IV. rész
TALÁLKOZÁSOK NYUGATON Kései vonat utasai Beszerénykedett egy négytagú család a helsingborgi állomáson a vonatba. H a n e m szólnak is, lerítt róluk, hogy a m i fajtánk, és h o g y menekültek. D e megszólaltak, az apa intette a kisebbik, négyéves f o r m a gyereket, h o g y ne rakja a lábát az ülésre. Már egy hete v o l t a m úton, m a j d n e m folyton v o n a t o n , n e m s o k a l k a l m a m volt m a g y a r o k k a l beszélni, mégsem lepődtem m e g a magyar szó hallatán itt a dán-svéd átkelőhelyen, inkább csak rögzítettem m a g a m b a n , h o g y csakugyan elért már a skandináv államokba is a m e n e kültjeink hulláma. Akiket idehaza árulónak minősít a h a t a l o m : árulónak azért, m e r t ez a kétgyermekes, huszonöt-harminc évesnek látszó család apa n e m hajlandó bevonulni katonának, s fegyverrel h a r c o l n i egy m e g n e m nevezett ellenség ellen egy hadüzenet nélküli testvérháborúban. - Hát m a g u k hova tartanak? Meglepődtek a kérdésen, s azon is, hogy b e n n e m n e m sorstársra, h a n e m csak egy újságíróra találtak. Némi kárpótlást csupán a b b a n leltek, s ezt n y o m b a n kinyilvánították, hogy n e m valami idegen táj magyar újságírójával hozta őket össze az én v o n a t o m , mely m i a t t lekéstem Malmö felé a csatlakozást, h a n e m a saját tájuk napilapja, a Magyar Szó riportere vagyok, bár ők - szabadkaiak lévén - inkább a 7 N a p o t szokták olvasni. A találkozásban az is közrejátszott, hogy olyan b o n y o l d a l m a s a n i n d u l t a m el itthonról. Aznap lépett életbe a hadkötelesek kiutazásáról szóló rendelet, a m i k o r e l i n d u l t a m hosszú nyugati u t a m r a . Hírügynökségi jelen-
tésből és rendőrségi közleményből úgy t u d t a m , h o g y a korlátozás az ötvenöt évüket be n e m töltött férfiakra vonatkozik, n y u g o d t a n szunyókál t a m a fekhetyes kocsiban, a határrendőr azonban bűnbánó mosakodása ellenére is, de leszállított a vonatról. Ők azt kapták rendeletben, h o g y a hatvan alatti férfiakra vonatkozik a korlátozás. Másnap Újvidéken az illetékes k a t o n a i hivatalban egy portásféle azzal fogadott, h o g y - s z o m b a t i nap lévén - lehetetlen m e g k a p n o m a kiutazási engedélyt. N e m egészen h a r m i n c év alatt m e g s z o k t u k és természetesnek veszszük, h o g y ha valaki külföldre akar utazni, akkor fogja magát, és elutazik. S v a n egy természetellenes rendelet, amely szerint a katonaköteleseknek a külföldi utazáshoz külön engedély kell. Az illetékes személy azonban simán aláírta a papíromat, egy hölgy lepecsételte, egy másik rágépelte, a m i t kellett, és egynapos késéssel ismét i n d u l h a t t a m . E n n e k köszönhe t e m , h o g y m o s t beszélgethetek ezzel a szabadkai családdal. Korábban elterjedt a hír, h o g y a svédek n e m fogadnak be több menekültet, m e r t betelt a létszám. Ők ugyanis m i n d e n évben befogad n a k bizonyos számút, előre k i n e m számítható, de mindenképpen kedve ző vérfrissítést váltva k i a hazaiak és a jövevények keveredésével. A tudósok így, ilyen módszerrel tenyésztik k i a nemes, életképes növénye ket és állatokat: keveredéssel; m i m e g saját hazánkban az egy ország, egy nép elmélet csapdájába szorultunk. Csakugyan megtörtént, h o g y néhány menekültet visszaküldték a své dek, de újabban ismét befogadnak m i n d e n k i t , aki Jugoszláviából érke zett. S o k a n mondják már: a voltból. Ebből következően többen elméláz n a k