Tanítás a Karácsonyról

A Szeged-Szentmihályi Római Katolikus Plébánia Hírlevele IV. évfolyam 2007 karácsony

Tanítás a Karácsonyról Talán minden ember legkedvesebb ünnepe a Karácsony: a hatalmas Isten egészen közelinek, egészen embernek, sőt gyermeknek mutatkozik, – „így ajánlja föl nekünk szeretetét…” (Szent Pál a Rómaiaknak 5,8). A Karácsonyt sok kedves szokással vették körül a századok. Ami igazán helyes és szép szokás, azt ne engedjük elpusztulni, ugyanakkor őrizzük meg a az ünnep vallásos, keresztény tartalmát!

Jézus hármas születése. 1. Örök születés: a Szentháromságban minden idők előtt született a második isteni Személy, az isteni Ige az Atyától, anya nélkül. „Kezdetben volt az Ige…” Erre utal a zsoltár: „Az Úr mondá nékem: én Fiam vagy Te!” 2. Földi születés: Isten elküldte egyszülött Fiát az emberiség megváltására. Időben született szűz anyától, atya nélkül. „az Ige testté lett, és miköztünk lakozott”. Erre utal a jövendölés: „Gyermek született nékünk, Fiú adatott nékünk!” 3. Kegyelmi születés: Jézus születése nem egy rég elmúlt történeti tény, melyhez semmi közünk. Ő a liturgiában, az egyház nyilvános istentiszteletében minden évben megújítja születését, újból és újból megszületik hívei szívében, hogy amint ő az Atya egyszülött Fia, úgy mi is elnyerjük a fogadott fiúságot. „Mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak… akik Istenből születtek.”

1. A megtestesülés hittitkába merült tekintettel szemléljük Isten ajándékát – belőle megilletődött tisztelet és ünneplő örvendezés fakad. 2. Fölismerjük saját istengyermekségünk méltóságát – ez örömmel, de egyúttal felelősségérzettel tölt el, hiszen a nemesség kötelez.

3. Fölismerjük a keresztény testvériség értékét, hiszen ugyanabban az istengyermekségben részesültünk mindnyájan.

1. Imádságos lélekkel vegyünk részt a 24-e éjféli, majd a karácsony napi ünnepi szentmisén. 2. „Aki szeret, az énekel”. Énekeljük ebben az időben többet az Úr énekeit a templomban, valamint odahaza, a családtagokkal, a karácsonyfa alatt is. 3. Ápoljuk a nemes barátságokat, emberi kapcsolatokat (beszélgetések, a magányosok és betegek látogatása, levelezés).

2 1. A Napkeleti bölcsek a gyermek Jézusban elismerik a várva várt királyt; ajándékaikkal megvallják fölségét. Személyükben már nem csak a választott nép járul a Kisded elé (mint a pásztorok hódolatában), hanem a pogányok is, vagyis az minden nemzet. Ők az „első zsengéje” a krisztuskövető népeknek. Mi magunk vagyunk a bölcs királyok, akik a Felkent Úrnak hódolunk, a liturgia felajánlási körmenetében adományokat viszünk, s az áldozati lakomában Krisztus valóságos jelenlétével találkozunk, s belőle táplálkozunk. Minket a hit csillaga vezet Betlehembe. 2. Az ünnep teljes tartalmához tartozik Jézus alámerülése a Jordánban (megkeresztelkedése Jánosnál), amikor a mennyei Atya és a Szentlélek kinyilvánította, hogy Jézus a Fölkent (görögül Krisztus, héberül Messiás). Erről a hittitokról, vagyis eszünket meghaladó valóságról a az egyház liturgiája a vízkeresztet követő vasárnap emlékezik meg (idén január 13-án). 3. E nap misztériumához tartozik a kánai menyegző csodája: szintén kinyilvánulás, Epifánia, mert ez volt Jézus első csodajele, isteni hatalmának első kinyilvánítása. A három „megjelenést” az 5. századból ránk maradt alábbi himnusz foglalja össze:

1. Az Istenszülő Mária, az örvendezés Királynője: „Magasztalja lelkem az Urat!” És a szemlélődés Királynője: „Mária szívében forgatta mindazt”, ami Karácsonykor történt. 2. Szent József, a Gyermek nevelőapja. A hűséges férfi, aki csak a gondot és aggodalmat vállalhatta… 3. A Megtestesült tanúi, a Kisded Király kísérete: az aprószentek, akik halálukkal hirdetik azt, kiről ajkuk még nem szólhatott; Szent János apostol, a megtestesülés teológusa (lásd evangéliumának 1. fejezete!), és Szent István, az ősegyház első vértanúja, a tanúságtevők példája.

