)?
•
._'
'
Szerkesztik:
^
DE- L E N D L A D O L F és
Á l l a t t a n i , V a d á s z a t i és halászati íoldóirat. »A TERMESZÉT* előfizetési ára i »HALÁSZAT* melléklapjával eoyfitl egy évre 6 korona.
3
' -^.-v— Megjelenik minden hó j-én és 15-én.
^ ^ " " ^
LAKATOS KÁROLY. Budapest, II., Donáti-utcza 7.
A. ^Halászait kttlSn, egy évre 3 korona.
fi
csökkeüénuek
keletkezése
íesíuészeh
s
némeltj
fejlődése.
apasztalati tény, h o g y az e m b e r izmait a foko z ó d o t t használat e d z i ; e l l e n b e n a n e m - h a s z nálat g y e n g í t i . Erre a l e g i s m e r t e b b p é l d á t szolgáltatják az e m b e r fülizmai. N é m e l y em bernek m e g v a n az a k é p e s s é g e , h o g y fejbőrének izmait t e t s z é s szerint ö s s z e h ú z h a t j a ; d e azért az e m berek t ú l n y o m ó r é s z e erre n e m k é p e s , mert az illető i z m o k már c s ö k k e v é n y e s állapotban v a n n a k . H a s o n l ó sorsnak v a n a l á v e t v e az e m b e r i d e g r e n d s z e r e s e g y é b k ü l s ő , v a g y b e l s ő s z e r v e is, ha kimarad a használatból. A kinek a s z e m g o l y ó j a elpusz tul, annak a l á t ó i d e g e is e l s o r v a d ; mert n e m hasz nálja. A z orvosstatisztika kimutatta, h o g y a c s o n t o k a f o l y t o n o s használat, pl. t e h e r h o r d á s k ö v e t k e z t é b e n m e g v a s t a g o d n a k , s ő t m é g h o s s z ú s á g u k b a n is tete m e s e b b m é r e t e t öltenek. A z e m b e r s z e m f o g a i a rágásra t e l j e s e n alkal masak, de n e m s z o l g á l n a k t ö b b é k ü l ö n ö s f e g y v e r ü l ?z e l l e n s é g , v a g y a p r é d a s z é t t é p é s é r e ; a n e m - h a s z nálat k ö v e t k e z t é b e n elsatnyultak ; c s ö k k e v é n y e s szer v e k n e k (rudimentum, o r g á n u m rudimentarium) tekint hetők, mert — a mint azt a mi ő s r é g i t ö r z s s z ü l e i n k k o p o n y á i bizonyítják — a s z e m f o g a k valamikor m é g f e g y v e r g y a n á n t is használtattak. A testrészek i l y n e m ű elsatnyulására s z á m o s pél dát találunk az állatok k ö r é b e n . i s . Itt is tapasztalják
T
azt, a mit az e m b e r e n : h o g y t. i. a m e l y s z e r v e k v a g y t e s t r é s z e k használtatnak, a z o k j o b b a n fejlődnek, a k ö r ü l m é n y e k szerint m ó d o s u l n a k ; a m e l y e k r e szük s é g n i n c s e n , a m e l y e k tehát n e m használtatnak, a z o k i d ő v e l f o k o z a t o s a n — h a n e m is u g y a n a z o n az állat e g y é n e n , d e utódainak l á n c z o l a t á n k e r e s z t ü l — elc s ö k k e v é n y e s e d n e k . T e h á t a c s ö k k e v é n y e k az illető s z e r v e k ő s e i n é l m ű k ö d ő s z e r v e k voltak, a m e l y e k az eredeti é l e t m ó d m e g v á l t o z t a t á s á v a l lassankint m e g szűntek m ű k ö d n i s mint t ö b b é n e m használt szervek, lassankint elsatnyultak. Vizsgáljuk e m e t é n y t e l ő s z ö r a m a g a s a b b r e n d ű állatokon A z e m l ő s ö k k ü l ö n ö s e n a v é g t a g j a i k o n mutatják a c s ö k k e v é n y e s (rudimentális) állapotot. U g y a n i s az állatőslénytani ( p a l e o z o o l ó g i a i ) v i z s g á l a t o k kiderítették, h o g y a ló (Equus) ő s é n e k (Anchiterium), m e l y a har m a d k o r b a n élt, m i n d e g y i k lábán m e g v o l t az öt újja. Ez az eredetibb állapot. Ö t újjra v a l ó s z í n ű l e g azért volt s z ü k s é g e a l ó ő s é n e k , mert m o c s a r a s v i d é k e n , a h o l ez tartózkodott, lába öt újjal n a g y o b b felületen érintkezhetett a földdel, mi a haladást n a g y b a n e l ő s e g í t e t t e . K é s ő b b , mikor az ő s l ó a talajkörülmények m e g v á l t o z á s á v a l szilárdabb, h e l y r e jutott, már n e m volt s z ü k s é g e öt újjra, a f e l e s l e g e s ujjak e l c s e n e v é s z e d t e k s c s u p á n a harmadik új) fejlődött ki, m e l y m e g is maradt s most patát visel. Vizsgáljunk u g y a n e z e n s z e m p o n t b ó l e g y m á s e m l ő s állatot, pl. a v a k o n d o t . A mi k ö z ö n s é g e s v a k o n dunk (Talpa e u r o p a e a ) a föld alatt él, s z e m é r e e n n é l -
f o g v a nincs s z ü k s é g e s í g y a s z e m e i g e n apró. A j t ö r é k e n y gyík (Anguis), mely Dél-Európában ho vak v a k o n d (Talpa coeca), mely D é l - O r o s z o r s z á g b a n n o s , álbordákkal m o z o g . V a n o l y a n gyik is, m e l y él, mint n e v e is mutatja, e g é s z e n vak, s z e m e i nin nek v é g t a g j a i most vannak a c s e n e v é s z e d é s stádiumá csenek. S bekövetkezik az az idő, a mikor a mi vakon ban. V é g t a g j a i olyannyira g y e n g é k , h o g y helyét n e m dunk s z e m e is teljesen e l c s ö k k e v é n y e s e d i k , g y í k s z e r ű e n , h a n e m inkább k í g y ó s z e r ű e n változtatja. A földi kutya (Spalax typhlus) a r á g c s á l ó em Ilyen az A b l e p h a r u s p a n n o n i c u s is, m e l y a budai he l ő s ö k e g y i k érdekes családjába tartozik. Eredeti g y e k b e n él. hazája D é l - O r o s z o r s z á g ; hazánkban l e g g y a k o r i b b az A kétéltű állatok közül említésre m é l t ó a bar Alföldön, de található Erdélyben s a. D u n á n túl is. langi g ő t e (Proteus anguineus), mely a farkos kétéltűek Á l l a n d ó a n a föld alatt lakik. Ő s é n e k j ó s z e m e k ö z é tartozik s a K a r s z t - h e g y s é g földalatti vizeiben volt,' de k é s ő b b a létért v a l ó k ü z d e l e m kényszerítette tartózkodik. Lábai a nemhasználás k ö v e t k e z t é b e n az állatot a föld alatti tartózkodásra. S z e m e i a bőr e g é s z e n elsatnyultak. S z e m e i a bőr alá húzódtak, i g e n alá vonultak, c s e n e v é s z e k ; ezért vakkutyának is ne kicsinyek. Helyváltoztatásra a farkát használja; ez vezik. F ü l k a g y l ó i sincsenek. t e r m é s z e t e s e n j ó l fejlett. A c s ö k k e v é n y e s e d é s r e sok szép példát találunk E d d i g arról volt szó, h o g y milyen átalakuláson a madarak' osztályában is. m e n n e k keresztül az e g y e s testrészek abban az esetben, A strucz s z á r n y a g y e n g e , repülésre n e m alkal ha azokat az állat n e m használja; de m o s t azt kér mas, mert n e m használja; ellenben lába erős, mert dezzük, milyen v á l t o z á s éri a testrészeket akkor, . h a ezt f ő k é p e n használja. azokat az állat használja? Ismeretes, h o g y az á l l a t e g y é n e k között vannak A v é g t a g o k e l c s ö k e v é n y e s e d é s e feltűnő a k í g y ó hímek é s n ő s t é n y e k . A z e g é s z állatországban a hím k o n és a k í g y ó a l a k ú g y í k o k o n , m e l y e k az u n . álaz, m e l y inkább halad előre a fejlődésben. Ezt a hím bordákkal m o z o g n a k . A z óriás k í g y ó (Boa) testén preponderancziájának nevezzük. m é g megtaláljuk a hátsó lábak maradványait, c s ö E természeti tulajdonságot, mint előnyt, átszár kevényeit, m e l y e k e t sarkantyúknak n e v e z ü n k . E sar maztatják a hím utódokra, ezek a k ö v e t k e z ő k r e és kantyúk a v é g b é l n y í l á s két oldalán láthatók. A P y t h o n a n e m m é r g e s k í g y ó k közül való és a keleti régióban, í g y t o v á b b . A z o n b a n a létért való k ü z d e l e m b e n v é d ő és t á m a d ó f e g y v e r e k r e v a n szükségük, melyek annál Indiában tartózkodik. Alfelnyilása mellett c s e n e v é s z lábai vannak. K é t s é g t e l e n , h o g y a k í g y ó k n a k oly jobban fejlődnek, m e n t ő l inkább használtatnak. Szol gáljon e z e n i g a z s á g m e g őseik voltak, m e l y e k n e k világítására n é h á n y példa. m e g v o l t mind a két láb Kezdem a legalsóbbrendű párjuk; e lábak azonban g e r i n c z e s e k k e ! : a halakkal. lassanként e l c s e n e v é s z e d Tapasztalták, h o g y a tek, m í g teljesen eltűntek. hím-lazaczok az ivás ideje Ugyanezt a jelenséget alatt n e m c s a k színváltozáészleljük a g y í k o k o n is. A
Téli mulatság. — „A Természet" eredeti tárczája. —
»Szabad!« »Szerencsés jó estét kí vánok. « »Jó estét.« »Hivatni tetszett, hát megjelentem. Tessen paran csolni.* »Igen, hivattam Náczi, még pedig azért, hogy meg tudjam magától, mi újság van az erdőn. Van-e disznó ? Érdemes volna-e kimenni szerencsét próbálni ?« j>Máma, kérem alássan, nem voltam az erdőn, mert a fogolyetetőkkel bajlódtam; hanem tegnap találtam friss disznónyomokat. Éjjel kint turkáltak a parlagokban s' onnét beváltottak a csemete kerti sűrű vágásba. Két na gyon erős jár együtt, olyan nyomai vannak, mint egy szarvasbikának. A friss hó ban körüljártam a sűrűt, de
a nyomok nem viitek ki belőle sehol.« »Ha így áll a dolog, hol nap reggel kimegyek, fel téve, hogy még lesz egy kis hó, a miben kicsapázhatom őket.« »Bizony kérem alássan, nem tudom én, hogy marad-e holnapra valami, mert na gyon nekiindult az olva dásnak. Csupa lucsok min dene »No, elmehet Náczi. Csak ezt akartam tudni. Jó éj szakát^ » Nyugodalmas jó éjsza kát kívánok.« — — — — Ez a kis párbeszéd köz tem és vadőröm között ment végbe azon czélból, hogy némileg tájékoztassam magam s reményt gyűjtsek a másnap tervbe vett kiro hanásra. A hír, mit hallottam, na gyon jó volt s elégedett mosolylyal készítgettem ki
