Tanácsok a felnőttkori tanuláshoz
Bevezető A munkaügyi szervezetben dolgozom több mint, 10 éve. Sok munkanélküli felnőttel találkoztam, akit ez az állapot nagyon megviselt, energiatartalékait felemésztette. Így aztán a munkanélküliségből való kilábalás is sokkal nehezebb volt, gyakran csak segítséggel sikerült. A tanácsadás során, a bizakodás szakaszában sokszor felmerülő kérdés volt: Képes vagyok-e újra kezdeni azzal, hogy egy újabb szakmát tanulok? Képes vagyok-e egyáltalán tanulni? Negyven év felett van értelme? Bírom a versenyt a fiatalokkal? Mi lesz, ha a gyerekem rajtam mosolyog? - Beülni a fiatalok közé az iskolapadba? - Nem leszek hátrányos helyzetű? Ezek a kérdések nagyon is komolyak. A válaszokat azzal a céllal gondoltam végig, hogy segítsek azoknak, akikben 1
már megérlelődött a tanulás gondolata, és azoknak, akikben még csak most kezd kicsírázni. A népszerű pszichológus, Vekerdy Tamás e képpen látja: „Nem a huszadik életév előtt kell sokat tanulni – hanem ezt követőleg.” dr. Szabó László humánfejlesztési tanácsadó Zala Megyei Munkaügyi Központ
A tanulás pszichológiai alapjai „Ha az embert nem kényszerítik rá, hogy használja az eszét, akkor ellustul szellemileg, és soha nem fogja kiteljesíteni a képességeit.” /Morito Akio: MADE IN JAPAN/
A tanulás a történelmi fejlődésünk során mindig is az egész személyiségünket igénybevevő alkalmazkodási folyamat része volt. „Helytállni az életben, ez a fő feladatunk”, ahogy ezt szokták mondani, otthon és az iskolában egyaránt. Az egyéni boldoguláshoz, de a közösségben munkálkodva is, szükséges elsajátítani olyan elméleti és praktikus dolgokat, amely civilizálttá, ügyessé, alkalmazkodóvá, találékonnyá tesz bennünket. Nyilvánvaló, hogy a környezeti hatások elsődlegesek. Ki a minta, ki az, akit követhetek, ki a példaképem? Ugyanis, ha nem tanulunk meg alapdolgokat, - ilyen a viselkedés, eszköz használat és tájékozódás – elütünk az átlagtól, gondjaink lesznek az életünk során, és legfőképpen a közösségben. A tanulás tehát egy összetett, hasznos tevékenység, amely lehet tudatos és ösztönös. Ez a kis füzet a tudatos, a felnőttkori tanulásról szól. 2
A tanulás a biológiai szükségletek kielégítésére irányuló tevékenység. Ezen a célon felül pszichológiai szükségletet is kielégít. Minden apróbb siker, pl. megtanulni úszni, szörfözni, síelni, táncolni - örömet jelent. Az öröm leírhatatlan belső érzés, ezt ismeri mindenki. Gondoljunk a gépjárművezetői jogosítvány megszerzésére, ahol az elméletet kell a gyakorlattal összekapcsolni. Bonyolult pszichikus rendszereket kell működtetni, amely életünkben mindennapossá, természetessé válik. Az iskola kötelező jellege elfogadott társadalmi érték. A kisiskolás korban a nyiladozó értelem szintjén kapjuk az első eligazodást segítő ismereteket. A pedagógus tanít és nevel, a szülő pedig kiegészíti ezt a hatalmas ismeretanyagot olyan tanácsokkal, amely elsősorban érzelmileg jelentős. Van, amikor a pedagógus a