TALAJVÉDELEM című távképzési anyag
Készítette: Bohus Anita
2009.
Felhasználás: Kizárólag a Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózatának belső továbbképzése számára!
Felhasználás:..................................................................................1 Kizárólag a Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózatának ..................1 belső továbbképzése számára!......................................................1 ..........................................................................................................3 BEVEZETÉS .......................................................................................4 ALAPISMERETEK A TALAJRÓL.............................................................4 Talaj fogalma..................................................................................4 Lévai Kálmán-féle........................................................................4 Ganssen-féle................................................................................4 Stefanovics-féle...........................................................................4 Mengel-féle..................................................................................5 A talaj kialakulása, összetétele.......................................................5 Élettelen vagy abiotikus komponensek.......................................6 Élő szervezetek vagy biotikus faktorok.......................................7 Talaj képződése...........................................................................8 Talajképző folyamatok bővebben................................................9 Talaj szintek és az osztályozás.....................................................10 Talajszelvény szintjei.................................................................10 A talajok genetikai-talajföldrajzi csoportosítása........................12 A talajok más szempontú osztályozása.....................................13 A talaj szerepe..............................................................................13 TALAJVÉDELEM.................................................................................14 A talajvédelem környezetvédelmi értelmezése ...........................14 A talajvédelem alapelvei...........................................................14 Talajromlás okai .......................................................................15 Erózió elleni védekezés.............................................................17 Talajjavítás, melioráció..............................................................17 Talajpuffer.................................................................................20 Komposztálás............................................................................20 A talajpusztulás, mint globális probléma......................................21 Talajszennyezés............................................................................22 A talajvédelem stratégiája............................................................24 Talajvédelmi feladatok a környezetvédelemben ......................24 Stratégia....................................................................................24 Diffúz szennyezések elleni védelem .........................................24 Pontszerű szennyezések elleni védelem ..................................25 Talajok sokféleségének megőrzése ..........................................25 A földértékelés termékenység alapú módszerei..........................25 Földhasználat................................................................................26 A talajvédelmi szabályozás, a kárfogalom és a bírságolás problémája ..................................................................................27 HAZAI SZABÁLYOZÁS.......................................................................27 A talajvédelemmel kapcsolatos hatósági eljárás jogi hátteréről...27 JOGSZABÁLYOK................................................................................29 2003. évi LXXXIX. Törvény a környezetterhelési díjról.................29 Talajterhelési díj........................................................................29 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről....................................................................................30 Országos Környezetei Kármentesítési Program.........................30
>
2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről .......................31 Az önkormányzat szakhatóságként történő részvétele a talajvédelmi hatósági engedélyezésben....................................32 A talajvédelmi hatóság szakhatóságként történő közreműködése az önkormányzati engedélyezési eljárásokban.........................32 INTÉZMÉNYRENDSZER ....................................................................33 KVVM és háttérintézményei.........................................................33 FVM és a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal.........................34 ESETELEMZÉSEK..............................................................................37 Az ipar talajszennyezése Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.......37 SZAKMAI MŰHELYEK, KIADVÁNYOK, PARTNEREK ............................39 Talajvédelem története.................................................................39 ÖSSZEFOGLALÁS.............................................................................40 INTERNETES LINKEK, ADATBÁZISOK ...............................................42 IRODALMI LISTA...............................................................................42
>
BEVEZETÉS A talaj és talajvíz szervesen összefonódó egysége nem csupán a termőföld, de a talajélet, vegetáció és állat-, növény társulások szempontjából együtt kezelendő. A profitorientált, iparosodott világban sajnos a barnamezős beruházások helyett a szűz területeket, földeket építik be, s nincsenek tekintettel a talajra, mint élőhelyre. A talajvédelem szempontjából külön kiemelendő a diffúz szennyvízterhelés, iparterületek talajszennyezése, közutak mentén nehézfém, antimon, azbeszt és más veszélyes anyagok kiülepedése, mezőgazdasági területeken a műtrágya- és peszticidhasználat, vasúti nyomvonalon az ágyazati kő olaj- és a talpfák PCB-, kátrányszennyezése. S ezek csak példák. Számtalan módon szennyezzük a talajt, s a szennyezők a kapillárisokon vagy a talajvíz mozgásával, csapadékkal lejjebb jutnak, ezáltal terhelve a talajvizet. Ahhoz, hogy hatékonyan fel tudjunk lépni a környezetrombolás ellen, ismernünk kell azon alapfogalmakat, amelyekkel a rendszer működése érthető. Sőt, azzal is tisztában kell lennünk, hogy az ipar és mezőgazdaság szennyező tevékenysége mellett bizony a lakosság részéről is komoly terhelés éri a talajt. Ezért ahol csak tudjuk, célszerű felhívni a figyelmet a komposztálás, mint talajerő-utánpótlás szerepére, illetve a vegyszerhasználat és műtrágyázás veszélyeire. Mert mindannyian tehetünk a talaj védelméért! ALAPISMERETEK A TALAJRÓL Talaj fogalma Lévai Kálmán-féle Háromfázisú polidiszperz rendszer. Háromfázisú, mert főként szilárd fázisból áll, de a szilárd részecskék közti pórusokban a talajoldat (cseppfolyós) és talajlevegő (légnemű) is fontos szerepet játszik. Polidiszperz, mert éppúgy megtalálhatók benne a 0,2 mm nagyságú durva homokszemcsék, mint a százszor kisebb kolloid agyagszemcsék. Tehát a talajban a legkülönbözőbb méretű szilárd szemcsék, folyadékcseppek és légbuborékok vannak diszpergálva. Ganssen-féle A talaj a kémia és fizikai mállás, valamint a szervesanyagok humuszképző biogén átalakulásának az alapkőzeten létrejött laza fedőrétege, mely vertikális profiljában szemcseösszetétel, porozitás, szín és vastagság szerint egymástól eltérő szintekre tagolódik. Dinamikai rendszer, amely az exogén hatásokkal szemben egyensúlyra törekszik. A lito-, hidro- és atmoszféra határán jött létre. Stefanovics-féle Egyrészt a talaj a vízzel, a levegővel és az élővilággal együtt a természeti környezetnek fontos és a szárazföldnek elengedhetetlen alkotóeleme, másrészt az emberi társadalom ősi és ma is fontos termelőeszköze. A talaj a Föld legkülső szilárd burka, mely a növények termőhelyéül szolgál. Alapvető tulajdonsága a termékenysége, vagyis az a képesség, hogy kellő időben és a szükségelt mennyiségben képes ellátni a növényeket vízzel és tápanyaggal. Ebből következik, hogy a talajtan tudománya a talaj tulajdonságaival, kialakulásával és hasznosításával
>
foglalkozik. Mengel-féle A talaj szilárd, folyékony és gáz fázisból álló heterogén rendszer, mely lehetővé teszi a növényi-állati és mikrobiális életet a talajban és annak felszínén. A szervetlen és szerves részekből álló szilárd fázis főként tápanyagtároló; a folyadékfázist jelentő talajoldat a tápanyagok szállítója és a fizikokémiai, biológiai átalakulások közege, a gázcsere főként az O2 és N2 beáramlását és a CO2 távozását jelenti. A talaj kialakulása, összetétele Az alkotórészek nagyobb részét élettelen, vagy abiotikus, kisebb hányadát pedig élő szervezetek, vagy biotikus faktorok alkotják. Összetétele • • •
Szilárd fázis kb. 50% (35% ásványi rész, 15% szerves anyag) Víz (optimális esetben kb.40%) Levegő (optimális kb.10%)
Talaj szövete (textura) - mechanikai összetétele • • • •
kavics: 10-2 mm homok: 2- 0,02mm iszap: 0,02- 0,002 mm= 2 mikron agyag: < 0,002 mm
Talaj szerkezete (kötöttség, részecskék kapcsolódása): morzsás, rögös, szemcsés, oszlopos, lemezes
>
Talaj színe: • sötét magas szerves anyag tartalom • kékes-szürke anaerob viszonyok • vöröses sok O2, sok vasoxid, jól szellőzik • világos-fehér- meszes v.szilikátos (SiO2) Talaj kémhatása (pH): • < 4,5 erősen savanyú • 4,5-5,5 savanyú • 5,5-6,5 enyhén savanyú • 6,5-7,5 semleges • 7,5-8,2 gyengén lúgos • 8,2-9 lúgos • 9 < erősen lúgos Élettelen vagy abiotikus komponensek
•
Szilárd alkotórészek: a szemcsék mérete a több mm-től a mikrométer alatti tartományig terjedhet (homok, por, agyag frakciók). A talaj szervetlen része ásványokból áll. Ezek kémiai összetétele és így fizikai jellemzőik, kristályszerkezetük többé-kevésbé hasonló. A talaj mintegy 95-99 %-át teszik ki, s ezzel alapvetően meghatározzák a talajban található kémiai elemek számát és arányát. Ezek az elemek talajvízben való oldódás kémiai vagy biológiai mállás útján válnak a növények számára felhasználhatóvá. Ugyanazon a kőzeten a talajképző tényezők hatására sokféle talaj alakulhat ki. A talajképző kőzet lehet magmás, üledékes vagy átalakult.
•
Folyékony fázis vagy talajoldat: a talajnedvességben szervetlen és szerves vegyületek és gázok vannak feloldva. Nedvességtartalommal kapcsolatos fogalmak: holt víz, kötött víz, kapilláris víz, szabad víz, hasznosítható víz. Vízkapacitás: azt a vizmennyiséget jelenti, amit a talaj különböző körülmények között visszatartani, befogadni képes. Talajvíz: az altalaj legfelső vizzáró rétege fölött kialakult , a talaj hézagait összefüggően kitöltő viz. Megkülönböztetünk típusos, pangó talajvizeket és lejtők talajvizeit.
•
Talajlevegő: mennyisége a mikrobiológiai tevékenység, egyes kémiai és biokémiai reakciók szabályozása szempontjából jelentős.
>
Élő szervezetek vagy biotikus faktorok Edafon: a talaj élővilágának az összessége. A makro-és mikroszkópikus élőlények, melyek a talajalkotórészek keverésében, a szerves anyagok átalakításában játszanak döntő szerepet, majd elpusztulásuk után a talaj szerves anyagát gazdagítják. Az edafont baktériumok, gombák, kisebb testű algák (mikroflóra), valamint nagyobb testű gombák és algák (makroflóra), egysejtűekből, a fonál- és a kerekesférgekből, a medveállatkákból álló mikrofauna (0,001—0,2 mm méretűek), az ugróvillások, az atkák a mezofaunát (0,2—2,00 mm méretűek), a százlábúak, az egyes rovarálcák a makrofaunát (2—20 mm méretűek), a 20 mm-nél nagyobb állatok a megafaunát képezik. A szárazságtűrő állatfajok általában csak lakóhelyként keresik fel a talajt, a talajfelszínen élnek, a vízkedvelő állatfajok főleg az erdők avartakarójában tartózkodnak. (http://www.agraroldal.hu/edafon_szotar.html)
>
A talaj szerves alkotóelemei a biológiai folyamatok anyag- és energiatartalékai, salakanyagai, melléktermékei, valamint a talajban élő mikro- és makroszervezetek testének anyagai. A talaj szervesanyag-tartalma tehát nem egységes, hanem számtalan, különböző kémiai összetételű és fizikai viselkedésű anyag keveréke. Az élő szerves anyag mennyisége. az összes szerves anyag 10-15%-a. A fennmaradó részt a még teljesen le nem bomlott (C-,N-, O-,N-tartalmú) szerves vegyületeknek, valamint ezek növekvő molekulasúlyú származékainak (fulvosavak, huminsavak, humin, humuszszén) sötét színű keveréke alkotja: ezek a vegyületek részint kémia úton, részint mikroorganizmusok és egyéb talajlakó élőlények tevékenysége útján, korlátozott mennnyiségű levegő (oxigén) jelenlétében keletkeznek. Talaj képződése A talajba került szerves kötésben lévő elemek ásványi formákká alalkulnak (ásványosodás v. mineralizáció), ezzel fennmarad a növényi szervesanyag-termelés folytonossága. A humusz a talajra jutó növényi maradványok elbomlása folyamán képződik. Az első lépés az elhalt növény részek felaprítása, melyet a talajlakó állatok végeznek el. E folyamatban homogenizálják a növényi anyagot, miközben annak felülete megnövekszik. A második szakaszban a talajlakó mikroszervezetek - sugárgombák, baktériumok - egyszerűbb alkotóelemeikre bontják a növényi szervesanyag összetett vegyületeit. A humifikáció (szintetizáló reakciók összessége) végeredménye: aminosavak, monoszacharidok, valamint fenolok és kinonok. Ez utóbbi kettő zárt szénláncú vegyületekből keletkezik. Ezek az építőelemek aztán egymáshoz kapcsolódva sötét színű, nagy molekulájú anyagokat hoznak létre, amelyek később tovább polimerizálódva (láncszerűen összekapcsolódva) humuszanyagokká alakulnak. A mineralizáció a humusz egy részét is érinti. A humusztartalom közel állandó. A bomlás sebessége függ: • a szerves maradványok kémiai összetételétől ( C: N arány ) • a talaj hőmérsékletétől, viz és levegő ellátottságától • a közeg pH–jától Nagy N–tartalmú, alacsony C–tartalmú maradványok gyorsan bomlanak. A gyorsan bontható maradványokban a C:N arány 30:1, a lassan bonthatókban ez 80: 1. A mikrobiális aktivitás hőmérsékletfüggő, 25–40 °C fokon a leghatékonyabb. Vizszükséglet szempontjából is megvan a helyes középút, ha túl sok a víz, kimaradnak az anaerob folyamatok, ha viszont túl kevés, akkor a mikrobák nem élnek meg. Az ideális talaj pH 6 – 8. A talajba kerülő C mintegy kétharmada CO 2–dá oxidálódik és visszakerül a levegőbe.
