SZÖVEGÉRTÉS SZÖVEGALKOTÁS. Tanári útmutató

SZÖVEGÉRTÉS–SZÖVEGALKOTÁS

Tanári útmutató

9

A kiadvány a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerõforrás-fejlesztési Operatív Program 3.1.1. központi program (Pedagógusok és oktatási szakértõk felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira) keretében készült.

SZAKMAI VEZETÕK

P Á L A K Á R O LY

S Z A K M A I I G A ZG AT Ó

PUSKÁS AURÉL

F E J L E S Z T É S I I G A ZG AT Ó H E LY E T T E S

R Á P L I G Y Ö RG Y I ,

F E J L E S Z T É S I P RO G R A M V E Z E T Ő

VEZETŐ VEZETÕK

A P RO G R A M F E J L E S Z T É S I K Ö Z P O N T V E Z E T Ő J E

KORÁNYI MARGIT

A R AT Ó L Á S Z L Ó KÁLMÁN LÁSZLÓ

S Z A K M A I B I ZOT T S Á G

B Ó K AY A N TA L

ELNÖK

B Á N R É T I Z O LT Á N CSERHALMI ZSUZSA GYÕRI JÁNOS SCHEIN GÁBOR

A L K OT Ó S Z E R K E S Z T Ő

S Z A K M A I L E K TO R O K

MURÁNYI YVETT

A S Z A K M A I B I Z OT T S Á G TA G J A I PE T H Ő N É N AG Y C S I L L A

FELELŐS SZERKESZTŐ

TIPOGRÁFIA

N AG Y M I L Á N

BÁRD JOHANNA

© S U L I N OVA K H T. © MURÁNYI YVETT

A KIADVÁNY INGYENES, KIZ ÁRÓLAG Z ÁRT KÖRBEN,

KIADJA A Z EDUCATIO TÁRSADALMI SZOLGÁLTATÓ KÖZHASZNÚ TÁRSASÁG

KÍSÉRLETI-TESZTELÉSI CÉLLAL HASZNÁLHATÓ.

1134 BUDAPEST, VÁCI ÚT 37.

KERESKEDELMI FORGALOMBA NEM KERÜLHET.

A KIADÁSÉRT FELEL: KEREKES GÁBOR ÜGY VEZETŐ IGA ZGATÓ

MÁSOLÁSA, TERJESZTÉSE SZIGORÚAN TILOS!

NYOMDAI MUNK ÁK: PÁTRIA NYOMDA ZRT., 2008

J Ó Z S E F

AT T I L A

Tanári útmutató

F e j l e s z t ő Pethőné Nagy Csilla

TARTALOM

J Ó Z S E F AT T I L A

5

NÉVJEGY

9

J Ó Z S E F AT T I L A

NÉVJEGY 12. ÉVFOLYAM 9. FEJEZET JÓZSEF ATTILA Fejlesztő: Pethőné Nagy Csilla A FEJEZET CÉLJA

Korábban megismert József Attila-versek felidézésével és újabbak olvasásával, értelmezésével a késő modern magyar líra kiemelkedő, a későbbi költőnemzedékekre is meghatározó hatást gyakorló életművével való alaposabb megismerkedés. Olvasói tapasztalat szerzése a szecessziós-szimbolista versnyelvvel való szakításról, tárgyias, a belső és külső lét párhuzamára figyelő költészetről és poétikákról, a személyiség gyökeresen új megértéséről.

KÉPESSÉGFEJLESZTÉSI

Tematikus fókusz:

FÓKUSZOK

A késő modern líra egyik meghatározó életművének behatóbb megismerése, a késő modern én- és világtapasztalat (az egészelvűség fenntarthatatlansága, a személyiség osztottságának tapasztalata) változatai József Attila lírájában.

Poétikai fókusz: Személyiség-, én-felfogás és én-konstrukciók: az én megalkotásának módozatai, önéletrajzi narratívák; a költészet mint a világ elrendezésének, a lét megértésének, értelmezésének lehetősége.

Szövegértési fókusz: A szecessziós-szimbolista versnyelvvel való szakítás, a tárgyias kifejezésmód és a képalkotás késő modern jellemzői.

Szövegalkotási fókusz: Összehasonlító elemzés: egy vers és újraírásai, egy pályaszakasz adott szempontú, elemző bemutatása, több szöveg együttes, rendszerező értelmezésével. A FEJEZETBEN LÉVŐ MODULOK CÍME, AJÁNLOTT ÓRASZÁMA ÉS SZÖVEGBÁZISA

József Attila – 8 óra Részletek: A szolnoki hídon, Hozzá!, Akkor, Nem tudunk élni, Útrahívás, Kovács, Szocialisták, Fohászkodó ének, A multkor, szerda este… c. versekből. Tiszta szívvel, Nincsen apám, nincsen anyám – népdalrészlet, Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse… – részlet, Babits Mihály: Cigánydal – részlet, Ady Endre: Nem feleltem magamnak – részlet, Babits Mihály: Csak posta voltál – részlet, Szabó Lőrinc: Az Egy álmai – részlet, Curriculum vitae – részlet, Születésnapomra, József Attila, Nemzett József Áron, Tóth Krisztina: Porhó, Tóth Krisztina: Futrinka utca, Orbán Ottó: Születésnapomra, Kovács András Ferenc: Bírálóimhoz. Születésnapomra. Plágium! Gyöngy, A hetedik, Téli éjszaka, Eszmélet, Óda, Ki-be ugrál, Kései sirató, Gyermekké tettél, Nem emel föl, Karóval jöttél, Szabad ötletek jegyzéke két ülésben – részletek

6

S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S

AJÁNLOTT

•

1 2 .

É V F O L Y A M

12. évfolyam (17-18 évesek)

KOROSZTÁLY ELŐZŐ ÉS KÖVETŐ FEJEZET TANTERVI MODULKAPCSOLÓDÁSI PONTOK

KERESZTTANTERVI

Modern és késő modern magyar regények Irányok és művek a modern és késő modern magyar lírából 9. évfolyam 5. fejezet 6. modul 9. évfolyam 8. fejezet, 4 modul 10. évfolyam 7. fejezet 5. modul 12. évfolyam 1–5. fejezet Filozófia, esztétika, történelem, művészettörténet, pszichológia

KAPCSOLÓDÁS NAT

• A lírai beszédmód változatainak, általános és korhoz, illetve szituációhoz kötött különös jegyeinek értelmezése; korszakjellemző beszédmódok néhány jellegzetes alkotásának összevetése. • Költői képek és alakzatok, szókincsbeli és mondattani jellegzetességek azonosítása, jelentésteremtő szerepük megértése és értelmezése a tanult versekben. • A költői nyelvhasználat összetettségének felismerése, a grammatikai eszközök funkciójának értelmezése. • Törekvés a műnemek és műfajok közötti kapcsolatok és átmenetek megértésére. A műfaji konvenció és az attól való eltérés jelentéshordozó szerepének bemutatása. • A művek műfaji természetének megfelelő szöveg-feldolgozási eljárások ismerete és alkalmazása. • A lírai művek értékszerkezetének felismerése, azonosítása, megjelenített értékek, erkölcsi kérdések, motivációk, magatartásformák értelmezése. • Versszervező elvek felismerése és értelmezése. • A szövegértési technikák ismeretének bővítése, gyakorlása, alkalmazása. • Képesség a szöveg kapcsolatának és különbségének felismerésére és értelmezésére (tematikus, motivikus kapcsolatok, utalások). • Felkészülés a nagyobb anyaggyűjtést, önálló munkát igénylő, terjedelmesebb szövegek írására. • Önálló jegyzetkészítés. • Érvelés: érvek felkutatása, rendszerezése, vélemény, állásfoglalás kialakítása, továbbfejlesztése, logikus gondolatmenet kialakítása. Törekvés a rendszeres önreflexióra és önkorrekcióra. • Önbecsülésen és mások megbecsülésén alapuló együttműködés csoportos beszélgetésben, vitában, az eltérő vélemény figyelmes és türelmes meghallgatása, tisztelete, adott esetben tömör reprodukciója; saját vélemény megvédése vagy korrekciója. • A különböző olvasott vélemények összevetése, a különbségek és hasonlóságok felismerése, értelmezése és kritikája szóban és írásban. • Önkifejező és kreatív szövegalkotás. • Az összefoglalás eljárásának gyakorlása, önálló alkalmazása.

N É V J E G Y

KÖVETELMÉNYEK

→ A tanulónak legyen szövegismereten, olvasói-értelmezői tapasztalaton alapuló átfogó ismerete József Attila költészetéről, a költői pálya alakulásáról. → Legyen képes olvasott és ismeretlen versekben én-pozíciók, én- és világkonstrukciók értelmezésére, értékállítások, magatartásformák azonosítására, értelmezésére, véleményezésére. → Tudja megkülönböztetni a képi és a fogalmi nyelvhasználatot, kiemelni a tárgyias versnyelv poétikai jellemzőit. → Értse és tudja megkülönböztetni a klasszikus és a késő modern világ- és személyiségtapasztalat különbségeit. → Legyen képes értően példázni József Attila költészetének hatását a későbbi, illetve kortárs irodalomban, különös tekintettel az intertextuális vonatkozásokra. → Legyen képes a művekben megjelenő kérdéseket és válaszokat árnyaltan, a változásokra, változatokra is figyelve érzékelni és értelmezni. → Ismerje és alkalmazza a versértelmezés tanult közelítési szempontjait, tudjon kiválasztani és az értelmezési folyamatban következetesen alkalmazni néhány, az adott szöveghez adekvát szempontot. → Tegyen különbséget az önéletrajzi vonatkozások és a lírai szöveg megalkotott, fikciós volta között. → Tudjon megadott vagy önálló szempontok figyelembevételével szövegeket öszszehasonlítani, erről grafikai szervezőkkel anyagot gyűjteni és elrendezni, eszszét, értelmezést írni. → Legyen képes az olvasott szövegekkel kapcsolatban kérdéseket feltenni, véleményt, udvarias kritikát formálni. → Törekedjen együttműködésre, gyakorolja az empátiát és a toleranciát. → Szóbeli megnyilatkozásaiban törekedjék határozottságra, világosságra, tartalmasságra.

ÉRTÉKELÉS

Folyamati: A prezentációk értékelése, a megértést szondázó mintavétel a házi feladatokból.

Kimeneti: Két önállóan kidolgozott feladat beadása a fejezet utolsó órájára. Egy összehasonlító elemzés: egy vers és újraírásai, valamint egy pályaszakasz adott szempontú, elemző bemutatása, több szöveg együttes, rendszerező értelmezésével. MÓDSZERTANI AJÁNLÁS

TÁMOGATÓ RENDSZER, SZAKIRODALOM

A fejezet az együttműködésen alapuló tanulást (pármunka, csoportmunka) részesíti előnyben, figyelmet fordít a differenciálásra a fejlesztésben. Módszer- és eljáráskészlete az interaktív és reflektív tanulásra épül. BÁRDOSSY Ildikó – DUDÁS Margit – PETHŐNÉ NAGY Csilla – PRISKINNÉ RIZNER Erika: A kritikai gondolkodás fejlesztése, PTE, 2002 PETHŐNÉ NAGY Csilla: Módszertani kézikönyv – befogadásközpontú és kompetenciafejlesztő irodalomtanítás, Korona Kiadó, 2005 PETHŐNÉ NAGY Csilla: Irodalomkönyv 12. Korona Kiadó, 2001 KULCSÁR SZABÓ Ernő: A magyar irodalom története, 1945–1991-ig, Argumentum Kiadó, 1993

7

8


TÁMOGATÓ RENDSZER, SZAKIRODALOM

SZÖVEGFORRÁSOK

•

1 2 .

É V F O L Y A M

BÓKAY Antal: Líra és modernitás – József Attila én-poétikája, Gondolat Kiadó, 2006 BÓKAY Antal: József Attila poétikái, Gondolat Kiadó, 2004 TVERDOTA György: József Attila, Korona Kiadó, 1999 N. HORVÁTH Béla: „Egy, ki márványból rak falut…”, Babits Kiadó, 1992 IGNOTUS: Vers és verselés, Nyugat, 1926/18. NÉMETH László: Nincsen anyám, se apám. József Attila versei, Nyugat, 1929. december TVERDOTA György: József Attila költészetének kozmológiai vonatkozásai, http:// members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/tverdota.html TVERDOTA György: József Attila I. – József Attila a XX. században N. HORVÁTH Béla: József Attila II. – Az elvegyülés és kiválás poétikája AGÁRDI Péter: József Attila III. – Egy kényes kérdés: József Attila és a szocializmus VERES András: József Attila IV. – A kései korszak verstípusairól BÓKAY Antal: József Attila V. – A személyiség újraírása TÓTH Krisztina: József Attila VI. – A személyiség újraírása SCHEIN Gábor: József Attila VII. – Az idegenség nyelve József Attila lírájában (I–VII.: http://univtvweb.pte.hu/nyitottegyetem//index.php?action=mediatar) SELYEM Zsuzsa: Versből van – József Attila Szabad-ötletek jegyzékének egy szigorúan posztmodern olvasata, Korunk, 2005. március SCHEIN Gábor: Az idegenség nyelve József Attila lírájában, Irodalomtörténet, 2005/4. VALACHI Anna: „Láttam, hogy a múlt meghasadt” – terápiás modellből önteremtési rítus, http://orange.mtapi.hu/thalassa/200023/tanulmany/01valachi.htm BORI Imre: József Attila költészete, http://www.forumliber.co.yu/pdf/books/Bori%2 0Imre%JOZSEF%20ATTILA.pdf KABDEBÓ Lóránt et al. (szerk.): Újraolvasó – Tanulmányok József Attiláról, Anonymus, 2001 CHASE, Cynthia: Arcot adni a névnek. De Man figurái, fordította Vástyán Rita és Z. Kovács Zoltán, Pompeji, 1997/2–3. DE MAN, Paul: Az önéletrajz mint arcrongálás, fordította Fogarasi Gergely, Pompeji, 1997/2–3. KULCSÁR SZABÓ Ernő: A „szerelmi” líra vége, Alföld, 2005/2. TVERDOTA György: József Attila szerelmi ódája, Irodalomtörténet, 1999/1. N. HORVÁTH Béla (szerk.): József Attila Eszmélet, In memoriam sorozat, Nap Kiadó, 2004 NÉMETH G. Béla: 7 kísérlet a kései József Attiláról, Tankönyvkiadó, 1982 www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/jozsefa/osszes/html/ http://mek.niif.hu/00600/00602/html http://mek.niif.hu/00500/00588/html/-4k Kovács András Ferenc: Kompletórium, Jelenkor Kiadó, 2000 Tóth Krisztina: Porhó, Magvető Kiadó, 2001 www.thotkrisztina.hu www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_197.html

JÓZSEF ATTILA 8 óra

R ÁHANGOLÓDÁS 1. lépés: 1. feladat T/1.

5. oldal 15 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : • A feladat célja a meglévő tudás és olvasói tapasztalat aktivizálása, az idődiagram segítségével a József Attila-i költészetre vonatkozó poétikatörténeti–hatástörténeti kérdések feltevése, valamint a nyugatos, szecessziós-szimbolista, illetve az avantgárd hatás felfedezése a szerző korai szövegeiben. • Az 1/a)–d) feladatot az előző fejezet vége felé adjuk fel otthoni áttekintésre. A tanulók lapozzák át korábbi taneszközeiket, jegyzeteiket, és ennek bázisán végezzék el a feladatot. A József Attila költészetével foglalkozó első tanórán hagyjunk néhány percet páros megbeszélésre, és a b) feladathoz készítsünk közös listát is. A tanulók írják fel egy közös csomagolópapírra a József Attila-i költészet jellemzőit, a listát tegyük ki a teremben, és a fejezet folyamán időről időre egészítsük ki az újabb észrevételekkel, meglátásokkal. A c) feladatot adjuk fel otthonra a fejezet kezdete előtti órán, beszéljük meg közösen a d) feladat kérdéseit, feltételezéseit. Az e) feladatot feloszthatjuk tanulópárok között. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : memória, tudásmozgósítás, információ csoportosítása, szintézisteremtés, tudásalkalmazás, történeti látásmód, stílusérzékenység C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : egyéni, páros megbeszélés, frontális [a)–d)]; páros, frontális [e)] M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : listakészítés, idődiagram, idézetkártya József Attila (1905–1937) költészete a késő modern magyar líra kiemelkedő teljesítménye, hatása meghatározó a későbbi költőnemzedékekre, költeményeit ma is szeretik, olvassák. Életműve a 20. század alaptapasztalatainak, életérzésének és kérdéseinek világviszonylatban is fontos költői megnyilatkozása. A klasszikus és az avantgárd modernség, valamint az újnépiesség hagyományainak örököseként és a harmincas évek késő modern európai lírájának törekvéseivel összhangban alakította ki költői formanyelvét. Poétikája szakít a szecessziós-szimbolista versnyelvvel, a személyiség mélységeinek gyökeresen új megértésén alapul, és a belső-külső lét párhuzamára, illetve összefüggéseire építő poétikai elgondolás megfogalmazásához, a tárgyias költészethez vezet. A következő nyolc tanórás fejezetben József Attila költészetével foglalkozunk. Ez a költészet nem ismeretlen számotokra, hiszen tanulmányaitok során a költő több versével megismerkedtetek már. Így ezt a tudást is mozgósítva szerzünk újabb olvasói tapasz-

10


•

1 2 .

É V F O L Y A M

talatokat, és tekintjük át értelmezések sorával az életművet. A Tiszta szívvel újraértelmezésével és más, úgynevezett önéletrajzi szövegek elemzésével vizsgáljuk az én önkeresésének és önépítésének különféle módozatait. Olvassuk a harmincas évek elejének olyan meghatározó verseit, mint a Téli éjszaka, az Eszmélet és az Óda, választ keresünk arra a kérdésre, miben más, miben új ezeknek a műveknek a szemlélete és versnyelve, konstrukciója. Végül megismerkedünk a pályát lezáró év néhány kiemelkedően fontos költeményével és motívumával. Munkátok értékelése két saját feladat kidolgozásával történik, ezek végleges változatát a fejezet utolsó óráján kell majd beadnotok. 1. Tudásmozgósítás a) Készíts listát az általad ismert, olvasott József Attila-versekről! b) Idézz fel ezek közül magadban néhányat, és olvasói tapasztalataid, illetve az eddig tanultak alapján próbáld meg jellemezni József Attila költészetét! (Nem kell összefüggő szöveget alkotnod.) c) Készíts diagramot az alábbi szerzők életideje alapján! Charles Baudelaire (1821–1867) Walt Whitman (1819–1892) Thomas Stearns Eliot (1898–1965) Rainer Maria Rilke (1875–1926) Ady Endre (1877–1919) Babits Mihály (1883–1941) Kosztolányi Dezső (1885–1936) Kassák Lajos (1887–1967) József Attila (1905–1937)

1830

1840 1850

1860

1870

1880

1890 1900

1910

1920

1930

1940

1950

1960

d) Tegyél fel irodalom- és hatástörténeti kérdéseket, illetve fogalmazz meg előfeltevéseket József Attila életművével kapcsolatban az idődiagram és eddig szerzett olvasói tapasztalataid alapján! e) Milyen tematikus, formai és poétikai hatásokat vesztek észre a korai József Attila-versek alábbi részleteiben?

J Ó Z S E F

A T T I L A - P Á L Y A K É P

TEMATIKUS, FORMAI ÉS/VAGY POÉTIKAI HATÁSOK

VERSRÉSZLET (1) Az érc-oroszlán üstökét csóválva riadtan reng a halál-színpadon. A Halál lesi, tárt karokkal várja, hogy Úr legyen a sápadt arcokon. (A szolnoki hídon) (2) Lelked nyájas holdsugár az éjben, Ringatózik mély tenger ölében. Óh! előlem felhők takarják el! S ha várok rá... eltünik – a nap kel. (Hozzá!) (3) S akkor imádkoztam, követeltem, kértem És akkor sírtam szívből igazán S akkor bánó szívvel meggyóntam, megtértem, Mert akkor halt meg egy lány, egy leány. (Akkor) (4) Magyar vagyok én is, (rivallnak a kányák) Ilyen vagyok én és sose leszünk mások. Jaj, jaj, nem tudunk élni, nyavalyások. (Nem tudunk élni) (5) Libbenő, lágy árnyad az ár locsolja – csolnakom ring, szállna az útra máris! Ó, hiszen vár engem a messzi szépség szűz kikötője! (Útrahívás) (6) A nap is ott kél ha meglóbálod fejed fölött a kalapácsot s az üllő megcsendül belé, akár a dalolók szive. (Kovács) (7) Nem sietünk, erősek vagyunk, tudjuk, kit miért állítunk törvény elé. Tanácsot állunk a dombon, gyönge fürjek, nyulak búnak meg nyugodtan lábainknál – Elmegy fölülünk a felleg, hogy észrevehessünk minden idegen repülőgépet. (Szocialisták)

11

12


•

1 2 .

É V F O L Y A M

(8) A szívem ócska, istenes, remek Szelence s rajta nem fogott a rozsda. (Fohászkodó ének) (9) És meghalt akkor szegény ánygyikám S öregen magam láttam ott heverni És sírtam, igen, most másodikán, Mint kisgyerek, kit nagyon szoktak verni. (A multkor, szerda este…)

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK a)

A programcsomag korábbi fejezeteiben, moduljaiban a következő József Attila-versek szerepeltek: Hexameterek, Útrahívás, A fán a levelek, Tiszazug, Ősz. Részletek: Fagy, Holt vidék, Határ, Külvárosi éj, Invokáció, Őszi alkonyat, Falu, Levegőt, Harmatocska, Margaréta, [Jön a vihar] – 7. évf. Karácsony, Rejtelmek, Klárisok – 8. évfolyam. (Ha lelked logikád…), részletek: Ars poetica, (Zöld napsütés hintált…), Töredékek, A Dunánál, Külvárosi éj, Kész a leltár, Hazám, Költőnk és kora, (Majd…) – 9. évfolyam. Tiszta szívvel – 8. és 9. évfolyam. Részlet: A Dunánál – 11. évfolyam. Más taneszközből tanuló diákok listája ettől természetesen eltérhet. b) Például: képalkotás, atmoszféra- és hangulatteremtés, hasonlatok tájversekben, megszemélyesítések, igehasználat, a mindennapi tapasztalattól idegen, szokatlan képek, a táj mint a (lét)szemlélet tárgya, a látvány és szemlélő megalkotottsága, perspektívák, látószögek (Fagy, Holt vidék, Határ, Falu, Külvárosi éj, Invokáció, Levegőt! c. versek részletei). Ars poetica – Ha lelked, logikád…: válaszkeresés arra, hogyan születik egy költemény, mi a költészet; önmagára visszautaló szöveg. d) Egyéni, de várjuk például olyan problémák felmerülését, mint: Baudelaire és Whitman kortársak, a modernség két meghatározó költészeti irányát képviselik. Hogyan kapcsolódnak ehhez a két irányhoz, hagyományhoz a 20. század elejének magyar költői? József Attila láthatóan egy újabb nemzedék költője. Kik az előző nemzedékből is kortársai? Vajon költészete hogyan viszonyul a nyugatos és az avantgárd modernséghez? Mennyiben hat rá a szecessziós-szimbolista versnyelv, illetve az avantgárd hagyománytagadása? Vannak-e kitüntetett avantgárd irányzatok/hatások költészetében? Mi az új a klasszikus modernséghez és az avantgárd modernséghez viszonyítva költészetében? Milyen a saját hangja? e) (1) Ady, szecessziós-szimbolista képalkotás, halál-tematika (2) Petőfitől inspirált újnépiesség, népköltészet (3) Kosztolányi, hozzátoldó mondatszerkezet, sor eleji ismétlés, halál-tematika (→ Azon az éjjel) (4) Ady magyarság-versei, ostorozó gesztus, közös sorsvállalás (5) Babits: szapphói strófa, alliteráció és összecsengések, esztétizáló szemlélet (szépség); Ady és a francia szimbolisták: hajószimbolika („szűz kikötője” → Szűz ormok vándora cikluscím, Új Vizeken járok) (6) Kassák (Whitman), aktivizmus, hagyománytörés (→ Mesteremberek) (7) Kassák, avantgárd hatás, szabadabb versritmus, katalógusszerű szövegszerkesztés (→ Mesteremberek)

J Ó Z S E F


(8) Babits, szecessziós képalkotás, esztétizáló poétika és Ady (A vár fehér asszonya) (9) Kosztolányi stílusparódia, a vers aláírása is Kosztolányi Dezső! (→ A szegény kisgyermek panaszai)

JELENTÉSTEREMTÉS 2. lépés: 2. feladat T/2.