követett minta, aki a tanulásban érzelmileg is komoly hatással van a gyermekre, s ez a jó. Nagyobb a szerepe a szülőnek a gyermeke ösztönzésében, felvilágosításában, értékei szabályozásában. Így válik a gyermek felnőtté, gondolkodóvá, és a közösség hasznos tagjává. Itt jegyzem meg, hogy a tanuláshoz szükséges képességek fejlődése, a kedvezőtlen társadalmi-nevelői környezet miatt hátrányt szenvedhet, alacsonyabb szinten megrekedhet. Ez már a tárgyunkban megfogalmazott felnőttképzést is érinti. Azaz képes- e a felnőtt ezt az elmaradást pótolni? Válaszom: Igen, segítséggel, s a jó módszerek elsajátításával. De az is igaz, hogy minél idősebb korban tanul egy felnőtt, annál nagyobbak az egyéni különbségek a 3
sikerek elérésében. Úgyis lehet mondani, hogy szóródik a mezőny. Egyesek gyorsabban, eredményesebben tanulnak, másoknak nagyobb energia (idő) kell ahhoz, hogy ugyanolyan mennyiségű és bonyolultságú tananyagot elsajátítsanak. Gondoljunk például a nyelvtanulásra. Köznapi értelemben elfogadják azt a megállapítást az emberek, hogy nyelvet tanulni csak szorgalom kérdése. A pszichológusok kissé bonyolultabbnak látják a kérdést. Ugyanis az emlékezés, mely a szótanulás alapja, felnőttkorban alaposabb bevésést igényel, de egyénileg nagyon nagy eltérések lehetnek. A rövid idejű emlékezet például jobb a felnőttnél. Érdemes ezt kihasználni! Az emlékezet megtartása életünk során, nagyjából 18-50 év közötti időben meglehetősen tartósnak bizonyul. Különösen akkor, ha tanulással, gyakorlással dolgoztatjuk is elménket. Ami pedig a legérdekesebb: a logikai emlékezet később kezd gyengülni. A tanulásnak van egy nagyon fontos eleme, ez pedig az intellektuális odafordulás. Bizony, nehéz lecke. Ugyanis minden tanulási folyamatban két feladatot kell megoldani. Egyik a mechanikus tanulás, többnyire ismétlésekkel elsajátítható elmélet vagy művelet, - de nem egészen „magolás” - és a másik az értelmes tanulás, amely a belső energiákat mozgósítja, azaz keresi a tanuló az elsajátítandó anyag értelmét, az összefüggéseket. Amikor arra bíztatom az olvasót, hogy tanuljon meg tanulni, akkor a tanulási fortélyok és érzelmek kölcsönös pozitív hatására gondolok. Ilyen módszereket ajánlok a továbbiakban.
4
A tanulás motivációja Nem a tanulás szégyen, hanem a tudatlanság. /Vergilius/
Nézzük először mit jelent ez a gyakran használt kifejezés? A motiváció cselekvésünk pszichikai mozgatórugója, azaz indíttatás, késztetés valaminek az elsajátítására, megszerzésére. A motiváció így a legalapvetőbb szükségletektől – pl.: táplálkozás, alvás a differenciált, szellemi szükségletekig terjedhet, mintegy lépcsőzetes kielégítettségi sorrendben. Így kerül kapcsolatba a motiváció a tanulással. Leegyszerűsítve, a tanulás motivációját a következőképpen fogalmazhatjuk meg: Az ember akkor hajlandó tanulni, ha oka van erre, ha céljai vannak. A gyerekeknél is megvan ez a késztetés, amely kíváncsiság formájában mutatkozik meg. Jó példa erre, a családon