K O M Á R O M
M E G Y E
T Á R G Y A K
A
F A L V A I B A N
XIX.-XX.
S Z Á Z A D F O R D U L Ó
I D E J É N .
Lánczos
Zoltán.
- Kézirat. Budapest,
H A S Z N Á L T
1982. -
- 1 -
B E V E Z E T É S
.
A kultúra gyors fejlődése, az
életnívó
rohamos emelkedése
következtében a történelemben eddig soha nem tapasztalt ütemben változik életmódunk, mezőgazdasági- és gyári iparunk. Szinte észrevétlenül tűnnek el az egyszerű, de idillikus fa lusi házak berendezéseikkel együtt, hogy helyet adjanak m o dern, minden kénylemmel berendezett családi- és tömbházak n a k . Eltűnnek állattenyésztésünk, mezőgazdaságunk,
iparunk
évszázadok óta használt eszközei, szerszámai és szokásai. Ezek a megváltozott életforma előtt használt mindennapi tár gyakkal /bútorok, háztartási eszközök, stb.../ együtt lassan múzeumi tárgyakká válnak. Emlékük megőrzése céljából állítottam össze az alábbi kis gyűjteményt, nem teljességre töreked ve, csupán a birtokomban lévő anyagot használva fel, remélve, hogy a minket követő "helytörténetkutatók",
kultúrtörténetünk
kel foglalkozók némi hasznát veszik. A fényképeket néhai Szabó Jenő és Franczisczy József készítet ték. Budapest, 1 9 8 2 . március.
Lánczos Zoltán.
- 2 -
T A R T A L O M .
Bevezetés
1
Asztal
3
Ágy
6
Bölcső
8
Szék
16
Pad, "lóca"
25
Sublót
26
Láda
27
Szekrények, tékák
33
Pipatartó állvány, "pipatorium"
36
Fogasok
37
Palitükör
38
Szenteltvíztartó
39
Rokka
40
Képek, szobrok a lakásban
41
Kosarak
44
Mosófa és mosósulyok
51
Kézi mángorlók
54
Kézi daráló
54
Háztartási eszközök
55
Házkörüli szerszámok
57
Palatábla
59
Sajtformák
59
Csanak
60
Halászszigony
61
Földművelő szerszámok
61
Patkók
70
Bárányjelek
72
Bábosok, mézeskalácsosok
86
- 3 -
A S Z T A L .
Elsődlegesen étkezésre használt bútorzati tárgy, mely egy vagy több deszkából összeállított lapból és lábazatból áll. Számos formai és funkcióbeli változata ismeretes. A z Árpád-korban a legelterjedettebbek voltak a földbe vert lábú /karólábas/ asztalok, melynek használata a szegényebb parasztság körében a X X . századig meglehetősen gyakori volt. A kötéses deszkalábas asztal Olaszországból eredt, nálunk a XIV. században kezdett elterjedni. Ezt az alapzatformát rövi desen a délnémet területen divatozott kecskelábú, "ikszlábú" asztal követte. Ez utóbbinak használata egy időben terjedt el nálunk és az északi szlovákoknál, ezért szlávistáink szeretik úgy
beállítani,
mintha a szlávoktól vettük volna é t . Ennek el
lentmond az is, hogy német telepeseinknél volt a használata. Az asztallap aljára
erősített
legáltalánosabb
fiókokat a közép
kor végefelé kezdték alkalmazni. Ez apróbb tárgyak, kések, ka nalak tartására is szolgált. Egyes helyeken a kenyeret is az asztalfiókban tartották. A késő reneszánsz korban jött divatba az orsósan esztergált lábú asztal, melyet "olaszlábas asztal"-nak is neveztek.
Az
úri és a jobbmódú paraszt családok rendszerint megrendelésre készítettek ilyeneket. A komáromi asztalosok mintája nyomán ácsok és barkácsolók is szép számmal gyártották az ú.n. "gó tikus" asztalokat, a XIX. században ez divatozott a legjobban. Ezeknek az asztallapot tartó két széles, faragott, esztergált deszka-lába egy-egy, az asztallappal párhuzamosan álló talpba csapolódott és egy deszka-heveder merevítette őket k b . térd magasságban. Az asztallapokon alkalmazott intarzia a klasszicizmus
idején
jött divatba. Speciális asztalformák voltak : 1./ az asztalszék /alacsony, kisméretű asztal 3-4 becsapolt lábbal, kerek v. négyszögletes lappal./ 2 . / húsvágó, disznóbontó asztal, 3./ kamarás asztal, 4./ bölcsős asztal.
- 4 -
Gyakori volt az udvarokban, kertekben, rendszerint egy árnyas fa tövében
felállított
kő-, főleg malomkő asztal, mely nyáron
a tálaló-étkező asztal szerepét is betöltötte. A komáromi asztalosok művészi munkái nem csak országszerte, de határainkon túl is ismertek és megbecsültek voltak.
Irodalom:
Cs. Sebestyén Károly : A magyar parasztház asztala. - Népünk és Nyelvünk. 1930. K. Csilléry Klára
: Adalékok az asztal történetéhez.- Néprajzi Közlemények. 1958.
R. Tombor Ilona : Régi festett asztalosmunkák a XV-XIX. század ban. Budapest, 1 9 6 7 . Fél Edit - Hofer Tamás - K. Csilléry Klára : A magyar népművé szet. Budapest, 1969. Kecskés László
: Komáromi mesterségek. Bratislava, 1978.
- 5 -
- 6 -
Á G Y .
Régi magyar kifejezéssel
: nyoszolya. Fekvésre szolgáló bú
tor, mely az ágynemű tartására is szolgál. A
díszes,
hímzett
ágyneművel magasra rakott "vetett ágy" a család vagyoni hely zetét is szimbolizálta, mai kifejezéssel úgy mondhatnánk : státusszimbólum v o l t . A mennyezetes ágy, azaz az olyan ágy, mely fölé textiliából készült mennyezetet akasztottak, nálunk csak az előkelőbb családoknál és a X I . században jött divatba. Ezt a formát a XIV. században a fából készült félmennyezet, majd a XV. szá zadtól a négyoszlopos teljes famennyezet fokozatosan háttér be
szorította.
