalanság, idegenség: a léleknek ezek a szünet nélkül munkálkodó Moirái, a személyiségben évtizedek alatt fokozatosan megszületõ legközelibb rokonok összefogtak ellene. Ezek, az út végéhez irányító, hatalmas távolságokból egymást szüntelenül keresõ, s az idõben mintegy véletlenül egymásra találó, a boldogtalanságban lassúdan összenövõ pilonok mutatják neki az Alvilágba vezetõ utat. Sivárságában, bizonytalanságában, idegenségében is olyan nyugalomba jutott közeg ez, amelyben a semmi örökké tartó békéje uralkodik. És a némaságé. És ekkor megtörténik a váratlan, az elképzelhetetlen, a megjósolhatatlan. Kékszakállú éppen ebbe a kietlen, megsziklásított tartományba – a saját mélyfekete lelkébe – álmodik magának – dacolva egy õt gyûlölõ külvilág és összeroskadt belvilág ellenállásával – valakit. Egy új, magát Kékszakállú unszolására szerelemnek mutató lelket, egy folyton más és más képben visszajáró képzet-alakot, egy „fehér asszonyt”, kinek az lenne a feladata, hogy „az ablakokon kinevessen”, kigúnyolva mindazt, amire elõször rácsodálkozott, s amit – a végére jutva a megismerésnek – végre megvethessen. Hozzá egy fizikai megtestesülést, egy, már számtalanszor megtapasztalt s számtalanszor kudarcot valló nõi valóságot, aki – pontosan a fent említettek miatt – sem egyik, se másik megnyilvánulásában egyáltalán nem ebbe a közegbe való. Ha csak a Perrault-mesébe és a breton mondavilág mélységeibe nézünk, s eltekintünk a kannibálhajlamú Gilles de Retz történetétõl: a már idõtlen idõk óta befejezett életû Kékszakállúnak kétségtelenül elmehetett a józan esze, amikor új, e földi létben valójában sehol sem föllelhetõ, álomból érkezett asszonnyal akarja felébresztetni omladozó várát. Megfeledkezve lelke hetedik szobájának reménytelen lakóiról, egyszerre csak újra életet akar benne támasztani, mégpedig úgy, hogy az olyanná váljon, mint a többi halandó belvilágáé. Azt is tudja, hogy ehhez az élethez elengedhetetlenül szükség van a szeretet-szerelem képességére. Mivel egyiknek sincs birtokában, lépése esztelen, következetlen, és fõképpen: vakmerõségében önáltató és önvesztõ. Zavarában azt gondolja ugyanis, hogy e veszett szándékkal újra feltámasztott lelkiismerete e sajátos víziójának segítségével volna még esélye némi utolsó boldogságra. Vagy egyszerûen olyan õrült hazárdjátékos, aki tizenkilencre még lapot venne, hátha teremtetett mégis valaki, aki valóban vele, az õ hátborzongató várával akarna élni, nem csupán általa. Aki nem átalakítani kívánná világát, hanem megtartani. Aki

egyáltalán otthon tud lenni a bensõjében anélkül, hogy állandó kíváncsiságtól hajtva ajtókat-ablakokat nyitogatna, vagy örökösen fiókokat húzogatna. Aki egészséges asszonyi ösztönétõl vezérelve tudná, hogy azok mögött az ajtók mögött, azokban a fiókokban semmi olyan nincs, ami rá vonatkozna. Aki nem közönséges, hanem maga az ASSZONY, akivel sohasem találkozhatott, aki mindig is be volt zárva a képzeletnek abba a csarnokába, aminek ajtajához Kékszakállúnak soha nem volt kulcsa. S rövid idõre kihagy az emlékezete, nem vesz tudomást arról, hogy az õ várában-lelkében már minden napszakot, minden pillanatot elajándékozott más asszony-vízióknak, minden képzelet-termet már elfoglalt valaki, s egy újabb asszonylélek számára itt nincs hely sem hajnalban, sem délben, sem este. Se térben, sem idõben. Csak a nagyon hosszan kiérlelt magány engedhet meg magának efféle lázálomban fogant képzelõdéseket. Kékszakállúban minden bizonnyal egy szentimentális szörnyeteg vinnyog a magánytól, meglehet, hogy azért szánja rá magát arra a lehetetlen cselekedetre, hogy még egyszer, utoljára következetesen végig fog álmodni egy álmot. Ezt a döntését talán önmagának sem sikerül késõbb megmagyaráznia. A hosszú esztendõkön át lezajló vívódásaiban fortyogó képzelet miazmás illúziói fölött azonban még neki sincs hatalma. A kiontott vérmennyiség, a kíméletlen zsarnokság, az asszonyfaló kegyetlen indulat az életnek ebben a hanyatló periódusában eszelõs ragaszkodással vonzódik ehhez a fantazmagóriák szülte, asszonyban, boldogság-lehetõségben talán soha és sehol nem létezett romantikus tisztaság képéhez. Körömszakadtig védené ezt az utolsó álomképet, mert belerögzült, hogy számára csak ennek az álomnak a lehetséges testet öltése lehet a megoldás. Kékszakállú ugyanis minden bizonnyal mértéken felül küzdötte végig egész addigi életét. A mindenkori élhetõ lét pótcselekvéseként összeharácsolt mérhetetlen gazdagsága és az ebbõl következõ szünet nélküli bûntudata ezeknek a vég nélkül zajló küzdelmeknek a szenvedésekkel telített terméke. És itt most nem az a kérdés, hogy hõsünk eltökélt harcosa volt-e valaha bármiféle erkölcsnek vagy egyetemleges igazságnak. A küzdelem önmagáért valóan is küzdelem. Erkölcs, etikai normák aranyfedezete nélkül is az. Be kell látnunk, hogy a gazembernek is legalább annyi áldozatába kerül végigvívnia a maga harcát, mint a tiszta életûnek. Különben is: amely körülmények között Kékszakállú élni kényszerül, vagy a Judit-vízió megszületéséig a létezést megismerheti, az maga az elkövetett tettekért járó büntetés. A börtön, ahová még az a vékony fénycsík sem vetül be, ami a férjgyilkos Ágnes asszonynak még vigaszt jelenthetett, esélyt a minden egyensúlyt helyreállító megõrüléshez, a kozmikus térbõl történõ végleges, megszabadító kizuhanáshoz. Kékszakállú lelkében nincs olyan fénycsík, ami akár az efféle szabadulás reményét is jelenthetné. Az õ büntetése az is, hogy nem õrülhet bele álmaiba. Lelke esélytelenül bolyong a Káosz és a Kozmosz pengevékony határvidékén. Utolsó kísérletként ezért szeretne kiszökni abból a vigasztalan világból, amit maga teremtett magának. Ehhez a cselekvéshez azonban segítségre van szüksége: egy olyan tiszta lélekre, aki a maga képlékeny asszonyi mivoltában behatolhat ebbe a kilátástalanul rideg várba, ki tudja bontani a falat, ki tudja tárni az ablakot.

Esetünkben teljesen közömbös, hogy Judit Kékszakállú hosszan tartó álmának terméke-e, vagy pedig illúziókkal teliaggatott hús-vér megtestesülés. Amennyiben álomjelenség, álomként abszolút tökéletes. Mint ahogyan látni fogjuk, nõképpen gondolkodó emberként tekinthetõnek pláne hibátlan. Rendelkezik minden olyan tulajdonsággal, amit férfi a nõkbõl egyáltalán valaha megismerhet. A fiatalsággal, a szépséggel, az illúzióteremtés képességével. Mindazokkal, amire azt mondhatja egy férfi: ezért a nõért érdemes lenne élni. És itt a feltételes mód használata nagyon fontos, hiszen nem tudjuk, hogy valójában szüksége van-e Kékszakállúnak arra a létmegoldásra, amit Judit hozhat magával. Akarhatja-e, hogy a vára-lelke gyökeresen más legyen ezentúl? Számot vet-e a mindenkori szerelem valóságot torzító hatásaival, hiszen esetünkben talán az a kérdés is felvetõdhet, hogy amikor lelkébe álmodni kezdi, vajon képes-e meglátni Juditot a maga asszonyi teljességében? Félálmában fel tudná-e idézni magának Judit vonásait? Nem valószínû. Az álmot soha nem láthatjuk formába öntött valójában, akkor sem, ha alvás közben születik meg bennünk a képe, és akkor sem, ha csupán felébredésünk után sejlik fel bennünk. Csak színeket és elhangzott mondatokat gondolhatunk ki csukott szemeink mögött. A „szép vagy” kimondása itt kevés a testet öltés-

61

hez. Csak arra lehetne bizonyíték, hogy Kékszakállú elveszítette a tisztánlátás képességét. Mindössze annyi történik, hogy Kékszakállú nem képes lerázni személyiségérõl az álmát uraló tudattalant. A tudattalan Jung szerint is igen nagy úr: „Minden, ami a tudattalanban zajlik, eseménnyé kíván lenni, és a személyiség is ki akar bontakozni tudattalan feltételei közül, hogy önmagát mint egészet élje át”. Az egész történetben tehát egyedül a rögeszme – nevezzük az egyszerûség kedvéért szerelemnek – életképessége és a menetrend szerint bekövetkezõ bukás a fontos. A bukáshoz vezetõ út pedig a férfi–nõ-kapcsolat reménytelen mivoltának kihegyezett karókból kiépített anyagaival van feldíszítve, avagy Kékszakállúnak is tudnia kell, hogy minden kapcsolat abban a minutumban romlik el, amikor elkezdõdik. Nem véletlenül tartózkodik már három asszony, három kudarcos szerelem abban a bizonyos hetedik szobában. Ám nagy úr a látszat, a kezdet és a vég az induló pillanatban még átfedik egymást, jól megvannak egymással, hiszen egymásnak tükörképei. Egy idõ múlva kezdenek csak óvatosan elcsúszni egymástól térben és idõben. Kékszakállú is ott rontja el az egészet, amikor errõl az ismerõs jelenségrõl nem véve tudomást, tét nélkül remélni kezd. Ez a lehetõ legbotorabb lépés, a legnagyobb luxus, amit férfi egy magát bármilyen szerelmesnek mutató nõvel szemben megengedhet magának. Hogy azt véli, van annyi tapasztalata, hogy rálát valamire várának kapujából. Amit igazán szemrevételezhetne, az a vég, a boldogtalanság, a törvényszerû csalódás sötét árnyéka, de ahhoz meg kellene fordulnia. Szürke, reménytelen falat láthatna maga mögött, és a saját egyre növekvõ, magányos árnyalakját a halványuló alkonyatban. Ám a szerelem-dramaturgia szabályai az álomból történõ kijózanodást nem engedhetik meg. Ha már elkezdte, végig kell járnia a gyötrelmes utat, hogy visszataláljon a keserves kezdetekhez, ahonnan többé nem lesz menekvés. Rákényszerül, hogy maga szenvedje végig a tudattalan folyamatát. Engednie kell, hogy magával sodorja az az áradat, amirõl nem tudja, hová fog vezetni. Aki látta-hallotta az operát, vagy csak olvasta a Balázs Béla-librettót, az akár gyönyörködhet is abban, milyen finom léptekkel, milyen tapintatosan indul Kékszakállú sorsa a végsõ beteljesedés felé. A létében idõtlenné, kortalanná vált, bûneiben és azok következményeiben tapicskoló Kékszakállú és az ifjúság, a szerelem káprázataként megjelenõ Judit: Judit, aki úgymond „mindent feláldozott”, s Kékszakállú, aki tényleg mindent feláldozni készül. Olyan játék kezdõdik itt, melyben a két fél közül valaki nem játszik tiszta lapokkal. Amikor a különös pár mögött mintegy varázsszóra bezáródik a várkapu, azaz Kékszakállú lelke befogadja az utolsó szerelmet, Judit azonnal ösztönösen átveszi az irányítást. Kiderül, hogy ami azelõtt Kékszakállú kizárólagos birodalma volt, nem más, mint a herceg számára fondorlatos módon elõkészített csapda, amelybõl soha többé nem találhat kiutat. Kékszakállú a megtalálni vélt szerelem segítségével magasba, az eszményibe gondolt menekülni, ehelyett azonnal a legolcsóbb érzelmi laposságok mocsarába kívánják fullasztani. Az érzelemvilág valaha volt legtartalmasabb mannáját akarta magába szippantani, ugyanakkor közhelyekkel traktálják.

62

Kékszakállú! Elhagytam az apám, anyám, Elhagytam szép testvérbátyám, Elhagytam a võlegényem, Hogy váradba eljöhessek. Hányszor hallhatta más nõk szájából ezeket a mondatokat Kékszakállú! És hányszor hangozhattak el ugyanilyen, az asszonyi tettek következményeit áthárító-követelõ hangsúllyal, ugyanilyen kiábrándítóan! Hiszen nem más ez a szövegrész, mint burkoltan közönséges üzleti ajánlat: Judit nem mond kevesebbet, mint azt, hogy õ már adott valamit Kékszakállúnak, s most a herceg van a soron, s neki együtt kell mûködnie a nõ szándékaival. Mennyire vak ez a sok önellentmondást tapasztalt férfiszerelem, hogy mindezt nem hallja, minderrõl nem vesz tudomást! Még ezekre a szavakra is: Kékszakállú! Nem lesz sötét a te várad, Megnyitjuk a falat ketten. Szél bejárjon, nap besüssön, nap besüssön. Csak gyenge, bizonytalan, védekezõ, lemondó ellenkezés a válasz: Nem tündököl az én váram. Erre azonban Judit már nem figyel. Nem is kell figyelnie. Rendezkedik, bútoroz, leporol, elképzel ott, ahol még neki magának sincs helye. Mintha Kékszakállú ott se lenne a sajátjában. Mintha nem is az õ élve boncolásáról lenne szó, amikor Judit a lelkének legmélyebb titkaiba, a bezárt ajtók mögé akar pillantani. Tudja, hogy megteheti, hiszen rendelkezésére áll a vádak – miattad történik minden, mindennek te vagy az oka! – elhangzása és a felelõsség áthárítása utáni következõ kézenfekvõ asszonyi fegyver: az érzelmi zsarolás eszköze, aminek nagyon nehéz ellenállni: Add a kulcsot, mert szeretlek! Különös, gyerekesen ügyetlen, mondhatni alpárian mindennapi, és egyáltalán nem egy igazán szerelmes nõ szájából elhangzó, ebbõl következõen ok-okozati összefüggést nem tartalmazó, nem éppen a szellemiség csúcsán tartózkodó nõt sejtetõ mondat ez, ami semmiképpen sem illik a Kékszakállú által elképzelt, magasztos, eszményített szerelmi történethez, a testet öltött álomképhez. Van benne valami ravasz, számító prostituált-jelleg, miszerint a férfinak az a kötelessége, hogy azonnal megfizessen minden csip-csup ajándékért, amit a nõtõl kap. Éppen ezért, minél többször hangzik el a „szeretlek” szó, az annál többet veszít a hitelébõl. Fõképpen akkor tûnik el végképp ennek a hitelességnek a halvány árnyéka is, amikor a kérés szavai már leplezetlenül toporzékoló, már-már hisztérikus követeléssé módosulnak: „Most már nyiss ki minden ajtót!”. Avagy: a kezedet kéri, a karod akarja – mondja bölcsen a közmondás. Pedig valójában nem is errõl van szó. Judit siet, minél elõbb el szeretne jutni az

utolsó ajtóig, Kékszakállún pedig hirtelen eluralkodik a lemondás: Judit, ne félj, most már mindegy. A fordulóponton vagyunk, a csapda fogai összecsapódtak Kékszakállú lelkén. Megint vereséget szenvedett egy eleve vereséggel kecsegtetõ küzdelemben. Volna még esélye a maradék büszkeség megõrzéséhez, félbehagyhatná ezt az egész hiábavaló történetet – hiszen most már nyilvánvalóvá vált, hogy a maga asszonyi teljességében Juditot soha nem kaphatja meg –, felébredhetne még azelõtt, mielõtt Judit mohó kíváncsisága által mindenestül leleplezõdne, udvarias szavak kíséretében kitessékelhetné a lányt a várkapun, kívülkeríthetné a lelkén, vigye magával Kékszakállúból mindazt, amit eddig elfoglalt belõle, de nincs kedve és ereje hozzá. Ráadásul több oka is lehet, hogy ne tegye. Vagy azért, mert hajtja a született szerencsejátékos bármire mindent feltevõ mámora, vagy a fékezhetetlen férfiúi kíváncsiság, s a kétely: úgy végzõdik-e vajon minden, ahogyan szokott? Egyébként is, vonzza a végzet: lehet-e a törvényszerûen bekövetkezõ szerelmi vereségek különbözõ variációi között választani? S ha van egyáltalán választási lehetõség egy kapcsolat végkimenetele szempontjából egy férfi számára: miféle önpusztító alkuk, miféle személyiséget összeroppantó megaláztatások árán? Kétségtelen, hogy Kékszakállú mindenek fölött ehhez az utolsónak vélt álmához ragaszkodik. Illetve ahhoz, amit álmában látni gondolt, s amire az álomból ébredés után egy szempillantás alatt az álomból, annak maradék hangjaiból, színeibõl magának megformált. Ezt a látszatot pedig már mindenestül birtokolja. Ezért közömbös, mi történik ezután. A „most már mindegy” belefáradt elhangzása után Judit többé szavakkal sem szereti Kékszakállút. Megfordul a kocka. Ezután Kékszakállúnak kell feltétel nélkül szeretnie. Természetesnek kell vennie, hogy ez a szeretet nem talál viszonzásra, még bíztató, futó ölelésre se futja belõle, nemhogy beteljesülésre. Sürgeti a leányt az idõ. A herceg hiába is kéri Judittól a szerelmet, helyette noszogató, könyörtelen parancsot kap: „szeress engem”. Ami asszonynyelven egészen egyszerûen pusztán annyit jelent: „adj nekem”. Kékszakállú, miután egyetlen egy dolog kivételével eddig Judit minden követelését teljesítette, már igazán nem tudja, hogyan kellene bizonyítania, miképpen kellene szeretnie, hogy az egyre homályosabbá, rejtjelezettebbé váló feltételeknek megfelelhessen. Judit ezalatt, mint egy tank, nyomul elõre Kékszakállú lelkének legmélyebb bugyrai felé. Nincs kímélet. A vád és a zsarolás után beveti a harmadik hatékony fegyvert is, a féltékenységet:

Mondd meg nekem, hogy szeretted? Szebb volt, mint én? Más volt, mint én? Judit megdöbbenve áll a hetedik ajtóban. Bekövetkezett, amire egyáltalán nem számított: gyönyörû, élõ asszonyokat lát, Kékszakállú életének megalkotóit: Élnek, élnek, itten élnek! A külsõ szemlélõ számára most válik igazán világossá, hogy mindaz, ami eddig történt, a szeretet fölös hangsúlyozása, annak egyre agresszívebb megkövetelése, a lélek ajtajainak egyre sürgetõbb kinyittatása, s a többi nõi fondorlat csupán színjáték volt. Judit, mióta csak betette lábát a várba, Kékszakállú személyében a minden férfiban minden nõ által feltételezhetõ asszonyirtó gyilkost akarta leleplezni. E célból mutatott szerelmet, e célból járta be Kékszakállú sorsának minden zegét-zugát. Egy fiatal miss Marple gyanakodott mindvégig a szerelmes szavak hátterében. Hátborzongatóan józan zárlata ez egy álmodott történetnek. Meddig életképes egy álom? A lehetséges felébredésig. Vagy ameddig Kékszakállú élete. Vagy ameddig Kékszakállú belsõ története kitart. S ebbõl a szempontból vizsgálva egyáltalán nem érdekes, hogy ez a történet igaz-e. Csak az a lényeges, hogy Kékszakállú saját története, a saját igazsága-e. Kékszakállú azért nem veszi észre Judit sokadik színe-változását, amiért az elõbbieket: nem része ez az ilyen típusú nõi játék a megálmodott valóságának, nem része annak a szerelem-álomnak, amelybõl Kékszakállú nem ébredhet fel. Ezért nem ajánlhat Juditnak mást a magáéból, csak a „minden” éjjelt, az álmok termõ idõszakát. Hátha mégis… És ez a „mégis” a lényeg minden vak szerelemben. Errõl a kísérteties idõrõl, benne „a farkasok órájáról, amikor bármi megtörténhet”: pontos tudása volt Adynak, ennek a szintén Kékszakállú-sorsú költõnek, amikor ezeket a sorokat leírta: A fehér asszony jár a várban S az ablakokon kinevet. Adynál a nevetés, a kacagás – gondoljunk itt csak a „kacagó szél”-re! – általában pejoratív, gunyoros, negatív jelentésû. Örömében nála senki nem kacag, senki nem nevet. Mert az a másik ember számára megalázó. Kékszakállú is ezt a nevetést hallhatja minden éjjel, mióta odaajándékozta Juditnak az egyetlen napszakot, amelyben legalább álmában még önmaga maradhatott volna.

63

HÁRS GYÖRGY PÉTER

A lelkiismeretrõl A lelkiismeret pszichoanalitikus fogalmának revíziója1 azoknak, akik miatt és azoknak, akik helyett furdal a lelkiismeret

Bevezetõ – filozofikus – kitérõ. Azt hiszem, a lelkiismeret nem valami olyasmi, ami megszólal, hanem inkább olyasvalami, ami megszólaltat bennünk. A lelkiismeret sokféle hangot képes a zengés játékába hozni. Bahtyin szavaival: a lelkiismeret polifonikus természetû.2 Lehet persze, hogy lelkünk mélyrétegeibõl apánk hangját dörgi ránk, de éppígy lehet, hogy azonnal replikázik anyánk aggódó szólamával, vagy, esetleg még ezek után, gyermekeink sírásával, szeretõink szidalmaival, barátaink felháborodásával, esetleg mindez egyszerre harsan föl bennünk – s ekkor, döntésképtelenségünkben mondhatjuk azt, hogy kínoz a lelkiismeret. A lelkiismeretnek ezt a polifonikus természetét elsõként Richard Rorty sejtette meg, anélkül, hogy magát a fogalmat definiálni próbálta volna.3 Persze, a lélek fogalma sincsen egységesen definiálva – más az értelme a pszichológiában, a filozófiában, az etikában és a teológiában, ezek különféle irányzatairól nem is beszélve –, de még csak lokalizálni sem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy hol is kell, ha kell egyáltalán, keresnünk a lelket az emberben. Még 1991-ben is voltak olyan bizarr törekvések, amelyek a lélek kísérleti úton való lokalizálására irányultak; nevezetesen arra, hogy a lélek az egész testben, az agyban vagy a szívben lakozik-e? „47 szívátültetéses pácienssel készítettek interjút arról, hogy észleltek-e bármi olyan változást a személyiségükben, amit az új szívvel, illetve eredeti gazdájával lehetne összefüggésbe hozni. 47-bõl 44-en válaszoltak nemmel, bár a szerzõk – lévén tradicionális bécsi pszichoanalitikusok – kiemelték, hogy a nemmel válaszolók közül sokan rosszindulatúan vagy viccelõdve feleltek a kérdésekre, s mint tudjuk, a freudiánus elmélet szerint a düh és a gunyoroskodás a hárítás, illetve az elutasítás jele.”4 Mindamellett a kutatók részletesen ismertetik a három igennel válaszoló élményeit – amit én most mellõzni fogok. Ehelyett fölhívnám a figyelmet arra a tényre, hogy ha a lelkiismeret fogalmát keressük pszichoanalitikus jellegû irodalmak tárgymutatójában, még akkor is ritkán bukkanunk rá, ha az egyébként az adott mûben – esetleg

többször is – szerepel.5 A pszichoanalízis kritikai szótára pedig észrevehetõen tanácstalan az eligazításban: „LELKIISMERET. Conscience. Vagy az egyén erkölcsi értékeinek rendszere, vagy az egyénnek az a része, amely hangot ad az erkölcsi értékeknek. A szó tulajdonképpen csak a TUDATOS értékekre, és a tudatos »csendes, kis hangokra« vonatkozik, s nem tévesztendõ össze a FELETTESÉNnel, amely abban különbözik a lelkiismerettõl, hogy részben tudattalan, részben olyan parancsokat tartalmaz, melyeket az egyén tudatosan nem ismer el. A két koncepció, minden esetben, különbözõ fogalmi keretre vonatkozik.”6 Már önmagában ez is elég okot ad arra, hogy a lelkiismeret elhanyagolt, kusza vagy éppen sokszor egyértelmûnek vett pszichoanalitikus fogalmát megvizsgáljuk. A pszichoanalízis klasszikus – freudi – lelkiismeret-felfogása. A lelkiismeret mint apai princípium. Revíziós kísérletem kiindulópontja Freudnak egy kielégítõen máig nem értelmezett mûve, amelyben kitér a lelkiismeret fogalmára is, s ami magyarul a Rossz közérzet a kultúrában címet viseli. Természetesen nem áltatom magam azzal, hogy ennek az írásnak az eddigieknél érvényesebb olvasatát fogom nyújtani. Ami miatt feljogosítva érzem magam a sokszoros újraolvasásra, az magának Freudnak a szabadkozása amiatt, hogy meglehetõsen lelkiismeretesen sokat foglalkozik ebben a mûvében Rómával. Bár õ más miatt kér elnézést. Idézem: „azt a benyomást tételezem fel az olvasónál, hogy a bûnérzésrõl szóló fejtegetések ennek a tanulmánynak a kereteit szétfeszítik azzal, hogy túl sok helyet foglalnak el maguk számára és a többi tartalmat, mellyel nincsenek mindig összefüggésben, a margóra szorítják.”7 Ezzel szemben, úgy gondolom, ez a bocsánatkérés egy másikat helyettesít, amit azért kellett volna Freudnak megtennie, hogy írása tetemes részét egy számára sem meggyõzõ hasonlat kifejtésének szenteli, amelyben a lélek múltját egy városéval veti egybe.8 Furcsa, de érthetõ feledékenység: számára az a kérdés, „vajon miért éppen egy városnak a múltját válasz-

1 Jelen írás két elhangzott konferencia-elõadás kompilációja (A lelkiismeret pszichoanalitikus fogalmának revíziója; A lelkiismeret különbözõ hori-

zontokból – a Veszprémi Egyetem Antropológia és Etika Tanszéke és a Veszprémi Érseki Hittudományi Fõiskola közös rendezésû konferenciája, 2005. december 09., Veszprém, és Még egyszer a lelkiismeretrõl; konFERENCia, PTE BTK, 2006. június 8–9. Pécs). 2 Bahtyin: 1976. 3 Rorty: 1993. 4 Roach: 2004, 176. 5 Példa erre magyar nyelven sajnos a Szummer–Erõs szerkesztette kötet is (Szummer–Erõs: 1993), de még a Laplanche–Pontalis-féle pszichoanalitikus szótár (Laplanche–Pontalis: 1994) sem tartalmazza – szócikként – a lelkiismeretet. 6 Ricroft: 1994, 157. – Kiemelések az eredetiben. 7 Freud: 1982, 395. 8 Freud: 1982.

