Táncsics Tükör Albán Hírmondó

TT Albán Hírmondó I. évfolyam 1. szám

2002. december

Táncsics Tükör

Albán Hírmondó A Táncsics Mihály Speciális Középiskolai Fiúkollégium életéről tudósító igényes újság. Megjelenik minden jelentősebb kollégiumi esemény alkalmával. I. évfolyam 1. szám Aktualitás: 35 éves a Táncsics Mihály Kollégium

Tartalom: Kolitörténet ………….......2-3 A legkitartóbbak……………4 In Memoriam……………….4 Legkedvesebb élményem...5-6 Zsurnáletika………………...6 Göröngyös út……………..7-9 Aktuális (?)………………..10 In Memoriam……………...10 Hogyan is lett nekem......11-12 A TT Albán Hírmondó……13 Nagy Albán Fal……………14

TT

1

AH


2002. december

Sok szeretettel köszönti minden Kedves Olvasóját a TT Albán Hírmondó! A Táncsics Mihály Kollégium fennállásának 35. évfordulója alkalmából – a térben és időben széles skálán végzett kollégisták számára - itt egy rövid kis kolitörténet, szigorúan a teljesség igénye nélkül, M. Pásztor József írásbeli és Csonka János tanár úr szóbeli emlékképeinek felhasználásával. A koleszunk költözési és összeolvadási mizériái: 1967-1986: Bp., II. Keleti K. u. 37. A kolesz első hivatalos elnevezése Középiskolai Fiúdiákotthon, 1973-tól veszi fel a Táncsics Mihály Középiskolai Kollégium nevet. (A névválasztásnál végig nagy versenyben volt még Kassák Lajos.) 1983-tól közös igazgatás alá kerül az Ady Endre Kollégiummal. 1986-1992: Bp., VIII. Ötpacsirta (volt Dienes L.) u. 2. Az épületcsere mellett egyben az is megtörténik, hogy - az Ady-tól való elszakadás után - a Táncsicsba beolvad a Kulich Gyula Kollégium. Ennek két legfontosabb következménye: szakközepesekkel bővül a diákság, na és persze igazgató-helyettesként debütál Kiss János tanár úr. (Ez olyan esemény, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül… (-A szerk.).) 1992- : Bp., XI. Rátz L. u. 3-7. A jelenlegi szent helyen a Sziklai Sándor Kollégium intézménye működött (kb. 600 fővel, köztük kb. 300 lánnyal), mely az összeköltözés után immár Táncsics Mihály Kollégiumként funkcionál tovább, ezen belül egy szint van fenntartva a speciális részlegnek, melynek azonban csak a felét használjuk ki. Hogy lehetne ez másként is, arra nézzétek meg az érettségizett kollégisták létszámának változásait, (különös tekintettel a következő 3 évre), melyet az alábbi táblázat és grafikon szemléltet: 1968 1969 1970 1971 1972 1973

17 24 18 19 31 23

1974 1975 1976 1977 1978 1979

22 27 21 25 26 24

1980 1981 1982 1983 1984 1985

23 28 35 18 23 30

1986 1987 1988 1989 1990 1991

22 41 53 52 39 33

1992 1993 1994 1995 1996 1997

64 43 49 23 38 27

1998 1999 2000 2001 2002 2003

33+2 13+2 23+6 11+5 9+1 7+1*

2004 2005 2006 2007 2008

9* 3* ??? ?? ?

- Forrás: www.tancsics.inf.hu -

Megj.: az összeg első tagja a fiú, második a leány diákok számát mutatja; *: a jelenlegi kollégisták létszáma alapján becsült adat.

TT

2

AH


2002. december

Vajon mi az oka ennek a nem éppen fényes helyzetnek? Van-e összefüggés a mindenkori vezetés (vagy nem vezetés) tevékenysége (vagy semmittevése) és a diákok elmaradozása között? Ehhez nálam kevés a cm3, mindenesetre leközlöm a koleszunk igazgatóinak és igazgató-helyetteseinek névsorát: 1967-1983: Materényi Jenő ig., helyettesei Nagy Sándor, később Gudenus László. 1983-1986: Raiz Ivánné ig., helyettese mindvégig Gudenus László. 1986-1989: Lovas Sándor ig., helyettesei együtt Gudenus László és Kiss János. 1989-1994: Gudenus László ig., helyettese a specen Kiss János és Csonka János. 1992-től Gudenus László az egész Rátz L. utcai intézmény igazgatója, összesen 4 igazgató-helyettessel munkálkodva (spec-, hagyományos fiú-, hagyományos lány-, Ménesi úti lányrészleg). 1994-2000: Ringhoffer Ervin ig., helyettese a spec. részlegen 1997-ig Kiss János, majd – miután ő egyik napról a másikra távozott a koleszból – Csonka János. Tehát innentől kezdve nem a spec tanárai közül kerül ki a TMK legelső embere. 2000-2001: Völgyesi József ig., helyettese a spec. részlegen Csonka János. Ez az úr kezdetben néhány évig biológiát, kémiát és számítástechnikát is tanított a specen, majd miután igazgató lett, „valaki” komoly pert zúdított a speciális részlegre. Azóta is szóbeszéd tárgya, hogy általában véve erkölcsileg hogyan ítélendő meg egy olyan igazgató, aki bepereli azt az intézményt, melynek diákjait éveken át tanította. 2001-: Tóth Sándorné ig. A spec. részlegnek nincs helyettese, tanáraink megosztva látják el a különböző képviseleti és döntéshozatali feladatokat. Az 1998-tól napjainkig terjedő időszakban Csonka János körülbelül négyszer vállalta el az igazgató-helyettességet, és legalább ennyiszer mondott arról le. A pontos számokat már ő maga sem tudja…