Vízkereszt, vagyis az Úr dicsőségének megnyilvánulása

Egyike a legrégibb ünnepeinknek. A keleti (ortodox) és a nyugati (katolikus) egyház egyaránt január 6-án tartja. A görög Epifánia szó „megjelenést”, „megnyilvánulást”, „látogatást” jelent. Amikor Krisztus Jézus megszületett akkor Isten bevonult a földi világba, a történelembe. Nem azért, hogy belemerüljön, hanem hogy magához emelje az emberiséget. Jézusban rejtőzködött ugyan az isteni mindenhatóság, de egy-egy pillanatban átfénylik emberi természetén, „kinyilvánul” a világ előtt. „Hármas csodával ékes napot ünneplünk” – énekli az egyház zsolozsmája. Három ilyen kinyilvánulást hirdet és jelenít meg a liturgia:

A szentelést végző az ajtó szemöldökfájára (szentelt) krétával fölírja az évszámot és a népi értelmezés szerint a háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 08. Eredetileg azonban a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi lehettek: Christus Mansionem Benedicat (‘Krisztus áldja meg e házat’). Különben szokás házszentelést végezni a lakás fölújítása vagy a ház fölépülése után is.

3

Luca-napi népszokások Luca napja nem tartozik a nagy ünnepek közé, mégis sok hagyomány kötődik hozzá. Közülük számos Szentmihályon is ismert. A Luca latin eredetű női név, eredetileg Lúcia formában használták, jelentése: virradatkor született. Amikor életbe léptették a Gergely-naptárt, Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig a leghosszabb éj, s mint ilyet, gonoszjáró napként tartották számon. Az idősek szerint Lucáig rövidülnek a napok, karácsonyig egyformák, majd egy-egy tyúklépéssel hosszabbodnak. Lucacédulát a lányok készítettek e napon. Tizenhárom cédulára ráírták egy-egy legény nevét, s minden nap eltéptek belőle egyet. Karácsonyra már csak egy maradt, melyből megtudták, ki lesz a férjük. Szokás volt régen lucagombócot főzni. Minden gombócba egy-egy fiúnevet tartalmazó papírt rejtettek, és az lett a várható jövendőbeli, akinek a nevét rejtő gombóc leghamarabb feljött a víz tetejére. Sokan lucapogácsát sütöttek, néhányba apró pénzt gyúrtak, hadd örüljön a szerencsés, aki megtalálja. A lucanaptár a következő esztendő időjárásának megjósolására szolgált. December 13-tól 24-ig naponta felírták, milyen az időjárás. A tizenkét nap az év tizenkét hónapját jelentette. Bizonyos tilalmak is szerepeltek ezen a napon. Nem volt szabad varrni, mert akkor – hitük szerint – bevarrják a tyúkok fenekét, és azok nem tojnak. Nevezetes népi szokás a Luca székének faragása, melyhez eléggé különös történetet fűztek. A széket Lucakor kezdték faragni 9 féle fából, és minden nap faragtak rajta egy sort. Karácsony böjtjére elkészült. El is terjedt a mondás: lassan készül, mint a Luca széke. A székfaragó fiú elvitte azt az éjféli misére, ráállt, és megláthatta, ki a boszorkány a faluban. Ez eléggé veszélyes játék volt; ezt bizonyítja a következő „félelmetesen mulatságos” történet is, melyet egy tápéi származású asszony 1947-ben mesélt el, majd Lele József vetett papírra. A babona helyett érdemes a fordulatos, érdekes szóhasználatára figyelni, és az elbeszélést meseként értelmezni. „Hatan vótunk testvérök. Vót köztünk égy, a Pali, aki szeretött mindönrű tudni. A cimboráival tízen összegyűltek nálunk égy este, úgy karácsony előtt két héttel. Mögbeszélték, hogy csináljunk lucaszéköt! Édösanyám belekontorázott: Né bolondizájjatok, mer maj’ mögjáritok! Űk aztán csak mögcsinálták, hiába óvta anyám űket. Tanakodtak hát, hogy kő, el is hozták a nekivaló dészkát. Elkezdték farigcsálni. Édösanyám – az Isten nyugtassa – a Luca napját mindég mögünnepölte, mer az vót a születése napja. Akkó sohasé dógozott mán délután. Sütött lucapogácsát, mögkénálta a gyerököket, azok mög elkezdték a széköt. Karácsony bűtjiig mindég csináltak rajta valamit. Elgyütt a karácsony este. Ez olyan nap vót, hogy édösanyám, aki előimádkozó vót, mindég összegyűjtötte az imádkozó osztályt ott nálunk. Imádkoztak, éneköltek. A gyerökök kint cin-