belüli meglehetősen gyakori jelenség. Mi az oka annak, hogy ugyanabban a családban az egyik gyereket nógatni kell, a másik teljesen önállóan, sőt szorgalmasan tanul? Ez a késztetés részben öröklött tulajdonság, részben a korai nevelés eredménye. Az első szülöttre mindig több időt fordítanak a szülők, azaz jó a háttérmotívum. Nyilvánvaló tehát, hogy ha az öröklött alapokra kevesebb intenzív szülői figyelem irányul, akkor a kisebbeknél nagyobb az esély az alulmotiváltságra. Maradjunk tehát a felnőttkori tanulásnál. Mi itt a késztetés? Az érdeklődésen, az általános tudásvágyon felül elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami a mai világban elsődleges. Ez a visszatérés az alapokhoz elve. Tanulni, mert a megélhetéshez, vágyaimhoz elengedhetetlen. 5
Csakhogy a „kötelező”, a „kényszer” nem éppen szerencsés dolog. Sőt lehet negatívum is, de legalábbis visszatartó erő. Pozitív tanulási motiváció akkor jön létre, ha a „kényszer” mellett visszakapjuk az eredeti élményt, a tudásvágyat, érdeklődést, kíváncsiságot. A gyermekek iskoláskori tanulásához képest a felnőttkori tanulásnak van egy óriási előnye. A felnőtt hamarabb, és világosabban felismeri a célt, amiért tanul. Ennek elsősorban az élettapasztalat a magyarázata. Más kérdés az, hogy napjainkban gyakran halljuk a „Minek tanuljak? - a jövő kilátástalan. Vagy másik megközelítésben: „- Tanultam én eleget, mégis munkanélküli lettem.” Ne feledjük: a munkanélküliség mindig átmeneti állapot, a tanulás pedig életünk végéig elkísér bennünket. Hogy mondta Arisztotelész? „Minden Ember természete, hogy törekszik a tudásra.” Mit tanuljak? „A tanuló ne a gondolatokat tanulja, hanem gondolkodni tanuljon.” /Kant/
Gyermekkori beteljesületlen vágyaink, rossz vagy kényszerű pályaválasztási döntésünk, sikertelen életpályánk, na és a munkanélküli állapot mind - mind óvatosságra int bennünket ebben a fontos kérdésben. Pályát választani, újra dönteni éppoly nehéz, mint gyerekkorban. Itt is van egy előny. Felnőtt fejjel saját magam dönthetek. Vigyázat! A felelősség is az enyém. Nem hivatkozhatok a szülőre, szomszédra, barátokra, nagybácsira és a többi tanácsadóra. 6
Most pedig néhány alapvető kérdést kell tisztázni. Először: Milyen vagyok? Másodszor: Mi az, amit legszívesebben csinálnék? Harmadszor: Mire vagyok képes? Nem utolsósorban: Milyen lesz az esélyem új szakmával a munkaerőpiacon? Ki tud erre válaszolni? Jó lenne, ha mindenre saját magunk tudnánk, de nem könnyű. Itt van mindjárt az elsőként említett önismeret problémája. Ez az a terület, ahol nagy általánosságban elmondhatjuk, igen komoly hiányosságok vannak. A pszichológia sokat foglalkozik ezzel a görögök óta ismert kérdéssel: „Ismerd meg önmagad!” Miért van az, hogy mégis elhanyagoljuk önmagunk megismerését? A lelki restség miatt, vagy egyszerűen nem gondolunk rá? Nagy hiba. Ha ismerjük önmagunkat, könnyebben értékelhetjük képességeinket. A reális önismeret nagy, komoly munka, különösen