8. oldal 20 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : • Az újraolvasás célja egy olyan értelmezési lehetőség meggondolása, amely a Tiszta szívvel c. verset olyan, modell értékű énkonstrukciónak tekinti, amelyhez József Attila költészete újra és újra visszatér, amely lehetővé teszi, sőt igényli az én folyamatos újraolvasását és újraalkotását. • „Az a szelf-konstrukció (…), amely a Tiszta szívvel hátterében kirajzolódik, a pszichoanalízisben a primér nárcizmus nevet kapja. Ez a szelf legmélyebb rétegeként, egyfajta tárgyias alapként működő identitás, mely szó, nyelv előtti, döntően ökonómiai viszonyban felépülő, folyamatosan átalakuló, mégis strukturálódó kapcsolatokból áll. A nárcizmus fogalmát már Freud felvetette, igazi kidolgozását Lacan és főként Julia Kristeva végezte el. A Tiszta szívvel óriási hatása abban áll, hogy valamilyen alapvető módon megérintette ezt a primér indentitást, pontosabban tudott egy olyan modellt ajánlani, amelynek mentén sokféle identitás összerakható, megkonstruálható. A primér identitás ilyen poétikai megragadása azzal a következménnyel jár, hogy mindig vissza kell térni hozzá, és fel kell építeni rá egy sajátos konstrukciót. Ezek a konstrukciók, különösen egymással összevetve, már eleve ellentmondásosak, nem megvilágítanak csupán, hanem legalább olyan mértékben félrevezetnek és el is fednek, ezért újra és újra meg kell őket írni, a szelfet újra kell olvasni.” A Tiszta szívvel nagyon lényeges jellemzője, hogy szinte az egész szöveg valaminek az elvetéséből, megtagadásából áll. Ez a tény azért fontos, mert József Attila a léthiányt jelöli meg a költői munka létalapjaként – ennek esztétikai fogalma lesz majd az Ihlet és nemzetben a „világhiány”. A Tiszta szívvel figurális stratégiája nem metaforikus, hanem metonimikus, a metonimikus elemek sora konstrukciós formát képez ki, nem titkos jelentést teremt, szintagmatikus, lépegető jellege miatt könnyen narrativizálódik. (Szó szerinti és tartalmi idézetek: Bókay Antal.) • Az a) feladatra adható választ beszéljük meg közösen, röviden. Körülbelül 10 perc páros gondolkodást és ötletelést követően frontális megbeszéléssel végezzük a b) feladatot. Az első közelítést előhívható tudásként megtámogathatják a Csavargó fejezetben elvégzett feladatok. • Nem cél a részletes értelmezés, sokkal inkább a különböző értelmezést generáló állítások bizonyíthatóságának meggondolása. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : elemzés adott tételmondat kibontásával C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : frontális, pár, frontális M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : összehasonlító szemponttáblázat

13

14


•

1 2 .

É V F O L Y A M

2. Újraolvasás–újraértelmezés a) Az alábbi két, összegző jellegű értelmezés József Attila Tiszta szívvel című verséről szól. Olvassátok el az idézeteket, és fogalmazzátok meg a saját szavaitokkal a két értelmezés közti hasonlóságot és különbséget! „A húszas évek derekától kezdve fokozódó mértékben nyer teret József Attila költészetében a lírai énnek a társadalmon kívüli, csavargó, lázadó örök típusára mintázódó szerepjátszása. Ennek a szerepnek első kiérlelt reprezentatív megformálása a Tiszta szívvel.” (Tverdota György) „A Tiszta szívvel programadó vers, meghatározó nemcsak József Attila önteremtésében, hanem az egész modern magyar költészet új lírai tematikájának megalapításában is. Nem beteljesít, hanem megnyit, megalapoz egy beszédmódot, egy bizonyos fajta költői gondolkodásmódot, olyat, amelyre már lehet egy új poétikát, a világ újfajta lírai feltérképezését építeni. Egyszerűen arról van szó, hogy a tagadás (…) egy olyan retorikai-poétikai teret nyit meg, amelyre többféle sorsfantázia (…) ráépülhet, belőle többféle világkép és énkép rakható ki.” (Bókay Antal) b) Olvassátok újra a Tiszta szívvel című verset, majd értelmezzétek újra a táblázatban megadott két tételmondat és a kérdések segítségével! 1. A vers a lírai énnek a társadalmon kívüli, csavargó, lázadó örök típusára mintázódó szerepjátszása.

TISZTA SZÍVVEL

2. Az önismereti–önteremtő természetű vers a személyiség legmélyén megtalálható „üresség”-et állítja. Ez az üresség termékeny poétikai teret nyit a személyiség újraépítési módozatai számára.

MI A SZEREPE AZ ELSŐ VERSSZAKBAN A TAGADÓ SZERKEZETEKNEK, A FELSOROLÁSNAK, MIT JELENTHET A SORSMETONÍMIA-SOR?

Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcsőm, se szemfedőm, se csókom, se szeretőm. HOGYAN ÉRTELMEZHETŐ A MÁSODIK VERSMONDAT, MILYEN JELENTÉSTÖBBLET KAPCSOLHATÓ IDŐHATÁROZÓI MÓDOSÍTÓJÁHOZ?

Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom.

J Ó Z S E F


MI A SZEREPE, JELENTÉSE A HÚSZ ESZTENDŐ ELADÁSÁRA VONATKOZÓ ÁLLÍTÁSNAK?

Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg. Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek, áldott földdel elfödnek s halált hozó fű terem gyönyörűszép szívemen.

HOGYAN ÉRTELMEZHETŐ A JÖVŐRE VONATKOZÓ SORSFANTÁZIA?

MI A TISZTA/GYÖNYÖRŰSZÉP SZÍV LEHETSÉGES ÉRTELME, MIT JELÖL?

1925. márc.


b)

Mindkét idézet kiemeli a vers fontosságát, reprezentatív jellegét. Tverdota a szerepjátszást és a hagyományhoz való kötődést (csavargó-lázadó), Bókay az önteremtést, egy újfajta lírai beszédmód megalapítását hangsúlyozza. A táblázatba írt értelmezés a tanár munkáját segíti, felhasználható a közös megbeszéléskor kiegészítő magyarázatként. Nyilván nem várjuk el a tanulóktól az értelmezés ilyen részletező kibontását. A Bókay-értelmezés lényegéhez a tanulók saját szavaikkal, gondolataikkal is eljuthatnak (pl. a személyiség legmélyebb, eredendő rétege, lecsupaszítás, letisztítás, termékeny üresség, kimondhatatlanság, újraírhatóság). 1. A vers a lírai énnek a társadalmon kívüli, csavargó, lázadó örök típusára mintázódó szerepjátszása.

2. Az önismereti–önteremtő természetű vers a személyiség legmélyén megtalálható „üresség”-et állítja. Ez az üresség termékeny poétikai teret nyit a személyiség újraépítési módozatai számára.

15

16


TISZTA SZÍVVEL Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcsőm, se szemfedőm, se csókom, se szeretőm.

•

1 2 .

É V F O L Y A M

MI A SZEREPE AZ ELSŐ VERSSZAKBAN A TAGADÓ SZERKEZETEKNEK, A FELSOROLÁSNAK, MIT JELENTHET A SORSMETONÍMIA-SOR? Az integráló, a társadalomban megtartó hatalmak, az élet természetes keretéül szolgáló elindító kezdet és beteljesítő vég, a legfőbb érzelmi biztonságot nyújtó társ hiánya/elutasítása, a személyes árvaság tényállítása (panasz, dac, gyermeki dicsekvés).

A poétikailag kidolgozódó személyiség sorozatos tagadásokból épül fel. Nem azt állítja, hogy „magam maradtam”, hanem hogy „ilyen vagyok”. A tagadás a személyiség legbensőbb (elfojtott, nyelv előtti) rétegéhez való eljutás, ennek az elutasításon keresztül való jelölése. A „semmi” a hiány, az erő és bátorság forrása, nem veszteség vagy elidegenedettség: megszabja a személyiség újraépítésének kereteit.

HOGYAN ÉRTELMEZHETŐ A MÁSODIK VERSMONDAT, MILYEN JELENTÉSTÖBBLET KAPCSOLHATÓ IDŐHATÁROZÓI MÓDOSÍTÓJÁHOZ?

Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom.

A „leltár” folytatása, a létfenntartás elemi feltételének hiányát, az éhezés tényét közli (találós kérdésre emlékeztető módon: ha se sokat, se keveset, akkor mennyit?).

Az evésről való tudatos lemondás: böjt (de nem kapcsolódik hozzá a vezeklés gondolata) – az én eljutása önnön lényegéhez. A tagadás a mostban realizálódó személyes létidő kereteit jelöli ki (a harmadik napon, a huszadik évben). Újszövetségi párhuzam és különbség (az én feltámadásának lehetősége/esélyei).

MI A SZEREPE, JELENTÉSE A HÚSZ ESZTENDŐ ELADÁSÁRA VONATKOZÓ ÁLLÍTÁSNAK? Az egyednek az 1–6. sorban állított léthelyzetére való reagálása, válasza: a gonosszal kötött alku.

Pusztán a húsz esztendő erőivel, vágyaival való gazdálkodás igényét jelzi. Fausti pozíció: olyan transzcendens erő, amely az én új természetét reprezentálja – az én negatív szabadságát (tagadás szelleme). Az állításnak nincs erkölcsi természete.

J Ó Z S E F


HOGYAN ÉRTELMEZHETŐ A JÖVŐRE VONATKOZÓ SORSFANTÁZIA? Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg. Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök.

A jövő idő értelemben és feltételes módban megfogalmazódó sorsfantázia, a cselekvések pusztító, erőszakos cselekvéseket, a halál utáni bosszúállást helyezik kilátásba (fenyegetőzés). Kapcsolat Villonnal, illetve a betyárballadákkal, szegénylegény tematikájú népdalokkal.

Egy belső idő fut le, a jövőre vonatkozó, fantáziatermészetű énkonstrukció (ígéret, terv) és történet én–ők relációban (áldozat bemutatása és áldozattá válás): 1) behatolás egy tiltott területre és pusztítás, 2) a cselekedet leállítása és a behatoló elpusztítása, 3) nincs etikai tartalma, az én szempontjából nem vereség vagy veszteség, hanem a test „leválasztása” a megnevezhetetlen személyes magról.

MI A TISZTA/GYÖNYÖRŰSZÉP SZÍV LEHETSÉGES ÉRTELME, MIT JELÖL? Elfognak és felkötnek, áldott földdel elfödnek s halált hozó fű terem gyönyörűszép szívemen. 1925. márc.

A Minden elvesztése ellenére a derű kifejezései (tiszta, áldott, gyönyörűszép). Akasztófahumor, paradoxon: „Tiszta szívvel betörök”.

Megérkezés a tiszta, gyönyörűszép szív (és a fű–szétszóródás) autonóm létformájához, a személyt alkotó eredetibb, tárgyiasabb, a személyiséget megalapozó, de kimondhatatlan (Wittgenstein) személyes létréteghez. A szív (egyszerre eredet és a végcél) olyan „letisztított” centrum, a teljes üresség, amit a sorseseményeknek kell így vagy úgy kitöltenie. (Tehát „továbbírható”, teret nyit különféle énkonstrukcióknak.)

17

18


•

1 2 .

É V F O L Y A M

3. lépés: 3–4. feladat T/3–4.

10. oldal 10 PERC

A 4. feladat elhagyható

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : • A 3. feladat célja a késő modern én-felfogás és önértelmezés újdonságának megértése. • A párosok fele az A), másik fele a B) feladattal dolgozzon, majd röviden és közösen foglaljuk össze meglátásainkat. Ha szükséges, a tanár tegyen magyarázó-kiegészítő megjegyzéseket. • A 4. feladat elhagyható vagy az érdeklődők számára otthoni, fakultatív feladatnak adható. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : a hasonlóságok mellett különbségek felfedezése, öszszehasonlítás C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : feladat szerint M u n k a f o r m á k : páros, frontális (3.), egyéni (4.) M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szemponttáblázat 3. Új személyiség- és én-felfogás A) párosok Értelmezzétek röviden az alábbi idézeteket a Tiszta szívvel én-felfogásával összefüggésben! IDÉZET Nincsen apám, nincsen anyám, Az Isten is haragszik rám. Árva vagyok, mint a gólya, Kinek nincsen pártfogója. (népdalrészlet)

Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség (…) De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni (…)

(…) Nem hiába ágrul lettél szederfa alatt születtél S mint a röpke mag az ágrul, ugy szakadsz le majd anyádrul se apád, se anyád, se országod, se tanyád. (…) (Babits Mihály: Cigánydal – részlet)

(Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse… – részlet) ÉRTELMEZÉS

AMIBEN A TISZTA SZÍVVEL ÉN-FELFOGÁSA KÜLÖNBÖZIK

J Ó Z S E F


B) párosok Értelmezzétek röviden az alábbi idézeteket a Tiszta szívvel én-felfogásával összefüggésben! IDÉZET (…) Bizony lelkem, Én az Életet elejtem, Én magamat már elrejtem. Ki nem »fejtem«: Megint rossz szó. Elfelejtem. Ezt és mindent. Nem feleltem Magamnak. (Ady Endre: Nem feleltem magamnak)

Ki úgy véled, nyomot hagysz a világnak, kérdezd a szőnyeget mely dupla lábad nehezét únja s rímét ismeri: marad-e rajta valami magadból, vagy csak az utcán cipődre ragadt por amit emlékül továbbadsz neki? (…) Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy magad is, kit a holtak lépte vet. (Babits Mihály: Csak posta voltál)

Mert te ilyen vagy s ők olyanok és neki az érdeke más s az igazság idegállapot vagy megfogalmazás s mert kint nem tetszik semmi sem s mert győzni nem lehet a tömegen s ami szabály, mind nélkülem született: ideje volna végre már megszöknöm közületek. (…) Tengerbe, magunkba, vissza! Csak ott lehetünk szabadok! Nekünk többé semmit sem ad ami kint van, a Sok. (Szabó Lőrinc: Az Egy álmai)

ÉRTELMEZÉS

AMIBEN A TISZTA SZÍVVEL ÉN-FELFOGÁSA KÜLÖNBÖZIK

4. Kortárs befogadás Olvasd el a József Attilától való szöveg-, illetve versrészletet, majd a két kritikarészletet! (1) „[E]z a versem, Tiszta szívvel a címe, igen nevezetessé vált, hét cikket írtak róla, Hatvany Lajos az egész háború utáni nemzedék dokumentumának nyilvánította nem egy ízben »a kései korok számára«, Ignotus pedig »lelkében dédelgette, simogatta, dünnyögte és mormolgatta« ezt a »gyönyörűszép« verset, ahogy a Nyugatba írta róla és ezt a verset tette Ars poeticájában az új költészet mintadarabjává.” (Curriculum vitae, 1937) (2) Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll koptató szegény legény.

19

20


•

1 2 .

É V F O L Y A M

De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura. Intelme gyorsan, nyersen ért a „Nincsen apám” versemért, a hont kivont szablyával óvta ellenem. (Születésnapomra, 1937) (3) „Itt el kell mosolyodnom – van egy húsz vagy hány éves kis magyar költő: József Attila. Ennek szeretem, lelkemben dédelgetem, simogatom, dünnyögöm és mormolgatom egy versét (…) Gyönyörű szép – s ez a vers nem lett, nem lehetett volna meg, ha előtte nincs népdal és expresszió, verses vers és szóval mondó vers. Íme, a verses vers visszatértét nem is kell kivárni, mert mire megjósoltam, már el is következett.” (Ignotus: Vers és verselés. Nyugat, 1926/18.) (4) „Az a gyanúm, hogy a dalnak ez az apátlan-anyátlan Kakuk Marcija szívesen elálldogál a tükör előtt – s elébb költötte meg József Attilát, a szappanfőző és kefés asszony gazdátlan árváját, mint az itt közölt költeményeket. (…) Találhat-e az ilyen költő megfelelőbb formát a dalnál? (…) Van is József Attilának néhány szép verse, amely közel kerül a népdalhoz. (…) többnyire azonban a groteszk és az intellektuálisan-játékos felé eltolt népdal az övé, egy sajátos szellemi berendezés számára profanizált népdal, amelynek az adekvát volta ellen mit sem bizonyít az a néhány gyönge, utánzat-ízű szabadvers, amely a kötetbe bekerült (…) Ennyiből is nyilvánvaló, hogy ez a József Attila, aki e kötet elé faragtatott, nem idegen attól a József Attilától, aki a könyv kvalitásából bontakozik elénk. A póz egyirányú a tehetséggel, legföllebb a póz-választó sietséget kell kárhoztatnunk.” (Németh László: Nincsen anyám, se apám. József Attila versei. Nyugat, 1929. december 1.) a) Hogyan látja a költő saját versének a magyar irodalomban, illetve az életműben elfoglalt helyét, szerepét, megítélését? Miből derül ez ki? b) Hogyan viszonyult a korabeli kritika a Tiszta szívvel című vershez, illetve a Nincsen apám, se anyám (1929) kötethez? ELISMERŐ ÉSZREVÉTELEK

KRITIZÁLÓ ÉSZREVÉTELEK

c) Milyen kapcsolat van a szerzői önértelmezés/önreflexió és a kritika irányai között? d) Keress magyarázatot az értékelés különbségeire!

J Ó Z S E F


LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK T/3. A) IDÉZET Nincsen apám, nincsen anyám, Az Isten is haragszik rám. Árva vagyok, mint a gólya, Kinek nincsen pártfogója. (népdalrészlet)

Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség (…)

(…) Nem hiába ágrul lettél szederfa alatt születtél S mint a röpke mag az ágrul, ugy szakadsz le majd anyádrul se apád, se anyád, se országod, se tanyád. (…) (Babits Mihály: Cigánydal – részlet)

De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni (…) (Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse… – részlet)

ÉRTELMEZÉS A népdal beszélője árvaságát panaszolja, a beszélő teljes magára maradottságát az Isten elfordulásának, haragjának a gondolata súlyosbítja.

A vers beszélője független akar maradni a világban: elhárítja a hagyomány bármilyen folytonosságát (apai, normatív), és az egyéniségnek vele született, titokzatos, megfejthetetlen voltát állítja. Ugyanakkor az elfogadásbefogadás (anyai) a személyiség vágyott szükségleteként jelenik meg a versben.

A közösségi kapcsolatokról, a társadalmi támaszról leszakadó személy élményeit fogalmazza meg (az országúton vándorló, gyermekét cipelő cigányasszony allegóriájában).

AMIBEN A TISZTA SZÍVVEL ÉN-FELFOGÁSA KÜLÖNBÖZIK A hiány eleve eldöntöttség, az önazonosság megtalálásának kiindulópontja. Nem a társtalanság, nem az egzisztenciális léthelyzet reménytelensége, nem is az Ady-féle felelő-állító hang és felnagyított én képezi meg a lényegét. A Tiszta szívvel beszélője az élet keretét, viszonyrendszerét adó, de az énről következetesen leválasztott elemektől gyökeresen elkülönülve alkotja meg magát. Ugyanakkor nem tudjuk meg, „mi ő”, egyszerűen a tagadás állítódik a versben. Ez a klasszikus modernségétől (és a népköltészettől is) lényegesen eltérő, újfajta én-felfogás. A saját személy mindig tartalmaz olyan mozzanatokat, melyek kimondhatatlanok (tudattalan tartalmak), a homályos tapasztalatról gyakran tagadással beszélünk (Freud). A személyes a tagadáson keresztül nyilvánul meg, ez utal a személyes mély heterogenitására, az önazonosság kidolgozása a tudatosság és ösztönösség közt „billeg”.

21

22


•

1 2 .

É V F O L Y A M

B) IDÉZET (…) Bizony lelkem, Én az Életet elejtem, Én magamat már elrejtem. Ki nem »fejtem«: Megint rossz szó. Elfelejtem. Ezt és mindent. Nem feleltem Magamnak. (Ady Endre: Nem feleltem magamnak)

Ki úgy véled, nyomot hagysz a világnak, kérdezd a szőnyeget mely dupla lábad nehezét únja s rímét ismeri: marad-e rajta valami magadból, vagy csak az utcán cipődre ragadt por amit emlékül továbbadsz neki? (…) Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy magad is, kit a holtak lépte vet. (Babits Mihály: Csak posta voltál)

Mert te ilyen vagy s ők olyanok és neki az érdeke más s az igazság idegállapot vagy megfogalmazás s mert kint nem tetszik semmi sem s mert győzni nem lehet a tömegen s ami szabály, mind nélkülem született: ideje volna végre már megszöknöm közületek. (…) Tengerbe, magunkba, vissza! Csak ott lehetünk szabadok! Nekünk többé semmit sem ad ami kint van, a Sok. (Szabó Lőrinc: Az Egy álmai)

ÉRTELMEZÉS Az önmagára visszareflektáló én az önkimondás kudarcát ismeri fel.

Az én mint a külső világban elért hatás problematizálódik. Ennek kérdéses volta abból fakad, hogy a saját nyom az én lenyomata helyett csupán a külvilágnak az énre tett hatását közvetíti. Az ént a korábbi generációk, a hagyomány alkotja meg, élménykomplexum: átélésben születik és átélési lehetőséget ad, önmagában nincsen valós léte.

TE (~ÉN) ↔ ŐK oppozíció, az én elutasít minden kontextust, a kint és bent világosan elkülönítődik.