64

tottuk, hogy összehasonlítsuk a lelki múlttal”.9 Azonban azt a kérdést fel sem teszi, hogy miért pont Róma ez a város. Tudom, ezer dologgal lehetne érvelni amellett, hogy éppen itt maradtak fönn egymás mellett a történelem különbözõ korokból származó emlékei. Amellett szintén, hogy fennmaradtak máshol is. Megkockáztatom, a teljes szöveg kontextusának és Freud személyiségének figyelembevételével10, hogy azért esett a választás Rómára, mert Róma éppen az atyát szimbolizálja, a mennyei apa és a pápa, a papa városa. Rejtett laudáció és protestálás ez a választás, hódolás az atya uralma elõtt s egyben az atya meghódításának kísérlete. Azt a koncepciót elõlegezi meg a maga álomszerûségében, amit Freud utána a rációra hivatkozva kifejt. Miben áll a klasszikus elmélet vonatkozó részének lényege? Freud azt állítja, „az agresszív hajlam az ember eredeti önálló ösztönös adottsága”11, s ez az a kiindulópont, ahonnan lelki fejlõdésének menetét és törvényszerûségeit levezeti. A Rossz közérzet a kultúrában paradoxona, hogy miközben Freud az emberiség lelkiismereteként lép föl – 1930-at írunk –, folyamatosan birkózik a lelkiismerettel. Amivel küszködik, az elsõsorban nem a lelkiismeret természetének értelmezése, hanem a lelkiismeret kialakulásának levezetése. Freud ugyanis, módszeréhez híven, a lelkiismeret történetiségébõl kívánja magyarázni annak természetét. Nem részletezem most azt a két egymásnak ellentmondó, majd összebékített elméletet, ami a lelkiismeret létrejöttének magyarázatául szolgál. Érjük be annyival, hogy bármely irányból közelítünk is hozzá, Freud szerint a lelkiismeretnek a következõ három fontos jellemzõje van: az introjiciált agresszióból táplálkozik, a Felettes-én funkciója és a bûntudathoz köthetõ. Úgy vélem, mind a három állítás megkérdõjelezhetõ – s ezt részben már maga Freud is megteszi. Róma – álom az álomban.12 Róma nemcsak a Rossz közérzet lapjain játszik fõszerepet, hanem, visszatérõ álommotívumként, az Álomfejtésben is megjelenik, mint elérendõ cél és egyben mint akadály. A Róma-álmok, mint Shakespeare Hamletjének „színház a színházban” jelenete, szembemennek az Álomfejtés manifeszt tételeivel, s ha a kettõs tagadás logikai elvét alkalmazzuk értelmezésükkor, akkor arra a következtetésre fogunk majd jutni, hogy egy látens igazságot is hordoznak a tudattalan, a vágy és az elfojtás természetére nézvést. Freud négy, Rómához kötõdõ álmát egy felfedezésével kapcsolatban írja le: „észrevettem, hogy a vágy, amely az álmot gerjeszti, jelen idejû, mégis mélybe nyúló gyermeki emlékekbõl szerez hatalmas erõsítést. Ebben az esetben álomsorozatról van szó, amelynek alapja az a vágy, hogy Rómába utazzam. /…/ Így hát egyszer azt álmodom, hogy a vasúti kocsi ablakából látom a Tiberist és az Aranyhidat. Azután elindul a vonat, és eszembe jut, hogy hiszen én be sem mentem a városba. /…/ Máskor valaki egy dombra vezet, és megmutatja a félig ködfátyol-

ba burkolózott Rómát olyan távolságból, hogy csodálkozom, mennyire tiszta a kilátás. Ennek az álomnak a tartalma gazdagabb, mint ahogy itt részletezni kívánnám. Könnyen felismerhetõ benne „az ígéret földjét távolról meglátni’ motívuma. /…/ Egy negyedik álom, röviddel az utóbb említett után, ismét Rómába visz.”13 Az álmok freudi értelmezésének értelmezése helyett egy másik utat javasolok, maguknak az álmoknak az újraértelmezését. Ami ezekben az álmokban közös, az a távolság és a távolság leküzdésének vágya. A vonat ugyan elmehet Róma mellett, vagy akár mehet Rómába is, az ablaküveg azonban, amely lehetõvé teszi a tekintet megkapaszkodását, egyben el is választ: áttetszõ fal a vágyott látvány és nézõje között. A másik álomban ismétlõdik a távolság és az áttetszõség motívuma, ugyanakkor a látvány, Róma ködbe burkolódzik. Úgy vélem, ez a köd nem a látványt, hanem látóját, pontosabban annak érzelmi viszonyulását, a tiszta kilátással szembeállítva pedig vágyának ködös ambivalenciáját szimbolizálja. Meglátni az ígéret földjét, azzal a tudattal, hogy oda mi magunk soha el nem jutunk, ugyanezt a – késõbb részletesebben kifejtett – ambivalens érzést keltheti. Az utolsó álom megpróbálja semlegesen eltakarni az ambivalenciát, amit azonban Freud két zsidó anekdotára való asszociálással, majd gyermekkori élményei fölidézésével számomra egyértelmûen jelez. Nem ismertetem az anekdotákat, csupán azt a két mondatot idézem, amelyek a távolságra és a távolság leküzdésére vonatkoznak. „Ha a konstitúcióm kibírja” – szól az elsõ anekdota csattanója; és „’az utat megkérdezni’ egyenes célzás Rómára, hisz tudvalevõleg minden út Rómába vezet.”14 – így foglalja össze Freud a második lényegét. Röviden: minden út Rómába vezet, ha a konstitúcióm kibírja. Figyelembe véve a konstitúció szó jelentéseit, azt kell gondolnom, hogy a Rómába való eljutás vágyát maga a vágyódó akadályoztatja, pontosabban annak szervezete, alkata, de „alkotmánya” is – azaz testi/ ösztönös/tudattalan és tudatos momentumok egyaránt. Ha korábban (be)hódolásról és hódításról beszéltünk, úgy Freud megmarad a hódítás tematikájának kifejtésénél, a tudattalan vágynak – meglátni Rómát – csupán az „agresszív” összetevõit emeli ki: „Hiszen én így Hannibál nyomdokaiban jártam; nekem, akárcsak neki, nem adatott meg Rómát látni . . . /…/ Hannibál és Róma jelképezték a serdülõ szemében az ellentétet a zsidóság szívóssága és a katolikus egyház szervezettsége között. Mivel az antiszemita mozgalom azóta igen fontos helyet kapott kedélyvilágunkban, méginkább rögzõdtek ama korábbi idõk gondolatai és érzései.”15 Az „elfojtott agressziót” a következõ élményre vezeti vissza: „Ott, ahol te születtél, fiatal koromban egy szombati napon szépen kiöltözve, új szõrmesapkámban sétáltam az utcán. Arra jött egy keresztény, egy csapással lerántja rólam a sapkát, bele a sárba, és így kiált: ‚Le a járdáról, zsidó!’ – ‚És te mit tettél?’ – kérdezem apámtól. ‚Leléptem a kocsiútra, és felvettem

9 Freud: 1982, 335. 10 Hárs: 2005, 131–139. 11 Freud: 1982, 382. 12 Freud: 1985, 142–145. 13 Freud: 1985, 142–143. – Kiemelés az eredetiben. 14 Freud: 1985, 143. – Kiemelés az eredetiben. 15 Freud: 1985, 144.

65

a sapkámat’ – mondta atyám nyugodtan. Úgy éreztem, hogy ez nem volt hõsies viselkedés a nagy, erõs ember részérõl, aki engem, a kicsit, kézen fogva vezetett. /…/ Hannibál azóta kapott helyet képzeletemben.”16 Véleményem szerint viszont a Rómába jutás vagy nem jutás kérdése ennél bonyolultabb lelki összefüggéseket takar. Azt az emlegetett ambivalenciát, ami részben a Freud által fölfedezett Ödipusz-helyzet megismétlése, ahol is a szeretet és a gyûlölet, az érzelmi közeledés és távolodás a tét. Freud arra nem gondol, hogy mindkét mozzanat esetében egyaránt kell számolnunk tudatos és tudattalan összetevõkkel is. Rómába eljutni Freudnak ugyanígy egyszerre megmutatkozása a tudattalan vonzódásnak és a tudattalan ellenérzéseknek, illetve a tudatos szeretetvágynak és tudatos rombolásvágynak. Róma: az Álomfejtésben föl nem vállalt, bújtatott vagy lábjegyzetekben elfojtott lehetõségek képi sûrítése is. A freudi felfogás rejtett lehetõségei. Azt hiszem – elfogadva Freudnak a túldetermináltságról kifejtett nézeteit –, még mindig teljesebb vagy tisztább magyarázattal tartozom arra a kérdésre vonatkozólag, hogy miért pont Rómára esett Freud választása, amikor a lelki szerkezethez illusztrációt választott. A Rossz közérzet a kultúrában egy máig kellõképpen nem méltatott felvetéssel kezdõdik, ez pedig válasz Romain Rolland elképzelésére az „óceáni érzés”-rõl mint „a vallásosság voltaképpeni forrásá”-ról. Megéri hosszabban idézni: „Ezt különös érzésnek tartja, amely õt sohasem hagyja el, úgy találta, hogy sokan mások is ugyanezt vallják, feltételezhetõen emberek milliói. Ez az érzés, melyet õ az örökkévalóság sejtelmének nevezne, határtalan, korlát nélküli, mintegy »óceáni érzés«. Ez az érzés tisztán szubjektív tény, semmilyen hittétel, a személyes fennmaradás semmilyen biztosítéka nem kapcsolódik hozzá, azonban ez a forrása a vallásos energiának, amelyet különbözõ templomok és vallási rendszerek megragadnak, és meghatározott csatornákba vezetve bizonyára fel is használnak. Csak ennek az óceáni érzésnek az alapján nevezheti valaki magát vallásosnak akkor is, ha minden hitet és minden illúziót elutasít.” Freud nem állja meg hozzáfûzni: „Én ezt az óceáni érzést nem fedeztem fel magamban.”17 A figyelmes olvasó azonban felfedezi benne, hiszen mi más vezethette volna éppen Rómába a zsidó ateista Freudot? Még akkor is, ha ebben az óceánban a hullámokkal szemben akart úszni. Témánk szempontjából rendkívül fontos, hogy Freud az óceáni érzés kapcsán azonnal Ferenczi elméleteire asszociál, igaz, nem a Thalassa-elméletre, hanem s talán nem véletlenül, A valóságérzék fejlõdésfokaira18. Azonban éppen az ekkor már megjelent és tudományos botrányt kiváltó Katasztrófák a nemi mûködés fejlõdésében, 16 Freud: 1985, 144–145. 17 Freud: 1982, 329–330. 18 Ferenczi: 1982. 19 Freud: 1982, 399. 20 Freud: 1993, 30. 21 Freud: 1982, 384–385. 22 Freud: 1982, 386. 23 Freud: 1982, 389.

66

az elsõ pszichoanalitikus munka, amely nyíltan a szeretõ anyát hangsúlyozza a szigorú freudi apa helyett. A bizonytalankodó és elõfeltevéseihez mégis erõsen ragaszkodó freudi szövegben éppen az óceáni érzés az elsõ gyanús pont, amely úgy jelenik meg, mint kiiktatandó akadály az emberi agresszió elsõdlegességének bizonyítása elõtt. Az agresszió a Rossz közérzet a kultúrában utolsó fejezetében már bevallottan munkahipotézissé válik. „Meg vagyok gyõzõdve, hogy számos folyamatot egyszerûbben és áttekinthetõbben ábrázolhatnánk, ha a pszichoanalízisnek a bûn érzésének a levezetésére alkalmazott ötletét az agresszív ösztönökre korlátozzuk.”19 A második nyom, amin elindulhatunk, az agresszióval szemben éppen a szeretet. A szeretet akkor merül fel Freudnál, amikor megpróbálja egymáshoz való viszonyukat is tisztázva a helyére tenni a Felettes-én, a lelkiismeret, a bûnérzés, a bûntudat, a bûnhõdési vágy és a bûnbánat fogalmait. Egy másik írásában, a vallásról szólván, Freud odáig megy, hogy egyenesen azonosítja a Felettes-ént a lelkiismerettel: „A szülõk parancsai és tilalmai erkölcsi lelkiismeret alakjában élnek /a gyermekben/ tovább”.20 Elsõ nyelvészeti kitérõ – a lelkiismeret szûk és tágabb fogalma. Freud a lelkiismeret genezisérõl a következõket mondja: „Az agresszió introjiciálódik, bensõvé válik, voltaképpen azonban oda jut vissza, ahonnan jött, tehát a saját én ellen fordul. Ott az én egyik része veszi át, mely mint felettes én áll szemben a többivel és most mint ‚lelkiismeret’ az énnel szemben ugyanazt a szigorú agressziós készséget fejti ki, melyet az én szívesen más idegen individuumokon elégített volna ki.”21 A lelkiismeretnek Freud két fejlõdési fokát különíti el: az elsõ a kisgyermekek „rossz lelkiismerete”, amely tulajdonképpen „szociális szorongás”. A második szint a tulajdonképpeni lelkiismeret. „Csak akkor következik be nagy változás, ha a tekintély a felettes én létesítésével bensõbbé válik. Ezzel a lelkiismereti jelenségek új fokozatra emelkednek, alapjában véve csak ekkor beszélhetünk lelkiismeretrõl és bûntudatról.”22 Végül kijelenti: „a (ránk kívülrõl kiszabott) ösztönlemondás hozza létre a lelkiismeretet, mely azután további ösztönlemondást követel”.23 A freudi lelkiismeret tehát agresszióból származik, maga is agresszív, bûn elkövetése vagy bûnös szándék esetén lép mûködésbe, s olyasvalami, ami lemondásokra kényszeríti az embert. Ezt a bûnhöz genetikusan kapcsolódó lelkiismeretet nevezem én a lelkiismeret túl szûk fogalmának. Fogalmakkal bánva sokszor hasznos a nyelv immanens tudásához fordulnunk. Ha ezt a kísérletet Georg Groddeck írná, akkor hat-nyolc nyelvben nézne utána a lelkiismeret szó értelmének. Minthogy azonban a szerzõ én vagyok, s nem vagyok elég lelkiismeretes egy ilyen munkához, érjük be a magyar nyelv útbaigazításaival!

A Magyar Értelmezõ Szótár szerint „Az a (gyak. megszemélyesített) erkölcsi tudat, amelynek alapján az ember saját tetteinek, érzéseinek, gondolatainak erkölcsi helyességét, erkölcsösségét megítéli.” Továbbá: „Az a tudat, amelynek alapján vki a saját hivatása, munkaköre területén érvényes erkölcsi, társadalmi, tudományos, mûvészi értékekhez, normákhoz viszonyul.” Még tovább: „Vmely közösség, kül. társadalmi osztály vagy korszak erkölcsi tudatának megszemélyesítõje, azt kifejezõ személy.” Ha a nyelvre hagyatkozunk, azt látjuk, hogy bár a lelkiismeret fogalma köthetõ a bûnhöz is, de nem kizárólagosan. A lelkiismeret fogalma magában foglalja a kötelességtudást, a becsületességet, a megbízhatóságot, az alaposságot, a felelõsségérzetet, az aggódást. Freudi elméleti keretek között a lelkiismeret tágabb fogalma csak erõltetetten volna értelmezhetõ. A másik észrevétel, amit nyelvünk sugall, az, hogy a lelkiismeret tudatos mûködés. Márpedig ha az, könnyen szert tehet tudattalan minõségre is. Ha ez igaz, úgy nem föltétlenül elfojtó princípium, viszont olyasmi, ami elfojtottá válhat. A gorillamacska és a forró kása. A gorillamacska, ez a megszokottnak egyáltalán nem nevezhetõ hibrid az Álomfejtésben közölt egyik álomban szerepel.24 Még két helyütt utal ebben a könyvben a macskára Freud: egyszer, amikor Volkeltet ironikusan idézi a sematikus álomfejtéssel kapcsolatban, miszerint a macska „a kedély bosszús állapotát” jelenti25, és egyszer, amikor besorolja a genitálénak a mitológiákban is elfogadott szimbólumai közé.26 Számunkra a gorillamacska két szempontból fontos, s a macska reprezentációs mezejében e két szempont találkozik. Az Álomfejtés, akárcsak a gorillamacska, hibrid alkotás. És most nem csupán arra a sokak által sokat fölemlített jelenségre gondolok, hogy a hermeneutikai és narratív szemléletmódok keverednek benne a természettudományos nyelvhasználattal és a szcientista eszmény felé törekvéssel. Hibrid abban az értelemben is, hogy nem tisztázza a vágy topikai státusát, s ebbõl adódóan, miközben makacsul kitart amellett, hogy az álom az elfojtott vágyak teljesülése, s e vágyak elsõsorban Erosz vágyai, nem tud mit kezdeni azzal a tagadhatatlan ténnyel, hogy a manifeszt álomtartalom sokszor éppen az altruista magatartást rejti latens álomgondolatként. Az Álomfejtés, mondhatni, úgy kerülgeti az erkölcs és a lelkiismeret kérdését, mint macska a forró kását. A gorillamacska persze végül addig fújja a magáét, míg belekóstolhat a kásába. Kapóra jön nekünk a Volkelt-idézet folytatása, miszerint „a fehér és sima sütemény képe a test meztelenségét fejezi ki”.27 Az Álomfejtés végére érve, az utolsó oldalakon föltárul a szövegtest meztelensége, a pszichológia mögött meghúzódó etikum. Mielõtt megpróbálnám végigvezetni az olvasót az idáig kanyargózó rejtekúton, azt hiszem, érdemes ezt a részt

terjedelmesebben idézni: „És vajon helyes-e lebecsülni az elfojtott vágyak etikai értékét, amelyek, ahogyan álmokat teremtenek, egy szép napon mást is létrehozhatnak? Nem érzem magam feljogosítva, hogy megválaszoljam ezt a kérdést. /…/ Ha a tudattalan vágyakat utolsó és legigazibb kifejezésükig követtük, akkor bizony azt kell mondanunk, hogy a lelki valóság különös létforma, amelyet nem szabad összetévesztenünk az anyagi valósággal. Így indokolatlannak tetszik, ha az emberek tiltakoznak az ellen, hogy felelõsséget vállaljanak álmaik erkölcstelenségéért. A lelki apparátus mûködési elvének kellõ értékelésével és a tudatos és a tudattalan viszonyának megértésével javarészt elenyészik az álom- és fantáziaélet etikailag megbotránkoztató volta. /…/ Ahhoz, hogy az ember jellemét megítéljük, a gyakorlatban rendszerint elegendõ a tett és az emberek tudatosan megnyilvánuló gondolkodásmódjának megítélése. Mindenekelõtt a tett érdemli meg, hogy az elsõ sorba állítsuk, mert számos, a tudatba már behatolt impulzust még tetté válása elõtt megszüntetett a lelki élet valóságos hatalma, sõt gyakran éppen azért sem ütköznek akadályokba, mert a tudattalan biztos abban, hogy valami más fogja õket feltartóztatni. Mindenképpen tanulságos, ha megismerjük ezt a keresztül-kasul átforgatott talajt, amelybõl erényeink oly büszkén emelkednek ki. Az emberi jellem mindenirányúan dinamikus sokrétûsége vajmi ritkán választ csak két lehetõség között, ahogy azt elavult erkölcstanunk szeretné.”28 Második filozofikus kitérõ: Rorty és a morális reflexió. Richard Rorty sem híve az elavult erkölcstannak. Freud és a morális reflexió címû írásában a tudattalant racionális „beszélgetõtársként” rendeli a tudat mellé. Rortynak a lélek gépszerûsége melletti elegáns filozófiai érvelésébõl jelen írás szempontjából elég kiemelni négy mozzanatot. Ezek: a decentralizálás folyamata, a lelkiismeret humanizálása, a történetalkotás és a jövõorientáció. A decentralizálás folyamata az a gondolkodástörténeti jelenség, amely köztudottan Kopernikusz, Darwin és Freud nevéhez kötõdik, s amelyet Ferenczi vélt a „negyedik narcisztikus sérüléssel” kiteljesíteni.29 Persze, a Rorty-féle decentralizálás-fogalomba, amely magában foglalja a mechanizálódást is, Ferenczi elgondolása nehezen volna „beszerelhetõ”. Rorty elképzelésében a lélek, akárcsak a gépek, elromolhat, javításra szorulhat, és mivel nincs központi magja, bármely részének meghibásodása az egész mûködésképtelenségét okozhatja. Központi mag – „a lélek” – híján nem kereshetjük „a lélek” mint olyan lényegét; úgy tûnik, összeszereltségétõl függõen minden lélek más és más. Akkor ismerünk meg egy lelket, ha ismerjük összetevõit, ezek mûködését és viszonyát. Egy ilyen ismeret az önmagunkkal való dialógusba lépés feltétele. „Az önismeret freudi magyarázata szerint

24 Freud: 1985, 285., a „gorillamacska” itt az angóramacska helyett áll. 25 Freud: 1985, 164. 26 Freud: 1985, 252. 27 Freud: 1985, 164. – Kiemelés az eredetiben. 28 Freud: 1985, 429–430. 29 Ferenczi: 1996, 60.

67

erkölcsi kötelességünk nem az, hogy tudjuk, mi a lényegünk, s nem is a közös emberi természetet kell ismernünk, amely valahogyan az erkölcsi felelõsség helye és forrása. Az önismeret távolról sem annak az ismerete, ami közös bennünk és fajunk többi tagjában, hanem épp annak az ismerete, ami elválaszt bennünket tõlük: esetleges egyéni beállítottságunk, önmagunk »irracionális« összetevõi, amelyek hitek és vágyak összeegyeztethetetlen halmazaivá osztanak fel bennünket. /…/ Mivel csak ezeknek a konkrét részleteknek a tanulmányozása teszi lehetõvé, hogy beszélgetõ viszonyba lépjünk tudattalanunkkal, és – az ilyen beszélgetés ideális határesetében – lebontsuk a felosztásokat.”30 Második alapfogalmunknak a lelkiismeret humanizálását tekintem. Rorty kiindulópontja ebben a vonatkozásban is a tudattalan új státusa. „Az az újdonság a tudattalan freudi koncepciójában, hogy Freud kijelentette, tudattalan énjeink nem oktalan állatok, hanem tudatos énünk lehetséges beszélgetõpartnerei. /…/ A tradicionális képet, amely szerint egy »értelem« küzd az »irracionális« állati indulatok ellen, helyettesíti a két vagy több »értelem« közötti tranzakciók képével.”31 Noha ennek a megállapításnak számos filozófiai és pszichológiai implikációja van, én most ugyanarra szorítkozom itt, amivel Rorty is folytatja: „E gondolkodásmódnak az az elõnye, hogy lehetõvé teszi: hasonló módon tekintsünk a lelkiismeretre is. Ahogy ugyanis ez a felfogás humanizálja azt, amit a platóni tradíció egy állat ösztöneinek tartott, éppúgy humanizálja azt is, amit isteni sugallatnak tekintett. A lelkiismeretet – a szenvedélyekhez hasonlóan – az emberi hitek és vágyak egy újabb csoportjává teszi, még egy Weltanschauungot, még egy »történetet« alkot arról, hogy milyen a világ.”32 Ezzel eljutottunk a harmadik alapfogalomig: a történetalkotás fogalmáig. Rorty számára az egymással feleselõ egyenrangú történetek létezése a fontos, számomra a történetalkotás általa leírt jellege. Rorty ugyanis csavar egyet a hagyományosan múltra irányulónak tekintett freudi narrativitáson. Egyrészt azt írja, visszautalva az általa elemzett szembenálló filozófiákra, hogy Freud a „lelkiismeret szavát nem úgy fogta fel, mint a lélek azon részének hangját, amely általánosságokkal foglalkozik – szembeállítva azzal a résszel, amely egyedi dolgokkal foglalkozik –, hanem mint bizonyos nagyon egyedi események (rendszerint torzult) emlékeit.”33 Ezzel még „csak” egy újabb paradigmában helyezi el a freudi gondolkodást, és Rortynak ez a lényeges. Pár bekezdéssel korábban viszont arról beszél, hogy a freudi elmélet segít, „hogy a morális reflexiót és tanulást ne önismeretként gondoljuk el, hanem önmagunk megalkotásaként.”34 Itt rejtezik a lelkiismerethez kapcsolható negyedik

lehetséges alapfogalom, a jövõorientáció. Önmagunk megalkotása ugyanis olyan, noha a múltból kiinduló, de nem a múltra irányuló történetalkotáson keresztül zajlik, amelynek célja egy jövõbeni én fölépítése. A lelkiismeretre vonatkoztatva ezt az elgondolást: a lelkiismeret mindig valami múltbeli miatt szólaltat meg bennünk hangokat, de ezek a hangok valami jövõbeni érdekében szólalnak föl. Ezért is tûnik elégtelennek a Rorty által olvasott Freud a lelkiismeret értelmezéséhez. „Amit a metafizika nem tudott megtenni, azt a pszichológia – még az igen »mély« pszichológia – sem tudja megtenni. Rosszul közelítünk Freudhoz, ha az »erkölcsi motiváció« olyan magyarázatát keressük nála, amely nem pusztán utalás azokra a történeti esetlegességekre, amelyek régiónk és korunk kulturális fejlõdésének folyamatát alakították.”35 Egy elmélet evolúciója – avagy a macskától a gorilláig. Abban a fejlõdési sorban, ami az Álomfejtésben követhetõ nyomon, a macska az a háziasított kisragadozó elmélet, hogy az álom vágyteljesülés, mégpedig a tudattalanban elfojtott, mert tudatunk számára kínos vágyak teljesülése. A gorilla pedig az a homo sapienshez közelebb álló, kissé esetlen, de nagyra nõtt és vadnak tûnõ feltételezés, hogy vágyaink nem kizárólag a tudattalanból erednek és/vagy nem kizárólag egoisztikusak. Az evolúció hiányzó láncszemeit, mint látni fogjuk, a lábjegyzetek jelentik. Freudban az elsõ gyanú a szorongásos álmok kapcsán ébred, ezt azonban gyorsan újra el is altatja: „úgy látszik, hogy éppen a szorongásos álmok hazudtolják meg és bélyegzik képtelenségnek azt a tételt, /…/ hogy az álom vágyteljesülés.”36 Persze, az a bizonyos altatás sem hangzik olyan magabiztosan: „mindenképp fennáll a lehetõség, hogy álomfejtés után a kínos és szorongató álmokról is kiderül, hogy vágyteljesülések.”37 Másodszorra Freud akkor kezd el a vágyelmélet egységességén eltöprengeni, amikor lokalizálni kívánja a vágy keletkezésének helyét a lelki topikában, egyúttal bizonyítani szándékozik a szorongásos álmok vágytermészetét: „Mivel két pszichikai instanciát tételeztünk fel, most már azt is mondhatjuk: a kínos álmokban valóban van valami, ami a második hatóságnak kínos, egyúttal azonban az elsõ instanciának valamely kívánságát teljesíti. Ezek annyiban vágyálmok, amennyiben minden álom az elsõ instanciából indul ki, a második instancia magatartása az álommal szemben csak védekezõ, nem pedig alkotó.”38 Freud itt ugyan még csak két lelki instanciát feltételez, de, lábjegyzetben, már fölmerül az az ötlet, hogy a tudatnak is lehetnek vágyai, azaz lehetnek megálmodott tudatos vágyaink. „Késõbb találkozunk majd olyan esetekkel is, hogy az álom éppenséggel a második instancia vágyainak ad kifejezést.”39

30 Rorty: 1993, 187. 31 Rorty: 1993, 187–188. 32 Rorty: 1993, 189. – Kiemelés az eredetiben. 33 Rorty: 1993, 196. 34 Rorty: 1993, 194. 35 Rorty: 1993, 203. 36 Freud: 1985, 103. 37 Freud: 1985, 104. – Ahol azt külön nem jelzem, a kiemelés tõlem származik. 38 Freud: 1985, 110–111. 39 Freud: 1985, 111.

