SZOMBATHELY – ZANAT KÉSŐ URNAMEZŐS KORÚ TEMETŐJE ÉS A LELŐHELY MÁS ŐS- ÉS KÖZÉPKORI EMLÉKEI THE LATE URNFIELD PERIOD CEMETERY FROM SZOMBATHELY – ZANAT SUPPLEMENTED BY AN ASSESSMENT OF PREHISTORIC AND MEDIEVAL SETTLEMENT FEATURES
VIA – KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELMI KISMONOGRÁFIÁK
2 VIA – MONOGRAPHIA MINOR IN CULTURAL HERITAGE
2
Ilon Gábor Sümegi Pál, Tóth Gábor, Náfrádi Katalin, Persaits Gergő, Páll Dávid Gergely, Törőcsik Tünde, Nyerges Éva, Mihály Judith, Sándorné Kovács Judit, Radics András, Udvardi Balázs
SZOMBATHELY – ZANAT KÉSŐ URNAMEZŐS KORÚ TEMETŐJE ÉS A LELŐHELY MÁS ŐS- ÉS KÖZÉPKORI EMLÉKEI TERMÉSZETTUDOMÁNYOS VIZSGÁLATOKKAL KIEGÉSZÍTETT ANYAGKÖZLÉS
Gábor Ilon Pál Sümegi, Gábor Tóth, Katalin Náfrádi, Gergő Persaits, Dávid Gergely Páll, Tünde Törőcsik, Éva Nyerges, Judith Mihály, Judit Sándor-Kovács, András Radics, Balázs Udvardi
THE LATE URNFIELD PERIOD CEMETERY FROM SZOMBATHELY – ZANAT SUPPLEMENTED BY AN ASSESSMENT OF PREHISTORIC AND MEDIEVAL SETTLEMENT FEATURES AND INTERDISCIPLINARY ANALYSES
Szerkesztő: Kvassay Judit Editor: Judit Kvassay Kiadó: Magyar Nemzeti Múzeum – Nemzeti Örökségvédelmi Központ Published by: Hungarian National Museum – National Cultural Heritage Protection Centre
Budapest 2011
Magyar Nemzeti Múzeum – Nemzeti Örökségvédelmi Központ Hungarian National Museum – National Cultural Heritage Protection Centre Főszerkesztő: Bánffy Eszter
Senior Editor: Eszter Bánffy
Szerkesztőbizottság tagjai: Raczky Pál, Tóth Endre, Vida Tivadar, Takács Miklós, Sümegi Pál
Editorial Board: Pál Raczky, Endre Tóth, Tivadar Vida, Miklós Takács, Pál Sümegi
Szakmai lektorok: Horváth László és V. Szabó Gábor
Consultants: László Horváth and Gábor V. Szabó
Angol fordítás: Lénárt Emese Ildikó
Translated by: Emese Ildikó Lénárt
Az angol fordítást ellenőrizte: Archeo-Doc Szolgáltató Kft.
The english text was proofread by: Archeo-Doc Ltd.
Borítóterv és tipográfia: Artonius Stúdió
Cover design and typography: Artonius Stúdió
Kiadó:
Published by:
Magyar Nemzeti Múzeum – Nemzeti Örökségvédelmi Központ
Hungarian National Museum – National Cultural Heritage Protection Centre
Felelős kiadó: Hable Tibor szakmai főigazgató-helyettes
Editor in chief: Tibor Hable, Archaeological vice director general
Címlapkép: A 26 / 36. sír 1 – 2. sz. melléklete. Ilon Gábor terve alapján számítógépes grafika: Gaál Erika)
Cover: Grave 26 / 36, Grave goods Nos. 1 – 2. Computer graphics by Erika Gaál based on Gábor Ilon’s design
Nyomdai előkészítés: Romankovics Nóra, MNM – NÖK
Typeset: Nóra Romankovics, HNM – NCHPC
Példányszám: 700
Number of copies: 700
ISBN: ISBN 978 – 963 – 7061 – 81 – 3 ISSN: 2061 – 3695
Tartalomjegyzék / Contents
1. Ilon Gábor: Bevezető Gábor Ilon: Introduction
9
2. Ilon Gábor: Köszönetnyilvánítás Gábor Ilon: Acknowledgements
19
3. Ilon Gábor: Az 1999. évi feltárás sírjainak leírása Gábor Ilon: Description of the graves excavated in 1999
21
4. Ilon Gábor: A 2008. évi feltárás sírjainak és más urnamezős korú jelenségeinek leírása Gábor Ilon: Description of the graves excavated in 2008 and other Urnfield period features
65
4.1 A sírok és a leletek leírása Description of the graves and artefacts
65
4.2 Urnamezős korú telepjelenségek leírása Description of settlement features from the Urnfield period
83
5. Ilon Gábor: Az urnamezős korú temető jelenségei: a máglyák, a temető szerkezete és időrendje Gábor Ilon: Features of the Urnfield period cemetery: the structure and chronology of the pyres and the cemetery
115
5.1 Máglyák és sírcsoportok Pyres and grave groups
115
5.2 A sírok és mellékleteik osztályozása, rítusok és társadalomtörténeti következtetések Classification of the graves and their grave goods and conclusions about rites and social development
117
6. Ilon Gábor: A temető keltezése Gábor Ilon: The dating of the cemetery
135
6.1 Kerámiaedények Ceramics
135
6.2 Fémtárgyak Metal objects
153
6.3 Csonttárgy Bone artefacts
161
6.4 A sírok kronológiája The chronology of the graves
161
7. Udvardi Balázs, Radics András: Restaurálás közbeni megfigyelések a zanati temető kerámiáin Balázs Udvardi and András Radics: Observations regarding the ceramics of the Zanat cemetery upon restoration
175
7.1 A leletek anyaga The raw material of the finds
175
7.2 A leletek anyagának értékelése Evaluations of the material of the finds
177
8. Mihály Judith, Sándorné Kovács Judit: FTIR spektroszkópiai vizsgálatok a zanati temető kerámiatöredékeiről Judith Mihály and Judit Sándor-Kovács: FTIR spectroscopic analyses of the ceramic fragments from the cemetery of Zanat
181
8.1. Mihály Judith: FTIR spektroszkópiai vizsgálatok a zanati temető kerámiatöredékeiről I. Judith Mihály: FTIR spectroscopic analyses of the ceramic fragments from the cemetery of Zanat I.
181
8.2. Sándorné Kovács Judit: FTIR spektroszkópiai vizsgálatok a zanati temető kerámiatöredékeiről II. Judit Sándor-Kovács: FTIR spectroscopic analyses of the ceramic fragments from the cemetery of Zanat II.
182
5
09. Tóth Gábor: A temető embertani anyaga és feldolgozása Gábor Tóth: The anthropological material and evaluation of the cemetery
187
9.1 Bevezetés Introduction
187
9.2 Anyag és módszer The material and the method
188
9.3 Eredmények Results
189
10. Nyerges Éva: A temető állatcsontjai és feldolgozásuk Éva Nyerges: The animal bones found in the cemetery and their evaluation
197
11. Sümegi Pál, Náfrádi Katalin, Persaits Gergő, Páll Dávid Gergely, Törőcsik Tünde, Ilon Gábor: A zanati lelőhely és vidéke környezetrégészeti vizsgálatának eredményei Pál Sümegi, Katalin Náfrádi, Gergő Persaits, Dávid Gergely Páll, Tünde Törőcsik, Gábor Ilon: The results of the environmental archaeological analysis of the Zanat site and its surrounding area 201
6
11.1 Sümegi Pál, Törőcsik Tünde: Bevezetés Pál Sümegi, Tünde Törőcsik: Introduction
201
11.2 Sümegi Pál, Náfrádi Katalin, Törőcsik Tünde: Felhasznált módszerek Pál Sümegi, Tünde Törőcsik, Katalin Náfrádi: The methodology employed
203
11.3 Sümegi Pál, Persaits Gergő, Páll Dávid Gergely: A 86-os számú főút Szombathely – Vát közötti szakaszán végzett megelőző régészeti ásatások területének geomorfológiai és geológiai elemzése Pál Sümegi, Gergő Persaits, Dávid Gergely Páll: The geomorphological and geological analyses of the rescue excavation sites along Main Road No. 86 between Szombathely and Vát
214
11.4 Sümegi Pál, Persaits Gergő: Történelmi térképek elemzése Pál Sümegi, Gergő Persaits: Analysis of historical maps
222
11.5 Sümegi Pál, Persaits Gergő, Páll Dávid Gergely, Törőcsik Tünde: A zanati régészeti lelőhelyen és a Borzó-patak allúviumán végzett vizsgálatok eredményei Pál Sümegi, Gergő Persaits, Dávid Gergely Páll, Tünde Törőcsik: Results of analysis carried out on the alluvium of Borzó Creek and at the Zanat archaeological site
224
11.6 Náfrádi Katalin, Sümegi Pál, Törőcsik Tünde: A zanati régészeti lelőhely objektumaiból kiemelt mintákon végzett vizsgálatok eredményei Katalin Náfrádi, Pál Sümegi, Tünde Törőcsik: Results of the analysis of samples from the features of Zanat archaeological site
243
11.7 Sümegi Pál, Persaits Gergő, Páll Dávid Gergely, Törőcsik Tünde: Nemesbőd – Csepregi-völgyre-dűlő I – II. régészeti lelőhelyen és a Surányi-patak allúviumán végzett vizsgálatok eredményei Pál Sümegi, Gergő Persaits, Dávid Gergely Pál, Tünde Törőcsik: The results of analysis carried out on the alluvium of the Surányi Creek and at the archaeological sites of Nemesbőd – Csepregi-völgyre-dűlő I – II.
247
11.8 Náfrádi Katalin, Sümegi Pál, Törőcsik Tünde: Nemesbőd határának három régészeti lelőhelyén végzett vizsgálatok eredményei Katalin Náfrádi, Pál Sümegi, Tünde Törőcsik: The results of evaluations carried out at three archaeological sites on the outskirts of Nemesbőd
265
11.9 Sümegi Pál, Persaits Gergő, Páll Dávid Gergely, Törőcsik Tünde: A Nemesbőd – Csepregi-völgyre-dűlő I. régészeti lelőhely talajszelvényén végzett vizsgálatok eredményei Pál Sümegi, Gergő Persaits, Dávid Gergely Páll, Tünde Törőcsik: The results of evaluations conducted on the soil section of the archaeological site at Nemesbőd – Csepregi-völgyre-dűlő I.
270
11.10 Ilon Gábor, Sümegi Pál, Törőcsik Tünde: Temetkezési időpont meghatározása a zanati urnamezős korú temetőben pollenanalitikai módszerrel Gábor Ilon, Pál Sümegi, Tünde Törőcsik: Determination of the time of the burials in the Urnfield period cemetery of Zanat employing pollen analysis
280
11.11 Sümegi Pál, Náfrádi Katalin, Törőcsik Tünde: A vizsgált terület környezettörténeti fejlődése Pál Sümegi, Katalin Náfrádi, Tünde Törőcsik: The environmental historical development of the study area
285
12. Ilon Gábor: A lelőhely nem urnamezős korú jelenségeinek leírása és keltezése Gábor Ilon: Dating and description of the non Urnfield period features of the site
355
12.1. Az 1999. évi feltárás Excavation in 1999
355
12.2. A 2008. évi feltárás Excavation in 2008
357
12.2.1 Ismeretlen kor Undetermined Age
357
12.2.2 Rézkor, a Baden kultúra jelenségei és leletanyagaik Copper Age, the features and finds of the Baden culture
357
12.2.3 Bronzkori jelenség Bronze Age features
360
12.2.4 Rézkornál fiatalabb, de pontosan nem meghatározható korú jelenség Features younger than the Copper Age that cannot be dated accurately
360
12.2.5 A Hallstatt kultúra emlékei Features of the Hallstatt culture
361
12.2.6 Kelta kori jelenségek Celtic features
362
12.2.7 Árpád-kori és késő középkor / kora újkori jelenségek Árpádian and Late Medieval / Early Modern features
364
12.2.8 Recens jelenségek Recent features
364
13. Ilon Gábor: Összefoglalás Gábor Ilon: Summary
371
Irodalom / References
383
Közreműködők / Contributors
398
A kötet szerzői / List of authors
399
7
VIA 2
Bevezető Ilon Gábor
A Szombathely város Zanat településrészéhez tartozó Pap-földek-dűlőben, a KozárBorzó-patak nyugati teraszán az egykori Zanati-patak és a Kozár-Borzó-patak összefolyásától délnyugatra elterülő dombháton (3. ábra; a lelőhely KÖH-azonosítója: 67817) 1999. május – júliusában vezetésemmel végeztünk megelőző feltárást a 86. sz. főút új nyomvonalán. Ekkor (Ilon 2001, 249; 2004, 69 – 71) – középkori emlékek mellett – egy urnamezős korú temető kelet – nyugati kiterjedését ismerhettük meg, amelynek 33 sírját, továbbá két máglyahelyet dokumentáltunk (7. és 64. ábra 5 – 6). Néhány sír leletanyagát közöltem (Ilon 2001, 249 – 251, Taf. X – XIV; 2004, 69 – 71, LVIII – LX. tábla), illetve e temetőrészlet embertani feldolgozását (28 sír) és a temetkezési rítussal kapcsolatos megfigyeléseinket is közzétettük (Ilon és Tóth 2005). A 86-os számú főút Szombathely – Vát szakasza gyorsforgalmi úttá történő átépítését megelőző feltárást ugyanitt 2008. augusztus – szeptemberében (1 – 7. ábra) Skriba Péter vezette. A terepi kutatásba jómagam is bekapcsolódtam, majd a restaurálás, leltározás és a feldolgozás teljes folyamatát irányítottam. Az új temetőrészlet az 1999-ben kutatott és a használatban lévő két útsávtól északra került elő (4, 6 – 7. ábra). Ugyanakkor a most használatos úttól déli irányban történt bővítés (új sáv kialakítása) során újabb sírokat nem találtunk. A 2008. évi feltáráson (4 – 7. ábra) 39 sírt bontottunk ki – ebből egy kelta kori (SNR 21./OBNR 31. a továbbiakban 21/31. sír alakban) –, valamint egy rézkori gödörből (54/1) is kerültek elő emberi hamvak. Így összesen 34 esetben (ebből 2 kettőstemetkezés, egy pedig rézkori) antropológiai
1
Introduction Gábor Ilon
In May – July 1999 we conducted a survey excavation under my direction along the new track of road No. 86. This area is the western terrace of the Kozár-Borzó Creek in the Pap-földek-dűlő belonging to Zanat settlement, which is part of the city of Szombathely. The site is located on the hilltop, south-west from the confluence of the former Zanati Creek and the Kozár-Borzó Creek (Fig. 3; National Office of Cultural Heritage site registration No.: 67817). Here we have seen (Ilon 2001, 249; 2004, 69 – 71) – among Medieval finds – an Urnfield period cemetery spreading from the east to the west. We have documented thirty-three graves and two pyre sites (Figs. 7, 64.5 – 6). I have published the finds of a few graves (Ilon 2001, 249 – 251, Taf. X – XIV; 2004, 69 – 71, Tables LVIII – LX) and we also published the anthropological analysis of this portion of the cemetery (28 graves) and our observations regarding the burial rites (Ilon and Tóth 2005). The Szombathely – Vát section of Main Road No. 86 was to be rebuilt into a highway. Prior to the construction in August and September of 2008 a survey took place led by Péter Skriba (Figs. 1 – 7). I participated in the field work and later I led the full process of restoring, inventorying and studying the finds. The new portion of the cemetery was found north from the two road lanes in use, which were excavated in 1999 (Figs. 4, 6 – 7). We did not find any more graves during an extension of the road towards the south (construction of a new lane). During the excavation of 2008 (Figs. 4– 7) thirty-nine graves were excavated, one of which is from the Celtic period (SU 21/ FEATURE 31, Grave 21/31 thereafter) and human calcined bones were discovered in a Copper Age pit (54/1). In thirty-four cases (two are double burials, one is Copper Age) we were
9
VIA 2 feldolgozásra is alkalmas mennyiségű kalcinátum került begyűjtésre. Azaz az 1999. és 2008. évi feltárások eredményeként bizonyosan állítható: az urnamezős korú temető keleti, nyugati és déli széle megvan. Összesen 71 sírt ismerünk, s talán csak a temető északi szélének néhány – vagy több? – sírja hiányzik. A 206,25 m-es szintvonal jelölheti ki esetleg a temető lehetséges legészakibb kiterjedését, azaz a már megszüntetett, hajdani Zanati-patak legfelső teraszéle (7. ábra). A két feltárási évadból öszszesen 61 urnamezős korú sír (ebből egy kettőssír) esetében volt lehetséges az antropológiai feldolgozást elvégezni (ld. 9. fejezet). Jelen kötetben a temető és a lelőhely teljes(1999. és 2008. évi) régészeti – réz-, keltaés középkori – anyagközlésére törekszem. Részletesen azonban csak az urnamezős korú temető feldolgozását adom, kiegészítve azt munkatársaim adataival és tanulmányaival, amelyek önálló fejezetekként olvashatók. Fontos megjegyeznem, hogy a két feltárás (1999, 2008) dokumentációja részben eltérő, amelyet jelen publikáció – leginkább a sírrajzok – is tükröz. A temető jelentőségét, többek között, az adja, hogy Vas megye területén ez az első, hitelesen, régész által feltárt ilyen korú szinte teljes síregyüttes. Megjegyzem, a nyugat-magyarországi, alpokaljai régióból hasonlót – amelyet a két világháború között ástak meg – Csöngéről és Jánosházáról Kemenczei Tibor (1996) publikált, valamint a Ság-hegyi temetőt kell még okvetlenül megemlíteni (Patek 1968, 36 – 37). Az újabb vasi feltárásokból a bucsui temetőrészlet és néhány sárvári sír fontos. A bucsui temetőrészlet a szerző 2003. évi közöletlen ásatása a 89-es számú főút új nyomvonalán; a sárvári sírok Farkas Csilla 2004. évi közöletlen ásatása a 88-as számú főút várost elkerülő szakaszán. Minkét lelőhely feldolgozásra és közlésre átengedve Nagy Marcellának (Savaria Múzeum, Szombathely). Zala megyéből a Kis-
10
able to collect enough calcined bones, which were suitable for anthropological analysis. As a result of the excavations of 1999 and 2008 we can state with assurance that the eastern, western and southern edges of the Urnfield cemetery were found. Altogether seventy-one graves are known today, and probably only a few – or more? – graves are missing from the northern edge of the cemetery. The contour line of 206.25 m above sea level might mark the possible northernmost edge of the cemetery, meaning the topmost terrace rim of the former Zanati Creek (Fig. 7). Anthropological evaluation was possible for altogether sixty-one Urnfield period graves (one is a double burial) of the two excavation seasons (see Chapter 9). This book outlines the entire – Copper Age, Celtic and Medieval period – material (from years 1999 and 2008) of the cemetery and the site from an archaeological point of view. However, only the evaluation of the Urnfield cemetery will be discussed in detail, complemented by the data and studies of my colleagues. These are presented as individual chapters. It is important to note that the documentations of the two excavations (1999 and 2008) were partly different, and the present publication mirrors this, especially in the case of grave drawings. The significance of the cemetery is that this is the first Urnfield period cemetery in Vas County excavated by trained archaeologists, and that the cemetery is almost completely excavated. Please note that Tibor Kemenczei (1996) published similar cemeteries from Csönge and Jánosháza in western Hungary, in the foreland of the Eastern Alps, which were excavated between the two World Wars. The Ság-hegy cemetery must be mentioned as well (Patek 1968, 36 – 37). Amongst the newest excavations in Vas County the cemetery section of Bucsu and some graves at Sárvár are important. The cemetery section of Bucsu along a new track of Main Road No. 89 was excavated in 2003 by the author and it awaits publication. The graves from Sárvár along Main Road No. 88, in a road section that detours around the township, was excavated by Csilla Farkas in 2004, and it is also unpublished. The archaeological
1. Fejezet/Chapter 1 Balaton vízrendezési és az M7 autópálya építését megelőző feltárások során a Balatonmagyaród – hídvégpusztai (Horváth 1994, 220), a Balatonmagyaród – kiskányavári (Horváth 1996, 60, 66), a Garabonc – ófalui (Horváth 1996, 66), a galamboki (Száraz 2008), Nagykanizsa-Palin – Szociális Otthon (Eke 2005, 249 – 250; 2007, 237) és Zalakomár – Alsó-csalit (Kreiter 2007, 324) feltárt temetőrészleteire kell felhívnom a figyelmet. Továbbá a Győr-MosonSopron megyei Börcsről egy a zanatinál és az említett Zala megyeieknél szintén korábbi temetőrészlet (Figler 1996, 11 – 12, VI. tábla 2 – 5, VII. tábla 1 – 4) említhető meg. (A zalai temetők Ha A2-vel zárulnak, amire lektorom, Horváth László hívta fel figyelmemet.) A térségben kissé távolabb tekintve azonban nem felejthetők el a következő, példát mutató részletességgel feldolgozott ausztriai temetők: St. Andrä (Eibner 1974), Stillfried (Strohschneider 1976; Kaus 1984) és Kalsdorf (Tiefengraber 2005). A zanati temetőrészlet gyors közlésével ezen – meglátásom szerint – fontos leletanyag mielőbbi hozzáférhetőségét szeretném biztosítani és talán mintát is adhatok a hazai kutatás számára. A temető egy lelőhelykomplexum (3. ábra) része. Tőle délre, kb. 150 m-re, a falu belterületének határán a 207,5 m-es szintvonalon helyezkedik el egy lekopott, magányosnak tűnő, a környezétéből kb. 0,5 m-rel kiemelkedő halomsír. Felszínén régészeti emlékeket nem gyűjtöttünk. Elképzelhető azonban, hogy a temetőnk közösségéhez tartozó vezető sírját rejti. E kérdés megválaszolása egy esetleges későbbi ásatás feladata. Úgynevezett „lapos síros” (Flachgräber) temetőnek és tumulusnak a zanatihoz hasonló szituációját ismerjük a korszakból Kalsdorf esetében (Tiefengraber 2005, Abb. 7). A temetőtől kb. 500 m-re északra, és a XX. század közepén, vízrendezés okán megszüntetett Zanati-pataktól északra, továbbá a Kozár-Borzó-patak teraszán egy nagykiterjedésű, több korszakos – köztük késő bronz-
materials from both sites were handed over for analysis and publication to Marcella Nagy (Savaria Museum, Szombathely). I would like to call attention to the following cemetery sections discovered in Zala County during the water management works of the Little Balaton and the rescue excavations of the M7 motorway: Balatonmagyaród–Hídvégpuszta (Horváth 1994, 220), Balatonmagyaród – Kiskányavár (Horváth 1996, 60, 66), Garabonc – Ófalu (Horváth 1996, 66), Galambok (Száraz 2008), Nagykanizsa-Palin – Szociális Otthon (Eke 2005, 249– 250; 2007, 237) and Zalakomár – Alsó-csalit (Kreiter 2007, 324). We shall also mention a cemetery section of Börcs in Győr-Moson-Sopron County (Figler 1996, 11 – 12, VI. Tábla 2 – 5, VII. Tábla 1 – 4). This one is older than the Zanat or the above-mentioned Zala County sites (The Zala cemeteries close with Ha A2 in terms of dating, as it was pointed out to me by my proof-reader László Horváth). Looking farther away in the region we shall not forget the following cemeteries in Austria, which are examples of superbly detailed analysis: St. Andrä (Eibner 1974), Stillfried (Strohschneider 1976; Kaus 1984) and Kalsdorf (Tiefengraber 2005). With the prompt publication of the Zanat cemetery section, I would like to ensure access to the Zanat finds, which I consider to be important, as soon as possible, maybe to provide an example for Hungarian research. The cemetery is part of a site complex (Fig. 3). Ca. 150 metres south from the cemetery,on the borders of the village municipality, on the contour line of 207.5 m above sea level, a worn, seemingly lonely tumulus can be found, elevating to about 0.5 metres from its surroundings. We did not collect archaeological evidence on its surface. It is possible, though, that it gives home to the grave of a leader of the community that used the burial ground. The answer to this question might come from a later excavation. The co-existence of a socalled “flat grave” cemetery (Flachgräber) and tumulus burials similar to the Zanat site is known from the same period at Kalsdorf (Tiefengraber 2005, Abb. 7). An extensive multiple period site, including
11
VIA 2 kora vaskori – telep található. Ennek – az ez ideig kutatatlan – településnek az összefüggése a temetővel és a halomsírral ugyancsak egy későbbi szondázó feltárással dönthető el. Mindenesetre a holtak és az élők közötti határként értelmező a hajdani vízfolyás, ami – hasonlóan más európai esetekhez (Nebelsick 2007; Wirth 1999, 587, Abb. 15) – nyilván áldozatok bemutatási helyszíneként is szolgálhatott. Lelőhelyünktől keletre, a Borzó-patak másik teraszán 1999-ben, az akkor általam vezetett feltáráson egy La Tène D-re (Gál 2002) és egy Árpád-korra keltezhető ház és néhány tárológödör került elő. 2008-ban ugyanez a terület – 10. lelőhelyként megnevezve (3. ábra) – két rézkori csontvázas sírt, több kelta és Árpád-kori házat és gödröt eredményezett Skriba Péter és munkatársai ásatásán.
1
Late Bronze Age and Early Iron Age, can be found on the terrace of the Kozár-Borzó Creek about 500 metres north from the cemetery and north from the former Zanati Creek, which ceased to exist in the middle of the 20th century due to hydrological rearrangements. This settlement has been unexplored so far. Its relationship to the cemetery and the tumulus can be established only through a future excavation. The former creek can be considered as a borderline between the living and the dead, and probably served as a place to perform rituals, similarly to other European cases (Wirth 1999, 587, Abb. 15; Nebelsick 2007). East from our site, on the other terrace of the Borzó Creek, dwellings dated to the La Tène D (Gál 2002) and the Árpádian period, and several storage pits were found in 1999 during the excavation I led. The same area was excavated by Péter Skriba and his colleagues in 2008. Site 10, as it is called (Fig. 3), resulted two Copper Age graves with skeletons and several Celtic and Árpádian Age dwellings and pits.
2
1. ábra. Szombathely–Zanat, a 2008. évi feltárás: 1. Gépi humuszolás és kézi nyesés; 2. Légi felvétel Figure 1. Szombathely–Zanat, excavation in 2008: 1. Mechanical removal of the top soil and manual scraping; 2. Aerial photograph
12
1. Fejezet/Chapter 1 1
2
2. ábra. Szombathely–Zanat, a 2008. évi feltárás légi felvétele: 1. Közeli kép az északi részről; 2. Az északi részen feltárt objektumok részlete Figure 2. Szombathely–Zanat, aerial photograph of the excavation in 2008: 1. Close-up of the northern part; 2. Features excavated in the northern part
13
3. ábra. A zanati lelőhelyek és a lelőhelyek környezete 1:10.000 topográfiai térképen Figure 3. The topographical map of the Zanat sites and their surroundings (1:10.000) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urnamezős temető (11. lelőhely, 1999. évi feltárás)/The Urnfield cemetery (Site 11, excavation of 1999); 2. Urnamezős temető és telep (11. lelőhely, 2008. évi feltárás)/The Urnfield cemetery and settlement (Site 11, excavation of 2008); 3. A 10. lelőhely 2008-ban feltárt részei/Site 10, excavated parts in 2008; 4. Őskori települések/Prehistoric settlements; 5. Halomsír/Tumulus; 6. A környezetrégészeti célú fúrás helye/Location of the drilling cores for palaeoenvironmental reconstruction; 7. Hajdani vízfolyás/Former watercourse
VIA 2
14
4. ábra. A 2008. évi feltárás összes jelensége Figure 4. Features of the excavation in 2008 Jelmagyarázat/Legend: 1.Urnamezős kor/Urnfield period; 2. Baden kultúra/Baden culture; 3. Bronzkor/Bronze Age; 4. Hallstatt kultúra/Hallstatt culture; 5. La Tène; 6. Késő közép- kora újkor/Late Medieval and Early Modern period; 7. Ismeretlen kor/Undetermined age
1 2 3 4 5 6 7
1. Fejezet/Chapter 1
15
5. ábra. A 2008. évi feltárás badeni (1), Hallstatt (2), kelta (3), késő közép- kora újkori (4), és ismeretlen korú (5) jelenségei Figure 5. Features of the excavation in 2008: Baden (1), Hallstatt (2), Celtic (3), Late Medieval and Early Modern (4) periods and Undetermined age (5)
1 2 3 4 5
VIA 2
16
6. ábra. A 2008. évi feltárás urnamezős korú jelenségei Figure 6. Urnfield period features of the excavation in 2008
1. Fejezet/Chapter 1
17
7. ábra. A zanati urnamezős korú temető összesítő térképe 1999, 2008. évi feltárások Figure 7. Cumulative map showing the features of the Urnfield period cemetery of Zanat in 1999 and 2008 Jelmagyarázat/Legend: 1. 1999. évi feltárás/The excavation in 1999; 2. 2008. évi feltárás/The excavation in 2008
VIA 2
18
VIA 2
Köszönetnyilvánítás Ilon Gábor
Köszönöm az alábbi régészek, technikusok és egyetemi hallgatók terepi helytállását, 1999: Farkas Zsuzsa, Talabér Tünde és Tóth Ágnes (Savaria Múzeum), Gál Krisztián, Molnár Attila és Péterváry Tamás (régészhallgatók ELTE, Budapest), továbbá 2008: Basticz Zoltán és Skriba Péter (régészek, K.Ö.SZ.), Bőtsh Enikő, Csuti Tamás, Halász Ferenc, Hekli Hajnalka, Kolonits László, Kovács Zsanett, Könczöl Laura, Móricz Eszter, Vágusz Anina, valamint Vámos Gábor (régésztechnikusok, K.Ö.SZ.). A temető 1999. évi terepi és műtermi restaurálási feladatait Edőcs Judit, Ferencz Eszter és Kiss E. Csaba, a Savaria Múzeum munkatársai végezték el. Az 1999. évi kerámia anyag sérült példányait – kérésemre – Udvardi Balázs 2009 tavaszán restaurálta újra. (Gyenge volt a korábban használt ragasztóanyag, de a temető edényei törésfelületének állapota általában sem kedvező a restaurálás szempontjából.) A 2008. évi teljes leletanyag gondozását az Archeolore Kft. (Budapest) szombathelyi munkacsoportja: Bozzayné Németh Judit, Bozsányi Alíz és Csiszár Alexandra Udvardi Balázs irányításával és raktárosunk, Csácsicsné Domán Edit hathatós támogatásával látta el. Az in situ kiemelt edények bontásának oroszlánrészét, kitűnő rajzos és fotó dokumentálását Radics András régésztechnikus végezte el. A fémtárgyakat az Archeolore vezetője Döbröntey-David Szilvia restaurálta. A remek tárgyrajzokat Mátyus Magdolna, a kitűnő tárgyfotókat pedig Papp Gábor készítette. A tárgyfotókból összeállított ábrák kivitelezése Takács Tibor, az 1999. és 2008. évi terepi fekete fehér és színes felvételek szerkesztése Bráder Tamás és Vámos Gábor érdeme. Az új temetőrész közlési jogának átengedését az ásató Skriba Péternek itt is szeretném megköszönni. A két feltárás felméréseit
2
Acknowledgements Gábor Ilon
I would like to thank the following archaeologists, technicians and university students for their field work in 1999: Zsuzsa Farkas, Tünde Talabér and Ágnes Tóth (Savaria Museum), Krisztián Gál, Attila Molnár and Tamás Péterváry (archaeology students ELTE, Budapest), and in 2008: Zoltán Basticz and Péter Skriba (archaeologists, F.S.C.H), Enikő Bőtsh, Tamás Csuti, Ferenc Halász, Hajnalka Hekli, László Kolonits, Zsanett Kovács, Laura Könczöl, Eszter Móricz, Anina Vágusz, and Gábor Vámos (archaeology technicians, F.S.C.H). Both the field and workshop restorations of the cemetery assemblage were completed by Judit Edőcs, Eszter Ferencz and Csaba E. Kiss, employees of the Savaria Museum in 1999. The damaged ceramic finds of 1999 were restored by Balázs Udvardi on my request in the spring of 2009 (The adhesive used earlier proved to be weak, but the condition of the fractured surface of the vessels from the cemetery are not suitable for restoration at all). All the finds of 2008 were submitted to the Szombathely team of the Archeolore Ltd. (Budapest): Judit Németh Bozzayné, Alíz Bozsányi and Alexandra Csiszár, and the work was carried out under the instructions of Balázs Udvardi, with the unfailing support of our storekeeper Edit Domán Csácsicsné. Most of the excavation of the in situ lifted vessels was completed by András Radics archaeology technician, who has also produced excellent drawings and photo documentation of the artefacts. Szilvia Döbröntey-David, acting manager of the Archeolore Ltd., restored the metal artefacts. Magdolna Mátyus produced excellent artefact drawings and Gábor Papp took outstanding photographs of the artefacts. The figures compiled of artefact photographs are the work of Tibor Takács. Both the black-and-white and colour photographs of 1999 and 2008 were edited by Tamás Bráder and Gábor Vámos. I would again like to thank here
19
2. Fejezet / Chapter 2 –1999: Derdák Ferenc geodéta (Savaria Múzeum, Szombathely); 2008: Geomontan Kft. (Székesfehérvár) munkája – Vámos Gábor régésztechnikus illesztette össze. Mindezért köszönet illeti őket is. Egyúttal szeretném hálámat kifejezni szerzőtársaimnak és Nagy Marcellának, aki – nem csak, mint életem párja – türelemmel és megértéssel támogatta e könyv megszületését, de jó néhány adatra hívta fel a figyelmemet, és tanácsokkal segítette munkámat. Külön is szeretném kifejezni megbecsülésemet dr. Horváth Lászlónak és dr. V. Szabó Gábornak hasznos lektori észrevételeikért és tanácsaikért. Továbbá Lénárt Emese Ildikó tevékenysége sem hagyható említés nélkül, aki a szöveg angol nyelvre fordítását végezte el. Végezetül, de nem utolsó sorban dr. Virágos Gábor főigazgatóm és Belényesy Károly régész-igazgatóm bátorítását köszönöm, akik az első pillanattól támogatták e feldolgozás sikerre vitelét és annak kiadását. Kőszeg, 2010. március 28.
Péter Skriba for providing us with the right to publish the newly found section of the cemetery. The analysis of the two excavations – in 1999 the work of Ferenc Derdák surveyor (Savaria Museum, Szombathely), and in 2008 the Geomontan Ltd’s (Székesfehérvár) – were fitted together by Gábor Vámos archaeology technician. I would like to thank them all for their work. I also would like to show my appreciation to my co-authors and to Marcella Nagy, who have been supporting the birth of this book with great patience and understanding, not only as my partner, but also by pointing out important data and providing continuous help by giving advice. I would like to say special thanks to Dr. László Horváth and Dr. Gábor V. Szabó for their valuable proofreading advice and comments. I must also mention the work of Emese Ildikó Lénárt who has translated the text into English. Last but not least I would like to say thanks to Dr. Gábor Virágos director general and Károly Belényesy director of archaeology for their encouragements. They have been supporting the success of these excavations and their publication from the first moment onwards. Kőszeg, 28 March, 2010
20
VIA 2
Description of the graves excavated in 1999
Az 1999. évi feltárás sírjainak leírása Ilon Gábor
3
Gábor Ilon
A megelőző feltárásra a 83+300 – 83+400 km-szelvényben került sor (3, 7. ábra), 1999. május 17. és július 2. között. A temetőrészlet restaurált leletanyaga a Savaria Múzeumban az Ő.2001.1.1 – 129. leltári számokon található. (A teljes feldolgozás jogát Péterváry Tamás egyetemi hallgatónak (ELTE) engedtem át, akinek tanulmánya bozsoki előadása (2002) nyomtatott változataként az Őskoros Kutatók III. Összejövetele konferenciakötetében (2004) jelent volna meg. Kéziratát azonban nem adta le, ezért szükségét érzem a régebbi leletanyag teljes közlésének. A leltározás az ő „érdeme”, amelyet e helyütt is megköszönök. Ennek során azonban a sírok rajzokon szereplő mellékletszámozásait nem vezette át, ezzel nem kis mértékben megnehezítette munkámat. A mellékletek számozása azonos a leírásban szereplővel. Ahol ilyen nincs, ott mellékletszám kiadására a feltáráson nem került sor.) A sírok és mellékleteik leírásánál használt rövidítések: Szájátmérő = szá; szélesség = sz; magasság = m; fenékátmérő = fá; falvastagság = fv; hosszúság = h; átmérő = átm; vastagság = v; súly = s; leltári szám = lsz. Az 1. sír (8. ábra 1.) feltárása május 20. és 26-án történt meg. A talajművelésnek köszönhetően csak néhány edénytöredék és kevés kalcinátum, valamint nagymennyiségű faszén (behordott máglyamaradvány?) jelezte a helyét. Sírgödre nem volt látható, így bontható sem. A hamvak (5 g) sírba helyezésének eredeti módja nem határozható meg. Indiff. nem -és életkorbecslés nem adható.
The survey took place in sections 83+300 – 83+400 km (Figs. 3, 7), between May 17 and July 2 of 1999. The restored artefacts of the cemetery can be found in the Savaria Museum, inventoried as Ő.2001.1.1 – 129. (The right to full analysis of the finds was given to Tamás Péterváry university student (ELTE). His study was to be published in the conference collection of Őskoros Kutatók III. Összejövetele (3rd Meeting of Prehistorian Researchers) (2004), which would have been a printed version of his presentation given in Bozsok (2002). As he did not submit his manuscript I feel I should publish the entire finds. The inventorying was his work and I would like to thank him for it. Unfortunately he did not record the numbering of the grave goods from the drawings of the graves, making my work a lot more difficult. The numbering of the grave goods are the same as in the description. If such a number is not provided, it means that no grave good number was given in the course of the excavation.) The dates in brackets in the grave descriptions refer to the excavation date. Abbreviations used for describing the graves and grave goods: Mouth diameter = md, width = wi; height = h; bottom diameter = bd; wall thickness = wt; length = l; diameter = d; thickness = th; weight = we; inventory number = Inv. No. Grave 1 (Fig. 8.1) (20th and 26th May). Due to ploughing only some vessel fragments, calcined bones and a large amount of charcoal (might be the remains of a pyre carried there) marked the grave. The contour of the grave fill was not found, and therefore the grave pit could not be excavated. The original method of placing the calcined bones (5 g) in the grave cannot be determined. Indiff. sex and age estimation cannot be assessed.
Melléklet – Edénytöredék. Kívül-belül vörös, kavicsos soványítású oldaltöredék. Fv: 7 mm. Lsz.: Ő.2001.1.1.
Grave goods – Vessel fragment. Body fragment, red on the interior and on the exterior, tempered with pebbles. Wt: 7 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.1.
21
VIA 2 A 2. sír (8. ábra 2 – 3) feltárása május 20. és 25 – 26-án történt meg. A talajművelésnek köszönhetően csak egy edény alja – benne kalcinátumokkal (48 g) – maradt meg. Se foltja, se sírgödre nem volt látható, így bontható sem. Urnasír. Nő 20 – 30 éves. 1. Kúpos nyakú (?) edény/urna alja és oldaltöredékei. Fá: 98 mm. Lsz.: Ő.2001.1.2. (8. ábra 4).
Grave goods 1. Bottom and body fragments of a vessel/urn with a conical neck(?). Bd: 98 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.2. (Fig. 8.4).
A 3. sír (8. ábra 2.) feltárása május 20. és 25 – 26-án történt meg. A talajművelésnek köszönhetően alig maradt meg belőle valami: néhány kerámiatöredék és nyomokban, menthetetlen kalcinátumok. A hamvak sírba helyezésének eredeti módja nem határozható meg.
Grave 3 (Fig. 8.2) (20th, 25th – 26th May). Due to ploughing not much remained: some pottery fragments and calcined bones in traces that could not be saved. The original method of placing the calcined bones in the grave cannot be determined.
Mellékletek – Kúpos nyakú (?) edény/urna alja- és oldaltöredékei. Fv: 11 mm. Lsz.: Ő.2001.1.3. – Vékonyfalú edény töredékei. Fv: 4 mm. Lsz.: Ő.2001.1.4. A töredékek nem összeállíthatók.
Grave goods – Bottom and body fragments of a vessel/urn with a conical neck (?). Wt: 11 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.3. – Fragments of a thin-walled vessel. Wt: 4 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.4. The fragments cannot be fitted together.
A 4. sír (9. ábra) feltárása május 20. és 25 – 26-án történt meg. Gödre ovális, északkelet – délnyugati tájolású. A kalcinátumok (501 g) zömmel a nagy urnában (1), illetve közvetlenül mellette voltak. Az urnát szinte a válláig elpusztította a szántás. Az urna válla magasságában, annak három oldalán egy behúzott peremű tál (3, 4) és egy felhúzott fülű tál (2) állt. A behúzott peremű tál (3, 4) töredékei az urnából is előkerültek. Az urnában – a hamvak tetején és között – vastárgyak voltak: gyöngy/orsógomb, karika, ellipszis alakú lyukas lemez és egy kés. Urnasír. Indiff. 20 – 40 éves. A mellékletei alapján – gyöngy/orsógomb – talán nő lehetett (v.ö. Kalsdorf 1/92. sír, amelyben orsógomb és kés is volt, az antropológiai meghatározás szerint nő: Tiefengraber 2005, 59 – 60, 120).
Grave 4 (Fig. 9) (20th, 25th – 26th May). It is oval and north-east – south-west oriented. Calcined bones (501 g) were found mainly in a large urn (1) and immediately next to it. The urn was almost completely destroyed up to its shoulder by ploughing. On three sides of the urn at a height of its shoulder a bowl with an inverted rim (3, 4) and a bowl with a high swinging handle (2) were found. The fragments of the bowl with an inverted rim (3, 4) were also found in the urn. Metal artefacts were found in the urn, on top of and among the calcined bones: bead/spindle-whorl, ring, elliptical plate with a hole and a knife. Urn grave. Indiff. 20 to 40 years old. According to the grave goods – bead/spindle-whorl – the deceased might have been a female (see Kalsdorf Grave 1/92, in which spindle whorl and knife were found, and according to the anthropological analysis the body was female: Tiefengraber 2005, 59 – 60, 120).
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna. Felső része hiányzik. Fekete, kavicsos soványítású, vörösbarna, a váll alatt három (eredetileg négy) bütyökkel. Jelenlegi m: 245; fá: 145 mm (Ilon 2001, Taf. X. 2). Lsz.: Ő.2001.1.5. (10. ábra 1, 74. ábra 1). Továbbá nem pozícionálható töredékei, fv: 6 mm. Lsz.: Ő.2001.1.12.
Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck. Its upper part is missing black, tempered with pebbles, reddish-brown, there are three (originally 4) knobs under the shoulder. Present h: 245; bd: 145 mm (Ilon 2001, Taf. X. 2). Inv. No.: Ő.2001.1.5. (Figs. 10.1, 74.1). There are further fragments, which cannot be positioned within the vessel, wt: 6 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.12.
Melléklet
22
Grave 2 (Fig. 8.2 – 3) (20th, 25th – 26th May). Due to ploughing only the bottom of a vessel remained containing calcined bones (48 g). No contour of the grave fill was found, and therefore the grave pit could not be excavated. Urn grave. Female, 20 to 30 years old.
3. Fejezet/Chapter 3 2. Tál, behúzott peremű, felhúzott füllel. Fekete, finom soványítású. M a füllel: 87; szá: 120; fá: 66 mm (Ilon 2001, Taf. X. 3). Lsz.: Ő.2001.1.6. (10. ábra 3, 78. ábra 4). 3, 4. Tál, behúzott peremű. Foltokban vörös és fekete színű, kavicsos soványítású. M: 54; szá: 174; fá: 76 mm (Ilon 2001, Taf. X. 1). Lsz.: Ő.2001.1.7. (10. ábra 2, 78. ábra 5). Az urnában (1) voltak: 5. Vasgyöngy/orsógomb. Átm: 20 mm (Ilon 2001, Taf. XI. 4). Lsz.: Ő.2001.1.8. (10. ábra 4, 83. ábra 2). 6. Vaskarika. Átm: 27 mm (Ilon 2001, Taf. XI. 2). Lsz.: Ő.2001.1.9. (10. ábra 5, 983. ábra 3). 7. Ellipszis alakú lyukas vaslemez. 36 × 28 mm (Ilon 2001, Taf. XI. 3). Lsz.: Ő.2001.1.10. (10. ábra 6, 83. ábra 4). 8. Vaskés. Ívelt hátú, nyéltüskés. H: 108 mm (Ilon 2001, Taf. XI. 1). Lsz.: Ő.2001.1.11. (10. ábra 7, 83. ábra 5).
2. Bowl with an inverted rim and a high swinging handle. Black, it has fine tempering. H including handle: 87; md: 120; bd: 66 mm (Ilon 2001, Taf. X. 3). Inv. No.: Ő.2001.1.6. (Figs 10.3, 78.4). 3, 4. Bowl with an inverted rim. It is red and black in patches, tempered with pebbles. H: 54; md: 174; bd: 76 mm (Ilon 2001, Taf. X. 1). Inv. No.: Ő.2001.1.7. (Figs. 10.2, 78.5). Objects found inside the urn (1): 5. Iron bead/spindle-whorl. D: 20 mm (Ilon 2001, Taf. XI. 4). Inv. No.: Ő.2001.1.8. (Figs. 10.4, 83.2). 6. Iron ring. D: 27 mm (Ilon 2001, Taf. XI. 2). Inv. No.: Ő.2001.1.9. (Figs. 10.5, 83.3). 7. Iron plate, elliptical with a hole, 36 × 28 mm (Ilon 2001, Taf. XI. 3). Inv. No.: Ő.2001.1.10. (Figs. 10.6, 83.4). 8. Iron knife. It has an arched back and tanged handle. L: 108 mm (Ilon 2001, Taf. XI. 1). Inv. No.: Ő.2001.1.11. (Figs. 10.7, 83.5).
Az antropológiai vizsgálat alapján nem zárható ki, hogy a 4./sz1. jelenség a 4. vagy az 5. sír elszántott része. Feltárására június 2 – 4-én került sor. Se foltja, se sírgödre nem látszott és nem volt bontható, csak egy palakőtöredék, néhány kerámiatöredék és kalcinátumok (5 g) jelezték. Indiff. 14 – x éves. A „sír” fent említett leletei elkallódtak, vagy lappanganak, nem szerepelnek a Savaria Múzeum törzsgyűjteményi leltárában. Az 5. sír (11. ábra 1 – 2) feltárására május 20. és 25 – 27-én került sor. Foltja nem látszott. Az emberi hamvakat tartalmazó edény teteje beomlott, illetve elszántották, s a kalcinátumok (1067 g) mellett kevés faszenet is meg lehetett figyelni. Gödör csak az edény in situ kiemelése miatt keletkezett, s a hajdani sírgödörnél bizonyosan mélyebb. Urnasír. Indiff. 20 – 60 éves.
According to the anthropological analysis it is possible that Feature 4 / sz1 is actually the overploughed remains of either Grave 4 or Grave 5. It was excavated between the 2nd and 4th of June. Neither the contour of the grave fill, nor the grave pit was visible, so the grave pit could not be excavated. It was marked only by some pottery fragments and calcined bones (5 g). Indiff. 14 to x years old. The above-mentioned finds of the “grave” have either disappeared or they are hiding somewhere. Nevertheless, they are not in the main collection inventory of the Savaria Museum. Grave 5 (Figs. 11.1 – 2) (20th and 25th – 27th May). The contour of the grave fill was not visible. The top of the vessel containing human calcined bones collapsed and it was also disturbed by ploughing. Besides the calcined bones (1067 g) some charcoal fragments were visible. The pit originates from the in situ excavation of the vessel and it is probably deeper now than the former grave pit was. Urn grave. Indiff. 20 to 60 years old.
Melléklet 1. Kúpos nyakú edény/urna. Felső része hiányzik. Szürkésbarna, kavicsos soványítású. Legnagyobb, jelenlegi m: 210; fá: 140 mm. Lsz.: Ő.2001.1.13. (11. ábra 3). További nem pozícionálható töredékei: Lsz.: Ő.2001.1.14 – 17.
Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck. Its upper part is missing. Greyish-brown, tempered with pebbles. Greatest present h: 210; bd: 140 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.13. (Fig. 11.3). There are further fragments that cannot be positioned within the vessel. Inv. No.: Ő.2001.1.14 – 17.
A 6. sír (12. ábra) május 20. és 25. között került feltárásra. Gödre ovális, nagyjából észak – déli tájolású. A kalcinátumok (364 g) zömmel az összeroppant nagy urnában voltak, illetve tőle délre, ahol faszéntöredékek is előfordultak. Az urna keleti oldalán egy szétesett, behúzott peremű tál (2, 3) volt. Ebben egy újabb (4) edényt
Grave 6 (Fig. 12) (20th – 25th May). The pit is oval, roughly north – south oriented. Most of the calcined bones (364 g) were in a large, collapsed urn. Some bone and charcoal fragments were also found south from the urn. On the eastern side of the urn there was a crushed bowl with an inverted rim (2, 3) in which another vessel (4) was found. A fragment of a
23
VIA 2
24
találtunk. Az urna vállának déli részére egy bronz huzaltöredéket (5.1), egy tűt/árat (5.2), valamint egy borotvát (6) helyeztek. Urnasír. Indiff. 20 – 40 éves. A borotva alapján talán inkább férfi lehetett. A tárgytípus a férfiak sajátja (v.ö. Bockisch-Bräuer 1999, 542).
bronze wire (5.1), a needle/awl (5.2) and a razor (6) were placed at the south side of the shoulder of the urn. Urn grave. Indiff. 20 to 40 years old. Based on the razor the deceased was probably a male. This type of object usually denotes men (see BockischBräuer 1999, 542).
Mellékletek 1. Kúpos nyakú, síkozott peremű edény/urna. Felső része töredékes, nem pozícionálható. Szürkésbarna, kavicsos soványítású. Jelenlegi m: 355; fá: 132 mm. (Ilon 2001, Taf. XII. 2). Lsz.: Ő.2001.1.18. (13. ábra 1, 74. ábra 2). 2, 3. Tál, behúzott peremű. Világosbarna, fekete foltos, apró kaviccsal és homokkal soványított. M: 61; szá: 153; fá: 52 mm. (Ilon 2001, Taf. XII.1). Lsz.: Ő.2001.1.19. (13. ábra 3, 78. ábra 6). 4. Gömbös testű edény, bögre (?), a felső része hiányzik vagy nem pozícionálható. Fv: 5 mm. Lsz.: Ő.2001.1.20. 5. Bronz huzaltöredékek, kör átmetszetűek. Lsz.: Ő.2001.1.24. (13. ábra 4). 5.1. Bronz huzaltöredék. H: 23; átm: 2 mm. (Ilon 2001, Taf. XIII. 3). 5.2. Bronztű. H: 69; átm: 2 mm. (Ilon 2001, Taf. XIII.2). 6. Bronzborotva, karikás végződésű nyélnyújtványnyal. Pengéje sraffozott háromszögekkel díszített. S: 16 g (Ilon 2001, Taf. XIII. 1). Lsz.: Ő.2001.1.25. (13. ábra 5, 81. ábra 1). A sírból származó, ismeretlen helyzetű edénytöredékek és bronz: – Jellegtelen vörösbarna színű oldaltöredékek. Fv: 6 mm. Lsz.: Ő.2001.1.21. – Bögre/csésze peremtöredékei. Fv: 3 – 5 mm. Lsz.: Ő.2001.1.22. (13. ábra 2). – Fenéktöredék, omphalosos. Kívül világosbarna, belül fekete, vékonyfalú. Fá: 56; fv: 3 mm. Lsz.: Ő.2001.1.23. – Jellegtelen bronzmálladékok. Lsz.: Ő.2001.1.26.
Grave goods 1. Urn/vessel with a conical neck and facetted rim. Its upper portion is fragmented, cannot be positioned. Greyish-brown, tempered with pebbles. Present h: 355; bd: 132 mm. (Ilon 2001, Taf. XII. 2). Inv. No.: Ő.2001.1.18. (Figs. 13.1, 74.2). 2, 3. Bowl with an inverted rim. Light brown with black patches, tempered with small pebbles and sand. H: 61; md: 153; bd: 52 mm. (Ilon 2001, Taf. XII.1). Inv. No.: Ő.2001.1.19. (Figs. 13.3, 78.6). 4. Spherical vessel, cup (?). Its upper portion is missing, the remaining parts cannot be positioned within the vessel. Wt: 5 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.20. 5. Bronze wire fragments, circular in cross-section. Inv. No.: Ő.2001.1.24. (Fig. 13.4). 5.1. Bronze wire fragment. L: 23; d: 2 mm. (Ilon 2001, Taf. XIII. 3). 5.2. Bronze pin. L: 69; d: 2 mm (Ilon 2001, Taf. XIII.2). 6. Bronze razor, the handle tang ends in a ring. The blade is decorated with hatched triangles. W: 16 g (Ilon 2001, Taf. XIII. 1). Inv. No.: Ő.2001.1.25. (Figs. 13.5, 81.1). Vessel fragments and bronze of undetermined position found in the grave: – Insignificant reddish-brown body fragments. Wt: 6 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.21. – Mug/cup rim fragments. Wt: 3 – 5 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.22. (Fig. 13.2). – Omphalic bottom fragment. Thin-walled, light brown on the exterior, black on the interior. Bd: 56; wt: 3 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.23. – Insignificant bronze fragments. Inv. No.: Ő.2001.1.26.
A 7. sír (11. ábra 4) feltárására május 20. és június 1. között került sor. A sír foltja nem látszott, szinte teljesen elszántották, csupán néhány kerámiatöredék és kalcinátum (9 g) maradt belőle. A hamvak sírba helyezésének eredeti módja nem határozható meg. Indiff. 7 – 9 éves. A sír minden edénytöredéke azonos a leltári számon (Ő.2001.1.27.) lett nyilvántartásba véve.
Grave 7 (Fig. 11.4) (20th May – 1st June. The contour of the grave fill was not visible; it was almost completely destroyed by ploughing. Only some pottery fragments and calcined bones (9g) remained. The original method of placing the calcined bones in the grave cannot be determined. Indiff. 7 to 9 years old. All vessel fragments found in the grave are registered under the same Inv. No. (Ő.2001.1.27).
Mellékletek – Edény oldaltöredékei, vörösbarna színű, fv: 19 mm. – Edény nyaktöredéke, vörösbarna színű, kavicsos soványítású, fv: 8 mm. – Jellegtelen edénytöredékek (3 db), fv: 4, 4, 6 mm.
Grave goods – Body fragments of a vessel, reddish-brown, wt: 19 mm. – Neck fragment of a vessel, reddish-brown, tempered with pebbles, wt: 8 mm. – insignificant vessel fragments (3 pieces), wt: 4, 4, 6 mm.
A 8. sír (14. ábra 1 – 2) feltárására május 25. és június 2. között került sor. A sírgödör foltja kb. 100 cm átmérőjű, jól láthatóan jelentkezett a gépi humuszolás és a kézi nyesés után. A folt felszínén
Grave 8 (Figs. 14.1 – 2) (25th May – 2nd June). The patch of the grave was about 100 cm in diameter and became clearly visible following the mechanical removal of the top soil and manual scraping. Calcined bones
3. Fejezet/Chapter 3 kalcinátumok (26 g) és egy vörösbarna, töredékes tál (?) volt. Metszetre bontattam, s így egy mély gödör alakult ki. Betöltéséből kő, csontok és kerámiatöredékek kerültek elő. Szórthamvas? Indiff. 14 – x éves.
(26 g) and a fragmentary reddish-brown bowl (?) were found on the surface of the patch. It was excavated in a cross-section so we ended up with a deep pit. The fill contained stone, bone and pottery fragments. Scattered cremation? Indiff. 14 to x years old.
Mellékletek – Tál, profillált, világosbarna. Több darabból összeragasztva. Fv: 5 mm. Lsz.: Ő.2001.1.28. (14. ábra 4). – Háromszögletes átmetszetű, világosbarna fül, talán az előbbi tálhoz tartozott. Sz: 31 mm. Lsz.: Ő.2001.1.29. (14. ábra 3). – Vékony falú, fekete színű edény oldaltöredéke szalagfül indításával. A fül sz: 11 mm. Lsz.: Ő.2001.1.30. – Nagyméretű, vastag falú, világosbarna és fekete edény/urna (?) oldaltöredékei (3 db). Fv: 10 – 14 mm. Lsz.: Ő.2001.1.31.
Grave goods – Bowl, profiled, light brown. Many pieces are glued together. Wt: 5 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.28 (Fig. 14.4). – Light brown handle, triangular in cross-section and might have belonged to the bowl mentioned above. Wi: 31 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.29. (Fig. 14.3). – Body fragments of a thin-walled, black vessel with a strap handle stub. Wi of handle: 11 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.30. – Fragments of a large, thick-walled, light brown and black vessel/urn (?) (3 pieces). Wt: 10 – 14 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.31.
A 9. sír feltárására május 27 – 28-án és június 1 – 3-án került sor. A sírgödör foltját nem lehetett látni. A sírt erősen megbolygatta a talajművelés. Nagyobb területen megfigyelhető kevés és apró kalcinátum (9 g), valamint apró edénytöredékek jelezték. A hamvak sírba helyezésének eredeti módja ismeretlen. Indiff. és meghatározhatatlan életkorú.
Grave 9 (27th – 28th May,1st – 3rd June). The contour of the grave fill was not visible. Ploughing greatly disturbed the grave. It was marked by a small amount of small calcined bones (9 g), which were scattered over an extended area, and by tiny vessel fragments. The original method of placing the calcined bones in the grave is undetermined. Indiff. and undeterminable age.
Mellékletek – Kihajló peremű, vörös illetve sötétbarna edények peremtöredékei (2 db). Fv: 8, 11 mm. Lsz.: Ő.2001.1.35. (15. ábra 2). – Világosbarna edény (gömbszeletalakú tál) peremtöredékei. Fv: 4 – 6 mm. Lsz.: Ő.2001.1.33 – 34. (15. ábra 3 – 4). – Fenéktöredék, omphalosos. Kívül világosbarna, belül szürke, vékonyfalú. Fá: 28 mm. Lsz.: Ő.2001.1.32. (15. ábra 5).
Grave goods – Rim fragments of red and dark brown vessels with everted rim (2 pieces). Wt: 8, 11 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.35. (Fig. 15.2). – Rim fragments of a light brown vessel (semi-spherical bowl). Wt: 4 – 6 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.33 – 34. (Fig. 15.3 – 4). – Omphalic bottom fragment. Thin-walled, light brown on the exterior, grey on the interior. Bd: 28 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.32. (Fig. 15.5).
A 10. sír (15. ábra 1) feltárására május 26-án került sor. A sírgödör foltját nem lehetett érzékelni. A kalcinátomokat (193 g) tartalmazó, fenekén álló nagy edényt (1) in situ emeltük ki, ahogy a tőle délre elhelyezett, fenekén álló tálat (2) is. A sírgödörben, az edényeken kívül sok szenült fatöredék (behordott máglyamaradvány?) volt. Urnasír. Indiff. 20 – 40 éves.
Grave 10 (Fig. 15.1) (26th May). The contour of the grave fill was not visible. A large vessel (1) containing calcined bones (193 g) was lifted out in situ together with a bowl (2) found south from it. Both vessels stood upside down. A large amount of charred wood fragments were found in the grave among the vessels (pyre remains carried there?). Urn grave. Indiff. 20 to 40 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú, megvastagodó és kihajló peremű edény/urna. Felső része töredékes, nem pozícionálható. Fekete, kavicsos soványítású. Jelenlegi legnagyobb m: 250; fá: 130 mm. Lsz.: Ő.2001.1.36. (15. ábra 6). 2. Tál, behúzott peremű, szürke és kavicsos soványítású. M: 55; szá: 126; fá: 65 mm. Lsz.: Ő.2001.1.37. (15. ábra 7, 78. ábra 7).
Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck and gradually thickening everted rim. Its upper portion is fragmented and cannot be positioned within the vessel. Black, tempered with pebbles. Greatest present h: 250; bd: 130 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.36. (Fig. 15.6). 2. Bowl with an inverted rim, grey, tempered with pebbles. H: 55; md: 126; bd: 65 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.37. (Figs 15.7, 78.7). There are fragments, which were registered among the
25
VIA 2
26
A sír anyagához van leltározva, de pontosan nem azonosítható helyről – talán a restaurálás során az urnából – származik: – Kihajló peremű bögre (?) perem- és oldaltöredékei (2 db), kívül vörösbarna és belül szürke színű. Fv: 6 mm. Lsz.: Ő.2001.1.129.
finds of the grave but their exact positions in the grave are undetermined. They might have been found in the urn during the restoration works: – Rim and body fragments (2 pieces) of a mug (?) with everted rim, reddish-brown on the exterior, grey on the interior. Wt: 6 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.129.
A 11. sír (16. ábra 1) feltárására május 28-án került sor. A sírgödör foltját nem lehetett megfigyelni, így kibontani sem. A kalcinátumokat (49 g) tartalmazó nagy edényt (1) in situ emeltük ki. Urnasír. Indiff. 14 – 40 éves.
Grave 11 (Fig. 16.1) (28th May). The contour of the grave fill was not visible, and therefore the grave pit could not be excavated. A large vessel (1) containing calcined bones (49 g) was lifted out in situ. Urn grave. Indiff. 14 to 40 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú, kihajló peremű edény/urna. Felső része töredékes, nem pozícionálható. Vörösbarna, kavicsos soványítású. Fá: 110 mm. Lsz.: Ő.2001.1.38. (16. ábra 3). Az urnából kerültek kibontásra az alábbi töredékek: – Vékonyfalú, szürke, gömbszeletalakú tál (?) peremés oldaltöredékei. Fv: 4 mm. Lsz.: Ő.2001.1.39 – 40 (16. ábra 2). Esetleg az oldaltöredékek (2001.1.40.) mégsem ehhez tartoznak.
Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck and an everted rim. Its upper portion is fragmented, cannot be positioned within the vessel. Reddish-brown, tempered with pebbles. Bd: 110 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.38. (Fig. 16.3). The following fragments were lifted out from the urn: – Rim and body fragments of a thin-walled, grey, semi-spherical bowl (?). Wt: 4 mm. Inv. No.: Ő.2001.1. 39 – 40. (Fig. 16.2). There is a possibility that the body fragments (Ő.2001.1.40) do not belong to this bowl.
A 12. sír feltárására június 2-án került sor. A sírgödröt nem lehetett megfigyelni. Az edényeket meglehetősen (apró darabokra) elszántották. A faszenes és a kalcinátumos folt elkülönültek, s irányultságuk északnyugat – délkelet. A kalcinátumok állapota és mérete kiemelésüket nem tette lehetővé. A hamvak sírba helyezésének eredeti módja ismeretlen.
Grave 12 (2nd June). The grave pit was not visible. The vessels were overploughed (very small fragments). The charcoal and calcined bone patches were well-separated showing an orientation of north-west – south-east. The condition and size of the calcined bones made it impossible to lift them out. The original method of placing the calcined bones in the grave is undetermined.
Mellékletek – Kúpos nyakú edény (?)/urna fenéktöredékei. Fv: 10 mm. Lsz.: Ő.2001.1.43. – Csésze/bögre (?) peremtöredéke. Fv: 5 mm. Lsz.: Ő.2001.1.42. – Sötétszürke edény oldaltöredéke szalagfül indításával. Fv: 7mm. Lsz.: Ő.2001.1.41. – Világosbarna edény oldaltöredéke benyomott bütyökfül/lécdísz (?) töredékével. Fv: 7 mm. Lsz.: Ő.2001.1.44.
Grave goods – Bottom fragments of a vessel with a conical neck (?)/urn. Wt: 10 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.43. – Mug/cup (?) rim fragments. Wt: 5 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.42. – Body fragments of a dark grey vessel with a strap handle stub. Wt: 7mm. Inv. No.: Ő.2001.1.41. – Body fragments of a light brown vessel with a fragment of a pressed knob handle and an applied rib (?). Wt: 7 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.44.
A 13. sír (16. ábra 5) feltárására június 2-án került sor. A sírgödröt nem lehetett megfigyelni. Az edényeket meglehetősen (apró darabokra) elszántották. Közöttük faszenek és kalcinátumok (49 g) látszottak a nyesést követően. A hamvak sírba helyezésének eredeti módja ismeretlen. Indiff. 20 – x éves.
Grave 13 (Fig. 16.5) (2nd June). The grave pit was not visible. The vessels were overploughed (very small fragments). Following the manual scraping, charcoal and calcined bones (49 g) were visible. The original method of placing the calcined bones in the grave is undetermined. Indiff. 20 to x years old.
Mellékletek – Kúpos nyakú edény (?)/urna, kihajló perem- és oldaltöredékei. Fv: 9 mm. Lsz.: Ö.2001.1.45. – Szürke edény pereme alagútfüllel. Fv: 10 mm. Lsz.: Ö.2001.1.47 (16. ábra 4).
Grave goods – Everted rim and body fragments of a vessel (?)/urn with a conical neck. Wt: 9 mm. Inv. No.: Ö.2001.1.45. – Rim of a grey vessel with a tunnel handle. Wt: 10 mm. Inv. No.: Ö.2001.1.47. (Fig. 16.4).
3. Fejezet/Chapter 3 – Szürke, jellegtelen oldaltöredékek, amelyek két edényhez tartoznak (3 db). Fv: 6, 7, 9 mm. Lsz.: Ö.2001.1.46.
– Insignificant grey body fragments belonging to two vessels (3 pieces). Wt: 6, 7, 9 mm. Inv. No.: Ö.2001.1.46.
A 14. sír (17. ábra 1) feltárására június 2-án került sor. A sírgödröt nem lehetett megfigyelni. A 2. számú edény a fenekén állt. Benne és körülötte kalcinátumok (35 g) és faszéntöredékek voltak. Urnasír. Indiff. 30 – 50 éves.
Grave 14 (Fig. 17.1) (2nd June). The grave pit was not visible. The second vessel stood upside down. Calcined bones (35 g) and charcoal fragments were inside the vessel and surrounding it. Urn grave. Indiff. 30 to 50 years old.
Mellékletek 1. Nagyméretű, fekete színű edény váll-oldal- (Lsz.: Ő.2001.1.49) és nyaktöredéke (2001.1.50). A vállon besimítás és alatta függőleges kannelúrázás van. Fv: 8 mm (17. ábra 3). 2. Kúpos nyakú edény (?)/urna. Függőlegesen kannelúrázott, szalagfüle a válltól a peremig ívelődött. Fekete színű, ragasztott töredékek. Jelenlegi legnagyobb m: 170; fá: 80 mm. Lsz.: Ő.2001.1.48. (17. ábra 2, 76. ábra 5). – Gömbös testű edény váll-nyaktöredéke. Kívül vörösbarna, belül szürke, ragasztott (2 db). Fv: 9, 11 mm. Lsz.: Ő.2001.1.51. – Csésze (?) kihajló peremtöredéke, szürke. Fv: 6 mm. Lsz.: Ő.2001.1.52. – Edény kihajló peremtöredéke, szürke. Fv: 8 mm. Lsz.: Ő.2001.1.53. – Legalább három edény (szürke, vörösbarna és narancssárga) oldaltöredékei. Fv: 5 – 11 mm. Lsz.: Ő.2001.1.54.
Grave goods 1. Neck (2001.1.50), shoulder and body (Inv. No.: Ő.2001.1.49) fragments of a large black vessel. There is smoothing on the shoulder and below it is decorated with vertical channelling. Wt: 8 mm. (Fig. 17.3). 2. Vessel (?)/urn with a conical neck. It is decorated with vertical channelling; its strap handle is arched. The handle starts from the rim and sits on the shoulder. Black fragments, glued. Greatest present h: 170; bd: 80 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.48. (Figs 17.2, 76.5). – Shoulder and neck fragments of a spherical vessel. Reddish-brown on the exterior, grey on the interior, glued (2 pieces). Wt: 9, 11 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.51. – Fragment of an everted rim of a cup (?), grey. Wt: 6 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.52. – Fragment of an everted rim of a vessel, grey. Wt: 8 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.53. – Body fragments of at least three vessels (grey, reddish-brown and orange). Wt: 5 – 11 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.54.
A 15. sír (18. ábra 1) feltárására június 2-án került sor. A sír gödre nem látszott, csupán az erősen elszántott edény fenékrésze maradt a helyén kalcinátumokkal (149 g). Urnasír. Indiff. 7 – x éves.
Grave 15 (Fig. 18.1) (2nd June). The contour of the grave fill was not visible, only the bottom of a heavily overploughed vessel remained containing calcined bones (149 g). Urn grave. Indiff. 7 to x years old.
Melléklet – Kúpos nyakú edény (?)/urna alsó része, vörösbarna színű. Fá: 140 mm. Lsz.: Ő.2001.1.55.
Grave goods – Lower part of a vessel (?)/urn with a conical neck, reddish-brown. Bd: 140 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.55.
A 16. sír (18. ábra 2) feltárására június 3 – 4-én került sor. A sír gödre nem látszott, csupán szétszántott kalcinátumok (5.5 g) és edénytöredékek. A hamvak sírba helyezésének eredeti módja ismeretlen. Indiff. 5 – x éves.
Grave 16 (Fig. 18.2) (3rd – 4th June). The contour of the grave fill was not visible, only heavily overploughed vessel fragments and calcined bones (5.5 g) remained. The original method of placing the calcined bones in the grave is undetermined. Indiff. 5 to x years old.
Mellékletek – Kúpos nyakú edény (?)/urna vörösbarna oldaltöredékei (3 db). Fv. 7 – 10 mm. Lsz.: Ő.2001.1.57. – Edény felhúzott szalagfüle. Sz: 18 mm. Lsz.: Ő.2001.1.56. (18. ábra 3). – Oldaltöredékek három edényből (3 db). Fv: 12, 10, 10 mm. Lsz.: Ő.2001.1.58. – Edény oldaltöredéke, benyomott dísszel. Fv: 5 mm. Lsz.: Ő.2001.1.59.
Grave goods – Body fragments of a vessel (?)/urn with a conical neck, reddish-brown (3 pieces). Wt. 7 – 10 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.57. – High swinging strap handle of a vessel. Wi: 18 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.56. (Fig. 18.3). – Body fragments of three vessels (3 pieces). Wt: 12, 10, 10 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.58. – Body fragments of a vessel with impressed decoration. Wt: 5 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.59.
A 17. sír feltárására (19. ábra 1 – 2) június 5 – 6-én került sor. A sír gödre nem látszott. A szétszántott (A-jelű) edénytöredékek mellett
Grave 17 (Figs. 19.1 – 2) (5th – 6th June). The contour of the grave fill was not visible but besides the overploughed vessel fragments (marked A) the remains of
27
VIA 2 két koncentráció-maradvány mutatkozott. Az egyik (1) edény töredékei között alig, de fokozottan a 2. számmal jelzett (fenekén áll) töredékei alatt és között voltak a kalcinátumok (146.5 g). Urnasír. Indiff. 14 – 40 éves. Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna. Fekete, erőteljes aljjal, kihajló peremmel. Alsó részén kívül a többi töredéke nem pozícionálható. Fá: 140; fv: 10 mm. Lsz.: Ő.2001.1.60. (19. ábra 3). 2. Csésze (?), enyhén benyomott fenékkel és felső része, amelyek nem illeszthetők össze, továbbá oldaltöredékei. Sötétszürke. Két, a vállon körbefutó karcolás alatt, ferdén kannelúrázott. Fá: 55; fv: 5 – 6 mm. Lsz.: Ő.2001.1.61. (19. ábra 4). – Edény oldal- és nyaktöredékei (9 db) a vállán kettős karcolt vonallal, alatta függőlegesen kannelúrázott. (A kannelúrák szélesebbek, mint az előző edényen.) Fv: 6 – 7 mm. Lsz.: Ő.2001.1.63. – Két vagy három edény, a fentiekhez nem illeszthető oldaltöredékei (35 db). Fv: 5 – 6 mm. Lsz.: Ő.2001.1.62.
28
two concentrations of calcined bones were visible. The calcined bones (146.5 g) were found mostly under and among the fragments of a vessel (2), which stood upside down. Among the fragments of the other vessel (1) there was only an insignificant amount of calcined bones. Urn grave. Indiff. 14 to 40 years old. Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck. Black, with a heavy bottom and everted rim. Only its bottom part could be positioned, the rest of the fragments not. Bd: 140; wt: 10 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.60. (Fig. 19.3). 2. Cup (?) with a slightly pushed in bottom, and its upper part, which cannot be fitted together and body fragments. Dark grey. Below two incised lines running parallel around the shoulder oblique channelling is present. Bd: 55; wt: 5 – 6 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.61. (Fig. 19.4). – Body and neck fragments of a vessel (9 pieces), double lines are incised on the shoulder and underneath there is vertical channelling (The channelling is wider here than on the previous vessel.). Wt: 6 – 7 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.63. – Body fragments of two to three vessels, which cannot be fitted to the above-mentioned objects (35 pieces). Wt: 5 – 6 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.62.
A 18. sír (20. ábra 1 – 3) feltárására június 9 – 11. és 14-én került sor. Sírgödre enyhe ellipszis formájú, északnyugat – délkeleti irányú. Bolygatatlan, ugyanakkor összeroppant edényeket tartalmazott. A kúpos nyakú edényt/urnát (3) tállal (4) fedték le. Az urnától délre, két edény/bögre (1, 2) töredékei voltak. A rosszul égetett bögre (2) töredékei az urnából és a tálból is előkerültek. A kalcinátumok (81 g) az urnán kívül is megtalálhatók voltak. Urnasír. Indiff. 7 – x éves.
Grave 18 (Figs. 20.1 – 3) (9th –11th, 14th June). The grave pit is slightly elliptical and north-west – southeast oriented. It was found undisturbed but contained collapsed vessels. The vessel/urn with a conical neck (3) was covered with a bowl (4). Fragments of two vessels/mugs (1, 2) were found south from the urn. The fragments of the imperfectly fired mug (2) were found in both the urn and the bowl. Calcined bones (81 g) were found outside of the urn as well. Urn grave. Indiff. 7 to x years old.
Mellékletek 1. Bögre, szalagfül csonkjával, alja hiányzik, vörös és szürke színű. Fül sz: 22; fv: 6 mm. Lsz.: Ő.2001.1.65. (21. ábra 1). 2. Bögre, szalagfül töredékével, gyengén kiégetett, vörösbarna. Fül sz: 16; fv: 4 – 6 mm. Lsz.: Ő.2001.1.68. (21. ábra 2). 3. Kúpos nyakú edény/urna, kihajló peremmel, szalagfüllel, a váll alatt függőleges árkolással. Sötétszürke, finoman soványított. Fá: 60; Má: 126 mm. Lsz.: Ő.2001.1.64. (21. ábra 3, 76. ábra 6). 4. Tál, behúzott peremű, világos- és sötétbarna foltos. M: 70; fá: kb. 75 mm. Lsz.: Ő.2001.1.66. (21. ábra 4, 79. ábra 1). Az alábbi töredékek pontos sírbeli helyzetét nem ismerjük: – Edény fenék- és oldaltöredékei. Ragasztottak, rossz megtartásúak. Sötét- és világosbarna. Fv: 5 – 6 mm. Lsz.: Ő.2001.1.67, 2001.1.70. – Edénytöredékek. Fv: 4 – 5 mm. Lsz.: Ő.2001.1.69. – Gömbszeletalakú tál ragasztott, vörösbarna peremtöredéke. Fv: 4 mm. Lsz.: Ő.2001.1.71. (21. ábra 5).
Grave goods 1. Mug with a strap handle stub, its bottom is missing. Colour: red and grey. Wi of handle: 22; wt: 6 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.65. (Fig. 21.1). 2. Mug with a fragment of a strap handle, poorly fired, reddish-brown. Wi of handle: 16; wt: 4 – 6 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.68; (Fig. 21.2). 3. Vessel / urn with a conical neck and everted rim, with a strap handle and decorated with vertical incisions. Dark grey, fine tempered. Bd: 60; d: 126 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.64. (Figs. 21.3, 76.6). 4. Bowl with an inverted rim, with light and dark brown patches. H: 70; bd: approximately 75 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.66. (Figs. 21.4, 79.1). The exact position inside the grave is not known in the case of the following fragments: – Bottom and body fragments of a vessel. Glued, poorly preserved. Dark and light brown. Wt: 5 – 6 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.67, 2001.1.70. – Vessel fragments. Wt: 4 – 5 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.69. – Reddish-brown, glued rim fragment of a semi-spherical bowl. Wt: 4 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.71. (Fig. 21.5).
3. Fejezet/Chapter 3 A 19. sír feltárására június 7-én került sor. Ha sír is volt, szinte nyom nélkül elpusztult. Csupán néhány, valószínűleg egy edényhez tartozó töredék jelezte. Ezek világosbarna színűek, két darab durva soványítású fenéktöredék (Fv: 7 mm) és egy fültöredék (18. ábra 4). Utóbbi sz: 23 mm. Lsz.: Ő.2001.1.72 – 73. Hamvakat nem találtunk, így azok sírba helyezési módja ismeretlen. A 20. sír (22. ábra 1) feltárására június 10-én került sor. Sírgödre ellipszis alakú, nyugat – keleti tájolású. Az erősen szétszántott edénytöredékeket a feltáráskor is egy edénynek, de annak külső és belső oldalával láthatónak véltük (ezért A, B jelű). Hamvakat nem találtunk, így azok sírba helyezési módja ismeretlen.
Grave 19 (7th June). Even if it was a grave it was almost completely destroyed. Only a few pottery fragments marked its place, probably belonging to one vessel. These are light brown, two rough tempered bottom fragments (Wt: 7 mm) and a handle fragment (Fig. 18.4). Wi of the latter: 23 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.72 – 73. There were no calcined bones found, and therefore the method of placing them in the grave is undetermined. Grave 20 (Fig. 22.1) (10th June). The grave pit is elliptical, west – east oriented. Heavily overploughed vessel fragments were found. Since the excavation of the grave the fragments have been considered as belonging to one vessel, one lying on its exterior, the other its interior (thus marked A, B). There were no calcined bones found, and therefore the method of placing them in the grave is undetermined.
Melléklet – Kúpos nyakú edény, szürke, ragasztott oldaltöredékei (7 db). Fv: 5 mm. Lsz.: Ő.2001.1.74a.
Grave goods – Body fragments of a vessel with conical neck, glued, grey (7 pieces). Wt: 5 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.74a.
A 21. sír (22. ábra 2) feltárása június 10 – 15. között történt meg. Sírgödre szabálytalan, enyhén lapított kör alaprajzú, északnyugat – délkeleti tájolású. Mellékleteit erősen megszántották, kalcinátum csak nyomokban volt megfigyelhető a gödörben, így azok sírba helyezési módja ismeretlen.
Grave 21 (Fig. 22.2) (10th – 15th June). The grave pit is irregular and looks more like a slightly flattened circle, north-west – south-east oriented. The grave goods were heavily disturbed by ploughing, only traces of calcined bones were found in the pit. Thus, the method of placing them in the grave is undetermined.
Melléklet – Csésze (eredetileg füllel?), töredékes, a váll alatt ferdén kannelúrázott, vörösbarna. Fv: 4 – 6 mm. Lsz.: Ő.2001.1.74b (a leltározó Péterváry Tamás elvétette a számozást és az előző sír leltári számát ismét kiadta) (22. ábra 3).
Grave goods – Cup (originally with a handle?), fragmented, there is oblique channelling below the shoulder, reddish-brown. Wt: 4 – 6 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.74b (Tamás Péterváry who registered the artefacts made a mistake and assigned the number of the previous grave again) (Fig. 22.3).
A 22. sír (23. ábra 1 – 2) június 18 – 20-án került feltárásra. Sírgödre ellipszis alaprajzú, észak – déli tájolású. A kalcinátumokat (34 g) tartalmazó urna (5) a sírgödör északnyugati részén volt. Ennek nyugati oldalán egy tál (4) állt. Ettől délre, de közvetlenül az urna mellett és attól távolabb egy másik csoportban egy füles edény darabjai (2 – 3) voltak. Egy fenekére állított tálat (1) a két edénycsoportosulás között tártunk fel. Urnasír. Indiff. 5 – 10 éves.
Grave 22 (Figs. 23.1 – 2) (18th – 20th June). The grave pit is elliptical, north – south oriented. The urn (5), containing the calcined bones (34 g), was found in the north-western part of the grave. A bowl (4) was discovered west from it. South from it, but immediately next to the urn, and farther away in another group there were pieces of a vessel with a handle (2 and 3). A bowl standing upside down (1) was found between the two groups of vessels. Urn grave. Indiff. 5 to 10 years old.
Mellékletek 1. Tál, behúzott peremű, sötétbarna színű. M: 73; szá: 150 – 160; fá: 75 mm. Lsz.: Ő.2001.1.77. (24. ábra 3, 79. ábra 3).
Grave goods 1. Bowl with inverted rim, dark brown. H: 73; md: 150– 160; bd: 75 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.77. (Figs. 24.3, 79.3).
29
VIA 2
30
2 – 3. Két edény váll- (fv: 7 – 8 mm) és fenék töredékei (fv: 5 – 6 mm), vörösbarna. Lsz.: Ő.2001.1.80a – b. 4. Tál, gömbszelet alakú, szürkésbarna. M: 65; szá: 145 – 157; fá: 40 mm. Lsz.: Ő.2001.1.76. (24. ábra 2, 79. ábra 2). 5. Kúpos nyakú, barna színű edény/urna, hiányzó felső résszel. A váll alatt függőlegesen kannelúrázott, a fül indítása alatt félköríves besimítások. Fá: 100 mm. Lsz.: Ő.2001.1.75. (24. ábra 1). – Fazék (?) fenék- és oldaltöredékei (19 db), vörösbarna színű, kavicsos soványítású. Fv: 6 – 7 mm. Lsz.: Ő.2001.1.79. – Csésze (?) függőlegesen kannelúrázott, vörösbarna oldaltöredékei (2 db) szalagfüllel. Fv: 5 – 6; fül sz: 14 mm. Lsz.: Ő.2001.1.78. (24. ábra 4).
2 – 3. Two vessels: shoulder (wt: 7 – 8 mm) and bottom (wt: 5 – 6 mm) fragments, reddish-brown. Inv. No.: Ő.2001.1.80a – b. 4. Bowl, semi-spherical, greyish-brown. H: 65; md: 145 – 157; bd: 40 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.76. (Figs. 24.2, 79.2). 5. Brown vessel/urn with a conical neck, its upper part is missing. The vessel is decorated with vertical channelling below the shoulder and smoothed semi-circles beneath the handle. Bd: 100 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.75. (Fig. 24.1). – Bottom and body fragments (19 pieces) of a pot (?), reddish-brown, tempered with pebbles. Wt: 6 – 7 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.79. – Reddish-brown body fragments (2 pieces) of a cup (?) with vertical channelling and strap handle. Wt: 5 – 6; handle wi: 14 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.78. (Fig. 24.4).
A 23. sír (25. ábra 1 – 2, 26. ábra 1) június 15 – 17. között került feltárásra. Sírgödre kör alaprajzú, amelyet a hajdani humusz alsó szintjébe ástak. A kalcinátumokat (4 g) tartalmazó nagy edény/urna (1) tetejét az újkori szántás megbolygatta, ahogy azt a szétszántott peremtöredékek igazolják. Egy síkozott peremtöredék (3) a sírgödörtől nyugatra hevert a gépi humuszolás után megnyesett felszínen, ami korábban a szántásnak köszönhetően kerülhetett oda. Az urna alsó részét in situ emeltük ki. Az urna délkeleti oldalán tál (2), illetve az urnától nyugatra és keletre egy-egy összeégett bronztárgy (4, 5) volt a sírgödörben. Urnasír. Indiff. neme és életkora nem meghatározható.
Grave 23 (Figs. 25.1 – 2, 26.1) (15th – 17th June). The grave pit is circular and situated in the lower layer of the former topsoil. Recent ploughing had disturbed the topmost part of a large vessel/urn (1), which contained the calcined bones (4 g). It is clearly shown that the rim fragments were scattered by ploughing. One facetted rim fragment (3) was found west from the grave pit on the soil surface following the mechanical removal of the topsoil. It must have been deposited there due to earlier ploughing. The bottom part of the urn was lifted out in situ. A bowl (2) was found in the grave pit at the south-eastern side of the urn. West and east from the urn there were charred bronze artefacts (4, 5) in the grave pit. Urn grave. Indiff., sex and age undeterminable.
Mellékletek 1, 3. Kúpos nyakú edény/urna, síkozott peremű, vörösbarna. Fá: 130; jelenlegi m: 305 mm. Lsz.: Ő.2001.1.84. (26. ábra 3, 74. ábra 3). 2. Tál, gömbszelet alakú, szalagfüles, szürke. Füle hiányzik. M: 77; fá: 65; szá: 130 mm. Lsz.: Ő.2001.1.86.1. (26. ábra 2, 79. ábra 4). 4. Bronzolvadék, alaktalan. Súlya: 10,9 g. Lsz.: Ő.2001.1.85. 5. Bordázott (?) bronzkarperec (?).Összeégett, alaktalan. S: 1,36 g. Lsz.: Ő.2001.1.86. Péterváry Tamás a két bronzot helytelenül azonosítva leltározta. A sír betöltéséből, pontosan nem meghatározható helyről származnak: – Oldaltöredékek, vörösbarna (3 db) és vörösbarna/szürke (2 db) ragasztott. Fv: 7 – 8 mm. Lsz.: Ő.2001.1.81. – Oldaltöredékek, szürke, ragasztott. Fv: 6 – 7 mm. Lsz.: Ő.2001.1.82. – Peremtöredékek (2 db), kihajló, vörösbarna, fv: 10 – 12 mm. Továbbá gömbszelet vagy hengeres szájú edényé, fv: 6 – 10 mm. Lsz.: Ő.2001.1.83. (26. ábra 4).
Grave goods 1, 3. Vessel/urn with a conical neck and facetted rim, reddishbrown. Bd: 130; present h: 305 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.84. (Figs. 26.3, 74.3). 2. Semi-spherical bowl with a strap handle, grey. Its handle is missing. H: 77; wt: 65; md: 130 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.86.1. (Figs 26.2, 79.4). 4. Melted bronze, amorphous. We: 10.9 g. Inv. No.: Ő.2001.1.85. 5. Ribbed (?) bronze bracelet (?). Charred, amorphous. We: 1.36 g. Inv. No.: Ő.2001.1.86. Tamás Péterváry registered the two bronze artefacts incorrectly. The following were found in the fill of the grave from undetermined locations: – Body fragments, reddish-brown (3 pieces) and reddishbrown/grey (2 pieces), glued. Wt: 7 – 8 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.81. – Body fragments, grey, glued. Wt: 6 – 7 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.82. – Rim fragments (2 pieces), everted, reddish-brown, wt: 10 – 12 mm. Further fragments belong to a spherical or cylindricalmouthed vessel, wt: 6 – 10 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.83. (Fig. 26.4).
3. Fejezet/Chapter 3 A 24. sír (27. ábra 1 – 2) június 17 – 20-án került feltárásra. Sírgödre ellipszis alaprajzú, északnyugat – délkeleti tájolású. Az összeroppant nagy edényben (1) voltak a kalcinátumok (516 g) és kevés faszéntöredék. Közvetlenül mellette, délre egy bögre (2) volt és alatta egy bronzkarperec töredéke (3). Urnasír. Valószínűleg nő, 20 – 60 éves.
Grave 24 (Figs. 27.1 – 2) (17th – 20th June). The grave pit is elliptical, north-west – south-east oriented. The calcined bones (516 g) and some charcoal fragments were found in a crushed, large vessel (1). Immediately next to it, towards the south, was a mug (2) and underneath a fragment of a bronze bracelet (3). Urn grave. Probably female, 20 to 60 years old.
Mellékletek 1. Fazék/urna, vörösbarna. M: 340; fá: 135 mm. Lsz.: Ő.2001.1.87. (27. ábra 3, 78. ábra 1). 2. Bögre, szürkésbarna, egy füllel. M: 92; szá: 95; fá: 48 mm. Lsz.: Ő.2001.1.88. (27. ábra 4, 77. ábra 1). 3. Bronzkarperec/rúd (?) töredéke, ovális átmetszetű. Sz: 10 mm. Lsz.: Ő.2001.1.89. (27. ábra 5, 81. ábra 2). A sír betöltéséből, pontosan nem meghatározható helyről származnak: – Bögre (?) és csésze (?) vörösbarna színű peremtöredéke. Fv: 5 – 6 mm. Lsz.: Ő.2001.1.90. – Nagyobb edény fenékoldalának töredékei (2 db), vörösbarna, kavicsos soványítású. Fv: 11 mm. Lsz.: Ő.2001.1.91, 92. – Oldaltöredék, szürke színű. Fv: 5 mm. Lsz.: Ő.2001.1.92. – Bögre (?) váll-oldaltöredékei (2 db), szürke, ragasztott. Fv: 6 mm. Lsz.: Ő.2001.1.93.
Grave goods 1. Pot/urn, reddish-brown. H: 340; bd: 135 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.87. (Figs. 27.3, 78.1). 2. Greyish-brown mug with one handle. H: 92; md: 95; bd: 48 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.88. (Figs. 27.4, 77.1). 3. Fragment of a bronze bracelet/rod (?), its cross-section is oval. Wi: 10 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.89. (Figs. 27.5, 81.2). The following were found in the fill of the grave from undetermined locations: – Reddish-brown body fragments of a mug (?) and a cup (?). Wt: 5 – 6 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.90. – Bottom fragments (2 pieces) of a large vessel, reddishbrown, tempered with pebbles. Wt: 11 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.91, 92. – Grey body fragment. Wt: 5 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.92. – Body fragments of a mug (?) shoulder, glued, grey (2 pieces). Wt: 6 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.93.
A 25. sír (28. ábra 1 – 2) június 20-án került feltárásra. Sírgödre szilvamag-alakú, de inkább a bontás során keletkezett. A szántóföldi művelés megbolygatta. Egy nagy edényben (1) voltak a kalcinátumok (54 g), amelytől délre egy bögrét (2) helyeztek el. Urnasír. Indiff. 18 – x éves.
Grave 25 (Figs. 28.1 – 2) (20th June). The grave pit is “plum stone-shaped”, but this shape mostly originates from the method of excavation. The grave was disturbed by ploughing. The calcined bones (54 g) were found in a large vessel (1), south from which there was a mug (2). Urn grave. Indiff. 18 to x years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna, vörösbarna, kavicsos soványítású. Felső része hiányzik. Jelenlegi m: 280; fá: 120 mm. Lsz.: Ő.2001.1.94, 96. (28. ábra 3). 2. Bögre, háromszögletes átmetszetű füllel, szürke. M: 90; fá: 45; szá: 100 mm. Lsz.: Ő.2001.1.95. (28. ábra 4, 77. ábra 2).
Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck, reddish-brown, tempered with pebbles. Its upper part is missing. Present h: 280; bd: 120 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.94, 96. (Fig. 28.3). 2. Mug with a triangular cross-sectioned handle, grey. H: 90; bd: 45; md: 100 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.95. (Figs. 28.4, 77.2).
A 26. sír (29. ábra 1) június 18 – 19-én került feltárásra. Szinte teljesen elpusztította a szántás. Kalcinátumokat nem találtunk, így azok sírba helyezési módja ismeretlen.
Grave 26 (Fig. 29.1) (18th – 19th June). It was almost completely destroyed by ploughing. There were no calcined bones found, and therefore the method of placing them in the grave is undetermined.
Mellékletek Legalább két edény töredékei: – Kúpos nyakú (?) edény/urna, fekete színű edény válltöredéke. Fv: 10 – 14 mm. Lsz.: Ő.2001.1.97. – Oldaltöredék, narancssárga (2 db). Fv: 6 – 7 mm. Lsz.: Ő.2001.1.98. – Oldaltöredék, vörösbarna (9 db). Fv: 6 – 9 mm. Lsz.: Ő.2001.1.99.
Grave goods Fragments of at least two vessels: – Shoulder fragments of a vessel/urn with a conical neck (?), black. Wt: 10 – 14 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.97. – Body fragments, orange (2 pieces). Wt: 6 – 7 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.98. – Body fragments, reddish-brown (9 pieces). Wt: 6 – 9 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.99.
31
VIA 2
32
– Egy vékonyfalú, szürke színű edény ragasztott töredékei (3 db). Lsz.: Ő.2001.1.100.
– Glued fragments (3 pieces) of a thin-walled, grey vessel. Inv. No.: Ő.2001.1.100.
A 27. sír (29. ábra 3 – 5) június 28-án került feltárásra. Sírgödre nem volt észrevehető, s inkább a bontás során alakult ki. Csak egy nagyméretű edény (1) volt a sírgödörben, kalcinátumokkal (1520 g), amit in situ emeltünk ki. Urnasír. Valószínűleg nő, 18 – 30 éves.
Grave 27 (Figs. 29.3 – 5) (28th June). The grave pit was not identified; it was created while it was excavated. Only a large vessel (1) containing calcined bones (1520 g) was in the grave. It was lifted out in situ. Urn grave. Probably female, 18 to 30 years old.
Melléklet 1. Kúpos nyakú, síkozott peremű edény/urna. A váll alatt függőlegesen kannelúrázott, a vállon 3 füllel, fekete színű. M: 320; fá: 110; szá: kb. 265 mm. Lsz.: Ő.2001.1.101. (29. ábra 6, 74. ábra 4).
Grave goods 1. Urn/vessel with a conical neck and facetted rim. It has vertical channelling below the shoulder; three handles on the shoulder, black. H: 320; bd: 110; md: approximately 265 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.101. (Figs. 29.6, 74.4).
A 28. sír (30. ábra 1 – 2) június 28-án került feltárásra. Sírgödre ovális, nyugat – keleti irányú. A sírt a talajművelés (az 1. edény északi részét), és mi is a gép iszapoló kanalával (az 1. edény déli részét) megbolygattuk. A kalcinátumok (212 g) a nagy edényben/urnában (1) voltak, s e körül a máglya behordott maradványaira utaltak a faszéntöredékek. A kalcinátumok kiszedését követően nem csak az 1, de a 2. és 3. számú edényeket is a helyszínen plextoloztuk és in situ emeltük ki. Urnasír. Valószínűleg férfi, 20 – 40 éves.
Grave 28 (Figs. 30.1 – 2) (28th June). The grave pit was elliptical west – east oriented. The grave was disturbed by ploughing (northern part of vessel No. 1) and by mechanically removing the soil (southern part of vessel No. 1). The calcined bones (212 g) were in the large vessel/urn (1). Around the vessel charcoal fragments suggested the remains of a pyre carried there. Vessels 1, 2 and 3 were treated with plextol at the site and lifted out in situ following the removal of the calcined bones. Urn grave. Probably male, 20 to 40 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna alsó része. Sötétszürke. Fá: 120 mm. Lsz.: Ő.2001.1.102. (30. ábra 3). 2. Gömbös testű edény alja és oldaltöredéke, fekete színű. Fá: kb. 60 – 65 mm. Lsz.: Ő.2001.1.103. 30. ábra 4). 3. Edény omphalosos fenekének és oldalának töredékei (4 db), barna. Fv: 3 – 4 mm. Lsz.: Ő.2001.1.104.
Grave goods 1. Lower part of a vessel/urn with a conical neck. Dark grey. Bd: 120 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.102. (Fig. 30.3). 2. Bottom and body fragments of a spherical vessel, black. Bd: approximately 60 – 65 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.103. (Fig. 30.4). 3. Bottom and body fragments (4 pieces) of a vessel with an omphalic bottom, brown. Wt: 3 – 4 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.104.
A 29. sír (31. ábra 1 – 2) június 19-én került feltárásra. Sírgödre ovális, észak – déli irányú. A kalcinátumok (136 g) az egyik nagy edényben (2) voltak. A hamvakat tartalmazó edénytől délre, egymás mellett két edény volt. Az egyik urnaszerű (1), a másik egy tál (3). Az edényektől északnyugatra, a sírgödör szélében egy erősen megégett bronz (4) került elő. Urnasír. Indiff. 1 – 3 éves.
Grave 29 (Figs. 31.1 – 2) (19th June). The grave pit is elliptical, north – south oriented. The calcined bones (136 g) were found in a large vessel (2). South from the vessel containing the calcined bones two further vessels were found. One of them was similar to an urn (1), the other one was a bowl (2). A heavily burnt bronze (4) object was found north-west from the vessels, at the side of the grave pit. Urn grave. Indiff. 1 to 3 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/csésze, a váll alatt ferdén kannelúrázott, szalagfüles, feneke enyhén benyomott, fekete. Peremrésze hiányzik. M: 130; fá: 60 mm. Lsz.: Ő.2001.1.105. (31. ábra 3, 74. ábra 5). 2. Kúpos nyakú edény/urna, a váll alatt négy vízszintes
Grave goods 1. Vessel/cup with a conical neck, with oblique channelling below the shoulder, with a strap handle, its bottom is slightly pressed in, black. Its rim is missing. H: 130; bd: 60 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.105. (Figs. 31.3, 74.5). 2. Vessel/urn with a conical neck, and there are four hori-
3. Fejezet/Chapter 3 árkolással, s alatta szakaszosan benyomott pontsorok díszítik, feneke enyhén benyomott, színe: barna és fekete. Peremrésze hiányzik. Jelenlegi m: 170; fá: 76 mm. Lsz.: Ő.2001.1.108. (31. ábra 6, 74. ábra 6). 3. Tál, gömbszeletalakú, omphalosos, fekete. M: 50; fá: 40 – 45; szá: 145 mm. Lsz.: Ő.2001.1.109. (31. ábra 5, 79. ábra 5). 4. Bronzkarika, egyik vége elkalapált, lapos. (A nyilvántartásban helytelenül tűként van leírva.) Átm: 39; huzal v: 4 mm. Restaurálatlan. S: 4,92 g. Lsz.: Ő.2001.1.106. (31. ábra 4, 81. ábra 3). – Salakosra átégett 7 mm hosszú bronztöredék. Lsz.: Ő.2001.1.107.
zontal incisions below the shoulder and beneath it repeatedly impressed dot lines decorate it. Its bottom is slightly pressed inward, black and brown. Its rim is missing. Present h: 170; bd: 76 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.108. (Figs. 31.6, 74.6). 3. Bowl, semi-spherical with an omphalic bottom, black. H: 50; bd: 40 – 45; md: 145 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.109; (Figs. 31.5, 79.5). 4. Flat bronze ring, hammered flat on one end (It is inventoried incorrectly, listed as a pin.). D: 39; wire th: 4 mm. It is not restored. W: 4.92 g. Inv. No.: Ő.2001.1.106. (Figs. 31.4, 81.3). – Vitrified bronze fragment, 7 mm long. Inv. No.: Ő.2001.1.107.
A 30. sír (32. ábra 1 – 2) június 27-én került feltárásra. Sírgödre oválisnak tűnik, ha egyáltalán azt bontottuk ki. A kalcinátumok (171 g) egy nagyméretű edény megmaradt alsó részében voltak, amelynek felső részét a korábbi mezőgazdasági művelés és a gépi humuszolás is károsított. Az edénymaradványt in situ emeltük ki. Urnasír. Valószínűleg nő, 20 – 60 éves.
Grave 30 (Figs. 32.1 – 2) (27th June). The grave pit appears to be oval, if it was the grave that we excavated at all. Calcined bones (171 g) were found in the lower part of a large vessel. Its upper part was damaged by ploughing and by mechanical removal of the topsoil. The vessel remains were lifted out in situ. Urn grave. Probably female, 20 to 60 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna alsó része, vörösbarna színű. Fá: 124 mm. Lsz.: Ő.2001.1.110. (32. ábra 3). – Nagyméretű edény oldaltöredéke bütyök lenyomatával, világosbarna. Fv: 10 mm. Lsz.: Ő.2001.1.111.
Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck, reddish-brown. Bd: 124 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.110. (Fig. 32.3). – Body fragments of a large vessel with an impression of a broken off knob, light brown. Wt: 10 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.111.
A 31. sír (33. ábra 1 – 2) június 26-án került feltárásra. Sírgödre kerekded. Az apró kalcinátumokból csak keveset (6 g) sikerült kiemelni. Ezeket egy szájával lefelé fordított kis tállal (1) fedték és a tál körül voltak. A táltól keletre, közvetlenül mellette két bronz huzaltöredék (2 – 3) volt. Szórthamvas (?) sír. Indiff. 1 – 2 éves.
Grave 31 (Figs. 33.1 – 2) (26th June). The grave pit is almost circular. Only a small amount of tiny calcined bones (6 g) were lifted out. These were covered with a turned-down bowl (1) and were scattered around the bowl. Immediately east from the bowl remains of two bronze wires (2 – 3) were found. Scattered cremation (?). Indiff. 1 to 2 years old.
Mellékletek 1. Tál, gömbszelet alakú, oldalán bütyökfül vagy felhúzott fül (?) csonkja, szürke. Az alja kiegészített. M: 50 – 53; szá: 100 mm. Lsz.: Ő.2001.1.112. (33. ábra 4, 79. ábra 6). 2. Bronzkarika/karperec/nyakperec (?), amelynek egyik vége ellapított, bepödrött. 4 darabban, restaurálatlan. Huzal v: 3 – 4,5; elkalapált vége sz: 8; a deformált tárgy átm: 100 mm; s: 6,7 g. Lsz.: Ő.2001.1.113. (33. ábra 3, 81. ábra 4). 3. Bronz huzaltöredék, enyhén S-formájú. H: 13; v: 2 mm; s: 0,24 g. Lsz.: Ő.2001.1.113.1.
Grave goods 1. Bowl, semi-spherical, there is a remain of a knob or a high swinging handle (?) on its side, grey. Its bottom is completed. H: 50 – 53; md: 100 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.112. (Figs. 33.4, 79.6). 2. Bronze ring/bracelet/neckring (?), flattened on one end, twisted. It is in four pieces, not restored. Wire th: 3 – 4.5; flattened end wi: 8; d of the deformed artefact: 100 mm; we: 6.7 g. Inv. No.: Ő.2001.1.113. (Figs. 33.3, 81.4). 3. Bronze wire fragment, slightly S-shaped. L: 13; wi: 2 mm; we: 0.24 g. Inv. No.: Ő.2001.1.113.1.
A 32. sírt (34. ábra 1 – ó2, 35. ábra 1 – 2) július 28 – 30. között tártuk fel. Gödre ovális, nagyjából északnyugat – délkeleti tájolású. A kalcinátumok (503 g) az urnaként felhasznált
Grave 32 (Figs. 34.1 – 2, 35.1 – 2) (28th – 30th July). The pit is oval, roughly north-west – south-east oriented. The calcined bones (503 g) were in a so-called Proto-Kalenderberg bowl that was used as an urn
33
VIA 2
34
“protokalenderbergi” típusú tálban (1) voltak, amelyet egy tállal (2) fedtek le, amit normális helyzetben helyeztek rá. Még legalább öt edény töredékeit (3, 4, 5, 8, 9. számú: S-profilú fazék, korsó, stb.) találtuk meg a tál körül. A “protokalenderbergi” típusú tálban a hamvak között egy bunkós, díszített fejű (Keulenkopfnadel) bronztű (6) és egy ívelt hátú, nyéltüskés (Griffdornmesser) bronzkés (7) élével felfelé volt elhelyezve. Urnasír. Indiff. 20 – 30 éves.
(1). It was covered with a bowl (2), placed on it in a regular way. Around the bowl the fragments of at least five other vessels were found (3, 4, 5, 8, 9: pot with an S-profile, jug, etc.). Among the calcined bones within the Proto-Kalenderberg type bowl there was a bronze pin (6) with a decorated bludgeon head (Keulenkopfnadel) and an arched-backed bronze knife (7) with tanged handle (Griffdornmesser). It was placed in the grave with its edge pointing upward. Urn grave. Indiff. 20 to 30 years old.
Mellékletek 1. Tál, rátett díszítéssel, a fülön is bordadíszes, vörösbarna. M: 146; szá: 230; fá: 100 mm (Ilon 2001, Taf. XV. 1). Lsz.: Ő.2001.1.114. (35. ábra 10, 79. ábra 7). 2. Tál, behúzott peremű, átfúrt bütyökfüles, fekete. M: 56; szá: 138; fá: 45 mm. (Ilon 2001, Taf. XV. 2) Lsz.: Ő.2001.1.115. (35. ábra 5, 79. ábra 8). 3. Fazék, S-pofilú perem- és oldaltöredéke, szürke. Fv: 5 mm. Lsz.: Ő.2001.1.116. (35. ábra 6). 4. Korsó-szerű edény felső részének darabjai, valamint fenék- és oldaltöredéke. Síkozott peremű, finom, homokos soványítású, vörösbarna színű. Fv: 3 – 5 mm. Lsz.: Ő.2001.1.117. (35. ábra 7). 5. Felhúzott, fazettált fülű merítőedény fültöredéke. Fül sz a peremnél: 30 mm. Lsz.: Ő.2001.1.122. (35. ábra 8, 80. ábra 7). 6. Bronztű, feje díszített. H: kb. 126; fej átm: 5 mm; s: 7,7 g (Ilon 2001, Taf. XIV. 3). Lsz.: Ő.2001.1.124. (35. ábra 9, 81. ábra 6). 7. Bronzkés, nyéltüskés. H: 128 mm; s: 23,7 g (Ilon 2001, Taf. XIV. 4). Lsz.: Ő.2001.1.123. (35. ábra 3, 81. ábra 5). 8. Háromszögletes átmetszetű, világosbarna fültöredék (3 db-ban). Fül sz: 26 mm. Lsz.: Ő.2001.1.118. (35. ábra 4). 9. Nagyméretű edény fenék- és oldaltöredéke, szürke, kavicsos soványítású. Fv: 9 – 12 mm. Lsz.: Ő.2001.1.119. Valószínűleg a 9. számmal jelzett töredékek közül és bontás közben kerültek elő: – Kihajló peremtöredékek (2 db). Két edényhez (vörösbarna és szürke) tartoznak. Fv: 6 mm. Lsz.: Ő.2001.1.120. – Gömbös testű edény oldaltöredéke, finom homokkal soványított, kívül fekete, belül szürke. Fv: 5 mm. Lsz.: Ő.2001.1.121.
Grave goods 1. Bowl with an applied decoration, even its strap handle is ribbed, reddish-brown. H: 146; md: 230; bd: 100 mm (Ilon 2001, Taf. XV. 1). Inv. No.: Ő.2001.1.114. (Figs. 35.10, 79.7). 2. Bowl with an inverted rim and pierced knob handle, black. H: 56; md: 138; bd: 45 mm. (Ilon 2001, Taf. XV. 2) Inv. No.: Ő.2001.1.115. (Figs. 35.5, 79.8). 3. S-profiled rim and body fragments of a pot, grey. Wt: 5 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.116. (Fig. 35.6). 4. Fragments of the upper part of a jug-like vessel and its bottom and wall sherds. Facetted rim, fine tempered with sand, reddish-brown. Wt: 3 – 5 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.117. (Fig. 35.7). 5. High swinging and facetted handle fragment of a scoop. Width of handle at the rim: 30 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.122. (Figs. 35.8, 80.7). 6. Bronze pin with an ornamented head. L: approximately 126; d: 5 mm; we: 7.7 g (Ilon 2001, Taf. XIV. 3). Inv. No.: Ő.2001.1.124. (Figs. 35.9, 81.6). 7. Bronze knife with a tanged handle. L: 128 mm; w: 23.7 g (Ilon 2001, Taf. XIV. 4). Inv. No.: Ő.2001.1.123. (Figs 35.3, 81.5). 8. Strap handle fragment with triangular cross-section (in 3 pieces), light brown. Wi of handle: 26 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.118. (Fig. 35.4). 9. Bottom fragment of a large vessel, grey, tempered with pebbles. Wt: 9 – 12 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.119. Fragments found during the excavation and probably mixed in with those of vessel No. 9: – Everted rim fragments (2 pieces). They belong to two vessels (reddish-brown and grey). Wt: 6 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.120. – Body fragment of a spherical vessel tempered with fine sand, black on the exterior, grey on the interior. Wt: 5 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.121.
A 33. sír (36. ábra 1 – 2) július 1-én került feltárásra a temető keleti szélén. Sírgödre enyhén ovális, észak – déli irányú. A szántóföldi művelés az edényt (1) a nyaknál részben vágta, de az már korábban összeomlott. Ezért in situ emeltünk ki. A szétnyomódott edény földje apró kalcinátumaiból csak kevés (1 g) volt megmenthető. Egy bronz tárgyat (2) az
Grave 33 (Figs. 36.1 – 2) (1st July) was excavated in the eastern section of the cemetery. The grave pit is slightly elliptical, north – south oriented. Ploughing cut the neck of the vessel partially (1) but it had collapsed prior to ploughing. For this reason its remains were lifted out in situ. Only an insignificant amount (1 g) of calcined bones could be saved from the fill of the vessel. One bronze artefact (2) was lifted out
3. Fejezet/Chapter 3 edényből még a helyszínen emeltünk ki. A műhelyben, az edény bontása közben került elő a bronzgyűrű (4) és a vaskarikák (3). Urnasír. Indiff. 3 – 20 éves.
from the vessel at the site. A bronze ring (4) and iron rings (3) were found in the workshop during the opening of the vessel. Urn grave. Indiff. 3 to 20 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna. A nyakon 3, a vállon 2 bütyökkel, fekete színű, pereme hiányzik. Jelenlegi m: 145; fá: 57 mm. Lsz.: Ő.2001.1.125, 127. (36. ábra 3, 75. ábra 1). 2. Bronztárgy: stilizált vízimadár, pontosabban felfelé ívelődő csőrű gulipán miniatűrizált példánya. Hajdani felerősítésének minden nyoma nélkül. M: 12 mm; s: 1,84 g. Lsz.: Ő.2001.1.128.1. (36. ábra 5, 81. ábra 8). Az edényben voltak elhelyezve: – Vaskarikák, 5 (vagy 6) darab. Nagyon töredékesek, restaurálatlanok. Átm: 55 – 58 mm. Lsz.: Ő.2001.1.126. (36. ábra 6, 83. ábra 6). – Bronzgyűrű. Átm: 22; a huzal v: 2 mm; s: 1,32 g. Lsz.: Ő.2001.1.128. (36. ábra 4, 81. ábra 7).
Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck. There are three knobs on the neck and two on the shoulder, the vessel is black and its rim is missing. Present h: 145; wt: 57 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.125, 127. (Figs. 36.3, 75.1). 2. Bronze artefact: stylized water bird, to be more precise it is a miniaturized scooper with an up-curving beak. There was no trace of how it was fixed to anything in the past. H: 12 mm; we: 1.84 g. Inv. No.: Ő.2001.1.128.1. (Figs. 36.5, 81.8). Content of the vessel: – Iron rings, five (or six) pieces. Heavily fragmented, not restored. D: 55 – 58 mm. Inv. No.: Ő.2001.1.126. (Figs. 36.6, 83.6). – Bronze ring. D: 22; wire wi: 2 mm, we: 1.32 g. Inv. No.: Ő.2001.1.128. (Figs 36.4, 81.7).
Szórványként június 18-án a 26. és a 29. sír között egy bronztű töredékét találtuk meg. S: 0,52 g, Lsz.: Ő.2001.1.100.1. (29. ábra 2).
A fragment of a bronze pin was discovered on the 18th of June as a stray find between Graves 26 and 29. We: 0.52 g. Inv. No.: Ő.2001.1.100.1. (Fig. 29.2).