A gyékényen, pokrócon, szalmazsákon, "ágyszé
ken", padon, pricsen való alvást csak a kultúra és az életnívó fejlődése során, hosszú idő után tette általánossá az ágy használata. A magyarság körében az ágy használatának első nyomai az Árpádházi királyok idejéből származnak. A z első ágyak lábait még a földbe verték. A dikó és az ácsolt ágy használata több írásos és tárgyi emlékünk bizonysága szerint még a török hódoltság előtt elterjedt megyénk parasztsága körében. A dikó /gyikó, lésza, nyoszolya/ lécvázas szerkezetű könnyű ágy volt, melynek felü letét a Duna menti községekben főként gyékénnyel, a megye bel ső részein szalmával vagy kukoricacsuhéval kötötték b e . Így kapta a "szalmaágy", "heverő", "prics" elnevezéseket. Comenius szerint már a XIV. században elterjedett volt, s eredetileg ez volt a "nyoszolya". A X V I I . században - ugyancsak Comenius - már alkalmi heverőként is használtnak mondja. A XIX. század elején istállókban, méhesekben is használták, s lassan "istál lóbútorrá" vált. Ágyneműt nem igen tettek rá, pokrócon
kívül
többnyire viseltes ruha szolgált párnául és takaróul. Több köz ségünkben erre vetették a ravatalt. A z ágyakat - nálunk főleg a komáromi asztalosok - virágminták alkalmazásával, ú.n. "virágozással" tették nyire csak az ágyvégeket
borította
díszesebbé.
Több
az ilyen festés, az oldal-
- 7 -
deszkákon ritkábban alkalmazták. Ezek voltak a XVIII. század végén szokásossá vált "tisztaszobák" díszágyai.
Irodalom.
C s . Sebestyén Károly
: Ágy a magyar parasztházban. Ethnographia, 1 9 5 4 . évf.
K. Csilléry Klára : A magyar nép bútorai. Budapest, 1972.
Komáromi festett ágyvég.
- 8 -
B Ö L C S Ő .
A néprajzi szakirodalom mindennemű gyermekfekhelyet - kivé ve a felnőttek ágyának mintájára készült gyermekágyakat bölcsőnek n e v e z . Ide szokás
számítani
a csecsemőhordozó a l
kalmatosságokat i s . Alakjuk a teknő vagy kosár alaktól kezd ve a rácsos oldalú, fiókos és a ringatást lehetővé tevő, h a j lított talpakkal ellátott, a gyermek fekvését szolgáló alkal matosságig igen különböző. Nem egyszer az anyagi és társadal mi különbségek is más-más formájú, megépítésű bölcső haszná latában érzékelhetők. A gyermekhordozást szolgáló bölcsőkön kívül megkülönböztetünk lakásbeli, bútorzatul is szolgáló bölcsőket, melyeket vagy a padlón helyeztek e l , vagy a mennyezetre függesztették. Isme rünk olyan bölcsőformákat is, melyek nem csak a ringatást le hetővé tevő
hajlított
lappal /talppal/, de a felfüggesztésre
szolgáló, az oldallapokban alkalmazott lyukakkal ill. kari kákkal rendelkeztek. A bölcső a vándorló, nomád népeknél ke retbe foglalt vászonból készültek, hátra vagy vállra voltak akaszthatók. A görögöknél vált először használatossá a szi lárd,
masszívabb
felépítésű,
földre helyezhető bölcső. A r ó
maiaknál Plautus említi először a bölcsőt /cunae; incunabula/. Magyarországon a honfoglalás után vált használatossá a rómaiak nál is használatos teknő alakú illetve félhenger alakú bölcső. Ezt egyes falvakban, főleg a szegényebb rétegek, a XIX. szá zadig használták. A ládaszerű, lábakkal ellátott, a két-két lábat iveit talpakkal áthidalt csecsemőágynak is mondható bölcső-formát a magyar előkelők a honfoglalás előtt török közvetítéssel ismerték m e g . Ez a bölcsőforma a parasztoknál a X I I I . századtól adatolt. Eleinte magas, függőleges lábú volt, stabilabb, alacsony, gyakran láb nélküli változatai a XIII.XV. század folyamán alakultak k i . Ezek oldalfalai rendszerint kifelé dőltek. Gyakori az oldalfalakon olyan célból
készített
lyukak alkal-
- 9 -
mazása, melyek a csecsemő madzaggal való lekötését, a bölcső ből való kiesését volt hivatott szolgálni. A bölcső előforduló tartozéka néha a kéregből vagy fából k é szült bölcsőkáva, melyre a legyek, szúnyogok, napsütés egyes esetekben a szemmelverés -
-
ellen védő kendőt /szemru
h á t / teritették. Komárom megye északi részén ezt több helyen szemfának, a déli részen kávának nevezték. Alkalmazásukra az alant közölt
bölcső-típusok
között két példát is találunk.
I r o d a l o m .
Herkely Károly Kresz Mária
: Bölcsőtípusok hazánkban. Néprajzi 1937. évf.
Értesítő.
: A kisbuba és anyja Nyárszón. Néprajzi Közlemé nyek. 1 9 6 0 .
K. Csilléry Klára : A magyar bölcső eredeti formája. Néprajzi Értesítő. 1966.
- 10 -
- 11 -
- 12 -
- 13 -
- 14 -
- 15 -
- 16 -
A
S Z É K .
A z ülésre használt bútoroknak, a székeknek igen sok fajtáját ismerjük. Legkezdetlegesebb megjelenési formájuk az
ú.n.
