Táborok, csereutak, honismereti kirándulások ________________
87
IRODALOMTÁBOR
Először vettem részt a „mókában” 2008 júniusában. Az lévő pár előtte hónapban nagyon sokat kérdezgettem Bánkról és a táborról a régiektől. Volt, amit meg is tudtam, de többnyire elég rejtélyesen fejezték ki magukat, nem árulták el a titkokat, ezért aztán meglehetősen kíváncsian vágtam neki az utazásnak. Számomra még mindig homály fedi azt a bizonyos dolgot, ami az utolsó estén kiderült volna, de sajnos csak három éjszakát tudtam eltölteni Bánkon. Amikor megérkeztünk, rögtön mindenki lecsapott a lehető legjobb ágyakra (persze a tapasztaltabbak már célirányosak voltak). Patríciával és Verával osztoztunk egy szobán, ami nagyon jó volt, mert nem keveset nevetgéltünk együtt, és ráadásul közel volt hozzánk a konyha.
88
Minden este együtt vacsorázott a csapat, ahol az egyetlen „fiú” Osváth tanár úr volt (persze Subin kívül, aki egy pár napra meglátogatott minket). Az estéket megelőzték a délelőtti és délutáni irodalmi foglalkozások, amiken megbeszéltük többek között a Koportos és a Bernarda Alba háza című műveket. Ha nem csapott le ránk a rossz idő - ami szerencsére nem volt jellemző -, nagyokat csobbantunk vidáman és önfeledten a Bánkitóban, ami még emlékezetesebbé tette a tábort. Sőt, ami igazán feldobta a hangulatot, az a foci VB volt, amit a Nádas Campingben követtünk figyelemmel meglehetősen nagy lelkesedéssel. A napok lezárásaként mindig meghallgattuk az aktuális esti mesét. Ahogy már említettem, még mindig lebegnek a szemem előtt megfejtendő titkok, amiket remélem, hogy nemsokára felfedhetek. Nagyon várom a következő irodalmi tábort, és persze a társaságot is a tanárnő és a tanár úr vezetésével, mivel ezt a bánki élményt nem lehet pótolni! Győrffy Martina 11.B
89
TÖRTÉNELEMTÁBOR Csodás emlékek, a mesés India. Mindez eszembe jut néhanéha, ha rápillantok a rózsaszín, batikolt, pelenkaöltéses kendőmre. Hát igen, a töritábor felejthetetlen volt, bár elsőre egy kicsit ijesztő a szó: töritábor, de később rájöttem, ez itt nem csak a „kemény” tanulásról szól, inkább a remek társaságról, programokról, játékokról. Tömör bevezetőm után tehát nekilátok az élmények hosszú, éjszakába nyúló sorolásának. Többek között ellátogattunk a Krisna-völgybe, ahol megnéztük a templomot, mely elkápráztatott bennünket színes, vidám díszítéseivel és Krisna hatalmas szobrával. Itt tanultuk meg első mantránkat a „Hare Krisna, Hare Rama”-t is. Hétköznapjaink sem teltek unalomban, minden nap történt valami „indiai”. Délelőttönként előadásokat hallgattunk az indiai kultúráról, vallásról, hétköznapokról, és ami számomra a legkedvesebb volt, az egyik délután egy indiai táncosnő is meglátogatott bennünket. Megismerkedtünk a DA-KODI-NAKO-DINI nevű ritmusgyakorlattal, melyet még a vonaton is előadtunk, az utazók
nagy örömére. Szabadidőnkben fürdésre, sportolásra és kézműveskedésre is jutott időnk. Szinte minden lány a saját, batikolt kendőjében vonult fel Buddha születésnapján, amikor elzarándokoltunk a Szent templomtól (az ebédlőből) a Gangeszhez (Balatonhoz), miközben lelkesen énekeltük az „Om mani padme humot”. A batikolt kendők mellett mandalákat is gyártottunk, amiket néhány tehetséges művész felfestett az ebédlő ablakaira. Mivel hihetetlen kondiban voltunk, rengeteg csocso-, pingpong- és focimérkőzésre került sor, melyeken a tanárok is gyakran részt vettek.