azon, h o g y hát akkor m i l y e n útlevéllel fognak ők akkortól kezdve utazni, ha ez a jelenlegi lejár. Ők m o s t érkeztek Svédországba, néhány órával ezelőtt. Éppen csak h o g y felvették az adataikat, s máris m e h e t t e k a Malmö melletti gyűjtőtá b o r b a . N e k i k sokkal könnyebb volt, m i n t a Jugoszláviából vagy máshon n a n érkezőknek úgy általában. A férfi ugyanis valamelyest beszéli a svéd nyelvet. N a már m o s t feltehető a kérdés, s m a g a m is feltettem, h o n n a n t u d egy legfeljebb harmincéves szabadkai magyar férfi svédül? Leszerelé se óta, vagyis hát közel tíz éve ugyanis rendszeresen járt Svédországba dolgozni. N a g y o n j ó szakmája van, a kőműveseknél fajanszozó. Külső és belső munkához egyaránt ért, nagyon kezére esik az effajta m u n k a , teljesítményre fizetik, s n e k i ez n a g y o n megfelel. Cége általában csak néhány hónapra alkalmazta évente, éppen annyira, amennyire n e k i is megfelelt, h o g y a terepi pótlékból tetemes összeggel kiegészített kerese tét hazavigye, s o t t h o n felépítse a svéd mintára és svéd s t a n d a r d n a k megfelelő családi házát. Szinte ingyen gyűjtötte össze a l e g f i n o m a b b
fürdószobacsempét, s n e m sokat tévedne, ha azt mondaná, h o g y a hátán cipelte Szabadkára Svédországból. Sokáig vívódom m a g a m b a n , megkérdezzem-e tőlük, h o g y elkészült-e a ház. S h o g y beköltöztek-e? Közben m a g a a feleség oldja fel g o n d o m a t , kijelentvén: - A nyáron h u r c o l k o d t u n k be. - M o s t m e g otthagyták? Talán ezt s e m kellett volna kérdezni, de kiszaladt a számon. Bizony, o t t m a r a d t a szép új ház. A feleség bátyja telepedik m e g benne, amíg ők vissza n e m térnek Nagy megkönnyebbüléssel h a l l o m , két okból is. Elsősorban azért, m e r t őket n e m kell győzögetnem, h o g y vissza kell menniük, a m i n t lehet, a b b a n a pillanatban, a m i k o r már n e m fenyegeti az a veszély a fiatal családfőt, h o g y malteros kanál és fajanszlap helyett lőfegyver és akna kerül a kezébe. A másik o k o m a velük való örvendezésre m e g az, h o g y az új ház n e m m a r a d t üresen, n e m fogja illetéktelen személy rátenni a kezét a bejárati ajtó kilincsére. Azzal válunk el L u n d városa pályaudvarán, a h o l én leszállok, h o g y j o b b időkben Szabadkán m a j d felkeresem őket. Vak ez a remény, s határtalan.
Hazátlan Végső érvként azt kérdeztem a gyerektől, tisztelettel magázva őt is, m i n t a m i n t e g y ötventagú hallgatóság bármely más tagját: - T u d j a , m i a nevük az ilyen állapotban levőknek? N e m t u d t a , h o g y is j u t o t t volna eszébe tizenhét éves legény létére, hát megmondtam. - Hazátlan. - S m a g a m is megdöbbentem, m i n t ahogyan ő is. Itt állunk L u n d b a n , egymással szemben, a dél-svédországi kedves kisváros magyar klubjában, két bácskai magyar, ez a gyerek m e g én, akitől ő nyilván v a l a m i vigaszt várhatott, hiszen m i másért jött volna el többekkel a közeli menekülttáborból előadásomat meghallgatni, s ahelyett, h o g y lelki megnyugvását segíteném elő, én itt a közönség előtt a szemébe m o n d o m , h o g y ő hazátlan. Döbbenete csak két-három másodpercig tart, s n y o m b a n folytatja átkozódását. Ezzel m i n d a n n y i u n k a t annyira megriasztotta, h o g y egyként f o r d u l t u n k vele szembe, ám magatartásunk kal n e m h o g y kizökkentettük volna elkeseredettségéből, h a n e m egyre j o b b a n belevadítottuk.