AMIBEN A TISZTA SZÍVVEL ÉN-FELFOGÁSA KÜLÖNBÖZIK Az idézetek problematikusnak minősítik a „koherens” személyiség/én működését, az önállítás lehetősége megkérdőjeleződik. Ady-idézet: a kijelentő, felelő hang tarthatatlannak, a „Ki vagyok én?” kérdése megválaszolhatatlannak bizonyul („én-válság”). Babits-idézet: az én nem tagadással képződik meg, természete közvetítő (posta, meder). (A belső tér emlékekből áll, az egykori hatások, élmények rávetítése a jelenre – lásd a teljes vers, amit korábban olvastak.) Az önmegértés a személyiség és a hagyomány összekapcsolódásának függvénye, amit keres, az egy „kulturális hitekbe, célokba kapaszkodó humanizmus, magánéleti normarendszer” (Kabdebó Lóránt) – szimbolikus attitűd („én-élmény”). Szabó-idézet: elutasítja az integráló kapcsolatok lehetőségét. Az én, a személyiség válik „mindenné”, abszolúttá, a megoldás az én miszticizált felnagyításához vezet, az „Egy” önmagában válik teljességé, egységet mutat → lásd a keleti filozófiák irányába való tájékozódást („én-álom”). Ezekhez az én-felfogásokhoz képest új az én töredékességének, soha meg nem fejthetőségének, nyelvi-poétikai újraépíthetőségének József Attila-i tapasztalata („én-valóság”). (Bókay kifejezései)

J Ó Z S E F


T/4. Hogy a verset József Attila is meghatározónak tartotta, azt kitüntetett figyelme bizonyítja. Önéletrajzában hosszasan tér ki a mű kedvező fogadtatására, idéz mértékadó kritikusok méltató kritikáiból, versben tematizálja a Horger Antal-történetet. A két József Attila-szöveg is a recepció két, végletes értékelését mutatja, ahogyan az Ignotus- és Németh László-kritikarészlet is. A részletek jelzik, hogy a kortársak megérezték a vers (illetve a kötet) jelentőségét, ugyanakkor kevéssé értették, idegennek hatott számukra, esetleg elutasították. Kiemelik pl. a népdal hatását, a kötött formához való visszatérést, a vers tárgyiasságát, érzékelik a szecessziós-szimbolista versnyelvtől való elfordulást. Németh László ugyanakkor felrója a szerepjátszást, a pózolást, épp az újító vonásokat kritizálta. Horger a versnek erkölcsi-nevelő szándékot tulajdonítva utasította el. Az értékítéletek azt mutatják, hogy a kritikaírók elsősorban a klasszikus modernség poétikája és ízlésiránya felől olvasták a verset.

4. lépés: 5. feladat T/5.

14. oldal 30 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : • A feladat két „önéletrajzi vers” én-konstrukciójának vizsgálatára és értelmezésére ad lehetőséget. Jellemzőjük, hogy érzékelik, lerajzolják, írássá alakítják a személyiség tapasztalatát: önarckép, önéletrajz jellegűek, valamint megjelennek bennük ennek tárgyias momentumai, a személy metonimikus (megnevezésre épülő) léteseményei, neve, származása, élettere, születésnapja stb. A személyen belül rögzítik az én lehetőségeit és a kudarcait. • Az a)–b) feladatot beszéljük meg közösen, majd szakértői párokban dolgozzunk. (Először az azonos szöveggel dolgozók alakítsanak párt és értelmezzék a szöveget, majd alakuljanak négyfős csoportok úgy, hogy minden csoportban mind a két versnek legyen szakértői párosa.) • A folyamatot kövesse rövid, összegző-reflektáló, frontális megbeszélés. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : elemzés/értelmezés megadott szempontok alapján C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : feldolgozandó szövegek szerint M u n k a f o r m á k : frontális, páros, csoport, frontális M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : megbeszélés, szakértői mozaik 5. Az én megalkotásának módozatai I. – név és önéletrajz a) Milyen verset ismertek, amelyben (címében vagy szövegében) a szerző saját neve szerepel? b) Milyen, az irodalom természetével összefüggő kérdéseket vethet fel egy olyan szöveg, amelybe beleíródnak a szerző életének bizonyos tényei?

23

24


•

1 2 .

É V F O L Y A M

c) Olvassátok el mindkét költeményt, majd alakítsatok szakértői párokat egy-egy vers értelmezésére! d) Keressetek választ szakértői párban az alábbi kérdésekre! Meglátásaitokat rögzítsétek a gondolkodástérképen! • Mi lehet a vers műfaja? A cím és a szöveg milyen jellemzőiből lehet ezt állítani? • Miként válaszolja meg a vers a „Ki vagyok én?” kérdését? • Milyen, az ént (a személyiséget) jelölő retorikai eszközök alakítják ki az én pozícióját a szövegben? • Hogyan vonható meg a megalkotott életrajz mérlege a szövegben? Mik a veszteségek vagy nyereségek, a sikerek vagy kudarcok? Milyen az arányuk? • Mi jellemzi a szöveg időviszonyait, ha van idősíkváltás, mi a szerepe? • Hogyan kapcsolódik, kapcsolható vissza (párhuzamok, ellentétek) az alkotás a Tiszta szívvel c. vershez? e) Foglaljátok össze, mutassátok be szakértői vizsgálódásotok eredményét egy, a másik verset értelmező párosnak! Hallgassátok és beszéljétek meg az ő értelmezésüket is! A) párosok

JÓZSEF ATTILA Vidám és jó volt s tán konok, ha bántották vélt igazában. Szeretett enni s egyben másban istenhez is hasonlitott. Egy zsidó orvostól kapott kabátot és a rokonok úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam. A görög-keleti vallásban nyugalmat nem lelt, csak papot – országos volt a pusztulásban, no de hát ne búsuljatok. (1928)

J Ó Z S E F

kommunikációs cél, műfaj

önértelmezés


az én megalkotásának nyelvi eszközei

József Attila

~ vagy ↔ Tiszta szívvel

sikerek/kudarcok idő, idősíkok

B) párosok

NEMZETT JÓZSEF ÁRON Nemzett József Áron, szappanfőző, aki már a Nagy Óceánon szagos füveket kaszál. Megszült Pőcze Borcsa1, kit megettek a fenék, gyomrát, hasát sorba, százláb súroló kefék.

1

József Attila szülei József Áron szappanfőző munkás és Pőcze Borbála. 1908-ban a családfő a legenda szerint Amerikába vándorolt ki, valójában Romániában új családot alapított. Az anya úri házaknál vállalt mosásból, takarításból, főzésből próbálta eltartani magát és gyermekeit. 1919 decemberében anyja rákban meghalt, József Attila 14 évesen teljesen árva lett.

25

26


•

1 2 .

É V F O L Y A M

Szerettem Lucámat 2, de Luca nem szeretett. Bútoraim: árnyak. Barátaim nincsenek. Bajom se lesz többé, lelkemmé lett mindahány, – élek mindörökké gazdátlan és ostobán. (1928)

önértelmezés

kommunikációs cél, műfaj

az én megalkotásának nyelvi eszközei

Nemzett József Áron

~ vagy ↔ Tiszta szívvel

sikerek/kudarcok idő, idősíkok


2

Ady, Babits, Kosztolányi nem írt ilyen verset, Balassi pl. a szerzőségre utaló névrejtéssel élt. Kassák A ló meghal, a madarak kiröpülnek c. versében: „én KASSÁK LAJOS” vagyok”: a költővé válás kimondásaként, önmeghatározásként, az önazonosság megtalálásaként, az önazonosság konstrukciós jellegére való utalásként vagy a beszélő puszta megnyilatkozásaként olvasható.

Wallesz Luca a 19 éves József Attila szerelme, „múzsája” volt.

J Ó Z S E F

b)


Olyan kérdések megfogalmazását várjuk, amelyek élet és irodalmiság kérdését feszegetik, arra irányulnak, hogy az önéletrajzi versek vagy nem feltétlenül irodalminak szánt szövegek is fikciók, nyelvi-poétikai konstrukciók, én-konstrukciók, ugyanakkor vannak referenciális elemeik az élettényekre. „Az önéletrajz elleplezi, hogy a szellemi arculat megrongálódását okozza.” (Részletesen: De Man: Az önéletrajz mint arcrongálás, Pompeji, 1997/2–3.) A) A gondolkodástérkép tartalmi elemei lehetnek például: A vers címe megegyezik a szerző nevével, műfaja szerint sírfelirat vagy halotti búcsúztató (dramaturgiailag erre utal a T/2. jelen idejű megszólítás, a gyászolókhoz/itt maradókhoz fordulás gesztusa). Nem a költő, hanem egy ember sírverse (irodalomról nincs benne szó). Szerepe a József Attila nevű személy (majdani, a szöveg szerint mostbeli) „kivezetése” az életből, elbúcsúztatása, emlékállítás; összefoglalja, célra tartó lényegként állítja az ént (a múlt idő lezártságot jelez), a személyiséget. (A végtelen és megragadhatatlan világegész helyébe tett műegész.) A versbe írt életesemények kiválasztása tudatosan véletlenszerű, fragmentumok sora. A beszélő és az elbeszélt személy helyzete stabil: E/3., de a szerző és a cím névazonosságán kívül semmi nem jelzi a kettő azonosságát (ráadásul síron túli hangként is olvasható). A mérleg széttartó: 1–4. ↔ 5–10. sor. A személy karakterének jellemzői ellentmondanak a saját léthelyzetnek („országos volt a pusztulásban”) és a gyászból következő viselkedésnormáknak („ne búsuljatok”), vagyis a karaktervonások állításai valójában fenntarthatatlanná válnak → a személyiség egysége nem tud megképződni, a széttartások miatt megbontottnak, ellentmondásosnak mutatkozik. A motívumok egy része visszacsatolható a Tiszta szívvel c. vershez (pl. „szeretett enni”, „istenhez is hasonlitott”, „Többé-itt-ne-lássam”, „nyugalmat nem lelt, csak papot”, „országos volt a pusztulásban”). B) A gondolkodástérkép tartalmi elemei lehetnek például: A vers önéletrajzi, tényleges, tulajdonnévvel jelölt személyekre utal (szemben a Tiszta szívvel c. verssel), ironikus, pl. névhasználat: „Borcsa” (az ember nem szokta így, becenévvel megnevezni az anyját); képalkotás: „szagos füveket kaszál” (szappan illatának átvitele), „kit megettek a fenék (…) százláb súroló kefék” (körülírás, metaforizáció); „nemzett”, „megszült”: életrajzban nem szokványos, helyette pl. születtem itt, ekkor és ekkor, apám ez meg ez stb. Tematikus, ellentétező párhuzam a Tiszta szívvel c. verssel („Nincsen apám, se anyám” ↔ ~ „Nemzett József Áron”, „Megszült Pőcze Borcsa”; „se csókom, se szeretőm” ↔ ~ „Szerettem Lucámat, / de Luca nem szeretett”; „s halált hozó fű terem / gyönyörűszép szívemen” ↔ ~ „élek mindörökké /gazdátlan és ostobán” – a vers eredeti címe Örökélet volt!). Az apa és az anya figurája a gyermekkor élményvilágával is összekapcsolódik (szappanillat, evés, magára hagyottság → későbbi versekben dolgozódnak ki, pl. A Dunánál, Kései sirató), volt–nincs veszteségként realizálódik; Lucáról kevesebbet tudunk meg: a „szerettem”–„nem szeretett” oppozícióra van redukálva, folytatja a veszteségsort → a viszony formális szerkezete ismétlődik a szerelem léthelyzetének későbbi felépüléseiben. Mindkettő 16 soros, dalszerű vers, utóbbi olvasható sírfeliratként is. A 11. sortól mindkettőben váltás van a beszédmódban és a személyiség megképzésében: a Tiszta szívvel itt fordul narratívba (a jövőre vonatkozó, fantáziatermészetű én-konstrukció), a Nemzett József Áron… fordított logikát követ, itt az addigi narratív beszédmódot (tulajdonnév + konkrét történet, sajátos életrajz, szerepük az „én” létrehozásában van, illetve talán valamiféle negatív sorsismétlődés lehetőségében) váltja fel a személyiség struktúrájáról való beszéd (önarcképszerűség: → az ént teremtő tárgyak, dolgok, személyek hiánya, az én világa az „űr”, a „semmi”, az elmúlás, a veszteség tölti meg tartalommal). Az életrajz „mérlege” a Tiszta szívvel kiinduló pozíciójához hasonló.

27

28


•

1 2 .

É V F O L Y A M

Zárlat: jövőre utaló idő: az eredmény, ahova a személy az élettörténettel eljuthat: a lelket a hiány, a veszteség, a bajok töltik ki, melankolikus hang ↔ Tiszta szívvel; a halál lehetőségének visszavonása („élek mindörökké”), a veszteségtudat állandósulása. (Bókay Antal)


16. oldal Házi feladat

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : • A házi feladat a fejezet egyik értékelési összetevője, készülés az érettségi vizsga szövegalkotási feladatára. A tanulók az egy évtizeddel későbbi, de szintén önéletrajzi vers, a Születésnapomra értelmezéséhez, illetve a kortárs újraírással való összevetéshez a közelítési szempontok kialakításában felhasználhatják, alkalmazhatják az 5. feladat eredményeit, vagyis az írásfeladat módot ad a megértés, tudás elmélyítésére, ugyanakkor alkotó továbbépítésére egyaránt. • Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy: – az írás folyamat, lépéseit a sikeresség érdekében következetesen vigyék végig (téma- és szempontválasztás, anyaggyűjtés, vázlatírás, piszkozat, korrekció, tisztázat); – az írások értékelése az érettségi követelmények szerint történik majd (ezeket a tartalmi, szerkezeti és nyelvi kritériumokat a programcsomag egy korábbi fejezete tartalmazza). • Ha a tanár úgy ítéli meg, hogy a 8 órás fejezetben a két esszé sok, akkor ehhez a feladathoz kérhet pl. halmazábrás (jegyzetszerű és nem szöveges) megoldást. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szövegalkotás, összehasonlítás, döntés, szempontállítás, anyaggyűjtés- és elrendezés, tervezés, kivitelezés, önkorrekció, kognitív önszabályozás C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze, részben versválasztás szerint M u n k a f o r m á k : egyéni M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : házi feladat: esszéírás 6. Újraírások, párbeszédek – Házi feladat Írj 3-4 szempontot vizsgálva legalább 80, legfeljebb 100 soros összehasonlító értelmezést József Attila Születésnapomra című verse és egy, az alábbi versek közül választott mű összevetésével! Elemző értelmezésedben térj ki a szövegköztiség (intertextualitás) fajtáira és szerepére is. Munkádat, melyet tanárod az írásbeli érettségi vizsga szempontjai szerint értékel majd, a fejezet utolsó óráján kell beadnod.

J Ó Z S E F


JÓZSEF ATTILA: SZÜLETÉSNAPOMRA Harminckét éves lettem én – meglepetés e költemény csecse becse:

Intelme gyorsan, nyersen ért a „Nincsen apám” versemért, a hont kivont

ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam.

szablyával óvta ellenem. Ideidézi szellemem hevét s nevét:

Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám!

„Ön, amig szóból értek én, nem lesz tanár e féltekén” – gagyog s ragyog.

Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll koptató szegény legény.

Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj –

De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura.

Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani! 1937. ápr. 11.

TÓTH KRISZTINA: PORHÓ

TÓTH KRISZTINA: FUTRINKA UTCA

Harminckettő hogy telhetett? Hogy múltak el napok, hetek? Letelt, s hitelt

Harmincnyolc év, futó fonál. Az ember rojtokat talál – hanyag anyag –

nemigen ad már a jelen. Nem voltam benne még jelen, úgy múlt a múlt,

e földi, pöttyös kis ruhán mit hord és igazgat sután, kinek, minek,

annyi idő, hogy szinte sok. De ért már más is, mint e sokk: hold is, nap is

ha egyszer úgyis visszabont, feslik simából fordított, a Kéz, ha kész

29

30


•

1 2 .

É V F O L Y A M

pólyálta hűlő életem, s amit nem tettem, tervezem e lét felét

már érzi, úgyse lesz soha ha nem lesz léte otthona, akar, akár

leélve: őrzöm arcomat, s eleddig nem zuhant sokat csecsem becse,

a színpadon a kesztyűbáb játszani valami saját mesét, mi mást,

sőt, egy bocsom is van (de szép!), beszélni is kezd majd ez év telén talán,

füstölgő kéményt, házikót, Futrinka utcát, bármi volt, örök körök

de hogy mi történt, mire volt jó harminckét éven át a porhó, havam, hevem

után is fölvesz kis kötényt, hisz telefonált az imént Cicamica,

hová gomolygott nyomtalan, és ugyan hol, ha nyoma van, szivek, szavak

hogy Tádé meghűlt és beteg, úgyhogy van dolga rengeteg, legyen egyen-

mélyén mi ülepszik, mi lesz, így fog eltelni, élni ez? Vagy túl a túl bonyolult léten, túl ezen egyszercsak majd megérkezem s ittlétemet átlátom ott?!

letesen befűtve a tökház, vigyázz, Mazsola, nehogy megfázz, halál ha lel utat is hozzánk, nem vagyunk futó fonál csak, filc, magunk helyett. Helyet foglal középen, integet és onnan csókol Titeket Böbe baba!

Bálint Ágnes: Mi újság a Futrinka utcában? – a kesztyűsbáb-sorozat 1962-ben indult…

J Ó Z S E F


ORBÁN OTTÓ

KOVÁCS ANDRÁS FERENC

SZÜLETÉSNAPOMRA

BÍRÁLÓIMHOZ. SZÜLETÉSNAPOMRA. PLÁGIUM!

Nem mondom meg, hány éves lettem, a tortabevonót is mind megettem: az ám, lazán!

Harmincnégy éves lettem én: nem bódít versen vett remény, se bű, se báj.

Mégis, ha tán felém jöttök, a Platánban lesz friss sütőtök, sonkástojás,

A mennybolt menten rámborul: nem éltem jól, sem jámborul, csupán bután.

veder szeder, meg a sok régi étek, húzd rá, cigány, ez égi ének, kódus kórus

Mint kínon égő ékezet, lobog világom: létezek! Enyém e fény!

az égi karban, de kihagyta ezt Madách, elvitte férfikorban asszony, meg a harács, adócsaló

Hallom: vagyok, mert nem vagyok, hisz bennem nem rág, nem ragyog serény erény…

sose lett, én is csak épp egy szegletet vettem itt, bordélyházit, meglehet: fura kura-

Azt mondják, arcom régi maszk: miért is vágok én grimaszt, ha kell, ha nem?

fi voltam, fektettem mindenféle nőket, Ábel meg majdnem engem ölt meg: fain Kain

Divatbölcs egy sem érti tán: helyettök lettem én vidám iszony. Bizony.

voltam, aztán meg Rómában Brutus, ugyanott vandál, majd De Sade-kultusz, Pius priusz,

Magamnak túl nehéz terű vagyok – nem vált meg vers, se bű, se báj. Sebaj.

Borgia, R. Iván, s később úgy alakul, hogy Havasalföldön Vlad Drakul harap halat,

31

32


•

1 2 .

É V F O L Y A M

de inkább vadat atlaszi vállamba, és ott van egy faszi, mellette áll bamba Vazul s lazul, mert neki már oly mindegy, vesztek-e, és drukkol nagyon, hogy Wales ebe agyon marjon, hogy legyen kuss, elég a szülinapi sirám, és valaki vessen véget ennek a zsivány énekének!

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK: Lehetséges tartalmi elemek a példa kedvéért: Születésnapomra – a születésnap líraian kitüntetett idő/helyzet, alkalom: ajándékozásra (önajándékozás = vers) és összegzésre (eredmények/kudarcok; vágyak/lehetőségek) – a cím és az első versszak idő/tér rögzítése (a személy létezése kezdetének évfordulója, személyes életidő – egy adott időpont/visszatérő, ismétlődő) – tér: kávéházi szeglet (~ a kultúra, a beszéd–beszélgetés tere ↔ perifériális (szeglet)/alkotásra alkalmas intimitás – cél: önironikus ajándékozás, vers a születésnapról, meglepetés = a vers írja önmagát (önreflexív alakzat) összegző visszatekintés/számvetés: lettem én → lehettem volna (sorsalakulás lehetősége: a személy beilleszkedése a világba, illetve ennek elmaradása, kudarca) → nem lettem: okadó magyarázat, történet a Tiszta szívvel sorsformáló szerepéről: „Nincsen apám” versemért → Horger Antal (névvel nevezés): apafigura: a saját személyiségét, nyelvét megteremő „fiú” ellen fordul → hon (haza ~ befogadó anya); a költői tevékenység megtiltása, a nyelv kisajátítása (gagyog, szóból értek én, nem nyelvtant tanul) → fogom: a jövőre vonatkozó jóslat/terv ~ közösségi költészet hagyományai – A verset újraíró költemények létezési módját a József Attila-vershez való viszony határozza meg: a forma, az életmű, a költőszerep (taní- / tani), a létösszegző igény megidézése, azzal való párbeszéd – forma és rím játékossága, billegése Porhó – forma átvétele, formai rájátszás, a versszakok száma megegyezik – cím: időiséget, kavargást, a tisztánlátás hiányát is jelentheti, de nem hangsúlyozza az egyediséget (születésnap) – állítások helyett kérdések: az elmúlt időben való belső jelenlétre, a személyes, saját élet céljára, értelmére kérdez rá (szerkezetileg a de ellentétes kötőszó tagol)

J Ó Z S E F


– természeti transzcendencia és az én lényegét felmutató arcadás (őrzöm arcomat, bocsom is van) – arc/maszk (kimondás/elrejtés/tükör) – saját sors ~ porhó ~ ülepedés/üledék: hova jut a személyes történet, mi az értelme – kérdő és felkiáltójel – ittlét/ottlét: a megértés, az értelemadás a létezésen túlra, a transzcendenciába kerül – metaforikusabb versbeszéd, az én belső világa felé fordulás, befele megszerkesztett én (női látásmód) Futrinka utca – formatartás, egy versszakkal hosszabb, 38 év – cím: bábjáték-sorozat (esti mese) ~ élettörténet, szerepjátékok, az élet megképződésének lehetséges narratívája – személytelenebb (E/3. és infinitívusz, majd T/1.), általánosító beszédmód, a személyességre a 38 (évek száma) utal – anyag/ruha/pöttyös – egész/ép ↔ fonál/rojt/visszabont – töredékes/szétbomló → filc ~ tömör, összeálló – a földi lét otthonossága/otthontalansága, az élettörténet vagy sorstörténet mint (báb)játék: világok, helyzetek, szerepek, játszmák, játszás: „saját mese”, melynek szerzői és szereplői vagyunk egyszerre (Futrinka utca bábjai: Mazsola, Tádé, Cicamica, Böbe baba) → meseszereplők megszólítása, belehelyezkedés a mesébe Születésnapomra (O. O.) – formatartás – a helyzet, az én és a nyelvi kifejezésmód redukciója, szleng, alpári kifejezések versbe emelése – intertextuális játék pl.: J. A. vers rímszavainak hangzásbeli hasonlóságára való rájátszás (az ám, lazán!; fura kura-fi) – kifordítás, csökkentés, ironizálás, nyelvi játék a hely átfordítása: kávéház/bordélyház – Madáchra, Aranyra (A walesi bárok) és Adyra (Góg és Magóg…) való utalás „lehettem volna” – sajátos mitológiai és történelmi névkatalógus (Káin, Brutus, Drakula…) – szemben az „oktató” szereppel, a közösségi érdekeltségű lírával Bírálóimhoz. Születésnapomra. Plágium! – a cím középső mondata megismétli J. A. versének címét, első mondata a nem értő befogadókhoz, kritikusokhoz címzi a szöveget, a harmadik mondat a szellemi termék eltulajdonítása és az intertextuális játék kérdését vetheti fel – nem lehet tudni, ki a beszélő – felmerülhet még a kortárs befogadás, ill. a kánonképződés problémája – a versforma egyezése, rímjáték: széttartások, irónia – nincsenek szövegszerű idézések, de vannak allúziók, áthallások, sok szó a költőelőd készletéből való átemelés – a jelentéstulajdonítás a befogadó műveltségén múlik

33

34


•

1 2 .