TT

3

AH


2002. december

Végezetül érdekességként íme a legkitartóbb tanár urak (Cs. János adatai alapján): Gudenus László a rekorder, már 25 éve kínlódunk vele!!! Csonka János 20 év hűséges szolgálattal a második helyre szorult. Örök második. Bunth István és Demjén József holtversenyben dobogósok 19-19 évvel. A reál-humán verseny tehát eldöntetlen. Materényi Jenő, az alapító 16+1 évig fogalmazta a kollégiumi szabályzatokat. M. Pásztor Józsefet kb. 12 Nap körüli keringés találta a Táncsicsban. Ebből egyenesen következik, hogy ő a felelős Kiss János (11 éven át) tanár úr rejtélyes és hirtelen elmeneteléért, hiszen nem akarta, hogy bárki is beelőzze. Csefkó Zoltán csinálta a legügyesebben: 4+2+8 évével szinte észrevétlenül kúszott a magasba, és ő az egyetlen, aki diákként, éjszakásként és tanárként is átesett a tűzkeresztségen (viszont a ló túlsó oldalán még nem (azt mondják)). ☼☼☼ A napokban végignyálaztam néhány poros Krónikát még a kollégium hőskorából. Szubjektív válogatásom eredményét olvashatjátok az In Memoriam Táncsics c. rovat hasábjain.

In Memoriam - Táncsics Az alábbi bekezdés egy részlet az 1967-es keltezésű „A kollégiumi élet elemi normái” című, egyébként meglehetősen komoly hangvételű dokumentumból. Egyszerűen nem tudom megállni, hogy le ne közöljem, annyira aranyos. Ajánlom mindenkinek, aki disznó módon eszik, valamint ajánlom tiszta szívvel Szengofszky Ricsi nevű jelenségünknek (egészen más okból). „6. pont: Az étkezésnél igyekezz mindig kifogástalan módon viselkedni, következetesen gyakorold az önfegyelmezett táplálkozás magatartásbeli előírásait. (Pl.: a levest ne szürcsöld; végy levegőt, mielőtt a kanálból a szádba öntöd a levest; a kanalat ne oldalt, hanem a száddal szemben lévő helyzetben emeld fel, és ne egészen telemerítve; használd a kést, villát szabályosan fogva; erőltetés, ügyetlen mohóság nélkül vágj, emelj ételt; lehetőleg kis falatokat végy a szádba mindenből; ügyelj arra, hogy ne csurogjon vissza az étel se a tányérba, se mellé; a kenyeret ne vágd, hanem törd; testtartásod laza, de fegyelmezett legyen; se túl közel, se túl távol ne legyen a fejed az asztaltól; ne könyökölj; ne tedd keresztbe lábad evés közben; használd a szalvétát; társaidat udvariasan figyelmeztesd a kultúrált étkezés elemi normáinak betartására.)” Persze amikor például a brassói alján fél centi vastag zsírréteg mosolyog vissza rátok, ez egy picit nehezebb feladat, de – mint tudjuk, - a Táncsicsost a mostoha körülmények csak inspirálják! Jó étvágyat!

TT

4

AH


2002. december

Legkedvesebb élményem… Ezt az oldalt tanár urainkkal készített riportoknak szántam. Arra gondoltam, hogy esetleg jól esne nekik, meg persze nekünk is, ha az emlékezés jegyében egy-egy történet erejéig valamilyen csemegét elővarázsolhatnának a több évtizedes tarsolyukból. Mindannyiukhoz odamentem az ünnepség előtt 4 nappal és megkérdeztem tőlük, mi a legkedvesebb Táncsicsos élményük. Ez lehet egy kedves szakköri történet, lehet egy jó sztori a folyosóról, elért siker egy tanítvánnyal vagy akár egy kollégistatársunkkal kialakult különös kapcsolatuk. Nem szabtam meg nekik terjedelmet, hiszen egy-egy csodálatos élményt egyszerűen, akár 2 mondatban is el lehet mondani. Nem is sürgettem őket, hiszen ennek a lapnak a lapzártája csupán a Honfoglaló előtti nap estéje. (Sőt igazából a Honfoglaló napja, 9.00. – A szerk.) Azonban kedves történetek helyett többnyire csak a felkérésre adott reakciókat tudom nektek prezentálni. Hogy őszinte legyek, nem erre számítottam. Biztosan én vagyok a hibás; nagyon sablonos lehetett a kérdésem...

