T O V Á B B 14. ÉVKÖNYV MEASZ- ÖSSZEFOGÁS A DEMOKRÁCIÁÉRT

TOVÁBB

14. ÉVKÖNYV

2017

MEASZÖSSZEFOGÁS A DEMOKRÁCIÁÉRT

MEASZ 2017 A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége – Összefogás a Demokráciáért (MEASZ) 2017. évi évkönyve A szerkesztőség címe: 1081 Budapest, Népszínház utca 27. I. em. 6. Tel.: 06 20 597-1640, e-mail: [email protected] www.antifasiszta.hu Felelős kiadó: Hanti Vilmos, a MEASZ elnöke Főszerkesztő: Kerecsényi Zoltán, a MEASZ alelnöke A szerkesztésben közreműködött: Nagyváradi Szűcs Mihály, Pál Gizella, Róna Judit, Szita Gizella, Takács Ferenc A MEASZ 14. évkönyvének megjelenését támogatta: Budapest Főváros 14. Kerületének (Zugló) Önkormányzata A MEASZ Radnóti-díjátadást támogató médiapartnerei: Radnóti Magyarországi Sajtócsoport Demokrata.info, Klubrádió, Népszava, Regös Média Csoport, Új Élet A kiadványt a MEASZ tagjai ingyen kapják. A kötet megjelentetéséhez a szövetség tagjai is jelentősen hozzájárultak pontos tagdíjfizetéseikkel, adományaikkal. ( A kötet szerkesztésének lezárási ideje: 2016. október 3. ) ISSN 178 53524 Nyomtatta és kötötte: Pápai Nyomda Kft. A kiadványban felhasznált képekért köszönetünket fejezzük ki a feltüntetetteknek, és elnézést kérünk azoktól, akiket minden igyekezetünk ellenére nem sikerült felkutatnunk. A 2016. évi Radnóti-díjátadás színes fotóit a Magyar Távirati Iroda (MTI) munkatársa, Kovács Attila készítette, amelyekért hálás szívvel mondunk ezúton is köszönetet!

MEASZ 2017 215 esztendeje született Kossuth Lajos, „Magyarország Washingtonja” „Én ember és ember között faj-, nyelv-, vallásfelekezet miatt soha sem tettem, s nem is fogok tenni különbséget; az antisemitikus agitatiót, mint a XIX-ik század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom.”

Kossuth Lajos szobra a Millenniumi Emlékművön Budapesten, a XIV. kerületi Hősök terén. Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása helyén korábban Ferenc József szobra állt. ( Repró: Kerecsényi Zoltán )

3

MEASZ 2017

4

MEASZ 2017 A MEASZ elnökének köszöntője A MEASZ 14. évkönyvét tartja kezében a kedves Olvasó! Már megszokottá vált, hogy elmondjuk évkönyvünk bevezetőjében, hogy legnagyobb eredményünk az új év küszöbén, hogy még létezünk! Köszönet ezért tagjainknak, önkénteseinknek, támogatóinknak! Kérjük továbbra is a segítséget, az anyagi támogatást is, mert nélküle megszűnhet szervezetünk! Hagyományosan e helyen a MEASZ vezetőjének megadatik, hogy megoszthatja gondolatait. Ezúttal a 2016. évi Radnóti-díj átadóján elmondottakat szeretném a kedves Olvasók figyelmébe ajánlani! Kedves Barátaim! „A valóság, mint megrepedt cserép, nem tart már formát, és csak arra vár, hogy szétdobhassa rossz szilánkjait” – írta Radnóti Miklós 1944-ben, néhány nappal Magyarország náci német megszállása után. Mi, utódok akár szerencsések is lehetnénk, hiszen tudhatjuk, mennyi borzalom következett később, sajnos nagyon sokan mégsem okulunk múltunkból. Három éve a washingtoni kongresszus épületében felszólalhattam egy civil konferencián. Többek között elmondtam, „úgy tűnik, a magyar társadalom összetartó ereje nem elég ahhoz, hogy megakadályozza az átfordulást az autoritárius politikai rendszerbe. Az erősebb diktatúra bevezetését még nem fogadja el a társadalom, de az egymással versengő politikai értékek helyett mind több emberben válik egyre természetesebbé az elvtelen igazodás az uralkodó véleményhez. Például a megfélemlített, megvásárolt sajtóban erősödik a kormányzati akaratot is túlteljesítő öncenzúrázás. A polgári demokrácia hívei nem ismerik el sajátjukként a kialakuló tekintélyelvű rendszert. Ebben a szorító helyzetben össze kell fogniuk egymással a politikai bal- és jobboldalhoz tartozó demokrata értelmiségnek, hogy közösen megfelelhessen társadalmi felelősségének és figyelmeztethessen az erősödő demokráciadeficitre.” Arról is beszéltem akkor, hogy a magyar rezsim önmagát nemzeti oldalnak

5

MEASZ 2017 nevezve kisajátítja a nemzeti gondolatot, miközben nacionalista politikát folytat. Retorikájában antikapitalistának látszó kifejezéseket használ, miközben semmibe veszi a szegénységben élők millióit. Ez a hangvétel nem áll messze a második világháborút megelőző nemzeti-szocialista, fasiszta eszmeiségtől. Azzal zártam beszédemet 2013-ban Washingtonban, hogy Magyarország a diktatúra, a náci diktatúra kapujában áll. Közös felelősségünk, hogy ne lépjünk be azon a kapun! Ma, alig három évvel később, már ki kell jelentenünk: a korábbi jogállam, annak valamennyi intézménye szinte egészen kiüresedett, a hatalom szinte teljesen maga alá gyűrte a korábbi demokratikus jogállami pilléreket. Magyarország már belépett a náci típusú diktatúra kapuján! Mi, antifasiszták régóta hangsúlyozzuk: a totálissá vált fasizmust (tekintsük ezt a szót gyűjtőfogalomnak) csak katonailag győztük le ʼ45-ben. Eszméje újból és újból megjelenik a különböző társadalmakban, az adott viszonyokhoz igazodva más és más formában. Napjainkban a legtöbb ország vezetése igyekszik fellépni a fasizmus embertelen eszméje ellen. Egy humanista, tisztességes vezetésnek Magyarországon is ezt kellene tenni! Ehelyett azt látjuk, hogy a mai kormány a szélsőjobb kottájából játszik. Ha folyamatosan a szélsőjobb programja valósul meg, az ebből származó mérgező gondolatok elöntik az országot, észrevétlenül mételyezik lelkünket. S tudjuk, a gondolatok után a tettek következnek. Hat év alatt Magyarország a szélsőjobbra tolódott! Állami szinten tűrve, gyakran bátorítva már jelen van a fasizmus, s egyre mélyül mindennapjainkban. Néhány éve jártam az ausztriai Hartheimben, ahol a becslések szerint harmincezer embert öltek meg a náci „eutanáziaprogram” keretében. Az áldozatok koncentrációs táborok foglyai voltak, sokan betegek és fogyatékosok. A békés kis településen a totális diktatúrát szolgáló náci kormányzati média elhitette a békésen kapálgatókkal, a lakosság nagy részével, hogy akiket odavittek elpusztítani, azoknak úgy lesz jó. Szerencsére még nem élet-halálról van szó, de itt, Magyarországon is elhitetik velünk – miközben a szabad, tiszta választás, a szabad, tiszta népszavazás lehetősége nem garantált –, hogy akkor lesz jó világ, ha állami ellenőrzés alá vonják a médiát, felszámolják az önkormányzatokat, államosítják az iskolákat és a kórházakat, központosítják a közösségi közlekedést, a turizmust és mindent, amit csak lehet. Mialatt a közpénz felhasználását eltitkolják a polgárok elől.

6

MEASZ 2017 Tudjuk, a diktatúra velejárója a túlzott központosítás. Ebből nem kérünk! Pedagógusként is mondhatom, életünk alapja, hogy gondolkodóként felelősséget tudunk vállalni szűkebb-tágabb környezetünkért, közösségünkért. S akkor lehetünk igazán boldogok, ha szabadon kibontakozhatnak emberi képességeink s az élet naposabb oldalát élvezők segítik a többieket. Kedves Barátaim! Régóta mondjuk a MEASZ-ban: a rasszizmus a fasizmus előszobája. Az elmúlt évben a menekültügy kezelésében a magyar kormány, hatalma megtartására, sok magyar lelkében több évtizedre elültette a gyűlölködést, s ennek káros következményeit unokáink is érezni fogják. Tudjuk, hogy a menekültek, a bevándorlók ügye minél hamarabbi, átfogó, érdemi, elsősorban transzatlanti kezelést sürget. A tehetetlenség, a cselekvőképtelenség a szélsőjobb malmára hajtja a vizet. Ha azonban a menekültek már Magyarországra kerültek, segíteni kellett volna őket, ezzel együtt az Európai Uniónál kezdeményezni és támogatni a hatásos, közös fellépést. A magyar kormány ehelyett a legkisebb irgalom nélkül, rémisztő etnocentrizmussal terroristának bélyegezte a szerencsétlen embereket, így velük az ellentéteket – a szélsőjobb érdekeit szolgálva – végzetesen kiélezte. Magyarországon 2016-ban a kormány számottevő menekült nélkül is képes volt kihirdetni a migrációs válsághelyzetet. Mindnyájan tudjuk, a terrorveszélyre hivatkozás az emberekben félelmet kelt, a félelemben élő ember pedig visszahúzódik, képes akár önként lemondani a szabadságjogairól. Ezt nem tűrhetjük! Intésül hadd mondjam el itt is: 1933-ban a német parlamenti képviselők kétharmada elfogadta a felhatalmazási törvényt, amivel átadták hatalmukat Hitler kormányának, amely megígérte, mindenről tájékoztatni fogja a parlamentet. Így törvényes úton szüntették meg az alkotmányt és vezették be a náci diktatúrát. A menekültek tavalyi megjelenése vízválasztó volt a mi életünkben is. Kiderült, ki marad ember az újabb kori embertelenségben. Nagy örömünkre a Magyarországra érkezett menekülteket a becslések szerint több tízezer magyar segítette. Közvetlenül élelemmel, ruhával, szállással látták el őket, gyógyítottak, gyógyszereket adtak, pénztámogatást küldtek, de azok is segítők voltak, akik gyűjtötték, küldték a csomagokat, hírt adtak az eseményekről, bármilyen támogató akciót szerveztek. Civilek, civil szervezetek, több ellenzéki párt mutatott példát emberségből. De meg kell említenünk azokat a katolikus és nem katolikus egyháziakat is,

7

MEASZ 2017 akik Ferenc pápa szellemében megnyitották intézményeiket. Így tett a Radnóti-díjas Pannonhalmi Apátság is. Sok megható történetet hallottam a szívből jövő segítségről, magam is átéltem néhány találkozást a Keleti-pályaudvarnál. Úgy vélem, ezzel mindnyájan nemesebbekké váltunk. Külön-külön több tízezer embernek nem tudunk díjat adni, ezért közös elismerésben fogjuk őket részesíteni. Kedves Barátaim! Amikor 16. alkalommal adja át a MEASZ a Radnóti Miklós Antirasszista Díjat, ismét tudatosítsuk magunkban: mi is mindnyájan hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy csökkenjék hazánkban a gyűlölet és végre békességben tudjunk élni egymással. A Radnóti-díjasok száma mára meghaladja a 270-et. Ezek az emberek, közösségek díjunkkal – a ti segítségetekkel – további helytállásukhoz bátorítást kapnak, s másokat is ösztönöznek hasonló kiállásra. Én is tudok, te is tudsz tenni! Nem vagyunk egymástól elszigetelve! Ez a Radnóti-díj üzenete. Az idei díjazottakra közel száz kiváló javaslat érkezett, amely jelzi a díj elismertségét. A MEASZ elnöksége idén is hosszas töprengés után hozta meg döntését. A díjazottak között megtalálhatók társadalmi életünk különféle – ismert és kevésbé ismert – szereplői. Tetteikkel bizonyították, hogy a rasszizmus ellen – közvetlenül, de akár közvetve is – mindenki fel tud lépni. Ki-ki a maga lehetősége szerint. Köszönjük a médiának, hogy nyilvánosságot ad díjátadásunknak. Köszönjük a XIII. kerületi önkormányzatnak, hogy immár ötödik alkalommal támogat bennünket. Megköszönöm az együttműködést a fellépőknek, minden segítőnek. Művészeink, közreműködőink anyagi ellenszolgáltatás nélkül, ügyszeretetből, első szóra ismét vállalták a közreműködést. Nem tudunk nekik elég hálásnak lenni ezért. Ez évi meghívónk Radnóti-idézete így szól: „Ó, tarts ki addig, lélek, védekezz!” Én is ezt kívánom mindannyiunknak, minden humanistának azzal a kiegészítéssel, hogy védekezésünk legyen aktív! Antifasiszta ellenállásunk legyen határozott és tevőleges! Ne feledjük: én is tudok, te is tudsz tenni! Nem vagyunk egymástól elszigetelve!

Hanti Vilmos, a MEASZ és a FIR elnöke

8

MEASZ 2017

A MEASZ Kávézó 2016. június 20-i vendége a Zuglói Civil Házban Karácsony Gergely polgármester volt, akivel világunk, hazánk, társadalmunk problémáiról és az elképzelhető jövőről beszélgettünk (Fotó: Tihanyi Károly)

Dr. Ulrich Schneider FIR-főtitkár visszahozta Magyarországra a Békefáklyát. Horány, 2016. augusztus (Fotó: Hanti Vilmos)

9

MEASZ 2017

Radnóti-díj, 2016 A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) által alapított Radnóti Miklós Antirasszista-díjat 2016-ban is hagyományosan március 21-én, a Rasszizmus Elleni Világnap – a faji megkülönböztetés elleni nemzetközi küzdelem napja – alkalmából adtuk át a budapesti Radnóti Miklós Művelődési Központban.

Hanti Vilmos, a MEASZ elnöke nyitóbeszédében elmondta, hogy a nemzetközi antirasszista világnaphoz kötődő díj tizenhat éves múltra tekint vissza, eddig több mint kétszázhetvenen kapták meg. A szervezet vezetője egyebek mellett annak a véleményének adott hangot, hogy Magyarország az elmúlt hat évben „szélsőjobbra tolódott”, a jogállam intézményei „kiüresedtek”. Úgy fogalmazott: a kormány a menekültügyben hatalma megtartásáért sok ember lelkében „évtizedekre elültette a gyűlölködést”. Ujhelyi István szocialista EP-képviselő elmondta: európai demokrataként tudja, hogy nem azok a százezrek vagy néha milliók az ellenfelek, akik bedőlnek az uszításnak, a „közpénzből kampányoló migránsgyűlölőknek”, hanem azok, akik ebből csinálnak politikát. Zsolnai

10

MEASZ 2017 Júlia színművésznő hangsúlyozta: felháborítja, hogy látja feléledni a Horthy-kultuszt annak összes vállalhatatlan jelszavával s „Hóman Bálintjaival”. A Radnóti Miklós Antirasszista Díj alapító okirata szerint: „A díj adományozható a társadalmi élet különböző területén tevékenykedő bármely magánszemélynek, aki munkásságával, véleményformáló kiállásával fellép a rasszizmus, antiszemitizmus, kirekesztés bármely formája ellen. A díjazottak a társadalom és a demokrácia élő lelkiismeretei.”

Radnóti-díjasok 2016-ban: Jean Cardoen, a Belga Veterán Intézet emlékezési és kommunikációs igazgatója, Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, Gajda Péter, Budapest XIX. kerületének polgármestere, Hajdu László, Budapest XV. kerületének polgármestere, Halász Judit színművész, Horváth Dezső, Kővágóörs polgármestere, Kiss Anikó, a Szociális Csomagküldő Mozgalom (Szocsoma) elnöke, A menekültek segítői – a közös díjat átvette: Bánkuti András fotóriporter, a MÚOSZ fotóriporterek szakosztályának elnöke és Kalmár Szilárd, a Segítsük a Menekülteket! szervezet vezetője, Rédei Éva, a Láng Téka könyvesbolt vezetője, Róna Judit anyanyelvi lektor, Somfai Péter, a Népszava újságírója, dr. Stock Richárd, a Klubrádió jogtanácsosa, dr. Ujhelyi István szocialista képviselő, Európa Parlament, dr. Vadai Ágnes, a DK országgyűlési képviselője, Zsolnai Júlia színművész.

Humanizmus Nagykövete díjat kapott: dr. Irsai Éva orvos, Trom András újságíró. A díjátadás magas színvonalú műsorában korábbi Radnóti-díjasok léptek fel. Közreműködött Gálvölgyi János, Sas József, Garai Róbert, Galkó

11

MEASZ 2017 Balázs, Hegedűs D. Géza, Komáromi István. A műsorvezető Hernádi Judit volt. A díjazottak laudációit dr. Iványi Gábor lelkész olvasta fel. Az idei Radnóti-díjasok nevében dr. Ujhelyi István mondott köszönetet. Személyes történetét felidéző beszédében a Saul fia című film főszereplőjének kötetéből idézve hasonlította saját családi történetét a Röhrig Géza által leírt sorokhoz. Ujhelyi István hozzátette, hogy európai demokrataként tudja, „nem azok a százezrek vagy néha milliók az ellenfelek, akik bedőlnek az uszításnak, a közpénzből kampányoló migránsgyűlölőknek, hanem azok, akik ebből csinálnak politikát”. Az új Radnóti-díjasokat, korábbi Radnóti-díjasok, dr. Kardos Péter főrabbi, Baranyi Ferenc költő, valamint a díj alapítványi elnöke, a Demokrata.info főszerkesztője, Barát Tamás köszöntötték. Az ünnepség zárszavában Barát Tamás kiemelte: „Jogosan merül fel a kérdés: Magyarországon a kormány és a parlament ma a nemzeti szocializmust építi?... A nemzeti szocializmus kifejezés ma is ugyanazt jelenti, mint Mussolini vagy Hitler idejében jelentett. A nacionalista és a szocialista ideológia összedolgozásának szemléletmódjába belefér a kisemberek védelmének ígérete, a baloldali jellegű jelszavak hangoztatása párhuzamosan a jobboldali tevékenységgel. A nemzeti szocialisták legtöbbet hangoztatott nézetei az antiliberalizmus, a kommunizmusellenesség, a vezetőben való feltétlen hit, a demokrácia korlátozása volt. S ma? Ma is ezeket a nézeteket halljuk a kormánypártok vezetőitől... A mai magyarországi helyzetet Arany János nyelvújító kifejezésével írhatjuk le leginkább: ez democsokrácia. Abban reménykedem, hogy a Radnóti antirasszista díjjal elismert emberek, közösségek a társadalom és a demokrácia élő lelkiismereteként követendő példákká válnak. Munkásságuk eredményeként nem democsokráciában, hanem demokráciában élhet majd mindenki Magyarországon is.” (Forrás: hirado.hu, demokrata.info)

12

MEASZ 2017

2016-ban a 94. életévét taposó Szabó Miklós, egykori ellenálló is Radnóti Miklós Antirasszista Díjat kapott. A díjat otthonában a MEASZ elnöke Hanti Vilmos és alelnöke, Pál Gizella adta át. Szabó Miklós a rendszerváltoztatást követően rendületlenül szervezte a civil társadalmat. A Társadalmi Kamara, majd a Társadalmi Unió elnöke, a Kiáltás és a Kontroll főszerkesztője volt. (Fotó: antifasiszta.hu)

13

MEASZ 2017 Barát Tamásnak, a MEASZ Radnóti-Díj Alapítványa elnökének beszéde Néhány évvel ezelőtt a Radnóti Miklós Antirasszista-díj átadási ünnepségén a MEASZ alelnöke köszöntötte a díjazottakat. Azzal kezdte, hogy szerinte baj, hogy Radnóti Miklós neve nem irodalmi díjat fémjelez. Korábban többen is abban reménykedtünk, hogy nincsen messze az az idő, amikor Radnóti Miklós-díjat az irodalomban elért kiválóságok kapnak majd, s nem azok, akik harcolnak a rasszizmus ellen. Sajnos ez az idő még nem érkezett el, sőt egyre inkább elismerendő érdemmé válik Magyarországon az antifasiszta kiállás, a fellépés a rasszizmus ellen, az ellenállás az ordas eszmék terjedésével szemben. Elképzelhetetlennek tűnt, de sajnos ami tény, az tény, egyrészről néhány évtizeddel a holokauszt, a világháború után létezik fasiszta elveket valló párt Magyarországon. Másrészről Magyarország nem tartja be saját törvényét, a nemzetközi jogból Magyarországra háruló kötelességét. A magyar állam nem tartja be a párizsi békeszerződést. Sajnos Magyarországon, a magyar hatóságok olyan neofasiszta események megtartását engedélyeznek amelyeket a Lajtán túli világban nem. A Lajtán túli világban, Európa kulturált felén nem lehet ünnepelni Hitler születésnapját, Magyarországon igen. A Lajtán túli világban nem lehet fegyveres gárdákat alapítani s fenyegetően masírozni, Magyarországon igen. A Lajtán túli világban nem bátorítják, hanem kinyomozzák s megtorolják a rasszista indíttatású, a gyűlölet-bűncselekményeket, Magyarországon nem. A Lajtán túli világban szintén létezik, de nem állami szinten erősödik a szélsőjobb. Koromnál fogva – s ez nem érdem, hanem állapot – élénken emlékszem a szocializmus építésének időszakára. Akkoriban a szocialistának nevezett társadalmat építettük. Feltenném a kérdést: ma mi épül Magyarországon? A mai kormánypártok, bár magukat jobboldalinak, konzervatívnak tartják, szólamaikban szocialista eszméket hirdetnek. Ilyen szocialista szólam például a rezsicsökkentés vagy az egyenlőség kifejezés hangoztatása. Ezt leginkább az egykulcsos adó bevezetése „bizonyítja”. A kormánypárti retorika azt hangoztatja, hogy a kormány a kisembereket

14

MEASZ 2017 támogatja, ha kell, még az Európai Unióval szemben is! A kormány gondolkodásmódjának kulcseleme a nemzeti, a nacionalista gondolat hangoztatása, amit például az „unión kívül is van élet” gondolat jellemez. A kormánypártok a két gondolatot a szocialista és a nacionalista gondolkodást egyszerre, egy időben hangoztatják. Jogosan merül fel tehát a kérdés: Magyarországon a kormány és a parlament ma a nemzeti szocializmust építi? A nemzeti szocializmus kifejezés ma is ugyanazt jelenti, mint Mussolini vagy Hitler idejében. A nacionalista és a szocialista ideológia összedolgozásának szemléletmódjába belefér a kisemberek védelmének ígérete, a baloldali jellegű jelszavak hangoztatása párhuzamosan a jobboldali tevékenységgel. A nemzeti szocialisták legtöbbet hangoztatott nézetei az antiliberalizmus, a kommunizmusellenesség, a vezetőben való feltétlen hit, a demokrácia korlátozása voltak. S, ma? Ma is ezeket a nézeteket halljuk a kormánypártok vezetőitől. Mindehhez társult a rasszizmus, az antiszemitizmus, a homoszexuálisokkal szembeni erőteljes ellenszenv szítása s végső soron a vallásszabadság korlátozása is. És ma? A mai kormánypártok eltűrik a parlamentben mindazokat, akik e nézeteket hangoztatják. Ma a demokráciának nevezett rendszerben az új szabadság elhozta a gyűlölet szabadságát is. A kormány kommunikációjának „eredményeként” a demokrácia vívmánya lett a gyűlölet szabadsága! A történelemből tudjuk, mit „eredményezett” a nemzeti szocializmus, s most sem eredményezhet mást. Ezért kell üdvözölni és elismerni mindenkit, aki hajlandó ellenállni, fellépni az ordas eszmék ellen. Ily módon sajnos Magyarországon még szükség van a Radnóti Miklós Antirasszista Díjra. Kedves új Radnóti-díjasok! Elkeseredett vagyok, hogy manapság érdem és nem természetes állapot az antifasiszta gondolkodás. Ezt a mai magyarországi helyzetet Arany János nyelvújító kifejezésével írhatjuk le leginkább: democsokrácia. Abban reménykedem, hogy a Radnóti Antirasszista Díjjal elismert emberek, közösségek a társadalom és a demokrácia élő lelkiismereteként, követendő példákká válnak. Munkásságuk eredményeként nem democsokráciában, hanem demokráciában élhet majd mindenki Magyarországon is. Gratulálok az idei díjazottaknak! (Forrás: demokrata.info)

15

MEASZ 2017

16

MEASZ 2017

17

MEASZ 2017 Az első utolsó szeg Nem temetni jöttem az Európai Uniót, de nem is dicsérni. A jelenlegi intézményrendszer és működési struktúra – erről az utóbbi években szoros közelségből is tanulságot szereztem – ebben a formájában bizonyosan életképtelen. Az EU persze folyamatosan változik, ha tankerhajó-lassúsággal reagál is az egyre nagyobb teret einstandoló populistákra, de fordul.

A brit kilépést jelentő népszavazás sokkoló eredménnyel zárult; következményeit egyelőre csak sejtjük, korábbi példa hiányában – ami kapaszkodót jelentene – csak elméleti forgatókönyveink vannak az előttünk álló folyamatokról. Elképzelhető, hogy ez lesz az első utolsó szeg a jelenlegi Európai Unió koporsójában, de az is előfordulhat, hogy végül épp ez a sokk hozza majd össze az unió magországait, amelyek életre hívják azt a belső, együttműködő miniuniót, amely majd fenntartja és továbbviszi az alapvető európai értékeket. Az eddig is különcködő, külön jogokat és felmentéseket élvező britek pedig majd ellesznek magukban, vagy a birodalom szétszakadása után külön-külön utakon folytatják. Egy bizonyos, semmi sem maradhat már a régiben. A brit kilépés alapvető változásokat hoz az európai közösség, így Magyarország sorsát illetően is.

18

MEASZ 2017 Pusztán az a kérdés, milyen irányban. És az, mi hova állunk majd végül. Vajon nem jutottunk-e máris a dicső Római Birodalom sorsára, amelynek szenátusa még hosszú évtizedekkel az után a dátum után is ülésezett, amelyet a mai történelemkönyvek a birodalom bukásaként jegyeznek? Lehet, hogy már az EU is régen elbukott, csak még ülésezik a szenátus, még dolgozik az apparátus, még forognak a kerekek. Nem temetni jöttem az Európai Uniót, de nem is dicsérni. Már csak azért sem fogom temetni az európai szövetséget, mert a történelem tanulságait és a jelenkor geopolitikai átrendeződéseit ismerve bizton állítható: a mélyebben integrált, kompromisszumokra és együttműködésre képes uniónak nincs alternatívája. Igaz, a rosszul működőnek viszont csak az van. A brit referendum az EU jelenlegi – és állítom, immár elbukott – struktúrájának az egyik végső erőpróbája volt. Arra Losoncz Miklós az Élet és Irodalomban közölt cikkében (Az EU-tagságról szóló brit népszavazás, 2016/23., jún. 10.) már tökéletesen rámutatott: David Cameron a választási győzelem és a Konzervatív Párton belüli viták (valamint a nagy rivális UKIP) elcsendesítésére lovagolta meg az EU-ellenes hangulatot és helyezett kilátásba újratárgyalt partnerséget, valamint népszavazást. A populizmus meghozta a hatását, Cameron abszolút többséghez jutott a kétkamarás brit parlament alsóházában. A győzelem másnapján azonban saját populista ígéretével találta magát szemben, látható görcsösséggel igyekezett minden, elébe kerülő eszközzel a bennmaradás mellett kampányolni: nem akart ugyanis a dicső brit történelem azon sötét figurája lenni, aki kivezette az Egyesült Királyságot az Európai Unióból, Angliát pedig a brit unióból. Végül saját maga és saját populista hazárdjátékának áldozata lett. Losoncz Miklós cikke arra is rávilágított, hogy a sorsdöntő népszavazás paradox voltát jól jellemezte: sem a bennmaradás, sem a kilépés mellett érvelők nem tudtak racionális, pozitív érveket felsorakoztatni saját igazuk mellett, csak a másik oldal álláspontjának súlyos, szerintük negatív következményeit szajkózták; ráadásul sok esetben tele hamis, félrevezető dezinformációval. És valójában ez volt a legnagyobb baj, ez volt a leglátványosabb kórtünet az EU orvosi kartonján. Hogy az érzelem megint erősebb volt az értelemnél. Láttunk már ilyet a történelemben, és láttuk azt is, hogy általában milyen következményekkel jár. Nem temetni jöttem az Európai Uniót, de nem is dicsérni. Pedig utóbbira is lenne okom épp elegendő. Huszonnégy éve írták alá a maastrichti szerződést az Európai Közösség tagjai, az azóta eltelt időszak pedig a kontinens politikai sikertörténete. Eddig. A világégések emelték felszínre

19

MEASZ 2017 az európai nemzetek azon igényét, hogy hosszú távú békét és egy komoly, gazdasági fejlődést jelentő közösséget hozzanak létre. Arról nincs értelme vitázni, hogy Európa számára az elmúlt több mint két évtizedben ez a közösségi rendszer prosperitást, fejlődést, kiszámíthatóságot és békét hozott. Ugyancsak értelmetlen vitát nyitni arról, hogy Magyarország számára az európai uniós csatlakozás előnyöket vagy hátrányokat jelentett. Nem kérdés ugyanis, hogy a mai Magyarország mit köszönhet az EUtámogatásoknak, a német, francia és egészen eleddig a brit adófizetői eurócenteknek. (Arról persze van értelme vitázni, hogy ezeket a centeket vajon mind hatékonyan és megfelelő célra használtuk-e fel, de nem ez most jelen dolgozatom tárgya.) Magyarország a csatlakozástól csak 2013 végéig több mint nettó hétezermilliárd forintot kapott, a Brüsszelből érkező pénz évente átlagosan két százalékkal növelte a magyar nemzetgazdaság teljesítményét. A csatlakozás óta évente átlagosan hétszer több pénz folyt be a magyar költségvetésbe, mint amennyit az adott évben Brüsszelnek kifizettünk. Ezzel együtt tény, hogy a Brexit és a további populista térnyerés következtében a mag-Európa újra felerősödő vízióját illetően jelenleg nehéz racionális érvekkel meggyőzni bárkit is az EU hatékonyságáról. Amikor egyszerű plakátokkal tömegeket lehet végletesen felhergelni, amikor a brit elszakadás mellett kampányoló Nigel Farage azért nyugodt lelkiismerettel az unióval fizetteti ki a számláit, közben a brit földre bevándorlók ellen szította a hangulatot, de maga is német „betelepülők” leszármazottja, akkor tényleg elfogy a racionalitás. Ismét csak érzelmek vannak, nem pedig érvek. Szomorú és némileg önfeladó megállapítani, hogy az értelmetlen populizmus korszakát éljük, amely ellen lehet persze rendületlenül harcolni (kell is, tesszük is), de ezek a korszakok természetükből adódóan csak úgy és akkor érnek véget, amikor saját magukra omlanak. Amikor az olcsó szlogenekkel megtévesztett tömegek számára feketén-fehéren kiderül: amit a plakátokon hirdetnek, amiket a propaganda mond, az egyszerű, számító süketelés. Amikor meglátják a cukiság mögött az ördögpatákat. Hogy a brit „függetlenség” csakis egy hangos kocsmai szlogen a pint sör fölött, de a következményei húsbavágóak és visszafordíthatatlanok. Ha szerencsések vagyunk, az ébredésre nem háború, világégés, népirtás vagy az európai közösség teljes szétverése után kerül sor. Hanem megússzuk a britek távozásával, és tanulunk történelmi hibájukból. Nem temetni jöttem az Európai Uniót, de nem is dicsérni. Az EU eddig meg tudott küzdeni a válságokkal – hol jobban, hol gyorsabban, hol lassabban

20

MEASZ 2017 és több sérüléssel, de mindig talált megoldást –, ezért remélhető, hogy ezen a válságon is túl lesz. Igaz, a mostani sokkal mélyebb, a daganat már áttéteket ültetett; az európai intézményrendszer pedig nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, amikor egyszerre bontják kívülről és bomlasztják belülről. Az, hogy hamarosan létre fog jönni egy mag-Európa, egy kétsebességes közösség, szinte bizonyos. Most, a Brexit-eredmény után hamar asztalra teszik a konkrét terveket. A jelek világosak. Elsőként az Emmanuel Macron–Sigmar Gabriel francia–német miniszterpáros, majd Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottságának kereszténydemokrata elnöke tette egyértelművé, hogy Európa magországai nem kérnek a vasmacskaként lehúzó új, kekeckedő tagállamokból, az őket másik ligába soroló új működési struktúrára pedig konkrét javaslatot is tettek. Az Orbán-kormány jelenlegi politikája és hozzáállása pedig minket bizonyosan a perifériára szorít majd. A Fideszvezérkar szándéka szerint jobb a nemzetállami függetlenség, mint a mélyebb integráció; jobb a saját lábon állás, mint a kompromisszumokra épülő szolidaritás. Tévednek. Ha valaki kizárólag a saját nacionalista érdekeit nézi, hamar szembe fogja találni magát egy hasonlóan csak a saját, nacionalista érdekeit – innentől kezdve teljesen legitim módon – szem előtt tartó hatalommal. Amely vélhetően nagyobb is, erősebb is lesz. Szolidaritást, támogatást, védelmet kérni csak kölcsönösségi alapon lehet. Nem lehet folyton lezabálni a svédasztalt, de a terítésnél és a mosogatásnál pökhendien elvonulni. A politikai populizmus éles bizonyítéka, hogy a Fidesz most gyökeresen mást tart a nemzet érdekének, mint korábban. Most gyökeresen mást gondol alapvetésnek az Európai Unióval kapcsolatban, mint néhány éve. Hazardíroznak, meglovagolják a félelmeket, amelyekre többségi hangulatot kreálnak; mint azt Cameron tette. A Fidesz 2009-es európai parlamenti választási programjában még a mag-Európa megvalósulásától óvta Magyarországot, mondván, nem szabad kimaradni a – Fidesz által manapság épp támadott – integráció fősodrából. „Brüsszel nem Moszkva” – fogalmaztak néhány éve, de egészen odáig is elmentek a hivatalos programban, hogy „az uniós intézmények döntései nem külső diktátumok, hanem azokban mi is részt veszünk”, illetve, hogy a Fidesz „a tagállamok együttműködését elmélyítő, belső kohézióját növelő, szolidáris, a politikai integráció irányába továbblépő, hatékony, a problémákra koncentráló uniót” szeretne. Akkor úgy látták: az Európai Unió gyengesége, hogy „nehezen tud a maga által vallott értékeknek és elveknek érvényt szerezni”. Ezért Orbánék azt szorgalmazták, rá kell szorítani a normakövetésre a

21

MEASZ 2017 tagállamok kormányait, és nem szabad vonakodni attól, hogy „ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk”. Kormányon már mást gondolnak. Nem temetni jöttem az Európai Uniót, de nem is dicsérni. Ez a jelenlegi unió nem olyan, amilyet mi szeretnénk. De történelmi bűn lenne megreformálás helyett szétbontani. Az uniós sejtek annyira egymásba szövődtek, hogy tisztán XIX. századi, nemzetállami részekre roncsolás nélkül már nem lehet szétszedni őket. A brit népszavazásnak a jelentősége ezért is kiemelkedő. Távozásuk máris példát és hivatkozást adott más, ki tudja, milyen nagyhatalmi támogatással működő hazárdőröknek. Hogy egyetértettem-e azzal, hogy a britek kedvezményeket kaptak, kivételes eljárás alá estek, többletjogokat érvényesíthettek egy kompromisszumokra és együttműködésre épülő unióban? Nem. De még mindig inkább ez, mint beverni azt a bizonyos első utolsó szöget. Azzal együtt, hogy a felmérésekből tudhatóan Magyarországon többségben vannak az Európapártiak és a mélyebb integráció hívei, nincs kétségem afelől, hogy kormányzati propagandával és uszítással kérdéses kimenetelűvé tehetnek egy hasonló referendumot. Amelyre egy kilépést hozó Brexit után nagy esély van Olaszországban, Svédországban, Hollandiában, de a jövőre választó németeknél és a szélsőjobb felé kacsintgató franciáknál is. A brit kilépés feltételrendszeréről szóló, akár évekig húzódó tárgyalássorozat az unió rengeteg idejét és energiáját fogja felemészteni, ez pedig tökéletes terep a populistáknak, a más nagyhatalmak által pénzelt szélsőségeseknek. Ha legyengül a test, a vírusok is nagyobb rombolást tudnak végezni. Nem temetni jöttem az Európai Uniót. Inkább figyelmeztetni mindannyiunkat, hogy az uniós tagság egyszerre oltalom és lehetőség a számunkra. Oltalom kifelé, mert védelmet nyújt a nemzetközi krízisek és konfliktusok idején, legyenek azok gazdasági, pénzügyi vagy akár geopolitikai fenyegetések. Az európai tagállamok csak közös fellépés esetén tudnak megbirkózni ezekkel a kihívásokkal, egyenként kiszolgáltatottak. Ezt a britek is megtapasztalják majd. A következő hetek, hónapok eseményei sorsfordítók lesznek, már csak az a kérdés, hova állunk majd a viharban. Ezeréves történelmünk során számtalanszor döntöttünk rosszul. Most elég lenne helyesen. Dr. Ujhelyi István, Radnóti-díjas EP-képviselő (Forrás: Élet és Irodalom, 2016. július 1.)

