SZÖVEGÉRTÉS SZÖVEGALKOTÁS. Tanári útmutató

SZÖVEGÉRTÉS–SZÖVEGALKOTÁS

Tanári útmutató

7

A kiadvány a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerõforrás-fejlesztési Operatív Program 3.1.1. központi program (Pedagógusok és oktatási szakértõk felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira) keretében készült.

SZAKMAI VEZETÕK

P Á L A K Á R O LY

S Z A K M A I I G A ZG AT Ó

PUSKÁS AURÉL

F E J L E S Z T É S I I G A ZG AT Ó H E LY E T T E S

R Á P L I G Y Ö RG Y I ,

F E J L E S Z T É S I P RO G R A M V E Z E T Ő

VEZETŐ VEZETÕK

A P RO G R A M F E J L E S Z T É S I K Ö Z P O N T V E Z E T Ő J E

KORÁNYI MARGIT

A R AT Ó L Á S Z L Ó KÁLMÁN LÁSZLÓ

S Z A K M A I B I ZOT T S Á G

B Ó K AY A N TA L

ELNÖK

B Á N R É T I Z O LT Á N CSERHALMI ZSUZSA GYÕRI JÁNOS SCHEIN GÁBOR

A L K OT Ó S Z E R K E S Z T Ő

S Z A K M A I L E K TO R O K

MURÁNYI YVETT

A S Z A K M A I B I Z OT T S Á G TA G J A I PE T H Ő N É N AG Y C S I L L A

FELELŐS SZERKESZTŐ

TIPOGRÁFIA

N AG Y M I L Á N

BÁRD JOHANNA

© S U L I N OVA K H T. © MURÁNYI YVETT

A KIADVÁNY INGYENES, KIZ ÁRÓLAG Z ÁRT KÖRBEN,

KIADJA A Z EDUCATIO TÁRSADALMI SZOLGÁLTATÓ KÖZHASZNÚ TÁRSASÁG

KÍSÉRLETI-TESZTELÉSI CÉLLAL HASZNÁLHATÓ.

1134 BUDAPEST, VÁCI ÚT 37.

KERESKEDELMI FORGALOMBA NEM KERÜLHET.

A KIADÁSÉRT FELEL: KEREKES GÁBOR ÜGY VEZETŐ IGA ZGATÓ

MÁSOLÁSA, TERJESZTÉSE SZIGORÚAN TILOS!

NYOMDAI MUNK ÁK: PÁTRIA NYOMDA ZRT., 2008

A K I S E PI K A A L A K V Á LTO Z ATA I

Tanári útmutató

F e j l e s z t ő Pethőné Nagy Csilla

TARTALOM

A K I S E P I K A A L A K V Á LTO Z ATA I

5

NÉVJEGY

9

A K I S E P I K A A L A K V Á LTO Z ATA I

NÉVJEGY 12. ÉVFOLYAM 7. FEJEZET A KISEPIKA ALAKVÁLTOZATAI Fejlesztő: Pethőné Nagy Csilla A FEJEZET CÉLJA

Krúdy Gyula, Mészöly Miklós, Örkény István, Mándy Iván és Bodor Ádám elbeszéléseinek olvasásával és értelmezésével tapasztalat szerzése a tágan értett modernség magyar rövidprózájának néhány jellegzetes alakváltozatáról, az elbeszélésmódok hasonló és eltérő vonásairól, a novellahagyományhoz való viszony alakulásáról.

KÉPESSÉGFEJLESZTÉSI

Tematikus fókusz:

FÓKUSZOK

Betekintés a modern magyar kispróza világába.

Poétikai fókusz: Hagyomány és újítás, történetszerűség és szövegszerűség, elbeszélésmódok, szövegformálások (pl. fragmentáltság, utalástechnika) a modern kisepikában.

Szövegértési fókusz: Az ok-okozati viszonyok fellazulása, metaforikus jelentések, a szintaxis és a nyelvhasználat jellemzői, filmszerűség, az utalás, a hiány, a töredékesség/vágás, az ismétlés jelentésalkotó szerepe, a nyitott elbeszélés következményei az olvasási stratégiákra, illetve a befogadói magatartásra.

Szövegalkotási fókusz: Összehasonlítás, önálló szempontállítás, kérdésfeltevés, az érettségi szövegalkotási feladataira való felkészülés. A FEJEZETBEN LÉVŐ MODULOK CÍME, AJÁNLOTT ÓRASZÁMA ÉS SZÖVEGBÁZISA

AJÁNLOTT

A kisepika alakváltozatai – elbeszélésmódok a tágan értett modernségben (7 óra) Krúdy Gyula: A hídon; részletek: Szindbád, a hajós – Első utazás, Szindbád második útja, Női arckép a kisvárosban – A harmadik út c. novellákból; Mészöly Miklós: Térkép Aliscáról; részletek Esterházy Péter Mészöly Miklós tündöklése c. esszéjéből; Örkény István: Leltár, Arról, hogy mi a groteszk, Hír, A termelés zavartalanul folyik, Fiaink, Sír, Használati utasítás, In memoriam dr. K. H. G., Gondolatok a pincében; Grádvolt Endre: Játék, Spleen, Magyar módra, Családtervezés, Művészet; Mándy Iván: Diákszerelem, Bodor Ádám: Behavazott lábnyomok, Fodor Ákos: Idő, járás, jelentés, Bodor Ádám: A krétaszag eredete 12. évfolyam (17–18 évesek)

KOROSZTÁLY ELŐZŐ ÉS KÖVETŐ FEJEZET

A modern világirodalom néhány meghatározó alkotása Modern és késő modern magyar regények

6

S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S

•

1 2 .

É V F O L Y A M

PONTOK

9. évfolyam 1. fejezet 3–7. modul 9. évfolyam 6. fejezet 2–3. modul 10. évfolyam 4. fejezet 4. modul 11. évfolyam 7. fejezet Mikszáth novellisztikája 12. évfolyam 6., 8. és 12. fejezet

KERESZTTANTERVI

Történelem, művészettörténet: film- és fotóművészet

TANTERVI MODULKAPCSOLÓDÁSI

KAPCSOLÓDÁS NAT

• Érvelés, önreflexióra és önkorrekcióra való törekvés. • Képesség a szöveg kapcsolatának és különbségének felismerésére és értelmezésére (tematikus, motivikus kapcsolatok, utalások). • Értékek, motivációk, magatartásformák felismerése, értelmezése. • Érvek felkutatása, rendszerezése, vélemény, állásfoglalás kialakítása, továbbfejlesztése, logikus gondolatmenet kialakítása. • A különböző olvasott vélemények összevetése, a különbségek és hasonlóságok felismerése, értelmezése és kritikája szóban és írásban. • Kortárs magyar epikai művek elemzése és értelmezése. • Különböző korstílusokat, stílusirányzatokat, nyelvi stílusrétegeket reprezentáló szövegek megismerése, sajátosságaik felismerése, értelmezése. • Az idő- és térmegjelöléseknek vagy ezek hiányának értelmezése. Az elbeszélés szerkezete és a történet időrendje közötti eltérés értelmezése. • A jelentés és az időszerkezet összefüggésének bemutatása különböző epikai művekben. • A nézőpontok és a nézőpontváltások funkciójának értelmezése és ezek összefüggése a műben megjelenő értékekkel. • Az előreutalások, késleltetések és az elbeszélő művek motivikus-metaforikus szintjének értelmezésére való törekvés. • Felkészülés a nagyobb anyaggyűjtést, önálló munkát igénylő, terjedelmesebb szövegek írására. • Verbális és nem verbális információk együttes kezelése. • Önálló jegyzetkészítés. • Különféle beszédműfajok kommunikációs technikáinak alkalmazása és értékelése. • Önbecsülésen és mások megbecsülésén alapuló együttműködés csoportos beszélgetésben, vitában, az eltérő vélemény figyelmes és türelmes meghallgatása, tisztelete, adott esetben tömör reprodukciója; saját vélemény megvédése vagy korrekciója. • A művek műfaji természetének megfelelő szövegfeldolgozási eljárások ismerete és alkalmazása. • A különböző olvasott vélemények összevetése, a különbségek és hasonlóságok felismerése, értelmezése és kritikája szóban és írásban. • Önkifejező és kreatív szövegalkotás. • Verbális és nem verbális (hangzó és képi) információk célszerű gyűjtésének, rendszerezésének és felhasználásának gyakorlása. • Az összefoglalás eljárásának gyakorlása, önálló alkalmazása.

N É V J E G Y

KÖVETELMÉNYEK

→ A tanulónak legyen szövegismereten, olvasói-értelmezői tapasztalaton alapuló, szintetizáló jellegű tudása a magyar modernség rövidprózájáról. → Legyen nyitott a modern, szövegelvű elbeszélésmódokra, tudjon kortárs epikai művekhez olvasói stratégiát, termékeny szempontokat választani (szövegszerveződés, tér/idő játéka, elbeszélői nézőpontok, nézőpontváltások, utalástechnika, a hiány jelentésképző szerepe, nyelvi-szerkezeti redukció), a műveket ezek mentén elemezni, értelmezni. → Legyen képes parabolikus olvasatok megalkotására. → Legyen képes a művekben megjelenő műfaji rájátszások, kapcsolatok azonosítására és értelmezésére, ezek formai, nyelvi eszközeinek azonosítására és szerepének értelmezésére. → Tudjon szövegekben intertextuális utalásokat, vonatkozásokat azonosítani és értelmezni, következtetéseket levonni. → Tudjon megadott vagy önálló szempontok figyelembevételével hosszabb terjedelmű írásművet megtervezni, anyagot gyűjteni, elrendezni, kivitelezni. → Legyen képes saját és mások írásműveinek szövegkritikájára, (ön)korrekcióra és (ön)értékelésre. → Legyen képes az olvasott szövegekkel kapcsolatban kérdéseket feltenni, véleményt, udvarias kritikát formálni, többféle olvasatot kialakítani, illetve végiggondolni, érvekkel alátámasztani vagy cáfolni. → Törekedjen együttműködésre, gyakorolja az empátiát és a toleranciát. → Szóbeli megnyilatkozásaiban törekedjék határozottságra, világosságra, tartalmasságra.

ÉRTÉKELÉS

Folyamati: A prezentációk értékelése, a megértést szondázó mintavétel a házi feladatokból

Kimeneti: Egy Örkény-egyperces önálló értelmezése, választott és kötelezően beadott kisfeladatok MÓDSZERTANI AJÁNLÁS

A fejezet az együttműködésen alapuló tanulást (pármunka, csoportmunka) részesíti előnyben, figyelmet fordít a differenciálásra a fejlesztésben. Módszer- és eljáráskészlete az interaktív és reflektív tanulásra épül.

7

8


TÁMOGATÓ RENDSZER, SZAKIRODALOM

SZÖVEGFORRÁSOK

•

1 2 .

É V F O L Y A M

BÁRDOSSY Ildikó – DUDÁS Margit – PETHŐNÉ NAGY Csilla – PRISKINNÉ RIZNER Erika: A kritikai gondolkodás fejlesztése, PTE, 2002 PETHŐNÉ NAGY Csilla: Módszertani kézikönyv – befogadásközpontú és kompetenciafejlesztő irodalomtanítás, Korona Kiadó, 2005 PETHŐNÉ NAGY Csilla: Irodalomkönyv 11., Korona Kiadó, 2004 PETHŐNÉ NAGY Csilla: Irodalomkönyv 12., Korona Kiadó, 2001 KULCSÁR SZABÓ Ernő: A magyar irodalom története, 1945–1991-ig, Argumentum Kiadó, 1993 EISEMANN György: Az emlékezés ízei, Pannonhalmi Szemle, 1996/4. GINTLI Tibor: „Valaki van, aki nincs”. Személyiségelbeszélés és identitás Krúdy Gyula regényeiben, Akadémiai Kiadó, 2005 BALASSA Péter: Észjárások és formák, Korona Nova Kiadó, 1998 THOMKA Beáta: Mészöly Miklós, Kalligram Könyvkiadó, 1995 THOMKA Beáta (szerk.): Az irodalom elméletei I–V., Jelenkor Kiadó, 1997 THOMKA Beáta: A pillanat formái, Újvidék, 1986 POZSVAI Györgyi: Bodor Ádám, Kalligram Könyvkiadó, 1998 SÁGHY Miklós: A tekintet hatalma. A filmszakadás mint reflexív funkció Mándy Iván Diákszerelem című novellájában, Tiszatáj, 2006/január – Diákmelléklet ENDRŐDI Edit: Mándy Iván, Balassi Kiadó,1992 A pálya szélén. In memoriam Mándy Iván, Nap Kiadó, 1992 NAGY András: Magyar groteszk, Árgus, 2003/1. BODOR Ádám-interjú, http://www.korunk.org/oldal.php?ev=2001&honap=11&cikk=3466 SZABÓ Árpád Töhötöm: Miért él Bundás Rekk sivatagban? Helikon, 2006/4. SZOLLÁTH Dávid: Kumria és Kártigám. Megjegyzések Grendel Lajos A tények mágiája. Mészöly Miklós időskori prózája c. könyvéhez, www.iti.mta.hu/szollath. html-6k GRENDEL Lajos: A tények mágiája. Mészöly Miklós időskori prózája, Kalligram Kiadó, 2002 BALASSA Péter: Bodor Ádám novelláiról = Balassa Péter: A látvány és a szavak, Magvető Kiadó, 1987 BERTHA Zoltán: A szellem jelzőfényei, Magvető Kiadó, 1988, 143–260. o. TARJÁN Tamás: A sötétségről való tudás, Forrás, 1993/10. HÓZSA Éva: A novella új neve, Mándy Iván novelláinak tipológiája és szövegközi értelmezése, Újvidék, 2003 BÁNYAI János: Hagyománytörténés. Irodalmi tanulmányok, Újvidék, 1998 SÁGHY Miklós: Főszerepben Mándy Iván (Mándy Iván szövegeinek filmes kapcsolatairól) = Sághy-Tóth (szerk.:) Elmélet, irodalomtörténet, a komparatív megértés lehetőségei, Szeged, 2004 Szindbád-novellák: http://mek.oszk.hu/00700/00760 Mészöly Miklós: Volt egyszer egy Közép-Európa, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989 Örkény István: Egyperces novellák, Magvető Kiadó, 1977 Mándy Iván: Novellák I–III., Palatinus Kiadó, 2003 Bodor Ádám: Vissza a fülesbagolyhoz, Jelenkor Kiadó, 1997

7. A KISEPIKA ALAKVÁLTOZATAI ELBESZÉLÉSMÓDOK A TÁGAN ÉRTETT MODERNSÉGBEN 7 óra

R ÁHANGOLÓDÁS 1. lépés: 1–2. feladat T/1–2.

6. oldal 15 PERC

Az otthoni, előkészítő-ráhangolódó feladatok közös megbeszélésére

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : Az 1–2. feladat célja az elbeszélés otthoni olvasásának és órai értelmezésének előkészítése. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : kreatív és metaforikus gondolkodás, asszociativitás, metakogníció, a meglévő tudás/olvasói tapasztalat mozgósítása C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : egyéni, frontális M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : házi feladat

A szépprózában a 19. század végétől visszaszorul a nagyepika, és egyre népszerűbbé válnak a rövidebb prózafomák: az elbeszélés, a novella, a rövidtörténet. Az is megfigyelhető, hogy a terjedelem csökkenése mellett egyre kisebb szerepet játszik a történet, a cselekmény helyett fokozatosan a szövegszerűség, a sűrítés (hiány, elhagyás), a jelképezés eljárásai és az elbeszélhetőség kérdései felé fordul a szerzők figyelme. Ezek a prózapoétikai változások az olvasótól is másfajta befogadói magatartást igényelnek.

10


•

1 2 .

É V F O L Y A M

A következő hét tanórában 20. századi magyar szerzők elbeszéléseit olvassuk és értelmezzük. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogyan kötődnek ezek a művek a korábbi magyar prózahagyományhoz, illetve miben újítják meg ezt a hagyományt. Milyen prózapoétikai sajátosságok mentén válnak maguk is követhető hagyománnyá, hivatkozási alappá a modern magyar széppróza alakulástörténetében. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk az elbeszélésmódok tanulmányozására. Arra, hogy a történetmondás mellett, illetve helyett hogyan alakul, milyen sajátosságokat mutat az elbeszélésnek mint tevékenységnek a mikéntje, a diszkurzivitás.

AZ EMLÉKEZÉS MINT NYELVI STRUKTÚRA KRÚDY GYULA: A HÍDON 1. Mnemoszüné – előzetes házi feladat Ian Marke digitális képvariációiban (2006) ilyennek képzeli Mnemoszünét, az emlékezet istennőjét. Mnemoszüné a görög mitológiában Uranosz és Gaia lánya, titanisz. Zeusztól fogant gyermekei a Múzsák. a) Mi minden jut eszedbe az emlékezetről, az emlékezés természetéről a képek láttán? Képzettársításaidat rögzítsd a képek melletti jobb oszlopban!

b) Válassz néhányat az alábbi képekből, és írd le, miért lehetnének az emlékezés, illetve az idő metaforái! Keress vagy rajzolj néhány további, az emlékezés, illetve az idő metaforájaként is olvasható képet!

c) Mire jó, miért fontos szerinted az emlékezet, az emlékezés, illetve a felejtés?

A

K I S E P I K A

A L A K V Á L T O Z A T A I

d) Tapasztalatod szerint hogyan működik, milyen tudati munkát végez az emlékezeted, ha egy régebbi emléket idézel fel vagy idéződik fel benned valaminek a hatására? e) Mit gondolsz, hogyan lehet a próza közvetítő közege, médiuma az emlékezésnek mint a tudat tevékenységének? Szerinted milyen nyelvi eszközökkel lehetne megalkotni egy elbeszélés szereplőjének az emlékezését? 2. Szindbád, a hajós – előzetes házi feladat a) Mit tudsz Szindbádról, a mesehősről? Ha nincs vagy kevés a tudásod róla, nézz utána a világhálón vagy lexikonban! Melyik mesevilágban szerepel? Milyen jellegű, témájú történetekben? Ki ő? Mi karakterének lényege? Ki meséli a történeteket? Kinek és miért? Kiket sorolnál „Szindbád rokonai” közé eddigi olvasmányélményeid alapján? Miért?

b) Tegyél fel magadnak néhány előzetes kérdést a Krúdy-elbeszélésre vonatkozóan, annak a tudásnak a birtokában, hogy a főszereplőt ebben is Szindbádnak hívják! c) Olvasd el az elbeszélést!

KRÚDY GYULA: A HÍDON Negyedik út Szindbád, a hajós, midőn közeledni érezte halálát, elhatározta, hogy még egy utolsó utazásra indul, mielőtt elhagyná a sztambuli bazárt, ahol egy régi szőnyegen üldögélve, pipáját szívogatta. Eszébe jutott fiatalkorából egy város – völgyben és piros háztetőkkel, ahol a barna híd ódon ívei alatt színes kavicsok felett vágtat egy tiszta kis folyó, és Szindbád a híd kőpárkánya mellől álmodozva nézte a messziségben alvó kék erdőket... Ide kívánkozott még egyszer Szindbád, mielőtt utolsó pipáját kiszívta volna a régi szőnyegen; a kék erdőket látni a messziségben és a híd lusta ívei alatt serényen utazgató folyót. Egy kőszent áll valahol a hídon, látni lehet onnan a kis cukrászboltot dohányszínű függönyeivel, valamint kopott aranyos betűivel. A. Marchali, mondják a töredezett betűk a boltocska felett, ahol Szindbád egykor sarkantyúját pengette, és a háromlábú biliárdasztal felett dákójára támaszkodva, kecsesen, könnyedén és ábrándosan álldogált, mert a cukrásznénak barna szeme volt, barna haja volt. Sárgaborítékos regényt olvasott a kassza mellett, és midőn a tekegolyók futkározásukban megcsörrentek a zöld posztón, álmodozva, szórakozottan felpillantott a cukrászné a regényből. Ezért állott Szindbád dákójára támaszkodva minden délután a biliárd felett, és dús, puha haját titkon megigazította a kassza tükrében.

11

12


•

1 2 .

É V F O L Y A M

– Vajon él-e még Amália? – kérdezte Szindbád a sztambuli bazárban, és nemsokára útra kelt a piros tetők felé, ahol egy folyó szeli keresztül a várost, és a hídról álmodó erdőket látni. A városka (amelyben Szindbád egykor katonáskodott) mintha mit sem változott volna. Némely vidéki város, a hegyek között, völgyekben, mintha századokig aludna, ha egyszer elalszik. A régi királyok okozták ezt, akik egyszer valamiért megharagudtak e helyre, és kegyes, termékeny pillantásukat levették a városkáról. Mit csináljon a városka, ha a király többé nem néz rá? Bánatában elalszik, és álomba merülve várja, amíg valamely királynak ismét odatéved a tekintete, hogy a városka megrázkódjon és felébredjen. A királyok még mindig haragudtak arra a városra, ahová Szindbád elutazott, mert a toronyórák is megállottak itt. Valami olyan időt mutattak az órák, amilyen talán soha sincs. A kapuk, amelyek többnyire a falba vésettek, az ajtók, amelyek halkan és csöndesen nyílnak sötétes folyosókra: bezárva. A sárkányfejű esőcsatornák felmondták a szolgálatot, az esővíz másfelé csurog alá az ereszekről, és a kis boltok előtt ugyanazon fakó ostornyeleket rázogatja a szél. Egy téren valahol egy boltajtó nyikorgott, és egy kis csengő csilingelt, és Szindbádnak úgy tűnt fel, hogy huszonöt év előtt sötét estéken ugyanígy sírdogált az ajtó, csengett a kis csengő gyertyákért, kőolajért járó cselédleányok keze alatt. Majd ablakokra bukkant, amelyeken már akkor is – sarkantyús legény korában – lezárt szemű zsalugáterek foglaltak helyet. Már akkoriban eltűnődött ezeken a halott ablakokon, amelyeket sohasem nyit fel senki, és a por vastagon rakódik a zsalukra. Vajon mi lehet az ilyen ablakok mögött? Talán egy halott fekszik ott ravatalán, és sárga viaszgyertyák bágyadt, kékes párák közepette lobognak a koporsó körül. Vagy egy asszony alszik odabenn csöndesen, és valakiről hosszasan és édesdeden álmodik. Vagy talán egy kép függ a falon, a bezárt ablak mögött, valakinek a képe, akinek kedvéért örökös homályba borult a szoba... Szindbád így bandukolt végig a csöndes városon, és egy utcasarkon hirtelen megállott, mert a közelben megszólalt egy öreg, pohos toronyka harangja, és mély hangon beleszólt a délutáni csöndbe. És mindjárt ezután valahol, valamerre katonák trombitáltak, és Szindbád sétapálcáját, mint egy kardot, hóna alá kapta, és bokázó, friss lépésekkel indult most már az A. Marchali-féle cukrászbolt felé, mint egykor hajdanában... Hátranézett, hogy miért nem csörögnek sarkantyúk a sarkán. A. Marchali... A betűk aranyozása persze lekopott régen, de a dohányszínű függönyök az ablakon még a régiek. A sáros út a régi híd felé kanyarodik, és a hídon csöndesen gurul egy szamaraskordé. Nagyfülű, kis szürke csacsi vékony lábszáraival serényen bandukol a kordé előtt és piros szalag van a nyakában. Szindbád tűnődve áll a cukrászbolt előtt, vajon bemenjen-e dicsősége, boldog szerelme színhelyére? Majd megnyomta a kilincset. Szivarfüst és pörköltkávé szaga fogadja odabent. Biliárdgolyók koccanását hallja, mintha az ő tiszteletére csörrentek volna össze a golyócskák, és egy fiatal tiszt nyurgán, hanyag előkelőséggel, nyakánál kigombolt zubbonyban áll dákóra támaszkodva az asztal felett. Öreg, pápaszemes ember hajlik egy kávéfoltos újságlepedő fölé, és kis kalitkában valamely fekete madár gunnyaszt az ablak mellett. A kis kassza a régi helyén, és a Makart-csokrok ott állanak színes tartóikban, mintha azóta emberi kéz sem nyúlt volna hozzájuk. Szindbád csöndesen, szinte visszafojtott lélegzettel ült helyén, és csodálkozott, hogy a piros és fehér golyócskák mily fürgén szaladoznak az új posztóval bevont biliárdasztalon. A görbe padlón megcsörren a fiatal tiszt sarkantyúja, és a kályha mellett halkan ketyeg egy faházikóba rejtett óra. – Most már csak Amália hiányzik – gondolta magában Szindbád. És a kassza mellett a piros függöny mintegy varázsszóra szétnyílott, és Amália fekete kötényben, kezében kávéscsészével a cukrászboltba lépett. A félcipőcskéje némileg kopott volt, de a szalagja friss és széles, a köténye pirossal volt beszegve, és frissen fésült barna hajában egy ezüstfésű villogott. Könnyed, alig hallható lépésekkel hozta a kávét Szindbád asztalához, és barna szemében kellemes kíváncsiság csillant meg a furcsa idegen láttára. Halkan, kedveskedve, simulékony, mély hangon kérdezte Szindbádot:

A

K I S E P I K A


– Nos és hogyan tetszik önnek városunk? Szindbád csöndesen mosolygott, és kávéját kevergette. Igen, csakugyan ő az: Amália vagy legalábbis a lánya... A kassza melletti asztalkán kis kézimunkakosár áll, és amint a cukrászné elfoglalja helyét a kosár mellett, a függöny mögül óvatos, hosszúkás lépésekkel jön elő egy nagy szürke macska, amely, miután körülsétálta a biliárdasztalt, elfoglalta helyét úrnője lábánál, és bajuszát megpödörte. – Igen, ő az! – ismételte Szindbád magában, és furcsa melegség szalad végig a mellén, és valami diadalmas örömet érez a szívében, mit talán akkor érzett, midőn sarkantyút pengetett a lábán, és a barna kis cukrásznét először keblére szorította. A barna nőcske kezében piros és kék rózsákkal hímzett szövetdarab mozog, és a frissen fésült hajból mintha valami könnyű illat áradna szerteszéjjel. A kicsiny és rózsaszínű fül mellett göndörkés fürtöcskékben libeg a barna haj, míg a finom, fehér orr tájékán, a hosszúpillájú szemek mellett könynyű kékes árnyék borong. A domború mell a selyemkötény alatt lágyan emelkedik, és a finom nyakon vékony aranylánc látszik. A nyurga tiszt széles mozdulattal öltötte magára bő köpenyegét, sarkantyús lépései elzörögnek. A kopasz, pápaszemes emberke már előbb eltűnt észrevétlenül az újságlepedő mögül. Szindbád egyedül marad a cukrásznéval... – Asszonyom, nem mutatná meg nekem azt a medaillont közelebbről, amelyet a nyakában visel? – kérdezte Szindbád egy darab idő múlva. A cukrászné könnyen elpirult. – Anyámtól örököltem, uram. Megboldogult édesanyámtól... – Éppen azért kérem, mert Marchaliné asszony egykor nagyon jó ismerősöm volt. Némi vonakodás után a Szindbád kezébe kerül a medaillon. Igen, megösmeri. Ez volt az, amit a cukrásznénak egykoron ajándékozott. Vajon benne van-e a régi kép... Az ujja reszket, midőn némi erőlködéssel felnyitja a medaillont. Odabent egy fakó arckép. Fiatal, mosolygó katona arcképe... – Az apám képe. Katona korából való képe – mondja a barna kis cukrászné. Szindbád hosszasan, elmerengve, álmodozva nézte a saját képét a medaillonban. Nini, milyen furcsa bajusza volt akkor, és a haja milyen hullámos, mint egy fodrászé... – Kérem – mondja a cukrászné. Szindbád egy másodpercig fogva tartja a kis barna nőcske puha, bársonyos kezét a kezében. – Férjes már? – kérdi. – Igen, és két gyönyörű gyermekem van. Szindbád szeretné a gyermekeket látni, de nem merészeli. A barna nőcske idegenkedve, haragosan húzódik az öreg idegentől, és borús homlokkal ül kézimunkája fölött. Szindbád tehát ezután nemsokára elbúcsúzott A. Marchali cukrászboltjától, és a régi hídra ment, ahonnan sokáig elgondolkozva nézte az alkonyatban álmodozó messzi erdőségeket. A folyó fürgén futott a híd álmos ívei alatt. 1911

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK T/1. a)

egyéni, de pl.: becsukott szem, arc felé hajló kéz – befele fordulás, belső utak, belső képek, az emlékezés képi természete; madár – könnyűség, időszimbólum; borostyán – örökzöld, az emlék jelenvalósága a tudatban; gyöngy, tölcsérszerű virágok, csigavonal, hullámvonal: mozaikosság, megszakítottság és folytonosság

13

14


•

1 2 .

É V F O L Y A M

b)–c) egyéni d) Azt várjuk, hogy olyan jellemzők kerülnek elő, mint a tudatos vagy önkéntelen emlékezet, az asszociatív kapcsolatok, a tudatnak az időben való mozgása stb. e) Elsősorban azt várjuk, hogy legalább körülírás szintjén előkerül a tudatelbeszélés problémája, illetve az emlékezésnek mint folyamatnak a nyelvi elbeszélhetősége.

T/2. a)

b)

Az Ezeregyéjszaka meséiben. Kalandos tengeri utazások történetei, meseszerű elemek (pl. a rukh madár). Bagdadi kereskedő, nagy utazó. Seherezád az életéért mesél Sahriár királynak. Szindbád is mesél E/1.-ben (másodlagos elbeszélő). Például: Odüsszeusz, Dante vagy mások. Olyan művek felidézését várjuk, amelyekben az utazás szimbolikus-metaforikus értelemben szerepel. Pl. Miben hasonlít a mesehőshöz? Miben különbözik tőle? Miért Szindbád a neve? Vajon miért fordul a mesealakhoz Krúdy? Stb.

JELENTÉSTEREMTÉS 2. lépés: 3–4. feladat T/3–4.