35
VIA 2
1
1
2/A
2/B
2/A
2/B
206.52
2
2
1m
0
0
1 cm
8. ábra. 1 – 3. sír: 1. 1. sír feltárás közben; 2. 2 – 3. sír feltárás közben; 3. 2. sír alap- és metszetrajz; 4. 2. sír urna (1. sz. melléklet, Lsz.: Ő.2001.1.2) Figure 8. Graves 1 – 3: 1. Excavation of Grave 1; Excavation of Graves 2 – 3; 3. Outline and section drawing of Grave 2; 4. Urn of Grave 2 (Grave good No. 1, Inv. No.: Ő.2001.1.2) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna /Urn; 2. Kalcinátum/Calcined bones
36
3
4
3. Fejezet/Chapter 3
1
3
2
4 9. ábra. 4. sír: 1 – 2. Feltárás közben; 3. Felülnézeti fotó; 4. Alap- és metszetrajz Figure 9. Grave 4: 1 – 2. The grave during excavation; 3. Photo of the grave; 4. Outline and section drawing of the grave Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn (Lsz./Inv. No.: Ő.2001.1.5); 2. Tál/Bowl (Lsz./Inv. No.: Ő.2001.1.6); 3 – 4. Tálak/Bowls (Lsz./Inv. No.: Ő.2001.1.7); 5. Vasgyöngy/Iron bead (Lsz./Inv. No.: Ő.2001.1.8); 6. Vaskarika/Iron ring (Lsz./Inv. No.: Ő.2001.1.9); 7. Vaslemez/Iron plate (Lsz./Inv. No.: Ő.2001.1.10); 8. Vaskés/Iron knife (Lsz./Inv. No.: Ő.2001.1.11); 9. Kavics/Pebble; 10. Kalcinátum/Calcined bones
37
VIA 2
1
2
3
4 5
6
7 10. ábra. 4. sír mellékletei: 1. Urna (1. sz. melléklet, Lsz.: Ő.2001.1.5); 2. Tál (3 – 4. sz. melléklet, Lsz.: Ő.2001.1.7.); 3. Tál (2. sz. melléklet, Lsz.: Ő.2001.1.6); 4. Vasgyöngy (5. sz. melléklet, Lsz.: Ő.2001.1.8), 5. Vaskarika (6. sz. melléklet, Lsz.: Ő.2001.1.9) 6. Vaslemez (7. sz. melléklet, Lsz.: Ő.2001.1.10), 7. Vaskés (8. sz. melléklet, Lsz.: Ő.2001.1.11) Figure 10. Grave goods of Grave 4: 1. Urn (Grave good No. 1, Inv. No.: Ő.2001.1.5); 2. Bowl (Grave goods Nos. 3 – 4, Inv. No. Ő.2001.1.7.); 3. Bowl (Grave good No. 2, Inv. No.: Ő.2001.1.6); 4. Iron bead (Grave good No. 5, Inv. No.: Ő.2001.1.8), 5. Iron ring (Grave good No. 6, Inv. No.: Ő.2001.1.9) 6. Iron plate (Grave good No. 7, Inv. No.: Ő.2001.1.10), 7. Iron knife (Grave good No. 8, Inv. No. Ő.2001.1.11)
38
3. Fejezet/Chapter 3
1 2
5/B
5/A
1
5/A
5/B 206.55
2 3
0
3
1m 0
4 cm
4 11. ábra. 5. és 7. sír: 1. 5. sír feltárás közben; 2. 5. sír alap- és metszetrajz; 3. 5. sír urna (1. sz. melléklet, Lsz.: Ő.2001.1.13); 4. 7. sír feltárás közben Figure 11. Graves 5 and 7: 1. Excavation of Grave 5; 2. Outline and section drawing of Grave 5; 3. Urn of Grave 5 (Grave good No. 1, Inv. No.: Ő.2001.1.13); 4. Excavation of Grave 7 Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn (Lsz./Inv. No.: Ő.2001.1.13.); 2. Kalcinátum/Calcined bones; 3. Faszén/Charcoal
39
VIA 2
1
2
5/B 6/A
6/B
6/A
6/B
206.65
7
8
0
1m
3
12. ábra. 6. sír: 1 – 2. Feltárás közben; 3. Alap- és metszetrajz Figure 12. Grave 6: 1 – 2. Photos during the excavation; 3. Outline and section drawing of the grave Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2 – 3. Tál/Bowls; 4. Bögre/Mug; 5.1. Bronzhuzal/Bronze wire; 5.2. Bronztű/Bronze pin; 6. Bronzborotva/Bronze razor; 7. Kalcinátum/Calcined bones; 8. Faszén/Charcoal
40
3. Fejezet/Chapter 3
2
1
3
4
5
13. ábra. 6. sír mellékletei: 1. Edény/urna. (Lsz.: Ő.2001.1.18); 2. Bögre/csésze peremtöredékei (Lsz.: Ő.2001.1.22); 3. Tál (Lsz.: Ő.2001.1.19); 4. Bronzhuzal-töredékek. (Lsz.: Ő.2001.1.24); 5. Bronzborotva (Lsz.: Ő.2001.1.25) Figure 13. Grave goods of Grave 6: 1. Urn/vessel (Inv. No.: Ő.2001.1.18); 2. Mug/cup rim fragments (Inv. No.: Ő.2001.1.22); 3. Bowl (Inv. No.: Ő.2001.1.19); 4. Bronze wire fragments (Inv. No.: Ő.2001.1.24); 5. Bronze razor (Inv. No.: Ő.2001.1.25)
41
VIA 2
1
8/B 8/A 8/C
3 8/B
8/A 206.46
8/C 8/D
0
1m
0 1
2
3
4
5
4 cm
4
2
6
14. ábra. 8. sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz; 3. Fültöredék (Lsz.: Ő.2001.1.29); 4. Tál (Lsz.: Ő.2001.1.28) Figure 14. Grave 8: 1. Photo during the excavation; 2. Outline and section drawing of the grave; 3. Handle fragment (Inv. No.: Ő.2001.1.29); 4. Bowl (Inv. No.: Ő.2001.1.28) Jelmagyarázat/Legend: 1. Kerámia/Vessel fragments; 2. Kalcinátum/Calcined bones; 3. Kő/Stone; 4. Sötét humuszos réteg/Dark humiferous layer; 5. Barna betöltés/Brown grave fill; 6. Sárga altalaj/Yellow subsoil
42
3. Fejezet/Chapter 3
10/A
10/B
10/A
10/B
2 cm
0
206.46
0
1m
0
3
0
0
0 0
2 cm
2 cm
2 cm
4 cm
8 cm
15. ábra. 9 – 10. sír: 1. 10. sír alap- és metszetrajz; 2 – 5. 9. sír mellékletei: 2 – 4. Peremtöredékek (Lsz.: Ő.2001.1.33 – 35); 5. Aljtöredék (Lsz.: Ő.2001.1.32); 6 – 7. 10. sír mellékletei: 6. Edény/urna. (Lsz.: Ő.2001.1.36); 7. Tál (Lsz.: Ő.2001.1.37) Figure 15. Graves 9 – 10: 1. Outline and section drawing of Grave 10; 2 – 5. Grave goods of Grave 9: 2 – 4. Rim fragments (Inv. Nos.: Ő.2001.1.33 – 35); 5. Bottom fragment (Inv. No.: Ő.2001.1.32); 6 – 7. Grave goods of Grave 10: 6. Vessel/urn (Inv. No.: Ő.2001.1.36); 7. Bowl (Inv. No.: Ő.2001.1.37) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Kalcinátum/Calcined bones; 3. Sárgásbarna humuszos altalaj/Brownish-yellow humiferous subsoil
43
VIA 2
11/A
11/B
11/A
11/B
2
206.51
1
4 3
5 16. ábra. 11. és 13. sír: 1. 11. sír alap- és metszetrajz; 2. 11. sír táltöredék (Lsz.: Ő. 2001.1.39); 3. 11. sír edény/urna (Lsz.: Ő. 2001.1.38); 4. 13. sír edény (Lsz.: Ő. 2001.1.47); 5. 13. sír feltárás közben Figure 16. Graves 11 and 13: 1. Outline and section drawing of Grave 11; 2. Bowl fragment of Grave 11 (Inv. No.: Ő. 2001.1.39); 3. Vessel/urn of Grave 11 (Inv. No.: Ő. 2001.1.38); 4. Vessel of Grave 13 (Inv. No.: Ő. 2001.1.47); 5. Excavation of Grave 13 Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn
44
3. Fejezet/Chapter 3
1
2
3 17. ábra. 14. sír: 1. Feltárás közben; 2. Edény/urna (Lsz.: Ő. 2001.1.48); 3. Edénytöredék (Lsz.: Ő. 2001.1.49) Figure 17. Grave 14: 1. Photo during the excavation; 2. Vessel/urn (Inv. No.: Ő. 2001.1.48); 3. Vessel fragment (Inv. No.: Ő. 2001.1.49)
45
VIA 2
1
2
3
4
18. ábra. 15 – 16. és 19. sír: 1. 15. sír feltárás közben; 2. 16. sír felülnézeti fotó; 3. 16. sír fültöredék (Lsz.: Ő.2001.1.56); 4. 19. sír fültöredék (Lsz.: Ő.2001.1.73) Figure 18. Graves 15 – 16 and 19: 1. Grave 15 during excavation; 2. Photo of Grave 16; 3. Handle fragment of Grave 16 (Inv. No.: Ő.2001.1.56); 4. Handle fragment of Grave 19 (Inv. No.: Ő.2001.1.73)
46
3. Fejezet/Chapter 3
19. ábra. 17 sír: 1. Felülnézeti fotó; 2. Alap- és metszetrajz; 3. Edény/urna (Lsz.: Ő.2001.1.60); 4. Csésze (Lsz.: Ő.2001.1.61) Figure 19. Grave 17: 1. Photo of the grave; 2. Outline and section drawing of the grave; 3. Vessel/urn (Inv. No.: Ő.2001.1.60); 4. Cup (Inv. No.: Ő.2001.1.61) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Csésze/Cup; 3. Kalcinátum/Calcined bones; 4. Szórvány kerámia/Scattered vessel fragment
47
VIA 2
18/A
18/D
18/C
18/C
18/A
18/B
18/D
18/B
206.97
5 20. ábra. 18. sír: 1. Felülnézeti fotó; 2. Részletfelvétel; 3. Alap- és metszetrajz Figure 20. Grave 18: 1. Photo of the grave; 2. Detail photo; 3. Outline and section drawing Jelmagyarázat/Legend: 1 – 2. Bögre/Mug; 3. Urna/Urn; 4. Tál/Bowl; 5. Kalcinátum/Calcined bones
48
3. Fejezet/Chapter 3
21. ábra. 18. sír mellékletei: 1 – 2. Bögre (Lsz.: Ő.2001.1.65, 68); 3. Edény/urna (Lsz.: Ő.2001.1.64); 4. Tál (Lsz.: Ő.2001.1.66); 5. Táltöredék (Lsz.: Ő.2001.1.71) Figure 21. Grave goods of Grave 18: 1 – 2. Mugs (Inv. Nos.: Ő.2001.1.65, 68); 3. Vessel/urn (Inv. No.: Ő.2001.1.64); 4. Bowl (Inv. No.: Ő.2001.1.66); 5. Bowl fragment (Inv. No.: Ő.2001.1.71)
49
VIA 2
17/A
21/D
21/B
21/A
21/C 21/A
21/B
206.85
21/C
21/D
2 22. ábra. 20 – 21 sír: 1. 20. sír felülnézeti fotó; 2. 21. sír alap- és metszetrajz; 3. 21. sír csésze (Lsz.: Ő.2001.1.74b) Figure 22. Graves 20 – 21: 1. Photo of Grave 20; 2. Outline and section drawing of Grave 21; 3. Cup of Grave 21 (Inv. No.: Ő.2001.1.74b) Jelmagyarázat/Legend: 1. Csésze/Cup; 2. Kalcinátum/Calcined bones
50
3. Fejezet/Chapter 3
1
22/A
22/A
22/B
22/B
206.82
2 23. ábra. 22 sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz Figure 23. Grave 22: 1. Photo during the excavation; 2. Outline and section drawing Jelmagyarázat/Legend: 1. Tál/Bowl; 2 – 3. Edénytöredékek (két edény)/Fragments of vessels (two vessels); 4. Tál/Bowl; 5. Urna/Urn; 6. Kalcinátum/Calcined bones
51
VIA 2
24. ábra. 22. sír mellékletei: 1. Edény/urna (Lsz.: Ő.2001.1.75); 2 – 3. Tál (Lsz.: Ő.2001.1.76 – 77); 4. Csésze (Lsz.: Ő.2001.1.78) Figure 24. Grave goods of Grave 22: 1. Vessel/urn (Inv. No.: Ő.2001.1.75); 2 – 3. Bowls (Inv. Nos.: Ő.2001.1.76 – 77); 4. Cup (Inv. No.: Ő.2001.1.78)
52
3. Fejezet/Chapter 3
1
2 25. ábra. 23. sír: 1. Feltárás közben; 2. Metszetfotó Figure 25. Grave 23: 1. Photo during the excavation; 2. Section photo
53
VIA 2
23/A
23/B
23/A
23/B
206.68
6 7 8
26. ábra. 23. sír: 1. Alap- és metszetrajz; 2. Tál (Lsz.: Ő.2001.1.86.1); 3. Edény/urna (Lsz.: Ő.2001.1.84) 4. Peremtöredékek (Lsz.: Ő. 2001.1.83) Figure 26. Grave 23: 1. Outline and section drawing; 2. Bowl (Inv. No.: Ő.2001.1.86.1); 3. Vessel/urn (Inv. No.: Ő.2001.1.84) 4. Rim fragments (Inv. No.: Ő. 2001.1.83) Jelmagyarázat/Legend: 1, 3. Urna/Urn; 2. Tál/Bowl; 4. Bronzolvadék/Melted bronze; 5. Bronzkarperec/Bronze bracelet; 6. Kalcinátum/Calcined bones; 7. Humuszos talaj/Humic soil; 8. Sárga altalaj/Yellow subsoil
54
3. Fejezet/Chapter 3
1
24/A
24/B
24/A
24/B
206.68
2
4
5
3
4
27. ábra. 24. sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz; 3. Fazék/urna (Lsz.: Ő.2001.1.87); 4. Bögre (Lsz.: Ő.2001.1.88); 5. Bronzkarperec-töredék (Lsz.: Ő.2001.1.89) Figure 27. Grave 24: 1. Photo during the excavation; 2. Outline and section drawing; 3. Pot/urn (Inv. No.: Ő.2001.1.87); 4. Mug (Inv. No.: Ő.2001.1.88); 5. Fragment of bronze bracelet (Inv. No.: Ő.2001.1.89) Jelmagyarázat/Legend: 1. Fazék/Pot; 2. Bögre/Mug; 3. Bronzkarperec/Bronze bracelet; 4. Kalcinátum/Calcined bones
55
VIA 2
25/A
25/B
25/A 206.70
25/B
3
28. ábra. 25. sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz; 3. Edény/urna (Lsz.: Ő.2001.1.94, 96); 4. Bögre (Lsz.: Ő.2001.1.95) Figure 28. Grave 25: 1. Photo during the excavation; 2. Outline and section drawing; 3. Vessel/urn (Inv. No.: Ő.2001.1.94, 96); 4. Mug (Inv. No.: Ő.2001.1.95) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Bögre/Mug; 3. Kalcinátum/Calcined bones
56
3. Fejezet/Chapter 3
0
27/A
27/B
27/A
27/B
2
0
2 cm
1m 0
8 cm
29. ábra. 26 – 27. sír: 1. 26. sír feltárás közben; 2. 26. és a 29. sír között bronztű (Lsz.: Ő.2001.1.100.1); 3 – 4. 27. sír feltárás közben; 5. 27. sír alap- és metszetrajz; 6. 27. sír edény/urna (Lsz.: Ő.2001.1.101) Figure 29. Graves 26 – 27: 1. Grave 26 during excavation; 2. Bronze pin discovered as a stray find between Graves 26 and 29 (Inv. No.: Ő.2001.1.100.1); 3 – 4. Grave 27 during excavation; 5. Outline and section drawing of Grave 27; 6. Vessel/urn of Grave 27 (Inv. No.: Ő.2001.1.101) Jelmagyarázat/Legend: 1 Urna/Urn; 2. Kalcinátum/Calcined bones
57
VIA 2
1
28/A
28/B
28/A
28/B
206.28
4
2
5
3
4
30. ábra. 28. sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz; 3. Edény/urna (Lsz.: Ő.2001.1.102); 4. Edénytöredék (Lsz.: Ő.2001.1.103) Figure 30. Grave 28: 1. Photo during the excavation; 2. Outline and section drawing; 3. Vessel/urn (Inv. No.: Ő.2001.1.102); 4. Vessel fragment (Inv. No.: Ő.2001.1.103) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2 – 3. Edénytöredék/Vessel fragments; 4. Faszén/Charcoal; 5. Kalcinátum/Calcined bones
58
3. Fejezet/Chapter 3
31. ábra. 29. sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz; 3. Edény/csésze (Lsz.: Ő.2001.1.105); 4. Bronzkarika (Lsz.: Ő.2001.1.106); 5. Tál (Lsz.: Ő.2001.1.109); 6. Edény/urna (Lsz.: Ő.2001.1.108) Figure 31. Grave 29: 1. Photo during the excavation; 2. Outline and section drawing; 3. Vessel/cup (Inv. No.: Ő.2001.1.105); 4. Bronze ring (Inv. No.: Ő.2001.1.106); 5. Bowl (Inv. No.: Ő.2001.1.109); 6. Vessel/urn (Inv. No.: Ő.2001.1.108) Jelmagyarázat/Legend: 1. Edény/Vessel; 2. Urna/Urn; 3. Tál/Bowl; 4. Bronzkarika/Bronze ring; 5. Kalcinátum/Calcined bones
59
VIA 2
1
30/A
30/B
30/A
30/B
207.04
2
2
3 32. ábra. 30. sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz; 3. Edény/urna (Lsz.: Ő.2001.1.110) Figure 32. Grave 30: 1. Photo during the excavation; 2. Outline and section drawing; 3. Vessel/urn (Inv. No.: Ő.2001.1.110) Jelmagyarázat/Legend: 1 Urna/Urn; 2. Kalcinátum/Calcined bones
60
3. Fejezet/Chapter 3
1
31/A
31/B
4
2
3
4 33. ábra. 31. sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz; 3. Bronzkarika (Lsz.: Ő.2001.1.113); 4. Tál (Lsz.: Ö.2001.1.112) Figure 33. Grave 31: 1. Photo during the excavation; 2. Outline and section drawing; 3. Bronze ring (Inv. No.: Ő.2001.1.113); 4. Bowl (Inv. No.: Ö.2001.1.112) Jelmagyarázat/Legend: 1. Tál/Bowl; 2. Bronzkarika/Bronze ring; 3. Bronzhuzal/Bronze wire fragment; 4. Kalcinátum/Calcined bones
61
VIA 2
34. ábra. 32. sír: 1. Feltárás közben; 2. Részletfelvétel Figure 34. Grave 32: 1. Photo of the grave; 2. Detail photo
62
3. Fejezet/Chapter 3
32/A
32/B
7 8 32/A
1
32/B
10
2
35. ábra. 32. sír: 1. Alap- és metszetrajz; 2. Bontás közbeni részletrajz; 3. Bronzkés (Lsz.: Ő.2001.1.123); 4. Fültöredék (Lsz.: Ő.2001.1.118); 5, 10. Tál (Lsz.: Ő. 2001.1.115, 114); 6 – 7. Edénytöredékek (Lsz. Ő.2001.1.116 – 117, 8. Merítőedény fültöredéke (Lsz.: Ő.2001.1.122); 9. Bronztű (Lsz.: Ő. 2001.1.124) Figure 35. Grave 32: 1. Outline and section drawing; 2. Detail drawing; 3. Bronze knife (Inv. No.: Ő.2001.1.123); 4. Handle fragment (Inv. No.: Ő.2001.1.118); 5, 10. Bowls (Inv. Nos.: Ő. 2001.1.115, 114); 6 – 7. Vessel fragments (Inv. Nos. Ő.2001.1.116 – 117; 8. Handle fragment of a scoop (Inv. No.: Ő.2001.1.122); 9. Bronze pin (Inv. No.: Ő. 2001.1.124) Jelmagyarázat/Legend: 1 – 2. Tál/Bowls; 3, 9. Edénytöredék/Vessel fragments; 4. Korsó/Jug; 5, 8. Fültöredék/Handle fragments; 6. Bronztű/Bronze pin; 7. Bronzkés/Bronze knife; 10. Kalcinátum/Calcined bones
63
VIA 2
33/A
33/B
33/B
33/A
5
36. ábra. 33. sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz; 3. Edény/urna (Lsz.: Ő.2001.1.125, 127); 4. Bronzgyűrű (Lsz.: Ő.2001.1.128); 5. Bronztárgy: vízimadár, azaz gulipán (Lsz.: Ő.2001.1.128.1); 6. Vaskarikák (Lsz.: Ő.2001.1.126) Figure 36. Grave 33: 1. Photo during the excavation; 2. Outline and section drawing; 3. Vessel/urn (Inv. No.: Ő.2001.1.125, 127); 4. Bronze ring (Inv. No.: Ő.2001.1.128); 5. Bronze artefact: stylized water bird, a scooper (Inv. No.: Ő.2001.1.128.1); 6. Iron rings (Inv. No.: Ő.2001.1.126) Jelmagyarázat/Legend: 1 – 3. Urna/urn; 4. Bronze water bird; 5. Kalcinátum/Calcined bones
64
VIA 2
Description of the graves excavated in 2008 and other Urnfield period features
A 2008. évi feltárás sírjainak és más urnamezős korú jelenségeinek leírása Ilon Gábor 4.1 Sírok és a leletek leírása
Az új temetőrészlet leletanyaga átadásra került a Savaria Múzeumnak. Így a teljes te metőanyag egy helyen, Szombathelyen ta nulmányozható. Az egyes sírok leleteinek nyilvántartási számait az adott sír leírásánál közöljük. A mellékletek számozása azonos a leírásban szereplővel. Ahol ilyen nincs, ott mellékletszám kiadására a feltáráson nem került sor. A megelőző feltárás a 82+700 – 83+020 kmszelvényben történt (1 – 4. ábra). A km-szelvény számítás és kiosztás eltért a két beruházási periódusban. Ezt a problémát azonban Vámos Gábornak sikerült megoldania, így temetőtérképünk használható és pontos. A tárgyévi munka a meglévő út északi és déli oldalára terjedt ki, ahol egy-egy újabb sáv építése 2010ben már folyik. A kutatásnak ebben a szakaszában 77 régészeti alapjelenség (stratigráfiai egység = SE) feltárása és dokumentálása történt meg (4. ábra). Ezekből 12 ismeretlen korú, 4 recens, amelyek törlésre kerültek, egy a régészeti kerámiatöredékeket tartalmazó szántott talajréteg (SE 1), amelyből több korszak emlékeit gyűjtöttük be. Egy középkor-kora újkori, egy bronzkori szórvány, 8 a késő rézkori Baden kultúra emléke, 4 kelta kori. Egy kelta és egy rézkori temetkezés (?) kivételével mindegyik telepjelenség. A szempontunkból legfontosabb és legnagyobb számú egységet, a 38 jelenséget produkáló késő bronzkori urnamezős időszak temetője és 7 további ilyen korú jelenség (cö-
4
Gábor Ilon 4.1 Description of the graves and artefacts The finds of the newly found portion of the cemetery were handed over to the Savaria Museum. Therefore, the entire artefact collection can be studied at the same location at Szombathely. The identification numbers of the artefacts of a given grave are listed under the description of the relevant grave. The numbering of the grave goods is the same as in the description. If such a number is not provided, it means that no grave good number was given in the course of the excavation. The dates in brackets in the grave descriptions refer to the excavation date. The survey took place in the 82+700 – 83+020 km section of the road (Figs. 1 – 4). The km section calculation and assignment was different in the two investment periods. This problem was successfully solved by Gábor Vámos, and therefore our cemetery map is accurate and useful. The work in 2008 took place on the northern and southern sides of the existing road. One new lane on each side is already under construction in 2010. In this phase of the excavation seventy-seven archaeological features (stratigraphical unit = SU) were discovered, excavated and documented (Fig. 4). Of these twelve are of undetermined age, four are recent, which were deleted, one is a ploughed soil layer containing archaeological pottery fragments (SU 1). Remains of many periods were collected from this layer: one is of the 17th – 18th centuries; one is a Bronze Age stray find; eight are Late Copper Age, the remains of the Baden culture; four are from the Celtic period. All of them are settlement features except for a Celtic and a Copper Age burial (?). The largest and most important unit, from our point of view, contains thirty-eight features. It is a Late Bronze Age Urnfield period cemetery, and fur-
65
VIA 2
66
löplyuk, gödör, szórvány) képezi (6. ábra). A temető jelenségeit csak az út északi, új sávjában találtuk meg. A sírok és leletanyaguk (a KÖSZ Nyilvántartási Protokollja szerinti nyilvántartási számokon) kerültek átadásra a Savaria Múzeumnak. A sírok és mellékleteik leírásánál használt rövidítések: Szájátmérő = szá; szélesség = sz; magasság = m; fenékátmérő = fá; falvastagság = fv; hosszúság = h; átmérő = átm; vastagság = v; súly = s; nyilvántartási szám = nysz. A 3/15. sír (37. ábra 1) kb. 40 cm átmérőjű foltja és maradványai augusztus 27 – 29-én az IJ-17 feltárási mezőben, 35 – 40 cm mélyen, a szántás által bolygatva jelentkeztek. Az edényből (1), amelyet in situ emeltünk ki, a kalcinátumok (262 + 14 g) közül egy bronzhuzal (2) rossz megtartású maradványai is előkerültek. Urnasír. Indiff. 15 – 30 és indiff. 2 – 4 éves.
ther seven features from the same period (postholes, pits, stray finds) (Fig. 6). The cemetery was discovered only in the new, northern lane of the road. The finds of the graves were submitted to the Savaria Museum (numbered according to the Field Service for Cultural Heritage Registration Protocol). Abbreviations used for describing the graves and grave goods: Mouth diameter = md, width = wi; height = h; bottom diameter = bd; wall thickness = wt; length = l; diameter = d; thickness = th; weight = we; identification number = Id. No. The patch, approximately 40 cm in diameter, and remains of Grave 3/15 (Fig. 37.1) (27th – 29th August) were discovered in excavation unit IJ-17, 35 to 40 cm below the surface, disturbed by ploughing. A poorly preserved bronze wire (2) was mixed with the calcined bones (262 + 14 g) and was found in a vessel (1), which was lifted out in situ. Urn grave. Indiff. 15 to 30 year old and indiff. 2 to 4 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna alsó része, továbbá válla, besimítással hangsúlyozott. A váll alatt bütyök csonkja. Apró kaviccsal és homokkal soványított, szürke. Fá: 80; fv: 5 mm. Nysz.: 48.67817.3.1. (37. ábra 2). 2. Bronzhuzal töredékei (3 db) ráégett kalcinátumokkal. H: 20; v: 2 mm. Nysz.: 48.67817.3.3. – Tál, barna, gömbszelet alakú, peremtöredéke. Fv: 8 mm. Nysz.: 48.67817.3.2. (37. ábra 3).
Grave goods 1. Lower part of a vessel/urn with a conical neck and its shoulder, emphasized by smoothing. Under the shoulder a knob remain is visible. Tempered with pebbles and sand, grey. Bd: 80; wt: 5 mm. Id. No.: 48.67817.3.1. (Fig. 37.2). 2. Fragments of a bronze wire (3 pieces) with calcined bones burnt on them. L: 20; wi: 2 mm. Id. No.: 48.67817.3.3. – Rim fragment of a semi-spherical bowl, brown. Wt: 8 mm. Id. No.: 48.67817.3.2. (Fig. 37.3).
A 7/16. sír (37. ábra 4), amelynek foltja nem látszott és az emberi kalcinátumok augusztus 27-én jelentkeztek bronzok maradványaival egy kb. 8 cm átmérőjű foltban az IJ-13 feltárási mezőben. Edényeit – ha voltak – a korábbi földműveléssel elszántották. Csak a hamvak és a bronz mellékletek (1a – b) egy része maradt meg a gödör alján. A hamvak (6 g) sírba helyezésének eredeti módja nem határozható meg. Indiff. 10 – x éves.
No patch was visible for Grave 7/16 (Fig. 37.4) (27th August). Calcined human bones came to light in excavation unit IJ-13, together with bronze remains, in a patch about 8 cm in diameter. If there had been any vessels in the grave they would have been overploughed in the past. Only some calcined bones and bronze grave goods (1a – b) remained in the bottom of the pit. The original method of placing the calcined bones (6 g) in the grave cannot be determined. Indiff. 10 to x years old.
Mellékletek 1a. Bronzkarika. A huzal végei elvékonyodnak. Átm: 42; v: 4 mm; s: 8,2 g. Nysz.: 48.67817.7.1. (37. ábra 5, 82. ábra 2). 1b. Bronzmálladék/korrózió, apró kalcinátumokkal kiemelt földrögben. Nysz.: 48.67817.7.2.
Grave goods 1a. Bronze ring. The ends of the wire are thinned. D: 42; wi: 4 mm; we: 8.2 g. Id. No.: 48.67817.7.1. (Figs. 37.5, 82.2). 1b. Bronze detritus/corrosion in a lump of soil with small calcined bones. Id. No.: 48.67817.7.2.
A 8/17. sír (38. ábra 1 – 2), amelynek edénytöredékei 80×60 cm-es foltban augusztus 27 – 29én kerültek elő, de a sírgödör foltja nem látszott
Grave 8/17 (Figs. 38.1–2) (27th – 29th August). Vessel remains were discovered in an 80×60 cm large patch, but the contour of the grave fill was not visible
4. Fejezet/Chapter 4 az IJ-13 feltárási mezőben. Az 60×50 cm-es sírgödör észak felé bontható volt, de dél felé, amerre az eke a cserepeket is elhúzta, nem volt jól érzékelhető. Több edényt in situ emeltünk ki. A kalcinátumokat (66 g) egy urna (1) tartalmazta. Urnasír. Indiff. 15 – 25 éves.
in excavation unit IJ-13. The grave pit, 60×50 cm, was excavated towards the north but to the south it was not detectable. The plough pulled the fragments towards the south. Several vessels were lifted out in situ. The calcined bones (66 g) were in an urn (1). Urn grave. Indiff. 15 to 25 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna, a váll alatt függőlegesen kannelúrázott. Homokkal és kaviccsal soványított, szürke és barna foltos. M: 200; szá: 200; fá: 98 mm. Benne volt a 3. számú mellékletként felszedett tál töredéke. Nysz.: 48.67817.8.1. (38. ábra 3 – 4, 39. ábra 1, 75. ábra 2). 2. Csésze, a has ferde kannelúrázással díszített, szalagfüles. Homokkal és kaviccsal soványított, vörösbarna. Az urna mellett délnyugatra 1. számú mellékletként csomagolva és in situ lett kiemelve. M: 70; szá: 92; fá: 30 mm. Nysz.: 48.67817.8.2. (39. ábra 2, 77. ábra 3). 3. Fazék, S-profilú, a perem alatt eredetileg négy, szimmetrikusan elhelyezett kettősbütyökkel. Homokkal és kaviccsal soványított, vörösre égett. Szá: 190 mm. Az urna déli oldalán, s további töredékei az eke által elmozdítva a sír déli részén 2. számú mellékletként dokumentálva. Nysz.: 48.67817.8.4. (39. ábra 4). 4. Tál, behúzott peremű, homokkal, kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, vörösbarna színű. Az urna nyugati oldalánál volt. 3. számú mellékletként dokumentáltuk és in situ emeltük ki. Másik töredéke az urnában volt, azaz annak lezárására használták. M: 68; szá: 163; fá: 56 mm. Nysz.: 48.67817.8.3. (39. ábra 5, 80. ábra 1). 5. Csésze. A váll alatt ferdén kannelúrázott, omphalosos fenekű, eredetileg szalagfüllel rendelkezett. Homokkal és kaviccsal soványított, szürke és barna foltos. 4. számú mellékletként in situ lett kiemelve a 2. számú melléklet alól. Fá: 26; fv: 3 – 4 mm. Nysz.: 48.67817.8.5. (39. ábra 3). A sír első napi bontásakor (augusztus 27.) azaz a sírmaradvány tetején előkerült edénytöredékek: – Edény oldaltöredéke. Homokkal és kerámiaőrleménnyel soványított, barna. Fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.8.6. – Tál, gömbszeletalakú, perem- és oldaltöredékei (3 db). Homokkal és kerámiaőrleménnyel soványított, barna. Fv: 4 mm. Nysz.: 48.67817.8.7.
Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck, there is vertical channelling below the shoulder, tempered with sand and pebbles, grey and brown patches. H: 200; md: 200; bd: 98 mm. It contained the fragment of a bowl marked as Grave good 3. Id. No.: 48.67817.8.1. (Figs. 38. 3 – 4, 39.1, 75.2). 2. Cup with oblique channelling on its belly and a strap handle. It is tempered with sand and pebbles, reddishbrown. It was marked as Grave good 1, lifted out in situ, and was found south-west from the urn. H: 70; md: 92; bd: 30 mm. Id. No.: 48.67817.8.2. (Figs. 39.2, 77.3). 3. Pot with an S-profile, originally with four symmetrically placed double knobs under the rim. It is tempered with sand and pebbles, red burnt. Md: 190 mm. The fragments were at the southern side of the urn and further fragments, moved by ploughing, situated in the southern part of the grave. The fragments were documented as Grave goods 2. Id. No.: 48.67817.8.4. (Fig. 39.4). 4. Bowl with inverted rim, tempered with sand, pebbles and grog, reddish-brown. It was found west from the urn. It was lifted out in situ and documented as Grave good 3. Its other fragment was in the urn, meaning that it was used to close its mouth. H: 68; md: 163; bd: 56 mm. Id. No.: 48.67817.8.3. (Figs. 39.5, 80.1). 5. Cup. It is decorated with oblique channelling below the shoulder, it has an omphalic bottom, originally it had a strap handle. It is tempered with sand and pebbles, grey and brown patches. It was lifted out in situ as Grave good 4 and it was found under Grave good 2. Bd: 26; wt: 3 – 4 mm. Id. No.: 48.67817.8.5. (Fig. 39.3). Vessel fragments discovered on the first day of opening the grave (27th of August), thus found on top of the grave remains: – Body fragment of a vessel. It is tempered with sand and grog, brown. Wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.8.6. – Rim and body fragments (3 pieces) of a semi-spherical bowl. The vessel is tempered with sand and grog, brown. Wt: 4 mm. Id. No.: 48.67817.8.7.
A 9/18. sír (40. ábra) maradványai az IJ-19 feltárási mezőben, az újonnan humuszolt terület déli legszélén, a mai felszíntől 40 – 45 cm mélységben helyezkedtek el. Részben szántással, részben a gépi humuszolással megbolygatott 85×74 cm-es területen találtuk meg a sírjelenséget. A sírgödröt a humuszban nem lehetett megfigyelni. Augusztus 19-én került sor bontására, dokumentálására és felszedésére. Utóbbi esetben plextolt és gézt alkalmaztunk, azaz in situ
Grave 9/18 (Fig. 40) (19 th August) was found in excavation unit IJ-19, on the southernmost edge of the newly scraped site, about 40-45 cm deep from the present surface. The grave, 85×74 cm, was disturbed in the past by both ploughing and mechanical removal of the topsoil. The grave pit was not visible in the soil. In this case gauze and plextol were used in order to lift some vessels out in situ. Urn grave. Altogether 160 g of cal-
67
VIA 2
68
emeltünk ki néhány edényt. Urnasír. Az összesen 160 g kalcinátum indiff. 20 – x éves egyedé.
cined bones indiff. belonging to a person 20 to x years old.
Mellékletek 1. Urna, a sírgödör északi részén homo kalcinátumokkal. Felső részét a szántás, illetve a humuszoló gép kanala elpusztította, restauráláskor nem volt összeállítható. Fenékrésze hangsúlyozott, oldala a fenekéhez képest erősen szélesedő. Finom és durva kaviccsal, valamint csillámpalával soványított. Kívül szürke, fekete bevonatos, belseje vörösesbarnára égett. Fá: 165 mm. Nysz.: 48.67817.9.1. (41. ábra 3). Bevonatának vizsgálatáról a 8. fejezetben esik szó. 2. Füles csésze (kantharos?) az urna keleti oldalán. Alsó része maradt meg. Függőleges csoportokban árkolt. Az egyik válltöredéken szalagfül indítása maradt meg, pereme enyhén kihajló. Finom kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított. Szürkére égett. Fá: 42 mm. Nysz.: 48.67817.9.2. (41. ábra 5). Összeállítása a törésfelületek állapota miatt nem volt lehetséges. 3. Egy kisebb urnaszerű edény az 1. számú urnától délkeletre. A váll alatt széles, függőleges árkolással. Fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.9.3. (41. ábra 7). Összeállítása a törésfelületek állapota miatt nem volt lehetséges. 4. Tál, kihajló peremű, omphalosos. Csillámos homokkal, finom kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított. Foltosan szürkére és barnára égett. M: 41; fá: 28; fv: 4 mm. Nysz.: 48.67817.9.4. (41. ábra 6). 5, 10. Csésze, enyhén kihajló peremű, szalagfüles, mély. Darabjai a sír két területén voltak. Finom és durva kaviccsal, valamint kerámiaőrleménnyel és csillámpalával soványított. Foltosan vörösre és szürkére égetett. M: kb. 130; fá: 64; fül sz: 25 mm. Nysz.: 48.67817.9.5. (41. ábra 9). 6. Bronzedény. Kevés homo kalcinátummal és állatcsontokkal, in situ emeltük ki. Felső része valószínűleg a gépi humuszoláskor megsérült. Egy lemezből, kalapálással húzták fel. Omphalosos. Oldalán kettős, trébelt vonaldísz fut körbe. Fá: 32; fv: 1 mm. Japán papírral és epoxi gyantával megerősített, amelyek a tárgy súlyát és falvastagságát befolyásolják. S: 31,34 g. Nysz.: 48.67817.9.12. (41. ábra 8, 83. ábra 1). 7. Bronzmálladékok, amelyeket dokumentáltunk, de felszedni és megőrizni nem sikerült. 8. Tál, behúzott, széles turbántekercs díszes peremmel. Finom és durva kaviccsal, valamint kerámiaőrleménnyel soványított. Sötétbarnára égett. Fá: 75; szá: 180; m: 66 mm. Nysz.: 48.67817.9.6. (41. ábra 1, 80. ábra 2). 9. Bronzkés. A markolattüske négyzet, majd a vége felé téglalap átmetszetű, élein a nyél stabil rögzítésére szolgáló poncolással durvított. A nyéltüske és a penge találkozásánál, a szerves anyagú markolat pengére történő rácsúszását megakadályozó gyűrű van. A penge mindkét oldala eredetileg díszített (függőleges vonalcsoportok között több, ún. homokóra-motívum) volt, amelyeknek csak maradványai látszanak. Teljes h: 190; penge h: 155; penge sz: 21; markolat h: 27 mm; s: 51,1 g. Nysz.: 48.67817.9.13. (41. ábra 4, 82. ábra 1).
Grave goods 1. Urn in the northern part of the grave with human calcined bones. Its upper part was destroyed by ploughing and the machinery used for mechanical removal of the topsoil. It was impossible to restore the vessel during conservation. Its bottom is emphasized; its body strongly widens compared to the bottom. It is tempered with fine and rough pebbles and mica. The vessel is grey on the exterior with a black coat; the interior is burnt to reddishbrown. Bd: 165 mm. Id. No.: 48.67817.9.1. (Fig. 41.3). The examination of the covering coat is detailed in Chapter 8. 2. Cup with a handle (cantharus?) east from the urn. Only the lower part remained. Below the shoulder there are wide vertical channels. The stub of a strap handle is seen on one of the shoulder fragments. The rim is slightly everted. It is tempered with fine pebbles and grog. It was burnt to grey. Bd: 42 mm. Id. No.: 48.67817.9.2. (Fig. 41.5). It was not possible to glue the vessel fragments together due to the condition of the breaking surfaces. 3. Smaller urn-like vessel south-east from urn No. 1. There is a wide vertical channel under the shoulder. Wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.9.3. (Fig. 41.7). It was not possible to glue the vessel fragments together due to the condition of the breaking surfaces. 4. Bowl with an everted rim and an omphalic bottom. It is tempered with fine pebbles, grog and micaceous sand. It was burnt to grey and brown in patches. H: 41; bd: 28; wt: 4 mm. Id. No.: 48.67817.9.4. (Fig. 41.6). 5, 10. Deep cup with a strap handle, its rim is slightly everted. Its fragments were found at two different locations in the grave. It is tempered with fine and rough pebbles, mica and grog. It was burnt to red and grey in patches. H: approximately 130; bd: 64; wi of handle: 25 mm. Id. No.: 48.67817.9.5. (Fig. 41.9). 6. Bronze vessel. The vessel remains were lifted out in situ containing a small amount of human calcined bones and animal bones. Its upper part was damaged, probably due to mechanical removal of the topsoil. It was made of a single bronze plate by hammering. It has an omphalic bottom. Double embossed line ornament runs around on its side. Bd: 32; wt: 1 mm. During its restoration it was strengthened with Japanese paper and epoxy resin, which effects the weight and wall thickness of the artefact. We: 31.34 g. Id. No.: 48.67817.9.12. (Figs. 41.8, 83.1). 7. Bronze detritus, which was documented, but it was impossible to lift out and save the fragments. 8. Bowl, its inverted rim is decorated with wide oblique channelling. It is tempered with fine and rough pebbles and grog. It was burnt to dark-brown. Bd: 75; md: 180; h: 66 mm. Id. No.: 48.67817.9.6. (Figs. 41.1, 80.2). 9. Bronze knife. The cross-section of the handle stub is square, gradually becoming oblong. The edges are roughened by chasing for the stable attachment of the handle. There is a ring at the point where the blade joins to the handle to prevent the handle from sliding towards the blade. The handle was made of organic material. Originally both sides of the blade were decorated (amongst vertical groups of lines there was a so-called hourglass motif) but only its remains are visible now. Full l: 190; blade l: 155; blade wi: 21; handle l: 27 mm; we: 51.1 g. Id. No.: 48.67817.9.13. (Figs. 41.4, 82.1).
4. Fejezet/Chapter 4 Pontosan nem azonosítható helyről: - Tál, mély, peremtöredéke. Finom kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, szürke. Fv: 2 – 4 mm. Nysz.: 48.67817.9.7. (41. ábra 2). - Jellegtelen, szürke edényoldal-töredék, fv: 5 mm. Nysz.: 48.67817.9.8. - Jellegtelen, vörösbarna edényoldal-töredékek, fv: 5 mm. Nysz.: 48.67817.9.9. - Csésze (?) két össze nem illő, szürke oldaltöredéke kannelúra-dísszel, fv: 5 mm. Nysz.: 48.67817.9.10.
Fragments with unknown position: - Rim fragment of a deep bowl. It is tempered with fine pebbles and grog, grey. Wt: 2 – 4 mm. Id. No.: 48.67817.9.7. (Fig. 65.5). - Insignificant vessel fragment, grey, wt: 5 mm. Id. No.: 48.67817.9.8. - Insignificant vessel fragments, reddish-brown, wt: 5 mm. Id. No.: 48.67817.9.9. - Two body fragments of a cup (?), which cannot be fitted together, decorated with channelling, grey, wt: 5 mm. Id. No.: 48.67817.9.10.
A 10/19. sír (42. ábra) maradványait augusztus 27 – 29-én tártuk fel. Sírfolt nem látszott, csak az újkori talajműveléssel megbolygatott edénytöredékek szóródása – 60 cm-es körben – jelezte az IJ-14 feltárási mezőben az urnasír urnáját. A homo kalcinátumok (8 g) az edénytöredékek szintjében és a töredékek között voltak. Indiff. 2 – 10 éves.
Grave 10/19 (Fig. 42) (27th – 29th August). No grave pit was visible; the urn of the urn grave was detected only due to scattered vessel fragments in a circle about 60 cm in diameter, in excavation unit IJ-14. The vessel fragments were scattered because of recent ploughing. Human calcined bones (8 g) were found amongst and at the level of the fragments. Indiff. 2 to 10 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna alja, oldaltöredékei és egy darab kihajló peremtöredéke. Homokkal, kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, vörösbarna színű. Fá: 150; fv: 5 – 7 mm. Nysz.: 48.67817.10.1. - Csésze/tál (?) omphalosos fenékoldal- és oldaltöredékei, az egyiken alagútfül indítása. Homokkal, kavicscsal és kerámiaőrleménnyel soványított, vörösbarna és sötétszürke színű. Fül sz: 13; fv: 2 – 5 mm. Nysz.: 48.67817.10.2. - Gömbös testű, hangsúlyozott vállú, homokkal, kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, vörösbarna színű edény oldaltöredékei (3 db). Fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.10.3.
Grave goods 1. Bottom and body fragments of a vessel/urn with a conical neck, and one everted rim fragment. The vessel is tempered with sand, pebbles and grog, reddishbrown. Bd: 150; wt: 5 – 7 mm. Id. No.: 48.67817.10.1. - Omphalic bottom and body fragments of a cup/bowl (?) with a stub of a tunnel handle on one fragment. The vessel is tempered with sand, pebbles and grog, reddish-brown and dark grey. Wi of handle: 13; wt: 2 – 5 mm. Id. No.: 48.67817.10.2. - Body fragments (3 pieces) of a spherical vessel with an emphasized shoulder. The vessel is tempered with sand, pebbles and grog, reddish-brown. Wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.10.3.
A 11/20. sír (43. ábra 1) maradványait augusztus 19-én tártuk fel. A sírgödör foltját nem lehetett érzékelni, csak az újkori talajműveléssel megbolygatott edénytöredékek jelentkeztek az IJ-14 feltárási mezőben egy 21 cm-es átmérőjű folton. Urnasír. Az edény belsejében voltak a nem meghatározható nemű és korcsoportú homo kalcinátumok (4 g).
Grave 11/20 (Fig. 43.1) (19th August). No grave pit was visible; it was detected only due to the scattered vessel fragments in a circle about 21 cm in diameter in excavation unit IJ-14. The vessel fragments were scattered because of recent ploughing. Urn grave. Human calcined bones (4 g) of indeterminable sex and age were found in the vessel.
Melléklet 1. Urnaként használt edény alja. Homokkal, kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, sötétszürke színű. Fá: 120 – 125 mm. Nysz.: 48.67817.11.1.
Grave goods 1. Bottom of a vessel used as an urn. It is tempered with sand, pebbles and grog, dark grey. Bd: 120 – 125 mm. Id. No.: 48.67817.11.1.
A 12/21. sír (44. ábra 1,4) maradványait augusztus 25-én tártuk fel. A sírgödör foltját nem lehetett érzékelni, csak az újkori talajműveléssel megbolygatott kerámiatöredékek jelentkeztek az IJ-19 feltárási mezőben egy 46 cm-es átmérőjű
Grave 12/21 (Figs. 44.1,4) (25th August). No grave pit was visible; it was detected only due to the scattered vessel fragments in a circle about 46 cm in diameter in excavation unit IJ-14. The vessel fragments were scattered because of recent
69
VIA 2
70
folton. Urnasír. Az edényt (1) in situ emeltük ki és a műhelyben tártuk fel a belsejét. Benne voltak: a homo kalcinátumok, 4 darab csontgyöngy és egy bögre (ebben kalcinátumok és az 5. számú csontgyöngy). Sümegi Pál vizsgálata szerint a csontgyöngyök anyaga nem mollusca, hanem átégett csont. Nyerges Éva viszont kis méretük miatt a fajmeghatározást nem tudta elvégezni. Az összesen 354 g kalcinátum egy indiff. 10 – 20 éves egyedé.
ploughing. Urn grave. The vessel (1) was lifted out in situ and it was opened in the laboratory. Inside it were found: human calcined bones, four bone beads and a mug (calcined bones were inside it and the fifth bone bead). According to the results of Pál Sümegi, their material is not mollusc but charred bone. Éva Nyerges could not carry out the species identification due to the small size of the fragments. Altogether 354 g of calcined bones indiff. belonging to a person 10 to 20 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna alja és oldaltöredékei. Homokkal és kaviccsal soványított, vörösbarna színű. Jelenlegi m: 180; fá: 110 mm. Nysz.: 48.67817.12.1, 3. (44. ábra 2). - Bögre, szalagfüllel, m: 105; szá: 113; fá: 50 mm. Nysz.: 48.67817.12.2. (44. ábra 3, 77. ábra 4). - Bögre (?) perem- és oldaltöredékei, homokkal és kaviccsal soványítva, világosbarna színű. Fv: 3 mm. Nysz.: 48.67817.12.4. - Állatcsontból gyöngyök, hengeres formájúak (5 db). H: 9 – 14; átm: 8 mm. Nysz.: 48.67817.12.5 – 9. (44. ábra 5 – 9, 83. ábra 7 – 8).
Grave goods 1. Bottom and body fragments of a vessel/urn with a conical neck. The vessel is tempered with sand and pebbles, reddish-brown. Present h: 180; bd: 110 mm. Id. No.: 48.67817.12.1, 3. (Fig. 44.2). - Mug with a strap handle. H: 105; md: 113; bd: 50 mm. Id. No.: 48.67817.12.2. (Figs. 44.3, 77.4). - Mug (?) rim and body fragments, tempered with sand and pebbles, light brown. Wt: 3 mm. Id. No.: 48.67817.12.4. - Beads, made of animal bone, cylindrical (5 pieces). L: 9 – 14; d: 8 mm. Id. No.: 48.67817.12.5 – 9. (Figs. 44.5 – 9, 83.7 – 8).
A 13/22. sír maradványait augusztus 19-én tártuk fel. A sírgödör foltját nem lehetett érzékelni, csak az újkori talajműveléssel megbolygatott edény fenéktöredékei jelentkeztek az IJ-14 feltárási mezőben egy 10 cm-es átmérőjű folton. Még kalcinátumok sem voltak érzékelhetők. A hamvak sírba helyezésének eredeti módja nem határozható meg.
No grave pit was visible for Grave 13/22 (19th August). It was detected only due to the scattered vessel fragments in a circle about 10 cm in diameter in excavation unit IJ-14. The vessel fragments were scattered because of recent ploughing. Not even calcined bones were detected. The original method of placing the calcined bones in the grave cannot be determined.
Melléklet - Edény/urna (?) aljának töredékei (5 db). Homokkal, kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, vörösbarna színű. Fv: 13 mm. Nysz.: 48.67817.13.1.
Grave goods - Bottom fragments (5 pieces) of a vessel/urn (?). The vessel is tempered with sand, pebbles and grog, reddish-brown. Wt: 13 mm. Id. No.: 48.67817.13.1.
A 14/23. sír (43. ábra 2 – 3) maradványait augusztus 19-én tártuk fel. A sírgödör foltját nem lehetett érzékelni, csak az összenyomódott és az újkori talajműveléssel megbolygatott edények töredékeit és köztük a kalcinátumokat (26 g) az IJ14 feltárási mezőben, egy 33 cm-es átmérőjű folton. Urnasír. Indiff. 10 – 30 éves.
No grave pit was visible for Grave 14/23 (Figs. 43.2 – 3) (19th August). It was detected only due to the scattered and crushed vessel fragments and calcined bones (26 g) in an area of about 33 cm in diameter in excavation unit IJ-14. The vessel fragments were scattered because of recent ploughing. Urn grave. Indiff. 10 to 30 years old.
Mellékletek (Nem voltak összeállíthatók. Állapotuk és méretük miatt nem rajzolhatók.) - Gömbös testű edény/urna, perem-, nyak- és oldaltöredékei (21 db). Homokkal és kaviccsal soványított, vörösbarna színű. Fv: 7 mm. Nysz.: 48.67817.14.1. - Edény perem- és oldaltöredékei (18 db). Homokkal
Grave goods (Not possible to glue them together. Not possible to draw them due to their condition and size.) - Rim, neck and body fragments (21 pieces) of a sphericalshaped vessel/urn. The vessel is tempered with sand and pebbles, reddish-brown. Wt: 7 mm. Id. No.: 48.67817.14.1. - Rim and body fragments of a vessel (18 pieces). The
4. Fejezet/Chapter 4 és kaviccsal soványított, vörösbarna színű. Fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.14.2. - Oldaltöredék. Homokkal soványított, vörösbarna színű. Fv: 8 mm. Nysz.: 48.67817.14.3.
vessel is tempered with sand and pebbles, reddishbrown. Wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.14.2. - Body fragment. It is tempered with sand, reddishbrown. Wt: 8 mm. Id. No.: 48.67817.14.3.
A 15/24. sír (45. ábra 1) maradványait augusztus 19-én tártuk fel. A sírgödör foltját nem lehetett érzékelni, csak az IJ-14 feltárási mezőben egy 43×34 cm-es folton jelentkező edénytöredékeket. Kalcinátumok nem voltak, így azok sírba helyezésének eredeti módja nem határozható meg.
No grave pit was visible for Grave 15/24 (Fig. 45.1) (19th August). It was detected only due to vessel fragments in a patch of 43×34 cm in excavation unit IJ-14. There were no calcined bones, and for this reason the original method of placing the calcined bones in the grave cannot be determined.
Mellékletek - Kúpos nyakú edény/urna ragasztott fenék- és oldaltöredéke. Homokkal és kaviccsal soványított, fekete. Fv: 11 – 18 mm. Nysz.: 48.67817.15.1. - Csésze/bögre (?) oldaltöredéke, vörösessárga. Fv: 5 mm. Nysz.: 48.67817.15.2.
Grave goods - Glued bottom fragment of a vessel/urn with a conical neck. It is tempered with sand and pebbles, black. Wt: 11 – 18 mm. Id. No.: 48.67817.15.1. - Body fragment of a cup/mug (?), reddish-yellow. Wt: 5 mm. Id. No.: 48.67817.15.2.
A 16/25. sír (46. ábra 1 – 3) maradványait augusztus 19-én tártuk fel. A sírgödör egy faszénszemcsés, 123×84 cm-es foltként jelentkezett az IJ-14 feltárási mezőben, edénytöredékekkel. A homo kalcinátumoknak (6 g) sem a neme, sem a korcsoportja nem volt meghatározható. A szántással erőteljesen megbolygatott temetkezés sírgödrének délkeleti szélét vágta a 46/26. gödör. Urnasír.
Grave 16/25 (Figs. 46.1 – 3) (19th August) appeared in excavation unit IJ-14 as a 123×84 cm large patch with charcoal and vessel fragments. Neither the sex nor the age of the human calcined bones (6 g) could be determined. Pit 46/26 cut the south-eastern side of the grave pit, which was also strongly disturbed by ploughing. Urn grave.
Mellékletek 1. Tálszerű fazék/urna, kalcinátumokkal. Homokkal és kerámiaőrleménnyel soványított, vörösbarna színű. M: 185; fá: 100 mm. Nysz.: 48.67817.16.1. (46. ábra 4). 2. Bögre váll- és oldaltöredékei az urna keleti oldalán. Homokkal és apró kaviccsal soványított, szürke színű. Fv: 3 mm. Nysz.: 48.67817.16.2. 3. Kúpos nyakú edény/urna, perem- (1 db) és oldaltöredékei (15 db) a sír déli részén. A váll alatt 3 besimított kannelúra hegyes bütyökkel kombinálva. Homokkal és kaviccsal soványított, sötétszürke színű. Fv: 10 mm. Nysz.: 48.67817.16.3. (167. ábra 3). Az edénytöredékek a 46/26. gödör egyik edényének (167. ábra 4 – 5) töredékei. Azaz egy későbbi bolygatás/beásás eredményeként kerültek ide, nem ehhez a sírhoz tartoznak. Bontás közben, nem pontosítható helyről kiemelt töredékek: - Edény perem- és oldaltöredékei (3 db). Homokkal és kaviccsal soványított, vörösbarna színű. Fv: 5 – 7 mm. Nysz.: 48.67817.16.4. - Kihajló peremtöredék, vörösbarna, fv: 8 mm. Nysz.: 48.67817.16.5. - Kihajló peremtöredék, szürke, fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.16.6. - Kihajló peremtöredék, szürke, fv: 4 mm. Nysz.: 48.67817.16.7.
Grave goods 1. Bowl-like pot/urn with calcined bones. It is tempered with sand and grog, reddish-brown. H: 185; bd: 100 mm. Id. No.: 48.67817.16.1. (Fig. 46.4). 2. Shoulder and body fragments of a mug at the eastern side of the urn. The vessel is tempered with sand and small pebbles, it is grey. Wt: 3 mm. Id. No.: 48.67817.16.2. 3. Rim (1 piece) and body fragments (15 pieces) of a vessel/urn with a conical neck, found in the southern part of the grave. It is decorated with three channellings below the shoulder combined with a pointed knob. It is tempered with sand and pebbles, dark grey. Wt: 10 mm. Id. No.: 48.67817.16.3. (Fig. 167.3). The vessel fragments belong to a vessel found in Pit 46/26 (Figs. 167.4 – 5). This implies that they were carried there by a disturbance/digging, but originally they were not part of the grave. Fragments lifted out during the excavation but their exact locations are unknown: - Rim and body fragments of a vessel (3 pieces). The vessel is tempered with sand and pebbles, reddishbrown. Wt: 5 – 7 mm. Id. No.: 48.67817.16.4. - Fragment of an everted rim, reddish-brown, wt: 8 mm. Id. No.: 48.67817.16.5. - Fragment of an everted rim, grey, wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.16.6. - Fragment of an everted rim, grey, wt: 4 mm. Id. No.: 48.67817.16.7.
A 17/27. sír (45. ábra 2) maradványait augusztus 18 – 19-én tártuk fel az IJ-15 mezőben. A sír-
Grave 17/27 (Fig. 45.2) (18th – 19th August) were excavated in excavation unit IJ-15. The grave pit
71
VIA 2
72
gödör egy szürkésbarna, 33×25 cm-es foltként jelentkezett az urna töredékeivel, s abban a kevés (6 g) kalcinátummal. Az urnasírt erősen megbolygatta a szántás. Indiff. 1 – 10 éves.
appeared as a 33×25 cm large patch, containing the fragments of an urn with a small amount of calcined bones (6 g) in it. The urn grave was heavily disturbed by ploughing. Indiff. 1 to 10 years old.
Melléklet 1. Edény/urna alsó részének töredékei (8 db). Homokkal és kaviccsal soványított, szürke színű. Fá: kb. 60; fv: 5 mm. Nysz.: 48.67817.17.1.
Grave goods 1. Lower part fragments of a vessel/urn (8 pieces). The vessel is tempered with sand and pebbles, grey. Bd: approximately 60; wt: 5 mm. Id. No.: 48.67817.17.1.
A 18/28. sír (45. ábra 3) maradványait augusztus 18-án tártuk fel az IJ-15 mezőben. A sírgödör egy 50×40 cm-es, lazább, feketésbarnás betöltésű foltként jelentkezett. A folt délnyugati részén egy vastagfalú edény töredékei voltak. Kalcinátumok a bontáskor sem kerültek elő, így a hamvak sírba helyezésének eredeti módja nem határozható meg.
Grave 18/28 (Fig. 45.3) (18th August) was excavated in excavation unit IJ-15. The grave pit appeared as a 50×40 cm large loose soil patch, blackish-brownish in colour. The fragments of a thick-walled vessel were found at the south-western part of the patch. No calcined bones were discovered during the excavation, and for this reason the original method of placing the calcined bones in the grave cannot be determined.
Mellékletek 1. Edény (bögre?), éles hasvonalú alsó része. Homokkal és kaviccsal soványított, vörös és szürke foltos. Fá: 45 mm. Nysz.: 48.67817.18.1. (45. ábra 4). - Kúpos nyakú edény/urna oldaltöredékei (2 db) ferde kannelúrázással. Homokkal és kaviccsal soványított, világosbarna színű. Fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.18.2.
Grave goods 1. Bottom part of a vessel (mug?) with a heavily emphasized belly. It is tempered with sand and pebbles, red and grey in patches. Bd: 45 mm. Id. No.: 48.67817.18.1. (Fig. 45.4). - Body fragments (2 pieces) of a vessel/urn with a conical neck and with oblique channelling. The vessel is tempered with sand and pebbles, light brown in colour. Wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.18.2.
A 19/29. sír (47. ábra 1 – 3) maradványait augusztus 18 – 19-én tártuk fel az IJ-15 mezőben. A sírgödör 70×70 cm-es, lazább, humuszos betöltésűként jelentkezett. A folton három edény töredékeit lehetett elkülöníteni. Északnyugat felé kb. 80 cm-es hosszúságú sávban további edénytöredékek látszottak. A bontás során az utóbbi területen az SNR 45. sírt bontottuk ki. A talajművelés alig bolygatta. Az urnát (1) és a bögrét (2) in situ emeltük ki és a restaurátor műhelyben bontottuk ki. Az urnában nagyméretű kalcinátumok (1234 g) voltak. Urnasír. Férfi, 30 – 45 éves.
Grave 19/29 (Figs. 47.1 – 3) (18th – 19th August) was excavated in excavation unit IJ-15. The grave pit was a loose soil patch in a spot of 70×70 cm. The remains of three vessels were found on the patch. Further vessel fragments were visible in an approximately 80 cm long strip towards north-west. Grave SNR 45 was found in this section during the excavation. It was only slightly disturbed by ploughing. The urn (1) and the mug (2) were lifted out in situ and opened in the restoration workshop. Large calcined bones (1234 g) were found in the urn. Urn grave. Male, 30 to 45 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna kalcinátumokkal. A váll felett 3 vízszintes besimítás, alatta függőlegesen kannelúrázott. Finom kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, szürke. Egy helyen az edény fala kitörve, „léleklyukas”. M: 340; szá: 272; fá: 118 mm. Nysz.: 48.67817.19.1. (47. ábra 6, 75. ábra 3). 2. Bögre az urna mellett északnyugatra. Finom kavicscsal és kerámiaőrleménnyel soványított, foltosan vörösbarna és szürke. M: 79; szá: 83; fá: 38 mm. Nysz.: 48.67817.19.2. (47. ábra 4, 77. ábra 5)
Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck containing calcined bones. It is decorated with three horizontal smoothings above the shoulder, beneath it with vertical channelling. It is tempered with fine pebbles and grog, grey. The side of the vessel is punctured; it has a “soul hole”. H: 340; md: 272; wt: 118 mm. Id. No.: 48.67817.19.1. (Figs. 47.6, 75.3). 2. North-west from the urn a mug was found. It is tempered with fine pebbles and grog, reddish-brown and grey in patches. H: 79; md: 83; bd: 38 mm. Id. No.: 48.67817.19.2. (Figs. 47.4, 77.5).
4. Fejezet/Chapter 4 3. Bögre, az alja hiányzik, az urna mellett nyugatra. Szalagfüles, finom homokkal, kaviccsal és őrölt kerámiával soványított, szürke. Szá: 96 mm. Nysz.: 48.67817.19.3. (47. ábra 5, 77. ábra 6). A sírgödörtől északnyugatra felszedett töredékek: - Több (22 db) ragasztott és nem pozicionálható oldaltöredék. Homokkal és kaviccsal soványított, barnászszürke színűek. Fv: 8 – 10 mm. Nysz.: 48.67817.19.4. - 1 db edénytöredék, benyomott bütyök részletével? Homokkal és kaviccsal soványított, világosbarna színű. Fv: 5 mm. Nysz.: 48.67817.19.5.
3. Mug, its bottom is missing, it was found west from the urn. It has a strap handle, is tempered with fine sand, pebbles and grog, grey. Md: 96 mm. Id. No.: 48.67817.19.3. (Figs. 47.5, 77.6). Fragments collected north-west from the grave pit: - Several (22 pieces) body fragments, glued, cannot be positioned within the vessel. They are tempered with sand and pebbles, brownish-black in colour. Wt: 8 – 10 mm. Id. No.: 48.67817.19.4. - Fragment of a vessel (1 piece) with a remain of an impressed knob (?). It is tempered with sand and pebbles, light brown in colour. Wt: 5 mm. Id. No.: 48.67817.19.5.
A 20/30. sír (48. ábra) maradványait augusztus 19-én tártuk fel az IJ-15 mezőben. A sírgödröt egy kb. 110×100 cm-es területen északnyugat – délkeleti irányban szóródó edénytöredékek és kalcinátumok jelezték. Az urnát (1), a fazekat (2) és tálat (4) in situ emeltük ki és a restaurátor műhelyben bontottuk. Az urnában (1) nagyméretű kalcinátumok is voltak. Urnasír. Az összesen 158 g kalcinátum indiff. 10 – 20 éves egyedé.
Grave 20/30 (Fig. 48) (19th August) was excavated in excavation unit IJ-15. Vessel fragments and calcined bones were scattered from northwest to south-east in a patch of about 110×100 cm, which marked the grave pit. An urn (1), a pot (2) and a bowl (3) were lifted out in situ and opened in the restoration workshop. Inside the urn (1) large calcined bones were found. Urn grave. Altogether 158 g of calcined bones indiff. belonging to a person 10 to 20 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna. Szemben elhelyezett két-két kettős és szimpla bütyökkel. Kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, barna. M: 310; szá: 240; fá: 114 mm. Nysz.: 48.67817.20.1. (49. ábra 5, 75. ábra 4). 2. Fazék, benyomkodott peremű és lécdíszes, az urna mellett, délkeletre, fenekével felfelé volt. Kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, vörös és szürkésbarna foltos. M: 165; szá: 206; fá: 103 mm. Nysz.: 48.67817.20.3. (49. ábra 3, 78. ábra 2). 3. Edény, a 2. számú melléklettől keletre. Kívül-belül szürke, fv: 8 mm. Nysz.: 48.67817.20.7. 4. Tál, behúzott peremű, turbántekercses. Kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, sárgásvörös és szürke foltos. Egy része az urnából (1), másik része az urna mellől. „Léleklyukas”. M: 80; szá: 157; fá: 66 mm. Nysz.: 48.67817.20.2. (49. ábra 8, 80. ábra 3). 5a. Csésze, a váll alatt ferde kannelúrázás. 5. mellékletként került feltárásra. Homokkal és kerámiaőrleménnyel soványított, belül szürke, kívül vörösbarna. Szá: kb. 160 mm. Nysz.: 48.67817.20.4. (49. ábra 2). 5b. Csésze, az oldalán ferde kannelúrázás, szalagfüllel. 5. mellékletként került feltárásra. Szá: kb. 125 mm. Nysz.: 48.67817.20.5. (49. ábra 1). 5c. Csésze (?), a váll alatt függőleges kannelúrázással. 5. mellékletként került feltárásra. Fá: 90 mm. Nysz.: 48.67817.20.6. (49. ábra 4). 5d. Csésze (?) oldaltöredéke ferde kannelúrázással, fv: 3 mm. Nysz.: 48.67817.20.11. 5e. Oldaltöredékek (2 db). 5. mellékletként került feltárásra. Vörösbarna, fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.20.10. 6. Edény oldaltöredék a 2. számú melléklet mellett/fölött. Sötétbarna, fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.20.9. 7. Bronz spirálgyöngy, lapított huzalból. A 4. számú melléklet alól került elő a feltáráson. H: 20 mm; s: 1,6
Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck. It is decorated with two double and two individual knobs, placed on the opposite sides. It is tempered with fine pebbles and grog, brown. H: 310; md: 240; wt: 114 mm. Id. No.: 48.67817.20.1. (Figs. 49.5, 75.4). 2. Pot, found south-east from the urn. It has an inverted rim and applied rib ornaments. It was upside down. It is tempered with pebbles and grog, red and greyish-brown in patches. H: 165; md: 206; bd: 103 mm. Id. No.: 48.67817.20.3. (Figs. 49.3, 78.2). 3. Vessel, east from Grave good 2. Both its interior and exterior are grey, wt: 8 mm. Id. No.: 48.67817.20.7. 4. Bowl with inverted rim and oblique channelling. It is tempered with pebbles and grog, yellowish-red with grey spots. A part of it was found in the urn (1), another fragment beside it. It has a “soul hole”. H: 80; md: 157; wt: 66 mm. Id. No.: 48.67817.20.2. (Figs. 49.8, 80.3). 5a. Cup with oblique channelling below the shoulder. It is listed as Grave good 5. It is tempered with sand and grog, grey on the interior, reddish-brown on the exterior. Md: approximately 160 mm. Id. No.: 48.67817.20.4. (Fig. 49.2). 5b. Cup with oblique channelling on the side and it has a strap handle. It is listed as Grave good 5. Md: approximately 125 mm. Id. No.: 48.67817.20.5. (Fig. 49.1). 5c. Cup (?) with vertical channelling below the shoulder. Listed as Grave good 5. Bd: 90 mm. Id. No.: 48.67817.20.6. (Fig. 49.4). 5d. Body fragment of a cup (?) with oblique channelling, wt: 3 mm. Id. No.: 48.67817.20.11. 5e. Body fragments (2 pieces). Listed as Grave good 5. Reddish-brown, wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.20.10. 6. Vessel body fragments above and beside Grave good 2. Dark brown, wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.20.9. 7. Bronze spiral bead made of a flattened wire. It was found under Grave good 4. L: 20 mm, we: 1.6 g. Id.
73
VIA 2
74
g. Nysz.: 48.67817.20.12. (49. ábra 6, 82. ábra 3). - Fedő, két lyukkal. Homokkal és kaviccsal soványított, vöröses szürke. Átm: 65 mm. Nysz.: 48.67817.20.8. (49. ábra 7)
No.: 48.67817.20.12. (Figs. 49.6, 82.3). - Lid with two holes. It is tempered with sand and pebbles, reddish-grey. D: 65 mm. Id. No.: 48.67817.20.8. (Fig. 49.7).
A 22/32. sír (50. ábra 1 – 2) maradványait augusztus 18 – 19-én tártuk fel az IJ-15 mezőben. A sír szabálytalan szürkés-barna, paticsszemcsés és apró kalcinátumos, alig elkülönülő foltja 95×80 – 30 – 35 cm volt. Ezen jelentkezett az urna (1), benne kalcinátumokkal (212 g). Talajműveléssel bolygatták. A sírgödör kibontva 108×83 cm. Urnasír. Indiff. 30 – 40 éves.
Grave 22/32 (Figs. 50.1– 2) (18th – 19th August) was excavated in excavation unit IJ-15. The grave was an amorphous greyish-brown patch, hardly visible, 95×80-30-35 cm, containing daub fragments and small calcined bones. An urn (1) was found containing calcined bones (212 g). It was disturbed by ploughing. The size of the grave pit is 108×83 cm. Urn grave. Indiff. 30 to 40 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna, amelynek száj- és fenékrésze hiányzik. A váll alatt 2-2 kettősbütyök, s a bütykök alatt azt keretező, ível besimítások. Kaviccsal, homokkal és kerámiaőrleménnyel soványított, sötétbarna. Fv: 7 – 8 mm. Nysz.: 48.67817.22.1. (50. ábra 8, 75. ábra 6). 2. Tál, gömbszeletalakú, szürke, peremtöredéke, fv: 8 mm. Nysz.: 48.67817.22.2. 3. Fazék (?) oldaltöredéke bütyökkel, barna, fv: 10 mm. Nysz.: 48.67817.22.3. (50. ábra 3). 4. Bögre perem-válltöredéke, szürke, fv: 4 mm. Nysz.: 48.67817.22.4. (50. ábra 4). Az 1. számú mellékletből, azaz az in situ kiemelt urnából a műhelybeni kibontáskor kerültek elő az alábbi tárgyak: - Bronz huzalkarika. Átm: 27 – 34; huzal v: 2 mm; s: 1,94 g. Nysz.: 48.67817.22.5. (50. ábra 6, 82. ábra 4). - Bronz huzalkarika töredéke. Huzal v: 2 mm. Nysz.: 48.67817.22.6. (50. ábra 7). - Bronzkés hegye. H: 60 mm; s: 4,2 g. Nysz.:
48.67817.22.7. (50. ábra 5).
Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck, its rim and bottom are missing. It is decorated with two double knobs below the shoulder, and beneath each double knob there is arched smoothing, which framed the knobs. It is tempered with pebbles, sand and grog, dark brown. Wt: 7 – 8 mm. Id. No.: 48.67817.22.1. (Figs. 50.8, 75.6). 2. Rim fragment of a semi-spherical bowl, grey. Wt: 8 mm. Id. No.: 48.67817.22.2. 3. Body fragment of pot (?) with a knob, brown. Wt: 10 mm. Id. No.: 48.67817.22.3. (Fig. 50.3). 4. Rim and shoulder fragment of a mug, grey. Wt: 4 mm. Id. No.: 48.67817.22.4. (Fig. 50.4). Grave good 1, which is the urn, was lifted out in situ. Upon opening it in the workshop the following objects were found: - Bronze wire ring. D: 27 – 34; wire th: 2 mm; we: 1.94 g. Id. No.: 48.67817.22.5. (Figs. 50.6, 82.4). - Fragment of a bronze wire ring. Wire th: 2 mm. Id. No.: 48.67817.22.6. (Fig. 50.7). - Tip of bronze knife. L: 60 mm; we: 4.2 g. Id. No.: 48.67817.22.7. (Fig. 50.5).
A 24/34. sírt (51. ábra 1) az IJ-15 mezőben augusztus 18-án tártuk fel. Az 55×45 cm-es sírgödör barna, humuszos, faszenes betöltésében edénytöredékek voltak a talajműveléssel erősen bolygatva. Kalcinátumok a bontáskor sem kerültek elő, így a hamvak sírba helyezésének eredeti módja nem határozható meg.
Grave 24/34 (Fig. 51.1) (18th August) was excavated in excavation unit IJ-15. The grave pit was 55×45 cm large, its brown soil and charcoal fill contained vessel fragments, which were heavily disturbed by ploughing. No calcined bones were discovered during the excavation, and for this reason the original method of placing the calcined bones in the grave cannot be determined.
Melléklet 1. Gömbös testű edény (?)/urna kihajló perem- és oldaltöredékei. Utóbbiakon függőleges, seprűdíszítéshez hasonló mély, sűrű barázdák, egy bütyök- vagy szalagfül töredékével. Homokkal és kaviccsal soványított, vörösbarna. Fv: 6 – 9 mm. Nem volt összeállítható. Nysz.: 48.67817.24.1.
Grave goods 1. Everted rim and body fragments of a spherical-shaped vessel (?)/urn. On the body fragments there are vertical, dense and deep grooves very close to each other, similar to brushing. A knob or a strap handle remain is also visible. The vessel is tempered with sand and pebbles, reddishbrown. Wt: 6 – 9 mm. It was not possible to fit the fragments together. Id. No.: 48.67817.24.1.
A 25/35. sírt (52. ábra 1 – 3) a JJ-15 mezőben augusztus 18 – 19-én tártuk fel. A 70×55 cm-es sírgödör foltja barna, kötött betöltésű, alig lát-
Grave 25/35 (Figs. 52.1– 3) (18th – 19th August) was excavated in excavation unit JJ-15. The patch of the grave pit was 70x55 cm large, brown, with a solid fill,
4. Fejezet/Chapter 4 ható. Délnyugati részén összenyomódott és szántás által bolygatott edény töredékei jelentkeznek kalcinátumokkal (86 g). Az urnát (1) in situ emeltük ki és a műhelyben bontottuk. Urnasír. Indiff. 2 – 5 éves.
and hardly visible. In its south-western part crushed vessel fragments were found with calcined bones (86 g), which were previously disturbed by ploughing. The urn (1) was lifted out in situ and opened in the restoration workshop. Urn grave. Indiff. 2 to 5 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna, a váll alatt hármas, háromnegyed koncentrikus körökkel díszítve. Kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, barna. Jelenlegi m: 195; fá: 110 mm. Nysz.: 48.67817.25.1. (52. ábra 6, 76. ábra 1). A sírból, nem pontosítható helyről: - Tál, behúzott peremű, töredékes. Homokkal és kaviccsal soványított, fényezett, sötétvörös színű. Fá: 60 mm. Nysz.: 48.67817.25.2. (52. ábra 5). Az urna műhelybeni bontásakor az alábbi tárgy került elő: - Bronzkarika/karperec, kör átmetszetű, végei elvékonyodnak, lekerekítettek és vonalcsoportokkal díszített. A díszítés a korrózió miatt alig látható. Átm: 51 mm; s: 29,28 g Nysz.: 48.67817.25.3. (52. ábra 4, 82. ábra 5). - Kihajló peremtöredék, barna, fv: 7 mm. Az urna behullott töredéke? Nysz.: 48.67817.25.4.
Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck, decorated with triple concentric circles, from which three-quarters have remained. The vessel is tempered with fine pebbles and grog, brown. Present h: 195; bd: 110 mm. Id. No.: 48.67817.25.1. (Figs. 52.6, 76.1). Artefacts also found in the grave but their precise location within the grave is unknown: - Bowl with an inverted rim, fragmented. It is tempered with sand and pebbles, polished, dark red in colour. Bd: 60 mm. Id. No.: 48.67817.25.2. (Fig. 52.5). During the opening of the urn in the workshop the following artefacts were found: - Bronze ring/bracelet with circular cross-section, its ends become thin and rounded, decorated with groups of lines. The ornaments are hardly visible due to corrosion. D: 51 mm; we: 28.28 g. Id. No.: 48.67817.25.3. (Figs. 52.4, 82.5). - Everted rim fragment, brown, wt: 7 mm. Fragment of the collapsed urn? Id. No.: 48.67817.25.4.
A 26/36. sírt (53. ábra) az IJ-17 mezőben egy 56 cm-es átmérőjű, kerekded, a humuszolást követően szürkés foltként kirajzolódó gödröcskében találtuk meg. A feltáráskor megmaradt urnaaljnak, illetve azt lefedő tálként értelmeztük a jelenséget. A sír kibontása és in situ felszedése augusztus 27. és 29-én történt. A restaurátor műhelyben történt bontás során kiderült, hogy egy füles csészével (1) egy másik füles csészét (2) fedtek le (54. ábra 4 – 5). Urnasír. Az összesen 16 g kalcinátum 3 – 5 éves indiff. nemű egyedtől származik.
Grave 26/36 (Fig. 53) (27th – 29th August) was found in excavation unit IJ-17 in a round pit, appearing as a greyish patch following the mechanical removal of the topsoil. Its diameter was 56 cm. It appeared to contain the bottom of an urn, and a bowl, which was used to cover it. The grave was lifted out in situ. It was discovered during the opening works in the workshop (Fig. 54.1) that a cup with a handle (1) covered another cup with a handle (2) (Fig. 54.4 – 5). Urn grave. The calcined bones (16 g) belong to a child 3 to 5 years old, indiff. sex.
Mellékletek 1. Csésze, gömbszelet alakú, szalagfüles. Finom és durva kaviccsal, csillámpalával, valamint kerámiaőrleménnyel soványított. Foltosan sárgásvörösre és szürkére égett. Oldalán „léleklyuk”. A „léleklyukat” az edény belseje felől egy határozott ütéssel törték ki, ezért alakja amorf. M: 70; szá: 170; fá: 60 mm. Nysz.: 48.67817.26.1. (54. ábra 2, 4 – 5 felső, 80. ábra 4 felső). 2. Csésze, a váll alatt ferdén árkolt, eredetileg szalagfüles, amelybe a homo kalcinátumokat helyezték. Finom és durva kaviccsal soványított, foltosan barnára és sötétszürkére égett. M: 110; szá: 150 – 165; fá: 75 mm. Nysz.: 48.67817.26.2. (54. ábra 3, 4 – 5 alsó, 92. ábra 4 alsó). 3. Bontás közben további jellegtelen oldaltöredékek kerültek begyűjtésre. Nysz.: 48.67817.26.3 – 5.
Grave goods 1. Semi-spherical cup with a strap handle. It is tempered with fine and rough pebbles, grog and mica. The vessel was burnt to yellowish-red and grey in patches. “Soul hole” is visible on the side. The “soul hole” was created by a strong punch from the inside, thus the hole is amorphous. H: 70; md: 170; bd: 60 mm. Id. No.: 48.67817.26.1. (Figs. 54.2, 4 – 5 upper part, 80.4 upper part). 2. Cup with oblique channelling below the shoulder, originally it had a strap handle. It contained human calcined bones. It is tempered with fine and rough pebbles, burnt to brown and dark grey in patches. H: 110; md: 150–165; bd: 75 mm. Id. No.: 48.67817.26.2. (Figs. 54.3, 4 –5 lower part, 92.4 lower part). 3. During the excavation further insignificant body fragments were discovered. Id. No.: 48.67817.26.3 – 5.
A 28/37. sír (55. ábra) a JJ-11 mezőben augusztus 26-án került feltárásra. A humusz alján
Grave 28/37 (Fig. 55) (26th August) was excavated in excavation unit JJ-11. The grave was marked in
75
VIA 2
76
szétszántott kerámiatöredékek és kalcinátomok (8 g) jelezték a temetkezést. Gödre 44×30 cm-es volt. A hamvak sírba helyezésének eredeti módja nem határozható meg. Indiff. 5 – 15 éves.
the lower layer of the soil by vessel fragments and calcined bones (8 g) scattered by ploughing. The grave pit was 44×30 cm large. The original method of placing the calcined bones in the grave cannot be determined. Indiff. 5 to 15 years old.
Mellékletek (Állapotuk és méretük miatt nem rajzolhatók.) 1. Kúpos nyakú edény/urna oldaltöredékei. Homokkal és kaviccsal soványított, vörösbarna. Fv: 8 mm. Nysz.: 48.67817.28.1. - Bögre oldaltöredékei. Homokkal soványított, sötétszürke. Fv: 3 mm. Nysz.: 48.67817.28.2.
Grave goods (Not possible to draw them due to their condition and size.) 1. Body fragments of a vessel/urn with a conical neck. The vessel is tempered with sand and pebbles, reddish-brown. Wt: 8 mm. Id. No.: 48.67817.28.1. - Body fragments of a mug. Dark grey, tempered with sand. Wt: 3 mm. Id. No.: 48.67817.28.2.
A 30/39. sír (51. ábra 2 – 3) a JJ-11 mezőben augusztus 25-én került kibontásra. Talajműveléssel bolygatott edénytöredékek és kalcinátumok (68 g) jelezték. Az urna alsó része in situ lett kiemelve. Urnasír. Indiff. 10 – x éves.
Grave 30/39 (Figs. 51.2 – 3) (25th August) was excavated in excavation unit JJ-11. It was marked by vessel fragments disturbed by ploughing and calcined bones (68 g). The bottom part of an urn was lifted out in situ. Urn grave. Indiff. 10 to x years old.
Mellékletek (Állapotuk és méretük miatt nem rajzolhatók.) 1. Kúpos nyakú edény/urna in situ felszedett, oldal (27 db)-, fogóbütykös (1 db)- és fenéktöredékei (7 db). Homokkal, kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, vörösbarna. Fv: 6 – 9 mm. Nysz.: 48.67817.30.3. - Fazék (?) nem pozicionálható töredékei (39 db). Homokkal és kaviccsal soványított, vörösbarna. Fv: 5 – 7 mm. Nysz.: 48.67817.30.1. - Bögre oldal- (4 db) és fenéktöredékei (1 db). Homokkal és kaviccsal soványított, vörösbarna. Fv: 2 mm. Nysz.: 48.67817.30.2.
Grave goods (Not possible to draw them due to their condition and size.) 1. Body (27 pieces), handle stub (1 piece) and bottom fragments (7 pieces) of a vessel/urn with a conical neck, lifted out in situ. The vessel is tempered with sand, pebbles and grog, reddish-brown. Wt: 6 – 9 mm. Id. No.: 48.67817.30.3. - Fragments of a pot (?), which cannot be positioned and glued together (39 pieces). The vessel is tempered with sand and pebbles, reddish-brown. Wt: 5 – 7 mm. Id. No.: 48.67817.30.1. - Body (4 pieces) and a bottom fragment (1 piece) of a mug. The vessel is tempered with sand and pebbles, reddish-brown. Wt: 2 mm. Id. No.: 48.67817.30.2.
A 31/40. sírt (56. ábra 1 – 3) a JJ-11 mezőben augusztus 26-án tártuk fel. Talajműveléssel erősen bolygatott edénytöredékek (urna) jelezték. A sírgödör bontáskor nem igazán volt megfogható. A 32 cm-es átmérőjű gödör az in situ kiemelt urna miatt keletkezett. Az urnában voltak a kalcinátumok (374 g). Urnasír. Nő (?) 35 – 45 éves.
Grave 31/40 (Figs. 56.1 – 3) (26th August) was excavated in excavation unit JJ-11. It was marked by vessel fragments (urn) heavily disturbed by ploughing. The grave pit was not really visible during the excavation. A pit, 32 cm in diameter, was created by lifting out the urn in situ. Calcined bones (374 g) were found in the urn. Urn grave. Female (?) 35 to 45 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna, vállon besimítás, hason 2-2 szemben elhelyezett ferde kannelúraköteg. Kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, belül vörösbarna, kívül vörös, barna és szürke foltos. Jelenlegi m: 240; fá: 116 mm. Nysz.: 48.67817.31.1. (56. ábra 5, 76. ábra 2). Bevonatának vizsgálatáról a 8. fejezetben esik szó. - Edény omphalosos fenék- és oldaltöredéke. Kavicscsal és kerámiaőrleménnyel soványított. Foltosan vörös és szürke. Fá: 100 mm. Nysz.: 48.67817.31.2. (56. ábra 4) - Csésze (?) kihajló peremtöredékei (5 db). Homokkal és kaviccsal soványított, vörös. Fv: 4 mm. Nysz.: 48.67817.31.3.
Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck, decorated with two groups of oblique channelling situated on the opposite sides of the belly. It is tempered with pebbles and grog, the interior is reddish-brown, the exterior is red, brown with grey spots. Present h: 240; wt: 116 mm. Id. No.: 48.67817.31.1. (Figs. 56.5, 76.2). The examination of the coating of the vessel is detailed in Chapter 8. - Omphalic bottom and body fragments of a vessel. The vessel is tempered with fine pebbles and grog. Red and grey in patches. Bd: 100 mm. Id. No.: 48.67817.31.2. (Fig. 56.4). - Everted rim fragments (5 pieces) of a cup (?).The vessel is tempered with sand and pebbles, red. Wt: 4 mm. Id. No.: 48.67817.31.3.
4. Fejezet/Chapter 4 A 32/41. sírt (57. ábra 1) a JJ-11 mezőben augusztus 26-án tártuk fel. Talajműveléssel erősen bolygatott edénytöredékek és kalcinátumok (26 g) jelezték maradványait. A töredékek felszedését követően egy 43 cm-es átmérőjű gödör keletkezett. A hamvak sírba helyezésének eredeti módja nem határozható meg. Indiff. 20 – 30 éves.
Grave 32/41 (Fig. 57.1) (26th August) was excavated in excavation unit JJ-11. Its remains were shown by vessel fragments heavily disturbed by ploughing, and by calcined bones (26 g). As a result of lifting out the fragments a pit of 43 cm in diameter was created. The original method of placing the calcined bones in the grave cannot be determined. Indiff. 20 to 30 years old.
Mellékletek (Állapotuk és méretük miatt nem rajzolhatók.) 1. Edény/urna (?) összeragasztott oldaltöredéke. Kavicsos soványítású, vörösbarna, fv: 7 mm. Nysz.: 48.67817.32.1. 2. Edénytöredékek szalagfüllel, vörösbarna. Utóbbi sz: 18; fv: 8 – 9 mm. Nysz.: 48.67817.32.2.
Grave goods (Not possible to draw them due to their condition and size.) 1. Body fragment of a vessel/urn (?) glued together. It is tempered with pebbles, reddish-brown, wt: 7 mm. Id. No.: 48.67817.32.1. 2. Vessel fragments with a strap handle, reddish-brown. Wi of the latter: 18; wt: 8 – 9 mm. Id. No.: 48.67817.32.2.
A 33/42. sírt az IJ-15 mezőben augusztus 26án tártuk fel. Talajműveléssel erősen bolygatott edénytöredékek és apró kalcinátumok jelezték maradványait. A töredékek felszedését követően egy 26×15 cm-es gödör keletkezett. A hamvak sírba helyezésének eredeti módja nem határozható meg. A kalcinátumok a nemés kormeghatározáshoz elégtelenek voltak. A homo kalcinátumok között állatcsont is volt.
Grave 33/42 (26th August) was excavated in excavation unit IJ-15. Its remains were shown by vessel fragments heavily disturbed by ploughing, and by small calcined bones. As a result of lifting out the fragments a pit of 26x15 cm was created. The original method of placing the calcined bones in the grave cannot be determined. The calcined bones were not adequate for sex and age determination. Among the human calcined bones animal bones were found as well.
Mellékletek (Állapotuk és méretük miatt nem rajzolhatók.) - Edény oldaltöredékei (6 db). Kaviccsal soványított, szürke, fv: 8 mm. Nysz.: 48.67817.33.1. - Edény nyaktöredék, két darabból ragasztott. Kavicsos soványítású, fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.33.2. - Edény oldaltöredékei (2 db), vörösbarna, fv: 9 mm. Nysz.: 48.67817.33.3. - Edény oldaltöredéke, vörösbarna, fv: 10 mm. Nysz.: 48.67817.33.4.
Grave goods (Not possible to draw them due to their condition and size.) - Body fragments of a vessel (6 pieces). The vessel is tempered with pebbles, grey, wt: 8 mm. Id. No.: 48.67817.33.1. - Neck fragment of a vessel, two pieces glued together. It is tempered with pebbles, wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.33.2. - Body fragments of a vessel (2 pieces), reddishbrown, wt: 9 mm. Id. No.: 48.67817.33.3. - Body fragments of a vessel, reddish-brown, wt: 10 mm. Id. No.: 48.67817.33.4.
A 34/43. sír, amelyet augusztus 29-én gödörként (57. ábra 2) dokumentáltak a JJ-8 kutatási mezőben. A kibontást követően a sírgödör átmérője 70, relatív mélysége 19 cm volt. Az állatcsontként begyűjtött maradványokról (21 g) kiderült, hogy indiff. 10 – x éves emberhez tartoznak, de azok sírba helyezésének eredeti módját nem rögzítették.
Grave 34/43 (29th August) was documented as a pit (Fig. 57.2) in excavation unit JJ-8. Following the excavation the diameter of the grave was 70 cm and its relative depth was 19 cm. The remains collected as animal bones (21 g) turned out to be human bones belonging to indiff. 10 to x year old person but there is no record of the original method of placing them into the grave.
Melléklet - Élesen megtört hasvonalú edény fenék- és oldaltöredékei. Sötétszürke, fá: 150; fv: 6 – 9 mm. Nysz.: 48.67817.34.1. (57. ábra 3).
Grave goods - Bottom and body fragments of a vessel with a sharply broken belly line. Dark grey, bd: 150; wt: 6 – 9 mm. Id. No.: 48.67817.34.1. (Fig. 57.3).
A 35/44. sírt (57. ábra 4 – 5) az IJ-15 mezőben augusztus 25-én tártuk fel. Talajműveléssel erő-
Grave 35/44 (Figs. 57.4 – 5) (25th August) was excavated in excavation unit IJ-15. There were vessel
77
VIA 2
78
sen bolygatott terület edénytöredékekkel és kalcinátumokkal. Az urna alsó részében is kalcinátumok (428 g), valamint bronztöredékek voltak. A kibontás után 56 cm átmérőjű gödör keletkezett. Urnasír. Indiff. 30 – 40 éves.
fragments heavily disturbed by ploughing and calcined bones. Calcined bones (428 g) and bronze fragments were found in the bottom part of the urn. The excavation of the grave created a pit of 56 cm in diameter. Urn grave. Indiff. 30 to 40 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna alsó része. Kívül szürke, belül vörösbarna, fá: 170; fv: 7 – 9 mm. Nysz.: 48.67817.35.1. (57. ábra 6). 2a. Ismeretlen rendeltetésű tárgy töredéke: meghajlott bronzlemez, restaurálatlan. Sz: 20; v: 2 mm; s: 3,8 g. Nysz.: 48.67817.35.2. 2b-c. Bronz huzaltöredék (2 db). H: 4 és 8; v: 2 mm. Nysz.: 48.67817.35.3.
Grave goods 1. Lower part of a vessel/urn with a conical neck. Grey on the exterior, reddish-brown on the interior, bd: 170; wt: 7 – 9 mm. Id. No.: 48.67817.35.1. (Fig. 57.6). 2a. Fragment of an artefact used for unknown purposes: bent bronze plate, not restored. Wi: 20; th: 2 mm; we: 3.8 g. Id. No.: 48.67817.35.2. 2b-c. Bronze wire fragments (2 pieces). L: 4 and 8; th: 2 mm. Id. No.: 48.67817.35.3.
A 36/45. sírt (58. ábra 1 – 2) az IJ-14 mezőben augusztus 25 – 26-án tártuk fel. Talajműveléssel erősen bolygatott terület edénytöredékekkel és kalcinátumokkal. Az urna kalcinátumokkal (516 g) in situ került kiemelésre. 76 cm átmérőjű gödör keletkezett a leletek felszedését követően. Urnasír. Nő, 20 – 30 éves.
Grave 36/45 (Figs. 58.1 – 2) (25th – 26th August) was excavated in excavation unit IJ-14. There were vessel fragments heavily disturbed by ploughing and calcined bones. The urn containing the calcined bones (516 g) was lifted out in situ. The opening of the grave and removal of the finds created a pit of 76 cm in diameter. Urn grave. Female, 20 to 30 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna, vállon kis bütyökdísszel, a has középvonaláig függőlegesen kannelúrázott, szürke. Perem- és fenékrésze hiányzik. Fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.36.1. (58. ábra 4, 76. ábra 3). 2. Gömböstestű edény perem- és oldaltöredékei, vörösbarna, fv: 8 mm. Nysz.: 48.67817.36.2. Az urna alján a műhelybeni bontásakor az alábbiak kerültek elő: - Bronzhuzal. H: 60; v: 3 mm; s: 1,84 g. Nysz.: 48.67817.36.3. (58. ábra 3). - Oldaltöredék. Kavicsos soványítású, kívül szürkésbarna, belül szürke, fv: 11 mm. Nysz.: 48.67817.36.4.
Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck. There is a small knob on the shoulder and vertical channelling reaching the middle of the body, grey. Its rim and bottom part are missing. Wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.36.1. (Figs. 58.4, 76.3). 2. Rim and body fragments of a spherical-shaped vessel, reddish-brown, wt: 8 mm. Id. No.: 48.67817.36.2. During the opening of the urn in the workshop the following artefacts were found: - Bronze wire. L: 60; wi: 3 mm, we: 1.84 g. Id. No.: 48.67817.36.3. (Fig. 58.3). - Body fragment. It is tempered with pebbles, greyishbrown on the exterior, grey on the interior, wt: 11 mm. Id. No.: 48.67817.36.4.
A 37/46. sírt (58. ábra 5) az IJ-13 mezőben augusztus 27-én tártuk fel. A talajműveléssel szinte megsemmisített sír foltja nem látszott. 40×45 cm-es területen jelentkeztek az edénytöredékek. A hamvak sírba helyezésének eredeti módja nem határozható meg.
Grave 37/46 (Fig. 58.5) (27th August) was excavated in excavation unit IJ-13. The contour of the grave fill was not visible since it was completely destroyed by ploughing. Vessel fragments were discovered on a patch of 40×45 cm. The original method of placing the calcined bones in the grave cannot be determined.
Melléklet - Fazék (?)/urna, benyomkodott peremű, lécdíszes (?) vörösbarna, nem pozícionálható oldaltöredékei (46 db). Fv: 7 mm. Nysz.: 48.67817.37.1. (58. ábra 6).
Grave goods - Body fragments of a pot(?)/urn with inverted rim and applied rib ornaments (?). It is reddish-brown, the fragments cannot be positioned and glued together (46 pieces). Wt: 7 mm. Id. No.: 48.67817.37.1. (Fig. 58.6).
A 38/47. sírt (59. ábra 1 – 2) az IJ-13 mezőben augusztus 26-án tártuk fel. A talajműveléssel a kalcinátumokat tartalmazó edény peremét érték el. Az urna kalcinátumokkal (478 g) in situ
Grave 38/47 (Figs. 59.1 – 2) (26th August) was excavated in excavation unit IJ-13. The ploughing reached the rim of the vessel, which contained the calcined bones. The urn containing the calcined
4. Fejezet/Chapter 4 került kiemelésre. Kibontott gödre 53 cm átmérőjű. Urnasír. Férfi (?), 20 – 30 éves és egy 3 – 5 éves gyermek.
bones (478 g) was lifted out in situ. The grave pit was 58 cm in diameter after excavation. Urn grave. Male (?), 20 to 30 years old, and a child 3 to 5 years old.
Melléklet 1. Kúpos nyakú edény/urna, kihajló peremű, vörösbarna. Fá: 123 mm. Nysz.: 48.67817.38.1. (59. ábra 3).
Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck and everted rim, reddishbrown. Bd: 123 mm. Id. No.: 48.67817.38.1. (Fig. 59.3).
A 39/48. sírt (60. ábra 1 – 2) az IJ-13 mezőben augusztus 27 – 29-én tártuk fel. A talajműveléssel enyhén megbolygatták, illetve a föld súlya összenyomta, hiszen az urna (1a) peremrésze berogyott. A sír foltja nem látszott, területét csak az edénytöredékek jelezték. A kibontást követően kialakuló gödör átmérője 60 cm. in situ emeltük ki az urnát (1a) kalcinátumokkal (136 g), benne/rajta egy tállal (3) és a palackot (2) is. Az urnát tehát a tállal fedték le. Urnasír. Indiff. 20 – x éves.
Grave 39/48 (Figs. 60.1– 2) (27th – 29th August) was excavated in excavation unit IJ-13. It was partly disturbed by ploughing and was partly crushed by the weight of the soil since the rim of the urn (1a) collapsed. The contour of the grave fill was not visible; it was denoted only by vessel fragments. Following the excavation the grave became 60 cm in diameter. The urn (1a), containing the calcined bones (136 g), was lifted out in situ. On top of it/in it was a bowl (3) and a bottle (2). Thus, the urn was covered with the bowl. Urn grave. Indiff. 20 to x years old.
Mellékletek 1. Gömböstestű edény/urna, rövid, hengeres nyakkal. Szürke, fekete foltos. Fá: kb. 100 mm. Nysz.: 48.67817.39.3. (60. ábra 5). 2. Palack-szerű edény az urnától északnyugatra. Vállán öt vízszintes besimítás. Foltokban vörösbarna és szürke. M: 180; fá: 60; szá: 101 mm. Nysz.: 48.67817.39.1. (60. ábra 3, 78. ábra 3). 3. Tál, felső része restaurált. Foltokban vörösbarna és szürke. Szá: 166 mm. Nysz.: 48.67817.39.2. (60. ábra 4). Bontás közben, pontosan nem azonosítható helyről származnak: - Tál, gömbszeletalakú, világosbarna peremtöredéke. Fv: 4 mm. Nysz.: 48.67817.39.4. - Edény vörösbarna oldaltöredékei (2 db). Fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.39.5.
Grave goods 1. Spherical shaped vessel/urn with a short, cylindrical neck. There are grey and black spots on the vessel. Bd: approximately 100 mm. Id. No.: 48.67817.39.3. (Fig. 60.5). 2. Bottle-like vessel north-west from the urn. There are five horizontal smoothings on its shoulder. Reddishbrown and grey in patches. H: 180; bd: 60; md: 101 mm. Id. No.: 48.67817.39.1. (Figs. 60.3, 78.3). 3. Bowl, its upper part is restored. Reddish-brown and grey in patches. Md: 166 mm. Id. No.: 48.67817.39.2. (Fig. 60.4). Artefacts found in the grave but their exact position is unknown: - Light brown rim fragment of a semi-spherical bowl. Wt: 4 mm. Id. No.: 48.67817.39.4. - Reddish-brown body fragments (2 pieces) of a vessel. Wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.39.5.
A 40/49. sírt (59. ábra 4 – 5) az IJ-13 mezőben augusztus 26 – 27-én tártuk fel. A talajműveléssel erősen megbolygatták, helyét csak a kerámiatöredékek és kalcinátumok (28 g) jelezték. A kibontást követően egy edény alsó részének maradványai tárultak fel, kalcinátumokkal. Urnasír. A kalcinátumokat tartalmazó edény 10 cm-re volt a 49/59. sírtól. Az is elképzelhető, hogy a jelenség akár egy egyed temetkezéseként értelmezhető. Indiff. 10 – 20 éves.
Grave 40/49 (Figs. 59.4 – 5) (26th – 27th August) was excavated in excavation unit IJ-13. Its remains were denoted by vessel fragments heavily disturbed by ploughing, and by calcined bones (28 g). Upon opening the grave remains of a lower part of a vessel were found containing calcined bones. Urn grave. The vessel containing the calcined bones was found at a distance of 10 cm from Grave 49/59. It is possible that it belonged to the burial of the same person. Indiff. 10 to 20 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény (?)/urna alsó része. Barnásszürke, fá: 111 mm. Nysz.: 48.67817.40.1. (59. ábra 6). - Edénytöredékek (2 db). Vörösbarna, fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.40.2.
Grave goods 1. Lower part of a vessel (?)/urn with a conical neck. Brownish-grey, bd: 111 mm. Id. No.: 48.67817.40.1. (Fig. 59.6). - Vessel fragments (2 pieces). Reddish-brown, wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.40.2.
79
VIA 2 - Oldaltöredék, kívül vörösbarna, belül fekete. Fv: 8 mm. Nysz.: 48.67817.40.3.
- Body fragments, reddish-brown on the exterior, black on the interior. Wt: 8 mm. Id. No.: 48.67817.40.3.
A 41/50. sírt (61. ábra 1) az IJ-13 mezőben augusztus 26 – 27. és 29-én tártuk fel. A talajműveléssel megbolygatták. Helyét csak a kerámiatöredékek jelezték. A bontás során egy urna fenékrésze (1) került elő kalcinátumokkal (48 g), illetve egy 40 cm átmérőjű gödör keletkezett. Urnasír. Indiff. 7 – 12 éves.
Grave 41/50 (Fig. 61.1) (26th – 27th, 29th August) was excavated in excavation unit IJ-13. It was disturbed by ploughing. Only vessel fragments marked its location. In the grave a bottom part of an urn (1) was found with calcined bones (48 g), and a pit of 40 cm in diameter was created. Urn grave. Indiff. 7 to 12 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény (?)/urna alsó része. Kívül szürke, belül vörösbarna, kavicsos soványítású. Fá: 70 mm. Nysz.: 48.67817.41.1. 2. Bögre töredékei. Sötétszürke, fv: 4 mm. Nysz.: 48.67817.41.2.
Grave goods 1. Lower part of a vessel (?)/urn with a conical neck. Grey on the exterior, reddish-brown on the interior, tempered with pebbles. Bd: 70 mm. Id. No.: 48.67817.41.1. 2. Fragments of a mug. Dark grey, wt: 4 mm. Id. No.: 48.67817.41.2.
A 45/54. sírt (61. ábra 2 – 3) az IJ-15 mezőben szeptember 1-én tártuk fel. A talajműveléssel megbolygatták. A gépi humuszolást és a nyesést követően csak a kerámiatöredékek jelezték a helyét. A bontáskor egy bögrét (1), a fenekével felfelé (?) fordítva találtunk. Ez az urna felett volt. A hamvakat (4 g) tartalmazó urnát (2) a 40 – 45 cm átmérőjű, bizonytalan szélű sírgödörben dokumentáltuk. Urnasír. Indiff. 4 – 10 éves.
Grave 45/54 (Figs. 61.2 – 3) (1st September) was excavated in excavation unit IJ-15. It was disturbed by ploughing. Following the mechanical removal of the topsoil and scraping, only vessel fragments marked its location. During the excavation one mug (1) was found turned upside down (?). It was above the urn. The urn (2), containing the calcined bones (4 g), was documented in the grave pit, which was 40 – 45 cm in diameter but its sides were indefinite. Urn grave. Indiff. 4 to 10 years old.
Mellékletek (Nem voltak összeállíthatók. Állapotuk és méretük miatt nem rajzolhatók.) 1. Bögre (?) homokkal és kerámiaőrleménnyel soványított, szürkés-vöröses perem-, oldal- és fenéktöredékei. Fv: 3 mm. Nysz.: 48.67817.45.2. 2. Kúpos nyakú edény/urna, kézzel formált, homokkal és kaviccsal soványított, vöröses színűre égetett, perem (1 db)- és oldaltöredékei (3 db). Fv: 6 – 10 mm. Nysz.: 48.67817.45.1.
Grave goods (Not possible to glue them together. Not possible to draw them due to their condition and size.) 1. Greyish-reddish rim, body and bottom fragments of a mug (?), tempered with sand and grog. Wt: 3 mm. Id. No.: 48.67817.45.2. 2. Rim (1 piece) and body fragments (3 pieces) of a vessel/urn with a conical neck, handmade, burnt to red, tempered with sand and pebbles. Wt: 6 – 10 mm. Id. No.: 48.67817.45.1.
A 47/55. sír (61. ábra 4) az IJ-15 mezőben augusztus 25-én lett feltárva. A gépi humuszolás szintjének mélyítésekor került elő, a korábbi talajművelés a tetejét megbolygatta. Az ovális sírgödör 35×40 cm-es méretű, s a humuszolt szinttől még 15 – 25 cm-t mélyed az altalajba. Innen in situ emeltük ki a hamvakat (240 g) tartalmazó edény alsó részének maradékát. Urnasír. Férfi (?), 20 – 30 éves.
The remains of Grave 47/55 (Fig. 61.4) (25th August) was excavated in excavation unit IJ-15. It was discovered while removing a thicker layer of the topsoil using machinery. Earlier ploughing disturbed its upper part. The grave pit is oval in shape, 35×40 cm in size and from the surface of the excavation it deepened to a further 15 – 25 cm. The remains of the lower part of the vessel containing the calcined bones (240 g) were lifted out in situ. Urn grave. Male (?), 20 to 30 years old.
Melléklet 1. Kúpos nyakú edény (?)/urna fenék- és oldaltöredékei. Homokkal, kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, kívül fekete, belül szürke. Fá: 145 mm. Nysz.: 48.67817.47.1. (61. ábra 5).
80
Grave goods 1. Bottom and body fragments of a vessel (?)/urn with a conical neck. The vessel is tempered with sand, pebbles and grog, black on the exterior, grey on the interior. Bd: 145 mm. Id. No.: 48.67817.47.1. (Fig. 61.5).
4. Fejezet/Chapter 4 A 48/56. sír (62. ábra 1 – 4) az IJ-14 mezőben augusztus 28-án lett feltárva. Az SNR 46. gödör bontásakor jelentkezett. A 90 cm átmérőjű sírgödör a sárga altalajtól jól elvált, a 46/26. gödör azonban vágta és megbolygatta a kalcinátumokat (494 g) tartalmazó urna déli részét. Ezért néhány edénytöredéke és a kalcinátumok kisebb része abból is előkerült. Az urnát in situ szedtük fel. Urnasír. Férfi (?), 30 – 40 éves.
Grave 48/56 (Figs. 62.1 – 4) (28th August) was excavated in excavation unit IJ-14. It appeared during the excavation of Pit SU 46. The grave pit was 90 cm in diameter and was well-distinguished from the yellow subsoil, but Pit 46/26 cut into the southern part of the urn, which contained the calcined bones (494 g) and subsequently disturbed it. Therefore some of the vessel fragments and calcined bones were lifted out from the pit. The urn was lifted out in situ. Urn grave. Male (?), 30 to 40 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény/urna, finom és durva kavicscsal és kerámiaőrleménnyel soványított, barna. Belül, az oldalán gyantás javítás nyomaival. M: 365; szá: 220; fá: 120 mm. Nysz.: 48.67817.48.1. (62. ábra 5, 76. ábra 4). Bevonatának vizsgálatáról a 8. fejezetben esik szó. - Gömbös testű edény homokkal és kaviccsal soványított, vöröses szürke fenék-, oldal- és kihajló peremének töredékei. Fv: 7 mm. Nysz.: 48.67817.48.2. - Oldaltöredék, homokkal és kaviccsal soványított, kívül sötétszürke, belül sötétbarna. Fv: 9 mm. Nysz.: 48.67817.48.3. - Oldaltöredék, homokkal és kaviccsal soványított, szürke. Fv: 9 mm. Nysz.: 48.67817.48.4. - Vastöredék, erősen oxidálódott. H: 76; sz: 25 mm; s: 56 g. Nysz.: 48.67817.48.5.
Grave goods 1. Vessel/urn with a conical neck, tempered with fine and rough pebbles and grog, brown. On its interior traces of resin are visible, which was used for mending the fragments. H: 365; md: 220; bd: 120 mm. Id. No.: 48.67817.48.1. (Figs. 62.5, 76.4). The analysis of the mending material is detailed in Chapter 8. - Bottom and everted rim fragments of a sphericalshaped vessel, tempered with sand and pebbles, reddish-grey. Wt: 7 mm. Id. No.: 48.67817.48.2. - Body fragment, tempered with sand and pebbles, dark grey on the exterior, dark brown on the interior. Wt: 9 mm. Id. No.: 48.67817.48.3. - Body fragment, tempered with sand and pebbles, grey. Wt: 9 mm. Id. No.: 48.67817.48.4. - Iron fragment, heavily oxidized. L: 76; wi: 25 mm; we: 56 g. Id. No.: 48.67817.48.5.
A 49/57. sírt (59. ábra 4 – 5) az IJ-13 mezőben augusztus 26 – 27. és 29-én tártuk fel. A talajműveléssel erősen megbolygatták, helyét csak a kerámiatöredékek és kalcinátumok jelezték. A kibontást követően egy edény alsó részének maradványai tárultak fel, kalcinátumokkal (26 g), s mindezeket in situ emeltük ki. Urnasír. A kalcinátumokat tartalmazó edény 10 cm-re volt a 40/59. sírtól. Az is elképzelhető, hogy a jelenség akár egy egyed temetkezéseként értelmezhető. Indiff. 15 – 25 éves.
Grave 49/57 (Figs. 59.4 – 5) (26th – 27th, 29th August ) was excavated in excavation unit IJ-13. It was heavily disturbed by ploughing; only vessel fragments and calcined bones denoted its location. Upon opening the grave the remains of a lower part of a vessel were found containing calcined bones (26 g). They were lifted out in situ. Urn grave. The vessel, containing the calcined bones, was found at a distance of 10 cm from Grave 40/59. It is possible that this burial belongs to the same person. Indiff. 15 to 25 years old.
Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény (?)/urna alsó része. Kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, sötétszürke. Fá: 116 mm. Nysz.: 48.67817.49.1. (59. ábra 7). - Oldaltöredék. Homokkal és kaviccsal soványított, sötétszürke és vörös színű. Fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.49.2.
Grave goods 1. Lower part of a vessel (?)/urn with a conical neck. It is tempered with pebbles and grog, dark grey. Bd: 116 mm. Id. No.: 48.67817.49.1. (Fig. 59.7). - Body fragment. It is tempered with sand and pebbles, dark grey and red in colour. Wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.49.2.
A 65/60. sírt (63. ábra 1 – 2) az IJ-15 mezőben szeptember 1 – 3. között tártuk fel. A talajműveléssel erősen bolygatott sír foltja nem látszott, csak edénytöredékek és kalcinátumok jelentkez-
Grave 65/60 (Figs. 63.1– 2) (1st – 3rd September) was excavated in excavation unit IJ-15. The contour of the grave fill was not visible, only vessel fragments heavily disturbed by ploughing, and calcined bones marked
81
VIA 2
82
tek. A kibontás végére jól látszott: az edénytöredékek és a kalcinátumok (105 g) teljesen rendszertelenül vannak. 170×100 cm-es sekély gödör keletkezett a kibontás végére, ami valószínűleg nem azonos a sírgödörrel. A hamvak sírba helyezésének eredeti módja nem határozható meg. Indiff. 20 – 30 éves.
its location. By the end of the excavation it became clear that the vessel fragments and calcined bones (105 g) were heavily disturbed. A shallow, 170×100 cm large pit was created during the excavation but it is probably not the grave pit itself. The original method of placing the calcined bones in the grave cannot be determined. Indiff. 20 to 30 years old.
Mellékletek - Tál, gömbszeletalakú. Kavicsos és homokos soványítású, szürke. Szá: 103 mm. Nysz.: 48.67817.65.1. (63. ábra 5). - Peremtöredék. Kavicsos és homokos soványítású, barna. Fv: 4 mm. Nysz.: 48.67817.65.2. - Tál, behúzott peremű. Kavicsos és homokos soványítású, szürkésbarna. Fv: 4 mm. Nysz.: 48.67817.65.3. - Csésze (?) peremtöredéke. Homokos soványítású, szürkésbarna. Fv: 4 mm. Nysz.: 48.67817.65.4. - Peremtöredék. Kavicsos soványítású, vörös. Fv: 7 mm. Nysz.: 48.67817.65.5. - Peremtöredék. Homokos soványítású, fekete. Fv: 8 mm. Nysz.: 48.67817.65.6. - Gömbös testű edény nyak-, oldal-, alagútfül- és fenéktöredéke (14 db). Kavicsos és homokos soványítású, barna. Fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.65.7. - Omphalosos fenekű edény töredékei. Kavicsos és homokos soványítású, szürke (5 db). Fv: 5 mm. Nysz.: 48.67817.65.8. - Bögre töredékei, szalagfül indításával. Kavicsos és homokos soványítású, szürke. Fv: 5 mm. Nysz.: 48.67817.65.9. - Csésze (?) fenékoldal és oldaltöredékei, a váll alatt síkozott. Kavicsos és homokos soványítású, szürkésbarna. Fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.65.10. (63. ábra 4). - Oldaltöredék. Kavicsos és homokos soványítású, vörösbarna. Fv: 4 mm. Nysz.: 48.67817.65.11. - Oldaltöredék. Kavicsos és homokos soványítású, vörösbarna. Fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.65.12. - Oldaltöredék. Kavicsos és homokos soványítású, fekete. Fv: 10 mm. Nysz.: 48.67817.65.13. - Oldaltöredék. Homokos soványítású, téglavörös. Fv: 4 mm. Nysz.: 48.67817.65.14. - Nyaktöredék. Homokos soványítású, vörösbarna. Fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.65.15. - Fenék- és oldaltöredék. Kavicsos és homokos soványítású, szürkésbarna. Fv: 4 mm. Nysz.: 48.67817.65.16. - Háromszögletes átmetszetű fül, csapolással. Homokos soványítású, szürke. Fv: 7 mm. Nysz.: 48.67817.65.17. (63. ábra 3)
Grave goods - Semi-spherical bowl. It is tempered with pebbles and sand, grey. Md: 103 mm. Id. No.: 48.67817.65.1. (Fig. 63.5). - Rim fragment. It is tempered with pebbles and sand, brown. Wt: 4 mm. Id. No.: 48.67817.65.2. Bowl with an inverted rim. It is tempered with pebbles and sand, greyish-brown. Wt: 4 mm. Id. No.: 48.67817.65.3. - Body fragment of a cup (?). It is tempered with sand, greyish-brown. Wt: 4 mm. Id. No.: 48.67817.65.4. - Rim fragment. It is tempered with pebbles, red. Wt: 7 mm. Id. No.: 48.67817.65.5. - Rim fragment. It is tempered with sand, black. Wt: 8 mm. Id. No.: 48.67817.65.6. - Neck, body, tunnel handle and bottom fragments (14 pieces) of a spherical-shaped vessel. The vessel is tempered with pebbles and sand, brown. Wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.65.7. - Fragments of an omphalic-bottomed vessel. The vessel is tempered with pebbles and sand, grey (5 pieces). Wt: 5 mm. Id. No.: 48.67817.65.8. - Fragments of a mug with a strap handle stub. The vessel is tempered with pebbles and sand, grey. Wt: 5 mm. Id. No.: 48.67817.65.9. - Bottom and body fragments of a cup (?), facetted below the shoulder. The vessel is tempered with pebbles and sand, greyish-brown. Wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.65.10. (Fig. 63.4). - Body fragment. It is tempered with pebbles and sand, reddish-brown. Wt: 4 mm. Id. No.: 48.67817.65.11. - Body fragment. It is tempered with pebbles and sand, reddish-brown. Wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.65.12. - Body fragment. It is tempered with pebbles and sand, black. Wt: 10 mm. Id. No.: 48.67817.65.13. - Body fragment. It is tempered with sand, brick red. Wt: 4 mm. Id. No.: 48.67817.65.14. - Neck fragment. It is tempered with sand, reddishbrown. Wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.65.15. - Bottom fragment. It is tempered with pebbles and sand, greyish-brown. Wt: 4 mm. Id. No.: 48.67817.65.16. - Handle with a triangular cross-section with morticeand-tenon joint. It is tempered with sand, grey. Wt: 7 mm. Id. No.: 48.67817.65.17. (Fig. 63.3).
A 66/61. sírt (64. ábra 1 – 2) az IJ-15 mezőben szept. 1 – 2-án tártuk fel. A talajműveléssel erősen bolygatott sír foltja nem, csak edénytöredékek (120×120 cm-es folton) és kevés kalcinátum (26 g) jelentkezett. A hamvak sírba helyezésének eredeti módja nem határozható meg. Indiff. 15 – 20 éves.
Grave 66/61 (Figs. 64.1 – 2) (1st – 2nd September) was excavated in excavation unit IJ-15. The contour of the grave fill was not visible as it was heavily disturbed by ploughing. Vessel fragments (in a patch of 120×120 cm) and calcined bones (26 g) marked its location. The original method of placing the calcined bones in the grave cannot be determined. Indiff. 15 to 20 years old.
4. Fejezet/Chapter 4 Mellékletek - Tál, behúzott peremű, perem- és oldaltöredékei. Homokkal és kerámiaőrleménnyel soványított, szürkésbarna. Fv: 5 mm. Nysz.: 48.67817.66.1. (64. ábra 3). - Tál, behúzott peremű, perem- és oldaltöredékei. Homokkal soványított, vörös színű. Fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.66.2. (64. ábra 4). - Oldaltöredék. Kavicsos és homokos soványítású, vörösbarna. Fv: 8. Nysz.: 48.67817.66.3. - Oldaltöredék, jellegtelen, barna. Fv: 5 mm. Nysz.: 48.6781.66.4. - Kúpos nyakú edény oldaltöredéke. 3 besimítással díszített. Kavicsos és homokos soványítású, szürke. Fv: 8 mm. Nysz.: 48.67817.66.5. - Oldaltöredék. Kavicsos és homokos soványítású, vörösbarna. Fv: 6 mm. Nysz.: 48.67817.66.6. - Fenék- és oldaltöredék (9 db). Kavicsos és homokos soványítású, vörösbarna. Fv: 8 mm. Nysz.: 48.67817.66.7. - Fenék- és oldaltöredék (3 db). Csillámmal soványított, fekete. Fv: 8 mm. Nysz.: 48.67817.66.8.
Grave goods - Rim and body fragments of a bowl with an inverted rim. The vessel was tempered with sand and grog, greyishbrown. Wt: 5 mm. Id. No.: 48.67817.66.1. (Fig. 64.3). - Rim and body fragments of a bowl with an inverted rim. The vessel was tempered with sand, red in colour. Wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.66.2. (Fig. 64.4). - Body fragment. It is tempered with pebbles and sand, reddish-brown. Wt: 8 mm. Id. No.: 48.67817.66.3. - Insignificant body fragment, brown. Wt: 5 mm. Id. No.: 48.6781.66.4. - Body fragment of a vessel with a conical neck. It is decorated with three smoothings. It is tempered with pebbles and sand, grey. Wt: 8 mm. Id. No.: 48.67817.66.5. - Body fragment. It is tempered with pebbles and sand, reddish-brown. Wt: 6 mm. Id. No.: 48.67817.66.6. - Bottom and body fragments (9 pieces). They are tempered with pebbles and sand, reddish-brown. Wt: 8 mm. Id. No.: 48.67817.66.7. - Bottom and body fragments (3 pieces). They are tempered with mica, black. Wt: 8 mm. Id. No.: 48.67817.66.8.
4.2 Urnamezős korú telepjelenségek leírása
4.2 Description of settlement features from the Urnfield period
2/14. gödör az IJ-17 kutatási mezőben. Kibontás után 60×70 cm-es átmérőjű, relatív mélysége 19 cm.
Pit 2/14 is situated in excavation unit IJ-17. It is 60×70 cm in diameter following its opening, its relative depth is 19 cm.
Leletanyaga: jellegtelen perem- és oldaltöredékek (3 db). Nysz.: 48.67817.2.1.
Finds: insignificant rim and body fragments (3 pieces). Id. No.: 48.67817.2.1.
4-5-6/8. kemencék és hamuzógödrük az IJ-13 kutatási mezőben jelentkeztek. A humuszolás szintjétől mért relatív mélységük 10 – 15 cm. A helyesebben inkább – alig átégett felületű – tüzelőhelyek átmérője 60 és 70 cm. A hamuzó/munkagödör mérete: 230×160 cm.
Ovens 4-5-6/8 and their ash pits were found in excavation unit IJ-13. Their relative depth from the level of the soil removal is 10 – 15 cm. The size of the firing places, as we can refer to them more correctly since their surface is hardly burnt through, is 60 to 70 cm in diameter. The size of the ash/work pit is: 230x160 cm.
Leletanyaga: 1 db jellegtelen oldaltöredék, Nysz.: 48.67817.6.1.
Finds: one piece of insignificant body fragment. Id. No.: 48.67817.6.1.
23/33. cölöplyuk az IJ-15 kutatási mezőben. Átm: 41; relatív mélysége 18 cm.
Posthole 23/33 is situated in excavation unit IJ15. D: 41; its relative depth is 18 cm.
Leletanyaga: jellegtelen oldaltöredék (2 db). Nysz.: 48.67817.23.1.
Finds: insignificant body fragments (2 pieces). Id. No.: 48.67817.23.1.
43/52. gödör az IJ-12 kutatási mezőben. 128x100 cm-es nagyságú, relatív mélysége 20 – 30 cm.
Pit 43/52 is situated in excavation unit IJ-12. Size: 128×100; relative depth: 20 – 30 cm.
Leletanyaga: - Bögre (?), omphalosos. Kívül vörösbarna, belül fekete. Fá: 50 mm. Nysz.: 48.67817.43.1. (65. ábra 2). - Gömböstestű edény szalagfüllel. Kavicsos soványítású, világosszürke. Fá: 50; fül sz: 42 mm. Nysz.: 48.67817.43.2. (65. ábra 1). - Csésze, szalagfüle. Kavicsos soványítású, szürke és barna foltos. Fül sz: 31 mm. Nysz.: 48.67817.43.3. (65. ábra 7).
Finds: - Mug(?) with an omphalic bottom. Reddish-brown on the exterior, black on the interior. Bd: 50 mm. Id. No.: 48.67817.43.1. (Fig. 65.2). - Spherical-shaped vessel with a strap handle. It is tempered with pebbles, light grey. Bd: 50; Wi of handle: 42 mm. Id. No.: 48.67817.43.2. (Fig. 65.1). - Strap handle of a cup. It is tempered with pebbles,
83
VIA 2 - Csésze perem- fenék- és oldaltöredéke, szürke, fv: 3 mm. Nysz.: 48.67817.43.4. (65. ábra 9). - Csésze. Szürke és barna foltos. Fv: 6 – 8 mm. Nysz.: 48.67817.43.6. (65. ábra 10). - Tál, behúzott peremű, kívül síkozott. Barna, szürke foltokkal. Fv: 5 mm. Nysz.: 48.67817.43.5. (65. ábra 3). - Tál, behúzott peremű, kívül síkozott. Apró kaviccsal soványított, kívül barna, belül szürke. Fv: 5 – 6 mm. Nysz.: 48.67817.43.8. (65. ábra 4). - Tál, behúzott peremű, kívül síkozott. Kívül szürke és barna foltos, belül szürke. Fv: 4 – 5 mm. Nysz.: 48.67817.43.9. (65. ábra 5). - Peremtöredék bütyökkel, szürke, fv: 7 mm. Nysz.: 48.67817.43.10. (65. ábra 8).
Szórványként, SNR 71. jelzéssel a JJ-12 kutatási egységben szeptember 2-án az altalajba ágyazódva egy háromszögletes átmetszetű, hegyesedő, ívelt, öntött bronzkarika vagy karperec végének töredékét találtuk meg. H: 31; sz: 5 mm; s: 1,1 g. Nysz.: 48.67817.71.1. (65. ábra 6).
84
grey and brown in spots. Wi of handle: 31 mm. Id. No.: 48.67817.43.3. (Fig. 65.7). -Rim and bottom fragments of a cup, grey, wt: 3 mm. Id. No.: 48.67817.43.4. (Fig. 65.9). - Cup. Grey and brown in spots. Wt: 6 – 8 mm. Id. No.: 48.67817.43.6. (Fig. 65.10). - Bowl with an inverted rim, facetted on the exterior. Brown with grey spots. Wt: 5 mm. Id. No.: 48.67817.43.5. (Fig. 65.3). - Bowl with an inverted rim, smoothed on the exterior. It is tempered with small pebbles, brown on the exterior, grey on the interior. Wt: 5 – 6 mm. Id. No.: 48.67817.43.8. (Fig. 65.4). - Bowl with an inverted rim, facetted on the exterior. Grey and brown in patches on the exterior, grey on the interior. Wt: 4 – 5 mm. Id. No.: 48.67817.43.9. (Fig. 65.5). - Rim fragment with a knob, grey, wt: 7 mm. Id. No.: 48.67817.43.10. (Fig. 65.8).
Stray finds, SU 71: end fragment of a bronze bracelet or cast ring was found in excavation unit JJ-12 on the 2nd of September, its cross-section is triangular, and the object itself is tipped and arched. It was found in the subsoil. L: 31; wi: 5 mm; we: 1.1 g. Id. No.: 48.67817.71.1. (Fig. 65.6).