22

MEASZ 2017 Együtt dolgozott Ságvári Endrével az illegalitásban

Szikra Sándor, a MEASZ tiszteletbeli elnöke 2017 szeptemberében betölti a száz esztendőt. Balkányon született 1917. szeptember 4-én, s életének állomásai a 20. század magyar történelmének jelentős szakaszait jelzik. Műveltsége, olvasottsága nyomán már egészen fiatalon felháborította a társadalmi igazságtalanság. Kereste, hogyan tehet ez ellen, s némi kerülővel eljutott az illegális kommunista párthoz. Erről és az innen vezető, nem könnyű útról érdeklődtek már tőle filmesek, riporterek. Én is beszélgettem vele többször is, s úgy gondolom, a nem mindennapi születésnap ürügyén a MEASZ-nak közzé kell tenni azt, ahogy Sanyi bácsi remek emlékezőképességgel, érdekfeszítően, fáradhatatlanul elmondott. Az ő szavainak idézésével köszöntjük őt. Fiatal koromtól tapasztaltam, hogy óriási az igazságtalanság. A nép nagy része éhezik és nyomorog, egy vékony réteg dúskál az emberi javakban. A magyarázat a kizsákmányolás.

23

MEASZ 2017 Először egy sómér-cionista debreceni szervezetben kerestem a megoldást. Közel kerültünk a zsidó nép szenvedéseihez, és elhatároztam, segítek a jeruzsálemi önálló zsidó állam megalapításában és fölépítésében. Közben eljutottak hozzám a KIMSZ röplapjai, amelyek meggyőző erővel bizonyították, hogy a zsidó népnek nem az Izraelbe menekülés lehet a célja, hanem ott kell keresni a megoldást, ahol a zsidóság él, annak a népnek a szabadságharcában a munkásosztállyal szövetségben kell felszabadulnia. Ezért meg is próbáltam Fodor Nagy Árpád elvtársammal összeírni a fiatalok nevét, akiket szerintünk kommunistává lehet nevelni. Ezt megtudták a Sómér országos vezetői, leutaztak Debrecenbe, és kirepítettek minket a Sómérból. Fodor az édesapja után ment az Egyesült Államokba. Kerestem a kapcsolatot az illegális kommunista párthoz a szociáldemokrata párton keresztül. Debrecenben a szociáldemokrata párt azon tagjai, akiket biztosan lehetett a kommunista múlttal azonosítani, szemellenzősek voltak, nem tudtak haladni a korral. Budapesten az országos ifjúsági bizottságban találkoztam először Ságvári Endrével. Felköltöztem Budapestre, és beiratkoztam a szociáldemokrata párt VI. kerületi szervezetébe. Féllegális és legális röpcédulákat ragasztottunk, és más, kommunista jellegű tevékenységében vettem részt. Munkacsoportom vezetője Goldmann György szobrászművész volt. 21 évesen megkaptam a katonai behívómat. Megkérdeztem a pártot, vonuljak-e be, hiszen már világosan látszott a háborús készülődés. A válasz igen volt, így karpaszományos gyalogosként éltem az újoncok keserves életét a Horthy-hadseregben. Egy év után másodszor is bevonultam Aknaszlatinára (Romániától Magyarországhoz csatolták). Román, szlovák, illetve más ottani nemzetiségű katonákkal voltam együtt. Akik tudtak magyarul, azok is letagadták. Embertelen, keserves élet volt. Miután a parancsnokság tudomására jutott, hogy a nemzetiségek föl akarnak lázadni, úgy döntött, szétszórja az országba a századot. Mezőtúrra kerültem, újból végig kellett szenvednem a hathetes kiképzést. Az első év után a terjedő antiszemitizmus miatt úgy döntettek, zsidó nem lehet a hadseregben. Áttettek munkaszolgálatba a Kárpátokba. Építettük a csúcsokon az orosz hadsereg megállítására szánt vonalat. Mondanom sem kell, nem sok segítséget adott ez a magyar hadseregnek. Abban az időben szabadult fel Erdély. Éjszaki gyalogmenetekben el kellett mennünk Nagyváradig. Itt ismerkedtem meg Katz Borbálával, aki később a feleségem lett. Ő akkor 14-15 éves aranyos kislány volt, aki megcsudált engem mint horthysta katonát, és – mit sem tudtam róla – belém is szeretett.

24

MEASZ 2017 Mikor 1939-ben hazakerültünk és leszereltem, újból a kerületi ificsoporthoz mentem. Illegális volt, de legalizáltuk magunkat úgy, hogy a Népszavának gyűjtöttünk előfizetőket. Közben agitáltunk is; ez már kommunista, antifasiszta szellemű cselekedet volt. Ságvári Endre egy alkalommal beszámoltatott a kerületi szervezetben végzett társadalmi munkámról. Azt tanácsolta, menjek át a Vasas Szakszervezetbe. Attól kezdve a Vasas ifjúsági csoportjában dolgoztam, ahol nem volt épületlakatos-csoport. Én pedig az voltam, s megszerveztem az épületlakatos-csoportot. Néhány hónap alatt 30-35-en lettünk. Egyik este Magyar Béla esztergályos ifjúmunkás elmondta, hogy a kommunista párt figyelte eddigi munkámat, s méltónak talált a párttagságra, akarom-e, tudom-e, milyen veszélyekkel jár. Mondtam, tudom, és büszkén vállalom. A vasmunkás kommunista csoport háromtagú vezetőségébe kerültem. 1942-ben a Népszava körül sikerült az együttműködés: Szekfű Gyulától Kállay Gyuláig, tehát a jobboldal színe-javától a kommunista értelmiségiekig. Bizottságunk a karácsonyi számban német- és háborúellenes felhívást tett közzé. Megalakítottuk a Történelmi Emlékbizottságot, nemcsak baloldaliakból, hanem jobboldali, de hazafias, antifasiszta szellemű értelmiségiekből. A bizottság 1942-ben március 15-re megszervezte a háborúellenes tüntetést. Én a vasas ifjúság részvételét készítettem elő. Tízezernyi tüntető jelent meg a szobor körül – ilyen a Horthy-Magyarországon még nem volt. A lovasrendőrség riadóautókat küldött a tömegre, akit csak tudtak, elfogtak. Több száz elvtársunkat tartóztattak le. Tovább üldözték a kommunistákat. Az összes szocdem szervezetből a szimpatizánsokat – akikről feltételezték a rokonszenvet a kommunisták iránt – letartóztatták. Hatalmas erőkkel próbálták felszámolni az illegális kommunista szervezeteket. Március 15-e után Magyar Béla illegális vezetőm eltűnt. A hozzátartozók elmondták, hogy a rendőrség házkutatást tartott náluk, Bélát elvitték. Fennállt a veszély, ha Béla lebukott, a vezetőség másik két tagja is veszélyben van. De nem tudtuk, bírja-e Béla a kínzásokat. Kiderült, hogy gyenge volt. Az épületlakatos-csoport összejöveteléről késő este hazaindultam bérelt szobámba. A ház előtt parkolt egy rendőrségi autó. Lehet, hogy ezek engem várnak. Fölszálltam a villamosra, egy óra múlva visszamentem. Láttam, a sofőr alszik a rendőrautóban. Tehát tényleg engem keresnek. Egy nagyon kedves rokonomnál töltöttem az éjszakát. Megkértem egy ifimunkás barátomat, menjen fel a lakásomra, kérdezze meg a háziasszonyt, mi történt. Megtette. A háziasszony kétségbeesetten

25

MEASZ 2017 mondta: „Képzelje, ez a Sándor, akit rendes embernek gondoltunk, kiderült, hogy kommunista! Képzelje el! Estétől reggelig feküdtek a Sándor ágyában, várták. Összepakolták az értékeit, és elvitték.” Most mi legyen? Attól kezdve illegalitásban éltem, majdnem a felszabadulásig. Az első időkben Szőke Emma elvtársnőtől megkaptam Ehrich Pál iratait. Ehrichhel együtt voltam a szociáldemokrat párt VI. kerületi irodájában. Vele szöktem jó messzire, Kolozsvárra. 1942 májusától augusztusig éltem az ő irataival. Munkakönyvet szereztem, és építkezésen dolgoztam segédmunkásként. Ám a csendőrség házról házra kutatott bujdosó zsidók és szökött katonák után, ezért visszajöttem Budapestre. Pesten ugyancsak Szőke Emmát kértem, hogy segítsen újra felvenni a kapcsolatot az illegális kommunista párttal. Ő elküldött egy illegális találkozóra. Nem tudtam, ki vár, de Emma szerint engem ő jól ismer. A találkozón Ságvári Endre jött velem szembe. Innentől, a haláláig, vele dolgoztam. Ekkor kaptam meg, a kommunista párton keresztül, Lovas József ácssegéd iratait, akivel nem ismertük egymást. A XIII. kerületben élt, s tudta, hogy nagyon súlyos büntetést kapna, ha az iratai egy kommunistánál – nálam – lennének. Ennek ellenére vállalta; 1942 augusztusától a lebukásomig, 1944. augusztus 17-ig ezekkel a papírokkal éltem. Szegény Lovas József Buchenwaldban végezte. Harmadik nevemet – Fialkovics József – szintén a párttól kaptam, mikor megszöktem a vonatból. Felső kapcsolatom nem Ságvári Endre volt, hiszen ő már sajnos nem élt, hanem Kovács István, aki később az MSZMP Politikai Bizottságának tagja lett. A Fialkovics József névre kiállított vásárlási könyv például jelzi, hogy semmit, a legapróbb cikkeket sem volt jogom venni, nyomon lehetett követni, mi mindent vásárolt a tulajdonosa. A bejelentési lap nélkül sem lehetett létezni. Én is rajzoltam magamnak saját bejelentőlapot a lakásom szerinti kerületnek a pecsétjével. A lebukásokkor elvették az irataimat. Endrével annak idején elhatároztuk, létrehozzuk az illegális országos ifjúsági bizottságot. Ő lett az elnök, én az egyik tagja, s egy harmadik személy is tagja lett. Első ülésünk a hegyekben zajlott, csak ketten voltunk, a harmadik bevonult katonának. Az 1942-es lebukás előtt a budapesti üzemekből egy Ságvári vezette tanfolyamon minden héten összejöttek a szocdem központjában. Kádernevelés időszak volt, lehetett mozgósítani az ifjúmunkás gárdát. Egész Budapestet átfogó agitáció zajlott. 1942-ben a terv szerint ezen

26

MEASZ 2017 ifjúsági szervezetek elnökeit kellett elérni, rajtuk keresztül újjászervezni a legális vagy féllegális csoportokat. Sikerült létrehozni az összes kerületi szervezetet, mind jobban szélesedett az illegális pártszervezés. A német megszállás idején sokkal nehezebb volt bármiféle kapcsolatot létesíteni: átfogó volt az ellenőrzés, ráadásul a lakosság jó része a nyilaspárt híve lett. Háromhavonta kellett lakást változtatni, mert háromhavonta kellett cserélni a kenyérjegyet. 1944. július 27. Egyik illegális kapcsolatommal véletlenül korábban elkerültük egymást. Mondtam Endrének, nem tudok ezzel az emberrel találkozni. Endre hívott 27-én reggelre a Múzeum kertbe, egy padon fog várni. Odamentem. A sarkon gyanús egy ember. Utólag megbizonyosodtam róla, hogy hekus volt. Pár perc múlva megjött az az elvtárs is, akivel megszakadt a kapcsolatom. Megbeszéltük, hogy 29-én ekkor és ekkor találkozunk. Ezután Endrétől elköszöntem. A másik elvtárs is ment a maga útján, én is a magamén. A történelemből tudjuk, mi történt Endrével. Miután mi beszéltünk, találkozott egy kapcsolatával. Elmentek egy budai cukrászdába. Igazoltatták, és fegyveres harcban lelőtték. Reggel még vele voltam… A történtekről persze mit sem tudtam. Két nap múlva találkoztam az elvtárssal, sétáltunk, beszélgettünk egy órát. Utána elköszöntünk egymástól, és különböző irányban indultunk el. Villamoson átmentem Budára. Egy étteremnél szálltam le, ahol két pasi elkapott , kezemet hátratekerték, pisztolyt tettek a hátamba, s az egyik a fülembe súgta: „Meg ne merj szólalni, mert lelövünk!” Közben légiriadó volt, a két hekussal a légópincébe mentünk, s ott is közölték, ha megszólalok, végem van. A légiriadó végén autó várt ránk, s rohantak velem Csillaghegyre, a Fő utca 2be. A csendőrség ott sajátított ki egy iskolaépületet. Vizsgálati fogságba kerültem, s ahogy ilyenkor szokás volt, két hétig minden elképzelhető kínzást bevetettek, hogy illegális találkozások időpontjait tudjanak meg. Miután nem tudtak meg semmit, látták, hogy felesleges, mert ha két hétig nem jött létre a találkozás, amelyre remélték, hogy elviszem őket, tudták, hogy akikkel találkoztam volna, rájöttek, hogy velem baj van, nincs mit tenni. Átvittek bennünket, foglyokat a nyomdászotthonba a pesti Duna-partra. Októbertől a légitámadások miatt már ez sem volt biztonságos, s áthelyeztek bennünket a Rökk Szilárd utcai rabbiképző intézetbe. Október közepén itt ért bennünket a Horthy-proklamáció. A nyilas csendőrökre azt tervezték, hogy eldobnak valami robbanóanyagot, mi megijedünk, futásnak eredünk, s ők géppuskasorozattal mindenkit megölnek. Miután

27

MEASZ 2017 közülünk valaki éjjel meghallotta az őrséget erről beszélni, kijelentettük a parancsnoknak, ha ez megtörténik, a már biztos közeli felszabadulás után ő ezért különbíróság előtt fog felelni. Úgyhogy azonnal átszállítottak bennünket a Margit körútra. A fegyházban a katonai bírósági tárgyaláson a vádbeszéd után elmondtam, hogy nem érzem magam bűnösnek, mert igaz hazafiként mindent megpróbáltam a német megszállás elkerülésére, a megszállás után pedig a német hatalom meggyengítésére. Engem ezért a hazafias tettemért ítélnek el, amit igazságtalannak tartok. Mondanom sem kell, nem sokat törődtek ezzel. Kelenföldre, marhavagonokhoz vittek át bennünket. A vagonban 8090-en lehettünk, fele kommunista, a másik fele feketéző és hasonlók. Gyorsan megalakítottunk egy szűk kommunista vezetést, és úgy döntöttünk, megszökünk. A fegyházból hozott szerszámokkal az ütköző fölött két szál deszkát elvágtunk. Kelenföld elhagyása után fél órán belül előre megbeszélt sorrendben kibújtunk a résből. Én a második voltam, átmentem a lyukon, az ütközőről a másik ütközőre, aztán az előttünk lévő kocsiról a földre ugrottam, és vagy öten az éjféli villamossal bejöttünk Budapestre. Összesen tizenegyőnknek sikerült a szökés. Egy ember nem fogadta el ezt a tervet, felment a vagon tetejére, ott végigment a vonaton. Ám az utolsó kocsiban az őrség felfedezte, s leállította a vonatot. Ezt a háború után tőle tudtuk meg. Másnap megtaláltam a kapcsolatot az illegális kommunista párttal. Az onnan kapott papírok alapján tudtam kivenni egy szobát. A szerveződő fegyveres ellenállás egyik csoportja vezetőjével szerveztünk akciókat a felszabadulásig. Turcsányi Lajos csoportja például beöltözött katonának, igazoltattak nyilasokat, elszedték a fegyvereiket, s a Klauzál téri német légvédelmi tüzéregységet gránáttal felrobbantották. Sajnos ezek elszigetelt akciók voltak, nem sikerült egységesíteni a csoportokat s áttörni a szovjetek hadsereghez. A két év alatt, rendkívüli körülmények között végzett munkám során indokoltnak tartottam, hogy a pártdemokrácia szabályait maradéktalanul be kell tartani. A teendőimre vonatkozó pártutasításokat igyekeztem vita nélkül, maradéktalanul, legjobb tudásom szerint elvégezni. Ehhez az adott erőt, hogy feltétel nélkül bíztam a pártban, melyhez azonosítottam felsőbb pártkapcsolataim utasítását, véleményét. Vitatom, hogy ez helyes volt-e. Magammal vitatkozom… Az illegalitásban nem lehetett vitatni a párt politikáját. Sajnos ez a nézet a Rákosi-korszakban a legalitás ellenére is gyakorlattá vált. Rákosi véleményével, utasításaival bűn volt ellenkezni, sőt vitatkozni is.

28

MEASZ 2017 A felszabadulás után többször is súlyosan szembe kerültem Rákosival. Napokkal a felszabadulás után például mint az újonnan alakult MADISZ országos titkára összehívtam a MADISZ országos vezetőit, és megvitattuk az új magyar kormány személyi összetételét, nem értettünk egyet egy Faragó nevű volt csendőrtábornok miniszteri kinevezésével. Még aznap éjjel Budapest minden plakátjáról kivágtuk Faragó fényképét. Büszkék voltunk magunkra. De kiderült, hogy szembekerültünk a szovjet kormány politikájával is. Engem letartóztattak, és Rákosi magához rendelt. Közölte, hogy a Szovjetunióban ezért a kommunista párt főbe lövetett volna. Megdöbbentem a véleménykülönbség ilyen elintézésén. De felmentést is adtam, mondván, ilyen szigorúság nélkül nem tudták volna legyőzni a cárizmust. Ez indokolt, gondoltam – ez hiba volt. Következő látványos vitám Rákosival az első demokratikus választás kampányidőszakában zajlott. A választási munkához félbeszakították a pártiskolát, és a pártiskolásokat – engem is – a siker előkészítésével bízott meg a párt. Rajk László magyarázta el a feladatainkat. Többek között azt, hogy szervezzünk aktívákat, akik a kisgazdagyűléseket zavarják a kérdéseikkel. Én ezt lelkiismeretesen végre is hajtottam. De a kérdezősködés miatt nem tudták nyugodtan elmondani a beszédeket. A kisgazdák vezére erre hivatkozva felfüggesztette a gyűlést, és megfenyegettek, hogy nem fognak részt venni a választáson. A Rajkutasítás tehát súlyos belpolitikai és a szovjet megszállás miatt külpolitikai hibának bizonyult. Rákosi ismét magához rendelt. Elmondta, hogy rengeteg fáradságába került rávenni a kisgazdákat a választáson való részvételre. Sajnos Rajk meg sem szólalt arról, hogy az ő utasításai voltak félreérthetők. Megfosztottak minden pártfunkciómtól, s nem mehettem vissza a pártiskolára. Sanyi bácsi nem tartja magát különleges embernek. További szakmai, politikai pályafutása alatt is mindig az emberséget, a gyengék iránti szolidaritást, a segítségnyújtást tartotta szem előtt. Kívánunk neki minél hosszabb, boldog, legalább ennyire aktív életet, mint most. Róna Judit

29

MEASZ 2017 Döme Piroska emléke

Döme Piroska utoljára a MEASZ-ban (Fotó: Hanti Vilmos) Egykori legendás tagjára, egyik hajdani vezetőjére, a százöt éve született, tíz esztendeje elhunyt Döme Piroskára emlékezik a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége 2017-ben. Felkeressük majd sírját, koszorúzunk tiszteletére, minikonferenciát rendezünk életművéről, s emlékére kiadunk egy emlékbélyegzővel ellátott képeslapot. Döme Piroska életét két oldalról fenyegette veszély 1938-tól 1945-ig: zsidó volt és kommunista. Kommunistának lenni akkoriban egyet jelentett a fasizmus elleni küzdelemmel. Aki ezt az utat választotta és szembeszállt a nácizmus magyarországi térnyerésével, állandó bujkálásra és üldöztetésre ítélte magát, és évekig az életét kockáztatta. Piroska mindezt vállalta a „mi sem természetesebb ennél” egyszerűségével, még akkor is, amikor származása miatt üldözöttnek számított. Életének hősies éveiről, élményeiről, az elnyomottakhoz való vonzódásáról, munkakapcsolatáról a

30

MEASZ 2017 bányászokkal életrajzi könyveiben – Asszony a viharban, Harcoló bányász, Fény és árnyék – vall. Visszaemlékezéseiből Nyúlkenyér címmel a nyolcvanas években filmet készítettek. Kádár Jánoshoz fűződő legendás szerelmi történetét tévéjátékban láthattuk Piros Ildikó és Avar István főszereplésével. Az alábbiakban Háborúellenes tüntetés a Kerepesei temetőben című írásával emlékezünk rá: „Sötétek voltak a temetők 1941. november elsején este. Ez volt az első alkalom, amikor a budapestiek nem gyújthattak gyertyát halottaik sírjain, mert az ország háborút viselt, nem éghettek fények a főváros utcáin. A sírokra virágok és koszorúk kerültek. S különösen a Kerepesi úti temetőben tolongott a nép. Ide áramlott az a tömeg is, amely nemcsak saját halottainak sírját kereste fel, hanem a nemzet nagy halottainak síremlékeinél is tisztelegni akart. Ünnepségek zajlottak le Ady, Deák és mások sírjainál, de Kossuth és Táncsics síremlékeinek megkoszorúzása méreteiben és politikai jelentőségében kiemelkedett az összes többi megemlékezés közül. A kegyeletes zarándoklat itt forró hangulatú, háborúellenes tüntetéssé alakult. Ezen a november elsején, délután négy órakor szervezett munkások, munkásifjak és egyetemi hallgatók gyülekeztek a Kossuth-mauzóleum köré. A Szabad Szó 1941. november 9-i számában így számol be erről a tüntetésről: »A temető bejáratánál gyülekezett a küldöttség. A koszorúkat egy-egy ifjúmunkás és egyetemi hallgató vitte a menet élén. Kossuth sírjánál már több ezer főnyi közönség állt levett kalappal és némán. A koszorúzás után egy munkáskórus hazafias dalokat énekelt. Kossuth sírjától a több ezer főnyi közönség Táncsics sírjához zarándokolt. A Bolyai-kollégium ifjúsága elénekelte a Kossuth-nótát, majd a közönség kétperces néma tisztelgéssel búcsúzott Táncsicstól…« »A november elsejei temetői tűntetés céljaiban és törekvéseiben folytatása a Batthyány emlékmécsesnél lezajlott tüntetésnek.« Ez a megállapítás a Magyar Nemzet 1941. november 1-i cikkében jelent meg. Ebben a cikkben és az előző napon is felszólították a főváros demokratikus lakosságát, hogy vegyen részt Kossuth és Táncsics sírjának ünnepélyes megkoszorúzásában. Valóban, a temetői megmozdulás a Batthyány-örökmécsesnél lezajlott tüntetés folytatása volt, de ennél már sokkal többet jelentett. A tüntetés

31

MEASZ 2017 előkészítése legális keretek között folyt a szakszervezetekben. A szociáldemokrata szervezetekben, a függetlenségi mozgalom, irányító szerveit formálgató értelmiségiek között. Volt ugyanis egy belügyminiszteri rendelet, amelyben engedélyezték a szocialistáknak, hogy a munkásmozgalom nagy halottainak sírjainál koszorúzási ünnepségeket rendezzenek. Ezt az engedélyt használta fel a kommunista párt, hogy áttörje az illegalitás szűk kereteit. Igaz, a szociáldemokrata párt vezetői a Kossuth-mauzóleum megkoszorúzását nem tervezték, de a függetlenségi mozgalom növekvő erejének áramlata magával sodorta mindazokat, akik ott voltak a temetőben. Élesztgetem magamban ennek a napnak az emlékeit. Gondolatokat, érzéseket igyekszem visszaidézni. A Batthyány-mécsesnél még csak néhány százan futottunk össze. Itt már ezres tömegben kiáltottuk: „Éljen a független Magyarország!” Mintha sötét odúból léptünk volna a világosra. Ez még nem volt az igazi tömegerő. Nem ragyogott a napfény, De mi olyan sötétből jöttünk, hogy ez az első nyilvános közös akció, amely reményt adott arra, hogy a munkásmozgalmat; a szociális felemelkedés programjáért harcolók erejét egyesíteni lehet a függetlenségi gondolatért lelkesedők táborával, már ez a reménysugár is vakította a szemet. Kossuth testesítette meg a függetlenségért folyó harc szellemét. Táncsics Mihály a szociális felemelkedés, a dolgozó nép jogainak szószólója. Kettőjük együttese minden szónál világosabban hirdette a magyar függetlenségi mozgalom céljait és fejlődésének egyetlen lehetséges útját. Táncsics a maga idejében Európa leghaladóbb eszméit fogalmazta meg a magyar nép számára. Művei a legmodernebb osztálynak, a munkásosztálynak formálódó ideológiáját terjesztették. Így világos, hogy Kossuth mellett, miért éppen az ő síremlékénél tisztelgett az a több ezres tömeg, amely a nemzet egységét szerette volna összekovácsolni a fenyegető és akkor már nem is fenyegető, hanem valóságos nemzeti veszedelem ellen. Magyarországon ő írt először a szocializmusról és a kommunizmusról, még az abszolutizmus éveiben. Természetes, hogy a november elsejei tüntetés után a jobboldal támadásainak fő tüzét Táncsics ellen irányította. A függetlenségi mozgalomnak ez az első nyilvános demonstrációja nagy nyilvánosságot kapott a sajtóban. Az egyik oldalon a Népszava, a Szabad Szó, a Független Magyarország és a Magyar Nemzet mellett az Esti Kurír is méltatta a nagy hatású temetői felvonulást. A jobboldalról koncentrált támadás indult a tüntetés ellen. Az Új Magyarság, a Nemzetőr, a Függetlenség és más lapok követelték „a

32

MEASZ 2017 Népfront mozgalom azonnali felszámolásátˮ. S rendőri intézkedéseket sürgettek mindazok ellen, akik részt vettek a Kossuth és Táncsics síremlékénél tartott megemlékezésen. A konkrét fenyegetéseken kívül ideológiai kampányt indítottak, hogy a függetlenségi mozgalomhoz vonzódó, vagy ahhoz tartozó különböző társadalmi és politikai rétegek közé éket verjenek. A fő tüzet Táncsics szellemi öröksége ellen indították, hiszen ő képviselte a szociális reformok, a demokratikus változások és a parasztság földért vívott harcának politikáját. Kossuthot elválasztani Táncsicstól - ezzel akarták szembefordítani a polgárság és értelmiség soraiból a függetlenségi mozgalomhoz közeledőket a munkás- és parasztrétegekkel. A Népszava és a Szabad Szó bátran kiállt Táncsics öröksége mellett és határozott fellépésük, valamint a nyilasok vad kirohanásai megtették hatásukat. Az ingadozók belátták, hogy eredményes harcot csak az elnyomott dolgozó rétegekkel együtt lehet folytatni. S ez természetesen csak úgy lehetséges, hogy ezeknek, a nemzet alapját képviselő osztályoknak szociális követeléseit összekapcsolják a nemzet közös érdekeiért folyó küzdelemmel. Így történt, hogy a jobboldal dühödt támadásai akaratlanul is hangsúlyozták a tüntetés lényegét, százezrek szerezhettek tudomást arról, hogy Magyarországon is szerveződnek az erők, amelyek szembeszállnak a fasiszta Németországot kiszolgáló hatalommal. S ráirányították a figyelmet arra, hogy nálunk, ahol milliók éltek elnyomatásban és nyomorban, a függetlenségért folyó harc elválaszthatatlan a nép jogaiért folyó harctól, Kossuth elválaszthatatlan Táncsicstól.”

75 esztendeje zajlott a háborúellenes béketüntetés a pesti Petőfi-szobornál, ahol Döme Piroska is részt vett

33

MEASZ 2017 Szófacsarók

Bernáth László édesapjának köszöni, hogy túlélte az Auschwitz-i tábort, aki nagyon gyakorlatias ember volt. 15 éves volt, apja azt tanácsolta, hogy hazudjon a koráról, akkor nem választják szét őket. Eközben fogalma sem volt még a gázkamrákról… (Fotó/forrás: Reuters / Gini Papp – Zacc) Vannak urak, és persze hölgyek is, akik azt hiszik, hogy ha bizonyos eseményekre, történelmi jelenségekre a szokásostól eltérő szavakat használnak, az események, jelenségek, történések más jelentéstartalmat nyernek. Az utóbbi időben ilyen szófacsarásokban élen jár Szakály Sándor történész – hálából egy egész intézetet kapott a kormánytól –, aki például azt volt szíves nyilvánosan elmondani, hogy az 1941-ben KamenyecPodolszkijba vitt, több mint tízezer zsidó meggyilkolása mindössze „idegenrendészeti akció” volt. Most újabb remek szavakkal állt elő. Kijelentette, hogy az első numerus clausus, tehát a zárt számot, az egyetemi felvételeket meghatározó törvényt nem tartja jogfosztónak. Pedig csak vélhető ideológiai mestere, Horthy Miklós őfőméltósága levelezésébe kellett volna belenézni. (Megtalálható a Horthy titkos iratai

34

MEASZ 2017 című, két kiadásban is megjelent kötetben.) Amikor Hitler szemrehányásokat tett, amiért szerinte Magyarországon kesztyűs kézzel bánnak a zsidókkal, büszkélkedve válaszolt: ő hozatta az első, zsidókat korlátozó törvényt még 1920-ban, amire Európában sokan felhorkantak, még a Hitler előtti Németország is tiltakozott. Ám ígéri, hogy nemsokára a numerus nullus lesz érvényben, tehát zsidókat egyáltalában nem vesznek fel az egyetemekre. (Meg kell jegyezni: ezt az ígéretét be is tartotta.) Szakály Sándor valószínűleg arra hivatkozva tette közzé aljasnak is mondható gondolatait, hogy ez az első numerus clausus, tehát a felvehetők zárt száma, nemcsak zsidókra, hanem egyéb nemzetiségiekre is vonatkozott. Csak hát az itt élő bosnyákok, szerbek, szlovákok egyébként sem törekedtek nagy számban a felsőoktatásba. A zsidóknál viszont kétségtelen nagy volt az arányszám: míg az ország lakosságának alig 6-7 százalékát tették ki, egyes egyetemeken 20 százaléknál is magasabb volt az izraelita családokból érkező – jórészt már vallástalan – diákok száma (jogi pályákon, orvosoknak készülők között, a színművészek és újságírók diplomához nem kötött pályáján). Aminek az volt az egyszerű oka, hogy még a legszegényebb zsidó családok is áldozatokat hoztak, hogy gyerekeik tanuljanak és így majd, elsősorban a szabad értelmiségi területeken, boldogulni tudnak. Mert egyébként tudatosan a közigazgatásban, a honvédségnél, a rendőrségnél, de még a mezőgazdasági vezetők körében sem alkalmaztak zsidókat. Maradtak tehát az értelmiségi pályák, ezért igyekeztek az egyetemekre. Ugyanakkor az első világháborús Trianon után az elcsatolt területekről sok magyar polgár-család települt át az anyaországba, és sok arisztokratagyereket is szeretett volna az egyetemeken látni a hatalom. Ez, mint a numerus clausus egyik indoka, így is szerepelt a törvény előkészítése során. Ugyanakkor természetesen a jog még hosszú ideig egyformán magyar állampolgárnak tekintette bármely vallás felekezetében született fiait, lányait. Ezért aztán ordenáré hazugság, hogy ennek a törvénynek nem volt jogfosztó, „csak jogkorlátozó” szerepe. (Vajon mi a különbség a jogfosztó és a jogkorlátozó között?) Még a kamenyec-podolszkiji kivégzésre átadott „idegenrendészeti akciónál” is tudni kell, hogy az új határokon átszökő menekült zsidókon kívül számtalan, a Trianon után most visszacsatolt területekről érkező zsidót is elfogták és végül átadták a náciknak. Míg a többi hazatérő magyar állampolgárt ünnepelték, ezeket a zsidókat veszélyes elemnek tartották, és elvitték kivégezni őket. Ez a szófacsarásos rasszizmus sajnos nemcsak Szakálynál figyelhető meg.