Bunth István: „Jól van. Gondolkozom rajta.” Gudenus László: „Nem érek erre rá, Földényi úr. Tényleg már így is több a munka, mint amit tisztességgel el tudok végezni. Odáig tényleg teljesen értelmetlen ilyen izéket bele.” Csonka János: „Most nem nagyon érek rá erre, olyan sok a munka. De ha nem felejtem el, gondolkozni fogok rajta, ígérem.” Demjén József: „Nézze, Földényi úr, ezeket a sztorikat én el fogom mondani Csefinek, és ebből majd lesz egy jó kis internetes játék. (És akkor elkezdte magyarázni ezt az internetes játékot, aminek a kérdésemhez – megítélésem szerint – sok köze nem volt. – A szerk.) Meg amúgy is, Földesi úr, a konkurens újságnak én nem nyilatkozom!”

Akinek esetleg ez az oldal kicsit szellősnek tűnik, a szerkesztőség mossa kezeit.

TT

5

AH


2002. december

Utoljára mentem oda Csefkó Zoltánhoz, aki – mint olvashatjátok, - kedves történetével megmentette a tanári kar becsületét és elnyerte a Rokon Szenv-et. 3 percébe került, hogy felidézze ezt a sztorit, meg még másik kettőt is emellé... - Szokványos történetem sok van: "éjszakai beszélgessünk a fizikáról"-tól "éjszakai rizikó parti a 211-esben"-en keresztül az esti "inter-MoRE játék"-ig szinte minden. De kedves? Hmmm... Szokatlan? Megvan! - Egyszer, nem is olyan régen (talán 1999 decemberében) éjszakás voltam. Megkeresett két speces lány (Réka és Laura), hogy valakinek a születésnapját szeretnék megünnepelni, ezért a 211esben szeretnének gyertyaláng mellett csendben beszélgetni, ünnepelni, és halk zene mellett táncolni. Megígérték, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, ha 10-ig megengedem a bulit. Hittem szép szavuknak, és belementem. Fél 10 táján bekukkantottam, hogy ellenőrizzem a társaságot (és persze a rendet), és összeírjam a jelenlevőket. Rögtön megkínáltak valami édességgel, amit nem utasíthattam vissza. Cserébe felköszöntöttem az ünnepeltet. Érdekes, hogy arra már nem emlékszem, hogy kit ünnepeltek. Már-már indultam volna a dolgomra, amikor valamelyik lánynak eszébe jutott, hogy megtáncoltat. Elkezdtek fűzni, hogy olyan fiatal vagyok, és nem minden nap adatik meg, hogy ilyen kedves, fiatal és szép lányokkal táncolhassak. De én ellenálltam... Egy darabig! Aztán valami alkoholt töltöttek belém. Ennek hatására nehezen, de tényleg nehezen beadtam a derekam. Kikötöttem, hogy csak lassúzni vagyok hajlandó, mert nem szeretném ha bénaságom miatt kinevetnének. Kerestek egyegy lassú számot, aztán kénytelen voltam minden jelenlevő lánnyal egy-egy lassú számot végigtáncolni. Nagyon kellett figyelnem, nehogy valamelyiknek a lábára lépjek. Meg aztán az is gondot okozott, hogy ütemre lépjek. Végül azonban kiderült, hogy annyira nem is vagyok béna. Persze az is lehet, hogy csak udvariasságból dicsértek meg. :-) A történethez hozzátartozik, hogy a megbeszélt időre rendben (takarítással együtt) befejeződött a buli.

Zsurnáletika, illetőleg baráti jobb A TT Albán Hírmondó - ékes bizonyságául annak, hogy valóban a Demjén József főszerkesztésével fémjelzett Táncsics Tükörrel karöltve (és nem ellene) munkálkodik, - jó szívvel ajánlja Kedves Olvasói figyelmébe a TT legújabb számának egészét, de különösen A „Közösségi” élet egy alapszabálya c. nagyszerű írományt, A Hónap kérdését, melyet mi biztosan nem így fogalmaztunk volna meg, de a lényege ugyanez lett volna, valamint a Táncsicsos fogalomtárat, melynél viszont megjegyezzük, hogy a Gumikilukadás-duó és Rühes Qtyák címszavak máris komoly korrekcióra szorulnak!

TT

6

AH


2002. december

Göröngyös út 1990-ben léptem először a Táncsics Dienes L. utcai épületébe. Felvételi tájékoztató volt, és a szüleimmel mentem. Gyönyörű, tágas díszteremben zajlott az ismertető a kollégium bonyolult szabályrendszeréről. Nem igazán értettem, mit keresek ott, mert a nagy elánnal magyarázó szemüveges úriember (Gudenus úr) már nem először hangsúlyozta, hogy a kolesz csak budapestiek számára van fenntartva, minden pénteken haza kell menni, és hétfőn lehet csak visszajönni. Nos, felvételt nyertem (részletek: 10. o.). (Innentől kezdve nekem hétfőn reggel fél 5-kor kellett kelnem otthon, a nagy heti csomaggal buszozni, vonatozni, majd a Keletiből BKV-zni iskola előtt.) A 47-es szobába kerültem. Úgy éreztem, a szobatársaim (Gyula, NagyGé, Mucsi és Budai) egész elviselhetők, azt a Futó nevű negyedikest leszámítva. Ám Tolsztoj Háború és békéje is piskóta lenne ahhoz a regényhez képest, amit a Sztyível töltött egy évről lehetne írni. Nálam azzal kezdett be, - nem számítva a gyakran fél 12be nyúló kosáredzéseit a szoba közepén, az akkor még mutálás környéki daljátékait a folyosón, a WC-papír tolvajlásait, … stb. – hogy egy békés szunyókálásom alkalmával csenni szeretett volna az ágyneműtartómban eldugott szörpikémből.