4. Fejezet/Chapter 4
1
3
2
4 3
5
4
37. ábra. 3/15. és 7/16. sír: 1–3. 3/15. sír: 1. Alap- és metszetrajz; 2. Urna (1. sz. melléklet; Nysz.: 48.67817.3.1); 3. Táltöredék (Nysz.: 48.67817.3.2); 4–5. 7/16. sír: 4. Alaprajz; 5. Bronzkarika (1. sz. melléklet; Nysz.: 48.67817.7.1) Figure 37. Graves 3/15 and 7/16: 1–3. Grave 3/15: 1. Outline and section drawing; 2. Urn (Grave good No. 1; Id. No.: 48.67817.3.1); 3. Bowl fragment (Id. No.: 48.67817.3.2); 4–5. Grave 7/16: 4. Outline drawing; 5. Bronze ring (Grave good No. 1; Id. No.: 48.67817.7.1) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Bronztárgy/Bronze artefact; 3. Kalcinátum/Calcined bones; 4. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj/Brownish-yellow humiferous and clayey soil
85
VIA 2
38. ábra. 8/17. sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz; 3–4. In situ edény a restaurátor műhelyben Figure 38. Grave 8/17: 1. Excavation of the Grave; 2. Outline and section drawing of the Grave; 3–4. In situ vessel in the restoration workshop Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2, 5. Csésze/Cup; 3. Fazék/Pot; 4. Tál/Bowl; 6. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj/Brownish-yellow humiferous and clayey soil
86
4. Fejezet/Chapter 4
1
2
3
4
5 39. ábra. 8/17. sír mellékletei: 1. Edény/urna (Nysz.: 48.67817.8.1;) 2–3. Csésze (Nysz.: 48.67817.8.2, 5); 4. Fazék (Nysz.: 48.67817.8.4); 5. Tál (Nysz.: 48.67817.8.3) Figure 39. Grave goods of Grave 8/17: 1. Vessel/urn (Id. No.: 48.67817.8.1;) 2–3. Cups (Id. Nos.: 48.67817.8.2, 5); 4. Pot (Id. No.: 48.67817.8.4); 5. Bowl (Id. No.: 48.67817.8.3)
87
VIA 2
40. ábra. 9/18. sír: 1–2. Feltárás közben; 3. Alap- és metszetrajz; 4–5. Részletfotó Figure 40. Grave 9/18: 1–2. Photos during the excavation; 3. Outline and section drawing of the Grave; 4–5. Detail photos Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2, 5, 10. Csésze/Cup; 3. Edény/Vessel; 4, 8. Tál/Bowl; 6. Bronz edény/Bronze vessel; 7. Bronz/Bronze detritus; 9. Bronzkés/Bronze knife; 11. Kalcinátum/Calcined bones
88
4. Fejezet/Chapter 4
41. ábra. 9/18. sír mellékletei: 1–2, 6. Tál (Nysz.: 48.67817.9.6–7, 4); 3. Urna (Nysz.: 48.67817.9.1); 4. Bronzkés (Nysz.: 48.67817.9.13); 5, 9. Csésze (Nysz.: 48.67817.9.2, 5);7. Edény (Nysz.: 48.67817.9.3); 8. Bronzedény (Nysz.: 48.67817.9.12) Figure 41. Grave goods of Grave 9/18: 1–2, 6. Bowls (Id. Nos.: 48.67817.9.6–7, 4); 3. Urn (Id. No.: 48.67817.9.1); 4. Bronze knife (Id. No.: 48.67817.9.13); 5, 9. Cups (Id. Nos.: 48.67817.9.2, 5); 7. Vessel (Nysz.: 48.67817.9.3); 8. Bronze vessel (Nysz.: 48.67817.9.12)
89
VIA 2
42. ábra. 10/19. sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz Figure 42. Grave 10/19: 1. Excavation of the Grave; 2. Outline and section drawing of the Grave Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Kalcinátum/Calcined bones; 3. Sárgásbarna humuszos talaj/Brownish-yellow humiferous soil
90
4. Fejezet/Chapter 4
43. ábra. 11/20. és 14/23. sír: 1. 11/20. sír alaprajz; 2. 14/23. sír feltárás közben; 3. 14/23. sír alaprajz Figure 43. Graves 11/20 and 14/23: 1. Outline of Grave 11/20; 2. Excavation of Grave 14/23; 3. Outline of Grave 14/23 Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Edénytöredék/Vessel fragment; 3. Kalcinátum/Calcined bones
91
VIA 2
2
44. ábra. 12/21. sír: 1. Alap- és metszetrajz; 2. Edény/urna (Nysz.: 48.67817.12.1,3); 3. Bögre (Nysz.: 48.67817.12.2); 4. Edény a restaurátorműhelyben; 5–9. Állatcsontból gyöngyök (Nysz.: 48.67817.12.5–9) Figure 44. Grave 12/21: 1. Outline and section drawing of the Grave; 2. Vessel/urn (Id. No.: 48.67817.12.1,3); 3. Mug (Id. No.: 48.67817.12.2); 4. Vessel in the restoration workshop; 5–9. Beads, made of animal bone (Id. Nos.: 48.67817.12.5–9) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj/Brownish-yellow humiferous and clayey soil
92
4. Fejezet/Chapter 4
45. ábra. 15 / 24, 17 / 27. és 18 / 28. sír: 1. 15 / 24. sír alap- és metszetrajz; 2. 17 / 27. sír alap- és metszetrajz; 3. 18 / 28. sír alap- és metszetrajz; 4. 18 / 28. sír edény (Nysz.: 48.67817.18.1) Figure 45. Graves 15 / 24, 17 / 27. and 18 / 28: 1. Outline and section drawing of Grave 15 / 24; 2. Outline and section drawing of Grave 17 / 27; 3. Outline and section drawing of Grave 18 / 28; 4. Vessel of Grave 18 / 28 (Id. No.: 48.67817.18.1) Jelmagyarázat / Legend: 1. Edénytöredék / Vessel fragment; 2. Urna / Urn; 3. Bögre / Mug; 4. Edény / urna oldaltöredékei / Body fragments of a vessel / urn (Nysz / Id. No.: 48.67817.18.2); 5. Kalcinátum / Calcined bones; 6. Faszén / Charcoal; 7. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj / Brownish-yellow humiferous and clayey soil
93
VIA 2
46. ábra. 16/25. sír és 46/26. gödör: 1–2. A sír és a gödör feltárás közben; 3. 16/25. sír alap- és metszetrajz; 4. 16/25. sír tálszerű fazék/urna (Nysz.: 48.67817.16.1) Figure 46. Grave 16/25 and pit 46/26: 1–2. Excavation of the Grave and the Pit; 3. Outline and section drawing of Grave 16/25; 4. Bowl-like pot/urn of Grave 16/25 (Id. No.: 48.67817.16.1) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Bögre/Mug; 3. Edény/Vessel; 4. Kalcinátum/Calcined bones; 5. Pit 46/26; 6. Brownish-yellow humic clay soil
94
4. Fejezet/Chapter 4
47. ábra. 19/29. sír: 1. Metszetfotó; 2. Teljesen feltárt; 3. Alap- és metszetrajz; 4–5. Bögre (Nysz.: 48.67817.19.2, 3); 6. Edény/urna (Nysz.: 48.67817.19.1) Figure 47. Grave 19/29: 1. Section photo; 2. Photo of the excavated Grave; 3. Outline and section drawing of the Grave; 4–5. Mugs (Id. Nos.: 48.67817.19.2, 3); 6. Vessel/urn (Id. No.: 48.67817.19.1) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2–3. Bögre/Mugs; 4. Kalcinátum/Calcined bones; 5. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj/Brownish-yellow humiferous and clayey soil
95
VIA 2
48. ábra. 20/30. sír: 1. Feltárás közben; 2. Metszetfotó; 3. Teljesen feltárt; 4. Alap- és metszetrajz Figure 48. Grave 20/30: 1. Excavation of the Grave; 2. Section photo; 3. Photo of the excavated Grave; 4. Outline and section drawing of the Grave Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Fazék/Pot; 3, 6. Edénytöredék/Vessel fragments; 4. Tál/Bowl; 5. Csésze/Cup; 7. Bronz/Bronze ; 8. Kalcinátum/Calcined bones; 9. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj/Brownish-yellow humiferous and clayey soil
96
4. Fejezet/Chapter 4
49. ábra. 20/30. sír mellékletei: 1–2, 4. Csésze (Nysz.: 48.67817.20.4–6); 3. Fazék (Nysz.: 48.67817.20.3); 5. Edény/urna (Nysz.: 48.67817.20.1) 6. Bronz spirálgyöngy (Nysz.: 48.67817.20.12); 7. Fedő (Nysz.: 48.67817.20.8); 8. Tál (Nysz.: 48.67817.20.2) Figure 49. Grave goods of Grave 20/30: 1–2, 4. Cups (Id. Nos.: 48.67817.20.4–6); 3. Pot (Id. No.: 48.67817.20.3); 5. Vessel/urn (Id. No.: 48.67817.20.1) 6. Bronze spiral bead (Id. No.: 48.67817.20.12); 7. Lid (Id. No.: 48.67817.20.8); 8. Bowl (Id. No.: 48.67817.20.2)
97
VIA 2
50. ábra. 22/32. sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz; 3. Fazék (Nysz.: 48.67817.22.3); 4. Bögretöredék (Nysz.: 48.67817.22.4); 5. Bronz késhegy (Nysz.: 48.67817.22.7); 6–7. Bronz huzalkarika (Nysz.: 48.67817.22.5, 6); 8. Edény/urna (Nysz.: 48.67817.22.1) Figure 50. Grave 22/32: 1. Excavation of the Grave; 2. Outline and section drawing of the Grave; 3. Pot (Id. No.: 48.67817.22.3); 4. Fragment of a mug (Id. No.: 48.67817.22.4); 5. Tip of bronze knife (Id. No.: 48.67817.22.7); 6–7. Bronze wire rings (Id. Nos.: 48.67817.22.5, 6); 8. Vessel/urn (Id. No.: 48.67817.22.1) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Edénytöredék/Vessel fragment; 3. Kalcinátum/Calcined bones; 4. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj/Brownish-yellow humiferous and clayey soil
98
4. Fejezet/Chapter 4
51. ábra. 24/34. és 30/39. sír: 1. 24/34. sír alap- és metszetrajz; 2. 30/39. sír feltárás közben; 3. 30/39. sír alap- és metszetrajz Figure 51. Graves 24/34 and 30/39: 1. Outline and section drawing of Grave 30/39; 2. Excavation of Grave 30/39; 3. Outline and section drawing of Grave 30/39 Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Kalcinátum/Calcined bones; 3. Faszén/Charcoal; 4. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj/Brownish-yellow humiferous and clayey soil
99
VIA 2
52. ábra. 25/35. sír: 1. Metszetfotó; 2. A sír edénye a restaurátor műhelyben; 3. Alap- és metszetrajz; 4. Bronzkarika/karperec (Nysz.: 48.67817.25.3); 5. Tál (Nysz.: 48.67817.25.2); 6. Edény/urna (Nysz.: 48.67817.25.1) Figure 52. Grave 25/35: 1. Section photo; 2. The vessel of the grave in the restoration workshop; 3. Outline and section drawing of the Grave; 4. Bronze ring/bracelet (Id. No.: 48.67817.25.3); 5. Bowl (Id. No.: 48.67817.25.2); 6. Vessel/urn (Id. No.: 48.67817.25.1) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Kalcinátum/Calcined bones; 3. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj/Brownish-yellow humiferous and clayey soil
100
4. Fejezet/Chapter 4
53. ábra. 26/36. sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz Figure 53. Grave 26/36: 1. Photo during the excavation; 2. Outline and section drawing Jelmagyarázat/Legend: 1–2. Csésze/Cups; 3. Edénytöredék/Vessel fragment; 4. Kalcinátum/Calcined bones; 5. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj/Brownish-yellow humiferous and clayey soil
101
VIA 2
54. ábra. 26/36. sír mellékletei: 1. Csésze bontása; 2–3. Csésze (Nysz.: 48.67817.26.1, 2); 4–5. A két csésze rekonstruált helyzete Figure 54. Grave goods of Grave 26/36: 1. Cup during restoration; 2–3. Cups (Id. Nos.: 48.67817.26.1–2); 4–5. Reconstruction of the cups' position
102
4. Fejezet/Chapter 4
1
A
B
1
B
A
206.02
206.04
0
2
50 cm
3
2
55. ábra. 28/37. sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz Fibure 55. Grave 28/37: 1. Photo during the excavation; 2. Outline and section drawing Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Kalcinátum/Calcined bones; 3. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj/Brownish-yellow humiferous and clayey soil
103
VIA 2
56. ábra. 31/40. sír: 1. Feltárás közben; 2. Az in situ dény a restaurátorműhelyben; 3. Alap- és metszetrajz; 4. Edény (Nysz.: 48.67817.31.2); 5. Edény/urna (Nysz.: 48.67817.31.1) Figure 56. Grave 31/40: 1. Excavation of the Grave; 2. The in situ vessel in the restoration workshop; 3. Outline and section drawing of the Grave; 4. Vessel (Id. No.: 48.67817.31.2); 5. Vessel/urn (Id. No.: 48.67817.31.1) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Kalcinátum/Calcined bones; 3. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj/Brownish-yellow humiferous and clayey soil
104
4. Fejezet/Chapter 4
1
2
3
4
5
6
57. ábra. 32/41, 34/43. és 35/44. sír: 1. 32/41. sír alaprajz; 2. 34/43. sír metszetfotó; 3. 34/43. sír edénytöredék (Nysz.: 48.67817.34.1); 4–6. 35/44. sír: 4. Feltárás közben; 5. Alaprajz; 6. Edény/urna (Nysz.: 48.67817.35.1) Figure 57. Graves 32/41, 34/43 and 35/44: 1. Outline drawing of Grave 32/41; 2. Section photo of Grave 34/43; 3. Vessel fragment of Grave 34/43 (Id. No.: 48.67817.34.1); 4–6. Grave 35/44: 4. The grave during excavation; 5. Outline drawing; 6. Vessel/urn (Id. No.: 48.67817.35.1) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Edénytöredék/Vessel fragment; 3. Bronz/Bronze; 4. Kalcinátum/Calcined bones; 5. Faszén/Charcoal
105
VIA 2
58. ábra. 36/45. és 37/46. sír: 1–4. 36/45. sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz; 3. Bronzhuzal (Nysz.: 48.67817.36.3); 4. Edény/urna (Nysz.: 48.67817.36.1); 5–6. 37/46. sír: 5. Feltárás közben; 6. Fazék/urna (Nysz.: 48.67817.37.1) Figure 58. Graves 36/45 and 37/46: 1–4. Grave 36/45: 1. Excavation of the Grave; 2. Outline and section drawing of the Grave; 3. Bronze wire (Id. No.: 48.67817.36.3); 4. Vessel/urn (Id. No.: 48.67817.36.1); 5–6. Grave 37/46: 5. Excavation of the Grave; 6. Pot/urn (Id. No.: 48.67817.37.1) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Edény/Vessel; 3. Kalcinátum/Calcined bones; 4. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj/Brownish-yellow humiferous and clayey soil
106
4. Fejezet/Chapter 4
59. ábra. 38/47, 40/49. és 49/57. sír: 1–3. 38/47. sír: 1. Metszetfotó; 2. Alap- és metszetrajz; 3. Edény/urna (Nysz.: 48.67817.38.1); 4–7. 40/49. és 49/57. sír: 4. Feltárás közben; 5. Alaprajz; 6–7. Edény/urna (Nysz.: 48.67817.40.1, 49.1) Figure 59. Graves 38/47, 40/49 and 49/57: 1–3. Grave 38/47: 1. Section photo; 2. Outline and section drawing of the Grave; 3. Vessel/urn (Id. No.: 48.67817.38.1); 4–7. Graves 40/49 and 49/57: 4. Excavation of the Graves; 5. Outline of the graves; 6–7. Vessels/urns (Id. Nos.: 48.67817.40.1, 49.1) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. 40/49. sír/Grave 40/49; 3. 49/57. sír/Grave 49/57; 4. Kalcinátum/Calcined bones; 5. Sárgásbarna, humuszosagyagos talaj/Brownish-yellow humiferous and clayey soil
107
VIA 2
60. ábra. 39/48. sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz; 3. Palack (Nysz.:48.67817.39.1); 4. Tál (Nysz.:48.67817.39.2); 5. Edény/urna (Nysz.:48.67817.39.3) Figure 60. Grave 39/48: 1. Excavation of the Grave; 2. Outline and section drawing of the Grave; 3. Bottle (Id. No.: 48.67817.39.1); 4. Bowl (Id. No.: 48.67817.39.2); 5. Vessel/urn (Id. No.:48.67817.39.3) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Palack/Bottle; 3. Tál/Bowl; 4. Kalcinátum/Calcined bones; 5. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj/Brownish-yellow humiferous and clayey soil
108
4. Fejezet/Chapter 4
61. ábra. 41/50, 45/54. és 47/55. sír: 1. 41/50. sír alaprajz; 2. 45/54. sír feltárás közben; 3. 45/54. sír alap- és metszetrajz; 4. 47/55. sír alaprajz; 5. 47/55. sír edény/urna (Nysz.: 48.67817.47.1) Figure 61. Graves 41/50, 45/54 and 47/55: 1. Outline of Grave 41/50; 2. Excavation of Grave 45/54; 3. Outline and section drawing of Grave 45/54; 4. Outline of Grave 47/55; 5. Vessel/urn of Grave 47/55 (Id. No.: 48.67817.47.1) Jelmagyarázat/Legend: 1. Urna/Urn; 2. Edénytöredékek/Vessel fragments; 3. Bögre/Mug; 4. Kalcinátum/Calcined bones; 5. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj/Brownish-yellow humiferous and clayey soil
109
VIA 2
2
1
3 1 A +
B +
2
3
A +
B + 206.29
206.31
4
5
0
50 cm
4
5
62. ábra. 48/56. sír és 46/26. kora vaskori gödör: 1–3. Feltárás közben; 4. Alap- és metszetrajz; 5. Edény/urna (Nysz.: 48.67817.48.1) Figure 62. Grave 48/56 and Early Iron Age Pit 46/26: 1–3. Excavation of the features; 4. Outline and section drawing of the features; 5. Vessel/urn (Id. No.: 48.67817.48.1) Jelmagyarázat/Legend: 1. 46/26. kora vaskori gödör/Early Iron Age Pit 46/26; 2. 48/56. sír/Grave 48/56; 3. Urna/Urn; 4. Kalcinátum/Calcined bones; 5. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj/Brownish-yellow humiferous and clayey soil
110
4. Fejezet/Chapter 4
63. ábra. 65/60. sír: 1. Feltárás közben; 2. Alaprajz; 3. Fültöredék (Nysz. 48.67817.65.17); 4. Csészetöredék (Nysz. 48.67817.65.10); 5. Tál (Nysz. 48.67817.65.1) Figure 63. Grave 65/60: 1. Excavation of the Grave; 2. Outline of the Grave; 3. Handle fragment (Id. No.: 48.67817.65.17); 4. Cup fragment (Id. No. 48.67817.65.10); 5. Bowl (Id. No. 48.67817.65.1) Jelmagyarázat/Legend: 1. Kalcinátum/Calcined bones; 2. Edénytöredék/Vessel fragment
111
VIA 2
1
3
4
2
5
6
64. ábra. 66/61. sír, M1 és M2 máglyahely: 1–4. 66/61. sír: 1. Teljesen feltárt; 2. Alaprajz; 3–4. Táltöredékek (Nysz.: 48.67817.66.1–2); 5. M1 máglyahely feltárás közben; 6. M2 máglyahely feltárás közben Figure 64. Grave 66/61, M1 and M2 pyre remains: 1–4. Grave 66/61: 1. Completely excavated; 2. Outline of the grave; 3–4. Fragments of a bowl (Id. Nos.: 48.67817.66.1–2); 5. M1 pyre remains during excavation; 6. M2 pyre remains during excavation Jelmagyarázat/Legend: 1. Edénytöredék/Vessel fragment; 2. Kalcinátum/Calcined bones
112
4. Fejezet/Chapter 4
65. ábra. Urnamezős kori leletek: 1–5, 7–10. 43/52. gödör leletei; 6. Szórvány az ásatási felszínről (SNR 71). 1. Gömböstestű edény szalagfüllel (Nysz.: 48.67817.43.2); 2. Bögre (Nysz.: 48.67817.43.1); 3–5. Táltöredékek (Nysz.: 48.67817.43.5, 8–9); 6. Bronzkarika/karperec (Nysz.: 48.67817.71.1); 7. Fültöredék (Nysz.: 48.67817.43.3); 8. Peremtöredék bütyökkel (Nysz.: 48.67817.43.10); 9–10. Csészetöredék (Nysz.: 48.67817.43.4, 6) Figure 65. Urnfield period finds: 1–5, 7–10. finds of Pit 43/52; 6. Stray find found on the excavation surface (SNR 71). 1. Spherical-shaped vessel with a strap handle (Id. No.: 48.67817.43.2); 2. Mug (Id. No.: 48.67817.43.1); 3–5. Bowl fragments (Id. Nos.: 48.67817.43.5, 8–9); 6. Bronze ring/bracelet (Id. No.: 48.67817.71.1); 7. Handle fragment (Id. No.: 48.67817.43.3); 8. Rim fragment with a knob (Id. No.: 48.67817.43.10); 9–10. Cup fragments (Id. Nos.: 48.67817.43.4, 6)
113
VIA 2
Features of the Urnfield period cemetery: the structure and chronology of the pyres and the cemetery
Az urnamezős korú temető jelenségei: a máglyák, a temető szerkezete és időrendje Ilon Gábor 5.1 Máglyák és sírcsoportok Az 1999-ben feltárt 30. sír mellett, attól délkeletre, néhány méterre találtuk meg az M1-jelű máglyahelyet (7, 64. ábra 5). Amorf foltja a felszíntől kb. 30 cm mélyen jelentkezett és kb. 2,8 m átmérőjű volt. A faszenes réteg vastagsága 5 – 30 cm a sekély gödörben. Az előző máglyahelyhez hasonló mélységben, a 15. sírtól nyugatra, néhány méterrel távolabb találtuk meg az M2-jelű máglyát (7, 64. ábra 6). Amorf foltjának átmérője 4 m körüli. A faszénréteg 20 cm mélységű gödörben jelentkezett. Néhány apró edénytöredékeken kívül azonban még kalcinátumokat sem lehetett a máglyahelyekből gyűjteni. A máglyákat (vagy torhelyeket?) a temetővel egykorúnak tartjuk és a halottak elégetésére használt égető helynek (vagy a halotti tor tűzrakó helyeinek?) gondoljuk. Franzhausen – Kokoron nyugati, fiatalabb sírcsoportjában egy nagy, központi égetőhelyként értelmezett területet (Lochner 1994, 223; Neugebauer 1996, Abb. 5) dokumentáltak. A sírok csoportokba rendezettnek tűnnek, bár St. Andrä (Eibner 1974, Abb. 7) és Stillfried (Kaus 1984, Plan 1) temetőjéhez hasonlóan nem különülnek el olyan világosan, mint Kalsdorf temetőjében. Az utóbbiban két, jól elhatárolt sírcsoport látszik, amelyeket egy időben nyitottak és párhuzamosan használtak (Tiefengraber 2005, Abb. 7, 40). Temetőnkben az 1999. évi felület központi, sűrű sír tömbjéhez (I.) lazán kapcsolódni látszik egy keleti (Ia) és egy nyugati (Ib) sírsor, továbbá egy lazább, szórtabb szerkezetű (Ic) csoport. A 2008. évi felületen véljük felfedezni a II. temetkezési tömböt, amelyet szintén egy keleti (IIa) és
5
Gábor Ilon 5.1 Pyres and grave groups Pyre remains marked M1 (Figs. 7, 64.5) were found a few metres south-east from Grave 30, which was excavated in 1999. The patch was amorphous and became visible at about 30 cm under the surface, and was approximately 2.8 m in diameter. There was a charcoal layer 5 to 30 cm thick in the shallow pit. Pyre M2 was discovered at a similar depth (Figs. 7, 64.6) west from Grave 15, a few metres away. Its patch is amorphous and about 4 m in diameter. The charcoal layer appeared in a 20 cm deep pit. It was not possible to collect anything from the pyre remains, not even calcined bones, except for some small vessel fragments. The pyres (or burial feast locations?) are considered to be the same age as the cemetery, and we think they served as places for cremating the dead (or firing places for the burial feasts?). A large area, interpreted as a central cremation site (Lochner 1994, 223; Neugebauer 1996, Abb. 5) was documented in the western, younger grave group of Franzhausen – Kokoron. The graves appear to be grouped, but just like in the cemeteries of St. Andrä (Eibner 1974, Abb. 7) and Stillfried (Kaus 1984, Plan 1), they are not as clearly distinguished as in the cemetery of Kalsdorf. There are two well-distinguished grave groups in the latter, which were established and in use at the same time (Tiefengraber 2005, Abb. 7, 40). In our cemetery there is a central, dense grave group discovered in 1999 (I), which seems to be loosely joined by an eastern (Ia) and a western (Ib) line of graves, and another, loose structured and more scattered group (Ic). We seem locate Burial block II at the area excavated in 2008. It can also be separated into
115
VIA 2 egy nyugati (IIb) alegységre bonthatunk. A keletihez sorolható az 1999. évi felület két temetkezése (28, 31. sír) is. Periferikus helyzetben vannak a 2008-ban feltárt 3/15, 26/36. és 34/43. sírok, valamint az 1999-ben dokumentált két máglya-/torhely és a 30. sír. Lehetséges-e helyzetükre értelmes magyarázatot adni? Csak az alábbiak esetében bátorkodom hipotetikus magyarázatra. A 3/15. sír esetében az anya-gyermek életében bekövetkező tragikus eseményt feltételezek. A 26/36. sír kapcsán a gyermek különleges egészségi (beteg?) és/vagy társadalmi állapotára/helyzetére (kirekesztett?) gyanakszom a „léleklyukas” edény miatt. A temetkezési csoportok tehát – részletezve – az alábbiak (7. ábra): - A) A déli, azaz I. fő sírcsoport: 3, 2, 4, 5, 16, 12, 22, 7, 10, 9, 11, 6, 23, 25, 24, 29, 26, 27. sír és ennek keleti, Ia sírsora: 32, 8, 1. és 33. sír, valamint nyugati, Ib sírsora: 15, 14, 13. sír, továbbá az Ic csoport: 18, 19, 20, 21. és 17. sír. - B) Az északi, azaz II. sírcsoport az alábbi alcsoportokból áll: A keleti, azaz IIa csoportosulás: 31, 28, 25, 30, 24, 47, 28, 31, 32, 20, 66, 22, 33, 45, 19, 65, 35, 12, 13, 17, 18, 15, 16, 11, 14. és 48. sír. A nyugati, azaz IIb csoportosulás: 10/19, 8, 37, 38, 39, 7, 49, 40. és 41. sír. A IIa és IIb csoport között köztes helyzetet foglal el a 9/18. és a 36/45. temetkezés. A zanati temető 69 sírja urnás és csak két esetben (8, 31) feltételezhető a szórthamvas rítus. Mindössze két (3/15. sír: 6, 37. ábra, valamint 38/47. sír: 25, 59. ábra) kettőstemetkezés (felnőtt/nő?/ + gyermek) került elő. Ez összhangban van az általános urnamezős kori képpel, hiszen a kettőstemetkezés meglehetősen ritka (2 – 10 %) jelenség a korabeli temetőkben (Sperber 1999, 627. és 37. jegyzet). Singen 37 antropológiailag meghatározott sírjából 3 kettős- és 1 hármastemetkezés volt (Brestrich 1998, 242, 253, Tab. 5). Klentnice 97 síros temetőjében csak egy kettős elföldelésre volt példa (Říhovský 1965, 32 – 33). Bischofshofen 271 antropológiailag feldolgozott
116
eastern (IIa) and western (IIb) subgroups. Two of the graves found in 1999 (Graves 28 and 31) seem to belong to the eastern subgroup. Graves 3/15, 26/36 and 34/43, excavated in 2008, and the two pyre/burial feast sites documented in 1999, and Grave 30 are all on the periphery of the cemetery. Is it possible to provide a sensible explanation for their situation? I attempt to give a hypothetic explanation only in the following cases: In case of Grave 3/15 there probably was a tragic event in the life of a mother and her child. In case of Grave 26/36 the child seemed to have a special health problem (illness?) and/or sociological situation/condition (outcast?), signified by the “spirit-holed” vessel. Consequently, the burial groups are the following in detail (Fig. 7): - A) The southern, main grave group I: Graves 3, 2, 4, 5, 16, 12, 22, 7, 10, 9, 11, 6, 23, 25, 24, 29, 26, 27 and its eastern, Ia line of graves: Graves 32, 8, 1, and 33 and its western Ib line of graves: Graves 15, 14, 13 and Ic group: Graves 18, 19, 20, 21 and 17. - B) The northern, grave group II, which consists of the following subgroups: The eastern, so-called IIa group: Graves 31, 28, 25, 30, 24, 47, 28, 31, 32, 20, 66, 22, 33, 45, 19, 65, 35, 12, 13, 17, 18, 15, 16, 11, 14 and 48. The western, so-called IIb group: Graves 10/19, 8, 37, 38, 39, 7, 49, 40 and 41. Burials 9/18 and 36/45 are considered to be between the IIa and IIb groups. Sixty-nine burials of the cemetery of Zanat are urn graves and only in two cases (8, 31) can we suppose a rite of scattered cremation in the grave pit. Altogether only two double burials were discovered (Grave 3/15: Figs. 6, 37, and Grave 38/47: Figs. 25, 59 – both are adults/female?/ + child). This observation is in line with the general view of the Urnfield period since double burials are actually not very frequent (2 – 10 %) in contemporary cemeteries (Sperber 1999, 627, and n. 37). Out of the thirty-seven graves of Singen, which were analysed anthropologically, only three were double burials, and one was a triple burial (Brestrich 1998, 242, 253, Tab. 5). In the cemetery of Klentnice from the ninety-seven graves there was only one double burial (Říhovský 1965, 32 – 33). Out of the two hundred seventy-one anthropologically
5. Fejezet/Chapter 5 sírjából 35 kettős- és 6 többes temetkezést határoztak meg (Renhart 1996, 417 – 419, Tab. 1 – 2). Kalsdorf 41 síros temetőjének, 16 esetben antropológiai adattal rendelkező sírjából 1 (vagy 2) kettős, illetve 2 három egyed maradványait tartalmazó temetkezés volt (Tiefengraber 2005, 31, 33 – 35). Külön vizsgálandó, hogy pl. a Kis-Balaton területén feltárt, a zanatinál korábbi temetőkben mivel magyarázható a szórthamvas rítus magasabb, némelyik temetőben az urnasírokhoz viszonyítva az egyharmadot is elérő mennyisége (lásd erről Horváth 1996, 68).
analysed graves of Bischofshofen thirty-five were double burials and in six cases more than two people were buried in the same grave (Renhart, 1996, 417 – 419, Tab. 1 – 2). In the cemetery of Kalsdorf, out of its forty-one graves sixteen cases were anthropologically analysed, and one (or 2) was a double burial, and in two cases three people were buried in the grave (Tiefengraber 2005, 31, 33 – 35). It should be examined separately that in the cemeteries, discovered for example in the area of the Little Balaton, which are earlier than the one at Zanat, why is the number of scattered cremation rites higher, even exceeding one-third of the urn graves in certain burial grounds (see Horváth 1996, 68).
5.2 A sírok és mellékleteik osztályozása, rítusok és társadalomtörténeti következtetések
5.2 Classification of the graves and their grave goods and conclusions about rites and social development
A sírgödrök formáját és tájolását – a korábbi publikációnkban írottak (Ilon ésTóth 2005, 136) ellenére – a zanati temető esetében vizsgálatra alkalmatlannak tartom, ugyanis a gödrök többsége a bontás során keletkező, mesterséges képződménynek tekinthető. Jó néhány sír metszetre történő bontása igazolta ezt, mert látszott (pl. 22. sír: 23. ábra 1, 23. sír: 26. ábra 2, 20/30. sír: 48. ábra 2), hogy a gödröket hajdan nem mélyítették az altalajba, hanem az akkori humuszba, annak aljáig ásták csak le. Hogy e megállapításomnak van itt létjogosultsága, azt a korábbi kutatás már egyértelműen igazolta (Pittioni 1954, Abb. 346. felül; Eibner 1974, Abb. 20 – 21). Ezért a sírgödrök többségének esetében a betöltés elszíneződését nem lehetett megfigyelni, sem a gépi- sem a kézi nyesés során. Aprólékos – gépeket mellőző, csak kézi – bontásukra pedig az útépítések közismerten szoros határideje miatt nem volt lehetőség. Ugyanakkor kivételes példát szolgáltatott a 8. sír (14. ábra 1 – 2) bontása. Ez nem csak a másodmagában (31. sír) álló szórthamvas rítusa, de sírgödre mélysége miatt is különleges az egész temetőt tekintve. Az általam ismert
Despite the assumptions stated in our earlier publication (Ilon and Tóth 2005, 136) in case of the cemetery of Zanat I consider the shape and orientation of the grave pits unsuitable for evaluation since most of the grave pits came into being during the excavation and as such they are artificial formations. This was proven by excavating some of the graves in sections, since it was visible that (for example Grave 22: Fig. 23.1, Grave 23: Fig. 26.2, Grave 20/30: Fig. 48.2) the pits were not deepened into the subsoil but were only dug into the former topsoil. Earlier research clearly proved that such a statement is founded (Pittioni 1954, Abb. 346 upper part; Eibner 1974, Ab. 20 – 21). For this reason it was not possible to observe the colour of the fill of the grave pits neither during mechanical, nor manual scraping. Unfortunately, due to the well-known tight deadlines of road constructions there simply was no time to perform a detailed, manual scraping without employing machinery. At the same time the excavation of Grave 8 (Fig. 14.1 – 2) provided a very rare example. It is a rarity not only due to the depth of the grave pit but also because of its scattered cremation rite and its position with another grave (Grave 31). There are two
117
VIA 2 két távoli analógia (Singen 131. sír: Brestrich 1998, 330 – 333, Abb. 65; Dampierre-sur-leDoubs 32. sír: Primas 2008, 71, Abb. 3.8) természetesen semmilyen következtetésre nem ad okot. A hamvasztás a legtöbb esetben meglehetősen tökéletesre sikeredett, azaz a feltárt csontmaradványok aprók. Ezt – a kísérletek (Szabó 2004, 452, 21. kép) tanúsága szerint – úgy érhették el, hogy a még izzó csontokra folyadékot (vizet, vagy bort) öntöttek, amelyek ennek hatására szétrobbantak. A máglya – temetőnk nyugati perifériáján: 7, 64. ábra 5 – 6 – égését gyorsíthatták az áldozatként felhasznált (Iliász XXIII. 151 – 176) állattetemek is. Erre bizonyítékot azonban itt nem találtunk. Az emberi hamvak síron belüli helyzetét vizsgálva egyértelműen megállapítható – az intenzív talajművelés és a gépi humuszolás (1. ábra 1) során erősen megbolygatott szituációk ellenére – , hogy az itt temetkező népesség halottainak maradványait szinte kizárólagosan edénybe, azaz urnába vagy urnaként használt más edénytípusba helyezte. Másként: az urnás temetkezési mód (biztosan 46 esetben állapítható meg) tekinthető egyértelműen a preferáltnak. Ez a két variáció a korban egyébként nagy területen standardizált: a hamvakat az urnába vagy ritkábban a gödör egy meghatározott részére koncentrálták és azonos típusú tárgyakat helyeztek be. Ezeket a megoldásokat a Dunakanyarban, Alsó-Ausztriában, a Salzburgi-medencében és Svájcban (Kalicz-Schreiber 1991, Abb. 2 – 8; Neugebauer 1996, 382, Abb. 4 – 5; Moosleitner 1996, 316, Abb. 3; Moinat és David-Elbiali 2003, 176 – 191, Fig. 114, 125), de a fentebb már említett ausztriai és csehországi temetőkben is megfigyelték. Tárgyakat az alábbi sírokban helyeztek edénybe (68, 70. ábra), a hamvak közé: 4. sír (vastárgyak), 32. sír (bronztárgyak), 33. sír (vastárgyak és bronztárgy), 3/15. sír (bronzhuzal), 12/21. sír (csontgyöngyök), 22/32. sír (bronztárgyak), 25/35. sír (bronztárgy), 35/44.
118
distant analogies for this practice that I am aware of (Singen, Grave 131: Brestrich 1998, 330 – 333, Abb. 65; Dampierre-sur-le-Doubs, Grave 32: Primas 2008, 71, Abb. 3.8) and, of course, they do not provide any grounds for further deductions. The incineration was quite successful most of the time as the bone remains found are all very small. According to experiments (Szabó 2004, 452, Kép 21) this was the result of pouring liquids (water or wine) on the red-hot incandescing bones, which then exploded into small fragments. The burning of the pyre – on the western edge of the cemetery: Figures 7 and 64.5 – 6 – might have been speeded up by animal carcasses used for sacrifice (Iliad XXIII. 151 – 176). However, no proof was found here for this practice. Despite the heavily disturbed formations due to frequent ploughing and mechanical removal of the topsoil (Fig. 1.1) it is still clear, by evaluating the situation of the human calcined bones in the graves, that the people using the burial ground in almost all cases put the calcined bones in vessels. The vessel could have been an urn or another type of vessel functioning as an urn. In short, the method of using urns for the burials was clearly preferred (proven in 46 cases here). These two variations can be taken as a standard of the period: the calcined bones were placed in either the urn or, in some cases, a certain location in the pit, but similar objects were placed in the graves for both rites. These practices were already observed in the Danube Bend, Lower Austria, Salzburg Basin and in Switzerland (Kalicz-Schreiber 1991, Abb. 2 – 8; Neugebauer 1996, 382, Abb. 4 – 5; Moosleitner 1996, 316, Abb. 3; Moinat and David-Elbiali 2003, 176 – 191, Figs. 114, 125), and also in the above-mentioned Austrian and Czech cemeteries. Objects were placed in vessels in the following graves (Figs. 68, 70) among the calcined bones: Grave 4 (iron objects), Grave 32 (bronze objects), Grave 33 (iron objects and a bronze object), Grave 3/15 (bronze wire), Grave 12/21 (bone beads), Grave 22/32 (bronze objects), Grave
5. Fejezet/Chapter 5 sír (bronzhuzal és lemez), 36/45. sír (bronzhuzal). A fémek az alábbi sírokban voltak edénybe (70. ábra) helyezve: 8 edény + bronz (kés + tű): 32. sír, indiff. 20 – 30 éves, 4 edény + bronz (késtöredék + karika 2 db): 22/32. sír, indiff. 30 – 40 éves, 3 edény + bronz (huzal): 36/45. sír, nő 20 – 30 éves, 2 edény + bronz (huzal): 3/15. sír, indiff. 15 – 30 éves, indiff. 2 – 4 éves, 2 edény + bronz (karika): 25/35. sír, indiff. 2 – 5 éves, 1 edény + bronz (huzal + lemez): 35/44. sír, indiff. 30 – 40 éves, 3 edény + vas (kés + karika + gyöngy + lemez): 4. sír, nő (?) 20 – 40 éves, 2 edény + vas (karikák: 5/6 db) + bronz (gyűrű): 33. sír, indiff. 3 – 20 éves. A fémek az alábbi sírokban voltak a hamvakat tartalmazó edényen kívül, a sírgödörben (99. ábra): 10 edény + bronz (spirálgyöngy): 20/30. sír, indiff. 10 – 20 éves, 6 edény + bronz (karperec + ?): 23. sír, nincs adat, 6 edény + bronz (edény + kés): 9/18. sír, indiff. 20 – x éves, 5 edény + bronz (borotva + tű + huzalok): 6. sír, férfi (?) 20 – 40 éves, 5 edény + bronz (karperec?): 24. sír, nő (?) 20 – 60 éves, 4 edény + vas (ismeretlen tárgy?): 48/56. sír, férfi (?) 30 – 40 éves, 3 edény + bronz (karika + ?): 29. sír, indiff. 1 – 3 éves, 1 edény + bronz (karika + huzal): 31. sír, indiff. 1 – 2 éves, Ø ? edény + bronz huzal és korrózió: 7/16. sír, indiff. 10 – x éves. Összegezve megállapítható, hogy: 1. a különleges (fém- és csont)tárgyak, valamint eszközök szinte azonos gyakorisággal kerültek edényben (8 eset) a sírba, vagy azon kívül (9 eset) pusztán
25/35 (bronze object), Grave 35/44 (bronze wire and plate), Grave 36/45 (bronze wire). The following graves contained metal objects in vessels (Fig. 70): 8 vessels + bronze (knife + pin) Grave 32, indiff. 20 to 30 years old, 4 vessels + bronze (knife fragment + 2 rings): Grave 22/32, indiff. 30 to 40 years old, 3 vessels + bronze (wire): Grave 36/45, female, 20 to 30 years old, 2 vessels + bronze (wire): Grave 3/15, indiff. 15 to 30 years old, indiff. 2 to 4 years old, 2 vessels + bronze (ring): Grave 25/35, indiff. 2 to 5 years old, 1 vessel + bronze (wire + plate): Grave 35/44, indiff. 30 to 40 years old, 3 vessels + iron (knife + ring + bead + plate): Grave 4, female (?) 20 to 40 years old, 2 vessels + iron (rings: 5/6 pieces) + bronze (ring): Grave 33, indiff. 3 to 20 years old. There were metal objects outside the vessels, which contained the calcined bones (Fig. 99) in the following grave pits: 10 vessels + bronze (spiral bead): Grave 20/30, indiff. 10 to 20 years old, 6 vessels + bronze (bracelet + ?): Grave 23, no data, 6 vessels + bronze (vessel + knife): Grave 9/18, indiff. 20 to x years old, 5 vessels + bronze (razor + pin + wires): Grave 6, male (?) 20 to 40 years old, 5 vessels + bronze (bracelet ?): Grave 24, female (?) 20 to 60 years old, 4 vessels + iron (undetermined object?): Grave 48/56, male (?) 30 to 40 years old, 3 vessels + bronze (ring + ?): Grave 29, indiff. 1 to 3 years old, 1 vessel + bronze (ring + wire): Grave 31, indiff. 1 to 2 years old, Ø ? vessel + bronze wire and corrosion: Grave 7/16, indiff. 10 to x years old. In summary: 1. these special objects (made of metal or bone) and tools were placed either in a vessel (8 cases) or directly in the pit (9 cases) with almost the same frequency. 2. There is no signifi-
119
VIA 2 a sírgödörbe. 2. Nincs szignifikáns összefüggés a fémtárgy elhelyezése (edénybe vagy azon kívül) és az eltemetett életkora között. Másként: bármely életkorban helyezték az edénybe és azon kívül is a fémtárgyakat. 3. Megállapítható, hogy „érdemleges” (edény, kés, borotva) fémtárgyat csak érett korúak (20 év felett) kaptak a közösségben. 4. A temetőnek az I, de a II. sírcsoportjában is vannak olyan sírok (4-4), amelyekben a bronz melléklet az edényen kívül (70. ábra) volt elhelyezve. De amíg ezek az I. csoportban egy tömbben, addig a II. csoportban szórtan helyezkednek el. Ugyanakkor a bronzmelléklet edénybe helyezése eltérő gyakoriságú a két sírcsoportban. Az I. csoportból egy eset áll szemben a II. sírcsoport négy esetével. Azaz a II. csoportban ez a rítuselem jóval gyakoribb és jellemzőbb. A kalcinátumokat tartalmazó (kúpos nyakú edényben, gömbös testű edényben, tálban) és azon kívül a sírba helyezett edények száma – nagy valószínűséggel – összesen 49 esetben (68, 69. ábra) állapítható meg. A statisztikailag feldolgozható sírok számát az intenzív talajművelés és a gépi humuszolás rongálásai eleve korlátozták, de a rítus ilyen aspektusának tendenciáját mégiscsak érzékelhetőnek és tanulmányozhatónak vélem. Összegzésként kijelenthető, hogy az emberi maradványokat tartalmazó edény mellé – a gyakorisági sorrend csökkenése szerint – 2 (összesen 3) edényt 16, illetve 1 (összesen 2) edényt 14 esetben helyeztek. Minden más megoldás – ahol egyáltalán ez a kérdés temetőnkben elemezhető – összesen 18 esetben tapasztalható. Részletezve ez így néz ki: Urna + 1 edény: 3, 11, 25, 30, 3/15, 15, 16, 18, 25, 28, 41, 45, 49. és urna hiányában, de összesen két edény volt a 26/36. sírban is. Öszszesen: 14 eset. (Urnaként többnyire kúpos nyakú edényt használtak, de előfordul más edény (pl. tál) ilyen célú alkalmazása is.) Urna + 2 edény: 4, 7, 10, 12, 28, 29, 10/19, 12, 14, 30, 31, 36, 40, 66. és urna hiányában, de
120
cant relationship between the location of the metal objects (in the vessel or outside it) and the age of the person buried in the grave. In other words, the person’s age was not relevant; the metal objects were placed either in the vessels or outside them, with no connection to the age of the dead. 3. We can state that “significant” metal objects (vessel, knife, razor) were only given to the dead of a mature age (over 20 years old) in this community. 4. In both grave groups I and II there are graves (4 each) where the bronze grave goods were placed outside the vessels (Fig. 70). These graves form a subgroup in group I, but are scattered in group II. At the same time the frequency of placing bronze grave goods in vessels is different in the two groups of graves. There is only one case in group I, as opposed to four cases in grave group II. It means that this rite element is much more frequent in group II. The number of vessels containing the calcined bones (vessels with a conical neck, vessels with a spherical shape, or bowls) and the number of all vessels placed in the grave can be determined in forty-nine cases (Figs. 68, 69). The number of graves to be processed statistically is strongly limited due to intensive ploughing and the damage done by mechanical removal of the topsoil but I still consider the tendency of these aspects of the rite to be suitable for observation and evaluation. Let me summarize it this way: besides the vessel containing the human calcined bones, in order of decreasing frequency, two additional vessels (altogether 3) were placed in the grave in sixteen cases, one additional vessel (altogether 2) was placed in the grave in fourteen cases. All other types of practices, as far as it can be analyzed in this cemetery, can be observed in eighteen cases. In details: Urn + 1 vessel: Graves 3, 11, 25, 30, 3/15, 15, 16, 18, 25, 28, 41, 45, 49, and there was no urn but two vessels in Grave 26/36. Altogether: fourteen cases. (Usually a vessel with a conical neck was used as an urn, but other type of vessels (for example a bowl) might have been used as well.) Urn + 2 vessels: Graves 4, 7, 10, 28, 12, 29, 10/19, 12, 14, 30, 31, 36, 40, 66, and there was no urn
5. Fejezet/Chapter 5 összesen három edény volt a 8. szórthamvas és a 9. sírban is. Összesen: 16 eset. Urna + 3 edény: 13, 26, 22/32, 48. sírban. Öszszesen: 4 eset. Urna + 4 edény: 6, 17, 24, 19/29, 39. sírban. Összesen: 5 eset. Urna + 5 edény: 16, 18, 23. sírban. Összesen: 3 eset. Urna + 6 edény: 22. és 8/17. sírban. Összesen: 2 eset. Urna + 7 edény: a 14. sírban és az urna funkciójú tállal, de összesen nyolc edény volt a 32. sírban is. Összesen: 2 eset. Urna + 8 edény: 9/18. sír. Összesen: 1 eset. Urna + 9 edény: 20/30. sír. Összesen: 1 eset. Urna + 11 edény: 65/60. sír. Összesen: 1 eset. A három edényre épülő melléklet-kombináció Észak-Bajorországban a Ha A1 – B1 időszakban jellemző (Bockisch-Bräuer 1999, 548 – 549). Klentnice 81 sírjában voltak edények. Itt négy edényt 9, három edényt 22, két edényt 15 temetkezésben tártak fel (Říhovský 1965, Abb. 11). A temetőnkben tehát leggyakoribb (16 alkalom) megoldás – összesen három edény a sírban – Klentnice adataival összecseng és a Stillfried-csoport átlagával (Kaus 1984, 20) is azonos. Ezért talán feltételezhető: a közép-európai régió keleti részén, az urnamezős időszak második felében és végén – a négy és két edény sírba helyezése mellett – a három edény mellékelése a standard megoldás. Ez tehát a társadalom alsó rétegére jellemző (Bockisch-Bräuer 1999, 549), általános melléklet együttes. Sajnos a fenti eredmények nem vethetők össze a következő, általánosító megállapításokkal, miszerint: 1 – 9 melléklet volt a tököli sírokban (Patek 1958, 391), általában 2 – 3 edény volt az érdi temető sírjaiban és csak ritkán bronz tárgyak (Ottományi 2008, 48). A hamvakat tartalmazó urnán kívül – a sírok többségénél – 8 – 10 edény volt és sok esetben nem megégett bronz tárgyak a Solymár – Auchan áruház megelőző feltárásán (Maróti és Kecskés 2008,
but three vessels in Grave 8 with scattered calcined bones and in Grave 9. Altogether: 16 cases. Urn + 3 vessels: Graves 13, 26, 22/32, 48. Altogether: 4 cases. Urn + 4 vessels: Graves 6, 17, 24, 19/29, 39. Altogether: 5 cases. Urn + 5 vessels: Graves 16, 18, 23. Altogether: 3 cases. Urn + 6 vessels: Grave 22 and 8/17. Altogether: 2 cases. Urn + 7 vessels: in Grave 14 and with a bowl functioning as an urn, but altogether 8 vessels were found in Grave 32 as well. Altogether: 2 cases. Urn + 8 vessels: Grave 9/18. Altogether: 1 case. Urn + 9 vessels: Grave 20/30. Altogether: 1 case. Urn + 11 vessels: Grave 65/60. Altogether: 1 case. The grave goods combination of three vessels is characteristic of the Ha A1 – B1 period of northern Bavaria (Bockisch-Bräuer 1999, 548 – 549). There were vessels in eighty-one graves of Klentnice. In nine cases there were four vessels, in twenty-two cases there were three vessels, in fifteen cases there were two vessels (Říhovský 1965, Abb. 11). The most frequently used practice in our cemetery (in sixteen cases), meaning three vessels in the grave altogether, is in line with the Klentnice data and with the most characteristic practice of the Stillfried group (Kaus 1984, 20). Therefore, we can suppose that in the eastern part of the Central European region, in the second half and at the end of the Urnfield period, the standard practice was to place three vessels in the grave, besides the practice of putting two or four vessels in it. This is characteristic of lower social groups, which are the general grave goods group (BockischBräuer 1999, 549). Unfortunately the above-mentioned results cannot be matched against the following general statements: in the graves of Tököl there were one to nine grave goods (Patek 1958, 391); usually two to three vessels were found in the graves of Érd, but bronze objects were found very rarely (Ottományi 2008, 48). In the case of most of the graves there were eight to ten vessels beside the urn containing the calcined bones, and in many cases there were unburnt bronze objects found in the ar-
121
VIA 2 49, 2 – 3. kép). Ezek és más temetők részletező közlése tehát igen fontos lenne. Az észak-bajorországi Regnitz – Rednitzvidék 303 Bz D – Ha B korú sírjából 87 antropológiailag meghatározott. Ezt a nem túl nagy mintát és a mellékletek összefüggését vizsgálták. Nők esetében maximum 11, férfiaknál maximum 5 edény került a temetkezésekbe. Az edények és ékszerek mennyiségi arányai nem árulnak el semmit az eltemetett neméről (Bockisch-Bräuer 1999, 537 – 539, 542, Abb. 3, 7). A zanati temető esetében a nemekre alapozott vizsgálódásnak nincs értelme, hiszen alig néhány sírról áll rendelkezésünkre ez az adat. A korcsoportok és a leletkombinációk, valamint a temető időrendi fázisainak összefüggései azonban már vezethetnek némi eredményre. Fentebb láttuk: fém tárgyat bármely életkorban kaphatott az eltemetett, de érdemlegeset csak érett korú. Ha megvizsgáljuk az általam pontosabban keltezhetőnek vélt sírokat [I. fázis: 5 sír, II. fázis 12 sír (az ide tartozó 21. sírból nincs értékelhető antropológiai adat), III. fázis: 7 sír] (66, 72. ábra), akkor azt tapasztaljuk, hogy a „kevés:sok: kevés” kifejezésekkel és a „3.6:6.3:2.8” darab edény/sír átlag arányszámokkal jellemezhetően változik fázisonként a mellékletként bekerülő edények száma (73. ábra). Ugyanez a tendencia figyelhető meg Singen temetőjében (Brestrich 1998, Tab. 13.) Az életkor növekedéséből pedig nem következik automatikusan az edénymellékletek gyarapodása. Állításom valószínűsége leginkább a II. fázis nagyobb mintájával igazolható. Itt ugyanis gyereksírban van 2 (26/36. sír) és 7 (22. sír), Juvenisnél 5 (17. sír), 7 (8/17. sír) és 10 (20/30. sír), Adult esetében pedig 4 (22/32. sír), 5 (6. sír), 8 (32. sír) és 9 (9/18. sír) edény. Ugyanakkor a fémek – talán különleges társadalmi státust is jelző – hangsúlyos szerepe megmarad (68, 70, 71. ábra). Jó példa erre a temető II. időrendi fázisának legrangosabb temetkezése (9/18. bronz edényes sír) és a III. fázis kiemelkedő fémmellékletekkel (bronz gu-
122
chaeological survey of Solymár-Auchan (Maróti and Kecskés 2008, 49, Képek 2 – 3). Therefore, it would be very important to have a detailed publication of this and other cemeteries as well. Of the 303 Bz D – Ha B age graves of the Regnitz – Rednitz region of northern Bavaria, eighty-seven are anthropologically analysed. These data, which are not very abundant, and their relationships to grave goods were analysed. In the case of females a maximum of eleven, in the case of males a maximum of five vessels were placed in the graves. The ratio of vessels and jewellery does not provide sufficient information about the sex of the dead (Bockisch-Bräuer 1999, 537 – 539, 542, Abb. 3, 7). There is no point in performing evaluations based on sex in the case of the Zanat cemetery since such data are available in the case of only a few graves. The age groups, combination of the finds and the chronological phases of the cemetery, however, might provide some results. As we have seen earlier, the dead could have metal objects regardless of their age, but significant objects were reserved only for the mature ones. If we examine the graves that are more accurately dated [phase I: 5 graves, phase II 12 graves (there is no estimable data of Grave 21 belonging to this group), phase III: 7 graves] (Figs. 66, 72) we see that the number of the vessels set as grave goods (Fig. 73) changed in each phase, which can be characterized by the “less:lot:less” words and the “3.6:6.3:2.8” average vessels/grave proportion. The same tendency can be observed in the cemetery of Singen (Brestrich 1998, Tab. 13). The number of vessels as grave goods does not increase correspondingly with the increase of the age of the deceased. My statement might be best proven by larger data of phase II. Here in the child graves there are two (Grave 26/36) and seven (Grave 22) vessels, in juvenile graves there are five (Grave 17), seven (Grave 8/17), and ten (Grave 20/30) vessels. In the case of adults there are four (Grave 22/32), five (Grave 6), eight (Grave 32) and nine (Grave 9/18) vessels. At the same time the emphasized role of metals, which might signal a special status in society, remains the same (Figs. 68, 70, 71). A good example is the highest-ranked burial of phase II (Grave 9/18 with a bronze vessel) and in phase III the leader buried with
5. Fejezet/Chapter 5 lipán + gyűrű + vaskarikák) eltemetett vezetője (33. sír). Figyelemre méltó, hogy mindkét sír periférikus helyzetben van és a temető eltérő (II. illetve I.) főcsoportjában. A kalcinátumokat tartalmazó urna és a hamvakat nem tartalmazó edények viszonya kapcsán csak egyetlen megjegyzést tennék: a hamvakat nem tartalmazó álló, vagy eldőlt, a föld súlyától többnyire összeroppant edények valószínűleg étel- és/vagy italáldozatot tartalmazhattak. Az edények síron belüli rendjére (tudatos elhelyezésére) vonatkozóan jól elemzett példákat közöltek Vrádište temetőjének 10. és 11. sírja feldolgozása ürügyén (Müller 2007b, 638 – 640, Abb. 9). A tároló- és ivókészlet (azaz étel és ital), a leletkombinációk a sírban kérdéskörével az utóbbi időben részletesen és érdemben a már idézett Müller, valamint Bockisch-Bräuer (1999) és Nebelsick (1997) foglalkoztak. Ilyen szempontból a temető II. fázisában legrangosabb, 9/18. sírját (40, 41. ábra) tartom elemzésre érdemesnek. A 10. számmal jelzett edénytöredékek a 3. számú töredékei (urnaszerű edény: 41. ábra 7) között/alatt kerültek elő, ugyanakkor az 5. és a 10. számú darabok egy füles csészét (41. ábra 9) alkotnak. Azaz ez a csésze két darabban került a sírba. Az egyik darabbal (10) a 3. számú edény száját fedték le, a másikat (5) délnyugatra, több mint fél méterre, különállóan helyezték a sírba. Nem kizárt, hogy darabjával eredetileg a 4. számú tálat fedték le. Tehát ez a kettétört csésze semmit sem tartalmazhatott, egyszerűen fedőként funkcionált. Az elhunyt felnőtt hamvait a nagy urnába (41. ábra 3) rakták, bronz edényébe pedig egy fiatal sertést helyeztek útravalóul (lásd a 10. fejezetet). Így logikusan az következik (40. ábra 3), hogy a 3. számú urnaszerű edénybe, a 2. számú csészébe és két tálba (4. és 8. számú) csontot nem tartalmazó ételt és italt adtak az élők. A kés elhelyezésének jelentőségére és összefüggésére a húsétellel már Clemens Eibner (1974, 69) felhívta a figyelmet. Az étel el-
significant metal grave goods (bronze scooper + ring + iron rings) (Grave 33). It must be noted that both graves are situated on the periphery and are in the two different main groups of the cemetery (II and I). I have only one comment to make with regards to the relationship between the urn containing the calcined bones and the vessels not containing the calcined bones: all vessels not containing calcined bones, either stood upside down or collapsed, and mostly crushed by the weight of the soil, have probably contained food or drink offerings. In connection with Graves 10 and 11 of the cemetery of Vrádište, well-analyzed examples were published with regards to the order of the vessels inside the graves (prearranged settings) (Müller 2007b, 638 – 640, Abb. 9). There were excellently detailed publications recently by Müller mentioned above and Bockisch-Bräuer (1999), and Nebelsick (1997) discussing the storage and drinking sets (food and drink) and their combinations with finds in the graves. From this point of view I consider Grave 9/18 to be the highest-ranked grave of phase II (Figs. 40, 41) in the cemetery to be suitable for analysis. Vessel fragments marked as No. 10 were found beneath/among the fragments of vessel No. 3 (urn-like vessel: Fig. 41.7). At the same time pieces Nos. 5 and 10 formed a cup with a handle (Fig. 41.9). It means that the cup ended up in the grave already in two pieces. One of the pieces (No. 10) was used to cover the mouth of the vessel No. 3. The other one (No. 5) was placed more than half a metre away towards the south-west. Thus it was placed in the grave separately. It might have been used to cover bowl No. 4. Therefore, this cup, split in two, could not hold anything; its function was simply to cover. The calcined bones of the deceased adult were placed in the large urn (Fig. 41.3), and in the bronze vessel a young pig was placed as provisions (see Chapter 10). Therefore, it is a logical conclusion that (Fig. 40.3) in the urn-like vessel No. 3, in cup No. 2 and in the two bowls (Nos. 4 and 8) food and drink was provided by the living, which did not contain bones. The significance and connection between the position of the knife and meat was already pointed
123
VIA 2 osztására – közösségben betöltött megkülönböztetett szerepre (?) – tehát a bronz késsel (Tomedi 1999, 681) történt utalás. A jelenséget keletebbre, a Kyjatice kultúra temetőjében Radzovcén (Ragyolc) is megfigyelték (Furmánek 1990, 93). Vizsgálatra érdemesnek tűnik még a kés, az eltemetett neme és életkorának kapcsolata. E kérdéskör alapadatai az alábbiak: 8 edény + bronz (edény + kés): 9/18. sír, indiff. 20 – x éves, 8 edény + bronz (kés + tű): 32. sír, indiff. 20 – 30 éves, 4 edény + bronz (késtöredék + karika 2 db): 22/32. sír, indiff. 30 – 40 éves, 3 edény + vas (kés + karika + gyöngy + lemez): 4. sír, nő (?) 20 – 40 éves. Ezek szerint a kés a felnőtt (Adultus) korúak kizárólagos mellékleteként jelentkezik temetőnkben (67, 71. ábra), de sajnos csak egy esetben állapítható meg bizonytalanul, nőként annak neme. S jó, ha tudjuk, hogy az igen alaposan elemzett Singen (Brestrich 1998, 263, 320, 369) és St. Andrä temetőjében is mindkét nem sírjaiban előfordult kés (Eibner 1974, 95), igaz az utóbbi esetben többségében női temetkezésekben. Kalsdorf 6/94. sírja sem visz közelebb a megoldáshoz, hiszen ez többes (férfi, nő és kisgyermek) temetkezés, igaz a felnőttek Adultus korúak. A vaskés töredékei itt egy tálban voltak (Tiefengraber 2005, 67 – 68, Abb. 29). A Barcs – pusztabarcsi, sajnos csak részlegesen publikált (Honti 1993, 155, Abb. 6. lenn) és antropológiailag nem feldolgozott 1985/II. sírban ugyan orsógomb és vaskés együttesét találták (Metzner-Nebelsick 2002, 718 – 720, Katalogabb. 29), de ez nem visz közelebb a végső megoldáshoz. Temetőnk mindkét fő sírcsoportjában 2-2 kést találtunk. A fémkarika jelentheti-e gyermek temetkezését? A temetőből az alábbi adatokkal (68, 71. ábra) rendelkezünk e kérdés megválaszolásához: 3 edény + bronz (karika + ?): 29. sír, idiff. 1 – 3 éves, 1 edény + bronz (karika + huzal): 31. sír, indiff. 1 – 2 éves,
124
out by Clemens Eibner (1974, 69). The bronze knife is in connection with the portioning of the food, and maybe has a special role in the community (?) (Tomedi 1990, 93). This practice was observed eastward as well in the cemetery of the Kyjatice culture, in Radzovce (Ragyolc) (Furmánek 1990, 93). It is also worth examining the relationship between the knife, the sex and the age of the deceased. The basic data of this topic are the following: 8 vessels + bronze (vessel + knife): Grave 9/18, indiff. 20 to x years old, 8 vessels + bronze (knife + pin): Grave 32, indiff. 20 to 30 years old, 4 vessels + bronze (knife fragment and 2 rings): Grave 22/32, indiff. 30 to 40 years old, 3 vessels + iron (knife + ring + bead + plate): Grave 4, female (?) 20 to 40 years old. According to these finds knives appear as grave goods strictly reserved for adults in this cemetery (Figs. 67, 71), but their sex could only be determined in one case, which with uncertainty was a female. It is good to remember that in the case of the well-analysed cemeteries of Singen (Brestrich 1998, 263, 320, 369) and St. Andrä (Eibner 1974, 95) graves of both sex contained knives, and in the latter cemetery they were found mostly in the graves of females. Grave 6/94 of Kalsdorf does not take us any closer to the solution since it is a group burial (male, female and child) even though the adults are mature in age. Fragments of an iron knife were found in a bowl (Tiefengraber 2005, 67-68, Abb. 29). In Grave 1985/II of Barcs – Pusztabarcs, unfortunately published only partly (Honti 1993, 155, Abb. 6 below) and not analysed anthropologically, an iron knife was found together with a spindle-whorl (Metzner-Nebelsick 2002, 718 – 720, Katalogabb. 29) but it still does not take us closer to the final solution. Two knives were found in each main grave group of our cemetery. Could the metal ring mean a child burial? To answer this question we have the following data available (Figs. 68, 71): 3 vessels + bronze (ring + ?): Grave 29, indiff. 1 to 3 years old,
5. Fejezet/Chapter 5 2 edény + vas (karikák: 5/6 db) + bronz (gyűrű): 33. sír, indiff. 3 – 20 éves. Úgy vélem, a kisméretű bronz (haj?)karikák, vaskarikák és a bronzgyűrű – nagy valószínűséggel – megkülönböztetett társadalmi státusú gyermek és juvenis korúak kizárólagos melléklete lehetett. E hipotézis bizonyítása azonban több temető szisztematikus – ilyen szempontú – feldolgozását igényli. Az urna vagy más, a hamvakat tartalmazó edénytípus lefedését egy másik edénnyel (pl. csésze, tál), vagy edénytöredékkel a 4, 6, 11, 18, 32. valamint 20/30, 26/36. és 39/48. sírok esetében figyeltük meg. Ez az eljárás nem függ össze az eltemetett életkorával, hiszen 3 – x évesig alkalmazták. A hamvak ilyen módon történő „védelme” gyakori megoldás az urnamezős kor előtt és később is. Most azonban csak őskori példákat idézek. A Kostolac kultúrából: Balatonboglár 959. és 960. sírjában a hamvakat tartalmazó tálat tállal borították be (Honti, Németh és Siklósi 2007, 171, 156. kép). A Vatya kultúrában ugyancsak népszerű ez a megoldás, ahogy azt Szigetszentmiklós – ürgehegyi (Vicze 2008, 43, 5. kép) és Csepel – vízműi (Endrődi 2005, 33) újabban feltárt temetőjükben is dokumentálták. A kelta kori Ecser 2. lelőhelyen egy urnát pajzsdudorral fedtek le (Rácz 2006, 15). A szokás az urnamezős körben – annak egész ideje alatt és nagy területen – elterjedt, de most csak néhány, térben közelebbi példát hozok. Balatonmagyaród – Hídvégpuszta több Bz D – Ha A1 korú sírjainál (Horváth 1994, 10 – 14. kép) találkozunk ezzel a megoldással. Waldviertel temetőiben az egész urnamezős időszakban (Lochner 1991, 338 – 339), Gusen 2/1943. évi (Trnka 1992, 75, Abb. 29), St. Andrä 38. (Eibner 1974, 264, Abb. 23), Kalsdorf 6/79. (Tiefengraber 2005, 51, Abb. 16), de Drljanovac 4, 5. és 6. sírjaiban (Majnarič-Panždič 1988, T. II – IV), valamint Doroslovo urnamezős kori temető részletében (pl. 49. sír, II. kerámia-horizont, Ha B3: Metzner-Nebelsick 2002, 196, Abb. 23) is ezt a megoldást tapasztalták.
1 vessel + bronze (ring + wire): Grave 31, indiff. 1 to 2 years old, 2 vessels + iron (rings: 5/6 pieces) + bronze (ring): Grave 33, indiff. 3 to 20 years old. I think the small bronze (hair?) rings, iron rings and the bronze finger ring were probably the sign of children and juveniles of special social status. This hypothesis will be proven only by evaluating more cemeteries systematically from this point of view. In the case of Graves 4, 6, 11, 18, 32, and 20/30, 26/36 and 39/48 the urn or other vessels containing the calcined bones were covered by another vessel (for example a cup or a bowl) or by a vessel fragment. This has no connection to the age of the deceased since it was applied between three and x years of age. Such a way of “protecting” the calcined bones is very frequent prior to and after the Urnfield period. Now let us see prehistoric examples only: Kostolac culture: In Graves 959 and 960 of Balatonboglár the bowl containing the calcined bones was covered by another bowl (Honti, Németh and Siklósi 2007, 171, Kép 156). It is also very popular in the Vatya culture, as it is documented in the cemeteries recently excavated at Szigetszentmiklós – Ürgehegy (Vicze 2008, 43, Kép 5) and Csepel-Vízmű (Endrődi 2005, 33). One urn was covered by a shield knob from the Celtic period at Ecser 2 site (Rácz 2006, 15). This custom was widely spread in the Urnfield horizon, in the whole period and the whole of its area, but let me bring only some examples, which are closer to the examined site geographically. This practice was used in many cases in the graves of Balatonmagyaród – Hídvégpuszta dated between Bz D and Ha A1 (Horváth 1994, Kép 10 – 14). It was also observed in the cemeteries of Waldviertel during the entire Urnfield period (Lochner 1991, 338 – 339) and the graves at Gusen 2/1943 (Trnka 1992, 75, Abb. 29), St. Andrä 38 (Eibner 1974, 264, Abb. 23) and Kalsdorf 6/79 (Tiefengraber 2005, 51, Abb. 16). Moreover, similar practice was also observed in the Urnfield period cemeteries at Drljanovac in Graves 4, 5 and 6 (Majnarič-Panždič 1988, T. II – IV) and in the cemetery part of Doroslovo (for example Grave 49, II. pottery horizon, Ha B3: Metzner-Nebelsick 2002, 196, Abb. 23). The urns containing the cal-
125
VIA 2 A Budapestet övező M0 autópályaépítés Maglód 1. lelőhelyén több sír esetében (pl. 93. objektum: Rácz 2006, 36, 38) a hamvakat tartalmazó urnát tállal fedték le, ahogy ezt számos esetben a Budaörs – kamaraerdei-dűlői (Ottományi 2008, 45. és 2. kép) és az érdi temetőben (Ottományi 2008, 48) is megfigyelték. Ugyanakkor meglehetősen ritkán megfigyelt jelenség, hogy az elszórt emberi hamvakra (esetünkben 8. és 31. sír) edényt fordítottak – szájával lefelé. Az utóbbi megoldás arra a széles körben elterjedt ős- (Makkay 1963, 1992. Fig. 1.4, 6) és a középkorban (Sági 1967, 59 – 60) is megfigyelt megoldásra utal, amely talán az eltemetett hasra fektetése korhasztásos változatának (Tettamanti 1975, 101) megfelelőjeként a halott visszajárását akadályozta meg. A 19/29. sír adultus férfi temetkezése urnáján (47. ábra 6, 75. ábra 3), a 20/30. juvenis sírja turbántekercses peremű tálján (49. ábra 8) és a 26/36. gyermek sírja csészéjén látható (54. ábra 2) úgynevezett „léleklyuk” kérdéskörével, annak vallástörténeti hátterével e helyütt csak érintőlegesen áll szándékomban foglalkozni. A téma önálló tanulmányt igényelne. Csak jelezni szeretném, hogy esetünkben felnőtt, juvenis és gyermek temetkezésénél (67, 68, 71. ábra) is alkalmazott eljárás, azaz – a kis esetszám ellenére – nem tűnik életkorral összefüggésbe hozható rítuselemnek. Figyelemre méltó azonban, hogy ezt a szokást a temető II. és III. időrendi fázisában és csak a II. sír főcsoportban alkalmazták (71. ábra). A gyermektemetkezés periférikus helyzetéből sem óhajtok messzemenő következtetést levonni. (Például a közösségen belüli megkülönböztetett, esetleg negatív helyzet.) Végezetül megjegyzem, hogy a vizsgált időszakban (Budapest – Békásmegyer 27. és más sírjából: Nagy 1979, 50. ábra; Kalicz-Schreiber 1991, 175, Abb. 10.6), valamint a Ha B1 – 2 fázisra datált Velika Gorica II/1910. sírjából és szórványként (VinskiGasparini 1973, 221, Taf. 104/7, 106/A/2), de később (pl. kelta kor: Keszthely – Fenékpuszta: Havasi és Horváth 2009, Abb. 16; Keszthely – Fe-
126
cined bones were covered by bowls as this practice was observed in many cases during the construction of M0 motorway around Budapest: several graves at the Maglód 1 site (for example feature 93: Rácz 2006, 36, 38). This practice was also observed at Budaörs – Kamaraerdei-dűlő (Ottományi 2008, Kép. 45, 2) and Érd (Ottományi 2008, 48). However, it is a very rare practice that scattered human calcined bones (in our case Graves 8 and 31) are covered by a vessel, turned upside down. This practice was widely used in prehistory (Makkay 1963, 1992, Figs. 1.4, 6) and in the Medieval period (Sági 1967, 59 – 60). This practice might be a variance of an inhumation, in which the deceased is positioned face down in the grave (Tettamanti 1975, 101) in order to prevent the dead from returning. The question of the so-called “spirit hole” and its religious background will not be discussed here in detail. Such spirit hole was found in the urn of Grave 19/29, adult male (Figs. 47.6, 75.3); in the bowl, the rim of which is decorated with oblique channelling, of Grave 20/30, juvenile (Fig. 49.8); and in the cup of a child’s Grave 26/36 (Fig. 54.2). This subject deserves an entire separate study. I want to note that the practice is used in all three cases, adult, juvenile and child (Figs. 67, 68, 71), and therefore, despite the rare occurrences, it does not appear to have any connection whatsoever with the age of the deceased. It is important to note that this custom was applied only in chronological phases II and III of the cemetery, and only in the main grave group II (Fig. 71). I do not wish to draw any conclusions from the peripheral situation of the child burial (For example the child might have had a special, maybe negative status within the community.). Finally, it must be noted that in the examined period (Budapest – Békásmegyer 27 and from other graves: Nagy 1979, 50; Kalicz-Schreiber 1991, 175, Abb. 10.6), and from Ha B1 – 2 of Velika Gorica from Grave II/1910 and also as a scattered find (VinskiGasparini 1973, 221, Taf. 104/7, 106/A/2); and later this practice was also used (for example unpublished Hallstatt C2 grave at Keszthely – Fenékpuszta: Havasi and Horváth 2009, 114 – 115, Abb. 16; Celtic period:
5. Fejezet/Chapter 5 nékpuszta 3. sír, fazék: Horváth 1987, 82, Fig. 18, kora római kor: Solymár temetője számos sírja urnájának alja kilyukasztott: Kocztur 1998, 84) is alkalmazták ezt a rítuselemet. Minden, így az eddig leírt jellemzők esetében is óvatosan kell azonban bánnunk a következtetésekkel, mindíg szem előtt tartva: a temető sírjai nem csak kisszámúak, de erősen bolygatottak, szét- és elszántottak voltak, s az építkezés sürgető határideje miatt sem volt alkalom a tervásatásokon megszokott módszerek alkalmazására. Mindezek után és ellenére talán mégis megkockáztathatom azt a kijelentést: a zanati temetkezések helyét hajdan sírhantok, talán kisméretű „halmok” jelezhették, amelyeket az évszázadok során elszánthattak. A sírok pusztán gödrök voltak, nem helyeztek egy nagy edénybe – csak ritkán, pl. 12/21. sír – egy vagy több kisebbet, nem bélelték a sírt kővel, lefedésükre kőpakolást vagy kőlapot nem alkalmaztak (Furmánek 1990, Obr. 58, 61; Moinat és David-Elbiali 2003, Fig. 114), de az edényeket más kőkonstrukcióval (pl. kör, körív) sem jelölték – mint ahogy azt más temetőkben (pl. Klentnice: Říhovský 1965, Taf. XXXII. 2; Furmánek 1990, Obr. 59; Singen: Brestrich 1998, Abb. 97) megfigyelték – , ugyanis kövek a szántott rétegből sem kerültek elő.
Keszthely – Fenékpuszta a pot from Grave No. 3: Horváth 1987, 82, Fig. 18; Early Roman period: a number of urns in the graves of the cemetery of Solymár also have a hole in their bottom: Kocztur 1998, 84). Despite all the characteristics listed above one should still be careful about drawing conclusions, as it has to be kept in mind that the graves of the cemetery are not only few in number but also heavily disturbed by ploughing, and due to road construction the deadline was tight, and we had no time to apply the methodology used in pre-planned excavations. Still, I risk stating that once upon a time the graves of Zanat may have been marked by small mounds, which were destroyed due to ploughing during the centuries. As no rocks were found in the soil, even in the ploughed layer, we assume that the graves were simple pits. There were no small vessels placed into larger vessels, except in rare cases like Grave 12/21. The graves were not lined with stones, they were not covered with rock piles or stone slabs (Furmánek 1990, Obr. 58, 61; Moinat and David-Elbiali 2003, Fig. 114), and the vessels were not marked by any other stone formation either (for example circle) as it was observed in other cemeteries (for example at Klentnice: Říhovský 1965, Taf. XXXII. 2; Furmánek 1990, Obr. 59; Singen: Brestrich 1998, Abb. 97).
66. ábra. A temető kronológiai helyzete Figure 66. Chronological sequence of the cemetery
127
67. ábra. Életkor - a temető összesítő térképe Figure 67. Age – the cumulative map of the cemetery Jelmagyarázat/Legend: 1. 1999. évi feltárás/The excavation in 1999; 2. 2008. évi feltárás/The excavation in 2008; 3. Gyermek/Child (0 – 14); 4. Juvenis/Juvenile (14 – 18); 5. Felnőtt/Adult; 6. Felnőtt+Gyermek (kettős temetkezés)/Adult+Child (double burial); 7. Meghatározhatatlan korú/Indiff. year; Kódjel nélkül: nem volt értékelhető antropológiai minta/If there is no code provided next to the grave number it implies that the anthropological sample was not suitable for analysis
VIA 2
128
5. Fejezet/Chapter 5
68. ábra. A temető összesítő adatai Figure 68. Cumulative data of the cemetery
129
69. ábra. Rítus 1: Edények száma a sírokban Figure 69. Rite 1: The number of vessels in the graves Jelmagyarázat/Legend: 1. 1999. évi feltárás/The excavation in 1999; 2. 2008. évi feltárás/The excavation in 2008; 3. 2 edény a sírban/2 vessels in the grave (14×); 4. 3 edény a sírban/3 vessels in the grave(16×); 5. 4 edény a sírban/4 vessels in the grave (4×); 6. 5 edény a sírban/5 vessels in the grave(5×); 7. 6 edény a sírban/6 vessels in the grave (3×); 8. 7 edény a sírban/7 vessels in the grave (2×); 9. 8 edény a sírban/8 vessels in the grave (2×); 10. 9 edény a sírban/9 vessels in the grave (1×); 11. 10 edény a sírban/10 vessels in the grave (1×); 12. 12 edény a sírban/12 vessels in the grave (1×)
VIA 2
130
70. ábra. Rítus 2: Fémek és csontékszer a temetőben Figure 70. Rite 2: Metal and bone jewellery in the cemetery Jelmagyarázat/Legend: 1. 1999. évi feltárás/The excavation in 1999; 2. 2008. évi feltárás/The excavation in 2008; 3. Bronzedény/Bronze vessel; 4. Bronz az edényben/Bronze artefact in the vessel; 5. Bronz az edényen kívül/Bronze artefact outside the vessel; 6. Vas az edényben/Iron artefact in the vessel; 7. Vas az edényen kívül/Iron artefact outside the vessel; 8. Bronz és vas a sírban/Bronze and iron artefacts in the grave; 9. Csontgyöngyök az edényben/Bone beads in the vessel
5. Fejezet/Chapter 5
131
71. ábra. Rítus 3: Kés, karika és „léleklyuk” a temetőben Figure 71. Rite 3: Knife, ring and vessels with soul hole in the cemetery Jelmagyarázat/Legend: 1. 1999. évi feltárás/The excavation in 1999; 2. 2008. évi feltárás/The excavation in 2008; 3. Kés/Knife; 4. Karika/Ring 5. Léleklyuk/Soul hole
VIA 2
132
72. ábra. A temető időrendje Figure 72. Chronology of the cemetery Jelmagyarázat/Legend: 1. 1999. évi feltárás/The excavation in 1999; 2. 2008. évi feltárás/The excavation in 2008; 3. I. fázis/Phase I; 4. II. fázis/Phase II; 5. III. fázis/Phase III
5. Fejezet/Chapter 5
133
134
III.
II.
I.
Sírszám/ Életkor/ Grave No. Age
Hamvak edénye/ Vessel with calcined bones
73. ábra. A temető időrendi fázisai és síregyüttesei Figure 73. Chronological phases and grave groups of the cemetery
Egyéb edények/Other vessels
Fémtárgyak (Bronz*/Vas**)/Metal objects (Bronze*/Iron**)
VIA 2
VIA 2
The dating of the cemetery
A temető keltezése Ilon Gábor 6.1 Kerámiaedények
6
Gábor Ilon 6.1 Ceramics
Itt csak azokat a darabokat osztályozom a lelőhelyről, ahol a forma egyértelműen meghatározható.
Only those vessels will be classified from the site where the form can be determined univocally.
6.1.1 Kúpos nyakú edény (Kegelhalsgefäß) / urna
6.1.1 Vessel with a conical neck (Kegelhalsgefäß)/urn
Kijelenthető, hogy a zanati temetőben ennek az edénytípusnak (a magasabb és a tömzsibb változatoknak is) általános jellegzetessége, hogy a váll hangsúlyozott és a has a váll alatt a legszélesebb. Carola Metzner-Nebelsick (2002, 97, Abb. 24.2) edénytípusai közül ez a 2, nagyon inhomogén változatokkal azonos. Ezek némelyike a Mezőcsát csoportból dél-pannoniai (MetznerNebelsick 2002, 101 – 102) közvetítéssel került az Alpokaljára. A mi szempontunkból a közeli Csönge temetőjét kell megemlítenem (Kemenczei 1996, Abb. 13.1, 14.1, 8, 17.6, 18.1), továbbá a jól elemzett Kalsdorf-i temető IV, V. típusa és Wien – Großenzersdor 11. sírjának (Hetzer és Willvonseder 1952, Abb. 13.6) edénye áll típusunkhoz a legközelebb. Márpedig ezeket a publikáló a Ha B2 – Ha C1a időszakra keltezte és helyesen vette észre a Mezőcsát csoport területén feltűnő példányokat (Tiefengraber 2005, 90 – 92, Abb. 39). Megfigyelését tovább gondolva úgy vélem, hogy ez a „profilláltság, szögletesség” keleti hatás eredménye.
It can be stated that the general characteristic of this vessel type (both the taller and the more stocky versions too) found in the cemetery of Zanat is the heavily emphasized shoulder, and the body is the widest right below the shoulder. Of the vessel types published by Carola Metzner-Nebelsick (2002, 97, Abb. 24.2) these two are similar to very inhomogeneous versions. Some of these came to the foreland of the Eastern Alps from the Mezőcsát group through south Pannonia (Metzner-Nebelsick 2002, 101 – 102). From our point of view the nearby cemetery of Csönge must be mentioned (Kemenczei 1996, Abb. 13.1, 14.1, 8, 17.6, 18.1). Vessel types IV and V of the well-analysed cemetery of Kalsdorf and Grave 11 of Wien – Großenzersdor (Hetzer and Willvonseder 1952, Abb. 13.6) are the closest to our pottery type. The publication dates these to the period of Ha B2 – Ha C1a, and correctly notices the similar ones in the area of the Mezőcsát group (Tiefengraber 2005, 90 – 92, Abb. 39). Taking all these into consideration I think this “profile, squareness” is the result of eastern influence.
6.1.1a Egyszerű forma, díszítés nélkül
6.1.1a Simple forms with no ornaments
Karcsúbb, de tömzsibb változatai is megtalálhatók a temetőben az 5. (11. ábra 3), a 6. (13. ábra 1, 74. ábra 2), a 10. (15. ábra 6), a 11. (16. ábra 3), a 23. (26. ábra 3, 74. ábra 3) és a 25. (28. ábra 3), valamint a 48/56. (62. ábra 5, 76. ábra 4) sírokban. A legközelebbi és nagyszámú hasonló példányokat a csöngei temetőből (1, 2, 5, 16. sír) közölték (Kemenczei 1996, Abb. 13.1, 5, Abb. 14.8, Abb. 15.7). A Stillfried-i temető ilyen edényei általában és többségükben tömzsibbek és díszí-
Both stockier and slimmer versions of the type can be found in the cemetery in the following graves: 5 (Fig. 11.3), 6 (Figs. 13.1, 74.2), 10 (Fig. 15.6), 11 (Fig. 16.3), 23 (Figs. 26.3, 74.3) and 25 (Fig. 28.3) and also in Grave 48/56 (Figs. 62.5, 76.4). Similar finds closest to these and great in number were reported from the cemetery of Csönge (Graves 1, 2, 5, 16) (Kemenczei 1996, Abb. 13.1, 5, Abb. 14.8, Abb. 15.7). Such vessels of the cemetery of Stillfried are generally stockier and more ornamented. We shall mention here the
135
VIA 2
136
tettek. Innen a 6, 14, 29, 45. sírból származókat kell megemlíteni, amelyeket a Ha B3 időszakra kelteztek (Kaus 1984, 39, Taf. 8. 6a, Taf. 10. 6y, Taf. 15. 14a, Taf. 28. 29a, Taf. 45. 45a). A Waldviertel területén a B/1-2-típus darabjai – alig hangsúlyozott vállal – sorolhatók ide (Lochner 1991, 72 – 73, 74, 77, 80, 262, 271, 299, Taf. 51.6), amelyeket Haindorf/1.4. lelőhelyen a korai urnamezős, Hadersdorf temetője esetében Stillfried-típusúakként nevezett meg. A váli temető ilyen formájú edényeit is a Ha B periódusra keltezték (Petres 1960, 23, Abb. 1). Azaz az edénytípus az urnamezős időszak második felében népszerűbb.
ones found in graves 6, 14, 29 and 45, dated to the Ha B3 period (Kaus 1984, Taf. 8. 6a, Taf. 10. 6y, Taf. 15. 14a, Taf. 28. 29a, Taf. 45. 45a). In the area of Waldviertel B/1 – 2 type vessels can be categorised by their hardly emphasized shoulders (Lochner 1991, 72 – 73, 74, 77, 80, 262, 271, 299, Taf. 51.6). These, in the case of Haindorf/1.4 site, are named as early Urnfield finds, in the case of the cemetery of Hadersdorf they are called Stillfried types. Vessels with similar shape of the cemetery of Vál are dated to the Ha B period (Petres 1960, 23, Abb. 1). This implies that this vessel type is more popular in the second half of the Urnfield period.
6.1.1b Sima, de vállon bütykök
6.1.1b Undecorated with knobs on the shoulder
6.1.1b.1 A bütyök ritmikusan, egyszerűen elhelyezve: 4. (10. ábra 1, 74. ábra 1) és a 20/30. (49. ábra 5, 75. ábra 4) sírból. Hasonlót a neszmélyi temető fiatalabb periódusára keltezett 153. sírjából (Patek 1961, 80, Taf. XIX.4) és a csöngei temető 15. sírjából ismerünk (Kemenczei 1996, 107, Abb. 18.1). Dalj temetőjében megtalálható ez a forma (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 57/1 – 2, 61/11, 81/5) és Wien – Großenzersdor 4. sírjának urnájára (Hetzer és Willvonseder 1952, 61, Abb. 9.3) is okvetlenül fel kell hívnom a figyelmet. Ez a megoldás a „preszkíta – thrákkimmer” leletanyagból is ismert, így Maňa 22. sírjában is (Romsauer 1999, Abb. 3.4). Bütyök nélküli, de formailag igen jó párhuzama Sopron – Burgstall 177. tumulusának temetkezéséből származik (Patek 1991b, Abb. 5.3). 6.1.1b.2 A bütyök besimítással keretezve: a 22/32. sírból (50. ábra 8, 75. ábra 6). Hallstatt-koriak és inkább árkoltak a 16/25. sírban (167. ábra 3) másodlagos helyzetben és a 46/26. gödörből (167. ábra 2, 4 – 5, 10) kibontott példányok. Nem találhatók ilyen díszítésű edények sem Csönge (Kemenczei 1996), sem Kalsdor (Tiefengraber 2005), sem a Waldviertel (Lochner 1991), de Stillfried (Strohschneider 1976, Kaus 1984) jól feldolgozott temetőiben sem. Van viszont egy példány Wien – Großenzersdor 11. sírjában (Hetzer és Willvonseder
6.1.1b.1 Knobs, placed in a simple rhythmic pattern appear in Graves 4 (Figs. 10.1, 74.1) and 20/30 (Figs. 49.5, 75.4). Similar ones were found in Grave 153 of the cemetery of Neszmély, dated to the younger period of the burial ground (Patek 1961, 80, Taf. XIX.4), and in Grave 15 of the cemetery of Csönge (Kemenczei 1996, 107, Abb. 18.1). This practice can be found in the cemetery of Dalj (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 57/1 – 2, 61/11, 81/5) and I must point out the urn of Grave 4 of Wien – Großenzersdor (Hetzer and Willvonseder 1952, 61, Ab. 9.3). This approach is familiar from the finds of the “Pre-Scythians – Thracians – Cimmerians” so it can be found in the grave of Maňa 22 (Romsauer 1999, Abb. 3.4). A very close resemblance, but without knobs, comes from Tumulus 177 of Sopron – Burgstall (Patek 1991b, Abb. 5.3). 6.1.1b.2 A knob framed by smoothing from Grave 22/32 (Figs. 50.8, 75.6). Knobs from the Hallstatt period, which are channelled rather than smoothed were found in Grave 16/25 (Fig. 167.3) in a secondary position, and from Pit 46/26 (Figs. 167.2,4 – 5,10). Vessels with such decoration cannot be found in the cemetery of Csönge (Kemenczei 1996), Kalsdorf (Tiefengraber 2005) and Waldwiertel (Lochner 1991). Not even in the well-processed cemeteries of Stillfried (Strohschneider 1976, Kaus 1984); but there is one such vessel in Grave 11 of Wien – Großenzersdor (Hetzer and Willvonseder 1952, Abb. 13.2). This
6. Fejezet/Chapter 6 1952, Abb. 13.2). Csak egyetlen más edénytípuson (kantharos), de ott sem túl gyakran látható ez a megoldás: Batina (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 22/4, 23/11), Lengyel (Patek 1968, LXXVI. 9) és Pécs – Makárhegy (Patek 1968, XCVIII.7) lelőhelyei említhetők. Utóbbiakat Kőszegi Frigyes (1988, 54, 79, 13. tábla B, D) az ő beosztása szerinti V. urnamezős fázisra datálta. Fontos megjegyezni azonban, hogy a bütyök ilyen keretezése későbbi, Ha C jellegű és a rövid, kúpos nyakkal rendelkező nagy edényeken tűnik fel (pl. Kaptol II/1. halom: MetznerNebelsick 2002, Abb. 40.3).
practice can be found on one vessel type (cantharus) only, but it is not frequent on this vessel type either: Batina (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 22/4, 23/11), Lengyel (Patek 1968, LXXVI. 9) and Pécs – Makárhegy (Patek 1968, XCVIII.7) sites should be mentioned. The last ones were dated by Frigyes Kőszegi (1988, 54, 79, 13, Táblák B, D), according to his own classification, as representing Urnfield phase V. It is important to note that such framing around the knob is characteristic of the later Ha C period, and it appears in the case of large vessels with a short, conical neck (for example Kaptol II/Mound 1: MetznerNebelsick 2002, Abb. 40.3).
6.1.1c Váll alatt kannelúrázott
6.1.1c Channelling below the shoulder
6.1.1c.1 Váll alatt kannelúrázott, nyúlánk változat Ilyen a 19/29. sírból (47. ábra 6, 75. ábra 3). Jó párhuzamát ismerjük: Wien – Leopoldsberg 22. (Kerchler 1962, Taf. III.7) és Wien – Großenzersdor 7. sírjából (Hetzer és Willvonseder 1952, Abb. 11.1). Az edényforma Stillfried 6. sírjából (és további párhuzamai ugyanitt) került még elő, amelyet a Ha B3 periódusra kelteztek (Kaus 1984, 39. Taf. 8. 6a). Tömzsibb, de váll alatt kannelúrázott ugyanott a 9. sír edénye (Kaus 1984, Taf. 12. 9a). Részleteiben – a vállon vízszintes árkolás és a válla alatt függőleges kannelúrázás – is szinte azonos kivitelezésű a 38. sír edénye (Kaus, 1984, 39. Taf. 38. 38f). Ezt a díszítésmódot az edényeken a Ha B2 és Ha B3 időszakban is megtaláljuk (Kaus 1984, 39). Remek formai párhuzamát közölték a franzhauseni 722. sírból (Neugebauer 1996, 382, Abb. 6.1), azzal a különbséggel, hogy az a váll alatt nem kannelúrázott. A sírt a Jenišovicei-típusú bronz edényke révén a Ha B1 (Klentnice II. fázis) keltezték. 6.1.1c.2 Váll alatt kannelúrázott, tömzsi változat 6.1.1c.2a Folyamatos kannelúrával: a 8/17. sírból (39. ábra 1, 75. ábra 2). Legjobb párhuzama a csöngei temető 6. sírjából (Kemenczei 1996, 107, Abb. 16.5) ismeretes. Hasonlóról tudunk a Sopron – burgstalli 83/1971. sz. sírból, a temető II. időrendi fázisából (Patek 1993,
6.1.1c.1 Channelling below the shoulder, tall variation Found in Grave 19/29 (Figs. 47.6, 75.3). Well-known analogies are: Wien – Leopoldsberg 22 (Kerchler 1962, Taf. III.7) and from Grave 7 of Wien – Großenzersdor (Hetzer and Willvonseder 1952, Abb. 11.1). This shape was found in Grave 6 of Stillfried (with two further analogies at the same location) and is dated to the Ha B3 period (Kaus 1984, 39. Taf. 8. 6a). The vessel from Grave 9 is stockier but has channelling below the shoulder at the exact same location as in the case of Stillfried (Kaus 1984, Taf. 12. 9a). In its details the vessel from Grave 38 looks almost similar. That is, it shows horizontal channels on the shoulder and vertical channelling below it (Kaus, 1984, 39. Taf. 38, 38f). Such decoration style is present on vessels from both the Ha B2 and Ha B3 periods (Kaus 1984, 39). A very close resemblance was documented from Grave 722 of Franzhausen (Neugebauer 1996, 382, Abb. 6.1), the only difference being the lack of channelling below the shoulder. The grave was dated to Ha B1 (Klentnice II. phase) due to the Jenišovice type small bronze vessel. 6.1.1c.2 Channelling below the shoulder, stocky version 6.1.1c.2a This type shows continuous channelling and was found in Grave 8/17 (Figs. 39.1, 75.2). Its best analogy is known from Grave 6 of the cemetery of Csönge (Kemenczei 1996, 107, Abb. 16.5). Similar ones are known from Grave 83/1971 of Sopron – Burgstall, from the 2nd chronological
137
VIA 2
138
Abb. 36), valamint a kúposnyakú edények (Kegelhalsgefäß) III. típusát kell megemlítenem Kalsdorf temetőjéből (Tiefengraber 2005, 90, Abb. 33). 6.1.1c.2b Csoportos kannelúrával: a 31/40. sírból (56. ábra 5, 76. ábra 2). Ez a díszítésmód nem túl gyakori. A közeli Velemről Miske Kálmán (1908, Taf. LXI/10) közölt egy ilyen díszítésű bögrét. A kelet-magyarországi Mezőcsát csoport temetőinek nagy edényein (Mezőcsát – Hörcsögös 19, 53, 90, 94: Metzner-Nebelsick 1998, Abb. 9) megtalálható, ugyanakkor a Mühlbachl bei Matrei Bz D2 – Ha B1 temetőjének 31. sírjából (ZemmerPlank 1995, 297, Abb. 15) ismeretes, ahogy St. Andrä több (pl. 5, 8, 11.) sírjából is (Eibner 1974, Taf. 4. 5a, Taf. 8a, Taf. 11a).
phase of the cemetery (Patek 1993, Abb. 36), and we shall mention vessel type III with a conical neck (Kegelhalsgefäß) from the cemetery of Kalsdorf (Tiefengraber 2005, 90, Abb. 33). 6.1.1c.2b This type shows groups of channelling and was found in Grave 31/40 (Figs. 56.5, 76.2). This method of decoration is not very frequent. A mug with a similar motif was reported from Velem by Kálmán Miske (1908, Taf. LXI/10). It can also be found on the large vessels in the cemetery of the Mezőcsát group in eastern Hungary (Mezőcsát – Hörcsögös 19, 53, 90, 94: Metzner-Nebelsick 1998, Abb. 9), and also from Grave 31 in Mühlbachl bei Matrei Bz D2 – Ha B1 cemetery (Zemmer-Plank 1995, 297, Abb. 15), and from a number of graves (for example 5, 8, 11) at St. Andrä (Eibner 1974, Taf. 4. 5a, Taf. 8a, Taf. 11a).
6.1.1d Váll alatt kannelúrázott és a vállon bütyök
6.1.1d Channelling under the shoulder and knob on the shoulder
A 36/45. sírból (58. ábra 4, 76. ábra 3). Az ilyen edények hiányoznak Kalsdorf (Tiefengraber 2005, Abb. 33), Stillfried (Strohschneider 1976, Kaus 1984), de a Waldviertel (Lochner 1991, 271 – 272) jól feldolgozott temetőiből is. Ugyanakkor megvan a tököli temető Ha B periódusra keltezett sírjaiban (Patek 1958, 416, 418, 12. kép 3, 17. kép 8). Gyakori Dalj – Weinberg temetőjében (Metzner-Nebelsick 2002, 103, Taf. 57/1, 60/8, 61/4, 78/6, 79/5, 80/4, 85/2, 96/3), ahol késői urnamezős csészével, de kora Hallstatt-i környzetben is előkerült.
Found in Grave 36/45 (Figs. 58.4, 76.3). Such vessels are not present in either the cemeteries of Kalsdorf (Tiefengraber 2005, Abb. 33), Stillfried (Strohschneider 1976, Kaus 1984) or Waldviertel (Lochner 1991, 271 – 272), even though these are well-documented. At the same time it can be found in the graves dated to the Ha B period of the Tököl cemetery (Patek 1958, 416, Képek 12.3, 17.8). It is very frequent in the cemetery of DaljWeinberg (Metzner-Nebelsick 2002, 103, Taf. 57/1, 60/8, 61/4, 78/6, 79/5, 80/4, 85/2, 96/3), where it was found together with a Late Urnfield cup but it has also appeared in the Early Hallstatt period.
6.1.1e Váll alatt kannelúrázott és a vállon füllel / fülekkel
6.1.1e Channelling under the shoulder and handle(s) on the shoulder
6.1.1e.1 A vállon egy füllel: 18. sír (21. ábra 3, 76. ábra 6) és a 27. sír ugyanott három füllel (29. ábra 6 , 74. ábra 4) rendelkező és a váll alatt függőlegesen kannelúrázott edényének kissé nyúlánkabb és szűkebb szájú, de ferdén kannelúrázott változata (Müller-Karpe 1959, 141A/16; Mozsolics 2000, Taf. 19. 11) rejtette a Celldömölk – Sághegyi III. kincs (Ha B2) bronzait. A vállra helyezett két (!) füles megoldást a csöngei 4. sír – igaz díszítetlen – urnáján (Kemenczei 1996, 107, Abb.
6.1.1e.1 The vessel in Grave 18 (Figs. 21.3, 76.6) has one handle on its shoulder. The one in Grave 27 has three handles (Figs. 29.6, 74.4) and vertical channelling below its shoulder. A vessel similar to the latter one but slightly taller with a smaller mouth and oblique channelling (Müller-Karpe 1959, 141A/16; Mozsolics 2000, Taf. 19. 11) hid the 3rd bronze depot (Ha B2) at Celldömölk – Ság-hegy. In Grave 4 at Csönge there was an urn, undecorated, which also has two handles (!) on the shoulder (Kemenczei 1996, 107, Abb. 14.1).
6. Fejezet/Chapter 6 14.1) is viszont látjuk. A két füles, de a vállon árkolt darabokat Michaela Lochner (1991, 272) a rendszere szerinti Typ D/Var.a1-2-be sorolta. Megszólalásig hasonló, de szisztematikusan csak egy füllel ellátott Dalj urnáinak egy része, de Erdut (Erdőd) és Vukovar (Vukovár) urnái között szintén előfordulnak ilyen példányok (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 91/3, 106/12, 111/12). Ez C. MetznerNebelsick (2002, 98 – 99, 120 – 122, Abb. 24. 3) 3. edénytípusa (Kegelhalshenkelgefäß), amelyet a felosztása szerinti V. kincshorizontra, a 9. századra (Ha B3) datál és a dél-pannoniai régió vezértípusának, továbbá az észak-itáliai kapcsolat bizonyságának tart. Elterjedési területét (Metzner-Nebelsick 2002, Abb. 45) színezi a 27. sír edénye. A Wien – Großenzersdorf-i Ha B2 időszakra keltezett (akkori terminológiával Stillfried csoport/típus) temető egyik, sajnos szórvány példánya (a vállán két füllel) idézhető még (Hetzer és Willvonseder 1952, 59, 71 – 72, Abb. 7.1). Ugyanakkor az ilyen darabok megtalálhatók a Ha C1 periódusra (8. század eleje: Metzner-Nebelsick 2002, 122), de korábbra is (!) datált (Kemenczei 2005, 1. táblázat) Pécs – Jakab-hegy 10, 15. tumulusának mellékletei között (Maráz 1979, 90 – 91, 14. kép 3, 15. kép 1), amelyek díszítése az urnamezős időszakot, ugyanakkor formája a Hallstatt kultúrával történő ötvöződést tükrözi. Helyi – dunántúli – előzményének (Ha A) tekinthetők esetleg a neszmélyi temetőből ismert darabok (Patek, 1961, 66, Abb. 19/3). Ugyanakkor térben legközelebbi, legkorábbi urnamezős kori formai előzményének tartom a velemi Szt. Vid 1978/a gödréből közölt példányt (Bándi és Fekete 1977 – 78, 106, 10. kép 4). A fül vállra helyezésére jó példákat (Sirok – Akasztómály 3, 4. sír: Patek 1991a, 21. tábla 5, 7) találunk a kelet-magyarországi Mezőcsát csoport leletanyagban is. Az idézett temetkezéseket a Füzesabony – Mezőcsát I. fázisra, a 9. századra keltezték (Metzner-Nebelsick 1998, 381). Az ilyen típusú fül elhelyezésre a Basarab kultúra Şoldăneşti 3. sírja egyik hasonló edényét (Kašuba 2007, Abb. 3/B) is megemlíthetem.
Michaela Lochner (1991, 272) classified the artefacts with two handles and channels on the shoulder as type D/Var.a1 – 2. Some of the urns of Dalj are very similar to these but consistently have only one handle. Such vessels are found among the urns of Erdut (Erdőd) and Vukovar (Vukovár) as well (MetznerNebelsick 2002, Taf. 91/3, 106/12, 111/12). This is vessel type No. 3 of Carola Metzner-Nebelsick (2002, 98 – 99, 120 – 122, Abb. 24. 3). According to her classification it is dated to the 5th treasure horizon, 9th century BC (Ha B3), and is considered to be the leading type of the south Pannonian region, and it provides proof for a connection with northern Italy. The vessel from Grave 27 denotes how widespread this type was (Metzner-Nebelsick 2002, Abb. 45). We shall also mention one vessel (with two handles on the shoulder), which is a stray find, of Wien – Großenzersdorf, dated to Ha B2 (Stillfried group/type according to a former terminology) (Hetzer and Willvonseder 1952, 59, 71 – 72, Abb. 7.1). Similar pieces can be found in the Ha C1 period (beginning of the 8th century BC: Metzner-Nebelsick 2002, 122), and some are dated even earlier (!) (Kemenczei 2005, Tab. 1) among the grave goods of Tumuli 10 and 15 of Pécs – Jakab-hegy (Maráz 1979, 90 – 91, Képek 14.3, 15.1).The ornamenting of the pieces from the tumuli represent the Urnfield period but their shapes reflect strong effects of the Hallstatt culture. We might consider the vessels from the cemetery of Neszmély as local antecedents (Ha A) from the Transdanubian region (Patek, 1961, 66, Abb. 19/3). At the same time its closest spatial analogy, and also its earliest Urnfield antecedent is the vessel from Velem Szt. Vid from Pit 1978/a (Bándi and Fekete 1977 – 78, 106, Kép 10.4). There are excellent examples of fitting handles on the shoulder among the finds of the Mezőcsát group in eastern Hungary (Sirok – Akasztómály, Graves 3 and 4: Patek 1991a, Táblák 21.5, 21.7). The above-mentioned burials are dated to the 9th century BC, to phase I of Füzesabony – Mezőcsát (Metzner-Nebelsick 1998, 381). A similarly positioned handle might be mentioned as an example found in Grave 3 at Şoldăneşti representing the Basarab culture (Kašuba 2007, Abb. 3/B).
139
VIA 2
140
18. sírunk példányának (21. ábra 3) egyszerűbb és talán kissé korábbi, ámbár a Ha B periódusra datált és a Stillfried-i időszakra történő utalással közölt változatait pl. a váli temető anyagában véljük felfedezni (Petres 1960, 20 – 21, 28, 42, Taf. XV. 1, Taf. XX. 5). Számos – de kisebb részletekben eltérő – hasonló darabot Batina (MetznerNebelsick 2002, Taf. 1/7-8, 6/3-5, 12/1, 16/3, 6, 34/2, 48/8), Dalj (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 61/5, 84/4) és Vukovar (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 111/1, 3) temetőiből tettek közzé. Carola Metzner-Nebelsick (2002, 172 – 174, 179, Abb. 90) a szinte tökéletesen megegyező Pécs – Jakab-hegy 26. halomsírjából származó példányt az általa kidolgozott IIIb kerámia-horizontra, azaz az idősebb Hallstatt-korra (Ha C1) keltezte.
We assume that the vessel found in Grave 18 (Fig. 21.3) has simpler and a bit earlier versions among the finds of the cemetery of Vál, dated to the Ha B period and referenced among the Stillfried period finds (Petres 1960, 20 – 21, 28, 42, Taf. XV. 1, Taf. XX. 5). Many similar vessels, distinct in small details only, were published from the cemeteries of Batina (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 1/7 – 8, 6/3 – 5, 12/1, 16/3, 6, 34/2, 48/8), Dalj (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 61/5, 84/4) and Vukovar (MetznerNebelsick 2002, Taf. 111/1, 3). A vessel, almost completely similar to these ones, originating from Tumulus 26 of Pécs – Jakab-hegy was dated by Carola Metzner-Nebelsick (2002, 172 – 174, 179, Abb. 90) to the IIIb pottery horizon, that is to the Late Hallstatt period (Ha C1).
6.1.1e.2 A fül ívelt, félkör alakú besimítás-köteggel keretezve 6.1.1e.2a Szalagfül: 22. sír (24. ábra 1). Batina temetőjének több kantharos edényén (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 22/4, 23/11) a fül és a bütyök alatt is ilyen besimított dísz van. A Thunau/4 lelőhelyről közöltek egy bütyökfüles edénytöredéket, amelyet a késő urnamezős – Hallstatt kultúra átmeneti időszakára kelteztek (Lochner 1991, 158 – 161, Taf. 106. 6). A másik alapvető eltérés, hogy a mi edényünk a váll alatt még függőlegesen kannelúrázott is, az pedig nem. 6.1.1e.2b Bütyökfül: a 16/25. (167. ábra 3 – Hallstatt-kori, itt másodlagos helyzetben van) és a 22/32. sírból származóval (50. ábra 8, 75. ábra 6) szinte megegyezőt és ugyanolyan típusú edényen Vukovarról (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 112/2), Wien – Großenzersdor-i 11. sírból (Hetzer és Willfonseder 1952, Abb. 13.2) és Thunau/4 lelőhelyről közöltek (Lochner 1991, 158 – 161, Taf. 106.6). Ugyanakkor a 46/26. gödör betöltéséből származó töredéken (167. ábra 4) az idézett Thunau-i párhuzammal megegyező, azaz a vállon vízszintes kannelúra alatti bütyköt keretező félköríves árkolást látunk, de egy a vízszintes kannelúrát mellőző, ugyanilyen darab (167. ábra 10) is előkerült.
6.1.1e.2 Handle framed by arched semicircular smoothing 6.1.1e.2a Strap handle: Grave 22 (Fig. 24.1). This motif, the smoothing below the handle and the knob, can be found on many of the canthari of the cemetery of Batina (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 22/4, 23/11). A vessel fragment with a knob handle was recorded at Thunau/4, dated to the transitional period between the Late Urnfield and Hallstatt cultures (Lochner 1991, 158 – 161, Taf. 106. 6). Another basic difference is that our vessel has vertical channelling below the shoulder but the other vessels have not. 6.1.1e.2b Knob handles on the same type of vessels, which were found in Grave 16/25 (Fig. 167.3 – Hallstatt period, here in secondary position) and Grave 22/32 (Figs. 50.8, 75.6) were reported from Vukovar (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 112/2), from Grave 11 of Wien – Großenzersdor (Hetzer and Willvonseder 1952, Abb. 13.2) and from site Thunau/4 (Lochner 1991, 158 – 161, Taf. 106.6). There is a semicircular channel framing the knob below the horizontal channelling on the shoulder, which is similar to the one mentioned from Thunau, on the fragment from the fill of Pit 46/26 (Fig. 167.4). We also found a similar one but without the horizontal channelling (Fig. 167.10).
6. Fejezet/Chapter 6 6.1.1f A vállból induló fül a perem alatt csatlakozik, a váll alatt kannelúrázott
6.1.1f Handle begins from the shoulder and is attached under the rim, there is channelling on the shoulder
A függőlegesen kannelúrázott, a 14. sírunkból (17. ábra 2) származóhoz Pécs – Jakab-hegy 10. tumulusából (Maráz 1979, 90 – 91, 14. kép 3), a ferdén kannelúrázott, a 29. sírból (31. ábra 3, 74. ábra 5) előkerülthöz Pécs – Jakab-hegy 15. tumulusából (Maráz 1979, 90 – 91, 15. kép 4) idézhető jó párhuzam, amelyeket a Ha C1 periódusra datáltak.
There are good analogies, dated to the Ha C1 period, for the vessel with vertical channelling from Grave 14 (Fig. 17.2) from Tumulus 10 at Pécs – Jakab-hegy (Maráz 1979, 90 – 91, Kép 14.3); to the vessel with oblique channelling from Grave 29 (Figs. 31.3, 74.5) from Tumulus 15 at Pécs – Jakab-hegy (Maráz 1979, 90 – 91, Kép 15.4).
6.1.1g A vállon besimítások (árkolás), alatta szakaszosan benyomott lencse-díszítés
6.1.1g Smoothings on the shoulder (channels), below pressed lentil-shaped ornament in sections
A 29. sír edényével (31. ábra 6, 74. ábra 6) teljesen azonos díszítésű szórvány került elő Haindorfban (C-típus: Lochner 1991, 271, Taf. 55. 1). A lencse-dísz ilyen edénytípusokon, de más módon elhelyezve Stillfried régebben feltárt sírjaiból (Strohschneider 1976, 45 – 46, Taf. 16/1, 5, 17/4, 6) ismert. Más edénytípuson és kombinációban az Oberravelsbach-i edénydepóból (Ha A/B: Lochner 1986, 297, 306, Taf. 1. 5; 1991, 124, Taf. 80. 1), illetve Wien – Leopoldsberg szórványai között egy fazekacskaként meghatározott edényen (Kerchler 1962, Taf. V. 5) is előfordul. A Klentnice 24. sírjából (Říhovský 1965, Taf. VII. 24/h) származó hasonló példányt a publikáló pontosan nem keltezte. Ugyanakkor megtalálható – más díszítéssel kombinálva – a Dalj temetőjében (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 89/1) és a kelet-magyarországi Mezőcsát csoport temetőiben (pl. Füzesabony – Kettős-halom 10. sír: Patek 1991a, 4. tábla 5; Metzner-Nebelsick 1998, Abb. 18.1) is. Az idézett temetkezést a Füzesabony – Mezőcsát I. fázisra, a 9. századra keltezték (Metzner-Nebelsick 1998, 381). A finoman kivitelezett vízszintes besimítás az urnamezős időszak Podol-Stillfried típusára jellemző (Metzner-Nebelsick 2002, 100).
A stray find was found in Haindorf (Type C: Lochner 1991, 271, Taf. 55. 1) with exactly the same decoration as the one found in Grave 29 (Figs. 31.6, 74.6). Such lentil-shaped ornamentation, positioned differently, is known from similar vessel types that were found in the graves of Stillfried from a previous excavation (Strohschneider 1976, 45 – 46, Taf. 16/1, 5, 17/4, 6). The motif is present on other vessel types and other combinations in the vessel depot of Oberravelsbach (Ha A/B: Lochner 1986, 297, 306, Taf. 1. 5; 1991, 124, Taf. 80. 1), and among the stray finds of Wien-Leopoldsberg on a small pot (Kerchler 1962, Taf. V. 5). A similar vessel was found in Grave 24 of Klentnice (Říhovský 1965, Taf. VII. 24/h) but the publication did not date it exactly. The motif can be found, combined with other ornaments, in the cemetery of Dalj (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 89/1) and in the northern Hungarian Mezőcsát group (for example Füzesabony – Kettős-halom Grave 10: Patek 1991a, Táblák 4, 5; Metzner-Nebelsick 1998, Abb. 18.1). The above-mentioned burials are dated to the 9th century BC, phase I of Füzesabony – Mezőcsát (MetznerNebelsick 1998, 381). Such refined horizontal smoothing is characteristic of the Podol-Stillfried type of the Urnfield period (Metzner-Nebesick 2002, 100).
6.1.1h A váll alatt ritmikusan ismétlődő félkör alakú besimítás-köteggel, ami nem képez girland-díszt
6.1.1h Grouped semi-circular smoothing regularly positioned below the shoulder but not forming a garland
25/35. sírból (52. ábra 6, 76. ábra 1). Hasonló díszítési megoldású edény található a Budapest – békásmegyeri VIII. (Kalicz-Schreiber 1991, Abb.
Found in Grave 25/35 (Figs. 52.6, 76.1). Similarly ornamented vessels can be found in Grave VIII at Budapest-Békásmegyer (Kalicz-Schreiber 1991, Abb.
141
VIA 2
142
11.1) és a burgenlandi Marz 117. sírjában. Utóbbit a Hallstatt kultúra középső fázisára (Ha C2) keltezték (Nebelsick et al. 1997, 80, Abb. 31). Vukovar egyik edényét (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 112/2) és Sopron – Burgstall Ha C1-re keltezett 177. tumulusának edényét (Patek 1991b, Abb. 7.4) mindenképpen meg kell említenem. Ugyan bütyökkel kombinált és bordadíszes megoldású Franzhausen 1094. csontvázas, csont nyílhegyes, a Hallstatt kultúrához sorolt – keleti eredetű beszivárgó? – sírjának edénye (Nebelsick et al. 1997, 175, 180, Abb. 73/4), amelyik összhatása miatt azonban talán mégis figyelembe veendő, de bizonyosan fiatalabb a mi példányunknál.
11.1) and Grave 117 of Burgenland Marz. The latter was dated to the middle phase (Ha C2) of the Hallstatt culture (Nebelsick et al. 1997, 80, Abb. 31). Two further occurrences must also be mentioned: a vessel from Vukovar (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 112/2) and Tumulus 117 of Sopron – Burgstall, dated to Ha C1 (Patek 1991b, Abb. 7.4). A vessel with a knob and an applied rib decoration, found in the inhumation Grave 1094 of Franzhausen with a bone arrowhead, is part of the Hallstatt culture, but it might be the result of an eastern infiltration (Nebelsick et al. 1997, 175, 180, Abb. 73/4). This vessel could be taken into consideration due to its overall impression but it is definitely younger than our vessel.
6.1.1i A nyakon és a has középvonalán bütykök
6.1.1i Knobs on the neck and on the middle of the belly
A 33. sír edénye (36. ábra 3, 75. ábra 1). Ebben a formában nem gyakori edénytípus. A bütykök számát és elhelyezését tekintve eltérő, de egyébként jó párhuzamát közölte Kőszegi Frigyes (1988, 55 – 56, 52. tábla 2) Budapest XXI. – Csepel-Szabadkikötő feltételezett sírjából, amelyet az urnamezős fejlődés V. (preszkíta) fázisába sorolt. S ugyanilyen megfontolásból – bütykök kialakítása és elhelyezésének módja – utalnom kell a Tamási – Várhegy-Frühwirth szőlők egyik sírjának edényére (Kőszegi 1988, 189; Patek 1968, 153 – 154, Taf. LXXXVIII.9). Erre az urnamezős időszakra jellemző a hevenyészett edényforma, gyakori a deformáltság (Kőszegi 1988, 56). Mindezeknek a kritériumoknak edényünk megfelel. Az edény formailag is jó hasonmásait – azaz kettős-kúpos alapforma, rövid nyak és kihajló perem – ismerjük a velemi Szt. Vid régi anyagából (Miske 1908, Taf. LXVI.6) és Daljból, de ott a bütykök elhelyezése más (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 55/6, 66/9, 67/4, 69/1). Daljból is csak egy olyan példányt közöltek, amely a teljesen egyszerű, bütyök nélküli alapforma (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 84/3). Ezt az edényforma Carola Metzner-Nebelsick (2002, 114 – 118, Abb. 24.4, Abb. 42) 4. edénytípusa (Doppelkonisches Großgefäß), amelyet a korai Hallstatt kultúrától a szkíták leletanyagáig megtalálunk. Ennek talán
Found on a vessel from Grave 33 (Figs. 36.3, 75.1). In this form this is a rare vessel type. A good analogy was published by Frigyes Kőszegi (1988, 55 – 56, Tábla 52.2) originating from the supposed grave of Budapest XXI-Csepel – Szabadkikötő. The knobs on the vessel are different in number and position, and the vessel is characterised as phase V (Pre-Scythian) of the Urnfield development. For the same reason, in considering the position and formation of the knobs, the vessels from a grave of Tamási – Várhegy-Frühwirth szőlők (Patek 1968, 153 – 154, Taf. LXXXVIII.9; Kőszegi 1988, 189) must also be mentioned. This period of the Urnfield development is characterized by rough shapes, deformed vessels are common (Kőszegi 1988, 56). Our vessel lives up to all these criteria. Good resemblances of the vessel, meaning the biconical basic shape, short neck and everted rim, are known from the old finds of Velem Szt. Vid (Miske 1908, Taf. LXVI.6) and Dalj, but the position of the knobs is different (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 55/6, 66/9, 67/4, 69/1). Only one vessel was reported from Dalj, which is a basic shape without knobs (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 84/3). This shape is Type 4 (Doppelkonisches Großgefäß) of Carola Metzner-Nebelsick (2002, 114 – 118, Abb. 24.4, Abb. 42), which was present from the Early Hallstatt culture to the Scythian period. The vessel in question might be the local precedent of this one.
6. Fejezet/Chapter 6 helyi előzménye a kérdéses edény. Megjegyezve azt is, hogy a mi példányunk a fenti alapformának jócskán kisebb változata. Továbbá a nyugat-szlovákiai Vrádište temetőjének Ib fázisra keltezett 10. sírjára érdemes felhívnom a figyelmet, amelyben egy meglehetősen késői, a Ha D-re keltezett (Müller 2007b, 626, 629 – 630, 638, Abb. 1.27, Abb. 6, Abb. 9/1) példány van. A megoldás – azaz két sorban, de lejjebb elhelyezett bütykök, kannelúrázott edényen – Klentnice temetőjében a Ha B2 periódusban tűnnek fel (Říhovský 1965, Abb. 14). Ugyanakkor a kelet-magyarországi Mezőcsát csoport leletanyagra is érdemes kitekinteni. Így például Tiszakeszi és Ároktő edényeire (Metzner-Nebelsick 1998, Abb. 16.1, 9), de csak a bütykök két sorban történő elhelyzése miatt. Továbbá a nagy edényen két sorban elhelyezett bütykökre a Basarab kultúra Şoldăneşti 3. sírjából említhető még egy, bár más formájú edény (Kašuba 2007, Abb. 3/B).
It must be noted that our vessel is a much smaller version of the above-mentioned basic shape. I also have to point out one vessel from Grave 10 of the cemetery of a western Slovakian Vrádište, Ib phase of the cemetery, from a relatively late period, dated to Ha D (Müller 2007b, 626, 629 – 630, 638, Abb. 1.27, Abb. 6, Abb. 9/1). This practice, the knobs arranged in two lines but in a lower position on a vessel with channelling, first appeared in the cemetery of Klentnice in the Ha B2 period (Říhovský 1965, Abb. 14). At the same time it is worth to take a quick view of the finds of the northern Hungarian Mezőcsát group. For example, there are the vessels of Tiszakeszi and Ároktő (Metzner-Nebelsick 1998, Abb. 16.1, 9) but they are important from this point of view only because of the knobs arranged in two lines. Another vessel, although different in shape, can be mentioned as an example of knobs arranged in two lines on a large vessel – from Grave 3 of Şoldăneşti in the Basarab culture (Kašuba 2007, Abb. 3/B).
6.1.2 Gömbös testű edény/galléros peremű edény (Kragenrandgefäß)
6.1.2 Spherical-shaped/collared vessel(Kragenrandgefäß)
A 39/48. sírból (60. ábra 5). A Ság-hegyi szórvány anyagból ismert egy tömzsibb változat (Patek 1968, Taf. XII. 13). Sopron – Burgstall tumulusaiból népszerű edényformaként a Ha B3 – Ha D időszakból (Patek 1993, 51 – 52, Abb. 36) jól ismert. A rövid nyak és a test hasonlósága miatt megemlíthető a Wien – Leopoldsberg 28. sír (Kerchler 1962, Taf. IV. 1), de még inkább a Stillfried 2. sírja (Ha B2) edénye, amely azonban kannelúradíszes (Kaus 1984, 30, Taf. 3.2a). Kicsit hosszabb nyakkal rendelkező példányát Schiltern – Burgstallról közölték (Trnka 1983, 146, Abb. 9A) és a Ha B – C periódusra keltezték. Kissé fiatalabb – az idősebb kora vaskor végére keltezett – változatait Kučar településének „B” házában tárták fel (Dular et al. 1995, 39 – 45, 62 – 63, Taf. 24/2 – 6, 25/1, 26/7). A formatípus még fiatalabb példányait a Stična – Novo mesto 1 – 2 horizontból (Ha C2 – Ha D1) ismerjük (Dular 1982, 177, Abb. 3, Taf. 6/45).
Found in Grave 39/48 (Fig. 60.5). A stockier version is known from the stray finds of Sághegy (Patek 1968, Taf. XII. 13). It is well-known as a popular vessel shape from the tumuli of Sopron – Burgstall, dated to Ha B3 – Ha D (Patek 1993, 51 – 52, Abb. 36). Due to similarities, like the short neck and the body shape, we shall mention the vessels from Grave 28 of Wien – Leopoldsberg (Kerchler 1962, Taf. IV. 1) and from Grave 2 of Stillfried (Ha B2). This latter has channelling (Kaus 1984, 30, Taf. 3.2a). A vessel with a longer neck was published from Schiltern-Burgstall (Trnka 1983, 146, Abb. 9A), dated to the Ha B – C period. A bit younger versions, dated to the end of the older Early Iron Age, were found in House “B” of Kučar settlement (Dular et al. 1995, 39 – 45, 62 – 63, Taf. 24/2 – 6, 25/1, 26/7). Still younger versions of the same shape are known from Stična – Novo mesto 1 – 2 horizon, dated to Ha C2 – Ha D1 (Dular 1982, 177, Abb. 3, Taf. 6/45).
143
VIA 2
144
6.1.3 Fazék
6.1.3 Pot
A fazék peremének ujjbenyomkodással történő díszítése (37/46. sír: 58. ábra 6) a késő urnamezős időszak jellegzetessége Horvátország területén (Pavišič 2001, 170, Taf. 2) és Ausztriában. Divatja a Hallstatt kultúrában is továbbél (Tiefengraber 2005, 114, Taf. 21/2).
Decorating the rim of a pot with finger impressions (Grave 37/46: Fig. 58.6) was characteristic of the Late Urnfield period in Austria and Croatia (Pavišič 2001, 170, Taf. 2). This trend survives into the Hallstatt culture (Tiefengraber 2005, 114, Taf. 21/2).
6.1.3a S-profilú, nyúlánk:
6.1.3a Tall with an S-profile:
A 24. sírból (27. ábra 3 és 78. ábra 1). Korábbi változata megtalálható: a velemi Szt. Vid 27. háza padlóján (Bándi és Fekete 1977 – 78, 116, 15. kép) és a neszmélyi temető 81. sírjában (Patek 1961, Taf. XII. 5). Ismert a kelet-magyarországi „trako-kimmer” temetők anyagából (pl. Füzesabony – Kettős-halom 42. sír: Patek 1991a, 11. tábla 15; Metzner-Nebelsick 1998, 381, Abb. 18.17), amelyet a Füzesabony – Mezőcsát III / szkíta időszakra, a 8. század utolsó negyede utánra datáltak.
From Grave 24 (Figs. 27.3, 78.1). Earlier versions found on the floor of House 27 at Velem Szt. Vid (Bándi and Fekete 1977 – 78, 116, Kép 15) and in Grave 81 of the cemetery at Neszmély (Patek 1961, Taf. XII. 5). It is also familiar in the finds of “Thracian – Cimmerian” cemeteries of eastern Hungary (for example Füzesabony – Kettős-halom Grave 42: Patek 1991a, Tablák 11, 15; Metzner-Nebelsick 1998, 381, Abb. 18.17), dated to the Füzesabony – Mezőcsát III/Scythian period, after the last quarter of the 8th century BC.
6.1.3b S-profilú, fogóbütykökkel:
6.1.3b S-profiled with a knob handle:
8/17. sír (39. ábra 4). Jó párhuzama, de eltéréssel – ugyanis peremén hullámosan benyomkodott – Wien – Leopoldsberg 32. sírjából (Kerchler 1962, Taf. II. 5) van. Pereme alatt lécdíszes a Klentnice I. periódusára (Ha A2 – Ha B1) keltezett 46. sír edénye (Říhovský 1965, Abb. 14, Taf. XLII.1). A 22/32. sír fazeka (50. ábra 3) Kalsdorf temőtője ilyen edényeinek II. csoportjába sorolható, ahol a 8/94. sírból ismert (Tiefengraber 2005, Taf. 22/4).
Grave 8/17 (Fig. 39.4). A good analogy is the vessel from Grave 32 of Wien-Leopoldsberg (Kerchler 1962, Taf. II. 5), with a slight difference, that is that one has impressions on its rim. The vessel from Grave 46 is dated to Klentnice I period (Ha A2 – Ha B1 and has applied rib ornaments below the rim (Říhovský 1965, Abb. 14, Taf. XLII.1). The pot from Grave 23/32 (Fig. 50.3) can be grouped into group II vessels of Kalsdorf cemetery, where it was found in Grave 8/94 (Tiefengraber 2005, Taf. 22/4).
6.1.3c S-profilú, tömzsi, benyomkodott peremmel és bordadísszel:
6.1.3c S-profiled, stocky and shows an impressed rim and applied rib decoration:
20/30. sír (49. ábra 3, 78. ábra 2). Meglehetősen ritka edénytípus a korabeli temetőkben, de jó párhuzamát közölték Daljból (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 87/5) és Kalsdorf 2/87. sírjából (Tiefengraber 2005, Taf. 14/1). A peremén egy benyomkodott lécdísszel rendelkező töredéket az urnamezős/Hallstatt időszakra datálták (Trnka 1983, 147, Abb. 10/alul), amely azonban a publikáló szerint pontosabb kronológiai besorolásra nem alkalmas. Általánosan elterjedt a késői urnamezős időszak településein, de
Grave 20/30 (Figs. 49.3, 78.2). In contemporary cemeteries it is a quite rare type of vessel but good analogies were published from Dalj (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 87/5) and from Grave 2/87 of Kalsdorf (Tiefengraber 2005, Taf. 14/1). A fragment with an impressed rib ornament on the rim was dated to the Urnfield/Hallstatt period (Trnka 1983, 147, Abb. 10/below) but according to the publication it is not suitable for more precise chronological classification. It is very widespread among the settlements of the Late Urnfield period and also very popular in the
6. Fejezet/Chapter 6 az urnamezős időszak záró periódusában és a Hallstatt kultúra kezdetén is igen népszerű (Tiefengraber 2005, 118). Két lécdíszes a Basarab kultúra Şoldăneşti 3. sírja igen hasonló, de a mienknél nyúlánkabb edénye (Kašuba 2007, Abb. 3/B).
end of the Urnfield period and in the beginning of the Hallstatt culture (Tiefengraber 2005, 118). There is another, similar vessel, but taller and has two applied rib ornaments, and was found in Grave 3 at Şoldăneşti representing the Basarab culture (Kašuba 2007, Abb. 3/B).