>
A mineralizáció és humifikáció mellett a talajképződés folyamatában a talajéleten kívül a fizikai és kémiai mállásnak van még kiemelkedő szerepe, sőt a vegetáció és a fauna feltételez egy “táptalajt”, az alap kőzetféleség aprózódását, oldódását, azaz jóindulattal azt mondhatjuk, hogy a sorrendiség is adott. Fizikai hatások: kőzetek aprózódása, mállás • hőmérsékletingadozás • víz: fagy, szállítás és aprózódás, gleccserek • szél • légköri elektromos jelenségek (villámlás) Kémiai hatások: kémiai mállás • víz oldó hatása • hidratáció • hidrolízis • savas oldatok hatása • oxidáció-redukció Biológiai hatások: biológiai mállás • mikroorganizmusok • magasabb rendű növények • állatvilág Talajképző folyamatok bővebben
• • •
•
• •
• • • >
Humuszosodás folyamatában alakul ki a talajra jellemző szerves anyag, a humusz. Előzménye a talajra jutó szervesanyag bomlása, majd a bomlástermékek kapcsolódása a talaj ásványi anyagával. Mállás: a talajképző közet, talajjá válásának kezdete. (kőzet-elsődleges ásványok-másodlagos ásványok-kolloidok) Kilúgzódás: a mállás folyamán a bomlástermékek egy része újraegyesülve a talajban marad, mig más részük oldhatóvá válik és eltávozik a talajszelvényből. A szénsavas mésznél, vizben könnyebben vagy azzal azonos mértékben oldódó anyagok, a talajszelvényből vagy csak valamely szintjéből történő kimosódását nevezzük kilúgozásnak. Agyagosodás folyamatában felgyorsul az elsődleges szilikátásványok átalakulása, másodlagos ásványok képződnek belőlük. Másodlagos ásványok , kolloid méretű kristályos vagy amorf ásványok képződnek belőlük. A kilúgozást az agyagosodás előfutárának tekinthetjük. Agyagbemosódás folyamatában a felső talajszintek (A–szint) agyagtartalma lényeges változás nélkül levándorol az alatta fekvő (B) szintbe. Agyag szétesése, a podzolosodás és a szologyosodás: az alom felől érkező savas, szerves anyagok kiváltják az agyagásványok szétesését. A kovasav helyben marad, a vas és Al ionos vagy komplex kötésben levándorol a B–szintbe. A szikes talajok agyagásványainak szétesésé a szologyosodás ( Na – sók fehér sziksó formájában kicsapódnak ). Kovárványosodás: a homoktalajokban lefelé mozgó hig oldatokból kicsapódó anyagok, nem összefüggő szintet, hanem egymás alatt ismétlődő rétegeket hoznak létre. Glejesedés: a kétértékű vasvegyületek fellépése redukció hatására. Ezek a vizek a növények számára kedvezőtlenek, mérgezők. A folyamatot kiválthatják kémiai és mikrobiológiai folyamatok is. Szikesedés folyamatában a talajkolloidok felületén kötött kationok között
•
megnő a Na–ionok mennyisége és aránya. Na–nál az S–érték (kicserélhető ionok aránya) 15 %, Mg–nál 30 %. Láposodás az a folyamat, amikor a talajképződés állandó vagy az év nagy részében fennálló vizboritás alatt játszódik le. Lehet rét- vagy mohaláp.
Talaj szintek és az osztályozás Talajszelvény szintjei Az ismert talajféleségek nem homogén összetételűek és egyéb fizikai tulajdonságokban is különbözőek lehetnek egymástól. A talaj morfológiáját a horizontok egymástól való eltérései adják. A talajszintek természetes sorrendjét a felszíntől a mállást szenvedett alapkőzetig talajszelvénynek (talajprofilnak) nevezzük. A szakirodalom egy szelvényt általában 3 fő (A, B, C) szintre tagolja (sajátos esetekben D szint is meghatározható). Az A szint felső része általában az aktív biológiai tevékenység színtere, nagyobb része a kilúgozási (eluviális) szint, a B szint az akkumulációs (illuviális) szint, míg a C szint az alapkőzeten kialakult mállástermékek szintje. A-szint - kilúgozódás • a talajok legfelső szintje • a talajképződés folyamatai itt a legintenzívebbek • itt halmozódik fel a legtöbb szerves anyag (humusz, avarszint) • az élőlények elsősorban ebben a szintben élnek B-szint – akkumuláció • nehéz általános tulajdonságokat megadni, mert nagyon különböző lehet • egyes talajtípusoknál hiányzik • felhalmozódási szint, az A-szintből az esővíz ideszállítja az ásványi anyagok egy részét C-szint - talajképződés • humuszmentes talajképző réteg, kőzettörmeléék • alapkőzet szintje • talajképző folyamatok nem vagy csak kis mértékben zajlanak D-szint - anyakőzet A főszintek további alszintekre oszthatók A1, A2 stb.
>
Amikor összekeverednek a szintek – Marina Port beruházás
>
A talajok genetikai-talajföldrajzi csoportosítása A talajtípusokat genetikai (szintezettségi) és talajföldrajzi alapokon rendszerezzük. Genetikai, mert a talajokat fejlődésükben vizsgálja, talajföldrajzi, mert a típusokat előfordulási, földrajzi helyük szerint főtípusokba egyesíti. A mai talajaink a pleisztocén (1,7 millió-10 ezer) után jöttek létre. Hazánk területén igen változatos talajtakaró alakult ki, ezt bizonyítja, hogy 9 főtípusba és 38 típusba sorolhatók. A genetikai osztályozás renszertani fokozatai: FŐTIPUS–TÍPUS–ALTÍPUS– VÁLTOZAT. A rendszer alapja a talajtípus: hasonló képződési feltételek között kialakult, hasonló fejlődési állapotot elért, egyazon folyamatpárral jellemezhető talajok csoportja. A rokon tipusok egyesitésével a földrajzi szemlélet alapján főtípust kapunk. Az altípus a jellemző folyamatpáron belül, az egyes folyamatok erőssége alapján különítjük el. A talajban lejátszódó folyamatok ellentétpárokat alkotnak, egymással dinamikus egyensúlyban vannak. (folyamatpárok pl.: savanyodás–lúgosodás, agyagosodás–agyagszétesés, oxidáció–redukció stb.) A folyamatpárok együttesen folyamattársulást alkotnak. A folyamatok törvényszerű sorrendben jelennek meg, egymásnak előfeltételei. Az új folyamat megjelenésekor az őt megelőző nem szűnik meg, csak kisebb intenzitással továbbfejlődik. Éghajlati hatásra képződött talajok: Kőzethatású talajok: tulajdonságait a talajképző kőzet határozza meg. Az éghajlat talajképző hatása viszonylag kicsi. Ún. intrazonális talajtípus. B szint hiányzik. Barna erdőtalaj: a mérsékelt övezeti lomboserdők alatt képződnek, hazánk leggyakoribb főtípusa. Fejlett háromszintű talaj. Középhegységeink, Dunántúli-dombság. Zonális talajok. A sötét színű erdőtalajok fő típusában a humuszkarbonát, rendzina és fekete nyirok talajtípusok találhatók. Közép és Délkelet-Európa barna erdőtalajainak fő típusát az agyagbemosódásos, pszeudoglejes, barnaföld, kovárványos és csernozjom, barna erdőtalaj-típusok alkotják. Csernozjom: a mérsékelt övezet száraz klímafeltételei között alakulnak ki. Erdőssztyepp, sztyepp vegetáció alatt. Többségükön növénytermesztés folyik. Zonális talajok. A csernozjom fő típust kilúgozott-, mészlepedékes és öntéscsernozjom típusokra bontották fel.