- N e k e m ahhoz a tájhoz s e m m i közöm. N e m i s m e r e m el hazámnak. E n g e m o t t m e g akartak ölni, e n g e m a frontra akartak vinni. A h h o z a földhöz n e m köt s e m m i , az n e m is volt, n e m is lesz a hazám. Körülbelül ilyeneket m o n d o t t , s hiába magyaráztam m i n t előadó a közönség heves támogatásával, h o g y a hazát n e m szabad azonosítani az uralkodó rezsimmel vagy akár a jelenleg domináló közhangulattal, ő n e m és n e m volt hajlandó m é g csak g o n d o l k o d n i s e m érveinken, h a n e m szinte eszelősen hajtogatta: - Az n e k e m n e m lehet hazám! Zenta, a h o l ő született, fölnevelkedett, a h o l m i n d e n előde rajongott a Tiszáért, amely köztudomásúan temető, h a kivirágzik, m e g a Népkertért, az Eugénért: n e m hazája. íme, egy zentai, aki megtagadja szülővárosát Mert i n n e n viszik, viszik katonának a vele egykorúakat, de inkább a nála valamivel idősebbeket, m e r t itt tiltják a béketüntetést, m e r t itt vétek, h a valaki tiltakozik a legalizált emberölés ellen. Ez a tizenhét éves legény nyakába vette a világot, és futott a számunkra alig ismert svédországi egyetemi és kórházvárosig. A n n a k a katedrálisa ejti m a j d csodálatba, amely p e d i g éppen csak annyi idős, m i n t a műveltebb zentaiak által is ismert bánáti Pusztatemplom ott, n e m messze Beodrától. Mit m o n d j a k neki, h o g y lelket öntsek belé? H o g y ne azon törje a fejét, h o g y a n tagadhatná m e g szülőföldjét, a hozzá m o s t kegyetlent? N e m t u d o k n e k i s e m m i okosat m o n d a n i , m i n t ahogyan vigasztalanul h a g y t a m azt a Banjalukából útnak indult bosnyák apát és fiát is a szabadkai határátkelőnél. Együtt i n d u l t u n k volna a nemzetközi v o n a t o n k i az ország ból, véletlenül kerültünk ugyanabba a vonatfülkébe. Az apa Bécsbe utazott vissza, a munkahelyére, a fia pedig m e n t volna vele, m e r t régóta hírlik már, h o g y Banjalukát s e m kerüli el a sorozások hulláma vagy esetleg a háború. Aznap lépett életbe a hadkötelesek utazásának korláto zásáról szóló rendelet, azóta s e m t u d n i , melyik illetékes állami hivatal tagadja határozottabban, h o g y ők adták k i , de tudjuk, h o g y létezik. A rendelet értelmében az apa - külföldi munkaengedélyre hivatkozva elnyerte a határrendőrség kegyét, és mehetett tovább, a fiának azonban velem együtt le kellett szállnia a vonatról. A fiú férfiasan viselte, az apja azonban nekitámaszkodott a vonatablaknak, és rázta a néma zokogás. Csak időnként t u d o t t erőt venni magán annyi időre, h o g y a fia után kinézzen az ablakon, és kipréseljen egy rövid m o n d a t o t a torkán: - Zašto, zašto, d r a g i sine? (Miért, miért, édes fiam?) Kérdezhetném én is a zentai gyerektől: Miért, miért, édes fiam? A m i már m a j d n e m úgy hangzik, m i n t a Keresztre Feszített utolsó m o n d a t a i n a k egyike: Én Istenem, én Istenem, mért hagytál el e n g e m ? Mert m o s t , úgy látszik, csakugyan elhagyott m i n d a n n y i u n k a t