Viszont én felriadtam, és keményen megmarkoltam az üveget. De már akkor ő is fogta. Addig-addig húztuk-vontuk, míg az erők eredője egyszercsak a frissen mosott, hófehér lepedőmre esett, na és akkor elszabadult a trutyi! Szóval Futó Sztyí igazi egyéniség volt. A számtalan OKTV-győzelemmel a neve mellett persze kiváltotta az elismerésünket is. Hát még azzal, amikor először hallottam feleselni az általam akkor még misztifikált Demjén tanár úrral! Valószínűleg az égvilágon semmi bajuk nem volt egymással, csak hát Futó Tibi sajnos (vagy nem sajnos) irtózott a történelemtől. Demjénnek sem volt a szíve csücske a matematika és a fizika. Így aztán gyakran vitatkozgattak egymással. Másnap aztán én is megpróbáltam ezt a Demjénnel való feleselés dolgot, és tulajdonképpen mind a mai napig gyakorolva immár művészi fokon folytatom ☺. De nemcsak ezt tanultam Sztyítől, hanem kitartást, akaraterőt, önbizalmat, és még ki tudja mit. A szakkörök jók voltak. A földrajzot mind a 4 éven át megtartottam (lásd 10. o.), a matek szakkör viszont Vopaleczki tanár úrnál annyira laza volt, én meg annyira de annyira jó voltam, hogy pusztán érdeklődésből megnéztem, mit tudnak a női nem akkori képviselői, Barva Mária, majd Németh Mónika történelemtanárnők. Szigorúan szakmailag. Hát, az biztos, hogy üdítő színfoltok voltak a sok marcona férfi tanár között. Negyedikben aztán azért visszakapcsoltam matekra, egyrészt, hogy a felvételin gond ne legyen, másrészt hogy ki ne maradjon az életemből a Bunth-szakkör.

TT

7

AH


2002. december

Sajnáltam volna, ha később nem tudom megénekelni a Bunth-szakkör effektust. Egyszer nyertem a Zsúúúgában is! Én csináltam meg leghamarabb a kirakott példát és enyém lett a csoki (Ilyen minden szökőévben van egyszer.) Yeah! Az igazgatói szobába csak nagyon ritkán jutottam el. Emlékeim szerint az első alkalom is abszolút hivatalos volt, a DT-be való beválasztásom után kerestem meg valami akkor még fontosnak vélt dologgal. Persze lerázott az öreg azzal, hogy intézzem el. Mivel napközben nem nagyon találkoztam vele és csak a felvételi tájékoztatón hallottam beszélni, ahol meg nagyon jópofa volt és kiválóan keverte a viccet a lazasággal, a szigorú, számonkérős oldalát még nem ismertem. (Addig volt rám jó világ!) Még párhuzam is van az életünkben: ő is ugyanabba a gimibe, az igen gyengécske Vörösmartyba járt. Te jó isten, én is ilyen leszek, ha nagy leszek? szörnyülködtem. Akkor már inkább Kiss tanár úr! (Na jó, nem, ez csak vicc, kedves Gudenus László.) Ami az éjszakásokat illeti: volt egy rövid ideig egy cselgáncsos fickó, akitől – így utólag bevallhatom, - kissé féltem. Soha nem láttam mosolyogni. Ez után a fazon után kész felüdülés volt Csefkó Zoltán volt kollégista, akit egyszerűen csak rüszügyíknak hívtunk. Rendkívüli tehetsége volt ehhez a munkához, ami abban is megmutatkozott, hogy igen sokáig űzte az ipart. A zord külső mögött pedig egészen jó szív lakozott. (Még mindig lakozik. (- A szerk.)) Később is sok „neves” kollégista töltötte be ezt a nemes posztot a Táncsicsban; a teljesség igénye nélkül pár név: Mézga, a lányok nagy kedvence, Drool, a lányok nagy kedvence („az angyalarcú szatír”), a Kalincsák-klán (nem kifejezetten a lányok kedvencei (bocs, fiúk, dehát szegény Balázs pl. pap lett! (könyörgöm, nehogy ő adja fel nekem az utolsó kenetet!!!)), sőt egy éjszakára még én is beneveztem egyszer. Egy újabb fogalom: Gyöngyi. A DT-be való beválasztásomkor találkoztam először ezzel az emberrel. Sajnos nem lány, hanem ... hát, mondjuk fiú. Gyönyörű, okos és kedves felesége, Timi tudja ezzel kapcsolatban a pontos igazságot. Az első pár hónapban annyit vettem észre Gyöngyiből, hogy valami bazierős szemüveggel 24 órán át ül a számítógépteremben. De tényleg 24 órát! Amikor délelőtt iskolába kellett volna mennie, akkor is ott láttam ücsörögni. (Ja, én éppen nagyon beteg voltam, ezért nem voltam iskolában!) Valószínűleg a SimCity nevű számítógépes játékból készíthette a pályamunkáját, mert amikor odaültem mellé, épp azzal foglalatoskodott. El is magyaráztattam vele, hogy kell játszani, és nekem is nagyon megtetszett. Egészen a tanulóidő kezdetéig ott ültünk és építettük a várost. Aztán kénytelenek voltunk más dolgokról is beszélni egymással, mert néha-néha szerét kellett ejteni a DT-üléseknek is. Aztán egyszer, amikor már megint sírt a tanárok szája, hogy milyen passzív a fiatalság (nagyon nagy pangás ígérkezett a Honfoglaló idejére), egyik számítógéptermi „pályamunka-készítésünk” közepette (kb. hajnali 3-kor) feltámadt bennünk a szereplési vágy. Azon melegében kitaláltuk, hogy tréfás verseket írunk és megpróbáljuk őket valahogy elénekelni. Másnap. Merész egy vállalkozás volt, még egyikünk sem csinált ilyet soha, és fogalmunk sem TT