s o n m e n n e k keresztül, h a n e m , h o g y alsó állkapcsaik m e g n y ú l n a k s h e g y ü k b ő l e g y p o r c z o g ó s k i n ö v é s emel kedik, melyet, m i d ő n az állkapcsok be vannak t é v e , a lelső és közti állkapcsok között l e v ő m é l y vájulat f o g a d el. A m i n t h o g y ezt Y a r r e l : »History of British Fishes.« czimű munkájában megírja. Az említett p o r c z o g ó s k i n ö v é s , mint ideiglenes h o r g a s k é p z ő d m é n y v é d e l m ű l szolgál akkor, a m i d ő n e g y i k hím a másikat megtámadja. A z amerikai lazaczok hímjeinek p e d i g j ó l kifejlődött fogaik vannak, m e l y e k az e m l ő s ö k agyaraira emlékeztetnek s inkább támadásra szolgálnak. I s m e r e t e s , h o g y a ráják bátor, erős és falánk h a l a k ; tehát valószínű, h o g y a hímek erős é s éles fogaikat, m e l y e k e t csak felserdült korukban szereztek m e g , küzdelemre használják. A n ő s t é n y e k fogai n e m élesek, h a n e m laposak. É r d e k e s j e l e n s é g , h o g y b i z o n y o s halak ( G e o phagus) hímjeinek, m e l y e k f ő l e g Dél-Amerikában tar tózkodnak, az a szokásuk, h o g y a petéket, m e l y e k e t a n ő s t é n y lerakott, szájukban, v a g y a k o p o l t y ú ü r e g ü k ben költik ki. A peték b e f o g a d á s á r a az ivás i d ő s z a k a alatt sajátságos d u d o r o d á s fejlődik ki fejők mellső r é s z é n . A bojtkopoltyúsok (Lophobranchii) k ö z é tar t o z ó tűhal ( S y n g n a t h u s ) és csikóhal (Hippocampus) hímjének zacskója, v a g y m é l y e d é s e v a n a hasi oldalán a p e t é k kiköltése czéljából. H o g y mennyire alkalmazkodnak e g y e s testrészek a külső k ö r ü l m é n y e k h e z , é r d e k e s e n bizonyítja az A n a b a s s c a n d e n s n e v ű hal, mely K e l e t - Indiában él. T ü s k é s kopoltyúfedőivel é s alfelúszói s e g í t s é g é v e l a fákra is felkapaszkodik, h o g y eledelét m e g s z e r e z h e s s e . Vannak halak (Trigla, Ophidium, Umbrina), m e l y e k , h o g y k ö n n y e b b e n felkereshessék e g y m á s t , s a j á t s á g o s h a n g o k a t k é p e s e k létrehozni. A h a n g o t e l ő i d é z h e t i : a garatcsontok ö s s z e d ö r z s ö l é s e , az úszó
h ó l y a g g a l ö s s z e k ö t t e t é s b e n álló izmok r e z g é s b e h o z á s a , . v a g y az ú s z ó h ó l y a g saját izmainak r e z g é s e . A vízi szalamandrák, v a g y g ő t é k n é h á n y fajánál a hímek mellső v é g t a g j a i n k a p a s z k o d á s r a s z o l g á l ó karmok fejlődnek, m e l y e k s z e r e p e csak a* p á r o s o d á s idejére szorítkozik. Tapasztalták, h o g y a C h a m a e l e o n - o k felette harczv á g y ó k ; a hímek e g y m á s s a l folyton küzdenek, minek e r e d m é n y e az, h o g y fejük mellső r é s z é n é r d e k e s tá m a d ó f e g y v e r e k alakultak. Erre példát szolgáltat a C h a m a e l e o n bifurcus, m e l y Madagaszkárt lakja ; a hím fejének mellső r é s z é n két n a g y c s o n t o s n y ú l v á n y van, melyek, mint a fej többi része, p i k k e l y e k k e l v a n n a k borítva. E k ü l ö n ö s szerv a n ő s t é n y fején m e g v a n u g y a n , de a fejlettségnek i g e n a l a c s o n y fokán. A C h a m a e l e o n O w e n i i hímje, m e l y e t Afrika n y u g a t i part jain láttak, fején h á r o m szarvat visel, m e l y e k n e k n y o m a s i n c s a n ő s t é n y fején. E szarvak s z e r k e z e t ü k r e n é z v e m e g e g y e z n e k az ü r e g e s s z a r v ú k é r ő d z ő k szarvaival. Térjünk át a madárvilágra. E tekintetben saját tapasztalataimat is említ hetem. U g y a n i s h o s s z a b b idő óta volt kalitkámban t ö b b t e n g e l i c z é m (Fringilla carduelis L.) Vidám, csi c s e r g ő h a n g j a miatt n é m e l y e k n a g y o n szeretik Európá nak ezt a k ö z ö n s é g e s é s legtarkább madarat. M a g a m is felfedeztem, h o g y a hím-stiglicznek valamivel hoszszabb a c s ő r e , mint a n ő s t é n y é ! D e n e m b í z v á n m e g f i g y e l é s e m i g a z s á g á b a n , m a d á r k e r e s k e d ő k h ö z fordul tam, akik a z o n o s állításuk által m e g f i g y e l é s e m h e l y e s s é g é t csak m e g e r ő s í t e t t é k . A hímek e g é s z csapatai a héjakút (Dipsacus laciniatus) m a g v a i b ó l táplálkoz nak, m e l y e k h e z h o s s z a b b csőrükkel k ö n n y e b b e n hozzá férhetnek, tudva azt, h o g y a héjakút t ü s k é s szárának v é g é n n a g y , h o s s z a s , b o g l y a f o r m a , s z ú r ó s virágíeje van. E l l e n b e n a n ő s t é n y e k többnyire a t á t o g a t o k
minden szükséges holmit: látcsövet, töltényeket, rókasípot, vadászkést, — hogy reggel, ha felkelek, ne legyen más hátra, mint az öltözködés. Ha lehetett volna, ezt is elvé geztem volna előre még ma este. Jó kedvemet csak a csöppögő eresz csökkentette egy kicsit, folytonos lassú koppanásával aggályokat tá masztva bennem a hó holnapi sorsa felől . . . Sűrű búcsujárást rendeztem a hőmérőhöz, egy-egy gyufa pislogó fényével megvilágítva apró rovátkáit, de a mit láttam, soha sem volt valami biztató. A vékony higanyoszlop sehogy sem akart összetöpörödni a pi ros O-ig. így azután a higany helyett az én reményem szál lott le a fagypontra s késő este nyomott hangulattal haj tottam álomra fejemet. Reggel 7 órakor azzal a hihetetlennek tetsző újság gal költött fel legényem, hogy nagyon hideg szél fúj és csonttá fagyott minden. Kiugorva ágyamból, kétkedve lép tem az ablakhoz, hogy magam is meggyőződjem erről a csodáról. És tényleg; csöppögő eresz helyett hatalmas jég csapok tűntek szemembe s a hőmérő 10 R fokot mu tatott 0 alatt. Úgy nézett ki a velem szemben levő ház, mint egy orgona, melynek jégsípjain az északi szél játszott egy süvítő, fagyos dallamot. Vigan láttam hozzá az öltözködéshez s rövid idő alatt rajtam volt a fehér ruha s lábamon a nagy fehér
botos. E g y csésze meleg kávé, azután egy czigarett — s át léptem a küszöböt. Oglán vérebem már türelmetlenül, nyüszítve várt az ajtóban s magas, esztelen ugrásokkal adott kifejezést örömének, hogy végre megint fegyveresen, hóembernek öltözve láthatja gazdáját. Okos, beszédes, nagy barna szemeiből a ragaszkodás, hűség s a határtalan megelé gedés ragyogott felém. Mikor pedig szeretetem jeléül végig simogattam ránczos homlokát, büszkén, magasra emelt fejjel, farkát ide-oda csóválva indult neki a kapu nak. Egy-kettőre elhelyezkedtünk a szánon s az északi széllel vetekedve röpültünk az erdő felé. — — — — — Csingi-ling. Elhallgatott a csengő s hangos nyikorgással állt meg a szán a berek alján. Megérkeztünk. Kibontakozva a jó meleg bundából s pokróczokból, beléptünk a hóba, hogy az apostolok lován folytassuk tovább utunkat. Igazi téli hideg reggel volt. A fák hódíszét, mit az olvadás lesöpört, csillogó zúzmarával pótolta az éjjeli fagy s az elsárgult falevelek, fű-szárak mind hamvas fehér ünnepi ruhát öltöttek. A kis patak, mely tegnap még sebes folyással hömpölygette a hólétől megtagadt habjait, az északi szél varázsszavára megállt, j é g g é fagyott. A hó tetején vastag kéreg képződött s rajta bizarr formájú zúzmara-virágok nyilottak, vakító színváltozattal ragyogva a kelő nap bíbor sugaraiban. A didergő apró czinkéken kívül — melyek felbor zolt tollal mint e g y - e g y kis gombócz ugráltak, himbálóz-
(Scrophulariaceae) m a g v a i t eszik. N e m merem állítani h o g y a táplálkozásban l é v ő e m e k ü l ö n b s é g hozta v o l n a létre a hím és a n ő s t é n y csőrének h o s s z ú s á g a közötti különbséget, h a n e m inkább valószínű, h o g y a csőrbeli k ü l ö n b s é g először a hímeken fejlődött ki és ez egyúttal az é l e t m ó d némi módosulására is vezetett. S z á m o s madár hímje n a g y o b b a nősténynél, a mi csak javára s z o l g á l akkor, a mikor vetélytársaival küzd. Ezt a n a g y s á g b e l i k ü l ö n b s é g e t jól láthatjuk az ausztráliai p é z s m a k a c s á n , m e l y n e k h í m j e kétszer akkora, mint a n ő s t é n y . S z á m o s tyúkféle madárnak hímjei vetélytársaikkal való viaskodásra sarkantyúkkal van nak felszerelve, melyekkel — mint a h o g y az kaka sainkról ismeretes — borzasztó viadalokat visznek v é g h e z . Vannak a z o n b a n madarak, m e l y e k n e k n e m a lábukon, h a n e m a szárnyukon v a n a sarkantyújuk, melyek u g y a n a z o n czélra szolgálnak, mint a lábsar kantyúk. Ide tartozik az e g y i p t o m i lúd ( C h e n a l o p e x aegyptiacus), t o v á b b á a P a l a m e d e a cornuta (Brehm után). S o k s z o r a tollak m ó d o s u l á s á t is észlelhetjük. Érdekes, h o g y e g y e s madarakon b i z o n y o s tollak kü l ö n ö s e n arra a czélra módosultak, h o g y h a n g o k a t hoz hassanak létre. Tudjuk, h o g y a szalonka (Scolopax rusticola) r e p ü l é s e k ö z b e n s a j á t s á g o s h a n g o t hallat, melyet dobolásnak, v a g y dürgésnek neveznek. E h a n g c s u p á n s e b e s l e c s a p á s alkalmával jön létre. Senki sem volt k é p e s e hangnak az okát m e g m a g y a r á z n i , míg M e v e s rájött, h o g y e h a n g a tollak különös alakjából ered. M e v e s u g y a n i s azt észlelte, h o g y a külső tollak a fark mindkét oldalán s a j á t s á g o s alakúak, kardhoz hasonlók, melyekkel fúvás által, v a g y azokat botra k ö t v e a l e v e g ő b e n v a l ó s e b e s forgatás által, tehát m e s t e r s é g e s e n is u g y a n a z t a h a n g o t lehet létrehozni, minőt az élő madár szokott adni repülése k ö z b e n .