Csak az a vég! Svédországi címet kért tőlem a frissen m e g i s m e r t menekült. Elővet t e m a jegyzetfüzetet, a névjegytárat, és szemezgettünk belőle. Latolgat tuk, miféle ember lenne számára a legmegfelelőbb. Mert hát v a n o t t Svédországban is elég sokféle a tőlünk származók között. S n e m is csak magyar. V a n saját, jó hírű vendéglővel rendelkező vállalkozó Göteborg ban, ugyanott nyugalmazott körzetorvos; v a n S t o c k h o l m b a n országos hírű erdészmémök, akinek olyan jók a kapcsolatai a politikai vezetőkkel, h o g y egyetlen telefonhívással k i tudta számomra eszközölni a tizenöt húsz percre tervezett, végül másfél órára elhúzódó politikai tájékozódó beszélgetést a m o s t uralkodó svéd párt vezetőinek egyikénél; v a n h u n g a rológiai szakember a l u n d i egyetemen, v a n ugyanott sportgyúró szakértő az ország legnagyobb kórházában, s o t t dolgozik egy neves bácskai gyermekorvos és nőgyógyász. S t o c k h o l m b a n láthattam m u n k a közben egy svédül, németül, angolul, románul, oroszul és persze m a g y a r u l m e g talán m é g franciául is beszélő szimultán fordító nyelvzsenit, v a n Jönköp i n g b e n vállalkozó, akit mostanában neveznek k i az egyik legnagyobb svéd cég kelet-európai körzeti főmegbízottjává. S o t t él üppsalában egyik legnagyobb költőnk, annyira elnémulva, h o g y n e m t u d t a m a régi telefon ján a nyomára akadni. Az új ismerős kiválasztott egyet a s o k cím közül, és azt följegyezte. Most indul, m i n t m o n d t a , még nyugatabbra Budapest től. E d d i g is nyugat felé jött, m i n t m o n d t a , keleten át, vagyis Szabadkáról elbuszozott Szarajevóba, o t t megváltatták vele Triesztbe oda-vissza a repülőjegyet, Triesztből v o n a t o n m e n t Ljubljanába, m a j d o n n a n B u d a pestre. A repülőjegyet azért váltatták oda-vissza, m e r t mostanában Szara jevóból zsúfoltan repülnek a gépek Triesztbe, de üresen térnek vissza, a járműben ugyanis szinte kizárólag fiatalemberek foglalnak helyet, a k i k egyelőre n e m szándékoznak visszatérni, a gépek tehát üresen jönnek vissza. Menekültek vagy szökevények? A cím mellé néhány jó tanácsot is kért az új ismerős. M i n t m o n d t a , n e m élt m é g N y u g a t o n . Itt Budapesten is alig t u d eligazodni. Budapestet egyértelműen N y u g a t n a k tartja már. Ezen egy ideig vitat koztunk, m e r t ő - erre h i v a t k o z o m előtte - n e m beszél m a g y a r u l elég jól ahhoz, h o g y hallgathassa a magyar rádiót, és abból értesüljön a bizony eléggé keleties vitaszintről, a m i a p a r l a m e n t b e n folyik; s a m i a pártok között, sőt a pártokon belül történik. M i n t potenciális vállalkozó azért utazik Svédországba, hogy o t t megalapozza a m a j d a n hazatelepítendő
cégét, ha lesz belőle valami. Arról értesült, h o g y a pénz széles f o l y a m b a n áramlik Magyarország felé, s ha Magyarország m é g n e m is Ausztria, de már lekörözte a környező államokat Arról n e m t u d , h o g y a M a g y a r o k Világszövetségének összejövetelén is akadt példa az útszéli h a n g n e m r e , csak azt tudja, h o g y a világ magyarsága összefogott, sikerült egy igazi, globális szövetséget létrehozni, amely támogatja az országot, s n e m osztja m e g az emigrációt. S azt is tudja, h o g y ez a p i n c e k o c s m a , a h o l a beszélgetés folyik, szintén a Nyugat jelenlétét tanúsítja. A pince tele v a n jugoszláviai menekültekkel. Zsúfolt, e n g e m arra emlékeztet, a m i t a két világháború közötti hangulatról készített filmben, a Kabaréban láttam. A berlini Kabaré hangulata. A vendéglő szeparéit drótháló választja el egymástól, az a b l a k o k b a n a gyűjtőtáborokból ismert