Támogatóink:
Eszterházy Károly Főiskola, Eger
Amerikai Kuckó, Eger
Magyar Tudományos Akadémia, Szociológiai Kutatóintézet, Budapest
Magyar Tudományos Akadémia, Pszichológiai Kutatóintézet, Budapest
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Központ
HÉBÉ – JUVENTOS Közhasznú Művészeti Egyesült, Eger
Kanadai Nagykövetség, Budapest
1
MI/MÁS 2 KONFERENCIA A TOLERANCIÁRÓL 2010. október 28-29. Eszterházy Károly Főiskola Amerikanisztika Tanszéke, Eger A konferencia intézményi támogatói: MTA Interkulturális Pszichológia Kutatóintézet, Budapest MTA Szociológiai Kutatóintézet, Budapest ELTE IPPK, Budapest Amerikai Kuckó, Eger Kanadai Nagykövetség, Budapest HÉBÉ – JUVENTOS Közhasznú Művészeti Egyesület, Eger
A MI/MÁS 2 Konferenciát a 2008-as az egri Eszterházy Főiskola Amerikanisztika Tanszéke által megrendezett MI/MÁS 1 Konferencia a toleranciáról c. rendezvényünk és az azt követő kiadvány sikerének nyomán rendezzük meg. Az esemény létrejöttét egy intézményi együttműködés is támogatja, amely közös tudományos rendezvények és kutató-projektek keretében valósulhat meg. Az előző interdiszciplináris konferencia a nemi, testi, szellemi, etnikai és vallási másság fogalmát és az ezzel kapcsolatos előítéleteket, diszkriminációt, valamint megoldási lehetőségeket vizsgálta. A MI/MÁS 2 tovább elemzi ezen kérdéseket, kibővülve néhány speciális megközelítési lehetőséggel és több, mélyrehatóbb kerekasztal-beszélgetéssel, ahol számos terület elméleti és gyakorlati szakértője együtt vitatja meg a megoldásokat a napjainkban tapasztalható rasszizmus, hátrányos megkülönbözetés, intoleráns magatartás, intézményi vagy lakóhelyi szegregáció, diszkrimináció és balítélet kezelésére. Az Amerikanisztika Tanszék észak-amerikai tapasztalatainak megosztásával is hozzájárul a rendezvényhez. Szeretnénk ráirányítani a figyelmet a történelmi példák, a politikai és társadalmi helyzet, szociológiai tények és pszichés következmények közötti összefüggésekre. A konferencia plenáris előadásait két elismert, nagy tapasztalatokkal rendelkező szakértő tartja: Dr. Kállai Ernő az EKF új Kisebbségtudományi Tanszékének vezetője, ombudsman a mai Magyarország kisebbségi ügyeit a politika és tudomány együttes hátterével vizsgálja. John W. Berry professzor a kultúrák közti pszichológia és a multikulturalizmus elméletének és gyakorlatának világszerte elismert szakértője, a kanadai kingstoni Queen’s Egyetem tanára és számos nemzetközi szervezet vezető munkatársa.
2
A konferencia résztvevői a MÁSSÁG sokszínű megközelítését teszik lehetővé azzal, hogy számos szakterületről és tudományágból érkezve megosztják tapasztalataikat mindazokkal, akiket a nyitott társadalmi attitűd és érdeklődés most Egerbe, az Eszterházy Károly Főiskolára hozott. A szekciók és workshopok előadásai olyan kerekasztal-beszélgetéseket indíthatnak el, amelyek mindannyiunk számára hasznosak és tartalmasak lehetnek a következő témakörökben: − − − − − − − − −
a másság filozófiája, szociológiai és pszichológiai megközelítései; a testi és szellemi fogyatékkal élők integrációja; a politikai korrektség és tolerancia összefüggései; az etnikai másság itt és más kultúrákban; multikulturális és inkluzív oktatás és nevelés; nemi másság és társadalmi nemi szerepek; cigányság, etnikai másság a mai Magyarországon; generációk mássága; másság a médiában, az irodalomban és a vizuális művészetekben.
A konferencia előadásait és a kerekasztal-beszélgetések tanulságait a MI/MÁS 2 kötetben tervezzük megjelentetni. Kívánunk minden kedves résztvevőnek tartalmas szakmai munkát, tapasztalatcserét, sok új gondolatot és megközelítést, valamint tanszékünk vendégeiként kellemes egri tartózkodást. a konferencia szervezői
3
Program 2010. október 28. csütörtök 10.45–11.00 B épület, 122
Megnyitó
11.00–12.30 B épület, 122
Plenáris előadások
12.30–13.30
Ebédszünet
13.30–15.00 B épület, 203; 207
Kerekasztal, szekciók
15.00–15.30
Kávészünet
15.30–17.30 B épület, 203; 207
Szekciók
17.30–19.00 B épület, 203; 207
Kerekasztalok
19.00–20.00 B épület, Nagyelőadó
Fogadás
20.00– B épület, Nagyelőadó
Ethnofil koncert
20.30–20.45
Minibusz indul a Szépasszony-völgybe
21.00– Borkóstoló Történelmi pincesor Ómolnár Pincészet 2010. október 29. péntek 9.00–10.30 B épület, 203; 207
Szekciók
10.30–11.00
Kávészünet
11.00–13.00 B épület, 203; 207
Kerekasztal, szekciók
13.00–14.00
Ebédszünet
14.00–15.30 B épület, 203; 207
Kerekasztal, szekciók
15.30–16.00
Kávészünet
16.00–17.30 B épület, 203; 207
Szekció, prezentáció
17.40–18.00 B épület, 207
Zárszó
4
OKTÓBER 28. Megnyitó 10.45–11.00: B épület, I. em. 122. 1/
Dr. Hauser Zoltán (Eszterházy Károly Főiskola rektora) köszöntője
2/
Dr. Köpeczi Bócz Tamás (társadalmi felzárkózásért felelős mb. helyettes államtitkár)
3/
Dr. Estefánné dr. Varga Magdolna (főiskolai tanár, az EKF TKTK dékánja, az EKF Pszichológia Tanszék vezetője)
Plenáris előadások 11.00–12.30: B épület, I. em. 122. 1/
Dr. Kállai Ernő (A kisebbségi ügyek országos megbízottja, az EKF Kisebbségtudományi Tanszék vezetője): „Ki/Mi az a kisebbség?” („Who/what’s a minority?”)
2/
Dr. John W. Berry (Prof. Emeritus, Queen’s Egyetem, Kingston, Kanada): „Intercultural Relations in Culturally Diverse Societies” („Interkulturális kapcsolatok a sok kultúrájú társadalmakban”)
Kerekasztalok és workshopok 13.30–15.00: Kerekasztal és szekció II. em. 203. A/ „MMM: MÁSSÁG A MAI MAGYARORSZÁGON ÉS MÁS HELYEKEN— KEREKASZTAL” GONDOLATINDÍTÓ ELŐADÁSOK: A MÁSSÁG FILOZÓFIÁJA/THE PHILOSOPHY OF OTHERNESS Moderátor: Thiel Katalin (Oktatási Rektorhelyettes, EKF Filozófia Tanszék) Thiel Katalin (EKF Filozófia Tanszék): Az etika, mint „a másik” követelésének megszólalása bennem Előadásomban arról kívánok beszélni, hogy mit takar a címben megfogalmazott állítás, s milyen következtetéseket lehet az állításból levonni. E szerint ”a másik” puszta léte elegendő ahhoz, hogy morális tartalmú követelmények, ítéletek, vélekedések fogalmazódjanak meg az emberben. Milyen formában fogalmazódik meg ez a követelés? Milyen morálfilozófiai összefüggések alapján elemezhető ez a viszony? Egy ismert morálfilozófiai tézis alapján vizsgálom e viszony jellegzetességeit. E szerint a tézis szerint akkor is morális szituációban vagyunk, ha minderről nem tudunk, s életünk során sűrű etikai közeg vesz körül bennünket. Ezek folytonosan alakítják morális attitűdjeinket, mely attitűdök a conditio humana alapján vizsgálhatók. A fenti kérdésekre az általános etika és a morálfilozófia eszköztárával keresem a választ, kitérve a metaetikai, a morálfilozófiai és a kommunikatív etikai következményekre. Vizsgálom a morális elkötelezettség átadásának kérdését, érintem a nemzedékek közötti szakadék problematikáját, az új nemzedékek megszólíthatóságának ügyét, a premodern és a modern formák keveredésének következményeit. Elemzem a kettős minőségű 5
reflexió természetét, a conditio humana tartalmát, illetve a „tömegtájékoztatási cinizmus” kérdését. Kitérek annak a problémának a tartalmára, illetve következményeire, hogy miért nincsenek manapság morális eszményképek? Az elemzés során főleg Heller Ágnes, Derrida, valamint Habermas írásaira támaszkodom.
[email protected]
Loboczky János (EKF Filozófia Tanszék): A történelem megértése mint etikai kérdés Tervezett előadásomban a történelem megértésének etikai vonatkozásaival kívánok foglalkozni. A történelem megértése egyik területe a másik – egy a miénkhez képest másik kultúra, egy távolinak tűnő korszak – megértésének és értelmezésének. Olyan kérdéseket vizsgálok, hogy mennyiben játszanak szerepet etikai értékítéletek, választások a történelem megértésében; lehet-e a történész „erkölcsbíró”; van-e, lehetséges-e „értékmentes” történelmi megértés; mennyiben „objektív” a történetírás; vajon tényleg az „élet tanítómestere a történelem”? Ezeket a kérdéseket elsősorban olyan modern, illetve kortárs gondolkodók nyomán tervezem körüljárni, mint Gadamer, Heller Ágnes, Marc Bloch, Bibó István és Gyáni Gábor.