cogtak, osztozkodtak, ki vigye a lucaszéköt beharangozásra a templomba, valakinek rá kő állni, az mögláti a boszorkányokat. Hát jó van. Édösanyám főhagyott az imádkozással, mer begyütt ám égy tarka macska a házba! Hát fogjátok mán mög azt a macskát! – mondta. De az mög nekirugaszkodott, fő a padkára, a géréndára, csak vágtatott ám, mög prüszkölt, fújt! No, de aztán csak elfogták, odavitték édösanyámhon. Ammög elővötte az ollót, aztán jó lévágta, léstuccolta a macska bajuszát. Mög is kérdözte tülle: Ki vagy té? Hunnan gyütté? Maj’ mögtudom én! Aztán kivágta a macskát az udvarra, ahunnan azonnal eltünt. Azt mondta édösanyám: No figyeljétök a nyírott bajszú emböröket hónap, ugyan nagy baj lösz ebbű! A gyerökök elmöntek az éjféli misére. Édösanyám vezette a szót a templomban. Jóval éjfél után értünk haza. Hát a Pali ott ült a kapuba! Úgy elvót kenyődve, olyan vót, mint a meszös fal! Valamitű nagyon mögijedt. Így beszélték a gyerökök a történteket: Mögérköztek a templomajtóba, hogy a kisszékre rááll majd a Pali. De ott körűfogták ám a boszorkányok! Mögijedtek a gyerökök, azt elszaladtak. A boszorkányok mög usgyi, utánuk! Röggel főkeltünk, azt elmöntünk a nagymisére. Mikó hazagyüttünk, esti maradékot – paszúrlevest, mákostésztát – akartunk önni, mer péntökre esött a karácsony, nem főztünk zsírral. Édösanyám ránkparancsót: Lányok, melegítsétök mög az ebédöt! Münk kimöntünk a konyhába, édösanyám mög fölállt a padkára, hogy a kemincénél mögmelegödjön. Alig értünk a konyhába, éccőcsak nagyot puffant valami! Beszaladtunk. Édösanyám ott feküdt a ház közepin. Szigorúan lélükték a padkárú! Mind összetörte a képit! Kérdözöm: Mit csinál kend édösanyám? De nem tudott égy darabig szót ejteni. Mikó aztán föleszmélt, aszongya: Lélükött a macska! Itt vót a stuccolt bajuszával. Mondom: hát édösanyám mögismerte? Mög – aszongya. Enné többet nem tudok. Ez így vót valóságosan.” A székfaragásnál értelmesebb elfoglaltság a lucabúza vetése december 13-án. A kis edénybe tett, és minden nap meglocsolt búza karácsonyra szépen kizöldellve szárba szökkent. Színes selyemszalaggal körülkötötték és a karácsonyfa alá tették. Ha a búza dúsan hajtott, jó termés ígérkezett a következő esztendőben. A lucabúzát újév napján megetették a jószágokkal, hogy óvja őket a betegségtől. A szokás mai napig fennmaradt. Az ünnepek közeledtével ne feledjük, amit elődeink is tudtak, és ami szerint éltek: egyes korlátozó szokások csupán arra valók, hogy az év közben, sok munkában megfáradt embereket megállítsák, és egy kis tréfát csaljanak a mindennapjaikba. Remélhetőleg nem történik semmi a tyúkokkal akkor sem, ha varrtunk Lucakor, de most már készüljünk a karácsonyra. Lucaszék-készítéssel kár lenne foglalkozni, mert az éjféli misén jutni fog hely mindannyiunknak a templomban akkor is, ha nem faragunk maguknak széket! Molnárné Szekeres Judit