szögesdrótkérítés, a falakon Rákosi elvtársról készített negédes életképek m e g néhány Kádár-kép is. K i hitte volna, h o g y Magyarország 1 9 9 l - r e már annyira nyugatiasodik, h o g y az ilyen képek kocsmadísszé degradá lódnak. S elképzelheti-e valaki, h o g y a m i vezetőink közül valamelyikből hasonló falikép lesz egy idő múlva? Például az, akit máról holnapra az ország első magyarjává kiáltottak ki, habár n e m ismeri anyanyelvét? Azt jegyeztük m e g róla, h o g y orvhalász, s eltűnt a porondról anélkül, h o g y képei a falra kerülhettek volna? Vagy azok, akik m o s t oly buzgón ügyköd nek a gyökérrágás meghonosításán, miközben m a g u k az ország leg szebb villáiba fészkelik be magukat? Vagy akik arról válnak nevezetessé, h o g y lövetik a városokat? A k i k a szerbek ügyének felkarolásán buzgól kodnak, s közben mélyre süllyesztik ezt a nemzetet, s vele együtt m i n d , aki vele él? Jó tanácsul elsőként azt a d t a m , h o g y vigyázzon, m i t nyilatkozik m a j d az első meghallgatásán. A jövevényeket ugyanis a svédek m i n d kikérdez getik, s ha valakiről kiderül, h o g y n e m beszél következetesen, vagyis hát hazudik, annak a sorsa náluk m e g v a n pecsételve. Második jó tanácsom m e g az volt, h o g y o t t ne kezdjen átkozódásba, ne szidja a szerbeket. Azért említettem a szerbeket, m e r t - Szabadkáról menekül - horvátnak véltem. S ne heveskedjen, h o g y bosszút f o g állni. - Szidni n e m f o g o m őket, de t u d o m , m i t kell csinálnom. K e z d t e m győzögetni, h o g y ezt a h a n g n e m e t hagyja, ez n e m vezet jóra. Ezen a tájon néhány évszázada egyebet s e m teszünk, m i n t adogat j u k vissza egymásnak a tartozást. - Emlékszel Willy B r a n d t térdhajtására a németek által elveszejtettek emlékműve előtt? Látod, megbánást tanúsított népe nevében, s m e g b o csátottak neki. Az oroszok már csalogatják vissza az elűzött németeket a volt Volga m e n t i német köztársaságba, a franciák barátságban élnek a németekkel és az olaszokkal, miért kellene nektek, horvátoknak hirdetni,
h o g y a szerb-horvát barátság örök időkre véget ért? Egyetlen generáció kinőheti. - Buzgón, hevesen magyaráztam neki, ő csak pislogott, várta, h o g y befejezzem, s akkor megszólalt: - Én szerb vagyok. Elnémultam. H a szerb, akkor m i r e m o n d t a , h o g y t u d n i fogja, m i t kell csinálnia? - N e m a horvátoknak, magyaroknak, szlovénoknak kell helyre r a k n i u k a m i szerb dolgainkat, h a n e m nekünk, szerbeknek. S h a m a j d én visszamehetek, akkor m i , akiket m o s t elüldöztek, rendet teszünk m a g u n k között. Ezt olyan h a n g o n , szemében olyan tűzzel m o n d t a , h o g y n e k e m eszembe j u t o t t az a kérdés, amelyet másfél hónapos nyugati körutam során újra m e g újra feltettek az emberek. Az, h o g y végül is hová vezet ez az egész, a m i m o s t nálunk folyik. S o h a s e m t u d t a m tömören válaszolni, hiszen hát k i lát a jövőbe. S m o s t , h o g y ez a szerb menekült itt Budapesten, ebben a Kabaré-Gulág-hangulatú vendéglőben a m a g a igazságát kifejtette, hirtelen v a l a m i felidézi a tragédia, Az e m b e r tragédiá j a két utolsó előtti mondatát: „Csak az a vég! - Csak azt tudnám feledni!" M i az oka, magyarázata, h o g y mostanában igen gyakran merül fel b e n n e m Madáchnak ez a két m o n d a t a ? Talán a tragédiánk.