10. oldal 50 PERC

30 perc a csoportmunkára, 20 perc a megbeszélésre, ami áthúzódik a következő óra elejére

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k • T/3. • A hídon értelmezésének célja, hogy a diákok megismerkedjenek a Szindbád-novellák elbeszélésmódjával és sajátos emlékezéspoétikájával, melyet a halál közelségének tapasztalatával összekapcsolódó nosztalgia és a múltra irányuló vágy alakít. A prezentáció kapcsán érdemes röviden kitérni az alterego-hős problematikájára, a regényként való olvashatóság kérdésére, illetve felidézni Kosztolányi Esti-novelláit. Célunk, hogy a tanulók kutatásaik nyomán felfedezzék és megfogalmazzák, hogy Krúdy elbeszéléstechnikája a magyar prózának abba a vonulatába tartozik, amely különbséget tesz a történet és annak elbeszéltsége közt, hangsúlyozza a szövegszerűséget. • Alakítsunk 4 fős csoportokat úgy, hogy azonos számú A) és B) csoport legyen. • T/4. • A csoportok kutatási eredményének megosztására választhatunk. • (1) Az A) és B) csoportok egyaránt párokra válnak szét. Egy A) és egy B) párosból új csoport alakul, és a közzététel reciproktanítással történik. Ezt akkor választhatjuk, ha a csoportmunka folyamatának nyomon követésekor meggyőződtünk arról, hogy nem szükséges frontális, a tanár számára is „beavatkozási lehetőséget” biztosító közzététel, a tanulócsoportok boldogulnak a feladatokkal, képesek érdemi eredményre jutni. • (2) Frontális közzététel: egy A) és egy B) csoport összegzi kutatásai eredményét, a többi A) és B) csoport feladatot kap. Pl. az egyik csoportnak tisztázó kérdést kell majd az elhangzottak

A

K I S E P I K A


nyomán feltennie, a másik kiegészít vagy vitatkozik, a harmadik méltatja a prezentáló csoport erényeit, a negyedik fejlesztő kritikai észrevételt tesz. Ezek a megjegyzések egyben a közös értékelés alapját is képezhetik. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : a novella hagyományos értelmezési szempontjainak adaptív, módosító alkalmazása, különbségtétel, árnyalt gondolkodás, nyelvi érzékenység, előadói készség, kritikai reflexiós képesség C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : homogén csoportok A) csoportok: a novella hagyományosabb műfaji-szerkezeti sajátosságait mint meglévő tudást a különbségtétel igényével is alkalmazni, felhasználni képes tanulók B) csoportok: az irodalmi szövegek nyelvi megformáltságára érzékenyebb, a szövegformálás sajátosságainak vizsgálatában elmélyültebb munkára képes tanulók M u n k a f o r m á k : csoport; csoport vagy frontális M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik, tanári kalauz, szemponttáblázat, reciproktanítás csoportpárokban vagy közzététel 3. A hídon és más Szindbád-novellák A) Hagyomány és újítás a) Ki ebben az elbeszélésben Szindbád? Milyen korban, időben és milyen térben mozog? Mi kölcsönöz énjének osztottságot? b) Jellemezzétek az alaphelyzetet! c) Milyen esemény, mozzanat hogyan billenti ki a nyugvópontról az alaphelyzetet? d) Mennyiben követi A hídon a klasszikus novella szerkezeti konvencióit, miben különbözik tőle? e) Olvassátok el az alábbi novellaindításokat, és hasonlítsátok össze A hídon című elbeszélésével! Mi a közös bennük? (1) Szindbád, az ezeregyéjszakabeli hajós történetünk előtt körülbelül huszonöt esztendővel kis diák volt a határszéli algimnáziumban, a Kárpát alatt, valamint a legjobb valcer-táncos a városka tánciskolájában. (…) Szindbád – akinek ez az álneve még abból az időből eredt, midőn az algimnázium növendékei az ezeregyéjszaka tündérmeséit olvasgatták, és maguknak hősöket választottak a rege alakjaiból – megnövekedett, széles vállú, deresedő férfiú lett, midőn egyszer eszébe jutott, hogy elmegy megkeresni ifjúkora emlékeit. Vonatra ült, éjjel-nappal utazott vasúti kocsiban, végül szánon, melyet három ló vont, mert hiszen nem messzire volt ide az orosz határ. A csengők csörögtek a lovak szerszámján, amint az öles hóval borított országúton, a széles fennsíkon Szindbáddal nyargaltak. (Szindbád, a hajós – Első utazás)

15

16


•

1 2 .

É V F O L Y A M

(2) – Szindbád, Szindbád! – mondta a Hang egy éjszakán. – Voltál-e már azon a helyen, ahol a temető a hegyoldalban van, és a temetőben valaki fekszik, akinek azt ígérted, hogy sohasem hagyod el? Szindbád az álomtalan álomból felébredve, megdörzsölte a szemét, és nyomban tudta, hogy kire céloz a múltból jövő hang. Szindbád ugyanis elérkezett életének ahhoz a korszakához, amidőn körülbelül már mindent megpróbált, ami az életben kellemes vagy kellemetlen. Vitorlázott a messzi tengereken, és érintett ismeretlen szigetországokat... (Szindbád második útja) (3) Esős tavaszi délután – a liget fái messzire ködben, árnyban úsznak, alkonyat felé Szindbádnak levelet hozott a posta. Hegyes, apró betűk, mint megannyi kanárikörmök a borítékon, odabévül fehér kartonlap, aranyozott sarkokkal, amilyen papiroson a grófnők vagy a nagyon szegény varrókisasszonyok leveleznek. A madárkakörmök e szavakat jelentették: Kedves Szindbád, harmincadik születésnapja alkalmából fogadja szerencsekívánatait Lenkének. – Szindbád kétszer-háromszor megforgatta kezében a levelet, megnézte a postabélyegzőt, egy felsővidéki városka neve a bélyegen, megnézte az aláírást, és mert nem volt feledékeny ember, egyszerre mindenre emlékezett. Lenke tíz esztendő előtt, lánykorában egyik szent és érintetlen szerelme volt az ifjú Szindbádnak. Fekete szemű, fekete hajú és illatos szájú hölgy volt. De legelsőbben mégis inkább kis kezére emlékezett, amelyet esti sétákon gyakran tartott a felöltője zsebébe dugva. Puha és finom ujjaival sokat játszadoztak Szindbád ujjai, a kabátzseb sötétségében, sőt többször szájon is csókolta egy régi templom mögött (ahonnan a ködbe borult temető látszott árnyékszerű kőoszlopaival), mielőtt az esti sétáról hazáig kísérte volna Lenkét. (…) Szindbád, a hajós abban az időben még nagyon szeretett utazgatni. Tehát aznap este vagy másnap – de semmi esetre sem későbben – vonatra ült, a hálófülkében lefeküdt, és éjfélig csendesen aludt amaz ismeretlen, messzi városka felé utazva, ahol Lenke lakott. (Női arckép a kisvárosban – A harmadik út) f)

Krúdy novellái jellemzően egy anekdotikus történetre épülnek rá. Melyik lehet, kihez, mihez kapcsolódik A hídon című elbeszélés anekdotikus eleme?

g) Mit tud meg az olvasó, és mit nem tud meg erről az anekdotikus elemről? h) Milyen anekdotikus elemre épül rá a három másik Szindbád-novella az olvasott idézetek alapján? Húzzátok alá az anekdota lehetőségét rejtő mondatokat! i)

Válasszatok ki a három (tag)mondatból egyet, és írjátok anekdotává! A VÁLASZTOTT, ANEKDOTÁVÁ ÍRHATÓ MONDAT: KIVONAT BETÁJOLÁS A CSELEKMÉNY BONYOLÍTÁSA

A

K I S E P I K A


ÉRTÉKELÉS EREDMÉNY VAGY MEGOLDÁS ZÁRLAT

j)

Mennyiben más a szerepe Krúdy elbeszélésében az anekdotának a hagyományoshoz, a megszokotthoz képest?

k) Megtalálható-e, újraélhető-e Szindbád számára az emlék? Igazoljátok állításotokat szövegrészletekkel! B) Toposzok, időszerkezet, identitás a) Mit jelent, hányféleképpen értelmezhető az út-utazás toposz ebben az elbeszélésben? Melyik jelentéshez milyen idősík társul az elbeszélt idő szempontjából? b) Aláhúzással emeljétek ki az elbeszélésből az összes olyan szövegrészt, amelyben megismétlődik a cím hídmotívuma! c) A szövegkörnyezetet is figyelembe véve vizsgáljátok meg, melyik részletnek mi a szerepe az elbeszélés egészében! Milyen jelentései lehetnek a híd motívumának? d) Milyen más, jelképesen is értelmezhető és ismétlődő-variálódó motívumok kapcsolódnak a kiemelt részletekben a hídhoz? Emeljetek ki és értelmezzetek néhányat! e) Vizsgáljátok meg, hogy a kiemelt részletekben milyen nyelvi eszközök hogyan alkotják meg az emlékezés sajátos időszerkezetét! IDÉZET Eszébe jutott fiatalkorából egy város Ide kívánkozott még egyszer Szindbád a híd kőpárkánya mellől álmodozva nézte a messziségben alvó kék erdőket a kék erdőket látni a messziségben a hídról álmodó erdőket látni kőszent áll valahol a hídon, látni lehet onnan a kis cukrászboltot A sáros út a régi híd felé kanyarodik a régi hídra ment, ahonnan sokáig elgondolkozva nézte az alkonyatban álmodozó messzi erdőségeket

AZ EMLÉKEZÉS IDŐSZERKEZETE ÉS ENNEK NYELVI ESZKÖZEI

17

18


f)

•

1 2 .

É V F O L Y A M

Olvassátok el a két értelmező-elemző szöveget, amely a Krúdy-szöveg eltérő emlékezésértelmezéseinek összjátékát világítja meg. Vizsgáljátok meg az ezekben olvasottak segítségével az alábbi részleteket! Figyeljetek a narrátor és a szereplő nézőpontjából kiolvasható válaszokra egyaránt!

(1) „Az emlékezés egyik oldalról a múlt »megelevenedéseként«, változatlan visszatéréseként értelmezhető. Ez a sor mindenekelőtt a jelenbeli eseményeket a múltbeli történések változatlan ismétlődésként elénk állító szövegegységekből hozható létre, illetve azokra a leíró szakaszokra támaszkodhat, melyek a változatlanságot sugallják.”. Másik oldalról viszont az emlékezés „rálátást enged” az „Én két szituációja közötti különbözőségre”, ami megkérdőjelezi a múltbeli Én és a jelenbeli Én azonosságát. (Gintli Tibor) (2) A jelen a múlt felől, a múlt a jelen felől, egymás tükrében tételezi magát, ismer magára, válik olvashatóvá. „Szindbád tudata ezek nyomán úgy lép elő, mint a különbségek által lehetővé váló imaginatív [képzeletbeli] önmegragadás, mely mindig egy másik jelentésre tekintve (vágyakozva) érzékeli magát.” (Eisemann György) ALÁHÚZÁSOK, KIEMELÉSEK Egy téren valahol egy boltajtó nyikorgott, és egy kis csengő csilingelt, és Szindbádnak úgy tűnt fel, hogy huszonöt év előtt sötét estéken ugyanígy sírdogált az ajtó, csengett a kis csengő gyertyákért, kőolajért járó cselédleányok keze alatt. Majd ablakokra bukkant, amelyeken már akkor is – sarkantyús legény korában – lezárt szemű zsalugáterek foglaltak helyet. Már akkoriban eltűnődött ezeken a halott ablakokon, amelyeket sohasem nyit fel senki, és a por vastagon rakódik a zsalukra. Vajon mi lehet az ilyen ablakok mögött? Talán egy halott fekszik ott ravatalán, és sárga viaszgyertyák bágyadt, kékes párák közepette lobognak a koporsó körül. (…) Szindbád így bandukolt végig a csöndes városon, és egy utcasarkon hirtelen megállott, mert a közelben megszólalt egy öreg, pohos toronyka harangja, és mély hangon beleszólt a délutáni csöndbe. És mindjárt ezután valahol, valamerre katonák trombitáltak, és Szindbád sétapálcáját, mint egy kardot, hóna alá kapta, és bokázó, friss lépésekkel indult most már az A. Marchali-féle cukrászbolt felé, mint egykor hajdanában... Hátranézett, hogy miért nem csörögnek sarkantyúk a sarkán.

ÉRTELMEZŐ MEGJEGYZÉSEINK

A

K I S E P I K A


– Most már csak Amália hiányzik – gondolta magában Szindbád. És a kassza mellett a piros függöny mintegy varázsszóra szétnyílott, és Amália fekete kötényben, kezében kávéscsészével a cukrászboltba lépett. (…) Halkan, kedveskedve, simulékony, mély hangon kérdezte Szindbádot: – Nos és hogyan tetszik önnek városunk? Szindbád csöndesen mosolygott, és kávéját kevergette. Igen, csakugyan ő az: Amália vagy legalábbis a lánya... (…) – Igen, ő az! – ismételte Szindbád magában, és furcsa melegség szalad végig a mellén, és valami diadalmas örömet érez a szívében, mit talán akkor érzett, midőn sarkantyút pengetett a lábán, és a barna kis cukrásznét először keblére szorította.

g) A szövegkörnyezet elemzésével mutassátok be, hogyan vonják össze és választják szét a múlt és a jelen idősíkját, illetve a múltbeli Én-t és a jelenbeli Én-t az alábbi motívumok ismétlődései! A MÚLT ÉS A JELEN IDŐSÍKJAINAK ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSA

MOTÍVUM

A MÚLT ÉS A JELEN IDŐSÍKJAINAK SZÉTVÁLASZTÁSA

a betűk aranyozása sarkantyú biliárdasztal cukrászné medalion saját példa (1) saját példa (2)

h) Elemezzétek az alábbi részletet abból a szempontból, hogy mi a szerepe az érzékelésnek az emlék felidézésében, a jelen és a múlt időjátékában! Miért mondhatjuk, hogy az emlékezés a szinesztéziához hasonlóan működik a szövegben? Valaki valahol csiklandósan, hosszan, vígan felnevetett a félhomályban, mintha egérke szaladt volna végig a combján... A különös, izgató és titkos kacagás Szindbád füléhez ért, és a hajós meglepetten, csodálkozva emelte fel a fejét. Ezt a kacagást ő már hallotta valahol, valaha... Igen, így kacagott Anna, a szép, telikeblű és kövérkés Anna, ott abban a szűk, csöndes utcácskában, amikor estenden a fiatal tanárokkal sétálgatott. A félhomályos utcácskában ugyancsak így csendült fel az a régen hallott női viháncolás, és Szindbád képzeletében megjelent két gömbölyű és fehér női térd, amelyet hajdanában a fehér függöny mögül látott. (Szindbád, a hajós – Első utazás)

19

20


i)

1 2 .

É V F O L Y A M

Keressetek példákat A hídon című elbeszélésből a színeknek, illatoknak, hangoknak, ízeknek és a tapintásnak az emlékezésben, az emlékezés nyelvi megalkotásában betöltött szerepére! SZÍNEK

j)

•

HANGOK

ILLATOK

ÍZEK

TAPINTÁS

Hogyan működik, milyen hatást kelt az e)–h) feladatban megvizsgált időkezelés?

k) Olvassátok el és saját meglátásaitokkal összefüggésben értelmezzétek Eisemann György tanulmányrészletét! [N]em valamilyen meghatározott időpontnak, a régmúltban elszigetelt eseménynek „originális” tartalmú visszaidézéséről van szó, hanem az elbeszélésben az idő értelmezéseként előálló szemantikai viszonyokról. Nem valamilyen eleve adott eredet és kései visszatekintés szilárd pontjainak kapcsolatáról, nem a régmúltat a felidézésben uraló, izoláltan reflektáló jelenbéli pillanat önkényes gesztusáról, hanem az időiség nyelvi létesüléséről. (…) A művészi beszéd időjelei nem leképezik, hanem megalkotják e struktúrákat: a nyelv így ezúttal sem tükrözője, hanem hordozója, letéteményese és felnyitója az időiség alapvető lét-tapasztalásának. (Eisemann György: Az emlékezés ízei) 4. Reciproktanítás a) Alakítsatok új csoportokat úgy, hogy minden csoportban legyen olyan pár, amelyik az A), és legyen olyan, amelyik a B) feladatsoron dolgozott! b) Osszátok meg egymással kutatásaitok eredményét! c) A „tanított páros” reflektáljon az elhangzottakra: • Tegyetek föl tisztázó kérdéseket, vagy ha szükséges, vitassátok az elhangzottakat! • Fogalmazzatok meg a tanító páros munkájáról méltató véleményt! • Éljetek fejlesztő célú kritikai észrevétellel!

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK T/3. A) a) 20. század eleji figura; a jelenben, a Monarchia terében/idejében, illetve a saját emlékező tudatának terében: emlékező Én, valamint az emlékező Én múltjából felidézett, korábbi Én. (A szcenika jellegzetességei: pl. csendes kisváros, nagyváros – sztambuli bazár, cukrászda, biliárd, katonatiszt, olcsó regény.) b) A szövegből nem lehet pontos időrendet megállapítani. Az emlékezés asszociatív természetének megfelelően több lehetőséget megenged. Például: az idősödő, halálra készülő főszereplő elhatározza, hogy egy utolsó utazásra indul. Emlékeiből egy kisváros képei merülnek fel (közelítő perspektíva), és egy barna szemű, barna hajú cukrászné alakja. Szindbád emlékei nyomába indul. Vagy: Szindbádban felötlik egy Amália nevű hölgy emléke (késleltetés), vele

A

K I S E P I K A


felidéződik az egykori szerelem kontextusa és élménye. Az idősödő, halálra készülő Szindbád elhatározza, hogy elutazik, felkeresi ifjúsága eme színhelyét. c) Az emlék, az emlékezés aktusa, illetve a hiány, a múlt megtalálásának, az ifjúkori élmény újraélésének a vágya. „Az emlékezést a múlt elsajátításaként felfogó megközelítés a mnemotechnikához mint az ÉN történetének elbeszéléséhez, illetve reflexiójához közelíti.” (Gintli Tibor) d) Követi: alaphelyzet, a nyugalmi állapotot megbontó és az eseménysort elindító hiány, záró helyzet, keretes szerkezet (híd). Különbözik: az „eseménysor” nem (vagy alig) történetszerű, lényegi mozzanatai az emlékező tudathoz kötöttek, az ok-okozati viszonyok helyett asszociatív és metaforikus kapcsolatok mentén bomlik ki, a történet helyett az elbeszélés módjának, a szövegszerűségnek van nagyobb szerepe. e) Mindegyikben van egy, az emlékezés folyamatát belülről vagy kívülről elindító mozzanat (eszébe jutott, mondta a Hang, levelet hozott a posta). Az emlékezés összekapcsolódik az érzékeléssel, valamilyen érzéklet (látás, hallás, tapintás) idézi fel, hozza elő, élesíti ki az emlékképeket. Pl.: „A csengők csörögtek a lovak szerszámján”, „a temető a hegyoldalban van”, „Puha és finom ujjaival sokat játszadoztak Szindbád ujjai”. Mindegyik idézett novellában az emlék, emlékezés Szindbád ifjúkorához, nőhöz, szerelmi kalandhoz kapcsolódik. A nő az élet teljességének egyik szimbóluma is a Szindbád-novellákban (ilyen teljességjelkép pl. még az evés, az étel és ital elfogyasztása, „bekebelezése” is). f)–g) A szép, barna cukrászné és Szindbád szerelmi története. A medalionban lévő képből tudható, hogy a cukrászné számára a fiatal katona, Szindbád életre szólóan sokat jelentett, a kis nőcske megjegyzéséből sejthető, de bizonyosan nem tudható, hogy Szindbád az apja. Ezen kívül az olvasó fantáziájára van bízva minden. Nem ismerjük meg a szerelem történetét, nem tudunk meg semmit a cukrászról, a viszony végéről stb. h) „a legjobb valcer-táncos [volt] a városka tánciskolájában” „a temetőben valaki fekszik, akinek azt ígérted, hogy sohasem hagyod el” „Lenke tíz esztendő előtt, lánykorában egyik szent és érintetlen szerelme volt az ifjú Szindbádnak.” i) csoportfüggő j) A novella egy anekdotikus történetre épül rá, ugyanakkor eltávolodik az anekdotikus hagyománytól. Az anekdotikus elem hátérbe szorul, kifejtetlen marad. Szerepe eszköz jellegű, s mint ilyen, arra korlátozódik, hogy az emlékezés problémáját az elbeszélés középpontjába állítsa, elindítsa a múltbeli emlékek felidézésének folyamatát. k) Egyéni. Ugyanakkor várjuk, hogy a tanulók észreveszik a „billegést” az újraélhető idill és annak folytonos széttörése, ironizálódása közt, megfogalmazzák a hiány betölthetetlenségének tapasztalatát. Pl.: „a piros függöny mintegy varázsszóra szétnyílott, és Amália fekete kötényben, kezében kávéscsészével a cukrászboltba lépett” – „félcipőcskéje némileg kopott volt”; „Nini, milyen furcsa bajusza volt akkor, és a haja milyen hullámos, mint egy fodrászé...”; „A barna nőcske idegenkedve, haragosan húzódik az öreg idegentől, és borús homlokkal ül kézimunkája fölött.” B) a) Egyrészt tényleges utazás: Szindbád felkeresi ifjúságának egyik színhelyét, egy kisvárost, egy cukrászdát, ahol 25 éve a cukrásznéval szerelmi kalandja volt. Ebből a szempontból az elbeszélt időben előre haladunk. Másrészt metaforikus: a tudatban, az emlékek között való utazás. Ebből a szempontból időben visszafelé, a múltba haladunk. Ez a kettősség a múlt

21

22


•

1 2 .

É V F O L Y A M

megragadásának, elevenné tételének szándéka a jelenben. Így az utazás tulajdonképpen az emlékezés allegóriájává válik. b) (1) Eszébe jutott fiatalkorából egy város – völgyben és piros háztetőkkel, ahol a barna híd ódon ívei alatt színes kavicsok felett vágtat egy tiszta kis folyó, és Szindbád a híd kőpárkánya mellől álmodozva nézte a messziségben alvó kék erdőket... Ide kívánkozott még egyszer Szindbád, mielőtt utolsó pipáját kiszívta volna a régi szőnyegen; a kék erdőket látni a messziségben és a híd lusta ívei alatt serényen utazgató folyót. Egy kőszent áll valahol a hídon, látni lehet onnan a kis cukrászboltot dohányszínű függönyeivel, valamint kopott aranyos betűivel. (2) – Vajon él-e még Amália? – kérdezte Szindbád a sztambuli bazárban, és nemsokára útra kelt a piros tetők felé, ahol egy folyó szeli keresztül a várost, és a hídról álmodó erdőket látni. (3) A sáros út a régi híd felé kanyarodik, és a hídon csöndesen gurul egy szamaraskordé. (4) Szindbád tehát ezután nemsokára elbúcsúzott A. Marchali cukrászboltjától, és a régi hídra ment, ahonnan sokáig elgondolkozva nézte az alkonyatban álmodozó messzi erdőségeket. A folyó fürgén futott a híd álmos ívei alatt. c) Kétféleképpen jelenik meg: emlékképként (a múltbeli Én-hez kapcsolódva) és az újra felkeresett kisváros tereptárgyaként (a jelenbeli Én-hez kapcsolódva). A híd tereptárgyként összeköt, átjárhatóvá, elérhetővé tesz helyeket, leküzdhetővé természeti akadályokat, ugyanakkor szét is választ, ahogyan pl. a folyó is. Ez a szerepe metaforikusan is megnyilvánul: a múlt és a jelen „összerántásának” ebben az elbeszélésben az egyik legfontosabb, a címben is kiemelt motívuma, de metaforikus jelentésében is kettős funkciót hordoz. Nemcsak az azonosulást teszi lehetővé múltbeli és jelenbeli Én közt, hanem a szakadást is. Például: „Szindbád a híd kőpárkánya mellől álmodozva nézte a messziségben alvó kék erdőket” „a régi hídra ment, ahonnan sokáig elgondolkozva nézte az alkonyatban álmodozó messzi erdőségeket” → majdnem változatlanul ismétli a „szemlélődő-emlékező” helyzetet, melyben az emlékező Szindbád a fiatal Szindbád helyzetét ismétli meg. Ennyiben a két idősík és a két Én összekapcsolását hajtja végre. A két idősík és a két Én különbségeit jelzi viszont pl. a szövegbeli eltérés: „kőpárkánya mellől nézte” (egykor!) és „a régi hídra ment” (most!), illetve a határozói módosító változtatása: „álmodozva” (egykor!) és „elgondolkozva” (most!). Ez utóbbi (elgondolkozva) az emlékező Én-nek az egykori Én-re (és helyzetre) vagy az emlékezésként értett utazásra való reflexiójaként is olvasható (ugyanakkor Szindbád gondolatait nem ismerjük meg, a hiány kitöltése az olvasóra marad). Szerepe allegorikusan megfeleltethető az emlékező tudat szerepének (az emlékezés mint jelen idejű tudati tevékenység és az emlék mint múlt). d) Például: tiszta kis folyó – a gyorsan múló idő metaforájaként is olvasható; a piros háztetők és a messziségben álmodó kék erdők – a város emlékképe a cukrászda, majd a cukrászné alakjának emlékképei felé nyitnak, az álmodó erdők jelölhetik a fiatal Szindbád szerelmes ábrándozását, álmodozását, az idősödő Szindbád múltkeresését, a múlt újraélésének, a teljesség megragadásának illuzórikus voltát. e) Eszébe jutott fiatalkorából egy város Ide kívánkozott még egyszer Szindbád

Az elbeszélői tevékenységhez és a szereplő tudatához tartozó idő, a vágyódás ideje (E/3. és a múlt idő jele)

A

K I S E P I K A


a híd kőpárkánya mellől álmodozva nézte a messziségben alvó kék erdőket

Az elbeszélői tevékenységhez és a szereplő tudatához tartozó múlt idő, az emlék ideje (E/3. és a múlt idő jele)

a kék erdőket látni a messziségben a hídról álmodó erdőket látni

Inkább a szereplő tudatához tartozó idő, az emlék és az emlékezés együttes ideje (infinitívusz)

kőszent áll valahol a hídon, látni lehet onnan a kis cukrászboltot

A szereplő tudatához tartozó idő, az emlék és az emlékezés együttes ideje (jelen idő és infinitívusz)

A sáros út a régi híd felé kanyarodik

A szereplő tudatához tartozó idő, az utazás ideje (jelen idő)

a régi hídra ment, ahonnan sokáig elgondolkozva nézte az alkonyatban álmodozó messzi erdőségeket

A szereplő tudatához tartozó idő, az utazás végének ideje, egyben az elbeszélői tevékenységhez tartozó múlt idő (E/3. és a múlt idő jele)

f)

Fontos a nézőpontok és tudati egyidejűséget megalkotó idősíkok együttes játéka, billegése (oszcillálása). xx : a két idősík és a két Én összeolvadását erősíti xx : a két idősík és a két Én közti különbséget erősíti Egy téren valahol egy boltajtó nyikorgott, és egy kis csengő csilingelt, és Szindbádnak úgy tűnt fel, hogy huszonöt év előtt sötét estéken ugyanígy sírdogált az ajtó, csengett a kis csengő gyertyákért, kőolajért járó cselédleányok keze alatt. Majd ablakokra bukkant, amelyeken már akkor is – sarkantyús legény korában – lezárt szemű zsalugáterek foglaltak helyet. Már akkoriban eltűnődött ezeken a halott ablakokon, amelyeket sohasem nyit fel senki, és a por vastagon rakódik a zsalukra. Vajon mi lehet az ilyen ablakok mögött? Talán egy halott fekszik ott ravatalán, és sárga viaszgyertyák bágyadt, kékes párák közepette lobognak a koporsó körül. (…) Szindbád így bandukolt végig a csöndes városon, és egy utcasarkon hirtelen megállott, mert a közelben megszólalt egy öreg, pohos toronyka harangja, és mély hangon beleszólt a délutáni csöndbe. És mindjárt ezután valahol, valamerre katonák trombitáltak, és Szindbád sétapálcáját, mint egy kardot, hóna alá kapta, és bokázó, friss lépésekkel indult most már az A. Marchali-féle cukrászbolt felé, mint egykor hajdanában... Hátranézett, hogy miért nem csörögnek sarkantyúk a sarkán. – Most már csak Amália hiányzik – gondolta magában Szindbád. És a kassza mellett a piros függöny mintegy varázsszóra szétnyílott, és Amália fekete kötényben, kezében kávéscsészével a cukrászboltba lépett. (…) Halkan, kedveskedve, simulékony, mély hangon kérdezte Szindbádot: – Nos és hogyan tetszik önnek városunk? Szindbád csöndesen mosolygott, és kávéját kevergette. Igen, csakugyan ő az: Amália vagy legalábbis a lánya... (…) – Igen, ő az! – ismételte Szindbád magában, és furcsa melegség szalad végig a mellén, és valami diadalmas örömet érez a szívében, mit talán akkor érzett, midőn sarkantyút pengetett a lábán, és a barna kis cukrásznét először keblére szorította. E szerint a két Én (emlékező Én és felidézett Én) valamiféle idő feletti összeolvadása bizonytalan, billegő mind a szereplő, mind a narrátor nézőpontjából. A nézőpontok a két pólus között mozogva folytonosan változtatják pozíciójukat. (Gintli Tibor)

23

24


g)

•

1 2 .

É V F O L Y A M

Például:

A MÚLT ÉS A JELEN IDŐSÍKJAINAK ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSA látni lehet onnan a kis cukrászboltot Hátranézett, hogy miért nem csörögnek sarkantyúk a sarkán.

MOTÍVUM a betűk aranyozása

A MÚLT ÉS A JELEN IDŐSÍKJAINAK SZÉTVÁLASZTÁSA A betűk aranyozása persze lekopott régen

sarkantyú

A görbe padlón megcsörren a fiatal tiszt sarkantyúja

biliárdasztal

egy fiatal tiszt nyurgán, hanyag előkelőséggel, nyakánál kigombolt zubbonyban áll dákóra támaszkodva az asztal felett

diadalmas örömet érez a szívében, mit talán akkor érzett, midőn sarkantyút pengetett a lábán a háromlábú biliárdasztal felett dákójára támaszkodva, kecsesen, könnyedén és ábrándosan álldogált

csodálkozott, hogy a piros és fehér golyócskák mily fürgén szaladoznak az új posztóval bevont biliárdasztalon

a tekegolyók futkározásukban megcsörrentek a zöld posztón

Amália fekete kötényben, kezében kávéscsészével a cukrászboltba lépett

cukrászné

A barna nőcske idegenkedve, haragosan húzódik az öreg idegentől

Ez volt az, amit a cukrásznénak egykoron ajándékozott

medalion

Anyámtól örököltem, uram. Megboldogult édesanyámtól. Odabent egy fakó arckép. Fiatal, mosolygó katona arcképe...

h)

Elindítja az emlékezést, egymáshoz rántja a két időt, a múltat és a jelent. Az emlékező modalitásban a két sík és jelentésréteg egymásra vonatkoztatását eredményezi, mint a szinesztéziában a két érzékterület kapcsolata. Jelentéseik érintkeznek, egymásra utalnak, tükörhelyzetet hoznak létre.