tak galyról-galyra, sovány téli kenyeröket keresve, — nem volt más élőlény látható az erdőn, mint az a fehér, mozgó hóember ott, egy vörös kutyától kisérve, a mint szótlanul egy elhagyott, hóval befújt erdei úton ballagtak felfelé. A hóember én, a vörös kutya Oglán vérebem volt. Min den egyes lépésemnél tompa roppanással szakadt be a. hó jégkérge s nagy botosaim formátlan nyomaiból össze folyt mély barázda jelölte az utat, amerre elhaladtunk. Szegény kutyám egyik nyomból a másikba lépegetve, nagy vigyázattal bandukolt utánam, nehogy az éles jég megsértse lábait. Negyedórai gyaloglás után elérkeztünk a négyszög alakban elterülő sűrű vágás alá s ott megálltunk egy kicsit fújtatni, hogy kifőzhessem a haditervet. Gyorsan kész voltam vele, következőkép állapítva meg a programmot. A vágás jobb oldalán, hol a disznók — ha a terü letről eltávoznak — szoktak kiváltani, felmegyek s végig vizsgálom a nyomokat. Ha találok friss disznónyomot, mely a sűrűből kifelé visz, úgy nincs mit keresnem tovább s visszafordulok, mert akkor elléptek a szomszéd terü letre s legfeljebb hazafelé menet a rókasíppal szerezhe tek magamnak gyenge vigasztalást. Ha azonban ezen az oldalon nem visz kifelé nyom, úgy itt vannak »ők« s tovább folytatom utamat — megkerülve a sűrűt — míg csak reá nem akadok hajnali csapájukra. Ezen azután vigyázva meglepem őket a tanyájukon. Én ugyanis vad disznóra, ha hó van, nem szoktam se hajtókkal, se ku tyákkal vadászni. Legszebbnek találom, ha egyedül, a friss
K ö z t u d o m á s ú d o l o g , h o g y a hím-fókák a párosodás ideje alatt n a g y o n küzdenek, m é g p e d i g ú g y fogaikkal, mint karmaikkal. A fizéterek rendkívül fél tékenyek, sokat harczolnak, miért is alsó állkapcsaik gyakran eltorzulnak. A r a g a d o z ó k n a k , rovarevőknek és rágcsálóknak, m e l y e k n e k e l é g g é éles karmuk é s tépésre alkalmas foguk van, ritkán vannak külön fegyvereik, mert nincs reá s z ü k s é g ü k ; ellenben a k é r ő d z ő k n e k szarvaik, v a g y agancsaik vannak, m e l y e k v é d ő é s t á m a d ó f e g y v e r e k g y a n á n t szolgálnak. N é m e l y szarvasfaj a g a n c s á n a k felső ágait főleg védelemre használja. A z O r y x antil o p e ü g y e s e n védi m a g á t g y e n g é n hajlott, h o s s z ú szarvaival, metyek a z o n b a n támadó fegyverek g y a n á n t is használtatnak. A vadkanok alsó állkapcsuk agyarait támadó f e g y v e r e k g y a n á n t különösen fiatal korukban használják, v é n korukban azonban az agyarak annyira befelé kanyarodnak, h o g y k e v é s b b é használhatók, l e g feljebb v é d é s r e valók. Ezek a v é d ő és támadó fegy verek aránylag k é s ő i g e o l ó g i a i korban szereztettek, A k ü l ö n b ö z ő testrészek ilyen kifejlődései nem csak a m a g a s a b b r e n d ű állatosztályokban, hanem az e g é s z állatvilágban konstatálhatok. Á c s ö k k e v é n y e s e d é s nek, v a g y e g y é b testrészek t e t e m e s e b b lejlődésének jelei n e m c s a k e g y e s állatokon, hanem a legelemibb szervezetitektől k e z d v e fel a legfejlettebbekig ész lelhetők. Sőt, nem ritkán találunk oly fa)okat is, me lyeknek b i z o n y o s testrészei határozott túlfejlődésben v a n n a k ; n a g y o b b arányokat öltenek, mint a mennyire ezt a használás megkívánja (elefánt a g y a r a i ; a g a n c s o k és szarvak). É s m i n d e z e k a j e l e n s é g e k az állatoknak n e m c s a k a testi világára szorítkoznak, h a n e m kiterjednek az állatok szellemi életére is. Szittyay Géza. nyomot követve, fehér ruhám segitségével láthatatlanul a vaczkában keresem fel. Előre hát. Végigjártam a kedves oldalt s a vágás felső szeg letén örömmel konstatáltam, hogy egy ['régi nyomon kívül — mely befelé visz — más disznónyom nem található, tehát itt vannak. Egypárat fújva s a verejtéket körültörölgetve fejemen, folytatni akartam utamat a másik oldalon, midőn eszembe jutott, hogy valami 100 lépésre a felettem lévő dombon egy rókalyuk van. Eh, megpróbálok sípolni, hátha leugrik a vén ravasz, a vaddisznó úgy sem fél a lövéstől, ha már egyszer lefeküdt. A gondolatot tett követte s elkezdtem az »Uhlenhut«-on furulyázni. Fújtam-fújtam keservesen, de a domb felől nem mutatkozott a vörös bunda. Már épen ott akartam hagyni helyemet, midőn oldalt pillantva, nagy meglepetéssel látom, hogy egy okulárés vén róka, alig 3 5 lépésre tőlem, egy öreg kocsiút közepén áll s gyanús szemmel mustrálgat engem s az oldalról jól látható vérebet. Mint a villám kaptam le fegyveremet, de ő neki is volt esze s akkorra már magasra emelt vitorlával igye kezett vissza a sűrűbe. A futtában utánna küldött golyóm nem talált s így most az egyszer megmentette gonosz bőrét. Ez után a kis intermezzo után végig kutyagoltam a sűrű felső oldalát s lekanyarogtam a harmadik oldalra. No de most vigyázat, ez a kritikus hely. A fele utat megtettem már lefelé, midőn az úton
fl
lúd.