6.1.4 Korsó/Palack-szerű edény (60. ábra 3, 78. ábra 3)
6.1.4 Jug/Bottle-like vessel (Figs. 60.3, 78.3)
Vállán vízszintes besimítások, nyaka szűk és erősen kihajló peremű példánya a 39/48. sírból. Ezt a díszítésmódot a Ha B2 és Ha B3 időszakban is megtaláljuk (Trnka 1983, 146, Abb. 8, Abb. 9A; Kaus 1984, 39). Jó párhuzama került elő Wien – Großenzersdor 11. sírjából (Hetzer és Willvonseder 1952, Abb. 13.5). Jellegében hasonlók, de arányaikban eltérőek (tömzsibbek) St. Andrä 12, 37AB sírjaiból (Eibner 1974, 186, Abb. 12.12b – c és 260, Abb. 41.37f) származó edények. A 12. sírt Eibner (1974, 55, Abb. 5) a temető III. fázisára (Ha B3) keltezte. Jellegében és arányaiban vele megegyező, de vállra helyezett füleivel és függőleges kannelúrázottságában eltér tőle a temető I. fázisára datált 41. sír edénye (Eibner 1974, 43, 271, Taf. 43. 41b, Abb. 5). A hasonló, de jóval nyúlánkabb és szűkebb nyakú – szinte már palack-szerű – Stillfried 25. sírjának edénye, amelyet a Ha B2 (Kaus 1984, 39, Taf. 23.25c), a 21. sír tömzsibb formáját pedig a Ha B3 periódusra keltezték (Kaus 1984, 40, Taf. 20.21a). Arányaiban is legjobb változatát Klentnice 57. – de a vállon két füllel ellátott – és 106. sírjaiból – ez viszont a váll alatt függőlegesen kannelúrázott – , azaz a temető II, Ha B1-re datált időrendi fázisából közölték (Říhovský 1965, Abb. 14, Taf. XLIII. 7, LI. 14). Hasonló, de díszítetlen változatát a csöngei 2. sírból (Kemenczei 1996, 107, Abb. 13.2), s a vállon azonos módon díszített, de a nyakon és a hason is díszített változatát a 19. sírból tárták fel (Kemenczei 1996, Abb. 15.9). Feltűnő, de csak a formai hasonlóság a Basarab kultúra Şoldăneşti 3. sírja edényeivel (Kašuba 2007, Abb. 3/B). Megjelenésükben hasonlóak, de a díszítés helyét illetően eltérőek
It was found in Grave 39/48. It has a horizontal smoothing on its shoulder, a tight neck and a strongly everted rim. Such decoration is widespread in both the Ha B2 and Ha B3 periods (Trnka 1983, 146, Abb. 8, Abb. 9A; Kaus 1984, 39). A good analogy was found in Grave 11 of Wien – Großenzersdor (Hetzer and Willvonseder 1952, Abb. 13.5). The vessels found in Grave 12 and 37AB of St. Andrä (Eibner 1974, 186, Abb. 12.12b – c, 260, Abb. 41.37f) are similar in overall type but different in their proportions (stockier). Grave 12 was dated by Eibner (1974, 55, Abb. 5) to phase III (Ha B3) of the cemetery. A vessel found in Grave 41, dated to phase I of the cemetery, is similar in type and proportions but is different in that its handles located on the shoulder and that it has a vertical channelling (Eibner 1974, 43, 271, Taf. 43. 41b, Abb. 5). The vessel of Grave 25 of Stillfried is similar but much taller and has a narrower neck, almost like a bottle, and was dated to Ha B2 (Kaus 1984, 39, Taf. 23.25c). The stockier shape of the vessel of Grave 21 was dated to Ha B3 (Kaus 1984, 40, Taf. 20.21a). This vessel type, best in its proportions, was found in Klentnice, dated to phase II of the cemetery, to Ha B1. The vessel in Klentnice from Grave 57 has two handles on the shoulder, and the one from Grave 106 has vertical channelling below the shoulder (Říhovský 1965, Abb. 14, Taf. XLIII. 7, LI. 14). A similar but unornamented version was found in Grave 2 of Csönge (Kemenczei 1996, 107, Abb. 13.2). A vessel from Grave 19 was similarly decorated to the previous one on its shoulder but it is also decorated on the neck and the belly (Kemenczei 1996, Abb. 15.9). The similarity is striking, but only in terms of shape, to the vessels of Grave 3 in Şoldăneşti representing the Basarab culture (Kašuba 2007, Abb. 3/B). The vessels from the graves, dated to Ha C2 – D1, from Stična and Magdalenska gora are similar but there are
145
VIA 2
146
– a nyakon vízszintes, a váll alatt háromszögletes kannelúrázás – a Stična és Magdalenska gora Ha C2 – D1 sírjaiból (Typ I: Dular 1982, 181, Abb. 3, Taf. 10/90 – 92) származók.
differences in terms of the location of the ornaments, which are horizontal channelling on the neck, and triangular ones below the shoulder (Typ I: Dular 1982, 181, Abb. 3, Taf. 10/90 – 92).
6.1.5 Csésze
6.1.5 Cup
6.1.5a
6.1.5a
A 9/18. sírból való, valószínűleg füles csésze alsó része, amely függőleges csoportokban árkolt. Az egyik válltöredéken szalagfül indítása (41. ábra 5), meglehetősen ritka díszítési megoldás a térség leletanyagában. Ugyanakkor számos hasonló példányt Batina és Vukovar (Vukovár) temetőjéből (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 3/3, 30/12, 109/4, 6) ismerünk. A váll alatt ilyen díszítésű az Oberravelsbach-i fiatalabb urnamezős kori (Ha A/B átmenete) telepről is van (Lochner 1991, 124, Taf. 80. 6). Más edénytípuson is alkalmazták, ami szórványként (Lochner 1991, 80, Taf. 53.6) került elő a Haindorf-i temető területéről. Sajnos a csöngei temető megmaradt anyagában nem találunk ilyet.
Bottom part of a cup, originally it probably had a handle. It was found in Grave 9/18. It is channelled in vertical groups. Strap handle stub is seen on one of the shoulders (Fig. 41.5). Its decoration is a very rare motif type among the finds of the region. At the same time a number of similar vessels were found in the cemeteries of Batina and Vukovar (MetznerNebelsick 2002, Taf. 3/3, 30/12, 109/4, 6). A vessel with such decoration below the shoulder is also known from Oberravelsbach from a younger Urnfield cemetery (Ha A/B transitional period) (Lochner 1991, 124, Taf. 80. 6). The motif was also used on other vessel type found as a stray find at the cemetery of Hainford (Lochner 1991, 80, Taf. 53.6). This type is not detected in the remaining finds of the cemetery of Csönge.
6.1.5b
6.1.5b
A 17. (19. ábra 4), 21. (22. ábra 3) és a 8/17. (39. ábra 2 – 3, 77. ábra 3), 20/30. (49. ábra 1 – 2), 26/36. (54. ábra 3) sírok: a váll alatt ferdén árkolt füles vagy fül nélküli csészéinek keltezése Michael Lochner (1991, 278-279, 300 – 301) tipológiai besorolása szerint a Typ C/Var.b és F6 keveréke a kora- és középső urnamezős időszakra, de ennél pontosan nem datálható, azaz a sírok kronológiai helyzetének meghatározása nehézségekbe ütközik. A csöngei temető megmaradt anyagában ez a típus nem található meg. Sőt, a ferde kannelúrázás általában is ritka, mindössze a 19. sír egy tálkáján (Kemenczei 1996, Abb. 15.8) fordul elő. Honti Szilvia (1993, 149, Abb. 3.8) Vörs B temetőjében a ferdén árkolt edényeket a Baierdorf időszakra keltezi. Kőszegi Frigyes (1988, 27 – 29, 67) szerint a ferde árkolás az urnamezős kultúra II. (Baierdorf) fázisától jelentkezik, majd
Graves 17 (Fig. 19.4), 21 (Fig. 22.3), 8/17 (Figs. 39.2 – 3, 77.3), 20/30 (Figs. 49.1 – 2), 26/36 (Fig. 54.3): dating the cups with or without handle, with oblique channelling under the shoulder, and determining the chronological situation of the graves is not easy. The cups could not be dated more exactly than according to Michaela Lochner's (1991, 278 – 279, 300 – 301) typological classification, which classifies them as the mixture of Typ C/Var. b and F6 and dates them to the Early and Middle Urnfield period. This cup type is not detected in the remaining finds of the cemetery of Csönge. Oblique channelling is rare there, found only on a small bowl from Grave 19 (Kemenczei 1996, Abb. 15.8). Szilvia Honti (1993, 149, Abb. 3.8) dated the vessels with oblique channelling found in the cemetery of Vörs B as originating from the Baierdorf period. According to Frigyes Kőszegi (1988, 27 – 29, 67) oblique channelling first appeared in phase II of the Urnfield
6. Fejezet/Chapter 6 használata egyre inkább csökken és jól látható, hogy az V. fázisban már csak bizonyos edénytípusokon (pl. kantharos) található meg.
culture (Baierdorf), and its application decreased gradually. In phase V only some vessel types were decorated with the motif (for example cantharus).
6.1.6 Bögre
6.1.6 Mug
6.1.6.1 Felhúzott fülű (47. ábra 5, 77. ábra 6)
6.1.6.1 With high swinging handle (Figs. 47.5, 77.6)
19/29. sír. Párhuzama St. Andrä 1. sírjából került elő, amelyet Eibner a temető I. fázisára keltezett (Eibner 1974, 161, Taf.1.1a, Abb. 5).
It was found in Grave 19/29. Its analogy was found in Grave 1 of St. Andrä, and it was dated by Eibner to phase I of the cemetery (Eibner 1974, 161, Taf.1.1a, Abb. 5).
6.1.6.2 Síkozott, felhúzott fülű (35. ábra 8 és 80. ábra 7)
6.1.6.2 Facetted, with high swinging handle (Figs. 35.8, 80.7).
A 32. sírból. A fül ilyen kialakítása a Baierdorfidőszaktól (Ha A1) divatos, így Očkov (Ocskó) halomsírjában számos ilyen füllel ellátott edény (Novotná 1995, 378, Abb. 2) került elő. Jó párhuzama Budapest – Békásmegyer 48. sírjából származik, amelyet Jevišovice-típusú bronz edénye alapján a Ha B1 periódusra kelteztek (Kalicz-Schreiber 1991, 195, Abb. 15.2, 19). Ugyanitt a 21. sírból is ismeretes a fül ilyen kivitelezése (Kalicz-Schreiber 1991, Abb. 12.7), amelyet a Fels am Wagram-típusú tű alapján a fiatalabb urnamezős időszakra (Ha B2) datáltak a romándi kincs segítségével (Říhovský, 1983, 39). Ismerjük azonban a fül ilyen kidolgozását a Pécs – jakab-hegyi 1. tumulusból is, amelyet az Urnamezős- és a Hallstatt kultúra átmenete jó, 8. századi példájaként idéznek (Metzner-Nebelsick 1998, 391 – 393, Abb. 26.15), s míg a fémeket a pontusz-kaukázusi anyagi kultúra, addig a sír kerámiáját a helyi fazekasság emlékeként értékelik. A fül ilyetén megoldására Batina temetőjében (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 13/8) is találunk példát.
It was found in Grave 32. This shape of handle is popular from the beginning of the Baierdorf period (Ha A1), therefore many vessels with such handle were found in the tumulus of Očkov (Ocskó) (Novotná 1995, 378, Abb. 2). A good analogy is from Grave 48 of Budapest-Békásmegyer. Based on the Jevišovice type bronze vessel it was dated to the Ha B1 period (Kalicz-Schreiber 1991, 195, Abb. 15.2, 19). Similarly shaped handle is also known from Grave 21 of the same site (Kalicz-Schreiber 1991, Abb. 12.7). Based on the Fels am Wagram type pin it was dated to the younger Urnfield period (Ha B2) with the aid of the treasure of Románd (Říhovský, 1983, 39). Similarly shaped handle was also found in Tumulus 1 of Pécs – Jakab-hegy, which is referred to as representing the transitional period between the Urnfield and the Hallstatt cultures in the 8th century BC (MetznerNebelsick 1998, 391 – 393, Abb. 26.15). The ceramics of the grave are considered to be locally made while the metals are seen as objects from the Pontus – Caucasian area. The same kind of handle is also known from the cemetery of Batina (MetznerNebelsick 2002, Taf. 13/8).
6.1.6.3 Gömbös / nyomott gömbös testű, hengeres vagy tölcséres nyakkal
6.1.6.3 Spherical / squat-shaped vessel, with a cylindrical or funnel neck
A 18. sírból (szalagfüles: 21. ábra 1), a 24. sírból (szalagfüles: 27. ábra 4, 77. ábra 1), a 25. sírból (háromszögletes átmetszetű füllel: 28. ábra 4, 77. ábra 2), 9/18. sírból (dísz nélküli, egyszerű füles csészéje: 41. ábra 9), 19/29. sírból (D-átmetszetű füllel: 47. ábra 5). Korábbi változatai jól ismertek a késő halomsíros-/korai
This type was found in the following graves: Grave 18 (Fig. 21.1, strap handle Grave 24 (Figs. 27.4, 77.1, strap handle), Grave 25 (handle with triangular crosssection, Figs. 28.4, 77.2), Grave 9/18 (no decoration, a simple cup with no handle: Fig. 41.9), Grave 19/29 (handle with a D-shaped cross-section: Fig. 47.5). Its earlier versions are well-known from the Late Tumu-
147
VIA 2
148
urnamezős időszak Jánosháza – Farkasgyepü/Bakony-vidéki csoportja temetkezéseiből (Ugod: Mithay 1988, 4. ábra 2; Farkasgyepü: Jankovits 1992, 21, 41, Abb. 12.2, Abb. 31.3; Jánosháza: Fekete 2004, 161, 14. kép 1 – 2) és a németbányai településről (Ilon 1996, VII – VIII. tábla). A Ha A1 – 2 időszakok jellegzetessége a háromszögletes átmetszetű fül (Trnka 1983, 146). A háromszögletes átmetszetű fül az UK I. fázisától általános, magasra felhúzott fül pedig a II. fázistól új elem a fazekasságban (Kőszegi 1988, 29). A 18. sír és a 9/18. sír a fiatalabb urnamezős periódusra keltezhető a közeli osztrák példák alapján (Lochner 1991, 155-156, 278: Typ E/Var.a1 – 2, 301). A Wien – Großenzersdor 7. sírja (Hetzer és Willvonseder 1952, Abb. 11.2) ilyen edényét érdemes külön kiemelni. A csöngei temető anyagában nem található meg ez a típus.
lus/Early Urnfield period burials of Jánosháza-Farkasgyepü/Bakony region group (Ugod: Mithay 1988, 4.2 ábra; Farkasgyepü: Jankovits 1992, 21, 41, Abb. 12.2, Abb. 31.3; Jánosháza: Fekete 2004, 161, 14.1 – 2 képek) and from the settlement of Németbánya (Ilon 1996, Tafel VII – VIII). The handles with triangular cross-sections are characteristic of the Ha A1 – 2 period (Trnka 1983, 146). Handles with triangular crosssections are generally used in the beginning of phase I of the Urnfield culture, and the high swinging handle is a new element in pottery, starting in phase II (Kőszegi 1988, 29). Based on close Austrian examples Graves 18 and 9/18 are dated to the younger Urnfield period (Lochner 1991, 155 – 156, 278: Typ E/Var.a1 – 2, 301). It is worth pointing out that a similar vessel was found in Grave 7 of Wien – Großenzersdor (Hetzer and Willvonseder1952, Abb. 11.2). This type is not detected in the remaining finds of the cemetery of Csönge.
6.1.6.4 Éles hasvonalú (45. ábra 4)
6.1.6.4 Strongly emphasized belly (Fig. 45.4)
A 18/28. sírból. Figyelemre méltó párhuzamának gondolom a Tamási – Várhegy-Frühwirth szőlők temetője egyik sírjának ilyen edényét (Patek 1968, 153 – 154, Taf. LXXXXVIII. 5), amelyet Kőszegi Frigyes (1988, 56, 189, 13. tábla A/5) az urnamezős időszak legkésőbbi, általa V. fázisként megnevezett periódusába sorolt.
It was found in Grave 18/28. I consider a vessel from one of the graves of the cemetery of Tamási – Várhegy-Frühwirth szőlők (Patek 1968, 153 – 154, Taf. LXXXXVIII. 5) as a considerable analogy. It was dated by Frigyes Kőszegi (1988, 56, 189, Tábla 13.A/5). According to his relative chronology it is from phase V, which is the latest phase of the Urnfield period.
6.1.7 Tál
6.1.7 Bowl
6.1.7.1 Gömbszeletalakú
6.1.7.1 Semi-spherical
6.1.7.1a Egyszerű (63. ábra 5) A 65/60. sírból. Keltezésre nem igazán alkalmas, általános forma.
6.1.7.1a Simple (Fig. 63.5) It was found in Grave 65/60. It is a common shape, not very suitable for dating.
6.1.7.1b Gömbszeletalakú, omphalosos A 29. sír tálacskájával (31. ábra 5, 79. ábra 5) teljesen megegyező, de belsődíszes a Wien – Leopoldsberg 22. sír (Kerchler 1962, Taf. III. 8) edénye, de Sopron – Burgstall temetőjének legkorábbi fázisában (Ha B3), a 81. tumulusában is megtalálható (Patek 1982, Abb. 17.9; Patek 1993, 51, Abb. 36). Ilyen, de többségük-
6.1.7.1b Semi-spherical, omphalic bottom A bowl, found in Grave 22 of Wien – Leopoldsberg (Kerchler 1962, Taf. III. 8) is fundamentally similar to the small bowl of Grave 29 (Figs. 31.5, 79.5) but the first one has decorations on its interior. Such vessels can also be found in the earliest period of the cemetery of Sopron – Burgstall (Ha B3), in Tumulus 81 (Patek 1982, Abb. 17. 9; 1993, 51, Abb. 36). Similar
6. Fejezet/Chapter 6 ben füllel ellátott edények Batina temetőjéből (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 4/9-10, 12, 33/5, 45/14) kerültek elő.
vessels, with handles, were found in large numbers in the cemetery of Batina (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 4/9 – 10, 12, 33/5, 45/14).
6.1.7.2 Behúzottperemű
6.1.7.2 With inverted rim
6.1.7.2a1 Egyszerű A 22. (24. ábra 3, 79. ábra 3) és a 39/48. sírokból (60. ábra 4). A csöngei temető 5, 6, 10, 17. sírjából (Kemenczei 1996, 107, Abb. 14.2, 5, Abb. 15.3 – 4, Abb. 18.3) maradtak meg ilyenek, amelyek a 22. sírban találthoz hasonlítanak. Az urnamezős időszakban általános (pl. Kőszegi 1988, 13. tábla; Lochner 1991, Typ B/Var.a, Typ C/Var.a; Pare 1998, Abb. 46/A) forma, pontos keltezésre nem alkalmas. 6.1.7.2a2 Kis fogóbütyökkel vagy alagútfüllel kombinált: a 31, 32. sírból (33. ábra 4, 35. ábra 5, 79. ábra 6, 8). Fül nélküli formája Kalsdorf temetőjének XVI. edénytípusa (Tiefengraber 2005, 108, Abb. 36).
6.1.7.2a1 Simple This type was found in Graves 22 (Figs. 24.3, 79.3) and 39/49 (Fig. 60.4). The vessel found in Grave 22 is similar to those from Graves 5, 6, 10, and 17 of Csönge (Kemenczei 1996, 107, Abb. 14.2, 5, Abb. 15.3 – 4, Abb. 18.3). It is not suitable for dating since it is a common shape in the Urnfield period (for example Kőszegi 1988, Tábla 13; Lochner 1991, Typ B/Var.a, Typ C/Var.a; Pare 1998, Abb. 46/A). 6.1.7.2a2 This type, combined with a small knob handle or tunnel handle was found in Grave 31 and 32 (Figs. 33.4, 35.5, 91.6, 8). This type with no handle was classified as type XVI of the Kalsdorf cemetery (Tiefengraber 2005, 108, Abb. 36).
6.1.7.2b Felhúzott füles (10. ábra 3, 78. ábra 4) A 4. sírból. Hasonlót – igaz fülkiképzését nem – ismerek Velem (Miske 1908, Taf. LXII/6) és Batina (Kiskőszeg) régi anyagából (Kőszegi 1988, 58. tábla 1). De temetőnktől nyugatra és délre nem tudok ilyen darabról. A temetőnkhöz kapcsolódó területeken és időszakban az ilyen edények pereme kevésbé behúzott, átmérőjük kisebb és magasabbak.
6.1.7.2b with high swinging handle (Figs. 10.3, 78.4) It was found in Grave 4. Similar ones, in terms of shape but not the handle, are known from the old finds of Velem (Miske 1908, Taf. LXII/6) and Batina (Kiskőszeg) (Kőszegi 1988, Tábla 58.1). I am not aware of such vessel west and south from our cemetery. In the area and time period connected to our cemetery the rim of such vessels are not so inverted, they are smaller in diameter and taller.
6.1.7.3 Turbántekercses, behúzottperemű
6.1.7.3 Decorated with oblique channelling, it has an inverted rim
A 9/18. (41. ábra 1, 80. ábra 2) és 20/30. sírból (49. ábra 8, 80. ábra 3) kiemelt tálak általában nem igazán bírnak keltező erővel, tipikusak ugyanis az egész urnamezős területen a Ha A2 időszaktól és a Hallstatt kultúrában is (Patek 1958, 417; Trnka 1979, 145; Pavišič 2001, 170. Taf. 5/7 – 8; Tiefengraber 2005, 103). Jó párhuzamai ismertek a Kárpát-medencében Koroncó – Bábotáról, Budapest – Békásmegyerről (Kőszegi 1988, 5. tábla A/11, G/33), de a fiatalabb urnamezős korból pl. Gór – Kápolnadombról (Ilon 2001. Taf. VI.2), valamint a fiatalabb, Stillfried – Podol II. (Ha B3) perió-
Bowls, found in Graves 9/18 (Figs. 41.1, 80.2) and 20/30 (Figs. 49.8, 80.3) are not very suitable for dating as they are common in the entire Urnfield area from the beginning of Ha A2 period and also in the Hallstatt culture (Patek 1958, 417; Trnka 1979, 145; Pavišič 2001, 170. Taf. 5/7 – 8; Tiefengraber 2005, 103). In the Carpathian Basin good analogies are known from Koroncó-Bábota, Budapest-Békásmegyer (Kőszegi 1988, Táblák 5.A/11, 5.G/33) and from the younger Urnfield period, for example at Gór-Kápolnadomb (Ilon 2001. Taf. VI.2) and from Grave 169 of Brno – Obřany,
149
VIA 2
150
dusra keltezett Brno – Obřany 169. sírjából (Stegmann-Rajtár 1992, 40 – 42; Taf. I. 3 – 5; Pare 1998, 386) is. Táljaink a Michaela Lochner-féle (1991, 264, 289, 302, Taf. 77.2) E-típus/Var.c.3, illetve 1.be tartoznak az oldalfal meredeksége és vonalvezetése alapján. A Waldviertel területén is a középső urnamezős kortól található meg. Mindkét a temetőben feltárt példányunk Kalsdor I. típuscsoportjába sorolható, ahol a perem erőteljesebben behúzott (Tiefengraber 2005, 102 – 103, Abb. 36). Figyelemre méltó, hogy a St. Andrä-i temetőnek csak a III. fázisában (Ha B3: Eibner 1974, 44, 55, Abb. 5) jellemző. Talán csak furcsa véletlen (?), hogy a csöngei temető megmaradt és közölt edényei (Kemenczei 1996, Abb. 13 – 18) között egyetlen ilyen sincs.
which is dated to an even younger Stillfried-Podol II (Ha B3) period (Stegmann-Rajtár 1992, 40 – 42; Taf. I. 3 – 5; Pare 1998, 386). Based on the steepness of the body wall and their profile the bowls belong to Michaela Lochner's (1991, 264, 289, 302, Taf. 77.2) E/Var.c.3 and 1 type. It can be found in the area of Waldviertel from the Middle Urnfield period. Both pieces found in the cemetery of Zanat can be categorised as type I of Kalsdorf, where the rims are more inverted (Tiefengraber 2005, 102 – 103, Abb. 36). It shall be noted that it is characteristic of the cemetery of St. Andrä in phase III only (Ha B3: Eibner 1974, 44, 55, Abb. 5). It might only be a strange coincidence (?) that there are no such vessels among the ones found and published from the cemetery of Csönge (Kemenczei 1996, Abb. 13 – 18).
6.1.7.4 Behúzott peremű, kívül síkozott (65. ábra 3 – 5)
6.1.7.4 With inverted rim, facetted on the exterior (Figs. 65.3 – 5)
A 43/52. gödörből három töredék. A síkozás ilyen alkalmazása az osztrák területen a Ha A2 – B1 periódusban indul (Trnka 1983, 145, 152, Abb. 16/12), ahogy megvan a neszmélyi temetőben is (Patek 1961, Abb. 18.7), de a Dráva-vidéken a Ha C1a időszak jellegzetessége (Pare 1998, 347).
Three fragments were found in Pit 43/52. Such utilisation of facetting begins in the Ha A2 – B1 period in Austria (Trnka 1983, 145, 152, Abb. 16/12) and it is present in the cemetery of Neszmély (Patek 1961, Abb. 18.7) as well, but in the River Dráva region it is a characteristic of the Ha C1a period (Pare 1998, 347).
6.1.7.5 Mély, enyhén S-profilú
6.1.7.5 Deep with a slight S-profile
A temetőből csupán két példány került elő, a 9/18. (41. ábra 2) és 16/25. sírból (46. ábra 4). Lochner (1991, 263, 275, 300) táljai közül a Dtípusú 1, 5. karcsúbb, magasabb változata hasonlít hozzá. A forma a koraitól a késői urnamezős időszakig megtalálható, ezért nem meglepő, hogy a középső- és fiatalabb urnamezős időszak átmenetére keltezhető Oberravelsbach-i edény depotban is megtalálható (Lochner 1986, 297, 306, Taf. 3.2 – 3). Edényünket a Kalsdorf temetőjében a publikáló által kidolgozott rendszerben az I. (de nem kannelúra-díszes) típuscsoportba sorolhatjuk (Tiefengraber 2005, Abb. 34). Klentnice 18. sírából is ismert (Říhovský 1965, Taf. XXXIX.4). Kissé hangsúlyozottabb S-profilú darabot ismerünk a Ság-hegyi temetőből, amelyet Kőszegi (1988,
Only two such vessels were found in the cemetery from Graves 9/18 (Fig. 41.2) and 16/25 (Fig. 46.4). It is similar to bowls 1 and 5 within type D of Lochner (1991, 263, 275, 300), which are taller and slimmer versions. This shape is present from the Early to the Late Urnfield period; therefore it is not surprising that it can be found in the Obarrevelsbach vessel depot as well, which is dated to the transitional period of the Middle and Late Urnfield periods (Lochner 1986, 297, 306, Taf. 3.2 – 3). The vessel can be grouped into type I (but without channelling), which typological system was worked out for the publication of Kalsdorf cemetery (Tiefengraber 2005, Abb. 34). It is also known from Grave 18 of Klentnice (Říhovský 1965, Taf. XXXIX.4). Another piece is known from the cemetery of Ság-hegy. It has a more emphasized S-profile and is dated by
6. Fejezet/Chapter 6 44. tábla 4) az urnamezős időszak III, átmeneti fázisára keltezett. Összegezve: archaizáló formatípus.
Kőszegi (1988, Tábla 44.4) to the 3rd transitional period of the Urnfield culture. In summary, this vessel is an archaic type.
6.1.7.6 Sekélyebb, S-profilú (41. ábra 6)
6.1.7.6 More shallow with S-profile (Fig. 41.6)
A 9/18. sírból származik a temető egyetlen ilyen edénye. Előzménye fül nélkül és füllel általánosan elterjedt az urnamezős időszakban. Így megtalálható a neszmélyi temető 136. sírjában (Patek 1961, Taf. XVI.3) is. Ugyanakkor az élesen, tölcsérszerűen kihúzott perem Svájcban a Ha B3stílus jellemzője (Rychner 1995, 473, Abb. 12/13).
The only such vessel in this cemetery was found in Grave 9/18. Its precedents are common in the Urnfield period, both with a handle or without it. It was also found in Grave 136 of the cemetery of Neszmély (Patek 1961, Taf. XVI.3). At the same time the sharply everted funnel-like rim is a characteristic style in Ha B3 in Switzerland (Rychner 1995, 473, Abb. 12/13).
6.1.7.7 Profilált (14. ábra 4)
6.1.7.7 Profiled (Fig. 14.4)
Mindössze egyetlen példány van a temetőből, a 8. sírból. Korábbi változatai ismertek a késő halomsíros-/korai urnamezős időszak Jánosháza – Farkasgyepü/Bakony-vidéki csoportja temetkezéseiből (Farkasgyepü: Jankovits 1992, 33, Abb. 26.4) és a németbányai településről (Ilon 1996, VI. tábla), de a neszmélyi temető fiatalabb szakaszára keltezett 33. sírból (Patek 1961, 80, Taf. V.10) is.
There is only one such vessel found in the cemetery, in Grave 8. Its earlier versions are well-known from the Late Tumulus/Early Urnfield period burials of Jánosháza – Farkasgyepü/Bakony region group (Farkasgyepü: Jankovits 1992, 33, Abb. 26.4), from the settlement of Németbánya (Ilon 1996, Tábla VI) and from Grave 33 of Neszmély, dated to the younger period of the cemetery (Patek 1961, 80, Taf. V.10).
6.1.7.8 „Protokalenderbergi” jellegű, barbotin díszítéssel (35. ábra 10, 79. ábra 7)
6.1.7.8 Bowl with “Proto-Kalenderberg” type decoration (Figs. 35.10, 79.7)
A 32. sírból. Az urnamezős időszakban az edények egy csoportján (Nebelsick 1996, 356: 2c. lista) megtalálható az ujjbenyomkodással díszített egyenes, ívelődő, vagy zikk-zakkban futó plasztikus rátett léc, avagy ugyanennek bevagdosott formája. Jó példa erre a balatonboglári Borkombinát településén feltárt hasonlóan egyfülű tál (Honti, Németh és Siklósi 2007, 174 – 175, 162. kép). A korai urnamezős időszakra keltezett (Ha A1) a mélyebb és díszítésük szerkezetében is eltérő, de mégis sok rokon vonást felmutató Balatonmagyaród – Hídvégpuszta 3. (Horváth 1994, 13. kép 7) és Vörs – Battyáni disznólegelő 81. sírjának edénye (Honti 1993, 151, Abb. 4.7). A neszmélyi temetőben a rátett lécdíszes edények a Ha B2 időszakra datáltak (Patek 1991b, 288, 46. lábjegyzet). A díszítésmód megtalálható a velemi Szt. Vid
It was found in Grave 32. Straight, arched or zigzag applied rib, decorated with finger impression or incisions are present on groups of vessels from the Urnfield period (Nebelsick 1996, 356: 2c. list). A good example would be the similarly one-handled bowl found in the settlement of Balatonboglár – Borkombinát (Honti, Németh and Siklósi 2007, 174 – 175, Kép 162). Deeper bowls with differently structured decoration, but still showing many relations, dated to the Early Urnfield period (Ha A1) were found in Grave 3 of Balatonmagyaród – Hídvégpuszta (Horváth 1994, Kép 13.7) and Grave 81 of Vörs – Battyáni disznólegelő (Honti 1993, 151, Abb. 4.7). The vessels with applied rib found in the cemetery of Neszmély are dated to the Ha B2 period (Patek 1991b, 288 and footnote 46). This method of decoration is present at the settlement of Velem Szt. Vid (Miske 1908, Taf. LVII/25 – 26). Grave 1/77
151
VIA 2
152
településén is (Miske 1908, Taf. LVII/25 – 26). Rátett-rovátkolt díszítése miatt érdemes idézni – a temetőben ugyancsak egyedülálló – 1/77. sírt Kalsdorfból (Tiefengraber 2005, 116 – 117, Taf. 5/2). Szinte háromszögletes átmetszetű edényfülünkhöz hasonlót – bordadíszes – Batina temetőjéből ismerünk (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 23/8). A díszítésmód főbb vonalaiban megegyezik Chotín (Hetény) 9. urnás sírjának a kalenderbergi időszakra keltezett edényével (Novotná 1995, 383, 386 – 387, Abb. 11).
of Kalsdorf (Tiefengraber 2005, 116 – 117, Taf. 5/2) is worth mentioning for its uniqueness in the cemetery, due to its applied rib decoration, which is incised. A similar one to our vessel with a handle, which has a triangular cross-section and rib decoration, is known from the cemetery of Batina (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 23/8). The method of decoration is similar in its character to the vessel found in Grave 9 of Chotín (Hetény), which was dated to the Kalenderberg period (Novotná 1995, 383, 386 – 387, Abb. 11).
6.1.8 Fedő (49. ábra 7)
6.1.8 Lid (Fig. 49.7)
A 20/30. sírból származóhoz hasonló egyszerű, díszítetlen darabok Erdut (Erdőd) és Sotin sírjaiból kerültek múzeumba (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 105/3 – 5, 108/3). Jóval díszesebbek és kúposabbak a Batina temetőjéből (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 29/4 – 5, 45/13) ismertek. Kúpos ugyan, de peremes kiképzésű és lyukkal is rendelkezik egy a Miske-ásatásokból származó velemi példány (Miske 1908, Taf. LVII/14). Lapos fedő a hajdani Bács-Bogrog megyéből jutott a Mainz-i múzeum gyűjteményébe (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 116/1).
Simple and undecorated pieces, like the one found in Grave 20/30, were found in the graves of Erdut and Sotin (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 105/3 – 5, 108/3). The ones from the cemetery of Batina are much more ornamented and conical (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 29/4 – 5, 45/13). A lid found in Velem during the excavations of Miske (1908, Taf. LVII/14) is also conical, it has a rim and a hole. A flat lid, originating from Bács-Bodrog county, ended up in the museum of Mainz (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 116/1).
Végezetül néhány olyan kerámia-díszítési eljárásról is szót kell ejtenem, amelyek az eddig idézett párhuzamokon túl – véleményem szerint – kronológiai következtetésekre is alkalmat adhatnak. Az edény felületének meglehetősen ritkán előforduló, csoportokban történő kannelúrázása a Hallstatt kultúra és a preszkíta időszak magyarországi (Patek 1993. Abb. 54.9, Abb. 29.12, Abb. 31.34, Abb. 32.26) urnáin éppen úgy megjelenik, ahogy Batina és Dalj kantharosain (lásd Metzner-Nebelsick 2002 munkájából a fent hivatkozott darabokat). A 29. sír edényén a lencse-dísz alkalmazása (31. ábra 6, 74. ábra 6) is meglehetősen ritka a térség urnamezős kori leletanyagában. Éppen ezért fontos – a fent már idézett példákon túl – az a Dalj-i edény, amelynek ugyan a nyakán és
Finally I have to mention briefly several methods for decorating pottery, which apart from the above-mentioned analogies – I consider – give support to chronological evaluations. The rare decoration type of grouped channelling on the surface of the vessels is present on the urns of the Hallstatt culture and also in the Hungarian area of the Pre-Scythian period (Patek 1993. Abb. 54.9, Abb. 29.12, Abb. 31.34, Abb. 32.26), just as well as on the canthari of Batina and Dalj (see the vessels mentioned above from the work of Metzner-Nebelsick 2002). The lentil-shaped decoration on the vessel from Grave 29 (Figs. 31.6, 74.6) is very rare among the finds of the Urnfield period within the region. This is why, besides the already mentioned examples, the vessel found in Dalj is important, which has lentil-shaped decora-
6. Fejezet/Chapter 6 háromszög alakzatban elhelyezve (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 75/8), de ilyen látható. A 32. sírból származó síkozott és felhúzott edényfül (35. ábra 8, 80. ábra 7) már a Ha A időszakban is előfordul (Pare 1998, Abb. 44/D), de a Hallstatt kultúra és preszkíta időszak hazai emlékanyagában (Patek 1993, Abb. 29.15) és Batina, valamint Dalj edényein (lásd Metzner-Nebelsick 2002 fent idézett darabjait) is megtalálható. A karcolt díszítés mindössze egy sírban, a 17. sír két edényén (19. ábra 3 – 4) fordul elő. A rovátkolt-(kimetszett)-dísz teljesen hiányzik a temető kerámiakészítési repertoárjából, hacsak a 32. sír táljának lécdíszein (35. ábra 10, 79. ábra 7) található megoldást nem tekintem ennek. Figyelemre méltó az a vörös festésű edénytöredék (80. ábra 9), amelyet a szántott humuszból gyűjtöttünk, s ha keltezésem helyes, egy Hallstatt-kori területhasználatot jelez.
tion on its neck in a triangular pattern (MetznerNebelsick 2002, Taf. 75/8). The facetted high swinging handle from Grave 32 (Fig. 35.8, 80.7) was already present in the Ha A period (Pare 1998, Abb. 44/D), and it is also found among the finds in Hungary from the Hallstatt culture and Pre-Scythian period (Patek 1993, Abb. 29.15), and on the vessels of Batina and Dalj (see the pieces mentioned above by Metzner-Nebelsick 2002). Incised decoration was present only in one grave, on two vessels from Grave 17 (Fig. 19.3– 4). The incised (excised) decoration is completely missing from the pottery decoration repertoire of the cemetery, unless I consider the pattern found on the applied ribs of the bowl from Grave 32 (Figs. 35.10, 79.7) as representing this group of decoration. We shall pay attention to the vessel fragment painted in red (Fig. 80.9), which was collected from the ploughed soil. If it is dated correctly it implies that the area was also used in the Hallstatt period.
6.2 Fémtárgyak
6.2 Metal objects
6.2.1 Bronztárgyak
6.2.1 Bronze objects
6.2.1.1 Edény (41. ábra 8, 83. ábra 1)
6.2.1.1 Vessel (Figs. 41.8, 83.1)
A temetőben mindössze egy példány volt, a 9/18. sír deformálódott bronz edénye. Pontos keltezése – felső részének (mekkora?) hiánya miatt – bizonytalan. Díszítetlen és élesen megtörő vállú és/vagy hasvonalú bronz edények (pl. Hajdúsámson: Patay és Petres 1990, 55 – 56, Taf. 39.84; Spisšká Belá: Novotná 1991, 23, Taf. 3.11; Chrášťany: Kytlicová 1991, 41 – 43, Taf. 2.9; Rosko: Gedl 2001, 24, Taf. 8.24) ugyanis hosszú időn át – Ha A2 – Ha B3 – és nagy területen voltak használatosak. Példányunkon a fül – ha volt egyáltalán – tapadási/felerősítési helye nem látszik. Kérdéses, hogy a két, párhuzamos, haloványan látható poncolt vonal pontosan hol helyezkedik el az edényen. A Bz D – Ha A1 horizontba sorolt Blatnica-típusú csészéknél (pl. nadapi kincs: Patay és Petres 1990, 51 – 52, 88 –
There was only one such item in the cemetery, a deformed bronze vessel from Grave 9/18. It is not possible to date it with certainty as its upper part is missing (the size of the missing portion is not known). Bronze vessels, without decoration and/or with an emphasized belly line (for example Hajdúsámson: Patay and Petres 1990, 55 – 56, Taf. 39.84; Spisšká Belá: Novotná 1991, 23, Taf. 3.11; Chrášťany: Kytlicová 1991, 41 – 43, Taf. 2.9; Rosko: Gedl 2001, 24, Taf. 8.24) were in use for a long time – Ha A2 – Ha B3 – in a large area. The spot is not visible where the handle was attached to the vessel, if it had a handle at all. It is a question where the two chased parallel lines, which are slightly visible, are situated on the body of the vessel. In the case of Blatnica type cups (for example the finds of Nadap: Patay and Petres 1990, 51 – 52, 88 – 89, Taf.
153
VIA 2
154
89, Taf. 73.178 – 179; Makkay 2006, 144, Pl. XXXIII.316) ezek a fenék felett és nem a hason/vállon találhatók. Ugyanakkor a Haslau – Regelsbrunn-i kincs csészéin (Pittioni 1954, Abb. 353) a poncolt vonalak az éles törésvonal felett és a perem között helyezkednek el. Müller-Karpe utóbbiakat a Ha B2 időszakra keltezte (MüllerKarpe 1959, Text 209; Abb. 50.3). A késő urnamezős kor befejező szakaszára datált Ehingen – Burgfeld-i kincs egyik edényén is két kettős vonalköz keretezi a perem alatti sraffozott háromszög-minta sort (Wirth 1999, 596, 601, Abb. 22). Az edény éles hastörése – ha ez valóban eredeti és nem az összenyomódás eredménye – eszembe juttatja a Ha B2-re keltezett Keszthely – újmajori edényt, amelyet a Baumgarten-típuskörbe soroltak (Patay és Petres 1990, 67 – 68, Taf. 44.109). Megjegyzendő, hogy a fiatalabb urnamezős időszak végére (Ha B3: 9. század) keltezett Stillfried-típusú csészék pl. Ság-hegy I. (Patay és Petres 1990, 66, Taf. 43, Taf. 44.107; Kemenczei 2005, 63 – 64) ugyanúgy ompholososak, ahogy a badacsonytomaji kincs csészéje (Patay és Petres 1990, 67, Taf. 44.108A; Kemenczei 2005, 63) is. A franzhauseni temető 31. urnás sírja bronz edénye (Neugebauer 1996, 382, 384, Abb. 5.31/7) okán a Ha B3 periódusra (Podoli fázis) történő keltezés erősíthető.
73.178 – 179; Makkay 2006, 144, Pl. XXXIII.316), categorised into the Bz D – Ha A1 horizon, these are located above the bottom and not on the belly/shoulder. At the same time the cups of Haslau-Regelsbrunn have chased lines above the sharp breaking line of the body of the vessel and between the rim (Pittioni 1954, Abb. 353). These latter were dated to Ha B2 by Müller-Karpe (1959, Text 209 Abb. 50.3). On one of the vessels of the Ehingen-Burgfeld finds, dated to the last phase of the Late Urnfield period, there are also two double lines, which frame a line of hatched triangles running below the rim (Wirth 1999, 596, 601, Abb. 22). The sharp breaking of the belly, if it is really original and not the result of deformation, recalls the vessel of Keszthely-Újmajor dated to Ha B2, categorised as Baumgarten type (Patay and Petres 1990, 67 – 68, Taf. 44.109). It must be noted that both the Stillfried type cups dated to the end of the younger Urnfield period (Ha B3: 9th century BC), for example the one from Ság-hegy I (Patay and Petres 1990, 66, Taf. 43, Taf. 44.107; Kemenczei 2005, 63 – 64) are just as much omphalic as the cup of the Badacsonytomaj finds (Patay and Petres 1990, 67, Taf. 44.108A; Kemenczei 2005, 63). The bronze vessel found in urn Grave 31 of the Franzhausen cemetery (Neugebauer 1996, 382, 384, Abb. 5.31/7) supports its dating to the Ha B3 period (Podol phase).
6.2.1.2 Kés
6.2.1.2 Knife
A 32. sír markolattüskés késének (Griffdornmesser) (35. ábra 3, 81. ábra 5) legjobb párhuzamai a Baumgarten-i típus-csoportból a névadó lelőhely 1. sírjából és Stillfried temetőjéből (Říhovský 1972, 67 – 71, Taf. 25.267, Taf. 27.278) említhetők. Néhány jellegében hasonló, de nem azonos példányt Csehországból (Jiráň 2002, 57 – 59, Taf. 18.196 – 198, Taf. 19.199, 200, 203) közöltek. Az ilyen – a markolattüske és a penge között bordázott (geripptem Zwischenstück) példányokat – a fiatalabb urnamezős időszak késői fázisára, a Ha B3 periódusra datáljuk (Müller-Karpe 1959, Text 179; Jiráň 2002, 59).
The best analogies to the knife with tanged handle (Griffdornmesser) (Figs. 35.3, 81.5) from Grave 32 are from Grave 1 of the site of Baumgarten, which is also an eponymous site of the type name, to which the knife from Zanat belongs to; another analogy is from the cemetery of Stillfried (Říhovský 1972, 67 – 71, Taf. 25.267, Taf. 27.278). A few knives, similar in character but with slight differences, were reported from the Czech Republic (Jiráň 2002, 57 – 59, Taf. 18.196 – 198, Taf. 19.199, 200, 203). Such artefacts, ribbed between the tange and the blade (geripptem Zwischenstück), are dated to the late phase of the younger Urnfield period to Ha B3 (Müller-Karpe 1959, Text 179; Jiráň 2002, 59).
6. Fejezet/Chapter 6 A 9/18. sír kése (41. ábra 4, 82. ábra 1) a fiatalabb urnamezős időszak idősebb fázisára, a markolattüskés kések Közép-Európában is elterjedt Wien – Leopoldsberg-i típus-csoportjába, a Ha B2 időszakra sorolható (Müller-Karpe 1959, Text 209; Abb. 50.7 – 8; Říhovský 1972, 69 – 70; Taf. 45A). Legjobb párhuzamai a morvaországi Tršice (Říhovský 1972, 65; Taf. 24.254) és a burgenlandi St. Georgen (Říhovský 1972, 66; Taf. 24.260) hamvasztásos temetőjéből, valamint Wien – Leopoldsberg 1917. évi hamvasztásos sírjából (Říhovský 1972, 66; Taf. 25.263) ismeretesek. Továbbá egy-egy szórvány a Wien – Leopoldsberg-i temetőből (Říhovský 1972, 67; Taf. 25.266) és az alsó-ausztriai Gaindorf (Říhovský 1972, 65 – 66; Taf. 24.258) határából. A fiatalabb, a késő urnamezős időszakra keltezett, a Baumgarten-i típus-csoportba sorolt az alsó-ausztriai Pottschach hamvasztásos temetőjéből származó példányon szintén homokóra-díszítés látható (Říhovský 1972, 68 – 69; Taf. 26.274), ahogy az alsó-ausztriai Niederruβbach példányán (MüllerKarpe 1959, Text 282, Taf. 141D/1; Říhovský 1972, 40 – 41, Taf. 13.135). A Stillfried-i temető II. fázisa (Ha B3) 6. sírjából kiemelten (Kaus 1984, 20 – 21, Taf. 8.6f; Stegmann-Rajtár 1992, 45; Abb. 4.9), valamint a Celldömölk – Sághegyi III. kincs késén (Romándi horizont B VIb = Ha B2: Müller-Karpe 1959, 127, Taf. 141A/2, Říhovský 1972, 70 – 71; Mozsolics 2000, 38 – 39, Taf. 19.3) ugyanez a motívum látható. A 22/32. sírból csupán egy kés hegye (50. ábra 5) került elő. A töredék alapján a típus nem határozható meg és pontosabb keltezése sem lehetséges. Figyelemre érdemes azonban különleges – előkerülésekor (in situ bontáskor műhelyben) – erős, egyenletes és barnás patinája. Elképzelhető, hogy magas (8 % körüli) vastartalmú. Ezt azonban csak egy későbbi metallográfiai elemzés döntheti el. Összegzésként megállapítható, hogy a 9/18. sír temetkezése – a kés alapján – kissé idősebb a 32. sírnál.
The knife found in Grave 9/18 (Figs. 41. 4, 82.1) is dated to the older phase of the younger Urnfield period. It is categorised in the Wien – Leopoldsberg type group, and dated to the Ha B2 phase (Müller-Karpe 1959, Text 209; Abb. 50.7 – 8; Říhovský 1972, 69 – 70; Taf. 45A). Its best analogies were found in the cremation cemeteries at Tršice in Moravia (Říhovský 1972, 65; Taf. 24.254) and in St. Georgen in Burgenland (Říhovský 1972, 66; Taf. 24.260), and in the cremation grave from the year of 1917 at WienLeopoldsberg (Říhovský 1972, 66; Taf. 25.263). Furthermore, there is one stray find from the cemetery of Wien-Leopoldsberg (Říhovský 1972, 67; Taf. 25.266) and also one from the border of Gaindorf in Lower Austria (Říhovský 1972, 65 – 66; Taf. 24.258). Hourglass ornamenting is also seen on the knife found in the cemetery of Pottschach in Lower Austria (cremation burials) (Říhovský 1972, 68 – 69; Taf. 26.274) and on the one from Niederruβbach, also from Lower Austria (Müller-Karpe 1959, Text 282, Taf. 141D/1; Říhovský 1972, 40 – 41, Taf. 13.135). These are dated to the younger Late Urnfield period, and categorised as Baumgarten type. The same motif is visible on a knife found in Grave 6 in the Stillfried cemetery from phase II (Ha B3) (Kaus 1984, 20 – 21, Taf. 8.6f; Stegmann-Rajtár 1992, 45, Abb. 4.9), and on the knife of the Celldömölk– Ság-hegy treasure III (Románd horizon B VIb = Ha B2: Müller-Karpe 1959, 127, Taf. 141A/2; Říhovský 1972, 70 – 71; Mozsolics 2000, 38 – 39, Taf. 19.3). Only the tip of a knife (Fig. 50.5) was found in Grave 22/32. Its type and precise dating cannot be determined by the fragment. We must pay attention to its strong, even, brownish patina, which is very special and was detected upon opening it in situ in the workshop. Possibly it has a high (around 8 %) iron content. This could, however, be determined only by a later metallographic analysis. We can summarize that the burial in Grave 9/18 must have taken place a bit earlier than in Grave 32, based on the knife.
155
VIA 2
156
6.2.1.3 Borotva (13. ábra 5, 81. ábra 1)
6.2.1.3 Razor (Figs. 13.5, 81.1)
A 6. sírja bronz borotváját (Ilon 2001, Taf. XIII.1) már Pittioni (1954, Abb. 348) a Stillfried-tipus jellegzetességének tartotta, amelyet Müller-Karpe (1959, 209; Abb. 50.4) is a Ha B2-re datált. Innsbruck – Hötting II. újabban feltárt 79. sírjának keltezése ezzel összhangban van (Zemmer-Plank 1995, 302, Abb. 21).
The bronze razor found in Grave 6 (Ilon 2001, Taf. XIII.1) was considered as a characteristic artefact of the Stillfried type by Pittioni (1954, Abb. 348) and Müller-Karpe (1959, 209; Abb. 50.4) dated it to Ha B2. It is in line with the dating of Grave 79 of Innsbruck – Hötting II (ZemmerPlank 1995, 302, Abb. 21).
6.2.1.4 Viseleti darabok
6.2.1.4 Dress accessories
6.2.1.4.1 Tű A 6. sírból származó tű (13. ábra 4) töredékes, csupán egy szár, ami érdemben nem értékelhető. A 32. sírból származó díszített, egyszerű bunkós fejű tű (Keulenkopfnadel – 35. ábra 9, 81. ábra 6) legközelebbi párhuzamai 30 km-es körzeten belülről, a séi Doberdó-dűlői (Ilon et al. 2001, 2. tábla 1; Ilon 2001, Taf. XIV.3) és a velemi Szt. Vid településéről (Miske 1908, Taf. XII.25, 32) ismeretesek. De megtalálható Waldviertel, Thanau/3 lelőhelyen is (Lochner 1991, 158 – 159, Inv. Nr. 3769, 173, 178, 19/G). A forma az urnamezős időszakban végig népszerű (Říhovský 1983, 33 – 36), azaz önmagában pontosabb keltezésre nem alkalmas.
6.2.1.4.1 Pin The pin (Fig. 13.4) found in Grave 6 is fragmented, basically only a shaft, therefore it could not be assessed. The decorated pin with a club-shaped head found in Grave 32 (Keulenkopfnadel – Figs. 35.9, 81.6) has good analogies within a 30 km radius of Sé – Doberdó-dűlő (Ilon et al. 2001, Tábla 2.1; Ilon 2001, Taf. XIV.3) and Velem Szt. Vid settlements (Miske 1908, Taf. XII.25, 32). It can also be found at site Thanau/3 of Waldviertel (Lochner 1991, 158 – 159, Inv. Nr. 3769, 173, 178, 19/G). As this shape is popular throughout the Urnfield period (Říhovský 1983, 33 – 36) on its own it is not suitable for dating.
6.2.1.4.2 Karika/karperec A 24. sír széles és súlyos karperecének – ha egyáltalán karperec és nem rúd – töredéke jellegtelen (27. ábra 5, 81. ábra 2), így tipokronológiai besorolása nem lehetséges. A 29. sír elvékonyodó, elkalapált végű és enyhén megtekert (vagy erősen lekopott/megégett felületű) huzalú karikája (31. ábra 4, 81. ábra 3) a fiatalabb urnamezős korú (Dunántúl IVb kincshorizont és az egyidős bükkszentlászlói I – II: Kemenczei 1996a, 462, 466, Abb. 11.2, 7, 12) kincsekben gyakori lelet. A 23. sírból egy összeégett bordázott (?) karperec igen kisméretű töredéke származik. Az urnamezős időszaknak a közepére és a késői periódus korai szakaszára keltezte Michaela Lochner (1991, 185, 188. 2/B, Taf. 50.2) a közeli Waldvirtel anyagának feldolgozása kapcsán.
6.2.1.4.2 Ring/bracelet It is not possible to classify typo-chronologically the indistinct fragment of a wide and heavy bracelet, if it is a bracelet at all and not a rod, found in Grave 24 (Figs. 27.5, 81.2). In Grave 29 a ring was found (Figs. 31.4, 81.3). Its end is thinned, it is flattened and is slightly twisted (or it might be that its surface is heavily worn or burnt). Such find is very frequent in the younger Urnfield period depots (Transdanubian IVb depot horizon and the contemporary Bükkszentlászló I – II: Kemenczei 1996a, 462, 466, Abb. 11.2, 7, 12). A very small fragment of a burnt and ribbed (?) bracelet was found in Grave 23. It was dated by Michaela Lochner (1991, 185, 188. 2/B, Taf. 50.2) to the middle of the Urnfield period and the early phase of the late period, based on the evaluation of the finds of nearby Waldviertel.
6. Fejezet/Chapter 6 A 31. sír elkalapált és visszapödrött végű, sima huzalból készített karikája (33. ábra 3, 81. ábra 4) karperecnek tartható. Hasonlót a GyőrMoson-Sopron megyei jobaházai (IVa kincshorizont: Kemenczei 1996b, 84; Romándi horizont, B VIb = Ha B2: Mozsolics 2000, 50, Taf. 41.5) és a keceli (egyidős a dunántúli IVb fázis kincseivel: Kemenczei 1996a, 462, Abb. 11.10; Kemenczei 1996b, Abb. 37 – Ha B2) kincsből ismerünk. Ugyanakkor az ilyen darabokat a Waldvirtel területén Michaela Lochner (1991, 185, 188. 4/C-D, Taf. 50.1) az urnamezős időszak első harmadára keltezte. A 46/26. gödörből hasonló került elő, azzal a különbséggel, hogy huzalját tordírozták. Az idézett jobaházi (Mozsolics 2000, 50, Taf. 41.1 – 4) és még számos kincsben (pl. Bükkszentlászló II: Kemenczei 1996a, Abb. 11.7; IVb kincshorizont: Kemenczei 1996b, 84; Románd: Mozsolics 2000, Taf. 86.23 – 26) további párhuzamai találhatók meg. Ennél idősebb (Ha A) példányról, a szórvány leletanyagból tudunk Haindorfból (Lochner 1991, 80, Taf. 56.5). Legfiatalabb, Ha C vége – Ha D eleje variánsait (nem tordírozottak, hanem vonaldíszesek!) a magyarkeresztesi (ma: Vaskeresztes) kincsből közölték (Kemenczei 1996a, 471, Abb. 16.2 – 9). A 7/16. sírból egy (37. ábra 5, 82. ábra 2), és a 22/32. sírból két darab (50. ábra 6 – 7, 82. ábra 4) bronzkarika származik. Utóbbiban az egyik ép, kör átmetszetű huzalból, a másik töredékes és négyszögletes átmetszetű huzalból készült. Ezeket hajkarikáknak tartom és a hasonló karperecek alapján (Lochner 1991, 185, 188. 5/B) a késői urnamezős periódusra keltezem. A 25/35. sír karikája (52. ábra 4, 82. ábra 5) végein díszítés maradványai látszanak. Ehhez nagyon hasonlatos a Ság-hegyi II. kincs egyik – igaz „D” átmetszetű és 20 mm-re nagyobb átmérőjű – a legfiatalabb urnamezős (Stillfried) időszakra keltezett karikáján látható (Kemenczei 1996, 95, Abb. 9.7). Dalj temetőjéből (Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 51/10 – 12, 13, 62/5 – 6) is gyűjteményekbe került több ilyen példány.
The ring found in Grave 31 is considered as a bracelet. Its wire is simple and flattened, and the ends are twisted back (Figs. 33.3, 81.4). Similar ones are known from the finds of Jobaháza of Győr-MosonSopron County (IVa depot horizon: Kemenczei 1996b, 84; Románd horizon, B VIb = Ha B2: Mozsolics 2000, 50, Taf. 41.5) and from Kecel (the same age as the finds of phase IVb of Transdanubia: Kemenczei 1996a, 462, Abb. 11.10; Kemenczei 1996b, Abb. 37 – Ha B2). At the same time similar pieces were dated to the first third of the Urnfield period by Michaela Lochner (1991, 185, 188. 4/C – D, Taf. 50.1). A similar ring was found in Pit 46/26; the difference was that its wire was spirally twisted and rectangular in cross-section . Further analogies can be found in the above-mentioned finds of Jobaháza (Mozsolics 2000, 50, Taf. 41.1 – 4) and at a number of other sites (for example Bükkszentlászló II: Kemenczei 1996a, Abb. 11.7; IVb depot horizon: Kemenczei 1996b, 84; Románd: Mozsolics 2000, Taf. 86.23 – 26). An older piece is known (Ha A) as a stray find from Haindorf (Lochner 1991, 80, Taf. 56.5). The youngest ones were reported from the finds of Magyarkeresztes (today Vaskeresztes) (Kemenczei 1996a, 471, Abb. 16.2 – 9), which are versions from the end of Ha C and the beginning of Ha D (its wire is not spirally twisted but decorated with lines). There was one ring in Grave 7/16 (Figs. 37.5, 82.2) and two in Grave 22/32 (Figs. 50.6 – 7, 82.4). In the case of the latter, one of them was made from an undamaged wire with circular cross-section, the other one is from a fragmented wire with square cross-section. I consider these as hair rings and by similar bracelets (Lochner 1991, 185, 188. 5/B) I date them to the Late Urnfield period. At the ends of the ring of Grave 25/35 (Figs. 52.4, 82.5) remains of decoration is visible. Similar motif can be found on a ring dated to the youngest Urnfield period (Stillfried) of the Ság-hegy II finds although that one has a D cross-section and its diameter is larger by 20 mm (Kemenczei 1996, 95, Abb. 9.7). Many similar pieces were found in the cemetery of Dalj (MetznerNebelsick 2002, Taf. 51/10 – 12, 13, 62/5 – 6).
157
VIA 2
158
A huzalból készített karékszereket a késői urnamezős és a Mezőcsát csoport időszakára keltezik, amelyek azonban önmagukban finom kronológiai besorolásra nem alkalmasak. Ezeket Margarete Kaus (1984, 32) feltételesen női ékszerekként írta le.
Jewels worn on the arm and made of wire are dated to the Late Urnfield and the Mezőcsát period but in itself it is not enough to have a precise chronological classification. These ones were described by Margarete Kaus (1984, 32) as jewels supposedly used by females.
6.2.1.4.3 Gyűrű (36. ábra 4, 81. ábra 7) A 33. sírból származó ékszer akár hajkarikaként is értelmezhető. A hasonló megoldású – egyik vége erőteljesen ráhajtva a másikra – karperecek alapján az urnamezős időszak második felében, annak legvégéig kedvelt viseleti darab.
6.2.1.4.3 Finger-ring (Figs. 36.4, 81.7) The object found in Grave 33 could be a hair ring as well. Based on similarly manufactured bracelets, with one end strongly bent on the other, it must have been a popular piece for wearing from the second half of the Urnfield period until its end.
6.2.1.4.4 Gyöngy (49. ábra 6, 82. ábra 3) A 20/30. sír spirálgyöngye. Egy a Darnay Kálmán által közölt, a Somló hegyről származó sírban (Patek 1968, 37, Taf. LXII. felül, középen) éppen úgy megtalálható, mint a badacsonytomaji kincsben (Kemenczei 2005, 130, Taf. 10. A/6 – 7). Egyébként a középső bronzkortól és az urnamezős időszakban is közkedvelt ékszer (Schumacher-Matthäus 1985, Taf. 17, 19, 21, 41, 45; Ilon 1998, Table IV). Így önmagában nem keltező értékű.
6.2.1.4.4 Bead (Figs. 49.6, 82.3) Spiral bead found in Grave 20/30. In a grave of Somló-hegy, published by Kálmán Darnayit can be found as well (Patek 1968, 37, Taf. LXII. upper middle) just as in the finds of Badacsonytomaj (Kemenczei 2005, 130, Taf. 10. A/6 – 7). It is a popular piece since the Middle Bronze Age and it is also common in the Urnfield period (Schumacher-Matthäus 1985, Taf. 17, 19, 21, 41, 45; Ilon 1998, Tábla IV), therefore it is not suitable for dating by itself.
6.2.1.4.5 Gulipán bronz öntvénye (36. ábra 5, 81. ábra 8) A bronz vízimadár ábrázolás a 33. sírból származik. Hasonló, önállóan alkalmazott, önmagukban álló kisméretű tárgyakat az urnamezős időszakból ismerünk (pl. Mühlau, Pèpinvill: Matthäus 1981, Abb. 8.3 – 4). Az öntvényen sérülés vagy olyan terület nem látszik, ami arra utalna, hogy hajdan valamire felerősítették (pl. lyuk, forrasztás, törésfelület, tüske lenyomata, nitszeg helye – Matthäus 1981, Abb. 8 – 10) volna. Két vagy három ponton történő felvarrással azonban textilre erősíthető, azaz a leginkább elképzelhetőnek azt tartom, hogy – esetleg több hasonló darabbal együtt – a viselet része lehetett. Ezt a feltételezésemet megerősíteni látszik, hogy az egyik oldala sík, a másik domborúbb. Ellentétben pl. az edényperemre (Nadap: Makkay 2006, Pl.
6.2.1.4.3 Scooper, cast in bronze (Figs. 36.5, 81.8) This bronze bird is from Grave 33. Similar small artefacts not accompanied by other finds are known from the Urnfield period (for example Mühlau, Pèpinvill: Matthäus 1981, Abb. 8.3 – 4). There is no trace of a former joining spot or damaged area on the cast that would indicate that it was previously attached to something (for example a hole, soldering, breakage, mark of a spike or clinch – Matthäus 1981, Abb. 8 – 10). It could have been fixed to textile by sewing it at two or three points so I assume that it is quite possible that is was part of a dress, maybe together with a number of other similar pieces. This supposition is strengthened by the fact that one side of the object is flat, and the other one is more convex. This is in opposition to the ones applied on vessel
6. Fejezet/Chapter 6 XXX; Sellopoulo, Provenienz: Matthäus 1981, Abb. 9 – 10) applikált, mindkét oldalukon domború példányokkal. A vízimadarak, s leginkább a gulipán (Recurvirostra avosetta L.) bronzkori, különösen késő bronzkori, jelesül urnamezős környezetbeni népszerűségének nagyobb tanulmányt szenteltem (Ilon 2009) az ún. Napbárka-ábrázolásos (Vogel – Sonnen – Barken) kardok feldolgozása kapcsán. Így a kérdéskör részleteire most nem térek ki. Megjegyzem: a vizsgált urnamezős időszakban, illetve a kora vaskorban térben is igen elterjedt és változatos funkciójú tárgyakon látjuk viszont Olaszországtól és Franciaországtól Németországon, Ausztrián át magyarországi lelőhelyekig. Azaz megtalálható – és most csak néhány példát említek, egyre idősbödő sorrendben: az estei temető 70. sírja fibuláin (Este II = 800 – 500: Müller-Karpe 1959, 96, Taf. 101.B/7-9) és Clermont – Ferrand miniatűr kocsijának alkatrészén (Kr.e. 8/7. század: Hansen 1993. 123, Taf. 36.2) plasztikus megformálásban, Gemeinlebarn I. tumulusa bronz „szegein” (Nebelsick et al. 1997, Abb. 20/30 – 31), Batináról és Adaševciból csüngőként (MetznerNebelsick 2002, Taf. 19/8; Vinski-Gasparini 1973, Taf. 130/A/5), Kleinklein Kröllkogel kurdi típusú szituláján (Egg és Kramer 2005, 21 – 23, Abb. 16) és a mezőkövesdi vödrön (Hajdúböszörményi horizont, B VIa = Ha B1: Mozsolics 2000, 55 – 56, Taf. 51.3) poncolva, valamint a Nagydém – gerhai kincs (Mozsolics, Gyermely horizont, B Vc = Ha A2) három bronz „szögén” (Hampel 1896, CXCV. tábla 18, Mozsolics 1985, 152), de a Hart a.d. Alz-i kocsisír szegecseiként is (Ha A1: Clausing 1999, 343, Abb. 1/12 – 13).
rims. These birds are convex on both sides (Sellopoulo, Provenienz: Matthäus 1981, Abb. 9 – 10; Nadap: Makkay 2006, Pl. XXX). I have composed an entire study to the popularity of water birds, especially the scooters (Recurvirostra avosetta L.) in the Bronze Age, mainly in the Late Bronze Age Urnfield period (Ilon 2009), in connection with the examination of the swords with a socalled sun-ark motif (Vogel – Sonnen – Barken). Therefore I do not go into details in this matter. It must be noted, however, that this motif is frequent in the Urnfield period presently discussed and in the Early Iron Age it was very widespread as well, as it can be found on many different types of artefacts in Italy, France, Germany, Austria and Hungary. That is, it can be found at the following locations, listed in a chronological order from younger to older: on the fibula in Grave 70 of the cemetery of Este (Este II = 800 – 500 BC: Müller-Karpe 1959, 96, Taf. 101.B/7-9), on the parts of the miniature carriage of Clermont-Ferrand (8 – 7th century BC, Hansen 1993, 123, Taf. 36.2) in plastic style, on the bronze “nails” of Tumulus I of Gemeinlebarn (Nebelsick et al. 1997, Abb. 20/30 – 31), as pendants from Batina and Adaševci (Vinski-Gasparini 1973, Taf. 130/A/5; Metzner-Nebelsick 2002, Taf. 19/8), on the Kurd type situla of Kleinklein Kröllkogel (Egg and Kramer 2005, 21 – 23, Abb. 16), chased on the bucket of Mezőkövesd (Hajdúböszörmény horizon, B VIa = Ha B1: Mozsolics 2000, 55 – 56, Taf. 51.3), on the three bronze “nails” (Hampel 1896, Tábla CXCV.18; Mozsolics 1985, 152) of the Nagydém-Gerha treasure (Mozsolics, Gyermely horizon, B Vc = Ha A2), and as the studs of the Hart a.d. Alz carriage grave (Ha A1: Clausing 1999, 343, Abb. 1/12 – 13).
6.2.2 Vastárgyak
6.2.2 Iron objects
A kutatás korábban úgy vélte (Kimmig 1964, 274 – 281), hogy az első vastárgyak Közép-Európában a Ha B3 fázisban (8. század) jelentek meg. Ma tudjuk, ez túlhaladott, hiszen már a Bz D, Ha A időszaktól ismerünk néhány vastárgyat (a közelből pl. egy tűt Szentkirályszabadjáról: Ilon 1998, 182, Tab. I. 1), illetve a Kr. e. 10. századtól
Researchers used to think (Kimmig 1964, 274 – 281) that the first iron objects appeared in Central Europe in the Ha B3 phase (8th century BC). Today we know that this view cannot be maintained because some iron objects are known from the Bz D, Ha A periods (for example close to Zanat a pin is known from Szentkirályszabadja: Ilon 1998, 182, Tab. I.1), and
159
VIA 2
160
számos bimetallikus (bronz és vas) tárgyat (Primas 2008, 126 – 127, Abb. 5.6). Ma elfogadott, hogy a vastárgyak először és nagy mennyiségben, továbbá nagy területen – a lovas nomádok feltűnésével és a társadalmi rend változásaival párhuzamosan – a Duna- és a Kárpátok-vidékén Kr. e. 800-tól jelentek meg (Pare 1998, 298; Primas 2008, 128). Temetőnk vastárgyait, s így az azokat tartalmazó sírokat – ilyen megfontolásból – is ezen időszakba tartozónak gondolom és a temető legfiatalabb (III.) horizontjához (71 – 73. ábra) sorolom. Természetesen csak azokkal a tárgyakkal foglalkozom, amelyek állapota az azonosítást és elemzést lehetővé teszi.
many bimetallic objects (bronze and iron) from the 10th century BC (Primas 2008, 126 – 127, Abb. 5.6). Today it is accepted that iron artefacts appeared in the River Danube region and in the Carpathian Basin at the beginning of 800 BC in large quantities and extended to a large area, at the same time as the appearance of nomadic horsemen and changes in social order (Pare 1998, 298; Primas 2008, 128). I consider the iron objects of our cemetery, and of course therefore the graves containing them, to belong to this period, which is the youngest horizon (III) of the cemetery (Figs. 71 – 73). Of course only those artefacts are discussed, which by their conditions were suitable for identification and analysis.
6.2.2.1 Karika/lószerszám (?)
6.2.2.1 Ring/horse gear (?)
A 4. sírból egy kisebb (10. ábra 5, 83. ábra 3) karika származik. Egyszerű övkarikaként (csat) vagy szíjelosztó karikaként is elképzelhető, de igazi funkciója előttem ismeretlen. A 33. sírból 5 vagy 6 db, igen rosszmegtartású, nagyobb karika (36. ábra 6, 83. ábra 6) került feltárásra. Karperecnek, de talán inkább lószerszám részeinek tekinthetők. E két sír vas karikáinak legjobb párhuzamaikat a közeli Jánosháza – Országúti dűlői többszörözött halomsírja (késő halomsíros: Fekete-féle BD kardos, Stillfried-típusú legkésőbbi urnamezős korú sírok pl. Lázár-féle 6. sír) legfiatalabb 1b. sírjából közölték (Kemenczei 1996, 117, 131, 20. ábra 12, 14 – 15; Fekete 2004). Jól ismertek Frög 89. tumulusából (Tomedi 2002, Taf. 66. 5 – 6) és a kelet-magyarországi Mezőcsát – hörcsögösi temető sírjaiból (pl. 57, 65: Patek 1993, Abb. 29. 9 – 10, Abb. 30. 10 – 11) is.
A smaller ring (Figs. 10.5, 83.3) was found in Grave 4. It might have been a simple belt loop or fastener but its real function is unknown. Five or six larger rings in very bad condition were found in Grave 33 (Figs. 36.6, 83.6). They might be bracelets but more likely parts of a horse gear. The best analogies to these iron rings found in these graves are located at the nearby JánosházaOrszágúti dűlő in a tumulus with several graves (Late Tumulus culture: Fekete type DB sword, Stillfried type latest Urnfield period graves, for example Grave 6 of Lázár), from which the youngest, Grave 1b contained them (Kemenczei 1996, 117, 131, 20. Abb 12, 14 – 15; Fekete 2004They are well-known from Tumulus 89 of Frög (Tomedi 2002, Taf. 66. 5 – 6) and from the graves of Mezőcsát – Hörcsögös cemetery in eastern Hungary (for example 57, 65: Patek 1993, Abb. 29. 9 – 10, Abb. 30. 10 – 11).
6.2.2.2 Kés (10. ábra 7, 83. ábra 5)
6.2.2.2 Knife (Figs. 10.7, 83.5)
A 4. sírból. A Budapest – békásmegyeri temető 347. sírjából (Ha B2: Kalicz és Kalicz-Schreiber 1996, 329, Abb. 7.2), a Kleinklein-i halomsírmező kialakulási fázisából és Frög 89. tumulusából (Tomedi 2002, 131, Taf. 65.11 – 12, Taf. 66.1; Tiefengraber 2005, 79) ismerünk ilyen darabokat. A Ha B végére keltezett csehországi töredékek
It was found in Grave 4. Similar pieces are known from Grave 347 at the cemetery of Budapest-Békásmegyer (Ha B2: Kalicz and Kalicz-Schreiber 1996, 329, Abb. 7.2), from the beginning phase of the Kleinklein tumulus cemetery and from Tumulus 89 of Frög (Tomedi 2002, 131, Taf. 65.11 – 12, Taf. 66.1; Tiefengraber 2005, 79). The fragments from the Czech Re-
6. Fejezet/Chapter 6 (Jiráň 2002, 71 – 72) tipológiai összehasonlításra alkalmatlanok.
public are dated to the end of Ha B (Jiráň 2002, 71 – 72) are unsuitable for typological comparison.
6.2.2.3 Viseleti darab
6.2.2.3 Dress accessories
6.2.2.3.1 Gyöngy/orsógomb (10. ábra 4, 83. ábra 2) A 4. sírból. A kézirat lezárásáig egyetlen párhuzamát sem találtam.
6.2.2.3.1 Bead / spindle-whorl (Figs. 10.4, 83.2) It was found in Grave 4. No analogies have been found so far, not until the closing of the manuscript.
6.3 Csonttárgy
6.3 Bone artefacts
6.3.1 Gyöngyök (44. ábra 5 – 9, 83. ábra 7 – 8)
6.3.1 Beads (Figs. 44.5 – 9, 83.7 – 8)
A 12/21. sírból 5 db. Jó párhuzamaik (17 db) került elő Wien – Großenzersdorf 5. sírjából (Hetzer és Willvonseder 1952, 62, Abb. 10.12), amelyben bronztárgyak (pl. Vasenkopfnadel, egymásra hajtott végű karperec, tordírozott karperec) is voltak.
Five pieces were found in Grave 12/21. Good analogies (17 pieces) were found in Grave 5 at WienGroßenzersdorf (Hetzer and Willvonseder 1952, 62, Abb. 10.12) where bronze objects were located as well (for example Vasenkopfnadel; bracelet the ends of which overlap each other; bracelet the wire of which is spirally twisted and rectangular in cross-section).
6.4 A sírok kronológiája
6.4 The chronology of the graves
A temető idősebb fázisának (Zanat I.) sírjait a késő halomsíros vagy korábbi urnamezős időszak kerámia-hagyományai (tál, bögre) alapján határoztam meg. A következő sírokat soroltam ide: - 8. sír: Indiff. 14 – x éves, 3 edény (14. ábra 3 – 4), - 24. sír: Nő (?), 20 – 60 éves, 5 edény + bronz karperec (?) (27. ábra 3 – 5, 73. ábra), - 25. sír: Indiff. 18 – x éves, 2 edény (28. ábra 3– 4, 73. ábra), - 12/21. sír: indiff. 10 – 20 éves, 3 edény + csontgyöngyök (44. ábra 2 – 9), - 19/29. sír: Férfi, 30 – 45 éves, 5 edény (47. ábra 4 – 6, 73. ábra). A temető fiatalabb, középső fázisának (Zanat II.) sírjait a kerámia-hagyományok második rétege (függőlegesen és ferdén árkolt/kannelúrázott edények: Kőszegi 1988, 27 – 29, 35 – 37) és a fent elemzett fiatalabb időszakra keltezett egyéb tárgyak alapján vélem elkülöníthetőnek. A következő sírokat soroltam ide:
The graves of the older phase of the cemetery (Zanat I) were determined by the Late Tumulus or the Early Urnfield period ceramic traditions (bowl, mug). I put the following graves into this category: - Grave 8: Indiff. 14 to x year old, 3 vessels (Fig. 14.3 – 4), - Grave 24: Female (?), 20 to 60 year old, 5 vessels + bronze bracelet (?) (Figs. 27.3 – 5, 73), - Grave 25: Indiff. 18 to x year old, 2 vessels (Fig. 28.3 – 4, 73), - Grave 12/21, indiff. 10 to 20 year old, 3 vessels + bone beads (Fig. 44.2– 9), - Grave 19/29: Male, 30 to 45 year old, 5 vessels (Figs. 47.4– 6, 73). The graves of the younger, middle phase of the cemetery (Zanat II) were differentiated by the second layer of the ceramic traditions (vessels with vertical and oblique smoothing/channelling: Kőszegi 1988, 27 – 29, 35 – 37) and based on other artefacts analysed above dated to the younger period. I put the following graves into this category:
161
VIA 2 - 6. sír: Férfi (?) 20 – 40 éves, 5 edény + bronz tárgyak (13, 73. ábra), - 14. sír: Indiff. 30 – 50 éves, 8 edény (17. ábra), - 17. sír: Indiff. 14 – 40 éves, 5 edény (19. ábra), - 21. sír: nincs adat, 1 edény (22. ábra), - 22. sír: Indiff. 5 – 10 éves, 7 edény (24. ábra), - 32. sír: Indiff. 20 – 30 éves, 8 edény + bronz tárgyak (35, 73. ábra), - 8/17. sír: Indiff. 15 – 25 éves, 7 edény (39, 73. ábra), - 9/18. sír: Indiff. 20 – x éves, 6 edény + bronz tárgyak (41, 73. ábra), - 16/25. sír: Indiff. 3 – 5 éves, 2 edény (46. ábra), - 20/30. sír: Indiff. 10 – 20 éves, 10 edény (köztük fedő) (49, 73. ábra), - 22/32. sír: Indiff. 30 – 40 éves, 4 edény (50, 73. ábra), - 39/48. sír: Indiff. 20 – x éves, 5 edény (60, 73. ábra), A temető legfiatalabb fázisának (Zanat III.) sírjait a kerámia-hagyományok új rétege (déli, Hallstatt és preszkíta) és a vas alapanyagú tárgyak révén vélem elhatárolhatónak. A következő sírokat soroltam ide: - 4. sír: Nő (?) 20 – 40 éves, 3 edény + vas tárgyak (9 – 10, 73. ábra), - 18. sír: Indiff. 7 – x éves, 6 edény (21. ábra), - 27. sír: Nő (?), 18 – 30 éves, 1 edény (29. ábra 3 – 6), - 29. sír: Indiff. 1 – 3 éves, 3 edény + bronzok (31. ábra), - 33. sír: Indiff. 3 – 20 éves, 1 edény + bronzok, vaskarikák (36, 73. ábra), - 25/35. sír: Indiff. 2 – 5 éves, 2 edény + bronz karika (52, 73. ábra), - 48/56. sír: Férfi (?) 30 – 40 éves, amelyben vastárgy is volt (62. ábra). Mindenféle kronológiai következtetéssel kapcsolatosan azonban meg kell jegyeznem: az egyes, már elkülöníthető időrendi fázisokra jellemző klasszikus „stílusoknak” minden esetben egy hosszabb-rövidebb ideig tartó kialakulási szakasza van. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nem ritka az az eset, amikor drasztikus töréssel szűnik meg a korábban elfogadott „divat”. Ezt a tényt, amelyet Svájc urnamezős időszaka esetében dendrokronológiai adatokkal (Rychner 1995,
162
- Grave 6: Male (?) 20 to 40 year old, 5 vessels + bronze objects (Figs. 13, 73), - Grave 14: Indiff. 30 to 50 year old, 8 vessels (Fig. 17), - Grave 17: Indiff. 14 to 40 year old, 5 vessels (Fig. 19), - Grave 21: no data, 1 vessel (Fig. 22) - Grave 22: Indiff. 5 to 10 year old, 7 vessels (Fig. 24), - Grave 32: Indiff. 20 to 30 year old, 8 vessels + bronze objects (Figs. 35, 73), - Grave 8/17: Indiff. 15 to 25 year old, 7 vessels (Figs. 39, 73), - Grave 9/18: Indiff. 20 to x year old, 6 vessels + bronze objects (Figs. 41, 73), - Grave 16/25: Indiff. 3 to 5 year old, 2 vessels (Fig. 46), - Grave 20/30: Indiff. 10 to 20 year old, 10 vessels (including lid) (Figs. 49, 73), - Grave 22/32: Indiff. 30 to 40 year old, 4 vessels (Figs. 50, 73), - Grave 39/48: Indiff. 20 to x year old, 5 vessels (Figs. 60, 73), The graves of the youngest phase of the cemetery (Zanat III) were differentiated by a new layer (southern, Hallstatt and Pre-Scythian) of ceramic traditions and by the objects made of iron. I put the following graves into this category: - Grave 4: Female (?) 20 to 40 year old, 3 vessels + iron objects (Figs. 9 – 10, 73), - Grave 18: Indiff. 7 to x year old, 6 vessels (Fig. 21), - Grave 27: Female (?), 18 to 30 year old, 1 vessel (Figs . 29-3– 6), - Grave 29: Indiff. 1 to 3 year old, 3 vessels + bronze objects (Fig. 31), - Grave 33: Indiff. 3 to 20 year old, 1 vessel + bronze objects, iron ring (Figs. 36, 73), - Grave 25/35: Indiff. 2 to 5 year old, 2 vessels + bronze ring (Figs. 52, 72), - Grave 48/56: Male (?) 30 to 40 year old, there was an iron object in it (Fig. 62). I must note with regard to various chronological evaluations: all classic “style” characteristics of the given and differentiated chronological phases have a shorter or longer period in which they evolve. At the same time it is well-known that the “trend”, which is so accepted earlier often disap-
6. Fejezet/Chapter 6 477, Abb. 24) sikerült igazolni, nekünk is tudomásul kell vennünk. Másként: el kell fogadnunk, hogy hazai keltezéseinknek jelenleg még nincs szilárd abszolút kronológiai alapjuk. Továbbá az sem mellőzhető szempont, hogy nehezen interpretálhatók a sírba helyezett tárgyak, pontosabban azok társadalomtörténeti szerepe, hogy a mellékletek milyen módon tükrözik az eltemetettnek a társadalmi hierarchiában az elhunyt életében betöltött hajdani helyét, súlyát (Tomedi 1999, Abb. 10). Vagy a leszármazottak akartak netán irreális (megtévesztő?) képet mutatni közösségük tagjai felé? A régész társadalom ilyen rekonstrukciói tehát igencsak ingatag alapon állnak. Nem véletlen, hogy a kérdés a kutatásban máig vitára ad okot. A szakmai álláspontok jó összefoglalása (Tomedi 1999, 661 – 662) miatt sem érzem feladatomnak, hogy itt és most erre a problémára kitérjek.
pears abruptly, quite drastically. This fact was proven in the case of the Urnfield period of Switzerland by dendrochronological data (Rychner 1995, 477, Abb. 24), and therefore we must take it into consideration as well. In other words, we must accept that currently there is no solid chronological data supporting the Hungarian dating. We must be aware of the fact too, that the roles of the objects placed in the graves are difficult to interpret in terms of social history. It is not clear how the grave goods denote the place and role of the deceased in the hierarchy of the living (Tomedi 1999, Abb. 10). Or could it be that the relatives tried to present an unreal (deceiving?) picture for the members of the community? Such archaeological reconstructions are based on uncertain data. That is why the question is still debated among researchers. Due to a good summary of professional point of views (Tomedi 1999, 661 – 662) I do not feel that it is my duty to discuss this matter here.
163
VIA 2
74. ábra. Urna/Kegelhalsgefäss: 1. 4. sír, 1. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.5); 2. 6. sír, 1. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.18); 3. 23. sír, 1, 3. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.84); 4. 27. sír, 1. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.101); 5. 29. sír, 1. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.105); 6. 29. sír, 2. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.108) Figure 74. Urn/Kegelhalsgefäss: 1. Grave 4, Grave good No. 1 (Inv. No.: Ő.2001.1.5); 2. Grave 6, Grave good No. 1 (Inv. No.: Ő.2001.1.18); 3. Grave 23, Grave goods Nos. 1, 3 (Inv. No.: Ő.2001.1.84); 4. Grave 27; Grave good No. 1 (Inv. No.: Ő.2001.1.101); 5. Grave 29, Grave good No. 1 (Inv. No.: Ő.2001.1.105); 6. Grave 29, Grave good No. 2 (Inv. No.: Ő.2001.1.108)
164
6. Fejezet/Chapter 6
75. ábra. Urna/Kegelhalsgefäss: 1. 33. sír, 1. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.125); 2. 8/17. sír, 1. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.8.1); 3. 19/29. sír, 1. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.19.1); 4. 20/30. sír, 1. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.20.1); 5. 21/31. sír, 1. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.21.1); 6. 22/32. sír, 1. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.22.1) Figure 75. Urn/Kegelhalsgefäss: 1. Grave 33, Grave good No. 1 (Inv. No.: Ő.2001.1.125); 2. Grave 8/17, Grave good No. 1 (Id. No.: 48.67817.8.1); 3. Grave 19/29, Grave good No. 1 (Id. No.: 48.67817.19.1); 4. Grave 20/30, Grave good No. 1 (Id. No.: 48.67817.20.1); 5. Grave 21/31, Grave good No. 1 (Id. No.: 48.67817.21.1); 6. Grave 22/32, Grave good No. 1 (Id. No.: 48.67817.22.1)
165
VIA 2
76. ábra. 1–4. Urna/Kegelhalsgefäss, 5–6. Füles csésze/Henkeltasse: 1. 25/35. sír, 1. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.25.1); 2. 31/40. sír, 1. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.31.1); 3. 36/45. sír, 1. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.36.1); 4. 48/56. sír, 1. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.48.1); 5. 14. sír, 2. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.48); 6. 18. sír, 3. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.64) Figure 76. 1–4. Urn/Kegelhalsgefäss, 5–6. Cup with handle/Henkeltasse: 1. Grave 25/35, Grave good No. 1 (Id. No. 48.67817.25.1); 2. Grave 31/40, Grave good No. 1 (Id. No. 48.67817.31.1); 3. Grave 36/45, Grave good No. 1 (Id. No. 48.67817.36.1); 4. Grave 48/56, Grave good No. 1 (Id. No. 48.67817.48.1); 5. Grave 14, Grave good No. 2 (Inv. No.: Ő.2001.1.48); 6. Grave 18, Grave good No. 3 (Id. No.: Ő.2001.1.64)
166
6. Fejezet/Chapter 6
77. ábra. Füles csésze/Henkeltasse: 1. 24. sír, 2. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.88); 2. 25. sír, 2. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.95); 3. 8/17. sír, 2. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.8.2); 4. 12/21. sír (Nysz.: 48.67817.12.2); 5. 19/29. sír, 2. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.19.2); 6. 19/29. sír, 3. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.19.3) Figure 77. Cup with handle/Henkeltasse: 1. Grave 24/35, Grave good No. 2 (Inv. No.: Ő.2001.1.88); 2. Grave 25, Grave good No. 2 (Inv. No.: Ő.2001.1.95); 3. Grave 8/17, Grave good No. 2 (Id. No.: 48.67817.8.2); 4. Grave 12/21 (Id. No.: 48.67817.12.2); 5. Grave 19/29 Grave good No. 2 (Id. No.: 48.67817.19.2); 6. Grave 19/29, Grave good No. 3 (Id. No.: 48.67817.19.3)
167
VIA 2
78. ábra. 1–2. Fazék/Topf, 3. Palack/Flasche, 4–7. Tál/Schale: 1. 24. sír, 1. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.87); 2. 20/30. sír, 2. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.20.3); 3. 39/48. ábra, 2. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.39.2); 4. 4. sír, 2. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.6); 5. 4. sír, 3, 4. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.7); 6. 6. sír, 2, 3. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.19); 7. 10. sír, 2. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.37) Figure 78. 1–2. Pot/Topf, 3. Bottle/Flasche, 4–7. Bowl/Schale: 1. Grave 24, Grave good No. 1 (Inv. No.: Ő.2001.1.87); 2. Grave 20/30, Grave good No. 2 (Id. No.: 48.67817.20.3); 3. Grave 39/48, Grave good No. 2 (Id. No.: 48.67817.39.2); 4. Grave 4, Grave good No. 2 (Inv. No.: Ő.2001.1.6); 5. Grave 4, Grave goods Nos. 3, 4 (Inv. No.: Ő.2001.1.7); 6. Grave 6, Grave goods Nos. 2, 3 (Inv. No.: Ő.2001.1.19); 7. Grave 10, Grave good No. 2 (Inv. No.: Ő.2001.1.37)
168
6. Fejezet/Chapter 6
79. ábra. Tál/Schale: 1. 18. sír, 4. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.66); 2. 22. sír, 4. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.76); 3. 22. sír, 1. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.77); 4. 23. sír, 2. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.86.1); 5. 29. sír, 3. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.109); 6. 31. sír, 1. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.112); 7. 32. sír, 1. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.114); 8. 32. sír, 2. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.115) Figure 79. Bowl/Schale: 1. Grave 18, Grave good No. 4 (Inv. No.: Ő.2001.1.66); 2. Grave 22, Grave good No. 4 (Inv. No.: Ő.2001.1.76); 3. Grave 22, Grave good No. 1 (Inv. No.: Ő.2001.1.77); 4. Grave 23, Grave good No. 2 (Inv. No.: Ő.2001.1.86.1); 5. Grave 29, Grave good No. 3 (Inv. No.: Ő.2001.1.109); 6. Grave 31, Grave good No. 1 (Inv. No.: Ő.2001.1.112); 7. Grave 32, Grave good No. 1 (Inv. No.: Ő.2001.1.114); 8. Grave 32, Grave good No. 2 (Inv. No.: Ő.2001.1.115)
169
VIA 2
80. ábra. 1–3. Tál/Schale, 4–9. Egyebek/Sondern: 1. 8/17. sír, 4. melléklet (Nysz.: 48.67817.8.3); 2. 9/18. sír, 8. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.9.6); 3. 20/30. sír, 4. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.20.2); 4. 26/36. sír, 1–2. sz. melléklet (Nysz.: 48.67817.26.1–2); 5. 46/26. gödör (Nysz.: 48.67817.46.2); 6. 46/26. gödör (Nysz.: 48.67817.46.7); 7. 32. sír, 5. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.122); 8. 51/10. gödör (Nysz.: 48. 67817.51.13); 9. Humuszolásból szórvány (SNR 1) kora vaskori (Hallstatt kultúra) lelet (Nysz.: 48. 67817.1.104) Figure 80. 1–3. Bowl/Schale, 4–9. Vessel fragments/Sondern: 1. Grave 8/17, Grave good No. 4 (Id. No.: 48.67817.8.3); 2. Grave 9/18, Grave good No. 8 (Id. No.: 48.67817.9.6); 3. Grave 20/30, Grave good No. 4 (Id. No.: 48.67817.20.2); 4. Grave 26/36, Grave goods Nos. 1–2 (Id. Nos.: 48.67817.26.1– 2); 5. Pit 46/26 (Id. No.: 48.67817.46.2); 6. Pit 46/26 (Id. No.: 48.67817.46.7); 7. Grave 32, Grave good No. 5 (Inv. No.: Ő.2001.1.122); 8. Pit 51/10 (Id. No.: 48. 67817.51.13); 9. Scattered Early Iron Age (Hallstatt culture) vessel fragment from the humus (SNR 1) (Id. No.: 48. 67817.1.104)
170
6. Fejezet/Chapter 6
81. ábra. Bronztárgyak: 1. Borotva, 6. sír, 6. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.25); 2. Karperectöredék, 24. sír, 3. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.89); 3. Karika, 29. sír, 4. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.106); 4. Karika, 31. sír, 2. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.113); 5. Kés, 32. sír, 7. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.123); 6. Tű, 32. sír, 6. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.124); 7. Gyűrű, 33. sír (Lsz.: Ő.2001.1.128); 8. Öntött vízimadár-alak (gulipán), 33. sír, 2. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.128.1) Figure 81. Bronze objects: 1. Razor, Grave 6, Grave good No. 6 (Inv. No.: Ő.2001.1.25); 2. Fragment of a bracelet, Grave 24, Grave good No. 3 (Inv. No.: Ő.2001.1.89); 3. Ring, Grave 29, Grave good No. 4 (Inv. No.: Ő.2001.1.106); 4. Ring, Grave 31, Grave good No. 2 (Inv. No.: Ő.2001.1.113); 5. Knife, Grave 32, Grave good No. 7 (Inv. No.: Ő.2001.1.123); 6. Pin, Grave 32, Grave good No. 6 (Inv. No.: Ő.2001.1.124); 7. Finger-ring, Grave 33 (Inv. No.: Ő.2001.1.128); 8. Stylized water bird (scooper), Grave 33, Grave good No. 2 (Inv. No.: Ő.2001.1.128.1)
171
VIA 2
82. ábra. Bronztárgyak: 1. Kés, 9/18. sír, 9. sz. melléklet (Nysz.: 48. 67817.9.13); 2. Karika, 7/16. sír, 1a melléklet (Nysz.: 48. 67817.7.1); 3. Spirálgyöngy; 20/30. sír, 7. sz. melléklet (Nysz.: 48. 67817.20.12); 4. Karika, 22/32. sír (Nysz.: 48. 67817.22.5); 5. Karika, 25/35. sír (Nysz.: 48. 67817.25.3); 6. Tű, szórvány a 44/53. cölöplyuk mellől (Nysz.: 48.67817.44.1); 7. Karperectöredék, 46/26. gödör (Nysz.: 48. 67817.46.21) Figure 82. Bronze objects: 1. Knife, Grave 9/18, Grave good No. 9 (Inv. No.: 48. 67817.9.13); 2. Ring, Grave 7/16, Grave good No. 1a (Id. No.: 48. 67817.7.1); 3. Spiral bead, Grave 20/30, Grave good No. 7 (Id. No.: 48. 67817.20.12); 4. Ring, Grave 22/32 (Id. No.: 48. 67817.22.5); 5. Ring, Grave 25/35 (Id. No.: 48. 67817.25.3); 6. Pin, stray find near Posthole 44/53 (Id. No.: 48.67817.44.1); 7. Fragment of a bracelet, Pit 46/26 (Id. No.: 48. 67817.46.21)
172
6. Fejezet/Chapter 6
83. ábra. 1. Bronzedény, 2–6. Vastárgyak, 7–8. Csontgyöngyök: 1. Bronzedény, 9/18. sír, 6. sz. melléklet (Nysz.: 48. 67817.9.12); 2. Gyöngy, 4. sír, 5. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.8); 3. Karika, 4. sír, 6. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.9); 4. Lemez, 4. sír, 7. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.5); 5. Kés, 4. sír, 8. sz. melléklet (Lsz.: Ő.2001.1.11); 6. Karikák, 33. sír (Lsz.: Ő.2001.1.126); 7. Gyöngy, 12/21. sír (Nysz.: 48. 67817.12.6); 8. Gyöngy, 12/21. sír (Nysz.: 48.67817.12.7) Figure 83. 1. Bronze vessel, 2–6. Iron objects, 7–8. Bone beads: 1. Bronze vessel, Grave 9/18, Grave good No. 6 (Id. No.: 48. 67817.9.12); 2. Bead, Grave 4, Grave good No. 5 (Inv. No.: Ő.2001.1.8); 3. Ring, Grave 4, Grave good No. 6 (Inv. No.: Ő.2001.1.9); 4. Plate, Grave 4, Grave good No. 7 (Inv. No.: Ő.2001.1.5); 5. Knife, Grave 4, Grave good No. 8 (Inv. No.: Ő.2001.1.11); 6. Rings, Grave 33 (Inv. No.: Ő.2001.1.126); 7. Bead, Grave 12/21 (Id. No.: 48. 67817.12.6); 8. Bead, Grave 12/21 (Id. No.: 48.67817.12.7)
173
VIA 2
Restaurálás közbeni megfigyelések a zanati temető kerámiáin Udvardi Balázs, Radics András
Observations regarding the ceramics of the Zanat cemetery upon restoration
7
Balázs Udvardi, András Radics
7.1 A leletek anyaga
7.1 The raw material of the finds
A nyersanyag választásakor (a környezet és az anyag ismeretében) valószínűleg a könnyű elérhetőség dominált, erre utal az erős barnás-vöröses szín, valamint az időnként érezhető durva jellegű kerámia, amely a környékünkön akár fél méteres mélységben is fellelhető vöröses, illetve barna színű agyag használatára enged következtetni. Ennél gondosabb agyagválasztás csupán néhány edénynél mutatkozik. Itt mélyebbről bányászhatták az agyagot, átlagosan 2,5–3 méter mélységgel is számolhatunk. Szerencsés esetben azonban már 1,2–1,5 méter mélységben is jó minőségű vörösessárga illetve kékesszürke agyagrétegre lelhetett a fazekas. Márpedig ilyen mélységű gödrök szinte bármely korszakbeli vasi település-feltáráson találhatók. A kerámiaanyag minőségét tehát leginkább a rendelkezésre álló alapanyagok határozták meg. Az agyag feldolgozásakor (mechanikai tisztítás, durva törés, őrlés stb.) keverték be a soványító anyagot, mely a jelen leletanyagban az egyszerű homoktól a kőzúzalékon, a csillámpalán át a kerámiazúzalékig terjed. A csillámpalás soványításnál jól megfigyelhető, hogy gyakran nagyobb töredékek is belekerültek a kerámia anyagába. Az edények változatos képet mutatnak, megfigyelhető ellenben, hogy a gondosan előkészített agyagnál a kész edény formája is igényesebb, formailag gazdagabb. A felrakás technikája valószínűleg lapokból történt (szalagtechnika), ami a hurkatechnikához hasonlít. A lapok ellenben szélesebbek, így az edény készítése gyorsabban haladt. Erre utaló nyomok a 31/40. sír urnájánál
The choice of raw materials was probably due to their availability (knowing the environment and the raw materials). This view is supported by the characteristic brownish-reddish colour and the coarse texture of the ceramics that can be noticed occasionally, indicating the use of reddish or brown clay accessible in the vicinity as close to the surface as half of a meter. Only a few vessels show the marks of a more careful clay selection. In these cases the clay was probably accessed from a deeper layer, on average about 2.5 to 3 metres deep. In fortunate cases the potter might have found good quality reddish yellow or bluish grey clay layers in a depth of only 1.2–1.5 metres. Pits of this depth can be found all over the settlement excavations of Vas County from almost all periods. Therefore, the conclusion is that the quality of the ceramic material was mostly determined by the easy availability of the raw materials. During the processing of the clay (mechanical cleaning, coarse crushing, grinding, etc.) the tempering material was mixed into it. In the finds presently discussed this could range from simple sand to crushed rock, mica or grit. When observing objects tempered with mica, it is noticeable that larger pieces often ended up in the ceramic raw materials. There is a great variety of vessels, but it is clear that the shape and form of the vessels are up to much higher standards in the case of well-prepared clays. The technique used to build the ceramics probably applied slabs (slab building), which is similar to coil building. The slabs are wider so the preparation of the vessels probably took less time. This view is supported by the urn found in Grave
175
VIA 2 figyelhetők meg (56. ábra 1,5 és 76. ábra 2). Itt a törésfelületek is vízszintes irányúak, s ez felületük illesztésére utal. A legtöbb tárgy díszítetlen, a díszítés egyhangú, s csupán árkolás, besimítás, turbántekercs és bütyök jelentik. Az égetés nyomaira az edények színéből következtethetünk. Megállapítható, hogy az égetés során az oxidációs folyamatok domináltak. A feketére égetésnél a redukálódott rész általában csupán az edény külső, vékony felületére valamint belsejére korlátozódik. Az égetési folyamatok nem voltak tökéletesek. A redukáló atmoszférában történő égetés után a felhevítés oxidációs jellegű volt, de rövid ideig tartott, ezért nem égett át a belső fekete rész. A fojtás – mikor valószínűleg tudatosan próbálták elérni a fekete színt – csak az edény vékony, külső felületén érvényesült, nem okozott nagy változást a korábban oxidálódott rétegen. Ezáltal megállapítható, hogy az égetés ideje, hőmérséklete esetleges volt és sokszor nem érte el a megfelelő hőmérsékletet, ezért a kerámia porózus, gyakran vízre érzékeny maradt. Egy urnánál (12/21. sír) látható határozottan az égetés módja. Ezen kívül-belül égésnyomok láthatók. Ennek alapján megállapítható, hogy: 1. az edény a kemence alján, félig dőlt helyzetben volt, így a további edények berakásakor elkerülhették a perem sérülését, 2. gödrös égetést jelez, hiszen az edénybe nagy mennyiségű tüzelőanyag került. Az ásatáson előkerült edények egy része – állapotuk és minőségük miatt – a terepen gézes-plextolos vagy csak gézes megerősítést kapott. Így in situ kerültek kiemelésre, majd kerültek be a szombathelyi bázis restaurátor műhelyébe. Itt bontásukat – sajnos 1–2 hónapos késéssel – optimális körülmények között végezhettük el. Az edények tartalmát, különös tekintettel az urnákra igyekeztünk 5 cm-ként bontani, és az edény teljes szélességében haladtunk. Az urnákat a régészeti objektumokhoz hasonlóan metszetre bontottuk, így rajzzal és fotóval pontosan dokumentálni
176
31/40 (Figs. 56.1, 76.2). In this case the breaking lines are horizontal, implying abutment of the surfaces. Most of the artefacts are unornamented; the decoration is monotone, only channelling, smoothing, oblique channelling and knobs are present. Traces of firing can be deducted from the colour of the vessels. We can ascertain that oxidised processes were dominant during the firing. In case of firing the vessels in black, the reduced part generally appears only on the exterior, in a thin line, and on the interior. The firing processes were far from perfect. In a reduced firing, the reduced atmosphere was followed by oxidised firing, but the latter lasted only for a short period, therefore the inner black part was not fired thoroughly. The induction, when attempting to get black colour was probably intentional, only appeared on the outer thin surface of the vessel, and did not create significant change in the earlier oxidised layer. It is evident, therefore that the duration and temperature of the firing was inconsistent, often not reaching the necessary temperature. Thus, the ceramics remained porous, often sensitive to water. The method of firing can be observed in the case of one urn (Grave 12/21). Signs of firing are visible on it on the interior and the exterior as well. Based on the observations of this vessel we can conclude that: 1. the vessel was at the bottom of the kiln, in a partly tilted position, so the damage of the rim could be avoided when further vessels were put into the kiln, 2. the vessel denotes firing in a pit since a large amount of combustible materials got into the vessel. Some of the vessels from the excavation were strengthened on the field, due to their condition and quality, using gauze and plextol, or gauze only. Therefore, they were lifted out in situ and were transported to the restoration workshop at Szombathely. Thus we were able to open them in optimal circumstances although unfortunately with the delay of one or two months. We attempted to take out the contents of the vessels, especially the urns, by removing 5 cm thick layers, one after the other, in the full width of the vessels. The fills of the urns were excavated in cross-section, in the same way as the features, so we were able to document the fill of the
7. Fejezet / Chapter 7 tudtuk az urna betöltésének/betöltődésének a folyamatát. Tíz urnán vagy urnaként használt edényen végeztük el a metszetre bontást (8/17: 38. ábra 3, 10/19: 42. ábra 1, 12/21: 44. ábra 4, 22/32: 50. ábra 1, 25/35: 52. ábra 2, 26/36: 54. ábra 1, 31/40: 56. ábra 2, 38/47 47/55, 48/56. sír). A bontás során az edények betöltődésének két fázisát, azaz két rétegét lehetett elkülöníteni (54. ábra 1). Az edények alján helyezkedtek el a kalcinátumok. Közöttük se hamut, se szenült famaradványokat nem találtunk. Az urna alján a kis kalcinátumtöredékek voltak, majd erre helyezték rendezetten a nagyobb csöves csont, koponya és medence töredékeket. Mindez arra utal, hogy a máglya maradványait nem egyszerűen fellapátolták, hanem a hamvasztást követően a máglya maradványaiból kiválogatták a megégett csontokat és a halottal együtt elégetett ékszereinek töredékeit. Az urnák bontásakor a 22/32-ből és a 25/35ből (52. ábra 2, 4 és 82. ábra 4–5) kerültek elő további ékszermellékletek, melyeket a halottal együtt égettek el. A halott ékszereivel együtt történő hamvasztását támasztják alá a 12/21. sír edényéből származó megégett csontgyöngyök (44. ábra 5 – 9, 83. ábra 7– 8).
urns and the process of filling them up with drawings and photographs. We opened ten urns or other vessels functioning as urns by removing their contents in cross-section (Graves 8/17: Fig. 38.3, 10/19: Fig. 42.1, 12/21: Fig. 44.4, 22/32: Fig. 50.1, 25/35: Fig. 52.2, 26/36: Fig. 54.1, 31/40: Fig. 56.2, Graves 38/47 47/55, 48/56). Two layers of fills were distinguished during the opening of the vessels, meaning two phases (Fig. 54.1). The calcined bones were at the bottom of the vessels. Neither ash nor charcoal remains were found among them. Small fragments of calcined bones were at the bottom of the urns. The larger fragments of long bones, cranium and pelvis bones were placed on top of the small fragments in an orderly fashion. It implies that the remains of the pyre were not simply swept after the burning but the charred bones and fragmented remains of burned jewellery, which was fired with the dead, were collected from the remains of the pyre. Grave goods containing jewellery, which was burnt with the deceased was also found in the urns of Graves 22/32 and 25/35 (Figs. 52.2,4, 82.4–5). The burnt bone beads discovered in the vessel found in Grave 12/21 also support the fact that the jewellery was burnt with the deceased (Figs. 44.5 – 9, 83.7– 8).
7.2 A leletek anyagának értékelése
7.2 Evaluations of the material of the finds
A kerámia leletanyag az intenzív mezőgazdasági művelés miatt erősen bolygatott volt. Hét urnának (9/18, 16/25, 30/39, 35/44, 40/49, 41/50, 49/57. sír) csak az alja maradt meg. A sértetlenül, vagy az enyhén sérült kerámia anyag is nagymértékben töredezett volt. Ez indokolta a gézes-plextolos vagy a csak gézes megerősítést és in situ kiemelést. Már a gézes megerősítés eltávolításakor megfigyelhető volt a kerámiaanyag rossz megtartása, ami egyértelműen az edények égetésének elégtelenségével hozható összefüggésbe. (Lásd 7.1 rész) Egy részük talán eleve sírkerámiának készült?
The ceramic materials were heavily disturbed due to intensive agricultural activity. In seven cases (Graves 9/18, 16/25, 30/39, 35/44, 40/49, 41/50, 49/57) only the bottom of the urn remained. Even the ceramic materials, which were intact or were only slightly damaged, were greatly fragmented. This fact called for the strengthening of the vessels employing gauze and plextol, or gauze only, and it also accounted for the in situ lifting out. The bad preservation of the ceramics was observed upon removing the gauze strengthening, which was clearly accounted for by the inadequate firing of the vessels (See Part 7.1). It is a possibility that some of them were made to be grave ceramics.
177
VIA 2 A sírokban talált edényeken különböző fizikai sérüléseket figyeltünk meg, amelyeket dokumentáltunk. Ezeket három csoportba lehet sorolni: - a talaj nyomása és a mezőgazdasági művelés okozta sérülések, - használat közben bekövetkezett spontán sérülések, - az edényen létrehozott tudatos sérülések. A 2. csoport egyértelműen alátámasztja azt a feltételezést, hogy a hamvak nyughelyéül szolgáló urnák, és a sírban talált más kerámia mellékletek elsősorban nem a halotti szertartásra készültek (de egy részük talán mégis). Ezek sérülései hétköznapi használatra utalnak. Ezt feltételezhetjük a 26/36. sír esetében, amikor az urnaként szolgáló ferdén kannelurázott csészét (54. ábra 1, 3 –5. és 80. ábra 4 alul) szalagfüle nélkül helyeztek el, és egy másik füles csészével (80. ábra 4 felül) fedték le. A hiányzó fül a műhelyben történő bontáskor sem került elő. A temetés előtti használat további bizonyítékaként értékelhető, hogy a sérült edényeket gyantával javították. Ezt két rétegesen törött urnán (31/40: 56. ábra 5 és 48/56: 62. ábra 5) lehetett megfigyelni. Egy urna teljes felületét (9/18. sír: 41. ábra 3) pedig gyantabevonattal látták el. A fekete, fényes bevonat funkciójára két lehetséges magyarázatot találtunk: 1. ha az edény nem sírkerámiaként használatos, akkor ezzel a bevonattal növelni lehetett a folyadéktartó (pl. bor) vagy gyümölcs-zöldség tartósító képességét (Varga 2007, 151; Szilvágyi és Varga 2007, 169), ugyanakkor tudni kell, hogy az ilyen javítás után vízmelegítésre már alkalmatlanná válik az edény; 2. ha az urna elsődleges funkcióját tekintve sírkerámia, akkor ez a fényes, fekete máz a fémszerűség érzetét kelthette, s ezzel a gazdagság egyféle sugallatát szolgálta. Gyanta-gyűjtő edényt a késő bronzkor korai fázisára keltezett Salgótarján–zagyvapálfalvi temető legújabban ásott egyik sírjából (Guba és Vaday 2008, 21–22), illetve a Várvölgy–nagy-
178
Various physical damages were observed on the vessels found in the graves, which were documented. These can be grouped into three categories: - damage originating from the pressure of the soil and from land cultivation, - spontaneous damage caused by using the vessels, - damage inflicted intentionally. The second group clearly supports the assumption that the urns, functioning as the resting place of the calcined bones, and other pottery found in the graves were not made mainly to serve in the rites of burials (but some of them might have been). The damage of these vessels implies everyday use. This can be supposed in the case of Grave 26/26, in which a cup with oblique channelling (Figs. 54.1, 3 – 5, 80.4 on the bottom) functioned as an urn was placed in the grave without its strap handle, and was covered with another cup but with handle (Fig. 80.4 on the top). The missing handle was not even found during the opening of the vessel in the workshop. Further proof for using the vessels before the burial is the fact that a damaged pottery was repaired with resin. It was observable in the case of two urns showing laminated cross-sections (31/40: Fig. 56.5 and 48/56: Fig. 62.5). The entire surface of one urn (Grave 9/18: Fig.41.3) was coated with resin. We came up with two possible explanations for this black, shiny coating: 1. In case the primary function of the vessel was not to be used as a burial pottery such coating enhanced its impermeability (for instance to keep wine or liquid in it) or its preservation capacity in case of fruit or vegetable storing (Varga 2007, 151; Szilvágyi and Varga 2007, 169). At the same time we must keep in mind that after such preparation the vessel becomes unsuitable for heating water in it. 2. In case the primary function of the vessel was to be grave ceramics, the shiny black coating might have created the illusion of metal-like appearance suggesting richness. Vessels used for collecting resin were found in one of the graves recently excavated in the cemetery of Salgótarján–Zagyvapálfalva, dated to the early phase of the Late Bronze Age (Guba and
7. Fejezet / Chapter 7 láz-hegyi fiatalabb urnamezős korú településről (Müller 2007a, 16 –17. és 10. kép) közöltek. Az ásványi (kiscellit: Repiszky 1999, 8; ajkait: Horváth 1999, 282) alapanyagokból, de méginkább és nagy mennyiségben a fenyőből (luc-, vörös-, illetve feketefenyő) és a nyírfa kérgéből kinyerhető szurok/gyanta/bitumen/aszfalt használata a paleolitikumtól (Homola 1997, 31) a neolitikumon (Raczky és Kovács 2009, 137, 3. kép) és az urnamezős időszakon át (Horváth 1996, 66; Kaus 1984, 38) a néprajzi felhasználásig (Szilvágyi és Varga 2007, 166; Bárdosi 1964, 204; Csiffáry 2000) a Kárpátmedencében jól dokumentált. (A gyantáról lásd a 8. fejezetet.) A fából „lepárlási eljárással” (Müller 2007a, 11. kép) nyerték a kátrányt, vagy a sérült fákból nyert gyantát (Gyergyóban már ezt is szuroknak /sic!/ nevezik) edényekbe gyűjtötték, majd kifőzték. Mindezek alapján megállapítható, hogy ebben az időben a környék lakói számára a gyanta nem számított különleges árunak, mivel nagyobb mennyiségben is rendelkezhettek vele, és a hibás, selejtes edényeket javították (Szilvágyi és Varga 2007, 168) a segítségével, illetve díszítésként is alkalmazhatták. A 3. csoportba azokat az edényeket soroltuk, ahol a halotti szertartás során, a hiedelem által befolyásoltan, az edényen tudatos változtatásokat hajtottak végre. Ezt nagy bizonyossággal két esetben lehetett megfigyelni. A 20/30-ból (49. ábra 8), és a 26/36-ból (54. ábra 2, 5) előkerült edények lezárására/befedésére szolgáló edényeken. Mindkét temetkezés edényei a hamvakat tartalmazó alsó edénnyel, in situ kerültek kiemelésre, így a későbbi sérülés (szántás, gépi humuszolás – lásd 19. ábra) ténye kizárható. Mindkét edényből (füles tál és turbántekercses peremű tál) kb. 3– 4 cm átmérőjű oldaltöredék hiányzik. A törésfelületek elárulják, hogy az edények belsejét kis területre koncentrálódó nagy erejű, határozott ütés érte, így annak oldala kiszakadt. Mindkét edény összes megmaradt töredéke jól pozíci-
Vaday 2008, 21– 22), and at the younger Urnfield period settlement of Várvölgy–Nagyláz-hegy (Müller 2007a, Képek 10, 16 –17). The use of mineral tar (Kiscelli: Repiszky 1999, 8; Ajka: Horváth 1999, 282), and the use of other substances often termed tar/resin/bitumen/asphalt originating mostly and in large quantities from pines (spruce, red and black pine) and from the bark of birch are well documented in the Carpathian Basin from the Palaeolithic (Homola 1997, 31) through the Neolithic (Raczky and Kovács 2009, Kép 137.3) and the Urnfield periods (Horváth 1996, 66; Kaus 1984, 38) and also in ethnography (Szilvágyi and Varga 2007, 166; Bárdosi 1964, 204; Csiffáry 2000) (For more details on resin see Chapter 8). The “tar” was obtained from the trees by employing “distillation methods” (Müller 2007a, Fig. 11). The resin from injured trees was collected into vessels, and the substance was heated up (in Gyergyó, in Romania even this is called tar /sic!/). Based on all these facts we can conclude that resin was not a special item for the local inhabitants; they might have had large quantities of it, using it for the preparation of damaged vessels (Szilágyi and Varga 2007, 168) or applying it as a decoration. Vessels with intentional modifications carried out during the burial rites due to beliefs were put into group 3. Such modification can be observed in two cases with certainty. It concerned vessels found in Graves 20/30 (Fig. 49.8) and 26/36 (Figs. 54.2,5), which were used to close/cover other vessels. The vessels of both of these burials were lifted out in situ, together with their bottom vessels containing the calcined bones, therefore later damage (ploughing, mechanical removal of the topsoil – see Fig. 19) can be excluded. Both vessels (bowl with handle and bowl with oblique channelling on the rim) lack a fragment of the body in about 3 – 4 cm in diameter. The breaking surfaces bear marks indicating a strong and powerful punch concentrated on a small area from the inside of the vessel. The punch caused a break in the side of the vessel. All remaining fragments of both vessels were well positioned, and the missing, punched fragments were
179
VIA 2 onálható volt, s a sírok teljes leletanyagának átnézésekor se kerültek elő a hiányzó, kiütött töredékek. Hasonlóan kiütött „léleklyukat” figyeltünk meg a 19/29. sír urnája (47. ábra 6 és 75. ábra 3) esetében is. Természetesen ezeket a tudatosan okozott sérüléseket nem tüntettük el és nem egészítettük ki. Összegezve megállapítható, hogy a sírokba került kerámia jelentős része – elsődleges felhasználását tekintve – nem sírkerámia, ezt a felületükön megfigyelhető kopás- és törésnyomok, valamint hiányok bizonyítják. Az edények egy töredékét – az előttünk ismeretlen túlvilághit alapján – tudatosan roncsolták, így nyitottak a lélek számára szabad utat, „léleklyukat” az urnában nyugvó földi maradványai számára.
180
not found even by carefully checking the entire finds of the graves. In case of the urn found in Grave 19/29 a similarly punched “soul hole” was discovered (Figs. 47.6, 75.3). The intentionally caused damage was not repaired during the conservation and the holes were not filled in. We can conclude that most of the ceramics found in the graves were not originally made to be burial vessels. This assumption is supported by traces of break and wear on their surfaces, and by their missing portions. Based on a belief regarding the afterlife, which is unfamiliar to us, a part of the vessels was intentionally broken. By doing this they opened a way for the soul of the deceased resting in the urn through a “soul hole”.
VIA 2
FTIR spektroszkópiai vizsgálatok a zanati temető kerámiatöredékeiről
FTIR spectroscopic analyses of the ceramic fragments from the cemetery of Zanat I.
Mihály Judith, Sándorné Kovács Judit
Judit Mihály, Judit Sándor Kovács
8.1 FTIR spektroszkópiai vizsgálatok a zanati temető kerámiatöredékeiről I. Mihály Judith
Rezgési spektroszkópiai (FTIR és FT-Raman) vizsgálatokra 3 darab kerámiatöredék került átadásra a Szombathely–zanati ásatásból: - 9/18. sír edényéből (41. ábra 3) fekete bevonatú kerámiatöredék (2 darab), - 31/40. sírból kerámiatöredék (56. ábra 5 és 76. ábra 2) törése mentén fekete ragasztóanyag. A teljesen roncsolásmentes, semmilyen mintaelőkészítést nem igénylő FT-Raman-spektroszkópiai méréstechnika – a fekete minták lokális felmelegedése miatt – nem volt alkalmazható a fekete bevonat, illesztve ragasztóanyag vizsgálatánál. Az infravörös színképek felvétele ATR (Attenuated Total Reflection=csillapított totálreflexió) módszerrel történt, MCT (Higanykádmium-tellur) detektorral ellátott Varian Scimitar Fourier Transzformációs infravörös (FTIR) spektrométer segítségével. A vizsgált hullámszám tartomány 4000–500 cm -1 . Az ATR feltét (kereskedelmi neve: SPECAC “Golden Gate”) optikai eleme egy 2 × 2 mm-es gyémánt ATR kristály (aktív felülete 0,6 × 0,6 mm). A minta és az ATR kristály közötti érintkezést egy zafírfejjel ellátott üllővel lehet elérni. Minden mérés 4 cm -1 hullámszám felbontással és 256 mérés átlagolásával történt. A spektrumokban a 2300–1900 cm-1 közötti hullámszám tartomány nem értékelhető a gyémánt ATR optikai elem elnyelése miatt. Általában ebben a hullámszám tartományban nincsenek szignifikáns sávok, így ez a kiértékelést nem befolyásolja. A kiértékelés előtt ATR korrekciót végeztünk.
8
8.1 FTIR spectroscopic analyses of the ceramic fragments from the cemetery of Zanat I. Judit Mihály Three ceramic fragments of the Szombathely– Zanat excavations were submitted to vibrational spectroscopic (FTIR and FT-Raman) analyses: - ceramic fragments with black coating (2 pieces) found in Grave 9/18 (Fig. 41.3), - ceramic fragment with black adhesive on its breaking surface found in Grave 31/40 (Figs. 56.5, 76.2). The non-destructive FT-Raman spectroscopic method, which does not require any preparation, was not applicable to analyse either the black coating or the adhesive, because it causes a local heating effect on the black substance. The recording of the infrared colour spectrum was carried out using the ATR (Attenuated Total Reflection) method, employing a Varian Scimitar Fourier Transformation (FTIR) infrared spectrometer with MCT detecting device (mercury-cadmiumtellurium). The wave number range analyzed is 4000–500 cm-1. The optical element of the ATR supplement (its commercial name is SPECAC “Golden Gate”) is a 2x2 mm diamond ATR crystal (its active surface is 0.6x0.6 mm). The sample and the ATR crystal can be connected by using an anvil with a sapphire head. All measurements were carried out with the wave number resolution of 4 cm-1, and by calculating the average of 256 measurements. The wave number range of 2300– 1900 cm-1 in the spectra is unsuitable for evaluation due to the adsorption of the diamond ATR optical element. Generally there are no significant bands in this wave number range; therefore it does not influence the overall evaluation. Prior to the evaluations an ATR correction was carried out.
181
VIA 2
182
A mérés mikro-roncsolásos, a felvétel elkészítéséhez a fekete bevonatból, illetve a fekete ragasztóanyagból 200–500 mikrogrammnyi anyag eltávolítására volt szükség. A 3 minta spektruma jó megegyezést mutat; kijelenthető, hogy a bevonat, illetve a ragasztóanyag nagy valószínűséggel ugyanaz az anyag. A spektrumokban a szerves anyag sávjai mellett az agyagásvány sávok dominálnak, ez utóbbiak relatív intenzitása a ragasztóanyagban kisebb. (84. ábra 1–2) A szerves komponenshez tartozó intenzív C=O sávok az 1730–1710 cm-1 tartományban ketonok és észterek jelenlétére utalnak, amelyek aromás gyűrűhöz kapcsolódhatnak. Öszszevetve irodalmi (Guiliano et al. 2007; Shillito et al. 2009), illetve spektrum-adatbázisbeli színképekkel (IRUG Spectral Database Edition 2000) a szerves anyag valószínűleg terpenoid gyanta, a fekete anyag fákból származó gyanta lehet. Részletesebb azonosításhoz referenciaminták, illetve kiegészítő GC-MS vizsgálatok szükségesek.
The measurements are micro-destructive; 200– 500 micrograms were obtained from both the black coating and the black adhesive in order to carry out the analysis. The spectra of the three samples show good correlation. We can state that the coating and the adhesive is in all probability the same material. The bands indicating the presence of organic materials and clay minerals are dominant in the spectra. The intensity of the latter is less in the case of the adhesive (Figs. 84.1–2). The intensive C=O bands, related to the organic component, in the range of 1730–1710 cm-1 imply the presence of ketons and esters, which might be connected to an aromatic ring. Comparing the results to previous studies (Guiliano et al. 2007; Shillito et al. 2009) and spectra in a spectrum database (IRUG Spectral Database Edition 2000), we can conclude that the organic material is probably a terpenoid resin, and the black material is a resin originating from trees. For a more detailed evaluation it is necessary to have reference samples and carry out a supplementing GC-MS analysis.