A

K I S E P I K A


i) SZÍNEK

HANGOK

ILLATOK

ÍZEK

TAPINTÁS

piros háztetők barna híd színes kavicsok kék erdők dohányszínű függönyök, kopott aranyos betűk, a cukrászné barna szeme, barna haja, sárgaborítékos regény, zöld posztó, Makart-csokrok színes tartóikban, piros függöny, a hosszúpillájú szemek mellett könnyű kékes árnyék borong, fakó arckép

sarkantyúját pengette, a tekegolyók futkározásukban megcsörrentek, halkan és csöndesen nyíló ajtók, boltajtó nyikorgott, kis csengő csilingelt, öreg, pohos toronyka harangja, katonák trombitáltak, biliárdgolyók koccanása, csörrenése, megcsörren a fiatal tiszt sarkantyúja, halkan ketyeg egy óra, Halkan, kedveskedve, simulékony, mély hangon

pipáját szívogatta, szivarfüst és pörköltkávé, a frissen fésült hajból mintha valami könnyű illat áradna

pipáját szívogatta, cukrászbolt

dús, puha haj, puha, bársonyos kéz

REFLEK TÁL ÁS 3. lépés: 5. feladat T/5.

18. oldal 10 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : A feladat célja, hogy módot adjon személyes reflexiók, vélemények megfogalmazására. Nem kell megbeszélni. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : reflexiós képesség C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : egyéni M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : írás saját magunk számára

25

26


•

1 2 .

É V F O L Y A M

5. Írás magamnak a) A hídon, az olvasott részletek és az alábbi részlet alapján foglald össze, milyen világlátás és léttapasztalat állhat a Szindbád-novellák emlékezés-központúságának hátterében! (…) Így múlott Szindbádnak, a hajósnak az élete, amíg végre elérkezett ahhoz az időszakhoz, midőn sem a jelen, sem a jövő már nem izgatta gondolkozásra, álmodozásra, hanem a múlt, a régen elmúlt ifjúsága. Mint a messzi tengereket bejárt hajós, nem találván többé ismeretlen országokat: kifeszíti vitorláját, hogy hazájába visszatérjen – úgy indult el Szindbád keresni az ifjúkori emlékeit. Mintha még egyszer akarná kezdeni élete regényét... Mintha új és ismeretlen érzéseket keresne... (Szindbád második útja) b) Szerinted milyen olvasóra „számítanak” a Szindbád-novellák? Tudsz-e, szeretnél-e jó olvasójuk lenni? c) Olvasd el jelöléstechnikával az alábbi ismeretközlő szöveget! Krúdy Gyula (1878–1933) a modern magyar széppróza egyik legeredetibb forma-, stílus- és témateremtő alkotója. Írói fellépése megelőzte a nyugatosokét, a folyóirat köréhez később sem csatlakozott, de nem tartozott a konzervatív irodalmi csoportosuláshoz és a szerveződő avantgárdhoz sem. Rendkívül termékeny szerző volt, teljes életművének feltárása napjainkban is tart. Prózaművészetét ma egyre jelentősebbnek értékelik. Azt a sajátos elbeszélésmódot, melynek központi problémája a felidéző emlékezet és ennek elbeszéléstechnikai (nyelvi) megformálhatósága, az 1910-es években alakította ki. E prózapoétika jegyében jelent meg Szindbád ifjúsága című novelláskötete (1911), melynek központi figurája az Ezeregyéjszaka ismert hajósára utal, aki csillapíthatatlan kalandvágyból száll újra és újra hajóra. Ez a nyughatatlanság Krúdy alterego-hősére is érvényes, de Krúdy Szindbádjának utazásai többnyire az emlékezés hajóján, azaz időben visszafelé történnek. Szindbád alakja, hasonmás figurája végigkíséri Krúdy prózáját. A Szindbád ifjúsága kötetet a Szindbád utazásai (1912), a Szindbád: A feltámadás (1916), a Szindbád megtérése (1925) című novelláskötetek, majd a Purgatórium (1933) című kisregény követi. Krúdy prózapoétikai eljárásai azért is rendkívüli jelentőségűek a magyar epika alakulástörténetében, mert 19. századi epikánk jórészt olyan befogadói elvárással találkozott, amely elbeszélésen nem pusztán fiktív történetalkotást értett, hanem valaminek a megörökítését, krónikáját is. Ezért prózairodalmunkban olyan fikciós eljárások rögzültek, amelyekben sokkal inkább a világ- vagy a mítoszszerűség (Jókai, Mikszáth, Móricz), mint a szövegszerűség vált meghatározóvá. (Kulcsár Szabó Ernő) Ezzel szemben Krúdy elbeszéléstechnikája a magyar prózának abba a vonulatába tartozik, amely különbséget tesz a történet és annak elbeszéltsége közt, hangsúlyozza a szövegszerűséget. Ebből fakad, hogy Krúdyt olvasva a befogadónak az elbeszélésmódra, illetve a szövegszerűségre figyelő befogadói magatartást kell kialakítania.

A

K I S E P I K A


R ÁHANGOLÓDÁS 4. lépés: 6. feladat T/6.

20. oldal 15 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k • A címhez Thomka Beáta kifejezését kölcsönöztük. A feladat célja az elbeszélés olvasásának előkészítése, prózapoétikai problémáinak fókuszba állítása nem szépirodalmi szövegek és hétköznapi tapasztalatok segítségével. • Alakítsunk hatfős heterogén csoportokat, ezen belül 3 páros dolgozzon 1-1 szöveggel, majd ismertessék azt, és mondják el a másik két párosnak megbeszélésük eredményét. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : árnyalt gondolkodás, szövegtömörítés, problémaérzékenység C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : szöveg szerint M u n k a f o r m á k : pár, csoport M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik

„EGYMÁSBA ÍRT HISTÓRIÁK” MÉSZÖLY MIKLÓS: TÉRKÉP ALISCÁRÓL 6. Tájékozódás Olvasd el a neked jutó szövegrészt! Beszéljétek meg pároddal a kérdésekre adható válaszokat, majd ismertessétek a szöveget és gondolkodásotok eredményét másik két, más-más szöveggel dolgozó párossal! (1) A panorámakép A panoráma elnevezés a görög pan („minden”) és horama („látvány”) szavakból származik, Robert Baker nevezte el így azt az eljárást, aminek hátterében annak a sajátos látványélménynek a tapasztalata van, amikor egy magas tereppontról, például egy kilátóról 360 fokban körbetekintünk. Baker miniatűr- és porcelánfestő volt, s 1787-ben szabadalmaztatta találmányát, ami egy körfestmény volt. A körfestmény elhelyezésére épített speciális épületben a néző egy elsötétített folyosón és/vagy lépcsőn jut fel az épület közepén lévő kilátó teraszra, ahonnan körbefordulva, körbejárva nézheti a körfestményt. Erre példa Feszty Árpád Ópusztaszeren látható honfoglalási körképe. A panoráma fényképezési stílus is. A panorámaképeket általában több darabból rakják össze. A panorámakép a fényképezésben általános elnevezés azokra a képekre, melyek legalább kétszer olyan szélesek, mint magasak, és amelyek nagy látószöget (360°-ig) igénylő témákhoz megfelelőek. Az általános panoráma technológiával rendelkező digitális fényképezőgép fotózás közben körbefordul a saját tengelye körül, majd összeilleszti a képeket. Alább Szekszárdról látható két panorámakép, melyet a Kálváriahegyről készített az alkotó.

27

28


•

1 2 .

É V F O L Y A M

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Panor%C3%A1ma és http://www.fotoonline.hu/dictionary.php?letter=P és http://www.csatolna.hu/hu/panorama/kalvaria.htm felhasználásával)

a) Szerintetek milyen művészi szándék állhat a panorámafotó készítése mögött? b) Miben valósághű és miben szükségszerűen „megcsinált” egy több darabból összerakott panorámafotó? Az egészet vagy az egymás mellé illesztett részeket mutatja? c) Milyen benyomásokat szereztetek a fotók alapján Szekszárdról? (2) Alisca–Szekszárd Alisca római táborhely Alsó-Pannóniában, a Duna jobb partján. A Duna-parti limesút fontosabb állomásait jelölő egyetlen fennmaradt római úttérkép, a Tabula Peutingeria minden közelebbi meghatározás nélkül helyezi Lugio (Duna Szekcső) és Alta Ripa (Tolna) közé ilyenformán: Alisca ad latus. A legvalószínűbb, hogy Szekszárd helyén állott. Aliscában mint a pannóniai határszéli út mentére eső városban erődítménye is volt az itt koncentrált katonaságnak. E római védmű feltehetően a mostani Kálvária-hegy oldalán állt. Szekszárd ma 36 ezer lakosával és otthonosságával a korszerű kisváros kényelmét nyújtja. Bármely irányból közeledünk a városhoz, megkapó látvány a lankás domboldalakról lekúszó utcák, terek képe. Tolna megye székhelye a Dunántúli-dombság és az Alföld találkozásánál fekszik. A Szekszárdidombság és a Sárköz határolta település a Remete-patak (Séd-patak) völgyében indult növekedésnek. Története az I. Béla király által 1061-ben alapított bencés apátsághoz kötődik. Szekszárd az 1063-ban elhalt Béla temetkezési helye. A tatárjárás nagy pusztításai után ismét virágzásnak induló apátság lassan kiemelte Szekszárdot a környező települések sorából. 1485 körül mezőváros rangot nyert, öt híres vásárt tartott évente, ahova messze földről – Pozsonytól Szabadkáig – jöttek a jószágkereskedők. A Tabula Peutingeria Pannóniát ábrázoló részlete http://www.szekszard.hu/ – Kaczián János szövege alapján

A

K I S E P I K A


a) Milyen célközönségnek szólhatna a fenti szöveg, milyen könyvkiadványban vagy internetes oldalon jelenhetne meg? Miért? b) Milyen időrendben tárgyalja az ismertető a település történetét? c) Milyen benyomásokat szereztetek a szöveg alapján Szekszárdról? (3) A térkép A térkép egy rajz, mely felülnézetből ábrázol egy területet. A föld felszínének egyes tárgyait nem eredeti alakjukban, hanem különböző, jellegük és rendeltetésük szerint megállapított jelekkel ábrázolja, ami könnyűvé teszi a tájékozódást és a térkép olvasását. A térkép nélkülözhetetlen eszköze a turistának. Mielőtt kimenne a természetbe, már otthon leterítheti maga elé, és végigmehet gondolatban azon az úton, melyen majd a valóságban is végigmegy. Kiszámíthatja útjának hosszát, elhatározhatja, hogy hol fog pihenni, kikeresheti az útjához közel eső forrásokat, megkeresheti az útjába eső menedékházat – szóval összeállíthatja a túráját úgy, mintha már bejárta volna a területet. A jó térképolvasó még ennél is sokkal többet olvashat ki a térkép jeleiből. Meglepő dolgokat, amiken elcsodálkozik az, aki nem ismeri a turistának ezt a leghasznosabb útitársát. (Zubor István: Levelek egy kezdő turistához, http://www.fsz.bme.hu/mtsz/szakmai/ kezdo08.htm alapján)

Szekszárd térképe http://www.vingis.hu/image/maps/ Szekszard_640.jpg

a) Milyen szerepet tulajdonít a fenti szöveg szerzője a térképnek a valóság és a képzelet szempontjából? b) Mit tudtok leolvasni Szekszárd térképéről? c) Milyen átvitt értelmű jelentéseket kapcsolnátok a térképhez, a térképolvasáshoz? d) Mit vártok egy olyan szépirodalmi szövegtől, amelyik önmagát a címben térképként nevezi meg?

29

30


•

1 2 .

É V F O L Y A M

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK (1) Az emberi (természetes) látószögnél nagyobb, átfogó képet adni valamiről, megragadni a teljességet, sajátos, másként meg nem tapasztalható látószögből láttatni valamit. A részek önmagukban akár valósághűek, dokumentatív hitelességűek is lehetnek, de az öszszeillesztés, a törések, törésvonalak szükségszerűen a megcsináltságot, a részekből való építkezés érzetét keltik. (2) Olyan olvasóknak, akik Alisca–Szekszárd történetéről szeretnének megtudni valamit, például mert idegenként, turistaként fel szeretnék keresni a várost, és előtte tájékozódni szeretnének róla. Pl. útikönyvben, útikalauzban, városi honlapon. Kronologikus rendben tárgyalja. (3) A térkép a valóság (terep, tereptárgyak) egyszerűsítő leképezése egyezményes jelekből is álló információkkal. A valóságban való eligazodást segíti. Ugyanakkor lehetővé teszi a képzeletbeli utazást is, például a célba jutás, az útvonal tervezését, elképzelését. Pl. hegyes-dombos vidék, a város a hegy lábánál terül el, helyenként felkúszik a hegyre, kisváros stb. Megismerés, beavatás, megértés. Kalauz valaminek a megértéséhez.

JELENTÉSTEREMTÉS 5. lépés: 7. feladat T/7.

23. oldal 5 PERC

Páros megbeszélésre

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k Az elbeszélést a tanulók otthon olvassák el, és a befejezendő mondatokkal csatolják vissza a ráhangolódási feladatokhoz. A következő óra elején hagyjunk 5 percet a házi feladat páros megbeszélésére. Hívjuk fel a figyelmet az összpontosító, ráérős olvasás szükségességére. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : elmélyült olvasás, reflexiós képesség C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : egyéni M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : házi feladat 7. Egy térképkülönlegesség a) Olvasd el lassan, figyelmesen Mészöly Miklós elbeszélését!

MÉSZÖLY MIKLÓS: TÉRKÉP ALISCÁRÓL Úgy lehetne elképzelni, ahogy a valóságban is volt – a keselyűsi gátőrháztól eperfás út vezet a szekszárdi templomtérig (tizenegy kilométer), s ha már ott vagyunk, meg is érkezünk Aliscába, amit még a rómaiak alapítanak, s csak később lesz Szegzárd a neve – rejtély, hogy miért. Persze, az se világos, hogy miért Aliscát találják a legalkalmasabb névnek a rómaiak. Mégis, ez lehet a legottho-

A

K I S E P I K A


nosabb név azoknak, akik akkoriban születnek a Bartinában, Kis-Bödőben, Lisztesben, kint a Remetén vagy a Baktában, vagy a Kálvária-domb alatt. A Kopasz-hegy azonban már akkor se hasonlítható máshoz. Inkább farkasok tanyája sokáig, míg rá nem jönnek, hogy a nyíl gyorsabb, mint ők, s akkor elköltöznek más erdőkbe, ahol kevesebb az ösvény; aztán onnét is továbbvándorolnak, mikor rájönnek, hogy a golyó még gyorsabb, mint a nyíl. A rómaiak a Kopasz-hegy csúcsán gyújtják meg a messze világító jelzőtüzeket. Az észak–déli hadiúton, amely a mai templomtéren vezet keresztül, rézpikkelyes lovak húzzák a harckocsikat, a tankokból később itt fogy ki a gázolaj, itt gyújtják meg a zsákmányt, ha hirtelen menekülni kell, itt eszik meg a saját lovaikat, ha éppen nincs más. S közben mindvégig süt a nap és felkel a hold, ahogy azóta is. Ezt jó észben tartani, ha az ember a templomtérről elindul a Kopasz-hegy felé, felkapaszkodik a Bati-keresztig, a gerincen balra fordul, és lőtávolból szemügyre veszi a csatári síkságot. A véres ütközeteknek már nincs nyoma, bár a Porkoláb-völgyben a víz még mindig csontokat mos ki, csupán megkülönböztetni nem lehet őket egymástól. Azóta főképp rókák kölykeznek errefelé, s csak télen, mikor a hó eltorlaszolja a völgyeket és szurdikokat, s a présházakban tűz ég, csak akkor lehet az ablak alatt elügető ködkutyákat újra összetéveszteni a farkasokkal. Ha Fekete hegypásztor élne még, ő biztos többet tudna a részletekről, de már több mint negyven éve nem mutatkozik, így azzal kell megelégednünk, amit nélküle is tudni lehet. Ha Alisca városkapujából keletre fordulunk, a Duna felé, ahol még nincs gátőrház és eperfás út, csak nádasok, fekete nyárfás szigetek, a folyó áthatolhatatlan árterülete – egy keskeny földnyelvet követhetünk, amit a későbbi sárközi halászok emelnek, hogy a vizet elrekeszszék s a halakat befogják. Innét pedig már nincs messze az útkaparóház, ahonnét pár lépés a Paradicsom-pusztai téglaszárító. Nem nevezetes hely, de annyi mégis eszünkbe juthat, hogy Podrács, a felsőiregi betyár több hetes bujkálás után itt pihen néhány napig, s mert túlságosan unja magát, vályogból egy csikót tapaszt össze, s rátűz egy cédulát, hogy idáig ezen lovagolt, de most már gyalog folytatja útját, mint a többi szegény, hiszen ő is az. A csikót még sokáig őrzik a községházán, később a városházán, még később a vármegyeházán, de mire a városi múzeum fölépül, elporlad. Azóta sincs lovas szobor Szekszárdon; s ami meg Alisca főterén állhatna (valamelyik császáré) – arról még ennyit se tudunk. IV. Béla királyról (véletlenül) már valamivel többet. Az egyik hadi útján erre vonult át a csapataival – akiket hamarosan a mongolok öldösnek le, de ezt még nem tudják most –, s a király az apátság épületében száll meg, és megdicséri a friss forrásvizet, amely azóta kiapadt, a helyére sem emlékszünk. Csak Káldi, a másik csősz esküszik rá, hogy a Vár-közben lehetne ez a forrás, ha a víz csakugyan fölfakadna. Most jegelt halakkal van tele a keskeny köz, ahová csak délben egy és kettő között süt be a nap. Ennyi forróság azonban kevés, hogy a nyálkás jégmáz leolvadjon a harcsákról, sügérekről; csak a piacoló halászok izzadnak, és fönt hasalnak a gyékénnyel letakart szekereken. S közben ide is áthallatszik a Rendás-műhelyből a szaggatott motorzúgás. Ezerkilencszázharmincnégy augusztusában itt szednek apró darabokra egy kiöregedett, piros Alfa Romeót. Rendás úr éjszaka újra visszamegy a műhelybe, s az udvaron újra számba veszi a ponyvával letakart alkatrészeket. Ezek az éjszakai szemlék hozzátartoznak Rendás úrhoz, s nem lehet véletlen, hogy még Pestről is érkeznek hozzá a beteg Fordok és Mercedesek. A műhely hátsó udvara különben fontos ártéri kompkikötő a maga idejében, pontosan nem tudni, mikor; de ha a Dunán emelkedik a víz, a talajvíz itt is azonnal feltör. Így az is bizonyos, hogy ez a hely már kívül esik az egykori városkapun. Alisca lakói Lombardiából települnek ide, így az árvíz s az árterület nekik se szokatlan látvány, a Pó azóta is kiönt évenként, elúsztatja a barmokat, azelőtt a faragott járomfákat is, s a menyasszonyok fémtükreire ott is csak rászárad az agyag, mikor a víz partra dobja őket. A Csörge-tótól északra pár éve szintén találnak néhány ilyen tükröt, de az utolsó, nagy háború miatt abbamarad az ásatás; pedig ahonnét egy tükör előkerül, ott biztos több is hever. Perczel úr, a múzeum portása azonban nem nyugtalan; s még tetszik is neki a gondolat, hogy a föld tele van ilyen tükrökkel, és őrzik a menyasszony arcát. Mi egy másfajta tükörre emlékszünk a Ha-

31

32


•

1 2 .

É V F O L Y A M

rangi-féle cukrászdából; s ezt a következőképpen lehetne szavakkal leírni (ami egyébként úgyis reménytelen) – azt a keskeny ajtót, például, ahonnét a habos tortát az ovális ezüsttálcán kihozzák. Ezt az ajtót nemcsak egy példányban lehet látni, hanem legalább tíz változatban, aszerint, hogy éppen hol ül az ember, s milyen szögből pillant fel a bolthajtásos mennyezetre, amelyet zöldeskék tükörsor borít. Vagyis egyszerre tíz ajtón tíz habos torta tíz ezüsttálcán közeledik az asztalhoz, ha az ember nem feledkezik meg a mennyezetről. Az ilyesmi azonban csak mellékes csoda, ami átmenetileg tartozik hozzá egy város múltjához és jövőjéhez. (A jelenről nem is beszélünk, hiszen ki tudja, hogy éppen most mi történik?) Fontosabb lehetne megemlíteni annak az ezernyolcszázhétben kidőlt diófának a maradék fél törzsét, melyet az erre vándorló céhlegények – emlékezésül, hogy erre jártak – nagy fejű szögekkel vernek tele. S a fából utóbb már nem is látszik semmi, a szögfejek úgy elborítják. Zelenka matematikatanár úr egy alkalommal megszámoltatja a diákjaival a szögeket, de nincs kettő, aki ugyanarra az eredményre jutna. Később bonyolult számításokat végeznek a matekórán, hogy mi a valószínűsége a Szekszárdon megfordult céhlegények számának, ha a különböző számolási eredményeket összehasonlítják; majd ugyanezeket a műveleteket a következő év diákjai is elvégzik. Figyelemre méltó, hogy soha nem jön ki ugyanaz az eredmény, hanem mindig más. Aztán egy téli reggel Zelenka tanár úr is meghal, és végső akarata szerint a céhlegények fáját is melléje szándékoznak temetni, miután előbb-utóbb úgyis ki kell vágni: ugyanis épp azon a sarkon állítanak fel egy transzformátoros, magasfeszültségű villanyoszlopot, amelynek másutt nem találnak helyet. (Az igazság persze az, hogy a fa és a tanár úr végül mégse kerülnek közvetlenül egymás mellé, mert a tavaszi Sió-áradás már előbb kidönti a korhadt csonkot, és elsodorja, senki se tudja, hová.) A villanyoszlopot azonban baj nélkül betonbölcsőbe süllyesztik, s még ma is a helyén áll. Persze, kérdés, hogy száz év múlva is ott fog-e állni, és emlékezni lehet-e rá, mint Zelenka tanár úrra vagy a nagy fejű szögekre? De nem az a dolgunk, hogy olyasmit találgassunk, amit nem tudunk eldönteni. Ami biztosabb, és a hangja is olyan, hogy Aliscában is hallani lehetne, ha fölébrednének: az óriás-hegyi viharágyú. Szomju Mózes néhai nazarénus lakatos a megalkotója. Maga a tömzsi ágyútest török eredetű kézimozsár, amely már rég több darabban fekszik a Benedek-szurdikban, amikor Szomju Mózes rátalál, és megszerkeszti belőle a viharágyút. Helyét a városi tanács jelöli ki az Óriás-hegyen egy bedőlt borospincében, amelyet újra kiköveznek, és dorongfa ajtóval látnak el. Ha Sárpilis, Sióagárd vagy Bonyhád felől jeges viharfelhő közeledik, a tanács két embere kivonul Szomju Mózessel az Óriás-hegyre, megfelelő lőpormennyiséget tömnek a csőbe, lefojtják, meggyújtják a kanócot, és célba veszik az eget, illetve a felhőket. Az eredmény csak akkor marad el, ha valami okból késve érkeznek; különben nincs rá eset, hogy jég esne Szekszárdra, legfeljebb Sárpilisre, Sióagárdra vagy Bonyhádra. Az Óriás-hegy egyébként háromszáz méter magas, s régebben se lehetett sokkal több (több ezer év alatt néhány méter a kopás, ha nagyobb földrengés vagy földcsuszamlás nem jön közbe) – s ha így tart, továbbra se lesz alacsonyabb vagy magasabb. A szurkozott gerendákból épített háromszögelési pont tehát – ami egyúttal alkalmi kilátó is – még hosszú évekig megbízható támpontot nyújt azoknak, akik Pest-Budáról közelednek Alisca felé, hogy a mezei ünnepségeket ne mulasszák el, és Mars Silvanus szent állatainak, az ökörnek, farkasnak és harkálynak a feláldozásánál jelen lehessenek. Ugyanakkor gondolni kell rá, hogy az Óriás- és a Kopasz-hegy már akkor és azóta is farkasszemet néznek egymással, s már akkor is ott terül el mindkettő mögött a sötét-völgyi erdő, ahol később a virágok és fák napján rendezik meg a szokásos évi kirándulást és majálist. S minthogy éppen nyár jön (mondják), így valószínűleg most is időszerű lesz egy ilyen kirándulás. Tanácsként a következőkre lehetne felhívni a figyelmet. A Csurgó-forrás ugyan más irányba esik, de a kitérő megéri, hogy az üveget itt töltsük meg vízzel. (IV. Béla is ennek a forrásnak a vizét dicsérhette meg; vagy esetleg egy másikét.) Utána a Kis-Bödőn keresztül közelítjük meg a Kápolna teret a Remete-kápolnával, és nem térünk el jobbra, a Rövidvölgy felé, ami csakugyan rövid, s a dombok annyira szorosan veszik körbe, hogy a televíziókészü-

A

K I S E P I K A


lékek majdnem használhatatlanok, a csillagok viszont zavartalanul láthatók – tehát, nem fordulunk el jobbra, hanem útba ejtjük a Kápolna-kertet, ahol ezerkilencszázharmincnégyben még él és dolgozik Balinkó Vendel takácsmester (más néven szövőiparos). Itt igazában nincs sok látnivaló, de könnyű elképzelni Balinkót a maga készítette szövőszékkel a két diófa között, a kék nemez süvegét, a háromlábú kutyáját, amelyik pontos szimattal ki tudja választani az összekuszálódott szálak közül a megfelelőt; vagy a virágórát a kút mellett, ami után a ketyegős órát is nyugodtan be lehet állítani. És csak ezután érdemes nekivágni a Kopasz-hegynek. Az út, amely fölvezet a csúcsra, legalább öt szekérnyom széles, és inkább mélyút, két emeletmagas part között kanyarog. Ezek az agyagos falak már az aliscai telek idején is jó szolgálatot tesznek, felváltva a farkasoknak és katonáknak: aki előbb tud idemenekülni a hóvihar elől, az jár jobban. (Mint ahogy a csontok itt is árulkodó módon keverednek egymással, emberé, állaté.) Fönt a csúcson, a Bati-keresztnél, nem vesszük figyelembe, hogy az Óriás-hegy (átellenben) harminc méterrel magasabb; megelégszünk azzal a magassággal, ahová felkapaszkodunk. S innét a sötét-völgyi erdőig már kevesebb szó fog esni, mint eddig. Pedig úgy illenék, hogy virágok és fák napján vidám és beszédes legyen az ember, s tulajdonképpen azok is vagyunk, csak valahogy mégis kevesebb szó esik már, mint eddig. Persze, igaz, hogy ez az erdő tényleg sötét, és nem is hasonlítható a Duna-erdőkhöz, ahol a víz is beszél és a lombok is hangosabbak; de azért lehetőleg nem pihenünk meg az úticélunkig, s már délelőtt fél tízre elérjük az első erdészházat, amelyet vastag vesszősövény véd a vaddisznók ellen. Az erdész szűkszavú, nem kérdezi, miért jöttünk, csak megmutatja a fegyvereit, a kitömött sasokat, héjákat, baglyokat, harkályokat; s azt ajánlja, hogy lehetőleg kettesével vágjunk neki az erdőnek, ne egyedül, s majd a szénapadláson kerít nekünk szállást. Időnk van, semmi se sürget – mondja –, s bőven elég, ha hét végére megyünk vissza Aliscába, csak akkor kezdődnek a nagy farkasáldozatok, érkeznek Rómából is vendégek, Pestről a filléres gyorssal, mert éppen holdtölte várható, s lehet, hogy a jelzőtüzeket is újra meggyújtják... b) Fejezd be az alábbi mondatokat! Az elbeszélésben szokatlan volt számomra, hogy Az olvasásban, megértésben nehézséget okozott, hogy A panorámaszerűség ebben az elbeszélésben szerintem úgy értelmezhető, hogy Az útikalauzra emlékeztet engem az, hogy Az elbeszélés címében szereplő térkép találó, mert A legérdekesebbnek azt tartom, hogy

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK: egyéni

33

34


•

1 2 .

É V F O L Y A M

6. lépés: 8–9. feladat T/8–9.

26. oldal 15+15 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k • A feladat célja a Mészöly-kispróza 1970-es évek második felében és 1980-as évek első felében meghatározó jellegzetességeinek feltárása, megismerése, értelmezése. Olyan prózapoétikai eljárásokra fókuszálunk, mint a kisszerkezetekben való, mozaikos szerkesztés, a más-más idők és terek párhuzamosságára épülő elbeszélői tudatműködés megalkotása vagy az alkotásmód kérdéseinek problémaköre. • A feladatokat négyfős heterogén csoportokban végezzék a tanulók. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : narratológiai tudás kreatív alkalmazása, konceptuális váltások, szövegtani tudás alkalmazása, nyelvi érzékenység, befogadói nyitottság C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : feladatok szerint M u n k a f o r m á k : csoport, frontális M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik 8. Turistaútvonalak A) Turistaútvonal sárga jelzéssel: Műfajok, szövegfajták Példázzátok a szövegből és magyarázzátok meg, hogyan kapcsolódik az alábbi „műfajok” bizonyos konvencióihoz Mészöly elbeszélése! MŰFAJ

PÉLDÁK

MAGYARÁZAT

TÉRKÉP ÚTIKALAUZ HELYTÖRTÉNET (ÉS/VAGY ANEKDOTASZERŰSÉG) ESSZÉ

B/1) Turistaútvonal kék jelzéssel: Idősíkok, időjelek

a) Gyűjtsétek ki és nagyjából helyezzétek el az idődiagramon az Alisca–Szekszárd történetéből megemlített történelmi időket, korokat!

A

K I S E P I K A


b) Keressetek a szövegben példát az alábbi idővonatkozásokra! MÍTOSZI IDŐ

TÖRTÉNELMI IDŐ

TERMÉSZETI IDŐ

SZEMÉLYES (EMBERI) ÉLETIDŐK

TÁRGYAK AZ IDŐBEN

B/2) Turistaútvonal sötétkék jelzéssel: Idősíkok, időjelek a) Vizsgáljátok meg, mi a szerepe az idő megformálásában az alábbi időjelöléseknek!

IDÉZET

AZ IDŐJELÖLÉS NYELVI ESZKÖZEI

AZ IDŐJELÖLÉS SAJÁTOSSÁGA, JELENTÉSBELI KÖVETKEZMÉNYE

akik akkoriban születnek a Bartinában a Kopasz-hegy azonban már akkor se hasonlítható máshoz. Inkább farkasok tanyája sokáig, míg rá nem jönnek közben mindvégig süt a nap és felkel a hold, ahogy azóta is Ha Fekete hegypásztor élne még, ő biztos többet tudna a részletekről, de már több mint negyven éve nem mutatkozik Fontosabb lehetne megemlíteni annak az ezernyolcszázhétben kidőlt diófának a maradék fél törzsét (…) előbb-utóbb úgyis ki kell vágni: ugyanis épp azon a sarkon állítanak fel egy transzformátoros, magasfeszültségű villanyoszlopot

b) Jellemezzétek a kiemelt mondatok időszerkezetét! MONDATOK Mégis, ez lehet a legotthonosabb név azoknak, akik akkoriban születnek a Bartinában, Kis-Bödőben, Lisztesben, kint a Remetén vagy a Baktában, vagy a Kálvária-domb alatt.

JELLEMZÉS, MAGYARÁZAT

35

36


•

1 2 .