Alig van házi szárnyas, mely oly mélyen beleszö vődött az ember gondolkodásába, mint e z ; a minek oka az is lehet, hogy az ember sokszor oly önfeledett, mint a gyermek, a kinek jellemző szokása, hogy örömest loglalkozik azzal, a mit a szájához vihet. Ha nem volna oly jó ennivaló a lúd, bizonyosan hamarább napirendre térne fölötte az ember gondolatvilága. Azt tartja a néphit, hogy az eleven lúddal való álmodás rossz hír érkezésének az előpostája; a hová a repülő lúd leszáll, oda rossz hír jön. Ha keresztelőre viszik a gyermeket s útközben ludakkal találkoznak, egész életében sokat fog az a gyermek a pletykák miatt szen vedni. A menyegzőre menő új párnak is rossz előjel a lúddal való találkozás. Ha a ludak nagy lármával fürde nek, eső lesz. Csehországban ludakat patkolnak. A mely példányo kat messzebb fekvő vásárhelyekre akarnak elhajtani, előbb kátrány- és homokkeverékkel beöntött szérűre terelik s annak a fölületéről egész réteg tapad a ludak talpára s megakadályozza a megsántulásukat. A házi lúd őse a vetési, vagy vad lúd (Anser segetum) lehetett mely messze északon csakúgy megvan, mint nálunk. Azt a jégsirálylyal együtt, mint Hermán Ottó mondja, az északi sark legmerészebb ostromlói, mikor hajóikkal már jégbe rekedtek, még folyton északnak lát ják vonulni. A sarki nyílt tengerre, vagy a sarkon át a Föld túlsó oldalára-e, ki a megmondhatója ? Az északi vidékek tundráin (nyáron víz-, télen jég sivatag) szintén élnek ludak s azok védelműl az önma gukat halottá tettetéssel is foglalkoznak. Összeesik ván dorlásuk a vedlés idejével s mivel ekkor gyöngék, erőt lenségük tudatában veszély idején eltagadják magokat. Ellenség közeledtekor elnyújtott lábak és nyakkal terül-
keresztűl egy egész friss magános nyomot találtam. Nézegettem, vizsgálgattam, de bajos volt meghatározni, hogy micsoda, mert csak nagy gömbölyű lyukakat lehe tett látni, amint a jégkéreg a kásás hóba az állat súlya alatt beszakadt. Vagy szarvas, v a g y disznó, az bizonyos, de hát melyik e kettő közül ? Abban állapodtam meg végre alapos tanulmányozás után, h o g y disznó, mert inkább széles a nyom, mint hosszú s ezt csakis disznó törhette oldalt szétálló vakkörmeivel. A nyom nagyságá ból és magános voltából pedig igyekeztem egy hatalmas vén remetét kimagyarázni. E g y •— Dianához küldött — fohász után bebujbujtam a sűrűbe s megindultam felfelé a csapán. Mondhatom, hogy nem volt gyerekjáték. A félórai küzködés próbára tette türelmemet, igénybe vette minden erőmet. A sűrű vágás galyai embermagasságban úgy össze voltak fonódva, kúszálódva, hogy lehetetlen volt rajtok erőszakkal is keresztül törni magamat rendes, emberi poziturában — nemhogy csendben haladhattam volna. Pedig a zajt kerülnöm kellett, annál is inkább, mert elég lármát okozott úgyis a hó szakadozása, ropo gása botosom alatt. Négykézláb, görnyedve, bujkálva tettem meg tehát a kacskaringós utat a bokrok alatt, hol nem volt olyan nagy a sűrűség. Lépten-nyomon hol a sapkámat sodorta le egy galy, hol a kabátomba akadt, vagy a szememet veszélyeztette kiszúrással. Vigyázva kellett minden egyes galyat kézzel elhárítanom az útból alapos erőlködés közepett s a mellett a nyomot és a kör
nek v é g i g a földön és mindig akad utas, a ki holtnak gondolva őket, elmegy mellettök a nélkül, hogy hozzájok nyúlna. (Természettudományi Közlöny 1899. 149.) Mikor az európai ludat Kolumbiába, a bogotai magas fönsíkra elvitték, az első évben kevés tojást rakott s azoknak is terméketlen maradt; a kikelt libácskák fele elpusztult az első hónap folyamán, az életben mara dottak pedig soká sínylették a behonosítást; 20 év kel lett hozzá, míg a lúd ott hazafi lett. Talán sehol sem hódította meg annyira a lúd az embert, mint Khinában, a hol jelvény-állat is az, a há zassági hűség jelvény-szárnyasa. A vőlegény-jelölt azzal törekszik a jövendőbelije apját meglágyítani s ha az aján dék-lúd elfogadtatást nyert, a leány eljegyzettnek tekint hető. Ú g y van az a szomszéd Koreában is. A khinaiak hiedelme szerint megerősíti a libamáj élvezete a vesét és beleket. Alig is van ott öreg lúd, a minő Gömörben egy markuskai háznál volt és 1896. áprilisban 3 3 életévet számlált és viszonylag magas korához elég fürgén mozgott. Hesse-Wartegg a menyei birodalom Gyöngy folyó ján (Jangtze-kiang) fölfelé gőzhajózott és számtalan olyan csónakház úszott vele szemben lefelé, a melyek lakói kizárólag libaköltéssel, neveléssel és lúdhizlalással fog lalkoztak. »Isten ezen jó adományá«-t ott mesterségesen melegített kosarakban költik ki; 4 hét alatt előbújnak a tojásból a kis libák s ekkor a partok mentén kieresztik őket legelni, bogarászni naphosszant s a libuskák este rendesen visszatérnek a csónakra, a mely rajok nézve baromfi-udvar. Európa népeinek gondolatvilágába is befurakodott a lúd. Kant-ról, a jeles bölcselőről beszélik, h o g y élete végén magát lúdnak képzelte. A fölrobbantott II. Sándor czárnak is »Te liba« volt az utolsó szava, melyet a bombavető nihilistára zúdított. Számrejtvény az, h o g y : nyezetet is folyton szemmel tartani. Hol lefelé, hol megint felfelé vitt a nyom a nagy hóban, majd megint vissza fordult, a honnan elindult. Azt hittem már, h o g y soha sem érem végét. De minthogy egyszer mindennek végé nek kell lenni, az én fáradságos utam is a befejezés felé közeledett. Nevezetesen nagy megelégedéssel tapasztal tam a nyomok közeifekvésébői, hogy az eddig sietve haladó vaddisznó — mint a ki már nincsen messze ott honától — meglassította lépteit és hogy a csapa egy határozott irányt vett fel, egyenesen egy kis dombnak tartva, melynek a bokrok között elszórt apró tisztásai derékig érő magas fűvel vannak benőve; kitűnő puha és száraz fekhelyül kínálkozva a vadnak. Tehát itt van a tanya. A közelség tudata kétszeresen vigyázóvá tett s Manlicheremet lövésre készen két kézzel fogva, minden bokor alját jól szemügyre véve, lassan lopakodtam előre. A hóból kiálló puha fű és a helylyel-közzel változó kis tisztások itt már megkönnyebbítették feladatomat, lehetővé téve a zajtalan járást. Két sűrű bokor között vitt el utam, melyen túl egy 20 — 25 lépés átmérőjű tisztás terült el. Amint én a két bokor között átbújva kilépek a tisztásra: egy nagy fújást és csörtetést hallok s a tisztás másik oldalán a velem szemközti bokor alól kidobja magát egy óriás fekete tömeg s villámgyors ugrásokkal igyekszik oldalt eltűnni a sűrűben. E g y önkéntelen mozdulattal térdre vetve magam, felrántom a fegyvert arczomhoz s amint előttem
Hova mentek húszan ludak ? Nem vagyunk mi húszan ludak ; Ha még annyin s meg félannyin, Akkor volnánk húszan ludak. Hányan voltak? Megmondjuk alább. Mikor Mária Terézia királynő 1764 nyarán Váczon járt, a tiszteletére rendezett népünnepek között az is volt, hogy kifeszített kötélre fejjel lefelé, jó magasan, lu dakat kötöttek ki s a mely boldog halandó valamelyik nek a fejét le birta szakítani, midőn alatta elfutott, 12 ezüst húszast kapott érte jutalmul. Maszlaghy Ferencz írja (Rajna vidékén 1874 ), hogy Strassburgban a halászok játékai között egyik legérde kesebb a libafogás. A z 111 folyón át vastag kötelet feszí tenek ki s arra bizonyos távolságban könnyedén oda erősített több ludat függesztenek. Neki irányítják csónak jaikat a fiatal halászok és úgy törekszenek átsurranni alatta a sebes folyón, hogy egy egy ficzánkoló libát el csípjenek ; 10 közül 9 rendesen el nem éri s bepottyan a vízbe, aki pedig megragadta, az elöl meg a csónak úszik el Van nevetkezés, tréfa, fogadás bőven. Ez a já ték csak a XIX. század közepe felé maradozott ki a gya korlatból, most már csak az öregek beszélnek róla ott. A szent-márton-napi (nov. 11 ) lúdhoz régi magyar babona fűződik, főkép a Tiszamentén. Ha a szegycsont ján sok a fehér folt, amit csak az lát, aki róla a nyár son pirult ízletes húst leette, száraz lesz a tél erősen; ha több rajta a pirosság, fekete karácsony és erős télutó várható. Már II. Ulászló király 1514-iki 7-ik dekrétuma úgy rendelkezik, hogy a jobbágyok évente két libát fizes senek uraiknak; egy fiatalt pünkösdkor, egy anyányit Márton püspök napjára. Hogy a pozsonyi izraelita hitközség mikép jutott a gyakorlathoz, a magyar király részére Mártonnapi lúd dal szolgálni, hitelesen ki nem deríthető; mert levéltáruk a bokrok között keresztbe elrohan, inkább sejtett, mint látott vállapja tájékára irányítva a csövet — pontos czélzás a pillanatnyi idő alatt lehetetlen volt — Diana nevében megnyomtam a ravaszt. Egy éles dörrenés pat togott végig a hegyeken, azután visszaült megint néma birodalmára a csend. A vadkan a lövésre megrogyott, majd talpra ugorva, egy kis ideig mozdulatlanul állt helyén, mint egy szobor. Ezt a szokatlan viselkedését arra magyaráztam, hogy golyóm rosszul talált és a sebtől megdühödve támadni akar — s most ellensége után fülel, kémkedik. Gyorsan felugorva térdelő helyzetemből, egy rántással patront cseréltem s félig felemelt fegyverrel vártam a támadást. — Nem úgy történt. Szegénynek eszeágában sem volt a bosszú. Talán épen eszméletét vesztette el akkor — s szemeire az örök sötétség fátyola borult, mikor megállt; mert egyszerre csak orrmányát magasra emelve, elkezdett sebesen saját tengelye körül forogni. Forgott-forgott mindig gyorsabban, őrült tánczban lassan lefelé haladva. Majd midőn a tisztás közepére ért, elvá gódott a havon, A nettől pedve, válva
különös jele egészen elké sóbálványnyá álltam ott s
j a XIX. század elején a város bombáztatásakor elégett. A közöttük élő hagyomány szerint azonban a küldöttség, mely IV. Bélához vitte a ludakat, vérengző tatár hadakon is keresztül bírt hatolni és ez alkalommal olyan csodák történtek velők, mint az Egyptomból való kiköltözés al kalmával: a tatárokat^sötétség, békaeső, dögvész pusz tította. Más rege szerint III. Károly Pozsonyban ülte a Márton napot egyszer és ételfogói zavarban voltak, mert nem bírtak a királyi asztalra ludat szerezni. Ekkor a po zsonyi izraelita hitközség 6 kövér szép lúddal lepte meg a fejedelmi konyhát és kiváltsága ekkori keletű. Mária Terézia nem fogadta el tőlük a ludat, hogy velük talál koznia ne kelljen; de utóbb mégis csak elvállalta, spanyol fal mögé rejtőzött azonban, mikor a küldöttség megjelent. A harmadik verzió úgy szól, hogy a XIX. század elején Ferencz császár-király Napóleon elől Pozsonyba menekült és egy ízben inkognitóban járva az utczákon, egy izraelita pecsenyés boltban remekül sült ludat látott; vett belőle, de másnap elrendelte, hogy ezentúl a pozso nyi izraeliták lássák el asztalát Márton napkor lúdpecsenyével. E szokás történetében nevezetes, hogy midőn a hitközség két felekezetre szakadt és mind a kettő ma gának tulajdonította a lúd felajánlási jogát, legfelsőbb helyről olyan Ítélet jött, hogy neológokkal szemben az orthodoxoké marad a kiváltság. A hitközség elöljárója és rabbija nyilvános kihallga táson adja át a királynak a 6 ludat ezüst tálczákon, nem zetiszín szalaggal fölékesítve. Erre a tisztességre 3 0 — 4 0 lúd pályázik; megkopasztásuk igazi művészettel megy végbe, rajta pihe nem maradhat, a májuk külön tálba megy. Hajdan saját tálczáikon adták át, de mivel ezek könnyen elvándoroltak az udvari kincstárba, ma már az udvari konyhából kapnak kölcsön tálakat. Rövid beszéd közben adja át a királynak a rabbi csak akkor tértem magamhoz bámulatomból, midőn elte rült a fehér ravatalon. Szegény pára utolsó haláltusáját vívta. Erős rugdalózás között hörögve verte össze hatal mas agyarát, miközben a véres tajték habozva ömlött ki szájából, világos pirosra festve a fehér hószőnyeget. Bár mily ijesztő, vízözönelőtti szörnyetegnek nézett is ki az óriás állat torzonborz, tüskés fekete csuhájában, mégis megesett rajta a szívem, amint üvegesedő szemeivel búcsúzott a földi élettől. Hogy ő is elérzékenyült volna-e, ha megfordítva történik az eset, hogy ha ő áll felettem és én fekszem hörögve a havon, azt nem tudom. A golyó a lapoczka mellett hatolt be s a túlsó oldalon a gerincz alatt állt meg, utat törve magának egész a bőrig. Az agyar hossza 24 cm. A kant magát nem mérhettem meg s így súlyát nem tudom, a lenyú zott bőre azonban 29 kgramot nyomott. Társát, melylyel pár nap előtt együtt barangolt, nem bírtam megtalálni sehol.Való színűleg valamin összekülönböztek s elszakadtak egymástól. Hogy pedig a válás j nem volt nagyon barátságos, azt bizo nyítja az a 15 cm. hosszú, csontig ható friss hasítás, mit vállapján a búcsú em lékére viselt. Gy. Takách Gyula.