8.2 FTIR spektroszkópiai vizsgálatok a zanati temető kerámiatöredékeiről II.
8.2 FTIR spectroscopic analyses of the ceramic fragments from the cemetery of Zanat II.
Sándorné Kovács Judit
Judit Sándor Kovács
A zanati temető 2 darab kerámiáján végeztem vizsgálatokat. Ezek az alábbiak voltak: - 31/40. sír jelölésű minta (56. ábra 5 és 76. ábra 2), - 48/56. jelölésű minta (62. ábra 5 és 76. ábra 4). Kontroll anyagként Várvölgy–Nagyláz-hegy lelőhelyről származó 4 db mintát is megvizsgáltam, de ezek adatainak közlésére itt és most nem kerül sor. A vizsgálatokat optikai mikroszkópi és Fourier-transzformációs infravörös spektrofotometriai (FTIR) módszerekkel végeztem el. Az FTIR-spektrofotometriai módszer az elektromágneses sugárzás és a minta kölcsönhatásán alapul. A mérés során a mintát infravörös fénynyel világítjuk meg. Infravörös fény hatására a
Analyses were carried out on two pieces of ceramics from the cemetery of Zanat. My samples were the following: - sample marked Grave 31/40 (Figs. 56.5, 76.2), - sample marked Grave 48/56 (Figs. 62.5, 76.4). Four samples from the site of Várvölgy– Nagyláz-hegy were also analysed as a control material but the results of the evaluation will not be discussed in the present article. The analyses were carried out employing optical microscopic and Fourier-transform infrared spectrophotometric (FTIR) methods. The FTIRspectrophotometric method is based on the interference between an electromagnetic emission and the sample. In the course of the measure-
8. Fejezet / Chapter 8 mintát alkotó molekulák kémiai kötései gerjesztődnek. A mérés eredményeképpen kapott infravörös spektrumban a vizsgált anyagban lévő kémiai kötések, atomcsoportok anyagi minőségétől függően, különböző hullámszámértékeknél infravörös elnyelési sávok jelennek meg. Ez alapján az anyag – molekuláris – összetétele az IR-spektrumból kiolvasható. A vizsgálandó minták kis részleteit ún. nagynyomású gyémántcellában vékony réteggé préseltem, majd az így előkészített mintákról készítettem infravörös spektrumot. A mintákról készített infravörös spektrumokat referencia anyagok spektrumait tartalmazó adatbázisokban lévő spektrumokkal, számítógépes kereső program segítségével hasonlítottam össze.
ment the sample is illuminated using infrared light. The chemical bonds of the molecules of the sample are activated by the infrared light. As a result of measurements infrared absorption bands appear at different wave number values based on the material quality of chemical bonds and atomic groups of the examined material. Based on this information the molecular composition of the material can be identified from the IR spectra. Small amounts of the materials to be tested were pressed into a thin layer in a so-called high pressure diamond cell. Infrared spectra were measured on the prepared samples. The infrared spectra of the samples were then compared to reference spectra in the spectrum databases. Search engine software was used in this process.
Az alkalmazott vizsgálati eszközök:
Equipment employed for carrying out the measurements:
Wild M420 sztereomikroszkóp, Bruker VERTEX-HYPERION infravörös spektrofotométer rendszer. Az optikai mikroszkópi vizsgálat szerint a mintákat apró fekete szemcsékből álló anyag alkotja. A szemcsék kemények, ridegek, porladva törnek. A szemcsék a mintaelőkészítéshez használt nagynyomású gyémántcellában vékony réteggé préselve, áteső fényben vörös színűek. FTIR-spektrofotometriai vizsgálat alapján a mintákról készült infravörös spektrumok láthatók a 84.3. ábrán. Az ábráról leolvasható, hogy a vizsgált 2 minta infravörös spektruma az infravörös elnyelési sávok helye és relatív intenzitása alapján egymáshoz nagymértékben hasonló, azaz a minták kémiai összetétele egymással fő tömegében megegyezik. Digitális spektrum adatbázisokban található referencia spektrumokkal való összehasonlítás alapján megállapítható, hogy a vizsgált minták IR-spektrumai a természetes eredetű növényi gyanták IR-spektrumaival mutatnak nagyfokú egyezést (84.4. ábra). A vizsgált minták IR-spektrumai azonban az 1612 cm-1 hullámszámnál jelentkező többletsáv megjelenésében szignifikánsan eltérnek a természetes eredetű növényi gyanták IR-spektrumaitól. (Az
Wild M420 stereomicroscope, Bruker VERTEXHYPERION infrared spectrophotometer system. According to the optical microscopic examination the samples consist of small black grains. The grains are hard, rigid and mouldering upon breaking. The grains appeared red in colour under light, after pressing them into a thin layer in the high pressure diamond cell used for preparing the samples. Figure 84.3 shows the infrared spectra of the samples based on the FTIR spectrophotometric analysis. The figure shows that the infrared spectra of the two samples are very similar, based on the position of infrared absorption bands and their relative intensity. This implies that the chemical composition of the samples is similar as their major components are the same. Based on the comparison with reference spectra in digital spectrum databases we can conclude that the IR spectra of the samples show extensive similarities with the IR spectra of organic plant resins (Fig. 84.4). The IR spectra of the samples, however, show a significant difference from the IR spectra of organic plant resins at the wave number of 1612 cm-1 where an additional band appears (Considering the theoretical background of the infrared spectrophotometric
183
VIA 2 infravörös spektrofotometriai módszer elméleti hátterének ismeretében pedig szinte bizonyosnak tekinthető, hogy a többlet sáv jelenléte az egyéb elnyelési sávok megjelenésére is befolyással van.) Ilyen módon a minták nem azonosíthatók egyértelműen egyik ismert gyantával sem, csak az állítható bizonyosan, hogy növényi gyantáról van szó. Mivel az említett elnyelési sáv az észter típusú vegyületekre jellemző, feltételezhető, hogy a vizsgált minták esetében öregedett gyantákról van szó. (A vizsgált mintákéhoz hasonló korú gyanták infravörös spektrumaival kapcsolatban igen kevés adat áll rendelkezésre, de néhány, általam korábban végzett vizsgálat során azt tapasztaltam, hogy ásatások során előkerült, öregedett gyanták esetében minden esetben jelentkezett az 1612 cm-1 hullámszámnál elnyelési sáv, míg a „fiatal” – legfeljebb egy-kétszáz éves – gyanták esetében ez a jelenség egyetlen esetben sem fordult elő. Növényi gyanták esetében az öregedés oxidációs-polimerizációs (polikondenzációs) folyamatokat jelent, melynek eredményeképpen a különböző gyantaalkoholokból, gyantafenolokból, gyantasavakból észter típusú vegyületek keletkeznek. A vizsgálati eredmények régészeti szempontú értékelésénél az előzőek miatt óvatosan kell eljárni: előfordulhat, hogy a jelen állapotukban (közel) azonos összetételűnek minősített gyanták eredetileg különböző kémiai összetételűek voltak, és a hosszú idő alatt bennük lezajló, egy irányba mutató kémiai folyamatok miatt váltak végül is (közel) azonos összetételűvé. A vizsgálati eredmények összefoglalása: 1. A Zanat lelőhelyről származó 2 db kerámián lévő fekete színű anyagmaradványból származó mintákat természetes eredetű, növényi gyanta alkotja. A Várvölgy–nagy-lázhegyi 4 db kontroll edénytöredék elemzése alapján a gyanták összetétele a minták jelen állapotában egymással fő tömegében megegyező. 2. A vizsgált minták esetében feltételezhetően olyan öregedési folyamatok zajlottak le, amelyek megváltoztatták a minták kémiai összetételét; ezáltal a tárgyak készítésénél használt gyanta típusára, eredetére vonatkozó, pontosabb megállapítás nem tehető.
184
method, it is almost certain that the presence of the additional band influences the appearance of the other absorption bands.). Therefore the samples cannot be identified with certainty as belonging to any of the presently known resins but we can only conclude that the material is a plant resin. Since the above-mentioned absorption band is characteristic of ester type compounds, we can suppose that in case of the samples the resins are aged. There are only few data available regarding the infrared spectra of resins as old as the samples, but according to my experience this additional band always appeared at wave number 1612 cm-1 in the case of aged resins originating from earlier excavations, but in case of “young” resins, not older than one or two hundred years, this feature does not occur at all. In case of plant resins aging results in an oxidation-polymerisation (policondensation) process, which causes the transformation of the various resin alcohols, resin phenols and resin acids into ester type compounds. In considering these reasons we must be careful in our evaluation from the archaeological point of view since it is possible that resins, which are presently (almost) similar in terms of their chemical composition, originally were quite different. They may have become (almost) similar due to the chemical processes that they have been subjected to for a long time. This chemical process may have changed them towards having a similar composition. The summary of the results of the analyses: 1. The samples, the black material remains from the two pieces of ceramics from the Zanat site consist of organic plant resin. Based on the evaluation of the four pieces of vessel fragments from Várvölgy– Nagyláz-hegy as a control material, the composition of resins is primarily similar in the present condition of the samples. 2. In the case of the analysed samples we can suppose that an aging process took place, which modified the chemical composition of the samples, therefore the type and origin of the resin used during producing the artefacts cannot be determined with any more accuracy.
8. Fejezet / Chapter 8
1
2
3
4 84. ábra. Kerámiatöredékek fekete bevonatai ATR-FTIR spektrumai: 1. a–b. 9/18. sír mintáin fekete bevonat; c. 31/40. sír mintáján fekete ragasztóanyag; 2. Az FTIR sávok (cm-1) és értelmezésük; 3. A két minta elemzése; 4. Spektrum: 48/56. sír mintája IRspektruma, Spektrumok: Természetes eredetű, növényi gyanták IR-spektrumai Figure 84. The ATR-FTIR spectra: 1. a–b.samples of Grave 9/18 show black coating; c. sample of Grave 31/40 shows black adhesive; 2. The FTIR ranges (cm-1) and their interpretation; 3. Analyses of the samples; 4. The IR spectrum of sample of Grave 48/56, The IR spectra are natural plant resins
185
VIA 2
A temető embertani anyaga és The anthropological material and evaluation of the cemetery feldolgozása Tóth Gábor
9
Gábor Tóth
9.1 Bevezetés
9.1 Introduction
1999-ben Ilon Gábor Szombathely–Zanat (Vas megye) térségében a 86. sz. főút Zanat városrészt elkerülő szakaszának nyomvonalában folytatott ásatások során, Zanat I. és Zanat II. néven, két hamvasztásos temető sírjait tárta fel. Mindkét temető embertani anyagának vizsgálata megtörtént. A Zanat I. urnasíros temető a bronzkor lezáró szakaszához köthető Urnamezős kultúrához (Ilon és Tóth 2005), míg a Zanat II. sírjai a római korhoz sorolhatóak (Tóth 2006). 2008-ban Skriba Péter és Ilon Gábor a Zanat I. lelőhelyen újabb bronzkori (és egy-egy réz- és kelta kori) temetkezéseket tárt fel. Jelen összefoglaló az 1999-es ásatás anyagából elkülöníthető 29 bronzkori, és a 2008-as feltárás objektumaiból származó további 33 (esetlegesen 34) személy hamvasztott maradványainak egységes antropológiai ismertetését foglalja össze (további egy rézkori sír adatközlésével). A Dunántúl őskori népességeinek embertani vázlatát (Zoffmann 1994, 1998–1999, 2000) áttekintve feltűnő, hogy a bronzkor időszakának végéről; az Urnamezős kultúra embertani jellemzőiről milyen kevés ismerettel rendelkezünk. Ennek egyik oka, hogy a hamvasztott csontmaradványok embertani vizsgálata a maradványok speciális jellegéből adódóan behatárolt. Az ilyen leletek csekély információt hordoznak, időnként állati csontokkal keveredettek, a hamvak tárolási módja a kultúrára jellemző (Brothwell 1963, 16–19). A korszakra és régióra jellemzőnek tartható az egyes népességek közti regionális különbségek megléte (Schwidetzky és Rösing 1989). Az Urnamezős kultúra korszakának temetkezéseiből hamvasztott maradványok embertani ismer-
Gábor Ilon excavated the graves of two cremation cemeteries, Zanat I and Zanat II, in the year of 1999. The rescue excavation was carried out in the municipality of Szombathely–Zanat in Vas County along the track of Main Road No. 86, which detours the township of Zanat. Anthropological analysis of both cemeteries was carried out. The Zanat I urn cemetery represents the Urnfield culture in the closing period of the Bronze Age (Ilon and Tóth 2005). The graves of Zanat II represent the Roman period (Tóth 2006). Péter Skriba and Gábor Ilon excavated additional burials from the Bronze Age (also one from the Copper Age, and one from the Celtic period) at Zanat I site in 2008. This paper presents the results of the anthropological analysis of the cremated remains of twenty-nine distinguishable burials from the Bronze Age discovered during the excavation in 1999, and also thirty-three (possibly 34) burials found in 2008. The data regarding one Copper Age grave is also discussed. Considering the anthropological data of the prehistoric population of Transdanubia (Zoffmann 1994, 1998–1999, 2000) it is apparent that we do not have much information regarding the anthropological characteristics at the end of the Bronze Age, at the time of the Urnfield culture. One of the reasons for this situation is that anthropological analysis of the burnt bone remains is very limited due to the special characteristics of the remains. Such finds carry little information, they are occasionally mixed with animal bones, and the method of placing the cremated remains is typical of the culture (Brothwell 1963, 16–19). We can consider the presence of regional differences between the various populations as typical of the era and the region (Schwidetzky and Rösing 1989). Anthropological evaluations of the cremated burials of the Urnfield culture are available from the following
187
VIA 2
188
tetései Vörs–Papkert B (Boulund et al. 2003), Farkasgyepü–Pöröserdő, Németbánya–Felsőerdei dűlő, Ugod–Katonavágás (Zoffmann 2005), Nagykanizsa–Palin, Szociális Otthon (Tóth 2009) és Zalakomár–Alsó-csalit (Tóth 2010) lelőhelyekről ismertek. Az Urnamezős kultúra emberéről, a neszmélyi hamvasztásos maradványok alapján, Nemeskéri János közölt alapadatok nélküli demográfiai tanulmányt (Nemeskéri 1961). Összefoglaló munkájában Kiszely István (1979, 14) az urnamezős temetkezéseket, mint nagycsaládi temetőket említette. Metrikusan is értékelhető maradványok csupán Gór–Kápolnadomb (Vas megye) urnamezős kori településén kerültek elő, amelyek azonban, a temetkezések sajátos jellemzői alapján, feltehetően a korszak két, egymással konfliktusban lévő népcsoportjához tartoztak. Erre utal az eltemetések különbözősége mellett a gracilis (urnamezős népesség?) és robusztus vázak (keleti eredetű támadók?) elkülönülése is (Zoffmann 2006). A góri leletek jelentőségét az adja meg, hogy ezek a leletek az ausztriai Stillfried lelőhelyről származókkal együtt a térség e periódusának egyedi korhasztásos embertani leleteit jelentik. Stillfried lelőhelyről 1976 óta urnasírok és vázrészek, majd 7 személy korhasztásos maradványainak adatai voltak ismertek Strohschneider, Schultz, Breitinger, valamint Szilvassy és munkatársai közleményeiből. Az 1985–86-os ásatások során további 25, jó megtartású csontvázlelet került feltárásra és embertani vizsgálatra (Wiltshke-Schrotta 2003).
sites: Vörs–Papkert B (Boulund et al. 2003), Farkasgyepü–Pöröserdő, Németbánya–Felsőerdei dűlő, Ugod–Katonavágás (Zoffmann 2005), Nagykanizsa– Palin, Szociális Otthon (Tóth 2009) and Zalakomár– Alsó-csalit (Tóth 2010). A demographical study was published by János Nemeskéri (1961), but without basic data, with regards to the people of the Urnfield culture, based on the cremated remains of Neszmély. In his study István Kiszely (1979, 14) considered the Urnfield burials as extended family burial grounds. Remains adequate for metrical evaluation were only found at the Urnfield settlement of Gór–Kápolnadomb (Vas County) but based on the distinctive characteristics of the burials they probably belonged to two different social groups, which were in conflict with each other. It is supported by the difference in burial practices and also by the differences in the skeletons since gracile (Urnfield people?) and robust (attackers of eastern origin?) skeletons were distinguished (Zoffmann 2006). The significance of the Gór finds is the fact that presently these ones are the only inhumations in the region beside the remains found at Stillfried in Austria. Both urn graves and skeletal remains have been known from the Stillfried site since 1976. Data regarding further remains of seven inhumations are also known from the publications of Strohschneider, Schultz, Breitinger and Szilvassy and his colleagues. During the excavations carried out in 1985 and 1986, further twenty-five well-preserved skeletons were found and analysed anthropologically (Wiltshke-Schrotta 2003).
9.2 Anyag és módszer
9.2 The material and the method
Az embertani vizsgálatra 63 (esetlegesen 64) egységben begyűjtött bronz- és rézkori, hitelesen megőrzött, hamvasztott személy maradványain került sor. Egyes esetekben egy-egy urna anyaga több csomagban, rétegenkénti bontásban került megőrzésre, más esetekben pedig a mosás előtti (in situ) megfigyelések és a megtisztított maradványokon nyert eredmények együttes értelmezése is lehetséges volt. A maradványok emberi- állati eredetének
Anthropological analysis was carried out on sixtythree (maybe 64) cremated individuals. The remains were authentically collected into one bag each, and represent the Bronze and Copper Ages. In some cases the contents of the urns were collected in bags, according to layers. In other cases it was possible to evaluate the observations prior to washing (in situ) and the results obtained from the cleaned remains. First the human and animal remains were separated; next
9. Fejezet / Chapter 9 elkülönítése után a fizikai jellemzők meghatározása, az anatómiai rendszerezés, majd az embertani alapadatok meghatározása történt meg, figyelembe véve Eugen Breitinger (1961), Bernd Herrmann (1988), Nemeskéri János és Harsányi László (1968) valamint Gerrit Nanning Van Vark és munkatársai (1996) ajánlásait. A nemi és életkori alapadatok becslése Éry Kinga (1992) és Theya I. Molleson (1986) ajánlásai szerint történt. Gyermekek életkor becslésénél Czigány Jenő (2000, 19–20) munkája is hasznosnak bizonyult a lapos koponyacsontok struktúrájának és vastagságának értékeléséhez, figyelembe véve a hő hatására történő zsugorodások és deformitások befolyásoló hatásait is. A demográfiai számítások a Bernert Zsolt (2005) által készített paleoantropológiai számítógépes programcsomag felhasználásával történtek.
the physical characteristics were identified. It was followed by an anatomical classification and the determination of anthropological basic data. All these were carried out by taking into consideration the suggestions of Eugen Breitinger (1961), Bernd Herrmann (1988), János Nemeskéri and László Harsányi (1968) and Gerrit Nanning Van Vark (1996) and colleagues. The estimation of sex and age was conducted by the guidelines of Kinga Éry (1992) and Theya I. Molleson (1986). When estimating the age of children the work of Jenő Czigány (2000, 19–20) proved to be useful as well in assessing the structure and thickness of flat cranium bones, taking into consideration the influencing effects of shrinking and deformations due to heat. The demographical calculations were carried out by using the paleoanthropological software pack developed by Zsolt Bernert (2005).
9.3 Eredmények
9.3 Results
Az embertani vizsgálati anyag törmelékszerű összlet. Az egyes, kiiszapolt csontmaradványok síronkénti tömege eltérő, 1 gramm és 1520 gramm közötti, többnyire 200 gramm alatti. A csontmaradványok színe döntően szürkésfehér és krétafehér. Ritkábban homoksárga, kékesfehér és szürke. Még ritkábban előfordul egyes csontdaraboknál a szürke, a szénfekete, a szürkéskék, a szürkésbarna, világosbarna és a fémeskék elszíneződés is. Csengésük általában tompa hangzású és porcelán csengésű, ritkábban fémes- illetve éles hangzású. Általában jól kiégett (kalcinált), illetve krétaszerűen kiégett maradványokról van szó, esetenként közepesen kiégett darabokról. Fragmentáltságuk döntően az apró töredékek (10 mm), valamint a közepes nagyságú töredékek (11–50 mm) mérettartományba esnek. Az igen apró töredékeket jelentő csontanyag (5 mm alatt) száma kisebb, általában az 1999-es anyagra jellemző ez a kisebb szilánkokat jelentő mérettartomány. Az 50 mm-nél nagyobb csonttöredékek száma elenyésző. A csontok törése darabos, ritkábban szilánkos. Hasadásuk általában hosszanti és harántirányú. Re-
The analysed anthropological material is fragmented. The total weight of the sieved bone remains is different by grave, ranging between 1 g and 1520 g, generally less than 200 g. The colour of the bone remains is usually either greyish-white or chalk-white. In rare cases they are sand-yellow, bluish-white and grey. In even rarer cases some of the bones show a discolouring of grey, coal-black, greyish-blue, greyish-brown, light brown or metallic blue. Their clangour is usually blunt and sound as porcelain, in few cases metallic or sharp. Most of the remains are well-burnt (calcined) or burnt to a chalk-like substance, in some cases they are moderately burnt. The fragments mainly belong to the range of small fragments (10 mm) and to medium-sized fragments (11–50 mm). The bone material of very small fragments (below 5 mm) is much less in quantity and this size range is usually more typical of the material found during the excavation in 1999. Bone fragments larger than 50 mm are insignificant in their number. The fragmentation of the bones is uneven, in some cases splintery. The fracture lines are mainly longitudinal and transversal. The cracks are mostly curved, sometimes
189
VIA 2 pedezettségük dőntően ívelt, néha kagylós, néhány esetben virágszerű. A deformáltság nem jellemző, esetleg a felszíneken szögben görbült deformitás fordul elő. A tengelyeltéréssel csavarodottság vagy a többszörös deformáltság előfordulása ritka. (A rézkori maradványok fizikai jellemzői nem térnek el a bronzkori anyagétól.) Ezek a jellemzők tökéletes hamvasztásra utalnak, hasonlóan Nagykanizsa– Palin lelőhely 24 urnasíros temetkezéséhez. Ezzel szemben Zalakomár–Alsó-csalit urnamezős temetkezéseiből 54 személy maradványait vizsgálva az objektumok többsége 2–3 cm nagyságú csontfragmentumokból állt, de volt olyan temetkezés is, amely 10–60 mm-es darabokat is tartalmazott. Az egyes objektumok legkisebb hamvasztott csonttöredékeinek mérete általában 2–3 mm volt. Zalakomár esetében az égetés nem volt olyan tökéletes (rövidebb időtartam, alacsonyabb hőhatás, a hirtelen hűtés/locsolás hiánya?). A jól kiégett, kalcinált maradványok mellett síronkénti elkülönülésben kisebb és nagyobb csontdarabok, valamint csupán szenesedett csonttöredékek (Zalakomár 53, 81. és 187. sír) is kerültek elő az egyes sírok anyagából. Ez arra utal, hogy a két lelőhely esetében a hamvasztásnál eltérő égetési technikákat alkalmaztak. Mivel a koponya és a csontváz egyes csontjai és azok anatómiai tájai eltérő módon reagálnak a hőhatás idejére és intenzitására (Symes et al. 2008), a nemi és életkori vizsgálatok céljára nem minden esetben a leginkább informatív csontrészek maradnak fenn. Anyagunkban a nemi hovatartozás eldöntését a femur nemfüggő megjelenése, a koponyacsontok megjelenése, a csontok robuszticitása, a caput femoris átmérője, a caput mandibulae, a facies zygomaticus, a linea nuchae, a protuberantia occipitalis és a glabella vizsgálata tette lehetővé. Az életkor becslését az egyes csontméretek, tapadások és degeneratiók, a koponyacsontok méretei és felépítése, az obliteratio, a juvenisek, a fogak, a foggyökerek, a humerus és a femur trajectoriuma és az általános megjelenés segítették (85. ábra). A nemi és életkori becslés eredményeit a 86. ábra tartalmazza.
190
shell-like, in some cases flower-like. The presence of deformity is not typical; in some cases curved deformity occurs on the surfaces. Twisting with angulation or multiple deformity is rare. (The physical characteristics of the remains from the Copper Age are not different from the characteristics of the remains from the Bronze Age.) These characteristics imply perfect burning, similarly to the burial methods of Nagykanizsa-Palin, containing twenty-four urn graves. Notwithstanding, when evaluating the material of the Zalakomár–Alsó-csalit Urnfield burials, the remains of fifty-four people, it was noted that most of the graves consisted of two to three cm large bone fragments, but some of the burials contained pieces as large as 10 to 60 mm. The smallest burnt bone fragments of the graves were 2 to 3 mm in general. In the case of Zalakomár the burning was imperfect (shorter duration of time, lower temperature, lack of abrupt cooling/dousing?). Smaller and larger pieces of bones were also found in the graves besides the well burnt, calcined remains. Bone fragments that were only charred were also found in some of the graves (Zalakomár, Graves 53, 81 and 187). This implies that different burning techniques were used for the cremations at the two sites. The different bones of the cranium and the skeleton, and their anatomical regions react differently to the duration and intensity of heat (Symes et al. 2008); therefore in many cases the bones that survived are not the ones, which are well suited for age and sex identification. In the case of our material the sex estimation was made possible by the sex related appearance of the femur, the appearance of the cranial bones, the robustness of the bones, the diameter of the caput femoris, and by the examination of the surface of the zygomatic bones (facies zygomaticus), the nuchal line (linea nuchae), the external occipital protuberance (protuberantia occipitalis) and the supraorbital ridge (glabella). The estimation of age was helped by the particular bone dimensions, the muscle insertions and degenerations, the dimensions and structure of the cranial bones, the obliteration, juveniles, teeth, tooth root canal, the trajectories of femur and humerus, and the general appearance (Fig. 85).
9. Fejezet / Chapter 9 A néhány lehetséges nemi besorolás alapján valószínűsíthető, hogy a temetőbe férfiakat és nőket is temettek. Az elhalálozási kor változatos, gyermekeket és felnőtteket egyaránt ide temettek. A nagy sírszám és az életkori eloszlás alapján megállapítható, hogy ez egy település állandó temetője lehetett. Felmerült az a régészeti kérdés, hogy az 46/26. maradványok esetlegesen nem a 48/56. sír bolygatásából származnak-e? A nemi és életkori besorolás, a fizikai jellemzők és anatómiai tájak összevetése alapján ezt a felvetést nem lehet cáfolni. Nem kizárt, hogy a vizsgálatra két személy maradványaiként érkezett csontanyag egy személyhez tartozik. Szintén régészeti hipotézisekre adandó válaszként, ugyanebből a megfontolásból elképzelhető, hogy a 40/49. és a 49/57. sírok embertani anyaga, amelyek egymás közelében lévő edényekben voltak elhelyezve, szintén egy ember maradványai. Viszont a 16/25. és 66/1. sírok maradványai a fenti sírok anyagától különbözőek. A gyermekkorban meghaltak becsült aránya 37–40 %. Nemeskéri János és Harsányi László (1968) Környe–Fácánkert középső bronzkori sorozata esetében a gyermekkorban meghaltak arányát ennél magasabb értékben, 44,2%-ban határozta meg, a születéskor várható élettartamot pedig 21,6 évben. Zalakomár–Alsó-Csalit esetében a gyermekkori halandóság 42,6 %, a születéskor várható élettartam pedig 21,5 év. Zanat bronzkori népességénél a születéskor várható élettartamot 23,4 évre becsülhetjük. Mivel az adatsorokból a 0 évesek teljesen hiányoznak (máshová temetés? földmunkák és erózió? az életkorbecslés hiányosságai?) a paleodemográfiai programcsomag segítségével korrekciós becsléseket végezhetünk. Ez alapján a születéskor várható élettartam már csak 15,7 év (Zalakomár esetében 14,4 év). 20 éves kortól pedig a további várható élettartam 11,3 év. A paleodemográfiai modellek alkalmazása segítségével tett becslések arra utalnak (87. ábra), hogy a magas gyermek-
The results of age and sex estimations are shown on Figure 86. Based on some sex estimations it can be suggested that the cemetery was probably used for the burials of both males and females. The age distribution varies; both adults and children were buried there. Based on the large number of graves and wide variety of age we can assume that this probably was the permanent cemetery of the settlement. In the case of Graves 46/26 and 48/56 an archaeological question arose, whether it could be that the remains of 46/26 originate from the disturbed Grave 48/56. This supposition is supported by the age and sex data, and by the comparison of physical characteristics and anatomical regions. It is not impossible that the bone material, which arrived at the examination as the remains of two people, in fact is the remains of only one person. Based on this reasoning and as an attempt to give answers to archaeological hypotheses it is quite possible that the anthropological material of Graves 40/49 and 49/57, which were in vessels close to each other, also belong to the same person. However, the remains in Graves 16/25 and 66/1 are different from the material found in the above-mentioned graves. The estimated ratio of infant death is about 37 to 40 %. In the case of the Middle Bronze Age series of Környe–Fácánkert, János Nemeskéri and László Harsányi (1968) determined the ratio of infant death to be higher than this, as high as 44.2 %, and according to them the life expectancy at birth was 21.6 years. In the case of Zalakomár–Alsó-Csalit the infant death rate was 42.6 % and the life expectancy was 21.5 years. In the case of the Bronze Age population of Zanat the life expectancy at birth was an estimated 23.4 years. Since the 0 year old individuals are completely missing from the data (Were they buried somewhere else? Is it due to land cultivation and erosion? Could it be the result of inaccuracy of age estimation methods?), corrected estimations could be carried out by the means of the paleodemographic software. According to this data the life expectancy at birth decreased to 15.7 years (in case of Zalakomár to 14.4 years). For individuals reaching the age of twenty the additional life expectancy was 11.3 years. The evalu-
191
VIA 2 kori halandóság után a felnőttkori halálozási csúcs a 25–30 éves életkorra tehető (összefügghet a szüléssel és gyermekágyi lázzal), amit egy egyenletes csökkenés után újabb – kevésbé magas – kiugrás követ; 35–40 éves kor körül. Ezek a halandósági mutatók és a halálozási csúcs megfelelnek, az ausztriai lelőhelyek alapján, a tágabb értelemben a bronzkorra vonatkozó átlagos élettartamra vonatkozó vizsgálati eredményeknek is (Malina 1988; Teschler-Nicola 1988; Teschler-Nicola és Prossinger 1990). További megfigyelések/információk egyes hamvasztott maradványokon: 1. 9/18. 20–x éves, ismeretlen nemű személy. Ugyanezen SNR számmal másik csomag, „bronz edényből származó csontok” megjegyzéssel. Abban állatcsontok és fogak (Lásd erről a 10. fejezetet). Kiégetettségük (?) eltérő, kevésbé tökéletes, mint az emberi maradványok esetében. A csontokon zöldes elszíneződés (patina). Tömeg: 24 gramm. 2. 19/29. 30–45 éves férfi. Az in situ kiemelt urna tartalma rétegenként bontva. 2. rétegben agykoponya, csigolya, borda, felső- és alsó végtagok töredékei, valamint indifferens töredékek. Tömegük 48 gramm. 3. rétegben koponya, medence, csigolya, alsó- és felső végtag, bordák töredékei és indifferens töredékek. Tömegük 404 gramm. 5. rétegben az in situ (mosás előtti) vizsgálat alapján 55–90 mm-es, rosszul hamvasztott koponya darabok, medence, felső végtag és borda darabok azonosíthatók. Repedezettek. Az edény alján a kisebb fragmentumok (1–30 mm), feljebb a nagyobb töredékek, amelyeket hosszirányban helyeztek az urnába. Mosás után (tömege 766 gramm) koponya, állkapocs, csigolya, kulcscsont, felkarcsont, borda, combcsont és sípcsont töredékek azonosíthatók. Megállapítható, hogy a csontmaradványok nagyobb tömege az edény alján helyezkedett el. Az egész testből származó csontdarabokat nem csupán beseperték a tároló edénybe, hanem a nagyobb darabokat felülre helyezve, hosszirányba, párhu-
192
ations carried out by employing paleodemographical models (Fig. 87) indicate that following the high infant death rate the age when adult death most likely occurred between the ages of 25 and 30 (it might be connected to childbirth and child-bed fever). From this age it decreased evenly but it is followed by another, but not so high, peak at around the age of 35 to 40. These mortality indices and peaks support the results of previous evaluations, based on Austrian sites, regarding the average life span of the people in the Bronze Age (Malina 1988; Teschler-Nicola 1988; Teschler-Nicola and Prossinger 1990). Additional observations/information with regard to certain burned remains: 1. 9/18. 20 to x years old, sex is undetermined. Another bag exists with the same SNR number, it is marked “bones from the bronze vessel”. It contained animal bones and teeth (For more on this see Chapter 10.). The degree of burning (?) is different, less perfect than in the case of human remains. There is a greenish discolouration (patina) on the bones. The total weight of the bones is 24 g. 2. 19/29. Male, 30 to 45 years old. The urn was lifted in situ, and its content was removed layer by layer. In the second layer we found the following: calvaria (neurocranium), vertebra, rib, fragments of upper and lower limbs, and unidentifiable fragments. The weight of the bones is 48 g. In the third layer we found the following: cranium, pelvis, vertebra, lower and upper limbs, rib fragments and unidentifiable fragments. The weight of the bones is 404 g. In the fifth layer, by the in situ examination (before washing), we were able to identify 55 to 90 mm large pieces of imperfectly cremated cranial bones, pelvis, upper limb and rib fragments. They show cracking. The smaller fragments (1 to 30 mm) were found at the bottom of the vessel. The larger pieces were found in the upper layers, which were placed in the urn longitudinally. After the cleaning (their weight is 766 g) the following fragments were identified: cranium, mandible, vertebra, clavicle, humerus, rib, femur and tibia. It can be ascertained that the majority of the calcined bones were at the bottom of the vessel. The bone fragments
9. Fejezet / Chapter 9 zamosan tették a kisebb fragmentumokra. Gödör bontásából felső- és alsó végtag töredékei, valamint indifferens töredékek kerültek elő. Tömegük 16 gramm. Ez volt a legnagyobb csontmennyiséget (tömeget) tartalmazó sír. Ebben voltak a legnagyobb csontdarabok – töredékek is. A nemi hovatartozás 6 jelleg, az életkori becslés 6 szempont alapján volt lehetséges. A gyenge kiégetettség eltér a temető többi sírjának embertani anyagától. Nem feltétlenül eltérő rítusra kell gondolnunk, felmerülhet az égetés más módszere mellett az a lehetőség is, hogy rövidebb idő állt rendelkezésre a hamvasztásnál, vagy pedig vizes volt az égetéshez használt faanyag és emiatt nem sikerült tökéletesen kivitelezni az égetést… (…ha frissen kivágott, a vegetációs időszak elején lévő, nedvdús fát használtak a hamvasztáshoz – a feltételezés igaz lehet. Lásd ehhez az eltemetés időpontját tárgyaló 11.9 alfejezetet.) 3. 20/30. 10–20 éves, ismeretlen nemű személy. Felszínről tisztításkor: bordatöredék és indifferens töredékek, tömege 4 gramm. 1. számú mellékletből: koponya, felső- és alsó végtag, borda töredékei és indifferens töredékek. Tömegük 152 gramm. 2. számú mellékletből: indifferens szivacsos állomány, tömege 1 gramm. 4. számú mellékletből: csöves csont töredékei, tömege 1 gramm. 4. 38/47. 20–30 éves, valószínűleg férfi. Maradványain kívül egy 3–5 éves gyermek 2 koponyacsont töredéke is előkerült az anyagból. A sír össztömege 478 gramm. 5. 47/55. 20–30 éves, valószínűleg férfi. Tömege 240 gramm. 1 darab 19x17 mm-es Wormcsont, mint epigenetikus jelleg. 6. 48/56. 30–40 éves, valószínűleg férfi. Tömege 494 gramm. Jobb alsó 2-es metsző: fogkopás media, caries, radix oldalirányú görbülete. A feldolgozó régész, Ilon Gábor felvetése alapján lehetséges, hogy a 46/26. számú gödör emberi maradványai is ide tartoznak.
of the skeleton were not simply swept and put into the vessel, but the larger pieces were placed on top of the smaller fragments, longitudinally and parallel to the smaller fragments. We discovered fragments of upper and lower limbs and unidentifiable fragments during the excavation of a pit. The total weight of the bones is 16 g. This grave contained the largest amount (weight) of bones and the largest fragments. The determination of sex was possible based on six characteristics; the age estimation was also carried out by six aspects. The highly imperfect burning is completely different from the anthropological material found in the other graves of the cemetery. We do not necessarily have to think of a different rite or cremation method. Apart from this possibility it also could have been caused by a lack of time at the cremation, or by the firewood, which might have been wet, leading to imperfect burning (if a freshly cut succulent tree was used, cut in the beginning of the vegetation season, this assumption might be true. For more on this see Chapter 11.9 regarding the time of burials.). 3. 20/30. 10 to 20 years old, the sex is undetermined. The following fragments were found on the surface after cleaning: rib and unidentifiable fragments, their weight is 4 g. From Grave good 1: cranium, upper and lower limb, rib fragments and unidentifiable fragments. The weight of the bones is 152 g. From Grave good 2: unidentifiable spongious material, its weight is 1 g. From Grave good 4: fragments of a long bone, their weight is 1 g. 4. 38/47. 20 to 30 years old, probably male. Besides his remains, two cranial fragments of a child, 3 to 5 years old, were found in the material. The total weight of the bones is 478 g. 5. 47/55. 20 to 30 years old, probably male. The total weight of the bones is 240 g. One piece of Wormian bone as epigenetic variation was found, its size is 19x17 mm. 6. 48/56. 30 to 40 years old, probably male. The total weight of the bones is 494 g. The second incisor on the lower right side: the tooth is medium worn, caries, radix lateral curvature. By the opinion of the site processing archaeologist, Gábor Ilon, it is possible that the human remains from Pit 46/26 also belong to this one.
193
VIA 2
1
2
85. ábra. A nemi és életkori meghatározások számára a zanati temető sírjaiból fennmaradt informatív anatómiai tájak: 1. Nemi hovatartozás szempontjából informatív anatómiai tájak; 2. Életkor becslés szempontjából informatív anatómiai tájak Figure 85. The anatomical regions of the skeletons of the Zanat cemetery conveying information relevant to age and sex determination: 1. The anatomical regions of the skeletons of the Zanat cemetery conveying information relevant to sex determination; 2. The anatomical regions of the skeletons of the Zanat cemetery conveying information relevant to age determination
194
9. Fejezet / Chapter 9 Sorszám/ No.
Sírszám/Grave No.
Nem/Sex
Életkor (év)/ Age (year)
Tömeg/ Weight (gramm)
Indiff. NĘ/Fema Indiff.
? 20–30 20–40
5 48 501
1999 1. 2. 3. 29. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28.
1. 2. 4. 4.sz/1. (4. vagy 5. sír elszántott része/ the overploughed remains of either Grave 4 or Grave 5) 5. 6. (nagy edénybĘl/from the large vessel) 7. 8. 9. 10. 11. 13. 14. 14. (2. edény/Vessel 2) 15. 16. 17. 18. 22. 23. 24. 25. 27. 28. 29. (2. edény/Vessel 2) 30. 31. 32. 33.
Indiff.
14–x
5
Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. NĘ? Indiff. NĘ?/Fem Férfi/Mal Indiff. NĘ?/Fem Indiff. Indiff. Indiff.
20–60 20–40 7–x 14–x ? 20–40 14–40 20–x 30–50 ? 7–x 5–x 14–40 7–x 5–10 ? 20–60 18–x 18–30 20–40 1–3 20–60 1–2 20–30 3–20
1067 364 9 26 3 193 49 49 29 16 149 5,5 146,5 81 34 4 516 54 1520 212 136 171 6 503 1
Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Férfi/Mal Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. Indiff. NĘ?/Fem Indiff. Indiff. Indiff. NĘ/Fema Férfi?/Ma Indiff. Indiff. Indiff. Indiff.
15–30 2–4 10–x 15–25 20–x 2–10 Indiff. 10–20 10–30 Indiff. 1–10 30–45 10–20 30–40 2–5 3–5 5–15 10–x 35–45 20–30 10–x 30–40 20–30 20–30 év 20–x év 10–20 7–12 4–10
262 14 6 66 160 8 4 354 26 6 6 1234 158 212 86 16 8 68 374 26 21 428 516 478 136 28 48 4
Indiff.
30–45
22
Férfi?/Ma Férfi?/Ma Indiff. Indiff. Indiff.
20–30 30–40 15–25 20–30 15–20
240 494 26 105 26
2008 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 63. 64.
3/15. 7/16. 8/17. 9/18. 10/19. 11/20. 12/21. 14/23. 16/25. 17/27. 19/29. 20/30. 22/32. 25/35. 26/36. 28/37. 30/39. 31/40. 32/41. 34/43. 35/44. 36. /45. 38/47. 39/48. 40/49. 41/50. 45/54. 46/26. (lehetséges, hogy a bolygatásából/or from the disturbed Grave 48/56.) 47/55. 48/56. 49/57. 65/60. 66/61.
Rézkor, Baden kultúra/ Copper Age, Baden culture 62.
54/1.
Indiff.
15–x
6
86. ábra. A zanati temető nemi és életkori alapadatai Figure 86. Sex and age data of the Zanat cemetery
195
VIA 2 40
1
35 30 25
dx
20 15 10 5 0 0
1–4
5–9
10– 14 15– 19 20– 24 25– 29 30– 34 35– 39 40– 44 45– 49 50– 54 55– 59 60– 64
Korcsoport/Age group 87. ábra. A zanati temető halandósági görbéje Figure 87. Mortality chart of the Zanat cemetery Jelmagyarázat/Legend: 1. Mindösszesen/Total
196
VIA 2
The animal bones found in the cemetery and their evaluation
A temető állatcsontjai és feldolgozásuk Nyerges Éva
10
Éva Nyerges
A 2008-ban feltárt 39 urnasír – ebből egy kelta kori – közül csupán kettőből kerültek elő állatcsontok. Feldolgozásuk a nemzetközileg elfogadott előírások (Driesch 1976; Schmid 1972) szerint és a kevés számú hazai, hasonló korú adat (pl. Vörös 1995, 1999) felhasználásával történt.
Only two of the thirty-nine Urnfield graves, including one Celtic grave, which were excavated in 2008 contained animal bones. They were processed by the internationally accepted instructions (Driesch 1976; Schmid 1972), and by using the small amount of Hungarian data available for the period (for example Vörös 1995, 1999).
9/18. sír
Grave 9/18
Az állatcsontok a 6. számú mellékletből (bronz edény), annak restaurálása során kerültek elő. A tálka által zöldesre színezett csonttöredékek egyetlen, 10–12 hónapos malachoz tartoztak. Töredékesen megtalálható az állat: piciny arckoponya töredéke; bal állkapcsa (2 db incsivum darabbal, P1 csírával, P2-vel és m3-mal); hátcsigolya- és apró vágásnyommal rendelkező keresztcsont töredéke; jobb radiusának és az ulnanak diaphysisi része; bal III. és IV. metacarpusának proximalis része; illetve egy ujjpercének (II.) töredéke (88. ábra 1). A temetkezés a talajművelés által bolygatott volt (Skriba 2008), az áldozati állat hátsó végtagjaihoz tartozó töredék nincs a csontok között, az edény pedig csupán 15 cm átmérőjű és rendkívül sekély volt. Elképzelhetnénk, hogy az egyben lévő malacnak – a méretei alapján az edényről kissé lelógó – hátsó része a talajművelés miatt semmisült meg, azonban a csontok elhelyezkedése, illetve a keresztcsont apró vágásnyoma alapján inkább feltételezhető, hogy az állat darabokban került a tálkára. Testtáji osztályozás alapján a malac feje, mellső végtagjai, törzse: mindenképp az áldozat részei voltak. E darabok húsértéki szempontból vegyesnek
The animal bones were found in Grave good 6 (bronze vessel) during its restoration. The bone fragments were discoloured by the vessel, gaining a greenish colour. The bones belonged to a young pig, about 10 to 12 months old. Many different parts of the animal were present in the vessel: fragment of the small cranium bones, its left jawbone (with 2 pieces of incisivum, P1 sprout, P2 and m3); fragment of vertebra, fragment of sacrum with the mark of a small cut; the diaphysis part of the ulna and the right radius; the proximal part of the left III and IV metacarpus; and the fragment of one phalanx (II) (Fig. 88.1). The burial place was disturbed by land cultivation activities (Skriba 2008). There are no fragments among the bones belonging to the hind legs of the sacrificed animal, and the vessel is only 15 cm in diameter and very shallow. We might imagine that the pig was put on the vessel as a whole, and its limbs overhung the rim of the vessel; in this case its back legs would have been destroyed by land cultivation activities. However, based on the location of the bones and the cut mark on the sacrum, it is more likely that the animal was placed on the vessel in pieces. Based on body part classification, the head, front legs and body of the pig were all part of the sacrifice. Looking at the pieces from the meat value
197
VIA 2 tekinthetőek (88. ábra 3), ami, ha valóban nem tartoztak más részek eredetileg sem a melléklethez: az étel útravaló általánosságával szemben (igaz a praktikummal egybeesően): a rendszerbe foglalt jelképesség felé (Vörös 1995) irányítják a hangsúlyt.
33/42. sír A sír urnáját a területen folytatott talajművelés csaknem teljesen megsemmisítette (Skriba 2008), csupán néhány szétmállott kerámia töredék, kevés kalcinátum és egy állatcsont maradt meg. A csont egy viszonylag nyurga (hústermelő típus?), 20 – 24 hónapos, fiatal sertés bal kéztőcsontjának töredéke (88. ábra 2). Helyzete, valamint jellemzői alapján – sem fém okozta elszíneződés, sem hő/ég(et)és okozta elváltozás nem észlelhető rajta – feltételezhető, hogy mint ételmelléklet lehetett elhelyezve. A töredéken vágásnyom nem észlelhető. Párhuzamba állítva adataikat, látható, hogy mindkét urnasír esetében az (étel)mellékletként szereplő állat: fiatal (juvenilis) korcsoportba tartozó sertés. Bár nem indokolható, miért hiányoznak az állatok hátsó végtagjai, a mellső végtag jelenléte egyértelműen tudatosnak vehető. A leletanyagban vágásnyom csak egyetlen töredéken található, azonban – más urnasíros temetők adatait (pl. Nagydém: Vörös 1995; Ilon 1999) is figyelembe véve –, feltételezhető, hogy az állatok darabolva (darabjaikkal) kerültek a sírokba.
198
point of view, they are considered as various (Fig. 88.3). This implies that if there were no other parts of the pig originally included, then the animal was not functioning as food for the journey (in agreement with practical purposes) but the emphasis was placed on the symbolism carried out in an orderly fashion (Vörös 1995).
Grave 33/42. The urn in the grave was almost completely destroyed by agricultural activity (Skriba 2008). What remained are only a few badly preserved ceramic fragments, some calcined bones and one animal bone. The bone is a fragment of the carpal of the left limb, belonging to a young pig. The age of the animal is 20 to 24 months, and physically a taller type (kept for meat?) (Fig. 88.2). Based on its location and characteristics it was probably placed there as food for the journey. There is no discolouration caused by metal on it, and no deformation due to heating/burning. Traces of cuts on the fragment are not observable. Looking at the data in parallel we note that in the case of both urn graves the animal (food) is a young (juvenilis) pig. Although we cannot explain why the back limbs of the animals are missing, the presence of the front legs, however, is clearly intentional. There is only one trace of a cut mark on one fragment in the whole assemblage, but taking the data of other Urnfield cemeteries into account (for instance Nagydém: Vörös 1995; Ilon 1999) we can suppose that the animals were placed in the graves in pieces.
10. Fejezet / Chapter 10
1
2
3
88. ábra. A 9/18. és 33/42. sír sertés csontjai: 1. 9/18. sír; 2. 33/42. sír; 3. A 9/18. Sus domesticus maradványainak húsértéki megoszlása Figure 88. Pig bones in Graves 9/18 and 33/42: 1. Grave 9/18; 2. Grave 33/42; 3. The flesh value ratio of the remains of Sus domesticus in Grave 9/18
199
VIA 2
A zanati lelőhely és vidéke környezetrégészeti vizsgálatának eredményei
11
The results of the environmental archaeological analysis of the Zanat site and its surrounding area
11.1 Bevezetés
11.1 Introduction
Sümegi Pál, Törőcsik Tünde
Pál Sümegi, Tünde Törőcsik
Szombathely – Zanat, Nemesbőd, Vát községek határában a 86-os számú főút új nyomvonalának kialakítását megelőző régészeti ásatások területéhez kapcsolódóan régészeti geológiai vizsgálatokat, illetve az ásatások területéhez kapcsolódó allúviumokon, a Borzó- és a Surányi-patakok árterén mélyített zavartalan fúrásszelvényeken (89. ábra) környezettörténeti, köztük pollenanalitikai vizsgálatokat végeztünk el az elmúlt években. A régészeti geológiai vizsgálatok a lelőhelyek üledékföldtani, talajkémiai, anthrakológiai, pollenanalitikai, malakológiai elemzésére terjedtek ki, míg az allúviumon kialakított szelvényeken üledékföldtani, geokémiai, pollenanalitikai és malakológiai vizsgálatok történtek. Mivel hasonló régészeti geológiai és környezettörténeti vizsgálatokat végeztünk a váti Hosszú-víz-patak és a szelestei Kőris-patak árterén, illetve a 86-os sz. főút váti elkerülő szakaszán feltárt régészeti lelőhelyeken is, ezért lehetőségünk nyílt a vizsgált nyugat-magyarországi régió, a Gyöngyösi-sík (89. ábra) fejlődésének feltárására, a területen megtelepedő kultúrák és a környezet időben változó viszonyának rekonstruálására. Ugyanakkor a tágabb régióban, a nyugat-magyarországi térségben az elmúlt években végzett környezettörténeti és régészeti geológiai elemzések nyomán (Valcum projekt, M7 autópálya zalai szakasza, NKTH és OTKA pályázatok) alkalom adódott az egész nyugat-magyarországi régió környezettörténeti elemzésére. A térséget átfogó környezettörténeti elemzéseink a következő adatbázisokon alapultak.
In recent years, geoarchaeological analyses have been carried out in the area of archaeological excavations, which took place prior to constructions of Main Road No. 86 in the municipalities of Szombathely – Zanat, Nemesbőd and Vát. In the last few years environmental historical research, including pollen analysis was carried out on the undisturbed drilling cores (Fig. 89) of the alluviums of the Surányi and Borzó Creeks, which are relevant to the excavations. The geoarchaeological research consisted of sedimentological, soil chemical, anthracological, pollen analytical and malacological analyses of the sites; the evaluations of the alluviums included sedimentological, geochemical, pollen analytical and malacological analyses. Since we conducted similar geoarchaeological and environmental historical analyses on the alluvium of Hosszú-víz Creek of Vát and Kőris Creek of Szeleste, and also at the archaeological sites along Main Road No. 86, which detours Vát, we had the opportunity to explore the development of the examined western Hungarian region and also the Gyöngyös Plain (Fig. 89). It was also possible to reconstruct the relationships between the different cultural groups that settled in the area and changes in the environment. Following the environmental historical and geoarchaeological analyses of recent years in a wider area in western Hungary (Valcum Project, Zala section of the M7 Motorway, National Office for Research and Technology and Hungarian Scientific Research Fund tenders) we had the opportunity to analyse the environmental history of the whole western Hungarian region.
201
VIA 2 A pollenanalitikai elemzések során a fentebb említett feldolgozásokon túl a Keszthely-úsztatómajori (Medzihradszky 2001), csöglei (Juhász 2002), főnyedi (Medzihradszky 2005), szőcei (Cserny és Nagy-Bodor 2006), bucsui, dozmati, osli, hidegségi, kemeneskápolnai (Ilon et al. 2006), velemi (Jakab és Sümegi 2007), alsópáhoki (Juhász 2007a), zalavári (Juhász 2007b), a pötrétei, pölöskei (Juhász 2007c), fenékpusztai (Sümegi et al. 2008), mezőlaki (Sümegi et al. 2009a), valamint a Baláta-tavi (Sümegi et al. 2009b) pollenadatokat vettük figyelembe (89. ábra). A pollenadatok mellett a régészeti lelőhe lyekről előkerült faszénmaradványok feldolgozását is felhasználtuk a nyugat-magyarországi vegetáció- és környezettörténet megrajzolásához, a fás szárú vegetáció és az emberek közötti kapcsolat rekonstruálásához. A kö vetkező lelőhelyekről került elő értékelhető, Náfrádi Katalin által meghatározott anthrakológiai anyag: Szombathely-Zanat – Oladi-plató és Országúti-dűlő, Szeleste, Lukácsháza, Vát, Nemesbőd, Bagod – Kelet, NagykanizsaPalin – Anyagnyerőhely, Balatonmagyaród, Nagykanizsa-Palin – Szociális otthon, Nagyrécse – Bakónaki-patak, Nagyrécse – Baráka-dűlő, Nagyrécse – Tüskevári-dűlő, Pókaszepetk – Kalló, Sormás – Mántai-dűlő, Sormás – Törökföldek, Tornyiszentmiklós – Zabos-telek, Vonyarcvashegy – Mandulás lakópark, Várvölgy – Nagyláz-hegy, Zalacséb – Körtvélyes, Zalacséb – Malom-tanya (90. ábra). A Sopron környéki (Rudner és Jerem 2003) és a kisalföldi régészeti lelőhelyekről (Ménfőcsanak, Lébény, Mosonmagyaróvár, Gönyű) előkerült anthrakológiai anyagokat is bekapcsoltuk elemzé seinkbe. A paleobotanikai adatok mellett malakológiai elemzéseket is végeztünk a régió faunafejlődésének megrajzolásához. A malakológiai anyagokat a pollenvizsgálatra mélyített szelvényekből, illetve a régészeti ásatásokból kiemelt üledékből iszapoltuk ki.
202
The environmental historical analysis of the region is based on available databases. In the case of pollen analysis, apart from the above-mentioned research, the following databases were considered: the pollen data of Keszthely-Úsztatómajor (Medzihradszky 2001), Csögle (Juhász 2002), Főnyed (Medzihradszky 2005), Szőce (Cserny and Nagy-Bodor 2006), Bucsu, Dozmat, Osl, Hidegség, Kemeneskápolna (Ilon et al. 2006), Velem (Jakab and Sümegi 2007), Alsópáhok (Juhász 2007a), Zalavár (Juhász 2007b), Pötréte, Pölöske (Juhász 2007c), Fenékpuszta (Sümegi et al. 2008), Mezőlak (Sümegi et al. 2009a), Balátató (Sümegi et al. 2009b) (Fig. 89). The charcoal data of the archaeological sites are also used to reconstruct the relationship between arboreal vegetation and humans, and to provide an accurate picture of the vegetation and environmental history of western Hungary. The following sites presented determinable anthracological material, identified by Katalin Náfrádi: Szombathely-Zanat – Oladi-plató and Országúti-dűlő, Szeleste, Lukács-háza, Vát, Nemesbőd, Bagod – Kelet, Nagykanizsa-Palin – Anyagnyerőhely, Balatonmagyaród, Nagykanizsa-Palin – Szociális otthon, Nagyrécse – Bakónaki-patak, Nagyrécse – Baráka-dűlő, Nagyrécse – Tüskevári-dűlő, Pókaszepetk – Kalló, Sormás – Mántai-dűlő, Sormás – Török-földek, Tornyiszentmiklós – Zabos-telek, Vonyarcvashegy – Mandulás lakópark, Várvölgy – Nagyláz-hegy, Zalacséb – Körtvélyes, Zalacséb – Malom-tanya (Fig. 90). Anthracological data from archaeological sites of the Sopron region (Rudner and Jerem 2003) and Small Plain have also been included in our analyses. Malacological analysis was carried out besides the palaeobotanical evaluations in order to provide a picture of the fauna development in the region. The malacological sample was extracted from sediment profiles, which were obtained for pollen samples, and also from the sediment samples acquired from the features of the archaeological sites.
11. Fejezet / Chapter 11
11.2 Felhasznált módszerek
11.2 The methodology employed
Sümegi Pál, Náfrádi Katalin, Törőcsik Tünde
Pál Sümegi, Katalin Náfrádi, Tünde Törőcsik
Az új útszakasz megelőző régészeti ásatásainak területéhez kapcsolódó Borzó-patak, Surányipatak árterein átlapoló zavartalan magfúrások nyomán feltártuk a területen található felszín közeli rétegeket és a zavartalan magmintákat adó Orosz-fejes fúrás paleoökológiai (környezettörténeti) vizsgálatát végeztük el. A fúrások mellett a régészeti feltárásokban talajszelvényeket alakítottunk ki, ahol az egyes kultúrák megtelepedési szintjeit, a talajszinteket és -rétegeket tanulmányozhattuk, illetve a kiemelt mintákon üledékföldtani, talajtani, talajkémiai, archaeobotanikai és archaeozoológiai elemzéseket végeztünk az egykori megtelepedési környezet rekonstrukciójához. A fúrások és a talajszelvények feldolgozása mellett a régészeti objektumokból kiemelt üledékmintákat a germán környezettörténeti vizsgálatok szabványa (Jacomet és Kreuz 1999) szerinti kettős flotálással kiiszapoltuk és az így nyert iszapolatot régészeti anyagokra, valamint archaeozoológiai és archaeobotanikai maradványokra nézve kiválogattuk. A válogatás során nyert régészeti anyagokat visszajuttattuk a régészeti bázisra, míg a természettudományi anyagon archaeobotanikai és archaeozoológiai vizsgálatokat végeztünk. A zavartalan fúrásokból, régészeti és talajszelvényekből emeltük ki az üledékanyagot szedimentológiai, üledékgeokémiai, palinológiai, archaeobotanikai, malakológiai és radiokarbon vizsgálatra, valamint több mint 100 db régészeti objektumból, több mint 200 liter összmennyiségű üledékanyagot tártunk fel kettős flotálással és válogattunk szét régészeti és természettudományi anyagokra. A komplex paleoökológiai — környezettörténeti értékeléshez H. John B. Birks és Hilary H. Birks (1980) modelljét és elemzési rendszerét használtuk fel. A számítógépes feldolgozást, a rétegrajzokat a nemzetközi környezettörténeti kutatásban alapvetőnek tartott a PSIMPOLL program (Bennett 1992) felhasználásával végeztük el, illetve rajzoltuk ki.
Our study area consisted of the alluviums of the Surányi and Borzó Creeks, belonging to the region where the archaeological survey and excavation along the new road track was carried out. Through the undisturbed drillings of the alluvium the sediments close to the surface were explored and the palaeoecological (environmental historical) analysis of the undisturbed core samples was carried out by the use of the so-called Russian-head drilling. Sediment profiles were created at the archaeological excavation sites besides the drillings, and here we were able to study the settlement levels of the individual cultures and soil horizons. In order to reconstruct the former environment of the settlement sedimentological, geological, geochemical, archaeobotanical and archaeozoological analyses were carried out. Apart from processing the results of drillings and soil profiles the samples obtained from the archaeological features were flotated by the use of double flotating method according to the standards of German palaeoecological analyses (Jacomet and Kreuz 1999). The remains were sorted for archaeological, archaeozoological and archaeobotanical remains. The archaeological material resulted from the sorting was sent back to the archaeological base, while the archaeobotanical and archaeozoological samples were subjected to analyses. Deposits resulted from undisturbed drillings, archaeological sections and soil cross-sections were submitted to sedimentological, sediment geochemical, palinological, archaeobotanical, malacological analyses and radiocarbon dating. More than 200 litres of sediment materials were obtained by double flotating deriving from over one hundred archaeological features. The sediments were sorted into archaeological materials and samples for interdisciplinary analyses. The model and analysis system of H. John B. Birks and Hilary H. Birks (1980) was employed for conducting the complex palaeoecological and environmental historical analysis. In the computerised processing and producing layer diagrams the PSIM-
203
VIA 2 11.2.1 Üledékgyűjtő – környezettörténeti modell A környezettörténeti elemzésünkben központi helyet foglalt el az antropogén (gödrök, kutak, árkok, cölöplyukak, sírhelyek) és természetes (tavi, morotvatavi, ártéri) üledékgyűjtő rendszerek és környezetük fejlődéstörténetének feltárása. Ugyanakkor, a különböző üledékgyűjtő rendszerek feltáráshoz, meg kell értenünk az üledékgyűjtő medencékben az üledék felhalmozódásának, a különböző ősmaradvány típusok beágyazódásának mechanizmusát, mert a negyedidőszaki paleoökológiai, régészeti geológiai, környezettörténeti kutatásokban jelentős szerepet tölt be a lokális felhalmozódási környezet, a kis területű üledékgyűjtő medencék rekonstrukciója. A különböző üledékgyűjtők a bennük megőrződött mikro- és makrofosszíliákkal, magának az üledéknek az elemzésével lehetőséget teremtenek a vegetáció-, a talaj-, a faunafejlődés és az antropogén hatások helyi és regionális léptékű vizsgálatára. Az egyik legpontosabb negyedidőszaki őskörnyezeti rekonstrukciós modellt az egykori környezet változásairól az üledékgyűjtő és vízgyűjtő rendszerének kapcsolatánál dolgozták ki. A modell lényege az, hogy egy üledékgyűjtő (például tó, láp vagy mocsár) medrét és vízgyűjtő területét lehatárolják a vízgyűjtő geomorfológiai, illetve geológiai adottságai, a természetes vízválasztó vonala, határai. A vízgyűjtő területéről származó anyagok, a lejtők alapkőzetéből, talajából lepusztult anyagok mosódhatnak be, szél által szállított por- és virágporszemek hordódhatnak és rakódhatnak le távoli területekről az üledékgyűjtőbe, illetve a tóban élt szervezetekből is jelentős mennyiségű üledék képződhet és halmozódhat fel. Természetesen a különböző távolságról (allochton) érkezett vagy helyben felhalmozódott (autochton) anyagok más és más léptékű őskörnyezeti változásról tanúskodnak, az üledékgyűjtő terület más és más távolságban lévő környezeti tényezőjét reprezentálják. Így ugyan az őskörnyezeti adatok egy-egy konkrét mintavételi hely (szelvény, fúráspont) üledékéből
204
POLL software (Bennett 1992) was used, which is considered to be a basic tool in international environmental historical research. 11.2.1 Sedimentary basin – enviromental historical model In our environmental historical analysis the focus was on exploring the development of anthropogenic (pits, wells, trenches, postholes, graves) and natural (lakes, meanders and alluvial fans) sedimentary systems and their surroundings. In order to explore the various sedimentary basin systems we had to understand the mechanism of sediment deposition in the sedimentary basins and the embedding of various remains. The reason for this is that the reconstruction of the small sedimentary basins and the local deposition environment plays an important role in the Quaternary palaeoecological, geoarchaeological and environmental historical research. By analyzing the micro and macro fossils embedded in the various sedimentary basins and also by analyzing the deposit itself it becomes possible to evaluate the evolution of vegetation, soil and fauna, and the anthropogenic effects both locally and regionally. One of the most accurate Quaternary palaeoenvironmental reconstruction models representing the changes in the former environment was developed using the relationship between the sedimentary basin and the water catchment system. The model is based on the discipline that the channel of a sedimentary basin (for instance lake, moor or swamp) and its catchment area are delineated by the geomorphological and geological characteristics of the catchment area, meaning the natural watersheds and their boundaries. Significant amounts of sediments are created and deposited by materials originating from the catchment area, including erosion material that might be illuviated from the base rock of slopes or the soil. Pollen and dust carried by the wind from long distances might also be deposited in the sedimentary basin; and the organisms living in the lake also create deposits.
11. Fejezet / Chapter 11 származnak, az ott felhalmozódott üledékek, ősmaradványok nem kizárólag egyetlen helynek, hanem a szélesebb értelemben vett üledékgyűjtő területén végbement folyamatoknak és az egykori környezetváltozásoknak őrzik meg a nyomait. Az üledékgyűjtő területen felhalmozódott bizonyos anyagok (pl.: szél által szállított por, virágporszemek) szempontjából a tó, láp vagy mocsár medrének befogási területe nem azonos a vízgyűjtő területtel. A szél által szállított poranyag, virágporszem anyag elsősorban az általános légkörzéstől, széliránytól függ. A felszíni, areális erózióval lepusztult és felhalmozódott üledék behordódására viszont főleg a lejtő meredeksége, növényzeti borítása, a csapadék eloszlása és intenzitása hat. Ha ezeket a vizsgálatokat összekapcsoljuk paleobotanikai elemzésekkel, a növényzeti változásokról is információkat nyerhetünk, majd az üledékföldtani, geokémiai, malakológiai anyagokkal bővítve elemzésünket egyre teljesebb képet kaphatunk az üledékgyűjtő múltbeli környezetéről (Birks és Birks 1980). Az ősmaradványokat magába foglaló üledékes összlet szintén jelentős információkat hordoz az üledékgyűjtő rendszerről és a vízgyűjtő terület fejlődéséről. Az üledékben található finom eloszlású, azonosíthatatlan szerves anyag és a finom szemcse összetételű szervetlen anyagok üledékföldtani, köztük geokémiai analízise lehetőséget adhat az egykori környezet pontosabb rekonstrukciójához. A tavi, lápi, mocsári üledékek geokémiai analízisén alapuló első üledékgyűjtő – vízgyűjtő környezeti rekonstrukciókat Frederic John Haines Mackereth (1966) brit kutató végezte el. Alaphipotézise szerint az üledék izzítási veszteség módszerrel meghatározott szervetlenanyag-tartalma, a teljes kémiai feltárás során kapott Na- és K- tartalma összefüggésben van a tó vízgyűjtő területének eróziójával. Mackereth (1966) szerint, ha az üledékgyűjtő vízgyűjtő területe növényzettel borított, akkor a felszíne stabil, az alapkőzet mé-
Naturally the material arriving from various distances (allochton) or deposited locally (autochton) indicate palaeoenvironmental changes of different scales, representing the environmental factors located at various distances from the sedimentary basin. Therefore, the palaeoenvironmental data, which originate from the deposit of a given sampling location (drilling, profiles), the fossils and sediments deposited there preserve the traces of the former environmental changes and processes that occurred over the entire sedimentary basin area and not only locally. Considering this process from the point of a certain material (for instance dust carried by the wind, pollen) the caption area of a lake, moor or swamp is not the same as the catchment area. The dust and pollen material carried by wind usually depends on the general air circulation and wind direction. The sediment deposited due to surface areal erosion was mostly carried there because of the steepness of the slope, its vegetation cover, and the intensity and distribution of precipitation. We can obtain information regarding the changes in the vegetation if we combine these examinations with palaeobotanical analyses. We can have an even better picture of the past environment of the sedimentary basin if we extend our exploration to sedimentological, geochemical and malacological material (Birks and Birks 1980). The sediment, in which fossils are embedded also carries significant information with regards to the sedimentary basin system and the evolution of the catchment area. A more accurate reconstruction of the former environment is possible by sedimentological and geochemical analysis of the unidentified finesorted organic material and the fine-grained inorganic materials. Frederic John Haines Mackereth (1966), a British researcher, was the first to carry out an environmental reconstruction of a sedimentary basin and catchment area, based on the geochemical analysis of sediments in lakes, swamps and moors. According to his base hypothesis the inorganic material content determined by using the loss on ignition method and the sodium and potassium content assessed by
205
VIA 2 lyen mállott és talaj borítja. Így a csepperózió, a felszíni vízleöblítés során, a szivárgó vizekben oldva elsősorban ionok, kolloidok szállítódnak az üledékgyűjtő rendszerbe, és a mállatlan szilikátszemcsék eróziója minimális. Az üledékgyűjtőbe kerülő tápanyagok (pl.: kálium, nátrium, stb.) hatására az algák elszaporodnak és így az üledékgyűjtő medencében finom szemcsés, szerves anyagban dús detritusz jellegű tavi üledék halmozódik fel. Ha a vízgyűjtő felszínén a növényzeti borítás természetes (pl.: erdőégés) vagy mesterséges csökkenése következtében instabillá válik, akkor az erózió lepusztíthatja a vízgyűjtő talajait és az alapkőzet mállott, regolitnak nevezett részét is, így a mállás különböző fokán álló, illetve mállatlan szilikátszemcsék halmozódhatnak fel az üledékgyűjtőben. Az üledékföldtani és geokémiai elemzések felhasználhatók az egykori, növényzeti változások, antropogén hatásokra bekövetkezett talajtani változások rekonstrukciójára is, bár az üledékgyűjtőben felhalmozódott üledékes rétegek kémiai összetételéből nem lehet automatikusan, rutinszerűen az egykori talajtani változásokra következtetni (Engström és Wright 1984). Ennek oka az, hogy az üledékgyűjtőbe kerülő szemcsék eredete nehezen állapítható meg, mert a szervetlen anyagok között a bemosódó vagy eolikus úton behordódott, esetleg oldott formában szállítódó, de a tavi környezetben oldhatatlan csapadék formájában kiváló anyagok és az autochton komponensek keverednek. Ugyanakkor az üledék kémiai összetétele is megváltozhat a szingenetikus és posztgenetikus diagenezis folyamatok révén. Hasonló megközelítésekkel (Sümegi 2003) dolgoztuk fel a vizsgálati területünkön található, a régészeti ásatásokhoz kapcsolódó, a régészeti lelőhelyek közé ékelt morotva tavakat, ártéri területeket, valamint azokat a régészeti objektumokat (sírhelyek, cölöplyukak, gödrök, árkok, kutak), ahol egy adott időszakban, egy régészeti periódusban jelentősebb vastagságú, kronológiailag tisztázható helyzetű üledékanyag
206
full-scale chemical research are related to the erosion of the catchment area of the lake. According to Mackereth (1966) if the catchment area of the sedimentary basin is covered by vegetation then its surface can be considered stable, and the parent material is deeply weathered and covered by soil. Therefore, mostly ions and colloids, dissolved in downfiltrating waters in the course of surface water flow (wash) and drip erosion, are carried into the sedimentary basin system, and the erosion of nonweathered (stable) silicate grains is minimal. Nutrients end up in the sedimentary basin (for instance K, Na, etc.), and as a result algae proliferate, leading to the build up of fine-grained detritus type limnic deposit with high organic content in the sedimentary basin. If, in consequence of natural (for example forest fire) or artificial causes, the vegetation cover decreases and becomes instable on the surface of the catchment area, then the soil cover of the catchment area might become eroded together with the weathered part of the parent material, also-called regolith. It leads to the building up of silicate deposits in the sedimentary basin, of which the grains are not weathered at all or weathered to a different degree. Sedimentological and geochemical analyses can be employed to reconstruct the geological changes due to former vegetation changes or anthropogenic impacts, but we cannot automatically, in routine-like activity, arrive at conclusions regarding the former geological changes by looking at the chemical composition of the deposit layers collected in the sedimentary basin (Engström and Wright 1984). The reason for this is that it is difficult to determine the origin of grains carried into the sedimentary basin, because the autochton components are mixed with the deposited materials, which are undissolvable in limnic environments and carried by either precipitation, leaching or Aeolian way. At the same time the chemical composition of the sediments are modified by syngenetic and postgenetic diagenesis processes. We used the same approach (Sümegi 2003) in evaluating the meanders and floodplains of the study area. These locations are related to our ar-
11. Fejezet / Chapter 11 halmozódhatott fel (antropogén üledékgyűjtő rendszerek). 11.2.2 Geomorfológiai vizsgálati módszerek és történelmi térképek elemzése A vizsgált területek a Sopron-Vasi-síkság kistáján, a Gyöngyös-patak pleisztocén kavicsteraszán helyezkednek el. Ennek a kistájnak a fejlődése a pliocén végétől, a negyedidőszak kezdetétől különíthető el, mert ekkor alakultak ki azok a domborzati viszonyok, amelyek a kistáji beosztás morfológiai alapját képezik. A felszínalaktani vizsgálatokat a fúrásokra és a domborzatmodell elemzésére, a szintvonalas térképek nyomán készített morfometriai elemzésre építettük fel. Ugyanakkor, mivel a geomorfológiában fontos az egységes, megközelítőleg azonos felszínek lehatárolása, ezért felhasználtuk az egyméteres felbontású árnyékolt és magasság szerinti domborzati modellt, valamint az árnyékolt lejtőszöget bemutató domborzati modellt és az ebből kialakítható lejtőirányú felszíngörbület modellt, és ezek nyomán rekonstruáltuk a lefolyási viszonyokat és a vízrajzot. A történelmi térképeket elsősorban az elmúlt 200 év növényzeti borítás változásának rekonstrukciójára, az őskori, ókori és középkori vegetációs borítással történő korrelatív összehasonlításra használtuk fel. 11.2.3 Az üledékföldtani és talajtani feldolgozás vizsgálati módszerei Az üledékrétegek színének leírásához a hazai és a nemzetközi talajtani és laza üledéktani vizsgálatoknál használatos (Szabolcs 1966) Munsell Soil Color Charts-ot (Munsell Color Company 1954) használtuk fel. A granulometriai elemzéseket Arthur Casagrande (1934, 1947) által leírt areométeres módszerrel végeztük el. Ez a módszer a különböző pipettás (Kézdi 1970), illetve lézeres, szedigráfos mérési eljárásokkal szemben pontatlannak tűnik (Vendel 1959), de a fentebb felsorolt eljárások
chaeological excavations and are situated between the sites. This approach was also employed in the examination of archaeological features (graves, postholes, pits, trenches, wells) where chronologically classifiable sediments of significant thickness were deposited in a given archaeological period (anthropogenic sedimentary basin systems). 11.2.2 Geomorphological examination methods and analysis of historical maps The study area is located in the Sopron-Vas Plain, situated on the Pleistocene gravel terrace of the Gyöngyös Creek. The evolution of this area can be distinguished starting at the end of the Pliocene, at the beginning of the Quaternary period, because the relief system that forms the morphological base of the area was developed in this period. The geomorphological examinations were based on the evaluations of cores and the relief model, and morphometric analysis based on maps showing contour lines. Since the delineation of closely similar surfaces is important in geomorphology, a relief model with a one metre resolution and altitude lines was used, together with the relief model presenting shaded slope angle and the slope direction surface curvature model. The reconstruction of runoff situation and hydrography of the area was based on the above. Historical maps were mainly employed in the reconstruction of vegetation cover changes in the last 200 years, and also in the correlative comparison of the Prehistoric, Ancient and Medieval vegetation covers. 11.2.3 The methods of sedimentological and pedological evaluations In describing the colours of the sediment layers the Munsell Soil Color Charts (Munsell Color Company 1954) were employed. These charts are used in both Hungarian and international research for pedological and loose sedimentological examinations (Szabolcs 1966). The granulometric analyses were carried out using the aerometer method described by Arthur
207
VIA 2 összehasonlító elemzése (Levant et al. 1987) rámutatott arra, hogy a nagy pontosságú (vagy nagy pontosságúnak tartott) mérési módszerek felhasználása során kapott eredmények is csak ugyanazon módszerek és mérési feltételek mellett összevethetők, és egymással korrelatívan összehasonlítva igen eltérő eredményeket mutatnak. A Casagrande-féle mérési módszerrel viszonylag gyorsan mérhetők meg és számolhatók ki a szemcseösszetételi paraméterek és az eredményeket egymással összehasonlítva az üledékképződésben bekövetkezett változások trendjéről fontos információhoz juthatunk. Minden mintában a karbonát- és a szerves anyag tartalmat Walter E. Dean (1974) által leírt izzításos eljárással határoztuk meg, de kontrollként kalciméteres méréseket és humuszmennyiség meghatározást (Vendel 1959) is végeztük minden szelvény esetében. A szemcseösszetételi adatokat, karbonáttartalmat és a szöveti statisztikai paramétereket Keith D. Bennett (1992) által szerkesztett Psimpoll-programcsomag felhasználásával mutattuk be, szelvények szerint. Az üledékoszlop, a rétegsor megrajzolása során Jørgen Andreas Troels-Smith-féle (1955), a nemzetközi gyakorlatban elterjedt laza üledék kategóriákat és szimbólumrendszert használtuk fel. Ezeket a kategóriákat az üledékrétegek jellemzésénél szelvényábrákon közöljük. Az üledékgeokémiai vizsgálatokat és a bővített talajtani elemzéseket a Magyar Szabvány (MSZ-08-0206/2-1978 2.1 – 5.4.) és Dániel Péter (2004) munkái nyomán végeztük el. A talajtani vizsgálatok esetében a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat protokollját követtük. 11.2.4 Radiokarbon vizsgálat A zavartalan magfúrással kialakított zanati és nemesbődi fúrásszelvények kronológiai elemzését a szelvényből 6 darab minta radiokarbon vizsgálatára alapoztuk. Mivel a vizsgálat célja a vizsgált területen megtelepedett régészeti és
208
Casagrande (1934, 1947). This method appears to be inaccurate compared to various pipette (Kézdi 1970), laser and sedigraph measurement methods (Vendel 1959) but the comparison of the abovementioned methods (Levant et al. 1987) point out that the results of measurements employing methods of great accuracy (or, at least considered to have great accuracy) shall be compared only to each other, by employing the same method and measurement conditions, otherwise when comparing them to each other in a correlative way they present a variety of different results. By using the Casagrande measurement method, the mechanical composition parameters can be measured and calculated fairly quickly, and important information becomes available regarding the changing trends of the sediment forming by comparing the results. We used the loss on ignition method described by Walter E. Dean (1974) to determine the carbonate and organic material content of each sample. We also carried out calcimeter measurements and humus quantity determination (Vendel 1959) for each section by control samples. We presented the granulometric data, the carbonate content and mechanical composition statistics parameters using the Psimpoll software created by Keith D. Bennett (1992). These were presented by sections. The loose sediment categories and symbol system of Jørgen Andreas Troels-Smith (1955), which are widely used internationally, were employed to describe the deposit columns and series of layers. These categories are presented using section charts in describing the deposit layers. Geochemical examinations of the deposit and the extended pedological analyses were conducted according to the Hungarian Standards (MSZ-08-0206/2-1978 2.1 – 5.4.) and the work of Péter Dániel (2004). In the case of pedological examinations the protocol of the Field Service for Cultural Heritage was followed. 11.2.4 Radiocarbon analysis The chronological analysis of the Zanat and Nemesbőd drilling sections was based on the radio-
11. Fejezet / Chapter 11 történelmi kultúrák környezetének rekonstrukciója volt, ezért a zavartalan magfúrás felszín közeli részére, a felső részre koncentráltuk a radiokarbon vizsgálatokat. Minden radiokarbon vizsgálathoz növényi maradványt, illetve fitofág Mollusca faj héját emeltünk ki a fúrásszelvényből. A mintákat a poznani (110, 122. ábra) és a floridai (122. ábra) Radiokarbon Laboratóriumban elemezték meg AMS módszerrel. 11.2.5 Geokémiai vizsgálat A korábbi munkáink nyomán Dániel Péter (2004) által kifejlesztett geokémiai módszert, az ún. extrakciós és szekvens geokémiai elemzést használtuk fel vizsgálatainkhoz. Magyarázatképpen ide kívánkozik, hogy az ún. „szekvens extrakció” azt jelenti, hogy a mintát egymás utáni lépésekben különböző kivonószerekkel végzett extrakciónak (“anyagkivonásnak”) teszszük ki, specifikusan megfosztva egy-egy jellegzetes összetevőjétől. A különböző kivonószerek különböző pH-jú vagy komplexképzőt, vagy reagenst tartalmazó oldatok voltak. Ezeket a reagenseket a talajtani elemzések során gyakran használják. A folyamat végén már csak a szilárd kristályos fázis marad, amiből már nem lehet extrakcióval újabb anyagot kivonni, ezért a maradékot erős reagensekkel teljesen elroncsoljuk, maradék nélkül, egészen a víztiszta oldatig folytatva a roncsolást. Ezzel a módszerrel az adott lépés után megmaradó szilárd minta egy zárt rendszerben marad végig, és így veszteség nélkül, a folyamat végén (az extrakciós lépések száma + 1) oldatot képez, reprezentálva ezzel a minta minden jellegzetes geokémiai minőségét. Az üledékgyűjtő medencékben felhalmozódott üledékes rétegekben a legfontosabb kémiai anyagokat Frederic John Haines Mackereth (1966) vizsgálata alapján a vízben oldható anyagok jelentik, mert az így megkötődött elemek stabil üledékgyűjtő rendszerből is a tavi rendszerbe mosódnak és ott felhalmozódva információkat hordoznak az üledék-
carbon dating of six samples. The drillings resulted undisturbed cores. Since the purpose of the examination was the reconstruction of the environment of archaeological and historical cultures that settled in the area, the radiocarbon measurements were concentrated on the upper, near surface part of the undisturbed drilling. Plant remains and shells of phytophage mollusc species were sampled from the drilling sections for all radiocarbon measurements. The samples were analyzed in the Radiocarbon Laboratory of Poznan (Figs. 110, 122) and Florida (Fig. 122), using the AMS dating method. 11.2.5 Geochemical analysis Following the footsteps of our earlier work we used the geochemical method developed by Péter Dániel (2004), the so-called extraction and sequence geochemical analysis, in the course of carrying out our examinations. Let me explain shortly that the socalled “sequence extraction” means that the samples are subjected to extractions. In conducting the test we extract substances in a sequential fashion, depriving the material of its characteristic compounds one by one. The different extraction substances contain either complexing agents or reagents of different pH reactions. Such reagents are frequently used in pedological analyses. By the end of the process only the solid crystalline phase remains, of which is not possible to extract further material using extraction. Therefore, the next step is to completely break down the remaining material by employing strong reagents, with no residue, to have a water clear solution. If we use this method the solid sample remains in a closed system after the given step and becomes a solution by the end of the process (the number of extraction steps is +1) without loss, representing all the geochemical characteristics of the sample. The most important chemical compounds of the sediments deposited in sedimentary basins are water soluble components, based on the examinations of Frederic John Haines Mackereth (1966). The bounded elements are washed into the limnic system from the stable sedimentary basin system, and once
209
VIA 2 gyűjtő rendszer egykori kémiai állapotáról. Így a geokémiai vizsgálat első lépéseként a mintát 20 ml desztillált vízzel 2×10 percig rázattuk és az így nyert vizes extraktum elemzését végeztük el AAS mérőműszerrel. Ez a mintánkénti vízoldható elemtartalom, valamint rétegenkénti változása hordozza geokémiai szempontból a legfontosabb környezettörténeti információkat, ezért vizsgálatainkat és geokémiai elemzéseinket erre a tényezőre koncentráltuk. 11.2.6 Pollenfeltárás és pollenvizsgálat A pollenkoncentráció meghatározásához a Lycopodium spóratablettás módszert alkalmaztuk (Stockmarr 1971). Mivel Magyarországon ez a módszer még nem elterjedt, ezért röviden összefoglaljuk az eljárás lényegét. A tabletták meghatározott számú acetolizált Lycopodium spórát tartalmaznak. Nagyon fontos, hogy a feltárási folyamat első lépésében adjuk a mintához, mert így a feltárás során esetlegesen fellépő pollenveszteség azonos mennyiségű Lycopodium spóra elvesztésével jár, és ez által a jelző spóra és a fosszilis taxonok közötti arány változatlan marad. A számolást a megszokott módon végezzük azzal a különbséggel, hogy a Lycopodium spórák számát is feljegyezzük. Az értékelés során — mivel a jelző spóra kiindulási mennyisége ismert — az arányok segítségével könnyen kiszámolhatjuk az összpollen-koncentrációt, a pernyekoncentrációt és az egyes fosszilis taxonok koncentrációját is. Előnye a módszernek más abszolút extrakciós technikákkal szemben, hogy nem szükséges a fedőlemez alatti teljes területet kiszámolni. A kémiai feltárás során kinyert pollenben dús szerves anyagot szilikonolajba ágyazva vittük tárgylemezre. Minimum 300 szárazföldi pollenszem kiszámolására törekedtünk, hogy statisztikailag értékelhető eredményt kapjunk, 100 szem alatt a rétegeket sterilnek tekintettük, ez esetben feljegyeztük a megfigyelt fajokat. A mikroszkópi értékeléshez 600 – 1000× nagyítást alkalmaztunk.
210
deposited there they convey information regarding the former chemical conditions of the sedimentary basin system. For this reason the first step of the geochemical analysis is to mix the sample with 20 ml distilled water and shake it for 2×10 minutes. This water extract is then analysed, using an atomic absorption spectroscopy (AAS) measurement device. The most important environmental historical information from the geochemical point is carried by the water soluble element content of the samples and by the changes it exhibits layer by layer. Therefore, this was the central issue, on which we focused in the course of our geochemical analyses. 11.2.6 Pollen recovery and palynological analysis In order to determine the pollen concentration the Lycopodium spore tablet method was used (Stockmarr 1971). Since this method is not widely used in Hungary, let us present a brief description of the process. Each tablet contains a definite number of acetolysed Lycopodium spores. It is very important that the tablet is mixed with the sample during the first step of the examination process, since the amount of possible pollen loss that might take place during the examination is in a one-to-one relationship with the amount of Lycopodium spore loss, and it leads to a constant ratio of the marker spore and the fossil taxa. The calculations are conducted in the usual way, the only difference being the recording of the number of the Lycopodium spores. Since the starting amount of the marker spore is known, by the means of the composition ratio we can easily calculate the pollen concentration, the ash concentration and the given fossil taxon concentrations. The benefit of this method compared to other absolute extraction techniques is that it is not necessary to calculate the entire area under the cover plate. The organic material, rich in pollen, which was extracted in the course of the chemical examination, is mounted on a glass slide, bonded in silicone oil. We attempted to calculate at least three hundred terrestrial pollen grains in order to have results that can be evaluated statistically. In the case
11. Fejezet / Chapter 11 A pollen-és spóraszemek meghatározását a Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszékén, a MÁFI Őslénytárában található pollenreferencia anyag, valamint fényképes határozókönyvek alapján (Moore et al. 1991; Reille 1992) végeztük. A pernyekoncentráció meghatározása R. L. Clark (1982) pont-számolásos módszerével történt. Az eredményeket -3 cm2 cm mértékegységben tüntettük fel a pollendiagramon (143, 145. ábra). 11.2.7 Archaeobotanikai vizsgálat Az archaeobotanikai anyagot 4 – 10 cm-ként kiemelt mintákból egységesen 2,7 kg kiiszapolásából, valamint a régészeti szelvényekből, régészeti objektumok üledékanyagából a germán szabványnak (Jacomet és Kreuz 1999) megfelelő minta mennyiségből nyertünk ki. A minták kinyerésénél és feldolgozásánál Gyulai Ferenc (2001) által megadott mintavételi és iszapolási eljárás szerint haladtunk. A minták kiiszapolása során a kettős iszapolás módszerét, 0,5 mm és 0,25 mm szitákat használtunk fel. A teljes feldolgozás során a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat protokolljának megfelelő módszereket hasznosítottuk. A szerves anyagban dús, ártéri rétegeken makrobotanikai elemzéseket is végeztünk. A vizsgálatok során a QLCMA módszer módosított változatát használtuk (Jakab et al. 2004; Jakab és Sümegi 2004). Az archaeobotanikai anyagnak a legjelentősebb részét apró faszenek, átégett fadarabok, illetve degradofuzinit állapotban (Szöőr 2000) lévő faanyagok alkották. A meghatározásukhoz a következő makroszkópiás és mikroszkópiás módszereket alkalmaztuk. A faanatómia, az elfásodott növényi részek, a törzs, a korona, a gyökérzet belső alaktana, azaz az alkalmazott botanika sajátos része (Molnár et al. 2007). Feladata a fák belső szerkezetének, a sejtekből, szövetekből felépülő fás növényi szervezeteknek a leírása. A faanatómia elősegíti a nagyszámú fás növény megismerését, elkülönítését, azonosítását. A faszénhatá-
of less than one hundred grains the layer was considered sterile. The species detected were recorded in such cases. Magnification from 600x to 1000x were used for microscopic evaluations. The determination of pollens and spores was carried out using reference books with photograph illustrations (Moore et al. 1991; Reille 1992) and pollen reference materials at the Department of Geology and Palaeontology at the University of Szeged and the Palaeontology Library of the Geological Institute of Hungary. The determination of ash content was carried out using R. L. Clark’s (1982) point calculation method. The results are shown on the pollen chart using cm2cm-3measurement specimens (Figs. 143, 145). 11.2.7 Archaeobotanical analysis The archaeobotanical material was obtained from the samples collected by 4 to 10 cm, flotated from uniformly 2.7 kg of samples of the archaeological profiles, and the deposits of archaeological features. The quantity of the samples is in accordance with the German standards (Jacomet and Kreuz 1999). In obtaining and processing the samples we followed the guidelines of Ferenc Gyulai (2001) regarding the sampling and flotating process. In flotating the samples the dual flotating method and 0.5 mm and 0.25 mm sieves were used. During the entire process, methods in accordance with the protocol of the Field Service for Cultural Heritage were followed. Macrobotanical analyses were also carried out on the flood land layers, rich in organic material. The modified version of the QLCMA method was employed for the analyses (Jakab et al. 2004; Jakab and Sümegi 2004). The greatest part of the archaeobotanical material consisted of small charcoals, burnt pieces of wood and degrading wooden fusinite material (Szöőr 2000). The following macroscopical and microscopical methods were employed in their determination. The arboreal anatomy is a specific part of applied botany, which is the study of internal forms of ligneous tissue, the trunk, the leaf canopy and the root system (Molnár et al. 2007). It describes the
211
VIA 2 rozásnak, idegen kifejezéssel anthrakotómiának, mára nagyon nagy jelentősége lett a régészeti kutatásokban és a negyedidőszaki növényzet rekonstrukciójában. A módszer a fás szárú vegetáció maradványait elemzi, amit xilotómiai (anthrakológiai) vizsgálatnak nevezünk (Rudner 2001). Jelentősége abban áll, hogy a helyben betemetődött növényzet rekonstrukcióját teszi lehetővé, így az egykori lokális vegetáció feltérképezéséhez kiválóan alkalmazható. Ugyanakkor problémája ennek a módszernek, hogy csak fás szárú növényzet vizsgálatára alkalmas. Ennek ellenére az anthrakológiai vizsgálat a paleovegetáció tanulmányozásának egyik legfontosabb eszköze. A fák mikroszkópi azonosítását az teszi lehetővé, hogy a nemzetségek, egyes esetekben fajok szöveti képe eltérő, egyedi, és ezek tanulmányozásával el lehet őket egymástól különíteni. Faszenek elemzésénél keresztirányú, sugárirányú és érintőirányú metszetet szükséges készíteni, friss törési felület létrehozásával, és a különböző metszeteket vizsgálva meg lehet határozni az adott fajt. 2007 tavaszán kaptuk meg az első vizsgálandó faszeneket tartalmazó mintákat. Összesen 15 zalai és 12 vasi lelőhelyről több mint 800 db mintát vizsgáltunk meg (90. ábra), amelyek közül több mint 300 db mintában fordult elő faszén, összesen 55.000 db. A 2 mm alatti faszeneket nem vizsgáltuk. A faszenek háromirányú metszetét friss törési felületen (Schoch et al. 2004), Zeiss Jenapol polarizációs optikai mikroszkóppal vizsgáltuk, 10-, 20- és 50-szeres nagyítás alatt. A jó megtartású faszenekről Scanning Electron Microscoppal is készültek felvételek. A faszeneket az egykori épületfaként, építőanyagként, illetve energiaforrásként használt fák azonosítására, a fás szárú vegetáció antropogén szelekciójának rekonstrukciójára használtuk fel. 11.2.8 Malakológiai és archaeozoológiai vizsgálat A quartermalakológiai anyagot 4 – 10 cmként kiemelt mintákból, megközelítőleg 100
212
internal structure of arboreal and ligneous matter, which is built of cells and tissues. Arboreal anatomy helps in recognizing, differentiating and identifying large quantities of arboreal plants. Charcoal determination, also known as anthracology, gained great significance in archaeological research and in the reconstruction of Quaternary vegetation. The method analyses the remains of arboreal vegetation. It is also-called xylotomical (anthracological) analysis (Rudner 2001). Its significance is that it makes the reconstruction of the locally buried flora possible, therefore the former local vegetation can be mapped using this method. The disadvantage of the method is that it can be used only for the analysis of arboreal vegetation. Despite this fact the anthracological examination is one of the most important tools in studying ancient vegetation. The microscopic identification of the woods is possible by the different, unique tissue map of the given genera or species. By examining these, they can be distinguished clearly. Cross-sectional, radius and tangential cross-sections shall be prepared when analysing charcoals, by creating new breaking surfaces. By studying the different sections the given species can be determined. We received the first samples containing the charcoals to be analysed in the spring of 2007. We have analyzed more than eight hundred samples, originating from fifteen sites in Zala and twelve sites in Vas County (Fig. 90). Over three hundred samples contained charcoal, altogether fifty-five thousand pieces. We did not analyse charcoals smaller than 2 mm. The three-directional sections of the charcoals, with new breaking surfaces (Schoch at al. 2004), were analysed using a Zeiss Jenapol polarisation optical microscope. The used magnifications were 10x, 20x and 50x. Well-preserved charcoals were also analysed using Scanning Electron Microscopy. The charcoals were used to identify the wood types used for building or as source of fuel, and for the reconstruction of the anthropogenic selection of arboreal vegetation.
11. Fejezet / Chapter 11 cm3 üledékből nyertük ki a fúrásokból, valamint egységesen 2,7 kg-ot iszapoltunk ki a régészeti szelvényekből, régészeti objektumok üledékanyagából. A minták kinyerésénél és feldolgozásánál Krolopp Endre (1983a, b, c) által megadott mintavételi és iszapolási eljárás szerint haladtunk. A minták kiiszapolása során 0,5 mm szitát használtunk fel. A kinyert faunaelemeket határoztuk meg. A határozás során Soós Lajos (1943), I. M. Liharev és E. S. Rammelmeier (1964), Vojen Ložek (1964), Michael P. Kerney et al. (1983) határozóit használtuk fel. Az egyes paleoökológiai kategóriák felállításánál Arthur Edwin Boycott (1934), Bruce Wilfred Sparks (1961), Herbert Ant (1963), Vojen Ložek (1964), John Gwynne Evans (1972), Tom Meijer (1985) recens ökológiai eredményeket is figyelembe vevő paleoökológiai munkáit, valamint Paul Ehrmann (1933), Soós Lajos (1943), I. M. Liharev és E. S. Rammelmeier (1964), Vojen Ložek (1964), Walter Klemm (1974), Bába Károly (1983a, b, 1986), Michael P. Kerney et al. (1983) elterjedési adatait és térképeit használtuk fel. A paleoökológiai és biogeográfiai csoportok abundancia és dominancia értékeinek mélység szerint eloszlását minden szelvénynél táblázat és ábra formájában is közöljük. 11.2.9 Statisztikai vizsgálat A minták közötti hasonlóság vizsgálatot BrayCurtis módszere (Southwood 1978) alapján végeztük el, a láncképzésnél Orlóci-Ward-féle (in Podani 1978, 1979) eljárást alkalmaztuk Podani János (1978, 1979) javaslatait figyelembe véve. Mind a hasonlósági vizsgálatot, mind a láncképzést Tóthmérész Béla (1993) által megszerkesztett NUCOSA programcsomag felhasználásával készítettük. A kapott dendrogramon elkülönült csoportokat tekintettük egy szedimentológiai, pollenanalitikai vagy makrobotanikai zónába tartozónak. A szedimentológiai, geokémiai, pollenanalitikai alkotókat az üledékgyűjtő medencékből szár-
11.2.8 Malacological and archaeozoological analyses The quartermalacological material was obtained from samples lifted out by 4 to 10 cm, flotated from uniformly 2.7 kg of samples of the archaeological profiles, and the deposits of archaeological features; and samples were also collected from drilling cores, the amount of which was approximately 100 cm3. In obtaining and processing the samples we followed the guidelines of Endre Krolopp (1983a, b, c) regarding the sampling and flotating process. When flotating the samples 0.5 mm sieves were used. We identified the obtained fauna elements. For the identification the volumes of Lajos Soós (1943), I. M. Liharev and E. S. Rammelmeier (1964), Vojen Ložek (1964) and Michael P. Kerney et al. (1983) were used. Upon forming certain palaeoecological categories the palaeoecological works of Arthur Edwin Boycott (1934), Bruce Wilfred Sparks (1961), Herbert Ant (1963), Vojen Ložek (1964), John Gwynne Evans (1972) and Tom Meijer (1985) were taken into account. They all have taken the recent ecological properties into consideration. The expansion data and maps of Paul Ehrmann (1933), Lajos Soós (1943), I. M. Liharev and E. S. Rammelmeier (1964), Vojen Ložek (1964), Walter Klemm (1974), Károly Bába (1983a, b, 1986) and Michael P. Kerney et al. (1983) were also used. The abundance and dominance values of palaeoecological and biogeographical groups and their distribution by depth are presented for each profile in the form of tables and figures. 11.2.9 Statistical analysis The comparative analysis of the samples was carried out using the Bray-Curtis method (Southwood 1978). To determine the relations, the procedure of Orlóci-Ward (cited in Podani 1978, 1979) was used, taking the recommendations of János Podani (1978, 1979) into consideration. Both the comparison analysis and the clustering were carried out by the help of the NUCOSA software package developed by Béla Tóthmérész (1993). The groups distinguished on the dendrogram were considered to
213
VIA 2 mazó mintákban többváltozós statisztikai módszerekkel is értékeltük, hogy láthatóvá váljanak az egyes környezettörténeti zónák jellegzetességei. Az elemzést főkomponens analízissel (PCA) végeztük (standardizált, mixed/Rohlf/biplot) Podani (1993) SYN-TAX 5.0 programja segítségével. Az azonos mintákon végzett üledékes rétegeket jellemző szedimentológiai, szervesanyag- és karbonáttartalom, makrobotanikai anyagon és virágporszemeken végzett vizsgálatok eredményeit együttesen értékelve a vizsgált terület környezettörténeti változásait komplex módon rajzolhattuk meg.
11.3 A 86-os számú főút Szombathely – Vát közötti szakaszán végzett megelőző régészeti ásatások területének geomorfológiai és geológiai elemzése
be the part of the same sedimentological, palynological or macrobotanical zones. The sedimentological, geochemical and palynological compounds of the samples originating from the sedimentary basin were evaluated by a multivariate statistical analysis in order to bring forth the specifics of each environmental historical zone. The examination was carried out by a principal component analysis (PCA) (standardised, mixed/Rohlf/biplot), using the SYN-TAX 5.0 program of Podani (1993). The examinations consisted of sedimentological, organic remains and carbonate content analysis, describing the deposit layers, and of analyses of macrobotanical material and pollen grains. The results of the examinations conducted on the same samples were evaluated together, and they led to a thorough understanding of the environmental historical changes in the study area.
Sümegi Pál, Persaits Gergő, Páll Dávid Gergely A vizsgált térség Magyarország nyugati részén, az Alpokalja nagytájon, a Sopron – Vasi-síkságon belüli Gyöngyös-síkon található (91. ábra). A neotektonikai okok, a Rába vonal mentén lejátszódott süllyedés következtében kiemelt helyzetű, platószerűen megjelenő kavicstakaró következtében látszólag egyhangúan lapos táj felszínét kavicstakaró, vályogos, löszös üledék borítja, a felszín vertikális tagoltsága viszonylag csekély, felszíni formákban aránylag szegény a táj, csak a patakok medrei teszik változatosabbá a vizsgált terület felszínét (92. ábra). A terület feldarabolódása és egyenlőtlen sülylyedése a pliocén végén és az alsó-pleisztocén során indulhatott meg az eddigi geológiai adatok alapján. Így nem csak térben, hanem időben is elhatárolódtak egymástól az Alpokból érkező folyók által kialakított kavicsos hordalékkúpok. A hegységi szakaszukból kilépő folyók, mint az Ős-Pinka, az Ős-Gyöngyös és az ŐsRépce délről észak felé a felsorolt sorrendben töltötték fel a saját, a harmadidőszak végén, a negyedidőszak kezdetén kialakult részmeden-
214
11.3 The geomorphological and geological analyses of the rescue excavation sites along Main Road No. 86 between Szombathely and Vát Pál Sümegi, Gergő Persaits, Dávid Gergely Páll The study area is located in western Hungary, in the foreland of the Eastern Alps, in the Gyöngyös Plain of the Sopron-Vas Plain (Fig. 91). Due to neotectonical processes and the submergence that took place along the course of River Rába the gravel cover became elevated and plateau-like. For this reason the surface of the seemingly monotone flat land is covered with gravel, loamy and loessy sediments. The vertical dissection of the surface is small, and the landscape is poor in geomorphological formations. Only the courses of creeks lend some diversity to the surface of the study area (Fig. 92). Based on geological data, the breaking up of the area and its uneven sinking may have started at the end of the Pliocene and during the Lower Pleistocene. Therefore, the gravel deposit cones formed by the rivers coming from the Alps are separated from
11. Fejezet / Chapter 11 céiket. Ennek következményeképp ezek a hordalékkúpok jól elkülöníthetőek egymástól a kavicsanyaguk kőzet- és ásványösszetétele, valamint a hordalékkúp formai kifejlődése nyomán. Mivel a 86-os elkerülő úthoz kapcsolódó régészeti ásatások az Ős-Gyöngyös kavicstakaróján helyezkedtek el, ezért értelemszerűen csak ezzel a Gyöngyös-síknak nevezett kistájjal foglalkozunk részletesebben. A mai Répce, Rába folyók és a Gyöngyöspatak által határolt köztes területen fejlődött ki az a neotektonikus részmedence, amelynek először a nyugati szárnya kezdett fluviális úton feltöltődni, majd ez a folyóvízi üledék akkumuláció fokozatosan kelet felé helyeződött át. Így a nyugat-magyarországi kavicstakaró nyugati – keleti irányban egyre fiatalabb. A pleisztocén idősebb szakaszában felhalmozódott kavicsanyag változatos méretű, erősen cementált, vörösbarna színű kavicsszemcsékből áll. A jégkori Gyöngyös-patak még Sárvár városától északra érte el a Rába folyót, ellentétben a mai helyzettel. A ma ismert medrét a Gyöngyöspatak csak a felső-pleisztocén folyamán foglalta el, egy a Kőszeg – Szombathely vonalában aktivizálódó süllyedés nyomán. Ez a süllyedés nyugat felé kényszeríttette a Gyöngyös-patakot, amely a folyamatos mederáthelyeződés hatására vékony, átlagosan félméteres vastagságú kavicsréteget terített le az egész Gyöngyössíkon (92. ábra). Ezt a felszín közeli kavicsanyagot sárgás és gyengén sárgásbarna szín és laza szerkezet jellemzi. A felső-pleisztocén folyamán felhalmozódott kavicsos anyag a jégkor végi periglaciális környezetben, az Alpokalja területére jellemző folyamatos, de az időszakosan felolvadó permafroszt réteg hatására szoliflukciós mozgást végzett. Így keveredett a területen felhalmozódó, vályogosodott eolikus poranyaggal is. A felső-pleisztocén kavicsanyag a jégkori örökfagy hatás nyomán krioturbációs formákkal jellemezhető. A felhalmozódási környezet nyomán ez a felső-pleisztocén kavicsanyag a színe, a megjelenési formája, a
each other not only in space but also in time. The rivers arriving from the mountains, such as the Ancient Pinka, the Ancient Gyöngyös and the Ancient Répce filled up their own partial basins during the end of the Tertiary period and the beginning of the Quaternary period. The direction of this process took place from south to north, and in the order listed above. Consequently these deposit cones are welldistinguished by the rock and mineral content of their gravel. The form development of the deposit cones also has a different character. Since the archaeological excavations of the detour Main Road No. 86 were conducted on the gravel cover of the Ancient Gyöngyös, we will discuss only this area in detail, the area called Gyöngyös Plain. The neotectonic partial basin that evolved in the area is today delineated by three rivers such as the Répce, Rába and Gyöngyös. First the western part of the basin started to fill up by fluvial processes, next this fluvial deposit accumulation gradually moved toward the east. Therefore, the gravel cover of western Hungary is older on the western side and younger on the eastern. The gravel deposited there in the older Pleistocene consist of pebbles of various size, it is heavily cemented and reddish-brown in colour. Opposed to its recent course, the Gyöngyös Creek joined the Rába River north of the town of Sárvár in the glacial period. The Gyöngyös Creek moved into its present riverbed only in the Upper Pleistocene, following a subsidence along the line of Kőszeg and Szombathely. The subsidence forced the avulsion of the Gyöngyös Creek westward. During the process of changing its course, the creek created a thin gravel cover on the entire Gyöngyös Plain (Fig. 92). Its thickness is about half of a metre on average. The gravel is close to the surface, loose in its structure and yellow or slightly yellowish-brown in colour. The gravel mass, which was deposited during the Upper Pleistocene, had solifluction movements in the periglacial environment at the end of the glacial period. This resulted from a continuous but periodically thawing permafrost layer characteristic of the foreland of the Eastern Alps. This is how it was mixed with the deposited loamy Aeolian dust in the
215
VIA 2 szemcseösszetétele, az üledékszerkezete révén jól elkülönül a korábban lerakott erősen cementált kavicsos rétegektől. Az egyenlőtlen kifejlődési, aszimmetrikus süllyedési ciklusok folytán a széles kavicsplatók között keskeny sávokban maradtak feltöltetlen, eróziós folyamatok dominanciájával jellemezhető térségek. Ezek a térségek a pleisztocén későbbi időszakában eolikus üledékkel töltődtek fel, majd ezek az eolikus képződmények a jégkorszak végén vályogosodtak. A nyugat-magyarországi kavicstakarók felszínén (92. ábra) a nyugat felé történő folyó és patak mederáthelyeződések, közte a Gyöngyös-patak medrének áthelyeződése a pleisztocén végére fejeződtek be, amikor is a patak elfoglalta a jelenlegi völgyét, azaz a mai Gyöngyös – Perint – Sorok főágat. Ezt a főágat a császárkorban a rómaiak kettéosztották Gencsapátinál és egy mesterséges kettéágazást (bifurkációt) alakítottak ki, mert Savaria colonia szennyvíz elvezetésének megoldása érdekében létrehoztak egy másik párhuzamos medret, és ebbe vezették a folyó vízének egy részét. Az eredeti mederágat a rómaiak ivóvízellátásra, az új, mesterséges mederágat pedig a szennyvíz elvezetésére használták, és a mesterséges mederágat Savaria alatt visszakötötték az eredeti mederbe. A földmunka megkönnyítése érdekében már elhagyott jégkori patakmeder részt is felhasználták az allúvium alsóbb szakaszán. Az eredeti meder, a természetföldrajzi szempontból főág Zsennye községnél, a mai nevezéktan szerinti Gyöngyös-patak pedig Sárvár városánál ömlik a Rába folyóba. A fentebb bemutatott, a császárkortól kezdődően az emberi közösségek által is befolyásolt földtörténeti fejlődéstörténetet követően egy jellegzetes tengerszint feletti magasságot követő morfológiai sorozat alakult ki. Ennek a felszínfejlődésnek a következményeként a Gyöngyöspatak a mai völgyét, a Kőszegi-hegységet délkeletről övező periglaciális hegylábfelszín keleti peremén elhelyezkedő süllyedék tengelyben foglalta el.
216
area. The Upper Pleistocene gravel has cryoturbation forms due to the effects of glacial permafrost. By observing the sedimentary environment, this Upper Pleistocene gravel can be well distinguished from the heavily cemented gravel layers deposited earlier, by its colour, form, mechanical composition and sediment structure. Due to uneven development and asymmetric submergence cycles between the wide gravel plateaus narrow bands of unfilled areas with strong erosion dominance are located. These areas were filled up with Aeolian deposits during the Late Pleistocene, and at the end of the glacial period these Aeolian forms transformed into loess. The avulsion on the gravel cover in western Hungary (Fig. 92), including the avulsion of Gyöngyös Creek, was finished by the end of the Pleistocene. At this time the creek already occupied its present valley, the current Gyöngyös – Perint – Sorok main branch. In the Imperial period the Romans divided this main branch at Gencsapáti, creating an artificial bifurcation. A branch, parallel to this one was produced in order to drain the waste water of Savaria colonia. Part of the river was channelled into this new branch. The original branch was used by the Romans to supply drinking water, and the new branch led the waste water away. The artificial branch was reconnected to the original one below Savaria. In order to make the ground works easier, the abandoned glacial branch in the lower section of the alluvium was also used by the Romans. The original channel, which is the main branch from the physiographical point of view, joined the Rába River at Zsennye settlement. The present Gyöngyös Creek does the same at Sárvár town. Following the above-introduced geo-historical evolution, which started in the Imperial period and was affected by human communities, a distinctive morphological series was formed, which follows the altitude above sea level. In consequence of this surface evolution the Gyöngyös Creek found its present channel among the submerging axis located at the eastern edge of the periglacial piedmont surface, which surrounds the Kőszeg Mountains from the southeast.
11. Fejezet / Chapter 11 A Gyöngyös-pataknak pleisztocén teraszszintje nincs, széles völgytalpát többnyire csak holocén folyamán kialakult magas- és alacsony ártér kíséri. A széles árterű Gyöngyös-völgytől keletre, északkeletre a Gyöngyös terjedelmes kavicstakarós síksága következik (93. ábra), amelyet északon a Répce – Gyöngyös vízválasztó hegylábfelszín, keleten pedig a Rábabalparti kavicstakaró határolja. A plató jellegű, kisebb patakok által párhuza2 mos sávokra (93. és 94. ábra) osztott 400 km területű kistáj arculata viszonylag egyhangú, még mikroformákban is nagyon szegényes. A relatív 2 relief km -enként még a 10 métert sem éri el (8,5 2 m/km ). A délkelet felé enyhén lejtő felszínét (93. és 94. ábra) jégkorszaki vályog, agyagos, vályogos és löszös üledékek, helyenként típusos lösz borítja. A kavicstakaró és a föléje települt, számos helyen kaviccsal is kevert barna, sárgásbarna színű jégkorszaki vályog egyaránt regionális kiterjedésű szoliflukciós mozgásról tanúskodik. Az idősebb kavicstakaró esetében pedig, annak belső krioturbációs formái (poligonok, fagyzsákok), valamint a fiatalabb kavicsszintek felszíni krioturbációs formáinak változatos típusai utalnak a jégkorszak periglaciális felszínalakításra. A síkság egyhangúságát a lefolyástalan vagy rossz lefolyású lapos mélyedések szövevényes rendszerei teszik némileg változatossá. Ezekben nagyrészt ma is rétegvízforrások által táplált vízfolyások fejlődtek ki Szeleste és Zanat községek között (például Borzó-patak, Kőrispatak, Surányi-patak) és levezetik a táj fölös vízét (95. ábra). A Gyöngyös-patakba vezető vízfolyások egy része jelentős eséssel rendelkezik (0,5 – 2 m/km), ezért a rajtuk lefutó árhullámok általában igen hevesek, de rövid ideig tartanak. A nagy amplitúdójú vízszintváltozások mégsem jellemzőek, ennek oka pedig az, hogy a patakok árvízi medre igen széles, általában az egész völgytalpra kiterjed. A vízhozamok is inkább a vízszállítás mennyiségi aspektusait fejezik ki, mint azok vízszintjeit. Az árvizeknek két
The Gyöngyös Creek has no Pleistocene terrace level. Its wide valley floor is mostly characterised by high and low alluvial flat lands developed during the Holocene. East and north-east from the Gyöngyös valley, with its wide alluvial fan, the next formation is the vast gravel cover of the Gyöngyös Creek (Fig. 93), which is bordered by the RépceGyöngyös watershed piedmont surface on the north, and by the gravel cover on the left riverbank of the Rába on the east. The area is plateau-like, divided into parallel bands by smaller streams (Figs. 93, 94), and takes 2 up about 400 km . Its surface is monotonous, very poor even in microforms. The relative relief in one 2 2 km does not even reach 10 metres (8.5 m/km ). Its surface slightly slopes southward (Figs. 93, 94) and is covered with glacial loam, clayey, loamy and loessy deposits, at places with typical loess. The gravel cover and the brown, yellowish-brown glacial loam mixed with gravel, which is deposited on top of it all indicate regional solifluction movements. In the case of the older gravel cover, both its internal cryoturbation forms (polygons, cryoturbation) and the various types of surface cryoturbation forms of the younger gravel layers denote a periglacial surface transformation in the Ice Age. The monotony of the plain is only broken by the labyrinth-like systems of flat depressions with bad runoff or no runoff at all. These have evolved into watercourses fed by subsurface water springs between the settlements of Szeleste and Zanat (for example the Borzó Creek, Kőris Creek, and Surányi Creek), draining the area of its excess water (Fig. 95). Parts of the watercourses running into the Gyöngyös Creek have significant stream gradients (0.5 – 2 m/km), and for this reason the flood yields are usually very heavy here but last only for a short duration of time. Despite this fact, it is not characteristic of these watercourses to have water level fluctuations of large amplitude because the flood plain channels of the creeks are very wide, often occupying the entire valley floor. The water yields also represent the water discharge from the aspects of its quantity rather than their water levels. There are
217
VIA 2 periódusa van, az egyik március – áprilisban a hóolvadások alkalmával. Ez főképp azoknál a patakoknál számottevő, amelyek forrásvidéke az Alpokaljához köthető. A második árvízi hullám a június – júliusban rendszerint megérkező nyári nagy esőzésekhez köthető. A kisvizek a nyár végi, ősz eleji időszakban jellemzők, amikor kevés a csapadék és jelentős a párolgás. A terület felépítése, földtani szerkezete kedvez a víztárolásnak. Bár a felszíni kavicstakarók 10 – 25 m-nél nem vastagabbak, de a feküjükben közepes szemcsenagyságú felső pannóniai üledék települt nagy vastagságban. Ezeket a víztároló rétegeket a felülről beszivárgó csapadék, és az erre lejtő Alpokalját alkotó hegységi felszíneken és hordalékkúpokban mozgó vizek táplálják. A csapadékból származó utánpótlás a terület kedvező vízháztartásának köszönhetően is jelentős. Az évi 600 – 700 mm körüli csapadék (96. ábra) mellé 500 – 550 mm körüli átlagos párolgás és párologtatás járul. Így évi 50 – 200 mm-nyi vízfelesleggel kell számolnunk. Ennek jelentős részét a patakok vezetik le, másik része viszont a talajvíz, illetve a rétegvíz szintjét növelik és a platójellegűen kifejlődött Gyöngyös-patak kavicstakaróját felosztó völgyekben található patakokat táplálják. Így a két árvízi csúccsal jellemezhető vízjárások az árvizek közötti időszakban is stabil vízhozamúak. Ennek nyomán a vizsgált területen található patakok nem torrens jellegűek. A patakok folyamatos vízellátását, a geológiai adottságok mellett az éghajlati tényezők is elősegítik, mert a kistáj éghajlata mérsékelten hűvösmérsékelten száraz kategóriába sorolható. Az évi napfénytartam 1850 és 1900 óra között valószínű, nyáron 720 – 740 óra, télen 185 óra körüli napsütés várható. Az évi napfénytartalom alacsony volta, a borultság magas százalékos arányával, az egyenletes csapadékeloszlással magyarázható. A csapadék és borultsági viszonyok mellett az évi középhőmérséklet, amely 9 °C körüli (96. ábra) és a legjelentősebb hőbevétellel jellemez-
218
two periods for floods; one of them takes place in the snow melting phase during March and April. It is usually significant in the case of those creeks, which have their headwaters in the foreland of the Eastern Alps. The second flood period is usually related to the great summer precipitation in June and July. Low waters are characteristic of the period at the end of summer and beginning of autumn when precipitation is low and evapotranspiration is high. The geological structure of the area is advantageous from a water storage point of view. Although the surface gravel covers are not thicker than 10 to 25 metres, Upper Pannonian sediment consisting of medium-grained sediment deposited in their substratum. These aquifers are supplied by the infiltrating precipitation and by the mountain surfaces of the foreland of the Eastern Alps inclining towards this direction, and by deposit cones. Due to the good water balance of the area the water supply originating from precipitation is also very significant. The precipitation in the area is 600 to 700 mm yearly (Fig. 96), and the evaporation and evapotranspiration is 500 to 550 mm yearly. Therefore, the yearly excess water is about 50 to 200 mm. Most of it is drained by streams but the rest of it increases the level of ground waters and subsurface waters, and feed the creeks in the valleys, which divide the gravel cover of the plateau-like Gyöngyös Plain. For this reason the water regime, which can be characterised by two flood peaks yearly, have stable water yields between the floods. As a consequence the creeks of the study area are not torrent. The continuous water supply of the creeks is also helped by the climate of the area, besides its geological features. The climate of the region is temperate cool and dry. The yearly sunshine duration is about 1850 to 1900 hours; 720 to 740 in the summer, and 185 hours in the winter. The high percentage overcast ratio and the even precipitation ratio explain the low yearly sunshine duration. The annual mean temperature is about 9 °C (Fig. 96). The average of the vegetation period, which is characterised by the greatest heat intake is about 16 °C. This, together with the precipitation and
11. Fejezet / Chapter 11 hető vegetációs periódus, amelynek átlaga 16 °C körüli, is elősegíti a vízháztartási többlet kialakulását, mert az országos átlagtól alacsonyabb hőmérsékleti értékek következtében a párolgás és párologtatás kisebb mértékű, mint a medence többi területén. Így a lehullott csapadék egy része vízfelesleget alkot és beszivárgás nyomán a talaj, valamint a rétegvizeket táplálja. Ezért nem véletlen, hogy a Gyöngyös-síkon a talajvízszint átlagos értéke nem megy 3 m alá, az erőteljes szabályozás, talajvízszint magasságot csökkentő árokrendszer ellenére sem. Az évtizedes talajvízszint ingás viszont jelentős, a beszivárgási tényezők, a csapadékbevétel és a hőmérsékleti változások nyomán a 2 – 3 m-t is eléri. A talajvíztükör a felszíni domborzatot követve helyezkedik el, azaz a völgyek mentén mélyebb öblözeteket látunk, míg közöttük magasabb, „félszigetszerű” talajvíz„hátak” nyúlnak a Rába-völgy irányába. Ennek a talajvízadottságnak, a párhuzamos völgyhálózatnak köszönhetően a földhasználat a területen észak – dél irányú párhuzamos sávokban jelenik meg (97. ábra), mert a mélyebb talajvízadottságokkal jellemezhető platójellegű hátakon szántóföldi gazdálkodás, míg a patakok ártere mentén, a magasabb talajvízállású területeken erdő- és rétgazdálkodás alakult ki. A kistáj éghajlati adottságai a vízforgalom mellett a növényzetre is döntő hatással voltak, bár a területen természetes növényzetről nem beszélhetünk, de a természet-közeli állapotban megmaradt növényzeti foltok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a nyugat-magyarországi peremvidék, közte a Gyöngyösi-sík egésze florisztikai szempontból is egy átmeneti terület. Fitogeográfia szempontból a vizsgált régió a Pannóniai flóratartomány Praenoricum flóravidékének Vasi (Castriferreicum) flórajárásába sorolható, azaz átmenetet képez az Alpok és a Kárpát-medence, valamint az Illyricum (nyugatbalkáni flóratartomány) között (98. ábra). A Gyöngyösi-sík kistáját sem véletlenül három növényföldrajzi egység határolja. Északról az al-
overcast ratio, contributes towards creating excess in the water balance. It is because the temperature values, which are lower than the national average, result in the evaporation and evapotranspiration to be lower than in the rest of the basin. Consequently, part of the precipitation becomes excess water, and feeds the groundwater and subsurface waters through infiltration. It is not accidental that the average level of the groundwater does not go below 3 metres in the Gyöngyös Plain, despite the strong flood control and drainage system designed to decrease groundwater levels. There was a significant fluctuation in groundwater levels in terms of decades; it could have been as much as 2 to 3 metres due to infiltration factors, precipitation intake and temperature changes. The water surface follows the relief. Along the valleys we can observe deeper embayment and among them are higher peninsula-like ground water “backs” stretching towards the Rába valley. Owning to this groundwater structure and the parallel valley system the land use appeared in parallel sections stretching north to south (Fig. 97). This is because on the plateau-like ridges, which are characterised by lower groundwater level, agricultural fields were created, while along the floodplains of the creeks, where the groundwater level is higher, sylviculture and meadows evolved. The climatic conditions of the region seriously affected not only the water system but the vegetation as well. There is no natural vegetation in the area but based on the remnant natural vegetation patches we can ascertain that the western Hungarian border area, including the Gyöngyös Plain, is a transitional area from the flora point of view. From the phytogeographical point the study area belongs to the Vas (Castriferreicum) flora district of the Praenoricum flora region, which is a part of the Pannonian flora range. It means that it is a transition between the Alps, the Carpathian Basin, and the Illyricum (flora range of the western Balkans) (Fig. 98). Therefore, it is not accidental that three phytogeographical units border the Gyöngyös Plain. From the north it is bordered by the Small Plain flora district belonging to the Great Hun-
219
VIA 2 földi (Eupannonicum) flóravidékhez tartozó Kisalföld flórajárás, nyugatról a kelet-alpi (Noricum) flóravidék, kelet-délkelet felől a nyugat-balkáni flóratartomány dél-dunántúli (Praeillyricum) flóravidéke veszi körbe a vizsgált régiót. A kistájon kialakult igen erőteljes emberi hatás ellenére megállapítható, hogy a legelterjedtebb potenciális erdőtársulásait az égerligetek (CariciAlnetum croaticum), a tölgy – kőris – szil ligeterdők (Querco-Ulmetum), a gyertyános kocsányos tölgyesek (Querco robori-Capinetum), cseres kocsánytalan tölgyesek (Querco petraeae-cerris) alkothatták, míg a mocsarak, vízfolyások mentén a nádasok (Sciro-Phragmitetum) és a gyékényesek (Typhetum latifoliae) az eredeti növényzeti társulásokat. Az éghajlat és a növényzet együttesen jelentős hatással volt a táj uralkodó talajtípusának kifejlődésére is, amely a domináns potenciális vegetációnak megfelelően a barna erdőtalaj (89%). A barna erdőtalajnak két típusa, az agyagbemosódásos barna erdőtalaj és a Ramann-féle barna erdőtalaj is kifejlődött a vizsgált térségben (99. ábra). A két típus területi kifejlődése igen vitatott, mert az M = 1:50.000 talajtérkép alapján az agyagbemosódásos barna erdőtalaj csak Vát községtől keletre és északkeletre található (99. és 100. ábra), míg Vát környékétől nyugatra, a vizsgált térségben barnaföldek találhatók. A régészeti ásatásokon kibontott szelvények és a saját magunk által kialakított szelvények alapján az agyagbemosódásos barna erdőtalaj kifejlődése jelentősebb kiterjedésben megtalálható, mint azt az 1:400.000 méretarányú térkép sugallja (99. ábra). Erre utalnak Berki Imrének, a Nyugat-Magyarországi Egyetem docensének korábbi kutatásai is (Berki et al. 1995), mert felismerte, hogy az agyagbemosódásos barna erdőtalaj típus igen jelentős területeket borított a vizsgált térségben és a barnaföldek alárendelten fejlődtek csak ki. A két altípus elkülönítése nem olyan egyszerű, mert valójában a barna erdőtalajok fejlődésének két fázisát jelentik. A barnaföld egyik jellemző talajfejlődési folyamata az agyagosodás, az agyagásvány képződés,
220
garian Plain flora region (Eupannonicum). From the west the eastern Alpine (Noricum) flora district and from east-southeast the southern Transdanubian (Praeillyricum) flora region, which is part of the western Balkans flora range surrounds the study area. Despite the marked human impact in the region it is clear that the most extensive potential forest compositions are alder groves (Carici-Alnetum croaticum), oak-ash-elm grove forests (QuercoUlmetum), oak and hornbeam forests (Querco robori-Capinetum), and moss capped oak forests (Querco petraeae-cerris). Along the marshlands and streams the original vegetation composition contained reed (Sciro-Phragmitetum) and cattail (Typhetum latifoliae). The dominant soil type of the area evolved due to the significant and joined impact of the climate and the vegetation. Based on the dominant potential vegetation this soil type was forest soil (89%). Two types of brown forest soils developed in the area, Luvisols (brown forest soil showing clay illuviation processes) and Cambisols (called Ramann type brown forest soils in the Hungarian Soil Classification System) (Fig. 99). The regional development of these two soil types is highly debated since on the M = 1:50.000 soil map Luvisols are located only east and north-east from the village of Vát; and west from the vicinity of Vát, in the study area, only Cambisols can be found. Based on the sections opened during the archaeological excavations and on the sections we have opened, the Luvisols are much more extensive in the area than it is shown on the 1:400.000 map (Fig. 99). It is supported by the earlier research of Imre Berki, who is a senior lecturer at the University of West Hungary (Berki et al. 1995). He recognised that Luvisol covers significant amounts of the study area and Cambisols developed only subdominantly. The distinction between the two subtypes is not very easy as they are actually both brown forest soils but in two different phases of development. One distinctive feature of the evolution of the brown soil is the secondary clay formation. In the
11. Fejezet / Chapter 11 míg agyagbemosódásos barna erdőtalajnál ezen túlmenően agyagbemosódás is jelentkezik. Ez utóbbi folyamatnak a lényege, hogy a keletkező agyagásványok a talaj A szintjéből, savas és folyamatosan nedves környezet, a leszivárgó csapadék hatására mélyebb szintre, a B szintbe vándorolnak és ott felhalmozódnak. A különbségtétel sok esetben problémás, mivel a talajképződés egy állandóan változó, dinamikus folyamat. Ráadásul a vizsgált területen egy, a jégkor végén, a jelenkor kezdetén kifejlődött szubreliktum agyagbemosódásos barna erdőtalaj található, amely ma már, valószínűleg az ókortól kezdődően, az erőteljes emberi hatásra, a kiterjedt kultúrtáj, a földművelés, az erdőgazdálkodás, az állattenyésztés következtében nem fejlődik. Sőt jelentős mértékben pusztulásnak, átalakulásnak indult ez a szubreliktum talaj, elsősorban a patakvölgyek lejtői mentén, ahol a talajművelés nyomán erőteljesen erodálódik, áthalmozódik és az alapkőzettel, valamint a patakvölgyekben kialakult talajokkal keveredik. Így a ma már aktívan nem épülő, csak pusztulással fejlődő maradványfelszíneken a jégkort követően képződött, B szintjében jellegzetes vörösbarna színű agyagbemosódásos barna erdőtalaj, amelyet más néven szubreliktum barna erdőtalajnak nevezünk, folyamatosan degradálódik, pusztul a vizsgált térségben, és ez okozhatta a térképezés során a kiterjedésének eltérő értelmezését. Ezek a talajok általában krioturbációs, geliszoliflukciós jelenségekhez kötődnek és jól felismerhető a Szombathely és Sárvár közötti régészeti ásatásokon. A szubreliktum barna erdőtalaj vörösbarna felhalmozódási szintjének anyaga részben vagy egészben kitölti a krioturbációs (fagyörvénylés), geliszoliflukciós (fagyos talajfolyás) folyamatok nyomán kialakult képződmények negatív formáit (pl. egy kavicsos fagyzsákot, vagy a lejtő irányban megnyúlt fagyos talajfolyás nyomán kialakult üledékszerkezetet) és így jellegzetes hálós formát alkot a lehumuszolt felszíneken. A vizsgált térségben található patakvölgyek jellegzetes talajtípusa a vízhatású, eredetileg valószínűleg ártéri ligeterdőkkel, gyékényesekkel és
case of Luvisols an additional clay illuviation process appears as well. The essence of this latter process is that the clay minerals move from the A-horizon of the soil, which is an acidic and continuously humid environment, to a deeper Bhorizon where they accumulate. The distinction is often problematic as soil formation is a constantly changing, dynamic process. On top of this, subrelict Luvisols can also be found in the study area, which formed at the end of the last glacial period, at the beginning of the Holocene. This ceased developing, probably due to the strong impact of human activity, cultivation, agriculture, sylviculture and animal husbandry in the area, which have been taking place from prehistory until today. The subrelict soil is actually significantly denuded and transformed, especially along the slopes of creek valleys, where it is strongly eroded due to land use. The subrelict soil here is redeposited, and mixed with the parent material and with soils developed in the creek valleys. Therefore, the typically reddish Luvisol, which is also-called subrelictum brown forest soil that was formed in the B-horizon following the last glacial period, has not been developing actively anymore but has been eroding in remnant surfaces. It has continuously been degrading in the study area, and this might be the reason for the different views on its extensiveness during mapping. These soils are usually connected to cryoturbation and gelisolfluction phenomena, and can be observed in archaeological excavations between Szombathely and Sárvár. The negative forms of the formations (for example a gravel cryoturbation or a deposit structure, which was formed due to gelisolifluction) originating from cryoturbation or gelisolifluction processes are filled partly or completely with subrelict brown forest soil, and it forms a distinctive web-like shape on the surface after the removal of the topsoil. The representative soil type of the creek valleys of the study area are the alluvial meadow soils and al-
221
VIA 2
222
nádasokkal borított réti öntéstalaj és a fiatal nyers öntéstalaj. A völgyek mentén hosszan elnyúlva fejlődtek ki a vizsgált régióban, párhuzamos részekre bontva a szinte teljes mértékig művelésbe vont barna erdőtalajjal borított térszíneket, helyenként, elsősorban a völgyoldalak alsó szakaszán keveredve a barna erdőtalajok áthalmozódott anyagával.
luvial soils, originally probably covered by floodplain groves, reed and arundinaceous vegetation. These developed in the study area stretching along the valleys. They divided the area that was almost entirely cultivated and covered with brown forest soil into parallel patches. At certain places, especially at the lower parts of the valley slopes, it was mixed with the redeposited matter of brown forest soils.