"gyalogszékek" v . "kisszékek", v. "zsámolyok", melyet helyte len magyarsággal, a németajkú lakosságtól átvett szóval n é piesen "sámli"-nak is szoktak mondani. Ezek támla nélküli ülő bútorok, melyek egy deszkalapból, esetleg egy - néha bemélyített - fakorongból és az ebbe belecsapolt 3 vagy 4 lábból állnak. Mintájára alakult ki az egyetlen fatömbből kifaragott "tőke szék", mely már a X I I I . században gyakran szerepel magyaror szági ábrázolásokon. A gyalogszékeket fejésnél és fonásnál is használták, ilyenen üldögéltek a tűzhely körül, ilyenre tették bizonyos munkák végzése közben - főleg a nők - lábaikat. A zsámoly mai formá ja a XIX. században, az asztalos-bútorok elterjedésének idején alakult k i . Az ülőbútorok közé lehet sorolni a "kecskelábas ágy"-at is, melyet "ágyszék"-nek is neveznek. Ez két bakból állt, melyre deszkákat fektettek. Nappal ülésre, éjszaka ágynak használták. Amolyan pótágy szerepet töltött be és főleg istállóbútor volt. A székek anyaga - mint a legtöbb bútoré - többnyire fa volt és ma is a z . Alakjának, formájának tökéletesedése folyamán ala kultak ki a támlás-, karos- és hintaszékek, a párnázott és k ö nyöklős székek. A párnázást megelőzte a támla és az ülőlap gyékénnyel való bevonása. - A székeket - mint általában a bú torokat - falusi "ezermesterek", háziiparosok /ácsok/ és tanult kézművesek
készítették.
Házilag elsősorban a hétköznapibb sze
repű bútorok készültek. Különböző korokban a művészi ízlésnek megfelelően, díszes, faragásos székeket
készítettek,
melyre az alábbiakban több példát
is látunk. A középkor folyamán gyakorlati értékük mellett, bizonyos repre zentációs tárgyak is voltak, ezért a kiemelkedő szerepű dara bokat - p l . a családfői széket, mely rendszerint karosszék volt -
- 17 -
a lakásban fő hely illette meg, s különös megbecsülés övezte.
I r o d a l o m .
K. Csilléry Klára : A magyar nép bútorai. Budapest, 1972. Szabolcsi Hedvig : Magyar népi bútorok. Kiállítás a Magyar Néprajzi Múzeumban. Ethnographia, 1977. évf. 155-158. p . Máté Ferenc : A "tiszta" szoba mint jelfogó rendszer. Művé szet. 1 9 7 7 . 3; 1 0 .
- 18 -
"Gyalogszék"-ek :
- 19 -
Gyalogszék,
"sámli"
Állószék, "Gyermekállóka".
Állószék, "állóka", "Gyermekállóka".
- 20 -
Székek :
- 21 -
Gyalogszék.
- 22 -
- 23 -
- 24 -
- 25 -
P A D
, " l ó c a "
.
A falusi házak lakberendezési tárgyai között szerepelt a pad is, melynek kivitelezése egyben a család anyagi hely zetét is tükrözte. Minél jobbmódú volt a család, annál cifrábban faragott, festett "lócát" csináltatott vagy vett a vásárban. Néhol - főleg télidőben - hálóhelyül is szolgált.
- 26 -
S U B L Ó T
.
Fiókos szekrény-féle, mely főleg ruhaneműnek, textiliáknak tartására szolgált. Rendszerint egyszerű festésű asztalos munka.
- 27 -
L Á D A
.
A tárolás céljára használt bútorzati tárgyak között fontos, jelentős szerepe volt a ládának. Ez hasáb alakú bútor darab, melynek felnyitható teteje kulccsal vagy lakattal zárható. A közel-keleti, ókori civilizációban alakult k i , onnan ter jedt el Európában. Magyarországon való legrégibb használatának emlékei a XIII. századba nyúlnak vissza. Akkor csak a királyi udvarokban, a XIV. századtól a főúri várakban, nemesi kúriákban volt h a s z nálatos. A parasztházakban csak a X V I . század elejétől mutat hatók k i . Eredetileg kelengyebútor volt, melybe a férjhezadandó leány kelengyéjét tartották, ennek megfelelően gazdagon
díszített,
festett, virágos mintákkal
komáromi
ékesített
volt. A
híres
asztalosok befolyásterületén ékróváshoz hasonlóan kivitele zett faragással készült. Amennyiben a kelengye számára készí tették, gyakran az előre néző oldalán vagy a tetejének belse jén feltüntették a házasságkötés időpontjának évszámát. A ke lengyét befogadó nagy láda mellé néha egy kisebb ládát is k é szíttettek, melyben az apróbb értékeket /ékszer, fejdisz,stb/ tartották. A XIX. században a sublót hatására a lédafiókot imitáló ráté tet /álfiókot/ vagy az aljára egy, esetleg két fiókot is beé pítettek egyes mesterek. Ez volt a "sublakos láda". Felépítését tekintve a láda lehetett : 1./ Vályuláda, 2 . / Ácsolt láda, 3./ Fűrészelt, gyalult deszkából készült asztalosláda. Funkciója szempontjából megkülönböztetünk : 1./ ruhás ládát, 2 . / menyasszonyi ládát, /"kiadó láda"/, 3./ irományos ládát, mely kisebb méretű volt és iratok tartá sára szolgált. 4 . / pénzesládát, melyek gyakran fortélyos zárral, erős vasa lással készültek és többnyire a sarokbadon volt a helyük.