a ludakat és engedelmet kér, hogy kalapját föltehesse és úgy héber nyelven áldás-imát mondhasson a királyért. Ma a ludak a király asztalára nem kerülnek, az udvar népe fogyasztja el. 1892-ben 8 ludat nyújtottak át Bécsben, 4-et a királynak, 2-öt a királyasszonynak, 2-őt a menyének. Annyit, mit a fönebb közölt szám rejtvény mond. Torda-Aranyosban, a régi aranyos-széki székelyek,
úgy ír Dr. Jankó János, mikor a must új borra megfor dult s a földmives arra az évre minden gazdasági dolgát elvégezte, megölik a Szént-Márton lúdját, behívják a jó komát s együtt nagyot esznek. Ráfogják pedig a kövendiek a bágyoniakra, hogy a kinek Bágyonban erre a napra lúdja nincs, az lop; mert kell, hogy Szent-Márton napján legyen neki is jósló madara és pecsenyéje. Hamisa István.
% A n A S 1 A T. A párisi vadászati kiállítás Budapesten. A m. k. F ö l d m í v e l é s ü g y i Ministerium a párisi kiállításon elért n a g y sikerei r é v é n elhatározta, h o g y az ö s s z e s csoportkiállításait a m a g y a r k ö z ö n s é g n e k itthon is bemutatja u g y a n ú g y ö s s z e f o g l a l v a , mint a h o g y a n Parisban voltak. A n a g y g o n d o s s á g g a l b e c s o m a g o l t tárgyak már m e g is érkeztek és a városligeti iparcsarnokban van nak most e l h e l y e z v e ; mert ez a n a g y csarnok kínálkozott l e g a ^ a l m a s a b b n a k a kiállítások újból v a l ó rendezésére.
Mihelyt a téli zord idő e n y h é b b r e változik, m e g kezdődik ott a s e r é n y m u n k a újból é s r e m é l h e t ő , h o g y április v é g é r e b e is fejeződik. B i z o n y á r a rajta lesz mindenki, h o g y a mindenről g o n d o s k o d ó minister óhaját teljesítse és h o g y május h ó elsejére megnyíljék a k ö z ö n s é g n e k a kiállítás csarnoka. A vadászati kiállítás itt is k ü l ö n r é s z e lesz az e g é s z n e k . U g y a n a z a tájkép, u g y a n a z a p a n o r á m a fogja g y ö n y ö r k ö d t e t n i a n é z ő k e t é s e b b e n h a s o n l ó a n fognak elrendeztetni az állatok is, h o g y arról a siker ről tanúskodjanak, a m e l y e t Parisban elértek. Itt u g y a n valamivel n a g y o b b alapterület áll
Részlet a párisi vadászati kiállítási) Ól: Farkasok támadják a vadkant.
király tulajdonát k é p e z i k ; Ő Fel sége saját vadász-zsákmányai ezek. L e g m a g a s a b b elhatározása folytán ezek itt B u d a p e s t e n is ki lesznek újból állítva, h o g y az e g é s z n a g y g y ű j t e m é n y n e k ke rete teljes l e g y e n . A vadászati kiállítás mellett lesz az erdészeti, a mely Paris ban szakszerűségével, csinos és tanulságos b e r e n d e z é s é v e l , de azonfelül m e g f e l e l ő dekoratív külsejével rendkívül v o n z ó erőt g y a k o r o l t a k ö z ö n s é g r e és i g e n sikerült m ó d o n tanúskodott erdé szetünk é s erdészeti szakoktatá sunk előhaladottságáról, amit földmívelési kormányunk dicsére tére, m é g elleneink és szomszé daink is elismerni kénytelenek voltak. A vadászati, illetve erdészeti kiállítás mellett, külön n a g y te remben lesz Hermán Ottó g y ű j teményeinek bemutatása, melyek nek é r d e k e s s é g e és b e c s e általá Vastagli Géza vázlata : Két székely favágó védekezik a támadó jnedve ellen. ban ismeretes és Parisban is fel tűnést keltett. A m a g y a r k ö z ö n s é g bizonyára hálás lesz érte, rendelkezésünkre, mint Parisban s ez okból talán a h o g y a n é p s z e r ű minister ismét ilyen n a g y s z a b á s ú tó- é s nádas-csoportot, amely annyi v o n z ó részletet foglalt m a g á b a n a vízi szárnyasok életéből, ki lehet l á t v á n y o s s á g o k b a n , t a n u l s á g o s kiállításokban részesíti. terjeszteni és újabb madarakkal élénkebbé tenni. S z i n t ú g y tervbe van v é v e annak a kolosszális med vének a kiemelése is oly m ó d o n , h o g y azt támadó helyzetbe állítjuk, amint két székely parasztvadászszal Az apróvad befogása viaskodik. Vastagh G é z a festőművész barátunk már el is készítette h o z z á a vázlatot, amely v a l ó b a n élet s kamarákban való áthűen állítja szemeink elé azt a félelmesen s z é p jeleteleltetése. netet, amikor a két bátor ember baltával a k e z é b e n (Folytatás.) védi magát a borzalmas fenevad ellen. A z ily k o m p o zicziónak képen valóban n a g y hatása v a n . Kérdés A sövényvagy gyalog azonban az, h o g y a plasztikus v a l ó s á g b a n miként fog háló. Ez a legközönségesebb, hatni ez a csoport a nézőkre ? mert tapasztalati tény legismertebb neme a fogoly az, h o g y emberi alakok a panorámákban inkább ront befogására használt hálók ják a hatást, mintsem h o g y emelnék. Minden nak, melyet minta, avagy esetre a kísérlet fogja eldönteni a v é g l e g e s elhatáro útbaigazító magyarázat után zást ebben, mert hjszen ez a m e d v e , m e l y e t Wass akármelyik falusi kötélgyártó J e n ő g r ó f e n g e d e t t át e czélra, m a g á b a n v é v e is képes elkészíteni, de bárki oly imponáló alak, h o g y ahhoz foghatót ritkán is, a ki ért a hálókötés látunk. igen könnyű mesterségéhez. A többi csoport (a hiúzok, muflonok, a vadkan, melyet farkasok támadnak m e g stb. s t b ) épen ú g y lesz elrendezve, amint volt Parisban és mint ott itt is az e g é s z n e k főalakja lesz az a hatalmas szarvas, melyet Esterházy Mihály g r ó f m á r m a r o s m e g y e i bir tokáról küldött a kiállítás czéljaira. — 4
A vadászati panoráma keretét fogja képezni az a rendkívül b e c s e s a g a n c s g y ű i t e m é n y , mely legin kább csak főuraink kiváló trófeáiból került és Parisban is oly sok c s o d á l k o z ó r a talált. A n n } i és oly m e g l e p ő e n szép példány v a n azok között, h o g y e z e k h e z h a s o n l ó t egyik o r s z á g sem tudott kiállítani. Mindezek a trófeák között kiválik n é g y vadkan fej ; ezeknek becsét n a g y b a n emeli az, h o g y felsége a
Egyébiránt ezt a hálót a külföldi hálógyárak készen s aránylag olcsó pénzen szállítják különféle megrendelt hosszaságban. Közönséges hossza egyébiránt 12—20, illetőleg 3 0 — 4 0 méter, de megrendelésre sokkal hosszab bak is készíttetnek; átlagos magasságuk azonban soha sem több 3 5 cm.-nél. A háló három rétegből áll, a két külső réteg erősebb fonalakból készül 10 cm átmérőjű szemekkel, melyek közé a finomabb fonálból készült, 3 — 4 cm. szemekre kötött belső háló van lazán helyezve. Fölállításakor az egész háló egymástól 2 — 2 méternyire a földbe szúrt, 1—2 cm. vastag s mintegy 40 cm. magas botokra erősíttetik, illetve kifeszíttetik. A fölállítás soha sem falszerűen egyenes vonalban, hanem zeg-zugosan lesz felállítva s természetesen, minél hosszabb ily háló áll rendelkezésünkre, annál biztosabb a siker — s mivel
használatánál föfeltétel a sűrű növényzet, ennélfogva csak nyáron és ősz elejével (addig, a míg a kukoricza lábon áll) használható. Lehet különben mindenütt hasz nálni ott, a hol a fogolynak búvóhelye v a n : takarmány földeken, bozótokban, általában oly fedett területeken, ahol a fogoly szaladni tud — és pedig legsikeresebben meleg napokon az esti, avagy reggeli órákban és kivált eső után, midőn a kissé elhűvösült időben a foglyok igen futósak s inkább lábon, mint szárnyon törekednek a hajtók előtt előre menekülni, míg nagy meleggel, rövid futás után már felkelnek, még mielőtt a hálókhoz értek volna, vagy épen meglapulnak a hajtók előtt s azok közvetlen közeléből keledoznek s nincs rá eset, hogy a kukoriczán végigszaladnának. — Legalkalmasabb a hálót kétségkívül a kukoriczában felállítani fogás végett — és pedig kb. 1 3 0 — 1 4 0 lépésnyire attól a végétől, ahonnét a hajtást kezdjük, melylyel egyidőben — ha igen hosszú a kukoricza, — annak ellenkező végétől a háló felé ellenhajtást is tehetünk, föltéve, ha a foglyok jól futnak és nem rebbenősek, — sőt a szomszédos kisebb kukoriczásokból is ebbe a táblába hajthatjuk a foglyokat, ha ügyes, dolgukat jól értő hajtók állnak rendelkezésünkre. Természetesen — mint a hálózásnál általában, a hajtás nak úgyszólván csigatempóban kell történni, azért a hajtó-vonalnak a lehető leglassabban szabad csak előre nyomulni, nehogy a futó foglyok a gyors előreszorítás folytán a futásban kifáradva felrebbenjenek. Tanácsos ezenkívül időről-időre néhány perezre a hajtóknak meg állapodni és hajtás közben itt-ott egy-egy gyenge köhintést, tapsolást hallatni, vagy halk beszélgetéssel nyomulni előre, minek hallatára a foglyok egy-egy jó sort futnak, mikor pedig neszt nem hallanak, meg-megállanak és azután ismét nekilódulnak, ha a zaj megújul — s így jutnak el lassacskán a hálóhoz, a mit rendesen erősebb beszélgetéssel: tük-tükköléssel szoktak jelezni s aközben nekifurakodnak s minden módon át akarnak jutni az akadályon, míg végre belekeverednek a háló-hurokba s foglyul esnek egytől-egyig, mert a hálóhoz érve, eszükbe sem jut a felrepülés, avagy az alacsony akadály felett való átsiklás, hanem csak furakodnak őrült igyekezettel, míg végre mozdulni is képtelenek a huroktól s annyira bebogozzák magukat, hogy csak nagy ügygyel-bajjal lehet őket azután kibontani, — ép azért igen óvatosan kell velük elbánni, nehogy kiszedéskor megsérüljenek. — A gyalog-hálót lehet burgonya és répa-földeken is föl-