Karnevál Emelkedünk. Ülünk a v o n a t b a n , és emelkedünk. Előbb csak lassú tempóban, azután egyre meredekebben, olyannyira, h o g y a m o z d o n y már csak a fogaskerekek segítségével képes a m e r e d e k hegyoldalon kapaszkodni. Ezer méteren. Engelberg városkában járművet váltunk. Innen már libegő e m e l bennünket negyvenöt fokos szögben vagy m é g m e r e d e k e b b e n . Kétezer méteren újabb járműcsere. Az emelkedés folya matos, háromezer-húsz méteren vagyunk. Európa tetején. M i t látni i n nen? Hiába n y o m o m be a félfrankost a távcsőbe, legfeljebb a svájci hegyek csúcsait látom, ragyognak a napsütésben, alattunk síelők ezrei i r a m l a n a k lefelé. írni szeretnék Svájcról, többek között azért, m e r t néhány évvel ezelőtt, a m i k o r nálunk megtörtént a politikai fordulat, a m o s t a n i uralkodó körök Svájcot ígértek. A kantonrendszerről szeretnék valakitől információkat szerezni, de egyelőre o t t tartok, hogy vendéglátóim e n g e m kérdezgetnek, m i v a n o t t h o n . Röviden annyit m o n d egyikük, a k i régóta élvezi ezt a közmondásosán tiszta svájci levegőt - bár az is igaz, h o g y
tele v a n egymásra leskelődő idegen besúgókkal, akik szennyezik hogy a svájci k a n t o n o k jellegzetessége az önállóság. M e g a svájci városok jellemzője is. Nyilván ebből adódik magának Svájcnak az önállósága is. Itt v a n például B e r n , a székváros. Teljesen összenőtt néhány másik, mellette fekvővel, Murival például, de próbálna csak a szövetségi kormány vagy a székvárosi elöljáróság a más városok önálló, szuverén igazgatásába beleszólni! H a beleszólna, akkor az már n e m lenne Svájc. S n e k e m erről az j u t eszembe, h o g y vajon Kispiac, H o r g o s , Kanizsa, A d a m e g a többi, körzetileg Kikindához csatolt helységünk az maradhat-e, a m i e d d i g is volt, miután beleszóltak n e m is csak az önállóságukba, átdobták vala m e n n y i t a Tiszán. Vajon m i t szólna a bázeli polgár, ha Ölten városát a nyakába varrnák? N e m is beszélve arról, h o g y m i t szólna ehhez Ölten lakossága. Nyilván azt mondaná, hogy Svájc többé n e m az, a m i v o l t Ettől megszűnne Svájc. Innen, a Titlis csúcsáról, 3 2 3 8 méter magasról, ebből a síparadi csomból m i látszik az o t t h o n i gondokból? Látszik-e a kispiaciak gondja? Itt m o s t karnevál v a n . Az üzletekben venni és bérelni lehet jelmezt, álarcot, bolondcsengőt, játékpuskát és fakardot, műanyag sarkantyús csizmát. O t t h o n is karnevál v a n . A politikai p o r o n d o t elárasztották a bohócok. Fegyverük igazi. A r o m o k , melyek utánuk m a r a d n a k , talán m é g igazibbak. S a n y o m o r is, a m i a romokból sarjad, m e r t szántófölde inken a búza alig-alig zöldell, mivel alig-alig vetettek az ősszel a parasz t o k . A m i k o r itt azt kérdezik tőlem a régi és az új ismerősök, h o g y hát miért n e m szántanak-vetnek a parasztok, hiszen enélkül s e m m i r e s e m f o g n a k m e n n i s e m ők m a g u k , se m i valamennyien, s erre én azt válaszolom, h o g y tartalék üzemanyagunkat elhasználták a repülők, a tankok, a rendelkezésre álló munkaerő m e g vagy a n e m létező háború frontjain teljesít szolgálatot, vagy éppen itt, Svájcban rejtőzködik n e m kis számban, h o g y ne kelljen igazi puskával lövöldöznie a mondvacsinált és mesterségesen gyártott ellenségre, akkor csak m é g j o b b a n csodálkoz nak. Almélkodássá, elképedéssé fokozódik a csodálkozásuk, a m i k o r arról tájékoztatom őket, h o g y boltjainkban nincsen tej, benzinkútjainkon n i n csen üzemanyag, diszkóinkban nincs legény, vállalatainkban m u n k a , elsején kereset. Ezek után már ők is tudják, h o g y egyhamar n e m lesz nálunk r e n d s e m , n e m h o g y jólét. Zürichben azt m o n d j a a pályaudvarra vezető utcában, a város szívé ben a városnézőben idegenvezetősködő mérnök vendégfogadóm, újon n a n szerzett barátom: - Itt annyi arany v a n az épületek alagsoraiban tárolva, h o g y m a j d beszakad alatta a talaj.
N e k e m m e g odahaza üres töltényhüvelyt adott emlékbe a frontot megjárt kollégám. Nálunk a fegyverek súlya alatt roskadozik Szlavónia, Baranya és s o k más vidék talaja.
