TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL XII

TANULM ÁNYOK CSONGRÁD M EGYE TÖRTÉNETÉBŐL

XII

TANULMÁNYOK

CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL XII.

SZEGED 1987

TANULM ÁNYOK CSONGRÁX) MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL

Szerkesztőbizottság B arna L ászló, B arta L ászló, B lazovich L ászló, G aál E ndre , T amasi M ihály

Szerkesztette BLAZOVICH LÁSZLÓ

Lektorálta Belényi G yula, K anyó F erenc, K oncz J ános, K ovács T ibor , S zakács S ándor , T óth Sándor , V ágvölgyi A ndrás

Műszaki szerkesztő GAÁL ENDRE

A térképeket készítette KRATOCHWILL MÁTYÁS

ISSN 0133—414 X

© Blazovich László, 1986

Kiadja a Csongrád Megyei Levéltár

R. A. Vészelik

EGY SZOVJET HÍRADÓS HÁBORŰS FELJEGYZÉSEI

Fordította Farkas Ferenc A Bevezetést írta Halmágyi Pál

BEVEZETÉS

M A K Ó V Á R O S Á N A K ÉS K Ö R N Y É K É N E K F E L S Z A B A D U L Á S A 1944 S Z E P T E M B E R — O K T Ó B E R É B E N

1. Az 1944. augusztus— szeptemberi harcok Románia (Dél-Erdély) területén A szovjet csapatok 1944. augusztus 20-án indították meg Iasi-Kisinyov térségé­ ben a Nagy Honvédő Háború egyik legeredményesebb hadműveletét. A támadás célja a német Dél-Ukrajna hadseregcsoport bekerítése és megsemmisítése valamint Románia háborúból való kiválásának elérése volt. A nagyszabású támadás mindkét célt maradéktalanul elérte. A Dél-Ukrajna hadseregcsoport 47 német és román hadosztályából és 5 dandárából, augusztus 29-ig a szovjet erők megsemmisítettek 22 német hadosztályt, s egyidejűleg szétverték vagy fogságba ejtették a németek oldalán harcoló valamennyi román egységet is.1 A román vezetés a katasztrofális vereség láttán megtette az egyetlen ésszerű lépést, megszakította kapcsolatait a Német Birodalommal, és a fegyverszünet mielőbbi megkötése érdekében azonnal tárgyalásokat kezdett a Szovjetunióval. Románia kiválása a hadviselő felek közül gyökeresen új katonapolitikai, hadászati feltételeket teremtett Délkelet-Európában. A román Alföld elvesztése után a németek az új védővonalat a Kárpátokban képzelték el, remélve, hogy a magas hegység átjáróit megszállva, sikerül megakadá­ lyozni a szovjet előrenyomulást Magyarországra, utolsó nagyjelentőségű mezőgazdasági ellátó területükre és a román olajkutak kiesése utáni egyetlen természetes olaj­ forrásukra. Mivel a Kárpátok vonulatának csak keleti része volt a magyar csapatok birtokában, a terv megvalósításához feltétlen szükséges volt a déli vonulat birtokba vétele is. E cél érdekében a német vezetés állandó nyomást gyakorolt a kormányra, hogy a magyar hadsereg kezdjen minél előbb akciót a déli hágókért. A Dél-Erdély elleni magyar támadás szeptember 5-én indult meg, és az első napokban a terveknek megfelelően haladt is előre. A magyar erők Tordán túlra vetették vissza a román egységeket, és Székelykocsárdnál elérték a Marost, majd Nagyenyed és Nyárádtő között átkelve a folyón, keleti irányban csaknem Kisküküllőig nyomultak előre. Ezalatt a német erők Bánát déli részéről indultak meg keletre, Orsóvá—Vaskapu irányába. A 2. Ukrán Front jobbszárnya már augusztus 25/26-án elérte a Keleti-Kárpátok hágóit. A hegyszorosokban kiépített védelmet azonban csak nehéz harcok árán tudták leküzdeni a szovjet csapatok, s igen lassan haladtak előre. Erre figyelemmel és a román kormány kérésére a szovjet főhadiszállás szeptember 5-én utasította a Front közepén és balszárnyán haladó csapatokat, hogy forduljanak északra, illetve északnyugatra, és keljenek át a Déli-Kárpátokon. Az erdélyi medencébe érve Kolozsvár irányába támadva nyújtsanak segítséget a magyar támadás ellen véde­ kező román hadseregnek. Ugyanakkor a szorosokban védekező erők hátába kerülve, hathatósan támogathatják a Front jobbszárnyát. Az északnyugatra forduló szovjet 1 Hősök. A Szovjetunió hősei a magyarországi felszabadító harcokban, 1944— 1945. Zrínyi Katonai Kiadó, Bp., 1981. 13. old.

7

erők feladatául a Brád—Lugos vonal szeptember 19-i elérését határozta meg a fő­ parancsnokság. A Fekete- és Fehér-Körös, a Maros, a Béga és a Temes-völgy kijáratait — a majd M akót is felszabadító — 53. hadseregnek és 18. harckocsi­ hadtestnek kellett elérnie. A szovjet csapatok — e parancs nyomán — váratlanul gyors megjelenése Erdélyben reménytelenné és teljesen céltalanná is tette a magyar hadsereg további előrenyomulását. A vezérkar szeptember 8-án megállította a támadást és a csapa­ tokat a Maros vonala mögé rendelte vissza. A déli átjárók birtokbavételére alapozott terv tehát összeomlott, s a német—• magyar vezetésnek most már a szovjet csapatoknak az erdélyi hegyek közül az Alföldre való kijutását kellett megakadályoznia. Ezért újabb támadással a folyó­ völgyek kijáratait tervezték elfoglalni. Ezt az újabb támadást szeptember 12-én reggel a Bánátban állomásozó német csapatok kezdték meg. A 4. SS rendőr páncélgránátos hadosztály erős páncélos és gépesített egységeivel megindult Temesvár felé.2 Az előretörés célja a várostól keletre a Temes-völgy lugosi kijáratának lezárása volt, ezzel akarták megakadá­ lyozni a Béga völgyében Déva felől közeledő 53. szovjet hds., illetve a Temes mentén Karánsebes felől érkező 46. szovjet hds. csapatainak kilépését a bánáti síkságra. Szeptember 12-én kapta meg a támadási parancsot a IV. és VII. magyar had­ test. Feladatuk egyrészt az erdélyi hadsereg jobbszárnyának fedezése és a középen védekező magyar erők tehermentesítése, másrészt a bánáti német támadás északi biztosítása, harmadrészt a Körösök és a Maros kijáratának lezárása volt. Másnap, szeptember 13-án a VII. magyar hadtest a 4. és 12. hadosztályaival, a nagyvárad— gyulai határszakaszról Belényes—Vaskóh, illetve Borosjenő—Borossebes felé kezdte meg az előrenyomulást. A IV. hadtest 8. és 6. hadosztályaival, az 1. magyar páncéloshadosztály és az I. póthuszárezred részeivel a Lőkösháza—Battonya vonalról indult meg Arad—Lippa irányába. A hadtest jobbszárnya Tornyán keresztül nyugatról, balszárnya Sofronya és Zimándújfalu irányából északról tám adt Aradra.3*8 A főirányba tám adó magyar és német alakulatok szárnyain a magyar határ­ vadász erők is benyomultak Románia határ melletti területeire. Akciójuk alig ütkö­ zött helyi ellenállásba, hiszen az 1. román hadsereg visszavonulásával a határ menti granicsár és csendőr alakulatok is hátrahúzódtak. így a Marostól délre ismét magyar kézbe került Nagyszentmiklós, Perjámos, Pusztakeresztúr, Porgány, Óbéba és még néhány kisebb település. Ezen a szakaszon a Maros és a 4. SS hadosztály között a magyar határvadászok, a Makó elleni támadás kezdetéig, szeptember 24-ig tartották magukat. 2 Országos Levéltár, MTI Rádiófigyelő 1944. szeptember— október. K. 428. 1309 csomó. Bizalmas külpolitikai szemle. 91. szám. -— K anyó F erenc Szeged felszabadításáról szóló dolgoza­ tából ismerjük (Tiszatáj, 1984 október), hogy a 4. SS hadosztályt 1943 nyarán Németországban állították fel a Szovjetunióban szétvert 4. rendőr páncélgránátos hadosztályból. Ezután Görög­ országba került, onnan 1944 nyarán vonták ki, ismét feltöltötték és első osztályú harci értékűvé szervezték át. Önálló páncélos osztállyal erősítették meg, mely 30 db „Panzer VI” harckocsiból állt. Továbbá rohamlövegekkel, nehéztüzérséggel, gépesített egységekkel látták el. A hadosztály így igen komoly katonai erőt jelentett. Parancsnoka Schmodos SS-Brigaderführer, a Waffen-SS vezérőrnagya volt. 8 Magyarország hadtörténete. Szerk.: L iptai E rvin . Bp., 1985. 389— 390. old. — A hadosz­ tályok teljes elnevezései a következők: 4. tábori póthadosztály, 12. tartalék hadosztály, 20. gyalog­ hadosztály, 8. tábori póthadosztály, 6. tábori póthadosztály. A IV. hadtest szeptember 23-tól II. hadtest, majd október 1-től VIII. hadtest néven szerepelt. Kötelékébe szeptember 23-án este érkezett meg a 23. tartalék hadosztály első egysége Kőszegről Makóra. A ho. a 42., 51. és 54. pót­ gyalogezredekből állt.

8

A Marostól északra a battonyai—csanádpalotai határvonalon összevont határvadász egységek szintén átlépték a határt, és Nagylak, Pécska elfoglalásával biztosították az Aradra bevonuló IV. hadtest jobbszárnyát. A megszokott határ menti tűzpárbajokat meghaladó méretű összeütközésekre itt sem került sor. A román határvédelem ezen a területen is követte a visszavonuló hadsereget.4 A támadás első' napjának estéjén a magyar páncélosok bevonultak Aradra. Arad elfoglalása után a Maros mentén keletre, délkeletre továbbhaladó IV. had­ test egységei szeptember 15-re elérték a Hidasliget—Temesfüves—Ópálos—Aradkövi vonalat. Tőlük északra a VII. hadtest csapatai a Fehér-Körös völgyében eljutottak Borossebesig, a Fekete-Körös völgyében pedig Kisszedresig. Eközben, szeptember 13/14-re, a vulkáni szoroson, majd hátszegi medencén á t közeledő szovjet csapatok is kijutottak Dévánál a Maros völgyébe. Már csak napok kérdése lehetett a két hadsereg találkozása. Déváról a szovjet csapatok egyik része Brádon keresztül Nagyvárad irányába, másik része a Maros völgyében Arad felé haladt tovább. A Nagyvárad irányába előretörő csapatok Halmágycsúcsnál ismét szétváltak. Északra támadó élük a FeketeKörös völgyében Belényes előtt védekező magyar egységekbe ütközött. A FehérKörös völgyében tovább haladó hadosztály pedig Borossebesnél érte el a magyar csapatokat. Megkezdődtek a harcok a völgyek kijárataiért. A magyar hadvezetés ezekben a kritikus napokban szervezte meg a Románia területén harcoló IV. és VII. hadtestekből, Lengyelországból hazahozott csapat­ testekből, az 1. magyar hadseregtől átirányított és tartalékosokból felállított egy­ ségekből a 3. magyar hadsereget. A hadsereg parancsnoka Heszlényi József altábor­ nagy, a volt IV. hadtestparancsnok lett. A hadsereg parancsnokságát is e hadtest törzséből szervezték meg. (A hadtest számozása ezzel megváltozott, csapatai szep­ tember 23-tól a Lengyelországból hazahozott II. hadtestparancsnokság irányításával, majd október 1-től VIII. hadtest elnevezés alatt vettek részt a dél-alföldi harcokban.) A magyar vezérkar azt remélte, hogy e hadsereg felállításával az ország határán harcoló csapatai irányítását továbbra is saját kezében tudja tartani. A vezérkari főnök az igen határozott német ellenkezés miatt azonban ezen elgondolását nem tudta megvalósítani. A 3. magyar hadsereg, csakúgy mint az 1. és 2. magyar had­ sereg mind hadműveleti, mind harcászati vezetés szempontjából német irányítás alá került. A dél-alföldi harcok vezetésében a 3. magyar hadseregparancsnokságának sok nehézséget okozott egy német hadtestparancsnokság létezése. A LVII. német páncélos hadtest törzse a Békés megyei Kondorosról irányította egyetlen ütőképes hadosztályát, a Bánátban harcoló 4. SS rendőr-páncélgránátos hadosztályt. A had­ test alá még a 844. nehéztüzérosztály egy ütege és a 22. SS lovashadosztály néhány századnyi harccsoportja tartozott. E két utóbbi egység Gyula térségében állomá­ sozott, majd harcolt a későbbiek során. A nézeteltérésekre az adott okot, hogy a 3. magyar hadsereg területén tevékenykedő német magasabb egység nem volt alárendelve a magyar hadseregparancsnoknak. A két egység között egy körül nem határolt egyenlőségi viszony volt, de ezt sem Heszlényi altábornagy, sem a német hadtestparancsnok nem tartotta tiszteletben. A magyar hadseregparancsnok úgy próbált tárgyalni a németekkel, mint alárendeltjeivel, viszont a hadtest a felsőbb német parancsnoksággal való jobb összeköttetése, kapcsolatai és pontosabb érte* K elemen F erenc : A z utolsó napok krónikája. Kézirat a Makói József Attila Múzeum tulaj­ donában. Adattár: 1160/85. Mucsi Balázs határvadász katona visszaemlékezése, a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 1161/85. — Zubán Magdolna kiszombori tanítónő személyes közlése a szerzőnek.

9

sülései miatt általában előnyösebb helyzetben volt és előterjesztései kedvezőbb elbírálásban részesültek. A Maros és Körösök völgyét védő magyar erőkkel az 53. szovjet hadsereg egységei kerültek szembe. A hadsereg a főhadiszállás szeptember 5-i parancsát kitűnően hajtotta végre. Szeptember 17-re maga mögött hagyva Brádot, a FehérKörös völgyében Borosjenőig, a Maros völgyében pedig Lippáig nyomult előre. E területeken a hadsereg 57. hadtestének 203., 243. és 228. lövészhadosztályai har­ coltak. A Marostól délre, Temesvár körzetében a hadsereg 49. hadtestének 375. lövész, 110. gárda lövész és 1. gárda légideszant hadosztályai, még délebbre pedig a szovjet vezetés alá került 1. román hadsereg 7. hadtestének 9. lovas, 14. és 19. gya­ logos hadosztályai tevékenykedtek. Igen jelentős szerepe volt a dél-alföldi harcok­ ban a 18. szovjet harckocsihadtest 110., 170. és 181. harckocsi, illetve a 32. gépesített dandárjának. Az 53. hadsereg néhány nap múlva Makót felszabadító 228. had­ osztálya a,,voznyeszenszkij” nevet viselte. A hadosztály megtisztelő címét Voznyeszenszk város 1944 márciusi hős felszabadításáért kapta. Az egység szeptember 1-én Bukarestben kapott parancsot, hogy Krajova, Tirgu Jiu, Petrozsény, Hátszeg, Déva, Lippa útvonalon Erdélybe vonulva, akadályozza meg a magyar—német csapatokat a hegyszorosok kijáratainak elfoglalásában. A hadosztály kötelékébe a 767., 795. és 799. lövészezred, továbbá a 699. tüzérezred tartozott. (Természetesen még számos harcoló, kiegészítő és ellátó egység is tevékenykedett a hadosztály keretében.) A 767. ezrednek I. A. Jermolajev, a 795. ezrednek Sz. V. Fedotov, a 799. ezrednek pedig Arzsancev őrnagy volt a parancsnoka. A hadosztály ezredei egy­ mással szoros összeköttetésben és együttműködésben küzdöttek Csanádpalota, Makó és Hódmezővásárhely felszabadításáért. Az Arad körzetébe érkezett szoyjet hadsereg 243. hadosztálya szeptember 17-től hathatós segítséget nyújtott az Ópálosnál védekező 1. román hadsereg egy­ ségeinek. A Marosvölgy kijáratának megszerzéséért elkeseredett küzdelem bonta­ kozott itt ki. Két nap múlva szeptember 18119-én kezdődött meg az 53. hadsereg általános támadása a Fehér-Körös völgyétől — Temesvárig húzódó teljes frontszakaszon; Az Arad felszabadításáért megkezdődő harcok keretében, a 767. lövészezred szeptember 19-én Lippától délnyugatra indulva, Máslak és Vinga helységeken át kerülte meg az Ópálosnál harcoló magyar erőket és Aradot. Célja a Maros, Varjas— Perjámos térségében való elérése, s ezzel a város bekerítése volt. A 799. lövészezred ezalatt délkeletről, Szépfalu irányából támadta az Újaradnál védekező 8. magyar hadosztályt. A következő nap, szeptember 20-án, a szovjet páncélosok Aradtól északra, Pankotától délre kijutottak a síkságra s délutánra Zimándújfalu fölött elérték az arad—-nagyváradi főútvonalat.5 A magyar—német csapatok arcvonala így már két helyen megszakadt. A Temes­ vár előtt — a várost a 4. SS hadosztálynak nem sikerült elfoglalni -— álló német és az Újaradot védő magyar erők közötti 25 km széles résen nyomult előre a 228. és a 375. szovjet hadosztály. A IV. hadtest északi szárnya, Zimándújfalu és a VII. magyar hadtest déli szárnya, Csermő közötti 30 km széles területen pedig a 18. harc­ kocsihadtest egységei, a 181. harckocsi dandár, illetve a 32. gépesített dandár és a 203. hadosztály csapatai törtek előre a magyar határ irányába. A harckocsikkal támadó szovjet csapatokkal szemben álló magyar erőkről az * Hadtörténelmi Levéltár Filmtára, 1258. tekercs Kriegstagebuch des Oberkommandos der Heeresgruppe „Südukraine” . A „Dél-Ukrajna” hadseregcsoport hadinaplója, 6594. sz. irat.

10

LVII. német hadtest parancsnoka jelentésében megállapította, hogy a szovjet csa­ patok harcértékével, fegyvereivel, felszerelésével szemben „rendkívül gyenge”, csak védekezésre és harcfelderítésre alkalmas.6 A lassan négy napja tartó ópálosi küzdelem is a végéhez közeledett ekkorra. Szeptember 20-án a szovjet erők áttörték a 6. hadosztály vonalát, és szétszórták az 1. páncéloshadosztály zömét is.7 A magyar csapatok gyorsan vonultak vissza A rad felé. Ugyanezen a napon a 767. szovjet ezred a kijelölt területen elérte a Marost, és másnap szeptember 21-én délután megkezdte az átkelést Szemlaknál a folyó északi partjára. A szovjet csapatok Arad körüli gyűrűje így mind veszélyesebbé vált. A magyar csapatoknak egyetlen lehetősége m arad t: a kilátástalan harcot és értelmetlen vér­ áldozatot elkerülve, szeptember 21-érői 22-re virradó éjjel Battonya—Dombegyház irányába kivonulni a városból. Reggelre a 228. szovjet hadosztály 799. ezrede dél­ keleti irányból bevonult Aradra. A 2. Ukrán Front csapatai ismét fényesen és a megadottnál jóval korábban tel­ jesítették feladataikat. Szeptember 30. helyett már szeptember 22-re elérték a Nagy­ várad—Arad—Temesvár vonalat, s e két utóbbi várost fel is szabadították. A moszk­ vai rádió még ezen az éjszakán bejelentette „Arad város és nagy vasúti csomópont” elfoglalását.8 2. A z első magyar város — Makó — felszabadítása 1944. augusztusában az ország belsejében csak béke helyőrségek, bevonulási körletek, kiképző táborok és alakulatok voltak, ill. tartózkodtak. A front közeled­ tére a magyar vezérkar augusztus 17-én felállította a tábori póthadsereg parancsnok­ ságot, ill. elrendelte néhány hadosztály kivonását és hazahozatalát a frontról, ill. a front mögötti területekről. így került sor — többek között — az 1. magyar had­ sereg kötelékében, a Kárpátok előterében levő 23. tartalék hadosztály hazahoza­ talára is. E hadosztály alapvető szervezési, felszerelési, kiképzési hiányosságokkal küszködött. Ennek megfelelő volt lengyelországi alkalmazása is, „biztosító szol­ gálatot” látott el az első vonalak mögött. A hadosztály hazahozatal utáni feltöltése és felszerelése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az egység továbbra is jelentős felszerelési hiányokkal indult szeptember végén a dél-alföldi frontra. Tüzérsége, hatékony páncélelhárító fegy­ verei nem voltak. A páncéltörő fegyverként kiadott 35 mm-es kis belga löveg a szov­ jet harckocsik páncélját át sem tudta ütni. A hadosztály frontot megjárt 51. és 54. gyalogezredei mellé, gyorsított ütemben állították fel itthon a harmadik, 42. gyalog­ ezredet. A hadosztály legénysége az ország legkülönbözőbb területeiről származott; (Zemplén, Bácska, Nyugat-Magyarország, Budapest, Nyírség.) Jelentős számban voltak közöttük kárpátaljai ruszinok is. A tisztikar ugyanígy nagyon sok helyről és alakulattól érkezett, s egymást egyáltalán nem ismerte. A 23. hadosztály parancs­ noka Deseő Gusztáv vezérőrnagy, az 51. gyalogezredé Battka Andor, az 54. gya­ logezredé Pákh Miklós ezredes volt. 8 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Südukraine 6593. sz. és a 6594. sz. irat, valamint K orom M ihály : A z ország felszabadulásának megindulása és az új élet első lépései Délkelet-Magyarországon. Makó az első felszabadult magyar város c. kötetben, kiadta Makó Város Tanácsa, 1974. 8. old. 7 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Südukraina 6591. sz. irat. 8 OL Rádiófigyelő szeptember 22. A moszkvai rádió orosz nyelvű adása 22.30-kor.

11

E két ezredet Nyugat-Dunántúlon, Szombathely, Kőszeg, Körmend, Nagy­ kanizsa területén töltötték fel, míg a 42. gyalogezredet Nyíregyházán állították lábra. A hadosztály szeptember 21-én kapta a parancsot, hogy Nyugat-Dunántúlról vonuljon a Dél-Alföldre. A Kőszegen állomásozó 51. gyalogezred III. zászlóalja indult el leghamarabb. A zászlóalj első része még ezen a napon bevagonirozott és 2 napi utazás után Baján keresztül előbb Szegedre, majd M akóra érkezett. A má­ sodik rész egy nap múlva követte őket.9 Az Aradot felszabadító 228. hadosztály egységei nem álltak meg a városban, hanem a magyar csapatokat üldözve tovább támadtak északnyugati irányba. Újabb parancsuk Tornya, ill. Kis- és Nagyvarjas elfoglalása volt. Ezen a vonalon kellett Arad körül védőövet kialakítani a hadosztálynak. E védelem megszervezése köz­ ben érték el és lépték á t — minden valószínűség szerint — a Tornyáról Battonyára vezető úton a szovjet felderítők Magyarország határát 1944. szeptember 22-én késő este vagy a következő nap hajnalban.10 Szeptember 23-án a Vörös Hadsereg 799. ezrede parancsot kapott, hogy indít­ son támadást Szederhát térségéből nyugatra, Pécska irányába. A támadás célja: a pécskai állomás s az egész falu elfoglalása után, enyhén északnyugati irányba fordulva elérni a Mezőhegyes—Nagylak közötti vasútvonalat. Az ezred Pécskát felszabadította, majd a faluból kiérve a szőlőknél észak-nyugatra, Csanádpalota felé fordult. A 799. ezred elfordulásával a Pécskától nyugatra a trianoni határig húzódó területsáv felszabadítása a délről érkező 767. szovjet ezred feladata lett. Marosi átkelését befejezve az ezred Szemlakról Sajtényra, majd onnan a romániai Nagylak község felé nyomult előre. Szeptember 23-án este, ill. 24-én reggelre mind a két ezred a trianoni román—magyar határ közvetlen közelébe érkezett. A szovjet felderítők szeptember 23-án már ezen a részen is átlépték a magyar határt és Csanádpalotáig, sőt Királyhegyesig, ill. Apátfalváig kémlelték ki az utakat, s bizonyosod­ tak meg a határ nyitottságáról, ill. a katonai egységek hiányáról.11 Szeptember 23-án a román területeken nyugatra, Makó felé előrenyomuló szovjet csapatok csak helyi jellegű ellenállással találkoztak. Néhány csendőr és határvadász egység próbálta megzavarni előrenyomulásukat. Nem így történt az észak felé, Battonya irányába támadó csapatok esetében. Az Aradról visszavonult magyar egységek Mezőhegyes—Battonya—Dombegyház—Kevermes vonalon álltak meg, s szervezték meg védelmüket. A szeptember 23-án délelőtt 10— 11 órakor Tornyáról indított szovjet harc­ kocsitámadás (170. hk. dd. 1. zlj.) így Battonya határában a 8. hadosztály szívós ellenállásába ütközött. A községet 3 napos harc után, majd csak szeptember 26-án délután tudták felszabadítani a szovjet csapatok.12 A Temesvártól északnyugatra húzódó bánáti területen bonyolult helyzet ala­ kult ki. A 4. SS hadosztály északkeleti szárnyával a várostól 17 km-re állt, déli szárnyával pedig a Béga-csatornára támaszkodott. Az előretörő szovjet csapatok a Maros és a hadosztály északi szárnya közötti szűk területen a németektől alig 20— 30 km-re haladtak előre. 9 Bán Ödön százados, a Makón harcoló egység parancsnokának visszaemlékezése. Fclvév-' 1985-ben. A Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 1162/85. 10 K orom M ihály : Magyarország ideiglenes nemzeti kormánya és a fegyverszünet (1944— 1945). Akadémiai Kiadó, Bp., 1985. 92. old. 11 H erceg M ihály : Vásárhely felszabadulása. Vásárhelyi tanulmányok 2. Hódmezővásár­ hely, 1970. 12 K orom M .: Magyarország ideiglenes... 99. old. — K orom M .: Makó felszabadulása (Várospolitikai Füzetek 6.) Makó 1985. 7—8. old.

12

A Maros déli partján ellenállás nélkül húzódtak vissza a szovjet hadsereg elől a magyar határőrök. Perjámost feladva, csak Nagyszentmiklósnál próbáltak szi­ lárdabban megkapaszkodni. Ehhez némi segítséget nyújtott egy időközben oda­ érkezett honvéd zászlóalj. Szeptember 23-a estéjén a szovjet egységek Nagyszentmiklós előtt készültek a másnapi támadásra.13 Szeptember 23-án este érkezett meg a 23. hadosztály első egysége Makóra. Az 51. gyalogezred III. zászlóaljának el­ ső része, Kövesdi Vilmos százados vezetésével kirakodás után, az apátfalva—nagy­ laki úton azonnal a frontra, a trianoni határra indult.14 A magyar hadvezetés ezekben a napokban m ár lázasan igyekezett csapatokat irányítani a szinte teljesen védtelen délkeleti határra. így például a szeptember 11-én Tapolcáról az Északkeleti-Kárpátokba irányított 7. rohamtüzérosztályt szeptember 20-án, alig hogy ott kirakodott, m ár útnak is indították az Alföldre. Az egység Békéscsabán keresztül szeptember 23-án este érkezett Orosházára, és az addigra már Dombegyházáról idáig visszahúzódott II. hadtestparancsnokság alárendeltsé­ gébe került. A szovjet parancsnokság a felderítés adatai alapján megállapította, hogy a Marostól északra a II. hadtest egységei Mezőhegyes—Battonya—Dombegyháza vonalon hevenyészett védőállást építettek ki. A védővonal nyugati szárnya azonban semmihez sem kapcsolódott. A jobbszárnyat alkotó 8. hadosztály, a mezőhegyesi ménesbirtok határán körbefutó „harckocsi biztos” vizesárok mögött rendezkedett be védelemre.15 Mezőhegyestől nyugat felé, ill. délre a Marosig, azonban már nem volt több katonai alakulat. Erre a területre, a védővonal következő láncszemének szánt 23. hadosztály még csak töredékével érkezett meg. Ennek ismeretében a szovjet parancsnokság a 18. harckocsihadtest 110. és 170. dandárénak zászlóaljait Battonya alól fokozatosan átcsoportosította a 799. ezred támadási sávjába és feladatukul az északnyugati, nyugati irányú előretörést jelölte meg. Szeptember 24-én reggel a 228. voznyeszenszkij lövészhadosztály Sajténynál álló 767. ezrede Nagylak irányába, a 799. ezred, néhány harckocsival megerősítve pedig a pécskai úton Csanádpalota felé támadt. Az északnyugati irányba előretörő szovjet egységek a mezőhegyes—battonyai magyar védővonaltól alig néhány kilométerre vonultak előre. Csanádpalota község határát s egyben az ország­ határt elérve, a szovjet katonák néhány sorozattal szétszórták a határvadászokat, s a déli órákban m ár a falu temploma előtt állt két szovjet tank.16 A szovjet harc­ kocsik és a kísérő gyalogság Csanádpalotáról az ún. Rác úton haladt tovább Királyhegyes, majd Földeák felé. A községben csak egy kisebb egység maradt. 1944. szeptember 24-e jelentős napja lett ezzel az ország legújabbkori törté­ netének. E napon szabadította fel tehát a Vörös Hadsereg az első magyar községet, a korábban Csanád megyei, ma pedig Csongrád megyében levő Csanádpalotát. E tényt ma már nem lehet elvitatni a településtől. A Maros északi partján előrenyomuló 767. ezred a délelőtt folyamán felszaba­ dította a romániai Nagylakot és dél körül érte el, s lépte át az országhatárt. Az ezred előrehaladását a Romániából visszavonuló határvadászokból, csendőrökből és az előző este a makói állomásra érkezett fél zászlóalj katonáiból álló csoport próbálta 13 Mucsí B.: H atárvadász.... 14 Bán Ö.: Visszaemlékezés. 15 A donyi F erenc : A magyar katona a második világháborúban 1941— 1945. F. Kleinmeier, Klagenfurt, 1954. A kötetből Török Pál százados, a 7. rohamtüzér osztály parancsnokának vissza­ emlékezése, egységének 1944. szeptember 25-től október 5-ig a Dél-Alföldön vívott harcairól a 231— 238. oldalakon. 16 K orom M.: Magyarország ideiglenes... 96. old.

13

megnehezíteni. Ellenállásuk előbb közvetlenül az ország határán, a kedvező terep­ adottságokat kihasználva szilárdult meg egy-két órára, majd a bökényi vasúti őrháznál harcoltak, szovjet jelentés szerint „szívósan”, délután 5 és 6 óra között.17 Szeptember 24-én a Marostól délre, a Varjas—Perjámos térségében álló 375. szovjet hadosztály, nyugati irányba támadott. Előretörése elsöpörte a Nagyszentmiklósnál védekező magyar egységeket. A csak kézifegyverekkel felszerelt honvé­ dek és határvadászok, a délelőtt 10 órakor aknavetőkkel, sorozatvetőkkel, harc­ kocsikkal indított támadás elől elmenekültek. A szétszóródott katonák gyorsan húzódtak vissza Kiszombor felé, de volt, aki a Maroson át menekült.18 A déli órákra így Kiszombor előtt is mind veszélyesebbé vált a helyzet. A szovjet katonák gyor­ san közeledtek az ország határához, és Dávid ezredes, a makói állomásparancsnok délután 1 órakor már Kiszombor feladását fontolgatta.19 Az állomásparancsnok és a Ferencszálláson álló felderítő zászlóalj parancsnoka Légrády alezredes, kora délutánra már felismerte, hogy a csanádpalotai szovjet előretörés célja Földeák, majd Hódmezővásárhely elérése. Kézzel foghatóvá vált a veszély, hogy Kiszombor és Földeák elfoglalásával a szovjet csapatok jóformán bekerítik Makót. Az utolsó pillanatban a magyar hadvezetés kapkodva próbálta a védővonalon Makó körül tátongó rést valahogyan betömni. Délután 2 órakor érkezett meg az újvárosi állomásra az 51. gyalogezred III. zászlóaljának második része Bán Ödön százados, zászlóaljparancsnok vezetésével. A kirakodás alatt már oda hallatszott a nagylaki határon folyó harci zaj. A Makó mögötti nagyvárost, Szegedet is igyekezett a vezérkar katonai erővel biztosítani. Oda légvédelmi tüzérek érkeztek Matolcsy Elek vezérőrnagy parancs­ noksága alatt.20 M akótól keletre pedig Tótkomlóson jelentek meg újabb egységek, a 7. rohamtüzér osztály két ütege.21 Délután 2 óra körül Dávid ezredes m ár azt is tudta, hogy nem „partizánok” — mint korábban feltételezték —, hanem reguláris szovjet erők vonulnak Csanádpalotáról Királyhegyes felé. Az újvárosi állomásra éppen hogy megérkezett zászlóaljból egy szakasznyi honvédet a vármegye teher­ gépkocsiján azonnal ki is küldött Királyhegyesre ellenőrizni a helyzetet.22 A faluba V23-kor megérkező szakasz gyalog indult el Rác úton Csanádpalota felé megbizo­ nyosodni a szovjet előretörésről. Az első szovjet tankokat és katonákat 3 óra körül meglátva, visszafutottak a faluba és az Apátfalvára vezető úton elhagyták Királyhegyest.23 Valószínű, hogy a szakasz nem ment le Apátfalváig, hanem a csanádpalotai utat a Kápolnánál elérve visszafordult Makóra. Vass hadnagy 3/44-kor jelentette a vármegyeházán Bállá Endre tartalékos főhadnagynak, hogy Királyhegyest a szovjet erők elfoglalták.24* A főhadnagy az önkéntes karhatalmi század megerősítéséül 17 K orom M .: Magyarország felszabadulásának megindulása. (Tanulmányok, dokumentu­ mok.) Tudományos szocializmus füzetek 67. MM. Marxizmus— Leninizmus Oktatási Főosztálya. Bp., 1982. 23. old. 18 Mucsi B.: Határvadász... . 19 Az elmenekült Csanád megyei vezetőség Tiszaföldváron 1944. szeptember 29-én készült jegyzőkönyve. A Makói József Attila Múzeum tulajdonában. 20 Shvoy Kálmán titkos naplója és emlékiratai 1918— 1945. Sajtó alá rendezte, a bevezető szöveget írta, magyarázó jegyzetekkel ellátta P erneki M ihály . Bp. 1983. 289. old. 21 Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenységének tanulmányozásá­ hoz. (1938— 1945.) Összeállította: C sima J ános. HM. Központi Irattár, Bp., 1961. 269. old. 22 Tiszaföldvári jegyzőkönyv. 23 M artonyi Z oltán : Királyhegyes története 1944-ben. A Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 1163/85. 21 Tiszaföldvári jegyzőkönyv.

14

szolgálatot teljesítő 3. korcsoportú leventék egy részével az apátfalvi—csanádpalotai utak város alatti elágazásához kivonult. A leventecsapat összes felszerelése kis­ puska és puskánként néhány töltény volt. Céljuk az útlezárással az volt, hogy kém­ gyanús és nemkívánatos elemek beszivárgását a városba megakadályozzák. A leventék másik csoportja a Maros hidaknál volt őrszolgálatban.25 Királyhegyesen délután 3-kor már nem kezdődött meg a vasárnapi litánia, mert a plébános a szovjet csapatok közeledtének hírével motorkerékpárján Makóra robogott.26 A nagylaki járás főszolgabírója székhelyéről Csanádpalotáról közvet­ lenül a szovjet csapatok megérkezése előtt távozott el gépkocsin. A délutáni órák­ ban Mezőhegyesről már nem tudott községébe visszatérni, mert Csanádpalotán „nagyobb orosz erők zárt egységben” vonultak „Földeák irányába.” 27 Makóra az ún. Battonyai úton (Pitvaroson és Rákoson keresztül) sem tudott a tisztviselő eljutni, mert a szovjet egységek Királyhegyes mellett 3—4 óra körül elvonulva este 7 36-ra már a 4 km-re levő rákosi útkereszteződést elérték, s így ezt az utat is elzárták. A 799. szovjet ezred tám adó éle a rákosi útcsomópontból két irányba haladt tovább. Az erősebb egység folytatta menetét a Rác úton Hódmezővásárhely felé, a szovjet katonák másik része pedig nyugatra fordulva egy dűlőúton (az ún. „Srég úton”) Földeák község alatt elérte a makó—vásárhelyi vasútvonalat és ország­ utat. (Egyes feljegyzések szerint a szovjet csapatok éle már ekkor elérte Hódmező­ vásárhely szélét, az adatok azonban a szeptember 25-i támadást támasztják alá.) Földeák község déli és keleti szegélyén álló ezred katonái, szeptember 24-én késő este, éjjel bevonultak a faluba. Mialatt Makótól északkeletre a szovjet csapatok zavartalanul haladtak előre (a csanádpalotai csendőrök oktalan provokációját leszámítva), a Makón kirakodott zászlóalj megkezdte a város védelmének kialakítását. Bán százados embereit a város keleti szegélyén, mintegy „fél” — körvédelemben helyezte el. A katonák a városból kivezető utakat, a város szélének jobban védhető, jelentősebb pontjait szállták meg szakasz, félszakasz, gyakrabban raj, félraj erővel. Egy-egy golyószóró néha gép­ puskaképezte a védelem fő tűzerejét. Páncéltörő fegyvere, tüzérsége egyáltalán nem volt a zászlóaljnak. A támpontokból álló védővonal délen a makó—apátfalvi vasút­ vonal töltés alatti részénél kezdődött, majd észak felé haladva a Vásártéri megálló­ nál, téglagyárnál érte el az országutat. A téglagyár tűnt valamelyest jobban védhető objektumnak ezen a részen. Innen a vonal követte a Honvéd szélén futó vasúti töltést és a kivezető Királyhegyesi út, Újvárosi állomás, Rákosi út, Igási út elején voltak a védelem támpontjai.28 A százados a „körvédelem” kiegészítéséül a csendőriskola 60 ittmaradt csendőrét a Maros-hidaktól a Szegedi utca elejéig húzódó gátrész védelmére irányította, és a postahivatal biztosítása is a csendőrök feladata lett. (A telefon összeköttetést a postáskisasszonyok bonyolították az akkor Szegeden levő hadosztályparancsnok­ sággal.) A hidak és Kiszombor védelme a határvadász zászlóalj feladata lett. A határ­ őrök egy szakaszának az összeköttetést is biztosítani kellett a két alakulat között. A hidaktól a strand melletti erdőn keresztül a keleti védővonal gerizdesi kezdetéig húzódó déli területen a városi légószázad néhány megmaradt tagja szervezett figyelőszolgálatot.29 26 Makói Népújság, 1945. augusztus 9. 26 M artoni Z .: Királyhegyes... . 27 Tiszaföldvári jegyzőkönyv. 28 Bán Ö.: Visszaemlékezés. 29 Szilvásy József állomásfőnök visszaemlékezése. A Makói József Attila Múzeum tulajdoná­ ban. Adattár: 178/9.

15

A honvédek a városházán rendezték be központjukat, (konyha, gazdasági hivatal), s egy szakaszuk is itt volt tartalékban. Bán százados a kiegészítő parancsnok­ ság irodájából intézkedett. A zászlóalj előző este M akóra érkezett része, Kövesdi százados vezetésével ez idő alatt harcban állt az országhatáron, majd késő délután fokozatosan visszavonult előbb Magyarcsanádra, majd Apátfalvára. Késő estére a zászlóalj zöme, néhány megfigyelő szakaszt hagyva a községekben, bevonult M akóra, és a védővonal déli felét szállta meg.30 Estére a Rákosi út felől a makói Újváros szélénél föltűntek az első szovjet előőrsök.31 A Marostól délre a szovjet katonák mind közelebb értek a határhoz. A to­ rontáli járás vezetője szeptember 24. délután 3/44-kor jelentette M akóra, hogy a magyar csapatokat a határra vonták vissza. A helyzet azonban válságos, mert a katonák elhagyják a frontot, erőszakkal kell őket vissza irányítani. A főszolgabíró a helyszínen levő katonatiszt adatai alapján jelentésében megállapította, hogy ha nem érkezik Kiszomborra erősítés, a falu megtartása lehetetlen.32 1944. szeptember 24-e estére a szovjet egységek a Makó körüli váratlanul gyors előrenyomulásukkal m ár több községet fölszabadítottak. A Maros északi partján, a csanádpalotai ország­ határtól kezdődő ék alakú terület magába foglalta Csanádpalotát, Királyhegyest és Rákost, csúcsa pedig elérte Földeákot. Déli záróvonala a magyarországi Nagy­ laktól nyugatra Magyarcsanád felől indult észak felé, és Kövegy előtt érte el a már szabad Csanádpalota déli részét. A Marostól délre a szovjet csapatok ezen az éjszakán elfoglalták Kiszombort. A hidakat még nemveszélyeztették, azok szilárdan a határvadászok kezében voltak. A német hadsereg hadinaplója szerint a II. magyar hadtest arcvonala szeptem­ ber 24-én magába foglalta Mezőhegyes alatt Kis- és Nagypereget, továbbhaladva kelet felé pedig Battonyát és Dombegyházát.33 A Mezőhegyes déli határától a Ma­ rosig húzódó jelentős rés — katonai erővel meg nem szállt, Makó és Hódmező­ vásárhely felé mutató 20 km széles területsáv —, e jelentés alapján szinte kézzel­ fogható. Méginkább azzá tette a szovjet hadvezetés azzal, hogy felderítve e rend­ kívül kedvező lehetőséget, erőit átcsoportosítva — az első sikertelen próbálkozás után nem erőltette tovább arcból a Battonya elleni harckocsi támadást — maximá­ lisan kihasználta. A Vörös Hadsereg a magyar országhatárt átlépve északnyugati irányba Hódmezővásárhelyig nem akadt ellenállásra, nyugati irányban pedig a helyi jellegű ellenállást fokozatosan felszámolva haladt előre Makóig. Az 53. hadsereg parancsnoksága megállapítva, hogy a 228. hadosztálya 20 km mélyen beékelődött az ellenség védelmébe és szem előtt tartva az egység elérendő feladatait, további erősítéseket irányított Makó körzetébe. A város, ill. Hódmező­ vásárhely elleni támadáshoz a fokozatosan beérkező harckocsi egységek után oda­ vezényelte a 3. csapásmérő rohamezred 23. és 27. rohamzászlóaljait is. Szeptember 25-én, hétfő reggel a magyar—német csapatok több helyen indí­ tottak ellentámadásokat a Mezőhegyes—Gyula közötti frontszakaszon. E táma­ dások közül a Makóhoz legközelebbi és a városkörnyéki harcok szempontjából is legjelentősebb, a Csanádpalota visszafoglalására irányuló akció volt. Az 53. szovjet hadseregparancsnokság utasításának megfelelően a 170. harckocsidandár tankjai hajnalban kiindulási állásaikba — Földeák körzetébe — Csanádpalotán keresztül vonultak. Szárnyaik biztosítására négy harckocsi Mezőhegyes felé fordult, s ott 30 Bán Ö.: Visszaemlékezés. 31 T amasi M ihály cikke a Csongrád megyei Hírlap 1964. szeptember 27-i számában és Kiss István János visszaemlékezése a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 178/45. 33 Tiszaföldvári jegyzőkönyv. 33 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Síid. 1944. szeptember 24.

16

éppen a Csanádpalota ellen készülődő honvédzászlóaljat zavarta meg. A táma­ dásra már készen álló magyar rohamtüzér üteg, (a 7. rohamtüzér osztály 2. ütege) kilenc rohamlöveggel azonnal a gyalogság segítségére sietett. Egyenlőtlen küzdelem bontakozott ki. A szovjet harckocsik közül a tüzérek egyet kilőttek, a visszaforduló tankokat pedig Csanádpalotáig üldözték. A szovjet harckocsidandár többi pán­ célosa akkorra már elhagyta a falut, s a házak között csak gyalogosok és ellátó egységek voltak. A rohamtüzérek és a beérkező gyalogzászlóalj (a 8. hadosztály 12. gyalogezredéből) kora délutánra visszafoglalta a községet, vagy annak csak északi—északkeleti részét a szovjet csapatoktól.34 Az időközben Földeákra beérkező harckocsi egység az ott csatlakozó gyalog­ sággal Hódmezővásárhely irányába kezdett támadást. A T—34-es páncélosok a Rác úton nyumultak előre. A harckocsik a széles földúton gyorsan haladtak északnyugatra. A visszaemlékezések szerint 7 tank és mintegy 100 főnyi kísérő gyalogság tám adta Hódmezővásárhelyt. (Kis pontatlansággal ez éppen egy harc­ kocsi és egy lövész század.) Ez a jelentős erő szinte észrevétlenül jutott a város alá. A határban még mindenütt állt és töretlen volt a kukorica. A sűrű és magas növény­ zet jóformán teljesen eltakarta a harckocsikat, esetleg a torony teteje látszott csak ki. A harckocsimotorok dübörgése persze minden katonaviselt embernek azonnal elárulta, hogy miről van szó! Azonban nem lehet eleget dicsérni a szovjet felderí­ tést, hogy pontosan tudták: Csanádpalotától Hódmezővásárhelyig egyetlen vala­ mirevaló katonai egység sincs. Különösen elhagyott pedig ez a földút, mely szinte nyílegyenesen vezet az országhatártól az alföldi nagyvárosig. így történt meg, hogy késő délelőtt a „Dilinkai-nyomáson” már 2—300 méterre az újvárosi körtöltéstől álltak a szovjet harckocsik.35 Hódmezővásárhelyen pillanatok alatt elterjedt a hír, hogy a szovjet előőrsök a város szélénél vannak. Az első lövésre kitört a pánik, a boltok bezártak, a vasúti forgalom megszakadt.36 Az újvárosiak emlékezete megőrizte a szovjet tankok tüzelőállásainak helyét. Egy tank a makói út melletti árokból, másik a Rác út tor­ kolatából, míg egy harmadik a Rác út és a vasút közötti terület kiemelkedéséről tüzelt.37 A városban német egység egyáltalán nem, magyar katonaság is csak alig volt. A szovjet páncélosok ellen Tótkomlósról a csanádpalotai támadást biztosító roham­ tüzér üteget (7. rohamtüzér osztály 1. ütegét) azonnal Hódmezővásárhelyre ren­ delték. Az üteg délelőtt 11 órakor elindult, és Orosházán keresztül délután 3 órakor ért a városba. A rohamlövegek és a T—34-esek között a teljes besötétedésig dúlt a harc. A rohamtüzérek éjszakára Újváros szélső utcáiba húzódtak vissza.38 A csatáról a szovjet források is megemlékeztek: „Az ezred támadása sikertelen volt. Az ellen­ séges túlerővel kemény harcot vívott Földeáktól északra.” Az itt folyó küzdelem súlyosságára és a feladat fontosságára vet fényt, hogy az 57. szovjet hadtest had­ műveleti osztályának vezetője, a hadtest parancsnokságról a helyszínre, Hódme­ zővásárhely alá érkezett, és ott tette meg a szükséges intézkedéseket. A csanádpalotai magyar támadás miatt a tartalékbók előrevont 795. szovjet 81 K orom M.: Magyarország ideiglenes... 97. old. — K orom M .: Makó felszabadulása. (Várospolitikai Füzetek 6.) Makó, 1985. 13. old. HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd. szeptember 25. — T örök P .: 7. rohamtüzér 232—234. old. 36 H erceg M.: Vásárhely... 15. old. 36 K ristó N agy I stván: Följegyzések a történelem számára. Somogyi-könyvtári műhely, Szeged, 1974. 4. szám 472. old. 37 H erceg M.: Vásárhely... 15. old. 33 T örök P .: 7. roham tüzér 235. old.

17

lövészezred szeptember 25-én estére érkezett meg a községhez. Ellentámadása tel­ jes sikerrel járt, a szeptember 26-án hajnalra ismét szovjet kézben volt Csanádpalota. A jelentős páncélos erőkkel39 egész éjszaka tartott ütközetben a magyar rohamtüzér üteg (7/2.) az utolsó lövegig megsemmisült.40 Makó ellen két irányból indult szovjet támadás szeptember 25-e reggelén. A 767. ezred 2. zászlóalja Magyarcsanádon és Apátfalván keresztül vezető főúton nyomult előre. A magyar katonák az előző napi harcok után csak biztosító egységeket hagytak a két faluban. A szov­ jet csapatok megérkezése előtt 4—5 órával azonban ezek is elvonultak Magyarcsanádról.41 A szomszédos Apátfalvára is minden ellenállás nélkül nyomult be a szovjet zászlóalj, de. 8—9 óra között.42 Felszerelésük igen komoly volt. Harc­ kocsik, páncéltörő ágyúk és aknavetők mellett még két sorozatvető „Sztálin orgona” is erősítette a gyalogság tűzerejét. A két sorozatvetőt a templom előtt állították fel és onnan lőtték a makói vásárteret.43 A 767. ezred 1. és 3. zászlóalja északkelet felől a palotai úton, rákosi úton közeledett a városhoz. (Kövegyet ezen a napon a 799. ezred egyik egysége szabadította fel.) Az ezred parancsnoka Iván Alekszejevics Jermolajev őrnagy az 1. zászlóalj katonáival együtt nyomult előre. A szovjet egységek gyűrűje szeptember 25-én mind teljesebbé és szorosabbá vált Makó körül. A német vezérkar hadinaplójában tényként állapították meg, a szovjet erők M akó­ tól északra és délre tovább nyomulnak előre, s az orosz páncélosok Marosleiét akarják elfoglalni.44 Míg a 228. hadosztályt támogató harckocsi egység egyik része Hódmezővásárhe y alatt harcolt, másik része északnyugat felől is be akarta zárni a várost.45 A Marostól délre, Kiszombornál a magyar csapatok, bár a községet 24-én éjjel feladták, a hidak előterét még tartották és megvolt az összeköttetésük Ferencszálláson keresztül Szeged felé.46 Minaszjan szovjet hadtörténész Délkelet-Európa felszabadításáról írt munká­ jában megállapítja, hogy a szovjet csapatok gyors előretörése következtében a magyar—német erők Magyarországon csak ún. „tábori típusú” védelmet tudtak kiépíteni. Ez a védelmi rendszer tűz és páncéltörő fegyverekkel ellátott támpon­ tokból, ellenállási csomópontokból és azokhoz kapcsolódó aknamezőkből állt.47 A makói védővonal meg se közelítette ezt a rendszert. Nem voltak páncéltörő fegyverek, nem volt aknamező és a tűzfegyverek száma is igen csekély volt. Nagyon kevés volt továbbá maga a katonai erő. Az 51. gyalogezred III. zászlóaljának lét­ száma összesen 804 fő volt. Az elsőként, szeptember 23-án este beérkezett rész 2 nap óta folyamatosan harcolt, s így mire a front elérte a várost, már voltak vesz­ teségei. A Szegedi utca végétől a hidakig elhelyezett csendőrök 60-an voltak. A város szélén levő levente egység nem várta meg, hogy a front elérje, hanem 25-én, hétfő 39 C sima J.: A dalékok... 269. old. 40 T örök P .: 7. rohamtüzér 234. old. Elesett az üteg parancsnoka, Köszeghy Barnabás főhadnagy, 3 tiszt és 32 katona. Megsemmisült 9 rohamlöveg. 41 Dorogit! Szlavkó (Magyarcsanád) visszaemlékezése a Makói József Attila Múzeum tulaj­ donában. Adattár: 178/19. 42 Ferenczi Ferenc (Apátfalva) visszaemlékezése a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 178/58. 43 Szentesi István (Apátfalva) visszaemlékezése a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 178/57. 44 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd. szeptember 25. 45 K orom M.: Magyarország ideiglenes... 97. old. 46 Bandur Mihály (Kiszombor) visszaemlékezése a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 178/22. 47 M inaszjan, M . M .: Délkelet-Európa népeinek felszabadítása. (Hazánk felszabadulása 1944— 1945. Tanulmánykötet.) Zrínyi Katonai Kiadó, Bp., 1970. 32. old.

18

dél körül, amikor már Apátfalva felől jöttek vissza az első vonalban levő biztosítók, fokozatosan hátrább vonult, s végül anélkül, hogy harcba keveredett volna, hétfő délután — este feloszlott.48 Szeptember 24-én érkezett meg egy fél üteg (!), két darab 10 és feles ún. „Göring” tábori ágyú Makóra. A lövegek a Margittai hídnál foglaltak tüzelőállást. Innen tűz alatt tudták tartani a földeáki és az igási utat. A tüzérek azonban nem sokáig marad­ tak a városban. Ahogyan szűkült a gyűrű, felcsatolták lövegeiket és amilyen gyor­ san jöttek, olyan gyorsan elmentek a városból. Míg tüzelőállásban voltak, teher­ gépkocsijuk többször vitt hátra sebesülteket az újvárosi frontvonalról.49 Makó ostroma szeptember 25-én délután 6 óra tájban kezdődött. A szovjet zószlóaljak keletről és északkeletről már a kézifegyverek lőtávolságára megközelítették a város szélét, s közben aknavetőkkel is lőtték a védőket.50 Vészelik százados, a harcok résztvevője, s egyben krónikása szerint „az ellenség keményen ellenállt.” A szilárd ellenállás arra kényszerítette a 767. ezred parancsnokát, hogy más, eredményesebb haditervet alkalmazzon. Jermolajev őrnagy új terve rövid idő alatt megszületett, s azt a hadtestparancsnokság is elfogadta. Szeptember 25-én hétfő este és éjjel megtörténtek az előkészületek a város elleni rohamra. Jermolajev őrnagy terve az volt, hogy a szovjet csapatok megkerülve a város védőit, északról—észak­ nyugatról támadnak Makóra. A várost keletről támadó zászlóalj legénységéből ezért egy-egy szakasz 2—3 fős csoportokban hátrahúzódott, a megkerülő csoport erősítésére. A támadáshoz a 170. harckocsi dandár egyik zászlóalja a Nagylaktól nyugatra levő kiindulási területre érkezett. Itt gyülekezett össze az arcvonalból kivont gyalogság is. A 767. ezred támadócsoportja a felderítők vezetésével 25-én hétfő este észak felé indult útnak. A lövészek a konvojban haladó tankokon, teher­ autókon, lovas fogatokon ültek. A bekerítő csoport indulásával egy időben az arc­ vonalban hagyott szakaszok fokozott erővel lőtték a védőket. A szeptember 25-e esti szovjet hadijelentés szerint a 767. lövészezred keletről támadó 2. zászlóalja este 6 órakor az apátfalvi—csanádpalotai útkereszteződésben vívott tűzharcot. Az 1. és 3. zászlóalj, illetve a harckocsik 20km-es menettel ugyan­ ekkor elérték az igási út Földeáki út közötti Papos tanyát. (A város szélétől 6 km-re északra.) A keletről tám adó egységek éjjel 10—11 órakor az újvárosi állomásért harcoltak, s a város keleti szegélye fokozatosan birtokukba került.5152 A szovjet felderítők már a koraesti órákban jóval a védők háta mögé is eljutottak. A védő­ vonal déli — a Maros töltésre, vasútvonalra támaszkodó — sarkát az ártéren meg­ kerülve Verebes felől lovas előőrsök szivárogtak be a városba.62 Valószínű, ugyanez volt az útvonala annak a géppisztolyos szakasznak is, akik a téglagyár—vásártér körzetében védekező Kövesdi századost és csoportját bekerítették és a szemből támadó társaikkal együtt megadásra kényszerítették. Ez az esemény azonban már szeptember 26-án hajnalban, a Makó elleni álta­ lános támadás megindulásakor történt. Jermolajev őrnagy terve szerint fél 3-kor röppentek föl a roham kezdetét jelző piros rakéták. A támadók ekkor már több helyen is benn voltak a városban. Az este 6 órától tartó harcban a szovjet katonák 48 M akói Népújság, 1945. augusztus 19. 49 Bán Ö.: Visszaemlékezés. — Kovács J ó zsef visszaemlékezése a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 178/20. 50 B aranyi J ános: „Szeptember 21-től a makói tűzoltóságtól milyen működést követeltek.” Makó Városi Levéltár, Kigyűjtött iratok 1944. szám nélkül. 61 K elemen F erenc : Visszaemlékezés a felszabadulás 15. évfordulóján. A Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 1163/85. — Kiss István János visszaemlékezése JAM. A .: 178/45. — Kiss Ferenc visszaemlékezése JAM. A.: 178/39. 52 Erdei Sándor visszaemlékezése JAM. A .: 178/34. — Mucsi B.: Határvadász... .

19

északkeleten túljutottak az újvárosi állomáson, majd az újvárosi templomokon, s hajnalban már a város belsejéhez közeledtek. A magyar katonák miután a védelem szilárdabb pontjai (állomás, téglagyár) elvesztek, igyekeztek hátrahúzódni a főtér felé. Akiknek ez nem sikerült, vagy fogságba estek, vagy egynéhányan át tudtak öltözni a közeli házakban. A város központját elérő katonák reggel, a városházán tartalékban levő szakasz, a zászlóalj parancsnokság, gazdasági részleg tagjaival a főtéren, a városháza előtt próbálták mégegyszer felvenni a harcot. Létszámuk hozzávetőlegesen 130 fő lehetett.53 Ezt a csoportosulást jelentette második védővonalként a szovjet felderítés.54 A 3. magyar hadsereg parancsnoka ugyanakkor jelentette feletteseinek, hogy a „23. tartalékhadosztály részei Makón bezáródtak. A városban utcai harcok.” 55 A Dél hadseregcsoport naplója ehhez még hozzáfűzte, hogy Makónál „a helyzet egy­ szerűen tisztázatlan.” 56 A város főterén ismét felerősödő harcban mindkét rész­ ről többen estek el. A szovjet katonákat és tiszteket a helyszínen, a Hősök szobra kertjében még aznap eltemették. A városban harcoló utolsó magyar egység akkor kezdte meg a végül meneküléssé gyorsuló visszavonulást, amikor 9 óra felé az északnyugatról jövő szovjet katonák elérték fedezetlen balszárnyukat. Egyetlen útvonal volt még szabad számukra, a hidakhoz vezető Szegedi utca. A kölcsönös lövöldözésnek még ezen az útvonalon is voltak áldozatai. Az utca végén, a töltés alá kiérve látták meg a honvédek, hogy a hidakat védő csendőröket már legyőzték, a hidakat pedig még hajnalban felrobbantották a határvadászok. Kun Tibor őrnagy 26-án hajnalban ugyanis úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a hidak védelmével fel kell hagyni, s parancsot adott a már korábban aláaknázott vasúti és közúti híd felrobbantására. A robbantást végrehajtó határőrtiszt makói volt, így a gyújtózsinórokat több helyen elvágva igyekezett a legkevesebb károkozással végrehajtani a parancsot. A menekülő honvédek a legelőn keresztül a töltés és a Maros között húzódó csipkési szőlőkbe futottak. A Maros északi partján végül eljutottak a tápéi komp­ hoz, és átkeltek a biztonságot jelentő Tisza túlsó partjára. A zászlóalj parancsnoka a kompátkeléskor megállapította, hogy összesen 204 katonája és egy teherautója tudott kijönni a városból. A teljes parancsnoki iroda, gazdasági hivatal, konyha, raktár, s minden egyebek a katonák személyes felszerelésével együtt a vársoban maradt. Az 51. ezred III. zászlóaljából megmaradt — s ezután parancsnokáról „Báncsoport”-nak nevezett egység az átkeléssel nem hagyta el végleg a város környékét, mert az 1-2 nap múlva induló ellentámadásokban még ismét találkozunk velük. A főtéri harcok befejeződése után nem sokkal értek be az Aradi utcán a kelet­ ről támadó csoportok. A szovjet katonák átkutatva a városházát néhány foglyot ejtettek (sebesültek), illetve szemben a kiegészítő parancsnokság épületében meg­ találták a zászlóalj irodáját és a mellette levő helyiségben a városi levente zenekar hangszereit. A városban ekkor már csak itt-ott lehetett szórványos lövöldözést hallani. Délelőtt „10 óra felé egy járőr és egy civil hozta az orosz nemzeti zászlót és fel kellett húzni a városháza ormára,” jegyezte fel a nagyjelentőségű eseményt a városházán szolgálatot teljesítő egyik tűzoltó.5763* 63 B aranyi J.: T ű zo ltó sá g .... 54 Shvoy K.: „M akón is benn vannak az oroszok, egy hír szerint fele az övék, fele a mienk.” 290. old. — Fábián Pál visszaemlékezése (JAM. A.: 178/2.) szerint, egy magyar tiszt Tápéról tele­ fonon jelentette este: „M akó főterén az ellenséggel a harcot felvettem. Néhány halott és sebesült hátrahagyásával éjjeli szállásra és lőszerkiegészítésre Tápéra visszavonultam. Kérek fegyver- és lőszerkiegészítést. Reggel a harcot újra felveszem.” 55 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6698. sz. irat. 66 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd szeptember 26. 57 B aranyi J.: Tűzoltóság__

20

A 767. ezred parancsnoka Jermolajev őrnagy a hadosztály törzsfőnökének jelentette’ „Makót felszabadítottuk, hazánk vörös zászlója a város főterén lobog.” Az ezredparancsnokot a harc kiváló megszervezéséért és személyes bátorságáért a Szovjetunió hőse címmel tüntették ki. Ugyanezt a kitüntetést kapta meg a Csanádpalotáért harcoló 795. ezred parancsnoka Fedotov őrnagy is.58 A M akó városáért vívott harcban az 53. hadsereg 3. csapásmérő rohamezredének két zászlóalja, a 799. ezred kisebb egységei és a 170. harckocsi dandár tankjai vettek még részt. A két utóbbi egység főerői ezen a napon Hódmezővásárhely és Földeák térségében harcoltak. A 23. magyar hadosztály parancsnoksága szeptember 26-án költözött át Sze­ gedről Hódmezővásárhelyre.59 Az időközben szintén Hódmezővásárhelyre érkezett 54. gyalogezred a rohamtüzér üteg (7/1.) támogatásával 26-a reggel 7 órakor kez­ dett támadást a városból Földeák irányába. A magyar források szerint több szovjet páncélost kilőve, a községet déli egy órára vissza is foglalták.60 A 799. szovjet ezred harcosai azonban este ellentámadást indítottak Földeákra, és újból megszerezték a községet. A Marostól délre Heszlényi altábornagy jelentése szerint a kiszombori szovjet előrenyomulást kis területen visszaszorították a magyar csapatok.61 Szep­ tember 26-án a 4. SS hadosztály is nagy erőkkel tovább folytatta északi—északkeleti irányú előrenyomulását és délután benyomult Perjámosra.62 A hadosztály déli szárnyát viszont a szovjet csapatok szorították hátrább. A hadosztály által ellen­ őrzött terület így mindinkább északra, a Maros irányába tolódott el, egyre távo­ labbra az oly nagyon elfoglalni akart Temesvártól. A szovjet hadvezetés elemezve a szeptember 23-tól 26-ig lezajlott harcok tapasz­ talatait, elrendelte az érzékeny veszteségeket szenvedett 18. harckocsi-hadtest tar­ talékba helyezését. A lövészhadosztályok további feladatául pedig megszabta, hogy szilárdan tartsák az elért vonalakat, és még helyi támadást is csak erős egységekkel indíthatnak. Rendkívül szilárdan kell védeni a csapatoknak az Aradtól észak­ nyugatra és Temesvártól délre elfoglalt területeket.63 Ezek az intézkedések azt mutatják, hogy a 2. Ukrán Front már megkezdte felkészülését a Dél hadsereg­ csoport német és magyar főerői elleni támadására. M akó és környékének elfoglalása még a Magyarország felszabadítására indí­ tott első hadművelet előtt megtörtént. Az Aradot felszabadító szovjet csapatok a nagy ipari és közlekedési csomópont biztosítása során érték el a magyar határt. Felderítve, hogy a Maros északi partján nem rendelkezik a magyar hadsereg meg­ felelő védővonallal, a bátran előretörő szovjet egységek majdnem a Tiszáig előre­ szaladva elérték, és fel is szabadították az első magyar várost. Ezzel kedvező kiindu­ lási területet nyertek a magyar Alföld délkeleti szegélyén, ahonnan a harckocsik és gyorsan mozgó alakulatok rövid idő alatt elérhették Szeged—Szolnok—Debrecen nagyvárosokat, megközelíthették Budapestet, és mélyen az Erdélyben védekező német—magyar csapatok hátába kerülhettek. E veszélyes helyzet felszámolására a magyar—német egységek sorozatos támadásokat indítottak Makónál és tágabb környékén, ám a szovjet csapatokat nem tudták már visszaszorítani. A Makót 58 K orom M.: Magyarország ideiglenes... 98— 99. old. 63 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6698. sz. irat. — Bán Ö.: Visszaemlékezés. 60 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd szeptember 26. — T örök P.: 7. rohamtüzér 235. old. 61 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6698. sz. irat. 82 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd szeptember 26. 63 A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának Levéltára, 10057. irat, 440. köteg, 35. lap, közli Vészelik , R. A .: Harctéri feljegyzések.

21

elfoglaló ezred mindvégig megtartotta a várost, biztosítva egyrészt a tiszántúli hadművelet fő erőinek gyülekezését, másrészt a kedvező megindulási terepszakaszt. Magyarország felszabadításának eseményei tehát Battonyától néhány kilo­ méterre délkeletre kezdődtek. Itt léptek először az ország trianoni területére a szovjet felderítők 1944. szeptember 22/23-a éjszakáján. Huszonharmadikán délelőtt ugyanitt indult meg a szovjet páncélosok első támadása a község felszabadításáért. Ezt azonban ekkor még nem sikerült elérni, de az előretörő szovjet egységek többé már nem hagyták el az ország területét. E tény emlékét őrzi a Tornyai út mellett fel­ állított szovjet harckocsi. Szeptember 24-én délben szabadult fel az első magyar község, Csanádpalota, s néhány órával később, délután négy óra körül a nagylaki kendergyár és az állomás között húzódó település, a mai magyarországi Nagylak. Csanádpalotát másnap néhány órára visszafoglalták a magyar csapatok, ellenben Nagylak végérvényesen szabad lett szeptember 24-én. Nem sokkal utána vált szabaddá a Békés megyei Elek is, mely községet már szintén nem sikerült visszafoglalni a magyar—német csapatoknak. Két nap múlva, szeptember 26-án délelőtt 10 órakor szabadult fel az első magyar város, Makó, az akkori Csanád vármegye székhelye, a nap délutánján pedig a Békés megyei nagyközség, Battonya. Ezekre az eseményekre emlékeztetnek bennünket az elesettek sírjain nyíló vérvörös virágok. 3. Ellentámadások Makó visszavételére A Makót elfoglaló szovjet erők a városban azonnal körvédelemre rendezked­ tek be. A 767. ezred zászlóaljai lövész és futóárkokat ástak a város északnyugati, északi és északkeleti szegélyén. A harckocsizok mozgó egységként a város köz­ pontjában álltak készenlétben, hogy Jermolajev őrnagy rendelkezése szerint a leg­ inkább veszélyeztetett pontokra siessenek. Az ezred a város védelmének megerősí­ tésére egy tüzér csoportot is kapott. A szovjet parancsnokság az Arad-csanádi takarékpénztár főtéri épületébe (ma Kállai Éva diákotthon) költözött be. Rádiója előbb a bérpalota tetejéről, majd amikor ez belövést kapott, a takarékpénztár tetejé­ ről sugárzott. A trén a főtéren és a környező utcákban volt.64 A beérkező tüzérség legerősebben a város északnyugati részét védte. További ágyúk, aknavetők voltak a Szent István téren, Almásy utcán és az orosz temetőben: sorozatvetők álltak a Táncsics utcában, Aradi utcán, az újvárosi református és katolikus templom között. A tankok közül kettő a Kölcsey utcában állomásozott.65 A Makót védő erők végeredményben nem voltak nagyok, hiszen a 767. ezred zászlóaljait a szeptember 28—29-én beérkező négy-öt löveg a már itt levő két sorozat­ vető és 2—3 páncélos támogatta. E fő tűzfegyvereket villámgyors helyzetváltoz­ tatással mindig a legveszélyesebb pontokon vetették be. A védelem gyors megszervezése nem volt felesleges, az első ellentámadás Makó ellen még szeptember 26-a éjjel megindult.66 A 23. hadosztály fokozatosan Hód­ mezővásárhelyre érkező részeit azonnal a frontra irányították. Az arcvonal a né­ met hadinapló szerint szeptember 26-án Makótól északra kezdődött, és Földeák 64 I gaz L ajos: Egy makói veterán visszaemlékezései. A Makói József Attila Múzeum tulaj­ donában. Adattár: 1131/85. — Lélek Péter visszaemlékezése JAM. A.: 178/14. 65 Visszaemlékezések a JAM. adattárában: Diós Sándor, 178/7; Kotormán Sándor, 178/24; K iss Lajos, 178/51; Simon Antalné, 178/43; Kovács József, 178/20. 66 I gaz L.: Egy m akói veterán... .

22

mellett nyugatról haladt el.67 A szovjet források szerint is az arcvonal Makótól északra indult és Óföldeák puszta—Gajdos puszta—Rákosi csárda—Perneki tanya vonalon ért el Csanádpalota északi térségébe. A Hódmezó'vásárhelyről Maroslelén át Makóra támadó egység a várost északnyugatról védő 2. zászlóaljba ütközött. A védők az éjjeli támadást géppuska és aknavető tűzzel verték vissza. A magyar csapatok kelet felől is próbáltak Makó közelébe visszajutni. Már szeptember 26-a délután egy honvéd zászlóalj Pitvaros felől benyomult Királyhegyesre, de a szovjet csapatok rövid idő alatt visszaverték őket.68 Szeptember 27-e is magyar támadással kezdődött. A rohamlövegek és a 23. hadosztály egységeinek előretörése azonban az erős tüzérségi tűzben és a szovjet gyalogság szívós ellen­ állásán megtört a várostól északkeletre 5—6 km-re. A támadók visszavonultak állásaikba Földeáktól északkeletre.69 Ezen a napon különösen a várostól keletre eső környéken voltak a harcok. A magyar tüzérség a Komlósi útról lőtte Rákost. A Rác úton vonuló T—34-eseket Királyhegyes mellett német repülők támadták.70 A szovjet egységek szeptember 27-én Makótól északkeletre felszabadították Pit­ varost.71 A Hódmezővásárhelyre folyamatosan beérkező 23. hadosztály egységei foko­ zatosan kialakították arcvonalukat, mely nyugaton a Tisza—Maros-szögétől indult és Tótkomlósnál csatlakozott a 8. hadosztály védővonalához.72 Hódmezővásár­ helyen a sok katona láttán kicsit fellélegeztek, és ezen a napon visszaállították a pol­ gári közigazgatást.73 A Dél hadseregcsoport naplójába szeptember 27-én jegyezték be, hogy „a Maros­ tól északra az ellenség elfoglalta Makót” . A német—magyar hadvezetés ebbe nem tudott belenyugodni és az arcból való támadások mellett a várost kézbentartó szovjet csapatok hátsó összeköttetéseire, ellátó vonalaira is csapást akart mérni. Friessner vezérezredes megparancsolta a Perjámosig előretört 4. SS hadosztálynak, hogy északkeleti irányba tovább támadva foglalja el Németszentpétert, s ezzel vágja el a Maroson ott átvezető szovjet ellátó utat.74 A parancs ellenére mégsem a német erők haladtak itt előre, hanem a szovjet csapatok foglalták vissza Perjámost, sőt még Pészakot is.75 A német és magyar vezérkar egyre erőltette a Makó elleni támadásokat. A város­ ból töredékeivel kimenekült „Bán-zászlóaljat” ismét bevetették. A 204 katonát a szeptember 27-i algyői felszerelés után, 28-ra virradóra gépkocsikkal Marosleiére szállították. Nem a faluban — a 23. hadosztály két napja ott levő 42. gyalogezrede mellett — hanem a Csanádi püspök Dezső és Sándor majorjaiban helyezték el őket. Kétszer támadt innen a zászlóalj Makóra szeptember 28-án és 29-én, de a város alól mindkétszer visszaverte őket egy szovjet harckocsi.76 A támadások nem tudtak 500—1000 méternél közelebb jutni a városhoz.77 A front Makó és Maroslele között 67 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd szeptember 26. 68 M artonyi Z.: Királyhegyes... . 69 T örök P .: 7. roham tüzér 235. old. 70 M artonyi Z .: Királyhegyes... . — Márton Imre visszaemlékezése JAM. A.: 1167/85. 71 K orom M.: Magyarország ideiglenes... 98. old. 72 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd szeptember 27. 73 H erceg M.: Vásárhely... 15. old. 74 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6720. sz. irat 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd szeptember 27. 76 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd szeptember 27. 76 I gaz L ajos : Egy makói veterán... — Bán Ö.: Visszaemlékezés. (A Makóról kimenekült egységnek a hadosztályparancsnokság engedélyezte, hogy megkülönböztető jelzésként a katonák sapkájukon egy három ujjnyi széles fekete szalagot, a tisztek pedig a nyakukban fekete sálat vagy kendőt viselhettek.) 77 Bojtos Lajos visszaemlékezése JAM. A.: 178/40.

23

a kereszttöltés és a Jángori csatorna között húzódott, az előbbi a magyar csapatok, az utóbbi a szovjet egységek kezén volt. Az egymástól 3—5 km-re levő vonalak között majdnem minden éjjel indult magyar támadás, de jelentősebb eredményt nem tudott elérni.78 Szeptember 28-án a 23. hadosztály egységeinek nyomása elől a 799. szovjet ezred Földeákot feladva Makó felé húzódott vissza. Magyar források szerint a roham­ tüzérek délután a város északi széléig is elhatoltak, de az erős elhárító tűz estére ismét visszavonulásra késztette őket.79 Keletebbre a magyar csapatok visszafoglal­ ták Pitvarost és az arcvonalat Mezőhegyesig nyomták vissza.80 Szeptember 29-én a magyar támadás a Maros déli partján elérte Kiszombort és a községet ismét teljes egészében birtokba vette. Ezzel párhuzamosan a Marostól északra támadók is elérték Makó nyugati szélét. Az előző este a város alól észak felé visszahúzódó támadó csoport is megújította támadását és délutánra ismét 3 km-re állt Makótól. A várost támadó egységek parancsnokai remélték, hogy ezen a napon erőfeszítéseik célt érnek.81 A magyar csapatok helyzetét így rögzítette ezen a napon a német hadsereg naplója: Kiszombor—Makó nyugati széle — 3 km Makó­ tól északra — 6 km M akótól északkeletre — Királyhegyes, Pitvaros mindkettő a ma­ gyar csapatok kezén — Mezőhegyes, Mezőkovácsháza mindkettő a szovjet csapa­ tok kezén.82 A 3. magyar hadsereg parancsnoka azt tervezte, hogy csapataival döntő csa­ pást mér a Makóra előretört szovjet erőkre. Szeptember 29-én este kiadott parancsa szerint: a 4. SS hadosztály főerejével támadjon Németszentpéterre, s a falu és Pécska között keljen át a Maroson. Ugyanakkor a magyar csapatok északról szintén Pécska irányába támadnak, s a két egység találkozásával teljesen bekeríti a Makó környé­ kén harcoló szovjet erőket.83 A megfelelő erő összpontosításában is bízott Heszlényi, hiszen ezen a napon 18 vonattal érkeztek meg a 23. hadosztály zászlóaljai a tér­ ségbe. Szeptember 29-e súlyos harcairól Vészelik százados is megemlékezett napló­ jában: „Az ellenség élő erőben és technikai téren is jelentős fölényben v o lt... a ne­ gyedik támadás után M akótól északra megszorította a 799. lövészezredet.” A Dél hadseregcsoport parancsnoka szeptember 30-i hajnali táviratában a 3. ma­ gyar hadsereg parancsnokától azt követelte, hogy a „támadást Makó térségében álló ellenséges erők ellen minden eszközzel és erővel” ezen a napon is tovább vezes­ sék. így van remény arra, hogy együttműködve a 4. SS hadosztállyal hamarosan bekeríthetik és legyőzhetik a Makó körül harcoló szovjet erőket. Ezért a várostól keletre álló csapatok támadásukat déli irányba erősítsék fel.84 Ugyanekkor enge­ délyezte Friessner vezérezredes, hogy a 4. SS hadosztály eddigi eredménytelen északkeleti támadásait Németszentpéter irányába beszüntesse és északra támadva Nagyszentmiklós és Nagyszentpéter között törje át a szovjet vonalat, így helyre­ állíthatja az összeköttetést a Kiszomborig előrenyomult magyar csapatokkal, s egyben Nagylakkal szemben elérve a Marost segítheti az északi parton harcoló magyar egységeket.85 A német erőknek tehát nem sikerült a Maroson átvezető fő szovjet utánpótlási útvonalat elvágni. Csak egyszer sikerült Perjámosra benyomulniuk 78 Diós Sándor visszaemlékezése JAM. A .: 772/82. 79 T örök P . : 7. roham tüzér 236. old. 80 K orom M.: Magyarország ideiglenes... 98. old. 81 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd szeptember 29. 82 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd szeptember 29. 83 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6741. sz. irat. 81 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6738. sz. irat. 85 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6743. és 6744. sz. irat.

24

(szeptember 26), de onnan tovább már nem tudtak előrehaladni és másnap már kiver­ ték őket a községből a szovjet csapatok. A támadási irány módosítása azt jelentette, hogy a németek feladták a nagyobb bekerítés tervét és már csak a közvetlenül M akót védő szovjet csapatokat akarták bezárni és megsemmisíteni. Szeptember 30-án döntő szakaszába érkezett a Makó városáért vívott küz­ delem. A német hadsereg hadinaplójában 11.20-kor bejegyezték a Dél hadsereg­ csoport parancsnokának utasítását: „M akót minden ellenállás ellenére el kell fog­ lalni”.86 A korábban Makót védő, később már támadó Bán zászlóaljat szeptember 29-éről 30-ára virradó éjjel Marosleléről átszállították Földeákra. Feladatuk ugyanaz volt: próbáljanak behatolni a városba. 30-án innen támadt a zászlóalj és a várostól északra 4—5 km-re a földeáki út melletti utászházig jutott el. A 799. szovjet ezred védővonalához közeledve egy jól álcázott T—34-es harckocsi tüze állította meg a rajvonalat. A zászlóalj visszavonult, a Földeák—Óföldeák közötti területre. Tőlük jobbra ekkor már ezredük II. zászlóalja volt állásban, s ők a Maroslelénél álló 42. ezredhez kapcsolódtak.87 Szeptember 30-án egy másik magyar egység (20. gy. e. III. zlja) a makói strand­ nál csónakokon kelt át a folyón, majd az ártéren keresztülvágva a verebesi fel­ járónál érte el a vasútvonalat. A honvédek a sínek mellett haladva jutottak el a tégla­ gyár—vásártér területére. Feladatuk az apátfalvi—palotai út városi bejáratának lezárása volt. A magyar egységek ezen a napon több oldalról is támadták a várost, ezért a vezetés erősen bízott a Makóra bezárt szovjet erők legyőzésében.8889A város­ ban és környékén harcoló Voznyeszenszkij hadosztály ezredei feszült helyzetbe kerültek. A 767. ezred már közvetlenül a várost védte. A 799. ezred a várost északkeletről övező, a földeáki úttól kezdődő — Igási úti—Rákosi úti, Királyhegyes alatti területeken harcolt, az ezredparancsnok harcálláspontja az Igási út melletti Görbe tanyán volt. A 795. lövészezred Csanádpalota központtal, a Királyhegyestől Mezőhegyesig terjedő területen állt. Ezen a területen ekkor nem voltak harcok. A szovjet hadosztályparancsnokság Magyarcsanád köze­ lében volt. Szeptember 30-án éjszaka a Földeákon állomásozó magyar egység fel­ fogott egy szovjet rádió üzenetet, melyben a 228. hadosztály parancsnoka sürgős segítséget kért, mert ellenkező esetben nem tudja tartani a várost.80 A segítség hamarosan megérkezett. A vásártérre eljutott magyar egységet a palo­ tai úton közeledő két harckocsi támadta meg. A vásártéri barakkból tüzelő hon­ védek feje fölül az egyik tank szétlőtte a barakkot. A menekülőket a harckocsik bekerítették és fogságba ejtették. Akik tüzeltek rájuk, azokat megsemmisítették.90 Az északi partra a felrobbantott hidaknál átjutott magyar csapatok a villanytelep— Szegedi utca környékén hatoltak be a városba, szeptember 30-án este 7 2ll-k o r támadásuk még tartott.91 Egyes katonák a Lesi-szöllőkön keresztül a nagyállomásig, mások a Szegedi utca, Gőzmalom utca kereszteződésének környékéig is eljutottak.92 A szovjet ellentámadás azonban néhány óra alatt kiverte a benyomulókat a város86 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd szeptember 30. 87 Bán Ö.: Visszaemlékezés. 88 Győri István visszaemlékezése JAM. Történeti dokumentációs gyűjtemény: 75.176.1. 89 Bán Ö.: Visszaemlékezés. 90 Győri István visszaemlékezése JAM. Tört. dók. gyűjt.: 75.176.1. — Majoros István (Kiszombor) visszaemlékezése JAM. A.: 178/23. 91 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6745. sz. irat. A szegedi Matolcsy-csoport előre­ tolt részeinek a felrobbantott hidaknál sikerült átkelni és egy szűk hídfőt létesíteni az északi parton. Innen támadtak a városra. 92 Kovács Antal visszaemlékezése JAM. A.: 178/4. — Marosi Mihály visszaemlékezése JAM. A.: 178/36.

25

ból. A Makó többi pontján támadó magyar egységeket is mindenütt visszaverték a szovjet védők. A szeptember 26-a éjjeltől szeptember 30-a éjszakáig zászlóalj—század erőkkel erőltetett magyar ellentámadások Makó visszavételére nem vezettek eredményre. E harcok eredményeként azonban jónéhány városkörnyéki község visszakerült a magyar csapatok kezére, és az arcvonal is közvetlen a város közelébe került, ám Makót mégsem sikerült visszafoglalni.83 A német—magyar vezetés terve, hogy az Aradtól északnyugatra előretört egységeket északról és délről egy időben Pécska irányába támadva fogják harapó­ fogóba, a szovjet hadsereg szívós ellenállásán meghiúsult. Október elejére kialakult egy csökkentett elképzelés, mely szerint a Maros mindkét oldaláról Apátfalva— Magyarcsanád irányába támadva, már csak a Makót védő erőket akarták bezárni és a várost visszaszerezni. Ennek a felismerésnek első megnyilvánulása a 4. SS had­ osztály északi irányú támadását elrendelő szeptember 30-i parancs volt.9394 Október 2-án a 3. magyar hadsereg is megkapta Friessner vezérezredestől a parancsot: Makótól északkeletre álló erőivel déli irányba, Apátfalvára törjön előre és az össze­ köttetést a Marostól délre harcoló német hadosztállyal felvéve a szovjet erőket Makónál zúzza szét.95 A Makó elleni támadások egy nagy átfogó ellentámadási terv, a „Cigánybáró” hadművelet előkészületeibe is beleillettek. E támadást öt csapásmérő csoporttal tervezték megindítani, melyből három Nagyvárad—Sarkad környékéről, kettő pedig Szeged térségéből, mégpedig egy a Maros északi, egy pedig a déli partján indul meg.96 A szegedi térségből támadó erők az itt harcoló magyar és német csa­ patok lettek volna. A támadás megindítását október 12-re tervezték. Eddig az időpontig a magyar csapatoknak gyakori kis erejű akciókkal kellett lekötni a szov­ jet hadsereg erejét, illetve megakadályozni áttörését.97 Ebbe a koncepcióba pontosan beleillettek a Makó körüli harcok és a város visszavételére tervezett jelentősebb ellentá­ madás. Október első napjai Makó környékén erre a nagyobb erőket követelő támadásra való felkészüléssel teltek el. A harcok azonban nem szűntek meg teljesen, a kisebb egységek tovább próbálkoztak a városba való bejutással, ill. a nagy támadáshoz való kedvezőbb terepszákasz elérésével. így október 1-én a Marostól délre a 4. SS hadosztály elfoglalta Nagyszentpétert és Egrest, itt el is érte a folyót, a Kiszombornál álló magyar erőkkel azonban az érintkezést még mindig nem tudta felvenni.98 A két egység között Sárafalva—Nagyszentmiklós—Őscsanád körzetében védekeztek a szov­ jet csapatok. A kiszombori magyar csapatok ezen a napon ismét Makó déli szegélyén próbálkoztak támadással, de eredményt most sem értek el. Hiú ábránd maradt tehát Heszlényi hadseregparancsnok szeptember 30-i kijelentése német felettesének, hogy október 1-jén „a várost feltétlen elfoglalja!” Sikertelenségét belátva kért talán német légitámadást másnapi újabb próbálkozásához.99 A Maros­ tól délre álló magyar egységek parancsnoksága Szugolyban a Török-tanyán volt.

93 Szeptember 28. Földeák, Pitvaros. Szeptember 29. Kiszombor, Királyhegyes. 94 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6744. sz. irat. 85 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6781. sz. irat. 96 Ö l védi I gnác : Adalékok a német—magyar katonai viszony alakulásához (1944. szeptember 8-a után) és a „Debreceni” hadművelet előkészítése. Hadtörténeti Közlemények, 1969. 3. szám 458. old. 97 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6817. sz. irat. 98 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd október 1. 99 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd október 1. 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6745. sz. irat.

26

Tüzérségük a zombori oldalról lőtte a várost, különösen a déli, és nyugati részeken okozva károkat.100 Október 2-án délelőtt a német hadosztály áttörte a Sárafalva előtti erős szovjet védelmet és a községet elfoglalva közelebb jutott Nagyszentmiklóshoz.101 Arról nincs adat a német iratokban, hogy a Magyarcsanád—Apátfalva körzetében ter­ vezett átkelést a folyón hogyan szándékoztak megvalósítani. A térképeken szereplő vasúti és közúti hidak ugyanis már nem voltak meg. (Egyiket még a 20-as években szüntették meg, a másikat 1940 nyarán robbantották fel a román határőrök.) Egyelőre azonban az átkelőhelyhez vezető utat még mindig a szovjet erők tartották kézben. A magyar egységek ezen a napon is délről, a folyón keresztül, ill. a hidak­ nál az északi parton álló csekély erőkkel próbálták a várost támadni. Eredményt azonban nem értek el. Hogyan készültek fel a szembenálló erők a döntő összecsapásra? A 23. had­ osztály szeptember 21-én mozgósított egységei közül a legutolsó honvéd zászlóaljak szeptember 30-án és október 1-jén érkeztek meg 13 vasúti szerelvénnyel a DélAlföldre. A 10 nap alatt teljessé vált hadosztály — a felszerelésbeli és kiképzési hiányokról nem elfeledkezve — most már viszonylag jelentősebb erőt képviselt.102 A szeptemberi Arad elleni támadástól kezdődően folyamatosan harcoló 8. had­ osztály megmaradt egységeit október 2-án a hadseregparancsnok a 23. hadosztály­ nak rendelte alá a hatékonyabb vezetés érdekében. A Makótól északkeletre Rákos— Királyhegyes—Pitvaros környékén összpontosuló támadó erők 6 gyalogzászlóaljból (a 23. hadosztály zászlóaljai, ill. a 8. hadosztály 12. és 24. gyalogezredeinek három zászlóalja), 2 rohamtüzér ütegből (7. rohamtüzér osztály 1. és 3. ütege), 1 nehéztüzér ütegből (a 844. német nehéztüzérosztályból) és 6 tüzérütegből (feltehetően a 23. mo­ torizált tüzérosztály négy 155 mm tarack ütege és a 151. sorozatvető tüzérosztály­ ból két üteg) álltak.103 A gyülekezési körletben fekvő Pitvarost október 1-én a magyar csapatok kiürítették, lakóit Nagyszénásra telepítették át.104 Friessner vezérezredes parancsa alapján október 3-án készült el a magyar táma­ dási terv. Ezek szerint a 6 zászlóaljnyi támadó erőből 3 zászlóalj október 4-én reggel 7 órakor jobb szárnyával a sámson—apátfalvi csatornára (Csörgő) támaszkodva előretör Apátfalvára. Ugyanakkor a másik 3 zászlóalj is támad kissé keletebbre, de szintén déli irányban. Mindkét csoportot egy-egy rohamtüzér üteg támogatja, 100 I gaz L .: Egy makói veterán; Bandur Mihály (Kiszombor) visszaemlékezése JAM. A.: 178/22; Délmagyarország, 1944. november 19. I. évf. 1. sz. Közli: „Lesz magyar újjászületés” c. kötet. Válogatta és szerkesztette: P ór E dit—Vásárhelyi M iklós, Bp„ 1975. 101 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd október 2. 102 A 23. hadosztály egységei szeptember 26-tól október 1-ig, az alábbiak szerint érkeztek meg Szeged—Hódmezővásárhely térségébe: szeptember szeptember szeptember szeptember október összesen:

26. 27. 29. 30. 1.

6 6 18 3 10

vonatszerelvény vonatszerelvény vonatszerelvény vonatszerelvény vonatszerelvény

43 vonatszerelvény

A Makóra szeptember 23-án és 24-én érkezett zászlóalj szerelvényeit még hozzá kell számítani e kimutatás végeredményéhez. 103 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr.Süd 6810. sz. irat.— M artonyi Z.: Királyhegyes... „Október 1-től sok magyar katona tartózkodott a községben, október 4-én, 5-én éjjel tüzérek is jöttek Rákos felől és tovább mentek Apátfalva felé.” 104 Deák István (Pitvaros) visszaemlékezése JAM. A.: 178/44.

27

illetve az egész akciót a német nehéztüzér üteg és a tüzérség segíti. Apátfalva elfog­ lalása után a terv szerint a csapatok nyugatra fordulnak és M akóra támadnak. Közben a 4. SS hadosztály a Maroson Magyarcsanáddal szemben átkel és legalább egy — tüzérséggel felerősített — zászlóaljával résztvesz a Makó elleni támadásban. A város elleni tám adást a Kiszombornál álló Matolcsy csoport egységei zárják.105 A várost és környékét védő szovjet hadsereg is felkészült az összecsapásra. Vészelik százados naplójában feljegyezte: „ ...a hadosztály egész védelmi frontszakaszán az ellenség semmi aktivitást nem m u ta to tt... átcsoportosította erőit, s döntő tám a­ dásra készült Makó ellen.” A szovjet hadosztályparancsnokság mindent megtett a védővonalak megerősítése érdekében. Az egyes egységeket átcsoportosították, s az „összes alegységben rövid beszédet mondtak a katonáknak és a tiszteket tájé­ koztatták a helyzetről” . A csapatok megfelelő felkészülését még a hadtestparancsnok is ellenőrizte. A világ nagy rádióállomásai is hírt adatak a dél-magyarországi helyzetről. E hírek szerint „válságos a helyzet a déli magyar határokon. A német és magyar vezetés minden erőt összpontosított Makó körül, mert Makónál dől el a magyar Alföld sorsa” .106 A Makó körülzárására majd visszafoglalására összegyűjtött csapatok október 4-én, reggel 6 órakor indították meg a támadásukat, Az előretörés főirányában (Királyhegyesről Apátfalvára) a 799. szovjet ezred védekezett. Az előrenyomuló gyalogság a rohamlövegek támogatásával áttörte az ezred védelmét és délután 6 órára, a magyar jelentések szerint, elérte és szilárdan megszállta a makó—csanádpalotai utat, a Csorgótól a Kápolna környékéig.107 Csanádpalotától északra nem volt ilyen eredményes az előrenyomulás, a frontot itt csak 2 km-rel tudták hátrébb szorítani a támadók.108 Szovjet feljegyzések szerint a magyar egységek a palotai útról tovább támadtak Apátfalva felé, s estére elérték a község északi szélét. Az itt védekező 795. ezred 3. zászlóaljának két századát fokozatosan a községtől délre a Maroshoz, ill. Magyarcsanád nyugati széléhez szorították vissza, s éjjel 11 órára elfoglalták Apátfalvát. Az egyre feszültebbé váló helyzetben a szovjet hadosztályparancsnok elren­ delte, hogy a 795. ezred 1. zászlóalja, Mezőhegyesről Csanádpalotán keresztül Kövegyre vonuljon és Kövegytől nyugatra, támadjon az ellenség hátába. A beér­ kezett zászlóalj este 10 órakor támadta meg a magyar csapatokat. Az Apátfalváról Magyarcsanád felé előretörő magyar erők éjfélre 400 méterre közelítették meg a 228. szovjet hadosztály törzsét. Este 8 órától már ott állt végső tartalékként a 795. ezred Csanádpalotáról átvonult 2. zászlóalja.109 A Marostól északra folyó súlyos védekező harcok alatt a szovjet hadsereg más egységei a folyótól délre előre törtek. A 4. SS hadosztály déli szárnyát a Béga-csatornáktól visszaszorították a Zsombolya—Billéd vonalra. A német hadosztály északi

105 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6793. sz. irat. 106 OL Rádiófigyelő október 2. A német rádió adása 21.45-kor. 107 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6818. sz. irat. 108 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd október 4. 109 T örök P ál százados visszaemlékezése szerint rohamlövegei Apátfalvánál elérték a Marost. 236. old. A német hadinapló október 5-i bejegyzése szerint csak Apátfalva északi részét szerezték vissza a magyar csapatok, mégpedig a téglagyári tó hosszában. A front máshol a helységen kívül volt. HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6823. sz. irat. Az apátfalviak visszaemlékezése szerint: „A magyarok egy napig voltak a faluban.” — Tarik Jánosné JAM. A .: 178/59: „A szovjetek Apátfalváról a Marosig, Csanád és Bökény felé húzódtak vissza.” — Szentesi István JAM. A .: 178/57.

28

szárnya ezalatt elérte Őscsanád déli szélét.110 A bánáti szovjet támadás azonnal intézkedésre késztette a Dél hadseregcsoport parancsnokát. Elrendelte, hogy csa­ patai a szegedi hídfőt veszélyeztető északnyugati irányú szovjet előretörést min­ den körülmények között akadályozzák meg, és az arcvonalat a Zenta—Nagyszentmiklós—Apátfalva vonalon tartsák meg.111 A szovjet csapatok ezzel a támadásukkal kezdték alapjaiban szétzúzni a „Cigánybáró” tervet. (Az aradi támadás fő ereje a Marostól délre ugyanis a most visszaszorított 4. SS hadosztály lett volna.) Október 4-ről 5-re virradóra döntő szakaszába lépett a Makóért vívott küz­ delem. A front közvetlen közelébe került szovjet hadosztálytörzs tisztjei is fegyvert fogtak Magyarcsanádnál és az első vonalban harcolva verték vissza a támadást. Éjfél után 20 perces tüzérségi előkészítéssel megújult a magyar támadás a község ellen. Elkeseredett közelharc bontakozott ki az éjszakában. A Magyarcsanád északnyuga­ ti—északi széleinél folyó küzdelem alatt Kövegynél, a 795. ezred 1. zászlóalja éjjel 1 órakor áttörte a frontot, és a magyar egységek hátába került. A támadás Magyar­ csanádnál nem tudott betörni a községbe. Egy-két órával később még egyszer pró­ bálkoztak a magyar csapatok, de ismét sikertelenül. A nagy veszteségekkel járó támadások után a védelembe átment magyar zászlóaljak ellen hajnalban, a szovjet erők indítottak ellentámadást. A magyar csapatok Apátfalvától 2 km-re északra védekeztek s próbáltak ellenállni a szovjet támadásnak.112 A Marostól délre a német hadosztály is csak elérte Őscsanád déli részét, ám a tervekben szereplő folyón való átkeléshez még nagyon messze volt. A Maros északi partjára átjutott néhány felderítője felmorzsolódott a heves küzdelemben. Október 5-én a német vezérkar még javában tervezgette a „Cigánybáró” had­ műveletét, amikor megkapta az első jelentést a szovjet ellenoffenzíváról. A Makó felé közeledő 27. gárdahadtest mozgását esetleg lehetett még a magyar előretörés visszaverésének szándékával magyarázni, de az Arad és Temesvár térségében gyü­ lekező gyors csapatok m ár mindenképpen egy nagyobb támadást sejtettek.113 M akó környékén tovább folyt a küzdelem. A bánáti német erők északon még hevesen harcoltak Őscsanád megszerzéséért, mialatt déli szárnyukat már Nagykikinda és a Tisza között támadták a szovjet és román egységek. Makónál a magyar zászlóaljak a Rákosi úton a téglagyárig jutottak be, Kiszombor felől pedig hevesen lőtték a várost.114 Heszlényi altábornagy parancsai tovább erőltették a kiszabott feladatok teljesítését. A németektől követelte Őscsanád elfoglalását és a marosi átkelést, a magyar egységektől pedig M akó—Apátfalva—Magyarcsanád elfogla­ lását.11516 Október 5-én hajnalban Apátfalvától északra védekezni kezdő magyar zászlóaljakat a Kövegy felől és Magyarcsanádról támadó szovjet egységek egy nap alatt visszanyomták kiinduló állásaikba, Királyhegyes alá. A 3. magyar hadsereg parancsnoka október 6-án éjjel 1 órakor m ár biztosan tudta, hogy a Maros jobb partján Nagylaknál, nagyobb ellenséges csapatok és páncélosok gyülekeznek. Nem volt nehéz felismerni, hogy ezek az erők egy nagy támadáshoz érkeztek be, ami nagyon rövid idő alatt, talán még ezen a napon meg­ indulhat. Heszlényi a M akótól keletre harcoló egységeinek — Tótkomlós alatt gyülekezett az 1. magyar páncéloshadosztály — hatodikán hajnalban ismét meg110 HL Filmtár, 1257. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6804. sz. irat. — 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd október 4. 111 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6809. sz. irat. 112 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd október 5. 113 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6823. sz. irat. 114 Makó Városi Levéltár, Városparancsnoksági iratok 1944. szám nélkül. A magyar királyi adóhivatal helyiségében október 6-án felvett jegyzőkönyv. 116 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6824. sz. irat.

29

parancsolta, hogy támadjanak, vagy szovjet támadás esetén akadályozzák meg az áttörést arcvonalukon.116 A tiszántúli szovjet offenzíva megindulásakor a Marostól északra a következő arcvonalon álltak a magyar csapatok: a Lelei úti iskolánál, Makótól 3 km-re észak­ nyugatra; a várostól északra Óföldeákon, majd Földeák alatt 2 km-re a Nádasditanyánál; az Igási úton a várostól 6 km-re; északkeletre a Rákosi úton a Csorgó hídjánál, majd a csatorna mellett a Dáli-tanyákig; innen az arcvonal egyenesen keletnek fordult, és Királyhegyes, ill. Csanádpalota, majd Pitvaros, ill. Mezőhegyes között húzódott tovább. 4. A Vörös Hadsereg tiszántúli hadműveletének megindulása Október 6-án, hajnal 1/25-kor az egész frontvonalon megszólaltak a szovjet nehéztüzérség ágyúi és 25 perces pergőtüzet zúdítottak a magyar állásokra. 5 órakor roham ra indultak a harckocsik majd az őket követő lovas és gépesített hadosztályok. A szovjet főerők Békéscsaba térségében áttörték az arcvonalat, s ezzel megkezdő­ dött a Tiszántúl teljes felszabadítása. A Makótól keletre támadó 53. hadsereg előretörésének irányából — Oros­ házán keresztül Szarvas felé — a város kiesett. Október 6-án hajnalban a hadsereg balszárnyán álló 243. hadosztály egységei Mezőhegyes—Csanádpalota területéről kezdtek támadásba északnyugati irányba Pitvaros—Királyhegyes, ill. tovább Hód­ mezővásárhely—Szentes felé. A Makón állomásozó szovjet egységek ezen a napon még nem támadtak. A Királyhegyes alatti magyar arcvonalat Csanádpalotáról lőtték a szovjet csapatok és támadásuk is erről jött. A szovjet katonák heves harcok után délutánra értek keresztül a falun, s jutottak el annak nyugati széléig. A magyar tüzérség ekkor Rákosról lőtte Királyhegyest.116117 Október 6-án a Mezőhegyesről— Csanádpalotáról harckocsikkal, aknavetőkkel, sőt ún. „Rata” csatarepülőkkel is tám adó szovjet csapatok Királyhegyes mellett felszabadították még Pitvarost és Csanádalbertit is.118 Az 53. hadsereg főerői pedig késő délutánra elfoglalták Oros­ házát. A szovjet támadás a szembenálló magyar hadosztályokat mindenütt áttörte, és a csapatok vezetése, az egységes irányítás már a délelőtti órákban felbomlott. A visszavonulás nem egy helyen meneküléssé fajult. Az október 6-i német hadinapló igen tartózkodó a nap eseményeinek ismertetésénél. Éppen csak rögzíti a Békés­ csaba—Békés irányú szovjet áttörés tényét. Az azonban sokat mondhat az ese­ ményekről, hogy a 3. magyar hadsereg Mezőtúrról és az LVII. német páncélos hadtest Kondorosról ezen a napon hirtelen a Duna—Tisza közére helyezte át köz­ pontját, a VIII. magyar hadtest pedig Szentesre húzódott vissza.119 A magyar had­ seregparancsnok késő éjjeli jelentése már többet elárul a nap eseményeiből: „A csa­ patokat az utak csomópontjában összegyűjtve (!) kell egy új arcvonalat képezni, M akó nyugat, Földeák, Orosháza, Kondoros, Gyoma vonalon.” A hadsereg­ parancsnok ugyanekkor megjelölte azokat a hídfőket, ahol reményt látott csapatai összegyűjtésére és rendezésére. A 23. hadosztálynak Makó nyugat, Hódmező­ vásárhely, Mindszent; a 8. hadosztálynak Szentes, Kunszentmárton; a 20. had116 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6824. sz. irat. 117 M artonyi Z.: Királyhegyes... . 118 Deák István (Pitvaros) visszaemlékezése JAM. A.: 178/44. A felszabadulás 25. jubileuma Csongrád megyében. Megyei Tanács Művelődési Osztálya, Szeged, 1969. 65. old. 119 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd október 6.

30

osztálynak pedig Szarvas, Gyoma körzetében kellett újabb védővonalat kialakí­ tania.120 Október 7-én a magyar vezérkar jelentésében megállapította, hogy a szovjet hadsereg a „M akó—Nagyszalonta szakaszt védő honvédcsapatok ellen megindí­ totta a várt (!) nagy támadását. Súlyos harcok vannak folyamatban. Saját ellentámadásaink megindultak.121 A Földeák alatt álló Bán-zászlóalj csak készült tám a­ dását megindítani. Parancsa szerint 7-én reggel kellett volna a jobbszárnyán álló gyalogzászlóaljjal és a balszárnyára időközben odahelyezett hajmáskéri tanzászlóalj egy ütegével és páncéltörő ágyús századával M akóra támadni. A ködös októberi reggelen késett a támadási parancs. A hajmáskériekhez legközelebb levő szakasz egyszer csak jelentette, hogy a tüzérek eltűntek! Délelőtt 10 órakor tudta meg Bán százados, hogy a tüzéreket Hódmezővásárhely védelmére visszarendelték, ill. hogy az egész 23. hadosztály visszavonul. Új parancsot kapott: délig állásában maradva, biztosítsa a többi egység visszavonulását, majd ő is vonuljon a mind­ szenti hídfőbe.122 Október 7-én nagy lendülettel folytatódott a szovjet támadás. Az Orosházát felszabadító csapatok egy része a főútvonalon Hódmezővásárhely felé fordult, és Kutast felszabadítva támadt a városra. Ellenük vetették be a Földeák alól kivont tüzéreket. A Pitvarost előző nap felszabadító egység 7-én felszabadította Ambrózfalvát, Nagyért, majd Tótkomlóst. Pitvarosra ezen a napon jöttek haza a falu lakói.123 A Királyhegyesről induló szovjetek elől a Rákoson levő magyar és német egységek Hódmezővásárhelyre vonultak vissza. A szomszéd város ekkor élte át azokat a napo­ kat teljesen, melyekből szeptember 25-én még csak ízelítőt kapott. Október 6-án már egész nap hallatszott a heves ágyúszó és német repülők húztak át a város felett dél­ kelet felé. Éjjel szovjet légitámadás érte a várost. Október 6-án, 7-én a városi, állami hivatalok elhagyták Vásárhelyt. Hetedike hajnalban légicsata volt Királyszék felett, s egész nap vonult át a városon a mindszenti komphoz a magyar hadsereg.124 A Éöldeák alatt álló zászlóalj délig tartott ki állásaiban, majd dülőutakon északnyugati irányba haladva az iskolánál érte el a Hódmezővásárhelyről az algyői híd­ hoz vezető főutat. Indulásáig nem érte támadás Makó felől. A zászlóalj parancsnoka egységét nem a már szovjet tüzérségi tűz alatt álló mindszenti hídfőbe, hanem a hídon á t Szegedre, a Somogyi telepre vezette. Este 9-kor értek ide.125 Ezzel végleg elhagyta M akót és környékét az ott vívott harcokban legsúlyosabb veszteségeket szenvedett magyar alakulat. A Maros bánáti oldalán is lendületesen törtek előre a szovjet csapatok. Október 6-ra elérték a Magyarpádé—Kikinda—Pészak vonalat. A 4. SS hadosztály „elsza­ kadva” az ellenségtől, a jóval hátrább húzódó Csóka—Valkány—Óbesnyő vonalon sem sokáig tartózkodott, hanem erejét a lehető legjobban kímélve, gyorsan húzó­ dott hátra Újszeged felé. Október 7-én már Törökkanizsa—Kiszombor térségében voltak a német katonák. A Kiszombor előtt védekező magyar csapatoknak ugyan­ ekkor megtiltották a visszavonulást. Ismét a gyengén felszerelt honvéd egységeknek kellett az SS elit alakulat zavartalan visszavonulását fedezni. Október 7-én és 8-án súlyos harcok árán jutottak a Maros déli partján előre a szovjet egységek. A mélyfekvésű, vizenyős területen a Nagyszentmiklósról Kis120 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6842. sz. irat, október 6-án 23.10-kor! 121 37. sz. magyar hadijelentés, Magyarság 1944. október 8. 122 Bán Ö.: Visszaemlékezés. 123 Deák István (Pitvaros) visszaemlékezése JAM. A.: 178/44. 124 H erceg M.: Vásárhely... 19—20. old. 126 Bán Ö.: Visszaemlékezés.

31

zomborra vezető egyetlen kövesút hídjait a védők felrobbantották. A Kiszombort végül is 8-án késő éjjel, és 9-én hajnalban elérő szovjet egységek a község felszabadítása után a szegedi országúton már gyorsan haladtak előre. Október 9-én egymás után szabadították fel Ferencszállást, Klárafalvát, Deszket, Szőreget, és éjszakára bevo­ nultak a kiürített Újszegedre.126 A Makón levő szovjet egységek október 7-én indítottak támadást. Feladatuk: a városból nyugatra támadva, a Maros-torkolat fölött elérni a Tiszát, ott hídfőt létesíteni, s így — az északi bekerítéssel veszélyeztetve — segíteni a Szegedet délről támadó 46. hadsereg harcát. Jermolajev őrnagy vezetésével egységei a töltésen és az Ószegedi úton előrehaladva másnap október 8-án érték el a nagyfai holtág alatt a Tiszát. A Marosleiéről visszahúzódó magyar csapatok átkeléséhez előkészített csónakok, uszályok megszerzéséért a magyarokkal szinte egy időben a folyópartra érő szovjet katonák kézitusát vívtak, s néhány átkelő eszközt meg is szereztek. A magyar tüzérség nem tudta megakadályozni néhány szovjet egység átkelését a Tiszán, s így sikerült még ezen a napon a szegedi északi hídfőt kialakítani. Néhány kilométerrel északabbra ugyanilyen harcok árán tudott a 795. ezred két zászlóalja az algyői hídon átkelni. A 23. hadosztály utolsó Tiszántúlon levő egységeivel foly­ tatott tűzharcban a szovjet katonák még a híd felrobbantása előtt a magyarokkal együtt átrohantak a túlsó partra. Bár a hidat felrobbantották mögöttük, szűk hídfő­ jüket meg tudták tartani.127 Október 8-án és 9-én Hódmezővásárhely és Újszeged felszabadulásával a har­ cok Makótól északra és délre elérték a Tisza vonalát. A város így kikerült a köz­ vetlen arcvonalból, s lakói egyre távolabbról hallották az ágyúk dörgését. •* *

*

1944 nyarán a szovjet hadsereg kiűzve a fasiszta német csapatokat és szövet­ ségeseiket országa területéről, Románia, Lengyelország és Magyarország határaihoz érkezett. A háború ezen országok részére legdöntőbb szakaszába ért. Míg északon a Visztulánál a Wehrmacht csapatai végső erőfeszítéseket tettek a berlini hadászati főirány védelmére, a front közepén pedig a Kárpátokra támaszkodva szilárdult meg a német—magyar csapatok védelme, addig a front déli szárnyán a német és román erők fölött elsöprő győzelmet arattak a 2. és 3. Ukrán Front csapatai. A iasi— kisinyovi áttörés hatására Románia 1944. augusztus végén kivált a fasiszta szövet­ ségből, és szembefordult Németországgal. A román csapatok a szovjet hadsereg oldalán megkezdték hazájuk felszabadítását. A magyar államvezetés az előtte ugyanekkor megnyíló kedvező lehetőséget a vesztes háborúból való kiszakadásra nem tudta felhasználni. Az ország és a had­ sereg vezetői ekkor m ár jól tudták, a szovjet erőkkel szemben a honvédség nem képes érdemleges ellenállásra, sőt az is világossá vált már előttük, hogy a németek a háborút végleg elvesztették. Mégis újabb, már eleve elhibázott akcióba kezdtek Dél-Erdély megtámadásával. A magyar nép ezreit és ezreit küldték a harctérre, kiknek áldozata már semmit sem segített az ország sorsán. A szovjet hadsereg leg126 K anyó F erenc : Szeged felszabadítása. Tiszatáj, 1984. októberi szám, 48. old. A szerző október 8-ra teszi Kiszombor felszabadulását. A felszabadulás 25. jubileuma Csongrád megyében c. kiadvány 65. oldalán szintén október 8-át adja meg Kiszombor felszabadulásának napjaként. Ezzel szemben! Bandur M ihály (Kiszombor) visszaemlékezése szerint (JAM. A.: 178/22.) „1944. október 9-én hajnalban 2 órakor jöttek be Őscsanád felől nagy erővel másodszor az oroszok Kiszomborra.” — K omoly P á l : „Csongrád megyében levő szovjet hősi sírok leírása” című helytör­ téneti pályázatában (Szegedi Móra Ferenc Múzeum, Történeti Adattára: 10/1981.) szintén október 9-ét adja meg Kiszombor felszabadításának időpontjaként. 127 K anyó F .: Szeged felszabadítása 49. old.

32

teljesebb mértékben kihasználta a iasi—kisinyovi áttörés és a romániai fordulat teremtette kedvező lehetőséget. Hadműveleti szünet nélkül tört előre, nem hagyva időt a német csapatoknak újabb hadászati védelmük kiépítésére. A Dél-Erdélybe nyomuló magyar egységek még a Kárpátok fő vonulatának elérése előtt szembe kerültek a szovjet erőkkel. A Románia legnyugatibb részét felszabadító 53. szovjet hadsereg néhány napos harc után Lippa alól a magyar határig nyomta vissza a honvéd csapatokat. Támadásának lendülete azonban ott sem állt meg, s egységei szeptember 24-én felszabadították az első magyar községet, Csanádpalotát, 26-án pedig az első magyar várost Makót. A városnak és környékének felszabadítására tehát még a romániai had­ műveletek szerves részeként került sor, s megtartásukért vívott harcok alatt készül­ tek fel a 2. Ukrán Front főerői Magyarország felszabadításának első nagy had­ műveletére, a tiszántúli oífenzívára. Makó városa földrajzi helyzetéből adódóan, így elsőként élhetett a lehetőséggel, hogy egy új, szabadabb és boldogabb életet teremtsen valamennyi polgárának. Az ismeretlen és kitaposatlan úton elindulva voltak még buktatók, cikcakkos kitérők, de az elmúlt negyven év megadja a választ, hogyan sáfárkodott Makó egyedülálló lehetőségével.

33

Földrajzi nevek mutatója

A helységek döntő többsége Romániában található, azon néhány községet és várost, mely a Szovjetunióban, ill. Jugoszláviában van, külön jelezzük. (Su., Jug.) Arad = Arad (A Marostól délre levő külvárosa Újarad.) Aradkövi=Cuvin B ánát=A Marostól délre és a Tiszától keletre a Déli Kárpátokig húzódó sík terület. Központja Temesvár. Belényes = Beius Béga=Bega folyó, ill. csatorna, mely a Bá­ náton keresztül folyva ömlik a Tiszába. Billéd = Biled Borosjenő= Ineu Borossebes= §ebi§ Brád = Brad Bukarest= Bucuresti Csanád = Cenad, a község keleti része Őscsanád, Cenadul Vechia, nyugati része Nagycsanád, Cenadul Maré Csermő = Cermei Csóka = Coka (Jug.) Csörgő = Sámson — apátfalvi csatorna, Békéssámsonnál indul a Száraz-érből és Apátfalvánál ömlik a Marosba. Déva = Déva Fekete-, Fehér-Körös —Crijul Negru, Crijul Alb Egres=Igri§ Iasi = Ia§i Halmágycsúcs = Várfurile Hátszegi m edence=Hateg Hidasliget Pi§chia K ápolna=A z Apátfalva—Királyhegyes, ill. a Makó—Csanádpalota utak keresztező­ désében álló ún. Langó-féle kápolna Karánsebes = Caransebe§ Kisinyov=Kisinyov (Su.) Kisjenő = Chi§ineu Cri? Kisküküllő = Tirnava Mica Kispereg=Peregu Mic

34

K isősz= Gottlob Kisszedres = Sudrugiu Kisvarjas = Varia§u Mic Kolozsvár= Cluj-Napoca Krajova = Craiova Lippa = Lipova Lugos = Lugoj Lovrin=Lovrin Magyarpádé=Padej (Jug.) Maros = Murejul Máslak = Ma§loc Nagycsanád=Cenadul Maré, Cenad nyugati része Nagyenyed = Aiud Nagykikinda=Kikinda (Jug.) Nagylak = Nádlac Nagypereg=Peregu Maré Nagyszalonta = Salonta Nagyszentmiklós = §innicolau Maré Nagyszentpéter=Sinpetru Maré Nagyvarjas = Variaju Maré Nagyvárad = Oradea Németszentpéter = Sínpetru German N yárádtő = U ngheni Óbesnyő —Bejcnova Veche Óbéb = Beba Veche Ópálos = Päulis Orsóvá = Or?ova Pankota= Pincota Őscsanád = Cenadul Vechia, Cenad keleti része Perjámos= Periam Pereg (régen Nagypereg vagy Németpereg) = Peregu Maré Petrozsény= Petro$eni Pécska (Ó- vagy Románpécska)=Pecica, a község keleti része, Magyarpécska vagy Roviné, a község nyugati része

Pészak=Pesac Porgány= Pordenau Pusztakeresztúr= Cherestur Rác ú t= Hódmezővásárhelyről Rákos— K i­ rályhegyes—Csanádpalota—Nagylakra vezető széles földút Sajtény = §eitin Sándorháza= §andra Sárafal va= Saravale Simánd = §imand Sofronya = §ofronea Srég ú t= Rákosról Földeák déli széléhez vezető dűlőút Szederhát= néhány házból álló kis település az aradi országút és Tornya között Szemlak= Semlac Székelykocsárd = Lunca-Muresului Szépfalu=Frumu?eni

Tem es=Tim isül, folyó a Bánáton keresztül­ folyva ömlik a Dunába Temesf üves= Fibi§ Temesvár= Timijoara Tirgu Jiu=Tirgu Jiu Torda = Turda Tornya=Turnu Újarad= Arad Marostól délre levő külvárosa V alkány=Válcani Vaskapu=Portile de Fier Vaskóh = Vascáu Varjas = Varia? Világos = §iria Vinga = Vinga Vulkáni-szoros= Vulcan Zimándúfalu- Zimandu N ou Zsombolya = Jimbola

35

R. A. VÉSZELIK

EGY S Z O V JE T H Í R A D Ó S H Á B O R Ú S F E L J E G Y Z É S E I 1 1964/1965

Fordította: Farkas Ferenc

1944. augusztus 20-án a 2. és 3. Ukrán Front Iaji—Kisinyov térségében megkezdete a döntő támadást. A német „Dél-Ukrajna” hadseregcsoport három nap alatt pótolhatatlan veszteségeket szenvedett, melynek következtében a román vezetés kapitulált, mivel a további ellenállást reménytelennek ítélte. De a német fasiszta egységek, melyek ebben az időben román területen tartózkodtak, folytatták az ellenállást a Szovjet Hadsereg egységei ellen, s arra törekedtek, hogy egységeiket hátra vonják utolsó csatlósuk — Magyarország — határaira, s ezzel mintegy elodáz­ zák a fasiszta hatalmak megsemmisülését, és erőik végleges szétzúzását. A 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztály a megtisztelő Voznyeszenszkij nevet azért kapta, mert 1944. márciusában fölszabadította a Nyikolajevszkij járásban levő Voznyeszenszk várost. A hadosztály a 2. Ukrán Frontnak volt alárendelve. 1944. augusztus 20-tól naponta átlag 35—40 kilométeres éjszakai meneteléssel Ia§i tér­ ségéből Bukarest körzetébe igyekezett. 1944. augusztus 28-án a hadosztály, mely az 57. lövészhadtesthez, s így az 53. hadsereg kötelékébe tartozott, azt a feladatot kapta, hogy két nap alatt tegyen meg 170 kilométert Hinguleszsi város térségéből Bukarest irányába, hogy ezzel garantálja a román főváros — Bukarest — biztonságát. A 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztály az 53. hadsereg katonai tanácsától kapott megtisztelő feladatot becsülettel teljesítette. A feladatért a Legfelsőbb Parancs­ nokság az 1944. augusztus 31-én kelt parancsában a hadosztály teljes személyi állományának kifejezte köszönetét. A hadosztály azt a parancsot kapta, hogy támadjon északnyugati irányba a Bukarest, Rospore, Dovege, Tirgu Jiu, Petrozsény, Hátszeg, Déva, Lippa útvona­ lon azzal a harci feladattal, hogy keljen át a Déli-Kárpátok szorosain, érjen ki az erdélyi medencébe, s előzze meg az ellenséget a szorosok kijáratainak elfoglalásában. A hadosztály a parancsnokság parancsát teljesítette. 1944. szeptember 1-től 16-ig a különösen nehéz meneteket gyalog, hegyi terepen, 15 nap alatt a 780 kilo­ méteres távot megtette. 1 A „feljegyzés” (oroszul: zápisz) szó elsődleges jelentése, a megtörtént események dokumenta­ tív, hiteles rögzítését ígéri. Ugyanakkor a kialakult hagyománynak megfelelően a krónikásnak is megadja a lehetőséget, hogy alkalmas részeknél elszakadva a szigorúan vett eseményektől, saját fantáziájára támaszkodva gondoljon ki részeket, „így is lehetett volna” alapon. Ezt teszi R. A. Veszetik is elsősorban ott, ahol az események során hőseit megszólaltatja. E részletek is értékes, jellemző részei alkotásának, természetesen nem szépirodalmi, hanem eszmetörténeti szempontból. Itt érhetjük tetten azokat a hivatalos elvárásokat, melyeket a Vörös Hadsereg katonáival szemben támasztott az állami, politikai, katonai vezetés. A „feljegyzések” kifejezés tágabb értelmezéséhez, álljon itt néhány példa. Ez a szó szerepel az egyik jelentős múlt századi orosz folyóirat, a „Hazai feljegyzések” címében is. I. Sz. Turgenyev is e szóval nevezi meg fiatalkori elbeszéléseinek kötetét: „Egy vadász feljegyzései” . Jellemző, hogy Julius Caesar „A gall háború” című művét is „feljegyzések” -ként fordítják oroszra.