lesz feszítve s hogy e pálezák erősen tartsák az egész háló kalitkát : a földbe veretnek. — E hálóval télen, hóállás alkalmával szokás fogni és pedig vagy reggel, vagy este, de mindig csendes, szélmentes időben. Ha a foglyok a fáczánetetőkre járnak, ott állítjuk föl, de felállíthatjuk bárhol oly helyeken, a hol czélszerűnek mutatkozik. A fogásra kiszemelt helyet azonban előbb elő kell készíteni (még a fáczánetetőket is e czélra), a hótól meg kell tisz títani a helyet jó darabon, úgy, hogy a fekete föld lássék ; azután pedig utakat lapátolunk a hóban, a melyek a fogó helyhez vezessenek. Ezen mellőzhetlen előkészítés után pelyvát szórunk ki a foglyok odacsalogatása végett, majd fölállítjuk a hálót és szemes életet (főként búzát) szórunk alája, azonban egyelőre a csapóajtókat fogásra nem állít juk be, csak akkor, ha a foglyok már megszokták a he lyet s a nyitva hagyott ajtócskákon egész bizalmasan ki s be járogatnak. Ha ez a körülmény beáll, semmi sem áll útjában többé szándékunk kivitelének s rövid idő alatt — ha sok a fogoly — a környék összes foglyait befog hatjuk a hálódúcz segélyével, mert a hova egy fogoly csapat odaszokik, követi azt a többi csapat is. A hol egy kis barnás helyet, feketeséget látnak a hómezőkön, megy oda valamennyi és sokszor 4 — 5 csapat fogoly is össze sereglik ugyanazon etető helyen. Körülveszik a dúczot, dugdosák be fejüket a hálószemeken s úgy rohannak bele a fölfedezett csapóajtócskákon, hogy majd össze törik magukat a szegény pára jószágok. A leírtakon kívül van még egyéb módja is a fog lyok belógásának fa-dúczokkal, terítő-hálókkal sat., de ezek ma már oly elévült, különben is czélszerűség tekin tetéből sok kifogás alá eső mesterkedések, hogy foglal kozni velők alig érdemes. A befogás módjait így ismertetvén, a jövő alkalom mal a befogott szárnyas vad kiteleltetésére fogok térni. (Folytatása következik.) /
TUDÓSÍTÁSOK.
T. Szerkesztőség! A napilapokból elég alkalmunk van nap-nap mellett a farkasok újabb és újabb garázdál kodásáról értesülni. Nemcsak vadban, hanem sajnos, em berben is óriási kárt okoznak^; de mi lesz majd a nyáron? Számuk 3—4-szer akkora lesz mint most. és a marha állítani, valamint csenderesekben is állományban százezrekre menő károkat fognak okozni. Ez ellen a támadás ellen a szegény földmíves egészen sikerrel alkalmazhatjuk, csak főfeltehetetlen, még akkor is, ha a vadászok a legnagyobb __B_i tétel a szélcsendes idő. erőfeszítéssel irtásukhoz látnak, mert a farkas csak a leg j JHp Hó- vagy fedeles-háló. Ez sűrű ritkább esetekben kerül puska elé s még mielőtt a haj JSBk hurokzatú, középvastagságú czérifl_BBR$k___' nából készült négyszögletes tás megkezdődött volna, már kimenekült. Egyedüli mód háló-kalitka, mindenik oldalán a farkast biztosam és sikeresen irtani, a strichninnel való > egy-egy, vagy ha nagyobb mérgezés, a melyet most az állam igen könnyen keresz a H a háló: két-két csapóajtóval, tül vihet, lévén neki az államosított állatorvosokban egy oly szakavatott közege, mely az ország minden részében 'm VI melyek befelé nyílók, tehát a háló alá igen, de ki nem bo- működik. Szerény nézetem szerint minden oly esetben, a mikor a felsőbb hatóság farkas fellépéséről értesül, a mérgezés azonnal hivatalból eszközlendő. Ilyformán a hálók többnyire 50 cm. ma* Wp^^KBT gas oldalfalakkal készülnek; siker el nem maradhat, mert ha a farkas talán az egyik község határából elvándorol — a mi szokása — egy ~ "**»> jSB I \ ter; fedelüket szintén sűrűmásik helyen biztosan mérgezett dögre akad és elpusztul. A költségeket az államnak kellene viselnie, mert ezt a W hálófonat képezi. Az oldalszegény községbeli lakosok viselni vonakodnának, lévén egy J > > " "°^^yjfir7^ falak, vagyis a háló négy újabb teherről szó. Hogyan kell az állatot megmérgezni, ez ?T^•••^.'•'•'WVvtíii-y sarka, felállításkor vas- vagy oly ismeretes dolog, hogy ezt itt kifejteni fölösleges, csak - * vasvégű pálczákkal erősen ki
wBRj$S,Jf*
,__!? >JjHÍ
Jb
JLftú
azt az egyet akarom még a siker érdekében megemlíteni, hogy rendkívül jó szolgálatot tesz, ha a mérgezett dög tá jékán még egy más kisebb, e'hullt állatot megpörkölünk (juh, kutya) és egy kötelén megkötve, a hóban körülvon tatjuk. Minél messzebb megyünk a pörkölt állattal, annál biztosabb a siker, mert annál valószínűbb, hogy a farkas csatangolásai közt erre a nyomra akadva, azt mindaddig követi, míg a mérgezett döghöz ér. i?. erdőmester. »Nem oly fekete az ördög, a minőre festik !« Ne méltóz tassék a lapok farkashistóriáinak föltétlenül hitelt adni, inert azok a legtöbbször nem egyebek felfújt dolgoknál, helyesebben riporteri agyrémeknél, a miknek így télvíz idején van a rendes szezonjuk, mint a fiumei czápáknak az uborka-idény alatt. Mihelyt beállnak a hideg, hózivataros idők nálunk, azonnal megjelennek a farkasok is — a napilapok rémmeséi között a föl falt vándorlegénynyel együtt, mert a régi tradiczionális gyakorlat szerint ez szokott az első áldozata lenni — természetesen csakis a csizmaszárig — az ádáz fenevadaknak. Jön azután a szegény drótostót, a kit, miután csizmát nem visel: egészen az egér fogóig megesznek a farkasok; a vándor köszörűst azonban nem, mert ez — a Kukutyini-Hírharang értesülése szerint olyan pokoli szikrazáport ont a jóféle sárospataki fenőkőből a csika szok felé, hogy azok valamennyien Pokolegyháza felé iramod nak a felettébbvaló félelem miatt. — Eközben szaporodnak az egyéb hírek is. Sokan igen sok farkast látnak s a hír száll szájról-szájra, minek következtében, természetesen, a farkasok száma felettébb való szaporodási arányokat ölt. . . A lapok hasábokat írnak tele az »egyes határokat elözönlő farkasinváziók«-ról, tuczatszámra felfalt drótostótokról s elfajult szibériai állapotokat emlegetnek, követelve a csendőrőrsök szaporítását és a villamvilágítás bevezetését sürgetik. Ám a botrány csak foko zódik egy »jól értesült Í vidéki levelező azon s tudósítására?, hogy immár a farkasok kezdenek az ablakokon bevonyítani, sonkát, kolbászt a kéményekből rekvirálni és a bölcsőből ki kapkodják a gyereket stb. stb. Budapesten az elképedés nagy és az elszörnyűködés igen tág arányokat ölt . . . A kávéházak ban erélyesebb rendszabályokat kezdenek emlegetni, az embe rek s a kuruczok panaszkodnak a kormányra, hogy sminden a régiben van« . . . mert, hogy a »paktum« a farkasokra is kell, hogy kiterjedjen . . . Interpellácziő készül. Szerencsére Transvaalban czudarúl elverik az angolokat, a mi más irányt ad a figyelemnek s nagyon meleg lesz. Az első tavaszi napsugártól azután úgy elolvadnak a farkasok, mintha nem is lettek volna — minthogy nem is voltak. Farkasbőr sehol sem kapható. Ellen ben a vándorlegény megkerül, az elparentált drótostótok is ép elevenen kurjogatják végig a faluk hosszát. Miatán pedig iga zában így áll a dolog és nem máskép — azt hisszük, nem igen van szükségünk országos mozgalomra a farkasok kimérgezése ügyében, sőt hivatalos vadászatokat se ajánlhatunk, mert tapasz talás szeiint az ilyenek semmi eredményre sem vezetnek. Szíves vadászüdvöt!
Szerkesztők.