11.4 Történelmi térképek elemzése
11.4 Analysis of historical maps
Sümegi Pál, Persaits Gergő
Pál Sümegi, Gergő Persaits
A történelmi térképek elemzésénél abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy már a Kr. u. 2. században rögzített, majd a középkor során lemásolt Claudius Ptolemaios-féle térképeken is megtalálható a vizsgált térség (101. és 102. ábra). Az ókori térkép elemzéséből egyértelműen kiderül, hogy a római Pannonia Superior tartományban Vindobona – Sala – Carnum (Carnuntum) és Rypia (Rispia) települések közötti Savaria (Szombathely) városa egy, az Alpok keleti előterében lévő hegységéből (Cetuis Mons) eredő Sanariuss (Savarius) patak vagy folyó partján található. A Ptolemaiosféle térkép alapján a Sanariuss (Savarius) patak a Darus folyóba, vagyis a térképen feltüntetett helyzete alapján a Dráva folyóba ömlött és nem a Rába (Arrabona) folyóba. Így a Sanariuss (Savarius) patak mai azonosítása az adott térkép alapján meglehetősen nehéz, és a térképbeli lefutása kétségeket ébreszt ezen ókori térkép korrekt felhasználhatósága iránt. Ezek a kétségek azután is fennmaradtak, hogy Mócsy András (1975) ókortörténész egy fokhálózattal ellátott kiváló tartomány és település rekonstrukciót készített a térkép nyomán (103. ábra). A Pannonia tartományokról készült Ptolemaios-féle térkép legjelentősebb problémája, hogy nem tűntette fel a Balaton (Pelso) tavat, amelyet pedig a rómaiak egyértelműen ismertek. Ugyanez a probléma fellelhető a Tabula Peutingeriana 4 – 5. századi római úttérképen is (104. ábra).
It is very fortunate that the study area is shown on the map of Claudius Ptolemaios. It means that nd already in the 2 century AD it was recorded, when the map was made. The map was copied during the Medieval period (Figs. 101, 102). By analysing the ancient map it is clear that the town of Savaria (Szombathely) is situated on the banks of the Creek or River of Sanariuss (Savarius). The headwaters of the stream are in the mountain (Cetius Mons) located in the eastern foreland of the Alps. Savaria was in the province of Pannonia Superior, between the settlements of Vindobona– Sala– Carnum (Carnuntum) and Rypia (Rispia). Based on the map of Ptolemaios the Sanariuss (Savarius) Creek joined into the Darus River. According to its location it fed the Dráva River, and not the Rába (Arrabona) River. Therefore, today it is difficult to identify the Sanariuss (Savarius) Creek by the map. The course of the river as shown on the map makes it doubtful that the map can be used correctly. These doubts prevailed even after the work of András Mócsy (1975), historian of Antiquity, who made an excellent province and settlement reconstruction of the area with geographical graticule, based on the map (Fig. 103). The greatest problem with the Ptolemaios map showing the Pannonian provinces is that the Lake Balaton (Pelso) is not marked on it, even though the Romans clearly knew about the lake. The same problem manifests regarding the Roman road map Tabula Peutingeriana from the 4th and th 5 centuries AD (Fig. 104).
11. Fejezet / Chapter 11 Így az ókori térképek nyomán csak részleges út- és településhálózatot rekonstruálhatunk, a környezetre vonatkozóan mindössze néhány bizonytalan kifejlődésű, jelentős léptékű vízrajz és hegységrajz, ezek elnevezése áll rendelkezésünkre. Az ókori történelmi térképek több problémája is megoldódott a középkori Lázár deák 1528-ban nyomtatásra kerülő térképénél, ahol már Sabaria városa egy észak felé forduló folyó mellett található, igaz a folyót Rábának (Rab) nevezte a térkép (105. ábra). A Lázár-deák térkép után egyik követője Zsámboky János 1579-ben kiegészítette a Lázár térképet és környezettörténeti szempontból is fontos térképet készített (106. ábra). A térképen két, Czepreg (mai nevén Csepreg) várának és Ginz (Kőszeg német nevéből a Güns-ből származó) településnek a határában fakadó, névtelen patak látható, amint Sabaria (Szombathely) határában egyesülnek, és a kialakuló közös patak kelet – északkelet irányba folyva Sárvártól délre beletorkollik a Rába (Raba) folyóba. Nyilvánvalóan a Kőszeg (Ginz = Güns) határában eredő Gyöngyös-patakot rajzolta meg Zsámboky és a patak keletre, a Rába felé forduló alsó szakaszát is megfelelően, pontosan rögzítette a térképén. A patakok és folyók iránya és lefutása tehát már az 1579-es Zsámboky térképen is pontos. Sőt kiemelkedő jelentőségű, hogy Szombathely, Sárvár, Körmend, Sopron, Pápa és a többi település elhelyezkedése és egymáshoz viszonyított helyzete is megfelelő ezen a térképen. Mivel a megrajzolt vízrajz és településhálózat megfelelő és valószínűsíthető, hogy a Szombathelytől Sárváron át egészen Pápáig húzódó zárt erdősáv sem a fantázia terméke, hanem a 16. századi környezet valós levetítése. A nyugat-magyarországi kavicstakaró, köztük is a Gyöngyös-síkot borító középkori erdőterületek csökkenése figyelhető meg a 18. századi Első Katonai Felmérés térképlapjain (1763 – 1785) (2006a) és a 19. századi Második Katonai felmérés térképlapjain (1606 – 1869) (2006b), va-
Therefore, we can reconstruct the road and settlement system only incompletely by the Roman maps. With regards to the environment, only a few uncertainly developed large scale hydrographies and orographies and their names exist. Many problems of the ancient maps were solved by the map of Lazarus secretarius, which was printed in 1528. The town of Sabaria is shown on the map next to a northward turning river, although the name of the river on the map is Rába (Rab) (Fig. 105). A follower of Lazarus secretarius, János Zsámboky added further features to the map of Lazarus in 1579, and created a map, which is important from an environmental historical point (Fig. 106). Two unnamed creeks are shown on the map, their headwaters are located in the close vicinity of the fort of Czepreg (today Csepreg) and of the settlement of Ginz (from the German name of Kőszeg which is Güns). These merge at Sabaria (Szombathely) and the new watercourse flows east – northeast to feed into the Rába (Raba) River south from Sárvár. Zsámboky had evidently drawn Gyöngyös Creek at the outskirts of Kőszeg (Ginz=Güns). He marked the lower stretch of the creek turning eastward towards the River Rába accurately on the map. Therefore, the direction and course of the creeks and rivers is correct on the map of Zsámboky, drawn in 1579. It is very significant that all of the settlements, including Szombathely, Sárvár, Körmend, Sopron and Pápa are marked on the map at their exact location, and when comparing their positions to each other we will find them in their correct location. As the hydrography and the settlement system is correct, we can assume that the closed forest patch stretching from Szombathely through Sárvár all the way to Pápa is also correct and not imaginary, and that it truly represents the environment th of the 16 century. The decrease in Medieval forest patches covering the western Hungarian gravel cover, including the Gyöngyös Plain, can be observed by studying The First Military Survey of Hunth gary in the 18 century (1563 – 1585) (2006a), The
223
VIA 2
224
lamint a 20. századi, második világháború időszakából (1938 – 1944) fennmaradt topográfiai térképeken (Timár et al. 2008). Ezeket a változásokat a 107, 108. és a 109. ábrákon követhetjük nyomon. A középkortól kezdődően készített történelmi térképek alapján egyértelmű, hogy a 16. században még megközelítőleg 50 – 50%-os arányú erdő és nyílt területet igénylő (rét, legelő, szántó és kert) gazdálkodási formák fokozatosan eltolódtak a nyílt, erdőmentes területek javára és az erdőarány előbb 40%-ra (18. század), majd 30%-ra (19. század) és végül 20% alá (20. század közepe) csökkent. Ezekkel a változásokkal párhuzamosan a folyó- és árvízszabályozás nyomán a mocsaras, lápos területek aránya is drasztikusan lecsökkent és az 1944-ben készített magyar katonai térképen már egy alapvetően antropogén hatásra fejlődő felszín rajzolódik ki a vizsgált területen. A történelmi térképek elemzése egyértelművé teszi, hogy sem a középkori végi, sem az újkori történelmi térképek nyomán nem következtethetünk sem az őskori, sem az ókori, de még a középkor kezdetén kialakult emberi hatásokra sem, csak a környezettörténeti, régészeti geológiai vizsgálatok nyomán rajzolhatjuk meg a vizsgált területen az ember és környezet változó viszonyát az őskortól a középkor végéig.
Second Military Survey of Hungary in the 19th century (1606 – 1869) (2006b), and the Topographic maps of Hungary in the period of World War II in th the 20 century (1938 – 1944) (Timár et al. 2008). These changes can be followed on Figures 107, 108 and 109. Based on the historical maps, of which the first was made in the Medieval period, it is evident that land cultivation, which demanded the ratio of 50 – 50% of forests and open areas (meadow, field, ploughing field and garden) was gradually transforming the landscape into having more open areas. The forested land first decreased to th th 40% (18 century), then 30% (19 century), and finally it went below 20% (middle of the 20th century). At the same time the moor and swamp areas also decreased drastically due to river and flood control. The military map of 1944 shows the study area as basically developing by anthropogenic impacts. The analysis of historical maps leads to the conclusion that it is not possible to conclude anything regarding human impacts in Prehistoric, Ancient or Medieval periods based on the maps, regardless of their date of creation, even if the map is Medieval or later. The relationship between environment and humans from prehistory until the end of the Medieval period in the study area can be outlined only by environmental historical, archaeological and geological examination.
11.5 A zanati régészeti lelőhelyen és a Borzó-patak allúviumán végzett vizsgálatok eredményei
11.5 Results of analysis carried out on the alluvium of Borzó Creek and at the Zanat archaeological site
Sümegi Pál, Persaits Gergő, Páll Dávid Gergely, Törőcsik Tünde
Pál Sümegi, Gergő Persaits, Dávid Gergely Páll, Tünde Törőcsik
A Borzó-patak allúviumán (47º 15’ 22,69” N és 16º 40’ 55,44” E) átfedő zavartalan magfúrást mélyítettünk. A földtani fúrásszelvény alapján a terület felszín közeli rétegeit a pleisztocén végén és holocén során felhalmozódott alluviális üledékek alkották (112. ábra). A fúrás szelvényén 3 db radiokarbon (AMS) elemzést,
We conducted undisturbed parallel drillings on the alluvium of the Borzó Creek (47º 15’ 22,69” N and 16º 40’ 55,44” E). Based on the results of the geological drilling section the near-surface layers of the area consist of alluvial sediments deposited there at the end of the Pleistocene and during the Holocene (Fig. 112). The following analyses were
11. Fejezet / Chapter 11 szemcseösszetételi, izzításos szerves anyag, karbonát- és szervetlen anyag tartalom meghatározást, vízoldásos Na, K, Ca, Mg, Fe tartalom meghatározást, pollenanyag vizsgálatot, makrobotanikai és malakológiai elemzést végeztünk (113–118. ábra). A fúrásszelvényen 3 db AMS vizsgálatot végeztettünk a poznani radiokarbon laboratóriumban és az általuk mért radiokarbon adatokat kalibráltuk (110. ábra). Az adatok nyomán, az ülepedési ráta kiszámolása nyomán helyeztük el időben a környezettörténeti mintákat és a vizsgálatok alapján rekonstruált környezeti változásokat. 11.5.1 Szedimentológiai vizsgálat eredményei A zavartalan magfúrással a következő rétegsort (111. ábra) tártuk fel az allúviumon. A felszín közelében szerves anyagban dús, feketésbarna színű kőzetlisztes agyagréteg fejlődött ki, egy réti talaj A (0 – 30 cm között) és B (30 – 32 cm között) szintje. A terület talajvízállása mesterségesen szabályozott a 19. század végétől kezdődően, így valószínűleg a talaj fejlődése ettől kezdődően megváltozott. A felső 30 – 32 cm az év jelentős részében ritmikusan kiszáradhatott, ezt támasztja alá a pollenvizsgálat eredménye is, mert értékelhető pollenanyagot ebből a szintből nem sikerült kimutatni. Jelentős bioturbációra utaló nyomok találhatók ebben a rétegben. A réti talajszintek feküszintjét, helyenként limonitfoltos, szerves anyag foltokat tartalmazó barnásszürke színű kőzetlisztes agyag, alluviális üledék alkotja, amely fokozatosan megy át egy szürkéssárga színű agyagos kőzetliszt rétegbe, egy minimális szerves anyagot tartalmazó alluviális üledékbe. Zavartalan magfúrással csak rendkívüli nehézségekkel sikerült feltárni ennek a rétegnek a feküjét, egy jégkorban felhalmozódott, minerorganikus, enyhén karbonátos kőzetlisztben gazdag alluviális üledékanyagot. A szedimentológiai vizsgálatok alapján (112. ábra) egy fokozatosan finomodó szemcseöszszetételt sikerült rekonstruálni a fúrás feküjétől a felszínig. A szemcseösszetétel alapján a fekü
carried out on the core samples: three radiocarbon datings (AMS), mechanical composition analysis, organic remains, carbonate and inorganic material content determination by the loss on ignition method, Na, K, Ca, Mg and Fe content determination employing the water solution method, pollen, macrobotanical and malacological analyses (Figs. 113 – 118). Three AMS datings were carried out on the drilling sections in the radiocarbon laboratory of Poznan, and the resulting radiocarbon dates were calibrated (Fig. 110). The chronology of the environmental historical samples and the reconstructed environmental changes based on the examinations were identified by the data and the calculations of the deposition rate. 11.5.1 The results of sedimentological analysis The following series of strata of the alluvium were explored by the undisturbed drillings (Fig. 111). An organic rich silty clay layer developed close to the surface. Its colour is blackish-brown, and it forms the A (0 – 30 cm) and B (30 – 32 cm) horizon of a meadow soil. The ground water level of the area was artificially controlled since the end of the 19th century, therefore the development of the soil had probably changed from this time. The upper 30 to 32 cm layer of the soil had probably desiccated periodically for the greater part of the year. It is supported by the results of pollen analysis as pollen material adequate for evaluation was not detected in this level. Traces of serious bioturbation were observed in this layer. The parent material level of the meadow soil horizon is brownish-grey silty clay, basically alluvial sediment, with limonite and organic material patches. It gradually turns into a greyishyellow clayey silty layer, which is alluvial sediment with minimal organic content. It was very problematic to explore the parent material of this layer using undisturbed drillings. The parent material is minerorganic alluvial sediment, rich in slightly carbonated silt. It was deposited here during the last glacial period.
225
VIA 2 karbonátban viszonylag gazdagabb, szerves anyagban legszegényebb réteg viszonylag jelentős ülepedési energián halmozódott fel. Ebben a rétegben a durvakőzetliszt frakció dominált és jelentős homok anyagot tartalmazó finomkőzetlisztes durvakőzetliszt réteg fejlődött ki (2 és 3 méter között). A kőzetlisztben és homok anyagban gazdag, minerorganikus üledékréteg az eddigi rétegtani párhuzamok alapján a jégkor végén alakulhatott ki periglaciális környezetben, ahol a mállás lehetősége minimális volt és ez tükröződik vissza az elenyésző agyagtartalomban is. A jégkor végén, a jelenkor kezdetén a megváltozott környezeti feltételek hatására a szerves anyag tartalom és az agyagfrakció aránya fokozatosan megemelkedett, a karbonáttartalom viszont lecsökkent (2 – 1,2 méter között). Ez az ártéri üledéktípus a radiokarbon adatok nyomán egészen a Kr. e. VI. évezred első feléig akkumulálódott a vizsgált alluviális síkon, majd a Kr. e. VI. évezred második felében az üledékes paraméterek megváltoztak, az üledék szerves anyag tartalma és az agyagfrakció aránya erőteljesen megemelkedett (113. ábra). Ez a jelentősebb szerves anyag és agyag tartalmú, agyagos kőzetliszt – kőzetlisztes agyag összetétellel, helyenként jelentősebb finomhomok betelepülésekkel jellemezhető ártéri üledék a radiokarbon elemzések alapján egészen az Árpádkor végéig halmozódott fel a Borzó-patak árterén. Ezt követően az üledékképződés jellege megváltozott és valószínűsíthető, hogy eredetileg egy jelentős szerves anyag tartalmú, tőzegakkumulációval jellemezhető környezet, egy lápos réti talaj fejlődhetett ki a vizsgált allúviumon, de ez a felszín közeli réteg utólag megváltozott, valószínűleg a 19. században meginduló és a 20. században kulmináló talajvízszint szabályozás hatására. A vizsgált völgyben több hullámban is szabályozták a Borzó-patak medrét, kimélyítették, majd mesterséges mederbe terelték a patakot. Ennek nyomán a felszín közeli üledékréteg átalakult, kiszáradt és talajosodott. A talajoso-
226
Based on the sedimentological examinations (Fig. 112), a grain composition, which gradually turned into a finer granular structure, was reconstructed from the parent material of the drilling towards the surface. Based on the grain composition the parent material has high carbonate content but has the lowest organic content, and it is deposited on a significant sedimentary energy. In this layer the coarse silt fraction is dominant, and fine silty and coarse silty layers developed with significant sand content (between 2 and 3 metres). Based on stratigraphical analogies, this minerorganic deposit layer, rich in silt and sand, probably evolved at the end of the last glacial period, in a periglacial environment. Here the possibility of weathering was minimal, as it is supported by insignificant clay content. At the end of the glacial period, and at the beginning of the Holocene the ratio of organic remains and clay fraction gradually increased, but the carbonate content decreased (between 2 to 1.2 metres) due to the changes in environmental conditions. Based on radiocarbon data this alluvial sediment accumulated th in this alluvial plane until the first half of the 6 millenth nium BC. In the second half of the 6 millennium BC the sediment parameters changed, and the ratio of organic remains and clay fraction of the deposit strongly increased (Fig. 113). The alluvial sediment has significant organic material and clay content, its composition is clayey silt – silty clay, with significant fine sand intercalations. According to radiocarbon dating this sediment accumulated on the alluvium of the Borzó Creek until the end of the Árpádian Age. Following this period the deposit forming changed. Probably a peaty meadow soil evolved on the alluvium of the study area, and it can be characterised by peat accumulation and high organic content. This near-surface layer later changed, probably due to the th groundwater flood control, which started in the 19 century and culminated in the 20th century. The channel of the Borzó Creek was artificially modified many times; it was deepened, and later the water was channelled into a new artificial course. As a con-
11. Fejezet / Chapter 11 dás mellett a környező domboldalakon kialakított intenzív gazdálkodás nyomán jelentős mennyiségű talaj halmozódhatott át a völgy irányába és keveredhetett a völgyben akkumulálódott alluviális üledékkel. Így a felső 30 – 35 cm esetében már nem a természetes folyamatok voltak a meghatározóak, hanem az utolsó 200 – 300 év emberi hatásai. Ez világosan kimutatható a geokémiai elemzés alapján (113. ábra), mert az elemösszetétel nyomán nemcsak a gazdálkodás és emberi tevékenység során áttelepült talaj akkumulációjával, hanem az elmúlt 60 év során felhasznált jelentős mennyiségű műtrágya felhasználás hatásával is számolni kell a felszín közeli rétegek esetében. A mélyebb, az újkori indusztriális társadalmi hatások által nem bolygatott rétegek geokémiai elemzése alapján az allúviumot viszonylag termékeny, szerves anyagban és karbonátban viszonylag gazdag talajzóna és alapkőzet övezhette. A jelenkori (holocén) rétegek elemtartalmában csak a szerves anyag és agyagtartalom növekedéséből származó elemösszetétel változások hatásai jelentkeztek. Ugyanakkor a jégkor végi és a kora holocén során felhalmozódott üledékes horizontok elemösszetétele (113. ábra) igen jelentősen eltért a termelő gazdálkodás kialakulásától kezdődően kifejlődött rétegek elemösszetételétől. Ennek nyomán igen eltérő talaj, növényzet és elemforgalmi dinamikát rekonstruálhatunk a jégkor végén, a holocén kezdetén és a holocén második felében. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy az általunk vizsgált alluviális sík egy nagyobb területről származó üledékanyag akkumulációs horizontja, ahol a lejtő irányában csepperózióval áttelepített jelenkori talaj, a patak által szállított hordalékanyag és a völgyek oldalát alkotó vályogos üledék, lösz, homok és kavicsanyag egyaránt felhalmozódhatott. Így az általunk vizsgált üledékrétegek holocénkori fluviális anyagot és korábban felhalmozódott, de a lejtőfolyamatok és a fluviális erózió, valamint szállítás hatására áttelepült jégkori és holocén
sequence the near-surface sediment layer was transformed, dried out and became a soil. Besides the soil forming, significant amounts of soil might have been redeposited towards the valley because intensive agricultural activity took place on the surrounding hillsides. This redeposited soil might have mixed with the alluvial sediments that accumulated in the valley. Therefore, the most determinant processes regarding the upper 30 to 35 cm layer were not the natural ones but the impact of humans in the last 200 to 300 years. It is evident by the geochemical analysis (Fig. 113) that in the case of the element composition of near-surface layers not only the accumulation of redeposited soil due to land use and human activity must be taken into account, but also the impact of the significant amounts of fertilisers that have been used in the last 60 years in the area. Based on the geochemical analysis of the deeper layers that were not disturbed by the effects of industrial societies in the Modern Age, the alluvium was probably surrounded by a productive soil zone and parent material rich in organic remains and carbonate. In the element content of the Holocene layers only the effects of element composition changes originating from the increase in organic remains and clay content were detected. At the same time the element composition of sedimentary horizons deposited at the end of the glacial period and during the Early Holocene (Fig. 113) is significantly different from that of the layers that started developing at the beginning of the agricultural use of the land. Consequently we can reconstruct a very different soil, vegetation and element variation dynamics at the end of the glacial period, at the beginning and in the second half of the Holocene. At the same time we must take into account that an accumulation horizon originating from a larger area might have created deposits on the alluvial fan currently under observation. The soils of the Holocene redeposited by runoffs; the sediments carried by the creeks; and the loamy sediments, loess, sand and gravel of the hillsides all might have deposited here.
227
VIA 2 üledékes kőzeteket egyaránt tartalmazó heterogén üledékanyagot alkot. Vagyis a szemcse- és elemösszetétel változása nemcsak az üledékes környezet változásával, hanem a lepusztulási térszínek üledékanyagának összetételével is kapcsolatot mutathat és a korábban felhalmozódott üledékanyag összetétele deformálhatta az akkumulációs térszín üledékanyagának geokémiai és üledékes összetételét. 11.5.2 A makrobotanikai vizsgálat eredményei A fúrásszelvényből 38 mintát elemeztünk meg makobotanikai összetételre (114. ábra). Az előkerült makrobotanikai anyag megtartási állapota az igen rossz és rossz kategóriába sorolható volt, a felszín közeli mintákból előkerült kökény (Prunus spinosa) és éger (Alnus) maradványokat leszámítva. A makrobotanikai anyag összetétele és változásai alapján hat környezettörténeti horizontot sikerült lehatárolni a fúrásszelvényben, amely nagy valószínűséggel hat környezettörténeti állapotnak felel meg a Borzó-patak általunk vizsgált alluviális rendszerében. Az első makrobotanikai horizont 3 és 2 méter között húzódik a fúrásszelvényben. A makromaradványok közül ebben a szintben csak égett faszén, 1 – 3 mm nagyságú pernye folyamatos jelenléte, valamint a csigahéj töredékek mennyisége emelhető ki. Sem lágy szárú, sem fás szárú egyéb makrobotanikai maradvány, mint szövet, ág, levél, vagy növényi törmelék nem került elő a fúrásnak ebből a szakaszából. Ennek nyomán igen speciális beágyazási környezetet rekonstruálhatunk. Valószínűsíthető, hogy a patakvölgyben a jégkor végén időszakosan kiengedő permafroszt (örökfagy) réteg kifejlődése, az allúviumon felhalmozódó üledék típusa, enyhén lúgos kémhatása és az időszakos vízborítás és kiszáradás nem kedvezett a makrobotanikai anyag fennmaradásának. Az égett pernye folyamatos jelenléte ugyanakkor igen jellemző vetülete a jégkor végi kárpátmedencei ökoszisztémának, mert a korábbi vizsgálatok (Willis et al. 1995, 2000; Sümegi 2004, 2005) egyértelműen rámutattak arra, hogy
228
Therefore, the sediment layer under observation is a heterogeneous deposit, containing sedimentary rocks from the glacial period and the Holocene, redeposited here due to fluvial erosion and slope erosion, and also contained later fluvial matter from the Holocene. That is, the changes in grain size and element distribution show a relationship not only with the changes in the sedimentary environment but with the composition of the sediments in the erosion areas. The composition of the deposits that accumulated earlier might have changed the geochemical and sedimentary composition of the deposit matter of the accumulation area. 11.5.2 The results of macrobotanical analysis Thirty-eight samples of the core were analysed for macrobotanical composition (Fig. 114). The preservation of the macrobotanical material could be categorised as poor and very poor, except for the blackthorn (Prunus spinosa) and alder (Alnus) remains discovered in samples from near-surface layers. Based on the composition and changes in the macrobotanical material, six environmental historical horizons were determined in the drilling section, which probably correspond with six environmental historical conditions of the alluvial system of the Borzó Creek. The first macrobotanical horizon stretches from 3 to 2 metres in the drilling section. In this level of the macro remains only charcoal, ash with the size of 1 to 3 mm, and fragments of mollusc shells are present. Ash is constantly present. Neither herbaceous, nor arboreal macrobotanical remains are detected in this layer, not even tissue, branch, leaf or other plant fragments. Consequently, a very special embedding environment can be reconstructed. The development of permafrost layers, which thawed temporarily at the end of the glacial period, the sediment type of the alluvium, the slightly alkaline reaction, the periodical water flood and desiccation probably did not work in favour of the survival of macrobotanical remains. The constant presence of ash is very characteristic of the ecosystem of the Carpathian Basin at the end
11. Fejezet / Chapter 11 a jégkori végén még a legjelentősebb lehűlések során is a Kárpát-medencében a védettebb területeken, ún. „mérsékeltövi jégkori oázisokban”, fenyvesek fejlődtek ki, amelyek ciklikusan leégtek. Égésük nyomán keletkezett pernyeanyag eolikus úton szállítódott az üledékgyűjtő medencékbe, tavak, lápok, allúviumok felszínére, ahol betemetődve megőrződtek, jelenlétükkel bizonyítva az egykori természetes és ciklikus erdőtüzeket, amelyek a mai különböző fajösszetételű, és eltérő szerkezetű tajgavegetációban is igen jelentős természetes folyamatot alkotnak (Payette 1991). Sajnos szöveti maradványok hiányában nem lehetett megállapítani, hogy a pernyeanyag esetleg a Borzó-patak völgyében kifejlődött fenyvesből származhatott-e. A pernye mellett viszonylag jelentős Mollusca héj került elő a szelvénynek ezen szakaszából, amely nyomán párás, enyhén lúgos környezet folyamatos fennmaradását valószínűsíthetjük a Borzó-patak völgyében a jégkor végén. A második makrobotanikai horizont 2 és 1,2 méter között húzódik a fúrásszelvényben. Ebben a szintben a pernye anyag drasztikusan lecsökkent, ugyanakkor megjelentek a határozhatatlan szerves anyag törmelékek és arányuk egyre jelentősebb lett a felszín felé haladva. A határozható növényi maradványok között az egyszikű, lágy szárú maradványok domináltak, valamint nád (Phragmites australis) és gyékény (Typha) szövet és levélmaradványok is előkerültek. A makrobotanikai változás olyan jellegzetes az előző szinthez képest, hogy ennek a nyomán a pleisztocén/holocén határát, az átmeneti szintet 2 – 1,8 méter közé tehettük. A jégkor végi környezet átalakulása, a jelenkori környezet kialakulása már kedvezett a szerves anyag felhalmozódásának és megőrződésének, ezért maradhattak fenn a mintákban feltárt makrobotanikai maradványok. A makrobotanikai anyag jelenléte és növekvő száma alapján igen jelentős növényzeti borítottsággal, közte nádas és gyékényes szint kifejlődésével számolhatunk a Borzó-patak allúviumán a holocén kezdetén, a Kr. e. X. és VI. évezred között.
of the glacial period. Earlier research (Willis et al. 1995, 2000; Sümegi 2004, 2005) clearly shows that coniferous forests developed in the Carpathian Basin at the end of the last glaciation, even during the most significant cool off periods. The coniferous forests developed in sheltered areas, in the so-called “temperate glacial oasis”. These forests periodically burnt down. The ash originating from the forest fires was carried by Aeolian processes to the sedimentary basins, and to the surface of lakes, swamps and alluviums. They were preserved there by burying, and their presence proves the former natural and periodic forest fires. These create a very significant natural process in recent taiga vegetation, which is characterised by a composition of different structures and species (Fayette 1991). Since there are no tissue remains, unfortunately it is not possible to determine whether the ash originated from the coniferous forest developed in the valley of the Borzó Creek. A significant number of mollusc shells were found among the ash in this section. By this fact it is probable that the humid and slightly alkaline environment was sustained in the valley of the Borzó Creek at the end of the last glaciation. The second macrobotanical horizon is represented from 2 to 1.2 metres in the drilling section. The ash content drastically drops in this level but undetermined organic material fragments appear, and their ratio increases towards the surface. The identifiable plant remains are dominated by monocot herbaceous vestiges and tissue fragments of reed (Phragmites australis), Typha and leaf remains. Compared to the previous level the macrobotanical change is so significant that it leads us to draw the margin of the Pleistocene/Holocene, the transitional level, between 2 and 1.8 metres. The changes in the environment at the end of the glacial period, and the development of the environment in the Holocene worked for the benefit of deposition and survival of organic remains. This is the reason why the explored macrobotanical remains were preserved in the samples. Based on the presence of macrobotanical remains and its increasing number, we can assume the develop-
229
VIA 2 A VI. évezred második felétől viszont a makrobotanikai anyag jellege megváltozott és a harmadik makrobotanikai horizont fejlődhetett ki (1,2 – 0,8 m között). Elsősorban a növényi maradványok száma emelkedett meg erőteljesen, mind a határozhatatlan növényi törmelék, mind az egyszikű, nád-, és gyékénymaradványok száma erőteljesen megemelkedett és a szelvényen belül maximumot ér el. Ez a változás szoros kapcsolatot mutat az üledékföldtani vizsgálatok esetében kimutatott szerves anyag tartalom emelkedéssel. Ennek nyomán jelentős mennyiségű, szerves anyagban dús üledék halmozódhatott fel az ártéren a Kr. e. VI. évezredtől egészen a Kr. e. 5. évszázadig. A határozható maradványok között a nád és gyékény aránya lett az abszolút uralkodó, és ennek nyomán a jelentős növényzeti borítás egyik legfontosabb eleme a nád és a gyékény lehetett. A makrobotanikai anyag összetételének változása alapján erőteljes emberi hatás fejlődhetett ki a vizsgált völgy környezetében és ennek nyomán a szerves anyag áthalmozódása, betemetődése felgyorsult, a völgy allúviumán szerves anyagban dús üledék halmozódott fel. Valószínűsíthető, hogy az erózió és akkumuláció felgyorsulása, a szerves anyag tartalom növekedése az erdei vegetáció megbontásának következménye. A nádas és gyékényes öv kiterjedése a völgy feliszapolódásának következménye lehetett és nem zárható ki, hogy már ebben a fázisban erőteljesen megbolygatták a völgy kora holocén folyamán kialakult növényzetét. A következő környezettörténeti – makrobotanikai fázisban, 0,8 – 0,3 méter között viszont már egyértelműen beavatkozott a területen ekkor élt, Kr. e. 5. és Kr. u. 10. század közötti emberi közösség a völgy növényzetének fejlődésébe. Ez a beavatkozás egyértelműen viszszatükröződik a sás (Carex) és fűz (Salix) maradványok megjelenésében és jelentős arányában (114. ábra), valamint a nád (Phragmites) és gyékény (Typha) maradványok viszszaszorulásában. Valószínűsíthető, hogy a természetes vízparti és mocsári vegetáció em-
230
ment of a significant vegetation cover including reed and cattail on the alluvium of the Borzó Creek, th at the beginning of the Holocene between the 10 and 6th millennia BC. From the second half of the 6th millennium BC the type of the macrobotanical material changed, therefore leading to the third macrobotanical horizon (between 1.2 to 0.8 metres). Primarily the number of plant remains increased strongly. There is an increase in undetermined plant remains and the amounts of monocot, reed and cattail remains are significantly higher, showing a maximum within the section. This change shows close correspondence with the organic material content increase that was determined by the sedimentological evaluation. Consequently significant amounts of organic material rich sediments were deposited on th the alluvium between the 6 millennium until the 5th century BC. Reed and cattail are absolute dominant in the remains. It is clear then that some of the most important elements of the vegetation cover must have been the reed and the cattail. The changes in the composition of macrobotanical material show a strong human impact in the surroundings of the valley presently under study. It resulted in the acceleration of the redeposition and burial of organic remains, and led to the accumulation of sediment with high organic content on the alluvium of the valley. The accelerated ratio of erosion and accumulation, and the increase in organic content are probably the consequences of disturbing the forested vegetation. The expansion of reed and cattail was probably caused by the siltation of the valley. The vegetation of the valley that evolved during the Early Holocene was probably strongly disturbed already in this phase. The next environmental historical – macrobotanical – phase is between 0.8 to 0.3 metres. In this phase the impact of human activity is clearly observable, as the communities that lived here beth th tween the 5 century BC and the 10 century AD interfered with the development of the vegetation of the valley. This interference is clearly shown in the appearance and increased quantity of sedge
11. Fejezet / Chapter 11 beri beavatkozás (égetés és ültetés) hatására átalakult és a völgy allúviumát legeltetésre, deleltetésre (árnyékoltatásra), valamint a gyorsan növő, igen sokféle célból (építkezés, szállítóanyag kialakítás, tüzelés) is felhasználható haszonfák (fűz) ültetésére is felhasználták. Ez a hasznosítási módja a Borzó-patak árterének a vaskor végére, az antik időkre és a népvándorlás korra tehető, és a magyar honfoglalást követően a kora középkorban már nem maradt fenn, mert a fűzfa maradványok a középkorban visszaszorultak, helyette igen jelentős mennyiségű éger (Alnus) maradvány került elő. Az éger terjedés alapján az emberi hatás a patak allúviumon lecsökkent a középkor folyamán és az irtványokon gyorsan terjedő éger boríthatta be a vizsgált völgyszakaszt. A hatodik makrobotanikai szint már valószínűleg a középkor végén, az újkor során alakulhatott ki, és erőteljesen kapcsolódhatott a völgy kiszárításához, a patakmeder szabályozásához, mert az allúviumon felhalmozódott üledékben az éger, sás, nád növényzethez köthető maradványok visszaszorultak és szárazságot tűrő cserjék (kökény – Prunus spinosa) jelentek meg (114. ábra). A megváltozott beágyazódási és megőrződési környezetet a famaradványok fennmaradása is bizonyítja, bár ez utóbbiak, mivel felszín közeli zónáról van, bioturbáció nyomán is bekeveredhettek az üledékbe. Külön kell említést tennünk a pernyeszintnek a V. évezred kezdetétől kimutatható szinte folyamatos növekedésére (114. ábra). Ennek nyomán a vizsgált terület környezete az elmúlt hétezer év során folyamatosan lakott volt és az emberi közösségek létszáma és hatása a környezetükre is folyamatosan emelkedett. Mivel a minták időbeli felbontó képessége mintegy 300 – 500 évre tehető, finomabb ciklusú, évszázados skálájú civilizációs visszaesések és előretörések nem állapíthatók meg a pernyevizsgálat nyomán. Viszont egyértelműen kiemelkedik a késő vaskori – ókori pernyeszint (114. ábra), mert
(Carex) and willow (Salix) remains (Fig. 114), and also in the diminishing of reed (Phragmites) and cattail remains. The natural waterside and swamp vegetation was probably transformed by human interference (burning and planting). The alluvium of the valley was used for animal grazing, shading and for planting trees that grow fast (willow) and could be used for many purposes (building, transportation material, firewood). This method of using the alluvium of the Borzó Creek can be dated to the end of the Iron Age, to Antiquity and the Migration period. After the Hungarian Conquest period, in the Early Medieval period the use of the alluvium was not sustained. It is proven by the strong decrease in willow remains from the Medieval period. Instead significant amounts of alder (Alnus) remains were found. Based on the expansion of the alder, the human impact significantly decreased on the alluvium during the Medieval period and the alder, which spread rapidly covered the valley. The sixth macrobotanical phase probably evolved at the end of the Medieval period and during the Modern Age. It is strongly connected to the desiccation of the valley and to flood control because the alder, sedge and reed remains decreased in the alluvial sediment, and bushes appeared, which prefer dry climates (blackthorn - Prunus spinosa) (Fig. 114). The modified embedding and preservation environment is also proven by the preserved wood remains; although the presence of the latter in the sediment might have been caused by bioturbation since it is the near-surface zone. We have to mention the almost continuous increase in the level of ash starting at the beginning of th the 5 millennium BC (Fig. 114). According to this, the environment of the study area has been inhabited continuously for the last seven thousand years. The number of inhabitants and their impact on the environment has increased steadily. Since the samples provides chronological notches of 300 to 500 years only, the ash analysis does not make it possible to determine civilisation advancements and halts in a more fine grained manner in terms of centuries.
231
VIA 2
232
az ókort követően, a népvándorlás kor folyamán jelentős visszaesés mutatkozik a pernye mennyiségében. Ennek nyomán a késő vaskori, ókori lakosság hatása kiemelkedő volt a területen és valószínűleg jelentős mértékben befolyásolhatták a vizsgált térség növényzetének fejlődését. A régészeti adatok és a kronológiai eredmények alapján egyértelmű, hogy ez a kiemelkedő emberi hatás a fejlett vaseszközökkel rendelkező keltákhoz, a császárkorban pedig a romanizált kelta közösségekhez köthető. Ugyanúgy, mint a Kárpát-medence más területein, ahol a kelta közösségek megtelepedtek, kimutatható az emberi hatások rendkívüli felerősödése, a talajerózió felgyorsulása, az alluviális síkok feliszapolódása, a tavak és a parti zónájuk feltöltődésének felgyorsulása, elmocsarasodása (Jerem et al. 1985, 1986; Willis et al. 1998; Sümegi 1999, 2004; Magyari et al. 2002; Jakab et al. 2009). A kelta közösségek megjelenéséhez és tevékenységéhez köthető környezet-átalakítás olyan erőteljes volt, hogy a népvándorlás kori visszaesést követően csak a középkorban jelentkezett hasonló pernyemennyiség az üledékben.
However, the Late Iron Age and Ancient period ash levels clearly stand out (Fig. 114), because after the Ancient period during the Migration period, there is a strong drop in the quantity of ash. We can deduce that the impact of inhabitants in the Late Iron Age and Ancient period was very strong on the area, and they probably significantly affected the vegetation of the study area. Archaeological data and chronological results clearly show that the outstanding human impact is related to the Celts who had sophisticated iron tools, and to the Imperial period, to the Romanised Celtic communities. A strong increase in human impacts is observable here similarly to other areas in the Carpathian Basin where Celtic communities settled. It led to the acceleration of soil erosion, the siltation of alluvial fans, the faster fill up of the shore zones of lakes, leading to their transformation into swamps (Jerem et al. 1985, 1986; Willis et al. 1998; Sümegi 1999, 2004; Magyari et al. 2002; Jakab et al. 2009). The environmental transformation, related to the appearance and activity of Celtic communities, was so marked that after the drop in ash quantity in the Migration period only the Medieval period shows similar amounts of ash in the sediments.
11.5.3 A pollenanalitikai vizsgálat eredményei
11.5.3 The results of the pollen analysis
A fúrásszelvényből 52 mintát vizsgáltunk meg virágporszem összetételre. A pollenanyag megtartás az egyes üledéktípusokban igen eltérő volt, de átlagosan közepesnek mondható. Ennek nyomán a szelektív pollenmegőrződés csak kisebb mértékben befolyásolhatta a pollen összetételt, kivéve a felső 30 cm-t, ahol vagy egyáltalán nem került elő pollenanyag, vagy megtartási állapota kifejezetten rossz volt (115. ábra). Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az allúviumokon felhalmozódott pollenanyag származási helye bizonytalan, igen erőteljesen befolyásolja azt a völgy alakja, a völgyben kifejlődött patak vízhozama, vízjárás típusa. Így a pollenanyagban visszatükröződő változások elsősorban a regionális vegetáció változásaival hozhatók öszszefüggésben, és csak másodsorban tükrözik visz-
Altogether fifty-two samples from the drilling section were analysed for pollen content. Pollen preservation was quite different in each sediment type but on average it was medium. Based on this, the selective pollen preservation influenced the pollen content only to a small degree, except for the upper 30 cm where pollen material was not found at all or its preservation was very poor (Fig. 115). At the same time we must realise that the origin of the pollen matter deposited on the alluvium is uncertain, and it is greatly influenced by the shape of the valley, and by the water yield and water regime of the creek. Therefore, the changes that are reflected in the pollen material primarily denote the changes in the regional vegetation, and only secondarily present the changes in the local
11. Fejezet / Chapter 11 sza a lokális növényzeti változásokat (Fall 1987; Hall 1989). Ennek oka az, hogy jelentős mennyiségű hordalékanyaggal szállított, illetve vízfelszínen úszó pollenanyag halmozódik fel az alluviális üledékben – erőteljesen módosítva a lokálisan felhalmozódó pollenanyag összetételét (Sümeg és Bodor 2000; Sümegi et al. 2002). A pollenanyag alapján öt nagyobb környezettörténeti horizontot lehetett lehatárolni a fúrásszelvényben (115. és 116. ábra). Az első pollenzóna 3 és 1,7 méter között fejlődött ki (115. ábra). A fás szárú növények pollenjeinek alárendelt, mintegy 40 – 50% körüli aránya jellemzi ezt a szintet. A pollenanyagban egyértelműen a széllel nagy távolságra terjedni képes és a vízben lebegve terjedő, szelektíven is megőrződő, légzsákos pollenek, elsősorban a fenyőfélék (Pinus és Picea, valamint Juniperus taxonok) dominálnak a fás szárú vegetációban. Alárendelten fűz (Salix), éger (Alnus), nyír (Betula) taxonok pollenjei is megjelennek ebben a szelvényszakaszban. A pollenösszetétel változása alapján két alzónára osztható. A 3 – 2 m közötti alzóna pollenösszetételére egyértelműen a jégkori vegetációra jellemző növényzeti összetételt rekonstruálhatjuk, míg a 2 – 1,7 méter közötti horizontban a jelenkor (holocén) kezdetén kialakult vegetációból származó pollenanyagot sikerült feltárnunk. A jégkor végi alzóna esetében bár viszonylag jelentős a fenyőpollen arány (30 – 50%), de jelentős pollenkibocsátó képessége alapján lokális jelenlétére csak 60% feletti pollenarány felett következtehetünk. Így a viszonylag jelentős fenyőpollen arány inkább a regionális (sőt a fenyőpollen jelentős terjedő képessége eredményeként elsősorban globális) jégkor végi polleneső összetételére következtethetünk, mintsem az egykori lokális vegetáció felépítésére. A lágyszárúak (116. ábra), elsősorban a fűfélék (Gramineae), ürömfélék (Artemisia), llibatopfélék (Chenopodiaceae) aránya olyan kimagasló, hogy ennek nyomán egy tundrális – sztyeppei vegetáció keveréknek a dominanciáját rekonstruálhatjuk
vegetation. The reason for this is that significant amounts of pollens were deposited in the alluvial sediment, which were carried there by the stream load, or from the surface of the water. These modified the composition of the locally deposited pollen materials (Sümegi and Bodor 2000; Sümegi et al. 2002). Based on the pollen record five larger environmental historical horizons can be distinguished in the drilling sections (Figs. 115, 116). The first pollen zone developed between 3 and 1.7 metres (Fig. 115). This level is characterised by the subdominance of arboreal plants, as their ratio is only 40 – 50%. The most dominant in the pollen material are the air sac pollens that can be carried to a long distance by Aeolian processes, float in the water and can be selectively preserved. The dominant ones of the arboreal vegetation are mostly coniferous plants (Pinus, Picea, and Juniperus taxa). Willow (Salix), alder (Alnus) and birch (Betula) taxa are also present in this phase, but in subdominance. It can be divided into two subzones by its pollen composition changes. The pollen composition of the subzone between 3 and 2 metres can be reconstructed to show clearly the vegetation characteristic of the glacial period. The pollens originating from the vegetation that evolved at the beginning of the Holocene was present in the horizon between 2 and 1.7 metres. In the case of the subzone, from the end of the glacial period, the pine pollen concentration is significant (30 – 50%), but as this plant has a high pollen emission capacity we can consider its local presence only if the pollen concentration exceeds 60%. Therefore, this significant pine pollen concentration does not denote the former local vegetation but rather shows the composition of the regional (and due to the significant spreading speed of the pine pollen, we might call it global) pollen mass at the end of the glacial period. The ratio of herbs (Fig. 116), especially the true grasses (Gramineae), Artemisia species and Chenopodiaceae is so high that on their basis we can reconstruct the vegetation with tundra and steppe
233
VIA 2 a vizsgált területen. Ebben a nyílt vegetációban csak alárendelten és foltszerűen megjelenő hidegtűrő fákkal és cserjékkel, közte törpefenyőkkel (Pinus mugo), lucfenyővel (Picea), borókával (Juniperus), törpe és szőrös nyírrel (Betula nana, B. pubescens), valamint alpesi égerrel (Alnus viridis) jellemezhető fás szárú vegetáció jelenhetett meg. A vízpartokon, elsősorban a patakok mentén sásfélék (Cypeaceae) terjedtek el. Ez a vegetáció összetétel a késő-glaciális folyamán fokozatosan megváltozott, a nyílt területekre jellemző lágyszárúak aránya előbb 50%, majd 20% alá csökkent és a fenyőfélék aránya (70%) olyan erőteljesen megemelkedett, hogy ennek nyomán egyértelműen erdei fenyő (Pinus sylvestris) dominanciájú lokális fenyvesek jelenlétére következtethetünk. A fenyvesek égerrel, nyírrel, fűzzel keverten jelentkeztek, majd a holocén kezdetén már termomezofil lombos fákkal (tölgy – Quercus, szil – Ulmus, kőris – Fraxinus), cserjékkel (mogyoró – Corylus) elegyesen létezhettek. A lágyszárúakkal borított térszínek a patakpart mocsaras sávjára és a fenyvesekben kialakuló természetes erdőtüzek nyomán kifejlődött tisztásokra szorultak vissza. A pollenösszetétel változása alapján a pleisztocén/holocén határon két erdőtípus váltása (erdő/erdő-változás) játszódott le a vizsgált térségben, ahol a döntően hidegtűrő, hidegkedvelő elemekből álló, lazább szerkezetű késő-glaciális korú fenyőerdő fokozatosan záródott a holocén kezdetén és egy termomezofil lombos elemekkel kevert erdei fenyő és nyír dominanciával jellemezhető fenyőerdő vette át a helyét. Ez a jelenkor kezdetén kifejlődött fenyőerdő egészen a Kr. e. IX. évezredig boríthatta a vizsgált kistájat és az elemzett allúviumot, majd a felmelegedés hatására a fenyőelemek kiszorultak a lokális vegetációból és zárt szerkezetű lombos fákból álló ligeterdő, a pollenösszetétel alapján valószínűleg tölgy – szil – kőris keményfás ligeterdő boríthatta az elemzés alá vont völgyet. A magasabb, szárazabb térszíneken zárt tölgyerdők alakulhattak ki ebben az időhorizontban jelentős mogyorócserje borítással. Ez az erdőtípus emberi hatásoktól szinte
234
mixture dominance. In this open vegetation arboreal plants could have been present only in patches and in subdominance. These arboreals were cryotolerant trees and shrubs, including coniferous plants like Pinus mugo, spruce (Picea), juniper (Juniperus), dwarf birch (Betula nana) and pubescent birch, (B. pubescens), and alpine alder (Alnus viridis). Arundinaceous plants (Cypeaceae) prevailed at the watersides, especially along creeks. This vegetation composition gradually changed during the late glacial period. The ratio of herbaceous plants characteristic of open areas first decreased below 50%, then below 20%. At the same time the ratio of coniferous plants increased (70%) so markedly that on the bases of this we can clearly deduce the presence of local pine forests with Scots pine (Pinus sylvestris) dominance. The pine forests were mixed with alder, birch and willow; and by the beginning of the Holocene period the vegetation extended by thermomesophil deciduous trees (oak – Quercus, elm – Ulmus, ash – Fraxinus) and shrubs (hazel – Corylus). The regions inhabited by herbaceous plants shrank to the swampy watersides of creeks and to the glades of coniferous forests, which were created by natural forest fires. Based on the pollen composition one type of forest changed into another type (forest/forest change) at the time of the Pleistocene and Holocene transition in the study area. The loosely structured late glacial coniferous forest, consisting of mostly cryotolerant and cryophil elements, gradually shrank at the beginning of the Holocene period, and in its place another type of coniferous forest emerged, mixed with thermomesophil deciduous elements with Scots pine and birch dominance. This coniferous forest that evolved at the beginning of the Holocene probably covered the study area and the alluvium under examination until the 9th millennium BC. Due to warming these coniferous elements slowly disappeared from the local vegetation, and a closely structured deciduous grove forest took its place in the valley. Based on the pollen composition it was probably a hardwood forest consisting of oak, elm and ash. On a
11. Fejezet / Chapter 11 mentesnek tekinthető, bár a mogyoró (Corylus) és az iszalag (Clematis vitalba) jelentős dominanciája nyomán felmerül a lehetősége annak, hogy a neolit termelő gazdálkodás kialakulása előtt, a mezolitikum során is jelentős hatással lehettek az emberi közösségek az erdei környezetre. Ugyanis a napfénykedvelő, szegélyvegetációban terjedő mogyoró (Corylus) jelentős dominanciacsúcsai alapján, valamint a tölgy (Quercus) pollenarányának párhuzamos és ciklikus csökkenése nemcsak a vizsgált szelvényünkben, hanem a Kárpát-medence több pontján is kimutatható, például az Északi-középhegységben, ahol a kisebb pernyecsúcsoknak a maximumai (Willis et al. 1997) a tölgy (Quercus) pollen mennyiségének visszaesésével és a mogyoró (Corylus) mennyiségének növekedésével mutatnak összefüggést Kr. e. 7000 – 6000 között. Ugyanakkor hasonló változásokat lehetett kimutatni más észak-alföldi, középhegységi lelőhelyek esetében is (Sümegi 1998, 1999, 2000, 2004). Amerikai, ausztráliai (Mellars 1976) és nyugat-európai példák (Evans 1975) alapján tudjuk, hogy a mezolit szinten élő vadászógyűjtögető népek többféle célból (vadászat, szegélyzóna kiterjesztés, táborhely és vadászott csordaállatok terelőútjainak kialakítása) is használták az erdőégetést (Smith 1970; Clark 1972, 1988; Clark et al. 1989; Bennett et al. 1992). A vizsgált területen a mezolitikum végén elkezdődött, tudatosnak is tekinthető környezet-átalakítások közül kiemelkedik a szegélyvegetáció, a mozaikos erdei környezet kialakítására törekvés, mert ez az erdők szegélyén élő, napfénykedvelő mogyoró terjedését nagymértékben elősegítette (Smith 1970; Behre 1988). Bár még nincsenek archaeobotanikai adatok a magyarországi mezolit lelőhelyekről a mogyoró gyűjtéséről, de a nyugat-európai mezolit lelőhelyeken megfigyelt gyűjtögetési stratégia és az erdőégetés/mogyoró pollen mennyiségének növekedése között, úgy tűnik, összefüggés van (Smith 1970). Az örökzöld, takarmányként is felhalmozható, tápértékét szárítás után is jelentős mértékben megőrző borostyán liánjainak, leveleinek begyűjtése és felhalmozása pedig az időszakos állattartáshoz (Price 1987; Bánffy 2004), a vadászat
higher altitude, on drier soils, closed oak forests might have evolved in this time horizon with significant hazel shrub presence. This forest type can be considered to be free of human impacts but based on the significant dominance of hazel (Corylus) and clematis (Clematis vitalba) it is also possible that human communities might have had a significant effect on the forest environment during the Mesolithic, before the development of Neolithic agriculture. The dominance of photophil and edge vegetation, hazel (Corylus) and the parallel and cyclic decrease in oak (Quercus) pollen ratio is not only present in the study area but at many other locations in the Carpathian Basin, for instance in the North Hungarian Range, where the maxima of smaller ash peaks (Willis et al. 1997) show a relationship between the decrease in oak (Quercus) pollens and the increase in hazel (Corylus) between 7000 and 6000 BC. Similar changes are detected in the case of other sites situated in the north Great Hungarian Plain and in the midmountains (Sümegi 1998, 1999, 2000, 2004). We know by American, Australian (Mellars 1976) and western European examples (Evans 1975) that hunter-gatherer societies in the Mesolithic employed forest burning for many purposes (for hunting, to expand the edge zone, to create camp sites and to detour the animal herds to be hunted) (Smith 1970; Clark 1972, 1988; Clark et al. 1989; Bennett et al. 1992). The attempt to create edge vegetation and a mosaic forest environment stands out of other attempts to change the environment. It started at the end of the Mesolithic in the study area and can be considered to be deliberate. This process helped significantly the extension of photophil hazel, which prefers to live at the margins of forests (Smith 1970; Behre 1988). Although there are no archaeobotanical data available from Hungarian Mesolithic sites regarding the gathering of hazel, it seems that there is a connection between the gathering strategies observed at western European Mesolithic sites and the increase in forest burning/hazel pollen quantity (Smith 1970).
235
VIA 2 alkalmával befogott és téli időszakban borostyánnal etetett, majd a tél végén a táplálékhiányos időszakban levágott növényevő állatok tartására is alkalmas volt. Ezt a tevékenységet támasztja alá többek között a keleméri Mohosok pollenszelvényének korábbi elemzése is, ahol a szil és a kőris pollen késő mezolit korú ciklikus visszaesése alapján (Magyari et al. 2002) a lombjuk szelektív gyűjtésére és levéltakarmányként történő felhasználására, a lombetetés kialakulására következtettünk (Heybroek 1963; Sümegi et al. 2008). Hasonló folyamatokat tártak fel más nyugat-dunántúli pollenelemzések során is (Ilon et al. 2005; Bánffy et al. 2009). Ennek nyomán nem zárhatjuk ki, hogy a borostyánt, hasonlóan, mint a nyugateurópai kora-holocén korú zárt erdei területeken élt mezolit közösségeknél megfogalmazták, itt az Alpokalján is lombetetésre használták a területen élt mezolit közösségek. Így a kora-holocén, feltehetően a IX. évezredtől kialakuló mérsékeltövi őserdőkben is már jelentős hatással lehetettek az emberi közösségek. A késő mezolitikum során elkezdődött és tudatosnak tekinthető, a vizsgált területen is kimutatható, vegetációváltozást, a mozaikos erdei környezet létrehozását okozó emberi tevékenységnek igen nagy a jelentősége, mert azt bizonyítja, hogy a mezolitikum második felében a Kárpát-medencében élő vadászó – halászó – gyűjtögető népcsoportok eljutottak az ún. “szubsztituciós” fázisba (Zvelebil és RowleyConwy 1986). Vagyis a saját, aktív beavatkozásaik nyomán felhalmozott ismereteik révén nyitottá váltak az élelmiszertermelési, a produktív gazdálkodási tapasztalatok átvételére (Zvelebil 1986). Ezt támasztják alá a dunántúli kora neolit lelőhelyek Bánffy Eszter (2004) régész által végzett legújabb elemzések is. A vizsgált területen a IX. évezredben kifejlődött és minimális, csak évszakosan jelentkező emberi hatásokkal befolyásolt fejlődésű erdőtípus és lágyszárúakkal, köztük harmatkásával, gyékénnyel és náddal borított patakparti terület a radiokarbon vizsgálat alapján egészen a
236
The gathering and accumulation of ivy (Hedera) stems and leaves seem to be related to seasonal animal keeping (Price 1987; Bánffy 2004). The evergreen ivy could be used as forage as it is high in nutrients even after drying. It was adequate to feed the animals that were caught during hunting, and at the end of winters when food was scarce these animals could be slaughtered. This activity is supported, among other data, by the pollen section analysis of the Kelemér Mohos. We assume the selective gathering of leaves of elm and ash by the cyclic drop in their pollen amounts in the Late Mesolithic (Magyari et al. 2002). The leaves could have been used as forage to feed the animals (Heybroek 1963; Sümegi et al. 2008). Similar processes were discovered by other pollen analyses from western Transdanubia (Ilon et al. 2005; Bánffy et al. 2009). For this reason we cannot rule out that ivy was used by the Mesolithic communities that once lived at the foreland of the Eastern Alps to feed animals with foraged leaves, similarly to other western European Mesolithic communities that lived in the closed forest areas of the Early Holocene. It means that human communities might have had a significant impact on the temperate virgin forests that evolved in the Early Holocene, th assumable from the 9 millennium BC. This deliberate human activity that started at the end of the Late Mesolithic is very significant and it could be observed in the study area. This process created a mosaic forest environment and resulted in vegetation change. It proves that the hunting, gathering and fishing human communities that lived in the Carpathian Basin in the second half of the Mesolithic period reached the so-called “substitution” phase (Zvelebil and Rowley-Conwy 1986). That is, by the accumulated knowledge from their own active interference they opened up to utilise food producing and productive agricultural experiences (Zvelebil 1986). This is also supported by the newest research of archaeologist Eszter Bánffy (2004) regarding Early Neolithic sites in Transdanubia. The evolution of this forest type in the study area th in the 9 millennium BC was affected only in a sea-
11. Fejezet / Chapter 11 megközelítőleg a VI. évezred végéig, V. évezred kezdetéig szinte változatlanul fennmaradt a vizsgált területen. Ekkor viszont az erdei környezetet igénylő növények pollenarányának csökkenése mellett gabonapollenek, valamint gyomvegetációt jelző virágporszemek jelentek meg a szelvényben, így 120 centimétertől a felszín felé a lombos fák dominanciájával jellemezhető kora holocén erdősült terület erőteljesen megváltozhatott. A taposás, bolygatás, legeltetés és földművelés hatására terjedő gyomok (Plantago, Artemisia, Chenopodiaceae) jelentek meg a szelvényen belül, majd jelentős arányban megjelentek a gabonapollenek, a nyitottabb környezetet kedvelő csoportok aránya (sásfélék – Cyperaceae, páfrányfélék – Pteridophyta) fokozatosan megemelkedett. Ezt az egyértelműen emberi hatásra kialakult növényzeti változást a neolit életmód kialakulásával, a neolitizációval hozhatjuk összefüggésbe. Ugyanakkor a zanati pollenadatok már jelentős eltérést mutatnak a korábban feldolgozott szelvények alapján rekonstruált emberi hatásokhoz képest (Willis et al. 1995, 1997, 1998; Sümegi 1998, 1999; Sümegi et al. 1999). A zanati pollen adatok nem fokozatos változást, fokozatos életmód átalakulást tükröznek vissza a neolitikum során, hanem gyors és erőteljes terjedését a növénytermesztésnek és/vagy az állattenyésztésnek. Ez abból a szempontból új elem, hogy nem mutatható erőteljes preneolit hatás, illetve neolitizáció kezdetén kialakult kísérletező szakasz, mintha az itt megtelepedett földművelő kultúra már kialakultan érkezett volna a területre és megtelepedés, nem pedig kultúra-átalakulás jellemezte volna a vizsgált területen a neolitizáció folyamatát. A szelvényben kimutatható változások elsősorban a mezőlaki szelvénnyel (Ilon et al. 2005), valamint más kisalföldi pollenszelvényekkel (Juhász 2007c) párhuzamosíthatók. Úgy tűnik, hogy a Kárpát-medence neolitizációja során többféle alternatív trend is kialakulhatott, nemcsak a helyben élő mezolit és bevándorolt neolit közösségek közötti — bizonyított mezolit alap-
sonal way and minimally by humans, and remained basically the same until the end of the 6th and the th beginning of the 5 millennia BC, based on radiocarbon data. This forest type was supplemented by herbaceous plants, including glyceria, cattail and reed at the watersides. Besides the decrease in pollen quantity of plants requiring forested environment, cereal pollens and weed vegetation pollens appeared in the sediment section from 120 cm towards the surface, indicating that the Early Holocene forest area dominated by deciduous plants changed significantly. Weeds (Plantago, Artemisia, Chenopodiaceae) appeared in the section as a result of treading, disturbance, animal grazing and land cultivation, and significant amounts of cereal pollens appeared. The ratio of groups favouring open areas (arundinaceous plants – Cyperaceae, ferns – Pteridophyta) gradually increased. This vegetation change was clearly brought about by human impacts, and is related to the development of the Neolithic lifestyle, the Neolithisation. At the same time the pollen data of Zanat show a significant difference from the sections analysed earlier in terms of the reconstruction of human impacts (Willis et al. 1995, 1997, 1998; Sümegi 1998, 1999; Sümegi et al. 1999). The pollen data of Zanat do not show a gradual change in lifestyle and environment in the Neolithic, but reflect a quick and marked expansion of agriculture and/or animal keeping. A new element from this point of view is that considerable Pre-Neolithic effects or the trial-and-error phase from the beginning of the Neolithisation is not observable. It seems that a developed land cultivating culture settled in the area, and the Neolithisation process was not characterised by culture changing. The changes observed in the analysed sediment section can be paralleled with the section from Mezőlak (Ilon et al. 2005) and with other pollen sections (Juhász 2007c) from the Little Hungarian Plain. It seems that during the Neolithisation in the Carpathian Basin many alternative trends might have evolved, and not only the acculturation processes between the local Mesolithic inhabitants and the migrated
237
VIA 2 lakosság nélkül egyelőre csak feltételezett — akkulturációs folyamat. A 100 cm körül kialakult erőteljes emberi hatást — egyelőre radiokarbon adatok nélkül — a középső neolitkor szintjével, a Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának kialakulásával szinkronizáltuk és feltételezett korát Kr. e. 5500 – 5000 cal év közöttinek tartjuk más dunántúli lelőhelyeken mért radiokarbon korok alapján (Ilon et al. 2006). A szelvény kifejlődése nyomán a neolit, réz- és bronzkori termelő gazdálkodás elkülönítésére nem nyílt lehetőség, ezért az 1,2 – 0,8 méter közötti, termelő gazdálkodási szintet őskori növénytermesztési és állattenyésztési horizontként, őskori termelési szintként tudtuk elkülöníteni. Kiemelkedő jelentőségű, hogy ennek a szintnek a kifejlődése során a bükk (Fagus) és gyertyán (Carpinus) pollenarány növekedését figyelhetjük meg. Mindkét növénynél a hazai palinológusok (Juhász 2001; Magyari 2001) migrációs folyamatokkal magyarázzák ennek a két fajhoz tartozó pollenhorizont időtranszgressziós kifejlődését a Kárpát-medencében. Sőt, mindkét hazai palinológus (Juhász 2001; Magyari 2001) a szlovéniai bükk refúgiumból származtatja a Kárpát-medencebeli bükkerdőket, és ebből az egyetlen refúgiumból történő kiáramlással magyarázták a dunántúli, az északi-középhegységi, valamint az alföldi bükkösök eredetét. Ezt az egyetlen centrumból történő bükk kolonizációs modellt szinte a megjelenése pillanatában lehetett cáfolni a radiokarbon adatokkal korolt késő-glaciális és kora-holocén korú balatoni, nagybárkányi pollenadatokkal (Sümegi 2005, 2007; Jakab et al. 2009; Sümegi et al. 2009b) és szintén radiokarbon adatokkal korolt késő-glaciális korú rejteki (Sümegi 2007) és a kora-holocén korú alföldi (bátorligeti) bükk faszén (Sümegi 2004) adatok nyomán. Így az sem véletlen, hogy a bükk (és a gyertyán) pollen megjelenése a vizsgált területen és szelvényben is jóval korábbi, mint azt a bükk kolonizációs modell alapján várható lenne és ezek az adatok jól párhuzamosíthatóak az Alpokalja osztrák oldalán, valamint Burgen-
238
Neolithic communities can be accounted for. This is only a supposition until the existence of Mesolithic inhabitants is proven. The considerable human impact at around 100 cm is correlated, at present without radiocarbon data, with the Middle Neolithic, the development of the Transdanubian Linear Pottery culture. Its supposed age is between 5500 – 5000 cal BC by radiocarbon dating of other sites in Transdanubia (Ilon et al. 2006). In considering the development of the section it was not possible to distinguish the agriculture of the Neolithic, Copper and Bronze Ages, therefore the level between 1.2 and 0.8 metres was defined as a Prehistoric agricultural and animal keeping horizon, which is a Prehistoric producing level. The pollen ratio increase in beech (Fagus) and hornbeam (Carpinus) in this level has a high significance. Hungarian palinologists (Juhász 2001; Magyari 2001) explain the time transgressional development of the pollen horizon of both species in the Carpathian Basin with migration processes. Furthermore both Hungarian palinologists (Juhász 2001; Magyari 2001) originate the beech forests of the Carpathian Basin from the beech refugium of Slovenia, meaning that the origin of beech forests in Transdanubia, the North Hungarian Range and the Great Hungarian Plain resulted from this single Slovenian refugium. This one-centred beech colonisation model could be refused almost in the first moment it appeared by the radiocarbon dating of late glacial and Early Holocene pollen data of the Lake Balaton and Nagybárkány (Sümegi 2005, 2007; Jakab et al. 2009; Sümegi et al. 2009b) and also by the late glacial Rejtek (Sümegi 2007) and Early Holocene Great Hungarian Plain (at Bátorliget) beech charcoal data (Sümegi 2004), both with radiocarbon dating. The appearance of beech (and hornbeam) pollen in the study area and in the section is much earlier than it could be expected by the beech colonisation model. These data are well-paralleled with the results of pollen analyses carried out in the Austrian side of the foreland of the Eastern Alps and in Burgenland (Drescher-Schneider 2004). The refugium
11. Fejezet / Chapter 11 landban (Drescher-Schneider 2004) végzett pollenvizsgálatok eredményeivel. Valószínűsíthető, hogy a bükkfa jégkor végi refúgiuma több diffúz foltból állt a Szlovéniai Alpok előterétől kezdődően az Alpokalján keresztül egészen a Dunántúli középhegység déli pereméig és ezen prenorikumi és preillírikumi refugiális térség mellett a Kárpátmedence keleti részén szintén diffúz foltokból álló önálló bükk refúgium létezhetett, mind az Északiközéphegységben, mind az Erdélyi – szigethegység keleti oldalán (Sümegi 2004, 2007). A neolitikum során kifejlődött és egészen a vaskor második feléig fennmaradó, már jelentős emberi hatásokkal terhelt növényzet a Kr. e. 5. században alakult át. A fás szárú növényzetből származó pollenanyag drasztikus visszaesése, a lágy szárú pollenanyag erőteljes előretörése jellemzi ezt a horizontot (80 cm-től a felszín felé haladva). A lágy szárú vegetációban az irtványokon, taposott területeken, szántóföldek, utak, legelők mentén terjedő gyomok (útifű, keserűfű, lórum, ürömfélék, libatopfélék) dominanciája kiemelkedő lett (116. ábra), párhuzamosan a gabona, valamint a mérgező anyagokat tartalmazó boglárkafélék (Ranunculus) pollenarányának növekedésével. A mérgező anyag tartalmú boglárkafélék előretörése ebben a pollenhorizontban nem véletlen, mivel a legeltetett ártéri területeken ezek a növények a szelektív fennmaradás következtében elszaporodnak, és a hosszan tartó legeltetés nyomán domináns növényekké válhatnak. A lágyszárúak, elsősorban a gyomok előretörése mellett kimutatható volt a fenyőfélék arányának növekedése (115. ábra) is, és ismét megjelent a jégkor végén eltűnt borókafenyő (Juniperus) pollen a szelvényben. Ezen változások értelmezésénél ismeretesek olyan vélemények is, a fenyőfélék késő vaskori, császárkori arányának növekedésével kapcsolatban, hogy az egész kontinensre kiterjedő fejlett ókori agrárium kifejlődésével párhuzamosan visszaszorultak a lombos fák (Willis 1994; Sümegi és Bodor 2000). Így a magasabb térszínen, illetve észak-európai, mezőgazdasági szempontból marginális területeken élő, fenyőfélék pollenaránya a levegőben relatíve jelentősebbé válhatott, ezért
of beech at the end of the glacial period probably consisted of many diffused patches, starting at the foreland of the Alps in Slovenia through the foreland of the Eastern Alps, all the way to the southern foreland of the Transdanubian Mountain Range. Besides this Praenoricum and Praeillyricum refugium region another independent beech refugium may have existed in diffuse patches in the eastern part of the Carpathian Basin, in the North Hungarian Range and in the eastern side of the Munţii Apuseni (Sümegi 2004, 2007). The vegetation that evolved in the Neolithic and prevailed until the second half of the Iron Age, significantly affected by humans, underwent changes th in the 5 century BC. Pollen records of arboreal plants drastically dropped in this horizon, and pollens of herbaceous plants increased strongly (from 80 cm towards the surface). The dominance of weeds (Plantago sp., Polygonum sp., Artemisia sp., Chenopodium sp.) spreading in clearings, treaded areas, cultivated lands, roads and grazing fields was considerable in this period (Fig. 116). At the same time the pollen ratio of cereals and buttercups (Ranunculus), the latter containing poisonous substances increased. The increase in Ranunculus sp. containing poisonous substances in this pollen horizon is caused by their dominance due to animal grazing at the alluvial fans. These plants proliferate since their selective preservation. Besides the increase in herbaceous plants, especially weeds, the increase in coniferous ratio is also present (Fig. 115), and the juniper (Juniperus) pollen that disappeared at the end of the glacial period showed up again in the section. With regards to these changes there are assumptions considering that the increase in coniferous plants in the Late Iron Age and in the Imperial period suggest that the number of deciduous trees decreased strongly due to the development of Ancient agriculture, which involved the entire continent (Willis 1994; Sümegi and Bodor 2000). Therefore, the pollen ratio of coniferous plants in the air might have increased due to that the pines inhabited higher altitudes and northern European areas, which are marginal from the agricultural point
239
VIA 2 találhatunk a vaskor végén, a kelták megtelepedését követően, valamint a császárkorban jelentősebb arányú fenyőpollen megjelenést, mint a korábbi évszázadokban. Így a fenyőfélék előretörésének nem klimatikus oka volt, hanem Európa lombos erdei övezetének egészére kiterjedő emberi hatások nyomán alakulhatott ki ez a pollenösszetétel. Ezeknek a fajoknak a római kori előretörése összefüggést mutat az ókor egyik legfejlettebb mezőgazdaságának kibontakozásával és szinte egész Dél-, Középés Nyugat-Európára történő kiterjedésével, a lombos fák kivágásával, visszaszorításával, az északeurópai boreális, tűlevelű erdők pollenjének levegőbeli egyeduralmával, a késő vaskori és császárkori európai polleneső összetételével. Ezek a Borzó-pataki alluviális szelvényben kimutatott változások is jól szinkronizálhatók a velemi, mezőlaki szelvényekben (Ilon et al. 2005) a késő vaskorban, császárkorban kimutatható változásokkal és a Fertő-tó környékén a kelták megtelepedésével kezdődő erdőirtásokkal (Jerem et al. 1985, 1986). Kiemelkedő jelentőségű a szőlő-, és diópollenek (Vitis és Juglans) megjelenése (115. ábra) a vizsgált szelvény késő vaskori szintjében, mert ez a két növény a késő vaskori kertkultúra szerves része volt, és ezek a zanati pollenadatok megerősítik, hogy a császárkorban a Dunántúlon kiterjedő búza – szőlő – dió (és szelídgesztenye) terményeken alapuló szubmediterrán jellegű mezőgazdaság (Sümegi et al. 2008) Szombathely (Savaria) környezetében is a kelta kertkultúrában gyökerezett. A császárkort követő pollenhorizontban a dió eltűnik, a szőlő, a gabona, bár eltérő mértékben, de visszaszorul, a fásszárúak pollenjei közül a nyír, fűz, az éger, gyertyán aránya megemelkedik. Ugyanakkor a legeltetés, taposás hatására terjedő gyomok jelentős aránya is fennmarad, sőt a sásfélék és a boglárkafélék aránya tovább emelkedik. Ezek a változások bizonyos mértékig egybe esnek a makrobotanikai változásokkal és a gazdálkodás megváltozását, az állattenyésztés előtérbe kerülését és az allúvium használatának felhagyását, a gyorsabban növekvő, sokféle céllal felhasznál-
240
of view. For this reason the presence of coniferous pollens was more significant at the end of the Iron Age, after the appearance of the Celts, and in the Imperial period, than in the previous centuries. Based on this, the more significant presence of coniferous plants was not caused by climatic changes but by the human impacts on the deciduous forests in Europe. It resulted in this pollen composition. The increase in these species in the Imperial period shows a relationship with the development of one of the most advanced agricultures of the Ancient period. This agriculture spread into Southern, Central and Western Europe as well. It also shows connection with the cutting of deciduous forests, the dominance of airborne pollens of the boreal coniferous forests of Northern Europe, and with the composition of pollen clouds of the Late Iron Age and the Imperial period. The changes observed in the section from the alluvium of the Borzó Creek are also well-correlated with the changes in the Late Iron Age and in the Imperial period observed in the sections of Velem and Mezőlak (Ilon et al. 2005), and also with the forest cuttings around the Fertő Lake starting with the settlement of the Celts (Jerem et al. 1985, 1986). In the Late Iron Age level of the section the presence of grape vine and walnut (Vitis and Juglans) has a high significance (Fig. 115) as these plants were vital parts of Late Iron Age garden culture, and this part of the pollen data of Zanat support the theory that the Submediterranean garden culture based on wheat, grape vine and walnut (and chestnut) that was widespread in the Transdanubian region in the Imperial period (Sümegi et al. 2008) originated from the Celtic garden culture in the vicinity of Szombathely (Savaria). In the pollen horizon, following the Imperial period, the walnut disappeared; the grape vine and cereals decreased although to different degrees, and the arboreal pollen ratio of birch, willow, alder and hornbeam increased. At the same time the significant ratio of weeds prevailed, due to treading and animal grazing, and the ratio of Cyperaceae and Ranunculaceae kept increasing. These changes coincide, to a certain degree, with the macrobot-
11. Fejezet / Chapter 11 ható fák ártéren történő meghagyását, terjedését jelzik. A pollenösszetétel nyomán a terület intenzív tájhasználata lecsökkent és külterjes állattartás, a rövidtávú haszonnal kecsegtető fafajták előtérbe kerülése zajlott a területen a népvándorlás korban. Ugyanez a tendencia folytatódik a középkori pollenhorizontban is, de a hosszabb távú erdőgazdálkodási gondolkodás tükröződik vissza a gyertyán (Carpinus) előretörése és a tölgy (Quercus) arányának stabilizációja alapján. A pollenösszetétel alapján a középkor folyamán rétek, kaszálók, szántók, erdők, ligeterdők mozaikosan helyezkedhettek el a vizsgált térségben és az egyes mozaikok kiterjedése, legalábbis a kora középkor folyamán, stabil lehetett, mert a pollenanyagban nem mutatható ki drasztikus változás. A vízi, vízparti növények maradványai alapján az ártéren kiterjedt nádas, gyékényes, sásos, égeres és fűzes zóna is kialakulhatott. A kora középkornál fiatalabb pollenhorizontot a kiszáradt felszín közeli rétegek pollensterilitása következtében nem lehetett vizsgálni a Borzópatak allúviumán mélyített szelvény esetében. Az allúviumon mélyített szelvény, bár a kisebb méretű tavakkal és lápokkal szemben jelentős bizonytalanságot hordoz, de a regionális pollenváltozásokkal jól szinkronizálható eseményeket őrzött meg és megerősítette a korábbi pollenvizsgálatok eredményeit a jégkor végi, jelenkor kezdeti éghajlati változások által irányított természetes növényváltozásokról, az őskori, ókori, népvándorlás kori és középkori növénytermesztésről és vegetáció átalakításról. 11.5.4 A malakológiai vizsgálat eredményei A 22 üledékmintából, mintánként mintegy 100 3 cm üledékből kiiszapolt Mollusca fauna 22 faj (10 vízi és 10 szárazföldi csiga-, valamint két kagylótaxon) 304 egyedéből állt. Mivel a mintánkénti egyedszám alatta maradt a statisztikai minimumnak, ezért elsősorban a fauna általános összetétele és nem az egyes fajok dominancia viszonyai alapján vontunk le következtetéseket. A fauna
anical changes and denote the change in agriculture. Animal keeping became more characteristic, the use of the alluvium ceased. The fast growing trees, used for several purposes, are prevailing at the alluvial fans. Based on the pollen composition, the intensive land use of the area decreased, and extensive animal keeping became prominent. Arboreal species with short term benefit came to the forefront in the area during the Migration period. The same tendency continued in the Medieval pollen horizon but long term sylvicultural consideration is more reflected here by the stabilisation in the ratio of hornbeam (Carpinus) and oak (Quercus). Based on the pollen composition the location of meadows, fields, ploughing fields, forests and groves were mosaic-like in the study area, and the extensiveness of the mosaics must have been stable at least during the Medieval period as there are no drastic changes in the pollen material. The remains of aquatic and waterside plants denote an alluvial zone with extensive reed, sedge, cattail, alder and grassy vegetation. It was not possible to observe pollen horizons younger than Medieval due to the pollen sterility of the desiccated upper layers in the section of the alluvium of the Borzó Creek. The section of the alluvium preserved events, which are well-correlated with regional pollen changes although it carries some uncertainty with regards to smaller lakes and swamps. The finds support the results of earlier pollen analyses regarding the natural vegetation changes caused by the climatic changes at the end of the last glaciation and at the beginning of the Holocene; and the agriculture and vegetation change in the Prehistoric, Ancient, Migration and Medieval periods. 11.5.4 The results of the malacological analysis The mollusc fauna was flotated out of twenty-two sediment samples, each sample was about 100 cm3, consisted of three hundred four pieces of twenty-two species (10 aquatic and 10 terrestrial mollusc, and 2 mussel taxa). Since the number of specimens in each sample remained below the statistical minimum, we
241
VIA 2 változásai alapján 4 malakológiai szintet lehetett elkülöníteni. Az első malakológiai zóna megközelítőleg 3 és 2 méter között húzódik (117. és 118. ábra). A faunában a jégkor végén elterjedt hidegtűrő és hidegkedvelő faunaelemek, mint a Bithynia leachi, Valvata pulchella, Anisus leucostoma, Succinea oblonga, Trichia hispida jelentek meg. A kísérő faunában kiemelhető a mozgó vízre jellemző Unio crassus (tompa folyóvízi kagyló) jelenléte, valamint a mocsarak, árterek peremén élő jelentős tűrőképességű Lymneidae, Planorbidae taxonok jelenléte. 2 – 1 méter között a fauna összetétele megváltozott, a hidegkedvelő és hidegtűrő karakterelemek visszaszorultak és eltűntek és egy tág ökológiai tűréshatárral rendelkező, ún. euryök elemekből álló Mollusca fauna alakult ki a területen, amely nedves tocsogókban, sekély parti vizekben, patakokban, patakpartokon, mocsarakban és lápokban egyaránt megtalálható. A malakofauna döntő részét még a szennyezett és növényzettel bevont vizekben is megélni képes vízi fajok (Lymnaea palustris, Planorbarius corneus, Planorbis planorbis, Anisus spirorbis) alkották. A szárazföldi faunában az erősen higrofil, vízparti és vízben élő növények szárán, levelén élő borostyánkőcsiga, az Oxyloma elegans jelentkezett számottevő arányban. 1 métertől a fauna jellege fokozatosan megváltozott, a vízi fajok aránya drasztikusan lecsökkent és a szárazföldi fajok, elsősorban a nedves mocsaras rétekre jellemző elemek (Carychium minimum, Succinea putris) aránya vált dominánssá. A fauna változása nyomán a völgy feltöltődése, elmocsarasodása felgyorsult és valószínűsíthető, hogy a környező, magasabban fekvő területekről erodálódott üledék, elsősorban jelentős szerves anyag tartalmú talaj halmozódott fel a völgytalpon ebben a horizontban. A radiokarbon vizsgálatok alapján ez a malakofauna alapján rekonstruálható feliszapolódás a késő vaskorban és a császárkorban játszódott le.
242
focused on the general composition of the fauna, and not on the correlation of dominant species. Based on the changes in the fauna four malacological horizons were distinguished. The first malacological zone is approximately between 3 and 2 metres (Figs. 117, 118). Cryotolerant and cryophil fauna elements, widespread at the end of the last glaciation, appeared in the fauna like Bithynia leachi, Valvata pulchella, Anisus leucostoma, Succinea oblonga and Trichia hispida. The presence of Unio crassus characteristic of flowing water can be pointed out in the accompanying fauna, and also the presence of Lymnaeidae and Planorbidae taxa. These live in the margin area of swamps and flood lands and have high resilience. The composition of the fauna changed between 2 and 1 metres. The cryophil and cryotolerant character elements disappeared, and another fauna evolved in the area. It is a mollusc fauna, consisting of the so-called euryok elements, which have high ecological tolerance and can be found in puddles, shallow shoreline waters, in creeks, on watersides, swamps and moors as well. The greatest part of the malacofauna consisted of aquatic species (Lymnaea palustris, Planorbarius corneus, Planorbis planorbis, Anisus spirorbis) capable of living in polluted and vegetation covered waters. Significant amounts of the hygrophil Oxyloma elegans were present in the terrestrial fauna. It lives on the stems and leaves of plants living on the waterside or in the water. The characteristics of the fauna gradually changed towards the surface from 1 metre. The ratio of aquatic species dropped drastically and terrestrial species became dominant especially those characteristic of wet marshlands (Carychium minimum, Succinea putris). By the changes in the fauna the alluviation and waterlogging of the valley accelerated. Probably large amounts of sediments, mostly soil with significant organic content, eroded from the surrounding area, which situated in higher altitudes, and were deposited on the valley floor in this horizon. Based on radiocarbon data this siltation, which is reconstructed by the malacofauna, took place in the Late Iron Age and in the Imperial period.
11. Fejezet / Chapter 11 A császárkort követően is megváltozott a faunakép, az allúviumnak az általunk vizsgált szakaszán megjelentek a xeromezofil fajok (Cepaea vindobonensis, Helix pomatia, Vallonia costata) és fokozatosan a fauna meghatározó részét alkották. A kísérő faunában, alárendelten a nedves rétekre jellemző fajok (borostyánkőcsigák – Succinidae és a Perforatella rubiginosa) is fennmaradtak, a vízi fajok szinte teljesen kiszorultak a területről (117. és 118. ábra). A malakofauna alapján az allúvium élővilága a császárkort követően szinte teljesen átalakult és valószínűleg a gyors feltöltődés hatására egy ciklikusan kiszáradó ártéri erdő és rét faunájává alakult át. A nyílt és zárt vegetációt kedvelő és ciklikus kiszáradást is elviselő malakofauna elemek egymás melletti megjelenése nyomán egy mozaikos szerkezetű, erdő és rétfoltokból álló növényzetet rekonstruálhatunk a Borzó-patak allúviumán a császárkort követően, ahol a ligeterdő már sehol sem alkotott zárt állományt.
The fauna changed again following the Imperial period. Xeromesophil species (Cepaea vindobonensis, Helix pomatia, Vallonia costata) appeared on the alluvium presently examined and they gradually became the determinant part of the fauna. Succinidae and Perforatella rubiginosa characteristic of marshlands were also preserved in the accompanying fauna although in subdominance. The aquatic species almost completely disappeared from the area (Figs. 117, 118). Based on the malacofauna, the fauna of the alluvium almost completely changed following the Imperial period. Probably due to the quick alluviation it became the fauna of an alluvial forest and meadow that dried out periodically. Based on the malacofauna elements, favouring open and closed vegetation and resilient to cyclic desiccations, on the alluvium of the Borzó Creek we can reconstruct a vegetation with mosaic structure, consisting of forest and meadow patches after the Imperial period. Grove forests did not form a closed entity by this time.
11.6 A zanati régészeti lelőhely objektumaiból kiemelt mintákon végzett vizsgálatok eredményei
11.6 Results of the analysis of samples from the features of Zanat archaeological site
Náfrádi Katalin, Sümegi Pál, Törőcsik Tünde
Katalin Náfrádi, Pál Sümegi, Tünde Törőcsik
Archaeobotanikai vizsgálat eredményei
The results of the archaeobotanical analysis
A zanati elkerülő út régészeti feltárásaiból 26 objektumból kiemelt mintán végeztünk környezettörténeti vizsgálatokat. Az objektumokból kiemelt mintaanyag archaeobotanikai (pollenanalitikai, anthrakológiai) és archaeozoológiai (malakológiai) elemzését végeztük el. Az anthrakológiai és malakológiai anyagot kettős flotálással nyertük ki a régészeti objektumokból kiemelt üledékből. A flotált anyagból válogattuk ki a fennmaradt faszeneket (119. ábra). Az elkerülő út régészeti feltárása során 26 objektumból kiemelt üledékanyagból 17 tartalmazott értékelhető archaeobotanikai (anthrakológiai)
Environmental historical analyses were carried out on samples from twenty-six features from the archaeological excavation at Zanat detour road. The samples were analysed for archaeobotanical (pollen analysis, anthracology) and archaeozoological (malacological) finds. The anthracological and malacological assemblages were obtained by employing the double flotation method of the sediments from the archaeological features. The preserved charcoals were sorted out from the flotated material (Fig. 119). During the archaeological excavation of the detour road, deposited materials were collected from twenty-six features. Seventeen of them contained
243
VIA 2 anyagot, és 9 mintából túlégett, vagy olyan mértékig szétesett archaeobotanikai anyag került elő, amelyet már nem lehetett meghatározni. A minták közül 1 rézkori, 3 késő-vaskori, 1 császárkori és 21 Árpád-kori objektumból került elő. Így archaeobotanikai következtetéseket elsősorban az Árpád-korra vonatkozóan tudtunk megtenni. Valamennyi határozható anthrakológiai mintaanyag lombos fának bizonyult és a faszenek döntő része tölgy (Quercus) taxonhoz volt sorolható (119. ábra). A késő-vaskori kelta és a császárkori objektumokból csak ez a tölgy faanyag került elő, igaz olyan alárendelt mintaszámmal, hogy azt statisztikailag nem lehetett értékelni. Az Árpád-korban a döntően tölgy dominancia mellett kőris (Fraxinus), szil (Ulmus) és bükk (Fagus) fafajok maradványai is jelentkeztek. Ezek az adatok alátámasztják a pollenvizsgálat eredményeit, amely szerint bükkel kevert tölgy – szil – kőris (Fraxino pannonicae – Ulmetum) keményfás ligeterdő maradványok maradhattak fenn a vizsgált területen, elsősorban a patakok menti völgyekben és völgyoldalakon a középkor folyamán. Mivel az Árpád-kori objektumokból származó anthrakológiai anyag statisztikailag értékelhető egyértelműen megállapítható, hogy a tölgy faanyaga alkotta a mintaanyag több mint 69%-át, azt követte a szil (11,6%), a bükk (4,3%), a vadcseresznye (3,4%) és a kőris (kevesebb, mint 1%). Valószínűsíthető, hogy a megtelepedést övező erdőterületeken is hasonló lehetett a fafajták aránya (kivéve a vadcseresznyét), mert egy ettől az erdő-összetételi aránytól erőteljesen eltérő szelekció már igen komoly erdőgazdálkodási problémákat vetne fel. Az Árpád-kori pollenanyag összetétele és az Árpádkori objektumokban fennmaradt anthrakológiai anyag között egyetlen jelentős eltérést lehetett kimutatni, mégpedig a gyertyán (Carpinus) jelentős jelenlétét, illetve a faanyagban a teljes hiányát. Ennek nyomán felmerül, hogy a gyertyánokat tartalmazó erdőrészlet esetleg az Árpád-kori megtelepedéstől távolabb, magasabb hegylábi térszínen helyezkedett el, vagy a faanyagát másutt hasznosították.
244
archaeobotanical (anthracological) remains that were suitable for evaluation. From nine samples the archaeobotanical remains were inadequate for determination since these were over charred or decomposed. The samples were collected from the following features: one from the Copper Age, three from the Late Iron Age, one from the Imperial period, and twenty-one from the Árpádian Age. Therefore, our archaeobotanical deductions are mostly relevant to the Árpádian Age. All anthracological samples proved to be deciduous and most of the charcoals represent oak (Quercus) taxon (Fig. 119). Only the oak assemblage was found in the features from the Late Iron Age and Celtic period, and from the Imperial period as well, but in such small amounts that it was not possible to evaluate them statistically. The remains of ash (Fraxinus), elm (Ulmus) and beech (Fagus) were present in the Árpádian Age with oak dominance. These data support the results of pollen analysis, according to which hardwood grove forest remains were preserved in the study area, consisting of beech, mixed with oak, elm and ash (Fraxino pannonicae – Ulmetum). These mostly inhabited the valleys along the creeks and the sides of the valleys in the Medieval period. Since the anthracological materials from the Árpádian Age features could be assessed statistically, it can clearly be established that the samples mostly consisted of oak, exceeding 69%, followed by elm (11.6%), beech (4.3%), wild cherry (3.4%) and ash (less than 1%). The ratio of the tree species may have been very similar (except for the wild cherry) to this in the surrounding area of the settlement, because the forest composition, which is quite different from this selection would have resulted in serious sylvicultural problems. There was only one significant difference between the composition of the pollen material from the Árpádian Age and the anthracological material preserved in the Árpádian Age features. That is, the significant presence of hornbeam (Carpinus), which is totally lacking in the wood material. It leads to the issue that the forest patches containing hornbeams
11. Fejezet / Chapter 11 Külön figyelmet érdemel a középhegységi zónában, 400 és 600 méter között kifejlődött gyertyános – tölgyesek (Querco petreae-Carpinetum) egyik jellemző fafajtájának a vadcseresznyének (Prunus avium) a zanati jelenléte, bár a Dunántúlnak ezen a területén a völgyekben is kifejlődött egy speciális gyertyános-kocsányos tölgyes (Querco robori-Carpinetum), ahol ez a fafaj sikerrel megtelepedhetett. A vadcseresznyének a gyümölcsén kívül minden része enyhén mérgező, így bútorfának ideális, mert a fakártevők elkerülik, de hangszereket is készítettek ebből a fából. Jelenléte alapján vagy a gyümölcsének szedése közben leszakadt ágak felhasználására, vagy speciális hasznosításra, bútor, esetleg hangszer készítésére következtethetünk. Az elkerülő út régészeti ásatásán a feltárt objektumokból kiemelt 19 db üledékmintán végeztünk pollenanalitikai elemzést (120. és 121. ábra). A vizsgált minták megegyeztek a flotálással kiemelt, a fentebb bemutatott mintákkal. 11 mintából került elő értékelhető pollenanyag, de ezek közül háromban a leggondosabb csomagolás és feltárás ellenére is recens pollenanyagot (parlagfű, illetve kukorica virágporszemeit) lehetett kimutatni, ezért ezeket nem értékeltük. A recens pollenszennyezés valószínűleg már a terepi mintavételezésnél, a régészeti objektumok kibontásánál megtörténhetett ezeknél a mintáknál. A régészeti objektumokból előkerült pollenanyag megtartási állapota gyenge és rossz minőségű volt és valószínűsíthető, hogy a szelektív pollenmegőrződés is fennállhatott a vizsgált objektumok esetében. Az egyetlen rézkori régészeti objektumból előkerült pollenanyagban a fás szárú növények abszolút dominanciája jelentkezett és a lágyszárúak teljes mértékben alárendeltek voltak. Pollenképe alapján (120 – 121. ábra) a vizsgált objektumot az adott korban még zárt erdei környezet vehette körül, de valószínűsíthető, hogy az objektum kialakítása és üledékkel történő feltöltődése tavasszal a fák virágzásának peri-
might have been situated further away from the settlement, maybe at a higher altitude piedmont area, or its wood material might have been used elsewhere. The presence of wild cherry (Prunus avium) in Zanat, which is a common element in hornbeam and oak forests (Querco petreae-Carpinetum) that develop in the mountain zone between 400 and 600 metres, is worthy of our special attention, although in this region of Transdanubia special hornbeam and oak (Querco robori-Carpinetum) forests evolved in the valleys where these species could settle successfully. All parts of the wild cherry are slightly poisonous except for its fruit, so it is ideal for furniture because pests avoid it, and it is also used for making musical instruments. By its presence we can deduce that the branches that broke off during fruit gathering might have been used for some purpose, or for a special goal, maybe to make furniture or musical instruments. We carried out pollen analysis on nineteen sediment samples from the features lifted out during the archaeological excavation at the detour road (Figs. 120, 121). The analysed samples were the same as the samples obtained by flotating and mentioned above. Pollens suitable for evaluation were found in eleven samples, but three of them contained recent pollen material (ragweed and corn) despite the careful wrapping and opening, and for this reason these were not evaluated. The recent pollen pollution of the samples probably happened at the field sampling when the archaeological features were opened. The preservation of the pollen material from the archaeological features was very poor and it was of bad quality, therefore in the case of the features under examination probably selective pollen preservation took place. In the pollen material from the Copper Age archaeological feature, the only sample from this period, the absolute dominance of arboreal plants was observed, and herbaceous plants were in total subdominance. Based on the Pollen (Fig. 120 – 121) the feature was probably surrounded by a
245
VIA 2 ódusában (március – május hónapok között) történhetett és ezért is alakult ki ez az egyértelműen fák dominanciájával jellemezhető pollenkép. A lombos fák pollenarányában a fűz – éger – tölgy – bükk – kőris – gyertyán dominancia sorrendet lehetett kimutatni. Ugyancsak a fák dominanciájával jellemezhetjük a 3 db késő-vaskori objektumból előkerült pollenanyagot, bár itt a lombos fák pollenanyagában a tölgy dominált (120. ábra). A tölgy mellett a fűz, éger, gyertyán, kőris, bükk virágporszemek aránya, valamint a fenyőfélék megjelenése is jelentős volt. A pollenösszetétel nyomán a késővaskorban az erdők a vizsgált régészeti objektum tágabb térségében még jelentős kiterjedésben jelen lehettek. Az egyetlen császárkori objektumból előkerült pollenanyagban a fák pollenjei viszont már alárendelten jelentkeztek. Ennek az objektum évszakos kialakítása és használata (nyár végi – őszi kialakítás és feltöltődés) is oka lehetett, de a tavasszal és nyár kezdetén virágzó fenyőfélék pollenjeinek jelentősebb aránya inkább azt mutatja, hogy a császárkorban a lombos fák aránya drasztikusan lecsökkent és az egész térség már kultúrtájjá alakulhatott, ahol az antropogén hatásra kialakult nyílt vegetációval borított térségben a termesztett növények és a gyomok dominálhattak. A 7 darab Árpád-kori objektumból kinyert pollenanyagban a fás szárú és lágy szárú pollenek aránya megközelítőleg azonos volt, de ha levesszük a fás szárúak esetében a nagy tömegű virágporszem anyagot kibocsátó és nagy távolságokra elterjedő fenyőfélék átlagosan 10 – 12%-os megjelenését, akkor az Árpád-kori környezetben is a lágyszárúak domináltak. A pollenösszetétel alapján az Árpád-kori megtelepedési pontot mozaikos vegetáció, bükkel kevert puha- és keményfás ligeterdő, bükkel és kőrissel elegyes gyertyános – tölgyes erdőfoltok, szántók, legelők, kaszálók és mocsárrétek vehették körül.
246
closed forest environment in the given period, but the forming and filling up of the feature probably took place in the spring efflorescence period of the trees (between March and May), resulting in a pollen graph with arboreal dominance. The dominance order of arboreal pollen ratio is willow – alder – beech – oak – ash – hornbeam. Arboreal dominance is also observed in the case of pollen material from the three Late Iron Age features but here the oak dominates the pollen assemblage of deciduous trees (Fig. 120). Among the presence of oak the ratio of willow, alder, hornbeam, ash, beech and coniferous pollens are also significant. According to the pollen composition, the forests must have been much more extensive in the area surrounding the archaeological feature under examination in the Late Iron Age. In the pollen material from the only feature from the Imperial period the arboreal pollens are already in subdominance. This might be due to the forming and using of the feature in a given season (forming and filling up at the end of summer or beginning of autumn). Nevertheless, the significant ratio of coniferous pollens with their efflorescence period in the spring and summer denotes that the ratio of deciduous trees decreased drastically in the area by the Imperial period, and the entire region became cultivated, where open vegetation covered the area by anthropogenic impact, and the dominant plants were agricultural products and weeds. The pollen material obtained from the seven Árpádian Age features shows an almost equal ratio of arboreal and herbaceous plants, but if in the case of arboreals we subtract the presence of coniferous plants, which emit vast amounts of pollens that spread to large distances, and on average comprise 10 to 12% of the arboreal pollens, then a herbaceous dominance can be observed in the Árpádian period as well. According to the pollen composition, the settlement location in the Árpádian Age was surrounded by mosaic-like vegetation, consisting of soft and hardwood grove forests mixed with beech, hornbeam and oak forest patches mixed with beech and ash, ploughing fields, grazing fields, crop fields and marshlands.
11. Fejezet / Chapter 11 Kiemelkedő arányban jelentkeztek a taposott felületeken terjedő gyomok (útifű, keserűfű), de a régészeti objektumok környékén, az antropogén felszíneken ezeknek a növényeknek a jelenléte a folyamatos emberi hatás, bolygatás, taposás következtében mindig jelentősebb, mint az antropogén térségek hátterében, ún. hinterlandján. Kiemelkedő jelentőségű a szőlő- és a diópollenek kimutatása a késő-vaskori, császárkori és középkori objektumok pollenanyagából, mert egyértelműen a kertkultúra meglétét jelzik az adott régészeti horizontokban. Az objektumok pollenösszetétele nyomán a Borzó-patak allúviumán mélyített zavartalan magfúrás pollenanyagánál leírtak is megerősítést nyertek, mind a termesztett növényzetre, mind a növényzeti borítás összetételére vonatkozóan. A pollenösszetételek alapján az objektumok egy részét tavasszal, másik részét ősszel alakították ki, de az objektumok többsége az év jelentős részében nyitva volt.
Weeds (Plantago sp., polygonum sp.) characteristic of treaded surfaces appear in large quantities but their presence is always more emphasised in the immediate environment of the archaeological features and on anthropogenic surfaces, due to continuous human impact, disturbance, treading, than in the background of anthropogenic areas, on the so-called hinterland. The presence of grape vine and walnut pollens in the features from the Late Iron Age, the Imperial period and from the Medieval period has a high significance as these clearly prove a garden culture in the given archaeological horizon. The pollen composition of the features supports the pollen data from the undisturbed drilling of the alluvium of the Borzó Creek regarding the composition of both the produced plants and vegetation cover. According to the pollen composition, some of the features were formed during the spring, some during autumn, but most of them were open for the most part of the year.
11.7 Nemesbőd – Csepregi-völgyredűlő I– II. régészeti lelőhelyek és a Surányi-patak allúviumán végzett vizsgálatok eredményei
11.7 The results of analysis carried out on the alluvium of the Surányi Creek and at the archaeological sites of Nemesbőd – Csepregi-völgyre-dűlő I– II.
Sümegi Pál, Persaits Gergő, Páll Dávid Gergely, Törőcsik Tünde
Pál Sümegi, Gergő Persaits, Dávid Gergely Páll, Tünde Törőcsik
A Surányi-patak allúviumán átfedő zavartalan magfúrást mélyítettünk (47º 15’ 42,16” N és 16º 42’ 44,65” E). A földtani fúrásszelvény alapján a terület felszín közeli rétegeit a pleisztocén végén és holocén során felhalmozódott alluviális üledékek alkották. A fúráson 3 darab radiokarbon (AMS) elemzést, valamint szemcseösszetételi, izzításos szerves anyag, karbonát- és szervetlen anyag tartalom meghatározást, vízoldásos Na, K, Ca, Mg, Fe tartalom meghatározást, pollen anyagvizsgálatot, makrobotanikai és malakológiai elemzést végeztünk.
Undisturbed drilling was carried out on the alluvium of the Surányi Creek (47º 15’ 42,16” N and 16 º 42’ 44,65” E). According to the geological section the near-surface layers of the area consist of alluvial sediments deposited here at the end of the Pleistocene and during the Holocene. The following analyses were carried out on the core samples: three radiocarbon datings (AMS), mechanical composition analysis, organic remains, carbonate and inorganic material content determination by the loss of ignition method, Na, K, Ca, Mg and Fe content determination employing the water solution method, pollen, macrobotanical and malacological analyses.
247
VIA 2
248
11.7.1 Radiokarbon vizsgálat eredményei
11.7.1 The results of the radiocarbon dating
3 darab AMS vizsgálatot végeztettünk a floridai és a poznani radiokarbon laboratóriumban és az általuk mért radiokarbon adatokat kalibráltuk (122. ábra). Az adatok, valamint az ülepedési ráta kiszámolása nyomán helyeztük el időben a környezettörténeti mintákat és a vizsgálatok alapján rekonstruált környezeti változásokat.
Three AMS datings were carried out on samples, deriving from the drilling core, in the radiocarbon laboratory of Poznan, and the radiocarbon data were calibrated by us (Fig.122). The chronology of the environmental historical samples and the reconstructed environmental changes based on the examinations were identified by the data and the calculations of the deposition rate.
11.7.2 Szedimentológiai vizsgálat eredményei
11.7.2 The results of sedimentological analysis
A zavartalan magfúrással a következő rétegsort (123. ábra) tártuk fel az allúviumon. A felszín közelében szerves anyagban dús, feketésbarna színű kőzetlisztes agyagréteg fejlődött ki, egy réti talaj A (0 – 50 cm között) és B (50 – 100 cm között) szintje. A terület talajvízállása mesterségesen szabályozott a 19. század végétől kezdődően, így valószínűleg a talaj fejlődése ettől kezdődően megváltozott. A felső 25 – 28 cm-es üledékszakasz az év jelentős részében ritmikusan kiszáradhatott, ezt támasztja alá a pollenvizsgálat eredménye is, mert értékelhető pollenanyagot ebből a szintből nem sikerült kimutatni. Jelentős bioturbációra utaló nyomok, lágy szárú gyökérzet, sőt helyenként nagyobb, fás vegetáció után maradt gyökérmaradványok találhatók ebben a rétegben. A réti talajszintek feküszintjét, helyenként limonitfoltos, szerves anyag foltokat tartalmazó barnásszürke színű kőzetlisztes agyag, alluviális üledék alkotja, amely fokozatosan megy át egy szürkéssárga színű agyagos kőzetliszt rétegbe, egy minimális szerves anyagot tartalmazó alluviális üledékbe. Zavartalan magfúrással csak rendkívüli nehézségekkel sikerült feltárni ennek a rétegnek a feküjét, egy jégkorban felhalmozódott, minerorganikus, enyhén karbonátos kőzetlisztben gazdag alluviális üledékanyagot. A rétegsor felépítése jelentős mértékben hasonlít a Borzó-patak allúviumán feltárt rétegsorára, de az egyes üledékrétegek kifejlődése igen jelentős eltérést is mutatott. Ennek a rétegsornak a kifejlődése jóval kisebb bolygatást tükrözött vissza, mint a Borzó-patakban
The following series of strata were explored on the alluvium by the undisturbed drilling (Fig. 123). An organic rich silty clay layer developed close to the surface. Its colour is blackish-brown, and it is the A (0 – 50 cm) and B-horizon (50 – 100 cm) of a meadow soil. The ground water level of the area th was artificially controlled since the end of the 19 century, therefore the development of the soil has probably changed from this time. The upper 25 to 28 cm layer of the sediments probably desiccated periodically for the greater part of the year. It is supported by the results of pollen analyses as pollen material adequate for evaluation was not detected in this level. Traces of serious bioturbation, herbaceous roots, and at places larger arboreal root remains were found in this layer. The parent material level of the soil horizon described as a meadow, or Vertisol, is a brownishgrey silty clay, basically an alluvial sediment, with limonite and organic material patches. It gradually turns into a greyish-yellow clayey silty layer, which is an alluvial sediment with minimal organic content. It was very problematic to explore the parent material of this layer using undisturbed drilling. The parent material is a minerorganic alluvial sediment, rich in slightly carbonated silt. It was deposited here during the last glaciation. The structure of the series of strata is very similar to the series of strata explored on the alluvium of the Borzó Creek, but the development of the given sediment layers shows significant differences. The development of this series of strata denotes much less disturbance than the series of strata explored at the Borzó
11. Fejezet / Chapter 11 feltárt szelvény rétegsora. Így a Surányi-patak árterén feltárt jelentősebb vastagságú holocén rétegek nyomán az allúvium feltöltődésének és talajosodásának egyenletesebb folyamatára következtethetünk. A rétegsor kifejlődése alapján a Surányi-patak mélyebb völgyének vízellátása stabilabb lehetett, mint a Borzó-patak szélesebb völgyében kialakult vízellátás. A szedimentológiai vizsgálatok alapján (130. ábra) egy fokozatosan finomodó szemcseösszetételt sikerült rekonstruálni a fúrás feküjétől a felszínig. A szemcseösszetétel alapján a fekü karbonátban viszonylag gazdagabb, szerves anyagban legszegényebb rétege viszonylag jelentős ülepedési energián halmozódott fel. Ebben a rétegben a durvakőzetliszt frakció dominált és jelentős mennyiségű finom-, apró- és középhomok frakciót tartalmazó finomkőzetlisztes durvakőzetliszt réteg fejlődött ki (3 és 2 méter között). A kőzetlisztben és homok anyagban gazdag, minerorganikus üledékréteg az eddigi rétegtani párhuzamok alapján a jégkor végén alakulhatott ki periglaciális környezetben, ahol a mállás lehetősége minimális volt és ez tükröződik vissza az elenyésző agyagtartalomban is. A radiokarbon vizsgálat alapján egyértelműen megállapítható, hogy a Surányi-patak allúviumába mélyített zavartalan magfúrásnál leírt rétegtani elképzelések helyesek, ez a sárgásbarna színű, jelentős mennyiségű vízoldható elemtartalmú, karbonátban gazdag, szerves anyagban szegény, jellegzetesen mállatlan ásványokból álló üledékréteg a jégkor végén, a Kr. e. X. évezred előtt halmozódott fel a területen. Ez az üledékréteg — hasonlóan a Borzó-patak allúviumához — két méteres mélységtől kezdődően fejlődött ki, így a jelenkori üledékrétegek az allúviumon mintegy kétméteres kifejlődésben tanulmányozhatók. Az üledékrétegek kifejlődése valószínűleg nem volt egyenletes, gyorsabb (árvízi) és lassabb (kisvízi) üledékképződési szakaszok váltogathatták egymást, de a biogén turbáció, az erőteljesebb talajvízmozgások nyomán létrejött
Creek. According to the Holocene layers with more significant thickness explored on the alluvium of the Surányi Creek, the alluviation and soil formation process was more even in this area. Based on the development of the series of strata, the water regime of the Surányi Creek may have been more stable than the water regime of the Borzó Creek. The Surányi Creek runs in a deeper valley, and the Borzó Creek occupies a wider one. Based on the sedimentological examinations (Fig. 130), in the drilling sample the mechanical composition gradually turned into a finer granular structure from the parent material towards the surface. Based on the grain size distribution the parent material has high carbonate content but has the lowest organic content, and it is deposited on a significant sedimentary energy. This layer consists of predominantly coarse silt fraction, but it contains a significant amount of fine, medium and coarse-grained sand and fine silt too (between 3 and 2 metres). Based on stratigraphical analogies this minerorganic deposit layer, which was rich in silt and sand, probably developed at the end of the glacial period, in a periglacial environment. Here the possibility of weathering was minimal, as is supported by the insignificant clay content. According to the radiocarbon dating it is clear that the stratigraphical assumptions described regarding the undisturbed drilling on the alluvium of the Surányi Creek are correct. The sediment, which was deposited here at the end of the glacial period, before the 10th millennium BC, consists of non-weathered minerals poor in organic material but rich in carbonate, and has high amounts of water soluble element content, and is yellowish-brown in colour. This sediment layer, similarly to the alluvium of the Borzó Creek, started to develop from a depth of 2 metres onward, thus the deposit layer of the Holocene on the alluvium can be explored in a development section, which is 2 metres thick. The development of the deposit layers was probably not even. Faster (flood) and slower (low water) deposit development phases counter-changed, but due to bioturbation processes and deposit struc-
249
VIA 2 üledékszerkezet átalakulások sorában az árvízi ritmusok nyomán kialakuló üledékszerkezeti jegyek már nem figyelhetők meg ezen a rétegsoron. A jégkor végén, a jelenkor kezdetén a megváltozott környezeti feltételek hatására a szerves anyag tartalom, a vízoldható Na-, K-tartalom és az agyagfrakció aránya fokozatosan megemelkedett, a karbonáttartalom viszont lecsökkent (2 – 1 méter között). Ez a holocén kezdetén kialakult ártéri üledéktípus a radiokarbon adatok nyomán a Kr. e. X. évezredtől egészen a Kr. e. VI. évezred első feléig akkumulálódott a vizsgált alluviális síkon. A Kr. e. VI. évezred második felében az üledékes paraméterek megváltoztak, az üledék szerves anyag tartalma és az agyagfrakció aránya erőteljesen megemelkedett (130. és 131. ábra). Ez a jelentősebb szerves anyag és agyag tartalmú, agyagos kőzetliszt – kőzetlisztes agyag összetétellel, helyenként jelentősebb finomhomok betelepülésekkel jellemezhető ártéri üledék a radiokarbon elemzések alapján egészen a népvándorlás kor végéig, a középkor kezdetéig halmozódott fel a Surányi-patak árterén. Ezt követően az üledékképződés jellege megváltozhatott és valószínűsíthető, hogy eredetileg egy jelentős szerves anyag tartalmú, tőzegakkumulációval jellemezhető környezet, egy lápos réti talaj fejlődhetett ki a vizsgált allúviumon az utolsó 1000 – 1300 év folyamán, de ez a felszín közeli üledékréteg utólag megváltozott, valószínűleg a 19. században meginduló és a 20. században kulmináló talajvízszint szabályozás hatására. A vizsgált Surányi-patak völgyében is több hullámban szabályozták a patakmedret, kimélyítették, majd mesterséges mederrészekbe terelték a patakot. Ennek nyomán a felszín közeli üledékréteg átalakult, kiszáradt és talajosodott. A talajosodás mellett a környező domboldalakon kialakított intenzív gazdálkodás nyomán jelentős mennyiségű talaj halmozódhatott át a völgy irányába és keveredhetett a völgyben akkumulálódott alluviális üledékkel. Így a felső 35 – 28 cm esetében már nem a természetes folya-
250
ture changes, caused by strong ground water movements as a result of floods, the sediment structure characteristics cannot be observed in this series of strata. At the end of the glacial period, and at the beginning of the Holocene the ratio of organic material content, the water soluble Na and K content and clay fraction gradually increased, but the carbonate content decreased (between 2 to 1 metres) due to the changes in environmental conditions. Based on radiocarbon data this alluvial sediment th was accumulating in this alluvial plain from the 10 th to the first half of the 6 millennium BC. In the second half of the 6th millennium BC the sediment parameters changed, and the ratio of organic material content and the clay fraction of the deposit strongly increased (Figs. 130, 131). According to radiocarbon dating this sediment was accumulating on the alluvium of the Surányi Creek until the end of the Migration period and the beginning of the Medieval period. The alluvial sediment has significant organic and clay content, its composition is clayey silt – silty clay, with significant fine sand intercalations. Following this period the deposit forming changed. Probably peaty meadow soil evolved on the alluvium of the study area during the last 1000 to 1300 years, and it can be characterised by peat accumulation and high organic content. This nearsurface sediment layer later changed, probably due to the groundwater flood control, which th started in the 19 century and culminated in the th 20 century. The channel of the Surányi Creek was artificially modified many times; it was deepened, and later the water was channelled into a new artificial course. Consequently the near-surface sediment layer was transformed, dried out and a soil development began. Besides soil development, significant amounts of soil might have been redeposited towards the valley because of the intensive agricultural activity taking place on the surrounding hillsides. The redeposited soils might have mixed with the alluvial sediments that accumulated in the valley. Therefore, in the case of the upper 35 to 28 cm layer not the natural processes were de-
11. Fejezet / Chapter 11 matok voltak a meghatározóak, hanem az utolsó 200 – 300 év emberi hatásai. Ez világosan kimutatható a geokémiai elemzés (131. ábra), valamint a vízoldható elemek arányának felszín közeli drasztikus emelkedése alapján. A patakszabályozás nyomán a felszín közeli réteg kiszáradására, a talajvíz felszín felé történő migrációjára következtethetünk, ahol a kapilláris övben felemelkedő, oldott sókban gazdag talajvíz kiszáradhatott és a vízben oldott sók kiváltak a kiszáradó, fokozatosan új talajjá alakuló egykori lápos réti talaj felszínén. A mélyebb, az újkori indusztriális társadalmi hatások által nem bolygatott rétegek geokémiai elemzése alapján az allúviumot viszonylag termékeny, szerves anyagban és karbonátban viszonylag gazdag talajzóna és alapkőzet övezhette. A holocén rétegek elemtartalmában csak a szerves anyag és agyagtartalom növekedéséből származó elemösszetétel változások hatásai jelentkeztek. Ugyanakkor a jégkor végi és a kora holocén során felhalmozódott üledékes horizontok elemösszetétele (131. ábra) jelentősen eltért a termelő gazdálkodás kialakulásától kezdődően kifejlődött rétegek elemösszetételétől. Ennek nyomán igen eltérő talaj, növényzet és elemforgalmi dinamikát rekonstruálhatunk a jégkor végén, a holocén kezdetén és a holocén második felében, a termelő gazdálkodást folytató közösségek megtelepedése idején. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy az általunk vizsgált alluviális sík egy nagyobb területről származó üledékanyag akkumulációs horizontja, ahol a lejtő irányában csepperózióval áttelepített holocén talaj, a Surányi-patak által szállított, a patak felső szakaszáról származó hordalékanyag, a völgyek oldalát alkotó vályogos üledék, lösz, homok és kavicsanyag egyaránt felhalmozódhatott. Így az általunk vizsgált üledékrétegek holocénkori fluviális anyagot és korábban felhalmozódott, de a lejtőfolyamatok és a fluviális erózió, valamint fluviális szállítás, gravitációs áthalmozódás hatására áttelepült jégkori és holocén üle-
terminant but the human impacts of the last 200 to 300 years. This is clearly supported by the geochemical analysis (Fig. 131) and by the drastic increase in the ratio of water soluble elements in the near-surface layer. By the flood control of the creek we can assume the desiccation of the near-surface layer and the upward migration of ground water, where it would rise in capillars; and the ground water rich in dissolved salts evaporated on the surface, and the water soluble salts deposited on the desiccating former marshland, gradually formed a new soil. Based on the geochemical analysis of the deeper layers that were not disturbed by the impacts of industrial societies in the Modern Age, the alluvium was probably surrounded by a productive soil zone and parent material rich in organic remains and carbonate. In the element content of Holocene layers only the element content changes effected by the increase in organic material and clay could be identified. At the same time the element composition of sedimentary horizons deposited at the end of the glacial period and during the Early Holocene (Fig. 131) is significantly different from the element composition of the layers that evolved from the beginning of the agricultural use of the land. Consequently we can reconstruct very different soil, vegetation and element variation dynamics at the end of the glacial period, at the beginning of the Holocene and in the second half of the Holocene, at the time of the settlement of agricultural communities. At the same time we must take into account that an accumulation horizon originating from a larger area might have been deposited on the alluvial fan currently under study. The soils of the Holocene redeposited by runoffs, the sediments carried by the Surányi Creek originating from the upstream of the creek, and the loamy sediments, loess, sand and gravel of the hillsides all might have been deposited here. Therefore, the sediment layer under examination is a heterogeneous deposit, containing sedimentary rocks from the glacial and Holocene, and also later fluvial matter from the Holocene,
251
VIA 2
252
dékes kőzeteket egyaránt tartalmazó heterogén üledékanyagot alkotnak. Vagyis a szemcse- és elemösszetétel változása nemcsak az üledékes környezet változásával, hanem a lepusztulási térszínek üledékanyagának összetételével is kapcsolatot mutathat és a korábban, elsősorban a pleisztocén során felhalmozódott üledékanyag szemcse- és ásvány-, valamint kőzetösszetétele, deformálhatta az akkumulációs alluviális térszín üledékanyagának geokémiai és üledékes összetételét.
which were redeposited here due to slope erosion, fluvial erosion, fluvial carry and gravitational redeposition. Thus the changes in grain size and element composition show a relationship not only with the changes in the sedimentary environment but with sediments of the erosion areas. The composition of the deposits that accumulated earlier, mostly during the Pleistocene, might have deformed the geochemical and sedimentary composition of the deposit matter of the accumulation area.