[email protected]
Kiss László (EKF Új és Modernkori Egyetemes Történeti Tanszék): Zsidóellenesség egykor és most A rendszerváltás utáni Magyarországon – az idegen- és romaellenességgel együtt – ismét köztünk van a zsidóellenesség, a „zsidózás”, a holocaust-tagadás is. Az előadó arra vállalkozik, hogy – feldolgozásokra, forrásokra és saját oktatói tapasztalataira támaszkodva – fő vonalaiban áttekintse a zsidóellenesség főbb korszakait, megnyilvánulásait, a judeofóbiától a középkori antijudaizmuson át a modern antiszemitizmus megjelenéséig, sőt napjaink zsidóellenességéig. Felhívja a figyelmet a terminológiai pontatlanságokra. Rámutat arra, hogy nincs örök zsidó és zsidóság. A zsidóellenesség ugyanis, akárcsak a „zsidó” és a „zsidóság” is, olyan történelmi kategóriák, amelyek másként jelentek meg és nem ugyanazt jelentették az egymást követő korokban. Ebben a kontinuitás-diszkontinuitás logikájára épülő sok évszázados folyamatban – amelyben a zsidók, bárhol éltek is, szinte mindig „bűnbakok” voltak – a megőrizve megtartás és a továbbfejlesztés egyidejűleg érvényesült. Az előadó az alábbi kérdésekre próbál meg választ keresni, magyarázattal szolgálni. Miért a zsidók voltak legtöbbször a hátrányosan megkülönböztetett, pária-helyzetbe szorított „célcsoport”? Kikben volt, illetve van a hiba: a zsidókban, a nem zsidókban, vagy – Csepeli Györgyöt idézve – talán „nem is kell hozzá zsidó”? Melyek voltak a zsidóellenesség kiváltó okai és legfontosabb vádjai? Mikor és miért jelent meg a modern antiszemitizmus, és hogyan torkollott a Holocaustba? A tragédia ellenére napjainkban mi élteti és gerjeszti a – főnixmadárként újra és újra feltámadó – zsidóellenességet?
[email protected]
6
13.30–15.00: Szekció II. em. 207. B/ TESTI–SZELLEMI FOGYATÉKKAL ÉLŐK INTEGRÁCIÓJA/THE INTEGRATION OF THE PHYSICALLY OR MENTALLY CHALLENGED Moderátor: Laki Ildikó (MTA Szociológia Intézet) Laki Ildikó (MTA Szociológia Intézet): Elfogadás vagy elutasítás. A fogyatékossággal élő fiatalok megismerése Előadásomban – az elfogadás és az elutasítás jegyében a fogyatékossággal élő fiatal felnőttek élettereinek, helyzetének, de legfőképpen a foglalkoztatásuk lehetőségeinek bemutatására vállalkozom. Összefoglalómban kiemelt hangsúlyt helyezek a diszkriminációra, a társadalmi integráció kényes kérdéseire, továbbá az értékekre és a társadalmi normákra.
[email protected]
Németh Orsolya (Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete): „Túloldalról” – Az érzékenység integrációja, a látássérültekkel való kapcsolattartás gyakorlata Információink 70 %-át a szemünk segítségével szerezzük. Vizualitásra épülő világunkban a látás elvesztése jelentősen megnehezíti az integrációt, de korántsem teszi lehetetlenné. Tréningünk során önmagunk tapasztalataira, kérdéseire támaszkodva közelítünk a vakság kényes és gyakran tabuként kezelt témája felé. Kipróbálva magunkat mind a látó, mind a nem látó ember szerepében, foglalkozunk a segítés és segítettség kérdéseivel, a segítségkérés, adás, elfogadás és visszautasítás dilemmáival, illetve a felelősség és a döntés etikájával. Találkozhatunk kapcsolódó vélekedéseinkkel, félelmeinkkel. A tréninget egy látó és egy látássérült tréner vezeti, ezzel is példát mutatva a közös munkában rejlő értékek kiaknázására, a valódi együttműködés lehetőségeinek megteremtésére ép és fogyatékos emberek között. Tréningünk a „Túloldalról” címet kapta, amivel arra hívunk mindenkit, hogy mi, vakok és látók, egymást megismerve, a világot egy kis ideig a másik nézőpontjából megtapasztalva közeledjünk egymáshoz. Annak közös megélésére, hogy milyen keskeny mezsgye választja el a „látókat” a látássérültektől. Segítséget kívánunk adni annak megértéséhez, hogy a fogyatékosság is egy probléma, aminek hordozása nem teszi mássá viselőjét; „a fogyatékos ember” csakúgy, mint a nem fogyatékos, küzd, örül és sír, mint bárki, aki kevésbé látható probléma okán teszi ugyanezt.
[email protected]
15.30–17.30: Szekció II. em. 203. C/
A „POLITIKAI KORREKTSÉG”, A „TOLERANCIA” ÉS A GYŰLÖLET BESZÉD ÖSSZEFÜGGÉSEI MAGYARORSZÁGON AZ EU ÉS AZ ÉSZAK-AMERIKAI GYAKORLAT KONTEXTUSÁBAN/POLITICAL CORRECTNESS, TOLERANCE AND HATRED TALK IN THE CONTEXT OF THE EU AND NORTH AMERICAN PRACTICE (SZTE, Angol–Amerikai Intézet, Társadalmi Nemek Tudománya Kutató Csoport—TNT)
Moderátor: Tarnóc András (egyetemi docens, EKF Amerikanisztika Tanszék vezetője és az EKF Nemzetközi Kapcsolatok Központjának igazgatója) 7
Federmayer Éva: Multikulturalitás és tolerancia a „nyóckerben”: egy dokumentumfilm elemzése A VIII. Kerületi Egyesített Bölcsődék Intézményében sok olyan kisgyermek nevelkedik, aki külföldről Magyarországra, elsősorban Budapestre települt családokból kerül a 300 férőhellyel rendelkező, 5 épületben működő intézménybe. Az Intézménybe járó kisgyermekek családtagjaival készült interjúk alapján dokumentumfilm készült, amely több szempontból is érdekes tanulságul szolgál. Előadásomban azt vizsgálom, hogy a filmben megjelenő diskurzusok hogy artikulálják a Mi /Más binaritást, ill. a magyarországi külföldi családok „otthon”fogalmának alakulását a riporterrel folytatott beszélgetések alapján.
[email protected]
P. Balogh Andrea: Hasonlóak és/vagy különbözőek: Az idegenkedés normái és formái az európai integráció kontextusában Az Európai Unió integrációs politikájának kontextusában a nemzet fogalma jelentős átértelmezéseket kíván az európai határok átrendeződése, a munkaerő ki-, be- és átvándorlásának köszönhetően. A magyar tudományos, politikai és kulturális közbeszédből vett példákon keresztül azt vizsgálom, hogy a magyar identitásnak az Európai Unió kontextusában történő átértelmezésében a nemzetekről, népcsoportokról, faji hovatartozásról alkotott közvélekedések hogyan alakítják az idegen és a hozzánk vagy közénk tartozó fogalmát. Kik azok a velünk, mellettünk, és távol élők, akiktől idegenkedünk, s kik azok az ismeretlenek, akiket azonnal jó ismerősként üdvözlünk, s szívesen befogadunk. Érvelésem keretrendszerének kibontásához azt nézem meg, hogy a jelenleg érvényben tartott nemzet fogalmunk beleértetten hogyan strukturálódik a klasszikus romantikus férfiasság metaforáján keresztül, ahol a nemzet házigazdája a férfi, s a hazája/háza tája a veszélyes idegenektől megvédendő nő.
[email protected]
Barát Erzsébet: A „politikai korrektség”-re hivatkozás ideológiai csapdái: A nyelvhasználat kérdései az elmúlt tíz év oktatáspolitikai küzdelmeinek erőterében A kritikai diszkurzus elemzés és a kortárs radikális feminista elmélet segítségével azt fogom megmutatni, hogy miként áll elő, illetve oldható fel a mai magyar közbeszédben az a látszólag önellentmondásos helyzet, hogy akár a tolerancia, akár az elrettentés jegyében hivatkoznak a politkai korretségre (PK), az egyaránt az adott jelenség lejáratásához vezet. Előadásomban a konkrét helyzetek mindegyike a poszt-szocalista politikai csatározások erőterében megjelenő „feminizmus” jelenségének lejáratására tett egy-egy tipikus megnyilvánulás. A látszólag nagyon is különböző nézőpontok azonos stratégia részeként érintkeznek egymással s jelölik ki a ,feminizmusok’ legitim életterét. Akár a magát ,toleránsnak’ nevező kultúra képviselői hivatkoznak önigazoló módon a PK-ra, hogy lelkiismeretükön könnyítsenek, akár a nyíltan gyűlölködő beszédmód igyekszik a lejáratással elejét venni a „másság” bármiféle elfogadásának, egyként azt állítják (nyíltan vagy előfeltevéseik következtében), hogy a feminizmus egyfajta ideológia, s mint ilyen a különbségek nivellálására (toleráns beszédmód), illetve annak kiirtására tett kísérlet lenne (lejárató beszédmód). Érveik különbözőségétől függetlenül a két felfogás nyeresége közös. A két nézőpont metszéspontjában kirajzolódó térben a PK-ra redukált feminizmus az általános ,nyelvi tisztogatási’ társadalmi gyakorlat egyik megnyilvánulási formájaként jelenik meg, ami jobb esetben a szólásszabadságot veszélyeztető ,téves’ eszmerendszer, rosszabb esetben a ,nőiség lényegére’ törő ,gonosz’ figurájában fetisizálódott „leszbikus”. Ezzel a hétköznapi, s ebben az értelemben banális ám csöppet sem veszélytelen jelentéstermelő gyakorlattal szemben arra teszek 8
kísérletet, hogy elgondoljam, miként lehetséges a jelentés és az ideologikus beágyazódottság megkülönböztetése. A konkrét példákat az elmúlt tíz év oktatáspolitikai gyakorlatának legharsányabb példáira építem, ezzel is rávilágítva a nyelvhasználatnak az egyes beszélő belátását meghaladó rendszerelvű elrendeződésére.