37

A hadosztály személyi állományának a végsőkig meg kellett feszíteni morális és fizikai erejét, hogy a rábízott feladatot teljesítse. A támadások és a menetelések idején hatalmas politikai tömegmunkát végzett a politikai osztály, melynek vezetője M. K. Gurevics ezredes volt — s az egységek parancsnokainak politikai helyettesei, s összességében a hadosztály egységeinek, alegységeinek pártszervezetei. Hála a hadosztály-parancsnokság körültekintő vezetésének a feladatot a had­ osztály becsülettel teljesítette, amiért az 53. hadseregtől parancsban kapott köszö­ netét. A hadosztály a támadás és fent vázolt menetelések során az 57. lövészhadtest állományának első lépcsőjét alkotta, s Déva térségében kijutva két nappal megelőzte a 409. lövészhadosztályt. Erre az időre a következőképpen alakult a hadműveleti helyzet: a magyar csapatok szorongatva a román erőket Lippa alá nyomultak, arra törekedve, hogy a Maros völgyének kijáratát elfoglalják, s közben Borosjenőt is bevették. Az 57. lövészhadtest parancsnoka utasította a 228. lövészhadosztály két ezre­ dét, hogy együttműködve a 243. lövészhadosztály egységeivel, előzzék meg az ellen­ séget a Kárpátok magyar Alföldre néző kijáratának elfoglalásában Lippa térségé­ ben, egy lövészezred pedig előzze meg az ellenséget a Kárpátok kijáratánál Borosjenő térségében. 1944. szeptember 17-én reggelre a hadosztály teljesítette a feladatot. 1944. szeptember 18-án a hadosztály azt a parancsot kapta, hogy nyugati irányba támadva foglalja el Aradot. Kitartó támadása eredményeként a 228. Yoznyeszenszkij lövészhadosztály 767. lövészezrede megtörte az ellenség ellenállását és elfoglalta Temesillésd, Máslak, Vinga, Varjas, Perjámos településeket. A 799. lövészezred Temesújfalu, Szépfalu, Angyalkát elfoglalása után Újarad irányából szervezett ellenállásba ütközött. Az ellenség a 8. gyalogoshadosztály friss erőit vonta oda, s ellentámadásba ment át. De az ellentámadást visszaverték, nagy vesz­ teségeket okozva az ellenségnek mind emberállományban, mind technikában. Ebben a csatában súlyosan megsebesült a 767. lövészezred parancsnoka Vla­ gyimir Vasziljevics Belenko alezredes. Helyére Iván Alexejevics Jermolajev őrnagyot nevezték ki. A 767. lövészezred azt a harci feladatot kapta, hogy támadjon és foglalja el a lakott településeket, valamint Pécska állomást, s ezzel Arad városát s a térségben védekező ellenség egységeit bekerítéssel fenyegesse. A hadosztály törzsfőnöke, Rumilcev ezredes azt a harci feladatot adta a 799. lövészezrednek, hogy délkeleti irányból támadjon és foglalja el Aradot. A hadosztály lendületes támadás eredményeként 1944. szeptember 22-én Aradot elfoglalta. A 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztály kötelékébe tartozott: a 767. lövész­ ezred, a 795. lövészezred, a 799. lövészezred, a 669. tüzérezred, a 10. önálló páncél­ törő tüzérosztály, az 1457. önálló híradószázad, a 383. önálló utászzászlóalj, a 236. önálló felderítőszázad, az 552. vegyvédelmi század, az 585. önálló gépkocsizó szállító­ század, a 378. önálló egészségügyi zászlóalj és más önálló, valamint hadtáp alegy­ ségek. Magyarország felszabadításának kezdete, a német fasiszta hódítók kiverése A Makó környéki harcok 1944. szeptember 22-én a 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztály (a 795. lövész­ ezred nélkül, melyet az 57. lövészhadtest parancsnoka tartalékba helyezett) az 1853. önálló páncéltörő tüzérezreddel, a 251. gépesített ezreddel megerősítve azt

38

a harci feladatot kapta, hogy támadjon Battonya irányába, foglalja el az alábbi terepszakaszt: Kisvarjas és Pécskától délkeletre levő erdőt, s menjen át mélyen tagolt védelembe azzal a feladattal, hogy akadályozza meg az ellenség gyalogságá­ nak és páncélosainak áttörését Arad irányába. A védelem jobbszárnyát a 243., a balt pedig a 375. lövészhadosztály alkotta. A 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztály szétzúzva az ellenség ellenállását, elfoglalta az alábbi arcvonalat: a 799. lövészezred Kisvarjas, Tornya, a Fermele— Pécska—Szederháttól délkeletre 2 km távolságra levő vasútvonal. A 767. lövész­ ezred e napon folytatta az elért arcvonal megerősítését, s készült a további táma­ dásra. E nap folyamán a harcokban a hadosztály vesztesége 10 halott, 19 sebesült; az ellenség veszteségei: 70 katona és tiszt, s 19 katona fogságba esett. A következő nap a 799. lövészezred — melynek parancsnoka Arzsancev őrnagy, az ezredparancsnok politikai helyettese Jascsenko őrnagy, az ezred törzsfőnöke pedig Jurjev százados volt — azt a harcparancsot kapta a hadosztály-parancsnokságtól, hogy folytassa a támadást, szabadítsa fel Pécska állomást és a falut a fasiszta csa­ patoktól. Ötperces tüzérségi előkészítés után az ezred támadásba lendült, hogy megtisz­ títsa Pécska nyugati részét és Nagypereg községet, s az előrevetett alegységek kijus­ sanak a Mezőhegyest Nagylakkal összekötő vasútvonalhoz. Arzsancev őrnagy a megfigyelő ponton kezébe vette a topográfiai térképet, megnézte, s röviden így szólt: — Hát igen. A támadás körülményei bonyolultak. Az ezred 10 km-es frontszakaszon támad, s ráadásul a terep rosszul belátható. Bokrok vannak, s még áll a kukorica is. Ráadásul szakad az eső. Tüzérségünk nehezen nyomul előre. Az őrnagyhoz odalép Konovalov főhadnagy, az ezred törzsparancsnokának segédtisztje, mellette még két tiszt, akik azért jönnek, hogy jelentsék annak az ellen­ őrzésnek az eredményét, mely az ezred alegységeinek riadókészültségét vizsgálta. — Őrnagy elvtárs — mondta hangosan a főhadnagy, az ön parancsát az al­ egységek minden katonája és tisztje ismeri, a napi feladatukat világosan értik. Az ezred személyi állománya fölkészült, a megindulási helyét elfoglalta, készül a támadásra. — Jól van indulhatnak — válaszolt az őrnagy. Öt perc elteltével, pedig az idő gyorsan telt, kinyílt az alagsor ajtaja. Gyors léptekkel jön a lépcsőn Gorbacsov százados a felderítők parancsnoka. Lihegve kezdi jelentését: — Őrnagy elvtárs! A németek minden oldalról bekerítenek bennünket. Az ellenség száz fős csoportja felénk tart a Nagylak faluból Pécska faluba vivő úton, s százötven főnyi katona és tiszt Nagypereg felé tart, s Battonyáról is elindult száz főnyi ellenség. Az őrnagy meghallgatta a jelentést s azonnal parancsba adta az ezred törzs­ főnökének, hogy telefonáljon a zászlóaljhoz, tájékozódjon a körülményekről, s figyelmeztesse őket, hogy készüljenek föl az ellenséges támadás visszaverésére.2 Az ördögbe is! A németek ma egy kicsit megelőztek bennünket, de majd minden rendbe jön. Elmegyek a második lövészzászlóaljhoz, mondta a politikai helyettes, Jascsenko őrnagy. Felvette az asztalon levő telefonkagylót, a készülék tárcsázó karját, s felhívta a tüzérezred parancsnokát. 2 Az itt leírt összecsapásra a német és magyar forrásokban nem találtunk utalást.

39

A tüzérek m ár maguk észrevették a megfigyelőpontok ügyeletes felderítőinek segítségével, hogy a német gyalogság három irányból közeleg. Minden pillanatban készek voltak az ellenségre tüzet nyitni. Martin Hrisztoforovics Csuhanov főhadnagy, az aknavető század parancsnoka, m ár úgy készült fel, hogy aknavetőit eleve álcázta, kedvező harci pozícióba helyezte, s minden eshetőségre számítva lövészárkokat is ásatott. A 120 milliméteres aknavető üteg pedig, melynek élén Vaszilij Petrovics Szidorov állt, megváltoztatta tüzelőállását nyilvánvalóan azért, mert az ellentámadás visszaverésére alkalmasabb helyet kellett kiválasztania. A második lövészzászlóalj parancsnoka Kemilov százados, már kétszer meg­ kapta a Lenin rendet, s egyszer a „Honvédő Háború” érdemrend első fokozatát. Ő olyan csapatparancsnok volt, aki a harcokban mindig bátran és merészen visel­ kedett. Politikai helyettese Kuzma Nyikonorovics Szorokin őrnagy, szilárd védelmi állást foglalt el északkelet, délnyugati irányban Pécska falu szélén. A gyalogság kedvezően kialakított arcvonalban, lövészárkokban helyezkedett el, nyugati irányba néző nehézgéppuskákkal és gépfegyverekkel. A tüzérségi első vonal tüzelőállásaiban 45 milliméteres ágyúk és aknavetők voltak, mögöttük 76 milli­ méteres ágyúk, még távolabb az erdő szélén 105 milliméteres ágyúütegek s még bel­ jebb a védelem centrumában a nehéztüzérség mellénk beosztott egysége, mely a tá­ madó hadműveletekben támogatta az ezredet. Most is, amikor az ellenség ellentámadásának elhárítására készülődtünk, a tüzérség kész volt segíteni a gyalogságnak. A géppuskásszakasz, melynek parancsnoka Ilja Vonyifatovics Siskin volt, megfelelő állásokba helyezte nehézgéppuskáit, a katonák pedig készenlétben álltak. Volt aki a géppuskával foglalkozott, a másik a hosszú hevedert tartotta egyik kezé­ vel, a következő készenlétben tartotta géppisztolyát. Mindannyian készek voltak bármelyik pillanatban tüzet nyitni. Az idő annyira lassan telt, hogy az alhadnagynak úgy tűnt: már késlekednek s elővette zsebóráját. A kismutató a hatoson állt, de hogy hány perc van, azt nem tudta. Ugyanis nem volt nagymutatója, sőt az üveglapot is összetörte, amikor a Dnyeszteren keltek át. Az órát magával hozta a frontra, amikor Voronyezsben befejezte a katonaiskolát. A gyalogság közelében gyorsan ágakkal álcázta a németektől zsákmányolt 75 milliméteres ágyúját Venijamin Alekszejevics Kukujev parancsnok, a 10. önálló páncéltörő tüzérosztályból. Saját lövege telitalálatot kapott az Aradért vívott har­ cokban. Akkor az ezred zsákmányolt néhány ágyút és sok német lőszert. V. A. Kuku­ jev úgy döntött, hogy az ellenséget saját lövedékeivel lövi, pusztítja. A gyalogság harcrendjébe helyezte el 45 milliméteres páncéltörő lövegeit Iván Andrejevics Szokolov alhadnagy, aki arról volt híres, hogy biztos kézzel lövi ki az ellenség tankjait. Ilja Taraszovics Voroncov szakaszvezető, Nyikifor Nyikiforovics Ovcsarenko őrmester az aknavetők parancsnokai — nekik 82 milliméteres aknavetőik voltak — olyan jól álcázták magukat, s olyan lövészárkot ástak az aknavetőknek és a legény­ ségüknek, hogy öt méterről sem lehetett észrevenni őket. — Parancsnok elvtárs! Micsoda erők állnak a hátunk mögött. Kitűnő a han­ gulatunk. Milyen nagyszerű fegyverek, hát még az orosz katonák! Nemcsak viszszaverjük az ellenség támadását, de megsemmisítő csapást mérünk rájuk. Nem bá­ mészkodunk, hanem a németeket a Tisza mögé zavarjuk. Sőt még tovább... Nyikoláj Illariorovics Iljusin őrmester, a lövészszakasz parancsnoka nem tudta befejezni a mondatát. Megzavarta az ellenség lövedéke, mely ott robbant a közelében, s kevés föld is rászóródott.

40

A német gyalogság menet közben átcsoportosult, már lehetett hallani a vezény­ szót. A fasiszta tisztek hajtották eló're katonáikat a harcba. A német ágyúk és aknavetó'k tüzet nyitottak védelmünk mélységére. A löve­ dékek és aknák össze-vissza csapódtak be. A németek pontatlanul ló'ttek. — Parancsnok elvtárs! Kiáltott az első lövész szakaszból Szemjon Andrejevics Karpenko ó'rvezető. Nagyon szerette ezt a rendfokozatot, s mindig akkurátusán rávarrta a rangjelzését a vállpántjára. Ő szólt a szakaszparancsnoknak, Fjodor Timofejevics Pogresajev alhadnagynak: „A németek jönnek, mi meg csak ülünk ölbe tett kézzel.” — Majd kapunk parancsot — válaszolt a szakaszparancsnok. Az összes katona, az egész személyi állomány tudta már, hogy a legjobb „fogadni” a fasisztákat a harcmezőn. Minden másodperc egy örökkévalóság volt. A németek rajvonala 150 méterre volt, majd százra. Katonáink nyugodtan várták a parancsokat, hogy megsemmisítsék a fasisztákat, várták a zászlóaljparancs­ nok parancsait. Elérkezett végre a várva várt perc. — Zászlóalj figyelem! Kiáltott a százados. — Az összes fegyverből a fasisztákra tű z! — következett a zászlóaljparancsnok parancsa. A föld szabályosan megremegett a robbanástól. Lőni kezdtek a nehézgép­ puskák, géppuskák, géppisztolyok, aknavetők, a tüzérség egyik lövedéket a másik után lőtte az ellenségre. Az ellenség nem gondolta, hogy ilyen erős tüzérségi tűzzel találja magát szembe. — Nesze nektek fasiszták a hazámért. Ez pedig a kurszki járás áldozataiért, földieimért. Ezt a hosszú sorozatot egyenesen a német hadoszlop közepébe eresz­ tem szülőanyámért Alekszandra Vasziljevnáért — mondta egyre a páncéltörő­ ágyúja mögött Vaszilij Demjanovics Szlobodcsikov szakaszvezető lövegparancsnok. Lövege szófogadó volt, mint egy gyerek. Kaszabolta a német hadoszlopot, hulltak a fasiszták egymás után, csak az volt a baj, hogy nem volt idő megszámolni hány fasisztát kaszabolt le. Fjodor Timofejevics Pogresajev alhadnagy, a lövészszakasz parancsnoka elé­ gedett az embereivel. Ő maga géppisztollyal lövi a német gyalogságot. Összeszámlálja, hány fasisztát lőtt le szakasza; hányán estek el: egy, kettő, öt...tíz, ... tizenkettő, harmincöt, ... ötven... s azután abbahagyja a számlálást. — Eltévesztette. Iván Ivanovics Polin törzsőrmester, aknavető parancsnok, egyre csak osztja parancsait a kezelőknek. — Gyorsan az aknát! Az aknák pontosan a célba csapódnak. A németek a földről a levegőbe repülnek. Az aknavetősők nagyszerűen tevé­ kenykedtek. A géppuskásszakasz parancsnoka Hja Vanyifatovics Siskin meghallotta, hogy egyik nehézgéppuskája leállt. — Nyilván elfogyott a lőszere — gondolta. Gyorsan odakúszott az alegységhez, két kézzel megragadta a nehézgéppuskát, felemelte a tetejét, megigazította az elferdült töltényhevedert. A géppuska egy másodperc múlva újra működött. Az alhadnagy mosolygott. Iván Alekszejevics Szokolov alhadnagy, a 45 milliméteres üteg parancsnoka han­ gosan vezényelt:

41

— Üteg, közvetlen irányzókkal az ellenségre. Cél..., tovább a parancsot nem lehetett hallani, a fegyverek zaja mindent elnyelt. A lövedékek az ellenség soraiba csapódtak s a földdel együtt a levegőbe röpül­ tek a fasiszták, s mire a földre estek már mind halott volt, vagy súlyosan meg­ sebesült. A zászlóaljparancsnok figyelte a tüzelést, s csak mosolygott: — Befűtöttünk egy kicsit a fasisztáknak. Ezek a sasok nem engedik magukhoz az ellenséget. — A németek megkezdték a rendezetlen visszavonulást! — kiáltott Genadij Matvejevics Alekszejev alhadnagy, a lövészszakasz parancsnoka, s nyomban első­ ként indítványozta, s ebben az egész hősi zászlóalj tám ogatta: — Szakasz halld a parancsom! Szovjet hazánkért, Kommunista Pártunkért föl! Előre! Roham a fasisztákra! Parancsára roham ra indult a szakasza, aztán lehetett hallani, hogy más sza­ kaszokban, századokban megismétlődött ez a parancs. Ez a parancs nemcsak az alhadnagy parancsa volt. Ezt akarták a zászlóalja katonái, a Haza, amiért ő harcol, s vele együtt a honvédő háború összes katonája. Hatalmas erő mozdult meg, mely kész volt Berlinig üldözni az ellenséget. A tüzérek a parancs szerint 2—3 másodpercenként lőttek a visszavonuló ellen­ ség közepébe. A németek meghátrálnak. Nem mernek kézitusába bocsátkozni, mivel tudják, hogy az orosz daliákkal szemben nincs esélyük. Iszakov főhadnagy századparancsnok egységével 17 főnyi német csoportot be­ kerített, elvágta őket a németek centrumától. „Kezeket föl”, kiáltott rájuk, s azok pedig mintha tudtak volna oroszul, gyorsan felemelték a kezüket, s minden ellen­ állás nélkül megadták magukat. — Már nagyon jól ismerik a „Kezeket föl” kifejezést — mondta a főhadnagy. A dicsőséges gyalogság követte az ellenséget, menet közben géppisztoly­ sorozatokkal megsemmisítette az ellenség gyalogságát. Két út elágazásánál levő Pécska községből a németek elfutottak. Iván Fjodorovics Butkovszkij egészségügyi felügyelő három sebesült katonát elsősegélyben része­ sített, biztonságos helyre vitte őket, ő pedig átvette a megsebesült Szivcov közlegény nehézgéppuskáját. — A három elvtársamért három fasisztát meg kell ölnöm — kiáltotta. Bátor­ ságot tanúsított az ellenséges támadás visszaverésekor, s ő maga nehézgéppuskával 10 fasisztát lőtt le. Szemjon Andrejevics Karpenko őrvezető, az odesszai járásból, teljes lendülettel fut, hogy bekerítse a német gyalogosokat, s lövi a menekülő ellenséget. Ő ebben a csatában hét fasisztát semmisített meg. — Nesze nektek szülővárosomért — Odesszáért, Ukrajnámért! A zászlóalj­ parancsnok egy géppisztolyos szakasszal szintén talpra ugrik, s üldözőbe veszi az ellenség visszavonuló gyalogságát. A híradósok hozzálátnak az új telefonvonal kiépítéséhez. Pavlov híradós bal kezében a telefonvezeték dobozát, jobb kezében géppisztolyát tartja, s követi a zászlóaljparancsnokot. Azt a telefonvonalat építi, ami az ezred­ parancsnokkal biztosítja az összeköttetést. A második zászlóalj nemcsak visszaverte az ellenség ellentámadását, hanem az ellenséget üldözte is. Több mint 150 ellenséges katona és tiszt teteme maradt mö­ göttük. így a 799. lövészezred Arzsancev őrnagy vezényletével a nap folyamán a követ­ kező településeket szabadította fel: Fermele—Pécska megálló, Magyarpécska,

42

Nagylaki-tanyák, Csanádpalota és kijutott 19 óra 30 perckor Rákos határába, folytatta a támadást Földeák irányába.3 A hadosztály-parancsnokság elégedett volt azzal a sikerrel, amit a 799. lövész­ ezred hó's tisztjei és katonái egy nap alatt végrehajtottak. A 767. lövészezred Iván Alekszejevics Jermolajev őrnagy parancsnoksága alatt a nap folyamán felszabadította a következő lakott településeket: Szemlak, Sajtény, Nagylak. 19.30-kor harcban állt Nagylak nyugati részéért és az állomásért. A hadosztály folytatta a támadást. A csata napján veszteségei a következők voltak: 5 halott, 16 sebesült. Az ellenség veszteségei: mintegy 180 ellenséges tiszt és katona elesett, a 8. gya­ logos hadosztályból 22 katona fogságba esett, megsemmisítettünk 5 autót és 12 szál­ lító járművet (szekeret), zsákmányoltunk 5 nehézgéppuskát, hozzávetőleg 17 kis puskát, 23 géppisztolyt, s 12 szállítójárművet (szekeret) hadifölszereléssel, s egy lőszerraktárt. F. A. Osztasenko vezérőrnagy a lövész hadtest parancsnoka figyelembe vette a hadosztályparancsnok kérését, mely az ellenség erősödő támadásával, s friss erőinek összevonásával volt kapcsolatos, és megengedte — az eddig tartalékban levő — Szemjon Vasziljevics Fedotov őrnagy parancsnoksága alatt álló 795. lövész­ ezred bevetését. Éjszaka az ezred új állomáshelyre vonult, hogy támadásba vessék őket. A hadosztály 1944. szeptember 25-étől kezdve frontszakaszán most már teljes létszámban tevékenykedett — azaz 3 gyalogosezredből és egy tüzérezredből állt. I. I. Jeszin ezredes, a hadosztály parancsnoka az 57. hadtestparancsnokságnak írt jelentésében erősítésül harckocsikat és rohamezredet kért az újabb támadás érdekében.4 Az 57. lövészhadtest parancsnoka F. A. Osztasenko vezérőrnagy az 53. had­ sereg parancsnokságának írt jelentésében értékelte a hadtest, valamint a szemben álló ellenség egységeinek helyzetét. Egyben bejelentette, hogy a hadsereg jobbszárnyának biztosítása, valamint a hadseregparancsnokság parancsának végrehajtása érdekében kisegítő egységekre föltétien szükség van. I. M. Managarov altábornagy az 53. hadsereg parancsnoka értékelte a 228. lövészhadosztály szakaszán kialakult helyzetet. E hadosztály széles arcvonalon támad és egyben biztosítja a hadsereg nyitott jobbszárnyát. Megállapította, hogy a hadosztály 18—20 kilométer mélységben az ellenség védelmi vonalába beékelődött, s így az 53. hadsereg egységei előtt helyezkedik el. Éppen ezért úgy határozott, hogy saját tartalékaiból elvonja a 170. harckocsi dandárt, valamint a rohamtzrede két zászlóalját, s ezeket a 228. hadosztály parancsnokának rendelkezésére bocsátja. A hadosztály törzsfőnöke I. I. Rumilcev ezredes egy nappal a csata után had­ műveleti jelentésében az alábbiakat írta le, s küldte el Nyikoláj Sztyepanovics Kula­ kov motorkerékpáros futárral az 57. lövészhadtesthez: 1. Az ellenség a 8. gyalogos hadosztályának egységei, valamint az 55. határőr­ ezred alegységei szívós ellenállást fejtenek ki a támadó hadosztályunk egységeivel szemben Baranyi-tanya és Királyhegyes térségében.5 3 Vészelik százados által feljegyzett időpontok a moszkvai zónaidőt jelentik, a magyarországi zónaidő ennél 2 órával kevesebb. 4 A rohamezredek három 220—230 fős zászlóaljból álltak. Fegyverzetük: géppisztoly, puska és géppuska. Tüzérségük nem volt. A lövészezredekhez hasonlóan alkalmazták őket, bár mind létszámban, mind felszerelésben gyengébbek voltak azoknál. 5 A Makó—-Csanádpalota határszakaszt az 55. határvadász zászlóalj katonái őrizték. A rend­ kívül kis létszámú és csak kézi fegyverekkel felszerelt határvadászok folyamatosan húzódtak hátra a Vörös Hadsereg elől, veszteségeik rendkívül nagyok voltak.

43

2. A hadosztály folytatja a támadást Földeák, Makó irányába, leküzdve a 8. gyalogos hadosztály s az 55. határó'rezred egységeinek ellenállását. A hadosztály egységei birtokba vették: A 799. lövészezred — Fermele—Pécska, Magyarpécska, Nagylaki-tanyák, Csanádpalota, Rákos helységeket, 1944. szeptember 24-én 19 óra 30 perckor kiju­ to tt Rákos határába, s folytatta a támadást Földeák irányába. A 767. lövészezred elfoglalta Szemlakot, Sejtény, Nagylakot s harcokat folytat Nagylaktól nyugatra. A 669. tüzérezred tüzelőállásaiból lövi az ellenség tüzelő pontjait és katonaságát. 3. A harcok következtében 1944. IX. 24-én az egységeket az alábbi veszteségek érté k : A 767. lövészezred: 2 halott, 9 sebesült. A 799. lövészezred: 3 halott, 7 sebesült. Az ellenség veszteségei: a 8. gyalogos hadosztályból elesett 150 katona és tiszt, fogságba esett 22 katona. Zsákmányoltunk: 5 nehéz géppuskát, 17 kispuskát, 6 géppisztolyt, 1 lőszerraktárt; Megsemmisítettünk: 5 autót, hozzávetőleg 12 szállítóautót különféle eszközökkel. Az egységek közötti összeköttetés hibátlanul működött.6 Makó ostroma és felszabadítása A 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztály törzsének vezetési pontja 1944. szep­ tember 25-re virradó éjszaka közelebb vonult az ezredéhez, s Nagylak községtől északra települt át, az 57. lövészhadtest parancsnoksága pedig Battonya közelé­ ben volt. A hadosztályparancsnokság összeköttetését már kiépítették a parancsnokság megérkezése előtt, a rádió működött. A 992. önálló híradózászlóalj, melynek parancsnoka Pjotr Alimtyejevics Bogun őrnagy volt, törekedett idejében kiépíteni a telefon-távíró vonalakat s a gyalogság átcsoportosításakor mindig már előre lefektették a vezetékeket központjukból a mi egységünkig. A rádiókapcsolat működött, de a hadosztály hírfőnöke elrendelte, hogy a had­ osztály rádióhálózatának készülékeit csak abban az esetben szabad használni, ha a telefonvonalat károsodás érné. A szakasz, melynek a szállítás és a hírvivés volt a feladata, a hadműveleti osztály mellett helyezkedett el. Ezt a törzsparancsnok rendelte el, hogy alkalmas és gyors legyen a hadi küldemények, csomagok eljuttatása a rendeltetési helyre. Ezek parancs­ noka Nyikoláj Arszenytyejevics Bugajenko gárdahadnagy volt. A lovak és motorkerékpárok speciálisan megépített futóárkokban és fedezékek­ ben voltak különböző helyeken össszevonva. A hadosztály hadtáp, s az egészségügyi zászlóalj még Romániában, Aradon állomásozott, s telefon és rádió összeköttetésben állt a hadosztállyal. Az ellenőrzések során a híradósok gyakran tréfálkoztak: „Itt Románia”, „Itt Magyarország” . A hadosztály támadási szakaszán a körülmények óráról órára változtak. Az ellenség friss erőket, embert és haditechnikát vetett be, s ellenlökésbe ment át.

6 A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának Levéltára 1288. fond 14699. iratcsomó, 2. köteg, 264. lap. R. A. Vészelik eredeti jegyzete.

44

A német fasiszta kötelékek 4—5 tankkal megerősítve és önjáró lövegek tüzérségi fedezete mellett egy gyalogos zászlóaljnyi erővel elfoglalták Csanádpalota községet.7 Hadosztályunkat a bekerítés veszélye fenyegette. A két lövészezredet elvágták egymástól, melyeknek így a jobb és bal szárnya fedezetlenül maradt, kitéve az ellen­ ségnek. A tám adó 767. lövészezredet majdnem bekerítették. A 799. lövészezred erre a napra azt a harci feladatot kapta, hogy foglalja el Hódmezővásárhelyt, ezt a jelentős települést, menjen át körkörös védelembe, s az elfoglalt terepszakaszt alaposan erősítse meg. Az ezred támadása sikertelen volt. Az ellenséges túlerővel kemény harcot vívott Földeák községtől északra 4 kilométernyi távolságra.8 A 795. lövészezred csak estére érkezett meg a hadtest tartalékából, s ennek lett a harci feladata Csanádpalota megtámadása, s nekik kellett megsegíteni a két lövész­ ezredet a harci feladat teljesítésében. A hadosztálytörzs a bonyolult körülmények ellenére nyugodtan tevékenykedett, a napi harci cselekvési tervnek megfelelően. A hadosztályparancsnok elment a 767. lövészezredhez, hogy géppisztolyos csoportjával a szükséges harcfeladatot megoldja. Nagy nehézség árán jutottak el a körletbe, s ketten meg is sebesültek közülük. A hadműveleti osztály vezetője Filippov gárdaalezredes két géppisztolyossal elment a 799. lövészezredhez, hogy a harc színhelyén tegye meg a szükséges intéz­ kedéseket. A hadosztályfőtörzs főnöke, I. I. Rumilcev ezredes összehívta rövid megbeszé­ lésre a törzs tisztjeit, rajtuk kívül még jelen voltak: a híradósok, a komendáns sza­ kasz parancsnoka, Zinyejev főhadnagy, s Dragunov százados, az iskolaszázad parancsnoka. Mindegyikük külön harcfeladatot kapott a vezetési pont védelmét illetően, ha az ellenséggel vívott harcban erre kerülne sor. A parancsnokság ne tűrje el a pánikot, hiszen nagy erőink vannak. Egy katona köteles akár 100 német fasiszta ellen harcolni — mondta az ezredes. A 767. lövészezred Makó irányába támadt. Az 1. és 3. lövészzászlóaljak a nap folyamán elfoglalták Papós-tanyát és foly­ tatták a támadást északi irányba. A 2. lövészzászlóalj kegyetlen harcot vívott. Az ellenség friss erőket és tüzér­ séget vetett be, erős tüzérségi és aknavető tüzet zúdított a lövész alegységeinkre. Ma az ellenség háromszor indított támadást, de hála a személyi állomány hősies­ ségének és bátorságának, az ezred nem tett „egyetlen lépést sem hátra” . — Ilyen gyerekek ezek. Az ezredet az ellenség támadása fenyegette Csanádpalota községből. Az 57. hadtestparancsnokság harcparancsa megkövetelte, hogy legkésőbb 1944. szeptember 26-án az ezred minden körülmények között köteles teljesíteni a feladatot: felszabadítani Makót, az első magyar várost. A megtisztelő és nemes feladatot a 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztály kapta, mely elsőként kezdte meg a német hódítók kiverését magyar földről. Erre a megtisztelő feladatra a hadosztály egész személyi állománya büszke volt. Erről a hadosztály újságja a „Harci lobogó” is írt: „Teljesítjük a parancsnokság, 7 A 7. rohamtüzér osztály 2. ütege kilenc rohamlöveggel és a 8. tábori póthadosztály 12. gya­ logezredének egy zászlóalja támadt Csanádpalotára. 8 A 7. rohamtüzér osztály 1. ütege állította meg a szovjet támadást Hódmezővásárhely szélén.

45

Hazánk parancsát. A mi egységünk kezdte meg Magyarország felszabadítását a fa­ sizmus alól. Előre nyugatra!” Az ezred a város felé közeledett, de az ellenség keményen ellenállt. A 767. lövészezred parancsnoka, Iván Alekszejevics Jermolajev őrnagy az 1. lö­ vészzászlóalj figyelőpontján tartózkodott. A zászlóalj parancsnoka Jefim Cskovlevics Razukov százados volt. — Őrnagy elvtárs! Egy hétig is itt ücsöröghetünk s nem tudjuk teljesíteni a pa­ rancsot. Az ellenség szilárdan védi a város előterét. Keletről nem vesszük be a vá­ rost. Másik tervet kell kidolgozni, mivel a keleti rész nagyon megerősített, s az ellenség napról napra erősíti védelmi rendszerét. Sürgősen másik tervet kell kigon­ dolni — mondta a százados az őrnagynak. — Én tegnap előadtam a hadosztályparancsnoknak Makó felszabadításának tervét. Nyugatról kell támadnunk, a jelenlegi megindulási helyzetben pedig kis egységekkel csak tüntetni kell. A főerőket a megerősítő tüzérséggel együtt az éjszaka folyamán ki kell vonni az arcvonalból, s átcsoportosítással észak és nyugat felől rohammal kell elfoglalni a várost, s egyszer s mindenkorra felszabadítani. A roham előtt ki kell küldeni felderítőket Mihail Petrovics Tarakanov százados vezetésével. Ezeknek az a feladata, hogy mérjék be az ellenség fő erőinek az elhelyezkedését, amiket azután megsemmisíthetünk. Mindent egyetlen éjszaka alatt kell megcsinálni, ma vagy holnap. Nem később. A fasiszták kitalálhatják a tervünket, s azután már késő lesz. — Igen, őrnagy elvtárs, ez jó terv. A hadosztályparancsnok ugyan elfogadta-e vagy sem? — kérdezte a százados. — A hadosztályparancsnok a város felszabadításának cselekvési tervét még nem erősítette meg. Azt mondta: „Azt akarod te Iván Alekszejevics, hogy én elve­ szítsem az egész hadosztályt? Az ezredetek elmegy olyan bizonytalan harci vállal­ kozásra, ahol be is kerítheti az ellenség, aztán pedig bekeríti a 795. és a 799. lövész­ ezredet, a hadosztály törzset és hozzálát, hogy külön-külön megsemmisítsen bennün­ ket. A németek ráadásul senkitől sem zavartatva kijutnak a román határra. Erőink nem nagyok. Nem vállalok ilyen rizikót. Egyébként még ma ez a kérdés el fog dőlni.” — mondta a hadosztályparancsnok nekem, válaszolta az őrnagy. Hirtelen megszólalt a telefon. — Itt „Gilza” — szólt bele az őrnagy. — Várja önt a „na Granyite O—-31” — válaszolt a híradós az ezredparancs­ noknak. I. A. Jermolajev őrnagy megértette a telefont. Az ezredparancsnokságra érke­ zett I. I. Jeszin ezredes hadosztályparancsnok. Az őrnagy gyorsan elbúcsúzott a zászlóaljparancsnokságától, s két géppisztolyos katonával elindult a lövészárokból az ezredparancsnokságra. Az ellenség abban a percben, amikor elhagyta a zászlóaljat, ellenlökést készített elő. Néhány perc múlva az 1. lövészzászlóaljat megtámadta. Az őrnagy megérkezett a parancsnoki pontra, zihálva helyzetjelentést akart adni a hadosztályparancsnoknak. Az pedig csak legyintett, és miután jobbkezét megragadta, keményen megszorította. — Már megérkezésed előtt tájékozódtam az ezred helyzetéről. Ilyen sasokkal, mint amilyen a te katonáid nemcsak Makót, de Szegedet is egyszuszra felszabadítod. Úgy áll a helyzet Iván Alekszejevics Jermolajev, hogy a város felszabadítására vonatkozó haditervedet a hadtest parancsnoka Fjodor Afanaszjevics Osztasenko gárdavezérőrnagy elfogadta, és megparancsolta, hogy ma teljesítsd a parancsot s reggelre Makó városából ki kell verni a németeket.

46

Átadom még neked a 170. harckocsi dandár egyik zászlóalját.9 Gondolom, ilyen erővel elfoglalod a várost s nem ér felesleges veszteség. A harckocsik már a megindulási helyükön vannak a te haditervednek meg­ felelően Nagylak falutól nyugatra az erdőben. Küldd oda a törzs egy tisztjét, s add meg a harci feladatokat. Az ezreddel kell együtt vonulniuk, aztán pedig meg kell rohamozniuk Makót — mondta az ezredes. — Ezredes elvtárs! Igyekszem megszolgálni a párt, a hadtestparancsnok és az Ön bizalmát. A parancsot teljesítjük, a várost 1944. szeptember 26-án felszabadítjuk, s kiverjük a német fasisztákat — mondta az őrnagy. — Ez igen, Iván Alekszejevics! De az idő halad, gyerünk hívd össze az ezred vezető állományát, add ki nekik a harci feladatot, s készüljetek a harcparancs telje­ sítésére. Magyar földön ti szabadítjátok föl az első várost, Makót. Ez benne lesz a hon­ védő háború történetében, teljesítsétek a harcparancsot, a Haza nem fog megfeled­ kezni rólatok, ... s itt megállt. Nem tette hozzá azt, hogy ha nem teljesíted a paran­ csot, akkor keményen megbüntetünk. — Na kezet rá — mondta az ezredes. Barátok módjára megölelték és forrón megcsókolták egymást. A hadosztályparancsnok tisztelte és szerette Jermolajevet, az ezred harcos parancsnokát, aki most elindult, hogy a várost éjszaka megostromolja s nem fél a bekerítéstől, a németek támadásától, a harckocsiktól, a légitámadástól. Tudta biztosan, hogy mögötte megy az egész ezred, az egész hadosztály, a hadsereg, az egész orosz nép, s neki most egy nagy erőltetett menetet kell megcsinálni, s mire megvirrad mindennek meg kell történnie, s a várost neki kell felszabadítani pontosan virradatkor, amikor a németek még alszanak. Hátba kell támadni, nyugatról kell bekeríteni a várost, aztán pedig meg kell semmisíteni a városban az ellenséget. Arról, hogy a hadosztályparancsnok megérkezett az ezred vezetési pontjára az őrnagyhoz, az ezred egész személyi állománya tudomást szerzett. Várták már ezt, ismerték az őrnagy támadási tervét s mindegyik katona és tiszt akarta, hogy hoz­ zájáruljon a harcparancs teljesítéséhez. Ezt a parancsot mindegyik katonához pontosan el kellett juttatni. Az ezred személyi állományát elő kellett készíteni a tömeges hőstett végrehajtására. A politikai állomány, a pártmunkások és komszomolisták előtt az a nagy feladat állott, hogy előkészítsék a menetet, s a város megrohamozását. Az ezredparancsnok politikai helyettese, Nyikoláj Romanovics Kovaljov őrnagy felkészítette politikai apparátusát, a párt és komszomol szervezetet a parancs teljesítésére. Az őrnagy magához rendelte az ezred komszomoltitkárát, Mark Abramovics Papist, és röviden ezt mondta neki: — Magyarázd meg az összes párt és komszomoltitkárnak, hogy még ma hala­ déktalanul vizsgálják át azok kérelmét, akik a Pártba vagy a Komszomolba akarnak belépni. Hadd menjenek a harcba, mint kommunisták, mint komszomolisták. Akiket ismerek, azokat én ajánlom a Pártba. A párttitkár ugyanis most a parancs­ noknál van. Nagyon felelősségteljes katonai feladatot kap. — Jól van őrnagy elvtárs. Minden meglesz — mondta a komszomoltitkár. Tőlem Tkacsuk őrmester, rajparancsnok kér belépési ajánlatot. Párttag akar lenni. — Mihail Sztyepanovics Tkacsuknak azonnal meg kell adni az ajánlást, hiszen ő az, aki Arad alatt gépfegyverével lelőtt 19 fasisztát, s hetet pedig elfogott.3 3 A 170. harckocsi dandár, a 110. és, 181. harckocsi dandárral és a 32. gépesített dandárral együtt a 18. szovjet harckocsi hadtest alá tartozott.

47

Ülj erre a ládára, itt egy papírlap és írd a pártba való ajánlást. Te magad add át neki. Megtalálod a nehézgéppuskánál. A zászlóalj politikai helyettesének pedig azt üzenem, hogy ma vegyük föl a pártba — mondta az őrnagy. Alkonyodott. Az ég felhó's volt, csepergett az eső. Az ezred készüló'dött, hogy a harcparancsot teljesítse. Az időjárás és a természet megkönnyítette a parancs végrehajtását. Jó ilyenkor végrehajtani a hadmozdulatokat, s ráadásul a terepet is nehéz mefigyelni. A peremvonalban minden zászlóaljból csupán egy-egy szakaszt hagytunk ott, de a különösen veszélyes védőszakaszokon két-két szakasz maradt könnyű és nehéz­ géppuskákkal. Ezeket a csoportokat Alekszej Andrejevics Grisankov hadnagynak rendelték alá, aki az ezred párttitkára, s igen tapasztalt katona volt. Nagyon ismerte m ár a háborút. Háromszor sebesült, s ott volt a sztálingrádi csatában is. Az ezredparancsnok előtt ott állt a nem túl magas, középkorú ezredpárttitkár. — Önre az ezredparancsnokság fontos harcfeladatot b íz : tartsa meg védelmi vonalainkat. Egy lépést sem hátrálni. A várost hajnalban, három vörös rakéta jelre kezdjük rohamozni nyugatról. Hátba támadjuk az ellenséget. Az ellenséges hely­ őrséget meg kell semmisíteni, összes csoportját szétzúzni. Elvágjuk a visszavonulás minden lehetséges útját. Az Ön feladata az, hogy ne engedjen egyetlen fasisztát sem erőink hátába. Az Ön rendelkezésére bocsátom a rádióállomást. Velünk rádió-összeköttetésben legyen, a felsőbb vezetéssel pedig telefon és rádiókapcsolatot tartson — adta ki utasítását a parancsnok. Az ezred alegységei 2—3 fős csoportokban az ellenség elől fedezve védelmünk mélységébe húzódtak vissza. Azután a megjelölt találkozó helyeken századonként, zászlóaljként gyülekezett mindenki. Az ezredparancsnok hadtáphelyettese, Grigorij Mihajlovics Moroz főhadnagy az elengedhetetlenül szükséges vonatoszloppal és a konyhával az erdőben állomásozott. Várta az ezredet. A század szolgálatvezetők minden katonára és tisztre kaptak egy-egy csomag „Belemor-kanál” cigarettát.10 Hadd cigarettázzanak. Sok van belőle, mert a tiszteknek nem kellett. Már a hónap végén járunk. Hova tegyem a sok cigarettát? — mondta a főhadnagy. A szakácsok kiadták a vacsorát minden katonának és tisztnek csajkába, kanalat pedig könnyű volt találni az oldalzsákban vagy csizmaszárban. A vacsora finom volt. — Leves sok hússal. Repetát senki nem akart, hiába kínálgatták a szakácsok. A gyalogsággal együtt vacsoráztak meg a harckocsizok, akik nagyszerű katonabajtársak és elvtársak voltak. A vacsora végétért. Tréfálkozni, nevetgélni kezdtek. — Csak úgy cigarettázzatok, hogy ne lehessen meglátni — figyelmeztettek az altisztek. Valamennyi lőszert kiegészítésként még kiosztottak: golyókat, gránátokat, lövedékeket, aknákat. Kezdtek felsorakozni szakaszokban, századokban aztán pedig oszlopokban — zászlóaljanként. Az oszlopok vezetőinek segítségére voltak a zászlóaljparancsnokok is. Sokat 10 A Belomor-kanál szopókás cigaretta a Szovjetunióban mindmáig változatlan néven és formában forgalomban levő, erős, olcsó cigarettafajta. Hosszúsága megegyezik a többi normális méretű cigarettáéval, de dohánnyal félig sincs megtöltve. A többi része a szopóka, mely üres papírhüzli. Ezt a szopókát jellegzetesen begyűrik s így biztonságos a fogása. Előnye, hogy ha hideg van, kesztyűben is végig lehet szívni.

48

rohantak, mindenről gondoskodtak, hogy a menet során a legjobb példát mutassák, és akkor a város megrohamozása is könnyebb lesz, mert meglesz a magasszintű fegyelem. Elől és hátul a harckocsizó századok oszlopai mentek. A tankokon már ott ültek és mosolyogtak a felderítők. Az első tankon ült az ezred felderítőfőnöke, Mihail Petrovics Tarakanov. Ismerte már ezt az utat, hiszen volt már a város alatt felderítőivel, s most pedig az ezrednek mutatja azt az utat, amelyik alkalmas a város megrohamozására. A százados büszke, hiszen őt illeti az a megtisztelő jog az ezredben, hogy az első harckocsin ülhet. A második harckocsin a felderítőkkel együtt megy Pjotr Ivanovics Cigankov, komszomolista törzsőrmester. Ők már ismerik az ellenséges főerők és a tüzérségi erők elhelyezkedését. A térképen m ár bejelölt mindent, most az ő kötelessége, hogy a harckocsizóknak megmutassa: honnan lehet a tüzérséget elhallgattatni. A többi tankon elől és hátul a gyalogság ült. A lövészek készenlétben tartották a fegyverüket. Felkészültek arra, hogy bármely pillanatban az ellenségre rohanjanak. Az autókonvojban voltak nagy tűzerejű légvédelmi fegyverek is. A tüzérség mellett voltak a gépi vontatású és lovas fogatok. Mindenki készen volt, s várták a parancsnokot. Az ezredparancsnok kiadta az utasítást, hogy jelentsék a zászlóaljparancsnokok: készen állnak-e a harcparancs teljesítésére. Elsőként Litovcsenko gárdaőrnagy, a zászlóaljparancsnok, másodikként Szemjon Dmitrijevics Vokal főhadnagy, s utol­ jára Jefim Jakovlevics Razukov százados, az első zászlóalj parancsnoka jelentették, hogy az alegységek személyi állománya a parancs teljesítésére felsorakozott. Néhány másodperc múlva elhangzott a parancsnok vezényszava: — Lépés indulj! Az oszlopok lassan elindultak az ellenség hátába, keresztül az ellenség arc­ vonalán, az első magyar város irányába. Amikor az ezred elindult, Grisankov hadnagy alegysége az összes lövegéből erős tüzet nyitott az ellenségre. A hadosztály tüzérsége erőteljesen lőtte az ellenség perem­ vonalát, s a védelem mélységét is. Az ellenség pánikba esett. Minden figyelmét keletre irányította, azt hitte, hogy a szovjet egységek éjszakai támadást indítanak az adott frontszakaszon. A 799. lövészezred Hódmezővásárhelyre, a 795. lövészezred Csanádpalota község irányába támadt. A hadosztály vezetési pontján egész éjszaka mindenki talpon volt, minden tiszttől ezt követelte a helyzet. A híradósok idegeskedtek. Senki sem tudott még egyet szun­ dítani sem. Várták a rádiókapcsolatot a „Gránittal”, mely az ellenség hátában mozgó egységet jelentette. De rádióüzenet nem volt. Végre Tyihon Andrejevics Fjodorov gárdatörzsőrmester kapcsolatba lépett a hadosztály rádióadójával, s kódolva jelen­ tette a parancsnokságnak: — Megtettek átszeldelt terepen mintegy 20 kilométert a „44”-es négyszögben, s erősen északi irányba tartanak. Kisebb ellenséges csoportokba ütköztek, s harcba bocsátkoztak. Foglyokat ejtettek. A központi adó közölt néhány utasítást s az adás véget ért. A „Gránit” telefonvonalának végén Vlagyimir Petrovics Szolovjov hadnagy tartózkodott. Korábban is ez volt a vezetési pontja. Ő volt a hadosztálytól kirendelt híradós szakasz parancsnoka. Itt minden készültségben volt. A híradós oszlop tartalékait Pjotr Nyikolajevics Javnik őrmester irányította.

49

Harci készültségben volt Yaszilij Haritonovics Hizsnyjak lovakkal, szekérrel. Várták a főnökük, vagy a „G ránit” csoport főnökének utasítását. Felkészültek, hogy bár­ melyik percben fölvegyék a telefonkábeles dobozt, s húzzák egyenesen nyugatnak, oda, ahol még most az ellenség tartózkodik. A csata napján a 228. hadosztály törzsfőnöke a következő jelentést küldte az 57. hadtest törzsparancsnokának: 1. A hadosztály együttműködve a 170. harckocsi dandárral folytatja támadását a következő irányba: A 799. lövészezred célja Hódmezővásárhely elfoglalása, ahol körkörös védelmet kell elfoglalnia, szilárdan tartania. 1944. 09. 25-én este 8 órára az ezred megtett 4 kilométert Földeáktól északra, s ott tűzharcot folytat. A 767. lövészezred Makó irányába támad. Este 8 órára az 1. és 3. lövészzászló­ aljak elfoglalták Papós-tanyát. Az ezred folytatja támadását Makó ellen északi irányból. A 767. lövészezred 2. lövészzászlóalja tűzharcot vív a műút és az országút elágazásban 3 kilométerre Makótól keletre.11 A 795. lövészezred 1944. 09. 25-én 19 órára végrehajtotta a menetet, s kijutott Nagylak térségébe. 1944. IX. 25-én 20 órakor támadásba ment át Csanádpalota irányába. 2. A hadosztály arcvonala előtt levő ellenség, melynek számát és egységeit a jelen órában még nem tudtuk megállapítani, szilárdan védelmezi Csanádpalotát, a Blaskovics-majort, a Váradi-tanyát, a Barta-tanyát és Makót. Szervezett és szívós ellenállást tanúsít a támadó egységekkel szemben, s ellenlökésekkel, s a zászlóaljakat megerősítő harckocsik és önjáró lövegek segítségével igyekszik visszaszerezni az elvesztett pozícióit, s visszaverni csapatainkat. 1944. IX. 25-én 13 órakor az ellenség egy zászlóaljnyi erővel, melyet 4-5 páncélos önjárólöveg tüze fedezett, elfoglalta Csanádpalotát. Ellenséges légierő tevékenysége nem észlelhető. 3. Veszteségeink: 8 halott, 27 sebesült, köztük 4 tiszt. 4. Az ellenség veszteségei: mintegy 150 katona és tiszt elesett, 17 ember fog­ ságba esett, köztük van 3 tiszt. 5. A zsákmány: 2 gépkocsi, 1 motorkerékpár, 5 géppuska, lőszerraktár. A hír­ közlés jól működik.12 Az 53. hadsereg a csata napján összességében a következő feladatot teljesítette, s a következő helyzetet foglalja e l: 1. Az 57. lövészhadtest megújította támadását: a 203. lövészhadosztály 6 órá­ tól 11 óráig kemény harcokat folytatott az ellenséggel szemben Gyulától délre. 11 órától 14 óráig a hadosztály visszavert kilenc ellenlökést, melyet Gyula térségé­ ből déli irányba zászlóaljtól ezredig terjedő erőkkel indítottak és melyeket 3—10 harckocsi is támogatott. Kilenc páncélost megsemmisítettünk. 21 órára a hadosztály megszilárdította helyzetét a Nagyzerénd déli szegélye, Nagypél déli szegélye, Kétegyháza Keleti szegélye terepszakaszon. A 243. lövészhadosztály a nap első felében a Kunágota irányából Dombegyháza felé támadó ellenséggel harcolt. Visszavert két ellenlökést. Mind a kettőt zászlóaljnyi erő hajtotta végre. Az ellenségnek sikerült a hadosztály egységeit Dombegyháza dél-keleti részére visszaszorítani. 21 órára a hadosztály megszilárdította helyzetét Dombegyházától 3 km-re északra. A 228. lövészhadosztály harcolva vonult előre húsz kilométert, s 21 órára elérte 11 A makó—apátfalvi és a makó—csanádpalotai utak elágazása a város keleti szélén. 12 A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának Levéltára 1288. fond, 14699. iratcsomó, 2. köteg, 265. lap. R. A. Vészelik eredeti jegyzete.

50

Földeák s Makó város keleti részének vonalát. A hadosztály egységei Makó elfog­ lalásáért harcolnak. 2. A 49. lövészhadosztály balszárnya Pészak, Billéd térségében harcol a szünte­ lenül támadó ellenséggel. A német támadás iránya északkeleti, ereje nagyobb mint egy ezred, melyet 25 páncélos támogat. Az ellenségnek nagy veszteségek árán sikerült Sándorházát elfoglalni. A had­ osztály jobb szárnyával 11 óra 30 perctó'l megújította támadását nyugati irányba. Elkeseredett harcok eredményeként a hadosztály egységei mintegy 3 km-re nyomultak nyugatabbra Nagycsanádtól. A 110. gárda-lövészhadosztály mivel szervezett tüzérségi ellenállással találta szembe magát Elekaz, Ötvény irányából, nem tudott előremenni. Az 1. gárda-légideszant hadosztály, a 6. lövészezred egyik lövészzászlóalja korábbi frontszakaszán elfoglalta Parácot. 3. A 18. harckocsihadtest: a 170. és 110. harckocsidandárok harcot vívnak Hód­ mezővásárhely térségében. A 181. harckocsi és a 32. gépesített dandár Steinermajor térségében (Battonyától 4 km délkeletre). 4. A 27. lövészhadtest 409. lövészhadosztálya 17 órától úton van Hereied térségéből (60 km-re északnyugatra Dévától) Zsulina körzetébe (30 km-re Lippától keletre). 5. A 9. lovashadosztály (az 1. román hadseregből) védelmi állást foglalt el Temesság—Csebze terepszakaszon. A 19. gyaloghadosztály Csebze—Gilád. A 14. gyaloghadosztály Gilád—Detta vonalon áll. A frontparancsnok megparancsolta az 53. hadseregparancsnoknak, hogy helyezze a hadsereg tartalékába a 18. harckocsihadtest fő erőit Arad északnyugati térségében, s szedje rendbe a hadtestet. A lövészhadosztályok tartsák szilárdan az elért vonalakat. Harci cselekményeket csak erős osztagokkal szabad végrehajtani. Komoly figyelmet kell fordítani az alábbi irányokra: a) Aradtól északnyugatra. b) Temesvártól délre. Semmilyen körülmények között nem szabad megengedni ellenséges támadást ezekben az irányokban.13 Az 53. hadsereg frontszakaszán igen feszült helyzet jött létre, s nagyon kellett figyelni az ellenség hadmozdulatait. A 2. Ukrán Front parancsnoka R. J. Malinovszkij marsall elrendelte a csapatok átcsoportosítását. A front arcvonalára friss hadtestek, hadseregek vonultak fel. Hatalmas csapás volt előkészülőben. A 228. lövészhadosztály arcvonala előtt az ellenség 8. gyalogos hadosztályának 21. és 24. gyalogezredei Makó előterében szilárd védelmet foglaltak el, s az egyes szakaszok, különösen a téglagyár körzete, a vasútállomás szilárd támaszpontokká épültek ki. Az ezredtől korábban kiküldött felderítők elvégezték a feladatokat. — Két templom ablakában géppuskaállások vannak s minden irányban tüzel­ nek. A város utcáin őrjárat cirkál. A tüzérséget és az aknavetőket az ellenség a város különböző pontján helyezte el, de különösen nagy a tömörülés a nyugati körzetben. A második védelmi vonal 13 A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának Levéltára 10057. iratcsomó, 440. köteg, 35. lap. R . A. Vészelik eredeti jegyzete.

51

átszeli a várost — jelentette rádión a megbeszélt kód alapján Pavel Feodoszjevics Dolugy hadnagy, a gyalogos felderító'szakasz parancsnoka a rádióközpontba Nyikoláj Petrovics Artyemjev őrnagynak, az ezredtörzs főnökének. — Pedig én azt hittem, hogy a felderítők elestek, hiszen két nap óta semmiféle kapcsolatunk nem volt velük — mondta az őrnagy. — Nem volt energiánk. Az akkumulátorokba két robbanólövedék becsapódott. Az ellenségtől szereztünk egy motorkerékpárt. Az ezred egyik tisztje ment rajta a 8. hadosztály parancsnokságára s küldeményt vitt. A motorkerékpárról leszerel­ tük az akkumulátort. Most már világos, hogy felderítőink miért tudtak meg mindent — mondta Fjodorov gárdaőrmester, a rádióállomás vezetője a hadosztálytól. — És hol van a német tiszt? — kérdezte az őrnagy. — Össze van kötözve, a kukoricásban fekszik — válaszolt a rádiós. Néhány másodperc múlva, pedig az idő gyorsan telt, a törzs főnöke már az ezred parancsnoka előtt állt, aki együtt vonult az oszloppal lóháton. — Igen. Minden úgy van, ahogyan korábban jelentette a felderítő — mondta az őrnagy. Elővette zsebéből a zseblámpáját, s óvatosan, vigyázva az elsötétítésre, az órá­ jára nézett. — Az idő — tiszt elvtársak — 4 óra 37 perc. — mondta az őrnagy. — Kezdjük meg — mondta halkan az őrnagy. Hirtelen a levegőbe — mint a villám —- fölröppentek a rakéták. Egyidejűleg a gárda rádiósa, a törzsőrmester leadta az „555”-ös jelentést a rádióközpontba — a hadosztály törzsbe. Erre a jelre a hadosztály tüzérségének abba kellett hagyni a város ágyúzását. A harckocsik a géppisztolyosokkal előre iramodtak. A maradék gyalogság: ki lóháton, ki fogatokon — mindenki akár a villám az ellenségre csapott. Hurrá! Hurrá! kiáltotta mindenki úgy, hogy ettől az orosz „H urrá”-tól a né­ metek összeroppanjanak. Az egész város visszhangozta a kiáltást. Tüzet nyitottak a légvédelmi egységek, a nehéz géppuskák, a könnyű gépfegy­ verek, amelyeket Csapajev módjára tacsankákra — lovaskocsikra — szereltek. A géppisztolyok is lőni kezdtek. Mindannyian nyomjelző lövedékkel lőttünk, hogy az ellenség minél nagyobb pánikba essen. Egyszeriben váratlanul a környéken minden felüvöltött, úgy tűnt a föld is üvölt. A lövések egyetlen dübörgésbe olvadtak össze. Az ezred elérte a város északi szélét, két útvonal elágazását. A 3. lövészzászlóalj a vasútvonal mentén indult a vasútállomás és a téglagyár ostromára. Az 1. és 2. lövészzászlóalj eközben megtisztította a város északi részét az ellen­ ségtől. A harckocsik a gyalogsággal már behatoltak a városba. A németek eldobták a fegyverüket, az aknavetőket, az ágyúkat elhagyták, s futottak, de a hős harckocsizok útjukba álltak.14 Elsőnek 27 ellenséges katona adta meg magát minden ellenállás nélkül. 14 Makó városát a 23. magyar tartalékhadosztály 51. gyalogezredének III. zászlóalja védte, Bán Ödön százados vezetésével. A zászlóalj létszáma a városba való megérkezésekor, szeptember 23—24-én mintegy 800 fő volt.

52

Az égen sötét esőfelhők úsztak, átható nedves szél fújt, s az arcunkba verte az apró esőcseppeket. Körülöttünk, mint a villám cikáztak villogó tűzszablyaként a nehéz és kézi gépfegyverek, a légvédelmi gépágyúk lövedékei. A harci zaj tovább nőtt. A német előretolt állásokat a vasútállomás és téglagyár körzetében elborította a tűzhullám. Virradt. A reggeli pirkadatban a város körvonalai már kirajzolódtak. Az ellenség fejére tűzözön zúdult. A 3. lövészzászlóalj katonái és tisztjei Szemjon Dmitrijevics Vokal főhadnagy vezetése alatt minden házat rohammal foglaltak el, az ellenséget egységenként bekerítették és megsemmisítették. Románjuk főhadnagy, a 8. lövészszázad parancsnoka Grigorij Vasziljevics Koszenko és Kovalcsuk harcosokkal betört abba a házba, ahova az ellenség géppisztolyosai fészkelték be magukat. — Fel a kezekkel! — parancsolt rájuk hangosan Románjuk főhadnagy. 13 ellen­ séges katona az ijedtségtől s az orosz katonákkal való váratlan találkozástól resz­ ketve kiengedte kezéből a fegyvert, és felemelte a kezét. Iván Jakovlevics Jamscsikov törzsőrmester, aki ideiglenesen ellátta a hetedik lövészszázad parancsnoki teendőit, a téglagyár megostromlására indult katonáival. A gyár közelében észrevették katonáink, hogy az ellenség aknavetői az agyagbánya gödréből tüzelnek. Egy akna a századparancsnok mellett robbant. Föld omlott rá, és megsebesült a fején és a mellkasán. Vérzett. Katonáinak utoljára ezt mondta halkan: — Előre testvérek! Előre a fasisztákra! Álljatok bosszút... Nem mondta végig. A századparancsnok elvesztette az eszméletét. — Flalld a parancsom! — vezényelt Pjotr Gyehtyjarev őrmester, komszomolista, aki átvette az előzetes megállapodásnak megfelelően a századparancsnoki tisztet. S a század engedelmeskedett a parancsának. A katonákat a téglagyár ellen vitte. El akarta hallgattatni az ellenség aknavetőit. Fokozták a tüzet a géppisztolyokból és a géppuskákból. A katonák a pa­ rancsnokló őrmester vezetésével az aknavetős üteget megrohamozták. Az orosz katonák határozottsága és a bátorsága annyira váratlan volt, hogy ellenállás nélkül 14 ellenséget fogságba ejtettek, s 3 aknavetőt zsákmányoltak. A dicső aknavetős komszomolisták, és párttag jelöltek, közöttük Pjotr Pavlovics Jemec, Jakov Petrovics Petrenko, Garmanov törzsőrmester támogatva a lövész­ egységek viharos támadását megállás nélkül lőtték az ellenséget. Ez a tűz a gyárat megszállva tartó ellenséget a földhöz szögezte, s így lehetségessé vált, hogy dicső könnyűgépfegyvereseink: Alekszej Bulatov, Fjodor Goncsarov, Grigorij Maruszics és Gláva oldalról megkerülve betörjenek a gyárba, a fegyvereik segítségével meg­ törjék az ott levő fasiszták ellenállását. Rövid, de kegyetlen harcban géppuskásaink megöltek 58 fasisztát, 25-öt pedig foglyul ejtettek. Szárnyakon mért csapással és átkaroló manőver segítségével a 3. lövészzászlóalj rohammal elfoglalta a vasútállomást és a téglagyárat. Bekerített és foglyul ejtett 200 ellenséges katonát és tisztet. Vokál főhadnagy parancsnok a harc hevében megfigyelte Grigorij Maruszics géppuskást, aki csak úgy kaszabolta fegyverével a fasisztákat. Megölelte a bátor géppuskást a géppuska mellett és röviden azt mondta: — Barátom ! Nagyon köszönöm. Szülőhazánk nevében köszönöm neked. A 2. lövészzászlóalj, melynek a parancsnoka Sztyepan Anufrijevics Litovcsenko gárdaőrnagy volt, a város északi részén harcolt az ellenséggel. A harcrendben fel-

53

kereste őt az ezredparancsnok politikai helyettese Nyikoláj Romanovics Kovaljov őrnagy. — Őrnagy elvtárs, a zászlóalj a harcparancs teljesítését folytatja, de kevés a gya­ logságom. Egy katonám száz fasiszta ellen harcol. Most az ágyúk közvetlen irány­ zással lőnek az ellenség tüzelőállásaira. Közeledik felénk Grisankov egysége — jelentett röviden a zászlóaljparancsnok. — Jól van. Úgy harcoljatok, mint a haza hű fiai — mondta a politikai helyettes. Az első lövészszázad Grigorij Fjodorovics Hrusztaljov főhadnagy vezetésével a zászlóalj harcrendjének közepén küzdött. A parancsnok uráli volt. Munkás ember. Erős fizikumú. Mindig vidám és friss. Szerette az orosz dalokat. Elöl a házakat a németek megerősített állásokká építették ki, ahonnan belőtték az egész környéket. Iván Haritonovics Tkacsenko őrmester kötelékét az ellenség tüze földre fek­ tette. Ekkor Alekszandr Jegorovics Szirajev őrmester rajparancsnok elhatározta, hogy a tűzfészket elhallgattatja páncélököllel, s telitalálattal ki is lőtte az ellenség géppuskáját. A gyalogság pedig rohamra indult. A német tisztek és katonák nem mertek kézitusába bocsátkozni katonáinkkal, s az első lövészszázad támadása elől futni kezdtek. — Utánam a Hazáért! Előre! — vezényelt a parancsnok, s messzire hangzott parancsa. Nemcsak a százada hallotta meg, hanem az egész középső rész. Géppisztolyosaival háztól házig futva hatolt előre, s követte az egész század. Ő itt, magyar földön hazája becsületét védi. Éppen úgy gyűlölte a fasisztákat most, ahogy gyűlölte őket akkor, amikor saját hazáját szabadította fel az ideiglenes német megszállás alól. Csak az orosz katona hozhat szabadságot és függetlenséget Magyarország népének, mivel megszabadítja a fasizmustól — mondta a századparancsnok. Alekszandr Jegorovics Szirajev őrmester, rajparancsnok a páncéltörő fegy­ vereivel szintén sietett, s pontos lövedékeivel elfojtotta az ellenség tüzelőállásait. Ezzel utat nyitott a gyalogságnak. Nyikoláj Iljics Ivanov hadnagy, az aknavető század parancsnoka előbbre helyezte aknavetőit keleti irányba az első lövészszázad közelébe. Közvetlen egy ház sarkának fedezékében voltak. Arra készült, hogy az ellenség gyalogságára és tüzérségére tüzet nyisson. Az utcasarkon túl, ahol egy kicsiny élelmiszerüzlet volt, egy német katona rejtőzködött. Könnyű géppuskájából lőtte a támadó gyalogságunkat. Hrusztaljov századparancsnok látta, hogy késlekedés nélkül, minden áron ártalmatlanná kellett tenni az ellenséget. Egy szempillantás alatt ezt végre is haj­ totta. Levette a kézigránát gyűrűjét s a géppuskást telibe találta. Egy robbanás, s a fasiszta és géppuskája örökre elhallgatott. Az ellenséges tűzfészek megsemmisült, a lövészek előre törtek. Az ellenség minden oldalról lőtt. Minden utcában, a járdákon aknák és löve­ dékek robbantak, a levegőben golyók fütyültek. De dicső harckocsizóink két harckocsival fölszámolták az ellenséges tűzfész­ ket, s ezzel nagymértékben biztosították a gyalogság előrenyomulását. Balszárnyon az ellenség egy századnyi géppisztolyos egysége futva közeledett s menetből lőtt. Ezeket a 6. lövészszázad szorongatta, s így próbáltak kitörni a beke­ rítésből. A 6. század parancsnoka Alekszandr Kirillovics Omelcsenko hadnagy volt. De Alekszej Butalov, Fjodor Goncsarov hős géppuskások, könnyű géppuskák­ ból váratlanul gyilkos tüzet nyitottak. A visszavonulás útját elvágták. A főutcát katonáink halál pontos lövedékei következtében elborították a hullák.

54

Iván Haritonovics Tkacsenko rajparancsnok egy szempillantás alatt a fasiszták elleni rohamra vezette egységét. A német katonák, akik megpróbálkoztak ellenállni, holtan terültek el a járdán. A lövészszázad ellenséges túleró'vel harcolt. Egy szovjet katona ötven fasiszta ellen küzdött. A századparancsnok is ott volt a tűzvonalban, s kezdte számlálni a lelőtt fasisztákat: „30, ... 34, ... 40, ... 49, ... 55. Tovább nem tudta számlálni, mert felugrott s üldözte a fasisztákat. — Zászlóaljparancsnok elvtárs! Lelőtték a főhadnagyot — kiáltotta hangosan Alekszandr Jegorovics Szirajev őrmester, aki elsőként rohant hozzá az ellenséges tűzben. A hátára vette és kúszva kivitte a ház mögött levő biztonságos helyre. Grigorij Fjodorovics Hrusztaljov főhadnagy századparancsnokhoz odafutott Alekszandr Szergejevics Konoplev őrnagy az ezredparancsnok helyettese, szállásmes­ ter, Sztyepán Anufrijevics Litovcsenko gárdaőrnagy zászlóaljparancsnok, Nyikoláj Grigorjevics Silkin százados, a zászlóaljparancsnok politikai helyettese, Pável Fjodorovics Parhomenko gárdafőhadnagy híradós. Mindannyian mindent meg akar­ tak tenni azért, hogy a parancsnok életben maradjon. Elsősegélyben részesítet­ ték. Mellkasából és fejéből szivárgott a vér, a jobb lábát pedig átlőtték. Erős szíve még vert. Hrusztaljov nagy nehezen még megpróbált felállni, de azonnal az őrnagy kar­ jaiba esett. Kinyitotta szemét, s halkan ezt m ondta: — Testvéreim, drágáim! Én most meghalok. Hol a század? Üldözzétek a fasisz­ tákat! A város főterén temessetek el! írjatok levelet feleségemnek, Jelizavet Alekszejevnának. A táskámban megtaláljátok a fényképemet, amit nem tudtam hazaküldeni. És feltétlenül... Tovább már nem mondta. Csak csendesen így szólt: Búcsúzom tőletek, s örökre lezárta a szemét. Mind, akik csak ott álltak levették a sisakjukat, lehajtották fejüket, s mindenki szemében könny csillant meg. — Búcsúzom tőled, drága barátom. Mindazt, amit kértél, föltétien teljesítjük. Makó főterén temetünk el. A század vezetését ideiglenesen Iván Haritonovics Tkacsenko vette át, ő vitte előre a századot, hogy az ellenséget szétzúzzák. A fasiszta egységet szétverték, bosszút álltak parancsnokuk haláláért. 43 fasisz­ tát foglyul ejtettek, több mint 80-at pedig megsemmisítettek. Keletről hangos orosz hurrá hallatszott. Ezek Grisankov főhadnagy, párt­ titkár katonái voltak, akik jöttek, hogy egyesüljenek a harcoló egységekkel. A harc­ parancsot teljesítették. Fölfogták az ellenség nyomását, s biztosították a védelmet. Ezzel azt a lehetőséget is megadták az ezrednek, hogy a szükséges manővereket megtegye, s fölösleges emberi és anyagi veszteség nélkül foglalja el a várost. H át ezért fut előre Vaszilij Afanaszjevics Zsuravljov, sorkatona az ötödik század lövésze, vele szemben pedig Pjotr Pavlovics Jemec. Találkoznak. Férfiasán megölelik egymást, sisakjukat a levegőbe dobálják. Örülnek, hogy nyugati és keleti irányból a csapatok egyesültek. Azután fut Alekszej Andrejevics Grisankov főhad­ nagy, szemközt vele Nyikoláj Grigorjevics Silkin százados. Keményen, régi orosz szokás szerint megölelik egymást. És az összes katona egymás kezét szorongatja. Alekszej Bulatov könnyű géppuskás a két támadó csoport egyesülésének tiszte­ letére leadott géppuskájából föl a levegőbe egy hosszú sorozatot. Ez nem közönséges lövöldözés volt, hanem díszlövés.

55

Az egyesülésből ünneplés lett. Mindenki nagyon boldog volt, hogy Makó köz­ ponti, nyugati és keleti kerületeit végérvényesen megtisztították a fasisztáktól. Alekszej Andrejevics Grisanov főhadnagy gyorsan odamegy az ezredparancsnok helyetteshez, aki a szállásmester is egyben, Alekszandr Szergejevics Konoplev őrnagyhoz, s teljesen szabályosan jelenti: — Őrnagy elvtárs! A parancsnokság parancsát teljesítettük. Feltartóztattuk az ellenség nyomását 12 órán keresztül, s az adott jelre mi magunk is támadásba mentünk át. Veszteségeink: három halott, nyolc sebesült. Fogságba ejtettünk 32 katonát. A csoport létszáma 63 ember. Mindenki készen áll, hogy a következő harcfeladatot teljesítse. Grisankovnak úgy tűnt, hogy nem a fronton, hanem díszszemlén, Makó város főterén jelent az őrnagynak. De a körülötte sziszegő golyók megértették vele, hogy a város az ellenségtől még nincs egészen megtisztítva. Az őrnagy figyelmesen meghallgatta az ezredpárttitkár jelentését, megölelte és ezt mondta: — Barátom, parancsnok és párttitkár, nagyon köszönök mindent, a harcfeladat kitűnő teljesítését. Most pedig eredj Nyikoláj Romanovics Kovaljov őrnagyhoz, az ezredparancs­ nok politikai helyetteséhez. Ő most az első lövészzászlóaljnál van. Az összekötő elvezet hozzá. S Önt pedig főhadnagy megbízom, hogy a fegyveres csoport személyi állományát irányítsa vissza haladék nélkül saját alegységeikbe oda, ahonnan a védőfeladat ellátására kiemelték őket. A zászlóaljakban nagy szükség van rájuk, várják őket. — Őrnagy elvtárs! Értettem... — ismételte meg az ezredmérnök, Pjotr Alekszejevics Kratov főhadnagy. Grisankov főhadnagy, az ezred párttitkára pedig vállára vette a géppisztolyát és a híradóssal elindult az ezredparancsnok politikai helyetteséhez. Vidám és elé­ gedett volt, hiszen az ezred, a hadosztály, sőt a hadtest parancsnoksága éppen reá bízta ezt a nagyon felelősségteljes harci feladatot, az ezred legjobb, legtapasztaltabb tisztjei közül. Az ellenség két gyalogezrede, a hozzá tartozó erősítéssel védelmi pozíciót foglalt el, s három alkalommal ellenlökésbe ment át. Az ő csoportja — 74 ember — föltartotta a fasiszták nyomását 12 órán keresztül, s így megnyerték a harcot. Nem féltek az ellenségtől. M int kommunista, számított orosz katonáinak erkölcsi erejére: ,,Egy ember száz ellen is megverekszik.” Ez volt minden katona jelmondata. Büszke volt arra, hogy az ezred túljárt az ellenség eszén. Iván Alekszejevics Jermolajev őrnagy haditervét végrehajtották. M akó felszabadult. Bár ez a terv nagyon sokat reszkírozott, de ilyen a háború. Az győz, aki az eszét is használja, mert így kisebb a veszteség emberben és technikában egyaránt. — Őrnagy elvtárs kérek engedélyt jelenteni — mondta Iván Mihajlovics Szinjakin hadnagy, a gyalogos felderítő szakasz parancsnoka. — Szakaszom a város központjában, egy egyemeletes épületben elfogta a 8. né­ m et hadosztály 24. gyalogezrede törzskarát az összes dokumentumokkal együtt. Fogságba esett 5 katona, valószínű a törzs írnokai, de a tisztek a városközpontban szétfutottak. A géppisztolyosok a városközpontban az összes házat átkutatják.

56

Ezenkívül zsákmányoltunk egy fúvószenekart és sok élelmiszert.18 Miután befejezte a jelentést, a hadnagy leeresztette kezét a sisak melló'l. — Hadnagy elvtárs az remek, hogy elfogták a törzskart s a fúvószenekar hang­ szereit is megszerezték, de most azonnal rendelkezzen, hogy hagyják abba a dobolást és a trombitálást! A felderítői azt hiszik, hogy ez induló? Én már azt gondoltam, a németek fújják a gyülekezó't, hogy megadják magukat. — Érettem, ó'rnagy elvtárs — ismételte a hadnagy. S a hadnagy nyomban fel­ derítéshez futott, s kiadta a parancsot: tilos a hangszereken játszani. Azután össze­ szedte a szakaszt, s oda vezette, ahol még nem szűnt meg a lövöldözés: a város délnyugati széléhez. Itt az ezred 3. lövészzászlóaljának segítettek. Iván Alekszejevics Jermolajev őrnagy, ezredparancsnok a helyettesével éppen megérkezett lóháton az ezred vezetési pontjára, mely a város központjában volt, egy pincehelyiségben. A közelben két templom állott. A törzs főnöke, Nyikoláj Petrovics Artyemjev őrnagy mikor meglátta őket fölállt, helyzetjelentést akart adni. De a parancsnok intett a kezével, hogy marad­ jon ülve. — Te Artyemjev, jó vezetési pontot választottál — mondta az ezredparancsnok. — Parancsnok elvtárs, én olyan helyet választottam, hogy a rádióadó, s a híradós összeköttetés jól működjön — válaszolt a törzsparancsnok. Az ezredparancsnok, s a politikai helyettese minden tiszttel és katonával kezet fogott, aki csak a parancsnoki poszton ott volt, így a rádióállomás parancsnokával Tyihon Andrejevics Fjodorov gárda-törzsőrmesterrel is — aki a rádióállomást kezelte, s továbbította a hadosztálytörzsnek a híreket —, alaposan kezet rázott. Mindketten régóta ismerték ezt a tapasztalt, bátor rádióst. Az ezredparancsnok a 76 milliméteres ágyú lövedékei mellől fogott egy ládát, és ráült. Fáradt volt. Néhány napja már talpon volt, nem aludt, de az arca élénk­ nek és vidámnak látszott. Ekkor kinyílt a parancsnoki helyiség ajtaja s gyors léptekkel jött a lépcsőn lefelé Vlagyimir Petrovics Szolovjev hadnagy, aki a hadosztálytól az ezredhez irá­ nyuló hírközlés és összeköttetés parancsnoka volt. A kezében dróttekercset tar­ tott, a nyakában géppisztoly lógott. — Itt a gazdája? — szólt hangosan, lihegve. Azért jött szakaszával együtt, hogy a hadosztály törzskarától az ezredparancsnokhoz gyorsan kiépítsen egy telefonvonalat. A hadnagy nyomában Pjotr Nyikolajevics Jarnih futott be, valamint Alekszej Markovics Pecsajev őrvezető. Az ő kezük is tele volt vezetékkel, géppisztollyal. A híradósok megizzadtak. Csurom vizesek voltak. Siettek, hiszen parancsot kaptak a hadosztály 1457. önálló híradó századnak parancsnokától, hogy minden körül­ mények között meglegyen a vonal. Bár a hadnagy szakasza az úton kétszer is harcba bocsátkozott az ellenséggel, s veszteségei voltak — egy halott, s 3 sebesült híradós -— a parancsot mégis telje­ sítették. Két sebesült híradós: Vaszilij Nyikolajevics Polezsajev és Dmitrij Afanaszijevics Larin, harctérről nem is távoztak el, hanem folytatták a telefonvezeték lefek­ tetését. 15 A Vörös Hadsereggel szembenálló erők „Feljegyzésekben” szereplő megnevezéseinélfigyelemmel kell lennünk arra, hogy R. A. Vészelik 1964/65-ben vetette papírra emlékeit. Ez magya­ rázza, hogy írásában a Makó környéki harcokban csak német csapatokat szerepeltet. Ismeretes, hogy ezen a vidéken az 1944 szeptember végén megalakult 3. magyar hadsereg 23. és 8. hadosztályai, ill. az 55. és 31. határvadász zászlóaljak egységei próbálták megakadályozni a szovjet csapatok előretörését. Német katonák, a 4. SS rendőr páncélgránátos hadosztály kötelékében, csak a Maros­ tól délre, a bánáti részeken harcoltak ezekben a hetekben.

57

— Szolovjev, gyerünk, gyorsan tedd ide az asztalra a telefonkészüléket. Éppen idejében érkeztél meg a vonallal. Nagyon sürgősen telefonálnunk kell a hadosztály­ törzzsel — mondta az ezred törzsparancsnoka. Larin katona, akinek a jobb karján kötés volt, fogta az UNAF—42 telefonkészüléket, kinyitotta a tetejét, megtisztította és hozzálátott, hogy a készüléket üzembe helyezze. Jarnih őrmester pedig a pincesarokban átütötte a cementpadlót s elkészítette a földelést. A hadnagy egyre figyelmeztette Jarnihot — jól csináld meg a földelést, hogy a beszédet kitűnően lehessen hallani. A híradósok tudják, hogy csak egy vezetéket fektettek le. A telefonkészülék azonban csak akkor működik, ha két vonal kapcsolódik hozzá. Ezt a másik vonalat jelenti a földelés. A föld a másik elektromos vezeték. Szolovjev hadnagy kezébe vette a telefonkagylót s kezdte a hívást: „Vihar”, „Vihar” . Itt „G ranit” . M ár új helyen, a telefon végállomásán vagyok, a „G ranit” parancsnoka közelében. A hadosztály központi telefonállomásán Anna Pavlovna Morozova katona, híradóslány meghallotta a hadnagyot és azt m ondta: — Itt „Vihar” beszél. Jól hallom Önt. Hívja a készülékhez a parancsnokát, a 0—31 fog beszélni. (Ez a hadosztály törzsparancsnoka volt.) — Jó, rendben! — válaszolt a hadnagy. Nyomban kihúzta magát és jelentett: — Őrnagy elvtársi A hadosztálytörzshöz a telefonvonalat kiépítettük. A hallási viszonyok jók — jelentett tömören Szolovjev hadnagy, a híradósok parancsnoka. — Nagyon köszönöm hadnagy, s minden híradósnak, Roman Alekszejevics Vészelik századosnak is a pontos és folyamatos munkát, amelyet a telefon és rádió­ kapcsolat megteremtéséért végeztek. Ti a nehéz percekben mindig segítettetek. Hogyan tudtad lefektetni a vezetéket, hiszen a várost teljes egészében még nem tisztították meg katonáink az ellenségtől? — mondta az ezredparancsnok. — Bizony harcok árán fektettük le a kábelt. A németek ellen harcoló Grisankovcsoporthoz csatlakoztunk. Velük együtt nyomultunk előre. Ismét felhangzott a telefonkagylóban a csipogó, búgó hang. Ez a telefonköz­ pont jele volt. V. P. Szolovjev hadnagy átadta a telefonkagylót az ezredparancsnoknak, hogy beszéljen a hadosztály törzsfőnökével. Jermolajev őrnagy röviden jelentette: — 0—31-es elvtárs! A parancsot teljesítettük. Makót felszabadítottuk. Hazánk vörös zászlója a város főterén lobog. Néhány alegységünk az ellenség elszigetelt csoportjaival harcol. A zsákmány nagy, mind az állomáson, mind a városban. Kérem sürgősen gon­ doskodjon az értékek megőrzéséről. M. G. Gurevics ezredesnek (ő volt a hadosztály politikai osztályának vezetője) azt üzenem, hogy zsákmányoltunk a német gyalogezredtől fúvós hangszereket, no meg a törzs iratait. A hangszereket a klubjuknak adjuk. Az egység most a város körül körvédelemre rendezkedik be. Küldjön pótlólag egy tüzérosztályt erősítésként. Veszteségeink pontos felmérése most van folyamatban. A zsákmány és a foglyok számbavétele folyik. I. I. Rumilcev ezredes nagyon meg volt elégedve a jelentéssel, s csupán azt m ondta: Gratulálok a sikerhez, s sok szerencsét! Tartsák a várost szilárdan. Egy lépést se hátráljanak. A telefon után az ezredparancsnok a törzsparancsnokához fordult: — A várost felszabadítottuk, de hogyan tartjuk meg? Az ellenség majd friss

58

erőket igyekszik hozni Szegedről, nekünk pedig a tüzérségen kívül semmiféle erő­ sítést nem ígérnek. Saját erőinkre kell támaszkodnunk. Megyek a 2. lövészzászlóalj körzetébe. N. P. Artyemjev őrnagy induljon az 1. lövészzászlóaljhoz. A Sz. Konoplev őrnagy pedig a 3. lövészzászlóaljhoz. V. I. Vorobjov gárdaőrnagy tüzérfőnök azonnal foglaljon tüzelőállást, s készüljön föl az ellenséges támadás visszaverésére. A 170. harckocsidandár zászlóaljával, mint mozgó alakulattal én fogok rendel­ kezni, ha a szükség megkívánja. P. Sz. Jevdokimov őrnagynak, a törzsfőnök helyettesének a parancsnoki poszton kell maradnia, s készítsen jelentést a hadosztálytörzs számára. Az alegységek pa­ rancsnokaitól kérdezze meg: mik a veszteségeink, mekkora az ellenség vesztesé­ gei, mit zsákmányoltunk. Mindent megmondott röviden, de a munka végrehajtása nagy feladat volt. A város védelmének biztosítása érdekében a gyalogságnak megfelelő védelmi vona­ lat kellett elfoglalni, lövész- és közlekedőárkot kellett ásni, s el kellett kapni a rej­ tőzködő német katonákat és tiszteket. A 795. lövészezred parancsnoka Szemjon Vasziljevics Fedotov őrnagy azt a parancsot kapta a hadosztályparancsnokságtól, hogy támadjon és foglalja el Csanádpalotát, amely jelentős lakott település és vasútállomása is van. A 799. lövészezred parancsnoka Arzsancev őrnagy ezredével súlyos harcot vívott az ellenséges túlerővel szemben Hódmezővásárhelyért. Makó megtartása hadosztályunk frontszakaszán feszült helyzetet teremtett. A hadosztály jobb- és balszárnya nyitott volt. A szomszédos egységek 15—18 kilométerre lemaradtak tőlünk. Ezredünket, de magát a hadosztálytörzset is a beke­ rítés veszélye fenyegette. Az alegységek személyi állománya, s összességében az egész hadosztály parancs­ nokságával, az aktivizált politikai és pártmunkásokkal egyetemben becsülettel teljesítette hazafias kötelességét. Ők kezdték meg a magyar nép felszabadítását. A hadosztály parancsnoka kétóránként tájékoztatta az 57. lövészhadtest törzsét az ellenség és saját egységeinek helyzetéről. A hadosztály szakaszán kialakult helyzet veszélyeztette az ezredek között a normális telefonösszeköttetést. Az ellenség helyenként egy-egy időre megszállt olyan területeket, melyeken az ezredekhez vezető telefonvonalak húzódtak. A híradósok gyakran harcba bocsát­ koztak a kisebb ellenséges egységekkel. 21 óra 05 perckor sürgősen a hadosztálytörzsre hívták az ezredparancsnokot. A hírt Alekszandr Alekszejevics Demin őrmester hozta a hadműveleti osztályról. Majd Nyikoláj Sztyepanovics Kulakov motorkerékpárossal jelentésköteget küld­ tek az 57. lövészhadtest törzskarának. A csomagban az alábbi hadműveleti össze­ foglalás volt: 1. A hadosztály 1944. szeptember 26-án folytatta a támadást, s az ellenséges túlerővel vívott kemény harcok után, céltudatos csapás eredményeként elfoglalta egységeivel: — a 795. lövészezred — Csanádpalotát, ahol megvetette lábát, s várja, hogy rohamzászlóaljakkal fölváltsák. A 799. lövészezred elfoglalta a Barta-tanyát, a Blaskovics-majort, s súlyos harco­ kat vív Hódmezővásárhelyért. Vele szemben ellenséges túlerő áll. Nyitott az ezred mindkét szárnya és a háta is. 1944. szeptember 26-án 19 órakor az 57. hadtest-

59

törzs rendelkezésének megfelelően behatolt Földeákra, ahol északkelet, délnyugat irányú front mentén megvetette a lábát. A 767. lövészezred a 8. gyalogos hadosztály 21. és 24. gyalogezredeivel kemény utcai harcokat vívott, s a bátor bekerítés, és az alárendelt egységek intenzív tevé­ kenységének eredményeként rohammal elfoglalta M akót, szilárdan megvetette lábát, s körkörös védelmi állást foglalt el. 2. Az ellenség a 23. lövészhadosztály egységeivel, az 55. és 31. határőrezred alegységeivel az alábbi arcvonalon áll: Perneki-tanya, Rákosi-csárda, Gajdos­ puszta, Óföldeák-puszta s tovább déli irányba. Az ellenség zászlóaljnál nagyobb erővel, páncélos alegységekkel (a hadosztály frontszakaszán mintegy 20 harckocsival) tüzérségi támogatással igyekszik visszavetni egységeinket, és visszaszerezni az elvesztett pozícióit. 19 órakor Szegedre érkezett az a 70 vagonból álló szerelvény, melyet 13 órakor m ár megfigyeltünk. A szerelvényben 20 zárt, s 7 személyforgalomra használatos kocsi van. 3. Az 1944. szeptember 26-án vívott harcban a hadosztály egységei az alábbi veszteségeket okozták az ellenségnek: Mintegy 500 katonát és tisztet megsemmisítettünk, 300 katonát fogságba ejtettünk. Köztük van egy százados. Megsemmisítettünk 6 darab 75 mm-es ágyút, 5 darab 81 mm-es aknavetőt, 30 szállító járművet (kocsi), melyen katonai felszerelés volt, 14 gépkocsit, 6 motorkerékpárt, 13 géppuskát. Zsákmányoltunk 10 különböző kaliberű ágyút, 7 aknavetőt, 49 géppuskát, 300 puskát és géppisztolyt, s két lőszerraktárat. 4. Annak ellenére, hogy súlyos harcok folytak, az egységekkel jó volt a telefon­ összeköttetés. 5. Makón sok különféle raktár és katonai felszerelés van. Az egységek nincse­ nek abban a helyzetben, hogy ezeket őrizzék. Ide kell irányítani egy vagyonvédő katonai egységet.16 Makó védelme Makó utcáit jártuk. A lábunk alatt kitört ablakok üvegcserepei csillogtak. A város utcáin és terén a szél különféle papírfoszlányokat kavart. Lassanként megjelentek a felszabadított város lakói. Csodálkozva bámulták az orosz katonák arcvonásait, s minden lépésüket figyelemmel kísérték. A Szovjet Hadsereg gyors cselekvése, az orosz katonák váratlan akciója, Makó város felszabadítása a német fasiszták uralma alól, a helyi lakosságot megelégedéssel töltötte el. A kíváncsiskodók összeverődött csoportjából előre jött egy öregasszony. A szemüvegét a szemére tette s alaposan körülnézett. Még soha életében nem látott orosz katonákat, s teljesen más kép fogadta, mint amit elképzelt. Ez az asszony még sehol sem volt. Egész életét Makón élte le. Most maga előtt látta az orosz daliákat — a felszabadítókat. Mindaz nyilvánvaló hazugsággá vált, amit a fasiszták beszéltek, s a házuk falára ragasztott röpcéduláikon hirdettek az orosz katonákról. 16 A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának Levéltára 1288. fond, 14699. iratcsomó, 2. köteg, 266. lap. R. A. Vészelik eredeti jegyzete.

60

— Látom én, hogy az orosz katona mosolygós, jól öltözött, tiszta. Nem egy leigázó, hanem egy felszabadító hatalom katonája. — Látom én, jó emberek ezek. Nézzétek, milyen vidám a tekintetük. A fasiszta katonák mindig mogorván néztek. Olyanok voltak szinte mint a vadállatok. Kegyet­ lenek voltak hozzánk — mondta az asszony. Az asszonyok között hirtelen egy férfi jelent meg. — Én még az első világháborúban kerültem orosz fogságba. Yinnyica városá­ ban éltem néhány évet. Én aztán nem is hittem a fasisztáknak, sem a propagandá­ juknak, hiszen jól ismertem én az orosz embereket. Nekünk az orosz katona a felszabadulást hozta. Jó életünk lesz — mondta oroszul, sok hibával. A város fölött, a levegőben 7 ellenséges repülőgép jelent meg. A német parancs­ nokság friss erőket, gyalogságot, tüzérséget, harckocsikat vont össze. Az ellenség támadást készített elő a 767. lövészezredünlc ellen, amely a város felszabadítása után védelembe vonult. Az ezred személyi állománya a közelgő ütközetre készült. Mindannyian tudták, hogy az ellenség minden áron vissza akarja foglalni Makót. A lövészzászlóaljak parancsnokai frontszakaszaikon a védelmet szervezték. A géppuskákat, az aknavetőket kedvező tüzelőállásba helyezték, s felkészültek, hogy az ellenségre tüzet nyissanak. Vlagyimir Iljics Vorobjov gárdaőrnagy, az ezred tüzérfőnöke jelentette az ezredparancsnoknak, hogy a tüzérség az ellenséges támadás visszaverésére föl­ készült. Az első fasiszta támadás, melyben megközelítőleg egy ezrednyi gyalogság vett részt, a 2. lövészzászlóalj szakaszán bontakozott ki. A zászlóaljparancsnok Sztyepán Anufrijevics Litovcsenko gárdaőrnagy volt, s M akó nyugati szélén foglalt el védelmi állást. Az ellenség a védekező gyalogságunkra tüzérségi és aknavető tüzet nyitott. Az ellenséges gyalogság védelmi vonalaink felé nyomult. Lövészeink géppuskásaink látták, amint az ellenséges gyalogság csatárláncot alkotva nyomul előre. A tűzparancsot várták mindannyian. — Az ellenséges gyalogságra tűz! — vezényelt a géppuskás alegység parancs­ noka Mihail Sztyepanovics Tkacsuk őrmester. A géppuskások pontos célzással lelövöldözték az ellenséges gyalogságot. Grigorij Zaharovics Maruszics géppuskás katona 27, M. Sz. Tkacsuk őrmester pedig megközelítőleg 30 ellenséges katonát lőtt le. A 6. lövészszázad parancsnoka Alekszandr Kirillovics Omelcsenko egy csapat katonával lesben álltak, s váratlanul tüzet nyitottak az ellenségre a második lövész­ zászlóalj védelmének jobb szárnyáról. Az ellenség nem várt ilyen erős tüzet alegy­ ségünk részéről. Mihail Georgijevics Kulikov hadnagy szakasza aknatűzzel lepte meg a támadó ellenséges gyalogságot. Az aknavetőink lövedékei megtizedelték az ellenséget. A fasiszták az országúira irányítottak egy gépkocsival vontatott ágyút. Az ágyú gyorsan tüzelőállást vett fel, s tüzet akart nyitni a géppuskásainkra. De az autót s az ágyút Alekszandr Alekszejevics Lednyev őrmester, aki a páncéltörő tüzéralegység egyik ágyújának parancsnoka volt, észrevette. A második lövéssel az őrmester bátor legénysége fölgyújtotta az autót, a harmadik lövedékkel pedig eltalálta az ellenséges ágyút. Az ellenség első támadását visszavertük. Az ellenség a harcmezőn hagyott

61

több mint 70 halottat, katonákat, tiszteket. Meghiúsult az ellenség azon terve, hogy néhány óra alatt visszafoglalja Makót. Védelmi vonalunk szilárdsága egyre inkább nó'tt. De az ellenség nem állt el céljától, s a várost meg akarta kaparintani. A hadosztály politikai osztálya aktivis­ táit a hadosztály ezredéinek lövészzászlóaljaihoz küldte ki, hogy a politikai tömeg­ munkát eró'sítsék, s az alegységek személyi állományát megerősítsék hó'stettek végre­ hajtására a német betolakodók elleni harcban. A „Harci Zászló” c. hadosztály újság munkatársai Epstein százados szerkesztő­ vel az élen kimentek az ezred alegységeihez, hogy anyagot gyűjtsenek a következő számhoz. Volt miről írni. Ebben az ezredben ma minden katona hősiesen harcolt. Az ezred védelmi szakaszán rádióadást is sugároztunk agitációs céllal a német katonák és tisztek részére. A politikai osztályról frontpropagandista érkezett, s elké­ szítette annak a szövegnek a lefordítását, amelyben német nyelven szóltunk az ellenséghez. Az adást nagy hangerejű készülékeken sugároztuk. A németek m ár meg­ szokták adásainkat, s figyelmesen hallgatják a politikai munkatársak előadását, de csak ritka az, amikor német katona vagy tiszt önként átjön hozzánk s megadja magát. A politikai osztály vezetője Makszim Grigorjevics Gurevics ezredes, s a pártbizottság felelős titkára Genadij Szergejevics Ljatin őrnagy, Nyikoláj Romanovics Kovaljov őrnagy, az ezredparancsnok politikai helyettese adták át a katonáknak, őrmestereknek, tiszteknek a párttagsági könyveket és tagjelöltségükről szóló lapokat. Közöttük volt Pjotr Vasziljevics Kaprai katona és Fjodor Fedotovics Gogyin törzsőrmester is. 1944. szeptember 29-én lezajló csata napján a következő volt a helyzet: a had­ osztály törzs, mely az ezredeket irányította Nagylak községben tartózkodott. Az ellenség összevonta a 799. lövészezred szakaszán a 23. gyaloghadosztály majdnem 3 gyalogezredét, a 767. lövészezred frontszakaszán mintegy 2 gyalogezredet 18. gyaloghadosztályból, s mindezeket harckocsizó és önjáró tüzérségi alegységek támogatták. 10 órakor tüzérségi előkészítés után egy időben támadták meg a 799. és 767. lövészezred alegységeit. Az ellenség élő erőben és technikai téren is jelentős fölényben volt. A 795. lövészezred arcvonalán az ellenség nem mutatott különösebb aktivitást, csupán felderítő tevékenységet folytatott. A hadosztály magasabb egységei a nap folyamán súlyos védelmi harcokat foly­ tattak a 23. és 18. gyaloghadosztályok támadó egységeivel, valamint a 8. gyalog­ hadosztály maradványaival, az ellenségnek hatalmas veszteségeket okoztak mind emberben, mind pedig hadianyagban. Az ellenség gyakori támadásaival M akót akarta elfoglalni. A negyedik ellenséges roham során az ellenség túlereje érvényesült a gyalog­ ság, a harckocsik, s tüzérségi összpontosított tűz tekintetében. Ennek következté­ ben a 799. lövészezred alegységeit visszaszorították Makótól 5 km-re északra levő terepszakaszra. 18 órakor a hadosztály magasabb egységei a következő vonalon álltak: A 795. lövészezred — Mezőhegyes, ötszáz méterre Pitvarostól délre. Aktív tevékenységet nem folytatta. Tótkomlós irányába felderítőket küldtek ki. Az ezred­ törzs Csanádpalotán állomásozott. A 799. lövészezred védelmi harcokat folytatott a 23. gyaloghadosztállyal, védelmi állásokban volt 5 kilométerre M akótól északi irányban. Az ezredtörzs a Görbe-tanyán tartózkodott. A 767. lövészezred a nap folyamán keményen visszaverte a 18. gyalogos had-

62

osztály magasabb egységeinek 3 támadását, s Makó városát védelmezte. Az ezred törzse Makón volt. Az ezred harcosai tömeges hőstettet hajtottak végre.17 Az aknavető századra, melynek Nyikoláj Iljics Ivanov hadnagy volt a parancs­ noka, s védelmi állásban helyezkedett el, közel 400 katonát és tisztet számláló fasiszta gyalogság támadt rá. A század 4 órán át folytatta az egyenlőtlen küzdelmet. Nyikoláj Iljics Ivanov kommunista, aknavetőjéből meglepte az ellenséges gya­ logságot. Amikor a fasiszták minden oldalról körülvették, akkor az aknavetősök elővették a géppisztollyokat és a kézigránátokat. A géppisztolyokkal, kézigránátokkal verték vissza az ellenséget. A bátor aknavetősök kiállták az ellenség nyomását. Egy lépést sem hátráltak. Az aknavetősök férfiasán és bátran viselkedtek a harcokban. Az ellenség mintegy száz halottat, sebesült katonát és tisztet veszített a harcmezőn. Ebben a harcban halt hősi halált az aknavető század parancsnoka Nyikoláj Iljics Ivanov. Makó főterén temették el. Ezért a városért harcolt, s életét adta szovjet hazánkért. A rövid temetési szertartáson Nyikoláj Romanovics Kovaljov őrnagy, s Alekszandr Kirilovics Omelcsenko beszédet mondtak. Mindketten hangsúlyozták: Ma katonabajtársunktól és barátunktól veszünk búcsút. Nyikoláj Iljics Ivanov bátor aknavatős volt. Életét áldozta Kommunista Pártunkért, népünkért. Hőstette szívünkben örökké fog élni. A végsőkig üldözni fogjuk a fasisztákat, amíg csak hadseregüket meg nem semmisítjük. Mire hajnalodott a védelmi vonal lövészárkaiban lövészeink, géppisztolyosaink, mesterlövészeink, géppuskásaink acélfalként álltak. A 2. lövészzászlóalj géppuskás alegységének parancsnoka Mihail Sztyepanovics Tkacsuk őrmester éberen figyelte a sárga kukoricatáblát, ahonnan várni lehetett az ellenséges katonákat. A legkisebb kukoricalevél zizzenés sem kerülte el figyelmét. Tegnap itt sok fasisztát leterített a géppuska. Tíz méternyire feküdt a lövészárokban Nagornij, a páncéltörőágyú parancsnoka. — Figyelj csak, barátom! Hányadika is van ma? — kérdezte Tkacsuk őrmester. — Ejnye Tkacsuk! Hát elfelejtetted, hogy ma hányadika van? M a már szeptemtember 30. — válaszolt Nagornij. — Páncélosok ugyan ma háborgatnak-e bennünket? — kérdezte Tkacsuk. — Nem kell félni a tankoktól. Elkészítettük számukra a finom falatot. Itt vannak mellettem a páncélelhárító gránátok. A fegyverem nem fog cserben hagyni. Találkoztam én már ellenséges páncélosokkal. Ebben az évben m ár hármat lőttem ki. Ez van a számlámon — válaszolt Nagornij. Az első lövészzászlóalj védelmi szakaszán, melynek Jefim Jakovlevics Razukov gárdaszázados volt a parancsnoka, az ellenség rövid tüzérségi előkészítő tűz után egy századnyi gyalogsággal támadásra indult. — Ilyen erővel elboldogulunk. Ismerem én a fasiszták terveit, fortélyait. Lénye­ gében az ellenség felderítő harcot folytat. Tüzérségük, géppuskaállásaink elhelyezé­ sét akarja megtudni — mondta a zászlóaljparancsnok. A zászlóaljparancsnok Bajdzsumat Dzsankasev hadnagy szakaszának adta ki a parancsot, hogy nyisson tüzet, és semmisítse meg az ellenséges századot. — A fasisztákra tűz! — vezényelt a hadnagy. A géppisztolyosok, géppuskások tüzet nyitottak. Az ellenséget váratlanul érte a támadás, pánikba esett, s a géppuská17 A tömeges hőstett főleg a második világháborúról szóló szovjet memoárirodalom kate­ góriája. Szakít az egyénhez kapcsolt korábbi hőstett, hősiesség fogalmával. L. I. Brezsnyev is hasz­ nálja e fogalmat „Kis föld” című visszaemlékezésében. Széles körű használatát magyarázza, hogy jól kifejezi a szovjet társadalom kollektív jellegét.

63

saink megsemmisítették őket. Elöl az ellenség csatárláncát a földhöz szegezték. Mihail Georgijevics Kulikov alhadnagy aknavetőseivel vette tűz alá a fasiszta gya­ logságot. A támadó ellenséges gyalogságot nagyrészt megsemmisítettük. Néhány katona megpróbált elfutni, de Mihail Sztyepanovics Tkacsuk nagyszerű géppuskásai úgy tüzeltek, hogy azok meg sem tudtak moccanni. Dzsankasov alhadnagy rohamot vezényelt. A szakasz felállt, s az ellenségre támadt. Pantyelej Jevszejevics Zagorujko katona utolért hat fasisztát. Néggyel géppisztolyával végzett, kettő megadta magát. S ekkor három fasiszta, akik a kuko­ ricásban lapultak, tüzet nyitott a katonákra. Zagorujko katona ekkor kézigránáttal még a három fasisztát is megsemmisítette. Az ellenség támadása összeomlott. Egyetlen fasiszta sem tért vissza egységéhez. Mintegy hatvan ellenség hullája borította a harcmezőt, tizenhármán pedig fogságba estek. Ma a 228. Yoznyeszenszkij lövészhadosztály egész védelmi frontszakaszán az ellenség semmi aktivitást nem mutatott. Az ellenség átcsoportosította erőit, s döntő támadásra készült Makó ellen. A nap folyamán mintegy 100 ellenséges katona és tiszt esett el, 150 vagont pedig zsákmányoltunk. A hadosztály egységei sikeres felderítő tevékenységet folytattak. A hadosztály és az egységek parancsnokságai kihasználták ezt a napot, s az összes lehető intézkedést megtették a védelmi vonalak megerősítése érdekében. Néhány egység átcsoportosítást hajtott végre. Az összes alegységben rövid beszél­ getéseket folytattak a katonákkal, és a tiszteket tájékoztatták a helyzetről. A hadosztályhoz érkezett Fjodor Afanaszjevics Osztacsenko vezérőrnagy, az 57. lövészhadtest parancsnoka. Meglátogatott két lövészezredet I. I. Rumilcev ezredessel, a hadosztálytörzs főnökével együtt. Beszéltek a tisztekkel és a katonákkal. A 795. lövészezred (ezredparancsnok Sz. V. Fedotov őrnagy) egyik alegységének katonáihoz a tábornok így szólt: Testvéreim! H át tartsatok ki. Nem kell nekünk sokáig itt lenni. Új hadosztályok jönnek a frontra. Hatalmas csapást mérünk az ellenségre. M a a figyelőpontomon járt az 53. hadseregünk parancsnoka, Iván Mefodjevics Managarov altábornagy. A hadseregparancsnok megkért, hogy adjam át a hadosztály teljes személyi állomá­ nyának köszönetét azért a hőstettekért, amelyeket ti véghezvittetek a német bitorlók elleni harcban. A hadseregparancsnok a hadosztály tevékenységével elégedett, hiszen feltar­ tóztattátok az ellenséget, s ezzel szilárdan védelmeztétek az 53. hadseregünk jobb­ szárnyát. A parancsnok szavára a jelenlevők egységesen ezt válaszolták: — A szovjet népet szolgáljuk! 1944. október 4-től 7-ig történt meg a döntő fordulat, mely során megsemmi­ sült a hadosztályunkat támadó ellenséges haderő. Az ellenség, mely Makó visszafoglalására, s a frontszakaszon korábbi pozíciói­ nak visszaszerzésére törekedett több alkalommal támadásba dobott zászlóaljnyi, ezrednyi erőket. Ezen kísérletek eredményeként, mivel jelentős gyalogos és harckocsi tartalékokat vont össze, sikerült megszorítani a 3. rohamezred 23. és 27. roham­ zászlóalját és így elfoglalta Királyhegyest Makótól 10 kilométerre északkeletre. Miután ezt a pontot elfoglalta, az ellenség egy Makó elleni támadást akart kibonta­ koztatni. Ennek érdekében a német parancsnokság elhatározta, hogy első lépésként elfoglalja Apátfalvát, Magyarcsanádot, s egyesül a 4. SS hadosztály magasabb

64

egységeivel Magyarcsanád térségében. Ezzel elvágja a 799. lövészezredet, s teljes egészében bekeríti a 767. lövészezredet s így elfoglalja Makót is. E cél érdekében a 23. gyaloghadosztály 54. és 42. gyalogezredei, valamint a 8. gyaloghadosztály 24. gyalogezrede harckocsik, s önjáró lövegek támogatása mellett 1944. október 4-ére virradó éjjel támadásba mentek át, s rövid harc után kezdték visszaszorítani a zászlóaljainkat. 1944. október 4-én 23 órára az ellenséges túlerőnek sikerült elfoglalni Apátfalvát, s egyben betörtek Magyarcsanád község északnyugati körzetébe. Az áttörés kiszélesítése és a további sikeres kibontakozás érdekében az ellenség friss tartalékként zászlóaljnyi erőt, két önjáró löveget vetett harcba, s Apátfalváról elindulva Magyarcsanádra támadt. Erre az idó're a 795. lövészezred erősítésként küldött 1. és 2. lövészzászlóaljai a menetfeladatukat teljesítették. Az 1. lövészzászlóalj Mezőhegyes, Csanádpalota, Kövegy útvonalon 1944. október 4-én 22 óra előtt a németekkel harcba lépett Kövegytől mintegy 3 kilo­ méterre nyugatra. A 2. lövészzászlóalj Pitvaros, alól Csanádpalota, Nagylak útvonalon 1944. ok­ tóber 4-én 2 órára elérte Magyarcsanád északkeleti szélét, s ott a hadosztályparancs­ nokság tartalékát képezte. A 795. lövészezred 3. lövészzászlóaljának két lövészszázadát, mely Apátfalvát védte az ellenség Magyarcsanád keleti szélére, illetve Apátfalvától délre szorította vissza. Az ellenség többszörös erőfölényben volt, s folytatta északkeleti és nyugati irányból a támadást Magyarcsanád ellen, s 1944. október 4-én 24 órakor 400 méterre megközelítette a hadosztálytörzset. A helyzet bonyolult volt. I. I. Rumilcev ezredes, a hadosztály törzsfőnöke elrendelte, hogy az egész törzs személyes irányításával — a parancsnoki szakasz — Alekszej Fjodorovics Zinyejev főhadnagy vezetésével, az 1457. önálló híradós század — parancsnoka Roman Alekszejevics Vészelik százados, a kiképzőszázad, melynek parancsnoka Dragunov kapitány haladéktalanul induljanak Magyarcsanád északi körzetének védelmére. I. I. Jeszin ezredes hadosztályparancsnok úgy döntött, hogy a 795. lövészezred 1. lövészzászlóalja Demencsuk őrnagy parancsnoksága alatt bármi áron törje át az ellenség védelmét Kövegytől északra, s Apátfalvára mért határozott csapással vágja el nyugaton és északon az ellenség visszavonulási útját. A 795. lövészezred 2. lövészzászlóalja Zajac őrnagy vezetésével 1944. október 4- én Magyarcsanád északkeleti határában védelmi állást foglal el. 1944. október 5- én 0 óra 30 perckor az ellenség tüzérségi előkészítést kezdett, mely 20 percig tartott. A tüzérségi előkészítés kezdetén megindult minden oldalról a gyalogság rohama is. Tűzharc bontakozott ki. Hatalmas veszteségei ellenére az ellenség folytatta a táma­ dást, mely során kézitusa keletkezett. A hadosztályparancsnok elrendelte, hogy a törzs tisztjei haladéktalanul men­ jenek ki az arcvonalba, s irányítsák a harcot. Ő maga a 795. lövészezred 2. lovészzászlóaljához ment s együtt ennek parancsnokával, Zajac őrnaggyal, a jobbszárny alegységeinek harcát irányította. A hadműveleti osztály vezetője, Filippov gárdaezredes a gyalogság harcrend­ jében volt, s azokat az alegységeket vezette, amelyek Magyarcsanád északnyugati körzetét védelmezték. 1944. október 5-én 01 óra 30 perckor az ellenség első rohamát visszavertük. E támadásban mintegy két ezred vett részt. Az ellenség veszteségei nagyok voltak 1944. október 5-én 1 órakor a 795. lövészezred 1. lövészzászlóalja Kövegytől

65

nyugatra 3 kilométerre áttöri az ellenség vonalát, s 2 órára északnyugat feló'l 4 kilo­ méterre megközelíti Apátfalvát. 2 órakor az ellenség az egész frontszakaszon megismétli a támadást, de nem ér el eredményt. 1944. október 5-én 3 órakor az ellenség visszatér kiindulási pozíciójába. A föl­ derítő csapat Krutov főhadnagy vezetésével megállapítja és jelenti, hogy a nagy veszteségek következtében az ellenség magasabb egységeinek körében zűrzavar kezdődött. Szemjon Vasziljevics Fedotov őrnagy parancsnoksága alatt harcoló 795. lövész­ ezred 2. és 3. lövészzászlóalja kihasználva az ellenség vezetésének megingását, a veszteségeket a hadosztályparancsnok parancsára ellentámadásba megy át együtt­ működve az ellenség hátába Apátfalvától északra tevékenykedő 1. lövészzászlóaljjal. Előbb kiverik az ellenséget állásaiból, aztán pedig bekerítik. Az ellenséget teljesen felszámolják, fogságba vetik. Csupán jelentéktelen kisebb egységeknek sikerül északnyugati irányba kitörni. Ezeket 1944. október 6-án a 799. lövészezred alegy­ ségei — ezredparancsnok Arzsancev alezredes — Makó térségében részben meg­ semmisítették, részben foglyul ejtették. Makó, Magyarcsanád, Apátfalva térségében vívott harcok eredményeként teljes egészében megsemmisült a 23. gyaloghadosztály 42., 54. gyalogezrede, a 8. gyaloghadosztály 24. gyalogezrede, 2760 katonát és tisztet megsemmisítettük, 730 pedig fogságba esett. Kilőttünk, felgyújtottunk 19 gépkocsit, 14 különféle kali­ berű ágyút, 14 aknavetőt, 95 különféle katonai felszereléssel rakott szekeret, 6 motorkerékpárt, 61 géppuskát, 190 puskát, géppisztolyt, 3 páncélost. Az ellenség elveszített még 180 lovat. A zsákmány: 23 különféle kaliberű ágyú, 13 aknavető, 120 géppuska, 709 puska, géppisztoly, 4 lőszerraktár, 2 önjáró löveg, 132 szekér, 4 rádióadó, 170 vagon, 124 ló, 2 élelmiszerraktár, 1 mozdony, 5 gépkocsi, 1 motorkerékpár. A fasisztákkal vívott harcban ez idő alatt bátor katonáink és tisztjeink közül elesett 141, s 383 katona megsebesült.18 Tehát az ellenség, amely át akarta törni védelmünket, s alsóbb egységeinket be akarta keríteni, maga esett kelepcébe s megsemmisült, vagy fogságba esett. Ebből néhány rövid tanulságot kell levonni: a szilárd védelem, az alegységek közötti jó együttműködés, a hadosztályparancsnokság idejében hozott döntése, a tiszti állomány kezdeményezőképessége jó feltételt biztosítottak, hogy vissza­ verjük az ellenség próbálkozásait, mellyel védelmi vonalunkon keletkezett rést akarta kiszélesíteni. Sőt lehetővé vált a támadó ellenség szétverése is. Az önálló 1457. híradós század híradósai, s a lövészezredek híradósai biztosí­ tották az egységek közötti folyamatos rádió- és telefonösszeköttetést. A harci eseményektől függetlenül mindig megbízhatóan működött a rádió- és 18 A tágabb értelemben vett Makó körüli harcok teljes veszteségeinek feltárása még a jövő feladata. A közvetlenül Makó városáért vívott harcok szovjet és magyar áldozatainak számát azonban már pontosan ismerjük. A város anyakönyvi hivatalának kimutatásait alapul véve, a Makó külterületén vívott hacokban mintegy 100 szovjet katona esett el, míg a város belterületén, az utcai harcokban 40—43 vöröskatona vesztette életét. A magyar katonai veszteségekről még pontosabb kimutatással rendelkezünk. Ezek szerint 218 honvéd halt meg a Makóért vívott harcokban. Közülük 176-an a harctéren estek el, 42-en sebe­ süléseik következtében, napokkal vagy hetekkel később a makói kórházban hunytak el. A hadi­ fogságba került honvédek száma megközelítőleg 350 fő volt. A város polgárai közül is voltak áldozatai a harcoknak. A kimutatások szerint a makóiak közül 66-an vesztették életüket a bombázás, a tüzérségi tűz és az utcai harcok következtében.