T. Szerkesztőség! Folyó hó 6-án utam a Keszthely melletti »Hévíz« fürdőtelepen vitt keresztül. Meglepetve láttam, hogy az épületek falain felfutó vadszőllő-indákon egész csapat seregély lakmározik a vadszőllő bogyóin. Daczára a 8 fokos hidegnek, elég vidáman ugrándoztak, csipegették az aszott bo gyókat. Másnap 10 drb. megjelent községünkben is, mely szom szédos a fürdő-teleppel, beszállásolták magukat az urasági lakás udvarába, melynek falain szintén van felfutó vadszőllő; ezen élősködnek már napok óta. Felborzolt tollal ülnek az indákon s olyan szelídek, hogy majd egy lépésnyire bevárják az embert. Érpekes, hogy éjjelre az istálló eresze alá és a falon levő szellőző lyukakba húzódnak. Reggel ismét elfoglalják helyüket
a vadszőllő-indákon és a lugas léczein; ha a hó esik, a lugas alá húzódnak. Érdeklődéssel várom, meddig bírják a hideget ezek a szegény ittrekedt vándorok. Alsó Páhok, 1901. január 13. Keleti Ferencz. T. Szerkesztőség! A napokban Kolozsvártt került egy Acanthis canabina (kenderike), a melyen az albinizmus és hal ványság együttes jelensége látható. Kolozsvár, 1901. január. Bod Péter. T. Szerkesztőség ! A rault napokban fiam kitett egy kalitkát a kertünkbe s két nap alatt 6 darab czinegét fogott. Ezeket elhe lyezte a hálószoba egy ablakába s pompásan etette napraforgó és tökmag s szalonna-darabkákkal s egy csészébe vizet adott nekik azzal a szándékkal, hogy a kikelet első napján szabadon ereszti őket.Nagy volt azonban szegénynek a meglepetése s bánata, midőn már a következő nap 3 halott feküdt az ablakban. Miután min denük elegendő volt s pompás lakás s kosztban részesültek, magam ic csodálkoztam a dolgon. Mielőtt tehát a fiú annak rendje s mondja szerint, czeremóniák között az apró kedvencz halottakat a kis kertecskébe eltemette volna, megvizsgáltam őket. Hát uram fia, — mindegyiknek be volt fejecskéje törve s a parányi agyveleje hiányzott! Hamarjában nem is tudtam, mire véljem a dolgot, mett innen az ablakba semmi idegen lény nem férkőzhetett, — de még fel sem ocsúdtam bámulatom ból, a mint az ablakból szörnyű vészkiáltások és sipongások ütik meg a füleimet. Odatekintek s elhűl a vér ereimben a nagy megbotránkozástól. Egy jószág, — mely tekintetre is sokkal gyen gébb volt testvéreínéi, — menyét módjára csimpeszkedik a másikba s erős csőrcsapá sokkal vagdalja a madárka fejecskéjét, mely erős sipongások között akar menekülni s öszsze-vissza röpdös az ablakban, de a kis bes tia nem hagyja áldozatát egy pillanatra sem, míg végre lepottyannak mindketten az ablak deszkájára. Itt felül a rabló a másik fejére s pár pillanat alatt kilyukasztja annak kopo nyáját s mint a ki jól végzi dolgát, — elkezd pompás nyugalommal lakmározni az agyve lőből ! Erre azonban az én türelmem elfo gyott s rögtön itélőbiróságot összeállítva, megcsíptem a rablógyikost s úgy vágtam a szoba pad'ójára, hogy örökre elment a kedve a gyilkolásoktól. Azóta a fiú is elégette a kalitkáját, hogy ily szomorú történeteknek ne lehessen többé tanuja. N.-Sinken 19(0. decz. 21. Craus
Géza,
magyar kir. erdész.
VEGYESEK. ». gy'ikos állatok ellen a középkorban, különösen Francziaországban, formálisan pört indítottak s a legtöbbször elmarasz talták őket. így 1499-ben halálra Ítéltek Parisban egy bikát, a mely dühében egy tizennégy éves leánykát úgy felöklelt, hogy rövid idő múlva belehalt. Az ítélet kötél általi halál volt s a bikát csakugyan fölakasztották. — Dille város levéltárában meg vannak egy disznó elleni pör iratai. A disznó egy kis gyerme ket megölt s megette. 1474-ben Flaconban hasonló bűn miatt szintén halálra Ítéltek egy disznót. Mindkét disznót kötél általi halálra ítélték s az Ítéletet egy külön erre a czélra készült akasztófán hajtották végre. A sofial állatkert. A bolgár főváros legelőkelőbb negye dében van a fejedelem botanikus kertje és állatkertje. Az állat kertben rendkivűl szép a madarak osztálya, mely nemcsak fajokban való gazdagságával, hanem czélszerű berendezésével is megragadja a szemlélő figyelmét. A bulgáriai emlősök leg több faja képviselve van a fejedelem állatkertjében; az exotikus állatok közül csak néhány valóban szép oroszlán van meg, azért, hogy az ottani közönség megismerje azt az állatot, amely az ország czímerében Van. Az állatkertet a fejedelem teljesen saját költségén létesítette s hogy a közönség is megtekinthesse, a hét két napján bárkit díjtalanul bebocsátanak.
Minimális csodák. Az organi kus világ szervezete a legapróbb részletekben is annyira pontos és finom alkotású, hogy még a szakembert is bámulatba ejtik. Egy éjjeli pillangó hernyójának legkevesebb 2000 apró izma van, melyek a helyváltoztatást esz közlik. Az emberi test felületén több, mint két millió pórus van. melyek a bőrlégzésre szolgálnak. Ha az apró lyukakat egymás mellé tennők, 15 kilométer hosszú szakadatlan vonalat kapnánk. Az artériák és vénák hossza, beleértve az úgynevezett shajszál edé. nyeket« is, körülbelül szintén 15 kilo méter. A vérben millió meg millió vérsejt úszkál, a szem retina hártyáján levő idegpálczikák száma, melyek a fényingert veszik fel, 39 millió. Az agy szürke állományában 600 millió szürke idegsejt van; egy egészséges tüdejű ember tüdejében 1680 millió tüdöhólyagocskán keresztül történik az oxigén felvétele. Elhullatják-e a szaru-szarvú állatok fejdíszüket?
Ez a kér
dés régi idők óta vita tárgyát képezi a természetvizsgálók kö zött. Most végre egy megfigyelés eldöntötte a kérdést. A ber lini állatkertben egy Arkal-zerge elhullatta szarvait s azok helyén új szarv képződött. Az észak-amerikai Gabel-antilop is ledobja nagyobb időközökben szarvait s újakat kap. Néha nagyobb juhtenyésztő helyeken is tapasztalták, hogy az öregebb kosok ledobják szarvaikat s helyükbe újak nőnek. Egy királysast fogtak 1844-ben Francziaország la Manche tartományában. A sas nyakán egy arany örv volt s abba a kö vetkező vers volt vésve: Caucasus patria, Fulgur nomen, Radinszki dominus mihi est. (1740.) Magyarul: » Kaukázus a hazám, Fulgur (villám) a nevem, Radinszki birtokában vagyok. (1740.)« Svájcz őslakói — törpék. A Schaffhausen mellett eszközölt ásatások alkalmával a többi lelet között néhány emberi csont vázat is találtak, melyeknek magassága mintegy 140 cm. Ezek a csontvázak felnőtt embereké lehettek, mint az elhasznált fo gazat bizonyítja. A radiographia útján megállapították, hogy a csontvázak egészen normális fejlődésüek s a csontok teljesen megegyeznek a teljesen kifejlődött csontokkal, nem pedig elcsontosodott porczok, mint az abnormis fejlődésű törpéknél. Ez a lelet azt bizonyítja, hogy Svájcz őslakói eredetileg törpék voltak, a mit történelmi, azaz jobban mondva, mondat adatok is támogatnak. Ugyanis már Homeros és Herodotos is tesznek említést a törpékről, akik a hegyek és az erdők között élnek és a svájczi nép ajkán számos ősrégi monda van elterjedve, melyek a hegyek közt élő törpékről szólanak. A keresztes vipera Szászországban. Szászországban a hiva talos jelentések szerint 1895-ben 2651 keresztes viperát fogtak; 1896-ban 3294-et, 1897-ben már csak 2073-at, 1893-ban 1946-ot, 1899-ben pedig 1895-öt sikerült ártalmatlanná tenni. A kormány a megölt viperákért 1889-ben 1070 márkát, 1897-ben 327.35 már kát fizetett. 1893-ban 291.90-et. 1899-ben pedig csak 284.25 már kára rúgott a viperákért fizetett összeg. Az utolsó tizenegy év alatt a Quelsnitz kerületben 28378 viperát pusztítottak el s ezért a kormány 6331.10 márkát fizetett. Szászország egyes helyein vannak némelyek, a kik a viperafogást hivatásszerűleg űzik. — Ezek között leghíresebb a vogtlandi Rindüeisch K. A., a ki a lefolyt 11 év alatt 4778 élő viperát fogott s legnagyobbrészt tudományos intézeteknek adta el jó áron.