68

Freud álomelméletének harmadik támadási pontja az álmok egoisztikus versus altruisztikus jellege. Megint egy jegyzet takarásában fejlõdik tovább a latens elméletcsíra: „Amikor Jones professzor egy amerikai társaság elõtt tartott tudományos elõadásában az álmok egoizmusáról beszélt, egy tudós hölgy szót emelt e tudománytalan általánosítás ellen: hiszen a szerzõ voltaképpen csak az osztrákok álmaiból ítél, tehát ne beszéljen az amerikaiak álmáról. Õ maga, s ez biztos, kizárólag altruisztikusan álmodik. E nemzetére büszke hölgy mentségére meg kell jegyeznem, hogy nem szabad félreérteni azt a kijelentést: valamennyi álom önzõ. Mivel mindaz, ami a tudatelõtti gondolkodásban elõfordul (mind a tartalom, mind a látens gondolat), átmehet az álomba, ez a lehetõség az altruisztikus érzések számára is nyitva áll. Ugyanígy a más személy iránt érzett gyengéd vagy szerelmes érzés is megjelenhet az álomban, ha jelen van a tudattalanban. A fenti mondat érvényessége tehát arra a tényre szorítkozik, hogy az álom tudattalan gerjesztõi között gyakran találkozunk önzõ tendenciákkal, melyekrõl éber állapotban azt hisszük, hogy legyõztük õket.”40 Negyedszer: A vágyteljesülésrõl címû fejezet41 vet föl olyan gondolatokat a büntetõ álmok elemzésekor, amelyek túllépik az Álomfejtés fõvonala által megszabott kereteket. Freud számára problematikus, hogy „miként viselkedik az álom, ha az álomgondolatok olyan anyagot bocsátanak rendelkezésére, amely szögesen ellenkezik a vágyteljesüléssel, mint például a jogos aggodalom, a fájdalmas megfontolás, a kínos belátás esetében. /…/ Ez az az eset, amelyik kételyeket támaszt az álom vágyelmélete ellen, amiért is további vizsgálatra szorul. /…/ A kínos álmok lehetnek „büntetõ álmok”42 is. Tagadhatatlan, hogy elismerésük révén valami újjal egészül ki az álomelmélet. „Ami a büntetõ álommal teljesül, az ugyancsak egy tudattalan vágy, az álmodónak az a vágya, hogy valamely meg nem engedett, elfojtott vágyrezdületéért megbûnhõdjék. /…/ ugyancsak tudattalan vágyról van szó, amely azonban nem az elfojtott anyagból ered, hanem abból, mely az Énhez tartozik. /…/ A büntetõ álom fõ jellegzetessége tehát az, hogy nem az elfojtott anyagból (az UBW-rendszerbõl) származó tudattalan vágy alkotja meg az álmot, hanem az ez ellen reagáló, az énhez tartozó, bár ugyancsak tudattalan (tudatelõttes) vágy a büntetésre.”43 Hogyan? Az Énhez is tartozhatnak tudattalan vágyak? A választ erre a jogos kérdésre megint csak egy lábjegyzet adja meg: „Ez az a pont, ahová a pszichoanalízis révén késõbb megismert felettes én beilleszthetõ.”44 Miket is állít, pontosabban nem állít Freud ebben a gorillaelméletben? Elõször is azt, hogy lehet, hogy minden álom vágyteljesülés, de ez egyáltalán nem biztos.

Másodszor, hogy a tudatos lelki instanciának is lehetnek vágyai. Harmadszor, hogy létezhetnek altruisztikus álmok. Negyedszer pedig, hogy a vágy irányulhat a büntetésre is. Ez a gorilla kezdi el szorongatni Freudot, amikor mûve végére érve mégis csak ki kell nyögnie: „Nem feszegetem a kérdést, hogy az álom elméletével szemben fenntarthatom-e a szexualitás és az infantilitás követelményét. E tekintetben befejezetlenül hagyom az elméletet, mert már azzal a feltevéssel is, hogy az álomvágy mindenkor a tudattalanból származik, egy lépéssel túlmentem a bebizonyíthatón.”45 Irodalmi kitérõ: a macska és a gorilla. E. A. Poe két írása jól illusztrálja a gorillamacska – mint lelki Szfinx – kettõsségét. A fekete macska46 és A Morgue utcai kettõs gyilkosság47 címûekre gondolok. Az elsõben a macska az eltemetett lelkiismeret szerepét tölti be, a másodikban a gorilla a felébredõ és megszólító lelkiismeretre példa. Nem ismertetem a két novella tartalmát, csupán kiemelem azokat a mondatokat vagy szakaszokat, amelyek nyomon követni engedik föltevésemet. 1. A macska mint lelkiismeret. Poe világosan különbséget tesz a lelkiismeret Ricroft által megkülönböztetett, tudatos és tudattalan válfaja között. „Amikor reggelre kelve józan gondolkodásom visszatért, és elszállt az éjszakai tivornya mámora, bûnömért félig borzalom, félig megbánás fogott el . . . valami bûntudatfélét éreztem gyengén és homályosan, de lelkem legmélye mozdulatlan maradt.”48 Jelen esetben a macska a tudattalan lelkiismeretet képviseli. „Ami engem illet, bennem rövidesen ellenszenv ébredt a macska iránt. Épp a fordítottja történt, mint amit vártam; nyilvánvaló szeretete – miért, miért nem – inkább undorított és bosszantott. Ez az undor és bosszúság végül keserû gyûlöletté vált. Kerültem a bestiát, és csak szégyenérzetem és az elõbbi macskával elkövetett kegyetlenségem tartott vissza attól, hogy ne bántsam ezt is. Néhány hétig türtõztettem magam; nem rúgtam bele, nem bántottam, de napról napra fokozatosan növekvõ utálattal néztem rá, és némán, mint a pestis leheletétõl, menekültem gyûlöletes jelenlététõl.”49 A tudattalan lelkiismeret munkáját azonban nem lehet meggátolni, míg a tudatos lelkiismeret érveléssel kijátszható. Ebben talán közrejátszik az is, hogy a tudattalan nem ismeri a tagadást. Minél inkább igyekszik a cenzúra munkája elfojtani, annál inkább vesz föl olyan – álomszerû, tünetszerû vagy szimbolikus – formát, ami kijátszhatja azt. „Azért gyûlt bennem össze idõk folyamán az undor és a rémület, azért szerettem volna – ha mertem volna – megszabadulni a szörnyetegtõl . . . azért . . . mert . . . kimondom . . . a mellén fehéren . . . elborzasztóan egy AKASZTÓFA

40 Freud: 1985, 195. 41 Freud: 1985, 383–398. 42 Kiemelés az eredetiben. 43 Freud: 1985, 387–389. 44 Freud: 1985, 389. 45 Freud: 1985, 420. 46 Poe: 1989a. 47 Poe: 1989b. 48 Poe: 1989a, 171. 49 Poe: 1989a, 173.

69

rajzolódott ki!”50 Az elfojtott lelkiismeret a novella tanúsága szerint éber és alvó állapotban egyaránt munkálkodik. „Nappal a dög egy pillanatra sem tágított mellõlem, és éjjel óránként felriadtam kimondhatatlan félelmemben, hogy forró lélegzetét ott érzem az arcomon . . . egész rettenetes súlyával rám nehezedik . . . testet öltött lidércnyomás! . . . nincs erõm, hogy leöljem magamról . . . örökre odafészkeli magát a szívem fölé.”51 Poe novellájának egyik érdekessége – s ez a másik írásával is közös vonás –, hogy az elfojtott lelkiismeret, pontosabban a lelkiismeret elfojtása és/vagy a tudattalan lelkiismeret tudatosulni nem engedése (újabb) bûn elkövetéséhez vezet. A bûn és a lelkiismeret elfojtásának mechanizmusát Poe „anatómiai” pontossággal részletezi. „A szörnyû gyilkosság elkövetése után az volt minden gondom, hogy óvatosan és nyomtalanul elrejtsem a holttestet. /…/ Elhatároztam, hogy befalazom a pincébe, mint ahogy a barátok tették a középkorban az áldozataikkal. /…/ Egy percig sem volt kétségem afelõl, hogy itt minden nehézség nélkül kivehetem a téglákat, és miután a holttestet elrejtettem, újra visszarakhatom anélkül, hogy bárki is észrevenné. Számításomban nem is csalódtam. Feszítõvassal könnyen kiszedtem a téglákat, és miután a holttestet, ahogy a hely engedte, a belsõ falnak támasztottam, minden különösebb nehézség nélkül helyreállítottam az építményt, ahogy eredetileg volt. Habarcsot, homokot szereztem, mindent, ami kellett, és mindent elkövettem, hogy az új vakolatot ne lehessen a régitõl megkülönböztetni. Nagyszerûen sikerült! Amikor elkészültem vele, nagyon meg voltam elégedve. A legélesebb szem sem vehette észre a falon, hogy valaha is kibontották.”52 Elég csupán az építményt behelyettesítenünk a lélekkel, a holttestet a bûnnel, a falat a cenzúrával. A bûn elfojtásával látszólag – okafogyottan – a lelkiismeret feladata is megszûnik. „Legközelebbi gondolatom az volt, hogy a bestia után nézzek, amely annyi gyötrelmet okozott nekem, és amelyet már rég el kellett volna pusztítanom. /…/ Elmúlt a második és a harmadik nap, és az én lidércem csak nem jelentkezett. Szabadon lélegzettem! A szörnyeteg eltûnt, örökre megszûnt a rémület! Nem tér vissza soha többé! Boldogságom határtalan volt. Sötét bûnöm alig zavart.”53 Noha a lelkiismeret nem szükségképpen kapcsolódik a bûnhöz, és a bûn sem mindig vonzza magával a lelkiismeretet, mégis, bûn és lelkiismeret összefonódásának felismerésére utal, hogy Poe-nál együtt fojtódnak el. A tudattalan lelkiismeret munkája viszont fájdalmasabb a tudatosénál is. „Eleinte halk és töredezett hang, mint egy gyermek elfojtott sírása, de azután hirtelen elnyújtott, hangos, meg nem szûnõ jajongássá dagadt . . . irtózatos, állati, embertelen hang – üvöltés! – szívszaggató sikoly . . . félig a borzadály, félig a gyõzelem vonítása – hang! amely csak a poklokból szabadulhatott ki, az átokvert torok 50 Poe: 1989a, 174. 51 Poe: 1989a, 174–175. 52 Poe: 1989a, 176. 53 Poe: 1989a, 176. 54 Poe: 1989a, 177. 55 Poe: 1989b, 32. 56 Poe: 1989b, 37. 57 Poe: 1989b, 39.

70

hangja, a halálra ítélt és halálküzdelmüket vívó démonok rémkiáltása. /…/ A már oszlásnak indult és alvadt vérrel lepett holttest ott állott a nézõk szeme elõtt. Fején vörösre tárt szájjal és tûzben égõ, kimeresztett fél szemével ott ült az átkozott bestia, amelynek végzetes hatalma hajszolt a gyilkosságba, és amelynek áruló hangja juttatott a hóhér kezére. A szörnyeteget is befalaztam a sírboltba!”54 2. A gorilla mint tudattalan. A Morgue utcai kettõs gyilkosságban a gorilla értelmezhetõ a matróz tudattalanjaként, annak minden tartalmaival – az ösztönös és/ vagy elfojtott egoisztikus és altruisztikus késztetésekkel – együtt. „A kelet-indiai szigetek hatalmas, vörös orangutánjának pontos anatómiai leírása volt az az olvasmány, amelyet elém tett. Mindenki ismeri ennek az emlõsnek óriási termetét, emberfölötti erejét s mozgékonyságát, vad állatiasságát és utánzótehetségét. Egyszerre megértettem a gyilkosság borzalmainak minden részletét.”55 A gorillát gyilkossá egyrészt elszabadulása, másrészt a számára ijesztõ, ismeretlen és megoldhatatlannak tûnõ szituáció teszi. Ez az, a tudattalan kényszerítõ ereje, ami a matrózt fölmentheti a bûn alól. „Biztosan tudom, hogy ártatlan a Morgue utcai kegyetlenségben. De tagadhatatlan, hogy van hozzá némi köze. /…/ A dolog így áll: ön semmi olyat nem tett, amit elkerülhetett volna, egészen határozottan semmit, amiért megvádolhatnák.”56 A bûn elkövetése után, amikor a Felettes-én mûködésbe lép, azaz megjelenik a tett helyszínén a matróz, illetve – a gorilla emlékeiben – az ostora, két pszichikai esemény zajlik. Az egyik egyszerre tartalmazza a jóvátételi mechanizmus elindulását és a bûn elfojtását, a másik pedig, akárcsak a macska esetében, a bûnnyomokkal s egyben a bûnnel együtt látszólag eltüntetett lelkiismeret vokalizálódását. „A rettegett ostor juthatott eszébe, mert dühe legott félelemmé változott. Ludasnak érezte magát, és mert a megérdemelt büntetéstõl tartott, el akarta tüntetni véres cselekedete nyomait, izgatott idegességében fel-alá ugrált a szobában, összevissza dobálta és törte a bútorokat, kiráncigálta az ágyból a párnákat. Majd megragadta a lány holttestét, begyömöszölte a kéménybe, ahol késõbb megtalálták, visszaugrált az öreg hölgyhöz, és testét felkapva, egyszerûen kivágta az ablakon. Mikor a majom megcsonkított terhével az ablakhoz ért, a matróz rémülten húzódott vissza a villámhárítóhoz, inkább csúszott, mint mászott lefelé, hazarohant, és remegve a véres gyilkosság következményeitõl, még örült, hogy megszabadult, és sorsára hagyta az orangutánt.”57 A matróz és a gorilla között zajló párbeszéd leírása a lelkiismeret által keltett szólamok újabb oldalát mutatja meg: különálló személy jellegük mellett az idegenségüket a lelki szerkezetben: „De ami a rikácsoló hangot illeti, az errõl szóló vallomásokban nem az a különös, hogy ellentétesek, hanem az, hogy az olasz, az angol, a spanyol, a hollandus és a francia, mikor közelebbrõl meg akarja jelölni, mind azt vallja, hogy

idegen hangja volt. Mindegyik bizonyos abban, hogy a hang nem honfitársáé, mindegyik más nyelvû beszédhez hasonlítja, nem a magáéhoz, hanem éppen ellenkezõleg. /…/ Egyetlen tanú sem tudott szavakat vagy szavakhoz hasonló hangokat megkülönböztetni.”58 Mindkét szövegre alkalmazhatónak találom Hermann elméletét a belsõ hangossá válásáról, noha Hermann azt az analitikus szituációval kapcsolatban írja le: „A belsõ hangossá válása olyan panaszokra emlékeztet, mint a szívdobogás, mint a nehéz légzés. Úgy tûnik, hogy ez a hangossá válás minden megrázkódtatásnál egy, a Mororeflexhez tartozó ébresztõ szignál. Így tehát külsõ veszélyt sejtet.”59 Stekel és Pfister: elfojtott vallásosság, elfojtott erkölcsiség és elfojtott jóság. Freud elkülönbözõdött volt munkatársa, Wilhelm Stekel az elfojtott erkölcsiség és az elfojtott vallásosság jelenségeire hívja föl a figyelmet.60 Ha elfogadjuk, hogy azt fojtjuk el, ami számunkra kellemetlen, úgy el kell fogadnunk – és a klinikai tapasztalat ezt bizonyítja –, hogy lehetnek a tudat számára kellemetlenek és elfogadhatatlanok, azaz az Énnel összeegyeztethetetlenek a hagyományosan pozitívnak ítélt értékek is. Stekelnél, Freuddal ellentétben, nem a Felettes-én, hanem az Ösztön-én az, ami tiltakozik a kellemetlen tartalmak ellen, a Konfliktus-Én és Ösztön-én között áll fenn. Ugyanakkor Stekel az Ösztön-énben katagóg és anagóg tendenciákat különít el, az elõzõekhez tartoznának az ösztöntörekvések, az utóbbiakhoz a moralitás. Oskar Pfister zürichi lelkész és pszichoanalitikus pedig egyenesen elfojtott jóságról beszél. Míg Stekel, Freudhoz hasonlóan és talán még nála is pesszimisztikusabban, az embert eredendõen agresszív és egoista lénynek tartja, s ez indokolja is a természetellenes késztetések elfojtását, addig Pfister eredendõen jó embert feltételez. Ami kettejükben mégis közös, az a pozitív értékek hozzákapcsolása az Ösztön-énhez. Mintha azt a lyukat próbálnák mindketten betömni, amit Freud maga már a Rossz közérzet a kultúrában lapjain ott hagyott. Freud ugyanis az utolsó oldalak egyikén bevezet és rögtön el is hagy egy új problémakört: „az individuális fejlõdés úgy mutatkozik, mint két törekvés interferenciájának az eredõje, a boldogság utáni törekvésének, melyet mi szokásosan »egoisztikusnak« és a többiekkel a közösségben való egyesülés törekvésének, melyet »altruisztikusnak« nevezünk.”61 Mindamellett, az altruizmus elismerése ellenére, eszébe sem jut, hogy ne az egoizmusból vezesse le a lelkiismeretet. Ugyanígy nem merül föl az sem, hogy az összemberi érdeket szolgáló kulturális teljesítmények nem a libidóból származnak szublimáció révén, hanem talán valami más, önálló hajtóerõ áll mögöttük. Holott, éppen Tolsztoj példáján, Füst Milán mutatta ki a szublimációelmélet tarthatatlanságát, lévén, hogy ha a libido vagy közvetlenül, vagy közvetve talál levezetésre, akkor Tolsztojnak vagy mûvészi-kulturális, vagy szexuális teljesítménye nem magyarázható. Mintha kellene

valami másfajta hajtóerõnek is lennie. Ideiglenesen ezt a hajtóerõt szeretném én lelkiismeretnek nevezni. Második nyelvészeti kitérõ – a lelkiismeret attribútumai. Felejtsük most el egy idõre Freudot és a lelkiismeret atyai, szigorú és büntetõ fogalmát, és forduljunk megint a nyelvhez. Kérdésem arra vonatkozik, hogy milyen valami is az, amit lelkiismeretnek nevezünk? Furcsa kettõsségnek lehetünk tanúi: a magyar nyelv egyrészt megtámogatni látszik azt az elképzelést, hogy a lelkiismeret valamiféle egyenrangú vagy fölérendelt partner volna a felnõtt Énen belül, hiszen furdal, gyötör, bánt, tilt, kínoz, nem enged, alkudni kell vele. Ugyanakkor megingatja bennünk ezt a képet, hogy a lelkiismeret olyasvalami, ami élõ, érzékeny, kényes, ami, vagy aminek a hangja, szava fölébred bennünk, ami megszólal, amit ápolni kell, amit el lehet altatni, de lehet megnyugtatni is, ami nem visz rá bennünket valamire, vagy éppen terhel. Ez utóbbi konnotációs mezõ

58 Poe: 1989b, 23–24. – Kiemelés az eredetiben. 59 Hermann: 1988, 74. – Köszönöm Takács Móninak, hogy emlékeztetett rá, ugyanez a motívum megjelenik Az áruló szív címû novellában is. 60 Vö. Hárs: 2003. 61 Freud: 1982, 400–401.

71

gyanúm szerint ritkán fog összeállni azonossá az elõzõ kemény belsõ ellenféllel. Itt valami olyanról van szó, ami kiszolgáltatott nekünk és törõdést érdemel. A latin a lelkiismerettel kapcsolatos kifejezésekre két szót használ, a constientia-t és a religio-t. Az egyik a tudásra, a másik a hitre vonatkozik. Hadd gyanítsuk most e kettõsség mögött ugyanazt, amit a magyar nyelvben megtaláltunk, s tartsuk szem elõtt a továbbiakban a religo kettõs értelmét: odakötöz és feloldoz. Ferenczi: jóság és intelligencia. Ferenczi Sándor munkásságának utolsó idõszakában a lelkiismeret fogalma függetlenedik a bûntudattól. Nincs szöveghely, ahol együtt emlegetné õket. A Klinikai napló egyik fõ témája viszont éppen az oldás és kötés témájához vezet, s ez a mimikrizálódás jelensége.62 Itt kell emlékezetben tartanunk a religo kifejezés kettõs értelmét. A megszilárdult lelki szerkezettel még nem rendelkezõ gyermeki én, aki így elhárító mechanizmusokkal sem rendelkezik, Ferenczi szerint a külvilághoz csak autoplasztikus módon, ahhoz hozzáhasonulva tud alkalmazkodni. Amennyiben támadás éri, azonosul a támadóval, ezáltal magához köti és fel is oldozza a támadás alól. Ferenczi szavaival: „a gyermek pszichiáterré válik”63. Ez a gyermek a „wise baby”, a bölcs csecsemõ, aki, minthogy nem képzõdött még lelkén védõkéreg, nyílt és teljes kapcsolatban áll az egész külvilággal. Ferenczi szerint a bölcs csecsemõ intelligenciája és az univerzum intelligenciája között az áramlás folyamatos. E kijelentés alapja természetesen egy intelligens univerzum feltételezése. A bölcs csecsemõ azonban nem csupán intelligens, hanem jó is. A jóság és az intelligencia Ferenczi felfogásában egymástól elválaszthatatlan gyermeki princípiumok.64 Hagyjuk most magára a gyermeket, hogy késõbb felébresszük szunnyadásából, és térjünk vissza két korábbi megjegyzésre. Az egyik Ferenczi Thalassájára vonatkozik, ahol elõször vonódik kétségbe a freudi apa elsõdlegessége. A második pedig Freudnak az altruizmussal kapcsolatos, gyorsan szõnyeg – azaz tudat – alá söpört fölvetésére a Rossz közérzet a kultúrában utolsó oldalain. Ferenczi a Klinikai naplóban újragondolja fiatalkori elképzeléseit65 arról, hogy a lelki világ nem unipoláris, hanem bipoláris mûködésû, s ezzel az anyai elvet próbálja legalizálni a pszichoanalízisben: „számtalan példa található mindenütt a bipolaritásra, az ambivalenciára és az ambitendenciára, és ez úgy tûnik, indokolttá teszi, hogy a természet egészét ne csak az önzés princípiumának nézõpontjából, hanem az önzetlenségnek az elõzõvel éppen ellentétes ösztönös törekvése felõl is szemléljük. /…/ Az érvényesülés és a békéltetés ösztöne együtt alkotják a létet, azaz az életet az egész világegyetemben.”66 Itt az önzetlenség még a 62 L. Hárs: 2005, 103–121. 63 Ferenczi: 1996, 180 64 L. Hárs: 2005, 35–45. 65 Ferenczi: 1996. 66 Ferenczi: 1996, 66. 67 Ferenczi: 1996, 158. 68 Füst: 1977.; Vö: Hárs: 2004. 69 Füst: 1967.

72

nõ–férfi-dualitás egyik tagjaként értelmezõdik, azonban egy-két hónappal késõbb Ferenczi már egészen más következtetésekre jut: „A még nem teljes egészében kifejlõdött élet tehát effektusaiban olyan eredményekre emlékeztet, amelyekre a késõbbi életben csak kiemelkedõ erkölcsi és filozófiai adottsággal rendelkezõ kivételes emberek jutnak. A vallásos ember önzetlen, mert feladja önmagát, s kezdeti élete önzetlen (selbstlos), mivel nincs még kifejlett Énje (Selbst). Az önzõ ember ingervédõ mechanizmusai segítségével, mint valami külsõ burokkal, nagyrészt elzárkózik a külvilágtól. A csecsemõben ezek a védekezõ eszközök még nem alakultak ki, úgyhogy a csecsemõ sokkal nagyobb felületen kommunikál a külvilággal. Ha valahogyan rá tudnánk bírni a gyermeket, hogy közölje velünk, mire teszi õt képessé ez a túlérzékenység, akkor valószínûleg sokkal többet tudnánk a világról, mint amennyit szûk látókörünk lehetõvé tesz.”67 Groddeck, Füst Milán és a bennünk élõ gyermek. A Klinikai napló írásakor Ferenczit Georg Groddeckhez már hosszú baráti és orvos–beteg-viszony fûzte. Groddeck, akinek a pszichoanalízis az Ösztön-én fogalmát köszönheti, s aki Füst Milánnak is mestere és orvosa volt, nem követte Freudot a lélek topikájának megrajzolásában. Groddeck emberének lelki személyisége is három részbõl áll, ezek azonban nem az Én, az Ösztön-én és a Felettes-én, hanem, a Szent Család mintájára a férfi, a nõi és a gyermeki lélekrész. Ezek közül a gyermeki az, amihez az önzetlen jóság és intelligencia elve köthetõ. Ezt a gondolatot veszi át Ferenczi – és Füst Milán is – etikájának megalkotásakor.68 Füst többek között arról ír, hogy az öngyilkos megöli a bennünk élõ gyermeket. Fogalmibbá téve a költõi megfogalmazást, bár nem minden öngyilkos cselekszik a lelkiismeret szavára, bizonyára vannak ilyenek is, abban közösek, hogy elõször a lelkiismeretüket kell elpusztítani ahhoz, hogy elpusztíthassák önmagukat. Az öngyilkos Füst szerint a jövõjétõl szabadul meg, amikor megszabadul önmagától69, s ez élesen szemben áll a múltra irányuló freudi felfogással. Múltja egyre inkább annak van, aki egyre inkább felnõtt, jövõje pedig annak, aki minél fiatalabb. A lelkiismeret mint gyermeki princípium. Véleményem szerint a lelkiismeret, ellentétben a bûntudattal, alapvetõen nem a múltra, hanem a jövõre irányul. Az ember jövõbeni céljait Freud szerint az örömelv szabja meg. „Észrevehetõ, hogy egyszerûen az örömelv programja az, mely az életcélt kiszabja. Ez az elv a lelki szerkezet teljesítményét kezdettõl fogva uralja; célirányosságában nem lehet kétség, és mégis, programja viszályban áll az egész világgal, a makrokozmosszal éppen úgy, mint a mikrokozmosszal. Egyáltalán nem

keresztülvihetõ, a világmindenség minden intézménye ellenszegül neki; azt mondhatnók, hogy az ember boldog legyen, a teremtés terve nem foglalja magában.”70 Stekel, Pfister, Ferenczi, Groddeck és Füst Milán viszont azt tanítják nekünk, hogy a jóság és az örömelv nem zárják ki egymást. Arra a következtetésre engednek jutni, hogy a lelkiismeret gyermeki és gyermeki tisztaságú princípium, amit legfeljebb kinevelnek a gyermekbõl a felnõttek. Arra a következtetésre engednek jutni, hogy a fejlõdésében meg nem zavart Én számára örömérzéssel jár a lelkiismeretes cselekvés. Érdekes módon egy kissé távolabbi tudományág, a gazdaságpszichológia, hasonló eredményeket hozott az altruizmus kutatása során. Háromféle altruizmusról beszélnek: gazdasági, pszichológiai és valódi altruizmusról. Az elsõ két esetben az Énnek kötõdik valamiféle érdeke az altruista viselkedéshez, a valódi altruizmus esetében viszont arról van szó, hogy önmagában jutalomértékû lehet az ember számára, ha elveinek megfelelõen cselekszik. Nem hiszem, hogy a lelkiismeret etikai kérdés, azt még kevésbé, hogy pszichológiai kérdés lenne. Sokkal inkább az ember humánspecifikus motivációihoz, sõt transzcendens szükségleteihez sorolnám, amelyek véleményem szerint elválaszthatatlanok az emberi lény neoténiás természetétõl.71 Kivezetõ – személyes – kitérõ. Sokadik újraolvasásnál tûnt föl, hogy amikor Freud négy Róma-álmáról esne szó, csak három szerepel a szövegemben. Éppen arról feledkeztem meg vagy azt fojtottam el, amit Freud a leghosszabban elemez. Ez az az álom, amikor „az álom állítása szerint – végre Rómában” van. De milyen ez a Róma? „Ámde csalódásomra korántsem városias tájat látok, hanem kis sötét vizû folyót, annak egyik partján fekete sziklákat, a másikon réteket, nagy fehér virágokkal. Meglátok egy Zucker nevû urat (akit felületesen ismerek), és elhatározom, hogy megkérdezem, melyik úton jutok a városba. Nyilván hiába fáradozom, hogy álmomban lássam a várost, amelyet ébren nem láttam soha.”72 Talán nem vinne elõre saját talányom megfejtésében, ha ismertetném Freud asszociációit, amelyek elsõsorban Karlsbad körül forogtak, bár fölmerül Párizs és Prága is. Ellenállásom oka, azt hiszem, magában az álomképben keresendõ. Folyóparton nõttem föl, és mindig is vonzott a másik part. A nagy fehér virágok. Az, amit lelkiismeretnek hívnak. Irodalom: Bahtyin, M. M. (1976): Dosztojevszkij poétikájának problémái. In: A szó esztétikája. Gondolat, Bp. Ferenczi S. (1982): A valóságérzék fejlõdésfokai és patologikus visszatérésük. In: Lelki jelenségek a pszichoanalízis tükrében. Magvetõ, Bp. 124–146.