É V F O L Y A M

6. lépés: 7–8. feladat T/7–8.

20. oldal 15 PERC

Alternatív feladat

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : • A tagadásban megalkotott személyiség kitöltésében a megnevezés (önéletrajzi narratíva) mellett az én felépítésének másik modellje a szerelem, amely egy másik személyiség megtalálása. Olyan személyiségé/személyességé, aki másikként, tükörként tudja megalkotni az ént, figurális leképezésben kiegészíti, kiemeli zártságából. A személyiség, az én tehát kölcsönviszonyban dolgozódik ki. A szerelem szerves-tárgyias alapviszony, amely a nyelv, a kimondás által artikulálható, képes egy teljes világot teremteni. Az én megalkotásai, illetve megalkotási kísérletei arra a kérdésre keresik a választ, hogyan áll fenn a világ (poétikailag és nyelvileg), ha a személyiség ilyen és ilyen önteremtést (poétikai és nyelvi) kísérel meg. A sikeres önteremtés a beszélő számára boldogsággal, létörömmel jár, a kudarc negatív hatású. Ez az én-poétika József Attila költészetének meghatározó megnyilvánulási módja lesz, az egymást váltó költői beszédmódok tematikai logikáját adja. „Úgy gondolom, hogy hosszú évekig, talán költészetének teljes idején, valamilyen értelemben a Tiszta szívvel modellje alapozza meg József Attila költészetében a szelf központi poétikai konstrukcióját. Egyszerűen arról van szó, hogy a tagadás (…) egy olyan retorikai-poétikai teret nyit meg, amire többféle megoldás ráépülhet, többféle világkép, én-kép kirakható. 1928 körüli időszakban egy igen letisztított szelf-pozíció vált érzékelhetővé. Ennek a pozíciónak az alábbiakban vizsgált negáción túl van egy másik retorikaipszichoanalitikai magyarázati szintje is. Ennek kapcsán egy következő izgalmas problémakör az 1927–28 körül született sokféle szerelemes vers. József Attila első szelf-építési modellje a szerelem retorikai jellegű felépítése, egyfajta szerelem-én konstruálása volt. A szerelem olyan tárgyias-organikus alapviszony ezekben a versekben, amely képes egy teljes világot teremteni, képes arra, hogy a negatív, a hiányon keresztül létrehozott reális én teremtődését megvalósítsa. A szerelem, mely József Attilánál elsősorban érintés, ölelés és összeolvadás vagy ezek utáni vágy, betölti és kikerekíti a tagadásban artikulált szelfet, azaz folytatja azt, amit a Tiszta szívvel kidolgozott.” (Bókay Antal) • Három lehetőség kínálkozik a 7–8. feladat elvégzésére: 1. variáció: a Gyöngy c. verset dolgozzuk fel négyfős heterogén csoportmunkában; 2. variáció: négyfős homogén csoportokban dolgozunk, az önálló értelmezésben előrébb járó, nehezebb verssel is jól boldogulók csoportjai (vagy csak 1-2 csoport) A hetedik c. verssel dolgoznak, prezentáláskor felolvassák, bemutatják; 3. variáció: A hetedik c. verset kihagyjuk, esetleg érdeklődők otthon dolgozhatnak vele (természetesen ezt a tanár honorálja, értékelje). K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : elemzés, asszociációs készség, analógiateremtés C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : szövegértésben, elemzésben való jártasság szerint vagy az osztály egésze M u n k a f o r m á k : csoport M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : pókhálóábra, halmazábra, tanári kalauz

J Ó Z S E F


7. Az én megalkotásának módozatai II. – szerelem a) Írj a kettős pókhálóábrába néhány asszociációt, ami a gyöngy és a göröngy szóról eszedbe jut! b) Keress néhány jellemző sajátosságot, amiben a gyöngy és a göröngy hasonlíthat egymásra vagy különbözhet egymástól! Rögzítsd gondolataidat a kapcsolódó halmazábrába! c) Beszéld meg munkád eredményét csoportodban!

GYÖNGY

GÖRÖNGY

d) Olvasd el a verset, keress és írj le néhány kapcsolódást a pókhálóábrába és a halmazábrába írottakkal! Észrevételeidet beszéld meg csoportoddal!

GYÖNGY Gyöngy a csillag, ugy ragyog, gyöngyszilánkokként potyog, mint a szöllő, fürtösen, s mint a vizcsepp, hűvösen.

Kezed csillag énnekem, gyenge csillag fejemen. Vaskos göröngy a kezem, ott porlad a sziveden.

Halovány bár a göröngy, ő is csámpás barna gyöngy; a barázdák fölfüzik, a bús földet diszitik.

Göröngy, göröngy, elporlik, gyenge csillag lehullik, s egy gyöngy lesz az ég megint, egybefogva szíveink. (1928)

35

36


•

1 2 .

É V F O L Y A M

e) Keressetek választ csoportmegbeszéléssel az alábbi kérdésekre: • Milyen azonosítások szervezik a vers képrendszerét? (Próbáljatok szemléltető ábrát készíteni képrendszeréről!)

• Hogyan formálódik meg a versben az én a te (a szerelem) segítségével? • Milyen érzékelési mód kapcsolódik a versben a szerelemhez? • A vers mely szavaival, hogyan bizonyítható, hogy az én megalkotásának kísérlete egyben meg is bontja, a töredékesség, az elmúlás jelentése felé mozdítja el a teljességet? f)

Válassz egy képet, és vesd össze a vers témájával, én- és szerelemfelfogásával!

(1) Aragorn és Arwen Peter Jackson A Gyűrűk ura c. fi lmjében

(2) Virók Csilla: Ég és Föld között

(3) Rómeó és Júlia Baz Luhrman fi lmadaptációjában

8. Az én megalkotásának módozatai III. – az én tárgyiasítása a) Készíts listát arról, hogy a hetes szám milyen nevezetes jelentéseit ismered! b) Ismerkedj meg a verssel, majd értelmezzétek csoportban a kérdések segítségével!

A HETEDIK E világon ha ütsz tanyát, hétszer szűljön meg az anyád! Egyszer szűljön égő házban, egyszer jeges áradásban, egyszer bolondok házában, egyszer hajló, szép búzában, egyszer kongó kolostorban, egyszer disznók közt az ólban. Fölsír a hat, de mire mégy? A hetedik te magad légy!

Ellenség ha elődbe áll, hét legyen, kit előtalál. Egy, ki kezdi szabad napját, egy, ki végzi szolgálatját, egy, ki népet ingyen oktat, egy, kit úszni vízbe dobtak, egy, ki magva erdőségnek, egy, kit őse bőgve védett, csellel, gánccsal mind nem elég, – a hetedik te magad légy!

J Ó Z S E F

Szerető után ha járnál, hét legyen, ki lány után jár. Egy, ki szivet ad szaváért, egy, ki megfizet magáért, egy, ki a merengőt adja, egy, ki a szoknyát kutatja, egy, ki tudja, hol a kapocs, egy, ki kendőcskére tapos, – dongják körül, mint húst a légy! A hetedik te magad légy.


Ha költenél s van rá költség, azt a verset heten költsék. Egy, ki márványból rak falut, egy, ki mikor szűlték, aludt, egy, ki eget mér és bólint, egy, kit a szó nevén szólít, egy, ki lelkét üti nyélbe, egy, ki patkányt boncol élve. Kettő vitéz és tudós négy, – a hetedik te magad légy.

S ha mindez volt, ahogy írva, hét emberként szállj a sírba. Egy, kit tejes kebel ringat, egy, ki kemény mell után kap, egy, ki elvet üres edényt, egy, ki győzni segít szegényt, egy, ki dolgozik bomolva, egy, aki csak néz a Holdra: Világ sírköve alatt mégy! A hetedik te magad légy. (1932)

c) Milyen a vers beszédmódja? Mi a szerepe ennek a fajta lírai megszólalásnak általában és ebben a versben? d) Milyen műfaji kód szerint olvasható a szöveg? Mi ennek a szerepe, következménye a jelentésképzésben? e) Hogyan, milyen tartalmi logika szerint építkezik a vers a cím és a versszakok egymáshoz való viszonyát tekintve? Próbáljatok szemléltető ábrát készíteni erről!

f)

Hogyan, milyen nyelvi megformálással építkezik maga egy-egy versszak?

g) Mi szabályos (rendezett, logikus, érthető) és mi szabálytalan (rendezetlen, logika nélküli, értelemmel felfoghatatlan) a versben? SZABÁLYOS

SZABÁLYTALAN

37

38


•

1 2 .

É V F O L Y A M

h) Miért nem tudjuk működtetni a hétről mint szimbolikus számról való kulturális ismereteinket a vers jobb megértésének érdekében? Mit tudhat/érthet meg az olvasó a „hatokból” és mit a „hetedikről”? Mi marad „titok”? i)

Értelmezzétek az alábbi Eliot-idézettel összefüggésben A hetedik című verset!

„A költészet nem a személyiség kifejezése, hanem a személyiség megszüntetése” j)

Miben különbözik a romantika vagy a klasszikus modernség költészetétől az, ahogyan A hetedik az ént megalkotja, ahogyan az énről, a személyességről/személyiségről szól, amit róla tud, amilyennek megtapasztalja? (Milyen értelemben témája a versnek a személyiség?)

k) Olvassátok el az alábbi két kritikarészletet! Vajon hogyan függ össze az én tárgyiasításának poétikája a kortárs befogadás értetlenségével? Mi lehet az oka az elutasításnak, leminősítésnek? „A hetedik a száraz tónak nedves partján3 féle népi vadmondások irányába siklik ki.” – Németh László „Némely versének nem több művészi értelmét találom, mint, teszem fel, a ráolvasási rigmusoknak. (Ilyen például a Regős ének, A hetedik című vers és a Medvetánc is.)” – Füst Milán

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK T/7. a)

b)

e)

Pl.: gyöngy: igaz~, gyöngysor, nyakdísz, kör, (körül)karolás-ölelés, érték, ékszer, gömb, fény, tökéletesség, teljesség, nő, nőiesség, tenger, mélység, kagyló, befogadás; göröngy: föld, sár, barnaság, mállékonyság vagy keménység, szabálytalan forma hasonlóság: hangzás, forma (gömbszerűség) különbség: könnyű – nehéz, saját fénye van – ha nedves, visszaverődik rajta a fény, ékszer – hétköznapi anyag, érték – önmagában értéktelen, szabályos – szabálytalan, szép – közömbös, esetleg csúnya Pl. GYÖNGY CSILLAG (te)

KEZED (te–én)

(gyöngy)szilánk(onként) potyog hűvösen bús elporlik lehullik

GÖRÖNGY (én)

KEZEM (én–te)

GYÖNGY (ég-sziveink)

3

Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol. Hallgatja a süket ember, ki a vízben lubickol. Sej, haj denevér, bennünk van a kutyavér.

J Ó Z S E F


T/8. a) c)

d)

e)

f)

g)

h)

i)

például: a teremtés hét napja, hét fő bűn, hét fő erény, a világ hét csodája, hetedhét ország, hét próba, hétfejű sárkány stb. Nehéz kitalálni, ki beszél és kihez a versben. Ha az E/2. önmegszólítás, az felbontja az ént, a dialogizáló versbeszéd (megszólító–megszólított én) nyomán feltárul az individualitás mélye, önteremtő lényege. Az én megalkotása, megteremtése a cél (önteremtés). A vers azt állítja, hogy létünket magunknak, önismereti úton kell megformálni, mert minden külső keret eltűnt vagy elvesztette hitelességét. A kérdés lételméleti természetű: mik a létben tartózkodás személyes, egyéni tényezői. Ráolvasások, varázsénekek (mágikus formulák, gondolatritmus, szóval teremtés, nyelvi formája a felszólítás ~ Biblia: szóval teremtés) – mindig van benne valami nem racionális, hanem transzcendens, az emberi értelem számára hozzá nem férhető értelem. Felszólító igemód. A versszakok egy létfolyamatot konstruálnak meg, időbelisége a születéstől a halálig tart: születés (kezdet) – ellenség (mások) – szerelem (a másik) – költészet (dolgok) – halál (vég). Az öt lépés nem szerveződik „történetté”, egy-egy életfázist jelöl csupán. Minden vsz. kapcsolódik a második és az utolsó sorra (is) utaló címhez; 6 cselekvés bontja ki az életfázist (kivétel a szülés hétszeri ismétlődése /1. vsz./, itt a cselekvés a világra hozó anyára vonatkozik és 6 hely kapcsolódik hozzá). A 9. sorok a 6-ok elégtelen voltát állítják, a refrén a teljesség kritériumának tűnik (6+1). A hatok metonimikus (rész–egész) viszony mentén szerveződnek, a „hetedik” valamiféle teljességszimbólum. Leválik a hatokról, kiegészít, beteljesít, ugyanakkor ellentétben is áll velük. Szabályos például: a versforma: 10 soros strófák, páros rímek, felező nyolcasok, refrén; a létfolyamat időbeli megkonstruálása (születés – ellenség – szerelem – költészet – halál); cím és utolsó sor keretet alkot; a versszakok felépítése: pl. a 2. és 7. sor funkcióbeli azonossága. Szabálytalan például: a refrént előző sort hol kérdőjel, hol gondolatjel, hol felkiáltójel zárja; a 6+1 aránytalansága; a hatok közti viszony logikája nem vagy nehezen azonosítható, inkább laza, asszociatív, hozzátoldó szerkezetekben, illetve lépekben bomlik ki. Nehezen vagy nem is értelmezhető pl. az „egy, ki tudja, hol a kapocs, / egy, ki kendőcskére

tapos” sorpár viszonya, kapcsolata; vagy a „Kettő vitéz és tudós négy” mint a „hatok” összegzése. Egyfajta kívánatos, a létezéshez (magához a léthez) szükséges én-struktúrát jelöl. Jelzi-jelöli, hogy a személyiség akár egymással ellentétes összetevőkből épül fel. A 6+1 egyszerre összerak és szétbont, megkülönböztet (te magad), az én egysége újraépítések és lebontások (rendteremtés és rendezetlenség, bizonyosság és bizonytalanság) sorozata. Nem tudjuk meg pl., mi is valójában pontosan a hét, a hetedikség, vagy hogy milyen logikai rendezőelv szerint épülnek fel a tárgyszerű hatok (mert alapvetően asszociatív a sorozat). A megszólító személy tudatában van annak, hogy a személyes lét retorikai természetű, a stabil, metaforikus értelem szükségszerűen korlátolt, ideiglenes, az egésszé konstruálás „retorikai öncsalás”. Felismeri a szubjektum centrális helyzetének lehetetlenségét és azt, hogyan lehet létezni „decentralizált” módon. Ennek nyelvi természetét a folyamatos asszociációban ismeri fel. Az asszociáció szétbontja, illetve felnyitja a zárt rendet, ami egy új, többrétegű (osztott) személykonstrukciót tesz lehetővé. Bebizonyítja, hogy a teljesség megkonstruálása lehetetlen, az élet mozaikokból, véletlenszerű megvalósulásokból áll, a személyiség ezekre az eseményekre adott eleve időleges, változó reakciók összessége. (Bókay) Eliot elutasítja azt a (romantikus és szimbolista) költészetet, amelyik a világtól, a léttől elkülönült abszolútumként tételezte önmagát. Ezzel állítja szembe a tárgyias költészetet, amelyik nem feltételez és nem állít semmiféle szubjektív középpontot. Ez nem jelenti, hogy gondolkodásmódja

39

40


j)

k)

•

1 2 .

É V F O L Y A M

kevésbé éncentrikus, csupán azt, hogy az én tárgyias valóságát, tényleges ittlétét feltételezi, az ént részeire és összefüggéseire bontja, és összetevőkből megformálódó, önteremtő folyamatként határozza meg. A személyiség helyett magát a személyességet, a személyes létlehetőséget és e lét előfeltételeit vizsgálja. (Bókay) Nem a lírai én a témája, hanem maga a személyesség, a megértés szándéka nem az individualitás kereteire, hanem a kereteken belül megformálódó én-szerkezetre irányul. Az individualitást nem felbonthatatlan jelenségként, nem etikai, történeti, társadalmi meghatározottságában fogja fel (~ Pound, Eliot, Rilke). A romantika és nagyrészt a szimbolizmus is az ént abszolút, gyakran egyetlen létező, titokzatos egészként fogta fel (~ önmagára visszareflektáló szubjektum). Új költői beszédmód, a korábbi paradigmától eltérő megalkotottság, melynek érzik az újszerűségét, de nem érzik poétikai értékét, korábbi, bevett ízlés és poétika (vallomásos költészet) szerint közelítenek hozzá, nem értik a tárgyias kifejezésmódot.


26. oldal 65 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : • A lépés célja, hogy József Attila tárgyias költészetének kiemelkedő versét, a Téli éjszakát értelmezzük. Megvizsgáljuk, mennyiben kötődik a tájlíra hagyományához, miként újítja meg azt. Mit jelent a tárgyiasság, hogyan szorul háttérbe a személyesség, illetve változik meg a klasszikus modernséghez képest a kifejezésmód, a képalkotás. • Négyfős homogén csoportokkal dolgozzunk. Az a)–c) feladat frontális, ráhangolódó jellegű, az e) feladat csoportmunkáját kövesse összefoglaló prezentáció. Ha mód van rá, ehhez használjunk interaktív táblát, részint a vers szövegének kivetítésére, részint a vonatkozó részletek kiemelésére, magyarázatára. • Az f)–g) feladatot csak a prezentációkat követően kapják meg a csoportok, a folyamatot frontális megbeszélés zárja. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : tanulói kérdezés, szoros szövegelemzés, vita, szintetizálás, összefoglalás, összehasonlítás, beszédkészség, együttműködés Célc s op or t – dif ferenciálá s: Az A) és B) csoport feladata könnyebb, a C)–E) csoport feladata összetettebb, nehezebb. M u n k a f o r m á k : frontális, csoport, frontális M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szemponttáblázat, halmazábra E s z k ö z ö k : ha mód van rá, interaktív tábla

J Ó Z S E F


9. Téli éjszaka – a tárgyias költészet kiteljesedése a) Mit gondoltok, miről szólhat, mi lehet a témája, milyen kérdésekre kereshet választ a vers, melynek címe: Téli éjszaka? b) Milyen elvárásaitok vannak a cím és a megbeszélés alapján a vers nyelvi megalkotottságáról, szerkezetéről? Miért? c) Szemrevételezzétek a vers nyomtatási képét, és gyűjtsétek össze szembetűnő vonásait! Mi mindent jelölhet, mi mindenre utalhat a nyomtatási kép? d) Hallgassátok meg a verset, kövessétek nyomon a szöveget!

TÉLI ÉJSZAKA Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy – valami szalag – csüng keményen a bokor oldalán, mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán. A távolban a bütykös vén hegyek, mint elnehezült kezek, meg-megrebbenve tartogatják az alkonyi tüzet, a párolgó tanyát, völgy kerek csöndjét, pihegő mohát. Hazatér a földmíves. Nehéz, minden tagja a földre néz. Cammog vállán a megrepedt kapa, vérzik a nyele, vérzik a vasa. Mintha a létből ballagna haza egyre nehezebb tagjaival, egyre nehezebb szerszámaival. Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst, szikrázó csillagaival.

A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve lassudad harangkondulás. És mintha a szív örökről-örökre állna s valami más, talán a táj lüktetne, nem az elmulás. Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc volna harang s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz. S a szív a hang. Csengés emléke száll. Az elme hallja: Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja a pántos égbolt lógó ajtaját, melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma, csak dőlt a nyáron át. Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka. Ezüst sötétség némasága holdat lakatol a világra. A hideg űrön holló repül át s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? Összekoccannak a molekulák. Milyen vitrinben csillognak ily téli éjszakák? A fagyra tőrt emel az ág s a pusztaság fekete sóhaja lebben – – varjucsapat ing-leng a ködben.

41

42


Téli éjszaka. Benne, mint külön kis téli éj, egy tehervonat a síkságra ér. Füstjében, tengve egy ölnyi végtelenbe, keringenek, kihúnynak csillagok. A teherkocsik fagyos tetején, mint kis egérke, surran át a fény, a téli éjszaka fénye. A városok fölött a tél még gőzölög. De villogó vágányokon, városba fut a kék fagyon a sárga éjszaka fénye.

•

1 2 .

É V F O L Y A M

A városban felüti műhelyét, gyártja a kínok szúró fegyverét a merev éjszaka fénye. A város peremén, mint lucskos szalma, hull a lámpafény, kissé odább a sarkon reszket egy zörgő kabát, egy ember, üldögél, összehúzódik, mint a föld, hiába, rálép a lábára a tél... Hol a homályból előhajol egy rozsdalevelű fa, mérem a téli éjszakát. Mint birtokát a tulajdonosa. 1933. jan.

e) Értelmezzétek a verset a csoportotok szempontjának megfelelően az alábbiak szerint! • Írjatok négy fontos, a kapott szempontot vizsgáló-kibontó kérdést, és osszátok el egymás között. • Keressetek idézeteket, amelyek „megválaszolják” a kérdéseiteket. • Értelmezzétek, magyarázzátok a kiemelt idézeteket. • Fogalmazzatok meg néhány összegző-következtető megállapítást, amit a többieknek is fontos megérteni és tudni. A) SZEMÉLYESSÉG KÉRDÉSEK

VÁLASZIDÉZET ÉS ÉRTELMEZÉSE (ELEMZÉS)

KÖVETKEZTETÉS

(1) (2) (3)

B) TÉR/IDŐ KÉRDÉSEK (1)


KÖVETKEZTETÉS

J Ó Z S E F


(2) (3)

C) TÁJELEMEK/KÉPALKOTÁS KÉRDÉSEK


KÖVETKEZTETÉS

(1) (2) (3)

D) EMBERI LÉT KÉRDÉSEK


KÖVETKEZTETÉS

(1) (2) (3)

E) LÁTÁS/HALLÁS/MEGÉRTÉS KÉRDÉSEK


KÖVETKEZTETÉS

(1) (2) (3)

f)

Az alábbi részletet korábban már olvastátok és megbeszéltétek. Értelmezzétek most újra a Téli éjszakával összefüggésben! „Műalkotáson kívül egészet soha nem szemlélünk. Az ihlet tehát a szellemnek az a minősítő ereje, amely az anyagot végessé teszi. Ezek szerint a mű közvetlen egyetemesség, vagy szem előtt tartva, hogy belsejében kimeríthetetlen, határolt végtelenségnek is mondhatjuk.”

g) Hasonlítsátok össze Ady Endre Az eltévedt lovas és József Attila Téli éjszaka című versének látásmódját, a beszélő pozícióját és beszédmódját!

43

44


Az eltévedt lovas

•

1 2 .