[email protected]
Kérchy Anna: A fogyatékkal élők elfogadását célzó média/művészeti megnyilvánulások lehetőségei, korlátai, és recepciója a mai Magyarországon Az előadás az Együtt a fogyatékossággal élők elfogadásáért című, 2008-ban a Magyar Köztársaság Kormányának megbízásából, a Mozgáskorlátozottak, a Siketek és Nagyothallók illetve az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi egyesületeinek támogatásával készült, Herendi Gábor, Spáh Dávid, Grigor Attila, Pater Sparrow rendezők jegyezte tévés reklámkampány elemzésére vállalkozik. A kisfilmsorozat egyértelmű célja a normalitás spektrumának diverzifikációja, a kevesebbként tételezett különbözőség egyenértékű, ,azonosan’ gazdagító alteritásként való újragondolása, a másként megélt tapasztalat megidézése általi figyelemfelkeltés, elfogadásra késztetés. A másság mozgóképes narratíváinak vizsgálata során célom a lehetőségek felismerése mellett a korlátok problematizálása olyan kulcs-fogalmak rejtette csapdák vetületében, mint a hasonlóság (a vakok és gyengén látókról szóló reklám képi humorral, ill. az ugyanolyanság jegyében a családon belüli erőszak képeivel játszik), a toleráns együttérzés (elidegenítő pátosz és tettre-kész szolidaritás viszonya), az ajándék(ozás) (a sokszínű másság kéretlen társadalomgazdagító szerepe, a neurodiverzitás mint másképp tehet-ség („gifted”) és mindennapi küzdelem), illetve a láttatottság/láthatatlanság („Ugyanúgy élnek, ugyanúgy éreznek. Az igazi fogyatékosság, ha ezt nem vesszük észre.” szlogen.)
[email protected]
15.30–17.30: Szekció II. em. 207. D/ AZ ETNIKAI ÉS KULTURÁLIS MÁS ITT ÉS MÁS KULTÚRÁKBAN/ THE ETHNOCULTURAL OTHER HERE AND ELSEWHERE Moderátor: Kádár Judit (főiskolai docens, EKF Amerikanisztika Tanszék) Fülöp Márta – Sebestyén Nóra (MTA-PPKE): Kulturális sokk? Kulturális különbségek Budapesten tanuló amerikai egyetemisták szemével A külföldön tanuló diákok adaptációjáról és kulturális tanulásáról egyre több kutatás jelenik meg. A diákcserék egyik megnevezett célja az, hogy a fiatal, jövendő szakemberek minél több tapasztalattal rendelkezzenek abban, hogy miként kell egy kulturálisan eltérő, másik társadalomban érvényesülni. A jelen kutatás célja az volt, hogy megmutassa két kultúra, - a magyar és az amerikai - , találkozásának a határán mindazokat a pszichológiai folyamatokat, amelyek egy ilyen helyzetben működnek és meghatározóak. A minta 61 amerikai egyetemistából állt (14 férfi és 47 nő), akik egy nagy kaliforniai egyetem nemzetközi programja keretében Kelet-Európa gazdaságáról, társadalmáról és kultúrájáról kívántak tanulni Budapesten egy egyetemi szemeszter keretében. Az egyetemisták feladata az volt, hogy a félév végén egy kulturális élmény-napló keretében számoljanak be arról, hogy mit jelentett nekik a magyarországi tanulás, milyen kulturális különbségeket és hasonlóságokat tapasztaltak és milyennek ítélték meg az új kulturális közeghez történő alkalmazkodásukat, azt mi segítette, 9
és mi nehezítette. A napló mint vizsgálati módszer lehetővé tette, hogy a válaszadók azt emeljék ki élményeik közül, ami számukra a legfontosabb volt és szabadon reflektáljanak azokra. A naplók elemzési szempontjai és az azonosított kategóriák a következők voltak: az USA és Magyarország között észlelt kulturális különbségek (pl. individualizmus-kollektivizmus; kommunikációs jellegzetességek, interperszonális kapcsolatok különbségei, kereskedelemszolgáltatás, különbségek az oktatásban stb.); az inter-kulturális találkozásra adott érzelmi válaszok (az átélt érzelmek inkább negatívak, mint pozitívak); az átélt kulturális sokk okai (időjárás, ételek, rasszizmus, kommunikációs jellegzetességek stb.); a kulturális sokkal kapcsolatban alkalmazott megküzdési stratégiák (társas támogatás, nyelvtanulás, visszahúzódás, kapcsolattartás az otthoniakkal stb.); és a külföldi tanulás diákok által megnevezett előnyei és pozitív következményei (tanulás az otthoni és egy más kultúráról, személyes növekedés stb.).
[email protected] [email protected]
Nguyen Luu Lan Anh –Győri János (ELTE PPK): Tanácsadó szolgálat bevándorló iskolások és szüleik számára Bár számos más országhoz képest jelentős fáziseltolódással, de az utóbbi évtizedben Magyarországon is megkezdődtek a bevándorló tanulókra vonatkozó pedagógiai, oktatásszociológiai és szociálpszichológiai kutatások. A kutatók, a nemzetiségi kisebbségi létből bevándorló magyar anyanyelvű tanulók csoportjától kezdve a magyarországi kínai és vietnami bevándorló családok gyermekeiig bezárólag széles körűen tanulmányozzák a hazai emigráns tanulók körét (pl. Feischmidt és Nyíri, 2006; Fülöp et al., 2010; Gordon Győri és Nguyen Luu, 2009; Kováts, 2002; Nguyen Luu et al. 2010; Vámos, 2010). A bevándorló tanulókra vonatkozó sokféle kutatási megközelítés természetesen nagyon változatos képet mutat e jelenségről. Mindezen munkák azonban egybehangzóan jelzik azt, hogy a magyar oktatásügyi intézményekből hiányzik egy fontos szolgáltatás, nevezetesen a bevándorló tanulók és szüleik számára szerveződő tanácsadó szolgálat. Vietnami bevándorló tanulókkal végzett kutatásunk részeredményeire is támaszkodva konkrét példákkal világítunk rá e szolgáltatás szükségességére különösen a nem magyar anyanyelvű tanulók, illetve a magyarul egyáltalán nem vagy csak korlátozottan kommunikáló szüleik esetében. Ezen kívül ismertetjük, milyen különbségeket találunk a vietnami és a magyar tanulók és szüleik körében a tanulás- és tudásfelfogások, a tanulási motivációk és tanulási célok terén, a sikerre-kudarcra vonatkozó reakcióik, illetve más, az iskolai munkát meghatározó jellemző terén, s hogy mindezek miatt ugyancsak miért látjuk szükségesnek a bevándorlók számára szervezendő tanácsadó szolgáltatás létrehozását az iskolákban. A fentiek fényében körvonalazzuk, hogy megítélésünk szerint milyen módon kellene felépülniük a bevándorlókkal foglalkozó iskolai tanácsadó szolgáltatásoknak, valamint kitérünk arra is, hogy egy ilyen szakértői szolgáltatás miként járulhatna hozzá ahhoz, hogy a magyar iskolákban a bevándorló és nem bevándorló tanulói csoportok közötti kölcsönös kulturális gazdagodás lehetőségei is jobban kibontakozhassanak. Rámutatunk a tanárok, illetve az iskolapszichológusok e téren ma még általában megmutatkozó képzésbeli hiányosságaira, illetve arra a strukturális problémára, amely a magyar oktatásügyben az iskolai tanácsadói szakemberek képzésének hiányából fakad, végül utalunk arra, hogy az ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Központja által folytatott multikulturális mesterképzés szak mely képzési elemei alkalmasak arra, hogy a fent jelzett problémákon enyhítsen, illetve milyen további képzésbeli fejlesztések lennének szükségesek e téren.
[email protected] [email protected] 10
Kende Judit (ELTE Magyarországon
PPK):
Kisgyerekek
etnikai
előítéletei
Az előadás óvodás gyerekek előítéleteinek és sztereotípiáinak első magyar vizsgálatáról számol be: 129 gyerek romákkal, kínaiakkal és feketékkel kapcsolatos előítéleteiről és sztereotípiáiról. Az eredmények alapján a csoport szerepe döntő az előítéletek alakulásában. Mi van az iskolába érkező gyerekek fejében és mit tehetne már az óvoda a gyerekek előítéletmentes gondolkodásáért?
[email protected]
Kádár Judit Ágnes (EKF Amerikanisztika Tanszék): Az etnokulturális identitás formálódása a mai észak-amerikai ú.n. „Going Indian” történetekben: pszichoanalitikus megközelítés A tervezett előadás az etno-kultúrális ú.n. „Gone Indian passing experiences,” vagyis indigenizációs identitásváltás észak-amerikai irodalmi példáit vizsgálja főként pszichoanalitikai megközelítésben. Azon kötetek, melyeket példaként említek (F. O'Toole: White Savage, D. Larsen: The White, A. Ruffo: Szürke Bagoly--Archibald Belaney rejtélye, C. Frazier: Thirteen Moons, P. Kreiner: Contact Prints és J. Fergus: One Thousand White Women—May Dodd’s Journal) olyan kultúrák közti alakokat mutatnak be, akik a fehér angolszász kultúrából fogságban vagy önkéntesen különböző módokon indiánná válnak. Az indigenizációs vágy társadalmi és egyéni, szociális és pszichológiai motivációi nagyon eltérőek, de azért feltételezésem szerint van egy bizonyos általános kognitív és viselkedésbeli minta, melyet ezen figurák mutatnak, míg az olvasó elgondolkodhat azon, hogy mi magunk hogyan is formáljuk percepcióinkat és elképzeléseinket az ú.n. Másikról, és annak tükrében önmagunkról.