66

telefonösszeköttetés. A híradósok ágyú- és aknatűzben is kijavították a telefonvonalakat, a gyalogsággal együtt harcoltak, részt vettek az ellenség támadásainak elhárításában, kézitusát vívtak az ellenséggel. Makó térségében, hála a 228. Voznyeszenszkij hadosztály katonáinak, tömeges hőstetteiknek, az ellenséget megsemmisítettük. Hadosztályunk katonái hősiesen harcoltak Magyarország területén a magyar nép felszabadításáért. De egyben hazánkért, a nagy orosz népért, kommunista pártunkért, a Szovjetunióért is harcoltak. Ebben a német hódítókkal vívott harcban hadosztályunk katonái százával bizonyították férfias helytállásukat, hősiességüket. A tisztek közül Iván Alekszejevics Jermolajev, a 767. lövészered parancsnoka megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést azért a férfias helytállásért, melyet az első magyar város, Makó felszabadításakor tanúsított a fasisztákkal szemben. Szemjon Yasziljevics Fedotov, a 795. lövészezred parancsnoka Apátfalva és Magyarcsanád térségében ezredével bekerítette s teljes egészében megsemmisítette az ellenség egységeit. Bebizonyította hősiességét, férfias helytállását, s ezért meg­ kapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Sztyepán Anufrijevics Litovcsenko gárdaőrnagy a 767. lövészezred 2. lövész­ zászlóaljának parancsnoka egységével 12 napon keresztül védelmezte Makót. Első­ ként kelt át a Tiszán. Ő is méltó volt a Szovjetunió Hőse kitüntetésre. A M akóért vívott legnehezebb harcok idején az ezred törzsfőnöke Nyikoláj Petrovics Artyemjev őrnagy, s a tüzérezred főnöke, Vlagyimir Iljics Vorobjov gárda­ őrnagy harckocsiba ültek, s kimentek a gyalogság arcvonalába. Visszavertek szám­ talan nagyerejű ellenséges rohamot. Amikor a harc egy kicsit csöndesedett, mindig együtt lehetett őket látni, mint igazi katonabajtársakat, s kedvenc nótájukat énekelték: „Testvérek de jó élni, Atamánunk nem fog szomorkodni.” Férfias helytállásukért, hősiességükért V. I. Vorobjov őrnagy és N. P. Artyemjev őrnagy megkapták a „Vörös Zászló” érdemrendet. A 767. lövészezred politikai helyettese Nyikoláj Romanovics Koroljov személyes példájával lelkesítette az ezred személyi állományát a német fasiszták elleni hőstettek végrehajtására. A „Vörös Zászló” érdemrenddel tüntették ki. Makó városért vívott harcokban életüket áldozták Hazánk bátor fiai: közöttük — Kuzma Nyikaranovics Szorokin őrnagy, a 799. lövészezred második lövész­ zászlóalj parancsnokának politikai helyettese. Bajfumat Dzsankasev hadnagy, a 767. lövészezred szakaszparancsnoka. — Gennagyij Matvejevics Alekszejev alhadnagy, a 799. lövészezred szakasz­ parancsnoka, — Grigorij Anyiszimovics Bojko alhadnagy, a 799. lövészezred szakaszparancs­ noka, — Jefim Vlagyimirovics Krimszkij alhadnagy, a 799. lövészezred szakasz­ parancsnoka. Ezeket az elvtársakat Makó főterének északi részén temettük el. Hősiesen harcolt az ellenséges túlerővel az 1457. önálló híradós század had­ nagya Vlagyimir Prohorovics Iszajev. Hősi halált hal az ellenséggel vívott kézitusá­ ban. Porkonyik falutól 4— 5 kilométerre északra, Nagyiván községben van eltemetve. Makó felszabadításáért vívott harcokban sok közkatona és tiszthelyettes tanú­ sított hősiességet a német hódítókkal szemben. Közöttük van Gennagyij Alekszejevics Vasziljev törzsőrmester, az 1457. önálló híradós század rajparancsnoka. A megsérült telefonvonalakat 17 alkalommal megjavította, miközben robbantak a lövedékek és aknák. Bár megsebesült, nem ment el az arcvonalból, s amikor az ellenség raját

67

bekerítette az egyenlőtlen harcban, 3 órán át verekedett, s lelőtt 13 fasisztát. Meg­ kapta a „Vörös Zászló” érdemérmet. 1945-ben halt hősi halált a Hazáért. Fjodor Zaharovics Glavoj — a 767. lövészezred géppuskása volt. Az ellenség a Maros folyón akart átkelni, hogy egységeink hátába kerüljön. F. Z. Glavoj gép­ puskájával megsemmisített mintegy 25 fasisztát. 1944. október 13-án áldozta életét a Hazáért. Pjotr Jegorovics Dehtjarev törzsőrmester a 767. lövészezred 3. zászlóalj 7. lövész­ századának volt ideiglenes parancsnoka. A százada hősiesen verekedett a fasiszták­ kal a Makó felszabadításáért vívott harcokban. Súlyosan megsebesült, s kórházban halt meg 1944. december 25-én. Alekszandr Sztyepanovics Dovgopolij őrmester, a 767. lövészezred géppuskásosztagának parancsnoka volt. Hőstettéről a „Harci Zászló” c. hadosztály újság 1944. október 7-én (a 133. számában) a 3. oldalon ezt írja: „Dovgopolov, vitéz katona —dicsőség neked! Oszmuhi elvtárs alegységéhez tartozó Dovgopolov őrmester parancsot kapott, hogy elöl géppisztolyával fedezze alegységének mozgását. Dovgopolov miután elismételte a parancsot, fürge léptekkel elindult, hogy teljesítse a harci feladatot. A bátor katona észrevette, hogy feléje tart egy ágyút vontató gépkocsi, s rajta ellenséges katonák. D ovgopolov nem ijedt meg az ellenség számbeli fölényétől, hanem bátran úgy döntött, hogy közel engedi magához az ellenséget, s akkor intézi el őket géppisztolysorozattal. A z ellenséges jármű 25 méterre megközelítette a bátor katonát. Ekkor D ovgopolov egy hosszú sorozattal az ellenség közé lőtt. A gépkocsi csikorogva fékezett és megállt. A z ellenség futásnak eredt, néhánynak sikerült elfutni. Dovgopolov őrmester pontos találatokkal 6 fasisztát lelőtt, az autót felgyújtotta, s néhány perc elteltével elvtársaival az ágyút megszerezte, melyből most lövi az ellenséget. V. Kusnarev százados”

Pjotr Pavlovics Jemec őrmester egy géppuskás raj parancsnoka, katonáival a Makóért vívott harcban 48 fasisztát lőtt le. Alekszej Trofimovics Jemeljanov törzsőrmester a 796. lövészezred 76 millimé­ teres ütegének lövegparancsnoka volt. Lövegével elhallgattatott 7 ellenséges tüzelő­ állást, s egy századnyi gyalogos katonát semmisített meg. Fegyverével mindig részt vett az ellenséggel vívott harcokban. Pantyelejev Jevszejevics Zagorujko a 767. lövészezred 8. századában volt katona. A Makó felszabadításáért folyó támadó hadműveletekben hősiesen harcolt. 13 fasisz­ tát semmisített meg a városért vívott harcokban. Az ellenséges támadások vissza­ verésekor bajtársait mindig bámulatba ejtette hősiességével. Szergej Ivanovics Kravcsenko, a 799. lövészezred 2. zászlóaljának géppuskás közkatonája részt vett Makó védelmében, az ellenség támadásainak visszaverésében. Géppuskája mindig pontosan eltalálta az ellenséget. Több tucat fasisztát semmisí­ tett meg. Gavril Artyemjevics Kupcov törzsőrmester, a 799. lövészezred első lövész­ zászlóaljában szolgált, mint géppuskás rajparancsnok. Hősiesen harcolt. A Makóért vívott csatákban legénységével napjában 3—5 ellenlökést vert vissza. Venjamin Alekszejevics Kukujev őrmester a 10. önálló páncéltörő tüzérosztály lövegparancsnoka, a Kommunista Párt tagja volt. Makóért vívott harcban lövegének legénysége férfias helytállást, s hősi magatartást tanúsított. Megsemmisítettek 2 ak-

68

navetőt, 3 géppuskát, 2 gépkocsit, s mintegy 30 fasisztát. Elsőként érte el a Tiszát. A keleti parton fegyverével sok ellenséges katonát semmisített meg. Konsztantyin Jefimovics Kopotilov törzsőrmester, a légvédelmi géppuskás század egyik szakaszának parancsnoka volt. A Makóért vívott harcban katonái sikeresen támogatták az ezred támadását. Szakasza hősiesen harcolt az ellenlökések visszaverésekor is. Pjotr Vasziljevics Kaprai — közkatona a 795. lövészezred, 2. zászlóalj 5. száza­ dában harcolt. A Makó előterében folyó harcokban férfias helytállásról, hősiességről tett bizonyságot. Grigorij Zaharovics Maruszics közkatona, a 767. lövészezred 3. lövészzászló­ aljának géppuskása. A fasiszták ellen M akóért vívott harcokban férfias helytállás­ ról, hősiességről tett tanúbizonyságot. Géppuskájával 15 ellenséges katonát semmi­ sített meg. A Makóért vívott harcokban halálosan megsebesült. 1945. január 1-én halt meg Magyarországon. Alekszandr Nyikolajevics Muravjov őrmester, az 1457. önálló híradószázad egyik rajparancsnoka. Folyamatosan biztosította a 767. lövészezreddel a telefon­ összeköttetést. 13 alkalommal javította meg a telefonvonalat ellenséges ágyú- és aknatűzben. Részt vett az ellenség támadásainak visszaverésében. 4 ellenséges katonát semmisített meg. Mukát Muszajev — a 795. lövészezred katonája. A Makó előterében folytatott harcokban mintegy 70 ellenséges katonát semmisített meg. Elsőként kelt át a Tiszán. Elismerésként megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Iván Ivanovics Pofin törzsőrmester, aknavető parancsnok a 799. lövészezredben 1944. szeptember 27-én hajnalban ellenséges túlerő megtámadta, s oldalról behatolt az aknavető század vonalaiba. Kezelőivel ellenlökést indított, s megsemmisített 17 fasisztát, 72-t pedig fogságba ejtett. Pjotr Vasziljevics Tomaszevics törzsőrmester a 795. lövészezred lövészszakaszá­ nak parancsnoka volt. A harcokban kivételes hősiességet, s férfias helytállást tanúsított. Szakasza hátba tám adta az ellenséget, s Makó előterében mintegy 30 fasisztát megsemmisített. Elsőként kelt át a Tiszán, amiért megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Nyikoláj Sztyepanovics Sarpilo őrmester, a 795. lövészezred géppuskás szaka­ szának parancsnoka volt. A Makó környéki ellenséget, megsemmisítő, támadó hadműveletekben részt vett. Jó néhány alkalommal ellenséges támadást vert vissza, s megsemmisített mintegy 80 ellenséges katonát. Bár megsebesült, tovább harcolt addig, amíg az ellenséget teljesen megsemmisítették a Makó előterében folyó har­ cokban. Iván Jakovlevics Jamscsikov törzsőrmester a 767. lövészezred 7. századának ideiglenes parancsnoka volt. 1944. október 26-án a Makóért folyó hadműveletekben bizonyságot tett a helytállásáról, bátorságáról. 13 katonát elfogott, s mintegy 30 ellen­ séges katonát megsemmisített. 1944. október 2-án reggel 9 órakor esett el az ellen­ séggel vívott egyenlőtlen küzdelemben. Nagylak község temetőjében van eltemetve. Mihail Kuprijanovics Vakor őrvezető, a 228. lövészhadosztály 1454. önálló hír­ adósszázadából, aknák, lövedékek becsapódása, géppuskatűz közepette biztosí­ totta a telefonvonalak folytonos működését. Arkagyij Jakovlevics Vinnyicsenko felderítő katona a 799. lövészezredből több alkalommal felderítésen volt, s az ellenség túlerejével szemben felvette a harcot. Az ellenfél hátában pánikot keltett, ami lehetővé tette az ellenség sikeres megsem­ misítését. Georgij Szergejevics Gorosko, a 383. önálló árkászzászlóalj katonája élete koc-

69

káztatásával eltávolította az ellenség aknáit. A gyalogsággal együtt vett részt a kézi­ tusában. Fjodor Fedotovics Gogyin őrmester, a 10. önálló páncéltörő tüzérosztály lövegparancsnoka, kilőtt négy ellenséges gépjárművet. Több alkalommal részt vett az ellenséges támadás visszaverésében. Mintegy 50 ellenséges katonát és tisztet lőtt le. Hősi halált halt, s Hódmezővásárhelyen van eltemetve. Csupán a 767. lövészezrednél 173 embert (tisztet, tiszthelyettest és katonát) tüntettek ki példamutató hősiességükért különféle érdemrendekkel és érdemérmekkel. Egy helyi lakos, Eisert Pál beszédében a következőket m ondta: így csak az oroszok tudnak harcolni, ilyen hősies harcot nem várt lakosságunk. A németek azt hangoztatták: Makó városát soha nem fogjuk elhagyni. Egy orosz száz fasiszta ellen is harcolt. Az orosz katonák rendesen viselkedtek. Már az első nap összebarát­ koztunk velük. Az önök katonái jó viszonyban voltak a lakossággal. A Szovjet Had­ seregnek azt kívánom, hogy teljes győzelmet arasson. A hadosztály magasabb egységeinek jobb harci irányítása érdekében a had­ osztályparancsnokság 1944. október 7-én hajnalban Makóra költözött. Két templom volt a közelben. A Makó környéki ellenséges egységek szétverése után a hadosztály magasabb egységei üldözték a visszavonuló ellenséget. A hadosztály ezredei előkészületeket tettek, hogy átkeljenek a Tiszán, amely hatalmas folyó. Ezen a vízi akadályon első­ ként a mi 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztályunknak kellett átkelnie. A Legfelsőbb Főparancsnokság, csak miután Makó környékén is felszámoltuk az ellenséget, 1944. október 6-án adta ki a hadijelentést, melyben közli, hogy Makó városa felszabadult a német hódítók alól. Valójában pedig a város 1944. szeptember 26-án már szabad volt. A szovjet rádió az esti adásában bejelentette, hivatkozva a szovjet hivatalos hadijelentésre, mely október 6-ára vonatkozott, hogy: .. .Arad román várostól észak, északnyugati irányban átlépték a román—magyar határt. Megtörték a német—magyar csapatok ellenállását, s birtokba vették Gyula városát, és vasútállomását, Kétegyházát és vasútállomását, Makó városát, mely vasúti csomópont és Battonyát. A harcok során elfoglaltak több mint 100 lakott települést, melyek közül jelentősek Mezőhegyes, Pitvaros, Csanádpalota, Apátfalva... A szovjet csapatok átkelése a Tiszán Kifárasztva, s az ellenségnek nagy vérveszteségeket okozva, a 228. Voznyeszen­ szkij lövészhadosztály 1944. október 7-én támadásba lendült leküzdve az ellenség makacs ellenállását és ellenlökéseit. Ezen döntő támadás eredményeként, melyet egységeink a 243. lövészhadosztállyal együtt hajtották végre, felszabadítottuk a német megszállók alól Hódmezővásárhely városát 1944. október 8-án délelőtt 10 órára. A 767. lövészezred harcok árán Berger-major térségében elérte a Tisza keleti partját. Az ellenség nem várt ilyen nagy erejű támadást ezen a frontszakaszon. Az 1. lövészzászlóalj Iván Artyemovics Oszmuha százados, valamint a második lövészzászlóalj Sztyepan Anufrijevics Litovcsenko gárdaőrnagy parancsnoksága alatt nehéz harcokat vívtak a Tisza keleti partján. Alegységeink átkarolták az ellenséget. A németek a folyóhoz igyekeztek, ahol a dereglyék készenlétben álltak. De bátor gyalogságunk felszámolta az ellenálló ellenséget. Tüzérségünk egyetlen ellenséges gyalogsággal megrakott dereglyét sem

70

engedett át a túlsó partra. Az ellenség szívósan ellenállt, védte a keleti partot azzal a céllal, hogy közben alegységei átjussanak a nyugati partra. A két zászlóalj gyalogsága döntő' rohamra készült. — Szovjet hazánkért az ellenségre! Előre! — vezényelt Oszmuha százados. Erre a vezényszóra az ezred mindkét alegysége az ellenségre vetette magát. Ebben az elszánt és határozott rohamban megsemmisítettünk közel 100 ellen­ séges katonát és tisztet, fogságba esett 190 katona. A Tisza bal partját elborították az ellenség tetemei. Egységeink szilárdan bir­ tokba vették a Tisza vonalát. De nem lehetett habozni. Sürgősen meg kellett kezdeni a Tiszán való átkelést. A csónakokban, s az ellenségtől zsákmányolt dereglyéken elsőnek az 1. lövész­ zászlóalj helyezkedett el. Az ellenséges tüzérség tüzet nyitott gyalogságunkra. A vízre tucatjával csapód­ tak be az ellenséges ágyúk és aknavetők lövedékei. Vízoszlopok emelkedtek a magasba. Hős gyalogságunk azonban előre lendült, s az ellenségre tört. Az 1. lövészzászlóalj csakhamar a folyó túlsó oldalán támadta meg az ellensé­ get, s igyekezett előre. Kemény tusában az ellenséget 300—400 méterre hátrább vetette, 5—10 perc múlva, az 1. lövészzászlóaljtól balra, az ellenségre támadtak a 2. zászlóalj katonái és tisztjei is. Az első nap gyalogságunk 400—700 méteres mélységben behatolt az ellenség védelmi vonalába. A 767. lövészezred alegységei kemény harcokban hídfőt foglaltak a Tisza jobb partján. Az 57. lövészhadtest parancsnoksága a 00695. számú hadijelentéséban így rög­ zíti az 1944. október 8-án 17 órakor meglevő helyzetet: (részlet) 2. A hadtest kitartóan üldözve a hátráló ellenséget 1944. október 8-án 15 órakor elérte a Tisza keleti partját Mindszentnél és a Maros torkolatánál. 4. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály kitartóan üldözte a hátráló ellen­ séget, elfogva és megsemmisítve felbomló csoportjait, 15 órakor kijutott a Tisza keleti partjára, s a 767. lövészezred két zászlóalja menetből átkelt a Tiszán a Bergermajor térségében. A 799. lövészezred elérte Sártót, a 795. lövészezred pedig Sártótól délre 2,5 kmrel helyezkedett el. A hadosztálytörzs Hódmezővásárhely déli részén van. Fogságba esett 190 ellenséges katona.19 A következő nap reggelén az ellenség Szegedről átcsoportosított friss erőket vetett be, s alegységeinket megtámadta. Sz. A. Litovcsenko gárdaőrnagy igazi férfi módjára hősiesen állta a kemény harcot, hogy megtartsa az elfoglalt területeket. Sz. A. Litovcsenko gárdaőrnagy a háború előtt a flottánál szolgált. A háború azonban elszakította a tengertől. Tengerészgyalogos zászlóalj élén a szárazföldre jött, hogy védje Odesszát, aztán pedig Szevasztopolt. Azok nehéz napok voltak. Most, amikor Sz. A. Litovcsenko gárdaőrnagy a Tisza partján elfoglalt terület védelmét irányítja, azt gondolja, hogy mögötte rettenetes folyó van, ki kell tartani és egy lépést sem hátra. Úgy kell most is harcolni, ahogyan annak idején Szevasztopolért harcolt. Sz. A. Litovcsenko őrnagy és kis csoportja felé 6 páncélos és vagy 100 hitlerista 19 A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának Levéltára 10057. iratcsomó, 377. köteg, 27. lap. R. A. Vészelik eredeti jegyzete.

71

katona közeledett.20 A németek már egészen közel voltak. Az őrnagy pontosan tudta, hogy ilyen helyzetben csak a személyes bátorság és férfias kitartás példája segít. Csak ez teszi képessé a katonákat arra, hogy a rettenetes, egyenló'tlen harcot vállalják. Az ellenséggel szembe futott, s két páncélos alá vágta a kezében levő gránátokat. Parancsnokuk sikere fellelkesitette a harcosokat, s a németekre támadtak, s szét­ verték őket. Ebben a harcban a zászlóalj gyalogsága — a parancsnokkal az élen — 64 fasisztát semmisített meg. Egy nap leforgása alatt a gyalogság hat német ellenlökést vert vissza, s egy lépést sem hátrált. így hát még egy nagy csatában megvertük az ellen­ séget. Az egész hadosztály büszke volt a 767. lövészezred két lövészzászlóaljának hősies­ ségére, aki nemcsak hogy hídfőt foglaltak a szivattyútelep és Szomolya térségében (Szegedtől északra), hanem Szeged irányába előre is törtek. A 795. lövészezred Sz. V. Fedotov őrnagy parancsnoksága alatt a harcok során felszabadította Algyő községet, s szilárd védelmi vonalat vont a falu köré, s átvágta a Szegedről kiinduló vasútvonalat, ezzel sikeresen biztosította a hadosztály jobb­ szárnyának védelmét, s egyben biztosította azt is, hogy a 767. lövészezred sikeres támadást hajtson végre Szeged ellen. A 767. lövészezred I. A. Jermolajev őrnagy vezetésével 1944. október 11-én visszaverte az ellenség ellenlökéseit, s támadásba vitte ezredét, aminek eredménye­ ként megsemmisítette Tápé körzetében az ellenség helyőrségét, s rohammal elfoglalta Szeged északkeleti kerületeit. Sikerült elfoglalni Szegedet, Magyarországnak ezt az igen jelentős gazdasági, közigazgatási és politikai központját. A Tiszán végrehajtott átkelésért és Szeged elfoglalásáért a Legfelsőbb Főparancs­ nokság 1944. október 11-én kelt parancsában kifejezte köszönetét a hadosztálynak, a 767. lövészezrednek pedig október 31-i parancsával a „Szegedi” melléknevet adományozta. 1944. október 15-e előtti napokban a 228. Voznyeszenszkiji hadosztály szilárdan tartotta a Tisza nyugati partján levő arcvonalát. 1944. október 15-től kezdve —- az 57. lövészhadtest parancsnokának utasítá­ sára arcvonalát más csapatoknak adta át, 1944. október 15-én éjszaka átkelt a Tisza keleti partjára, s Hódmezővásárhely, Szentes, Szarvas, Mezőtúr, Kisújszállás útvo­ nalon 1944. október 17-re Karcag körzetébe érkezett. 1944. október 17-én a hadosztály támadásba lendült, s leküzdve az ellenség ellenállását (a 13. német páncélos hadosztályt) elfoglalta: Nagyivánt, Csernyest, Tiszacsegét, Ohat—Pusztakócs állomást, Cserepes állomást és Szentmargitta állomást. 1944. október 25-én a 795. lövészezred Szemjon Vasziljevics Fedotov őrnagy vezetésével kegyetlen harcokat vívott azért, hogy megtisztítsa a Tisza bal partját az ellenségtől Tiszafüred körzetében. A 799. lövészezred, melynek parancsnoka ekkor már Bordjug alezredes volt, az első századát — állományában 25 emberrel éjszaka átküldte a Tisza nyugati partjára Tiszaörvénytől 2 kilométerre délnyugati irányban. Ezek támadták az ellenséget, s kemény harcokat vívtak. Az ezred védelemre rendezkedett be a Tisza keleti partján Tiszaörvénytől Tiszaderzsig. Amikor a 795. lövészezred a Tisza bal partján Tiszafüred város térségében tiszto­ gató harcokat folytatott, ezzel egy időben, Tiszafüredtől északra, 4 kilométerre 20 A német 4. SS rendőr páncélgránátos hadosztály katonái és harcjárművei-

72

a 795. lövészezred 2. lövészzászlóaljának 5. lövészszázada megkezdte az átkelést a folyón. A század parancsnoka — Iván Ivanovics Piszkun hadnagy eló'készítette századát a rájuk váró ütközetre. A katonák gyorsan elhelyezkedtek az eló'készített csónakok­ ban, s elindultak a túlsó part felé. Az égre rakétta röppent. A csend megszűnt. Az ellenséges tüzérség, és géppuskák tüzet zúdítottak katonáinkra. A vizet a lövedékek felszántották. Az első' német aknák és lövedékek a Tiszába csapódtak. A lövészszázad máris a jobb parton volt. — Utánam! A Hazáért! — vezényelt Iván Ivanovics Piszkun hadnagy. A parancsnok példája magával ragadta a katonákat. Kuzma Kirillovics Afanaszjev géppuskás tüzet nyitott a németekre. Pjotr Vasziljevics Kaprai katona Pjotr Vasziljevics Tomaszevics törzsőrmester szakaszparancsnokkal elsőként indult rohamra, s utánuk felállt az egész 5. lövészszázad, s megrohamozta az ellenséget. A katonák behatoltak az ellenség védelmi vonalába. A fasiszták meghátráltak. — Most aztán ki kell tartani barátaim — adta ki utasítását a századparancsnok. A hídfőt elfoglalták katonáink. Az 5. lövészszázad bátor gyalogsága 3 álló napon keresztül feltartóztatta az ellenség ellenlökéseit, s megtartotta a hídfőt. 1944. október 29-én a 795. lövészezred teljesen megtisztította az ellenségtől Tiszafüred város nyugati részét, s átirányította lövészzászlóaljait a hídfőbe az 5. lövész­ század körzetébe. Gyorsan megérkezett a 3. lövészzászlóalj 7. lövészszázada, melynek Andrej Dmitrijevics Sztyeba hadnagy volt a parancsnoka. A 3. lövészzászlóalj parancsnoka Borisz Vasziljevics Baszurin főhadnagy magához rendelte Sztyeba hadnagyot s kiadta neki a parancsot. — A századának megparancsolom, hogy a zászlóalj jobbszárnyán vonuljon védelembe. Önök fogják visszaverni az ellenség fő csapását — mondta a zászlóalj­ parancsnok. — A parancsot teljesítjük — válaszolt Sztyeba hadnagy. A lövészszázad a töltés mögött védelembe vonult, s készült a várható ellenséges támadásra. Az ellenség friss gyalogsági erőket vont össze, melyeket harckocsik és önjáró lövegek is támogattak, s támadásba lendült gyalogságunk ellen, hogy visszafoglalja az elvesztett hídfőt. Mintegy 15 perces tüzérségi előkészítő tűz során az ellenséges lövedékek kato­ náink harcrendjében robbantak. Többen megsebesültek, s meg is haltak. Mintegy száz főnyi ellenséges gyalogság támadásba lendült. Az első rohamot visszavertük. De az ellenség új támadásra készült, s már mozgásba is lendült 100—125 ellen­ séges katona két irányból. — Takarékoskodjatok a golyóval! — parancsolta Sztyeba katonáinak. A gya­ kori becsapódástól a föld valósággal hullámzott. A levegőben golyók sziszegtek, de hős katonáink kitartottak. — Hadnagy elvtárs! Önjáró — kiáltotta egy katona, aki Sztyeba mellett ásta be magát. A töltés felé egy önjáró löveg tartott. Mögötte gyalogság. A hadnagy nyugodtan elővette a kézigránátokat, s akkurátusán maga mellé rakta őket. Tudta, hogy a kato­ nák most őrá néznek, s várják, mit fog nekik mondani. A parancsnok egy szót sem szólt, hanem nyugodtan kibiztosította a gránátokat. Ezzel minden problémát meg-

73

oldott. A katonák csendben elővették táskájukból a „citromokat” s fölkészültek az ütközetre úgy, mint ahogy Sztyeba tette: nyugodtan és magabiztosan. Az önjáró löveg a töltéshez ért. Ekkor rázúdultak a gránátok, s az ellenséges járm ű ártalmatlanná vált. Azután néhány órán keresztül a fritzek aknatűzzel verették Sztyeba hadnagy századának terepszakaszát. Alig m aradt katonája, de lőszer még kevesebb volt. Továbbra is ilyen tűzben maradni veszélyes volt. És Sztyeba a legnagyobb hőstettre határozta el magát. Ő rohamozza meg az ellenséget. Legyen neki, Sztyebának sok­ kalta kevesebb katonája, mint a szakadatlanul támadó ellenségnek, de neki vas­ akarata van, ez pedig a szovjet katona mindent legyőző akarata. Azért, hogy a németek ne jöjjenek rá idő előtt a maroknyi hős tervére, a hadnagy árkot vágatott a töltésen, melyen keresztül kedvező megindulási terepszakaszra jutottak ki. A katonák egy részét otthagyta, hogy védjék az átjárót. — Na sasok, most aztán minden rajtatok múlik — mondta Sztyeba katonáinak. — Előre! Bizony kevesen voltak. De harci kiáltásuk a „hurrá” félelmetesen hangzott. A töltény is kevés volt, de a bátorságból elég maradt. A szovjet harcosok gránáttal, puskatussal áttörtek az ellenség sorain, s be az erdőbe. így az ellenség hátába kerül­ tek. A határozottság és a bátorság sikert hozott. Í A németek bármennyien is voltak, mégis meginogtak. Estére a jobb partra áthúzták a telefonvonalat is. — Mi a helyzet? — hallotta Sztyeba a kagylóban Osztasenko tábornok hangját. — Jól vagyunk tábornok elvtárs. — Tarts ki... — Kitartunk tábornok elvtárs... — válaszolt a hadnagy. S miután letette a kagy­ lót, még hozzátette: — Az utolsó katonáig, az utolsó töltényig. Az ellenség dühöngött. Újra kezdte a verekedést. De Andrej Sztyeba hadnagy szilárdan állt azon a talpalatnyi földön, amit elfoglalt, ami most az ő hídfője. És kitartott. 10 napon át hősiesen harcolt a 795. lövészezred a Tisza nyugati partján Tisza­ füredtől északnyugatra, s szilárdan megtartotta hídfőjét. Az ellenség többször is megpróbálta az ezred alegységeit a Tisza keleti partjára visszavetni. Naponta 7—8 ellenlökés érte hadosztályunk arcvonalát. Ezekben a har­ cokban katonáink tömeges hősiességet tanúsítottak. A Tiszán való kétszeri átkelésért, a kemény harcokért a Szovjetunió Legfelsőbb Elnöksége által kiadott parancs alapján hadosztályunk tíz katonája megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Csupán a 795. lövészezred több mint 240 katonája és tisztje kapott kitüntetést. Különösen kitűnt a hazáért vívott harcokban férfias helytállásával és hősies­ ségével a 3. lövészzászlóalj párttitkára Kotyelnyikov alhadnagy. A 2. lövészzászlóalj hős géppuskásai: Kuzma Kirillovics Afanasztyev őrmester, Kuvanzsebajev, M ukat Muszajev, Csornij közkatonák és mások a tíz napig elhúzódó harcokban közel 600 fasisztát semmisítettek meg. 1944. november 7-én, amikor szovjet hazánk a nagy októberi forradalom 27. évfordulóját ünnepelte, a 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály támadásba ment át. Ez volt a legszeebb ajándék, ami adhattunk hazánknak, s a Szovjetunió Kommunista Pártjának. A hadosztály egységei Poroszló, Füzesabony, Eger irányába törtek, s leküzdötték az ellenség szívós ellenállását, valamint harckocsi és gyalogságnyi ellenlökéseit. Tevékenysége során a hadosztály együttműködött jobbról a 110. gárdalövész, bal-

74

ról az 1. gárda légideszant hadosztályokkal s felszabadították a német hódítóktól Eger városát, mely igen jelentős közigazgatási központ, s a német védelem meg­ erősített támpontja volt. A Legfelsőbb Főparancsnokság 1944. november 30-án kelt parancsában a had­ osztály egész személyi állományának kifejezte háláját a parancs kiváló teljesítéséért s Eger elfoglalásáért. A hadosztály magasabb egységei részt vettek a Budapest körzetében bekerített ellenséges egységek megsemmisítésében. Mikor katonáink felszabadították a magyar fővárost, Budapestet, hadosztályunk politikai osztályának vezetőjéhez, M. G. Gurevics ezredeshez odament egy magyar állampolgár csöpp kislányával, s bemutatkozott, hogy ő az illegális kommunista párt tagja. A polgár nagyon kérte M. G. Gurevics ezredest, hogy teljesítse kislánya kívánságát, s fényképezkedjen le vele. A kislány már jól beszélt anyanyelvén, s ezt mondta tolmácson keresztül: — Apám fényképezz le engem ezzel az orosz bácsival, aki felszabadított minket a fasisztáktól. Legyen egy emlékem az orosz katonákról. Én is olyan bátor leszek, mint az orosz katona. Aztán a gyerek apja néhány szót ráírt egy papírlapra. Kíváncsian várjuk ennek a kislánynak és édesapjának a levelét. Hol laknak most, hol dolgoznak? Megtartotta-e akislány Ígéretét, vagy nem? Milyen iskolát vég­ zett? Hol dolgozik? Őszintén szeretnék köszönetét mondani egy budapesti színésznőnek, aki a város fölszabadulása után egy kisebb katonai csoportnak — tolmács segítségével — a ma­ gyar népművészetről beszélt. Azután műsorából néhány számot is bemutatott. Emlékbe dedikált fényképet adott. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály a Budapest körzetében a bekerített fasiszta haderő összeomlása után elindult nyugatra. A kibontott harci zászló alatt elöl ment a 767. „Szegedi” lövészezred gyalogsága, s énekelte a nótát: Hadd zengjen a szegedi ezred dicsősége mindenütt Donyec, Berlin a mi utunk — ezen megyünk Hallják meg a falvak, városok Milyen dicső útra indulunk Előre szegediek, nyugatra megyünk.

75

Földrajzi nevek mutatója

A földrajzi helyeket m eghatározta és a névm utatót készítette: dr . H almágyi P ál . A mutatóban szereplő helységek egy része Románia területén található. Ezen helységek meg­ felelő mai, román elnevezését közöljük. A helységek másik része hazánk területén van, de mivel csak a legrészletesebb térképek tüntetik fel őket, hozzávetőleges helyzetüket is megadjuk. Angyalkát = Engelsbrunn, ma Fíntinele, Arad megye Baranyi-tanya = CsanádpaIotától 3 km-re északnyugatra Barta-tanya = Földeáktól 5 km-re északra, a vasút mellett Berger-major=a Tisza bal partján, a nagyfai holtág alatt B illéd=Biled, Temes megye Blaskovics-major = a mai Csikóspuszta, Királyhegyes községtől 4 km-re keletre Borosjenő = Ineu, Arad megye Bukarest= Bucurejti Csebze=C ebza, Temes megye Csernyest=azonosíthatatlan helység Tisza­ füred környékén Cserepes = külterület helység Tiszacsege kör­ nyékén Detta —Deta, Temes megye D éva = Déva, Hunyad megye D o vege= azonosíthatatlan helység Romániá­ ban Elekaz=azonosíthatatlan helység Romániá­ ban, Temesvár környékén Fermele—Pécska = Pécskai gazdaság, néhány házból, gazdasági épületből álló major Pécskától északra, Arad megye Füzesabony= Heves megye Gajdos-puszta= vasúti megálló Földeáktól 4 km-re északra G ilád=G hilad, Temes megye Görbe-tanya = Makótól 3 km-re északkeletre, az igási út mellett Iasi=Ia$i H átszeg- Ha{eg, Hunyad megye Herelend = azonosíthatatlan helység Rom á­ niában

76

Hinguleszsi=azonosíthatatlan helység Romá­ niában Kisinyov = Kisinyov, Szovjetunió Kisvarjas = Varia$u-Mic, Arad megye Lippa=Lipova, Temes megye Magyarpécska=Rovine, Pécska község nyu­ gati része, Arad megye Máslak = Ma§loc, Temes megye Nagycsanád = Cenadul-Mare, Csanád (Cenad) község nyugati része, Temes megye N agyiván=Szolnok megye Nagy laki-tanyák= a romániai Nagylak (Nädlac) községtől északra húzódó terület, Arad megye Nagypereg vagy Németpereg = Peregu-Mare, Arad megye N agypél=Pilu, Arad megye Nagyzerénd = Zerind, Arad megye Óföldeák-puszta = Földeáktól 4 km-re nyu­ gatra, ma Óföldeák község Ohat=Hajdú-Bihar megye Ö tvény=Utvin, Temes megye Papos-tanya = Makótól 6 km-re északra, az igási út és a földeáki út között Parác = Par{a, Temes megye Perjámos=Periam, Temes megye Perneki-tanya = Csanádpalotától 3 km-re északnyugatra Petrozsény = Petro§eni, Hunyad megye Pécska=Pecica (a község keleti része Ó- vagy Románpécska, nyugati része Magyarpécska), Arad megye Pészak=Pesac, Temes megye Poroszló = Heves megye Pusztakócs = Hajdú-Bihar megye Rákosi-csárda=Makótól 13 km-re észak­ keletre, a tótkomlósi és mezőhegyesi utak elágazásánál

Rospore= azonosíthatatlan helység Romániá­ ban Sajtény=§eitin, Arad megye Sándorháza = §andra, Temes megye Steiner-major=Battonya és az országhatár között lévő major Szederhát= néhány házból álló település az aradi országút és Tornya között, Arad megye Szemlak=Semlac, Arad megye Szentmargitta=Újszentmargitta, Hajdú-Bihar megye Szépfalu= Schöndorf, ma Frumuseni, Arad megye Szom olya=Tápétól 4 km-re északra, a Tisza jobb partján levő terület Temesillésd = Alio?, Temes megye

Tem esság=§ag, Temes megye Temesújfalu=Neudorf, Temes megye Tiszacsege=Hajdú-Bihar megye Tiszaderzs= Szolnok megye Tiszafüred= Szolnok megye Tiszaörvény = Szolnok megye Tirgu Jiu = Tirgu Jiu Tornya=Turnu, Arad megye Újarad=Aradu-Nou, Arad Marostól délre levő külvárosa Varjas = Varia?, Temes megye Váradi-tanya = Makótól 15 km-re északkeletre a tótkomlósi út mellett Vinga=Vinga, Temes megye Zsulina = azonosíthatatlan helység Romániá­ ban

77

FÜ GG ELÉK

M A K Ó F E L S Z A B A D ÍT Á S Á É R T V ÍV O T T H A R C O K RÉSZTV EVŐ I (1944. szeptem ber) A 2 28. V O Z N Y E S Z E N S Z K IJ L Ö V É S Z H A D O S Z T Á L Y

Makó város dolgozóihoz

Tisztelt Elvtársak, Barátaim! Nagy örömmel adom át Önöknek ezt a könyvet, mely azokról szól, akik M akó városát felszabadították a német fasiszta hódítóktól. Azok, akik velem egy ezredben voltak, hősiesen harcoltak magyar földön, s 1944. szeptember 26-án felszabadították az első magyar várost, Makót. Röviden összefoglalom a résztvevők hőstetteit, mellékelem fényképüket,* lakcímüket, megírom kik estek el Magyarország és Csehszlovákia felszabadításáért vívott harcok­ ban. Megadom a rokonok, feleségek, szülök, testvérek címét is. Az anyaggyűjtés során a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának levéltárában található dokumentumokat használtam fel. Ezek között voltak ezredekre vonatkozó történeti adatok, hadijelentések, névsorok, a kitüntetésekről szóló dokumentumok stb. A fényképeket részben közvetlen bajtársaimtól, részben a Levéltárból, ill. a hősi halottaink rokonaitól kaptam. Bajtársaim, ezredtársaim megkértek, hogy adjam át Önöknek, Makó város dol­ gozóinak szívélyes, baráti üdvözletüket. Legyen örök, megbonthatatlan barátság a Szovjetunió népei s a magyar nép között! 1966. augusztus R. V észelik

81

TARTALOM

1. A Szovjetunió H ő s e i..............................................................................................................................

85

2. Akik a Makó felszabadításáért vívott harcokban haltak hősi h alált, s Makón vannak el­ temetve ....................................................................................................................................................

88

3. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály parancsnoksága .........................................................

94

4. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály Szuvorov érdemrenddel kitüntetett 767. „Szegedi” ezrede ......................................................................................................................................................

96

5. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály Bogdán Hmelnyickij érdemrenddel kitüntetett 795. lövészezrede...................................................................................................................................

106

6. A 228. Voznyeszenszkiji lövészi.adosztály Kutuzov és Bogdán Hmelnyickij érdemrenddel kitüntetett 799. lövészezrede ............................................................................................................... 113 7. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály Alexander Nyevszkij érdemrenddel kitüntetett 669. tüzérezrede...................................................................................................................................... 117 8. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradósszázada.................................. 119 9. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörőtüzér-osztálya................. 124 10. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 383. önálló műszaki zá szló a lja.............................

127

11. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 378. önálló egészségügyi zászlóalja....................... 128 12. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhados ctály speciális eg y sé g e i.................................................... 129

83

A Szovjetunió Hősei

Iván Mefogyijevics Managarov. A Szovjetunió Hőse, vezérezredes, az 53. had­ sereg parancsnoka. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály a Magyarország felszabadításáért vívott támadó hadműveletek során a 2. Ukrán Front, 53. hadseregé­ nek 57. lövészhadtestébe tartozott. I. M. Managarov irányította Makó felszabadí­ tásáért vívott harcokat s a tiszai átkelés hadműveleteit is. Fjodor Afanaszijevics Osztasenko 1896-ban született. Gárda altábornagy, a Szovjetunió Hőse. Az 53. hadsereg 57. lövészhadtestének parancsnoka. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály az 57. lövészhadtest kötelékébe tar­ tozott. F. A. Osztasenko gárda altábornagy a Makó felszabadításáért vívott támadó hadműveletekben és a tiszai átkelés során bebizonyította férfias helytállását, hősies­ ségét. Részt vett Szeged és Tiszafüred felszabadításában is. A Magyarország területének felszabadításáért vívott harcokban tanúsított bátorságával és hősiességével kiérdemelte a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Iván Alekszejevics Jermolajev 1907-ben született. A Szovjetunió Hőse, ezredes, a 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály Szuvorov érdemrend III. fokozatával kitüntetett 767. „Szegedi” lövészezredének parancsnoka. A Jermolajev elvtárs vezette személyi állomány sokszor mutatott példát, bebi­ zonyítva hősiességét, bátorságát. 1944. szeptember 26-án a Makóért vívott harcban Jermolajev elvtárs példát m utatott helytállásból és hősiességből. Ügyesen csoporto­ sított tűzeszközeivel jól manőverezett, lelkesítette és rohamra vezette katonáit a város ellen. A roham erőteljes, a csapás ereje olyannyira megsemmisítő volt, hogy az ellenséget kiverték a városból. A fasiszta parancsnokság felismerte Makó város stratégiai jelentőségét, hiszen fontos közlekedési csomópont, amely összeköti Magyarországot Romániával és Jugoszláviával. Ezért egységeink ellen heves támadásokat vezettek 6—7 alkalommal. Szünet nékül támadtak, s az ellenség túlerőben volt. De súlyos veszteségeik árán mindannyiszor visszavonulni kényszerültek. Az ellenség, tekintet nélkül a nagy veszteségekre, friss erőket vetett be. Jermolajev elvtárs a támadó ellenséget közel engedte, s hirtelen minden löveggel össztüzet zúdí­ tott rájuk. Szilárdan tartotta az elfoglalt terepszakaszt. Sőt a válságos percekben, amikor félig bekerítették, amikor is az ellenség megkerülte a várost, elvágott számos útvonalat, s kezdett beékelődni az ezred hadrendjébe, Jermolajev elvtárs ekkor sem engedte ki a kezéből a vezetést. A harc válságos perceiben Jermolajev elvtárs férfiasán és bátran, személyes példájával lelkesítette a katonákat, s kézitusába bocsátkozva visszavetette az ellen­ séget. Csapataink Makót szilárdan tartották. Ebben a harcban az ezred megsemmisített több mint 1000 ellenséges katonát és tisztet. Zsákmányoltunk 2 páncélost, 1 önjáró löveget 23, különböző kaliberű ágyút,

85

14 aknavetőt, 165 teherrel s katonai felszereléssel megrakott szekeret, 8 gépkocsit, 300 lovat, 5 fegyver- és élelmiszerraktárt. Fogságba esett 456 ember. Ezredünk a szétvert ellenséget üldözve menetből elsőként átkelt a Tiszán. A folyó nyugati partján harcba bocsátkozott a német fasisztákkal Szeged felszabadí­ tásáért. Hősiességéért, s Makó város felszabadítása során szerzett érdemeiért — Jermolajev ezredes méltóvá vált a „Szovjetunió Hőse”, s a Lenin-rend kitüntetésre. Ezrede, a 767. lövészezred pedig megkapta a „Szegedi” megtisztelő melléknevet. Erről a kitüntetésről a Szovjetunió Legfelsőbb Parancsnoka 1944. október 31-én kelt 0352. parancsa tanúskodik. Szemjon Vasziljevics Fedotov 1913-ban született. Ezredes, a Szovjetunió Hőse, a 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály Bogdán Hmelnyickij érdemrenddel kitün­ tetett 795. lövészezredének parancsnoka. A német fasiszta csapatokkal vívott magyarországi felszabadító, támadó had­ műveletekben bebizonyította, hogy erélyes, bátor, határozott parancsnok. Apátfalva—Magyarcsanád térségében a 795. lövészezred Fedotov irányításával bekerített, s teljesen megsemmisített két ellenséges ezredet. Az ezred fogságába került 730 ellenséges katona és tiszt. Lehetővé vált a 767. lövészezred sikeres támadása és átkelése a Tiszán Szeged térségében. Az ügyes és határozott manőver eredményeként a 795. lövészezrednek kétszer is sikerült harcolva átkelni a Tiszán. Az első tiszai átkelést az ezred 1944. október 9-én hajtotta végre Szeged térségében. A második átkelés pedig 1944. október 29-én volt Tiszafüred térségében. Sz. V. Fedotov ezredes határozottságának köszönhető, hogy az ezred részt vett Tiszafüred felszabadításában, s a Tisza jobb partján kiépí­ tette arcvonalát, melyet szilárdan meg is tartott 8 napon keresztül. Mivel kitűnően vezette ezredét, személyes bátorságáról, hősiességéről tanúbizonyságot tett, Fedotov ezredes méltóvá vált a Szovjetunió Hőse magas kitüntetésre. Ezrede pedig megkapta a Kutuzov érdemrend harmadik fokozatát. Adam Mihajlovics Ataman 1920-ban született. Hadnagy, majd százados, s 1945. március 24-én megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály Bogdán Hmelnyickij érdemrenddel kitüntetett 795. lövészezredében szakaszparancsnok. Részt vett a Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításáért folytatott támadó had­ műveletekben. Ő maga géppisztolyával mintegy 50 ellenséges katonát semmisített meg. Elsőként kelt át a Tiszán Tiszafüred térségében, s miután elfoglalt egy 75 milli­ méteres ágyúüteget, ő maga telitalálattal megsemmisített 2 páncélozott szállító jár­ művet. A harcmezőn az ellenség 240 katonáját semmisítette meg. A német hódí­ tók elleni harcban bebizonyította hősiességét, s méltóvá vált a Szovjetunió Hőse kitüntetésre. Kuzma Kirillovics Afanaszjev 1917-ben született. Őrmester, géppuskásosztagparancsnok, a 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály Bogdán Hmelnyickij érdem­ éremmel kitüntetett 795. lövészezredében. Részt vett a Makó, Szeged, Tiszafüred térségében folyó támadó hadműveletek­ ben. Katonáival harcok árán elsőként átkelt a Tiszán. Négy teljes napon át kemény harcot vívott az ellenséggel, s megsemmisített közel száz katonát és tisztet. Hősies­ sége, bátorsága méltóvá tette a Szovjetunió Hőse kitüntetésre. 1944. november 10-én súlyosan megsebesült. Sirvan Agyijatovics Gizatov 1904-ben született. Gárdahadnagy, lövész-szakaszparancsnok, a 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály Bogdán Hmelnyickij érdem­ rended kitüntetett 795. lövészezredében.

87

Hősiesen harcolt a Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításáért folyó harcok­ ban a német fasiszta hódítók ellen. 1944. október 25-én súlyos harcok közepette az elsők között kelt át a Tiszán. A Tisza nyugati partján négy teljes napon át harcolt, 18 kegyetlen ellenséges rohamot vert vissza. Mintegy 150 ellenséges katonát megsemmisített. Helytállásával kiérdemelte a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Hősi halált halt 1944. december 30-án Csehszlovákia területén. Koskovics északkeleti körzetében két templom közelében van eltemetve. Felesége, Zajnab Fatakovna Gizatova Murkinovo községben él (Szovjetunió, Oremburgi terület, Iljinszkij körzet). Sztyepán Anufrijevics Litovcsenko gárdaőrnagy, a 228. Voznyeszenszkiji lövész­ hadosztály Szuvorov érdemrenddel kitüntetett 767. Szegedi lövészezred 2. lövész­ zászlóaljának volt parancsnoka. Litovcsenko elvtárs hősiesen harcolt Makó fölszabadításáért. 1944. október 8-án a zászlóalj, Litovcsenko parancsnokságával harcok közepette elsőként kelt át a Tiszán. A lövészzászlóalj elsőként kezdte meg a harcot Szegedért. Bátorságáért és hősiességéért a Tiszán végrehajtott átkelés, valamint Szeged, Tiszafüred felszabadítása során, érdemessé vált a Szovjetunió Hőse kitüntetésre. Mukát Muszajev 1919-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály Bogdán Hmelnyickij érdemrenddel kitüntetett 795. lövészezredének könnyűgéppuskása. Részt vett Makó, Szeged, Tiszafüred városok felszabadításáért folyó támadó hadműveletekben. 1944. október 25-re virradó éjszaka súlyos harcok közepette átkelt a Tiszán. Kegyetlen harcot vívott a fasisztáktól elfoglalt jobbparti hídfőállás kiszélesítéséért. Géppuskájával egymaga több mint 100 ellenséges katonát és tisztet semmisített meg. Méltóvá vált a Szovjetunió Hőse kitüntetésre. 1954-ben meghalt. Testvére: Kabi Muszajev. Tambovka községben él (Szovjetunió, Antrahányi terü­ let, Harabaliszkij körzet). Iván Ivanovics Piszkun 1914-ben született, hadnagy. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály Bogdán Hmelnyickij érdemrenddel kitüntetett 795. lövészezred 5. lövészszázadának volt a parancsnoka. Részt vett a Makótól délre bekerített ellenséges egységek szétverésében, Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításában. 1944. október 25-én alkalmi vízijárműveken, súlyos harcok közben átkelt a Tiszán. Lövészszázada megsemmisített több mint 200 ellenséges katonát és tisztet. Hősiességéért, férfias helytállásáért kiérdemelte a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Andrej Dmitrijevics Sztyeba hadnagy, 1917-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezred 7. lövészszázadának volt parancsnoka. A Makó város felszabadításáért folyó támadó hadműveletek során a 767. lövészezred támadó alegységeinek jobbszárnyát biztosította. A lövészszázad Sztyeba elvtárs vezetésével hősiesen harcolt azokban a csaták­ ban, melyekben 1944. október 4-én és 5-én bekerítették és szétverték Magyarcsanád és Csanádpalota lakott települések körzetében az ellenséges egységeket. A század megsemmisített 97 fasisztát s 38 ellenséges katonát fogságba ejtett. Részt vett azokban a harcokban, melyek során a német fasiszta hódítókat kiverték Szegedről, Tiszafüredről. A Sztyeba elvtárs vezette lövészszázad súlyos harcok közepette elsőként kelt át a Tiszán, elfoglalta és kiszélesítette a hídfőállást, s megsemmisített mintegy 300 ellenséges katonát és tisztet.

87

Hősiességével kiérdemelte a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Pjotr Vasziljevics Tomaszevics főtörzsőrmester, 1924-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály Bogdán Hmelnyickij érdemrenddel kitüntetett 795. lövészezredében szakaszparancsnok volt. Részt vett M akó, Szeged, Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban. Alkalmi vízijárművek felhasználásával súlyos harcok árán átkelt a Tiszán. Hősiesen harcolt a Tisza nyugati partján levő hídfőben. Vezetésével szakasza kézi­ tusában megsemmisített több mint 100 hitleristát. Megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

Akik a M akó felszabadításáért vívott harcokban haltak hősi halált, s Makón vannak eltemetve 1944. szeptember—október Kuzma Nyikiforovics Szorokin őrnagy, 1910-ben született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály 799. lövészezredében lövészzászlóalj politikai osztályvezető­ helyettes volt. Közvetlen részvételével, s parancsnoksága alatt a lövészzászlóalj 5 teljes napon át napjában 10—15-szörös túlerejű 7—9 kegyetlen ellenséges ellenlökést vert vissza. 1944. október 1-jén Makó körzetében éppen az arcvonalban volt, amikor az ellenség az egyik alegységre tám adt egy ezrednyi gyalogsággal, melyet 5 páncélos tüzérségi tűz is támogatott. Kuzma Nyikiforovics Szorokin személyes példájával hősiességre lelkesítette az alegység tisztjeit és katonáit. Az ellenlökést nagy veszte­ ségek árán sikerült visszaverni. Ebben az egyenlőtlen harcban halt hősi halált Szorokin őrnagy elvtárs. 1944. október 1-jén temették el Makó központi sétányán. A felesége Alekszandra Prokofjevna Szorokina Boguruszlan városban él a Leningrádi utca 22. sz. alatt. (Szovjetunió, Orenburgi terület). Grigorij Fjodorovics Hrusztaljov főhadnagy, 1901-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében egy íövészszázadnak volt a parancs­ noka. Parancsnoksága alatt, személyes részvételével százada az elsők között kezdte meg Makó fölszabadítását 1944. szeptember 26-án. A várost ezen a napon teljesen megtisztították a német fasiszta hódítóktól. A bekerített, ellenálló fasiszta egységek szétzúzásakor elsőként vezetett roha­ mot, személyes példájával lelkesítette századának személyi állományát hősi tettek végrehajtására, amely során az ellenséget vagy megsemmisítették vagy fogságba vetették. Ebben a harcban halt hősi halált G. F. Hrusztaljov főhadnagy 1944. szep­ tember 26-án. Makó főterén temették el. Felesége: Jelizaveta Alekszejevna Hrusztaljova jelenleg Csebarkul városban él, Torgovij utca 15/17. (Szovjetunió, Cseljabinszki terület.) Gennagyij Matvejevics Alekszejev alhadnagy, 1925-ben született. A 228. Voz­ nyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében lövészszakasz parancsnoka volt. 7 napon keresztül a parancsnoksága alatt levő szakasz Makó északkeleti tér­ ségében visszaverte a számbeli fölényben levő ellenség kegyetlen ellenlökéseit, s szi­ lárdan tartotta az elfoglalt terepszakaszt. 1944. október 2-án, ellenséges támadás visszaverése során G. M. Alekszejev alhadnagy hősi halált halt. Makón van eltemetve.

88

Apja: Alekszejev Matvej Alekszejevics Hovnokolnyiki városban a Matroszov utca 18. sz. alatt él (Szovjetunió, Pszkovi terület). Alekszandr Ivanovics Angelstein vöröskatona, 1904-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. 1944. szeptember 26-án az elsők között bocsátkozott harcba Makó utcáin az ellenséggel, s ezzel elősegítette a város teljes fölszabadítását. Mikor az ezred alegységei az ellenség túlerejű támadása miatt időlegesen véde­ lembe vonultak Makón, Alekszandr Ivanovics Angelstein hősiesen harcolt a fasiszták ellen, s bajtársaival együtt naponként 7—9 fasiszta ellenlökést vert vissza. 1944. október 4-én elkeseredett harcban halt hősi halált. Makón temették el. Felesége: Fjokla Fjodorovna Angelstein, fia Mihail Alekszandrovics Angelstein Obrucsi községben a Janunov 9. utcában laknak. (Szovjetunió, Moldávia Tyiraszpoli kerület.) Viktor Nyikolajevics Agafonov hadnagy, 1911-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében az egyik lövészszakasz parancs­ noka volt. Makó felszabadításáért folyó támadó harcokban hősiesen harcolt a német fasiszták ellen, és szakaszával részt vett a város térségében bekerített ellenség meg­ semmisítésében. 1944. október 6-án szakasza az elsők között kezdte meg az újabb támadást, s ebben az öldöklő küzdelemben Viktor Nyikolajevics Agafonov hősi halált halt. 1944. október 6-án Makó központjában temették el. Testvére: Leonyid Nyikolajevics Agafonov. Címe: Harkov, Rimovszkaja utca 22/54. (Szovjetunió, Ukrajna.) Alekszej Dmitrijevics Bulatov vöröskatona, 1897-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. Férfiasán helytállt a Makó felszabadításáért folyó harcokban. 1944. szeptember 26-án az elsők között vette fel a harcot Makó utcáin az ellen­ séggel. 1944. szeptember 29-én egyenlőtlen harcban halt hősi halált. Makón a téglagyár körletében temették el. Rokonai nincsenek. Cservisevo község helyi tanácsával folytatok ügyében leve­ lezést. (Szovjetunió, Tyumeni terület, Tyumeni kerület.) Fjodor Vasziljevics Virics vöröskatona, lövész, 1902-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. 1944. szeptember 26-án részt vett a Makó felszabadításáért vívott harcokban Férfiasán harcolt M akó északkeleti körzetében, amikor ott időlegesen védelmi harcok folytak. Négy napon át küzdött a számbeli fölényben levő ellenséggel. 1944. szeptember 30-án halt hősi halált. Makón a vasúttól mintegy 300 méterre keletre temették el. Felesége, Ligyia Ivanovna Virics Rasznopol faluban él (Szovjetunió, Ukrajna, Odesszai terület, Berjozovszkij kerület). Fia: Fjodor Fjodorovics Virics — Berjozovka város Lassalle utca 24/b. (Szovjet­ unió, Ukrajna, Odesszai terület.) Szamuil Zaharovics Goloszov őrvezető, 1908-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. Hősiesen harcolt M akó felszabadító'áért. 1944. október 3-án vívott súlyos védelmi harcokban halt hősi halált. Makón temették el. Felesége Anna Ivanovna Goloszovna és fia Jakov Szamuilovics Goloszov

89

Kotovka községben élnek. (Szovjetunió, Ukrajna, Odesszai terület, Berjozovszki kerület, Raszvet postaállomás.) Pjotr Mihajlovics Druzsinyin őrmester, 1901-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. Rajparancsnok volt. A Makó felszabadításáért folyó támadó harcokban féfiasan, hősiesen helytállt. 1944. szeptember 26-án rajával az elsők között kezdte meg Makón az utcai harcot. 1944. október 3-án a fasisztákkal vívott ádáz küzdelemben halt hősi halált. M akón van eltemetve. Felesége: Nagyezsda Geraszimova Druzsinyina Szangari településen él. (Szov­ jetunió, Jakut Autonóm Köztársaság.) Bajzsmart Zsankasev hadnagy, 1913-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében volt rajparancsnok. Részt vett a M akó felszabadításáért folyó támadó harcokban. 1944. október l-jén és 2-án szakaszával hősiesen harcolt Makó keleti körzetében a számbeli fölény­ ben levő támadó ellenséggel. Hősi halált halt 1944. október 2-án. Makón temették el. Testvére: Utyetlecov Kertáj Tartugaj községben él. (Szovjetunió, Kazahsztán, Kzil-Orgyinszkaja terület, Csinlijszkij körzet.) Auatolij Arhipovics Zagubirorilko vöröskatona, 1926-ban született. A 228. Voz­ nyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében szolgált. Aktívan részt vett a Makó felszabadításáért vívott támadó hadműveletekben. Alegysége ideiglenesen védelmi harcokat folytatott Makón a német fasiszták ellen. 1944. október 5-én Makó északkeleti térségében részt vett a bekerített fasiszta egységek megsemmisítésében. E napon esett el. Makó északi részén temették el. Édesanyja Varvara Konsztantyinova Zagubirorilko. Címe: Zaporozsje, Gogol u. 177/48. (Szovjetunió, Ukrajna.) Urazgalij Isztajev vöröskatona, 1895-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében szolgált. 1944. szeptember 26-án részt vett a Makó felszabadításáért folyó támadó harcokban. Öt napon keresztül vívott ádáz harcot a túlerőben levő ellenséggel. 1944. október 5-én halt hősi halált abban a kemény összecsapásban, melyben visszaverték az ellenség támadását. Makón temették el. Felesége: Alima Isztajeva az Uljanovszkij állami gazdaságban él (Szovjetunió, Kazahsztán, Uráli terület, Zelenovszkij körzet). Osztap Nyikolajevics Kirkilan vöröskatona, 1899-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében szolgált. Hősiesen harcolt Makó körzetében és Makó felszabadításáért a fasiszták ellen. 1944. szeptember 25-én a támadó harcok során hősi halált halt. Makó délkeleti körzetében temették el. Felesége: Jekatyerina Nyikiticsna Kirkilan Malinovka községben él (Szovjet­ unió, Ukrajna, Nyikolajevszkij terület, Nova-Odesszkij kerület). Pável Grigorjevics Kulesov őrmester, 1924-ben született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály 767. lövészezredében volt géppuskás rajparancsnok. Géppuskás rajával együtt hősiesen helytállt a Makóért folyó támadó harcokban. 1944. szeptember 26-án géppuskatűzzel utat nyitott bajtársai számára előre­ törésükhöz Makó központja felé. Ezzel meggyorsította a város felszabadítását. A túlerejű ellenséggel vívott harcban halt hősi halált 1944. szeptember 29-én. Makón temették el. Apja: Grigorij Petrovics Kulesov, testvérei: Vaszilij, Pjotr, Tamara Szerebrenoje

90

községben élnek. (Szovjetunió, Kurganszkaja terület, Makusinszkij körzet, Csebakovszkij központ.) Grigorij Alekszejevics Kovalcsuk lövész, 1898-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. Aktívan részt vett a Makó felszabadításáért folyó harcokban, és négy napon át hősiesen harcolt a város védelme során. A fasiszták erőteljes támadásának visszaverése közben 1944. szeptember 30-án halt hősi halált. Kovalcsuk elvtársat Makó központjában temették el. Felesége, Natalja Karpovna Kovalcsuk Glubocsek faluban él (Szobjetunió, Ukrajna, Vinnyicai terület, Trosztyjanyeckiji körzet). Jefim Ivanovics Korzsenko lövész, 1911-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében harcolt. Bebizonyította bátorságát, hősiességét 1944. szeptember 26-án a Makóért folyó támadó harcokban. A Makó északi térségében folyó ideiglenes védelmi harcokban három napig küzdött a túlerővel szemben. 1944. szeptember 29-én az ellenséggel vívott kemény harcban halt hősi halált. Makón temették el. Lánya Nagyezsda Jefimovna Korzsenko. Címe: Cjurupinszk, Krilov u. 39. (Szovjetunió, Ukrajna Herszoni terület.) Testvére: Iván Ivanovics Korzsenko. Címe: Jelizavetovka község (Szovjetunió, Ukrajna, Nyikolajevszkij terület, Sznyigurovszkij körzet). Mihail Vasziljevics Korobov lövész, 1903-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. Az elsők között kezdte meg az utcai harcot Makón. A város felszabadításáért hősiesen és bátran küzdött. Három napon át lőfegyverrel, szuronnyal hősiesen vissza­ verte a túlerőben levő támadó ellenség számtalan rohamát. 1944. szeptember 29-én halt hősi halált Makó városában. Ott is van eltemetve. Felesége Anna Sztyepanovna Korobova a Krasznij Szád településen él (Szovjet­ unió, Volgográdi terület, Szrednyeahtyubinszki kerület). Vaszilij Grigorjevics Melesko vöröskatona, 1901-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében szolgált. Aktívan részt vett a M akóért vívott támadó harcokban, a fasiszta csapatok szét­ verésében, és ellenlökései visszaverésében is. 1944. szeptember 29-én az ellenséges túlerővel vívott védelmi harcban halt hősi halált. Lányai: Valentyina Vaszilj:vna Kagan, címe: Novo-Donbasz Skolnaja utca 7/1. (Szovjetunió, Ukrajna, Donyecki terület.) Ludmilla Vasziljevna Melesko, címe: Dimitrevo település Karpenko — Korovo utca 27/54. (Szovjetunió, Ukrajna, Zaporozsje.) Lánytestvére: P. G. Melesko, címe Druzskovka, Lenin utca 29/7. (Szovjetunió, Ukrajna, Donyecki terület.) Arkagyij Ivanovics Opjakin őrmester 1921-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében szolgált. Tüzérségi lövegparancsnok volt. Opjakin őrmester parancsnoksága alatt harcoló ágyú elhallgattatta az ellenséges tűzfészkeket, s a Makó felszabadításáért folyó támadó hadműveletek során utat nyitott a gyalogsági támadás számára. 1944. október 7-én, amikor a hadosztály egységei döntő támadásba mentek át, a súlyos harcokban A. I. Opjakin őrmester hősi halált halt. Ezen a napon temették el Makó északi körzetében.

91

Anyja: Anna Nyikolajevna Anyiszimova, címe: Leningrád M-66- Lenszovet utca 22/92. Alekszej Pahomovics Palij lövész, 1906-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. 1944. szeptember 26-án a M akóért folyó felszabadító hadműveletben bátran, hősiesen harcolt. Az elsők között kezdte meg Makón az utcai harcot. 1944. szeptember 29-én az ellenséges túlerővel vívott súlyos harcokban hősi halált halt. Makó központjában van eltemetve. Felesége: Marija Andrejevna Palij, címe: Alekszandrovka község (Szovjetunió, Ukrajna, Nyikolajevi terület, Voznyeszenszkij kerület). Fia: Sztanyiszláv Alekszejevics Palij szintén ott él. Iván Mironovics Pelesenko őrmester, 1916-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szakaszparancsnok-helyettes volt. Hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. Az ideiglenes védelem során 7 teljes napon át hősiesen visszaverte a M akó visszafoglalásáért harcoló ellenséges erőket. 1944. október 2-án az egyik összecsapásban hősi halált halt. Makón van elte­ metve. Anyja: Anna Pavlovna Pelesenko. Címe: Sztarij Mercsik község (Szovjetunió, Ukrajna, Harkovi terület, Volkovi körzet). Akszentyij Iszajevics Pikusz vöröskatona, 1907-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében harcolt. Hősiesen küzdött azokban a csatákban, melyek során Makó városát meg­ közelítettük, s a térségben szétvertük az ellenséges csapatokat. 1944. szeptember 25-én a M akó felszabadításáért folyó támadó harcban hősi halált halt. E napon temették el M akótól délkeletre. Felesége: Hrisztilja Klimentyevna Pikusz. Címe: Szukleja község Kirov u. 34. (Szovjetunió, Moldávia, Tiraszpolszkiji körzet.) Gavril Jefimovics Poluszmjak lövész, 1904-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. Hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. Két teljes napon át hősiesen küzdött M akó délnyugati körzetében. Erős ellenséges ellenlökés visszaverése során 1944. szeptember 29-én hősi halált halt. M akó délnyugati körzetében temették el. Felesége: Marija Ivanovna Poluszmjak. Címe: Novopavlovka község. (Szovjet­ unió, Ukrajna Kerszoni terület, Veliko Alekszandrovszkij kerület.) Alekszej Nyikitovics Potapov sorkatona, 1922-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében szolgált. Részt vett a M akó felszabadításáért folyó támadásban. Hősiesen harcolt a Makó körzetében levő ellenséges erők szétveréséért. A túlerővel vívott védelmi harcban Makó előterében 1944. október l-jén hősi halált halt. A város közelében temették el. Apja: Nyikita Tyihonovics Potapov Bocsarki községben él. (Szovjetunió, Brjanszki terület, Karacsevi körzet.) Áriam Paromonovics Pogoreljuk őrmester, 1904-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredben lövészrajparancsnok volt. Egysége élén hősiesen helytállt a Makó felszabadításáért folyó harcokban. 1944. szeptember 26-án egységével az elsők között kezdte el az utcai harcot M akón. 1944. szeptember 30-án egyenlőtlen harcban halt hősi halált. Felesége: Praszkovja Kondratyevna Pogoreljuk Kozlovka községben él (Szov-

92

jetunió, Ukrajna, Vinnyicai terület, Krizsopolszkij kerület, Csernominszki mezőgazdasági tanács). Anton Dmitrijevics Szagajdak vöröskatona, 1913-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredben szolgált. 1944. szeptember 26-án aktívan részt vett a Makó felszabadításáért folyó har­ cokban. Férfiasán harcolt Makó keleti körzetében az ideiglenesen védelembe vonult egységeink sorában. 1944. október 4-én egy ellenlökés visszaverése közben hősi halált halt. Makón temették el. Felesége: Domna Vlagyimirovna Szagajdak Visnyevka faluban él (Szovjetunió, Ukrajna, Kirovogradi terület, Kremgezovszkij körzet, Onufrijevka postaállomás). Nyikoláj Mihajlovics Szirma őrmester, 1923-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében lövészraj parancsnoka volt. A raj Szirma őrmester parancsnoksága alatt hősiesen harcolt Makó előterében. 1944. szeptember 25-én a Makóért folyó felszabadító, támadó harcokban Ny. M. Szirma hősi halált halt. Makó délkeleti körzetében temették el. Felesége Marija Grigorjevna Szirma, fia, Nyikoláj Nyikolajevics Szirma, anyja, Kladvija Arpikovna Szirma Novogrigorjevka községben élnek. (Szovjetunió, Uk­ rajna, Nyikolajevszkij terület, Voznyeszenszkij körzet.) Pjotr Ivanovics Szitko sorkatona, 1897-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. Hősiesen küzdött a Makó felszabadításáért folyó támadó harcokban. Alegysége az elsők között kezdte meg Makón az utcai harcot. 1944. szeptember 29-én halt hősi halált Makó körzetében a számbeli fölényben levő ellenséggel vívott elkeseredett védelmi küzdelemben. Makón temették el. Felesége: Marfa Afanaszijevna Szitko és leánya Marija Petrovna Fedrugova címe: Dnyeprodzserzsinszk Gubi u. 7/39. (Szovjetunió, Ukrajna, Dnyepropetrovszki terület.) Afanaszij Galejevics Tyitov lövész, 1904-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. Részt vett a Makó felszabadításáért folyó támadó harcokban. Az elsők között kezdte el az utcai harcot a városban. Három napon keresztül hősiesen védelmezte M akót a túlerőben levő ellenséggel szemben. E harcokban kitűnt férfias helytállásával, bátorságával. Ezekben a súlyos harcokban halt hősi halált A. G. Tyitov vöröskatona 1944. szeptember 29-én. Makó városában van eltemetve, a nyugatról számított első (ti. a szélső) utcában. Lánya Anna Petrovna Prodan, címe: Dnyeprodzserzsinszk Perekopszkaja u. 74/7. (Szovjetunió, Ukrajna Dnyepropetrovszki terület.) Gyenisz Tyimofejevics Tolocsenko vöröskatona, 1912-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében szolgált. 1944. szeptember 26-án részt vett a Makó felszabadításáért folyó támadó harcokban. Amikor az ellenség támadást indított Makó visszafoglalásáért — 1944. október első napjaiban —, D. T. Tolocsenko hősiesen küzdött a támadás visszaverése érde­ kében. 1944. október 5-én súlyos harcok közepette halt hősi halált. Makón temették el Felesége: Marfa Georgijevna Tolocsenko. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Tyiraszpolszkiji kerület, Tyernovka község.

93

Fedot Filippovics Jakimcsuk vöröskatona, 1899-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. ezredében szolgált. Bebizonyította hősiességét, férfias helytállását a M akóért vívott felszabadító harcokban. Hősiesen küzdött Makó északi körzetében, amikor csapataink ideiglenesen védelmi harcokat folytattak. A számbeli fölényben levő támadó ellenséggel vívott harcban halt hősi halált 1944. október 4-én. M akón van eltemetve. Felesége, Marija Konsztantyinovna Jakimcsuk, lánya Nyina és Galina Jakim­ csuk, címe: Szovjetunió, Ukrajna, Cserkaszki terület, Umanszki körzet, Beresztovec község. Nyikoláj Iljics Ivanov 1915-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhad­ osztály 767. lövészezredében aknavetős század parancsnoka volt. 1944. szeptember 26-án a Makó felszabadításáért folyó támadás során hősiesen és bátran harcolt. Aknavető tűzzel elfojtotta az ellenséges tűzfészkeket M akó elő­ terében. Az elsők között volt, akik harc közben elérték M akó központját, 1944. szep­ tember 27—29-ig hősi harcban visszaverte a számbeli fölényben levő ellenség meg­ újuló ellenlökéseit. Személyesen 23 katonát semmisített meg. 1944. szeptember 29-én halt hősi halált. Makón temették el. Anyja Marfa Dimitrijevna Ivanovna Jurenkovo községben él. (Szovjetunió, Ukrajna, Pszkovi terület, Opocseckiji kerület, Graminszkij körzet.)

A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály parancsnoksága Iván Nyikitovics Jeszin gárdaőrnagy, hadosztályparancsnok. A Jeszin elvtárs parancsnoksága alatt harcoló hadosztály 1944. szeptember 26-án felszabadította Makót. A hadosztály alegységei elsőként keltek át a Tiszán, s részt vettek Szeged város és környéke felszabadításáért vívott harcokban. A had­ osztály szabadította fel Tiszafüredet is. A hadosztály másodízben is sikeresen átkelt a Tiszán, s részt vett azokban a harcokban, melyek eredményeként felszabadult Eger és több más magyar város. Maksz Grigorjevics Gurevics ezredes, a hadosztályparancsnok politikai helyettese, a hadosztály politikai osztályának vezetője. Nagy érdeme van Gurevics ezredes elvtársnak abban, hogy a hadosztály lövészezredeibe, speciális egységeibe megfelelő arányban küldték ki a pártmunkásokat, így a vezetőség az alegységek pártszervezeteinek segítségével sikeresen mozgósí­ totta a hadosztály személyi állományát a fasiszták elleni harcra, a tömeges hősies­ ségre. A hadosztály a Makóért vívott harcok során két ellenséges hadosztályt vert szét és sikeresen átkelt a Tiszán. Felszabadította Szegedet, Tiszafüredet, Egert s más magyar városokat. Akop Arusztonovics Szarkiszjan (szül.: 1894). A 228. Voznyeszenszkiji lövész­ hadosztály tüzérparancsnoka, ezredes. 1944. szeptember 26-án részt vett azokban a harcokban, melyekben Makó fel­ szabadult. Szarkiszjan ezredes elvtárs parancsnoksága alatt harcoló tüzérek Makó elő­ terében szétverték az ellenséget. Különösen kitűnt férfias helytállásuk, hősiességük a Makó északnyugati térségében folyó harcokban, ahol szétzúzták az ellenséges

94

egységeket. Az ezredes részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításáért folyó támadó harcokban. 1945. január 3-án hősi halált halt. Szülőföldjén, a Szovjetunióban temették el. Felesége Avakovna Akopjan Egiszapet. Címe: Szovjetunió, Örmény Szovjet Szövetségi Köztársaság, Jereván, Bakui sugárút 10/114. Andrian Jefimovics Ivanyenko (szül.: 1902). A 228. Voznyeszenszkiji lövész­ hadosztály politikai osztályvezetőjének helyettese, alezredes. Szintén nagy része van abban, hogy a politikai munkásokat megfelelő arányban és helyre küldték ki az összes alegység párt és komszomol szervezetéhez. így sikerült a hadosztály minden egységében mozgósítani a személyi állományt a számbeli fölényben levő ellenség elleni harcra, a tömeges hősiességre. E harcok során szaba­ dult fel Makó, Szeged, Tiszafüred. Az igen nehéz körülmények között folyó, Makó körüli elhárító harcokban Ivanyenko elvtárs személyes bátorságával példát mutatott. Lelkesítette a katonákat és a parancsnokokat, hogy hősiesen harcoljanak az ellenség ellen. Valentin Alekszejevics Pokrovszkij a 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály őrnagya, hadosztálymérnök. Részt vett a Makó felszabadításáért folyó harcokban. 1944. október első nap­ jaiban férfiasán helytállt, bátran harcolt a számbeli fölényben levő ellenséges erők ellen az ellenlökések elhárítása során. Parancsnoksága és irányítása alatt ment végbe a Tiszán való átkelés. Ez adott lehetőséget arra, hogy felszabaduljon Szeged, Tisza­ füred. Genagyij Szergejevics Ljalin (szül.: 1907). A 228. Voznyeszenszkiji lövészhad­ osztály politikai osztály pártbizottságának titkára volt. Makó felszabadításáért, majd a támadó ellenséggel vívott elhárító harcokban Ljalin őrnagy közvetlen kapcsolatban volt az alegységekkel. A pártbizottság az ő veze­ tésével foglalkozott a legjobb katonák tagfelvételi kérelmével. Arra törekedett, hogy az alegységek katonáinak minél hamarabb kiadják a párttagsági könyvet, ezzel is lelkesítve őket az ellenség elleni hősi harcra. Ljalin őrnagy részt vett Szeged és Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban. Szemjon Vasziljevics Vlanovszkih (szül.: 1913). A 228. Voznyeszenszkiji lövész­ hadosztály politikai osztályának instruktora, őrnagy. 1944. szeptember 26-án a 767. lövészezred alegységeinél tartózkodott, s közvet­ lenül részt vett a Makó felszabadításáért folyó támadásban. 1944. október 4-én bebizonyította hősiességét és bátorságát Magyarcsanád község északkeleti térségében az ellenség szétverésében. 1963. június 28-án halt meg. Felesége Apolmenarija Andrejevna Vlanovszkih. Címe: Szovjetunió, Permi terület, Csermoz város, Szovjetszkaja u. 21. Alekszej Alekszejevics Korobelnyikov százados (szül.: 1915). A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály politikai osztályának instruktora. Jelenleg tartalékos alezredes. Aktívan részt vett a Makóért, Szegedért, Tiszafüredért vívott elkeseredett har­ cokban. Különösen kitűnt 1944. szeptember 26-án Csanádpalotán, ahol az ellenséges egységeket bekerítettük és megsemmisítettük. Dmitrij SzemjonovRs Sztarodubcev őrnagy (szül.: 1913). A 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztály híradófőnöke. Részt vett a Makó felszabadításáért folyó harcokban. Megszervezte a hadosztály magasabb egységeinél a híreszközök folyamatos működését, s ezzel lehetővé tette a harcparancsok sikeres végrehajtását.

95

Részt vett Szeged, Tiszafüred fölszabadításában. 1964-ben halt meg. Felesége Anna Pavlovna Sztarodubceva katona, aki férjével együtt részt vett Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban. Távirdászként biz­ tosította az összeköttetést. Ezzel nagyban segítette a parancsnokságot a támadó hadműveletek végrehajtásában. Címe: Szovjetunió, Jaroszlávi terület, Ljubim város, Volodarszkij u. 3. Nyikoláj Romanovics Kovaljov (szül.: 1913). A 228. Voznyeszenszkiji lövész­ hadosztály 767. lövészezred parancsnokának volt politikai helyettese. 1944. szeptember 26-án az ő közvetlen részvételével szabadította fel a 767. lövész­ ezred Makót. Az ezred politikai aktivistái vezetésével mozgósították tömeges hőstettek végre­ hajtására a személyi állományt. A 767. lövészezred meglepte az ellenséget, amikor átkelt a Tiszán. Részt vett Szeged felszabadításában, s megkapta a „Szegedi” kitüntető elnevezést.

A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály Szuvorov érdemrenddel kitüntetett 767. ,.Szegedi” ezrede Borisz Jakovlevics Potasnyikov (szül.: 1910). A 228. Voznyeszenszkiji lövész­ hadosztály 767. lövészezredének parancsnokhelyettese, őrnagy. Potasnyikov elvtárs 1944. szeptember 26-án a Makóért vívott harcokban példát m utatott hősiességből, bátorságból. Az ezredparancsnokkal együtt sikeresen meg­ szervezte azt a megsemmisítő és váratlan csapást, aminek eredményeként az ellen­ séget kivetették csapataink a városból, s részben meg is semmisítették. Potasnyikov elvtárs bátran irányította az alegységeket és szervezte együttműködésüket, azokban a nehéz percekben, amikor időlegesen félig bekerítették, s M akót az ellenség meg­ kerülte, elvágta az utakat és kezdett beékelődni az ezred harcrendjébe. Az ezredes üldözte a szétvert ellenség egységeit, s menetből elsőként átkelt a Tiszán. 1944. októ­ ber 10-én megkezdte a harcot Szeged felszabadításáért. Részt vett Tiszafüred felszabadításában is. A Csehszlovákia felszabadításáért folyó harcokban halt hősi halált 1944. március 20-án. Testvére, Nagyezsda Jakovlevna Medvinszkaja Tbilisziben lakik a Plehanov u. 38. sz. alatt. (Szovjetunió, Grúz Szövetségi Szocialista Köztársaság.) Nyikoláj Petrovics Artyemjev (szül.: 1921). A 228. Voznyeszenszkiji lövész­ hadosztály 767. „Szegedi” lövészezred törzsfőnöke, őrnagy. E beosztásában mint az ezred törzsparancsnokságának főnöke a Magyarország felszabadításáért folyó támadó hadműveletekben bebizonyította bátorságát, hősies­ ségét. Különösen kitűnt a Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításáért vívott har­ cokban. Személyes példájával az ezred személyi állományát tömeges hősiességre lelke­ sítette. Makó és Szeged felszabadításában tanúsított hősiességéért megkapta a „Vörös Zászló” érdemrendet. Jelenleg is szolgál a Szovjet Hadseregben. Rendfokozata: alezredes. Vlagyimir Iljics Vorobjov (szül.: 1918). A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezred tüzérfőnöke, gárdaőrnagy. 1944. szeptember 26-án hősiesen harcolt Makó város fölszabadításáért. Paran­ csára tüzérségünk lefogta és szétlőtte az ellenséges tűzfészkeket, s tüzérségi tűzzel

96

támogatta a támadó alegységeinket. Különösen kitűnt férfias helytállásával, bátor­ ságával 1944. október 1—4 között, amikor M akót meg kellett védeni a számbeli fölényben levő ellenségtől. Az ellenséges támadások visszaverése során személyes példájával tömeges hőstettekre lelkesítette az ezred személyi állományát. Több alka­ lommal kézitusát vívott az ellenséggel. Grigorij Mihajlovics Moroz főhadnagy (jelenleg tartalékos őrnagy), 1910-ben született. A 228. Vosznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezrede parancsnoká­ nak volt segédtisztje. 1944. szeptember 26-án harcolt Makó felszabadításáért. Nehéz körülmények között, állandó ellenséges tűzben folyamatosan biztosította az ezred alegységeinek a lőszert, az élelmiszert. Ezzel lehetővé tette, hogy sikeresen teljesítsük a parancs­ nokság utasításait. A támadó hadműveletek során harcolt Szeged és Tiszafüred felszabadításáért. Alekszej Andrejevics Grisankov százados 1911-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredének pártszervezője volt. 1944. szeptember 26-án hősiesen küzdött a Makó felszabadításáért folyó támadó harcokban. Személyes példájával lelkesítette az ezred állományát hőstettekre akkor, amikor a számbeli fölényben levő ellenség támadásokat vezetett a szovjet állások ellen. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Mihail Petrovics Tarakanov százados (született 1923-ban). A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. ezred felderítő főnöke volt. Jelenleg a Szovjet Hadsereg ezredese. 1944. szeptember 26-án hősiesen küzdött Makó felszabadításáért. Az elsők között kezdte meg a város felszabadítását. A számbeli fölényben levő ellenséggel hét napon át kemény harcot, s nem egy esetben kézitusát vívott Makó északi, észak­ keleti körzetében. Ott volt Szeged s Tiszafüred felszabadításánál. Vaszil Fjodorovics Parhomenko főhadnagy, 1922-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredének híradófőnöke. 1944. szeptember 26-án részt vett a Makó felszabadításáért folyó harcban. Az ezredparancsnokság és az alegységek között az összeköttetést a legnehezebb körülmények között is folyamatosan biztosította. Részt vett a város védelmében, az északi körzetben. Az elsők között kelt át a Tiszán és kezdte meg Szeged felszabadítását. Részt vett Tiszafüred felszabadításában is. Trifon Ivanovics Orlov főhadnagy, 1899-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredének pénzügyi szolgálatvezetője. 1944. szeptember 26-án részt vett a Makó felszabadításáért folyó támadásban. 1944. október 1-től október 5-ig férfiasán és bátran verte vissza Makó északkeleti térségében az ellenség ellenlökéseit. Részt vett Szeged és Tiszafüred városok felszabadításában. Pjotr Petrovics Anyepogyisztov hadnagy, 1914-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. „Szegedi” lövészezredének páncéltörőágyús század­ parancsnoka. Különösen kitűnt hősiességével a Makóért és Szegedért vívott har­ cokban. Mikor Makó térségében ideiglenesen védelembe vonultak a szovjet csa­ patok, szeptember 27-től 1944. október 3-ig napjában 7, 8 túlerejű ellenséges ellen­ lökést vert vissza. Hősi halált halt 1945. március 31-én Csehszlovákia területén. Édesanyja, Anyiszja Ivanovna Anyepogyisztova címe: Ufa, Harkovi u. 120/17. (Szovjetunió, Baskír Autonóm Szövetségi Köztársaság.)

97

Pavel Vlaszovics Bogdanov hadnagy, 1918-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében a 3. zászlóalj első lövészszázadának parancs­ noka. Makó és Szeged felszabadításáért hősiesen harcolt. Lövészszázada váratlanul hátba támadta az ellenséget. Az elsők között rohamozta meg Makót, Szegedet. 1944, október 11-én, amikor egy nagyerejű német támadást vertünk vissza, sú­ lyosan megsebesült. Afanaszij Joszifovics Brikulszkij alhadnagy, 1917-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében géppisztolyos szakaszparancsnok volt. Hősiesen harcolt Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításáért folyó támadások idején. 1944. szeptember 26-án egysége élén elsőként rohamozta meg Makót északnyugati irányból. Betört a városba, s géppisztoly tűzzel megakadályozta az ellenség visszavonulását. 1945. április 26-án hősi halált halt Csehszlovákiában. Édesanyja, Anna Anyifatovna, apja Joszif Tyimofejevics. Címük: Szovjetunió, Ukrajna, Kirovgrádi terület, Uljanovszkij járás, Kosári—Alekszandrovka község. Trofim Iljics Belij alhadnagy, a 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezrede 3. lövészzászlóaljában aknavető-szakaszparancsnok volt. A Makó felszabadításáért folyó támadó harcokban bebizonyította bátorságát és hősiességét. A visszavonuló ellenségre aknavető tüzet zúdított, s megsemmisítette annak tüzelő­ állásait. Az aknavetős szakasz T. I. Belij alhadnagy vezetésével részt vett az ellenség Makó északnyugati részén kibontakozott támadásának visszaverésében. Átkelt a Tiszán s részt vett Szeged, Tiszafüred, s más magyar városok felszabadításában. Nyikoláj Matvejevics Bubunyec lövész, 1903-ban született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredének 2. zászlóaljában szolgált. 1944. szeptember 26-án hősiesen küzdött Makó felszabadításáért folyó támadó harcokban. Bebizonyította férfias helytállását, bátorságát az ellenség támadásának visszaverése során Makó északi térségében. Az ellenség támadásának visszaverése során 1944. október elseje és negyediké között kézitusában 7 ellenséget semmisített meg. A német hódítókkal vívott harcban részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadí­ tásában. 1944. november 8-án súlyosan megsebesült. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Luganszki terület, Kremennoje város, Tyitov u. 12; Szemjon Dimitrijevics Vakal főhadnagy, 1910-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezrede 3. lövész zászlóaljának volt a parancs­ noka. Zászlóaljával közvetlenül részt vett Makó felszabadításáért vívott támadó harcokban. Nagyszerű katonái rohammal elfoglalták Makó város központját, a vasútállomást és a téglagyárat. Hét teljes napig keményen harcolt a számbeli fölényben levő fasiszta erőkkel szemben. A parancsnok férfias helytállásával a zászló­ alj közkatonáit és tisztjeit hőstettek végrehajtására lelkesítette. Katonái az ellenséggel néhány alkalommal kézitusába is bocsátkoztak, s minden alkalommal győzelmet arattak. A lövész zászlóalj a Makóért vívott harcban megsemmisített 350 katonát és és tisztet, s több mint 200 katonát és tisztet foglyul ejtett. Részt vett Szeged és Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban. Nyikoláj Ivanovics Voronov hadnagy, 1924-ben született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály 767. lövészezrede 2. lövészzászlóaljában aknavetős szakasz parancsnoka volt. Ä Makó felszabadításáért vívott támadó hadműveletekben az aknavetős szakasz Ny. I. Voronov hadnagy parancsnoksága alatt hősiesen harcolt.

98

Amikor az ellenség 1944. szeptember 28-tól október 3-ig Makó város északi térségében ellentámadásokat vezetett, a szakasz mintegy századnyi ellenséget meg­ semmisített. Ny. I. Voronov személyes bátorságáról, férfias helytállásáról is bizony­ ságot tett. Megsebesült, de a harcmezőt nem hagyta el. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában és a Tiszán való átkelésben is. Tyerentyij Arszentyejevics Gunjajev őrmester, 1921-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében híradós rajparancsnok volt. Részt vett azokban a támadó hadműveletekben, melyek során Makó városa felszabadult. Biztosította a folyamatos telefonösszeköttetést az ezredparancsnokság és a zászlóaljparancsnokság között. Ellenséges akna- és tüzérségi tűzben, golyó­ záporban, életét kockáztatva javította meg a telefonvonalakat. 1950-ben meghalt. Felesége Mária Grigorjevna Gunjajeva. Címe: Szovjetunió, Moszkvai terület, Orehovo—Zujevszkij járás, Osztaskovo község, Szobolevszki falutanács. Fjodor Zaharovics Glava géppuskás 1908-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. „Szegedi” lövészezredében harcolt. Részt vett a Makó felszabadításáért vívott harcokban. 1944. szeptember 26-án Maruszics géppuskással együtt megtörte a fasisztáknak azt az ellenállását, akik a tégla­ gyárat tartották megszállva. Elsőként tört be a téglagyárba. A rövid, de ádáz küz­ delemben megsemmisített 8 ellenséget és két géppuska kezelőlegénységét, 25-öt pedig foglyul ejtett. Harcolt Szeged felszabadításáért is. Az ellenséggel vívott egyenlőtlen harcban esett el Sándorfalva felszabadításakor 1944. október 13-án. Itt is temették el. Felesége Pesztina Mihajlovna Glava, fia Iván Fjodorovics Glava. Címük: Szovjetunió, Ukrajna, Yinnyicai terület, Mogiljov-—Podolszki járás, Trosztjanyec község. Jevgenyij Tyihonovics Dumcsev százados 1923-ban született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. Egy 45 milliméteres ágyú­ üteg parancsnoka volt. 1944. szeptember 26-án hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. Az üteg, Dumcsev elvtárs vezetésével hősiesen küzdött a fasiszták ellen 1944. október 1-től 4-ig. Egy századnyi ellenséges katonát semmisített meg, három géppuskafészket számolt fel kezelőlegénységével együtt. Harcolt Szeged és Tiszafüred felszabadítá­ sáért is. Súlyosan megsebesült. Jelenleg a Nagy Honvédő Háború első osztályú rokkantja. Pjotr Jegorovics Gyehtyarev főtörzsőrmester 1925-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében a 7. század egyik rajának volt parancsnoka. 1944. szeptember 26-án az elsők között hatolt be Makóra. A város felszaba­ dításáért vívott támadó harcokban férfiasán, hősiesen küzdött. 1944. szeptember 30-án a Makótól északra vívott felmorzsoló harcokban megsebesült a 7. század parancsnoka. Ekkor P. J. Gyehtyarev átvette a századparancsnokságot, s a harcok­ ban több mint száz ellenséges katonát megsemmisítettek. Részt vett Szeged és Tiszafüred felszabadításában is. Súlyosan megsebesült, s 1944. december 25-én meghalt. Testvére Fjodor Jegorovics Gyehtyarev. Címe: Szovjetunió, Kurgánszkij terület, Sucsanszkij járás, Belojarka község, Koszulino. Alekszandr Sztyefanovics Dolgopolij őrmester, 1921-ben született. A 228. Voz­ nyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredének 7. lövészszázadában géppuskás rajparancsnok volt.

99

1944. szeptember 26-án Makón, a vasútállomás körzetében a géppuskás raj Dolgopolij elvtárs vezetésével egy ellenséges lövészszázadot semmisített meg. Hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. Szeged és Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban is részt vett. Jelenlegi címe: Szovjetunió, Ukrajna, Harkov, Kontorszkaja utca 38/3; Pjotr Pavlovics Jemec őrmester, 1914-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében géppuskás raj parancsnoka volt. 1944. szeptember 26-án vívott tám adó harcok során géppuskásaival részt vett M akó felszabadításában s megsemmisített 48 ellenséges katonát. Harcolt Szeged és Tiszafüred felszabadításáért is. 1945. március 16-án hősi halált halt Csehszlovákia földjén. Feleségének, Lukija Szidorova Jemecnek a címe: Szovjetunió, Ukrajna, Poltavai terület, Mirgorodi járás, Malei község. Vaszilij Afanaszijevics Zsuravel lövész, 1918-ban született. A 228. Voznyeszenyszkiji lövészhadosztály 767. lövészezrede 5. lövészszázadában szolgált. 1944. szeptember 26-án az elsők között tört be Makóra. 1944. október elsejétől 4-ig hősiesen harcolt M akó város északi térségében a túlerőben levő ellenséggel. Hetet megsemmisített. 1944. október 4-én súlyosan megsebesült. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió,Ukrajna, Dnyepropetrovszkiji terület, Novo— Moszkovszkiji járás, Gubinyiha község, Szadovaja utca 17. Pantyelej Jevszejevics Zagorujko lövész, 1912-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezred 8. lövészszsázadában szolgált. Románjuk főhadnagy századában Zagorujko hősiesen harcolt az ellenség beke­ rítése és megsemmisítése során. 1944. szeptember 26-án részt vett a makói vasút­ állomás és téglagyár ostromában. Ő maga fegyverével harminc ellenséget semmisített meg. Részt vett M akó, Szeged, Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban. 1944. november 10-én súlyosan megsebesült. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Cserkassziji terület, Kologyintoje postaállomás, Zatisek szovhoz, Rizsovszkij cukorgyár. Iván Jakovlevics Zjuzin őrmester, 1918-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezrede egy géppisztolyos századában szakaszparancs­ nok volt. A támadó harcok során 1944. szeptember 26-án részt vett Makó felszabadításá­ ban. I. J. Zjuzin géppisztolyos alegységével az ellenség arcvonala mögé hatolt be, elvágta a visszavonulás útját, pánikot és zavart keltett az ellenség sorai között, s ezzel meggyorsította erőik felszámolását Makón a téglagyár körzetében. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Orosz Szocialista Szövetségi Köztársaság, Kujbisev, Metallisz utca 40. Grigorij Leontyevics Iscsenko főhadnagy, 1910-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében a híradószázad parancsnoka volt. 1944. szeptember 26-án súlyos harcok árán az elsők között hatolt be Makó városába. Az ezredparancsnokság rádió és telefonösszeköttetését folyamatosan biztosította. Makó északi térségében részt vett az ellenség ellenlökéseinek visszaveré­ sében. Harcolt Szeged és Tiszafüred felszabadításáért is. Iván Kszenafontovics Kolesznyikov főtörzsőrmester, 1914-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében egy 120 milliméteres aknavető raj parancsnoka volt. I. K. Kolesznyikov főtörzsőrmester 1944. szeptember 26-án bátran és hősiesen

100

harcolt Makó felszabadításáért. Aknavetőkkel lőtte az ellenséget, lefogta tűzfészkeit, elősegítette bajtársai előnyomulását. 1944. szeptember 28-án I. K. Kolesznyikov törzsőrmestert katonaiskolába vezényelték. Jelenleg tartalékos tiszt. Mihail Georgijevics Kulikov alhadnagy 1925-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezrede 3. lövészzászlóaljában aknavetős szakasz parancsnoka volt. 1944. szeptember 26-án hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. Az aknavetős szakasz Kulikov alhadnagy parancsnoksága alatt elfojtotta az ellenséges tűzfészkeket, biztosította az utat a támadásba lendülő gyalogság számára. Részt vett Szeged és Tiszafüred felszabadításában. Nyikoláj Ivanovics Katalov felderítő katona 1924-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált gyalogos felderítőként. Mesterlövész is volt Nyikoláj Ivanovics Katalov, s mint ilyen, hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. Az elsők között volt, akik átkeltek a Tiszán. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában is. Mihail Kondratyevics Keba törzsőrmester 1920-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében a híradós század egyik rajparancs­ noka volt. Harcolt M akó város felszabadításáért. Folyamatosan biztosította a telefon­ összeköttetést az ezredparancsnokság és az alegységek között. Erős ellenséges géppuskatűzben kijavította a telefonvonalakat. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság, Vlagyivosztok, Russzkaja utca 72/a/45. Grigorij Zaharovics Maruszics 1913-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében a 3. lövészzászlóalj géppisztolyos katonája volt. Hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. 1944. szeptember 26-án az elsők között tört be Makón a téglagyár területére. Bátor és határozott harcának eredménye­ ként 8 ellenséget megsemmisített, egy tüzelőállást elfojtott, s bajtársaival együtt 25 foglyot ejtett. Részt vett abban a támadó hadműveletben, amely során egységeink átkeltek a Tiszán, s felszabadították Szegedet. 1944. október 9-én súlyosan megsebesült, 1945. január l-jén meghalt. Nyinyenda községben (Szenszon mlili 1.) Vendija községtől délkeletre van eltemetve. Fia: Vlagyimir Grigorjevics Maruszics. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Harkov, Olsani község, Petrovszkij u. 101. Jegor Jegorovics Matuszov vöröskatona, 1898-ban született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. 1944. szeptember 26-án az elsők között vette fel a harcot Makó felszabadításáért. Október 3-án és 4-én hősiesen feltartóztatta az ellenlökést kezdeményező, számbeli fölényben levő ellenséget. 1944. október 4-én megsemmisített 3 hitleristát, s kézitusát vívott az ellenséggel. 1944. október 4-én hősi halált halt. Makó központjában van eltemetve. Fia Arkagyij Jegorovics Matuszov. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Cseljabinszki terület, Miasz-20 város, Mologyozsnaja utca 14/76. Grigorij Nyikitovics Malij vöröskatona’ 1906-ban született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. Harcolt Makó felszabadításáért. Férfiasán helytállt a számbeli fölényben levő ellenség támadásának visszaverésekor. Harcolt Szeged felszabadítása idején is. 1944. október 29-én G. Ny. Malij vöröskatona hősi halált halt a Tiszafüred

101

felszabadításáért, és a Tisza menti arcvonal kiszélesítéséért folyó harcban. Tisza­ füreden a vasútállomás kertjében temették el. Felesége Marija Andrejevna Malaja. Címe: Ukrajna, Szovjetunió, Herszon városa, Kamisani község, Csapajev utca. Iván Ponkratovics Mitaszev híradós, 1924-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. Harcolt Makó felszabadításáért. Súlyos harcok ellenére is biztosította az összeköttetést az alegységek parancsnok­ ságai és az ezred között. Hősiesen küzdött az ellenség támadásának visszaverése idején. Az elsők között kelt át a Tiszán Szeged térségében. Hősiesen harcolt Szeged és Tiszafüred felszabadításáért. Dmitrij Nyikolajevics Motovic őrmester, 1924-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében a 2. lövészzászlóalj egyik géppuskás rajának volt a parancsnoka. 1944. szeptember 26-án súlyos harcok árán az elsők között lépett Makó város területére. Géppuskatűzzel szétszórta az ellenséges gyalogságot. Kézigránáttal meg­ semmisítette az ellenség géppuskáját a kezelőszemélyzettel együtt. 1944. október 1-től 4-ig Makó ideiglenes védelme idején D. Ny. Motovic őrmes­ ter bebizonyította, hogy igazi hős, bátor férfi. Nehézgéppuska-tűzzel megsemmisített egy ellenséges gyalogos szakaszt. Az elsők között kelt át a Tiszán. A Szeged térsé­ gében folyó véres harcokban súlyosan megsebesült. Ma is él. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Odesszai terület, Veliko—Mihajlovszki járás, Pervomajszk község, Dimitrov kolhoz. Iván Sztyepanovics Nagibin gárdatizedes, 1920-ban született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály 767. lövészezrede 2. zászlóaljában szolgált. Egy géppuskás raj parancsnoka volt. A géppuskás raj hősiesen harcolt Nagibin parancsnoksága alatt, a 2. lövész­ zászlóalj kötelékében, melynek parancsnoka Sz. A. Litovcsenko gárdaőrnagy, a Szovjetunió Hőse volt. Részt vett Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításában. A harcok során az elsők között tört be Makóra, Szegedre. 1945. január 15-én halt hősi halált. Csehszlovákiában, Koszitovce községben temették el. Apja Sztyepán Fjodorovics Nagibin. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Asztrahány 19. Szovetszkij község, Skolnaja utca 10/74. Alekszandr Kirillovics Omelcsenko 1918-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében a 6. lövészszázad parancsnoka volt. 1944. szeptember 26-án a parancsnoksága alatt harcoló lövészszázad az elsők között verekedte be magát Makó városába. Bebizonyította férfias helytállását, hősiességét az 1944. szeptember 28-tól október 4-ig tartó harcokban, melyek során visszaverték az ellenség támadásait Makó északi térségében. Részt vett Szeged és Tiszafüred felszabadításáért folyó harcokban. Pável Nyikiforovics Oszipov hadnagy, 1913-ban született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály 767. lövészezrede 5. lövészszázadának volt a parancsnoka. 1944. szeptember 26-án hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. A lövész­ század Oszipov hadnagy vezetésével elsőként verekedte be magát Makó városába, s szétvert egy ellenséges gyalogezred törzset. 1944. szeptember 27-től október 4-ig hősiesen helytállt M akó város északnyugati térségében, a számbeli fölényben levő ellenséggel szemben. Naponta a lövészszázad 7—9 ellenséges ellenlökést vert vissza s mintegy 100 ellenséget semmisített meg. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában, átkelt a Tiszán. 1945. január 31-én súlyosan megsebesült. 1960-ban hunyt el. Apja Nyikifor

102

Ivanovics Oszipov, anyja Marija Petrovna. Címük: Szovjetunió, Tatár ASZSZK, Mamadisszki járás, Pojkino falu. Felesége Lidia Konsztaníyinova Oszipova, lánya Szvetlána Pavlovna Oszipova. Címük: Szovjetunió, Tatár ASZSZK, Kukmorszkij járás, Lubjani község. Nyikoláj Grigorjevics Poszevin százados, (ma alezredes), 1921-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében egy 120 milliméteres aknavető üteg parancsnoka volt. 1944. szeptember 26-án hősiesen küzdött a Makó felszabadításáért folyó támadó harcokban. A vezetésével harcoló aknavetős üteg érzékeny csapásokat mért a hitleris­ tákra. 1944. szeptember 29-én az aknavető üteg hősiesen harcolva a számbeli fölény­ ben levő ellenség ellen, megsemmisített egy századnyi gyalogságot, s három ellenséges tűzfészket. Részt vett Szeged és Tiszafüred felszabadításában. Jefim Jakovlevics Razukov gárdaszázados, 1917-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében az első lövészzászlóalj parancs­ noka volt. A Makóért vívott támadás során a Razukov elvtárs parancsnoksága alatt levő zászlóalj 1944. szeptember 25-ről 26-ra virradó éjszaka megkerülte az ellenség védelmi vonalát, s vártalanul hátba támadta a fasisztákat. Az ellenség soraiban pánik kelet­ kezett, s rendezetlen sorokban hátrálni kényszerült. Ebben a harcban 60 katonát foglyul ejtettek, s mintegy 100-at megsemmisítettek. Részt vett a tiszai átkelésben, s az elsők között hatolt be Szeged város területére. Az ellenséges túlerővel vívott hősi küzdelemben 1944. november 10-én hősi halált halt. Nővére Anna Jakovlevna Nyikilina. Címe: Szovjetunió, Novokuznyeckiji járás, Kalacsevo község. Pavel Andrejevics Rudakov főhadnagy 1922-ben született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály 767. lövészezredében egy aknavetős század parancsnoka volt. Az aknavető század Rudakov főhadnagy vezényletével megsemmisítő tűzzel pusztította az ellenséget Makó és Szeged előterében. Nehéz harcok árán az elsők között kelt át a Tiszán. Részt vett a német fasiszták elleni harcban Tiszafüred felszabadítása során is. Grigorij Ivanovics Ribkin vöröskatona 1926-ban született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. Páncéltörő ágyú irányzó­ tüzére volt. Hősiesen harcolt Makó város felszabadításáért. Fegyverével az ellenség tűzeszközeit elhallgattatta, s utat biztosított a támadásba lendülő bajtársainak. 1944. szeptember 30-án egyenlőtlen küzdelemben súlyosan megsebesült. Szergej Leonyidovics Szuskov főhadnagy 1909-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. Az első lövészzászlóalj árkász szakaszának volt a parancsnoka. 1944. szeptember 26-án hősiesen harcolt M akó felszabadításáért. Az ellenség ágyú és aknavető tüzében szervezte az alegységek tiszai átkelését, s ezzel lehetővé tette a sikeres támadást és Szeged felszabadítását 1944. október 10-én. Részt vett Tiszafüred felszabadításában is. Hősi halált halt Csehszlovákia felszabadításáért vívott harcokban 1945. március 30-án. Édesanyja Natalja Jakovlevna Szuskova. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Szverdlovszk város, Pronyina utca 40 a/3. Iván Afenogenovics Szohinov vöröskatona, 1923-ban született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. Egy 76 milliméteres ágyú kezelője volt.

103

Részt vett Makó felszabadításáért vívott harcokban 1944. szeptember 26-án. 1944. szeptember 27-től október 4-ig hősiesen harcolt az ellenséges túlerővel Makó visszafoglalásának megakadályozásáért. Közel engedte a támadó ellenséges csoportokat, s váratlan ágyútűzzel szétszórta, megsemmisítette őket. Szilárdan tar­ totta az elfoglalt terepszakaszt, s a gyalogság alegységeivel együtt kézitusába bocsát­ kozott az ellenséggel. Ágyútűzzel megsemmisített két géppuskafészket. Részt vett Szeged és Tiszafüred városok felszabadításáért vívott harcokban. Ma is él. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Kijevi terület, Kagarlikovszkij járás, Grigorovka község. Andrej Ivanovics Szpatar vöröskatona, 1923-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. Hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. 1944. október 3-án, amikor az ellenség ellencsapásokat mért a Makótól északra levő alegységeinkre, Szpatar elvtárs egyen­ lőtlen harcba bocsátkozott a hitleristákkal, s a harcban súlyosan megsebesült. Kórházba szállították, ahol mintegy 6 hónapig ápolták. Ma is él. Címe: Szovjetunió, Odesszai terület, Kotovszkij járás, Gonorata község. Pjotr Pavlovics Tyerehov vöröskatona, tüzér 1915-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált. Egy 76 milliméteres ágyú kezelőszemélyzetének tagja volt. Részt vett a Makó felszabadításáért vívott harcokban. Az ellenség ellenlökései­ nek időszakában a M akótól északnyugatra levő térségben, P. P. Tyerehov elvtárs közvetlen irányzással tüzérségi tüzet zúdított az ellenséges gyalogságra. Tüzérbajtársaival kilőttek egy páncélozott szállító járművet, s megsemmisítettek egy szá­ zadnyi ellenséget. Részt vett Szeged, Tiszafüred, Eger felszabadításában, átkelt a Tiszán. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Volgográd, Lenin sugárút 189b/64. Artyem Andrejevics Caritov főhadnagy (ma tartalékos őrnagy) 1917-ben szüle­ tett. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében a 7. lövész­ század parancsnoka volt. A Caritov elvtárs vezette lövészszázad 1944. szeptember 26-án az elsők között hatolt be súlyos harcok árán Makóra. A század személyi állománya bebizonyította férfias helytállását, bátorságát. Súlyos csapást mért az ellenségre, melynek hátában pánikot keltett, váratlanul megtámadva a visszavonulókat. A lövészszázad több mint száz ellenséget megsemmisített. Részt vett Szeged és Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban. Nyikoláj Grigorjevics Silkin százados, 1902-ben született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály 767. lövészezredében az 1. lövészzászlóalj parancsnokának volt politikai helyettese. 1944. szeptember 26-án egy csoport katonával az elsők között tört be a városba, s egyike volt a felszabadítóknak. 1944. szeptember végén az ellenséges ellenlökések visszaverése során Makó északi térségében, Ny. G. Silkin férfias helytállást, bátor­ ságot tanúsított, személyes példájával lelkesítette a zászlóalj személyi állományát a harcra. Részt vett a tiszai átkelésben, harcolt a fasiszták ellen Szeged, Tiszafüred fel­ szabadításáért. Sztyepán Danyilovics Sapkin főhadnagy, 1917-ben született. A 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztály 767. lövészezredében lövészszázad parancsnok volt. A lövészszázad Sztyepán Danyilovics Sapkin főhadnagy vezetésével 1944. szep­ tember 26-án hajnalban ostrommal behatolt Makó városába és súlyos csapást

104

mért az ellenségre. Ebben a harcban a lövészszázad mintegy száz katonát tett harcképtelenné, s egy ellenséges ezred törzsét is megsemmisítette. Az ellenség támadásainak visszaverése idején Sapkin elvtárs bebizonyította, hogy bátor férfi, igazi hős. Részt vett a tiszai átkelésben, elsőként verekedte be magát Szegedre, harcolt a fasiszták ellen Tiszafüred felszabadításáért is. 1944. november 9-én hősi halált halt. Barsedszemerén, Szihalom közelében temet­ ték el egy kastély kertjében. Felesége Jekatyerina Fjodorovna Sapkina. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Penzai terület, Kuznyeck város, Csernyehovszkaja utca 58. Fjodor Dmitrijevics Sokot vöröskatona, 1903-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében szolgált mint lövész. Az elsők között vette fel a harcot Makó utcáin. Férfiasán harcolt a város fel­ szabadításáért. Makó északkeleti körzetében hősiesen helytállt a számbeli fölényben levő támadó ellenséggel szemben. Részt vett Szeged és Tiszafüred városok felszaba­ dításában. Hősi halált halt 1944. október 29-én. Eltemették Tiszafüred közelében egy kertben. Felesége Tatjána Ivanovna Sokot, fiai Borisz Fjodorovics, Iván Fjodorovics. Címük: Szovjetunió, Moldávia, Tiraszpolszkiji járás, Szlobodzeja község. Anyiszim Alekszejevics Siskin törzsőrmester, 1919-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredének egészségügyi századában szolgált. 1944. szeptember 26-án hősiesen helytállt a Makó felszabadításáért vívott har­ cokban. Kimentette a harcmezőről az ezred súlyosan sebesült katonáit. Részt vett Szeged és Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban. Iván Mihajlovics Jugyin százados, 1914-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében a 2. lövészzászlóalj első segédtisztje volt. 1944. szeptember 26-án hajnalban I. M. Jugyin százados elvtárs az ezred 2. lövész­ zászlóaljából elsőként jutott be harcok árán Makó városába. Egyéni példájával a lövészzászlóalj személyi állományát hőstettekre lelkesítette. Ügyesen megszervezte a zászlóalj tűzrendszerét, ami lehetővé tette, hogy a túlerőben levő ellenség ellentámadásait hősiesen visszaverjék. Hősiességéért, bátorságáért megkapta a „Honvédő Háború” Érdemrend II. foko­ zatát. A zászlóaljparancsnok Sz. A. Litovcsenko pedig méltóvá vált a „Szovjetunió Hőse” kitüntetésre. Mefogyij Szergejevics Jakovscsenko őrmester, 1912-ben született. A 228. Voz­ nyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezredében aknavetős volt. 1944. szeptember 26-án az elsők között jutott be Makó város központjába. Kemény harcot vívott a tisztogató harcok során. 1944. szeptember 29-én az aknavetős legénység Jakovscsenko őrmester parancs­ noksága alatt hősiesen küzdött a számbeli fölényben levő ellenség támadásainak visszaverése során. Ebben a harcban az aknavetősök megsemmisítettek egy ellen­ séges gyalogos szakaszt. Részt vett Szeged, Tiszafüred városok felszabadításáért folyó harcokban. 1945. március 30-án a fasisztákkal vívott harcokban hősi halált halt Cseh­ szlovákia felszabadításáért. Felesége: Anna Makszimova Jakovscsenko. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Dnyepropetrovszkiji terület, Novomoszkovszkiji járás, Gubnyiha falu. Nyikoláj Ivanovics Jurdik őrmester, 1924-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 767. lövészezrede 2. lövészzászlóaljában szolgált, egy nehézgép­ puska kezelőlegénységének parancsnoka volt.

105

A Makó felszabadításáért vívott támadó harcokban megmutatta bátorságát, hősiességét. A nehézsgéppuskát rászerelte egy fogatra — tacsankára — és váratlanul oldal­ ról nyitott tüzet az ellenséges gyalogságra, és egy szakasznyit megsemmisített közülük. 1944. október elseje és negyediké között, amikor Makó körül ideiglenesen véde­ lemben voltak csapataink, Ny. I. Jurdik bátran harcolt az ellenséggel, s napjában 7—9 ellenlökést vert vissza, holott az ellenségszámbeli fölényben volt. Szeged felszabadítása során súlyosan megsebesült. Ma is él. Címe: Szovjetunió, Odesszai terület, Veliko—Mihajlovszkiji járás, Pervomajszk község, Dimitrov kolhoz. Iván Jakovlevics Jamscsikov törzsőrmester, a 228. Voznyeszenszkiji lövész­ hadosztály 767. lövészezredében egy lövészraj parancsnoka volt. Hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. A súlyos harcok idején, amikor a lövészszázad parancsnoka megsebesült, Jamscsikov törzsőrmester átvette a század vezetését. A század sikeresen teljesítette az ellenség ellenlökéseinek visszaverésére kapott parancsokat. 1944-ben súlyosan megsebesült, később a kórházban meghalt. Testvére Fjodor Jakovlevics Jamscsikov. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Kalinyini terület, Makszatyilhinszkiji járás, Vaszjutino község.

A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály Bogdán Hmelnyickij érdemrenddel kitüntetett 795. lövészezrede Iván Joszifovics Fascsenko őrnagy, 1911-ben született. A 228. Voznyeszenszijki lövészhadosztály 795. lövészezredében az ezredparancsnok politikai helyettese volt. Személyes példájával tömeges hősiességre lelkesítette az ezred személyi állo­ mányát. Harcolt a fasiszták ellen Makó felszabadításáért, s a város északi térségében a számos ellenlökés visszaverése idején. Az elsők között kelt át a Tiszán. Harcolt Szeged és Tiszafüred felszabadításáért. 1960-ban meghalt. Családjának címe ismeretlen. Nyikoláj Mihajlovics Korzsov őrnagy, 1912-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredének törzsfőnöke volt. Részt vett a harcokban, melyek során Makó felszabadult. 1944. október 5-én, amikor Apátfalva és Magyarcsanád településeken szét­ verték az ellenség egységeit, kitűnt férfias helytállásával, hősiességével. A 795. lövész­ ezred második zászlóaljának harcrendjében személyesen irányította azt a sikeres támadást, melynek során a 23. gyaloghadosztály 42. ezredének törzsét, majd pedig az egész ezredet szétverték. Ebben a harcban megsemmisült 573 ellenséges katona és tiszt, s több mint ezret pedig fogságba ejtettek. Személyes példájával tömeges hőstettek végrehajtására lelkesítette a személyi állományt. 1944. október 6-án Makó északkeleti térségében a számbeli túlerőben levő ellenség ellentámadásának visszaverése során súlyosan megsebesült. Jelenleg a Szovjet Hadsereg ezredese. Tyimofej Nyikolajevics Akimenko százados, a 228. Voznyeszenszkiji lövész­ hadosztály 795. lövészezredében a 2. lövészzászlóalj első segédtisztje volt. Harcolt Makó felszabadításáért. A város északkeleti térségében férfiasán helytállt az ellenség támadásainak visszaverése során.