90
Egy-két este Indiával kapcsolatos filmeket (A kis Buddha, Ghandi) is néztünk kényelmes párnáink között, melyeket az icit-picit pókos, de hangulatos faházainkból hoztunk. Vetélkedőkben sem volt hiány, vicces indiai történetek, remek szereposztás, mindez a három kaszt (Nagy Ló, Kasztráció, Kiakaszt) előadásában. Homokozóállatok seprése a teraszon, tekézés, zsákolás és még sok egyéb izgalmas feladat - mindez hozzátartozik egy átlagos töritáboros életéhez. Sajnos, egyszer minden jó véget ér. Így eljött a tábor utolsó estéje is. Csupi néni isteni indiai csirkét készített, majd a végső megmérettetésre került sor, ahol az előadások anyagából kérdezett a kedves zsűri ezt-azt. Vera gitárkíséretével átköltött mantráink is igen népszerűek voltak, főleg a „Pókok, pókok csúnya pókok” kezdetű. Másnap még sor került egy kis takarításra és a jutalmak kiosztására is. Majd kicsit fáradtan ugyan, de újabb
barátokkal, élményekkel gazdagodva megkezdtük utunkat hazafelé. És a vonat csak zakatolt és zakatolt, és késett meg késett, de mi nem törődtünk vele, inkább nekifogtunk énekelni, és azóta is cseng fülünkben a Síva, Síva mahadéva…… Kesztyűs Orsolya 10.A
91
CÍMEREZŐ TÁBOR Címerezés. Ez az a fogalom, amiről sokan nem tudják, mit is jelent. Kukoricáról van szó. Soksok kukoricáról. Tábor alatt a tűzoltózás, mentés, inkvizíció szavak is új értelmet nyernek. Reggel, mielőtt a szomszéd kakas kukorékolna, mi talpon vagyunk, és kábán várjuk szeretett járgányunkat, az IFA-t. Igaz, fapados, és egy kicsit régi darab, de már nagyon a szívünkhöz nőtt. Úton a mező felé, zötykölődés közben, mindenki előkapja a leokoplasztját, és serényen nekilát becsavarni vele magát. Ebből ajánlatos minél többet hozni, mivel fogyócikknek számít. Előkerülnek kalapok, kendők, kesztyűk, fülhallgatók, és indulhat a móka. Kiosztják a sorokat, és
nekiállunk tépni a kukoricát - persze csak óvatosan -, míg a sor véget nem ér. Ott mindig finom uzsira és meleg hátveregetésre számíthat az ember. Azután még ivartalanítunk pár sort, és le is tudtuk a nap első felét. Műszak végén visszapattanunk az IFA-ra. Ezen az úton már meglepetésekre lehet számítani. A sok katonaságszerű szokás között van egy különösen jó. A hasipacsi. Amit a címerezők szülinap, névnap alkalmából vagy csak úgy az időtöltés kedvéért művelnek. A tapasztalt embereket külön dicsőség elkapni. A játéknak megvannak a maga szabályai, ezek különösen a védekező szempontjából fontosak. Emellett közös nótázásra is mindig van energia. Kedvencünk az élózás, ami katonai vagy cserkészinduló lehetett, de már olyan régi hagyomány, hogy már senki sem tudja, mikor is lett szokássá. De a listán van még a Fenn a falon, az Erdő-erdő-erdő (egy kicsit másképp) és más jó kis dallamok. Miután elköltöttük az ebédünket (és meghallgattuk a legújabb akciókat), jóllakottan visszatérünk csendes kollégiumunkba. És élvezzük a kukoricamentes szabadidőt, ki-ki a maga módján. Kártyapartikkal és hatalmas szunyákkal.
92
Délután a küzdelem újra kezdődik a címer kitépéséért. A sorok között imádkozósáskákkal és egy-egy őrült címerezővel találkozhatsz, akik egy kis kitérőt tesznek azért, hogy a frászt hozzák rád. Az utolsó estéken a pedig hangulatot tovább locsoltuk: vízzel töltött samponos üvegekkel és teli flakonokkal felszerelkezve csatáztunk.