35

MEASZ 2017 Valójában ez az „ideológia” az alapja a Szabadság téren felállított úgynevezett antináci emlékműnek is. Azt hiszi a kormány is, ha emlékművel hirdetik, hogy a holokauszt, az egész második világháborús szenvedés, az áldozatok hosszú sora csak 1944. március 19-ével, a náci megszállással kezdődött, akkor erre is csak azt lehet mondani, hogy ordenáré hazugság. Kisebb-nagyobb jobboldali pártok és csoportocskák is gyakran élnek ezzel a szófacsarásos módszerrel, hogy történelmi múltunk sötét foltjait megpróbálják szavakkal átfesteni. Kétségtelen, a történelmi eseményeket gyakorta lehet többféleképpen értelmezni. Ám a háborúba való – kérés nélküli – belépésünk, az ország egész gazdaságának alárendelése a náci Németország igényeinek, a magyar katonák ezreinek elvesztése a keleti fronton és természetesen a holokauszt, amikor csak Auschwitzba – csendőrök és SS-ek megszámolták – több mint négyszázezer ember kihurcolása, több tízezer munkaszolgálatos fegyvertelen „frontszolgálata” olyan tények, amelyeket nem lehet szavakkal „helyre rakni”. A történelemben a tény az tény. Előzményein, következményein, lehet vitatkozni, de a bizonyított tényekről nem. Például arról sem, hogy a numerus clausust azért foglalták törvénybe, hogy a zsidó hallgatókat fokozatosan kiszorítsák a felsőoktatásból. Akárhogy facsarja is a szavakat Szakály Sándor vagy bárki más. Bernáth László

36

MEASZ 2017 Ötven éve zajlott a zuglói nyilasper Ötven esztendővel ezelőtt – huszonkét évvel a második világháború befejezése után –, 1967. január l9. és április 19. között, hatalmas nyilvánosság előtt zajlott a Fővárosi Bíróságon a zuglói nyilasper, amelyben tizenkilenc egykori pártszolgálatost vontak felelősségre. A jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság június 28-án hozta meg. Az 1956-ban kompromittált Kröszl Vilmos, a XIV. kerületi, Thököly út 80. alatti nyilasház vezetője aktáinak átvizsgálásakor figyeltek fel Kröszl nyilas múltjára, és ekkor kezdték meg a nyomozást a zuglói pártszolgálatosok ellen. 1966-ban összeszedték azokat, a Magyarországon még élő nyilasokat, akik megúszták a korábbi elszámoltatást. Szabó Miklós történész szerint a per nem politikai fanatikusokat leplezett le, hanem elszabadult lumpeneket. Néhányuk esetében valóban a nyilas fanatizmus volt a vezérmotívum, a többiek egyszerűen lumpen módra kegyetlenkedtek, legtöbbjüket a rablási lehetőség vitte az ügybe. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában a háborús és népellenes bűntettek nyilvántartásában az ABTL 4.1. A 959 jelzetű dosszié tartalmazza Kröszl Vilmos zuglói nyilas pártszolgálatos kerületvezető és társai ellen indított nyomozás dokumentumait. Több hónapos kutatómunka után a nyomozók arra jutottak, hogy „a letartóztatásba került 19 fős nyilas banda” mintegy kétszáz-kétszázötven ember meggyilkolásában vett részt. A nyomozati anyag több mint tízezer gépelt oldalt tett ki. A Kröszl-csoport tagjai más nyilas egységekhez hasonló bestiális kegyetlenséggel kínozták és gyilkolták meg áldozataikat. Az elfogott zsidókat kirabolták, levetkőztették, gumicsövekkel, vasrudakkal, bikacsökkel verték, cigarettával égették. A nőket gyakran megerőszakolták. Egy alkalommal a pártház pincéjében nyolc nőt és tizenkét férfit arra kényszerítettek, hogy közösüljenek előttük, majd agyonlőtték az áldozatokat. Előfordult, hogy gyerekeket hajítottak ki az ablakon vagy fojtottak vízzel telt dézsába.

37

MEASZ 2017 A kegyetlenkedéseknek semmi sem szabott határt. 1944. november 14-én a „pártházavató ünnepségen” a leittasodott nyilasok a Rákos-patakhoz vitték a zsidókat, majd főbe lőtték őket. Decemberben tizennégy embert hoztak ugyanide, akik közül Kröszl kiválasztott kettőt, és utasította őket, fussanak versenyt egymással. Hozzátette, hogy aki nyer, az életben marad. A kiválasztottak futni kezdtek, de hiába, mert Kröszlék mindkettejüket főbe lőtték. A per elsőrendű vádlottját, Kröszl Vilmost kirendelt ügyvédként Bárándy György védte. „Azt hiszem, ő volt a legkegyetlenebb ügyfelem. Ötszázhatvan ártatlan ember meggyilkolásában vett részt, kizárólag zsidó mivoltuk miatt” – mondta egy interjújában. Bárándy szerint „Kröszl egy piszkos állat, egy szörnyeteg volt”. Az ügyvéd – Szabó Miklóshoz hasonlóan – úgy látta: „valójában nem az antiszemitizmus, hanem a lumpen brutalitás ült a vádlottak padján”. Védőbeszédében, amelyet ő maga is élete egyik legjobbjának tartott, elsősorban az időmúlásra és a lelkiismeret-furdalásra hivatkozott: „Ebben az ügyben a cselekmény elkövetése óta több mint húsz év telt el. Ennyi idő alkalmas az egyén megnevelésére, javulására, tehát nem indokolt vele szemben a legsúlyosabb büntetés kiszabása… Kérem, sok idő telt el, és nem tudok abban hinni, hogy ez idő alatt a vádlottak, így védencem, Kröszl Vilmos is, ne döbbentek volna rá arra, hogy mi történt… Mit tettek. Lehetetlen, hogy a több mint két évtized alatt ne lett volna lelkifurdalásuk. Ezek az emberek eddig félelemben, rettegésben éltek. Ez a félelem, a lelkiismeret-furdalás büntetés volt, amit az ítélet kiszabásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni.” Kröszl mellett a per másik kulcsfigurája Bükkös György harmadrendű vádlott volt, akinek a tanúvallomására épült gyakorlatilag az egész per. Miután Bükköst korábban tíz évre elítélték nyilas propagandista múltja miatt, a nyomozók könnyen rávették a társai cselekedeteire nézve „feltáró jellegű” tanúvallomásra. Bükkös meg is úszta az akasztófát: 15 év szigorított börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A Fővárosi Bíróság, Bimbó István vezette tanácsa a tizenkilenc vádlott közül hármat halálra ítélt, köztük Kröszl Vilmost, a többiek nyolc és tizenöt év közötti börtönbüntetést kaptak. Az ítélet indokolása szerint egyikük sem kerülte volna el a kötelet, ha 1945 után tíz éven belül bíróság elé kerülnek. A zuglói per vádlottjai nem a Nyilaskeresztes Párt vezetői, hanem kisemberek (munkások, kispolgárok, lumpenek) voltak, akik rövid időre élet-halál urai lettek, és akkor iszonyatos dolgokat műveltek. Karsai László történész szerint általában is jellemző volt a nyilasterror

38

MEASZ 2017 gyakorlóira, hogy társutasok voltak, nem hithű fanatikusok. Túlnyomó többségüknek nem is volt nyilasmúltja. A nyilasuralom kezdetén léptek be a pártba. Voltak közöttük szép számmal katonaszökevények is, akik úgy gondolták, hogy így bukhatnak le a legkevésbé. A közelmúltban látott napvilágot a Századvég Politikai Iskola Alapítvány kiadásában Máthé Áron A zuglói nyilasok pere 1967 című kötete. A 278 oldalas könyv a három halálos ítélettel végződő per által felvetett kérdésekre keresi választ, miközben Budapest egyik kerületének a nyilas uralom alatti mindennapjaiba is bepillantást kaphatunk. Ajánljuk az érdeklődők figyelmébe! Sereg András (Forrás: Jogi Fórum / jogiforum.hu)

A Szociális Testvérek és Slachta Margit emléktáblája a XIV. kerület – Thököly út 69. sz. alatt. A zuglói mentésben fontos szerepet játszottak az egyházak és keresztény szervezetek is: a katolikus Slachta Margit saját rendházában, a Szociális Testvérek Társaságának keretein belül bújtatott üldözötteket néhány tömbnyire a zuglói nyilas pártszékháztól. Salkaházi Sára halálának körülményeit az események után húsz évvel a zuglói nyilasper egyik vádlottja tisztázta: a foglyokat este a Fővámház elé terelték, levetkőztették, és a Duna partjára állították őket. Mielőtt a sortűz eldördült, egy alacsony, fekete hajú nő – Sára nővér – a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, letérdelt, az égre nézett, és keresztet vetett. Salkaházi Sárát 2006-ban a budapesti Szent István-bazilika előtti téren tízezres tömeg előtt avatták boldoggá.

39

MEASZ 2017 Új emléktábla Zuglóban a volt nyilas pártházon

Kardos Péter főrabbi, Zugló díszpolgára és Karácsony Gergely polgármester leleplezi a zuglói ellenállók emléktábláját. (Fotó: zuglo.hu) Emléktáblát cserélt a Thököly út–Stefánia út sarkán lévő volt nyilas pártház (Stefánia út 93.) falán a holokauszt magyarországi emléknapja tiszteletére Zugló Önkormányzata. A történelmi hűségnek és hitelességnek megfelelően 2016. április 24-től új szöveg szerepel a Boros Mátyás és Fischer István emlékére 1993-ban állított emléktáblán. Ennek alapján egyértelművé válik, hogy nyilasok végeztek azzal a két fiatalemberrel, akik a zsidó foglyok kiszabadítására 1944. december 25-én felderítőként mentek a nyilas pártházba. Az új emléktábla avatásán részt vett Kardos Péter, a zuglói zsidó közösség főrabbija. Elmondta: mielőtt a nyilasok végeztek Boros Mátyással és Fischer Istvánnal, alaposan megkínozták őket, majd a zsidó egyházközösség közelében lévő padra „támasztották őket”, és gúnytáblát akasztottak a nyakukba. Kardos főrabbi szerint a két hős a lehetetlenre vállalkozott, amikor a megkínzottak kiszabadítását az életüknél is fontosabbnak tartva vállalkoztak a küldetésre. Gerő Péter, a zuglói zsidó

40

MEASZ 2017 közösség elnöke emlékeztetett, több mint nyolc éve kezdeményezték az emléktábla cseréjét, ami most örömükre megvalósult. Az ünnepségen a Boros család is részt vett. A tábla leleplezését és koszorúzását követően a tömeg átvonult a Slachta Emlékházhoz, ahol Karácsony Gergely zuglói polgármester koszorút helyezett el. Slachta Margit és rendtársai a Thököly úti anyaházban hatszáz zsidót bújtattak, sokuknak menlevelet szereztek a svéd nagykövetség, a Nemzetközi Vöröskereszt és a pápai nuncius segítségével. Az ünnepségen részt vett a zsidó egyházközösség számos tagja, szocialista képviselők, valamint Garay Klára, a Zuglói Cserepes Kulturális Non-profit Kft. ügyvezetője is. (Forrás: Zuglói Lapok, 2016. április) A tábla szövege:

A MAGYAR NÉP BECSÜLETÉÉRT, A SZABADSÁGÉRT, A FÜGGETLENSÉGÉRT HARCOLTAK BOROS MÁTYÁS ÉS FISCHER ISTVÁN ZUGLÓI ELLENÁLLÓK HELYTÁLLÁSA EMLÉKÉRE, AKIK 1944 KARÁCSONYÁN EBBEN AZ ÉPÜLETBEN HALTAK HŐSI HALÁLT A NYILASOKKAL VÍVOTT TŰZPÁRBAJBAN, FOGOLYSZABADÍTÁS KÖZBEN. AZ EMLÉKTÁBLÁT BUDAPEST FŐVÁROS XIV. KERÜLET ZUGLÓ ÖNKORMÁNYZATA ÁLLÍTOTTA 2016

41

MEASZ 2017 Portré Kardos Péter főrabbi, a MEASZ Radnóti-díjasa 2011 óta Zugló díszpolgára. Több mint negyven éve a zuglói közösség lelkipásztora. Kiemelkedő tevékenységet fejt ki a Zuglóban levő keresztény egyházak és a zsidó felekezet közötti kapcsolat érdekében, valamint aktív munkát végzett a Mazsihisz kerületben levő Szeretetkórházával és a Scheiber Sándor Gimnázium vezetőivel. Kardos Péter főrabbi a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége lapjának, az Új Életnek két évtizede a szerkesztője. A hetvenes évek legelején került a Thököly úti zsinagógába. Ezt azonban egy, későbbi életútját meghatározó megrázó élmény előzte meg. A Zuglói Lapoknak ekképp vallott kötődéséről: „Én nem itt élek, ám a zsinagóga révén immár négy évtizede kötődöm Zuglóhoz. Személyesen is követhettem 1967-ben a zuglói nyilasper minden borzalmát. Innen tudtam meg, hogy a nyilasok a zsinagógába hurcolták kivégezni áldozataikat. Ezért első alkalommal nagyon meghatottan léptem a helyiségbe, a zuglói zsinagóga Magyarország egyik legnagyobb mártírhelye volt. A halottak emlékét azóta már az épület külső falán, illetve belül is egy-egy emléktábla őrzi, de mi nem gyertyákkal, koszorúkkal emlékezünk a halottakra, hanem azzal, hogy az egykori kivégzőhelyet élettel töltjük meg. Zuglóban a háború előtt még öt zsinagóga működött. Ebből a háborút követően már csak három maradt. Ez a zsinagóga a befogadó intézmények közé tartozik. A nagyobb ünnepeken mindig megtelik az épület, nemcsak zsidó emberekkel, hanem olyanokkal is, akik vagy szimpatizálnak velünk, vagy csak a családtagjaikat kísérték el. Mi mindenkit tárt karokkal fogadunk. Sajnos nem mindenki közeledik jó szándékkal a helyi zsidó közösséghez. Néhány éve ismeretlenek (valószínűleg autóból) belőttek a zsinagóga ablakán. A 2011-es Pészachot pedig néhány meggondolatlan fiatal zavarta meg. Az elmúlt évtizedekben jók voltak a tapasztalataim, Zugló mindig toleráns volt velünk.

42

MEASZ 2017 Ha már a nyilas perrel kezdtem, hadd utaljak rá, hogy nekünk mindig erőt adott az a tény, hogy a zsinagóga csak pár méterre helyezkedik el a híres Schlachta-háztól, amely nagyon sok zsidó embernek nyújtott menedéket a legszörnyűbb nyilas terror idején.” Amikor Kardos Péter főrabbi lett, még működött a Szatmár utcai és a Jávorka Ádám utcai zsinagóga is, ám idővel ezekből kihaltak a hívek, így ma már csak a Thököly úti épületet használja a zuglói zsidó közösség. (Forrás: Zuglói Lapok)

Hóman Bálint szobrának tervezett felállítása ellen tiltakoztunk Székesfehérváron Székesfehérvár város közgyűlése támogatta a Hóman Bálint Kulturális Alapítvány kérését, hogy Hóman Bálint szobrát állítsák fel a Bartók Béla téren. Ez ellen tiltakozás indult. A 2015. június 17-i, székesfehérvári tüntetés megkezdésekor Földi Judit, a Demokratikus Koalíció székesfehérvári elnöke és Mihályi Mónika, a Magyar Szocialista Párt helyi szervezetének elnökségi tagja a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár oszlopához láncolta magát. Korniss Gyula ottani szobrára hatágú sárga csillagot ragasztottak, a jelenlévő mintegy negyven ember közül pedig többen ,,Jobbik = Fidesz”, ,,Hóman Bálint politikailag felelős”, ,,Hóman Bálint nem példakép”, „Szellemi kútmérgezés” feliratú transzparenseket tartottak. Földi Judit azt mondta: Hóman szobra vállalhatatlan, mert a zsidótörvények előkészítésében, megszavazásában is részt vett, ezért minden eszközt megragadnak ahhoz, hogy ne kaphasson szobrot a városban. Hozzátette: háborús bűnösként elítélték, nemrégiben rehabilitálták, de személyét nem lehet kivonni a felelősség alól. Márton Roland, az MSZP székesfehérvári elnöke szerint Hóman történészi érdemeit senki nem vonja kétségbe, mint kultuszminiszter sokat tett az általános és középiskolai közoktatásért, de 1932–1945 között a város országgyűlési képviselőjeként, az akkori nemzeti radikális párt tagjaként a náci kollaboráció vezéralakja volt.

43

MEASZ 2017 Hóman több mint kétezer zsidó deportálásában segédkezett a városban és környékén, szobra pedig nem a nemzeti megbékélés és a történelmi igazságtétel irányába mutatna – jelentette ki. Úgy vélte, tiltakozásuknak nem sok eredménye lesz, ,,a Fidesz és a Jobbik el fogja helyezni a szobrot, ugyanakkor politikai aberráció, hogy mindezt a Bartók Béláról elnevezett téren teszik majd meg”. Márton Roland ígéretet tett arra, hogy ha többséget szereznek a városi közgyűlésben, haladéktalanul elviszik a szobrot a majdani helyéről. Dr. Lebovits Imre holokauszt-túlélő, a MEASZ alelnöke elmondta: Hóman nagy tudású ember volt, akinek azonban a gyűlölete erősebb volt, mint a tudása. Ügye pedig nem zsidó ügy, hanem olyan, amely az ország sorsát jelentősen befolyásolta. Az eseményen jelen volt Kováts Gábor, az alapítvány elnöke, aki közölte, Hóman százharmincadik születésnapján tervezik felállítani Pető Hunor szobrászművész alkotását. Az elkészítéshez 15 millió forintot nyertek az Igazságügyi Minisztérium meghívásos pályázatán, az önkormányzat a helyszín előkészítését vállalta. A Fővárosi Törvényszék bűncselekmény hiányában március 6-án mentette fel Hóman Bálint néhai kultuszminisztert a háborús bűntett vádja alól, egyúttal hatályon kívül helyezte az 1946-os népbírósági ítéleteket. Hómant 1946-ban a népbíróság életfogytiglanra ítélte, mert álláspontja szerint háborús bűntettet követett el azzal, hogy 1941-ben kormánytagként megszavazta Magyarország Szovjetunió elleni hadba lépését. Hóman Bálint börtönben hunyt el 1951-ben. 1885-ben született a fővárosban, a két világháború közötti magyar történettudomány kiemelkedő alakja volt, egyetemi tanár, 1918-tól az Akadémia levelező, 1929-től rendes tagja, 1933 és 1945 között igazgatója, az 1920-as évek elején állt az Országos Széchényi Könyvtár, majd a Magyar Nemzeti Múzeum élén. Hóman Bálint nem csupán kormánytag, hanem – Klebelsberg Kunót követve – 1932 és 1942 között kisebb megszakítással vallás- és közoktatásügyi miniszter is volt, továbbá parlamenti képviselő. Ezt a pozícióját a nyilas hatalomátvétel után is megtartotta. A szovjet hadsereg elől Németország felé menekült, és amerikai fogságba került. (Forrás: hirado.hu, 2015. június 17.)

44

MEASZ 2017 Nyílt levél Hóman Bálintról „Közös a sorsunk. Közös a sorstalanságunk. Mert akik zsidó honfitársainkat megalázták és halálba küldték, a magyar nemzetet is megalázták, egész nemzetünknek okoztak pótolhatatlan veszteséget. Mindegy, hogy náci németként vagy a hitleri ideológiát kiszolgáló magyarként tették, amit tettek. Nincs bocsánat arra, ha egy állam a saját polgárai ellen fordul.” (Áder János köztársasági elnök 2014-ben a Nemzetközi Élet Menetének résztvevőjeként Auschwitz-Birkenauban mondott beszédéből.) 2015. március 6-án a Fővárosi Törvényszék jogerős döntésében bűncselekmény hiányában, posztumusz felmentette Hóman Bálintot a háborús bűntett vádja alól. Ezután a székesfehérvári képviselő-testület arról döntött, hogy még az idén felavatják Hóman Bálint szobrát, amit már korábban is szorgalmaztak. A szobor költségeire az Igazságügyi Minisztérium 15 millió forintot, a székesfehérvári önkormányzat csaknem 2 millió forintot adott. A közgyűlés indoklása: „Ezen döntés nem az egykori történész, akadémikus politikai nézeteinek támogatásáról szól, hanem a város, különösen a belváros fejlesztéséért, a ma szeretett és nap mint nap használt épített örökségünk kialakításáért végzett munkásságának elismeréseként támogatjuk az emlékmű létrehozását.” Érdemes idézni Bibó István 1947-ben írt értékelését: „Ebben a helyzetben egyet lehet csinálni, megállapítani és elvállalni a felelősség ránk eső részét... Szükséges, hogy mindenki megcsinálja magának ezt a mérleget, s a hangsúlyt ne arra helyezze, hogy mik az érdemei vagy a mentségei, s ezek hogyan egyenlítik ki a vétkeit vagy mulasztásait, hanem egyszerűen csak arra, hogy mi mindenért felelős, vagy mi mindennek a felelősségében részes. Így talán utóbb mégis kialakul egy tisztább, bátrabb és a felelősséggel inkább szembenéző együttes nemzeti számvetés is.” Tanulságos és mértékadó gondolatok. Vélelmezem, hogy a bíróság csak a háborús bűntett tényét vizsgálta, de

45

MEASZ 2017 nem tette kritika tárgyává Hóman Bálint egész politikai tevékenységét. 1932-től 1942. július 3-ig minden kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Teljesen egyetértett Hitler és a náci Németország nézeteivel és cselekedeteivel, a második világháborúval, és hogy ebben Magyarországnak is részt kell vennie. Javasolta a zsidótörvények bevezetését, illetve azok szigorítását, faji alapra helyezését, végezetül pedig a zsidók kitelepítését. Hóman Bálint tudós, történész, akadémikus, akinek a véleménye más, hasonló elvet képviselő politikusokkal együtt nagy jelentőséggel bírt. Nézetei és álláspontja mellett végig kitartott. A Kállay-kormányból azért lépett ki, mert a miniszterelnök megpróbálta Horthy kormányzóval egyetértésben lazítani Magyarország kapcsolatait a náci Németországgal. Horthy kormányzó 1944. október 15-i kiugrási kísérletének bukása után változatlanul képviselő maradt, és továbbra is részt vett a parlament munkájában. Hóman Bálintot a bíróság a háborús bűntett alól felmentette, de hosszú politikai tevékenységével a fent említett és az alábbiakban ismertetett tények alapján bűnös, nemzetvesztő politikát folytatott. Hóman Bálint miniszterként készítette el az első zsidótörvény legelső vázlatát, ő terjesztette be 1938 februárjában a miniszterelnöknek és a kormánynak. Lázár Andor igazságügy-miniszter jelezte, hogy a zsidótörvényt nem tartja elfogadhatónak, mire Hóman Lázárt lemondásra szólította fel. Lázár Andor le is mondott miniszteri tisztségéről. Hóman folyamatosan kiállt a zsidótörvények újabb és újabb szigorítása mellett. 1939-ben a második zsidótörvény alkalmazását saját miniszteri hatáskörében tovább szigorította. Elrendelte a 6 százalékos numerus clausus alkalmazását a középiskolákban is. Utasítást adott arra, hogy négy budapesti gimnáziumban, ahová még sok zsidó gyerek járt, legyen keresztény és zsidó osztály. Hóman a parlamentben is világossá tette, hogy elégedetlen a második zsidótörvény szigorával. Az oktatásban a zsidók teljes kizárását, a numerus nullust tartaná helyesnek. Hóman Bálint, 1940 júniusában Teleki Pál miniszterelnökhöz írt memorandumában így írt: „A zsidókérdésben végre szakítani kell a kompromisszumok rendszerével. (...) Tudatára kell ébrednünk végre, hogy a zsidó ellensége kell hogy legyen a mai kormányrendszernek.(...) Ebből nyilvánvalóan következik, hogy zsidókat semminemű hatalmi pozícióban, sem a közigazgatásban, sem a bírói székben, sem az iskolában nem lehet megtűrni, nekik a gazdasági életben sem szabad tanácsadói, irányító, vezető szerepet a kezükben hagyni. A meglévő zsidótörvény rossz. Ezért mielőbb meg kell hozni az új egy-két szakaszos törvényt, mely faji alapra helyezkedik.”

46

MEASZ 2017 1944 februárjában, egy hónappal a német megszállás előtt, Hóman Bálint 29 kormánypárti képviselővel együtt memorandumot intézet Kállay Miklós miniszterelnökhöz. „A háborúnak határaink felé való közeledése újból élesen időszerűvé teszi a zsidókérdést. Aktuálissá válik a kérdés azért, mert egy esetleg közvetlen német segítséggel önvédelmi harcra felsorakozott országban a magyar háborús célokkal életérdekeiknél fogva ellentétes törekvésű nyolc-kilencszáz ezer főnyi zsidóság szabályozása új hatékony intézkedéseket igényel. (...) A magyarországi zsidókérdés egyetlen megoldása a kitelepítés.” Hóman Bálint a háború végéig hű volt nácibarát elveihez. A német megszállás után tagja maradt a parlamentnek, csatlakozott a kiugrás megakadályozására alakult parlamenti csoporthoz. Szálasi Ferenc hatalomátvétele után tagja a nyilas parlamentnek is, ahol többször fel is szólalt. Kormányzati munkája, minisztersége 1942. július 30-án ért végett, lemondott, a történészek szerint Kállay Miklós miniszterelnök nem egyértelműen németbarát hintapolitikája miatt. Hóman a dualizmus rendszerének emancipáló politikáját elutasította. A zsidók emancipációját nem tartotta megvalósíthatónak, mert a zsidóság „a kereszténység eszméjével szembehelyezkedő szellemiségük, a felforgató mozgalmakban és romboló eszmeáramlatok terjesztésében vitt szerepük akadályozza”. 1938. május 5-én a Pesti Naplóban és a Népszavában jelent meg 59 keresztény értelmiségi tiltakozása az első zsidótörvény ellen. Néhány név: gróf Apponyi György, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Zilahy Lajos, Csók István, Schöpflin Aladár, Szakasits Árpád. Hóman Bálint a magyar zsidóságra vonatkozó értékelése és megállapítása minden alapot nélkülöz. A magyar zsidóság bizonyította hűségét az 1848/49-es szabadságharcban, és az első világháborúban. A magyar zsidóság legjobbjai sok dicsőséget hoztak hazánknak. Dr. Czeizel Endre orvos, genetikus professzor kutatásai alapján írt könyvei bizonyítják: a 15 magyar Nobel-díjas közül 9 zsidó vagy zsidó származású, 14 magyar matematikus zseni közül 13 zsidó vagy zsidó származású. Érdemes számba venni – a teljesség igénye nélkül – a Hitlerrel és a náci Németországgal együttműködő vezetők és kollaboránsok sorsát. Ion Antonescu tábornok, Románia diktátora. Románia hű szövetségese volt a náci Németországnak. Részt vett a Szovjetunió elleni háborúban, megkapta Besszarábiát és Bukovinát, ahol 240 ezer zsidót irtottak ki. 1943-ban Antonescu Hitler követelésére már nem volt hajlandó Havasalföld és Dél-Erdély zsidóságát kiszolgáltatni. 1944. augusztus

47

MEASZ 2017 23-án Mihály román király által irányított eredményes felkelés után a király parancsára Antonescut bíróság elé állították, halálra ítélték, és az ítéletet végrehajtották. Phillipe Petain, Franciaország marsallja, az első világháború hőse. 1940 júliusában reménytelennek látta az ellenállást a náci Németországgal szemben, és fegyverszünetet kötött. 1940. június 16-án új, Hitlerrel együttműködő kormányt alakított. 1945-ben bíróság elé állították, hazaárulásért halálra ítélték. De Gaulle tábornok az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatta. Vidkun Quisling norvég katonatiszt. 1931–1933 között honvédelmi miniszter Norvégiában. 1933-ban Nemzeti Egység néven fasiszta pártot alapított. 1940 áprilisában lelkesen üdvözölte a hazájára támadó német csapatokat. Hitler támogatására a háború alatt norvég náci katonai egységeket szervezett. A háború után bíróság elé állították, halálra ítélték, és kivégezték. Josef Tiso katolikus pap, szlovák államelnök. Hitlerhez fordult az önálló Szlovákia létrehozásáért. 1939. október 26-tól mint államelnök jóváhagyta Szlovákia csatlakozását a Háromhatalmi Egyezményhez, és részt vett a Szovjetuniót elleni háborúban. 1942-ben a szlovákiai zsidóság nagy részét deportáltatta, és ezért még fejpénzt is fizetett a németeknek. 1945 tavaszán elmenekült Pozsonyból, elfogták, átadták a csehszlovák hatóságoknak. Bíróság elé állították, 1946 decemberében hazaárulásért halálraítélték, és kivégezték. A felszabadulás után a magyar igazságszolgáltatás bíróság elé állította Bárdossy László miniszterelnököt, Sztójay Döme miniszterelnököt, Jaross Andor belügyminisztert, Baky László és Endre László államtitkárokat, Szálasi Ferenc nemzetvezetőt, Hóman Bálint vallás- és közoktatás minisztert és Jány Gusztáv vezérezredest, a 2. magyar hadsereg parancsnokát a második világháborúba való belépésünkért, a magyar zsidóság deportálásáért, a polgári és baloldali személyek elhurcolásáért és megölésükért. Tevékenységük kimerítette a hazaárulás fogalmát. A bíróság elé állított személyek teljes körét most nem áll módomban bemutatni. Horthy kormányzót súlyos felelősség terheli a második világháborúba való belépésért és a magyar zsidóság deportálásáért. 1942-ben, Kállay Miklós miniszterelnök kinevezésével, megkísérelte a náci Németországgal való kapcsolatot lazítani. 1942–1943-ban nem tett eleget Hitler követelésének, hogy a magyar zsidóságot deportálják. Az 1944. március 19-i német megszállást követően a Hitler-hívő, mélységesen antiszemita Sztójay

48

MEASZ 2017 Dömét nevezte ki miniszterelnöknek és szabad kezet adott a zsidókérdés megoldására, ennek következményeként hat hét alatt zsidótlanították a magyar vidéket. A nyilas hatalomátvétel után a kormányzó Szálasi Ferencet miniszterelnöknek, nemzetvezetőnek nevezte ki, továbbra is a náci Németország mellett folytattuk a háborút. Tisztelt Polgármester úr, tisztelt Miniszter úr! Önök támogatják Hóman Bálint szobrának székesfehérvári felállítását. Úgy vélem, hogy hazánk meghatározó személyiségeinek nyilatkozatai közvetve ennek határozottan ellent mondanak. Orbán Viktor miniszterelnök 2015 januárjában beszédet mondott a Kozma utcai zsidó temetőnek az első világháborúban elesett zsidó hősök parcellájánál: „S bár itt most az első világháború hősi halottai előtt tisztelgünk, nem mehetünk el szó nélkül a második világháború koncentrációs táborai magyar zsidó áldozatainak emléke mellett sem. (…) Az első világháborúban még hadseregünk származásra való tekintet nélkül biztosította katonáink előmenetelét, két és fél évtized múlva szeretet nélküliek és közömbösek voltunk, amikor segíteni kellett volna, és sokan nagyon sokan voltak azok a magyarok, akik a rosszat választották a jó helyett, a szégyenteljeset a becsületes helyett. (…) Ha a Kárpátokban kialakított védelmi vonal 1914–15-ben elesik, Budapest ostromlott várossá vált volna. Mindez azért nem történt meg akkor, mert volt egy kiemelkedő honvédelmi miniszterünk, báró Hazai Samu (zsidó származású), aki szinte a semmiből előteremtve egy 70 ezer fős erősítést küldött az északi front megsegítésére, majd egy szerencsés vagy inkább ihletett pillanatában úgy döntött, hogy Szurmay Sándor tábornokot állítja az új hadseregcsoport élére. (…) Száz évvel ezelőtt 20 fokos hidegben, háromnapos csatát követően sikerült visszafoglalniuk az oroszoktól az ország kapuját, az Uzsoki-hágót.” Lázár János miniszter 2015 júniusában így beszélt a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség magyar elnökségének első plenáris ülésén: „A holokauszt nemcsak keresztényietlen és embertelen tett, de hazaárulás is volt. (…) A kirekesztés ezért a magyarok számára öncsonkítás. A magyar zsidók ott voltak, és kivették részüket a nemzeti történelem minden fontos küzdelméből. (…) Csak őmellettük nem volt senki hetven éve, kivéve azt a maréknyi bátor, valódi hazafit, akiknek az esze és a szíve a nehéz időkben is a helyén volt, és akik megmentették, de legalábbis védték a nemzet becsületét is. (…) Hetven évvel ezelőtt a magyar nemzet hatszázezerszer halt meg a marhavagonokban, a kon-

49

MEASZ 2017 centrációs táborokban és a Duna-parton, és nem is születhet újjá egészen addig, amíg nem tettünk meg mindent, hogy mind a hatszázezer honfitársunk történetét feltárjuk, vagy legalább a nevüket felírjuk az Emánuel emlékfa egy levelére vagy a Páva utcai emlékközpont emlékfalára.” S még egy idézet Márai Sándor 1945-ben írt Naplójából: „Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a »jobboldaliság« címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint »keresztény magyar ember« előjogokkal élhet a világban tehetség és tudás nélkül. (…) Ez a fajta soha nem változik meg, de amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.” Horthy kormányzó és a magyar vezetők meg sem kísérelték, hogy hazánk semleges ország maradjon. Hitler hívása nélkül, önként vettünk részt a második világháborúban, neves személyiségek semlegességi javaslatait semmibe vették. A végeredmény a katona és civil állampolgárok milliókban mérhető pusztulása. Ma már a szélsőjobb megkérdőjelezi a szövetségesek igazságos és jogos győzelmét. Tagadják a magyar holokausztot. A múlttal való szembenézés helyett a nácibarát árulók tömjénezése zajlik. Nem követjük Németország elismerésre méltó példáját. A zsidókra szórt rágalom egyike a keresztényellenesség. XIII. János, II. János Pál, Ferenc pápa a zsidóságot idősebb testvérének tartja. Ferenc pápa mondta: „Minden keresztényben lakik egy zsidó. Senki sem lehet igaz keresztény, ha nem ismeri el zsidó gyökereit!” Hogy lehet, hogy Hóman Bálint, a neves történész, akadémikus még 1944ben sem látta, hogy a náci Németország és szövetségesei elvesztették a második világháborút? A fenti tények alapján kérem polgármester urat és miniszter urat, hogy ne támogassák Hóman Bálint szobrának felállítását. Dr. Lebovits Imre (Forrás: Népszava, 2015. augusztus 8.)