4

Búcsú 2007 Templomunk és falunk búcsúja szeptember 30-ra esett. A búcsút megelőző hetekben lázas készülődés folyt, ugyanis az egyházközségi képviselőtestület elhatározta, hogy a régi oltárképet felújítatja, ami immár vagy 17 év óta a közösségi terem végében várta „feltámadását”. Az új templomba ugyanis új oltárkép került a templomszentelésre. A falusi emberek azonban soha nem tudták elfogadni és megszeretni a fehérlemezre festett Szent Mihályt. Az oltárkép cseréjének gondolatára a végső pontot a templombelső festésekor tettük. Akkor ugyanis a képet el kellett mozdítani a helyéről, és tenyérnyi darabokon levált, lehullott róla a festék.

Bodó Jenő templomgondnok felajánlotta segítségét a régi oltárkép felújításához. A kép restaurálását, Kalmárné Orr Gizella festőművész a nyár folyamán végezte, s még tiszteletdíjat sem fogadott el munkájáért. Ezúton is szeretnénk neki megköszönni fáradozását. Megállapítása szerint kb. 100 éves a festmény, de a keret valószínűleg még régebbi. A kép festője ismeretlen. A falubeliek emlékezete szerint az oltárkép már az új iskolánál levő kápolnát díszítette. Az elmúlt évszázad során a keret aranyozása elsötétült, a gipszdíszítés darabjai számos helyen hiányoztak, lehullottak. Restaurálását Bodó Jenő végezte, nagy hozzáértéssel kipótolva a hiányzó részeket, és gyönyörűen bearanyozta. Köszönet érte. Az érdekesség miatt mondom csak el, hogy a hatalmas képkeretet gyalog, kézben vittük át műhelyébe, az emberek nem kis csodálkozásától kísérve. A búcsú előtti napokban került méltó helyére a restaurált oltárkép. Már a kép visszahelyezésének munkálatai köz-

ben voltak akik bejöttek a templomba, és nagy örömmel üdvözölték a régen látott oltárképet. Német Tibor meghatottságában így kiáltott fel: „Hát ezt hol találtátok meg?” Egész fiatalságom eseményei e kép előtt zajlottak le!” A régi oltárkép tulajdonképpen a meglepetés erejével hatott a búcsús hívekre, idősekre, fiatalokra, vendégekre, egyöntetűen örömüket fejezték ki az oltárkép cseréjével kapcsolatban. A modern oltárkép pedig a Közösségi Házban kapott megfelelő helyet. A másik nagy esemény a búcsúi szentmisét követően a Szent Erzsébet-díj átadása és a zászlószentelés. Nógrádi Zoltán országgyűlési képviselő, Mórahalom polgármestere méltatta Szent Erzsébet életét, tevékenységét, majd az általa alapított díjat egyházközségünk életében kiemelkedő tevékenységet folytató személyeknek adományozta: Papp Lajosné Rozika néninek, Mayer Istvánnénak, Bauer Ferencnek és Fejes Ferencnek. Ezt követően a Boldogasszony Anyánk ősi himnuszunkat énekelve kivonultunk a templomkertbe, a zászlószentelés helyére. A 80 éve készült gazdaköri zászló hasonmását a szentmise alatt fiatalok vették körül. Mayer István tartotta és hordozta, a mellette lévő cserkészek pedig Bauer Magdi és Bauer István voltak. Az udvaron a hívek sokasága övezte a zászlót, ahol Dr. Farkas László Úr, a KDNP országos vezetőségének tagja tartott ünnepi beszédet, méltatta az eredeti zászló köré csoportosult gazdakört, s annak a falu életében betöltött jelentős szerepét. Majd a plébános atya megszentelte a zászlót, s a Szózat eléneklésével zártuk az ünnepséget.