Később összebújva a csillagos ég alatt figyeltük az üstökösöket, és hallgattuk a tücskök ciripelését. Végül minden bűnös meglakol bűneiért, az inkvizítorok által kiszabott büntetésben. És ez által feloldozást nyer.
A címerező tábor évről évre egyre népszerűbb, a munkádért cserébe jó fizetésben és sok élményben részesülsz. Ui.: Kocsira fiatalok! Jövőre is!
Szász Bernadett 11.A Szász Tímea 9.A
93
KARBANTARTÓTÁBOR Az idén - immár negyedik éve ismét lelátogattunk májusban és júniusban Balatonfenyvesre, hogy rendbe tegyük a Móricz-tábort. A 11. C-s fiúkkal karöltve láttunk neki a munkának. Elsősorban és természetesen a mindenféle méretű és fajtájú pókokkal kellett lépten-nyomon csatát vívnunk.
Mint mindig, most is volt dolgunk bőven, de a több éves tapasztalatnak köszönhetően (8. osztályos korunkban kezdtük, az iskolatörténet legfiatalabb karbantartóiként) hamar végeztünk a legfontosabb tennivalókkal, úgymint fűnyírás, gereblyézés, házak kipucolása, stb., de mint mindig, most is akadtak nem mindennapi feladatok, például a strandröpipályára érkezett friss homok leterítése vagy a stég berakása. Mindemellett persze más dolgunk is akadt, fontos csocsó-, röpi- és pingpongmérkőzéseink voltak, nem is beszélve a kártyacsatákról. Az utóbbi kategóriában az "állatos" játék volt a legnépszerűbb, volt hogy hajnalig is „állatkodtunk”. A tábor végére már csak nagyon kevesen maradtak az előrehozott érettségik miatt (mi még a tanulás mellett - és nem helyett!!!is karbantartottunk). A júniusi volt a legutolsó hivatalos karbantartónk, mert jövőre inkább az érettségit választjuk a tábor ideje alatt. Remélem, Palkovits tanárnő és Csupi néni sokáig fognak még minket emlegetni, mert úgy gondolom, hogy jó munkát végeztünk, magasra tettük a lécet. Fájó szívvel adjuk át a KARBANTARTÓ OSZTÁLY címet a következő osztálynak, és emiatt lehet, hogy sokan furán néznek ránk, de Fenyvesen még takarítani is jó. Ottlik Anna 11.B
94
OLASZ DIÁKCSERE - MORLUPO Egy álmos keddi reggelen, a hajnali órákban vágtunk neki az olasz diákcsere már oly régóta várt második részének. Repülővel röpke másfél óra alatt megérkeztünk Olaszországba, s ezzel kezdetét is vette a mi őrült római vakációnk. A programokat az olaszok iskolájának meglátogatásával kezdtük, ahol szembesültünk az igencsak liberális szabályokkal (gondolok a diákok cigiszünetére és az órákról való ki- és bejárkálásra). Egy-egy tanórán is részt vettünk, majd meghallgattuk a diákok által rendezett koncertet. A további pár nap nagyon gyorsan elrepült köszönhetően a remek társaságnak és a jobbnál jobb programoknak. Délelőttönként Róma nevezetességeit néztük meg remek idegenvezetők – köztük az esernyővel lelkesen hadonászó Fabio – segítségével. Végigjártuk Ostia köves útjait, a végeláthatatlan Spanyol lépcsőt, a Vatikán Múzeum termeit és a Colosseumot. A Wurth gyár mindennapjaiba is betekinthettünk, ahol a futószalagok és dobozok tömkelege mindenkit elképesztett. Apadatlan lelkesedéssel a Szent Péter-bazilika kupolájába is felmásztunk, ahol ráláthattunk az egész városra. A délutánok nagy része további, már önálló római sétákkal és vásárlással telt. Egy hamisítatlan olasz piacra is ellátogattunk, ahol az olaszok meglepetésére nem raboltak ki minket, sőt mindenki 2-3 táskával lett gazdagabb a nagy alkudozások révén. Római tartózkodásunk alatt megismerkedtünk az olasz rendőrök kedvességével és a közlekedés kaotikusságával is. Minden nap kisebbnagyobb tömegben gyorsvasutaztunk és metróztunk. Pizza- és fagylaltfogyasztásunk napról napra növekedett, hála a minden sarkon felbukkanó pizzériáknak és fagyizóknak.