- 28 -
5./ a vő-ládát, 6./ a cseléd-ládát, ide tartoztak a summások ládái i s . 7./ a mesterlegény-láda, /a halászok és juhászok ládáin elő fordult olyan ábrázolás, mely a foglalkozásukra utalt./ -/Ezeknek a ládáknak közös
felépítésük
mellett jellemzője a
többnyire bal oldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a "ládafia", mely alá gyakran kis titkos rekeszt is beépítettek. /8./ a padláda, mely ülőhelyül is szolgált. Belsejében elvá lasztó fallal több részre tagolódott, ruhanemű, de főleg élelmiszer tartósára használták. 9./ a katona-láda, mely egyszerű, sima oldalú, rendszerint zöldre festett ládikó volt, melyre a regruta nevét /mono gramját/ és alakulatának jelzését is ráfestették. Még a 2 . világháború idején is kötelező volt a használata a hon védségnél. 1 0 . / a kocsiláda, melynek helye rendszerint a kocsisülés alatt volt. 1 1 . / az eleséges láda, 1 2 . / a céhláda. A dekoráció, kifestés alapján beszélünk még tulipános ládá ról i s . Irodalom. Cs. Sebestyén Károly : A magyarság ládái. Magyar Nyelv, 1927. A ládákról ír az Ethnographia 1955. évf. 290-291. oldalán. Domanovszky György
: Népi bútorok. Budapest, 1964.
K. Csilléry Klára : A magyar nép bútorai. Budapest, 1972. Magyar Néprajzi Lexikon. I I I . k t . 383-384. Budapest, 1980.
- 29 -
Eleséges
Ácsolt
Ácsolt
láda.
láda.
láda.
- 30 -
- 31 -
- 32 -
Céhláda.
- 33 -
S Z E K R É N Y E K ,
T É K Á K .
A szekrények fűrészelt és gyalult deszkából, asztalos tech nikával, oldható és szilárd szerkezeti kötéssel vagy ragasz tással készült bútordarabok, melyek leggyakoribb célja a ruhaneműek tárolása v o l t . A parasztság ellátására specializálódó és annak az ízléséhez alkalmazkodó asztalos-ipar nálunk a X V I I . század végén kezdett kialakulni. A X V I I I . században már több asztalos-központ ala kult ki hazánkban, melyek mindegyikének
stílus
és kivitel
szempontjából meg voltak a maguk jellegzetességeik. A bajai, békéscsabai, debreceni, faddi, kalotaszegi, rimaszombati, sár közi, stb... asztalosok mellett nagy nevezetességre
tettek
szert a komáromi asztalosok, akiknek portékái távoli vidékeken is keresettek voltak. Idővel - a tilalmak ellenére - ácsok, sót barkácsolók is ké szítettek bútorokat. A festett és ácsolt ládák mellett igen szépek voltak a komáromi festett állószekrények, valamint tékák. Ez utóbbiak fal ra illesztett kisebb szekrénykék voltak, legtöbbször
díszes
kivitelben készültek. Egyik formájuk volt a "sarok téka", melyet a helyiség legvédettebb sarkába volt szokás felfüggesz teni. Apróbb tárgyak, értékek tartására szolgált. A z alábbi képeken láthatunk egy "pohárszék"-et, mely a konyha szekrény /"kredenc"/ elődje volt; két konyhaszekrényt; egy fiókos és egyben akasztós szekrényt, melynek tetején egy "tálas"-t helyeztek e l ; két festett- faragott állószekrényt és egy 1844-ből származó, valószínűleg Komáromban készült, de Tatán gyűjtött "tékát".
- 34 -
Pohárszék.
Konyhaszekrény.
Konyhaszekrény.
- 35 -
- 36 -
P I P A T A R T Ó
Á L L V Á N Y ,
"pipatorium".
Nálunk a pipa használata a X V I I . század elején, a törökök révén vált szokássá. Először a törökök csészealakú, hosszú szárú pipája, a "csibuk" terjedt el hazánkban. Ennek azután különböző változatai alakultak k i . Hosszabb- rövidebb szárú pipák kerültek forgalomba. Anyagát tekintve megkülönbözte tünk fából, agyagból, tajtékból készült pipákat. Országosan - így megyénkben is - kedvelt és elterjedett volt a tartósá gáról is nevezetes, veres agyagból égetett selmeci pipa. A szalmatűzön gőzölt fekete debreceni pipa főleg az Alföldön volt közismert, megyénkbe kereskedők és vándor iparosok útján került. A mai alakjában ismert pipát 1689-ben egy Franz Vicarius nevű osztrák orvos
készítette
először.
Ennek a dohányzási eszköznek tartására szolgáltak a nemesi és jómódú paraszti családoknál, rendszerint az ebédlőül is használt helyiségben elhelyezett pipatartó állványok, melyek gyakran nagyon díszesen faragottak voltak. A z alábbi pipatartó állvány fő ölő Szent György lovag :
díszítési
motívuma
a sárkány-
- 37 -
F O G A S O K .
A fogasoknak rendkívül sok formája ismeretes. A falusi lakos ság körében az ú.n. "álló fogas"-ok nem igen voltak használa tosak. Ruháikat, kötényeiket az ajtóra, vagy falra szerelt f o gasokra aggatták. Ezeknek a fali fogasoknak
legegyszerűbbjei
egy deszkalapból és a beléje csapolt 1-6 fa "fogból", esetleg kampósszegből álltak. A módosabbak már
díszesebb
kivitelű f o
gasokat használtak.
A z alábbi két falifogas komáromi eredetű. Jellemzőjük a motívumként
díszítő
használt katona-figurák. /Nem hiába volt százado
kon át katonákkal "megrakott" város !/
- 38 -
T Ü K Ö R .
/Fali-tükör./
A tükörkészítés első mesterei az etruszkok és a görögök v o l tak. A tisztán üvegből
készített
tükröket először a velenceiek
gyártották. Nálunk sokáig csak a főurak birtokában voltak fali tükrök. A Rákóczi család vagyon-leltára is említ egy "zöld ke retű" tükröt. A tükör általánosabb használata a XVIII. század ban vette kezdetét. Már csak értékénél fogva is foglalták módosabb tulajdonosaik. - A z alábbi
díszes
díszesen
keretbe faragott
keretbe foglat tükör a XIX. század második feléből való és Kis béren használták utoljára.