É V F O L Y A M

Téli éjszaka


b) c)

e) A)

A vers címe tárgyszerű leírást, egy adott időhöz (téli éjszaka) kapcsolódó tájleírást sejtet. Lehetséges asszociációk pl.: tél: tisztaság, fehérség, hidegség, ridegség, sziporkázás, éles fény/sötét kontrasztok stb. éjszaka: sötétség, komorság, meditáció Például: szemlélő–szemlélt viszonya, látvány leírása, reflektálása, jelzői, határozói (hely) módosítók, határozószók, névszói szerkezetek, távolító–közelítő, vertikális–horizontális perspektíva. Feltűnhet a vers hosszúsága, a szöveg egyenetlen szakaszolása, a sorok hosszúságának váltakozása: mindebből például lehet következtetni a vers gondolati jellegére, az észlelés-rögzítés tevékenységének és folyamatának, a tudat működésének „imitálására”, mechanizmusára. Az első, formailag is elkülönített, E/2. felszólító tartalmú versmondat – „Légy fegyelmezett!” – felfogható önfelszólításként: a tudat értelmező tevékenységének logikus, érzelmektől mentes mederben tartására, az alkotásra mint tevékenységre, a szöveg szerveződésének mikéntjére egyaránt vonatkozhat. Olvasható a befogadóhoz intézett utasításnak is. Nyelvtani személyraggal kifejezett líraiság még két helyen fordul elő a szövegben. E/2.: „Hallod-e, csont, a csöndet?” – a metonimikus kép a világegyetem ürességével és a lét rideg magányával és mulandóságával szembenéző embert idézheti. A verset záró szakasz E/1. megszólalása – „mérem a téli éjszakát” – az észlelő–szemlélő–felmérő–leltárba vevő beszélőt pozicionálja, az én helyét jelöli ki a világban. A „rozsdalevelű fa” archetípusos motívum, metaforikusan arra is utalhat, hogy a gondolkodó ember a létezés és meditáció olyan központi, mitikus helyén jelöli ki a maga helyét, ahonnan minden kérdés feltehető, minden dolog belátható, tehát megértéssel birtokba vehető. A három szöveghelyet kivéve a költeményben a lírai személyesség mindvégig háttérbe szorul. A tárgyszerűség mint létértelmezés a természetet, az embert és a létezés társadalmi vonatkozásait teszi szemléletének tárgyává.

B) A versben meghatározott tér-idő egyszerre jelöli ki a szemlélet és a gondolkodás tárgyát. A tér horizontális (távol feltűnő hegyek, tanya, földek, a város pereme) és vertikális (lég, fölszálló éj, hold, űr) irányokat nyit meg, szerkezetében fölsejlenek a klasszikus tájvers távoli-közeli látószögének (perspektíva) elemei. Az idő nemcsak évszakot és napszakot jelöl (ellobbant nyár, téli éjszaka), de a meditáció időtartamát is (alkonyi tűz, felszálló éj, hajnali homály) mutatja. C) A természeti világot – a tájat (göröngyök, hegyek, völgy, síkság), az univerzum mikro- (hegyes cserjeág, molekulák) és makrostruktúráit (vas éjszaka, pántos égbolt, hideg űr) – a „Szép embertelenség” oximoronja foglalja egybe. Az ellentét jelölheti a világ, a táj embernélküliségét, de utalhat a természeti világ közömbösségére, ridegségére, „öntudatlan örökkévalóság”-ára is. A metaforák (lég–üveg, tőr–ág, vitrin–rendezett látvány) üvegszerűen átlátszó vagy kemény, fémes csillogást idéznek. Az igék hol a lét sérülékenységére, veszélyeztetettségére (megkarcolja, fönnakad, lakatol, tőrt emel), hol a világmindenségben megteremthető, átlátható rendre utalnak (tündöklik, csillognak).

J Ó Z S E F


Jellegzetes poétikai eszköz a megszemélyesítés (perszonifikáció). A „vékony ezüstrongy” az emberi együttérzés (mosoly, ölelés) fennakadását jelzi, a „bütykös vén hegyek” a munkában fáradt paraszt kezeit idézi. A tél, az éjszaka a bőség ajtaját pántoló vagy épp a kínok fegyverét gyártó kemény kovácsmester, a pusztaság kipárolgása emberi sóhaj. A táj emberi tartalmakat, emberek közti viszonylatokat hordoz. D) Az emberi jelenlétet a tájelemek megszemélyesítésével (perszonifikáció) teremti meg a szöveg. Ugyanakkor a vers két emberi alakját, az egyszerre reális és mitikus „földmívest” és a nagyváros számkivetettjét az eltárgyiasultság jellemzi. Az ember helyett a kapa cammog, a munkában fáradt kéz helyett a kapanyél vérzik, a sarkon üldögélő ember helyett a kabát reszket. Ezek a metonimikus képek a világrend emberidegenségét jelölhetik. Lét és nemlét felcserélődik ebben az összefüggésrendben, hazatéréssé, otthonossággá maga az elmúlás válik. E) A világ észlelésében és megértésében fontos szerepe van a különböző érzékterületeknek, elsősorban a látásnak és a hallásnak. Fontos szerephez jutnak a színek és a fények (fekete, ezüst, vörös, szürke, kék, ezüst, sárga); a kicsi vagy univerzális lassú mozgások (remeg, cammog, lüktetne, ing-leng, keringnek, kihúnynak, hull, üldögél) váltakoznak hirtelen, gyors (holló repül át, surran, fut) mozgásokkal. A meditáció, illetve a megértés magatartásformájához a belső beszéd mondása és a külső világ rezdüléseinek vagy csendjének hallása (csend, harang, hang, összekoccannak) kapcsolódik. f) József Attila felfogásában a világban lét állandó törekvés a megértésre, a világ elrendezésére, a végtelen végessé, határolttá tételére. Ennek egyik módja a költészet. A költészet a szemlélet számára hozzáférhetetlen végtelent, a „világegész”-et a szemlélet számára végessé, hozzáférhető, „szemlélhető műegésszé” teszi. A költő-mérnök kifejezés (itt: „mérem”) a szerkesztésre utal, arra a tevékenységre, amelyik szemlélhetővé, birtokba vehetővé teszi a világegészt, megmutatja az összefüggéseket a természet, a társadalom és a tudat jelenségei közt. A vers beszélője felmérte világ és ember magányát, szembenézett az elmúlással és az űr szorongató kietlenségével, értelmével birtokába vette a mindenséget. A költő a világ megtapasztalhatatlan teljességét a műalkotásban formálta rendezett egésszé. Tamás Attila ezért nevezi „a káosz rendbe kényszerítésének verseként” a Téli éjszakát. g) Például: Hasonlít: létértelmező igény, a hallás és a látás szerepének fontossága, a csönd szerepe, a beszélő jelenlétének korlátozott volta, a mondottak mögött egy lírai látószög van (aki méri, tudja, mondja, látja), a beszélő szempontjából keretes a szerkezet, a beszédhelyzet az „itt” („hol a homályból”) és a „most” („mérem a téli éjszakát”) terében és idejében rögzített, a tájnak meghatározó, jelentéshordozó/-alkotó szerepe van, jellemzőek a hangzás, a „mondottság” szerepét erősítő poétikai eszközök (összecsengések, alliterációk). Különbözik: Az eltévedt lovas: szimbolista versnyelv, illetve képalkotás, infinitívusz használatával kerül ki az én a centrumból, ami teljesen elbizonytalanítja a beszélő hang kilétét. Téli éjszaka: tárgyias, fogalmibb versnyelv, szimbólum helyett inkább metafora és perszonifikáció, E/2. és E/3. (felütés–zárlat).

45

46


•

1 2 .

É V F O L Y A M

8. lépés: 10–11. feladat T/10–11.

31. oldal 70 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : • A következő tanulási egység témája az Eszmélet. A késő modern magyar költészet egyik csúcsteljesítményeként számon tartott vers(ciklus) a személy és a tárgyvilág köztességének helyzetéből, a határterület látószögéből foglalja össze a József Attila-i szellemi magatartást, és a biztos támpontjaitól megfosztott modern ember újfajta személyiség- és világszemléletének tapasztalatából teszi fel a kor számos alapvető kérdését, és fogalmaz meg több lehetséges válaszlehetőséget. • Nyolc órában viszont a pályakép három „nagy verssel” nehezen tanítható. Ha az osztály munkatempója úgy kívánja, hagyjuk ki az Eszméletet, és fordítsuk az időt a Téli éjszaka és az Óda feldolgozására. • Rendezzük át a termet két, egymással szemben kialakított széksorral kettős kör [a)] vagy párhuzamos vonal [b)] formációba. a)

b) • A munkafolyamatot a tanulói oldalakon leírtak szerint szervezzük. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : elemzés, különbségtétel, szintetizáló képesség, motivikus kapcsolatok feltárása C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : egyéni, páros, csoport, egyéni M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : asszociációs lánc, kettős kör, vándorló csoportok, jelölés E s z k ö z ö k : versszakkártyák a b) feladathoz (tanulónként egy, kettéosztott napló formájában); A/3-as méretben az Eszmélet darabjainak „körszerűen” elrendezett szövege csoportonként a d) feladathoz; csoportonként különböző színű vastag filctoll, gyurmaragasztó

J Ó Z S E F

1 Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek.

2 Kék, piros, sárga, összekent képeket láttam álmaimban és úgy éreztem, ez a rend – egy szálló porszem el nem hibbant. Most homályként száll tagjaimban álmom s a vas világ a rend. Nappal hold kél bennem s ha kinn van az éj – egy nap süt idebent.

3 Sovány vagyok, csak kenyeret eszem néha, e léha, locska lelkek közt ingyen keresek bizonyosabbat, mint a kocka. Nem dörgölődzik sült lapocka számhoz s szívemhez kisgyerek – ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret.

4 Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált. Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra.


47

48


5 A teherpályaudvaron úgy lapultam a fa tövéhez, mint egy darab csönd; szürke gyom ért számhoz, nyers, különös-édes. Holtan lestem az őrt, mit érez, s a hallgatag vagónokon árnyát, mely ráugrott a fényes, harmatos szénre konokon.

6 Im itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat. Sebed a világ – ég, hevül s te lelkedet érzed, a lázat. Rab vagy, amíg a szíved lázad – úgy szabadulsz, ha kényedül nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr települ.

7 Én fölnéztem az est alól az egek fogaskerekére – csilló véletlen szálaiból törvényt szőtt a mult szövőszéke és megint fölnéztem az égre álmaim gőzei alól s láttam, a törvény szövedéke mindíg fölfeslik valahol.

8 Fülelt a csend – egyet ütött. Fölkereshetnéd ifjúságod; nyirkos cementfalak között képzelhetsz egy kis szabadságot – gondoltam. S hát amint fölállok, a csillagok, a Göncölök úgy fénylenek fönt, mint a rácsok a hallgatag cella fölött.

•

1 2 .

É V F O L Y A M

J Ó Z S E F

9 Hallottam sírni a vasat, hallottam az esőt nevetni. Láttam, hogy a mult meghasadt s csak képzetet lehet feledni; s hogy nem tudok mást, mint szeretni, görnyedve terheim alatt – minek is kell fegyvert veretni belőled, arany öntudat!

10 Az meglett ember, akinek szívében nincs se anyja, apja, ki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja s mint talált tárgyat visszaadja bármikor – ezért őrzi meg, ki nem istene és nem papja se magának, sem senkinek.

11 Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa. Az udvar szigorú gyöpén imbolygott göndör mosolygása. Ledőlt a puha, langy tócsába, hunyorgott, röffent még felém – ma is látom, mily tétovázva babrált pihéi közt a fény.

12 Vasútnál lakom. Erre sok vonat jön-megy és el-elnézem, hogy’ szállnak fényes ablakok a lengedező szösz-sötétben. Igy iramlanak örök éjben kivilágított nappalok s én állok minden fülke-fényben, én könyöklök és hallgatok.


49

50


•

1 2 .

É V F O L Y A M

Mint a a z A /3-a s lap ok fénymá s olá s ához:


1 Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek.

12 Vasútnál lakom. Erre sok vonat jön-megy és el-elnézem, hogy’ szállnak fényes ablakok a lengedező szösz-sötétben. Igy iramlanak örök éjben kivilágított nappalok s én állok minden fülke-fényben, én könyöklök és hallgatok.










J Ó Z S E F


10. Eszmélet a) Végezzetek címmeditációt az Eszmélet verscímről láncszerűen! Az osztály minden tagja sorban mondjon egy asszociációt a címhez vagy az előtte mondottakhoz! Folytassátok addig, amíg mindenki szót kapott vagy ki nem fogytok az ötletből. b) Értelmezd a kettéosztott napló technikájával a versből neked jutott, számozott versszakot/darabot! Például a következő szempontokat is vizsgálhatod: • a számozott egység témája, kérdésfelvetése, lehetséges címe • az én és a világ természete, egymáshoz való viszonya • a lírai személyesség és nyelvi jelölése • képek, motívumok c) Beszélgessetek a kapott versszakról a kettős kör technikájával! • Mondd el a párodnak mindazt, amit a versszakkártyán rögzítettél. • Hallgasd meg, mit gondol ő saját versszakáról. • Ha van kérdésed, azt is tedd fel, vagy mondd el észrevételeidet az ő versszakával kapcsolatban. • 2-3 perc múlva ülj át egy másik székre, és kezdj újabb megbeszélésbe. Folytasd, amíg tanárod nem jelzi, hogy az idő letelt. d) Alkossatok hatfős csoportokat! Nyilakkal és a nyilakra írt magyarázó-szempontadó szavakkal, szószerkezetekkel teremtsetek minél több kapcsolatot az Eszmélet versszakai/darabjai között! e) Plakátoljátok ki munkátokat az osztályteremben, majd beszéljétek meg a többi csoport megoldásait is a vándorló csoportok technikájával: • Haladjatok a saját munkátoktól jobbra, mozogjatok együtt a többi csoporttal. • Álljatok meg a következő kifüggesztett ívnél, olvassátok el és beszéljétek meg, majd írjatok az ívre rövid észrevételeket, kérdéseket. • Adott jelre ismét vándoroljatok tovább jobbra, a következő csoport munkájához. • Ismételjétek addig a folyamatot, ameddig a tanár által meghatározott idő le nem telik vagy vissza nem értek a saját ívetekhez. • Tekintsétek át a más csoportok által a saját ívetekre írt kérdéseket és megjegyzéseket, majd reflektáljatok rá: válaszoljatok a kérdésekre, védjétek meg vagy korrigáljátok saját álláspontotokat. 11. Házi feladat a) Olvasd újra a verset!

51

52


•

1 2 .

É V F O L Y A M

ESZMÉLET 1 Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek.








J Ó Z S E F





12 Vasútnál lakom. Erre sok vonat jön-megy és el-elnézem, hogy’ szállnak fényes ablakok a lengedező szösz-sötétben. Igy iramlanak örök éjben kivilágított nappalok s én állok minden fülke-fényben, én könyöklök és hallgatok. (1933–1934 tele)

b) Olvasd el az alábbi értelmezést jelöléstechnikával! Tégy √ jelet azokhoz az értelmezéselemekhez, amelyek tartalmi szempontból megegyeznek, hasonlítanak az órán megbeszéltekhez. Tegyél – jelet azokhoz, amelyek lényegesen különböznek az órai értelmezéstől, + jelet az új, órán nem tárgyalt észrevételekhez. Az Eszmélet a késő modern magyar költészet egyik legfontosabb verse, illetve versciklusa, a József Attila-i szellemi magatartás összefoglalója. Olyan alkotás, amely a biztos támpontjaitól megfosztott modern ember újfajta személyiség- és világszemléletének tapasztalatából teszi fel a kor számos alapvető kérdését, és megfogalmaz több lehetséges magatartásformát, válaszlehetőséget. Poétikája a kései verseknél összetettebb és gazdagabb, értelmezési kísérletek sokasága jelzi kiemelkedő szerepét, összetett jelentéshálózatát, értelmezésének lezárhatatlanságát. A szöveg tizenkét, számokkal elkülönített, egystrófás darabból áll. Géppapír változatán néhány darab címmel szerepelt, az első például a Hajnal, a hetedik A törvény címet kapta. A publikált változatban a szerző elállt a külön címektől, talán jelezve, hogy a darabok valamennyien közös címhez (jelentéshez) kapcsolódnak, mégis különállóak, sorozatjellegűek. A strófák egymással laza, mellérendelt kapcsolatban vannak, egységességüket elsősorban a versforma hozza létre (villoni balladaszerkezet változatát mutató versforma: 8 9 8 9 9 8 9 8 szótagszámmal és ababbaba rímképlettel). A forma is mutatja, hogy az egyes darabok belső szerkezetét ellentét alkotja. A cím többértelmű: jelentheti az öntudatnál levést, a dolgok és önmagunk észlelhetőségének tudatállapotát. Ha folyamatként értelmezzük, akkor magát az öntudatra, tudatos létre való ébredést, föleszmélést is jelentheti: a gyermeki létből való felnövést, a létezéssel, önmagunkkal és a világgal való szembesülést, a dolgok rendjének megértési igényét.

53

54


•

1 2 .

É V F O L Y A M

Az eszmélés-föleszmélés egyszerre folyamatszerű és megszakított, a tudati tevékenység szakaszosságát, egyben az én és a világ osztottságának tapasztalatát a különféle beszédhelyzetek, a személyesség változatai is jelölik. A beszélő megszólalása hol személytelen (1, 4, 10), hol egyes szám első személyű (2, 3, 5, 7, 9, 12), hol egyes szám második személyű (6, 8). Az igeidők és az igemódok az egységek közt és az egységeken belül is váltakoznak. A vers beszélőjének szemléleti tárgya hol önmaga, hol a világ, hol mindkettő. A ciklus tehát a nyelvi magatartás felől is nyomatékosítja, hogy az értelemképzést, a biztos tájékozódási fogódzók keresését több nézőpontú és időben meg-megszakadó kísérletek soraként alkotja meg a szöveg. Az Eszmélet első darabja a beszélő látószögéből, de személytelenül, tárgyiasan írja le a pirkadatot. A leírás az emberi kultúra hajnalának mítoszvilágát és az egyéni léttörténet kezdeteinek gyermeki látásmódját egyaránt felidézheti. A hajnal mitikus, cselekvéssel („eloldja”) és szóval („tiszta, lágy szavára”) teremtő gesztusa a létezés éjjeléből alkotja újra a világot. A szétválasztás eredménye a fény és a nyüzsgő élet megjelenése. A hajnal személyes élménye rejlik a „semmi pára” vagy a „csilló könnyűség” névszói szerkezetekben, a levegő és a lebegés l-jeinek távoli öszszecsengése áttetszőséget, súlytalanságot sugall. Az egység alapmotívuma a sötétségből a világot láthatóvá, áttetszően érzékelhetővé tevő világosság, ami a további részek felől visszaolvasva az ébredés-eszmélés tudatállapotát is jelölheti. A fény–sötétség metaforikus jelentései a ciklus szinte valamennyi darabjában fellelhetők. A világ ébredését a második egységben egyidejűleg követi a lírai én eszmélése. A vers beszélője a tudattalan mélyrétegekből feltörő álmot saját belső rendjeként értelmezi és harmonikusnak tapasztalja. Az ébredéssel, az énen kívüli világba való belépéssel azonban felbomlik a létezés harmóniája, a világ két ellentétes létezőre (én–nem én) tagolódik. A kint és a bent, az én és a „vas világ” összeilleszthetetlen ellentétet alkot. A világ az éntől idegen: rideg, kemény és ellenséges. A ciklus további darabjai ennek az emberidegen világnak az értelmezésére tesznek kísérletet. Az értelmezés kereteit olyan kulcsfogalmak jelölik ki, mint a rend, a törvény, a determináltság, a szabadság, a rabság, a boldogság, a szenvedés és a szeretet. A világ nem tapasztalható sem egésznek („széthull darabokra”), sem rendezettnek („halom hasított fa”, „hever”). Az emberben nem az otthonosság, hanem a bezártság, korlátok közé szorítottság, szorongás érzetét kelti. Törvényei nem felelnek meg a beszélő belső törvényeinek („és megint fölnéztem az égre / álmaim gőzei alól”), véletlenszerűek („csilló véletlen szálaiból”), elavultak („múlt szövőszéke”) és szétfoszlóak („mindig fölfeslik valahol”). A létezés szabad kiteljesíthetőségének kudarcra ítéltségét fejezi ki a csillagzat–rács (börtön) metafora, ami a késő modern líra egyik jellegzetes toposza. Az Eszmélet 3., 6., 9. és 10. darabja az „eszmélés-megértés” folyamatában kiküzdött magatartásminták szempontjából érdemel figyelmet (a véletlenszerűség helyett bizonyosság keresése; a lázadás elvetése, érzelemmentes magatartás kialakításának igénye; az öntudatlan, vegetáló boldogság elutasítása; az életnek a halál felől való szemlélése, távol maradva minden világformáló vagy önmegváltó szándéktól). Az észlelést, reflektálást és megértést a szöveg egészében érzékletesen fejezik ki az igék: láttam (négyszer fordul elő), éreztem, keresek, érzed, fölnéztem, megint fölnéztem, képzelhetsz, hallottam, el-elnézem. A ciklus záró darabja több szempontból is a nyitó egység kiegészítő ellentéte, azzal laza értelemben keretet formál. A személytelenség helyett itt közvetlen lírai megszólalással találkozunk, a hajnal helyett az éjszaka „szösz sötétje” uralkodik, a vonatok ablakaiból világló fény az ember által teremtett világhoz kapcsolódik. A lírai én attitűdje a szemlélődés és megértés („el-elnézem”, „állok”, „hallgatok”). Olyan szemléletforma, amely arról vall, hogy a vers beszélője a világ kaotikus és ellenséges valóságával szemben kialakította magában az élhető lét tudatos, felnőtt viselkedésformáját: a bizonyosságkeresés, az eszmélkedés le nem záruló, örök emberi magatartását. Ugyanakkor az utolsó két sor nyelvi megformáltsága értelmezési bizonytalanságot kelt. A nyoma-

J Ó Z S E F


ték ugyanis vagy a személyes névmásra („én”), vagy az általános névmásra („minden”) tehető. E szerint nem dönthető el, hogy a vers beszélője önmagát látja-e a „fülke-fényben”, vagy a fény őt világítja meg, azaz egymást váltó képekben ismeri fel magát, vagy csak külső fényben ismerhet önmagára. Ez a többértelműség is a késő modernség jellemző nyelvi tapasztalata. c) Válassz ki néhány olyan értelmezéselemet, amelyik nem felel meg az órán kialakított interpretációnak, gyűjts érveket saját értelmezésetek mellett! ÉRTELMEZÉSELEM ISMERETKÖZLŐ SZÖVEGBEN

ÓRAI FOLYAMATBAN

ÉRVEK A SAJÁT (ÓRAI) ÉRTELMEZÉS MELLETT

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK: egyéni

9. lépés: 12–13. feladat T/12–13.

35. oldal 45 PERC

(10+5+15+15)

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : • A húszas évek végének, mint láttuk, egyik meghatározó poétikája, hogy az én a másikban, vagyis egy tükörben, a szerelemben alkotja meg önmagát. A Gyöngy c. vers széttartó elemeinek értelmezésekor feltehetően az is tapasztalattá rögzült, hogy a megalkotás egyben szétbomlás is. Ezt a tapasztalatot a tárgyias költészet nagy versei: a Téli éjszaka, az Eszmélet is megerősítették. Pl. az Eszméletben az énre (az én osztottsága: E/1., E/2., E/3.), a világra („ami van, széthull darabokra”, „a törvény szövedéke mindíg fölfeslik valahol”) és az én–világ viszonyára vonatkozóan („és úgy éreztem, ez a rend – /…/ Most homályként száll tagjaimban álmom s a vas világ a rend”, „Nappal hold kél bennem s ha kinn van / az éj – egy nap süt idebent”) is érvényessé válik a „hasadás”. • A késő modern én- és világtapasztalat jellemzőit egy újabb jelentős versben, az Ódában is vizsgáljuk, összefüggésben az úgynevezett „szerelmi líra” megújításával, a létértelmezéssel való öszszefonódással. • Hatfős heterogén alapcsoportokat alakítsunk, a 12. feladat pármunka, tehát a hatfős alapcsoport három párban dolgozik, majd a 13. feladatban szakértői mozaikkal dolgozzunk tovább. A folyamatot végül kövesse frontális, visszatekintő összegzés, lényegkiemelés. Itt van mód tanári kiegészítésekre is. • Kövessük szorosan nyomon a folyamatot, ahol kell, kérdésekkel segítsük a továbblendülést, elmélyült értelmezést. A tempó feszes, ezért folyamatosan jelezzük azt is, hol tartunk időben, mennyi idő van még.