[email protected]
17.30–19.00: Kerekasztal II. em. 203. OKTATÁS/NEVELÉS ÉS TANÁRKÉPZÉS E/ MULTIKULTURÁLIS KEREKASZTAL/ MULTICULTURALISM IN EDUCATION AND TEACHER TRAINING: CHALLENGES, METHODS, INSTITUTIONAL FRAMEWORKS IN AN INTERNATIONAL COMPARATIVE VIEW (roundtable)
Moderátor: Csereklye Erzsébet (tanársegéd, ELTE PPK Alkalmazott Neveléselméleti Tanszék) Szakértők: Boreczky Ágnes (ELTE PPK), Győri János (ELTE PPK)
[email protected] [email protected]
17.30–19.00: Kerekasztal II. em. 207. F/
MÁSSÁG A MÉDIÁBAN/ THE POWER AND RESPONSIBILITY OF MEDIA IN APPROACHING OTHERNESS
Moderátor: Kaló Krisztina (főiskolai docens, EKF Francia Tanszék)
11
Baranyi Mária (MR1): Szociális problémák a média tükrében Az érdeklődőkkel együtt azt vizsgáljuk, hogy a szociális problémák mint témák hogyan jelennek meg a médiában, illetve az egyes megjelenítési formák milyen üzenettel bírhatnak. Szó lesz arról is, hogy milyen lehetőségei vannak a szociális szférának a média tematizálására. Van-e egyáltalán? Hogyan válhat egy szociális témából, problémából témaajánlat? Milyen egy napi szerkesztőségi munka, hogyan kerülhet be egy-egy szociális téma a hírműsorokba és egyéb magazinműsorokba. Számít-e az újságíró személyisége egy-egy témafeldolgozás kapcsán? A workshop során a következő témákkal foglalkozunk részletesebben: cigányság, melegség, hajléktalanság, fogyatékosság. A témafeldolgozásokhoz a rádiós anyagaimat hívom segítségül. Szociális munkától az újságírásig—Szakdolgozatomat a Wesley János Lelkészképző Főiskola szociális munkás szakán gyermekvédelem tárgyköréből írtam. Ezzel egy időben végeztem el a Fekete Doboz Roma Médiaiskolát, ahol egy első osztályos kislányról készítettem vizsga dokumentumfilmemet. A kislányt cigány származása miatt fogyatékosnak akarták nyilvánítani, persze indokolatlanul. A film lett szociális munkás szakdolgozatom digitális prezentációja is. Szociális munkásként az óbudai családsegítőben dolgoztam öt évig. Számomra itt és így kapcsolódott össze a szociális munka és a média. A filmet nagyon sok különböző fórumon vetítettem le és így megtapasztaltam a képek és szavak hatását. Jelenleg a Magyar Rádióban riporterként dolgozom és emellett a Wesley János Lelkészképző Főiskolán óraadó tanárként oktatok. Itt a leendő szociális munkásokkal a szociális problémákat a média tükrében vizsgáljuk meg. Ma már jobban látom, hogy egy újságírónak rendelkeznie kell mindazokkal a készségekkel és tudásokkal, amivel egy jó szociális munkás bír. Az újságírónak témaérzékenységében és témafeldolgozásaiban igen is sétálnia kell azon a bizonyos „empátiahídon”. Bele kell tudni helyezkedni a megkérdezett helyébe, legyen az akár szegény, hajléktalan, meleg, cigány, vagy éppen árvízkárosult. És hatalmas felelőssége van abban, hogy mit mutat meg az érintettről, mit „láttat” a nézővel, hallgatóval, olvasóval.
[email protected]
12
OKTÓBER 29. 9.00–10.30: Szekció II. em. 203. (angol/magyar) (English/Hungarian) G/ NEMI MÁSSÁG/ GENDERED OTHERNESS Moderátor: Federmayer Éva (egyetemi docens, ELTE Amerikanisztika Tanszék) Simon Lehel (Debreceni Egyetem Humán Tudományok Doktori Iskola): A melegholokauszt kollektív gendervonatkozásai a társadalomtól az egyénig: az SA-legények és a melegholokauszt Ne felejtsük el, hogy már 1944-ben M. Horkheimer és T. Adorno „A felvilágosodás dialektikájá”-ban egyértelműen társadalom- és kultúrtörténetileg kimutatták, hogy a holokauszt nem ellenképe a modernitásnak, a felvilágosodásnak, hanem nyílt és dialektikus következménye. Nem lehet azzal érvelni – mint azt Heller Ágnes teszi – hogy itt egy totális irracionális „fejreállás” történt, amelynek nincsen semmilyen kontinuitása – ez egy naiv szentimentális gondolat. Természetesen a holokausztot számos szempontból lehet vizsgálni, én most arra az egyszerű jelenségre mutatok rá, miszerint a melegholokauszt soha nem jött volna létre a kollektív homoszexuális náci férfiszövetség („Männersbund”) nélkül, hogy aztán önmaga egyéneit destruálja. Itt is azt az elvet követem, hogy egy komplex társadalmi, kulturális, szociológiaipszichológiai jelenséget kifejezetten a homoszexualitás szempontjából mutatok be; mivel ily módon is lehet: ez bizonyítja, hogy a kollektív homoszexualitásnak milyen szerepe van adott korszakokban, tradíciókban; akár az ógörögöknél, akár a melegholokausztban. Előadásomban kifejezetten ez utóbbira fókuszálnék.
[email protected]
Eric Nielsen (Valdosta State University, USA): Males Who Dance—a Cultural Perspective Whether teaching the Komi people in Russia or observing tribal rites of the South Pacific islands, I realized traditional dances are at the heart of these cultures. Both males and females in numerous global communities share in ritual dances. However, these ritual dances use male dancers extensively. The youngest boys to the oldest men are all involved with dancing. They represent not only a masculine image but are seen as a viable part of the dance community. While teaching in Russia and China, I even noticed certain dance rites were created strictly for the male performer. The performers of these dances were not only strong, flexible, and highly trained, but always conveyed a strong sense of self. Studying the role of the male dancer in various cultures can be both frustrating and inspiring for the American dance educator. Unlike many countries where both male and female dancers play major roles in identifying their culture, America does not always embrace the same ideal. Because of my experiences abroad, I have been able to compare international cultural successes with America’s image problem of males and have been able to formulate some pedagogical strategies and guidelines.
[email protected]
13
9.00–10.30: Szekció II. em. 207. H/ MÁSSÁG A VIZUÁLIS MŰVÉSZETEKBEN/OTHERNESS STEREOTYPES IN VISUAL ARTS Moderátor: Bollók Csaba (docens, filmrendező, EKF Mozgóképkultúra Tanszék) Deszpot Gabriella (ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Általános Gyógypedagógiai Tanszék): A nemi szerepek megjelenítése vizuális médiumokban és ezek hatása Az egyén szexuális identifikációja és a közösségnek szóló társadalmi szerepvállalása a szocializáció és a nevelés segítségével napjainkban bonyolultabb, mint valaha, mivel a pszicho-szociális kultúra elsajátítása nem szerves módon és nemcsak egy utat lehetővé téve zajlik le a valaki életében. Ma már egy ember életidején belül is lehetséges, sőt szabaddá vált a nemi szerepek személyes, egyedi verziójának kialakítása, változtatása, sőt bizonyos fokig ez az életképesség, a „túlélés” generált feltételévé is kezd válni. A biológiai, elsődleges és másodlagos nemi jelleget megerősíti, vagy fölülírja a tanult nem, amely eredendően a szülői-nagyszülői generáció tudatos és kevéssé tudatos értékeiből, illetve szerep-előképeiből volt egyértelműen levezethető mindeddig. A tudományos technikai forradalom, majd az infokommunikációs társadalom találmányai (elektronika, digitalizálás, hálózatiság) felgyorsították az évszázados hagyományok átformálódását, és lehetővé teszik, hogy a társadalmi nemi szerepek dinamikus változáson menjenek át. A nemi szerepek különféle paradigmáinak párhuzamos jelenléte azonban sokszor vezet nemi identitásproblémákhoz, szerepkonfliktushoz, és megzavarhatják a szexuális orientációt is. A nemiség (mint sex és gender) alapvető komponensei sokféle kombinációba állhatnak össze, amelyet erősen befolyásolnak a különféle audiovizuális médiumokban a direkt reprezentált vagy a rejtett nemi sztereotípiák. A medializált világ a vizualitás révén a szexuális sokféleséget, mint tetszetős érdekességet, kapós témát használja fel. Az egyedi nemi profil hírértékű és ezért is válhat könnyen követendő ideállá. A nemi sztereotipizálást a tömegmédia, mint ideális kódolást is működteti a hatékony kommunikációban, azonban főleg a reklám az, amely azt fokozottan felhasználja, hiszen a közönséget az üzenet gyors dekódolására készteti. A vizuális kommunikáció a hétköznapokban (pl. a másodlagos és a harmadlagos nemi jegyek megfigyelése) és a médiaelemzés, tehát az egyfajta avatott képolvasás segíthetnek abban, hogy felismerjük egy illető vezérlő gendersztereotípiáit, ideáljait; nemi identifikációját; amely összefügghet a személy szociális státuszigényével vagy személyiségproblémáinak kialakulásával és azok megoldási módszereivel.
[email protected]
Győri Zsolt (EKF Anglisztika Tanszék): A „nem hivatalos” mint antropológia a 80-as évek magyar dokumentumfilmjeiben Míg a 80-as évek magyar játékfilmjei egyre nagyobb nemzetközi visszhangot, rendezőik pedig komolyabb elismerést tudhattak magukénak, dokumentumfilmek szempontjából az évtizedet inkább a stagnálás, nemzetközi összevetésben pedig a lemorzsolódás jellemezte. Mindebben kulcsszerepet játszott a Budapesti Iskola több tagja – többek között Dárday István, Szalai Gyöngyi, Tarr Béla rendezők – által alapított Társulás Stúdió megszüntetése, valamint a kísérleti és dokumentumfilmes műhelynek számító Balázs Béla Stúdió lendületvesztése. Általában elmondható, hogy egyfelől a játékfilmkészítés egyre komolyabb vonzerővel bírt úgy a fiatal, mint a tapasztalattal rendelkező 14
tehetségek számára, másfelől az elkötelezett, úgymond „főállású” dokumentumfilmesek száma jelentősen csökkent. Előadásomban három rendező, egy-egy filmjét elemzem, melyek mindegyike nem hivatalos képet kínál a szocialista társadalom és a kommunista múlt perifériajelenségeiről. A Gulyás testvérek Törvénysértés nélkül (1982-87) című filmjükben az 50-es évek kitelepítéseiről kérdezik az áldozatokat, Mész András Bebukottak (1986) című filmje a Tököli Fiatalkorúak börtönében készült, míg Dobray György K1, Film a prostitúcióról című alkotása a Rákóczi téren virágzó férfi/női prostitúcióról szól. A filmek közös vonása az a mód, ahogy a nem hivatalos témákat, társadalmi és kulturális tabukat a hivatalos szemlélet és retorika terepén kívül szólítják meg. Ítéletmentességük, mely egyfajta objektivitást feltételez, egyenesen vezet ahhoz, hogy a vizuális antropológia bizonyos technikái (megfigyelő filmezés, szituatív filmezés, dramatizáció, önreflexivitás) válnak a filmkészítők munkamódszerének részévé. Az alkalmazott technikáknak köszönhetően a riportalanyok és élethelyzetek a sztereotipikus megközelítésre jellemző hivatalos értékhierarchia ellenében, egy felszabadult, nem hivatalos „nyelven” szólalnak meg. Előadásomban azt is vizsgálom, hogy a társadalom árnyoldalának, (bizonyos értelemben fonákjának) empatikus és komplex ábrázolása miként teszi a szocialista önkép elfojtott és tiltott tartalmait kimondhatóvá.