50

MEASZ 2017 A MEASZ tiltakozása a Hómanszobor felállításának terve ellen A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége tiltakozik az ellen, hogy Hóman Bálint születése 130. évfordulóján szobrot kapjon Székesfehérváron vagy bárhol az országban! Hóman Bálint a náci Németország és Hitler feltétlen híve volt. Egyetértett és szorgalmazta, hogy hazánk vegyen részt a második világháborúban, s ez 1943-ban a 2. magyar hadsereg voronyezsi tragédiájához vezetett. Szembefordult a Kállay-kormány kiugrási törekvéseivel, ami végezetül Magyarország megszállását okozta. Történészként, akadémikusként és miniszterként szerepet vállalt a zsidótörvények alkotásában. Kijelentette: „a zsidókérdésben végre szakítani kell a kompromisszumok rendszerével. Tudatára kell ébredni végre, hogy a zsidó ellensége kell hogy legyen a mai kormányrendszernek. A meglévő zsidótörvény rossz. Ezért mielőbb meg kell hozni az új egy-két szakaszos törvényt, mely faji alapra helyezkedik.” Hóman Bálint is felelős a második világháborúban elpusztult katonák, zsidók, civilek, hadifoglyok haláláért. A jelenlegi történészek egy része megpróbálja Hóman Bálint ügyét zsidóügyként kezelni, sőt egyesek zsidómentőként tüntetik fel. Határozottan kijelentjük, hogy Hóman Bálint ügye nem kizárólag a zsidókat érinti, hanem minden magyar embert, és elítélendő politikai tevékenysége „jutalma” nem lehet köztéri szobor állítása. Budapest, 2015. december 1. A MEASZ Elnöksége

51

MEASZ 2017 A második világháború fővárosi befejezésére emlékeztünk

A második világháború fővárosi befejezésének 71. évfordulója alkalmából az egykori náci megszállás és a nyilasuralom áldozataira emlékeztek a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (MEASZ) szervezésében Budapesten, 2016. február 13-án a XIII. kerületi vizafogói emlékműnél. Hanti Vilmos, a MEASZ és a FIR (Nemzetközi Ellenállók Szövetsége) elnöke beszédében elmondta: bár sokan megkérdőjelezik, el kell hinni, hogy valóban voltak magyar ellenállók, akik részt vettek Budapest felszabadításában. A megszállók elleni harcot hazafias tettnek nevezte. Kijelentette, hogy a fasizmus eszméje tovább él mindennapjainkban, példaként hozta fel ezzel kapcsolatban: felvetődött, hogy szobrot állítsanak Hóman Bálintnak, a két világháború közötti kultuszminiszternek. „Amikor a magyar kormány a szélsőjobb kottájából játszik, előbb-utóbb maga is szélsőjobboldalivá válik”, és ez jelent igazán veszélyt Magyarország számára, mondta Hanti Vilmos. Hozzátette: a terrorveszélyre hivatkozás az emberekben félelmet kelt, a félelemben élő ember pedig visszahúzódik, így még kevésbé tudja képviselni szabadságjogait. Beszélt arról, hogy 1933-ban a német parlamenti képviselők kétharmada elfogadta a felhatalmazási törvényt, amivel átadták hatalmukat Adolf

52

MEASZ 2017 Hitler kormányának. Hitler megígérte, a kormány mindenről tájékoztatja a parlamentet; törvényes úton szüntették meg tehát az alkotmányt és vezették be a diktatúrát. A MEASZ szolidaritását fejezi ki a szombaton tüntető pedagógusokkal. „A közoktatás problémája egyik jól kitapintható látlelete a megerősödő, fasiszta típusú diktatúrának.” Szikra Sándor, a MEASZ 99 éves tiszteletbeli elnöke saját emlékeit osztotta meg a jelenlévőkkel az ostrom idejéről. Elmondta, hogyan szökött meg, miután 15 év fegyházra ítélték hazaárulásért, és miként csatlakozott a megszállók elleni harchoz. A beszédek után a jelenlévők koszorúkat és virágokat helyeztek el az emlékműnél. Köztük Tóth József (MSZP) XIII. kerületi polgármester, Hajdu László (DK) XV. kerületi polgármester, Hiszékeny Dezső MSZP-s országgyűlési képviselő, Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója, a Magyar Liberális Párt nevében Szabadai Viktor és Tarján András, továbbá Nagy Imre unokája, Jánosi Katalin, a Nagy Imre Alapítvány képviseletében, valamint az orosz nagykövetség képviselői. (Forrás: MEASZ/MTI, 2016. február 14.)

A 2016-os Magyar Köztársaság Napja alkalmából „Ébreszt a hajnal” címmel Komáromi István adott koncertet és mutatta be cd-jét 2016. január 29-én a Kispesti Munkásotthonban, a MEASZ szervezésében. A helyszínen kedvezményesen, ezer forintért volt kapható az antifasisztaszellemű dalokat hordozó hanglemez, amelynek bevételét az előadó a MEASZ megsegítésére ajánlotta fel. A lemez továbbra is megrendelhető a MEASZ központi elérhetőségén: 1081 Budapest, Népszínház utca 27. I. em. 6., Tel.: 06 20 597-1640, e-mail: [email protected]

53

MEASZ 2017 Száztíz éve áll a Városligetben a Washington-szobor

Zugló polgármestere, Karácsony Gergely a budapesti amerikai nagykövetség tisztségviselőivel koszorúzta meg a Városligetben 2016. szeptember 16-án George Washington 110 évvel ezelőtt felállított szobrát. Karácsony Gergely, Zugló polgármestere szerint a Városliget ügye – túl azon, hogy a park Budapest tüdeje – a köztársaság eszméjéről is szól, mivel a kabinet – szerinte – azért akarja a ligetet átformálni, hogy a budai várban legyen a kormányzás székhelye. Az ellenzéki politikus a Városligetben 110 éve ugyanezen a napon felállított George Washington-szobor előtt tartott beszédében úgy fogalmazott, a liget ugyanabból a gondolatból született, mint az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya: a szabadság és a függetlenség szeretetéből. Az önkormányzat büszke arra, hogy a Városliget a világ első közparkja, ugyanakkor úgy gondolja, a kormány a köztársaság eszméjével ellentétes eszközökkel próbálja megváltoztatni a területet. Karácsony Gergely szerint ezért a ligetet védő aktivisták nemcsak az ottani fákat őrzik, hanem a köztársaság hősei is, akik a szabadságot és a jogállamiságot is védik. David J. Kostelancik, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének tanácsosa beszédében emlékeztetett, országa első elnökének szobra Amerikába vándorolt magyarok pénzéből készült, és 1906-ban avatták fel a városligeti tó mellett, ott, ahol jelenleg is áll. Az amerikai diplomata hangsúlyozta: George Washington szobra is azt fejezi ki, hogy a magyar és az amerikai népet összeköti a szabadság közös szeretete. (Forrás: Karácsony Gergely Facebook-oldala, MTI, Fotó: Ancsin Gábor)

54

MEASZ 2017

Huszonöt éve alakult meg a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány jogelődje, a Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ. A jubileum alkalmából az alapítvány Páva utcai székházában 2015. december 7-én rendezett ünnepségen Drucker Tibor, a közalapítvány kuratóriumának alapító tagja mondott beszédet. Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára arról beszélt, hogy a szabadságot, a békét és a jólétet csak akkor tudjuk megőrizni, ha régi hibáinkból tanulunk, és azokat nem ismételjük meg. Ehhez pedig – tette hozzá – szembe kell nézni a múlttal. (Forrás: Népszava, MTI, 2015. december 7.)

„Ma már feledni látszik, hogy az Auschwitz Alapítványt a MEASZ alapította…” Tény, hogy az első Orbán-kormány fejezte be a holokauszt-múzeum építését. Az igazsághoz tartozik, hogy az emlékközpont létesítésének „elhatározása” lényegesen korábbi, s másokhoz kötődik. Ma már feledni látszik, hogy az Auschwitz Alapítványt a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) alapította a rendszerváltoztatás hajnalán, s a MEASZ adott számára működési helyet, infrastruktúrát. Tagjai voltak azok, az ügy iránt elkötelezett emberek, akik

55

MEASZ 2017 elhivatott munkát, erkölcsi hátteret adtak a kiváló kuratóriumi elnök, Vámos Tibor akadémikus vezette alapítvány eredményes működéséhez. Magam, aki huszonnégy éve vagyok a MEASZ elnökségének tagja, végigkísérhettem azt a sok-sok tépelődést, közös gondolkodást, hova is kerüljön a holokausztot bemutató múzeum. Azokkal értettem-értek egyet, akik a holokausztot – noha az áldozatok túlnyomóan zsidók voltak – nem tekintik „csak” zsidó ügynek. Hiszen sokan mások is a fasiszta terror áldozatai lettek a második világháborúban: az antifasiszta ellenállók, a cigányok, a melegek, a fogyatékosok, egyes keresztény felekezetek, egyházak tagjai stb. Mindazok, akik a második világháború vérzivatarában akkor a „maguk fajták” voltak, akik nem feleltek meg a „tisztafajú árja” elvárásnak, akik a bűnös politika ellen fölléptek vagy veszélyt jelenthettek rá. Ha felsoroljuk a holokauszt áldozatainak minél teljesebb körét, azzal azt is érzékeltethetjük, hogy az embertelen, bűnös fasizmus sokkal szélesebb körre jelentett veszélyt, mint – s ezt sok-sok idézőjelben mondom – „csak” a zsidó embertársainkra. A Páva utcai egykori zsinagóga helyszíne kizárólagosságot sugalló szimbólum, ráadásul a főváros központjától nehezen megközelíthető helyen áll. Egyetértek György Péter Radnóti-díjasunk korábbi szavaival: „az emlékezet helyeinek a városi szövetekben kell helyet kapniuk”. Bár ő a korábbi gettó területét, vagyis a városközpontban a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát tartotta volna alkalmasabbnak a múzeum helyszínének. Ez némileg javított volna a helyzeten, de optimális megoldás nem lehetett volna. A Horn-kormány idején kibontakozó hosszú küzdelem után, amikor még mindig nem volt megfelelő hely a múzeum számára, el kellett fogadni az Orbán-kormány ajánlatát, amely azt az értelmezést támogatta, hogy a holokauszt-múzeum zsidó ügy. A zsinagógatér eredeti zsinagógaformák közötti helyreállítása elvette a kiállítási teret és tovább hangsúlyozta az ügy újragettósítását. Magam ezt akkor, már a MEASZ elnökeként úgy éltem meg, hogy az Auschwitz Alapítvány alapítójának képviselőjeként fölkeresett az alapítvány kuratóriumi küldöttsége. Azt kérték, hogy a MEASZ mondjon le az addigi egy fő kuratóriumi helyéről és az alapítói jogáról, cserében a Fidesz befejezné a munkát. Azt válaszoltam, hogy ha minden ezen múlik, a MEASZ nem gördíthet akadályt a holokausztmúzeum létrehozása elé, hisz ezzel több mint tízéves küzdelmünk végére tehetünk pontot. Így a MEASZ a kérésnek megfelelően járt el. Reménykedtünk, hogy mint édes gyermekünkkel a közös cél e formaságok nélkül úgyis össze fog tartani majd. Összetart bennünket a holokauszt-

56

MEASZ 2017 múzeumért munkálkodókkal vallott következetes vágyunk: soha többé fasizmust! A MEASZ továbbra is a holokauszt nemzeti értelmezésének a zászlóvivője. Bízunk abban, hogy ezt a gondolatot egyre többen magukénak fogják érezni, hiszen napjainkban – igaz, más történelmitársadalmi helyzetben – egyre inkább találkozunk a szélsőjobb ideológiájának terjedésével életünk szinte minden területén. S ezt nagyon fölerősíti a kétharmados többségű kormánypártok szélsőjobbra hajló ideológiai gőzhengere. Tudjuk, a szélsőjobb nagyon is ért a bűnbakképzéshez, politikájának, gyűlölködésének ez az egyik alapja. Napjainkra ez több irányban is erősödött. Nagyon egyetértek György Péter szavaival: „a holokauszt emlékezetének egyik legfontosabb célja ma Magyarországon az, hogy megvédje a cigányokat”. Igen, ma a cigányokra leselkedik a legnagyobb rasszista veszély. A mai a szélsőjobb ellen széles körű összefogással tudunk hatékonyan föllépni. Minél több politikai erőt kell megnyernünk az antifasiszta értékek képviseletére, hiszen az antifasizmus nem jobb- vagy baloldaliság kérdése, hanem humanista életút. Ha békés polgárokként kényelmesen hátradőlünk karosszékünkben és arra gondolunk, hogy társadalmunk szélsőjobbra tolódása nem a mi ügyünk, könnyen járhatunk úgy, mint amiről az ismert német evangélikus lelkész versében szól: most, amikor értem jönnek, már nincs, aki szóljon értem. Hanti Vilmos, a MEASZ és a FIR elnöke (Forrás: antifasiszta.hu)

57

MEASZ 2017 Kilencvenéves lenne dr. Szenes Iván Hat esztendeje nincs közöttünk dr. Szenes Iván (1927–2011) történész, kandidátus, a MEASZ egykori alelnöke, a NÜB (Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete) örökös tiszteletbeli elnöke, aki 2017ben lenne kilencvenéves. A Pápa melletti Mihályházán született 1927-ben, baloldali tevékenységéért elítélték, így lett a sátoraljaújhelyi fegyház fogja, majd a börtönlázadás résztvevője. 1944-ben a dachaui koncentrációs tábor rabja. A felszabadulás után hazatért, 1960-tól a Budapesti Orvostudományi Egyetemen tanított, tanszékvezető egyetemi tanár lett. 1976-ban a történettudomány kandidátusa fokozatot szerezte meg. 1990. évi nyugdíjba vonulásától a MEASZ és a NÜB tisztségviselőjeként, a NÜB elnökeként dolgozott, 2010 májusa óta a NÜB Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke volt. Közel egy évtizedig a Holocaust Közalapítvány kuratóriumának tagjaként is munkálkodott. Egy több mint tíz évvel ezelőtt, a zsido.hu által vele készített interjút idézünk fel emlékére. – Mi a különbség a MEASZ és a NÜB között? – Magyarországon a nácizmus üldözöttei kb. 850–900 ezren voltak. Döntő többségük zsidó származása miatt szenvedett el üldöztetést, de elég jelentős volt a politikaiak száma is, akiket részben börtönökből, részben büntetőszázadból deportáltak, és végül a cigányok. A MEASZ minden ellenállást elismer, ami Magyarországon a fasizmus ellen történt, vagyis politikai meggyőződésre való tekintet nélkül, rendkívül szélesen értelmezett népfront-politika alapján minden volt ellenálló érdekét képviseli, mind anyagilag, mint erkölcsileg. Ezen belül működik a NÜB, amely viszont minden üldözött, zsidók, politikaiak, cigányok érdekeit kívánja képviselni. Ennek is megvan az erkölcsi-kegyeleti és megvan az anyagi oldala, amely a kárpótlásban jelentkezik.

58

MEASZ 2017 – Személyes sikerei? – Őszintén örülök annak, hogy kezdettől fogva részt vehetek abban az előkészítő bizottságban, amely végül is létrehozta a Mazsököt, és hat év kemény munkája eredményeképpen a bizottságban együtt elértük, hogy nagyon fontos döntések szülessenek: létrejött a közalapítvány irodája, kiosztottuk az életjáradékokat. Az iroda kezeli azokat az ingatlanokat is, amelyek szintén a magyar kárpótlást jelentik. Emellett a svájci, illetve a német kárpótlás is megvalósul. – Mennyien lehetnek a túlélők? – Ha most megvizsgáljuk a 850-900 ezer ember sorsát, aki elszenvedte a náci üldöztetést, az elpusztítottak számát 500-575 ezerre teszik a tudományos kutatók. Azt tudjuk, hogy a túlélők száma mintegy 350 ezer volt 1945-ben. Nagy részük kivándorolt. Van adatunk arra, hogy 1970 tájékán Magyarországon élt és bizonyos kárpótlásra jelentkezett mintegy 21 ezer volt deportált, valamint 25-26 ezer gettót, illetve munkaszolgálatot elszenvedett személy. A tényleges létszám ennél több volt. Valószínűleg emellett a mintegy 46 ezer fő mellett 5000-re tehető azok száma, akik nem jelentkeztek különböző okokból. Ez az 50 ezer túlélő élt 1970 tájékán Magyarországon. Mintegy 30 ezer személy jelentkezett 1990 és 1994 között kárpótlásra. Ez azt jelenti, hogy nagyon jelentős az elhalálozás. A közalapítványnál 19 ezer személy jelentkezett. Azoknak a volt magyarországi üldözötteknek a száma, akik ma külföldön élnek, megközelíti az 50 ezret. A kettő együtt 80 ezer ember. Figyelembe véve, hogy számos külföldön élőhöz nem jutott el a kárpótlás ténye, azt kell mondanunk, hogy a túlélők száma ma Magyarországon és külföldön meghaladja a százezret, azaz minden harmadik ma is él. Ezek becsült számok, de a becslés tényekre támaszkodik. A NÜB arra törekszik, hogy mindenki ügyét, aki hozzánk fordul – éljen Magyarországon, Izraelben vagy más országban – elősegítsük. Jelenleg mintegy 50 ezres dokumentációnkból, 20 ezren hazaiak. Közülük sajnos már több ezer ember meghalt. Mintegy 20 ezren élnek Izraelben, és 8-10 ezer az egyéb országban élő, hozzánk forduló érintettek száma. Évente egy, de inkább két alkalommal összehívjuk az úgynevezett lágercsoportokat, vagyis azokat, akik Ravensbrückben, Bergen-Belsenben, Auschwitzban, Dachauban, Buchenwaldban, Lichtenwörthben és másutt voltak. Megbeszéljük velük azokat, a saját életükben felmerülő problémákat, amelyek megoldásáért a NÜB, később a közalapítvány tenni tud. Rendszeresen tájékoztatjuk őket, kérjük a bizalmukat, és le tudjuk mérni a magyarországi és a külföldi kárpótlás hatását.

59

MEASZ 2017 – Milyen nemzetközi kapcsolataik vannak? – Nem lehet megkerülni a Claims Conference-hez fűződő viszonyunkat. Én mindig azon a véleményen voltam, amit igyekeztem a NÜB 40. évfordulója alkalmából rendezett ülésen is elmondani, hogy a hazai és nemzetközi szervezetek csak együtt, egymást támogatva, egymás nézeteit korrigálva tudják szolgálni eredményesen az említett, nemes célok elérését, vagyis a kegyeleti munkát és a kárpótlási folyamatot. A nemzetközi szervezeteknek nagyon sokat köszönhetünk azért, hogy a svájci és a német kárpótlási ügyben jelentős eredményt harcoltak ki. Olyat, amelyet más szervezetek nem tudtak megvalósítani. A döntés után azonban a végrehajtás kínos lassúsággal zajlik, amit az még külön kiélez, hogy a halálozások száma igen nagy. Magyarországon évente 800-1000 túlélő hal meg. Ez a német és a svájci kárpótlás realizálásánál azt követeli meg tőlünk, hogy rendkívül határozottan, gyorsan hajtsuk végre a már elért német és svájci döntéseket. Ehhez kell egyrészt a Claims Conference mielőbbi döntése az összegek kifizetésének feltételeiről, másrészt a Claims Conference budapesti irodájának a munkája. Szólni kell a Mazsök kuratóriumán belüli munkáról. Világos, hogy a kuratórium tagjai, akik magyarok is, zsidók is, szeretnek vitatkozni. Nem is baj, hogy rendszeres vita folyik. Baj talán az, hogy ez a vita néha parttalanná válik, néha értelmetlenül hosszan vitáznak olyan kérdésekről, amelyek viszonylag gyorsan eldönthetők. Ezzel együtt úgy érzem, hogy a közalapítvány jelenlegi összetételében is alkalmas annak a feladatnak a végrehajtására, amelyre létrehozták, azzal együtt, hogy néhány kuratóriumi tag szorgalmasabban látogathatná az üléseket. S. M. - (Forrás: zsido.hu) Szenes Iván tíz évvel ezelőtti utolsó látogatása szülőhelyén fiatal barátja (MEASZ-alelnök utódja), Kerecsényi Zoltán, valamint a pápai hitközség Auschwitzot túlélt egykori elnöke, Kis László és felesége társaságában (Fotó: Maradics M.)

60

MEASZ 2017 „Létezik-e haza, vagy ez csak illúzió?”

A Szombathelyről és környékéről elhurcolt zsidókról a helyiek évről évre megemlékeznek. A gyászszertartáson több holokauszt-túlélő is részt vesz. Az egykori gettó területén áll a szombathelyi zsidó közösség imaháza, itt tartják a júliusi gyászszertartásokat. Az igen aktív hitéleti, kulturális és ismeretterjesztő munkát végző szombathelyi hitközség tagjai minden évben a MEASZ képviselőit is meghívják rendezvényeikre. Az elmúlt esztendőkben rendezett szombathelyi holokauszt-megemlékezéseken nem egy ízben mondott beszédet Kerecsényi Zoltán alelnök, legutóbb pedig Nagyváradi Szűcs Mihály képviselte a szövetséget. Beszédét az alábbiakban közöljük. Szombathelyről 2426 embert vittek el, s mindössze 178-an tértek vissza. Mindegyik – 613 – elhurcolt gyermek életét vesztette a haláltáborokban. A hajdani zsinagóga épülete még most is Szombathely szívében magasodik, bár ma koncertteremként funkcionál. Tövében, a mártírok és munkaszolgálatosok emlékfalánál lehet leróni kegyeletüket az emlékezőknek. A szombathelyi mártírok emlékezetére Nagyváradi Szűcs Mihály beszéde: Késő estébe hajlott az idő, és békésnek hitt magányomban újra és újra Nyiszli Miklós, megrázó borzalmakat közreadó regényét forgatom. Volt egy nép, egy nemzet, amely megtagadta az általa nagyra értékelt Szent István-i intelmeket, amelyeket fiához intézett. „A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán

61

MEASZ 2017 állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén… Mert amiként különbkülönb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást… hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli… Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.” Nincs új a nap alatt, mert ezt a történelmi tézist immár sokadjára tiporja lábbal ez a nemzet fennen hirdetett keresztényi mivoltát. Ezt tette és teszi a mai napig meghazudtolva, amit büszkén hirdet évszázadok óta. Él-e még keresztény nemzet ezen a tájon, és van-e hazája, vagy csak úgy hirdetik ? Mi az a magabiztos szó, hogy haza? Mit jelentett az évszázadok során és mit jelent napjainkban? Vagy csak ezzel a varázsigével tudják igába hajtani a felvilágosulatlan tömegeket? Létezik-e a haza vagy csak illúzió, mert valahol tetten kellene érni a maga valóságában. Egyes megfogalmazások szerint a haza az a tér, ahova születik a még ártatlan emberpalánta, ahol nevelkedik, felnő és a társadalom hasznos tagjává válik s majd ha eljő a nap, a haza földje magába fogadja. A haza fogalma az állampolgár számára különösen akkor nyer jelentőséget amikor az élet vagy a haza a világ más tájára küldi, mert képtelen neki kenyeret adni. A gyermekkori élmények az idegenben hangsúlyozottabban jelentkeznek, és a hazájától messze élő szívét megtölti a honvágy a maga keserű érzetével. Van oly pillanat, amikor a haza harcba hív, mert veszélyben van, akkor az állampolgár akár vérét és életét is képes adni a hazáért. Vajon akkor is a hazáért kell áldozatokat hozni, amikor a hazától több száz kilométerre kell harcolni és elpusztulni? Hol a haza akkor, amikor ordas eszmék mételyezik meg az állampolgárok lelkét? Hol a haza, amikor önmagát az etnikai hovatartozás és annak többsége határozza meg s a többi kisebbség? Hol a haza, amikor az életteret egy etnikai csoport kisajátítja? A hazát nem sajátíthatja ki egy etnikai csoport, mert akik azonos élettérben születtek, nőttek fel, azoknak azonosak a jogai és a kötelességei. Ők a hazának állampolgárai, így nincs kisebbség. A származási hely nem azonos a hazával. Ha nem így lenne, nekünk, magyaroknak az Etel-közt kellene hazának neveznünk. Menjünk ki a természetbe, és gondoljunk a hazánkban költő költöző madarakra. Az ősz beálltával nem azért költöznek el, mert máshol van a hazájuk, hanem azért, mert a tél beálltával nem találnak élelmet és nem bírják a hideget. Tavasszal visszajönnek ugyanarra a helyre, ahol a világra jöttek. Ez a szülőhelyhez való kötődés. Gondoljunk arra, hogy mikor az

62

MEASZ 2017 ember a hazán belül elkerül más helyre és visszatér a közvetlen szülőhelyére, melegség önti el a szívét. Ez jelenti a hazát, nem pedig az etnikai hovatartozás. Hol a haza, amikor a szemét a lélekben és a fizikai környezetben tetten érhető? Hol a haza, amikor a csendőrök hada a „hideg napok” hírhedt tettesei voltak s felhatalmazva érezték magukat, hogy gyilkoljanak, kegyetlenkedjenek? Hol a haza, amikor honfitársaink életterét korlátozandó a Darányi-kormány előkészítette az 1938. évi XV. törvénycikket amelyet Imrédy Béla miniszterelnöksége az országgyűlés elfogadott? A törvény a szellemi foglalkoztatású pályák állásainak legfeljebb 20 százalékát foglalhatták el zsidók. A végrehajtást az orvosi és az ügyvédi kamara mintájára létrehozott szakmai tömörüléseknek kellett szavatolniuk. A törvény szintén 20 százalékban maximálta a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál a zsidók létszámát. A törvény egyértelmű támadás volt a polgári jogegyenlőség elve ellen. Ezt látva 59 nem zsidó magyar művész és értelmiségi írásban tiltakozott, köztük olyan nagyságok, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Zilahy Lajos, Csók István. Sajnos mindhiába. Hol volt a haza, amikor 1944-ben megkezdődhetett a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján. Az első gettókat Beregszászon, Felsővisón, Huszton, Kassán, Kisvárdán, Máramarosszigeten, Mátészalkán, Munkácson, Nagyszőlősön, Nyíregyházán, Sátoraljaújhelyen, Técsőn és Ungváron hozták létre. A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás után mindössze néhány hét alatt, május közepe és július eleje között, a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták. A magyar vidék zsidóságára a birkenaui lágerben azonnali pusztulás várt. A csekély számú, munkaképesnek ítélt ember közül is csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat: a magyar vidék több százezres zsidóságából mindössze néhány tízezren tértek vissza. A túlélők családjuk, közösségük elvesztése miatt gyakran úgy döntöttek, nem tudnak új életet kezdeni egykori lakóhelyükön, ezért a fővárosban, nagyobb városokban vagy külföldre emigrálva próbálták békében élni tovább életüket. A meggyilkolt vidéki zsidóság hiánya fájó és pótolhatatlan. Zsidó honfitársainkkal szembeni gyűlölet – sajnos – ma is tetten érhető és újra és újra felteszem a kérdést: hol a haza, amikor a jelenlegi regnáló hatalom szemérmetlenül szemet huny a Duna-parti emlékmű meggyalázása fölött? Mert cinkos, aki a fasisztákkal cimborál. Ők azok,

63

MEASZ 2017 akik más mércével mérnek ha Csatári Lászlóról és más mércével mérnek, ha Biszku Béláról van szó. A magyarországi zsidóság a szellemi gazdagság birtokosa volt és maradt, mert tagjai tökéletesen elsajátították szülőföldjük kultúráját, miközben szívükben hordozzák saját kultúrájukat. Ennek eredményeként jelentem ki, hogy a magyarországi zsidóság két kultúra büszke birtokosa. Ez a tény is arra sarkall, hogy jelképesen megemeljem kalapom a zsidóság előtt. Hol voltak a művelt emberek, akik lelkében a humanizmus helyett az irigység lett úrrá a zsidósággal szemben? Hiszen művelt ember nem gyönyörködik kisgyermekében, aki kővel dobja meg a galambot, mert nem tanítja meg minden élőlény iránti szeretetre a zsenge gyermeki lelket. Lám a gyűlölet már ekkor tetten érhető. Ezen sorok most a szombathelyi vértanúkra emlékezés alkalmából íródott, mert emlékeznünk kell a 72 évvel ezelőtti eseményekre, azokra a kezekre, amelyek ölelés helyett gyilkoltak. A hitleri gépezet lelkes magyar vazallusai hatszázezer zsidó származású magyar állampolgárt, Szombathelyről pedig 4400 mártírt hurcoltak el. A csillagos házak lakói nagyon megszenvedték, hogy emberhez méltatlanul fejezzék be földi pályájukat. Legyen áldott az emlékük! Harcos Katalin Auschwitz Gondolatok a Holokausztról Itt barakkok csöndje ásít… még rettegést izzadnak a falak, elménkben fellobognak a lángok s rég elhalt jajok rikoltanak. Az elhamvadt jövő vitába száll a most múlt-tagadó farkasaival. Itt ragadt az igazság körülzárt szögesdrótjaival. Valóság-ízű emlékek sorjáznak elő, névtelenek de feledhetetlenek… kézen fogva lejtik táncukat milliók sírhantjai felett.

64

MEASZ 2017 Elie Wiesel (1928–2016)

2016. július 2-án, életének 87. évében elhunyt Elie Wiesel (Eliezer Wiesel) erdélyi, máramarosszigeti születésű, magyar származású zsidó író, politikai aktivista, egyetemi tanár, holokauszt-túlélő. Ötvenhét könyvet írt. Leghíresebb műve Az éjszaka, amely a náci koncentrációs táborokban szerzett élményein alapul. Harminc esztendeje, 1986-ban kapott Nobel-békedíjat. Akkori méltatásában a norvég Nobeldíj-bizottság az „emberiség hírvivőjének” nevezte, megjegyezve: a „Hitler haláltáboraiban történt teljes megalázottság megtapasztalásának és az emberiesség semmibe vevésének” feldolgozására irányuló küzdelmei, valamint a „békéért végzett gyakorlati munkája” mind „a béke, a jóvátétel, a megbékélés és az emberi méltóság” erőteljes üzenetét közvetíti az emberiség felé. Ő használta először a „holokauszt” kifejezést a mai értelmében. 2009-ben látogatott utoljára Magyarországra. Nagy nyilvánosság előtt, a Gyömrői úti Hit Parkban tartott előadást, illetve felszólalt a Parlamentben is. 2012-ben lemondott a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje kitüntetéséről tiltakozásul a nyilas eszméket valló erdélyi író, Nyirő József újratemetési kísérlete miatt. Elie Wiesel: Az éjszaka – Részlet – Amikor az egyik nap visszatértünk munkánkból, gyülekezőhelyünkön három akasztófát láttunk.

65

MEASZ 2017 – Sorakozó! – hangzott a vezényszó. Köröskörül az SS-fegyőrök fenyegető géppisztolyaikkal – a mindennapi szokásos ceremónia. Ekkor három megbilincselt halálraítéltet pillantottunk meg. Köztük volt a kis ,,Pipel” is, a ,,szomorú szemű angyal”... A három elítélt az akasztófa alá állt. Egyszerre három nyakba vetettek hurkot a pribékek. – Éljen a szabadság! – kiáltotta a két felnőtt elítélt. A gyermek hallgatott. – Hol van az Isten, hol van? – kérdezte valaki mögöttem. A táborparancsnok jelzésére végrehajtották az ítéletet. A tábor teljes némaságba burkolódzott. A Nap leereszkedett a látóhatár mögé. – Le a sapkákkal! – üvöltötte a táborparancsnok. Rekedten szólt a hangja. Sírtunk. – Fel a sapkákkal! Aztán elkezdődött az elvonulás. A két felnőtt már nem élt. Megdagadt nyelvük kékesen lógott ki szájukból. De a harmadik kötél mozdulatlanul lógott: a könnyű testű fiúcska még élt... Több mint fél óra hosszat lógott még az akasztófán. Szemünk láttára zajlott le szörnyű haláltusája. Az arcába kellett néznünk. Élt még, amikor elhaladtam előtte. Mögöttem újra elhangzott az előbbi kérdés: – Hol van az Isten? Magamban pedig a következő választ hallottam: ,,Hol van? Ott, ott lóg az akasztófán...” (Forrás: Leonardo Boff: Miatyánk. Ecclesia, 1979)

Szervezeteink jelentik országszerte: A pécsi MEASZ-szervezet Két holokauszt-túlélő számolt be üldöztetéséről Pécsett középiskolásoknak és érdeklődőknek a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége szervezésében. A torokszorító beszámolókat közel százan hallgatták meg. Közel százan – köztük a Miroslav Krleža Horvát Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium két osztálya – vettek részt Pécsen az MSZP Tüzér utcai székházában a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége

66

MEASZ 2017 (MEASZ) által szervezett klubnapon, ahova két holokauszt-túlélőt hívott meg a szövetség. Az eseményen a két túlélő – Horváth Endréné Fleischer Elza, Kaufmann Pál – mellett Molnár György, a MEASZ helyi elnöke tartott rövid ismertetőt a pécsi zsidóság életének változásáról az 1944 márciusa és júniusa közti időszakban. A klubnapon Pál Gizella, a szövetség alelnöke, Kiss Jánosné, a Baranya megyei cigány önkormányzat képviselője és Schmuck Roland, az MSZP pécsi frakciójának képviselője is részt vett. A szövetség helyi vezetője az akkori napilapban, a Dunántúlban megjelent cikkekkel érzékeltette a hallgatóságnak az akkori közhangulatot: március végén jelent meg az első felhívás a zsidó származású állampolgárok kötelező sárgacsillag-viselésről, április közepén már a zsidó származású értelmiségi alkalmazottak elbocsátását írta elő a törvény, a hónap végén pedig a kerékpárjaikat is le kellett adni a faji alapon megkülönböztetett magyar állampolgároknak. Május 4-én be kellett jelenteniük az anyagi javaikat, különös tekintettel a képzőművészeti tárgyakra, hangszerekre, egyebekre, majd május 8-án kellett bevonulniuk a MÁV-bérházban kijelölt gettóba. Ide körülbelül 3400 izraelita lakost költöztettek át, a megüresedett lakásokra pedig 1200 kérelem futott be a pécsi polgármesteri hivatalhoz – vázolta fel a történteket Molnár György. A gettóból június végén költöztették át az áldozatokat a Lakics-laktanyába, ide kerültek a Baranya más részén élők is. Július 4-én, légoltalmi sziréna hangjának fedezete alatt kísérte át a csendőrség a foglyokat a vasútállomásra, hogy bevagonírozzák őket Auschwitz felé – zárta előadását Molnár György. A hallgatóság egyperces néma állással adózott az elhunytak emlékének. Ezután a két túlélő emlékezéseit mély csöndben hallgatták végig a megjelentek. Horváth Endrénétől megtudhatták, hogyan vesztette el szüleit és dolgozott később titkos német katonai térképek készítésén. Kaufmann Pál az elhurcolását, több táboron keresztül tartó kálváriáját, bombázásokat említett meg. A diákok leginkább arra voltak kíváncsiak, milyen megkülönböztetés érte akkor a két túlélőt iskolatársaiktól – hiszen 1944-ben még gyermekek voltak. Mint kiderült, bár sokan meghökkentek a sárga csillag láttán, a legtöbb negatív megnyilvánulást egy-két pedagógustól kapták, akik nem rejtették véka alá antiszemita nézeteiket. Schmuck Roland képviselő ennek kapcsán megjegyezte, az antiszemitizmus ma is jelen van Magyarországon, és erősödik, ami ellen fel kell lépni. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének két hónap múlva

67

MEASZ 2017 esedékes következő klubnapján Baranya megye és Pécs közbiztonsági helyzetéről tart előadást a rendőrség egyik képviselője. (Forrás: Pécsi Stop) Horváth Endréné Fleischer Elza visszaemlékezése „1927-ben születtem Szekszárdon, ott végeztem az iskoláimat. Az iskolapadból, harmadik kereskedelmiből vittek el Auschwitzba. Mi hárman voltunk testvérek, és volt egy nevelt bátyám is, ő a munkaszolgálatról nem jött vissza. Édesapám szállító volt. Már1942-ben elvitték Marcaliból munkaszolgálatra, ki a frontra, Ukrajnába, Oroszországba. Nekünk nem volt saját házunk, főbérlők voltunk. A Wosinsky Mór utcában laktunk, már nem ott van, ahol akkor. A korzó végétől az első a Báró Augusz Imre utca volt, utána a Kölcsey, utána a Wosinsky, utána meg jön a zsidó templom. Szekszárdon a rendeletek előtt nem lehetett érezni semmi ellenségeskedést. Ott mindenki békességben élt. A kereskedők nagy része mind zsidó volt, akik hitelt is, részletfizetést is adtak, jóban voltak az emberek. Amikor aztán megjöttek a rendeletek, a csőcselék meg aki ebből úgy érezte, ebből haszna lesz, váltott. Azt hiszem, az országban egyedül a szekszárdi polgármester, dr. Vendel István nem létesített gettót, úgyhogy az utolsó pillanatban a meglévő gettókba – Dombóvár, Pincehely, Tamási és Bonyhád – osztották szét a maradék szekszárdi zsidóságot. Nem volt olyan nagyon sok már, mert rengeteg munkaszolgálatos volt. Minket Bonyhádra vittek a gettóba, odáig tudtuk, mi lesz velünk. 1944 májusában kerültünk be. Ez rendkívül hirtelen történt: megmondták, hogy ekkor és ekkor el kell hagyni a házat, vihetünk ágyneműt meg esetleg fekhelyeket. Mi az ágyak matracait vittük el, két matracot, illetve ágybetétet meg egy összecsukható ágyat. Vihettünk bőröndöt, vihettünk élelmiszert, fogalmunk se volt, meddig kell ott lenni, mi lesz. Négyen voltunk, anyukám és mi hárman. Összeköltöztették az embereket, kellett hogy adjanak egy szobát legalább, mit tudom én, a kicsodáék. Az állapotok szörnyűek voltak: a gettó teljesen zárt volt, egy héten egyszer valaki elmehetett bevásárolni. Nem voltak ágyak, mindenki a sajátjában volt Hallottam, hogy más gettókba adtak be élelmet a bent levőknek. Lehet, hogy a bonyhádiak a bonyhádiakat segítették, de mi idegenek voltunk ott.