- 39 -
S Z E N T E L T V Í Z T A R T Ó
.
A katolikus családoknál általános szokás volt, hogy a lakás /esetleg a szoba/ ajtófélfájára akasztva, kerámiából, vagy fémből készült szenteltvíztartót akasztottak. A házból való távozásukkor, hazaérkezésükkor, a benne tárolt szenteltvízzel - melyet
vízkeresztkor
volt szokás beszerezni a templom
ból - belemártott ujjukkal, keresztet vetve meghintették m a gukat .
- 40 -
R O K K A
.
Bizonyos fokig a bútordarabok közé sorolhatjuk a rokkát is /pergő rokka/, mely elődeinknek a kézifonáshoz használt házi eszköze v o l t . Régen ugyanis kézzel fonták a kemény és merev fonalakat és a rokkán sororták folytonos munka mellett. A rokka orsójának patkó alakú szárnya van, ezért szárnyas or sónak nevezik. A szárnyakon fonálvezető kampók vannak, amelyek a fonalat a csévére vezetik. A csévét a felgombolyításnak, az orsót pedig a sodrásnak megfelelően kell forgatni, miért is mindkettőt zsinórkoronggal látják el és kézi kerékkel vagy lábitóval hajtott kerékkel forgatják. A két zsinórkerék külön böző átmérőjű, s ezért a cséve és az orsó forgásszáma is más lesz, amiáltal a felcsévélés jön létre. Létre lehet hozni a kettő közötti forgáskülönbséget úgy is, hogy az orsót forgat ják, a csévét pedig fékezik, vagy
megfordítva.
Gyapjú-, len
és kenderfonáshoz igen jó a rokka, de pamuthoz nem használható. A pamut terjedésével egy időben, 1760-ban Arkwright és 1784ben Hargreaves a pamut fonására alkalmas fonógépeket szerkesz tett, s e fonógépekhez az alapelveket a rokka szolgáltatta.
- 41 -
K É P E K ,
S Z O B R O K
A
L A K Á S B A N .
A lakásberendezés tartozékai a képek és a szobrok i s . A képek széleskörű elterjedését a képsokszorosító
eljárások
XIV.-XV. századi feltalálása tette lehetővé. A z így készült nyomatokat a XIX. század második felétől különféle mechanikai sokszorosítású reprodukciók váltották f e l . Hazánkban a XVIII. században jelentek meg a parasztházakban az üveg- és tükör képek. A megrendelésre készült o l a j - és vízfestésű képek a parasztságnál ritkák voltak. A X I X . századtól kezdve, annak is a végén, de különösen az 1. világháborút közvetlen megelőzően hirtelen gyorsassággal terjedtek el a fényképek. A katolikus családoknál eddig hasz nált szentképek mellett, megjelentek a családi eseményeket /esküvő, első áldozás, bérmálás/, a családtagok életében je lentős momentumokat /katonaság/ ábrázoló fényképek. Szinte egy házból sem hiányoztak p l . az esküvői képek, melyeknek keret-üvege alá sokszor odapréselték a menyasszonyi
koszorút
és vőlegényi bokrétát. A protestánsoknál a XIX. század elején jelentek meg a virágos keretezésű, vízfestékkel készült emléklapok /születési levél/, majd az ugyancsak vízfestékkel készült virág-csendéletek, melyek sokszor a bútorzat festésének másolatai voltak. A XIX. század második felében terjedtek el a politikai tárgyú nyomatok, Rákóczi, Kossuth, Petőfi stb. képei. A
csoportképek
közül gyakoriak voltak a mohácsi vésszel, az aradi vértanuk kivégzésével kapcsolatos ill. azt ábrázoló színes és
egyszínű
nyomatok. A képek lakásbeli helye elsősorban a "szentsarok" volt, a fényképeké a falitükör környéke. A katolikusok lakásaiban gyakoriak voltak a Jézust, Szűz Má riát, a különböző szenteket ábrázoló szobrok i s . Ezeket rend szerint ünnepélyes helyen, a "szentsarokban", vagy a sublót tetején helyezték e l . Katolikusok lakásából nem hiányozhatott a feszület sem. A Mária-szobor előtt rendszerint örökmécsest helyeztek el és ezt szombatonkint meggyújtották.
- 42 -
I r o d a l o m .
Varga Zsuzsa dr. : Képek és szobrok. /Kiállításkatalógus. Székesfehérvár. István Király Múzeum. 1970./ K. Csilléry Klára
: Magyar népi grafika. Néprajzi
Értesítő,
1971. évf. Magyar Néprajzi Lexikon.
III. k t . 1 5 1 .
Budapest, 1980.
Szent Istvánt ábrázoló falikép.
Szent György képe.
- 43 -
Feszület.
Jézus-szíve szobor.
Szűz Mária szobra. Szent Antal szobra.
- 44 -
K O S A R A K .
A kosár hajlékony pálcikákból összefont hordozható tartály, árumegrakásra, eltartásra és hordozásra. A kosárfonásra a legalkalmasabb a fiatal fűzfavessző, de fon nak kosarat gyékényből, zsupszalmából, szalmából, vékony fa ágakból, nádból, luc- és jegenyefenyő ágaiból, nyárfának és mogyoróbokornak ágaiból i s . A fűzfélék közül a legalkalmasab bak : a kecskefűz, nemesfűz, cigolyafűz, mandula- és partifűz. Ritkán és csak különleges célokra kötöttek drót-kosarat. A Duna és a patakok mentén, valamint az árterületeken a füze seket dugványozással is
szaporították,
hogy a kosárfonáshoz
minél több megfelelő anyaghoz jussanak. A dugványvesszőket a dugás előtt 1-2 hónapig nedves pincében tartották. Az első vágás a második évben történt. Vagy kora tavasszal, vagy no vemberben kezdik a hajazandó füzek metszését, mert az ekkor bennük lévő nedvesség
megkönnyíti
a hajazást. A h é j lehántá-
sát mindég a friss vágás után nyomban eszközlik, mert kiszá radás után a h é j a fával összeforr. A hántolatlan vesszőket durvább, nagyobb kosarak fonására használják. A hántásra az ú.n.