8

AH


2002. december

volt, a diáktársaink kifütyülnek majd vagy megtapsolnak. Három számot sikerült elkészítenünk úgy, hogy még az utolsó percekben is módosítottunk a szövegeken. És nem fütyültetek ki, hanem óriási siker lett, ezúton is kösz. És ugye bevált recepten ne változtass alapon a következő dalszövegeink is mindig az utolsó utáni pillanatban nyerték el végleges alakjukat. Így kezdődött a Gumikilukadás-duó története. Végül jó sok dalt készítettünk a kolesz mindennapjairól. Berg. Hát igen. Nem lehet nem szólni róla! Aki nem ismeri, az képzeljen el egy ... az képzelje el! Tőle hallottam először a kendóról. Hihetetlen kitartású srác, áldott jó szívvel, ami a sportban meg is hozta a gyümölcsét, ma már az egyik legjobb magyar kendós. Minden, ami Japán, az ott tobzódik a zsigereiben, melyek, ugye, nem vékonyak. Ja, és a legfontosabb: nála láttam először gésa golyókat! És nem hülye gyerek, most például nagyszabású tervei vannak informatikai berkekben, továbbá Táncsicsos levelezőlistát szervez! (lásd Nagy Albán Fal!) S hosszan folytathatnám a sors a kiválóbbnál kiválóbb emberekkel (Cápa, Nagy Robi, Győri Balázs (két hete diplomás állatorvos, gratulálunk!), minden Rühes Qtya (Ikonommal az élen) az összes YUNYAI, Husi, Prohász, Drool, kisCsaló, Mézga, Visy, Kőhegyi, Hz, a Serény Múmiák (pl. KeRázsó) …) akikkel itt volt szerencsém megismerkedni. Egészen biztos vagyok benne, hogy mindenkinek megvannak az itt töltött évekről a szebbnél szebb emlékei (ha nem, akkor maga tehet róla) és a jobbnál jobb haverjai. Mindannyiunk tortájából egy jó négyéves szelet ez az épület, ez a tanári kar, ez a társaság, ez az eszmeiség. Tartoztunk valahova. Egyébként most ennek a léte került komoly veszélybe. Lehet rajta segíteni! Pénzzel, kapcsolatokkal, új diákokkal, kinek hogyan van rá lehetősége. Sziasztok!

Földesi Tibor

TT

9

AH


2002. december

Aktuális (?) Mielőtt búcsút vennénk egymástól, szeretnénk, ha észrevételeitekkel, tapasztalataitok tanulságaival, kritikai megjegyzéseitekkel a kollégium vezetését támogatnátok. Kérem, írjátok le, mit találtok jónak-rossznak: 1. Hasznosnak tartod-e a kollégiumot általában, s miért? 2. Mit jelentett számodra a kolesz? 3. Milyennek tartod a kollégium anyagi-tárgyi ellátottságát? 4. Mi a véleményed a kollégium tanulmányi-segítő munkájáról? 5. Mi a véleményed a kollégium nevelő munkájáról? 6. Azok vannak-e itt, akik valóban idevalók? 7. Találtál-e itt barátot? 8. Változtatnál-e a kollégium rendjén, s mit? 9. Mi a véleményed a Direktóriumról (pozitív, negatív)? 10. Bármilyen, a kollégiummal kapcsolatos javaslatod. Köszönjük írásbeli válaszodat! Bp., 1972. máj. 15. Materényi Jenő ig. Szerkesztőségünk arra gondolt, hogy érdekes, sőt hasznos lenne, ha a mostani kollégistáknak is nekiszegeznénk a fenti 10 kérdést, hiszen most ők látják igazán belűlről a Táncsicsot. Úgyhogy megkezdtük az elkészítését a kérdőív aktualizált változatának, melyet a megfelelő stádiumban a Diáktanács részére átadunk, az eredményről pedig Kedves Olvasóinkat természetesen tájékoztatni fogjuk. Előre!