akkor, ha a közösségben elfoglalt helyünket képesek vagyunk felmérni. Milyen távlatok nyílhatnak, megértésre, barátságra, az őszinte eszmecserére! Ne hagyjuk szó nélkül a saját értékeink túlbecsülésének veszélyeit sem. Milyen hátrány az elbizakodottság, az önelégültség, mások lebecsülése! Vagy önmagunk alábecsülése, mert ennek is megvannak a következményei. A saját magukat értéktelennek tartók állandó kisebbségi érzésekkel küszködnek, bizonytalanokká válnak. Nehezebben teszik túl magukat a nehézségeken, mert azonnal önmagukat hibáztatják. Visszatérve a „mit szeretnék legszívesebben csinálni” kérdésre. A korábbi, - talán megalapozott talán nem 7
döntésre érdemes visszagondolni. Amikor döntöttem, miért éppen azt a foglalkozást választottam? Azóta hosszabb idő telt el, megváltoztak a körülmények, talán én is alakultam. Most mihez lenne kedvem, és az mennyire felel meg a képességeimnek? Az érdeklődésem hogyan alakult? Utóbbi nagyon fontos szempont, amiről igen keveset beszélünk. Érdemes itt megjegyezni, hogy a várható kereset, a karrier, legyen későbbi szempont. Ugyanis a jövedelem, nem elsősorban a választott pálya függvénye. Lehet hogy magasabb a jövedelem, de nem hozza meg az egyéni elégedettség érzését. Hosszabb távon még nagyobb kockázat a jövedelemre építeni, ugyanis a pályák presztízse igencsak változó. Ma népszerű a közgazdász, kevésbé az orvosi. Ki gondolta volna? Emelkedik a mérnöki pálya értéke, ugyanakkor telítődik a jogi pálya. A pályaváltáshoz, mint döntéshez, az alábbiakat célszerű végiggondolni: 1. Milyennek ismerem magamat? 2. Mi érdekel, mi köt le huzamosabb ideig? 3. Milyenek a képességeim? (sok minden tartozik ebbe a körbe pl.: felfogás szintje, gondolkodás, figyelem, emlékezet, látás-hallás, kézügyesség stb.) 4. Milyen a személyiségem a kiválasztott pálya követelményeinek tükrében? (érzelem, gondosság, szorgalom, pontosság, monotónia tűrés, alkalmazkodó képesség, beleérző képesség stb.) 5. Ismerem-e eléggé a kiválasztott pálya követelményeit? 6. Belülről motivált-e a döntésem?
8
Valamennyi felsorolásban benne rejlenek azok a csapdák, amelyek tévútra vihetnek bárkit. Ezért fontos, hogy felhívjuk a figyelmet a szakemberek segítségének igénybevételére. A munkaügyi központban dolgoznak pálya és munka tanácsadók, pszichológusok, akik ezekben a kérdésekben járatosak. Hogyan tanuljak? A belső és külső tényezők. „Többet ér egy gyertyát meggyújtani, mint panaszkodni, hogy sötét van.” (közmondás)
E fejezetben olyan praktikus tanácsokat gyűjtöttem csokorba, amelyek a tanulási döntést követően, a sikerhez vezető úton segíthetik az olvasót. A „Hogyan tanuljak?” kérdésre a válasz így hangzik: Olyan módon, amely megfelel az egyéni adottságaimnak, és olyan körülmények között, amely biztosítja a koncentráláshoz szükséges nyugodt légkört! Gyűjtsük csokorba ezeket a tényezőket:
Világítás, Kényelmes széken a helyes testtartás, Rend és csend, Időbeosztás, Pihenési szünetek (relaxálás).