É V F O L Y A M

Az észak–déli hadiúton, amely a mai templomtéren vezet keresztül, rézpikkelyes lovak húzzák a harckocsikat, a tankokból később itt fogy ki a gázolaj, itt gyújtják meg a zsákmányt, ha hirtelen menekülni kell, itt eszik meg a saját lovaikat, ha éppen nincs más. Időnk van, semmi se sürget – mondja –, s bőven elég, ha hét végére megyünk vissza Aliscába, csak akkor kezdődnek a nagy farkasáldozatok, érkeznek Rómából is vendégek, Pestről a filléres gyorssal, mert éppen holdtölte várható, s lehet, hogy a jelzőtüzeket is újra meggyújtják...

c) Mi teszi lehetővé, hozza létre az idősíkok egyidejűsítését? C) Turistaútvonal szürke jelzéssel: Valószerűség és képzelet a) Keressetek a valószerűség hatását keltő és az elképzeltet hangsúlyozó példákat az elbeszélésből! A VALÓSZERŰSÉG HATÁSÁT KELTI

AZ ELKÉPZELTET HANGSÚLYOZZA

b) Foglaljátok össze, mi ennek a billegtetésnek a hatása, következménye! c) A kettéosztott napló bal oszlopában olyan idézeteket olvashattok, amelyek az elbeszélhetőség kérdéskörét érintik. Fűzzetek az idézethez a jobb oszlopba értelmező-magyarázó megjegyzéseket! IDÉZET

ÉRTELMEZŐ MEGJEGYZÉS

Azóta sincs lovas szobor Szekszárdon; s ami meg Alisca főterén állhatna (valamelyik császáré) – arról még ennyit se tudunk. ezt a következőképpen lehetne szavakkal leírni (ami egyébként úgyis reménytelen) (A jelenről nem is beszélünk, hiszen ki tudja, hogy éppen most mi történik?) Persze, kérdés, hogy száz év múlva is ott fog-e állni, és emlékezni lehet-e rá, mint Zelenka tanár úrra vagy a nagy fejű szögekre? De nem az a dolgunk, hogy olyasmit találgassunk, amit nem tudunk eldönteni.

d) Értelmezzétek a múlt, a történelem megragadására való törekvés és az elbeszélhetőség közti ellentét példázataként Zelenka tanár úr történetét!

A

K I S E P I K A


D) Turistaútvonal zöld jelzéssel: Panoráma, mozaik, motívumismétlés a) Keressetek érveket a mellett, hogy Mészöly elbeszélése törmelékekből, mozaikokból (fragmentumokból) építkezik, illetve hogy ennek ellenére a mozaikokból összeáll egy panorámaszerű, önazonosságot hordozó kép Alisca–Szekszárdról, Magyarországról, a közép-európai térségről! ÉRVEK A TÖREDÉKESSÉG MELLETT

ÉRVEK A PANORÁMASZERŰSÉG (EGÉSZÉLMÉNY) MELLETT

b) Értelmezzétek az elbeszélt szöveg metaforájaként a Harangi-féle cukrászda tükréről szóló részt! c) Aláhúzással kövessétek nyomon az elbeszélés néhány ismétlődő motívumát! Mi a szerepe az ismétlődésnek az egészélmény, illetve a töredékesség megteremtésében? AZ ISMÉTLŐDÉS SZEREPE AZ EGÉSZÉLMÉNY KIALAKÍTÁSÁBAN

AZ ISMÉTLŐDÉS SZEREPE A TÖREDÉKESSÉG KIALAKÍTÁSÁBAN

9. Közzététel Összefoglalóan tegyétek közzé elemzésetek-értelmezésetek eredményét!

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK T/8. A) Például: Térkép – olyan, térben elhelyezkedő elemek pontos, tárgyszerű, dokumentatív hitelességű ábrázolásához, leírásához utalja a szöveget, amelynek alapvető szerepe a tájékozódás, az eligazodás megkönnyítése, valamilyen megértés elősegítése. Mintegy „felülnézetből” alkot meg egy világot, térbeli tereptárgyakkal (földrajzi nevek), ugyanakkor az időket egymáshoz rántó, egyidejűségben láttató tudat is egyfajta térbeliségként működik. Útikalauz – terepismertetés, a nyelvi eszközök is felidézik az útikalauz fordulatait: térbeli elrendezettség, funkciók, adatok és településtörténet szerint. Olyan érzésünk van, mintha egy kirándulás, városnézés útvonaltervét is adná a szöveg („a keselyűsi gátőrháztól eperfás út vezet a szekszárdi templomtérig”, „csak később lesz Szegzárd a neve”, „ha az ember a templomtérről elindul a Kopasz-hegy felé, felkapaszkodik a Bati-keresztig”, „Az Óriás-hegy egyébként háromszáz méter magas”, „megbízható támpontot nyújt azoknak, akik Pest-Budáról közelednek Alisca felé”, „de azért lehetőleg nem pihenünk meg az úticélunkig, s már délelőtt fél tízre elérjük az első erdészházat”). Általánosító mondatok, pl. „Tanácsként a következőkre lehetne felhívni a figyelmet.” Helytörténet/anekdotaszerűség – a közösségi hagyomány emlékezetében őrzött vagy tudásunk alapján elképzelhető, nem történelmi léptékű és fontosságú, helyi érdekű események és szereplők, esetek, amelyek mégis jellemzői, „lenyomatai” az időnek, identitásképzők vagy identitáskifejezők. Pl. „könnyű elképzelni Balinkót a maga készítette szövőszékkel a két diófa között, a kék

37

38


•

1 2 .

É V F O L Y A M

nemez süvegét, a háromlábú kutyáját, amelyik pontos szimattal ki tudja választani az összekuszálódott szálak közül a megfelelőt” vagy „Ezerkilencszázharmincnégy augusztusában itt szednek apró darabokra egy kiöregedett, piros Alfa Romeót.” Esszé – laza, asszociatív gondolatmenet (látszata), többes szám első személy használata, feltételesség szerepe, közbeékeléses elbeszélői reflexiók, önreflexív alakzatok. B/1) a) Nagy vonalakban: az emberi település előtti kor (farkasok), lombardiai betelepülők, római kor, középkor: tatárjárás – IV. Béla kora, sárközi halászok, török idők, a XIX. század: vándorló céhlegények, betyárvilág, a XX. század első fele (Alfa Rómeó), a II. világháború, a modern közelmúlt (transzformátoros, magasfeszültségű villanyoszlop), az elbeszélés „jelene”. b) MÍTOSZI IDŐ archaikus népszokásokra, pogány eredetre, termékenységi ünnepekre viszszautaló (abban gyökerező, azt ismétlő) események, a kozmosz minden évben megismétlődő pusztulásának és újjászületésének a rítusain alapszanak, s ezzel a mitikus ősidőbe való visszatérés lehetőségét sugallják: „mezei ünnepségek”, „nagy farkasáldozatok”, „madarak és fák napja”

TÖRTÉNELMI IDŐ

TERMÉSZETI IDŐ

SZEMÉLYES (EMBERI) ÉLETIDŐK

TÁRGYAK AZ IDŐBEN

„Az észak–déli hadiúton, amely a mai templomtéren vezet keresztül” „egy keskeny földnyelvet követhetünk, amit a későbbi sárközi halászok emelnek” „az ezernyolcszázhétben kidőlt diófának” „a tankokból később itt fogy ki a gázolaj”

„S közben mindvégig süt a nap és felkel a hold, ahogy azóta is.”

Podrács, a felsőiregi betyár, Rendás, Zelenka, Szomju Mózes stb.

török eredetű kézimozsár, amelynek darabjaiból Szomju Mózes megszerkeszti a viharágyút, kidőlt diófa maradék fél törzse, melyet a céhlegények nagy fejű szögekkel vernek tele, végül a tavaszi Sió-áradás kidönti és elsodorja, a föld tele van ilyen tükrökkel, és őrzik a menyasszonyok arcát

A különböző idővonatkozások mint a múlt időrétegei folytonosan „jelen vannak”, a tájakra és tárgyakra kivetítve a jelen idő alkotórészeivé válnak. Így a lineáris idő élménye helyett a körkörös időszemlélet lesz jellemző. A körkörösség, az ismétlés, az örök visszatérés képzete egyfelől megnyugtató állandóság, másfelől végtelen monotónia érzetét is keltheti. B/2) a)–c) Az elbeszélői tudat különböző idősíkokban mozog, illetve különböző idősíkokat egyidejűsít. Az egymásba írt történetek egy időben érvényes mozaikokként tárulnak elénk. A leírás (helyek) elbeszéléssé alakul, időbeli folyamatként bontakozik ki.

A

K I S E P I K A


Eszközei például: – Jelen idő általános használata. – Többnyire bizonytalan jelentésű időindexek, az idősíkok elkülöníthetetlensége (a római korban születők számára a Bartina mint helynév még nem létezik), a konkrét időmeghatározások nem igazítanak el jobban, egy következő időindex elbizonytalanítja. – Infinitívusz gyakori használata. – Különböző időkhöz tartozó elemek egy mondatban való szimultán összerakása. – Montázsszerűség. – Az időkezelés a film montázstechnikájához hasonlatos. Mészöly gyakran merít filmes alkotók módszereiből, tanúsítják ezt filmeket, rendezői szemléleteket elemző esszéi is. C) a) A példa kedvéért: A VALÓSZERŰSÉG HATÁSÁT KELTI

AZ ELKÉPZELTET HANGSÚLYOZZA

keselyűsi gátőrháztól eperfás út vezet a szekszárdi templomtérig (tizenegy kilométer)

Úgy lehetne elképzelni, ahogy a valóságban is volt

ha az ember a templomtérről elindul a Kopaszhegy felé, felkapaszkodik a Bati-keresztig, a gerincen balra fordul, és lőtávolból szemügyre veszi a csatári síkságot.

Mégis, ez lehet a legotthonosabb név azoknak, akik akkoriban születnek a Bartinában, Kis-Bödőben, Lisztesben, kint a Remetén vagy a Baktában, vagy a Kálvária-domb alatt.

Ezerkilencszázharmincnégy augusztusában itt szednek apró darabokra egy kiöregedett, piros Alfa Romeót.

Inkább farkasok tanyája sokáig, míg rá nem jönnek, hogy a nyíl gyorsabb, mint ők, s akkor elköltöznek más erdőkbe, ahol kevesebb az ösvény; aztán onnét is továbbvándorolnak, mikor rájönnek, hogy a golyó még gyorsabb, mint a nyíl. ha az ember a templomtérről elindul a Kopaszhegy felé, felkapaszkodik a Bati-keresztig, a gerincen balra fordul, és lőtávolból szemügyre veszi a csatári síkságot. még hosszú évekig megbízható támpontot nyújt azoknak, akik Pest-Budáról közelednek Alisca felé, hogy a mezei ünnepségeket ne mulasszák el, és Mars Silvanus szent állatainak, az ökörnek, farkasnak és harkálynak a feláldozásánál jelen lehessenek.

b)–c) A billegtetés eredménye „a tények mágiája”: a „valóság és a jelképiség” egybecsúsztatása (Grendel Lajos). Cím (dokumentatív hitelességű ábrázolást, objektív leírást helyez kilátásba) ↔ kezdő tagmondat („Úgy lehetne elképzelni, ahogy a valóságban is volt”): a tudatműködés újraalkotó szerepét emeli ki. Azt, hogy a pontos valóságillúzió felkeltése a képzeletre támaszkodva jön létre, emlékekre, felidézésre, képzeletre utalt. Az elbeszélői alaphelyzet így legfeljebb egy

39

40


•

1 2 .

É V F O L Y A M

pontosságra törekvő térkép utólagos megrajzolásának felel meg, ami eleve felveti múlt és jelen kettősségét. (Thomka Beáta nyomán) „A múlt narratív megalkotásában a Mészöly-szövegek a kilencvenes évek második feléig rokontalanok maradnak a magyar prózában, ugyanakkor a mészölyi külön utat nem a realizmus megújításának, hanem a realista múltreprezentáció a kortárs »szövegirodaloménál« talán rejtettebb, de nem kevésbé radikális kritikájának nevezném. (…) Az »úgy lehetne elképzelni« nem a hajdan valóban létezett felidézésére, hanem egy múltfikció tudati-képi megalkotására szólítja föl az olvasót. Ez a múltfikció azonban nem teljesen gyökértelen: az elbeszélés ugyanis kijelöli a múltnak egy »valóságos« szintjét is. (…) Az elképzelhető a nyitómondatban ironikusan felülírja a valóságost, miközben mégiscsak kölcsönöz valamit a valóságos hitelesítő erejéből. (…) A valós szerepeltetése ezekben a példákban nem a valószerűt, hanem az elképzeltet hitelesíti, az elbeszélés pedig nem megjeleníti vagy rekonstruálja, hanem képviseli a múltat, azzal, hogy kiegészíti »valós« töredékeit a képzelet fikcióival. A reprezentáció itt már nem magát a múltat, hanem a múlt tudati megalkotását értelmezi számunkra. Az efféle ismeretelméletre alapozó poétika pedig nem a realizmus hitelesebbé tételét célozza meg, hanem egy, a realizmusénál hitelesebb múltreprezentáció megalkotását.” (Szolláth Dávid) A megragadásra való törekvés és az elbeszélhetőség az elbeszélő megalkotásra vonatkozó reflexiójában ellentmondásosnak minősül: „ezt a következőképpen lehetne szavakkal leírni (ami egyébként úgyis reménytelen)”. Ez egyrészt jelöli a nyelv iránt érzett bizalmatlanságot, másrészt kétkedően utal vissza a címben megjelölt műfajra, amennyiben nyomatékosítja a pontos és tényszerű elbeszélhetőség nehézségeit. Az elbeszélő zárójeles, ironizáló közbevetései többször jelzik magának a megismerésnek a bizonytalanságát is: „(A jelenről nem is beszélünk, hiszen ki tudja, hogy éppen most mi történik?)”; „(IV. Béla is ennek a forrásnak a vizét dicsérhette meg, vagy esetleg egy másikét.)”. Ez arra is utalhat, hogy bár múlt és jelen, tér és idő a személyes létben és tudatban egyidejűleg jelenvaló és értelmezett viszony- és jelentéshálózat, mégis csak törmelékekből, töredékekből és hiányokból rakható össze egy sajátos önazonosságot és térségi (közép-európai) szemléletet is hordozó tablóvá. (Thomka Beáta nyomán) d) Egyéni, de az egzaktság, pontosság, illetve a valószínűség kérdéskörét érintő értelmezést várhatunk. D) a) ÉRVEK A TÖREDÉKESSÉG MELLETT különféle idősíkok a linearitás helyett asszociatív kapcsolatok kistörténetek nincs az elbeszélésben megszokott célra tartás éles vágások, montázsszerűség motivikus ismétlődések

ÉRVEK A PANORÁMASZERŰSÉG (EGÉSZÉLMÉNY) MELLETT a térség történelmének ismerete, tapasztalata, beleérző elképzelés különböző téridők egymásra vetítése, átfogó jelleg az ókori római jelenléttől a tatárjáráson, a középkori halászok életén át a második világháborút követő személyes tapasztalatokig ível

A

K I S E P I K A


a térség múltjának és jelenének a képzelet segítségével való újraalkotása (egységesítő elbeszélői tudat) a „kulturális mintázat”, az elbeszélő és az olvasó „közös” tudása, értelmező kerete valójában nem múltról és jelenről van szó, hanem az önazonosságról, a tudatban egyidejűsített történelemről

b)

Egyéni, de megfogalmazódhat a tükör mint többszörözés, szétbontás, a jelen felől a múlt, a múlt felől a jelen olvashatósága, a tükröződés, a fénytörés, az „egész” (torta) sokszorozódásának a problematikája. Az idő az emlékező-felidéző tudatban úgy sokszorozza meg önmagát, ahogy a Harangi-féle cukrászda tükörsorában megsokszorozódik az ovális ezüsttálcán kihozott habos torta.

c) AZ ISMÉTLŐDÉS SZEREPE AZ EGÉSZÉLMÉNY KIALAKÍTÁSÁBAN

AZ ISMÉTLŐDÉS SZEREPE A TÖREDÉKESSÉG KIALAKÍTÁSÁBAN

A koherencia megteremtésének, illetve élményének az eszköze. Az egyidejű érvényesség tapasztalatának az egyik meghatározó eszköze. Hálózat (motivikus és jelentésbeli) jön létre általa.

Mozgó látószög, térben és időben folytonosan közelítő-távolító, változó elem. Fel-felbukkanó pillanatnyi helyzetek, látványtöredékek ismétlődései, időbeli párhuzamosításai.

REFLEK TÁL ÁS 7. lépés: 10–16. feladat T/10–16.

30. oldal 10 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : A 10–14. feladatból a tanulók válasszanak szabadon. A 15. feladatot mindenki végezze el, ez otthoni áttekintésre is adható. A 16. feladat otthoni, szabadon választható. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : érvelés, cáfolás, kritikai gondolkodás, analógiateremtés, reflexiós képesség, szintetizálás, kontextualizálás C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : feladat szerint M u n k a f o r m á k : egyéni M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : tanári kalauz 10. Érvelés Válassz két állítást! Az elbeszélés alapján bizonyítsd vagy cáfold a választott állításokat!

41

42


•

1 2 .

É V F O L Y A M

a) A törmelékek, szilánkok számbavétele a teljesség megteremtésének vágyáról árulkodik. b) A múlt maradandósága a táj változatlanságában mutatkozik meg. c) Az idő térbeli kiterjedést nyer, az emlékezet együtt láttatja az időrétegeket az alig változó helyszínen. d) A megjelenő helyszíneket nem jelenkori látványuk, hanem múltjuk egymásra rétegződő képei és eseményei jellemzik. e) A motivikus ismétlődések egyrészt megteremtik a szerkezet egységét, másrészt a töredezettség, a mozaikos szerkezet képszerű kifejezői a szövegben. f)

A valós szerepeltetése nem a valószerűt, hanem az elképzeltet hitelesíti, az elbeszélés pedig nem megjeleníti vagy rekonstruálja, hanem képviseli a múltat, azzal, hogy kiegészíti „valós” töredékeit a képzelet fikcióival.

(1) (2) 11. Metonimikusság A Térkép Aliscáról Mészöly Miklós Volt egyszer egy Közép-Európa című elbeszéléskötetének (1989) nyitó darabja lett. Mészöly egyébként Szekszárd szülötte. a) Az elbeszéléskötet címe és az életrajzi vonatkozás alapján mi indokolhatta szerinted Mészöly Miklós választását? b) Az én Pannóniám című visszaemlékezés-kötetének (1991) előszavában Mészöly Miklós ezt írja: „Mindannyiunknak van egy kisajátíthatatlan belső »Pannoniája« – egy végső táj, ahol a dolgok történnek, s egyáltalán meg tudnak történni. Mondják ezt hazának is, cédulázhatatlan szerelemnek. Mondják sokféleképpen, ha a kimondhatatlant próbálják mégis szóba hozni.” Hogyan tudnád kapcsolatba hozni Mészöly gondolatát a Térkép Aliscáról című elbeszéléssel? 12. Mészöly Krúdyról Mészöly Miklós írja Krúdy időkezeléséről: „A történés nála állandó lebegtetésben jelentkezik – egyidejűleg már-történt, most-történik, fogtörténni. Az időt radikálisabban függeszti fel, illetve relativizálja, mint Proust.” A Térkép Aliscáról alapján mennyiben tartod érvényesnek az állítást Mészöly prózájára? 13. Kaleidoszkóp A Volt egyszer egy Közép-Európa kötet értelmezői közül Mészöly elbeszéléseivel kapcsolatban többen emlegetik a kaleidoszkópszerűséget is. A kaleidoszkóp cső alakú optikai játék, amelyben tükörlapok között színes papír vagy üvegdarabok a cső forgatása által változó alakú, szimmetrikus képeket mutatnak. Átvitt értelemben változatos látványok, benyomások, események sorozata, együttese.

A

K I S E P I K A


Milyen értelemben kaleidoszkópszerű szerinted a Térkép Aliscáról című elbeszélés? 14. A Nagy Testvér Olvasd el Esterházy Péter Mészöly Miklós tündöklése című esszéjének alábbi részleteit! „Kezdő író (nem kezdő) édesanyja olvassa az ellenőrző füzetben: Fia a pad alatt Mészölyt matatott. Büntetésül írja le százszor Mészöly Miklós nevét! Kérem személyesen ellenőrizni! Írjuk le százszor MM nevét, mintha jutalmul; ennyi ez. Nem mintha egy pillanatra is elfelejtettem volna, illetve pillanatokra mindenkit elfelejtünk, csak jelezni akartam, nem vagyok hűtlen. (…) Álltam a könyvespolc előtt, odakeveredtem, s majdnem látatlanban levettem MM Sutting ezredes tündöklését, s majdnem látatlanban belelapoztam. Egy vadász sokáig kergetvén egy madarat, a vadak megölték, esztendő múlva a madár a koponyára szállván innya, megborította. Szinte megijedtem a mondattól, visszahőköltem, mint amikor mondjuk tormába hajol az ember. Ez a heves hatás, hűség ide vagy oda, meglepett, ennyire nem gondoltam mindig MM-re. Majd öszszevissza lapozgatni kezdtem, belekaptam, továbbléptem, s mindenütt ugyanazt az elképesztő megmunkáltságot (és még többet) találtam. Te jó ég, sóhajtottam a könyvespolcba, mi minden kacatot, hevenyészett jópofaságot és komolykodást merünk prózának nevezni emellett! – Én olykor szoktam mondani, nem okvetlenül rá, hogy a lába nyomába se érek, szün, és főleg azért nem, mert én másfelé megyek. És ugyan ez igaz lehet, de azért: csöndesebben. (…) MM is változtatott a magyar mondaton. Nem szelídítette meg, mint a zseniálisan plump Mikszáth, nem bontotta ki, mint Krúdy, nem nyeste meg, mint Kosztolányi, ennyi tér már nincs. Húzott rajta egy kicsit. Megfeszítette (magát, hogy stb.). Lett egy kis hajlás a mondatban; mint egy íj, pattanás előtt. Robbanás előtt. Valamit matatott ott belül a molekulák közt, amitől telitöltődött energiával a mondat. (…) Vannak, akik unják (már) ezt a mondatozást; ha akarom, értem, és akarom. Rendben is van, de azért azt (majd) meg kell mondani, hogy mi van a mondatozás helyett, megmondani, ha nem is az unóknak, de a mondataiknak vagy annak, ami a mondat helyett lesz. Mészöly minden porcikájában arra figyelmeztet, hogy minden mondat mögé oda kell állni mindenestül: ez különbözteti meg az irodalmi szöveget minden mástól. Mindig, mindenestül. (…) A Mészöly-szöveg, e big brother, figyel minket, s addig jó nekünk, míg ez így van.” a) Válassz a Térkép Aliscáról című elbeszélésből néhány mondatot, amelyik szerinted példázhatja Esterházy méltató véleményét! b) Magyarázd meg, miért tartod olyan mondatoknak választott mondataidat, amelyek mögé Mészöly „mindenestül odaáll”! 15. Összegzés Olvasd el az alábbi ismertetőt, és példázd állításait az olvasott és értelmezett elbeszélés alapján!

43

44


•

1 2 .

É V F O L Y A M

Mészöly Miklós (1921–2001) a jelenkori magyar irodalom egyik legkülönösebb és legértékesebb prózavilágának megalkotója, de dráma-, mese- és esszéíróként is jelentős művész. Pályáját a késő modern világtapasztalat határozza meg, és művészetében a hetvenes évektől e nemzedék irodalmának történetét alakítja tovább. Prózájában kerüli a megszólalás személyességét, poétikájában különös jelentőséget nyer a megismerés és az elbeszélhetőség kérdésköre. Az elbeszélés időelveit az észlelő-emlékező tudat működéséhez alakítja, szerkesztésmódját a töredékesség és mozaikosság, illetve a befejezetlenség, nyitottság jellemzi. A hetvenes évek második fele és a nyolcvanas évek Mészöly elbeszélésművészetének csúcsa, a 20. század közép-európai irodalmának is jelentős vonulata. Műfajmegjelölései (térkép, albumkép, terepismertetés, riport, képsor) hagyományt teremtők, a novellákat a kisszerkezetekben való, mozaikos szerkesztés, a más-más idők és terek párhuzamosságára épülő elbeszélői tudatműködés megalkotása és az alkotásmód kérdéseinek érintése (reflektálása) jellemzi (Térkép Aliscáról, Anno, Szárnyas lovak). A nyolcvanas években megjelenő kötetei a Merre a csillag jár (1985), a Sutting ezredes tündöklése (1987) és a Volt egyszer egy Közép-Európa antológia (1989). Ez utóbbi a novellák újrarendezésével világ- és művészetértelmezési modellt is sugall, amennyiben az életmű darabjait a címmel és az elrendezéssel egyazon történethez és novellahelyzethez utalja. Thomka Beáta kifejezésével az „egymásba írt históriák” egyfajta történelembölcseleti magatartás térségi tapasztalatának panorámáját adják. 16. Térkép lakóhelyemről Írd meg saját szülőhelyed vagy lakóhelyed „térképét” vagy „térképrészletét”!



35. oldal 20 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k • A feladat célja az Egyperces novellák jellegzetes alkotás- és látásmódjáról való tapasztalatszerzés egy végletekig vitt szerzői koncepciót reprezentáló alkotással. • A b) és c) feladatot, valamint a d) feladat szempontjait osszuk meg a párosok között. Az e)–f) megbeszélése frontális legyen, és itt visszatérhetünk a b)–c) érveire is. A g) feladat legyen egyéni, kövesse rövid páros megosztás vagy frontális megosztás névlánccal. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : narratív kompetencia, kritikai gondolkodás, nyelvi érzékenység, érvelés, kreatív szövegalkotás C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : feladatok szerint, illetve az osztály egésze

A

K I S E P I K A


M u n k a f o r m á k : páros, frontális, egyéni M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik, T-táblázat és szemponttáblázat, kreatív írás

A REDUKCIÓ MAXIMUMÁN ÖRKÉNY ISTVÁN: EGYPERCES NOVELLÁK 17. Leltár, avagy mennyi hagyható el a szövegből, hogy a végeredmény még elbeszélés maradjon, és megőrizze epikus jellegét? a) Olvassátok el az alábbi szöveget, majd végezzétek el a kapcsolódó feladatokat!

LELTÁR Dombos táj (zivatar után) 3 gomolyfelhő 1 halastó 1 gátőrház 1 férfi (az ablakon kihajolva) 1 kiáltás 1 jegenyesor 1 sáros út Kerékpárnyom (a sárban) 1 női kerékpár 1 kiáltás (az előbbinél hangosabb) 1 pár szandál 1 szoknya (a szélben lobogva, a csomagtartót csapkodva) 1 milflőrmintás blúz1 1 darab amalgámtömés2 (fogban) 1 asszony (fiatal) 1 kiáltás (még hangosabb) Új kerékpárnyomok 1 becsukódó ablak Csönd 1968 b) Mit olvastunk? Gyűjtsetek érveket, irodalmi alkotás-e a szöveg! IRODALMI ALKOTÁS

NEM IRODALMI ALKOTÁS

c) Mit olvastunk? Gyűjtsetek érveket, elbeszélés-e a szöveg! 1

apróvirág-mintás

2

feketés-fémes színű fogtömő anyag, fémkeverék, legfőbb alkotóeleme a higany

45

46


•

1 2 .

É V F O L Y A M

ELBESZÉLÉS

NEM ELBESZÉLÉS

d) Vizsgáljátok meg részletesen a táblázat rátok jutó szempontját! TÉRRE VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK

IDŐRE VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK

SZEREPLŐKRE VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK

TÖRTÉNETRE VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK

DIALÓGUSRA VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK

ELBESZÉLŐRE VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK

e) Fogalmazzátok meg saját szavaitokkal, mi ennek a szövegnek a legjellemzőbb poétikai eljárása! f)

Miben nyilvánul meg az olvasott szöveg groteszk jellege?

g) Dolgozd ki a két szereplő közti párbeszédet úgy, hogy a novella története zárt legyen!

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK b)–c) párfüggő, a lehetséges érvek a d) feladatból levezethetőek d) TÉRRE VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK

IDŐRE VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK

SZEREPLŐKRE VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK

TÖRTÉNETRE VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK

DIALÓGUSRA VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK

ELBESZÉLŐRE VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK

Dombos táj, 3 gomolyfelhő, 1 halastó – Két elem menynyiséget jelöl; a távolt mutatja be és függőleges, föntről lefelé (vagy lent – föl – le) irányú tekintetmozgást ír le.

zivatar után, gomolyfelhő – nyári jelenség, a nyár évszaktoposzként a kiteljesedést, a fülledt erotikát is felidézheti. szandál és a milflőrmintás blúz – megerősíti, hogy nyár van.

1 férfi (gátőr?) 1 női kerékpár 1 pár szandál 1 szoknya 1 milflőrmintás blúz 1 asszony (fiatal) – archetipikus helyzetet alkot: egy férfi és egy nő (hogy a nő fiatal, feltehetően kívánatos a férfi számára)

kihajolva 1 kiáltás 1 kiáltás (az előbbinél hangosabb) 1 darab amalgámtömés (fogban) 1 kiáltás (még hangosabb) Új kerékpárnyomok 1 becsukódó ablak Csönd –

1 kiáltás 1 kiáltás (az előbbinél hangosabb) 1 darab amalgámtömés 1 kiáltás (még hangosabb) Csönd – a férfi kiált, egyre hangosabban – a nő nem válaszol, csak nevet (hiszen „látszik a

(zivatar után) (az ablakon kihajolva) (a sárban) (az előbbinél hangosabb) (a szélben lobogva, a csomagtartót csapkodva) (fogban) (fiatal)

A

1 gátőrház – a látószög a közelihez ér, és a tájban megjelenik az emberre utaló elem. A mennyiségre utalás az emberi környezetre fókuszálás része. 1 jegenyesor 1 sáros út Kerékpárnyom (a sárban) – helyszínváltás, a másik szereplőre való fókuszálást készíti elő. A leírás korábbi, függőleges irányú mozgását egy vízszintes sík keresztezi. A két szereplő közül az egyiknek (a férfi) a tartózkodási helye a gátőrház, a másiké (a fiatalasszony) az út.

e)

f)

g)

az ablakon kihajolva, becsukódó ablak, az előbbinél hangosabb kiáltás – pontosabban meghatározhatatlan, de rövid ideig (pár perc) tartó cselekményt feltételez.

K I S E P I K A

Anekdotikus mag: mi történhetett? Pl. a férfi észrevette, megkívánta, invitálta (többször is), évődtek, a nő kacagott, továbbment vagy bement? Mi történt, történt-e valami a hangosabb kiáltás és az újabb kerékpárnyomok között? Egyáltalán kié az új kerékpárnyom? Jött még valaki? – Mindez az olvasóra van bízva. Az is, hogy a történetet kerekíti ki csattanóra, vagy magát a szöveget mint minimumnovellát tartja csattanónak. Parabolikus jelentéslehetőségek: pl. az életünk leltárszerűsége, eltárgyiasultsága, banális élethelyzeteink stb.


fogában a tömés”). Hogy a férfi mit kiált egyre hangosabban, az az olvasóra van bízva.