"csiptető" szolgál. Ez két rugalmas ágból álló fa- vagy
vasfogó, amelyen végighúzzák a becsíptetett fűzfavesszőt, ekkor a kéreg fölpattan és így könnyen a vesszőket gyorsan
szárítani
eltávolítható.
Ezután
kell, hogy fehérek maradjanak
és így évekig elálljanak. Vízbemártás által eredeti szívósságukat újra visszanyerik és fonásra alkalmassá válnak. Finomabb fonások céljaira a vesszőket
meghasítják
és gyalulják úgy,
szalagformát vegyenek f e l . A széthasításra használt szerszá mok : a "hasogató" vagy "szaggató", kis fapálcika, melynek felső végén több ékalakú éle van, ezek fölött a vesszőket vé gighúzzák. A kosárfonógyalu lényegében egy széles késből áll, mely fatuskón sík üveg- vagy fémlappal, ferdén is állíthatóan rögzített.
A munkadarabot az éllel szemben ismételten lefelé
húzzák. Hogy egyenletes szélessége legyem a hántolt és h a s i tott vesszőnek, az ú.n. keskenyítő szerszámot használják, mely a erősített
legegyszerűbb
alakjában két tuskóhoz függőlegesen
pengéből áll, melyek egymástól való távolsága meg-
- 45 -
felel a munkadarab szándékolt
szélességének.
A kosár fonása a fenék kiképzésével kezdődik, azután alkalmazzák a formát - azaz a kosár belső alakjának idomét - valamint egy egyszerű állványt, melyen a formát állíthatóan megerő sítik. A kosárfonók használnak még egy ú.n. "dugót" is, ami nem m á s , mint egy lapos deszkácska, melynek alakja a fenék alakjával megegyezik. Ez egy nyúlványánál fogva az állvány ra erősíthető és az oldalfalak helyes alakítására szolgál. A nagy kosarakat rendesen alak és dugó nélkül készítik. Ha a kosarak hasított vesszőkből készültek, akkor elkészülé sük után lemossák vagy szekrénybe helyezik, melyben kéngőz zel fehérítik.
I r o d a l o m .
Teherszállító eszközök : Ethnographia. 1955 : 268. " Földhordó kosár : Hátikas készítése
:
"
. 1966 : 74 : 9 2 .
Ethnographia. 1962 : 514-515. :
"
Kézifonás-technika típusai
1940 : 232-233. : Ethnographia. 1962 : 302-322.
- 46 -
Szakajtó. Rozsszalmából és hántolatlan fűzfa vesszőből kötött. M: 17 cm. Száj 0: 34 cm.
Szakajtó. Gyékényből fenékre kötött. M: 25 cm. Száj 0: 32 cm.
Urna alakú kosár rozsszalmából és vesszőből kerek fenékre kötött. M: 12 cm. Száj 0: 10 cm.
Urna alakú, szalmafonatú tartó kosár. Zsubszalmából és hántolatlan fűzfavessző vel kerek fenékre kötött. M: 72 cm. Száj 0: 28 cm. Fenék átm: 48 cm.
- 47 -
Hosszúkás szakajtó zsupszalmából és vesszőből ovális fe nékre kötött. M: 18 cm. S z á j : 33x25
Tartóedény rozsszalmából hántolatlan fűzfavesszővel kerek fenékre kötött. M: 45 cm. Száj 0: 21 cm.
Kenyérkosár. Rozsszalmából és hántolt fűzfavesszőből kötött. M: 17 cm. Száj 0: 52 cm.
- 48 -
Csibekeltető kosár.
Fűzfavesszőből kötött kari kosár.
- 49 -
"Orsós kosár". Fűzfaveszszőből és háncsból font. Orsóikat tartották benne az asszonyok. H: 40 cm. S z : 30 cm.
Virágtartó kosár. Hasított vesszőből ovális kávára kötve. M: 25 cm. S z : 15 cm.
Kerek, lapos gyékénykosár, M: 6 cm. Száj 0: 48 cm. Fenék 0: 48 cm.
Gombászó kosár. Hasított vesszőből készült.
- 50 -
Gúta /Kolarovo/ községben készült és használt, ovális fenékre kötött lapos vesszőkosár. Gyümölcsaszaláshoz használták. Szalmát szórta a fenekére, s arra tették az aszalandó gyümölcsöt. Általában három ilyen kosarat tettek be egyszerre a kemencébe. Nem mindenki aszalt kosárban, sokan csak a kemence aljára teritett szalmán. Méretei: M: 11 cm. Fen.h: 62 cm. S z : 37 cm.
Fűzfavesszőből font g y ü mölcsszárító k a s . Aszalt gyümölcstartó. Átm: 92 cm. M: 12 cm.
Kerek, lapos gyékénykosár. Átm: 84 cm.
- 51 -
M O S Ó F A
és
M O S Ó - S U L Y K O K .
Keményfából készült mosófa.
Keményfából faragott mosósulyok.
Keményfából faragott mosósulyok.
- 52 -
- 53 -
- 54
-
K É Z I
M Á N G O R L Ó K .
K É Z I
D A R Á L Ó .
- 55 -
H Á Z T A R T Á S I E S Z K Ö Z Ö K .
Lekvárfőzéshez használt fakanál.
Kovászfa, "kovászoló keresztfa". Ezt tették a kovászt tartalmazó edényre, hogy a ráterített konyharuha ne érjen a tésztához.
Kis teknő-vályú.
- 56 -
Szabadtűzhelyén használt kovácsoltvas nyársak.
Vékák.
- 57 -
H Á Z K Ö R Ü L I
Udvarseprű.
Gyalu.
S Z E R S Z Á M O K .
Seprű.
Harapófogó.