>
Víz hatására képződött talajok: Szikes-, réti-, és láptalaj valamint a mocsári erdők talaja: képződésük meghatározó tényezője a víz, együttesen ún. vízhatású talajok. A vízhatás a feltüntetés sorrendjében fokozódik. Intrazonális talajok. A szikesek fő típusa magában foglalja a szoloncsák, szoloncsák-szolonyec, réti szolonyec és másodlagosan szikesedett talajtípusokat. A láptalajok fő típusát mohaláp, síkláp és telkesített síkláp típusra osztották. A mocsári és ártéri erdők fő típusát nem bontották típusokra. Romtalajok akadályozzák:
fejlődésüket
külső
vagy
belső
tényezők
Öntésés lejtőhordalék talajok: másodlagos talajképződmények. Adott vízgyűjtő területet alkotó talajok erodált, elszállított, majd felhalmozódott részecskéiből épülnek fel. Azonális talajok. A vizek hordalékainak talajai fő típusba a nyersöntés, gyengén humuszos öntés- és lejtőhordalék-talajok tartoznak. Az egész rendszer a típusok kifejlődésének folyamataira van alapozva. Váztalajok: a talajképződés nagyon lassú. A váztalajok fő típusába a köves, sziklás és kavicsos váztalajok, földes kopárok, futóhomokok és gyengén humuszos homokok típusai tartoznak. A típusok egyúttal a termékenység, a talajhasználat, növényi talajigény, művelés, javítás és egyéb agrotechnikai műveletek, tipikusan a talajra vonatkozó, magasabb egységei is. A talajok más szempontú osztályozása A világ számos országában elterjedt genetikai-talajföldrajzi szemléletű talajosztályozások - mint amilyen a bemutatott hazai talajrendszer is - a talajokat bizonyos talajképződési feltételek hatására törvényszerűen kialakult, azok változásaihoz igazodó, nyílt rendszereknek tekintik. E szemléletmód szerint az azonos talajképződési feltételekkel jellemezhető földrajzi helyeket értelemszerűen azonos típusú talajok borítják, amiből következik, hogy valamely terepi pontban (talajszelvényben) feltárt és megvizsgált talaj valóságos térbeli kiterjedését viszonylag pontosan megadhatjuk és térképen rögzíthetjük. Gyökeresen szakít ezzel az elvvel az Egyesült Államokban a múlt század ötvenes éveiben kidolgozott, új szemléletű talajosztályozási koncepció. Az 1960 óta létező, azóta kisebb módosításokon átesett és mindmáig használt USDA talajrendszer (az ún. 7th Approximation - 7. közelítés; hivatalosan: US. Soil Taxonomy) megalkotói azt vallják, hogy a vizsgált talajtulajdonságok a térképezett területnek csak a talajszelvénnyel feltárt pontjára érvényesek, azaz a vizsgálati eredmények nem terjeszthetők ki a szelvény tágabb környékére, még ha az a talajképződési tényezők szempontjából homogénnek látszik is. Ezt a kétféle szemléletmódot igyekszik összeegyeztetni a Nemzetközi Talajtani Társaság (ISSS: International Soil Science Society) szakemberei által, nemzetközi együttműködésben megalkotott FAO-UNESCO talajosztályozási rendszer és világtérkép. Legfontosabb alapelvét tekintve az USDA rendszerét követi, amennyiben a talajokat bizonyos felszíni, ill. felszín alatti diagnosztikai szintek és tulajdonságok megléte vagy hiánya alapján csoportosítja. Talajjellemzései azonban nem nélkülözik a hagyományos szemléletet sem, ami a genetikaitalajföldrajzi rendszerekével rokon nevezéktanában is kifejezésre jut. A talaj szerepe
>
Környezeti szempontból talaj az egész mállott földkéreg porózus szerkezetű üledékes kőzetekkel és más permeábilis anyagokkal, az összes ásványi és szerves összetevővel, talajvízzel együtt. A környezetvédelemmel foglalkozó nemzetközi irodalomban is elfogadott "talaj" értelmezés kiterjed a nem természetes felszini takaróra, az antropogén ráhordásokra, szemétlerakók és gyártelepek töltéseire, rekultivációs meddőkre, termőföldre és nem termőföldre egyaránt. Az Európa Tanács 1990. évi jelentésében 6 talajfunkciót azonosítottak, 3 főként ökológiai, 3 pedig elsősorban az emberi tevékenységhez kötődik. Ökológiai funkciók: Biomassza termelési funkció: a talaj a mezőés erdőgazdálkodás termőhelye, az élelmiszerés takarmánynövények, valamint a megújuló energia és nyersanyag előállítója ill. forrása. Szabályozó funkciók: a környezet elemeit védő szűrő-, tompítóés átalakító folyamatok, melyek különösen a felszín alatti vizek és a tápláléklánc védelme szempontjából fontosak. Biotópfunkció: a talaj biológiai élettér, mely mint a biocönózisok élettereinek alkotója teret, anyagot és biomasszát nyújt a benne élő mikroorganizmusoknak, növényeknek és talajlakó állatoknak. Egyben géntartalék, hiszen genetikai öröksége elengedhetetlenül szükséges életünkhöz. Emberi tevékenységhez kötődők: Fizikai közeg funkció: a talaj mint építési telek technikai, ipari, szociális létesítmények alapjául szolgál, beleértve a közlekedési utakat, pályákat, pihenőhelyeket stb. Nyersanyagforrás funkció: a talaj anyagai mint a tőzeg, folyami kavics, agyag, homok stb. az építőipar alapanyagai. Emellett a talaj a víz, olaj, ásványok és egyéb nyersanyagok lelőhelye is. Archiv funkció: a talaj archeológiai és paleontológiai információkat hordoz és mint földtörténeti ill. kultúrtörténeti objektum lehetővé teszi az emberiség és a Föld kialakulásának, fejlődésének tanulmányozását és megismerését, a klímaváltozás tanulmányozását. TALAJVÉDELEM
A talajvédelem környezetvédelmi értelmezése A környezetvédelemben a talajvédelmen azt értjük, hogy a talajnak olyan állapotát kell kialakítani és megőrizni, melyben mindkét funkciójának, vagyis a természetes ökoszisztémában, valamint az emberi irányítás alatt ökoszisztémában játszott szerepének eleget tud tenni. A talajvédelem alapelvei A talaj kialakulását és használatát az éghajlati és domborzati viszonyok
>
befolyásolják. Hasznosítását nem szabad alárendelni a pillanatnyi gazdasági érdekeknek, minőségének és termékenységének hosszú távú megőrzésére kell törekedni. Helyenként és egyre nagyobb területen a vízvédelmi, természetvédelmi funkcióit kell előnyben részesíteni. A talaj sajátja, hogy a szakszerű mezőgazdasági vagy erdőgazdasági hasznosítással nem romlik a minősége. E tekintetben megújuló/megújítható természeti erőforrás. Sőt, a gondos kezeléssel termékenysége növelhető, minősége évek vagy évtizedek alatt javítható. A talaj ugyanakkor korlátozottan áll rendelkezésre és pusztul. Nagyértékű talajfelületeket használunk évente ipari, lakásépítési, úthálózati célokra. Komoly veszélyt jelentenek a városok és nagyobb ipari létesítmények, melyek felfalják a talajt, környezetünket is szennyezve hulladékaikkal és szennyvizeikkel. A házak, gyárak, hidak, utak, csatornák gyakran megváltoztatják a föld alatti természetes vízfolyásokat és a talajvízszintet. A szakszerűtlen talajhasználat ill. agrotechnika (művelés, trágyázás, növényvédelem) szintén erózióhoz, talajpusztuláshoz vagy talajszennyezéshez vezethet. A talaj tehát a levegőhöz és vízhez hasonlóan védelmet igényel. Védelmet a szennyezés, erózió, pusztulás ellen. E tekintetben a mezőgazdasági technológiákat is vizsgálni kell. A talaj pusztulását követően az újraképződés évszázadokat vehet igénybe, hiszen lassú természeti (fizikai, kémiai, biológiai) folyamatok teremtik meg a termőföldet. Az elszennyezett talaj tisztítása, a helyreállítás költségei meghaladhatják a társadalom erejét generációkon át. A talaj sokrétű funkcióinak védelme és racionális használata igényli a talajtakaró pontos ismeretét (talajtani, geológiai, hidrogeológiai tulajdonságok). Az ilyen irányú kutatás és számbavétel, különböző célú alkalmasság vizsgálata, térképezése hazánkban is alapszükséglet, mely egyben nemzetközi összehasonlítás céljaira is szolgálhat. A helytelen talajhasználat következményeinek elhárításához szintúgy nélkülözhetetlen a tudományos kutatás és szakemberképzés. A probléma összetettsége tudományközi együttműködést és nemzetközi tapasztalatcserét igényel. Meghatározóak azonban a nemzeti kutatások, a helyi vizsgálatok, hiszen a természeti/talajtani/gazdálkodási viszonyok országonként vagy régiónként eltérőek. Az állam feladata, hogy a tömegtájékoztatás tudományosan helytálló információval lássa el a lakosságot. A talajvédelmi alapismereteknek a környezetvédelmi oktatás részévé kell válniuk minden szinten, az általános iskolától az egyetemig. Mivel a talaj korlátozottan rendelkezésre álló és sérülékeny erőforrás, jogi védelemben kell részesíteni. Szükséges a nemzeti és helyi érdekeknek megfelelő törvénykezés, hogy a talajhasználat ellenőrzötté váljon és ne vezethessen pusztuláshoz vagy szennyezéshez. A szennyezett talajok tisztításáról kötelezően intézkedni kell. Az Európai Közösség aláíró államai elfogadták az Európai Talaj Charta (1990) alapelveit és vállalták, hogy a fenti alapelveket elfogadva magasszintű talajvédelmi politikát valósítanak meg és ehhez a megfelelő pénzalapokat is biztosítják. Hazánk különösen érdekelt a talajvédelemben, hiszen a hasznosított terület részaránya Európában az egyik legnagyobb.
Talajromlás okai Talajdegradáció: a talaj anyagforgalmának számunkra kedvezőtlen irányba történő megváltozása. •
>
természetes öregedés (pl. vízmosás okozta erózió, defláció)
• •
• • •
sófelhalmozódás, szikesedés (folyószabályozás, nincs elöntés) rossz makró környezet ( pl. erdősávok hiánya, úthálózat) talajsavanyodás (ésszerűtlen műtrágyázás, savas ülepedés, ipari melléktermék) fizikai degradáció (nehéz munkagépek) biológiai degradáció (kedvezőtlen mikrobiológiai folyamatok)
Szennyezés. (pl. olaj kiömlés, kihulló pernye, szennyvíziszap káros összetevői)
>
Erózió elleni védekezés Alapvetően műszaki és agronómiai talajvédelmi eljárásokat különböztetünk meg. Az előbbiek a lejtő profiljának „átszabását”, tagolását, meredekségének csökkentését célzó, rendszerint nagy tömegű föld megmozgatásával járó költséges beavatkozásokat foglalják magukban (pl. sáncolás, teraszolás, vízfelfogó övárok létesítése). Az utóbbiak az adott mezőgazdasági térség sajátságaihoz ésszerűen igazodó területhasználatot, művelési módot, a termőföld védelmének egyszerű, olcsó és ötletes megoldásait egyesítő eljárások, amelyek természetesen kombináltan is alkalmazhatók (pl. a művelési ágaknak a lejtőszögtartományok szerinti megosztása, differenciált táblásítás, talajvédő fasorok és erdősávok létesítése, szintvonalas - a lejtés irányára merőleges szántás, talajvédő növénysorrend stb.).
Talajjavítás, melioráció Legszélesebb értelemben a talajjavítás mindazoknak a módszereknek és eszközöknek az összessége, amelyek alkalmazásával a talajtulajdonságok gyökeres megváltozása, a talajtermékenység tartós javulása érhető el. A megszüntetendő talajhiba jellegétől függően fizikai (mechanikai) és kémiai talajjavítási eljárások ismeretesek, egyes esetekben pedig a kettő kombinációjának alkalmazása, komplex melioráció válhat szükségessé. Persze a vegyi anyagok, olajszármazékok okozta szennyezést ez nem eliminálja, a szakszerű kármentesítést speciális eljárásokkal el kell végezni. Fizikai talajjavítás: Alapvetően fizikai eszközökkel való beavatkozást igényel a talajok víz- és tápanyag-gazdálkodási tulajdonságainak javítására:
• >
az agyagos, tömődött, vízzáró felhalmozódási szinttel jellemezhető
barna erdőtalajok és szolonyec szikesek, valamint az eketalp-réteg kialakulása miatt kedvezőtlen vízgazdálkodású talajok esetében, a csapadékvíz beszivárgásának elősegítésére szolgál a mélylazítás (altalajlazítás), ami e szintek speciális talajlazító késekkel való párhuzamos felhasogatását, áttörését jelenti •
a talajszintek meghatározott célú cseréje (pl. a talaj előkészítése a szőlőtelepítésre), továbbá valamely javítóanyag talajba vitele (pl. homoktalajokban lápföld vagy tőzegkomposzt leszántása) mélyforgatással valósítható meg
•
közvetlenül a káros vízhatás megszüntetését célozza a réti, öntés, szoloncsák, ill. láptalajok vízfeleslegének elvezetése az altalajban kialakított vagy ott elhelyezett csövek, ill. nyitott, felszíni csatornahálózat révén (drénezés, ill. lecsapolás-telkesítés)
Kémiai talajjavítás: A talajok genetikailag meghatározott (természetes) és antropogén tevékenységgel előidézett (másodlagos) savanyúságát, továbbá ugyanezen okokra visszavezethető szikességét kémiai talajjavítási eljárásokkal lehet csökkenteni vagy megszüntetni. A fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságok helyenként jelentős leromlásával járó talajsavanyúság elsősorban az eleve mésztelen talajképző kőzeteken (pl. a Tisza és a vízrendszeréhez tartozó folyók üledékein) képződött, és/vagy a természetes kilúgzási folyamatok révén, természetes módon elsavanyodott, középhegységi és dombsági barna erdőtalajainkat jellemzi. Érthető, hogy ezek a talajok a legérzékenyebbek a mezőgazdasági tevékenységgel gyakran együttjáró, további savanyító hatásokra (pl. túlöntözés, műtrágyázás stb.). A savanyúság következményei: •
a víz, a levegő és a növények gyökerei számára nehezen átjárható, tömődött, agyagos szint alakul ki
•
az ásványokból fémionok (alumínium, mangán) lépnek ki, amelyek egy meghatározott értéken túl káros (toxikus) hatásúak a növények számára; az alumínium-ion emellett fontos növényi tápanyagokkal (foszfor, molibdén) oldhatatlan vegyületeket alkot, így ezeket a növényi gyökerek számára felvehetetlenné teszi a savanyúságot rosszul tűrő mikroorganizmus-életközösségek, különösen a nitrogéngyűjtő baktériumok megfogyatkoznak, tevékenységük lefékeződik, a nitrifikáció visszaszorul, nitrogénhiány lép fel
•
A savanyú talajok javítása meszezéssel történik, ami e kedvezőtlen talajtulajdonság kialakulásának alapokát, a humusz- és agyagkolloidok felületén abszorbeálódott hidrogén-ionok túlsúlyát szünteti meg: ezek az említett felületeken a javítóanyagból származó, kedvező hatású kalcium-ionokkal cserélődnek ki. A szikes talajok javítása bonyolultabb feladat, mert a szikesedés hatásai a különböző típusokban eltérő módon mutatkoznak meg, másrészt a kémiai beavatkozások önmagukban nem vezetnek eredményre; ezeket fizikai talajjavítási eljárásokkal szükséges kombinálni. A szolonyec szikesek erősen tömődött, agyagos felhalmozódási szintje egyszersmind a lúgos kémhatást okozó nátrium-ionok és -sók maximális
>
felhalmozódásának színtere. Ahhoz, hogy - a talaj mészhiánya miatt szükségszerűen kalciumtartalmú - javítóanyagok (mész, savanyító hatású gipsz) ezt a szintet megfelelően átjárhassák, a kolloidok felületén a kalcium-nátrium kationcsere végbemehessen, valamint, hogy a sók a mélyebb szintekbe mosódhassanak, egyidejűleg mélylazítást is kell végezni. Még összetettebb beavatkozást követel meg a nátriumsókat (többek között szódát) tartalmazó talajvíz hatása alatt álló, emiatt erősen lúgos kémhatású szoloncsák szikesek javítása. A talaj sókészletét a talajvízszint süllyesztésével (talajcsövezés), ill. a sók egyidejű kimosásával (öntözés) lehet csökkenteni (más kérdés, hogy szabad-e; hiszen az elvezetett drénvíz másutt okozhat szikesedést!); a talajoldat lúgossága pedig savanyító hatású javítóanyagokkal (gipsz, lignitpor, savgyanta stb.) tompítható. Kalcium-ionok bevitelére itt külön nincs szükség, mivel a talaj saját - a lúgos kémhatás miatt kicsapódott állapotban levő mésztartalma („meszes-sós szikes”) a savanyítás eredményeként oldatba megy, mobilizálódik.