In Memoriam - Táncsics Az emlékezés eme kis fejezete egy olyan hőskori esetet elevenít fel, mely az akkori diákokat sokáig lázban tartotta. Mert régen is voltak ám botrányok, nehogy azt higgyétek, hogy nem! Itt van egy még az első évekből: Történt egyszer, hogy Materényi Jenőhöz, a direktor úrhoz levél érkezett, melyben egy esperes feljelentette a kollégium lakóit. A hivatalos állásfoglalás szerint 2 diák az ablakból megdobálta a szomszédos templom tetőzetét és „trágár szavakkal illette a felháborodott templomi szolgát”. Hogy mi lett a dolog következménye, arról Ötvös Károly korabeli riportja tudósít a Krónika lapjain. Egyébként hepiend-gyanús a dolog. A kollégium életéről szóló Krónikák (1967-től 1985-ig vannak meg) pedig mindenki által hozzáférhetőek, kérjétek őket a tanár uraktól, hátha segít az élményeitek „csontig hatolásában”. Ja, jók a fényképek is, az én kedvencem egy 15 évvel ezelőtti Demjén-arc. (Tudjátok, jó nagy…)

TT

10

AH


2002. december

Hogyan is lett nekem diplomám? avagy a szakkörök értelméről - de komolyan! Volt egy ferde hajlamom: gyerekkorom óta tanár szerettem volna lenni! Lehetőleg matek-, földrajz- vagy történelemtanár. Teljesen törvényszerű volt tehát, hogy a Táncsicsba Petőfi költészetéből felvételiztem. Egy bizonyos Kiss János tanár úr ült velem szemben, akivel 10-15 perc után már felváltva idézgettünk szebbnél szebb Petőfi-verseket, bár egy idő után én már csak bólogattam, ugyanis esélyem sem volt közbeszólni... Ezt azonban elég értelmesen tehettem, mert felvételt nyertem. Aztán az első napokban komoly fejtörést okozott, hogy milyen szakkört is válasszak. Vajon bevalljam-e az igazi érdeklődési körömet? A kérdés jogosnak tetszett, hiszen előre nem lehetett tudni, hogy az ember mennyire szadista tanárokkal kerül meghitt (vagy életfogytig tartó, kevésbé meghitt) kapcsolatba. A Táncsicsban örök érvényű f(pontszám(szakkör)) = kimenő (Humánoknak: a szakkör függvénye a pontszám, a pontszám függvénye a kimenő.) összefüggés tehát óvatossá tett. Arról ugyanis szó sem lehet, hogy ne legyen állandó kimenőm! Körbekérdeztem hát a többieknél, hogy mi a pálya. Matek: Vopaleczki – jó fickó. Rendben. Töri: Demjén – semmi jóra ne számítsak. Ajajj! Földrajz: Csonka – nincs info. Egyszerűen nem találtam senkit, aki Csonkát földrajzos oldalról ismerte volna. Biztos olyan szadista az ürge, hogy senki nem bírja mellette a GYŰRŐDÉSt! Végül is – vállalva a rizikót – pontban fél 6-kor beVETŐdtem első föciszakkörömre, aminek akkoriban a könyvtár adott hangulatos helyet. A haverommal, Boda Zsolttal érkeztem, és bökdöstük egymást, hogy jó helyre jöttünk-e. Mert tanár az sehol a HORIZONTon. Leraktuk a magunkkal hozott HORDALÉKOT (füzet, toll) a sarokba és nekiálltunk szakirodalmat nézegetni: szebbnél szebb DOMBVIDÉKekre kalandozott a tekintetünk egy Playboy nevű újság oldalain. Na ez is TÖK* furcsa volt, ui. ez az újság nem lapult a könyvtáros asztalfiókja mélyén, mint egy másik LÉGKÖRű kollégiumban, amelyikkel később összeköltöztünk, hanem ott RÉTEGZŐDÖTT a polcon, hogy minden kiéhezett kollégista oda tudjon FÓKUSZálni. Mikor már képzeletben hosszasan BEJÁRTUK A TEREPET, Zsolt odaszólt, hogy szerinte az lehet a földrajztanár, ott, az a kicsi, bajszos, aki úgy löki a perfekt németet. Igen, tényleg volt ott valaki, aki már hosszú ideje zavart minket a „szakmában való elmélyülésben” német szavak által áramoltatva át hallójáratainkon. De már vagy negyedórája. Ekkor nyílt az ajtó és belépett a könyvtárba Cserta Pityu is, aki akkor már nagyfiú volt, és biztosak voltunk benne, hogy nem földrajz szakköre jön. Odalépett a kis bajszoshoz és elkezdett neki spanyolul rizsázni. Legnagyobb meglepetésünkre Csonka János … (Mert a földrajz helyett németező diák: Csonka János tanár, ki is lehetne más? És aki a nyelvtant németül biflázza, Tarcali meg Ács az, Csonka szívének gyöngyháza.) *A TÖK egyértelműen földrajzi szakszó (- A szerk.)