95
Esténként különböző pubokban ismerkedtünk az olasz nyelv vicces szófordulataival és a remek olasz borokkal. A társaság megint hamar egymásra talált, így a jó hangulat mindig garantált volt. Utolsó este egy fergeteges búcsúbulit rendeztek nekünk rengeteg olasz étellel (köztük az almás pitének tűnő spenótos sütivel) és itallal (a limoncellót mindenki a szívébe zárta), így mondani sem kell, hogy nem sokat aludtunk. A reptérre több-kevesebb késéssel, de mindenki megérkezett, és sajnos elérkeztek a búcsú könnyes pillanatai. Hosszú ölelkezések után felszálltunk a gépre, és egy kisebb hajtóműhiba után szerencsésen hazaérkeztünk. Azonban reméljük, hogy csak egy rövid időre szakadtunk el Olaszországtól és újdonsült barátainktól, s a Trevi-kútba dobott pénzérme meghozza az eredményét!! Hajdú Eszter 11.B
LONDON –A 9.D SZEMÉVEL A tavalyi év számomra legkedvesebb eseménye a májusi osztálykirándulás volt. Gólya létünkre Londonba mentünk. Természetesen a Ferihegyi repülőtérről indultunk. Szerencsére nem akadt semmiféle komplikáció sem a csomagokkal, sem a papírokkal, így rendben felszálltunk a gépre. Egy darabban érkeztünk meg London egyik repülőterére, ahonnan transzfer busszal mentünk a szállásunkig. Mire kiszálltunk a buszból, már esett a jó kis angol eső, de ez sem tudta elrontani a hangulatunkat. Bár a szállás nem volt ötcsillagos, de nem is ezért utaztunk el Angliába. Első este hogy csillapítsuk éhségünket, betértünk egy „fish and chips”-be, majd csendben aludni mentünk. Másnap a reggelinél még nem voltunk tapasztaltak, így nem jutott nekünk sem friss pirítós, sem friss lekvár, de a további napokban rutinunkkal megszereztük a nap indításához szükséges üzemanyagot. Reggeli után megkaptuk a szükséges kártyáinkat, melyek a múzeumokba való belépésre és a metró használatára voltak alkalmasak. Az első napon London fontos történelmi és kulturális nevezetességeit tekintettük meg, igen hosszúra nyújtva a városnézést. Este, mire a szállásra értünk, már mindenki nagyon fáradt volt. Valószínűleg a Sohóban tett séta nem szerepelt az eredeti tervben, de mi persze „rendíthetetlenül”,”zokszó nélkül” követtük a tanárnőt ez alkalommal is.