(még hangosabb) – zárójelbe tett kiegészítések: a leltározó, vagyis az elbeszélői hang határozott jelenlétére utalnak, ugyanakkor hangsúlyozottan jelzésszerű az „előadásmód”.

Gyökeres csökkentés, redukció az epikusság és a nyelv szintjén, névszók, névszói szerkezetek, jellemzően toldalék nélkül, a leltárnak megfelelően csak mennyiségjelölés és katalógus + zárójeles kiegészítések, valójában ezek az elbeszélői gesztusok nyitják ki a szöveget. Nyitottság: a közlés minimumával az olvasó maximálisan aktív társalkotói tevékenységére, szöveg és befogadó dialógusára, illetve a befogadó önmagával való dialógusára épít. Történet vagy nem történet, elbeszélés és elbeszéléstelenség, mű és befogadó, archetipikusra építés és paródiaszerűség kettősségeiből fakad. A sztorit váró olvasó hoppon marad, zavarba jön. egyéni

47

48


•

1 2 .

É V F O L Y A M


37. oldal 15 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k • A feladat célja az egypercesekre jellemző groteszk látásmód körüljárása, ezzel összefüggésben a groteszkről tanultak felidézése. • Az a) feladat egyéni, 1-2 percet szánjunk rá, és nem kell megbeszélni. Szerepe, hogy a 17/f) feladatban elkezdett gondolkodáshoz hozzákapcsolja a meglévő tudást és továbbépítse azt. A c)–g) feladat páros munkáját kövesse rövid frontális megbeszélés, a h) feladat ismét egyéni, nem kell megbeszélni. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : tudásalkalmazás, látásmód, esztétikai minőség és nyelvi eszközeinek azonosítása C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : egyéni, páros, frontális M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : pókhálóábra, tanári kalauz 18. Lent a hab, fent a sör a) Gyűjtsd össze pókhálóábrával, mi mindent tudsz már arról, hogy mi a groteszk!

Groteszk

b) Olvassátok el Örkény egypercesét a groteszkről!

ARRÓL, HOGY MI A GROTESZK Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni. Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról. Íme, a világ fejtetőre állt. Férfilábak kalimpálnak a levegőben, visszacsúsznak a nadrágszárak, s a lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a szoknyájuk után! Ott egy autó: négy kereke a levegőbe, mintha egy kutya a hasát akarná vakartatni. Egy krizantém: keljfeljancsi, vékony szára az égbe mered, ahogy a fején egyensúlyozza magát. Egy gyorsvonat, amint füstcsóváján tovarobog.

A

K I S E P I K A


A Belvárosi Plébániatemplom a két tornyán levő két kereszten levő két villámhárító hegyével érinti csak a földet. És amott egy tábla a kocsma ablakában. !RÖS TLOPASC NESSIRF Bent egy dülöngélő vendég – fejjel aláfelé – elhozza sörét a söntésből. A sorrend: lent a hab, rajta a sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de annyi se csordul ki. Tél van? Hát persze! Hiszen felfelé szállingóznak a hópelyhek, és az égbolt jégtükrén lóbálózva iringálnak a korcsolyázó párok. Nem könnyű sport! Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, fölcsöpögő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót. A munkatársak, ismerősök, közeli s távoli rokonok, továbbá az özvegy meg a három árva göröngyöt ragadnak, s elkezdik a koporsót hajigálni. Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödörbe ledobált rögök megdobbannak és szétomlanak, az özvegy sír, jajonganak az árvák... Milyen más érzés fölfelé hajigálni! A koporsót eltalálni mennyivel nehezebb! Először is jó göröngyökre van szükség, mert a porhanyósabbja félúton szétesik. Van hát kapkodás, lótás-futás, taszigálódás a kemény rögökért. És hiába a jó göröngy; a rosszul célzott rög visszahull, és ha eltalál valakit – pláne, ha egy gazdag, előkelő rokont –, kezdődik a vihorászás, a káröröm egészséges kuncogása. De ha minden stimmel – kemény a rög, pontos a célzás, s telibe találja a deszkakoporsót –, megtapsolják a dobót, derűs lélekkel térnek haza, és sokáig emlegetik a nagy telitalálatot, a kedves halottat és ezt a mókás, pompásan sikerült szertartást, melyben nyoma sem volt a képmutatásnak, a tettetett gyásznak, a hazudott részvétnyilvánításnak. Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat. c) Mi a novella legszembetűnőbb szerkezeti eleme? Keressetek az egypercesből néhány példát erre! d) Vizsgáljátok meg példáitokban, mi tárgyszerű és mi képtelen a szélsőségesen össze nem illő elemekben! e) Milyen érzéseket kelt, hatásokat vált ki mindez az olvasóból? Miért? f)

Kinek a szerepéből szólal meg az elbeszélő, miféle kommunikációs viszonyt épít ki, milyen látószög felvételére kéri az olvasót? Hogyan alakítja ez a látószög példa a groteszk értelmezési lehetőségét?

g) Értelmezzétek az Örkény-idézetet az olvasott egypercessel összefüggésben! „A groteszk megingatja a végérvényest, de nem állít egy másik érvényességet a helyébe. Pont helyett mindig kérdőjelet tesz, tehát nem lezár, befejez, hanem utat nyit, elindít.” h) Egészítsd ki pókhálóábrádat a megbeszéltek nyomán! Kiegészítéseidet írd más színnel!

49

50


•

1 2 .

É V F O L Y A M

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK c)–d) Az ellentét a mű elemeinek egymáshoz való viszonyában. Egyéni, de pl.: !RÖS TLOPASC NESSIRF – tükörírás Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödörbe ledobált rögök megdobbannak és szétomlanak, az özvegy sír, jajonganak az árvák... Milyen más érzés fölfelé hajigálni! e) A szélsőségesen össze nem illő elemek szokatlan társítása nevetséges és borzongató hatást kelt, groteszk (a komikum egyik fajtája, nincs feloldódás, mint pl. a humor esetében, a hiba feloldhatatlan). f)–g) Az „író” tornatanár módjára szólítja fel olvasóját, a tornagyakorlat végzőjét egy sajátos testpozíció felvételére, majd a természetellenes pozitúra megszüntetésére. A beszédmód parodisztikus: a „szíveskedjenek”, „kérem”, „köszönöm” udvariassági formulák nem jellemzőek a tornatermekben (inkább pl. vezényszavak). Olyan látószögbe helyezkedésre kéri az olvasót, amelyik száznyolcvan fokkal megfordítja a tekintetet. Így a világ fejtetőre áll, és a jelenségek a fonákjáról szemlélhetők. Örkény a groteszket mindent átfogó látószögként értelmezi. A világ olyan szemléleti formájaként, amelyben a valós jelenségek egy más, torzított viszonyrendszerben nyernek új, a felszíni értelmezhetőség „alatti-mögötti” értelmezési lehetőségeket. Örkény szerint ez a fonákjáról való, parodisztikus szemlélődés hitelesebb képet ad önmagunkról és a világról: „nyoma sem volt a képmutatásnak, a tettetett gyásznak, a hazudott részvétnyilvánításnak”. Dialógushelyzetet alakít ki, elgondolkodásra késztet, a változtatás lehetőségét kínálja. A „torna” tehát szellemi természetű, de cselekvésre ösztönöz. Ez a szándék különbözteti meg a világ képtelenségét állító, de a cselekvésről lemondó abszurdtól.

10. lépés: 19–24. feladat T/19–24.

39. oldal 10 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k • A 19–20. feladat célja a műfaji utalások vizsgálata és az olvasói-befogadói magatartás körüljárása. • A 21. feladat házi feladat, a piszkozat megbeszélésére a következő órán kerül sor. A kész esszét, amely a fejezet értékelésének egyik eleme, a fejezet utolsó óráján kell majd a tanulóknak tisztázatban leadniuk. • A 22–24. feladatot nyugodtan társíthatjuk a 21. feladathoz, az ismeretközlő szöveg, illetve a tanulmányrészletek a saját esszé megírásához háttértanulmányként funkcionálhatnak, de a tanulók kutathatnak, hozzáolvashatnak a könyvtárban vagy a világhálón is. • A 22. feladat összefoglalóját mindenki olvassa el, a 23–24. lehet fakultatív. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : tudásalkalmazás, kreativitás, elemzés, szövegalkotás, szövegkritika

A

K I S E P I K A


C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : egyéni, frontális (19.), egyéni-páros (20.), egyéni (21–24.) M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szemponttáblázat, levelezés irodalmi művekről 19. Műfaji rájátszások a) Olvasd el az alábbi egyperceseket!

HÍR Ágyában dohányzott borsodbányai lakásán Haris Márton vájár. Miután végigszívta cigarettáját, lámpát oltott, falnak fordult és elaludt.

A TERMELÉS ZAVARTALANUL FOLYIK – Halló, gépterem? – Skultéti, jelentkezem. – Mennyi, Skultéti? – Harminchárom. – Mi harminchárom? – Mi mennyi, főmérnök úr? – Az, ami harminchárom. – Nem annyinak kellett volna lennie? – Mindegy, Skultéti, csak csinálja tovább.

FIAINK Volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s ennek az asszonynak két szép szál fiúgyermeke. Az egyik, az idősebbik, elszegődött egy hajóra, melynek első útja mindjárt a Csendes-óceánra vezetett. Mi történt vele, mi nem, nincs, aki megmondja, mert hűlt helye lett a tengereken. A kisebbik otthon maradt. De egyszer, amikor az anyja elküldte gilisztacukorért (a patikába, ami a hetedik ház), nem jött többé haza. Neki is örökre nyoma veszett. Ez megtörtént eset. De a mesékben az özvegyasszonyoknak három fiuk szokott lenni. S mindig a harmadik, aki boldogul.

51

52


•

1 2 .

É V F O L Y A M

SÍR N e f Jóéjt l j a z e l a l vástól, mert amire sokszor oly elborzadva gondolsz, nem más, mint álmaid elcsöndesült örökkévalósága és új sejtszövetbe épülése tested egykor volt molekuláinak b) Válassz egyet közülük, és válaszolj a szemponttáblázat kérdéseire! MILYEN MŰFAJI RÁJÁTSZÁSOKAT VESZEL ÉSZRE AZ EGYPERCESBEN?

MIÉRT OLVASHATÓ MŰFAJPARÓDIAKÉNT IS A SZÖVEG?

MIRŐL GONDOLKODTAT EL TÉGED AZ EGYPERCES? ÍRJ EGYMONDATOS REFLEXIÓT!

HÍR A TERMELÉS ZAVARTALANUL FOLYIK FIAINK SÍR

20. Irodalmi levelezés a) Írj 8-10 mondatos olvasói levelet a névsorban téged követő osztálytársadnak (a névsorban az utolsó az elsőnek) az egyperces-olvasás előnyeiről! b) Ha megírtad a levelet, hajtsd össze a papírt, írd rá a címzettet, és küldd el! c) Olvasd el a Használati utasítás című egypercest, és az ebben olvasottakra is reflektálva válaszolj a feladónak a levélre!

A

K I S E P I K A


HASZNÁLATI UTASÍTÁS A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces novellát. Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető! Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily fontos tartozékuk a cím. Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód. Figyelem! Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában van a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek! 21. Házi feladat – önálló értelmezés a) Olvasd el a két egypercest, és válaszd azt, amelyikkel szívesebben foglalkoznál! b) Értelmezd a választott egypercest, gyűjts anyagot egy elemző-értelmező esszéhez! c) Készítsd el esszéd vázlatát gondolkodástérképpel! d) Írd meg elemző értelmezésed másfél oldalas piszkozatát! e) A következő óra elején alkossatok párokat az azonos szöveget választókból, olvassátok fel egymásnak esszétek piszkozatát, és fejlesztő kritikával (tisztázó kérdésekkel, megjegyzésekkel) bíráljátok egymás írását! f)

Esszéd végleges változatát, tisztázatát a fejezet utolsó óráján kell majd beadnod tanárodnak értékelésre.

IN MEMORIAM DR. K. H. G. – Hölderlin ist Ihnen unbekannt? – kérdezte Dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta. – Ki volt az? – kérdezte a német őr. – Aki a Hyperiont írta – magyarázta Dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. – A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine? – Kik ezek? – kérdezte az őr. – Költők – mondta Dr. K. H. G. – Schiller nevét sem ismeri? – De ismerem – mondta a német őr. – És Rilkét? – Őt is – mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte Dr. K. H. G.-t.

53

54


•

1 2 .

É V F O L Y A M

GONDOLATOK A PINCÉBEN A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra. Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek. Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami. – Cicus! – szólt oda a falábú házmesterkislány. – Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám? Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele. Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány – őt nézték cicának – meghökkent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek előle. Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik. Sőt – mert ilyen telhetetlenek vagyunk! – mindjárt továbbszőtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmesterkislánynak születik? De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el se tudta képzelni. 22. Olvasd el jelöléstechnikával az alábbi összefoglaló ismertetőt! Örkény István (1912–1979) igazi hangjára, a jellegzetesen közép-európai groteszkre csak pályája kései szakaszában talál rá. Műveit elsősorban az erkölcsi meggyőződés különbözteti meg a reménytelenség tapasztalatával rendelkező, kortárs abszurdoktól. Drámaíróként is elismert alkotó, művei az utánzó, világszerű színpadi jelrendszertől való eltávolodásukkal jelzik a magyar színpadi nyelv megújulását. Prózájának legértékesebb darabjai a nyelvi-történetbeli lefokozottságot mutató Egyperces novellák. Az Egyperces novellákat ciklusként először a Jeruzsálem hercegnője (1966) című prózakötet közli. Az egypercesek Örkény alkotásmódjának radikális megújulását: a dolgok, jelenségek lényegének jelzésszerű megragadását és a történet példázatszerű sűrítését jelzik. A rövidtörténet és a groteszk-ironizáló, lefokozó (redukciós) elbeszéléstechnika előzményei Franz Kafkánál éppúgy megtalálhatók, mint a városi folklórban vagy a viccben. Jellemzőjük a példázatosság vagy épp a példázat paródiája. Az egypercesek rövidek és jelzésszerűen sűrítettek, ugyanakkor „kétszemélyesek”. Vagyis „az egyik oldalon a közlés minimuma áll az író részéről, másikon a képzelet maximuma az olvasó részéről. (…) a szokásosnál jobban igénybe veszi képzelőerejüket, cserébe azonban a passzív olvasás kényelmes öröme helyett a művészi alkotás izgalmát kínálja fel nekik.” A szövegek belső feszültségét ellentétes minőségek hozzák létre: a ráció és az irracionalizmus, az érzelmességre való hajlam és a kartéziánus (descartes-i) józanság, a lételméleti megközelítés rejtett pátosza és a témák banalitása, a nyelvhasználat hétköznapisága. Az ellentétes pólusok paradox együttállása hozza létre a jellegzetes örkényi világszemléletet és írásmódot, a groteszket. Az egypercesek jelentős része mutatja ugyan a novella (lefokozott) epikus jegyeit, más részük azonban a líra vagy a dráma törvényszerűségeinek engedelmeskedik, vagy épp keverednek bennük a műnemi elemek. Bár Örkény célja a magyar prózahagyomány anekdotikus elemeinek kiiktatása és a példázatszerűség érvényre juttatása, mégis szép számmal vannak az egypercesek közt olyanok, amelyek anekdotikus magra épülnek. A rövidtörténetek nyelvezete gyakran a köznapi beszéd határait súrolja, és van köztük olyan szöveg is, ami úgy került át a hivatalos stílus rétegéből az irodalmiságba, hogy a szövegeken semmit nem változtatott az író, amikor „műalkotásként” beemelte őket a kötetbe (Kivégzési szabályzat, Mi mindent kell tudni). Az 1968-as kiadásban Örkény hat ciklusba (Állapotok, Korképek, Arcképek, Visszájáról, Változatok, Példázatok) rendezte egyperceseit. Ezzel egyrészt megteremtette a későbbi, bővülő kiadások szerkezetét, másrészt tematikus csoportokba sorolta történeteit.

A

K I S E P I K A


23. Az Egyperces novellákról Olvasd el az alábbi kritika-, illetve tanulmányrészleteket! Húzz alá mind a három részletben néhány számodra fontos gondolatot! Reflektálj ezekre a kettéosztott napló jobb oszlopában! RÉSZLETEK

MEGJEGYZÉSEIM

(1) Az Egyperces novellák olyan történeteket mesélnek el, melyeket az élet sosem írt meg, mivel az életből hiányzik a költői merészség. Örkény azokra a szituációra koncentrál, melyekben egyenesen „létünk matematikájára” ismer. (…) A szövegek legtöbbjét hatvan másodperc alatt el lehet olvasni, és van közöttük néhány, melyeket évekig őrzünk majd emlékezetünkben. (Hubert Spiegel, Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2002. 10. 08., Fordította Sárossi Bogáta, Élet és Irodalom, 47. évf. 6. szám) (2) Ha az emberek hétköznapi életükben hozzászoknak a képtelenségekhez, akkor ezek normális dózisban nem hatnak már. A szavak elvesztik eredeti jelentésüket, de az új jelentéshez nem társul valóság. Ezért Örkény az Egyperces novellákban felfokozta a szavak és jelentésük közt feszülő ellentmondást azáltal, hogy éles fénybe állította őket. Vagyis intellektuálisan kiélezte ellentétüket, egyebek közt oly módon, hogy lemondott minden elhagyható epikai és lírai elemről. Apró történeteket állított elő, mégsem anekdotákat, hanem ezek ellentétét. Az anekdota végső kicsengésében kellemes, mert a poén, még ha meglepő is, harmonizál a várakozásokkal. Örkény groteszk történeteit azonban nem epikai magjuk formálja meg, hanem az ötlet, mely a szavak és jelentésük közti ellentétből meríti energiáit, és többnyire kellemetlen szájízt hagy maga mögött. Az ember nevet, de közben érzi, hogy az író titkon a halállal játszik, és ő nevetés helyett akár főbe is lőhetné magát. (Eörsi István, Élet és Irodalom, 47. évfolyam, 14. szám) (3) Amikor Örkény úgy határozza meg az általa teremtett műfaj „működési mechanizmusát”, mint „a közlés minimuma az író részéről”, ennek megfelelően pedig „a képzelet maximuma az olvasó részéről”, akkor itt avval – a hermeneutikában pontosan leírt és meghatározott – jelenséggel szembesülünk, hogy az olvasó a maga élményrendszerének elemeivel tölti ki a szöveg „kitöltetlen helyeit”, illetve megértési horizontjára illeszti a művet. Ennek során pedig sokkal aktívabban kapcsolódik a befogadás folyamatába, mintha egy úgynevezett „realista” alkotással szembesülne, a szó teljes értelmében válik partnerré – szinte alkotótárssá: esetünkben tehát beszélgetőtárssá, az olvasás során és révén. A dialógus folytatódik: újabb és mélyebb értelemmel gazdagodva. (…) Örkény ugyanis pontosan tudta – és az azonos címet viselő kötetből már mi is tudhatjuk –-, hogy ehhez a látásmódhoz, a groteszk szemléletéhez a dialógussal jutunk legközelebb. (…) Ennek

55

56


•

1 2 .

É V F O L Y A M

jelentősége pedig éppen a magyar szellemi hagyományok között rendkívüli. Hiszen irodalmi tradícióink – némi könnyelmű általánosítást megengedve – nemigen biztosítottak helyet efféle dialektikának. Évszázadokon keresztül a tiszta szubjektivitás monologikussága: a líra volt irodalmunk reprezentatív műfaja, s társadalmi szerepe szentesítette műnemi sajátosságait. (…) (Nagy András: Magyar groteszk, Árgus, 2003/1.)

24. Olvasd el a további részleteket Nagy András írásából! [L]létezésünk alkalmaként valamiféle párbeszéd részesei vagyunk, amely különféle formákat, közvetítéseket és „médiumokat” keres, sajátos interakcióiban. (…) Amikor Örkény azt írja – és éppen a groteszkről –, hogy annak lényege volna, „hogy az ember a világról valamilyen képtelenséget állít”, akkor éppen ennek a dialógusnak sajátos természetére utal. Hiszen a képtelenség azért szükséges, folytatja azután, mert az ember „ennek árán a világ valóságát jobban meg tudja közelíteni”. (…) Aligha véletlen, hogy a párbeszéd eredeteként ott rejtőzik az utalás arra a műformára – és egyben annak modern parafrázisára –, amely a világról való gondolkodás archaikus és mégis radikálisan személyes „műfaja” volt: a dialógusra. Amely Platóntól kezdődően Galilein keresztül Descartes-ig és modern követőikig a világról való elmélkedés bölcseleti keretét kínálta (…) Minderre természetesen azért van szükség, hogy az állítás – az ábrázolás – „tárgya”, vagyis maga a világ még pontosabban megközelíthető legyen. (…) Azok a társadalmi rendszerek, amelyek Örkény életének történelmi terét adták, különféle végleteket és „képtelenségeket” erőltettek a valóságra – ennek nyomán pedig maga a világ lett képtelenségek koherens univerzumává. Akár az „élettér”, „fajelmélet”, a militárisan szervezett társadalom lidércnyomása tett erőszakot életen és élőkön, akár az „osztályharc”, a „termelési erők és termelési viszonyok” leegyszerűsített dialektikája, illetve a proletáriátus diktatúrájának nevezett uralmi forma. Minden alapvető eltérésük ellenére közös volt bennük, hogy torz dogmatika emelkedett „totális” törvényerőre, (…) s a társadalmi-történelmi „valóság” több ponton mondott ellent magának a józan, fellebbezhetetlen és mégis „érvénytelen” racionalitásnak. Kelet-közép-európai konkrét tapasztalatként. Hasonló szemléleti elvek alapján (…) értelmezhető az Egyperces novellák dialógus-sorozata is. Nem feltétlenül a megformálásban (vagyis az epikán belüli párbeszédekben) – bár gyakorta ott is –, hanem inkább a befogadás, az értelmezés szintjén. (…) Távoli párhuzamnak tűnik, mégis fontos utalni arra a sokszor artikulálatlan, atavisztikus és egyetemes érvényű művészi hagyományra, amelyet M. M. Bahtyin tárt fel legpontosabban és írt le a groteszket megteremtő és folyamatosan továbbalakító népi tradíciók között. A plebejus, „karneváli kultúra” különös eksztázisa, gyakran blaszfémikus és éppen ekként konvencionalizálódó társadalmi hagyománya, a vulgáris és bohóctréfaszerű elemek megemelkedése és betagozódása a sajátos törvényszerűségekkel működő esztétikai „univerzumba”, a maga módján mind meghatározó volt Örkény számára is. Hiszen az ő általa is alakított „népi nevetéskultúra”, az ennek révén biztosítható lelki – és szociális, sőt: akár történelmi – katarzis műveiben és művei nyomán létrejött. Mégpedig a groteszk különös tudása és ennek a tudásnak a közlése révén: felboruló arányokkal, szándékolt elrajzoltsággal, a végletek összevillantásával, és így tovább – mindazzal, ami az ő írói világának meghatározó részévé vált. Képes volt annak kifejezésére is, amit tradicionális keretek között nem lehetett volna ezzel az expresszivitással, illetve ezzel a szellemi és művészi erővel megfogalmazni – és ami mindezek híján a közönség számára sem jelentett volna efféle revelációt: döntő erejű, művészi-szemléleti „sokkot”. (…) Örkény nagysága talán abban – vagy abban is – állt, hogy képes volt sokféle, és olykor egymásnak ellentmondó tradíció és konvenció között valamiféle radikálisan egyedi formát teremteni – éppen

A

K I S E P I K A


olyat, amely a maga rugalmasságában, tömörségében, kimondatlanságában és komponáltságában biztosított teret semmihez sem fogható élményei megörökítése számára. Ez volt az egypercesek sorozata, amely pedig nem egyszerűen új „hangot” jelentett, de gyökeresen új típusú szemléletet és ennek megfelelő kommunikációs lehetőségeket: nyelvet. Ezért is mondja egyik párbeszédében Örkény, hogy talán „a groteszk nyelvén fogalmazzuk meg legjobban ennek a kornak az ellentmondásait”. Számára tehát ez a szemléletmód elsősorban nyelv, ekként tehát a legtágasabb kategória – voltaképpen a nyelvfilozófia által feltárt egyedül érvényes univerzum –, amin belül természetesen az ő számára szintaxis, grammatika, lexika kínálja a használat konkrét elemeit és kereteit. (Nagy András: Magyar groteszk, Árgus, 2003/1.)

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK T/19. b)

Például: Újsághír: röviden tájékoztat közérdekű eseményekről/nem közérdekű, és nem hír. Hír akkor lenne, ha az ágyban dohányzásnak következménye lett volna/szenzációhajhászás, semmitmondó, üres hírek. Telefonbeszélgetés, munkamegbeszélés: információcsere, a zavar kiküszöbölése, folyamatellenőrzés/üres, értelmetlen, diszfunkcionális dialógus, hozzá nem értés, fejetlenség a termelésben, selejtes termék. Olvasható a rendszer (szocializmus) parabolájaként? Mese: ősi epikus műfaj, gyakran csodás, hihetetlen, valószerűtlen elemeket tartalmaz. Jellegzetes vonása a szinte mindig pozitív főhős (legkisebb fiú) köré rajzolt egyszerű világkép. Sok szállal kapcsolódik a megalkotó társadalomhoz./Mesére hajazó „megtörtént eset” a két fiú eltűnése. Ha nem mese, van-e egyáltalán a történetben szereplő özvegyasszonynak még egy fia (két szép szál fiúgyermeke), vagy csak a mesében szokott három fiú lenni? Olvasható-e az egyperces modern történelmi parabolaként vagy létparabolaként? Sírfelirat: epigramma, eredendően sírfelirat, az elhunyt nevén és születési, halálozási adatain kívül valami személyeset is mond az elhunytról, itt képvers is/az élőt szólítja meg, aki mulandóságának tudatában létezik, fél az elmúlástól (álom ~ örök álom, elalvás ~ elmúlás, anyagelvűség, a lélek örökkévalósága helyett az öntudatlan anyagé).

T/21. Lehetséges tartalmi elemek: In memoriam dr. K. H. G. – hátterében a második világháború, a létbizonytalanság, a fogolytábor, a diktatúra és az erőszak modern történelmi alaptapasztalatai – a történelmi tapasztalat mélységesen abszurd vonatkozásai – a fegyveres erőszak és a szellemi fölény összecsapása – groteszk látás- és közlésmód, fekete humor – a cselekmény helye, ideje nem jelölt, a szituációt az első mondat időhatározói mellékmondata vázolja – a szereplők alakja és helyzete jelzésszerű – a „német őr” megnevezés nemzeti azonosságot és fölérendelt státuszt egyaránt jelölhet, a „dr.” tudományos fokozatra utal, a nevet három kezdőbetű jelzi – párbeszéd: az őr nem birtokolja saját kulturális hagyományát, ami az olvasóban újrarendezi az őr–rab viszonyt, a befogadó a rab intellektuális fölényét érzékeli, ami megkérdő-

57

58


•

1 2 .

É V F O L Y A M

jelezi az adott helyzet, a kettejük közötti viszonyt ésszerűtlennek, a hatalmat nevetségesnek érzékeli – Dr. K. H. G. faggatózása is ésszerűtlen: fogolyként szembesíti a fegyveres őrt kulturális alárendeltségével, mintha ennek nem lenne tudatában, nincs realitásérzéke – tanárosan kérdez, magyaráz, kérdéseinek információs tartalma újabb szembenállásokat hoz létre (pl. Hölderlin és Rilke az átlag német számára kevésbé, Heine és Schiller viszont általánosan ismert, így a kérdések az őr teljes tájékozatlanságára világítanak rá) – ha Hölderlint nem ismeri az őr, akkor nem informatív számára a Hölderlin-műre való hivatkozás/magyarázat sem – Dr. K. H. G. maga is hibázik, nem méri fel a lélektani helyzetet – az őr „paprikavörös” színe kevésbé a dühét, inkább a szégyenét, megalázottság-érzetét jelzi, amit fegyverrel old fel – formai, tartalmi, elbeszéléstechnikai redukció: az irodalmi vonatkozásokon kívül egyszerű, az irodalmi nyelv alatti, a mindennapok szóbeliségének rétegéből építkező nyelvi anyag, néhány soros terjedelem, tanító és érvelő szándéktól mentes elbeszélés, összetett példázatosság, nyitottság (pl. a felelősség kérdésében), a szöveg befogadása, értelmezése a mindenkori olvasó illetékességének függvénye Gondolatok a pincében – ősi epikus példázatok hagyományához kapcsolódik, ezek szereplője egy tárgy, növény vagy állat volt (Örkény egyperceseinek hőseiként is gyakran szerepelnek növények: Egy rizsszem panaszai, Egy meghasonlott tulipán; tárgyak: Ballada a költészet hatalmáról, Üveghalál; állatok: A félelem relativitása) – a tanító célzatú fabulában a groteszk forrása az, hogy emberi sorsokról, vágyakról, lehetőségekről, létminőségekről van bennük szó – a mű az értékek és helyzetek viszonylagosságát példázza, azt, hogy minden más értelmet kaphat a világban a nézőpont szerint – a házmesterék falábú kislánya a gyermekközösség értékhierarchiájában mássága (testi fogyatékossága) következtében szorul az élet (játék) perifériájára – a pincében lakó „öreg, csúnya és rossz szagú patkány” viszont minden létezők hierarchiájában helyezkedik el alul, az ember hozzá kapcsolódó archetípusos viszonyulását az undor, a viszolygás határozza meg, így az élők világában az állatok ember által felállított rangsorában is leghátra kerül – a pince, természetes lakóhelye metaforikusan a kivetettséget, a magányt is jelentheti, a félhomály is jelképes értelmet nyerhet – a történet abban mutatja fel a világ groteszkségét, hogy a többieknek labdát szedő kislány és a patkány helyzete (kinek-kinek a maga világában) hasonlóan perifériális – amikor a falábú kislány cicának nézi, és kedvesen szólítja meg („kiscicám”), az kiesve szerepéből fantáziálásba kezd: az ő világából (nézőpontjából) a falábú házmesterkislány léte a vágyak netovábbjának tűnik – a patkány nézőpontjából átrendeződik a létezők értékrendje, rangsora – a példázat arra is utalhat, hogy a látszat (külső) és az érték (belső) nem feltétlenül egymásnak megfelelő fogalmak – arra is, hogy mindenki a saját nézőpontjából vágyik többre, magasabbra, de a több, jobb, magasabb szintén viszonylagos fogalmak

A

K I S E P I K A




Ta n á r i i n s t r u k c i ó k • A reflektálási feladat előtt időt kell biztosítani az esszépiszkozatok páros szövegkritikájára. Ez legalább 15 perc legyen. Ez alatt az idő alatt a tanár magához hívhat 3-4 percre olyan tanulókat, akikről tudja, hogy intenzív segítségre van szükségük. Üljenek egymás mellé, és a fejlesztő értékelés jegyében beszéljék meg a tanuló piszkozatát. A tanár inkább kérdezzen. • A folyamat záró része feltehetően izgalomba hozza a diákokat, hiszen saját jelenük felől közelíthetnek az egyperces utóéletéhez, műfajához. A háromlépéses interjúra 10 percet szánhatunk. Hagyjuk a folyamatot a saját lábára állni, a párokat beszélgetni, nem szükséges intenzív tanári jelenlét. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : tanulói kérdezés, reflexió korjelenségekre, kritikai gondolkodás C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : páros M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : kérdezzük a szerzőt 25. Kérdezzük a szerzőt! Az alábbi, jelenkori egypercesek szerzője a 30Y nevű zenekar gitárosa, Grádvolt Endre. Beszélgessetek az alábbiak szerint az egypercesekről: a) Haladjatok egyenként! Olvassátok el az első szöveget! b) Fogalmazzatok meg olyan kérdéseket az olvasott szöveggel kapcsolatban, amit szívesen feltennétek a szerzőnek! (A kérdések a szövegértésre, a szöveg elmélyültebb vizsgálatára, pl. háttérismeretekre, következtetésekre, nyelvi megformáltságra, műfaji vonatkozásokra, jelentéslehetőségekre, véleményre vonatkozhatnak.) c) Mivel a szerző nincs jelen, az ő szerepét is ti, olvasók töltitek be, kíséreljétek meg tehát a felvetett kérdések megválaszolását. d) Ha úgy ítélitek meg, haladjatok tovább, olvassátok el és a fentiek szerint beszéljétek meg a következő szöveget, amíg elolvastátok és megbeszéltétek az összeset vagy a rendelkezésre álló idő le nem telt.