Ezután a templomkertben kezdetét vette a szeretvendégség: kalács és üdítőital mellett jó volt elbeszélgetni a régen látott rokonokal és ismerősökkel a gyönyörű napsütésben. Mindenki szép emlékekkel, felemelő érzésekkel távozhatott a családi asztalhoz, ahol folytathatta az ünneplést. Fejes Ferenc

5

„A hitem adott erőt…” A Szent Erzsébet-díjat elnyert Papp Lajosné, Rozika nénit életéről kérdeztük l Hol élt, mielőtt Szentmihályra került?

– Tanyán születtem, Mórahalom közelében, ahol 24 éves koromig éltem. Jó helyön laktunk, mert közel volt a kisvasút. Amikor a vasutat mögszüntették, a környékbeli tanyasiak nagyon rosszul jártak, mert több kilométert köllött gyalogolni a buszmögállóhoz. 1952-ben möntem férjhöz, így kerültem ide. l Mi történt Önnel, amikor Szentmihályra került? – Mondhatom, hogy elég mozgalmas életöt éltem: eljártunk a földekre dolgozni, hordtam az ebédöt a férjemnek, ugyanúgy, mint lánykoromban az apámnak. l Volt-e valamilyen egyesületnek tagja Szentmihályon? – Négy vagy öt évvel idekerülésöm után bekerültem az égyházközségi tagok közé, amikor még Gimesi atya volt itt a plébános. A Gyula bácsi akkor még a szentmisét az iskolában tartotta. Gyűlések kb. félévente voltak, akkor mögbeszéltük a tennivalókat, mögtartottuk a beszámolókat. Később möglött ez a Ködmen-féle ház véve, és ott tartotta a szentmiséket. Amikor idekerült a Kovács atya, azzal is jó kapcsolatba voltam. Akkor épült a templom, és volt, amikor az atya a szentmise előtt tíz perccel biciklivel idegyütt hozzánk, hogy holnapra szörözzek égy embört, mert hát ugye ez a templom közösségi munkával épült. Laczkó atya idejében már havonta volt képviselőtestületi gyűlés. l Mit érzett, amikor megtudta, hogy „Szent-Erzsébet díj”-at fog kapni? – Hát ez annyira nagyon váratlanul érintött, hogy borzasztó. l Kíváncsi lennék, hogyan készültek régen karácsonyra? – Karácsonyra szinte úgy készültünk, mint most, de amikor még fiatal gyerökök voltunk, akkor Mórahalomra még kétször-háromszor is elmöntünk a hajnali szentmisére. Ott mindig hajnalban, 6 órakor volt a szentmise, és 5 órakor indultunk otthonról. A mise után hazavágtattunk, és möntünk az iskolába. l Akkor is voltak betlehemezők? – Hát akkor nagyon betlehemöztek, nem úgy, mint most. Nem volt az, hogy csak ide mögyünk – oda mögyünk, Akkor mindön diák járt. Nem volt tévé, még csak rádió sé. Esténként pedig kártyáztak az embörök. l Szeretném megtudni, hogy Rozika néni mit gondolt, amikor meglátta a festményt az oltár mögött? – Nagyon örültem én is, és azok is, akik még mögvagyunk, mert én is januárban töltöm a 80. évemet. Hogyha visszatekintök az életömre, elmondhatom, hogy én mindig mög voltam vele ölégödve. Édesanyám talpra esött égy asszony volt, én is az voltam. A férjem hét éven keresztül ágyban fekvő beteg volt, akit a kert mellett el köllött látnom.

l Mi adott ehhez erőt Rozika néninek?