96
Rengeteg érdekes helyet látogattunk meg: a windsori kastélyt, mely az angol királynő második számú lakhelye, vagy az újjáépített Globe Színházat. Ezt sajnos csak kívülről volt alkalmunk megcsodálni. Jártunk a Madame Thussaud Múzeumban, ahol kellemes órákat töltöttünk a viaszbábuk társaságában. Láttuk a Towerben az egykori angol koronázási ékszereket. A British Múzeumban történelmi tudásunkat gyarapíthattuk, míg a National Galleryben a világ nagy festőinek remekműveit láttuk. Etettünk a Hyde park-ban mókusokat, akik rendkívüli módon hozzászoktak az emberek, főleg a turisták közelségéhez, és megtekintettük a Buckingham Palotát is. Volt, mikor ránkszakadt az ég, volt, mikor hétágra sütött a nap, de ha fagy lett volna, nekünk az sem számított volna, annyira elvarázsolt minket London. Minden nap volt szabadidőnk is, ilyenkor általában ebédeltünk, esetleg körülnéztünk egyegy boltban. Az utolsó napon volt lehetőségünk az Oxford street bejárására, amikor mindenki alkalmat kerített maradék angol fontjai elköltésére, az ajándékok és meglepetések vásárlására. Észre sem vettük, és elrepült ez a pár nap. Utolsó este becsomagoltunk, hiszen korán készen kellett lennünk. Minden baj nélkül értünk haza, bár a repülőúton egy kisebb viharba és légörvénybe kerültünk. Végül, de nem utolsó sorban köszönettel tartozunk két fontos személynek. Horváth Bence kiváló térképolvasási és tájékozódási képességével segített az osztálynak megtalálni a következő program helyszínét. Keresztúri Ferenc, iskolánk volt tanulója pedig segített megszervezni Brigitta tanárnőnek az egész londoni utat. Az ő segítségük nélkül nehéz dolgunk lett volna. Köszönjük Brigitta tanárnőnek ezt a csodás kirándulást. Mindenki nagyon jól érezte magát Londonban, és úgy gondolom, hogy a csibék készen állnak a következő nagy kalandra! Zsoldos Gergő
97
PASSAU – AHOGY A 11.D LÁTTA Ebben az évben Szekeres tanárnő Passauba szervezett tanulmányi kirándulást. Összesen tizenhárman mentünk el az osztályból az érettségi szünet alatt Németországba. A Keleti pályaudvarról indult a vonat, amivel egészen Bécsig mentünk. Ott átszálltunk egy másikra, ami egyenesen Passauig vitt minket, így összesen több mint 6 órát utaztunk. Miután megérkeztünk, az állomáson máris feladatokat kellett végrehajtanunk. Például buszjegyeket kellett vennünk, az információnál kellett érdeklődnünk és ezt mind németül természetesen. Miután megtaláltuk a panziót, és kipakoltunk, rögtön elindultunk hegyet mászni. A hegy tetején volt egy múzeum, ahová bejelentkeztünk. Aztán elsétáltunk a város széléig, ahol egy kis fogadó állt, ahová a tanárnő bement egyedül, majd kicsit később mosolyogva kijött, és mondta, hogy elindulhatunk visszafelé. Kérdeztük, hogy miért ment be, és erre azt felelte, hogy majd megtudjuk később. Visszasétáltunk a városba, és egy aranyos kis vendéglőben megvacsoráztunk. Másnap korán felkeltünk, és reggeli után elindultunk vonattal Regensburgba. Regensburg jóval nagyobb város, mint Passau, a vonatút nem volt túlságosan hosszú. Vasárnap lévén sajnos az összes bolt és néhány múzeum is zárva volt, ezért csak a városházát tudtuk megnézni. Egy idegenvezető körbevezetett minket, még a kínzókamrát is megmutatta nekünk. Mivel máshova nem nagyon tudtunk elmenni, a 6 órás vonattal visszamentünk Passauba, ahol egy rövid séta után egy pizzériában megvacsoráztunk, majd visszamentünk a panzióba. A harmadik napon először egy idegenvezető körbevezetett minket Passauban, és megmutatta a város nevezetességeit. Utána részt vettünk egy hajókiránduláson, ami nagyon izgalmas volt. A hajónak nagy panorámás ablakai voltak, és körbehajóztuk az egész szigetet. A vacsora után összeült a