[email protected]
Krakkó Eszter (Debreceni Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola): A tolerancia terének megjelenítése Isabel Coixet A szavak titkos élete című filmjében Az előadásom célja annak a bemutatása, hogy Isabel Coixet többszörösen fesztiváldíjazott filmjében miként válik a termelésből kivont tengeri olajfúrótorony a másság, az elfogadás és az ember és természet harmóniájának szimbolikus terévé, vagyis, hogy filmes eszközök segítségével hogyan lehet létrehozni és reprezentálni azt a teret, amelyet a másság és a tolerancia potenciális tereként értelmezek. Már a kezdő képsor is szimbolikus jelentőségű, az olajfúrótoronyban bekövetkezett robbanás nemcsak a termelést állítja le, hanem ezáltal azt a teret is létrehozza, amely – leválva a termelésorientált, személytelen külvilágról – mint a tolerancia idilli szigete kap megjelenítést a filmben. Ez a tér azonban csak azon a robbanáson keresztül jöhet létre, amely egyben vég és kezdet is (így adva kozmikus perspektívát az olajfúrótoronynak mint filmes térnek), ugyanis Josef, az egyik munkás, miközben a magát a mélybe vető barátját próbálja megmentani, maga is megsérül és ideiglenesen megvakul. Az ő ápolására érkezik az olajfúrótoronyra Hanna, a balkáni háborúk túlélője, aki nemcsak testileg (félig siket), hanem lelkileg (a kislányát megölték) is magán/magában hordozza a háború emlékezetét. Kettejük kapcsolata csupán egy azok közül, amelyek láthatólag csak a „normalitást” reprezentáló parttól távol létrehozott, nehezen megközelíthető, zárt közösségben jöhetnek létre, ahol ember, állat és növény idilli egységeben él a természet erőivel. Ezáltal az olajfúrótorony nemcsak a makrokozmoszt jeleníti meg (mintegy lebeg a víz és az ég között), hanem egy mikrotársadalmat is, amelyben lehetséges a párbeszéd és a toleráns gondolkodás az emberek között. Az olajfúrótorony tehát ellenpólust képez az azon kívül eső világgal, amelyet a film a hiány tereként jelenít meg, ezáltal állítva ellentétbe a sematikus életsorsokat a soketnikumú közösséggel, amelyben a film felveti nemcsak a testi, hanem a nemi másság kérdését is.
[email protected]
15
Bollók Csaba (EKF Mozgóképkultúra Tanszék): Henry David Thoreau mint a másképp gondolkodó, másképp élő filozófus Bollók Csaba WALDEN filmjében. „Listening to a different drummer”: Másképp gondolkodók az irodalomban, a zenében és a filmben - néhány gondolat Henry David Thoreau, John Cage és John Cassavetes munkáival kapcsolatban. Mindhárom életmű a saját korában létező irodalmi, zenei, filmes kánon teljes megtagadásával jött létre - a „senki földjén”, mindhárman „groundbreaking”, vagyis terepfelverő jelentőségűek, hatásuk, kisugárzásuk folyamatosan érzékelhető.
[email protected]
11.00–13.00: Szekció II. em. 203. I/
IRODALMI MÁS/OTHERNESS IN LITERATURE
Moderátor: Abádi Nagy Zoltán (a Debreceni Egyetem Észak-amerikai Tanszékének egyetemi tanára, EKF Amerikanisztika Tanszék vendégprofesszora) Reichmann Angelika (EKF Anglisztika Tanszék): Orosz nemzeti identitás a tekintet(ek) kereszttüzében: Joseph Conrad: Nyugati szemmel Joseph Conrad Nyugati szemmel című regénye a narráció sajátosságaiból adódóan az orosz nemzeti identitás meghatározására tett kísérletnek, illetve az Én és a Másik szembehelyezésének különös paradoxonát tárja olvasója elé. A századfordulós kémtörténet orosz főhősének narratíváját ugyanis egy névtelen idősödő angol nyelvtanár – a címbeli „nyugati szemek” legnyilvánvalóbb birtokosa – mondja el. Azaz a regény az orosz nemzeti identitástudat egyik központi, a nyugat-európai gondolkodásban is meggyökeresedett narratívájának, a Kelet és Nyugat szembeállítására épülő diskurzusnak a részese. E „nyugati” nézőpont hitelességét azonban több tényező is megkérdőjelezhetővé teszi – legyen szó akár Joseph Conrad lengyel (a kortársak által az orosszal összemosott szláv) származásáról, közismert, személyes élményeken és nemzeti sztereotípiákon egyaránt nyugvó oroszellenességéről, a nyugati kultúra számára idegen és misztikus, némileg szörnyetegszerű dosztojevszkiji regényhagyomány szerepéről a narratíva megformálásában, a narrátor a főhős iránti féltékenységéről és elfogultságáról, vagy éppen kettőjük hasonmás-kapcsolatáról. E rövid lista is jól szemlélteti, hogy a regény tulajdonképpen aláássa a KeletNyugat bináris oppozíciójára alapuló orosz identitásnarratívát – s talán magának a bináris oppozíciónak a fenntarthatóságát is. S teszi mindezt az identitás meghatározásában központi szerepet játszó Másik – pontosabban a Másik tekintetének – dinamikáján alapuló szövegen keresztül.
[email protected]
Kaló Krisztina (EKF Francia Tanszék): Én+ők≠mi. Avagy mi minden hiányozhat az egyenlőségjelhez? – Mikes Kelemen száműzetésének tapasztalatai a másságról és az elfogadás nehézségeiről A száműzetés –legyen annak történelmi, politikai, vallási vagy ideológiai oka, s legyen bár önkéntes- kényszerű találkozás a Mással. A megszokott kulturális közegből való kiszakadás nem jelent minden esetben elszakadást, sőt számos esetben az Én megerősödéséhez, kiforrásához vezet. Így volt ez Mikes Kelemen (1690-1761) esetében is. A kultúra, amelybe a beleszületett és amelyben 16
nevelkedett nem ruha volt rajta, hanem maga a bőre, amit ha akart volna se tudott volna levetkőzni. Mikes Kelemen életének hetvenegy évéből ötvennégyet szülőhazáján kívül töltött. II. Rákóczi Ferenc egyik leghűségesebb híveként 1711től követte a fejedelmet Lengyelországba, onnan Franciaországba, majd Törökországba. III. Ahmed Rodostót jelölte ki a magyar emigránsok lakhelyéül, ahol Mikes negyvenegy évet töltött és utolsóként halt meg a bujdosó magyarok közül. Rodostó addig is tarka-barka kulturális palettáját a magyarok tovább színesítették. Éltek ott a helybéli törökökön kívül görögök, örmények – vallás tekintetében muzulmánok, zsidók, keresztények (katolikusok és görög-keletiek). Hogyan illeszkedett be Mikes ebbe a nyelvi, vallási, kulturális kavalkádba? Hogyan látta és ítélte meg a nemzetek közötti különbségeket? Mennyire tolerálta a kulturális és vallási másságot? Hogyan hatott a száműzetés a saját nemzeti identitására? Hogyan értelmezhetőek a XXI. században sértőnek vagy provokatívnak ható kijelentései? Milyen tanulságokkal szolgálhat ma számunkra Mikes élettapasztalata? A tervezett előadás ezekre a kérdésekre kíván választ adni Mikes Kelemen műfajilag nehezen meghatározható, a fikció és az önéletírás határán lebegő Törökországi levelek című műve alapján. A válaszok remélhetőleg további gondolatokat ébresztenek a századunkban oly sok konfliktushoz vezető etnikai keveredések elemzéséhez és megoldáskereséséhez.
[email protected]
Tarnóc András (EKF Amerikanisztika Tanszék): Az indián fogságnapló mint oktatási anyag: korlátok és lehetőségek a gyarmat-kori Amerikában és a mai magyar társadalomban Az indián fogságnapló, az Egyesült Államok története gyarmati korszakának egyik vezető irodalmi műfaja. Roy Harvey Pearce szerint az otthonától, illetve kulturális hátterétől elszakított hős szenvedéseinek leírása három fő célt szolgált: a vallási meggyőződés és elkötelezettség megerősítését, az indián ellenség kép, illetve indián-ellenes propaganda terjesztését, illetve a ponyvaregény őseként izgalmas olvasmányokat kínált a korabeli szenzáció éhes és kalandra vágyó olvasónak. A szabadulástörténetek, vagy fogságnaplók ugyanakkor heurisztikus, oktató erővel is bírnak. Cotton Mather nagyon gyakran használta a visszatérő fogoly, vagy eltévedt bárány alakját, mint példázati eszközt abból a célból, hogy a Puritán közösség tagjait rábírja a vallásos értékrend melletti elköteleződésre, illetve a vallási parancsok megtartására. Jelen dolgozat célja, hogy feltérképezze a szabadulástörténetek által biztosított oktatási és okulási lehetőségeket. A tanulmány négy évszázadot felölelő szabadulástörténetek alapján megvizsgálja, hogyan segítik elő a fogságnaplók által leírt megpróbáltatások a Puritán közösség életviteli, morális, vallási, önfejlesztési, probléma megoldási és szocializációs feladatainak megoldását. A dolgozat ugyanakkor azt is kutatja, hogy a jelen emberének mit mond a fogságnapló, vagyis Mary Rowlandson, Rachel Plummer, Mary Kinnan, vagy Robert Eastburn, illetve Isaac Jogues hogyan tanít minket, kívülálló, jobban mondva, kívülállónak tűnő olvasókat.