>
Talajpuffer A talaj egyedülálló tulajdonsága, hogy - bizonyos határokon belül - képes mérsékelni, tompítani a természetes eredetű, ill. az emberi tevékenység által okozott, ún. stresszhatásokat, ezért a természeti tényezők közötti egyensúly megőrzésében nélkülözhetetlen szerepe van. A talaj nagy kapacitású pufferrendszer, amely a szélsőséges hatásokkal szembeni „érzéketlenségét”, azaz a benne zajló folyamatok viszonylagos állandóságát (a rendszer stabilitását) alkotórészeinek sokasága és a közöttük fennálló, bonyolult kölcsönhatások révén tartja fenn. A talajok pufferkapacitása: •
•
a savanyító, ill. lúgosító hatások kivédését ún. sav/bázis pufferképességük teszi lehetővé természetes tápelemmegkötő képességük - ami a növénytáplálás elsődleges feltétele egyszersmind toxikuselem-megkötő képességet is jelent, azaz a talaj leköti és/vagy átalakítja az ipari, mezőgazdasági, közlekedési és kommunális eredetű kémiai anyagokat (köztük pl. a nehézfémeket), ezáltal megakadályozza továbbterjedésüket, ill. közömbösíti hatásukat
A különböző talajféleségek tompítóképessége nagymértékben függ CaCO3 - és kolloidtartalmuktól, a kolloidok minőségétől, eredeti pH-juktól stb. Néhány példa: a talaj elsavanyodását jelentősen késlelteti a CaCO3 jelenléte; ezért pH-ja mindaddig nem csökken, amíg szelvényéből a mész ki nem lúgozódik.
•
a talajkolloidok pufferhatása nemcsak ionfelvevő és -raktározó képességükben rejlik, hanem a kémhatás szabályozásában is megnyilvánul: a talajoldat pH-jának valamely irányban történt megváltozását bonyolult cserefolyamatok révén – H+-, valamint OHfelvétellel, ill. -leadással - ellensúlyozzák. Mindebből következik, hogy a kémhatásváltozás, ill. a szennyezőanyag-terhelés a különböző genetikájú talajokat eltérő mértékben érinti
•
a legcsekélyebb puffer-kapacitással a mésztelen és kolloidhiányos savanyú homoktalajok jellemezhetők, amelyek ezért a savanyító hatásokra (pl. műtrágyázás, öntözés) és a szennyeződésterhelésre a legérzékenyebbek
•
a jelentős pufferképességűek közé tartoznak pl. a kitűnő minőségű humuszkolloidokkal és CaCO3-tal jól ellátott csernozjomok, a „szelíd” humuszanyagokat, agyagásványokat és más, egyszerűbb kolloidvegyületeket tartalmazó barnaföldek, valamint az e két talajféleség kedvező tulajdonságait szelvényükben egyesítő csernozjom barna erdőtalajok
Komposztálás Alapvetően minden szerves anyag lebomlik, a zsírok nehezebben, a fehérje meg bomlása, purifikálódása közben büdös, de a természet megoldotta. Idővel minden monomerekre, egyszerűbb vegyületekre bomlik. Elv, hogy ami szerves hulladék van, azt komposztáljuk, készítsünk belőle humuszt, mert a talajba visszaforgatjuk helyben a növényi tápanyagokat. Felhasználható a konyhából és a háztartásból zöldség-gyümölcs maradványok, káposzta- és salátalevél, krumpli-, gyümölcs- és uborkahéj, kávé és teazacc,
>
tojáshéj, hervadt virág, szobanövények elszáradt részei, fahamu (max 2-3 kg/m3), növényevő kisállatok ürüléke az alommal együtt, faforgács, toll, szőr, natúr, festetlen papír (pl.: tojástartó), festetlen gyapjú, pamut vagy lenvászon stb. A déligyümölcsök héját, mivel ezeket rothadásgátló anyagokkal kezelik, a komposztba nem javasoljuk. Kivételek ezalól a Fairtrade jelzéssel ellátott termékek, amelyek mivel bio minősítésűek, káros növényvédőszer maradványokat sem tartalmaznak. A kertből a levágott fű, gyomok, lomb, tűlevél, szalma, ágak, gallyak, elszáradt virágok, palánták, lehullott gyümölcsök stb. Az örökzöldek bizonyos fajtáinak friss lombjában a lebontó baktériumokat károsító anyagok vannak, az ilyen lombot szárítva használjuk fel.
A talajpusztulás, mint globális probléma A világ élelmiszer-termelésének növelése katasztrofális méretű talajpusztulást idézhet elő. Különösen a trópusi területeken aggasztó a helyzet, ahol sem a szükséges szakértelem, sem a megfelelő anyagi bázis nem áll rendelkezésre a hatékony talajvédelemhez. Egyes - feltehetően alábecsült - adatok szerint az erdőirtások és a helytelen talajművelés miatt a víz évente pl. Kolumbiában 400 millió, Indiában 600 millió, Etiópiában pedig 1 milliárd tonna talajt szállít el keletkezési helyéről. 1. Egyesek szerint kézenfekvő lenne újabb, érintetlen térségek művelésbe vonása az erózió által károsított földterületek pótlására. Ez a megoldás azonban több szempontból is aggályos:
•
a mezőgazdasági termelésre alkalmas összes földterület könnyebben és olcsóbban megművelhető részét jelenleg már hasznosítják, ezért a mezőgazdasági területek extenzív növelésének egyre nagyobb költségei éppen azon országok teherviselő képességét haladják meg, amelyekben a legégetőbb szükség lenne az élelmiszer-termelés fokozására
•
jelentősen korlátozza a területnövelés lehetőségeit a beépített (települések, ipartelepek, utak, vasutak stb. által elfoglalt) területek népességnövekedéssel együtt járó terjeszkedése, ami - a hatékony talajvédelem hiányában továbbra sem mérséklődő talajpusztulás következményeivel párosulva - a globális földhiány kialakulásának közeli veszélyét vetíti előre.
2. Ennek elkerülése érdekében a másik megoldás, a termelékenység növelése látszik célravezetőnek. Bizonyos borúlátó számítások azonban azt mutatják, hogy a földhiány jelentkezését a termelékenység négyszeres növekedése is csak néhány évtizeddel tolja későbbre, ami azt jelenti, hogy az emberiség az új évszázadban növekvő élelmiszerárakkal, fokozódó élelmiszerhiánnyal, éhséggócok - lokálisan már most megfigyelhető -
>
kialakulásával lesz kénytelen szembenézni. Ezt a nem túl kedvező jövőképet tovább árnyékolja az a felismerés, hogy a termelékenység növelése esetenként súlyos - környezetkárosodáshoz vezet. Nem kétséges, hogy az ismertetett ellentmondások feloldása, a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés jövőjének megnyugtató kijelölése - a téma globális jelentőségének megfelelően – csakis a legszélesebb nemzetközi összefogással valósítható meg. Talajszennyezés A növekvő népességgel párhuzamosan olyan gazdasági rendszert működtetünk, mely a termelés és fogyasztás fajlagos növelésére ösztönöz. Ebből adódóan a környezet igénybevétele hatványozottan jelentkezik. Az ásványi nyersanyagok kitermelése és felhasználása a közelmúltig úgy történt, mintha a készletek kimeríthetetlenek lennének a Földön. A természetes anyagok feldolgozása és fogyasztása során a végtermék mellett hulladék képződik. Így pl. az USA lakossága alig felével emelkedett a II. világháborút követő évtizedekben, míg a környezet szennyezése 7-szeresére nőtt (Vester 1982). A terhelés 80-85 %-ban arra vezethető vissza, hogy 1946 óta új gyártástechnológiákat (műanyagok, műtrágyák, növényvédőszerek, villamosipari és energetikai termelés stb.) vezettek be. A környezetkímélő eljárások helyett hazánkban is olyan technológiák terjedtek el, melyek az ingyen felhasználható levegőt, vizet, talajt, élővilágot terhelik. A költségesebb újrahasznosítás, szennyvíztisztítás, zártabb termelési ciklus csökkentette volna a versenyképességet.
>
>
A talajvédelem stratégiája
Talajvédelmi feladatok a környezetvédelemben •
Megelőzés (pl. teraszok kialakítása, ellenörzése, védőövezetek kialakítása)
•
Kárelhárítás (pl. lokalizáció, semlegesítés, talajmosás, talajcsere)
•
Remediáció (pl. új talajjal borítás, megfelelő növényfajok ültetése)
agrokemikálik használatának
Stratégia •
A talaj közösségi érték, védelme össztársadalmi érdek.
•
A talajvédelem hosszú távú stratégiai alapelve a fenntartható erőforrás-gazdálkodás megvalósítása valamennyi talajhasználat esetében a multifunkcionális védelem érdekében
•
A talaj korlátozott, feltételesen megújítható természeti erőforrás.
•
Minden talajhasználat a talaj vételével kell, hogy történjen.
•
A talajvédelemnek az ágazati politikákba kell integrálódnia, különösen a mezőgazdasági, az erdészeti, a bányászati, az ipari, a turisztikai, a közlekedési, a városfejlesztési és a területrendezési politikák esetében.
•
A sürgős beavatkozást, kárfelszámolást igénylő talajkárosodások, szennyezett területek, illetve az új beruházások esetében az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni.
ökológiai
védelmének
figyelembe
Diffúz szennyezések elleni védelem
>
•
A levegő immissziós állapotának javítása.
•
Növényvédő-szerek felhasználásának szigorítása.