- 58 -
K A L A P Á C S F O R M Á K .
- 59 -
I S K O L A I
P A L A T Á B L A .
A z alsós iskolások írás
és számolás-gyakorlására készült. Deszka keretbe foglalt fe kete pala-lemez, melynek egyik oldala piros vonalazású, a m á sik kockás vonalazású. A keretbe fúrt lyukba egy zsinórt fűz tek, melyen a palavessző lógott. A nem kívánt szöveget vizes rongyocskával vagy spongyával törülték l e .
S A J T F O R M Á K . A Felvidékről megyénkbe telepített, juhokat tartó szlovák lakosság körében elterjedett volt a füstölt sajt, az ú.n. "ostyepka" fogyasztása. Pásztorok készítették a díszes for májú, réteges ostyepkát az alábbi formákba öntve :
- 60 -
C S A N A K .
Pásztorok és vadászok által használt, egy darab fából fara gott, különféle formájú és díszítésű /esetleg díszítés n é l küli/ nyeles vagy egyfülü ivó edény. Ezzel merítettek hasz nálóik maguknak vizet a forrásokból. Övre, vagy a tarisznya szíjára függesztve hordták. Érdekes, hogy csak a Dunántúlon és a Felföldön volt elterjedett, az alföldi pásztorok köré ben nem volt használatos. Maga a "csanak" elnevezés török eredetű. Hazánkban használt elnevezései még : "ivóbegre", "ivókalány", "cserpák", "ivócserpák", "merítőcsésze", "pász torkanál", "vadászkanál", stb... Mivel a nap és a szél hatá sának állandóan ki volt téve, száraz, nem könnyen hasadó szilvafából, körtefából vagy juharfából faragták. Két nagy változata van : csésze- és kanál formájúak. I r o d a l o m . Bátky Zsigmond
: Útmutató a néprajzi múzeumok szervezésére. Bp. 1906.
Bátky Zsigmond : Pásztor ivópoharak. B p . 1928. Madarassy László
: Művészkedő magyar pásztorok. B p . 1935.
Manga János : Magyar pásztorfaragások. B p . 1 9 7 2 . S. Kovács Ilona : Pásztorfaragás. Békéscsaba, 1978.
Vadász ill. pásztor csanakok.
- 61 -
H A L Á S Z S Z I G O N Y
.
Komáromvidéki halász szigony :
F Ö L D M Ű V E L Ő
Váltó ekevas ková csolt vasból.
S Z E R S Z Á M O K .
Ekevas.
- 62 -
Ekevas. Kovácsolt vasból készült. H: 45 cm. s z : 25 cm.
Ekevas. Kovácsolt vasból készült, éle homorú háromszög, az ekéhez két végén hajlított téglalapban kapcsolódik. H: 3 0 cm. sz: 13 cm.
Ekevas. Kovácsolt vasból készült, formája asszimetrikus homorú háromszög, egyenes lapjával párhuzamosan szabálytalan téglalap. H: 44 cm. sz: 25 cm.
- 63 -
E k e v a s . /Stock gyártmányú./ Kovácsolt v a s , éle homorú háromszög, szára nyújtott, két vége hajlított. H: 48 cm. s z : 25 cm.
"Ösztöke."
"Ösztöke".
- 64 -
Ekevas. H: 29 cm.
S z : 22 cm.
Váltóeke-vas. Kovácsolt vasból készült, alakja homorú háromszög, két széle behajlik. H: 27 cm. Sz: 16 cm.
"Ösztöke."
- 65 -
Gyomlálóvas.
Sarló.
Nádvágó.
Sarló.
- 66 -
Kapa.
Favilla.
Kapa.
Vasvilla.
- 67 -
Falapát.
Gyümölcssulykoló.
Vasvilla.
Répaegyelő kapa.
- 68 -
Gereblye.
Nádvágó.
Répaegyelő kis kapa.
Nádvágó.
- 69 -
Szőllőmetszőkés.
Kaszafenőkő tartó. Tokmány.
Kolomp.
Kolomp.
- 70 -
P A T K Ó K .
Az egyiptomiak már i.e. a XIII-XII. században a lovak patái ra védő sarukat szereltek. Tőlük vették át a görögök és a rómaiak. Nagy Sándor / i . e . 336-323/ egyik hadjáratát kényte len volt beszüntetni, mert a hadilovak patái elkoptak. Ekkor rendelte e l , hogy a lovas alakulatok parancsnokainak gondos kodniuk kell arról, hogy a lovak patáit úgy lássák el védő eszközzel, hogy azok ne kopjanak e l . A patákra a császárok idejében a rómaiak vasból
készített
sarukat
erősítettek.
A
szegekkel való patkolást a kelták találták f e l . Közép-Euró pában a patkolás a IX. században már általánosan elterjedt szokás v o l t . A patkó a pata alakjának megfelelően a patára patkószegekkel
erősítenek.
hajlított
vaslemez, melyet
Részei: hegyfali rész,
belső- és külsőszár, oldalfali és sarokfali rész, hordozófe lület, talpi felület, külső és belső szél. A patkó alakja a patához idomul. Eszerint van bal és jobb, elülső és hátsó patkó. A patkó alsó felületén végigvonul a patkóárok /szegárok/, melyben szeglyukak vannak. Ezekbe v e rik a patkószegeket, de úgy, hogy a szeg csak a szarutokon keresztül, húsos részeket nem sértve haladjon á t . A szarufa lon keresztüljutott szegvégeket lecsípés után lereszelik. A patkó
rögzítéséhez
lesimítják
és
4-8 patkószeg szükséges. A
patkót kápájábal a szarutok hegyfali részéhez illesztik. A patkók igen különfélék : papucs-, sarkas-, körmös-, heve deres-, katonai- és versenypatkók. Vannak különféle "betétes" patkók is, melyeknél nagy városokban gumitalpat is használ nak. Szabálytalan lábállású és szabálytalan mozgású vagy betegpatájú lovak patkolására speciális patkókat használnak. Szokás az ökrök és igába fogott tehenek megpatkolása is, de csak munkaidőben, főleg télen.