Ferenczi, S. (1996): Klinikai Napló 1932. Filum, Bp. Ferenczi S. (1997): Katasztrófák a nemi mûködés fejlõdésében. Filum, Bp. Ferenczi, S. / Groddeck, G. (1986): Briefwechsel 1921–1933. Fischer, Frankfurt am Main. Freud, S. (1982): Rossz közérzet a kultúrában. In: Esszék. Gondolat, Bp., 327–405. Freud, S. (1985): Álomfejtés. Helikon, Bp. Freud, S. (1993): Pszichoanalízis és világnézet. In: Szummer Cs. – Erõs F. (szerk.): Filozófusok Freudról és a pszichoanalízisrõl. Cserépfalvi, Bp., 25–45. Füst M. (1977): Ez mind én voltam egykor. Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve. Magvetõ és Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. Füst M. (1967): Vitairat az öngyilkosságról. In: Emlékezések és tanulmányok. Magvetõ Könyvkiadó, Bp., 763–779. Groddeck, G. (1967): The World of Man. Vision Press Ltd. Groddeck, G. (1989): Exploring the Unconscious. Vision Press Ltd. Groddeck, G. (1989): The Unknown Self. Vision Press Ltd. Hárs Gy. P. (1997): Tithónosz és a Miki egér. In: Thalassa, 1997/1, 131–141. Hárs Gy. P. (2003): Mese az elfojtott erkölcsiségrõl és a kriminalitásról. In: Iskolakultúra, 2003/11, 113–123. Hárs Gy. P. (2004): A Ferenczi–Groddeck–Füst Milán háromszög. In: Thalassa, 2004/2, 45–84. Hárs Gy. P. (2005): Pszicho Ana Logosz. Dialóg Campus, Bp. Hermann I. (1988): A pszichoanalízis mint módszer. Gondolat, Bp. Laplanche, J.–Pontalis, J.-B. (1994): A pszichoanalízis szótára. Akadémiai Kiadó, Bp. Poe, E. A. (1989a): A fekete macska. In: Túl életen és halálon. Népszava, Bp., 169–177. Poe, E. A. (1989b): A Morgue utcai kettõs gyilkosság. In: Túl életen és halálon. Népszava, Bp., 5–40. Ricroft, Ch. (1994): A pszichoanalízis kritikai szótára. Párbeszéd Könyvek, Bp. Roach, M. (2004): Hullamerev. A holttestek lenyûgözõ élete. Athenaeum 2000 Kiadó, Bp. Róheim G. (1984): A kultúra pszichoanalitikus értelmezése. In: Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata. Gondolat, Bp., 614–642. Rorty, R. (1993): Freud és a morális reflexió. In: Szummer Cs.–Erõs F. (szerk.): Filozófusok Freudról és a pszichoanalízisrõl. Cserépfalvi, Bp., 181–208. Szummer Cs.–Erõs F. szerk. (1993): Fi lo zó fu sok Fre ud ról és a pszi cho a na lí zis rõl. Cse rép fal vi, Bp.

70 Freud: 1982, 340–341. 71 Róheim: 1984., Vö. Hárs: 1997. 72 Freud: 1985, 142–143.

73

„Hazajutok egy-kettõre a városomba, Gyõrbe!” (Maria Georg Hofmann: A. Galajda, a balkezes költõ színre lép) Nem elõször fordul elõ a magyar irodalmi közélettel, hogy olyan prominenssel büszkélkedhet, akirõl nem is nagyon tud. Maria Georg Hofmann esetében is errõl van szó. Legalábbis volt. 1956 nagy érvágást jelentett a magyar irodalomnak: számos kiváló képviselõje vonult emigrációba. Ki magyarul írt tovább ezután, ki pedig a befogadó nemzet nyelvén. Hofmann az utóbbit választotta: nem emigráns magyar író akart lenni, hanem író, s mivel választott új hazája Ausztria, ezért német nyelvû író. És mint ilyen, kimondottan sikeres, elsõsorban mint drámaszerzõ. Persze teljes joggal nevezhetjük õt magyar írónak, hiszen a hetvenharmadik életévét taposó Hofmann a mai napig õrzi identitását és nyelvét a hétköznapokban. Ráadásul elsõ, és eddig egyetlen, ám volumenét tekintve igencsak nagyszabású regénye, az A. Galajda, a balkezes költõ színre lép tematikáját és tartalmát tekintve is teljesen magyar. Pontosabban gyõri. Amellett persze, hogy száz százalékig európai. Néhol kissé posztmonarchikus. De valójában csupán: nagyszerû. A kritikus nehéz helyzetben van, amikor a Galajdával találja szemben magát. Bevett és megbízható kiindulási alap, hogy párhuzamokat keressünk: hasonlítsuk a szerzõt más szerzõkhöz, a regényt más regényekhez, a stílust, az építkezést bármi máshoz, ami már régóta és masszívan beleivódott a köztudatba. Hofmann esetében ez egyszerûen nem megy. Persze idézhetjük Joyce monumentalitását és asszociatív szöveget produkáló, mégis konstruált regényformáját, vagy a fantasztikum és az álomszerûség kõkemény realitással keveredõ, áradó epizódjait, mely a dél-amerikai szerzõkhöz rokonítja õt. Mégis olyan egyéni a szerzõ, olyan egyéni a regény, olyan egyéni a stílus, az építkezés, minden. A legegyénibb pedig – a nézõpont. A gyermeki nézõpont, melyen keresztül a harmincas-negyvenes évek „felnõtt” világát láttatja a szerzõ, a nézõpont, mely azonban nem gyermeki narráció által szólal meg, hanem egy felnõtt ember rekonstruálja szöveggé a gyermeki élményeket, melyek néhol kényelmesen realisztikusak, néhol viszont kényelmetlenül szürrealisztikusak. A háború elõtti kisés középpolgári réteg reflektálatlan erkölcsei folyamatosan felmerülõ és megválaszolatlan kérdéseket ébresztenek a mesélõ gyermekben, aki mind intellektusában, mind pedig mûvészi

74

igényeiben és hajlamaiban kiemelkedik környezetébõl. A regény egyik központi problémája az identitás kérdése. Ám ez esetben nem a nemzeti identitásról, hanem többek között a nemi identitásról van szó. A probléma ráadásul oly módon jelentkezik, hogy nem is fogalmazódik meg explicit problémaként; egyszerûen áthatja a regény szövetét. Kezdve azon, hogy nem igazán tudjuk eldönteni, hogy a fõszereplõ gyermek – egyben a narrátor – lány-e vagy fiú. Édesapja – különösen érzelmesebb pillanataiban – Gyurkának hívja õt, és szeretné inkább fiának tekinteni, míg édesanyja, Dolóresz és férjvadász nagynénjei lányként nevelik. A bencés gimnáziumba jár, ahová csak a nagyvonalú és csupaszív Heckenast atya közbenjárására veszik fel. A legérzékletesebben unokabátyja, Borisz fogalmazza meg e dilemmát „Angyal – mondta egyszer –: hímnemû, nõnemû, semlegesnemû. Ezek keveréke a köbön, három dimenzióban: ez vagy te, Dzsordzsó.” A regény folyását lépten-nyomon keresztezõ anekdoták, kitérõk közül talán a legemlékezetesebb a szintén a nemi identitás kérdését és határait feszegetõ csoportos közösülési jelenet, melynek során a Galajda darabjait színre vivõ törpe alkatú artista szállásadónõjével, annak fiával és egy természetellenesen nagy méretû angolnával kél nászra egy használaton kívüli fürdõ medencéjében. A homoszexualitás, a vérfertõzés és a szodómia bûnét egyesítõ aktus a maga groteszk, eltúlzott és mélységesen pszichoanalitikus módján azt a fajta devianciát rajzolja meg, mely a kispolgári erkölcs számára teljesen elfogadhatatlan. A narrátor (ez esetben az artista Monsieur Bell) elõadásában azonban olyan természetesnek tûnik, hogy sokkal inkább a „normális szexualitás” kérdõjelezõdik meg. A regény olvasása közben kezdjük átvenni az elbeszélõ sajátos nézõpontját, mely – ha nem is relativizál – mindenesetre megingatja a szexualitáshoz való elvi viszonyulásunkat és elõítéleteinket. További identitásválságot érzékeltet az elbeszélõ gyermek szellemi hontalansága a mereven konformista és elfásult kispolgári környezetben, illetve a Galajda személyében exponálódó és valamiképpen az elbeszélõ késõbbi sorsát is leképezõ mûvész–polgár ellentét is. A regény fõszereplõje felnõtt korában drámaíróként keresi kenyerét, és darabjaiban újra és újra visszatér Alexander Galajda alakja. A családba beházasodott, lengyel származású, gyõri kishivatalnok, aki az éjszaka jótékony csendjében a Hét Vezérrõl szóló dráma-koszorú megalkotásán fáradozik, Hofmann regényében egyszerre jeleníti meg és nevetteti ki a klasszikus dilemma alanyát. Ironikusan viszonyul a mûvész–polgár

problematikához, ugyanakkor maga is szenved tõle. Ugyanezt a mûvészalaptípust és ezt a dilemmát írja meg Hofmann a Ghiccho és gyermekei címû darabjában, úgy tûnik tehát, hogy a galajdai szerep és a téma is élénken foglalkoztatja. Hofmann stílusa rendkívül összetett, csakúgy, mint a regény egész szerkezete. Elbeszélõi bravúrja felmutatja az európai realizmus legnemesebb erényeit, amely erényekkel gátlások nélkül és magától értetõdõen vegyíti az azt ellenpontozó abszurditást, szürrealizmust. Iróniája sem csupán a kétértelmûségbõl eredõ izgalmakat aknázza ki: Hofmann iróniája többértelmû, minden értelmezést újra a visszájára lehet fordítani. Amikor egy szereplõjét gúny tárgyává teszi, közben érezhetõ: szereti is, ugyanakkor iróniával fordul e felé a szeretet felé is. Többszörös áttételekkel dolgozik, tudatosan, vagy ösztönösen-e – tulajdonképpen nem számít. Résen kell lennie az olvasónak, mert sokszor egyáltalán nem kézenfekvõ, mit tesz idézõjelbe a szerzõ, és emiatt tudja az érzékeny befogadót folyamatos hatása alatt tartani. Hofmann, mint klasszikus zenei mûveltségû ember, természetesen nem hagyja ki azokat a helyzeteket sem, amelyek a zenei kifejezés prózába ültetésében rejlenek. Szövegszerkesztése feltûnõen zenei, sok helyütt érezzük az analógiát zenei formákkal, megoldásokkal: duettek, tercettek, rondó-forma, rapszódia, divertimento. Polifónia – nem a bahtyini értelemben, hanem sokkal inkább a dialógusok egyes beszélõi (mint zenei szólamok) között kibontakoztatva, a párbeszédstruktúra szintjén. A regény karakterei is igazodnak az elbeszélõi módszerhez. Találunk közöttük egészen realisztikusan lefestett alakokat (Borisz), kimondottan beteges, deviáns egókat (Monsieur Bell) és a valószínûtlenségig elrajzolt figurákat, mint az operettszereplõnek is beillõ Bello Cio. Az úrhatnám anya, Dolóresz, aki számára magyar Bovarynéként derogál a kényszerû élethelyzet, mely egy mûszerész-technikus (vagyis kétkezi munkás!) férfihez köti, s aki számára („jó partira” vadászó húgaival egyetemben) a legfõbb cél a kisvárosi comme il faut-nak való tökéletes megfelelés, Gyurka, az egzisztenciális és szexuális okokból többszörösen frusztrált apa, aki szadisztikus tettekkel kompenzálja családján belüli teljes elnyomottságát, Gabili, az elmetehetsége tekintetében kissé terhelt nagybácsi, akinek minden vágya, hogy karmelita szerzetes lehessen, s akinek személyében árnyalt humorral érzékelteti a szerzõ a „szent=együgyû” tételezést, mindmind olyan unikális figurák, melyek a mai regényirodalomban páratlan élettel és szellemességgel telítik a szöve-

get. Az elõítéletektõl, készen kapott, átgondolatlan társadalmi elvárásoktól, kétes értékû erkölcsöktõl és intellektuális alulfejlettségtõl terhes, fojtogató környezetet azonban áthatják a polgári társadalom sarokköveként számon tartott merev birtokviszonyok, melyek nemcsak a tárgyi külvilágban jelennek meg, hanem a társas kapcsolati, családi életben is kifejezõdnek. A nemi kapcsolatok is birtokviszonyokat képeznek le: kinek mihez van joga. A feleségnek joga van a társasági élet és a tisztes renomé kötelezõ külsõségeihez, a férjnek ezzel szemben joga van parancsolni a hálószobában és igényeinek maradéktalan érvényt és kielégülést szerezni. A kívülállóságtól és magánytól szenvedõ elbeszélõ persze megtalálja a saját példaképeit, rokonlelkeit, ha úgy tetszik. Legyen szó a katolikus Heckenast atyáról (aki valóban a bencés gimnázium tanára volt ez idõ tájt), vagy a szocialista érzelmû, zsidó gyermekorvosról, Lóránd doktorról. Õket azonban, mint oly sok értéket, érthetetlen és kíméletlen módon elsodorja a háború. A regény második harmadában tovább árnyalódik a kép a korabeli társadalmi viszonyokat illetõen. A háború kellõs közepén kerül az elbeszélõ Budapestre, édesapja igencsak tehetõs rokonai körébe, nagyapja temetése miatt, s a háború vége felé a novákpusztai uradalomban tanúi vagyunk az omladozó feudalizmus anakronisztikus maradványainak is. A budapesti szín rávilágít arra, hogy a nagypolgárság egy hajszálnyival sem volt egészségesebb (legalábbis egy gyermek szemében), mint a gyõri kispolgárság. Ugyanúgy a birtokviszonyok, a leegyszerûsített, ostoba politikai és etikai eszmék és persze a beteges nemiség foglyai ezek a férfiak és nõk. A legszemléletesebb példa erre Neumann Jenõ, a dúsgazdag iparos, aki elszegényedett nemesi családból származó feleségét szexuális hatalmával próbálja arra kényszeríteni, hogy bejuttassa a legmagasabb nemesi körökbe, így Horthy holdudvarába, s akinek legkedvesebb elfoglaltsága, hogy sötétedés után, a légiriadó idején rabszolgaként tartott munkásait kivilágított futballpályán játszassa, a fejük fölött elzúgó brit bombázógépek berregésétõl kísérve. Mégis a család kozmopolita Neumann (Newman) ága vonzóbb a már kilencévesen érett szabadelvû Gyurikának. Különösen Borisz alakja, aki barátságával és okításaival elülteti a gyermekben a világpolgár attitûdjének csíráját. A háború kései éveiben, amikor a család Novákpusztára költözik, hogy a bombatámadásoktól fenyegetett Gyõrbõl biztonságba kerüljenek, s amikor Gyurika apja kénytelen bevonulni a seregbe, hõsünknek kell eltartania saját magát és édesanyját is, így egy csapásra felnõtté válik. Mi több: férfivá. A

Budapesten, Borisz bûvkörében eltöltött idõ alatt és az uradalmi környezetben véglegessé válik a fõszereplõ nemi irányultsága, és személyiségébõl nyom nélkül eliminálódik a nõi princípium. Egyszersmind kiteljesedik az az álomszerû, fantáziadús, a szürreáliába hajló szemlélet, amelyen keresztül az elbeszélõ a világot befogadja. Érdekes továbbá a fõhõs viszonya azokkal a korábban már említett személyekkel, akiknek köszönhetõen végbemegy szellemi felszabadulása. Galajda, aki rányitja szemét a mûvészetre, Lõrinc, a család kegyvesztett tagja, aki megláttatja vele a hétköznapi eseményekben megnyilvánuló teatralitást, Heckenast atya, aki antik és keresztény eszméket ültet a szívébe, Lóránd doktor, aki politikai és erkölcsi felszabadítást végez, s végül Borisz, aki felnõtté avatja õt. Közös e karakterekben, hogy nemiségüket valamiféleképpen zárójelbe teszi vagy relativizálja az elbeszélõ, akinek elméjében (szívében) mindannyian egy személyes mitológia részévé válnak, akárha függetlenednének saját valós személyüktõl, már amennyiben egyáltalán volt nekik. Úgy is lehet tekinteni rájuk, mint a felnõtt M. G. H. („OR G. M. H. – NOT REALLY A QUESTION”) személyiségének és értékrendjének különbözõ komponenseit megjelenítõ, megszemélyesítõ szereplõkre. A gyermek Gyurika számára ezek az elképzelt vagy valós személyek ugyanazt a menekülést jelentik egy érthetetlen és bolond világból, mint a féktelen fantázia birodalma és a mûvészet (a komolyzene, a rajz). A szellemi és lelki elrugaszkodást a kicsinyesség és a frusztráció világából. Bármilyen elrugaszkodott, még inkább elemelkedett lélek is az elbeszélõ („a gyerek”, Gyurika, Dzsordzsó, Márió, s még megannyi néven ugyanaz a szereplõ), bármenynyire tiltakozik is minden porcikája az õt körülvevõ realitás ellen, mégis õ képes a legjobban feldolgozni a háborút, mely az elsõ sortól kezdve fenyegetõ, föld alatt izzó lávafolyamként van jelen a regényben. A harmincas évek gyötrõ szorongásai, családi, társadalmi, politikai, etnikai és egzisztenciális feszültségei, az embereken elharapódzó õrület, az abszurditásba hajló élethelyzetek mind-mind ugyanabba az irányba mutatnak, melynek a végpontjában egy kegyetlenül pusztító és minden eddiginél õrültebb háború vár. S furcsa módon a megvetett, gyenge, kétes identitású, elvont gondolkodású és minden tekintetben életképtelennek és értéktelennek tekintett Gyurika lesz az, aki megoldást talál a család problémáira. Érthetjük ezt úgy, mint a szerzõ állásfoglalását, miszerint a világháború eszeveszett haláltáncán csak a csiszolt intellektus, a nyitottság, a mûvészet, a gondolat szabad-

sága, az állhatatosság és a bátorság, ezek az antikvitásban gyökerezõ, európai, humanista ideálok képesek úrrá lenni? A könyv végére eljutunk addig a következtetésig, hogy a Galajda alighanem nagy mû. A regénnyel kapcsolatban azonban van egy olyan sajátos érzelmi viszonyulása is a magyar olvasónak, hogy a Galajdára külföldi regényként tekint, s egy olyan kicsi és nyelvilegkulturálisan elszigetelt országban, mint a miénk, jólesõ érzés az európai irodalom egy elismert darabjában hazánkról olvasni. Különösen igaz ez, ha az olvasó gyõri. Gyõr ugyanis még nem vált ilyen pontos és plasztikus irodalmi feldolgozás tárgyává. Úgy is olvashatjuk a regényt, mint színes, beszédes anekdotákkal tarkított, harmincas évekbeli bedekkert. A regény elsõdleges helyszínéül szolgáló gyõri belváros nem változott annyit e közel hetven év alatt, hogy ne ismerjünk rá minden utcájára, terére, templomára, szegletére. Ez az irodalmi textussá vált, és ezért némiképp elidegenített otthonosság megtanítja az olvasót arra, miként tekintsen úgy a városra, mint a nap mint nap megéltnél érdekesebb, már-már egzotikus helyre. A mondhatni térképészeti pontosságú városleírások (Duna-híd, Radósziget, Széchenyi tér és környéke, a Teleki utca stb.), a régi üzletek (mint a Salzer-kereskedés), családok, emblematikus alakok (mint páter Heckenast) megjelenítése nemcsak írói, hanem emberi teljesítmény is, hiszen Hofmann ’56-os emigrálása óta nem járt szülõvárosában. Nem járt, egészen eddig. A 2006-os Gyõri Könyvszalon vendégeként ugyanis, ötven év után hazalátogatott. Ennek a gesztusnak a személyes sors szükségszerûségén kívül szimbolikus jelentése is van: a kiváló szerzõ talán most – megérdemelten – bevonul a magyar irodalmi köztudatba, és megtanulunk rá sajátunkként tekinteni, úgy is, mint színpadi szerzõre és úgy is, mint regényíróra. (Európa Könyvkiadó, 2006) Falvai Mátyás

Szemelvények a német nyelvû kritikákból (Maria Georg Hofmann: A. Galajda, a balkezes költõ színre lép) Süddeutsche Zeitung, München,1966. március 23/24. „... a gyermekek radikális empiristák, legalábbis ezt kell hinnünk Maria

75

Georg Hofmann könyvét olvasván: már meg akarják érteni a dolgokat, de egyelõre hajlandók többet látni, mint a felnõttek; tapasztalatokat gyûjteni, amelyek még nem avasodtak meg. ... Gyõr, Magyarország, röviddel a második világháború elõtt: a történelemben, amely csalóka módon annyira áttekinthetõnek tûnik. És amely még a felnõttek számára is egy dülöngélõ hajó lehetett, még a háború sejtelme nélkül is: mindenképpen olyan hajó, amelynek e középfedélzetén senkinek sem volt biztos helye, meg kellett harcolni érte, aztán pedig meg kellett védeni. És micsoda viszontagságok közepette! Ott van az öt nagynéni, akiknek férfi kellene, szükség esetén talán még munka is; ott vannak a nagyszülõk egy katonaszökevénnyel és egy nimfomániás nõvel, és egyiknek Neumann a neve, ami bizony valahogy zsidósan cseng, és a vízfejû öccs, Gabili... De nem elég, hogy a család már egyedül is elég anyagot nyújt a »szórakoztatásra«, támadással, védekezéssel, remegõ félelemmel és átokkal: az óceán, amin vitorlázik, maga is meginog, Horthy kormányzónak át kell adnia a rohadt ügyeket a náciknak...” Die Zeit, Hamburg, 1966. október 18. Az eleven rendetlenség „... többnyire az emlékezés fésüli ki a kontyból a tetveket; kibontja a csomót, és a hosszú életbõl síma copfot fon. Maria Georg Hofmannál úgy ábrázolja az emlékezést, ahogy az valóban mûködik: mint saját képek és idegen mondatok szövedékét, mint az idegenség megjelenését ott, ahol pedig közelségnek kellett volna lennie – és mint a bizalom átélését, ahol legalábbis a mindentudó felnõttek logikája szerint az idegenkedés lett volna helyénvaló. Nagy lélegzetû elbeszélése a sok történetet egyetlen élettörténetté köti össze anélkül, hogy rendet teremtene ott, ahol az életet az összevisszaság jelenti. A történelem durván beleront ebbe a gyermekkorba, a véletlen sokszor szörnyû, és ami megbízható, ritkán kellemes. De ott, ahol a gyermek a legkevésbé számítana rá, a szörnyûbõl kibontakozik a szép, egy fénytelen helyzet váratlan utat mutat. Szentimentalitás és olyan optimizmus, amely a fantázia hiányán alapszik, nem fordul elõ ebben az elbeszélésben – ezzel szemben az egészet átszövi a groteszk iránti éles érzék. Mert a groteszk, azt tanuljuk ebbõl a könyvbõl, nem a valóság eltorzítása; ellenkezõleg, a groteszk gyakrabban fedi a valóságot, mint gondolnánk.” Salzburger Volkszeitung, 1995. november 22. Egy gyermek az abszurd világban

76

„A drámaíró Maria Georg Hofmann – mûveit többek közt a Stájerországi Õsz keretében játszották – megírta elsõ regényét. Az Otto Müller Kiadó hétfõn mutatta be »A. Galajda, a balkezes költõ színre lép« címû könyvét az Eizenbergerhof Irodalmi Házban... A regény az írónõ magyar szülõvárosába vezet az 1933 és 1945 közötti idõben. Gazdag részletességgel és kifinomult többhangúsággal ecseteli egy család kis világát egy kisvárosban, amelybe elkerülhetetlenül betör a nagy világ, erõszakkal és háborúval. A regény középpontjában egy gyermek áll, aki egy olyan társadalom normáin kívül helyezkedik el, amelyben már úgyis régen kitört az emberek közti háború... A »Galajdá«-ban színpadi, epikus és lírai részek fonódnak össze egészszé. A motívumok és a nyelv sokrétûsége folytán Maria Georg Hofmann regénye komoly feladat elé állítja az olvasót.” Literatur und Kritik, 1997. november, Paul Yvon A normák elutasítása – Maria Georg Hofmann nagy színrelépése „A tartalomjegyzéknek 446 oldalból kellene állnia. 1938–1945, Gyõr. Egy család a háborúban és háború a családban, mint a legszebb békeidõkben. Maria Georg Hofmann, a gyermek Giorgio, a harcról mesél. A harcról az ellen, hogy normák sokasága szerint éljen. Igazi bírósági riport: egy csodálatosan fogyatékos, ártatlan gyermek ítélete a történtekrõl, személyekrõl és azokról, akik ezeket alakítják. Egy példa: Giorgio gyermekorvosa megtestesíti a zsidó nyugalmat, a zsidó suttogást, a zsidó pletykálást, a zsidó szemrehányást, a zsidógyûlöletet, a zsidómentést, a zsidódeportálást és az áldozatok megvetését. Az állomáshoz vezetõ utcát, amelyen a zsidók némán csoszogva vonszolták magukat, késõbb Mártírok útjának nevezik el; korábban valami szent volt a névadó. Másodszor, megint csak mint példa: a cigányok lopnak. A kisváros peremén, a cigánytelepülésen láthatjuk, Hofmann tollából, mennyire életellenes az, amit belénk nevelnek: aki nem ehhez tartja magát, kiközösítik, ami a szociális halállal egyenlõ. Aki viszont igazodik hozzá, biztosabban hal meg. Vagy egy harmadik példa: a családi ünnepek és hittanórák megjátszott naivitása – A Jóisten okos és persze jó. Az emberi élet kezdetére viszont az eredendõ bûnt teszi, tehát az elsõ mondat csak vagy hazugság, vagy hülyeség lehet, mert a gyermekek radikálisan és jól gondolkoznak. A könyv minden határt átlép, tehát e recenzió írójáét is.