68

MEASZ 2017 Amikor bementünk, megmotoztak bennünket a csendőrök. Utána pedig megjelentek a nyomozók, nem nyomozók, olyan nyomozófélék, Szekszárdról jöttek át, és akkor bizony voltak, akiket nagyon megvertek, keresték, hova rakták az aranyat meg a pénzt. 1944. július 6-án vagy 7-én vagoníroztak be bennünket Pécsen. Nyolcvanan voltunk a marhavagonban, gyerekek, betegek, öregek; volt, aki meghalt útközben. Víz és minden nélkül, jóformán annyi hely sem volt, hogy leüljön az ember. Felváltva ültünk és álltunk. Anyukámat leültettük a csomagra, gömbölyű kosár volt, amiben ennivaló volt, és a legszebb kabátok, mert mit tudtuk mi, hova visznek, hogy mégis a jobbikban menjünk. A legjobb holmijaink voltak nálunk. Az öcsém azt mondta, éhes. Mondtam neki: ne, most ne kérjél, mert nem tudjuk, mennyi ideig lehet enni. És ő már egy óra múlva nem volt. Mikor kiértünk a rámpára a két kisebb testvérem anyukámmal együtt rögtön abba a csoportba került, amelyet a krematóriumba küldtek. Az öcsém, akit elvittek a gázba, 12 éves volt, második gimnazista. Anyukámat is a másik oldalra irányították, mert fogta a 11 éves Évi kezét. Soha többet nem láttam őket. Mengele válogatott, 30 év körüli, jóképű ember volt. Engem fejbe vert hátulról, és átlökött arra az oldalra, hogy mire visszanéztem, már nem láttam őket. A válogatás aszerint történt, hogy ránézésre ki mennyire volt munkaképes, milyen volt az alkata. A táborban nem kellett dolgoznunk, ott csak az volt a kérdés, életben maradok-e vagy nem. Fabarakkokban laktunk. Kőbarakk csak a németeknek volt. Én először a 21-es barakkba kerültem, ahol ötös sorokban aludtunk. Egy vállszélesség, egyszerre kellett fordulni, a csupasz földön. Volt ott egy Blockälteste, az úgy ütött-vert bennünket, mint a répát. Lengyel nő volt. A lengyelek meg a szlovákok borzalmasak voltak. Azt mondták, azért, mert mi még a moziban ültünk, amikor ők már itt voltak. Mi erről nem tehettünk. Az igaz, hogy ők előbb odakerültek, velük építtették meg a tábort, teljesen kivetkőztek emberi mivoltukból. Nem is csoda, nem csoda… 1944 novemberéig voltam Auschwitzban, mert ahogy a németeknek szorult a kapca a fronton, rajtunk töltötték ki a mérgüket. Volt, hogy Mengele egy nap háromszor jött válogatni. Én már nem láttam kiutat. Édesapám emléke tartotta bennem az életösztönt. Ezért csináltam végig, amit csináltam. Borzalmas volt az az állandó stressz, az az állandó félelem, hiszen már a második nap tudtuk, mi vár ránk: ott volt az a hatalmas láng, a krematórium lángja. Mikor megyek Pestre, és látom Százhalombatta kéményeit, mindig azt hiszem, hogy

69

MEASZ 2017 Auschwitzban vagyok, ott is ilyen volt. Borzalmas volt, mert aki ott volt, az már tudta, mit jelent, ha jön a fekete autó. Ezzel kellett számolni. Nem volt már az embernek bizalma, hogy életben marad. Egyszer egy szép napon – úgy látszik, nekem ezt írta elő az Úristen –, jött egy parancs, és elvittek egy transzportot Ravensbrückbe. Két hétig ott voltunk úgynevezett karanténban. Az rettenetes hely volt. Onnan munkásokat kértek. Engem is beválogattak a csoportba, és elvittek Lipstadtba. Ez egészen fönt van a holland határnál. Ott volt repülőgépóragyár, amelyik még működött. Természetes, hogy ez nagyon exponált helyen volt, és állandóan bombázták. De az nem zavart engem, már megváltás lett volna, ha egy bomba odavág. De a gyárban én talán kárpótolva voltam azért, hogy olyan hosszú ideig voltam Auschwitzban. Én perfekt beszéltem németül. Sikerült bekerülnöm irodai munkára, ami nagyon nagy előnyt jelentett, nem kellett éjszaka dolgoznom, mert az ottani civil munkások nem dolgoztak éjjel. Német mérnökök meg technikus is voltak ott. Énnekem műszaki rajzokat kellett csinálnom. Volt egy nő ott, az Elfrieda, kérdeztem tőle, mit rajzolok én. Voltak férfinevek, voltak női nevek, össze kellett őket kötni. Azt mondta nekem, hogy azt nem mondhatja meg. Nem mindegy, mit csinálok? Egyszer egyedül voltam Elfriedával, nagyon jóindulatú, rendes kis nő volt. Megkérdeztem, mi ez, és akkor megmondta, hogy titkos térkép. Gondoltam magamban, ettől még nem fogjátok megnyerni a háborút. Ez ment márciusig, de állandóan bombáztak. 25 km-re ettől a helységtől, Suhrban olyan tonnás bombát dobtak le, hogy leröpültünk az ágyakról. Itt azért volt nagyon jó nekünk, mert helyben volt a gyár, nem kellett napi 20 kilométert még gyalogolni a munkahelyre, hanem nekünk ott az udvarban kellett Appelt állni. Ott megszámoltak bennünket, és mentünk dolgozni. Központi fűtés volt, a gyárban, a földszinten volt a szállásunk, meleg víz is volt. Nagyon rendes volt a gyáros, adott élelmet, csak mi nem kaptunk meg mindent, hanem kiskocsival haza kellett húzni a németeknek a cukrot meg a vajat. Itt elfogadható volt a helyzet. December 6-án, Mikulás napján borzasztó bombázás volt. Akkor kinyitották a kapukat, és azt mondták, hogy menjünk, mehetünk. Senki se ment sehova, hova ment volna derékig érő hóban, cipő, ruha nélkül, egy szál rongyban, hátulról meg lelőhették volna. Erre másnap kaptunk jó ebédet, hogy milyen hűek vagyunk. Volt ott egy fiú, aki engem tanított, az egyszemű Klaus. Azt mondta nekem, hogy maradjak ott. Én nem mertem. Ha ott maradok, akkor négy vagy öt óra múlva szabad vagyok.”

70

MEASZ 2017

Ferenc pápa 2016. július 29-én az egykori Auschwitz II-Birkenau náci német haláltábor területén az áldozatok emlékművénél imádkozott, és a csendes elmélkedést követően Michael Schudrich, Lengyelország főrabbija a Mélységből kiáltok hozzád, Uram kezdetű zsoltárt énekelte el héberül. A katolikus egyházfő az ima után 25, a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet által a Világ Igaza címmel kitüntetett személlyel találkozott, s kezet fogott velük. A birkenaui emlékműnél jelen volt a pápát az auschwitzi látogatásán kísérő Beata Szydlo lengyel kormányfő, valamint a haláltáborok több túlélője. (Forrás: MTI)

Az egyik magyar nyelvű emléktábla Auschwitzban (Fotó: Remzső László)

71

MEASZ 2017 Könyvajánló A magyar–lengyel hídember „A második világháború két, rang nélküli kiskatonája, egy berlini német és egy Kijev-környéki szovjet (ukrán) fiú története – onnan indul, ahol bajonettjeikkel egymást szúrták le a Dukla-szorosban. A háborús mészárlás epizódjai fűzik össze őket és sorstársaikat. Az időutazással tágított térben ott lüktet az utolsó nagy világégés magyar, orosz, ukrán, ruszin, német áldozatának tragédiája. A kisemberek drámája ma is időszerű irodalmi kiáltás, vagy inkább vészjelzés az újraébredő gyűlölettel szemben” – olvasható a Kontraszt Plusz gondozásában napvilágot látott Halálvölgy című, Szilágyi Szabolcs-féle új, izgalmas antifasiszta kötet ajánlójában. Sokan vagyunk, akiknek – ilyen vagy olyan okok miatt – fontos a „lengyel–magyar két jó barát” mondás, valóban érzik értelmét, odafigyelnek a két országbeli történésekre. Néhányan még a magyar fülnek annyira idegen nyelvvel is megpróbálunk megküzdeni, felkapjuk a fejünket a hírekre, egyszóval: jobban odafigyelünk. De csak kevesen vannak olyanok, akik egész életüket annak szentelik, hogy hidat építsenek a két nép között, olyat, amelynek betonja nem repedezik, s ha igen, rögtön megpróbálják javítani. Ilyen „hídember” Szilágyi Szabolcs újságíró, író, tolmács, műfordító, akit legújabb könyve ürügyén szeretnék bemutatni. Az 1942-ben, Nagyváradon született Szilágyi Szabolcs már Nyíregyházán érettségizett, diplomát könyvtárosként és pszichológusként Debrecenben szerzett. Rövid ideig könyvtárosként dolgozott, majd a KeletMagyarország újságírója, később a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójának helyettes vezetője. Alapító főszerkesztője a Nyíregyházi Városi TV-nek. Mi akkor ismerkedtünk meg, amikor a hetvenes években a rádió állandó

72

MEASZ 2017 varsói tudósítójaként dolgozott – összesen 8 évig, ebből két évet a Magyar Televíziónak is készítette a tudósításokat. Már akkor irigyeltük. Nemcsak azért, mert olyan nyelv- és helyismerete volt, mint egyik magyar kint dolgozó újságírónak sem, hanem mert már akkor olyan dokumentációt állított össze magának, amely még az híres MTI-t is megszégyenítette. Máig ő az, akihez nyugodt lélekkel fordulhat bárki, ha nem ismeri a lengyel helyzetet, politikust, művészt, pártot – nekem ő a végső segítség, akár nyelvileg is. Jó, lehet mondani, könnyű a dolga: felesége lengyel, nemcsak az egész család, de gyanítom, még háziállatai is kétnyelvűek. Emlékszem egy varsói beszélgetésünkre, a telefonban hallom az egyik állatkát, ezúttal a papagájt, a „papától” magyarul követelte: „Vizecske! Vizecske!” A rendszerváltás után a varsói magyar nagykövetség sajtóattaséja volt, majd a lengyel fővárosban telepedett le. Ezután alapító főszerkesztője lett a varsói Metropol című napilapnak, majd az EU-ba való belépés után a BBC magyar szekciójának tudósítója Varsóból az adások megszűntéig. A Nemzetközi Mosoly Lovagrend alkancellárja hosszú évekig Nyírbátor és a lengyelországi Rawa Mazowiecka testvérvárosi kapcsolatainak fő építője, rengeteget dolgozott Nyíregyháza és Rzeszów kapcsolatainak fejlesztésén is. A ZLP (lengyel írószövetség) tagjaként a Műfordítói Klub kezdeményezője, alapítója. Magyar és lengyel kitüntetéseinek felsorolására kevés a hely. Mellesleg amatőr zenész, a Lengyel Blues és Ballada Társaság tiszteletbeli, örökös tagja. 1964 óta 17 könyve jelent meg magyarul és lengyelül: dokumentum-, riportkötetek, regények, szatírák, groteszkek. Számos lengyel mű fordítója. Nem véletlenül ilyen korai a dátum: Lengyelországba először magyar fiatalokkal 1957-ben utazott, majd gimnazistaként minden szünidejét lengyel cserkészek táborában töltötte. Azután sokat autóstoppozott, az akkori idők megszokott utazási módja volt ez. Megtanulta a lengyelt – s innentől töretlen az út: a lengyel ügyek egyik specialistája. Írt könyvet Wałesąról, a Szolidaritás születéséről és a hadiállapotról, az első magyar szívátültetésről és még hosszan lehetne sorolni. Kedvencem a Visszapillantó tükör. A történelem, a politika és a hatalom félárnyékában – ez a három kötetes mű már a mi életünk egy részét is mutatja. Bevallom, legutolsó regényébe, a Halálvölgybe nehezen fogtam bele, a háborús téma érzékenyen érint. Meg is írtam neki. Ezt felelte: „Az első auschwitzi »kirándulásom« (1958 nyarán, 15 évesen) olyan mély hatást tett rám, hogy amikor varsói rádiótudósítóként felkértek a húszperces dokumentumfilm magyar hangjának szerepére, előbb nem vállaltam. De

73

MEASZ 2017 aludtam rá néhányat, beszélgettem egy francia kollégával, aki az ő nyelvére szinkronizált. Végül megcsináltuk. Nehéz lenne leírni, milyen érzés tépázta lelkünket az aláolvasás közben. A húszperces filmet majdnem két óra alatt csináltuk meg... Akkor fogadtam meg, hogy amivel csak tudom, segítem az antifasiszta harcot. Több zsidó barátommal sokszor beszéltem erről. Ők is egyetértettek: félre kell tennünk a szubjektumot (tudom, könnyű ezt mondani!). Ismerni, tudni kell mindent, és terjeszteni a legborzasztóbb tényeket s velük a humánus gondolatot. Mindenfajta diktatúra ellen fel kell lépni. Ezért írtam meg a regényemet, és azért mondtam le a teljes bevételemről, hogy terjedjen minden úton az ébresztő.... Amíg nem késő.” A Halálvölgy a második világháborúban játszódik. Az író szerencséjére talált egy túlélőt, s vele járja végig azt az utat, a borzalmak helyszínét. Szilágyi itt egy fordulattal a tömegsírból előhíva szembesít egy német és ukrán fiatal katonát, és felteszi azt a kérdést: itt maradnának-e az általuk át nem élt, globalizációs hetven év után? S a szörnyű kérdés: új felállásban, de globalizálódhat-e a kistérségi világháború? Hanti Vilmos a regényhez írt utószóban írja: „A fasizmus eszméinek képviselete nem lehet vélemény, hanem bűn... Hetven évvel ezelőtt az antifasiszta koalíció bebizonyította, hogy a különféle világnézetű emberek össze tudnak fogni egy jó célért... Legyen az antifasizmus a nemzetközi kapcsolatok olyan minimuma, amely felülír minden érdekkonfliktust, hiszen ismét igen vékony jégen lépdelünk, itt Európában. Ajánlom Szilágyi Szabolcs kiváló könyvét mindenkinek, akit érdekel a múlt – és a jelen, a jövőnk is! Nem ígérek könnyű olvasmányt, de különlegeset – és nagyon aktuálisat – igen.” (Forrás: lengyelnet, demokrata.info)

A könyv a pécsi Kontraszt Plusz Kft. gondozásában jelent meg. Ára: 1800 Ft (puha kötésben), illetve 2800 Ft (kemény kötésben). Az ár tartalmazza a magyarországi postaköltséget. Megrendelhető a Kontraszt Plusz Kft. webáruházában: http://book.kontraszt.hu/webshop vagy személyesen: 7621 Pécs, Jókai u. 11. (Római Udvar). Nyitvatartás: hétfőtől péntekig 8.00–16.30-ig, vagy a szerző e-mail címén: [email protected]

74

MEASZ 2017 Könyvajánló A vezér beszédeiben mindig hazudott

A maga nemében szenzációs könyv jelent meg a Partvonal Kiadónál. William L. Shirer amerikai újságíró-történész írta A harmadik birodalom felemelkedése és bukása címmel. A vaskos, kétkötetes mű (több mint 1200 oldalas) meglehetős késéssel került a hazai könyvesboltokba. Shirer tudósítóként hat évet töltött a náci időkben Németországban, és már 1950-ben megjelentette e kötet első kiadását, és sok kiegészítéssel 1960-ban ismét kiadott. Azóta több millió példányban kelt el a világban. A „meglehetős késéssel” meghatározás egyébként talán túlságosan is enyhe fogalmazás. Érthetetlen, hogy eddig miért nem akadt hazai kiadója. Igaza van Ormos Máriának, aki ennek a magyar kiadásnak az előszavát így fejezi be: „Ezért hiszem, hogy a 89 évesen (1993 decemberében) elhunyt szerző halálában is missziót tölt be akkor, midőn élete vége felé adott hozzájárulásával és nagy örömére, könyvét mintegy átnyújtja a magyar közönségnek.” Azt hihetnénk, hogy hetven évvel a nácizmus bukása után már mindent tudunk Hitlerről és koráról. Kétségtelenül sok mindennel tisztában vagyunk, de ezt a könyvet olvasva kiderül, hogy egyáltalán nem mindennel. Ezért olyan szenzációsan érdekes ez a két kötet. Shirer ugyanis

75

MEASZ 2017 nem pusztán személyes élményeit írta meg. Igaz, ott volt Nürnbergben a náci perek idején és elolvasta az a perbe fogottak minden tanúvallomását is. Ezen kívül végigbúvárkodta a náciktól lefoglalt több tonnányi iratanyagot. William Shirer világnézete szempontjából liberális demokrata volt, ami elég is ahhoz, hogy Amerikában az ötvenes évek elején – és kommunistagyanúsként – a „vörösök” feketelistájára kerüljön. Így éveken át éppen csak meg tudott élni. Ám világnézete nem üt át a tények szigorú ismertetésén és nagyon ritkán enged meg magának a tényekhez fűzött megjegyzéseket. Vannak hetek, napok, sőt órák és percek is, amelyeknek a történéseiről mindent tud és persze meg is ír mindent. Többek között a diplomáciai tárgyalásokról, gyakran szubjektív részleteiről is. (Galeazzo Ciano gróf, a Duce külügyminisztere és veje például gyakorta fűz – ellenséges – megjegyzéseket apósa tárgyalásaihoz.) A náci katonai vezetők és Hitler tárgyalásairól is meglepően sok dokumentum maradt fenn, Hitler megjelenéseiről nem különben. Némelyiken a szerző is jelen volt, és még a diktátor arcát is meg tudta figyelni. Megfigyeléseit pedig közre is adja, méghozzá nem a hivatásos történész száraz nyelvén, hanem egy jó tollú újságíró szórakoztató stílusában. Végül is milyen újdonságokkal szolgál a könyv a történelmet felületesen ismerő, de a téma iránt érdeklődő laikus számára? Nagyon sokkal, de itt most – hely hiányában – csak két példát említünk. Az egyik, amikor a Hitler agyában összeállt külső inspirációkról ír. Vagyis azokról az emberekről, akik nagy hatást gyakoroltak a Führerre. Közöttük találunk több ismert filozófus-professzort, akiknek munkássága figyelemre méltó. Fichtét például, aki szerint a latin népek, különösen a franciák és a zsidók dekadens fajok. Csak a németek nyelve tiszta, és az uralmuk alatt új kor virágozna ki a történelemben. Fichtét az egyetemen Hegel váltja, akit egykor a kötelező szemináriumokon mint a dialektika jelentőségének felismerőjeként kellett tárgyalni. Arról nem esett szó, hogy Hegelnél a világ-szellem legmagasabb megnyilvánulása az „Állam”. Az „Állam” a legfőbb joggal rendelkezik az egyénnel szemben, akinek az a legfőbb kötelessége, hogy az állam tagja legyen. Egyébként Hegel szerint a háború gondoskodik „a hosszú békében korrumpálódott népek etikai egészségéről”. Ugyancsak hatással volt Hitlerre Nietzsche is, aki olyan szuperembert jósolt meg, „aki az őt körülvevő elittel a földkerekség uraivá válhat”. Hitler természetesen magát tartotta ilyen szuperembernek. A Führer példaképei között van egy angol úr, egy tengernagy fia, akit Chamberlainnak neveztek ugyan, de semmi köze sem volt az évtizedekkel később élt, azonos nevű

76

MEASZ 2017 angol miniszterelnökökhöz. (Egyébként a zseniális zeneszerző, de antiszemita Wagner veje volt.) Alapművében, amit németül írt Bécsben, egyebek között azt állította, hogy Jézus nem zsidó, hanem teuton volt, s az ő istenük lett valójában. Chamberlain 1916-ban, a háború közepén német állampolgárságot kért és kapott. Hitler 1924-ben találkozott vele, mire az angol a bimbózó náci párt tagja lett. Egy másik érdekes és újdonságnak számító vonulata a könyvnek a Hitler ellen összeesküvő tábornokok hosszú listája. Akiknek nem a náci párt egyeduralma ellen volt kifogásuk – hiszen ők segítettek a pártot és Hitlert hatalomra a weimari köztársasággal szemben –, még csak a gyilkosságok, kegyetlenkedések sem. (Szavuk nem volt az SA-vezér, Ernst Röhm és jó néhány társa meggyilkolása ellen – a hosszú kések éjszakáján –, akik bankok, tőkések, földbirtokosok elleni leszámolást követeltek Hitlertől mint a forradalom „szocialista jellegének” kiteljesítését.) A tábornokok minden alkalommal akkor kezdtek Hitler leváltásán (elfogásán, esetleg meggyilkolásán) gondolkodni, amikor a Führer – szerintük a valódi katonai helyzetet túlértékelve – indított hadjáratokat. Például Belgium lerohanása előtt féltek attól, hogy az angol–francia haderő még leverheti a nem eléggé erős német hadsereget. Az ilyen félelmek még többször megerősödtek, minden alkalommal összeröffentek, de végül is cselekvésig nem jutottak el. Érdekes, hogy a vezető tábornokok közül – egyebek mellett a hadsereg főparancsnoka és a vezérkari főnök mindig köztük volt – senki nem bukott le, pedig elég sokszor összejöttek a különböző tervek megbeszélésére. Végül csak Rommelt érte utol a végzete, aki sebesülten feküdt otthon, amikor már leleplezték részvételét az összeesküvésben. Ám az afrikai hősnek tartott katonáról nem lehetett elárulni, hogy ő is Hitler ellen van, ezért mérget itattak vele, viszont – mintha mi sem történt volna – díszes temetést rendeztek a tiszteletére. Mint tudjuk, egyetlen valódi kísérlet történt a Führer meggyilkolására. Meglehetősen későn, 1944 júliusában. Egy véletlen mozdulat mentette meg a Vezér életét: a térkép fölött magyarázó ezredes kényelmetlennek érezte a táskát az asztal alatt, amit odébb rakott. Így amikor az felrobbant, ő halt meg, Hitler viszont csak könnyebb sérüléseket szenvedett. Stauffenberg ezredest, aki a táskát az asztal alatt elhelyezte és eltűnt a helyszínről, utóbb természetesen halálra ítélték és kivégezték. (Erről szól a Valkűr című amerikai film is.) A Vezérről és kancellárról viszonylag nem sok újdonságot tudunk meg, legfeljebb azt, hogy még a legnyomorúságosabb bécsi éveiben sem volt szobafestő, mázoló. A szerző viszont elismerően szól – persze ez sem

77

MEASZ 2017 újdonság – Hitler szónoki képességeiről, miközben sok-sok részletes idézettel bizonyítja, hogy szinte soha nem mondott igazat a nyilvánosság előtt. Természetesen saját mániáiról hiteles képet adnak ezek a beszédek, de minden más csak kitaláció ezekben a szónoklatokban. Újdonság talán az is, hogy a szerző, aki ott élt-járt-kelt a hétköznapi utcákon, azt tapasztalta, hogy a máskor oly lelkes tömeg szinte teljességgel hiányzott, amikor Hitler a nyilvánosság előtt bejeletette a háború kitörését. Mindenesetre azoknak, akik tájékozódni akarnak arról, mi történt Németországban (és Európában) e sötét időszakban, elengedhetetlen olvasmány William L. Shirer könyve. Bernáth László

Az elmúlt évek hagyományainak megfelelően, 2016. április 4-én is megemlékezett a MEASZ a második világháború magyarországi befejezéséről, a béke beköszöntéről, a fasizmus alóli felszabadulásról, a haláltáborokban megsemmisült áldozatokról, a háborúban elesett hősökről. A gellérthegyi Szabadság-szobornál tartott rendezvényen Gyárfás Endre Csak tréfa volt című versét Nagyváradi Szücs Mihály MEASZ-alelnök szavalta el, a megjelenteket – köztük Natalja Kvasztova asszonyt, a Belarusz Köztársaság budapesti nagykövetségének konzulját – dr. Szekeres István nyá. dandártábornok köszöntötte. A 71 esztendővel ezelőtt történtekre Szikra Sándor, a

78

MEASZ 2017 MEASZ tiszteletbeli elnöke emlékezett. A tisztelgésen többek között elhangzott: „…nagyon nagy a baj Magyarországon, és ma egyre nagyobb szükség van hiteles és hatékony antifasiszta mozgalom aktív jelenlétére. Szomorú, de tény, hogy 71 évvel a fasizmus leverése után a neonáci-fasiszta ideológia jelentős növekedésnek indult hazánkban. 2016-ban Magyarország a nácizmus kapujában áll. Közös felelősségünk, hogy ne lépjen be a kapun! Ma, amikor Magyarország demokratikus rendjének megszilárdítása és a társadalom erkölcsi értékrendjének megerősítése az egyik legidőszerűbb nemzeti feladat, a MEASZ az antifasiszta ellenállás neves és névtelen hőseit állítja példaként az ország közvéleménye elé. Soha többé háborút, Soha többé fasizmust!” (Forrás és fotó: antifasiszta.hu)

Gesztenyéskert – 2016 Évtizedes hagyomány, hogy évente egy alkalommal, a XII. kerületi Gesztenyéskertbe, a Jagelló úttól nem messze, a Budapesti Kongresszusi Központ szomszédságába, a Somogyi József alkotta antifasiszta-emlékműhöz hívja a MEASZ a tagjait és szimpatizánsait. A 2016-os – Győzelem Napján – Európanapon a szervezők arra is emlékeztettek, hogy az emlékművet 1985-ben megtervező és elkészítő Kossuth-díjas szobrászművész száz esztendeje látta meg a napvilágot. Somogyi József művészi és közéleti munkásságának nagy része az 1950es, 1960-as évekre esett. A korszak legjelentősebb magyar szobrászai közé tartozik. Nemcsak művészeti tevékenysége okán, hanem tanárként is nagy népszerűségnek örvendett egészen 1993-ban bekövetkezett haláláig. Álláshalmozó volt – mondhatnánk: 1945 és 1963 között a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanított, 1963 és 1993 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, majd 1974 és 1987 között rektora volt. 1968-tól 1977-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége

79

MEASZ 2017 elnöke, 1975-től 1980-ig az Elnöki Tanács tagja, 1975-től országgyűlési képviselő, 1984-től 1992-ig a Magyarországi Református Egyház egyik presbitere. S mindezek mellett állandóan gyakorolt; műtermében rengeteg rajztanulmányt készített, és több mint félszáz köztéri szobrot mintázott. 1916. június 9-én született Félszerfalván, a mai Ausztria burgenlandi tartományában fekvő Hirmben. Édesapját korán elvesztette, Klastrompusztán, majd Ásványrárón töltötte gyermekéveit. 1927-től 1931-ig a győri Bencés Gimnáziumban, majd 1931-től 1935-ig a Dunántúli Református Egyházkerület pápai főgimnáziumában tanult. Itt nagy hatást tett rá rajztanára, a jeles pápai festőművész, bábművész, A. Tóth Sándor. Jogásznak készült, de a művészetek felé fordult. 1935-től 1936-ig AbaNovák Vilmos festőművész szabadiskoláját látogatta, majd 1936 és 1941 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti István festőművész, valamint Sidló Ferenc és Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész tanítványa volt. A 2016. április 21. és június 26. között a Pesti Vigadó impozáns tereiben gondos alapossággal, kitűnő, átgondolt és elegáns rendezésben megrendezett centenáriumi tárlat egyfajta életmű kiállítás volt, amely fölvonultatta Somogyi József összes jelentős munkáját. Kiállították a fasizmus elleni harc hőseire és áldozataira emlékeztető gesztenyéskerti, 3,5 méteres bronz gyertyát tartó nőalak szobrának kicsinyített mását, szobortervét is, amelyet a tulajdonos, Pápa városa kölcsönzött a kiállítás idejére.

Képünkön Kerecsényi Zoltán MEASZ-alelnök, pápai önkormányzati képviselő a kisalakú alkotással.

80

MEASZ 2017

Nagyváradi Szűcs Mihály MEASZ-alelnök beszéde a 2016. évi gesztenyéskerti megemlékezésen (2016. május 8.) Európában ezen a napon véget ért a második világháború. 1945. április 25én az amerikai és a szovjet csapatok találkoztak az Elbánál. Április 30-án a Berlint ostromló szovjet erők elfoglalták a Reichstagot, Hitler öngyilkos lett. Május 8-án a Harmadik Birodalom kapitulált, a német haderő feltétel nélkül letette a fegyvert. Május 9-én a szovjet hadsereg elérte Prágát, ezzel az európai hadszíntéren a második világháború – amely milliókat tett földönfutóvá, országokat és városokat rombolt le, és közel 60 millió embert pusztított el – véget ért. Május 9-én tehát a fasizmus felett aratott győzelemről emlékeznek meg világszerte, s Európában ez a Béke Napja is. 1945. május 8–9-én az emberiség megélte a német fasizmus végső katonai szétzúzását. Ezen dátumok jelzik a győzelmet az embertelen hitleri fasizmus rendszere felett, amely a perifériára szorította, üldözte és bebörtönözte a politikai ellenfeleit és a másként gondolkodókat, faji alapon milliószámra gyilkolta a zsidókat, cigányokat, szlávokat, megszállta az európai államokat, s a világ más országainak és népeinek háborút, megszállást, pusztítást hozott. A birodalmi uralom megteremtését és a Szovjetunió megsemmisítést tűzte ki célul, amelynek szomorú eredménye 55 milliónyi emberáldozat volt.

81

MEASZ 2017 Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország és a többi szovjet tagállam a második világháborúban a németek felett aratott győzelmet és az európai háború végét május 9-én ünnepli. A Németország feltétel nélküli megadását rögzítő dokumentumot 1945. május 8-án írták alá, de az csak közép-európai idő szerint május 8-án 23.01-kor lépett életbe. Ekkor Moszkvában már május 9-e volt. Ez a nap a győzedelmes szovjetek napja. A Szovjetunióban hagyományosan mindig május 9-én volt a győzelmi felvonulás, és a legtöbb szovjet utódállam megtartotta ezt a szokást. Joggal tehetjük fel a kérdést: hogyan értékelhetünk egy ilyen világégést ennyire rövidre fogva? A szovjet csapatok bevonulása, megjelenésük a gettó falainál való a felszabadulást, a lidérces álom végét, az életet jelentette, és ezt az emlékezetet adjuk tovább gyermekeinknek, unokáinknak. Az emlékezés a ránk eső feladatok közül csak az egyik. A másik, hogy aktívan tegyünk a fasizmus újraéledése ellen. Mi, magyarok ennek a történelmi eseménynek szenvedő részesei voltunk, tehát nem lehet róla tőmondatokban beszélni, hiszen a békét jelentő napnak magyar vonatkozásban is komoly előzményei is voltak: 1945 márciusának végén a nyilaskeresztes párt uralma alatt sínylődőtt Hazánk, a szétesés szélére sodródott. Eme pártnak nevezett alakulat erejét a német fegyvereseknek köszönhette. A Szálasi kormány március 29-én a szovjet hadsereg elől emigrációba kényszerült. A háború okozta emberáldozat a korabeli Magyarország területén meghaladta az egy millió főt, közülük hozzávetőleg 560 ezren a zsidóság soraiból kerültek ki, körülbelül 160 ezren katonaként estek el. Május 8-án a német főparancsnokság feltétel nélkül leteszi a fegyvert és ezzel véget ért a második világháború. 1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót. A német hadvezetés kezdetben nem számolt hazánk részvételével, de a magyar vezérkari főnök, Werth Henrik – latba vetette befolyását a kormánynál az ország hadba lépéséért. A június 26-i, Kassát ért légitámadás okán – minden vizsgálat nélkül – a kormányzó bejelentette a hadiállapotot a Szovjetunió ellen, amit a miniszterelnök (Bárdossy László) másnap megerősített. Június 27-e volt az a nap, amikor a magyar honvédség megkezdte a harcot. E harcnak tragédiába forduló vége lett. A hadba küldött, 200 ezer fős 2. magyar hadsereg, az elavult fegyverek, az utánpótlás hiánya, Tél tábornok 30-40 fokos hidege, a lőszer- és üzemanyaghiány, a nem megfelelő az élelem és ruházat, az elégtelen ló- és gépjárműkészlet, a Jány-féle döntés, hogy a végsőkig kitartani; mindennek az lett a következménye lett, hogy a 2. magyar hadsereg elszenvedte legnagyobb veszteségét: 40 ezer halott, 35 ezer sebesült, 60 ezer

82

MEASZ 2017 hadifogoly. Szerintem ezeket a számokat háromszorosára emeli az özvegyek, hadiárvák száma is. Mindezek száraz és érzelem nélküli adatok, mert nem tükrözik azt a szenvedést amelyet a magyar hadvezetés döntése miatt el kellett szenvedniük. Az ember testi és lelki szenvedését ebben az esztelen háborúban Gyóni Géza fogalmazta meg életszerűen a Csak egy éjszakára című versében. Manapság sehol sem hangzik el, sehol sem olvasható, hogy a kor nagy gondolkodója, Karácsony Sándor tiltakozott a deportáltak, a hadifoglyok vagonba rakása ellen. A 20. századi Európa szégyene, hogy még vannak vezetők, akik nem értik meg, hogy léteznek bűnök és háborús bűnök, de nincsenek bűnös népek, de még népcsoportok sem. Nekünk felelősségteljes feladatunk, hogy a következő nemzedékben tudatosítsuk hazánk igaz történelmét és főt hajtsunk a hazánkat a fasiszta hordától felszabadító szovjet hadsereg előtt.

Emlékezés a Margit körúton

2016. május 9-én hétfőn, a hírhedt Margit körúti fogház helyén több demokratikus szervezet: a DK I., III. és XII. kerületi szervezetei, az MSZP II. kerületi szervezete, a Párbeszéd Magyarországért II.