3R0Da£0)IT. »MAGYAR ISKOLASZER-MUZEUM« februári száma megjelent intézetünk kiadásában válogatott tartalommal és A számos illusztráczióval. Az első czikkelye, melyet dr. Lendl Adolf írt, az Országos Tanszer múzeumi Bizottságnak szól, bírálgatja annak működését. A második értekezés tanulságosan ismerteti az iskolai képvetítö készülékeket. Igen érdekes ma gyarázatot találunk benne továbbá arról, hogy hányféleképen lehet egy és ugyanazt az állatot kitömni ? A biológiai álJatcsopottok és iskolai preperatumok, továbbá többféle készülék leírása változatossá teszi e füzet tartalmát. — Minden hazai iskolának ajánlhatjuk e folyóiratot, amelynek évi folyamát 5 koronáért meg lehet rendelni intézetünkben. ÁLLATOK REGEVILÁGA. Igen kedves s tudományos A Zszempontból, is érdekes könyv jelent meg ezen a czímen. A madarak, házi állatok, rémek és csodák felől szájról-szájra szálló mondákat, hitregéket, meséket, bohókás történeteket hiedelmeket, babonákat, példabeszédeket és népdalokat gyűj tötte össze Krenedits Ferencz s azok alapján könnyed tollal, mesemondó ügyességgel állítja elénk a magyar embeit, a ma gyar asszonyt és a magyar gyereket, a mint többnyire szere tettel és gyöngédséggel foglalkoznak a csókával, kakukkal, a galambbal, a hattyúval, a daruval, kócsaggal, a kedves fecské vel, a tyúkokkal, kutyussal, báránynyal, lóval, tehénnel és így tovább s mint ékesítik föl magukat az állatok tulajdonságaival s mint népesül be az ember elméje a körülte járó és fölötte röpködő állatok élettörténetkéivel. Krenedits könyve háromszáz húsz oldalas nagy munka és magyar a tárgya, érzése, levegője. Rászolgált arra, hogy dicsérettel szóljunk róla s kedves olvasmá nyul ajánljuk. A könyvről egyébként a lapunk múlt számához adott irodalmi értesítő részletesebb tájékoztatást közöl, mely tudósításban felsorolvák részben a napi sajtó nyilatkozatai. A könyvet jobban hozzáférhetővé óhajtván tenni, bizományba vettük s az a lapunkhoz intézett megrendelés útján is megsze rezhető. Á r a : 4 kor. KAGYLÓS RÁKOKRÓL. Az Akadémia legújabb kiad ványa «A magyarországi kagylós rákok» czimet viseli; a Vitéz féle díjjal jutalmazott pályamunka Dr. Daday Jenő tollából. A ki ezt az egyszerű czimet olvassa aligha sejti, hogy benne egy törhetetlen szorgalommal végig küzdött, tudós élet pálya egy nagy feladatának utolsó sorompóját érte el. A kolozsvári Orvos-Termtud. Értesítő tanúsága szerint ugyanis, Daday, mint a kolozsvári egyetem akkori tanársegéde, a 70-es évek végén fogott hozzá édesvizeink mikroszkópi állatvilágának kutatásához, ismertetéséhez és jóformán egyedüli munkása hazánkban annak a tudományos mozgalomnak, a mely kül földön azóta is oly sok kiváló elmét foglalkoztatott, oly nagy és sokoldalú irodalmat hozott létre. A belvizek eenncztelen faunájáról szóló külföldi könyvekben mindenütt f-ltaláljuk Daday nevét a legelső tudósok között s nem kis megelégedésünkre szolgál, ha olvassuk, hogyan reprodukálják e könyvek repertó riumai franczia felületességgel, vagy német alapossággal az ő számos dolgozatának magyar czímeit. Adatait felhasználták mindenütt s hazánkat megmentette attól a szégyentől, hogy legalább e téren, mint a tudomány terra inkognitójára tódul janak ide a kíváncsi idegen kutatók. Az állattannak azon érde kes* szakkörében, a melyet Daday tűzött ki programmjában, — nem marattunk a külföld mögött; ő betöltötte munkakörét, beváltotta terveit és munkásságát akár mint tudósnak, akár mint tanárnak egyaránt hálás elismerés illeti. Termékenység dolgában jóformán első helyen áll a magyar zoológusok között. Számát sem tudom azon sok kisebb-nagyobb jelentéseknek, értekezé seknek és monográfiáknak, a melyekben munkája eredményeit kisebb-nagyobb vonatkozási körök szerint közzé tette. Az Akadémia és más társulatok támogatásával bejárta hazánk leg érdekesebb tóvidékeit s a Tátra, a Retyerát, az alföldi székes és az erdélyi sós terűletek vizeiben, meg a Balatonban stb. végzett búvárlatai azon vidékek lokális édesvízi faunájának egyegy kis jellemképét eredményezték. Mindegyikük egy lépéssel járult az ország faunisztikai megismeréséhez s adataik össze foglalása már az alsóbbrendű állatvilág csoportonként való feldolgozását is lehetővé tette. így jelentek meg e czéltudatos munka gyümölcsei: «A magyarországi evezőlábú rákok ma-
A
gánrajzav, majd «A magyarországi cladocerák magánrajssa», «A magyarországi Brauchipus fajok átnézete* és — eltekintve a zoológia minden terén ezen közben kifejtett tevékenységéit! — végre a szóban forgó legújabb dolgozat: Ostracoda Hungáriáé •— mint latin czime mond)a. Ezzel a dolgozattal a magyaror szági crustaceák monografikus feldolgozása befejezést nyert. — Az elmondottakban nem volt czélunli Daday egész tudományos mufikásságát feltűntetni; hiszen az jóformán az állatvilág egyet len csoportját sem hagyta figyelmen kívül; de még crustacea tanulmányaiban is említés nélkül hagytuk legnagyobb munkáját azt, mely a »Magyarországi tavak halainak természetes táplálékát* írja le. E munkában a népszerűsítés terére lépett s midőn benne az érdeklődő művelt közönség számára ismertei a parányi világok titkait, az édesvizek ezerféle apró lényeit, egyszersmind kimutatja azoknak fontos szerepét a halgazdaság szempontjából. S ezzel nem csak a tudomány tovább fejlesz tésében tesz szolgalatot, hanem a tudomány iránti érdek lődés felébresztésében is. a mire nálunk nagy szükség van. A tanítványok és érdeklődők egész csapata kíséri s támogatja őt s örömmel üdvözlik az országban mindenütt, a hol csak gyűjtő készségeivel, hálóival megjelenik; mert nem csak nagy tudós ő, hanem igen szimpatikus magyar ember is. — S most lapozzuk át Daday legújabb kötetét 1 — A bevezető fejezetből megtudjuk, kik voltak .a kagylós rákok búvárlatának leglőbb munkásai. A tönténeti átpillantásban ott látjuk Müller O. Fr., Ramdohr, Jurine, Baird, Zenker, stb. neveit. Majd részletes ismertetést olvasunk országonként is a kagylós rákok faunisztikai irodalmának, a miben hazánk Chyzer, Tóth, Margó és különösen Daday érdemei alapján éppen nem marad utolsó helyen. Neki köszönhetjük, hogy péld. az ostracodák anató miai irodalmában nem hiányzik a magyar név. Az idézett irodalmi művek b:tűsoros jegyzékének 213 tétele (közte 89 magyar) tünteti fel valóban a tudományos munkásságnak e téren kifejtett buzgóságát. — Az »Általános rész«-ben megismerkedünk alapos leírások és magyarázó ábrák útján magukkal a kagylós rákokkal A test »architekturáját« tárgyaló fejezet bőven ismer teti a különböző értékű ízeit végtagok szerkezetét, mert a kagylók alaki sajátságain kívül főképpen ezek a végtagok viselilí a családok, nemek és fajok megkülönböztető bélyegeit. — Külön fejezetek ismertetik az apró lények idegrendszerét, emésztő szerveit, vérkeringését stb. szóval külső és belső szervein teljes anatómiáját, a miben a szerzőnek eredeti felfedezésti is vannak. Ismerteti még a kagylós rákok fejlődését és általános életjelen-ségeit i s ; leírja helyváltoztatásukat, táplálkozásukat tartózko dási viszonyaikat, földrajzi eltérjedésöket s élősködő ellenségei ket. — A könyv java részét a magyarországi fajok meghatá rozó táblázatai és részletes leírásai foglalják el. Összesen 3 család Í J nemének 47 faját és 3 változatát ismerteti a monog ráfia a magyar faunából s ezek közt 6 faj és 3 varietás leírása Dadaytól származik. A mi pedig az alaki tényezőket illeti a 64 bámulatos gondossággal s egyenletességgel megrajzolt szöveg ábrán kívül csak azt említjük, hogy együtt látjuk benne egy. hosszú és nagy szorgalommal lerótt életpálya összes gyakorlati tapasztalatait. — Nem követjük azt a legújabb kritikai mód szert, a mely talán még a felső matematikában is a »nemzeti hatás« elérését tűzné ki czélúl. Meggyőződésünk, hogy avkita tudományos búvárlat terén hosszú évek eredményes munkáját tüntetheti fel, az eleget tett hazafias kötelességének.- Örömmel és elismeréssel üdvözöljük dr. Daday Jenőt, a komoly tudóst, a fáradhatlan kutatót legújabb sikereért! Lakatos Károly. v
SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Többeknek. sMagyar Iskolaszer-Múzeumi czimű folyó iratunkban megpendített eszme talán megvalósul. A részvény társaság megalakulásától íügg. Több millió korona értékű iskolaszert importálnak évenlint. Bizony jó volna ennek elejét venni. — Különben köszönjük a szíves érdeklődést. V. S. úrnak. Értesíteni fogjuk róla annak idején. B. R. t. úrnak. Ha Fiúméban a zoológiai állomás létesül, akkor valószínűleg lesz Budapesten akvárium is. Igaza van abban, hogy az nem csak a tengeri, de az édesvízi halakat is szemléltetheti medenczéiben, sőt éz nagyon is kívánatos és fontos volna. S. J. dr. úrnak. A kívánt tárgyakat megrendelheti inté zetünkben. — A mikroskópokról kivánt felvilágosítást meg találja árjegyzékünkben. N. N. — Névtelen levelekre nem válaszolunk. — Érte kezése közölhető, de csak az esetben, ha leveti inkognitóját. S. úrnak. — Szívesen látjuk.
Intézetünk vesz: vadmacskákat, vidrákat, nyesteket és másféle apró szőrmés állatokat. Madarak közül nagy sasokat és uhukat, esetleg más szép példányokat is. — Nyúzatlanúl, friss állapotban küldendők intézetünkbe. A pósta-díjat itt fizetjük ki és az állatokért a rendes értéknek meg felelő árt azonnal űzetjük. Kezdőknek ajánljuk intézetünk kiadásában megjelent ,A mikroskópi gyakorlat elemei" czímü könyvet. 1. rész 4 korona; 2. rész 5 korotia; utóbbi sajtó alatt van. Méhely Lajos, Magyarország denevéreinek monográfiája. Külö nösen iskoláknak ajánlható, Ara 10 korona. Kohaut Rezső, A magyarországi madarak meghatározó könyve. Zsebkönyv. 4 korona. Dr. Lendl Adolf, Rövid útmutatás az állatok kitöméséhez. 4 korona. Lakatos Károly, Vadászhit 4 korona; Nappali orvmadarak 3 korona. Dr. Madarász Gyula, Magyarország madarai. Egy füzet 3 korona; az egész mű 30 korona. Frivaldszky János, Aves Hungáriáé, 3 korona. Krenedits Ferencz, Állatok regevilága. 4 korona. Tógazdaságaimból ajánlok őszi és koratavaszi szállításra egy- és kétnyaras, gyorsnövésű csehponty-. süllő-, csuka- és czompó-ivadékot, továbbá megtermékenyített fogas-süllő-ikrát. Corchus Béla. Budapest, IV. ker., Molnár-utcza 17.
fOTO'C&IMCOGRAFlM N f t l H T É l t T . [ mö^észsTg Clichék folyóiratok,
könyvek,
soksssokosstósok.
árjegyzékek
éa tadományoa
művek
számára.
Kitűnő kivitelben^ legjobb módszerek szerint előállítva. — Jutányos árak.-—
Czim
csakis:
BUDAPEST,
VI. ker., Király-utcztf
30.
TBLBPON: 18—99.
„A TERMÉSZET" szerkesztősége és kiadóhivatala: Budapest, II., Donáti-utcza 7. dr. Lendl Adolf intézete. 5C98.901. Nyomatott Markovits és Garainál, Budapest, Lazar-utcza 13.
szám.