•
Termésnövelő anyagok felhasználásának szigorítása, komposztálással kapcsolatos végrehajtási jogszabály kidolgozása.
•
A trágyaszerek környezetkímélő alkalmazása. A szennyvizek szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának javítása.
•
A jó mezőgazdasági gyakorlat bevezetése.
•
A talajok radioaktív izotóp terhelésének országos felmérése.
•
A talajeróziós helyzetkép/felmérés elvégzése, az eredmények alapján a szükséges talajvédelmi intézkedések kidolgozása.
a és
Pontszerű szennyezések elleni védelem •
A szennyezett területek országos számbavételének folytatása, a környezeti kockázat felmérések elvégzése, az indokolt kármentesítések elvégzése, az in-situ eljárások előtérbe helyezése.
•
A talajtisztítási technológiák kutatás-fejlesztésének rendszerének kidolgozását célzó támogatások.
•
A szennyezett területek környezeti monitoringjának fejlesztése.
és
minősítési
Talajok sokféleségének megőrzése •
A lápos területek, vizes élőhelyek védelme
•
Az adott területre vonatkozó talajképző tényezők és folyamatok védelme
•
A talajképződési folyamatok jobb megismerése
•
Magyarország talajtani értékeinek tudatossá tétele a közvéleményben, ezzel kapcsolatos tudatformálás, oktatásfejlesztés
A földértékelés termékenység alapú módszerei A talaj termőképessége nagymértékben függ a talajban élő szervezetektől, azok számától, életműködésétől, azaz a talaj biológiai aktivitásától. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a talajbiológiai aktivitás legfontosabb megnyilvánulása a talaj termőképessége, melyben igen jelentős szerep jut a talajban élő mikroorganizmusuk élettevékenységének. A talajbiológiai aktivitás mérésének számos módszere ismeretes. A talajbaktériumok és a mikroszkopikus gombaszám közvetlen meghatározása mellett a CO2-termelés mérése, (melyet korábban a talaj biológiai aktivitásának mérésére a legkiválóbb módszernek tartották) a tesztzacskókba helyezett cellulóz, és fehérjetartalmú anyagok bontásának nyomon követése, az utóbbi időben előtérbe került enzimaktivitás-mérések, a biomassza termelésre vonatkozó meghatározások, hogy csak néhány vizsgálatot említsünk. A talajok minőségének és különösen termőképességének megállapítására már a XIX. században számos, ún. talajbírálati (földértékelési, bonitálási) eljárást dolgoztak ki, amelyeket a birtokbecslés során (egész birtoktestek vagy egyes birtokrészletek értékének megállapításakor) alkalmaztak. A vizsgált terület egymástól 100-200 m-nyi távolságra eső pontjain a talaj minőségét, azaz összetételét, mélységét, művelési állapotát és termőképességét vették bírálat alá, majd az egyenlő tulajdonságokkal bíró területeket ezen az alapon osztályokba foglalták. Az osztályok azt juttatták kifejezésre, hogy bizonyos talajokon mely növények, milyen eredménnyel. termeszthetők. Az osztályozást különböző szempontok alapján végezték, így pl. egyesek a négy fő gabonanem alapján búza-, árpa-, rozs- és zabtalajokat, mások hereképes és nem hereképes szántókat különítettek el; ismét mások a talajok felépítésére, tulajdonságaira, fekvési és művelési viszonyaira vonatkozó minden körülményt figyelembe véve, ezek összességéből állapították meg a termőképesség fokozatait. A birtok értéke a talaj termőképességén kívül még a telek fekvésétől, a községtől, ill. a piactól való távolságától és az előállított termények árától is függött. Hazánkban a földadót 1850-ben vezették be. Kataszter akkor még nem lévén, az adót a birtokosok bevallása és a hivatali közegek felvételei alapján vetették ki. A
>
földek közötti. különbségtételt és a föld minőségi lehetővé tevő, „első magyar hozadéki kataszter” kiadott, a földadó szabályozásáról szóló rendelet használt rendszer aranykorona-értékben fejezi ki különbséget.
mutatóinak megállapítását elkészítését egy 1875-ben alapozta meg. Ez a máig a földek közötti minőségi
A kataszteri tiszta jövedelem megállapítása végett az ország területét 15 kerületre, ezeket összesen 288 becslőjárásra, a járásokat szükség szerint osztályozási vidékekre osztották fel. Becslőjárásonként, ill. osztályozási vidékenként minden művelési ágra tiszta jövedelmi fokozatokat (osztályokat) állítottak fel, éspedig mind a hét műveléságra (szántóföld, kert, rét, szőlő, legelő, erdő és nádas) legfeljebb nyolcat. A becslőközegek ily módon 56-féle földet különböztettek meg és 40 milliót meghaladó földrészletet (parcellát) osztályoztak. Minden művelési ágban az egyes minőségi osztályok részére községenként mintatereket jelöltek ki, és a földrészletek hozadékát az egyes mintaterek által képviselt osztályokba való sorozás útján határozták meg. Az 1884. évi földadót már az új földadó-kataszter nyomán vetették ki. Az aranykorona-érték megállapítása a különböző műveléságakhoz tartozó és különböző minőségű földek hozadékának, ill. tiszta jövedelmének meghatározásával történt. Alapul a hagyományos gazdálkodás keretei között tartósan nyerhető átlagtermések értékét vették, amelyből levonták a gazdálkodás költségeit, valamint az átlagtermések alapján képzett összvagyon értékének 5%os kamatát, és ezt minimális, adómentes jövedelemnek tekintették. Az aranykorona-érték tehát három fő tényező, a föld, a ráfordítás és a terményárak összefüggése alapján nyugodott, így ideális esetben a valóságot megközelítő, de tulajdonképpen feltételezett és becsült tisztajövedelemkülönbségeket fejezett ki. A mezőgazdaság a földminőség szükséges számbavételére, jelenleg is a több mint száz éves aranykorona rendszerű kataszteri tiszta jövedelem korrigált mutatóit használja. Az aranykorona-értékre alapozott különbségtételnek az alábbi hátrányai emelhetők ki: • • •
nem alkalmazhatók a talajtani tudomány eredményei nem választhatók szét a közgazdasági és a természeti elemek nem adnak lehetőséget országos összehasonlításra, mert a viszonyítás legfeljebb csak becslőjáráson belül érvényes
•
nem lehet rá alapozni üzemi, megyei és országos gazdasági döntéseket
A talajértékszám meghatározásának célja a talajtermékenységben fennálló viszonylagos különbségek kifejezése azon a termékenységi szinten, amelyet a fogatos szántáson és az istállótrágyázáson alapuló növénytermesztés képviselt. Ez az állapot a talajok alaptermékenységének felel meg. Míg a talajértékszám a talaj termékenységének mutatója, a termőhelyi értékszámban az éghajlat, a domborzat és a felszíni vizek módosító hatásai tükröződnek. A módszer kidolgozói itt is azt az elvet érvényesítették, hogy a talajértékszám az ideális éghajlatú, sík és káros felszíni vízhatástól mentes terület termékenységét jelzi. Ha tehát akár az éghajlat, akár a domborzat, akár a vízhatás az ideálistól eltér, ez is pontszám levonásban jut kifejezésre.
Földhasználat Művelési ág: A mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló területek fő hasznosítási mód szerinti megkülönböztetésére szolgál. Földhasználati nyilvántartás: a földhasználati nyilvántartás mint önálló nyilvántartás a termőföldről szóló 1994 évi LV. Tv. módosításról rendelkező 1999..
>
évi XLVIII tv. rendelkezése alapján 2000. január 1-től kezdődően került bevezetésre. A szabályozás indoka az volt, hogy - a földhasználatot rögzítő nyilvántartás hiányában -csak a tulajdoni viszonyok ismertek, az azonban nem hogy a termőföldet ki használja. A földhasználat láthatóvá tételében mindenik egyetértett, csak abban nem, hogy az az ingatlan-nyilvántartás részeként, vagy teljesen különállóan hozzák létre. Kezdetben csak a haszonbérletek regisztrálása volt a terv, később valamennyi jogcímen történő használat rögzítése lett a cél. Ez utóbbi törekvés az önálló nyilvántartás bevezetését tette szükségessé. A termőföldről szóló törvény felhatalmazása szerint a részletes szabályokat a 356/2007 (XII.23.) Korm.rendelet tartalmazza.
A talajvédelmi szabályozás, a kárfogalom és a bírságolás problémája Az utóbbi néhány évtizedben olyan talajszennyezésekkel kapcsolatban halmozódtak fel ismereteink, melyek a múltban keletkeztek ugyan, de a jelen generáció egészségét és környezetét veszélyeztetik Az elmúlt mintegy 100 esztendő során számos anyag jelentős szerepet játszott gazdasági életünkben, melyekről kiderült, hogy mérgező, mobilis, nem lebomló (perzisztens) vagy a szervezetben felhalmozódó tulajdonsággal rendelkezik. Ehhez járultak a háborús körülmények és a laktanyákban ill. gyakorlótereken okozott szennyezések. A környezetvédelmi minisztérium eddigi ismeretei szerint többezer többé-kevésbé szennyezett terület van hazánkban. Kárbecslés problémája A szennyezés okozta károk becslése számos nehézségbe ütközhet, mert: • • •
az okozati összefüggések nem egyértelműek és nem közvetlenek, az okozott károk ritkán fejezhetők ki pénzben, nehéz felderíteni mind a károkozók, mind a károsultak körét.
HAZAI SZABÁLYOZÁS A talajvédelemmel kapcsolatos hatósági eljárás jogi hátteréről Ismeretes, hogy a hazai jogrendszerben jelenleg még nincs olyan hatályos jogszabály a szennyezett talajokra vonatkozóan, amely tartamazná a talaj minőségi kritériumait és az eljárási szabályokat – írja a KvVM a kármentesítésről szóló oldalán. A szennyezés mértékét az anyag koncentrációjának alapján ítélik meg, összevetve a szennyezettségi listákkal, határértékekkel. Erre szolgál az ún. Holland-lista, Berlini-lista vagy a hazai "Szennyvizek és szennyvíziszapok termőföldön történő elhelyezése" cimű ágazati műszaki irányelv (MI-081735/1990) határértékei. A holland listában közölt koncentrációk iránymutatóul szolgáltak pl. több szovjet ingatlan vizsgálatánál. A szennyvízrendelet adatait pedig Apajpuszta (Kiskunsági Állami Gazdaság) tisztítása során alkalmazták. A szennyezett talaj általában nem minősíthető veszélyes hulladéknak, melyet átmenetileg tárolni és ártalmatlanítani kell. Továbbra is alkalmas lehet hasznosításra korlátozottan ill. kezeléssel, funkciói döntően helyreállíthatók. Nem írható elő, hogy a talaj veszélyes anyagot ne tartalmazzon, hiszen pl. a nehézfémek egyben talajalkotók és esszenciális növényi tápelemek is. A talaj és a veszélyes hulladék fogalma nem keverhető össze tehát a talajtisztításnál. A talajszennyezés esetleg a vizeket nem veszélyezteti, viszont az emberi
>
egészséget és a környezetet igen (pl. ha a levegőbe vagy a növényekbe, állatokba kerül). Az is nyilvánvaló, hogy a veszélyeztetettség egyetlen koncentrációval nem jellemezhető, a határérték meghaladása esetén Hollandiában sem kezelik automatikusan veszélyes hulladékként a talajt. Alapvető lesz a területspecifikus kockázatelemzés, melynek eljárásait számos ország környezetvédelmi hatósága szabványosította. Célja meghatározni a kockázat mértékét, melyet a szennyezés előidézhet az emberi egészségben, természeti értékekben vagy vagyontárgyakban. Mindez sok, részletes vizsgálatot igényel, beleértve a szennyezési utak feltárását is.