Melyek az eredményes tanulás belső tényezői? Elsősorban a figyelem, amely minden típusú tanulás alapja. Van szándékos és önkéntelen figyelem. Most, a tanulás esetében csak a szándékos, vagy tudatos figyelemről 9
ejtenék néhány szót. A tudatos figyelem általában azt jelenti, hogy valamilyen helyzetre, célra koncentrálunk, és ezt a koncentrációt igyekszünk tartóssá tenni. Például: Értelmezni szeretnénk egy használati utasítást. Mondatról mondatra, szóról szóra kell követnünk, nem zavarhatja munkánkat külső inger. Tessék megfigyelni: ha ezt nem így tesszük, sokadszorra sem értjük, majd feladjuk, mondván, ez nekem „magas”. Holott csupán a külső ingereket nem tudtuk kizárni. A figyelemhez hozzátartozó koncentrációt meg lehet tanulni és folyamatosan fejleszteni. Melyek ezek a lépések? 1. Vegyük kézbe az elsajátítandó anyagot. (idézetet, képletet, idegen kifejezést) Lassan, tagoltan olvassuk el többször, majd csukott szemmel próbáljuk felidézni. Nem baj, ha elsőre nem sikerül pontosan! 2. A szóban megfogalmazottakat próbáljuk meg írásban rögzíteni. Különösen fontos ez a nyelvtanulásnál. 3. Keressük a feladat kritikus nehézségi pontjait. Ha elakadtunk, nézzük meg, miért éppen ott. Megértettük-e, hogy miről szól az a rész? 4. A koncentrálás képességéhez szorosan hozzátartozik a megfelelő fizikai és lelki állapot. Ha folyton azon jár az eszünk, hogy még mennyit kell ma megtanulnunk, biztosan legyengíti a teljesítményünket. A figyelmet követő fontos tényező a megértés. Hiába a sokszori ismétlés, - magolás-, ha nem értem miről van szó. Ha valamit megértettem, a felidézése is könnyebb. Hozzátéve, hogy ez az ismétlés saját szavainkkal a legcélszerűbb. Ha megértés nélkül próbálunk elsajátítani egy szöveget, elakadás esetén jön a meglepetés. Még a korábban könnyedén felidézetteket is elfelejtjük, 10
összezavarodunk. Logikai sor nélkül értelmetlen lesz a tanulásunk. Nagyon jó, ha a szövegre vonatkozóan kulcsszavakat keresünk, mintegy támpontként, majd erre fűzzük fel a magyarázatot. Ezek a tanácsok az egyéni tanulást segítik. Kis közösségben, tanárral, sokkal könnyebb, mert feltehetünk kérdéseket. Persze, ha merünk feltenni. Ki a bátrabb, a felnőtt vagy a gyerek? Változó, és személyfüggő. A tanácsom: nem kell szerénykedni, és úgy tenni, mintha érteném. Azonnal, ott és akkor kell feltenni a tisztázandó kérdéseket. Gyakran tapasztalom oktatóként, hogy a hallgatók úgy tesznek, mintha tudnák, de az elhangzó ún. naiv kérdéshez már tömegesen csatlakoznak. Tessék tehát bátran kérdezni! Néhány szót a gondolkodásról. Ennek alapja a fogalomalkotás. Mit értünk fogalom alatt? Egyszerűen egy szónak a jelentését. Akkor használható jól egy fogalom, ha a társadalmilag elfogadott jelentése egyértelmű az emberek számára. Másik gyakorlati kérdés az asszociáció, azaz mit idéz fel a fejünkben egy adott szó. Azért lehet ez a tanulás alapja, mert helyre teszi a fent említett értelmezést. Az emlékezet nagyon izgalmas kérdés, különösen a felnőtt korban. Ismert, hogy a rövid idejű és tartós emlékezet egyaránt jelen van a memóriatárunkban. Agyunk csodálatos, ugyanis a lehető legjobban igyekszik felhasználni ezt a készletet. Ha kell, a rövid idejű emlékezés kerül előtérbe - gondoljunk egy kijárat megtalálására, olyan helyen ahol percekkel ezelőtt jártunk -, vagy a tartós emlékezés esetében egy közlekedési tábla értelmezésére. Utóbbi annyira a tartós emlékezethez kötődik, hogy szinte automatizmussá válik.