55

56


•

1 2 .

É V F O L Y A M

K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szövegelemzés megadott szempontok alapján, együttműködés, előadói készség, reflexivitás C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : a szövegrész összetettsége, nehézsége szerint, az alapcsoportok saját döntésével: könnyebb: 1. és 6.; nehezebb: 2–3. és 5.; nehéz: 4. (T/13.) M u n k a f o r m á k : csoport, frontális M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szakértői mozaik, gondolkodástérkép, tanári kalauz E s z k ö z ö k : Értelmező szótár 12. Műfaji kódok A vers címe Óda. A műfajkijelölő cím mellett a szöveg számmal jelölt 6. egysége újabb műfajt nevez meg: (Mellékdal). a) Írd a kettős pókhálóábrába, milyen, a szöveggel kapcsolatos elvárásokkal fogod elolvasni a költeményt!

ÓDA

DAL

b) Beszéld meg elvárásaidat pároddal! Írd be más színnel azokat az elvárásokat, amelyek neked most nem jutottak eszedbe, de a párodnak igen! c) Beszéljétek meg, szerintetek milyen szempontokból jelenthet váltást majd a 6. egység! d) Mit gondoltok, mi a szerepe a második műfajkijelölésben a zárójelnek, illetve mire utalhat a szóösszetétel első tagja? e) Hallgassátok meg a verset, kövessétek nyomon a szöveget! Beszéljétek meg, mi minden igazolódott előfeltevéseitekből, illetve mi újszerű, szokatlan a költeményben!

ÓDA 1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz.

Nézem a hegyek sörényét – homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és – amint elfut a Szinva-patak –

J Ó Z S E F


ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés.

termékeny tested lankás tájait? S mint megnyílt értelembe az ige, alászállhatok rejtelmeibe!...

2 Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha!

Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen. Viszik az örök áramot, hogy orcádon nyíljon ki a szerelem s méhednek áldott gyümölcse legyen. Gyomrod érzékeny talaját a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát csomóba szőve, bontva bogját – hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját s lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják!

3 Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak.

Az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain és gazdag életet nyer a salak a buzgó vesék forró kútjain! Hullámzó dombok emelkednek, csillagképek rezegnek benned, tavak mozdulnak, munkálnak gyárak, sürög millió élő állat, bogár, hinár, a kegyetlenség és a jóság; nap süt, homályló északi fény borong – tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben. Ízed, miként a barlangban a csend, számban kihűlve leng s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-földereng. 4 Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít? Miféle lélek és miféle fény s ámulatra méltó tünemény, hogy bejárhatom a semmiség ködén

5 Mint alvadt vérdarabok, úgy hullnak eléd ezek a szavak. A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd. De szorgos szerveim, kik újjászülnek napról napra, már fölkészülnek, hogy elnémuljanak. De addig mind kiált – Kit két ezer millió embernek sokaságából kiszemelnek, te egyetlen, te lágy bölcső, erős sír, eleven ágy, fogadj magadba!...

57

58


•

1 2 .

É V F O L Y A M

(Milyen magas e hajnali ég! Seregek csillognak érceiben. Bántja szemem a nagy fényesség. El vagyok veszve, azt hiszem. Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem.) 6 (Mellékdal) (Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak, talán kihűl e lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz: Csobog a langyos víz, fürödj meg! Ime a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad! Ahol én fekszem, az az ágyad.) 1933. jún. 13. A szerelem mint a létnek adott értelem Értelmezzétek részletesebben az Ódát szakértői mozaikkal az alábbi lépésekben!

• Osszátok el hatfős csoportotokban az Óda 6 számozott egységét: minden egységnek legyen a csoporton belül szakértője, gazdája. • A csoportok azonos szövegegységgel foglalkozó tagjai alkossanak szakértői csoportot, és értelmezzék saját számozott egységüket a tanári kalauz segítségével. • A szakértői megbeszéléssel párhuzamosan mindenki készítsen gondolkodásvázlatot. (Nem kell feltétlenül minden szöveghelyet kitölteni!) • Menjetek vissza alapcsoportjaitokba, és gondolkodásvázlatotok alapján foglaljátok össze kutatásotok-értelmezésetek eredményét. • Hallgassátok meg egymást a csoportban, készítsetek további jegyzeteket, kérdezzetek, tegyetek kiegészítő vagy vitatkozó megjegyzéseket.

J Ó Z S E F


(1) csoporttag – 1. szövegegység a) Hogyan alakítja ki az első rész a beszélő pozícióját? b) Mi a szerepe a szív metonímiának és a beszélő saját helyzetére reflektáló megjegyzésének? c) Hogyan függ össze a beszélő önreflexiója a megalkotott beszédhelyzettel? d) Mit néz és mit lát a beszélő? Milyen poétikai megoldással alkotja meg a rész a másikhoz fordulás, a megszólítás lehetőségét? e) Egyéb észrevétel:

59

60


•

1 2 .

É V F O L Y A M

(2) csoporttag – 2. szövegegység a) Hogyan jellemezhető ennek a szövegrésznek a beszédhelyzete? b) Mit ad a szerelem, a „másik” (a te) az énnek? Mit jelent „a szív legmélyebb üregeiben / cseleit szövő, fondor magányt / s a mindenséget” szóra bírni? (Ha szükséges, nézzetek utána a fondor szó jelentésének.) c) Milyen azonosítás szervezi a második versmondat képrendszerét? d) Milyen széttartó elemei vannak, és mi a szerepük? e) Egyéb észrevétel:

J Ó Z S E F


(3) csoporttag – 3. szövegegység a) Mennyiben folytatja és mennyiben szakítja meg a 3. rész a másodikat? b) Mi a különbség a 3. rész első és második egységének hasonlatai közt? Miben más a két sorozat szerelemértelmezése? c) Hogyan építi tovább a vallomást a 3. egység harmadik része? d) Milyen széttartó, az én létének disszonanciáját sejtető elemek vannak ebben a részben? e) Egyéb észrevétel:

61

62


•

1 2 .

É V F O L Y A M

(4) csoporttag – 4. szövegegység a) Milyen paradoxont tartalmaz a 4. rész dialógushelyzete? b) A te és a világ milyen azonosságaira épül a biológiai vízió? c) Hogyan hozható kapcsolatba a te és a világ, valamint az én és a világ viszonyrendszere a 2. rész vallomásával: „Óh mennyire szeretlek téged, / ki szóra bírtad egyaránt / a szív legmélyebb üregeiben / cseleit szövő, fondor magányt / s a mindenséget.”? Hogyan csoportosíthatók a biológiai vízió képei? Miként mutatkozik benne rendezettnek a világ? d) Milyen intertextuális utalások hogyan erősítik meg a te által megélhető/várt teljességélményt? e) Egyéb észrevétel:

J Ó Z S E F


(5) csoporttag – 5. szövegegység a) Mit jelenthet az első versmondat hasonlata és a második állítása? b) Hogyan alakítja a beszédhelyzetet a szakasz második egységének metaforasora és felszólító módja? c) Hogyan pozícionálja a beszélőt és a beszéd lezárását a szakasz harmadik egysége? d) Mi a szerepe a zárójelnek a harmadik egységben?

e) A harmóniateremtő kísérlet kudarcaként vagy a szerelmi vágy követelő-könyörgő indulataként értelmezhető az ötödik egység? Indokoljatok! f)

Egyéb észrevétel:

63

64


•

1 2 .

É V F O L Y A M

(6) csoporttag – 6. szövegegység a) Miért sajátos a mellékdalban megformált beszédhelyzet? b) Az emberi élet milyen helyzetei és szükségletei jelennek meg ebben a részben? c) Vajon mi a szerepük az ódarésszel összevetve? d) Mi minden teszi bizonytalanná a mellékdal idilljét? e) Egyéb észrevétel:

J Ó Z S E F


LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK T/12. a)

Például: óda: magasztos a tárgya; van megszólítottja: személy, esemény, tárgy, érzés (pl. öröm), élőlény vagy természeti jelenség is lehet a megszólított; emelkedett a hangvétele, patetikus; bonyolult a felépítése; nagyszabású, erőteljes képek vannak benne; retorikusan szerkesztett; váratlan téma- és hangulatváltások jellemzik; terjedelme hosszabb dal: a legszemélyesebb lírai műfajnak tartják, témája egy egyszerű tárgy közvetlen szemléletéből fakad, egyszerű a szerkezete, terjedelme általában rövid, többnyire azonos típusú strófákból épül fel, hangulata rendszerint egységes c) Várható pl.: témában, formában, nyelvi megalkotottságban, hangvételben, szövegképben stb. d) Például: toldalékos jellegű szöveg, ami a főszöveghez kapcsolódik, annak mintegy „melléklete”, de lehet, hogy „mellékest” jelent, ezt a zárójel is nyomatékosíthatja. e) Számos, az óda és a dal műfajára vonatkozó elvárás igazolódását megállapíthatjuk (pl. megszólított, „szerelmi” téma, bonyolult, több részből álló szerkezet, képgazdagság, már első olvasásra szembetűnő a műfajváltásnál a formaváltás, a téma és a beszédmód egyszerűsödése, a hangnemváltás). Bizonyára feltűnik a tanulóknak a létértelmező igény vagy a számukra szokatlan „biológiai vízió”, a test belsejének poetizálása. Ez bizonyára intenzív viszonyulást (tetszést vagy kemény elutasítást) vált ki. T/13.

(1) Rögzíti a beszélő pozícióját. Az itt (sziklafalon–fent, Szinva-patak–lent) terében és a most (nyár eleje, a hasonlatból: késő délután/kora este – jelen idő) idejében. A helyzetkép teremti meg az eszmélkedés, az emlékezés szituációját. A csend egyszerre külső (természet) és belső (a szív csendje). A szív metonímia utal a témára (a szeretet, a bensőség helye), a reflexió („nem oly nehéz”) arra, hogy a szív csöndjének nem nehéz a természet csöndjéhez igazodnia (ez úgy lehetséges, ha szokva van a csendhez, magányhoz – már itt jelentkezik valamiféle széttartás). A beszélő egyben önmagának szemlélője is (E/3. fej, kéz: a látótérben a kezünk benne lehet, de a fejünk nem!). A szemlélet (amit néz) másik tárgya a táj, amibe belelátja, benne (külső) emlékképekből (belső) analógiákkal felépíti a nőalakot. József Attilára hatott Bergson emlékezés-elmélete, miszerint minden pillanatunkban benne van – akár tudunk róla, akár nem – egész múltunk, sőt őseink egész múltja is. Az emlékezés nem visszatérés a múltba, hanem a múlt (lélek) minduntalan betolakodása a jelenbe (test). Az emlékezéssel (bár nincs jelen) megkonstruálódik a „te”, a beszéd címzettje, megszólítottja. (2) Vallomásos beszédhelyzet, erős indulatiság (Óh), keretes szerkezet (szeretlek), de a megszólított „te”-t csak a képzelet, az emlékezet (a nyelv) alkotja meg – ez eleve disszonáns. Fondor (rég) mn és fn: ’ravaszul ármánykodó, alattomosan cselt szövő, mást bajba keverő’. A versben: az én és a világ a te által nyer értelmet, a szerelem rendteremtő erő, identitást ad az énnek, kimenti magányából, értelmessé teszi a létet, összefogja, megmenti az ént. Te, mint vízesés – Én, mint a vízesés hangja, robaja (természeti jelenséggel, a külső szemlélet tárgyával analóg); te (víz) – „elválsz tőlem”, „futsz tova” ↔ én (hang) – maradok (távol közelében), „zengem, sikoltom”, „verődve földön és égbolton”. A disszonanciát összefogó oximoron: édes mostoha – látszólag paradoxonok. Az ellentétek, széttartások a már szóra bírt magány visszatérésétől való rettegésről szólnak, a te az én számára egyetemes jelentőségű, sorsfordító lehetőség, az értelmes létezés tétje.

65

66


•

1 2 .

É V F O L Y A M

(3) A 2. rész feszültségei feloldódnak és újra is termelődnek. Az egység első szakaszában a tempó lassul, a hangvétel megnyugszik. A hasonlatok szekvenciát alkotnak, a szintaxis ismétlődése a varázsmondásra vagy a litániára emlékeztet. A te–én viszonyt az én látószögéből kibontó hasonlatokban a hasonlító és a hasonlított tartalmak egymásnak kiegészítő lényegei. A második szakasz hasonlatai összetettebbek, és a természeti törvények megfellebbezhetetlen igazságát kölcsönzik az én–te viszonynak. A tudat és az ösztönök tevékenysége is egymásba olvad. (Van olyan értelmezés, amelyik a platóni gondolathoz hasonlót vél érvényesülni az Ódában, miszerint az összes érzéki adat mintha a tapasztalaton túli, eszményivé távolított nőalak ősképére utalna vissza.) A 3. szakasz ellentétekre vált (idő–időtlenség; mozgás–mozdulatlanság, változás–változatlanság), majd a világot átfogó figyelem a te lényével kapcsolatos, egyre kisebb részleteken állapodik meg, azokat idézi fel (ízed, kezed, erezet). Például a csend motívum ismétlődése vagy a kihűlve határozói módosító, a verem konnotációja. (4) A negyedik rész a beszélő (én) önmagára vonatkozó kérdéseivel indul, de az eredeti kérdést – „miféle anyag vagyok én / hogy pillantásod metsz és alakít” – a te univerzumának biológiai víziójával („miféle anyag vagy te”) válaszolja meg. A látomás a beszélő és a megszólított egymást alakító viszonylatából bomlik ki. A női test szervrendszere (mikrokozmosz) megfelel az egész univerzum (makrokozmosz) öntudatlan, örökkévaló anyagi teljességének. A te és a világ (ő) harmonikus megfelelésben van (szemben az én és a világ viszonyrendszerével → 2. rész: szóra bírt magány és mindenség, az én értelmessé váló léte). A beszélő (én) az emberi értelem (saját értelme) segítségével az anyag burjánzásában (te) ismer rá (az egyesben az általános) a létezés örök és öntudatlan áramára. Lehetséges csoportosítás: természeti (vérkör–rózsabokor, gyomor–gyökér, tüdő–cserje, bogár, domb, tó), társadalmi (gyárak), erkölcsi (kegyetlenség, jóság) és univerzális (anyag, csillagképek, nap). Teremtéstörténet, szóval teremtés (ige), az Üdvözlégy Mária imádság egy sorának variáns beemelése a versbe („méhednek áldott gyümölcse legyen”) a létezés fizikai-fiziológiai-anyagi szintjét a tapasztalaton túli szentség (szakralitás) szférájába emeli. (Ignotus és nyomán más értelmezők ezt a részt Thomas Mann Varázshegyével is összefüggésbe hozzák: a fiatal Castorp gondolatban bejárja az orosz asszony ízületeit, rostjait, sejtjeit → Thomas Mann üdvözlése: „Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén, / hadd lássunk át magunkon itt ez estén.”) (5) Az elragadtatott hangvételű látomást követően a beszélő visszatér a múlékony emberi lét világába. Úgy véli, a szavak alkalmatlanok (kevesek) a lényeg kimondására, és csak a lét tapasztalati szférájának megragadására képesek. A „törvény”, a „tiszta”, értelmes beszéd túl van ezen a felszínen (Platón!). Az ezt követő indulatkitörés a vers érzelmi csúcspontja. A hármas metafora és a felszólító mód a szerelemben való megsemmisülés és újjászületés misztériumát idézi. A zárójelbe tett szakaszban a hajnal a meditáció utáni feloldódást jelöli. A dialogikus beszédmód itt felfüggesztődik, az én monologikus önreflexióját a zárójel jelöli. A „bántó fényesség”, a beszélő fölé magasodó ég, az elveszettség lehetősége, a csattogva verő szív (visszatérő metonímia) az én viszonzatlan szerelemtől való félelmére utal. A széttartás, a disszonancia mintha nőtt volna, a szeretett nőtől remélt, a vágyott és való világ közti harmóniateremtés kísérlete kudarcot vallott volna. A zárójeles megszólalás arról vall, hogy a vágyott harmóniát csak az emlékezés és eszmélkedés folyamatában kísérelhette meg megteremteni. A fény az értelmet is megvilágítja, a józan belátás szorongást, zaklatottságot eredményez.

J Ó Z S E F


(6) Az Óda zárlatának feszültségei a Mellékdal tiszta egyszerűségében oldódnak fel. Az Óda beszédhelyzetéhez képest a Mellékdal nem távoli, de jövő idő értelmű (ma még), a talán módosítószó (3-szor ismétlődik) feltételessé teszi a találkozást, elbizonytalanít. Második versszaka a te szólamának idézeteként hangzik el, amely beszéd az én által elképzelt/vágyott, az együvé tartozás, az elemi szükségletek kielégítésében megnyilvánuló szeretetteljes gondoskodás igényét jelzi. Motivikus kifejezői a megtisztulást jelentő víz, a komfortérzetet biztosító szárazság (törülközés), a létbiztonságot jelentő étel (hús), valamint a beteljesült szerelemre és a nyugalomra (pihenés) egyaránt utaló ágy.


45. oldal 20 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : • A vers értelmezése önmagában is izgalmas, hiszen az én és a világ, a különböző perspektívák párbeszéd-képtelenségének, az idegenség nyelvben való megalkotásának a tapasztalatát adja. Másrészt a kései versek olvasása előtt lehetőséget nyújt a „jól, értően” olvasás előkészítésére, a sorsút helyett a szöveg középpontba állítására. • A feladatok Schein Gábor az UNIV TV Nyitott Egyetem c. sorozatában elhangzott, Az idegenség nyelve József Attila lírájában című előadása alapján készültek, az előadás a http://univtvweb.pte. hu/nyitottegyetem//index.php?action=mediatar címen az UNIV videótárában megtekinthető, nyomtatásban pedig az Irodalomtörténet 2005. 4. számában olvasható. • A feldolgozás történhet heterogén párokban, a végén frontális megbeszéléssel. Ha azonban a tanár úgy ítéli meg, hogy hatékonyabb a közös megbeszélés, akkor csak a b) feladatot oldják meg pármunkában, és ezt követően nyissuk frontálissá az értelmezést. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : szoros szövegolvasás C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : páros, frontális M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : tanári kalauz 14. Az én idegensége a) Olvassátok el a verset!

KI-BE UGRÁL... Ki-be ugrál a két szemem, ugy érzem. Ha megbolondulok, ne bántsatok. Erős karokkal fogjatok le szépen;

67


•

1 2 .

É V F O L Y A M

ha majd egész valómmal kancsitok – ne mutassatok öklöt, úgy se látom. A semmiből vissza ne rántsatok. Gondoljátok meg: Ezen a világon nincs senkim, semmim. S mit úgy hivtam: én, az sincsen. Utolsó morzsáit rágom, amig elkészül ez a költemény... Mint űrt a fényszóró, csupasz tekintet kutatja bennem: Mit vétettem én, hogy nem felelnek, akárhogyan intek, hogy nem szeret, ki jog szerint enyém. Ne higyjetek értetlen bűneimnek, míg föl nem ment az odvas televény. 1936. november–december

↔ ↔

↔

↔ ↔

↔

↔ ↔

↔

↔

↔

b) A vers meghatározó szervezőelve az ellentét. Gyűjtsetek a versszövegből szerintetek fontos ellentéteket!

↔

68

c) Milyen sajátos, az ellentétnél összetettebb, dinamikusabb viszonyt/mozgást tartalmaznak az oppozíciók? Mi a szerepe ennek a mozgásnak a vers kérdésfelvetése szempontjából? Melyik a többit is meghatározó alapellentét? Milyen látószögeket létesít az alapellentét? d) Hogyan „olvasható”, milyennek mutatkozik a külső perspektívából az én? Mi határozza meg a külső perspektívának a belsővel, az énnel való „kommunikációs stratégiáját”? e) Az alábbi változatok József Attila verseinek Stoll Béla által szerkesztett kritikai kiadásából valók, és a vers keletkezéstörténetébe adnak betekintést. (A kritikai kiadás irodalmi vagy tudományos műnek, életműnek az eredeti kéziratok vagy az első kiadások alapján szerkesztett, a hiteles szöveg mellett a változatokat is tartalmazó, a mű keletkezésére, ihletforrásaira, értelmezésére, utóéletére vonatkozó jegyzetekkel ellátott tudományos kiadása.

J Ó Z S E F


Feladata, hogy a tudományos kutatás számára hozzáférhetővé tegye a műve(ke)t a modern szövegkritika és szövegtan módszereivel. – Irodalmi fogalmak kisszótára, Korona Kiadó, 1998) Olvassátok el az alábbi változatokat, és fogalmazzátok meg, milyen jelentésváltozások, hangsúlyeltolódások mutatkoznak a végleges szövegben! VÁLTOZAT

JELENTÉSVÁLTOZÁS

Ne higyjetek értetlen düheimnek ↓ Ne higyjetek értetlen bűneimnek VÁLTOZAT

JELENTÉSVÁLTOZÁS

el nem rejt az odvas televény ↓ föl nem fal az odvas televény ↓ föl nem ment az odvas televény

f)

Milyen jelentései lehetnek az „értetlen bűneimnek” szerkezetben a jelzői módosítónak?

ÉRTETLEN

g) Értelmezzétek a „ne higyjetek” felszólítást! Kihez szól, szólhat, mit jelent, jelenthet? h) Hogyan érthető a megbeszéltek fényében az én idegensége?

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK b) én ↔ ti/ők

megbolondulás (kiszolgáltatottság, gyengeség) ↔ erő

semmi ↔ világ

sötét (kutatja bennem) ↔ világos (fény, fényszóró)

bűn ↔ bűntelenség (felmentés)

intek (igény a kommunikációra) ↔ nem felelnek (a kommunikáció sikertelensége)

én (úgy hívtam) ↔ én (nincsen)

nem szeret ↔ enyém (szeretnie kellene)

69

70


ki ↔ be

(elhiszik) ↔ ne higyjetek

•

1 2 .