106

Részt vett Szeged felszabadításában. Tiszafüred térségében az elsők között kelt át a Tiszán. 1944. október 30-án súlyosan megsebesült. Iván Ivanovics Adamenko hadnagy, 1917-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében az egészségügyi szolgálat felcsere volt. Részt vett Makó felszabadításáért 1944. szeptember 26-án indított támadásban. Férfias helytállásról, hősiességről tett bizonyságot az 1944. október elsejétől negye­ dikéig vívott harcokban, ellenséges csapatok szétverése során Makó térségében. A harcmezőről a sebesületeket fegyverükkel együtt kihozta. Tucatjával men­ tette meg életüket. Bátor helytállásáért, hősiességéért, melyet Makó, Szeged, Tisza­ füred elfoglalásakor, valamint a tiszai átkeléskor tanúsított, megkapta a „Vörös Zászló” érdemrendet. 1944. decemberében hősi halált halt. Felesége Mária Ivanovna Jefimcsenko. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Harkovi terület, Barvenkovszkiji járás, Grigorjevka község. Fia Anatolij Ivanovics Adamenko. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Donyeci terület, Kramatorszk város, Jásznogorka település, Nyikolajevszkij u. 26. Iván IIjics Ananyev hadnagy, 1921-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövész­ hadosztály 795. lövészezredében az árkász szakasz parancsnoka volt. A Makó fel­ szabadításáért vívott támadó harcokban bizonyította férfias helytállását, bátorságát. Ananyev hadnagy szakasza bátran harcolt a számbeli fölényben levő ellenség támadásainak visszaverése idején a fasiszta harckocsik és páncélozott szállító jár­ művek ellen. Elaknásította az ellenség útvonalát, néhány ellenséges páncélost aknával felrobbantott, a gyalogságot pedig a bátor árkászok géppuskatűzzel szétszórták. Részt vett a Tiszán való átkelésben. Harcolt Szeged, Tiszafüred, Eger felsza­ badításáért. Alekszandr Ivanovics Abramov alhadnagy, 1922-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében szolgált. Egy 45 milliméteres tüzérségi ütegben szakaszparancsnok volt. 1944. szeptember 26-án részt vett a Makó felszabadításáért vívott harcokban. A. I. Abramov alhadnagy 1944. október első napjaiban férfiasán helytállt és hősies­ séget tanúsított Makó északkeleti térségében a bekerített ellenséges egységek szét­ veréséért folytatott harcokban. 45 milliméteres lövegével, közvetlen irányzással megsemmisítette az ellenség tűzfészkeit, szétszórta gyalogságát. Hősi halált halt 1944. december 11-én. Apja Iván Jakovlevics Abramov. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Vlagyimir, Zapadnaja utca 52/b. Vlagyimir Nyikolájevics Birjukov hadnagy, 1924-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében aknavetős szakasz parancsnoka volt. Makó előterében az ellenség megismétlődő ellenlökései idején aknavető tűzzel rendre szétszórta az ellenséges gyalogságot. Személyes példájával, férfias helytállásra, hősiességre lelkesítette szakaszának katonáit. Részt vett M akó, Szeged, Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban. Nehéz harcok közepette az elsők között kelt á t a Tiszán. Pjotr Szemjonovics Bondarenko tizedes, 1907-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében egy lövészraj parancsnoka volt. 1944. szeptember 26-án részt vett a Makó felszabadításáért folyó támadó harcokban. Hősiesen küzdött az ellenséges túlerő támadásainak visszaverése során Makó észak­ keleti térségében. 1944. október 24-én hősi halált halt. Tiszafüreden van eltemetve.

107

Felesége Anna Jegorovna Bondarenko. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Zaporozsjei terület, Pologivszkiji járás. Csubarevka község. Konon Parfentyevics Bocsarev vöröskatona, 1897-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében szolgált. 1944. szeptember 26-án Makó felszabadításáért harcolt. 1944. október 26-án hősi halált halt a Tiszafüred felszabadításáért vívott küz­ delemben. Felesége, fia meghaltak. Földijeivel van rendszeres levélkapcsolat. Címük: Szovjetunió, Ukrajna, Lugonszkij terület, Lubusilszkij járás, Orehovszkij falutanács. Rokona Dora Anufrijevna Bocsarova. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Lugonszkiji terület, Krasznolucsszkiji járás, Petrovszkoe város, Kirov utca 11/1. Archip Ivanovics Badurasvili vöröskatona, 1908-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében szolgált. 1944. szeptember 26-án részt vett a támadásban, melynek során M akó városa felszabadult. Hősiesen harcolt az ellenség ellenlökéseinek visszaverésekor a város térségében. 1944. október 27-én hősi halált halt. Eltemették Tiszafüred északnyugati tér­ ségében. Felesége Masa Kuneulovna Badurasvili. Címe: Szovjetunió, Grúzia, Ahmetovszkiji járás, Matanyi község. Lánya Raszudan, fiai Valiko és Georgij édesanyjuk­ kal együtt élnek. Pjotr Matvejevics Gorisnyak százados, 1906-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében a negyedik század parancsnoka volt. A lövészszázad P. M. Gorisnyak százados parancsnoksága alatt súlyos csapá­ sokat mért az ellenség szárnyára a Makó felszabadításáért vívott harcokban. P. M. Gorisnyak százados személyes példájával lelkesítette századának sze­ mélyi állományát hősi harcra az ellenség ellen. 1944. december 30-án hősi halált halt Csehszlovákiában. Lánya Ludmilla Petrovna Tomkovics. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Luganszkij terület, Kadievka város, Odesszai utca 6/12. Pjotr Ivanovics Grecsuskin vöröskatona, 1911-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében szolgált. 1944. szeptember 26-án részt vett a Makó felszabadításáért vívott harcokban. 1944. október első napjaiban amikor csapataink ideiglenesen védelemre ren­ dezkedtek be Makó északkeleti térségében, az ellenség ellenlökéseinek visszaverése során P. I. Grecsuskin férfiasán helytállt. Hősi halált halt a tiszai átkelés során Tiszafüred térségében. Ott temették el. Felesége Jelena Petrovna Szticinszkaja. Címe: Szovjetunió, Moldávia, Tiraszpol város-9, Nahimov u. 7. Nyikoláj Fjodorovics Glibin vöröskatona, 1899-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében szolgált. Részt vett Makó város felszabadításáért vívott harcokban. 1944. szeptember utolsó és október első napjaiban, mikor csapataink ideiglenesen védelembe vonul­ tak Makó térségében, Ny. F. Glibin közkatona férfiasán helytállt a számbeli fölény­ ben levő ellenséggel szemben, s napjában 7—9 ellenséges támadást vert vissza. A tiszai átkelés nehéz küzdelmében 1944. október 29-én halt hősi halált. A Tisza partján, Tiszafüreden temették el. Felesége Tatjána Pavlovna Glibina. Címe: Szovetunió, Ukrajna, Krimi terület, Belogorsz város, Krilov u. 13.

108

Rokona: Mária Ivanovna Urekina. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Krími terület, Dzsankoj város, Rosa Luxemburg u. 76. Fjodor Antonovics Gruba vöröskatona lövész, 1911-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében szolgált. 1944. szeptember 26-án részt vett Makó felszabadításában. Bátran küzdött Makó északi részén az ellenséges csapatok szétzúzásáért folyó harcokban. Részt vett Szeged felszabadításában. F. A. Gruba elvtárs Tiszafüred felszabadí­ tásáért vívott harcokban 1944. október 28-án hősi halált halt. Tiszafüred északnyugati térségében temették el. Felesége Varvara Romanovna Gruba. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Kirovogradszkij terület, Bobrinyeckij járás, N-Babanszkij falutanács, Sztarovka község. Joszif Andrejevics Gruszevics vöröskatona, 1909-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében szolgált. Részt vett a Makó felszabadításáért vívott harcokban. J. A. Gruszevics hősiesen küzdött az ellenséges gyalogsággal Makótól északra a megújuló ellenlökések vissza­ verése során. Ott volt a Szeged felszabadításáért folyó harcokban is. J. A. Gruszevics 1944. október 25-én Tiszafüred alatt hősi halált halt. A város északnyugati részén temették el. Nővére Z. A. Nyesztyerova. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Vinnyicai terület, Krizsopol város, Cskalov u. 9. Alekszej Trofimovics Jemeljanov törzsőrmester, 1920-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében egy 76 milliméteres üteg lövegparancsnoka volt. Részt vett a Makó felszabadításáért folyó támadó harcokban. Hősiesen helytállt Makó déli körzetében az ellenséges egységek szétverése és Szeged, Tiszafüred fel­ szabadítása során is. Vaszilij Jermolajevics Zinykov vöröskatona 1921-ben született. A 228. Voz­ nyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében szolgált. Részt vett Makó felszabadításában. 1944. október 24-én a Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban hősi halált halt. Ott van eltemetve, a város északnyugati részén. Testvére Iván Iljics Zinykov. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Orenburgi terület, Abdulinszkiji járás, Malij Szurmet község. Iván Vasziljevics Ivánjuk főhadnagy, 1922-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében századparancsnok volt. Személyes példájával hőstettekre lelkesítette katonáit a Makó felszabadításáért vívott harcban és biztosította a támadó alegységeink jobbszárnyát. Makó keleti térségében 1944. szeptember 29-én az ellenséges ellenlökések visszaverése során férfias bátorságról tett bizonyságot. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Georgij Alekszejevics Kinadze őrmester, 1920-ban született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében harcolt. A géppisztolyos század egyik rajának volt a parancsnoka. Hősiesen vett részt a Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításáért folyó harcok­ ban. Különösen kitűnt 1944. október 4-én, M akó északi térségében az ellenséges egységek szétverésében. Kézitusába bocsátkozott, könyörtelenül lőtte a támadó ellenséget. 1945. márciusában Csehszlovákia területén hősi halált halt. Anyja Vera Daraszpanova Kinadze. Címe: Szovjetunió, Grúzia, Orzsonikidze járás, Dejszi község. Pavel Gyenyiszovics Kurinnoj őrmester, 1905-ben született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály 795. lövészezredében rajparancsnok volt.

109

Hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. A lövészraj P. D. Kurinnoj őrmester parancsnoksága alatt váratlanul hátba tám adta az ellenséget, csapást mért rá, páni­ kot keltett soraiban. 1944. október 29-én a Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban P. D. Kurinnoj őrmester hősi halált halt. Tiszafüred központjában temették el. Felesége P. Sz. Kurinnaja. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Dnyepropetrovszkiji terület, Magdalinszkiji járás, Licskovszkiji falutanács, Licskov község. Nyikoláj Petrovics Kirtoka vöröskatona, 1923-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében lövészként harcolt. Ny. P. Kirtoka elvtárs hősiesen harcolt 7 napon keresztül Makó északi térségé­ ben, ahol részt vett a számbeli fölényben levő ellenség napjában 7—9 alkalommal indított ellenlökéseinek visszaverésében. Ott volt Makó északi térségében az ellen­ séges erők teljes felszámolásáért vívott harcban. 1944. október 28-án Ny. P. Kirtoka elvtárs a Tiszafüred felszabadításáért vívott küzdelemben hősi halált halt. Tiszafüred északnyugati térségében temették el. Testvére Maria Petrovna Kirtoka. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Kirovogradi terület, Babrinyec város, Kirovográdi u. 24. Grigorij Konsztantyinovics Kulis vöröskatona, 1923-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében szolgált. Hősiesen harcolt M akó felszabadításáért. Részt vett Szeged felszabadításában, s a tiszai átkelésben. A Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban 1944. október 26-án súlyosan megsebesült, sokáig feküdt kórházban. Jeleleg is él. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Krasznojarszki terület, Doni járás, Jelizavetovszkiji falutanács, Goszippodrom kisegítő gazdaság. Akvaj Zaharovics Mubaraskin százados, 1915-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében zászlóaljparancsnok volt. Amikor Makó felszabadításáért folyt a harc, az A. Z. Mubaraskin százados elvtárs vezette lövészzászlóalj északkeletről megsemmisítő csapást mért az ellenséges csapatok szárnyára. Lövészzászlóalja férfiasán harcolt 1944. október első napjaiban Makó észak­ keleti részén, számbeli fölényben levő ellenséggel szembeni ideiglenes védelem idő­ szakában. Tanúságot tett személyes bátorságáról, hősiességéről. Részt vett Szeged, Tisza­ füred felszabadításáért vívott harcokban. Andrej Pavlovics Mancsenkov vöröskatona, 1903-ban született. A 228. Yoznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében szolgált. Harcolt Makó felszabadításáért. Részt vett Makó északnyugati térségében az ellenséges csapatok szétverésében és Szeged felszabadításában. 1944. október 25-én hősi halált halt. Tiszafüred északnyugati körzetében temet­ ték el Fia Pjotr Andrejevics Mancsenkov. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Luganszkiji terület, Kommunarszk város Kalinyin utca 2/2. Galim Nyezamovics Nyezamov gárdaszázados, 1918-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében 1944. október 1-től a 3. zászlóalj parancsnoka volt. Ezt megelőzően az 57. lövészhadtest törzsében szolgált. Nyezamov elvtárs, a támadó hadműveletek idején, Makó felszabadításáért vívott harcok során és a tiszai átkeléskor közvetlenül az alegységek harcrendjében tartózkodott. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Megmutatta férfias helytállását, hősiességét a tiszai átkeléskor. 1945. január 2-án hősi halált halt Csehszlovákia területén.

110

Nővére Szakinja Nyezamovna Hatipova. Címe: Szovjetunió, Tádzsikisztán, Pahtabad község, Vodnyikov u. 19. Vlagyimir Ivanovics Onyiscsenko gárdafőhadnagy, 1919-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében egy lövészszázad parancs­ noka volt. Hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. A lövészszázad a gárdafőhadnagy parancsnoksága alatt váratlan csapást mért az ellenségre. Vlagyimir Ivanovics Onyiscsenko személyes példájával lelkesítette hőstettekre a személyi állományt. 1944. december 30-án hősi halált halt Csehszlovákia területén. Anyja Onyiscsenko a Szovjetunióban, Vlagyivosztok városában él. Közelebbi címe: Okean telep, Szaltikov-Scsedrin u. 9/a. Fjodor Szemjonovics Pirozsok vöröskatona, 1924-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében géppisztolyos volt. Harcolt Makó felszabadításáért. Megmutatta férfias helytállását, hősiességét, amikor Makó északnyugati térségében szétvertük az ellenség egységeit. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában és a tiszai átkelésben. Alekszandr Fedoszejevics Pavlov lövész, vöröskatona 1918-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében szolgált. 1944. szeptember 26-án részt vett a Makó felszabadításáért vívott harcokban. A. F. Pavlov elvtárs a 795. lövészezred zászlóaljának kötelékében bajtársaival együtt áttörte 1944. szeptember 29-én az ellenség védelmi vonalát, s bekerítette az ellenséget Makótól északra. Az egész ellenséges csoportot megsemmisítették, s ez elősegítette, hogy később sikeresen átkeljenek a Tiszán s felszabadítsák Szege­ det. 1944. október 27-én hősi halált halt Tiszafüred felszabadításáért vívott harcok ban. Tiszafüred északnyugati körzetében temették el. Felesége Jefroszinja Grigorjevna Bramlica. Címe: Szovjetunió, Moldávia, Tyiraszpolszkiji járás, Csobrucsi község, Kotovszki u. 45. Alekszandr Nyikolajevics Rizsov gárdaszázados, 1921-ben született. A 228. Voz­ nyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében híradófőnök volt. Részt vett Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Minden körülmények között biztosította a folyamatos telefon és rádiókapcsolatot az ezredparancsnokság és az alegységek között. 1945. április 16-án hősi halált halt Csehszlovákia területén. Fia Jevgenyij, testvére Galina Nyikolajevna Baszkakova. Címük: Szovjetunió, OSZSZSZK, Gorkij terület, Vetluzsszkiji járás, Uszpenye község. Haszen Rahimbajev főhadnagy, 1914-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében zászlóaljparancsnok-helyettes volt. Személyes példájával hőstettek végrehajtására lelkesítette a lövészzászlóalj személyi állományát. Eredményesen megszervezte a zászlóalj tűzrendszerét, ami hozzá­ járult ahhoz, hogy Makó térségében sikeresen visszaverjék a számbeli túlerőben levő ellenséges támadásokat. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában is. Szemjon Mitrofanovics Sztupkalo vöröskatona, 1900-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében szolgált. Részt vett Makó felszabadításában. 1944. október első napjaiban hősiesen harcolt M akó északi térségében az ellenség szétverése és megsemmisítése során. Hősi halált halt Tiszafüred felszabadításakor 1944. október 25-én. Felesége Fedoszja Mihajlovna Sztupkalo. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Krími terület, Krasznoperekopi járás, Voinszkij falutanács, Satri község. Pjotr Trofimovics Taraszenko törzsőrmester, 1901-ben született. A 228. Voz­ nyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében szolgált géppuskásként.

111

Bátran helytállt 1944. szeptember 26-án Makó felszabadítása során. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Hősi halált halt 1945. március 8-án, a Csehszlovákia felszabadításáért folyó harcokban. Felesége, Natalja Szavovna Taraszenko. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Csernyigovi terület, Szrebljanszkiji járás, Jurkovci község. Fia, Vaszilij Petrovics Tara­ szenko szintén ott lakik. Nyikoláj Pantyelejevics Harin alhadnagy, 1913-ban született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében az első lövészzászlóalj pártszer­ vezője volt. Személyes példájával lelkesítette hőstettekre az alegységek személyi állományát Makó felszabadításáért. Részt vett a tiszai átkelésért vívott támadó harcokban, ott volt amikor az ellenséget kiverték Szegedről, Tiszafüredről. Joszif Fedoszejevics Haver vöröskatona, 1915-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében szolgált. Részt vett Makó felszabadításában. Férfiasán harcolt az ellenséges csoportosítás szétverése során M akó északi körzetében. Hősi halált halt 1944. október 25-én Tiszafüred felszabadítása során. Tiszafüred északnyugati térségében temették el. Testvére: Olga Fedoszjevna Kroska. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Krivoj Rog, „Valjavko” bányatelep, Valjavko u. 3. Andrej Iljics Sapovalov vöröskatona, 1908-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji löcészhadosztály 795. lövészezredében szolgált. Bátran és hősiesen vett részt a M akó felszabadulásáért vívott támadó harcok­ ban, majd 1944. október első napjaiban a város körzetében bekerített ellenséges egy­ ségek szétzúzásában. Az elsők között kelt át a Tiszán. Harcolt Szeged és Tiszafüred felszabadításáért. Hősi halált halt 1944. október 26-án. Tiszafüred északnyugti kerületében temet­ ték el. Felesége, Xénia Sapovalova, fia Mihail Andrejevics Sapovalov. Címük: Szovjet­ unió, Ukrajna, Zaporozsjei terület, Cservonoarmejszkiji járás, Makszimovka község, Avangard kolhoz. Nyikoláj Sztyepanovics Sarpilo törzsőrmester, 1915-ben született. A 228. Voz­ nyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében egy géppuskás raj parancs­ noka volt. Makó déli körzetében hősiesen helytállt és többször kézitusát vívott az ellenséges csapatok megsemmisítése során. Harcolt Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításáért. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Poltavai terület, Poltavai járás, Szvinkovka postaállomás, Paszkivka község. Vaszilij Afanaszijevics Scserbacsenko hadnagy, 1915-ben született. A 228. Voz­ nyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében híradószakasz-parancsnok volt. Minden körülmények között folyamatosan biztosította az ezredparancsnokság és a zászlóaljak közötti telefonösszeköttetést. Hősiesen helytállt a M akó felszabadí­ tásáért vívott harcokban. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában is. Iván Andrejevics Junak tizedes, 1924-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 795. lövészezredében rajparancsnok volt. 1944. szeptember 26-án hősiesen harcolt Makó felszabadításáért, s részt vett az ellenség ellenlökéseinek visszaverésében.

112

Hősi halált halt, eltemették 1944. október 25-én Tiszafüreden, a város északnyugati körzetében. Anyja: Fedoszija Szergejevna Junak, testvérei Anna Andrejevna Szubbotyina, Anatolij Andrejevics Junak. Címük: Szovjetunió, Ukrajna, Dnyepropetrovszkiji terület, Pjatyihatszkiji járás, Szakszagany község, Kirov utca.

A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály Kutuzov és Bogdán Hmelnyickij érdemrenddel kitüntetett 799. lövészezrede Fjodor Filippovics Jascsenko őrnagy, 1913-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében a parancsnok politikai helyettese volt. Részt vett a Makó felszabadításáért folyó támadó harcokban. Férfias helyt­ állást, hősiességet tanúsított 1944. szeptember 26-től október 4-ig tartó harcokban, Makó északkeleti körzetében, a számbeli fölényben levő ellenség megújuló ellen­ lökéseinek visszaverése során. Személyes példamutatásával hősi harcra lelkesítette az ezred katonáit. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában is. Andrej Nyikolajevics Paramoskin őrnagy, a 228. Voznyeszenszkiji lövész­ hadosztály 799. lövészezredében parancsnokhelyettes volt. 1944. szeptember 26-án a 799. lövészezred biztosította a 767. lövészezred támadó alegységeinek a jobbszárnyát, Makó felszabadításáért vívott harcban. Az ezred alegységei Paramoskin őrnagy parancsnoksága alatt hősiesen harcoltak Makó északkeleti térségében az ellenséges ezred bekerítéséért és szétveréséért. Részt vett Szeged és Tiszafüred felszabadításáért folyó harcokban. 1944. novemberében súlyosan megsebesült. Jakov Afanaszijevics Arsavszkij őrnagy, 1919-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezred törzsfőnöke volt. Harcolt Makó város felszabadításáért. J. A. Arsavszkij az ezred egyik alegysé­ gét vezetve, személyesen részt vett a harcokban Makó északkeleti térségében. Szét­ verték a fasiszta egységeket, s teljesítették a harcparancsot. Részt vett Szeged, Tiszafüred, Eger felszabadításáért vívott harcokban. Kemény harcok árán átkelt a Tiszán. A harcok során súlyosan megsebesült. Vaszilij Fjodorovics Bublij őrnagy, 1910-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében kémelhárító volt. Részt vett a támadó hadműveletekben Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadí­ tásáért, s harcolt egész Magyarország területén. Különösen megmutatta férfias helytállását, hősiességét Makó északkeleti tér­ ségében, ahol az ellenség számtalan ellentámadását visszavertük. 1944. október elején személyes példájával lelkesítette a katonákat férfiasságra, hősiességre. Többször is kézitusát vívott az ellenséggel, s mindig győzött. Iván Jakovlevics Kadnyicsanszkij főhadnagy, 1918-ban született. A 228. Voz­ nyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében aknavetőszázad parancsnoka volt. 1944. szeptember 26-án az elsők között tört be Makóra. A meggyengített ellen­ séges csapatok sikertelen vállalkozásokat kezdtek Makó visszafoglalásáért. Naponta 7—9 ellenlökést intéztek. Kadnicsanszkij főhadnagy parancsnoksága alatt harcoló aknavetős század hősiesen visszaverte az ellenség ellenlökéseit. Terepszakaszán pontos találatokkal szétszórta és megsemmisítette a rohamozó ellenséges gyalogságot. Hathatós akna-

113

tűzzel elvágta az ellenséges gyalogságot harckocsijaitól, s ezzel lehetővé tette a parancs teljesítését. Pjotr Mihajlovics Korzs hadnagy, 1925-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében komszomol szervező volt. Harcolt Makó felszabadításáért. P. M. Korzs személyes példájával lelkesítette hőstettekre az ezred személyi állományát. 1944. október első napjaiban az ellenség ellenlökéseinek visszaverése során Korzs hadnagy hősiesen küzdött. Átkelt a Tiszán. Részt vett Szeged, Tiszafüred, Eger felszabadításáért vívott harcokban. Jakov Vasziljevics Azsgibkov gárdahadnagy, 1916-ban született. A 228. Voz­ nyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében híradós szakaszparancsnok volt. A Makó felszabadításáért folyó támadás során biztosította a folyamatos telefon­ összeköttetést a lövészzászlóaljak parancsnoksága és az ezred között. Ellenséges lövedékek és aknák tüzében is megjavította a megsérült telefonvezetéket. Harcolt a támadó ellenség ellen Makó északnyugati térségében. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Iván Iljics Vlaszov főhadnagy, 1922-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében aknavetős század parancsnoka volt. I. I. Vlaszov főhadnagy parancsnoksága alatt az aknavetős század 1944. szep­ tember 26-án hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. I. I. Vlaszov főhadnagy többször személyesen is részt vett Makó északkeleti térségében folyó harcokban 1944. október elején. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában is. Mihail Alekszandrovics Zadnyeprovszkij törzsőrmester, 1922-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében egy lövészraj parancs­ noka volt. Harcolt Makó felszabadításáért. 1944. október elsejétől negyedikéig bezárólag Makó délkeleti térségében férfiasán, hősiesen helytállt az ellenséges egy­ ségek megsemmisítése során. Megsebesült. A hadosztályánál amatőr színjátszó csoportot szervezett. Vidámság és életöröm jellemezte. Ezzel a személyi állományban is felkeltette a hazaszeretet érzését, s az ellenség gyűlöletét. Jelenleg Ukrajna érdemes művésze. Iván Andrejevics Klimenko őrmester, 1902-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében szolgált. Árkászszakaszban rajparancsnok volt. 1944. szeptember 26-án részt vett Makó felszabadításában. 1944. szeptember 29-től október 5-ig terjedő napokban Makó északnyugati térségében az ellenség megújuló ellenlökéseket indított. E harcban az I. A. Klimenko őrmester vezette árkász raj megsemmisített egy szakasznyi ellenséges gyalogost. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Rosztovi terület, Belaja Kalitva város, Gornyackij telep, Vdovenko u. 39. Ivan Ivanovics Zsemerikin lövész, vöröskatona, 1904-ben született. A 228. Voz­ nyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében szolgált. 1944. szeptember 26-án harcolt Makó felszabadításáért. Hősiesen küzdött 1944. szeptember 27-től 30-ig, az ellenséges csapatok megsemmisítése során Makó térségében. Ő maga 9 fasisztát semmisített meg. Részt vett a Szeged és Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban is. 1945. januárjában hősi halált halt Csehszlovákia területén. Felesége Anna Andrejevna Zsemerikina. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Kurszki terület, Scsigri város, Lugovaja utca 48. Szergej Ivanovics Kravcsenko vöröskatona, 1904-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezrede 2. lövészzászlóaljában egy géppuska kezelőinek parancsnoka volt.

114

1944. szeptember 27-től október 4-ig súlyos harcokat vívott Makó körze­ tében. Géppuskájával lőtte az ellenséget, s egyes esetekben kézitusába is bocsájtkozott. Részt vett M akó, Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Kransznodarszkij körzet, Krilov állomás, „Pavlovszkij” kolhoz. Gavríl Artemovics Kupcov törzsőrmester, 1912-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezrede első zászlóaljában egy géppuska kezelői­ nek volt a parancsnoka. 1944. szeptember 26-án részt vett Makó felszabadításában. 1944. október 1-től 4-ig Makó déli körzetében hősiesen és bátran harcolt az ellenség ellenlökéseit meg­ hiúsító súlyos küzdelemben. Harcolt Szeged, Tiszafüred felszabadításáért. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Odesszai terület, Balta város, Dimit­ rov u. 28. Alekszandr Vasziljevics Kljujov közkatona, 1903-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredének 2. lövészzászlóaljában az aknavetős század egyik 82 milliméteres aknavetőjének kezelőlegénységéhez tartozott. Harcolt Makó város felszabadításáért. A. V. Kljujov közkatona hősiesen helytállt Makó északkeleti térségében is, az ellenség ellenlökéseinek visszaverése során. Aknavetője elhallgattatta az ellenség gépfegyvereit, szétszórta a támadó gyalogságot. Részt vett a Szeged, Tiszafüred és más városok felszabadításáért folyó harcokban. Ott volt a tiszai átkelésnél is. 1950-ben meghalt. Felesége Natalja Sztyepanovna Kljujova. Címe: Szovjetunió, Kalinyini terület, Kimri város, Kooperatyivnaja u. 8. Fjodor Tyimofejevics Pogresajev alhadnagy, 1925-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében egy lövészszakasz parancsnoka volt. 1944. szeptember 26-án részt vett a Makó felszabadításáért vívott harcokban. M akó északnyugati térségében hősiesen és bátran küzdött az ellenséges erők felszá­ molása idején. Harcolt a német fasizták ellen Szeged felszabadításáért. 1945. április 7-én hősi halált halt Csehszlovákia területén. Apja Tyimofej Gavrilovics Pogresajev, anyja Jekatyerina Andrejevna Pogresajeva. Címük: Szovjetunió, OSZSZSZK, Voronyezsi terület, Grobakovszkiji járás, Novogolszkoje község. Szerafim Kornyejevics Palamarcsuk vöröskatona, 1914-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében szolgált. Harcolt Makó felszabadításáért. A többszörös túlerőben levő ellenséggel szem­ ben vívott harcokban bebizonyította bátorságát, hősiességét. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Vinnyicai terület, Jampolszkiji járás, Veliko-Kosznyica község. Mihail Abramovics Ponomarjov lövész vöröskatona, 1903-ban született. A 288. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében szolgált. Hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. Kitűnt a makói téglagyár körzetében kibontakozó ellenséges ellenlökés visszaverése során. Részt vett a Szeged, Tiszafüred, Eger felszabadításáért vívott harcokban. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Donyeci terület, Dobropol város, Lenin u. 125. Alekszandr Grigorjevics Repkin alhadnagy, 1924-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 799. ezredében lövészszakasz parancsnoka volt. Hősiesen harcolt az ellenséges túlerővel szemben Makó előterében. A Repkin elvtárs vezetése alatt levő szakasz három napon át súlyos harcokat vívott az ellenség

115

egy csoportjának megsemmisítéséért. Gyakran kézitusát vívott az ellenséggel. Egy századnyi ellenséges katonát semmisített meg. Részt vett Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításában. 1945. április 11-én hősi halált halt Csehszlovákia területén. Anyja: Anna Pavlovna Repkina, testvérei: Maria, Vera. Címük: Szovjetunió OSZSZSZK, Kujbisevi terület, Szizranyszkiji járás, Uszinszk falu. Szidor Szaveljevics Roszol vöröskatona, 1904-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében szolgált. Hősiesen harcolt Makó térségében az ellenséges egységek megsemmisítéséért. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításáért folyó harcokban. 1944. november 8-án hősi halált halt egy ellenlökés visszaverése során. Testvére Lukerja Szaveljevna Roszol. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Nyikolajevi terület, Konsztantyinovka postaállomás, Konsztamtyinovka község. Vaszilij Petrovics Szidorov főhadnagy, 1916-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében 120 milliméteres aknavetőüteg parancsnoka volt. Harcolt a német fasiszta hódítók ellen Makó felszabadításáért. 1944. október 1-től 4-ig hősiesen helytállt Makó északkeleti térségében, a számbeli fölényben levő ellenség ellenlökéseinek visszaverése során. A Szidorov főhadnagy parancsnoksága alatt harcoló aknavető üteg súlyos csapásokat mért a fasisztákra. Egy századnyi ellenséges gyalogos katonát semmisített meg. Harcolt Szeged, Tiszafüred felszabadításáért is. Iván Alekszandrovics Szokolov alhadnagy, 1911-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében egy 45 milliméteres ágyúütegnél szakaszparancsnok volt. Harcolt Makó város felszabadításáért. 1944. szeptember 28-tól október 4-ig Makó északi térségében, az ideiglenesen védelembe vonult egységeink kötelékében küzdött a számbeli fölényben levő ellenség ellen. Szokolov alhadnagy parancsnoksága alatt harcoló szakasz közvetlen irány­ zással verte vissza a támadó ellenséges gyalogságot. Részt vett Szeged és Tiszafüred felszabadításáért folyó harcokban is. Porfij Viktorovics Szemivolosz lövész, 1924-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredének első zászlóaljában szolgált. 1944. szeptember 27-től október 5-ig Makó keleti térségében részt vett az ellenség ellen folyó védelmi harcokban. Ezekben a harcokban megmutatta bátorságát, hősiességét. Kézitusában legyőzött 7 fasisztát. Harcolt a Szeged, Tiszafüred felszabadításáért. Hősi halált halt 1945. április 12-én Csehszlovákia területén. Testvére Viszics Jefroszinja Viktorovna. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Poltavai terület, Poltavai járás, Kuncevszkij községtanács, Kuncevo község. Borisz Pavlovics Tyerescsenko főhadnagy, 1924-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében egy 45 milliméteres ágyúüteg parancsnoka volt. M a a Szovjet Hadsereg ezredese. 1944. szeptember 26-án részt vett a Makó felszabadításáért vívott harcokban. A tüzérüteg Tyerescsenko főhadnagy parancsnoksága alatt 1944. szeptember 28-tól október 4-ig hősiesen harcolt Makó északkeleti térségében a számbeli fölényben levő ellenséggel. Közvetlen irányítással megsemmisített két páncélozott szállító jármű­ vet, s egy századnyi ellenséges katonát. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításáért folyó harcokban is.

116

Pavel Ivanovics Ucsajev őrmester, 1924-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében szakaszparancsnok-helyettes volt. Harcolt 1944. szeptember 26-án Makó város felszabadításáért. Különösen kitűnt 1944. október 4— 7 között, amikor az ellenség ellenlökéseit verték vissza csapataink Makó térségében. Naponta 7—9 rohamot vertek vissza Ucsajev elvtárs szakaszának katonái, 34 ellenséget megsemmisítettek. Harcolt Szeged, Tiszafüred felszabadításáért. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Uljanovszki terület, Nyikolajevszkiji járás, Bajevszkiji községtanács, Uljanov kolhoz. Iván Makszimovics Horenko főhadnagy, 1912-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében mérnökként szolgált. 1944. szeptember 26-én az ezred műszaki szakaszával részt vett a Makó fel­ szabadításáért folyó harcokban. A védelmi harcok során M akó északi térségében verekedett. Ekkor történt, hogy a fasiszták egy maroknyi szovjet katonát századnyi gyalogsággal, egy páncélozott szállítójármű és egy harckocsi támogatásával meg­ támadott. A rohamozó gyalogságot a szovjet katonák egészen közel engedték, s mint­ egy 20 katonát megsemmisítettek. A harckocsit és a páncélgépkocsit a műszaki katonák aknával felrobbantották. A főhadnagy részt vett Szeged és Tiszafüred felszabadításában is. Martin Hrisztoforovics Csunahov főhadnagy, 1911-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében aknavetős század parancsnoka volt. 1944. szeptember 26-án részt vett Makó felszabadításában. 1944. szeptember 28-tól október 4-ig hősiesen harcolt Makó északkeleti térségében az ellenséges egységek megsemmisítéséért. Részt vett a tiszai átkelésben, ott volt Szeged és Tiszafüred felszabadításáért folyó harcokban. Hja Vonyifotovics Siskin 1915-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövész­ hadosztály 799. lövészezredében egy géppuskás szakasz parancsnoka volt. 1944. október 1-től 4-ig hősiesen harcolt, az ellenséges csapatok teljes felszá­ molásáért Makó térségében. Géppuskatűzzel napjában 7—9 ellenlökést vert vissza, s a parancsnoksága alatt harcoló szakasz egy századnyi ellenséget semmisített meg. Részt vett Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban. Zinovej Grigorjevics Sipin vöröskatona, 1901-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 799. lövészezredében a 2. lövészzászlóaljnak volt akna­ vető kezelőtüzére. 1944. október első napjaiban hősiesen harcolt a Makó térségében bekerített ellenséges alakulatok teljes megsemmisítéséért. Aknatűzzel lefogta az ellenség tűz­ fészkeit, szétszórta az ellenséges gyalogság támadásait. Részt vett Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Ma is él. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Nyikolajevi terület, Ocsakovi járás, Tuzlovszkiji községtanács, Tuzli község.

A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály Alexandr Nyevszkij érdemrenddel kitüntetett 669. tüzérezrede Dmitrij Kirillovics Poljakov alezredes, 1906-ban született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály Alekszandr Nyevszkij érdemrenddel kitüntetett 669. tüzér­ ezredének volt a parancsnoka.

117

A német fasiszta hódítók ellen viselt magyarországi felszabadító hadműveletek­ ben Poljakov elvtárs bátor és határozott parancsnoknak bizonyult. Makó felszabadításáért vívott harcban a tüzérezred a 767. lövészezreddel együtt bekerítette és teljesen szétzúzta az ellenség két ezredét. A tüzérség a hadosztály ezredéivel együttműködve két alkalommal kelt át teljes sikerrel a Tiszán, először 1944. október 9-én Szeged térségében, másodszor 1944. október 29-én Tiszafüred térségében. A határozott tüzérségnek köszönhető nemcsak a sikeres tiszai átkelések bizto­ sítása, hanem számos ellenséges ellenlökés visszaverése s az elfoglalt hídfőállás kiszélesítése. Jevgenyij Mihajlovics Balabasz százados, 1918-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 669. tüzérezredében a harmadik tüzérosztály híradó­ főnöke volt. A Makóért, Szegedért, Tiszafüredért folyó támadó hadműveletek során folya­ matosan biztosította a tüzérosztály és a tüzérezred állandó rádió- és telefonkapcso­ latát. Ellenséges támadások alkalmával nem egyszer részt vett kézitusában is. Borisz Viktorovics Protopopov főhadnagy, 1910-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 669. tüzérezredében a törzsfőnök segédtisztje volt. 1944. szeptember 26-án részt vett a Makó felszabadításáért indított támadásban. 1944. szeptember 29-től október 4-ig Makó északkeleti térségében, amikor az ellen­ séges csapatokra megsemmisítő csapást mértek, férfias helytállást, bátorságot tanú­ sított. Harcolt Szeged, Tiszafüred felszabadításáért, 1965-ben meghalt. Felesége Alekszandra Petrovna Protopopova. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Korsznojarszki körzet, Kanszk város, Lenin u. 8/3. Tyimofej Ivanovics Zarubin főhadnagy, 1922-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 669. tüzérezredében a 122 milliméteres, 6. ágyúüteg parancsnoka volt. 1944. szeptember 26-án M akó felszabadításáért harcolt. Az üteg Zarubin főhadnagy parancsnoksága alatt közvetlen irányzással megsemmisítette az ellenség tűzfészkeit, biztosította a gyalogság előnyomulását, visszaverte az ellenség harckocsi támadásait. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Alekszandr Ivanovics Kukuskin őrnagy, 1900-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 669. tüzérezredében a 2. tüzérosztályt vezényelte. Kukuskin őrnagy elvtárs parancsnoksága alatt a tüzérosztály 1944. szeptember 26-án a Makó felszabadításáért folyó harcokban pusztította az ellenséget. Több mint százat semmisített meg. A tüzérosztály férfiasán és bátran harcolt 1944. októ­ ber 4-én és 5-én Makó északi térségében az ellenséges csapatok szétzúzása során. Az ágyúk szétlőtték, elhallgattatták az ellenség tűzfészkeit, a gyalogságot szétszórták, megsemmisítették. Harcolt Szeged, Tiszafüred felszabadításáért. 1960-ban meghalt. Felesége Anna Fjodorovna Kukuskina. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Orenburgi terület, Novoszergejevszkij járás, Pokrovka falu, Puskin u. 13. Andrej Ignatyevics Klimenko tüzér, 1909-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 669. tüzérezredében harcolt. A tüzérségi löveg legénysége bátran harcolt. Az ágyú elhallgattatta az ellenség tűzfészkeit, szétszórta az ellenséges gyalogságot. Biztosította a 767. lövészezred gyalogságának az előretörését.

118

# 1944. október 25-én hősi halált halt. Tiszafüred központjában temették el. Testvére M iron Igantyevics Klimenko. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Haba­ rovszké terület, Zmijevszkiji járás, Borovszkiji községtanács, Konsztantyinovka falu. Alekszandr Jakovlevics Makszimec hadnagy, 1922-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 669. tüzérezredében az első üteg első szakaszának volt a parancsnoka. A. J. Makszimec elvtárs hősiesen harcolt M akó felszabadításáért. A parancs­ noksága alatt harcoló szakasz tüzérségi tűzzel megsemmisítette az ellenség tűz­ fészkeit, s nagyszámú ellenséges gyalogságot vert szét. Közvetlen irányzással zúdí­ tott tüzet a támadó fasizta gyalogságra és harckocsikra. Valentyina Mihajlovna Nyedoszeka törzsőrmester, 1925-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 669. tüzérezredének egyik ütegében egészségügyi kiképzőként teljesített szolgálatot. 1944. szeptember 26-án hősiesen helytállt a Makó felszabadításáért vívott harcokban. Az ellenséges támadások visszaverése idején a sebesülteket már a harc­ mezőn elsősegélyben részesítette. Nagyon sok katona életét mentette meg. Hősiesen helytállt Szeged, Tiszafüred felszabadítása során. 1944. november 5-én hősi halált halt. Tiszafüred város központjában temették el. Anyja Jekatyerina Leontyevna Nyedoszeka. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Krasznij Limán város, Telegráf utca 3/30. Pjotr Klimovics Szkripnyicsenko tüzér, 1919-ben született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály 669. tüzérezredében szolgált. Harcolt Makó felszabadításáért. A város északi térségében hősiesen és bátran küzdött az ellenség teljes megsemmisítéséért. 1944. október 29-én hősi halált halt a Tiszafüred felszabadításáért folyó harcok­ ban. Tiszafüreden temették el. Anyja Mavra Anyiszimovna Kakulja. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Harkovi terület, Izjumszkiji járás, Gorohovatka falu.

A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázada Roman Alekszejevics Vészelik százados, 1916-ban született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadának volt a parancsnoka. Részlet a kitüntetési okleveléből: „1944. szeptember 26-án részt vett a német fasiszták ellen folyó támadó hadműveletben, melynek során Makó felszabadult. A 767. lövészezred parancsnoksága számára biztosította a folyamatos telefonössze­ köttetést. 1944. szeptember 27-én egy három főből álló híradós csoportot mintegy 100 főnyi ellenséges gyalogság megtámadott. Vészelik elvtárs felvette az egyenlőtlen küzdelmet. Ebben a harcban 57 ellenséges katonát és tisztet semmisítettek meg. Maga Vészelik elvtárs 27 ellenséges katonát lőtt le. A géppuska 3 fős kezelőlegénysége még egy MG típusú könnyűgéppuskát is zsákmányolt... Részt vett az ellenlökések visszaverésében is.” Részt vett Szeged és Tiszafüred felszabadításában. Vlagyimir Petrovics Szolovjov hadnagy, 1923-ban született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában szakaszparancsnok volt. A Szolovjov hadnagy parancsnoksága alatt harcoló szakasz folyamatosan bizto­ sította a telefonösszeköttetést a hadosztály és a 767. lövészezred parancsnokságai között.

119

« Az előrevetett alegységekkel együtt 1944. szeptember 26-án súlyos harcok árán elfoglalta Makót. Négy napon keresztül harcolt Makó déli körzetében a számbeli fölényben levő tám adó ellenség ellen. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Viktor Nyikolajevics Szmirnov hadnagy, 1917-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában a rádiós szakasz parancs­ noka volt. Nehéz körülmények között, Makó felszabadításáért folyó támadó hadműveletek során a parancsnokság számára biztosította a folyamatos rádióösszeköttetést. M akó déli térségében harcolt a támadó ellenség egységei ellen. Részt vett Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Vlagyimir Prohorovics Iszajev hadnagy, 1923-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában a törzsszakasz parancs­ noka volt. Folyamatosan biztosította a telefonösszeköttetést a hadosztályparancsnokságon a Makó felszabadításáért vívott harcok idején. A hadosztály sikeres támadása közben 1944. október 19-én V. P. Iszajev had­ nagy géppuska- és aknatűzben kijavította a megsérült telefonvezetéket. Váratlanul a híradóst egy szakasznyi ellenség vette körül. V. P. Iszajev felvette az egyenlőtlen harcot, melyben 1944. október 19-én hősi halált halt. Nagyiván községtől északra, egy magányos háznál, a 95. magassági ponttól jobbra temették el. Testvére Viktor Prohorovics Iszajev. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Cseljabinszk, Przsevalszkij u. 45. Iván Petrovics Apolkov gárdaőrvezető, 1901-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában telefonista volt. Részt vett M akó felszabadításában. Biztosította a folyamatos telefonösszekötte­ tést a hadosztályparancsnokság és a 767. lövészezred között. Az ellenség ágyúinak és aknavetőinek tüzében javította a megsérült telefonvonalakat. Állandóan élet­ veszélyben forgott. Iván Petrovics Apolkov 1944. november 9-én hősi halált halt. Tiszafüreden temették el. Felesége Melanija Fjodorovna Apolkova. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Rosztovi terület, Szalszkij járás, Razvilnoje község, Vosztocsnaja utca 16. Szergej Ivanovics Beljajev őrvezető, 1915-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradós századában telefonista volt. A támadás során folyamatosan biztosította a telefonösszeköttetést az ezredek és a hadosztály parancsnoksága között. Részt vett Makó felszabadításában. Az ellenség erős ágyú- és aknatüzében folyamatosan javította a telefonvonalakat. Szergej Ivanovics őrvezető a megújuló ellenlökések visszaverése során gyakran kézi­ tusát vívott az ellenséggel. 1944. november 17-én hősi halált halt. M akiár községben temették el, a templom mellé. Felesége Jevdokija Makszimovna Beljajeva. Címe: Szovjetunió, Baskír Szo­ cialista Autonóm Szövetségi Köztársaság, Janaulszkiji járás, Janaul község, Tyimirjazev u. 30. Genagyij Alekszejevics Vasziljev törzsőrmester, 1923-ban született. A 228. Voz­ nyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában rajparancsnok volt. 1944. szeptember 26-án részt vett Makó felszabadításában. Minden helyzetben biztosította a megbízható telefonösszeköttetést az ezredek és a hadosztály parancs­ noksága között.

120

Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában. 1945. áprilisában hősi halált halt Csehszlovákia területén. Testvére Igor Alekszejevics Vasziljev. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Ivanovi terület, Sujszkiji járás, Kitovo község. Mihail Kuprijanovics Vakar őrvezető, 1920-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában szolgált. Hősiesen és bátran helytállt a Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításáért folyó támadó harcokban. Erős tüzérségi aknavető és géppuskatűzben, életét kockáztatva rendszeresen kijavította az alegységekhez futó telefonvonalakat, s ezzel biztosította a folyamatos telefonösszeköttetést a hadosztály egységeivel. Többször kézitusát vívott az ellenséggel. Fjodor Vlagyimirovics Verbanov 1920-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában híradós volt. Részt vett a Makó felszabadításáért kezdett támadó harcokban. Biztosította az ezredek és a hadosztály parancsnoksága között a folyamatos telefonösszeköttetést. Helytállt az ellenséggel szemben Szeged, Tiszafüred felszabadításakor. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Moldavia, Tarnopoli járás, Parkani község. Alekszandr Ivanovics Verhorubov őrvezető, 1925-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában híradós volt. 1944. szeptember 26-án részt vett Makó felszabadításában. Biztosította az össze­ köttetést az ezredek és a hadosztály parancsnoksága között. Helytállt a Szeged, Tiszafüred felszabadításáért folyó harcokban. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Kujbisevi terület, Sztavropol városa, Jagodnij u. 9. Iván Vasziljevics Gáliéin főtörzsőrmester, 1916-ban született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában rádióállomás-parancsnok volt. A támadó hadműveletekben folyamatosan biztosította a 767. lövészezred parancsnokságának rádiókapcsolatát a hadosztálytörzzsel. Ezzel elősegítette Makó elfoglalását. Részt vett az ellenséges csapatok ellen folyó győzelmes harcokban Makó térségében. Harcolt Szeged, Tiszafüred felszabadításáért. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Zaporozsjei terület, Melitopol város, Oszipenko u. 15. Pjotr Filippovics Jefarkin őrmester, 1909-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában a rádióállomás gépkocsivezetője volt. Eredményesen vett részt a Makó felszabadításáért vívott harcokban. Hősiesen küzdött az ellenség egységei ellen M akótól délre — Magyarcsanádon. Részt vett a Szeged, Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Dnyepropetrovszk-26, Sztaraja Klacsko, Kanyevszkaja u. 21/1. Nyikoláj Sztyepanovics Kulakov főtörzsőrmester, 1922-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában híradós volt. Részt vett Makó felszabadításában Kitűnt helytállásával, bátorságával Csanádpalotán, amikor az ellenséges csapatokat bekerítették és felmorzsolták. Har­ colt Szeged, Tiszafüred felszabadításáért is. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Moszkva—I—345, Vatutyino község 105. Nyikoláj Alekszejevics Kalmikov főtörzsőrmester, 1923-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában szolgált. A Makó felszabadításáért folyó harcok idején folyamatosan biztosította a rádióés telefonösszeköttetést. 1944. október 4-én hősiesen, bátran harcolt Magyarcsanád

121

északkeleti térségében, ahol az ellenséges csapatokat felmorzsolták. Kézitusát vívott, 5 ellenséget megsemmisített. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Jelenleg is él. Címe: Moszkvai terület, Zvenyigorodi járás, Sznyigiri postaállomás, Rozsgyesztveno község. Iván Nyikolájevics Malinov törzsőrmester, 1917-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában rajparancsnok volt. Minden helyzetben biztosította az összeköttetést a parancsnokság számára. Hősiesen harcolt M akó, Szeged, Tiszafüred felszabadításáért. 1965-ben meghalt. Felesége Malinova. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Altáji körzet, Bijszk város, Urickij utca 15. Alekszandr Nyikolájevics Muravjov őrmester, 1918-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában rajparancsnok volt. 1944. szeptember 26-án részt vett Makó felszabadításában. Folyamatosan biz­ tosította a telefonösszeköttetést az ezredparancsnokság és a hadosztály között, s ezzel elősegítette a parancsok teljesítését. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Kemerovo város, Gruzinszkaja utca 14/7. Luka Tyitovics Marinics vöröskatona, 1899-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában szolgált. 1944. szeptember 26-án részt vett Makó felszabadításában. 1944. október 4-én keményen és bátran küzdött Magyarcsanád északnyugati térségében az ellenséges csapatok bekerítése és felmorzsolása során. Részt vett Szeged, Tiszafüred felsza­ badításában. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Odessza-23. Csizsikov u. 70/72. 35. lakás. Georgij Gorgyejevics Nyikonorov 1915-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradó századának katonája volt. Részt vett a M akó felszabadításáért folyó harcokban. Kitűnt férfiasságával és bátorságával a harc nehéz körülményei között, amikor biztosította a telefon­ összeköttetést a 767. lövészhadosztály parancsnokságával. Harcolt Szeged és Tisza­ füred felszabadításáért. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Altaji terület, Loktyevi kerület, Gornyák település, Sahtyorszkij u. 101. Jakov Szemjonovics Polupan őrmester, 1925-ben született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában telefonközpont parancsnok volt. Részt vett M akó felszabadításában. Kitűnt vitézségével, bátorságával Magyar­ csanád körzetében az ellenséges egységek felmorzsolása során. Megsemmisített 7 fasisztát. Harcolt Szeged, Tiszafüred felszabadításáért. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Szúrni terület, Gluhov város, Sevcsenko u. 60. a. Alekszej Makarovics Pecsajev tizedes, 1920-ban született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában rajparancsnok volt. A Makó felszabadításáért vívott harcokban biztosította a folyamatos telefonkapcsolatot a 767. lövészezred parancsnokságának. Heves tüzérségi, aknavető- és géppuskatűzben életét kockáztatva javította a megsérült vezetékeket. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban. 1945-ben jelen volt Moszkvá­ ban a Vörös téren rendezett győzelmi parádén. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Moszkvai terület, Orehovo-Zujevszkiji járás, Rahmanovo község 126.

122

Nyikoláj Petrovics Paszkál 1926-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövés­ hadosztály 1457. önálló híradószázadának katonája volt. Részt vett a M akó felszabadításáért vívott harcokban. 1944. szeptember végén, október elején, csapataink ideiglenes védelme idején Makó térségében, hősiesen harcolt a számbeli fölényben levő ellenséggel. Naponként 7—9 német fasiszta ellen­ lökést vert vissza bajtársaival. Az ezredparancsnokság telefonvonalát minden körül­ mények között folyamatosan üzemeltette. Akna- és ágyútűzben az elsők között létesített telefonösszeköttetést a Tiszán keresztül, s ezzel megteremtette a feltételét, hogy csapataink a parancsot sikeresen teljesítsék, s felszabadítsák Szegedet. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Odessza-33, B-Melnyici, Kordinnaja u. 7/4. Mihail Filippovics Szkrobot őrmester, 1921-ben született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában rangidős telefonos volt. A Makó felszabadításáért folyó harcok idején biztosította a folyamatos telefon­ összeköttetést a hadosztály és az ezredparancsnokságok között. Tiszafüred alatt hősi halált halt 1944. november 7-én. Testvére Vera Filippovna Uszatyenko. Címe: Szovjetunió, Irkutszki terület, Zalarinszkij járás, Zalari község. Jekatyerina Vasziljevna Tyimofenko 1925-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában rádiókezelő volt. Folyamatos rádiókapcsolatot teremtett a hadosztály egységei között, a Makó felszabadításáért folyó harcok idején. 1944. októberében az ellenség ellentámadásba kezdett, hogy bekerítse a Makón levő szovjet alegységeket. Jekatyerina Vasziljevna Tyimofenkót elküldték egy rádióállomással, hogy megerősítse a 795. ezred alegységei­ nek rádióösszeköttetését. Az ellenség körülvette a rádióállomást és a rádiósokat. A rádióslány felvette az egyenlőtlen harcot, s ebben az elkeseredett küzdelemben hősi halált halt. 1944. október 2-án temették el Csanádpalota községben, annak északi részén. Apja Vaszilij Tyimofenko, anyja Maria Jevszejevna Tyimofenko. Címük: Szovjetunió, Ukrajna, Harkovi terület, Balaklejevszkiji járás, Szavinci falu, Kirov u. 17. Szergej Szergejevics Firszov őrmester, 1919-ben született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában a katonai távíróközpont pa­ rancsnoka volt. Folyamatosan biztosította a telefon és távíró vonalakat. Harcolt Makó déli körzetében, amikor a számbeli fölényben levő ellenség támadásait visszaverték egységeink. Részt vett Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Perm város, Szverdlovszkij járás, Pionyerszkaja utca 15/9. Pjotr Nyikolajevics Jarnih főtörzsőrmester, 1920-ban született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 1457. önálló híradószázadában rajparancsnok volt. A támadó hadműveletekben biztosította a folyamatos telefonkapcsolatot a pa­ rancsnokságok között, s ezzel elősegítette Makó felszabadítását. Részt vett azokban a harcokban, melyek során felmorzsoltuk a Makó környékén levő ellenséget. Ellen­ séges támadások visszaverésében is kivette a részét. Ott volt a tiszai átkelésnél, Makó és Tiszafüred felszabadításakor is harcolt az ellenség ellen. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Altaji körzet, Bijszk város, Járkovszkij u. 26/3.

123

A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörőtüzér-osztálya

Nyikoláj Petrovics Ricskov gárdaőrnagy, 1917-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályának parancsnoka volt. A páncéltörő tüzérosztály Ricskov gárdaőrnagy parancsnoksága alatt hősiesen harcolt a német fasiszták ellen Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításáért. Az osztály személyi állománya 1944. szeptember 27-től október 4-ig Makó északi határában arcvonalához közel engedte az ellenséget, majd váratlanul megsemmisítő tüzet zúdítottak az ellenség gyalogságára, harckocsijaira. Szilárdan tartották az elfoglalt terepszakaszt. Felmorzsolták az ellenséges egységeket Makó körzetében. Grigorij Ivanovics Jankin gárdaőrnagy, 1914-ben született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályának törzsfőnöke volt. A gárdaőrnagy parancsnoksága alatt a páncéltörő tüzérosztály a lövész alegy­ ségekkel szorosan együttműködött Makó felszabadításáért. Az ellenség támadásait nagyerejű ágyútűzzel visszaverte. Részt vett a tiszai átkelésben, ott volt Szeged, Tiszafüred felszabadításánál. Szergej Nyikolájevics Alekszej főhadnagy, 1922-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályában századparancs­ nok volt. M akó és Szeged felszabadításáért vívott sikeres harcokban férfias helytállás­ ról, hősiességről tett bizonyságot. Részt vett Magyarország egész területének fel­ szabadításában. Iván Jegorovics Verbik 1918-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövész­ hadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályában célzó irányzótüzér volt. Harcolt Makó felszabadításáért. Páncéltörő ágyújával megsemmisítette az ellenség tűzfészkeit, ezzel segítette gyalogságunk előrenyomulását. Harcolt Szeged felszabadításáért is. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Luganszki terület, Szvatovszkiji járás, Nyizsnaja-Duvanka község, Podgornaja u. 56. Grigorij Fomics Vinyidiktov tizedes, 1924-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályában lövegparancsnok volt. Hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. Lövegéből megsemmisítő tüzet zúdí­ tott az ellenség személyi állományára és harci technikájára is. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Krasznojarszki terület, Irbejszkiji járás, Melnyicsnij mezőgazdasági községtanács, Lenin kolhoz. Alekszandr Ivanov Gurov gárdaszázados, 1923-ban született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályában, a második üteg parancsnoka volt. Hősiességet, bátorságot tanúsított 1944. szeptember 26-án Makó felszabadításáért vívott harcban. 1944. szeptember 27-től október 4-ig az üteg Makó északi határában napjában 7—9 erős ellenséges ellenlökést vert vissza sikeresen. Harcolt Szeged, Tiszafüred felszabadításáért is. Fjodor Fedotovics Gogyin törzsőrmester, 1917-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályában lövegparancs­ nok volt. Parancsnoksága alatt a löveg kezelőszemélyzete 1944. szeptember 26-án részt vett Makó ostromában. 1944. október 2-től 6-ig, sikeresen harcolt a támadó ellenséges gyalogság ellen, s egyes esetekben a kezelőszemélyzet kézitusát vívott a számbeli fölényben levő ellenséggel. 1944. október 10-én hősi halált halt Hódmezővásárhelyen.

124

Testvére Polina Fedotovna Anyiszimova. Címe: Szovjetunió, Kransznojarszki körzet, Kaukázusi járás, Szokolovka község. Alekszandr Andrejevics Davigyenko alhadnagy, 1919-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályában szakasz­ parancsnok volt. Szakaszával hősiesen harcolt Makó, Szeged, felszabadításáért. 1944. októ­ ber 14-én egyenlőtlen harcban súlyosan megsebesült. Jelenleg a nagy honvédő háború rokkantja. Pavel Matvejevics Dukin közkatona, 1924-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályában harcolt az egyik század kötelékében. Részt vett a M akó, Szeged, Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban. Makó térségében 1944. szeptember 27-től október 4-ig hősiesen helytállt a támadó ellenséggel szemben. Győzelmes kézitusát is vívott az ellenséggel. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Csityinszki terület, Szretyenszk városa, 43. Mihail Parfirjevics Kosztyev hadnagy, 1923-ban született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályában szakaszparancsnok volt. Vezetésével szakasza részt vett a Makó felszabadításáért vívott harcokban. Amikor csapataink ideiglenesen védelmi harcokat folytattak a szakasz az ellenség tűzfészkeit megsemmisítette, visszaverte harckocsitámadásait, s hősiesen helytállt a kézitusákban is. Férfiasán harcoltak Szeged, Tiszafüred és egész Magyarország felszabadításáért. Venjamin Alekszejevics Kukujev őrmester, 1923-ban született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályában lövegparancsnok volt. 1944. szeptember 26-án hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. Négy napon át kemény küzdelmet vívott Makó északnyugati határában a számbeli fölényben levő, támadó ellenséggel. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában is. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Gorkij terület, Arzamasz város-I., Pavlov u. 46. Pjotr Petrovics Kovalenko törzsőrmester, 1923-ban született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályában a 3. üteg parancs­ noka volt. Hősiesen harcolt Makó felszabadításáért, Szeged keleti térségében, jelentős erejű ellenséges ellenlökés visszaverése során, 1944. október 10-én Kovalenko törzsőrmester hősi halált halt. Apja Pjotr Kalisztratovics Kovalenko, anyja Vera Ignatyevna Kovalenko, testvére Vlagyimir Petrovics. Címük: Szovjetunió, OSZSZSZK — Omszk—II. Osztrovszkij u. 10. Alekszandr Alekszejevics Lednyev őrmester, 1918-ban született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályában lövegparancsnok volt. 1944. szeptember 26-án férfiasán és bátran küzdött Makó felszabadításáért. A Lednyev elvtárs parancsnoksága alatt harcoló löveg közvetlen irányzással elpusz­ tította az ellenséges tűzfészkeket, szétszórta az ellenség gyalogságát. Megsemmisített egy századnyi ellenséges katonát. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában is. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Jakut ASZSZK, Verhnye Kalinszkiji járás, Zirjanka község, M arx Károly u. 2. Szergej Lavrentyevics Malcev főtörzsőrmester, 1905-ben született. A 228. Voz-

125

nyeszenszkiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályában irányzó­ tüzér volt. 1944. szeptember 26-án hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. Az ágyú kezelőlegénysége Sz. L. Malcev főtörzsőrmester vezénylete mellett pontos találatokkal elhallgattatott 2 ellenséges géppuskaállást a téglagyár térségében. Az ellenséges kezelőszemélyzetet is megsemmisítette. Hősiesen harcolt az ellenlöké­ sek visszaverése során. Részt vett a Szeged felszabadításáért vívott harcban. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Kujbisevi terület, Toljatti város, Sztavropolszkaja u. 27/26. Yaszilij Karpovics Nyekraszov 1924-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályában az első ütegnél szolgált. Részt vett Makó felszabadításában. Hősiesen harcolt a számbeli fölényben levő tám adó ellenség ellen. Ott volt a Szeged, Tiszafüred felszabadításáért vívott har­ cokban. Ágyújával több tucat ellenséget megsemmisített. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Altáji körzet, Zavjalovszkiji járás, Tumanov község. Yaszilij Vasziljevics Paviov 1923-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövész­ hadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályában felderítő volt. Hősiesen harcolt Makó felszabadításáért. Az ellenséges vonalak mögött pánikot keltett, s ezzel elősegítette a harcfeladat teljesítését. Részt vett az ellenséges ellenlökések visszaverésében 1944. október első napjai­ ban, amikor Makó környékén csapataink ideiglenesen védelembe mentek át. Har­ colt Szeged, Tiszafüred felszabadításáért. Hősi halált halt 1944. október 27-én, Tiszafüreden temették el. Testvéreinek címe: Szovjetunió, Ukrajna, Harkovi terület, Balaklejevszkiji járás, Gorjacevo postaállomás, M akrurino község —, Nyikoláj Vasziljevics Pavlov; Kobrov város, Dosztojevszkij u. 27. —, Pavel Vasziljevics Pavlov és Genagyij Vaszil­ jevics Pavlov — OSZSZSZK — Krasznodár-5. — 16/5., — Venyedikt Vasziljevics Pavlov. Mihail Mojszejevics Sztramouszov 1924-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályban az egyik század katonája volt. Harcolt Makó felszabadításáért. Hősiesen helytállt az ellenség ellenlökése visszaverésekor. M. M. Sztramouszov páncéltörő fegyverével elfojtotta az ellenség tűzfészkeit, pontos lövésekkel pusztította a páncélozott járműveket s az ellenséges gyalogságot. Részt vett Szeged, Tiszafüred, Eger felszabadításában. Ott volt a tiszai átkelésnél. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Krasznojarszkiji körzet, Bőgőtől város, Szibirszkaja u. 23. Andrej Kirillovics Toljupa százados, 1918-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 10. önálló páncéltörő tüzérosztályában az első üteg parancs­ noka volt. 1944. szeptember 26-án részt vett Makó felszabadításában. Hősiesen harcolt 1944. szeptember 28-tól október 4-ig M akó északi térségében, az ellenség bekerítése és szétzúzása során. A Toljupa parancsnoksága alatt harcoló üteg pontos találatok­ kal megsemmisítette az ellenség tűzfészkeit, szétszórta támadó gyalogságát, kilőtt egy páncélost. Részt vett a Szegedet és Tiszafüredet felszabadító harcokban. Kupriján Jegorovics Tomiiov törzsőrmester, 1919-ben született. A 228. Voznye­ szenszkiji lövészhadosztály 10. önálló pámcéltörő tüzérosztályában a 2. ütegnél lövegparancsnok volt.

126

Lövedékeivel szétszórta az ellenséges gyalogságot Makó előterében, elhallgattatta az ellenség tűzeszközeit. Kilőtt egy páncélost Makó határának északi részén. Hősiesen harcolt Szeged, Tiszafüred felszabadításáért. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Donyeci terület, Kramatorszk város, Ráduzsnaja u. 9/3.

A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 383. önálló műszaki zászlóalja Fjodor Viktorovics Hudzik százados, 1907-ben született. A 228. Voznyeszensz­ kiji lövészhadosztály 383. önálló műszaki zászlóaljának parancsnoka. A 383. önálló műszaki zászlóalj F. V. Hudzik százados vezénylete alatt harcolt Makó felszabadításáért. A százados személyesen részt vett Makó északi térségében az ellenség támadásainak visszaverésében és a bekerített ellenséges egységek fel­ morzsolásában. Parancsnoksága és irányítása mellett ellenséges ágyútűzben ment végbe az átke­ lés a Tiszán, elősegítve a 767. lövészezrednek harcfeladata teljesítését, Szeged város északkeleti részének felszabadítását. Az ezred elsőként tört be Szegedre, és kiérde­ melte a kitüntető „Szegedi” elnevezést. Harcolt a német fasiszták ellen Tiszafüred felszabadításáért is. Nyikita Andrijanovics Gorgyijenko főhadnagy, 1920-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 383. önálló műszaki zászlóaljában századparancs­ nok volt. Hősiesen harcolt Makó körzetében. Személyes példájával lelkesítette a század tisztjeit, katonáit tömeges hőstettek végrehajtására a fasiszták elleni harcban. Fjodor Mihajlovics Szemencsenko alhadnagy, 1897-ben született. A 228. Voz­ nyeszenszkiji lövészhadosztály 383. önálló műszaki zászlóaljában pártszervező volt. Harcolt Makó felszabadításáért. A műszaki zászlóalj személyi állományát moz­ gósította a parancsnokság utasításainak sikeres végrehajtására. Részt vett a tiszai átkelésben, ott volt Szeged felszabadításánál. A Magyarország felszabadításáért vívott harcokban súlyosan megsebesült. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Moszkvai terület, Likino város, Likinszkaja utca 35. Iván Kuzmics Priscsepa hadnagy, 1922-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 383. önálló műszaki zászlóaljában szakaszparancsnok volt. Harcolt Makó felszabadításáért. I. K. Priscsepa hadnagy parancsnoksága alatt a szakasz Makótól északra megsemmisítő csapást mért a bekerített ellenségre. Az elsők között kelt át a Tiszán. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Georgij Szergejevics Gorosko 1924-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 383. önálló műszaki zászlóaljának katonája volt. Részt vett M akó felszabadításában. Makó déli körzetében hősiesen küzdött a számbeli fölényben levő, támadó ellenséggel. Helytállt a Szeged, Tiszafüred fel­ szabadításáért vívott harcokban. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Nyikolajevi terület, Damanyevszkij járás, Novo-Golovlevo község.

127

A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 378. önálló egészségügyi zászlóalja

Alekszandr Mihajlovics Kalasnyik főhadnagy, 1902-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 378. önálló egészségügyi zászlóaljának törzsfőnöke volt. Részt vett Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításában. A. M. Kalasnyik különös gondossággal mentette a hadosztály súlyosan sebesült katonáinak az életét. Elvtársaival közösen, élete kockáztatásával végezte a súlyos sebesültek mentését közvetlen az arcvonalból, miközben az ellenség ágyúi és aknavetői lőtték a terepet. Mihail Ivanovics Kamnyev százados, 1908-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 378. önálló egészségügyi zászlóaljánál sebész főorvos volt. Részt vett Makó felszabadításában. Az ellenség ágyú és aknavető tüzében, légi­ támadások közepette mentette a hadosztály súlyos sebesültjeinek életét, s bonyolult sebészeti műtéteket végzett a primitív, tábori körülmények között. Részt vett Szeged és Tiszafüred felszabadításában. A hadosztály személyi állo­ mánya tisztelte és szerette. Jelena Szemjonovna Mirosnyikova orvos százados, 1913-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 378. önálló egészségügyi zászlóaljában szolgált. A műtő-kötöző szakasz osztályvezető főorvosa volt. A Makóért vívott harcban a hadosztály súlyosan sebesült katonáinak orvosi segélyt adott. Nehéz körülmények között bonyolult, halaszthatatlan sebészeti műté­ teket hajtott végre. A sebesültek életét mentette. Különösen kitűnt 1944. október 1-től 4-ig, amikor Makó déli körzetében, és Csanádpalota község északkeleti részén az ellenséges egységeket bekerítettük és fel­ morzsoltuk. Élete kockáztatásával mentette a harcmezőről a sebesülteket. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Maria Nyikolajevna Csornih orvos százados, 1906-ban született. A 228. Voz­ nyeszenszkiji lövészhadosztály 378. önálló egészségügyi zászlóaljában szolgált. A Makóért vívott támadó harcokban orvosi segítséget adott a hadosztály sebesült katonáinak, mentette életüket. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Anna Ivanovna Kuznyecova hadnagy, 1903-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 378. önálló egészségügyi zászlóaljában főnővér volt. A Makó, Szeged, Tiszafüred felszabadításáért vívott harcokban ellenséges ágyútűzben, légitámadások idején életét kockáztatva nyújtott segítséget a szovjet hadsereg súlyosan sebesült katonáinak, tiszteseinek, tisztjeinek. Számos operációnál segédkezett. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Ljubov Alekszejevna Sztyepocskina-Szmirnova egészségügyi hadnagy, 1923-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 378. önálló egészségügyi zászlóaljában ápolónő volt. A Makó felszabadításáért folyó harcok során, ellenséges tüzérségi tűzben és légitámadások közepette orvosi segítséget nyújtott a súlyosan sebesült katonáknak, mentette életüket. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Jevgenyija Vasziljevna Cserednyicsenko egészségügyi alhadnagy, 1917-ben szüle­ tett. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 378. önálló egészségügyi zászlóaljában főműtős volt. 1944. szeptember 26-án a Makó felszabadításáért vívott harcokban orvosi segít­ séget nyújtott a sebesülteknek. Ott volt a műtéteknél, mentette a sebesültek életét. Aktívan részt vett 1944. október 1-től 4-ig az ellenséges erők megsemmisítésében M akó délkeleti térségében. Ellenséges ágyú- és aknatűzben életét kockáztatva hordta ki, evakuálta a harcmezőről a súlyosan sebesült katonákat.

128

Részt vett Szeged és Tiszafüred felszabadításában. Gavril Georgijevics Boltanov 1908-ban született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály 378. önálló egészségügyi zászlóaljában a kiürítőszakasznál gép­ kocsivezető volt. A Makó felszabadításáért folyó támadás, s főleg az ideiglenes védelmi harcok idején Boltanov ágyú- és aknatűzben, légitámadások közepette kimentette és hátra vitte a harctérről a sebesülteket, megmentette életüket. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, Ukrajna, Donyeci terület, Makejevka város, Dzserzsinszkij utca 52/54.

A 228. Voznyeszenszkiji lövészhadosztály speciális alegységei Szergej Vasziljevics Kurcsak gárdaszázados, a 228. Voznyeszenszkiji lövész­ hadosztály 522. önálló vegyvédelmi századának volt a parancsnoka. A század Kurcsak gárdaszázados vezényletével Makó északi térségében harcolt az ellenség bekerítése és felmorzsolása idején. Részt vett Szeged, Tiszafüred felsza­ badításában. Mihail Sztyepanovics Voszkreszenszkih őrmester, 1925-ben született. A 228. Voznyeszenszkiji lövészezred 263. önálló felderítő századának volt a parancsnoka. Szeptember 26-án részt vett Makó felszabadításában. A felderítőszázad Voszkre­ szenszkih elvtárs vezetésével hősiesen harcolt. Az ellenségre az arcvonal mögötti térségekben mért csapást, elvágta a visszavonulás útját. Részt vett Szeged, Tiszafüred felszabadításában. Jelenleg is él. Címe: Szovjetunió, OSZSZSZK, Perm város, Szovjetszkaja u. 94/4.

129

Kanyó Ferenc

SZEGED FELSZABADULÁSÁNAK VITATOTT KÉRDÉSEI*

A város katonai felszabadítása kevéssé feltárt területe a jelenkor-történeti szakirodalomnak. Ugyanakkor vitathatalan annak összefüggése a társadalmi felszabadulással, szűkebben az új élet megindulásával. Nem véletlen, hogy a kutatások és feldolgozások majd négy évtizede az utóbbiakra koncentrálódtak. A hetvenes évek derekán éppen erre alapozva szenvedélyes vita bontakozott ki a felszabadulás körülményeiről, de számos, a vitákkal összefüggő kérdésekben a történelmi feltáró munka nem haladt előre. így a vita is inkább csak értelmezés és hangsúlyeltolódás körül folyt, de nem vitte előre a vitatott kérdések jobb és alaposabb megértését. A továbbiakban erre teszünk kísérletet, hogy a még mindig vitatott problémakörökre választ adjunk. Sajnos, a források egy kisebb része máig sem elérhető, így bármennyire is törekedtem a teljességre, hézagok maradtak. A vita szempontjából három leg­ fontosabb kérdés elemzését tartjuk szükségesnek: 1. A város felszabadításáért folyó harc célja, ideje, kiterjedtsége, a város lövetésének kérdései és a város katonai védelme. 2. Szeged átadása a szovjet csapatoknak. 3. A legvitatottabb és valójában a leghevesebb indulatokat kiváltó kérdés az ellenállás egész problémaköre: volt-e egyáltalán antifasiszta ellenállás és milyen mértékű, polgári ellenállás kérdései, az ellenállási akciók hatékonysága, az ellenállási irányok szembeállítása, az érdemek negligálása, illetve felnagyítása.1

1. A város felszabadításáért folyó harc A város felszabadításáért folyó harc célját — hadműveleti avagy egyszerű har­ cászati jelentőségét — nem egyformán ítéli meg a szakirodalom. Az országos témakörű feldolgozások erre vonatkozó érdemleges, elemző anyagot * Az előadás elhangzott 1982. október 17-én Szegeden a Csongrád Megyei Levéltári Napok tudományos konferenciáján. Tekintettel jóval későbbi megjelenésére, a jegyzetekben és hivatkozá­ sokban az azóta megjelent kiadványokra, tanulmányokra is utalunk. 1 Sárközi I stván: Tények Szeged felszabadulásáról. Történelemhamisítások a város sors­ fordulójáról. (Délmagyarország — a továbbiakban D M — , 1974. november 10. 8. p.) A cikkre számosán reagáltak, amelyből megjelent: D égi I stván—T amasi M ihály : Szeged felszabadulásá­ nak történelmi körülményei. (D M 1975. november 30. 6. p.) című tanulmány. Ez több kérdésben választ adott Sárközi István általa felvetettekre, de adatok hiányában nem tudott megnyugtatóan lezárni fontos problémaköröket. A szerzők is további kutatásra hívták fel a figyelmet. E tanulmány szerzője is két nagyobb cikkben foglalkozott a város felszabadulásával: K anyó F erenc : A szovjet hadsereg harca Szeged felszabadításáért (DM 1982. február 16—február 21) és K anyó F erenc : Szeged felszabadítása (Tiszatáj, 1984. 10. sz. 39— 55. p.), rövidítve A felszabadulás krónikája (DM, 1984. október 12. 5. p.).

133

nem tartalmaznak, inkább csak rövid megjegyésekre szorítkoznak, amelyek arra utalnak, hogy a város a háborús erőfeszítések, a háborús pusztítások és a nyilas­ fasiszta tobzódás elkerülése szempontjából szerencsés helyzetben volt és a háborútól megkímélt városnak tekinthető. Tanulmányunk éppen azt bizonyítja, hogy a háborús erőfeszítés és a háborús pusztítás is igen súlyosan érintette, bár kétségtelenül kedvezőbb helyzetben volt más nagyvárosokhoz, különösen Budapesthez viszonyítva. A magyar katonai szakirodalom a Szeged körüli harcokat és a város felszabadí­ tását is csak „mellékirányként” tárgyalta. Ennek oka, hogy 1944. október 8—20. között zajlott le a „nagyváradi csata” és a „debreceni tankcsata”, amelyek valóban nagy jelentőséggel bírtak. Ezzel egy időben nem nagy katonai erők összecsapásaként szabadult fel Szeged október 11-én.2 A debreceni főcsapáshoz viszonyítva valóban mellékirány volt, de egyáltalán nem harcászati esemény. Szeged felszabadítása időpontjában itt volt a szovjet—német arcvonal leg­ nyugatibb éke, amely mélyen beágyazódott a Balkán és Közép-Európa határvonalán, és m ár közvetlenül veszélyeztette a Német Birodalmat, hiszen Bécstől való távolsága alig 500 kilométer. Ekkor a keleti front Kelet-Poroszországtól kezdődött, ahol véres harcok dúltak. A Visztula vonalán hadműveleti szünet volt, felkészülés a berlini csatára. A Keleti-Kárpátok vonalától — Erdélyen, Kelet-Tiszántúlon, Szegeden á t Belgrádig — a szovjet hadsereg nagy hadászati hadművelete ekkor bontakozott ki. Szeged kulcsfontosságú elhelyezkedése ebben a vonalban nyilvánvaló. Növelte Szeged felszabadításának jelentőségét az is, hogy Budapesthez viszony­ lag közel fekszik, az ország második legnagyobb városa és jelentős közigazgatási központ volt. Az ellenforradalmi rendszerben ideológiai vetületek is kapcsolódtak hozzá a „szegedi gondolat” révén. Horthy fegyverszüneti kérelmével is összefüggött a városért folyó harc, mert a Moszkvában tárgyaló, Faraghó Gábor vezette küldöttség csak október 11-én — éppen Szeged felszabadítása napján — írta alá az ideiglenes fegyverszünetet. így a még mindig ingadozó, késlekedő Horthyra nyomást kellett gyakorolni és kész helyzet elé állítani. Ezért is fontos volt a város mielőbbi elfoglalása és a szovjet támadási tervekben hadműveleti célként jelölték ezt meg, amelyet október 10-ig el kellett érni.3 A kutatás során derült fény arra is, hogy a tiszai harcok elhúzódása miatt a 2. Ukrán Front parancsnoksága sürgette a város gyors elfoglalását. Ezért a 46. had­ sereg 37. hadtestje újabb erőket vetett harcba a cél elérése érdekében és általában növelte katonai erőfeszítéseit.4 A Tiszán történt átkeléssel, Szeged elfoglalásával és a nyugat-tiszai vonal birtoklásával a szovjet hadsereg „nemcsak döntő hatást gya­ korolt a fegyverszünet kérdésében még mindig ingadozó és taktikázó Horthyra, a A magyar katonai szakirodalom legpontosabb munkái mind ennek megfelelően vizsgálják a város felszabadításáért folyó harcot: T óth S ándor : A szovjet hadsereg felszabadító hadműveletei hazánkban. Szikra Katonai Kiadó, 1955. 38— 39. p. T óth Sándor : A szovjet hadsereg felszaba­ dító harcai Magyarországon. Zrínyi Katonai Kiadó, 1965. 20— 84. p. Ö lvedi I g n á c : A budai vár és a debreceni csata. Horthyék katasztrófapolitikája 1944. őszén. Zrínyi Katonai Kiadó. Bp. 1974. 157. p. Ö lvedi I g n á c : A Tiszántúl felszabadítása— Magyarország felszabadítása. Tanulmányok ha­ zánk felszabadításának történetéből. Zrínyi Katonai Kiadó és Kossuth Kiadó Bp. 1975. 101— 157. p. 3 M. M. M in a szja n : Délkelet-Európa népeinek felszabadítása. (Hazánk felszabadulása 1944— 1945. Tanulmánykötet.) Zrínyi Katonai Kiadó Bp. 1970. 33. p. és M. V. Z aharov: A 2. és a 3. Ukrán Front felszabadító hadműveletei Délkelet- és Közép-Európában. 1944—45. Zrínyi Katonai Kiadó Bp. 1973. 204—206. p. 4 MSZMP Csongrád megyei Bizottság Archívuma. Visszaemlékezések gyűjteménye. Krupiczer Ferenc nyugdíjas, hódmezővásárhelyi lakos visszaemlékezése. — Krupiczer Ferenc a 37. gárdalövészhadtest katonai felderítő osztályának tolmácsa volt, és 1944. október 9-től, tehát már a szegedi hadművelet időpontjában a hadtesttörzs ókeresztúri (KriStur; — Jugoszlávia, Észak-Bánat) hadi­ szálláson dolgozott.

134

hanem kedvező feltételeket teremtett, hogy még Hitler végső veresége előtt Magyarország kilépjen a szövetségesek elleni háborúból és szembeforduljon Német­ országgal.” 5 A város a dél-alföldi harcok kulcsa is volt. Felszabadulása után derült ki, hogy nemcsak fontos közlekedési csomópont, hanem a magyar és német csapatok élelmi­ szer és hadianyag utánpótlási bázisa is. Katonai raktáraiban nagy mennyiségű tarta­ lékokat halmoztak fel elsősorban élelmiszerből és Szeged elvesztése után a Duna— Tisza közötti harcok utánpótlási bázisa már csak Budapest maradt. A katonai rak­ tárak készlete pedig a szovjet csapatok felszabadító harcát segítette.6 A szovjet 46. hadsereg a Tisza jobb partjára kijutásának hadműveleti jelentőségét az adja meg, hogy a folyó déli vonala feletti ellenőrzés megszerzése, a fontos szegedi tiszai átkelő­ helyek elfoglalása lehetővé tette a hadsereg további hadműveleteit, a Dél-Alföld elfoglalásának sikerét. így a szegedi hídfőből frontális csapás lehetősége nyílt meg Budapest irányába.7 Szeged felszabadulása tehát katonailag hadműveleti jelentőségű, politikailag pedig az adott történelmi pillanatban is igen fontos volt, később az új államiság átmeneti központjaként még inkább az lett. Vita és értelmezésbeli különbség alakult ki a felszabadító harcok kiterjedtsége és ideje kérdésében is. A „belvárosi szemléletű”, jobbik esetben „körtöltés szemléletű” memoárok a Szegedért folyó harcot szűkén, csak a városra vonatkoztatják, azt október 10-re teszik, amely 11-én reggelre már be is fejeződött. A szovjet katonai szakirodalomban az Algyőtől Martonosig (ma Jugoszlávia) tartó küzdelmet a vá­ rosért folyó harcként fogják fel, amelynek oka, a városok elfoglalásánál alkalmazott szovjet katonai manőverezés. A szovjet csapatok vezetése két csapásirányt is kidolgozott. Egyrészt menetből való frontális támadást, amelynek megvalósításához közvetlenül a város alatt, Boszorkányszigetnél keltek át csónakokkal már október 8-án este. Másrészt október 8-án 15 órától bekerítő manőverbe kezdtek és Szegedtől északra két helyen, Algyőnél és a tápéi Szomolyánál, délre ugyancsak két helyen a röszke-hídvári szivattyú telepnél és Martonosnál hídfőállást építettek ki, majd a déli hídfőkben hadihidak építésébe kezdtek.8 A város mielőbbi elfoglalása céljából még Bánátban a 37. had­ test 108. gárdalövészhadosztály három ezredéből egy megerősített rohamzászlóaljat szerveztek (amelyet utcai harcokra is felkészítettek) és ez délről a Tiszán történt átkelés után a folyó árterületén közelítette meg Szegedet. A 320. lövészhadosztály pedig Horgos felől támadott és a várost délnyugatról igyekezett megkerülni.9 A beke­ rítés igen bonyolult manővernek bizonyult, főként a tiszai átkelések miatt. A nagyobb veszteséggel járó katonai összecsapások is itt alakultak ki. Mindez azt jelenti, hogy 5 Ö lvedí I dn ác : A folyamatosság és a manőverezés a debreceni csatában. Honvédelem, 1969. 10. sz. 77. p. 6 Hadtörténeti Intézet Levéltára (a továbbiakban HIL): V ajda J ános ny. alezredes: Az 1. ma­ gyar páncélos hadosztály tevékenysége 1944. augusztus 1— 1945. február 12-ig 8. p. (Tanulmányok gyűjteménye 2772. sz.) 7 K anyó F erenc : Német—magyar katonai tervek Szeged visszafoglalására 1944 októberében. Az MSZMP Csongrád megyei Bizottság Oktatási Igazgatóságának jubileumi évkönyve, 1981. Szeged, 59— 60. p. 8 HIL Kriegstagebuch des Oberkommandos der Heeresgruppe Süd (a továbbiakban KTB Hgr. Süd) Filmtár 1251. sz. mikrofilmtekercs. 1944. október—november 71—73. p., Tiszaszigeti Plébániahivatal História Domusa, 1944. október 9-i bejegyzés és Krupiczer Ferenc idézett vissza­ emlékezés 8. p. 9 V. P. Szaveuev — N. V. P opov : A nyikolajevi gárdahadosztály. A 108. Vörös Zászló Érdem­ renddel és Szuvorov Érdemrenddel kitüntetett nyikolajevi gárdalövész-hadosztály harcos útja. Vojenizdat. Moszkva. 1978. 108— 111. p. — A szovjet csapatok katonai készülődését lásd részle­ tesen K anyó F erenc : Szeged felszabadítása (Tiszatáj) i. m. 46—49. p.

135

a városért folyó harc október 8—11. között három napig tartott és a korábban kitű­ zött hadműveleti célok megvalósítása elhúzódott. A védekező német-magyar katonai erők helyzetét és eró'feszítéseit a helytörténet eddig nem vizsgálta, nem is kutatta, de megítélésük mindenképpen torz volt. A me­ m oárok azt írják: „1944 októberének első napjaiban a visszavonuló német és magyar csapatok jól tudták, hogy Szegedet nem lehet megvédeni, ezért sorsára hagyták... 1944. október 8-tól a város gyakorlatilag senki földjévé vált.” 10 Ez így nem fedi pontosan a történelmi valóságot. H a úgy tesszük fel a kérdést, hogy milyen erőfeszítéseket tettek a város katonai védelme érdekében, azt kell mondani, az adott helyzetben, a körülményekhez és lehetőségekhez mérten maxi­ málisát. Nem hagyták a várost sorsára, amely nem vált senki földjévé. Igaz, október 8-án a szovjet csapatok megjelenésének hírére pánik és bizonytalanság uralkodott Szegeden, ez volt a város kiürítésének napja is. A pánik a magyar katonaságot sem kímélte, de a 3. magyar hadsereg parancsnoksága a Tisza nyugati vonalában igye­ kezett stabilizálni a hadsereg helyzetét. A város védelmére október 9-én reggel létrehozták a Matolcsy-harccsoportot, amely közvetlenül a 3. magyar hadsereg parancsnoksága alá tartozott. (A harccso­ port hadrendi alakulaton kívüli, alkalmi csoport, direkt feladatra, illetve harcra. Legtöbbször sok kis töredékalakulatból összeverődött és harcba kényszerített ala­ kulás volt, amelyet parancsnokairól neveztek el. A magyarországi harcokban harc­ csoportot először hoztak létre, hamarosan Szolnoknál a Sáska-csoport már átme­ netileg sikeresen védte a várost.) A szegedi harccsoport parancsnoka Matolcsy Elek vezérőrnagy, az 1. légvédelmi tüzérdandár korábbi parancsnoka volt, később hűséges nyilas tábornok. Október 29-től a honi légvédelem országos főparancsnoka és harccsoportjának tüzér ütegei Dunaföldvár—Soltnál az október 3í-én szervezett Keseő-harccsoportba olvadtak be. A szegedi harccsoport az 1. légvédelmi tüzér­ dandár 8 ütegéből (32 cső), három pótágyús ütegből (13 cső, összesen 44 cső) és az 5. tábori póthadosztály 7. pótgyalogezredéből, valamint kisebb, a tiszántúli visszavonuláskor szétszóródott katonai egységekből állott, (kb. 600—800 főnyi harcos létszám). Ez számszerűségben nem nagy erő, de tekintve, hogy városban és védekező pozícióban voltak, nem is lebecsülendő.11 A Szeged körüli harcok idején Dél-Magyarországon egyetlen német harcoló magasabb egység tevékenykedett a 4. SS rendőr páncélgránátos hadosztály, amely viszont jelentős katonai erőt képviselt. A hadosztályt 1943. nyarán állították fel a Szovjetunió területéről kivont és ott szétvert 4. rendőr páncélgránátos hadosz­ tályból, amely 1941 ősze— 1943 nyara között Leningrád körzetében kb. 70%-os vesz­ teséget szenvedett. A Közép-Németországban feltöltött és SS hadosztállyá szervezett alakulatot Jugoszláviában vetették be a partizánok ellen, majd Görögországban meg­ szálló feladatokat látott el. 1944 nyarán hirtelen kivonták Szalonikiből és Temes10 Oltvai F erenc : A szovjet hadsereg felszabadító hadműveletei Csongrád megye területén. (A Tiszántúl felszabadítása. Előadói segédanyag. TIT 1969. Szerk. D ombrádi L óránd 65—70. p.) A korábbi visszaemlékezések szinte kivétel nélkül ezt a gondolatot hangsúlyozzák, de ennél figye­ lembe kell venni, hogy a visszaemlékezőknek semmilyen katonai információjuk nem volt, még kevésbé betekintésük a német—magyar katonai tervekbe. (Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből 1944— 1945. Szerk.: RÁcz J ános Szeged, 1970. — a to­ vábbiakban VDCSMMT — Pálffy György, id. Krajkó András visszaemlékezése, 25. és 26. dokumen­ tum, továbbá 4., 5. és 7. sz. dokumentum.) 11 H IL D r . C sima J ános : Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenysé­ gének tanulmányozásához (1938—1945) Bp. 1961. Növedéki napló 17/1972. sz. 279. p. és Hadak Útján (München) 1962. 163. sz. 8. p. — „A Budapestért vívott harc. Történelmi részletek a magyar térségben lefolyt küzdelem döntő szakaszáról 1944— 1945”. Szerző nélkül.

136

várra szállították, ahol bánáti sváb SS-fiúkkal újból feltöltötték, első' osztályú harci értékűvé szervezték át. Önálló páncélos osztállyal eró'sítették meg, amely Szegednél 30 db Panzer YI-os „Párducokból” állott és fél páncélos ezrednek felelt meg. Rohamlövegekkel, nehéz páncéltörő ágyúkkal, nehéz tüzérséggel, gépesített egységekkel látták el.12 A történeti irodalomban arról is bizonytalan és téves kép alakult ki, hogy ez az egyetlen jelentős német harcos erő a szovjet csapatok csapásai elől hol húzódott vissza a Tisza jobb partjára. Általában a zentai hídfőállást jelölték meg a visszavonulás irányaként, ahonnan gyorsított menetben Szolnokra vonultak.13 Ezzel szemben a német hadosztály október 3—8 között súlyos védelmi harcokat folytatott Bánát­ ban a szovjet 46. hadsereg 37. hadtest hadosztályaival és a Vrsac (Versec)—Kikinda (Nagykikinda)—Újszeged vonalon szorult egyre hátrább. Erőinek csekély töredéke kerülhetett át a Tiszán Zentánál. A fő erők a 3. magyar hadsereg különböző osz­ tályaiba sorolt három töredék ezredével (amely megfelelt egy hadosztálynak), a gyor­ san összeszűkülő újszegedi hídfőállást védték október 9-én estig. A német hadosztály egy október 8-án éjjel kapott engedély alapján 9-én reggel megkezdte a visszavonu­ lást a szegedi közúti hídon. Október 9-én délután 14 órakor kapott parancs értelmében a német 4. SS rendőr páncélgránátos hadosztály Szeged körzetéből északi irányba Szolnokra vonult, de egy biztosító egysége 6 páncélossal Szegeden maradt. Ezt a magyar csapatok megsegítésére két helyen is bevetették: így a tápéi Szomolyánál létesült szovjet hídfő és a boszorkányszigeti szovjet átkelés elreteszelésére.1415A német hadosztály vissza­ vonulását és átcsoportosítását Szolnokra a német katonai vezetés azzal indokolta, hogy a debreceni csata tetőpontján az ott harcoló német csapatokra nehezedő nyo­ mást valamelyest csökkenteni kellett. így viszont a Tisza déli vonalának védelme a tiszántúli harcokban demoralizálódott 3. magyar hadsereg gyenge pótalakulataira hárult, amelyet a német hadosztály kisebb egységeivel foldozgattak a hadművele­ tek alakulása szerint. A német hadosztály így egységenként és alegységenként ke­ rült bevetésre, amely szétforgácsolta erejét. A magyar emigráns katonai szakirodalom ezért a német Dél Eladseregcsoport parancsnokának, Elans Friessner vezérezredesnek felelősségét hangsúlyozza, súlyos katonai vezetési hibának minősíti a német hadosztály hátravonását, mert az átcso­ portosítással magára hagyta a gyenge magyar katonai erőket, amelyek nehézfegyverekkel — a német szállítások elmaradása miatt — nem rendelkeztek. Ugyan­ akkor a Balkánon levő német E Hadseregcsoport (amely „addig is részvétlenül nézte a Magyarország déli részén történteket”) és a Dél Hadseregcsoport között megszakadt a kapcsolat és az itt kialakult űrben: — Dálnoki Veress Lajos véleménye szerint „egy a háború eldöntését jelentő orosz győzelem körvonalai bontakoztak k ü ” is a helyzetértékelés nyilvánvaló túlzás, de tény, hogy a szovjet csapatok a Duna vonaláig Dél-Alföldön nagyobb ellenállásba nem ütköztek, amelyben fontos szere­ pet játszott, hogy a jól felszerelt német hadosztály ütőereje hiányzott az arcvonalból. Szeged helyzetét vizsgálva itt a német—magyar csapatok feladata volt a Tisza 12 G eorg T essin : Verbände und Truppen der deutschen Wehrmacht und Waffen SS im Zweiten Weltkrieg 1939— 1944. Band. 2. Frankfurt (Main, 1965. 274— 175. p.) 13 D r . C sima J ános : i. m. 269. p. 14 HIL KTB Hgr. Süd. Filmtár 1251. sz. tekercs. 1944. október—november napi jelentések. 54— 60. p. 15 D alnoki Veress L ajos vezérezredes: Magyarország honvédelme a második világháború előtt és alatt (1920— 1945). München, 1973. III. kötet. 103— 104. p. és H almaji J enő altábornagy: A 3. magyar hadsereg története. (Dálnoki Veress Lajos i. m. XVII. fejezet) 211—212. p.

137

vonalának minden áron való megvédése. Ezt a célt szolgálta a hidak és a folyami átkelő eszközök, a tiszai vontatóhajók, uszályok és kompok felrobbantása is. A vé­ delmi vonalban Algyőtó'l Szegedig a 23. magyar tábori póthadosztály 51. pót­ gyalogezrede támpontszerűen védett. A tápéi kaputól Szegeden át a Boszorkánysziget alsó csücskéig, a Szilágyi-major körzetéig a szegedi központú 5. tábori póthadosztály 7. pótgyalogezrede harcolt a Tisza vonalában, s a városban elszórt támpontszerű védelmi állásai is voltak.16 Összességében a felszabadító harcok során Szegednél igen jelentős szovjet erőket összpontosítottak: egy teljes hadtest, a 46. hadsereg 37. gárdalövészhadtest három hadosztálya, kb. 20 ezer fő harcolt Szegednél, vagyis harcos létszámban hat­ szoros túlerőt vonultattak fel, nem szólva a fegyverzet és a harci szellem minőségi különbségéről. Három hadihidat építettek, egy páncélos ezrednyi erőt, 60 páncélos­ sal átjuttattak a Tiszán, amely a harc jelentőségét mutatja. A szemben álló felek kö­ zötti nagy aránytalanság azonban téves következtetésre nem csábíthat bennünket. A város lövetése kérdésében is a tények ismerete nélkül elméleti szintű vita ala­ kult ki. Abból kiindulva, hogy a felszabadító szovjet csapatok történelmi küldetést teljesítettek a fasiszta hadviseléssel szemben messze humánusabb módszerekkel és eszközökkel harcoltak. Ebből többen arra a téves következtetésre jutottak, hogy Sze­ gedet nem lőtték nehézfegyverekkel és tüzérséggel, „csak a tüzérségi megfigyelő­ nek használható magasabb épületek kaptak belövést és néhány eltévedt lövedék csapódott be a városba.” 17 Meg kell jegyezni, hogy arcvonalban a tűzfegyverek hasz­ nálatát nem szabad a humanizmussal összekeverni, itt a háború törvényei érvénye­ sülnek. A szovjet tüzérség október 10-én hajnali 5 órától délután 17 óráig lőtte a várost, de már 9-én este elszórt belövések voltak. A tüzérségi előkészítésben az 1505. önjáró tüzérezred ütegei vettek részt, amelyek az Ókeresztúr—Gyála között és részben már a martonosi hídfőben helyezkedtek el. Részt vettek ebben a 228. „Voznyeszenszkiji” lövészhadosztály tüzér ütegei is, amelyek a Tápéi-réten a malajdoki dombokon települtek. A nehéztüzérség elsősorban a város tornyait és magas épületeit célozta, ahol a magyar tüzérségi figyelők húzódhattak meg. így kapott belövést a Foga­ dalmi templom és a városháza tornya, a városi zeneiskola (Konzervatórium), a Somogyi-telepi zárdaiskola; a múzeumot 5 találat érte, és a város számos bérházát érte belövés (Oroszlán u. 1. és 4., Szentgyörgy u. 4., Zrínyi u. 8. stb.). A tüzérséghez csatlakozott a 462. aknavető ezred egységeinek tüze részben Újszegedről, de főként déli irányból. Elsősorban a felderített katonai pontokat lőtték, de számos magas épület is kapott találatot. A támfalról Újszegedre lövöldöző magyar katonaságot célozták, amelyet mutat, hogy a múzeumot 8, a színházat 11 aknatalálat érte, de a közúti híd mellett frissen épített vasbeton lépcsőzetet is szétlőtték. Az Oroszlán és Oskola utcában, a Felső és Alsó Tisza-parton több épüle­ tet is aknatalálat ért. Sajátos tűzpárbaj alakult ki. A magyar tüzérség 9-én még a boszorkányszigeti szovjet hídfőállást és a tiszántúli szovjet csoportosításokat lőtte. 10-én reggeltől főképpen Újszegedet célozták, mert onnan vélték a Szeged elleni támadást kibonta­ koztatni. Ekkor érte belövés a Csanádi utcai óvodát, az Odessza (akkor Temesvári) körút 23-at, a Töltés u. 4-et stb. Az újszegedi tanítóképző (ma Rózsa Ferenc gim­ názium) öt ágyútalálatot kapott. A tüzérségi löveg- és aknabecsapódások áldozataiból pontosan nyomon követ16 D r . Csima J ános : i. m . 304—311. p. és H a d a k Útján , (M ünchen) 1962.163. sz. 8. p. 17 Sárközi István : i. m. és D égi I stván—T amasi M ihály : i. m.

138

hető a tűz folyamatos hátrahelyezése, a tüzérségi előkészítés. Hajnali 5 és 10 óra között Alsóvárost, 9— 13 között a Belvárost, 12—15 között Felsővárost és Rókust lőtték, utána 17 óráig már csak elszórt aknabecsapódások voltak a Felsó'városon. Az utóbbi már a 228. lövészhadosztály aknavetős szakaszának előkészítő' tüze volt. Mindez azt jelenti, hogy együttesen több száz tüzérségi és aknatalálat érte a várost: A lövetés megítélésében a memoárok nem lehetnek mérvadók, mert október 10-én a lakosság az egész napot és éjszakát is pincékben és bunkerekben töltötte.18 A szovjet lövész alakulatok, felderítő páncélosokkal megerősítve 10-én délután Alsóváros felől megkezdték a várost felszabadító közvetlen harci tevékenységet. Kisebb összecsapások alakultak ki a Tisza-parton Rösze—Gyálarét felől előnyomuló szovjet és a védő magyar csapatok között a Tisza-pályaudvar és az Alsóvárosi fekete­ földek környékén. Ebből a támadás két irányára lehet következtetni. Egy ezrednyi erő, amelyhez a boszorkányszigeti gyűrűből kifejlesztett támadás csatlakozott, az Április 4. útján elsőként hatolt be a városba. Ennek tiszteletére változtatták meg 1950-ben a volt Boldogasszony sugárút nevét. Ezek az egységek sötétedéskor, 17 óra­ kor már a Belvárosig jutottak. Az előőrsöket követve a Jókai utcában a Dugonics térig egy katonai trén állt be, 20—21 óráig pedig a Széchenyi térig nyomultak előre, amely azt jelenti, hogy október 10-én este bent voltak nemcsak a déli külvárosi ré­ szekben, hanem a város központjában is. Legalább két ezrednyi erő a város alatt délnyugatnak fordult Kiskundorozsma irányába. Ez a tám adó ék a 7. pótgyalogezredet is szétszaggatta, II. zászlóalja Szeged-Alsóközpont (ma Mórahalomj-Bácsalmás irányába szorult vissza, míg az I. és III. zászlóalj Kistelek irányába menekült a teljes bekerítés elől. A sikeres szovjet arctámadás és bekerítő manőver eldöntötte a további harcot. A németek Sztálingrád óta rettegtek minden bekerítéstől, és biztosító egységük az esti órákban Tápé alól is sietve menekült. A városban tényleges harcra már nem kerülhetett sor. A bajai úton menekülő magyar egységek mind fogságba estek, az egyetlen rés a budapesti út irányában volt. Az éjszaka folyamán Újszegedről is átkeltek az 59. hadosztály három ezredének kisebb egységei. Itt a 105. gárda lövész­ ezred, 183. gárda lövészezred és a 308. gárda lövészezred a nap folyamán több kísér­ letet is tett az erőszakos átkelésre, addig sikertelenül. A 767. „Voznyeszenszkiji” gárda lövészezred Tápé felől rohamozta meg a Felső­ várost. Az ezred két és fél napon át ádáz harcban állott a hídfőállás kiépítéséért és fenntartásáért. A három irányból indított támadás gyors sikerrel zárult. A szovjet források egyértelműen úgy jelölik, hogy „éjszakai rohammal elfoglalták Szegedet!” így igaz a visszaemlékezések állítása, amely szerint a „lakosság arra ébredt, hogy a város felszabadult!” 19

18 Csongrád megyei Leváltár, Szeged (a továbbiakban CsmL) polgármesteri-, mérnöki hivatal irataiból, halotti anyakönyvekből gyűjtött anyagok. (K anyó F erenc : Szeged felszabadítása, Tiszatáj. 1984. 10. sz. 53— 54. p.) 191. T. Slemtn: Ot Szegeda do Budapesta. Oszvobozsdenije Vengrii ot fasizma. Izd. Nauka, Moszkva 1965. Szerk. A . N . Szamszonova. — A harcászati eseményeket részletesebben vizsgáljuk a Tiszatájban közölt cikkben. Itt csak azokat elemeztük, amelyek a viták szempontjából további jelentőséggel bírnak.

139

2. Szeged átadása a szovjet csapatoknak

A város békés átadásának felajánlása a harcokban résztvevő szovjet csapatoknak, a felszabadulástól napjainkig ellentmondásosan, de benne van a történeti irodalom­ ban, visszaemlékezésekben. Ugyanakkor ez váltotta és váltja ki a leghevesebb vitá­ kat és kezdetben politikai aspirációkhoz, később különféle politikai értelmezések­ hez kapcsolódott. Alapját az képezi, hogy Szeged felszabadulása után két héttel, 1944. október 23-án a szegedi városháza polgármesteri hivatalában felvettek egy jegyzőkönyvet, amelyben a résztvevők — a város kiürítésekor el nem menekült polgári vezetők —, rekonstruálni igyekeztek Szeged felszabadulásának legfontosabb mozzanatait. Ez a jegyzőkönyv és az ebben foglaltak képezik a vita tárgyát.20 A jegyzőkönyv legfontosabb megállapításai a viták szempontjából, hogy 1944. október 10-én délután, a városért folyó harcok csúcspontján dr. Pálfy György meg­ bízott helyettes polgármester, Örley Zoltán nyugalmazott alezredes, dr. Viola György tisztifőorvos, Wagner Ferenc nagykereskedő, Lippóy Gyula gyárigazgató és Bohó András mérnök (aki a helyi munkásmozgalommal, a kommunistákkal is kapcsolatban állott) megbeszélést tartottak, ahol elhatározták: miután Pálfy György megkereste a várost védő magyar csapatok parancsnokát Pákh alezredest, hogy a várost katonai­ lag adja fel — aki azonban ez elől elzárkózott —, úgy döntöttek, „miszerint a város polgári feladása tekintetében az orosz katonai parancsnokot megkeresi...” (levél­ ben).” Ezen iratban, mint a város vezetője kérte a parancsnokságot, hogy a város lövetését szüntesse be, és egyben felelősséget vállalt azért is, hogy a városban polgári ellenállás ki nem fejtetik. Ezen iratot alulírottak egybehangzó hozzájárulása alapján Bohó András mérnök este 18 órakor vitte el az orosz katonai parancsnoksághoz. — Nevezett az orosz parancsnokságot este 20 óra tájban az alsóvárosi temető táján, a Petőfi Sándor sugárút végén érte el, ahol egy a sötétben közelebbről meg nem jelölhető házban az orosz járőr által a katonai parancsnok elé vezettetvén, annak az iratot átadta és a kérelmet élőszóval is előterjesztette. Az orosz katonai parancsnok a kérelmet teljesítette, a város lövetését beszün­ tette : az orosz csapatok még aznap éjjel a városba benyomultak és a várost október hó 11. napjának reggelére teljesen megszállták.”21 Pálfy György 1947. januárjában adott interjúban és későbbi, 1964-ben, 1966-ban elmondott és 1969-ben kiegészített visszaemlékezéseiben azt is elmondja, hogy a leve­ let a városházán tartózkodó Voronkoff Teofil Szegeden élő volt cári tiszt fordította le orosz nyelvre. Véleménye szerint a levél átvételét bizonyítja, hogy a város lövetése este negyed kilenckor megszűnt, majd másnap hajnalban (egyik helyen 6 órakor, máshol negyed öt órakor) szovjet előőrs, patrul név szerint őt kereste a városházán és a közel levő MÁV Igazgatóságon már berendezkedett városi szovjet katonai parancsnokságra kísérte, ahol Butenkó városparancsnok őt bízta meg a polgármesteri teendők ellátásával.22 A jegyzőkönyvből és a visszaemlékezésekből a leglényegesebb és legvitatottabb gondolatokat idéztük. A jegyzőkönyv azonban ez idő szerint csak ezt bizonyítja, hogy a város vezetőiből és polgáraiból hat fő összejött és elhatározta, hogy átadják a várost a szovjet csapatoknak. Ez tehát politikai akció és nagyon fontos szándékuk kifejezése volt. Ez a tiszteletre méltó törekvés bizonyítja a résztvevők németellenes, 20 Sárközi I stván és D égi I stván—T amasi M ihály i. m. 21 VDCSMMT 7. sz. dokumentum (44—46. p.). 22 P aál Jób—R adó A ntal : A debreceni feltámadás. Krónikás könyv az új Magyarország megszületéséről. Debrecen, 1947. 414—415. p., P álfy G yörgy : A városházán (DM 1964. október 11. 5. p.) és VDCSMMT 25. dók. 79—84. p.

140

antifasiszta álláspontját, liberális, polgári humanista gondolkodását, hiszen az akció védtelen polgári emberáldozatok további elkerülését is célozta. Az 1944- október 10-i értekezlet tényét és témáját kétségbevonni senkinek sem lehet, ez hat ember közös — tehát bizonyított — állítása. A városért, a lakosságért való tenniakarás szándékában nem is állottak egyedül, mert a munkásmozgalmi vezetők már október 7—10 között hasonló megbeszéléseket folytattak, lépéseket tettek a hidak felrobbantá­ sának megakadályozására (sajnos eredmény nélkül), létrehozták a kommunista párt és a polgárőrség magját.23 Ez a kép teljességéhez hozzátartozik, de nem egymást kizáró, inkább kölcsönösen felerősítő tényezők és a város antifasiszta történelmi múltjában fontos és ápolásra méltó hagyomány. A város polgári vezetőinek akciója tehát politikai jelentőségű, a tenniakarást fejezte ki és ez az adott történelmi pillanatban a maguk szempontjából sem volt veszélytelen. Erre is alapozva a koalíciós időszakban helyet kértek és követeltek maguknak a város politikai vezetésében. Ez a törekvésük a felszabadulás utáni tevékenységük — a város gazdasági-, társadalmi és politikai életének újjászervezésé­ ben játszott szerepük — alapján is indokolt volt. Éppen ennek hangsúlyozását jelentette, hogy 1944. december 27-én Szeged város ideiglenesen megalakított törvényhatósági bizottságának első ülésén a város felszabadulását ismertető polgármesteri beszámoló az 1944. október 10-i akcióról lényegét tekintve ugyanazt mondja el, mint az október 23-i jegyzőkönyv, a megfogal­ mazásnál azt vették figyelembe. A szembetűnő különbség, hogy a polgármesteri jelentés az egész akciót dr. Pálfy György személyére exponálja, a résztvevő másik öt személyről szó sem esik, az sem derül ki — ami a későbbi vita szempontjából fontos —, hogy a város átadásáról szóló levelet egyetlen személy vitte a szovjet csapa­ toknak, mint parlamenter. Tény viszont, hogy a törvényhatósági bizottság vita nélkül fogadta el a polgármesteri jelentést, a jegyzőkönyv tanúsága szerint még kérdést sem tettek fel a törvényhatósági bizottság tagjai. Az is bizonyos, hogy a polgármesteri jelentés általánosságban mozgó megfogalmazása ezt nem is tette indokolttá, hiszen Pálfy érdemeit nem is lehetett vitatni.24 Ha a két dokumentumot vizsgáljuk megállapítható, hogy a valós tények, illetve már a kezdeti pillanatban megmutatkozó és megfogalmazott túlzások erősen keve­ rednek. így ezek a koalíciós pártharcokban később tükröződtek, majd sajnálatos módon a valós érdemek is negligálódtak. Kétségtelen ugyanis, hogy az egész akció úgy redukálódott, történelmi tuda­ tunkban úgy rögződött, mely szerint a várost át is adták a szovjet csapatoknak és a hivatkozások ezt éppen az október 23-i jegyzőkönyvvel látták bizonyítottnak. Historiográfiai és forráskritikai szempontból azonban a jegyzőkönyvnek azok a megjegyzései, amelyek az átadást megtörtént eseményként tárgyalják eddig még 23 G aál E ndre : Adatok Szeged felszabadulásának történetéhez 1944— 1945. Acta Universitatis Szegediensis. Történelem. Tomus I. Szeged, 1957. 7—9. p .: P erneki M ihály : A szegedi hidak felrobbantása. D M 1977. október 9. 5. p. Meg kell jegyezni, hogy a szegedi munkásmozgalom tevékenységét részleteiben azonos más munka is elemzi, de ezek körül vita nincs, így ennek értéke­ lésére nem térünk ki tanulmányunkban. 24 VDCSMMT 13. dók. 57—59. p.; CsmL. Szeged város törvényhatósági bizottságának jegy­ zőkönyve. 1944. december 27-i kézzel írott eredeti jegyzőkönyve és Szeged város polgármesteri iratok 842/1945. sz., amely 1945. február 9-én került a levéltárba és a polgármesteri jelentés dr. Pálfy György által írt fogalmazványa. (CsmL. Külün kezelt iratok.) Meg kell jegyezni, hogy az ideiglenesen megalakított törvényhatósági bizottságnak tagja volt hivatalból Pálfy György helyettes polgármester, dr. Viola György tiszti főorvos, a Polgári Demokrata Párt részéről Örley Zoltán a párt vezetője és Wagner Ferenc. Az október 10-i megbeszélés résztvevői közül tehát nem volt jelen Lippoy Gyula és Bohó András.

141

nem bizonyítottak és amelyek a felszabadulás katonai eseményeivel hozzák össze­ függésbe, hibásak. A jegyzőkönyvnek az a kitétele, hogy a város átadásáról szóló orosz nyelvű levelet át is adták, még nem fogadható el történelmi hitelességűnek, mert ezt egyet­ len személy, Bohó András mérnök elmondása alapján utólag írták le. A legújabbkori történetírás egy személy állítását fontos történelmi tény elismeréséhez nem tartja elegendőnek, a szubjektív állítás ezzel még nem objektiválódik. Legalább még egy, a levél átadásában közvetlenül résztvevő személy állítása bizonyító tényező lenne. Érthetetlen is: a modern hadtörténetből ismert — a második világháború alatt meg­ történt és elismert minden hasonló esetben is így volt —, mindig két parlamenter ment az okiratokkal. A jegyzőkönyvet aláíró hat résztvevőből két főtiszt volt, Örley Zoltán ny. alezredes, dr. Viola György ny. orvosalezredes és Bohó András is katonatiszt volt —, így ezt tudniok kellett. Sajnálatos, hogy ezt nem vették figye­ lembe, illetve az öt ember közül nem volt még egy ember, aki vállalkozott volna a veszélyes akcióra, a szovjet csapatok megkeresésére. Az említett jegyzőkönyvön kívül — amelyből a 6 fő részére példás gondossággal 6 eredeti példány készült! —, más bizonyító értékű dokumentum eddig nem került elő a város átadásáról, ezek pedig egymást nem igazolják (hiába külön-külön ere­ deti) mert ugyanaz, tehát csak egy ember — Bohó András —, 5 fő által elismert állítása. Ugyanez a megítélés érvényes a törvényhatósági bizottság elé terjesztett polgármesteri jelentésre is azzal a különbséggel, hogy itt az átadás módja szóba sem került. A különböző könyvek és tanulmányok, amelyekben írnak a város átadásáról, 1968—70-ig mind a Paál—Radó: A debreceni feltámadás című könyv (lásd 22. hiv.) alapján, vagy egymástól átvéve írnak erről, sokszor a forrás megjelölése nélkül, így idézi Molnár István, Csima János, Gárdos Miklós, Karsai Elek—M. Somlyai Magda és Tóth Sándor könyveikben, cikkeikben. Itt csak az országos feldolgozásokra utaltunk és nem szóltunk a nagyszámú helytörténeti írásról.25 A debreceni feltámadás című könyv íróinak pedig dr. Pálfy György (akkor mint a város kisgazdapárti főispánja) 1947. január 15-e körül a saját jegyzőkönyvi példánya alapján m ondta el, amikor Szegeden interjút készítettek vele a szerzők.26 A jegyzőkönyvek közül ugyanis 1968-ig egy sem került elő, így nem is publikálták. 1968-ban és 1970-ben két szegedi kiadású könyvben is megjelent és azóta számos publikáció figyelembe vette ezt. Az említett könyvek és tanulmányok azonban mind a jegyzőkönyvet veszik alapul, újabb bizonyító dokumentum máig sem került elő.27 25 C sima J ános : M akótól Sopronig. Móra Ferenc Könyvkiadó. Bp. 1970. 44—46. p .; M olnár I stván : Egy város élni akar. Néphadsereg, 1964. 41. sz.; T óth Sándor : A szovjet hadsereg felsza­ badító hadműveletei hazánkban. Szikra Kiadó, 1955. 38— 39. p. T óth Sándor : A szovjet had­ sereg felszabadító harcai — hadműveletek és katonapolitikai hátterük. Népszabadság, 1969. novem­ ber 7.; G árdos M ikló s : A munkásotthon udvarán. Magyar Hírlap, 1969. október 6.; A felszaba­ dulás krónikája. Kossuth Könyvkiadó, 1970. Közreadja K arsai E lek és M. Somlyai M agda : a jegyzőkönyv teljes szövegét is közli 26—28. p. 26 CsmL dr. Pálfy György szegedi helyettes polgármester iratai 1933— 1947. IV. B. 1437. sz .: Paál Jób 1946. december 24-én levelet írt Pálfynak, hogy könyvet ír és eljön Szegedre, hogy egyez­ tesse mit írjon le. A találkozó többszöri egyeztetés után 1947. január 12 és 20 között létre is jött. 1947. július l-jén írt levelében arról ír Pálfynak, hogy «Külön hálával tartozunk neked Főispán Úr azokért a rendkívül értékes adatokért és információkért, amelyekkel szíves voltál rendelkezésünkre állni. Annyira értékesek voltak ezek az információk, hogy „Szegeden új gondolat születik” címen külön fejezetet írtam a szegedi eseményekről.» (Uo.) 27 A jegyzőkönyv teljes szövegét közli: O ltvai F erenc : Szeged múltja írott emlékekben. Szeged, 1968. és VDCSM M T. 1944. szeptember— 1945. október. Szerkesztette: RÁcz J ános. Szeged, 1970.; A dokumentumkötetek megjelenése után számos munka a város átadását hangsúlyozza.