– Én úgy gondolom, hogy a hitem. Amikor még fiatal házasok voltunk akkor még égyütt jártunk a templomba. Később az én párom lémorzsolódott. Én csak annyit tudok mondani mindönkinek, hogy a reményt né veszítse el, bízzon, tartózzon valahova és bízzon abba amit csinál, mert később annak nagy hasznát veheti az életbe. l A mai napig minden nap jár templomba? – Ha van mise, akkor igen, mert ez az égyetlen kikapcsolódásom. l Volt-e az idősek karácsonyán? – Most igen voltam, és kaptunk ajándékot is. Sok minden volt a csomagban. Volt nagyon szép műsor is. Éneköltek, versöket mondtak. Nagyon jól sikerült az előadás. l Tagja-e a Rózsafűzér társulatnak? – Igen, és most kezdődik szombaton a Szentcsalád-kilenced. Régön az úgy volt, hogy kilenc napon körösztül mindig más háznál tartották a kilencedöt. Úgy hallottam, valaki vissza szeretné hozni ezt a szokást, de nem vagyok biztos benne, hogy összejön kilenc család. Neköm nagyon hiányoznak ezök a régi szokások, mert az én édesanyám is nagyon vallásos volt, apám nem annyira. A régi időkre emlékszem, de ami mostanában zajlik körülöttem, azokra égyre nehezebben. Hiába, sárgul mán a körösztlevelem… l Kedves Rozika néni! Gratulálunk a „Szent Erzsébet-díj”-hoz. Kérjük a Jóistent, adjon erőt, egészséget, hogy 80. születésnapja után is minden alkalommal részt tudjon venni a szentmiséken. Áldott karácsonyt! Bende Tünde és Hajnalka

Templomunk új betleheme Elkészült az új betlehem, amit az idén lehet megnézni templomunkban. Már az elmúlt években is próbálták a testületi tagok megújítani a betlehemet, hogy ne mindig ugyanolyan legyen, mint az előtte való években. Így már két éve „szalmás” betlehem állt az ünnepek alatt a templomban. Az Ifjúsági Csoport tagjai az idén új ötlettel álltak elő. Két pénteki foglalkozás alkalmával, sok vágás, hajtogatás, ragasztgatás után megszületett az új, papírból készült „remekmű”. Azért nem teszünk be a betlehemről fényképet a Búzaszömbe, mert szeretnénk, hogyha a szentmihályiak a templomunkban tekintenék meg munkánk gyümölcsét. Bende Tünde

6

A KÖZÖSSÉGI HÁZ Közösségi Házunk nagytermének feltöredezett padlóburkolatát október során kicseréltettük. A festés-mázolás munkálatait plébániánk lelkes fiataljai vállalták és valósították meg. Azóta a körülmények lehetővé teszik, hogy a legkülönbözőbb családi vagy egyházi összejövetelek helyt kapjanak benne. Az alábbi képek az elmúlt hónapban készültek.

közösségi bibliaolvasás házasok csoportfoglalkozása

énekkari próba

hittanos foglalkozás

adventi koszorúkészítés

7

Karitász-hírek Plébániánk karitász-csoportja igyekszik lehetőségei szerint segíteni a rászorultakon. Nemcsak az anyagi gondokkal küszködőkön, hanem azokon is, akiknek talán inkább szép szó kell. A hagyományos karitász-kézműves vásárra is besegítettünk. November és december keddjein a Jósika utcai Karitász központban készültek ajándéktárgyak a Nagyáruházban megrendezett karitász vásárra, de a szentmihályi csoport is kivette részét a munkából. Karácsonyfa-díszeket készítettünk. Ezeket is eljuttattuk a szegedi központon keresztül a vásárra. Ezek az ajándktárgyaik áraiból támogatják a rászoruló családok fűtési kiadásait. A begyűlt összegből tavaly is két család kapott segélyt, és reményeink szerint az idén is jut a pénzből itteni családoknak. Az anyagi „haszon” mellett ezeken a délutánokon alkalom adódik egy kis beszélgetésre, egymás megismerésére is. A szentmihályiak közül nyolcan vették ki részüket a munkából.