É V F O L Y A M

kancsitok (bolondság) ↔ (egyenes tekintet, épeszűség) – a tekintet az „egész valómmal” metonímiája

c)

Kereszteződő mozgások, azt a kérdést vethetik fel, hogy van-e kommunikáció, kölcsönös viszony az én és a ti/ők között, illetve van-e mód az ellentét, a feszültség, a távolság valamilyen feloldására. Alapellentét: én és ti/ők között, ez határozza meg a többit. Belső és külső perspektívát: az én belső és külső perspektívája (az én maga és ahogyan őt a világ látja, olvassa: „ne mutassatok öklöt, úgy se látom”; „nem felelnek, akárhogyan intek”). d) Bolondnak (nem ép eszűnek), bűnösnek, vétkesnek olvassa → ez határozza meg kommunikációs stratégiáját is (ökölmutatás, bántás, nem felelés). e) Az indulat (düh) cserélődik bűnre, illetve „míg föl nem ment” kerül a zárlatba: a jogi-törvényszéki retorika másodlagosan kerül a versbe, jelezve, hogy az én a ti/ők perspektívájába helyezkedik, abból a perspektívából olvassa magát. f) 1) nem érti a szót, szófogadatlan (gyermeki) az én (az én és a ti/ők közti hatalmi pozíciót, alá-fölérendeltségi viszonyt jelez) 2) félreérti az ént a ti/ők, vagyis nem érti, nem érti meg g) A bűn retorikája, ha elhiszik, az én félreolvasását jelenti. Szól az ént olvasó ti-nek, szólhat a szöveget/verset olvasó befogadónak is. A kereszteződés a retorika szintjén arra hívhat fel, hogy jól, értően olvassátok a verset: olvasóként szegüljetek szembe a szöveggel, a szöveg ellen olvassatok. Vagyis a bolond és a bűn tartalmait az olvasói perspektíva viszi rá az énre. h) A két perspektíva (belső–külső) kereszteződése folytán az én úgy van ott, ahogyan nem lehet (vagyis kényszerből a ti/ők felől olvasva, ami hamis énkép), és ahol lennie kellene, ott nincsen (vagyis a belső perspektívának megfelelően) → „S mit úgy hivtam: én, az sincsen.” Az idegenség (a távolság, a feszültség) nem oldódik fel a versben, illetve lehetséges feloldódását az én elmúlása (halálretorika) ígéri meg: „míg föl nem ment az odvas televény”.

11. lépés: 15–17. feladat T/15–17.

47. oldal 65 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : • T/15. Előzetesen adjuk föl házi feladatnak az ismeretközlő szöveg és a négy vers olvasását. Mind a négy verset minden tanuló olvassa el, és mind a négyhez fűzzön 3-4 értelmező megjegyzést a kettéosztott naplóba. Ez az órai munka sikerének elemi föltétele. • T/16. Az órán a vándorló csoportok módosított változatát alkalmazzuk. Így a rendelkezésre álló időt intenzíven tudjuk kihasználni arra, hogy mind a négy verssel minden tanuló foglalkozzon.

J Ó Z S E F


• Alakítsunk annyi, 3-4 fős heterogén csoportot, hogy számuk 4-gyel osztható legyen. Ha pl. 8 csoport van, akkor a feladatban 2 x 4 csoport dolgozik (szimultán!) a következők szerint (vagyis mindenképp 4 csoport alkot egy értelmezői közösséget!). Minden csoport más verssel kezd dolgozni, és minden lépéselemnél más verssel folytatja a munkát. • 1. A csoportok felírják a vers címét a csomagolópapír tetejére, és kettéosztott naplóikat is fölhasználva kérdéseket írnak a náluk kezdő vershez, majd továbbadják a csomagolópapírt. (15 perc) • 2. A csoportok megválaszolják a kapott kérdéseket, a kérdések mentén értelmezik a verset (ekkor már a 2. verssel dolgoznak – 15 perc), majd ismét továbbadják a csomagolópapírt. • 3. A csoportok elolvassák az eddigieket, beírásokkal (más szín) értékelik, véleményezik, kiegészítik az értelmezést (ekkor már a 3. verssel dolgoznak – 15 perc), majd ismét továbbadják. • 4. A csoportok rövid (8-10 mondatos) esszében összefoglalják az értelmezést (cím, tételmondat, bizonyítás, összegzés-következtetés) (15 perc). • A csomagolópapírok végül kerüljenek ki az osztályterembe, olvassunk fel és röviden beszéljünk meg 1-2 kisesszét, a többit a tanulók olvassák el, nézzék meg önállóan, órán kívül. • T/17. Itt kerül sor a 2. értékelésre szánt feladat kiadására: otthon, egyénileg megírandó esszé. Az értékelés az írásbeli vizsga szövegalkotási feladatainak általános kritériumai alapján történik, ezért ezt minden tanuló számára tegyük hozzáférhetővé, pl. függesszük ki a teremben. • Ha a tanár úgy ítéli meg, hogy a 8 órás tanegységben a két esszé sok, akkor a 4. lépés 6. feladatához kérhet pl. halmazábrás (jegyzetszerű és nem szöveges) megoldást. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : komplex fejlesztés: tanulói kérdezés, elemzés, reflektálás, értékelés, vita, szövegalkotás, beszédkészség C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : egyéni, csoport, egyéni M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : kettéosztott napló, vándorló jegyzetek, esszéírás

E s z k ö z ö k : csoportonként egy egész (nagy ív) csomagolópapír, különböző színű vastag filctollak, gyurmaragasztó 15. Házi feladat a) Olvasd el mind a négy verset, és olvasás közben versenként húzz alá 3-4 tetszőleges szövegrészt! Fűzz az aláhúzásokhoz értelmező-elemző megjegyzést a kettéosztott napló jobb oszlopába!

71

72


1. VERS

KÉSEI SIRATÓ Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem, a hadak vége volt s ez összekuszálódott Budapesten kenyér nélkül, üresen állt a bolt. A vonattetőn hasaltam keresztben, hoztam krumplit; a zsákban köles volt már; neked, én konok, csirkét is szereztem s te már seholse voltál. Tőlem elvetted, kukacoknak adtad édes emlőd s magad. Vigasztaltad fiad és pirongattad s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad. Levesem hütötted, fujtad, kavartad, mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem! Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad – félrevezettél engem. Ettelek volna meg!... Te vacsorádat hoztad el – kértem én? Mért görbitetted mosásnak a hátad? Hogy egyengesd egy láda fenekén? Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer! Boldoggá tenne most, mert visszavágnék: haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel s mindent elrontsz, te árnyék! Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, ki csal és hiteget! Suttyomban elhagytad szerelmeidből jajongva szült, eleven hitedet. Cigány vagy! Amit adtál hizelegve, mind visszaloptad az utolsó órán! A gyereknek kél káromkodni kedve – nem hallod, mama? Szólj rám! Világosodik lassacskán az elmém, a legenda oda. A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,

•

1 2 .

É V F O L Y A M

ÉRTELMEZÉS, MAGYARÁZAT, REFLEXIÓ

J Ó Z S E F

1. VERS



észreveszi, hogy milyen ostoba. Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni. 1935/1936. december 2. VERS


GYERMEKKÉ TETTÉL Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, – távozzon tőlem a félelem. Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam! Anyám kivert – a küszöbön feküdtem – magamba bujtam volna, nem lehet – alattam kő és üresség fölöttem. Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled. 1936. május

73

74


3. VERS

•

1 2 .

É V F O L Y A M


NEM EMEL FÖL Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva. Fogj össze, formáló alak, s amire kényszerítnek engem, hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg mindkét szükségemben. Tudod, szivem mily kisgyerek – ne viszonozd a tagadásom; ne vakítsd meg a lelkemet, néha engedd, hogy mennybe lásson. Kinek mindegy volt már a kín, hisz gondjaid magamra vettem, az árnyékvilág árkain most már te őrködj énfelettem. Intsd meg mind, kiket szeretek, hogy legyenek jobb szívvel hozzám. Vizsgáld meg az én ügyemet, mielőtt magam feláldoznám. 1937. febr.–márc. 4. VERS

(KARÓVAL JÖTTÉL...) Karóval jöttél, nem virággal, feleseltél a másvilággal, aranyat igértél nagy zsákkal anyádnak és most itt csücsülsz, mint fák tövén a bolondgomba (igy van rád, akinek van, gondja), be vagy zárva a Hét Toronyba és már sohasem menekülsz. Tejfoggal kőbe mért haraptál? Mért siettél, ha elmaradtál? Miért nem éjszaka álmodtál? Végre mi kellett volna, mondd? Magadat mindig kitakartad, sebedet mindig elvakartad, híres vagy, hogyha ezt akartad. S hány hét a világ? Te bolond.


J Ó Z S E F

4. VERS



Szerettél? Magához ki fűzött? Bujdokoltál? Vajjon ki űzött? Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd, se késed nincs, se kenyered. Be vagy a Hét Toronyba zárva, örülj, ha jut tüzelőfára, örülj, itt van egy puha párna, hajtsd le szépen a fejedet. 1937. okt.

b) Olvasd el az alábbi elemző-ismertető tanulmányrészletet! Keress bejegyzéseid és a tanulmányrészlet közt minél több kapcsolatot! Ezeket rögzítsd kettéosztott naplód megfelelő helyén!

A BELSŐ TÁRGYAK POÉZISE A pszichoanalízis olyan tudomány és életgyakorlat, mely a saját személyünk természetével, megformálódásával foglalkozik. Freud felfedezte, hogy felnőtt énünk őrzi és sorsunk formálásban folytonosan használja alakulásunk legkorábbi emlékeit. Az én, az önmagam kialakulása a születés pillanatától kezdődik, az első hónapokban a kisgyerek összeolvad a mamával, őrzi, legalább fantáziában ragaszkodik az anyatesten belüli, korábban átélt tökéletes boldogsághoz. Önmagunk, egyéniségünk kialakulása e kapcsolat fokozatos felnyílása során történik meg: a kisgyermek felismeri azt, hogy az eddig kizárólagosnak hitt anyai szeretetet, törődést mások is birtokolják, az anyának „dolga van” a világban. A mama „másságának” tükrében persze felfedezi azt, hogy ő maga is így vagy úgy másokhoz is kapcsolódhat. Ezek az első kötődések egy belső struktúrát teremtenek meg, létrehozzák a társas világba illeszkedni tudó énünk érzékelhető egészének alaprajzát. Erre az alaprajzra építve lehet a világot felfedezni és az ént felépíteni. Az ezután kiképződő második énszerkezet már szavakhoz kapcsolódik, hiszen ekkor érkezünk meg a nyelvbe, a nyelv lehetőségébe és kényszerébe, mely nemcsak mint önkifejezés, hanem mint kötelezően előírt rendszer, feladat jelentkezik a gyerek számára. A mama személyén kívül ekkor lesz fontos egy más valaki, az, akire az anya figyel, akinek hatalma van a dolgok, a viselkedés felett. Ő a szimbolikus (és többnyire igazi) apa, a név, a nyelv, a rend birtokosa. A pszichoanalízis ezt az alapviszonyt – Szophoklész Oidipusz királya nyomán – ödipális háromszögnek nevezi. A gyerek–apa–anya hármas egy belső tér megteremtődése, nagyon is tárgyias eredetű, valós társas „ősviszony” tudattalan emléke, egy (Freud kifejezésével) „belső külvilág” megformálódása, mely aztán egész életünkben megszabja kapcsolatainkat, szereteteinket, gyűlöleteinket. József Attila a tárgyias történelmi világtér, az elkerülhetetlen forradalom világtörténelmi vetítővászonának megzavarodása után a saját tér és saját történelem ilyen belső tárgyiasságain, lelki képernyőjén próbálja kitölteni az én egykor odakint megtalált mélységeit. Az Eszmélet hetedik szakaszában az „egek fogaskerekére” másodszor feltekintő költő ezért, „álmai gőzei” miatt kényszerűen fedezi fel, hogy a „törvény szövedéke / mindig fölfeslik valahol”.

75

76


•

1 2 .

É V F O L Y A M

József Attila 1934 utáni költészetében is találunk olyan verseket, amelyek a tárgyias költészet módszerével készülnek, ilyen A Dunánál vagy a Hazám. Ezt az alkotói periódust azonban már egy másfajta, új poétikai szemléletmód uralja, a belső tárgyak poézise. Már felszínes áttekintés nyomán is világos, hogy az időszak meghatározó énképe, alapmetaforája a gyermek. Óriási változás ez a Téli éjszaka mérnökéhez vagy akár az Eszmélet vasút mellett lakó, hallgatag felnőttjéhez képest. Az egyik lényeges különbség kettejük között az, hogy míg a tárgyias versek költői énje egyedül van, sőt olyan ember, aki egy egyedüllétből tud világot és társakat találni, a gyermek mindig valakire, egy bizonyos felnőttre, felnőttekre vonatkoztatva létezik. Léte, élete lényege a bizonyosság vagy éppen bizonytalanság, az ölelés léte vagy hiánya, a rend lehetősége vagy feloldódás a káoszban: olyan élmények, amelyek elfelejthetetlenül ott lapulnak a felnőtt magabiztosság mögött. A kései József Attila-versekből egy olyan én-struktúra rajzolódik ki, melyben a felnőtt én és a gyermeki én egyszerre van jelen egyfajta belső hasadtságban, és a kettő közti konfliktus feloldása lenne a lényegi létfeladat. A felnőtt–gyermek viszonyban három eltérő tematikus versmodell formálódik meg, három eltérő módon strukturálható, történetesíthető, mondható el az én pozíciója. Ezek közül a legáltalánosabb a felnőtt–gyermek viszony. Az ilyen versek a költő életének utolsó hónapjaiban szaporodnak meg (Könnyű, fehér ruhában, Karóval jöttél...). A felnőtt és gyermek viszonyát, ezt a sajátos, széttöredezett belső teret gyakorta uralja a játék, az önteremtő szabad tevékenység lehetetlensége. A személyes létezés mélyén lakó bénultság az uralkodó negatív élmény. Jellemző, hogy az öngyilkosság is a gyermek játék-akciójaként jelenik meg: „Úgy tettél, mint a kisgyerek / ki becsöngetett s elszaladt”, írja Juhász Gyula halála alkalmából Te öngyilkos... című versének utolsó két sorában. A második gyermeklét-modell az apa–gyermek viszonyban formálódik, természetesen itt is egy belső apai hang és belső gyermeki reakció formájában. Az apafigurák gyakran az ijesztő vagy éppen megmentő isten képében jelennek meg (Nem emel föl, Bukj föl az árból), de van egészen kafkai apa, a vádló és a bíró, és van a versekben valós személyhez kapcsolódó, reális apafigura (Thomas Mann üdvözlése) is. Az apa–gyermek viszony meghatározó modalitása a bűnösség, a rend elérhetősége vagy éppen lehetetlensége. A harmadik és talán leggyakoribb gyermeklét-forma az anya–gyermek viszonyban alakul ki, egy olyan létben, amelyben a gyermek létezését a megértő, elfogadó anyai szeretet, ölelés teszi bizonyossá. Kísért a halott mama emléke (Kései sirató), és az Óda nagyszerű felnőtt szerelme után a szerelem itt már görcsösen kapaszkodó, ölelés nélkül élni nem tudó gyermeki viszonnyá válik (Gyermekké tettél). Az anya–gyermek verseknek is van egy uralkodó modalitása: a csalás, csalódás, a teljes, a tökéletes ölelés lehetetlenségének gyilkos felismerése. József Attila kései költészete már képtelen a Tiszta szívvel egykori magabiztos tagadásokra épülő énjét megtalálni, s ekkorra kétségessé vált az is, hogy az én önmagát a tárgyi világ egészének felmérésén, alakításán, egy új hatalmas rend történelmi tablóján keresztül teremtheti meg. 1936–1937-ben új poétikai bölcsességként felfedezi, hogy mindezeket átszűrik, transzformálják lelkünk szeretetből, gyűlöletből, teljességből és hiányból épülő formái, emlékei. Minden, még az öngyilkosság útja, logikája is e mindent megalapozó szeretet keresésével és lehetetlenségének felfedezésével függ össze. (Bókay Antal)

J Ó Z S E F


16. A kései versek én-konstrukciói a) A négy, otthon olvasott és megjegyzetelt verssel csoportmunkában fogunk foglalkozni úgy, hogy négy csoport alkot egy értelmezői kört, és mind a négy csoport mind a négy verssel foglalkozik a tanulási folyamat egy-egy fázisában. Ugyanakkor minden csoport minden fázisban más verssel dolgozik majd. b) Írjátok fel a csomagolópapírra annak a versnek a címét, amelyet tanárotok számotokra oszt ki az első feladatelemhez! c) Kettéosztott naplóitok és az olvasott tanulmányrészletből nyert tudás birtokában írjatok kérdéseket a nektek jutott vers részletesebb, mélyebb értelmezéséhez a csomagolópapír első negyedébe (erre 15 percetek van)! d) Adjátok tovább a csomagolópapírt az óramutató járásával megegyezően a következő csoportnak! e) A kapott csomagolópapíron egy másik verssel kapcsolatban találtok kérdéseket. Rangsoroljátok ezeket fontosság szerint, és kezdjétek el a szöveg értelmezésével-elemzésével megválaszolni! Közben folyamatosan rögzítsétek gondolkodásotok vázlatát a csomagolópapír második negyedébe! Dolgozzatok addig, míg az összes kérdésre választ nem találtok vagy a rendelkezésre álló 15 perc le nem telik! f)

Adjátok tovább a csomagolópapírt az óramutató járásával megegyezően a következő csoportnak!

g) Most a 3. vers van már nálatok. Olvassatok el mindent, ami eddig két csoport munkája eredményeként a papírra került! Saját színetekkel a harmadik negyedbe tegyetek vitatkozó, megerősítő, kiegészítő észrevételeket, válaszoljatok meg olyan kérdéseket, amelyekre az előző csoportnak nem maradt ideje vagy amelyeket nem tudtak érdemben megválaszolni (erre 15 percetek van)! h) Adjátok tovább a csomagolópapírt az óramutató járásával megegyezően a következő csoportnak! i)

Tekintsétek át mindazt, ami eddig a csomagolópapírra került! Írjatok a negyedik negyedbe egy 810 mondatból álló, összegző kisesszét! Figyeljetek a szöveg megszerkesztésére (cím, tételmondat, kifejtés–bizonyítás–példázás–magyarázat, összegzés–következtetés)! Az írásra 15 percetek van.

j)

Tegyétek ki a csomagolópapírokat az osztályterembe, mindenki tekintsen át néhányat! Ha több értelmezői kör dolgozott párhuzamosan, akkor a másik csoportnégyes munkáit nézzétek meg!

17. Házi feladat – esszéírás Írj minimum 60, maximum 80 soros esszét „A kései József Attila-versek én-konstrukciói” címmel! Írásodat tanárod az érettségi írásbeli vizsgakövetelmények szerint értékeli. Az értékelési kritériumokat megnézheted a teremben kitűzött tájékoztatón vagy letöltheted az Oktatási Minisztérium honlapjáról.

77

78


•

1 2 .

É V F O L Y A M

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK Több csoport munkájának függvényében egyedi, a Bókay-tanulmányrészlet a tartalmi elemeket tekintve a tanárt is tájolja.


54. oldal 30 PERC

Kiegészítő feladat

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : «Az idő a Szabad-ötletek alcímében a szöveg keretét adja meg: „két ülésben”. Ezzel határolja az egyébként véghetetlenül folytatható szabad asszociációs gyakorlatot. Az írás ebben is különbözik egy pszichoanalitikus naplótól, hiszen az nem egy keretnek van alárendelve, hanem a terápiának. Az időpontok minden praktikus, konkrét megjelölés ellenére szintén poétikai funkcióval (József Attila művészetfilozófiájából átvéve a szót: végtelennel) rendelkeznek – mert részint pontosan meg vannak jelölve, részint lényeges ponton hiányzik egy időpont; részint lineárisan halad előre a szöveg az időben, részint a legutolsó időpont a végéről az elejére kerül. (…) Nyitva marad itt egy lineáris, a konvenció szerint lezárásra váró folyamat. De nem zárja le, hanem vasárnap, május 24-én újra előveszi, elolvassa, amit eddig írt, legalábbis ezzel kezdi újra a szöveget: „vasárnap du. 6-kor // otthon – itthon // most elolvastam az egész füzetet”, és a végén megadja a zárás időpontját, mely egyben a szöveg utolsó sora is: „8 óra 20. –” (…) A Szabad-ötletek időformájába van írva Esterházy Péter Javított kiadása is. „Nem akarok (akartam) nagyon szerkesztgetni, miközben tudom, formát kell adnom ennek is.” Két év naplószerű bejegyzései az apai ügynökjelentések másolása mellé, egy önmagát kiszolgáltatottnak, sebezhetőnek konstruált szöveg, mely minden értelemadástól, magyarázattól, vigasztól próbálja magát távol tartani. Az elementáris reakciókat írja meg, hasonlóan József Attila Szabad-ötleteihez: „Úgy éreztem, feloldódom a levegőben, hogy szétfolyok, hogy nem vagyok, hogy bármi megtörténhet most velem, megölök vagy megbaszok valakit, mindegy...” Ahhoz, hogy egy európainak szocializált ember ilyet írjon, keményen dolgoznia kell – a tudatosítás, az értelemadás ellen, amely megnyugtatná ilyen vagy olyan módon, hamis vagy igaz magyarázatot kínálna, mindenesetre lezárná a dolgot. Mindkét mű tétje – mint annyi műé a racionalitáseszmény összeomlásának századából, hadd említsek most csak egyet, Kertész Imre Sorstalanság című regényét –, hogy ne tárgyiasítsa magát, ne férjen be a számára adódó formákba és/vagy klisékbe (József Attilánál: vers/értekezés/pszichoanalitikus napló, Esterházynál: aparegény/apakiadás/apamosás), hanem szorítkozzék, amennyire csak bír, a puszta anyagra, a puszta anyagra a maga ambivalens természetével, kockáztatva vele a legkülönfélébb olvasatokat. Ezek a művek szembesítik az olvasót a puszta anyaggal. Nem segítik – nagykorúnak tekintik. A Szabad-ötletek időkerete mindezek mellett még egy kétezer éves botrányt is óhatatlanul megidéz avval, hogy egy péntek néhány órájáról szól, és egy vasárnapról. Hogy Istent megölik és a halott föltámad. Abban a kultúrkörben, ahol a történet el van helyezve, a zsidó, illetve a görög hagyomány kontextusában metafizikai, illetve logikai abszurditás volt.

J Ó Z S E F


A Szabad-ötletekben Jézus neve egyszer jelenik meg, egy idézetben: „Mondd Uram Jézus és dögölj.” Ez a brutális mondat szintén kétszeres abszurditás. Először azért, mert imádság és verbális agresszió egyszerre. Másodszor meg azért, mert ezt az agressziót a létrehozó-gondozó követi el: József Attiláék anyja mondta gyerekeinek lefekvés előtt. A szövegben a mondat a „dolgozás” asszociációkból jön elő, a dolgozás pedig a „nincs igazság” sorból következik, így: „nincs igazság / mit értesz igazság alatt / nincs igazság még ez sem az / dolgozni / mindig csak dolgozni […] dolgozzon a mama / dögöljön meg / mondd Uram Jézus és dögölj.” A „nincs igazság” nyilván ellentétben van a jézusi igazságállítással, de ellentétben van József Attila korábban idézett gondolataival is a művészetről vagy a Thomas Mann üdvözlése című (a Szabadötletek után írt) versének emlékezetes, művészetfilozófiája felől nézve nem pusztán retorikai sorával: „az igazat mondd, ne csak a valódit”.» (Selyem Zsuzsa: Versből van – József Attila Szabad-ötletek jegyzékének egy szigorúan posztmodern olvasata, Korunk, 2005/március) K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : kritikai gondolkodás, érvelés, nyelvi érzékenység C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze vagy tanulói választás szerint M u n k a f o r m á k : egyéni, egyéni/páros és frontális [d)], egyéni M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : tanári kalauz, T-táblázat, kettéosztott napló 18. Terápia vagy irodalmi kísérlet? a) Olvasd el a részleteket!