TT

11

AH


2002. december

…szóval Csonka János azonnal átkapcsolt és folyékony felsőfokú spanyol nyelvleckét hallhattunk az elkövetkező 10 percben. Na akkor ennek a kis embernek a méreteit máris vagy 10 centivel nagyobbnak becsültük (Perverzeknek: a testmagasságára gondoltunk, vagyis hogy nőtt egy picit a szemünkben.) Aztán úgy 6 óra körül el is kezdhettük a szakkört, ahol először megbeszéltük, hogy Csonka úr most törökül tanul, és hogy Üçündü tütüncü derin derin düşündü. (A harmadik trafikos igen mélyen elgondolkodott.) Ezt a hasznos török bölcsességet gyorsan lejegyeztük és másnap már villogtunk is vele a suliban. Ja, úgy fél 7 körül már szó esett a földrajzról is... Hát így indult. Aztán persze belemelegedtünk, és a 4 év alatt rengeteget tanultunk ettől az embertől. Nem feltétlenül a tárgyi tudásunk növekedett, sokkal inkább megtanított minket tanulni! Sosem kellett hosszú termelési listákat bemagolni, bármit szó szerint megtanulni, mindig a gondolkodás volt a lényeg. Szép lassan megtanultuk, hogyan lehet elindulni egy önálló feladattal, hol kell keresni az anyagot hozzá, hogyan lehet célirányosan megszerezni az információt, hogyan lehet szelektálni lényeges és kevésbé fontos adatok között, a folyamatok megértésére, valamint a következtetésre kell koncentrálni. Nem az a nagy szó, ha valaki pályamunka ürügyén két vaskos könyvet elolvas és utána ezeket másolgatja, hanem ha valami olyat csinál, amit előtte még senki. Persze ez nem könnyű, és nagyon sokszor mi magunk is (hosszú távon legkedvesebb sorstársam, Visy Balázs meg én) ellógtuk a feladatot, nem készültünk, kitaláltunk valami kifogást, letagadtuk a leckét, dehát ezzel a tanároknak pályaválasztáskor tisztában kell lenniük. Nem szeretem az olyan tanárokat, akik személyes sértésnek veszik, ha a diák nem készül, meg nem engedhető hangnemben kommunikálnak az „alsóbbrendű” diákkal, és a lelkiismeretükben szikével vájkálva próbálják saját gyengeségüket palástolni. Nagyon örülök neki, hogy a Táncsicsban ilyen negatív tanári viselkedéssel nem találkoztam. Sajnos gimiben, a nem túl jó hírű Vörösmarty Mihály Gimnáziumban igen. Az ottani földrajztanár frissen szabadult a főiskoláról, mi voltunk az első osztálya. Az úr annyira, de annyira kemény volt, hogy nem kellett sok idő, hogy erős gyűlölet alakuljon ki közte és az osztály között. Nálam ez akkor kulminált, amikor kijelentette, hogy „...a földrajz OKTV-re a jelentkezési határidő lejárt, dehát ez úgysem érdekelhet senkit innen...”. Hát ezért nem nyertem én OKTV-t. Nem baj, nyert helyettem a Herz Pisti (aki egyébként mat-fiz-es volt, csak passzióból indult földrajzon is). Szóval, ha nincs ez a Csonka János, akkor bizony jelentékenyen eltávolodtam volna ettől a gyönyörű tantárgytól. Nem mehettem volna el a JATÉ-ra a szóbeli felvételire egy buli után, semmi tanulással, nem kaptam volna 15 pontot, és 5 év múlva földrajz tanári diplomát. Meg mellé egy 3 év alatt elvégzett geográfusit is. Ezúton is kösz neki, na meg a Táncsicsnak. Hogy mit ér ma egy diploma, az már egy másik lapra tartozik…

TT

12

AH


2002. december

A TT Albán Hírmondó létrejöttéről, céljairól: A TT Albán Hírmondó nem a mindenkori Táncsics Tükör ellenújságaként jött létre, hanem egy azzal párhuzamosan létező, azzal karöltve a kollégium, a kollégisták javára váló sajtóorgánum szerepét kívánja betölteni. Másrészről kicsit a Tükör tükre, hiszen az mindig hasznos, ha más nézőpontból is górcső alá vesszük a dolgokat. A szerző ráérős kollégistaként maga is főszerkesztője volt a Táncsics Tükörnek, mely ideje alatt kevésszer, ámde – a korabeli kollégisták visszajelzései alapján - annál igényesebb tartalommal jelent meg. Ezt a hagyományt a TT Albán Hírmondó is folytatni kívánja, megjelenéseit csupán a nagyobb volumenű Táncsicsos eseményekre tartogatja. Első szám lévén ezt most egyszemélyben írtam, de ez a jövőben feltétlenül változni fog, jelenlegi és ex-kollégisták szakértő szakmai gárdája fogja segíteni a főszerkesztő munkáját. Mindenféle írást szívesen várunk bárkitől, aki valaha is valamilyen picike kapcsolatban állt a Táncsics Kollégiummal. A TT Albán Hírmondóban megjelenhetnek olyan cikkek, történetek, vélemények, szókimondó szövegek is, amelyek esetleg a mindenkori Táncsics Tükörben csak főszerkesztő által cenzúrázva, vagy még úgy sem kaphatnak helyet. Arra is van lehetőség, hogy ne fedjétek fel kiléteteket. Kifejezetten nagy örömmel fogadjuk saját verseiteket, novelláitokat, dalszövegeiteket, színjátékaitokat, rajzaitokat vagy akár tudományos bizonyításaitokat! Földesi Tibor Bankszámlaszám: Budapest Bank 10102842-05152751-00000004