A gyermekek radikálisan és jól gondolkoznak. Tehát a háború minden gyermeket meglep, leginkább persze a családon belüli, hadüzenet nélküli háború. Giorgio apja öldöklõ szadista, ugyanakkor gyengéd szerelmese a halott gépeknek, amelyeket belsõ hallásával új életre kelt. Az anya boldogtalan nõ, aki kínozza férjét. És mindketten kínozzák a gyermeket, a kis pimaszt. A gyermekek szemtelenek, mert egyszerûen látják a dolgokat és eszerint reagálnak is rájuk. Giorgio védekezik a létharcban és a nemek harcában, ahogy késõbb a felnõtt Hofmann írja könyvében. …A nemek szerepe rávilágít, miért nem engedi ez a könyv, hogy a meglévõ normák szerint ítéljük meg. Radikálisan metszi át a csomót: minden normát elutasít, mert minden norma életellenes… Az írónõ kétségbeesett bátorsága a jövõbe mutat: az életet csak a határátlépés teszi lehetõvé az életellenes közegben; a balkezesség nagy segítség ebben a tülekedõ létezésben, ha az ember túléli következményeit: világossá teszi azt az izzó korzettet, amelyet az átlagember a különleges ember számára tart fenn. Az önéletrajz a felnõtt bizonyítéka [megbizonyosodása?] a gyermek eszközeivel. Nos, egy ilyen borzalmas gyerekkor általában azt eredményezi, hogy a gyermek nem válik felnõtté – és ha mégis, akkor nem emlékszik a gyermekkorra. Georg Maria Hofmann ebben is elutasította a normát. Ezért aztán könyve nem önéletrajz – ahhoz túl bátor és túl vad, túl rendezetlen és labirintszerû, gyermekszemmel láttatott leírásai túlságosan élethûek. Pataky Miklós fordítása

„Tudom, hogy tudjátok” (Deák László: Emlékkönny) „Újra s újra feldõl a mérleg” – írta Deák László a közel évtizednyi hallgatás után megjelent fojtatás címû verskötetének címadó versében, mely egyszerre szól a lefojtottság élõhalott állapotáról, illetve az élet (s az életmû) folytatásáról. De bármilyen szépen szól Orpheusz lantján az újra megtalált ének, nem szólhat másról, mint a kifosztottság testi-lelki kínjairól. Legfontosabb szólamában ugyanarról, mint a költõ legújabb, Emlékkönny címû verskötete, mely a fojtatás ikerkönyvének tetszik. Annál is inkább, mert az új versek élménygóca visszautal a korábbi kötet anyagára, benne az 1999. december 24–27-re, ahol a

költõ szívszorító objektivitással beszéli el minden bizonnyal legnagyobb életválságát, felesége halálának körülményeit: „Végül egy óriás kórterem félhomályban, / sorban a test nélküli kopár ágyak, / köztük az egyetlen megvetve, neki.” Ez a haláltapasztalat egyre mélyebbre ágyazódik az új kötet verseiben, melyeknek – aligha csodálkozhatunk ezen – „Más távlatot ád a halál már”. Ez a Radnóti Miklóstól vett mottó a második ciklus nyitányaként fontos vonatkozási pontot kínál. Talán a legfontosabbat, jóllehet a hat részre tagolt, római számokkal jelzett, mottókkal tematizált ciklusok logikusan épülnek egymásra. A Karinthy-mottót: „Boldog új évet kívánok! Agyõ!” 31 tételes, az optimista idézettel szembemenetelõ naplóvers követi. A harmadik ciklus mottója (a másodikat már említettem) Gombrowicz írását (Költõk ellen) idézi: „Költõ lévén a Költõ nagyságát és fontosságát magasztalja: nemcsak a többiektõl várja el, hogy térdre hulljanak elõtte, hanem õ maga is térdre hull önmaga elõtt. Nem mondható-e el az ilyen emberrõl, hogy túl nagy terhet vett a vállára?” A negyedik ciklus egy falfirkát helyez a figyelem középpontjába: „Nagyon szeretem a Ringó Békát”, míg az ötödik a képzõmûvész és dzsesszrajongó költõ vonzalmainak állít emléket, mikor Szerb Jánost idézi: „Látjátok a szemünket? / és halljátok a fülünket? / Forgatjátok fejünket? / és ízlelitek szánkat?” A mûvészetek egymásba nyújtózásának ezt a felvetését Fellini Rómájából vett párbeszéd követi: „– Hé, Pericle! – Mit akarsz Nino? – A seggit világítsd!” A komoly és komolyan vett komolytalanságokból könnyen kitalálható, hogy Deák László lírája, melyre indulása idején a beatnemzedék lázadása ugyanúgy hatott, mint a Párizst megjárt Parancs János erkölcsi komolysága, vagy éppen Kálnoky László életbölcsessége, kifinomult formakultúrája, olyan költõ, aki jó mértékkel mér. Verseinek elõzménye a tapasztalat. Költészetének hitelessége abban van, hogy témáit – a beat-lírát elemzõ Jánosy István szóhasználatával – szinte a „flaszterrõl kaparta fel”. A költõ valóságosan vagy gondolatban (a gondolat is valóság!) megélt és megszenvedett élettapasztalatait tárja elénk. Spekuláció helyett az önéletrajz fonalán függõ tényeket, a tények nyomában járó gondolatiérzelmi felismeréseket, s ami ennél több, mert az élményköltészet lehetõségeit meghaladja, az életstratégiák különbözõségének személyiségünkbe kódolt rejtvényét. A vázolt költõi cél, amit természetesen nem lehet keresni, hiszen Weöres Sándortól is tudjuk, a cél találja meg a költõt, nem egycsapásra valósult meg. Kellett hozzá az alkati megfelelés. Deák László kamaszos kíváncsisága és ellenpont-

ként a lelki érettség. Íme a két erõ: a hajtó és a fékezõ, mely a versek szólamaiban többnyire együtt jelentkezik. Többek közt úgy, hogy a költõ tanulságokat von le, reflektál a megidézett életkalandra. Szentenciózus tanácsai, Shakespeare nyelvét (és a modern angol líra Shakespeare-ig visszanyúló klaszszicista fordulatát) idézõ filozofikus megállapításai a „limlom” élet kisszerûségét ütköztetik a fenségessel. A hangsúly az új kötet verseiben az emlékezésen van. Deák modern emlékkönyvet ír, amelynek lapjaira láthatatlan s néha szinte már látható „emlékkönnyek” hullnak. A vers ennek nyomán mint költõi anamnézis, flasztermese, a létezés csapdáit feltáró példázat, iróniával fûszerezett anekdota kerül elénk. Mindezzel együtt bármennyire közel kerül a confessional poetry elveihez, önpusztító igazmondásához, sohasem annyira, hogy a klinikum övezeteiben vagy a naturalizmus bugyraiban kössön ki. A spleen és a keserûség ködruháit a legsötétebb pillanatokban is átjárja az életszeretet gyakorta ironikus formában megnyilvánuló, valójában mégis komolyan vett ideája. Mindez kiolvasható a kötetnyitó, Kálnoky Lászlónak ajánlott versfüzérbõl, a Naplóból, amit a költõ a benne lejátszódó folyamatok szondázására használ. Nem egyszerûen az élettörténés izgatja ezúttal sem, hanem a reflexió, az apró-cseprõ tények mozaikjából kirakható élettanulság. Vajon szembeszegezhetõ-e bármi a mulandósággal? Mi ér a mûvészet ereje? Mit mond Kosztolányi, Krúdy, Tersánszky életpéldája? Mit ér a tisztesség? A generációk felhalmozott tudása? Drámai kérdések ezek, melyek ha nem is így, ilyen csupaszon, de sorra-rendre elõkerülnek. Hogy miképp, arra jó példa a Kálnoky Lászlót megidézõ naplóvers. Így indul: „Koporsók között tántorogva, a földre zuhanok félrészegen / olvasom ámultan a vakítón éles fényû vallomásban. / Évtizedekkel ezelõtt írtad, én most, folyamatosan élem”. A vers a Kálnoky László-idézetek közé helyezi el a költõ értelmezõ gondolatait. Ott lép túl az elmúláson, ahol „Laci bácsi” az írás vezetékén át üzen a halálból, vagy nem is üzen, de életének példájával szolgál: „Fölös önvád helyett tudtál mosolyogni, sõt vígan nevetni / dicsõséges gyarlóságodon, hibáidon és botlásaidon / de biztosan tudva lefoglalt helyedet a Parnasszuson. / És tudván tudtad, nem lehet bármit tenni, harácsolni, / hazudozni, elõnyöket kicsikarni, félkézkalmárnak lenni, / hogy a géniusz elõtt nem szégyen levett kalappal állani…” A vers nem egyszerû emlékezés, hanem az életmérleg elkészítésének fontos adaléka, amely az elveszett emberséget perli vissza az erkölcsi értékekbõl kivetkõzött világforgatagba. Célt ad, jóllehet, mint az

ugyancsak Kálnokyt idézõ zárósor mondja: „bemocskolódsz mint minden ember a halálos ágyon”. Deák László innen, az okos emberi mérce keresése közben jut el (nem elõször, életmûvében immár többedszerre) az életet kormányzó Abszolútumig (Napló/29). Modern zsoltárának zárása az irracionalitást meghaladó bizalom vallomása: Óh, Isten! Adj még idõt nekem, még bõven van dolgom, tennivalóm, és csak én tehetem meg, más nem. Tudom gyarló, százszor bûnös vagyok és csak semmi az, amit ha számítok. Adj kérlek árvádnak kis útravalót, simísd bánatomra hatalmas tenyered.

A következõ ciklusokban a veszteség epicentrumába jutunk, mely végsõ soron az élet alapvetõ kérdéseit teszi fel és nem mellékesen válaszokat fogalmaz: „Legyint és bezár semmi körünkbe / a nagy rendezõ varázsveszszeje, / ahogy örömre és kínra ítél.” (Hosszú kérdés, rövid válasz). A helyzet értelmezésébe belefér a gyász komolyságát oldó csúfondárosan szomorú grimasz is: „Gyászom letelt, hol a szesz? / Fülem megcsal, csúffá tesz. / Gyula jön a törköllyel. / Emlék kondul emlékhez” (Kínai ferdítés). A fintor, mint az élet elviselésének eszköze, nem veszett ki Deák László költészetébõl, habár a kötet legfõbb szólama a komolyság. Ami korábban szentenciózus jótanácsként, a felettes én hangjaként szólalt meg finoman elidegenítve az eredeti történéstõl, az most a személyiség mélyérõl, mint belsõvé élt tudás fogalmazódik meg. Például így: „Mert az idõ mit elveszejt: adatolja. / A jövõnek elébe szórja, / bogozzon ki belõle valamit” (Minden elveszettek). Máskor így: „Igen, múló tény ölel s öleljük egyre, / míg elborzadunk, szakad belõlünk a sár, / nem lesz az kép, amire virradunk, / viharzó foltokban megannyi édes nyár / és kapumélyen moccanó puha keblek” (Fájdalom). Ha összevetjük a fenti idézeteket a korábbiakkal, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy Deák László újra meg újra az elmúlást értelmezi, drámai töprengéseinek ad hangot. Mindezzel együtt sem válik elvonttá ez a líra, mégpedig azért nem, mert a városi lét tárgyai, élethelyzetei nagyon is életszagú közegbe rántják az olvasót. Ilyenekbe: „surrogó lapáthang a fénylõ fagyon, / hajnali, déli, esti koncert kívül az ablakon…” (Idõváltozás), vagy: „Elgáncsol a lépcsõ, fejednek ront a kerítés / És már heversz is, mint a rongy / A gödör peremén:” (Testi baj). A gyász – nagy irodalma van ennek – nemcsak a gyászról szól, az ittmaradó és az eltávozott közötti kapcsolatról, nemcsak a hiányról, mint folytonos fantomfájdalomról, hanem

77

személyes halálunkról, a mások halálába csomagolt végzetrõl. Deák László könyvében a veszteség epicentrumától távolodva a gyász, mint emlékezés, mint az életesemények átértekelése válik fontossá. A Takart tükörben megírt életdráma a kiüresedés, a kifosztottság („Gubbasztás, ásítozás, szárazság, / a lehetetlen kísérlete. / Motyogás a sötét kockába, hol nem verdes már az ünnepelt”) stációin keresztül válik a költõ világképét is érintõ szenvedéstörténetté, amely végsõ soron az élet átértelmezésébe torkollik. Az Arkánum bluesban így: „Mert mindenkit a félelem csinál, / csiszol készre, magának vesztére.” Az élet és a lét emlékkönyvébe írt feljegyzésben az én azonosul a felettes én élettanácsaival. A költõ saját boldogságkutatásainak summáját közli. A szemérmesen rejtõzõ boldogságvágy, amit idõrõl–idõre a romantika címkéjével illetnek, valójában a lélek õstulajdonsága. Deák László verseiben az élet mélyebb megértését szolgálja. Azért idézi meg Kellér Andort, hogy segítségével elûzze „a megszokás, a rossz rutin, fásultság borzalmát, sodrásba hozza a napi érintkezések szokott, hamuszín torlaszait” (Az élet édes tarkasága). Az emlékidézésnek a kötet prózaverseiben éltetõ hatalma van. A képzõmûvész-költõ, akinek festménye látható a kötet borítóján és rajzai a kötetben, szinte érzéki gyönyörûségét leli az üres papír dicséretében. Papír címû prózaverse fontos megállapítással indul: „Szennyezni születtünk a meztelent”. Illúzió és illúzióvesztés egyetlen mondatban. S a folytatás, a kifejtés: „Vadultan tépázzuk, karcoljuk, kormozzuk a põre síkot, jelekkel és ábrákkal rójuk tele, mintha bizony jottányit adhatnánk a tiszta szûzhöz, odafûzhetnénk magunkat vakító talánya színére, értelmet adva a titokzatos igének. Lám, az önhittség embere. Üzenni kíván a semmibe…” Életünknek ez a fajta értelmezése, viszonyítása a vágyott ideákhoz igazi vallomás, mely szöges ellentétben áll korunk mûvészakarnokainak világlátásával, akik a techné bûvöletében élnek s elfeledkeznek a legfontosabbról, a létezés õsi anyanyelvérõl, az alázatról, mely az igazi, a lelki megértés alapja. Deák a papír-ról szólva, mint az idézetbõl kitûnik, nem egyszerûen a mûvész érzéki gyönyörûségét írta le, amit semmiképp sem értékelnék le, hanem világképének megértéséhez ad támpontokat. Végsõ soron elvesztett álmai édenét keresi, amely bizonyos elágazásaival (versek egész sorában) a festészet és dzsessz nagy pillanatait idézi (Arp, Pollock, Miles + Chat). Az emlékidézés szertartása

78

közben – vegyük aláfestõ zenének az elnyújtott trombitaszólókból kihallható érzelmeket – a költõ, a tékozló fiú, mint egyik verscíme mondja, A nemlétezõ otthont keresi, az elmúltat, mely egyre jobban hasonlít az elveszett édenre. Annál inkább, mert „nem hihetjük már, hogy mindezt folytatni / képesek vagyunk, és azt sem, hogy beérik egyszer, / amiért elhagytuk a megszokott öreg küszöböt. / Fekete bárányok, tékozló fiúk, rajzanánk mi még / az ünneplõ asztal körül, szorgosan felhordva mind, / régi tányért, tálat, kanalat, villát és tompa élû késeket, / ha visszafogadna bennünket a hajdani ház.” A zabolátlan ifjúság napjait idézõ emlékek (Az év legszebb napja, Nap utca, Házibulik) vitális erõket szabadítanak fel. A költõ, miközben birtokba veszi múltját, az életet roncsoló erõknek mond nemet. Az emlékezésben a személyiség múltja és jelene törvényszerûen összeér. Ily módon fény derül az elfolyt idõben lezajlott folyamatok igazi, a történés pillanatában még rejtõzõ jelentésére. Deák László ezt a rejtett értelmet facsarja ki az elkövesült tényekbõl, ezt fedezi fel versekbe mintázott figuráiban (Öcsi bácsi). Hogy ez mennyire tudatosan történik, arra jó példa a kötetzáró Emlékkönny, mely az emlékezés örök jelenébe helyezi a múlt életképeit: Ha lapjaimat kiterítem, az asztalon megindul az élet. Lópaták csattognak a macskakövön, üvöltve szemetel a házmester, és átcsoszog az udvaron a halott nagymama. Nyár van, öt óra. Véget ért a gyors zápor.

Az idézet egy tipikus pesti bérház életének hétköznapjait festi: „Süt a nap már a nagy befõttesüvegekre, / dolgozik benn a rumosmeggy, kovászosuborka, / és egy asszony ölben hozza a padlásról / megszáradott fehérnemûit, lepedõit. / Most zár a magánóvoda az elsõn…” A közlés hitelességét a részletgazdag ábrázolásnak köszönheti. Annak, hogy a felidézett élethelyzetek, rituálisan ismételt mozdulatok mozaikjából egyfajta életforma rajzolódik ki. Ez az objektív megközelítés ott vált szubjektívre, hogy az ultizó srácok egyike a költõ kamaszkori énje. Ha csak ennyi lenne a vers, az se lenne akármi. Ám ennél jóval több. Mégpedig azáltal, mert az emlékezõ én (a versindításból ez egyértelmûen kitûnik) a megidézett életmozzanatokra, mint kártyalapokra tekint, amiket az élet oszt. A lapjait kiterítõ költõ ennek megfelelõen valamiféle életmérleget készít. Ez a drámai többlet – aligha kell magyaráznom – rejtélyesen megemeli a verset. Deák László költõi életmûve – legújabb verskötetének tanúsága szerint is – a mai magyar líra jelentõs értéke. Stílusának következetes életközeli-

sége fontos felismeréseket, filozófiai mélységeket takar. Költészete a bonyolultat, Nemes Nagy Ágnest idézve „a nehezen mondhatót” könnyedén adja elõ, mint egy tánctanár a tangó lépéseit. Ez a fajta hitelesség, aligha kell ezt külön bizonygatnom, érezhetõen hozzájárult a költõszerephez fûzõdõ sztereotípiák átalakulásához. (Nap Kiadó, 2006) Baán Tibor

Zalán dünnyög (Zalán Tibor: dünnyögés, félhangokra) Zalán Tibor újabb verseskönyvével, a dünnyögés, félhangokra címû kötetével rendkívül merész és izgalmas kísérleteinek eredményeit osztja meg velünk. A Zalán-lírára egyébként is jellemzõ nagyon komoly ferdítés, máshogy-olvasás eredményeinek prezentálásával eleddig is találkozhattunk. Közismert irodalomtörténeti tény, hogy az induló, pályakezdõ Zalán egyik tapintható ütközési pontja József Attila lírai teljesítményének folytatása/nem folytatása volt. Általánosabban felfogva, bárkinek, aki a 20. századi magyar líra tanulmányozására, folytatására, vizsgálatára adja a fejét, kikerülhetetlen szöveghalmazt jelent a József Attila-életmû. Mindez minimálisan azt jelenti, hogy olvasataink, tapasztalataink idõrõl idõre, kikerülhetetlenül találkoznak József Attila szövegeivel; ütköznek, egyeznek, eltérnek azoktól. Megképzõdik tehát egy olyan kontrasztív viszonyulási mód, aminek ütközõterében éppen a költõi szövegek, azok alapvetõen dialogikus természetû találkozása áll. Arra, hogy az egyes olvasatok azután milyen irányban realizálódnak, eléggé szélsõséges variációkat láthattunk és láthatunk. A folytatás igényének megvalósítási kísérleteivel éppúgy találkozhatunk, mint az epigonok hadával, nem beszélve arról a törekvésrõl, ami a József Attila-i örökségtõl való meg/el/felszabadulást tûzi ki az érvényes poétikai eljárásmódok domináns, érvényes attitûdjévé. A másik lehetséges közelítésmód a József Attila-szövegek intertextuális vonatkozási rendszerében keresendõ. Arra gondolok, hogy a szövegek természetükbõl fakadóan rendelkeznek egy olyan asszociatív eljárásmód lehetõségével, aminek mûködését kiiktatnunk éppúgy lehet, mint erõsítenünk. S ekkor még nem is beszéltünk az úgynevezett nagy versek szimbolikájáról, olvashatóságuk nyilvánvalóan korlátozott lehetõségeirõl. Úgy látom, hogy – és nemcsak József Attila esetében – az erõsen kanonizált szerzõk

életmûvön belüli, centrális alkotásai észrevétlen folyamatok által olvashatatlanná válnak, hiszen a velük szemben megképzõdõ elváráshorizontok gyakorlatilag iktatják ki bármiféle érdemi olvasás lehetõségét, végsõ soron az értelemképzést. Jól körülírható, tapintható, hogy bizonyos szövegek esetében mit és hogyan kell értenünk (vö. az erre irányuló, nagyon erõteljes gesztusokat felvonultató kanonizációs tevékenység, a kánon és intézmény vonatkozásában [iskolai oktatás], vagy a József Attila-kultusz ilyetén hatásmechanizmusai), azaz olvasás helyett a kultusz bizonyos részeinek, illetõleg a József Attila-toposzok érvénybe lépésével a saját értelem képzésének igénye feleslegessé válik, kiiktatódik. Zalán Tibor könyve azért figyelemre méltó vállalkozás, mert több viszonyulási rendszert alkalmaz egyszerre, azaz Zalán teljesen tisztában van a fent mondottakkal. Az világos, hogy a lírai tradícióhoz, a mára klasszikussá lett szövegekhez több irányból közelített. Az egyik érvényes eljárásmód a modern költészeti paradigma érvényesítése volt; ez úgy viszonyul a tradícióhoz, hogy felhasználja azt. A tradicionális komponenseket új tartalmakkal vegyíti, s egy állandósított jelenbe emeli azokat. Ez esetünkben a felidézés és megtartás mellett mindig számol az új mûalkotás megalkotásának feltétlen igényével. A másik a már említett topikus képzõdményekre játszik rá. Ez inkább posztmodernitást feltételezõ gesztus. A harmadik, s egyben legfontosabb azonban mégiscsak Zalán egyedi olvasatában keresendõ. Meggyõzõdésünk egyre erõsödik, hogy Zalán olvassa, újraolvassa József Attilát, s ebbõl egyéni tapasztalatait képezi meg. Egy helyütt, ha úgy tetszik, eklektikusan kell tehát látnunk a fenti poétikai tendenciák, attitûdök érvényesítését. Egyszerre hozza helyzetbe a szövegeket, hogy aztán megképzõdjék belõle valami új. Felfüggeszt, kijelöl, megerõsít, érvénytelenít. Figyelemre méltó, hogy az idézett passzusok a szókapcsolattól a sorig, sortöredékig terjednek. (Ez is jelzi, hogy milyen erõs az asszociációs mezõ, amivel Zalán ütközik.) Látszólag egyszerûen tájékozódhatunk; a félhangok lesznek a konnotatív paszszusok, a feketével szedettek pedig a Zalán által tett reflexiók, kiegészítések. Figyelnünk kell azonban: Zalán több helyütt magukhoz a félhangokhoz is hozzányúl; nem pontosan idéz, sõt, átír, fordít vagy ferdít, mikor hogy. A félhangok természetéhez hozzá tartozik tehát egy értékelõ tevékenység, amely a zaláni reflexív tevékenység eredménye. Azaz, a József Attila-szövegek már helyzetbe kerülésük elõtt átesnek egy értékelõ eljáráson. Ehhez kapcsolódnak a dünynyögõ részek, amelyek a felidézett sza-

kaszokat, töredékeket mintegy útjelzõül használják. Zalán nagy energiákat mozgósít a szövegek aktualizálására is; mintha egzisztenciális kihívásként értelmezné azokat, igyekszik ütköztetni saját egzisztenciájával: „Íme hát nem – de szép a tél is – leltem Kötélen végtelen végig Zuhannék emel súlyos szárnyam irgalmas õzek néznek utánam” A felidézett József Attila-vers átlényegül, a zaláni verzió nem leltem-je alapvetõen mást jelent, mint az ellenpontozottként felvonultatott intertextus. Nem elsõsorban József Attila gesztusait kell tehát figyelnünk, hanem Zalánt, aki a töredékekbõl egészet alkot. A lírai én lírai te viszonylatát is érdemes nagyító alá venni. Nem egyértelmû ugyanis, hogy a versek önmegszólítóak-e, vagy a lírai te feltételezett pozíciója mögött J. A. alakja sejlik fel. Olybá tûnik, is is. A tizenhárom, számokkal jelzett ciklusban etûdönként kell megvizsgálni, hogy a fenti pozicionáltság éppen mely variánsával találkozunk. A versforma sosem haladja meg a hat sort, alapvetõen két domináns forma váltakozik: a négysoros és a hatsoros, utóbbi négy sor és két sor kombinációja. A verseket olvasva lehetetlen lesz bármiféle kronológiai rendet felfedeznünk. Zalán koncepciója, hogy az egész eljárásmódot magát mutatja fel, ciklusokra tagolásuk mögött felfedezhetünk azért halvány tematikai motivikusságot, ám akkor se tévedünk nagyot, ha egyetlen, részekre tagolt hosszúversként aposztrofáljuk a kötetet. A versek tehát Zalán alapvetõen tragikus hangoltságú, szorongó költészeti attitûdjéhez kapcsolhatók. A választott passzusok szó szerinti idézeteket, de szabad átiratokat is tartalmaznak. A versek hatásukat azáltal fejtik, fejthetik ki, hogy Zalán lírai énje érvényesíti õket. Nem puszta hozzárendelés ez, hanem valaminek az átformálása; a költészeti tapasztalat vizsgálata, két költõ horizontjainak vegyítése. Más kérdés, hogy dominánssá a Zalán-attitûd válik, azaz a félhangok valóban azok, s a dünnyögés az igazodás–távolodás oppozícióval írható le legpontosabban, egy szóval: átlényegítés. Azt is jó lesz rögzíteni, hogy Zalán korántsem írta újra József Attilát. Minimálisan újraolvasta, újraélte, s a vers mindenkori jelenidejében újraértékelte azt a viszonyulási halmazt, ami lényegét tekintve Zalán József Attila-képének újrarealizálása, fizikai valójában pedig egy kötetnyi, izgalmas, figyelmes olvasásra késztetõ vers. (Kortárs Kiadó, 2006) Sütõ Csaba András