Idén immár harmadik éve rendeztük meg a „magányosok” karácsonyát december 11-én a szépen felújított és jó meleg Közösségi Házban. A Gárdonyi Géza iskola tanulói zenés-verses műsorral készültek Lászlóné Varga Erika vezetésével, majd a plébániai fiatalok olvastak fel az ünnephez illő verseket. A műsor után a karitász-csoport „háziasszonyai” süteménnyel és teával kínálták meg a megjelenteket. Az Egyházmegyei Karitász-pályázaton elnyert összegből szerény ajándékcsomagra is futotta. Aki nem tudott eljönni, annak a Karitász-tagok juttatják el a csomagot, csak a szép műsort sajnálhatják.

Plébánosi levél a házszentelések kapcsán Áldásos, szép hagyomány folytatódik, amikor a helyi lelkipásztor a tél derekán nekiindul, hogy mindenkit fölkeressen otthonában. A hideg téli napokban, amikor a ház körüli munkák is alábbhagynak, jó alkalom adódik, hogy a plébános sokakat otthon találjon. A Búzaszöm idén szeptemberi búcsú alkalmából kiadott számában igyekeztem ezt-azt föltárni életemből, meglátásaimból, és Szentmihályhoz kötődő terveimből. Az elmúlt közel fél év során 100-150 hívővel rendszeresen találkoztam a templomban, illetve a Közösségi Házunkban tartott sokféle rendezvényen. Úgy érzem, hogy velük kölcsönösen megkedveltük egymást, s megtapasztalhattuk az élő Krisztus jelenlétét közöttünk. Most szeretnék továbblépni, ezért karácsony nyolcadának elteltével nap mint nap útnak indulok, hogy a minden szentmihályi otthonba bekopogtassak. Kérek minden jóakaratú embert, hogy ajándékozzon meg néhány percnyi figyelemmel. Lelkipásztorként fontosnak találom, hogy leüljünk beszélgetni, megismerkedni egymással. Higgyék el: őszintén érdeklődök életük alakulása iránt! – kik élnek boldogító házasságban, s mások hogyan élik meg magányukat? – melyik iskolában és hogyan tanulnak a gyerekek? – milyen emlékeikből élnek az idősek? – milyen remények éltetik a családanyákat? – örömüket lelik-e munkájukban a férfiak? És sorolhatnám azokat a kérdéseket, amik mostanában engem foglalkoztatnak. Érdeklődöm tehát sorsuk iránt, mert senkinek nem mindegy hogyan élünk: – csak a kötelességek hálójában, megkeseredve vergődünk a mindennapokban? vagy – szabadon, örömteli szívvel vállaljuk az élet megpróbáltatásait, és eközben egyre értékesebb személyekké csiszolódunk, egymásnak pedig segítségére lehetünk?

Mindenestre meggyőződésem, hogy legjobban tesszük, ha egyéni és közös aggodalmainkat rábízzuk a gondunkat viselő Istenre! Ha ezt az alapvető lépést meghoztuk, akkor utána könnyebb lesz megtennünk mindazt, amire ténylegesen képesek vagyunk. A házszentelés, vagy ősi, népies nevén „koleda”, mindig egyúttal adománygyűjtés is volt. Így maradt a szokás Szentmihályon is. Lehetőség adódik ilyenkor a plébánosnak átadni a plébánia fenntartására szánt úgynevezett „egyházközségi hozzájárulást”. Hívják ezt helytelenül „egyházadónak” is, bár itt szó sincs könyörtelen pénzbehajtásról, mint inkább önkéntes adományok gyűjtéséről. Tudnunk kell azonban, hogy a hitéleti programok csakis a szentmihályiak adakozásából folyhatnak. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a hatályos Egyházi Törvénykönyv mellékletében ajánlásként azt írja, hogy ki-ki kézhez kapott (nettó) jövedelmének 1%-át ajánlja fel a plébániáján folyó hitélet fenntartására. Eszerint aki minimálbérből él (bruttó 69.000 Ft/hó), az havonta 500 Ft-tal, vagyis félévente 3000 Ft-tal (évente 6000 Ft) támogassa egyházközségét. Ez tehát a központi irányelv: szűkös anyagi helyzetben levőktől kevesebbet is szívesen fogadunk, aki viszont nagylelkűen segíteni szeretné a sokszínű plébániai hitéleti programok fejlődését, az adjon többet. Csekken vagy átutalással is rendezhető a befizetés: Római Katolikus Plébánia OTP 11735005-20498092 Érdemes tudni, hogy a havonta ülésező Plébániai Képviselőtestület tagjai döntenek az adományok felhasználásról, évenkénti pontos elszámolással pedig a püspökség felé tartozunk. Dr. Thorday Attila plébános

8

A házszentelések útvonala január

február

Petőfi u. 1-24

2, szerda 14-19

Rezeda u. 1-8

3, vasárnap 11-14

Nagybercsényi u. 1-22

3, csütörtök 14-19

Külüs köz, Nyár köz, Füzér u.