Várjuk aktuális írásaitokat! E-mail cím: [email protected] Levélcím: Budapest, XV. Nyírpalota u. 103. Információs telefonszám: (20) 985-2465

Ha annyira tetszett az újság, hogy szívesen hozzájárulnál a kiadásokhoz, valamint a következő számok megjelenéséhez, a fenti számlaszámon nyújthatsz támogatást. Minden apró összegért nagyon hálásak vagyunk.

A borítékra ne feledjétek ráírni: Albán Hírmondó!

Örökös főszerkesztő: FT (Albán) Aktuális főszerkesztő: FT (Földezsmo) Aki soha nem lehet ennek a lapnak a főszerkesztője: Demjén József Tiszteletbeli újságíró: Berg Krisztián, Gyöngyösi Zsolt, Monoki Ferenc Szponzor: Mészáros Gábor (Mézga), Gyöngyösi Zsolt Rajzok: Monoki Sándor, Varga8 Balázs (címlap) Tiszteletbeli lektor: Csonka János Helyesírás*: FT (Földesi Sztyí) *Az Albán Hírmondó különösen nagy hangsúlyt fektet szép magyar nyelvünk helyes írásos kinyilatkoztatására. Így minden egyes előforduló helyesírási hibáért (az aktuális árfolyamon) egy petákot fizet a hibát legelőször megtaláló és a szerkesztőségbe beküldő Kedves Olvasójának. Aktuális árfolyam: 1 peták = 100 Ft. Az újság megjelenésében óriási segítséget kaptunk Csefkó Zoltán (szkennelés, jótanácsok, tenni akarás, ébrentartás) és Csonka János (jószándék, jótanácsok, adatszolgáltatás) uraktól. Köszönjük.

TT

13

AH


2002. december

NAGY ALBÁN FAL Ez egy olyan kommunikációs csatorna kíván lenni közöttünk, ahol rendszeresen hirdethettek, amit csak akartok. Ehhez nem kell mást tenni, mint a következő várható megjelenés előtt 1-2 órával bezárólag telefonálni, e-mailt vagy postai levelet küldeni szerkesztőségünkbe és kész is. Ahol a BNV (= biztosan nem vicc) rövidítést találod, az komoly hirdetés. Ahol nincs BNV-jelzés, arról nem tudhatod, komoly-e, tehát még az sincs kizárva. BNV: Aki ezen újság főszerkesztőjének anyagi helyzetén segíteni szeretne, mert az bizony nem valami fényes, telefonon jelentkezhet a (20) 9852465 számon. Rugalmas időbeosztásban a matematikatanítástól kezdve a kerítéskészítésig mindenféle munkát igényesen elvégez a mindig megbízható Albán Vendégmunkás! (Ez sajnos nem vicc, tényleg kéne valami munka, gyerekek.) Okos, kedves, önzetlen, ám nem olyan jóképű srác keresi komoly barátnőjét, aki társa lenne a kollégiumi mindennapokban. Azért legyen icipicit idősebb.

BNV: Aki a kollégium anyagi helyzetén segíteni szeretne, az legegyszerűbben személyesen intézkedhet a tanári kar egy reprezentánsán keresztül. Az adó 1%-át a következő helyre lehet címezni: BNV: Jelenlegi és ex-kollégisták számára alakul hamarosan egy belső levelezési rendszer, melyen hasznos információk fognak igen nagy sebességgel áramlani közöttünk. A levelezési listára már fel lehet iratkozni a :[email protected] címre elküldött maillel.

Mindenkinek a figyelmébe ajánlanánk a kollégium hivatalos honlapját, valamint Csefkó Zoltán internetes oldalát (A szerk. szerint nagyon igényes oldal! Meg egy kicsit önimádó, de Csefinek ezt elnézzük...:-)), csak az a probléma, hogy pillanatnyilag ezen oldalak fejlesztés alatt vannak. De utána keressétek, mert nagyon jó lesz! 6BNV: Egy kolesztársunk barátnője számára júliusaugusztus időszakra külföldi (nyugat-európai) munkalehetőséget keresünk. Bárki bármit tud, szóljon be a szerkesztőségbe. Előre is köszi!

BNV: SOS!!! Kollégium keresi elfogyott diákjait!!!

Ezzel búcsúzik a TT Albán Hírmondó 1. száma. Várható következő megjelenés: 2003. május-június, de ezt sosem lehet előre tudni.

TT

14

AH

Táncsics Tükör Albán Hírmondó

Recommend Documents