11.7.3 A makrobotanikai vizsgálat eredményei
11.7.3 The results of the macrobotanical analysis
A fúrásszelvényből 38 mintát elemeztünk meg makrobotanikai összetételre (132. ábra). Az előkerült makrobotanikai anyag megtartási állapota az igen rossz és a rossz kategóriába sorolható, kivéve a felszín közeli mintákból előkerült fűz (Salix) és éger (Alnus) maradványokat. A makrobotanikai anyag összetétele és változásai alapján hat környezettörténeti horizontot sikerült lehatárolni a fúrásszelvényben, amely nagy valószínűséggel hat környezettörténeti állapotnak felel meg a Surányipatak általunk vizsgált alluviális rendszerében. Az első makrobotanikai horizont 3 és 2 méter között húzódik. A makromaradványok közül ebben a szintben csak a csigahéj töredékek mennyisége emelhető ki. Sem lágy szárú, sem fás szárú egyéb makrobotanikai maradvány, mint szövet, ág, levél, vagy növényi törmelék, esetleg nagyobb méretű pernye, nem került elő a fúrásnak ebből a szakaszából. Ennek nyomán igen speciális beágyazási környezetet rekonstruálhatunk. Valószínűsíthető a patakvölgyben a jégkor végén időszakosan kiengedő permafroszt (örökfagy) réteg kifejlődése, az allúviumon felhalmozódó üledék típusa, enyhén lúgos kémhatása és az időszakos vízborítás és kiszáradás nem kedvezett a makrobotanikai anyag fennmaradásának. A második makrobotanikai horizont 2 és 1,2 méter között húzódik a fúrásszelvényben. Ebben a szintben megjelentek a makrobotanikai maradványok, elsősorban a határozhatatlan szerves anyag törmelékek és arányuk egyre je-
Thirty-eight samples of the core were analysed for macrobotanical composition (Fig. 132). The preservation of the macrobotanical material found could be categorised as poor and very poor, except for the willow (Salix) and alder (Alnus) remains discovered in samples from near-surface layers. Based on the composition and changes in the macrobotanical material, six environmental historical horizons were determined in the drilling section, which probably correspond with six environmental historical conditions of the alluvial system of the Surányi Creek. The first macrobotanical horizon stretches from 3 to 2 metres. In this level among the macro remains only fragments of mollusc shells are present. Neither herbaceous, nor arboreal macrobotanical remains are detected in this layer, not even tissue, branch, leaf or other plantal fragments. Ash fragments of larger dimensions were not present either. Consequently a very special embedding environment can be reconstructed, probably the development of a permafrost layer, which thawed temporarily at the end of the last glaciation. The sediment type of the alluvium, the slightly alkaline reaction, the periodical water flood and desiccation did not work in favour of the survival of macrobotanical remains. The second macrobotanical horizon stretches from 2 to 1.2 metres in the drilling section. The macrobotanical remains appearing in this level are especially undetermined organic material frag-
11. Fejezet / Chapter 11 lentősebb lett a felszín felé haladva. A határozható növényi maradványok között az egyszikű, lágyszárú maradványok domináltak, valamint nád (Phragmites australis) és gyékény (Typha) szövet- és levélmaradványok is előkerültek. A makrobotanikai változás olyan jellegzetes az előző szinthez képest, hogy ennek nyomán a pleisztocén/holocén határát, az átmeneti szintet 2 – 1,9 méter közé tehettük. Ezt támasztja alá a radiokarbon vizsgálat eredménye is. A jégkor végi környezet átalakulása, a jelenkori környezet kialakulása már kedvezett a szerves anyag felhalmozódásának és megőrződésének, ezért maradhattak fenn a mintákban feltárt makrobotanikai maradványok. A makrobotanikai anyag jelenléte és növekvő száma alapján igen jelentős növényzeti borítottsággal, közte nádas és gyékényes zóna kifejlődésével számolhatunk a Surányi-patak allúviumán, a holocén kezdetén, a Kr. e. X. és VI. évezred között. A VI. évezred második felétől, megközelítőleg egy métertől viszont a makrobotanikai anyag jellege megváltozott és a harmadik makrobotanikai horizont fejlődhetett ki (1 – 0,6 m között). Elsősorban a növényi maradványok száma emelkedett meg erőteljesen. Mind a határozhatatlan növényi törmelék, mind az egyszikű-, nád- és gyékénymaradványok száma jelentősebbé vált és a szelvényen belül maximumot mutatott. Ez a változás szoros kapcsolatot mutat az üledékföldtani vizsgálatok esetében kimutatott szerves anyag tartalom emelkedéssel. Ennek nyomán jelentős mennyiségű, szerves anyagban dús üledék halmozódhatott fel az ártéren a Kr. e. VI. évezredtől. A határozható maradványok között a nád és gyékény aránya lett az abszolút uralkodó, és ennek nyomán a jelentős növényzeti borítás egyik legfontosabb eleme a nád és gyékény lehetett. A makrobotanikai anyag összetételének változása alapján erőteljes emberi hatás fejlődhetett ki a vizsgált völgy környezetében és ennek nyomán a szerves anyag áthalmozódása, betemetődése felgyorsult, a völgy allúviumán szerves anyagban dús üledék halmozódott fel. Valószínűsíthető,
ments, and their ratio increases towards the surface. The dominant remains of the identifiable plantal remains are monocot herbaceous vestiges and tissue of reed (Phragmites australis), Typha and leaf remains. Compared to the previous level the macrobotanical change is so significant that it leads us to draw the margin of the Pleistocene/Holocene, the transitional horizon between 2 to 1.9 metres, which is also supported by the radiocarbon dating. The changes in the environment at the end of the glacial period, and the development of the environment in the Holocene worked for the benefit of deposition and survival of organic remains. This is the reason why the explored macrobotanical remains were preserved in the samples. Based on the presence of macrobotanical remains and their increasing number, we can deduce the development of a significant vegetation cover, including reed and cattail, on the alluvium of the Surányi Creek, at the beginning of the th th Holocene, between the 10 and 6 millennia BC. From the second half of the 6th millennium BC, starting at a depth of about 1 metre, the type of the macrobotanical material changed, therefore leading to the third macrobotanical horizon (between 1 to 0.6 metre). Primarily the number of plantal remains increased strongly. There is an increase in undetermined plantal remains, and the amounts of monocot, reed and cattail remains are significantly higher, showing a maximum within the section. This change shows close correspondence with the organic material content increase that was determined by the sedimentological analysis. Consequently, significant amounts of sediments, rich in organic material were th deposited on the alluvium from the 6 millennium BC. The absolute dominant are the reed and cattail among the remains. It is clear then that one of the most important elements of the vegetation cover may have been the reed and the cattail. The changes in the composition of macrobotanical material show a strong human impact in the surroundings of the valley presently under study. It resulted in the acceleration of the redeposition and burial of organic remains, and lead to the accumu-
253
VIA 2 hogy az erózió és az akkumuláció felgyorsulása, a szerves anyag tartalom növekedése az erdei vegetáció megbontásának következménye. A nádas és a gyékényes öv kiterjedése a völgy feliszapolódásának következménye lehetett (az erdőirtásokat követő talajerózió és üledékakkumuláció felgyorsulása) és nem zárható ki, hogy már ebben a fázisban erőteljesen megbolygatták a völgy kora-holocén folyamán kialakult eredeti növényzetét. A következő környezettörténeti, negyedik makrobotanikai fázisban, 0,6 – 0,3 méter között az emberi hatások tovább erősödtek és az ekkor élt emberi közösség már egyértelműen beavatkozott a területen a völgy növényzetének fejlődésébe és ezen hatás nyomán indult fejlődésnek a völgytalpat a vízszabályozás előtt borító lápos réti talaj. Az emberi hatás nyomán a nyers iszapfelszíneken is kolonizálni képes nádas és gyékényes öv szinte az egész völgyre kiterjedt és jelentős szerves anyag tartalmú és ép növényi maradványokat tartalmazó tőzeges szint fejlődhetett ki. A Surányi-patak szelvényén végzett radiokarbon mérések és a Borzó-patak alluviális rétegsorával mutatkozó rétegtani párhuzamok alapján ez a szint a késő vaskori és császárkori horizontnak felel meg, és a területen élő La Tène kultúrához sorolható kelta közösségek, illetve a császárkorban romanizált kelta közösségek tevékenységéhez köthető. A császárkort követően, megközelítőleg a Kr. u. 5. századtól a táj használata megváltozott (ötödik makrobotanikai szint), valószínűleg a völgyet legeltetésre, kaszálásra, építőanyag gyűjtésre is felhasználták. Ez a beavatkozás egyértelműen visszatükröződik a sás (Carex) és a fűz (Salix) maradványok megjelenésében és jelentős arányában (132. ábra), valamint a nád (Phragmites) és a gyékény (Typha) maradványok visszaszorulásában. Valószínűsíthető, hogy a természetes vízparti és mocsári vegetáció emberi beavatkozás (égetés és ültetés) hatására átalakult és a völgy allúviumát legeltetésre, deleltetésre (árnyékoltatásra), valamint a gyorsan növő, igen sokféle célból (építkezés,
254
lation of sediment with high organic content on the alluvium of the valley. The faster erosion and accumulation, and the increase in organic content were probably the consequence of disturbing the forested vegetation. The expansion of reed and cattail was probably caused by the siltation of the valley, due to the soil erosion following the forest cuttings and leading to the speeding up of sediment accumulation. The original vegetation of the valley that evolved during the Early Holocene was probably strongly disturbed already in this phase. In the next environmental historical phase, which is the fourth macrobotanical phase, between 0.6 and 0.3 metre, the human impact became stronger. By this time the human communities living in the area clearly interfered with the development of the vegetation in the valley, starting the development of peaty meadow soils covering the valley floor before the flood control. In the steps of the human impact reed and cattail zones evolved on the mud surfaces and spread into almost the entire valley. A peaty level developed, containing whole plant remains with significant organic material content. According to the radiocarbon dating of the sediment section of the Surányi Creek and its analogies in terms of the alluvial layer series of the Borzó Creek, this level corresponds with the horizon of the Late Iron Age and the Imperial period. It is connected to the Celtic communities of the La Tène period, and to the Celtic communities Romanised in the Imperial period. th After the Imperial period, starting at about the 5 century AD, the use of the land changed (fifth macrobotanical level). The valley then was probably used for animal grazing, cropping and for the collection of building materials. This interference is clearly shown in the appearance and large quantity of sedge (Carex) and willow (Salix) remains (Fig. 132), and also in the diminishing of reed (Phragmites) and cattail remains. The natural waterside and swamp vegetation was probably transformed by human impacts (burning and planting). The alluvium of the valley was used for animal grazing, shading, and for planting trees that grow fast (wil-
11. Fejezet / Chapter 11 szállítóanyag kialakítás, tüzelés) is felhasználható haszonfák (fűz) ültetésére is felhasználták. Ez a hasznosítási módja a Surányi-patak árterének (Borzó-patak alluviális síkjához hasonlóan) a népvándorlás korra tehető, és a magyar honfoglalást követően, a kora középkorban már nem maradt fenn, mert a fűzfa maradványok a középkorban visszaszorultak, helyette igen jelentős mennyiségű éger (Alnus) maradvány került elő. Az éger terjedése alapján az emberi hatás a patak allúviumon lecsökkent a középkor folyamán és az irtványokon gyorsan terjedő éger beboríthatta a vizsgált völgyszakaszt (hatodik makrobotanikai szint). Külön kell említést tennünk a pernyeszintnek a VI. évezred kezdetétől kimutatható szinte folyamatos növekedésére (132. ábra). Ennek nyomán a vizsgált terület környezete az elmúlt hét – nyolcezer év során folyamatosan lakott volt és az emberi közösségek létszáma és hatása a környezetükre is folyamatosan emelkedett. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű a megközelítőleg a késő vaskortól jelentkező erőteljes famaradvány horizont (132. ábra). A nem égett famaradványok arányának erőteljes előretörése az erdőirtások kiterjedésével, a szerves anyag megőrződés megváltozásával, a tőzeges anyagokat megőrző lápos réti talaj kifejlődésével magyarázható. Valószínűleg a késő vaskori – császárkori emberi hatás nyomán az üledék felhalmozódás sebessége, jellege erőteljesen megváltozhatott, és ennek nyomán maradhatott fenn ez a jelentős mennyiségű famaradvány.
low) and can be used for many purposes (building, transportation material, firewood). This method of using the land of the alluvium of the Surányi Creek (similarly to the alluvium of the Borzó Creek) took place around the Migration period, and following the Hungarian Conquest, in the Early Medieval period the use of the alluvium was not sustained. It is proven by the strong decrease in willow remains from the Medieval period. Instead of it significant amounts of alder (Alnus) remains were found. Based on the expansion of the alder, the human impact significantly lessened on the alluvium during the Medieval period and the alder, which spread rapidly covered the valley (sixth macrobotanical level). We have to mention the almost continuous increase in the level of ash starting from the beginth ning of the 6 millennium BC (Fig. 132). According to this, the environment of the study area has continuously been inhabited for the last seven to eight thousand years. The number of inhabitants and their impact on the environment has steadily increased. The strong wood remain horizon is also significant, which appeared from the beginning of the Late Iron Age (Fig. 132). The marked increase in unburned wood remains can be explained by the extensiveness of forest cutting, by the change in organic material preservation, and by the development of peaty meadow soils preserving peaty material. The accumulation speed and characteristics of the sediments probably changed due to the human impact in the Late Iron Age and in the Imperial period. It led to the preservation of significant amounts of wood remains.
11.7.4 A pollenanalitikai vizsgálat eredményei
11.7.4 The results of the pollen analysis
A fúrásszelvényből 100 darab mintát vizsgáltunk meg virágporszem összetételre. A pollenanyag megtartás az egyes üledéktípusokban igen eltérő volt, de átlagosan közepesnek mondható. Ennek nyomán a szelektív pollenmegőrződés csak kisebb mértékben befolyásolhatta a pollen összetételt, kivéve a felső 28 cm-t, ahol vagy egyáltalán nem került elő pollenanyag
One hundred samples obtained from the drilling core were analysed for pollen composition. Pollen preservation was quite different in each sediment type but on average we could call it medium. Based on this the selective pollen preservation influenced the pollen content only to a small degree, except for the upper 28 cm where pollen material was either not found at all
255
VIA 2 vagy megtartási állapota kifejezetten rossz volt (133. ábra). Ugyanakkor a Surányi-patak allúviumán felhalmozódott üledékekből származó pollenanyagra is igaz, hogy ennek a pollenanyagnak származási helye bizonytalan, magát a pollen-felhalmozódást erőteljesen befolyásolja a völgy alakja, a völgyben kifejlődött patak vízhozama, a vízjárás típusa. Így a pollenanyagban visszatükröződő változások elsősorban a regionális vegetáció változásaival hozhatók összefüggésbe, és csak másodsorban tükrözik vissza a lokális növényzeti változásokat (Fall 1987; Hall 1989). A jelentős mennyiségű hordalékanyaggal szállított, illetve vízfelszínen úszó pollenanyag felhalmozódik az alluviális üledékben — erőteljesen módosítva a lokálisan felhalmozódó pollenanyag összetételét (Sümegi és Bodor, 2000). A pollenanyag alapján hét nagyobb környezettörténeti horizontot (pollenzónát) lehetett lehatárolni a fúrásszelvényben (133. és 134. ábra). Az első pollenzóna 3 és 2 méter között fejlődött ki. A fás szárú növények pollenjeinek alárendelt, mintegy 40 – 45% közötti aránya jellemzi ezt a szintet. A pollenanyag alapján egyértelműen a széllel nagy távolságra terjedni képes és a vízben lebegve terjedő, szelektíven is megőrződő, légzsákos pollenek, elsősorban a fenyőfélék (Pinus és Picea, taxonok) dominálnak a fás szárú vegetációban. Alárendelten fűz (Salix), éger (Alnus), nyír (Betula) taxonok pollenjei is megjelennek ebben a szelvényszakaszban. A jégkor végi, Kr. e. X. évezrednél idősebb pollenzóna esetében, bár viszonylag jelentős a fenyőpollen arány (30 – 40%), de jelentős pollenkibocsátó képessége alapján lokális jelenlétére csak 60% feletti pollenarány felett következtehetünk. Így a viszonylag jelentős fenyőpollen arány alapján inkább a regionális (sőt a fenyőpollen jelentős terjedő képessége eredményeként elsősorban globális) jégkor végi polleneső összetételére következtethetünk, mintsem az egykori lokális vegetáció felépítésére. A lágyszárúak (134. ábra), elsősorban a fűfélék (Gramineae), az ürömfélék (Artemisia), a libatopfélék (Chenopodiaceae) aránya olyan kimagasló,
256
or its preservation was very poor (Fig. 133). At the same time it must be noted that the origin of the pollen assemblage from the sediments accumulated on the alluvium of the Surányi Creek is uncertain, and that pollen accumulation is greatly influenced by the shape of the valley, and by the water yield and water regime of the creek. Therefore, the changes that are reflected in the pollen material primarily denote the changes in the regional vegetation, and only secondarily present the changes in the local vegetation (Fall 1987; Hall 1989). Significant amounts of pollens were deposited in the alluvial sediment, which were carried there by the stream load, or from the surface of the water. These markedly modified the composition of the locally deposited pollen material (Sümegi and Bodor 2000). Based on the pollen material seven larger environmental historical horizons (pollen zones) can be distinguished in the drilling section (Figs. 133, 134). The first pollen zone developed between 3 and 2 metres. This level is characterised by the subdominance of arboreal plants, their ratio is only 40 – 45%. The air sac pollens are the most dominant in the pollen material, which can be carried far by the air movements, float in the water and can be selectively preserved. The dominant ones of the arboreal vegetation are mostly coniferous plants (Pinus and Picea taxa). Willow (Salix), alder (Alnus) and birch (Betula) taxa are also present in this phase but in subdominance. In the case of the pollen zone, older th than 10 millennium BC, at the end of the last glaciation the pine pollen ratio is significant (30 – 40%) but as this plant has a high pollen emission capacity we can consider its local presence only if the pollen ratio exceeds 60%. Therefore, this significant pine pollen ratio does not denote the former local vegetation but rather shows the composition of the regional (and due to the significant spreading speed of the pine pollen, we might call it global) pollen mass at the end of the glacial period. The concentration of herbs (Fig. 134), especially the grasses (Gramineae), Artemisia species, and Chenopodiaceae is so high that on the bases of
11. Fejezet / Chapter 11 hogy ennek nyomán egy tundrális – sztyeppei vegetáció keveréknek a dominanciáját rekonstruálhatjuk a vizsgált területen. Ebben a nyílt környezet jelző vegetációban — csak alárendelten és foltszerűen — hidegtűrő fákkal és cserjékkel, közte törpefenyőkkel (Pinus mugo), lucfenyővel (Picea), borókával (Juniperus), törpe és szőrös nyírrel (Betula nana, B. pubescens), valamint alpesi égerrel (Alnus viridis) jellemezhető fás szárú vegetáció jelenhetett meg. A vízpartokon, elsősorban a patakok mentén sásfélék (Cypeaceae) terjedtek el. A pollenadatok alapján a nyers váztalajokat kedvelő napvirág (Helianthemum) és a homoktövis (Hippophoae) — igaz rendkívül alárendelten — de folyamatosan jelen lehetett a jégkor végi növényzetben. Ez a vegetáció összetétel a késő-glaciális végén, a holocén kezdetén (a Kr. e. XI. és X. évezredben) erőteljesen megváltozott, a nyílt területekre jellemző lágyszárúak aránya 20% alá csökkent és a fenyőfélék aránya (70% felett) olyan erőteljesen megemelkedett, hogy ennek nyomán egyértelműen erdei fenyő (Pinus sylvestris) dominanciájú lokális fenyvesek jelenlétére következtethetünk a pleisztocén/holocén határán és a kora-holocén kezdetén. A völgyet borító ligeterdőszerűen megjelenő fenyvesek égerrel, nyírrel, fűzzel keverten jelentkeztek, illetve a holocén kezdetén már termomezofil lombos fákkal (tölgy – Quercus, szil – Ulmus, kőris – Fraxinus), cserjékkel (mogyoró – Corylus) elegyesen létezhettek. A lágyszárúakkal borított térszínek a patakpart mocsaras sávjára és a fenyvesekben kialakuló természetes erdőtüzek nyomán kifejlődött tisztásokra szorultak vissza. A pollenösszetétel változása alapján a pleisztocén/holocén határon két erdőtípus váltása (erdő/erdő-változás) játszódott le a vizsgált térségben, ahol a döntően hidegtűrő, hidegkedvelő elemekből álló, lazább szerkezetű késő-glaciális folyamán kifejlődött fenyőerdő fokozatosan záródott a holocén kezdetén és egy termomezofil lombos elemekkel kevert erdei fenyő és nyír dominanciával jellemezhető fenyőerdő vette át a he-
these herbs we can reconstruct a vegetation with tundra and steppe mixture dominance. In this vegetation, which denotes open environment, the arboreal plants could have been present only in patches and in subdominance. These arboreals were cryotolerant trees and shrubs, including coniferous plants, like Pinus mugo, spruce (Picea), juniper (Juniperus), dwarf birch (Betula nana) and pubescent birch, (B. pubescens) and alpine alder (Alnus viridis). Arundinaceous plants (Cypeaceae) prevailed at the watersides, especially along creeks. Based on the pollen data Helianthemum and Hippophoae favouring lithosols have been continuously present in the vegetation at the end of the glacial period, although only in subdominance. This vegetation composition changed during the late glacial period, at the beginning of the Holocene (in the 11th and 10th millennia BC). The ratio of herbaceous plants characteristic of open areas decreased below 20%. At the same time the ratio of coniferous plants increased (70%) so markedly that on the bases of this we can clearly deduce the presence of local pine forests with Scots pine (Pinus sylvestris) dominance at the transitional period of Pleistocene/Holocene and at the beginning of the Early Holocene. The pine forests covering the valley in grove forest structure were mixed with alder, birch and willow; and by the beginning of the Holocene period the vegetation was extended by thermomesophil deciduous trees (oak – Quercus, elm – Ulmus, ash – Fraxinus) and shrubs (hazel – Corylus). The regions inhabited by herbaceous plants shrank to the swampy watersides of creeks and to the glades of coniferous forests, which were created by natural forest fires. Based on the pollen composition one type of forest changed into another type (forest/forest change) at the transition of the Pleistocene and Holocene in the study area. The loosely structured late glacial coniferous forest, consisting of mostly cryotolerant and cryophil elements, gradually shrank at the beginning of the Holocene period and in its place another type of coniferous forest
257
VIA 2 lyét. Ez a jelenkor kezdetén kifejlődött fenyőerdő egészen a Kr. e. IX. évezred végéig, a VIII. évezred kezdetéig boríthatta a vizsgált kistájat és az elemzett allúviumot, majd a felmelegedés hatására a fenyőelemek fokozatosan kiszorultak a lokális vegetációból és zárt szerkezetű lombos fákból álló ligeterdő, a pollenösszetétel alapján valószínűleg tölgy – szil – kőris keményfás ligeterdő boríthatta az elemzés alá vont völgyet a Kr. e. VIII. évezredben. A magasabb, szárazabb térszíneken zárt tölgyerdők alakulhattak ki ebben az időhorizontban jelentős mogyorócserje borítással. Ez az erdőtípus emberi hatásoktól szinte mentesnek tekinthető, bár a mogyoró (Corylus) és a borostyán (Hedera) jelentős dominanciája, sőt Kr. e. VII. évezredben (133. ábra) kialakult ciklikus arányváltozásai nyomán felmerül a lehetősége annak, hogy a neolit termelő gazdálkodás kialakulása előtt, a mezolitikum során is jelentős hatással lehettek az emberi közösségek az erdei környezetre. Ugyanis a napfénykedvelő, szegélyvegetációban terjedő mogyoró (Corylus) jelentős dominanciacsúcsai alapján, valamint a tölgy (Quercus) pollenarányának párhuzamos és ciklikus csökkenése nemcsak a vizsgált szelvényünkben, hanem a Kárpát-medence több pontján is kimutatható, például az Északi-középhegységben, ahol a kisebb pernyecsúcsoknak a maximumai (Willis et al. 1997, 745, 5. ábra) a tölgy (Quercus) pollen mennyiségének visszaesésével és a mogyoró (Corylus) mennyiségének növekedésével mutatnak összefüggést Kr. e. 7000 – 6000 között. Ugyanakkor hasonló változásokat lehetett kimutatni más észak-alföldi, középhegységi lelőhelyek esetében is (Sümegi 1998, 1999, 2000, 2004), illetve a korábban tárgyalt Borzó-patak árterén kialakított szelvényben is. Amerikai, ausztráliai (Mellars 1976) és nyugat-európai példák (Evans 1975) alapján tudjuk, hogy a mezolit szinten élő vadászó-gyűjtögető népek többféle célból (vadászat, szegélyzóna kiterjesztés, táborhely és vadászott csordaállatok terelőútjainak kialakítása) is használták az erdőégetést (Smith 1970; Clark
258
emerged, which was mixed with thermomesophil deciduous elements with Scots pine and birch dominance. This coniferous forest that evolved at the beginning of the Holocene probably covered the study area and the alluvium under examination th th until the end of the 9 and the beginning of the 8 millennia BC. Due to the warming these coniferous elements gradually disappeared from the local vegetation, and a closely structured deciduous grove forest took their place in the valley. Based on the pollen composition it was probably a hardwood forest, consisting of oak, elm and ash. On a higher altitude, on drier soils closed oak forests might have evolved with significant hazel shrub presence in this time horizon. This forest type can be considered to be free of human impacts but based on the significant dominance of hazel (Corylus) and clematis (Clematis vitalba), and on changes in the th cyclic ratio that emerged in the 7 millennium BC (Fig. 133), it is possible that human communities might have had a significant impact on the forest environment during the Mesolithic, before the development of Neolithic agriculture. The dominance of photophil and edge vegetation hazel (Corylus), and the parallel and cyclic decrease in oak (Quercus) pollen ratio are present not only in the study area but at many other locations in the Carpathian Basin; for instance in the North Hungarian Range where the maxima of smaller ash peaks (Willis et al. 1997, 745, Fig. 5) show a relationship between the decrease in oak (Quercus) pollen quantity and the increase in hazel (Corylus) quantity between 7000 and 6000 BC. Similar changes are detected in the case of other sites situated in the northern area of the Great Hungarian Plain, in the mountains (Sümegi 1998, 1999, 2000, 2004), and in the section of the alluvium of the Borzó Creek discussed earlier. We know by American, Australian (Mellars 1976) and western European examples (Evans 1975) that the huntergatherer societies of the Mesolithic employed forest burning for many purposes (for hunting, to expand the edge zone, to create camp sites and to detour the animal herds to be hunted) (Smith 1970; Clark 1972, 1988; Clark et al. 1989; Bennett
11. Fejezet / Chapter 11 1972, 1988; Clark et al. 1989; Bennett et al. 1992). A vizsgált területen a mezolitikum végén elkezdődött, tudatosnak is tekinthető környezetátalakítások közül kiemelkedik a szegélyvegetáció, a mozaikos erdei környezet kialakítására törekvés, mert ez az erdők szegélyén élő, napfénykedvelő mogyoró terjedését nagymértékben elősegítette (Smith 1970; Behre 1988). Bár még nincsenek archaeobotanikai adatok a magyarországi mezolit lelőhelyekről a mogyoró gyűjtéséről, de a nyugat-európai mezolit lelőhelyeken megfigyelt gyűjtögetési stratégia és az erdőégetés/mogyoró pollen mennyiségének növekedése között, úgy tűnik, összefüggés van (Smith 1970). Az örökzöld, takarmányként is felhalmozható, tápértékét szárítás után is jelentős mértékben megőrző borostyán (Hedera) liánjainak, leveleinek begyűjtése és felhalmozása pedig az időszakos állattartáshoz (Price 1987), a vadászat alkalmával befogott és téli időszakban borostyánnal etetett, majd a tél végén a táplálékhiányos időszakban levágott növényevő állatok tartására is alkalmas volt. Ezt a tevékenységet támasztja alá többek között a keleméri Mohosok pollenszelvényének korábbi elemzése is, ahol a szil és a kőris pollen késő mezolit korú ciklikus visszaesése alapján (Magyari et al. 2002) a lombjuk szelektív gyűjtésére és levéltakarmányként történő felhasználására, a lombetetés kialakulására következtettünk (Heybroek 1963; Sümegi et al. 2008). Hasonló folyamatokat tártak fel más nyugat-dunántúli pollenelemzések során is (Ilon et al 2005). Ennek nyomán nem zárhatjuk ki, hogy a borostyánt (Hedera), hasonlóan, mint a nyugat-európai kora-holocén korú zárt erdei területeken élt mezolit közösségeknél megfogalmazták (Price 1987) itt az Alpokalján is lombetetésre használták a területen élt mezolit közösségek. Így a kora-holocén, feltehetően a IX. évezredtől kialakuló mérsékeltövi őserdőkben is már jelentős hatással lehetettek az emberi közösségek. Valószínűsíthető, hogy ebben az intenzív gyűjtögetésben, speciális lombetetésben szerepet játszhattak a terület növényzeti és éghajlati adottságai, amelyek kedveztek a boros-
et al. 1992). The attempt to create edge vegetation and a mosaic forest environment stands out of other attempts to change the environment. It started at the end of the Mesolithic in the study area and can be considered to be deliberate. It significantly helped the extension of photophil hazel, which prefers to live at the margins of forests (Smith 1970; Behre 1988). Although there are no archaeobotanical data available from Hungarian Mesolithic sites regarding the gathering of hazel, it seems that there is a connection between the gathering strategies observed at western European Mesolithic sites and the increase in forest burning/hazel pollen quantity (Smith 1970). The gathering and accumulating of ivy stems and leaves (Hedera) seems to be connected to seasonal animal keeping (Price 1987). The evergreen ivy could be used as forage as it is high in nutrients even after drying. It was adequate to feed the animals, which were caught during hunting, and at the end of winters when food was scarce these animals could be slaughtered. This activity is supported, among others, by the pollen section analysis of the Kelemér Mohos. We considered the selective gathering of leaves of elm and ash by the cyclic drop in their pollen amounts in the Late Mesolithic (Magyari et al. 2002). The leaves might have been used as forage to feed the animals (Heybroek 1963; Sümegi et al. 2008). Similar processes were observed in the case of other pollen analyses in western Transdanubia (Ilon et al 2005). For this reason we cannot rule out that ivy (Hedera) was used by the Mesolithic communities that once lived here at the foreland of the Eastern Alps to feed animals with foraged leaves, similarly to other western European Mesolithic communities that lived in the closed forests in the Early Holocene (Price 1987). It means that human communities might have had a significant impact on the temperate virgin forests that evolved in the Early Holocene, assumable from the 9th millennium BC. It is highly probable that the vegetation and climatic conditions of the area played an important role in this intensive gathering and special utilisation of feeding leaves to
259
VIA 2 tyán növény jelenlétének, és az Alpokalján kialakult prenorikumi, preillír elemeket tartalmazó erdőkben a borostyán elterjedésének. A vizsgált területen a IX. évezred végén, a VIII. évezred kezdetén kifejlődött és minimális, csak évszakosan jelentkező emberi hatásokkal befolyásolt fejlődésű erdőtípus és lágyszárúakkal, köztük harmatkásával, gyékénnyel és náddal borított patakparti terület a radiokarbon vizsgálat alapján egészen a megközelítőleg a VI. évezred végéig, V. évezred kezdetéig szinte változatlanul fennmaradt a vizsgált területen. Ekkor viszont az erdei környezetet igénylő növények pollenarányának csökkenése mellett gabona, közte búza (Triticum) pollenek (134. ábra), valamint gyomvegetáció terjedését jelző virágporszemek jelentek meg a szelvényben, így 100 centimétertől a felszín felé a holocén kezdetén kialakult lombos fák dominanciájával jellemezhető erdősült területek kiterjedése, szerkezete és fajösszetétele is erőteljesen megváltozhatott. A taposás, bolygatás, legeltetés és földművelés hatására terjedő gyomok (Plantago, Artemisia, Chenopodiaceae) jelentek meg a szelvényen belül és ezzel a változással párhuzamosan a nád, gyékény, sásfélék aránya drasztikusan lecsökkent. Ez a szint jól szinkronizálható a makrobotanikai feldolgozás során kimutatott makropernye szint kialakulásával, ezért feltételezhető, hogy egy jelentős kiterjedésű égetéses erdőirtás nyomán alakulhatott ki ez a drasztikus pollenösszetétel változás. Ezt az egyértelműen emberi hatásra kialakult növényzeti változást a neolit életmód terjedésével hozhatjuk összefüggésbe és az V. évezred első felére tehető, és valószínűleg a területen elterjedő neolit és rézkori lengyeli kultúra tevékenységéhez kapcsolható. Hasonló erőteljes változásokat lehetett kimutatni a lengyeli kultúra által lakott más dunántúli területeken is. A Surányi-patak allúviumán kialakított szelvényben kimutatható változások elsősorban a mezőlaki szelvénnyel (Ilon et al. 2005), valamint más kisalföldi pollenszelvényekkel (Juhász 2002) párhuzamosíthatók.
260
animals. These worked in favour of the presence of ivy, and its spreading in the forests containing Praenoricum and Praeillyricum elements. The evolution of this forest type in the study area th th at the end of the 9 and the beginning of the 8 millennia BC was affected only in a seasonal way and minimally by humans and remained basically th the same until the end of the 6 and the beginning of the 5th millennium BC, based on radiocarbon data. This forest type was supplemented by herbaceous plants, including sweet-grass (Glyceria sp.), cattail and reed at the watersides. Besides the decrease in pollen quantity of plants requiring forested environment, cereal pollens, including wheat (Triticum sp.) (Fig. 134) and weed vegetation pollens appeared in the section from 100 cm towards the surface, denoting that the Early Holocene forest area dominated by deciduous plants may have changed significantly in its structure, expansion and composition. Weeds (Plantago sp., Artemisia sp., Chenopodiaceae sp.) appeared in the section caused by treading, disturbance, animal grazing and land use. At the same time the ratio of reed, cattail and arundinaceous plants dropped drastically. This level can well be correlated with the development of macro ash level observed during the macrobotanical processing. For this reason we can assume that this drastic pollen composition change was caused by a forest clearing by burning, which covered an extensive area. This vegetation change was clearly brought about by human impacts, and it is connected to the development of the Neolithic lifestyle. It is dated th to the first half of the 5 millennium BC, and is probably connected to the activities of the Neolithic and Copper Age Lengyel culture. Similarly strong changes are detected in other areas of Transdanubia once inhabited by the Lengyel culture. The changes observed in the section of the alluvium of the Surányi Creek can be paralleled with the section from Mezőlak (Ilon et al. 2005) and with other pollen sections (Juhász 2002) from the Little Hungarian Plain.
11. Fejezet / Chapter 11 A szelvény kifejlődése nyomán (hasonlóan a Borzó-patak allúviumán kialakított pollenszelvényhez) a neolit, rézkori és bronzkori termelő gazdálkodás elkülönítésére nem nyílt lehetőség ezért az 1 – 0,6 méter közötti, termelő gazdálkodási szintet őskori növénytermesztési és állattenyésztési horizontként, őskori termelési szintként tudtuk elkülöníteni. Kiemelkedő jelentőségű, hogy ennek a szintnek a kifejlődése előtt, a radiokarbon adatok alapján a Kr. e. VII. évezredben már a bükk (Fagus) és a gyertyán (Carpinus) pollenek megjelenését, majd a VI. évezredtől kezdődően ezen fajok pollenarányának növekedését figyelhetjük meg. A Surányi-patak pollenszelvényében a radiokarbon adatok is alátámasztják, hogy a bükk (és a gyertyán) pollen megjelenése a vizsgált területen és szelvényben is jóval korábbi, mint azt a bükk kolonizációs modell alapján (Magyari 2001 és Juhász 2001) várható lenne és ezek az adatok jól párhuzamosíthatók az Alpokalja osztrák oldalán, valamint Burgenlandban (Drescher-Schneider 2004) végzett pollenvizsgálatok eredményeivel (a kérdésről bővebben lásd a 11.5 alfejezetben). A neolitikum során kifejlődött és egészen a vaskor második feléig fennmaradó, már jelentős emberi hatásokkal terhelt növényzet a Kr.e. 5. században alakult át. A fás szárú növényzetből származó pollenanyag drasztikus visszaesése, a lágy szárú pollenanyag erőteljes előretörése jellemzi ezt a horizontot (60 cm-től a felszín felé haladva). A lágyszárú vegetációban az irtványokon, taposott területeken, szántóföldek, utak, legelők mentén terjedő gyomok (útifű, keserűfű, lórum, ürömfélék, libatopfélék) dominanciája kiemelkedő lett (134. ábra), párhuzamosan a gabona pollenarányának növekedésével. A lágyszárúak, elsősorban a gyomok előretörése mellett kimutatható volt a fenyőfélék arányának növekedése (133. ábra) is. Ezeknek a fajoknak a római kori előretörése összefüggést mutat az ókor egyik legfejlettebb mezőgazdaságának kibontakozásával és szinte egész Dél-, Közép- és Nyugat-Európára történő kiterjedésével, a lombos fák kivágásával,
By the development of the section (similarly to the pollen section of the alluvium of the Borzó Creek) it was not possible to distinguish the agriculture of the Neolithic, Copper and Bronze Ages, therefore the level between 1 and 0.6 metre was defined as the Prehistoric agricultural and animal keeping horizon, a Prehistoric producing horizon. It is very important that according to radiocarbon data the pollens of beech (Fagus) and hornbeam (Carpinus) appear even before the development of th this horizon, in the 7 millennium BC, and the pollen ratio of these species started increasing in th the 6 millennium BC. Radiocarbon data support that the appearance of beech (and hornbeam) pollen in the pollen section of the Surányi Creek in the study area and in the section itself is much earlier than it could be expected by the beech colonisation model (Magyari 2001 and Juhász 2001). These data are in direct correlation with the results of pollen analyses carried out on the Austrian side of the foreland of the Eastern Alps and in Burgenland (Drescher-Schneider 2004). (For more details see Chapter 11.5.) The vegetation, significantly affected by humans, which developed during the Neolithic and prevailed until the second half of the Iron Age underwent th changes in the 5 century BC. The pollens of arboreal plants drastically dropped in this horizon, and the pollens of herbaceous plants increased strongly (from 60 cm towards the surface). The dominance of weeds (Plantago sp., Polygonum sp., Artemisia sp., Chenopodium sp.) spread in clearings, treaded areas, cultivated lands, roads and grazing fields was high in this period (Fig. 134). At the same time the pollen ratio of cereals increased. Besides the increase in herbaceous plants, especially weeds, the increase in coniferous concentration is also present (Fig. 133). The increase in these species in the Imperial period shows a relationship with the development of one of the most advanced agricultures of the Ancient period. This agriculture spread into South, Central and Western Europe as well. It also shows connection with the cutting of deciduous forests, the dominance of airborne pollen of
261
VIA 2
262
visszaszorításával, az észak-európai boreális, tűlevelű erdők pollenjének levegőbeli egyeduralmával, a késő vaskori és császárkori európai polleneső összetételével. Ezek a Surányi- (és a korábban már tárgyalt Borzó-pataki) alluviális szelvényben kimutatott változások is jól szinkronizálhatók a velemi (Jakab és Sümegi 2007), mezőlaki szelvényekben (Ilon et al. 2005) a késő vaskorban, császárkorban kimutatható változásokkal és a Fertő-tó környékén kimutatható kelta megtelepedéssel kezdődő erdőirtásokkal (Jerem et al. 1985, 1986). Kiemelkedő jelentőségű a szőlő-, és a diópollenek (Vitis és Juglans) megjelenése (133. ábra) a vizsgált szelvény késő vaskori és császárkori szintjében, mert ez a két növény a késő vaskori kertkultúra szerves része volt. Ugyanakkor a Surányi-patak allúviumából származó pollenadatok is megerősítik, hogy a császárkorban a Dunántúlon kiterjedő római agrárium a búza – szőlő – dió terményeken alapult. A császárkort követő horizontban a pollenösszetétel nyomán a terület intenzív tájhasználata lecsökkent és a népvándorlás korban külterjes állattartás, a rövidtávú haszonnal kecsegtető fafajták előtérbe kerülése zajlott a területen. Az allúviumon mélyített szelvény, bár a kisebb méretű tavakkal és lápokkal szemben jelentős bizonytalanságot hordoz, de a regionális pollenváltozásokkal jól szinkronizálható eseményeket őrzött meg és megerősítette a korábbi pollenvizsgálatok eredményeit a jégkor végi, jelenkor kezdeti éghajlati változások által irányított természetes növényváltozásokról, az őskori, ókori, népvándorlás kori és középkori növénytermesztésről és vegetáció átalakításról. A népvándorlás kornál fiatalabb pollenhorizontot a kiszáradás okozta pollentafonómiai bizonytalanságok következtében már nem lehetett értékelni.
the boreal coniferous forests of Northern Europe, and with the composition of pollen clouds of the Late Iron Age and the Imperial period. The changes observed in the section from the alluvium of the Surányi Creek (and also on the alluvium of the Borzó Creek discussed earlier) are also well-correlated with the changes in the Late Iron Age and the Imperial period observed in the sections of Velem (Jakab and Sümegi 2007) and Mezőlak (Ilon et al. 2005), and also with the forest cuttings around the Fertő Lake starting with the inhabitation of the Celts (Jerem et al. 1985, 1986). In the Late Iron Age level of the section the presence of grape vine and walnut (Vitis and Juglans) has a high significance (Fig. 133) as these plants were important parts of the Late Iron Age garden culture. At the same time the pollen data of the alluvium of the Surányi Creek support that the Roman agriculture extending over the Transdanubian region was based on wheat, grape vine and walnut. Based on the pollen composition, after the Imperial period the intensive land use of the area decreased, and extensive animal keeping became prominent in the Migration period. Arboreal species with short term benefit came to the fore in the area. The section of the alluvium preserved events, which are well-correlated with regional pollen changes although it carries some uncertainty with regards to smaller lakes and swamps. The finds support the results of earlier pollen analyses regarding the natural vegetation changes caused by the climatic changes at the end of the glacial period and at the beginning of the Holocene; and the agriculture and vegetation change in the Prehistoric, Ancient, Migration and the Medieval periods. Pollen horizons younger than the Migration period could not be evaluated due to pollentaphomonical uncertainties resulting from desiccation.
11.7.5 A malakológiai vizsgálat eredményei
11.7.5 The results of the malacological analysis
A 22 üledékmintából, mintánként mintegy 100 cm3 üledékből kiiszapolt Mollusca fauna 20 faj (8 vízi és 9 szárazföldi csiga-, valamint 2 kagyló taxon) 323 egyedéből állt. Mivel a mintánkénti egyedszám alatta maradt a statisztikai minimum-
The mollusc fauna was flotated out from twentytwo sediment samples, where each sample was about 100 cm3, consisted of three hundred twentythree pieces of twenty species (8 aquatic and 9 terrestrial snails, and 2 mussel taxa). As the number
11. Fejezet / Chapter 11 nak, ezért elsősorban a fauna általános összetétele és nem az egyes fajok dominancia viszonyai alapján vontunk le következtetéseket. A fauna változásai alapján 4 malakológiai szintet lehetett elkülöníteni. Az első malakológiai zóna megközelítőleg 3 és 2 méter között húzódik (135. és 136. ábra). A faunában a jégkor végén elterjedt hidegtűrő és hidegkedvelő faunaelemek, mint a Valvata pulchella, Anisus leucostoma, Succinea oblonga, Trichia hispida jelentek meg. A kísérő faunában kiemelhető a mozgó vízre jellemző Unio crassus (tompa folyóvízi kagyló) jelenléte, valamint a mocsarak, árterek peremén élő jelentős tűrőképességű Lymneidae, Planorbidae taxonok jelenléte. A fauna összetétele teljes mértékben párhuzamosítható a Borzó-patak jégkori allúviumán kialakult fauna összetételével, bár itt a Bithynia leachi nem került elő. 2 – 1,2 méter között a fauna összetétele megváltozott, a hidegkedvelő és hidegtűrő karakterelemek visszaszorultak és eltűntek és egy tág ökológiai tűréshatárral rendelkező, ún. euryök elemekből álló Mollusca fauna alakult ki a területen, amely nedves tocsogókban, sekély parti vizekben, patakokban, patakpartokon, mocsarakban és lápokban egyaránt megtalálható. A malakofauna döntő részét még a szennyezett és növényzettel bevont vizekben is megélni képes vízi fajok (Lymnaea palustris, Planorbarius corneus, Planorbis planorbis, Anisus spirorbis) alkották. A szárazföldi faunában az erősen higrofil, vízparti és vízben élő növények szárán, levelén és mohapárnákon élő Carychium minimum jelentkezett számottevő arányban. Kiemelkedő jelentőségű malakológiai adat, hogy a radiokarbon adatok alapján a pannon csiga (Cepaea vindobonensis) a Kr.e. X. évezredtől, az éti csiga (Helix pomatia) megközelítőleg a Kr.e. VII. évezredtől jelen volt a terület malakofaunájában. 1,2 métertől a fauna jellege fokozatosan megváltozott, a lápos – mocsaras területeket kedvelő Valvata cristata, Armiger crista fajok (135. ábra) aránya megnövekedett, a többi, jelentősebb vízborítást kedvelő vízi faj aránya lecsökkent és a
of specimens in each sample remained below the statistical minimum, we focused on the assessment regarding the general composition of the fauna, and not on the dominance correlations of the given species. Based on the changes in the fauna four malacological levels were distinguished. The first malacological zone stretches approximately between 3 and 2 metres (Figs. 135, 136). Cryotolerant and cryophil fauna elements widespread at the end of the glacial period appeared in the fauna, like Valvata pulchella, Anisus leucostoma, Succinea oblonga and Trichia hispida. The presence of Unio crassus characteristic of flowing water can be pointed out in the accompanying fauna, and also the presence of Lymnaeidae, Planorbidae taxa. These live in the margins of swamps and flood lands and have high resilience. The composition of the fauna matches perfectly with the fauna of the glacial alluvium of the Borzó Creek, although here Bithynia leachi was not found. The composition of the fauna changed between 2 and 1.2 metres. The cryophil and cryotolerant character elements disappeared, and another fauna evolved in the area. It is a mollusc fauna, consisting of the so-called euryok elements, which have high ecological tolerance and can be found in puddles, shallow shoreline waters, in creeks, on watersides, swamps and moors as well. The greatest part of the malacofauna consisted of aquatic species (Lymnaea palustris, Planorbarius corneus, Planorbis planorbis, Anisus spirorbis) capable of living in polluted and vegetation covered waters. Significant amounts of the hygrophil Carychium minimum were present in the terrestrial fauna. It lives on mossy surfaces and on the stems and leaves of plants inhabiting the waterside or lives in the water. An outstanding malacological result is that according to radiocarbon dating the Cepaea vindobonensis was present from the th 10 millennium BC, and the Helix pomatia was present from approximately the 7th millennium BC in the malacofauna of the area. The characteristics of the fauna gradually changed from 1.2 metres. The ratio of Valvata cristata, Armiger crista species favouring swampy-
263
VIA 2 szárazföldi fajok, elsősorban a nedves mocsaras rétekre jellemző elemek (Carychium minimum, Succinea putris, Perforatella rubiginosa) aránya vált dominánssá (136. ábra). A fauna változása nyomán a völgy feltöltődése, elmocsarasodása felgyorsult, és valószínűsíthető, hogy a környező, magasabban fekvő területekről erodálódott üledék, elsősorban jelentős szerves anyag tartalmú talaj halmozódott fel a völgytalpon ebben a horizontban. A radiokarbon vizsgálatok alapján ezen malakofauna alapján rekonstruálható feliszapolódás, bár ez a folyamat már a neolitikumban megindult, de a késő vaskorban és a császárkorban érte el a csúcspontját. A császárkort követően is megváltozott a faunakép, az allúviumnak az általunk vizsgált szakaszán megjelentek a xeromezofil fajok (Cepaea vindobonensis, Helix pomatia, Vallonia costata) és fokozatosan a fauna meghatározó részét alkották. A kísérő faunában, alárendelten a nedves rétekre jellemző fajok (borostyánkőcsigák – Succinidae és a Perforatella rubiginosa) is fennmaradtak, a vízi fajok szinte teljesen kiszorultak a területről (135. és 136. ábra). A malakofauna alapján az allúvium élővilága a császárkort követően szinte teljesen átalakult és valószínűleg a gyors feltöltődés hatására egy ciklikusan kiszáradó ártéri erdő és rét faunájává alakult át. A nyílt és zárt vegetációt kedvelő és ciklikus kiszáradást is elviselő malakofauna elemek egymás melletti megjelenése nyomán egy mozaikos szerkezetű, erdő és rétfoltokból álló növényzetet rekonstruálhatunk a Surányi-patak allúviumán a császárkort követően, ahol a ligeterdő már sehol sem alkotott zárt állományt. A Surányi-patak faunája alapvonásaiban hasonlít a Borzó-patak allúviumán feltárt malakofaunájának a fejlődéséhez, de a szerves anyagban dús, sekélyvízi környezetet kedvelő fajok aránya olyan jelentős a Surányi-patak szelvényének esetében, hogy az már a két völgy üledékképződésének jelentős eltérését, eltérő alluviális környezet kialakulását jelzi, elsősorban a holocén folyamán. A Surányi-patak
264
marshy areas increased, but the ratio of aquatic species favouring significant water coverage dropped, and the ratio of terrestrial species became dominant, especially the ones characteristic of wet marshlands (Carychium minimum, Succinea putris, Perforatella rubiginosa) (Fig. 136). By the changes in the fauna, the alluviation and waterlogging of the valley speeded up. Probably large amounts of sediments, mostly soil with significant organic content, eroded from the surrounding higher altitudes were deposited on the valley floor in this horizon. Based on radiocarbon data, this siltation, which is reconstructed by the malacofauna, reached its peak in the Late Iron Age and in the Imperial period, although the process started in the Neolithic. The fauna changed again following the Imperial period. Xeromesophil species (Cepaea vindobonensis, Helix pomatia, Vallonia costata) appeared on the alluvium presently examined and they gradually became the determinant part of the fauna. Succinidae and Perforatella rubiginosa characteristic of marshlands were also preserved in the accompanying fauna although in subdominance. The aquatic species almost completely disappeared from the area (Figs. 135, 136). Based on the malacofauna, the fauna of the alluvium almost completely changed following the Imperial period. Probably due to the quick alluviation it became the fauna of an alluvial forest and meadow that dried out periodically. Based on the malacofauna elements favouring open and closed vegetation and resilient to cyclic desiccations, we can reconstruct vegetation on the alluvium of the Surányi Creek with mosaic structure, consisted of forest and meadow patches after the Imperial period. Grove forests did not form a closed entity by that time. The fauna of the Surányi Creek is basically quite similar to the development of the malacofauna explored on the alluvium of the Borzó Creek, but in the case of the Surányi Creek the ratio of species favouring shallow waters with high organic content was so significant, that it led to the different sediment development of two valleys, creating a differ-
11. Fejezet / Chapter 11 esetében szerves anyagban gazdagabb, láposodott környezetet rekonstruálhatunk az utolsó 8000 év folyamán, bár ez a láposodási folyamat a késő vaskorban és a császárkorban érhette el a csúcspontját. A dunántúli malakofauna fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, hogy radiokarbon adatokkal korolva bizonyítani lehetett a Cepaea vindobonensis (pannon csiga) legidősebb, Kr.e. IX. évezredre tehető, valamint a Helix pomatia (éti csiga) Kr.e. VII. évezredben történő megjelenését. Mindkét adat nyomán át kell értékelni a dunántúli terület malakofaunájának fejlődését és az egyes, kronológiai és a környezeti vezérkövületnek számító fajok megjelenési idejét és szétterjedési időhorizontját.
ent alluvial environment primarily during the Holocene. In the case of the Surányi Creek we can reconstruct a swampy environment, which has been rich in organic material for the last 8000 years, although this siltation process reached its peak in the Late Iron Age and in the Imperial period. From the point of view of the malacofauna development of Transdanubia it is significant that it was possible to prove by radiocarbon dating that the earliest appearance of Cepaea vindobonensis is dated th to the 9 millennium BC, and the first appearance of th the Helix pomatia is dated to the 7 millennium BC. By these data the development of the malacofauna in Transdanubia must be revised, including the appearance and spreading time horizon of the given chronological and environmental key species.
11.8 Nemesbőd határának három régészeti lelőhelyén végzett vizsgálatok eredményei
11.8 The results of evaluations carried out at three archaeological sites on the outskirts of Nemesbőd
Náfrádi Katalin, Sümegi Pál, Törőcsik Tünde
Katalin Náfrádi, Pál Sümegi, Tünde Törőcsik
11.8.1 Archaeobotanikai vizsgálat eredményei
11.8.1 The results of the archaeobotanical analysis
A három lelőhelyről 29 régészeti objektumból (137, 138. és 139. ábra) kiemelt mintán végeztünk környezettörténeti vizsgálatokat. Az objektumokból kiemelt mintaanyag archaeobotanikai (pollenanalitikai, anthrakológiai) és archaeozoológiai (malakológiai) elemzését végeztük el. Az anthrakológiai és malakológiai anyagot kettős flotálással nyertük ki a régészeti objektumokból kiemelt üledékből. A flotált anyagból válogattuk ki a fennmaradt faszeneket (137. ábra). A 29 objektumból kiemelt üledékanyagból 10 tartalmazott értékelhető archaeobotanikai (anthrakológiai) anyagot, és 19 mintából túlégett, vagy olyan mértékig szétesett archaeobotanikai anyag került elő, amelyet már nem lehetett meghatározni. A minták 2 bronzkori, 4 császárkori és 3 Árpád-kori/középkori objektumból kerültek elő és összdarabszámuk meghaladta az ötezret, de az egyes korokra vonatkozó fasze-
Environmental historical analyses were carried out on samples from twenty-nine archaeological features from three sites (Figs. 137, 138, 139). The samples were analysed for archaeobotanical (pollen analysis, anthracology) and archaeozoological (malacological) finds. The anthracological and malacological samples were obtained by employing the double flotating method of the sediments from the archaeological features. The preserved charcoals were sorted out from the flotated materials (Fig. 137). During the archaeological excavation of the detour road, deposits were collected from twenty-nine features. Ten of them contained archaeobotanical (anthracological) material, which were suitable for analysis. From nineteen samples the archaeobotanical assemblages were inadequate for determination because these samples were over charred or decomposed. The samples were collected from two Bronze Age features, three Árpádian Age/Medieval
265
VIA 2 nek darabszáma is 100 felett volt (137. ábra). Ennek nyomán a faszén anyagot statisztikailag is értékelni lehetett. Valamennyi határozható anthrakológiai mintaanyag lombos fának bizonyult és minden előkerült, határozható faszén a Quercus taxonhoz sorolható (137. ábra). Ennek nyomán a lelőhelyeket övező erdőterületekben a tölgy (Quercus) egyértelmű dominanciáját rekonstruálhattuk (hasonlóan a zanati régészeti lelőhelyek anthrakológiai anyagához). Ezen kívül a tölgyfa anyagára nézve erőteljes és pozitív emberi szelekciót is fel kell tételeznünk, mert csak így képzelhető el ez a teljesen homogén anthrakológiai összetétel. Külön figyelmet érdemel, hogy a császárkori hamvasztásos objektumokból – ez a nemesbődi 5. sz. lelőhely, amelynek publikálása a feldolgozás alatt álló temető régészeti leletanyagával majd együtt történik – előkerült több ezer darab anthrakológiai anyag valamennyi darabja tölgyfa volt. Ezért feltételezhető, hogy a szertartás szempontjából szelektálták a tölgyfa anyagát. A többi régészeti objektumból előkerült faszén anyag felhasználási szempontjait csak a régészeti anyaggal párhuzamosan együtt lehet értékelni. Az ásatásokon feltárt objektumokból kiemelt 27 db üledékmintán végeztünk pollenanalitikai elemzést (138. és 139. ábra). A vizsgált minták megegyeztek a flotálással kiemelt, fentebb bemutatott mintákkal, amelyekből 24 mintából került elő értékelhető pollenanyag, de ezek közül kettőben a leggondosabb csomagolás és feltárás ellenére is recens pollenanyagot (parlagfű, illetve kukorica virágporszemeit) lehetett kimutatni, ezért ezeket nem értékeltük. A recens pollenszennyezés valószínűleg már a terepi mintavételezésnél, a régészeti objektumok kibontásánál megtörténhetett ezeknél a mintáknál. A régészeti objektumokból előkerült pollenanyag megtartási állapota gyenge és rossz minőségű volt és valószínűsíthető, hogy a szelektív pollenmegőrződés is fennállhatott a vizsgált objektumok esetében. A bronzkori régészeti objektumból előkerült minták egy részénél a pollenanyagban a fás
266
period features, and four from Imperial period features. Altogether there were over five thousand samples. The number of charcoals in the given periods exceeded one hundred (Fig. 137). For this reason it was possible to evaluate the charcoal material statistically. All anthracological samples proved to be deciduous and most of the charcoals found and evaluated were oak (Quercus) taxon (Fig. 137). According to this fact we can reconstruct the dominance of oak (Quercus) in the forested areas surrounding the sites (similarly to the anthracological material of the archaeological sites of Zanat). We have to suppose a strong and positive human selection towards oak wood as it is the only way to have this absolutely homogenous anthracological composition. It must be noted that all specimens of the thousands of pieces of anthracological material found in cremated graves from the Imperial period were oak. The details of these features, found at site No. 5 of Nemesbőd, will be published together with the archaeological finds of the cemetery, which are being assessed presently. Therefore, we can suppose that oak material was selected from the rite’s point of view. The usage of the charcoal material found in many archaeological features can be evaluated only together with the archaeological material. We carried out pollen analysis on twenty-seven sediment samples from the features of the archaeological excavation at the detour road (Figs. 138, 139). The samples analysed were the same as the samples obtained by flotating and mentioned above. Pollen material suitable for evaluation was found in twenty-four samples, but two of them contained recent pollens (ragweed and corn) despite the careful wrapping and opening. For this reason these ones were not evaluated. The recent pollen pollution of the samples probably happened at the field during sampling when the archaeological features were opened. The preservation of the pollen material from the archaeological features was very poor and it was of bad quality, therefore probably a selective
11. Fejezet / Chapter 11 szárú növények abszolút dominanciája jelentkezett és a lágyszárúak teljes mértékben alárendeltek voltak, míg az objektumok másik részénél pontosan fordított volt a pollenkép (138. és 139. ábra). Ennek nyomán a régészeti objektumok betöltődése egyértelműen évszakhoz köthető, a fásszárúak pollendominanciájával jellemezhető objektum betöltődések tavasszal március – május között, a lágyszárúak dominanciájával jellemezhető betöltődések nyár végén és ősszel (augusztus – október között) történhettek meg. Így az objektumok betöltődésének szezonális voltát is sikerült megállapítani, például Nemesbőd – Csepregi-völgyre-dűlő I. 7. objektumának 61, 62, 63 betöltési rétegének kialakulása egyértelműen a nyár végi – őszi félévben következhetett be. Így az egyetlen évszakban használt és feltöltődött objektumok nyomán a különböző korokban kialakult évszakos polleneső összetételéről kaphattunk információkat. Ezek az információk kiemelkedő jelentőségűek, mivel a régészeti ásatások több pontjánál elhelyezett recens pollencsapdák anyagát is értékeltük, így a recens polleneső és az egykori polleneső évszakos és összetételbeli eltéréséről egyaránt rendelkezünk adatokkal. Ennek nyomán feltételezhető, hogy a pollencsapdaként működő régészeti objektumok kisebb mérete ellenére, a vizsgált terület geomorfológiai adottsága, platójellegű kifejlődése következtében a régészeti objektumok betöltésében felhalmozódó virágporszem anyag jelentős része nagyobb területről származik, azaz regionális, és nem extralokális vagy lokális eredetű volt, ezért a pollenösszetétel nyomán levont következtetéseink is inkább a regionális vegetáció összetételére vonatkozhatnak és nem a lokális növényzetre (kivéve a rovarbeporzású virágos növényeket). A bronzkori objektumok pollenképe alapján a vizsgált területen az adott korban még döntően zárt erdei környezet vehette körül a bronzkori objektumokat. A bronzkori objektumokból előkerült pollenanyagban, a lombos fák pollenarányában a
pollen preservation took place in the case of the features under examination. In some of the pollen samples from the Bronze Age archaeological features the absolute dominance of arboreal plants was observed, and herbaceous plants were in total subdominance. In the case of some of the other features the pollen ratio was exactly the opposite (Figs. 138, 139). According to this the fill up of the archaeological features is clearly connected to seasons. The features with arboreal pollen dominance were filled between March and May during the spring. The features with herbaceous pollen dominance were filled during the autumn or at the end of summer, between August and October. By this method it was possible to determine the seasons of fill up for the features, for instance the fill up Layers 61, 62 and 63 of Feature 7 found in Nemesbőd – Csepregi-völgyre-dűlő I were clearly formed at the end of summer or in the autumn. The features used and filled up in one season, therefore convey information regarding the composition of pollen clouds in the given periods. The information has high significance as we also evaluated the material of recent pollen traps set up at a number of locations at the archaeological sites, and now we have data regarding the seasonal and compositional differences of both the recent and the former pollen cloud. According to the analysis, despite the small size of the archaeological features functioning as pollen traps, the pollen material deposited in them probably originates from a wider area, therefore it is not local or extralocal but regional. It is the consequence of the geomorphological situation of the study area and its plateau-like development. Thus our deductions from the pollen composition apply to the composition of regional vegetation, and to the composition of the local vegetation (except for floral plants pollenised by insects). According to the pollen graph of the features from the Bronze Age, the study area was mainly surrounded by a closed forested environment. The dominance order of arboreal pollen ratio originating
267
VIA 2 tölgy – éger – fűz – kőris – bükk – gyertyán dominancia sorrendet lehetett kimutatni. Ennek nyomán egy jellegzetes hidroszerieszt követő vegetáció fejlődhetett ki a Surányi-patak környékén, a völgytalpon égerrel kevert kemény- és puhafás ligeterdővel, a magasabb térszíneken bükkel, gyertyánnal kevert tölgyesekkel. A nyári – őszi polleneső nyomán az objektumok közvetlen környezetét viszont jellegzetes, taposott, gyomokkal tarkított, de a fűfélék dominanciájával jellemezhető gyepek övezték. Ennek nyomán, bár alárendelten, a gabonafélék pollenanyaga is megjelent a bronzkori anyagban, ezért elsősorban lakott és állattartó térséget rekonstruálhattunk alárendelten szántóföldekkel. A császárkori objektumokból előkerült pollenanyagban a fás szárú növényzet rendkívüli mértékben lecsökkent. Ennek oka lehetett volna az is, hogy nyár végi és őszi polleneső maradt fenn az objektumokban, de a tavasszal virágzó fenyőfélék (Pinus) virágporszemeinek jelenléte és jelentős dominanciája alapján inkább arra következtethetünk, hogy a vizsgált területről kivágták a fákat és mind lokális, mind regionális szinten visszaszorították az erdőket. Ennek nyomán a császárkorban a lombos fák pollenaránya drasztikusan lecsökkent és valószínűsíthető, hogy az egész térség már ekkor kultúrtájjá alakulhatott, ahol az antropogén hatásra kialakult nyílt vegetációval borított térségben a termesztett növények és a gyomok dominálhattak. A gabona, köztük a búza pollenaránya, valamint a szántóföldeket kísérő gyomok jelenléte nyomán igen jelentős és kiterjedt, intenzíven művelt gabonaföldet rekonstruálhattunk nemcsak lokális, hanem regionális kiterjedésben. A császárkori objektumokból előkerült pollenanyagban mind a dió (Juglans), mind a szőlő (Vitis) pollenanyaga előkerült, bizonyítva, hogy regionális szinten ezek a növények a császárkori kertkultúra szerves részét alkothatták. A 3 darab Árpád-kori/középkori objektumból kinyert pollenanyagban a fás szárú és lágy szárú pollenek aránya megközelítőleg azonos volt, de ha levesszük a fásszárúak esetében a
268
from the features of the Bronze Age is oak, alder, willow, ash, beech and hornbeam. It means that a typical hydro series following vegetation developed in the vicinity of the Surányi Creek, with hardwood and softwood grove forest mixed with alder on the valley floor, and oak forests mixed with beech and hornbeam at higher altitudes. According to the summer and autumn pollen presence, the immediate surroundings of the features were typical, treaded, weedy grasslands with graminiferous dominance. Therefore, cereal pollens were present in the Bronze Age material although in subdominance, leading to the reconstruction of an inhabited and animal keeping area with ploughing fields in subdominance. The ratio of arboreals decreased considerably in the pollen material found in features from the Imperial period. This might have been caused by that the features preserved the pollen cloud only from the end of summer and autumn. However, the presence and dominance of coniferous plants (Pinus) with their efflorescence period in the spring it seems more likely that the trees were cut off in the study area, and the size of the forests decreased both locally and regionally. The ratio of deciduous trees drastically decreased in the area by the Imperial period, and it is highly probable that the entire region became cultivated, where open vegetation covered the area resulted from anthropogenic impact, and the dominant plants were agricultural products and weeds. Based on the ratio of cereal pollens, including wheat (Triticum sp.), and by the presence of weeds common at ploughing fields, we can reconstruct extensively and intensively cultivated crop fields, not only locally but regionally as well. The pollen material found in the features from the Imperial period contained both walnut (Juglans) and grape vine (Vitis), proving that these plants were important parts of the garden culture in the Imperial period on the regional level. The pollen material obtained from the three Árpádian Age/Medieval period features has an almost equal ratio of arboreal and herbaceous plants, but if in the case of arboreals we subtract the presence of conif-
11. Fejezet / Chapter 11 nagy tömegű virágporszem anyagot kibocsátó és nagy távolságokra elterjedő fenyőfélék átlagosan 40%-os megjelenését, akkor az Árpád-kori/középkori környezetben is a lágyszárúak domináltak. A pollenösszetétel alapján az Árpád-kori/középkori objektumok betöltődésének döntő része tavasszal fejlődött ki. A pollenösszetétel alapján az Árpádkori/középkori megtelepedési pontot mozaikos vegetáció, bükkel kevert puha- és keményfás ligeterdő, bükkel és kőrissel elegyes gyertyános – tölgyes erdőfoltok, szántók, legelők, kaszálók és mocsárrétek vehették körül. Kiemelkedő arányban jelentkeztek a taposott felületeken terjedő gyomok (útifű, keserűfű), de a régészeti objektumok környékén, az antropogén felszíneken ezeknek a növényeknek a jelenléte a folyama tos emberi hatás, bolygatás, taposás következtében mindig jelentősebb, mint az antoropogén térségek hátterében, ún. hinterlandján. Kiemelkedő jelentőségű a szőlő- és a diópollenek kimutatása a középkori objektumok pollenanyagából, mert egyértelműen a kertkultúra meglétét jelzik az adott régészeti horizontban. Az objektumok pollenösszetétele nyomán a Surányi-patak allúviumán mélyített zavartalan magfúrás pollenanyagánál leírtak is megerősítést nyertek, mind a termesztett növényzetre, mind a növényzeti borítás összetételére vonatkozóan. A pollenösszetétel alapján az objektumok egy részét tavasszal, másik részét ősszel alakították ki, de az objektumok többsége az év jelentős részén nyitva volt.
erous plants, which emit vast amounts of pollens that spread to large distances, and on average comprise 40% of the arboreal pollens, then a herbaceous dominance can be observed in the Árpádian Age/Medieval period as well. Based on the pollen composition, the filling up of the features from the Árpádian Age/Medieval period took place mainly in the spring. According to the pollen composition, the settlement location in the Árpádian Age/Medieval period was surrounded by mosaic-like vegetation, consisting of soft and hardwood grove forests mixed with beech and hornbeam; and oak forest patches mixed with beech and ash, plough lands, grazing fields, crop fields and marshlands. Weeds (Plantago sp., Polygonum sp.) characteristic of treaded surfaces appear in large quantities but their presence is always more emphasised in the immediate environment of the archaeological features, on anthropogenic surfaces, due to the continuous human impact, disturbance, treading, than on the background of anthropogenic areas, in the so-called hinterland. The presence of grape vine and walnut pollens in the material from the Medieval period features is highly significant as it denotes the existence of a garden culture in the given archaeological horizon in the study area. The pollen composition of the features supports the pollen data from the undisturbed drilling of the alluvium of the Surányi Creek regarding the composition of both the produced plants and vegetation cover. According to the pollen composition, some of the features were formed during the spring, some during autumn, but most of the features were open for the most part of the year.
11.8.2 Archaeozoológiai vizsgálat eredményei
11.8.2 The results of the archaeozoological analysis
Az elkerülő út nemesbődi szakaszának régészeti feltárásaiból 30 régészeti objektumból (140. ábra) kiemelt mintán végeztünk malakológiai vizsgálatot. A mintákból 6 Mollusca faj, közte 3 szárazföldi csiga és 3 kagyló faj 100 egyede került elő. A Mollusca faunában egyértelműen az antropogén felszíneken, erdőssztyeppei környezetben, erdőszéleken egyaránt elterjedten élő pannon csiga (Cepaea vindobonensis) dominált (53%).
Malacological analyses were conducted on samples from thirty archaeological features (Fig. 140), excavated at the archaeological site at the detour road of Nemesbőd. One hundred specimens were found in the samples, belonging to six mollusc species, including three terrestrial snails and three mussel species. The dominant of the mollusc fauna is clearly the Cepaea vindobonensis (53%) that lives on anthropogenic surfaces, in forested steppe
269
VIA 2
270
Ugyanakkor igen jelentős arányban jelentkezett a laza állományú erdőkben, ligeterdőkben elterjedt, de az emberi megtelepedéseket övező, kerteket is kedvelő éti csiga (Helix pomatia) is (38%). A két, megközelítőleg azonos élőhelyet kedvelő szárazföldi csigafaj mellett csak egy-két egyede került elő a ligeterdőben, nedves felszínen élő márványozott csiga (Bradybaena fruticum) fajnak, valamint a patakokban is élő tompa folyami kagylónak, folyami kagylónak, festőkagylónak és tavi kagylónak (Unio crassus, U. tumidus, U. pictorum, Anodonta). A ligeterdei és vízi fajok valószínűleg gyűjtögetéssel kerültek az objektumokba, de a pannon és éti csigafajok közvetlenül az objektumok környékén, az emberi megtelepedési ponton is élhettek. Ennek a két csigafajnak a héjait is megvizsgáltuk, de rágcsálók vagy rovarok okozta szállítási, étkezési nyomokat nem találtunk. Ennek nyomán valószínűsíthető, hogy az objektumok feltöltődésével párhuzamosan kerültek az üledékbe és nem utólag — rágcsálók, vagy rovarok zsákmányolása és beásása révén kerültek a régészeti objektumokba.
environments and at forest margins. At the same time significant amounts of Helix pomatia (38%) are also present. It inhabits loosely structured forests, grove forests, and also favours gardens and human settlements. Besides these two types of snails that prefer approximately the same habitats only a few Bradybaena fruticum were found. It likes grove forests and wet surfaces. A few Unio crassus, Unio tumidus, Unio pictorum and Anodonta were also found. These species also live in lakes. The aquatic and grove forest species probably ended up in the features by gathering, but the Helix pomatia and Cepaea vindobonensis might have lived in the vicinity of the features, at the location of human habitation. The shells of these species were examined but we found no traces that would indicate that these species were captured by rodents or insects. Therefore, we can conclude that they ended up in the archaeological features at the same time as they were filled up.
11.9 A Nemesbőd – Csepregi-völgyredűlő I. régészeti lelőhely talajszelvényén végzett vizsgálatok eredményei
11.9 The results of evaluations conducted on the soil section of the archaeological site at Nemesbőd–Csepregi-völgyre-dűlő I.
Sümegi Pál, Persaits Gergő, Páll Dávid Gergely, Törőcsik Tünde
Pál Sümegi, Gergő Persaits, Dávid Gergely Páll, Tünde Törőcsik
11.9.1 Bevezetés
11.9.1 Introduction
A talajszelvényt a régészeti feltárás nyugati részén, a Surányi-patak felé lejtő domboldal mélyebb fekvésű területén kellett kialakítanunk, ahol a feltárt császárkori út (141. ábra) elérte a Surányi-patak allúviumát. Ennek oka az volt, hogy az allúviumtól keletre található platón kialakított régészeti feltáráson a földművelés és a talajerózió következtében csak igen vékony, mintegy 20 – 30 cm kifejlődésű talajtakaró található, amelynek elemzése a 30 cm mélységig lenyúló szántás, földművelés és műtrágyázás következtében régészeti szempontból értékelhetetlen lett volna.
The soils section was formed at the western part of the archaeological excavation, on the lower part of the hillside inclining towards the Surányi Creek, where the road from the Imperial period (Fig. 141) reached the alluvium of the Surányi Creek. The reason for this was that at the site of the archaeological excavation, on a plateau east from the alluvium, the thickness of the soil was only 20 to 30 cm due to land cultivation and soil erosion. The evaluation of this soil cover from the archaeological point of view is pointless as it is disturbed by ploughing, land cultivation and fertilisation.
11. Fejezet / Chapter 11 A régészeti feltárás keleti részén a földművelés, az emberi megtelepedés, a császárkori út és a környékének használata következtében létrejött erőteljes talajerózió nyomán a plató tetőszintjén, a lejtő felső szakaszán, egészen a lejtő inflexiós pontjáig a talaj szinte teljes mértékig lepusztult. A lepusztult talajanyag a lejtő allúvium felőli részén, a lejtő töréspontja alatti részen kezdett el felhalmozódni, de az erodálódott talajanyag egészen a Surányi-patak allúviumáig eljutott, keveredett az allúvium anyagával és a völgytalp peremét is beborította. A lejtő alján, az allúvium peremén így jelentős vastagságban felhalmozódott a talajanyag, ráadásul régészeti anyagokkal bizonyíthatóan eltérő korokban, több ciklusban történt a felhalmozódás. Ennek nyomán jól rétegzett, egymástól világosan elkülönülve fejlődtek ki az allúvium peremén a császárkort megelőző, a császárkori, a népvándorlás kori és a középkori üledékrétegek, köztük a császárkori és a középkori talajréteg (141. ábra). Ez a speciális archaeo- és pedosztratigráfiai helyzet lehetőséget teremtett a különböző termelő kultúrák által lakott talajszintek vizsgálatára, a különböző technikai szinten lévő és eltérő szervezettségű emberi közösségeknek a talajokra gyakorolt hatásának feltárására. Így a lejtő alján, a római út végén egy másfél méter mély talajszelvényt alakítottunk ki, ahol részletes üledékföldtani, geokémiai, talajtani, archaeobotanikai és archaeozoológiai vizsgálatokat végezhettünk. A másfél méteres talajszelvényben a következő rétegeket különítettük el a fekü felől (141. és 142. ábra): Enyhén laminált, növényi maradványokat, limonitos foltokat, vasborsókat, kevés szerves anyagot tartalmazó, lejtőüledékkel is keveredett, szürkéssárga színű, ártéri üledék (122 – 96 cm között). Ebben a szintben jelentős karbonát tartalmú durvakőzetlisztes finomkőzetliszt szemcseösszetétel alakult ki. A fekürétegen kialakult az emberi hatásra enyhén turbált, császárkori feketésbarna színű réti talaj
On the eastern portion of the archaeological excavation the soil has almost completely eroded until the inflection point of the slope, on the upper part of the slope and on the top level of the plateau, due to land cultivation, human impact, and the use of the road (and its surrounding area) since the Imperial period onward. The eroded soil started to accumulate at the breaking point of the slope on the alluvium side of the slope, and it moved all the way down to the alluvium of the Surányi Creek. It was mixed with the material of the alluvium, and covered the foreland of the valley floor. Thus the soil accumulated to a great thickness at the bottom of the slope, at the foreland of the alluvium. The accumulation took place in cycles in many different periods, as it is proven by archaeological finds. Therefore, the sediment layers deposited at the foreland of the alluvium developed separately and are well-distinguished. They contain sediment layers of the period before the Romans, the Imperial period, the Migration and the Medieval periods. Amongst them are situated the soil layers of the Imperial and the Medieval period (Fig. 141). This special archaeo- and pedostratigraphical situation made possible the examination of soil levels inhabited by different agricultural communities, and the exploration of impacts on the soil inflicted by humans with different technological levels and different organisation structures. At the end of the Roman road, at the bottom of the slope we created a soil profile, which was 1.5 metres deep, where we conducted detailed sedimentological, geochemical, pedological, archaeobotanical and archaeozoological analyses. The following layers and horizons were distinguished in the soil profile, starting from the parent material (Figs. 141, 142): Slightly laminated greyish-yellow alluvial sediment mixed with slope deposit containing plant remains, limonite patches, iron flecks, and some organic remains (between 122 and 96 cm). Fine silt containing coarse silt composition with significant carbonate content evolved in this level.
271
VIA 2 (96 – 107 cm között). Ebben a horizontban az agyag, a szerves anyagtartalom jelentős mértékben megemelkedett, a karbonát tartalom viszont erőteljesen lecsökkent a feküszinthez képest. Erre a talajfelszínre enyhén laminált, kavicsos agyagos üledék halmozódott rá (107 – 90 cm között). Ennek a rétegnek a képződését úgy modelleztük, hogy a császárkori talajra a római útnak az ártérre vezető szakaszából lejtő irányában lemosott talajjal, ártéri üledékkel kevert kavicsok halmozódtak át, és ezeket a kavicsokat az ártéri üledék és az erodálódott talaj mátrixként fogja közre. A kavicsos horizontra kevés szerves anyagot tartalmazó, vöröses szürkésbarna színű ártéri üledék (90 – 60 cm között) települt. A fekühöz képest ebben a szintben az agyagtartalom erőteljesen, a homok és kavicsfrakció aránya drasztikusan lecsökkent. Valószínűsíthető, hogy a patak vízhozamának növekedésével és az ártéri üledékképződés kiterjedésével alakulhatott ki ez a talajhorizontot fedő alluviális üledék réteg. A karbonát tartalom növekedés alapján feltételezhető, hogy jelentős mennyiségű, a környező platókról, lejtőkről származó, áthalmozódott löszszerű üledék is keveredett ehhez az üledékes szinthez. A réteg enyhén laminált, növényi maradványokat, limonitos foltokat, vasborsókat tartalmaz. A népvándorlás korra, honfoglalás korra tehető ártéri üledék felszínén egy jelentős agyag- és szerves anyag tartalmú, középkori kerámiákat tartalmazó, feketésbarna színű, poliéderes szerkezetű, vízhatású (hidromorf) talaj képződött (60 – 40 cm között). Ez a talajréteg enyhén bolygatott, növényi maradványokat tartalmazó, valószínűleg a középkorban legeltetett, szántott réti talaj lehetett eredetileg. A középkori talajréteg felett, egészen a felszínig húzódó, ártéri üledéken képződött, szántott, kevert szürkésbarna színű talaj található, eketalpréteggel. Jelenleg gyomvegetációval borított, de a biogaléria nyomok és döntött gyökérföld labdák nyomán eredetileg fákkal borított felszín lehetett. Ez a szántóföldi és a kezelt ligeterdő közötti át-
272
Blackish-brown meadow soil from the Imperial period evolved on the parent material, slightly disturbed by humans (between 96 and 107 cm). The clay and organic material content significantly increased in this horizon, but the carbonate content strongly decreased compared to the parent material level. Slightly laminated, gravel and clay sediment deposited on this soil surface (between 107 and 90 cm). The development of this layer can be modelled as the redeposition of soil and gravel mixed with alluvial deposits eroded from the section of the Imperial period road, which led to the alluvium. This mixture accumulated on the soil, and these gravels were surrounded by alluvial sediments and eroded soil as a matrix. A reddish, greyish-brown alluvial sediment layer with low organic remains content deposited on the gravel layer (between 90 and 60 cm). Compared to the parent material, the clay content significantly, the ratio of sand and gravel fraction drastically dropped in this level. This alluvial deposit layer covering the soil horizon was probably formed by the increase in the water yield of the creek and by the extension of alluvial sediment forming. Based on the increase in carbonate content it is very probable that significant amounts of loess-like sediments, originating from the surrounding plateaus and slopes and redeposited here, were also mixed with this deposit level. The layer is slightly laminated, containing plant remains, limonite patches and iron flecks. In the Migration period, at the time of the Hungarian Conquest the next layer was formed (between 60 and 40 cm). It has significant clay and organic material content, contains ceramics from the Medieval period, blackish-brown in colour, and its structure is polyhedral and shows the signs of hydromorph soil development. This soil horizon originally probably was a ploughed meadow soil, also used for animal grazing in the Medieval period. It is slightly disturbed and contains plantal remains. Above the Medieval sediment the soil is a ploughed, mixed greyish-brown soil also showing a layer of plough-sole. It evolved on the alluvial sediment and stretches to the surface. It is currently cov-
11. Fejezet / Chapter 11 meneti növényzeti sávban keletkezett recens réti talaj teljesen kevert, szántott A és az eketalpréteg alatt található, sötétbarna színű B szintje egyaránt felismerhető. Az üledékgeokémiai (143. ábra) és a bővített talajtani (144. ábra) vizsgálatok alapján is jól elkülöníthetők a talajszelvényben feltárt egykori talajszintek és üledékes rétegek. A fekükőzet egy vízoldható elemekben, elsősorban kalciumban és magnéziumban gazdag, a szulfát tartalma alapján reduktív, magas talajvízállású környezetben kifejlődött, minimális szerves anyagot tartalmazó ártéri üledék volt. Az ártéri üledéken képződött császárkori talaj, valamint a fedőjében közvetlenül jelentkező kavicsokkal kevert áthalmozódott tal ajszint jelentős szerves anyag-, foszfát-, nitrát-tartalmú termékeny talaj volt. Valószínűsíthető, hogy a mezőgazdasági területeket trágyázták már ekkor is trágyázták a termőerő növelése érdekében és a földművelés során lepusztult talajból áthalmozódott, az ártéren akkumulálódó, az ártéren képződő talajjal keveredett talajanyag hatására növekedett meg a vizsgált rétegben a nitrát, foszfát, kálium tartalom. A humusz és szerves anyag tartalom növekedése is ehhez a talajpusztulási, talajakkumulációs és talajkeveredési folyamathoz köthető és a szerves anyag növekedése nyomán emelkedhetett meg a szerves anyaghoz kötődő réz és cink tartalom is (144. ábra). A császárkori talajszintet fedő ártéri üledékben a foszfát, nitrát, humusz és szerves anyag tartalom jelentős mértékben visszaesett, a karbonát, elsősorban a kalcit tartalom, a vízoldható magnézium és a szulfát tartalom viszont jelentős mértékben megemelkedett. A talajszintet egyértelműen egy ártéri üledék fedte le, majd az ártéri üledéken ismét egy jelentős nitrát, foszfát, humusz és kálium tartalmú talaj képződött a középkor folyamán. Ezen talajréteg feletti recens talajszint a termelő emberi gazdálkodás, szántás, erdőirtás
ered with weeds, but it might have been a forested surface based on biogalery traces and tilted soil balls held by roots. This meadow soil that developed in the transitional vegetation zone between the plough land and cultivated grove forest is completely mixed. Its A-horizon, which is ploughed, and its B-horizon, which is dark brown and located below the layer of plough-sole layer, can be well distinguished. The former soil horizons and deposit layers explored in the soil section can also be distinguished very well by sediment geochemical (Fig. 143) and extended pedological (Fig. 144) examinations. The parent material is rich in water soluble elements, especially calcium and magnesium. Based on its sulphate content, it evolved in a reductive environment with high ground water levels, and once it was an alluvial sediment with minimal organic content. The soil from the Imperial period evolved on top of the alluvial sediment. It is covered by a soil horizon consisting of redeposited soil mixed with gravel. Both are fertile soils, and have a significant organic material, phosphate and nitrate content. The cultivated lands by this time were probably fertilised in order to enhance the fertility of the land. The increase in nitrate, phosphate and potassium content in the layer under examination was probably due to the redeposition of soil that eroded during land cultivation, which accumulated on the alluvium and were mixed with the alluvial soil. The increase in humus and organic content is also connected to these soil erosion, soil accumulation and soil mixing processes. The copper and zinc content also increased as these might be connected to the increase in organic material (Fig. 144). The phosphate, nitrate, humus and organic material content significantly dropped in the alluvial deposit covering the layer from the Imperial period. At the same time the carbonate content significantly increased, especially the calcite, the water soluble magnesium and sulphate content. It is clear that alluvial sediment covered the soil horizon, and during the Medieval period another layer evolved on top of the alluvial deposit, with high nitrate, phosphate, humus and potassium content.
273
VIA 2 okozta rétegkeveredés miatt már nem értékelhető. 11.9.2 A lelőhely talajszelvényén végzett makrobotanikai vizsgálatok eredményei A fúrásszelvényből 28 mintát elemeztünk meg makrobotanikai összetételre (145. ábra). Az előkerült makrobotanikai anyag megtartási állapota az igen rossz és a rossz kategóriába sorolható. A makrobotanikai anyag összetétele és változásai alapján a két ártéri szint és a császárkori, középkori talajréteg képződésének egykori lokális növényzeti hátterét lehetett jellemezni a talajszelvényben. A talajszelvényben feltárt alsó ártéri szintből néhány Mollusca héj mellett viszonylag jelentős mennyiségű nád- és gyékénytöredék került elő. Így az ártéri területen az üledék képződése, az ártéri üledék lerakódása során elsősorban lágy szárú növényzeti borítással számolhatunk. A császárkori talaj szintjében a makrobotanikai anyag összetétele megváltozott, a gyékény és nád maradványok teljesen eltűntek a szelvénynek ebből a szakaszából, az égett pernye mennyisége ugrásszerűen megemelkedett és igen jelentőssé vált, miközben a határozhatatlan növényi törmelék, köztük is elsősorban az egyszikű maradványok aránya, erőteljesen megemelkedett. Valószínűsíthető, hogy a császárkorban a földművelés hatására felgyorsult erózió és áttelepítődés hatására alakult ki ez a jelentős mennyiségű, határozhatatlan növényi törmelék. A pernye mennyiségének növekedése egyértelműen a megnövekedett emberi hatásokhoz (tüzelés, erdőirtás, kohászat) köthető. Az ártéri növények eltűnése ebben a horizontban szintén emberi hatáshoz köthető, valószínűleg az ártéri növényzetet egyszerűen leégették és kiirtották. A császárkort követően kifejlődött ártéri üledékes szintben a pernye mennyisége drasztikusan lecsökkent, ennek nyomán az emberi hatás csökkenésével, a lakosságszám csökkenéssel, és a termelés intenzitásának, típusának változásával számolhatunk. Az emberi hatás csökkenését (a gázló meg-
274
The recent soil horizon above this layer is not suitable for evaluation due to the mixture of layers caused by agricultural activities, ploughing and tree fallings. 11.9.2 The results of macrobotanical analyses conducted on the soil profile of the site Twenty-eight samples of the drilling core were analysed for macrobotanical composition (Fig. 145). The preservation of the macrobotanical material can be categorised as poor and very poor. Based on the composition and changes in the macrobotanical material it was possible to characterise the former local vegetation background of the development of the two alluvial levels and the soil profile from the Imperial period and the Medieval period. Significant amounts of reed and cattail fragments, and several mollusc shells were found in the lower alluvial layer of the explored soil profile. Therefore, we can deduce that during the development and deposition of the alluvial sediment a herbaceous vegetation cover was characteristic. The composition of macrobotanical material changed in the layer of the Imperial period. The reed and cattail remains disappeared, but the amounts of ash increased considerably and became very significant. At the same time the ratio of unidentifiable plantal remains, especially monocot remains, increased strongly. The significant amounts of unidentifiable plantal fragments probably originated from the faster erosion and redeposition due to the agricultural activities in the Imperial period. The increase in the amounts of ash clearly denotes increased human impacts (fire burning, forest cutting, smelting). The disappearance of alluvial fan vegetation in this horizon was also caused by human impacts, as the vegetation covering of the alluvium was probably simply burned or exterminated. After the Imperial period, in the next alluvial sediment layer, the amount of ash dropped sharply. This leads to the conclusion that human impact and the number of human inhabitants decreased, and the type and intensity of land cultivation also changed.
11. Fejezet / Chapter 11 szűnését?) jelzi a nád (Typha), a gyékény (Phragmites) és a sás (Carex) maradványainak újbóli megjelenése, az ártéri növényzet regenerálódása. A lágyszárúak mellett a fűz (Salix) és az éger (Alnus) maradványok megjelenése azt jelzi, hogy az ártér a császárkori növényzeti irtást követően fűzzel és égerrel borított térszínné alakulhatott át. Ezek a makrobotanikai eredmények teljesen összhangban vannak a Surányi-patak alluviális pollenszelvényének eredményeivel, ahol a népvándorlás korban a puhafás ligeterdő elemeinek, a fűz- és égerfáknak a terjedését rekonstruáltuk. A középkori talaj szintjében a makrobotanikai anyag összetétele ismét megváltozott, a fás szárú növények, a gyékény és nád maradványok teljesen eltűntek a szelvénynek ebből a szakaszából. Az égett pernye mennyisége ugrásszerűen megemelkedett és igen jelentőssé vált, miközben a határozhatatlan növényi törmelék, köztük is elsősorban az egyszikű maradványok aránya erőteljesen megemelkedett. Valószínűsíthető, hogy csak úgy, mint a császárkorban, a földművelés hatására felgyorsult erózió és áttelepítődés hatására alakult ki ez a jelentős mennyiségű, határozhatatlan növényi törmelék. A pernye mennyiségének növekedése egyértelműen a megnövekedett emberi hatásokhoz, a jelentős számú letelepedett életmódot folytató lakosság tevékenységéhez (tüzelés, erdőirtás, kohászat) köthető. Az ártéri növények eltűnése ebben a horizontban is emberi hatáshoz köthető, valószínűleg az ártéri növényzetet ekkor is egyszerűen leégették és kiirtották.
The decrease in human impacts (disappearance of the ford?) also denoted by the reappearance of reed, cattail and sedge (Carex sp.,Typha sp., Phragmites sp.) remains, as the alluvial vegetation regenerated. The appearance of willow (Salix) and alder (Alnus) remains, besides the herbaceous remains, shows that the alluvial fan transformed into an area, which was covered with willows and alders after the vegetation extermination that took place during the Imperial period. These macrobotanical results are in line with the results of the alluvial pollen section from the Surányi Creek, where the spread of softwood grove forest elements, willows and alders were reconstructed for the Migration period. The composition of macrobotanical material changed in the level of the Medieval period. The arboreals, and the reed and cattail remains completely disappeared from this part of the section. The amount of ash increased considerably and became very significant. At the same time the ratio of unidentifiable plantal remains, especially monocot increased strongly. The significant amounts of unidentifiable plantal fragments probably originated from the faster erosion and redeposition due to the agriculture, just like in the case of the Imperial period. The increase in the amounts of ash clearly denotes increased human impact (fire burning, forest cutting, smelting), inflicted on the area by a significantly large community leading a settled life. The disappearance of alluvial fan vegetation in this horizon was also caused by human impact, as the vegetation covering the alluvium was probably simply burned or exterminated here as well.
11.9.3 A lelőhely talajszelvényén végzett pollenanalitikai vizsgálat eredményei
11.9.3 The results of pollen analyses conducted on the soil profile of the site
A fúrásszelvényből 28 mintát elemeztünk meg pollenanyag összetételre (146. ábra). A pollenanyag megtartás az egyes üledéktípusokban igen eltérő volt, de átlagosan közepesnek mondható. Ennek nyomán a szelektív pollenmegőrződés csak kisebb mértékben befolyásolhatta a pollen összetételt. A pollenanyag összetétele és változásai alapján a két ártéri szint és a császárkori,
Twenty-eight samples of the drilling core were analysed for pollen composition (Fig. 146). Pollen preservation was quite different in each sediment type but on average we could call it medium. Based on this the selective pollen preservation influenced the pollen content only to a small degree. Based on the composition and changes in the pollen material it was possible to characterise the
275
VIA 2 középkori talajréteg képződésének egykori regionális növényzeti hátterét lehetett jellemezni a talajszelvényben. A fekü ártéri szinten az ártéri nedves környezetben élő fafajok (fűz, éger, nyír, tölgy) pollenjeinek aránya dominált. A higrofil fajok mellett a gyertyán, a hárs, a bükk, a szil aránya is kiemelkedő. Ez alapján fajgazdag, eltérő erdőtársulásokba sorolható növényzet boríthatta a vizsgált térség döntő részét. Ugyanakkor a nyílt területeket kedvelő növények aránya is kiemelkedő volt ebben a szintben. Sőt, gabonapolleneket is sikerült kimutatni ebből a horizontból. Valószínűsíthető, hogy a vaskor végének, a La Tène kultúra megtelepedésének időhorizontját sikerült feltárni ebben a szintben. Ez különösen azért fontos, mert jól látható a pollenszelvény alapján, hogy már bolygatott, alapvetően mozaikos szerkezetű, de fák dominanciájával jellemezhető tájban telepedtek meg a kelta közösségek és a megtelepedési szintjüket követően, de még a késő vaskor folyamán, a császárkor előtt a fás szárú növények pollenaránya lecsökkent, a lágy szárú és termesztett növények, köztük is elsősorban a gabonafélék pollenaránya megemelkedett (146. ábra). Ennek nyomán erőteljes tájátalakításra, erdőirtásra, és a művelt területek arányának növekedésére következtethettünk. A császárkori szintben a lágyszárúak, elsősorban a gyomok és a gabonafélék előretörése mellett kimutatható volt a fenyőfélék arányának növekedése is. Ezek a polleneredmények jól szinkronizálhatók a Borzó-patak (115. és 116. ábra) és a Surányi-patak (133. és 134. ábra) árterén végzett pollenanalitikai vizsgálatok eredményeivel, a császárkorban kialakult polleneső összetételével. Kiemelkedő jelentőségű a szőlő-, és diópollenek (Vitis és Juglans) megjelenése a vizsgált szelvény késő vaskori és császárkori szintjében, mert ez a két növény a késő vaskori kertkultúra szerves része volt. A vizsgált szelvényből származó pollenadatok megerősítik, hogy ez a császárkorban a Dunántúlon kiterjedő római agrárium búza – szőlő – dió terményeken alapult.
276
former regional vegetation background development of the two alluvial levels and the soil layer from the Imperial period to the Medieval period. On the parent material alluvial level the pollens of arboreals, favouring wetlands (willow, alder, birch, oak) were dominant. The ratio of hornbeam, lime, beech and elm is also significant besides the hygrophil species. According to this a vegetation of different forest compositions with many species covered the greater part of the study area. At the same time the ratio of plants favouring open areas was also significant in this level. Even cereal pollens were present in this horizon. It seems that the time horizon of the settlement of the La Tène period at the end of the Iron Age was explored in this level. It is especially important because it is clear by the pollen section that the area where the Celts settled was already disturbed, it had a mosaic-like layout but had arboreal dominance. After their settlement level, even during the Iron Age but before the Imperial period, the pollen ratio of the arboreals decreased, and the pollens of herbaceous plants and product plants, especially cereals increased (Fig. 146). On the bases of these we can deduce marked land shaping, forest cutting, and an increase in the size of the cultivated lands. Besides the increase in herbaceous plants, especially weeds and cereals in the level of the Imperial period, the increase in coniferous ratio is also present. These pollen results are well-correlated with the results of pollen analyses carried out on the alluvium of the Borzó Creek (Figs. 115, 116) and the Surányi Creek (Figs. 133, 134), and with the pollen cloud that evolved during the Imperial period. In the Late Iron Age level of the section the presence of grape vine (Vitis) and walnut (Juglans) has a high significance as these plants were important parts of the Late Iron Age garden culture. The pollen data of the section under examination support that the Roman agriculture, extended over the Transdanubian region, was based on wheat, grape vine and walnut. The pollen composition changed in the horizon following the Imperial period. The intensive land
11. Fejezet / Chapter 11 A császárkort követő horizontban a pollenöszszetétel erőteljesen megváltozott, a fűz, tölgy, éger, bükk és a nyír előretörése nyomán a tágabb térségben az intenzív tájhasználat lecsökkent. Ugyanakkor a fűfélék és a gyomok aránya is jelentős maradt, de a gabonafélék pollenaránya erőteljesen visszaeshetett és ennek nyomán a külterjes állattartás előtérbe kerülése zajlott a területen a népvándorlás korban. A középkori talajrétegben a gabonafélék és a lágyszárúak pollenaránya erőteljesen megemelkedett, a fás szárú növények, köztük is elsősorban a puhafák (fűz, nyír, éger) pollenaránya lecsökkent, de a tölgy, a bükk, a gyertyán pollenaránya megemelkedett. Ez alapján hosszabb távú erdőgazdálkodási stratégiát rekonstruálhatunk, ahol az értékesebb, de lassabban növő fafajokat helyezték előtérbe. A pollenösszetétel alapján az Árpád-kor/középkor folyamán rétek, kaszálók, szántók, erdők, ligeterdők mozaikosan helyezkedhettek el a vizsgált térségben, és az egyes mozaikok kiterjedése igen változatos lehetett, az ártéri környezetben élő fafajok jelentősen visszaszorultak, a ligeterdei mozaik aránya lehetett a legkisebb. A vízi, vízparti növények maradványai alapján az ártéren kiterjedt nádas, gyékényes, sásos, égeres és füzes zóna is kialakulhatott. Ez alapján a Surányi-patak árterén jelentős gazdálkodás folyhatott, valószínűleg kaszálóként vagy nyári legelőként hasznosíthatták az ártéri rétet.
use decreased in a larger area indicated by the increase in willow, oak, alder, beech and birch pollens. The ratio of grass and weeds remained significant but the pollen ratio of cereals strongly decreased. This implies extensive animal keeping in the area during the Migration period. The pollen ratio of cereals and herbaceous plants strongly increased in the layer from the Medieval period, and the pollen ratio of arboreals, especially softwood (willow, birch, alder) decreased. At the same time the pollen ratio of oak, beech and hornbeam increased. We can reconstruct a long term sylvicultural strategy based on this fact, where the more valuable species were grown, despite the fact that their growing time is much slower. Based on the pollen composition the location of meadows, fields, plough lands, forests and groves were mosaic-like in the study area, and the extensiveness of the mosaics may have showed great variability during the Árpádian and Medieval periods since the arboreals inhabiting the alluvial environment decreased. The ratio of the grove forest mosaics was probably the smallest. The remains of aquatic and waterside plants denote an alluvial zone with extensive reed, sedge, cattail, alder and grassy vegetation. According to this, significant agricultural activity took place on the alluvium of Surányi Creek, and the alluvial meadow was probably used as a crop field or for animal grazing during the summer.
11.9.4 A lelőhely talajszelvényén végzett malakológiai vizsgálat eredményei
11.9.4 The results of malacological analyses conducted on the soil profile of the site
A 35 üledékmintából, mintánként mintegy 2,6 kg üledékből kiiszapolt Mollusca fauna 26 faj (10 vízi és 15 szárazföldi csiga-, valamint 1 kagyló taxon) 379 egyedéből állt, annak ellenére, hogy összesen több mint másfél mázsa üledéket iszapoltunk át és válogattunk ki a Mollusca héjak kinyeréséhez. Mivel a mintánkénti egyedszám alatta maradt a statisztikai minimumnak, ezért elsősorban a fauna általános összetétele és nem az egyes fajok dominancia viszonyai alapján von-
The mollusc fauna was flotated out from thirty-five sediment samples, where each sample was about 26 kg, consisted of three hundred seventy-nine pieces of twenty-six species (10 aquatic and 15 terrestrial snails, and 1 mussel taxa). Altogether 130 kg of sediments were flotated and sorted to obtain the mollusc shells. As the number of specimens in each sample remained below the statistical minimum, we focused on deductions regarding the general composition of the fauna, and not on the dominance of
277
VIA 2 tunk le következtetéseket. A fauna változásai alapján 4 malakológiai szintet lehetett elkülöníteni (147. és 148. ábra). A jelentős mennyiségű üledékminták ellenére megtalált rendkívül alacsony egyedszám miatt csak pontokkal jeleztük (147. és 148. ábra) az egyes fajok jelenlétét. Két faunahorizontban, a császárkori talaj fekü és fedőszintjében kialakult ártéri üledékben a vízi fajok domináltak (147. ábra), míg a császárkori és Árpád-kori/középkori talaj rétegében a szárazföldi elemek (148. ábra) aránya volt a meghatározó. Mindkét ártéri üledékhorizontban szinte azonos Mollusca fauna fejlődött ki, az időszakos vízborítást elviselő, sekélyebb, növényzettel bevont vizeket kedvelő kagyló- és csigafajok jelentkeztek. A mocsaras, lápos környezetet visszatükröző Valvata cristata, Lymnaeidae és Planorbidae fajok jelenléte dominált, éppen ezért meglepő a jégkori rétegekre jellemző Valvata pulchella egy héjmaradványa a fekü rétegben. Valószínűsíthető, hogy jégkori rétegből bemosódott vagy áthalmozódott héjmaradvány lehetett a megtalált példány. Az ártéri üledékes szintekben a vízi fajok mellett az erősen higrofil környezetet kedvelő, vízparti és vízi növények szárán, levelén élő szárazföldi csigafajok (Carychium minimum, Succinea putris, Succinea oblonga, Oxyloma elegans, Perforatella rubiginosa) kerültek csak elő. Külön figyelmet érdemel a nedves ártéri erdőkre jellemző Bradybaena fruticum jelenléte a késő vaskori ártéri szintben, mert fás szárú vegetáció jelenlétét bizonyítja. A késő vaskor végére, a császárkor kezdetére tehető talajrétegben a fauna megváltozott és a szárazföldi fajok aránya vált uralkodóvá (149. ábra). A változás nyomán a völgy feltöltődése, elmocsarasodása felgyorsult és valószínűsíthető, hogy a környező, magasabban fekvő területekről erodálódott üledék, elsősorban jelentős szerves anyag tartalmú talaj halmozódott fel a völgytalpon ebben a mélységben. A régészeti leletek alapján ez a malakofauna alapján rekonstruálható feliszapolódás a késő vaskor végén és a császárkorban játszódott le.
278
the given species. Based on the changes in the fauna four malacological levels were distinguished (Figs. 147, 148). Despite the significant amounts of sediment samples the number of specimens was very low, therefore the presence of the given species are only marked with dots (Figs. 147, 148). Aquatic species were dominant in the alluvial sediment deposited in the parent material and cover level of the soil that evolved during the Imperial period (Fig. 147). The sediment consisted of two faunal horizons. In the horizon of the soil from the Imperial period and from the Árpádian Age/Medieval period the ratio of terrestrial species (Fig. 148) was significant. Almost completely similar mollusc fauna developed in both alluvial sediment horizons; mussel and snail species favouring shallow vegetation covered waters, and resilient to periodic water covers were present. Valvata cristata, Lymnaeidae and Planorbidae species were dominant reflecting a swampy marshland. Therefore, it was surprising to find the shell remains of a Valvata pulchella in the parent material level as this is more characteristic of glacial layers. The shell remains probably ended up here due to redeposition or illuviation from the glacial layer. Besides the aquatic species terrestrial snail species (Carychium minimum, Succinea putris, Succinea oblonga, Oxyloma elegans, Perforatella rubiginosa) were found in the alluvial sediment layers. These strongly favour hygrophil environments, and live on the stems and leaves of aquatic and waterside plants. The presence of Bradybaena fruticum in the Late Iron Age level of the alluvium must be noted, as this species favours wet alluvial forests. Thus it proves the presence of arboreal vegetation. In the soil level, which evolved at the end of the Late Iron Age and at the beginning of the Imperial period the fauna changed and terrestrial species became dominant (Fig. 149). Following the changes, the alluviation and waterlogging of the valley speeded up. Probably large amounts of sediments, mostly soil with significant organic content, eroded from the surrounding area from higher altitudes and were deposited on the valley floor in this horizon. Based on
11. Fejezet / Chapter 11 A császárkori talaj mélységében is megváltozott a faunakép, az allúviumnak az általunk vizsgált szakaszán megjelentek a xeromezofil fajok (Cepaea vindobonensis, Helix pomatia, Vallonia costata) és fokozatosan a fauna meghatározó részét alkották. A kísérő faunában, alárendelten a nedves rétekre jellemző fajok (borostyánkőcsigák – Succinidae és a Perforatella rubiginosa) is fennmaradtak, a vízi fajok szinte teljesen kiszorultak a területről (149. ábra). A császárkori réteg faunájában kiemelkedő jelentőségű a rómaiak által is fogyasztott éti csiga (Helix pomatia) folyamatos jelenléte és jelentősnek mondható aránya. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű a császárkori rétegben kimutatható tejfehér csiga (Monacha cartusiana) jelenléte, mert ez az adat is bizonyítja, hogy ez az eredetileg balkáni elterjedésű faj a császárkorban már a Kárpát-medencébe is bevándorolt és a faunánk részévé vált. A malakofauna alapján az allúvium élővilága a császárkort és népvándorlás kort követően is átalakult, valószínűleg a gyors feltöltődés hatására egy ciklikusan kiszáradó ártéri erdő és rét faunájává. A nyílt és zárt vegetációt kedvelő és ciklikus kiszáradást is elviselő malakofauna elemek egymás melletti megjelenése nyomán egy mozaikos szerkezetű, erdő és rétfoltokból álló növényzetet rekonstruálhatunk a Surányi-patak allúviumán a császárkort követően. Ez a fauna a középkor folyamán képződött talajrétegben is fennmaradt, de a szárazföldi fajok, köztük is a mezofil elemek, elsősorban a pannon csiga (Cepaea vindobonensis) aránya révén, vált dominánssá. A középkori rétegben feltárt fauna elemei gyűjthetők ma is a Surányi-patak völgyében, és érdekes módon annak ellenére, hogy a völgytalp megfelelő nedvességűnek tűnik, a recens Mollusca fauna egyedszáma is rendkívül alacsony, hasonlóan a talajszelvényből kinyert faunához.
the archaeological finds this siltation, which is reconstructed by the malacofauna, took place at the end of the Late Iron Age and in the Imperial period. The fauna changed again in the Imperial period. Xeromesophil species (Cepaea vindobonensis, Helix pomatia, Vallonia costata) appeared on the presently examined alluvium and they gradually became the determinant part of the fauna. Succinidae and Perforatella rubiginosa characteristic of marshlands were also preserved in the accompanying fauna although in subdominance. The aquatic species almost completely disappeared from the area (Fig. 149). The presence and significant ratio of Helix pomatia, which the Romans considered as a source of food, in the fauna in the layer from the Imperial period had a high significance. Also important is the presence of Monacha cartusiana in the layer from the Imperial period as this proves that this species, originated from the Balkans, already spread in the Carpathian Basin and became the part of our fauna by the Imperial period. Based on the malacofauna, the fauna of the alluvium changed following the Imperial and the Migration periods. Due to the quick alluviation it probably became the fauna of an alluvial forest and meadow that desiccated periodically. Based on the malacofauna elements, favouring open and closed vegetation and resilient to cyclic desiccations, on the alluvium of the Surányi Creek we can reconstruct a vegetation with a mosaic structure, consisting of forest and meadow patches after the Imperial period. This fauna prevailed in the soil horizon that evolved during the Medieval period, but it became dominated by the terrestrial species, especially by the ratio of mesophil elements, mainly the Cepaea vindobonensis. Fauna elements discovered in the layer from the Medieval period can be collected today in the valley of the Surányi Creek. Interestingly the specimen number of the recent mollusc species is very low, just like in the case of the fauna obtained from the soil profile, despite the fact that the valley floor appears to be as wet as it is needed.
279
VIA 2
280
11.10 Temetkezési időpont meghatározása a zanati urnamezős korú temetőben pollenanalitikai módszerrel
11.10 Determination of the time of the burials in the Urnfield period cemetery of Zanat employing pollen analysis
Ilon Gábor, Sümegi Pál, Törőcsik Tünde
Gábor Ilon, Pál Sümegi, Tünde Törőcsik
11.10.1 Bevezetés
11.10.1 Introduction
A temetkezési időpontok, szertartások naptári éven belüli pontos idejének (évszakának) meghatározására több természettudományi módszer is kialakult, de ezek elsősorban a mellékletként adott állatok levágásának ideje nyomán vontak le következtetéseket (Price 1991). Megközelíthető a temetkezés időpontja kagylóanyag alapján is (Rick et al. 2005), ha ugyanis a temetési szertartás a kagylók tenyészidőszakban történt, akkor szinte napra pontosan meghatározható a temetkezés időpontja a kagylóhéjon a növekedési vonalak alapján. Ennek a módszernek viszont jelentős problémája, hogy a kagylóanyagot gyűjthették a temetkezési szertartás előtt akár több évvel is, így jelenlétük alapján nem következtethetünk a temetés pontos időpontjára (évszakára). Ezek a problémák különösen távolsági kereskedelemből származó kagylóanyagra igazak, mert több héttel, hónappal, esetleg évekkel később a kiemelés után használhatták fel temetkezési mellékletként. A kagylóanyag mellett szárazföldi csigák tömeges jelenléte alapján is próbálták lehatárolni már a temetkezések időpontját, figyelembe véve a csigák aktivitási idejét (Kvavadze et al. 2008). Ez különösen olyan területeken vezethet eredményre, ahol a nyár végi szárazság és a téli hideg következtében kettős inaktív (anabiózis) állapot alakul ki a területen élő Mollusca fajoknál. Csont- és kagylómelléklet nélkül is meghatározható azonban a temetés időpontja pollenösszetétel alapján (Rösch 2005; Tipping 1994; Tipping et al. 1994; Waterbolk 1958; Whittington 1993), úgy, hogy a sírban elhelyezett kerámiákban található földből, mézből (Rösch 1999, Kvavadze et al. 2007), az emberi maradványok környezetéből földmintákat veszünk és a temetés során beágyazódott pollenanyagot feltárjuk, és megelemezzük. Elsősorban a késő őszi, téli időszakban (október – február között) történő mintakiemeléssel akadályozhatjuk
There are many scientific methods to determine the exact date (exact season) of burials and ceremonies but these are mostly based on consequences regarding the time of slaughtering the animals used as grave goods (Price 1991). The date of the burial can also be determined by the mussel material (Rick et al. 2005), because if the burial ceremonies took place in the breeding period of mussel then it is possible to determine the date of the burial almost to the day by the growth rings of the mussel. A serious problem of this method is that the shells might have been collected years before the actual burial ceremony, thus their presence will not lead us to determine the exact date (season) of the burial. This problem applies manifold to mussel material originating from long distance trading as these might have been used as grave goods after many weeks, months or even years of their collection. Attempts to determine the date of burials were also based on the mass presence of terrestrial snails, taking the activity period of the snails into account (Kvavadze et al. 2008). This approach could lead to results in areas where, as a result of a dry period at the end of summer and of the winter colds, dual inactive conditions (anabiosis) appear in the mollusc species living in the area. The date of the burial can be determined without bone or mussel grave goods by examining the pollen composition (Waterbolk 1958; Whittington 1993; Tipping 1994; Tipping et al. 1994; Rösch 2005) of soil samples from vessels and honey in the grave (Rösch 1999, Kvavadze et al. 2007), and samples also from the surroundings of the human remains. This pollen material, accumulated during the burial, is explored and analysed. Correct pollen analysis can be conducted if there is no recent pollen pollution. It can be avoided by collecting the samples
11. Fejezet / Chapter 11 meg a recens virágpor szennyeződés kialakulását és a korrekt pollen analitikai vizsgálat elvégzését, mert a vegetációs periódusban kifejlődő polleneső jelentős szennyeződés veszélyt hordoz. Ilyen vizsgálatra nyílott lehetőség a Szombathely – zanati lelőhelyen a késő bronzkori urnamezős időszakhoz tartozó temető esetében, ahol az edényekben található föld több rétegéből, illetve a temetkezési helyen feltárt betöltési rétegekből késő nyári – kora őszi időszakban mintákat emeltek ki pollenelemzésre.
in the late autumn or in the winter period (between October and February), because the pollen cloud forming in the vegetation period conveys significant pollution danger. In the case of the Late Bronze Age Urnfield period cemetery at Szombathely – Zanat site we had the opportunity to conduct such examination. Samples were taken for pollen analysis from many of the layers in the fill of the vessels and from the fills of the burial ground in the late summer and early autumn months.
11.10.2 Felhasznált módszerek
11.10.2 The methodology applied
A pollenkoncentráció meghatározásához a Lycopodium spóratablettás módszert alkalmaztuk (Stockmarr 1971). Louis J. Maher Jr. (1972) módszerének megfelelően minimum 300 db pollent számoltunk meg mintánként, így biztosítva a pollenkoncentrációjának adott mintára történő statisztikailag biztonságosnak tekinthető meghatározását. A napjainkban létező recens pollenkoncentráció évszakos és havi változását, Szombathely környékének pollenkalendáriumát egyrészt saját, a régészeti lelőhelyeknél kihelyezett pollencsapdák feldolgozása nyomán, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Nyugat-Dunántúli régióra, a Szombathely és környékére megadott, interneten is közölt pollenadatai alapján rajzoltuk meg. Az urnák elföldelésének, az urnák elhelyezésének idejét (évszakát) úgy határoztuk meg, hogy a feltárt pollenek jelenlétét, hiányát és dominancia viszonyait hasonlítottuk össze a recens pollennaptárban az egyes növényi pollenek megjelenésének, visszaszorulásának, illetve dominancia maximumának idejével korreláltuk (150. ábra). Az ábránál az urnából kinyert pollenanyagban az egyes taxonok dominanciáját a pollenek recens megjelenésének teljes időszakában feltüntettük és a pollenösszetétel, az egyes növények pollenjeinek átfedő jelenléte alapján kiemeltük a legvalószínűbb időszakot, amikor a temetkezés megtörténhetett (150. ábra). Természetesen mind a recens pollenkalendáriumban
In order to determine the pollen concentration the Lycopodium spore tablet method was used (Stockmarr 1971). According to the method of Louis J. Maher Jr. (1972) we counted at least three hundred pollens in each sample, thus ensuring that the given sample has the pollen concentration, which is suitable for statistical determination. The recent seasonal and monthly pollen concentration changes and the pollen calendar of the surroundings of Szombathely were determined by many data sources. We partly used the pollen traps set up at the archaeological sites, and partly used the pollen data provided by the Hungarian National Public Health and Medical Officer Service regarding the pollen situation of the western part of Transdanubia and Szombathely and its surroundings. The data were also available on the Internet. The date (season) of burying the urns was determined by comparing and correlating the presence, lack and dominance factors of the pollen material from the excavation with the pollen presence, decrease and dominance maximum of the recent pollen calendar (Fig. 150). The dominance of the given taxa in the material collected from the urns is shown on the graph for the entire period of the recent presence of the pollen. By the overlapping presence of certain plants and by the pollen composition we pointed out the season in which the burials most likely took place (Fig. 150). Of course the efflorescence period of both species listed in the recent pollen calendar and
281
VIA 2
282
feltüntetett fajok virágzási ideje, mind a fosszilis pollenek egykori megjelenése időjárásfüggő jelenség, így még szerencsés esetben is, ezzel a módszerrel csak minimum 2 – 6 hetes pontossággal lehet megállapítani a temetkezés (földbe helyezés) időszakát.
the former appearance of fossil pollens greatly depends on the weather, thus this method provides an answer for the date of burying the urn with the accuracy, even in fortunate cases, of only two to six weeks.
11.10.3 Eredmények
11.10.3 Results
A 19/29. sír pollen elemzésének eredményei (7, 47. ábra)
The results of pollen analysis of Grave 19/29 (Figs. 7, 47).
A temetkezési helyen a 3 edénymellékletet kitöltő üledék különböző rétegeiből vettek összesen 6 mintát pollenelemzésre. Valamennyi földminta tartalmazott értékelhető pollenanyagot (151. és 152. ábra), valamint nedves földben tenyésző gombaés algaspórákat. A legjelentősebb tömegben, majd az előkerült pollenanyag felét, fenyőfélék, elsősorban Pinus pollenek alkották. A fenyőfélék pollenjei napjainkban április kezdetétől június végéig kerülnek elő a régió pollencsapdáiból, és a legnagyobb tömegben április végétől május kezdetéig jelentkeznek ezek a virágporszemek. Ennek nyomán a temetkezés valószínűsíthető ideje erre a két hónapra tehető. A tavaszi félévben (március és július között) történő szertartást és betemetést erősíti meg a tölgy (Quercus), bükk (Fagus), kőris (Fraxinus), szil (Ulmus), éger (Alnus), nyír (Betula), fűz (Salix) pollenek jelenléte. Ugyanakkor a lórum (Rumex) pollenek jelenléte, a fűfélék (Gramineae) virágporszemeinek jelentős aránya a tavasz végi és nyár kezdeti, a mogyoró (Corylus) véletlenszerű, alárendelt jelenléte az április végi, maximum május kezdeti beágyazódást jelzi. A pollenösszetétel nyomán a legvalószínűbb időszak április vége, május kezdete (150. ábra). A 19/29. sír edényéhez hasonló, szinte azonos pollenösszetételű a 38/47. és a 39/48. (7, 59 – 60. ábra) sír edényéből előkerült pollenanyag. Ezek szerint ez a három sír azonos fenológiai fázisba tartozó pollenesőben, azaz évszakban került elhelyezésre. A régészeti kormeghatározás szerint azonban a temető különböző időrendi fázisaiban (I. fázis: 19/29, II. fázis: 39/48.) kerültek földbe.
Six samples were taken for pollen analysis from different layers of the deposits filling up three vessels of the burial place. All soil samples contained pollen material suitable for evaluation (Figs. 151, 152), and fungi and algae spores living in wet environments were also present. Almost half of the pollen materials, very significant amounts, were coniferous pollens, especially Pinus pollens. Nowadays the coniferous pollens are present in the pollen traps of the region between the beginning of April and the end of June. The largest amounts are present between the beginning of April and the end of May. According to this the burial probably took place sometime during these two months. The spring date of burial (between March and July) and urn burying is supported by the presence of oak (Quercus), beech (Fagus), ash (Fraxinus), elm (Ulmus), alder (Alnus), birch (Betula) and willow (Salix) pollens. At the same time the presence of Rumex pollens and the significant amounts of grass (Gramineae) pollens denote the end of spring and beginning of summer. The very low presence of hazel (Corylus) shows embedment at the end of April or beginning of May. According to the pollen composition the most probable period is the end of April, beginning of May (Fig. 150). The pollen material found in the vessels of Graves 38/47 and 39/48 (Figs. 7, 59 – 60) is similar to the pollen composition of the vessel from Grave 19/29; in fact it is almost the same. It implies that these three burials took place during the pollen cloud representing the same phenological phase that is in the same season. According to archaeological dating, however, these were buried in different chronological phases of the cemetery (phase I: 19/29, phase II: 39/48).
11. Fejezet / Chapter 11 A 8/17. sír pollen elemzésének eredményei (6, 38. ábra)
The results of pollen analysis of Grave 8/17 (Figs. 6, 38).