83

MEASZ 2017 kerületi szervezete, valamint az Európai Föderalisták Uniója közös, tiszteletre méltó antifasiszta emlékezése zajlott. Beszédet dr. Vitányi Iván egykori rab, a MEASZ Nemzeti Tanácsának elnöke mondott. A főhajtás kezdeményezője- szervezője, Schiffer János volt főpolgármester-helyettes, a MEASZ-Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottság tagja volt. Az ő beszédéből idézünk. „Emlékezzünk az antifasizmus hőseire a Győzelem Napján! Friss kutatás szerint növekvőben az antiszemita és minden kisebbség elleni előítéletesség Magyarországon. Miközben gyenge irodalmi kvalitású, szélsőjobb eszmeiségű írók művei kötelező olvasmányok a Klik tantervében, a Fidesz egyre gyakrabban próbálkozik egykori fajvédő politikusoknak köztéri szobrainak felállításával. Az antifasizmus már-már a liberalizmushoz hasonló szitokszó lett. Ilyen felborult értékrend közepette különösen időszerű, hogy a fasizmuson aratott győzelem 71. évfordulója alkalmából megemlékezzünk azokról a magyarokról, akik antifasisztaként szembeszálltak a többségi áradattal. Ezért kívánjuk a tisztelet koszorúit elhelyezni annál a II. kerületi alkotásnál, amely az egykori Margit körúti fogház mártírjainak állít emléket. Ők a mi hőseink, ha a hatalom nem is vesz – vagy ha igen fanyalogva, kényszeredetten – róluk tudomást… Az egykori fogház a 20. századi magyar történelem egyik legfontosabb helyszíne, a terror és megfélemlítés, a kegyetlenség jelképe volt. 1979 óta áll Kiss Nagy András szobrászművész alkotása a fogház helyén. A legkülönbözőbb önkényuralmi rendszerek tartották, kínozták és végezték ki itt egykor foglyaikat. A fogházat a Horthy-rendszer egyenes örököse, a nyilas-náci rezsim is használta 1944-ben, és így a kommunisták, szociáldemokraták, zsidók és egyebek mellett grófokat, tábornokokat és országgyűlési képviselőket is kínoztak itt, ha szembeszegültek a „hitlerájjal”. Két volt miniszterelnök, gróf Esterházy Móric és Kállay Miklós is megjárta a Margit körutat. Itt végezték ki Szenes Hannát, aki brit katonaként az akkori Palesztinából tért vissza szülőföldjére. Sőt voltak olyanok, akik 1944-ben és 1950-ben is bekerültek a fogházba. Másodjára már a sztálinista rendszer áldozataként.” (Források, fotó: antifasiszta.hu, nepszava.hu, Molnár Ádám)

84

MEASZ 2017

2016. július 27-én emlékeztünk meg a MEASZ központi irodájában Ságvári Endre antifasiszta ellenálló 72 évvel ezelőtti meggyilkolásáról, a talán egyetlen Ságvári-emléktáblánál, amelyet a szövetség székhelyének egyik termében őrzünk. Szikra Sándor, a MEASZ 99 éves tiszteletbeli elnöke elmondta, hogy 72 éve a Múzeum-kertben ő találkozott utoljára a mártírral, aki mindvégig azt képviselte, hogy a fasizmus ellen széles körű összefogás szükséges. Hanti Vilmos, a MEASZ elnöke a megjelentek előtt azt emelte ki, hogy Ságvári személyében az egyik legnagyobb magyar hazafira emlékezünk, aki a haza szabadságáért, függetlenségéért halt hősi halált. Bűnös az a politika, amely ezt nem ismeri el – hangsúlyozta a MEASZ elnöke.

A MEASZ elnökségének közleménye a gyűlöletnépszavazásról Aki elmegy, a gyűlöletre fog szavazni. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) mély megvetéssel figyeli Magyarország regnáló kormányának Rákosi-időszakra jellemző módon megszervezett, a menekültekkel, a migránsokkal szembeni gyűlöletkampányát. A kormány az adófizetők pénzéből állami arzenállal kampányol, amelyre a parlamenti választásokon nem kapott felhatalmazást, így az törvénytelen. Alantas törekvéseire felhasználja az olimpia szent eszméjét is. Úgy véljük,

85

MEASZ 2017 a magyar miniszterelnöknek lényegesen nagyobb hatékonysággal kellene képviselnie az Európa Tanácsban a menekültek, a migránsok regisztrálásának, az új népvándorlást kiváltó okok mérséklésére teendő lépések fontosságát. Aktivitását ott kellene erősítenie, s nem a magyar népet gyűlöletre uszítani. Meggyőződésünk, a gyűlöletkampány ellen a jelen helyzetben sokat tehet Ferenc pápa tanításait követve a Magyar Katolikus Egyház is. A MEASZ hiszi, hogy az állami megfélemlítés ellenére az emberiességet valló magyar polgárok, bátor honfitársaink nem fognak elmenni a törvénytelen népszavazásra. A jó érzésű emberek távolmaradásukkal fognak tüntetni, aki pedig el fog menni, az a gyűlöletre fog szavazni. A MEASZ elnöksége 2016. augusztus 15. Lapzártakor érkezett: A magyarok többsége néma ellenállással megmentette Magyarország becsületét!

Érvénytelen lett a kvótanépszavazás. A Nemzeti Választási Iroda adatai szerint a szavazatok 99,9 százalékos feldolgozása alapján a választópolgárok mindössze 43,9 százaléka ment el szavazni. Érvényes volt 39,8 százalék, érvénytelen több mint 218 ezer, de ahogyan az várható volt, aki voksolt, az majdnem mind nemet mondott arra, hogy a menekültek betelepítéséről az unió a magyar parlament döntése nélkül határozhasson. Nemmel szavazott 98,28, igennel 1,72 százalék. Az érvényességhez több mint 4 millió 130 ezer embernek kellett volna szavazni, és ekkora tömeget nem tudott mozgósítani a hatalom. Az orbáni gépezet most először látványosan is a saját csapdájába esett – írja forrásunk, a Népszava 2016. október 3-án.

86

MEASZ 2017 Lovagkereszt vissza! Hatalmas felháborodást váltott ki – igaz, inkább csak ellenzéki körökben – Bayer Zsolt újságíró, a Magyar Hírlap és az Echo Tv munkatársának Szent István napi kitüntetése. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének több elismertje visszaadta a korábban neki ítélt keresztet, miután 2016. augusztus 20-án Bayer is átvehette ezt Lázár János Miniszterelnökséget irányító minisztertől. „Végképp betelt a pohár nálam bayer zsolt [sic!] állami kitüntetésével. Nem lehetek vele együtt a lovagkeresztesek között! Ezért kénytelen vagyok visszaadni a lovagkeresztemet, noha azt 2005-ben még tisztességes emberektől kaptam gyermeksegítő munkámért” – nyilatkozta az ügy kapcsán a MEASZ és a FIR elnöke, Hanti Vilmos, aki Facebook-oldalán az alábbi sorokat tette még közzé: „Kedves Barátaim! Hogy ki adja vissza és ki nem a kitüntetését, mindenkinek belső, személyes ügye. Azok is tisztességesek, akik azt mondják, hogy holmi bayerért vagy orbánért nem adják azt vissza, főleg nem a mai kormánynak. Ez olyan kérdés, hogy én például nem asszisztálnék a parlamentben ellenzékiként, hanem bojkottálnám az egész kócerájt. Más meg úgy gondolja, ha az ellenzék részt vesz a parlamenti ülésen, legalább lehetősége nyílik véleményét mondania. Ez is nézőpont kérdése, mindegyik fél a jó ügyért keresi a megoldásokat. Én is visszaadom a lovagkeresztemet! Legszívesebben a mai magyar kormányt is »visszaadnám«, ahova való, hisz kitüntetettjei elismerésével állami szintre emelte a rasszizmust, az antiszemitizmust, embertársaink elleni gyűlölet szítását. Végképp betelt a pohár nálam bayer zsolt állami kitüntetésével. Nem lehetek vele együtt a lovagkeresztesek között! Ezért kénytelen vagyok visszaadni a lovagkeresztemet, noha azt 2005-ben még tisztességes emberektől kaptam gyermeksegítő munkámért. Hanti Vilmos, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje tulajdonosa 2005-2016-ig” (Forrás: Hanti Vilmos-Facebook, mandiner.hu, 2016. augusztus 23.)

87

MEASZ 2017

2016 szeptemberének végén a főváros XIII. kerületében, ünnepélyesen városközpontot neveztek el Göncz Árpád volt köztársasági elnökről, egykori antifasiszta ellenállóról, a MEASZ tagjáról. Az Árpád híd pesti hídfőjénél tartott ünnepségen Tóth József (MSZP) polgármester azt mondta: az elnevezéssel a kerület Göncz Árpád szellemisége, felfogása, életútja előtt tiszteleg. A kerület vezetője szerint a környék méltó emlékhellyé válhat, mert a következő tíz év fővárosi megújulásának központi terepe lehet. (Fotó: 24.hu) A XIII. kerületi MEASZ-szervezet

Kronstein István kerületi elnök átveszi a MEASZ Vándorserlegét Hanti Vilmostól, 2016. május 31. (Fotó: Takács Ferenc)

88

MEASZ 2017 A MEASZ XIII. kerületi szervezete örömmel tette magáévá a MEASZ jelszavát. Adódott azonban a kérdés: kivel, kikkel foghatunk össze, és mit tehetünk annak érdekében, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere által szisztematikusan rombolt értékeket ne csak megőrizzük, de híveket is szerezzünk nekik? A kérdés első felére könnyű volt a válasz. A XIII. kerület egyrészt szorosabbra vonta kapcsolatait a szövetség más helyi szervezeteivel, másrészt nyitott a helyi civil fórumok és a demokrata értelmiség felé. Bekapcsolódtunk a MEASZ-kávézók eseménysorozatába, ahol közéleti személyiségektől a szellem embereiig sok mindenki megfordult. Tartalmas és izgalmas beszélgetésekben, sokszor indulatokat sem nélkülöző vitákban ismerhettünk meg új nézőpontokat vagy egy-egy aktuális problémát más és más aspektusokból közelítve. Reméltük, hogy ezek a rendezvények a szabadság újabb kicsiny köreiként majd magukhoz vonzzák a hozzánk hasonlóan gondolkodókat, fiatalokat és időseket egyaránt. Munkánkban a kinyilatkoztatások megfogalmazása helyett a gondolatébresztést helyeztük előtérbe. Mára elmondhatjuk, hogy a szövetségen kívül is sok barátra, eszmei harcostársra leltünk. Gondolatvilágunk egymással sok átfedést mutat – miben különbözünk hát? Abban, hogy a mi felvetéseink rendre az antifasizmus, az emberiesség, az antirasszizmus, az autoriter törekvések elleni fellépés szempontjait helyezik a középpontba. Az általunk kezdeményezett találkozók három, egymástól jól elkülöníthető csoportba sorolhatók. Az első a társadalmat leginkább foglalkoztató aktualitások megvitatása a kávézó adta keretek között. A tavalyi évkönyv megjelenése óta a legemlékezetesebb ilyen alkalmak Ormos Mária, Deák Dániel, valamint – hogy a közélet szereplőit se hagyjuk ki – Holopné Schramek Kornélia és Hanti Vilmos nevéhez köthetők. Menekültkérdés, köznevelés, államilag szervezett korrupció és az állami kisgömböc éppen úgy szerepelt a témák között, mint az antifasiszta mozgalom helyének globális viszonylatú meghatározása. Találkozóink témáinak másik vonulata a hírekben naponta szereplő fogalmak történelmi és mai jelentésének boncolgatása. Freisinger Jenőnek a nacionalizmusról, dr. Polgár Ivánnak pedig a terrorról tartott előadásait éles szópárbajok is követték, igazolva azt a tételt, hogy egy-egy történelmi, politikai fogalomhoz egészen különböző attitűdök kapcsolódhatnak. Mindezeken túl – harmadikként, de nem utolsósorban – hagyományaink őrzése, a fasizmus elleni tevőleges küzdelem egykori állomásainak

89

MEASZ 2017 felelevenítése, mának szóló üzenetük megfogalmazása is szerepet kapott. Harsányi Iván professzor a 20. század első ilyen fegyveres konfliktusa, a spanyol polgárháború kitörésének 80., Erdős László ny. ezredes, dr. Szabó József János ny. alezredes és dr. Ravasz István alezredes hadtörténészek pedig a Szovjetunió megtámadásának 75. évfordulója alkalmából tartottak a laikusoknak rengeteg új információval szolgáló előadásokat. Évről évre helyi hagyományaink őrzéséhez kapcsolódnak azok az ünnepségek, koszorúzások, amelyeket a XIII. kerület antifasiszta harcosaira, a 107/302. kisegítő munkásszázad fegyveres ellenállóira vagy az üldözötteket mentő aktív honvédtisztekre, Tóth Mihályra és Gidófalvy Lajosra emlékezve tartunk. A VIII. kerületi szervezettel együttműködésben keressük a módját, hogy méltó emléket állíthassunk Mayer Arnoldnak, az egykori Deák–Mayer-csoport egyik névadójának, aki a Wahrmann (ma Victor Hugo) utca 6. lakójaként közvetlenül kapcsolódik kerületünkhöz. Tervezzük, hogy honlapunkon Akikre büszkék vagyunk címmel bemutatjuk a MEASZ még közöttünk lévő és egykori régi harcosait is. Végezetül hadd számoljunk be egy, a finanszírozásra vonatkozó jogszabályi változások miatt végrehajtott formális szervezeti változtatásról: a MEASZ XIII. kerületi szervezete talaján 2016 márciusában megalakítottuk az Antifasiszták XIII. Kerületi Egyesületét. Az egyesület elvben önállóan, de a szövetség tagszervezeteként folytatja munkáját. Kronstein István

Horn Gyula antifasiszta miniszterelnök XIII. kerületi szobra (Fotó: budapest13.hu)

90

MEASZ 2017 Nagy idők emlékezete

2016. május 23-án, a VIII. és a XIII. kerületi MEASZ szervezetek szervezésében, a XIII. kerületi Civilek Házában Harsányi Iván, a pécsi egyetem emeritus professzora tartott előadást az 1936–1939 közötti spanyol polgárháború kapcsán fölvetődő régi és új történelmi kérdésekről. Ennek időszerűségét az ez évben sorra kerülő három évforduló (85 évvel ezelőtt kiáltották ki a II. Spanyol Köztársaságot, és 80. évfordulója van a baloldali pártok 1936-os választási győzelmének, illetve a köztársaság elleni katonai puccs nyomán a polgárháború kibontakozásának) is fokozta. A lázadók eredetileg néhány napon belüli győzelmes felülkerekedéssel számoltak, de a spanyol munkásság és szövetségesei, egy széles társadalmi-politikai szövetség – a Népfront – keretében, az ország jelentős részén ezt meghiúsították. Így került sor a 986 napos véres, több mint félmillió ember halálát okozó belháborúra, amely nemcsak a spanyol társadalom szembenálló erőinek összecsapása volt, hanem a második világháború egyik fő előcsatározása is. A lázadók azonnal kérték és meg is kapták a náci Németország és a fasiszta Olaszország katonai segítségét. A köztársaság a Szovjetunió kormányának támogatását élvezte, amely a földrajzi távolságot leküzdve küldött fegyvereket és katonai tanácsadókat, technikusokat a félszigetre. Bekapcsolódtak a harcba a nemzetközi brigádok számos országból spanyol földre siető antifasiszta önkéntesei is. A nyugati nagyhatalmak álláspontja kétarcú volt. A brit kormány a nemrégiben kormányra jutott francia népfrontpártokat zsarolással

91

MEASZ 2017 rákényszerítette, hogy elálljanak a spanyol köztársaságiak közvetlen támogatásától. Ám ezek közreműködtek abban, hogy a szovjet katonai szállítmányok francia területen keresztül rejtve eljussanak a Pireneusok túloldalára. Nehezítették a harcot a köztársaság politikai erői közötti, helyenként éles összeütközésekhez vezető elvi-politikai nézeteltérések is. A nemzetközi helyzet általános romlása és a brit kormánynak az agresszorokkal szembeni benemavatkozási politikája fokozatosan vereségre ítélte a Spanyol Köztársaságot. 1939 áprilisában kezdetét vette a Franco-diktatúra közel negyvenéves parancsuralma, amelynek 1975–1977-ben a diktátor halála, valamint egy jó és kevésbé jó kompromisszumok által lehetővé tett demokratikus átalakulás vetett véget. A 80-85 év előtti kataklizma továbbélő hatásai, el nem varrt szálai azonban mindmáig riogatják a spanyol társadalmat. -t-

A Borsod megyei MEASZ-szervezet A MEASZ Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tagozata a kis létszám ellenére igyekszik megmutatni magát a megye társadalmi életében. 2016-ban sikerült felvenni a kapcsolatot a Szlovák Antifasiszta Harcosok Szövetsége kassai körzetével. Megállapodtunk, hogy meghívjuk egymást a különféle jelentős eseményekre és kicseréljük tapasztalatainkat munkánk, tevékenységünk szélesítése céljából. A beszélgetések során azt tapasztaltuk, hogy szinte ugyanazok a nehézségek mutatkoznak náluk is, mint nálunk. Öregszik a tagság, sok az elhalálozás, szinte alig van az ifjúságtól utánpótlás. A fasiszta nézetek újra megjelentek. Talán annyi a különbség, hogy a szlovák állam ad némi támogatást a szövetségnek és elismeri a szlovák nép antifasiszta értékeit, a második világháború idején kialakult ellenállást és a nemzeti felkelést.

92

MEASZ 2017 2016. március 22-én volt a sátoraljaújhelyi börtönkitörés 71. évfordulója. Az ünnepséget támogatta Rózsahegyi Tamás bv. ezredes és főtisztelendő Gubala Róbert esperes plébános apát. Ugyancsak minden tiszteletet megérdemel a bv. minden rangú és beosztású alkalmazottja, akik közreműködése nélkül ez a megható megemlékezés nem jött volna létre ilyen ünnepélyességgel. A hat nemzet himnusza után emlékbeszédet mondott Frisch György, a NÜB elnöke, aki ismertette a börtönkitörés előzményeit, okát, célját, majd a német náci hadsereggel és a magyar csendőrséggel vívott hatnapos harc eseményeit egészen a koncentrációs táborig vezető útig. Szavalatot is hallottunk, a verset a sátoraljaújhelyi börtönkitörés egyik halálra ítélt foglya írta a siralomházban, amelyet a kivégzés után a siralomház takarítói találtak meg egy kockás papírra írva. A szöveg magyarul íródott, valószínűleg Eisenberger Sándor cipészsegéd vagy Benya Antal állatorvostan-hallgató vagy Huszár Lajos esztéta alkotta. A rabok rejtegették, később kabátba varrva még a koncentrációs tábort is megjárta, de az életben maradottak örök mementóként hazahozták: UTOLSÓ PERCEK Mint tágranyílt szememből a könnyek, oly vigasztalanul jönnek És mennek és múlnak a napok, A komisz kenyér, ahogy letöröm, Oly rövid az egyetlen öröm, Amikor levelet kapok. Így töltöm hát a végső perceket, Pedig nem vagyok gonosztevő... Tíz rövid perc, ennyi az élet, Tíz rövid perc, még ennyit élek. Kopognak majd a kövön a léptek, És visszafelé kettővel több kopog. Engem visznek, én menni fogok, Két perc letelt... És kérdezem csak, hiába, miért? És senki nem felel. Ha most kijutnék, hajnalba, szépbe, Tán jó sem volna, s nem is érteném; S belefúlnék, mint tejízű kéjbe. De minek motyogni? Nem jól sikerült

93

MEASZ 2017 És mind ide került. Akit a pénz dühe letepert. Mind, aki velem együtt akart: Dalos, teremtő új világot És szabadságot. ... Hat percem van csak hátra még. Mintha lépteket hallanék; Nem értem. Még nem jöhettek értem. Hat percet nem lophattok el, Ti átkozottak, gyilkosok! „Nyugodj meg, kedves gyermekem, Az úr kegyelme jön velem...” Zsíros, kenetes hang simít Egy percnyi csendet szívembe. Kegyelmet? Ugye, azt hozol? Visszhangzik bennem a drága hang. S feljajdulok, hogy újra szól: „Igen az úr kegyelmét, Gyónj meg, fiam, és vedd magadhoz Az utolsó vacsorát.” Az utolsót? Belém sikolt, egy vad, keserves indulat... A rozsdás, konok rácson át Én megragadom a csuhát, Mely rántásomtól elszakad. Ha-ha-ha... a pap szalad. S ahogy üvölt, összevegyül Őrült kacaj, tébolyult jaj... ...Még két, három perc talán... Hogy fut az idő!” Gyorsabban, mint imént a pap. Országutat álmodok, megyek, megyek; Pihenni, ülni, az volna szép... Életet élni, tűző nap tüzét, A szabad jövő melegét... Pereg az idő, hadd peregjen! Pokol ne húzzon, ég ne emeljen! Karom kitárom... Ölelném én, hej, még a világot,

94

MEASZ 2017 Ha volna időm. Épp ezt gondoltam, amidőn Fülembe nyilallt a léptek nesze Körömmel kéne felmarni torkom, De levágták már a körmeimet. Még meghalnom sem szabad, Amikor én akarok. Ti, gyilkosok! Hát honnét a jogok? Ki adta, hogy szakadt életem felett Csak úgy hívatlan rendelkezzetek? Megkérdeztétek, hogy megbántam-e, Amit tettem, és amit úgy akartam? Nem válaszoltam akkor... De most, még egyszer, kinyitnám a szám: Nem én! S ha tudnám, újra kezdeném! A szavalat után Pusztai Miklós mondta el gondolatait a MEASZ elnöksége nevében: „Tisztelt Hölgyeim! Uraim! Ifjú nemzedék! Kedves megemlékezők! Immár 71. alkalommal jöttünk össze hőseink sírjánál, hogy elhelyezhessük az emlékezés és tisztelet koszorúit! Sajnos ezen a megemlékezésen nem találkozhattunk a még élő bajtársainkkal, Pavle Katiccsal, Láng Lászlóval, Szabó Lászlónéval Magdával, mivel betegségük miatt a hosszú utat már nem vállalhatták, azonban megígérték, hogy gondolatban velünk lesznek. Ezekben a sírokban nyugvó bajtársak a Duna-medencében élő, különböző nemzetiségű, különböző világnézetű, vallású, korú egyszerű hazafiak voltak, akik szerették a szabadságot, békében éltek hazájukban a szerető családjuk, ismerőseik körében mindaddig, amíg a 20. századi ordas eszmék, a torz, gonosz és soviniszta diktatúrákat rá nem szabadították az alig megnyugvó Európára. Ezeknek az eszméknek egyike volt a fasizmus. Hőseink időben felismerték a benne lévő veszélyt és fenyegetést, amely ismét lángra lobbantotta a világot. A fasizmussal együtt járt a gyűlöletkeltés, a rasszizmus, a nacionalizmus, a sovinizmus, amely megfertőzte az emberek lelkét és tudatát. Az izmusok következménye végül is a második világháború lett, amelynek mintegy 6070 millió civil és katona lett az áldozata. Hőseink nem nézték tétlenül a fasizmus terjeszkedését. Kezdetben

95

MEASZ 2017 felvilágosító szóval, plakátháborúval, szabotázzsal próbálták feltartóztatni a szennyes áradatot, későbbiekben már tevékenyebb eszközöket használtak. Amit tettek, nem vagyonszerzés, dicsőség, hatalom szerzés céljából tették, hanem azért, hogy megakadályozzák a további pusztítást és emberirtást. Igazi antifasiszták voltak, akik az életük kockáztatásával is vállalták a fasizmus elleni harcot embertársaik, családjuk és hazájuk védelméért. A hatalom ezt a tevékenységüket nem nézte tétlenül. Börtönbe vetette őket. Magyarország náci német megszállása már a börtönben érte hőseinket. Tudták, hogy biztos halál vár rájuk. Ezt nem akarták tétlenül megvárni, fegyvert szereztek, fellázadtak, és kitörtek a börtönből. Tervük az volt, hogy csatlakoznak az éppen szerveződő szlovák, ruszin ellenállókhoz, hogy most velük tovább harcolhassanak fegyverrel a megszállók ellen a végső győzelemig. Sajnos terveik nem sikerültek, a lázadást a náci németek és magyar kiszolgálóik, a csendőrök leverték, az ellenállókat lelőtték, felkoncolták, a szervezőket felakasztották. Az életben maradott foglyokat Komáromba, majd Mauthausenbe, Bergen-Belsenbe szállították, illetve büntetőszázadokba osztották. A kitörésben részt vevők és a politikai foglyok nagy része nem maradt életben a háború végére. Mi, akik átéltük a háború okozta tragédiákat megpróbáltatásokat, borzalmakat, azt hittük, hogy a sok áldozat árán létrehozott béke tartós lesz és életünk nyugodtabb lesz. Nem így történt. A 20. század második felében a világ különböző részein újra fel-fellángolt a háború a maga borzalmaival. Kelet-Európában ismét veszélybe került a szabadság és az éppen kialakuló demokrácia, az emberek biztonsága. A 20. századba lépve felerősödött a szélsőséges iszlám terroristák háborús tevékenysége a Közel-Keleten és Afrikában. Több tízezer embertársunkat ártatlanul lemészároltak és közel kétmillió embert üldöztek el otthonaikból, hazájukból, akik jelenleg reménytelenül tengetik életüket, avagy bolyonganak a nagyvilágban apró gyermekeikkel és tehetetlen öregeikkel együtt. Feltenném a kérdést: megint kezdődik elölről minden? Hiábavaló volt hőseink áldozata? Európában újra sarjadozik a fasizmus csírája. Ez a jelenség már hazánkban is megtalálható. Ennek az ordas eszmének a magját az egyes szélsőséges, hatalomra éhes, tanult, de szakmájukban tehetségtelen személyek hintik el a lelkekben, szívekben, elmékben ott ahol erre a célra van fogékony táptalaj.

96

MEASZ 2017 Kiknél talál táptalajt ez a torz eszme? Az iskolázatlan, tudatlan személyeknél, válságban élő és életszínvonalukat vesztett középrétegnél, az érvényesülést kereső, de nem találó tapasztalatlan ifjú generációnál, a mindenre kapható agresszív csőcselékeknél. Az ordas eszme terjesztői hatalomra jutásuk reményében mindent megígérnek a labilis mentalitású embereknek, amit csak azok szeretnének, de minden alap nélkül csak támogassák őket. Így került hatalomra Mussolini, Hitler. Ennek végső kimenetelét már ismerjük, ki személyesen élte meg, ki a történelemből tanulta. Mi, emlékezők akkor leszünk hűek a különböző nemzetiségű és világnézetű hőseink emlékéhez, ha minden eszközt és lehetőséget kihasználva napról napra szembeszállunk a neofasiszta nézetekkel, leleplezzük őket, hogy soha ne ismétlődhessenek meg a múlt század tragikus eseményei, a fasizmus gyalázatos rémtettei, az elnyomás, a népirtás és a mindent elpusztító háború. Ma még vér és áldozat nélkül, felvilágosító szóval célszerű ifjúsági neveléssel, bátor közös fellépéssel megakadályozhatjuk a neofasiszták hatalomra jutását és tobzódásuk következményeit, ha összefogunk, állást foglalunk nézeteikkel szemben. „Az antifasiszta állásfoglalás nem jobb- vagy baloldali ügy.” Mindannyiunk kötelessége gyermekeink zavartalan jövőjéért. Soha többé fasizmust! Befejezésül szeretném megköszönni Sátoraljaújhely polgárainak, egyházi és világi vezetőinek, a diplomáciai testület tagjainak, az intézmények vezetőinek, alkalmazottainak, a rendészeti testületeknek, a civil- és ifjúsági szervezeteknek, iskoláknak, tanáraiknak és tanulóinak a támogatását, óvó gondoskodását, ami lehetővé teszi azt, hogy ez a nemzetközileg is elismert emlékhely a jelen és az utókor számára intő jelként fennmaradjon. Szeretném most arra kérni a jelenlévő emlékezőket, hogy egyperces néma csenddel tiszteljük meg azok emlékét, akik itt raboskodtak Újhelyen, harc közben itt haltak meg vagy később útban Komáromban, a koncentrációs táborokban, büntető századokban és a háború után hazatérve otthonaikban. Tisztelt halottaink! Béke Veletek! Emléketek szívünkben él!” Koszorút helyeztek el a diplomáciai képviseletek tagjai, kassai testvérszervezetünk küldöttei, a NÜB, a MEASZ, a fegyveres testületek, a rendészeti szervek, az önkormányzat, az intézetek, a pártok, a civil

97

MEASZ 2017 szervezetek, a német és szlovák kisebbségek képviselői és természetesen a hozzátartozók. Befejezésképpen az Il Silenzio hangjait verték vissza a környező hegyek. Úgy tűnt, mintha a hősi halottaink szerelmeik, szeretteik hívó, kereső hangját hallanánk, akikhez sajnos nem térhettek vissza. A megemlékezők ezután elvonultak a fegyház és börtön épületéhez, ahol koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottunk Lindenberger Lajos ezredes börtönparancsnok emléktáblájánál, aki mint tiszteletre méltó embermentő sokat tett a foglyok megmentése érdekében. Hasonló megemlékezést tartottunk dr. Handlovics Sándor kórházi sebész főorvosról, aki nem engedte a sebesültek felkoncolását. A megemlékezések után megtekintettük a börtönmúzeumban az Utolsó percek című kiállítást, amelyet Rózsahegyi Tamás ezredes nyitott meg. A kiállítás hitelesen tükrözte a korabeli eseményeket. Május 8-án, Kassán részt vettünk a győzelem napi ünnepségen a kassai testvérszervezet meghívására. Szeretettel és külön megbecsüléssel fogadtak. Koszorút helyeztünk el a szlovák nemzeti felkelés hősi halottainak emlékművénél és a felszabadító szovjet Vörös Hadsereg emlékművénél. A koszorúzás után találkoztunk az ukrán testvérszervezet ungvári vezetőjével, Volodimir Buzsán elnökkel és az ukrán küldöttséggel. A kapcsolatot így sikerült felvenni az uzsgorodi Ukrán Veteránok Szövetségével. Sajnos szervezeti működésük ott sem zavartalan, elég sok nehézséggel küszködnek. Május 23-án részt vettünk a miskolci Herman Ottó Általános Iskola Munkácsy Mihály alapfokú Művészetoktatási Intézmény kiállításán. A 12 osztályos iskola egy tavalyi évben videóról vetített, holokauszt-témával kapcsolatos interjút mutatott be diákjainak, ahol három deportált túlélő mondta el ott átélt megpróbáltatásait. A feladat az volt, hogy minden, képzőművészettel foglalkozó diák rajzolja vagy fesse le azt, ami érzelmileg megmaradt benne a film alapján. A legjobb és legszemléltetőbb rajzot vagy képet alkotó diákok kiállíthatták műveiket.

Horváth Roland alkotásával

98

MEASZ 2017 A három túlélő, Erdős Pálné Éva MEASZ-tag, Ábel Lili és Bartha Ágnes minden évben találkoznak a holokauszt-megemlékezésen a diákokkal. Erről filmet is készítettek, amelyet az iskolákban levetítenek. A tanulók és pedagógusok most személyesen is találkozhattak az egyik filmbeli túlélővel, Erdős Pálné Évával, aki betegsége és kora ellenére vállalta ezt a megható találkozást. Június 6-án megkoszorúztuk Bajcsy-Zsilinszky Endre emléktábláját, amelyet annak emlékére emeltek, hogy Bajcsy 1943. szeptember 12-én polgári körök előtt tartott gyűlésén a diósgyőri gépgyár (hadiüzem) dolgozói követelését megismételve követelte a háborúból való kilépést, valamint a független demokratikus Magyarországot. Itt-tartózkodása alatt sikeresen eljárt az illetékes hatóságnál, hogy a béketüntetést szervező munkásvezetőket szabadon engedjék. Sajnos a MEASZ szervezetén kívül a város egyetlen intézménye vagy szervezete nem volt jelen az eseményen. Június 17-én temettük el a sátoraljaújhelyi börtönkitörés egyik túlélőjét, Láng László Alajos mérnököt. - pm -

HALOTTAINK A 2015-2016. ÉVBEN: Babis László Bihari Lászlóné Biszku Béla Dr. Gergely Lászlóné Faragó Lajos Grescchák Ferenc Jankó Endréné Károly Róza

Kovács Szilveszterné Pinkert Mihályné Póka Lajosné Rabóczki Lajos Szabó János Szabó Jánosné Tóth Pál Zoltán

99

MEASZ 2017 „Ez a ház a magyar történelem része, hovatartozás nélkül mindenkinek meg kell becsülni!” A legújabbkori magyar történelem egyik kiemelkedő, 20. századi alakjára, Bajcsy-Zsilinszky Endrére emlékeztek országos, megyei és helyi tisztelői, születésének 130. évfordulója alkalmából Pálkövén, 2016. június 5-én.

A kővágóörsi önkormányzat és a MEASZ Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottsága közös szervezésében megvalósult emlékprogram először az egyházához hű, ősi lutheránus család sarjaként mindhaláláig mélyen hívű Bajcsy-Zsilinszkyre emlékeztetve Kővágóörs középkori eredetű evangélikus templomának ódon falai között Istentisztelettel vette kezdetét, melyen dr. Harmati Béla ny. evangélikus püspök és Veress István lelkész szolgáltak. A püspök a Példabeszédek könyvében foglaltakra fűzte prédikációját: „Az igaznak emlékezete áldott!” Az Isten házából – a többször eleredő eső ellenére – szép számú ünneplő vonult a Balaton-parti, pálkövei Bajcsy-Zsilinszky-emlékház udvarára, ahol Bajcsy-Zsilinszky az 1920-as évektől 1943-ig gyakorta nyaralt, pihent, élt, dolgozott. Itt Búzás Huba költő saját versének elmondását követően Kerecsényi Zoltán, az emlékbizottság alapító elnöke köszöntötte az évfordulóra egybegyűlteket. Külön üdvözölte a 91 esztendős dr. Vitányi Iván szociológus-esztétát, tiszteletbeli emlékbizottsági elnököt, aki mellől kivégezni vitték BajcsyZsilinszkyt. Köszöntötte az emlékbizottság tagjai közül az ünnepi alkalmon megjelent Balogh András történészprofesszort, volt köztársaságielnök-jelöltet, Debreczenyi János volt veszprémi polgármestert, valamint Hanti Vilmost, a magyar antifasiszta szövetség elnökét.

100

MEASZ 2017 A település polgármestere, Horváth Dezső példásnak nevezte, hogy immár hatodik esztendeje, különféle gondolkodású magyar emberek ide, a Balaton partjára önként elzarándokolnak, s fejet hajtanak a mártír emléke előtt. Hangsúlyozta, településük minden olyan, alulról jövő kezdeményezést támogat, amely a haza és a szűkebb haza példaadóit s azok hagyományait idézi. Hanti Vilmos Bajcsy-Zsilinszky szellemiségét emelte ki. Szerinte a mai kor felé rendkívüli üzenettel bír a mártírrá lett egykori publicista, parlamenti honatya alakja. Nagyon is tiszteletreméltó az, hogy BajcsyZsilinszky honnan indult és hová jutott el, hogy a szélsőjobbtól eljutott a demokráciáig, hogy időben felismerte a bajokat, hogy a náci hódítókkal és cinkosaikkal szemben nem maradt csöndben s hogy a függetlenségért drága életét is képes volt odaadni, pedig lett volna lehetősége a menekülésre. Vitányi Iván élő tanúja volt Bajcsy-Zsilinszky élete utolsó szakaszainak. Együtt szállították őket a fővárosból Sopronkőhidára, s egymás melletti cellában raboskodtak. A felakasztása előtt BajcsyZsilinszky maradék ételét az akkor fiatal Vitányira hagyta. Az idős szociológus-politikus meghatódva emlékezett az 1944 karácsonyán történtekre, illetve a nemzeti ellenállási mozgalommal kapcsolatos eseményekre, majd az ábrahámhegyi szobrásszal, Kiss László művésztanárral és a szoborállítást kezdeményező Kerecsényi Zoltánnal leleplezte Veszprém megye és a Dunántúl első Bajcsy-Zsilinszky-szobrát. Az emlékművet alkotó művész-tanár dióhéjban szólt az alkotási folyamatról, a mű jellegzetes vonásairól, majd az élethű szobrot Harmati püspök áldotta meg. Az emlékbizottság vezetője, Kerecsényi Zoltán a megjelentek előtt röviden számot adott a bizottság több mint négyesztendős tevékenységéről is, megköszönte a megjelent hivatalos, társadalmi és egyházi szervek képviselőinek az önzetlen együtt-munkálást, főként a kővágóörsi önkormányzatnak, amely a leleplezett szobor elkészíttetésének ügyéhez rendkívül nagy támogató segítséggel állt. Külön köszönetet mondott azért is, hogy több mint hat-hét éve, már jóval az emlékbizottság életre hívását megelőzően a helyiek felkarolták a kezdetekben még csak magánemberként, társaival elkezdett pálkövei Bajcsy-Zsilinszky- emlékkezdeményezéseiket. Így az emlékház megmenekülhetett az enyészettől, az idei, kerek születési évfordulóra jelentősen megújulhatott a környezet, illetve több, esztétikus tablóból álló, a történelmi személyiség életét részletes kronológiával, korhű idézetekkel, képekkel bemutató kamarakiállítással egészülhetett ki az emlékházi kiállítás. Most már méltóképpen várhatja az idetévedő érdeklődőket.