>
JOGSZABÁLYOK 2003. évi LXXXIX. Törvény a környezetterhelési díjról 3. § A kibocsátó a) a levegőbe, b) a felszíni vizekbe, illetve az időszakos vízfolyásokba, c) a talajba juttatott, e törvényben meghatározott környezetterhelő anyagok minden egysége után környezetterhelési díjat köteles fizetni. Talajterhelési díj 11. § (1) A talajterhelési díjfizetési kötelezettség azt a kibocsátót terheli, aki a műszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem köt rá és helyi vízgazdálkodási hatósági, illetve vízjogi engedélyezés hatálya alá tartozó szennyvízelhelyezést, ideértve az egyedi zárt szennyvíztározót is, alkalmaz. Amennyiben a közcsatornát év közben helyezik üzembe, a díjfizetési kötelezettség a kibocsátót a közcsatorna üzembe helyezését követő 90. naptól terheli. (2) Nem terheli díjfizetési kötelezettség azt a kibocsátót, aki külön jogszabályok szerint egyedi szennyvízelhelyezési kislétesítményt, illetve egyedi szennyvíztisztító kisberendezést alkalmaz és a kibocsátás közvetlen környezetében a kibocsátó által létesített megfigyelő objektumban a talajjal kapcsolatban lévő felszín alatti vízben a kibocsátó által évente vizsgált nitrát-, ammónium-, szulfát-, kloridtartalom egyik komponens tekintetében sem haladja meg 20%-kal a 2005. évben, illetve a közcsatorna üzembe helyezését követő hónapban végzett alapállapotfelmérés keretében mért értékeket. (3) A (2) bekezdés szerinti felmérés eredményét a kibocsátó köteles öt évig megőrizni és ellenőrzés esetén az adóhatóság rendelkezésére bocsátani. 12. § (1) A talajterhelési díj mértékét a talajterhelési díj (2) bekezdésben meghatározott alapja, a (3) bekezdésben meghatározott egységdíj, valamint a település közigazgatási területére vonatkozó területérzékenységi szorzó határozza meg. (2) A talajterhelési díj alapja a szolgáltatott, vagy egyedi vízbeszerzés esetében a méréssel igazolt felhasznált, illetve mérési lehetőség hiányában az átalány alapján meghatározott víz mennyisége, csökkentve a külön jogszabály szerinti locsolási célú felhasználásra figyelembe vett víz mennyiségével. (3) A talajterhelési díj egységdíjának mértéke: 120 Ft/m3. (4) A talajterhelési díj számításának részletes szabályait e törvény 3. számú melléklete határozza meg. 13. § 14. § A talajterhelési díj alapja csökkenthető azzal a számlákkal igazolt mennyiséggel, amelyet a kibocsátó szennyvíztárolójából, olyan arra feljogosított szervezettel szállíttat el, amely a folyékony hulladék jogszabályi előírások szerinti elhelyezését igazolja.
>
219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről 1. § A rendelet célja a felszín alatti vizek: a) jó állapotának biztosításával és annak fenntartásával, b) szennyezésének fokozatos csökkentésével és megelőzésével, c) hasznosítható készleteinek hosszú távú védelmére alapozott fenntartható vízhasználattal, d) a földtani közeg kármentesítésével összefüggő feladatok, jogok és kötelezettségek megállapítása. Jelen leckékben nem térünk ki a mennyiségi és minőségi védelemre, a földtani közeget veszélyeztető tényezőkre, a szennyező anyagok elhelyezésének és bevezetésének engedélyezésére, az engedélyköteles tevékenységekre és a kármentesítés, tényfeltárás, műszaki beavatkozás és monitoring rendszerére, illetve az Országos Környezeti Kármentesítési Programra. Az Internetes linkek fejezetben található jogszabályi linken található bővebb információ. Országos Környezetei Kármentesítési Program Az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) a földtani közegben és a felszín alatti vizekben hátramaradt, akkumulálódott szennyeződések felderítését, a szennyeződések mértékének feltárását, illetve újabb szennyeződések kialakulásának megakadályozását, a múltból visszamaradt környezeti károk mérséklését vagy felszámolását célzó, az ország egész területére kiterjedő, felelősségi körtől függetlenül, minden kármentesítési feladatot magába foglaló környezetvédelmi program. A fejlett országok tapasztalataira támaszkodó OKKP a Kormány 2205/1996. (VII. 24.) határozatával indult. A tevékenység jogszabályi hátterét a 219/2004 (VII.21.) Korm. rendelet, valamint a felszín alatti víz és a földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről szóló 10/2000. (VI.2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet biztosítja. E jogszabályok – többek között – rögzítik a felszín alatti vizek, illetve a földtani közeg (talaj) szennyezettségének megelőzésére vonatkozó előírásokat és a szennyezettségi határértékeket; az OKKP célját, az érintett tárcák kormányzati munkamegosztás szerinti feladatait, a tárcákhoz tartozó kármentesítési Alprogramokat, valamint az Alprogramok keretében megvalósuló kármentesítési beruházások végrehajtásának rendjét, a földtani közegben és felszín alatti vízben hátrahagyott szennyezések megszüntetésének felelősségi kérdéseit. Az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) fogja össze a kármentesítéssel kapcsolatos feladatokat, amely feladatok három fő csoportba tartoznak. Általános feladatok: az irányítás, a szakmai koordináció, az ellenőrzés, a működtetés, a kutatási és fejlesztési feladatok, a műszaki-, gazdasági- és jogi szabályozás, a tájékoztatás (PR), kiadványok szerkesztése, hazai és nemzetközi kapcsolatok építése. Országos feladatok: a felszín alatti vizet, a földtani közeget veszélyeztető szennyező-források, szennyezett területek, felelősségi körtől független, országos számbavételét a felszín alatti vizek, a földtani közeg veszélyeztetésének, szennyezettségének, károsodásának megismerése céljából.
>
Részfeladatok: a Környezetvédelmi Felszín Alatti Víz és Földtani Közeg Nyilvántartási Rendszer (FAVI) részeként a számbavétel adatbázisát kezelő KÁRINFO rendszer folyamatos fejlesztése és működtetése; a Nemzeti Kármentesítési Prioritási Lista (NKPL) módszertani fejlesztése és fokozatos bővítése. Más felelős miniszterek irányítása alá tartozó Alprogramok, valamint a kormányhatározattal kiemelt projektek koordinálása. Egyedi projektek, beruházások: A KvVM beruházásába tartozó konkrét kármentesítési feladatok gyakorlati megvalósítása. 2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről A talajok megóvása, termékenységének fenntartása nem csupán a földhasználó, hanem mindannyiunk hosszú távú érdeke, mivel a földhasználó csak a termőföld területet, az ingatlant birtokolja, annak talaját használja, de a talaj közös vagyonunk, egyik legfontosabb természeti erőforrásunk. Ennek tudatában az Országgyűlés új törvényt alkotott a termőföld védelméről, amely egy teljes fejezetet szentel a talajvédelemmel kapcsolatos szabályoknak. Az új törvényi szabályozás meghatározta az állam, a földhasználó, a beruházó talajvédelmi feladatait, a talajvédelmi hatóság hatáskörét, rendelkezik a talajvédelmi előírások megsértése, a talaj károsítása esetén alkalmazandó szankciókról. Az állam feladatait továbbra is a talajvédelmi hatóság útján látja el, talajtani és hatósági adatbázisokat működtet, fenntartja a talajok minőségi változásainak, környezeti állapotának figyelemmel kisérése céljából az egész ország területére kiterjedő Talajvédelmi Információs és Monitoring rendszert, melynek adatai közérdekűek. A törvény meghatározza azokat a leginkább veszélyes talajdegradációs tényezőket, amelyek megelőzése, vagy súlyosabb fellépése ellen köteles a földhasználó talajvédő gazdálkodást folytatni. Kiemelten kezeli a törvény a termőföld igénybevételével megvalósuló beruházások során betartandó talajvédelmi szabályokat, amely elsősorban a beruházással, építéssel érintett területek humuszos termőrétegének megmentését illetve a környező talajok minőségének megóvását jelenti. A beruházásokkal kapcsolatban bevezették a talajvédelmi járulék jogintézményét. A talajvédelmi járulék lényege, hogy a beruházás, építés során mentett humuszos termőréteg legnagyobb hányada az építés befejezése utáni területrendezésre, rekultivációra kerüljön felhasználásra. A helyben fel nem használt humuszos termőréteg átruházható, azonban csupán eredeti funkciójának megfelelően a talaj felső termőrétegeként (parkosítás, kerti-föld, termőföld területek rendezése, stb.) vagy termesztő közeg előállítására használható fel. A beruházónak tehát a helyben fel nem használt humuszos termőréteg után talajvédelmi járulékot kell fizetni. A törvény szerint a humuszos termőréteg mentésével, hasznosításával kapcsolatos munkálatokat a beruházás engedélyezése céljából készített terveknek tartalmazniuk kell. A járulék mértékét a humusztartalom alapján differenciálták, eszerint 2,5% humusztartalom alatt 150 Ft/m3, 2,5 % humusztartalom fölött pedig 250 Ft/m3. Talajvédelmi járulék megállapítása csak azokban az ügyekben történik, melyek engedélyezési kérelmét a törvény hatálybalépését követően nyújtották be az engedélyező hatósághoz. Mint annyi minden másért, a talajvédelmi hatósági eljárások lefolytatásáért is díjat kell majd fizetni a jövőben. Ennek mértékéről az FVM a későbbiekben határoz. Addig is a talajvédelmi hatósági eljárások lefolytatásáért, az illetékekről szóló törvény szerinti illetéket kell majd megfizetni. A talajvédelmi hatósági eljárások legtöbbjéhez a talajvédelmi terv szükséges. Ez utóbbit az ügyfélnek kell beszereznie. A talajvédelmi terv készítésének részletes szabályairól rövidesen külön jogszabályban
>
rendelkezik az agrárminiszter. Tekintettel arra, hogy a „talajtani szakvélemény" fogalom helyébe várhatóan tartalmi változás nélkül a „talajvédelmi terv" fogalma lép, felhívjuk a figyelmet arra, hogy a rendelet megjelenéséig ahol a jogszabály talajtani szakvéleményt említ, az alatt talajvédelmi tervet kell majd érteni.
Az önkormányzat szakhatóságként történő részvétele a talajvédelmi hatósági engedélyezésben Az önkormányzat nyilatkozatot ad ki szennyvíz, szennyvíziszap, továbbá a mezőgazdasági-, illetve nem mezőgazdasági eredetű nem veszélyes hulladék termőföldön történő elhelyezésének engedélyezési eljárásában. Elrendeli: 274/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 32. § (10), 50/2001. (IV.3.) Korm. rendelet 4. (2) A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény 49.§ értelmében a szennyvíz, szennyvíziszap, és a mezőgazdasági-, illetve nem mezőgazdasági eredetű nem veszélyes hulladék mezőgazdasági területen történő elhelyezése engedélyhez kötött tevékenység, amely engedélyt az illetékes MgSzH Növényés Talajvédelmi Igazgatóság adhatja ki. A talajvédelmi előírások hatékony betartatása érdekében amennyiben a település vonzáskörzetében tudomásunk van a fenti anyagok valamelyikének, illetve hígtrágyának engedély nélküli kihelyezéséről, azt az igazgatóságnak haladéktalanul jelezzük.
A talajvédelmi hatóság szakhatóságként történő közreműködése az önkormányzati engedélyezési eljárásokban Építésügyi engedélyezési eljárásokban a talajvédelmi hatóság szakhatósági állásfoglalást ad ki, amennyiben a nem mezőgazdasági célú felszínalakító földmunkát termőföldön végzik. Elrendeli: 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet 5. § (1), 274/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 32. § (9) A talajvédelmi hatóságot csak abban az esetben kell bevonni szakhatóságként, ha az eljárás termőföldet érint, ellenkező esetben a talajvédelmi hatóságnak nincs hatásköre. A közreműködés során a talajvédelmi hatóság a humuszos termőréteg mentésével, hasznosításával, továbbá a terület helyreállításával kapcsolatos szempontok betartását felügyeli. A 2007. évi CXXIX. törvény 44. § (1) szerint az ezzel kapcsolatos információkat a beruházás engedélyezése céljából készített terveknek tartalmaznia kell. Szükséges tehát minden esetben az építési engedélyes tervben egy olyan tervrész szerepeltetése, melyben ismertetik az érintett terület talajviszonyait, kiszámolják az érintett humuszvagyon nagyságát, ismertetik letermelésének, deponálásának és későbbi felhasználásának körülményeit. Nagyobb volumenű beruházásban történő közreműködés során (az érintett terület nagyobb, mint 400 m 2) a talajvédelmi hatóság a törvény 50. § b) pontja alapján talajvizsgálatokon alapuló talajvédelmi tervet kér a talajtulajdonságok pontos jellemzése céljából. A talajvédelmi terv tartalmi követelményeit részletesen a 29/2006. (IV. 10.) FVM rendelet tartalmazza. Ezen jogszabályi előíráson alapuló dokumentumok bekérendők az Önkormányzathoz forduló kérelmezőtől.