Hova menjünk haza? Lerakták a diliskedők az álarcokat, naftalinba kerülnek a karneváli díszletek jövő alkalomig. Nálunk a katonák még viselik a rájuk kényszerített mentőangyalálarcot, s m i n t a svájci tévén, a naponta vásárolt újsá g o k b a n látom, a háborús kavalkád tovább tart. - Nálunk is volt polgárháború, de ötszáz évvel ezelőtt - állapítja m e g szenvtelenül egy őshonos svájci a l k a l m i ismerős. Bázel mellett lakik, foglalkozására nézve közgazdász, de nyugdíjas már, n y u g o d t a n hódolhat érdeklődési körének, az antropozófiának. Ó vállalkozott arra, h o g y elma gyarázza, m i a svájci kantonrendszer lényege. Ötszáz évvel ezelőtt! Nyilván akkor rakták le az első aranytéglákat a svájci hegyek belsejébe vájt rejtekhelyeken. Számuk azóta elképesztően felszaporodott. S az itteniek ezekhez a téglákhoz szabják a keresetüket, amíg m i odahaza szétlőjük a verejtéken vett téglából és a verejtékkel vert falból, de m é g a betonból épült házainkat is. Nemegyszer megkérdezik a vendéglátóim, h o g y m o s t m e n n y i t lehet o t t h o n keresni. Közlöm velük, de persze abból ők s e m m i t s e m értenek, amiről telefonon tájékozódtam feleségemtől, h o g y 16 0 0 0 dinárt kapott távollétemben januári kereset címén. A feketepiaci árfolyam szerint ez az összeg megfelelhet olyan 1 0 0 - 1 2 0 franknak. Csak néznek rám értetlenül. N e m t u d o m , ez volt-e számukra felfoghatatlanabb, vagy az, a m i k o r m e g m u t a t t a m azt a fényké pet, amelyet Németh Mátyás készített január derekán a tóbai vendéglő pincérjéről, a m i n t éppen rakta a csöves kukoricát a kályhába. - Milyen a gazdaságpolitikája annak az államnak, amelyikben kifizetődó a parasztnak, de még a falusi kocsmárosnak is kukoricával fűteni? ezt kérdezik tőlem. Hát milyen? Olyan, h o g y attól lesz 1 0 0 - 1 2 0 frank az újságírói fizetés. Farsangi tréfa lehetne, ha n e m nyomorodnánk bele államostul. A svájci vasút mellett - még így télvíz idején is látni - a legkisebb termőterületek is g o n d o s a n m e g vannak művelve. Akkorkák csak, m i n t a vasúti kocsi belseje. A svájci patak vize tiszta, iható, s a svájci újság azt írja, h o g y nálunk egymás patakjainak és folyóinak a vizét mérgezik a szemben állók. Erre v a n vegyszer és üzemanyag, n e m úgy, m i n t Münchenben élő testvéröcsém Bácsföldvár melletti hét h o l d földjé nek a felszántására, a m i t Pece Sándor, a g o n d o s parasztember, az idén
télen n e m t u d o t t fölszántani, s erről m o s t tájékoztatom az 1 9 6 6 táján ideiglenesen Münchenbe érkezett tulajdonost. A fia meséli, h o g y ó fölvet te a német állampolgárságot, m e r t n e m akar katonának m e n n i odahaza. Belőle már n e m lesz t e m e r i n i lakos, de az öccséből s e m . Az m e g éppen Svájcba akart volna m e n n i egy kis síelésre, de a határról visszaküldték, h o g y jugoszláv útlevélhez vízum kell. Néhány évvel ezelőtt m é g rangja volt a jugoszláv útlevélnek, m a hátrány már a búzakalászos címeres, hatfáklyás és 1 9 4 3 . november 2 9 . keltezésű címerrel ellátott piros útlevél, m e r t félő, h o g y úgy járunk, m i n t az a szovjet űrhajós, a k i n e m tudja, hova kellene lejönnie, hiszen megszűnt az ország, amelyből indult. M i vagyunk az a generáció, amely n e m c s a k látja, h a n e m átéli, h o g y a n foszlik semmivé államunk tekintélye.
A kiadó megjegyzése Könyvünkben műszaki okokból n e m használhattuk a nagykötőjelet és a gondolatjelet. Helyettük kénytelenek v o l t u n k kiskötőjelet alkalmazni.