„visszafojtott várakozással” (Szakács Eszter: Saudade) Van Kosztolányinak egy szikáran bensõséges életérzés-verse (Ha negyvenéves…), amely az illúzióvesztett létbölcseleti beérés, a nyomasztó semmi-érzet õszinte és dísztelen megnyilatkozása. Sokszor motoszkált bennem ez a szöveg háttérgondolatként Szakács Eszter ötödik verseskötetének olvasása közben, hiszen a keletkezéséhez kötõdõ élethelyzet alapvetõen hasonló, s ezt néhány szerzõi utalás meg is erõsíti (l. Théra – 3. rész, Saudade – 3. rész, Féreglyuk, fényév). Az Évszakváltó címû versre is hivatkozhatnék, mint egy poszt Szabó Lõrinc-i különbéke-gondolat, higgadt önszemlélés párhuzamára, de fontos különbség, hogy a mindkét elõzményversre jellemzõ nyugalmi állapot statikus feszültségeit vibrálóbban, szemléletesebben bontja ki itt Szakács Eszter költészete, s ez – az alkati különbségek meglétén túl – nyilván azt is mutatja, hogy nagyjából 80 év múltán, bonyolultabb világban összetettebbek, ellentmondásosabbak tapasztalataink is, reakcióink is, ön- és világértésünk is. Itt van mindjárt példának az a kettõsség, hogy a kötet elején költõnk némi öniróniával árnyalva írja körül a passzív létszemlélés programszerû, aktuális szituáltságát („Vettem egy hátizsákot is a felirat miatt: Adventurer, / most meg a saját szavaimra se vagyok kíváncsi, / lustán és minden értelmet nélkülözve bolyonganak bennem. // Kiszárít ez a föld, ahogy õt az el nem illanó napsütés. / Nem vágyom már másra, csak erre az egyetlen pillanatra”), a késõbbiekben pedig számtalan utalást találunk kívánságok, vágyak ébredésére, az úton-lét, a keresés vershelyzeteire. Valószínû, hogy passzivitásnak és inspiráltságnak ez a némileg paradox lelki-érzelmi összetettsége ösztönözte a címadó alapmotívum, a saudade középpontba állítását, s ez teszi hitelessé és szervessé a korábbi kötetekbõl átörökített paradoxitást a képés szókapcsolás terén is. Esetünkben a portugál frazeológiából kölcsönzött kulcsszó tehát egyrészt a személyes lelkiállapot kifejezõje, másrészt egy archetipikus alkati vonása is korunk illúzióvesztett rezignáltságában is reménykeresõ emberének. E karakterjegy idõfelettiségét szépen igazolja, hogy az ógörög kultúrát idézõ számos szerepvers is hiteles terepévé válik a lírai én megnyilvánulásának. Szakács Eszter verseinek szimbólum- és motívumkincse kezdettõl fogva jelentõs mértékben épül mitológiai alapokra. A mostani kötet jól ismert és kevésbé ismert

79

mitikus történetekre, figurákra egyaránt hivatkozik, de mindegyik esetben független, egyedi topológiai kontextusba történõ helyezéssel. A már korábban is felhasznált kulcskifejezések, szimbólumok aktuális érvényességét a szerzõi szemléletmód árnyalatokbeli gazdagodása, ennek nyomán pedig a motívumok jelentésbõvülése, -módosulása eredményezi. A mítoszokhoz való viszony eseti összetettségét érdekesen szemlélteti az antropomorfizálás és a mitikus ihlet gyakoriságán (sõt: a mítoszoktól dúltságon – l.: Genezis) túl az ironizálásba hajló demitizáló-deszakralizáló szándék továbbélése is (üres egek többszöri említése, istenek neve mint postaláda-felirat vagy ásványvízmárka; l. még: „Mítoszokat kívánok, / de be kell érnem kecskebogyó és citromfû illatával”, „az égen hol kométarajok, hol mûholdak suhantak át (…) Kicsit néztük, aztán hazaindultunk krumplinyomdát és halotti maszkokat készíteni”). A mitikus motívumokkal átszõttség motivációjához tartozik itt még az elsõ két verscsoport tematikus kötõdése a görög szigeteken lezajlott nyaraláshoz-elvonuláshoz, melynek ugyanúgy funkciója a korábbi Szakács-kötetekbõl is jól ismert énkeresés és a létbölcseleti elmélyedés. (A régi költõkkel való párhuzam mellé most kortársi hasonlóságokat sorolhatunk Zalán Tibor Kopszohiladészi elégiáinak vagy Jász Attila Miért Szicília címû könyvének említésével.) A szigetek, a szigeten-lét zártabb világa, a helyhez-pillanathoz kötöttség egyaránt valószínûsíti az önazonosság-problematika gyakori és koncentrált jelentkezését, az idõélmény teljesebb és intenzívebb megéltségét, az idõszemlélet belterjesebb mivoltát, de ugyanakkor az elvágyódás elemibb késztetettségét is. A lírai én illúzióvesztettségének, üresség-képzetének, illetve elsõdleges passzivitásának és szemlélõdõ pozíciójának motiváltsága több vers tanúsága szerint is a haláltól való megérintettség közvetlen reakcióihoz köthetõ. Benne foglaltatik ebben a társ elvesztésének tragikuma csakúgy, mint az elmúlás közeledtének groteszk megsejtése (Féreglyuk, fényév). Ezek az érintettségek persze erõsen aktivizálják is a szemlélõdõ intellektust, az érzõ-gondolkodó versalanyt. Így jut központi szerephez a társvesztés-énvesztés összefüggésrendszerben az önazonosság, illetve a személyiség kiteljesedésének és megismerhetõségének kérdésköre. Az elõzõ kötet, az Álombeszéd is nagy figyelmet szentelt ennek a problematikának, melyhez a test-arc-tükör-maszk-hang fogalomkör szimbolikus motívumai a szokottnál jóval összetettebb, kontextusban gazdagabb felhasználásmóddal kapcsolódtak, és a komplexitás meg-

80

léte szempontjából hasonló módon társulnak most is. Az önszemlélés-önkeresés elérni kívánt pozíciója Szakács Eszternél az elidegenített, eltávolított, önmagunkból kilépõ, elemzõ-mérlegelõ vizsgálódás. Persze tudjuk, hogy e törekvésünk a maga teljességében sosem valósul(hat) meg, s ebbõl adódóan szándékunk akár öniróniát is teremhet („Másokhoz nem mérve, de a bennünk zajló történetekkel azonosítva magunk, / hullámtalan, fekete vízre írunk, mindenre és semmire készen, / miközben valaki mintha végig nevetne bennünk”), vagy eljuthatunk annak kiérlelt és tapasztalatilag sokszor és sokféleképpen megélt, de megnyugvást sosem eredményezõ végkövetkeztetéséhez, hogy arcunk-énünk (hiába, hogy a név hozzá maga az öntudat és az erõ szimbóluma, l. Éjszakai fürdés) tulajdonképpen maga a végsõkig õrzött-megmaradt titok (l. az Arcok c. opust, illetve a Levéltöredék Hádészba c. verset úgy is, mint az utolsó ciklus záróversét). A versek tanúsága szerint közelebb hozhat az én-lényeg megragadásához az emlékeinkkel, történeteinkkel való azonosságvállalás („Mikor újrajátszom a napot, / egy-egy mozdulatomba még belebújnék”, „a tapasztalat megértette velünk, hogy milyen pusztán emlékekben élni”), a már említett kívülálló önszemlélés („Így jut át újra a tükör túlsó felére, / hol végre idegen lehet magának”), de az igazi megismerhetõség nem nélkülözheti annak a kiteljesedés-folyamatnak a szemlélését sem, amelyet az én és a társ kapcsolata, annak formáló-érlelõ hatása eredményez („Megint úgy terítettem, mintha ketten… / És két gyertyát gyújtottam, mert veled veszett / az is, aki nélküled nem lehettem”, „õ virraszt bennem, akár a láng (…) Ó, arcomat tisztára mosó láng, / kötelékemet lassú és biztos kézzel / most kioldozom érte”). A versek többsége életképekben és szerepmonológokban teszi megismerhetõvé a megszólaló ént és önszemléletét. Az életút képei, az emlék- és álomképek a lírai alany ön- és világértésének kulcspillanatait jelenítik meg. Az életút-motívum olykor a fátum, a sodródás képzetéhez rendelõdik, de alapvetõen az út-szerpentin-spirállabirintus fogalomkör szimbólumrendszere jeleníti meg, az önazonosságig való eljutás útját-eredményét azonban – a név már itt is hivatkozott, hagyományos identitásképzõ motívumán túl – egyedi módon jelképezi Szakács Eszternél egy ars poeticus áthallással is rendelkezõ nyelvi fogalom: „Hová visz Ariadné fonala, / a széllel és sírással telt mondat?”, „El kell döntenünk, hogy jobb-e befelé élni, mint túlterhelni egy mondatot”. A halál-gondolat és az énkeresés-problematika egyaránt inspirálhatta a versek idõfilozófiai bölcseletét is. A kívülálló önszem-

lélés törekvésével párhuzamban említhetjük az idõösszegzõ, illetve idõbõl kilépõ ön- és létszemlélés lírai megnyilvánulásait. Ez nemcsak a szövegek konkrét utalásaiban érhetõ tetten („Itt és most azt kívánom, / bár idõben meg tudnám történetemet állítani”, „Holnap kihajózunk, s az elsüllyedt város fölött / talán megállíthatom az idõt”), hanem jelen-idõ és a mitologikus szerepversek örökidõ-jelenének egymásra hangoltságában is. A Baukisz c. opus az idõnkívüliségképzetet a pillanat örök érvényûségének, kinagyítottságának, az emlékekkel is megegyezõ jelenazonosságnak a megragadásával együtt szemlélteti. A mítosz-múlt és az idõsíkok között szabadon csapongó álom-idõ mellett a valós jelen-én közelmúltja az, amely az emlékezet-idõ mozaikszerû énkép-darabjaiból összeállíthatóvá és egészében-szemlélhetõvé teszi az érvényes jelen-énképet („Úgy érzem, jelen vagyok, / de már csak az emlékek tanúsága szerint”), amely azonban máris kiegészül, tovább épül az emlékmozaik újabb jelenidejû, sõt jövõ idejû énkép-elemével („Az emlékeinket elõre megírjuk, majd lefordítva az asztalon hagyjuk a papírt”). Az idõsíkok egymásba játszása és játszatása motivikus szinten jelen van a napszak-metaforika elemeinek jelentésvegyülésében (l. többször a hajnali-reggeli, álom utáni eszmélés-pillanatok érzékleti egybemosódását az éjszakával és annak ürességével, illetve asszociatív azonosulását az alkonyattal), de ezen felül érvényesül a kötet makrostruktúrájának szervezõdésében is (mitikus helyekhez kötõdõ versjelenbõl érkezünk a mitikus szerepversek örökidejéhez, a ciklusok utáni független darab pedig az örökéj-idõ dimenziójához rendeli a közlést). Összekapcsolja az idõsíkokat a corpus egészét tekintve is kulcsmotívumnak minõsülõ vágyakozás-képzet, az a hangulat és lelkiállapot, amelyet a kötetcím próbál meg egyetlen, magyarra szó szerint nem áttehetõ kifejezésbe sûríteni. Az a lebegés, megragadhatatlanság, amit e szó jelentéstani szempontból magában hordoz, ars poeticai értelemben is foglalkoztatja a szerzõt („Egyetlen vágyam maradt: repülõvel füstszavakat írni az égre”, „Ma elõször mertem semmit sem jelentõ szavakra gondolni”), mellette azonban megnevez még jó néhány olyan motívumot, amelyek közvetlen és közvetett rásegítéssel árnyalják a központi fogalom jelentéstartományát: part, kikötõ, tenger, hullám, ringatózás, súlytalanság; emlék, álom, szárny, sóhaj. Szakács Eszter nem riad vissza attól, hogy igen feltûnõ gyakorisággal alkalmazza e kulcskifejezéseket, és jól teszi, mert csak a felületes olvasó számára tûnhet belterjesnek, változatlanul önismétlõnek ez a frazeológia. E poézisnek nagy értéke az a nyelvi-kontex-

tuális sokarcúság, amelyet költõnk – gondolom – nagyon is tudatos ars poeticai megfontolások árán ilyen konstans elemekkel, ugyanakkor folyton változó, az ihlet aktualitásához alkalmazkodó felhasználásmóddal valósított meg. A már melankólián túli vágyakozás, amely a lírai én hangján megszólal, maga is sokarcú, sokirányú, mégis egylényegû és nagyjából egyezõ eredetû. A korábban már körülírt semmi-érzet és veszteségtudat, illetve az általuk indukált érzelmi reakciók és folyamatok, az idõdimenziók egybenyitása, a szerepekben megtalált párhuzamok kiváló terepet biztosítanak eme összetett lelki állapot és gondolatvilág változatos, olykor inspiráló feszültségekkel telten ellentmondásos megnyilatkozásának. Ellentmondásosnak tûnhet, pedig inkább feltételezi-kiegészíti egymást az illúzióvesztett lélek elsõdleges kisvágyainak alig-mássága a hétköznapi létformához képest („Nem vágyom semmi másra, csak erre az egyetlen pillanatra”, „Még álmomban megkívánt, / hûs szõlõfürtöt eszem reggelire”), aztán a nyomasztó nihillel szembeni reakcióként, a lélek szabadságvágyának jeleként a nosztalgikus vagy merészebb vágyakozás, majd pedig a tudatosabb önszemlélésbõl adódó kontrasztként a lírai én tárgyszerû, demitizáló racionalitása. A vágyakozó lélek és a lényegi megértéshez mind közelebb kerülõ értelem líranyelvi feltérképezése a korábbiaknál változatosabb formakészletet alkalmaz ebben a kötetben. Az impressziózus kishangulat-képek egy haikuciklusban kaptak helyet, a mondandó kétszeresen is „portugálos” vonatkoztathatóságából adódóan újra szerepelnek itt szonettek (és szonettközeli versalakzatok), a legjellegzetesebb szövegformák azonban rímtelen, visszafogott dinamikájú, már-már végletesen hosszú, prózanyelvi dikciót idézõ verssorokból építkeznek. Szakács Eszter ismét diszkréten, mégis gazdagon használja fel az intertextualitás lehetõségeit, nemcsak a mítoszvilág megidézésével, hanem modern költészeti áthallások (elsõdlegesen Vörösmarty-, Ady-, József Attila-, Pilinszky- és Borges-motívumok) plasztikus beépítésével. (Jelenkor Kiadó, 2006) Juhász Attila

Szavakba ázott képek (Uri Asaf: Festõversek) „erõ és céltalanság egy helyrõl indul” A kép elázik a szóban. Színei megfakulnak, kontúrjai önmagukat vesztik. Mégis mindig marad vala-

mi, ami soha nem tud szó lenni, mert láthatóbb a szónál. A kép létfeltételét látszólag az a láthatóság adja, amely minden más objektivációban képtelen marad. A kép kanonikus értelmében nyom, egyrészt valamiféle látvány nyoma(ta), még inkább a festõ keze nyoma. Paul Valery szép szavaival: A festõ mindig a testét hozza. A festõ miközben saját testét a világnak kölcsönzi, a világot festménnyé változtatja. Beágyazódik a világ szövetébe, a dolgokat maga körül tartja egy itt és most szerkezetbe rendezve mindazt, ami érzékelhetõ. A kép egyik legsajátosabb vonása, hogy az érzékelõ és érzékelt osztatlanságába ékelõdik. A rezenzióhoz mottóként választott idézet a festõversek Trakl levegõ nélkül címû versben olvasható. A széles kulturális kontextust mozgató mondat (Hölderlin, Rilke) vezérfonalként szolgálhat a kötet értelmezésekor, hiszen létszemléleti vonatkozásain túl ars poeticai érvényességgel is bír. A mondat a kanti mûvészetértelmezés alapfogalmait tartalmazza, ám a kötet versei nem ebben az irányban tájékozódnak. Sokkal fontosabb a szerzõ számára a különbözõ létmegnyilvánulások eredetközössége, egy olyan hordozóalap tételezése, amely minden megnyilatkozás és megnyilvánulás archéja lehet. Ezt a szerzõi belátást erõsítik meg a kötet fülszövegén olvasható ars poetica értékû azonosítások: „Számomra az írás festett felület. Egyszerre látszik a betû és a szín.” Uri Asaf vallomása megadja a versek lehetséges értelmezési keretét. Az eredetazonosság tételezése talán a leghangsúlyosabb vallomáselem: a fehér vászon és a fehér lap tiszta betöltetlensége felõl értelmezhetõ a szó és a kép is. „Érkezés, sistergés, boldog hétvégi csend– mind elvonul. Marad a fonál az anyanyelvembõl, festõvers a lap fehérjén.” A Festõversek cím megerõsíti a fenti ars poeticát. Egyszerre rögzít nézõpontot, szándékot és esztétikát. A szándékot nyilvánvalóan az magyarázza, hogy a festõversek egy festõ versei, tehát egy olyan hang szólal meg a kötetben, amely számára a képben és látványban megszilárduló artikuláció az elsõdleges önmegjelenítés. Ebben az összefüggésben tehát a kötet egyik látens alaptémája a reprezentáció, a megjelenítés, a mûvészi objektiváció két különbözõ formájának izgalmas, de nem problémamentes játékba hozatala. A költõi nyelv és a képi nyelv egymásra fordíthatóságának problematikussága Platóntól kezdve jelen van az európai esztétikai tradícióban. Szerinte a festõnek a festék és vászon külsõdleges anyagában való mimetikus leképezési tevékenysége csupán a látvány puszta látszására irányul, s ezzel a kijelentéssel tulajdonképpen

a képpel szemben a költõi kifejezés elsõdlegességének ad hangot. A képnek az idea igazságával és annak tiszta láthatóságával szembeni kétszeres eltávolítottságához képest a nyelvi kifejezés a lényeghez közelebb kerülhet. Platón tehát a reprezentáció két, nem egyenrangú szintjét látja a festészetben és a költészetben. A kép és szó közötti identitás – a megértés képi nyelve és verbális nyelve között egyszerre konvergáló és ellentétes a viszony. Hermeneutikai síkon a kérdés akkor kikerülhetetlen, amikor a szem képi élménye az interpretáció során nyelvi közegbe megy át, azaz egy látványstruktúra megértése verbális apparátust hoz mozgásba. A kép hermeneutikájában tehát a nyelvi kód mint szükségszerû közvetítõ idegenség jelentkezik, hiszen a nyelv mindig önmagáról beszél. A kép önmagasága nem helyettesíthetõ. A verbális megnyilatkozás képszerûsége a nyelv természetes létmódjának az érvényesítése. A nyelv képiesítõ potenciálja éppen a nyelv legsajátabb módusza, e belátás következményeinek radikális végiggondolása Nietzsche nevéhez fûzõdik, aki a nyelvet tisztán metaforikus megszervezettsége miatt alkalmatlannak látja a tudományos igazság kimondására. A nyelv poétikus természete leginkább képteremtõ kapacitásában nyilvánul meg, s ez a vizuális dimenzionáltság Uri Asaf számára olyan nyersanyag, ami önmagában rejt lehetséges verbális textúrákat, vizuális tömböket, azaz szó és kép konvergáló közössége. Uri Asaf számára a reprezentáció gyöke a látvány, ami tiszta a felajánlkozás vagy feltárulás során, kiteszi magát mind a verbális, mind a képi megragadásnak. A látvány, a képtárgy azonban mindig a komponálás elõtti nyersességében, puszta ottlétében válik egy vonatkozásrendszer részévé. Tehát elsõsorban nem a szerzõ tudata, hanem a szerzõ szeme végzi a mûvészi formamunkát. S e formamunka nem annyira a teremtés, sokkal inkább a látás tevékenysége által válik alkotássá. Véleményünk szerint Uri Asaf poétikájának festõisége a fokalizáció sajátosságában rejlik. Fokalizáció alatt itt a látószög beállításának azt a produktivitását értjük, ami nem a nagyítás-kicsinyítés technikai eszközeinek látványteremtõ-látványépítõ lehetõségével él, hanem meghagyja a teret és történéseit a teremtett mindennapiságban. A látást realizáló fokalizáció a kijelölésben, a lehatárolásban és az árnyékban hagyás finom átmeneteiben válik a poétikai szemlélet hordozó alapjává. A verscentrumként kijelölt látványfelület sohasem válik önmaga valóságegészétõl elszakítottá, s ezáltal soha nem válik túlexponálttá, mert kijelölésének egyetlen geometriai elv mûködtetése

81

a mozgatója, az önmagában hordott érvényesség, és a belõle fakadó kimerítõ jelleg. Az, ami redukciónak tûnik, így valójában a látás természetességét felszámoló komponáló, strukturáló mozzanatok redukciója éppen a látvány önmagaságának megõrzése érdekében. „A vízimadarak közel jönnek a vanília ég már nem halálos én az életemmel játszom nadrágom barázdáiba madárfütty tapad a fekete szálak közé magot vetek ezüst holdfényes utat” (patakpart) A vers nyitóképe többszörösen is az érintetlenség metaforájává válik, hiszen a megidézett látványvalóság teljesen dekontextualizált, a képi mozgások (közel jönnek) pedig azt a rejtett meghittséget teszik nyilvánvalóvá, ami a teremtett valóság létformái között az ártatlanság idejét teszi egy pillanatra jelenvalóvá. A fentihez hasonló egy elemû kép mégsem hagy hiányos, kitöltetlen felületeket, mert elementaritása nem a komponálás kizáró, hierarchizáló agressziójából fakad, hanem abból a fokalizációból, amely a szem mozgásának a leképezõdése. A kép identitását az alkotja meg, hogy a referenciális mezõ egy eleme nem teremt az ábrázolt felületen margót, melyen a kontextuális elemek megjelennek, tehát nem feltételez semmilyen „képen kívüli láthatóságot” (Max Imhdal). Ugyanakkor Uri Asaf festõversei egyszerre önmaguk értelmezései, mégpedig a kétféle reprezentáció folyamatos egymásra vonatkoztatásában. Ez az indirekt értelmezés a vers kinyílása és összezárulása, hasonló a virág lüktetéséhez. Ebben a mozgásban vagy a szavak zárulnak, rendezõdnek maguk végességének képévé, vagy a kép nyílik ki, hogy a szó fejezze be, teljesítse ki. Mindkét esetben egy értelmezõ önreflexivitás teremtõdik meg, melyben a mû mint lehetõség tekint a mûre mint lehetõségre. Így a festõversek befelé forduló szeme mindig önmaga másikát látja, s egyfajta folyamatos tekintetcsere teremti meg azt az izgalmas feszültséget, ami Uri Asaf majd minden szövegére olyannyira jellemzõ. Az alkotásnak az a nullpontja, amely azt a kérdést veti fel, hogy a látványalkalom szó vagy kép, szín vagy hang legyen, a választásban a festõvers paradoxonát eredményezi. A kétféle beíródás lehetõségének fenntartása nem a helyettesíthetõség vagy ekvivalencia ars poétikáját alkotja meg, hanem az objektivációs formákban keresi a szélsõ értéket. Legalább Arthur Rimbaud-tól kezdõdõen az

82

impresszió differenciálatlanságának az a tapasztalata, mely azt jelzi, hogy a kép és hang elkülönítettsége pusztán a mûvészi leképezési formák materialitása révén válik nyilvánvalóvá. A látványmegnyilatkozásban a festõ színeket érzékel, a költõ hangsort és dallamot. A szinesztézikus valóságkomplexum külsõ megformálásmódokkal szembeni nyitottsága éppen differenciálatlanságából fakad. Ezt a bontatlan szinesztéziás valóságkaraktert nyilvánvalóan csak az alkotás nulla foka õrizheti meg, ám ez a megörökítésrõl való teljes lemondást feltételezi. Az „Í – bíbor” rimbaud-i azonosítás ugyanis nem képes a metaforaelemeket ekvivalenssé, reverzibilissé tenni, pusztán a logikai azonosítást tudja végrehajtani, hiszen a verbális megformálás melletti radikális döntéssel eleve leválasztotta magát a szinesztézia valóságáról. Ebben az összefüggésben Uri Asaf versei mintha ezt a radikális döntési kényszert próbálnák kijátszani, felfüggeszteni. A festõvers valami elemi egybetartozás tapasztalatát próbálja megképezni, még abban az esetben is, ha a címszót birtokos szerkezetként értelmezzük. Ha a festõversek a festõ versei (ahogy ez nyilván köztudott a kötet olvasói számára), akkor is megmarad az együttérzés plurális kereteként az „én”, aki képeket fest és verseket hall. S tevékenysége nem metonimikus sorokban teremt összefüggéseket, hanem metaforikus, szinesztéziás kölcsönösségben. „alig több mint hamu lehetne akár Toszkána gerlék és galambok körülkerítve a semmivel egymáshoz nem illõ dolgok titkukat soha nem láthatod ha mereven ülsz a széken mint egy odatámasztott tengeri hal” (hévízi emlék) A látványminimumként megjelenõ képtárgy „alig több mint hamu”. Uri Asaf versei az árnyékolás bravúrjai. Több szövegében szinte észrevétlen a kiemelkedés és a kirajzolódás, mert a költõi formálás hagyja, hogy a dolog maga mutassa fel önmagát. Ez a fenomenalitás elsõsorban a leárnyékolásoknak köszönhetõen érvényesül, abban az értelemben, amirõl MerleauPonty azt mondja: „amit a szem nem lát, az az, ami elõkészíti benne a többi dolog látását (ahogy a retina vak azon a ponton, ahonnan a látást lehetõvé tevõ rostok szerteágaznak).” A nem-látásának tudatában mûködõ látás adja tulajdonképpen a látás szuverenitását és identitását. A látott (gerlék és galambok) mindig körülkerített a semmivel, ez a tapasztalat adja minden kép legszélsõ lehetõségét és keretét. A látás együtt mozog