[email protected]
Szathmári Judit (EKF Amerikanisztika Tanszék): A másik más: rezervátum és nem indián kommunikáció a kortárs indián irodalomban A kortárs indián irodalmi művek egyik, és sokak által legfontosabbnak tartott funkciója a kulturális segédeszköz szerepe, amelynek elsődleges feladata az indián és nem indián kultúrák közti kommunikációs híd megteremtése. Ez a megközelítés azt feltételezi, hogy az irodalmi szöveg „szilárd indián alapokra” támaszkodva és azt kiindulópontnak használva kívülállónak tekinti az olvasót, 17
akinek a kultúrák közti különbségek megértéséhez bizonyos fogódzkodókra van szüksége. Ezek a kapaszkodók a kortárs regényekben több szinten is jelen lehetnek, de mennyire valósítható meg a kulturális különbségek áthidalása olyan esetben, amikor maga az indián irodalmi szöveg is többszörösen eltávolodik mind az indián mind a többségi társadalmi környezettől. Előadásom célja e problémakör elemzése, illetve annak igazolása, hogy az indián irodalom kulturális kézikönyv funkciója nem minden esetben alkalmazható a kortárs indián irodalmi művekre.
[email protected]
11.00–13.00: Szekció II. em. 207. (angol/magyar) (English/Hungarian) J/
MULTIKULTURÁLIS PSZICHOLÓGIA ÉS SZOCIOLÓGIA ELMÉLETBEN ÉS GYAKORLATBAN/ MULTICULTURAL PSYCHOLOGY AND SOCIOLOGY IN THEORY AND PRACTICE
Moderátor: Fülöp Márta (MTA Interkulturális Pszichológia Intézetének tudományos igazgatóhelyettese, az International Association for CrossCultural Psychology főtitkárhelyettese) Ludányi Ágnes (EKF Szociálpedagógia multikulturalitás pszichológiája
Tanszék):
Migráció,
Az előadás abból a gondolatból indul ki, hogy- földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül, de nem kultúrától függetlenül, - az emberek négy nagy kérdésben konstruálnak válaszokat maguknak: ez a halálhoz való viszony, a felelősséghez való viszony, az egzisztenciális elszigeteltség, és a létezés értelmének kérdése. Mindehhez az egzisztenciális pszichoterápia alapvetései, és Freud nézetei a kultúráról adnak támpontokat. A további válaszok ezekre a kérdésekre már annak a kultúrának a lényegi tulajdonságaival azonosíthatóak, amelyben a személyek élnek. Kultúrák közötti váltás esetén a válaszokat vagy újra kell konstruálni, vagy befogadni az eltérések létét. Még szűkebb tartományban, személyiségen belül,- az identitásalakulásban érhetők tetten azok a pszichológiai folyamatok, amelyek aktiválódnak traumatikus környezetváltások idején. Ezek tematizálhatók a személyeknél, vagy rejtve maradhatnak. Még szűkebb közelítésben a kultúra váltás okozta traumák biológiai magyarázatát is bemutatjuk az előadásban, illetve néhány kezelési módját, terápiás felfogásokat ezzel kapcsolatban. Az identitásalakulást tekintve, a szociálpszichológiának a csoporttagságból és kategoriális hovatartozásokból levezetett identitásfelfogását követjük. Kiindulás ebben a felfogásban, hogy ha az egyének diszkriminált csoporthoz tartoznak, akkor ez a tény pszichikusan leképeződik azonosságtudatukban, és ez önértékelésben, érzelmi tónusban is nyomon követhető. Szót érdemel még a téma kapcsán az ún fenyegetett identitás, amely fenyegetés mindig a Másik felől érkezik, és a stigmatizációval azonosítható. A „stigma” a képletes és tényleges szociális identitás közötti diszkrepanciából keletkezik. A megküzdési stratégiák segítik a jelenséggel szembeni harcot. A megküzdés lehet intrapszichikus, ami a fenyegetett identitás elhárításának, tudomásul nem vételének taktikája. Az interperszonális megküzdésben az elszigetelődés, az észrevétlenné válás taktikája ismerhető fel. Ezen belül lényeges megemlíteni a konformizációt, az anonimitást vagy deperszonalizációt, valamint a differenciációt, a láthatóvá válást, a szingularizációt vagy individualizációt. Végül lényeges tanulságok vannak azoknak a traumatizált személyeknek a megküzdésében, akik a „hallgatást” a „csendet” választották, akik a traumatikus élményt enkapszulálták, akiknek zéró narratívumai vannak. Számukra egy új megküzdési stratégia kialakítása olyan pszichológiai feladat,
18
amely bizonyos személyiségtőkét igényel, és amelynek jellegzetességei leírhatók, elemezhetők.
[email protected]
Robert C. Annis, Ryan Gibson és John W. Berry (Brandon és Queen’s Egyetem, Kanada): Intercultural Relations in a Rural Canadian Prairie City/ Interkulturális viszonyok egy kanadai prérivárosban An international study „Mutual Intercultural Relations in Plural Societies” (MIRIPS) is being carried out in over 20 countries. This paper forms a part of the larger MIRIPS project which is described in the conference plenary presentation by John Berry and also at http://www.victoria.ac.nz/cacr/research/mirips.aspx . The Canadian city of Brandon Manitoba is ethnically-homogeneous, with the dominant group being mainly of British (48%), and of other European origins (36%). However, the city has recently experienced the arrival of a large number of immigrants from overseas to address labour shortages within primary processing industries. This study drew samples from the dominant cultural groups (n= 157) and two nondominant immigrant groups: Chinese n= 107 and Latin American n= 105 (mainly from El Salvador, Honduras, Colombia, and Mexico). The MIRIPS research instrument was used to assess demographic variables (eg., education, employment, language), and the mutual attitudes of all three groups. These included the experience of discrimination, and the levels of cultural identities, attitudes towards immigration, multicultural ideology, and tolerance. Both similarities and differences were found across samples, revealing both convergence and divergence in their views about living interculturally. The multiculturalism hypothesis was assessed, and found to be largely supported. Implications for policy and program development to achieve a more welcoming community are proposed.
[email protected] [email protected]
14.00–15.30: Szekció II. em. 203. K/ INKLUZÍV NEVELÉS / INCLUSIVE EDUCATION Moderátor: Ludányi Ágnes (Dékánhelyettes, tanszékvezető főiskolai tanár, EKF Szociálpedagógia Tanszék) Győri János – Hegelsberger Judit (ELTE PPK): Az osztálytermi megfigyelés módszere a multikulturális nevelés kutatásában A multikulturális nevelés témakörében az utóbbi évtizedekben lefolytatott vizsgálatok jelentős része az attitűdök mérésére, tanári vagy tanulói sztereotípiák vagy autosztereotípiák feltárására vállalkozott, illetve más, hasonló irányultságú kutatás segítségével a multikulturális nevelésben érdekelt személyek gondolkodásmódját, a témához való viszonyulásuk kognitív alapjait igyekezett feltárni. Nemzetközileg is csak viszonylag kevés olyan kutatás zajlott, amely az élő tantermi munka megfigyelésére vállalkozott volna ezen a kutatási téren, ilyen jellegű hazai kutatások pedig már csak azért sem igen születtek, mert a tantermi megfigyelés kutatásmódszertana sem volt széles körben ismert az itthoni szakemberek körében. Mindazonáltal az ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Központja kutatócsoportjának meggyőződése, hogy a multikulturális oktatás finomabb jellemzőinek feltárásában más kutatási eszközökkel nem pótolható módszer a tantermi megfigyelés. Előadásunk első részében a tantermi megfigyelési technikák utóbbi évtizedekben lezajlott 19
módszertani fejlődésének jellemzőit mutatjuk be, miközben specifikusan a multikulturális tantermi kutatásokra fókuszálva feltárjuk azt is, hogy a fejlődés ellenére a kutatóknak mai napig is milyen megoldatlan módszertani kérdésekkel kell szembenézniük ezen a kutatási területen. Ezt követően a tanárok multikulturális neveléssel kapcsolatos nézeteire és tantermi gyakorlatára vonatkozó saját kutatásunkból mutatunk be az osztálytermi megfigyelésekkel kapcsolatos technikákat és eredményeket. Végül kutatási tapasztalataink és eredményeink alapján ismertetjük, a szélesebben értelmezett pedagógiai kutatások terén és a pedagógiai gyakorlatban miként hasznosíthatók az eredményeink.
[email protected] [email protected]
Jászi Éva (EKF Neveléstudományi Tanszék): Együtt nevelni, de hogyan? Pedagógus vélemények az együttnevelésről Az ép és fogyatékos tanulók együttes oktatása-nevelése a többségi iskolák keretein belül a közoktatás egyik nagy kihívása, mely sokszor megoldhatatlannak tűnő feladat elé állítja a pedagógusokat. Kutatásomban arra kerestem a választ, hogy mennyire vannak felkészülve erre a feladatra a pályán dolgozó pedagógusok. Közel háromszáz pedagógust – tanítót, általános és középiskolai tanárt kérdeztem meg strukturált interjúval az észak-magyarországi megyékben. Felmértem, hogyan vélekednek az együttnevelésről, milyen tudással rendelkeznek a témakörben, s azt hogyan, milyen módon sajátították el. Arról is érdeklődtem, mennyire nyitottak az együttnevelés kérdéseivel kapcsolatban, elégedettek-e meglévő ismereteikkel, vagy bővíteni szeretnék a sajátos nevelési igényű tanulókkal kapcsolatos tudásukat. Az adatok elemzésében a megkérdezettek képzettségét, beosztását, a pályán eltöltött éveinek számát, és az iskola típusa szerinti különbségeket vizsgáltam. Az interjúkból kiderült, hogy a pedagógusok alapvetően eltérően közelítik meg a fogyatékos tanulókat, s jelentős különbséget tesznek az egyes fogyatékossági típusok között. Igénylik a szakemberekkel, elsősorban gyógypedagógussal való együttműködést, de ezt nem napi szinten, csupán esetleges konzultáció formájában. Az interjúk legfőbb tanulsága az volt, hogy a legtöbben nem érzik magukat elég felkészültnek a feladat megoldására, s az együttnevelésnek egy speciális - iskolán belüli elkülönített csoport – formáját részesítik igazán előnyben. Előadásomban kitérek arra is, hogy a tanárképzésben hogyan lehetne ezeket a „fejekben lévő akadályokat” felszámolni.