101

MEASZ 2017 Ez a ház a magyar történelem része, hovatartozás nélkül mindenkinek meg kell becsülni – figyelmeztetett Kerecsényi. Bajcsy-Zsilinszky Endre Veszprém megyében, Pálkövén tartózkodott a legszívesebben, 1943-as utolsó szabad nyaráig, itt találkozott barátaival és harcostársaival, akikkel együtt gondolkodott és munkálkodott az ország jobb jövőjéért. Számtalan újságcikk, jelentős tanulmány, beszéd is itt született. Többek mellett járt itt Szakasits Árpád, és id. Antall József is, később pedig fia, a miniszterelnök is. Valamikor 1944 nyarán a fegyházból ekképp írt Zsilinszky: „Ha itt kellene hagynom ezt a szép világot, majd egyszer, Pálkövén, mondják el helyettem Juhász Gyula költeményét: »Szeretnék néha visszajönni még...« De azért ne sajnáljanak, és ne nagyon búsuljanak miattam. Elértem azt, amit akartam: szolgáltam hazámat, mint bujdosó kuruc »de így éltünk vitéz módra«.” Az idei, 130. évfordulón teljesült Bajcsy-Zsilinszky kívánsága, felavatott pálkövei szobránál elhangoztak a magyar líra jelese, Juhász Gyula Testamentomának megható sorai. Az évfordulós emlékünnepély a Bajcsy-Zsilinszky-emlékfüzet bemutatásával, valamint a kővágóörsi művelődési házban fehér asztal mellett beszélgetéssel zárult. (Forrás: demokrata.info, fotó: id. Kerecsényi Zoltán)

Bajcsy-Zsilinszky Endre tarpai emlékezete Ünnepi emléküléssel és koszorúzással emlékeztek Bajcsy-Zsilinszky Endrére (1886–1944) a politikus-újságíró születésének 130. évfordulója alkalmából a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tarpán 2016. június 11-én, szombaton.

Az emlékülés elnökségében: Jánosi Katalin, Vitányi Iván, Lebovits Imre és Pál Zoltán

MEASZ 2017 A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottsága által szervezett eseményen Pál Zoltán, a bizottság megbízott megyei vezetője beszédében történelmi jelentőségűnek nevezte a megemlékezést, amelyre szerte az országból érkeztek résztvevők. „Bajcsy-Zsilinszky a második világháború éveiben vált az ország vezető ellenzéki politikusává, az országgyűlésben és azon kívül bátran és keményen harcolt a magyar nép becsületéért, a kormány öngyilkos és nemzetpusztító politikája ellen” – fogalmazott a politikus életútját felidézve Pál Zoltán. Hozzátette, harca közben sem feledkezett meg a beregi térségről és népről, amelynek 1931–1935, illetve 1939–1944 között volt az országgyűlési képviselője. Vitányi Iván, Bajcsy-Zsilinszky Endre egykori rabtársa, a MEASZBajcsy-Zsilinszky Emlékbizottság tiszteletbeli elnöke elmondta, BajcsyZsilinszky és kortársa, Nagy Imre néhai miniszterelnök jelképezi a magyar sorsot és tragédiát, azt, „mi ellen kellene védekezni és mit kellene megtenni”. Kifejtette, mindketten nehéz életutat jártak be, Nagy Imre a baloldalról jutott el az igazi európai demokrácia megvalósításának és védelmezésének eszméjéhez, Bajcsy-Zsilinszky pedig a jobboldali fajvédelemtől indulva ért el a demokrácia felvállalásához. Vállalta a halált a nemzet érdekében, annak ellenére, hogy alkalma nyílt volna megszökni a kivégzés elől – idézte fel emlékeit Vitányi Iván. Szerinte Bajcsy-Zsilinszky jelképezi azt az utat, ami nem a magyarkodás, nem a szűk körű elit védelmezését jelenti, hanem a társadalom egészének demokratikus fejlődése irányába mutat. Jánosi Katalin, az emlékbizottság tagja, Nagy Imre miniszterelnök unokája beszédében a két politikus életútjának párhuzamosságára hívta fel a figyelmet. Szavai szerint az árulás, a politikai gyilkosság, a nemzetért való mártíromság, majd az újratemetés tette szinte egyformává sorsukat. Nagy Imrének nagyobb lehetőség, magasabb pozíció adatott, hogy valóra váltsa mindazt, amit nemzetéért tenni óhajtott, Bajcsy-Zsilinszky pedig képviselőként, újságíróként, majd ellenállóként tehetett a legtöbbet szűkebb és tágabb hazájáért – fogalmazott Jánosi Katalin. Beszédében kifejtette, Bajcsy-Zsilinszky bátor férfiként fegyverrel szegült szembe a rátörő ellenféllel, és emelt fővel állt bírái előtt, „úgy hitte, személyes önfeláldozása megmentheti hazája becsületét.” Hozzátette, Nagy Imréhez hasonlóan Bajcsy-Zsilinszky életútjának pozitív üzenetét máig sem értékelik, „jószerével hallgatás BajcsyZsilinszky sorsa is”. Az emlékülés után a résztvevők megkoszorúzták Bajcsy-Zsilinszky Endre

103

MEASZ 2017 szobrát, majd megemlékezést tartottak a református temetőben lévő síremlékénél. (Forrás: MTI, fotó: Faggyas Attila)

Jánosi Katalin beszéde Tisztelt emlékezők, kedves barátaim! Az előttem szólók után magam még egy szempontot ajánlok a mai tisztelgő emlékülés figyelmébe: az idén 130 éve született Bajcsy-Zsilinszky és a 120 éve született Nagy Imre, két mártír politikusunk életútjának különös egyezéseire s a vég egybecsengő üzenetére emlékeztetném most önöket. Mindkettejük sorsára találó Nagy Imre önéletírásának címe: „Viharos emberöltő”. Valóban viharos emberöltőben volt részük a 20. században. Két világháború! Nagy Imrének még egy polgárháború, öt év Szibéria és egy forradalom. Kegyetlen világ. Bajcsy-Zsilinszky 1886. június 6-án, Nagy Imre tíz évvel később, 1896. június 6-án született. Ahogy egyszer rácsodálkoztam: mintha e nap különösen alkalmas lenne igaz hazafiak világra hozására. Tíz év nem nagy korkülönbség, s mily kicsiny e haza – akár még találkozhattak volna egy normális világban, egy normális században; de hát a 20. század nem normalitásáról lett nevezetes. Személyesen találkozhattak volna például az első világháború frontjain, hisz mindketten részt vettek az olasz és az orosz frontvonalak csatáiban is, megsebesültek szinte egyszerre, de a háború viharában elkerülték egymást. 1945. május 27-én a Kossuth téren találkozott a két hazafi, mikor is Nagy Imre földművelésügyi miniszter részt vett Bajcsy újratemetésének kezdő aktusán – nem is sejtvén, mennyire közös lesz sorsuk: árulás, politikai gyilkosság, végül mártíromság a nemzetért, majd mindkettejük számára: újratemetés. Már az 1920-as években mindketten felismerték a földreform szükségességét, de csak Nagy Imrének jutott később osztályrészéül a megvalósítás öröme. Bajcsy-Zsilinszky Endre egykor Tarpa és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye képviselője volt; különös módon 1945 és 1949 között Nagy Imre váltotta e poszton. Ha a valóságban nem is, de virtuális életükben különösen kerülgették-követték egymást ők ketten. Nagy Imrének nagyobb lehetőség, magasabb pozíció adatott meg, hogy valóra váltsa mindazt, mit nemzetéért tenni óhajtott. A földosztás után

104

MEASZ 2017 1953-tól másfél esztendő kemény munkája jutott számára, hogy a kommunista diktatúra kellős közepén miniszterelnökként reformokat, jogokat, szabadságot, levegőt hozzon az országnak. Korlátozott közkegyelmi rendelete mintegy 750 ezer embert szabadított ki a börtönökből, tízezrek előtt nyitotta ki a munkatáborok kapuját is (bezáratta például a recski tábort), majd megszüntette a kitelepítés és a kuláklista intézményét is, meghirdette az alkotmányban rögzített jogrend és törvényesség betartását, fellépett a személyi kultusz és a rendőri túlkapások ellen. Átfogó politikai és gazdasági reformot indított el, valódi életszínvonal-emelést hajtott végre. Az Államvédelmi Hatóságot a Belügyminisztérium felügyelete alá vonatta, megkezdte a politikai felelősök felkutatását is. Ebbe a reformprogramba csak belebukni lehetett. Mindenesetre Nagy Imre első miniszterelnökségének szűk idejében a korszak egyetlen pozitív gazdasági és politikai programját alkotta meg és igyekezett megvalósítani – a visszatérő Rákosi-éra, aztán a Kádár-rendszer is tökéletes hallgatással feledtette e programot. A kommunistaellenes hangulat 1989 óta sem engedi ennek a pozitív reformidőszaknak a társadalmi köztudatba emelését, s ez így van mind a mai napig. Nagy Imre tetteit hallgatás fedi. Pedig végül az 1956. októberi forradalom miniszterelnökeként is megtette, amit a haza követelt, majd vállalva tettei következményét, vállalta mártíromságát is. Bajcsy-Zsilinszky (ahogy Vitányi Iván előttem már bővebben kifejtette) országgyűlési képviselőként tehette talán a legtöbbet nemzetéért, bár újságíróként is helyén volt a szíve. Az 1942. március 15-i nagy nemzetiszocializmus-ellenes tüntetés fő szervezőjeként vagy az 1944 végén megalakult, a német- és nyilasellenes demokratikus pártokat tömörítő Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága elnökeként is elszántan lépett a hazáját mentő kiemelkedő politikus mártíromsághoz vezető útjára. Bátor férfiként fegyverrel szegült szembe a rátörő ellenféllel, s emelt fővel állt gyilkos bírái elé. Úgy hitte, személyes önfeláldozása megmentheti hazája becsületét. Nagy Imréhez hasonlóan máig nem értékeljük eléggé életútjának pozitív üzeneteit, éppen a változásban is rejlő emberi nagyságát. Jószerével hallgatás Bajcsy-Zsilinszky sorsa is. Egyvalamire most rögtön figyelmeztetnem kell magunkat is: két mártírunknak nem csak halála érdemel főhajtást, nem kizárólag emiatt

105

MEASZ 2017 fontos emlékeznünk rájuk! Hanem éppen tetteik azok, amelyekkel utat mutattak a rettenetes korszakokban, tetteik azok, amelyek miatt tiszteletet érdemelnek, tetteiket kell szem előtt tartanunk, ha nehéz időszakokban iránytűt keresünk magunknak. Két nagyszerű férfi, két bátor politikus, két becsületes, igaz magyar ember. A 20. század magyar, nemzeti égboltozatán két csillag. Nagy Imre fényes állócsillagunk, ki egyetlen eszme hitében élt haláláig. Helyesen és követendően a végső pillanatban, 1956 forradalmában azonban honfitársait választotta, s bár gyilkosai többször is felkínálták számára a menekülést, az élet lehetőségét, ő kitartott nemzete mellett. Az áruló pártot elhagyva az igaz eszmét soha nem árulta el. Egyetlen csillag erőterében maga is utat mutató fényes csillagunk lett. Bajcsy-Zsilinszky Endre – mint egy változó csillag – a közélet terén, a politika útján hatalmas változáson ment át. Életútjának, tetteinek összessége, fénye mégis messziről világít az igaz utat keresők számára. Az ő halála nem volt megváltoztatható, nem volt vállalt mártíromság, ám nagyszerű, férfias, példamutató elszántság a rettenetes körülmények között. Ők ketten végül a magyar nemzet védelméért folytatott küzdelemben egy térfélen, egy horizonton találkoztak. Életüknek felszikrázó pillanatában mindketten helyesen, morálisan a legszebben döntöttek: hazájuk, nemzetük mellett álltak ki sziklaszilárdan, életük árán is. Még egy nagyon fontos üzenetet közvetít felénk életük: a döntést (amely végül mindkettejüknek az életébe került) gondolkodó emberként hozták meg. Képesek voltak korábbi elköteleződésüket felülvizsgálni, rossz döntéseiket belátni, szakítani életüknek egy meghatározó részével. Mindketten képesek voltak az önreflexióra, s döntésükkel végül a legnagyobb áldozatot hozták, mi embertől elvárható. Észrevesszük, látjuk a két életút és a két emberi habitus különbözéseit, de ma az egyezést hangsúlyozom: gondolkodó emberként morálisan helyesen dönteni, a rettenetes korszakokban is nagyszerű férfiként, bátor politikusként, igaz magyarként Embernek lenni és megmaradni. Mindketten így cselekedtek. Mondják, sorsát csak az teljesítheti be, aki azt teljes egészében magára veszi. Bízvást állíthatjuk, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Nagy Imre igaz hittel beteljesítették sorsukat. Mindkettejüket állandó jobbító szándékuk, a hazáért való tenni akarásuk, a nemzet javáért vívott állandó küzdelmük állította gyilkosaik elé. Születésük 130. és 120. évfordulóján bátran vállalhatjuk példaképül őket. Romain Roland írta: „Nem azért élsz, hogy boldog légy. Azért vagy a

106

MEASZ 2017 világon, hogy betöltsed rendeltetésed. Szenvedj, tűrj, menj a halálba, ha kell! De légy az, aminek lenned kell: légy Ember!” Bajcsy-Zsilinszky Endre és Nagy Imre is betöltötte rendeltetését, igaz, nagybetűs Emberek voltak.

A MEASZ VIII. kerületi szervezete 2016. június 6-án, Bajcsy-Zsilinszky 130. születésnapján a Füvészkerti emléktáblánál helyezett el koszorút. A nagy magyar politikus élettörténetét Freisinger Jenő könyvtáros ismertette a megjelentekkel. (Fotó: antifasiszta.hu)

2016. őszén egy régiségkereskedőnél 150 darabos BajcsyZsilinszky-fotóhagyatékra bukkant Kerecsényi Zoltán, a MEASZBajcsy-Zsilinszky Emlékbizottság alapító-ügyvezetője. Az igen értékes, ritka anyag megvásárlásra került, mely a pálkövei emlékházat fogja gazdagítani! (Forrás, fotó: Veszprémy Győző)

107

MEASZ 2017 FIR – HÍREK Brüsszeli ülés Az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége (FIR) Brüsszelben tartotta végrehajtó bizottsági ülését 2015. november 8-án. November 9-én a FIR elnöke, Hanti Vilmos, valamint német főtitkára, dr. Ulrich Schneider az Európai Parlamentben megbeszélést folytatott az MSZP-s magyar delegációvezető, dr. Ujhelyi István EU-képviselő munkatársaival. Este a vallon kormány székházában megnyílt az Európai ellenállás című kiállítás egy többnapos ellenállási konferencia részeként, s bemutatták az európai ellenállásról szóló négynyelvű könyvet, amelyet a Belga Veterán Intézet adott ki a vallon kormány támogatásával. A könyv előszavát Hanti Vilmos, a FIR elnöke írta a görög Manolisz Glezosz 93 éves antifasiszta ellenálló mellett. Az igen vaskos könyvben méltó helyre került a magyarországi ellenállást bemutató résznél Ságvári Endre ellenálló hazafi tevékenysége. A könyv egyik szerzője a belga Jean Cardoen történész a 2016-os Radnóti-díj átadásán dedikálta könyvét. A könyv két oldalán szerepel az a fotó is, amely az ellenállási kiállítás bevezető fotója, s 2011-ben Bécsben, a FIR elnökké történt megválasztásakor Hanti Vilmos személyes üzenetének választotta: az 1930-as években Hamburgban Hitlert várja a tömeg karlendítéssel, de egyvalaki nem lendíti a kezét, hanem karba teszi: az antifasizmus általában tettekből áll, de sokszor egy nem cselekvés is antifasiszta tett. Mondjunk nemet, ne kollaboráljunk az újfajta fasizmusok követőivel, a mindennapi életünkben is utasítsuk őket vissza! Say no – mondj nemet!

FIR-közlemény – Párizs, 2015. november 13. „Szolidárisak vagyunk a francia néppel, amelynek döntő többsége ellenzi a rasszista erőszak minden formáját – bárhonnan jöjjön is – és elősegíti az országban lévő minden ember békés egymás mellett élését.”

108

MEASZ 2017 Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mély megrendüléssel értesültünk a hétvégén Párizsban elkövetett terrortámadásokról. A legutóbbi információk szerint a sorozattámadásokban több száz ember vesztette életét vagy súlyosan megsebesült. A Párizs öt pontján, többek között a Concert Hallnál, a Bataclannál és a Stade de France-nál voltak lövöldözések, robbantások. A terrorhullámot követően a francia elnök rendkívüli állapotot hirdetett ki az egész országban. A FIR elítéli az őrült terrorizmus bármilyen formáját. Együttérzésünket fejezzük ki e bűntett áldozatainak és családtagjainak. Szolidárisak vagyunk a Franciaországban lévő tagszövetségekkel és partnerekkel, amelyek/akik évtizedek óta elkötelezettek az antifasizmus és a demokrácia eszményeinek megőrzése mellett, amelyek ellen közvetlenül ilyen bűncselekményeket követnek el. Szolidárisak vagyunk a francia néppel, amelynek döntő többsége ellenzi a rasszista erőszak minden formáját – bárhonnan jöjjön is –, és elősegíti az országban lévő minden ember békés egymás mellett élését. Önökkel együtt gyászolunk, és remélem, a francia társadalom valamennyi demokratájának és antifasisztájának sikerül leküzdeni az ilyen bűncselekményeket, és ezzel egy időben megvédeni a szabadság, a tolerancia és a humanizmus eszméit. Ezt mi egyúttal európai feladatnak is tekintjük. Ehhez a FIR és tagszövetségei aktívan hozzájárulnak. Dr. Ulrich Schneider, a FIR főtitkára

A FIR (Ellenállók Nemzetközi Szövetsége) Végrehajtó Bizottsága 2016. február közepén Budapesten tartotta ülését. A nemzetközi delegáció tagjai – a német főtitkár, az orosz, a szlovák, a görög, az olasz, a belga, a görög, a holland, a bolgár tagszervezetek képviselői, a német pénzügyi felelős és a magyar elnök – ellátogattak Budapest XV. kerületébe is. (Fotó: demokrata.info)

109

MEASZ 2017

Hajdu László XV. kerületi polgármester kapta a Nagy Győzelem 70. évfordulójára alapított orosz FIR-kitüntetést. (Fotó: demokrata.info)

A FIR nyilatkozata a brüsszeli terrortámadásról Haraggal, felháborodással és szomorúsággal láttuk a brüsszeli repülőtéren és a metróállomáson elkövetett támadás képeit. Nekünk, az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége (FIR) – Antifasiszták Szövetségének sem politikailag, sem erkölcsileg nem elfogadhatók az ilyen bűncselekmények. Az ilyen támadások embertelenek és reakciósak. Az Iszlám Állam követői, akik a terrorizmust magukénak vallják, ezzel azt mutatják, hogy nincsenek tekintettel az emberekre, célpontjukat, mint a metróállomások, a repülőterek indulási csarnokai, úgy választják meg, hogy az áldozatok száma a lehető legnagyobb legyen. Ez minden tekintetben embergyűlölet. Az ilyen terrortámadások oda vezetnek, hogy a hétköznapi emberek egyre inkább félelemben élnek és gyakran az erőszakra adandó felelősségteljes választ csupán egy tekintélyelvű államban látnak. Mindkét dolog ahhoz vezet, hogy a politikai fejlődés Európában még inkább jobbra fordul, a szélsőjobboldali erők pedig még nagyobb elfogadottságot élveznek. Ennek nem szabad megtörténnie. Szolidaritásunk és együttérzésünk az áldozatoké és hozzátartozóiké. Szolidaritásunk kiterjed minden Belgiumban élő számára is, aki részese

110

MEASZ 2017 volt a múltban a társadalomban a kultúrák közötti békés egymás mellett élésnek és az ilyen támadások ellenére továbbra is híve a demokrácia megőrzésének. Kívánunk nekik bátorságot és erőt, hogy továbbra is megvalósíthassák a szabadság és antifasizmus ideáljait Belgiumban és Európában. Antifasiszta üdvözlettel: Hanti Vilmos elnök és dr. Ulrich Schneider főtitkár

A görög ellenállás 1942. évi indulásának bölcsőjénél, az Athéntől 250 km-re lévő kis településen, Makrakomiban rendeztek konferenciát és megemlékezést 2016. május 22-én. A háromezres lélekszámú görög településen múzeum működik, amelyben félemeletet kapott a görög antifasiszta ellenállás története. Magyarországon eleddig egyik kormánynál sem sikerült elérni, hogy legalább egy emlékháza legyen a magyar antifasiszta ellenállóknak, akik hazánkon kívül legalább 22 országban harcoltak. Makrakomi köszöntőjében Hanti Vilmos átadta a magyar és a többi 34 ország antifasiszta szervezeteinek üdvözletét, majd koszorút helyezett az ellenállók tiszteletére. A település polgármestere zárszavában kiemelte, hogy az emlékhely a FIR-elnök látogatásával megerősítést nyert abban a törekvésükben, hogy a hely a görög kormány által is támogatott, országos elismertségűvé váljék. (Forrás: antifasiszta.hu)

111

MEASZ 2017 A FIR szolidaritása Kedves Menekültek! A Nemzeti Ellenállás Harcosainak Pánhellén Szövetsége és a Görög Demokratikus Hadsereg (PEAEA-DSE) együtt a második világháborús fasiszta megszállók elleni harcosokkal és a Görög Demokratikus Hadseregnek az 1946–1949-es nagy fegyveres osztályharcában a monarchista fasizmus ellen harcolók leszármazottaival és barátaival, valamint az Ellenállók Nemzetközi Szervezete (FIR) engedélyével, kifejezzük őszinte támogatásukat. Szövetségünk nemzeti szinten, együtt valamennyi demokratikus erővel, valamint nemzetközi szinten a FIR keretén belül elítéli az EU és a Törökország közötti szégyenletes megállapodást, amelyet a görög kormány is aláírt. Az egyezmény sérti a menekültek nemzetközi jog által meghatározott jogait, súlyosbítja a menekültek helyzetét, amely egyre inkább embertelen, és harcol az önök jogáért, hogy azonnal abba az országba mehessenek, ahova szeretnének, ahol önöknek azonnal otthont és munkát kell adniuk, hogy méltó életet élhessenek családjaikkal. Nagyon jól tudjuk, hogy az imperialista intervenciók (USA, NATO, EU) hozták a háborút, a bombázást, a katasztrófát és halált önöknek, hogy megszerezzék az ellenőrzést hazájuk ásványi vagyona (kőolaj, földgáz) és szállítási útvonala felett, kényszerítve önöket, hogy otthonuktól elszakadjanak. Halálos veszélyekkel találták szembe magukat, és ide érkeztek, ahol elfogadhatatlan körülmények között tartják önöket, miközben megtiltják, hogy tovább menjenek végső céljukhoz. Folytatjuk harcunkat, hogy megállítsuk az imperialista intervenciókat az önök hazájában azért, hogy biztonságban hazatérhessenek. A szolidaritás ezen bizonyítékaként a Nemzeti Ellenállás és a Görög Demokratikus Hadsereg harcosai, leszármazottai és barátai az önök gyerekeinek írószereket adományoznak. Harcos üdvözlettel: 2016. június 9. FIR, PEAEA-DSE

112

MEASZ 2017 A szlovák nemzeti felkelés kitörésének ünnepén

A szomszédos Szlovákiában augusztus 29. állami ünnep – az ország a szlovák nemzeti felkelés (SZNF) kitörését ünnepli. A szlovák parlament pedig 1992-ben döntött arról, hogy az emléknapot állami ünneppé nyilvánítja. A besztercebányai ünnepségekre 2016-ban is meghívást kapott a FIR és a MEASZ küldöttsége. Hanti Vilmos beszámolója szerint: „A szlovák közszolgálati televízió ismét egyenes adásban közvetítette az antifasiszta nemzeti ünnep eseményeit, 32 ország nagykövetsége volt jelen. A magyar nagykövetség nem jelentkezett be - mondták a szervezők. Végül az állami vezetők, az egyes országok követségei után a civil szervezetek koszorúi következtek. Ezek után megjelent koszorúzni egy tanácsos a pozsonyi magyar nagykövetségről. Bizonyára mérlegelték a résztvevők körét, s úgy gondolták, hátrányosabb kimaradni, mint részt venni. Különös, hogy Magyarországon nem követ a kormány antifasiszta politikát, de külföldön nem akar elszigetelődni, inkább bevállalja…”

Amit a szlovák nemzeti felkelésről tudni illik A Szlovák Köztársaság a német hadi megrendeléseknek köszönhetően viszonylag magas életszínvonalat tudott nyújtani a lakosságnak egészen 1944-ig. Ennek ellenére ebben az időszakban már nehéz volt eltitkolni, hogy a németek elvesztették a stratégiai kezdeményezést, és a Vörös

113

MEASZ 2017 Hadsereg egyre jobban közeledett az ország határaihoz. Ezért a szlovák hadsereg magasabb katonai köreit már az 1943-ban foglalkoztatta az átállás a szövetségesek oldalára. Ezek a tisztek természetesen keresték a kapcsolatot a rezsim politikai ellenzékével, és meg is találták. A katonai ellenállás kulcsfigurája és vezetője Ján Golian alezredes volt, akinek – több magasabb beosztású tiszttel és civil hivatalnokokkal együtt – 1944-ben sikerült nagyobb mennyiségű hadianyagot és a kincstár vagyonának jelentős részét Besztercebánya környékén összpontosítania. Ugyanebben az időben a szlovák hadsereg vezetése két hadosztályt vezényelt Eperjes környékére, amelyeknek eredetileg a németeket kellett volna támogatniuk a Vörös Hadsereg ellen a Keleti-Kárpátokban. A felkelők eredeti terve az volt, hogy a két, keleten állomásozó hadosztály átáll a Vörös Hadsereghez, és a Duklai-szoroson át beengedik az országba a szovjet csapatokat, amelyek majd a Besztercebánya környékén kirobbantott felkelést segítségére sietnek. A harcok arra az időpontra akarták megindítani, amikor a szovjetek megközelítik a szlovák államhatárt. Ám az eredeti terv nem sikerült, ugyanis a partizánok nem voltak hajlandók alárendelni magukat a katonai ellenállásnak – ez pedig a felkelés szempontjából végzetesnek is bizonyult. Bár a németek már korábban tervbe vették az ország katonai megszállását, augusztus 27-én és 28-án két súlyos incidens jelentősen meggyorsította az eseményeket, és meggyőzték őket arról, hogy sürgősen intézkedni kell. Rózsahegyen kommunista partizánok a katonai laktanya legénységével együtt átvették a hatalmat a városban, és nyomban lemészároltak több tucat német nemzetiségű szlovák állampolgárt. A másik incidens a partizánok turócszentmártoni vérengzése volt, amikor Walter E. A. Otto alezredes Romániából hazafelé tartó 24 tagú küldöttségének tagjait gyilkolták meg. Ezért augusztus 29-én délután német alakulatok elkezdték megszállni az országot. Az eredeti terv (a hadsereg gyors átállása és a Vörös Hadsereg beengedése az országba) nem járt sikerrel. A katonai alakulatok az ország keleti és nyugati felében nem engedelmeskedtek a felkelőknek, és az irányítási láncban előállt zavarok miatt többnyire passzívan viselkedtek. A németek ezt kihasználva nyomban lefegyverezték őket. Csak az ország középső részében állomásozó alakulatok csatlakoztak a felkelőkhöz. A rossz időzítés és felkészületlenség miatt a harci kezdeményezés kezdettől fogva egészen szeptember 8-ig a németek oldalán volt, és csak a jelentős erőket lekötő kárpátduklai hadműveletnek köszönhetően sikerült a felkelőknek majdnem két hónapig szervezett ellenállást tanúsítani.

114

MEASZ 2017 A magyarországi nyilas hatalomátvétel után viszont friss német erők érkeztek az országba, és nyomban elkezdődött az ellenállás utolsó tűzfészkeinek felszámolása, amely október 27-ig be is fejeződött, amikor a németek elfoglalták Besztercebányát. Október 30-án egy katonai díszszemle keretén belül Jozef Tiso, Szlovákia elnöke, Besztercebányán nyilvánosan köszönetet mondott Adolf Hitlernek, és kitüntette a felkelést leverő német SS-katonákat. A felkelésnek összesen 4200 német, 1720 felkelő és 12 ezer civil esett áldozatul. (Forrás: korkep.sk)

Baloldali Sziget Fesztivál, 2016

2016. szeptember 2–5. között került sor az Európai Baloldal által szervezett Baloldali Sziget Fesztivál című nagyszabású programsorozatra Horányban, amelyen több illusztris hazai és külföldi antifasiszta szereplő is megjelent.

115

MEASZ 2017 A több mint húsz külföldi vendég közt ott volt Margarita Mileva, a Európai Baloldali Párt alelnöke és Petro Szimonyenko, az Ukrán Kommunista Párt vezetője, azonban a magyar sajtó egyetlen képviselője sem gondolta úgy, hogy be kellene számolnia arról, hogy ilyen nemzetközi delegáció érkezett hazánkba. A programon jelen volt a FIR teljes vezérkara is, akik visszahozták Magyarországra a FIR békefáklyáját is, amely megjárta a kontinenst. A FIR-békefáklyát több mint húsz országban fogadták. A fáklya hirdeti a FIR tagszervezeteinek akciókészségét, az antifasiszta mozgalom közösségének cselekvési készségét. A 115. oldalon lévő képen a FIR fáklyáját a szervezet főtitkára, a német dr. Ulrich Schneider átadja a Baloldali Szigetfesztivál résztvevőinek. A fesztivál keretében előadásokat tartottak „A szélsőségek, a rasszizmus és az újfasizmus megerősödése Európábanˮ címmel, illetve megnyílt a MEASZ Európai ellenállás című kiállítása is. Ezzel egy időben sor ülésezett a FIR Végrehajtó Bizottsága belga, görög, német, olasz, orosz és magyar résztvevőkkel. A FIR elnöke, Hanti Vilmos megnyitójában hangsúlyozta, a novemberi prágai kongresszusra konkrét cselekvési tervet kell készíteni a menekültek segítését ösztönző, ugyanakkor ellenőrzött befogadó programokra, valamint az iszlám államnak nevezett újfasiszta terrorszervezet elleni széles körű koalíció erősítésére. (Forrás: Európai Baloldal, demokrata.info Facebook-oldalai)

A nácik által néhány esztendeje, a Remiz étteremnél összetört, azóta a MEASZban emlékként őrzött Ságváriemléktábla jelkép lett. A Baloldali Sziget Fesztiválon 2016. szeptember 3-án jelképesen ismét fölavattuk. (Fotó: Európai Baloldal Facebook-oldala)

116

MEASZ 2017 A FIR 2016-os kongresszusának politikai nyilatkozata 1. Az antifasizmus mérvadóbb, mint valaha! Több mint hetven évvel a német fasizmus felett 1945 májusában aratott történelmi győzelem után az antifasizmus a korábbinál is aktuálisabb politikai gondolat. A jelenlegi politikai, gazdasági és társadalmi jellegű problémák minden embertől politikai párthatárokon felül emelkedő, közös cselekvést követelnek meg a szociálisan igazságos, békés és demokratikus fejlődés érdekében a világ minden részén. 2. Harc az emlékezésért a történelmi revizionizmus ellen A Hitler-ellenes koalícióban részt vevő nemzetek és katonai egységek közös antifasiszta harcának emléke a FIR-nek és tagszervezeteinek állandó feladata. Számos európai országban, nevezetesen a balti államokban, a volt Jugoszlávia államaiban, Ukrajnában láthatunk különböző politikai és társadalmi szintű kísérleteket, hogy meghamisítsák az antifasiszta emléket. Az antifasiszta harc emlékműveit lerombolják vagy újra értelmezik. Az SS egykori kollaboránsait „szabadságharcosoknak” ismerik el, és európai szinten kísérleteket tesznek egy a „totalitarizmussal szembeni ünnepélyes megemlékezés” létrehozására augusztus 23-án. Ellenezzük a történelmi revizionizmus ezen próbálkozásait. A FIR-nek és tagszervezeteinek feladata, hogy megőrizzék a népek ellenállása történelmi emlékét, azon életüket adó férfiakat és nőket, akik a Hitler-ellenes koalícióban harcoltak, meggyőződésükért vagy a fasiszta kirekesztés más okából váltak áldozatokká a koncentrációs és megsemmisítő táborokban. Tapasztalatik átadása a ma és a jövő nemzedékeinek a szervezeteink előtt álló egyik legfontosabb feladat. Együttműködünk különösen a táborok helyén lévő emlékművekkel, archívumokkal és történelmi intézetekkel, valamint az antifasiszta történelmi kezdeményezésekkel. Ezen munka kiemelkedő példái az Európai ellenállás a nácizmus ellen című kiállítás és a nemzetközi ifjúsági találkozók, dokumentálják a történelemnek a fiatal nemzedékeknek történő átadásának lenyűgöző formáit.