SZABAD-ÖTLETEK JEGYZÉKE KÉT ÜLÉSBEN4 – RÉSZLETEK Vasárnap este 3/4 9-kor Foglalat: Az a szerencsétlen, aki ezeket irta, mérhetetlenül áhitozik szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni. Őt olyasmiért verték, amit soha nem tett volna. Ő az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kívűl azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik. Igy kivánja ő a szeretetet azért, hogy ne bántsák. Most ez a szerencsétlen bolond, nagy szerelmet táplál az analitikusával szemben pusztán azért, mert azt hiszi érzelmeiben, hogy az nem bántja. Nem veszi észre az analitikus gonoszságát, azt, hogy az csak heti 3 óra erejéig veszi őt emberszámba s azt is csak azért, mert kénytelen ennyire emberszámba venni a 40 pengőért, amelyre szüksége van s hogy még a havi 40 pengőért is csak azért foglalkozik vele, mikor foglalkozhatna mással is, mert ő egy mással is helyettesithető, tehát mindegy, hogy kivel

4

József Attila pszichikai állapota miatt 1936-ban terápiára járt Gyömrői Edithez. Szerelmes lett pszichoanalitikusába, de a terapeuta – természetesen – orvos–beteg kapcsolatot tartott. A szöveg a terápiás folyamatban született, de Gyömrői Edit egy 1971-es interjúban cáfolta, hogy az ő kérésére íródott volna, állítása szerint nem is tudott róla, nem olvasta. A pszichoanalízis (görög eredetű szakkifejezés) a pszichológiában mélylélektani vizsgálati és kezelési módszer (is), mely a lelki zavarokat az ún. „tudatalatti okok” feltárásával igyekszik gyógyítani (→ Freud). A pszichoanalitikus iskola alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy motivációira és viselkedésére. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek – különösen a szexuális és agresszív jellegűek – neurózis forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetőek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával (például önműködő írással).

79

80


•

1 2 .

É V F O L Y A M

foglalkozik s ezért foglalkozik vele. Viszont, ha az ő analitikusa nem is vesztene semmit, ha másik pácienssel cserélné föl őt, ő vesztene, ha analitikusát mással cserélné föl, mert elölről kellene kezdenie mindent – 2 évet vesztene. 36. máj. 22. Péntek, 12 előtt 8 perccel, Gyömrői és komplett reggeli után. Dögölj meg – pepita vászon – gondolkozom – coito ergo sum – ondolkozom tehát vagyv – Zagyva Laborc Nagyág a Tisza mellékfolyói – lányok Filiale leánynyelv – magyar nem francia – csődtömeg – mek mek mek három szabó legények pénz is lepény rudmászás Kosciusko – nem fog kiokosodni – buta dög – rohadt kurva (…) bal bála hála hala hal meghal meghallgat hallga csak hallga a legény az anya szívét kivette és megette kisértetek levágta a fejét megszólal a halott anya megütötted magad, fiam? (…) én ettem meg a buktákat szamár kölök (…) jáf kár rák rokka rokkant rokkantak illetménye a te anyád nem hadiözvegy özv József Áronné özv József Attila sose lesz tele a füzet dobd a sutba égesd el (…) nem irom tovább nem birom tovább szart ér az egész nekem nem kell analizis én nőért nem dolgozok (…)

J Ó Z S E F


Jött a Szász Zoltán, abbahagytam, nem folytatom, nem hiszek én semmiben 2 óra 21 perc Szász elment. Elolvastam, amit irtam, itt-ott, a durvaságok láttán szorongás fogott el; elszomorodtam. Most folytatom, mert talán mégis csak lehet belőlem valami – mégis csak érhetek valamit. 10 pengőt adok a füzet elolvasásáért akkor, ha olyasmit is látna benne, amit én nem veszek észre. borzasztó, hogy az ember egyedül van borzasztó, hogy van tudata csak ezért van egyedül vagy csak azt hiszi, hogy egyedül van (…) meg az is oly megalázó volt, hogy én vigyek le egy tyúkot legelni a térre és a többi fiúk röhögjenek ki és megalázó volt a menhelyi szalmakalap is – már messziről hirdette, hogy menhelyi a kabát is a kalapot kicsipkéztem nagyon megvertek, én nem tudtam mást hazudni, mint hogy nem én csipkéztem ki másodszor is kicsipkéztem a szélét, ismét nagyon megvertek pedig én igy akartam otthon lenni – (…) itt a Laci (…) kinek is irom én ezt magamnak neki a pénzt adom (…) Itt volt a Nagy Lajos, elment, vizeltem, nem megyek már a fogorvoshoz, talán nincs is arzén a fogamban (…) a verésig minden rendben volt aztán lett beteg az anyám (…) vasárnap d.u. 1/2 6-kor otthon – itthon most elolvastam az egész füzetet s az analizisre nézve ez a véleményem: A Gyömrői a hátam mögött ül én a díványon fekszem – neki objektivnek kell lennie, hogy én szubjektiv lehessek s igy juthassak el az objektivitáshoz (…) nyugodj meg, a gyógyulás abból áll, hogy rájön az ember, hogy becsapják, ha bizik s hogy a leggyalázatosabban éppen az csapja be az embert, akiben a legjobban bizott (…) 8 óra 20. (1936)

81

82


•

1 2 .

É V F O L Y A M

b) Írd le néhány sorban a magad számára, mit gondolsz az olvasott szövegrészletekről! Például mi taszító, mi vonzó benne? c) Értelmezd a saját szavaiddal a Szabad-ötletek jegyzékében szereplő állítást: „a verseim nem én vagyok: az vagyok én, amit itt írok.” d) Próbálj meg a szövegrészletek, eddigi tanulmányaid, olvasói tapasztalataid alapján érveket keresni az ellentétes állításokra! Például a következő szempontokat is végiggondolhatod az érveléshez: • a Foglalat megírásaként rögzített idő, a Foglalat lehetséges kommunikációs szerepei • az írás idejének jelölése, az írásidővel egy időben való történésekre való utalás, illetve ezeknek a szerepe • a múlt és a jelen, valamint viszonyaik a szövegrészletekben • lehetséges dialógushelyzetek, ezekre való utalások • a gyermek én és a felnőtt én a Foglalatban és a szövegrészekben • a mamához és Gyömrőihez kapcsolódó szövegrészek lehetséges összefüggései • a szöveg szerveződésének jellegzetességei • a tudattalan és a tudatos viszonya • a sorsélmények ténylegessége és szubjektív, illetve fikciós jellege • a trágár nyelvhasználat lehetséges magyarázatai • lehetséges műfaji kódok a szövegrészletek alapján A SZABAD-ÖTLETEK JEGYZÉKE EGY PSZICHÉS BETEGSÉG DOKUMENTUMA (KÓRTÖRTÉNETI DOKUMENTUM).

A SZABAD-ÖTLETEK JEGYZÉKE IRODALMI ALKOTÁSKÉNT OLVASHATÓ.

A SZÖVEG MAGÁNSZÖVEG, A SZERZŐ NEM SZÁNHATTA PUBLIKUSNAK, (ÖN)TERÁPIÁS CÉLLAL ÍRTA.

A SZÖVEGET A SZERZŐ AKÁR NYILVÁNOSNAK, AZ UTÓKOR SZÁMÁRA OLVASHATÓNAK IS SZÁNHATTA.

A SZÖVEG TÉNYSZERŰ, VALÓSÁGOS GYERMEKKORI ÉS FELNŐTTKORI ELFOJTOTT ÉLMÉNYEKET, LELKI TÖRTÉNÉSEKET HOZ FELSZÍNRE.

A SZÖVEG FIKCIÓ, A FANTÁZIA–FANTÁZIÁLÁS TERMÉKE.

A SZÖVEG (PSZICHOANALITIKUS) NAPLÓ (ÖNTERÁPIA).

A SZÖVEG EGYFAJTA GYÓNÁSVALLOMÁS.

A SZÖVEG KÉSŐBB MEGÍRHATÓ VERSEK KÖLTŐI NYERSANYAGA.

A SZÖVEG A „TUDATALATTI ELBESZÉLÉSE”, NYELVI REPREZENTÁCIÓJA.

J Ó Z S E F


e) Olvasd el és reflektáld a visszaemlékezés-, illetve tanulmányrészleteket! TANULMÁNYRÉSZLET „Most nekiül és nem kel fel addig, amíg egyenletes, nyugodt betűivel tele nem írta a százhetven üres lapot. Mint Münchausen a mocsárból, maga akarja kirántani magát abból a poshadt, zavaros mocsárból, melyben fulladozik. Egyszerre akar leszámolni múlttal és jelennel.” (Németh Andor) „Mivel költészet és pszichoanalízis egyaránt a nyelv által működik, magától értetődik, hogy a hagyományos terápiás módszert tökéletesíteni vágyó páciens lírai eszközökkel hajtotta végre ön-élveboncolását. Kivonult a jelenből, megteremtve a maga külön bejáratú világát, mely régtől fogva ismerős volt számára, s ahol egészen más nyelven beszélnek, mint környezetében. (…) [E]gyénisége forrását, jelleme eredetét kereste, amelyhez a közös anyanyelv egy speciális rétege, az utcakölykök között elsajátított durva-primitív nyelvezet közvetítésével juthatott el.” (Valachi Anna) „A Szabad-ötletekben a visszavezetések mind létszerűek és nem törvények, és minden lét valamiféle tényleges materialitáshoz vezet. Ez a materialitás azonban – éppen a törvény érvénytelensége miatt – rendezetlen és fragmentált [töredékes, mozaikos], a végső sose végső, nem zár le, nem kerekít le, hanem nyitva hagy (…). Az idő ezért nagyon pontos és nagyon lényegtelen, a történelem egyetlen sajátossága, hogy telik. A személy materiális végpontja sem lehet többé a teljességre törekvő személy (…), önmagunkat nem megteremtjük, hanem ideiglenesen »ráallegorizáljuk« a világra. Egy valami marad belőlünk, önmagunk legmateriálisabb olvasata, a saját testünk. A személy, az élet voltaképpen nem más, mint a fájdalmak, vágyak, szükségletek testeként, saját testként való olvasata. (…) A Szabad-ötletek valóban nem vers, hanem kísérlet egy poszttárgyias (tárgyias utáni) költészet kialakítására.” (Bókay Antal) „Az alkotás nagy és kellemetlen szellemi erőfeszítést kíván tőle, helyette szívesebben produkál szabad asszociációkat. Ugyanennek a feszültségnek mélyebb és ijesztőbb dimenzióit tárja fel a Szabad-ötletek jegyzéke. A költő mindenekelőtt azt a fenyegető kijelentést teszi, hogy abbahagyja a versírást: »nem írok verset«. A Szabad-ötletek másik helyén egyenesen tagadja, hogy versei igazi énjét fejeznék ki. Valódi mivolta analitikus szövegeiben tárul föl: »a Rubin azt mondta: téged mindenki szeret, hiszen a verseid te vagy / a verseim nem én vagyok: az vagyok én, amit itt írok«. A Dunánál, mint látni fogjuk, bizonyos értelemben nem más, mint óriási szellemi erőfeszítés a »ki vagyok én?« kérdés megválaszolására. Végül pedig

ÉRTELMEZÉS, REFLEXIÓ

83

84


•

1 2 .

É V F O L Y A M

a versírást képmutatásnak, őrültségnek, szélhámosságnak minősíti: »nemsokára indulnom kell / mutatnom kell, hogy valaki vagyok / jönnek egymásután a kéziratokkal az őrültek / minek írnak, az öncsalás, szélhámosság«.” (Tverdota György) „Kétségtelen, hogy a Szabad-ötletek jegyzéke fegyelmezetlen szövegnek tűnik. Alapvető konstrukciós eljárása, amely a címben pontosan meg is van nevezve, az esetleges kapcsolatokra épül. Azt szokták ilyenkor mondani, hogy bárki tud ilyet írni, elég, ha elengedi magát. Csakhogy ez a szöveg az elengedést, a véletlenszerűt, a fegyelmezetlent formaelvvé teszi. Hogyan derül ez ki? Tematikusan közelítve a kérdéshez, az első bejegyzések az európai racionalitáseszmény emblematikus mondatát jelenítik meg hihetetlenül pontosan átcsavart formában: »coito ergo sum – ondolkozom tehát vagyv«. A szellemi létformát mint egzisztenciabizonyítékot jelölő descartes-i mondatból a g kivonásával a testi egyesülés, a szex, a szeretkezés válik egzisztenciabizonyítékká. A latin mondat elképesztően bravúros magyar fordítása szintén a g hiányával hasonló elbillenést hoz létre. (…) [A] latin mondat jelentésére figyelve az történik, hogy a racionálisan értelmezett fegyelmezettség testi, materiális fegyelmezettség kérdésévé válik. A Szabad-ötletek jegyzéke kezdeti sorai az európai racionalitáseszményt lebontó új nyelv fordulatát jelzik, s ez az új nyelv a huszadik század második felétől az irodalomban megkerülhetetlenné vált erotikus, a szavak materialitására épülő beszédmód. Ez a Szabadötletek tematikus kerete. Ebben a keretben a szöveg felépítése nem esetleges, véletlenszerű, hiszen csak a fogalmiság, a szavak jelentése felőli olvasás tekintetében az. A materialitás elve a racionalitás/testiség fordulat után az írás materialitását jeleníti meg a »tollhiba« artikulálása révén: »ondolkozom tehát vagyv – Zagyva, Laborc, Nagyág a Tisza mellékfolyói.« A »vagyv« a véletlent fölhasználó, a »Zagyva« révén tudatosító hiba: reflektált hiba. A kettős szövegmozgás további bravúros írói döntése, hogy nem a kézenfekvő »zavaros, kusza, értelmetlen« jelentésű zagyva szót »aszszociálja« a »vagyv«-ra, hanem egy jelentéses zagyvát, a Tisza egyik mellékfolyójának nevét. A »vagyv« tehát vállaltan a rontott, elhibázott »vagyok«. Mi a tétje egy ilyen reflektált hibának? [A] latinban az ige két ember aktusát fejezi ki (coitus egyedül nem lehetséges), a magyar »ondolkozom« viszont létrejöhet a másik ember nélkül – ezt ellensúlyozza József Attila a tollhibával. A mondat a másikra, a te-re kezd irányulni, hiszen kis híján azt olvassuk: »ondolkozom, tehát vagy«. Hogy mégsem ezt a Szabó Lőrinc-féle, a szerelmet hatalmi terminusokban artikuláló versbeszédre emlékeztető formát tartotta meg József Attila, fontos döntést jelez. A férfi aktivitását, hatalomra kényszerülő szociális determináltságát s az ebből fakadó magányát József Attila nem oldja föl azzal, hogy

J Ó Z S E F


bevállalja ezt a zsarnoki férfiszerepet. A »vagyv« olyan hiba, amelyik lehetővé teszi számára, hogy a te és az én egzisztenciáját ugyanazon szó fejezze ki. Egy hibás szó. A te és az én egzisztenciáját egyszerre kifejező szó csak hibás lehet? Vagy elkezdődött valami a v-vel a »vagyunk« felé, csak nem lehetett kivárni? A kiindulópont hasonló, József Attila szövege viszont a kérdés nyitottságát, az idővel való küzdelmet és vereséget, az örökös elhalasztódásban lévő tiszta jövőt választja. (…)” (Selyem Zsuzsa)


REFLEK TÁL ÁS 13. lépés: 19. feladat T/19.

60. oldal

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : Ne felejtsük el az esszé(k) bekérését! K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : lényegkiemelés C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : egyéni M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : házi feladat 19. Olvasd el az alábbi összefoglalót, és készíts belőle tömör, pontokba szedett vázlatot! Első verseskötete, a Szépség koldusa 1922 végén Juhász Gyula ajánlásával lát napvilágot: „József Attila Isten kegyelméből való költő, ezt meg lehet és meg is kell mondani és nagy fiatalsága olyan igéretekkel teljes, amelyeknek beváltása (…) őt a jövendő magyar poézis legjobbjai és legigazabbjai közé fogja emelni.” Egyetemi hallgató Szegeden, amikor 1925 januárjában második kötete, a Nem én kiáltok megjelenik, ennek néhány provokatív hangú költeménye erős indulatokat kelt. A Tiszta szívvel című verse szembeállítja az egyetem dékánjával, Horger Antal nyelvészprofesszorral. A Szépség koldusa tematikájában és beszédmódjában Ady, Kosztolányi, Babits, Juhász Gyula hatása jelentős, a Nem én kiáltok kötet eltávolodást jelez a nyugatos poétikától. Az expresszionisztikus versnyelv, a formabontás, a rímtelenség és a szabad vers erősödő jelenléte jelzi, hogy erőteljesebbé válik az avantgárd hatása. Költészetére hatást gyakorol megismerkedése Walt Whitman szabad verseivel, és már a kortárs kritika felfigyel a folklórelemeket szintetizáló verseire is. A korai versek témái, formái, motívumai érett költészetében is fel-feltűnnek, azzal szerves kapcsolódást mutatnak.

85

86


•

1 2 .

É V F O L Y A M

A hagyománykövetéssel összeegyeztetett modernség, a baloldali elkötelezettség mellett költői kísérlet jellemzi 1927–1929 közti költészetét. Bár ekkortájt a francia szürrealizmus hat képalkotására és versszerkesztésére, ez nem jelenti költészetében az értelem ellenőrzése nélküli szabad asszociációs versalkotásra való áttérést. Ebben a néhány évben József Attila a tiszta költészet megvalósításával kísérletezik: a költészetet a szellem öntörvényű funkciójaként értelmezi, lényegének az elmondhatatlant, a sűrítettséget, egyfajta misztikus tapasztalat közvetítését tekinti. Ekkor írt verseit a költészet öncélú szépségére való igény, a merész képalkotás, a kihagyás és a szabályos forma megtartása jellemzik (Gyöngy, Klárisok, Ringató, Tedd a kezed, Harmatocska). Töredékben maradt Ihlet és nemzet című tanulmánya arról vall, hogy a költő a műalkotást a világ megragadhatatlan teljessége helyett álló, önálló világként megtapasztalható univerzumnak fogja föl. A költő 1929-ben új kötettel jelentkezik, Szegeden lát napvilágot a Nincsen apám, se anyám. A húszas évek végén a szélsőbaloldali munkásmozgalom felé fordul, bekapcsolódik az illegális kommunista mozgalomba, a marxista filozófia és közgazdaságtan irányában tájékozódik. 1931-ben megjelenő Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötetét az ügyészség elkobozza. 1930-ban a Toll című folyóiratba elutasító bírálatot ír Babits Az istenek halnak az ember él című kötetéről, 1931-ben kritikával illeti Móricz Zsigmond és Kassák Lajos alkotásait is. Rövid időre úgy véli, a tiszta költészetet össze tudja egyeztetni a magyar költészet váteszhagyományaival és a társadalmi forradalmat hirdető proletárművészettel. A ma irodalmi elváráshorizontja szerint ez a kísérlet idejétmúltnak bizonyult, az ekkor keletkezett József Attila-versek közt vannak poétikai szempontból kevésbé jelentősek, de a kudarcnak tekinthető költemény kevés. József Attila szellemi tájékozódásának új irányát jelzi 1931-től a freudi pszichoanalízissel való megismerkedés, melynek technikája, osztott személyiség-felfogása beépül esztétikájába. A pszichoanalízis lélekelemző módszerű gyógyító eljárás, melynek célja a viselkedés tudattalan jelentéseinek napvilágra hozatala. A pácienst arra ösztönzi, hogy szabad képzettársítással minden kritika és kontroll nélkül azt fejezze ki, ami épp eszébe jut. A tudattalan lelki működés feltárásának a neurózis gyógyításában fontos szerepet tulajdonít. A freudi módszer a pszichikum osztott szerkezetének elméletére épül. A költő alkotásmódjában a tudat mélyéről felszínre hozott rendezetlen, álomszerű, asszociatív emlék- és gondolattartalmak, képi és hangbenyomások a rendező (értelemképző) tudat és a nyelv által formálódnak műalkotássá. Az alkotásnak ezt a folyamatát – mely érett korszakának modern klasszicizmusát jellemzi – József Attila Freud nyomán „szublimációnak” nevezi. Az 1932-ben megjelenő Külvárosi éj kötet több darabja és a válogatott verseit is tartalmazó 1934-es Medvetánc alkotásai mutatják, hogy a világnézeti elkötelezettséget egy világképi meghatározottságú, értelmező és rezignáltan belátó, a lírai ént is osztottnak mutató, tárgyias, összetett látásmód váltja fel. A gondolati óda (A város peremén, Elégia, Óda, Eszmélet), a tájköltészet (Ritkás erdő alatt, Holt vidék, Téli éjszaka, Falu) hagyományainak újraírásával, az önmegszólító verstípussal (Vigasz, Téli éjszaka, Eszmélet) válik József Attila a líra késő modern megújítójává. A formateremtés változatosságát mutatja a kötött és szabad versforma határán mozgó mesteri egyensúlyozás (Elégia, Téli éjszaka), a villoni versforma megjelenése (Eszmélet), az antikizáló hexameteres (Párbeszéd) vagy épp ősi magyaros (A hetedik) formák felhasználása. A megváltozott költői világkép összegzése, a József Attila-i költészet egyik legmeghatározóbb darabja az Eszmélet-ciklus, amely nemcsak világ és létértelmezés, hanem kísérlet egy olyan magatartásforma kimunkálására, amely élhetővé teszi a létet az ellenséges világban. Az 1934 őszétől kezdődő pályaszakaszban felerősödik a freudi pszichoanalízisből kölcsönzött szublimáció-esztétika. A tudat legmélyéről felhozott kaotikus élmények, lelki konfliktusokat okozó belső indíttatások a költeményekben fegyelmezett formákba, kifinomult képekbe, logikus rendbe szerveződnek. A pszichoanalízis hatására költészetének régi motívumai mélyülnek el és egészülnek ki a lírai én létválságát mutatókkal, melyek közül legerőteljesebbek az anya–nő–gyermek, az

J Ó Z S E F


apa–isten, a bűn és a játék motívumai. A játékosság – a vágyott, teljes emberi élet részeként – a nyelv szintjén is mindvégig jelen van költészetében. Megszaporodnak a lírai én osztottságát mutató önmegszólító és a létösszegző igényű versek. A kései pályaszakaszt határozott történetszerűség hatja át: kevésbé érvényesek a „közösségi” és határozottban jelen levők a „belső történetek”. Azok a folyamatok, melyekben a személy önmagát, sorseseményeit értelmezi. A versekben található önéletrajzok, „személyes sorsfantáziák” mellett ide kapcsolható a hagyományos önéletrajz (Curriculum vitae) és az 1936-ban írt megdöbbentő és megrázó erejű „pszichoanalitikus önéletrajz”, a Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben. A közösségért való felelősség, a magyar költői hagyományokat folytató-megújító gondolatiság érzékelhető a Levegőt! és A Dunánál c. versekben vagy a Hazám szonett-ciklusban. 1936 februárjában Ignotus Pállal közös szerkesztésben indítja útra a Szép Szó című folyóiratot, és karácsony előtt jelenik meg utolsó verseskötete, a Nagyon fáj. (Tverdota György nyomán) Vázlat:


87

SZÖVEGÉRTÉS SZÖVEGALKOTÁS. Tanári útmutató

Recommend Documents