>
INTÉZMÉNYRENDSZER
KVVM és háttérintézményei A minisztérium a környezet- és természetvédelem, valamint a vízügy központi közigazgatási szerve. A minisztérium a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízgazdálkodási és meteorológiai szakterületek ágazati, szakmai irányítási szabályozási teendőit látja el. A szakterületi politikák kialakítása, a kormányzati munkához kapcsolódó tennivalók és az egyre szerteágazóbb nemzetközi együttműködés folytatása szintén a tárca feladata. A minisztérium területi szervezetei – a környezetvédelmi felügyelőségek és vízügyi felügyelőségek, nemzeti park igazgatóságok– elsőfokú hatósági feladatokat látnak el. A másodfokú környezetvédelmi és természetvédelmi hatóság szerepét az Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőség tölti be. A környezetvédelmi tárca és háttérintézményeinek feladata: •
• • •
Szennyezésre utaló adatok gyűjtése, rendszerezése. Mivel hazánkban az állami tulajdonú (felelősségű) területek a meghatározóak, az információkat mielőbb meg kell menteni, hiszen azok elveszhetnek az idő múlásával, tulajdonosváltással. Szennyezett vagy feltételezhetően szennyezett területek azonosítása, körülhatárolása, térképezése. Szennyezett területek feltárása, vizsgálati eredmények értékelése. Veszély megítélése és a területek kármentesítése.
A szennyezett területekkel kapcsolatos jogi és műszaki szabályozás hiányosságaira a volt szovjet laktanyák környezeti kárainak felszámolása során felmerült gondok hívták fel a figyelmet. Hiányoztak a jogi normák a talajtisztításra, sőt a tiszta és szennyezett talaj egzakt fogalma sem meghatározott a hatósági eljáráshoz. A környezet elemeit azonban nem emberi kéz hozta létre és működését sem értjük átfogóan, így az "eredeti állapot" sem definiálható valójában sem természettudományi, sem jogi értelemben. A hatékony jogi védelem szempontjából is meg kell határozni a talajt érő káros szennyeződések környezetminőségi kritériumait. A jognak fix pontra van szüksége az ítélethez, nem tűri a bizonytalanságot. A természettudományban ilyen fix pontok nem léteznek, hiszen a toxicitás, terhelhetőség, felvehetőség a talajtulajdonságok és az élő szervezetek (faja, kora, állapota, ellenállóképessége stb.) függvénye. A helyi természeti és gazdálkodási viszonyok is módosító tényezők. A kár tekintetében mutatkozó nagyfokú bizonytalanság annak tulajdonítható, hogy a jogi fogalom tartalmát voltaképpen nem jogi, hanem inkább fizikai, kémiai, biológiai tényezők határozzák meg. A talajszennyezést megállapító helyszini vizsgálat egyben az államigazgatási eljárás része és olyan elsődleges bizonyítási eljárásnak tekinthető, amelyet a mért adatok és határértékek alapján követhet hatósági intézkedés. A szankcionálás ma még gyakran elmarad, a hatályos jogszabály hiánya miatt. A hatékony védelem igényelné, hogy a jogalkotók már a korai szakaszban bekapcsolódjanak a hatérértékek és az irányelvek megfogalmazásába, a szabványügyi testületek munkájába, az irányelveket előkészítő bizottságokba.
>
A legkorszerűbb számítógépekkel összekapcsolt automata mérőrendszerek (levegő, víz, talaj monitoring) keveset érnek a szükséges jogi keretek nélkül. A jogi szabályozásba mind a hatásköri, mind a technikai háttérnek az írott szabályokba (eljárási előírások) foglalása és a kényszerítő büntető szankcióknak a kimunkálása is beletartozik. A jogi szabályozás tárgya lehet a levegő, víz, talaj, növény, állat. A védelem ugyanakkor differenciált védekezést jelent a helyi környezeti jellemzők alapján, mert az időtől, helytől, körülményektől független határértékek nincsenek. A védendő objektumokat, térségeket kategorizálják és más bírságot javasolnak a különös védelemre szoruló körzetekben és talajokon.
talaj degradáció mérése talajvíz monitoring kút A mezőgazdasági hasznosítású földterületek termőtalajának minőségi és mennyiségi védelmét a földművelésügyért felelős tárca látja el. Ennek keretében a termőtalajok védelme érdekében hatósági felügyeletet kell gyakorolnia és érvényt szereznie az ökológiai gazdálkodás alapelveinek, a talajvédelemnek. Mivel a tárca elsődlegesen a termelést koordinálja rövid távú termeléspolitikai érdekeknek megfelelően, szükség van a környezetvédelmi tárca független ellenőrző tevékenységére. A felügyelőségek a környezetvédelmi törvény jogosítványa alapján ellenőrző méréseket végezhetnek, szükség szerint beavatkozhatnak a "termőföld" szennyezésének gyanúja esetén. FVM és a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról és az azokat megalapozó intézkedésekről szóló 2118/2006. (VI. 30.) Korm. határozat 7. b) pontja alapján elindult átszervezési folyamat egyik eredményeként 2007. január 1-jén létrejött a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (a továbbiakban: MgSzH) az alábbi szervezetek általános jogutódjaként:
>
•
fővárosi és megyei növény- és talajvédelmi szolgálatok;
•
Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat;
•
megyei földművelésügyi hivatalok;
•
fővárosi és állomások;
•
Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet;
megyei
állategészségügyi
és
élelmiszer-ellenőrző
•
Állami Erdészeti Szolgálat;
•
Földművelésügyi Költségvetési Iroda;
•
Országos Borminősítő Intézet;
•
Állatgyógyászati Oltóanyag-, Gyógyszer- és Takarmányellenőrző Intézet;
•
Országos Állategészségügyi Intézet;
•
Országos Élelmiszervizsgáló Intézet.
Az egységes élelmiszer-biztonsági szervezet létrehozásáról szóló 2243/2006. (XII. 23.) Korm. határozatban foglaltak alapján az élelmiszer-ellenőrzést végző hatóságok egységesen a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása alá kerültek. Ennek keretében 2007. október 1-jétől
>
•
az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területi intézeteinek élelmiszer-ellenőrzési feladatait az MgSzH területi szervei;
•
az Országos Tisztifőorvosi Hivatal növényvédő szer és termésnövelő anyag engedélyezéssel kapcsolatos feladatait a továbbiakban a MgSzH Központja;
•
az Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet élelmiszer-ellenőrzéshez kötődő élelmiszer-biztonsági, élelmiszer mikrobiológiai, élelmiszeradalék és kémiai szennyező anyag, élelmiszerkémiai és analitikai feladatait a MgSzH Központja látja el.
A Hivatal jogállása és eljárása A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt álló központi hivatal, székhelye Budapest. A Hivatal feladatát Központja és területi szervei útján látja el. Az MgSzH Központja és területi szervei is önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. A 19 megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatal élén főigazgató áll. Egyes ismétlődő helyszíni feladatok ellátására, a területi szervek szervezeti egységnek nem minősülő kirendeltséget, a Központ külön jogszabályban előírt speciális szakmai feladatok országos szintű ellátása érdekében ügyfél kapcsolatot nem bonyolító kirendeltséget hozhatnak létre. A területi szervek feladataik megfelelő ellátása és ügyfélszolgálat biztosítása érdekében körzeti irodákat működtetnek. Mind a Központ, mind a területi szervek laboratóriumokat működtetnek. Az MgSzH Központ az egész országra kiterjedő illetékességgel rendelkezik, az MgSzH területi szerveinek illetékességi területe pedig - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - a nevében megjelölt közigazgatási területre terjed ki. Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az MgSzH hatáskörébe tartozó közigazgatási hatósági ügyben első fokon a területi szerv, másodfokon a Központ jár el. A Központ közigazgatási hatósági ügyben országos illetékességgel jár el. Döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. Az MgSzH alapfeladatai keretében ellátja •
a növénytermesztéssel, az állattenyésztéssel, a genetikai anyagok megőrzésével;
•
a növényfajták állami elismerésével, a növényi szaporítóanyagok minősítésével; a vegetatív szaporítóanyagok és vetőmagok növény-egészségügyi ellenőrzésével;
•
>
•
a borgazdálkodással, a borellenőrzéssel, borminősítéssel;
•
a vadgazdálkodással és halászattal;
•
az erdőgazdálkodással és az erdővagyon védelmével, az elsődleges faipari termeléssel; valamint az ezekhez kapcsolódó szolgáltatásokkal;
•
a mezőgazdasági termékforgalommal;
•
az agrár-környezetvédelemmel, a növényvédelemmel, a talajvédelemmel;
•
a zöldség–gyümölcs minőségellenőrzéssel, a növényvédő szerek és termésnövelő anyagok engedélyezésével;
•
az állategészségüggyel, az állatvédelemmel;
•
a takarmánybiztonsággal, takarmányhigiéniával, takarmányminőséggel;
•
az élelmiszer-higiéniával, -biztonsággal, -minőséggel;
•
az állatgyógyászati termékekkel;
•
a vágóállatok vágás utáni minősítésével;
•
a mezőgazdasági célú vízgazdálkodással; továbbá
•
az agrárpiaci rendtartás működésének szervezésével és ellenőrzésével kapcsolatban külön jogszabályban hatáskörébe utalt hatósági és mezőgazdasági szakigazgatási feladatokat, valamint a külön jogszabály szerinti földügyi igazgatási és hatósági feladatokat.
A Növény-, Talajés Agrárkörnyezet-védelmi szakterület ellátja a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvényben, illetve a végrehajtására kiadott rendeletekben, a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvényben, valamint a külön jogszabályokban meghatározott növényvédelmi, növényegészségügyi, zöldség-gyümölcs minőségellenőrzési, talajvédelmi, valamint agrár-környezetvédelmi hatósági és egyéb állami szakfeladatokat országos és területi szinten. Az igazgatóság honlapja: http://ontsz.hu/ MgSzH Központ NTAI és megyei Igazgatóságok: http://ontsz.hu Agrákörnyezet-gazdálkodás: http://www.air.gov.hu Szermaradék analitika: http://ontsz.hu/labornovszermaradek.php ESETELEMZÉSEK
Az ipar talajszennyezése Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
•
Talajsavanyodást idéztek elő a kibocsátott légszennyező anyagok (kén- és nitrogén-oxidok). Sajóbábony, Kazinbarcika környékén és a Borsodi Hőerőmű hatásterületén extrém mértékben lecsökkent a talajok pH-ja. Különösen érvényesült ez a gyárak környékén található erdők talajaiban. Az alacsony pH következtében felborulnak a talajok természetes biológiai és kémiai körfolyamatai, csökken a talajélet aktivitása, mobilizálódnak a toxikus elemek, oldatba kerülnek, majd kimosódnak a tápanyagok. Mindezek a talaj károsodását és a termőképesség csökkenését vonják maguk után.
•
Szerves mikroszennyezőket vegyipari üzemek bocsátottak, bocsátanak ki nagyobb mennyiségben. A talajok ilyen irányú szennyezettségét nem vizsgálják. Vegyipari üzemek környékén problémát okozhatnak.