59

60


•

1 2 .

É V F O L Y A M

(1)

(2)

SPLEEN Eladó vagy kiadó garázst keresek a Kerecsényi utcában vagy környékén, reális vagy nem reális áron.

(3)

MAGYAR MÓDRA Budapest, Déli pályaudvar, november 23. 22:34 Értesítjük Kedves Utasainkat, hogy a Dombóváron át Pécsig közlekedő személyvonat a krakkói csatlakozás bevárása miatt előreláthatólag hat perces késéssel indul. Dombóvár, november 23. 23:50 Értesítjük Kedves Utasainkat, hogy a Budapest–Déli pályaudvarról érkező személyvonat a Vartyaszeg és Karnópuszta közötti útszakaszon történő felsőelektromosvezetékrendszer-javítás miatt előreláthatólag harminc percet késik. Pécs, november 24. 1:50 Értesítjük Kedves Utasainkat, hogy az órák őszi időszámításra történő átállítása nem okoz változásokat a menetrendben.

A

(4)

CSALÁDTERVEZÉS (XY+XX)t = (XY+XX)+xy (XY+XX)2t = (XY+XX)+xy+xx (XY+XX)nt = 0 t=9 n=?

(5)

MŰVÉSZET

(http://30y.infocomplex.hu)


K I S E P I K A


61

62


•

1 2 .

É V F O L Y A M


48. oldal 20 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k • A fejezeten belül az 5. óra elején vagyunk, az első 25 perc az Örkény-egyperces szövegkritikájára és a 25. feladat háromlépéses interjújára van szánva. • A fennmaradó 20 perc a Mándy-elbeszélés ráhangolódási feladata, illetve a jelentésteremtési szakasz eleje, a Diákszerelem egyéni olvasása. (Ne adjuk fel előre, otthonra, mert az értékelést képező novellaelemzési feladatuk van a tanulóknak! Ha lassan olvasnak, inkább fejezzék be az 5. órát követően otthon, a kapcsolódó feladatokkal való foglalkozás előtt.) • Az óra végén adjuk házi feladatnak a részletesebb értelmezés szakértőicsoport-feladatait. A 6. órán majd legyen 5-10 perces szakértői egyeztetés, így 20 perc marad a csoportok közzétételére és a megbeszélésre, illetve a reflektálási feladatra. A 6. óra utolsó 10-15 perce már ráhangolódás a Bodor-elbeszélés olvasására. (Ugyanakkor nyomatékosan kérjük meg tanulóinkat, ha A krétaszag eredete c. mű feldolgozása mellett döntünk, hogy NE olvassák el előre az elbeszélést. Esetleg szedjük be a tanulói munkatankönyveket a következő óráig.) • Ha a tanulócsoport tempója nem engedi ezt a terhelést, vagy a Mándyt, vagy a Bodort hagyjuk el, így lazább időbeosztással tudunk dolgozni. Esetleg differenciálhatunk, az érdeklődő, szívesen olvasó, önállóan már jól értelmező tanulók elolvashatják a „kihagyott” elbeszélést, megoldhatják a munkatankönyv vonatkozó feladatait és beadhatják. Természetesen ezt a munkát külön értékeljük, honoráljuk. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : előzetes tudás mozgósítása, megfigyelési képesség, logikus gondolkodás, analógiateremtés, reflexív olvasás C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : páros, frontális megbeszélés, egyéni olvasás M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : képolvasás, reflexív olvasás

A

K I S E P I K A


KÉP ÉS NYELV – KÖZVETÍTÉS ÉS BEFOGADÁS MÁNDY IVÁN: DIÁKSZERELEM 26. Nézünk, mint a moziban a) Nézzétek meg alaposan az alábbi képeket, és beszélgessetek a kérdések segítségével!

http://www.macarts.co.uk/images/Cinema_Audit1.jpg http://www.tavistockwharf.com/images/photos/cinema-superman-500px.jpg http://www.gyorikredit.hu/ujsagkepek/2005aprilis/mozi.JPG http://www.magyar.fi lm.hu/_objectdata/72803550-64a8-4446-a7c4-eced07a2f345/mozi.jpg http://mwave.irq.hu/kepek/fi lmek/72/t_72486_prakash_traveling_cinema_a.jpg

• Milyen fényviszonyok jellemzik a mozi termét vetítés előtt/után és vetítés alatt? • Milyen kommunikációs és perspektivikus helyzetet alakít ki a mozi belső tere? • Mi teszi lehetővé technikailag a nézői azonosulást, annak az érzetét, hogy a néző uralja a látványt? • Hogyan fejezi ki ezt a perspektívát metaforikusan a 4. kép? • Hogyan fejezi ki ezt a perspektívát vetítés alatt a nézőtér és a vetítőkamra fényviszonya, a közönség elhelyezése, testpozicionálása (3. kép)? • Mi a szerepe a mozi mediális (közvetítő) sajátosságának abban, hogy a laikus néző a látványt gyakran nem „megcsinált” produkcióként, fikcióként éli meg, hanem a dolgok természetes megjelenési formájaként, valóságként („ahogy a dolgok valójában vannak”)? Jegyzeteim:

63

64


•

1 2 .

É V F O L Y A M

b) Olvasd el a novellát, olvasás közben húzz alá számodra fontos részeket, írjál hozzá a margóra rövid, értelmező megjegyzéseket, kérdéseket! Ha órán nem jutsz a végére, otthon fejezd be, és csak utána foglalkozz az értelmező feladatokkal.

MÁNDY IVÁN: DIÁKSZERELEM Norman Wilson finoman remegni kezdett, akárcsak szét akarna foszlani, mint egy öreg felöltő, aztán egyszerre csak felpattant a levegőbe és eltűnt. Vele együtt tűnt el a szőke Gloria is meg a kedves, öreg, kissé elhagyatott kert, ahol kart karba fűzve sétálgattak. Mindez eltűnt, és csak a mozi vászna világított bágyadt, derengő fénnyel. Ők még csöndben maradtak. Nem kezdték el mindjárt a fütyülést, a kiabálást, a székek nyikorgását. Csöndben maradtak, mint akik el se hiszik, hogy Norman és Gloria így eltűnjön előlük. Nem, ez képtelenség! Vissza kell hogy térjenek. Egy pillanat, és megint ott állnak majd az öreg kertben, ahol a diáksapkás Norman éppen azt mondta Gloriának: „A diáksapkát katonasapkára cserélem fel, de senki és semmi nem szakíthat el bennünket egymástól.” Gloria Colman közelebb húzódott a férfihoz, de azért az arcán látszott a félelem. És aztán eltűnt a félelmével együtt. Vártak, még mindig vártak. Talán, hogy Norman Wilson a vászon mögül bújik elő, kijön a kis színpad szélére, és továbbjátssza a filmet. Gloria is megjelenik onnan hátulról meg a többiek, és továbbjátsszák a filmet. Alattomosan, váratlanul felgyulladt a villany. Vaksin hunyorgó, sápadt fény. Ott ültek a fekete zsöllyében. Egy néni lelógatta kezét a mélybe, egy fiú átfogta a lány vállát. Széles, lapos arc fordult hátra az első sorból. Senki se szólt semmit. Ültek a sápadt fényben, szemben az üres vászonnal. Egy jegyszedő surrant el a fal mellett, el is tűnt mindjárt, mint egy ijedt, megriasztott kis állat. Elöl felállt egy nő, végignézett az arcokon, aztán visszaült. Kövérkés férfi hátrahajtotta a fejét, akárcsak az orra vérezne és elbődült: – Mi lesz? Akkor aztán kitört a füttykoncert. Káromkodtak, szitkozódtak. (– Ebben a moziban mindig történik valami! Tudtam, hogy ide nem szabad jönni! – Egyszer ülök be, és akkor is… Adják vissza a pénzt!) Dobogtak, a székeket nyikorgatták, fütyültek. A kövér férfi pedig hátrahajtott fejjel bőgte, mint egy hajókürt: – Mi lesz?! Egy éles női hang az igazgatót követelte. Hogy maga az igazgató jöjjön ide, és jelentse be, mi történt. – Látni akarom! – sivította. – Látni akarom! – Nem érdekel – mondta egy férfi. – Folytassák az előadást. Tapsolni kezdtek. Surrogás hallatszott a fal mellől, de jegyszedőt nem lehetett látni. – Valaki menjen be az irodába! – Ők jöjjenek ki… – Legalább egy jegyszedő jöjjön! De mintha már a jegyszedők is elhagyták volna a mozit. Eltűnt az igazgató, a pénztáros és aztán a jegyszedők.

A

K I S E P I K A


Üres, sötét lyuk a vetítőfülke. Csak ők voltak. Egy kockás sálas férfi fölkelt, és zsebre tett kézzel, elnyújtott léptekkel sétálni kezdett a széksorok között. Volt, aki cigarettára gyújtott. Egy pillanatra se szűnt meg a fütyülés és a dobogás. – Mi lesz?! Mintha csak a süllyesztőből emelkedett volna fel – egy fekete ruhás nő állt elöl. Szőke nő, zavart mosollyal. – Kedves vendégeink… – Mi van, pofi?! A nő elhallgatott, mint akinek papírgalacsint dobtak az arcába. Állt, és az ujjait ropogtatta. – Ki ez a nő? – kérdezte egy tiszta, átható hang. – Abban a patikában láttam. – Ezt? Dehogy! A Terike cukrászdában. – Semmi esetre se az igazgató! Jöjjön ide az igazgató! – Ő az igazgató. – Mit képzel?! Az először is egy férfi, én nagyon jól ismerem. A fekete ruhás nő újra próbálkozott. – Kedves vendégeink, azt a sajnálatos eseményt kell közölnöm önökkel, hogy a film elszakadt… Dühös nevetés: – Elszakadt! Ne mondja?! – …a jegyek természetesen érvényesek a holnapi előadásra. – Elhallgatott. Várakozva nézett a közönségre. „Még mit csináljak? Teát és süteményt osszak szét közöttük?” Tea és sütemény. Mintha ők is erre vártak volna. Nem mozdultak. Egy férfi a tenyerébe dűtötte az állát, lábát előrenyújtotta. – Adják vissza a pénzt – mondta a tenyeréből. Hátrafordult. – Holnap megint lesz valami. A fekete ruhás nő sértetten: – De kérem, itt még soha… – Nyelt egyet. – És ilyesmi bárhol megtörténhet! Bárhol. Lágy, dallamos fütyülés. Egyre többen kiabáltak és egyre makacsabbul, hogy: adják vissza a pénzt! – Ad-ják visz-sza! Ad-ják visz-sza! Akárcsak a kedvenc csapatukat biztatnák. Senki se mozdult. Mintha azt várnák, hogy ide helybe hozzák be a pénzt. Egy idősebb férfi felállt, karonfogta a fekete ruhás nőt. – Arról nem is szólva, hogy most már végképp lemaradunk erről a filmről. – Csöndesen beszélt, de azért várható volt, hogy lekever egy-két családi pofont. – Azt mondja, hogy a holnapi előadásra érvényesek a jegyek… – A holnapira. – Csakhogy holnap műsorváltozás van, ha nem tudná, kedves. – Ez már igen szigorúan hangzott. Nem eresztette el a nő karját, ahogy a többiekhez fordult. – Holnap műsorváltozás van. Döbbent moraj. – Ki tudja, milyen vacakot játszanak! – Ezt pedig már nem adják sehol. És akkor egy hang: – Azért megtudhatják, hogy mi a vége.

65

66


•

1 2 .

É V F O L Y A M

– Minek a vége? – A férfi elengedte a nőt és megfordult. – A film vége. – Kék köpenyes jegyszedőnő állt mögötte. Fölemelte szikár, csontos arcát, ahogy azt mondta: – Én elmesélem. Pillanatnyi csönd, aztán zajongás támadt. Valaki fölállt és előrehajolt. – Mit akar a mamus? – Mit mesél el? – A film végét. – A férfi ott elöl szédülten megrázta a fejét. – Hát ez jó! – nyerített valaki. – Maga nekem ne meséljen semmit. Csönd lett, a jegyszedőnőt bámulták. Most már csak ő állt előttük. A feketeruhás eltűnt, és az idősebb férfi is visszaült a helyére. – Láttam már egypárszor a Diákszerelmet, és azt hiszem, el tudom mondani. Még mindig nem szóltak egy szót se. Aztán egy szék nagyot reccsent! – A pénzünkért! – Az igaz! A pénzünkért akár kétszer is elmondhatja, meg hátulról visszafelé. A jegyszedőnő középre jött. Kék köpenyében, akár egy tűpárna. Meg lehetett volna rá esküdni, hogy tele van tűzdelve apró kis gombostűvel. Vajas kenyeret húzott elő a zsebéből, beleharapott. – Azt hiszem, ott hagytuk abba – kezdte csöndes, távoli hangon. Nem folytathatta. Egy férfi (talán a gépész) odaszaladt hozzá, és felvezette az emelvényre, a vászon elé. Széket is adott. A jegyszedőnő a mozi vászna elé ült, és vajas kenyeret evett. Sötét lett. De csak azért, hogy a következő pillanatban már reflektorfényben üljön. – Ó!… – hallatszott egy elnyújtott hang. A jegyszedőnő hunyorgott az éles fényben. Eltette a vajas kenyerét. Kicsit kihúzta magát. Figyelték a hunyorgását, figyelték a kék köpenyét, a barna cipőjét, az arcát, azt az elmosódott arcot, ahogy majd megelevenedik rajta a régi kert Norman Wilsonnal és Gloria Colmannel. Megelevenedett a régi kert és ott állt a kedves, derék fiú (Norman Wilson alakítása), és átfogta a lány vállát (Gloria Colman alakítása), megnyugtatta, hogy most ugyan be kell vonulnia csapattestéhez, de majd visszatér a háborúból, és akkor ismét eljönnek ide, ebbe a kertbe. Még valami olyasfélét is hozzátett, hogy nem kell félni, rossz pénz nem vész el. „Azt pedig megtiltom neked, hogy kikísérj a vonathoz!” – De meg lehet tiltani egy szerető szívnek? (A jegyszedőnő feje megrezzent.) Lehet ilyet kívánni egy fiatal lánytól, hogy ne kísérje ki hadba vonuló kedvesét a pályaudvarra? (A jegyszedőnő előrehajolt.) És ez lett a veszte, mert a pályaudvaron megismerkedett Walterral. A közönség előtt megjelent Walter, a könnyelmű aranyifjú. Igen, mást aligha lehetne rá mondani, mint hogy aranyifjú. Meg aztán kalandor, aki kábítószerek csempészésével foglalkozik. Katonaruhában volt ő is, mint Norman. Úgy üdvözölték egymást, mint régi barátok. – Régen láttalak, pajtás! Az egyetem, ó, az egyetem! Walter persze abbahagyta tanulmányait, és most hanyag fölénnyel néhány professzor után érdeklődött.

A

K I S E P I K A


– Megvan még a vén sakál? – Nevetett. – Meddig nyúz még benneteket? No, pajtás, hát annál aztán a háború is jobb! Ilyeneket mondott Walter, és közben egyre csak a lányt nézte: – Irigyellek, pajtás, szavamra, irigyellek. Az a tekintet! Walter tekintete… A híres, ellenállhatatlan, szívtipró tekintete… – Rabul ejtette a tekintete – ingatta fejét egy nénike az ötödik sorban. Férfihang hátulról: – Egy ilyen lányt nem kell félteni. A jegyszedőnő felemelte a fejét. – A lány vergődött. A jegyszedőnő száraz, lesikált arcán megjelent a lány, ahogy vergődött. „Tudta, hogy a vőlegénye mellett a helye, de nem tudott szabadulni attól a tekintettől.” Lent a széksorokban dermedten figyelték ezt a küzdelmet. A nénike az ötödik sorban aprókat sóhajtott. Egy férfi gúnyosan bólogatott, hogy na, na, ezek a viharzó érzések! – de azért majd leesett a székről, amikor Walter egyszerre csak hazaérkezett a frontról, és beállított a lány otthonába. – Üzenetet hoztam a vőlegényétől. Walter éppen csak kidugta az orrát a frontra, és már otthon is volt. Bizonyos összeköttetések révén egykettőre hazakerült, hogy London utcáin grasszáljon ellenállhatatlan uniformisában. Egy asszony a balközépből: – Én nem vesztettem el a fejemet, amikor a férjem kint volt a fronton. Pisszegtek, de azért nem hagyta abba. A fűszeresről beszélt, aki mindenféle ajándékokat küldözgetett neki. – Nem érdekel a fűszerese. – Annak is jó ízlése lehetett… Aztán megint csak a jegyszedőnőt lehetett hallani. – Legalább egy hétre hazajött volna a vőlegénye! Legalább egy napra! Hogy erőt tudott volna meríteni azokból a jóságos szemekből. Conrad Nagel! Egy öregasszonynak eszébe jutott Conrad Nagel, aki olyan megnyugtatóan tudott nézni. És az is eszébe jutott, amit akkoriban olvasott róla. „A mostanában feltűnt Conrad Nagel népszerűsége Rudolph Valentinóéval vetekszik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyszerre három film főszerepére kapott szerződést.” Mi lett Conrad Nagellel? Rabnec bácsi kihúzta magát a széken. „Rongy dolog, hogy valaki éppen a barátja menyasszonyát akarja elcsábítani, és éppen akkor, amikor a barátja kint van a fronton. Ha én akkor kikezdek Fiore Sárival…” – A férjemet holttá nyilvánították, de én még mindig vártam. – A temetőben ismerkedtünk meg. – A temetőben… kivel? – Azzal a lánnyal, amikor érettségire készültem… – Aha. Hallgattak és figyeltek. A jegyszedőnő összekulcsolt kezét nézte, aztán lecsúszott a tekintete az emelvény porondjára. Még sosem látta ilyen közelről. Por… csupa por. A vékony repedések tele porral, egy porréteg az egész. Egyszer itt lasszót dobtak egy nő nyakára. Cowboyruhában állt a nő, és egy férfi lasszót dobott a csuklójára, a derekára, végül pedig a nyakára. A szünetben léptek fel…

67

68


•

1 2 .

É V F O L Y A M

– Mi az! Elaludt?! A jegyszedőnő közben már folytatta… és a lány mindennap együtt volt Walterrel. Walter színházba vitte, szórakozni jártak, és közben a lány anélkül, hogy észrevette volna, elmerült az alvilági életben. – Nem féltem. – De a hang most már aggodalmas volt. A többiek se tudták, hogy mi lesz ezzel a lánnyal. Nem is válaszol a vőlegényének? Már fel se bontja a leveleket, amelyek a frontról érkeznek?! – Majd hazajön a fiú, és akkor helyrerázza! Ebben reménykedtek. Hogy majd egyszerre csak megjelenik a fiú, az igazi (Norman Wilson, az az édes pofa!), és akkor majd megint úgy lesz, mint régen. – Mit szív a lány? – Ópiumot, egy barlangban. – Barlangban? – Hát ópiumbarlangban, de maradjon már csöndben! A nénike nem is tudott volna szólni. Istenkém, az a lány egy ópiumbarlangban! És ott csak ülnek, és szívják az ópiumot, és nagyon előkelően van berendezve a barlang, mélyen a föld alatt, tompa fények jönnek a falból, csak suttogva szabad beszélni, és ez a Walter a főnökük. – Borzalmasak voltak az ébredések – mondta a jegyszedőnő. – A lány sokszor már meg se ismerte azt, aki belépett a szobájába. Így történt aztán, hogy egy napon… A fejek előredőltek. Rémült suttogást lehetett hallani, mintha egymás közt beszélnék meg ezt az ügyet. Aztán a nénike kint állt a dobogó előtt. Ott állt félrebillent fejjel, és azt mondta: – Ez nem igaz. A jegyszedőnő nem is vette észre, ahogy folytatta: – A fiú az ágynál állt, és belebámult abba a megkínzott arcba. Katonaruhában volt a fiú, úgy, ahogy hazajött a harctérről. Igen, a fiúnak most már látni kellett, hogy a hírek, amelyeket a menyasszonyáról kapott, nem túloztak. Ő már nem a régi, ő már elszakadt mindentől és mindenkitől – egy szenvedély rabja. – Nem igaz! A jegyszedőnő elhallgatott, majd kissé csodálkozva leszólt a sötétbe. – Mi nem igaz? Az meg belekapaszkodott a színpad szélébe. A fejét pedig akárcsak fel akarta volna tolni, mint valami batyut. – Olyat nekem ne mondjon, hogy azt a fiút nem ismerte meg! Azt még elhiszem, hogy a leveleit nem bontotta fel, de amikor ott áll az ágya előtt… – De ugye a fiú magához térítette? – Ezt már egy férfi kérdezte. Majd megint egy újabb hang: – És végül is kilökték azt a Waltert? – …aztán később mind a ketten csak nevettek az egészen! Már többen álltak a színpad előtt. Homályos, elmosódott arcok. A dobogó szélét püfölték. – Az esküvőt mondja el! – Milyen esküvőt? – A jegyszedőnő hátradűtötte a fejét. – Nincs esküvő. Csönd. Mélységes, döbbent csönd. Majd egy hang a terem végéből: – De hát, amikor a lány meggyógyul… – Nem gyógyul meg.

A

K I S E P I K A


– Csak nem azt akarja mondani, hogy… – Székreccsenés, a férfi előrejött. A jegyszedőnő kezét zsebre dugta, könyökét hátrafeszítette. Pusmogást hallott odalentről. Mintha egymás közt tárgyalnának valamit. Aztán egy éles, támadó hang: – Én tudom, hogy nem hal meg. – Honnan tudja? – A jegyszedőnő elképedve ingatta a fejét. Ácsorogtak a széksorokban. Úgy ácsorogtak, mintha megint fütyülni és kiabálni akarnának. De csöndben voltak. – Kérem szépen – mondta egy öregember –, biztos, hogy ez ebben a filmben van? Fáradt, szomorú hang. De mégis ez volt a jeladás. Ordítoztak, a székeket recsegtették, mintha szét akarnák verni a mozit. – Nem is ezt a filmet mondta el! – Pofára ejtett bennünket… A jegyszedőnő olyan gyenge volt, hogy egy szót se tudott szólni. Dermedten ült, várta, hogy felrohanjanak, és lerángassák a színpadról. Csönd támadt körülötte. Majd egy-egy hang, könyörögve: – …ugye, aztán a fiú beviszi valami kórházba? – …és korcsolyáznak? Én láttam kint egy képet, ahol egymás karjába kapaszkodva korcsolyáznak. Kérték, egyre csak kérték, hogy mondja el a film végét, az igazi végét. – Mondja már! – Mondja… A jegyszedőnő lehetetlenül összezsugorodva ült a hatalmas, fehér vászon előtt és hallgatott.

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK a)

b)

Szórt fény – fókuszált fény (a vetítőteremből a vászonra vetített kép). A vetítőgép/kamera a néző pozitúrájának megfelelő, azonos a néző perspektívájával, kvázi a néző tekintete. A nézők mint „egyes” látók ülnek a sötét nézőtéren. A kamerával történő azonosulás a látottak feletti hatalmat kínálja a nézőknek a kameraoptika által biztosított perspektivikus látásmóddal. A kamera a szem metaforájaként leginkább a középpontos perspektívához hasonlítható. Ez a látószög az észlelőt egy olyan pontban tételezi, ami kívül esik a világon. Így a világot olyan objektummá teszi, ami látszólag ellenállás nélkül kiszolgáltatottja lesz a szemlélő/néző kénye-kedvének. Itt minden az emberi látásnak van megfeleltetve és alárendelve. A középpontos perspektíva célja, hogy egy ábrázolt jelenetet éppen olyannak mutasson, ahogyan az az emberi szem számára a valós világban megjelenik. Ezen jellemvonásából következik, hogy az ilyen típusú megjelenítési technika azt a látszatot (illúziót) kelti, hogy természetes megjelenése a világnak (megcsináltság/fikció – valóságosság, ahogy a dolgok valójában vannak). A vetítőgépből – mint látványcentrumból – kivetülő filmkép szinte kifogástalan metaforája az ilyen típusú megjelenítésnek. A filmnézői tekintet a vetítőgép optikáján keresztül a vászonra vetülő fénysugárral mutat formai hasonlóságot. A néző a geometriai projekció centrumába helyezkedve a látvány fölött uralkodó tekintet birtokosává válik. (Sághy Miklós nyomán) egyéni

69

70


•

1 2 .

É V F O L Y A M



10 perc szakértői megbeszélés, 15 perc frontális közzététel

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k • A feladatok célja az elbeszélés párhuzamainak, egymásra utaló/mutató elemeinek vizsgálata, a befogadói magatartásról, a médiumok és a befogadás természetéről való gondolkodás. • Arányosan osszuk el a feladatot, nagyjából azonos számú A–C jelű tanuló legyen. A házi feladat előkészíti a szakértői csoport munkáját. A következő órán adjunk módot az azonos feladattal dolgozóknak az egyeztetésre, majd választott képviselőik foglalják össze a kutatott problémakört és a kutatás eredményét. Egy-egy kérdéskör bemutatására kb. 3 perc jut. Itt nyílik mód rövid, súlyozó tanári kiegészítésre. Ajánlhatjuk diákjainknak a következő tanulmány elolvasását: Sághy Miklós: A tekintet hatalma, A Tiszatáj Diákmelléklete, 2006. január (interneten pdf formátumban hozzáférhető). K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : történetek, kódok, közvetítő közegek azonosítása és értelmezése, nem szöveg szerinti jelentések megfogalmazása, problémaérzékenység, párhuzamok azonosítása és értelmezése C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : feladat szerint M u n k a f o r m á k : egyéni, csoport, frontális M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : házi feladat, szakértői mozaik, szemponttáblázat 27. Házi feladat a) Elemezd, értelmezd az olvasott elbeszélést a jelednek megfelelő szempontok segítségével! A) A történet(ek)

MI(K)NEK A TÖRTÉNETE?

MIRŐL SZÓL A TÖRTÉNET?

MI A MEGJELENÍTÉS KÖZVETÍTŐ KÖZEGE (MÉDIUMA)?

HOGYAN HOZHATÓ ÖSSZEFÜGGÉSBE A TÖRTÉNET A CÍMMEL?

VAN/NINCS EREDMÉNYE A TÖRTÉNETMESÉLÉSNEK?

MIÉRT VAN/ NINCS EREDMÉNYE? (BEFEJEZHETŐSÉG)

A

K I S E P I K A


B) A pozícióváltozások párhuzama (1) NORMAN

A KÉT HELYZET/TÖRTÉNET KÖZTI PÁRHUZAM LEHETŐSÉGE

POZÍCIÓJÁ-

NÉZŐINEK

NAK VÁLTOZÁSA

A FILM POZÍCIÓ-

PÉLDÁK A SZÖVEGBŐL

VÁLTOZÁSA

(2) WALTER PO-

A KÉT HELYZET/TÖRTÉNET KÖZTI PÁRHUZAM LEHETŐSÉGE

A JEGY-

ZÍCIÓJÁNAK

SZEDŐNŐ

VÁLTOZÁSA

POZÍCIÓPÉLDÁK A SZÖVEGBŐL

VÁLTOZÁSA

A KÉT HELYZET/TÖRTÉNET PÁRHUZAMBA ÁLLÍTHATÓSÁGA

A BEFOGA-

(3) GLORIA „TEKINTETE”

DÓ „TE-

(POZÍCIÓ-

KINTETE”

VÁLTOZÁS


(POZÍCIÓ-

A MEGIS-

VÁLTOZÁS A

MERÉSBEN,

KÖZVETÍTŐ

FELISMERÉS-

KÖZEGBEN

BEN)

ÉS A BEFOGADÁS TÉTELEZETT IGAZSÁGÉRTÉKÉBEN)

Mi lehet az oka annak, hogy a nézők megkérdőjelezik a jegyszedőnő történetének, „a film végének” igaz voltát, a történetmesélés hitelességét? C) Egy lépéssel hátrébb: a belső történeteket összefogó narratív struktúra A NARRÁTOR SZEREPE A FILM TÖRTÉNETÉVEL KAPCSOLATBAN

A NÉZŐI REAKCIÓKKAL KAPCSOLATBAN

71

72


•

1 2 .

É V F O L Y A M


A NARRÁTOR LÁTÓSZÖGE, A LÁTÓSZÖG SZEREPE A FILM TÖRTÉNETÉVEL KAPCSOLATBAN



A NARRÁTOR TUDÁSA, SZEREPE A FILM TÖRTÉNETÉVEL KAPCSOLATBAN



Hogyan utal vissza az elbeszélés önmagára, miként olvasható a megértés, a jelentéstulajdonítás olvasói munkájának és természetének példázataként? b) Alkossatok 4-5 fős, azonos feladattal dolgozó szakértői csoportokat, és beszéljétek meg otthon végzett kutatásotok eredményét! c) Válasszatok csoportképviselőt, aki összefoglalja, mit vizsgáltatok és mire jutottatok az értelmezésben, válaszadásban!

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK A)

MI(K)NEK A TÖRTÉNETE?