142

Fontos, minden vitát eldöntő tényező lenne, ha a szovjet feldolgozásokban erre találnánk adatot vagy utalást. De minden korabeli szovjet és külföldi reagálás és későbbi feldolgozás tekintetben negatív. M. N. Minaszjan és M. V. Zaharov szovjet haditörténészek jelentős és nagyterjedelmű magyarul is megjelent műveikben nem tesznek említést semmiféle városátadásról, holott Szeged elfoglalá­ sának jelentőségéről írnak, sőt még azt is megemlítik, hogy Szegvár községben (nem messze Szegedtől) a lelkész vezetésével küldöttség kereste fel a csapat parancs­ nokát, hogy kímélje meg a falut. Másutt köszöntötték őket, mint „Pusztaföldvárt, Orosházán, Battonyán, Gyomán.” 28 A Délalföld és Szeged felszabadításában résztvevő 46. hadsereg harcairól nem jelent meg magyar nyelven könyv vagy tanulmány. Az orosz nyelvű kiadványok azonban elérhetők, de egyikében sem található adat vagy utalás a város átadásáról. I. T. Slemin altábornagy, a 46. hadsereg parancsnoka tanulmányában mindössze annyit ír, hogy „a 37. hadtest jobbszárnya október 11-én éjszakai rohammal elfog­ lalta Magyarország jelentős központját, Szegedet.” 29 A 2. Ukrán Front politikai osztályának 1944. október havi összefoglaló jelentésében, amely a magyar csapatok és a lakosság felé irányuló politikai munkáról ad számot, szó sincs Szeged harc nél­ kül történő átadásáról. A 2. Ukrán Front hadműveleti összefoglalója 1944. október 10—11— 12-én nem ír átadásról, az október 12-i jelentés az éjszakai rohammal tör­ tént elfoglalás tényét közli. A 46. hadsereg október 12-i jelentésében az áll, hogy a 37. hadtest jobbszárnyán a 320. lövészhadosztály 11-én éjszakai rohammal elfog­ lalta Magyarország jelentős központját, Szegedet.30 Szeged felszabadításában való részvételért, „szegedi” előnévvel kitüntetett 108. gárdalövész hadosztály történetét feldolgozó könyvben ugyancsak hiába keres­ sük az átadás megemlítését. Azt viszont részletesen leírja, hogy kemény harcokban szabadították fel Szegedet és „az ellenfél folytatta az ellenállást az utcákon is. A zász­ lóalj azonban, pontosan együttműködve a 320. hadosztállyal, valamint az északról tevékenykedő 228. hadosztállyal, megtisztította a város jelentős részét.” 31 Kisebb orosz nyelvű tanulmányok sem szólnak a város átadásáról. így B. M. Furtatov ezredes, hadtörténész a 108. gárdalövész hadosztály egykori tisztje kéziratos munkájá­ ban nem említi ezt a tényt. R. I. Liszenkó Odesszában megjelent cikkében is hiába keressük.32 Visszatérve a korabeli hírekre és reagálásokra, az áttekintéshez még hozzáOrszágos feldolgozások közül legújabbak: K orom M imály : A népi bizottságok és a közigazgatág Magyarországon. 1944— 1945. Négy évtized sorozat. Kossuth Könyvkiadó. Bp. 1984. 84— 83. p.; Somlyai M agda : Történelemformáló hétköznapok. 1944 ősze— 1945 tavasza. Gondolat. Bp. 1985. 82., 299. p. (27. hiv.). 28 M. N . M inaszjan : Délkelet-Európa népeinek felszabadítása. Hazánk felszabadulása 1944— 1945. Tanulmánykötet. Zrínyi Katonai Kiadó. Bp. 1970. (idézet: 59. p.); M. V. Z aharov : A 2. és 3. Ukrán Front felszabadító hadműveletei Délkelet- és Közép-Európában. 1944— 1945. Zrínyi Katonai Kiadó. Bp. 1973. 291. T. Slemin: i. m. 103. p.; Ez szó szerint megegyezik M. M. Minaszjan hadtörténész orosz nyelvű hadtörténeti munkájában leírtakkal. (M. M. M inaszjan : Oszvobozsgyenije narodov JugoVosztocsnoj Jevropi. Vojenizdat. Moszkva 1967. 282. p.), amely magyarul is megjelent, (i. m.) 30 AMO SZSZSZR. F. 401. op. 9511. gy. 443. (1944. október 12-i jelentés), F. 240. op. 2779. gy. 1056.; Tóth Sándor ezredes, hadtörténész gyűjtött anyaga. Az anyagok átadását és a publikálás­ ra való felhasználás engedélyezését ezúton is megköszönöm. 31 V. P. Szaveuev —N . V. P opov i. m. 110— 111. p. 32 B. M. F urtatov ezredes: Besszmertyie Podviga Odessza. 1984. Orosz nyelvű kézirat 69. p. a szerző tulajdonában) 20—22. p .; R. I. Liszenkó : Mi iz Odesszi—morjáki Vecsernyaja Odessza 1985. október 11. 3. p. Hasonlóan hiányzik a város átadásának ügye azokból a cikkekből és inter­ júkból, amelyek magyar nyelven megjelentek: F. Sz. Kölesük vezérőrnagy (a Szegedet felszabadító

143

tartozik. Az Igaz Szó, a magyar hadifoglyok lapja a Szovjetunióban október 12-i számában beszámolt Szeged felszabadulásáról. A Magyar Újság a Vörös Hadsereg — a 2.-3. Ukrán Front — Politikai Osztályának magyar nyelvű lapja október 11-i (megjelent: október 11-én) számában ugyancsak tudósított Szeged elfoglalásáról, később számos riportot közölnek a városról, de átadásról nem esik szó.33 A korabeli rádióhírek mind beszámoltak Szeged felszabadulásáról. Október 11-én a moszkvai rádió 19,45 perckor orosz nyelvű híreiben mondta be, 12-én 10.00 órakor megismételte ugyanezt és felsorolta a Szegeden ejtett hadizsákmányt. Október 12-én Moszkva 9.55 perckor német nyelvű hírekben, London 14.00 órakor angol adásban, 17.45 perckor török adásában, Ankara 11.55 perckor török nyelven, az Atlantik Sender 20.00 órakor német nyelven mondta be Szeged elfoglalását. Moszkva október 12-én este 22.00 órakor orosz és magyar, 22.30 perckor román nyelven már kommentálással, a londoni rádió október 13-án 15.15 perckor moszkvai tudósítói jelentésben és ugyancsak kommentálással visszatért Szeged elfoglalására.34 Átadásról sehol, még a kommentálásokban sem esik szó, pedig ezt a nagy propaganda lehetőséget nem mulasztották volna el, hiszen 1944. október 10-én akkora jelentő­ sége lett volna, sőt nagyobb, mint 1945. tavaszán Greifswald átadásának. Szeged ugyanis viszonyításban jóval nagyobb város és az 1944. őszi hadműveletek ezt sokkal inkább indokolták volna. A magyar rádió október 12-én közölte „A menekültekkel zsúfolásig tömött Szegedet az ellenség elfoglalta.” A német „Dél” hadseregcsoport naplójában októ­ ber 11-én reggel 7.45 perckor az a bejegyzés található, hogy „A magyar csapatok Szegedet föladták!” Az emigráns magyar katonai irodalom és a német szakirodalom átadást nem említ, de ez természetes is.35 *

A jegyzőkönyv és kisebb mértékben a polgármesteri jelentés a város átadását bizonyítandó, a felszabadulás katonai eseményeit ezzel igyekszik összefüggésbe hozni. Két héttel a harcok elülte után, már feltárt összefüggések megteremthetők, de ezekben van a legtöbb hibaforrás is, és az átadással kapcsolatos bizonyító erejük gyenge, sőt hibás és ezzel valójában rontja az egész hitelét is. Az események sorrendje tekintetében is elsőként kell megemlíteni a hivatkozást, hogy megkeresték a várost védő magyar csapatok parancsnokát, Pákh alezredest, hogy a város védelméről mondjon le és vonuljon el. Pákh alezredesről viszont semmi közelebbi adatot nem közöltek, de nem is tudtak. Ugyanis Pákh Miklós alezredes a 23. tábori póthadosztály 54. pótgyalogezredének volt a parancsnoka, amely a hadosztály fő erőivel Maroslele—Makó—Csanádpalota vonalon helyez­ kedett el és részt vett a Makó körüli súlyos harcokban. Az október 6—8. közötti37

37. hadtest parancsnoka) 1965. április 3-án Szegeden járt és erről nem volt ismerete (DM 1965. április 5. 3. p.); I. A. J ermolajev őrnagy (Szeged északi részét felszabadító 767. gárdalövészezred parancsnoka): „A harcos nem pihen” című cikk. M agyar Ifjúság, 1968. november 7., 12. sz. 33 Igaz Szó, 1944 szeptember—novemberi számai; Magyar Újság, 1944 október—decemberi számai. 31 Országos Levéltár. MTI Rádiófigyelő. K—428. Kőnyomatos. 35 HIL. K TB Hgr. Süd. Filmtár 1251. sz. 108/11.10.44. sz.; D alnoki Veress L ajos és H almaji J enő i. m. és Hadak Útján. id. számai

144

időszakban onnan vonultak vissza, 9-én este az algyői hídon keltek át, majd később a Sándorfalva—Sövényháza vonalon harcoltak.3637 Az a feltevés még nem kizárt, hogy a hadosztály 51. gyalogezredének soraiban, a Bánátban bizonyos egységek harcoltak az 54. gyalogezredből is és az október 9-i nagy visszavonulás idején ezek az erők a szegedi közúti hídon vonultak vissza. Pákh Miklós alezredes 9-én délelőtt éppen ezért megfordulhatott Szegeden, hogy szétszóródott egységeit rendezze. Ekkor Örley Zoltán, mint hasonló rangban levő tiszt beszélhetett és tárgyalhatott vele.37 A magyar csapatok parancsnokának megkeresése, illetve a vele való kapcsolat megteremtése a korabeli források alapján Örley Zoltán személyéhez kapcsolható. Pálfy György 1944. október 16-án két nyilatkozatot is adott Örley Zoltán tevékeny­ ségéről. Az egyik szóról szóra megegyezik dr. Yalentiny Ágoston ugyanakkor tett nyilatkozatával, amelyben Örley október 7—10. közötti tevékenységéről szólnak, de ez nem tartalmazza a magyar és szovjet csapatok megkeresésének szándékát. Pálfy másik nyilatkozatát idézzük: „Örley Zoltán ny. alezredes f. évi október hó 10-én délelőtt a városnak az orosz tüzérség által való lövetése közben, élete veszélyez­ tetésével a magyar csapatok parancsnokának, Pákh alezredesnek harcálláspontját és a csapatok erejét felderítette. Javasolta, Pákh alezredesnek felkeresését a harc be­ szüntetésére és az orosz csapatok parancsnokának megkeresését a város lövetésének beszüntetésére. Ezáltal a város számtalan polgárának életét megmentette és az országot, illetve a várost milliókra menő anyagi károsodástól óvta meg.” Ennek több ponton ellentmond Örley Zoltán honvédelmi minisztérimi igazo­ lási bevallása, amelyet 1945. május 20-án tett. 1944. október 9-i tevékenységéről azt írja, hogy „felderítettem Pákh állását és a város átadására szólítottam fel.” Október 10-én pedig intézkedett, hogy a szovjet hadsereghez küldönc menjen és átadta a várost a szovjet csapatoknak.38 Ha figyelembe vesszük, hogy a két nyilatkozat között hét hónap telt el és közben befejeződött a második világháború, nem csodálkozhatunk a tartalom belső önfejlődésén. Mindezt beszámítva a Pákh alezredessel való talál­ kozást október 9-én nem zárjuk ki, de 10-én az 54. pótgyalogezred törzse már Sándorfalván volt és Algyőtől nyugatra harcolt, az 51. gyalogezred Tápé—Algyő (Ny) vonalon küzdött, a hadosztály törzse pedig már Jakabszállásra települt ezen a napon. Az október 9-i Örley—Pákh találkozás bármilyen körülmények között is zajlott, a tárgyalás semmiképp nem terjedhetett ki a jegyzőkönyvben foglaltakra, hiszen a város védelmére az 5. tábori póthadosztály 7. pótgyalogezredét rendelték ki, a védő erők parancsnokává pedig Matolcsy Elek vezérőrnagyot nevezte ki Heszlényi József vezérezredes, a 3. magyar hadsereg parancsnoka. Főtisztet pedig tábornokkal összetéveszteni mégsem lehetett, különösen nem egy másik főtisztnek. Mindez azt jelenti, hogy a megadott forrásokkal és memoárokkal ellentétben ebből a célból nem keresték meg a Szegedet védő magyar katonai erők parancsnokát. Éppen ezért 36 A 23. tábori póthadosztály erőire, elhelyezkedésére vonatkozóan lásd még bővebben: K anyó F erenc : Szeged felszabadítása. Tiszaíáj, i. m. 44. p., ill. KTB Hgr. Süd. Filmtár 1257. sz. 6810. Alg. 37 HIL HM elnöki iratok, „Örley dosszié” : 26 306/eln. sz. 1945., 51 111/eln. sz. 1945. Pálfy György 1944. október 16-án megtett nyilatkozata Örley Zoltán ny. alezredes 1944. október 10-i tevékenységéről és Örley Zoltán HM igazolási bevallása 1945. május 20-án. 38 U o. Az elmondottakkal nem vitatkozom, helyette jellemzésként idézem Simonffy—T óth E rnőné naplójából az 1944. december 19-i bejegyzést, amely Debrecenben kelt: „Egy civilbe öltö­ zött honatya jött oda az asztalunkhoz, előadta, hogy Szeged neki köszönheti létét, csinált ott egy pártot, amelyik ezer (!) tagot számlál. Láthatóan rettentően nagy embernek érezte magát. Zabszem volt a fenekében, rögtön odanyüzsgött Aladárhoz [Dálnoki Miklós Béla] meg Vaspapához [(Vörös János)] is.” S imonffy A nd rá s : Kompország katonái. Történelmi kollázsregény. Magvető Könyv­ kiadó Bp. 1981. 393. p.

145

szembetűnő, hogy az utóbbi időben m ár olyan tanulmányok is megjelentek, amelyek szerint: „A lakosság küldöttség útján kérte a védő csapatok parancsnokát, hogy kímélje meg az embereket a harccal járó szenvedésektől és a várost a pusztulástól, ezért ürítse ki. A magyar parancsnokság a helyzet alapján a védelmet reménytelen­ nek tartotta, és helyt adott a lakosság kérésének. Csapatait a közúti és vasúti híd levegőbe röpítése után 10-én este kivonta a városból.” 39 Furcsa mítosszá dagadt, holott küldöttségről még a helytörténet sem írt, de az is csak 37 év után derült ki, hogy ki is volt a város katonai parancsnoka. Másik nagy gyengéje a jegyzőkönyvnek az idézett városi ellenállással kapcsolatos garancia. Ez „civil” naivságot tükröző kitétel, amely csakis október 23-án a jegyző­ könyv írásakor kerülhetett ilyen megfogalmazásban a szövegbe, amikor már tud­ ták, hogy október 10-én este semmilyen ellenállás nem volt. (Az, hogy az eredeti és lefordított szövegben ez hogyan szerepelhetett, eddig nem ismeretes, hiszen az sem került elő, de még egy levélvázlat sem.)40 Pedig ez már több korábbi kételyt is eloszlatott volna. Szegeden ugyanis október 9-én reggel bevezették a katonai közigazgatást, amely október 10-én estig, a magyar—német csapatok kivonulásáig volt érvényben. Ez azt jelentette, hogy Szeged frontváros volt két napig és a Matolcsy-harccsoport törzsé­ nek rendelték alá a polgári közigazgatást — már ami volt — a tűzoltóságot, a mentőállomást és a gyári nemzetőrségeket (a Kenderfonógyárban és az Orion Bőrgyárban például volt). Éppen ezért október 10-én délután a város polgári vezetése nem garan­ tálhatott semmit, legföljebb ismeretük volt arról, hogy a magyar csapatok kivonuló­ ban vannak.41 A garancia nyújtásának a forrásokban van más, elsősorban jogi és alkotmányjogi megközelítése is. Ez Pálfy György minden, már idézett visszaemlékezésében és a jegyzőkönyvben is megfogalmazódott, jogászilag legpontosabban a város ideigle­ nesen megalakított törvényhatósági bizottsága 1944. december 27-i közgyűlése elé terjesztett polgármesteri jelentésben, illetve ennek előkészítő iratában. Ebből kitűnik, hogy Pálfy 1944. október 8-i megbízatását úgy kezelte, mintha az alkotmányos vagy törvényes jogfolytonosságnak ő lenne a képviselője, ami egyébként békés időszak­ ban igaz is, de ebben az esetben az átruházás formája is más és nem csupán a város bélyegzőjének átadását jelenti. Pálfy az előbbi jogszemléleti alapon utólag, de erre az időre vonatkozóan a város vezetésében különleges szerepet tulajdonított magának. A polgármesteri jelentésben úgy fogalmaz, hogy miután „a város akkori hatóságának el kellett távoz­ nia Szegedről, a polgármesteri és főispáni jogkört egyedüli önként visszamaradt tényleges tanácsnokra dr. Pálfy Györgyre ruházták át. Pálfy György dr. október 8-án délelőtt átvette a város vezetését...” Az előkészítő iratban, amelyet nem publi­ káltak, illetve a végső fogalmazványból kihúzta feltehetően maga Pálfy György, a két mondat között még az is szerepelt, hogy „a magyar törvények, alkotmány és szabályrendeletek értelmében: Pálfy György dr. október 8-án délelőtt átvette a város vezetését”. 39 Magyarország felszabadítása. Tanulmányok hazánk felszabadításának történetéből. Zríny Katonai Kiadó—Kossuth Könyvkiadó Bp. I. kiadás (1970) II. k. (1975.) III. k. (1980.) 132— 153. p M . Szabó M iklós : i. m. 56—57. p. 40 CsmLdr. Pálfy György szegedi helyettes polgármester iratai (1933— 1947. IV. B. 1437. sz.)—■ között ilyen irat vagy lap nem található, de a visszaemlékezések sem tudnak semmi hasonlóról. 41 CsmL Szeged város tűzoltóparancsnokságának iratai 1945. 56/1945. sz. Jelentés Szeged város tűzoltóságának 1944. évi működéséről (1945. január 5. Horváth István tűzoltóparancsnok jelentése).

146

Pálfy tévedése az, hogy 1944. október 8-án és az azt követó' napokban Szegeden nem az alkotmányos jogszabályok voltak érvényben, hanem a katonai törvények és a frontszabályok. Bulgáriával szeptember 9-én megkötött fegyverszünetet követő napon, szeptember 10-én Szegedet hadműveleti területté nyilvánították, szeptember 29-től az 5. honvédkerületi parancsnok Kálmán Imre vezérőrnagy és a hadműveleti kormánybiztos Tukats Sándor főispán volt a legfőbb vezetője a városnak. Október 3-tól azonban már kivételes állapot volt Szegeden, 9-én reggeltől pedig katonai közigazgatás érvényesült. A városháza légoltami pincéje csak búvóhely volt, de nem központ, a légoltalmi szolgálat nem is működött (légiriadót nem fújtak, a tűzoltóság ügyeletese nem jegyezte a szovjet berepüléseket), így Pálfynak nem is jelenthettek semmit.42 Minden információ katonai jellegűnek számított és ez Matolcsy tábornok törzséhez futott be. Pálfy későbbi visszaemlékezéseiben arról vall, hogy „a közbiztonsági alakula­ tok, amelyek rendelkezésem alá tartoztak, tudtom nélkül elhagyták a várost” . A tűzoltóság létezése óta a város közvetlen irányítású intézménye volt, ennek elle­ nére október 9-én a tűzoltóságot, de még a mentőállomást is Márkus István ezredes, katonai parancsnok alá rendelte.43 Pálfy nem érzékelte a lényeget, hogy kinevezése csak viszonyításban több mint a város üzemeiben itt maradt vezető hivatalnokok átmeneti megbízatása. Ilyen helyzetben, a harcok közepette Pálfy György levelével a szovjet parancs­ nokság nem is tudott volna mit kezdeni. Fronthelyzetben csak a magyar katonai parancsnok átadási levele bírt volna jelentőséggel, egyedül ő garantálhatta volna az ellenállás elmaradását, ahogy ez Greifswaldban történt. Nem véletlen, hogy a magyar katonai szakirodalom éppen erre a momentumra összpontosít, az más kérdés, hogy az ott leírtak nem felelnek meg a történelmi tényeknek. A polgári átadásnak egyedül más katonai helyzetben lett volna létjogosultsága, de ez m ár nem is feltételezi Pálfy György megbízatásának jogi és hatalmi vonat­ kozásait. Mint láttuk, Szegvár községben a lelkész vezette a delegációt és nem a fő­ jegyző, a szovjet katonai szakirodalom mégis megörökítette az eseményt. A katonai kérdések hibás értelmezése kapcsán végezetül meg kell jegyezni, hogy Szeged katonai felszabadítására, a város lövetésére, a közvetlen harci cselek­ ményekre vonatkozó fentebb részletesen leírtak alapján, téves minden olyan állítás, amely a Pálfy-féle akciónak katonai jelentőséget tulajdonít. A sommás megítélés oka, hogy az elemzett források a polgári átadást katonai eseményekkel indokolják, katonai jelentőséget tulajdonítanak ennek, amely önmagában nem lenne baj, de a bizonyításként felhozott katonai eseményeket nem elemezték. így az a perdöntő­ nek számító és a forrásokban feltüntetett állítás, hogy a szovjet parancsnokság a 20 órakor kézhez vett levél alapján 20 óra 15 perckor beszüntette a város lövetését, nem állja meg a helyét.44 Az események komplex vizsgálata azt mutatja, hogy a lövetés — harci cselek­ mény — polgári átadás — lövetés elmaradása, az események időrendiségébe a város átadása csak látszólag illeszkedik a logikai vonalba. Itt most nem is azt tekintjük a legfontosabbnak, bár ez sem elhanyagolható, hogy ez esetben a levélnek el kellett jutni Ókeresztúrra (Kristur, Jugoszlávia), ahol a 37. hadtest törzse ekkor tartózkodott, 42 CsmL Tűzoltóság ir. 2679/1944. sz. A légoltalom és légitevékenység kérdéseire lásd bőveb­ ben: K anyó F erenc : Szeged stratégiai légibombázásai 1944-ben. MSZMP Csongrád megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának Évkönyve 1983. 153— 178. p. 43 Pálfy György idézett visszaemlékezése. VDCSMMT 25. dók. 80—81. p. és 41. hiv. 41 U a., továbbá: P aál—R adó i. m .; Pálfy György minden későbbi visszaemlékezése és az ezeket felhasználó cikkek, tanulmányok ezt tekintik bizonyító ténynek.

147

és ahol ezt leállíthatták volna, ha valóban van itt összefüggés. (Mint jeleztük, a had­ test hadműveleti naplójában ilyen bejegyzés nincs!)45* A lövetés elmaradásának, leállításának valós oka harcászati eseményekkel kap­ csolatos. A városházi tárgyalás időpontjában még lőtték, de 19—20 órakor m ár rég beszüntették az ágyúzást, aknázást, amelynek oka, hogy délután, sötétedés előtt a Matolcsy-harccsoport tüzérsége (korábban ez volt a Matolcsy-csoport) elvonult Kistelek—Solt irányába. A legdöntőbb ok azonban, hogy a szovjet gyalogság délről a 108. gárdalövészhadosztály, délnyugatról a 320. lövészhadosztály, már délután, északról az 53. hadsereg, 228. „Voznyeszenszkiji” gárdalövészhadosztály 767. gárdalövészezrede az est leszálltával megkezdte a városért folyó harcot, rohamot. Az idő­ beli egybeesés majdnem pontos, de az okok egészen mások, hiszen rohamnál a szov­ jet tüzérség nem ágyúzta saját egységeit. A katonai események mellett, illetve azokon túl még egy bizonyító hivatkozás fordul elő, de ez m ár nem a forrásokban, hanem dr. Pálfy György visszaemlékezései­ ben. Már az 1947 januári interjúban is fellelhető, később Pálfy minden visszaemléke­ zésében ismétlődik. Éppen ezért, abból a vitathatatlan tényből kiindulva, hogy október 11-én hajnalban vagy reggel egy szovjet őrség névszerint őt kereste a város­ házán, Pálfy arra következtet, hogy előző este az átadásról szóló levelet Bohó András át is adta. Csakhogy Pálfy név szerinti keresése sok minden másból is következhetett. Megbízatása napján, október 8-án a szegedi história domusok bejegyzéseiben már olvasható: „A város vezető emberei elmenekülnek, csak Pálfy György kultúrtanácsnok, Csonka Miklós városi főügyész és Rák (Rack) Kálmán árvaszéki elnök marad itt ” 46 x eüát Pálfy helyben maradásáról a város lakosságának egy része, főként értelmiségi rétege tudott. Ez is szerepet játszott abban, hogy a lakosság jelentős része helyben maradt és október 8-án a kiürítés napján, a menekülési pánik idején ez sok emberre megnyugtatóan hatott és az adott időben fontos politikai tettnek számított. Ezt is érdemének kell betudni, mint ahogy részéről, a fentiek és a jegyzőkönyvet aláírók részéről egyaránt ez egy új, demokratikus jövő elfogadását is jelentette.47 Ismeretes, hogy a szovjet csapatok Magyarország felszabadított területein a régi közigazgatás talpra állítását egyik legfontosabb feladatnak tekintették. Első­ ként mindenütt a helyben maradt legmagasabb rangú tisztviselőt keresték, hogy a közigazgatási hivatalok munkáját megszervezze, ezzel a régi államigazgatás folya­ matossága fennmaradjon.48 Nyilván így volt ez Szegeden is, ahol Pálfy György volt a rangidős hivatalnok. Csakhogy itt a szovjet őrség a MÁV Igazgatóság székházá­ ból ment el Pálfyért és visszaemlékezése szerint ugyanoda kísérte át, amely a város­ háza épületétől mindössze száz méterre van. A MÁV Igazgatóság épületében tar-

45 L. 30. hiv. 16 CsmL r. kát. Városi Dugonics András Gimnázium (Piarista) Évkönyv. 1940. július— 1945. július. 1944. október 8-i bejegyzés. Ugyanezt fogalmazza meg Szeged-Rókus r. kát. Plébániahivatal história domusa (1944. okt. 8—9-i bejegyzés). 47 Szeged kiürítését részletesen lásd: K anyó F erenc : Szeged kiürítése a felszabadulás előtt. Somogyi-könyvtári műhely 1984/4. sz. 145— 159. p. 48 A kérdésről lásd részletesen: K orom M ihá ly : Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya és a fegyverszünet (1944— 1945). Akadémiai Kiadó Bp. 1981. 269— 307. p .; K orom M ih á ly : Népi demokráciánk születése. Népi bizottságok és nemzeti összefogás Kelet-Magyarországon 1944 őszén. Debrecen. 1981. 121— 167. p. Az újabb kiadások közül lásd: K orom M ihály : A népi bizottságok... i. m. és Somlyai M a g da : Történelemformáló hétköznapok 1944 ősze— 1945 tavasza. Gondolat. Bp. 1985. 84—85. p.

148

tózkodó gondnoktól, de a belvárosban bárkitó'l megszerezhették a Pálfyra vonatkozó információt. Ezért a ténynek, a város átadása melletti bizonyító értéke nagyon gyenge.

Nem elemeztük eddig az átadásra vonatkozó vagy ezt is érintő visszaemlékezé­ seket, mert a források és a katonai események mellett csak másodlagos jelentőségűek, de nem hagyhatók figyelmen kívül. Megjegyezzük, magunk nem gyűjtöttünk visszaemlékezéseket, a nagyszámú anyag az MSZMP Csongrád Megyei Bizottság Archívumában és a Csongrád Megyei Levéltár visszaemlékezések dossziéiban található. Ezek sok vonatkozásban bizony­ talanok, pontatlanok, nagyon sok téves információt is tartalmaznak. Ezek kritikai elemzésére nem vállalkozunk, most csak a lényegre vonatkozó legfontosabb meg­ állapításokra szorítkozunk és a szélsőségeket, egyszemélyes állításokat sem vizs­ gáljuk. A vonatkozó visszaemlékezések két nagy csoportba sorolhatók, egyrészt az átadás tényét elfogadó, másrészt a tagadó kategóriába: 1. A város polgári átadását elismerő visszaemlékezések jóformán a sokszor idézett jegyzőkönyvet aláíró személyek nevéhez fűződnek. Csak dr. Viola György és Wágner Ferenc nem írt visszaemlékezést. Pálfy és Örley korabeli dokumentált anyagait és Pálfy különböző időszakban írt visszaemlékezéseit elemeztük. A többi — beleértve Örley egy kései, 1975. január 14-i anyagát is — a jegyzőkönyvben rög­ zítettek szó szerinti vagy oldottabb szövegű előadása. Ezen túlmenően két olyan visszemlékezés található, amely a publikált dokumentum, vagy a már jelzett művek, cikkek objektív hatása és nem közvetlen, személyes tapasztalat alapján fogadja el. Jellemző, hogy ezek a visszaemlékezések akkor válnak bizonytalanná, amikor az átadás helyét jelölik meg. Ezért mindkettő új variációt tartalmaz, mely szerint Bohó András csónakon kelt át a Tiszán és a levelet Újszegeden adta át a szovjet csapatok parancsnokának.49 Ezt egyébként semmi dokumentált anyag nem tartalmazza, tehát más irányú információk képezték az alapját. 2. A visszaemlékezők másik csoportja az átadás tényét nem ismeri el, nem fogadja el, vagy nem tartja valószínűnek. Ezek sem vitatják azonban, hogy készültek erre tervek. így munkásmozgalmi visszaemlékezések erősítik meg, hogy Bohó András október 8—9-én két szűkebb megbeszélésen is felvetette, hogy „meg kellene keresni az oroszokat” . Azt ugyancsak elismerik, hogy október 10-én délután folytak ilyen megbeszélések a városháza légópincéjében, tehát a konkrét tenniakarás nem hiány­ zott. Azonban hozzáfűzik, hogy nem történt semmi „történelmi lépés”, az elképzelés csupán terv maradt, hacsak azt nem tekintjük polgári átadásnak, megadásnak — amit a visszaemlékezések elismernek —, hogy a városháza tornyára kitűzték a fehér zászlót.50 Ezért is rögződhetett egy általánosítható kép, amely tíz évvel később már úgy fogalmazódott meg, hogy „a munkásmozgalom és az antifasiszta pártok emberei a városháza pincéjében gyülekeztek és ott fogalmazták a szovjet csapatokat üdvözlő nyilatkozatot” .51 49 CSmL és MSZMP CsMB Arch. Visszaemlékezések Gyűjteménye. Sándor Béla (1976. augusz­ tus 20-i írásos anyaga és 1977. március 15-i felvétel); D onászi K álmán : Így kezdődött című vissza­ emlékezése. D M 1964. október 11.; Sándor Béla vendéglős második visszaemlékezésében még jobban eleresztette fantáziáját, mert október 10-én délután 6 órakor már azt is látta, hogy „katonai’ dzsip ment a Petőfi sugárúton Pálfy követével, Bohó mérnökkel: vitte a hírt a város feladásáról!” 60 CsmL Visszaemlékezések Gyűjteménye. Ladányiné Panni 1974. december 11—i és Krajkó András 1974. december 24-i visszaemlékezése. 61 Történelmi ünnep Szegeden ( Tombácz Imre interjúja) Új Világ, 1954. október 14.

149

Az elkészült jegyzőkönyvről és annak tartalmáról már elítélőbb a visszaemlékezők véleménye. Az átadásra vonatkozó rész több egybehangzó állítás szerint is „hamis” . Szerintük később maga Bohó András is ellentmondásokba keveredett, mert hol az alsóvárosi temető tájékát, hol Újszegedet jelölte meg az átadás helyéül, ahová csónakon kelt át.62 A jegyzőkönyv legrészletesebb kritikáját találjuk Farkas István visszaemlékezésében. Farkas 1944. október 15-től a kommunista párt dele­ gáltja volt a polgármesteri hivatalban „afféle titkár Pálfy mellett” . Véleménye sze­ rint a dokumentumot elég sokáig tervelték, készítették. A tartalmáról tudott, Pálfy vele is közölte, hogy „Szeged felszabadulásának körülményeit írásba kell foglalni” . Kifogására Pálfy azt válaszolta, hogy „így lesz jó, ha így örökítik meg az utókornak, maradjon csak így, ahogyan megírtuk!” Véleménye szerint nem volt jelentősége, ahogy a törvényhatósági bizottság elé került és arra nem is gondolt, hogy a megírt szöveg hivatalos iratként fog bekerülni valahová.53 A visszaemlékezések általánosítható képe lényegét tekintve nem tér el a források és a katonai helyzet elemzéséből adódó következtetésektől. Újabb bizonyító ténye­ zőt nem tárnak fel, de a város átadására vonatkozó ellentmondások erősödnek. Mindez korábbi megállapításunkat közvetlenül is bizonyítja. 3. Antifasiszta ellenállás a város felszabadulása időszakában A város felszabadulásának ténye önmagában igen jelentős, de társadalmi­ politikai szempontból nem a döntő változás volt, hanem lehetőség a történelmi átalakuláshoz. Ehhez a katonai felszabadítás mellett a politikai felszabadításnak is végbe kellett menni, amelyben a baloldali, forradalmi erők játszották a döntő szerepet. Ők ismerték fel, hogy olyan lehetőséghez jutottak, amely megnyitotta az utat a népi demokratikus forradalom megvívásához. A polgári, liberális antifasiszta erők tevékenysége ebbe a fejlődési vonalba Szegeden is beilleszkedett, éppen a felszabadulás idején és azt követően játszott szerepük miatt. Bár a továbbhaladás kér­ désében már vita tám adt közöttük. Ezért a felszabadulás körüli időszakban az ellen­ állásban játszott szerepek is viszonylag hamar — esetenként csak érintőlegesen —, a politikai harc részévé váltak, később a forradalom előrehaladásával kiéleződtek.54 A baloldal erősödő szerepével szemben a polgári erők — már a jegyzőkönyvben megtalálható és fentebb elemzett túlzások alapján —, a város úgynevezett „átadását” tényként kezelték, ezzel hangsúlyozva azt, hogy az antifasiszta ellenállás a polgár­ ság nevéhez fűződik. Az élet újraindításában játszott szerepek is negligálódtak, Pálfy nyilatkozatai szerint a polgárőrséget a zsidó munkaszázadból ő szervezte, az ő közreműködésével és irányításával indult be az üzemekben a termelés stb.55 A vita tehát nem újkeletű és nem az 1970-es években konstruálták. 62 CsmL id. ir. Ladányiné Panni és Krajkó András idézett, Pikier Tamás 1974. november 20-i, Örley Zoltán 1975. január 14-i és Farkas István 1974. novemberi visszaemlékezése: Abban már megoszlanak az állítások, hogy ki tűzte ki a fehér zászlót: dr. Pálfy György szerint dr. Csonka Mik­ lós, Pikier Tamás szerint Ladvánszki Károly. 63 CsmL id. ir. Farkas István nyugdíjas, a Nyomdász Szakszervezet Szegedi Csoportjának elnöke, 1974. novemberi visszaemlékezése. 61 I d . K omócsin M ihály : A történelmi hűség kedvéért. DM . 1945. január 28. 6. p.; D égi I stván—T amasi M ih á ly : Szeged felszabadulásának történelmi körülményei i. cikk. 65 P aál—R adó i. m. uo. CsmL dr. Pálfy György szegedi helyettes polgármester iratai 1933— 1947. IV. B. 1437. sz. n .: A Független Kisgazdapárt szegedi szervezetének vezetősége 1947. november 2-án levelet írt Gyöngyösi Jánosnak a párt országos főtitkárának, amelyben Pálfy György kisgazdapárti szegedi főispán felmentése kapcsán hangsúlyozzák: „fontosnak tartjuk, hogy polgármester-

150

A szegedi kommunisták abból a történelmi tényből indultak ki, hogy a munkásmozgalom volt a fasiszta terror által legjobban sújtott erő, ezért az ellenállás leg­ aktívabb magva is ebből kovácsolódott. Sajnos a német megszállás után, 1944. ápri­ lis 3-tól a munkásmozgalom szervezett erejét — a 159 fő, a legaktívabb mag inter­ nálásával — szinte teljesen kikapcsolták és ez jelentősen kihatott a mozgalom anti­ fasiszta aktivizálódására is, objektív hátrányt jelentett. A tapasztalt munkásmoz­ galmi vezetők csak a felszabadulás előtti hetekben tértek haza, de visszatérésük után a rendőri felügyelet ellenére számos olyan kezdeményezés kapcsolódott nevük­ höz, mint: a szegedi hidak felrobbantásának megakadályozására tett lépések;56 a polgárőrség megteremtése még a felszabadulás előtti napokban, 1944. október 9—10-én;57 a gyárak és a termelési értékek megőrzése58 és m ár a felszabadulás után az üzemi bizottságok nevéhez fűződik az üzemekben a termelés megindítása.59 Mindez már nemcsak szándék volt, hanem konkrét cselekvés és tett. A város felszabadítása idején van még egy fontos esemény, amelyre éppen a viták kapcsán csak a 70-es évek közepén figyeltek fel a kutatók és katonai jelentősége van. A harcoló szovjet csapatok járőrök útján fontos információkhoz jutottak a városban tartózkodó magyar és német csapatok erejéről, elhelyezkedéséről és fegyverzetéről. A szovjet katonai szakirodalom utal arra, hogy már október 8-án késő délután és este kisebb csoportokban felderítő járőröket küldtek a városba. A járőrök Szeged felszabadítása céljából létrehozott rohamzászlóaljhoz tartoztak, Alsóvárost, Móravárost és részben a Belvárost is felderítették.60 Arról is tudunk, hogy magyarul kitűnően beszélő bánáti szerb civileket és a felszabadult tiszántúli magyar falvakból szerbül is beszélő embereket 2—3 fős csoportokban vagy egyenként küldtek a városba felderítésre.61 Ennek másik oldalát erősítik meg a visszaemlékezések, amelyek szerint infor­ mációkat a lakosságtól, de főként munkásmozgalmi vezetőktől kaptak és mindez fontos támogatást jelentett a felszabadító harcokhoz.62 A polgárőrség megalakulása és szerepe kérdésében ugyancsak kezdettől fogva vita volt. Pálfy György polgárőrségnek csak a városháza pincéjében itt maradt zsidó munkaszázadot volt hajlandó elismerni. Paál Jób részére adott interjúban „hivatalos írást” mutatott fel, amelyben 86 név szerepelt a zsidó munkaszázad tagjairól, de közöttük csak három közismert munkásmozgalmi név található, mint polgárőr, ebből is csak két szegedi, akik viszont nem tartoztak a zsidó munkaszázadba. Felettébb furcsa, ebből a „hivatalos” listából éppen a szociáldemokrata és kommu­ nista munkásmozgalmi résztvevők maradtak ki, a polgárőrség tulajdonképpeni helyettesi állásába visszahelyezzék, mert a város legrégibb családjának utolsó sarja, akinek a város a rendkívüli időben megmenekülését köszönheti és aki azóta is a demokratikus államrendben elévül­ hetetlen érdemeket szerzett mindenkor higgadt, nyugodt politikai vonalvezetésével, továbbra is irányító szerepet töltsön be városunk életében!” 68 P erneki M ihály i. m. és P erneki M ihály : A délmagyarországi antifasiszta ellenállás tör­ ténetéhez 1941— 1944. Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1919— 1945. Szerk. F arkas J ózsef. Szeged, 1977. 99— 177. p. (170— 173. p.) 67 D égi I stván—T amasi M ihály i. cikk. 68 CsmL Visszaemlékezések Gyűjteménye: Agócsi János (1969. szeptember 26.), Tombácz Imre (1954. május 6.), id. Komócsin Mihály (1954. május 6.), Strack Ádám (1954. május 6.) egybe­ hangzó visszaemlékezések. 59 RÁcz J ános : Az üzemi bizottságok a magyar népi demokratikus átalakulásban. Akadémiai Kiadó, Bp. 1971. 18— 19. p. 60 V. P. Szaveljev—N. P. P opov i. m. 110—111. p .; B. M. F urtatov i. m. 22. 81 Krupiczer Ferenc id. visszaemlékezése; A járőrök tevékenységéről Örley Zoltán és Robicsek Tihamér visszaemlékezése is tartalmaz azonos jellegű adatokat. 82 CsmL Farkas István és Robicsek Tihamér id. visszaemlékezése.

151

szervezői. Sárközi István a Szeged város polgármesteri iratokból és visszaemléke­ zésekből 16 alapító polgárőr nevét gyűjtötte össze, akik október 9—10-én ott voltak a városházán.63 Pálfy későbbi visszaemlékezéseiben már arról is nyilatkozik, hogy az itthon m aradt vezető tisztviselőkön, a zsidó munkaszázadból létrejött polgárőrségen kívül „voltak lenn a pincében olyan emberek is, akikről nem tudtam kicsodák, szegediek voltak, akik féltek akárcsak mi, s odabújtak közénk”, de nevekre még itt sem emlék­ szik és nem tekinti polgárőröknek őket.64 A polgárőrség korai szerepét Pálfy és a munkásmozgalmi visszaemlékezések egyezően ítélik meg abban, hogy fő feladatuk volt a gettó és a feltört üzletek fosz­ togatásának megakadályozása. Pálfy azonban ismét hivatalos irat kitételére utalva megjegyzi, hogy a hivatalosnak tekinthető „fenti névjegyzékben szereplő munka­ szolgálatosok 1944. október 9-től közreműködtek Szeged városának az orosz had­ sereg részére való átadásban” . Fogalmai szerint az átadás itt már nagyon széles tartalmat jelent, azt, hogy tudomásul veszi a hadijog alapján itt tartózkodó szovjet csapatok jelenlétét és nem áll ellen. A gazdasági élet újjászervezése és a termelés megindítása Pálfy György korai megnyilatkozásaiban ugyancsak tartalmaz pontatlan adatokat és szélsőségesen egyoldalú beállításokat. A m ár többször idézett Paál—Rádió-könyvben erről azt állítja: „A villany-, víz- és gázszolgáltatást azonnal üzembe helyeztük és október tizenkettedikén legtöbb vonalán megindult a villamosvasút is!... Élelmiszerkész­ letünk bőven volt. Saját felelősségemre azonnal lefoglaltam a katonai élelmiszerraktár készletét, nyomban üzembe helyeztem a malmokat, amelyek a legnagyobb megértéssel, mondhatnám önzetlenül álltak segítségemre a sütőüzemekkel együtt, és az orosz parancsnokság mindenben a legnagyobb megértéssel segítségemre volt. Több hónapra való búza- és rozskészlet állt rendelkezésemre.” Ezzel szemben az adatok szerint a villany- és gázszolgáltatás elsőként ugyan, de napokkal később indult meg, és működésének fenntartása óriási erőfeszítéseket követelt. A szovjet városparancsnokság ehhez többször is szenet utalt ki és adott át saját készletéből is.65 A vezetékes vízszolgáltatás helyreállítására még október 22-én sem került sor. Az ártézi kutak és utcai ártézi vízcsapok működtek. Fürdés október 15—25 között az anna-kúti melegvízzel dolgozó városi fürdőben volt lehet­ séges. A fehérneműk mosását a fürdőben október 25-én tiltották meg, tehát ekkor indulhatott meg a vízszolgáltatás.66 A villamosközlekedés november 3-án (!) indult meg, egyelőre Rókus pályaudvar— Széchenyi tér között. Igaz, voltak tervek a korábbi megindításra, de a vonalak rendbe­ hozatala időt vett igénybe és a szovjet távbeszélő vezetékek a villamosvezetékek mentén, részben a földön, részben kis magasságban a tartóoszlophoz erősítve, ezt nem tették lehetővé. November 10-én a Széchenyi tér—Fodortelep és Anna-kút—

63 P aál—R adó i. m. 412—417. p. vö. CsmL Sárközi István gyűjtése „A demokrácia baloldali aktív egyéniségei Szegeden 1944.” i. Pálfy-dosszié. sz. n. 61 VDCSMMT. i. 25. sz. dók. 80— 81. p. 65 CsmL Szeged város polgármesteri iratok (Polgm.) 17 847/1944. sz.; Országos Levéltár (OL) Z—583/65. csom ó. A Szegeden maradt 360 vagon gázosítható külföldi szénnel csak 1944. december 9-ig volt gázszolgáltatás, utána 1945 őszéig szünetelt. A villamosművek is a gázosítható szenet használta, majd fával, nyersolajjal, szénnel, megszakítás nélkül, csak esetenként elrendelt korlátozással folyamatosan biztosított áramot. 66 CsmL Polgm. 17 976/1944., 21 412/1944. sz. A továbbiakban a szennyvízelvezetés okozott sok gondot, mert a város szennyvízlefolyó szivattyútelepe a vasúti híd mellett, a bombázások alkal­ mával több találatot kapott, és a harcokban is megsérült.

152

Somogyi-telep között, november 12-én a Nagyállomás—Rókus pu. vonalon indult meg a rendszeres járat, igazodva a kijárási tilalomhoz 6,10 órától 16,20 óráig.67 Nem célunk Pálfy állításait mindenben tényszerűen cáfolni, adatait, tévedéseit korrigálni, de első személyes beállítása néhol m ár nemcsak tévedést takar. A katonai élelmiszerraktárak „saját felelősségére” történt lefoglalása m ár szinte víziószerű. Ezeket ugyanis a hadijog alapján a Vörös Hadsereg foglalta le és magyarországi felszabadító harcát segítette. Természetesen Szegeden is hozzájárult a szovjet katonai városparancsnok ahhoz, hogy ebből a mennyiségből a lakosság részére adjanak át. így pl. november 18-án kiutalta a városnak azt a 75 vagon búzát, amit október 9-én a német robbantó alakulat a Tiszába süllyeszett. Ezt közmunkával termelték ki, szovjet katonai szállító járművekkel malomba szállították és lisztjét a Közellátási Hivatal kapta meg.68 A termelés megindítása pedig legfeljebb annyiban fűződik a nevéhez, hogy a szovjet katonai parancsnokság rendeletére október 15-én felhívást tett közzé, amelyben felszólított a termelés folytatására és az elhagyott üzemeknél üzemvezetők kirendelésére a polgármester tett javaslatot a katonai parancsnokságnak. Ez azonban október 17-től Pálfy leváltásával már dr. Valentiny Ágoston polgármester nevéhez fűződik.69 A termelés megindításához viszont minden üzemben a szovjet hadsereg adott megrendelést és legtöbb esetben nyersanyagot is, a termelést pedig az üzemi bizottságok szervezték meg. A tárgyalt időszak két legfontosabb területére, az antifasiszta ellenállásra és az új élet megszervezésére utaltunk. Röviden példákkal bizonyítottuk, hogy a Paál— Radó-könyv nem forrásértékű a valós történelmi kép feltárásához. Az egyoldalú beállítás szándékát Paál Jób nem is leplezi; 1946. december 24-én Debrecenből azt írja Pálfynak: „Barátaim arról informáltak engem — amit én különben már régen tudtam —, hogy Te álltái a sorsdöntő napokban az események középpontjában és Neked egyrészt információid vannak mindenről, másrészt a legjelentősebb szereped volt abban, hogy tulajdonképpen Szegeden kezdődött meg az a történelmi folyamat, amelyet bizonyára az utókor a magyar nemzet újjászületésének fog nevezni. ... A szerkesztőbizottság nevében kötelezettséget vállalok, a kéziratot megjelenése előtt bemutatjuk Neked és a könyvben csak az fog megjelenni Szegeddel kapcsolatban amit Te helyesnek és közölhetőnek találsz.” (Kiemelés tőlem KF.) Paál azonban azt is hozzáteszi, hogy „ami azonban nyomtatásban a könyvbe kerül, annak olyan szi­ lárdnak kell lenni, mint a beton” .70 A két követelménynek együtt m ár nem lehetett megfelelni, az előbbi prekon­ cepció kizárta az utóbbit és megerősödött az egyoldalú kisajátítás. A vázlatos kép is jelzi, hogy az antifasiszta ellenállás kérdése a népi demokratikus forradalom idő­ szakában a pártküzdelem és a hatalomért folyó harc részét is képezte. Az antifasiszta ellenállás helyileg pontos feltárása és nyomonkövetése itt nem feladatunk, de a viták miatt erre utalnunk kellett. Ennek szegedi jellemzőit vizsgálva, összegző megállapításokra szorítkozhatunk csupán: 1. Nem tartjuk elfogadhatónak a polgári és munkásmozgalmi vonalak egymást kizáró tárgyalását. A fasizmussal való szembenállás ugyanis minden társadalmi osztálynál és rétegnél megvolt: munkásosztálynál, parasztságnál, polgárságnál és 67 CsmL Polgm. 18 403., 18 415., 18 582/1944. sz. 68 CsmL Polgm. 19 129/1944. A búza kitermelését úgy oldották meg, hogy a kiemelt mennyiség súlyának megfelelően folyamatosan terméskövet raktak a szállítóhajóba, hogy ne emelkedjen fel­ jebb, mert a hadihíd részét képezte és közben a hídon a forgalmat fenntartották. 69 CsmL Polgm. 27/1944., 57 418/1944., 57 509/1944. 70 CsmL Pálfy-dosszié id. levél.

153

az értelmiségnél egyaránt. Sőt az igazán jelentős, országos és nemzetközi kihatású te­ vékenység Szentgyörgyi Albert révén az értelmiség legjobbjaihoz kapcsolódott.71 Azt sem tartjuk helyesnek, ha pártviszonyokra, illetve pártokra egyszerűsítünk, hiszen a későbbi pártharcok itt vetítődnek vissza arra az időre, a felszabadulás körüli körül­ ményekre, amikor még nem, vagy csak alakulóban voltak a pártok. 2. Az antifasiszta ellenállás a felszabadulásig csak kezdeti stádiumában volt Szegeden. Ebben szerepet játszott a fasizmussal való tömeges szembefordulás, illetve a forradalmi tömegmozgalom kibontakozásának viszonylagos késése. Az erjedés a szovjet csapatok megjelenésére felgyorsult, szeptember végétől az ellen­ állási mozgalom is fejlődésnek indult. Sajnálatos, hogy a város felszabadulásáig nem jöhetett létre széles, minden ellenállási vonalat átfogó akcióegység. A fasizmus által üldözött erők összefogásának elmaradásában objektív és szubjektív okok egyaránt szerepet játszottak. így a németellenes polgári erők nem fordultak szembe a horthysta rendszerrel. Szeged és a megye városai is mind az október 16-i nyilaspuccs előtt szabadultak fel. Ugyanakkor országosan, így Buda­ pesten is október 15-e után lett aktívabb a polgári ellenállás. A munkásmozgalmi és forradalmi vezető erő csak 3—4 héttel a felszabadulás előtt ért haza. Itt előbb tájékozódniuk kellett, keresték elsőként egymással a kapcsolatot, de mély illegalitás­ ban : szervezeti keret, forma és lehetőség nem volt. Az állandó rendőrségi felügyelet is súlyos akadály a szervezkedés előtt. Jellemző a rendőrségi erőszakapparátus agresszivitására, hogy a szeptemberben hazaért Dáni Jánost október 8-án újból elhurcolták, internálták és haza sem tért többé. Szegeden, de Szentesen és Makón is sokan a városok tanyavilágában bújdostak az újbóli letartóztatás elől.72 Mindez azt is jelentette, hogy a Szeged nevéhez fűződő jelentős antifasiszta kezdeményezések és konkrét eredmények már a felszabadulás utáni időre estek, főként a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front szerveződése és megalakulása idő­ szakában. 3. A háború idején, főként annak utolsó szakaszában Szeged szerepe nem volt jelentéktelen az ellenállási mozgalom szempontjából. Főként földrajzi elhelyezkedése miatt az akkori Dál-Alföldön központi fekvéséből adódóan fontos és sajátos átmenő szerepe volt. Ez összefüggött határmentiségével — Jugoszlávia (Szerbia és Bácska), Nyugat-Románia és a német megszállás alatt levő Bánát —•, közelségével. Ez adott lehetőséget a lengyelek menekítésében való fontos közreműködéshez.73 Ez volt az alapja a jugoszláv partizánmozgalommal kialakult közvetett kapcsolatnak is, bár ennek segítésében ismét átmenő szerepe volt a meghatározó. De az aktívabb fegyveres ellenálláshoz is így nyílt meg az út azok számára, akik ezt választották és csatlakoz­ tak a jugoszláviai Petőfi-brigádhoz.74 4. Ezzel függött össze, hogy általában az aktív ellenállási formákat tartjuk szá­ mon, Szegeden a már említett és elemzett okok miatt a passzív ellenállás volt a döntő, ez fejlődött tömegméretűvé. Megmutatkozott ez a munkások üzemeken belüli és a városban tapasztalható akcióiban: a haditermelés lassításában, majd a bénítá71 Magyar—brit titkos tárgyalások 1943-ban. Összeállította, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta J uhász G yula . Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1978. Bevezető tanulmány 33— 34. p. 72 PB Archívum. Visszaemlékezések Gyűjteménye: Dáni M ihály (1976), Igaz Lajos (1969) és Krajkó András (1974) visszaemlékezései. 73 Tanulmányok a magyarországi lengyel emigráció történetéből 1939—1945. Budapest— Szeged 1979. L agzi I stván : Adatok a lengyel menekültek dél-magyarországi (délalföldi) történeté­ hez. 105— 108. p. 74 G odó Á gnes : Magyarok a jugoszláv népfelszabadító háborúban Zrínyi Katonai Kiadó. Bp. 1972. 37— 38. p.; B akai F erenc—Vébel L ajos : A Petőfl-brigád. Visszaemlékezések. Fórm Kiadó. Újvidék. 1968. 120., 130., 195. p.

154

sok és robbantások megakadályozására tett kísérletekben.75 A parasztság részéről a mezőgazdasági termékek elásásában, az állatállományuk elrejtésében. Általában a lakosság részéről a védelmi sáncmunkákkal és a kiürítéssel szemben tömeges ellen­ állással találkozunk. Bújtatták az üldözötteket, a zsidókat és a katonaszökevényeket. Főként személyes kérésre mentették a zsidók vagyonát.76 5. A hadseregben a felbomlási folyamat tekinthető általánosnak. Ez a behívóparancsok megtagadásában, főként lakóhelyhez közel tömeges szökésekben és a harckészség hiányában mutatkozott meg. A katonatömegekben vesztesnek ítélt háborúban fő cél volt a túlélés és hazakerülés. Az átállás vállalása már magasabb szint, amely az antifasiszta fegyveres harcnak is alapja lehetett. A Kárpátokban harcoló 1. magyar hadsereg 13. hadosztályából tömegesen átállók között nagyon sok szegedi és Szeged környéki katona volt, és elsősorban nem rajtuk múlott, hogy nem vehettek részt a fasiszta Németország elleni háborúban.77 A tömegellenállásnak ezek a passzív formái mégis jelentősek. Elvezettek az aktív ellenállási formákhoz, de főként kiindulási alapot teremtettek a felszabadulás utáni tevékenységhez, az új élet megindulásához. Összegzőén megállapítható, hogy Szeged szerepe az antifasiszta ellenállásban nem különb, de a város átadása nélkül sem rosszabb, mint az országos helyzet, csak mint jeleztük, más. (Kivéve a bányavidékek, Budapesten a fegyveres csoportok, Miskolcon a Mokán-komité aktív fegyveres ellenállását.) Célunk nem is lehetett a szépítés, de a kisebbítés sem, csakis a valós történelmi helyzet bemutatása. Az ellenállást azonban nem lehet leszűkíteni kis csoport vagy csoportok tevékenységére, hiszen itt tényleges fegyveres ellenállás nem volt, amely ezt indokolná. Ezért rövid tényszerű általánosításunk is a szélesebb körű vizsgálódást tartja helyesnek, illetve a passzív ellenállást is számításba veszi. rí Országos viszonyításban Szeged kedvezőbb helyzete nem a város átadásából adódott, hanem abból, hogy kevesebb háborús károsodás érte, az első felszabadult nagy város volt, és nagyon lényeges, hogy november végéig Szovjetunióval, Moszkvá­ val való kapcsolat elsődleges útvonala Szeged—Románián át vezetett. Gyöngyösi János és Balogh István páter még 1945 januárjában is Szeged—Arad—Maros völgye—Nagyszeben—Brassó—Bukarest útvonalon utazott Moszkvába a fegyverszünet aláírására. (Észak-Erdély és a Kárpátok vasúti vonalai is elpusztultak.) Ebből is adódott, hogy az MKP Központi Vezetősége itt kezdte meg tevékenységét, de ez már jelentős munkásmozgalmi és kommunista pártmozgalmi bázisra támasz­ kodhatott. Ezekből együtt következhetett, hogy a felszabadulás után gyorsan létrejött az antifasiszta és demokratikus erők összefogása és ezzel Szeged a demokratikus kibontakozás modelljét adta.

75 P erneki M ihály i. m. 76 Lőkös Z oltán : Szeged fölszabadulása. Képek a város nagy esztendejéből. TIT Csongrád megyei füzetek 3. sz. Szeged 1954. 5. p. 77 PB Archivum. Visszaemlékezések Gyűjteménye: Dániel János (1980), Jäger László (1978), Kákái János (1978), Papp Lajos (1980) és Rékai László (1978) visszaemlékezése.

155

Pál Jó zsef

A KATOLIKUS EGYHÁZ SZEGEDEN AZ ORSZÁG FELSZABADÍTÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN (1944 szeptember—1945 április)

Hazánkban az állam és a katolikus egyház viszonyának rendeződése, a kap­ csolatok konstruktívvá válása megteremtette annak lehetőségét, és egyúttal igényét is, hogy a katolikus egyház történetét, népünk történelmi sorsfordulóiban játszott szerepét újragondoljuk, előítéletektől mentesen, igazi történészi objektivitással föltárjuk. Ennek a törekvésnek szolgálata vezette e tanulmány szerzőjének tollát is, ter­ mészetesen a helytörténetírás szűkebbn keretei, lehetőségei között. Igaz, Szeged szerepét, súlyát ebben az időszakban megnövelte az, hogy egy ideig a demokratikus kibontakozás politikai központja volt, és az ország első fel­ szabadult helységei is a Csanádi Egyházmegye területén feküdtek. Az egyházmegye irányítása ekkor egy széles látókörű, demokratikus érzelmű, művelt egyházi férfiú, Hamvas Endre püspök kezében volt, aki Szegedre kerülése előtt is nagyon fontos tisztségeket töltött be az esztergomi érsek mellett, így nagy tekintélynek örvendett az egyházi hierarchiában. Hamvas Endre a szocializmus építésének időszakában — különböző okok következtében — hosszú időn keresztül vezetője volt a katolikus püspöki karnak, és jelentős szerepet játszott a katolikus békemozgalom 1956 utáni újraindításában, az állam és a katolikus egyház közötti viszony rendezésében. Hamvas püspök későbbi magatartásának, politikai tevékeny­ ségének alapjai már itt Szegeden a felszabadulás évében megteremtődtek. A katolikus egyház szegedi történetének föltárása, megismerése tehát országos jelentőség­ gel is bír. Szegeden a felszabadulás idején a lakosság abszolút többsége római katolikus vallású volt. Az 1941-es népszámlálás adatai szerint, Szeged 136 752 lakosából 120 395 volt római katolikus és 997 görög katolikus. A többi vallásfelekezet messze elmaradt a katolikusétól: református 8072; evangélikus 2192; görögkeleti 625; unitárius 99; baptista 33; izraelita 4161; felekezeten kívüli 128; egyéb ismeretlen 51 volt.1 Szeged katolikus lakossága a Csanádi Egyházmegyéhez tartozott, melynek 1931. július 19. után ismét püspöki székhelye lett. A Csanádi Egyházmegye leg­ nagyobb része Trianon után az elcsatolt területekre esett, és Magyarországon csak egy keskeny sáv m aradt: Magyar területen maradt Csanád m. nagy része és Szeged; Arad m.-ből: Almáskamarás, Elek, Medgyesbodzás, Medgyesegyháza, Nagykamarás; Békés m.-ből: Kétegyháza, Pusztaföldvár; Torontál m.-ből: Deszk, Kiszombor, Kübekháza, Ószentiván, Szőreg. Román területre került Arad m. legnagyobb része; Torontál megye egy része; Temes megye és Krassószörény megyék majdnem egésze. 1 Történeti Statisztikai Kötetek; 4. kötet; Az 1941. évi népszámlálás; Demográfiai és fog­ lalkozási adatok törvényhatóságok szerint; Budapest, 1979. 39.1.

159

Jugoszláv területre került: Torontál m. nagyobb része és Temes m. déli része. A Csanádi Egyházmegye hívei, lelkészei és a plébániák a három ország között így oszlottak meg Trianon u tán :2 Országok

Magyarország Románia Jugoszlávia

Hívek

Lelkészek

Plébániák

325 000 450 000 225 000

125 230 75

33 164 65

A szegedi katolikusok lelki gondozását a felszabadulás idején a következő egyházi intézmények szolgálták és egyházi személyiségek végezték: Szegedi plébániák

Plébánosok

Szegedalsóközpont (Mórahalom)

dr. Balogh István

Szegedalsóváros

P. Schneider Vencel szerzetes plébános dr. Halász Pál

Szegedbelváros

Szegedfelsőközpont (Balástya) Szegedfelsőváros Szegedkirályhalom Szegedmóraváros Szegedrókus Szegedröszke Szeged Somogyi telep

Szegedzákány Újszeged Szőreg

László János P. Merényi Vince szerzetes plébános Verner Dezső Inczédy László dr. Henny Ferenc Boris István Karácsonyi Guidó (1945 ápr. óta letartóztatva) Széli József Ugi Géza Szalma József

Segédlelkészek

Kovács Lajos Rokonai Béla — dr. Müller Antal Gimes Gyula Lakos Endre Csonka Ferenc — Szamosvölgyi Imre Bánhidi László Jásszentkuti Márk Csepella Andor Nagy János Árnyas Gyula

— dr. Varga Mihály Vida Elemér

A szűkebben vett Szeged határain belül a következő templomok álltak: Szegedalsóvárosi Havas Boldogasszony templom Szegedbelvárosi Nagyboldogasszony templom (Fogadalmi templom) Szegedfelsővárosi Szent Miklós templom

2 Szeged-Csanádi Egyházmegye Püspöki Levéltára; továbbiakban Püspöki Levéltár 1833/1945.

160

Szegedrókusi Szent Rókus templom Újszegedi Szent Erzsébet templom Szeged Somogyi telepi Jézus Szíve templom3 A városban két kolostor létezett: Ferenciek kolostora (Alsóváros), M inoriták kolostora (Felsó'város).4 A két kolostoron kívül a férfi szerzetesek és szerzetesnó'k rendházakban laktak. Férfi szerzetesek Név

Tanárok, papok

Jezsuiták Piaristák Minoriták Ferencesek

Fráterek, segítők Könyvtár állománya

56 11 6 8

13 —

3 4

40 000 5000 2 500 3 000

Szerzetes nők Név

Szegény iskolanővérek 7 ház Kalocsai Iskolanővérek 2 ház Domonkosrendi nővérek Orsolyarendi nővérek Keresztes nővérek Salvátor nővérek

Tanítók

Segítők

Könyvtár állománya

82

71

2100

19 5 1 8 6

10 4 1 2 —

200 180 —

80 —

Betegápoló nővérek N év

Szent Vincés Irgalmas nővérek 3 ház Szatmári Irgalmas nővérek Annunciáta nővérek Isteni Megváltó Leányai

Betegápolók

22 13 6 10

Könyvtár állománya

400 300 120 160s

A papi utánpótlás biztosítására két papnevelő intézet működött a városban. (A szegedi szemináriumok ugyanis a Csanádi Egyházmegyén kívül a Szatmári, a Rozsnyói, a Kassai, a Nagyváradi csonka egyházmegyék és a Veszprémi Egyház­ megye számára is képeztek papokat.) Püspöki Levéltár 851/1946. Ugyanott. Püspöki Levéltár 574/1945.

161

A Püspöki Papnevelő Intézet, mely nagyszemináriumból (23 főiskolás) és kisszemináriumból (18 gimnazista) állt, és összesen 5000 kötetes könyvtárral rendel­ kezett.6 A Jezsuiták Papnevelő Intézete, melyben 54 főiskolás tanult, és 40 000 kötetes könyvtára volt.7 A teológiai tanárok száma 7 fő volt, akik dr. Németh Béla kivételével vala­ mennyien a jezsuita rend tagjai voltak: Dr. Alaker György Békési István dr. Hunya Dániel dr. Fábry Antal.8

dr. Németh Béla dr. Petruch Antal dr. Sass Imre

A fentieken kívül a katolikus egyház kezelésében még a következő főbb nevelési intézmények voltak, illetve fenntartásukhoz az egyház jelentős összegekkel járult hozzá: Szegedi Szent Imre Kollégium (a katonai beszállásolás alól mindvégig men­ tesítve volt). Lakóinak megoszlása az 1944/45-ös tanévben: Orvostanhallgató Bölcsész Tanárképző főiskolás Gimnazista

20 11 5 2

Állandó lakója volt még a kollégiumnak 2 egyetemi tanár: Mester János orvos prof. és Klemm Antal nyelvész prof. Rajtuk kívül egy ideig itt lakott Ábrahám Ambrus biológus prof.9 A kollégium fenntartását teljes egészében a püspökség végezte. Költségvetése a felszabadulás előtt évente átlag 25—26 ezer pengő volt. Püspöki Tanoncotthon: Az 1944/45-ös tanévben be sem indult, az 1945 március végéig tartó katonai beszállásolás miatt. Fenntartásához a felszabadulás előtt a kultuszminisztérium 40 ezer pengővel és a püspökséég 15 ezer pengővel járult hozzá. Szegedi Királyi Katolikus Tanítóképző Intézet: A katonai beszállásolások miatt három hónapig szüneteltette munkáját, utána beindult a tanítás. A gyakorló iskolában és a zárda óvodában szintén. Fenntar­ tója a tanulmányi alap volt, de a felszabadulás előtt a püspökség is átlag 10 ezer pengővel járult hozzá költségvetéséhez.10 Szegeden a központi katolikus rendezvényeket a Katolikus Házban tartották, mely a Dugonics tér 12. sz. alatt állt. A szegedi egyházközségek mindegyike ezenkívül 6 Püspöki Levéltár 1117/1945. 7 Püspöki Levéltár 851/1946. 8 Püspöki Levéltár 1113/1945. 9 Püspöki Levéltár 1550/1945. 10 Püspöki Levéltár 1601/1945.

162

külön kultúrházzal (katolikus népház) is rendelkezett, melyekben a katolikus szer­ vezetek tevékenykedtek. Az egyházi épületek nagy részébe (az említetteken kívül is) először német, majd szovjet katonai alakulatokat szállásoltak el. A piarista atyákat a püspöki intézetbe telepítették, a jezsuiták Kálvária utcai kollégiuma pedig 1944. okt.-től—1945. ápr. 15-ig szovjet katonai kórház volt. A katolikus kultúrházakba és a Katolikus Nővédő Egyesület Korona utcai székházába is történtek katonai beszállásolások. Az iskolanővérek alsóvárosi zárdája kibombázott családoknak lett átmeneti otthona.11 A felszabadulás időszakában a Csanádi Egyházmegye irányítását a következő egyházi személyek intézték: Püspök: Hamvas Endre A hattagú székeskáptalan tagjai: Raskó Sándor nagyprépost Öt simplex canonia: II. stallum üresedésben volt, mert Barmos György a felszabadulás előtti időszakban meghalt. III. Becker Vendel c. apát IV. Sopsich János prelátus-prépost V. Halász Pál székesegyházi plébános VI. Csepregi Imre prelátus c. apát Az egyházmegyei hivatal beosztottjai voltak: a) Püspöki helytartó: Raskó Sándor Irodaigazgató: Sopsich János T itkár: Havass Géza Szertartó: üresedésben Hivatali irodafőtiszt: özv. Tari Imréné b) Egyházmegyei Szentszéki Bíróság: Elnök: Csepregi Imre Jegyző: kinevezendő szertartó Házasságvédő: Varga Mihály c) Egyházmegyei Főtanfelügyelőség Főtanfelügyelő: Becker Vendel Beosztott irodavezető: Majzik Sándor gyak. isk. tanító (világi) G épíró: szociális testvér d) Egyházmegyei számszék: Szervezés alatt Egyházmegyei revizor: Sopsich János G épíró: szociális testvér.12

11 Püspöki Levéltár 1601/1945. 12 Püspöki Levéltár 1112/1945.

163

A Csanádi Egyházmegye élére Hamvas Endrét XII. Pius pápa 1944. március 3-án nevezte ki, és a püspök március 30-án foglalta el Szegeden hivatalát.13 Hamvas Endre szegénysorsú család gyermekeként (apja falusi kovácsmester volt, kilencen voltak testvérek) küzdelmes életpálya megtétele révén jutott el a püspöki székig. Származása nagyban meghatározta politikai arculatát, tevékenységét. Buda­ pesti érseki általános helytartóként résztvett a kikeresztelkedett zsidók szervezetének a Magyar Szent Kereszt Egyesületnek munkájában, és az egyesület vezetó'ségének kérésére, többször eljárt a minisztériumokban a munkaszolgálatosok sorsának eny­ hítése érdekében.14 A nácizmusról a sajtóban és különböző gyűléseken elítélőleg nyilatkozott. Nem véletlen tehát, hogy neve fölkerült a németek letartóztatási lis­ tájára. 1944. március 20-án a külügyminisztérium egyik tisztviselője fölkereste Hamvast és közölte vele, hogy neve rajta szerepel a németek letartóztatási listáján, ezért sürgősen hagyja el Budapestet. A közben püspökké kinevezett Hamvas Endre letartóztatásával járó bonyodalmakat a németek azonban már nem vállalták.15 Hamvas püspök március 30-án kelt beköszöntő szózatában a béke munkálója­ ként szólt híveihez: „Béke veletek! Ezekkel a szavakkal köszöntötte a feltámadt Krisztus tanít­ ványait. Ezekkel a szavakkal köszöntelek én is Titeket, mikor az ősi Csa­ nádi püspöki székből mint új főpásztorotok először szólok hozzátok. Béke! Mily kedvesen csengő szó egy nehéz háború ötödik évében. Béke! Mily elérhetetlen kincsnek látszik ez egyelőre számunkra, kik kicsiny nép létünkre belesodródtunk egy háborúba, melynek befejezése nem tőlünk függ... Ezt a békét kívánom Nektek, s ezt a békét akarom munkálni köztetek.” 16 A szegedi zsidók deportálása idején, Hamvas püspök szóban és írásban több­ ször elítélte a természeti törvényeknek is ellentmondó intézkedéseket, és konkrétan is közbenjárt az országos és városi vezetőknél a zsidók érdekében. (E problémakört Hamvas Endre a szegedi zsidók deportálása ellen c. megjelenés alatt álló tanulmány­ ban részletesen kifejtettük.) A katolikus egyház azon vezetői közé tartozott tehát Hamvas püspök, aki fel­ emelte hangját és szólt, sőt cselekedett is az üldözöttek érdekében. De ez jellemezte a szegedi katolikus papság nagy részének magatartását is. A szegedi katolikus papság e téren kifejtett tevékenységét elismerően méltatta a Magyar Kommunista Párt szegedi szervezetének lapja a Szegedi Népakarat is : „Tudjuk jól, hogy a közelmúltban az egyház nagyon szép magatartást tanúsított a zsidóüldözések idején. Tudunk arról, hogy a szegedi püspök komoly csatákat vívott a náci rezsimmel, és több brutális sértésnek volt kitéve, valamint az őt követő papság is... Nem felejtettük el azt sem, hogy milyen krisztusi lélekkel jártak a papok a gettóban a végső tragédiába döntött haldokló, vagy életvágyuktól elhagyott zsidók között.” 17 Mégis a város fölszabadulása előtti napokban, Hamvas püspök és a szegedi papság is bizonytalansággal, sőt bizonyos félelemmel tekintett a jövő felé. Ez a félelem főleg abból adódott, hogy a horthysta propaganda szervek a legképtelenebb rágal­ makkal illették az ateista Szovjetunió gazdasági, társadalmi és erkölcsi rendjét. 13 Szegedi Friss Újság, 1944. márc. 31. Hamvas püspök csütörtök délben átvette hivatalát. 14 Püspöki Levéltár 2360/1945. 15 Püspöki Levéltár 2933/1945. 16 Püspöki Levéltár 901/1944. 17 Szegedi Népakarat, 1944. okt. 27. Bekapcsolódás.

164

A leghátborzongtatóbb híreket közölték az ott folyó vallásüldözésekről, ezzel igye­ keztek a hívő lakosság körében ellenszenvet, sőt félelmet kelteni a Szovjetunió iránt. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ennek a propagandának néhány szegedi pap (Halász Pál, Becker Vendel, Karácsonyi Guidó, Schneider Vencel) is aktív szószó­ lója volt. Hamvas püspök 1944. szeptember 12-én kelt püspöki körlevele jól tükrözte a szegedi papság jövőtől való félelmét: „A mai zavaros időkben, amikor nemcsak politikai, de világnézeti ellen­ tétek is dúlnak az egyes nemzetek és társadalmi osztályok között, hivatásunk miatt az üldöztetés dicsősége is várhat reánk, de éppúgy bekövetkezhetik hazánk és egyházmegyénk felmagasztalása. A jövendő Isten kezében van és tudjuk, hogy jó kezekben van. Tőlünk az Úr csak egyet kíván, rendíthe­ tetlen bizalmat Egyháza végső diadalában!” 18 A püspök az istenben való bizalmon túl bátor helytállást és a hívők mellett m aradást is követelte papjaitól: „...Nekünk lelkipásztoroknak teljes nyugalommal kell őrhelyünkön állanunk. A lelkipásztornak nem szabad elhagyni nyáját. Ha az egész községet kiürítik, híveivel megyen, miután az értékeket (anyakönyveket stb.) lehető­ ség szerint biztonságba helyezte és az Oltáriszentségről is gondoskodott... Ha csak a lelkipásztort üldözik, akkor lelkiismerete, illetve lelkiereje sze­ rint járjon el és válasszon a menekülés vagy helybenmaradás közt. Mindenesetre tartsa szem előtt az üdvözítőnek a jó pásztorról mondott szavait.” 19 Minden eshetőségre készen, azonban Hamvas püspök néhány konkrét admi­ nisztratív intézkedést is tett, valószínűleg az ország határainak átrendezésére gon­ dolva. (Lásd első világháború utáni szerb megszállást!) „Arra az esetre, ha az egyházmegye egy része úgy elszakadna székhelyemtől, hogy a velem való érintkezés lehetősége megszűnnék, felhatalmaztam dr. Csepregi Imre pápai prelátus makói esperes-plébánost a püspöki helynöki teendők végzésére. Ha csak a felsőcsanádi rész szakadna el, ez esetben ugyanilyen felhatalmazást adtam Klivényi Lajos battonyai prépost­ plébánosnak.” 20 Szeptember 13-án a szentszéktől kapott felhatalmazás alapján, két vezető állású papot megbízott az egyházmegye kormányzásának átvételével, arra az esetre, ha például őt elvinnék túsznak. A két személy közül Raskó Sándor püspöki helytartó neve ismeretes.21 A felszabadulás előtti napokban (szept. 25-én) tartott Szeged központi esperesi kerület coronáján (papi gyűlés) szintén a menni vagy maradni kérdés szerepelt központi kérdésként, de most már főleg a hívők vonatkozásában. Dr. Halász Pál kanonok esperes-plébános szavait idéznénk a jegyzőkönyvből: „Mindenki menekülni akar. Aktíve közre kell működnünk a menekülési láz és pánikhangulat leszerelésére. A menekülni kívánóktól meg kell kér­ dezni: hová akarnak menekülni? Kinek a nyakára akarnak költözködni? Ki fogja őket ott eltartani? Ha egyszer elmenekültek, lakásukat esetleg 18 Püspöki Levéltár 2500/1944. 19 Ugyanott. 80 Ugyanott. 21 Ugyanott.

165

még teljesen kifosztva sem kapják vissza, ha menekülnek biztosan kol­ dusok lesznek. Mi okvetlenül maradjunk helyünkön és tartsuk fenn lelki­ pásztori kapcsolatunkat híveinkkel, ha kell személyes és egyenkénti láto­ gatásokkal is.” 22 A kétségek közt hánykódó papságot Szkladányi Ákos tábori lelkész is igyeke­ zett megnyugtatni. Szovjetunióbeü és lengyelországi tapasztalatai alapján kijelen­ tette, hogy „a reguláris orosz seregek sem a templomot, sem a papokat nem bántják, tehát nincs különösebb ok a félelemre”.2324Havass Géza apát, akkori püspöki titkár szóbeli közlése szerint, Hamvas püspök a felszabadulás előtti napokban szinte állandóan az utcán volt, és személyes példamutatással, sőt meggyőző érvekkel igye­ kezett a híveket rábírni — a kiürítési plakátokkal ellentétben — a helybenmaradásra.21 Hamvas püspök felhívása és személyes példamutatása nagy szerepet játszott abban, hogy a Csanádi Egyházmegye 51 plébánosa és 40 segédlelkésze közül mind­ össze: Almáskamarás, Dombegyház, Dombiratos, Földeák, Kövegy, Kunágota, Óföldeák és Püspökiele plébánosa menekült el a szovjetek elől, azok is a helyi ható­ ságok kényszerítő nyomására, vagy a szovjetellenes propaganda hatására.25 Hamvas püspök később e nyájukat elhagyó pásztorok iránt is nagy megértést tanúsított. Tehette ezt azért is, mert a menekült papok jó pásztorhoz méltóan visel­ kedtek új helyükön is: «De azért ne vessünk követ azon egy-kettőre sem, akik elmenekültek. Van egy mondása az Ú rn ak : „Amikor pedig üldöznek benneteket az egyik városban, fussatok a másikba.” (Mt. 10—23.) Lehetnek esetek, amikor ezt az isteni parancsot kell követni, hogy ki ne irtsák mind a pásztorokat és bizony a propaganda hatása alatt némelyek azt hitték, hogy a lelkipász­ torok kiirtása fog következni. Ugyanezen lelkipásztorok pedig Budapesten vagy máshol, ahová menekültek, az önfeláldozó szeretet csodáit mívelték az ostromlott házak közt, és a pincékben meg óvóhelyeken miséztek, gyógyítottak, vigasztaltak, betegeket ápoltak, élelmezésről gondoskodtak, szóval bebizonyították „jó pásztor” mivoltukat.»26 A papságnak a szovjetektől való félelme azonban teljesen alaptalannak bizonyult. Ä szovjet katonai alakulatok ugyanis — ahogy a papságnak a püspökhöz kül­ dött jelentéséből kitűnt — az egész egyházmegyében nagy tisztelettel viselkedtek a papsággal szemben, és mindenütt arra szólították fel őket, hogy háborítatlanul végezzék tovább papi munkájukat. Balogh István Szeged-Alsóközpont plébánosa október 20-án kelt levelében így számolt be erről Hamvas püspöknek: Levelének elején leírta, hogy néhány csendőr és nyilas vezérletével hogyan fosztotta ki a tömeg október 12-én a katonai raktá­ rakat. A fosztogatások után a szovjetek mint a béke, a rend és nyugalom megteste­ sítői érkeztek: „Szinte megnyugvást keltett szombaton (okt. 14-én) reggel nyolc órakor a hír, hogy megérkezett az első orosz járőr. Híveim nagy tömegével együtt a templom sarkán fogadtuk őket. Két tisztjük a plébániára is bejött. 22 Püspöki Levéltár 2622/1944. 23 Ugyanott. 24 Hogy ez milyen eredménnyel járt, arról lásd: Kanyó Ferenc: Szeged felszabadítása; Tiszatáj, 1984. 10. sz. 50. 1. 26 Püspöki Levéltár 2774/1945. 23 H amvas E n d re : A jó pásztor; Hitvallás, 1945. ápr. 15.

166

Igen jóindulatúnak látszottak. Arra kértek, nyugtassam meg híveimet, mindenki maradjon a helyén, mindenki végezze munkáját. Ez természetesen vonatkozik a papságra is, akiknek munkáját semmiképpen nem akarják befolyásolni, vagy pláne akadályozni.” 2*27 A szovjet hatóságokkal való jóviszony kialakítására és fenntartására Hamvas püspök is nagy hangsúlyt helyezett, és a hívó'ket is a szovjetekkel szemben engedel­ mességre szólította föl. Október 20-án a papsághoz intézett körlevelében feladatként a következőket szabta meg: „Álljunk híveink mellett továbbra is tanáccsal, irányítással, buzdítással. Figyelmeztessük őket, hogy a megszálló katonai hatóságok rendelkezéseit tartsák meg mindenben, ami Isten parancsával nem ellenkezik. E hatóságok eddigi magatartása és nyilatkozatai szerint ilyen rendelkezések nem lesz­ nek.” 28 Hamvas püspök azonban tartott attól, hogy a nagyszámú hívő részvételével zajló istentiszteleteket a szovjetek — tekintettel a háborús viszonyokra — korlá­ tozni fogják, ezért a házi pasztoráció lehetőségét állítja előtérbe: „...A házi pasztoráció szüksége előtérbe nyomulhat. Látogatni kell a híve­ ket, esetleg egy-egy jámborabb hívő házában összehívni a szomszédokat, ott rövid délutáni ájtatosságot tartani, Szentírást olvasni és magyarázni, vagy katekizmusoktatást adni stb.” 29 Élt bizonyos aggodalom a püspökben az ország területének megcsonkításával kapcsolatban is, de körlevelében hitet tett magyarságáról, és erre szólítja föl a híve­ ket is: „...Mindaddig, míg a békeszerződés másként nem intézkedik, a nemzetközi jog szerint a magyar állam tagjai vagyunk és annak törvényei köteleznek, ha pedig — ne adj Isten — a békeszerződések a magyar államtól elszakíta­ nának, akkor is részesei maradunk a magyar népközösségnek, melybe születtünk és nevelődtünk. Ez a közösség és a katolikus kultuszközösség tartson össze minket szeretetben és egymás támogatásában, hogy ezáltal érdemeljük ki Istentől jobb jövőnket.” 30 Szeged szovjet városparancsnokának jóindulatát a püspök és a püspöki hivatal is élvezte. Butyenko szovjet városparancsnok természetesen tudott Hamvas püspök­ nek a nácizmus üldözöttéi érdekében való bátor kiállásáról. Hamvas István prépost egész sor érdekes adatot közölt Hamvas püspök és Butyenko közötti személyes jó kapcsolatról, mely kapcsolat nem szakadt meg a városparancsnok Szegedről való eltávozása után sem. Hamvas püspök és Butyenko még évekig leveleztek egymással, és Butyenko fényképeket is küldött a püspöknek családjáról. Valentiny polgármester közbenjárására október 13-án a szovjet városparancsnok először csak szóbeli ígé­ retet tett, hogy minden házkutatástól, zaklatástól, beszállásolástól megkímélik a püspökséget.31 Október 24-én pedig kétnyelvű igazolást is adott, mellyel minden egyéni akcióval szemben is megvédelmezte a püspökség épületeit. íme a kétnyelvű igazolvány szövege:32 22 Püspöki Levéltár 2706/1944. 28 Püspöki Levéltár 2699/1944. 29 Ugyanott. 80 Ugyanott. 81 Püspöki Levéltár 2677/1944. 82 Ugyanott.

167

Parochiálnoe zdányie Zascsiscsennoe voennümi vlasztjámi Oszvobozsdjonnoe ot zanjátija dija voennüh celej. gór. Szeged. 24. X. 1944. Butyenko Voennüj komendant goroda

Rendelet Egyházi intézmény A megszálló orosz parancsnokság védelme alatt áll. Belépés és beszállásolás tilos. Szeged, 1944. okt. 24. Valentiny polgármester

Ezt megeló'zó'en (okt. 21-én) a püspökség dolgozói — a püspöktől a fűtőig — kétnyelvű igazolványt kaptak, melyet egyrészt az utcai igazoltatásoknál használ­ hattak, másrészt a közmunkák alól mentesitette őket.33 A fölszabadult városban a gazdasági élet beindulásával egyidejűleg a szovjet és az új, demokratikus magyar városvezetés támogatásával a hitélet is minden törés nélkül beindulhatott, illetve folytatódhatott. A Szegedi Népakarat így tudósított erről: „Az ipari, kereskedelmi és hivatali élet megindulásával egyidejűleg a sze­ gedi templomokban szokásos istentiszteleti rend a régi keretek között folytatódik. Minden szegedi templomban az ott eddig is szokásos időpon­ tokban tartják az istentiszteletet, amelyeknek kezdetét harangszó jelzi.” 34 A szovjet és magyar hatóságok által, a szabad vallásgyakorlás számára nyújtott kedvező légkörben nyílt arra lehetőség, hogy Hamvas püspök vezetésével a katolikus papság többsége megragadta a feléje nyújtott baráti kezet, hogy nem dugta be fülét az új társadalom építésére szóló fölhívás előtt. Ez a fölhívás a Szegedi Nép­ akarat október 27-i számában hangzott el: A cikk miután szólt a püspöknek és a szegedi papságnak a nácizmus üldözöttéi érdekében való (korábban már idézett) kiállásáról, azon reményének adott kifeje­ zést, hogy a papság most is tudatában van kötelességének: „Be kell kapcsolódnia az egyháznak is az igazságos alapokon nyugvó új társadalmi rend felépítésébe. Nem lesz nehéz feladata, hiszen csak hűnek kell maradnia a krisztusi tanításhoz. Szólaljanak meg az igazságot ismerő papok a szószékeken és magyarázzák meg a népnek, hogy mi kommunisták az igazságot akarjuk. Bizonyítsák be a múlt hazugságait és tarthatatlanságát az evangéliummal. A vallás magánügy, de erkölcsi alap. A lelkeket formálja. Az új eszme is csak úgy lehet erős, ha letéteményesei, vagy várományosai, nagy belső átalakuláson mennek át. Ebben kell feladatot vállalnia az egyház ama rétegeinek, mely a múltban becsületesen viselkedett. Mivel az ittmaradt papok múltbeli magatartása kielégítő volt, tehát munkát kell nekik vállalniuk a mában is. Kapcsolódjon be a papság az építő mnunkába, hiszen a tények világosan bizonyítják, hogy mi nem üldözzük őket, mint azt a hazug propaganda állította. S nyugodt lehet az egyház, ha megérti az idők szavát, mindenkor eleget tehet akadály nélkül Krisztus parancsának: a tanításnak. Mi egy­ séges erőt akarunk, egységes társadalmat, előítéletektől mentes közéletet 33 Ugyanott. 31 Szegedi Népakarat, 1944. okt. 21. Istentiszteletek a szegedi templomokban.

168

s erkölcsös, becsületes államalkotó egyéneket. Ebben a munkában részt vállalhat a papság az őt megillető helyen. Mi szívesen vesszük építő munká­ ját. Passzivitást vagy gáncsot azonban nem tűrünk, mert ennek nincs helye az új rendben. Dolgozókra van szükség minden vonalon, nemcsak kétkezi munkásokra, hanem intellektuális egyénekre is. Munkára szólítjuk fel a papságot is, mert a munka az alapja az új világnak.” 35 Hamvas püspöknek az András napi ünnepségen a papság számára mondott beszédét jogosan tekinthetjük a kommunisták által fölvetett javaslat elfogadásának a feléje nyújtott baráti kéz megragadásának, az új társadalom építésébe való bekap­ csolódásnak : Beszédében — a Délmagyarország c. lap tudósítása szerint -— a püspök párhuzamot vont a népvándorlás kora és a mai kor között, s megvilágította az egy­ ház szerepét, a szebb jövő felépítésének óriási feladatvállalását. „A pap legszentebb kötelessége — mondotta a főpásztor — a nép szol­ gálata, az emberi és isteni jogok védelme. Hála istennek, hogy ittmarad­ tunk, mert a nehéz időkben még közelebb kerültünk a néphez. Volt idő, amikor a feltörekvő osztályok ellenséges érzülettel közeledtek felénk. Most ezt éppenséggel nem tapasztaljuk, sőt a tisztelet talán még fokozódott reverendánk iránt. Azért nincs semmi ok arra, hogy félreálljunk vagy hogy elavult intézmények védelmébe szegődjünk. Örökértékű társadalmi keretek nincsenek, tehát minden pap dolgozzék a megváltozott keretek között is lendületes buzgósággal és szívében a nép őszinte szeretetével.” 36 Ez az együttműködési készség azonban erre az időre már néhány gyakorlati területen meg is valósult. A püspök október 20-án főpásztori szózatot intézett híveihez. Ebben a hit megőrzése mellett, melybe a papság anyagi támogatását is beleértette, munkára és egymás kölcsönös támogatására szólította föl a hívőket: „És dolgozzatok is, Kedves Híveim! Földjeitek ne maradjanak megműveletlenül, hogy legyen kenyerünk... Kiki lehetőleg a hivatása szerint való munkát végezze, az az óhaja a meg­ szálló hatalomnak is, és ezirányú törekvésetekben bizonyára számíthattok jóindulatú támogatására. Tudom, hogy nehézségei vannak a mezei munká­ nak: így a férfi munkaerő mellett a fogatok hiánya; e nehézségeket azonban le kell küzdeni, ahol lehet kézi erővel, ahol van ökörfogattal, és össze­ segítve, mert ha most bárki csak a maga portáján mocorog, és elzárkózik a segítéstől, a szeretetben összefogó munkától, akkor éhínség, betegség következhetik, mely az önzőket sem fogja kímélni, sőt Isten rendeléséből elsősorban őket fogja sújtani.” 37 November 2-án a szovjet és magyar hatóságok kérésének a katolikus egyház is eleget tett, és Hamvas püspök megbízásából Halász Pál kanonok, esperes plébános is aláírta azt a nyilatkozatot, melyet aztán a szovjet repülők röpcédulaként szórtak le a még nyilas uralom alatt levő területekre. A nyilatkozat szövege a következő volt: „Nyilatkozat A magunk részéről kijelentjük, hogy az orosz hadsereg a vallás szabad gyakorlá­ sában senkit sem akadályoz, sőt bennünket arra hívott fel, hogy az eddigi rend sze­ rint tartsuk és folytassuk. Senkit lelkészi mivolta miatt bántódás nem ért. Felekezeti 36 Szegedi Népakarat, 1944. okt. 27. Bekapcsolódás. 36 Délmagyarország, 1944. dec. 3. Hamvas püspök beszéde az András napi ünnepségen. 37 Püspöki Levéltár 2700/1944.

169

iskoláinkban a tanítás éppúgy megkezdődhet, mint a többi iskolákban. Kormányzó Urunknak október 15-i rádiószózatában megadott irányítását mi az ország érdekében valónak tartjuk. Szeged, 1944. november 2. Dr. Halász Pál kanonok, szegedi esperes plébános

Zsarkó László református lelkész

Benkóczi Dániel evangélikus lelkész” 38

A nyilatkozat szövege, melynek önmagában is jelentős propagandisztikus sze­ repe volt, bekerült a Budapest Népéhez és a Magyar Honvédekhez intézett fölhí­ vásba, melyet egy sor közismert szegedi értelmiségi személyiség — köztük a kato­ likus egyház képviseletében dr. Balogh István plébános — írt alá.39 A „Szegedi Kiáltvány” szövegét szintén a szovjet repülők juttatták el a még fel nem szabadított területekre. Aláíróit Szálasiék halálra ítélték, és képletesen ki is végezték.40 A népi demokratikus rendszer kiépítésének gyakorlati munkálataiban a szegedi katolikus egyházi személyek közül Balogh István plébános vette ki legaktívabban a részét. Balogh páter Révai Józseffel és Erdei Ferenccel együtt szerkesztette a Délmagyarország c. lapot, résztvett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megszerve­ zésében, a Szegedi Nemzeti Bizottság elnöke lett, tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, az Ideiglenes Kormányban pedig a miniszterelnökségi államtitkári posz­ tot töltötte be, és tagja volt a fegyverszüneti bizottságnak is. Balogh István plébános­ nak gyakran tették föl a kérdést, miért lehet és miért kell a kommunistákkal együtt­ működni. A plébános a Délmagyarország 1944. december 3-i számába írott vezércékkében válaszolt. »A válasz igen egyszerű. Ha a kérdezősködők ismernék a Magyar Kommunista Párt programját, egyáltalán nem tennének fel kérdést... Ők a kommunizmusról csak annyit tudnak, amennyit megismerniük az irányított sajtó útján lehetett... Ez a kép pedig szörnyű volt és félelmetes. ... A tapasztalat igazolja, hogy a kommu­ nista párt képviselői politikailag kifogástalanul képzettek, modorukban tartóz­ kodóak, tárgyalásaikban feltétlenül megbízhatók, a magyar érdekeket mindenkor figyelembe veszik, sőt azokat kiemelik, tehát igenis lehet a Magyar Kommunista Párttal együttműködni. Most azonban nemcsak lehet, hanem kell is. ... A német érdekekért megindított háborút elvesztettük. Ami nem pusztult el a háborúban, azt jóvátételként kell majd megfizetnünk. Szegények lettünk, nagyon szegények. Elpusztult városok, lerongyolódott nép, tönkrement vasutak, elpusztult utak, elértéktelenedett pénz, aranyunkat is elhurcolta „nagy szövetségesünk”, siralomház, temető az egész ország. Nem Trianon után, most kezdődik a magyarság igazi kál­ váriája. A keresztet vállunkra vesszük és hordoznunk kell. Melyik az a politikai párt, amelyik egyedül maga merné vállalni a kereszt hordozását? Ki az, aki bármely, 38 Püspöki Levéltár 2750/1944. 89 Délmagyarország, 1944. nov. 24. 40 Délmagyarország, 1944. dec. 14. Szálasiék halálra ítélték a Szegedi Kiáltvány aláíróit.

170

legkisebb politikai erőt kirekeszteni merne a közös munkavállalásból? Ki merne lemondani arról az erőtöbbletről, melyet a kommunista párt a magyar politikai életben mostantól kezdve jelent, és amelyet éppen most önzetlennek, magyarnak és áldozatkésznek ismerhettünk meg? Minden erőre, minden jószándékra, minden áldozatkészségre szükség van. A magyarság súlyos keresztjét csak úgy tudja az engesztelés jegyében a jó Isten segítségében bízva, egy vigasztalóbb jövő reményében végighordozni.«41 Balogh páter politikai tevékenysége Hamvas püspök beleegyezésével és támogatá­ sával történt. A püspök 1945 végéig szabadságolta őt, és a plébániáján végzendő munkája alól fölmentette. Balogh páter példaadóan igyekezett összeegyeztetni, és egyszerre szolgálni hazája és egyháza érdekeit, miközben a forradalmi folyamat előrehaladásával egyre gyakoribb kétoldali támadásoknak volt kitéve. 1945 nya­ rán már így panaszkodott Sopsich Jánosnak a szegedi püspöki iroda igazgatójának, miközben kifejtette politikai hitvallását: »Az egyik oldalról reakciósnak minősítenek, ugyanakkor a másik oldalon „szalonkommunistának” tisztelnek, meg „vörös papnak”. Nem mintha ez újdonság volna, mert így volt ez m ár az indulás pillanatában december­ ben is, sőt már novemberben. Csak azóta nemcsak a távlatok változtak, de az oldalak is. Ők azt mondják én változtam, én az ellenkezőjét állítom, és magamban azt hiszem, hogy most sem akarok mást, mint akkor: őszinte és minden terrortól mentes demokráciát, és abban egyházamnak azt a helyet és szabadságot, mely minden körülmények között megilleti.«42 Egyes papoknak a népi demokratikus rendszerbe való beilleszkedése azonban nem ment olyan könnyen, mint Hamvas püspöknek vagy Balogh plébánosnak. Ez tűnt ki Yalentiny polgármesternek 1944. november 16-án Hamvas püspökhöz küldött átiratából is. Ebben arra kéri, rendelje el a papság számára azt, hogy tartóz­ kodjanak a hittanórákon és a templomi szentbeszédekben a szovjetellenes és fasiszta­ barát kijelentésektől. Ugyanis a polgármester szerint, a közelmúltban állítólag „nemkívánatos tartalmú szentbeszéd” hangzott el. A polgármester megkérte a hittan­ órák és szentbeszédek helyét és időpontját, hogy azokat ellenőriztethesse.43 Hamvas püspök a polgármester levelének hatására a következő levelet küldte papjaihoz: „Felhívon Tisztelendő Papjaim figyelmét, hogy mind a szentbeszédek, mind a hitoktatási órák, valamint egyesületi gyűlések alatt, de társaság­ ban is, szigorúan tartózkodjanak minden olyan nyilatkozattól vagy beszéd­ től, amely távolról is a szovjet ellen irányul vagy a fasizmust dicséri. Állí­ tólag a közelmúltban egyik templomban nemkívánatos tartalmú szent­ beszéd hangzott el. Oktalan, meggondolatlan vagy igazságtalan nyilatkozat­ tal nemcsak az illető lelkész teszi ki személyét megtorló intézkedésnek, de híveit és oltártestvéreit is bajba sodorhatja. A kellő tapintatot azért is figyelmébe ajánlom Tisztelendő Papjaimnak, mert a hatóságok a szent­ beszédeket és hitoktatást a jelzett szempontból ellenőriztethetik.”44 A népi demokratikus rendszer szegedi hatalmi szervei, a szovjet városparancs­ nokság és a katolikus egyház között az 1944 végi felhőtlen viszonyt mutatta az, 41 Délmagyarország, 1944. dec. 3. Miért együtt? 42 Püspöki Levéltár 1333/1945. 43 Püspöki Levéltár 2767/1944. 44 Ugyanott.

171

hogy Hamvas kérésére a polgármester kieszközölte a szovjet városparancsnoknál, hogy a karácsonyi és újévi ünnepeken a közmunkák szüneteljenek. Hamvas püspök viszont utasította a papságot, hogy a templomokban propagálják a híveknek a városi kölcsön jegyzését.45 A kezdeti félelmek után, a katolikus egyháznak 1944 végére bekövetkezett meg­ nyugvását Hamvas püspöknek a papsághoz intézett szilveszteri körlevele jól tük­ rözte: Hamvas püspök és egyháza számára egyrészt az volt a megnyugtató, hogy a kormány a demokratikus szabadságjogok között biztosította a teljes vallásszabad­ ságot. De a püspök figyelmeztette is a papságot, hogy éljenek a kormány által nyújtott szabadsággal, az egyház és a haza érdekében: „Egyesületeink működésüket minden politikától mentesen, tisztán célki­ tűzésüknek megfelelően, kulturális és hitéleti vonalon folytassák tovább a lelkek érdekében. Szolgálják a lelki szétszakadottság napjaiban a kölcsö­ nös megbékülés és megértés szellemét. De ha a politikától mentesek is egyesületeink, a hazának általános javát szolgálni meg nem szűnnek.” 46 Körlevelében a püspök arra is rámutatott, hogy a népi demokratikus rendszer lényegi vonásai — a demokrácia kiszélesítése, a néptömegek közügyekbe való bekap­ csolása — a tömegek tudásának és felelősségérzetének növelését követelik, és ezt kell szolgálnia az iskolákban és egyletekben folyó vallásos nevelésnek is. Megnyug­ vással vette tudomásul Hamvas másrészt azt, hogy a kormány programja biztosítja a magántulajdon sérthetetlenségét, ezzel megvédi az egyházközségek és plébániák vagyonát, jövedelmét. Viszonzásul a püspök fölajánlotta az egyház konkrét közre­ működését is a kormány programjának megvalósításában: „...M agunk részéről megteszünk mindent a termelés zavartalan folytatása érdekében, buzdítva híveinket, tanácsokkal és jópéldával melléjük állva. A mezőgazdasági termelés, az ipar és a kereskedelem fellendülésének is alapja, azért tehát nem szabad visszariadni a legnagyobb erőfeszítéstől sem, hogy leküzdjük a háborús viszonyok következtében beállott nehéz­ ségeket és pótoljuk a veszteségeket.” 47 A püspöki körlevél a jövőbe vetett bizalom jegyében fejeződött b e: „Hálát adunk Istennek, hogy nem bizonyultak valónak a propaganda által hirdetett ijesztgetések az orosz hadsereg ellenséges magatartásáról az egyházakkal és a papsággal szemben, és bizalommal nézünk a jövő felé, mert tudjuk, ezen kedvező magatartás egy őszinte elvi álláspont megnyil­ vánulása. Engedje a Mindenható, hogy az őszinte kölcsönös bizalom legyen úrrá a népek között, és segítse már az új esztendőben annak a jobb és nemesebb világrendnek a megteremtését, melyet az emberiség legjobbjai, különösen Szentatyánk, újra és újra meghirdettek, és amely után a meg­ gyötört emberiség epekedik.” 48 A katolikus egyháznak a kormánnyal, a helyi hatóságokkal, a demokratikus szervezetekkel és pártokkal való — eddig szinte problémamentes — együttműködésé­ ben zavarok támadtak 1945 elejétől. Az egyház ugyan továbbra is kifejezte részvé­ teli szándékát a demokratikus kibontakozásban és az ország újjáépítésében: Hamvas püspök 1945. január 16-án a miniszterelnökhöz írott levelében ezt így fogalmazta m eg: „Ma olvastam az új hivatalos lap, a Magyar Közlöny első számát. Mindazon rendeletek, melyek benne megjelentek, érezhetően át vannak hatva a haza 46 Püspöki Levéltár 2848/1944. 46 Püspöki Levéltár 2925/1944. 47 Ugyanott. 48 Ugyanott.

172

szeretetétől, az összefogás, a mentés, a rendcsinálás törekvésétől. Ezirányú törekvésében Nagyméltóságod kormányát minden magyar ember szívből támogatni fogja és az egyház is készségesen vállalja múltjához képest a köteles részt és áldozatot az újjáépítés munkájában.” 49 A részvételi szándékon túl, konkrét munkát is vállalt az egyház: A Nemzeti Segély szegedi szervezete elnökének Magyar Lászlónak kérésére a katolikus egyház is bekapcsolódott a szervezet munkájába. Halász Pál esperes plébános az elnökség­ nek is tagja lett.50 A Nemzeti Segéllyel együttműködve az egyház is részt vett a budapesti gyerekek éhhaláltól való megmentésében, vidéken való elhelyezésében. Itt nemcsak az irgal­ masság gyakorlására való szószéki buzdításról volt szó, hanem az egyházközségek karitatív szervezeteinek konkrét részvételéről is.51 Az egyik vonatszerelvényen Hamvas püspök maga is együtt utazott a gyerekekkel.52 A Nemzeti Segéllyel kar­ öltve vett részt a katolikus egyház a deportáltak hazasegítésében, fogadásában és segélyezésében.53 Az akció vezetőjének értékelése szerint a katolikus egyház belvá­ rosi karitász szervezete „tervszerűség és alaposság, valamint eredmény tekintetében is, minden mást megelőzött.”54 A lelkipásztorok és szerzetes nővérek résztvettek a beteg hadifoglyok lelki és testi ápolásában, a különböző egyházi szervezetek pedig a hadifoglyok számára élelem gyűjtésében.55 A Hitvallás c. szegedi katolikus lap első száma, a „Hősi áldozatok” c. cikkben bemutatja P. Müller Lajos jezsuita; Ágnes főnök-nővér és Rafaela kedves nővér annunciata-rendi; Hedvig kedves nővér szentvincés szerzeteseket, akik a tífuszos katonák és hadifoglyok ápolása közben maguk is e betegségben meghaltak.56 Ami­ kor a súlyos budapesti harcok hatására a szovjetek kénytelenek voltak újabb hadikórházakat felállítani, Szeged főispánja január 19-én a város lakosságához fordult felhívással, hogy önkéntes adományokkal járuljanak hozzá a kórházak berendezésé­ hez. Karácsonyi Ferenc főispán elsősorban ágyakat, ágyneműket és evőeszközöket kért.57 Hamvas püspök 9 matrac és szalmazsák, 6 ágy, 1 ágybetét, 12 párna, párna­ huzat, lepedő és takaró, 20 tányér és evőeszköz, 20 üvegpohár adományozásával járult hozzá a gyűjtés sikeréhez.58 A katolikus egyházat azonban 1945 elején Szegeden is néhány érzékeny csapás érte a demokratikus rendszer, a demokratikus pártok és tömegszervezetek részéről, melyek ugyan nem nyitottak frontot sem az egyházak, sem a vallás ellen, de az egyházak kivételezett helyzetét a népi demokráciában semmiképpen nem akarták. Sérelmesnek tartotta a szegedi egyházi vezetés azt, hogy a pártok mellett a társa­ dalmi egyesületek képviselői nem kaptak helyet az Ideiglenes Nemzetgyűlésben, (így a katolikus egyház és katolikus szervezetek sem.) A katolikusok sérelmeit összefoglaló, 1945. február 17-re keltezett, aláírás nélküli följegyzés azt is sérelmezte, hogy „a törvényhatósági bizottság összeállításá­

49 Püspöki Levéltár 91/1945. 50 Püspöki Levéltár 616/1945. 61 Délmagyarország, 1945. febr. 17. Nemzeti Segély. 62 Délmagyarország, 1945. márc. 6. Megérkezett az első budapesti gyermekcsoport Szegedre. 68 Püspöki Levéltár 710/1945. 61 Lásd ezekről bővebben: Hamvas Endre a szegedi zsidóság deportálása ellen c. tanulmányt. 85 Püspöki Levéltár 710/1945; 1601/1945. 56 Hitvallás, 1945. ápr. 15. Hősi áldozatok. 87 Csongrád megyei Levéltár Főispáni Iratok; továbbiakban Főisp. ir. 6/1945. 88 Püspöki Levéltár 175/1945.

173

nál Szeged katolikus polgársága, sőt egyházi intézményei sem jutottak képviselethez, ennek megfelelően érdekeit megvédeni a legkisebb lehetősége sincs”.69 A följegyzés azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a Szegedi Nemzeti Bizottság elnöke Balogh páter lett, vagy hogy a püspök kéréseit, észrevételeit a szovjet és magyar ható­ ságok — sokszor éppen Balogh páter közbenjárására — a lehetőség határain belül, mindig előzékenyen figyelembe vették és teljesítették. A katolikus társadalmi, hitbuzgalmi szervezetek és politikai pártok, tömegszervezetek között éles összeütközések­ hez vezetett a katonai beszállásolások alól fokozatosan fölszabaduló katolikus kultúrházak, egyesületi székházak visszakapása, illetve megszerzése. Halász Pál esperes-plébános jelentése szerint: „A visszakerülés után sok esetben valóságos közelharcot kellett folytatni... különféle társadalmi és politikai alakulatokkal, melyek saját helyiség hiányában mind egyházközségi és egyesületi helyiségeinkre jelentettek be igényt, és próbáltak ennek az igénynek érvényt is szerezni.” 5960 A sok eset közül példaként a KÁLÓT Csanádi egyházmegyei székházát hoz­ nánk: A demokratikus nőszövetség kérésére 1945 februárban Dénes Leó polgár­ mester-helyettes lefoglalta a székházat, és átadta a nőszövetségnek. Hamvas püspök tiltakozó levelének hatására azonban visszaadta a KALOT-nak.61 Szegeden mindenütt visszakapták a katolikus szervezetek épületeiket. Egyes esetekben azonban kompromisszumos megoldások születtek: Újszegeden például a Katolikus Kör épületében a Szociáldemokrata Párt szervezete szerda és vasárnap estére kapott egy helyiséget addig, míg egy romos épület helyreállításával meg nem teremtik székházukat.62 A tömegszervezetek közül a legnagyobb helyhiánnyal a MADISZ küszködött. A Szegeden 1945. január 7-én alakult ifjúsági szervezet gyorsan növelte taglétszá­ mát, és áprilisban már 3 ezer fiatal vett részt munkájában. Rendkívül széles körű tevékenységet fejtett ki. A kultúrgárdák, szavalókórusok, dalkórusok, politikai és közgazdasági előadások olyan méretű tömegeket mozgattak, hogy tavasszal már a fiatalok közel fele nem fért be a rendezvényekre. A MADISZ fiatalok ezért az összes katolikus kultúrházat kiigényelték.63 Akciójuk azonban ekkor még nem járt sikerrel, mert a belügyminiszter kijelentette, hogy a kormány a magántulajdon tiszteletben tartásának talaján áll, és minden ellenkező hatósági intézkedést meg­ semmisít.64 A MADISZ és a katolikus szervezetek között feszültséget okozott a fiatalok megszerzéséért folyó versengés is. A MADISZ olyan elszívó hatást fejtett ki, hogy a katolikus szervezetek csak nehezen tudták soraikat rendezni. Milyen katolikus szervezetek működtek 1945 tavaszán Szeged egyházközsé­ geiben? Alsóváros (P. Schneider Vencel jelentése). A Katolikus Társ. Kör, a Legényegylet és a Credo, melyeknek a felszaba­ dulás előtt összesen 1500 tagja volt, nem tudott beindulni. Működik viszont az ún. III. Rend Rózsafüzér Társulat, az Oltáregylet, a Szent Teréz Leány­ kor, összesen kb. 1200 taggal. 59 Püspöki Levéltár 300/1945. 60 Püspöki Levéltár 1601/1945. 61 Püspöki Levéltár 232/1945. 92 Püspöki Levéltár 1120/1945. 63 Csongrád megyei Levéltár Polgármesteri Iratok: továbbiakban Polgm. ir. 12 961/1945. 64 Püspöki Levéltár 1601/1945.

174

Felsőváros: P. Merényi Vince részletes kimutatásából megtudjuk, hogy az egyházközség­ ben működik: Rózsafüzér Társulat P. Héjjá Gábor vezetésével 252 taggal. Katolikus Népkör P. Merényi Vince vezetésével 301 taggal. Dolgozó Leányok P. Héjjá Gábor vezetésével 63 taggal. Oltáregyesület P. Merényi Vince vezetésével 86 taggal. Szent Ferenc III. Rendje P. Merényi Vince vezetésével 27 taggal. Nem működik anyagiak hiánya miatt, a Szent Terézke Akció, melynek P. Bunovszky Aurél a vezetője, és 20 tagja van. Ugyancsak nem működik a Katolikus Legényegylet sem, melynek tagjai közül sokan nincsenek Szegeden (katonák, hadifoglyok), és az ittlevők közül pedig sokan (P. Me­ rényi jelentése szerint) „a szoc. dem. pártba mentek á t”. A felszabadulás előtt a Katolikus Legényegyletnek P. Merényi volt a vezetője és 67 főt tömörített. Rókus: Henny Ferenc elég szűkszavú jelentéséből a következő működő szervezeteket ismerhetjük m eg: „Katolikus Népkör Máriaföldy Márton elnök vezetésével. Oltáregylet 20 taggal rendelkezik. Iparoskor, elnöke Kovács Andor. Mária társulat 12 koszorú, Csepella Andor a vezetője. Katolikus Legényegylet Vitus József vezetésével.” A plébános jelentése szerint: „A szünetelő szervezetek tagjai beléptek a Szociál­ demokrata Pártba” . Móraváros: Inczédy László plébános jelentéséből idézzük a következőket: „Egyesületek: Palánki Földművelő Társulat, Ave Szövetség, Oltáregylet, Legényegylet, Cserkészcsapat, Dolgozó Leányok csoportja, működésüket a korlátolt lehetőségek között folytatták, és ma is folytatják. Egyedül a Szív-gárda nem tartott összejöveteleket ebben a tanévben a sok szünet, fűtőanyag hiánya stb. miatt. Újjászervezése folyamatban. Az ifjúság fegyelmezetlen és fékezhetetlen kezd lenni. Az iskolából kikerült levente­ korú ifjúság a húsvéti lelkigyakorlatra nem volt összegyűjthető.” Újszeged: Ugi Géza jelentéséből az tűnik ki, hogy a plébánián a Katolikus Kör (100 taggal), Katolikus Legényegylet (56 taggal), Szent Szív Kör férfi tagozata (40 taggal), női tagozata (220 taggal), Mári Társulat (70 taggal) működik. De a plébános szerint a működés eléggé vontatott, „mert gyűléseket nem tarthatunk, mivel nem tanácsos a lakást magára hagyni” . Szeged Somogyi telep: A jelentést Árnyas Gyula segédlelkész készítette, mivel röviddel előtte (1945 április.) Karácsonyi Guido plébánost letartóztatta a politikai rendőrség, a felszabadulás előtt játszott jobboldali magatartása miatt. Árnyas Gyula jelentése szerint: „Á Katolikus Népkör, a Szent Vince Egyesület, a Katolikus Leányegylet, a Szívgárda most is működik. A Katolikus Legényegyesület most szünetel, mert tagjai a MADISZ-ban és a SZIM-ben vannak, és a vezetőség nagy nyomással van szünetelésre kényszerítve.”65 Sajnos a belvárosi egyházközségről nem kaphatunk képet, mert a jelentés éppen6 66 Püspöki Levéltár 1895/1945.

175

a belváros esperes plébánosának Halász Pálnak készült, de a helyzet itt is hasonló lehetett a többi városrészhez. Halász Pál esperes plébánosnak Hamvas püspökhöz írott összegző jelentésében összegződik és fölerősödik a demokratikus szervezetek elleni panasz, amiért a katolikus szervezetek munkáját akadályozzák: „Aggasztó ... egyes politikai és társadalmi alakulatok agresszivitása, s itt-ott megnyilatkozó terrorja, amely miatt katolikus egyesületeink — főképp az ifjúsági egyesületek — nehezen tudták mind a mai napig felvenni működésük elejtett fonalát.::66 A jelentésre Hamvas püspök széljegyzetként a következőket írta: „Különösen aggaszt, hogy az agrár- és iparos, valamint ismétlő iskolás ifjúság nélkülözi a valláserkölcsi befolyást és vezetést. Reméletőleg ez az állapot csak átmeneti. Kultúrházaink tulajdonjogához és szabad haszná­ latához ragaszkodunk, azok teljes használatát visszaszerezni törekszünk.” 67 Élezte a MADISZ és a katolikus szervezetek közötti feszültséget az a tény is, hogy a katolikus szervezetek néhány helyen olyan egyházi személy vezetése alatt szerveződtek újjá, akik a felszabadulás előtt szélsőjobboldali beállítottságukról voltak közismertek. (Pl. Karácsonyi Guido.) Az egyházi személyiségek közül a demokratikus szervezetek 1945 tavaszán a fő tüzet dr. Becker Vendel apát kanonok, szentszéki bíró, tankerületi főigazgató ellen irányították. A harcot az indította el, hogy miután Szegeden 1945. január 7-én megalakult a MADISZ, a Tanárok, Tanítók Szabad Szakszervezetének Vezetősége ezt a tényt örömmel üdvözölte, és január 13-án kelt átiratában kérte Becker Vendel ideiglenesen megbízott tankerületi főigazgatót, segítsen abban, hogy a középiskolás és szakmunkás iskolás tanulók is bekapcsolódhassanak a MADISZ munkájába. Egyes iskolák igazgatósága ugyanis arra való hivatkozással, hogy az iskolai rend­ tartás nem engedélyezi a tanulók politikai munkában való részvételét, megtiltotta a MADISZ-ba való belépést.68 Az iskolai rendtartás figyelmen kívül hagyására azonban Becker Vendel sem volt hajlandó, és a szakszervezeti vezetőségnek a következő választ küldte: „Fenti tárgyban tett átiratukat felterjesztem a Kultuszminiszter Úrhoz, mert a jelenleg érvényben levő Rendtartás szerint a kérést nem teljesít­ hetem.” 69 A szakszervezeti vezetőség erre január 28-án azonos szövegű beadványt intézett a Szegedi Nemzeti Bizottsághoz, Karácsonyi Ferenc főispánhoz és Dénes Leó helyet­ tes polgármesterhez. Ebben kérték, hogy a kultuszminiszter által január 26-án kine­ vezett és január 27-én az esküt is letett70 Becker Vendelt mentsék föl állásából: „Meggyőződésünk, hogy dr. Becker Vendel nem alkalmas arra, hogy tan­ kerületi főigazgatói teendőket ellássa. Politikai múltja, felfogása és képes­ ségei kizárják azt, hogy ő az új, szabad, független, demokratikus Magyarország szellemét ebben a fontos kulcsállásban helyesen képviselje.” 71 Becker Vendel politikai vétségeit a beadvány hat pontban gyűjtötte össze: 1. Német származású, s mint ilyen a Deutsche Wissenschaftliches Instituttal állandó összeköttetésben és levelezésben állott, mint tudvalevő a fent nevezett intézet fasiszta propaganda céljait szolgálta. •• Ugyanott. 97 Ugyanott. 99 Főisp. ír. 60/1945. 99 Ugyanott. 79 Lásd: Főisp. ír. 37/1945; 45/1945. 71 Főisp. ir. 60/1945.