önmaga láthatatlanjával, s ez a meghaladhatatlan kölcsönösség a festõversek hangsúlyos episztemológiai alapzataként jelenik meg. Az, ami láthatatlan, mindig mérhetetlen, s ebben a kiterjedtségében zárul a mérhetõ láthatóság. Amíg azonban a kép lát, addig a szó ebben az értelemben képtelen, hiszen kívül esik a térszerûség itt-és-most dimenzióján. Ugyanakkor a szó láttatni tudja azt, amit a szem nem lát, képes az imaginációra: „mereven ülsz a széken / mint egy odatámasztott tengeri hal”. Érezhetõ, hogy a szöveg záró hasonlatának jelölõsora nem a jelentettjei irányába terjeszkedik, hanem önmaga másika – a kép – felé. A nyelv tehát elõször felold egy képet, melyben önmaga feloldódna, majd összezárul egy másik képpé, ez azonban már a vászonra festhetõ és festendõ látványösszefüggés. Ekképpen a szöveg az össze nem illõ dolgok együttlátásának (és együttláthatóságának) mintegy az allegóriájává válik. Ez a paradigmatikus versszituálás a kötet több versében is megfigyelhetõ. Rendkívül sajátos a tematizációban az, hogy a versek így szinte minden esetben úgy válnak önportrévá, hogy a portré csak a tekintetet, pontosabban csak a pupillát tartalmazza, tehát általa nem a látó (az önmagát látó, hiszen önmagát „rajzoló”) jelenik meg, hanem maga a látás. Tehát minden tekintetváltás szó és kép között tartalmazza a tekintetnek egy olyan állandóságát, mely minden pillantásban önmagára tekint. Az így képzõdõ folyamatos reflexivitás éppen a tekintetváltásokból kifolyólag szilárdítja meg magát a tekintést mint a reflexió át nem léphetõ keretét. (Jacques Derrida a Memoirs of the Blind címû szövegében a kép fenomenológiáját vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a festészetben a látás elsõsorban a vakság belátását jelenti, azaz a látás mint észlelés éppen önmaga természetét felismerve távolodik el önmagától, s ezáltal a látás referenciája helyére a belátás reprezentációja kerül. A kép ilyen értelemben vett feltárulása a festmény és a festészet feltárulása.) Ez a sajátos, nem-komponáló tekintetváltás érdekes tükörszerkezetek megteremtését teszi lehetõvé, hiszen minden tekintetbevétel mögött feltételezõdik egy olyan tekintet, ami valójában kívül esik az ábrázoltak körén, de maga az ábrázoltak és az ábrázolás lehetõségfeltételeként jelenik meg, leképezve a láthatónak és a láthatatlannak azt a paradox kölcsönösségét, hogy a látó mindig csak a másik számára látható, önmaga számára azonban láthatatlan. a széles földön égen angyalszárnyas rózsaszínben gyalogosan elérhetõ csillagok

tõlem elfordulnak lassan észrevétlen az ösvényrõl nézve semmi sem látszik belõlem pipacs és margaréta takar (gyengéd ösvény) Az én (a látó) úgy válik a látott részévé, hogy a látványban maga láthatatlan, mintegy elveszik saját látásában, s a kép vakfoltjává válik. A kép fõtárgya mégis az a „magasság”, ami csak mint a fokalizátor fokalizációja jelenik meg azáltal, hogy egy külsõ fokalizáció tárgyává válik. Az én eltûnése mögött szemléleti összefüggések is megjelenhetnek. Uri Asaf versei a természet apró rezdülésében látják az eseményt. Ami a versekben megtörténik, az egy fuvallat, villanás, egy szárnycsapás vagy egy pillantás. A szerzõ tekintete igazán ezekre a természetrezdülésekre érzékeny, és mindenben meg tudja látni a megjelenés egyszeriségét, az önfeltárulást. Ennek köszönhetõ az, hogy az érzékelõt szinte beborítják, maguk alá temetik az érzékeltek. A természetnek és a dolgok természetességének a szerzõ számára egy állandó látványkarakterük van, tehát a határozott tekintet mindent a maga lehetséges poétikai dimenziójában érzékel. Mégsem a természetben feloldódó, annak organikus részeként létezõ én hangjai és színei jelennek meg ezekben a versekben. Nyoma sincs itt egy olyan kései bukolikának, amelyben a természet a modern ember végsõ menedékeként jelenne meg. Sokkal inkább azt az érzést közvetítik a versek, hogy a láthatatlanból láthatóvá váló természetben az ember mint veszik el. Uri Asaf versei így az ember esendõségének léttapasztalatát rögzítik, azt a tapasztalatot, hogy az én itt-és-mostjával szemben az embert körülvevõ világ tagolás elõtti tágasságával elnyeli az embert. Az én itt-je a természet felõl érvénytelen és lényegtelen. Egy szélesebb horizontú tekintet távlatában semmi sem látszik belõlem. A természet felõl látott én érvénytelen önkijelölései ebben az összefüggésben csak érvénytelen képeket teremthetnek. Az érvényes kép számolni tud a végtelennel, a láthatatlannal, ahonnan nézve maga is láthatatlan. A természet rezdüléseit rendkívül gazdag változatosságban tárják fel a festõversek, de a képek mintha archetípusus minták köré szervezõdnének, és azokat látnák vagy hiányolnák a valóság-összefüggésekben. Az archetípusos minta a szentföldi táj. „a budai várból szél fúj s ahogy a fû hajlik az olyan mint Jeruzsálem” (paletta)

„a kiégett föld Galileára hasonlított a papírmasé fûbe nem mertem leülni” (a smaragd mélyben) A látott képek vonatkozási pontja egy a jelenben láthatatlan, de látottságában rendkívül eleven táj, ami szinte átüt a látottakon, még inkább azok hordozóalapja lesz. A szerzõ számára a szentföldi táj, a gyûrött, kopár föld a maga kemény rétegzettségével és kevéselemûségével a tiszta látvány mélyen bevésõdött arché-ja. A természet mint kezdet a mûvészet kezdete is, a reflexió elsõdleges tárgya, ami azonban csak akkor válik látottá, amikor a benne élõ ember kilép, kiûzettetik belõle. Uri Asaf verseiben az Édentõl keletre ûzött emberi tekintet pillant vissza önnön eredetére, nem mint helyre vagy idõre, hanem mint vissza nem szerezhetõ bensõségre. A kívülre tekintõ szem keresi rendezés és rendszerezés elõtti természetbe foglaltságát – ártatlanságát. Az eredeti tekintet széttörése törés a természetben is, hiszen a primordiális egylényegûség elvesztésével a természet tájjá változott. Mindennek hátterében az emberi mozgás, ami mindig megbontja a képet, mert mindig az összefüggések adott rendjébõl való kilépés, elõre merészkedés. A kötet több versében az ember a képalkotó elem, azt szimbolizálva, hogy az ember öntételezése elõtt a világban nincsenek képek. „hasonlít a lombhullató fákra az avar erjedõ illatára kifejlett flóra kezdeti fauna állatokat meg csak álmodó emelkedõ és süllyedõ borda bal kezével gyümölcsöt kínál. (romantikus háttér) A kötet által tematizált tapasztalatrendszernek legelementárisabb rétege ez a kép. Halál és születés drámai egyidejûsége és egymást érvényesítése úgy íródik bele a kötet tudatába, mint a kép születésének pillanata. A kéz képként önállósul, mintegy kinyúl saját teremtett terébõl, ezért mozdulata a szem számára elveszíti a testhez tartozó természetességét, és a tudat számára egyszer s mindenkorra szimbolizáló gesztussá válik. A szimbolizáló látás a bûnbeesett ember tekintetének terhévé válik, olyan értelem-összefüggéseket teremt, amik a fel- és megmutatással (a láthatóval) együtt kell érzékelniük a láthatatlant is, mint egy széttört egész elemeit. „a kert mindent kifejez / látszik rajta az ember keze” – olvashatjuk egy másik versben a kéz transzformáló mozgásának szép szimbolizációjaként. Ebben az értelemben a látványvalóság minden eleme az emberi kéz nyoma,

azon bal kéz jövõ ideje, mely gyümölcsöt kínált. Természetesen a kép is ezen kéz nyoma és jövõ ideje. Véleményünk szerint a festõversek szövegei úgy tekintenek a képre, mint egy múltbeli történés állandó ismétlõdésére, melyben a kép születésének drámai gesztusrendszere ismétlõdik. Rendkívül érdekes, hogy a gyümölcsöt kínáló bal kézzel emeli be a szerzõ a nõt, a Másikat a kötet motívumrendszerébe, s a fenti verstõl kezdõdõen a versek egyik leghangsúlyosabb perspektívája ezen másik látása és láttatása lesz. Úgy is értelmezhetõ ez a gesztus, mint annak a tapasztalatnak a jelzése, hogy a kép, a mû születése a világban levõ nõi–nõiség jelenvalóvá válása, ám érdekes módon a férfi–nõ viszonyt tematizáló versekben a fentiekhez képest részben más poétikai koncepció ragadható meg. A poétikai másság abban nyilvánul meg, hogy a kötet fentiekben tárgyalt önreprezentációs (a látást tematizáló) jellegét ezekben a (szerelmes) versekben a másikra irányuló lényegmegragadási és megjelenítési szándék váltja fel. Ezek a szövegek a testszerûséget olyan látványteljességként mutatják be, amely a látás természetes tárgyaként a vizualitás teljes apparátusát mozgásba hozza. Ezekben az ábrázolásokban mintha kinyílna a versek zárt színvilága, és kiszínesedne a szerzõ palettája. A nõ a folyamatos változás és az ebbõl fakadó titokzatosság toposzaként kerül a versekbe. „a hajadban apokaliptikus jelek hajszálvékony repedések és ahol mást várok fiatal rózsaszín bõr egymás felett völgyek átlátszó szilvaszínek az égen eloszlik egy kondenzcsík vagy egyetlen szótól úgy marad. (kondenzcsík) Kék, rózsaszín, zöld annak a változékonyságnak a gazdagságát jelöli, mely a nõbõl kiáramlik környezetére. A változó változtatóként megjelenített másikon keresztül mozgalmassá válik a vers tere. Ezt a változást kíséri rácsodálkozó figyelemmel a versek énjének tekintete, s az állóképszerûséget a képek finom mozgása váltja fel. A szemtõl szembe címû versben a változás képi hordozója a szem. Az a szem, amely a versek eddigi látó szemét látja, s a maga változékonyságával képes annak látását kiszínezni. „nem látom, ki is nyújt kezet oly gyorsan változik a szemed az egyikbõl átjárás van a másikba melyet felhõ takar

83

bokrok csendjében moha látszik rajtad az elrendelt semmi amelyet nem tudok megtölteni csak saját magammal” (szemtõl szembe) A nagyon szép képi megoldás úgy írja vissza magát a látás, árnyékoltság, láthatatlanság vonatkozásrendszerébe, hogy a nõit rögzíthetetlenné teszi az, hiszen önnön eltakarásai képezik meg a kibontakozását. A kedves létének égboltszerûsége olyan metaforizácíó, mely a legkülönbözõbb „te-alakzatok” megképzõdését teszi lehetõvé. „szeretem hogy megszületsz” – vallja a szerzõ a kedvesrõl, annak létében nem az identikusságot, hanem a folyamatos létrejövést magasztalva. A nõ léte mintha valóban a kép léte lenne, hiszen ugyanaz a kimeríthetetlenség adja a varázsát, ami a versek látványtárgyainak itt-és-most nélküliségében jelent meg. A szerelmesversekben megjelenõ alak ad tulajdonképpen a látó látásának értelmet, egyáltalán õ adja a szem nemességét. Az így születõ lét(látás)értelemnek mintegy összegzéseként olvasható a hideg tû címû versben: „minden belõled következik / szemed mögött kapu nyílik / a nap túl rövid” Uri Asaf kötetének horizontját átmeg átszövik azok a versek, amik a fentebbi értelmezésben megképzõdõ én egzisztenciális viszonyait rögzítik, és a megéltség tapasztalatrendszerébe ágyazzák azt, ami az alkotás keretén belül problematizálódik. De az élettapasztalatból fakadó bölcsesség is betagozódik a poétizáció rendjébe, és anélkül válik a reflexivitás tárgyává, hogy kipúposodna a versekbõl. A lét gazdagságának a szemlélõdés, a látás intenzitásában történõ megtapasztalása révén a versek énje valamiképpen a dolgok érintetlenül hagyásával válik birtokossá. „hosszúra nyúlt a gyûjtögetõ élet / és mégis titkolt mint a halál” – olvasható a titkolt lét címû versben. Ez a Hölderlint idézõ gondolat a végsõ tapasztalatot mondja ki az idõbe ágyazott emberrõl. Egyrészt az a paradoxon kap benne hangot, hogy a gyûjtögetõ ember mindig maga válik gyûjtötté, másrészt a láthatónak és láthatatlannak az a megnyilatkozása, melyben a látható mindig önmagán túliságába simul és vész el. Az elsõdleges látó és láthatóság maga az ember, aki végigpásztázva a horizontot mindig annak a törésnek a tudatában kell, hogy éljen, hogy önmaga nem lehet a kép része. „erõ és céltalanság egy helyrõl indul” – vallja a festõversek szerzõje. A gondolat az embert mint lehetõséget mutatja fel. Az általa teremtett látványhoz hasonlóan maga is önmaga gyökének hatványozódása, tapasztalatrendszerének gazdagsága ellenére is mindig a kezdõpontba visszavetett. Az, ami össze-

84

rendezõdik benne és általa, mindig új formákat ölt. Tulajdonképpen ez a pozícionáltság mozgatja a képet és a szót, amik azonban egymás felé tartó kikerülhetetlen mozgásukban maguk is állandó átrendezõdésben vannak. „ó homokszemek milliárd közömbös kristály / köztetek látom a láthatatlant”: a homokóra címû vers hangsúlyos alakzata (talán az egyetlen felkiáltás a kötetben) az emberlét egyik legdrámaibb képéhez kapcsolódó affekció. A homokóra az emberi idõ apóriájának archetípusos szimbóluma, mely láthatóvá (és tapinthatóvá) teszi azt a láthatatlan mozgást, amit az életidejébe zárt ember végez. A rögzített és rögzítetlen képek pergése együtt zajlik a homokóra pergésével. Halál nélkül nincsenek képek. Az élet szemének mozgása azonban megállíthatatlan, hogy a mindig ugyanabban felragyoghasson a mindig- más: az életet mozgásban tartó kép. A kötet egyik záróverse ennek a metamorfózisnak a biztos tudatában tekint a bizonytalan és színtelenségében megdöbbentõ jövõ felé. A színek túlélik az embert. „bordám alatt fûszerek kavargása életemet felissza a hangos a rikító gerincembõl a színeket kivonja az újévi kürt a krizantém. (újév) (Új Forrás Könyvek, Tatabánya, 2006) Komálovics Zoltán

A nemzetrõl való gondolkodás gyötrelmei (Petrás Éva: Nacionalizmus és politikai romantika) Nehéz, vagy szinte lehetetlen feladatra vállalkozott Petrás Éva, amikor egy terjedelmében igencsak szolid könyvben kísérelte meg feltárni a nemzeti eszme és a politikai romantika kapcsolatát. A kötet alapvetõen történeti felépítésû, amelyben a magyar nemzeteszme újragondolásának kísérletével találkozhatunk. Hiánypótló kezdeményezésrõl van szó, hiszen a felhasznált irodalom és a jegyzetek alapján kiderül, hogy napjaink vagy közelmúltunk gondolkodói miképpen látják a nemzetrõl való gondolkodás fõbb állomásait. Nagyon szükségesek ezek a reflexiók, hiszen a társadalmi kohézió, az identitásgyökerek megta-

lálása vagy újra összekötése nélkül elképzelhetetlen. Bármilyen furcsa, a reális nemzeti értékekkel, eszmékkel, annak változásaival való szembenézés feladatát a magyar értelmiség több emberöltõ után sem képes a maga teljességében felvázolni. Jól tudjuk természetesen, hogy az önálló – teljesen szuverén – magyar állami lét az elmúlt fél évszázadban nem létezett. Így a nemzetrõl való gondolkodás, a közös diskurzusok igencsak korlátozva, néha rejtetten, de szinte mindig csak torzan jelenhettek meg. A II. világháborút megelõzõ idõszakban (értjük ez alatt mind a Horthy-rendszert, mind pedig az azt megelõzõ 19. századot) sem volt zökkenõmentes és fõleg torzulásmentes a magyar nemzeti eszme önreflexiójának útja. Napjaink közgondolkodása és különösen a politikai élet szereplõi ezt szinte minden esetben figyelmen kívül hagyják. Ez a történeti háttér mindenképpen meghatározza a kötet szakmai építkezését és stílusát. A történettudomány egyik legfontosabb feladata ugyanis a közgondolkodás formálása. Az ország jelenlegi gazdasági, politikai állapota, társadalmi problémái, ezek felismerése, vagy fel nem ismerése társadalmi normáink és szerepeink, elvárt viselkedésformáink és mintáink, valamint problémamegoldási tehetségünk ugyanis hihetetlen módon múltfüggõ. A nem szakemberek számára a múlt vagy unalmas tananyag, vagy pedig a politika által bármikor elõhúzható aktualitás. Magyarországon csak halványan létezik olyan mûfaj, amely a szakmai szabályok és a racionalitás elveivel közvetíti az ismereteket az érdeklõdõk szélesebb rétegei felé. Ez nem azonos a közkedvelt ismeretterjesztõ történelmi kiadványokkal vagy a politikai napilapjaink hétvégi mellékleteiben olvasható tudományos publicisztikával. Ezt a mûfajbeli hiátust és a vele közvetíthetõ ismereteket szeretné, ha nem is megszüntetni, de legalább enyhíteni az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány kiadványsorozata. A kötetekbe, mûhelytanulmányokba, jelentésekbe és háttéranyagokba rendezett sorozat felöleli a médiapolitika legkülönfélébb területeit, hazánk és a határon túli magyarság gazdasági kapcsolatait, a romakérdés egyes elemeit, vagy éppen a hazai munkavállalás, letelepedés aktuális kérdéseit. A kiadványokat olvasva csak sajnálhatjuk, hogy kevés érdeklõdõhöz jutnak el ezek az információk. Úgy véljük, egyszerûen nem tudnak róla. A kötet szerzõje a terjedelmi korlátok ellenére igencsak mélyre ás, megtalálva azokat a fõbb gyökereket és elágazási pontokat, amelyek meghatározták és még mindig meghatározzák a nemzetrõl való gondolkodás sajátosságait. A válogatás – kiket idéz,

vagy éppen nem – lehet szubjektív, de túl bõ választék nem igazán kínálkozik. A nemzet, magyarság napi politikai célokra való felhasználásán túl a magyar értelmiség adós maradt egy korszerû kritikai nemzeteszme megalapozásával. Ez komoly késés, hiszen a társadalom a mindennapok életvilágában ezt már érezhetõen megkezdte. Számot vetett az ország reális helyzetével, a trianoni határok stabilitásával és európai uniós lehetõségeivel. Már régen megszületett az „adófizetõ állampolgár” érzése és az a tudat, hogy az életesélyek már nemcsak az államtól függnek – ez már legalább 40 éves tapasztalat –, hanem az egyéntõl, a kapcsolathálóktól és nem utolsó sorban attól a régiótól, várostól, ahol éppen valaki él. Látszólag messze vagyunk a recenzált könyv témájától, de valójában mégsem. A szerzõ nyitó gondolatai ugyanis Németh László „antinómiáitól” és Bibó István gondolataitól indulnak. Egy aprócska észrevételünk mindjárt adódik: Petrás Éva korántsem tévesen, de mégis kissé önkényesen hivatkozik Bibó egyik jelentõs tanulmányára (Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem, 1948), amelyben valóban összekapcsolódik a közösség ügye a függetlenséggel, mint a szabadság ügyével. A kapcsolat azonban korántsem csak pozitív irányú, amint azt az egyetlen idézet sugallja. Bibó ugyanis egy másik korábbi írásában (A kelet-európai kisállamok nyomorúsága, 1946) pontosan írta le azt a tényt, hogy Közép- és Kelet-Európában „a nemzeti közösség birtokba vétele és az ember felszabadulása nem kapcsolódott össze, sõt ellenkezõleg: ezek a nemzetek olyan történelmi pillanatokat éltek meg, melyek azt látszottak bizonyítani, hogy a múlt nyomasztó politikai és társadalmi hatalmasságainak az összeomlása, s a demokráciának végsõ konzekvenciáig való vállalása a nemzeti közösségeket súlyos kockázatnak, sõt katasztrófának teszik ki. Ebbõl a megrázkódtatásból születik a modern európai politikai fejlõdés legfélelmetesebb monstruma: az antidemokratikus nacionalizmus.” (Kiemelések a szerzõtõl.) Ugye, hogy mennyire aktuálisak ezek a gondolatok?! Egészen más alapokról építkezett, de ugyanerre a következtetésre jutott Petrás Éva is. A gondolatok néha rejtetten megjelenõ gazdagságából következik, hogy a szerzõ vélhetõen sokkal több irodalmat ismer és használ, mint amire hivatkozik. Persze mondhatná bárki, hogy csak egyféle történelem létezik. Ez valóban igaz, de az értelmezés, az interpretáció lehetõségei mégis óriásiak és igen gyakran ellentmondásosak. A szerzõ a romantika, mint társadalmi eszme hatástörténeti alapjairól indítja gondolatait. Pontosan érzi, de csak óvatosan vonja le

azokat a következtetéseket, amelyek a romantika közép-kelet-európai megjelenését és torzulásait érintik. Míg ugyanis a kontinens nyugati felén a modern polgári társadalom és állam létrehozása „tisztán” társadalmi kérdés volt, addig Kelet felé haladva mind nagyobb tehertételek rakódtak rá. Német területeken az erõs állam létrehozása volt a nemzeti szervezõdés meghatározó értéke, a köztes régióban, így a történeti Magyarországon pedig a nemzethalál víziója vált mozgósító erejûvé. A szerzõ nagyon jó érzékkel emeli ki, hogy ebben a torz helyzetben a nemzeti értékek esetenként kizárólagosan nemzeti érdekekként jelennek meg. A romantika pedig, amely nemcsak mûvészeti stílus, hanem világszemlélet és életérzés is egyben, mindenféle torzulás melegágya volt. A nemzeti félelmek görcsössé válása nem csak a nyugat racionális követésére mozgósít, hanem a romantikával összekapcsolva lelki bezáródásra, múltba fordulásra is ösztönöz. A magyar társadalom ezen kettõs reakciója igen régi keletû. A harmadik, alapozó fejezet a magyar nacionalizmus történelmi gyökereinek legfontosabb gondjait, elágazásait tekinti át. A szerzõ szerint is csak vázlatos ez a fejtegetés, de mégis szerencsésen exponálódnak benne azok a pontok, amelyeknek hatásait nem nehéz észrevenni napjainkban sem. A 19. századba lépõ nemzetnek „a magyar nemzeti lét sokáig egyetlen elképzelhetõ formája a történelmi Magyarország”. Ez a lélektani fixáció gátolta meg, hogy a „magyar nemzeti közösség felkészüljön a Habsburg Birodalom hanyatlásának hatalmipolitikai realitására”. Máig ható érvénye van ennek a megállapításnak, de egy ellenvetést mégis tennénk. Megítélésünk szerint elsõsorban nem a nemzeti közösséget érték az események váratlanul, hanem a politikai elitet. A „magyar élet antinómiái” közül a szociális kérdés feszítõ megoldatlansága már önmagában is megakadályozta, hogy társadalmi kohézió és erre épülve értelmes társadalmi közbeszéd alakuljon ki. A nemzeti érzés mélysége, kiterjedtsége, hatása és kommunikációs rítusai, tehát láthatósága teljesen különbözõ dolgok. Ennek igazát érzi ugyan a szerzõ, de csak a könyv utolsó mondataiban meri nyíltan kimondani. Arra az útra ugyanis, amelynek végét az „1944-es mélypont jelentette” (86), a magyar politikai vezetõ osztály már sokkal korábban rálépett. Ha kimondottan nem is, de a szerzõ pontosan látja, hogy a nemesi nemzettudat (natio Hungarica) az idõ elõrehaladtával nem jelentett igazi védelmet a Habsburg-birodalommal szemben – tegyük hozzá, a napóleoni háborúk óta erre már nem is volt szükség, de az egyre inkább struccperspektívában gondolkodó magyar „nemzetfenntar-

tó” politikai vezetõ osztály ezt nem érzékelte – és teljesen érzéketlen maradt mind a nemzetiségi törekvésekkel, mind pedig a szociális problémákkal szemben. Nagyon jó megállapítás olvasható a magyar nemzettudat „etnicizálódásáról”, de ennek a fejlõdési íve mégis rejtve marad. Az olvasás közben gyakran érezhetõ, hogy a terjedelmi korlátok, gyanítható kényszerû rövidítések szakítanak meg egy gondolatot, vagy esetleg egy lappangó intuíció nem tud megjelenni. A témát kicsit ismerõk számára túl nagy gond nincs, hiszen a végkifejlet, a végkövetkeztetés egyértelmû. Mégis az az érzésünk, hogy a kevésbé felkészült olvasó nem mindig tud eligazodni a gondolatok kifejtésében. Világossá válik ugyan, mi az oka annak, hogy a „magyar nacionalizmus is a keletközép-európai nacionalizmusok fejlõdési pályájára állt”. De teljesen rejtve marad az a tény, hogy a nacionalizmusok közül a legkevésbé hatékonynak és tehetségesnek bizonyult. A történelmi Magyarország széthullása után hatalmi pozícióba került újkonzervativizmus uralmi-adminisztratív eszközök birtokában egyre küzdött a liberalizmus és a szocializmus ellen, holott mindkét értékrendszernek nem lebecsülendõ lelki támogatottsága volt Magyarországon, továbbá harcolt az utódállamok nacionalizmusai ellen. A történelmi igazságtalanság és a meghirdetett revízió alá söpört mindent, megalapozván ezzel a következõ nagy kudarcot. A kötet következõ gondolatai a romantikus politikai nemzeteszmény társadalomtörténeti hátterét kísérlik felvázolni. Nagyon madártávlati képek jelennek itt meg, talán el is lehetett volna hagyni. A régi tankönyvi kliséket, mint a polgárság hiányát, a kettõs társadalomszerkezetet az utóbbi évtizedben egyre többen vonják kétségbe. Nem biztos, hogy minden esetben igazuk van, ugyanis a társadalom makroszerkezeti mozgásai gyakran nem harmonizálnak a kis „életvilágok” tömegeivel. A kritika megfogalmazásakor a recenzensben az is felmerült, mint az olvasás során oly sokszor, hogy ez a fejezet is a rövidítés miatt vált ilyen vérszegénnyé. A könyv legátgondoltabb, legsikerültebb fejezete a politikai romantika dualizmuskori történetét felvázoló rész. A terjedelmi korlátok itt is feszítõek, de a szerzõnek sikerült megtalálnia azokat a legfontosabb töréspontokat, kisiklásokat, amelyek sokszor alapjaiban határozták meg a politikai történéseket. A történelmi körülmények – a premodern nemzettudat és a rendi szabadságküzdelmek egymást erõsítõ hatása – folytán a modern magyar nacionalizmus a romantikus politikai nemzetesz-

85

ményt hozta létre, „hiszen a független magyar államot kizárólag a középkori magyar állam létébõl eredeztetett történelmi jogok alapján tudta csak elképzelni”. Tehát megfordult a logika, ami kezdetben még nem visszalépést, de minden esetben egy helyben maradást, sok esetben fékeket eredményezett. A feudális elõjogoknak nemzeti – értsd magyar – elõjogokkal való kibõvítése valóban kitágította a nemzetfogalmat, ugyanakkor teljesen ambivalens módon. A birodalommal szemben létrejött, jogkiterjesztésen és érdekegyesítésen „alapuló nemzeti közösség” víziója – késõbb ezt a sémát átvitték a nemzetiségekre is – és a saját magyar társadalmáról megfogalmazott megkülönböztetése kirekesztésen alapult, értékei és szándékai igencsak távol estek egymástól. A modern nemzettudat a politikai demokrácia létrehozásának gátjává vált, a társadalmi kohézió megalapozásának és még a gazdasági modernizációnak is. A nemesi liberalizmust igen gyorsan – és tegyük hozzá: zökkenõmentesen – felváltotta az újkonzervativizmus (ezen nem a mai meghatározás értendõ), és további terjeszkedésként az újkonzervativizmus és készletei teljesen kisajátították a nemzeti eszme minden fontos tartalmi elemét. A magyar nemzeti eszme így egyre inkább antiliberalizmust, antikapitalizmust, antiszemitizmust és antiszocializmust – beleértve ebbe a szociális érzéketlenséget is – jelentett. A szerzõ nem mondja ki nyíltan sohasem, de gyakran érezteti, hogy ezáltal a politikai elit és a nemzeti közösség minden értéke torzul, és így hamis orientációs pontok jelenhetnek meg. A feltételes mód pedig szinte minden esetben valósággá vált. Jó példája ennek a 19. század végi keresztény politikai gondolkodás értékelése. Petrás Éva ezen a területen valóban magabiztosan mozog. Angol és német szakirodalomra támaszkodva meggyõzõen villantja fel, hogy a katolikus klérus elitje – így valójában az egyház maga – a világi politikai vezetõréteggel teljes harmóniában képtelen volt felismerni a társadalmi feszültségek lényegét és éppen ezért mennyire rossz válaszokat adott a felmerülõ problémákra. Talán kevésbé sikeres az „Újkonzervativizmus a két világháború között” címû zárófejezet. A hivatkozások száma is több mint harmadával csökkent. Nyilvánvaló tehát, hogy a magyar történésztársadalom is adós maradt ezekkel a reflexiókkal. Az elnagyolt és talán ebben az esetben fölösleges elméleti felvezetés után viszont egy igen megfontolandó megállapítás következik. Magyarország egyedi sajátossága volt ugyanis, „aho-