A Diákszerelem című film története

MI A MEGJELEMIRŐL SZÓL A NÍTÉS KÖZVETÖRTÉNET? TÍTŐ KÖZEGE (MÉDIUMA)? Szerelmi háromszög háborús kontextusban

film (nézők) (valójában persze nyelvi eszközökkel)

HOGYAN HOZHATÓ ÖSSZEFÜGGÉSBE A TÖRTÉNET A CÍMMEL?

VAN/NINCS EREDMÉNYE A TÖRTÉNETMESÉLÉSNEK?

Ez a film címe

Nincs

MIÉRT VAN/ NINCS EREDMÉNYE? (BEFEJEZHETŐSÉG) A film elszakad, a történet „képi formájában” nem jön létre

A

K I S E P I K A


A filmszakadás története

A mozgókép technikai széteséséről, egészen burleszkszerűen

nyelv (elbeszélő–olvasók)

Az elszakadt filmre utal, a hiba következtében fellépő látványra, ill. a látvány megszűnésére

Nincs

Önmagában ebből nem képződhet meg „történet”, a filmszakadás az illúziót keltő „üres vásznat” rajzolja ki, tehát a hiányt

A film sztoriját befejező jegyszedőnő története a Diákszerelem c. film végéről

A Diákszerelem c. film végéről

nyelv (szereplő narrátor– hallgatók)

A jegyszedőnőnek a korábbi filmélményei (szubjektív, befogadói emlékképei) alapján előadott történetére, „fordítási” (kép → nyelv) kísérletére utal

Nincs

A hiány pótlásának kísérlete kudarcot vall, a hallgatóság nem tekinti hitelesnek, a jegyszedőnőbe belefojtják a szót

A Mándy-elbeszélés (mint műalkotás) története

egy filmszakadás miatt meghiúsult vetítés története, másként: történet a történetek létrejöttének lehetetlenségéről (paradox!), a befogadás természetéről, fikció és valóság viszonyáról, megértésről

nyelv (elbeszélő–olvasók)

alkotó–mű– befogadó háromszögével és/vagy a különböző mediális szintek egymásra utalásával

Van/Lehet

Létrejön a történet, az olvasó elolvashatja a Mándy-elbeszélést. De az értelmezés a befogadónak van kiszolgáltatva, tehát a siker a megértés függvénye

73

74


•

1 2 .

É V F O L Y A M

B) A három táblázatban tematizált párhuzamok egy lehetséges összefüggésrendszere: Gloria „tekintete” („filmszakadás”)

Norman helyzete – elveszti a lány feletti uralmat (a lány nem ismeri meg)

A filmnézők helyzete – elvesztik a látvány feletti uralmat, nézői pozíciójukat („Üres, sötét lyuk a vetítőfülke”)

film(ben)

Walter helyzete – megszerzi a lány feletti uralmat, fogva tartja tekintetét

filmszakadás

A jegyszedőnő helyzete – mivel ismeri a film történetét, a nézőt uraló pozícióhoz jut („A jegyszedőnő középre jött.”)

A nézők saját filmnézői történetükre ismernek, azaz a látványt uraló helyzetük elvesztésére Gloria életének „filmszakadásában” (Norman → Walter). A film befejezésében valójában saját eredeti helyzetüket (illetékességüket, identitásukat, centrális helyzetüket) akarják visszaállítani (Walter → Norman).

szem ~ vetítőfókusz projektált fény a vásznon (kép) LÁTÁS

kódváltás = pozícióváltás

a filmnéző „tekintete” (a közvetítő közeg változása)

a jegyszedőnőt (beszélőt) megvilágító reflektorfény a vászon előtt HALLÁS

A

K I S E P I K A


Mindkét történetmesélés (film/jegyszedőnő) kudarcos, a film műszaki hiba miatt, a jegyszedőnőé a nézők elégedetlenkedése miatt. A nézők megkérdőjelezik a jegyszedőnő által mesélt történet végét, „a saját szememmel láttam” (referenciális) igazságértékét szembeállítják a „hallomásból vett” (nem referenciális) információ bizonytalanságával. „Nincs látvány, ami megalapozza a nyelv kijelentéseinek igazságát.” (Sághy Miklós) „– Ez nem igaz.”, „– Nem igaz!”, „– Olyat nekem ne mondjon, hogy azt a fiút nem ismerte meg! Azt még elhiszem, hogy a leveleit nem bontotta fel, de amikor ott áll az ágya előtt…” Jellemző, hogy a történetmondást kísérő reakcióik is filmnézői reakciók: „Figyelték a hunyorgását, figyelték a kék köpenyét, a barna cipőjét, az arcát, azt az elmosódott arcot, ahogy majd megelevenedik rajta a régi kert Norman Wilsonnal és Gloria Colmannel.” „Megelevenedett a régi kert és ott állt a kedves, derék fiú (Norman Wilson alakítása), és átfogta a lány vállát (Gloria Colman alakítása)” „A közönség előtt megjelent Walter” „Az a tekintet! Walter tekintete… A híres, ellenállhatatlan, szívtipró tekintete…” Szintén fontos a filmszínész és a filmszerep „összemosása”, a szerep a néző szemszögéből a játszó színésszel azonosítódik ~ valóság–fikció. C) A narrátor, illetve a narráció a belső történeteket fogja össze, maga az elbeszélés mint szöveg is megjelenítő médiumként tűnik föl. A narrátori pozíció kettős. Egyrészt az olvasónak „vetíti tovább” az elmaradt filmet, másrészt szintén számára megjeleníti a mozinézői reakciókat. Mint „vetítő” nézőpontja a vetítő kamera fókuszált fénynyalábjának felel meg mint a nézői reakciók közvetítője a moziteremben uralkodó, pásztázó látószöget lehetővé tevő szórt fénynek. Ebben a minőségében a nézőpontja vándorol emberről emberre, rálátása van a mozi közönségére: „Ott ültek a fekete zsöllyében. Egy néni lelógatta kezét a mélybe, egy fiú átfogta a lány vállát. Széles, lapos arc fordult hátra az első sorból.” A mindentudó elbeszélői szerepkör hagyományait követi pl. abban, hogy belelát az emberek gondolataiba is: „Nem, ez képtelenség! Vissza kell hogy térjenek. Vártak, még mindig vártak. Talán, hogy Norman Wilson a vászon mögül bújik elő, kijön a kis színpad szélére, és továbbjátssza a filmet.” „Még mit csináljak? Teát és süteményt osszak szét közöttük?” „A jegyszedőnő összekulcsolt kezét nézte, aztán lecsúszott a tekintete az emelvény porondjára. Még sosem látta ilyen közelről. Por… csupa por. A vékony repedések tele porral, egy porréteg az egész.” Viszont elbizonytalanító marad (nem foglal állást) a „mi az igazság?” kérdésében a film befejezését illetően. Ezzel nyitottá teszi az elbeszélést, döntéshelyzet elé állítja az olvasót, bevonja a játékba. „[E]gy paradoxonnal kell számot vetnünk. Nevezetesen, hogy egy létrejött történetet olvasunk történetek létrejöttének lehetetlenségéről. És ezzel összefüggésben ellentmondásnak látszik, hogy az ábrázolt világban a történetek megszakadását a tekintet hatalmi, átfogó erejének az elvesztése idézi elő, miközben ezt a Mándy-novella narratív nézőpont formájában mintaszerűen létrehozza. Hiszen ha novella van – kommunikációs helyzetéből adódóan –, annak fiktív beszélője is kell, hogy legyen, narrátora, akinek a tekintete az eseményekre vetül. Mindez azt jelenti, hogy a szöveg, amely – több szinten is – az uralkodó tekintet elvesztéséről szól, saját medialitásából nem tudja száműzni azt a beszélőt, aki – a projektív technikai eszközöket (vetítőgép, kame-

75

76


•

1 2 .

É V F O L Y A M

ra, reflektor fénysugara) metaforaként használva – a látványt létrehozó tekintet középpontjában lokalizálható.” „A vizsgált novellában a különböző mediális szintek egymásra utalásának, egymást felidézésének, de soha egymásba nem olvadásának egyik fontos funkciója meglehetősen jól kitapintható. Nevezetesen, a szöveg saját olvasási, olvashatósági feltételeire mutat rá e különös szinteződéssel. Az elbeszélő megnémul, mikor nyelvi kijelentéseit a látás igazságához akarják rendelni, mikor referencializálhatatlanságát egy hozzárendelés-függvénnyel akarják megszüntetni. Az ellenőrző aktust az emberi tekintet hatalma szavatolná, az a pozíció, mely a humán szemet a látvány centrumaként jelöli ki. A Mándy-szöveg által bemutatott nézők, hallgatók – értelmezői és szubjektumvédő stratégiáikat egy pillanatig sem kockára téve – ennek a tekintetnek a hatalmát szeretnék kiolvasni a szövegből. A művet redukált egészként kívánják birtokolni, kívülről és egyben távolról szemlélni. A szöveget tükörnek és nem beszélgetőtársnak tekintik; nem megismerésre, hanem elismerésre törekszenek, mégpedig saját tárgyiasító törekvéseiknek az elismertetésére. Ám amenynyiben a befogadói tekintet valóban a maga hatalmát akarja felismerni a szövegben, úgy jár, mint Norman Gloriával az ópiumbarlangban. A szöveg ugyanis megragadhatatlan, tárgyiasíthatatlan és maradéktalanul kiismerhetetlen entitásként jelenik meg a vizsgált novellában. »Megszelídítése«, tárgyiasítása, amit a nézők követelnek a jegyszedőnőtől, a szubjektum-tükröző funkció visszaállítására törekszik, és egyben a szöveget mint kérdést akarja megszüntetni. Az ilyen szándékkal történő műfogyasztás nem találkozik az értelemadás dilemmájával, és ezért nem is kényszeríti a szubjektumot, hogy önmagát kérdőre vonja. Amennyiben a befogadók – hiszen erre fizettek be a mozijeggyel – csak saját humán én-pozíciójuk megszilárdítását akarják kilátni/kiolvasni a művek világából, a jelenvalóvá tevő médium önmagába zárul. Nem láttat, hanem elvakít, nem beszél, hanem süketté tesz. A türelmetlen nézők sürgetése (»Mondja már!«, »Mondja…«), egyben a tükröző funkciót megtagadó szövegbe is beléfojtja a szót, és beszélője, akárcsak a jegyszedőnő a pódiumon, még mindig reflektorfényben, vagyis a hatalomvágyó tekintetek kereszttüzében: »lehetetlenül összezsugorodva« ül »a hatalmas, fehér vászon előtt«, és hallgat.” (Sághy Miklós: A tekintet hatalma, A Tiszatáj Diákmelléklete, 2006. január)


58. oldal 5 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k : A 28. feladatot nem kell megbeszélni, a cél a saját gondolatok, vélemény előhívása és verbalizálása. A b) feladatot házi áttekintésnek adhatjuk. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : reflexivitás, metakogníció C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : egyéni M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : írás saját magam számára

A

K I S E P I K A


28. Írás saját magam számára a) Írj folyamatosan öt percig arról, mit tanultál meg, mit értettél meg jobban vagy másként Mándy Iván elbeszélésének elolvasásával, megbeszélésével! b) Olvasd el az összefoglaló ismertetőt, ahol lehet, példázd állításait a magad számára az olvasott elbeszélés alapján! Mándy Iván (1918–1995) írásainak világát, hangulatát meghatározza a környezet, amelyben élt: a Teleki és Mátyás tér környéke, az egyszerű emberek, a lecsúszottak, a társadalom elesettjeinek kis világa. Alkotásmódja elszakad a közvetlen realitástól, a szürreális, az abszurd világérzékelés irányába tolódik, prózájában gyakori az álom, a látomás formateremtő szerepe. Az ötvenes és hatvanas években írt regényeinek és kisregényeinek világa sajátos mítosszá kerekedik. A régi mozik, presszók, uszodák, tribünök és futballpályák világa alkotja a „Mándy-univerzumot”. A hetvenes évek végétől figyelme a tárgyak, a dolgok felé fordul, műveiben a modern nagyvárosi ember szorongása, magánya, groteszk helyzete szólal meg. A film módszereit felhasználva – vágások és áttűnések technikájának alkalmazásával – és a lírára jellemző önállósult költői képekkel, látomásokkal, emlékképekkel, fantáziaképekkel újítja meg az elbeszélés hagyományos idő- és téralakítását.


BODOR ÁDÁM (1936–) a mai magyar irodalom rangos prózaírója. Alkotásmódját elemző, létértelmező szemlélet és kísérletező kedv jellemzi. Novellái gyakran példázatszerűek, egy-egy helyzetet, állapotot, gesztust nagyítanak ki. „A megvilágosodásszerű felismerésnek (…) a kettősségével hatnak ránk (…): meghökkentenek, mintha sohasem tapasztaltunk volna hasonlót, és megnyugtatnak, mintha csak visszaemlékeznénk valamire, amit elfelejtettünk.” (Pozsvai Györgyi) A Bodor Ádám kisprózájára szánt órát két variációban kínáljuk. Az „A” variáció a Behavazott lábnyomok című elbeszélést dolgozza fel, a szöveg öröméért is olvasni tudó, az érettségi vizsgára készülve önálló szövegvizsgálattal már jól boldoguló csoportoknak szánjuk. A „B” variációban feldolgozandó elbeszélés, A krétaszag eredete mégiscsak rendelkezik valamiféle történettel, az anekdotára jellemző csattanóval, ezért a hagyományos, történetelvű olvasás számára is kínál lehetőséget. Válasszunk tanulócsoportunk képességének, várható érdeklődésének megfelelően. Mindkét elbeszélés rövid, kínálja a tanári felolvasást, A krétaszag eredeténél ez különösen szükséges. Idézzük fel, hogy Bodor-elbeszélést a Biblia-fejezetben olvastunk már, az Egy rossz kinézésű ember címűt. Kívánatos lenne, hogy a tanulók otthon át is tekintsék ezzel kapcsolatos jegyzeteiket. A tanulási egység címét Szabó Árpád Töhötöm Miért él Bundás Rekk sivatagban? c. írásából kölcsönöztük, alakítottuk át (Helikon, 2006/4.).

77

78


•

1 2 .

É V F O L Y A M


„A” variáció Bodor Ádám: Behavazott lábnyomok

60. oldal 15 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k • A címmeditáció kérdezős variációja feltárja az olvasók előzetes elvárásait, egyben az elbeszélés alapvető kérdéseit is középpontba állítja. Néhány perc egyéni munka után röviden beszéljük meg közösen a feltehető kérdéseket. K i e m e l t ké s z s é g e k , ké p e s s é g e k: tanulói kérdezés, asszociációs képesség, jóslás, figyelem C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : egyéni, frontális M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : pókhálóábra, felolvasás

(KI)NAGYÍTÁS, AVAGY EGY EGYÉN, EGY ÍRÓ, AKI FIGYEL „A” VARIÁCIÓ BODOR ÁDÁM: BEHAVAZOTT LÁBNYOMOK 29. Kérdezzük a címet! a) Bodor Ádám alábbi elbeszélésének címe: Behavazott lábnyomok. Írj néhány olyan kérdést a pókhálóábrába, amelyre szerinted az elbeszélésből választ kellene/lehetne kapni!

Behavazott lábnyomok

b) Hallgassátok meg az elbeszélést, majd beszéljétek meg, mely kérdéseitekre kaptatok választ, melyekre nem!

BODOR ÁDÁM: BEHAVAZOTT LÁBNYOMOK Délfelé nagy, barnás, lencse alakú felhők tűntek fel a Puzdra3 körül. Nagy komoran úsztak el mellette, volt, amelyik súrolta. Ilyenkor egy-egy komolyabb gomolyag leszakadt, foszlányaival megkapaszko3

A Radnai-havasok – a Keleti-Kárpátok legimpozánsabb masszívuma – egyik hegye.

A

K I S E P I K A


dott az ülő farkas alakú szikla tájékán, és áttetsző gyökereket eregetett a jeges hasadékok közé. Ott sündörögtek, amíg pár óra alatt teljesen betakarták. Úgy látszott, odafönn újra beáll a havazás. Nem volt ebben semmi szokatlan. Szokatlan esetleg a felhők szeszélye, amikor erre az egy hegyre esett a választásuk, s a többi orom között fölényesen tovasiklottak. Máskor az ereszkedő felhő találomra körülölel egész vonulatokat, megtapad a meredélyeken, kitölti a völgy zugait; belevonja az égbe, amit elborít. Most valamivel alázatosabban érkezett, egyszerűen ráidomult a hegyre, így kiérződött alóla annak alakja. Kissé várakozóvá tette az embert, mint egy lepel alatti szobor. Itt lenn, a Repedő-völgy kerítései tövében liszteszsáknyi darabokban aszalódott a múlt heti hó, valamivel fönnebb a kecskeganés föld sötétlett liszteszsáknyi darabokban a hó között. A kőfejtés omladékai után a hó hirtelen fehéren összecsapott. Szinte egyenletes távolságra egymástól mélyedések sorakoztak, akkorák voltak, mint egy-egy kincstári csajka4. Félig behavazott lábnyomok voltak, alattuk a meder öblös edényeiben fojtott hangon csobogott a patak. Alagúttá fagyott a patak fölött a hó, boltja elég jól bírta az ember súlyát, amíg egy helyen aztán ijesztően döngött egyet, itt a léptek habozó topogás után meredeken bemenekültek az irtás csutakjai5 közé. Valaki itt járt, és megijedt. Késő délután volt, egyenletesen sötétedett, amíg az ülő farkas alakú szikla mögött elmozdult egy felhő, szürke csóvája bekanyarodott a völgybe, helyén valamivel üresebb maradt az ég, és sárgás fényt vetett a lábnyomok peremére. Nemsokára, ahogy a hónak ez a sárgás hamva elillan a domborulatokról, egy következő, kitartóbb felhő érkezésével egyszerre beesteledik. A gerinc felől csöndes mordulással eloldódott a szél, hirtelen lila lett a völgy, mintha lila szél seperte volna az oldalakat. A völgy torka felől oldalvást, fehéren kúszott fölfelé a köd, amint magasabbra ért, széllökésekben sodródó varjakkal találkozott, s ugyanazok a széllökések ráterítették az erdőre. Mint egy elég nagy fátyol, ami beleakadt a föld tüskés szőrébe. Ahogy a szél kihagyott, egy pillanatig lebbenetlen maradt, aztán lassú hullámzással besüppedt a gallyak közé, odahavazott a fenyők tövére. Egy másik felhő a gyanútlan Lóhavas felé tartott, a katlan fölött majdnem megállt, hasánál enyhén behorpadt, majd lepényhalszerű mozdulatokkal kiterjeszkedett, és ráborult a három tó fennsíkjára. Néha egy ilyen lencse alakú felhő váratlanul rátelepül egy hegyre, pár napig hull belőle csendesen a hó, közben körülötte a környéken kitavaszodik. Mégis, valahogy látszik, hogy odafönn történik valami. A felhők rojtos széle mentén a magasba merészkedő varjak a szeszélyes áramlatban minden igyekezetük ellenére hátrafelé repülnek. (1978)

A Radnai-havasok Erdélyben www.karpategyesulet.hu/.../RadnaiHavasok.html 4

többnyire szögletes fémedény, katonák isznak, esznek belőle, ételt melegítenek benne

5

erdős terület megritkított, kiirtott része, ahol a földben maradtak a tuskók, gyökerek, csonkok

79

80


•

1 2 .

É V F O L Y A M

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK a)

b)

Például: Kinek a lábnyomai? Hol vannak a nyomok? Miért fontosak, mi a története a nyomhagyónak? Mi a szerepe a behavazottságnak? Ki a nyomfejtő? Mit tud? Egyetlen fontos kérdésre sem ad (pontos) választ az elbeszélés. Ebből is érzékelhető titokzatossága, metaforikussága, illetve hogy a szövegszerű olvasáson túl olyan parabolaként olvasható, amelynek eleve többféle jelentés tulajdonítható.


62. oldal 40 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k • Négyfős homogén csoportokat alakítsunk. • Egy szempontra az osztály létszámától függően több csoport is alakulhat. A kérdésfeltevésre és elemzésre 15 perc, az összegző közzétételre csoportonként kb. 2 perc jut. Az is elképzelhető, hogy a csoportok a közzétételkor súlyoznak, a legfontosabbnak tartott kérdést és választ mutatják be. • Minden csoportprezentációt követően a tanár válasszon egy másik csoportot, amelyik a c) feladat szempontjai szerint röviden reflektál az elhangzottakra. A tanár számára is ekkor van mód arra, hogy olyan mozzanatokra rákérdezzen, amelyeket fontosnak tart, de a tanulók nem érintették, továbbá hogy kiegészítő-magyarázó megjegyzéseit megtegye. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : tanulói kérdésfelvetés, önálló elemzés, súlyozás, tudásalkalmazás, problémaérzékenység Célcsopor t – dif ferenciálás A) akiknek az érettségi vizsga előtti időszakban szükségük van még műfaji ismereteik, tudásuk elmélyítésére, memorizálására, az alkalmazás gyakorlására B) akik fogékonyak mélyebb szövegelemzésre, az elbeszélés mikéntjének vizsgálatára C) akiknek a rákereső (időjelölések, térjelölések) olvasást még gyakorolniuk kell D) akiknek a toposzok észrevételében, hagyományos és aktuális jelentések megfogalmazásában kell még fejlődniük M u n k a f o r m á k : csoport, frontális M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : mozaik, szemponttáblázat 30. Nyomolvasás a) Dolgozzatok csoportban! Írjatok csoportotok szempontjának megfelelően 3 fontos kutatói kérdést, és próbáljátok megválaszolni őket a szöveg elemzésével!

A

K I S E P I K A


A) A műfaji konvenciókhoz vezető nyomok

KÉRDÉSEINK

ÉRTELMEZÉSEINK, VÁLASZAINK

AZ ELBESZÉLÉSBŐL VETT, BIZONYÍTÓ-MEGVILÁGÍTÓ ÉRVÉNYŰ PÉLDÁINK

(1) (2) (3)

B) Az elbeszélésmódhoz és a nézőponthoz vezető nyomok

KÉRDÉSEINK



(1) (2) (3)

C) A tér-és időkezeléshez vezető nyomok

KÉRDÉSEINK



(1) (2) (3)

D) A nyom és egyéb kapcsolódó toposzok olvasása

KÉRDÉSEINK



(1) (2) (3)

b) Válasszatok csoportképviselőt, és két percben foglaljátok össze kutatásotok eredményét a többi csoportnak!

81

82


•

1 2 .

É V F O L Y A M

c) Hallgassátok figyelmesen más csoportok beszámolóit, reflektáljatok röviden az összefoglalókra: • egy tisztázó, a csoportszempontok közti kapcsolatra vonatkozó kérdésfeltevéssel, • egy dicsérő megjegyzéssel, • egy fejlesztő szándékú kritikai megjegyzéssel!

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK Kérdések lehetnek például: A) Műfaji konvenciók – Mi furcsa, szokatlan műfaji szempontból az elbeszélésben? – Értelmezhető-e állapotváltozásként a Behavazott lábnyomok? Ha igen, mi a kezdő és záró állapot, mi változik, mi a változás lényege, lehetséges jelentése? – Milyen ellentétpárok szervezik a szöveget? Mi a szerepe az ellentétnek? – Kik a szereplők? Hogyan értelmezhető az emberi jelenlét az elbeszélésben? – Mi „történik” ebben a novellában? Jó vagy nem, hogy a hagyományos értelemben nincs történet? Mi fontos, ha nem a történet? Miért? – Milyen kapcsolat van a cím és a műegész között? – Mik tekinthetők műfaji újításnak, mi a szerepük? – Önmagát jelenti a szöveg, vagy társíthatunk hozzá metaforikus, átvitt értelmű jelentéseket? Milyen fontos problémá(ka)t világít meg? B) Elbeszélésmód, nézőpont – Ki az elbeszélő, hogyan van jelen, milyen közlésformát használ? – Mi derül ki az elbeszélőnek az elbeszélthez való viszonyáról? – Mit hallgat el az elbeszélő? Vajon miért teszi (nem tudja vagy nem akarja elmondani, nem tartja fontosnak)? – Mi a leíró elbeszélésmód szerepe? Mi minden következik ebből? – Milyen időrendben, tempóban mondja el az eseményeket, történéseket? – Hogyan értelmezhető az elbeszélésmóddal összefüggésben a tanulási egység címe? C) Tér-idő – Melyek a tér jellegzetességei? Milyen nyelvi elemek jelölik? Hogyan (pl. mennyire pontosan, térben elképzelhetően)? – A szó szerinti jelentésen túl milyen metaforikus jelentései lehetnek a térelemeknek vagy magának a térnek? – Mikor és mennyi ideig történnek az „események”? Milyen nyelvi elemek jelölnek időt? Hogyan teszik ezt (pl. miben pontos, miben pontatlan)? – A szó szerinti jelentésen túl milyen metaforikus jelentései lehetnek az időnek, az időt jelölő kifejezéseknek? – Mi a szerepe annak, hogy az elbeszélés végén az elbeszélő jelen időre vált? – Milyen kapcsolat van a tér és az idő között? D) Toposzok – Milyen toposzok vannak az elbeszélésben? – Miért különös, ellentmondásos (paradox) a nyom toposza? Mi minden olvasható ki a nyomból, mi nem? – Mely toposzok hogyan kapcsolódnak egymáshoz?

A

K I S E P I K A


– Hogyan építenek hálót? – Mennyiben hagyományos, mennyiben újszerű a jelentésük?

A kérdéscsoportokra adható értelmezések, válaszok lehetnek például: A) Műfaji konvenciók – Újszerű ebben a novellában, hogy nincs hagyományos értelemben vett történet, nincs csattanó (poén) sem. – A történetkonstrukcióban nem fejlődnek ki konfliktusok, nincs fordulat és ezt követő feszültségoldás, nincs kibillenés egy kezdeti nyugalmi állapotból (a rend megbontása) és nincs végső nyugvópont sem. – Az ellentéteknek a szöveg, a motívumok szintjén fontos szerepük van. – Újító vonás, hogy a kezdet és a zárlat egyaránt nyitott: továbbgondolkodtat, bizonytalanságban hagy, újraolvasásra ösztönöz (titokfejtés). – Érvényét veszti annak a képzete, hogy a történet egy cél felé tartana. – A forma rövidsége és a szerkezet leegyszerűsítése csak egy helyzet felvázolására ad módot, lehetőséget (lásd a címet). – Az elbeszélés a parabola műfaji hagyományait követi abban, hogy benne a mindennapok folyását megszakító váratlanság újszerű viszonylatok megmutatkozását teszi lehetővé. – A parabolára jellemző vonása továbbá, hogy a szöveg nem mond ki örökérvényű igazságot, metaforikus olvasata többrétegű és többféle jelentést kínál az olvasónak. – A többértelműség miatt titokzatos és zavarba ejtő, találgatásokra ösztönöz, aktív befogadói magatartást vár el. – Parabolaszerű abban is, hogy rövid, szerkezetileg sűrített, stílusában szikár. – A címből azt jósolhatjuk (ezt a szöveg is igazolja), hogy az elbeszélés egyetlen narratív mag, illetve motívum köré szerveződik. B) Elbeszélésmód, nézőpontok – Hagyományos narratív elemek: egymásutániság, vonalszerű előrehaladás, a tájleírás perspektivikus hagyományainak (közelítő–távolító, horizontális–vertikális) követése jellemzi. – Az okszerűség (metonimikus elbeszélés) látszólagos, valójában nem ok-okozati rendben halad előre a szöveg. – Nincs grammatikai énnel azonosítható elbeszélő. – Az elbeszélő szenvtelen, tárgyilagos hanggá lényegül. – Az olvasó az elbeszélő jelenlétét abban a látószögben érzékeli, amelyből a táj történéseit rögzíti. – Az elbeszélő a valószerű teret aprólékos figyelemmel rajzolja meg. – Az elbeszélő látószöge a magasból a mélybe, majd a lenti világból a fenti történésekre fókuszál. – A befejezésben az elbeszélői múlt (örök, végtelen) jelenre vált. – Az elbeszélő tudása korlátozott, csak az érzékszervekkel fölfoghatót (láthatót, hallhatót) mondja el. A jelenségek mögötti lényegről, a tapasztaláson túli jelentéslehetőségekről hallgat, legfeljebb sugall (módosítószavak, igekötők), ezzel elbizonytalanít, de ki is nyitja a teret a befogadói értelmezés számára.

83

84


•

1 2 .

É V F O L Y A M

C) Tér-idő – A novella tere érzékszervekkel felfogható (belső látás, hallás), valószerű, nyitott, természeti tér. – A hósivatag, a szikrázó fehérség (a lila és a sárga árnyalja) és a csönd (a szél, illetve a roppanó jég zaja töri meg) szorongást és fenségesség-érzetet, nyugalmat és félelmet egyaránt kelthet. – A térből mint statikus alaphelyzetből időbeli folyamatok bontakoznak ki. – Az időbeli folyamatok csak látszólagosan keltik az okszerűség benyomását. – A térbeli jelenségek időbelivé válnak, a tájban „történülő” dolgok elbeszélése kerül középpontba. – A táj, a természeti világ megszemélyesítődik (perszonifikálódik), az embert viszont csak nyoma jelzi (még egy darabig), a világ középpontjából a perifériára kerül (nyom, semmi, hiány). – A történések ideje, illetve az idő múlása jelölt, de nem pontos, inkább határszerű, bizonytalanságot kelt („délfelé”, „most”, „késő délután”, télutó vagy tavaszelő). – Váratlanul és esetlegesen lép az olvasó a novella terébe és idejébe, és ugyanilyen váratlanul lép ki belőle. – A tér és az idő a nyom által a „levés” helyszíne, mint ilyen, képviseleti értékű: a végtelen időben és térben jelzi a létezés behatároltságát. – A hely (tér) elbeszéléssé (idő) szerveződik. D) Toposzok – A „nyom” paradox toposz: fizikailag jelenvaló, ugyanakkor hiány, mert egy korábbi ottlétre utal: a jelen a múlt homályába vész. A nyom egy korábbi jelenlét, cselekedet származéka, az idő átmenetiségére is felhívhatja a figyelmet: behavazódik, eltűnik, olvashatatlanná válik, a természet által eltörlődik a világból. – Az ember egyetlen kikövetkeztethető, riadt gesztusra redukálódik, hiánya, távolléte, semmisége, mulandó volta nyomasztó (érdekes: a nyomaszt a „nyom” ősi igenévszónk származéka). – Az ember valahonnan valahová tartott, de sem az előzményekre, sem a következményekre nem derül fény: bejárta a színteret, megtapasztalt valamit, majd eltűnt. Ez az indokától és céljától megfosztott létállapot többértelművé válik. – A nyomból megtorpanás, riadalom, menekülés olvasható ki, ez metaforikusan jelölheti az emberi létezés elementáris szorongását, de valamilyen titok megértésének a folyamatát, valamiféle megvilágosodást is (például föloldódás a természetben, univerzumban, az egészben). – A „Valaki itt járt és megijedt” mondat bizonytalanságot, általánosító névmása rejtélyességet teremt. – Az emberi lét archetípusa a félelem. – A hósivatag a nyom térbeli és időbeli „környezete”, a kettő együttesen fölkeltheti a pusztaság, kietlenség, idegenség, vándor–vándorlás, eltévedés, elhagyatottság, elveszés, megértés megvilágosodás képzeteit. – Az évszaktoposzok határhelyzetben tűnnek fel: tél és a tavasz átmenetisége, a télből tavaszba forduló délutánban visszalopakodó tél (havazás). – Ezeket a toposzokat olyan további, szintén paradox párok árnyalják, mint a fény (napsugár)–árnyék, a lenti és fönti világ, az előtűnés–eltűnés mozzanatai, a valószerű (táj) és valószerűtlen (a térben előrefelé igyekvő védtelen madarak hátrafelé repülnek).