176

2. 1944. március 19-én bekövetkezett események után a német hadsereg alakulatai az újszegedi tanítóképző intézetben szállásolták el m agukat... A tanuló ifjúság kérte a tanügyi főtanácsos urat, hogy vagy rendezze a körülményeket, vagy a tanítást szüntesse be. Erre Becker a következő választ adta: „A né­ metek a mi szövetségeseink, s azért jöttek ide, hogy megvédjenek bennünket a vörösöktől. Ők azt kívánják, hogy tartsunk ki mellettük, én ezt magamévá tettem, aki pedig a tanár urakat izgatni meri szünetre, azt átadom a Gestapónak.” 3. 1942-ben Laczkó István és Hódi Sándor diákokat baloldali gondolkodásmódjuk és magatartásuk miatt az intézetből kitiltotta. 4. Az általa létesített Szent Gellért tanügyi alapítvány egyik bekezdése tartalmazza azt, hogy a német származású katolikus és szegénysorsú diákokat az ala­ pítvány földbirtokainak jövedelméből elsősorban segíteni kell. 5. 1944 novemberi tanévnyitáskor megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a tanuló ifjúságnak távol kell maradnia a politikától, m ert az a múltban is így volt. 6. 1944. december 9-én négyszemközt Becker Vendel Kovács Attila tanítójelöltnek a következőket mondta: „Ellened az a vád, hogy politizálsz. Ezt ma nem lehet csinálni, hisz azt sem tudjuk, hogy orosz lesz-e az ország vagy német, s különben is a rendtartás szigorúan előírja, hogy a politizáló diákot el kell távolítani az intézetből. Ehhez tartsd magad és ne politizálj tovább, mert sajnálnám, ha ellened kellene alkalmaznom a fegyelmi szabályokat és téged eltávolítanom az intézetből.” 72 (Itt jegyezzük meg, hogy Kovács Attilából rövidesen a MADISZ Délkerületi titkára lett!) A MADISZ február elején röpiratokat is adott ki Becker Vendel ellen.73 Kará­ csonyi főispán február 20-án pártfogólag terjesztete föl Teleki miniszterhez a Tanárok, Tanítók Szabad Szakszervezete Vezetőségének kérelmét Becker leváltására.7475 Hamvas püspök február 22-én írott levelében viszont igyekezett megvédeni papját a miniszter előtt.76 Becker Vendel ügyében rendkívül erős nyomás nehezedett az egyházra. A Délmagyarországban a tankerületi főigazgatót támadó cikkek egész sora jelent meg, a Szegedi Nemzeti Bizottság bizalmatlanságot szavazott Becker Vendelnek, és tan­ kerületi főigazgatónak a Tanárok és Tanítók Szabad Szakszervezetének titkárát, Szabó Lóránd evangélikus hittanárt javasolta.76 Az Igazoló Bizottság pedig csupán magas egyházi funkciója (kanonok) miatt nem kezdeményezett komolyabb büntetést ellene, és csupán vezető állásra való alkalmatlanságát mondta ki.77 A hosszan elhúzódó ügyben a döntő fordulatot Hamvas püspök kényszerű meghátrálása hozta. Május 18-án dr. Pálfy György polgármester-helyettes megírta Teleki miniszter­ nek, hogy: „A püspök úr nem kíván a szegedi közvéleménnyel, a pártokkal, a szakszervezeti munkássággal a tankerületi főigazgató személyének kérdésében ellentétbe kerülni. Nem tartaná az egyház szempontjából sérelmesnek, vagy kifogásolhatónak, ha a tankerületi főigazgatói székbe a pártok és a szakszervezetek kívánságára Szabó Lóránd evangélikus hitoktató kerülne.” 78 72 Ugyanott. 73 Püspöki Levéltár 191/1945. 74 Főisp. ir. 177/1945. 75 Püspöki Levéltár 191/1945. 76 Főisp. ir. 1350/1945. 77 Délmagyarország, 1945. máj. 26. Igazoló bizottság döntése. 78 Főisp. ir. 1350/1945.

177

így a miniszter május 26-án kinevezte Szabó Lorándot, aki még aznap átvette Beckertó'l hivatalát.79 1945 tavaszán a bírósági feleló'sségre vonások is elértek néhány szegedi egyházi személyt: Április 1-jén letartóztatta a rendó'rség dr. Balogh Ányos premontrei szerzetes tanárt, volt tankerületi főigazgatót. Letartóztatásának oka: „Az ifjúság­ nak ajánlotta az antibolsevista kiállítás megtekintését; nem tanúsított szociális magatartást alárendeltjeivel szemben.” 80 Április 18-án tartóztatták le Makón Balogh János jezsuita szerzetes főiskolai tanárt, akit a püspök a gazdatisztektől elhagyott püspökielei uradalom vezetésével 1944. október végén bízott meg. Letartóztatásának oka: „A földreform bírálata, az orosz hadsereg erkölcsi bírálata, a mai rendszer bírálata.” 81 Április végén tartóztat­ ják le Karácsonyi Guido Szeged Somogyi-telepi plébánost. Letartóztatásának oka: „Vezetője volt a szegedi Hivatásszervezetnek, éles harcot folytatott szocialista és általában a szervezett munkásság ellen. Közreműkö­ dött azon dohánygyári munkások elbocsájtásában, akik az 1919-es forradalomban résztvettek. A szószékről is izgatott a Szovjetunió ellen és a németeket dicsőítette.” 82 A Csanádi Egyházmegyében 1945 nyarán összesen 9 pap volt letartóztatásban. Hamvas püspök igyekezett megvédeni papjait. Minden követ megmozgatott érde­ kükben, de nem sok sikerrel. Érzékenyen érintette a katolikus egyházat Szegeden is a földosztás. A püspökségnek Püspökiele határában levő 5018 kát. holdas birtokát, száz hold kivételével, a székeskáptalan 455 holdas birtokát pedig teljes egészében fel­ osztották. Ezzel olyan egyházi intézmények veszítették el részben vagy teljes egészé­ ben anyagi bázisukat, mint a Püspöki Szeminárium, a Szent Imre Kollégium, a Püs­ pöki Tanoncotthon, a Szegedi Királyi Katolikus Tanítóképző Intézet.83 Hamvas püspök a Csanádi Egyházmegyében 16 olyan egyházi intézményt nevezett meg, melyek fenntartásához elengedhetetlenül szükség lenne a püspöki birtok jövedel­ mére. A püspök minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy a püspökség fenntartására meghagyott 100 holdon túl, mind a 16 intézmény egyenként 100 hold földet kapjon, így a püspökség összesen 1700 holdat megtarthasson korábbi birto­ kából. Törekvése természetesen nem járt eredménnyel.84 Ugyancsak komoly csapást jelentett a Szegedi Új Nemzedék Lapvállalat Rt. nyomdai és kiadói részlegének 1944. december 28-án és 29-én történt lefoglalása, és a nyomdai részlegnek a Hírlapkiadó KFT használatába való átadása.85 A vállalat főrészvényese ugyanis a püspök volt. A vállalat irányítása 1943-ban a Tudományos Fajvédő Társaság fasiszta kép­ viselőinek (Iván, Telbisz, Ketting trió) kezébe került. A lap politikai irányvonala m iatt ellentétbe kerültek a püspökkel is, aki megszakította velük a kapcsolatot és bírálta a lap politikai irányvonalát.86 Az igazgatótanács szélsőjobboldali triumvirátusának menekülése, illetve lefogása után, 1944. december 23-án a vállalatot az igazgatótanács tagjai „Csanádmegyei Sajtóvállalattá” akarták átalakítani, és az egyházmegyei hatóság elhatározta, hogy 79 Ugyanott. 80 Püspöki Levéltár 1119/1945; Délmagyarország, 1945. ápr. 26. Balogh Ányos népbíróság elé kerül. 81 Ugyanott. 82 Ugyanott. 83 Püspöki Levéltár 1117/1945. 84 Püspöki Levéltár 1152/1945. 83 Püspöki Levéltár 961/1945. 86 Erről részletesebben lásd: Hamvas Endre a szegedi zsidóság deportálása ellen c. tanulmányt.

178

a kompromittált név helyett az „Egyházmegyei Nyomda” nevet veszi föl. Elhatá­ rozták azt is, hogy a vállalat ügyvezető igazgatója dr. Hunya Benedek (a KÁLÓT Népfőiskola volt igazgatója) lesz. Eközben érte a vállalatot a polgármester azon rendelete, mely a vállalatot lefoglalja és a Hírlapkiadó KFT-nek adja át. A vállalat lefoglalása ellen Becker Vendel (kanonok), Papp Nándor (fogorvos), Kiss Gyula (plébános) és Danner János (kereskedő) igazgatósági tagok aláírásával tiltakozó levelet küldtek a polgármesterhez. Ebben elismerték, hogy a vállalat adta ki a Szegedi Új Nemzedék c. lapot, de ennek irányvonalát kifogásolták, a lap már nem létezik; szerkesztői elmenekültek, a vállalat át lett szervezve, a részvényesek többsége nem fasiszta, a kifogásolt fasiszta személyek puccsal szerezték meg az irá­ nyítást az igazgatóságban, az átszervezésnél Hunya Benedek lett az igazgató.85*87 Mivel a kérést a polgármester nem teljesítette, Hamvas püspök február 3-án Balogh államtitkárhoz fordult segítségért. Balogh páter rögtön írt a szegedi polgármesternek: „...A Szegedi Új Nemzedék Lapvállalat RT. egész vagyona, valamint ügykezelése távollétem alatt lefoglaltatott és a vezetésem alatt Álló Hírlap­ kiadó KFT-nek adatott át. Tekintettel arra, hogy a nevezett részvénytársaságnak Szegeden törvényes és alapszabályszerű határozatképes igazgató­ sága van, tehát sem a vállalat vezetése gazdátlannak, se vagyona elhagyott­ nak nem tekinthető, másrészt pedig a Csanádi Püspökség felügyelete alatt áll, és minden megtörtént, hogy az eltávozott, fasiszta beállítottsággal vádolt tagok kizárassanak. Úgy a magam, mint a vezetésem alatt álló Hírlapkiadó KFT nevében tisz­ telettel kérem, hogy ... a lefoglalástól feloldani és azt a Csanádi Püspökség, mint legnagyobb részvényes felügyelete alatt működő törvényes vállalati igazgatóság kezelésébe visszabocsátani méltóztassék.” 88 Közben február 7-én a püspök, a polgármesterhez benyújtott kérvényt aláíró igazgatósági tagokat megbeszélésre hívta össze, és azon a következő megállapodás született: A nyomda a Hírlapkiadó KFT használatában maradjon, de a szerkesztő­ séget és a pénzvagyont szolgáltassák vissza. A nyomda rezsiben vállalja a Csanád Egyházmegyei katolikus intézmények, egyesületek stb. részére szükséges munkálatok elvégzését, cenzúrától mentesen, amennyiben azok kéziratai a szegedi belvárosi plébánia bélyegzőjével lesznek ellátva. A nyomdával átadott papír csak ezen üzemben dolgozható fel és a nyomdai személyzet változatlanul a helyén marad. A határozatról értesítik Balogh államtitkárt, és kérik, hogy a polgármesternél a fentiek értelmében járjon el, a vezetése alatt álló Hírlapkiadó KFT-nél pedig így intézkedjen.89 Balogh páter közbenjárására a polgármester február 24-én olyan határozatot hozott, hogy a pénzt és a vagyontárgyakat visszaadja, de az épületeket nem. 1945 április és december között Balogh államtitkár közreműködésével még többször kísérletet tettek a vállalat teljes visszaszerzésére, de eredménytelenül. 1945 tavaszán feszültséget okozott az is, hogy a demokratikus pártok egyes képviselői, a pedagógus szakszervezet egyes tagjai az oktatás demokratizálására törekedve, az ország általános demokratizálási folyamatának részeként, energikusan követelték az iskolákban a hitoktatás fekultatívvá tételét, sőt az egyházi iskolák államosítását. Majtényi Béla hitoktató templomi szószékén, nevén nevezve pole­ mizált egy tanárral, aki reformtervezetében a hitoktatás ellen foglalt állást. 85 Püspöki Levéltár 961/1945. 88Ugyanott. 89 Ugyanott.

179

Hamvas püspök tudomást szerezve az esetről, rosszallását fejezte ki a személyi polemizálás m iatt: „A katolikus egyház elve, hogy szentbeszédben kerülni kell minden olyan célzást, mely ismert, illetve felismerhető személyeket érint, kivált, ha az támadólag történik. Ha tisztán elvi szempontból hirdette volna a hitokta­ tás szükségességét, ... akkor csak dicsérhetném, mert a katolikus egy­ házra nézve az iskolai hitoktatáshoz való jog nem vitatott kérdés, hanem az Istentől reá bízott tanítóhivatallal függ szorosan össze, védelme tehát mindannyiunk lelkiismereti kötelessége.” 90 Majtényi Béla, Hamvas püspök előtt sajnálatát fejezte ki, hogy a szónoki hevü­ letben a személyi polémia területére ragadtatta magát.91 Szegeden az iskolai hitoktatás eltörlése ellen 1945 elején az egyház nagyarányú kampányba kezdett, Havass Géza püspöki titkár, hitoktató irányításával. Röplapo­ k at szerkesztettek (a Szegedi Nyomda nyomta), melyeket a szülőkhöz címeztek azzal a kérdéssel, hogy akarják-e az iskolai hitoktatást. A röplapokat a hittanárok osztották ki a gyerekeknek, és kérték vissza a szülői válasszal együtt. A szöveg úgy volt megszerkesztve, hogy arra csak egyetlen — az igenlő — válasz volt lehetséges. A röplap lényegesebb gondolatai: „Megyésfőpásztorunk nagybőjti körlevelében rámutatott a vallás jelentőségére és szükséges voltára az emberi életben... Mégis mindig hallatszottak és napjainkban is hallatszanak hangok, hogy a vallás feles­ leges, következőleg az iskolai hitoktatást is el kell törölni. Azonban, hogy legyen-e továbbra is hitoktatás az iskolában, vagy ne, azt nem nekünk tanároknak, vagy néhány politikusnak kell és szabad eldönteni, hanem elsősorban a szülőknek, hiszen ők felelősek Isten és az emberek előtt gyer­ mekük földi és örök boldogságáért. Kérjük tehát a kedves Szülőket szíveskedjenek nyilatkozni, szükséges­ nek tartják és kívánják-e az iskolai hitoktatást, mint kötelező tantárgyat jelenlegi formájában, vagy beérnék nem kötelező templomi prédikációk­ kal? Tehát, hogy gyermekük esetleg csak itt-ott véletlenül ismerje meg Jézus tanítását a szülők megbecsüléséről, az erkölcsös életről, mások személyének és vagyonának tiszteletben tartásáról és a becsületes élet többi alapelvéről? A választ kérjük a túloldalra írni és mielőbb visszaküldeni. Bízva a kedves szülők felelősségérzetében és komoly vallásos lelkületében, szíves válaszukat bizalommal várja Krisztusban katolikus köszöntéssel: 1945. március hó

Hittanár92

Ami a hitéletet illeti, a nagy történelmi sorsforduló nem okozott különösebb problémát. Halász Pál esperes plébános összegző jelentésében örömmel írta Hamvas püspöknek, hogy: „Megnyugtató, az a csaknem egybehangzó megállapításuk, hogy a hitélet általában nem csökkent, sőt a legtöbb plébánián emelkedő tendenciát m utat.” 93 90 Püspöki Levéltár 368/1945. 91 Ugyanott. 92 Püspöki Levéltár 369/1945. 93 Ugyanott.

180

Ugi Géza újszegedi plébános ezt a következőkkel magyarázta: „A hitélet emelkedett a sok megpróbáltatás miatt, és mert a Jó Isten segítsége sokszor szinte csodaszerű volt.” 94 A katolikus hit és az egyház érdekeinek védelmére a Csanádi Egyházmegye egy katolikus lap kiadását is célul tűzte ki Szeged felszabadulása után. Az első kísér­ let egy új lapkiadó vállalat létesítésére, és egy új lap indítására, már néhány nappal a Szegedi Új Nemzedék lefoglalása után megtörtént. 1945. január 25-én kötötték meg a szerződést a Katolikus Sajtó K FT létrehozásáról. Az aláírók: Havass Géza püspöki titkár, dr. Hunya Benedek népfőiskolái igazgató, dr. Hunya Benedekné szül. Sztankovits Gizella háztartásbeli és Meggyesi Sándor a KÁLÓT országos főtitkára (ő akkor az alsóvárosi plébánián lakott) voltak. Tőkéje 11 ezer pengő volt az induláskor, és ügyvezető elnökké dr. Hunya Benedeket választották. A társaság Magyar Nép címmel akart politikai napilapot kiadni. A társaság cégbejegyzése január 25-én megtörtént a Szegedi Királyi Törvényszéknél.95 A Hitvallás c. lap megjelenésével kapcsolatos munkálatokra az első forrás március 7-én utal. Ekkor engedélyezi Balogh István, miniszterelnökségi államtitkár (a sajtóügyek intézője) püspökének Hamvas Endrének egy egyházmegyei lap kiadását. „Egyházmegyei lap kiadásának engedélyezése Dr. Hamvas Endre úrnak Csanádi püspök Szeged Megengedem, hogy tetszés szerinti címmel a Csongrád Egyházmegye hívei részére, hetenként egy ízben, négy oldal terjedelemben, hitbuzgalmi, világnézeti, társadalomtudományi lapot adjon ki, az utcai árusítás jogával. A lap példányszámot később fogom megállapítani. Debrecen, 1945. márc. 7. Dr. Balogh István miniszt. elnökségi államtitkár.” 96

A Hitvallás név először Havass Géza püspöki titkárnak a Postaigazgatósághoz április 6-án benyújtott kérelmében szerepel. A kérvényben a lapnak vidékre való szállítását kéri. A Postaigazgatóság április 8-án az engedélyt ehhez megadja.97 Havass Géza apát úr közlése szerint, a Hitvallás elnevezést Bálint Sándor, a Szegedi Tanítóképző tanára adta, aki résztvett a lap indítási munkálataiban. Április elején m ár a templomi hirdetőtáblákon is reklámozták az új lapot, a következő szövegű plakátokkal: „Hitvallás címmel világnézeti, társadalmi és hitéleti, utcán árusítható hetilap indul Szegeden folyó évi április 15-én. Csoportosan megrendelhető a példányszám bejelentésével a Hitvallás szerkesztőségi és kiadóhivatalánál. Szeged, Dóm tér 1. Egyes szám ára 60 fillér. Kapható vasárnap a templomok előtt. Felelős szerkesztő és kiadó Havass Géza.98 94 Ugyanott. 95 Püspöki Levéltár 162/1945. 96 Püspöki Levéltár 456/1945. 9! Ugyanott. 88 Ugyanott.

181

A lap első száma április 12-én került ki a Hírlapkiadó KFT nyomdájából és rövidesen az egész Alföldön terjesztették, sőt egyes példányai Dunántúlra is elju­ tottak. (A lap elemzése már egy későbbi tanulmány tárgya.) Összegezve az eddig elmondottakat, a következő megállapításokat tehetjük. A szovjet csapatok megjelenése előtti napokban Szegeden is bizonyos félelem vett erőt a katolikus egyházi személyiségeken. A szovjetellenes horthysta propaganda negyedszázados hatása náluk sem múlt el nyomtalanul. A menni vagy maradni kérdés komoly viták forrása volt. A papság többsége, élén Hamvas püspökkel, a maradás mellett döntött, és a híveket is erre igyekezett rábírni. A szovjetektől, a jövőtől való félelem azonban — az egyházi személyiségek nagy örömére — alap­ talannak bizonyult. A szovjet és magyar hatóságok ugyanis előzékeny, türelmes politikát folytatnak az egyházzal szemben. A kommunisták is az ország újjáépítésé­ ben, az új társadalmi rendszer felépítésében való részvételre, együttműködésre szó­ lítják fel a papokat. Az egyház a szovjetellenes rágalmak alaptalanságáról meggyő­ ződve, és a demokratikus hatalmi szervek programjából erőt merítve, telve van re­ ménnyel, bizakodással, és ki akarja venni részét a jövő formálásából. Keresi konk­ rét helyét, szerepét a népi demokratikus rendszer építésében. Mindezekben termé­ szetesen döntő szerepe van Hamvas püspök progresszív személyiségének. 1945 elején azonban, az ország demokratizálását szolgáló szükséges intézkedések (például földosztás) és néhány — türelmesebb politikával elkerülhető — szükség­ telen lépés (támadás az egyházi szervezetek és épületeik, a hitoktatás ellen, az igazoló bizottságok, népbíróságok döntéseinek túlzott szigora egyházi személyekkel szemben) meglazítja a szoros kapcsolatot, és megtöri az egyház lendületét. A vallásszabadság, a hit és a szervezetek védelmének jelszavával megerősödnek az együttműködést gátló, akadályozó erők, és hatásuk az olyan egyének magatartá­ sán is érződik mint Hamvas püspök. így a napjainkban újra jellemző együttműködéshez csak mindkét fél számára fájdalmas tapasztalatokat hozó kitérő után jutottunk el.

182

Ördögh Piroska

SZEGED POLITIKAI ÉLETÉNEK EGYES JELLEMZŐI 1947 ÉS 1955 KÖZÖTT

Szeged az elsőként felszabadult nagyváros. Innen indult el az ország poli­ tikai központjának megszervezése: a legális politikai pártok, az MNFF meg­ alakulása, az élet megindítását, átalakítását szolgáló program elfogadása. A szegedi munkásmozgalomnak jelentősek a forradalmi hagyományai, az antifasiszta össze­ fogás hatása, amelyből eredően a munkásegységre törekvés a jellemző.1 A munkásmozgalomban tapasztalatokat szerzett helyi vezetőkkel rendelkeztek, akik képesek és készek voltak önállóan gondolkodni, kezdeményezni, irányt szabni, a tömegeket mozgósítani és vezetni.2

1 Mindezekről részletesebben írtam Szeged politikai életének néhány sajátossága a népi de­ mokrácia első éveiben című tanulmányomban. Somogyi-könyvtári műhely 1984/3. 126—141. p. és az 1985. április 19-i tudományos ülésszakon A szakszervezetek Szegeden 1944— 1948 között címen elmondott előadásomban, amelyet a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanács Oktatási Központja jelentetett meg A szakszervezeti mozgalom történelmi útja és jelene kötetben. Szeged, 1985. 36—47. p. 2 Felhasznált szakirodalom: A magyar népi demokrácia története 1944— 1962. Kossuth, 1978. F ehér I stván : Gazdasági és társadalmi változások Szegeden a felszabadulás után 1945— 1962. Akadémiai Kiadó, 1973. H abuda M iklós : A magyar szakszervezetek a népi demokratikus forra­ dalomban. Táncsics, 1971. J akab Sándor : A magyar szakszervezeti mozgalom 1944—1950. Kossuth, 1985. G ergely J enő : A katolikus egyház Magyarországon 1944— 1971. Kossuth, 1985. P intér I stván—Szabó B á lin t : A népfrontmozgalom Magyarországon. Kossuth—Hazafias Nép­ front, 1978. Szabó Bá l in t : Új szakasz az M D P politikájában 1953— 1954. Kossuth, 1984. Balogh Sándor : A szocialista építés első évei, az M D P politikai irányvonala, eredmények és ellentmondások 1948— 1953. Történelmi ismeret-történelmi tudat. Kossuth, 1984. 103— 121. p. A SZÍT 1945—1950. A szakszervezeti ifjúmunkás- és tanoncmozgalom. Kossuth, 1985. D égi I stván : Szeged politikai élete és a közigazgatás 1944— 1948 között című monografikus feldolgozás. A munka a Szeged története 5. kötetéhez készült (kézirat). F ábián G yörgy: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig (1944— 1947) Szeged, 1980. Tanulmányok Csongrád megye történetéből. K ovács L ászló : A Független Kisgazdapárt törté­ nete Csongrád megyében 1945— 1947. Bölcsészdoktori értekezés (kézirat). K anyó F erenc : Szeged felszabadulása (kézirat), Serfőző Z oltán : A Nemzeti Parasztpárt Csongrád megyében JATE BTK szakdolgozat 1980. (kézirat), Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgal­ mának történetéből 1919— 1944. Szerkesztette és a bevezetőt írta Serfőző L ajos. Szeged, 1977, Hasznosítottam a sorozat 1944— 1945 és 1945— 1948. évi köteteit is. Szerkesztette és a bevezetőt írta RÁcz J ános, Szeged, 1970. és 1981. Haladó ifjúsági mozgalmak Csongrád megyében. Szer­ kesztette H egyi A ndrás . Szeged, 1982. E rdei F erenc: Város és vidéke. Budapest, 1977. Forrá­ sokat az MSZMP Csongrád megyei bizottsága archívumából és a Csongrád megyei Levéltárból, valamint a napi sajtóból merítettem. A Délmagyarország című napilap cédulázását Ádám Anna vé­ gezte el, amiért ezúton fejezem ki köszönetemet, a Szegedi Hírlap és Szeged város főispánjának 1948— 1949-es számai, illetve jelentéseinek céduláit Kovács László bocsátotta rendelkezésemre, amit szintén köszönök.

185

A politikai élet és a szakszervezetek Szegeden 1947— 1948-ban

Szegeden 1947-ben a választásokon az ellenzéki pártok abszolút többséget szereztek.3 A koalíció valamennyi pártja — mint ismeretes — kevesebb szavazatot kapott az országos átlagnál.45Az M KP ugyan 3,3%-kal növelte az 1945. évi ered­ ményét, de még ezzel is lényegesen elmaradt a párt országos eredményétől. Pedig a hatalomért folytatott harc egyik lényeges sajátossága az volt Szegeden, hogy itt a munkásegység — ha nem is teljesen zavartalanul — végig megmaradt. A két munkáspárt — az 1947 augusztusi választási agitációt kivéve — végig együttműködött. A várospolitikai kérdésekben mindig egyeztették nézeteiket, egységesek voltak akár a törvényhatósági bizottsági, akár a nemzeti bizottsági ülésekről lett légyen is szó. A munkanélküliség enyhítése érdekében teendő lépéseiket csakúgy összehangolták, mint az árdrágítások elleni tiltakozásaikat. Az ellenzéki pártok támadásait is együtte­ sen védték ki. A koalíciós időszakból, a pártversengésből eredően mindkét munkáspárt Szegeden is törekedett a párttaglétszám emelésére és a megszerzett pozíciók tartá­ sára, szakszervezeti befolyás szerzésére, bővítésére. Az M KP taglétszáma Szegeden 1947 nyarán túlszárnyalta az SZDP-ét, különösen az üzemi munkás párttagok kö­ zött, és továbbra is biztosítani tudta a szakszervezetekben döntő befolyását. Az M KP az 1947 nyári szakszervezeti választások során mintegy 100 bizalmi helyet tudhatott magáénak. A május 27-én megválasztott Szakmaközi Bizottságban — jó taktikájának köszönhetően — 5:4 arányt sikerült elérnie. Ezen a szakszervezeti választáson az MKP Nagyszegedi Bizottsága végrehajtó bizottsága 11 tagjából 6-ot a saját szakmájának közgyűlésén választották a vezetőségbe. A Szakmaközi Bizottság nőtitkára (Nagygyörgy Mária) is kommunista lett.6 A két munkáspárt együttműködését, a jövőre készülését s az ehhez elengedhetetlenül szükséges káderek nevelését szolgálták az 1947. május 5-én indított és folyamatosan működő egyhónapos bentlakásos szakszervezeti iskolák, amelyekről a Szaktanácsnak a XVII. küldöttgyűléshez készített jelentése is elismerően szólt. „Szegeden a Szakmaközi Bizottság a Szaktanács vándoriskoláját csaknem teljesen a saját erejéből állandóvá változtatta és 10 egymást követő egyhónapos iskolát vezetett le,6 amelyeken pártállásra való tekintet nélkül vettek részt a szakszervezeti tagok. 3 F ábián : Idézett tanulmány. 4 Ö rdögh : Idézett tanulmány 137. p. 5 Csm. PB Arch. 25. fond, 24. őe. Szegedi Szakszervezeti Bizottság 1947. június 6-i jelentése az MKP KV szakszervezeti osztályának. 6 A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (SZT) jelentése a XVII. küldött közgyűlés­ nek 1898— 1948. Felelős kiadó N emes D ezső. Athenaeum nyomda 1948. 208. p. A szegedi iskolára utalás a 166. p. A Szaktanács érdemének megfelelően emelte ki a szegedi szakszervezeti iskolát, amelyen tudatos vezető káderképzés folyt. A szegedi szakszervezeti vezető funkcionáriusok többsége ekkorra már elvégezte az SZT háromhónapos iskoláját és az ott tanultak késztették őket a helyi oktatás magas színvonalon való biztosítására. E sorok írója a bőrös szakszervezet ifjúsági nőtitkára­ ként, üzemi bizottsági tagként az 1948 januári egyhónapos iskolán vett részt és kezdte megérteni a mozgalomhoz való tartozás értelmét, mert eddig inkább érzelmi okokból tartozott a mozgalom­ hoz (illetve 1946-ban a szakszervezetbe a „kötelező” szakszervezeti tagság révén került, mivel az üzemben — Póló Cipőgyár — mindenki szakszervezeti tag volt). 1948-ban azután részt vehettem a Bőrösök Szakszervezetének kongresszusán és az SZT XVII. kongresszusán is. Az SZT-nek a jelen­ tését minden küldött megkapta. Ebben — ha röviden is — összefoglalva elolvashattuk a magyar szakszervezetek 1948-ig végzett tevékenységét, ami önmagában is elősegítette ismereteink bővülését. A magam példája is igazolja ifjú Komócsin Mihály szakmaközi titkár szavainak hitelességét, hogy: „a szegedi szakmaközi titkárság oktatási téren tett a legjelentősebb lépéseket a mozgalom megerő­ sítésére”, (Csm. PB. Arch. 25. fond. 24. őe. 1948. júliusi jelentés), ennek azután meghatározó sze­ repe volt abban, hogy a szakszervezetben csaknem teljesen zavartalanul megvalósult a munkásegység.

186

A tőke elleni rendszabályok: a vagyondézsma, a 3 éves terv, a bankok államosí­ tásának követelésekor a két munkáspárt között teljes volt az összhang. A szegedi szakszervezeti tagság egységesen követelte a nagybankok államosítását. A bankok államosítása melletti egységes szakszervezeti kiállásban a tudatos tőkeellenes kom­ munista agitáció mellett szerepet játszhatott az is, hogy az országban addig meg­ valósult államosítások — nehézipar nem lévén a városban — a szegedi munkásságot alig érintették. Csupán a Weisz Manfréd Művek által 1940-ben létrehozott Első Szegedi Konzervgyár került állami kezelésbe. A bankok államosításával ellenben lényeges változások következtek be, mivel ezt követően a szegedi gyáripari munkás­ ságnak körülbelül a fele dolgozott államosított — addig a bankok tulajdonában, vagy részvények révén a bankok befolyása alatt levő — üzemekben. A munkában levők ettől és a meginduló 3 éves tervtől munkalehetőségeik javulását, a munkanélküliség csökkentését várták. Joggal bizakodtak ebben, mivel látták, hogy a szakszervezetek még a magántulajdonban levő üzemekben is az üzemi bizottságok, a kollektív szerződésekben biztosított jogok révén már eddig is jelentős tőkésellen­ őrzést végeztek, munkalehetőségeket teremtettek.7 1947. július 12-én megalakult a városi tervbizottság. Elnöke a szociáldemokrata Bernáth András, titkára a kommunista Dani János lett. Az 1947. július 29-i párt­ közi értekezleten — a parlamenti választási küzdelemre vonatkozóan — megállapod­ tak abban is, hogy „amennyiben a polgári pártok támadást intéznek az M KP ellen, az SZDP minden erejével, sajtójában is harcol e támadások ellen” .8 Ezt a választási harcra szóló pártközi megállapodást azonban egyik párt sem tartotta meg. Az MKP vezetői elsősorban azzal vétettek ellene, hogy a munkásegységet hangsúlyoz­ ták, amelyen ekkor már nem csupán a szakszervezeti egységet, hanem a két munkás­ párt szervezeti egységét is értették. A két munkáspárt szervezeti egységének szorgal­ mazása a választási küzdelem idején kétségtelenül taktikai hiba volt, amely ellenkező hatást váltott ki az SZDP helyi vezetőinél, akik a párt önállóságának hangsúlyozásá­ val reagáltak. A Szegedi Népszavában ugyan már a pártközi megállapodás előtt is jelentek meg olyan cikkek, amelyek az M KP ellen irányultak, augusztusban azonban már egyre gyakoribbak voltak ezek, bizonyítékául annak, hogy a megállapodást a sajtó felelősei nem tartották magukra nézve kötelezőnek. Ennek ellenére is van jelentősége a megállapodásnak, mert alapul szolgált a választás utáni együttműkö­ déshez. M ár a szegedi SZDP VB 1947. augusztus 5-i ülésén a más pártok terrorisztikus eszközeiről, megfélemlítési módszereiről beszéltek és a két párt közötti együtt­ működés lazulásáért az MKP-t tették felelőssé. Kéthly Anna pedig az augusztus 24-i szegedi választási nagygyűlésen kijelentette: „minél erősebb az SZDP, annál távolabb kerül a fúzió kérdése” .9 A helyi vezetők is a különállást hangsúlyozták, noha az alapszervezetekben, az üzemekben többen továbbra is az egység mellett voltak. A helyi szervek, különösen a szakszervezetek választások előtti állásfogla­ lásában szerepe volt annak az új munkastílusra való áttérésnek, amely a szegedi szakszervezetekben 1946-tól volt kibontakozóban, amelynek legfőbb jellemzője a szervezett munkásság, a dolgozók egyeztetett fellépése a helyi reakció támadásával szemben. Bár ekkortól már mind szorosabb kapcsolat jött létre a Szaktanáccsal, továbbra is elég nagy önállóság és rugalmasság volt jellemző a szegedi szakszervezeti munkára. Ezt bizonyítják: a B-lista felülvizsgálatának követelése — szakszerűségi

7 F ehér : id. m ű 38—-39. p. * F ábián : id. mű 241—245. p. • U o. 244. p.

187

okokra hivatkozással, de szakszervezetellenes éllel az FKGP képviselője részéről — a törvényhatósági bizottság ülésén; a szakszervezeti munkaközvetítés; a munkanélküli nyilvántartás megkérdőjelezése. 1947 elején a Sulyok-párt (Szabadság párt) indított támadást a baloldal ellen a tömegek megnyerése céljából. Nagygyűlést, tömegtüntetést szerveztek, amely tömegverekedésbe torkollt. Március közepén, a fakultatív hitoktatás ellen tüntető diákok leszerelésében erélyesen felléptek a bal­ oldali erők. Mind sokoldalúbbá tették a szintén egységes szakszervezeti oktatást (egyhónapos bentlakásos iskola, szakszervezeti akadémia, alapfokú szeminárium, egyéni tanulás stb.). Egységesen vettek részt a falujáró mozgalomban is. Nagy rugal­ massággal, a fő feladatokra koncentrálva végezték a mozgósítást a szakmaközi bizottságok újjáválasztásánál. Az 1947. évi szegedi választási eredmények alakulásában meghatározó szerepet játszottak a város gazdasági, társadalmi, politikai viszonyai. Szeged ekkor az ország második legnagyobb városa, regionális központ volt. A gazdasági-társadalmi struk­ túrát a mezőgazdaság relatív többsége jellemzi. Számottevő a mezőgazdaságra épülő könnyűipara (élelmiszer-textil-fa- és bőripar). A nehézipar csaknem teljesen hiány­ zott. A munkásság a könnyű-, a kis- és kézműiparban dolgozott. 1945-ben a gyár­ iparban 7219-en, a kisiparban 4170-en dolgoztak. A szakmunkás réteg szűk, több­ ségük betanított és segédmunkás volt. A textiliparban foglalkoztatottak 50%-a nő volt. Szeged egyetemi város, közigazgatási központ, püspöki székhely volt; emiatt társadalmában fontos szerepet játszottak az igen nagy létszámú alkalmazotti, kispolgári, értelmiségi rétegei is. Szétszórt településeken, (tanyákon) élő, politikai­ lag iskolázatlan paraszti és más középrétegbeli tömegei főleg a reakciót erősítették. Az iskolázatlan és a visszahúzó elemek szavazataikkal 1945-ben az FKGP-t, 1947ben pedig a Pfeiffer-pártot (Magyar Függetlenségi Párt) támogatták, mivel ezek a pártok az ingadozókra építettek.10 Az 1947 tavaszán lezajlott események -— külö­ nösen a fakultatív hitoktatással kapcsolatos tüntetés — nagy hatással volt a vallásos nőkre. A Demokrata Néppárt nevében dr. Bálint Sándor 1947. március 13-án a nemzetgyűlésben elvi deklarációt tett közzé, amelyben fájlalta, hogy a hitoktatás kérdése pártközi alku tárgya lett. „Ez az állapot a magyar állam és a keresztény hit­ vallások hagyományos jó viszonyának megbolygatásával fenyeget, amit minden párt, amely a társadalmi és lelki békességet szívén viseli, kerülni óhajt.” A továbbiakban az egyházakkal folytatott tárgyalást „a kultúrharc” elkerülését sürgette.11 Bálint Sándor helyes, a nemzeti összefogást szolgáló beszédet mondott, ám Mindszenty állásfoglalása ezzel szögesen ellentétes volt. Más vezető egyházférfiak is Bálinthoz hasonlóan gondolkodtak, de nem mindegyik. Többen egyetértettek Mindszentyvel. A fakultatív hitoktatás elleni tüntetés — feltehetően — nem véletlenül éppen Sze­ geden zajlott (március 19—20-án) a nemzetgyűlési felszólalást követően. Az 1947. március 27-i püspöki konferencia elmarasztalta Balogh Istvánt és Varga Bélát, mert nem léptek fel a fakultatív hitoktatás ellen. Balogh a Csanádi püspöktől külön megrovást is kapott, m ert a fakultatív hitoktatás mellett nyilakozott. Az 1947. augusz­ tus 14-i püspöki konferencián a prímás jelentette, hogy Tóth László, a szegedi egye­ tem rektora visszatért Rómából, ahol a kapcsolatok felvételéről tárgyalt. Az eredmény semmi: a Vatikán nem óhajtja a jelenlegi magyar kormánnyal a diplomáciai kapcso­ lat helyreállítását.12 Bár a fakultatív hitoktatás kérdése júniusban lekerült a napi10 U o. 199. és 249. p. 11 I zsák : A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt 1944— 1949. Kossuth, 1985. 86—97. p. 12 G ergely: id. mű 54— 55. p.

188

rendről, mégis hatással volt az 1947. évi választásokra, különösen a nőkre. Ez azért lényeges, mert Szegeden a választásra jogosultak között 1000 férfi szavazóra 1258 nő jutott. Ha a leadott női szavazatok megoszlását pártok szerint vizsgáljuk, akkor ha 1000 férfi szavazóhoz viszonyítjuk a női szavazatok arányát, az M KP 918, az FKGP 976, az SZDP 985, az NPP 910, a Demokrata Néppárt 2126, a Magyar Függetlenségi Párt 1316, a Magyar Radikális Párt 1626, a Független Magyar De­ mokrata Párt 1342, a Polgári Demokrata Párt 989 női szavazót tudhatott maga mögött.13 Különösen a Demokrata Néppárt hódított meg nagy női tömegeket, mindenekelőtt a külterületeken, a vallásos körökben, ahol egyébként a papok és az apácák folytattak szívós agitációt. Ugyanakkor a DNP Szegeden még ezzel is a párt országos eredményének csupán a felét érte el. Az értelmiségi nők köréből szerzett jelentős szavazatot az MRP, amely ezzel Szegeden megkétszerezte országos eredményét. Mindez nem változtatta meg az M FP szegedi abszolút győzelmét, de megerősítette az MKP megyei propaganda felelősének a választások tanulságáról szó­ ló ama következtetését, hogy a választási gyűléseken előforduló verekedéseknek, nagy hatása volt a nők között. „A munkás körzetekben is több női szavazatot kaptak a reakciósok.” 14 Megjegyzem, hogy Balogh István FMDP-jára Szegeden a választók 0,4 %-a szavazott az országos 5,1%-os eredménnyel szemben, tehát nem ez a párt és az FKGP jelentette a fő veszélyt Szegeden, ahogyan ezt —- tévesen — a munkáspártok vélték. Az 1947. évi választásokon nem sikerült megvalósítani az MKP nőszervezője által kitűzött célt, hogy beépüljenek a különböző egyházi szervezetekbe, az MNDSz pedig teljes tagságával vegyen részt a választási agitációban. Az 1250 MNDSz tag­ nak csupán 1/3-a vett részt a munkában. Ők a piaci viszonyok javítása, a lakásépí­ tés, a munkanélküliség csökkentése mellett agitáltak, a kereskedelmi hálózat bőví­ tését, a pedagógusok anyagi helyzetének javítását szorgalmazták. Nőgyűléseket, gyermekdélutánokat szerveztek, 500 hadifogoly családnak osztottak segélyt, 50 sze­ gény családnak élelmet és ruhát adtak. Mindez azonban kevésnek bizonyult az ered­ ményes agitációhoz, a női szavazóknak a munkáspártok mellé állításához.15 Az MKP Nagyszegedi Bizottságának az 1947. szeptember 1-jei a választásokról szóló értékelése abból indul ki, hogy a párt választási eredményei — a szegedi sajátoságokat ismerve — nem lebecsülendők, de jócskán elmaradtak az előzetes elképze­ lésektől, amit a párt politikai és szervezeti gyengeségeivel magyaráztak. Ám az SZDP gyenge szegedi választási eredményei az M KP helyi vezetőit is meglepték, amit viszont a munkásegység megromlásának tulajdonítottak és kifejezték azt a remé­ nyüket, hogy erre a következtetésre jut az SZDP helyi vezetősége is, mert a koalíció­ val szemben álló pártok helyi győzelme miatt a továbbhaladás érdekében végzendő feladatokat csak a két munkáspárt együttes erejével lehet megoldani. A Szegedi Népszava a választási visszaesésért az MKP-t hibáztatta és kilátásba helyezte a tárgyalások megszakítását. Szeptember 5-én a frontvonalat az SZDP és a többi pártok között húzta meg, az önállóságot, a függetlenséget hangoztatva. Lényeges viszont annak hangsúlyozása, hogy az SZDP szegedi vezetői nem így értékelték a helyzetet. Az 1947. szeptember 8-i országos pártválasztmányt meg­ előzően — a szeptember 6-i kibővített v.b. ülésen — az MKP-val való együttműkö­ désről határoztak, amit másnap a lapban is közöltek. Ezen az ülésen — önkriti13 D égi: id. kézirat 118. p. 14 Dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből 1945— 1948. 127— 128. p. 15 Csm. PB Arch. 25. f. 44. őe. Havalecz Istvánná az MKP nőszervezőjének 1947. évi jelentése.

189

kusan —, arról is szóltak, hogy nagyobb gondot kell fordítaniuk a pártépítésre, a párttagok politikai- és ideológiai nevelésére. Az SZDP Szeged városi vezetésének az együttműködést szorgalmazó álláspontját gyengítette az SZDP központi vezetőségének, különösen Kéthly Annának a szeptember 11-i összvezetó'ségi ülésen elhang­ zott értékelése, amelyben a vereségért egyedül az M KP-t tette felelőssé, viszont erő­ sítette, hogy az üzemek szociáldemokrata tömegei a munkáspártok megegyezését sürgették és többen átléptek az MKP-ba. Az SZDP helyi vezetőinek korábbi együtt­ működési tapasztalatai mellett ez is szerepet játszhatott abban, hogy a két munkás­ párt szegedi szervezeteinek vezetői — a központi megegyezés előtt — 1947. szeptem­ ber 19-én megbeszélést tartottak és megegyeztek a közös harcról, az együttműkö­ désről, a súrlódások megszüntetéséről.16 Az SZDP felső vezetésének és helyi sajtójának a választás idején hirdetett néze­ tei, a választást értékelő megállapításai hatással voltak a helyi szervezetekre, még a szakszervezeti vezetők némelyikére is. Amire eddig Szegeden nem volt példa, szeptember 29-én a MÉMOSZ szegedi csoportjának szociáldemokrata párttagjai külön gyűlést hívtak össze. Sérelmezték a vezetőségben a kommunista többséget és az október 2-i MÉMOSZ taggyűlésen a szociáldemokrata érdekek érvényesíté­ sére tettek javaslatot. Ezzel akkor gyengítették a munkásegységet, amikor annak erősítésére volt szükség. Az MKP elutasította, hogy a kommunista szakszervezeti vezetők helyére szociáldemokratákat válasszanak. Javaslatát a taggyűlés elsöprő többséggel — 300 igen, 3 nem — megszavazta. Néhány más szakszervezetben, és SZDP alapszervezetben is elhangzottak kommunista ellenes nyilatkozatok. A leg­ több helyen a szakszervezetekben és az SZDP alapszervezetekben azonban a munkás­ egység hívei voltak többségben. így volt ez az SZDP városi végrehajtó bizottságá­ ban, amit az MKP helyi vezetői ismertek és arra törekedtek, hogy ennek segítségével lépjenek előre a munkásegység megvalósításáért. A Délmagyarország október 5-i számában a MÉMOSZ-ban történteket értékelve névszerint is megnevezték az együtt­ működésre hajlamos szociáldemokrata vezetőket (Papdi György és Bernáth András nevét szerepeltették). Ez a kommunista taktika egyeseket visszalépésre késztetett. Ezt fejezte ki az SZDP városi vb-jének október 14-i ülése, amelyen inkább a párt függetlenségén, önállóságán volt a hangsúly, bár általánosságban a munkásegység is szerepelt. A pártvezetés egésze ekkor még nem indított támadást az egység ellen­ zőivel szemben. A Szegedi Népszava 1947. október 14-i számában azonban a vb egyik tagja, dr. Antalffy György leszögezte: „aki szocialista a munkásegységet tekinti az ország és a demokrácia legdöntőbb ügyének” , akik most az M KP ellen uszítanak, legközelebb már az SZDP ellen fognak fordulni. Nem tartotta jónak viszont az SZDP ügyeibe való külső beavatkozást. Az egységhez a kommunisták magatartásának megváltoztatását tartotta szükségesnek. A lap október 21-i számá­ ban ugyanő már az ideológiai közeledést is kifejezve szembehelyezkedett a polgári demokratikus koncepciókkal. Jelentős változás és az egység felé mutat, hogy a Sze­ gedi Népszava október 28-i számában a két munkáspárt és lapjai közötti közele­ désről is szó esett. A lap közölte, hogy az SZDP és M KP helyi szervezetével és lap­ jával egyetértésben kíván dolgozni.17 Érlelődött tehát az SZDP helyi vezetőiben az egységet elutasítókkal való szembefordulás, de mivel az SZDP központjában még nem született döntés ők is vártak. Az MKP helyi vezetői viszont túlértékelték az

16 F ábián : Id tanulm ány 247—248. p. 17 F ábián G yörgy : A két munkáspárt együttműködésének fejlődése a fordulat évében és az egységes munkáspárt megteremtése Szegeden című tanulmányának 78— 81. p.

190

SZDP helyi szervezetének belső bomlását, a baloldaliak erejét átütőnek ítélték. Zöld Sándor 1947. november 17-én az MKP nagyszegedi összaktíváján kijelentette: „az SZDP belső válsága kétségtelenné vált”.18 A kettős ellentétes hatás még az egy­ séget igazán akarók körében is ingadozást váltott ki, ami ellentétes lépésekre is késztette őket. Papdi György titkár az SZDP központ intézkedésétől tette függővé a továbblépést. A szegedi vezetők körében tehát egyre inkább a kivárás, az önállótlanság lett úrrá, sőt a Pfeiffer-párt ellen kibocsátott röpirat aláírásának megtagadá­ sával még önnön korábbi álláspontjukhoz képest is visszaléptek. Pedig a Pfeiffer-párt mandátumának megsemmisítése éppen Szegeden volt nagyon fontos. A munkásegység ügyét az 1947-es választásokat követően is a szakszervezetek vitték előre. A Szaktanács és a szakmai szakszervezetek sürgették az új kormány mielőbbi megalakítását és támogatták az MKP kormányprogram-javaslatát.19 A szakszervezeti napokon, üzemi értekezleteken követelték a Pfeiffer-párt feloszla­ tását. Ennek érdekében munkásküldöttséget is szerveztek.20 Az M KP Szervező Bizottsága 1947. október 7-i ülésén kimondta: „H a valahol döntő változásokra lesz szükség, az kétségtelen a szakszervezeti mozgalom lesz.” Az MKP Politikai Bizottsága október 9-én határozatot hozott a párt tömegszervezeti munkájának felülvizsgálatóról arról, hogy az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak a szakszer­ vezeti mozgalomra, a párt tömegbefolyásának növelésére. A korábbiaknál erőtel­ jesebben kell törekedni a szakszervezeti mozgalom önálló profiljának kialakítására. A mozgalomnak sokkal határozottabban kell törekednie a szorosabb értelemben vett érdekvédelmi funkciók ellátására. Nem lehet az erőket csak a munkáspártok gazdaságpolitikájának feltétel nélküli támogatásából adódó ún. „népszerűtlen feladatok” (normarendezés) —- végrehajtására korlátozni.21 Az MKP Politikai Bizottságának határozata alapján az MKP helyi szervezetei is megvizsgálták a szakszervezetekben végzett munkájukat, kidolgozták a helyileg leginkább célravezető módszereket, feltárták a továbblépéshez szükséges lehetősé­ geket. Minthogy a szegedi szakszervezetekben továbbra is döntő befolyása volt az MKP-nek és eddig is a szervezett dolgozók szűkebb értelemben vett érdekvédelme mellett a szakszervezetek mindig készen álltak és képesek is voltak a hatalmat köz­ vetlenül befolyásoló kérdésekre koncentrálni, erőiket a koalíciós harc vonalain tömöríteni. Most is ezen fáradoztak. Erre mozgósították összes aktívájukat, első­ sorban a SZIT-ben tevékenykedő fiatalokat. A SZÍT vidéki szervezőjének 1947. október 27-i jelentésében új csoportok szervezéséről, a vidéki üzemek fiataljainak jó szelleméről, áldozatvállalásáról olvas­ hatunk és arról is, hogy 1946 márciusa — a SZÍT kongresszusa — óta a vidéki csoportok száma meghatszorozódott.22 A pártegyesülés szegedi ideológiai-szervezeti előkészítésében jelentős állomás volt a szakszervezeti iskolát végzettek szövetsége (SZÍVSZ) Munkásegység Klubjának 1947. november 27-i megalakulása és a munkásegységről rendezett vitái.23 Az egye­ sülést előkészítendő került sor 1947. november 30-án területi szakszervezeti kon­ ferencia megrendezésére a kommunista szakszervezeti funkcionáriusok (üb tagok, bizalmiak, üzemi pártvezetők) részvételével (Szeged, Békés, Csongrád-Csanád,

18 Uo. 79. p. 19 J akab S .: Id. mű 55. p. 20 SZT jelentés a XVII. kongresszusnak, 51. p. 21 H abuda : Id. mű 216—217. p. 22 A SZÍT kötet 195— 197. p. 23 F ábián : Id. tanulm ány 81. p.

191

Bács és Délpest küldöttei vettek részt). A konferencián egy sor elvi jellegű döntés született. A konferencia határozata üdvözölte azokat az intézkedéseket, amelyeket az M KP KV „a dolgozó nép, a munkásosztály hatalmi befolyásának megnövelése, országunk népi demokratikus jellegének kifejlesztése érdekében az elmúlt hónapok során foganatosított” , a Pfeiffer-párt megsemmisítését, a bankok államosítását, a munkásbíróságok megteremtését. A résztvevők szükségesnek tartották, hogy a pártszervezetek, az üb-ék, a szakszervezetek összehangolják munkájukat. Többet fog­ lalkozzanak a 3 éves tervvel, szorosan működjenek együtt a munkafegyelem megszi­ lárdításáért. Igen figyelemre méltó a határozatnak az a része, amely az üb-tagokat és a bizalmiakat termelőmunkára kötelezte, és az üzemi munkások által való ellen­ őrzésükre és beszámoltatásukra vonatkozott. Ez ugyanis a közvetlen munkásdemok­ rácia, a demokratikus öntevékenység erősítését célozta, amely a munkáshatalom megteremtését szolgálta. Helyeselte a konferencia az önkéntes szakszervezeti tag­ ságra való áttérést és az egységes munkáspárt megteremtésének népszerűsítését a szakszervezetek által. Szükségesnek mondta ki a nők és fiatalok szakmánként, üzemenként való megnyerését szolgáló lépések megtételét, szakmai-üzemi nőbizott­ ságok megalakítását, és további SZIT-csoportok megszervezését.21*24 A Szegedi Nép­ szava november 26-i számában arról tájékoztatott, hogy a november 23-án meg­ választott új SZIM vezetőség látogatást tett a MADISZ-ban és megállapodtak abban, hogy minden demokratikus ifjúsági szervezettel együtt kell működni külö­ nösen a SZIT-ben — amelyet a munkásifjúság egységes szervezetének tartottak —, kell intenzíven tevékenykedni.25 1947. december 1-jén a vasutasok közös gyűlése a pártegyesülés mellett foglalt állást. December első napjaiban már a tömegek és a szakszervezetek részéről mind­ inkább a pártok egyesülését szorgalmazták. December 7-én a szociáldemokrata értelmiségi gyűlésen dr. Antalffy György fő feladatnak a munkásegységért való harcot tartotta.26 December 12-én Szegeden össz-szakszervezeti aktívát tartottak, amelyen üzemszervezési és szakszervezeti értekezletek anyagát beszélték meg és a szakszervezeti közgyűléseket készítették elő. Az MKP Nagyszegedi Bizottsága tömegszervezője jelentette, hogy 1948 elején 30 szakmai közgyűlés lesz, ezeket poli­ tikailag kell előkészíteni, mert ha ezeken a két párt pozícióharca kerülne elő, az nem csupán a két párt aktíváját, de a szakszervezetekben levő tömeget is demoralizálná. Ennek elkerülése céljából arra hívta fel az aktíva figyelmét, hogy elvi jelentőségű kérdéseket kell felvetni: az üb jogkörének kiszélesítését, a szakszervezeti alkotmány törvénybe iktatását, munkásigazgatók kinevezését, további államosítások szorgal­ mazását. Ezzel az M KP bizonyíthatja, hogy nem a pozíciókért, hanem a követelések megvalósításáért küzd. így a pártonkívüliek, de az SZDP-hez tartozók is láthatják, hogy a kommunisták miért küzdenek és nem eltávolítjuk őket a szakszervezettől, hanem „magunk mellé tudjuk állítani és nem következik be, ami szokott, hogy az ellenségeskedések inkább eltávolítják őket a szakszervezettől, mint közelebb hoz-

21 Dokumentumok... 1945—1948. 348— 349. p. 25 F ábián : Id. mű 81— 82. p. A SZÍT Szegeden 1945 június végén alakult azzal a céllal, hogy a tanoncok „siralmas helyzetén” az SZB-vel együttműködve változtassanak. 1946 májusban alakí­ tották meg Szegeden a Munkásifjúság Országos Tanácsának (MIOT) a helyi ifjúsági tanácsát, amelynek feladatát a kisiparban dolgozó fiatalok és tanoncok érdekvédelmében látták (SZÍT kötet 84— 85). Ifj. Gárgyán József ifjúsági titkár 1946. május 13-i levele a SZÍT központhoz. A tanoncotthon-építő mozgalom Szegeden 1947 márciusban indult a SZÍT és a MADISZ együttes munkájá­ val. (U o. 145—146. p. Katala István 1947. március 13-i levele.) A Petőfi tanoncotthon 1947. április 15-én nyílt meg 30 fővel Szegeden. (Uo. 194— 195.) 26 F ábián : Id. mű 82. p.

192

nák” .27 Az MKP tömegszervezője bár — enyhén szólva — eltúlozta a párt tömeg­ befolyásának súlyát, ugyanakkor önkritikusan szólt a korábbi taktikai hibákról, a rivalizálás hátrányairól, ami a szakszervezeti egységet is zavarta.28 A szakszervezeti Munkásklub a munkásegységről sikeres vitákat rendezett és a szabadegyetemi elő­ adásoknak is nagy sikere volt, amit azSZT XVII. kongresszusához készült jelentésben is méltattak.29 A Szakmaközi Titkárság 1947-ben havonta rendezett a fő feladatokat meg­ tárgyaló szakszervezeti napokat, amelyet 1948-ban is folytatott, de most már nem csupán a szakszervezeti napok megtartása volt a célja, hanem azt is számba vette, hogy ezeken az üb-tagok és a bizalmiak milyen arányban vettek részt és fel­ szólalásaikban milyen kérdésekről szóltak és ezzel hogyan befolyásolták a hangu­ latot, amelyet egyébként kielégítőnek ítélt.30 1947 végén 1948 elején ugyanis előtérbe került az üb-ék és a bizalmi testületek közötti kapcsolat rendezése. A Szaktanács 1947. október 28-án úgy döntött, hogy az üzemi bizalmi testületnek, mint ellenőrző szervnek az üzemi bizottságok fölé rendelését „haladéktalanul meg kell valósítani” . Az MKP már 1945-től úgy látta, hogy „akié a bizalmi testület, azé az üzem”, tehát elvben a bizalmi testületet az üb fölé emelte. Ugyanakkor a gyakorlatban ez nem mindenütt érvényesült. Bár az üb-ket a szakszervezeti központok irányították és azok szakszervezeti feladatokat is elláttak, helyileg néhol nem vettek tudomást a bizalmi testületekről, sőt volt olyan üzem is, ahol ilyen nem is létezett. Lényeges annak hangsúlyozása is, hogy az üb jogait törvényben biztosították, a bizalmi testületek működésének tartalmát viszont még mozgalmilag sem határozták meg egyértelműen.31 Az MKP IV. nagyszegedi konferenciáján ifj. Komócsin Mihály arról szólt, hogy „pártunk befolyását növelni kell a szakszervezetekben és a gyárakban” .32 Ugyanő előadásokat tartott az MKP politikai akadémiáján „A szakszervezetek feladatainak változása a népi demokráciában” címmel, ahol viszont azt hangsú­ lyozta, hogy „az alapvető cél nem változott, de az életszínvonal emeléséért folytatott harc igen”. A belső szervezeti feladatokat az önkéntes tagságvállalás mellett kell megoldani úgy, hogy ,,ki kell küszöbölni a túlzott pártbefolyásokat” (kiemelés — Ö.P.). Javítani kell az üb-tagok és a bizalmiak munkáját, megőrizve a szakszervezeti egy­ séget.33 A két felszólalás közötti ellentmondás azt fejezi ki, hogy ekkor már Szegeden is a munkásegység megteremtésén és a szakszervezeteknek az új kialakuló politikai rendszerben elfoglalandó helyéről, új feladatainak meghatározásáról volt szó. 1948-ig a szakszervezetek politikai szerepét, jelentőségét hangsúlyozták, most viszont mindinkább a termelés fokozásával összefüggő feladatok kerültek 27 Csm. PB Arch. 25. fond. 24. őe. Az MKP Nagyszegedi Bizottsága tömegszervezőjének 1948. január 5-i jelentése az MKP KV Szakszervezeti Osztályának. 28 Uo. „Annak a ténynek, hogy az elmúlt időben több gondot fordítottunk a szakszervezeti munkára minden területen eredményei mutatkoztak.” A szakszervezetek megerősödtek, a fizető tagok száma több ezerrel emelkedett. A szakmák vezetőségei is nagy fejlődésen mentek keresztül. Pártunk befolyása a szakszervezeten belül megerősödött. 11 szakmai titkár közül 10 kommunista. „A kommunisták minőségi (értsd számszerű — Ö.P.) fölénye annyira elvitathatatlan, hogy kéthárom szakmától eltekintve nem tudnak a kommunistáknál megfelelőbb embereket állítani” — írta önhitten a tömegszervező. 29 SZT jelentése a XVII. kongresszusnak 168. p. A szakszervezeti szabadegyetem Szegeden nagy sikerrel folyt, átlagos részvétel kb. 500 fő volt. 30 Csm. PB Arch. 25. fond. 24. őe. Ifj. Komócsin Mihály megyei szakmaközi titkár 1948. március 26-i jelentése az MKP KV Szakszervezeti Osztályának. 31 H abuda: Id. mű 244—245. p. 82 Délmagyarország, 1948. febr. 4. 3. p. 88 Délmagyarország, 1948. febr. 8. 4. p.

193

az első helyre.31*34 Éppen ezért az üzemek államosítása után — amelyre Szegeden 1947—1948-ban került sor — egyre problematikusabb lett az üb-ék és a szakszerve­ zetek közötti viszony, különösen amiatt, mert az üb sok helyen nem biztosította a demokratikus fórumot, ahol a dolgozók számon kérhették volna tevékenységüket. 1947-től pedig a szakszervezettől kapott feladatok megoldását attól is függővé tették, hogy melyik párttól kapták azt. Mivel pedig általánosan elfogadott volt az, hogy az államosított üzemekben a szakszervezeti munka súlypontját az üzembe kell áthelyezni, fontos volt a két fórum szerepének, helyének meghatározása.35 A Szak­ tanács XVII. kongresszusa kimondta: „Nem tartható fenn az a szervezeti kettősség, amely a bizalmi testület és az üb párhuzamos működéséből következett. Központi kérdés a termelésre való mozgósítás. A szakszervezeti bizottság az üb-nek fejlettebb, a fejlődésnek megfelelő formája.” 36 1948 tavaszán a munkásmozgalom fő kérdése a két munkáspárt egyesülésére összpontosult. Ebből a szempontból — Kossá István, Szaktanács főtitkár szavaival — az egységes szakszervezeti mozgalom „jó előiskolának bizonyult”. Március 20—21-én tartották a szakszervezeti mozgalom vezetőinek első országos konferenciáját, ame­ lyen a szakszervezeti mozgalom fő feladatait abban határozták meg, hogy fordulatot érjen el a szakszervezeti demokrácia gyakorlatában, az üzemi bizottságok munkájá­ ban, a munkafegyelem, a termelés frontján, s az iparági szervezetek mielőbbi létre­ hozásával a szakszervezetek szervezeti átalakítása terén.37 A Szaktanács XVII. kongresszusa a konferenciáról megállapította: az első konferencia az ipari szervez­ kedés, az önkéntes szakszervezeti tagság és a tanulás szükségessége mellett foglalt állást, kimondta: „meg kell teremteni az ipari szakszervezeteket”.38 Az első funk­ cionárius konferencia után tíz megye székhelyén rendezett a Szaktanács összevont szakszervezeti konferenciát,39 köztük Szegeden is. A Csongrád—Csanád megyei funkcionáriusok konferenciáját 1948. április 25-én tartották meg Szegeden, amelyen az eddigi munka összegzésén kívül meghatározták az új feladatokat is. Szipka József a Szaktanács álláspontját ismertette, kijelentette: „A múlt szakszervezeti mozgalom­ mal szemben megváltoztak a szakszervezetek céljai és feladatai... A múltban sztrájk­ kal igyekeztünk jogainkat kiharcolni. A felszabadulás után más alapokra kellett helyezni a mozgalmat. A szabadság birtokában voltunk, megváltozott viszonyunk az államhoz, a termeléshez... Ma mozgalmunk nem bérharcban merül ki, hanem a munkásságot a politikai és a gazdasági hatalom birtokosává akarjuk tenni.” Az eddig elért eredményeinket a munkásegységnek köszönhetjük. Az üzemek államo­ sításával az egész termelőapparátust szocializáltuk. A szakszervezeteknek is változ­ tatni kell harci módszereiket. „Eddig erőink tekintélyes részét... a pártharcok foglalták le.” Volt olyan üzem, ahol 8— 10 szakmai szervezet működött, nem volt lehetséges az egységes irányítás. Most az államosított üzemekben a termeléssel kell foglalkoznunk, fokozottabb szükség van arra, hogy az üzemeken belül egységes szakszervezeti irányítás folyjon, ezért „át kell térnünk az ipari szervezkedésre”, az önkéntes szakszervezeti tagságra. A Szaktanács kimondta: „csak az legyen szakszervezeti tag, aki akar” . Az önkéntes tagság mellett erősíteni kell a szakszervezeti fegyelmet, nem lehetséges a fontos intézkedések keresztezése (pl. többen voltak 31 J akab : Id. mű 92. p. 35 H abuda : Id. mű 246—247. p. 36 SZT jelentése a XVII. kongresszusnak 112. p. 37 H abuda : Id. mű 224—226. p. 38 SZT jelentése a XVII. kongresszusnak, 59. p. Apró Antal — 1948. augusztus 7-től főtitkár — felszólalását idézi, amelyben kijelentette: „kollektív vezetésre, egyéni felelősségre van szükség” . 39 Uo. 107. p.

194

a kollektív szerződések, a teljesítménybérek bevezetése ellen). A szakszervezeti mozgalom tevékenysége a termelés területén van, a 3 éves terv, a munkaverseny a legfontosabb kérdés, amely a minőség javítását, az önköltség csökkentését szol­ gálja. A SZÍT segítségével az ifjúságot is jobban be tudjuk kapcsolni a termelésbe.40 Id. Komócsin Mihály beszámolt a múlt évi konferencia óta végzett munkáról, arról, hogy a politikai fordulatot, a jobboldali szociáldemokrácia elleni harcot a szakszer­ vezeti tagság megnyugvással vette tudomásul, de még jelentős politikai feladat, „égető kérdés” az egyház és az állam viszonyának rendezése. „A klérus nem elég­ szik meg a szószékkel, egyik-másik üzembe is ellátogat, zavarja a dolgozókat.” A gazdasági téren bekövetkezett változások sokféle vonatkozásban érezhetők. A 100 munkáson felül foglalkoztató vállalatok államosítását a dolgozók örömmel vették. A munkaverseny is megkezdődött. A mezőgazdaságban is jelentős változás van már, de „még nem tudtuk eléggé bekapcsolni a mezőgazdasági dolgozókat a szakszervezeti mozgalomba” . Bár már van 27 FÉKOSZ szervezet, ám ezt duplá­ jára lehetne emelni.41 Nagyon figyelemre méltó, hogy ezen a konferencián már az egyes reszort és rétegfeladatok is hangsúlyosan szerepeltek, bizonyítván azt, hogy a szakszervezeteknek immáron arra is jutott erejük, hogy a nagypolitikai feladatok mellett a szervezeti élettel is alaposabban foglalkozzanak. Kópiás Jánosné nőtitkár a nőmozgalom feladatairól szólt arról, hogy szükség van a nőmozgalom nagyobb támogatására. Ladányi Benedek SZÍT titkár magabiztosan kijelentette: „M a a szakszervezeti ifjúsági mozgalom a legerősebb és a legnagyobb mozgalom. Az ifjúság nagy tömegei bizalommal és várakozással fordulnak a SZÍT felé és nekünk ezt a lehe­ tőséget ki kell használnunk, meg kell ragadnunk minden alkalmat arra, hogy az ifjú­ ságnak fokozott szervezeti életet biztosítsunk. Komoly sport és kultúrmozgalmunk van, ... de kevés ifikáderünk, elsősorban ezeket kell kinevelnünk.” Gyenes András oktatási titkár a sokrétű szakszervezeti oktatási munkáról szólt és kérte, hogy „a kon­ ferencia az oktatást helyezze előtérbe” .42 1948 tavaszán — a két munkáspárt szervezeti egyesítésének felgyorsulásával párhuzamosan — kiépült Szegeden a rendszeres szakszervezeti tevékenység vezeté­ sére, egységes irányítására képes szakmaközi titkárság. Magas színvonalon folyt a szakszervezeti vezetőképzés. Egyre inkább tudatosult a szakszervezeti tevékenység területi, reszort és operatív feladatainak köre. Minden erővel támogatták a munkás­ pártok egyesülését, amelyben a rendszeres, tervszerű szakszervezeti tevékenység magasabb minőségi színvonalra emelésének lehetőségét, feltételeit vélték megtalálni. Szeged város főispánja az 1948 februári szegedi politikai helyzetet nyugodtnak ítélte. A pártok közül csak az MKP és az NPP működött. Az SZDP bomlása itt is jelentkezett, a balszárny előretörése nem elég biztos és lendületes. Az FK GP szét­ zilált állapotban volt. Biztos elvi és politikai alapok hiányában, merő személyi tor-

40 Csm. PB Arch. 25. fond. 24. őe. Az 1948. április 25-i Csongrád— Csanád megyei szakszer­ vezeti konferencia jzk-e. 41 U o. Szegeden 1948. március 25-én 3 nagyüzemet államosítottak, a Délmagyarországi Cipő­ gyárat, amelynek Tóth Béla cipészsegéd, üb elnök lett az igazgatója, a Szegedi Kendergyárat, amely­ nek Nagygyörgy Mária munkásnő, régi munkásmozgalmi múltú, ő is üb tag, a Pick Szalámi Gyárat, amelynek László István lett az igazgatója. Ezzel Szeged dolgozóinak 70%-a államosított üzemben dolgozott. F ehér I stván: Id. mű 40. p. Mivel a lakosság relatív többsége mezőgazdaságban dolgo­ zott, érthetően hangsúlyosan került szóba az ő szakszervezetbe szervezésük is. 42 Csm. PB Arch. 25. fond. 24. őe. Az 1948. ápr. 25-i konferencia jegyzőkönyve. A konferencián 90 küldött vett részt 10 munkásigazgató, 48 ipari, 8 mezőgazdasági munkás, 22 értelmiségi, 2 keres­ kedelmi alkalmazott, közülük 10 nő is volt (6 ipari munkás, 4 értelmiségi). U o. id. Komócsin Mihály megyei titkár kimutatása a konferencia résztvevőiről.

195

zsalkodásba süllyedtek, s eddig még vezetőséget sem tudtak választani.43 A főispáni jelentésnek némileg ellentmondanak a tények. A Szegedi Hírlap 1948. február 28-án az FKGP 26-i üléséről tájékoztat arról, hogy az SZDP-ból kizártak elindultak az FK G P felé. Figyelmeztet arra, hogy akiket ott kifogásoltak „nem találhatnak mene­ déket, sem új működési területet az FKGP-ban. A pártnak nincs szüksége reakciós elemekre”. A felvétellel kapcsolatban az országos központ vétójogot tart fenn magá­ nak.44 Az SZDP balszárnyának helyzetét sem jellemezte megfelelően, hiszen éppen február 22-től gyorsult fel és vált mind egyértelműbbé a baloldal tevékenysége. Ezt felülről az SZDP vezetői részéről leginkább a február 20-i memorandum elfoga­ dásának ténye bizonyította.45 A pártegyesülés felé mozdulást — Szegeden is — az alulról jövő nyomás gyor­ sította meg: az üzemi munkások januárban kezdődő és februárban felgyorsuló, más dolgozókra is kiterjedő átlépése az MKP-ba. Február 16-án m ár közös munkás­ párti aktíván határozták el a jobboldali szociáldemokrácia elleni fellépést. Február 20-án 40 szegedi baloldali szociáldemokrata memorandumot nyújtott át Papdi György SZDP titkárnak, amelyben a vb felfüggesztését és intézőbizottság alakítását követelték, valamint háromtagú (Pintér Géza, Ábrahám Jánosné, Száraz Ferenc) tisztogató bizottság kiküldését. A követelést Papdi György elfogadta és a vb-t február 20-án felfüggesztette. Öttagú intézőbizottság lépett a helyére. A háromtagú tisztogató bizottságot 23-án bízták meg a feladattal. A nagyszegedi egységbizottság március 18-án alakult meg, majd gyorsan követte a kerületi, üzemi, falusi, tanyai egységbizottságok létrehozása. A párttisztítás felgyorsulása azonban március 22-től — az új 9 tagú intézőbizottság megalakulását követően — valósult meg. Az új intézőbizottság m ár az alakuló ülésen kizárt 50 tagot az SZDP-ből, április 14-ig —- nem teljes adatok szerint — 494 személyt zártak ki az SZDP-ből, 156 személy nevét nyilvánosságra is hozták. Ezzel megteremtődött az egyesülés minden feltétele, így maga az egyesülés viharos gyorsasággal befejeződött. Április 20-án a Szegedi Kendergyárban kezdődött el és május 9-én a Nagyszegedi Pártbizottság egyesülésé­ vel zárult.46 A munkáspártok egyesülését — amelyre egyébként a nagyvárosok közül első­ ként Szegeden került sor —, nagyban segítette, megkönnyítette, hogy az SZDP szegedi vezetőségében erős volt a baloldal, markáns jobboldal nem volt, a balol­ daliakkal mindvégig csaknem zavartalan együttműködés volt, többen közülük, elsősorban Pintér Géza, dr. Antalffy György, Simon Béla, de mások is, kezdeményezően szorgalmazták a két párt egyesítését. Nem kis megkönnyebbüléssel jelentette ki a két pártot egyesítő konferencián Papdi György SZDP titkár: „az a tény, hogy kimondjuk az egyesülést olyan öröm, amely végre megoldja az áldatlan harc problé­ m áját... . Sokszor kellett a mozgalmon belül is külön utakat keresni, hogy megvédjük a dolgozók érdekeit.” 47 Horváth Zoltán az SZDP központi kiküldötte azt hang­ súlyozta: „Az SZDP nem frakciót akar képviselni az MDP-ben, hanem örökre egyesülni... . Birtokunkba vettük a hatalmat és ha jól dolgozunk, semmiféle erő 43 Csm. Levéltár Szeged város főispánjának iratai XXI. 501.2/1948. A közigazgatás foko­ zottabb ellenőrzésére 1— 44. p. Jelentés a belügyminiszternek 1948. március 10-én Kovács László gyűjtése. 44 Szegedi Hírlap, 1978. február 28. 45 F ábián : Id. mü 85-86. p. 46 A két munkáspárt szegedi egyesüléséről tudományos igénnyel, árnyaltan először D r . F ábián G yörgy írt, idézett tanulmányában 77— 94. p. Elsősorban erre a tanulmányra, továbbá D égi I stván id. munkájára, valamint a Dokumentumok... 1945— 1948-ra épült az én 1984. évi összeg­ zésem Somogyi Könyvtári műhely 1984/3. 139—140. p. 47 Csm. PB Arch. 25. fond. 3. őe. Az 1948. május 9-i egyesítő konferencia jegyzőkönyve 200. p*

196

a kezünkből többet kivenni nem tudja. Csodát műveltünk három év alatt, amit eddig egymás elleni harcra pazaroltunk, fordítsuk a munkára.” 48 A reális helyzet számbavételére utalt, hogy az egyesítő konferencián a koalíciós pártok, a társadalom minden rétege képviseltette magát. Felszólalásaikban, a fel­ adatok meghatározásában az összefogásra való törekvés, az együttdolgozás válla­ lása fejeződött ki. Fábián Ferenc az FKGP szegedi szervezete nevében szólalt fel és kijelentette: „Az FKGP-ban félre fognak állítani mindenkit, akinek személye a szorosabb együttműködést gátolná.” 49 Dr. Zöld Sándor arról szólt, hogy „1947 őszén a reakció Szegedet egyik fő bázisának tekintette... . Nagy harc volt a baloldali erők megerősítéséért... . így jutottunk el a mai tanácskozásig.” Nem mulasztotta el annak hangsúlyozását sem, hogy az egyesülés előtt „az ipari dolgozók kis töredéke volt tagja az MKP-nak”, noha 1948-ban elsősorban a munkástaglétszám emelkedett jelentősen.50*Nem szabad azonban lebecsülni az ellenség erejét sem, még nagyon komoly harcra van szükség. Közvetlen feladatunk: „létrehozni — (életre hívásra gondolt nyilván — Ö. P.) a népfrontot”. Rendezni kell az egyházzal való viszonyt — a vallásszabadság mellett, de az egyházi visszahúzó erők ellen. A pártszervezés mellett az agitációs és propaganda tevékenységre kell összpontosítani, nem feledkez­ vén meg a termelésre mozgósításról sem — mondotta Zöld Sándor.61 Az egyesülési konferencia felszólalói, Szeged társadalma bármely osztályának, rétegének, pártjának képviseletében jöttek is, az összefogást, az együttdolgozást, a nehézségek együttes leküzdésének szükségességét hangsúlyozták: „az M DP legyen a legjobb parasztpárt” — mondta Somogyi János domaszéki újgazda, — az értelmiség és a humánum képviselője — tette hozzá Straub F. Bruno professzor —, hogy „mindazok, akik eddig kételkedtek most a munkásosztály mellé álljanak” .52 Nagygyörgy M ária munkásigazgató kulturált, anyagtakarékos munkával szeretné a gyár rentabilitását fenntartani. Zámbó Károlyné pedagógus a munkás-paraszt gyermekek tanulását a szülői munkaközösségek segítségével is elő akarta mozdí­ tani.53Komócsin Zoltán záróbeszédében kijelentette: Mi most történelmet csinálunk... nemcsak az ünnepből, hanem a munkából is kivesszük részünket... Tanulunk... . Fáradtságra, pihenésre most nincs időnk. Meg kell ismernünk a programot... . A legfontosabb az oktatás kérdése.” 54 Meglepő, hogy az MDP programnyilatkozatáról Szegeden legkorábban az FK GP lapjában jelent meg cikk. Az MDP ezen programnyilatkozatát — mivel az Marx—Lenin—Sztálin tanítása alapján áll és azt alkalmazza ránk — „megnyugvás­ sal fogadhatja minden politikailag gondolkodó magyar és annak következtében békés, nyugodt és eredményben gazdag fejlődést várhatnak a magyar politikában” .55 Igaz, hogy Kövi Béla, MDP szervező titkár „Konferencia után” című cikke már nem maradt meg a program általános helyeslésénél, hanem helyi konkretizálását is meg­ kísérelte, amikor a nép széles rétegeinek az önkormányzati élet ellenőrzésébe és irá­ nyításába való fokozottabb bevonásáról írt. A hangsúlyt pedig a termelésre, a munka­ versenyre, a takarékosságra, a munkások képzésére helyezte. A mezőgazdaságban a technikai fejlesztésre, mintagazdaságok alakítására, öntözési terv kidolgozására hívott 48 Uo. 199. p. 49 Szegedi Hírlap, 1948. május 11. Kovács László kollégám gyűjtése, kölcsönzését ezúton is köszönöm. 50 Csm. PB Arch. 25. fond. 3. őe. Az 1948. május 9-i egyesítő konferencia jegyzőkönyve 207. p. 61 Uo. 52 Uo. 201. p. 53 Uo. 202—204. p. 54 U o. 205. p. 55 Szegedi Hírlap, 1948. május 11.

197

fel.56 Kövi Béla feladatmeghatározásában érződött, hogy a szakszervezeti mozgalom­ ban dolgozott, a Szakmaközi Bizottság tagja. Szegeden pedig — mint az eddigiekből kiderült — a felszabadulás óta különösen jelentős szerepet játszottak a szakszerve­ zetek. így azután az MDP programjának a szakszervezetekre vonatkozó megállapí­ tásai nyitott fülekre találtak. A párt támogatja a szakszervezeteknek a dolgozók gazdasági- és szakmai érdekeit védő munkájukat a termelés emelésére, a verseny­ szervezésre, a munkafegyelem erősítésére irányuló tevékenységüket. A szakszerve­ zetek egyik fontos feladata a munkásság és az értelmiség baráti együttműködésének biztosítása — emelte ki az MDP programnyilatkozatából az SZT jelentése.57 Az SZT jelentése külön foglalkozott a szakszervezetek politikai szerepének programbeli hangsúlyozásával. A munkásság „munkásigazgatói, üzemi bizottságai, szakszer­ vezetei, politikai pártja révén részt vesz a gazdasági élet irányításában, a kormány­ zásban” .58 Az MDP támogatja a szakszervezeteket „osztályöntudatot ébresztő és megszilárdító nevelő munkájukban” .59 Szegeden — mint már többször is említettem — a szakszervezetnek a hatalomért folytatott harc idején az országosnál nagyobb szerepe volt, ezért érthető, hogy az új helyzethez való átalakítása is az érdeklődés középpontjába állította. Túrái József a Szaktanács üb titkára a szakszervezeti mozgalom alapelveiről írt cikket a Délmagyarországba. Arról, hogy egységes vezetés alá kell helyezni a rokonszakmákat, jó bizalmi hálózatot kell kiépíteni, a bérpolitikában biztosítani kell bizonyos mini­ mális életnívót, de a kvalifikált munkát jobban kell díjazni. Szükségesnek tartotta a szakszervezeti öntudat emelését, az üb-ék és a vállalatvezetők közötti viszonynak új alapokra helyezését, úgy hogy az államosított üzemekben nem szabad az üb hatáskörét tovább tágítani, az üb feladata csak szociális és kulturális téren növek­ szik.60 Ebben a szellemben hangzott el Szegeden a Szaktanács vidéki titkárának előadása is „Az ipari szakszervezet megvalósítása felé” címen. Új mozzanatként a szakszervezeti vezetők és a tagság jó kapcsolatát hangsúlyozta.61 Az iparági szervezetre áttérés azt jelentette, hogy minden üzemben, a munka­ helyek nagy többségében teljesen új szervezeti kereteket kellett létrehozni, minden szakszervezeti tagot az iparágnak, a foglalkozási ágnak megfelelő szakszervezetbe kellett tömöríteni. Országosan a másfél milliós szakszervezeti tagság negyedét kellett mozgatni, pl. az élelmezésnél nyolc szakmát kellett összevonni.62 Szegeden a 27 385 szakszervezeti tagból szintén többeknek kellett új szakszervezetbe lépniük, pl. Szegedi Kendergyárban vasasok, lakatosok, asztalosok is voltak a textilesek mellett, mostantól textilesek lettek. A szakszervezeti mozgalom irányítói azon fára­ doztak, hogy miként lehet megteremteni azokat a munkahelyi kereteket, amelyek a legjobban szolgálhatják a fő célkitűzést: a szakszervezeti munka súlypontjának az üzemekbe történő áthelyezését és az ennek megfelelő szakszervezeti szervek megteremtését.63 Ezt szolgálták az 1948 közepén készült helyzetelemzések, amelyek­ ben a szervezeti életről is beszámoltak. A szegedi szakszervezetekről szóló jelentés nagyon tanulságos és néhány tendenciát is mutat. 1948-ban Szegeden 37 szakmai szakszervezet volt, a taglétszám 1948 januártól júliusig 2519-cel nőtt (24 866-ról 58 Délmagyarország, 1948. május 15. 2. p. 57 SZT jelentése a XVII. kongresszusnak 61. p. 58 Uo. 79. p. 59 J akab S .: Id. mű 92. p. 60 Délmagyarország, 1948. május 19. 3. p. 81 Délmagyarország, 1948. május 25. 3. p. Sárközi Sándor a Szaktanács vidéki titkárának előadása Szegeden. 82 H abuda : Id. m ű 239. p. 63 Uo. 247. p.

198

27 385-re). A szervezettség 11 szakmában 100%-os, a többiben 80—90%-os volt, a fizető tagok száma 83%-ról 86% -ra emelkedett. (A tagok között munkás 16 584, paraszt 1050, értelmiségi 5900, a többi alkalmazott volt.) A szervezeti élet is jelentő­ sen fejlődött, taggyűlés, bizalmi ülés csaknem mindenütt volt. A szakszervezeti tevékenységet akadályozta az, hogy a szegedi munkásság egyharmada munkanélküli volt — a legtöbben a textiliparban —, és az év elejétől nem csökkent, hanem nőtt a munkanélküliek száma. Eddig a közmunkákra fordítható állami támogatás ésszerű felhasználásával próbálták csökkenteni, de most már erre sincs pénz. Gyökeres meg­ oldás e téren akkor volna lehetséges, ha a gyárak több nyersanyagot kapnának, továbbá ha a 3 éves tervben létesítendő gyárakból Szeged is kapna néhányat, de legalább egy komolyat.63/a A szegedi Szakmaközi Bizottság64 hét idős dolgozóból áll, akik komoly tanács­ adóként működhetnek, meghallgathatják a titkárság jelentéseit, terveit, de a moz­ galom irányítását koruknál és elfoglaltságuknál fogva nem tudják ellátni. A szakma­ közi választmány 121 tagú, a szakmák küldötteiből tevődik össze. A nagy létszáma miatt nehézkes, a szakszervezeti élet irányításába befolyni nem tud, negyedévenként ülésezik, de több nem is szükséges. A választmányt az összvezetőségi ülések nagyon jól helyettesítik, amelyeken ugyanazok a személyek vesznek részt. A Szakmaközi Titkárság85 kilenctagú, függetlenítettek, valamennyien végeztek szakszervezeti isko­ lát. A Titkárság munkája 1948-ban rendszeressé vált. Hetente volt titkári értekez­ let, amelyen a 20 függetlenített szakmai titkár is részt vett, ők segítették a szakcsopor­ tokkal való kapcsolattartást. Kéthetenként összvezetőségi és reszortfelelősi üléseket, négyhetenként üb értekezletet tartottak, amelyen a termelési, terv- és versenyfelelősök is részt vettek. Az oktatási munkája sokrétű: egyhónapos bentlakásos iskola, szakszervezeti akadémia, 50 alapfokú szeminárium, február óta szakszervezeti óra a Ta­ nonciskolában, egyéni tanulás, különböző szaktanfolyamok pl. legújabban traktorvezetői stb. A kádermunka csak most indult, elsősorban a nyilvántartásra irányult eddig, vezetőségek, üb tagok, bizalmiak, iskolát végzettek számbavétele, az üzemi káderfelelősök kijelölése. A szakszervezeti propaganda munka központi szervezése júniusban indult, üzemi szakszervezeti napok, agitációs, propaganda felelősök kijelölése, dekorációs bizottság alakítása. Kulturális és sport téren is a hálózat kiépí­ tése folyt. A versenytitkárságot 1948 márciusban állították fel. Eddig az üzemi ver­ senybizottságokat építette ki, de júniusig még nem szervezett termelési értekezletet csupán az első élmunkásoknak nyújtott kedvezményeket szorgalmazta. A nőszer­ vezést júniusig a szakmaközi Nőbizottság látta el, a szakmaközi nőtitkár júniustól dolgozott, de már több szakcsoportnál alakult nőbizottság, amelyek számbavették a kádereket. A legnagyobb előrelépés az ifjúsági szervezés terén történt. Ladányi Benedek április óta végezte munkáját. Akkor 8 SZÍT szervezet volt 300 taggal, ezek főként spontán szerveződtek, júliusban 33 SZÍT szervezetben 1400 tag volt. Május 1-jén 400-an e szervezettel vonultak fel. Felvették a kapcsolatot az EPOSZ-szal és a MEFESZ-szel is, utóbbival közös kirándulást is rendeztek. A szegedi szakszervezetek eddig is aktívan vettek részt a közigazgatás munkájá­ ban : a nemzeti bizottságban két rendes és két póttaggal, a törvényhatósági bizott­ ságban a pártokéval egyenlő arányban, a közellátási, az adóügyi bizottságokban és a munkásbíróságokban is dolgoztak. A polgármesterrel jó volt a kapcsolatuk. 6S/“Csm. PB Arch. 25. fond. 24.őe. Ifj. Komócsin Mihály szakmaközi titkár 1948 júliusi jelen­ tése az 1948 első félévi szegedi szakszervezeti munkáról. 64 Uo. A Szakmaközi Bizottság: Elnök Bernáth András bőripari munkás, alelnök Nagygyörgy Mária textilmunkás, ellenőrök Müller Dezső magántisztviselő és Homola János vegyipari munkás, jegyző Dani János famunkás, tagjai Kövi Béla ruházati munkás, Daróczi Vince földmunkás.

199

Az egyesült párttal való kapcsolatra biztosíték, hogy az MDP Nagyszegedi Bizottsá­ gának ifj. Komócsin Mihály és Kövi Béla tagjai, utóbbi szervező' titkári minőségben.656768 A szegedi szakszervezeti mozgalomra 1948-ban a rendszeresség, a sokoldalú munkára törekvés a jellemző, ám ennek csupán a kezdeti lépéseinél, tartottak, de így is jó alapul szolgálhatott arra, hogy a szakszervezeteket a munkásdemokrácia, a dolgozók érdekeit érvényesítő intézményévé tehessék a kiépülő proletárhatalom idején. Egyértelmű az is, hogy a szegedi vezetők a szakszervezeteket az MDP irányí­ tásával, programjának szellemében, annak megvalósításáért közreműködve kívánták átszervezni. Ugyan ekkor már megjelent a központosításra törekvés első jele — ekkor azonban még elsősorban pozitív célt szolgált, az azonos feladatokra való egységes felkészítési céllal titkári, összvezetőségi, üb és reszortfelelősi értekezletek formájában. Amikor a Szakmaközi Bizottságnak csupán tanácsadó szerepet szántak, illetve a Választmányt feleslegesnek tekintették, ez már a demokrácia szűkülését is jelen­ tette, ha nem is ennek szánták. Az MDP nagyszegedi vezetősége miközben a hangsúlyt a gyakorlati teendőkre helyezte, ehhez minden rendelkezésre álló erő bevonására törekedett. A végrehajtó bizottság — az egyesülési konferencián elhangzottaknak megfelelően — ilyen fela­ datnak tekintette az egyházi iskolák államosítását. Az akciót előkészítendő hangulat befolyásolásához az MDP tagok mellett „a tömegszervezeteket és a többi pártokat” és a pártonkívüli pedagógusokat is mozgósítani kívánta. Az MNDSZ-t szülői értekez­ letek tartására bíztatta. Az üzemekben az agitációnál a szakszervezetekre számított. Hallatni kívánta a hangját a törvényhatósági bizottsági ülésen, az MNDSZ, EPOSZ, SZÍT, UFOSZ, KISOSZ és KIOSZ gyűléseken is. Az agitáció súlypontját a falura, a tanyára kívánta helyezni „mert itt a legnagyobb veszély” . Falun az MDP a nemzeti bizottságok segítségére is számított. A jegyzőket személyesen felkeresték és így próbál­ ták bekapcsolni a munkába. A városi rendkívüli közgyűlésen pedig az FKGP és az NPP képviselőit bíztatták felszólalásra.67 Ortutay Gyula az FKGP április végén tartott választmányi ülésén jelentette be az iskolák államosításának előkészítését. Május 15-i sajtókonferenciáján ismertette a készülő törvénytervezet lényegét is. Májusban az FKGP katolikus vezető képviselői Esztergomban tárgyaltak a békés megállapodás érdekében. Ortutay május 19-én a prímást és a püspöki kart tárgyalásokra hívta. A május 24-i megbeszélésre azonban csak a protestáns egyházfők küldtek képviselőket. A katolikus pöspöki karon belül vita folyt, de végül is elutasító választ küldtek a miniszterhez.68 Szegeden a május 29-i törvényhatósági bizottsági ülésen Fábián Ferenc az FK GP nevében javasolta, hogy „a bizottság feliratban kérje a kultuszkormányzattól, hogy az új tanév már államosított iskolákban kezdődjön” .69 Május második felétől az FK G P helyi lapja csaknem naponta közölt valamilyen hírt az iskolák államosításá65 Uo. A Szakmaközi Titkárság vezetője ifj. Komócsin Mihály, kádertitkár Fábián Noém i magántisztviselő, oktatási titkár Sári István vasmunkás, kultúrtitkár Szűcs László mezőgazdasági munkás, propaganda titkár Kerepesi Ferenc építőmunkás, termelési és versenytitkár Hatvani Jenő technikus, sporttitkár Rozsos Antal zenész, nőtitkár Bieber Ilona bőripari munkás, SZÍT titkár Ladányi Benedek szabómunkás. 66 Uo. és a Délmagyarország, 1948. július 10. 2. p. Ifj. Komócsin Mihály beszámolója a szakszervezeti mozgalom fejlődéséről. Ebben a cikkben a számszerű adatokat lekerekítve közölték. Ugyanakkor a nyilvánosságnak szánt beszámoló kitért a feladatokra is : a munkanélküliség csök­ kentésére, a bizalmi hálózat kiépítésének fontosságára, az ipari szervezkedési formára való áttérés szükségességére, az üb munkájának átszervezésére és a szakszervezeti mozgalom mennyiségi fej­ lesztésére, a mozgalom erősítésére is. 67 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 62 őe. Az iskolák államosításával kapcsolatos iratok. 68 G ergely J en ő : Id. mű 63—66. p. 69 Szegedi Hírlap, 1948. május 30.

200

val kapcsolatosan. Május 22-én pl. interjút közölt dr. Pálfy Györggyel, aki kijelen­ tette: mint volt piarista diák, hithű katolikus mondja, hogy a felekezeti iskolák államosítására szükség van az ifjúság egységes nevelése érdekében. Természetesen „a kötelező' hitoktatás megmarad” — amint azt Ortutay Gyula nyilatkozta.70 A lap május 27-i számában szerkesztőségi cikkben közölték egyetértő és határozott állásfoglalásukat az iskolák államosítása mellett. Ez nem fog csorbítani semmiféle vallá­ sos vagy magyar nemzeti hagyományt, erre garancia Ortutay Gyula. „A vallásos életet, a vallásos nevelést senki nem fogja sérteni az új államosított iskolákban” — nyilatkozta Dobi István és kérte a parasztság támogatását.71 Az utóbbi időben zavarták a nép tisztánlátását. Emiatt az FKGP nyomatékos biztosítékot kért és kapott két fontos kérdésben — közli a párt sajtóosztálya. „A kormány feltétlenül fenntartja a kötelező vallásoktatást minden államosított iskolában. Mindenki ott tanít tovább abban az iskolában, ahol eddig tanított.” Nem lesz elbocsátás, áthe­ lyezések, mindenki állami státuszba kerül.72 Az FKGP szegedi vezetősége éppúgy, mint az országos vezetőség egyetértőén támogatta az egyházi iskolák államosítását, ennek érdekében agitált, az MDP-vel közös plakátot is megjelentetett. A felekezeti iskolák államosításáért folyó harcnak a pedagógus szakszervezet volt az elindítója, de mellé állt az egész szakszervezeti mozgalom, amint arról a Sze­ geden tartott 1948. április 25-i szakszervezeti területi konferencia is tanúskodott. A törpeiskolák összevonását a katolikus egyház akadályozta és ezzel a falusi gye­ rekek általános iskolai képzését is. A Szaktanács a szakszervezetek tanfelügyeieti jogával élve javasolta, hogy a dolgozók esti középiskoláin a ténylegesen munkában levők vegyenek részt. Elérte, hogy az 1947/48-as tanévben már az ország köz­ iskoláinak esti tagozatán 4400 ipari munkás, 2200 paraszt, 4000 tisztviselő és 1000 egyéb hallgató vett részt.73 A szakszervezetek felléptek azért is, hogy a felekezeti iskolákban is állami tankönyveket használjanak. A Szaktanács állást foglalt az egyházi iskolákban tanító pedagógusok védelmében is, erősítvén a pedagógus szakszervezet jó munkáját, amelynek eredményeként a pedagógusok döntő többsége az államosítás mellé állt.74 A szervezett dolgozók falusi és üzemi értekezletek százain világosították fel a dolgozókat az államosítás szükségességéről, az államosítás után pedig maguk kezdték meg az elhanyagolt iskolák helyreállítását. Megindult a „Dol­ gozók az iskoláért” mozgalom. Ennek keretében a szakszervezetek 782 iskola helyreállítását vállalták és a munka mellett pénzbeli és természetbeni felajánlást is tettek ennek elérése érdekében.75 Az agitációt, a mozgósítást a szakszervezeti sajtó is segítette.76 Az MDP szegedi vezetősége — az országoshoz hasonlóan — hatásos propagandakampányt és tömeghangulatot bontakoztatott ki az állam és az egyház közötti viszony rendezésére, az egyházi iskolák államosításának követelésére, az egyházi konzervatív erők elleni harcra. A Szabad Nép is közölte a szegedi katolikus egyetemi hallgatók és egyetemi tanárok nyilatkozatait, amelyben óhajtják az egyház és a de­ mokrácia megbékélését. Aminek érdekében ők is cselekedni fognak.77 Szegeden 5000 ember vett részt egyéni agitáción. Sikerült bevonni az FKGP-t és az NPP-t is. A parasztpárti főispán behívatta a papokat és „komoly kioktatásban részesítette 70 Szegedi Hírlap, 1948. május 22. 71 Szegedi Hírlap, 1948. május 27. 72 Szegedi Hírlap, 1948. május 29. 73 SZT jelentése a XVII. kongresszushoz 173— 174. p. 74 U o. 61. p. 75 Uo. 107. és 62. p. 76 Uo. 148— 152. p.

201

őket” . Az alsópapság hangulata békülékeny.7778 A május 22-i Ó- és Újsomogyi telepi összevont pártnapon a helyi plébánia vezetője is kiállt az államosítás mellett.79 Az MNDSZ szülői értekezleteket szervezett az iskolákban. Az üzemekben szakszervezeti napokat, a falvakban az anyák napját és felhasználták az agitációra. Május 23-án négy UFOSZ gyűlést is tartottak ezzel a céllal. Az egyetemen aláírásgyűjtés volt tiltakozásul Mindszenty pásztorlevele ellen. 23-án a különösen vallásos környezetű Alsóvároson volt nagyarányú háziagitáció.80 Nem hallgatható el a nagyarányú ellenagitáció megindulása sem. Különösen a Mária napokat használták fel az ellenagitációra, amelyre néhány üzemből is mentek kisebb csoportok, összesen 1000— 1200 fő. Tápén a 23-i misén a pásztor­ levél felolvasását még kommentálták is „aki az államosítás mellett van, máris kikö­ zösítve érezheti magát” . Kistemplomtanyán sikerült ellenséges hangulatot szítani. Pusztamérgesen az apácák gyűjtöttek aláírásokat az államosítás ellen. Alsóvároson a Zárdából olyan rémhíreket terjesztettek, hogy a magánházakat is államosítják és a gyónást megtiltják.81 Miután az MDP vezetői úgy ítélték meg, hogy az államosítással kapcsolatos hangulat nagy részben még kialakulatlan, ezért további nagyarányú agitációs tervet dolgoztak ki. A párttagság megmozgatását, agitációba bevonását határozták el úgy, hogy június 13-ig minden családot felkeressenek. Űrnapján 7 helyen UFOSZ és MNDSZ gyűlést kell rendezni. Szegeden 4 helyen, és a környező falvakban az FKGP és az NPP is tartson gyűlést. Az agitációra jelentkező 74 egyetemistát, továbbá az EPOSZ és SZÍT szervezeteket is bevonták a munkába.82 Mindezek azt bizonyítják, hogy az iskolák államosításáért folytatott harc meg­ mozgatta a tömegeket, az agitáció elérte célját. Ahol a tömegek tájékozatlanabbak voltak, illetve az ellenagitáció erős volt, ott sor került tiltakozásra is. Szegeden azon­ ban olyan súlyos atrocitásra nem került sor, mint amilyen június 3-án Pócspetriben történt, ahol gyilkosság is volt.83 Erre a gyilkosságra Szegeden ifjúsági nagygyűléssel válaszoltak, amelyen tiltakoztak a pócspetrii események ellen. Határozatban mond­ ták ki, hogy egyetértenek az iskolák államosításával. Fokozott munkával és jobb tanulással tesznek hitet a népi demokrácia mellett.84 A nagyarányú agitáció ered­ ményeként Szegeden az államosítást a többség tudomásul vette. „Az egyházat lesúj­ totta az államosítás. A piarista gimnázium paptanárai — egy kivételével — alá­ írták a tanítást megtagadó nyilatkozatot. Az apácák szintén nem mutatnak hajlan­ dóságot a falusi plébániákra való kimenetelre. Az egyházon belül a demokratikus törekvések nem láthatók” — állapította meg Zöld Sándor az iskolák államosításáért folytatott agitációs munkát értékelő jelentésében.85 Az agitáció során már néhol adminisztratív eszközöket is felhasználtak (elbocsátást), ami ellen az MDP városi vezetése kemény intézkedésekkel lépett fel.86 Némi bizalmatlanság is érezhető volt, 77 Szabad Nép, 1948. március 28. 2. p. és április 11. 4. p. 78 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csoport 46. őe. Zöld Sándor 1948. július 6-i jelentése az MDP KV-nek. 79 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 62. őe. Az MDP Nagyszegedi vb. 1948. május 25-i jelentése. 80 Uo. A Délmagyarország, 1948. május 23. 1. p. közölte az M DP titkárának Zöld Sándornak a véleményét az iskolák államosításáról. 81 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 62. őe. Az 1948. május 25-i jelentésből. 82 Uo. 83 G ergely J .: Id. mű 67. p. 84 Délmagyarország, 1948. június 8. 3. p. 85 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 46 őe. Zöld Sándor 1948. július 6-i jelentése az MDP KV-nek. 86 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 46. őe. Az MDP szervező titkárának 1948. július 5-i jelen­ tése. Az Újszegedi Kenderben 6, az Angol—Magyarban 1 embert zártak ki a pártból és bocsátottak

202

mert a falura a városból — elsó'sorban az üzemekből — küldtek agitátorokat és nem vonták be a falusi pártszervezeteket. Ez hiba — jelezte Zöld Sándor.87 Megállapítá­ sának helyességéről vall a Gáz- és Villanytelepről Árpádközpontba küldött agi­ tátorok jelentése is.88 Jól tükrözte az ellentmondásos helyzetet a Dohánygyár párt­ vezetőségének megállapítása: „Nem elég a parlamenti többség (ti. az államosítással kapcsolatos szavazati arányra 230:63-ra gondoltak — Ö.P.), hanem a dolgozókat agitációval meg kell győzni az iskolák államosításának szükségességéről.” 89 Az üzemi pártvezetőségek a meggyőzés eszközének a tetteket tartották. Ezért sorra ajánlották fel részvételüket az iskolák rendbehozásáért szervezett akciókba.90 Mialatt az egyház számos hivatalos képviselője az államosítás ellen hangolta a töme­ get, a munkások dolgoztak az iskolák helyreállításán. A „Dolgozók az iskoláért” mozgalmat az MNDSZ és a SZÍT is segítette. Elsősorban gyűjtést végeztek a leg­ rosszabb állapotban levő iskolák helyrehozásához.91 Az iskolák rendbehozása mellett a pártbizottság a pedagógusok szakmai-eszmei átképzésére is gondolt, amikor 1948 júliusban egyhónapos szakosító tanfolyamot szervezett részükre, amelyen 150-en vettek részt.92 Az MDP az egyház szervezte „Mária napok” elleni agitációt sem mulasztotta el. Az egyházi akciók nem jártak átütő sikerrel, de hatásuk nem múlt el nyomtalanul. Az 1948. november 19-én tartott tankerületi igazgatói értekezleten elmondták, hogy a Leánygimnáziumban tett látogatáson azt tapasztalták, hogy a gyermekek tele vannak a mindszentysta propaganda terjesztette nézetekkel. Ez lelkileg megtöri őket, mert nem tudják, a szülőknek vagy a nevelőknek higyjenek-e? A klérusdconzervatív elemei jelen vannak és ha nem ellensúlyozzák hatásukat mind több és több gyereket hálóznak be, aminek következménye, hogy az ifjúságot szembeállítják a nevelői karral.93 A szegedi Állami Kereskedelmi Iskola tanári testületé november 3-án tar­ tott szülői értekezlete határozati javaslatában követelte, hogy „a demokratikus rend tiltsa be a Mindszenty-féle politikai gyűléseket, akadályozza meg az egyházi reak­ ciót gyermekeink felhasználásában az ő politikai céljaira.” 94 A tankerületi igazgatói értekezleten felszólaló MDP kiküldött jó előre szólt arról, hogy a Mindszentyékével el, mert „a szakszervezeti nagygyűlésen lázító kijelentést tettek az iskolák államosításával kapcsolat­ ban.” (Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 62. őe. Újszegedi Kendergyár M DP szervezet rendkívüli vezetőségi ülésének jegyzőkönyve 1948. május 28.) 87 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 46. őe. Az 1948. július 6-i jelentés. 88 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 35. őe. A Gáz- és Villanytelep pártszervezete vezetőségi ülésének jegyzőkönyve 1948. június 15. „Árpádközponton... komolyabb eredményt nem sikerült elérni, mert a falu lakossága az eltiltott búcsú miatt igen hozzáférhetetlen volt.” 89 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 18. őe. A Dohánygyár pártvezetőségi ülésének jegyző­ könyve 1948. június 23. 90 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 64. őe. A Kefegyár MDP szervezetének jelentése 1948. augusztus 28-án. „Dolgozók az iskoláért!” mozgalomban a Margit utcai (ma Gutenberg utca) iskola rendbehozását vállaltuk, a mai napon rendben átadtuk. A dolgozók lelkesen vettek részt a munkában.” A gyerekeknek 1-1 füzetet és ceruzát is vettek saját költségen. A Gáz- és Villanytelep dolgozói 105 órát végeztek: meszeltek, súroltak, vízvezetéket, villanyt javítottak. Emellett pénzt is juttattak a Rókusi iskolának és az Árpádközpontinak is. Csm. PB Árch. 45. fond. 3. csop. 35. őe. taggyűlési jegyzőkönyv. A Délmagyarországi Cipőgyár dolgozói heti 1 órai keresetüket adták az iskolák rendebehozásához. Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 17. őe. 1948. augusztus 17-i vezetőségi ülés jegyzőkönyve. Az 1948. november 8-i Szülői Munkaközösségi ülésen a Móravárosi általános iskola helyreállításán dolgozó munkásokról szóltak. Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 62. őe. 91 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 46. őe. Az 1948. augusztus 11-i jelentés az MDP KV-nek. 92 Délmagyarország, 1949. április 28. 4. p. Az elmúlt nyáron 150 nevelőt képeztek át szakmailag, ideológiailag. 93 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 62. őe. Az 1948. november 19-i tankerületi igazgatói érte­ kezlet jegyzőkönyve. 91 Uo.

203

egyező nézetek ellen a Mikulás és Karácsony két napját is fel kell használni és ekkor „a kollektív szeretettől, a közösségi érzésről” kell beszélni.95 Ezek a nézetek, javas­ latok már bizonyos mértékben tükrözték az M D PK V szövetségi politikájában történt változások helyi hatását. Az FKGP helyi vezetői is szükségesnek tartották, hogy leszögezzék: „A Kisgazdapárt politikája szilárdan és félreérthetetlenül a népi demokráciát szolgálja.” A mostani fő ellenség: „a mindszentyzmus” .96 Szeged város főispánja ugyancsak arról számolt be a belügyminiszternek, hogy Szegeden az egyház a tanyavilágban járkáló szerzetesek és apácák útján demokrácia ellenes megmozdulásokra hangolja a hívőket.97 1948 szeptemberben dr. Hamvas Endre Csanádi püspök dr. Balogh Istvánt visszahívta a politikai pályáról. Mivel pedig Balogh a felhívásnak nem tett eleget, felfüggesztette a papi funkciók végzésétől.98 Szükségesnek tartom annak megemlítését, hogy Hamvas Endre Csanádi püspök nem tartozott Mindszenty híveihez, ő a kormánnyal való tárgyalásra kész Czapik Gyula egri érsekhez állt közelebb. Ugyanakkor az egyház egységét óhajtotta bizonyí­ tani a hívőknek, amit a Mindszenty-ellenes propaganda „aránytévesztései”, túlzásai: (a katolikus egyház a fő ellenség...”) is kiválthattak belőle.99 így azután helyileg is megromlott a kapcsolat a katolikus egyházzal. A kapcsolat lazulását segítették a tiltakozó küldöttségek. Az újszegedi Tanítóképző katolikus diákjai tüntettek ama híresztelés ellen, hogy tiltakozó levelüket nyomásra írták volna alá.100 Az egye­ tem katolikus tanárai memorandumban kérték Mindszenty távozását, aki akadálya az egyház és a demokrácia közötti megbékélésnek.101 Később még hangos tünteté­ sekre is sor .került a szegedi Dóm téren, különösen a békeívek aláírásának megtaga­ dásával kapcsolatban. A proletárdiktatúra politikai rendszerének kiépítése Szegeden Az MDP Nagyszegedi Bizottsága megalakulását követően nagy lendülettel fogott hozzá a pártszervezetek kiépítéséhez, a munkás-paraszt káderek kiemelésé­ hez, oktatásához, tervszerű irányításához. A helyi politikai rendszer megteremtésé­ hez, amelynek vezető ereje kívánt lenni. Elsőként a PB osztályait építette ki: szer­ vezési, agitációs-propaganda, ipari, mezőgazdasági, káder és ügykezelési, amelyek élére munkás-paraszt osztályvezetőket állított, akiknek többsége régi munkásmozgalmi ember volt.102 Az osztályokhoz reszortok és függetlenített apparátus tar­ tozott. Az egyes reszortokhoz főként üzemi munkásokból nagyszámú társadalmi aktívát szerveztek. A PB irányító tevékenységének feltétele volt az egységes pártalapszervezetek megteremtése. Az egyesüléskor Szegeden 98 alapszervezet volt. Az egyesülés lehetővé tette, hogy több kisebb üzemben is pártszervezetet hozzanak létre, így már 1948 júniusban 53 üzemi pártszervezet volt Szegeden. A PB szervezési osztálya ezeket aktívái útján, illetve a hetenként rendezett titkári értekezleteken keresztül irányította. Három hónapos igen gazdag képzési tervet készítettek szá95 Uo. Az 1948. november 19-i tankerületi igazgatói értekezlet jegyzőkönyve. 90 Szegedi Hírlap, 1948. október 17. 97 Csm. Levéltár Szeged város főispánjának iratai XXI. 501. 2/1948. Az 1948. november 9-i jelentés. 98 G ergely J .: Idézett mű 75. p. 99 Uo. 75— 81. p. 100 Szabad Nép, 1948. november 28. 15. p. 101 Szabad Nép, 1948. december 7. 7. p. 102 Csm. PB Arch. 49. fond. 1. csop. 1. őe. Az 1950. május 28-i pártkonferencia jegyzőkönyve Szilágyi András, Pamuk István, Bite Vince, Szili Antal, Lengyel Mária voltak az egyes osztályok vezetői. Titkárok: dr. Zöld Sándor, Komócsin Zoltán, Kövi Béla.

204

mukra, amelyet a titkári és egyéb pártmunkás értekezleteken, valamint instruktorok útján juttaták el az alapszervezetekhez. Az Űjszegedi Kendergyárban műhelyveze­ tőségeket is létrehoztak, amelyek ott a pártválasztmányt alkották és amely havonta ülésezett. 12 nagyobb üzemben létesítettek üzemi titkárságot (négyszöget: párt­ titkár, üb elnök, szakszervezeti titkár, vállalatvezető), amely naponta tartott meg­ beszélést, ahol főként a termelés kérdéseivel foglalkoztak. Fontosnak tartották, hogy a pártvezetőségek a termelés felé forduljanak. (Ahol még nem volt pártszer­ vezet, ott háromszög volt.)103 A PB szervezett propaganda bizottságot is, amely szintén a termelés kérdését helyezte előtérbe. A versenybizottságok is mindenütt megalakultak. A nagyobb üzemekben műhely-versenybizottságok is létrejöttek. A szakszervezetben — vállalatvezetők, versenyfelelősök — mintegy 200 ember előtt ismertették a versenyszempontokat. A részleteket a mind rendszeresebben tartott üzemi értekezleteken beszélték meg. Az üzemekben 80 pártszeminárium volt. A veze­ tőségi tagok többsége vett részt ezeken, ahol először az egyesülési kongresszus anyagát beszélték meg.104 1948. május l-jén 18 szegedi munkást emeltek az élmunkás kitüntető rangjára, augusztus l-jén újabb 18 szegedi munkás kapott élmunkás kitüntetést. A sokoldalú tevékenység ellenére sem uralkodott jó hangulat az üzemekben, mert nagyon rossz volt az anyagellátás. Emiatt a dolgozók féltek az elbocsátástól, ami csak növelte volna az amúgy is jelentős munkanélküliséget. A pártaktivisták létszáma 2318 volt. Nekik rendszeresen tartottak pártmunkás értekezletet, amelyen elméleti-politikai kérdésekről esett szó, míg a falusiakon — hibásan — csak gya­ korlati kérdések szerepeltek. 1948 nyarán 44 agitátorgárda működött üzemi munká­ sokból. A szociáldemokrata tagok összeírása az alapszervezetek érdektelensége, lanyhasága miatt lassan haladt előre.105 Nyilván sokakat zavart az, hogy továbbra is megkülönböztették az SZDP tagokat. Az eddigiekből egyértelműen kiderül, hogy a Nagyszegedi Pártbizottság az üzemi pártszervezetek közvetlen irányítására törekedett. Részletesen közölték azt is, miről essék szó a vezetői üléseken, a taggyűléseken, mi legyen az általuk elkészí­ tett munkatervben, melyek az agitációs szempontok. Miről beszéljenek a népnevelők, a falujárók mit mérjenek fel. A kezdeti időszakban a pontos feladatmeghatározás — amint az az üzemi pártéletet rögzítő dokumentumokból kiderült — elsősorban pozitív eredménnyel járt, hiszen az éppen most funkcióba került pártvezetők jelentős része tapasztalatlan, a feladatok viszont nagyon újak voltak. A fejlődés felgyorsult. Egyszerre nagyon sokirányú munkát kellett végezniük és így a központi irányítás a megközelítőleg egységes értelmezést is segítette. Az is nyilvánvaló, hogy az üzemi pártszervezetek feladatai sokban hasonlítottak, így egy bizonyos idő elteltével a tapasztalatok kicserélése is lehetséges volt. Az azonban, hogy dátumhoz kötötten meghatározák a pártmunkások szervezését, az agitátorgárda oktatását, a kultúrm unkában: dalárda, tánc- és színjátszócsoport létrehozásának időpontját, a könyvtár könyveinek számát, a szociálpolitikai felelős beteglátogatásának időpontját, a böl­ csődék bővítésének körét, azt, hogy mikor végezzék az iskolák patronálását, hány hallgatót kell alapfokú szemináriumra és hányat egyéb oktatásban való részvételre küldeni, olyan mértékű „beavatkozás”, bábáskodás volt, amire még a minden moz­ galmi tapasztalatot nélkülöző pártvezetőnek sem volt szüksége. Ezzel megfosztot103 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 64. őe. Téglagyár ilyen volt, erről az 1948. szeptember 2-i jelentésben szóltak. 101 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 46. őe. A szervező titkár 1948. július 5-i és a PB titkár július 6-i jelentései az MDP KV-nek. 105 Uo.

205

ták őket az önálló cselekvéstől, gondolkodástól.106 Még inkább bizonyíték a „bábás­ kodásra”, a maximalizmusra, a helyzet nem kellő ismeretére nem különben, ahogyan a falujáróknak megszabták miről beszéljenek? Hogyan működik a „klerikális reak­ ció” ? Hogyan veszélyezteti „a kulákság” az élelmiszerellátást? Milyen eredményeket ért el az MDP a jobboldali pártok elleni harcban? Mi a célja a 3 éves tervnek? Mi a munkaverseny az iparban és a mezőgazdaságban? Mi a gépállomások szerepe? Miért kell tanulni és mit jelent a dolgozóknak a marxizmus-leninizmus ismerete, A Szabad Föld Téli Esték szerepe, a sajtóolvasás szükségessége? Miért kell egyesíteni az UFOSZ-t és a FÉKOSZ-t? Miért van szükség a néptánccsoportra, a bábszínház szervezésére? Mit jelent az egészségre a röplabdacsapat, a népbetegségek ismertetése? Miért szükséges előadásokat szervezni a történelmi nagyságokról (Dózsa, Kossuth, Táncsics) és az irodalmi hagyományokról (Ady, Petőfi, Juhász Gyula, József Attila)?107 A falusi párttitkároknak vasárnaponként tartottak értekezletet. Az M D P KV utasítása szerint a „falun éleződő osztályharc” miatt a falujárásra nagyobb gondot kellett fordítani. Ezért 21 helyen volt Péter-Pál napján aratóünnepély, de nem voltak igazán sikeresek, mert az emberek dolgoztak és csak a kultúrműsorra mentek el. A beszolgáltatással kapcsolatban sok panasz merült fel. Ekkor még elsősorban amiatt, mert nem fizették ki a termények árát. A cséplés és a beszolgáltatás megszervezéséhez a FÉKOSZ nyújtott segítséget. Létrehoztak beszolgáltatási népi bizottságokat is, amelyek plakátokat is adtak ki. 1948 júliusban már Szegeden is új ellentmondások kerültek a felszínre. Arról olvashatunk, hogy az FKGP-t „a beszolgáltatási agitációba már nem tudták bevonni” . A beszolgáltatás kezdetén „a hangulat meglehető­ sen rossz volt. Még az MDP tagok sem értették a szükségességét.” A PB a hangulat megváltoztatása érdekében 16 falusi pártnapot és pártmunkásértekezletet tartott, utóbbin a falusi titkároknak csupán 75—80%-a jelent meg. Az erőltetett ütemű begyűjtés elérte a 49%-ot és ezzel az —■emberekre gyakorolt rossz hatású és így enyhén szólva kétes értékű — „eredménnyel” Szeged megelőzte Debrecent.108 Az MDP Nagyszegedi Bizottságának az a célkitűzése mindenképpen helyes volt, hogy a falujárók az adott helyen mérjék fel a pártszervezet helyzetét, a vezetők munkáját, az oktatással, a sajtóval való foglalkozást, a többi párthoz való viszonyt, a szövetkezetek helyzetét, a szövetkezetszervezés lehetőségét, az általános hangulatot, a gazdagparaszti befolyást, a szülői munkaközösségek szervezésének lehetőségét, a Mindszentyvel kapcsolatos hangulatot, a lakosság ellátottságát, helyzetét, a mezőgazdasági munkák elvégzésének állapotát, az MNDSZ Mikulás ajándékozási akció­ jának szervezhetőségét, az esetleges hatását stb.109 E sokirányú ismeretszerzéshez hosszabb idő, fokozatosság volt szükséges, az agitátorok felkészítése, egy-egy teendő­ vel való megbízása. Az is elengedhetetlenül szükséges volt, hogy megvizsgálják az alapszervezetekben a párttagság szociális összetételét, elméleti felkészültségét, isko­ lai végzettségét, mennyire ismerik a párt célkitűzéseit, olvassák-e a párt- és szakszer­ vezeti sajtót, milyen módon vesznek részt a termelésben, a versenymozgalomban, a brigádokban, elég éberen figyelnek-e a rendbontókra, leleplezik-e az ellenséget?110 Ezek ugyancsak fokozatosan voltak megvalósíthatók. A szociális összetétel felmérésével kapcsolatban merült fel — a beiskolázás szorgalmazása mellett — az értelmiségiek helyzete. Az 1948. szeptember 16-i üzemi 106 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 51. őe. Az Újszegedi Kendergyár alapszervezetének munka­ terve 1948 augusztus—október. 107 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 51. őe. A falujárók feladatairól 1948 november. 108 Uo. Az M DP Nagyszegedi Bizottsága titkárának 1948. aug. 11. jelentése a júliusi munkáról. 109 Uo. Összesítő jelentés a falujárásokról 1948 november. 110 Uo. A Szegedi Bőripari Szövetkezet pártszervezetének 1948 decemberben elfogadott 3 hóna« pos munkatervéből.