•
A nehézfémek kohászati, vegyipari technológiákból származnak, de jelentős mennyiséget emittálnak a hőerőművek is. A Sajó-völgyben egy nagyobb területre kiterjedő részletes vizsgálat történt, amelyet a Zöld Akció Egyesület végzett 1992-ben. A vizsgálat, témánk szempontjából fontosabb eredményei: 1. A Sajó-folyóba kerülő nehézfém-szennyezések jelentős része a fenéküledékbe kerül, ahonnan az áradások mobilizálják ezeket. A folyó ártere fontos állomása a nehézfém-szennyezések transzportjának, a nagyobb áradásokkal az árterekre is kikerülnek a fémszennyezők. A folyamat egyirányú, a rendszeres árhullámokkal jelentős mennyiségű nehézfém halmozódik fel ezeken a területeken. Mivel a Sajó árterét szántóföldként vagy legelőként sok helyen hasznosítják, a felhalmozódó nehézfémek kockázatot jelentenek az agrárgazdálkodás számára. Különösen magas, a javasolt határértékeket többszörösen meghaladó higany-,
>
kadmium-, arzén- és ólom-koncentrációk alakultak ki Sajólád, Ónod, Sajóörös és Kesznyéten térségében. Higany- és ólom-feldúsulás észlelhető még Sajószentpéter és Kazincbarcika térségében. 2. Elkészítették a Sajó-völgy központi részében a talaj nehézfémszennyezettségi térképét. Jelentős nehézfém-koncentrációk tapasztalhatók a kazincbarcikai ipari üzemek és létesítményeik tágabb térségében (Hg, Cd, Pb, As). Kimutathatóan magasabb a talajok nehézfém-tartalma Sajókeresztúr térségében, amiben valószínűleg a BÉM játszott szerepet. Magas értékek fordultak elő Rudabánya környékén, az egykori ércelőkészítő mű és a vasércbánya térségében. Jelentős diffúz szennyezőforrás ezen a területen a bánya meddője, és az ércelőkészítő nyílt felszínű salakhányója.
>
SZAKMAI MŰHELYEK, KIADVÁNYOK, PARTNEREK Talajvédelem története Magyaróváron létesült 1873-ban az első magyar vegykísérleti állomás, s itt alakult ki Cserháti Sándor (1852–1909) és Kosutány Tamás (1848–1915) irányításával az első növénytermesztési-agrokémiai jellegű iskola. Cserháti tanítványai közül Gyárfás József és Herke Sándor neve emelhető ki. A talajtan nemzetközileg legismertebb szaktekintélye ’Sigmond Elek (1873–1939) volt. Elsősorban talajtani és {IV-588.} szikjavítási munkái, kolloidikai kutatásai az ismertebbek, ezenkívül a növénytáplálkozás, a talajtermékenység kérdéseivel is foglalkozott. Mezőgazdasági chémia (1904) c. könyve sokáig az egyetlen korszerű, tudományos tankönyv volt e tárgyban. A kukorica tápanyagfelvételével, a különböző N-trágyák hatékonyságával foglalkozó kísérleteinek eredményei ma is iránymutatóak. A növénytáplálkozással kapcsolatos kísérleti eredményeit és az akkori tudományos nézeteket A mezőgazdasági növények termelési tényezői (1930) c. munkájában foglalta össze. ’Sigmondon kívül a nemzetközi szakirodalomban a legismertebb Ballenegger Róbert (1882–1969) volt. Talajtani cikkein és könyvein kívül Bevezetés a növények életvegytanába (1939) c. munkája értekezik legtöbbet a korszerű agrokémia kérdéseiről. ’Sigmond magyaróvári munkásságát Dworak Lajos (1903–1959) és Várallyay György (1900– 1954) folytatta, akik a talajtermékenység, a műtrágyázás számos témakörében gazdagították a hazai agrokémiai szakirodalmat. A gyakorlati talaj- és trágyázástani kutatás egyik jelentős egyénisége Kreybig Lajos (1879–1956). Könyvei közül a Trágyázástan (1955) igen népszerű volt a gyakorlati szakemberek között. Meg kell emlékeznünk a Magyar Agrártudományi Egyetem első rektoráról, Doby Géza (1877–1968) professzorról, akinek Növényi biokémia c. könyve korszakalkotó volt, és aki tudományos iskolájában az agrokémia és a gyakorlati trágyázástan növénytáplálkozás-tani alapjait is kutatta. Kemenessy Ernő Talajerőgazdálkodás c. művében összefoglalta a tápanyagpótlás, illetve a trágyázás kérdéseit, illetve az agrotechnika idevonatkozó ismereteit. Di Gléria János (1899–1976) szintén ’Sigmond tanítványa és munkásságának folytatója volt. Mezőgazdasági kémia (1959) c. könyvében korszerű kutatások alapján ad összefoglaló képet a növénytáplálkozás és a trágyázás kérdéseiről. A gyakorlati trágyázástan sokat köszönhet a növénytermesztő Láng Gézának (1917–1980), aki a hazai műtrágyagyártás fejlesztését, a korszerűbb szerves- és műtrágyázási elvek és eljárások üzemi bevezetését szorgalmazta. A nemzetközileg is elismert magyar talajtani és agrokémiai kutatásoknak a korábban említett kutatóhelyek mellett az egykori mezőgazdasági akadémiák, főiskolák és egyetemi karok talajtani és agrokémiai tanszékei voltak a színterei. A már bemutatott budapesti tudomány- és műegyetemi tanszékek mellett önálló Talajtani és Agrokémiai Tanszék működött Keszthelyen, Mosonmagyaróváron, Gödöllőn, a budapesti Kertészeti Egyetemen, Sopronban és Debrecenben. Az önálló talajtani kutatóintézet létrehozására irányuló több évtizedes törekvések 1949 nyarán vezettek eredményre. Ekkor alakult meg az Agrokémiai Intézet, az akkor átszervezés alatt álló több intézmény talajtan-agrokémia tudományterületet művelő osztályaiból. 1954 végén felmerült annak szükségessége, hogy az intézet a talajtani-agrokémiai kutatások központi és elvi irányító intézménye legyen, s feladatát a MTA keretében lássa el. 1957-től az intézet elnevezése MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete. 1959ben újabb kísérleti telepek kerültek az intézethez. Ebben az évben csatolták hozzá a Soproni Talajbiológiai Laboratóriumot, s ezzel, Magyarország történelmében először, egyetlen intézmény keretei közé kerültek a talajtani–agrokémiai– talajbiológiai alapkutatások. A másik központi talajtani intézmény az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló
>
Intézet (OMMI), amely a részletes talajtérképeket, más néven az ún. üzemi talajtérképeket készítette. Az OMMI-ban végezték {IV-589.} a közvetlen gyakorlati feladatok talajtani vonatkozású vizsgálatait is, mint az öntözendő területek kijelölését, talajjavítási tervek elkészítését, valamint a talajvédelem tervezését. Az intézet laboratóriumai az egész országot behálózták. A budapesti, magyaróvári, kaposvári, szegedi, mezőtúri, debreceni, miskolci talajlaboratóriumok készítették el a mezőgazdaság fejlesztése érdekében végzendő talajtani jellegű munkák terveit és térképeit. Hasonló, de kizárólag az állami gazdaságok területére korlátozott tevékenységet fejtettek ki az állami gazdaságok laboratóriumai. Az MTA Talajtani és Trágyázástani Bizottsága 1949-ben alakult meg. Munkája mindvégig eleget tett annak az alapkövetelménynek, hogy a talajtan–agrokémia– talajbiológia–talajhasználat–agroökológia szakterületek tudományos irányítója, koordinátora legyen. A bizottság első elnöke Páter Károly, őt Di Gléria János, Stefanovits Pál, majd Várallyay György követte. Az 1957-ben alakult Talajtani Társaság a szakterület társadalmi szervezete. A társaság előadó- és vitaülések, valamint vándorgyűlések szervezésével vette ki részét a tudomány eredményeinek gyakorlatba való ültetéséből. A társaság és a szakma kitüntetése a Treitz Péter-emlékérem. A Nemzetközi Talajtani Társaságban ’Sigmond Elek kiváló hírnevet szerzett a magyar talajtani tudománynak és a magyar talajtani szakembereknek. A talajtan és az agrokémia tudományos folyóirata az Agrokémia és Talajtan (1951-től), az MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei (1952–1966), később az Agrártudományi Közlemények (1966–1971). Az Agrokémia és Talajtan kezdetben évente 4 számban, 600–700 oldal terjedelemben, magyar nyelven jelent meg angol, orosz és egy harmadik világnyelven (francia, német, spanyol) készített összefoglalóval. Az 1990-es években évente két szám kerül kiadásra, angol nyelvű összefoglalóval. A folyóirat főszerkesztője Páter Károly, majd évtizedeken keresztül Szabolcs István volt, halálát követően Várallyay György vette át ezt a feladatot. Talajtani tárgyú cikkeket publikál még a Növénytermelés, illetve az Acta Agronomica Hungarica c. folyóirat is. Az utóbbi 50 év során életre hívott egyéb folyóiratok (Talajtermékenység, Öntözéses Gazdálkodás, Melioráció és Tápanyag-gazdálkodás) rövid életűek voltak, s a mezőgazdasági gyakorlatnak szóló cikkeket közöltek. Jelenleg a földművelésügyi tárca és a zöldminisztérium, a civil szervetek és az intézményrendszer fejezetben említett mezőgazdasági szakmai háttérintézmények és hatóságok kereshetők szakmai kérdésekben. ÖSSZEFOGLALÁS A talaj korlátozott erőforrás, amely nem lehet kizárólagos tulajdonban a közjó, a közösségi érdekek megsértése nélkül. A talajhasználatot – a birtokpolitikán keresztül – nem határozhatja meg a kizárólagos termelési hatékonyság és a tőkemegtérülés. A talaj nem lehet az ingatlanspekuláció tárgya, az ezzel kapcsolatos jogos társadalmi aggodalmakat fel kell tárni és értelmezni. Ha az elérhető profit határozza meg a földtulajdon változási tendenciáit, az katasztrofális következményekkel járhat a helyben keletkező, nem importálható közjavakra, a talaj társadalmi és biológiai élettér funkcióira, a környezetre, az élővilágra, a tájra és a helyi közösségekre. Végezetül nem szabad elfelejteni, hogy a talajt nem lehet önállóan egymagában védeni, csak a többi tényezővel (víz, levegő, hulladékgazdálkodás stb.) összehangoltan eredményes a talajvédelem. Figyelembe kell venni a mezőgazdaság, ipartermelés, közszolgáltatás szempontjait is. Az életminőség három eleme: a megfelelő mennyiségű és minőségű egészséges élelmiszer, a
>
tiszta ivóvíz, a kellemes környezet mind szoros kapcsolatban van a talajjal és annak használatával.
>
INTERNETES LINKEK, ADATBÁZISOK http://www.agraroldal.hu/talaj-2_cikk.html http://www.kvvm.hu/szakmai/karmentes/kiadvanyok/karmkezikk2/2-02.htm http://szike.zpok.hu/ http://www.geoprofiteam.hu/index.php? option=com_content&task=view&id=43&Itemid=58 http://www.mgszh.gov.hu/index.html?akt_menu=36 2003. évi LXXXIX. Törvény a környezetterhelési díjról: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0300089.TV http://www.fvm.hu/main.php? folderID=1469&articleID=11807&ctag=articlelist&iid=1 http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1000.html http://rkk.bmf.hu/kmi/dokument_elemei/kornyezet_kemia/Talajkem1.ppt http://www.kvvm.hu/szakmai/karmentes/egyeb/index.htm 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről IRODALMI LISTA Stefanovits, P.: Talajtan. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1975 Markó, A.: Talajtani és agrokémiai alapismeretek. Pannon Agrártudományi Egyetem, Kari jegyzet. Kaposvár. 1992 Filep, Gy.: Talajtani alapismeretek I. Általános talajtan. Debrecen. 1999 Mengel, K.: A növények táplálkozása és anyagcseréje. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1976 Keveiné Bárány, I.: Talajföldrajz. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. 1998 Barati, S.: Talajtan és talajvédelem. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány. Miskolc. 2002
>
>