11
Van egy másik fogalom is, ez pedig a felejtés. Nagyon lényeges eleme a felnőttkori tanulásnak. Ugyanis az életünk során felhalmozódott emlékek egy része gyorsan, más része lassabban törlődik. Ugyanakkor új információkat is befogadunk, tárolunk. Az emlékezés hatékonysága egyre inkább csökken annak függvényében, hogy az újra felidézés mikor történik, azaz a nagy időbeli távolság miatt nagyobb probléma a felejtés. Ezért mondjuk, ma pedig különösen hangsúlyozzuk az élethosszig való tanulás jelentőségét. Hogyan lehet javítani az emlékezőképességet? 1. Érdemes jegyzetelve, aláhúzással tanulni. Lehet vázlatot készíteni, majd a vázlatból megpróbálni visszaidézni az anyagot. 2. Ha van időnk ismétlésre, akkor a 2-3 napos emlékezés tartós lesz. Vigyázat! Van egy kritikus időpont, amikor a felejtés felerősödik. Ez kb. 4-5 nap múlva következik be. Ekkor kell beiktatni egy ismétlési szakaszt. 3. Gyakori, hogy a vizsga előtt tanulunk, rohamléptekben. Ez a gyors felejtés melegágya. Egy ún. alapszakaszt kell képezni a vizsga előtt, majd ismétléssel megerősíteni ezt. Mi a jó ismétlés titka? Mivel a felejtés nem egyenletes, az ismétléseket is különböző időpontokban érdemes beiktatni. Itt a tanács nem könnyű, mert személyes tapasztalatból kell kiindulni. Néhány tanács a jegyzeteléshez Az elsajátítandó anyag egy része előadások formájában hangzik el. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a jegyzetelést milyen technikával végezzük. Ha erre nem 12
készülünk fel, igencsak gondban leszünk visszaolvasáskor. Mi tehát a teendő? Először is minden jegyzeteléskor alkalmazkodnunk kell az előadó stílusához. Gyorsan vagy tagoltan beszél-e, hangsúlyoz-e, kiemeli-e a lényeget stb. Ha érzelmileg is ráhangolódtunk az előadásra, a következőket érdemes betartani. 1. Ne szószerinti jegyzetet készítsünk. (egyébként is nehéz, mert ehhez gyorsírási ismeret kell). 2. Vázlatszerű feljegyzés a praktikus, de akkor, ha megtaláljuk később is az összefüggéseket. 3. A vázlatot az előadás után nézzük át, mert még friss az élmény a kiegészítésekre. 4. Ne takarékoskodjunk a papírral! 5. Alkalmazzunk megfelelő jelöléseket az anyag fontos részeire vonatkozóan. 6. Rögtön keressük meg a bizonytalan definíciók jelentéseit. 7. A jegyzet (vázlat) legyen jól áttekinthető. A fentieken felül a könyvből való tanulási fogások annyiban mások, hogy a kiemelés, aláhúzás, színek használata, kivonatolás legalább annyira munkaigényes. A befektetett munka azonban megtérül. A tanulás eredményessége, jövője „A semmiből sohasem lehet valami, és a valami sohasem válhatik semmivé!” /Szenthelyi-Molnár István: Emberek! Az élet szép!/
Elérkeztünk a tanultak visszaadásának, és a távlati célok megfogalmazásának idejéhez. 13
A közvetlen eredmény mérésére maga a vizsga szolgál, amire szintén sajátosan, „felnőtt” módon kell készülni. A vizsga egy különleges, nem mindennapi esemény, amely képes mozgósítani energiánkat. De hogyan? Senki sem tagadja, hogy a vizsgafeszültség lehet pozitív, lehet negatív hatású. Mindenki szeretné megúszni azzal, hogy jól, sikeresen vizsgázik. De lehet balszerencse is. A jó felkészülés jó eredményt hozhat, de ott van még a lelki beállítódásunk. Vannak, akik könnyedén, lazán veszik a vizsgahelyzetet, vannak, akik megszenvednek, függetlenül a felkészültségüktől. Az alaptulajdonságunkon nehéz változtatni. A vizsgára való lelki ráhangolódást, feszültségoldást meg lehet tanulni. Érdemes végiggondolni a következőket: 1. Mindent megtettünk-e az anyag elsajátítása érdekében? 