csapat, és Szekeres tanárnő németórát tartott nekünk, ahol megbeszéltük az elmúlt nap eseményeit, és a feladatok megoldásait értékeltük ki közösen. Az utolsó előtti nap elmentünk az Angolkisasszonyok Gimnáziumába. Ez egy vallásos iskola, ahová csak lányok járhatnak. Az iskola nagyon modern és jól felszerelt. Egy kedves apáca körbevezetett minket, megmutatta nekünk Szent István király feleségének, Bajor Gizellának a sírját is. Részt vettünk egy tanórán is, a gyerekekkel beszélgethettünk, és közösen oldottunk meg feladatokat. Az iskolalátogatás után újra felmásztunk a hegyre, és
98
bementünk egy múzeumba. Majd délután következett a meglepetés, amit a tanárnő még az első nap intézett el nekünk. Elmentünk egy családi sörfőzdébe, ahol megmutatták nekünk, hogyan is készül a jó sör. Utolsó nap szerettünk volna még a hazaindulás előtt elmenni az Üvegmúzeumba is, de az sajnos zárva volt. Helyette felmentünk egy másik hegyre, ahol megnéztünk egy kis kápolnát. A hegy tetejéről gyönyörű kilátás nyílt a városra. Később kaptunk még néhány óra szabadidőt, majd elindultunk vonattal vissza Budapestre. Összességében nagyon jól telt ez a néhány nap Passauban. Rengeteg érdekes dolgot láttunk, új élményekkel gazdagodtunk, és még a némettudásunk is fejlődött! Siklós Lili, Török Szandra
Hermann Chantal 8.A, Rikk Mónika 8.A, Tajnay Kinga 8.B
99
ERDÉLYBEN – A 11.B-VEL
Kolozsvár
Csucsa
Torda
Kalotaszentkirály
100
OLASZORSZÁGBAN – A 10. A-VAL
Bella Italia: Velence- Padova – Pisa - Firenze
101
PROJEKTHÉT 8.B Jöttünk, láttunk, kommentáltunk Az úgy történt, ... hogy 2008 májusában, hajnali 8 óra tájban, vonatunk elindult velünk, Benkő Katalin tanárnővel és Solymosi László tanár úrral a nagy ismeretlenbe: Pusztafalura. Eközben osztályfőnökünk kocsival vitte a táborba a romlandó élelmünket (ugyanis mi főztünk). A nagyobb terjedelmű eszközöket, edényeket, tartós élelmiszert Stoli apukája már előző nap levitte a szállásunkra. Sokan kérdezik, hogy mi is az a projekthét. A hétnek az a lényege, hogy mindenki alkot valami értékeset és maradandót. Ennek jegyében különböző témakörökben – gazdaság, természet, sport… stb. –, írtunk cikkeket. Ezenkívül rajzoltunk, fotóztunk, mértünk, diagramot készítettünk az adott témához. Az eredmény egy újság lett: PUSZTASZAVA. Hiába kezdtük el az adatgyűjtést már a tábor előtt, az igazi cikkek csak a helyszínen, a személyes tapasztalatszerzés után készültek el. 2008. május 19. hétfő Sátoraljaújhelyen Ibolya néni várt ránk. Ellátogattunk a Kazinczy Mauzóleumba és a Magyar Nyelv Múzeumába, ami azért is érdekes volt, mert nem sokkal érkezésünk előtt nyílt, mondhatnánk, hogy mi voltunk az első „civil” látogatók. Csak ezek után érkeztünk meg a szállásra, és foglaltuk el szobáinkat. Érkezésünk után nem sokkal beborult, aztán szakadt az eső. Villámlott, sötét volt és hideg. Pár órával később kezdtek eltűnni bizonyos személyes tárgyak – fényképezőgép, mobiltelefon (ugye: „a személyes tárgyakért felellőséget nem vállalunk..”). A nyomozásban mindenki részt vett, az osztály felét a körzeti megbízott rendőr vallatta, a többiek a telefont keresték. Az esőben. A fényképezőgépet besurranók lopták el, a telefont másnap megtaláltuk egy pocsolyában (hibátlanul). 2008. május 20. kedd Majdnem minden jobbnak mutatkozott; kisütött a nap. Emellett azonban fárasztó nap elé nézett a lusta társaság. A flaskánkat megtöltve és útiuzsinkat becsomagolva indultunk a „középnehéz” túrára. Az Öreg Bencétől gyalog közelítettük meg a füzéri várat, amire egy délelőttünk ráment (ez csakis a csúszós talaj hibája lehetett, és megint elkezdett esni az eső). A vár történelmi érdekessége, hogy egy időben ott őrizték a Szent Koronát. Az osztály szempontjából