[email protected]
Estefánné Varga Magdolna – Dávid Mária (EKF Pszichológia Tanszék): Inkluzív nevelés, új tanári kompetenciák fejlesztése a mestertanár-képzésben Az inkluzív nevelés – a befogadó szemlélet megjelenése a ’90-es években, az oktatáspolitikát új kihívások elé állította. Az együttnevelésnek, a sajátos nevelési igényű tanulók integrációjának gyakorlati megvalósítására, Magyarországon a Közoktatási Törvény először 1993-ban adott lehetőséget. Az együttnevelés vállalása az inklúzió megvalósítása, a többségi közoktatási intézmények olyan jellegű nevelő-oktató-fejlesztő tevékenysége, amely biztosítja a sajátos nevelési igényű tanulók számára a személyi és tárgyi feltételek meglétét. Az inkluzív nevelés megvalósítása a közoktatásban létrehozta azt az igényt, hogy a közoktatásban dolgozó pedagógusok és a tanárképzésben résztvevők megfelelő szakértelmet szerezzenek. A tanárképzés megújítása a Bologna-rendszer keretein belül lehetőséget biztosít ennek az új típusú szakértelemnek a megteremtésére. A tanári szakképzettségek rendszerében megjelent az inkluzív nevelés tanára szak. A cél, olyan pedagógusok képzése, akik elméleti, 20
módszertani és gyakorlati tudásuk birtokában készek és képesek a különleges gondozásra jogosult gyermekek, tanulók befogadó nevelésére, differenciált csoportos foglalkoztatására, többségi keretek között együttműködésre a segítő szakmák képviselőivel és a szülőkkel. A képzés feladata a szakterület műveléséhez szükséges speciális ismeretek és kompetenciák kialakítása, amely felkészíti a pedagógusokat, a sajátos nevelési igényű gyermekek beilleszkedésének, tanulási, magatartási nehézségének kezelésére. Intézményünk oktató, kutató és fejlesztő munkatársai elkészítették az Inkluzív nevelés tanára mesterszintű programját. Sikeres akkreditációt követően elindítottuk a képzést. Előadásunkban eddigi eredményeinket és fejlesztési elképzeléseinket kívánjuk bemutatni.
[email protected] [email protected]
Sebestyén Nóra (MTA-PPKE): Tanulásmodellek kultúrák tükrében: magyar, kínai és amerikai tanulás-reprezentációk összevetése Az előadás fókuszában a tanulásreprezentációk kulturális meghatározottságának vizsgálata, magyar, kínai és amerikai diákok tanulásmodelljének összevetése áll. Magyarországon számos vizsgálat irányult a tanulás egyes aspektusainak feltárására (pl. Csapó, 2000), azonban átfogó tanulásmodell megalkotására még nem került sor, mely modell a tanulás motivációs aspektusait is (versengés/perfekcionizmus) magában foglalja. Jelen vizsgálat a korábban a kínai és amerikai modell feltárásában (Li, 2005) alkalmazott prototípus módszert (Shaver és mtsai, 1987) használja fel magyar egyetemisták (N=183) tanulás reprezentációjának felállításában, a tanulásfogalom tartalmi rétegződésének és hierarchikus struktúrájának vizsgálatában. A prototípus elmélet lehetőséget nyújt interkulturális vizsgálatok elvégzéséhez, amely során a vizsgálni kívánt jelenség nem környezetétől megfosztva, hanem az adott szocio-kulturális környezetében kerül feltárásra. Ezáltal a különböző kultúrákban vizsgált jelentésrendszerek mind tartalmi, mind strukturális aspektusaikban összehasonlíthatóvá válnak. A módszer két fő lépésből áll: tanuláshoz kapcsolódó fogalmak listájának megalkotása, valamint e fogalmak hasonlóság mentén történő osztályozása. A tanuláshoz kapcsolódó fogalmak listájának megalkotása négy alfolyamatot tartalmaz: hívó szó kiválasztása, kezdeti lista létrehozása, a lista kiterjesztése, a lista validálása. Első lépés a szabad asszociáció hívószavának kiválasztása, amely a szógyakoriság segítségével történik (kínai: xuexi, angol: learn/ learning, magyar: tanulni). A hívó szó kiválasztása után a tanulás kifejezéssel kapcsolatban álló kezdeti lista megalkotása következik, mely során 3 felsőfokú végzettséggel rendelkező személy ad szabad asszociációkat a kiválasztott hívószóra. Ezek után további 20 személy nézi át és bővíti ki a listát. Végül, a végső lista megalkotása érdekében, további 60 személy ítéli meg egy 4 fokos skálán a kibővített lista tételeit a tanulással való kapcsolatuk mentén. A hasonlóság mentén történő kategorizáció során további 100 vizsgálati személy szabadon osztályozhatja a kis kártyákra nyomtatott tételeket, majd klaszter-analízis segítségével rajzolódik ki a tanuláshoz kapcsolódó fogalmak hierarchikus struktúrája. A vizsgálat a tanulásmodellek jelentős különbségeire és hasonlóságaira mutat rá a motiváció, a tanulás folyamata, a teljesítmény és az érzelmek terén. Ismeretük segíthet az oktatás hatékonyabb megszervezésében, kultúra érzékeny pedagógia megvalósításában.
[email protected]
21
14.00–15.30: Szekció II. em. 207. (workshop) L/
CIGÁNYSÁG, MÁSSÁG, AZONOSSÁG/ THE HUNGARIAN ROMA: INTEGRATION AND ITS OBSTACLES
Moderátor: Reichmann Angelika (főiskolai docens, EKF Anglisztika Tanszék) Békési Ágnes (ELTE Szociológia Intézete): Az első generációs értelmiségiek szocializációs és identifikációs problémái az egyes cigány alcsoportokban Kutatásom azokra a cigány értelmiségiekre irányul, akik a klasszikus értelmiségi pályákon működnek. Nem vizsgálom a művészek, (zenészek, festők) életútját, sem más olyan személyekét, akik valamely művészeti ágban országos hírnévre tettek szert. Úgy vélem, ezek az életutak mindig is rendhagyóak, s nem vonható le belőlük a kialakulóban lévő cigány középosztályra érvényes következtetés. Három csoportot vettem figyelembe: a hagyományos, középosztálybeli értelmiségi pályák (mérnök, orvos. tanár, középvezető, újságíró, jogász), a közigazgatásban dolgozó ügyintézők (kisebbségi önkormányzatok, ide értem a cigány közügyeket intéző hivatalnokokat, politológusokat, viszont nem szerepelnek a mintában politikusok), egyházi emberek, közösségek szervezői (papok, szerzetesek, ifjúsági csoportok, gyerekcsoportok vezetői, vallási közösségek véleményformáló tagjai, szociális munkások). Mind a három cigány alcsoport képviselőinek életútját külön tárgyalom (Romungro értelmiségiek, Oláh cigányok, Beás cigányok). Indokoltnak tartom ezt a megkülönböztetést, mert eddigi vizsgálataim szerint a három csoport továbbtanulási esélyei nagymértékben különböznek egymástól. A fentieken kívül egy újabb csoportba sorolom az állami gondozásban felnőtt értelmiségieket, azt vizsgálva, hogy milyen különbségek mutathatók ki az ő szakmai karrierjük és családban felnövekvő kollégáik életútja között. A problémákat életútinterjúk segítségével tárom fel. Ezek anonim interjúk, melyekben az interjúalanyok beszámolnak gyerekkorukról, iskolai pályafutásukról, pályaválasztásukról és munkahelyi karrierjükről. Ezen kívül kérdéseket teszek föl a származási családjukkal való kapcsolatra és jelenlegi családi életükre is, különös tekintettel a gyereknevelés mozzanataira. Jelen kutatás egy több évre tervezett kutatómunka első lépése. Tervezem, hogy az alapinterjúk elkészítése után felkeresem interjúalanyaim gyermekeinek óvodáit-iskoláit (természetesen az ő beleegyezésükkel), ahol tájékozódom a gyerekek továbbtanulási esélyeiről.