- 71 -
Lópatkó.
Ökörpatkó. Kovácsolt vaspánt, melynek egyik vége felfelé hajlított, egyenesen lemetszett, másik vége foko zatosan elkeskenyedő, görbü lő, legvége lefelé vissza hajlított. Kovácsoltvas szeg gel rögzítették.
Lópatkó.
Ökörpatkó. Kovácsolt vas. Téglalap, melynek egyik sarka kereken legömbölyített. Az ívelt rész szé lén 5 szögletes szabály talan lyuk van.
- 72 -
B Á R Á N Y J E L ,
A juhászok által
bárányjegy, bárányróvás, bárányszoktató.
készített
és alkalmazott, fából páronként
faragott, madzagon csüngő jel, amelynek egyikét a pásztor az anyajuhra, a másikat az újszülött báránykára kötötte, hogy felismerje, melyik bárány, melyik anyához tartozik, mellyel kell megszoptatni. Ezek a kis fafaragványok a legkülönbözőbb alakokat, formákat mutatják, de legtöbbnyire szerszámok, háztartási eszközök miniatűr utánzatai. A honfoglaló magyarok már magukkal hozták a
háziasított
ju
hokat, melyek tenyésztése a török hódoltság idején nagy mér tékben fellendült, mivel a törökök főleg juhhússal éltek. Juh állományunk ekkor főleg rackákból és más parlagi fajták ból állott. A nók
nemesítést
betelepítésével.
a X V I I . században kezdték el a meri-
Ekkor kezdték a bárányjeleket használni.
A z 1825. évi statisztika szerint Magyarország akkori juh állománya közel 17 millió volt. A z 1926-os statisztika 2 mil lió juhot mutat k i . A z ország Trianonban történt megcsonkítása következtében főleg racka és csigája fajtájú juhainkat vesztettük e l , szövet- és posztógyapjas állományunk kevesebb vesztességet szenvedett. A X X . század elején a bárányjelek használata fokozatosan meg szűnt, helyükbe számjegyes bárcák kerültek. A bárányjeleket a juhász karikára fűzött zsinóron tartotta az akolban. I r o d a l o m .
Bátky Zsigmond : Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére. Budapest, 1906. Homeyer, C.G. : Die Haus- und Hofmarken. Berlin, 1870.
- 73 -
- 74 -
- 75 -
- 76 -
- 77 -
- 78 -
- 79 -
- 80 -
- 81 -
- 82 -
- 83 -
- 84 -
- 85 -
- 86 -
B Á B O S O K ,
M É Z E S K A L Á C S O S O K .
A bábsütők ipara Németországban már a középkorban virágzott, s onnan - minden bizonnyal Nürnbergből - került hozzánk
a
XVI. század elején. Ezt látszik igazolni, hogy legrégibb sza kácskönyveink is "norimbergai mézeskalács" néven közlik a mézeskalács
készítésének
leírását.
Receptjét az 1801-ben
Pesten és Pozsonyban megjelent "Úri és közönséges konyhákon meg-megfordult Szakáts-Könyv" így adja meg a "norimbergai mézeskalács"
készítési
módját
: "Egy kis pár tűzön olvassz
el Sirupot és jóféle mézet, egyforma mértékben; törj szekfüvet, kardemomumot, szeretsendiót, borsot, gyömbért, tzitromot, tzitromhajat is darabokban és annyit, amennyit akarsz; kavarj e közzé búzalisztet, hogy tésztává légyen; ezt nyomd a formá ba, süsd meg : a sütés után pedig kendd meg mézesvízzel." Nagyjából e recept
előírásainak
megfelelően
készítették
mézes-
kalácsosaink, "bábosaink" a mézeskalácsot, de búzaliszt helyett legtöbben rozslisztet használtak. Erdélyben még tojást is ad tak hozzá, de ezek "tordai pogácsa" néven váltak közismertté. A bábsütők keményfából, legtöbbnyire puszpángfából faragták vagy faragtatták ki a mintákat, amelyek homorúan emberi és állati alakokat, virágokat,
címereket
ábrázoltak. A
faragók nagyon nagy változatosságot és
bábminta
díszítőművészeti
érzé
ket vittek bele munkájukba. Lovasok, vitézek, paraszt menyecs kék és legények, előkelő dámák és urak gyakran szerepeltek a mintákon és ezáltal hasznos forrásul szolgálnak a régi vise letek kutatói számára. A vásárok és búcsúk közönsége részére készült bábok készítésénél a bábsütők első sorban a szemrevalóságra mindenféle színű anyaggal kicifrázták rel /tükrös/, nyomtatott versikékkel is
törekedtek,
a felületét, sőt tükör díszítették.
Itt emlékezünk meg a bábosokkal rokon szakmát folytatott ostyasütőkről, akik változatos mintájú, kerek, ovális vagy szögletes, két hosszú karral Összecsukható lapátra öntik a kovászolatlan lisztből készült tésztaanyagot, hogy tűzön meg süssék. - Alant két keményfából faragott bábmintát, majd két kovácsolt vasból készült - ugyancsak komáromi - ostyasütő la-
- 87 -
pot mutatunk b e . /Az utóbbiak a hozzájuk tartozó "ellenlap" és nyelek nélkül láthatók./
Bábsütő minta. Keményfából faragott, hosszúkás tégla lap alakú. Egy férfi és egy női alakot ábrázol városias ruhá ban. - H: 18,5 cm. S z : 9,5 cm. V: 4 cm.
Ostyasütő. Kovácsolt vasból készült 2 kerek lap, amely ollószerűen rögzítődik egy máshoz. Hosszú fém nyele van. H: /nyéllel/ 71 cm. A sütő lap átm: 17 cm.
Mézeskalács
ütőfa.
Ostyasütő minta.