5, kedd 14-19

Nagybercsényi u. 23-46

4, péntek 14-19

Könyves Kálmán u., Brigád köz

6, hamvazószerda 14-19

Kökörcsin u. 1-46

5, szombat 9-19

Vasvári Pál u. 1-18


Tinódi u. 3-13

8, kedd 18-19

Móricz Zsigmond 3-15

8, péntek 14-19

Ponty u. 1-21

9, szerda 14-19

Mikes Kelemen u. 1-40

9, szombat 9-19

Egyenlőség u. 4-21


Mikes Kelemen u. 41-76

10, vasárnap 11-19

Rosta köz 1-17

11, péntek 14-19

Kapisztrán u. 0-20

11, hétfő 14-19

Bazsalikom u. 1-40

12, szombat 9-19

Kapisztrán u. 21-40

12, kedd 14-19

Bazsalikom u. 41-67

13, vasárnap 11-17


13, szerda 14-19

Gárdonyi u. 1-11

15, kedd 18-19



Márvány u. 1-20

16, szerda 14-19


15, péntek 14-19

Márvány u. 21-32


Harcos u., Zsák köz, Bodom

16, szombat 9-19

Orvos köz 2-24

18, péntek 14-19

ismét keresem, akiket nem találtam

17, vasárnap 11-14

Verbéna u. 1-14

19, szombat 9-12

Palánta u 6-14, Gorkij köz 2-13

20, szerda 14-19

Muskó köz, Új élet

20, vasárnap 11-12

Hasító u., Csuma, Tenkes köz


Tisza köz 2-10

22, kedd 18-19

Limány, Gádor, Hűvös köz

22, péntek 14-19

Erdei Ferenc u. 1-20

23, szerda 14-19

Fehérpart 1-54

23, szombat 9-19



Fehérpart 55-102

24, vasárnap 11-19


25, péntek 14-19

Raktár, Rövid, Szarvas köz

25, hétfő 14-19


26, szombat 9-17

Mátra, Álmos, Zsoldos, Testvériség, Ajtony

27, szerda 14-19

Holt-Tisza sor 1-24

27, vasárnap 11-17

Koppány köz, Szérűskerti u.


Ünnepi miserend

Anyakönyvi hírek 2007. október–december

December 24-én 23:30 orgonajáték és éjféli mise December 25-én 9 órakor pásztorjáték és ünnepi mise December 30-án Szent család vasárnapja 9 órakor December 31-én évvégi hálaadás: 17 órakor Január 1-én 10 órakor Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe Január 6-án 9 órakor Vízkereszt, az Úr megjelenésének ünnepe

ELHUNYTAK Október: Fábián Ferenc, Papp Pálné November: Ábrahám János Ferenc December: Telgen Módra András (Németország)

KERESZTELÉS

Január 13-án 9 órakor Jézus alámerülésének ünnepe Október: Jánosi Zita, Petró Iringó

Dr. Thorday Attila plébános elérhető a szentmisék előtt és után a templomban, és a 30/530-6201 telefonszámon.

A Szeged-Szentmihályi Római Katolikus Plébánia Értesítõje. Kiadja: a Szeged-Szentmihályi Római Katolikus Plébánia l 6710 Szeged, Palánta u. 2. Tel.: 62/427-466 l http://szeged-szentmihaly.plebania.hu l email: [email protected] l Felelõs kiadó: dr. Thorday Attila plébános l Nyomtatás: SIGILLUM 2000 Bt., Kökörcsin u. 17.

Tanítás a Karácsonyról

Recommend Documents