[email protected]
Szabó Mónika – Páva Rita (ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Központ): Cigánylabirintus: előítélet-„játék” A műhely célja, hogy saját élmény gyakorlatokon keresztül ráirányítsa a figyelmet az egyéni, a csoport és a társadalmi szinten is működő előítéletekre, és az ebből fakadó társadalmi sztereotípiákra és egyenlőtlenségekre. A közös munka középpontjában a „Cigánylabirintus” (vagy útvesztő?) áll: „Egy fiatal cigányfiú bőrébe bújhatsz, és tőled függ, hogy alakul az élete... Intézetben nevelkedtél Vas megyében. Egy augusztusi reggelen gördül be veled a vonat a Keletibe. Összespórolt vagyonkád a zsebedben. 18 éves vagy, és erre a pillanatra vártál egész életedben. A döntés innentől a te kezedben van. Játsszál és vigyázz: Biztos hogy nem úszod meg szárazon! Érezni fogsz, félni, reménykedni, elbukni és talán talpraállni.” (Orsós László Jakab ajánlása az eredetileg könyv formában, Kardos Péter és Nyári Gábor szerzők által jegyzett, 2004-ben megjelent „Cigánylabirintus” szerepjátékhoz.) A szerepjáték mellett, a rendelkezésre álló idő függvényében a műhely második felében szó kerülhet az egyéni és társadalmi felelősségéről is: mi a szerepünk az emberi jogok és 22
méltóság tiszteletben tartásának, a toleranciának az alakításában? Mit kezdjünk a saját és mások előítéleteivel? Van-e remény az igazi változásra és változtatásra? Labirintus vagy útvesztő? Attól függ, megtalálod-e a kijáratot... A workshop ízelítőt ad az ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Központ gyakorlati munkájából. Az IPPK fő célja az interkulturalitás pedagógiai, pszichológiai és nevelésszociológiai szempontú kutatása és oktatása. Kulcstémái: kulturális- és kulturális összehasonlító szemlélet, előítéletcsökkentés, tolerancia, állampolgári felelősség, emberi jogok, méltányosság és esélyteremtés az oktatásban, interkulturális és kisebbségi oktatás, szelekció és szegregáció, a társadalmi nemek (gender) kérdése. A 2009-es tanévtől elindította az „Interkulturális pszichológiai és pedagógiai” önálló mesterszakát (MA), amelynek célja olyan elméletileg felkészült gyakorlati szakemberek képzése, akik a hazai társadalmi és a nemzetközi élet különböző területein (az oktatás és nevelés intézményeiben, a köz-, a civil és a magánszférában) egyaránt képesek az interkulturális kapcsolatok és kommunikáció sajátosságainak megértésére és kezelésére, a bennük rejlő lehetőségek kiaknázására.
[email protected] [email protected]
16.00–17.30: Prezentáció II. em. 203. M/ BÖRTÖNFILM BEMUTATÓ / JAIL MOVIE (presentation) Szaffner Gyula – Takács István (ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar): Az Aszódi Javító-Nevelő Intézetről szóló film bemutatása Az aszódi javító-nevelő intézeti filmünk – mely a pszichopedagógus-képzést szolgálja - a kriminalizálódás felé sodródott fiatalokról szól. A fiatalok a biopszicho-szociális ártalmak, a környezeti ártalmak, a családi hatások, végül saját személyiségük okán válhatnak bűnelkövetővé. Az intézetbe került fiatalok életét a bírói döntés alapvetően megváltoztatta, hiszen személyi szabadságukat az ítélet korlátozza. A fentiekre tekintettel az intézetben dolgozó szakemberek a fiatalok komplex re-szocializációját igyekeznek megvalósítani. Tevékenységük egyéni és kiscsoportos formában történik. A re-szocializációs ellátás során a fiatalok mentálhigiénés, szociális, egészségügyi szempontú gondozását végzik, valamint nevelési-oktatási ellátást biztosítanak. Az aszódi személyzet feladatai között kiemelten szerepel – többek között – a társadalmi beilleszkedési zavarokat okozó tényezők befolyásolása, az iskoláztatás, a szakképzés, valamint kulturális programok révén a kulturáltság szintjének emelése. Aszód reszocializációs tevékenysége terápiás szemlélettel valósul meg az intézmény különböző részlegeiben. Ennek megfelelően a film bemutatja a befogadó részleget, ahol a bekerülést követő időben tartózkodnak a fiatalok; ismerteti az iskolai részlegen folyó munkát – az általános iskolai területen csakúgy, mint a szakképzésben; életképeket ad az otthon részleg történéseiről; ismerteti a pszichopedagógiai részleget; betekintést nyújt művészeti foglalkozásokba; elkalauzol különféle sportfoglalkozásokra; és megszólaltat néhány munkatársat. A film allegorikus kerete az idő múlása, mely az évszakok változásával jelenik meg a film bevezetőjében és a film végén. A filmet Takács István és Szaffner Gyula készítették – 2006-2010. – ELTE BGGYK.
[email protected]
23
16.00–17.30: Szekció és prezentáció II. em. 207. N/ GENERÁCIÓS MÁSSÁG, GENERATION Y
A
KULTURÁLIS-TÁRSADALMI
ÁROK
/
Moderátor: Laki Ildikó (MTA Szociológia Intézet) Bajner Mária (PTE IGYFK): Az Y (de-)generáció: „királyok” és „lúzerek” Az előadás az 1980 után született feltörekvő ifjúságot, a millenium e-nemzedékét, a marketingkommunikáció „Y generáció”-s célcsoportját definiálja és elemzi. Globális piacgazdasági viszonyok között, univerzális és sajátos elvárásokat és körülményeket mutat be, miközben rámutat korunk, a magunk gyártotta követelmények ellentmondásaira, valamint a kulturális és társadalmi árokra, mindarra, ami a győzteseket és a veszteseket egymástól egyértelműen elválasztja. Kitér a „helikopter szülők”, a családi/ szociális háttér jelentőségére ugyanúgy, mint a munkaerőpiaci helyzet anomáliáira, miközben – nem véletlenül – az ismeretszerzés lehetőségére, az oktatási rendszerek különbözőségére, és a diplomák értékmérő szerepére fókuszál. Az elemzés — többek között — a Marshall McLuhan és Walter J. Ong nevével fémjelzett új ismeretszerzési módokon kifejlődött, 21. századi „írástudás”, az önkifejezés és öneladás gyorsan változó képességeit is taglalja. A többoldalú megközelítés azt kívánja hangsúlyozni, hogy az új évezred kihívásaival szemben csak azok a szerencsés fiatalok fognak megfelelni, akik képesek átlátni, és újra meg újra tanulni a folyton változó játékszabályokat.
[email protected]
Bujdosóné Dani Erzsébet (EJF): Mi más a többségiből a kisebbségi létbe szorult kultúra esetében A magyar kultúra sok változáson esett át története folyamán. Természetes vagy kevésbé természetes módokon, hiszen a társadalom változásai, a gazdasági és politikai helyzet befolyásolják a kultúra alakulását. A magyar kultúra egységessége sem vitatott. Trianon után azonban az elszakított területeken a több évszázados folyamatban olyan változások indultak el, melyek visszahatottak a társadalomra, a politikai és gazdasági változásokra egyaránt. Az a kérdés, mi alakul át, és miként, egy kisebbségi létbe szorult kultúra esetében? Hogyan alakul az eszközrendszere, mi történik az intézményeivel, a kiszolgáló kulturális apparátussal, és hogyan tolódik át a hangsúly a társadalom megtartó erejére? Létezik-e egyáltalán pozitív változás ilyen megváltozott helyzetben? Hogyan védekezik az ilyen kultúra a politikai változások ellen, illetve hogyan találja meg a helyét az új szerkezetben? Trianon hatása az erdélyi kultúrára, irodalomra, oktatásra, a magyar nyelvre, a kulturális és oktatási intézmények sorsára egyértelműen negatív. Mégis léteznek olyan mi/más folyamatok, melyek következtében a kisebbségi létbe szorított kultúra, eltérve a számára politikai döntéssel kiosztott (új) többségi kultúrától, őrizve saját hagyományait, túlélést biztosít az őt fenntartó kisebb vagy nagyobb közösségnek.
[email protected]
Kerekes Valéria (ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Általános Gyógypedagógiai Tanszék): Mesei sztereotípiák kisgyermekkorban A kisgyermekkort meghatározó tevékenységek közül a játék mellett szerencsés esetben a mese is fontos szerepet kap. Sajnálatos módon a XXI. század gyermekeinek többsége a mesét (kizárólag) vizuális élményeken alapuló 24
történetként (rajzfilmként) értelmezi. Elveszni látszanak az évszázadok során létrejött és áthagyományozódott verbális értékek. Az örök érvényű igazságokat magukban hordozó történetekből valami mégis érintetlennek látszik – a különböző meseszereplőkről alkotott belső kép. A több mint 130 óvodáskorú gyermek meseélményeit és mesékhez fűződő viszonyát vizsgáló kutatás egyik megdöbbentő eredménye a gyermekek által alkotott sztereotípiák összessége, ami egyben a vizsgált korosztály jelenlegi világképét és értékrendjét tükrözheti továbbá tágabb értelmezésben a későbbi tolerancia szintet is prognosztizálhatja.
[email protected]
O/ TÁRSADALMI NEMI SZEREPEK: TRÉNINGMÓDSZER-BEMUTATÓJA / SOCIAL GENDER ROLES—A TRAINING METHOD Szabó Mónika – Szemán Dénes (ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Központ) A műhely célja, hogy ízelítőt adjon abból, hogyan lehet tudatosítani a nemi különbségtételből fakadó külső és belső korlátokat. Ezek a nemekkel kapcsolatos vélekedések és elvárások, a sokszor nehezen észrevehető, gyakran nem tudatosan mőködő mechanizmusok (mint pl. a szexizmus) azonosítása ugyanis segíthet lebontani az akadályokat a ma még sokszor a férfiaknál kevésbé sikeresen érvényesülő nők elől. A műhely fókusza most elsősorban a női szerepeken lesz, ugyanakkor kétségtelen tény, hogy ez a kérdéskör komplexen csak a férfiszerepek problematikájával összefüggésben értelmezhető. A workshop betekintést ad az ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Központ gyakorlati munkájába. Az IPPK fő célja az interkulturalitás pedagógiai, pszichológiai és nevelésszociológiai szempontú kutatása és oktatása. Kulcstémái: kulturálisés kulturális összehasonlító szemlélet, előítéletcsökkentés, tolerancia, állampolgári felelősség, emberi jogok, méltányosság és esélyteremtés az oktatásban, interkulturális és kisebbségi oktatás, szelekció és szegregáció, a társadalmi nemek (gender) kérdése. A 2009es tanévtől elindította az „Interkulturális pszichológiai és pedagógiai” önálló mesterszakát (MA), amelynek célja olyan elméletileg felkészült gyakorlati szakemberek képzése, akik a hazai társadalmi és a nemzetközi élet különböző területein (az oktatás és nevelés intézményeiben, a köz-, a civil és a magánszférában) egyaránt képesek az interkulturális kapcsolatok és kommunikáció sajátosságainak megértésére és kezelésére, a bennük rejlő lehetőségek kiaknázására.
[email protected] [email protected]
17.40– : II. em. 207. A MÁSSÁG és MI új nézőpontokból: Dr. Győri János zárszava
25