A

K I S E P I K A


– A metaforizáció a filozofikusság lehetőségét nyitja meg az értelmezésben: a szöveg olvasható a modern ember létélményének, az „egész” széttöredezésének, az egyértelműségek meghasadásának, a világ megmagyarázhatatlan, kiismerhetetlen idegenségének a tapasztalataként, illetve ezek parabolájaként. (Pozsvai Györgyi értelmezése nyomán)

REFLEK TÁL ÁS 17. lépés: 31–36. feladat T/31–36.

64. oldal 5 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k • A 31. feladat zárja az órát. • A 32–34. házi feladatból a tanulók szabadon válasszanak egyet, ezt adják is be, értékelése a fejezet egyik szummatív értékelési lehetőségét képezi. • A 35–36. feladat is választható, de vagy az egyiket, vagy a másikat mindenkinek el kell készítenie, ez szintén az értékelés részét képezi. A feladatokat nem kell külön-külön értékelni, a beadott munkákra mint egy „mini portfólióra” adjunk összesített jegyet. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : kreativitás, reflexivitás, szintézisteremtés, kutatás, műfajnak megfelelő írás (szócikk) C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : egyéni M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : kilépőkártya, házi feladat 31. Kilépőkártya Ebben az elbeszélésben az tetszett legjobban, hogy Ebben az elbeszélésben idegen volt számomra az, hogy A legfontosabb gondolatom: Kérdésem, egyéb megjegyzésem:

HÁZI FELADATOK 32. A valószerű és a titokzatos a) Válassz egyet az alábbi idézetek közül! Készíts tetszőleges technikával illusztrációt, amely kifejezi mind a tér-idő valószerűségét, mind az ebbe befurakodó rejtélyest, titokzatost! b) Írj illusztrációd mellé 10-15 soros esszét, melyben bemutatod az aprólékosan valószerű és a valószerűtlen, szinte irracionális játékát Bodor Ádám elbeszélésében!

85

86


•

1 2 .

É V F O L Y A M

(1) Ilyenkor egy-egy komolyabb gomolyag leszakadt, foszlányaival megkapaszkodott az ülő farkas alakú szikla tájékán, és áttetsző gyökereket eregetett a jeges hasadékok közé. (2) Késő délután volt, egyenletesen sötétedett, amíg az ülő farkas alakú szikla mögött elmozdult egy felhő, szürke csóvája bekanyarodott a völgybe, helyén valamivel üresebb maradt az ég, és sárgás fényt vetett a lábnyomok peremére. (3) A völgy torka felől oldalvást, fehéren kúszott fölfelé a köd, amint magasabbra ért, széllökésekben sodródó varjakkal találkozott, s ugyanazok a széllökések ráterítették az erdőre. Mint egy elég nagy fátyol, ami beleakadt a föld tüskés szőrébe. (4) A felhők rojtos széle mentén a magasba merészkedő varjak a szeszélyes áramlatban minden igyekezetük ellenére hátrafelé repülnek. 33. A nyomozó rekonstruál: valószerű és elképzelt a) Olvasd el és reflektáld kettéosztott naplóval az alábbi interjúrészletet! 3-4 bejegyzést tegyél! ALÁHÚZÁS

REFLEXIÓ

„Én csak akkor tudok valamit megírni, ha a »történetet« elejétől a végéig és valamennyi kellékével egyetemben írás közben találom ki. A fikció, a képzeletbeli táj, a kitalált helyzet fölfedezése által válik tulajdonképpen izgalmassá az írás. Megtörtént dolgot előadni már-már plágium, hiszen azt egyféleképp az élet már előadta, én legfönnebb azt értelmezem, közvetítem, ez pedig számomra kevés. Kész anyagból, amilyen például a saját életem, nem tudok dolgozni, és képtelen is lennék élményeimmel egy novellisztikus térségbe elrugaszkodni.” (Bodor Ádám, http://www.korunk.org/oldal. php?ev=2001&honap=11&cikk=3466)

b) Írd meg ötujjas elbeszélésben a lábnyomok képzelt történetét! „Alagúttá fagyott a patak fölött a hó, boltja elég jól bírta az ember súlyát, amíg egy helyen aztán ijesztően döngött egyet, itt a léptek habozó topogás után meredeken bemenekültek az irtás csutakjai közé. Valaki itt járt, és megijedt.” c) Szerinted jobb vagy rosszabb, hatásosabb vagy kevésbé hatásos lenne, ha az elbeszélésben szerepelne a lábnyomhagyás története? Érvelj! 34. Egy elbeszélés és egy vers Hasonlítsd össze Fodor Ákos versének és Bodor Ádám elbeszélésének kérdésfelvetését, motivikáját!

A

K I S E P I K A


FODOR ÁKOS: IDŐ, JÁRÁS, JELENTÉS aztán a hó, megint a hó, eljön a hó hava, évada: hullhat önmagára másmaga. Most jelentősebbek és múlandóbbak a lábnyomok. Aztán megint elolvad a hó, a hó, a hó

35. Szócikk a) Olvasd el az alábbi tanulmányrészleteket! Készíts ezek és saját olvasói tapasztalataid alapján összefoglaló fürtábrát Bodor Ádám prózájának jellemzőiről!

(1) „Bodor Ádám novellisztikájában van valami a napnál világosabb rejtélyre hasonlító (…). Nem az a rejtélyes, amit nem mond ki, illetve ilyen nincs, hanem az, ahogyan ez a világ él, működik, egyben van, holott valójában elemeire széthullott. (…) Anélkül, hogy esetek, események, cselekvések puszta leírásán kívül lélektani ábrázolási eszközökhöz nyúlna az író, mégis úgy hat ránk, mintha történetei nem az időben zajlanának, mintha történeteinek éppen a közmegegyezéses lényege, tudniillik az időhöz való viszony szűnne meg. Ez a megszűnés az igazán kelet-európai specialitás: itt vagyunk; a történelem kétséges, nem evidens; ez az adottság a leghiggadtabb normalitásnak is valami lidérces elmozdulást, torzószerűséget, olykor pedig rémálomszerű szuggesztivitást kölcsönöz. (…) ugyanakkor Bodor irálya valószínűleg semmitől sem viszolyog jobban, mint bármiféle értelmezéstől, filozófiától, reflexiótól; csak a világ képét adja, emberi reakciókat és működéseket. Novellisztikája éppen ezért univerzumszerű – nem nyelvi, hanem atmoszférikus és tárgyi értelemben –, mert sikerül az elbeszélés, az elmondás puszta, kopár fenntartásával, ezzel a pokoli malommal érzékeltetni a kelet-középeurópai táj egyik fő jellegzetességét, hogy eredményes kísérletek folytak és folynak a történelemértékelés megszüntetésére.” (Balassa Péter)

(2) „Az olvasót mindenekelőtt az alapállítás fokozatos leépítése bizonytalanítja el. (...) az elbeszélő a kívülállók nézőpontjának szüntelen modulálása és ütköztetése által a talányos helyzet hipotetikus

87

88


•

1 2 .

É V F O L Y A M

és alternatív behatárolását adja (...) az olvasói pozíció ide-oda mozdul, hordozója pedig teljes tanácstalanságban vergődik (...) a szituáció átláthatatlanságában és a folyamatok fölmérhetetlenségében a megállapítások eleve kétségesek. Majd a váratlan evidenciává lényegül. Ezáltal az olvasói várakozások kielégítetlenek maradnak. A szövegben viszont elbeszélői magyarázatnak halvány nyoma sincs. (...) Bodor novelláinak szövegvilága enigmatikusságában [titokzatosságában, megfejthetetlenségében] romba dönti a nyelv mítoszát és a mitikus elemek, illetve a jelképek egyetemes nyelvén szólal meg (...) A természet pedig kiismerhetetlen törvényeivel együtt minősül át, mint az egyetemes lét szövevényes rendjének metaforája, miután egyszerre mutatkozik ellenségesnek és barátainak.” (Pozsvai Györgyi)

Bodor Ádám prózájának jellemzői

b) Keress további anyagot az interneten vagy a könyvtárban! Írj 10-12 mondatos szócikket Bodor Ádámról!

36. Alakváltozatok Foglald össze az asztalterítőbe írt kulcsszavakkal, amit megtudtál, megértettél, megtanultál a fejezetben olvasott elbeszélések értelmezésének folyamatában a modern kisprózáról, illetve az egyes szerzők alkotásmódjáról! A közös jellemzőket középre írd!

KRÚDY

MÉSZÖLY

ÖRKÉNY

MÁNDY

BODOR

A

K I S E P I K A


Bodor Ádám Az érsek látogatása című regényéből Kamondi Zoltán rendezett fi lmet Dolina címmel (2007)

Bodor Ádám A részleg című kisregényéből készült Gothár Péter fi lmje, amely az 1995-ös Magyar Filmszemle fődíját kapta

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK egyéni A z ér tékelési s zemp ontokhoz: T/32. – Az illusztráció megragadja a problémát (nem cél a rajzkészség értékelése). – A megoldásban igényességre, kidolgozottságra törekszik. – Az esszé tanúsítja, hogy a tanuló megértette a feladatot, példái, magyarázatai helytállóak. – Írásának szerkezete koherens (tételmondat, kifejtés, konklúzió). T/33. – Reflexiói, szövegkiemelései lényegiek, igazolják a probléma megértését. – Megalkotott története kapcsolódik az idézethez (megijedt valamitől), a történetnek van eleje, közepe és vége. T/34. – Választott szempontjai termékenyek. – Észrevételei relevánsak, értelmezése kiterjed a szövegek formanyelvére, motívumaira. – Hasonlóságokra és különbségekre is képes figyelni. T/35. – A megalkotott szöveg megfelel a szócikk kritériumainak. – A tanulmányrészletekben olvasottakat és a fürtábrában összegyűjtötteket nyersanyagként kezeli. – Képes lényeget kiemelni, szelektálni. – Önálló kutatásait is beépíti.

89

90


•

1 2 .

É V F O L Y A M

T/36. – A fejezet során szerzett olvasói tapasztalatokat, megértetteket és megtanultakat képes rendszerezni. – Tud általános, az összes olvasott elbeszélésre érvényes jellemzőket kiemelni (pl. terjedelem, szövegszerűség, nézőpontok játéka, metaforikusság, ok-okozati viszonyok fellazulása, asszociatív kapcsolatok). – Képes az egyes alkotásmódok sajátos jellemzőinek (pl. idő- és térkezelés, nyelvi redukció, parabolaszerűség, identitás stb.) kiemelésére, összegzésére.


„B” variáció Egy elbeszélés, amelynek főszereplője Bundás Rekk

69. oldal 10 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k Az elbeszélést szakaszos olvasással dolgozzuk föl. A címét ne közöljük, csak a szakaszos olvasás folyamatának végén (ott szerepel is). Az adatlap egyetlen információt tartalmaz, a főszereplő nevét. Kitöltése találgatásra, figurateremtésre ösztönöz, felkelti az érdeklődést. Tapasztalat: a diákok (sokszor a felnőtt olvasók is) Bundás Rekket gyakran kutyának képzelik (Bundás mint állatnév). A Rekk egyébként hangzásában hasonlít a drek (szleng) = ürülék, kosz jelentésű szó alakjához. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : fantázia, karakteralkotás C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : egyéni (a saját és a szövegbeli figura összevetésének eredményét lesz érdemes megosztani, itt nem szükséges a megbeszélés) M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : karakterlap

„B” VARIÁCIÓ EGY ELBESZÉLÉS, AMELYNEK FŐSZEREPLŐJE BUNDÁS REKK 37. Adatlap a) Az elbeszélés főszereplőjét Bundás Rekknek hívják. Milyennek képzeled a karaktert a neve alapján? Töltsd ki az adatlapját! Neve: Bundás Rekk Nevének eredete: Kora: Neme: Testfelépítése:

A

K I S E P I K A


Ruházata: Kedvenc étele: Kedvenc időtöltése: Néhány fontosabb jellemvonása: Lakókörnyezete: b) Beszéld meg elképzeléseidet padtársaddal!



69. oldal 40 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k • Az időkereteket a tanári felolvasás irányítsa. Egy-egy részletet kövessen rövid, egyéni munka páros, ill. ahol szükséges, frontális egyeztetéssel. Fontos, hogy hívjuk fel a tanulók figyelmét az újraolvasásra, hogy a szétbontást követően az összerakás is megtörténjen. • Tapasztalat: a diákok a történettől gyakran azt várják, hogy Bundás Rekk (1) magánya feloldódik, befogadja a közösség, pl. Trenkóék, (2) valami nemes tettet hajt végre, így kiderül róla, hogy a gondozatlan külső „nemes szívet takar”. Ilyenkor érdemes megbeszélni, hogy a mese ősi műfajának elvárásai működnek bennünk. K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : jóslás, jóslásellenőrzés, értelmezés, hiányra kérdezés C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : egyéni, páros, frontális M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : szakaszos olvasás, halmazábra, T-táblázat 38. Szakaszos olvasás Az elbeszélést szakaszos olvasással dolgozzuk fel. Minden szakasz olvasása előtt meglévő tudásunk birtokában előfeltevéssel fogunk élni a történet alakulásáról (a jóslástáblázat 1–2. oszlopa). Minden szakasz olvasása után visszatérünk a jóslástáblázat harmadik oszlopához, és megvizsgáljuk, hogy előfeltevésünkhöz képest hogyan alakult a történet valójában. Vagyis folyamatosan töltjük a jóslástáblázatot! a) Írj egy-egy mondatot az első és a második oszlopba!

91

92


MIT GONDOLSZ, MI FOG TÖRTÉNNI AZ 1. RÉSZBEN?

•

1 2 .

É V F O L Y A M

MIBŐL GONDOLOD?

MI TÖRTÉNT VALÓJÁBAN?

b) Hallgasd meg az elbeszélés kezdetét, kövesd nyomon a szöveget! Bundás Rekk, a magánzó6 lehunyt szemű házban lakik, utcára néző ablakát örökösen csukott zsalugáter takarja. Kapuja zárva, a bádogkerítés mögött udvara kicsi és kopár, nem terem meg benne se fű, se egyéb hitvány virágot hozó gyom, mert Bundás Rekk már a tavasz kezdetén különféle oldatokkal locsolja földjét; esőtlen, nyári heteken, amikor csak a falak alatt lomhán kavargó szél szikkasztja, kiégett udvara olyan lesz, mint egy darabka kerítéssel védett sivatag. Bundás Rekk, a csendes szomszéd az utcán – biztosra vehetően – kétszer látható. Egyszer kora reggel, amikor kezében drótfogantyús, szutykos szatyorral elsétál a pékhez, és lezárt borítékkal fizet a kenyérért. Aztán megint estefelé, amikor szennyvizes vedrével lép ki a kapuján, és az utcai lefolyóba üríti. Ilyenkor vagy mindjárt visszatér sivatagos udvarára, vagy amúgy vedrestől elkószál valamerre. Ő csak az „esti vedres ember”, alakja olyan mérhetetlen közönyt áraszt, hogy nemigen fordulnak utána. c) Térj vissza a jóslástáblázat harmadik oszlopához, és végezz korrekciót! Írd be röviden, hogy az elképzelésedhez képest hogyan alakul az elbeszélés! d) Hasonlítsd össze kitöltött adatlapodat az elbeszélés elején megformálódó karakterrel! Észrevételeidet röviden oszd meg padtársaddal, hallgasd meg az övéit!

e) Folytasd a jóslástáblázat kitöltését, az eddig megismert rész alapján írd be elképzelésedet és meglátásaidat az 1–2. oszlopba! MIT GONDOLSZ, MI FOG TÖRTÉNNI A 2. RÉSZBEN?

f)

MI ERRE A BIZONYÍTÉK? MIBŐL GONDOLOD?


Hallgasd meg a folytatást, kövesd nyomon a szöveget!

Az utca túloldalán a mit sem sejtő Trenkó Vilmos lakik népes családjával. A két öreg: Trenkó és Trenkóné; a gyerekek: három fiú és két lány, a vők és a menyek. Ezek az emberek egész udvarukat befuttatták szőlővel és klematisszal, beültették dáliával, estikével és oroszlánszájjal, televetették sóskával, kaporral és petrezselyemmel, a falak tövétől az ereszig ösztövér mályvaszárak ágaskodnak. Nagy közös asztalnál étkeznek a lugasban vagy éppen az udvaron, olykor hiányos öltözékben, lenge 6

magánzó (régies, hivatalos): foglalkozás nélküli, közelebbről meg nem határozható jövedelemből élő személy

A

K I S E P I K A


alsókba, papucsokba bújva csoszognak és beszélgetnek. Gyakori vendégeik is ingujjra vetkőzötten forgolódnak közöttük, mint meghitt családtagok. És beszélgetnek. Megszokták a szemközti ház poros és száraz csöndjét, örökösen lehunyt szemét, megszokták, hogy udvarukba főként a nap süt be, nem leselkedők tűző tekintete. Bundás Rekkre sosem gondolnak. g) Térj vissza a jóslástáblázat harmadik oszlopához, és végezz korrekciót! Írd be röviden, hogy az elképzelésedhez képest hogyan alakul az elbeszélés! h) Gyűjtsd össze az első két rész alapján, mi mindenben képez ellentétet a szöveg Bundás Rekk és Trenkóék között! Észrevételeidet röviden oszd meg padtársaddal, hallgasd meg az övéit! BUNDÁS REKK

i)

Folytasd a jóslástáblázat kitöltését, az eddig megismert két rész alapján írd be elképzelésedet és meglátásaidat az 1–2. oszlopba! MIT GONDOLSZ, MI FOG TÖRTÉNNI A 3. RÉSZBEN?

j)

TRENKÓÉK



Hallgasd meg a harmadik részt, kövesd nyomon a szöveget!

Pedig Bundás Rekk – hacsak nem éppen reggeli szatyros portyáján vagy esti szennyvizes-vedres sétáján tartózkodik házon kívül – egy magasított lábú széken ül naphosszat zsaluval lesötétített szobája ablakában. Ül egy lyuk előtt, amelyet akkor fúrt a zsalu deszkájába, amikor ablaktábláit végképp beszögezte. A lyuk körül a deszka az orra érintésétől már megzsírosodott, leheletétől szivacsossá korhadozott, s ha nem éppen tulajdon szagáról lenne szó, maga Bundás Rekk is érezhetné, hogy közelségétől menynyire büdös. De Bundás Rekk nem ismeri a saját szagát, nem is érdekli őt. Inkább az, hogy mit eszik a Trenkó család, és mire telik, mennyi hús marad a lerágott csontokon, s úgy mellékesen: hogy mi a véleményük például a betevő falatról általában, az elnöki palástról, a Tudományos Akadémiáról és a kiváló hajfestő szerekről. Ő csak ül a deszkába fúrt lyuk mögött, ül és figyel nagy nyugodtan, és arra gondol: az idő neki dolgozik. k) Térj vissza a jóslástáblázat harmadik oszlopához, és végezz korrekciót! Írd be röviden, hogy az elképzelésedhez képest hogyan alakul az elbeszélés! l)

Az eddig olvasott három részben húzd alá azokat a mondatokat, amelyek eltitkolnak valamilyen információt, amelyeknek meghatározó jellemzője a hiány! Tegyél fel olyan kérdéseket, amelyek a hiány megszüntetését célozzák! Észrevételeidet röviden oszd meg padtársaddal, hallgasd meg az övéit!

93

94


•

1 2 .

É V F O L Y A M

m) Folytasd a jóslástáblázat kitöltését, az eddig megismert három rész alapján írd be a szerinted lehetséges befejezést és indokaidat az 1–2. oszlopba! MIT GONDOLSZ, MI FOG TÖRTÉNNI A BEFEJEZÉSBEN?



n) Hallgasd meg a befejezést, kövesd nyomon a szöveget! Egyszer aztán mégis berezel. Egyszer, amikor krétaszagot érez a szobában. Ez a tantermekből aránylag ritkán elkószáló szag nem az utcáról illant be réseken és repedéseken vagy éppen az általa fúrt lyukon, forrása itt van valahol a homályos szobában. Bundás Rekk csak úgy forgolódik maga körül, és nem bír szabadulni a krétaszagtól. Mint valami pimasz légy üldözi, és rátelepedik az orra hegyére. Ott van, szagolni kell. Akkor villanyt gyújt Bundás Rekk, látja is magát a nyitott ablak homályos tükrében, látja: krétás az orra. Miközben krétás orrát törülgeti, megpillantja a kémlelőnyílás alá krétával írott üzenetet: KRÉTÁS AZ ORROD NEKED. „Krétás az orrom nekem.” Döbbenetes. Aki ezt írta, igazat írt. Meg kell kapaszkodni valamiben. Igen bizony, mert attól a krétától lett krétás az orra, amivel az ismeretlen jóslatot firkált a zsalu belsejére. Döbbenetes. Egy valaki. Egy illető. Egy egyén. Aki talán most is a szekrény deszkájába fúrt lyuk mögött kuporog egy polcon, és őt figyeli, milyen kapkodva vesz lélegzetet. (A krétaszag eredete) o) Térj vissza a jóslástáblázat harmadik oszlopához, és végezz korrekciót! Írd be röviden, hogy az elképzelésedhez képest hogyan fejeződött be az elbeszélés! p) Milyen metaforikus olvasata lehet (a címmel is összefüggésben) ebben az elbeszélésben a szagoknak? q) Beszéljétek meg, milyen történelmi-emberi vagy léttapasztalat állhat az elbeszélés világa mögött! Minek a példázataként olvasható a történet? (Több lehetőséget is fontoljatok meg!)

A

K I S E P I K A


LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK: Többnyire egyéni, folyamatfüggő, ezért a jóslástáblázatokhoz nem közlünk lehetséges megoldást, néhány feladatnál tájoló megoldást adunk. h) Bundás Rekk, a magánzó lehunyt szemű házban lakik, utcára néző ablakát örökösen csukott zsalugáter takarja. Kapuja zárva, a bádogkerítés mögött udvara kicsi és kopár, nem terem meg benne se fű, se egyéb hitvány virágot hozó gyom, mert Bundás Rekk már a tavasz kezdetén különféle oldatokkal locsolja földjét; esőtlen, nyári heteken, amikor csak a falak alatt lomhán kavargó szél szikkasztja, kiégett udvara olyan lesz, mint egy darabka kerítéssel védett sivatag. Bundás Rekk, a csendes szomszéd az utcán – biztosra vehetően – kétszer látható. Egyszer kora reggel, amikor kezében drótfogantyús, szutykos szatyorral elsétál a pékhez, és lezárt borítékkal fizet a kenyérért. Aztán megint estefelé, amikor szennyvizes vedrével lép ki a kapuján, és az utcai lefolyóba üríti. Ilyenkor vagy mindjárt visszatér sivatagos udvarára, vagy amúgy vedrestől elkószál valamerre. Ő csak az „esti vedres ember”, alakja olyan mérhetetlen közönyt áraszt, hogy nemigen fordulnak utána.

Az utca túloldalán a mit sem sejtő Trenkó Vilmos lakik népes családjával. A két öreg: Trenkó és Trenkóné; a gyerekek: három fiú és két lány, a vők és a menyek. Ezek az emberek egész udvarukat befuttatták szőlővel és klematisszal, beültették dáliával, estikével és oroszlánszájjal, televetették sóskával, kaporral és petrezselyemmel, a falak tövétől az ereszig ösztövér mályvaszárak ágaskodnak. Nagy közös asztalnál étkeznek a lugasban vagy éppen az udvaron, olykor hiányos öltözékben, lenge alsókba, papucsokba bújva csoszognak és beszélgetnek. Gyakori vendégeik is ingujjra vetkőzötten forgolódnak közöttük, mint meghitt családtagok. És beszélgetnek. Megszokták a szemközti ház poros és száraz csöndjét, örökösen lehunyt szemét, megszokták, hogy udvarukba főként a nap süt be, nem leselkedők tűző tekintete. Bundás Rekkre sosem gondolnak.

a mit sem sejtő Trenkó Vilmos lakik

Mit kellene Trenkó Vilmosnak sejtenie?

udvarukba főként a nap süt be, nem leselkedők tűző tekintete. Bundás Rekkre sosem gondolnak.

Miért említi az elbeszélő a leselkedők tűző tekintetét? Miért kellene Trenkóéknak Bundás Rekkre gondolniuk?

Pedig Bundás Rekk (…) egy magasított lábú széken ül naphosszat zsaluval lesötétített szobája ablakában.

Miért ellentétes kötőszóval indul a mondat? Hogyan függhet ez össze Trenkóékkal? Miért ül ott?

Ül egy lyuk előtt, amelyet akkor fúrt a zsalu deszkájába, amikor ablaktábláit végképp beszögezte.

Mikor szögezte be végképp? Miért szögezte be? Mi történhetett, amiért ezt tette?

l)

95

96


•

1 2 .

É V F O L Y A M

De Bundás Rekk nem ismeri a saját szagát, nem is érdekli őt. Inkább az, hogy mit eszik a Trenkó család, és mire telik, mennyi hús marad a lerágott csontokon, s úgy mellékesen: hogy mi a véleményük például a betevő falatról általában, az elnöki palástról, a Tudományos Akadémiáról és a kiváló hajfestő szerekről.

Miért érdekli Bundás Rekket a Trenkó család életvitele, véleménye bizonyos dolgokról?

az idő neki dolgozik

Miért dolgozik Bundás Rekknek az idő?

Az utolsó szövegrészt követően is térjünk vissza erre a problémakörre! Vajon ki írta fel a zsalura krétával a leskelődőt leleplező, a leleplezést tudtára adó üzenetet? Milyen szándékkal tette? Az egyébként klasszikusan szerkesztett, csattanóra kihegyezett, ám nyitott zárlatú elbeszélés legjellegzetesebb nyelvi sajátossága az elhallgatásokból fakadó hiány. Az elbeszélő fontos információkra utal, de nem mondja el ezeket az olvasónak. Ezzel nyitottá teszi a szöveget, beleviszi az olvasót a játékba. „[M]intha lenne valahol egy első kötet, amelyben elmondja, hogy miért él Bundás Rekk, a leskelődő egy maga csinálta sivatagban. De ilyen kötet nincs, ezeket az írásokat nekem kell tovább írnom, csakhogy úgy kellene tovább írni, mint ahogy Bodor tette. Ezt pedig csak ő tudja megtenni.” (Szabó Árpád Töhötöm: Miért él Bundás Rekk sivatagban?/Egy olvasó naplójából/) p) A bűz, a piszok hagyományosan az erkölcsi romlottság metaforája az irodalomban (lásd pl. Hamlet), itt Bundás Rekk attribútuma: „szutykos szatyorral”, „szennyvizes vedrével”, „A lyuk körül a deszka az orra érintésétől már megzsírosodott, leheletétől szivacsossá korhadozott, s ha nem éppen tulajdon szagáról lenne szó, maga Bundás Rekk is érezhetné, hogy közelségétől mennyire büdös.” A címmel összevetve: A krétaszag eredete: (1) eredendő helye az iskola → gyermek, tanulás, tudás, gyermeki őszinteség, bátorság, leleményesség stb. (2) Bundás Rekk házában a kémlelő nyílás alá írt üzenetről Bundás Rekk orrára kerül a kréta és a szag; (3) a krétához eredendően a fehér szín (tisztaság) és tiszta, semleges szag tartozik, ironikus, hogy itt a bűzt zavarja meg; (4) a krétaszag tényleges eredetéről, vagyis arról, hogy ki és miért írta oda, nem tudunk meg semmit, a „leleplezéstörténetnek” épp a leglényegesebb elemét hallgatja el a szöveg, így maga a leleplezés és hatása, vagyis a parabolaszerűség kerül fókuszba. q) Például: – az ember magánszférájába behatoló, azt megfigyelő diktatúrák, társadalmi rendszerek XX. századi tapasztalata, meghatározóan a közép-kelet-európai társadalmi rendszereké, a kiterjedt besúgóhálózatoké, ahol a figyelőt is figyelik (lásd pl. Mészöly Saulus) – az emberi kiszolgáltatottság, a biztonságérzet hiányának tapasztalata – az üzenetírás, a leleplezés (üzenetíró) mint egyfajta belső emelkedettséget, erkölcsi tartást képviselő magatartásforma példázata

A

K I S E P I K A



74. oldal 10 PERC

Ta n á r i i n s t r u k c i ó k • Gyűjtsünk pár percig közösen ötleteket, majd a tanulók egyénileg dolgozzanak ki egy-egy választott lehetőséget az értékelés részét képező házi feladatként. • Az „A” variáció végén szereplő 35–36. házi feladatot akkor is adjuk fel, ha a „B” variációt választottuk! Ez is a fejezet értékelésének részét képezi! K i e m e l t k é s z s é g e k , k é p e s s é g e k : kreativitás, ötletesség, kommunikációs helyzetnek megfelelő szövegtartás C é l c s o p o r t – d i f f e r e n c i á l á s : az osztály egésze M u n k a f o r m á k : frontális, egyéni M ó d s z e r e k , e l j á r á s o k : ötletbörze, RAFT 39. Egy témáról különböző szerepekben a) Gyűjtsetek ötleteket: az elbeszélés világán belül milyen témában és milyen műfajban ki írhatna (vagy mondhatna) valamit kinek? Egy lehetőséget a példa kedvéért közlünk. FELADÓ

CÍMZETT

TÉMA

MŰFAJ

gyerekek a településen

Bundás Rekk

piszkossága, szutykossága

csúfolódó

b) Házi feladat Válassz egy lehetőséget, és dolgozd ki a kommunikációs helyzetbe helyezkedve a szöveget 10-15 sorban!

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK: egyéni Szemp ontok a z ér tékeléshez: – A szöveg tartja a választott kommunikációs helyzet (feladó, címzett, téma, műfaj) tartalmi és formai követelményeit – Összefüggésben van, koherens az elbeszélés jelentéslehetőségeivel – Kimunkált, kidolgozott – Ötletes, egyéni, kreatív

97

SZÖVEGÉRTÉS SZÖVEGALKOTÁS. Tanári útmutató

Recommend Documents