86

gyan mind a politikai gondolkodásról, mind a gazdaságról és társadalomról való elképzeléseket a nemzettudat problematikája jelenítette meg” (77). Ennek a mechanizmusnak az okait a szerzõnek csak nehezen sikerült kibogoznia. Megismétel több, már korábban leírt gondolatot, majd ezeken továbblépve a keresztény-nemzeti kurzus legitimációs pilléreit és társadalompolitikai gyakorlatát elemzi. A kibontásból érzõdik, noha lehetne sokkal egyértelmûbb megfogalmazás is, hogy a trianoni sokkra adott válaszok már korábban is megvoltak a magyar politikai vezetõ osztály – ezt a szót Petrás Éva csak ritkán használja – értékvilágában. A nép és a nemzet fogalma már régtõl problémákkal volt terhes. Etnikailag homogénné vált ugyan az ország, és a revízió propagálása látszólag mindent elfedett, de valós társadalmi kohézió mégsem jött létre. A naponta propagált nemzeteszménybe ugyanis az igencsak jelentõs számú magyar szegény néprétegek most sem fértek bele. A középosztály nemzetfenntartónak gondolta magát és igen agresszívan sajátította ki az egész magyar nemzetnek nemcsak a képviseletét, hanem az identitását is. Itt lényegében az évszázados premodern natio Hungarica-reflexek torz újraéledésérõl volt szó. Ezáltal a vezetõ politikai elit nemcsak politikai tájékozódását vesztette el újra, hanem a nemzettudatot, mint lehetséges összetartó erõt is 1944-ig a mélypontra juttatta. Ezekkel a bátor gondolatokkal zár a könyv, amelynek aktualitása napjainkban igencsak fontossá vált. Módszerét tekintve a kötet másodelemzésnek tekinthetõ, hiszen döntõen az elmúlt három évtized történeti feldolgozásaira támaszkodott. A munka eredménye azonban sokkal több, mint a szakirodalom egyszerû olvasata. Olyan egymástól távoli, sokszor ki nem mondott reflexiókat fûzött egybe, amelyek esetenként meghökkentõ eredményre vezettek. Napjaink politikai értékeinek egyes elemei ugyanis mélyen gyökereznek, anélkül, hogy ez tudatosulna bennünk. Ezek a mély gyökerek pedig sokszor okoztak kudarcot a magyar nemzetnek. Feloldhatatlan ellentmondás, hogy a döntéseket egy szûk politikai elit hozza, de annak következményeit mindig a társadalom sokmilliós tömege viseli el. Sokszor fordult elõ a magyar történelemben, hogy ezeket a tényeket nemcsak kimondani, de még végiggondolni sem lehetett, mert akkor kiderülne, hogy a jelen „feletti ellenõrzést csak a múlt feletti uralommal lehet biztosítani” (90). Nemzeti tudatunk – ami a társadalmi kohézió egyik fontos alapja – azonban tradicionálisan gondokkal terhes, aminek a kibeszélése, társadalmi kihordása nemcsak hogy késik, hanem mintha tabuvá

is vált volna. Rögtön kiderül ugyanis, hogy a nemzet megjelenítésének mostani módjai másfél évszázados múltra támaszkodnak. A szerzõnek bátorság adatott arra, hogy kimondja: a múltnak már akkor is voltak zsákutcás irányai, amelyekbe sokszor betévedtünk. A vélemény esetleg szubjektív, amivel lehet vitatkozni. A történelmi események azonban megtörténtek. A felelõsséget persze könnyen másra lehet hárítani – ebben feltûnõen nagy jártasságra tettünk szert –, de Bibó István 1948-ban papírra vetett sorai korábban is és a rendszerváltást követõ másfél évtized után is újra aktuálisnak tûnnek. Idézzük, mert ezt a lényeglátó megfogalmazást lehetetlen felülmúlni: „Nem az a lényeg ebben, hogy más népek csodálatos egységben és egyetértésben élnek, szemben a »széthúzó« magyarral. Hanem az, hogy a magyar nemzeti közösségben újból és újból olyan módon vetõdtek fel a döntõ, az egész közösséget foglalkoztató és megosztó kérdések, hogy annak következtében a közösség terméketlen, sehová se vezetõ harcokba bonyolódott, és a valóságos feladatokkal, valóságos problémákkal szemben vakká vált.” A diagnózis helytálló, és az okok megértéséhez nagyban hozzásegít bennünket ez a könyv. A történészek számára némely eszmefuttatás könnyûnek vagy hiányosnak bizonyulhat, a nem szakembereknek viszont néha még így is nehéz és bonyolult a szöveg. Ez az ellentmondás azonban elsõsorban a magyar értelmiségi közgondolkodás bûne, nem pedig a szerzõé. Éppen ezért kellett megírni ezt a tanulmányt. (Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, 2006) Szakál Gyula

Esszé a magasban (Balassa Péter: Az egyszerûség útjai, sötétben) „Azért, hogy kérjünk.” Balassa Péter A „Vigilia/Esszék” sorozat nyitókötete Balassa Péter írásaiból válogat, a szerkesztõi utószóból pedig kiderül: az irodalomtörténész és esztéta munkássága mintegy modellként szolgálhat „a mai, sajnos sokszor meglehetõsen színvonaltalan keresztény szellemiségû esszéisztika” számára. A vékonyka kötet kisebb-nagyobb írásai egyetlen nagy téma körül forognak: miképpen lehetséges hitrõl beszélni. Rögtön itt Kierkegaard és Pascal válnak igazán fontossá Balassa számára: két olyan gondolkodó, akinek filozófiáját vallomásként értelme-

zi. A Félelem és reszketés és a Gondolatok a bölcseleti irodalom olyan mûvei, melyek nem elégszenek meg sem a tudomány által meghatározott értekezõ-argumentatív forma kereteivel, sem annak fogalomhasználatával. Balassa ezúttal nem kritikus, de esszéista, nem irodalomtudós, de tudós irodalmár, nem tanár, de tanítvány, nem apa, de a fiú: Ádám. A változatos tárgyú esszék a mûfaj eredeti értelmében vett kísérletek: kísérletek az Ádámsorssal, az Ádám-alakkal, miként tanulmányok, vázlatok egy másik nagy Ádám-sorozat töredékei is, papíron: Veszelszky Béla másfélszáz vázlatlapon maradt Küzdõ Ádámja. A küzdés Veszelszky-féle monumentumai ezek az esszék Kierkegaard-ról (Utószó Ábrahám hallgatásához), holizmusról (Miért?) vagy Rónay György naplóiról (A nagyság csendessége). „Az ember: ádámi lény, akiben megszülethet vagy nem születhet meg a krisztusi”, olvashatjuk világos tömörséggel Balassát a Bizonyosság helyett beszélgetés c. esszéjében, mely a Nappali házban jelent meg 1992-ben, és a Vidrányi–Kocziszky vitához szól hozzá. Szerzõje magyarázattal látja el a hozzászólást, mely elsõ hallásra meghökkentõ: „rendkívül érdekel”. E két szó az ízig-vérig esszéíró Balassa védjegye, garanciája és talán kiváltsága mindazon keveseknek, akik szellemi hitelüket érintettségük, személyes érdekeltségük által nyerik el. Az égetõen idõszerû (vagy azzá tett) kérdések hangyaszorgalmú feldolgozása Balassa szövegeit elevenné teszi, mert általuk kiveszi a részét az ember egzisztenciális drámájából, végiggondolásuk pedig etikussá, mert szorgalmába alázat vegyül és szavainak tartást ad. Veszelszky utolsó alkotói korszakában, életének utolsó hét esztendejében veszi elõ újra az egykori szõnyegtervet, s ekkor festi jelentõs önarcképeit is. Balassánál az esszéírás szintén erre a két mozzanatra születik: mindvégig a kísérletezõ ember konfessziója, önfeltárása. Esszéirodalom és vallomásirodalom kölcsönösségérõl pontos tudással rendelkezik, írásai pedig e kettõ csillagzat Hassliebe-szerû jegyében fénylenek. Nietzsche egyik Zarathustra-dala visszhangozza: Selbstkenner és Selbsthenker – önfelfedõ és önfejezõ. Nem sokan merészelték ezt, kevésbé a félelem, inkább a lehetetlenség miatt. A keresztútról szóló Út, Amen c. hatoldalas egyik sora így fejezi ki: „Igazi Amen akkor hangzik fel, ha már nem az »én« mondja”. A kis kötet tanulmányait olvasva hirtelen úgy tûnik, Balassa gondolatvilága az Apa-mítosz mellett és azzal karöltve mindig az én próbakövén kísérletezik. Talán blaszfémikus izgalomról beszélni ott, ahol krisztológiáról, Krisztus-élményrõl hallunk. Balassa

szebben írja le a hermeneuta jussát: a tanítvány értelmezõi delíriumának hívja. Kérdés, hogy a tengernyi irodalomból ismerte-e a neves japán jezsuita, Kakichi Kadowaki ezirányú mûveit (Zen and the Bible, In der Mitte des Körpers). Egy helyütt azonban, hasonlóan a tokiói jezsuita végkövetkeztetéséhez, így fogalmaz: „Olykor úgy tûnik, a Tao belátásai nélkül ma a Biblia út szava alig érthetõ. Hogy az út: amen egyúttal.” Az üdvtörténeti helyzetbõl szemlélt világ és emberi történelem botrányos evangéliumára eszmél rá: „Hogy ez a világ így, ahogy éppen az örök változó most-ban van, szép lenne, talán ez az a botrányos: rejtett üzenet, amit a legnehezebb fölfognunk.” (Õ mondja meg nekem, ki nekem Õ.) Ez a botrány azonban nem kiált az égbe, hanem elrejtett – elrejtett abban az értelemben, hogy feladat, ugyanakkor el-nem-rejtett, mert itt van, elõttünk, körülöttünk. Hiszen a gondviselés nagy elbeszélése helyére a Történelemé lépett, a láthatatlanba húzódva vissza (Ami már megvan – még). Ki-ki elõsegítheti a maga képessége és igénye szerint a megjelenését, az értését – hiszen a képmásfogalom nem csupán a genus számára fenntartott, mutat rá Balassa. A krisztológia személyrõl szóló figyelemre méltó gondolatkörében az énnek, az egónak azért van kiemelt szerepe, mert azt kell meghaladni. Tudatosítani, hogy a nem-én több, mint az én, ez a kreáció, az értelem különös zavara, a helyes ismeret gátja. Ami bennünk közös, az az, hogy szabadságunkban áll megtenni ezt. Krisztológiai értelemben az utolsó szavak és a kereszthalál az én halálának pillanatává válik. Míg „a feltámadás mindig lemondás az egóról, önkiüresítés és ajándékozás, tehát a teremtés és a passió ismétlése, gyakorlása: aszkézise.” (Õ mondja meg nekem, ki nekem Õ.) A modern kor azonban nem segíti a „hermeneutát”, de erõnek erejével hátráltatja. A titáni szubjektivizmusban tetszelgõ korszellem a valódi szellem megtépázása: végtelenített énesség és szervilis utilizmus (Miért?). Bizonyos értelemben Balassa kordiagnózisa – az üdvtörténet felõl – a századforduló schopenhaueri–nietzscheánus világválság-irodalmának örököse. Mint örökös azonban mindent megtesz, hogy a krizeológia hol omladozó, hol meg-megújuló építményét átalakítsa. A felvilágosodás kárvallottjaként ugyanis – Derridához hasonlóan, elsõsorban talán az õ nyomdokain – behatóan tanulmányozza a negatív teológia rejtett hagyományát, a misztikusok mûveit, Dosztojevszkijt vagy Pilinszkyt – a láthatatlan történetet (Hamvas Béla). Meg kell ismételni a Pilinszky-parafrázist: így, ahogy van, minden jól van. Ezért érvel amellett, hogy még a modernkori szubjektivizmus is az üdvtörténet része, abból sem-

mi nem lóg ki. Kierkegaard példáján szemlélteti ezt a kis kötet legterjedelmesebb és mind közül legkiválóbb nagyesszéjében: „Szubjektivizmus-kritikája számomra csak a szubjektum szenvedéstörténetén mint Isten és egyes emberi egzisztencia abszurd és újra meg újra értelemmel közelíthetõ párbeszédén belül értelmezhetõ.” (Bizonyosság helyett beszélgetés) Az esszéíró személyes hangvétele, vallomásossága olykor teret ad az egyéni sors közszemlére tételének – miként a tanítványok emlékei között megbújik ez a Balassa is, annak a 90 percnek a dramaturgiája, a mindig jól idõzített vissza- és rákérdezés, sõt az odahatás. Jelen kötet egyik-másik írásában drámai kiszólásokra bukkanhatunk: úgy a jellegzetesen lokális magyar liberalizmus önellentmondásairól, mint a hazai keresztény szellemiség tévútjairól. Az Igen, igen, nem, nem címû rövidke írás ezen aggodalmak lajstroma, felstilizált hangjából már-már lamentációt hallunk. Ennél mégis fontosabbnak, az esszéírás szempontjából lényegibbnek tûnik a saját szerep tudatosítása, a „Ki beszél?” eldönthetetlen, dialektikus kérdése. „Mivel nem vagyok sem vallásfilozófia-történész, sem klasszikafilológus, ezúttal pedig esztéta, vagy micsoda sem vagyok” (Bizonyosság helyett beszélgetés). Értekezõ és szépírók egész soráról tudjuk: az írás gesztusa miként válik önközléssé, a szabaddá tett személy kinyilatkoztatásává. Balassa írásmûvészete ezen túlmenõen támaszkodik Kafkára, aki imádkozásnak nevezte az írást. Rilke is úgy fogalmaz, hogy dán hõse, a tollforgató Malte Laurids Brigge a papírra imádkozza párizsi élményeit, hogy nyomorúságos sorsától ekképpen szabaduljon. Az írás, tágabban értelmezve a filoszkodás, miként azt Balassa emlegetni szokta, célját téveszti szem elõl, ha nincs tétje. Az itt olvasható esszék nyelvén szólva: „A Szentírásban sehol nincs szó tét nélküliségrõl.” A finom elemzés ugyan rábízza magát a „provinciális szempontok” érvényesítésére, mégsem állítható, hogy az értékelõ-becslõ mérlegnyelve alá pénzérmét rejtett volna a kor. Az írástudó (oly sokat hangoztatott, olykor hamis hangon megfogalmazott) valódi felelõssége mindvégig fenntartatik, felkínált válaszai pedig – mint Balassa maga is hangsúlyozza – válaszlehetõségek. Az intellektus belsõ higiéné iránti igénye és folyamatos, értelmes önkontrollja nem mûködhet saját erejénél fogva, különösen nem egészségesen, szükség van „a nyilvánosság önszabályozó terére”. Balassa ezekben az írásokban is szem elõtt tartja az esszének, az esszédiskurzusnak az európai hagyományát, az értelmiségnek a politikum közösségi, sza-

87

bad terébe állítható és állítandó önstilizációját és kritikáját. Az esszéma terminus Mihail Epstejn szóalkotása a mitologéma analógiájára, miként magát az esszét a mítosz bizonyos modern reziduumaként értelmezi. Maradékossága, töredékessége azonban pozitív: a lezáró, változatlan, befejezett mitologémához képest az esszéma rugalmas gondolatkép, melynek belsõ dinamikája nyitottá teszi a további reflexiókra és követi a világ változásait. Musil is azt állítja az esszérõl, hogy ugyan nem nyújt kielégítõ, az Egészet érintõ megoldást, de egy sor részmegoldást tud felmutatni. Balassa talán legvitálisabb

88

esszémája a mindkét értelemben vett dekonstrukció és a mindkét értelmében vett hermeneutika békítõ összekapcsolásán nyugszik. Balassa ezen egyesítõ és jelentõs szellemi hozadékkal kecsegtetõ metódusa mindenütt jelen van érvelésében, legyen szó társadalmi vitában a politikai szerepvállalásról, bölcseleti fejtegetésben individualizmus és az én személlyé való transzcendentálásának közelítésérõl vagy teológiai értekezésben a kegyelemrõl, mint a világba zuhanó radikális dekonstrukcióról. A Balassa-esszék egyik legszembeszökõbb sajátossága, nyelvi szempontból, a retorikai telítettség. Az önmagát a diskurzusnak mindig átadó esszéista bizonyos nyelvi fordulataiban joggal

jelenik meg elõttünk önmagát stilizáló, olykor a szövegnárcizmust súroló intellektusként – ugyanakkor a helylyel kínálás gesztusával bennünket mindig megajándékozó Balassa-szövegek nyugalmas, a felkínálás csendjében élõ alkalmak. Beszédük megelégszik a hangját jótékonyan rezgõvé telítõ partikulák lebegõ bizonytalanságával, azzal, hogy még nincsen kész, hogy nem boldogságmondás. „Tehát még mindig »csak« katekumen volnék? Hát persze, mi más is.” (Szó szerint szótlanul.)

(Vigilia Könyvek, 2006) Fülöp József

Számunk szerzõi Angyalistván Ferenc 1956-ban született Gödöllõn. Tanítói oklevelét Gyõrben vehette át. A nyolcvanas évek elején politikai okokból hagyta el az országot, erdélyi falvakban természetközelben élt, majd vallásfilozófiát hallgatott Berlinben. A kilencvenes évek végén Indiában és Tibetben járt, azóta természetgyógyászattal és lelki-szellemi tanítással foglalkozik. Írásai elsõsorban a hagyományt, a hagyomány irodalmi és filozófiai megnyilvánulásait érintik. Asaf, Uri 1942-ben született Haifán (Izrael). Költõ, képzõmûvész. Budapesten él. Több egyéni és csoportos kiállításon mutatták be alkotásait Magyarországon. Legutóbb megjelent kötete: Festõversek (versek, 2006). Ayhan Ey Gökhán 1986-ban született Budapesten. Költõ. Édesapja török. Szülõvárosában él. Baán Tibor 1946-ban született Rákosligeten. Költõ, irodalomtörténész. A gyõri bencés gimnáziumban érettségizett. Legutóbb megjelent kötete: Elfelejtett színek (versek, 2006). Camus, Albert (1913–1960) francia író, esszéista. 1957ben Nobel-díjat kapott. Magyarul legutóbb megjelent mûve: A számûzetés és az ország (2006). Deák László 1946-ban született Budapesten. Költõ, író, szerkesztõ, az Orpheusz Kiadó igazgatója. Legutóbb megjelent könyve: Emlékkönny (versek, 2006). Falvai Mátyás 1984-ben született Gyõrben. Író. Jelenleg az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán tanul. Önálló kötete: Allegro barbaro (novellák, 2006). Fülöp József 1979-ben született Szombathelyen. Esztéta, germanista. Jelenleg egyetemi szemináriumokat tart (Károli Gáspár Egyetem, ELTE), valamint doktoranduszhallgató az ELTE esztétika szakán. Géczi János 1954-ben született Monostorpályiban. Költõ, író, az Iskolakultúra címû folyóirat fõszerkesztõje. Veszprémben él. Legutóbb megjelent kötete: Az egyetlen tõr balladája (versek, 2005). Györe Bori 1981-ben született Budapesten. Költõ. Szülõvárosában él. A Grafológiai Intézet grafológus hallgatója. Hárs György Péter 1965-ben született Gyõrött. Költõ, esszéista. Legutóbb megjelent kötete: Pszicho ana logosz. Ferenczi – Freud (2005). Hofmann, Maria Georg 1933-ban született Gyõrött. Író. Salzburgban él. Számos drámáját mutatták be Németországban. Az itt közölt szürrealista drámáját is nagy sikerrel játszották. A. Galajda, a balkezes költõ színre lép címû regénye 2005-ben jelent meg magyarul. Józsa Emõ 1960-ban született Kolozsváron. Költõ. Budapesten él. Juhász Attila 1961-ben született Téten. Költõ, kritikus. A gyõri Révai Miklós Gimnázium tanára. Önálló kötetei: Hidegláz (versek, 2001); Zalán-verziók. Z. T. három évtizede (2004).

Kelemen Lajos 1954-ben született Büssün. Író, kritikus. Kaposváron él. Legutóbb megjelent kötete: Telepesek (versek, 2002). Kemsei István 1944-ben született Kaposváron. Költõ. Legutóbb megjelent könyve: Immanuel Kant hálósipkája (versek, 2006). Komálovics Zoltán 1964-ben született Szombathelyen. Költõ, kritikus. Gyõrött él. A pannonhalmi Bencés Gimnázium tanára. Lapis József 1981-ben született Sárospatakon. A Debreceni Disputa és a Zempléni Múzsa szerkesztõje. PhD-hallgató a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Kutatási területe a lírai modernség, azon belül Radnóti Miklós és Weöres Sándor költészete. Maurits Ferenc 1945-ben született Újvidéken. Festõmûvész, grafikus. A legendás Új Symposion grafikai arculatának tervezõje volt, s hosszú idõn át dolgozott a Forum Könyvkiadó mûszaki és képszerkesztõjeként. 1970-ben jelent meg Piros Frankenstein, 1988-ban pedig Balkáni mappa címû munkája. Verseket is ír, legutóbb 2006-ban jelent meg kötete Szürkület szürkületben címmel. Sütõ Csaba András 1979-ben született Gyõrött. Költõ, kritikus. A Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképzõ Karán tanít. Önálló kötete: Spleen (versek, 2004). Szakács Eszter 1964-ben született Pécsett. Költõ. A Pécsi Egyetemi Könyvtár munkatársa. Legutóbb megjelent kötete: Saudade (versek, 2006). Szakál Gyula 1957-ben született Gyõrben. Történész, politológus, a Mûhely szerkesztõje, a Széchenyi István Egyetem tanára. Kutatási területe: az emberek vállalkozó és politikai magatartása, mentalitása, különös tekintettel a sikeres vállalkozókra. Ebben a témában több tucat tanulmányt publikált, három önálló kötetet szerkesztett és több könyvet írt. Legutóbb: Vállalkozó gyõri polgárok (2002); Karrierek és életstratégiák… (2003); A civil szektor szerepe a társadalmi tõke képzõdésében (2006). Szeles Judit 1969-ben született Csengerben. Költõ. Svédországban él. Szemes Péter 1979-ben született Zalaegerszegen. Kritikus, esztéta, a Pannon Tükör folyóirat fõszerkesztõ-helyettese. Szigeti Lajos 1940-ben született Szabadhídvégen. Költõ. Budapesten él. Legutóbb megjelent kötete: Hívó szó (versek, 2003). Takács Nándor 1983-ban született Móron. Költõ. A pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett. Jelenleg Budapesten él, az ELTE biológus szakos hallgatója. Vörös István 1964-ben született Budapesten. Író, költõ, mûfordító. Legutóbb megjelent kötete: Gregorián az erdõn (versek, 2005). Zalán Tibor 1954-ben született Szolnokon. Költõ. Budapesten él. Legutóbb megjelent kötete: dünnyögés, félhangokra (versek, 2006).

89

A MÛHELY MEGVÁSÁROLHATÓ AZ ALÁBBI KÖNYVESBOLTOKBAN: Gyõr: Antikvárium (Kazinczy u. 6.), Koncert Zenemû- és Hanglemezbolt (Arany J. u. 3.), Rónay Jácint Könyvesbolt (Széchenyi tér 7.) Budapest: Custos Könyvesbolt (Margit krt. 7.), Írók Könyvesboltja (Andrássy út 45.), Gondolat Könyvesház (Károlyi Mihály u. 16.) Debrecen: Sziget Könyvesbolt (KLTE) Hódmezõvásárhely: Petõfi Könyvesbolt (Andrássy u. 5.)

MÛHELY

KULTURÁLIS FOLYÓIRAT Megjelenik kéthavonta 2007. XXX. évfolyam, 3. szám Fõszerkesztõ: VILLÁNYI LÁSZLÓ Szerkesztõk: HORVÁTH JÓZSEF, MÁRTONFFY MARCELL, SZAKÁL GYULA Arculat: KURCSIS LÁSZLÓ Szerkesztõségi titkár: SZIKONYA GABRIELLA

TÁMOGATÓK:

Mosonmagyaróvár: Könyv- és Zenemûbolt (Flesch K. u. 1.) Nyíregyháza: Kötet Könyvesbolt (Hõsök tere 9.)

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Kulturális Alap

Pécs: Zrínyi Miklós Könyvesbolt (Jókai u. 25.) Sopron: Cédrus Art Klub (Fõ tér 6.), Fekete Cédrus Könyvkereskedés (Bünker Rajnárd köz 2.), Vörös Cédrus Könyvkereskedés (Mátyás király u. 34/F.)

Gyõr Megyei Jogú Város Önkormányzata

Gyõr-Moson-Sopron Megye Önkormányzata

Szeged: Bálint Sándor Könyvesbolt (Aradi vértanúk tere 8.), Sík Sándor Könyvesbolt (Oskola u. 27.) Széchenyi István Egyetem, Gyõr

Pannon-Víz Zrt. Gyõr

Index: 25975 HU ISSN 0138–922 X. A szerkesztõség címe: 9022 Gyõr, Rákóczi u. 1. Levélcím: 9002 Gyõr, Pf. 45. Tel./fax: (96) 326–845. E-mail: [email protected]. Honlap: www.gymuhely.fw.hu. Kiadja: a Mûhely Folyóiratkiadó Közhasznú Társaság. A kiadásért felel: Villányi László ügyvezetõ. Budapesten és vidéken terjeszti a Magyar Lapterjesztõ Rt. és a Könyvtárellátó Kht. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Elõfizethetõ a hírlapkézbesítõknél, valamint a Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóságnál (Budapest VIII., Csokonai u. 6., levélcím: LHI, 1846 Budapest, Pf. 863.). A befizetéseknél kérjük minden esetben feltüntetni: Mûhely c. folyóirat. Elõfizetési díj 2007. évre: 2500,– Ft Szedés: Szikonya Gabriella • Tördelés: VISIONEXT Vizuális Stúdió, Gyõr Nyomás, kötés: PALATIA Nyomda és Kiadó Kft. Gyõr • Felelõs nyomdavezetõ: Radek József ügyvezetõ igazgató

90

MÛHELY

KULTURÁLIS

500,- Ft

FOLYÓIRAT