2. Ne borzoljuk az idegeinket a félelmetes vizsgáztató hírével! 3. Ráérünk izgulni. Ne gondoljunk a szituációra! 4. Vizsga előtti napon ne tanuljunk, hanem pihenjünk, lehetőleg aktívan! (Séta, film, kert stb.). 5. Végül: Nem dől össze a világ, ha elsőre nem sikerül! Ami még fontos lehet. A vizsgán leginkább az önbizalom, és a felkészültség számit… Most pedig gondolkodjunk távlatokban. Néhány szót arról, hogy a tanulást miért ne hagyjuk abba. Napjainkban egyre gyakrabban halljuk az élethosszig tartó tanulás kifejezést. (Life-long Learning) 14
Mi takar ez? Egyéni és társadalmi célt annak érdekében, hogy az emberhez méltó élethez, - beleértve a munkavégzés lehetőségét, - folyamatos tanuláson keresztül juthatunk el. Az Európai Unióhoz csatlakozás szükségszerűen aktualizálja ezt a kérdést. Nem lehet egyetlen bizonyítvánnyal jövőt építeni. A fiatalkori tanulás, az alapvégzettség megszerzése, csak a tanulási készségeket, képességeket alakítja. Változik a világ, változnak a szakmák, a technika szakadatlanul fejlődik. Értelmes, rugalmasan alkalmazkodó, sokirányú gyakorlattal rendelkező munkaerőt vár a munkapiac. Ebben van lemaradásunk. Olyannyira, hogy egyes ágazatokban a szakképzett munkaerőigény kielégítése már gondot jelent. Európai Unióban élni azt is jelenti, hogy átvesszük, alkalmazzuk azokat az elveket, amelyek a magasabb életnívó elérését célozzák. Ezek között találjuk az élethosszig tanulást is. A lényegét egy un. memorandumban találjuk, amely hat üzenetet tartalmaz. 1. Az alapkészségek elsajátításának lehetőségét mindenki számára 2. Beruházásokat a humán erőforrásba 3. Hatékony tanulási és oktatási módszerek fejlesztését 4. A nem formális tanulás elismerését 5. A tanulási tanácsadás biztosítását 6. Az otthoni tanulás elősegítését (ez a kis füzet is ezt a célt szolgálja) Ami még kimaradt: Mivel a célom a tanulásra való ösztönzés, önbizalom erősítés és praktikus tanácsok közreadása volt, nem foglalkoztam olyan kérdésekkel, amelyre a munkaügyi 15
kirendeltségeken találják meg a megfelelő választ, útmutatást. Ilyenek például, a mit tanuljak - hol tanuljak képzési lista, a képzésbe bekapcsolódás feltételei, a tandíj adókedvezménye, az internet használat stb. Végezetül egy személyes ajánló azoknak, akik figyelmesen végigolvastak. Egyik nap reggelén a számítógépem képernyőjén megjelent egy üzenet. Egy kedves ismerősöm küldte. Izgalommal olvastam a remek gondolatokat, melyek közül kiemelek egyet, a „Hogyan maradjunk fiatalok” bekezdésből: „Folyamatosan tanulj. Tudj meg többet a számítógépekről, a járművekről, a kertészkedésről, bármiről. Sose hagyd ellustulni az agyad. „Egy tétlen agy az ördög terepe” És az ördög neve Alzheimer. /George Carlin/ Kedves OLVASÓM! A döntés az ÖNÉ. Olvasásra ajánlott irodalom jegyzéke: Walter F. Kugemann: Megtanulok tanulni Gondolat Kiadó 1976 James Deese és Ellin K. Deese: Hogyan tanuljunk? Panem KFT, Bp., 1994 Fürstné dr Kólyi Erzsébet- Sipos Endre: Hogyan is tanuljak? Honffy Kiadó Bp., 1992 Tanulás módszertan (Szerkesztette: Oroszlány Péter) Alternatív Közgazdasági Gimnázium Bp., 1990 Dr. Dezső Zsigmondné: Tanulni tudni kell! Ifjúsági Lapkiadó Vállalat 1990 Dr. Zrinszky László: A felnőttképzés tudománya OKKER Oktatási Iroda 1995 16