206

pártmunkásértekezleten Dénes Leó polgármester hangsúlyozta: „az értelmiségre szükség van éppúgy mint a munkásra. Az egészséges helyzet az, ha az értelmiséget a munkásosztály vezeti. A munkába be kell vonni az értelmiséget, amely a múltban egy félrevezetett helyzetben volt.” 111 A polgármester tehát elég korán felfigyelt arra, hogy a szegedi munkásság bizalmatlan az értelmiségiek iránt. Egyes üzemekben a tisztviselőket minden megkülönböztetés nélkül az értelmiséghez sorolták. „A népi demokráciában az értelmiségnek helye van, aki bekapcsolódik a termelésbe, az építő­ munkába. De üzemünk ... egyes tisztviselői megbízhatatlanná váltak ... Nem nyíltan csinálják a bomlasztó munkát, hanem burkolt formában. Egyes urakat figyelünk, most sem jöttek el a pártnapra tervkészítésre hivatkozva” — hangzott el az Angol—Magyar Jutafonóban a pártnapon.112 A szegedi értelmiségellenes, szektás hangulatot erősítette, hogy az MDP KV szervezési osztálya felhívta a városi PB-t arra, hogy „külön kell figyelni az egyetemi pártszervezetet... A PB-on legyen állandó felelős, aki figyeli az egyetemi pártmunkát, a szociális összetétel javítását. Ellenőrizni (kell), hogy az egyetemen nem folyik-e ellenséges szellemben az oktatás, ha hiba van, azonnal jelenteni.” Először kerülnek az egyetemre nagy többségben a munkásosztály fiai, gondoskodni kell róluk.113 Az értelmiségiek megítélésénél azonban az egyetemen sem volt minden a legnagyobb rendben. Takó József párttitkár taggyűlésen szólt arról, hogy az értelmiséget a múlt rendszer nevelte, nem elég, hogy elfogadja a párt programját és szervezeti szabály­ zatát, hanem „végre is kell hajtania, aki nem ezt teszi az az opportunizmust viszi a pártba, vigyázni kell, hogy ilyenek ne legyenek a pártban” . Volt olyan vélemény is, hogy egyesek „szalonmarxisták” ti. betéve tudják a brosúrát.114 A Gáz- és Villany­ telep párttaggyűlésén a városi titkári értekezletről beszámolva a titkár hangsúlyozta, hogy felhívták a figyelmüket arra, hogy „a proletárdiktatúra nem vonja maga után az értelmiségellenességet” .115 A pártszervezés során már májusban feltűnt, hogy baj van az elemi pártfegye­ lemmel. A párttagoknak csupán 61%-a fizetett tagdíjat,116 a taggyűléseken is kevesen vesznek részt, bár pl. az Újszegedi Kendergyárban a munkáslétszám jelentős hányada formálisan párttag (1700 dolgozóból 1348).117 A Dohánygyárban a pártmunkás értekezleten szélsőséges nézetek is elhangzottak: a párttagoknak hetente három órát kell a marxizmus—leninizmussal foglalkozniuk, hogy megértsék, hogy az egyéni életüket a pártnak kell alárendelniük. A hazatért hadifoglyok „automatikusan tag­ jelöltek lesznek”.118 A két párt egyesülésével országosan is, Szegeden is a párttaglétszám felduzzadt. 111 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 51. őe. Az Újszegedi Kendergyár pártmunkás értekezleté­ nek jegyzőkönyve 1948. szeptember 16. 112 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 44. őe. Az Angol—Magyar Jutafonó 1948. október 6-án tartott pártnapjának jegyzőkönyve. Ebben az üzemben igen erősen szektás volt a pártvezetőség, így azután megmozdulásai is érdektelenségbe torkolltak. Egy-egy rendezvényre úgy toborozták a hallgatókat, hogy a titkár kiállt a kapuba és visszaküldte a hazafelé igyekvőket. 113 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 62. őe. Az MDP KV Szervezési Osztályának levele 1949. szeptember 13-án a Nagyszegedi PB-hoz. 114 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 24. őe. Az egyetemi pártszervezet 1949. január 27-i tag­ gyűlésének jegyzőkönyve. 115 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 35. őe. A Gáz- és Villanytelep pártszervezetének 1949. június 30-i taggyűlése jegyzőkönyve. 116 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 46. őe. Zöld Sándor 1948. július 6-i jelentése. 117 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 51. őe. Az Újszegedi Kendergyár pártszervezete 1948. július 29-i taggyűlésének jegyzőkönyve. 118 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 18. őe. Az 1948. június 30-i dohánygyári pártmunkás értekezlet jegyzőkönyve.

207

Az egyesülés utáni feladatokról szóló egyik jelentés a lakosság 20%-ban határozta meg a szegedi taglétszámot,119 ami az országos 12%-os arányt lényegesen meghaldta.120 Ezért Szegeden hatványozottan indokolt volt a párttagság felülvizsgálata, amit a Politikai Bizottság 1948. szeptember 2-án rendelt el. Nagyszegeden 18—20 000 párttagot kell felülvizsgálni.121 Ebben a munkában nagy feladat és felelősség hárul a tízes-csoportvezetó'kre.122 A párttagság felülvizsgálatának szükségességét titkári értekezleten azzal indokolták, „mert a párt veszített forradalmi jellegéből”, olyanok is bekerültek, akik nem akarják, hogy a párt élcsapat legyen.123 A városi titkári értekezleten Révai Józsefre hivatkozva hangsúlyozták: „a két párt egyesülése poli­ tikailag hatalmas győzelem volt, de szervezetileg növelte szociális összetételénél fogva azokat a veszélyeket, amelyek az élcsapat jelleget elmossák. Az SZDP-vel ugyanis igen sok kispolgári, főleg köztisztviselői elem került az MDP-be, a párt tehát kezdett elkispolgáriasodni.” 124 Révainak ilyen általánosító, sematikus kife­ jezése szektás volt kettős értelemben: a volt SZDP tagokkal szemben; a nem mun­ kásokkal szemben válogatás nélkül. Meglepő, hogy Révai szavait minden kommentár nélkül átvették, noha a szociáldemokraták Szegeden — mint ismert — sokban különböztek. Ezzel lehetőséget adtak arra, hogy az egyes helyeken már igen hamar megjelent bizalmatlanság a volt SZDP tagokkal szemben erősödjön,125 hogy szektás szellem uralkodjon el, és ez a tömegektől való elfordulást eredményezzen, éppen akkor, amikor a 3 éves terv megvalósításához a megnyerésükre lett volna szükség.126 így azután a PB osztályvezetőinek, szervező titkárának elég sok energiájába került, amíg a sommás nézetet a helyszínen kiigazította.127 A szektás nézetektől eltérően Kövi Béla szervező titkár az egyetemi pártvezetőségi ülésen részletesen indokolta a felülvizsgálat szükségességét: „pártunk szociális összetételében bizonyos eltolódások következtek be, a kispolgári elemek súlya megnövekdett, a forradalmi éberség, szilárdság, a harci szellem eltompult... Csak az ellenséggel való kérlelhetetlen harc­ ban tudja pártunk megalkotni az új társadalmi rendszert. Egységes párttá kell tennünk pártunkat szellemében és szervezettségében.” 128 A vezetőségi ülésen vita alakult ki arról, hogy egyes kizárást a „polgári” származással indokoltak. Ezekre utalva hang­ súlyozta Kövi Béla: „Helytelen az indokolásban a »polgári« kitétel. Kispolgári vagy értelmiségi származásról beszélhetünk, de ez nem döntheti el senkinek a sorsát vagy a gondolkodását. Nem a származás a hiba, hanem a kispolgári gondolkodás. Pártunkban a munkás elemek súlyát kell növelni, ezért ebben a pártszervezetben talán több kizárás lesz, mint mondjuk egy üzemiben. A párt azonban ezt nem öncél­ ból teszi, hanem azért, hogy a munkásosztály, a magyar nép érdekeit szolgálja.”129 119 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 2. őe. Feljegyzés az egyesülés utáni feladatokról 1948 augusztus. 120 A magyar népi demokrácia története 1944—1962. Kossuth, 1978. 163— 164. p. 121 Délmagyarország, 1949. január 1. Számadás. Ifj. Komócsin Mihály. 122 Délmagyarország, 1949. január 7. 3. p. 123 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 17. őe. DÉM A 1948. szept. 15-i pártmunkás értekezlet jegyzőkönyve, Pusztai Andor párttitkár beszámolója a városi titkárin elhangzottakról. 124 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 49. őe. A Varga féle Kötélgyár párttaggyűlései jegyző­ könyvéből 1948. december 23., 1949. január 7. 126 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 18. őe. Dohánygyári pártvezetőségi ülés jegyzőkönyve 1948. aug. 18. „Az egyesüléssel megváltozott az MDP szociális összetétele, sok a kispolgári elem, akik az SZDP-ből kerültek be. Ma még ezekben nem bízunk és nem is bízhatunk meg. Ez is egy példa, hogy legyünk éberek.” 126 Uo. A Dohánygyár párttaggyűlésének 1948. augusztus 25-i jegyzőkönyvéből. 127 Uo. Szilágyi András szervezési osztályvezető felszólalása a dohánygyári taggyűlésen. 128 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 24. őe. Az 1949. január 18-i egyetemi pártvezetőségi ülés jegyzőkönyve. 129 Uo.

208

Az egyetemen az 530 M D P tagból 28%-ot kizártak, 17%-ot visszaminősítettek.130 Egyes üzemekben kisebb arányban, máshol nagyobb arányban zártak ki tagokat, olyan is volt, hogy a városi vezetőségnek kellett visszavenni munkásokat, akiket indokolatlanul zártak ki.131 A párttagság felülvizsgálatát arra is fel kívánták használni, hogy a tömegszerve­ zeteket megfelelő káderekkel lássák el. A tagzárlat alkalom „a szakszervezetek megerősítésére, akik a pártba akarnak lépni, azokat a szakszervezetbe kell bevonni” — írta az MDPKV Szakszervezeti Osztálya.132 Az MDP 1950. évi pártkonferenciájának beszámolója a felülvizsgálatról meg­ állapította: 15 000 párttagból 3000-et kizártak, 1500-at visszaminősítettek.133*Ará­ nyaiban a párttagság csökkenése Szegeden valamennyivel kisebb volt az országosnál (1 millióból 300 ezer a csökkenés).131 A pártkonferenciához készített összegező jelen­ tés sokirányú párttevékenységet regisztrált. A pártéletről szólván megállapította: az egyesüléskor 98 alapszervezet működött és csupán egyetlen pártbizottság, a Nagy­ szegedi, azóta jelentős decentralizációt hajtottak végre és több helyi pártbizottságot is létrehoztak, amivel 39 új alapszervezet is létrejött.135 Az 1950. évi közigazgatási határrendezéssel megszűnt a Nagyszegedi Pártbizottság, a várost a megyei pártbizottság irányítása alá helyezték, ezzel jelentősen csökkent a pártszervezetek száma is, de az 1950. évi pártkonferencia idején Szegeden még így is 114 alapszervezet működött. A pártvezetőségekben az egyesülés óta nagy volt a fluktuáció. „A leg­ nagyobb gond a funkcionáriusok alacsony színvonala.” 136 Önkritikusan szóltak arról is, hogy a kampányfeladatok (iskolák államosítása, a Kominform határozatá­ nak ismertetése, a népfront „megalakítása”, a választások, a tervkölcsönjegyzés, a Mindszenty és a Rajk-perek, az 1949-es államosítások, a párttagság felülvizsgálata) háttérbe szorították a pártépítést, amelyet egyébként igen sok formai szempont és bürokratikus elem is nehezített.137 A pártépítés, a különböző kampányfeladatok végzése mellett, Szegeden különös jelentősége volt annak, hogyan sikerül az új üzemi szakszervezetekét kiépíteni. A 2350/1949. III. 12. számú kormányrendelet kimondta: „a szakszervezetek a de­ mokratikus állam gazdasági és kulturális szerveivel való együttműködés mellett meg kell, hogy őrizzék függetlenségüket és önállóságukat... Még a látszatát is el kell kerülni annak, hogy a szakszervezetek állami szervek.” A szakszervezet bizo­ nyos részletkérdésekben összeütközésbe kerülhet az államhatalommal, ezért érdekvédelmi funkciója nem merülhet ki a szocialista államhatalmi szervek intézkedései­ nek feltétel nélküli igenlésében, törekedni kell az átmeneti ellentmondások feltárá130 Uo. Az 1949. március 24-i taggyűlés jegyzőkönyve. 131 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 17. őe. DÉMA 1949. február 10. és 15-i vezetőségi ülésé­ nek jegyzőkönyvei. Az Űjszegedi Kendergyárban 220 kizárás volt. U o. 51. őe. 1949. márc. 8-i veze­ tőségi ülés jegyzőkönyve. 132 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 16. őe. Az MDP KV Szakszervezeti Osztályának 1948. szeptember 9-i levele a megyei bizottságokhoz. 133 Csm. PB Arch. 49. fond. 1. csop. 1. őe. Az 1950. május 28-i szegedi pártkonferencia beszá­ molójából. 131 A magyar népi demokrácia története 1944—1962. Kossuth, 1978. 163— 164. p. 135 Csm. PB Arch. 46. fond. 2. csop. 2. őe. Az MDP Szervezési Osztályának 1950. május 23-i jelentése a kétéves munkáról. A szegedi és újszegedi kendergyárak PB-i 1949-ben jöttek létre. Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 52. őe. Az 1949. szept. 20-i PB ülés jkv. Magyar Kender. Az egyetemi PB 1950. jan. 29-én alakult. U o. 24. őe. 1950. febr. 19. pártválasztmány jegyzőkönyve. A Dohány­ gyárban, a Postán, a Köztisztaságnál, a Gázgyárban, a rendőrségen és az ÁVH-nál hoztak létre 1950 márciusig PB-kat. Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 9. őe. Szervezési Osztály 1950. március 14-i jelentése az MDP KV-nek. 138 Csm. PB Arch. 46. fond. 2. csop. 2. őe. Szervezési Osztály 1950. május 23-i jelentése. 137 Uo.

209

sára és megoldására.138139A kormányrendeleten még érződött az SZT XVII. kongreszszusának a szakszervezetek kettős feladatára vonatkozó megállapítása. A szakszer­ vezet végezze a dolgozók érdekvédelmét, harcának szervezését; a hatalom részese, támasza és fejlesztője is legyen.138 Sem a kongresszus, sem a kormányrendelet nem tisztázta egyérteműen az üb-ék és az üzemi szakszervezetek viszonyát, így azután félreértésekre adtak lehetőséget. A XVII. kongresszus leszögezi: az üzemi bizottság nemcsak a szakszervezet közvetlen képviselője volt, hanem a népi demokrácia harcos szerve is.140 1949 márciusában került sor Szegeden az új üzemi bizottságok megválasztására. A szakszervezet megyei titkára cikkében azt hangsúlyozta, hogy az üzemi bizott­ ságok az egész szakszervezeti munka irányítójává válnak. A műhelybizottságokon keresztül a bizalmiakat, az eddigi versenytitkárságok helyett a termelési bizottságok irányítják és végzik az összes szakszervezeti munka körébe vágó feladatokat. Most nincs szükség olyan értelmű ellenőrzésre mint régen, de az esetleges hibákat meg kell látniuk és fel kell hívni a figyelmet rájuk.141 A megyei titkár tehát az üzemi bizott­ ságokat a szakszervezetek fölé helyezte, a termelési bizottságokra bízta a szakszer­ vezeti feladatok végzését. Az ellenőrzést már nem tartotta szükségesnek, mindössze a hibák meglátásában, a figyelem felhívásában látta a szakszervezetek feladatát. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy helyenként az új üb választást az egész szakszervezeti mozgalom döntő átalakításának tekintették. „A proletárdiktatúra államában a szakszervezetek úgy tudják ellátni feladatukat, ha ezt az átalakulást végrehajtják. Az új igazgatót, aki munkás származású, nincs értelme úgy ellen­ őrizni, ahogy a tőkést tettük. A szakszervezet feladata a dolgozók társadalmi tevé­ kenységét összefogni. Bekapcsolni őket a társadalmi munkába, hogy minél jobban kivegyék a részüket a szocializmus építéséből.” 142 Ez a szakszervezeti feladatmeghatározás már lényegesen eltért a XVII. kongresszuson megfogalmazottól. A kongresszus ugyanis nagy fontosságot tulajdonított általában a tömegellenőrzés­ nek, a kollektív vezetésnek, a legszélesebb demokrácia kiépítésének, hogy a vezetők és a tömegek között ne álljon be szakadás és az elbürokratizálódásnak elejét vegyék, hogy a szakszervezet közel kerüljön a tömegekhez.143 Az 1949 tavaszán megválasz­ tott új üb-ék, a mellettük létrehozott aktívahálózat, a reszort- és műhelybizottságok, a bizalmi testületek olyan fórumokat jelentettek, amelyek alkalmasak lehettek volna az érdekképviseleti és érdekvédelmi funkciók ellátására. Ám már ezeken a válasz­ tásokon kisebb volt az érdeklődés, ami egyelőre abban nyilvánult meg, hogy a több­ ség ugyan megszavazta az eredeti jelöltek listáját, de már elég sok volt az érvény­ telen szavazat, pl. a DÉMÁ-ban 36.144 Az 1949 első felében végzett szakszervezeti munkát a különböző reszortbizottságok létrehozása, tervismertető értekezletek, szakszervezeti napok tartása jellemezte és természetesen a választási agitációban való részvétel. Az MDP Nagyszegedi Bizottságával a kapcsolat a szakszervezeti felelős beállítása következtében rendszeresebbé vált.145 1949 nyarától az üzemi szakszervezeti nőbizottságok átadták helyüket az MNDSZ-nek, eddig ugyanis az 138 H abuda : Id. mű 248. p. 139 s z T jelentése a XVII. kongresszusnak, 101. p. 140 Uo. 141 Délmagyarország, 1949. március 8. 2. p. K ö v i B éla : Új üzemi bizottságok — új feladatok. 142 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 44. őe. Angol—Magyar Jutafonó 1949. március 31-i üb választási jegyzőkönyve. 143 H abuda : Id. mű 249. p. 144 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 16. őe. Összesítő jelentés az üb választásokról, 1949. márc. 31. 145 Uo. Kövi Béla 1949. július 7-i jelentése a SZOT Vidéki Osztályának.

210

MNDSZ-nek üzemi szervezetei nem voltak.146 A szakszervezetek 1949-től már Sze­ geden is egyre inkább a központi pártutasítások végrehajtóivá lettek, noha bizonyos területeken még érezhetők voltak a korábbi tevékenységből eredő hagyományok. „Az üzemekben, de főleg a nagyüzemekben igen hosszú időn keresztül az volt a hely­ zet — jelezte 1950-ben az MDP szervezési osztályának vezetője —, hogy a szakszervezetnek nagyobb volt a tekintélye a dolgozók előtt, mint a pártnak, ... mert a szakszervezet intézte a dolgozók apróbb ügyeit... Ez a helyzet jelenleg ... meg­ változott.” 147 A szakszervezet helyzetének megváltozásában az általános politika változásán túl szerepet játszott az is, hogy „Nagyszeged megszűntével a Szaktanács vonalán is nagy átszervezés” volt. Eddig Szegeden 7 függetlenített szakmaközi titkár volt, most csak 1 maradt „az is a leggyengébb” — panaszolta az MDP KVnek küldött levelében ifj. Komócsin Mihály.148 Az MDP szegedi bizottsága 1950. június 30-án az összes tömegszervezetek vezetőit megbeszélésre hívta, hogy meg­ beszélje velük az új helyzetből adódó feladatokat. Szilágyi András szervezési osztályvezető hangsúlyozta: „nem jelöltük ki konkrétan az egyes tömegszervezetek felada­ tait, mert nem akarjuk elvenni az önállóságot”, majd napokra lebontottan felsorolta, hogy mit hogyan csináljanak.149 A szakszervezetek munkáját a termelésre mozgó­ sításban jelölték meg. „Pártunk vezetésével jelentős feladatot kell megoldani. A szakszervezetek fő támaszai, első segítői a pártnak a proletárdiktatúrában. Mozgósítani a munkaversenyen keresztül a termelésre, a termelékenységre, az önköltségcsökken­ tésre, újító és Sztahanov-mozgalomra” — jelentette az MDP PB-i ülésére a szegedi Szakmaközi Bizottság titkára.150 Az MDP Politikai Bizottságának a szakszerve­ zetekről szóló 1950. július 24-i határozatával kapcsolatban leszögezte, hogy az abban foglaltak Szegedre is vonatkoznak. „Nem harcoltunk a párt vezető szerepéért, nem vettünk irányt a pártfeladatok végrehajtására... Túlbecsültük a szakszervezeti munkát — ne dirigáljon a párt... Elszakadtunk a tömegektől... Nem érvényesült a forradalmi éberség [a] normalazítók, bércsalók ellen, a jobboldali szociáldemokrácia ellen sem.” 151 Nincs itt már semmi a korábban látható önállóságból, saját véleményformálásból. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a szakaszervezetek tekin­ télye a dolgozók előtt megváltozott, amint azt helyesen észlelte és jelentette az MDP szervezési osztályvezetője. Az 1947. évi szegedi választási eredmények ismeretében az új politikai rendszer kiépítése érdekében — talán felesleges is hangsúlyozni —, hogy Szegeden különösen fontos volt a továbbhaladásért küzdeni hajlandó erők összefogása. Emiatt is nagy gondot fordított az MKP Nagyszegedi Bizottsága a Magyar Függetlenségi Népfront megalakításának előkészítésére. Tisztában volt ugyanis azzal, hogy az ellenzéki pártok adminisztratív eszközökkel, vagy önfeloszlatással való megszüntetése sza­ vazóikat még nem tette a demokratikus rendszer híveivé, hogy ezek megnyeréséért külön meg kell harcolnia. Érthető, hogy a demokratikus erők összefogására töre146 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 15. őe. Összesítő az MNDSZ szegedi szervezetéről 1949-ben. 147 Csm. PB Arch. 49. fond. 2. csop. 3. őe. 148 Csm. PB Arch. 49. fond. 2. csop. 19. őe. Ifj. Komócsin Mihály 1950. március 16-i levele az MDP KV Szervező Bizottsága Szakszervezeti Kollégiumának. Az átszervezést méltánytalannak tartja, mert Szegeden 45 üzem és 12 000 dolgozó van, a szervezett dolgozók fele is itt van, így leg­ alább 4 szakmaközi titkár ittmaradására számítottak. 149 Uo. Az 1950. június 30-i tömegszervezeti vezetők ülésének jegyzőkönyve. 150 Csm. PB Arch. 49. fond. 2. csop. 25. őe. Kurlik Imréné 1950. aug. 7-i jelentése a szegedi Szakmaközi Bizottság munkájáról az aug. 14-i PB ülésre. Ezen az ülésen tárgyalták meg az MDP Politikai Bizottságának 1950. júl. 24-i határozatát, a szakszervezetekről. A jelentés megismételte saját munkájára vonatkoztatva a határozat elmarasztalásait. Egyetlen eredeti mondata van: „Nem tudtunk megfelelő rugalmassággal alkalmazkodni az új helyzethez.” 151 Uo.

211

kedett. Ennek érdkében a demokratikus pártokkal való együttműködést szorgal­ mazta, de nem kerülte el a figyelmét az egyes rétegek mozgalmi szervezeteinek a tömörítése sem, így az ifjúsági, a nó'i és a paraszti rétegszervezetek egyesítésére törekedett. Szerencsére a demokratikus pártok vezetői is felismerték az együttműködés szükségességét és kinyilvánították készségüket a továbbhaladás érdekében való összefogásra. Az FKGP szegedi szervezetének lapjában m ár 1948. február 15-én olyan cikk jelent meg, amely kifejezte a népfront megalakításának óhaját. „Régen Szegedről indult a M NFF, jó lenne, ha újjászületése is innen indulna ki, megteremtve ezzel a demokratikus Magyarország erőteljesebb politikai és gazdasági összefogását” — olvasható a lapban.152 Ez még akkor is örvendetes, ha a szegedi kisgazdapárti megnyilatkozás az országos vezetés nézetét utánozta, vagyis most nem innen indult ki a kezdeményezés. Dobi István ugyanis február 12-én a párt polgári tagozatának ülésén kijelentette: „A fejlődés világos, nincs más út, ezen az úton (ti. a népi de­ mokrácia útján — Ö.P.) kell haladnunk a szocializmus felé.” 153 Az MKP és a NPP újjáalakította a két párt összekötő bizottságát, amit a Nemzeti Függetlenségi Front újjászervezése tett szükségessé. Cél: a jobb elvi együttműködés, az ideológiai különb­ ségek tisztázása. A rendszeres munkavégzés érdekében, a részletek megbeszélésére hetente kívántak ülésezni.154 A két munkáspárt egyesítő konferenciáján az FKGP nevében felszólaló Fábián Ferenc már azt is kinyilvánította, hogy: „az FKGP-ben félre fognak állítani min­ denkit, akinek a személye a szorosabb együttműködést gátolná..., aki ennek a szö­ vetségnek (ti. a népfrontnak — Ö.P.) az útjában áll, viseljen bármilyen pozíciót, félre fog állni, mert félre kell állnia. Távoznia kell mindenkinek, aki nem közénk való”.155 Az FKGP-ben megnyilvánuló demokratikus törekvésekre utalt a paraszt­ párti főispánnak a szegedi politikai helyzetet bemutató jelentése is.156 A valóságot írta Zöld Sándor, amikor azt jelentette, hogy az FKGP-ban megnőtt az MDP befolyása. Úgy tűnik, hogy belenyugodtak a politika ilyetén való alakulásába. Az NPP-vel eddig is jó volt a kapcsolat és „így Nemzeti Függetlenségi Front alakulása Szegeden nem ütközik akadályba” .157 Korántsem volt azonban egyértelmű a poli­ tikai helyzet értelmezése magán az MDP-n belül sem. A párt helyi lapjában már július elején sürgették: „el kell távolítani a koalíciós pártokból azokat, akik ma zavart akarnak kelteni a nemzeti egység miatt”.158 Az Újszegedi Kendergyár párt­ munkásértekezletén a „nemzeti egységet” már tényként említette a PB nevében felszólaló Ladányi Benedek. „Politikai téren döntő eredmény — mondotta —, hogy lezártuk a párton belüli vitákat, a társadalmi életben az ellentéteket megszün­ tettük (sic!) és hatalmas, gyors fejlődés indult el.” 159 Az együttműködés zavartalanságát akadályozták Szegeden is az MDP KV-nek egyes intézkedései, amelyeket a demokratikus pártok helyi vezetői — elsősorban 152 Szegedi Hírlap, 1948. február 15. F ábián F erenc : Elevenítsük fel a Nemzeti Függetlenségi Frontot. 153 Szegedi Hírlap, 1948. február 13. 154 Délmagyarország, 1948. április 1. 1. p. 156 Szegedi Hírlap, 1948. május 11. 156 Csm. Levéltár, Szeged város főispánjának iratai XXL 501. 2/1948. Az 1948. június 9-i jelentés a BM-hez. „A FKGP helyi szervezete több mint egy esztendei szünetelés után, újból elkezdte tevékenységét... vezetősége személyileg a régi, de figyelemre méltó demokratikus megnyilatkozásaik vannak.” 157 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 46. őe. Zöld Sándor 1948. július 6-i jelentése az MDP KV-nek. 158 Délmagyarország, 1948. július 11. 5. p. 153 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 51. őe. Az 1948. augusztus 26-i pártmunkás értekezlet jegyzőkönyve.

212

a kisgazdapártiak — különbözően értelmezték. így volt ez pl. a Tájékoztató Iroda határozatával kapcsolatban is, hiszen a délszláv lakosság, a jugoszláv határ, a korábbi kísérletek a jó kapcsolatok kiépítésére Jugoszláviával, közvetlenül is hatottak a város politikai életére, ezért a határozat „Szegeden nagy hullámokat vert — jelentette Zöld Sándor — .. . A z FKGP-ban még a demokratáknál is káröröm volt észlelhető”. Egyesek „rémhírnek” fogták fel.160 Az FKGP helyi sajtója úgy nyilatkozott, hogy a határozatot a KP-ok belügyének tekinti, de azért hangsúlyozta: „Az FKGP-nak is hallatnia kell szavát ezzel kapcsolatban... a párt továbbra is hű marad ahhoz a politikai elgondoláshoz, melyek az elmúlt esztendőben irányították cselekvéseit.” 161 A Függetlenségi Front újjászervezésével kapcsolatban szükségesnek tartotta a lap annak hangsúlyozását, hogy a Népfrontnak, amelynek a programja az MDP-jével azonos, az FK GP egyenjogú tagja lesz. A Függetlenségi Népfront megvédi a kistulajdont.162 A demokratikus erőknek a feladatok közös erővel való megoldására irányuló törekvését fejezte ki a pártközi értekezlet azon határozata is, amelyben a feketén cséplők és a mezőgazdasági spekulánsok elleni közös fellépésben állapodtak meg.163 Ezt a megállapodást azonban m ár nem mindenki tartotta meg —, amint az Zöld Sándor jelentéséből olvasható. „Az FKGP vezetősége ...politikájában változás észlelhető... a beszolgáltatási agitációba már nem tudtuk bevonni.” 164 A begyűjtés azonban nem csupán a parasztpártokból, de még az MDP tagjaiból is ellenállást váltott ki, mint ahogy nem értették a párt szövetségi politikájában bekövetkezett változásokat sem. Az MDP Nagyszegedi Bizottságának a többi pártokhoz, szervezetekhez való viszonyát, a helyzet ellentmondásossága mellett, nagymértékben befolyásolhatta, hogy a KV-től érkezett utasítások sem voltak egyértelműek, a legtöbb ellentmondást éppen a szövetségi politikában, a népfront értelmezésében találhatunk már ekkor is. Am 1948 nyarán országosan és Szegeden is az volt a jellemző, hogy az MDP tekin­ télye növekedett a tömegek körében, a parasztpártok vezetői pedig szorgalmazták az MDP-vel való szorosabb együttműködést.165 Az FKGP helyi lapja a követendő útra figyelmeztetendő közölte, hogy az országos vezetőség mindenkit óv, nehogy a hűtlenség és az antidemokratikus magatartás útjára tévedjenek.166 Az MDP és az FK G P közeledését az fejezte ki a leginkább, hogy az FKGP szegedi szervezetének tisztújító gyűlésén Ortutay Gyula mellett Zöld Sándor is megjelent és felszólalásában a két párt kapcsolatának „új korszakáról” szólt, amelyhez az új vezetőségben „garanciát” látott, mivel azok együttműködésre kész szegény- és középparasztok.167 Az FKGP helyi lapja szükségesnek tartotta kinyilvánítani, hogy a párt szilárdan és félreérthetetlenül a népi demokrációt szolgálja, ma nem azon van a hangsúly — írta —, hogy mennyiben marad meg a magántulajdon, hanem hogy mennyiben lesz jobb élete a dolgozónak... választani kellett vagy visszaállítani a nagybirtokot 160 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 46. őe. Az 1948. július 6-i jelentés. 161 Szegedi Hírlap, 1948. július 1. 162 Szegedi Hírlap, 1948. július 10. 163 Délmagyarország, 1948. július 17. 3. p. 164 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 46. őe. Zöld Sándor 1948. augusztus 11-i jelentése az M DP KV-nek. 166 A magyar népi demokrácia története, 156—158. p. 166 Szegedi Hírlap, 1948. aug. 3. 167 Szegedi Hírlap, 1948. október 10. Az új vezetőség elnöke Dobó Gyula, ügyvezető elnök dr. Eperjessy Kálmán, titkár Németh László. A főispáni jelentés is megemlítette a tisztújítást és azt is, hogy az FKGP az MDP-vel való együttműködési készségét jelentette be. A törvényhatósági bizottságban is tisztogatást végzett, most itt is a dolgozó kisparasztság képviseli a pártot.

213

vagy megvalósítani a szövetkezést”.168 Az FKGP vezetősége tehát a júliusi kistulajdont védő koncepcióját megváltoztatta, és októberben az MDP szövetkezeti politi­ káját támogatta. Az FK G P helyi szervezete 1948 végén olyan politikai gyakorlatot követett, amely alkalmassá tette volna az új politikai rendszerbe való tartós integ­ rálódását, mivel elfogadta a szocialista társadalmi rendszer elveit. Az 1948. november 13-i összvezetőségi ülésen odáig mentek: „nem vagyunk többé hangulatpárt” — mondták önkritikusan, de mindjárt hozzátették: „Magyarországon az FK G P nélkül nem lehet politikát csinálni, de nem hangoskodással, nem ellenkezéssel érhetjük ezt el”.169 Hamarosan kiderült, hogy hamis illúzió volt részükről, mert az MDP felső vezetői nülkülük csinálták a politikát. Noha az FK G P erőteljes párttisztítást is végrehajtott az elismertetés, az integrálódás érdekében. 1948 végére Szeged politikai életében jelentős változás következett be. Az események itt is nagyon felgyorsultak, egyre inkább tért nyertek a szocializmusért küzdő erők, amiben az MDP helyi vezetőinek kezdeményezése mellett a paraszt­ pártok helyi szervezeteiben bekövetkezett változások is szerepet játszottak. Révai József 1948 szeptemberében — mint ismeretes — még a többpártrendszerű proletárdiktatúra elméleti megalapozásáról szólt. Nézetei — Szeged képviselője lévén — nagy hatással voltak a helyi vezetőkre, akik éppen a szegedi sajátos politikai viszo­ nyok miatt is fokozottan törekedtek a párt tömegbefolyásának szélesítésére, vala­ mennyi társadalmi osztály és réteg összefogása révén. Céljuk eléréséhez számítottak — különösen a falun és a tanyákon — a parasztpártok támogatására, ugyanakkor az MDP szegedi vezetői a saját erőiket is mozgósították falusi tömegbefolyásuk növelése érdekében. Ezt kívánták elérni, amikor üzemi munkásokból falujáró cso­ portokat hoztak létre, amelyek vasárnaponként rendszeresen kijártak agitálni. A falujárók munkáját összesítő jelentésekből az derül ki, hogy a falujárást az MDP felhasználta arra is, hogy képet kapjon a falusi pártszervezetek helyzetéről, továbbá a pártoktatás megszervezésére, a pártsajtó terjesztésére is. Megvizsgálták a falujárók, hogy milyen a többi demokratikus párthoz való viszony, van-e lehetőség szövet­ kezetek szervezésére; szülői értekezleteket is szerveztek, ahol a paraszt gyerekek iskolára küldését ösztönözték. E sokoldalú munka során megismerkedtek a falusi­ tanyai lakosság hangulatával, befolyásoltságával és meglehetősen ellentmondásos kép tárult eléjük. Mindenekelőtt a falusi pártszervezetek gyengeségét, sőt egyes községekben hiányát tapasztalták. Észlelték azt is, hogy egyes községekben az NPP-nak, illetőleg az FKGP-nak a befolyása nagyobb.170 A falujáróknak ezt a tapasz­ talatát megerősíti a főispánnak a belügyminiszterhez küldött jelentése is: „Újabban az FKGP működése is jelentős mértékben hozzájárult a demokratikus fejlődés előbbre jutásához” .171 Ugyanakkor volt ahol bizalmatlanul fogadták a falujárókat, sőt ellenagitációt is észleltek a gazdagparasztok részéről, akik úgy agitáltak, hogy „ne vess, ne teljesítsd a beszolgáltatást, mert megváltozik a világ, Tito rendszere fog bekövetkezni”. Különösen Deszken hangzott el sok rémhír a Tájékoztatóiroda határozatával kapcsolatosan.172 Rendkívül tanulságosak az 1948 decemberben kettős céllal megrendezett koalí168 Szegedi Hírlap, 1948. október 17. 169 Szegedi Hírlap, 1948. november 14. Az elhangzottakban a november 10-i pártnapon is közöltekre utaltak, amikor a párttisztítást szorgalmazták, amely azt szolgálja, hogy „azokat az embereket kívánja az FKGP soraiban látni, akik mindenben magukévá teszik az országos párt­ vezetőség irányvonalát” . Szegedi Hírlap, 1948. november 11. 170 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 51. őe. Összesítő jelentés a falujáró mozgalomról 1948 szeptember—október—november. 171 Csm. Levéltár, főispáni idézett iratokból az 1948. nov. 17-i jelentés. 178 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 51. őe. Összesítők a falujárásról 1948. szept., nov.

214

ciós gyűlések, amelyeken igen sokan — 100—400 személy — jelentek meg. A gyű­ léseken az NPP-t és az FKGP-t képviselők felszólalásai azt kívánták demonstrálni, hogy együttműködésre törekednek. Egyik célját tehát az MDP elérte. A másik célja a szövetkezetekbe lépésre bíztatás volt. Kiderült, hogy csupán az új gazdák között akadtak szövetkezetpártiak. A legtöbb helyen azonban nem értették meg a szövet­ kezet jelentőségét. Sőt Deszken, amikor az előadó erről beszélt, többen elhagyták a termet. Balástyán az szövetkezetekben a magántulajdon felszámolását vélték felfedezni.173 Az MDP szegedi alapszervezetei a pártfelülvizsgálattal kapcsolatosan igen sok taggyűlést tartottak 1948 végén, 1949 elején. Valamennyi párttaggyűlésen szó esett a Függetlenségi Népfront megalakításának szükségességéről, a párt helyéről a nép­ frontban. „A mi pártunk vezeti az összes tömegszervezeteket és a népfrontot is” — mondták a dohánygyáriak —. A legtöbb helyen azonban a párttagok sem tudták mi a népfront, noha a taggyűlések mellett pártmunkásértekezleteken is magyarázták, miért van rá szükség.174 Az új függetlenségi front, a Magyar Függetlenségi Népfront (MFNF) — mint köztudott — 1949. február 1-jén alakult meg, koalíciós alapon. A Szabad Nép vezér­ cikke feladatát a régi jó munkájának folytatásában, az új program megvalósításá­ ban jelölte meg, de szabaduljon meg a régi gyengeségeitől, és semmilyen vonatkozás­ ban se legyen többé „a pártok közötti versengés, belső birkózás arénája. „A közös cél: a nép szolgálata... Vezető ereje a munkásosztály pártja..., alapja a munkás­ paraszt szövetség.” 175 A M FN F Nagyszegedi Bizottságának elnöke ifj. Komócsin Mihály lett.176 Szeged főispánja örömmel jelentette a megalakulást a BM-nek, hangsúlyozva: ,,A pártok együttműködése ma m ár a népfront adta formák között folyik és a régi koalíciós viszonyokra emlékeztető jelenségek nem mutatkoznak.” 177 A MFNF megalakulását követően az MDP helyi vezetése pártbizalmi és pártmunkás értekezletek során ismertette a népfront lényegét, a választási agitáció célját, mód­ ját. A törvényhatósági jogú város th. bizottságának ülésein is állandóan szerepelt az MFNF és a választás kérdése. Az 1949. február 5-i díszközgyűlésen munkás­ paraszt tanácsnokokat iktattak be. Dénes Leó polgármester kijelentette: „M a már nyugodtan állíthatjuk, hogy Szeged haladó gondolkodás szempontjából nem áll az ország más városai mögött. Új haladó Szeged van kialakulóban. Szeged a munkás­ paraszt tanácsnokok bevonásával ismét úttörő ezen a téren is, mert ma már Szegeden 9 ügyosztályból 7 munkás-paraszt kézen van. A szegedi városházán a jövő képét látjuk kialakulni, amikor párholdas kisparaszt polgármesterhelyettest és négy gyári munkás tanácsnokot iktatunk be.” 178 Tóth Antal polgármester-helyettes azt hang­ súlyozta, hogy a koalíciós pártok bizalmából került e posztra és a személye bizonyí­ téka annak, hogy a munkás-paraszt összefogás valóság. „Az államhatalom a nép kezében van... a középparasztság számára nyitva áll minden lehetőség az érvénye­ sülésre... minél jobban élesedik az osztályharc a falun, annál erősebb lesz a dolgozó parasztság és a munkásság szövetsége.” 179 E felszólalásban m ár érződött a központi 1.3 Uo. Az 1948 novemberi jelentés. 1.4 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 18. őe. és az 51. őe. 175 A magyar népfront története. Dokumentumok 1935— 1976. Szerkesztette Szabó Bálint . Kossuth, 1977. II. köt. 147— 148. p. 178 Délmagyarország, 1949. február 15. 3. p. 177 Csm Levéltár, Szeged város főispánjának iratai XXI. 501. 1/1949. 111— 189. p. Az 1949. március 17-i jelentés a belügyminiszternek. 178 Csm. Levéltár, Kisgyűlési jegyzőkönyv 1949— 1950. XXI. 502/5. Szeged thj. város törvényhatósági bizottsági ülésének jegyzőkönyve 1949. febr. 26. 179 U o.

215

intenciók követéséhez való szolgai alkalmazkodás, az FKGP-ban is zajló felülvizs­ gálat hatása. Az FKGP szegedi szervezetéből 1949 márciusig 355 tagot zártak ki (249 városi, 106 falusi, ill. tanyai), de ezt még a párt lapja nem tekintette befejezett­ nek. „M aradtak még közénk nem való elemek” — írta a Szegedi Hírlap.180 A március 29-i népfrontbizottsági ülésen határozatban rögzítették, hogy: „Az FK GP és az NPP a már megkezdett tisztogatási munkát az eddiginél is nagyobb eréllyel folytatja.” Az ülésen felszólaló Tóth Antal kijelentette: „nemcsak a kulákokat, de a kulák szel­ lemet is kiirtjuk a Kisgazdapártból”.181 A város 1949. április 4-i díszközgyűlésén a szocializmus építésének új szaka­ száról beszéltek. Tombácz Imre a népfront feladatát abban látta, hogy „demokrá­ ciánkat politikai és gazdasági téren egyaránt” népi elemekkel töltse meg. A város vezetősége a népfronttal összefogva oldhatja meg az előttünk álló feladatokat. Az NPP nevében felszólaló Nagy István azt hangsúlyozta, hogy még „sok építő munkára van szükség, hogy felépíthessük, amire vágyunk” . A Radikális Pártszövetség nevé­ ben felszólaló dr. Kérész Béla az ipari munkásság, a parasztság és a haladó értelmi­ ség szent hármas szövetségéről beszélt és arról, hogy ez a hármas szövetség az elmúlt négy év alatt bebizonyította, hogy hivatott a nemzet vezetésére.182 A „hármas szövet­ ség” azonban egyáltalán nem volt olyan ideális, mint a felszólalásokból az utókor hihetné. Erről nem csupán az új rend ellenségei gondoskodtak rémhírekkel, ellenagitációval. Nem hagyható említés nélkül az sem, hogy az MDP munkáját Szegeden is több alapszervezetben hátráltatta a volt SZOP tagok iránt tanúsított bizalmatlan­ ság. A durva hibákat azután a városi vezetésnek kellett helyrehoznia. Ennél is súlyo­ sabban esett a latba az, hogy a központi államigazgatási szervek egyes intézkedései is zavarták a munkát. Szegeden ugyanis nagy energiát fordítottak arra, hogy általános iskolás munkástanfolyamot indítsanak, amelyen akkor 190-en tanultak. Ezt a kultusz­ államtitkár meg akarta szüntetni, mivel csak a hallgatók x/3-a nagyüzemi munkás.183 Levendel László egyetemi párttitkár azt tette szóvá, hogy a pártszervezet bizalmas utasítást kapott a munkás—paraszt gyerekek beiskolázásáról, ám az egyetem állami vezetőinek küldött utasításban erről egyáltalán nincs szó.184 Nem jelentett kisebb gondot a párttagság soraiban megnyilvánuló szélsőséges nézetek leküzdése sem. „El kell utasítani azt a szektás nézetet, amely szerint az egye­ temen most már csak marxista—leninista tudományt szabad tanítanunk, mert hisz itt még nem tartunk, csak efelé haladunk” — állapította meg ifj. Komócsin Mihály. Levendel László ehhez hozzáfűzte: „még paptanáraink is vannak és a marxizmus— leninizmus kötelező voltával csak nevetségessé tehetjük magunkat. Ezt csak mint mielőbb megvalósítandó célt tűzhetjük ki.” 185 A pártbizottság feladata az irányítás, az ellenőrzés. A professzorokkal való foglalkozásban bizonyos félszegség észlel­ hető. Mi tapintatosan és politikusán kell bánjunk a professzorokkal, be kell hívni őket a pártba. Éreztetni kell velük, hogy mi az ország vezető pártját képviseljük és velük szemben is érvényesíteni kell a párt akaratát. Ez nem jelenti azt, hogy a PB határozza meg a tudomány feladatát — mondta ifj. Komócsin Mihály. 180 Szegedi Hírlap, 1949. március 3-i számban Előre a Magyar Függetlenségi Népfronttal című cikk beszámolt a DÉFOSZ iskoláról, ahol a parasztkádereket képezték, mert ez is volt. 181 Szegedi Hírlap, 1949. március 30. A FKGP-ben folytatott párttisztításról a főispáni jelentés is folyamatosan beszélt. 1949. jan. 17-i, 1949. március 17-i jelentések, Csm. Levéltár főispáni iratok XXI. 501. 1/1949. 182 Csm. Levéltár, Kisgyűlési jegyzőkönyv 1949— 1950. XXI. 502/5. Szeged thj. város törvényhatósági bizottságának 1949. április 4-i ülésének jegyzőkönyve. 183 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 62. őe. 184 Uo. 185 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 24. őe. Egyetemi PB ülésének jegyzőkönyve 1950. január 31.

216

Az 1949. évi választásokat megelőző tömeghangulatról készült jelentések is az ellentmondásos helyzetről tanúskodnak. A falu népe sok helyen kétkedéssel fogadta a 3 éves terv eredményeit, az 5 éves terv célkitűzéseit. „A szegényparaszt fél, nem hiszi, hogy tartós lesz ez a rendszer.” A reakció gondoskodik a rémhírekről „a szö­ vetkezet csajkarendszer még a párttagoknál is” . A falusi értelmiség még távol tartja magát a demokráciától. „Falun az agitátorok helyzete nehezebb, a parasztok tájé­ kozatlanabbak.” Erős a reakció, az egyház és a gazdagparaszti befolyás. A városon kedvezőbb a hangulat, ám a kisiparossággal keveset foglalkoznak, pedig 1947-ben sokan szavaztak a jobboldalra — olvasható a jelentésekben.186 A választási agitációban 750 ifjú agitátor vett részt az egyetemről, többen az NPP színeiben agitáltak. A kollégisták voltak a legaktívabbak, többségükben munkás­ paraszt származásúak. Az MDP Nagyszegedi Bizottsága rendkívül nagy erőket mozgósított a választási agitációra, mert még élt benne az 1947. évi keserű tapasz­ talat. A választási eredmény-előrejelzései is óvatosak, 80%-os eredményre utalnak. Talán nem túlzás annak kimondása, hogy jó volt az a megyei titkári megfigyelés, amely szerint Szegeden szinte „túlszervezettség van”, három-négy agitátor megy egy helyre.187 A kissé talán túlszervezett agitációnak meg is lett az eredménye: a lakosság 97,5 %-a szavazott, ebből a népfrontra 96,3 %, a többi ellene, illetve érvény­ telen volt.188 Ezzel Szeged mind a leadott szavazatok arányában (94,5%), mind a népfrontra szavazók arányában (95,6%) felülmúlta az országos eredményeket.189 Az MDP városi vezetősége joggal lehetett elégedett az eredménnyel. Ám „frontáttörésről” beszélni korai volt.190 A pártmozgalom a választások után visszaesett. A piacon zúgolódás volt a tojás és egyéb élelmiszerek magas ára miatt. A parasztság felvásárolja a városban a kenyeret, a saját lisztkészletét feketén értékesíti — olvas­ ható az egykorú párttitkári jelentésekben. Az algyői párttitkár arról írt, hogy „az adó fokozottabb behajtása miatt a lakosság hangulata elkeseredett... a parasztság még vonakodik a szövetkezettől” .191 Ezek az egykorú dokumentumok a valóságot tökrözték. Kifejezték a város politikai életének ellentmondásosságát. A rendszeresen küldött hangulatjelentésekről 1949 őszén még elmondható, hogy komolyan vették az M DP KV Agitációs Osztályának követelését, hogy a jelen­ tések a valóságot tükrözzék. „Fontos, hogy a valóságot tükrözze a jelentés. Főleg a pártonkívüliek hangulatáról szóljon, lelkes és passzív magatartásról egyaránt. Az élelmiszerellátás nehézségeiről... az egyéni versenyről, a valamilyen rendelettel való elégedetlenségről is. Ne tévesszék szem elől a reakció aknamunkáját, az ellen­ séges hangokat.” 192 A felgyorsult fejlődés, új és új eseményeiről külön-külön is kellett jelentést küldeni. 1949 szeptemberben a Rajk-perrel kapcsolatos hangulatról 24 órán belül kérték a véleményt, a lakosság rétegeire lebontottan és főleg arra koncentráltan, hogy „látják-e a dolgozók, hogy ez nemcsak a párt ügye, hanem az egész magyar dolgozó népé. Világos-e a dolgozók előtt Titóék és Rajkék kapcsolata az imperialista nemzetközi kémhálózattal” stb.193 Ekkor m ár a központi szektás 186 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 11. őe. 187 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 62. őe. Az 1949. április 29-i levél. 188 Délmagyarország, 1949. május 18. 1. p. 189 Orbán S ándor : Magyarország a felszabadulástól 1956. október 27-ig. Magyarország rövid történetének utolsó fejezete. (Kézirat, 176. p.) 190 Délmagyarország, 1949. május 29. 1. p. 191 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 46. őe. Hangulatjelentések, taggyűlési jegyzőkönyvek 1949 november. 192 Uo. M DP KV Agitációs Osztálya 1949. november 24-i szempontjai a hangulatjelentésekhez. 193 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 46. őe. Az M DP KB Agitációs Osztálya 1949. szept. 12-i levele, amelyben a Rajk-perrel kapcsolatos hangulatjelentés szempontjait közölte. Olyan kérdések is szerepeltek, hogy levonták-e azt a tanulságot, hogy a termelékenység növelésével, az őszi mező-

217

politikához a nemzetközi kapcsolatok hibás értelmezése párosult, amire való rea­ gálást próbálták érzékelni a jelentésekből. Szilágyi András szervezési osztályvezető arról panaszkodott, hogy a lakosság hangulatát megtudni igen nehéz, m ert javarészük elzárkózik a válaszadástól. A dél­ szláv lakosságú Deszken olyan vélemény hangzott el, hogy „am it Titóék csinálnak az helyes, a mi kormányunk nem fog sokáig megmaradni. Nézzük meg Jugoszláviá­ ban nem bántják a kisembereket, itt pedig a kormány teljesen tönkreteszi.” Tito a munkásosztály érdekeit képviseli, „úgy sem merik bántani Titót” . Deszken is voltak azonban akik elítélték Titót és örültek Rajkék leleplezésének. Szőregről pedig egy család disszidált, ők feltétlen hívei Titónak. A szőregi görögkeleti plébános elítélte Titót és Rajkot. A szerb lakosságú területeken az emberek többsége távol tartja magát a politikától, Deszken pl. csupán egy MDP tag van. A különböző rétegek hangulatát összegezve azonban már így fogalmazott: a vádirat ismeretében (a Rajk László elleniről van szó-ÖP.) „az üzemek, a parasztok elitélik, a nők külö­ nösen a háború miatt. Az értelmiségnél van bizonyos tartózkodás a véleménynyil­ vánítástól. A reakció részéről felmerült, hogy a párt taktikázott, hogy ilyen sokáig hagyta tevékenykedni ezeket” .194 Az üzemi párttaggyűlések jegyzőkönyveiben már elég szélsőséges nézetek is találhatók, A leginkább az éberségre hivatkozva a saját soraik megtisztításáról beszéltek. De volt olyan nézet is, hogy az „1949-es válasz­ táson a reakció cselhez folyamodott, nyíltan a népfrontra szavazott, ez még foko­ zottabb éberséget követel”.195 Ám ezekben az őszinte — sokszor neveket is felsoroló — jelentésekben nincs m ár szó a népfront szükségességéről, a többi pártokkal való összefogásról. Az 1949. augusztus 20-i nagygyűlésről — amelyet először tartottak a Széchenyi téren — kül­ dött értékelésben arról olvashatunk, hogy az NPP külön akart felvonulni, de meg­ értették, hogy a többi csoporttal vonuljanak. A sajtó útján és kisgyűléseken történt a mozgósítás, amelyet az NPP és az FKGP is végzett.196 1949 őszétől azonban Sze­ geden is formálisan működtek mind a népfrontbizottságok,197 mind a demokratikus pártok. A tömegszervezetek — köztük a szakszervezetek — is egyre inkább a köz­ ponti pártutasítások, a kampányfeladatok végrehajtóivá lettek. Az 1950. május 28-án megtartott szegedi pártkonferencián — Zombori János titkár beszámolójában kategorikusan kijelentette: „ma már nem tartjuk szükségesnek más pártok létezését. Pártként az M DP működik Szegeden” .198 Ä beszámoló ekkor még önkritikusan szólt a dolgozó parasztsággal való foglalkozás hibáiról, aminek eredményeként csökkent az MDP befolyása a dolgozó parasztok között. Egyik ilyen súlyos hiba volt, gazdasági terv teljesítésével kell válaszolni az aljas kísérletre? Milyen mértékben fogytak az újságok és a vádirattal kapcsolatos brosúrák? 194 Uo. Szilágyi András szervezési osztályvezető 1949. szeptember 14-i és 16-i levelei. 195 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 44. őe. Angol— Magyar Jutafonó 1949. jún. 30-i taggyű­ lésének jegyzőkönyve. 196 Uo. 1949. aug. 24-i jelentés. A jelentésben külön szóltak arról, hogy a Délvidéki Hírlap­ ban — 1949 áprilistól ezen a néven jelent meg a FKGP szegedi szervezetének lapja — is mozgósí­ tottak a nagygyűlésre. (A Szegedi Hírlap 1949. ápr. 2-i száma közölte, hogy Délvidéki Hírlap lesz, nagyobb terjedelemben, „amely minden cikkével, minden riportjával szolgálni akarja és szolgálni is fogja a népfront célkitűzéseit.”) 197 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 11. őe. A népfrontmozgalomra vonatkozó iratok. A nép­ frontbizottsági ülések jegyzőkönyveiből 1950-ben arról olvashatunk, hogy hogyan foglalkoztak a tavaszi vezetési tervek teljesítésével, a mezőőrök kijelölésével, a porkukac fertőzéssel, a „kulákmegállapítással” . 1950 októberben a tanácsválasztással kapcsolatban volt szó újra a népfrontról, amikor az MDP megbeszélte a népfronttal a szegedi tanácsba jelölteket. 198 Csm. PB Arch. 49. fond. 1. csop. 1. őe. Az 1950. május 28-i szegedi pártkonferencia beszá­ molója.

218

hogy a PB mezőgazdasági osztályvezetője elhanyagolta a város parasztságának 90%-át tevő egyénileg dolgozó parasztokat és csak a tszcs-vel foglalkozott. Baloldali hiba volt, hogy Várostanyán a párttitkár is részt vett a gazdagparasztok likvidálásá­ ban. A bíróságok a dolgozó parasztokra gyakorta szigorúbb büntetést szabtak, mint a gazdagparasztokra.199 A Szegeden 1950-ig funkcióban levő vezetőkre — még a fiatalokra is — az önálló véleményalkotás, a helyi viszonyok elemzése, a jó értelemben vett élenjárásra való törekvés volt a jellemző és az, hogy az elkövetett hibákat feltárták, a kijavításukra törekedtek. A meggyőzés és nem az utasítás volt munkájuk fő módszere, noha tuda­ tában voltak a hatalom jelentőségének is. Ezzel szemben az 1950. május 28-i párt­ konferencia beszámolója egészében véve tele volt ellentmondásokkal, nagyon ala­ csony színvonalon mozgott. A valóságban és egyedi esetekben elkövetett önkényes­ ségből fakadó hibák sommás elmarasztalása a parasztkérdésben, az egyházzal, Jugoszláviával kapcsolatban szektás álláspont, az önkritika — ebből következően — formálisan kezelése jellemezte. A konferencia határozatai is hasonló szelleműek és már egyáltalán nem látszik bennük önálló elemzésre törekvés, csupán a központi utasítások szolgai, sokszor durván túlhangsúlyozott végrehajtására való készség kifejezői.200 Lényegesnek tartom annak hangsúlyozását, hogy 1950-ig Szegeden a falusi politikában, amint azt a helyi agrárátalakulással foglalkozó tanulmány bizonyí­ totta,201 a gazdaságpolitikában, a 3 éves terv szegedi célkitűzéseinek megvalósításá­ ban (amelyek elsősorban üzembővítésre, korszerűsítésre és a Szegedi Textilművek építésére, a közlekedés bővítésére, a híd újjáépítésére, villamosítás fejlesztésére, mezőgazdaság modernizálására irányultak) alapvetően helyesen tevékenykedtek.202 Nagy gondot fordítottak arra, hogy az egyetemre, a főiskolára, a középiskolákba nagyszámú munkás-paraszt gyereket küldjenek, ennek érdekében nagyarányú agitációt folytattak. Az üzemekből nagy számban emeltek ki kádereket fontos állami, társadalmi funkcióba. Törődtek azzal is, hogy a kádereket iskolára küldjék: párt­ iskolára, tömegszervezeti iskolára,203 hogy megértsék, megtanulják mit, hogyan kell végezniük. A szakszervezetekkel és más tömegszervezetekkel való foglalkozás terén is —- nem volt ugyan hibamentes a városi pártvezetés tevékenysége — voltak ugyan hiányosságok, de ezek túlnyomórészt objektív okokból eredtek, és ha voltak is elkerülhető hibák, ezek inkább a sokféle kampányból eredő nagy lendülettel, a sok változással, az új emberek funkcióba emelésével, a tájékozatlansággal — esetenként tudatlansággal —, a túlteljesítésre való törekvéssel, a túlzott központosítással, nem pedig tudatos torzítással függtek össze. A politikai vezetés legfőbb jellemzője Sze­ geden 1950-ig a nagy feladatokhoz való felnövésre törekvés volt, ennek érdekében éjt nappallá téve tanultak, dolgoztak, járták az üzemeket, a hivatalokat, az alap­ szervezeteket, a tömegszervezeteket, a szaporodó helyi pártbizottságokat. Kétség­ telenül merészen politizáltak. így azután jelentéseik is inkább tükrözték a valóságot. 1949. december 31-én a hangulatot az üzemekben javulónak jellemezte ifj. Komócsin 199 U o. 200 U o. 201 B elényi G yula : A termelőszövetkezeti mozgalom első kísérlete Szegeden és vidékén (1948— 1953). Agrárpolitika és agrárátalakulás Magyarországon (1944— 1962), Akadémiai Kiadó, 1979. 155— 168. p. 202 Lásd részletesen F ehér I .: id. mű 44—48. p. 203 A Szegedi Hírlap, 1949. március 3. 3. p. Az egyhónapos DÉFOSZ iskoláról számoltak be, ahol a parasztkádereket képezték, 1950 júliusban egyhónapos pártiskola volt egyetemi hallgatók részére, akik a következő tanévtől politikai-ideológiai szeminárium vezetők lettek. Néhányan közülük most a SZOTE, ill. a JATE professzorai.

219

Mihály, noha itt is voltak zavaró momentumok. A falvakban „sokkal több a zavaró körülmény”, sok a rémhír, de valóság a nagy munkanélküliség, az áruhiány — írta.204 H a valamiben mégis elmarasztalható az eddigi politikai vezetés az az, hogy nem fog­ lalkoztak megfeleló'en a Szeged lakosságában igen nagy helyet elfoglaló kispolgári és hivatalnoki rétegekkel. Értelmiségi politikájuk is leszűkült az új értelmiség neve­ lésének szorgalmazására. Ez azonban az országos pártvezetés hibás szövetségi politikájának is betudható, és a nagyon sok kampányfeladattal is magyarázható. Mindezt azonban ekkor a felgyorsult események miatt a vezetés, só't a lakosság jelentó's része sem érzékelte, legfeljebb olyan jelekbó'l következtethettek volna erre, hogy a párttagság a sok elfoglaltságra, fáradságra kezdett panaszkodni. 1950-től, különösen a Nagyszegedi Pártbizottság megszűnése után, viszont a szolgai másolás, a kampányok miatti kapkodás jellemezte a párt- és a tömegszer­ vezeti vezetést is. N oha továbbra is nagyon sok új feladattal is meg kellett birkózniuk: békebizottságok megszervezése, békeívek aláírásának szervezése, a békekölcsön jegyeztetése és 1950 októberi tanácsválasztásokra agitáció, a választások lebonyolí­ tása. A tanácsválasztási agitációhoz 3 napos bentlakásos iskolán képezték ki a nép­ nevelőket előkészítő oktatókat, 200 esti népnevelő iskolán 6000 népnevelőt képez­ tek ki, akikből 35% pártonkívüli volt. Csupán a békebizottságok 250—300 kisgyűlést szerveztek a tanácsválasztással kapcsolatosan.205 A tömegszervezeteket is kötelezték az agitációban való részvételre, igen nagyszámban vettek részt tömeg­ szervezeti aktivisták a különböző iskolákon.206 Ennek ellenére az agitációt értékelő jelentés már megemlítette, hogy „a népnevelők egy része robotként végezte a munkát” . Formális látogatást végeztek, a háziagitáció során alig beszéltek a tanácsválasztások­ ról. A kisgyűlésekre központi előadókat Ígértek, de azok nem mindenütt mentek el, ami zavaró volt. A sajtó sokat segített, bár a szemléltetés nem volt elég jó.207 A városi tanács alakuló ülésén Zombori János népfront elnök kijelentette: „a válasz­ táson ismét... megmutatkozott a nép egysége” . A 66 732 választásra jogosultból 63 913-an szavaztak, a népfront jelöltjeire 61 287-en, ellenük 442-en, érvénytelen szavazat 2200 volt. A tanácsválasztással a városi vezetésben nem történt változás, a régi vezetők m aradtak a helyükön. A tanácselnök Dénes Leó, helyettesei: Nagy István és Tombácz Imre, titkára Mison Gusztáv lett.208 Jelentős és negatív változás következett be a város közigazgatási és politikai életében. A pártélet formálissá lett. Az 1951. január 30-i titkári értekezleten már arról szóltak, hogy nem járn ak taggyűlésre, nem vállalnak párt- és tömegszervezeti meg­ bízást, nagy a vezetőségekben a fluktuáció, ami részben önkéntes távozásból, rész­ ben leváltásból eredt. M ost már az országos politika torzulásai az átlagosnál jobban sújtották a várost. Az 1950. évi területrendezéssel Szeged lakossága kerekítve 1/3-dal (főként mezőgazdasági foglalkozásúakkal) csökkent, a művelhető területnek pedig csupán V8-a maradt meg, ami a város termelési struktúráját is megváltoztatta és „átalakult 204 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 46. őe. Az 1949. december 31-i hangulatjelentés a KV-nek. 205 Csm. PB Arch. 49. fond. 2. csop. 4. őe. Az MDP szegedi bizottsága agitációs-propaganda osztályának 1950. szeptember 23. jelentése. 206 Csm. PB Arch. 49. fond. 2. csop. 25. őe. A MÁV, a Nagykereskedelmi Vállalat szakszerve­ zeti taggyűlési jegyzőkönyvei. A szervezési osztály 1950. okt. 15-i jelentése. Uo. 4. őe. A DISZ és az MSZT jó munkáját említette a szakszervezetek mellett. A z M NDSZ 250, a DÉFOSZ 91, a DISZ 700 aktívát adott az agitációhoz. 207 Csm. PB Arch. 49. fond. 2. csop. 4. őe. A szervezési és ágit. prop osztályok 1950. okt. 15-i jelentései a tanácsválasztási agitációról. 208 Csm. Levéltár, Tanácsülési jegyzőkönyvek 1950— 1951. XXIII. 1. 1950. október 31-én. A z 1950. október 22-i tanácsválasztás alkalmával Szegeden 101 tanácstagot és 51 póttagot válasz­ tottak.

220

relatív iparforgalmú többségű várossá” . Budapest után a második legsűrűbben lakott várossá lett az országban.209 A változás nagyon lényeges volt az amúgy is nagy mun­ kanélküliség, a lakosság ellátása szempontjából, különösen akkor ha tudjuk, hogy az első 5 éves tervben a könnyűipar fejlesztését nem szorgalmazták — itt pedig csak ez volt — éppen nem a jugoszláv határmenti Szegeden. Mindehhez társult, hogy a város vezetése elvesztette korábbi viszonylagos önállóságát. A mezőgazdasági jellegű megyei vezetés irányítása alá helyezése még a kezdeményezésre képes városi vezetőket is gátolta. Őket azonban vagy leváltották, vagy máshová helyezték, jó esetben iskolára küldték, a városi tanácsi vezetőket pedig rendeletekkel, utasításokkal gúzsbakötötték. így azután a városi párt- és tanácsi vezetés végrehajtó és nagyrészt szektás szellemű apparátussá lett. Mindehhez kapcsolódott a vezetésben eluralkodó parancsoló stílus, a sokasodó nehézségek láttán a kapkodás, a helyzet elemzése helyett — gyakran a felsőbb utasítások végrehajtása miatt is —, a gondokban az ellenség keresése, a bizalmatlanság fokozódása most már a párt- és tömegszervezeti vezetőkkel, tagokkal szemben. Nem véletlen ezek után, hogy amikor 1952 végén az MDP KV átfogóan értékelte a szegedi PB munkáját, azt „nem eléggé alapos, tervszerű és főleg nem kollektív”-nek minősítette. A PB ülésein megfogalmazott tennivalók irreálisak. Az aktívák nagyon elfoglaltak. A PB a helyi iparral nem fog­ lalkozik, sajtója megbízhatatlan a népnevelőknél elakad a helyi politika. Rengeteg az értekezlet a hét minden napján, még vasárnap is van. Az értekezletre erőszakkal toboroznak, „a párttitkár kiáll a kapuba” . A párttitkárok nagy része nem vesz részt a termelőmunkában, így nincs erkölcsi alapjuk a versenyre mozgósításhoz. „A legalapvetőbb hiba a káderekkel való türelmetlen, kapkodó bánásmód.” A városi PB az egyetemnek sokat segített a káderek kiválasztásában. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy kulturális és tömegnevelő munkája eredményesebb, mint az iparirányító. Az egyetemmel való foglalkozását a városi PB-nek megkönnyítette az egyetemi PB is, amely rendszeresen tájékoztatott az egyetemen történtekről, pl. arról, hogy a vallásról szóló előadáson tüntető köhögés, mozgolódás volt, hogy bár a profeszszorok magatartása a hallgatókkal kapcsolatban, amióta bekapcsolódtak az ideológia képzésbe változott, de az oktatás és a nevelés még ma is szétválik. Arról nem is szólva, hogy egyesek akadályozzák a marxizmus oktatását. Mások csak beszélnek a szovjet tudományról, de eredményeit nem alkalmazzák. Ezek után nem véletlen, hogy a hall­ gatók között sok a téves nézet: pl. „a forradalom után nincs osztályharc”, „a paraszt­ ság azon részét, amely szüli a kapitalizmust fel kell számolni”. A munkás-paraszt gyerekekkel való foglalkozást „pelenkázásnak” nevezik. A KV vizsgálatát végzők kiemelték, hogy Szegeden az ismeretterjesztés — külö­ nösen a történelmi és természettudományos — jól folyik. A könyvismertetésben a helyi írószövetség, az író-olvasó találkozók szervezésében az MNDSZ járt az élen. A városban húsz művészeti- és irodalmi szakkör is van, és szervezett színházláto­ gatás folyik. Ám ennek ellenére — úgy ítélték meg, hogy maga a városi PB, az alap­ szervezeti párt- és tömegszervezeti vezetők keveset foglalkoznak kulturális kérdé­ sekkel. A DISZ pedig pénzkereseti céllal hetente kétszer tánciskolát szervez, ahelyett, hogy érdemibb kultúrmunkát végezne. Nem irányítják érdemben a kultúrcsoportvezetőket, legfeljebb néha elmarasztalják munkájukat. A városi PB-nak a tanácsot irányító munkája az üléseken való formális rész­ vételre korlátozódott.210 Tény, hogy a tanács munkájából hiányzott a helyi politika megfelelő alakítása, valamennyi ülésen — a megyei utasításnak köszönhetően — 209 fehér j .; id. mű. 123. és 128. p. 210 Csm. PB Arch. 49. fond. 2. csop. 4. őe. Feljegyzés az MDP KV PTO-nak 1952. november 13-án a Szegedi Pártbizottság munkájáról.

221

a mezőgazdaság, a begyűjtés kérdése szerepelt, noha a város struktúrájából adódóan más, a lakosság nagy részét érintő kérdéseket kellett volna tárgyalniuk. A 20 éves fejlesztési tervben, amelyet tárgyaltak orvosi körzetek, népboltok területeken való elhelyezése is szerepeltek, de itt sincs szó arról, hogy a városi tanácsi vezetés miként kíván az értelmiségi és kispolgári rétegekkel foglalkozni.211 A felmérést készítők jogosan marasztalták el a városi PB-t, mert a tanáccsal való kapcsolata nem elég tudatos és előrelátó, mert a PB képviselőjének felszólalásai nem iránymutatóak, sőt gyakran a felkészületlenségről tanúskodnak. Ugyanakkor ebben a felmérésben is vannak szektás vonások (osztályidegeneket nem távolították el az egyetemről, a tanácstól) és ellentmondások is, pl. a PB adminisztratív osztályát elmarasztalták, m ert „nem foglalkozik a város ellátásával”, ugyanakkor „a kereskedelmi ellátás jónak mondható” — jelentették,212 nyilvánvaló az ellentmondás, különösen, ha tud­ juk, hogy az 1952-es aszály a várost nagyon sújtotta. A párton belüli ellentmondások, a hibás politikai lépések nyomán keletkezett tár­ sadalmi feszültségek késztették az MDP-t arra, hogy megvizsgálja a párt helyzetét. Ezt szolgálta a párttagkönyvcsere, a pártcsoportvezetők munkájának elemzése, a taggyűlések hangulatának feltárása is. A párttagkönyvcserékkel kapcsolatos jelentés örömmel számolt be arról, hogy 10 810 tag és 45 tagjelölt kapott új tag­ könyvet és csupán ketten nem vették át azt.213 Március 3-án a pártcsoportvezetők munkájáról szólva viszont már 11 048 tag és 1314 tagjelölt szerepelt, ami azt tanú­ sítja, hogy valamelyik adat hibás. Az öniróniára utalnak azok a megjegyzések, ame­ lyek az 1953 januári taggyűlésen hangzottak el a népszaporulattal kapcsolatban „A család ma is nagy gond és teher, egyébként is mindenkinek a magánügye, miért avatkoznak bele” . „Gyerünk már haza, mert nem tudjuk teljesíteni a Minisztertanács határozatát.” A sorban állók azt mondták „azért legyen család, hogy ők is itt álljanak sorban” .214 Ekkor már a párton belüli feszültség kifejezője, hogy „a veze­ tőségek kiegészítése nehézségekbe ütközik”, 48 vezetőségi tag hiányzott. „A párt­ csoportvezetők kiegészítése folyamatosan történik.” 215216 A városi tanács alapszer­ vezeti párttitkárát, aki 1948/1949-ig önálló kisiparos volt, leváltotta a városi PB, de az alapszervezeti taggyűlés „nem értett egyet a PB határozattal”, az elvtársnők sírtak, a PB jelöltjét leszavazták. „M iért nem érvényesítik az ő javaslatukat” — mond­ ták a hozzászólók.218 Nemcsak a párton belül, hanem a tanácstagok között is nagy volt a fluktuáció. 1953-ra az 1950-ben megválasztott 101 tanácstagból 57 megszűnt tanácstag lenni. A tanácsüléseken egyre nőtt az igazolatlanul távolmaradók száma. Mind kevesebben tartották meg a fogadóórákat, tanácstagi beszámolóikat, és akik megtartották — többségükben — felolvasták a kiadott szillabuszt. Az egész tanácsi munkát a begyűjtési és egyéb kampányfeladatokra mozgósításra ösztönzés és a párthatá­ rozatokban, a megyei utasításokban lefektetettek szajkózása jellemezte. A vb szá­ molja fel az apparátusban levő szociáldemokratizmust, küzdjön az ellenség ellen stb.217 Ugyanakkor látni kell azt is, hogy két oldalról kötötték meg a tanácsi vezetés kezét, egyrészt a városi PB, másrészt a megyei tanácsi vezetés, amely a legcsekélyebb önálló mozgást sem tette lehetővé számukra, a központi államigazgatási utasításokat 211 Csm. Levéltár T Ü Jzk. XXIII 1. 1950—1951. és a XXIII. 2. 1952. évi tanácsülési jegyző­ könyvekben szereplő napirendi pontokról. 212 Csm' PB Arch. 49. fond. 2. csop. 4. őe. Feljegyzés az MDP KV PTO-nak 1952. nov. 13-án. 213 Uo. A szervezési osztály 1953. január 30-i jelentése. 214 Uo. A szervezési osztály 1953. februári jelentése. 215 Csm. PB Arch. 49. fond. 2. csop. 5. őe. A szervezési osztály 1953. márc. 28-i jelentése. 216 Uo. május 30-i jelentés. 217 Csm. Levéltár T Ü Jkv. 1952. XXIII. 2. pl. 1952. július 28-i tanácsülés jegyzőkönyve.

222

már nem is említem. így aztán nem véletlen, hanem a legtermészetesebb, hogy a sze­ gedi tanácsi vezetők — akik közül 1944— 1950 között többen bizonyították —, hogy tudnak önállóan is cselekedni, ha lehetőségük van erre —, megkönnyebbülve, gyor­ san és sok takintetben jól reagáltak az 1953 júniusi fordulatra. Az 1953. július 22-i tanácsülési beszámoló már foglalkozott a kormányprogrammal és azzal, hogy a veze­ tésnek is kollektívnek kell lennie. A tanácsnál ez úgy érvényesüljön, hogy az elnök, a két helyettes és a titkár naponta beszéljék meg a feladatokat, az osztályvezetőknek pedig kéthetente tartsanak megbeszélést. Szólt a beszámoló a begyűjtési rendszer egyszerűsítéséről is megállapítván: „Szegeden is gépiesen vetettük ki a tszcs-re és az egyéni parasztokra a beadás nem teljesítése miatt a kártérítést. Szegeden is törlünk hátralékokat. A termelőszövetkezetekben szigorúan alkalmazni kell az önkéntes­ séget. De továbbra is a szövetkezet a mezőgazdaság továbbfejlődésének útja, ezért fel kell lépni a támadás ellen." (Kiemelés — Ö.P.) Tombácz Imre vb elnökhelyettes aláhúzta: „hiszi, hogy a szegedi parasztság is hű marad a termelőszövetkezetek­ hez”.218 Ezen a tanácsülésen még két érdekes új mozzanat keltheti fel az utókor érdeklődését. Először szerepelt napirenden az egyetemmel és egyéb tudományos intézményekkel való kapcsolatteremtés szükségessége, noha Szeged egyetemi város, és talán még ennél is lényegesebb volt az a gondolat, hogy a megüresedett tanács­ tagi helyekre a népfront jóváhagyásától függően tegyenek javaslatot új tagokra. Utóbbit azért is jelentősen újnak tartom, mert az 1953. évi választás alkalmával ugyan formailag életre hívták a népfront-bizottságokat, de a választási agitációnál a PB is már csupán a népfront helyiségeire tartott igényt.219 A tanács vezetőinek — júniust követően — gyors és sajátos reagálása jellemezte az egész 1953. évi tevékenységüket. A szeptemberi tanácsülésen már arról adtak számot, hogy az árcsökkentés mit jelentett Szeged dolgozóinak. A kormányprogram óta megjelent rendelkezések pedig a dolgozó parasztságnak, főként a termelőszö­ vetkezeteknek a boldogulását segítették elő. Megkezdték a tartalékföldek kishaszonbérbe adását. A vb nagy gondot fordított a tszcs-k megszilárdítására, nem engedte a szétzüllesztést. Szeptember 15-én 200 új lakás építését indították el és ezen felül 34 lakás felújítását is. Ám nem feledkeztek meg annak önkritikus beismeréséről sem, hogy a hibákat előbb és jobban kellett volna elemezniük és adminisztratív intézkedések helyett a tömegkapcsolatok ápolására kellett volna törekedniük.220 A novemberi tanácsülésen a helyi ipar, a kereskedelem, a lakosság ellátása állt a napirend középpontjában. Semmit sem takargatva szóltak arról, hogy „az elmúlt években túlhajtották a kisipari szövetkezetek alakítását, ami nem mindig történt a meggyőzés eszközével” . A városi tanács ipari osztálya gyakran megséretette a tör­ vényességet „kiigényelte” a kisiparosok szerszámait, „felajánlatta” nyersanyagkészletüket. Nyersanyagot csak a szövetkezeti tagok kaptak, de azok nem a lakos­ ságot, hanem az üzemeket szolgálták ki... Nem volt világos előttünk a kisipari szövetkezetek szerepe a szocializmusban... átmeneti formának tekintettük.” A keres­ kedelem — hangzott el az ülésen — messze van a kielégítő állapottól. Baj van a zsír, a hús, a tej, a burgonya ellátással. A külvárosi üzlethelyiségeket lakásoknak használ­ ták fel. Örömmel üdvözölték a változásokat abban a reményben, hogy „a saját portájukon” most már önállóan végezhetik a szükségeseket, mert eddig minden beruházáshoz — még egy villanyégő beszerzéséhez is — a megyétől kellett engedélyt kérni. Most viszont — már június óta is — több beruházás kezdődött: lakás- és 218 U o. XXIII. 3. 1953. Az 1953. július 22-i tanácsülés jegyzőkönyve. 219 Csm. PB Arch. 49. fond. 2. csop. 3. őe. 1953. május 17-i jelentés a választási agitációról. „A Függetlenségi Népfront helyiségeit igen jól fel tudtuk használni az agitációs munka segítésére.” 220 Csm. Levéltár TÜ jzk. 1953. XXIII. 3. Az 1953. szeptember 23-i tanácsülés jegyzőkönyve.

223

bölcsődeépítés, a tüdőgondozó bővítése, villamosvasút építés stb. Decemberig 138 iparengedélyt, 20 magánkereskedő engedélyt adtak ki. 750 ezer Ft adótartozást engedtek el a parasztoknak. Eredmény: megnőtt az önkéntes adózás.221 Ezt a nagy lendülettel és jó irányban folyó munkát zavarta meg az a riport, amelyet a Szabad Nép november 16-i száma közölt, amelyben arról írtak, hogy a szegedi tanácsi veze­ tők „félszívvel és félkézzel törődnek” a helyi iparral, hogy „november 5-ig 46-an kaptak iparengedélyt” , a lakosság ellátásával sem törődtek. A cikk a megyei tanácsot is elmarasztalta azért, mert kiveszi a városi tanács kezéből az ügyek intézését.222 A cikkben egyetlen szó sincs arról, hogy már elindult egy jóirányú fejlődés. így ennek hatása nagyon rossz volt, különösen azért is, mert a Délmagyarország is minden megjegyzés nélkül közölte. Az 1953. évi nagy reményekre jogosító fejlődés azonban 1954-ben nem foly­ tatódott, mert az 1954. évi beruházási terv, amint az az 1954 márciusi tanácsülés határozatából kiderül „a tervfeladatok a párt- és kormányhatározatok célkitűzéseivel nem egyeznek és Szeged város részére a természetes fejlődési lehetőségeket nem biz­ tosítják”. Szeged szociális és kulturális téren semmit nem kapott, sőt beruházási összegében 1953-hoz képest 47,6% a csökkenés.223 1954. július 28-án kérte a városi tanács Szegednek közvetlenül a Minisztertanács alá rendelését, hogy területének valóban gazdájává lehessen és megszűnjön közép­ városi sorsa. 1954-ben Szeged megyei jogú városi tanács lett224 és irányítás szempont­ jából közvetlenül az Elnöki Tanácshoz került. Ezzel új lehetőség nyílott a város előtt. A lehetőség valóra váltására azonban a politikai irányváltozások és az 1956. évi ellenforradalom után kerülhetett sor. Az MDP KV 1953 júniusi határozatának a helyi pártszervezetekkel való közlése nem a megszokott m ódon történt. A KV határozata nem is jelent meg. Egy rövidebb szöveget augusztus 8-án fogadtak el és azt közölték az alsóbb szervekkel. Ezekkel való foglalkozás a pártszervezetekben csak 1953 szeptemberben kezdődött el.225 Az MDP szegedi vezetői a KV 1953 júniusi határozatáról az augusztus 31-i ülésen szóltak, ahol a szeptemberi párttaggyűlések beszámolóit úgy javasolták összeállítani, hogy ehhez használják fel a KV irányelveit. Vagyis legyen szó a kollek­ tív vezetésről, a pártdemokráciáról, a káderekkel való foglalkozásról, a párt- és a tömegek közötti kapcsolatról, a parasztkérdésről, de csupán ilyen általános for­ mában és nem a kérdések adott helyhez kötöttsége szerint. így azután a szeptemberi taggyűlések is megmaradtak az általánosság szintjén, tehát nem lehetett mozgósító erejük. Az 1953 novemberi aktíva ülésen pedig megállapították: „új munkásellenes hangulat van kialakulóban”. Ezért az üzemekben alaposabban kell ismertetni, hogy a mezőgazdaság továbbfejlesztésére vonatkozó döntések az üzemi dolgozók érdekeit szolgálják, minthogy „nem értik a munkás—paraszt szövetség lényegét” . A novemberi párttaggyűléseken a tagságnak csupán 50—60%-a jelent meg annak ellenére, hogy több helyen megállapították: a júniusi határozatok óta sokat javult a dolgozók problémáival való foglalkozás. Ugyanakkor a pártszervezetek abba a hi­ bába estek, hogy csak a termeléssel foglalkoztak és a politikai munka kérdése hát­ térbe szorult.226 221 Uo. Az 1953. december 9-i tanácsülés jegyzőkönyve. 222 Szabad Nép, 1953. november 16. 223 Csm. Levéltár T Ü jzk. 1954. XXIII. 4. 1954. március 24-i tanácsülés jegyzőkönyve. 224 Szabad Nép, 1954. október 7. 1. p. Miskolc, Debrecen, Pécs és Szeged megyei jogú városok. 225 Lásd részletesen S zabó Bálint : Új szakasz az MDP politikájában 1953— 1954. Kossuth, 1984. 38—49. p. 226 Csm. PB Arch. 49. fond. 2. csop. 5. őe. A szervezési osztály 1953. aug. 31., szept. 4. és november 27-i jelentései.

224

Az M DP szegedi vezetőire — a jelentésekből kitetszően — nem hatottak pezsdítően a KV júniusi döntései. Úgy tűnt, hogy nem ismerték fel a lényegét. Ebben a tekintetben is elmaradtak a tanácsi vezetőktől. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a vezetőségek 1954 eleji újraválasztásánál az új vezetők választása von­ tatottan folyt, nagyrészt érdektelenségbe torkollt. Az 1954. március 21-én megtartott pártkonferencia beszámolójának színvonala az 1950. évihez hasonlóképpen alacsony volt és tele volt ellentmondásokkal. A l l pontban rögzített feladatmeghatározásai is csak általánosságokat tartalmazott.227 Szegeden 1954 májusig a pártéletben lénye­ ges változás nem volt észlelhető. Az új vezetőségek által tartott áprilisi taggyűléseken a megjelenés 78—80%-os, tehát a korábbinál jobb volt, de „a tagsággal való foglal­ kozás még mindig nem kielégítő” — számolt be Ladányi Benedek első titkár május 4-i jelentésében, amelyben arról is írt, hogy többen kérték a pártból való törlésüket. A beszámolók még mindig nem a vezetőség kollektív munkájának gyümölcsei, hanem csupán a titkárok készítményei. A mezőgazdaságnak az ipari termeléssel és általában a dolgozók ellátásával összefüggő kérdéseivel pedig egyáltalán nem fog­ lalkoznak.228 A kongresszusi verseny sem megfelelő, a szakszervezetek, az üb-ék nem végzik el feladatukat. Ilyen volt a pártélet Szegeden az MDP III. kongresszusa előtt. 1954 végén, majd különösen 1955-től azonban új módszert kezdett alkalmazni a városi PB. A vb sorra vette a legfontosabb területeket és azokat részletesen elemezte. Zömmel helyesen tárta fel a hiányosságokat, jól jelölte meg a teendőket. A meg­ valósításig azonban csak kis mértékben juthatott el, mivel a KV politikájában — mint ismeretes — 1955 márciusban új fordulat következett be, aminek következtében „összezavarodott a helyi párt- és tanácsi vezetők tisztánlátása” — olvasható az 1956. április 7-i pártértekezleti beszámolóban.229 így ez a körülmény, még inkább az 1956. évi ellenforradalom gátolta a megvalósítást.230

227 Csm. PB Arch. 49. fond. 1. csop. 1954. 1. őe. Az 1954. március 21-i pártértekezlet beszá­ molója. 228 U o. A z 1954. május 4-i első titkári jelentés. 228 Csm. PB Arch. 49. fond. 1. csop. 1956.1. őe. A z 1956. április 7-i pártértekezlet beszámolója. 220 K ovács L ászló : Csongrád megye 1944— 1948 közötti időszakáról szóló szakirodalom vázlatos áttekintése, Tanulmányok Csongrád megye történetéből IX. Szeged, 1985. Kiadja a TIT Csongrád megyei szervezete közreműködésével a Csongrád megyei Levéltár című tanulmányában bizonyította, hogy a politikai élettel kapcsolatos irodalom hiányos. Ez érvényes Szegedre is. Az 1948 utáni időszakról ilyen Szegedre vonatkozóan tudtommal egyáltalán nincs.

225

Fehér István

TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS ÉS A NÉPESSÉG—STRUKTÚRA VÁLTOZÁSÁNAK NÉHÁNY TENDENCIÁJA SZEGEDEN 1945 ÉS 1980 KÖZÖTT

Mielőtt a társadalmi rétegződés és a népesség-struktúra konkrét változásainak néhány jellegzetességét bemutatnám, ezzel összefüggésben legyen szabad a társada­ lom tagozódásával kapcsolatban egy sajátos felfogásbeli jelenségre utalni. Ismeretes, hogy az 1960-as évek második felétől erőteljesen fellendülő hazai struktúravizsgálatok, s az ennek eredményeként örvendetesen bővülő szociológiai szakirodalom érdeklődésének középpontjában egyik főkérdésként az állt, hogy melyek azok a tényezők, amelyek alapján az embereket különböző társadalm i csoportokba sorolhatjuk, s ezen tényezők közül melyiknek van elsődleges szerepe. A vitában részt vevőket attól függően, hogy a rétegképző tényezők primátusának kérdésében milyen nézetet vallottak, alapvetően két csoportba lehetett sorolni. Az egyik véleményt a következőképpen summázhatjuk: figyelembe véve a gazdasági, társadalmi, s más szférák viszonyaiban végbement forradalmi változásokat, a fej­ lődés adott szakaszában a legfontosabb, tehát elsődleges rétegképző tényező: a munkamegosztásban elfoglalt hely. A másik nézet, elismerve a munkamegosztás­ ban elfoglalt hely struktúraformáló szerepének jelentőségét, elsődleges tényezőként a termelőeszközök tulajdonviszonyát emelte ki1. A későbbi polémiák következtetései alapján a társadalmi struktúra vonatkozá­ sában három koncepció alakult ki, fogalmazódott meg. Ezek lényege a következő: először: a társadalom tagozódása továbbra is osztályjellegű, azaz adott a két alap­ vető osztály, a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság, s e két osztály között a különbségek a meghatározóak. Mellettük mint réteg található az értelmi­ ség, illetve a kistulajdonosok csoportja. Itt a termelőeszközök tulajdonviszonyainak elsődleges szerepe van, s ennek meghatározó szerepe mindaddig érvényesül, amíg az állami és szövetkezeti tulajdon elkülönül egymástól. Ugyanakkor — s ez lényeges — az osztályokon, rétegeken belüli új társadalmi képződmények létezését, ezek struk­ túráid hatásának figyelembevételét ez a felfogás is hangsúlyozta, de ennek másod­ lagos szerepet tulajdonított. A második koncepció a társadalmi rétegződést tekintette alapvetőnek, meg­ határozóan jellemzőnek társadalmunk tagozódásában. (Ipari- mezőgazdasági dol­ gozók, fizikai- szellemi foglalkozásúak, vezetők- beosztottak stb.) E nézet szerint, miután a termelőeszközök alapvetően két tulajdonformája az állami- és a szövet­ kezeti, jellegében közel került egymáshoz, a tulajdon elveszti struktúraformáló sze­ repét, s ezért a meghatározó a munkamegosztásban elfoglalt hely. Mindezekből következik, hogy a különbségek nem osztályok között jelentkeznek, 1 Lásd erről bővebben: F ehér I stván : A gazdasági és társadalmi struktúra változásának néhány jellemző vonása Szegeden a felszabadulás után (1945— 1962), kandidátusi értekezés. 1968. Kézirat 6— 42. o.

229

hanem a különböző munkajelleg csoportok között. Ez másképpen azt jelenti, hogy gyakorlatilag az osztályok leépültek, eltűntek. A harmadik felfogás szerint, a jelenlegi fejlődési szakaszban — az 1970-es évek végéről van szó — a társadalmi különbségek szintje az osztályok közötti különb­ ségekről egyre inkább áttevődik az osztályok belső rétegződésére, illetve a társada­ lom egyéb régi és új rétegeire. Ez a változás folyamatjellegű, nem befejezett, s az ilyen értelemben vett kettősség hosszabb időn keresztül jellemzi a társadalmat. Másképpen fogalmazva még megtalálhatóak az osztályjellegű különbségek is, de egyre jobban előtérbe kerülnek a rétegkülönbségek.2 Áttekintve az utóbbi évek hazai szociológiai elemzéseit, egyértelműen megálla­ pítható, hogy mind az elméleti, mind pedig az empirikus kutatások, túlnyomó több­ ségükben rétegvizsgálatokkal foglalkoznak, azaz társadalmunkat nem osztály­ jellegű, hanem rétegtagozódású struktúraként közelítik meg, fogják fel.3 Társadalmunk tagozódásával kapcsolatos felfogásbeli jelenségnek ez az egyik oldala. A másik, amelyet úgy fogalmazhatnánk meg, mint a politikai vezetés aspektusa, koncepciója. Ismeretes, hogy ennek lényege a társadalom osztálytagozódású fel­ fogása, amely szerint jelenleg társadalmunk alapvetően öt szociális kategóriára tago­ zódik, nevezetesen: a munkásosztály (az aktív keresők: 56,0%-a), a szövetkezeti parasztság (14,0%), értelmiség (8,0%), alkalmazottak (18,0%), kistulajdonosok (4%).4 Ezek önálló, sajátos jegyekkel rendelkező osztályok és társadalmi rétegek. Természetesen a gazdasági élet, az alapvetően közös politikai cél, a szövetségi poli­ tika kapcsán stb. sokoldalú érdek- és viszonyrendszerben állnak egymással, bár közöttük érdekkülönbségek is léteznek. Úgy vélem, hogy a társadalmi struktúra tagozódásával kapcsolatban fentebb említett második koncepció és az utóbbi felfogás közötti különbség nyilvánvaló. Kérdés vajon miért fontos erre a problémára kitérni? Ennek döntően elméleti és gyakorlati okai vannak. Az elméleti összefüggés szorosan kapcsolódik politikai rend­ szerünk szerkezetének, annak alkotóelemeinek és e rendszer működési mechaniz­ musának marxista—leninista ideológiai felfogásához. Az osztálymeghatározottság, így a munkásosztály létezésének ténye, nemcsak szociológiai elméleti, illetve metodikai kérdés, hanem kardinális ideológiai és politikai probléma is egyben. A munkásosz­ tálynak, mint önálló társadalmi osztálynak az elismerése egyben összefügg a társa­ dalom vezetőosztályának, az állam-, a hatalom jellegének, a szövetségi politika, a párt jellegének, a társadalmi rendszerben elfoglalt helyének és szerepének a kér­ désével. Mindez természetesen nemcsak elméleti, ideológiai oldalról vizsgálandó, hanem a párt gyakorlati politikájának érvényesülése, érvényesítése vonatkozásában is, s ez egyben a másik, a gyakorlati oldalt tartalmazza. Az elmondottakon túlmenően politikai és metodikai szempontból is hangsú­ lyozni kívánom, hogy az osztálytagozódású társadalmi struktúramodell csak abban az esetben képezheti a társadalmi valóság hű mását, ha sokoldalú rétegvizsgálatok 2 Vő.: Társadalmi struktúrák fejlődése. I—III. k. MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete Budapest, 1981.1. k.: Társadalmunk szerkezetének fejlődéstendenciái. 3 Például: P ándi I lo n a : A haladó magyar értelmiség útja 1848— 1948. Kossuth Kiadó, 1977. N émeth J ózsef: A műszaki értelmiség társadalmunkban. Kossuth Kiadó, 1977. Értelmiségiek, diplomások, szellemi munkások. Kossuth Kiadó, 1978. J akab M iklós : Társadalmi változás és a magyar értelmiség. Kossuth Kiadó, 1979. V ágvölgyi A ndrás : A falu a mai magyar társadalom­ ban. Akadémiai Kiadó, 1982. Rétegződés-modell vizsgálat. I—HL k. MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet. Budapest, 1982. 4 A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. Kongresszusa. Kossuth Kiadó, 1985. 96—97. o.

230

is folynak, amelyek mélyebben tárják fel az egyes társadalmi osztályok és rétegek sajátos belső szerkezetét, alkotó elemeit, modelljét. A következőkben azokra a legfontosabb általános és sajátos tényezőkre utalok, amelyek részben az országoshoz hasonlóan, illetve azoktól bizonyos mértékben eltérően — de azokkal összefüggésben — lokálisan befolyásolták a társadalmi szer­ kezet, a népességstruktúra alakulását Szegeden a felszabadulás után. Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy a struktúraformáló tényezők alapvetően összefüggnek azokkal a sajátos objektív viszonyokkal, amelyek Szeged gazdaságát, a népesség összetételét, rétegződését, politikai és kulturális viszonyait stb. jellemzeték a felszabadulás előtt. A város történelmileg kialakult jellemző szer­ kezete még hosszú ideig alapvetően meghatározta a társadalmi rétegződés bizonyos vonásait. Továbbá összefüggésben vannak a felszabadulás nyomán kibontakozó népi demokratikus, majd a szocialista forradalmi átalakulással, s alapvetően e forradalmi folyamatból vezethetők le, érthetőek meg. Természetesen ettől a folyamattól mint objektíve meghatározó tényezőtől nem választható el a mindenkori politika, s annak hatása, ezen belül a gazdaságpolitika, a társadalom- és szociálpolitika, kultúrpoli­ tika és a politika más összetevőinek, a politikai céloknak, módszereknek az érvénye­ sülése során megnyilvánuló struktúramódosító hatásuk. Konkretizálva az előzőeket, rá kell mutatni a politikai hatalomnak a munkásosztály által történő megragadására, a földreformnak a parasztságra gyakorolt struktúráló hatásaira, az államosítások nyomán a termelési eszközök meghatározott csoportja tulajdonviszonyaiban bekövetkezett változásaira, a mezőgazdaság szo­ cialista átszervezése, illetve ezt követően a termelőerők jelentős arányú fejlődésére. Lényeges tényező továbbá, amely különböző formában az egész társadalomszerkezetre befolyást gyakorolt, az iparosítási politika, illetve a proletárállam poli­ tikai rendszerének kiépítése. De nagyhatású ebből a szempontból a kulturális forra­ dalom, nemcsak az általános és szakmai műveltségi szint emelkedése, hanem a dol­ gozók gondolkodásmódjának változása, a szocialista tudat kialakulása tekinteté­ ben is. Végül meg kell említenünk az egészségügy, az egészségügyi hálózat felsza­ badulás utáni fejlődését, s ennek a népmozgalomra, népességstruktúrára gyakorolt különböző hatásait. Szeged viszonylatában a felsoroltakon túl még a következőkről kell szólnunk. A város gazdasági szerkezetét, társadalmi rétegződését és népességszerkezetét a felszabadulás után három, különböző időben végrehajtott közigazgatási területi ren­ dezés is befolyásolta. Szeged a felszabadulás előtt a népesség foglalkozás szerinti megoszlása szem­ pontjából a relatív mezőgazdasági népességtöbbségű települések kategóriájába tar­ tozott. Ezt bizonyítják a következő adatok. Az 1930-as népszámlálás szerint a város népessége a következőképpen tagozódott: őstermelő: 36,4%, iparban foglalkozta­ tott: 23,4%, kereskedelem, hitelélet: 6,5%, közlekedés: 4,8%, közszolgálat: 8,1%, nyugdíjas: 8,3%, egyéb: 12,5%.5 A felsorolásból jól látható, hogy a mezőgazdasági népesség valamennyi kate­ góriát meghaladóan a legnagyobb arányú. Az előzőekhez képest nincs lényeges elté­ rés még az 1949-es népszámlálás időszakában sem. Ekkor, azaz közvetlenül a közigazgatási reform első aktusa előtt a népesség 38,0 %-a a mezőgazdasághoz, 22,3 %-a az iparhoz, 39,8 %-a egyéb ágazatokhoz tartozott.6 Az 1950 júniusában, majd 1952 januárjában végrehajtott közigazgatási ren5 Idézi: Vármegyei szociográfiák. Csongrád vármegye. Budapest, 1938. Szeged rész. 27. o. 8 KSH 1949. évi népszámlálás. 7. Budapest, 1950. 269. o.

231

dezés szerint, 9, korábban Szegedhez tartozó település önállósult. Ennek következ­ tében a város mezőgazdaságilag művelés alatt álló területe: 113 801 kát. holddal — 88,4%-kal csökkent, azaz 14 923 kát. holdra módosult. Ezzel együtt a népesség­ szám az 1949-es 132 616 főről, 1952-re 86 640-re csökkent, tehát 45 976 fővel lett kevesebb.7 Miután az önállósult települések lakosságának túlnyomó többsége a mezőgazdaságban dolgozott, a közigazgatási rendezés — egyéb tényezők mellett — jelen­ tős mértékben hozzájárult Szeged gazdasági szerkezetének, illetve a társadalmi réteg­ ződés megváltozásához. A rendezés objektíve megnövelte az ipar, illetve az iparban, építőiparban foglalkoztatott népesség súlyát, jelentőségét és szerepét. Ha emellett figyelembe vesszük a felszabadulás után a népgazdaság különböző ágazataiban, így Szegeden is — különösen pedig az iparban — bekövetkezett fejlő­ dést, úgy nyilvánvaló, hogy az 1960-as évek elejéig —■azaz a szocializmus alapjai lerakásának időszakában — ennek a két tényezőnek döntő jelentősége van Szeged településjellegének megváltozásában. Azaz Szeged relatív mezőgazdasági népesség­ többségű városból átalakult relatív iparforgalmi többségű várossá. Ezt mutatják az 1960-as népszámlálás vonatkozó adatai, mely szerint Szegeden a népesség népgazdasági ágankénti megoszlása a következő: ipari, építőipari: 37,7 %, mezőgazda­ ság: 7,1%, közlekedés: 10,3%, kereskedelem: 7,7%, egyéb ágak: 37,2%.8 Figyelembe kell vennünk továbbá azt a körülményt is, hogy az 1960-as minisztertanácsi rendelet értelmében erősödik a vidéki ipartelepítés, melynek következtében Szegeden főleg nehézipari vállalatok létesítenek gyáregységeket. Ennek során jön létre, a Magyar Kábelművek szegedi gyáregysége, az OGV, EMERGÉ, Műszaki Gumigyára. Az is ismert, hogy az 1965—1966-os években Csongrád megyében és Szegeden jelentős sikerek születtek a szénhidrogén-kutatásban, majd ezt követően a feltárásban. Meg kell említenünk továbbá azt is, hogy az 1970—1975. között meg­ valósított negyedik ötéves terv egyik lényeges célkitűzése volt a textil- és textilruházati ipar rekonstrukciója, amelynek során 700 millió forintos beruházásra került, sor Szeged és a megye iparában.9 Ezek a változások — egyéb hatások mellett — szintén hozzájárultak a társa­ dalmi rétegződés módosulásához. Végül nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy 1973-ban Sze­ geden újabb közigazgatási módosításra került sor. Ekkor Szegeddel 5 település — Algyő, Gyálarét, Kiskundorozsma, Szőreg és Tápé — egyesült. Megítélésem sze­ rint azonban ennek a változásnak nem volt alapvető módosító hatása Szeged, illetve a népesség jellegére. Ezt a következőkkel magyarázom. Ezeknek a településeknek egy részén — Kiskundorozsma, Szőreg, Tápé — már korábban is kialakult bizo­ nyos ipar. Ennél lényegesen fontosabb azonban az, hogy a keresők bizonyos része a sze­ gedi üzemekben dolgozott, tehát a csatlakozott települések népességének meghatá­ rozott százaléka ipari foglalkoztatottságú volt. A fentebb említett — 1960 után felerősödő — vidéki iparosítási politika Szegeden és vonzáskörzetében gyakorolt hatása közvetlenül is érinti ezen települések egy részét, ami direkt módon elsősorban Algyő vonatkozásában szembetűnő. Indirekt módon — Szegedre bejárók — a többi község népességösszetételét is befolyásolta. Végül az előző tényezőkkel együttes 7 KSH Szeged Városi Igazgatósága. Statisztikai adatok 1952— 1955. 5. o., 93. o. Lásd erről még: F ehér I stván : Gazdasági és társadalmi változások Szegeden a felszabadulás után 1945— 1962. Akadémiai Kiadó. 1973. 155— 158. o. 8 KSH 1960. évi népszámlálás. 3. u. Budapest, 1962. 234—235. o. 9 F ehér I stván : A z ipari fejlődés néhány kérdése Csongrád megyében 1945— 1975 között. Az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának Évkönyve. Szeged, 1975. 35. o.

232

hatásában arra utalok, hogy az iparfejlesztési politika fentebb jelzett erősödő dina­ mizmusa következtében Szegeden növekszik az iparban foglalkoztatott népesség, s ezt nem befolyásolta lényegesen az egyesült 5 település mezőgazdasági népességé­ nek ebből a szempontból ellentétes hatása. Ennek bizonyításaképpen idézem az 1970-es népszámlálás vonatkozó adatait, mely szerint az aktív keresők és eltartott­ jaiknak megoszlási aránya az iparban és építőiparban (együtt), valamint a mezőgaz­ daságban a következő: Algyő 48,4%, illetve 29,7%. Gyálarét: 27,5%, illetve 43,3%. Kiskundorozsma: 62,8%, illetve 15,8%. Szőreg: 45,9%, illetve 24,9%. Tápé: 45,3%, illetve 31,1 %. Az adatok azt mutatják, hogy Gyálarét kivételével a többi négy község tekintetében az ipari és építőipari keresők és eltartottjaiknak aránya — s ez az abszo­ lút számokra is vonatkozik — magasabb, mint a mezőgazdaságiaké. Azaz már az 1973-as egyesülés előtt: Algyő, Kiskundorozsma, Szőreg, Tápé a relatív iparfor­ galmi többségű települések kategóriájába tartozott.10 Ezek után — az eddig érintettek mellett —- lássunk néhány olyan változást, amelyek Szeged népességének szerkezetében bekövetkeztek. Mindenekelőtt a népességszám alakulására utalnék. Ennek pontosan kimutat­ ható változásait, s meghatározott szempontú következtetések levonását nehezíti az a körülény, hogy a tárgykörre vonatkozóan az 1970-es és az 1980-as népszámlálási kötetek eltérő adatokat tartalmaznak. Ennek nyilvánvaló oka az, hogy míg az 1970-es népszámlálási kötet differenciálás nélkül közli a népességszám adatait 1930—1970 közötti időszakra vonatkozóan, addig az 1980-as kötet a népességszámot három kategóriára — jelenlevő, állandó és lakónépesség — vonatkozóan adja meg, s a to­ vábbi elemzéseknél ezen utóbbi tényszámot — lakónépesség — veszi alapul és vizs­ gálja különböző szempontokból. Ennek illusztrálására csak egy példát említek. Szeged népessége az 1970-es népszámlálás szerint 1970-ben: 118 895 fő, az 1980-as szerint: 151 714 fő. A különbség: 32 819 fő, ami természetesen már nem elhanyagol­ ható szám.11 A problémák elkerülése érdekében amennyiben lehetséges, igyekszem azonos népszámlálási adatokat ismertetni és összehasonlítani. Nos, ami a népességszám alakulását illeti, hangsúlyozni kell, hogy 1941 és 1949 között, a második világháború következményeként csökken, mégpedig: 92 019-ről 86 640-re.12 A különbség — 5379 fő —, ami egyrészt az elhalálozásokból, illetve az elköl­ tözésekből és feltehetően a születésszám visszaeséséből adódik. Ezt követően a népes­ ségszám fokozatosan növekszik: 1960-ban: 98 942, 1970-ben: 118 895 fő.13 A növekvő népességszám belső összetételének azonban az 1949— 1970 közötti időszakban van egy lényeges sajátossága, mégpedig a felszabadulás után a termé­ szetes szaporodás egyrészt viszonylag alacsony szinten mozog, másrészt rendkívül hullámzó tendenciát mutat. Konkrétabban 1946-tól 1949-ig a szaporodás növekvő jellegű, 1949-től fokozatosan csökken, s bár 1952 és 1954 között ismét emelkedik, ezekben az években nem éri el, sőt meg sem közelíti az 1949-es maximumot. Jelleg­ zetes továbbá, hogy 1954 után — leszámítva az 1958-as minimális növekedést — rohamosan süllyed, sőt az 1959-es évben mínuszba kerül, s csak 1964-ben kerül ismét pluszba, s figyelhető meg ezután lassú növekedés. Ez azt jelenti, hogy a ter-

10 KSH 1970. évi népszámlálás. 6. Csongrád megye adatai I. Budapest, 1971. 408—409. o11 1970. évi népszámlálás. 6. Csongrád megye és Szeged adatai. II. Budapest, 1971. 44. oKSH 1980. évi népszámlálás. 6. Csongrád megye adatai. Budapest, 1981. 6—7. o. 12 KSH 1970. évi népszámlálás. 6. Csongrád megye és Szeged adatai. II. Budapest, 1971. 44. o. 13 U o.

233

mészetes szaporodás következtében Szeged népessége 1949—1960 között 4064 fővel gyarapodott.14 Fentebb már említettem ezen két népszámlálás népességre vonatkozó adatait. Ezek különbözeié: 12 302 fő. Ezt az adatot összevetve a természetes szaporodást m utató előző adattal, a kettőnek a különbözete: 8238 fő. A következtetés egy­ értelmű. A felszabadulás utáni első két népszámlálás közötti időszakban Szeged népességének tényleges szaporodása: 12 302 fő, ebből: 33,0% a természetes szapo­ rodásból, 67,0% pedig a vándormozgalom különbözetéből tevődött össze. Ez a jel­ legzetesség az 1970-es évekre is vonatkoztatható. A jelenség okainak vizsgálata, bár érdekes lenne, meghaladja jelen előadás lehetőségeit.15 A munkaerőkínálat, a foglalkoztatás lehetőségei, a természetes szaporodás, a szociálpolitika, az egészségvédelem, a szolgáltatások jellege, a várospolitika stb. szempontjából lényeges tényező a népesség nemek szerinti megoszlása. Ebben a vo­ natkozásban Szeged népessége viszonylagosan kiegyensúlyozott arányokat tükröz. A kiegyensúlyozottság mellett másik végig érvényesülő jelenség, hogy a nők száma — és ennek megfelelően arányuk is — végig meghaladja a férfiak számát, illetve arányát. így a férfiak aránya az egyes népszámlálások idején a következő: 1949: 46,8%, 1960: 47,3%, 1970: 47,4%, 1980: 47,2%. A nőké pedig ennek megfelelően: 53,2%, 52,7%, 52,6%, 52,8%.16 A felszabadulás után városunkban is — a különböző ellentmondások negatív hatása ellenére is — egyes területeken végbemenő pozitív folyamatok, így például a foglalkoztatottak számának megkettőződése, a nyugdíjjogosultság általánossá válása, s a korhatár egységesítése, a gyermekgondozás, nevelés feltételeinek minőségi javulása, az átlagos életkor növekedése stb. jelentős módosulásokat eredményeztek a népesség gazdasági aktivitás szerinti megoszlásában. Vegyük először az aktív keresők számának és arányának alakulását. A reális viszonyítás érdekében utalnunk kell arra, hogy 1941-ben az aktív keresők száma: 42 473 fő, 1949-ben pedig csak: 37 773 fő. A csökkenés itt is természetesen a háború következményével hozható elsődlegesen összefüggésbe. 1960-ban: 48 931, 1970-ben m ár: 60 770 fő. A növekedés 1949— 1960 között: 11 151 fő, 1960—1970 között pedig: 11 839 fő, összesen: 22 987 fő.17 Az aktív keresőknek ez a tekintélyes létszámnövekedése azokkal a változásokkal van kapcsolatban, amelyekről más vonatkozásban már szóltam. Az aktív keresők számának növekedése természetesen hozzájárult a családokon belül a jövedelmi viszonyok pozitív változásához, áttételesen az életszínvonal emelkedéséhez. A fizető­ képes kereslet növekedése hatott a várospolitikára, ezen belül szükségessé tette a lakás­ építés meggyorsítását, a kommunális szolgáltatások korszerűsítését, különböző infrastrukturális beruházások megvalósítását. Visszatérve az aktív népesség számának alakulására, megemlítem még, hogy 1970 és 1980 között ismét 19 881 fővel nőtt a számuk, amibe természetesen be kell számítanunk az 1973-as közigazgatási egyesülés ilyen jellegű következményeit is. Egyébként csak mellékesen jegyzem meg, az egyesülés 27 598 fővel növelte Szeged népességének összlétszámát.18 14 Vö. F ehér I stván : Gazdasági és társadalmi változások Szegeden... id. mű: 161. o. 38. táblázat. 15 Lásd ezzel összefüggésben: F ehér I stván : Gazdasági és társadalmi változások... id. mű: 158— 168. o. 16 KSH 1980. évi népszámlálás. 6. Csongrád megye adatai. Budapest, 1981. 7. o. 17 KSH 1970. évi népszámlálás. 6. Csongrád megye és Szeged adatai. II. Budapest, 1971. 44. o. 18 KSH 1980. évi népszámlálás. 6. Csongrád megye adatai. Budapest, 1981. 337. o.; illetve: K SH 1970. évi népszámlálás. 6. Csongrád megye adatai. I. Budapest, 1971. 388— 389. o.

234

Az inaktív keresők számának növekedése is rendkívül figyelemre méltó. Ez nyilvánvalóan három tényezővel van összefüggésben, mégpedig: az átlagos életkor megnövekedésével, a nyugdíjjogosultság kibővülésével és a gyermekgondozási segély 1967. évi bevezetésével. Az inaktív keresők száma ennek következtében 1949hez viszonyítva 1970-re több mint háromszorosára, 1980-hoz viszonyítva több mint hatszorosára emelkedett. Míg 1949-ben számuk: 5527 fő, 1960-ban: 9389 fő, 1970ben: 19 716 fő, s 1980-ban: 35 514 fő. A különbség 1949—1980 között: +29 987 fő. Ezt a jelenséget természetesen igen sok vonatkozásban figyelembe kell venni, de különösen a szociál- és egészségügyi, illetve a kultúrpolitika tekintetében kell erre nagy gondot fordítani.19 Az eltartottak száma az előzőekkel szemben bizonyos mértékben ellentétes tendenciát mutat, azaz a trendvonal 1949—1970 között csökkenő jellegű, s csak ezután növekvő. így 1949 és 1970 között az eltartottak száma: 43 340-ről 38 409-re módosult. A különbség: —4931 fő. 1970 és 1980 között azonban: 16 120 fővel növekszik. A keresők és eltartottak aránya a tárgyalási időszakban a következőképpen alakult: 1949-ben kereső: 50,0%, eltartott: 50,0%, 1960-ban ugyanez: 58,9%, illetve: 41,1%. 1970-ben: 67,7%, illetve: 32,3%. Végül: 1980-ban: 68,1%, illetve: 31,9%. Azaz, amíg 1949-ben a keresők és eltartottak aránya pontosan arányos, 1980-ban hozzávetőlegesen 2/3, V3 arányú a keresők javára.20 Érdekes jellegzetességeket mutat továbbá a keresők és eltartottak nemek sze­ rinti megoszlása, s ennek változása. Vizsgálva először az aktív keresők nemek sze­ rinti megoszlását, szembetűnő, hogy míg a tárgyalási időszak elején a férfiak aránya egyértelmű túlsúlyt mutat, addig ennek végén ez viszonylagosan kiegyenlítődik. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a nők súlya, szerepe a keresők vonatkozásában jelentősen megnőtt, ami a társadalomban elfoglalt helyüket, anyagi bázisukat, ezzel együtt életmódjukat, magatartás- és viselkedési formájukat a korábbiakhoz képest nagymértékben megváltoztatta. A népszámlálási adatok alapján az összes aktív keresők nemek szerinti meg­ oszlása az alábbiak szerint alakult: 1949-ben: férfi: 64,5%, nő: 35,5%. Az arány hozzávetőlegesen 2/3—■1/3. 1960-ban: férfi: 58,0%, nő: 42,0%, 1970-ben: férfi: 53,3%, nő: 46,7%. 1980-ban pedig férfi: 53,4%, nő: 46,6%.21 Az inaktív keresőknél mind a két nem vonatkozásában jelentősen megnövekszik a számuk. így a férfiak esetében ez az 1949-es: 2779 főről 1980-ra: 12 736 főre, a nőknél: 2748-ról, 22 778 főre növekszik, tehát közel kilencszeresére. Százalékos megoszlásuk azonban a növekedés tendenciája mellett a két nem részesedési arányait világosabban tükrözi. Míg az összes inaktív keresőkön belül 1949-ben a férfiak részesedése: 50,3 %, a nőké: 49,7 % — tehát a férfiak aránya magasabb, bár az eltérés csak +0,6%-os —, addig 1980-ban a férfiak aránya: 35,9%, a nőké: 64,1 %.22 Egyértelmű, hogy az arány megfordult a nők javára, sőt a különbség is teteme­ sen megnövekedett, azaz +28,2%-os. Végül ezzel kapcsolatban az eltartottak nemek szerinti megoszlására utalnék. Először is azt hangsúlyoznám, hogy a nők, bár számuk fokozatosan csökken, mind­ végig többségben vannak a férfiakhoz viszonyítva. 1949-ben az eltartottak közül nő: 30 422 fő, 70,2%, férfi: 12 918 fő, 29,8%. 1980-ban pedig: a nők száma: 29 725 fő, 54,5%, férfi: 24 804 fő, 45,5%. Másodszor az adatok azt is mutatják, hogy a nők és 13 Uo. 20 U o. 21 KSH 1970. évi népszámlálás. 6. Csongrád megye és Szeged adatai. II. Budapest, 1971. 44. o. KSH 1980. évi népszámlálás. 6. Csongrád megye adatai. Budapest, 1981. 337. o. 22 U o.

235

a férfiak számában viszonylagos közeledés figyelhető meg, ami természetesen szá­ zalékos megoszlású arányukban is tükröződik.23 Befejezésül, az aktív keresők népgazdasági ágankénti megoszlásának módosu­ lásával kapcsolatban szeretném a figyelmet néhány jelenségre felhívni, amelyet az alábbi táblázat adataival szemléltetek: A keresők népgazdasági ágankénti megoszlása Szegeden 1949— 1980 között24 Év 1949. 1960. 1970. 1980.

Ipar

22,3% 39,9% 43,3% 34,0%

Ép. ip. _ 4,9% 6,9% 9,8%

Mezőgazd.

38,6% 8,4% 7,5% 6,4%

Száll.

Keresk.