117

MEASZ 2017 3. A szélsőjobb populizmus és a neofasizmus újjászületésének megállítása Nagy aggodalommal figyeljük a szélsőjobboldali erők politikai befolyásának növekedését, az erőszakos neofasisztáktól kezdve a szélsőjobboldali populista csoportokig Európa különböző országaiban. Ezek a csoportok látszólag az emberek súlyos aggodalmaival foglalkoznak, de nacionalista és rasszista válaszokat adnak a létező problémákra. Ezen felül a konfliktusok különösen erőszakos formáit propagálják és gyakorolják, mint amilyen a „külföldiek” elleni gyújtogatásos támadások és más túlkapások. A háború és a szociális szükség kiváltotta menekültmozgalomra az általuk adott válasz az önkényuralom, a türelmetlenség és a nacionalista sovinizmus iránti igény. Egyidejűleg az egykori fasiszta mozgalmak (Bandera, Horthy, Mussolini, usztasa és más „modellek”) eszméit propagálják. A FIR és tagszervezetei mint internacionalista mozgalmak együtt állnak ki a rasszizmus, az idegengyűlölet, az újfasizmus, nacionalizmus és szélsőjobboldali populizmus ellen. 4. A háborús veszély elhárítása a béke megőrzéséért Az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége (FIR) – Antifasiszták Szövetsége, amely egyúttal az Egyesült Nemzetek Szervezete „békenagykövete”, morális kötelességének tartja, hogy a világban lévő konfliktusok nem katonai megoldásáért dolgozzon. Harcolunk különösen a háború okai és a háborús uszítók ellen, akik saját birodalmi céljaikat, nyersanyagigényüket és geopolitikai érdekeiket akarják az emberekre erőltetni. Azt várjuk az ENSZ-től, hogy támogassa például az Afganisztánban, Irakban, Szíriában vagy az ukrajnai polgárháborúban a békés eszközökkel való rendezést. A terrortámadások új veszélyként jelentek meg. Részben „vallási” okokból, részben a „nyugati értékek” hagyományos kritikájaként támadásokat követtek el a különböző európai országokban különösen a civil lakosság ellen. A leghatározottabban elítéljük ezeket az embertelen erőszakcselekményeket, de elvárjuk az érintett országoktól, hogy az ilyen akciók ne szolgáljanak ürügyként arra, hogy leépítsék a demokratikus jogokat és önkényuralmi szabályokat vezessenek be. 5. Az antifasiszta erők egysége konszolidálja, nyerje meg az új nemzedéket! A FIR már 65 éve a Hitler-ellenes koalíció valamennyi harcosának és

118

MEASZ 2017 erőnek, az egykori üldözöttek és a mai antifasiszták nemzetközi ernyőszervezete. Erejük az egység, amely eredményeket hoz a különböző politikai pártorientációk, társadalmi elképzelésük és vallási értékek ellenére. A FIR fáklyájának útja hatásosan kifejezésre juttatta azt a közösségi eszmét. Ezt az egységet újra tovább kell fejleszteni mivel a szemtanúk nemzedéke elhagy bennünket. Ugyanakkor kihívás, hogy megosszuk az antifasiszta örökség eszméit a háború utáni nemzedékekkel, amely a saját dolgait és perspektíváit hozza a politikai vitába. Ezért a FIR-nek az a feladata, hogy a mai nemzedékekkel kapcsolatban megőrizzük a harcosok és az üldözöttek, a demokráciáért, a humanizmusért, a társadalmi igazságosságért, valamint a „béke és szabadság új világáért” harcolók örökségét.

Erősödnek a szélsőséges pártok Európában „A szélsőséges pártok megerősödését segítik a gazdasági és a migrációs válságra adott elhibázott és lassú válaszok, vagyis párhuzamos válságkezelési kudarc figyelhető meg Európában” Gálik Zoltán, a Corvinus Egyetem docense mondta a fenti szavakat az MTI-nek. Emlékeztetett: 2008–2009 óta tendencia a szélsőséges pártok európai megerősödése. A világgazdasági válság európai következményeire adott elhibázott, lassú válaszok a politikai elit ellen bizalmatlanságot szültek – tette hozzá hangsúlyozva, hogy emellett a tendencia okának tekinthetők azok a gazdasági problémák is, amelyek a válság következtében keletkeztek, és nem oldódtak meg. E problémák között említette, hogy a fiatalok munkanélküliségét főként a dél-európai országokban nem tudták kezelni, ahol szintén több szélsőséges párt jelent meg. Jellemzően szélsőséges, radikális és populista pártok a bal- és a jobboldalon egyaránt kihasználják a helyzetet - mutatott rá, példaként említve Görögországot, Franciaországot, Dániát, Svédországot és Belgiumot. Gálik Zoltán szerint e pártok a társadalmakon belüli törésvonalakat is kiaknázzák: azt, hogy nagyobbak a társadalmi különbségek azokban az országokban, amelyeket a válság jobban érintett. Az elemző hangsúlyozta: a szélsőséges pártokat segítik a migrációs válságra adott elhibázott és lassú válaszok is, vagyis „párhuzamos

119

MEASZ 2017 válságkezelési kudarc” figyelhető meg Európában. Az idegengyűlölő pártok kihasználják a politikai elit gyengeségét, „alternatívát próbálnak kínálni a meglévő politikai rendszerrel szemben”. Emellett az Európaellenes retorika is nagy szerepet játszik a népszerűségük növekedésében, ami összefügg azzal, hogy nem megfelelő a válságkezelés. Kérdés, mennyire legitimálhatják magukat ezek a pártok, hiszen több kísérletet is tettek már arra, hogy a kormányba kerüljenek vagy azt kívülről támogassák – magyarázta. Ahhoz viszont, hogy ez megtörténhessen, maguknak is változniuk kell. Több szélsőséges párt, amely korábban idegengyűlöletet szított, most „megpróbál kulturáltabb lenni”, a hatalom közelébe férkőzni, és már egyáltalán nem, vagy csak részben követi a korábbi ideológiáját. Ilyen például a francia Nemzeti Front vagy az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja. A szakértő arra is kitért, hogy a menekültkérdés miatt szinte minden nyugat- és kelet-európai országban teret nyertek ezek a szélsőséges pártok. Gálik Zoltán szerint kérdéses, hogy a szélsőséges pártok teljesen átrendezik-e majd az országokban a választási preferenciákat. Hatalomra egyelőre nem nagyon tudnak jutni ezek a pártok, de „koalícióra kényszeríthetik a hagyományos politikai elitet” maguk között, vagy polarizálhatják a pártrendszert. Utóbbira példa a múlt hétvégi szlovákiai választás, ahol a szélsőségesek megjelenésével „nem tudnak rendesen koalíciót kötni a mainstream pártok”, és így destabilizálódik a politikai rendszer. A szakértő arról is beszélt, hogy Barack Obama elnöksége alatt az Egyesült Államok viszonylag sikeresen kihasználta a válságkezelésben szerzett előnyöket, mégis sokan elégedetlenek a válságkezeléssel. Így ebben az esetben is az elégedetlenség, a politikai elittel szemben érzett düh lehet az oka Donald Trump republikánus elnökjelölt népszerűségének. Bár a demokraták nem igazán megosztottak a Hillary Clinton és Bernie Sanders közötti kiéleződött verseny ellenére sem, az látszik, hogy „a konzervatív elitbe vetett hit megroggyant az elmúlt időben”, a szélsőség azért tud terjedni, mert az emberek elégedetlenek a pártelittel - mondta. Hozzátette: a mostani helyzetből viszont nem kell következtetéseket levonni, mert az amerikai pártrendszer – az európai helyzettől eltérően – egyelőre stabil. (Forrás: MTI, hirado.hu)

120

MEASZ 2017 Alexander Van der Bellen ausztriai elnök-jelölt 2016. májusi győzelme antifasiszta győzelem volt. Az osztrák szélsőségeseknek az európai jobboldalra jellemző idegengyűlölet legmocskosabb göbbelsi propagandájával sikerült csak megszorongatniuk riválisát. A menekültválságot a legocsmányabb módon próbálják szavazatszerzésre kihasználni – amint látható, nem csak Magyarországon. Az európai demokraták, baloldaliak, antifasiszták, a szegényeket képviselő politikai erők legfontosabb feladata ellenállni ennek a fasisztoid tendenciának, amely alapjaiban veszélyezteti a demokratikus intézményrendszert, a szociális jogokat, a jobb élet reményét. A népeknek újra meg kell tanítani a történelmi leckét, hogy a társadalmi problémákra nem a gyűlölet a válasz, hanem az együtt érző szolidaritás! Azonban furcsamód az elnökválasztás második fordulóját a bíróság szabálytalanságok miatt érvénytelennek nyilvánította, azt meg kell ismételni… (Pápai Gábor karikatúrája, Forrás: Népszava)

ʼ56 hatvanadik évfordulóján A MEASZ tagjai közül az egykori antifasiszta ellenállók nemcsak a vészkorszak idején viselkedtek hősként, amikor Magyarország függetlenségéért, a demokráciáért harcoltak, életüket kockáztatták, hanem az ʼ56-os októberi napok idején is. Talán kevesen tudják, hogy amikor a fiatal Orbán Viktor az újratemetésen a hősöket búcsúztatta, akkor a koporsókban fekvők – Nagy Imre miniszterelnök és küzdőtársai – személyében a MEASZ jogelőd szervezetének tagjait búcsúztatta. Ennek jegyében a MEASZ Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottsága az 1956-os események 2016-os 60. évfordulója alkalmából két kiadványt is közreadott. Az emlékbizottság 2016. február 5-én Budán, a Nagy Imre Emlékházban

121

MEASZ 2017 tartott ülésén mutatta be az Én a magyar lelkiismeretet szólaltattam meg! – BajcsyZsilinszky Emlékfüzet című kiadványt, mely a Nagy Imre Alapítvány hathatós hozzájárulásával látott napvilágot. A kötet arra emlékeztet, hogy 2016-ban kettős mártírévforduló volt: Bajcsy-Zsilinszky Endre mártír politikus, posztumusz nemzetvédelmi miniszter születésének 130. évfordulója, valamint Nagy Imre mártír miniszterelnök születésének 120. évfordulója is! Érdekesség, hogy a két mártír tíz év korkülönbséggel ugyanazon napon, június 6-án született. „Úgy látszik, e nap »alkalmas« mártírok születésére. Mintha a 19. század végül megérezte volna, gyorsan még meg kell szülnie a következő század hőseit – nagy szükség lesz rájuk” – írja a kötet előszavában Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája. A közel nyolcvan oldalas kis kiadvány lapjain részletes Bajcsy-Zsilinszky életrajz, kortársainak (Simándy Pál, Thury Levente, özv. Bajcsy-Zsilinszky Endréné, Barcs Sándor, Fenyő Miksa, Vitányi Iván) visszaemlékezései olvashatók, valamint egy-két, a közelmúltban megjelent cikk is, köztük Szunyogh Szabolcs és Kerecsényi Zoltán (Népszava) tollából, illetve megtalálható benne Jánosi Katalinnak és Lezsák Sándor parlamenti alelnöknek egy-egy emlékbeszéd-szövege is. Az emlékfüzetet feketefehér fotók egészítik ki Bajcsy-Zsilinszky és Nagy Imre életéhez és az emlékbizottság eddigi működéséhez kötődően.

122

MEASZ 2017 Zuglói hősök Nagy Imre születésének 2016-os évfordulónapján a MEASZ kis küldöttsége elzarándokolt a Bosnyák téri, zuglói hősök domborműves emlékjeléhez. Idősebb tagjaink még jól emlékeznek a hat évtizede az ebben a kerületben folyó eseményekre is, különösen a Glauber [Klauber] István egyetemi zászlóalj működésére. A forradalom és szabadságharc leverésének utolsó napjaiban az alábbi röpcédulát terjesztették Zugló-szerte:

„Magyarok! Hőseink vérükkel pecsételték meg a szabadságharchoz való jogukat. Méltók akarunk maradni a ʼ48-as hősök emlékéhez! Ismét harcol a magyar, szólaljon meg minden magyar lelkiismerete! Támogassátok hőseinket, a nemzeti létünkért, a magyar szabadságharcért küzdenek! Segítsetek! Segítsetek! A XIV. kerületi hősök nevében A Glauber [Klauber] István egyetemi zászlóalj” A zuglói szabadságharcosok 1992 óta a Bosnyák téren álló bronztáblája a MEASZ számára is fontos emlékjel, amely a MEASZ számára is fontos jelképet mutat. Az országban több helyen csak az ún. „lyukas” zászlót jelenítik meg a felállított emlékjelek, azonban a zuglói táblán a zászlót és a Kossuth-címert is. Nagyon helyesen! A MEASZ több mint egy évtizede igyekszik a Kossuth-címert egyenjogúsítani. A Kossuth-címer minden esetben a forradalmi gondolkodás, a haladás jelképét hordozta. Azt a gondolatiságot, amit sokan függetlenségnek, demokráciának, igazságosabb közteherviselésnek, parlamentáris többpártrendszernek – vagyis köztársaságnak – nevezünk. Sajnálatos, hogy az 1989-90-es parlamenti rendszerváltók többsége nem ezekhez a demokratikus hagyományokhoz, hanem a második világháború előtti úri Magyarországhoz nyúlt vissza, amelyet a koronás címer szimbóluma is

123

MEASZ 2017 tükröz. Nemcsak az antifasizmus, a köztársaság eszménye sem jobb-, vagy baloldaliság kérdése. Aki ma a Kossuth-címert akarja, nemcsak az ʼ56-os forradalom egyik fő ágát, a haladást, a demokráciát, a köztársaság eszméjét képviseli, hanem a korábbi meghatározó magyarországi korszakfordító, nemes eseményeket is. Jellemző, hogy az ʼ56-os forradalom Kossuthcímerét a lyukas zászló mellett alig-alig vállalták föl a rendszerváltásunk után a közvéleményt formáló egykori forradalmárok. Pedig előremutatóbb eszmeiséget a Kossuth-címer képviselt. Zugló polgármestere, Karácsony Gergely egy korábbi ünnepi beszéde is e szellemben, a köztársaság fontosságára hívta fel a figyelmet. Azt mondta, hogy a köztársaság szabad és egyenlő emberek közössége, ami védelmet és jogokat nyújt. A kerület vezetője úgy fogalmazott: hogy Magyarország neve mellett már nem szerepel a köztársaság, azt jelzi, hogy ez az eszme elveszett. Helyben arra törekszenek, hogy széles körű megegyezésre jussanak a vitatott kérdésekben. (Forrás: MTI, zuglo.hu, antifasiszta.hu)

A Bajcsy-Zsilinszky emlékezet fenntartásában, a Bajcsy-Zsilinszky-féle antifasiszta szellemiség ápolásában végzett eddigi aktív tevékenysége elismeréseként Bajcsy-Zsilinszky-Emlékplakettet kapott Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája, az emlékbizottság alapító tagja. A díjat dr. Vitányi Iván és Kerecsényi Zoltán nyújtotta át. (Fotó: nagyimreemlekhaz.hu)

124

MEASZ 2017

2016. október 23-ra 60 példányban, emlékbélyegzővel jelent meg a Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottság kiadásában ez a képeslap, ugyancsak a két mártír, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Nagy Imre kettős évfordulója tiszteletére Kerecsényi Zoltán MEASZ-alelnök tervezésében. A lap első két tiszteletpéldányát a Bajcsy-Zsilinszky Endrét és Nagy Imrét még személyesen ismerő, élő antifasiszta politikusaink, prof. dr. Horváth János és dr. Vitányi Iván kapta meg, a többi példányt a Nagy Imre Alapítványnak és a Nagy Imre Emlékháznak juttatta el a MEASZ.

Kiállítás Zuglóban

Nagy Imre miniszterelnök születésének 120., valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából nyílt kiállítás a zuglói Civil Házban 2016. szeptember 10-én.

125

MEASZ 2017 A rendezvény az 1956-os emlékév helyi eseménysorozatának a nyitánya volt. A tárlat két részből tevődik össze. Az egyik modul egy tablósor, amely Nagy Imre életét, tevékenységét tárja a látogatók elé. A másik blokk a zuglói Széchenyi László ötvenhatos gyűjteményének darabjait mutatja be, amelyek mindegyike a XIV. kerület forradalmi eseményeihez kötődik. A Himnusz elhangzása után Karácsony Gergely polgármester mondott megnyitó beszédet, majd Sipos József történész, a Nagy Imre Társaság vezetőségi tagja tartott előadást a mártírhalált halt miniszterelnökről. A rendezvényen felszólalt a zuglói Szalai Józsefné, aki 1956-ban a III. számú Belgyógyászati Klinikán dolgozott, mint nővér. Petőfi Körösként részt vett az október 23-i demonstráción, később bekapcsolódott a sebesültek kórházi ellátásába. Ugyancsak ott volt a kerületi Kende József is, aki egyetemistaként szintén jelen volt a tüntetésen. Az esemény záróakkordjaként elismerést adtak át mindazoknak, akik tevékenységükkel hozzájárultak a kiállítás megvalósításához. A megnyitón Vincze Lilla énekesnő és Dóka Attila gitáros adott műsort. Az esemény védnöke Tóth Csaba, Zugló MSZP-s országgyűlési képviselője volt. Az MTA Nagy Imre Emlékház és a Nagy Imre Társaság támogatásával létrejött tárlat október 3-ig volt megtekinthető a Zuglói Civil Házban. (Forrás, fotó: Zuglói Lapok)

„Nagy Imre azért halt meg, mert hazánk függetlenségéért harcolt, az orosz elnyomással szemben. Nagy Imre megtestesíti azt a nemzeti minimumot, azt a konszenzust, melyet manapság pont az az ember rúg föl nap mint nap, aki a mártírhalált halt kormányfő újratemetésén mondott beszédével lépett a magyar politika színpadára... 1956 egyik tanulsága az, hogy a zsarnokság bármikor összeomolhat. Ez az összeomlás viszont nem azért következik be, mert az erővel szemben egy még nagyobb erő lép fel, hanem akkor, amikor az ellentábor erkölcsi felsőbbrendűsége egyértelművé válik.” (Karácsony Gergely)

MEASZ 2017 Karácsony Gergely: ʼ56 hagyománya és történelmi hőstette hozzásegít ahhoz, hogy stabil, új köztársaságot alapítsunk!

A MEASZ tagjai is ott voltak a Bibó István Duna-parti szobránál tartott megemlékezésen, ahol Karácsony Gergely osztotta meg emlékező gondolatait a megjelentekkel. Az ő beszédéből közlünk részleteket: „1956 számos új hőst hozott, akik között mindenki megtalálhatta volna a saját politikai világlátásának a legkedvesebbet, de nem alakult ki egységes nemzeti hagyomány. Ma „mindenki válogat”, mindenki kiemeli közülük a világlátásának legmegfelelőbb szereplőt, pedig ʼ56 sokkal gazdagabb volt annál, hogy privatizálni kelljen belőle különböző részeket… A mai magyar politika kevéssé tud építkezni 1956 hagyományaiból, pedig a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásával minden olyan biztatóan indult. 1989ben úgy tűnt, hogy ʼ56 hagyománya és történelmi hőstette hozzásegít ahhoz, hogy egy stabil, új köztársaságot alapítsunk. A szovjet katonák elvonultak, de ʼ56 örökségével nem tudtunk mit kezdeni, nem tudtunk belőle egy stabil, új köztársaságot felépíteni. …A magyar jobboldal soha nem tudott mit kezdeni azzal, hogy ʼ56 törekvései között sok nemzeti érték mellett a baloldali értékek is szerepeltek. A baloldal pedig nem tudott mit kezdeni azzal, hogy ʼ56 éles szembefordulást jelentett a kommunista hatalmi gépezettel, és megpróbált Nagy Imre személye mögé bújva... felzárkózni az ünneplőkhöz.” (Forrás: MTI, antifasiszta.hu)

127

MEASZ 2017 India – 70 Függetlenségének hetvenedik évfordulóját 2017-ben ünnepli India. A Mahátma Gandhi vezetésével végbement erőszakmentes tüntetések Indiában 1947. augusztus 15-én elérték céljukat, és India függetlenné vált, de az ország hivatalosan csak 1950. január 26-án vált köztársasággá.

Kézitáskával Indiában címmel nyílt kiállítás a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) budapesti Sajtóházában 2016. augusztus 23-án. A bemutatásra került anyag Hanti Vilmos munkáit vonultatta fel. A tárlatot Keleti Éva fotóriporter-fotóművész, a MÚOSZ tiszteletbeli elnöke méltatta, az indiai hangulatot teremtő megnyitón a Magyarországi Krisnatudatú Hívők Közössége zenével és ételkóstolóval színesítette a programot. Dolgozott pedagógusként, szerkesztőként, ám elsősorban következetes közéleti fellépései tették ismertté nevét. Az 58 éves Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (MEASZ) elnöke most fotóriporterként is bemutatkozott. Mint Keleti Éva, a magyar fotográfia „nagyasszonya” a megnyitón elmondta, nem győzött ámulni a képek válogatásakor. Hanti Vilmosnak ugyanis – egyszerű mobiltelefonjával – olyan képsorozatokat sikerült rögzítenie, amelyek több évtizedes tapasztalattal rendelkező fotóművészeknek is dicséretére válnának. Az Indiába készülő Hanti Vilmosnak 2016 márciusában Brüsszelben

128

MEASZ 2017 kellett (volna) átszállnia, ám kénytelen volt négy napot a repülőtéren vesztegelni a terrortámadás miatt. Ám nem töltötte tétlenül az időt, mobiltelefonjával felvételeket készített a tragédia helyszínén. Indiába érkezve további bonyodalmakat okozott számára, hogy gépének csomagterébe nem rakták be a bőröndjét, ekként egyetlen kézitáskával kellett „átvészelnie” az utazást. (A budapesti reptéren feladott koffert végül csak hazaérkezésekor vehette át, ugyancsak Ferihegyen.) India a „botcsinálta fotóriporter” számára nem volt ismeretlen, hiszen már kétszer is járt a dél-ázsiai országban, a Föld második legnépesebb államában. Hantit ott elsősorban és mindenekelőtt a hétköznapok érdekelték/érdeklik: hogyan élnek, hogyan viselkednek az emberek. Képei között talán nincs is „beállított” felvétel, a tárlatlátogatónak mégis az az érzése, hogy a fotós mégsem vaktában „lövöldözött”, hanem nagyon is tudatosan komponálta meg témái választékát. A mesés ázsiai ország ámulatba ejti és gondolkodásra készteti a látogatót. A tőlünk távoli földrészen néhány évtized alatt csaknem megnégyszereződött a népesség. Hanti Vilmos képei is azt sugallják, hogy a világ nem csupán Európa és Amerika, hanem ennél jóval több. Bolygónkon sok százmillióan élnek – nálunk jóval szegényebben, tanulságos hagyományokkal és színes kultúrával. A törékenység és kiszolgáltatottság is „visszaköszön” a fotókiállítás képeiről, melyek azt üzenik a szemlélőnek: legyünk tekintettel erre a másik világra, ott élő embertársainkra, és ne lássuk/láttassuk idegennek őket, akik éppúgy boldogulni szeretnének a 21. század mindennapjaiban, akárcsak mi. (Forrás: Infovilág, antifasiszta.hu, fotók: Czinkóczi Tamás)

129

MEASZ 2017 Zuglói példa – biztonság mindenkinek!

Immár két esztendős a minimumjövedelem Zuglóban. A mélyszegénységnek üzent hadat az a szociális koncepció, amelyet Zugló képviselő-testülete egyhangúlag fogadott el 2015-ben. A rendelet legfontosabb célja, hogy a szociális ellátásokat célzottabbá és igazságosabbá tegye. Karácsony Gergely polgármester javaslatára Zugló Önkormányzata a rászoruló kerületi lakosokat minimumjövedelemben részesíti 2015 óta. A minimumjövedelem azt jelenti, hogy a kerület 26 ezer forintig kipótolja mindazok jövedelmét, akiknek ennél kevesebb bevételük van. A rendelet másik legfontosabb pontja a lakásfenntartási támogatás. Ez az adósságok kialakulásával és felhalmozódásával, a közüzemi szolgáltatások kikapcsolásával és a lakhatás elvesztésével szemben nyújt védelmet. A fentieket egészíti ki továbbá az adósságkezelési támogatás, amely megakadályozhatja a családok eladósodását. Bevezetik az eseti szociális segélyt is, amely a hirtelen jelentkező többletkiadások fedezésére nyújt támogatást. A kisgyermekes családok számára pedig a tanévkezdési támogatásban részesülők körének bővítése jelent segítséget: 2016 ősztől ugyanis már az óvodába járó gyermekek is megkapják a tanévkezdési hozzájárulást. A koncepció kapcsán a testület a születési támogatás összegét 30 ezer forintra emelte.

130

MEASZ 2017 Szabó Tímea és Karácsony Gergely közös írása A hétköznapok sodrában sokszor észre sem vesszük, milyen történelmi változások zajlanak körülöttünk. Nemcsak hazánkat, hanem az egész fejlett világot alapjaiban rengeti meg a kilátástalanság terjedése. Dühös és kiábrándult fiatalok, dolgozó szegények és nincstelen munkanélküliek, ingatag státusú időszaki munkások, kényszervállalkozók és alulfizetett alkalmazottak tömegei várnak rendszerszintű megoldásra. Ha mi nem kínálunk progresszív választ, akkor marad a tekintélyelvű illiberalizmus. Az alapjövedelem a baloldal ajánlata a többség, a válságban felnövő generációk biztonságának garantálására. Olyan újítás, amely képes újra megteremteni a társadalmi béke és a demokratikus együttműködés alapjait. Az osztrák elnökválasztás félreérthetetlen figyelmeztető jel. És nem az első. A szomszédban a kétpárti politika stabilitása egyetlen választással elillant. A „régi világ” demokratikus pártjai leszerepeltek, és a zöldek jelöltje alig mentette meg az osztrákokat a szélsőjobbos szégyentől. Az autoriter gyűlöletpolitika előretörésének nem lehet többé „a minden maradjon úgy, mint eddig” üzenetét nekifeszíteni. Ha a baloldal nem akar kiiratkozni a történelemből, meg kell értenie, miért szerettek ki az emberek az egyre egyformább régi pártokból. Ha nincs, aki emberséges, szolidáris, európai választ ad a félelmekre és a fogyatkozó reményekre; akinek elhiszik, hogy nemcsak üzemeltetni, hanem igazságosabbá is akarja tenni a rendszert, akkor átengedjük a terepet a szélsőjobbnak. A liberális demokrácia és a piacgazdaság házasságára épülő rendszer világszerte válságban van. Hazánk állapota sok szempontból sajátos, de nem egyedi. A jogos rendszerkritika és az erre hamisan hivatkozó radikális jobboldali politika sikerei Ausztriában, Franciaországban, az Egyesült Államokban és másutt is azt mutatják, hogy újra kell gondolni alapvető intézményeinket. Nincs fenntartható demokrácia igazságos társadalom nélkül! A mi baloldali politikánk alapja ez a felismerés. Ez vezérel bennünket, amikor az éhbérért dolgozó nővérek ruhájába bújva önkéntes ápolónak állunk, és amikor Zuglóban új szociális modellt kezdeményezünk. Ezt tartjuk szem előtt, amikor a társadalmi szervezetekkel egyeztetünk az alapjövedelemmel járó bérnövekedésről. Ez a célunk, amikor a korrupció csapjainak elzárására teszünk javaslatot, hogy maradjon pénz az alapvető közszolgáltatásokra.

131

MEASZ 2017 Egy éve mutattuk be az alapjövedelem hazai bevezetését célzó javaslatunkat. Kiszámoltuk, hogy ez a költségvetés szerkezetének igencsak időszerű átalakításával megvalósítható. A részletekről sokat kell még vitáznunk, egy azonban biztos: az alapjövedelem bevezetéséhez szükséges bő kétezer milliárdos forrás előteremthető úgy, hogy közben bővítjük az oktatásra, az egészségügyre és más fontos közszolgáltatásra szánt kereteket is. A számos országban lefolytatott kísérletek azt mutatják, hogy az alapjövedelem nemcsak megvalósítható, de eredményes is. Ahol bevezették, nem csökkent, hanem nőtt a foglalkoztatottság és az abból származó jövedelem, nőtt a gazdaság teljesítménye, nőtt a rendszeresen iskolába járó gyerekek száma, javult a táplálkozásuk, viszont csökkent a bűnözés mértéke és a megbetegedések száma. Sem a matek, sem az empirikus kutatások nem támasztják alá az alapjövedelemmel kapcsolatos félelmeket. Nem az a kérdés, hogy lehet-e, csak az, hogy akarjuk- és merjük-e. Mi a bátor cselekvés oldalára állunk az alibizéssel szemben. Az elmúlt évben fórumok és utcai kitelepülések százain beszélgettünk a választókkal. Az oktatás és az egészségügy mellett a kilátástalanság problémája merült fel a leggyakrabban. Minden hatodik magyar szegénységben él, és minden tizedik dolgozó nyomorog. Négymillióan tengődnek havi 90 ezer forintnál kevesebből. Közülük egymillióan úgy, hogy munkahelyük van. Egészségtelen élelmiszer, másod- és harmadállások, pusztuló lakáskörülmények: ez a sorsuk az ápolóknak, a bölcsődei dolgozóknak, az iskolák nem pedagógus dolgozóinak, a postásoknak, a szociális és kulturális szféra dolgozóinak és milliónyi foglalkoztatottnak a magánszektorban: eladóknak és asszisztenseknek, takarítóknak és gyári munkásoknak. Még ennyi sem jut azoknak, akik belerokkannak a robotba, elveszítik munkahelyüket vagy születésüknél fogva esélyük sincs dolgozni. Ennyi sem jut ott, ahol a gyerekek után is csak a nyolc éve nem emelt, 12-13 ezer forintos családi pótlék jár. Ahol beázik a lakás, az udvaron van a vécé, és rendszeres vendég az éhezés. A magyarok háromnegyedének nincs megtakarítása: egyhavi jövedelemvesztés is tragikus. Ilyen körülmények között forradalmi újításra van szükség. Nem hagyhatjuk, hogy a jogos frusztráció és a harag súlyos konfliktusokon keresztül törjön a felszínre. Az alapjövedelem alanyi jogon jár, alanyi jogon nyújtja a biztonságot

132

MEASZ 2017 mindenkinek. Nemcsak biztonságot teremt, de elismeri mindazok munkáját is, akikét a köz- és bérmunkára épülő társadalom nem: a gyermeküket nevelő, háztartást vezető szülőkét, az idős szüleiket gondozó felnőtt gyermekekét, az önkéntesekét, a főiskolára, egyetemre járó diákokét. Ötvenezer forintnál kevesebb jövedelme nem lehet senkinek. Javaslatunk szerint az átlagbérig mindenkinek jelentősen emelkedne a fizetése, a többségnek havi nettó 31 ezer forinttal. Idén nettó 105 ezer forint lenne a minimálbér – a munkáltatói terhek növelése nélkül. Zuglóban az alapjövedelemtől eltérő, de céljaiban hasonló szociális modell immár egy éve működik sikeresen. A garantált minimumjövedelem, a lakhatási támogatás és a lakbérhátralék-kezelés zuglói modellje azt üzeni: párbeszéddel és jó szándékkal akár politikai konszenzus is teremthető a társadalmi szolidaritás programja köré. Zugló az első lépés a Párbeszéd Magyarországért által elgondolt világ irányába. 2016-ban a magyar ellenzék éppen ott tart, mint az előző ciklus közepén: a Fideszt már nem támogatja a többség, de a baloldali pártokban sem bízik. Nem látja, miben vagyunk mások. És nem is fogja látni, amíg fel nem mutatjuk, hogy képesek vagyunk az emberekben rejlő tehetségre és tettvágyra építve egy új világot megalapozni, mely szakít az „akinek nincsen semmije, az annyit is ér” filozófiájával, és ahol minden ember egyenlő eséllyel juthat egyről a kettőre. Az alapjövedelem elismerés a büntetés helyett. Felszabadítás az elnyomás helyett. Nem keveseknek és nem is sokaknak, hanem mindenkinek jár – kivéve azt, akinek bizonyosan nincs rá szüksége. Így az állam a bürokrácia helyett a segítésre, a hallgatók a gyorséttermi munka helyett a tanulásra, a létbizonytalanságban szorongók a családjukra, a jövőjükre koncentrálhatnak. Egy igazságosabb, összetartó társadalomban az indulatoknak, gyűlöletnek és gyűlöletkeltésnek elfogy a táptalaja. Az alapjövedelem a többség fegyvere a kiszolgáltatottság ellen. Ezt az emberek is értik, amit felmérések bizonyítanak. A Republikon Intézet friss közvélemény-kutatása szerint a magyarok 76 százaléka támogatja az alapjövedelmet. Még a kormánypárti és jobbikos szavazók elsöprő többsége is bevezetné. Az unióban átlagosan 64 százalék az alapjövedelem támogatottsága. Mindenütt felismerik, hogy nincs más, amely ilyen erővel tudná megfordítani a szegénység terjedésének, a középosztály lecsúszásának, a félelem és a kilátástalanság eluralkodásának a folyamatát. A Párbeszéd Magyarországért ezért a demokráciát támadó, tekintélyelvű

133

MEASZ 2017 politikával a szolidaritás programját szegezi szembe. Ahogyan Sándor Mária szokta mondani: „Értetek, értünk, veletek!” Erről szól az alapjövedelem: közös otthonunk alapja. Ahol a szabadság nem pusztán írott malaszt, hanem megélt valóság. Ahol a demokrácia nem a kiváltságosok privilégiuma, hanem mindannyiunk közös ügye. Az alapjövedelem valódi szabadság és biztonság mindenkinek. Sem a matek, sem az empirikus kutatások nem támasztják alá az alapjövedelemmel kapcsolatos félelmeket. Nem az a kérdés, lehet-e, csak az, akarjuk- és merjük-e. Mi a bátor cselekvés oldalára állunk. Szabó Tímea, a PM társelnöke Karácsony Gergely, a PM társelnöke, Zugló polgármestere (Forrás: nol.hu, 2016. május 28.)

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára jelent meg Eörsi László Zugló 1956 – Fegyveres ellenállás a XIV. kerületben című könyve. Az önkormányzat által kiadott művet a Lipták Villában mutatták be, ahol a könyv kiadásában aktív szerepet betöltő Karácsony Gergely polgármester beszélgetett Eörsi László történésszel a mű megszületéséről, illetve a zuglói fegyveres harcokról. (Fotó: zuglo.hu)

134

MEASZ 2017 Támogasd antifasiszta küzdelmünket! A MEASZ 2010 óta anyagilag lehetetlen helyzetben van. A túlélésünkért küzdünk. Mondvacsinált okok miatt kirekesztődtünk az állami pénzforrásokból. Kérünk, kedves Olvasó, ha módodban áll, segíts nekünk! Anyagi támogatásod ma különösen fontos antifasiszta tett! Adószámunk: 19019381-1-42 Bankszámlaszámunk:11600006-00000000-10388514 (Erste Bank)

Európai ellenállás című kiállításunkat 2016-ban is több helyen sikerült bemutatnunk. Az anyagot nagy érdeklődés kísérte többek között áprilisban a XIV. kerületi Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumban, májusban pedig a XV. kerületi László Gyula Gimnázium és Általános Iskolában. A vándorkiállítás gondos-szorgos szervezője Pál Gizella alelnökünk, akinek ezúton is köszönetünket fejezzük ki eddigi aktív munkásságáért, s egyben további jó erőt, egészséget kívánunk 80. születésnapja alkalmából a MEASZ elnöksége és tagsága nevében!

135

2016. szeptember végén, Moszkvában nagyszabású nemzetközi antifasiszta konferencia zajlott az ötmilliós létszámú orosz veteránszövetség szervezésében, 36 ország képviselőjének részvételével. Az orosz a FIR legnagyobb tagszervezete, generális vezetője a FIR alelnöke. A nemzetközi tanácskozáson a fasiszta tendenciák világméretű erősödésének okait elemezték, s kerestek az antifasiszta föllépésre modern válaszokat és eszközöket. A konferencia végén a résztvevők a FIR magyar elnöke vezetésével fejet hajtottak a Vörös téren az elesett hősök emléke előtt. (Képeink forrása: Hanti Vilmos-Facebook)