102
ugyanezen vár érdekessége, hogy tüzet gyújtottunk az egyik félig feltárt helyiségben, hogy kicsit felmelegedjünk, no meg, hogy almát süssünk. A strapabírók az ország legészakibb hegyét, a Nagy-Milicet is megmászták. E fárasztó nap után mindenki csak pihenni szeretett volna…jó vicc. Különböző csapatokban felkerestük a falu néhány vezetőjét – polgármester, lelkész, stb. -, hogy interjúkat készítsünk velük. 2008. május 21. szerda Pálházára utaztunk a perlitbányába. Utána kisvasúttal a Kőkapuhoz, ahol a felső szakaszjellegű Kemence-patakból meanderező patakot teremtettek néhányan. Mindössze föld, türelem és kreativitás kellett hozzá. Délután osztálytársunk (Ricsi) ötlete alapján, az osztály sportjában, a richilochiban rendeztünk versenyt. 2008. május 22. csütörtök Hollóházán a porcelángyárat, majd a múzeumot láttuk meg. A legügyesebbek festettek is. Ebéd után az Izra-tóhoz mentünk, Szlovákiába. Schengen miatt itt nincs már határellenőrzés, a kidöntött fákból kialakított valóságos határral és a hamis turistajelzésekkel azonban meg kellett küzdenünk. Hosszú ténfergés után azért megtaláltuk a célt. Később a fiúk fát aprítottak, majd Solymosi tanár úr vezetésével gulyást főztek. A lányok eközben két konyhában is palacsintát sütöttek. A főzési tudományunk persze ebben nem merült ki, a héten főztünk ragulevest, gyümölcslevest, milánóit is ebédre vagy vacsorára. A svédasztalos reggeliket is mi készítettük elő: müzli, kakaó, nutella, méz, felvágottak, sajt a friss kenyérre, zsömlére vagy kalácsra. 2008. május 23. péntek Táborzárás után Sárospatakra utaztunk. Záróprogramként megnéztük a várban a Rákóczikiállítást. Ebbe a napba már csak egy hazautazás fért bele. Nos, a szabadidő sem csak alvással telt (esti beszélgetések, ház körüli futások, őrködés...rémlik?). Hát így telt a mi projekthetünk. Tárczy Annamária
103
SPORTTÁBOROK Murau 2008
„Végre elérkezett az indulás napja, és együtt a csapat.”- Március 9-én reggel Dosek Zsuzsa tanárnő üdvözöl minket. Hat óra buszozás után már látjuk a hófödte csúcsokat. Kezdő síelők, boardosok, haladók és menők élvezhetik a következő napokban a változatos időjárást. Egy napon belül eső, hó, szikrázó napsütés és viharfelhők! A húszas éveiket taposó síoktató srácok felkészülten oktatnak és szuperül síelnek. Dani, Kokó, Gergő és Bence nemrég még a TF –re jártak, diplomás testnevelő tanárok. A hüttézés népszerűsége az idő romlásával és a fáradsággal egyenes arányban nő. De azért sokan megnézik iskolatársaikat, amikor azok a Magyar Bajnokságon versenyeznek. A kezdők túlélik a „félnapos sítudással vágjunk neki az ismeretlen lejtőnek” című, engedély nélküli kalandot. Dóca örülhet, mert nem
nálunk vannak esténként a bulik (Bazsi már nem annyira boldog). És bár a tanárnő alvásdeficitje napról napra nő, azért mégis elégedett, mert baleset nélkül úsztuk meg ezt az évet. A táborozók
104
Vízitábor a Tiszán
Idén is a Tisza-tavat választotta Dosek Zsuzsa tanárnő és lelkes csapata a vízitábor helyszínéül. Az első napon már hajóba is szálltunk, és kipróbálhattuk, hogyan kell az indián kenukban lapátolni, egyensúlyozni, kormányozni és elegánsan viselni a rikító mellényeket. Az útvonal hossza duplájára nőtt a cikkcakkoknak köszönhetően, merthogy az egyik oldali nádastól a másik oldali nádaslabirintuson át a távolabbi madárrezervátum is elérhető célnak tűnt. Vanesszáék jól bírták a vizet, képesek voltak órákig lubickolni. Bogi állva kormányzott, kihasználva a lovaglás során szerzett ügyességét. Fabóék pedig büszkén feszítették bicepszeiket. Az utolsó napra megjött a szokásos eső, de azért idén is jól éreztük magunkat. A táborozók
105
Eitler Tímea 11.B
106