Egyéb

__

5,4% 8,9% 9,4% 11,0%

33,7% 28,3% 24,3% 28,8%

9,6% 8,6% 10,0%

Az adatok részletes elemzésétől eltekintve, a következőket szeretném kiemelni: először: az ipari keresők mutatói is bizonyítják az előzőekben a társadalmi rétegző­ dés és a népességstruktúra módosító tényezőinél érintetteket, nevezetesen Szeged gazdasági szerkezetének megváltozásával együtt jár az ipari munkásság számának és arányának jelentős növekedése. Annak ellenére, hogy 1970 és 1980 között arányuk csökkent, az ipari munkásság képezi a keresők legnagyobb csoportját, s ez azt is jelenti, hogy a város társadalmában alapvetően meghatározó a munkásság termelőtevékenysége, társadalmi-politikai magatartása. Másodszor: lényeges módosulás következett be a mezőgazdasági keresők arányában is, amelynek jellegzetessége a nagyarányú csökkenés. Ez mint láttuk, több tényezővel függött össze, 1970 után pedig egyértelműen a mezőgazdasági termelés technikai korszerűsödéséhez, a szak­ ember-ellátottság növekedéséhez kapcsolódik. Harmadszor: a társadalmi-gazdasági változásokkal együtt jár az élet minőségének a javulása is, amelyet áttételesen kifejez az építőiparban, a szállítás- és hírközlésben, valamint a kereskedelem terén foglalkoz­ tatott keresők számának és arányának növekedése. Természetesen a vizsgálódásokat tovább lehetne folytatni, pl. a népesség és a keresők korcsoportok szerinti megoszlása, a keresők iskolai végzettsége, jövedelmi viszonyainak alakulása stb. tekintetében, azonban úgy vélem, hogy a fentebb elmon­ dottak felvillantottak néhányat azokból a jelentős strukturális változásokból, amelyek Szegeden 1945 és 1980 között végbementek.

23 Uo. 24 KSH 1949. évi népszámlálás. 7. Budapest, 1950. 270—271. o. KSH 1970. évi népszámlálás. 6. Csongrád megye és Szeged adatai. II. Budapest, 1971. 60. o. KSH 1980. évi népszámlálás. 6. Csongrád megye adatai. Budapest, 1981. 338. o.

236

Fórizs Sándor

A MEZŐGAZDASÁG SZOCIALISTA ÁTSZERVEZÉSÉNEK BEFEJEZÉSE CSONGRÁD MEGYÉBEN 1957—1961

1. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése az ellenforradalom után Az ellenforradalom után 1957-ben a mezőgazdaságban is gyorsan helyreállt a rend, megszilárdult a termelési fegyelem, a törvényesség és a gazdálkodás biztonsága. A tsz-ekből kilépettek igényeit kielégítették, s az elhagyott földeket kishaszonbérlet formájában átadták megművelésre az igénylőknek. A kötelező beszolgáltatási rend­ szer eltörlésével és a szabadpiac biztosításával kialakították a mezőgazdasági terme­ lők anyagi érdekeltségét. Az állami szervek áttértek a mezőgazdasági termékek sza­ bad felvásárlás útján történő begyűjtésére, csak a földadót kérték terményben. A szabad és kötetlen gazdálkodás fellendítette a termelési kedvet. A tsz-ek száma 1957— 1958 fordulóján némi emelkedést mutatott. Elsősorban néhány 1956-ban felbomlott tsz alakult újjá, így számuk 117-re emelkedett, mely 30-cal volt kevesebb az ellenforradalom előttinél. A tsz-ek a megye összes területé­ nek 12—13%-án gazdálkodtak. Az 1957—1958-as években bekövetkezett a szerve­ zeti élet és a gazdálkodás viszonylagos megszilárdulása. A vezetőségek újraválasztása során 62 tsz élére került új elnök. Könyvelő már 87 gazdaságban dolgozott, bár 54 közülük nem rendelkezett szakképesítéssel. A többi tsz-ben még nem tudtak köny­ velőt beállítani. A tsz-ek közül az esedékes állami hitel részletének visszafizetését 16 gazdaság nem tudta teljesíteni és kérte a 4 264 976 Ft tartozás visszafizetésének felfüggeszté­ sét. Tehát a gazdaságok túlnyomó többsége eleget tudott tenni fizetési kötelezettségé­ nek. Állami támogatásra 1958-ban már csak 5-6 gazdaság szorult, és ezek meg is kapták. A tsz-tagság részére kifizetett munkaegység-előleg két és félszeresére emelke­ dett, ami jelentősen hozzájárult a munkafegyelem megszilárdításához, érdekeltté tette a tagságot a folyamatos munkavégzésben. A tsz-tagságnak kifizetett előleg 1958-ban tovább emelkedett, terményből 80%-kal, készpénzből 48%-kal. A mezőgazdaság szocialista átszervezéséért indított mozgalom az 1958-as év végén, december hónap folyamán élénkült fel és 1959. február végéig jelentős ered­ ményeket ért el. Kettő hónap alatt 7419 család, 8516 taggal és 42 000 kh földterülettel (ebből 38 650 kh szántó), választotta a szövetkezeti gazdálkodást. Ebben az idő­ szakban 43 tsz és tszcs alakult, 18 helység vált szövetkezeti községgé. A tsz-ek területe majdnem kettőszörösére emelkedett. A megye összes területének pedig 25 %-a tartozott hozzájuk. A szervezőmunka nem akadályozta a mezőgazdasági munkák elvégzését, miután ez a téli hónapokra esett és a tsz-ek a földeken elvégzett munkát is felértékelték. Az 1959-es évi tavaszi időjárás pedig igen kedvezőnek bizonyult, a mezőgazdasági munkák elvégzéséhez és a növények fejlődéséhez optimális körülményeket teremtett. Jelentősen növekedett a mezőgazdaságban felhasználható műtrágya mennyisége is, az 1958-ban felhasznált 19 428 tonnáról 29 070 tonnára, mely kh-anként 36 kg-ról 56 kg-ra emelte a mennyiséget. Fokozódott a mezőgazdaság gépekkel való ellátása. A hazai G—35-ös vontatók mellett univerzális Zetor traktorokat és teherautókat is kapott a mezőgazdaság.

239

A 3004/1. sz. kormányrendelet értelmében jelentős állami támogatást nyúj­ tottak az új tsz-eknek. Ennek keretében 1959 első felében 17 elnököt, 17 agronómust és 6 könyvelőt, szakképzett vezetőket irányított a megyei tanács a gazda­ ságokba. Az elnököknek a tél folyamán továbbképző tanfolyamot is szerveztek. A vezetéssel megbízott új szakemberek a tsz-ből származó jövedelem mellett rend­ szeres állami fizetéskiegészítésben részesültek. A tsz-ek a nagyüzemi termelés kialakításához jelentős állami hitelt kaptak, mely elsősorban a közös állatállomány elhelyezéséhez szükséges objektumok létre­ hozását szolgálta. A megyében 1959-ben 21 tsz épített szarvasmarha-istállót, 9 tsz növendékmarha-istállót, 8 tsz sertésfiaztatót, 9 tsz sertésszállást, 12 tsz juhhodályt, 11 tsz csibenevelőt és baromfiólat, 3 tsz magtárt és 23 tsz-t villamosítottak. A tsz-ek tehát jelentős állami támogatással azonnal megkezdték a nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek a kialakítását. A beruházások következtében a szövetkezeti gazdaságok vagyona több mint 40%-kal emelkedett és meghaladta a 400 millió Ft-ot. A megyei tsz-ek ezenkívül, szintén a 3004/1. sz. kormányrendelet értelmében, 1959-ben 29 millió Ft kedvezményt kaptak. Ebből 5 millió Ft-ot jelentett az áru­ értékesítési kedvezmény, mely akkor vált esedékessé, ha a tsz az előírt mennyiségű árut leszállította a felvásárló szerveknek. A gazdaságok közül 86 tsz kapta meg az áruértékesítés után járó kedvezményt. A szocialista átszervezés befejezésének második hulláma a megyében 1959 decemberétől 1960 február végéig tartott. Ebben az időszakban a megye mind az öt városában megtörtént a mezőgazdaság szocialista átszervezése, az 59 községből pedig 46 vált nagyüzemi gazdaságúvá. A megye összes területének több mint 40%-a, a szántóterületének pedig 55%-a került a tsz-ek művelésébe. Megállapítható, hogy az 1959—1960-as évi átszervezés idején már az egyénileg dolgozó parasztok az őszi szántás-vetési munkálatoknál nem teljesítették a szokásos mennyiséget. Bár az előző évihez viszonyítva nem jelentős az eltérés, a kenyérgabona vetésterü­ leténél 4%-os visszaesés mutatható ki. A visszaesés nem a természeti akadályozó tényezők kövekezménye, miután a tsz-ekben mintaszerűen tudtak dolgozni és maradéktalanul elvégezték a vetés mellett az őszi szántást is. Az 1959-es évi őszi betakarítási munkálatok nehéz feladatának elvégzése közben nem volt könnyű eleget tenni a követelményeknek. A jó termés és munkaerőhiány megkövetelte a rendelkezésre álló összes erő mozgósítását. Az 1958-as évi jövedelemmel szemben 1959-ben az egy munkaegységre jutó részesedés a tsz-ekben 28 Ft-ról 31,2 Ft-ra emelkedett, melynek már a nagyobb részét, 54%-át készpénzben fizették. A megyei átlagértéken belül jelentős eltérések mutatkoztak. A gazdaságok közül 10 tsz-ben 20 Ft alatt, 50 tsz-ben 20—30 Ft között, 32 tsz-ben 30—40 Ft között, 21 tsz-ben 40—50 F t között és kettő tsz-ben 50—70 Ft között fizettek egy munkaegységre. A legmagasabb és legalacsonyabb munkaegység értéke között négyszeres különbség alakult ki, melyet a gazdálkodás megszervezésének színvonala mellett nagymértékben befolyásolt a földek eltérő minó'sége. A tsz-ek fennállásának során 1959-ben fizették a legmagasabb munka­ egység értéket. Ez részben annak a következménye, hogy az 1959-es év a kedvező időjárás miatt kiemelkedő terméseredményeket adott. Az 1960-as évben 189 tsz-ben folyt a termelőmunka, 51 szövetkezeti helység­ ben 51 631 taggal, 277 885 kh szántóterületen dolgoztak. A tsz-ekben 234 munka­ brigádot szerveztek 1171 munkacsapattal, melynek 80%-a rendszeresen dolgozott. A gazdaságok közül 18 tsz 500 kh-on aluli, 87 tsz 500— 1000 kh közötti, 64 tsz 1000—3000 kh közötti és 20 tsz 3000 kh fölötti területtel rendelkezett. A 24 tszcsből 21 átalakult tsz-szé, s így csak három tszcs maradt.

240

Az új tsz-ek tagsága a közös alap javára befizetett 7 454 000 Ft-ot. A belépett öreg tagok közül 6970 főt terjesztettek fel öregségi járulékra. Ezek a tények azt mutatják, hogy az új tsz-ek tagsága a belépés után hajlandónak mutatkozott a nagy­ üzemi gazdaság kialakulásának anyagi támogatására és a belépő öreg parasztok szociális támogatására. A nagyüzemi állattartáshoz szükséges épületek készítése továbbra is központi kérdésként szerepelt. Az 1960-as évben 1518 db szarvasmarha, 3800 db növendék­ marha, 9500 db süldő és 4400 db hízó számára építettek férőhelyet. Ezenkívül építettek még górét, silót és dohánypajtát. A megyében a tsz-ek számára 108 millió Ft hosszú és középlejáratú hitelt biz­ tosítottak, melyből 66 millió Ft-ot építkezésre, 30 millió Ft-ot pedig a gépesítés fejlesztésére használtak fel. Az új épületek elsősorban szerfából készültek, melyeket gyorsan és viszonylag olcsón el lehetett készíteni. Összesen 229 szerfás épületet emeltek, 35 db növendékmarha-istállót, 108 db sertésfiaztatót, 13 db juhhodályt, 7 db baromfitelepet, 40 db süldőszállást és 24 db hizlaldát. A megyei tanács 76 elnök és 82 könyvelő számára szervezett tanfolyamot. A szocialista átszervezés megindulásától, 1958 decemberétől 1960 nyaráig 183 szakembert irányítottak á t a mezőgazdaságba, 32 elnököt, 54 könyvelőt és 97 agronómust. Az 1960-as évben 195 tsz készített zárszámadást, melyből 44 tsz 13 millió Ft hiánnyal zárt. Ebből csak 31 tsz volt mérleghiányos, 13 tsz-t gyengén gazdálkodónak minősítettek, melynek objektív természeti okai voltak. A gyengén gazdálkodó tsz-ekben az egy munkaegységre jutó részesedés nem érte el a 15 Ft-ot és ezért állami kiegészí­ tést kaptak a munkaegység értékének a növeléséhez. Egy munkaegységre megyei átlagban 23,4 Ft-ot fizettek, az előző évinél lényegesen kevesebbet. A tagok jöve­ delme az előző évinél gyengébb terméseredményeken kívül, elsősorban a gazdaságok erejét meghaladó, túlzott beruházási tevékenység miatt esett vissza. A munkaegységre járó jövedelmen kívül a gazdaságok földjáradékot is fizettek a tagoknak. Összesen 205 180 kh terület után, aranykoronánként 9,23 Ft-ot, mely egy kh-ra számítva 131 Ft-ot ért és 26 millió Ft bevételt jelentett a tsz-tagoknak évente. A megyei tanács változatlanul komoly gondot fordított a tsz-ben dolgozó szak­ emberek és vezetők továbbképzésére. Ezt a tevékenységet, mint már az előzőekben is volt róla szó, a 3004-es sz. korm. rendelet szellemében anyagilag is támogatták. Három év alatt az elnökök közül 130 fő vett részt egy hónapos üzemvezetői tovább­ képzésen, 109 könyvelő 4 hónapos tanfolyamon és 104 traktorista 4 hónapos gépész­ képző tanfolyamon. Az 1960-as év telén 112 tsz tag végezte el a vízgazdálkodási és öntözési tanfolyamot. Állattenyésztői brigádvezetői tanfolyamot 30 fő, baromfitenyésztői tanfolyamot pedig 140 fő végzett. A továbbképzés hiányosságai közé tartozott, hogy nem alkalmazkodott a gaz­ daságok szükségleteihez, hanem a szubjektív elképzelések és a tagság érdeklődése szerint szervezték meg azokat. Ezért fordult elő, hogy kevesebben vettek részt a gé­ pészképző tanfolyamokon, mint a vízgazdálkodási és öntözési tanfolyamokon. A gépesítés fejlesztése nagy erővel bontakozott ki a következő években, az öntözés pedig lényegében nem fejlődött, az esős években pedig lényegesen visszaesett. Az állattenyésztői tanfolyamokra jelentkezettek döntő többsége a baromfitenyésztői tanfolyamra beiskolázott nők közül került ki. Ezért az állattenyésztésben csak a ba­ romfitenyésztési ágazat rendelkezett elég szakemberrel, más területen állandó hiány mutatkozott. Az 1960-as év végéig 191 tsz-ben alakult pártszervezet 800 taggal és tagjelölttel.

241

Az alapszervezeti vezetőségi tagok közül 88 fő vett részt öt hónapos, illetve egy­ éves pártiskolán vagy mezőgazdasági szaktanfolyamon. A 38 legnagyobb tsz-ben függetlenítették a párttitkárt. KISZ-szervezet 180 tsz-ben működött. A mezőgazdaság szocialista átszervezése Csongrád megyében 1961 februárjá­ ban fejeződött be. A megye összes területének 92%-a, szántóterületének pedig 95%-a került a szocialista szektor kezelésébe, a szocialista szektorhoz számítva a háztáji és kisegítő gazdaságokat is. A tsz-tagok száma 71 700 főre emelkedett, melyből 64 099 szerepelt rendes tagként. A tagok 2/3-a férfi, 10%-a 27 éven aluli, 22,5 %-a pedig 66 éven felüli volt. A közös munkában a tsz-tagság 76%-a vett részt. A belépő tagok a bevitt vagyontárgyak értékének 25 %-át, a bevitt föld után arany­ koronánként 10Ft-ot, a földnélküliek pedig családonként 100 Ft-ot fizettek be a közös alapba. A szőlőt és gyümölcsöst, melynek nagyobb része az 1981-ben átszervezett sze­ gedi járásban található, egyéni kezelésben hagyták, miután annak megművelése a nagyüzemben nem volt biztosítható. Ezeken a területeken tszcs-k, majd szakszövetkezetek alakultak. Az egyéni kezelésben maradt szőlő és gyümölcsös jövedel­ mének 10—20 %-át a tagok a közös alapba fizették be, nagyüzemi szőlő és gyümöl­ csös telepítése céljából. Ezekben a tszcs-kben a lovat is meghagyták egyéni keze­ lésben és még 400 öl háztáji területet is adtak takarmánytermelésre. Az új tsz-ek 27 millió Ft-ot kaptak a közös épületek kialakítására, melyből építettek 100 db 20 férőhelyes sertésfiaztatót, 35 db 250 férőhelyes süldőszállást, 75 db 120 férőhelyes sertéshizlaldát, 21 db 50 férőhelyes növendékmarha-istállót és 52 db ötvagonos gőrét. Az új tsz-ekbe ebben az évben 43 mezőgazdászt, 23 könyvelőt és 14 elnököt küldtek állami fizetéskiegészítéssel. Négy hónapos gépkezelői tanfolyamot 300 tsz tag végzett. A felnőttek számára 12 szakmunkás-tanfolyamot szerveztek, 100 fiatal tag számára pedig könyvelői tanfolyamot indítottak. Mezőgazdasági beruházások a szocialista átszervezés időszakában m/Ft1 1958

1959

Építkezésre Öntözőtelepre Talajjavításra Szőlő- és gyüm.t. Gépvásárlásra Egyéb beruházás Tanácsi sz. ossz. Állami g.-ok

15 370 1 687 0 335 0 329 0 636 2 096 20453 11294

46 558 5 000 6 320 1 020 14 260 6 792 79 950 28 690

Megye összesen

31 747

108 640

Megnevezés

1961

összesen

57 425 2 100 1 464 1 366 30 200 19 829 112 384 67 984

80 000 — — 23 500 15 500 18 000 137 000 —

193 353 8 787 8 119 26 215 60 596 46 711 349 787 107 911

179 471

137 000

456 858

1960

A mezőgazdaság fejlesztésére fordított beruházások a szocialista átszervezés időszakában meghaladták az 500 millió Ft-ot. Ennek nagyobb részét a tsz-ek hasz­ nálták fel. A beruházások több mint felét építkezésekre fordították és mintegy1 1 CsmL Szeged, Csongrád megyei Tanács jegyzőkönyvei 1961.

242

Vb részét gépvásárlásra. Négy év alatt a mezőgazdasági beruházások 15-szörösére emelkedtek. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének döntő időszaka Csongrád megyében 1958 decemberétől 1961 február végéig tartott. Megelőzőleg a megye területének 12-13%-a tartozott a tsz-ekhez. Az átszervezés után 3-4 évig még növekedett a tsz-tagság létszáma és a terü­ letük nagysága, új tsz-ek azonban már nem alakultak, sőt a számuk folyamatosan csökkent, az egyesülések miatt. A tsz-mozgalom fejlődése a mezőgazdaság szocialista átszervezése befejezésének idején kh-m /Ft2 Megnevezés

Tsz-községek sz. Tsz-ek száma Tszcs-k száma Családok száma Tagok száma Tsz-ek ossz. t. Megy. tér. %-a Tsz-ek szántót. A szántót, %-a Tsz-ek ossz. vagy. Egy me. értéke Ft

1957 —

114 47 10 490 12 694 93 105 12,4 68 864 13,6 253,0 33,0

1958 —

117 57 9 379 11497 100284 13,4 74 531 14,9 272,6 28,0

1959

18 167 24 16 798 20 013 159 657 21,4 127 880 25,5 391,6 31,2

I960

51 189 3 48 502 54 302 367 487 48,8 299 749 59,6 —

23,4

1961

64 205 27 64 035 63 295 469 400 63,1 343 383 69,8 —

—

A földterület nagyságát tekintve az 1961-ben létrejött 205 tsz között jelentős különbségek adódtak. A legkisebb és legnagyobb területtel rendelkező tsz-ek között több mint tízszeres különbség alakult ki. A területét tekintve öt tsz rendelkezett komolyabb nagyüzemi méretekre jellemző kiterjedéssel, majdnem 3000 hektárral. Ebben az időben a gazdasági vezetők a 3000 kh-as gazdaságokat tekintették a nagy­ üzemi gazdálkodás szempontjából optimális nagyságúnak. Az összes tsz-ek 11%-a érte el a feltételezett optimális nagyságot, 20%-a a 2—3000 kh közötti területtel elfogadható nagyságrendet képviselt a nagyüzemi termelés kialakításának megkezdését tekintve. A gazdaságok mintegy 70%-a azon­ ban területi kiterjedésénél fogva nem felelt meg a nagyüzemi követelményeknek. Különösen vonatkozott ez az 1000 kh alatti tsz-ekre, melyek a gazdaságok majd­ nem 1/4-ét, 23%-át adták. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után a földterület társadalmi szek­ torok szerinti megoszlása igen vegyes képet mutatott. A szocialista szektorokhoz tartozott az összes terület több mint 82%-a. Ezen belül azonban a nagyüzemekben közösen művelt terület, a tsz-ekben 52%-kal, az állami gazdaságokban 11%-kal jelentette a tényleges szocialista szektort, az összes 2 Ugyanott.

243

A tsz-ek megoszlása területi nagyság szerint 1961-ben kh 3 Tsz-ek területe

500 kh alatt 501 kh-tól 1000 kh-ig 1001 kh-tól 2000 kh-ig 2001 kh-tól 3000 kh-ig 3001 kh-tól 5000 kh-ig 5000 kh fölött Összesen:

Tsz-ek száma

%-a

6 tsz 41 tsz 94 tsz 40 tsz 19 tsz 5 tsz

3,0 20,0 46,0 20,0 9,0 2,0

205 tsz

100,0

terület 63%-ával. A szocialista szektorhoz kapcsolódott a háztáji gazdaságok terü­ lete mintegy 10%-kal és tszcs-ok területe több mint 6%-kal, ahol lényegében kis­ üzemi gazdálkodást folytattak. Mindezt kiegészítette a kisegítő állami szektor, a különböző állami vállalatok kezelésében levő mezőgazdasági terület, az összes földek 3%-ával. A szocialista szektor 82%-os aránya tehát ötféle tulajdonformából került ki és ennek majdnem X/A részén kisüzemi gazdálkodást folytattak. A közössé­ gek kezelésében levő földek területi aránya a művelés alól kivett földekkel együtt 92%-ra emelkedett. A földterület társadalmi-gazdasági szektorok szerinti megoszlása 1961-ben kh4 Megnevezés

Összes gazdaság Szocialista szektor Állami gazdaságok Kisegítő állami szektor Állami szektor összesen Tsz-ek közös területe Tszcs-k területe Háztáji gazdaságok Tsz-tszcs és háztáji g. Tsz-ek és háztáji g. Egyéni gazdaságok Kisegítő gazdaságok Magánszektor összesen Művelés alól kivett

Összes t.

%

Szántó t.

%

744 154 616 322 83 500 24 904 108 404 391 000 46 393 70 525 507 918 461 525 31 414 24 904 56 318 73 700

100,0 82,7 11,3 3,3 14,7 52,3 6,2 9,6 68,1 61,9 4,2 3,3 7,5 9,8

491 741 435 423 63 466 5 984 69 450 310 258 33 098 54 140 397 523 364 425 24 768 24 904 49 672 —

100,0 88,5 12,9 1,2 14,1 63,1 6,7 11,0 80,8 74,1 5,0 5,0 10,0 —

3 Ugyanott, 1962. 4 Csongrád megye Statisztikai Évkönyve 1961. KSH Szeged, CsmL Szeged, Csongrád m. Tanács jkv. 1962.

244

Az egyéni és kisegítő gazdaságok adták hivatalosan a magánszektort, az összes terület 7,5%-ával, a szántóterület mintegy 10%-ával. Ha azonban azokat a szektoro­ kat vizsgáljuk, ahol kisüzemi gazdálkodás folyt, lényegesen megváltoznak az ará­ nyok. Ide kell számítani a tszcs-ket, a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságokat. Összességében a szántóterület több mint V4-én folyt kisüzemi gazdálkodás. 2. A vetésterület változása és a terméseredmények alakulása a szocialista átszervezés befejező szakaszában A mezőgazdaságban az MSZMP új agrárpolitikája értelmében 1957-től meg­ szüntették a vetéskényszert. Ennek értelmében előírták, hogy a szántóterület 38%-án kenyérgabonát kell termeszteni. A hatóságok így akarták biztosítani a lakosság ellátásához szükséges gabona mennyiségének megtermelését. A vetéskényszer fel­ oldása után, a várakozással ellentétben nem csökkent olyan mértékben a kenyérgabona vetésterülete, hogy az gazdasági problémát okozott volna. A kenyérgabona vetésterületének csökkenésével párhuzamosan megnőtt a kedv a zöldségfélék és a fűszerpaprika termelése iránt. A növénytermelés szerkezetének változása a kötelező vetésterv megszüntetése után a belterjesség irányába fejlődött. A kenyérgabona vetésaránya csökkent, de jelentősen emelkedett a szálas- és zöldtakarmányok vetésterülete. A szálastakar­ mányoké 42%-kal, a pillangósoké 24%-kal, a silókukoricáé pedig ötszörösére. Emelkedett még az őszi árpa és cukorrépa vetésterülete is, csökkent ellenben az olajos növények és a rizs vetésterülete. Az öntözött zöldségfélék vetésterülete 1162kh-dal emelkedett, ezáltal megkétszereződött. Az 1960-as évben 12 állami gazdaság mintegy 17 900 m2 és 110 tsz pedig 93 000 m2 melegágyi üvegfelülettel rendelkezett. Ezenkívül 15 tsz épített üvegházat 21 000 m2 alapterülettel. A vetésterület alakulása a mezőgazdaság szocialista átszervezése idején kh 6 Megnevezés

Kenyérgabona T akarmánygabona Kukorica Ipari növények Zöldségfélék Takarmánynövények Egyéb növények Összes vetésterület Vetetlen terület Szántóterület Műtrágya to. Egy kh-ra jutó mtr. kg

1957

1958

1959

I960

171 311 46 692 147 914 30 099 31 170 58 772 11252 497 270 7 046 504 316 —

160 961 52 318 148 755 33 489 25 860 62 459 9 959 492 176 12 086 504262 19 428 36,0

152 633 57 468 152 100 35 134 28 980 62 464 11 310 500 084 3 116 503 200 29 070 56,8

138 189 59 733 147 813 36 892 28 769 73 445 12 236 497167 5 533 502 700 33 995 67,1

1961

131 477 58 245 137 802 36 667 30 339 77 302 11 024 482 295 9 445 491 741 45 247 92,0

5 Ugyanott, 1957— 1961.

245

Ebben az évben a búzaterület 14%-át vetették be magas hozamú, intenzív műve­ lést kívánó fajtákkal, 5200 kh-at olasz, 9000 kh-at pedig szovjet fajtákkal. Az állami gazdaságok már a vetésterület 54%-án, a tsz-ek pedig 11%-án termeltek magas hozamú búzafajtát. A kukorica vetésterületének 30%-án, 44 500 kh-on vetettek ezenkívül hibrid kukoricát. A cukorrépa vetésterülete majdnem teljes egészében a tsz-ekre esett, 12 048 kh a 12 281 kh-ból. Az 5464 kh napraforgóból a tsz-ek 4484 kh-at termeltek, melynek a betakarítása a gépek hiányában gondokat okozott. A 122 773 kh kukoricavetésből már viszont csak alig több mint 40%-ot, 50 761 kh-at gondoztak a tsz-ekben. A kézi munkaerő hiánya miatt a tsz-ek csökken­ tették a kukorica és a kapásnövények vetésterületét. A kukorica nagyobb részét a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságokban termelték. A kalászosok vetésterületében a 94 000 kh búza mellett, változatlanul jelentős helyet foglalt el a 30 000 kh rozs és 32 000 kh őszi árpa. A rozs és őszi árpa együtt a búza vetésterületének 2/3-át tette ki. A tsz-ek szívesebben foglalkoztak az olyan növények termesztésével, melyek munkálatainak és betakarításának gépesítését már megoldották. Nehezen kötöttek termelési szerződést az olyan növények termesztésére, mint a napraforgó és a dohány, melyeknek munkálatait még nem gépesítették. Emiatt csökkent a kukorica, bur­ gonya és zöldségfélék vetésterületének mennyisége a tsz-ekben. A megye zöldség­ vetésterülete 1957— 1960 között több mint 10%-kal, 3500 kh-dal csökkent és csak 1961-ben kezdett el növekedni. Az összes vetésterület, a szocialista átszervezés időszakában, 1959-ben érte el a legnagyobb kiterjedését. A vetésterület 1960-ban kismértékben, 1961-ben pedig nagyobb mértékben csökkent. A vetetlen terület aránya 1961-ben is csak az összes szántóterület 2%-a körül alakult, mintegy 10 000 kh-at jelentett. Ez az 1958-as évi vetetlen terület 2/3-át tette ki, bár az előző kettő évhez viszonyítva növekedett, ami kétségtelenül a szocialista átszervezés hatására következett be. A vetésterület csökkenése 1961-re, mely 18 000 kh-at jelentett, a művelés alól kivett területek növe­ kedésének a következménye volt. A kenyérgabona vetésterülete viszont 1957-től folyamatosan csökkent, 1961-ben 40 000 kh-dal, azaz 23 %-kal volt kevesebb. Ez az összes vetésterület 27 %-át tette ki, a kötelező vetésterv idején előírt 38%-kal szemben. A gabonafelvásárlás viszont nem csökkent olyan arányban, mint a vetésterület. A takarmánygabona vetésterülete, ellentétben a kenyérgabonáéval, növekedett mintegy V4-ével, 12 000 kh-dal. Ez a változás az állattenyésztés megnövekedett sze­ repét mutatta a mezőgazdaságban. Ennek ellentmondani látszik a kukorica vetés­ területének csökkenése 10 000 kh-dal, 7%-kal. A csökkenés azonban a tsz-ek közös vetésterületére esett, melynek oka az volt, hogy nem rendelkeztek elég munkaerővel a kapásművelés elvégzéséhez. A háztáji és kisgazdaságokban azonban, ahol megfelelő kézi munkaerő állt rendelkezésre, növekedett a kukorica vetésterülete. A kukorica 58 %-át a háztáji és kisegítő gazdaságokban termelték meg. A hatóságok elképze­ lése, hogy a tsz-ek adják a vetésterület 2/3-át, a háztáji és kisegítő gazdaságok pedig az 1/3-át, nem következett be. Ugyanakkor a tervezett 31-32 %-kal szemben a kuko­ rica az összes vetésterületnek csak 28 %-át adta. A vetésterület csökkenése első­ sorban a kukoricatermesztés gépesítésének megoldatlansága miatt következett be. A tsz-ekben ezt a csökkenést részben ellensúlyozta a takarmánygabona vetésterületé­ nek növekedése. Ugyancsak a fejlődő állattenyésztés szükségleteinek kielégítését szolgálta a tsz-ekben a szálas- és zöldtakarmányok vetésterületének jelentős növeke­ dése, melyek betakarításának a gépesítése már ebben az időben is megoldott volt.

246

Az ipari növények vetésterülete is emelkedett mintegy x/6'ával. a zöldségfélék vetésterülete átmenetileg kevéssel csökkent, lényegében alig változott. A vetésterület változásait a szocialista átszervezés befejező szakaszában első­ sorban a fejlődő állattenyésztés szükségletei, a rendelkezésre álló munkaerő, vala­ mint az egyes növényféleségek termesztése gépesítettségének színvonala befolyá­ solták. Terméseredmények a szocialista átszervezés befejező időszakában q/khß Megnevezés

Búza Rozs Árpa Zab Kukorica Burgonya Cukorrépa Lucernaszéna Napraforgó Takarmányrépa Silókukorica Fűszerpaprika Rostkender Vöröshagyma

1957

1958

1959

8,3 5,8 11,6 9,4 14,4 54,9 140,2 20,2 7,1 207,0 139,7 32,8 24,5 80,9

6,8 4,6 8,0 4,8 11,2 37,6 96,3 17,7 5,3 128,0 90,5 22,4 18,7 45,9

9,9 7,0 14,1 10,1 15,4 55,0 146,4 17,5 6,7 183,0 150,1 36,3 36,9 84,6

Átlag

8,3 5,8 11,2 8,1 13,6 49,1 127,6 18,4 6,3 172,6 126,7 30,5 26,7 70,4

1960

9,1 5,8 10,9 7,4 9,3 33,2 116,2 13,7 4,5 136,0 73,8 25,1 20,8 62,7

% 109,6 100,0 97,3 91,3 68,4 67,6 91,0 74,4 71,4 79,2 58,1 82,2 77,9 89,6

A mezőgazdaság terméseredményei a szocialista átszervezés befejező időszaká­ ban az 1950-es évtized átlagát figyelembe véve nem csökkentek, de ugyanakkor jelentős emelkedés sem mutatható ki. A legfontosabb kenyérgabona-növény, a búza termésátlaga az 1950-es évek első feléhez viszonyítva 8,4 q-ról kh-anként 8,5 q-ra emelkedett, tehát majdnem változatlan maradt. Ezt annak ellenére érte el a megye mezőgazdasága az évtized második felében, hogy 1951 és 1953-as évben igen jó átlagtermést takarítottak be. Az ötvenes évtized második felében a búza termés­ átlaga kiegyenlítettebbé vált, de még mindig csak az 1930-as évek átlagtermésének színvonalán állt. A második legfontosabb szemes terménynek, a kukoricának sem csökkent a termésátlaga, az egész évtizedben 12 q/kh körül alakult és egy mázsával meghaladta az 1930-as évtized átlagát is. Hasonló fejlődés mutatható ki a többi növényféleség­ nél. A termésátlagok valamelyest meghaladták a harmincas évek átlagát, az átszer­ vezés idején nem csökkentek. A termelési színvonal alakulását ebben az időben jelen­ tősen befolyásolta az időjárás. Az 1950-es évtizedben kettő évben adott kimagasló terméseredményt a mezőgazdaság, 1951-ben és 1959-ben. Ha a mezőgazdaság szocialista átszervezése utáni első év eredményeit hasonlít­ juk össze az előző három év termésátlagával, már a legtöbb növénynél az átlag6 Ugyanott, 1957— 1960.

247

termések csökkenése mutatható ki. Ezt két tényező jelentősen elmélyítette. Az átszer­ vezés előtti utolsó, 1959-es év igen jó termésátlaga és a szocialista mezőgazdaság első évének rendezetlen föld-és vetésviszonyai. Ennek ellenére a búza és rozs termés­ átlaga 1960-ban meghaladta az előző három év átlagát, az árpáé pedig 2,7%-kal m aradt el attól. A kapás művelésű növények közül legkisebb mértékben a cukorrépa termésátlaga esett vissza 9%-kal, a kukoricáé és burgonyáé pedig 32%-kal. Szálas takarmányokból is hasonló mértékű terméscsökkenés következett be. A sok kézi­ m unkát igénylő növényeknél a szocialista átszervezés nyomán kialakult munkaerő­ elvándorlás éreztette hatását, a kalászosoknál a gépesítés magasabb szintje miatt ez kevésbé mutatkozott meg. 3. A z állattenyésztés fejlődése 1957— 1961 között Az 1956-os ellenforradalom után az állatállomány elég jelentősen csökkent, ezért 1957-ben átmenetileg újra engedélyhez kötötték a szarvasmarhák levágását. Más korlátozó intézkedéseket az állattenyésztés fejlesztése érdekében nem hoztak. Az állattenyésztés fejlesztésére legnagyobb ösztönző hatással az árpolitika volt. A felemelt felvásárlási árak és a szabad piac kialakulása megteremtette az anyagi érdekeltséget a tenyésztők számára. Ennek eredményeként a megye számosállat­ állománya, mely az ellenforradalom után 13%-os csökkenést mutatott, már az 1958-as évben újra meghaladta az 1956 előtti szintet. A megye sertés- és baromfi­ állományában nemcsak a visszaesést pótolták, hanem minden eddiginél magasabb szintre emelkedett a létszám. Ezt elsősorban a háztáji, kisegítő és egyéni gazdasá­ gokban bekövetkezett fejlődés eredményezte. Bár a tsz-ek állatállománya igen jelen­ tősen fejlődött, ebben az időben azonban még nem tudták döntően befolyásolni az ellátást. A tsz-ek szarvasmarha-állománya 1959-ben 6500 db-ról több mint 10 000 db-ra emelkedett. A sertésállomány m ár nem fejlődött ilyen mértékben. A tsz-ek állatállományának növekedése az átszervezés során elmaradt a földterület nagyságának emelkedése mögött. A tsz-be lépő parasztok elenyésző számú állatállományt vittek be a közös gazdaságba. Az 1960-as évben a tsz-be lépő parasztok 246 db szarvasmarhát, 1683 db ser­ tést és 4712 db juhot vittek be a közös gazdaságba. Bár a gazdaságok a bevitt állatok­ nak az értékét szabad piaci áron térítették meg, a parasztok továbbra is vissza­ tartották a háztáji gazdaságokban az állatállomány nagyobb részét. A közös gazda­ ságban végzett munka mellett, jelentős állattenyésztést kívántak folytatni a háztáji gazdaságban. Ezért ragaszkodtak a tsz-ben végzett munka terményben való díja­ zásához is. A kormány 1960-ban 1800 db tenyészüszőt és 3380 db tenyészkocasüldőt biz­ tosított hitelbe a tsz-ek számára, hogy megalapozzák a nagyüzemi állattenyésztés törzsállományát. A tsz-tagoknak megengedték, hogy a háztáji gazdaságokból kor­ látlanul szerződhessenek hízót és azt a közös gazdaságon keresztül értékesíthessék. Az állami gazdaságok és a tsz-ek 1960-ban 65 000 db sertést és 11 000 db szarvasmarhát hizlaltak meg, 2,2 millió liter tejet és 2,6 millió db tojást termeltek. A tsz-ek 164 000 kg vágóbaromfit, az állami gazdaságok pedig 600 000 db-ot érté­ kesítettek. Az állami gazdaságokban az egy tehénre jutó tejhozam már ekkor meg­ haladta a 3000 litert, a 100 kh-ra jutó számos állat pedig a 27 db-ot. Az év végi adatok szerint a közös sertésállomány a tsz-ekben 60 000 db-ra emelkedett, a kocaállomány ezen belül 8712 db-ra. Emellett továbbra is szorgalmazták a háztáji állomány fej­ lesztését.

248

Az 1961-es évben ismét a sertésállomány növekedett a leggyorsabban. A tanácsi szektorban majdnem 30%-kal, ezen belül a tsz-ek közös állománya 25%-kal. Tehát a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságokban gyorsabban emelkedett a létszám. A sertésállomány a megyében 1961 első negyedévében 90 000 db-bal növekedett és elérte az eddigi legmagasabb szintet. A tsz-ekben a hizlalásra beállított süldők száma az 1960-as év első felével szemben 1961 első felében 17 000-ről 31 000-re emel­ kedett, közel kétszeresére. A 13 000 koca számára azonban csak alig 9000 férőhely állt rendelkezésükre. A 100 000-nyi süldőt is éppen csak el tudták helyezni. A kocaállomány ebben az évben 3000 db-bal gyarapodott. A megyének 1961-ben az éves felvásárlási tervét 136 500 db hízósertésben és 20 000 db vágómarhában állapították meg. A szarvasmarha-állomány egészét tekintve a megyében lényeges változás nem következett be. Az egyéni állattartóknál elsősorban a tehenek száma csökkent, mindenekelőtt a szegedi járásban. A tsz-eknél az állomány létszáma emelkedett, a tanácsi állomány 30%-át a tsz-ekben, 70%-át az egyéni gazdaságokban lehetett találni. A tsz-ekben 1961-ben 27 313 szarvasmarha számára biztosítottak férő­ helyet. Ezen belül azonban a tehenek számára épített férőhelyek kihasználását csak 70%-ban tudták biztosítani. A növendékmarha-férőhelyet viszont 103%-ban kihasz­ nálták, ami az állomány jelentős növekedését jelentette. Ebben az évben a tsz-ek szarvasmarha-állománya 31%-kal, 6477 db-bal emelkedett, ezen belül a tehén és üsző állománya 23,9%-kal, ami 1773 tehenet jelentett. A megye szarvasmarha­ állománya a nagyüzemek közös gazdaságában történt jelentős fejlesztés ellenére az 1960-as évihez viszonyítva 71 000 db-ról 69 000 db-ra csökkent. Közben a tehénállományban jelentős minőségi cserét hajtottak végre, melynek következtében 1960 és 1961-ben évenként 10—10%-kal emelkedett a tejtermelés, ezen belül a tszekben majdnem kétszeresére növekedett. Baromfitenyésztéssel az 1961-es év nyarára m ár majdnem valamennyi tsz fog­ lalkozott. A megyében kettő baromfikeltető állomás működött, melyek évente mintegy 700 000 csirkét keltettek és adtak el felnevelésre a lakosságnak. Az FM egy 15 000 férőhelyes tojóház építésére biztosított pótkeretet. A tsz-eknél kacsából 6000 db-os, libából 1000 db-os anyaállományt állítottak be. A tsz-ek közös gazda­ ságaiban 10 000 víziszárnyast és több mint 100 000 tyúkfélét neveltek. A háztáji A baromfiállomány alakulása szektoronként Csongrád megyében 1961-ben db7 Szektor

Állami szektor Tsze-ek közös g. Tsz-ek házt. g. Tszcs-tagok g. Egyéni és kisg. Összesen Fajták szerint %

Tyúkf.

Liba

37 369 92 244 776 783 95 696 378 497 1 380 589 92,2

86 2 382 35 082 8 240 5 766 51 556 3,4

Kacsa

Pulyka

Összesen

_ 1 571 39 026 7 848 3 184 105 658 18 994 19 761 850 620 2 036 1 463 107 435 6 482 4292 395 037 36 931 28 700 1 497 776 2,4 2,0

%-a

Szekt.

2,6 7,1 56,8 7,2 26,3 100,0 100,0

7 Csongrád megye fontosabb statisztikai adatai 1961, Szeged, 1962.

249

gazdaságokkal együtt a megyei állomány több mint 60%-át, 600 000db-ot. Tojás­ termelésük az előző évhez viszonyítva háromszorosára emelkedett, a törzsbaromfi­ állománya pedig 41,8%-kal növekedett. A mezőgazdaság szocialista átszervezése befejezésekor a baromfiállomány több mint 10%-kal haladta meg az 1957. évit. Az összes baromfi 92%-a a tyúk­ félékből került ki és csak alig 8 %-át adta a liba, kacsa és pulyka. Szektorok szerint vizsgálva a baromfi 56%-a, azaz nagyobb része tartozott a háztáji gazdaságokhoz, 26%-a pedig az egyéni és kisegítő gazdaságokhoz. Tehát a baromfi nagy része, 90%-a a kisgazdaságokban nevelődött. A tsz-ek közös gazdaságaiban ekkor még csak 7 %-át találjuk az állománynak. Az állami gazdaságok elenyésző mennyiségben (2,6%) tartottak baromfit. A tsz-ek 1961-ben már 1150 tonna vágóbaromfit értékesítettek, elsősorban tyúk­ félékből. A liba, kacsa és pulyka tenyésztésében jelentősen elmaradtak a kívánal­ maktól. Ezekből a baromfifélékből több gazdaságban törzsállományt sem alakí­ tottak ki. Különösen a pulyka és gyöngyös tenyésztésétől idegenkedtek, pedig a megyében ennek is voltak hagyományai. A pulyka évtizedek óta fontos export­ cikknek számított. A csongrádi hízott liba szintén komoly devizabevételt jelentett a népgazdaság számára. A liba és a pulyka tenyésztésében a háztáji gazdaságokban is visszaesés következett be. A megye állatállománya összességében az átszervezés három éve alatt először kisebb mértékben csökkent. Ezt elsősorban a lóállomány létszámának rohamos apadása okozta. Az összes állományon belül azonban a sertés és juh létszáma jelen­ tősen emelkedett. Az állatsűrűség elmaradt az országos átlagtól, ami összefüggött a megye természeti adottságaival is. A felvásárolt vágósertés és baromfi mennyisé­ gét tekintve ennek ellenére Csongrád a megyék között az első öt helyen szerepelt. Az állami és gazdálkodási szervek jelentős erőfeszítéseket tettek az állatállo­ mány fejlesztése érdekében a nagyüzemi gazdaságokban. A tenyészállat-juttatáson túl, komoly hitelt nyújtottak az állatok elhelyezéséhez szükséges épületek elké­ szítéséhez. A tsz-ek építkezése állami hitelből az állattenyésztés fejlesztése érdekében8 1958 Megnevezés

Tehénistállóban Növendékmarha Sertésfiaztatóban Hizlaldában Juhhodályban Baromfiólban

1959

1960

Összesen

férőhelyek száma db

932 50 347 1875 2100 4000

1 712 688 216 2 890 2 020 42 200

1 888 4 355 2 716 15 625 5 450 32 500

4 522 5 093 3 279 20 390 9 570 78 700

Az építkezések során a tsz-ekben három év alatt mintegy 10 000 szarvasmarha, 25 000 sertés, 10 000 juh és majdnem 80 000 baromfi számára teremtettek férőhelyet állami hitelből. A jelentős építkezések ellenére azonban a nagyüzemi 8 CsmL Szeged, Csongrád megyi Tanács jkv. 1961,

250

állattartás igényeit nem tudták kielégíteni. A tsz-ek állatállományának egy részét átmenetileg a háztáji gazdaságokban gondozták. Az állatállomány létszámának 1957-ben történő általános csökkenése, mely alól csak a baromfi volt kivétel, az ellenforradalommal bekövetkezett változás nyomán jött létre. A szocialista átszervezés befejező időszaka alatt, a ló kivételével, az állatállomány létszámának általános emelkedése következett be. De az 1956-os színvonalat a szarvasmarha és sertés nem érte el, a juh és a baromfi létszáma azonA z állomány változása a szocialista átszervezés időszakában dbs Megnevezés

Szarvasmarha Sertés Juh Ló Baromfi

1957

72 348 271 712 90 920 48 860 1 178 550

1958

71 573 304 448 97 532 49 232 —

1959

76 878 366 843 105 542 46 449 —

1960

79 940 343 797 120 190 43 362 1 422 968

1961

79 261 340 394 130 269 29 421 1 317 070

% Növek.

9,5 25,2 43,2 —40,0 11,7

ban jelentősen meghaladta azt. A lovak létszámának rohamos csökkenése a mezőgazdaság szocialista átszervezése után a nagyüzemekben kibontakozó gépesítés következménye. Különösen hirtelen csökkent a létszámuk az 1960—1961-es évi teljes átszervezés idején. Az öt évvel előbbi állománynak csak 60%-a maradt meg. Az 1957-től eltelt öt év, a szocialista átszervezés zavaró hatása ellenére, lassú és egyenletes növekedést eredményezett az állatállomány létszámában. Leggyorsabban a juhok száma emelkedett több mint 40%-kal. Ez elsősorban a nagyüzemekben ki­ bontakozott juhtenyésztés következményeként alakult így. A rendelkezésre álló megnövekedett állandó és ideiglenes legelőterület, a beruházások viszonylagos kisebb költsége ösztönözte a juhtenyésztés fejlesztését. A sertésállomány V4-ével emelke­ dett, a szarvasmarhák és baromfik létszáma pedig mintegy 10%-os növekedést ért el. Az állatállomány a szocialista átszervezés után, ugyanúgy, mint a földterület, hét szektor között oszlott meg. Állami gazdaságok, kisegítő állami intézmények, tsz-ek közös gazdaságai, háztáji gazdaságok, tszcs-tagok gazdaságai, egyéni gazda­ ságok és kisegítő gazdaságok kezelésében volt található az állatállomány. A szo­ cialista szektorhoz kapcsolódó háztáji és tszcs-gazdaságokat szocialistának tekintve, az állatállomány óriási túlsúlya került a szocialista szektorhoz. Egészen más ered­ ményt kapunk, ha csak a nagyüzemi gazdaságok közös gondozásában levő állatállományt tekintjük a szocialista szektor részének. A szocialista átszervezés után a szarvasmarha-állománynak mintegy 60%-a maradt a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságokban. A legnagyobb szarvasmarhaállományt a tsz-tagok háztáji gazdaságaiban tartották, az összes létszám majdnem 44%-át. Az állami gazdaságokba és a tsz-ek közös kezelésébe az állomány 40%-a került, kevesebb, mint a tsz-tagok háztáji gazdaságaiba. Hasonló arányokat kapunk akkor is, ha a sertésállomány eloszlását vizsgáljuk. Itt még nagyobb a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepe, részesedésük meghaladta a 66%-ot. Ezért a szocialista 9 Csongrád megye Statisztikai Évkönyve 1957— 1961.

251

Az állatállomány megoszlása társadalmi szektorok szerint 1961-ben db10 Megnevezés

Sz.marha

%

Sertés

%

Állami gazdaságok Egyéb áll. g. Állami szekt. Tsz-ek közös Háztáji gazdaságok Tszcs-tag.g. Szöv. szekt. ö. Szoc. szekt. ö. Egyéni gazdaságok Kisegítő g. Egy. és kis. g. Szoc. szekt. köz. Ht. kis. egy. g.

10318 290 10 608 21 188 34 722 6 557 62 467 83 045 2 591 3 595 6 186 31 796 47 465

Összesen:

79 261 100,0 343 940 100,0

13,0 38 204 11,2 0,4 2 636 0,8 13,5 40 840 12,0 26,6 73 032 21,5 43,8 159 031 46,9 8,3 20 194 5,9 78,8 252 857 74,3 92,2 293 697 86,3 3,3 35 784 3,2 4,5 10 913 10,5 7,8 46 697 13,7 40,2 113 872 33,4 59,8 226 522 66,6

Ló

1 099 886 1 985 16 198 2 658 3 920 22 776 24 761 2 606 2 054 4 660 18 183 11 228

% 3,7 3,0 6,7 55,1 9,0 13,0 77,4 84,1 8,9 7,0 15,9 61,9 38,1

29 421 100,0

Juh

41 149 719 47 868 49 873 24 092 3 498 77 463 125 331 1 751 3 187 4 938 97 741 32 528

% 36,2 0,5 36,7 38,5 18,5 2,7 59,5 96,2 1,3 2,5 3,8 75,0 25,0

130269 100,0

szektor közös állománya csak 34%-ot, illetve 1/3 részt tett ki. A háztáji gazda­ ságokban tartották az összes sertés közel felét. A juhtenyésztésnél fordított helyzet alakult ki. A szocialista átszervezés után azonnal a nagyüzemek közös kezelésébe került a juhok 75%-a. A legnagyobb juh­ tartó gazdaságokká a tsz-ek váltak, az állomány 38%-ával, de majdnem azonos szinten állt, sokkal kisebb területen, az állami gazdaságok juhtartása is. A háztáji gazdaságokban az állomány közel 20%-át tartották, területi részarányuk kétsze­ resét. A juhtenyésztéssel tehát az állami gazdaságok jártak az élen, területi rész­ arányuknál háromszor nagyobb létszámmal, a háztáji gazdaságok annak kétsze­ resét tartották, a tsz-ek pedig területi részarányuknak csak 2/3-ának megfelelő' arány­ ban részesültek a juhtenyésztésből. A tsz-ek különben ebben az időben még egyetlen állatfajta tenyésztésénél sem érték el a területi részarányukat. 4. A mezőgazdasági termékek állami felvásárlása és begyűjtése A kötelező terménybeszolgáltatás 1956-ban történő eltörlése után 1957-től az állami szervek szabad felvásárlás útján igyekeztek begyűjteni a mezőgazdasági termékeket. Az átmeneti visszaesés ellenére ezt sikerült megvalósítani. Csongrád megye a hagyományosan termesztett országos hírű termékekből az átszervezés idején is biztosította az ország ellátását. Az 1957-es évi országos fel­ vásárlásból Csongrád megye adta a vöröshagyma 64,4 %-át, a fokhagyma 79,3 %-át, a dughagyma 58 %-át és a fűszerpaprika 58,8 %-át. Ugyanakkor ebben az évben vált Csongrád az ország legnagyobb őszibarack-termelőjévé. 10 Ugyanott, 1961 KSH Szeged.

252

A mezőgazdasági terményfelvásárlás a megyében 1957—58-ban összességébe 9,5%-kal, 1958—59-ben pedig 20,8%-kal emelkedett annak ellenére, hogy a paraszt­ ság a máskor szokásosnál többet tartalékolt terményéből, elsősorban kukoricából. A megye szállította az országban felvásárolt baromfi 12%-át, a sertésfelvásárlást tekintve pedig a megyék sorrendjében a negyedik helyen állt. A bőséges paradicsom­ termés és a szűk hagymatároló kapacitás 1959-ben felvásárlási gondokat idézett elő. A mezőgazdasági termékek felvásárlása 1957-hez viszonyítva 1961-ben 29%-kal emelkedett. Az 1959-es esztendő adta az árufelvásárlás legmagasabb szintjét a megyé­ ben. Az 1961-es évben 1,5%-os visszaesés következett be. Az állami felvásárlás a tsz-ek összes terméséből növekvő tendenciát mutatott. Állami felvásárlás a tsz-ekből termés %-ban11 Megnevezés

Kenyérgabona Takarmánygabona Kukorica Burgonya

1958-ban

1959-ben

2,5%-át 0,5%-át 0,5%-át 26,4%-át

12,0%-át 5,0%-át 2,0%-át 33,0%-át

A szántóföldi növények termékeiből az állami felvásárlás számára az áruk nagyobb részét már a tsz-ek szállították. A MEZŐMAG számára a vetőmagvakat csaknem kizárólag ők termelték meg. Az állami felvásárlás növekedése a nagyüzemi gazdaságokból az állami keres­ kedelem árukínálatának szélesedését jelentette, amely a piaci árukínálat csökkené­ sével járt. Piaci felhozatal Csongrád megyében to12 Megnevezés

Baromfi Burgonya Zöldségfélék Gyümölcsök Tej- és tejtermék m/1 Tojás m/db

1960

630 2 500 5 541 6 810 1,8

2,640

1961

570 2 160 5 100 6 060 1,7 2,162

% 90,4 86,4 92,0 88,9 94,4 81,8

Az állami kiskereskedelem baromfiból, tej- és tejtermékekből, gyümölcs- és zöldségfélékből egyre jobban kielégítette a lakosság igényeit, ezért csökkent a piaci kereslet és ennek következtében a felhozatal. A piacokon elsősorban azokat az árukat keresték, melyek az állami üzletekből hiányoztak. 11 CsmL Szeged, Csongrád megyei Tanács jkv. 1960.

253

A háztáji gazdaságok az állam által felvásárolt növényi termékek 1,9%-át adták. Termékeiket takarmányozásra használták fel, vagy a szabad piacon értékesí­ tették. Az egyéni és kisegítő gazdaságok az összes felvásárolt növényi termék 29,8 %-át adták. A zöldség- és gyümölcsfelvásárlásnál részesedésük ennél magasabb szinten állt. Az élő állat és állati eredetű termék felvásárlásából a tsz-ek csak 38,5%-ban részesedtek, területi arányuk még 50%-ával sem. Az 1959-es évben jövedelmük 60 %-át a növénytermelésből szerezték be. Ez az arány az állattenyésztés súlyának viszonylag alacsony színvonalát jelezte. A háztáji gazdaságok hozzájárulása az élő állat és állati eredetű termékek fel­ vásárlásához 48,1%-ot ért el, ami messze meghaladta a területi arányukat. Külö­ nösen kiemelkedő eredményt mutattak fel 68,6 %-os részesedésükkel a megye összes tojásfelvásárlásából. Az egyéni és kisegítő gazdaságok részaránya itt 13,1 %-ot, a tsz-ek aránya pedig 18,3 %-ot jelentett. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyik nem várt következményeként a falvakban emelkedett a földművesszövetkezeti boltok kenyér- és lisztforgalma. A községi üzletek forgalma to13 Megnevezés

Kenyér Finomliszt

1957

1960

1961

%-os emelkedés

9210 2630

10 500 2 920

11 590 3 400

25,8 29,2

A kenyér és finomliszt vásárlása a falusi boltokból öt év alatt több mint 25 %-kal emelkedett. Ugyanakkor évről évre növekedett a tsz-tagság természetbeni jövedelme a közös gazdaságokból. Az 1961—62-es évben a tsz-tagoknak egy ellátatlan személyre átlagban 224 kg kenyérgabonát adtak ki, viszont ebből csak 159 kg-ot használtak fel. A megmaradt felesleget értékesítették, nagyobb részét takarmányozásra hasz­ nálták fel. Az élőállat és vágó állat felvásárlása a szocialista átszervezés időszakában ked­ vezőbben alakult, mint a növényi termékek begyűjtése. A takarmánytermelés növe­ kedése, a kedvezőbb árviszonyok, az állati eredetű termékeknél ösztönzőleg hatottak a vágóállat termelésre és a hozamok emelkedésére. A tsz-ek is egyre jelentősebb szerepet játszottak az értékesítésben és főleg az állami felvásárlásban több termék­ nél már ekkor első helyre kerültek. A tsz-ek adták az 1961. évben a vágósertés fel­ vásárlás 52 %-át, a háztáji gazdaságok a 37 %-át és az állami gazdaságok a 11 %-át. A háztáji gazdaságok által nevelt sertések nagyobb részét a szabadpiacon értékesí­ tették, magánosok vágták le. A tsz-ek ebben az évben 6945 vágómarhát értékesí­ tettek, az összes felvásárolt marha 28 %-át. A vágómarhák átlagsúlya 10 kg-mal magasabb szintet ért el, mint 1960-ban. A baromfi- és tojásfelvásárlásnál a tsz-ek nem játszottak jelentős szerepet. Tojáseladásuk alig emelkedett. Az eladott tojás nagyobbrésze továbbra is a háztáji és kisegítő gazdaságokból került ki. A tejeladásban viszont a kis és háztáji gazda­ ságok szerepe fokozatosan csökkent. A tsz-ek 1961-ben 21 192 hl bort értékesítettek, ami az összes termésük 80%-át adta. A szőlőtermelő és vegyesművelésű szakszövetkezetek viszont, a bortermelésük15 Ugyanott, 1962.

254

A termékfelvásárlás alakulása a tsz-ekből tou 1957

1958

1959

1960

1961

Ö.felv. %-a

Kenyérgabona Napraforgó Burgonya Zöldség Gyümölcs Bor hl Sertés Baromfi Tej hl Tojás 1000 db Növényi t. m/Ft Állati t. m/Ft

4 660 140 — — — 612 630

4 620 210 — — — 893 1 090

26 000 1 260 2 140 47180 1 140 12 833 3 760 690 39 850 83 320,9 79,5

43 060 2 800 4 490 53 790 7610 21 192 6 400 1 150 105 996 989 403,2 206,5

84,0 94,0 — — — 28,4 52,0 37,7 37,7 3,3 68,5 32,5

Összesen: m /Ft

400,4

609,7

54,2

Megnevezés

—

—

—

— 27,7 4,4

3 440 — 53,7 18,5

9 780 500 490 17410 350 1 965 1 450 140 37 030 44 125,3 30,3

32,1

72,2

155,6

nek csak 15—30%-át adták el az államnak, a többit szabadpiacon értékesítették. A tsz-ek növényi termék értékesítése egy év alatt 68%-kal növekedett. Az éló' állat és állati eredetű termékek eladásának gyorsabb, 2,5-szeres növekedése viszont az állattenyésztés erőteljesebb fejlődését jelentette. Ennek ellenére 1961-ben a tsz-ek összes bevételének, mely 609,7 millió Ft-ot ért el, még csak 33%-a származott az állati termékek értékesítéséből. Az állami gazdaságokat nem számítva, a tsz-ek adták 1961-ben a tanácsi szektorból származó mezőgazdasági áru felvásárlásának 54%-át, tehát több mint felét. De ezen belül a növényi termékek felvásárlásában 68%-ban részesedtek a kisgazdaságok 32%-ával szemben. Az állati eredetű termékek eladásánál azonban csak 38%-os arányt értek el a kisgazdaságok 62%-ával szemben. A tsz-ekben a nagyüzemi állattenyésztés még csak kialakulóban volt, a megtermelt növényi termék jelentős részét eladták. A kisgazdaságok viszont az állattenyésztésük fejlesztése érdekében a saját termésen túl még vásároltak is takarmányt. Az összes mezőgazdasági termék felvásárlását tekintve a legszembetűnőbb a kukorica igen alacsony begyűjtött mennyisége, mely messze elmaradt a kenyérgabona mögött, sőt ezen belül az árpa és rozs is nagyobb mennyiséget ért el. A kuko­ rica felvásárlása csökkent a legnagyobb mértékben a kötelező terménybeszolgáltatás eltörlése után. Az összes termésnek 1957-ben még 4,7%-át vásárolták fel, 1959-ben már csak 0,7%-át, a felvásárlás mennyisége felére csökkent, az igen jó termés elle­ nére. Ez nagymértékben összefüggött az állattenyésztési kedv megnövekedésével, a háztáji és kisegítő gazdaságok állattenyésztésének bővülésével. A kötelező beszol­ gáltatás idején évente 20 000 tonna kukoricát vásároltak fel, mely mennyiség 1961-ben 3100 tonnára, alig több mint 1/6-od részére csökkent. Hasonló jelenség figyelhető meg a takarmánygabonafélék felvásárlásánál is, bár itt valamivel kisebb a visszaesés. A búza felvásárolt mennyisége 1957-ben csökkent és 1961-ig alig változott, 14 Ugyanott, 1962.

255

a jó termésű 1959-es évben volt a legmagasabb. A búza felvásárolt mennyisége minden évben meghaladta az összes termés 30%-át. Az állati eredetű termékek felvásárlásánál ellenkező irányú fejlődés mutatható ki. A beszolgáltatás eltörlése és ezzel a takarmányalap megnövekedése lehetővé tette az állatállomány gyorsabb mennyiségi növekedését és minőségi fejlődését. A sertésfelvásárlás először 1956-ban haladta meg a 100 000db-ot és 1959-re már a 150 000 db-ot is. Az 1959-es évben ötször annyit vásároltak fel, mint 1951-ben, bár mindkét évben igen jó takarmánytermést takarítottak be. Legnagyobb mérték­ ben a háztáji és kisegítő gazdaságokban növekedett a sertésállomány. A vágómarha felvásárlása is emelkedett, különösen 1960—1961-ben, amikor már kétszeresét vásárolták fel az ellenforradalom előtti évek átlagának. A lovakra nézve pusztítólag hatott a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Az 1960-as évben közel 12 000 lovat vágtak le, a megye összes lóállományának mintegy 30%-át. A megelőző három évben majdnem hasonló arányú volt az állomány csökkenése. Az ellenforradalom utáni öt év alatt, az 1961-es év végéig 27 000 lovat vágtak le, az 1957-es évi összes állomány 55%-át. A z összes mezőgazdasági termék felvásárlása a szocialista átszervezés időszakában t 15 Megnevezés

Búza Rozs Kenyérgabona Árpa Zab Kukorica Napraforgó Rizs Fűszerpaprika Bor hl Vágósertés db Vágómarha db Vágóló db Vágójuh db Vágóbaromfi to Tej 10001 Tojás 1000 db

1957

1958

44 500 9 080 53 580 3 440 970 6 480 3 310 8 780 18 500 67 752 89 811 18 741 1 385 187 2 712 17181 19 854

35 840 7 040 42 880 2 360 430 5 990 2 410 6 240 18 725 125 699 122 731 14 930 3 003 159 3 063 22 749 28 040

1959

46 920 9 160 56 080 5 380 1 160 1 930 3310 5 250 21 112 121 391 153 316 18 839 4 879 226 3 483 23 390 29 497

I960

44 170 7 700 51 870 4 530 660 2 420 1 710 5 020 17 037 93 341 120 680 25 360 11 950 241 3 278 25 777 29 331

1961

44 370 6 860 51 230 4 020 340 3 170 2 990 3 340 16 545 74 639 131 330 24 679 5 956 296 3 501 28 040 30 062

A felvásárolt baromfi mennyisége is emelkedett mintegy 50%-kal, az 1953-as évi mélyponthoz viszonyítva több mint háromszorosára növekedett. A tojás fel­ vásárlása mintegy 20%-kal, a tejé pedig több mint 25%-kal emelkedett az 1950-es évtized első feléhez viszonyítva. 16 Csongrád megye Statisztikai Évkönyve 1957— 1961. KSH Csongrád Megyei Igazgatósága Szeged.

256

5. A mezőgazdaság gépesítésének fejlődése

Az ellenforradalom után 1958-tól, a gépállomások fejlesztése mellett megindult a tsz-ek önálló gépparkjának a kialakulása is. Az 1958-as évben a tsz-ek már 86 db traktorral rendelkeztek, mely 1960-ra 330 db-ra emelkedett. Három év alatt traktor­ állományuk négyszeresére emelkedett. Csak 1960-ban 214 db traktort vásároltak, melybó'l már 204 db univerzális gép volt. Ezenkívül ebben az évben beszereztek 28 db tehergépkocsit is. A gépállomásoknak 1960-ban 118 kombájn és 126 aratógép állt a rendelke­ zésükre, mellyel mintegy 50 000 kh gabonát tudtak learatni. A tsz-ek saját gépeikkel csak 12 000 kh-at. Ebben az évben a gabona felének learatása még kézikaszával történt. A tsz-ek a 39 000 főnyi növénytermelő munkásból 10 000 kaszást tudtak kiállítani, így minden aratópárra 6 kh kalászos levágása jutott. A megye traktorállománya négy év alatt 68%-kal emelkedett és elhagyta a 2000db-ot. Az állományon belül az univerzális traktorok aránya 22%-ról 56%-ra emelkedett. Az egy traktorra jutó szántóterület az 1957-es évi 370kh-ról 225 kh-ra csökkent, mely 25 kh-dal haladta meg az országos átlagot. Az 1960-ban beszerzett munkagépek értéke elérte a 120 millió Ft-ot. A mezőgazdaság gépesítésének alakulása a szocialista átszervezés idején db16 Megnevezés

Traktor E. univerzális t. Arató-cséplőgép Tehergépkocsi Pótkocsi Traktoreke Vetőgép Műtrágyaszóró Fűkasza Rendsodró Aratógép Cséplőgép Silozó-szecskázó Burgonya szedő Répa kiemelő Kukorica törő

1957

I960

1961

1364 307 134 — 536 1115 333 119 144 121 190 585 — — — —

1911 914 202 185 1308 1711 800 594 390 177 241 584 118 35 39 —

2002 1134 277 — —

1824 916 613 438 215 342 510 125 37 153 26

A gépesítés gyorsütemű fejlődését mutatja, hogy amíg 1960-ban a gabona felét vágták le géppel, 1961-ben ez az arány már 78%-ra emelkedett. Az arató-cséplő­ gépek az állami gazdaságokon kívül 38 500 kh gabonát vágtak le, a gabonavetés 16 Ugyanott 1957—— 1961.

257

22%-át, átlagban egy gép 271 kh-at. A gépivontatású aratógépek 63 300kh-at, a lóvontatásúak pedig 25 000 kh-at vágtak le. Kézierővel már csak a kalászosok 22%-át, 37 900 kh-at arattak le, ugyanannyit, mint az arató-cséplőgépek. Megkezdődött a kukorica betakarításának gépesítése is. A tsz-ekben a 9444 kh silókukorica levágását 77 db silókombájn végezte el. Az arató-cséplőgépek száma öt év alatt kétszeresére emelkedett. A pótkocsi, mint legfontosabb szállítóeszköz mellett megjelentek a tehergépkocsik is a mezőgazdaságban. A kukorica betakarítá­ sának a gépesítése azonban éppen csak elkezdődött. A megyében évente mintegy 100 db nehéz univerzál traktort szereztek be. A középnehéz 30 LE traktorokból évi 60—70 db-ot, a 18—20 LE könnyű univerzál traktorokból pedig 70—80 db-ot. A nagyüzemek a gyümölcs és szőlőtelepítések előkészítéséhez mintegy 70 db lánctalpas traktort vásároltak. 6. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének értékelése Csongrád megyében a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése, csakúgy mint az egész országban három év alatt, 1959 decemberétől, 1961 márciusáig fokozatosan valósult meg. A meglevő tsz-ek az ellenforradalom után viszonylag megerősödtek, gazdálkodásuk színvonala emelkedett. Megnövekedett a tsz tagság jövedelme is. A mezőgazdasági termelésben jelentősen javult az anyagi érdekeltség, mely változást idézett elő a parasztság politikai hangulatában is. Az átszervezés időszakában a megalakuló tsz-ek jelentős állami hitelt kaptak a nagyüzemi gazdaság feltételeinek kialakításához, melyet elsősorban építkezésre használtak fel, kisebb részéből gépeket vásároltak. A tsz-be lépő parasztok a bevitt állatállomány és eszközök árát rendes piaci áron megkapták. Ennek ellenére az állatállomány nagyrészét visszatartották a ház­ táji gazdaságokban. A tsz-ek a bevitt föld után földjáradékot fizettek. A munká­ ból kiöregedett belépő idős parasztoknak öregségi járulékot biztosítottak. Az összes szántóterület több mint 60%-a került a tsz-ek kzelésébe, 10%-a pedig a tagok háztáji gazdaságaiba. Az állami gazdaságokkal és tszcs-okkal együtt a szocialista szektor elérte a földterület 90%-át. Az átszervezés ideje alatt, elsősorbab a kötelező vetéskényszer feloldása után, csökkent a kenyérgabona vetésterülete. Növekedett azonban a takarmánygabona és szálastakarmányok vetésterülete. Visszaesett, elsősorban a nagyüzemben, a sok kézi munkaerőt igénylő növények termelése, mint a kukoricáé. Ugyanakkor a kis és háztáji gazdaságokban emelkedett a kapásnövények termelésének aránya. A pa­ rasztság a kis és háztáji gazdaságaiban az állattenyésztés intenzív fejlesztésébe kezdett, a nagyüzemi takarmánytermelésre és saját gazdaságaira támaszkodva. Az átszervezés idején a vetésterület lényegében nem csökkent. A műtrágya felhasz­ nálás több mint kétszeresére emelkedett. A megfontolt gazdaságpolitika hatására sikerült megőrizni a kalászosok termésátlagának színvonalát, a kapásnövények­ nél azonban általánosan csökkent. A terméseredmények alakulása azonban továbbra is jelentős mértékben függött az időjárástól. Az állatállomány az átszervezés idején minden téren fejlődött. A tsz-ek jelentős erőfeszítéseket tettek a nagyüzemi állattenyésztés fejlesztése céljából. Az állam hitellel és tenyészállatok juttatásával segítette a gazdaságokat. A nagyüzemekben elsősorban a juh és szarvasmarha tenyésztése fejlődött. A háztáji és kisegítő gazda­ ságok pedig fokozatosan a baromfi és sertés tartására rendezkedtek be. A ló állománya mind a háztáji, mind a nagyüzemi gazdaságokban rohamosan csökkent.

258

A mezőgazdasági termékek állami beszolgáltatását felváltotta az állami fel­ vásárlás, ezért megnőtt a szabadpiac szerepe az árak alakulására. Az állami keres­ kedelmi hálózat fejlesztése és a mezőgazdasági termékek árusításának szélesítése csökkentette a szabadpiac forgalmát. A felvásárolt kenyérgabonafélék mennyisége kissé csökkent, a takarmánygabonáé pedig nagymértékben visszaesett. Jelentősen emelkedett azonban valamennyi vágóállat felvásárlása, emellett megnövekedett a tej és tojás felvásárolt mennyisége is. A mezőgazdaság gépesítésére nagy gondot fordítottak az állami szervek. A gép­ állomások fejlesztése mellett megkezdődött a tsz-ek gépparkjának kialakítása is. A szántás-vetési munkák gépesítésének magasabb szintre emelése mellett gyors ütemben haladt előre a kalászosok betakarításának gépesítése. A szálastakarmányok gépesítése szintén jelentős fejlődést m utatott. Emellett megkezdődött szerény mére­ tekben a kapásnövények betakarítási munkálatainak a gépesítése is. A mezőgazdaság szocialista átszervezése Csongrád megyében tehát majdnem teljesen zökkenőmentesen ment végbe. A kialakuló gazdaságok gyors ütemben épí­ tették ki a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit, emellett segítették a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének fejlesztését is.

259

Klonkai László

SZERVEZETI VÁLTOZÁSOK SZEGED VÁROS IPARÁBAN 1960 ÉS 1980 KÖZÖTT

Az ipari kérdésekkel foglalkozó vizsgálatok általában alig foglalkoznak egy olyan — az iparfejlődés szempontjából talán periférikusnak tűnő — kérdéssel, mint az ipari gazdálkodó szervek szervezeti struktúrájának időbeli változása. A gya­ korlatban az elmúlt évtizedekben — ezen belül különösen az 1960-as években, majd az 1980-as években — jelentős nagyságrendű szervezeti változások következtek be a magyar iparban. E változások hatással voltak egyrészt az iparfejlődésre, az ipar területi elhelyezkedésére, az egyes megyék, körzetek iparosultságára, másrészt ■a területi szintű adatok korlátozott rendelkezésre állásán keresztül a megyénkénti, településenkénti ipari vizsgálatok lehetőségeire. A kérdéssel a Szeged Monográfia legújabbkori ipartörténettel foglalkozó feje­ zetének összeállítása kapcsán kényszerültem foglalkozni, és az alábbiakban beszá­ molok — az ezzel kapcsolatos módszerbeli problémákról, — a Szeged iparát érintő 1960 utáni szervezeti változásokról, — a vizsgálat alapján levonható következtetésekről. A z ipar szervezeti struktúrájának módszertani kérdései Az „ipar” kifejezéssel találkozva azt általában egy pontosan értelmezhető, lehatárolt kategóriának tartjuk, mely a gazdasági élet egy elkülönített területének megjelölésére szolgál. i A gyakorlatban azonban, amikor számszerű adatok segítségével kívánunk megállapításokat tenni, összefüggéseket keresni, már nem ilyen egyszerű a helyzet. Az „ipar” kifejezés elsődlegesen egy tevékenységcsoportnak, az ipari tevékenységek­ nek más, így pl. mezőgazdasági, kereskedelmi stb. tevékenységektől történő elhatá­ rolására szolgál. Kérdéseket feltenni, számszerű adatokat begyűjteni viszont csak szervezetektől lehetséges. Egy szervezet többféle — pl. ipari és kereskedelmi tevé­ kenységi csoportba tartozó — tevékenységet is folytathat. A szervezeteket főtevékeny­ ségük alapján népgazdasági ágakba sorolja a Központi Statisztikai Hivatal. A szer­ vezeti struktúra és a tevékenységi kör egybeesését és eltéréseit a következő ábra mutatja. Az ábrán, melyen elhelyezhető a népgazdaság valamennyi szervezete, illetve tevékenysége — az ,,A” terület a^z ipari szervezetek ipari tevékenysége, — a ,,B” terület az ipari szervezetek nem ipari tevékenysége, — a „C” terület a nem ipari szervezetek nem ipari tevékenysége, és végül — a ,,D” terület a nem ipari szervezetek ipari tevékenysége.

263

Szervezet és tevékenység a népgazdaságbana Szervezet ■ nem ipari

D

C

ipari

A

B Tevékenység

ipari

nem ipari

a) Az ábra nem tükrözi az ipari szervezetek vagy tevékenységek tényleges népgazdasági arányait

Az adatgyűjtés, a számbavétel rendszeréből következően az ábra négy mező­ jéből az ,,A” jelű az, ami hazai gyakorlatunkban tartalmilag megfelel az ipar fogal­ mának, tehát nem része az ipar népgazdasági ágba sorolt szervezetek nem ipari tevékenysége, és a más népgazdasági ágba tartozó vállalatok és szövetkezetek ipari tevékenysége. Ugyanakkor — természetszerűleg — a szervezetekre épülő megfigyelés­ ből eredően bármely szervezet teljes, a vállalat egészét jellemző adatai az ott folyó valamennyi tevékenység együttes eredményeit tartalmazzák. így pl. az iparválla­ latok mérlegbeszámolói — elkülöníthetően — a fenti ábra „A ” és „B” együttes területének megfelelően tartalmazzák a tevékenységi adatokat. Adatok, információk gyűjtése szervezetekhez, szervezeti egységekhez rendelten szervezhető. Ez lényegében megszabja — korlátozza — az elemzés, az ipartörténeti vizsgálódás kereteit, lehetőségeit is. A gazdaság szervezeti felépítését, irányítási rendszerét mindenkor állami rendel­ kezések írják elő. A vizsgált időszakban — 1960 és 1980 között — az ipari szerve­ zetek hierarchikus rendjét a következő séma szemlélteti :a) 1. szint

telephely

|-| gyáregység)

2. szint

3. szint

4. szint

5. szint

vállalat

|szövetkezet]

tröszt

felügyeleti szerv

■> Az alábbiakban közölt meghatározások nem teljeskörűek, csak a jelen írásban foglaltak értelmezését segítik elő.

264

— telephely: az iparvállalatnak vagy szövetkezetnek területileg különálló, térbelileg lehatárolt telepe, mely az ipari megfigyelés szempontjából a leg­ kisebb szervezeti egység; — gyáregység: általában országos vagy több megyés hatáskörű nagyvállalat, nagyobb, több száz fos telephelye, melyhez más kisebb telephelyek is tar­ tozhatnak ; — vállalat: a minisztériumok vagy a helyi tanácsok felügyelete alatt álló önálló jogi személy, a statisztikai adatszolgáltatás alapegysége; — szövetkezet: önálló jogi személyként gazdasági tevékenységet kifejtó', a tagok önkéntes társulása útján létrehozott csoport-tulajdonban levő gazdálkodó szervezet, ugyancsak a statisztikai adatszolgáltatás alapegysége; — tröszt: az ipar egyes területein az önálló vállalati hatáskör bizonyos elemeit a vállalatok felett gyakorló, a vállalatokat irányító szerv; — felügyeleti szerv: minisztérium, főhatóság, tanács, szövetkezeti szervek szövetsége. Az ipari szervezetek irányítási forma szerint különböző csoportokba tartoznak. V annak: Minisztériumi vállalatok, Tanácsi vállalatok, Szövetkezetek. Az iparban a megfigyelés alapegységei általában a vállalatok és a szövetkezetek, de több olyan statisztikai adatfelvétel is létezik, ahol az adatszolgáltató egység a telephely vagy a gy máregység. A vállalatok és szövetkezetek állhatnak egy telepből (ez a ritkább) vagy több telepből, és a telephelyek elhelyezkedhetnek egy településen belül, vagy egy megye több településén, de nem ritkán több megye területén. A tanácsi vállalatok és a szövetkezetek általában kisebb szervezeti egységek, a megyei határokat ritkán lépik át, csak néhány esetben rendelkeznek más megyei telephellyel. Szeged város közigazgatási határait azonban közülük sokan átlépik, azaz Szegeden és a megye más településén is van telepük. A minisztériumi vállalatok telephelyeinek területi elhelyezkedése kevésbé követi a megyei határokat. V annak: 1. A közigazgatási beosztástól függő a) egy megyés vállalatok. Ilyenek pl. egyes élelmiszeripari vállalatok, az autójavító vállalatok stb. b) Több megyés (körzetes) vállalatok. Ilyenek pl. az áram- és a gázszolgáltató vállalatok. 2. A közigazgatási beosztástól független vállalatok melyek profiljukban az országot átfogják. Szegeden ilyen a Kenderfonó és Szövőipari V. A szervezeti struktúra és a közigazgatási, területi beosztás átfedése sok probléma forrása, ha területi szintű elemzéseket kívánunk végezni, ha egy-egy település iparát akarjuk bemutatni és ha több év adatait kívánjuk összehasonlítani. Az elmondottak alapján hogyan határozhatjuk meg Szeged város iparát? 1. Az ipari adat- és információgyűjtés alapegysége — mint m ár korábban is említésre került — a vállalat és a szövetkezet. Ezen a szinten készülnek a pénz­ ügyi adatokat tartalmazó mérlegbeszámolók is. Erről a szintről áll a leg­ gazdagabb információbázis rendelkezésre. Szeged város ipara meghatároz-

265

ható úgy mint a szegedi székhellyel rendelkező vállalatok és szövetkezetek adatainak összessége. 2. Másik lehetőség a Szegeden települt ipartelepek összességét tekinteni Szeged város iparának. A két megoldási lehetőség közül az elsőnek előnye a nagy információgazdag­ ság, hátránya a nagyfokú torzítottság, ugyanis a szegedi székhelyű vállalatoknak, szövetkezeteknek igen sok telepe nem Szegeden van, ugyanakkor nagyon sok nem szegedi székhelyű vállalathoz vagy szövetkezethez tartozó telep működik Szegeden. A második megoldás m ár sokkal jobban fedi a valóban szegedi ipar körét, de nagy hátránya, hogy rendkívül kevés adat áll telepenkénti részletezésben rendelkezésre, főleg a pénzügyi jellegű adatok hiányoznak. A gyakorlatban az az eljárás látszik leginkább követhetőnek, hogy amire vonat­ kozóan a rendelkezésre álló adatok lehetővé teszik, a kettes számú eljárást alkalmaz­ zuk, ahol ez nem lehetséges, az elsőt követjük. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy 1973-ban 5 korábban önálló községet egyesítettek Szegeddel, ami az adatok összehasonlíthatóságának biztosítása terén gondokat okoz. A Szeged iparát érintő 1960 utáni szervezeti változások A szervezeti struktúra kérdéskörének áttekintése után meg kell határozni, mit is tekintünk szervezeti változásnak egy város iparában. Összefoglalva azt mond­ hatjuk, mindazokat a változásokat, amelyek következtében megváltozik Szeged iparának az előző fejezetben meghatározott két megközelítési köre, illetve ezen belül az irányítási struktúrája. A változásokat jellegük szerint az alábbi főbb csoportokba sorolhatjuk: 1. Megváltozik a szegedi székhelyű vállalatok vagy szövetkezetek száma. Útjai: — vállalatokat vagy szövetkezeteket összevonnak, — vállalatoknak vagy szövetkezeteknek telephelye vagy telephelyei kiválnak és önálló vállalatként, illetve szövetkezetként működnek tovább, — vállalatot vagy szövetkezetét alapítanak, — vállalatot vagy szövetkezetét megszüntetnek, — vállalatot vagy szövetkezetei az iparból más népgazdasági ágba sorol­ nak át, — vállalatot vagy szövetkezetei más népgazdasági ágból az iparba sorol­ nak át. 2. Megváltozik a szegedi székhelyű vállalatok irányító szerve pl. tanácsi irá­ nyítású vállalat minisztériumi irányítás alá kerül vagy fordítva. 3. Korábban önálló vállalat tröszti irányítás alá kerül, vagy korábban tröszti irányítású vállalat visszanyeri önállóságát. 4. Megváltozik a szegedi székhelyű vállalatok és szövetkezetek telepeinek száma. Útjai: — a vállalatok vagy szövetkezetek telepet létesítenek, — a vállalatok vagy szövetkezetek telepet megszüntetnek, — a vállalatok vagy szövetkezetek más településen székhellyel bíró szerve­ zettől vagy más irányítási formába tartozó szervezettől telephelyet átvesznek,

266

— a vállalatok vagy szövetkezetek más településen székhellyel bíró szer­ vezetnek vagy más irányítási formába tartozó szervezetnek telephelyet átadnak. 5. Megváltozik a Szegeden települt ipartelepek köre. Útjai hasonlóak a 4. pont­ ban felsoroltakhoz. Az 1960 és 1980 között Szeged iparát érintően bekövetkezett szervezeti válto­ zások áttekintése előtt ismerkedjünk meg a kiindulási helyzettel, az 1960-ban működő szegedi iparvállalatok, ipari szervezetek körével.

Ipari szervezeti egységek Szegeden, 1960

A szervezeti egységek Megnevezés száma

ipartelepeinek száma

18 15 33 6 24

41 58 99

Minisztériumi vállalatok Tanácsi vállalatok Önálló vállalatok összesen Fontosabb gyáregységek Kisipari szövetkezetek

114

Az 1960-ban működő szegedi vállalatok és szövetkezetek egy része — esetleg más néven — 1980-ban is működött. Sokat közülük más vállalatba beolvasztottak, néhány megszűnt vagy kikerült az ipar népgazdasági ágból. A változások bemutatá­ sához célszerű megismerkednünk legalább az önálló vállalatok körében név szerint is ezekkel a szervezetekkel. Az 1960. évi 33 önálló vállalat közül 1980-ban 15 működött önállóan. Ezek, 1960-as elnevezésük szerint a minisztériumi iparban: a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat, a XI. sz. Autójavító Vállalat, az Alföldi Bútorgyár, a Szegedi Ruhagyár, a Szegedi Szalámigyár, a Szegedi Konzervgyár, a Szegedi Paprikafeldolgozó. A tanácsi iparban: a a a a a a a a

Szegedi Gázmű, Szegedi Bútor, Hangszer és Dekorációs Vállalat, Szegedi Nyomda Vállalat, Szegedi Fonalfeldolgozó Vállalat, Szegedi Férfi és Női Divatszabó Vállalat, Szegedi Sütőipari Vállalat, Szegedkörnyéki Sütőipari Vállalat, Szegedi Seprűgyár.

267

Közel ugyanennyi — 14 vállalat — az elmúlt 20 év alatt beolvadt más vállala­ tokba. Ezek a minisztériumi iparban: a Szegedi Vasöntöde, a Csongrád Megyei Téglagyári Egyesülés, a Szegedi Bútorgyár, a Szegedi Textilművek, a Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalat, a Szegedi Jutaárugyár, a Szegedi Kenderfonógyár, az Új szegedi Kender-Lenszövő Vállalat, a Szegedi Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalat, és a Szegedi Cipőgyár. A tanácsi iparban: a Szegedi Fémfeldolgozó és Finommechanikai Vállalat, a Szegedi Magfeldolgozó és Vegyészeti Vállalat, a Szegedi A nna Gyógyvíz- és Szikvízüzem, a Szegedi Ecsetgyár. Két tanácsi vállalat szűnt meg: a Szegedi Kádáripari Vállalat, a Szegedi Homokkitermelő Vállalat. Két vállalat — egy minisztériumi és egy tanácsi irányítású — az iparból más népgazdasági ágba került á t : a Szegedi Falemezgyár, a Szegedi Víz- és Csatornamű. A következőkben áttekintjük, hogy 1960 és 1980 között — melyik évben — milyen változások történtek a vállalatok szervezeti struktúrájában.

1962 Átszervezték a malomipart. A korábban Csongrád és Bács-Kiskun megyei hatáskörrel működő vállalatból kiváltak a Bács-Kiskun megyei telephelyek, ugyan­ akkor az addig a belkereskedelmi ágazatba tartozó Terményforgalmi Vállalatot beolvasztották. Egyidejűleg a vállalat székhelye és központi irodája Szegedre köl­ tözött. A Szegedkörnyéki Sütőipari Vállalatba beolvadt a Makói Sütőipari Vállalat. Felszámolták a Szegedi Homokkitermelő Vállalatot.

1963 A nagy iparátszervezés éve, sok szegedi vállalat került átszervezésre. Az ipar­ átszervezés során számos országos nagyvállalat alakult, közülük kettő, a kenderárugyártás és a rostkikészítés nagyvállalatai szegedi székhellyel. A kenderárugyártás központja a Kendefonó és Szövőipari Vállalat lett, mely 5 korábban önálló vállalat, az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat, a Szegedi Kenderfonógyár, a Szegedi Jutaárugyár, a Nagylaki Kenderfonógyár és a Pécsi Kendergyár összevonásával alakult meg.

268

Az ország három rostkikészítéssel foglalkozó vállalatát, a Délmagyarországi-, a Tiszántúli- és a Dunántúli Rostkikészítő Vállalatokat Rostkikészítő Vállalat néven egyesítették szegedi székhellyel. Az új nagyvállalat még ebben az évben átvette a Kenderfonó és Szövőipari Vállalattól a Nagylaki Kendergyárat. Számos, eddig önálló szegedi vállalat vesztette el önállóságát és vált másutt megalakult nagyvállalat gyáregységévé. így a Szegedi Vasöntöde a budapesti szék­ hellyel megalakult Öntödei Vállalat gyáregysége lett, a Szegedi Bútorgyár a csongrádi székhellyel létrehozott Tisza Bútoripari Vállalat gyáregységévé vált, a Szegedi Textilművek központja a fővárosi Pamutfonóipari Vállalat lett, a Szegedi Szőrmeés Bőrruhakészítő Vállalat a fővárosi Pannónia Szőrmekikészítő és Feldolgozó Vál­ lalat gyáregységeként üzemelt tovább, míg a Szegedi Cipőgyár az ugyancsak fővárosi központtal megalakult Minőségi Cipőgyár gyáregységévé vált. Az átszervezés kapcsán a Szegedi Textilművek gyáregységhez csatolták a Pamut­ szövőipari Vállalat kiskundorozsmai telepét. A Csongrád Megyei Téglagyári Egyesülés beolvadt a Bács-Kiskun megyei Téglagyári Vállalatba és átvette a Csongrád Megyei Tanács Téglagyári Vállalata egyik telepét. A Szegedi Szalámigyárba beolvadt tanácsi irányítású Csongrád Megyei Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat, valamint az addig belkereskedelembe sorolt megyei Állatforgalmi Vállalat. A XI. sz. Autójavító Vállalatba beolvadt a tanácsi irányítású Hódmezővásár­ helyi Autó- és Gépjavító Vállalat. A Szegedi Seprűgyárhoz csatolták a Szegedi Kádáripari Vállalatot, majd meg­ szüntették. Szegedre költözött Hódmezővásárhelyről a Csongrád Megyei Talajerőgazdál­ kodási Vállalat. Letelepült a megyébe és megkezdte működését a Kőolajfúró és Kőolajkitermelő Vállalat. (Telephelyei közigazgatásilag ekkor még nem tartoztak Szegedhez, csak a későbbi településegyesítéssel váltak szegedivé.) Megalakult — fővárosi központtal — a GELKA szervizhálózat, melynek Csongrád megyei telephelyeit Szegedről irányították. A Szegedi Víz- és Csatornamű addigi iparba tartozását — tevékenységének változtatása nélkül — megszüntették, más népgazdasági ágba sorolták.

1964 Felépült Szegeden a Gumigyár és az országos Gumiipari Vállalat gyáregysége­ ként megkezdte termelését. A M AHART Hajójavító Üzem telepét az iparból a közlekedés ágazatba sorol­ ták. (1984-ben, a vizsgált időszakon már kívül ismét az iparba került.) A Pincegazdasági Vállalatot a mezőgazdaságból az iparba sorolták, de nem önálló vállalatként, hanem más megyei vállalat gyáregységeként. Ipari besorolást kapott a Patyolat vállalat is. Ä Szegedi Ecsetgyárat a Szegedi Seprűgyárhoz csatolták. A Szegedi Anna Gyógyvíz és Szikvízüzem átvette a csongrádi-, a hódmező­ vásárhelyi-, a makói- és a szentesi szikvízüzemeket. A Hódmezővásárhelyi Nyomda beolvadt a Szegedi Nyomdába. E két jelentős változásokat hozó év után két évig nem történt változás.

269

1967 A tanácsi irányítású Szegedi Gázmű Délmagyarországi Gázszolgáltató Vállalat néven minisztériumi irányítás alá került és átvette Bács-Kiskun és Békés megye gázmüveit és töltőállomásait. A Szegedkörnyéki Sütőipari Vállalatba beolvadt a Szentesi Sütőipari Vállalat.

1968 Az élelmiszeripar területén bevezették a tröszti irányítást. Valamennyi szegedi élelmiszeripari vállalat az azonos gyártási ágba tartozó más megyei vállalatokkal együtt egy-egy budapesti székhellyel megalakított tröszt irányítása alá került. így tröszti irányítású lett a Csongrád Megyei Malomipari Vállalat, a Szegedi Szalámi­ gyár, mely ebben az évben átvette a mezőgazdasági ágazatba tartozó Szegedi Hiz­ laldát, a Csongrád Megyei Tejipari Vállalat, melynek a székhelye az új szegedi tejüzem felépítésével ebben az évben költözött Hódmezővásárhelyről Szegedre, a Szegedi Konzervgyár és a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat. A tanácsi irányítású Szegedi Magfeldolgozó és Vegyészeti Vállalatot gyáregy­ ségként átvette a minisztériumi irányítású budapesti székhelyű Budalakk Festékgyár. Említést érdemel — a szegedi székhelyű vállalatok nagyságrendjét, tevékeny­ ségét érintette —-, hogy az 1960-as évek második felében több szegedi vállalat (Szegedi Ruhagyár, Szegedi Konzervgyár, Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat) alacsony fizetésű részmunkafolyamat kihelyezésére ipartelepeket létesített Szege­ den kívül.

1970 A MÁV Gépjavító Vállalatot — melynek Szegeden ipartelepe volt — az ipar népgazdasági ágból átsorolták a közlekedésbe. A Szegedi Falemezgyárat és a budapesti székhelyű Ládaipari Vállalat szegedi ipartelepét a Délmagyarországi Erdőgazdasági és Fafeldolgozó Vállalat néven egyesítették a mezőgazdaságba tartozó Erdőgazdasági Vállalattal és ezzel kikerültek az ipar népgazdasági ágból.

1971 Az országos nagyvállalatok sorába tartozó 1963-ban kialakított Rostkikészítő Vállalatot szétbontották, a vállalat szegedi székhellyel tovább működő részének profilját a kender termeltetésre és kikészítésre szűkítették, a lenfeldolgozást végző telepek leváltak.

1972 A Rostkikészítő Vállalatot a Kenderfonó és Szövőipari Vállalathoz csatolták.

1973 Jelentős közigazgatási változásra került sor, 5 községet — Algyői, Gyálarétet, Kiskundorozsmát, Szőreget és Tápét — egyesítették Szegeddel. Az 5 község terüle­ tén önálló vállalat nem volt, de több ipartelep ezzel szegedivé vált. Közülük nagy-

270

ságukat, jelentőségüket tekintve kiemelkednek a kőolajfeltárást és kitermelést végző vállalatok ipartelepei. Önálló szegedi székhelyű vállalattá vált az eddig gyáregységként működő Pincegazdaság. A szegedi ipartelepekkel rendelkező kecskeméti székhelyű Csongrád-Bács Megyei Téglagyári Vállalat beolvadt a Békés Megyei Téglaipari Vállalatba.

1975 A Pincegazdasági Vállalatba beolvadt az 1964-ben egyesített Csongrád megyei Szikvízkészítő Vállalat.

1976 A tanácsi irányítású Talajerőgazdálkodási Vállalatot az iparból más népgazda­ sági ágba sorolták. A tanácsi irányítású Szegedi Fémfeldolgozó és Finommechanikai Vállalatot átadták gyáregységként a székesfehérvári IKARUS Vállalatnak. A Magyar Kábel Művek szegedi gyáregysége átvette a Hódmezővásárhelyi Gépjavító és Gépgyártó Vállalat kisteleki ipartelepét.

1978 A tanácsi irányítású Szegedi Nyomda minisztériumi irányítás alá került.

1980 A Tisza Bútoripari Vállalat szegedi gyáregységét átadta egy szegedi bútor­ ipari szövetkezetnek. Az 1960 és 1980 évek között az állami vállalatok mellett a kisipari szövetkezetek körében is számos szervezeti változás történt. A részletes nevek szerinti és évenkénti felsorolás mellőzésével a 20 év alatt 5 szegedi szövetkezet beolvadt más szegedibe, 4 nem szegedi szövetkezet is beolvadt különböző szegedi szövetkezetekbe, 2 szövetkezeti részleg önálló kisipari szövetkezetté alakult, 3 korábban nem iparba sorolt — közte 2 háziipari — szövetkezet átkerült az ipar népgazdasági ágba. Emellett a kisipari szövetkezetek számát nem érintően jelentős mozgás volt a szövetkezeti részlegek, telephelyek körében: részlegeket alakítottak és szüntettek meg, részlegeket adtak át, vettek át egymástól a szövetkezetek.

A szervezeti változások alapján levonható következtetések A z elmúlt két évtized főbb szervezeti változásainak a felsorolásszerű listája eléggé bonyolultnak, nehezen követhetőnek tűnik és utólag a változtatások nagy­ ságrendjének, irányának szükségszerűsége is megkérdőjelezhető. A változások kezdeményezői nagyobbrészt az irányító szervek, főhatóságok, a helyi politikai és

271

tanácsi testületek voltak és kisebb részben az érintett gazdálkodó szervezetek, maguk a vállalatok. A szervezeti változási folyamatot gyakori névváltoztatás jellemezte. Igen sok­ szor változott a vállalatok és szövetkezetek megnevezése, olykor szervezeti válto­ zások nélkül is. Jelen vizsgálatnak nem képezte tárgyát a vállalati elnevezések tör­ téneti áttekintése, s a szervezeti mozgások követhetősége miatt általában az 1960-as indulóállapotnak megfelelő megnevezéssel kerültek említésre a vállalatok, függet­ lenül attól, hogy a változás időpontjában esetleg már más volt a vállalat hivatalos megnevezése. A szervezési változások kapcsán említett vállalatok azonosításának megkönnyítése érdekében megadjuk a jelenkorhoz közelebb álló 1980-as évben, a vizsgálat záró évében érvényes vállalati elnevezéseket is, lehetőség szerint utalva az 1960-as kiinduló helyzetre. A vállalat cégszerű neve 1960-ban és 1980-ban 1980 M INISZTÉRIUMI IPAR Délmagyarországi Áramszolgáltató V. XI. sz. Autójavító V. Délalföldi Gázszolgáltató V. Alföldi Bútorgyár Szegedi Nyomda

Kenderfonó és Szövőipari V.

Szegedi Ruhagyár Szegedi Szalámigyár és Húskombinát Csongrád megyei Tejipari V. Szegedi Konzervgyár Szegedi Paprikafeldolgozó V. Csongrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari V.

Délalföldi Pincegazdaság

TANÁCSI IPA R Szegedi Fonalfeldolgozó V.

272

1960 Délmagyarországi Áramszolgáltató V. / XI. sz. Autójavító V. | Hódmezővásárhelyi Autó- és Gépjal vító V. (tanácsi ipar volt) Szegedi Gázmű (tanácsi ipar volt) Alföldi Bútorgyár Szegedi Nyomda (tanácsi ipar volt) Hódmezővásárhelyi Nyomda | Újszegedi Kender- Lenszövő V. Szegedi Kenderfonógyár j Szegedi Jutaárugyár Délmagyarországi Rostkikészítő V. Nagylaki Kendefonógyár Pécsi Kendergyár Szegedi Ruhagyár Szegedi Szalámigyár Csongrád megyei Vágóhíd és Húsfeldolgozó V. (tanácsi ipar volt) Csongrád megyei Tejipari V. (hód­ mezővásárhelyi székhelyű volt) Szegedi Konzervgyár Szegedi Paprikafeldolgozó Csongrád megyei Malomipari V. (hódmezővásárhelyi székhelyű volt) Szegedi Pincegazdaság (mezőgazdaságba tartozott) Szegedi Anna Gyógyvíz- és Szikvízüzem Csongrádi Szikvízüzem és Szeszfőzde V. Hódmezővásárhelyi Szikvízkészítő V. Makói Szikvíz- Szesz- és Jéggyártó V. Szentesi Szikvíz V.

{ I {

Szegedi Fonalfeldolgozó V.

Szegedi Férfi- és Női Divatszabó V. Szegedi Ecset- és Seprűgyár Szegedi Hangszergyár Szegedi Patyolat Y. Csongrád megyei Sütőipari V. Szegedi Sütőipari V.

Szegedi Férfi- és Női Divatszabó V. Szegedi Seprűgyár Szegedi Ecsetgyár Szegedi Bútor, Hangszer és Dekorációs V, Szegedi Patyolat V. Szegedkörnyéki Sütőipari Y. Makói Sütőipari V. Szentesi Sütőipari V. Szegedi Sütőipari V.

A vállalatok neve általában igyekezett kifejezni: — elsődlegesen a vállalat tevékenységi körét (pl. vasöntöde, ruhagyár stb.), — gyakran a vállalat székhelyét vagy működési területét (pl. szegedi, Csongrád megyei, délmagyarországi), — esetenként a vállalat felügyeletét (pl. valamelyik minisztérium vagy tanács). Amikor ezen jellemzők valamelyike változott, vagy a szervezeti struktúra vál­ tozott, ez általában névváltoztatással járt együtt. Voltak országos törekvések is a vállalati névhasználat egységesítésében, pl. egy-egy minisztérium a saját irányítási területén esetenként vállalati neveket rendezett. Gyakori volt, hogy igen hosszú, több szóból álló és ugyanakkor jellegtelen vállalati megnevezéseket alkalmaztak. M árka szerű elnevezések (mint pl. Taurus) nem igen akadtak. A szervezeti változások két évtizedes halmazát áttekintve a következő főbb jel­ legzetességeket figyelhetjük meg: a) A változások időbeli eloszlása sajátos volt. A vállalati átszervezéseknek két csúcsa volt, az 1963. évi nagy ipari átszervezés és az 1968. évi trösztösítés. így összességében az 1960-as években jóval több változás történt, mint 1970 és 1980 között. b) Mind a főhatóságok, mind a helyi szervek hatáskörébe tartozó, a vállalatok szervezetét, illetve székhelyét érintő döntések terén megfigyelhető Szegednek, mint nagyvárosnak, mint igazgatási központnak a kiemelkedő szerepe, a tuda­ tos törekvés az ipar irányítási központjainak Szegedre telepítésében. A vizsgált időszakban két országos nagyvállalatot, majd később a Délmagyarországi Gázszolgáltató Vállalatot hozták létre Szeged székhellyel. Több vállalat székhelye költözött át Hódmezővásárhelyről, a korábbi megyeszékhelyről Szegedre. Fő­ leg az élelmiszeriparban volt megfigyelhető a többtelepes vállalatok esetében az irá­ nyítási központ Szegedre telepítése vagy szegedi kialakítása. (Pl.: malomipar, tej­ ipar, boripar, sütőipar, szikvízipar.) Ugyanakkor előfordult, hogy igazgatási köz­ pontot elvittek Szegedről, mint pl. a téglaipar esetében. c) A szervezeti változások alapvetően az állami szektoron belül és a szövet­ kezeti szektoron belül zajlottak le, az állami és a szövetkezeti szektor közötti szer­ vezeti mozgásra kivételesen került sor. A mozgás fő iránya a tanácsi irányítású vállalatok nagyipari vállalatokhoz történő centralizálása volt. Tanácsi vállalatból önálló minisztériumi vállalattá vált a Gázmű és a Nyomda, részben helyi, részben megyén kívüli székhelyű minisztériumi vállalathoz csatolták a tanácsi autójavítást, a szikvízüzemeket, a Szegedi Fémfeldolgozó és Finommechanikai Vállalatot, vala­ mint a Szegedi Magfeldolgozó és Vegyészeti Vállalatot. d) Sajátosan eltérő vonások, különböző motivációk jellemezték az egyes irá­ nyítási formákba — minisztériumi, tanácsi, szövetkezeti iparba — tartozó szerve­ zeteket.

273

1. A minisztériumi ipar szervezeti változásainak jellegzetességei: — Az ipar központi irányításának problémáit az illetékesek az 1960-as évek elején a szervezetek nagy számában látták. A sok szervezet együttműködésének zava­ rait központilag, minisztériumi szinten nem tudták elhárítani, ezért országosan centralizálási hullámot indítottak el, ami nagymértékben csökkentette a miniszté­ riumok irányítása alá tartozó önálló vállalatok számát. — Az összevonások két alaptípusa volt megfigyelhető környezetünkben, egyrészt egymással kooperáló, vertikális termelési kapcsolatban álló vállalatokat egyesítettek, másrészt egymással párhuzamosan végterméket gyártókat vontak össze. Az első változatra példa a kenderfeldolgozás vertikumainak egyesítése, valamint a Szegedi Textilművek összevonása a pamutfeldolgozó vállalatokkal, míg a második csoportba sorolható a Szegedi Vasöntöde, a Szegedi Cipőgyár, a Szegedi Bútor­ gyár, a Szegedi Szőrme és Bőrruhakészítő Vállalat beolvasztása országos vállala­ tokba. A centralizációs törekvések nem hozták meg, nem is hozhatták meg a kívá­ natos változásokat a magyar iparban, mert tulajdonképpen az esetek nagy részében a korábban a minisztériumi iparirányítás lépcsőfokának tekinthető ún. iparigazgató­ ságok a minisztériumok szervezetéből átléptek az országos nagyvállalatok központ­ jába, s tulajdonképpen a régi módon irányították továbbra a most már gyáregységgé vált vállalatokat. — Az Élelmezésügyi Minisztérium területén pár évvel később hajtották végre a centralizációt, s látva a nagyvállalati rendszer gondjait, ehelyett a tröszti irányítási formára történő áttérést választották. Az iparigazgatóságokból létrehozott trösztök az önállóság nagyobb fokát biztosították az irányításuk alá tartozó vállalatoknak. — A mezőgazdasági eredetű nyersanyagok feldolgozását végző ipari vállalatok esetében megfigyelhető volt a korábban a népgazdaság ágazati rendjét szigorúan követő szervezeti elv feladása: a mezőgazdasági eredetű nyersanyagok termelteté­ sét, felvásárlását végző nem ipari tevékenységet folytató szervezeteket — sőt egyes esetekben mezőgazdasági tevékenységet végzőt is —•integráltak az ipari szervezetekbe. — A fővárosi munkaerőtartalékok kimerülésével, a vidéki ipartelepítési hatá­ rozattal összefüggésben jelentős nagyságrendben került sor ipari üzemek telepítésére az Alföldön és Szegeden. A telepítésekkel nem akarták a korábbi szervezeti centrali­ záció eredményeit feladni, a vállalatok számát gyarapítani, ezért ezzel is magyaráz­ ható, hogy az új üzemek döntően a nagyvállalatok gyáregységeként, ipartelepeként létesültek. Ennek bizonyos szervezési előnyök mellett — mint később kiderült — számos hátrányos következménye is keletkezett a telepítéssel érintett területeken. A letelepülő üzemek általában alacsonyabb technikai színvonalat képviseltek, a beszerzett új gépeket gyakran a vállalati központokban helyezték üzembe és a régi, jórészt elavult gépeket telepítették le vidékre. Mindez alacsonyabb bérezéssel párosult. Fontos funkciók, mint a műszaki fejlesztés, gyártmánytervezés, külpiaci kapcsolatok stb. a vállalati központokban összpontosultak, a vidéki gyáregységek­ ben tulajdonképpen csupán a végrehajtás maradt. — A bemutatott folyamatok egyenes következményeként nagymértékben csök­ kent — más területekhez hasonlóan ■ —• Szegeden is az ipar önállóságának szintje, a vállalati önállóság jogosítványaival helyben rendelkező szervezetek száma és részesedése a város iparában. Az iparátszervezés, a trösztösítés, a gyáregységek létesítése útján történt iparfejlesztés, a tanácsi vállalatok megyén kívüli vállalatoknak történt átadása következtében rendkívül megnőtt a máshonnan irányított ipar részesedése.

274

A Szegeden települt iparból Szegeden kívüli vállalati központból, trösztből irányított telepeken dolgozók aránya Év 1960 1970 1980

Százalék

11 48 59

— A szervezeti struktúra változtatása nem kevés terhet ró mind a vállalatokra és a népgazdaságra, mind a változással érintett emberekre. Az irányítási funkciók mozgatása jelentős költséggel já rt (irodaházak építése, adminisztrációs központok kialakítása, információs rendszerek, döntési rendszerek átszervezése stb.) és egy sereg szakember egzisztenciális helyzetét (beosztás, lakhely stb.) változtatta meg. Egy-egy szervezet többszöri átszervezése a termelő munkában is negatívan éreztette hatását. A számszerűen is sok átszervezés nem teljes sikerét bizonyítja, ha viszonylag rövid idő alatt módosításokra kerül sor. Szegeden jónéhány esetben (kenderipar, téglagyártás, malomipar) fordult elő ismételt szervezeti változás az iparban. — Maga a centralizáció — mint az átszervezés egyik fő célkitűzése — is túl­ zottnak bizonyult. Ezt jelzi, hogy a már vizsgálatunk tárgyát nem képező 1980-as években erőteljes decentralizálási folyamat indult meg, újból visszanyerte a válla­ lati önállóságát egy sor korábban gyáregységgé tett vállalat, a trösztök jelentős részét megszüntették, több vállalat kisebb egységekre vált szét. A teljesség igénye nélkül, csak példaként érzékeltetve az 1980 utáni decentralizáció léptékeit: gyáregységből önálló vállalattá vált Szegeden az Öntödei V. gyáregysége, leányvállalatként önállósult a Kéziszerszámgyár és az IKARUS Gyáregysége, kis­ vállalattá alakultak a GELKA és az Autójavító V. különböző telephelyei. 2. A tanácsi ipar szervezeti változásainak jellegzetességei: — A tanácsi ipar kialakulásában jelentős része volt — a helyi ellátási fel­ adatokon túlmenően — foglalkoztatási gondoknak, az alföldi iparfejlődés kezdetben mostoha lehetőségeinek. Viszonylag sok tanácsi iparvállalatot létesítettek, felső irányításuk a korabeli kötött tervgazdálkodási rendszerben sok gonddal járt, s nem állt rendelkezésre megfelelően felkészült apparátus sem. Ezért a tanácsi iparon belül is megfigyelhetőek a vállalatok számának összevonások útján történő csökkentésére, a szervezeti centralizációra irányuló törekvések. — Az idők folyamán változott a gazdaságvezetés elképzelése a tanácsok ipar­ szervező, termelésirányító munkájáról, s csak a közvetlen lakossági ellátást végző, gyakran szolgáltató jellegű vállalatok tanácsi felügyeletét és fejlesztését látta indo­ koltnak, a kereskedelmi áruellátásra termelő vállalatok nagy részét minisztériumok vagy minisztériumi vállalatok vették át. — A tanácsi vállalatok leadását felhasználták iparpolitikai célokra, további ipartelepítés vonzására, mivel igyekeztek tőkeerős, fejlődőképes — gyakran megyén kívüli — minisztériumi vállalatokat átvevő partnerként megnyerni. 3. A szövetkezeti ipar szervezeti változásainak jellegzetességei: — A szövetkezeti szektorban — a csoporttulajdoni jelleg ellenére — is meg­ figyelhetőek voltak a „felülről” , adminisztratív úton kezdeményezett centralizá­ ció jegyei.

275

— Emellett jelentősebb szerepet játszottak a szervezeti változásokban a valós gazdasági, gazdálkodási okok, piaci körülmények, az eredménytelen működés finanszírozhatatlansága a szövetkezeti iparban. — Az állami vállalatokhoz mérten a szövetkezeti ipar szervezeti struktúrája rugalmasabban reagált a külső feltételek, az igények változására. — A szövetkezeti szektorban kevesebb volt a gyárszerű létesítmény, mind az eszközök, mind a munkaerő átcsoportosítása kevesebb nehézségbe ütközött. A változások jellegzetességeinek felsorolását befejezve tekintsük át, a két évtized szervezeti változásai összességében milyen számszerű változásokat okoztak Szeged iparában a szervezeti egységek számát, valamint a foglalkoztatottak szervezet sze­ rinti struktúráját tekintve. 1960 és 1980 között mind a szegedi székhelyű minisztériumi, mind a tanácsi vállalatok száma jelentősen csökkent, miközben a jelentősebb gyáregységek száma emelkedett. A kisipari szövetkezetek körében a változások kiegyenlítették egymást. A szervezeti egységek száma Szeged iparában Megnevezés

Minisztériumi ipar Szegedi székhelyű vállalat Nem szegedi székhelyű vállalat gyáregysége3 Tanácsi ipar Szegedi székhelyű vállalat Szövetkezeti ipar Szegedi székhelyű kisipari szövetkezet

1960

1980

18 6

13 15

15

7

24

24

* 100 fő felett.

A nagyiparban — a minisztériumi irányítású vállalatok körében — 1960-ban túlsúlyban voltak az egyetlen gyárból álló, egyetlen telephelyen dolgozó vállalatok. Két évtizeddel később már egyetlen ilyen vállalat maradt, s a szervezeti változások és a telepítések következtében a vállalatoknak a megye más településein, sőt más megyékben is szép számmal voltak ipari telephelyeik. A szegedi minisztériumi vállalatok telephelyei A vállalat

Egyetlen ipartelep Több iparteleppel rendelkezik csak Szegeden Szegeden és a megyében a megyén kívül is Összesen

276

1960

1980

11

1

1 4 2 18

— 6 6 13

A szervezeti struktúra megváltozása, a Szegeden, sőt a megyén kívüli telepek számának növekedése módosította a szegedi székhelyű ipari szervezetek dolgozói­ nak foglalkozási hely szerinti megoszlását, nagymértékben megnövelte a nem Sze­ geden foglalkoztatottak arányát.

A szegedi székhelyű vállalatok és szövetkezetek létszámának megoszlása a foglalkoztatás helye szerint

A foglalkoztatás helye

Szegeden A megye többi településén A megyén kívül Összesen

I960

1970

1980

85

62 16

60

12

3

22

19

100

100

100

21

A szervezeti hovatartozástól függetlenül Szegeden települt ipar körében —• a Sze­ geden működó' ipari telephelyek szintjén — sokkal kisebb léptékűnek látszanak a vál­ tozások. Miközben a vállalati szervezeti struktúra nagyon sokszor és jelentó'sen vál­ tozott, az ipartelepek számában, létszámában, valamint a fizikai foglalkozású dol­ gozók telepnagyság szerinti létszámkoncentrációjában sokkal kisebbek a változások.

A Szegeden települt ipartelepek számának és létszámának telepnagyság szerinti megoszlása0

Ipartelepek száma Telepnagyság, fő 1965

— 20 21— 100 101— 500 501—1000 1001— Összesen

53 30 4 5 92

A fizikai foglalkozású dolgozók megoszlása, %

1980

1965

48 30 7 5 90

3 10 34 13 40 100

1980

3 11 32 24 30 100

1Az ipartelepek számánál a 20 fő alattiakat elhagytuk.

Végezetül — bár a dolgozat egyértelmű célja a szervezeti változások vizsgálata volt — célszerűnek látszik bemutatni azt a közeget is, melyben ezek a folyamatok lejátszódtak. A tárgyalt két évtized az iparosodás, az iparfejlődés kiemelkedően fontos szakasza volt Szegeden és ennek megfelelően a városban települt ipar álló­ eszközállománya az 1960 évinek 6—7-szeresére emelkedett, a termelés volumene több mint megnégyszereződött, míg az iparban foglalkoztatottak száma az 1960-as

277

évek végéig erőteljesen nőtt, majd — a gazdasági fejlődés általános törvényszerű­ ségeinek megfelelően — az intenzív fejlődési szakaszra történő áttéréssel csök­ kenni kezdett. A termelés, a létszám és az állóeszközállomány alakulása Szeged iparában a) (1960=100). Megnevezés

Termelés Létszám Állóeszközállomány

1965

169 127 164

1970

249 152 258

1975

339 142 460

1980

409 142 676

*> A termelés a Csongrád megyében, a létszám és az állóeszközállomány a Szegeden települt ipartelepek adatait foglalja magában. (Az ipari termelés volumenmérése megyén belül, település szinten — így Szegedre — nem megoldható.)

* * * Az elmondottak — a teljesség igénye nélkül — az iparfejlődés egy sajátos, kevésbé vizsgált mozzanata, a szervezeti struktúra oldaláról próbálták bemutatni Szeged város ipara két évtizedét. Minden bizonnyal még számos érdekes kérdés vethető fel a témában és további tág tere lehet a kutatásnak.

278

TARTALOM F arkas F erenc—H almágyi P á l : R. A. Vészelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései.. . . B evezetés........................................................................................................................................ Egy szovjet híradós háborús feljegyzései............................................................................... Földrajzi nevek mutatója.......................................................................................................... Függelék ....................................................................................................................................... M akó felszabadításáért vívott harcok résztvevői (1944 szeptember)..................................

5 7 37 76 79 79

K anyó F erenc : Szeged felszabadulásának vitatott kérdései............................................................... 131 P ál J ózsef : A katolikus egyház Szegeden az ország felszabadulásának időszakában (1944 szep­ tem ber— 1945 április) ......................................................................................................................... 157 Ö rdögh P iroska : Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között.........................

183

F ehér I stván : A társadalmi rétegződés és a népességstruktúra változásának néhány tendenciája Szegeden 1945 és 1980 k özött.......................................................................................................... 227 F órizs Sán do r : A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése Csongrád megyében (1957— 1961)......................................................................................................................................... 237 K lonkai L ászló : Szervezeti változások Szeged város iparában 1960— 1980 között....................... 261

279

Felelős k ia d ó : B lazovich L ászló 87-3581 — Szegedi Nyomda Felelős vezető: Surányi T ibor igazgató A kézirat nyomdába érkezett: 1986. Megjelent: 1987 Terjedelem: 23 A/5 ív. Példányszám: 500 Készült monószedéssel, íves magasnyomással az M SZ 5601—59 és az MSZ 5603— 55 szabványok szerint