A temetkezési helyen egy edénymellékletet kitöltő üledékből, valamint az urna körül feltárt különböző rétegekből vettek összesen 5 mintát pollenelemzésre. Valamennyi földminta tartalmazott értékelhető pollenanyagot és nedves földben tenyésző gomba- és algaspórákat (153. és 154. ábra). A legjelentősebb tömegben, az előkerült pollenanyag majd felét, fenyőfélék, elsősorban Pinus pollenek alkották. A fenyőfélék pollenjei április kezdetétől június végéig kerülnek elő a régió pollencsapdáiból, és a legnagyobb tömegben április végétől május kezdetéig jelentkeznek ezek a virágporszemek. Ennek nyomán a temetkezés valószínűsíthető ideje erre a két hónapra tehető, mint az előző temetkezési helyek esetén, de itt a pollenösszetétel eltért az előző sírhelyek mintáinak anyagától. Ugyan a tavaszi félévben (március és július között) történő szertartást és betemetést erősíti meg a tölgy (Quercus), bükk (Fagus), kőris (Fraxinus), szil (Ulmus), éger (Alnus), nyír (Betula), fűz (Salix) pollenek jelenléte, de arányuk alárendelt, megjelenésük ugyanakkor valamennyi mintában kimutatható. Ugyanakkor a lórum (Rumex) és a fűfélék (Gramineae) virágporszemeinek jelentős aránya már inkább a tavasz végi és nyár kezdeti betemetődést jelzi. Ezt támasztja alá cickafark (Achillea), az útifű (Plantago), dió (Juglans) és a gabonafélék (Cerealia) pollenek jelenléte is. A pollenösszetétel nyomán a legvalószínűbb beágyazódási időszak május második fele (150. ábra). A dió és a gabonafélék jelenléte alapján művelt területekre következtethetünk, míg a cickafark, útifű jelenléte taposott, emberi hatásokkal terhelt, antropogén környezetet jelöl a temetkezés, a földbe kerülés környékén. A pollenösszetétel nyomán a lakóhely, temetkezési hely és földművelés színtere ekkor még élesen nem vált el egymástól. A 8/17. sír urnájának betöltéséhez hasonló, szinte azonos pollenösszetételű a12/21. (6, 44. ábra) és 20/30. urnából (6, 48. ábra) előkerült pollenanyag. Eszerint ez a három edény azonos fenológiai fázisba tartozó pollenesőben (évszak-
Five samples were taken for pollen analysis from the deposit, which filled up one of the vessels of the grave and from the different layers of the area surrounding the urn. All soil samples contained pollen material suitable for evaluation (Figs. 153, 154) and fungi and algae spores living in wet environments were also present. Almost half of the pollen materials, very significant amounts, were coniferous pollens, especially Pinus pollens. Coniferous pollens are present in the pollen traps of the region between the beginning of April and the end of June. The largest amounts are present between the beginning of April and the end of May. According to this the burial probably took place sometime during these two months, just like in the case of the previously discussed two burials, but the pollen composition here is different from the pollen composition of the samples from the graves mentioned above. The spring date of the burial ceremony and the actual burying (between March and July) is supported by the presence of oak (Quercus), beech (Fagus), ash (Fraxinus), elm (Ulmus), alder (Alnus), birch (Betula) and willow (Salix) pollens. Even though they are present in subdominance, they appear in all samples. At the same time the presence of Rumex pollens and the significant amounts of grass (Gramineae) pollens denote that burying took place at the end of spring and beginning of summer. It is further supported by the presence of yarrow (Alchillea), plantain (Plantago), walnut (Juglans) and cereal (Cerealia) pollens. Based on the pollen composition, the period of embedment was most likely in the second half of May (Fig. 150). The presence of walnut and cereals shows cultivated areas, and the presence of yarrow and plantagos denotes treaded, anthropogenic environment, effected by humans in the vicinity of the burial ground. According to the pollen composition the living areas, burial grounds and cultivated land patches were not significantly separated from each other at that time. The pollen material found in the urns of Graves 12/21 (Figs. 6, 44) and 20/30 (Figs. 6, 48) almost
283
VIA 2 ban) került elhelyezésre. A régészeti kormeghatározás szerint azonban a temető különböző időrendi fázisaiban (I. fázis: 12/21, II. fázis: 20/30.). A pollenkalendárium alapján Magyarországon először végzett, rekonstruált temetkezési időlehatárolás jelenleg annyira egyedülálló, hogy a zanati hat sír elemzése alapján nehéz komolyabb következtetéseket levonni, de az rendkívül elgondolkodtató, hogy mind a hat edényből előkerült pollenanyag a tavasz végét, maximum a nyár kezdetét jelzi. Nem zárható ki, hogy ez a homogén temetkezési időszak járvány(ok)hoz, esetleg rituáléhoz kötődött. A pollenanyag alapján lehatárolt április végétől – június kezdetéig tartó időszak kapcsán ugyancsak hipotetikusan felvethető, hogy a temetkezések földbe helyezése, rituáléja esetleg a jó termés előfeltételének tekinthető és a gabona virágzásához köthető, mivel a gabonafélék virágzása a Kárpát-medencében április közepétől – június közepéig tart. Ugyanakkor nem kell valamiféle véres szertartásra, emberáldozatra következtetni, mivel a halottak hamvasztása, a hamvak urnába helyezése, és a temetkezés, az urnák földbe helyezése között akár jelentős idő is eltelhetett. Így az urnák földbe helyezése és a gabona szárba szökkenésének, virágzásának összekapcsolódása, a közösség tagjai által a teremtő földnek adott áldozat és a közösség fennmaradását, létalapját jelentő, a földből kicsírázó, a termesztett növények évenkénti megújulásának egy látványos szakasza összekapcsolódhatott, és rituálévá fejlődhetett. Tudjuk, hogy zanati vizsgálódásaink és hipotézisünk csak egy kezdeti állapot. Ezen csak akkor lehetséges túllépni, ha más urnamezős kori temetkezések esetében is történnek hasonló mintavételezések és vizsgálatok, illetve ezek összevetése is megtörténik. Így ellenőrizhetővé válhat a fentebb leírt hipotetikus értelmezés. Ehhez azonban a természettudományi szakembereknek és a régészeknek folytatniuk kell a közös munkát, a régészeti lelőhelyek sok-
284
completely matches with the pollen composition of the fill of the urn of Grave 8/17. It implies that these three vessels were buried during the pollen cloud representing the same phenological phase that is in the same season. According to the archaeological dating, however, these were buried in different chronological phases of the cemetery (phase I: 12/21, phase II: 20/30.). The reconstructed burial date determination by pollen calendar is unique in Hungary as it was conducted here for the first time. Based on the data of six graves it would be difficult to arrive to serious conclusions, but it is intriguing that the pollens in all six vessels denote the end of spring, or latest the beginning of summer. We shall consider whether this homogenous burial period was connected to an epidemic or maybe to rites. In connection with the period from the end of April to the beginning of June delineated by the pollen data it can also be considered hypothetically that the burials and rites might have been connected to the efflorescence of cereals as a prerequisite for a good crop, as the efflorescence period of cereals takes place between the middle of April and the middle of June in the Carpathian Basin. At the same time we do not consider some sort of bloody ritual or human sacrifice, as it is possible that significant time passed between the cremation of the dead, the placing of the ashes in the urns and the burials themselves. Therefore, the connection between the burial of the urns and the efflorescence of cereals might have led to rituals as the members of the community gave offerings to Mother Earth and this practice corresponded with the period of growth of product plants that gave solid bases to the sustainability of the community. We are aware of the fact that our examinations at Zanat and our hypothesis is only a starting phase. It can be further developed only if similar sampling and analysis would take place in the case of other Urnfield period burials, and the data series are compared to each other. That way the hypothetic interpretation discussed above can be verified. To this end natural scientists and archaeologists shall continue their joined activities, to process the archaeological sites
11. Fejezet / Chapter 11 irányú feldolgozását és az adatok közös értelmezését.
from the point of view of many different disciplines and to interpret the data together.
11.11 A vizsgált terület környezettörténeti fejlődése
11.11 The environmental historical development of the study area
Sümegi Pál, Náfrádi Katalin, Törőcsik Tünde
Pál Sümegi, Katalin Náfrádi, Tünde Törőcsik
Felszínfejlődési modell
Surface development model
A zanati régészeti feltárás keleti előterében, a Borzó-patak felé lejtő domboldalon, a nemesbődi régészeti feltárás nyugati előterében, a Surányipatak felé lejtő domboldalon, a Borzó-patak és a Surányi-patak allúviumán, valamint a korábban a területen (Hosszú-víz-patak és a Kőris-patak allúviumán) végzett vizsgálatok nyomán a következő felszínfejlődési modellt rajzolhattuk meg a Gyöngyösi-síkra vonatkozóan az elmúlt 15 – 20 ezer évre vonatkozóan: A lösz alatt a pleisztocén idősebb szakaszában felhalmozódott kavicsos összlet húzódik, helyenként sárgásbarna színű, másutt vörösbarna színű agyagos foltokkal tagoltan, helyenként lejtő irányban nyelvszerűen áthalmozódott kavicsanyaggal. A kavicstakaró felett a patakok közötti, platójellegűen kifejlődött dombhátak geológiai felépítése viszonylag egyszerű, jelentős agyag és finomkőzetliszt tartalmú, de durvakőzetliszt dominanciájú, a tipikus löszhöz képest sötétebb, barnás színárnyalatú, vályogosodott lösz vagy régebbi nevén barnaföld alkotja a termőréteg alapkőzetét. Eredetileg ez az üledéktípus eolikus lösz lehetett, amely átalakult és vályogosodott. Ez az üledéktípus a lejtő irányában kivastagodott, majd fokozatosan az allúvium peremén összefogazódott egy szürkészöld – szürkéssárga színű, kőzetlisztben dús minerorganikus üledékréteggel. A patakok allúviumán feltárt szürkészöld – szürkéssárga színű, kőzetlisztben dús minerorganikus (Sümegi 2004) üledékréteg egyértelműen a jégkor végén, egy lehűlési periódusban fejlődhetett ki. A réteg jelentős mennyiségű mállatlan szilikátés durvakőzetliszt tartalma, igen jelentéktelen szervesanyag-tartalma a jégkor végi környezettel,
The following surface development model was created for the Gyöngyös Plain for the last 15000/20000 years, based on the examinations conducted on the eastern part of the Zanat archaeological site; at the hillside inclining towards the Borzó Creek; on the western part of the archaeological site of Nemesbőd; at the hillside inclining towards the Surányi Creek, on the alluviums of the Surányi and Borzó Creeks; and on examinations carried out earlier in the area (alluvium of Hosszú-víz Creek and Kőris Creek): A gravel sediment layer stretches under the loess that was deposited there in the Late Pleistocene. It is divided at places by yellowish-brown or reddish-brown clay patches, and towards the slope at places there are redeposited gravel peninsulas. The geological structure of the plateau-like developed ridges that stretch above the gravel cover between the creeks is quite simple. It has significant clay and fine silt content, but is dominated by coarse silt. Loamy loess, or by its old name, brown earth forms the parent material of the productive layer. It is darker than the typical loess, and it has a brownish colour. This sediment type originally probably was Aeolian loess, which was transformed and became loamy loess. This sediment type increased in thickness towards the slope, and at the edge of the alluvium it gradually joined to a minerorganic sediment layer rich in silt. Its colour is greyish-green and greyish-yellow. The greyish-green and greyish-yellow minerorganic sediment layer with high silt content (Sümegi 2004) was clearly formed at the end of the glacial period, in a cooling period. The significant amounts of non-weathered silicate and silt content of the layer, together with the insignificant amounts of or-
285
VIA 2 a glaciálisok hidegebb éghajlati szakaszaihoz kapcsolódó porakkumulációval, a málláshoz kedvező feltételeket biztosító tenyészidőszak időtartalmának drasztikus lecsökkenésével mutat összefüggést (Sümegi 2004). Ennek a jégkor végi alluviális üledéknek a kifejlődése egyértelműen bizonyítja, hogy a Gyöngyösi-síkot párhuzamos sávokra, platószerű hátakra bontó, Borzó-, Surányiés Kőris-patakok alkotta patakhálózat már a jégkor végén kialakult. A patakok allúviumát a jégkori minerorganikus üledékrétegre települve egy szerves anyagban relatíve dúsabb üledék fedte le, amelynek felszín közeli része talajosodott. Ez a mesterséges talajvíz szabályozás következtében kialakult réti talaj alatt helyenként ásványosodott, talajosodott tőzeg, homokbetelepülésekkel tagolt, kőzetlisztben gazdag alluviális hordalék húzódik, de az allúvium peremén a dombhátról lemosódott, áttelepült barna erdőtalaj anyaga is megjelent a fedőüledékben. Mivel a régészeti feltárás során a lejtő áthalmozódott, a lejtő mentén lépésről lépésre változó vastagságú üledékrétegeit sikerült feltárni, ezért a területen a morfológia viszonyokhoz alkalmazkodott, lejtő mentét feltáró régészeti feltárás falát kihasználva (123., 125. és 141. ábra) megrajzoltuk a területen a talaj- és geológiai rétegek viszonyát (155. ábra). Az elemzéseink azt mutatják, hogy a dombtetőktől az allúviumig tartó lejtő mentén kifejlődött hidroszeriesz függő, más néven catena menti (Dalrymple et al. 1968; Gerrard 1992) üledékképződést rekonstruálhattunk a jégkor végén. Majd a holocén folyamán ugyanez a geomorfológiai állapot a talaj kifejlődését befolyásolta. Így a vizsgált területen a feltárt régészeti kultúrák egy morfológiafüggő, de változatos környezetben telepedtek meg, ahol talajvíz magassága, az alapkőzet, a talaj és a növényzet kifejlődése a lejtő mentén folyamatosan változott. A területen a különböző kultúrák közösségei így a talajvíz magassága, a szabályozatlan ártereken változó magasságban jelentkező árvizek, a lejtőn kiala-
286
ganic content show correlation with the environment at the end of the glacial period, with the dust accumulation related to the cooler periods of the glacial period, and with the drastic decrease in the duration of periods, which provided good conditions to weathering (Sümegi 2004). The development of this alluvial sediment at the end of the glacial period clearly proves that the stream network of the Surányi, Borzó and Kőris Creeks, which divides the Gyöngyös Plain into parallel patches and plateau-like ridges, was already formed at the end of the glacial period. A sediment layer relatively richer in organic materials covered the glacial minerorganic layer of the alluviums of the creeks. Its near-surface part developed into a soil. Below it meadow-type soil development took place. As a result of artificial flood control below the meadow-type soil an alluvial deposit layer is situated, which is mineralised at places, and interrupted by soiled peat and sand patches, and rich in silt. The brown forest soil, which eroded from the ridges and redeposited here, also appeared in the cover sediment. Since the slope was redeposited during the archaeological excavation, we were able to explore the sediment layers, the thickness of which along the slope changed step by step. Therefore, we took advantage of the wall of the archaeological excavation that followed the slope and the morphological conditions (Figs. 123, 125, 141) and we outlined the correlation of soil and geological layers of the area (Fig. 155). Our analysis show that along the slope that stretches from the ridges to the alluvium a hydro series dependent, in other words a catena edging sediment development took place at the end of the glacial period (Dalrymple et al. 1968; Gerrard 1992). This geomorphological situation influenced the soil formation during the Holocene period. The archaeological cultures excavated in the study area settled in a morphology dependent but diverse environment where the level of ground water, the parent material, and the development of soil and vegetation constantly changed along the slope. Therefore, the commu-
11. Fejezet / Chapter 11 kuló üledékfolyamatok révén elsősorban a dombhátak tetején, a platójellegűen jelentkező laposabb térszíneken, valamint a patakok irányában kifejlődött lejtők magasabb térszínein telepedtek meg. A lelőhelyeket, megtelepedési térszíneket feltáró ásatási felszínen viszont a patak parton, sőt a patakok árterén alluviális üledékkel fedetten is előkerültek régészeti tárgyak (141. ábra). Ezek a régészeti anyagok a lejtő irányban kivastagodó, magasabb térszínekről áttelepült, áthalmozódott talajrétegekben helyezkedtek el. Valószínűsíthető, hogy a talajeróziós folyamat állandóan jelen lehetett a dombhátak irányából az allúviuma felé, de ez a folyamat akkor erősödhetett fel, amikor termelő kultúrát folytató közösségek telepedtek meg a vizsgált régióban. Ugyanis a megtelepedés és a termelő tevékenység során a kora-holocén folyamán kialakult lejtőt borító zárt erdőtakarót előbb megbontották, majd fokozatosan kivágták és a növényzeti borítás csökkenése nyomán a talajerózió fokozatosan felerősödhetett. Az Első és a Második katonai felmérés (2006a; 2006b) térképei (107. és 108. ábra) alapján a terület döntő részén még a 18. század második fele előtt az egész dombhátakra kiterjedt erózió fejlődött ki, mert az erdőterületet teljesen kivágták Nemesbőd és Zanat között. Ugyanakkor Nemesbőd és Vát közötti hátakra kiterjedő erózió a 18. századot követően, a 19. században erősödhetett fel, mert a dombhát mintegy 30%-át borító tölgyes erdőt ekkor kivágták, és az egész területet szántóvá alakították át, amelyet egyre intenzívebben és egyre mélyebb rétegekig műveltek. Így mintegy több ezer éves változó intenzitású, organikus kultúrákhoz kötődő földműveléssel, ciklikus tájregenerációval és visszaerdősüléssel, valamint a több mint 200 évet átívelő rendkívül intenzív talajműveléssel számolhatunk a vizsgált régióban. A ciklikusan felerősödő talajerózió következtében az allúviumok peremén rétegzett talajszelvény alakult ki, az egyes rétegeket erodálódott és magas talajvízállású környezetben újra talajosodott barna
nities representing the different cultures by considering the level of ground water, the floods that reached to different heights in lack of flood control, and by the sediment processes that took place on the slope; they mostly settled on the ridges, on the plateau-like flat areas and at higher altitudes on the areas sloping towards the creeks. Archaeological features were found on the banks of the creeks, on the excavation surface of the sites and settlement areas, and features were also found on the alluvial flats of the creeks, covered by alluvial sediments (Fig. 141). These archaeological features were located in soil profiles thickening towards the slope, redeposited from the higher areas. The soil erosion process has probably always been present, moving from the ridges towards the alluvium, but it became more marked once the communities with agriculture settled down in the region. It was caused because due to the settlement and agricultural activities the forests, which developed and covered the slope in the Early Holocene, were gradually cut out. The soil erosion increased following the decrease in vegetation cover. Based on the First and the Second Military Surveys of Hungary (2005; 2006) (Figs. 107, 108) erosion, extending over the largest part of the area including ridges, took place even before the second half of the th 18 century, because the forests were clear cut between Nemesbőd and Zanat. At the same time the erosion of ridges between Nemesbőd and Vát beth came more prominent after the 18 century, in the th 19 century, because the oak forests previously covering about 30% of the ridges were cut, and the entire area was transformed into plough lands. These were cultivated with increasing intensity and to deeper and deeper layers. Thus we can assess the presence of agriculture of varying intensity for many thousands of years related to cultures, and with periodic landscape regeneration and reforestation, and with intensive land cultivation for over 200 years in the study area. As a consequence of the periodically strengthening soil erosion, a layered soil profile formed at the edge of the alluviums. The individual layers were formed from eroded brown forest soils,
287
VIA 2 erdőtalajból származó talajanyag és a feküjét alkotó löszös üledék alkotta. A középkori kerámiákat tartalmazó talajréteg felett feltárt erodálódott üledék anyag alapján az elmúlt 200 évben mintegy 25 – 35 cm vastagságú talaj- és üledékréteg pusztult le a hátak felszínéről, míg a császárkori kerámiák megjelenése alapján az ókortól kezdődően (az utolsó 2000 év során) akár méteres vastagságú talaj és üledék áttelepítődéssel (141. ábra) is számolhatunk. Ennek ellenére az egyértelműen megállapítható volt, hogy az újkor kezdetéig a területen élt közösségek termékeny barna erdőtalajon alakíthatták ki termőterületeiket, és csak az elmúlt kétszáz évben alakult át ez a barna erdőtalaj teljes mértékben emberi hatású talajjá az intenzív földművelés, trágyázás és műtrágyázás, talajvíz szabályozás hatására. Ugyanakkor még egy rendkívül fontos geomorfológiai jelenséget sikerült feltárni, nevezetesen egy jégkorhoz kötődő tundrajelenséget, Farkas Csilla szombathelyi régész által korábban már feltárt és felismert fagyzsákos, fagyékes és poligonális permafroszt (örökfagy) szerkezeteket (Farkas és Kőszegi 2008). Ugyanis a vizsgált területen fagymintás talajszerkezet alakult ki (124. ábra). Úgy tűnik, hogy a jégkor hidegebb szakaszaiban, a prealpi régióban ez az arktikus, szubartikus klímára jellemző talajtípus fejlődhetett ki a nem folyamatos (Maruszcak 1987) permafroszt (örökfagy) hatására. A talaj felső részének nyári félévben történt olvadásával, fagyásával beinduló folyamatok következtében az egykori talaj felszínén álló kődarabok, esetünkben a feküből származó kavicsok szinte poliéderes mintába rendeződtek. A felszínen ez gyűrűs szerkezet formájában jelentkezik, míg a jégkorban felhalmozódott és vályogosodott löszös üledékbe lenyúló zsákos és ékes formákat alkot a platószerű dombhátakon. Ezeket a löszös alapkőzetbe lenyúló geomorfológiai formákat töltötte ki a holocén kezdetén kifejlődött barna erdőtalaj. Így egy vörösbarna színű kőzetlisztes agyaggal kitöltött poliéderes mintázat fejlődött ki a platókon. Ugyanakkor a lejtő irányában ezek a gyűrűs szer-
288
which were altered by the high ground water environment and also by the loess sediments of the parent material. Based on the eroded sediment material explored above the soil layer containing Medieval ceramics, a soil and sediment layer about 25 to 35 cm thick eroded from the ridges in the last 200 years. The appearance of ceramics from the Imperial period indicate that we could account for soil and sediment about one metre thick redeposition since the Ancient period (during the last 2000 years) (Fig. 141). Despite these facts it is clear that the communities inhabiting the area until the end of the Medieval period formed their cultivated lands on fertile brown forest soils, and these brown forest soils were transformed only in the last 200 years because of human impacts: intensive land cultivation, fertilisation and ground water and flood control. At the same time an important geomorphological phenomenon was discovered, namely the tundra phenomenon related to the glacial period. It was explored and evaluated earlier by archaeologist Csilla Farkas from Szombathely (Farkas and Kőszegi 2008). The structure is the so-called cryoturbation, frost wedge and polygonal permafrost. Patterned ground structure evolved in the study area (Figs. 124). It seems that in the Pre-Alps region, in the cooler phases of the glacial period this soil type evolved due to the non-continuous permafrost (Maruszcak 1987). It is characteristic of arctic and subarctic climate. The rocks on the surface of the former soil, in our case the gravel from the parent material, arranged in a polyhedral pattern due to the thawing of the upper section of the soil in the summer and its freezing in the winter. On the surface it appears as an annular structure, and on the plateau-like ridges it forms sac and wedgelike shapes reaching down into the loamy loess sediment deposited during the glacial period. These geomorphological formations stretching into the loess parent material were filled with brown forest soil that evolved at the beginning of the Holocene. Therefore, a polyhedral pattern developed on the plateaus, filled with reddish-brown silty clay. At the same time due to the erosion
11. Fejezet / Chapter 11 kezetek a lejtő folyamatok következtében elnyúlt csíkos, girlandos elrendeződéseket mutatnak. Figyelembe véve a területen feltárt hidroszeriesz (catena) mentén változó üledékes rendszereket, talajokat, a pollenvizsgálat eredményeit, a rétegek kialakulásához szükséges környezeti feltételeket, valamint a pollen alapján rekonstruált növényzet igényeit, a következő fejlődési sorozatot lehetett felvázolni a jégkor végétől a vizsgált területen (155. ábra): Az első fejlődési fázisban a jégkor végén periglaciális környezetben tundrális környezetben szerkezeti talaj kialakulása zajlott a kavicsteraszon felhalmozódott löszös képződményben. A lejtő irányában a poligonális tundratalaj elnyúlt girland szerkezetűvé formálódott. A jégkor végén mozaikos kifejlődésű, helyenként lucfenyővel, magaskórós növényekkel (libatopfélékkel, ürömfélékkel) kevert erdei fenyves fejlődhetett ki a dombháton és a lejtő mentén, míg a lejtő alján nyírrel, égerrel elegyes vízparti ligeterdő, az allúviumon pedig gyékényes, nádas, sásos övezet, esetleg magaskóróssal jellemezhető nedves rétek fejlődtek ki. A kora holocén során, valószínűleg a Kr.e. IX. évezred folyamán, a hőmérséklet növekedés nyomán a fenyvesek visszahúzódtak a területen, a szillel, kőrissel, hárssal kevert tölgyerdők terjedtek el. A zárt lombos erdő alatt fejlett agyagbemosódásos barna erdőtalaj fejlődött ki, a patak árterét kemény és puhafás ligeterdők, elsősorban fűz- és égerfák, valamint nád, gyékény és sás fedhette. A középső neolitikumtól kezdődően megtelepedő termelő gazdálkodást folytató emberi közösségek megtelepedésük és termelő tevékenységük nyomán megbontották, majd fokozatosan elpusztították a kora holocén során kialakult lombos erdőket. A fokozatosan megnövekedő, egyre jobban szervezett emberi közösségek és a fejlődő technika következtében az erdősült területek aránya lecsökkent, majd a késő vaskortól – császárkortól kezdődően az ember alkotta kultúrtáj vált uralkodóvá a vizsgált területen. Bár a népvándorlás korban és a középkorban az erdősült területek részlegesen re-
processes these annular shapes transformed into striped, garland-like patterns. Taking into account the deposit systems and soils explored in the area that followed the hydro series (catena), and the results of pollen analysis, the environmental conditions necessary to the development of the layers, and the requirements of vegetation reconstructed by the pollen data, the following development series can be outlined in the area from the end of the glacial period (Fig. 155): In the first development phase the formation of patterned ground took place on the loessy sediment deposited on the gravel terrace at the end of the glacial period, in tundra environment. The polygonal tundra soil formed a garland structure towards the slope. At the end of the glacial period Scots pine forests evolved, mixed with spruce and tall herb fringe vegetation (Artemisia, Chenopodiaceae) in mosaiclike patterns on the ridges and along the slope. At the bottom of the slope waterside grove forest with birch and alder evolved, and on the alluvium cattail, sedge and reed zone developed, maybe wetlands characterised by tall herb fringe vegetation. th During the Early Holocene, probably in the 9 millennium BC, the pine forests decreased in the area and oak forests mixed with elm, ash and lime appeared, due to the increase in temperature. Brown forest soil with clay illuviation evolved under the closed deciduous forests. The alluvium of the creek was mostly covered with reed, cattail and sedge, and hardwood and softwood grove forests, mainly willow and alder. The deciduous forests that evolved during the Early Holocene were gradually destroyed by the human communities due to their settlement and agricultural activities at the beginning of the Middle Neolithic. The growing human communities with their more and more advanced technologies and organisation caused decrease in forested areas. The cultivated land created by humans became dominant from the Late Iron Age and the Imperial period. The forest areas partially regenerated during the Migration and the Medieval periods, the
289
VIA 2 generálódtak, a 18. században megindult újkori agrártechnikai és mezőgazdasági felfogás nyomán a vizsgált terület növényzete és talajborítása teljes mértékben emberi hatás alá került. A fentebb leírt üledékföldtani, talajtani, rétegtani adatokra alapozott fejlődéstörténeti képet a radiokarbon adatokkal meghatározott korú pollenszelvényekkel, illetve a pollen eredményeknek a korábban a tágabb régióban végzett pollenelemzések eredményeivel történő összehasonlítása révén lehetett finomítani, és az egyes régészeti kultúrák horizontjában kialakult növényzetet, valamint a növényzetre gyakorolt emberi hatást megrajzolni. A pollendominancia görbék megrajzolásánál az izopollen módszerét használtuk fel (Huntley és Birks 1983), de azokban a horizontokban, amelyekben statisztikai mennyiségű faszenet sikerült régészeti és környezettörténeti lelőhelyeken feltárni, a faszenek taxon és dominancia összetételét is feltüntettük (156. ábra). Az első archaeosztratigráfiai és növényfejlődési horizontot a jégkor végi (156. ábra), a Kr. e. XIII – XI. évezred közötti epipaleolitikum (Sümegi 2007) alkotja. A növényzet összetételében egyértelműen a fenyők (Pinus) domináltak. A fenyők dominanciájának térbeli megoszlása nyomán egyértelműen kirajzolódik, hogy a Kőszegi-hegységben, a Lajtahegységben, a Keszthelyi-hegységben kialakult jégkori refúgiumaiból terjedhettek szét a fenyvesek a hegylábi és alföldi térszínekre és a fenyvesekkel elegyesen terjedtek el a nyírfák. A nyír (Betula) dominancia eloszlása azt sejteti, hogy a mélyebb helyzetű nedvesebb és hűvösebb térszíneken kolonizálhatott a jégkor végén. Valószínűsíthető, hogy a nyír kisalföldi jelentősebb dominanciája mögött is a magasabb talajvízállású, nedves térszínek számottevő kiterjedése húzódhatott meg. Kiemelkedő jelentőségű ennek a szintnek a kifejlődése során a bükk (Fagus) pollenek jelentős számú megjelenése a Balaton neotektonikus részmedencéiben, mert egy teljesen új migrációs modell felállítását teszi lehetővé (Sümegi 2007) a korábbi elméletekkel szemben. A bükk (Fagus) esetében a hazai palinológusok (Magyari 2001 és
290
agri-technology and agricultural approach that began in the 18th century led to the total human control of the area, including vegetation and soil cover. The description of evolution outlined above based on sedimentological, pedological and stratigraphical data can further be refined by comparing it to the results of the radiocarbon dating of the pollen sections, and also by comparing it to the results of pollen analysis in the region, which was conducted earlier. Based on these data we can describe the vegetation developed in the horizons of the given archaeological cultures and the impacts of humans on the vegetation. The isopollen method (Huntley and Birks 1983) was employed in drawing the pollen dominance charts but in the case of those horizons where statistically adequate amounts of charcoal were found in archaeological and environmental historical sites, the taxa and dominance composition of the charcoal material is also shown (Fig. 156). The first archaeostratigraphic and vegetation evolution horizon was at the end of the glacial period (Fig. 156), in the Epipalaeolithic between the th th 13 and 11 millennia BC (Sümegi 2007). The dominant plants of the vegetation composition were definitely the pines (Pinus). Based on the spatial distribution of pine dominance it is clear that the pine forests that spread to the piedmont and plain areas originated from glacial refugia in the Kőszeg Mountains, Lajta Mountains and Keszthely Mountains. Birch also spread among the pines. The dominant distribution of birch (Betula) denotes that it colonised areas of lower altitudes and wet and cool places at the end of the glacial period. The reason for the more significant dominance of birch on the Little Hungarian Plain is probably the extension of wet areas with high ground water levels. The appearance of significant amounts of beech (Fagus) pollens in this level in the neotectonical partial basins of the Lake Balaton makes it possible to create an entirely new migration model (Sümegi 2007). In the case of beech (Fagus) Hungarian palinologists (Magyari 2001; Juhász 2001) explained the time transgression development of the pollen
11. Fejezet / Chapter 11 Juhász 2001) holocén kori migrációs folyamatokkal magyarázzák a bükk pollenhorizont időtranszgressziós kifejlődését a Kárpát-medencében. Sőt, mindkét hazai palinológus (Magyari 2001 és Juhász 2001) a szlovéniai bükk refúgiumból származtatta a Kárpát-medencebeli bükkerdőket és ebből az egyetlen refúgiumból történő kiáramlással magyarázták a dunántúli, az északi-középhegységi, valamint az alföldi bükkösök eredetét. Ezt az egyetlen centrumból történő bükk kolonizációs modellt szinte a megjelenése pillanatában lehetett cáfolni a radiokarbon adatokkal korolt késő-glaciális és kora-holocén korú balatoni, nagybárkányi pollenadatokkal (Sümegi 2005, 2007; Sümegi et al. 2008, 2009b; Jakab et al. 2009) és a szintén radiokarbon adatokkal korolt késő-glaciális korú rejteki (Sümegi 2005, 2007) és a kora-holocén korú alföldi (bátorligeti) bükk faszén (Sümegi 2004) adatok nyomán. Így nem véletlen, hogy a bükk pollen megjelenése a vizsgált területen és szelvényben is jóval korábbi (157. ábra), mint az a bükk kolonizációs modell alapján várható lenne és ezek az adatok jól párhuzamosíthatóak az Alpokalja osztrák oldalán, valamint a Burgenlandban (Drescher-Schneider 2004) végzett pollenvizsgálatok eredményeivel. Valószínűsíthető, hogy a bükkfa jégkor végi refúgiuma nem egyetlen jelentős kiterjedésű területből, hanem több diffúz foltból állt a szlovéniai Alpok előterétől kezdődően az Alpokalján keresztül egészen a Dunántúli középhegység déli pereméig (Déli-Bakony, Keszthelyi-hegység). Ezen prenorikumi, preillírikumi és pelsoi refugiális térség mellett a Kárpát-medence keleti részén szintén diffúz foltokból álló önálló bükk refúgium létezhetett (157. ábra) mind az Északi-középhegységben, mind az Erdélyi-szigethegység keleti oldalán (Sümegi 2004, 2007). Ezek az adatok egyértelműen alátámasztják a korábban megfogalmazott (Willis et al. 1995) kárpát-medencei jégkori erdőrefúgiumokat, a mérsékeltövi fák diffúz foltokból álló, jégkori oázisszerű menedékeit (Willis et al. 2000).
horizon of the beech in the Carpathian Basin with migrational processes in the Holocene period. Furthermore, both Hungarian palinologists (Magyari 2001; Juhász 2001) originate the beech forests of the Carpathian Basin from the beech refugium of Slovenia, meaning that the origin of beech forests in the Transdanubian region, in the North Hungarian Range and in the Great Hungarian Plain originated from this single refugium. This one-centred beech colonisation model could be refused almost at the first moment it appeared by the radiocarbon dating of late glacial and Early Holocene pollen data of the Balaton and Nagybárkány (Sümegi 2005, 2007; Sümegi et al. 2008, 2009b; Jakab et al. 2009) and by the late glacial Rejtek (Sümegi 2005, 2007) and Early Holocene Great Hungarian Plain (at Bátorliget) beech charcoal data (Sümegi 2004), both with radiocarbon dating. The appearance of beech pollen in the study area and in the section is much earlier (Fig. 157) than it could be expected by the beech colonisation model. These data are in direct correlation with the results of pollen analyses carried out in the Austrian side of the foreland of the Eastern Alps and in Burgenland (DrescherSchneider 2004). The refugium of beech at the end of the glacial period probably consisted of many diffused patches, not only one significantly extended area, starting at the edge of the Alps in Slovenia, through the foreland of the Eastern Alps, all the way to the southern brim of the Transdanubian Range (southern Bakony and Keszthely Mountains). Besides this Praenoricum and Praeillyricum refugial region another independent beech refugium may have existed in diffuse patches, in the eastern part of the Carpathian Basin (Fig. 157), in the North Hungarian Range and in the eastern side of the Munţii Apuseni in Transylvania (Sümegi 2004, 2007). These data clearly support earlier opinions (Willis et al. 1995) that there were glacial forest refugia in the Carpathian Basin, such as oasis-like “sanctuaries” consisting of diffuse patches of moderate climate trees in the glacial period (Willis et al. 2000).
291
VIA 2 A második archaeosztratigráfiai és növényfejlődési horizontot a Kr. e. XI – X. évezredbeli pleisztocén – holocén határszintje (Sümegi 2007) alkotja. A növényzet összetételében még ekkor egyértelműen a fenyők (Pinus) domináltak. Jelentős a nyír (Betula) aránya is. A nyugat-magyarországi szelvényekben jelentkező pollenösszetétel az eddigi adatok alapján a korábban megfogalmazott kora-holocén fenyő – nyír fázishoz (Zólyomi 1952) hasonlítható leginkább, de kiemelkedő jelentőségű, hogy már ekkor jelentős arányban jelentek meg a termomezofil fák és cserjék pollenjei (158. ábra) és ezek közül elsősorban a mogyoró (Corylus) pollenaránya emelkedett ki. Ugyanakkor több pollenszelvényben a fenyőfélék rövid idejű, de rendkívül jelentős viszszaesése mellett heliofil lágyszárúak és cserjék pollenanyagának dominancia növekedése is megfigyelhető. Ezt a korábbi irodalmak eltérően értékelték, elsősorban lehűléssel és a jégkor végi fiatalabb Dryas szinttel párhuzamosították (Juhász 2001). Viszont a recens boreális erdőkben végzett ökológiai elemzések nyomán feltételezhető, hogy ezek, a lágyszárúak dominanciájával jellemezhető, rövid időszakot felölelő pollenszakaszok a könnyen gyulladó, jelentős gyanta tartalmú fenyvesek ciklikus autokatalitikus égését követően fejlődtek ki és a fenyőerdők belső fejlődéséhez, szukcessziós folyamataihoz kapcsolhatóak, nem pedig éghajlati változásokhoz (Sümegi 1996, 2007). A harmadik archaeosztratigráfiai és növényfejlődési horizontot a Kr. e. X – VI. évezred közötti mezolit kronológiai szint (Sümegi 2007) alkotja a vizsgált területen. A regionális pollen-együttes zóna egy olyan időszakot jelez, amikor a vegetációban a fenyő (Pinus) és nyír (Betula) összetevők fokozatosan visszaszorulnak és a mérsékeltövi lombos erdei elemek uralma alakul ki. Egy nagymértékű klímajavulás időszaka ez, amikor a tűlevelű erdők klimatikus okokból történő felnyílásával az elegyes tölgyes erdő is megtelepedett és fokozatosan elterjedt. A hárssal, szillel, helyenként bükkel és gyertyánnal kevert tölgyerdők mellett a
292
The second archaeostratigraphic and vegetation evolution horizon was outlined at the transition of the th th Pleistocene and Holocene, between the 11 and 10 millennia BC (Sümegi 2007). The dominant plants of the vegetation composition are definitely still the pines (Pinus). The ratio of birch (Betula) is also significant. Based on the data available so far, the pollen composition of the section from western Hungary can be compared to the Early Holocene pine-birch phase stated earlier (Zólyomi 1952) but it is very important that pollens of thermomesophil trees and shrubs appeared by that time in significant amounts (Fig. 158). Amongst them the pollen ratio of hazel (Corylus) was outstanding. At the same time a significant drop in pines can be observed in many pollen sections although it was short in duration. This process was contemporary with the increase in pollen dominance of heliophyl herbaceous plants and shrubs. Earlier studies interpreted this phenomenon in different ways, considered to be contemporary with a cool off period and the younger Dryas level at the end of the glacial period (Juhász 2001). According to ecological analyses conducted in recent boreal forests it can be supposed that these short pollen phases characterised by the dominance of herbaceous plants were caused by the cyclic autocatalytic burning of pine forests, which have a significant resin content and combust easily. In this case these phases are related to the internal development of pine forests and to succession processes, and not to climatic changes (Sümegi 1996, 2007). The third archaeostratigraphic and vegetation evolution horizon appeared in the Mesolithic chronological level in the study area, between the th th 10 and 6 millennia BC (Sümegi 2007). The regional pollen composition zone denotes a period when the pine (Pinus) and birch (Betula) elements of the vegetation gradually decreased, and in the dominance of the temperate climate deciduous forests came to the fore. It was a period of a significant climate improvement, when the coniferous forests opened up due to climatic reasons, and the mixed oak forests settled and gradually spread. Apart from the oak forests mixed with lime, elm, at
11. Fejezet / Chapter 11 vízpartokat éger-, fűz-, és nyírfákból álló ligeterdők borították (159. ábra). Az általánosabb, regionális jellegű, egész Nyugat-Dunántúlra jellemző pollenkép mögött egy környezeti okokra visszavezethető mozaikos térbeli szerkezetet jelző (Sümegi 1995, 1996), rendkívül változatos lokális pollenösszetétel mutatható ki, helyenként jelentős mennyiségű, egészen a neolitikum későbbi szakaszáig fennmaradó holocén fenyőrefúgiumokkal, valamint igen korai, korábban már tárgyalt bükk és gyertyán pollenek megjelenésével. A tölgyesek uralma egyértelmű ebben a fázisban, de a magasabb térszíneken és a mélyebb, hidegebb völgyekben fenyővel, bükkel, gyertyánnal kevert erdőket alkotva, míg az átlagos térszínt alkotó plató jellegű területeken egyértelműen hárssal, szillel, a vízpartokon égerrel, fűzzel, nyírrel elegyesen. Kiemelkedő jelentőségű a mogyoró délnyugatdunántúli erőteljes dominanciája és a borostyán szinte egész nyugat-dunántúli megjelenése, mert egyértelműen bizonyítja, hogy ekkor fejlődött ki az óholocén klímaoptimum, amelynek ideje a korábbi felfogással (Járai-Komlódi 1966, 1969) szemben nem korlátozódik az atlantikumra, hanem a klasszikus elnevezésű preboreális fázistól egészen az atlantikum végéig, mintegy 4000 – 5000 naptári éven keresztül tarthatott. Ezen klímaoptimum alatt a fejlett cserjeszinttel jellemezhető, eltérő állomány összetételű, de a tölgy uralmával jellemezhető lombos erdők alatt fejlődött ki a vizsgált területen a régészeti ásatások által feltárt agyagbemosódásos barna erdőtalaj, amely az emberi hatásokra, a földművelés – erdőregenerálódás, erdőállomány összetétel változás, valamint a talajerózió nyomán a termelő gazdálkodás kifejlődésétől kezdődően több területen is jelentősen módosulhatott. Ez az erdőtípus emberi hatásoktól szinte mentesnek tekinthető, bár az egyes területeken a mogyoró (Corylus) és az iszalag (Clematis vitalba) jelentős dominanciája nyomán felmerül a lehetősége annak, hogy a neolit termelő gazdálkodás kialakulása előtt, a mezolitikum során is jelentős
some places beech and hornbeam, grove forests consisting of alder, willow and birch appeared at the watersides (Fig. 159). Due to environmental reasons a very diverse local pollen composition with mosaic-like structure can be demonstrated (Sümegi 1995, 1996) in the background of the general regional pollen description of the western part of Transdanubia, which shows Holocene pine refugia at places that existed until the Late Neolithic, and the early appearance of beech and hornbeam pollens discussed above. The dominance of oak forests is definite in this phase but they were mixed with pine, beech and hornbeam in higher altitude areas or in deep cool valleys, and mixed with lime and elm on the plateau-like surfaces of general areas. On the waterside the oak was mixed with alder, willow and birch. The high dominance of hazel in south-western Transdanubia and the appearance of ivy in the entire western Transdanubia are very significant as they prove that the Early Holocene climate optimum developed at this time, stretching from the Preboreal phase until the end of the Atlantic phase, lasting for about 4000 to 5000 calendar years, and was not limited to only the Atlantic phase as was stated earlier (Járai-Komlódi 1966, 1969). This climate optimum can be characterised by a well-developed shrub level, and with diverse deciduous forests with the dominance of oak. Under this forest type a Luvisol developed, which was explored in the archaeological excavations. The soil underwent changes at many different locations as a result of agricultural production, human impacts, land cultivation and forest regeneration, changes in the composition of forested areas and soil erosion. This forest type can be considered to be free of human impacts but based on the significant dominance of hazel (Corylus) and clematis (Clematis vitalba), it is also possible that human communities might have had a significant effect on the forest environment during the Mesolithic, before the development of Neolithic agriculture (Sümegi 1998, 1999, 2001, 2005).
293
VIA 2 hatással lehettek az emberi közösségek az erdei környezetre (Sümegi 1998, 1999, 2001, 2005). A vizsgált területen a mezolitikum végén elkezdődött, tudatosnak is tekinthető környezet-átalakítások közül kiemelkedik a szegélyvegetáció, a mozaikos erdei környezet kialakítására törekvés, mert ez az erdők szegélyén élő, napfénykedvelő mogyoró terjedését nagymértékben elősegítette (Smith 1970; Behre 1988). Az örökzöld, takarmányként is felhalmozható, tápértékét szárítás után is jelentős mértékben megőrző borostyán liánjainak, leveleinek begyűjtése és felhalmozása pedig az időszakos állattartáshoz (Price 1987; Bánffy 2004), a vadászat alkalmával befogott és téli időszakban borostyánnal etetett, majd a tél végén a táplálékhiányos időszakban levágott növényevő állatok tartására is alkalmas volt. A vizsgálat alá vont szelvényeink mellett hasonló folyamatokat tártak fel több nyugat-dunántúli pollenelemzések során is (Ilon et al. 2005; Bánffy et al. 2009). Ennek nyomán nem zárhatjuk ki, hogy a borostyánt, hasonlóan, mint a nyugat-európai kora-holocén korú zárt erdei területeken élt mezolit közösségeknél megfogalmazták, itt az Alpokalján is lombetetésre használták a területen élt mezolit közösségek. Így a kora-holocén, feltehetően a IX. évezredtől kialakuló mérsékeltövi őserdőkben is jelentős, de csak időszakosan jelentkező hatással lehettek a mezolit közösségek. A késő mezolitikum során elkezdődött és tudatosnak tekinthető, a vizsgált területen is kimutatható, vegetációváltozást, a mozaikos erdei környezet létrehozását okozó emberi tevékenységnek igen nagy a jelentősége, mert azt bizonyítja, hogy a mezolitikum második felében a Kárpát-medencében élő vadászó – halászó – gyűjtögető népcsoportok is eljutottak az ún. “szubsztitúciós” fázisba (Zvelebil és Rowley-Conwy 1986). Vagyis a saját, aktív beavatkozásaik nyomán felhalmozott ismereteik révén nyitottá váltak az élelmiszertermelési, a produktív gazdálkodási tapasztalatok átvételére (Zvelebil 1986). Ezt támasztják alá a dunántúli kora neolit lelőhelyeken Bánffy Eszter régész által végzett legújabb elemzések (Bánffy 2004) is.
294
The attempt to create marginal vegetation and mosaic forest environment stands out of other attempts to change the environment. It started at the end of the Mesolithic in the study area and can be considered to be deliberate. It significantly helped the extension of photophil hazel, which prefers to live at the margins of forests (Smith 1970; Behre 1988). The gathering and accumulating of ivy stems and leaves seems to be connected to seasonal animal keeping (Price 1987; Bánffy 2004). The evergreen ivy can be used as forage as it is high in nutrients even after drying. It was adequate to feed the animals that were caught during hunting, and at the end of winters when food was scarce these animals were slaughtered for provision. Similar processes were discovered by other pollen analyses from western Transdanubia (Ilon et al. 2005; Bánffy et al. 2009). For this reason we cannot rule out the possibility that ivy was used by the Mesolithic communities that once lived here at the foreland of the Eastern Alps to feed animals with foraged leaves, similarly to other western European Mesolithic communities that lived in the closed forest areas of the Early Holocene. It means that Mesolithic communities might have had a significant but only periodic impact on the temperate virgin forests that evolved in the Early th Holocene, presumably from the 9 millennium BC. This deliberate human activity that started at the end of the Late Mesolithic is very significant, and it could be observed in the study area. This practice created a mosaic forest environment and resulted in vegetation change. It proves that the hunting, gathering and fishing human communities that lived in the Carpathian Basin in the second half of the Mesolithic reached the so-called “substitution” phase (Zvelebil and Rowley-Conwy 1986). That is, by the accumulated knowledge from their own active interference they opened up to utilise food producing and productive agricultural experiences (Zvelebil 1986). This is also supported by the newest research of archaeologist Eszter Bánffy (2004) regarding Early Neolithic sites in Transdanubia. The fourth archaeostratigraphic and vegetation evolution is represented by the Neolithic and Cop-
11. Fejezet / Chapter 11 A negyedik archaeosztratigráfiai és növényfejlődési horizontot a Kr. e. VI – IV. évezredbeli neolit és rézkor (Sümegi 2007) alkotja. A növényzet összetételében változás indult meg, a bükk és a gyertyán pollenek dominanciája minden szelvényben megnövekedett és a tölgy, valamint a hárs, szil, kőris, mogyoró dominanciája ezzel párhuzamosan lecsökkent. A pollenek nyomán kialakult képet egyértelműen alátámasztják a régészeti lelőhelyekről előkerült faszenek, mert az elemzett kora-, középső-, és késő neolit lelőhelyeken mindenütt előkerültek mind a bükk, mind a tölgy faszenek. A tölgy és bükk faszenek aránya lelőhelyenként és objektumonként változott, de a tölgy – bükk faszenek átlaga 5:1 és 3:1 között változott (160. ábra). A régészeti lelőhelyekről származó faszenek egyértelműen alátámasztják a pollenanyag nyomán rekonstruált erdők összetételét, de a faanyag minőségében igen jelentős emberi szelekció is kimutatható, amikor a pollen alapján rekonstruálható 1:1 és 3:1 közötti tölgy – bükk pollenarány 3:1 és 5:1 közötti arányra romlott a faszenek esetében a neolitikum és a rézkor során. Ennek nyomán a fűtésre, építkezésre felhasznált faanyag esetében egyértelmű emberi szelekció bizonyítható. A délnyugat-dunántúli szelvényekben a kora neolitikumtól (Kr. e. 6000 – 5500 évek között), a nyugat-dunántúli és az északnyugat-dunántúli szelvényekben a középső neolitikumtól (Kr. e. 5500 – 5400 évek között) megjelentek a termesztett gabonára jellemző pollenek (161. ábra). Ezek az adatok összhangban vannak a dunántúli élelmiszertermelés kialakulásának, terjedésének régészeti (Bánffy, 2004) és környezettörténeti modelljével (Juhász, 2002, Ilon et al. 2005, Bánffy et al. 2009). A gabonafélék aránya a neolitikum fiatalabb szakaszában, illetve a rézkor kezdetével fokozatosan jelentősebbé vált (161. ábra) és az első őskori gabonatermesztési horizont maximuma egyértelműen a lengyeli kultúra kialakulásához és egzisztálásához kötődik. Úgy tűnik, hogy ennek a kultúrának a kifejlődése jelenti az első jelentősebb kiterjedésű emberi környezetátformálódást a nyugat-dunántúli területeken, az
per Age, between the 6th and 4th millennia BC (Sümegi 2007). The composition of vegetation began to change. The pollen dominance of beech and hornbeam increased in all sections, and at the same time the dominance of oak, lime, elm, ash and hazel decreased. Charcoal material found at the archaeological sites support the description based on pollen data as both beech and oak charcoals were found at Early, Middle and Late Neolithic sites that were examined. The ratio of oak and beech charcoal was different feature by feature and site by site but on average their ratio fluctuated between oak-beech 5:1 and 3:1 (Fig. 160). The compound of forests reconstructed by pollen analysis is clearly supported by the charcoal assemblage (Figure 160) from the archaeological sites and significant human selection is evident in the quality of the wood since the oak and beech pollen ratio of 1:1 and 3:1, reconstructed by pollen data, changed into pollen ratio of 3:1 and 5:1 in the case of charcoals during the Neolithic and Copper Age. According to this a definite human selection can be proved in the case of wood materials used for heating and building. Pollens of cereals appeared (Fig. 161) in the sections from south-western Transdanubia since the Early Neolithic (between 6000 and 5500 BC), and in the sections from western and north-western Transdanubia since the Middle Neolithic (between 5500 and 5400 BC). The data are in line with the archaeological (Bánffy, 2004) and environmental historical (Juhász, 2002, Ilon et al. 2005, Bánffy et al. 2009) models of the evolution and spread of provision production in Transdanubia. The ratio of cereals started to gradually become more significant in the Late Neolithic and at the beginning of the Copper Age (Fig. 161). The peak of the first Prehistoric cereal product horizon is clearly related to the development and existence of the Lengyel culture. It seems that the development of this culture brought the first significantly extensive environmental transformation by humans in western Transdanubia. The original forested environment was greatly disturbed, large plough lands and an-
295
VIA 2 eredeti erdei környezet jelentős mértékű megbontását, kiterjedtebb szántóföldi és állattenyésztési övezetek kialakítását az égetéssel kialakított erdei irtványokon (Sümegi et al. 2009b). A kultúra szántóföldi területeinek lokalizációját (161. ábra) is sikerült megoldani, mert egyértelműen látszik, hogy hegylábi és dombsági lösszel fedett területek felé haladva a gabonapollenek aránya emelkedik. Ez különösen akkor szembetűnő, ha a jó pollen megőrződéssel jellemezhető lápi, tavi, alluviális üledékekből kiemelt késő neolit/kora rézkori pollenmintákat hasonlítjuk össze a lengyeli kultúra telepein feltárt gödrökből származó gabonapollen dominancia viszonyokkal (161. ábra). A dominancia viszonyok alapján a hegylábi, a nedves alluviális területekből kiemelkedő, termékeny erdei talajjal fedett löszös felszíneken, közvetlenül a telepek környezetében vagy diffúz, halmaztelepülés szerkezettel számolva magán a telepen zajlott a gabonatermesztés. Az ötödik archaeosztratigráfiai és növényfejlődési horizontot a Kr. e. III – II. évezredbeli rézkor vége és a bronzkor (Sümegi 1998, 2004, 2007) alkotja. A klímaviszonyok erőteljes fluktuációja jellemzi ezt a horizontot, a bronzkor és a kora vaskor végén bekövetkezett erőteljes lehűléssel (Sümegi 2007). A bronzkor végén a fenyő (Pinus) előretörése figyelhető meg. Az urnamezős kultúra szintjében ez a lehűléssel és intenzív növénytermesztéssel párhuzamba hozható fenyőterjedés nemcsak a pollenanyagban, hanem az urnamezős lelőhelyeken feltárt jelentős mennyiségű fenyő faszénmaradványokban is megnyilvánul (162. ábra). A fás szárúak (Arbor Pollen) aránya erőteljesen lecsökkent ebben az időhorizontban a Dunántúl nyugati részén és a nyílt területre jellemző növények (Nor Arbor Pollen) aránya kiemelkedővé, 30 – 50% közöttivé emelkedett (162. ábra). Nyílt növényzet ilyen erőteljes előretörése egyértelműen emberi hatásra fejlődött ki és az őskori, prehisztorikus mezőgazdaság egyik legfejlettebb típusa alakult ki ekkor a Kárpát-medence nyugati részén az Urnamezős kultúra hatására. Az Urnamezős kultúra horizontjában kifejlődött emberi hatás a vaskor első felében, a Hallstatt kultúra szint-
296
imal keeping areas were formed at the forest clearings created by burning (Sümegi et al. 2009b). The problem of localisation of the plough lands of this culture is also solved (Fig. 161) as it is clear that the number of cereal pollens increased towards the loess covered piedmont and hill areas. It is especially notable when pollen samples from the Late Neolithic/Early Copper Age, which were collected from alluvial, swamp or lake sediments that have good pollen preservation properties, are compared to the dominance relations of cereal pollens originating from the pits excavated in the settlements of the Lengyel culture (Fig. 161). Based on pollen dominance relations, cropping took place in the immediate environment of the settlements; or in case of diffuse settlement groups cereals were grown within the settlements. This took place on loessy surfaces covered with fertile forest soil at the foreland, elevated from wet alluvial areas. The fifth archaeostratigraphic and vegetation evolution horizon started at the end of the Copper Age and the beginning of the Bronze Age, between the 3rd and 2nd millennia BC (Sümegi 2007). This horizon is characterised by a strong fluctuation in climatic conditions, with strong cooling at the end of the Bronze Age and Early Iron Age (Sümegi 2007). Pines (Pinus) became much more widespread at the end of the Bronze Age. The expansion of pines is correlated by the cooling and intensive agriculture in the Urnfield period level is denoted by not only pollen data but also by the significant amounts of pine charcoal remains found at Urnfield period sites (Fig. 162). In western Transdanubia the arboreal (Arbor Pollen) ratio decreased significantly, and the ratio of open field vegetation (Nor Arbor Pollen) increased to 30 to 50% in this time horizon (Fig. 162). Such powerful increase in the open field vegetation clearly denotes the effect of humans of the Urnfield culture and proves the existence of one of the most advanced types of Prehistoric agriculture in the western part of the Carpathian Basin. The human impact that developed during the Urnfield period continued in the first half of the Iron Age, during the Hallstatt period. This impact that developed at the end of the Bronze Age
11. Fejezet / Chapter 11 jében folytatódott, de ezt a bronzkor végén kifejlődött jelentős emberi hatást a régióban egészen a vaskor második feléig, a kelták megtelepedéséig nem haladta meg egyetlen közösség sem. Ennek nyomán jelentősen megnövekedett, jól szervezett és relatíve fejlett agrárgazdálkodással jellemezhetjük az Urnamezős kultúrát. A hatodik archaeosztratigráfiai és növényfejlődési horizont a Kr. e. 3. századtól a Kr. u. 5 – 6. századig tartott, átfogva a késő vaskort és a császárkort (Sümegi 1998; Sümegi et al. 2008, 2009a). A császárkori objektumokból, késő-vaskori/császárkori szelvényszakaszból előkerült pollenanyagban a fás szárú növényzet rendkívüli mértékben lecsökkent, valószínűsíthető, hogy az egész térség már ekkor kultúrtájjá alakulhatott, ahol az antropogén hatásra kialakult nyílt vegetációval borított térségben a termesztett növények és a gyomok dominálhattak. A gabona, köztük a búza pollenaránya, valamint a szántóföldeket kísérő gyomok jelenléte nyomán igen jelentős és kiterjedt, intenzíven művelt gabonaföldeket rekonstruálhatunk nemcsak lokális, hanem regionális kiterjedésben. A császárkori objektumokból előkerült pollenanyagban mind a dió (Juglans), mind a szőlő (Vitis) pollenanyaga megjelent, bizonyítva, hogy regionális szinten ezek a növények a császárkori kertkultúra szerves részét alkothatták. Az őskort követően kifejlődött klasszikus ókori növénytermesztés a Mediterráneumban búzára, szőlőre és olajbogyóra alapozódott (Fall et al. 1998; Deckers és Riehl, 2004, 2007; Deckers, 2007), viszont az olajbogyó termesztésének a klimatikus feltételei nincsenek meg a Kárpát-medencében. Így a búzára, szőlőre, dióra (és valószínűleg szelídgesztenyére) alapozódott kelta és római agráriumnak a pollenösszetétel alapján rekonstruált, a késő vaskorban és császárkorban kifejlődött (163. ábra) helyi, dunántúli gazdálkodási formáját szubmediterrán gazdálkodásnak neveztük el (Sümegi et al. 2008). A lágyszárúak, elsősorban a legeltetés, taposás hatására terjedő gyomok előretörése mellett kimutatható volt a fenyőfélék arányának növekedése is. Ezeknek a fajoknak a római kori előretörése összefüggést mutat az ókor egyik
was not exceeded in the region by any other communities until the second half of the Iron Age until the settling of the Celts. Therefore, we can characterise the Urnfield culture by an increased, a well-organised and a relatively advanced agriculture. The sixth archaeostratigraphic and vegetation evord lution horizon lasted from the 3 century BC until the th th 5 to 6 centuries AD, and it included the Late Iron Age and the Imperial period (Sümegi 1998; Sümegi et al. 2008, 2009a). The ratio of deciduous trees drastically decreased in the area, based on the pollen found in Late Iron Age/Imperial period features, and it is highly probable that the entire region became a cultivated land, where open vegetation covered the area by anthropogenic impact, and the dominant plants are agricultural products and weeds. Based on the ratio of cereal pollens, including wheat, and by the presence of weeds common on plough lands, we can reconstruct extensively and intensively cultivated cereal crop fields, not only locally but regionally as well. The pollen material found in the features from the Imperial period contained both walnut (Juglans) and grape vine (Vitis), proving that these plants were vital parts of the garden culture in the Imperial period on the regional level. The classic Ancient product culture that evolved after the Prehistoric period was based on wheat, grape vine and olives in the Mediterranean region (Fall et al. 1998; Deckers and Riehl 2004, 2007; Deckers 2007), but the climatic conditions in the Carpathian Basin do not work in favour of olive growing. Therefore, the local Celtic and Roman agriculture in Transdanubia, based on wheat, grape-wine and walnut (and probably chestnut) was termed Submediterranean (Sümegi et al. 2008). This agriculture, which is reconstructed by pollen composition developed in the Late Iron Age and in the Imperial period (Fig. 163). Besides the increase in herbaceous plants, especially weeds that spread because of animal grazing and treading, the increase in coniferous ratio is also present. The increase in these species in the Imperial period shows a relationship with the development of one of the most advanced agricultures of the Ancient period. This agriculture spread into Southern, Central
297
VIA 2 legfejlettebb mezőgazdaságának kibontakozásával és szinte egész Dél-, Közép-, és Nyugat-Európára történő kiterjedésével, a lombos fák kivágásával, visszaszorításával, az észak-európai boreális, tűlevelű erdők pollenjének levegőbeli egyeduralmával, a késő vaskori és császárkori európai polleneső összetételével. Ezek a változások is jól szinkronizálhatók a velemi (Jakab és Sümegi 2007), mezőlaki szelvényekben (Ilon et al. 2005) a késő vaskorban, császárkorban kimutatható változásokkal (163. ábra) és a Fertő-tó környékén kimutatható kelta megtelepedéssel kezdődő erdőirtásokkal (Jerem et al. 1985, 1986). A pollenösszetétel változása jól szinkronizálható a talajtani és szedimentológiai vizsgálatok alapján kirajzolódó késő vaskori/császárkori erőteljes talajerózióval, talajáthalmozódással és szinte az egész régió kultúrtájjá alakulásával. A császárkort követő horizontban a pollenösszetétel nyomán a terület intenzív tájhasználata lecsökkent és a népvándorláskorban külterjes állattartás, a rövidtávú haszonnal kecsegtető fafajták előtérbe kerülése zajlott az egész régióban (Sümegi et al. 2008). Úgy tűnik, hogy a népvándorláskort követően az erdőterületek részleges regenerációja indult meg és ez a folyamat a középkorban is megfigyelhető, de az erdei pollenek ciklikus visszaesése nyomán feltételezhetően az emberi hatás intenzitása is ciklikusan változhatott. A regionális pollenvizsgálatok eredményei megerősítették a korábbi, a jégkor végi, jelenkor kezdeti éghajlati változások által irányított természetes növényváltozásokról, az őskori, ókori, népvándorlás kori és középkori növénytermesztésről és vegetáció átalakításról kialakított elképzeléseinket. Ugyanakkor eddigi környezettörténeti elemzéseinket paleoklimatológiai adatokkal, alpi és közép-európai környezettörténeti adatokkal kiegészítve kitekintést adhatunk a tágabb alpi és közép-európai régióra is és megrajzolhatjuk a tágabb környezet fejlődési irányait, a nyugat-dunántúli régió és a közép-európai nagyrégió azonos és eltérő környezettörténeti trendjeit.
298
and Western Europe as well. It also shows connection with the cutting of deciduous forests and their decrease, the dominance of airborne pollens of the boreal coniferous forests of Northern Europe, and with the composition of pollen clouds in the Late Iron Age and the Imperial period. The changes are also well-correlated with the changes in the Late Iron Age and the Imperial period observed in the sections of Velem (Jakab and Sümegi 2007) and Mezőlak (Ilon et al. 2005) (Fig. 163), and also with the forest cuttings around the Fertő Lake starting with the settling of the Celts (Jerem et al. 1985, 1986). The changes in the pollen material correspond to the marked soil erosion and soil redeposition in the Late Iron Age/Imperial period described by pedological and sedimentological evaluations. Almost the entire area was transformed into a cultivated land. Based on the pollen composition, after the Imperial period the intensive land use of the area decreased, and extensive animal keeping became prominent in the Migration period. Arboreal species with short term benefits came to the fore in the entire region (Sümegi et al. 2008). It seems that after the Migration period a partial regeneration of the forests began, and this process could still be observed in the Medieval period. Based on the periodic drop in forest pollens it is highly probable that the intensity of human impacts also changed in a cyclic way. The results of regional pollen analysis support our earlier theories regarding the natural vegetation changes caused by the climatic changes at the end of the glacial period and at the beginning of the Holocene; and the agriculture and vegetation change in the Prehistoric, Ancient, Migration and Medieval periods. At the same time we can supplement our environmental historical analysis with palaeoclimatological data, environmental historical data regarding the Alps and Central Europe, and we can provide an outlook on the wider region including the Alps and Central Europe. By these data it is possible to outline the evolution of the wider environment, and similar and different environmental historical trends in western Transdanubia and Central Europe.
11. Fejezet / Chapter 11
89. ábra. A vizsgált terület és a pollenanalitikai fúrások elhelyezkedése Nyugat-Magyarországon Figure 89. The pilot area and the location of drilling cores for pollen analysis in western Hungary Jelmagyarázat/Legend: 1. A vizsgált terület, Szombathely–Zanat, Nemesbőd, Vát régészeti lelőhelyek, valamint a Borzó-patak, Hosszú-víz-patak, Kőris-patak, Surányi-patak elhelyezkedése/The pilot area: archaeological sites of Szombathely–Zanat, Nemesbőd and Vát, and the Borzó, Hosszúvíz, Kőris and Surányi Creeks; Pollen mintavételi helyek/Pollen sampling sites: 2. Velem; 3. Bucsu; 4. Dozmat; 5. Kemeneskápolna (Ilon et al. 2006a, b); 6. Mezőlak (Sümegi et al. 2009a); 7. Csögle (Juhász 2002); 8. Szőce (Cserny és/and Bodor 2006); 9. Orfalu (Cserny és/and Bodor 2006); 10. Fenékpuszta (Sümegi 2009); 11. Baláta-tó (Sümegi et al. 2009b); 12. Alsópáhok (Juhász 2007a) és/and Keszthely–Úsztatómajor (Medzihradszky 2001); 13. Zalavár (Juhász 2007b); 14. Fönyed (Medzihradszky 2005); 15–16. ) Pötréte, Pölöske (Juhász 2007c); 17. Rohr-Heugraben (DrescherSchenider 2004); 18. Osli; 19. Hidegség
90. ábra. A vizsgált terület és az anthrakológiai mintavételi helyek elhelyezkedése Nyugat-Magyarországon Figure 90. The pilot area and the location of anthracological samples in western Hungary Jelmagyarázat/Legend: 1. A vizsgált terület/The pilot area: Szombathely–Zanat, Nemesbőd, Vát régészeti lelőhelyek/archaeological sites; 2. Szombathely–Oladiplató; 3. Szombathely–Országúti-dűlő; 4. Szeleste; 5. Lukácsháza; 6. Zalacséb–Körtvélyes és/and Malom-tanya; 7. Bagod–Kelet; 8. Pókaszepetk–Kalló; 9. Várvölgy–Nagyláz-hegy; 10 Vonyarcvashegy–Mandulás lakópark; 11. Zalacsány; 12. Balatonmagyaród; 13. Nagyrécse–Baráka-dűlő; Bakónaki-patak; és/and Tüskevári-dűlő; 14. Nagykanizsa-Palin–Anyagnyerőhely és/and Szociális otthon; 15. Sormás–Mántai-dűlő és/and Török-földek; 16. Tornyiszentmiklós–Zabostelek; 17. Sopron környék/in the Sopron area (Rudner 2003); 18. Ménfőcsanak; 19. Lébény; 20. Mosonmagyaróvár; 21. Gönyű
299
VIA 2
91. ábra. Nyugat-magyarországi kavicstakarók térképe a vizsgált területtel Figure 91. The map of gravel covers of western Hungary with the pilot area Jelmagyarázat/Legend: I. Rába-jobbparti kavicstakaró/Gravel cover along the right side of the Rába River; II. Rába-balparti kavicstakaró/Gravel cover along the left side of the Rába River; III. Pinka-patak kavicstakarója/Gravel cover of the Pinka Creek; IV. Gyöngyös-patak kavicstakarója/Gravel cover of the Gyöngyös Creek; V. Répce folyó kavicstakarója/Gravel cover of the Répce River; VI. Ikva–Vulka kavicstakarója/Gravel cover of Ikva-Vulka Creeks; VII. Kőszegi-hegység szögletes lepelkavicsa/The square-shaped gravel of the Kőszeg Mountains; VIII. Soproni-hegység miocén kavicstakaró/Miocene gravel cover of the Sopron Mountains; IX. Pliocén kavics/Pliocene gravel; X. Röghegységi zóna (Soproni-hegység, Kőszegi-hegység, Vas-hegy)/Faulted mountain zone (Sopron Mountains, Kőszeg Mountains, Vas Hill)
300
92. ábra. Gyöngyös-patak kavicstakarójának földtani térképe (M 1:100.000) Figure 92. Geological map of the gravel cover of the Gyöngyös Creek (M 1:100.000)
Holocén általában / General Holocene
Alsó-középső-pleisztocén / Lower–Middle Pleistocene Folyóvízi / Fluvial
Felső-pannóniai (a.I.) / Upper Pannonian (a.I.)
MIOCÉN-PLIOCÉN / MIOCENE–PLEISTOCENE
Alsó-pleisztocén / Lower Pleistocene
Felső-pleisztocén / Upper Pleistocene
PLEISZTOCÉN / PLEISTOCENE
Felső-pleisztocén-holocén / Upper Pleistocene – Holocene
Újholocén / New Holocene
Óholocén / Early Holocene
PLEISZTOCÉN / PLEISTOCENE
HOLOCÉN / HOLOCENE
11. Fejezet / Chapter 11
301
VIA 2
93. ábra. Gyöngyös-patak kavicstakarójának szintvonalas térképe Figure 93. Contour line map of the gravel cover of the Gyöngyös Creek
94. ábra. Gyöngyös-patak kavicstakarójának digitális domborzati térképe (Magasságtorzítás: 25×) Figure 94. Digital relief map of the gravel cover of the Gyöngyös Creek (Altitude distortion: 25×) Jelmagyarázat/Legend: Tengerszint feletti magasság (m)/Altitudes above sea level (m): 1. Magas/High 233,75; 2. Alacsony/Low 160
302
11. Fejezet / Chapter 11
95. ábra. A vizsgált terület elhelyezkedése a Gyöngyös-patak kavicstakarójának digitális domborzati térképén (Magasságtorzítás: 25×) Figure 95. The position of the pilot area on the digital relief map of the gravel cover of the Gyöngyös Creek (Altitude distortion: 25×) Jelmagyarázat/Legend: Tengerszint feletti magasság (m)/Altitudes above sea level (m): 1. Magas/High 233,75; 2. Alacsony/Low 160; 3. Település/Settlement; 4. 86-os számú főút/Main Road No. 86
96. ábra. A régió éghajlati adottságai a kapuvári meteorológiai állomás adatai nyomán készült Walther – Lieth diagramon Figure 96. Walther-Lieth chart showing the climatic characteristics of the region, based on the data of the meteorological station of Kapuvár
303
VIA 2
97. ábra. A vizsgált terület jelenlegi földművelési megoszlása digitális domborzati térképen Figure 97. Digital relief map of the distribution of recent agricultural lands in the pilot area Jelmagyarázat / Legend: Tengerszint feletti magasság (m) / Altitudes above sea level (m): 1. Magas / High 233,75; 2. Alacsony / Low 160; 3. Település / Settlement; 4. 86-os számú főút / Main Road No. 86
98. ábra. A vizsgált terület (Őrségi–Vasi, más néven Castriferreicum flórajárás) és környezetének flórabeosztása Figure 98. The flora of the pilot area (Őrség–Vas, also called Castriferreicum flora area) and its surroundings Jelmagyarázat/Legend: 1. Alföld/Great Hungarian Plain; a. Kisalföld/Small Plain; b. Déli-Alföld/Southern Great Hungarian Plain; c. Mezőföld és Duna mente/Mezőföld and floodplain of the River Danube; d. Duna-Tisza köze/Danube-Tisza Interfluve; e. Tiszántúl/Tiszántúl Region; f. Nyírség; g. Északi-Alföld/Northern Great Hungarian Plain; 2. Északi-középhegység/North Hungarian Mountains; a. Zempléni-hegység/Zemplén Mountains; b. Tornai-karszt/Tonai Karst; c. Bükk-hegység/Bükk Mountains; d. Mátra; e. Börzsöny; f. Dunazug-hegység/Dunazug Mountains; 3. Dunántúli középhegység/Transdanubian Mountains; a. Pilis–Budai-hegység/Pilis–Buda Mountains; b. Vértes–Bakony; c. Balaton-vidék és Keszthelyihegység/Lake Balaton Region and Keszthely Mountains; 4. Dél-Dunántúl/Southern Transdanubia; a. Villányi-hegység/Villány Mountains; b. Mecsek; c. Külső-Somogy/Outer Somogy; d. Belső-Somogy/Inner Somogy; e. Zalai-dombvidék/Zala Hills ; 5. Nyugat-Dunántúl/Western Transdanubia; a. Göcsej; b. Őrség–Vasi-dombvidék/Őrség–Vas Hills; c. Keleti-Alpok/Eastern Alps; d. Lajta-hegység/Lajta Mountains; 6. Flóratartomány/Flora range; 7. Flóravidék/Flora area; 8. Flórajárás határa/Boundary of the flora area
304
11. Fejezet / Chapter 11
99. ábra.A vizsgált terület talajtípusainak kiterjedése M 1:50.000 térkép alapján Figure 99. Expansion of the soil types in the pilot area based on M 1:50.000 map. Jelmagyarázat/Legend: 1. Köves és földes kopárok/Barren areas with stone; 2. Savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok/Acidic, non-podzolic brown forest soils; 3. Agyagbemosódásos barna erdőtalajok/Brown forest soils with clay illuviation (Luvisols); 4. Pszeudoglejes barna erdőtalajok/Pseudogley brown forest soils; 5. Barnaföldek (Ramann-féle barna erdőtalajok)/Brown earths (Ramann brown forest soils); 6. Csernozjom-barna erdőtalajok/Chernozem brown forest soils; 7. Réti szolonyecek/Meadow solonetz; 8. Réti talajok/Meadow soils; 9. Réti öntéstalajok/Meadow fluvisols; 10. Lápos réti talajok/Peaty meadow soils; 11. Síkláp talajok/Peats; 12. Fiatal, nyers öntéstalajok/Fluvisols
100. ábra. Vát és környékének talajtani térképe: A vizsgált terület erdőtalajainak kiterjedése (Készült 2009-ben a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Földtani és Őslénytani Tanszékén, 1:100.000 AGROTOPO adatbázisok felhasználásával) Figure 100. Pedological map of Vát and its surroundings: The expansion of forest soils in the pilot area (Made in 2009 at the Department of Geology and Palaeontology of the University of Szeged Faculty of Science and Informatics, 1:100.000, using AGROTOPO databases) Jelmagyarázat/Legend: 1. Agyagbemosódásos barna erdőtalajok/Brown forest soils with clay illuviation; 2. Barnaföldek/Brown forest soils
305
VIA 2
101. ábra. A vizsgált terület a Krisztus utáni II. századi Ptolemaios-féle térképen nd Figure 101. The pilot area shown on the map of Ptolemaios from the 2 century AD
102. ábra. A vizsgált terület a Krisztus utáni II. századi Ptolemaios-féle térképen (részlet) Figure 102. The pilot area shown on the map of Ptolemaios from the 2nd century AD (detail)
306
11. Fejezet / Chapter 11
103. ábra. Pannonia tartományok településrekonstrukciója Kr. u. 2. századi Ptolemaios-féle térkép alapján (Mócsy András 1975 és 1984 nyomán) Figure 103. The settlement reconstruction of Pannonia provinces, based on the map of Ptolemaios from the 2nd century AD (after András Mócsy 1975 and 1984)
104. ábra. Sabaria és környékének út- és településhálózata, víz- és hegyrajza Tabula Peutingeriana (4 – 5. századi római úti térképen) Figure 104. Road and settlement network, and the hydrology and geography of Sabaria and its surroundings Tabula Peutingeriana (on a th th Roman road map from the 4 – 5 centuries AD)
307
VIA 2
105. ábra. Sabaria és környéke a Lázár-deák féle (1528) történelmi térképen Figure 105. Sabaria and its surroundings shown on the historical map (1528) of Lasarus secretarius
106. ábra. Sabaria és környéke a Zsámboky János féle (1579) történelmi térképen Figure 106. Sabaria and its surroundings shown on the historical map (1579) of János Zsámboky
308
107. ábra. A vizsgált terület az Első Katonai Felmérés térképlapjain (1763–1785) Figure 107. The pilot area shown on The First Military Survey of Hungary (1763–1785)
11. Fejezet / Chapter 11
309
108. ábra. A vizsgált terület a Második Katonai Felmérés térképlapjain (1806–1869) Figure 108. The pilot area shown on The Second Military Survey of Hungary (1806–1869)
VIA 2
310
109. ábra. A vizsgált terület a második világháború időszakából (1938 – 1944) fennmaradt topográfiai térképeken Figure 109. The pilot area shown on the Topographic maps of Hungary in the period of World War II (1938–1944)
11. Fejezet / Chapter 11
311
VIA 2 Kód / Code
BP év / year
CAL BP év / year
CAL BC / AD év / year
cm
Poz-31361
590 ± 30 BP
598 ± 38 cal BP
1352 ± 38 cal AD
30–32
Poz-31362
2370 ± 35 BP
2407 ± 49 cal BP
457 ± 49 cal BC
74–76
Poz-31363
7310 ± 70 BP
8123 ± 73 cal BP
6173 ± 73 cal BC
126–128
110. ábra. A Borzó-patak allúviumán mélyített zavartalan magfúrás szelvényén végzett radiokarbon (AMS) vizsgálatok és kalibráció eredményei Figure 110. The results of calibrated radiocarbon dates (AMS) from the undisturbed drilling cores on the alluvium of the Borzó Creek
111. ábra. A Borzó-patak allúviumán (47º 15’ 22,69” N és 16º 40’ 55,44” E) mélyített kettős, átlapoló fúrás rétegsora Figure 111. Series of layers of the parallel overlapping drilling carried out on the alluvium of the Borzó Creek (47º 15’ 22,69” N and 16º 40’ 55,44” E)
312
11. Fejezet / Chapter 11
112. ábra. A Borzó-patak allúviumán (47º 15’ 22,69” N és 16 40’ 55,44” E) mélyített kettős, átlapoló fúrás szedimentológiai vizsgálatának eredményei Figure 112. The results of the sedimentological analysis of the parallel overlapping drilling on the alluvium of the Borzó Creek (47º 15’ 22,69” N and 16º 40’ 55,44” E) Jelmagyarázat/Legend: 1. 14C kor (BC/AD évek)/14C date (BC/AD years); 2. Agyag (0,002 mm)/Clay (0.002 mm); 3. Finomközetliszt (0,002–0,02 mm)/Fine silt (0.002–0.02 mm); 4. Durvakőzetliszt (0,02–0,06 mm)/Coarse silt (0.02–0.06 mm); 5. Finomhomok (0,06–0,1 mm) /Fine sand (0.06–0.1 mm); 6. Apróhomok (0,1–0,2 mm)/Small-grained sand (0.1–0.2 mm); 7. Középhomok (0,2–0,32 mm)/Mediumgrained sand (0.2–0.32 mm); 8. Szerves anyag / Organic matter; 9. Karbonát / Carbonate; 10. Szervetlen anyag / Inorganic material
313
VIA 2
113. ábra. A Borzó-patak allúviumán (47º 15’ 22,69” N és 16º 40’ 55,44” E) mélyített kettős, átlapoló fúrás geokémiai vizsgálatának eredményei Figure 113. The results of the geochemical analysis of the parallel overlapping drilling on the alluvium of the Borzó Creek (47º 15’ 22,69” N and 16 40’ 55,44” E) Jelmagyarázat / Legend: 1. 14C kor (BC / AD évek)/ 14C date (BC / AD years); 2. Mg; 3. Na; 4. Fe; 5. Ca; 6. K; 7. Szerves anyag / Organic matter; 8. Karbonát / Carbonate; 9. Szervetlen anyag / Inorganic material
314
11. Fejezet / Chapter 11
114. ábra. A Borzó-patak allúviumán (47º 15’ 22,69” N és 16º 40’ 55,44” E) mélyített kettős, átlapoló fúrás makrobotanikai vizsgálatának eredményei Figure 114. The results of the macrobotanical analysis of the double drilling on the alluvium of the Borzó Creek (47º 15’ 22,69” N and 16 40’ 55,44” E) Jelmagyarázat / Legend: 1. 14C kor (BC / AD évek) / 14C date (BC / AD years); 2. Égett faszén, pernye / Macrocharcoal (1–3 mm); 3. Nem égett fa / Wood; 4. Csiga és kagyló / Mollusca; 5. Határozhatatlan növényi töredék / UOM; 6. Határozhatatlan egyszikű töredék / Monocot Undiff; 7. Nád / Phragmites australis; 8. Gyékény / Typha sp; 9. Sás / Carex sp; 10. Fűz / Salix sp; 11. Éger / Alnus sp; 12. Kökény / Prunus spinosa
315
VIA 2
115. ábra. A Borzó-patak allúviumán (47º 15’ 22,69” N és 16 40’ 55,44” E) mélyített kettős, átlapoló fúrás pollen vizsgálatának eredményei: Fák, cserjék, liánok Figure 115. The results of the pollen analysis of the double drilling on the alluvium of the Borzó Creek (47º 15’ 22,69” N and 16 40’ 55,44” E): Arboreals, shrubs, lianas Jelmagyarázat / Legend: 1. 14C kor (BC / AD évek) / 14C date (BC / AD years); 2. Fenyő / Pinus; 3. Boróka / Juniperus; 4. Nyír / Betula; 5. Mogyoró / Corylus; 6. Tölgy / Quercus; 7. Hárs / Tilia; 8. Szil / Ulmus; 9. Bükk / Fagus; 10. Gyertyán / Carpinus; 11. Éger / Alnus; 12. Borostyán / Hedera; 13. Fűz / Salix; 14. Dió / Juglans; 15. Szőlő / Vitis; 16. Fásszárúak / Arbor pollen
116. ábra. A Borzó-patak allúviumán (47º 15’ 22,69” N és 16 40’ 55,44” E) mélyített kettős, átlapoló fúrás pollen vizsgálatának eredményei: Lágyszárúak Figure 116. The results of the pollen analysis of the double drilling on the alluvium of the Borzó Creek (47º 15’ 22,69” N and 16 40’ 55,44” E): Herbaceous plants Jelmagyarázat / Legend: 1. 14C kor (BC / AD évek) / 14C date (BC / AD years); 2. Fűfélék / Gramineae; 3. Ürömfélék / Artemisia; 4. Libatopfélék / Chenopodiaceae; 5. Gabonafélék / Cereale; 6. Vízi növények / Glyceria; 7. Réti útifű / Plantago media; 8. Lándzsás útifű / Plantago lanceolata; 9. Lórum / Rumex; 10. Boglárkafélék / Ranunculaceae; 11. Keserűfű / Polygonum; 12. Nyílt területre jellemző növények / Nor Arbor Pollen; 13. Nádfélék / Phragmites; 14. Sásfélék / Cyperaceae; 15. Széleslevelű gyékény / Typha latifolia; 16. Vízinövények / Aquatic plants
316
11. Fejezet / Chapter 11
117. ábra. A Borzó-patak allúviumán (47º 15’ 22,69” N és 16 40’ 55,44” E) mélyített kettős, átlapoló fúrás malakológiai vizsgálatának eredményei: Vízi fajok Figure 117. The results of the malacological analysis of the double drilling on the alluvium of the Borzó Creek (47º 15’ 22,69” N and 16 40’ 55,44” E): Aquatic species Jelmagyarázat / Legend: 1. 14C kor (BC / AD évek) / 14C date (BC / AD years); 2. Valvata pulchella; 3. Valvata cristala; 4. Bithynia leachi; 5. Bithynia tentaculata; 6. Lymnaea palustris; 7. Planorbarius corneus; 8. Planorbarius planorbis; 9. Anisus spirorbis; 10. Anisus leucostoma; 11. Amiger crista; 12. Pisidium; 13. Unio crassus; 14. Vízi fajok / Aquatic species
118. ábra. A Borzó-patak allúviumán (47º 15’ 22,69” N és 16 40’ 55,44” E) mélyített kettős, átlapoló fúrás malakológiai vizsgálatának eredményei: Szárazföldi fajok Figure 118. The results of the malacological analysis of the double drilling on the alluvium of the Borzó Creek (47º 15’ 22,69” N and 16 40’ 55,44” E): Terrestrial species Jelmagyarázat / Legend: 1. 14C kor (BC / AD évek) / 14C date (BC / AD years); 2. Carychium minimum; 3. Succinea putris; 4. Succinea oblonga; 5. Oxyloma elegans; 6. Vallonia pulchella; 7. Vallonia costata; 8. Perforatella rubiginosa; 9. Trichia hispida; 10. Cepaea vindobonensis; 11. Helix pomatia; 12. Szárazföldi fajok / Terrestrial species
317
119. ábra. A zanati elkerülő út régészeti feltárásának objektumaiból előkerült faszén anyag Figure 119. The charcoals found in the archaeological features of Zanat
VIA 2
318
120. ábra. A zanati elkerülő út régészeti feltárásának objektumaiból előkerült pollenanyag: Arbor Pollenek – szelektált taxonok Figure 120. Pollen found in the features of Zanat: Arbor pollen – selected taxa
11. Fejezet / Chapter 11
319
121. ábra. A zanati elkerülő út régészeti feltárásának objektumaiból előkerült pollenanyag: Nor Arbor Pollenek – szelektált taxonok Figure 121. Pollen found in the features of Zanat detour road: Nor Arbor pollen – selected taxa
VIA 2
320
11. Fejezet / Chapter 11 Kód/Code
BP év/year
CAL BP év/year
CAL BC/AD év/year
cm
Beta-263951
1530 ± 40 BP
1497 ± 58 cal BP
504 ± 54 cal AD
43–45
Beta-263950
6950 ± 50 BP
7985 ± 45 cal BP
6043 ± 33 cal BC
109 –111
Poz-30078
9990 ± 50 BP
11420 ± 123 cal BP
9520 ± 123 cal BC
189 –191
122. ábra.A Surányi-patak allúviumán mélyített zavartalan magfúrás szelvényén végzett radiokarbon (AMS) vizsgálatok és kalibráció eredményei Figure 122. Calibrated radiocarbon dates (AMS) from the undisturbed drilling cores on the alluvium of the Surányi Creek
123. ábra. A Surányi-patak allúviumán (47 º 15’ 42,16” N és 16 º 42’ 44,65”) mélyített kettős, átlapoló fúrás rétegsora Figure 123. Layers of the double drilling carried out on the alluvium of the Surányi Creek (47 º 15’ 42,16” N 16 º 42’ 44,65” E)
321
VIA 2
1
2 124. ábra. 1 – 2. A zanati elkerülő út nyomvonalán végzett régészeti ásatás során feltárt egykori poligonális tundrafelszín okozta üledékszerkezet mélyedéseit kitöltő szubreliktum jellegű agyagbemosódásos barna erdőtalaj Figure 124. 1 – 2. Subrelict brown forest soil with clay illuviation (Luvisol) filled up the depressions of sediment structure caused by the former polygonal tundra surface exposed by the archaeological excavation of Zanat detour road
322
11. Fejezet / Chapter 11
125. ábra. 1. A zanati elkerülő út nyomvonalán végzett régészeti ásatás során feltárt, lejtő irányában kivastagodó talajfelszín; 2. A talajfelszín rétegsora Figure 125. 1. The soil surface thickening towards the incline exposed by the archaeological excavation of Zanat detour road; 2. Stratigraphy of the soil surface Jelmagyarázat/Legend: 1. Szántott, kevert szürkésbarna színű talaj, eketalpréteggel, gyomvegetációval borított, biogaléria nyomok és döntött gyökérföldlabdák nyomán eredetileg fákkal borított felszín lehetett. A szántóföldi és a kezelt ligeterdő közötti átmeneti növényzeti sávban keletkezett/Ploughed and mixed greyish-brown soil, with a plough-sole layer, covered with weed vegetation. It might have been a forested surface based on biogalery traces and tilted soil balls held by roots. Evolved on the borderline of ploughing field and grove forest; 2. Vörösesbarna színű, jelentős agyagtartalmú, szubreliktum jellegű, enyhén lejtő domboldalon, krioturbációs reliktum felszíneken kifejlődött agyagbemosódásos barna erdőtalaj B szintje, jelentős agyagtartalommal, helyenként régészeti kultúrák által keverten/B level of subrelict brown forest soil with clay illuviation (Luvisol) with high clay content, reddish brown in colour, developed on cryoturbation relictum surfaces of slight inclines mixed by archaeological cultures at places; 3. Áthalmozódott pleisztocén réteg krioturbációs szerkezeti jegyekkel, az agyagbemosódásos barna erdőtalaj anyagával keverten/Redeposited Pleistocene layer with cryoturbation structure mixed with the clayey material of the Luvisol; 4. Sárgásbarna színű, helyenként fagyzsákos, krioturbációs formákat tartalmazó, kaviccsal kevert finomkőzetlisztes durvakőzetliszt, alapkőzet/Parent material, coarse silt with fine silt mixed with pebbles, yellowish-brown in colour, with frost wedge and cryoturbation forms
323
VIA 2
126. ábra. A zanati elkerülő út nyomvonalán végzett régészeti ásatás során feltárt, lejtő irányában kivastagodó talajfelszín rétegsorán végzett üledékföldtani vizsgálatok eredményei Figure 126. The results of sedimentological analysis of the soil layers, which thicken towards the incline at the archaeological excavation of Zanat detour road Jelmagyarázat/Legend: 1. Agyag (0,002 mm) / Clay (0.002 mm); 2. Finomkőzetliszt (0,002–0,02 mm) / Fine silt (0.002–0.02 mm); 3. Durvakőzetliszt (0,02–0,06 mm) / Coarse silt (0.02–0.06 mm); 4. Finomhomok (0,06–0,01 mm) / Fine sand (0.06–0.1 mm); 5. Apróhomok (0,1–0,2 mm) / Small-grained sand (0.1–0.2 mm); 6. Durvább, mint apróhomok (>0,2 mm) / Medium-grained sand (>0.2 mm); 7. Szerves anyag / Organic matter; 8. Karbonát / Carbonate; 9. Szervetlen anyag / Inorganic material
324
11. Fejezet / Chapter 11
127. ábra.A zanati elkerülő út nyomvonalán végzett régészeti ásatás során feltárt, lejtő irányában kivastagodó talajfelszín rétegsorán végzett geokémiai vizsgálatok eredményei Figure 127. The results of geochemical analysis of the soil layers, which thicken towards the incline at the archaeological excavation of Zanat detour road Jelmagyarázat/Legend: 1. Mg; 2. Na; 3. Fe; 4. Ca; 5. K; 6. Szerves anyag/Organic matter; 7. Szervetlen anyag/Inorganic material
128. ábra.A zanati elkerülő út nyomvonalán végzett régészeti ásatás során feltárt, lejtő irányában kivastagodó talajfelszín rétegsorán végzett bővített talajtani vizsgálatok eredményei Figure 128. The results of extended geological analysis of the soil layers, which thicken towards the incline at the archaeological excavation of Zanat detour road Jelmagyarázat/Legend: 1. Mg; 2. Na; 3. P2O5; 4. K2O; 5. Zn; 6. Mn; 7. Cu; 8. NO2+NO3-N; 9. SO4-N; 10. pH; 11. Összes só/All salines; 12. KA; 13. Humusz; 14. CaCO3
325
VIA 2
129. ábra.A zanati elkerülő út nyomvonalán végzett régészeti ásatás során feltárt, lejtő irányában kivastagodó talajfelszín fekükőzete a jégkori kavicsanyag Figure 129. The substratum of the soil surface is the glacial pebble layer, which thickens towards the incline at the archaeological excavation of Zanat detour road
130. ábra.A Surányi-patak allúviumán (47 º 15’ 42,16” N és 16 º 42’ 44,65”) mélyített kettős, átlapoló fúrás szedimentológiai vizsgálatának eredményei Figure 130. The results of sedimentological analysis of the double drilling carried out on the alluvium of the Surányi Creek (47 º 15’ 42,16” N and 16 º 42’ 44,65” E) Jelmagyarázat/Legend: 1. 14C kor (BC/AD évek)/14C date (BC/AD years); 2. Agyag (0,002 mm)/Clay (0.002 mm); 3. Finomkőzetliszt (0,002–0,02 mm)/Fine silt (0.002–0.02 mm); 4. Durvakőzetliszt (0,02–0,06 mm)/Coarse silt (0.02–0.06 mm); 5. Finomhomok (0,06–0,01 mm)/Fine sand (0.06–0.1 mm); 6. Apróhomok (0,1–0,2 mm)/Small-grained sand (0.1–0.2 mm); 7. Középhomok (0,2–0,32 mm)/Medium-grained sand (0.2–0.32 mm); 8. Szerves anyag/Organic matter; 9. Karbonát/Carbonate; 10. Szervetlen anyag/Inorganic material
326
11. Fejezet / Chapter 11
131. ábra. A Surányi-patak allúviumán (47 º 15’ 42,16” N és 16 º 42’ 44,65”) mélyített kettős, átlapoló fúrás geokémiai vizsgálatának eredményei Figure 131. The results of geochemical analysis of the double drilling carried out on the alluvium of the Surányi Creek (47 º 15’ 42,16” N and 16 º 42’ 44,65” E) Jelmagyarázat / Legend: 1. 14C kor (BC / AD évek) / 14C date (BC / AD years); 2. Mg; 3. Na; 4. Fe; 5. Ca; 6. K; 7. Szerves anyag / Organic matter; 8. Szervetlen anyag / Inorganic material
327
VIA 2
132. ábra.A Surányi-patak allúviumán (47 º 15’ 42,16” N és 16 º 42’ 44,65”) mélyített kettős, átlapoló fúrás makrobotanikai vizsgálatának eredménye Figure 132. The results of macrobotanical analysis of the double drilling carried out on the alluvium of the Surányi Creek (47 º 15’ 42,16” N and 16 º 42’ 44,65” E) Jelmagyarázat/Legend: 1. 14C kor (BC/AD évek)/14C date (BC/AD years); 2. Égett faszén, pernye/Macrocharcoal (1–3 mm); 3. Nem égett fa / Wood; 4. Csiga és kagyló/Mollusca; 5. Határozhatatlan növényi töredék/UOM; 6. Határozhatatlan egyszikű töredék/Monocot Undiff; 7. Nád/Phragmites australis; 8. Gyékény/Typha; 9. Sás/Carex; 10. Fűz/Salix; 11. Éger/Alnus
133. ábra. A Surányi-patak allúviumán (47 º 15’ 42,16” N és 16 º 42’ 44,65”) mélyített kettős, átlapoló fúrás pollenanalitikai vizsgálatának eredményei: Fák, cserjék, liánok Figure 133. The results of pollen analysis of the double drilling carried out on the alluvium of the Surányi Creek (47 º 15’ 42,16” N and 16 º 42’ 44,65” E): Arboreals, shrubs, liana Jelmagyarázat/Legend: 1. 14C kor (BC/AD évek)/14C date (BC/AD years); 2. Fenyő/Pinus; 3. Nyír/Betula; 4. Tölgy/Quercus; 5. Hárs/Tilia; 6. Szil/Ulmus; 7. Bükk/ Fagus; 8. Gyertyán / Carpinus; 9. Kőris / Fraxinus; 10. Éger / Alnus; 11. Borostyán / Hedera; 12. Fűz / Salix; 13. Dió / Juglans; 14. Mogyoró / Corylus; 15. Szőlő / Vitis; 16. Fásszárúak/Arbor pollen
328
11. Fejezet / Chapter 11
134. ábra.A Surányi-patak allúviumán (47 º 15’ 42,16” N és 16 º 42’ 44,65”) mélyített kettős, átlapoló fúrás pollenanalitikai vizsgálatának eredményei: Lágyszárúak Figure 134. The results of the pollen analysis of the double drilling carried out on the alluvium of the Surányi Creek (47 º 15’ 42,16” N and 16 º 42’ 44,65” E): Herbaceous plants Jelmagyarázat / Legend: 1. 14C kor (BC / AD évek) / 14C date (BC / AD years); 2. Fűfélék / Gramineae; 3. Ürömfélék / Artemisia; 4. Libatopfélék / Chenopodiaceae; 5. Gabonafélék / Cerealia; 6. Búza / Triticum; 7. Napvirág / Helianthemum; 8. Nyílt területre jellemző növények / Nor Arbor Pollen; 9. Nádfélék / Phragmites; 10. Sásfélék / Cyperaceae; 11. Békabuzogány / Sparganium; 12. Széleslevelű gyékény / Typha latifolia; 13. Vízinövények / Aquatic
135. ábra.A Surányi-patak allúviumán (47 º 15’ 42,16” N és 16 º 42’ 44,65”) mélyített kettős, átlapoló fúrás malakológiai vizsgálatának eredményei: Vízi fajok Figure 135. The results of the malacological analysis of the double drilling carried out on the alluvium of the Surányi Creek (47 º 15’ 42,16” N and 16 º 42’ 44,65” E): Aquatic species Jelmagyarázat/Legend: 1. 14C kor (BC/AD évek)/14C date (BC/AD years); 2. Valvata pulchella; 3. Valvata cristata; 4. Lymnaea palustris; 5. Planorbarius corneus; 6. Planorbarius planorbis; 7. Anisus spirorbis; 8. Anisus leucostoma; 9. Amiger crista; 10. Pisidium; 11. Unio crassus; 12. Vízi fajok/Aquatic species
329
VIA 2
136. ábra.A Surányi-patak allúviumán (47 º 15’ 42,16” N és 16 º 42’ 44,65”) mélyített kettős, átlapoló fúrás malakológiai vizsgálatának eredményei: Szárazföldi fajok Figure 136. The results of the malacological analysis of the double drilling carried out on the alluvium of the Surányi Creek (47 º 15’ 42,16” N and 16 º 42’ 44,65” E): Terrestrial species Jelmagyarázat / Legend: 1. 14C kor (BC / AD évek) / 14C date (BC / AD years); 2. Carychium minimum; 3. Succinea putris; 4. Succinea oblonga; 5. Vallonia pulchella; 6. Vallonia costata; 7. Perforatella rubiginosa; 8. Trichia hispida; 9. Cepaea vindobonensis; 10. Helix pomatia; 11. Szárazföldi fajok / Terrestrial species
330
137. ábra. A három nemesbődi lelőhely régészeti ásatása során feltárt objektumokból előkerült anthrakológiai (faszén) anyag Figure 137. Anthracological (charcoal) samples found in the features of the three excavations at Nemesbőd
11. Fejezet / Chapter 11
331
138. ábra. A három nemesbődi régészeti ásatás során feltárt objektumokból előkerült pollenanyag: Fásszárúak Figure 138. Pollen found in features at the archaeological excavations of the three Nemesbőd sites: Arboreals
VIA 2
332
139. ábra. A három nemesbődi régészeti ásatás során feltárt objektumokból előkerült pollenanyag: Lágyszárúak Figure 139. Pollen samples found in features at the archaeological excavations of the three Nemesbőd sites: Herbaceous plants
11. Fejezet / Chapter 11
333
140. ábra. A három nemesbődi régészeti ásatás során feltárt objektumokból előkerült malakológiai anyag Figure 140. Malacological samples found in features at the archaeological excavations of the three Nemesbőd sites
VIA 2
334
11. Fejezet / Chapter 11
1
2
3 5
4 141. ábra. A Surányi-pataknál végzett régészeti ásatás során feltárt császárkori út: 1. Az út vízelvezető árkokkal és korabeli keréknyomokkal; 2. A császárkori út vége a Surányi-patak allúvium; 3. A császárkori út végén, a Surányi-patak allúviumának peremén kialakított talajszelvény; 4. A császárkori útról áthalmozódott, a Surányi-patak allúviumának peremén felhalmozódott, alluviális üledék és lejtőn áttelepített talaj által cementált kavicsanyag; 5. Az út nyomvonalán kialakított talajszelvény rétegsora Figure 141. A Roman road discovered during the excavations near the Surányi Creek: 1. The road with water drainage trenches and contemporary wheel tracks; 2. The end of the Roman road is the alluvium of the Surányi Creek; 3. Soil section formed at the end of the Roman road, which is the edge of the alluvium of the Surányi Creek; 4. Pebbles cemented by the soil carried over to the inclines and the alluvial sediment redeposited from the Imperial period road deposited on the edge of the alluvium of the Surányi Creek; 5. Soil section formed along the Roman road
Jelmagyarázat/Legend: 1. Szántott, kevert szürkésbarna színű talaj, eketalpréteggel, gyomvegetációval borított, biogaléria nyomok és döntött gyökérföldlabdák nyomán eredetileg fákkal borított felszín lehetett. A szántóföldi és a kezelt ligeterdő közötti átmeneti növényzeti sávban keletkezett/Ploughed and mixed greyish-brown soil, with a plough-sole layer, covered with weed vegetation and windthrow holes. It might have been a forested surface based on biogalery traces and tilted soil balls held by roots. Evolved on the borderline of ploughing field and grove forest; 2. Középkori kerámiákat tartalmazó, feketésbarna színű, poliéderes szerkezetű, vízhatású (hidromorf) talaj, enyhén bolygatott, növényi maradványokat tartalmazó, valószínűleg a középkorban keletkezett, szántott réti talaj/Blackish brown polyhedral structured hydromorph soil containing Medieval ceramics, ploughed meadow soil, slightly disturbed, containing plant remains, probably evolved in the Medieval period; 3. Enyhén laminált, növényi maradványokat, limonitos foltokat, vasborsókat kevés szerves anyagot tartalmazó, vörösszürkésbarna színű ártéri üledék/Slightly laminated reddish–greyish-brown alluvial flat sediment containing plant remains, limonite patches, iron flecks, and some organic materials; 4. Enyhén laminált, kavicsos agyagos üledék, a római útnak az ártérre vezető szakasza ártéri üledékkel kevert kavicsokkal/Slightly laminated sediment with clay and pebble, the part of the Roman road leading to the alluvial fan contains pebbles mixed with sediments; 5. Emberi hatásra enyhén turbált, császárkori feketésbarna színű réti talaj/Blackish brown meadow soil from the Imperial period, bearing the signs of anthropogenic disturbance; 6. Enyhén laminált, növényi maradványokat, limonitos foltokat, vasborsókat, kevés szerves anyagot tartalmazó, sárgásszürkésbarna színű ártéri üledék/Slightly laminated yellowish–greyish-brown alluvial fan sediment containing plant remains, limonite patches, iron flecks and some organic materials
335
VIA 2
142. ábra.A Surányi-pataknál kialakított talajszelvény szedimentológiai vizsgálatának eredményei Figure 142. The results of sedimentological analysis of the soil section at the Surányi Creek Jelmagyarázat/Legend: 1. Agyag (0,002 mm)/Clay (0.002 mm); 2. Finomkőzetliszt (0,002–0,02 mm)/Fine silt (0.002–0.02 mm); 3. Durvakőzetliszt (0,02– 0,06 mm)/Coarse silt (0.02–0.06 mm); 4. Finomhomok (0,06–0,01 mm)/Fine sand (0.06–0.1 mm); 5. Apróhomok (0,1–0,2 mm)/Small-grained sand (0.1–0.2 mm); 6. Darakavics (2,56–5,12 mm)/Qranule (2.56–5.12 mm); 7. Aprókavics (5,12–10,24 mm)/Small pebble(5.12–10.24 mm); 8. Középkavics (10,24–20,48 mm)/Medium pebble (10.24–20.48 mm); 9. Durvakavics (20,48–40,96 mm)/Large pebble (20.48–40.96 mm); 10. Szerves anyag/Organic matter; 11. Karbonát/Carbonate; 12. Szervetlen anyag/Inorganic material
143. ábra.A Surányi-pataknál kialakított talajszelvény vízoldható elemtartalmi vizsgálatának eredményei Figure 143. The results of water soluble element content analysis of the soil section at the Surányi Creek Jelmagyarázat/Legend: 1. Na; 2. K; 3. Ca; 4. Mg; 5. Fe; 6. Szerves anyag/Organic matter; 7. Karbonát/Carbonate; 8. Szervetlen anyag/Inorganic material
336
11. Fejezet / Chapter 11
144. ábra.A Surányi-pataknál kialakított talajszelvény bővített talajtani vizsgálatának eredményei Figure 144. The results of extended geological analysis of the soil section at the Surányi Creek Jelmagyarázat/Legend: 1. Na; 2. Mg; 3. Zn; 4. Mn; 5. Cu; 6. K2O; 7. P2O5; 8. NO2+NO3–N; 9. SO4–S; 10. pH; 11. Összes só/All salines; 12. KA; 13. Humusz; 14. CaCO3; 15. Szervetlen/Inorganic material
145. ábra.A Surányi-pataknál kialakított talajszelvény makrobotanikai vizsgálatának eredményei Figure 145. The results of macrobotanical analysis of the soil section at the Surányi Creek Jelmagyarázat/Legend: 1. Égett faszén, pernye/Macrocharcoal (1–3 mm); 2. Nem égett fa/Wood; 3. Csiga és kagyló/Mollusca; 4. Határozhatatlan növényi töredék/UOM; 5. Határozhatatlan egyszikű töredék/Monocot Undiff; 6. Nád/Phragmites australis; 7. Gyékény/Typha; 8. Sás/Carex; 9. Fűz/Salix; 10. Éger/Alnus
337
VIA 2
146. ábra.A Surányi-pataknál kialakított talajszelvény pollenanalitikai vizsgálatának eredményei (Szelektált taxonok): Figure 146. The results of pollen analysis of the soil section at the Surányi Creek (Selected taxa): Jelmagyarázat/Legend: 1. Fenyő/Pinus; 2. Nyír/Betula; 3. Mogyoró/Corylus; 4. Hárs/Tilia; 5. Szil/Ulmus; 6. Tölgy/Quercus; 7. Bükk/Fagus; 8. Gyertyán/Carpinus; 9. Fűz/Salix; 10. Éger/Alnus; 11. Ürömfélék/Artemisia; 12. Libatopfélék/Chenopodiaceae; 13. Fűfélék/Poaceae; 14. Gabonafélék/Cereale
147. ábra.A Surányi-pataknál kialakított talajszelvény malakológiai vizsgálatának eredményei: Vízi fajok Figure 147. The results of malacological analysis of the soil section at the Surányi Creek: Aquatic species Jelmagyarázat/Legend: 1. Valvata cristata; 2. Valvata pulchella; 3. Bithynia tentaculata; 4. Lymnaea stagnalis; 5. Lymnaea palustris; 6. Planorbarius corneus; 7. Planorbarius planorbis; 8. Anisus spirorbis; 9. Anisus leucostoma; 10. Amiger crista; 11. Pisidium; 12. Vízi fajok Db/Aquatic species Piece; 13. Vízi fajok/ Aquatic species%
338
11. Fejezet / Chapter 11
148. ábra.A Surányi-pataknál kialakított talajszelvény malakológiai vizsgálatának eredményei: Szárazföldi fajok Figure 148. The results of malacological analysis of the soil section at the Surányi Creek: Terranean species Jelmagyarázat/Legend: 1. Carychium minimum; 2. Succinea putris; 3. Succinea oblonga; 4. Oxyloma elegans; 5. Vertigo angustior; 6. Pupilla muscorum; 7. Chondrula tridens; 8. Vallonia costata; 9. Vallonia pulchella; 10. Vallonia enniensis; 11. Bradybaena fruticum; 12. Monacha cartusiana; 13. Perforatella rubiginosa; 14. Cepaea vindobonensis; 15. Helix pomatia; 16. Szárazföldi fajok/Terrestrial species; 17. Szárazföldi fajok/Terrestrial species
149. ábra.A Surányi-pataknál kialakított talajszelvény malakológiai vizsgálatának eredményei: Paleoökológiai csoportok Figure 149. The results of malacological analysis of the soil section at the Surányi Creek: Palaeoecological groups Jelmagyarázat/Legend: 1. Vízi fajok (Abundancia)/Aquatic species (Abundance); 2. Vízi fajok (Dominancia)/Aquatic species (Dominance); 3. Szárazföldi fajok (Abundancia)/Terrestrial species (Abundance); 4. Szárazföldi fajok (Dominancia)/Terrestrial species (Dominance); 5. Vízparti fajok (Abundancia)/Waterside species (Abundance); 6. Vízparti fajok (Dominancia)/Waterside species (Dominance); 7. Mezofil fajok (Abundancia)/Mesophilous species (Abundance); 8. Mezofil fajok (Dominancia)/Mesophilous species (Dominance); 9. Összes/Total
339
150. ábra. A recens pollennaptár és a zanati urnasírokban feltárt pollenanyag összetétele, az egyes urnák földbe helyzésének rekonstruált időszaka Figure 150. A recent pollen calendar and the pollen composition of the urn graves at Zanat, and the reconstructed season of placing the urns in the graves
VIA 2
340
Pinus Picea Abies Betula Tilia Ulmus Fagus
Carpinus Fraxinus
151. ábra. A 19 / 29. sír pollen elemzésének eredményei: Arbor Pollen Figure 151. The results of pollen analysis of Grave 19 / 29: Arbor pollen
Corylus Quercus Alnus Salix Juglans
11. Fejezet / Chapter 11
341
342 Rosacea
Rumex
Plantago
Cereale
Urtica
Cenopodiaceae
Centaurea 152. ábra. A 19 / 29. sír pollen elemzésének eredményei: Nor Arbor Pollen Figure 152. The results of pollen analysis of Grave 19 / 29: Arbor pollen
VIA 2
Spórás összesen/ Spores total Fungi sp.
Concentricystes
Ranunculacea
Artemisia
Gramineae
153. ábra. A 8 / 17. sír pollen elemzésének eredményei: Arbor Pollen Figure 153. The results of pollen analysis of Grave 8 / 17: Arbor pollen
11. Fejezet / Chapter 11
343
154. ábra. A 8/17. sír pollen elemzésének eredményei: Nor Arbor Pollen Figure 154. The results of pollen analysis of Grave 8/17: Nor Arbor pollen
VIA 2
344
11. Fejezet / Chapter 11
155. ábra. A Zanat-tábla elnevezésű dombtető és a Borzó-patak allúviuma közötti lejtő fejlődéstörténete a jégkortól napjainkig, a Gyöngyössík fejlődéstörténeti modellezése Figure 155. The geological evolution of the incline situated between the hilltop called Zanat-tábla and the alluvium of the Borzó Creek from the glacial period until present, the geological evolution model of the Gyöngyös Plain Jelmagyarázat / Legend: A = Jégkor végi hidegmaximumban kialakult fejlődési kép / The landscape evolution model evolved during the Pleistocene terminal glacial maximum: 1. Kavicsos–homokos aljzat / Pebble and sand substrate; 2. Jégkori allúvium magaskórós növényzete / Tall herb fringe vegetation of the glacial alluvium; 3. Dombhát és a lejtő tundrális növényzete / The tundra vegetation of the hillside and the incline; 4. A tundrális környezetben, a fagyváltozékony időben kifejlődött üledékmozgások, a szerkezeti talaj kialakulása / The movements of sediments developed during freeze-thaw alternations in tundra environment, the evolution of patterned ground; 5. Kavicsot fedő vályogosodott lösz / Loamy loess covering the pebbles. B = Pleisztocén és holocén határán kialakult fejlődési kép / Landscape evolution model in the transition of the Pleistocene and the Holocene: 6. Zárt erdei fenyves / Closed coniferous forest; 7. Erdőtüzek nyomán kialakult természetes tisztások / Natural glades created by forest fires; 8. Allúvium peremén kifejlődött nyírfenyő vegyeslombozatú erdő / Mixed deciduous birch and coniferous forest evolved at the edge of the alluvium; 9. Erdei fenyővel elegyes lucfenyves / Scots pine forest with spruce pine; 10. Az allúviumon kialakult sás, gyékény és nádas növényzeti borítás / Sedge, reed and straw plant cover on the alluvium. C = A holocén határán kialakult fejlődési kép / Landscape evolution model in the Holocene transition: 12. Barna Erdei talaj kifejlődése a zárt, fejlett cserjeszinttel jellemezhető lomboserdő alatt / The development of brown forest soil under deciduous forest with closed and well-developed shrub vegetation; 13. Tölgyerdő / Oak forest; 14. Tölgyerdővel kevert hárs és kőris / Oak forest mixed with lime and ash trees; 15. Tölgyerdővel kevert szil / Oak forest mixed with elms; 16. Allúvium peremén kialakult éger, fűz és nyár ligeterdők / Alder, willow and poplar grove forest evolved at the edge of the alluvium. D = A termelő gazdálkodást folytató közösségek nyomán kialakult fejlődési kép / Landscape evolution model evolved due to communities carrying out agricultural activities: 17. Az emberi megtelepedés és a termelő gazdálkodás nyomán degradálódó, művelt talajszintté alakuló barna erdei talaj horizont / Brown forest soil horizon transformed into degraded, cultivated soil due to human settlements and agricultural activities; 18. Talajerózió és talajpusztulás iránya / The direction of soil erosion and soil degradation; 19. Áthalmozódott talajanyag felhalmozódása a lejtő alján, az ártér peremén / Redeposited soil accumulated at the bottom of the incline, at the edge of the alluvial fan; 20. Emberi hatás alatt álló, degradálódott alluviális növényzet /Degraded alluvial vegetation effected by humans
345
VIA 2
156. ábra. A jégkor végi (epipaleolitikum) növényzet rekonstrukciója Figure 156. Reconstruction of the vegetation at the end of the glacial period (Epipalaeolithic) Jelmagyarázat / Legend: 1. Pinus (fenyő) szövet és famaradvány / Conifer tissue and tree remain; 2. Fagus (bükk) pollen jelenléte / Presence of Fagus (beech) pollen
346
157. ábra. A bükkfa terjedésének modellezése bükk pollenadatok (Gardner 1998, 1999; Gardner-Willis 1999; Magyari 2001; Juhász 2002), valamint saját adatok alapján és a modell kialakítását követő új radiokarbon adatokkal korolt pollenadatokkal kiegészítve (Drescher-Schneider 2004; Magyari in Jakab et al. 2004; Törőcsik 2005, 2006; Juhász 2005), valamint a bükk lokális jelenlétének bizonyítéka faszén (Stieber 1965, 1967; Rudner et al. 2004) lelőhelyekkel és radiokarbon vizsgálatok eredményeivel kiegészítve (Sümegi 2004) Figure 157. Model of beech distribution based on beech pollen data (Gardner 1998, 1999; Gardner-Willis 1999; Magyari 2001; Juhász 2002), and own data, also supplemented by new radiocarbon dated pollen data, which followed the development of the distribution model (Drescher-Schneider 2004; Magyari in Jakab et al. 2004; Törőcsik 2005, 2006; Juhász 2005). Local presence of beech supplemented by charcoal samples (Stieber 1965, 1967; Rudner et al. 2004) and radiocarbon data (Sümegi 2004) Jelmagyarázat / Legend: 1. Juhász (2002) és Magyari (2002) által felhasznált adatok / Data employed by Juhász (2002) and Magyari (2002); 2. Sümegi (2007) által felhasznált adatok / Data employed by Sümegi (2007); 3. Bükk jégkor végi és kora holocén faszén anyaga (Sümegi 2004, 2005) / Charcoal samples of beech from the end of the glacial period and Early Holocene (Sümegi 2004, 2005)
11. Fejezet / Chapter 11
347
VIA 2
158. ábra. A pleisztocén / holocén határán kialakult növényzet rekonstrukciója pollenadatok alapján Figure 158. Reconstruction of vegetation developed in the Pleistocene / Holocene transition, based on pollen data Jelmagyarázat / Legend: 1. Termomezofil fák és cserjék pollenjeinek jelenléte / Presence of pollen of thermomesophil trees and shrubs
348
11. Fejezet / Chapter 11
159. ábra. Az óholocén, mezolit kor növényzetének rekonstrukciója pollenadatok alapján Figure 159. Reconstruction of vegetation developed in the Pleistocene / Holocene transition, based on pollen data Jelmagyarázat / Legend: 1. Ulmus (szil), Tilia (hárs), Fraxinus (kőris) és Corylus (mogyoró) pollen dominanciája / The dominance of Ulmus (elm), Tilia (lime), Fraxinus (ash) and Corylus (hazel) pollen; 2. Jelentős fenyő (Pinus) pollendominancia (minimum 30%) / Significant pine (Pinus) pollen dominance (minimum 30%); 3. Mezolit környezet átalakító hatás / Mesolithic environment transformation effect
349
VIA 2
160. ábra. A neolit és a kora rézkor növényzetének rekonstrukciója pollenadatok alapján: Tölgy és bükk Figure 160. The reconstruction of vegetation of the Neolithic and Early Copper Age by pollen data: Oak and beech Jelmagyarázat / Legend: 1. Tölgy faszén / Oak charcoal; 2. Bükk faszén / Beech charcoal
350
11. Fejezet / Chapter 11
161. ábra.A neolit és a kora rézkor növényzetének rekonstrukciója pollenadatok alapján: Gabona- és állattenyésztési nyomok Figure 161. The reconstruction of vegetation of the Neolithic and Early Copper Age by pollen data: Traces of cereal cultivation and animal husbandry Jelmagyarázat/Legend: 1. Kora- és középső neolit gabonatermesztési és állattenyésztési (gyomok) nyomok a pollenszelvényben/Traces of Early and Middle Neolithic cereal cultivation and animal husbandry in the pollen section; 2. Gabonapollenek minimális jelenléte (=%) a késő neolitikum és a kora rézkor során/Minimal presence (=%) of cereal pollen during the Late Neolithic and Early Copper Age
351
VIA 2
162. ábra.A késő bronzkor (urnamezős kor) szintjében kifejlődött növényzet rekonstrukciója pollenadatok és faszén maradványok alapján Figure 162. The reconstruction of vegetation of the Late Bronze Age (Urnfield period) based on pollen data and charcoal remains Jelmagyarázat/Legend: 1. Fenyő makromaradvány/Pine macro remains; 2. Gabonapollenek jelenléte, a jelek nagysága arányos a gabona pollenek dominanciájával/Presence of cereal pollen, the size of the bars is in ratio with the dominance of the pollen grains
352
11. Fejezet / Chapter 11
163. ábra.A késő vaskori és császárkori (kelta és római kor) szintjében kifejlődött növényzet rekonstrukciója pollenadatok alapján Figure 163. Reconstruction of the vegetation of the Late Iron Age and Imperial period (Celtic and Roman period) based on pollen data Jelmagyaráza/Legend: 1. Szőlő (Vitis) pollen jelenléte/ Presence of vine (Vitis) pollen; 2. Dió (Juglans) pollen jelenléte/Presence of walnut (Juglans) pollen; 3. Nyílt területre jellemző növények/Nor Arbor Pollen
353
VIA 2
A lelőhely nem urnamezős korú jelenségeinek leírása és keltezése
Dating and description of the non Urnfield period features of the site
Ilon Gábor
Gábor Ilon
12
A nem a részletesen tárgyalandó urnamezős időszakhoz tartozó jelenségeket kor szerint, s azon belül a jelenségek numerikusan növekvő sorrendjében tárgyalom. Az 1999-ben feltárt jelenségek esetében csak azok rövid szöveges leírását és kormeghatározását közlöm. A 2008. évi feltárás esetében a dokumentációt, és a fontosabb tárgyi leletanyagot is bemutatom, de az általános keltezésen túl részletes értékelést itt sem adok.
Let me discuss the non Urnfield period features, according to their periods, not discussed yet in detail, and within that in an increasing numerical order. I will provide only a brief textual description and dating in the case of features found in 1999. In case of the finds of 2008 I will introduce both the documentation and the more important features but will not go into a detailed discussion beyond general dating.
1. Az 1999. évi feltárás
1. Excavation in 1999
1. objektum: négyszögletes, kelet – nyugati irányú, fekete elszíneződésként az 1. sírtól nyugat felé, mellette jelentkezett. Északi oldalán egy cölöplyuk is van. Sekély és leletmentes. Kora ismeretlen. 2. objektum: 83+390 – 385 között, a középtengelyen fekete elszíneződésként jelentkezett. Leletmentes, kora ismeretlen. 3. objektum: a 6. sírtól délre, a 7. sírtól nyugatra jelentkezett fekete elszíneződésként. A tetején egy erősen sárga, de fekete mikrorétegekkel színezett sáv (rigolírozás és szántás) volt. Ebből egy újkori (?) vasszeg került elő a gépi markolás és a kézi nyesést követő második spaklinyomban, tehát a relatív mélységet tekintve kb. 45 cm mélyen. Ez alatt egy egységes, erősen fekete betöltésből a bontás során badeni kerámia és patics került elő. 4. objektum: gödörkomplexum a nyomvonalszakasz keleti legvégén, a patakterasz leszakadása miatt keleti része hiányzik. Az objektumból, rögtön a humuszolás utáni felszínéről Árpád- és középkori kerámiatöredé-
Feature 1: appeared as a square-shaped, black discolouring, oriented east-west. It is situated west from Grave 1, next to it. There is a posthole on its northern side. It is shallow and there were no finds in it. Its age is undetermined. Feature 2: appeared as a black discolouring on the axis, between 83+390 – 385. Its age is undetermined and there were no finds in it. Feature 3: appeared as a black discolouring, south from Grave 6 and west from Grave 7. There was a very yellow patch on top of it, coloured with a black micro layer (trenching and ploughing). A recent (?) iron nail was found following the mechanical removal of the soil and manual scraping in the second “putty knife” layer, in a relative depth of about 45 cm. Baden ceramics and daub fragments were found in the solid black fill during the excavation. Feature 4: is a pit complex located at the easternmost end of the track of the road, its eastern portion is missing due to the collapse of the creek’s terrace. Árpádian and Medieval pottery fragments were found on the surface of the feature just below
355
VIA 2 keket emeltünk ki. Ugyanakkor egy középkori edény is (fekete, fenékkel felfordulva) előkerült, de közben egy vasszeg is. További badeni, erősen kavicsos soványítású, vörösbarna edénytöredékek a felfordított edénytől délre bukkantak napvilágra. A gödörkomplexum datálható jelenségei az alábbiak: 4 „a” = rézkori edények szintje, padló (?), 4 „b” = fenékkel felfelé álló középkori edény gödre, 4 „c” = a „b”-t vágja, attól keletre, erősen kavicsos betöltésű, amelyből zöldmázas, 18 – 19. századi fazékperem is származik, 4 „d” = paticsos folt, benne egy kis, 4-levelű lóhere alakú, középkori (?) felszegelhető bronz dísz, 4 „e” = benne, a tetején tégla, paticsok és sok Árpád- és középkori edénytöredék, 4 „f” = vas lemeztárgy, egy 14 – 15. századi köpűs, vas nyílcsúcs, számszeríjhoz és középkori kerámia. Az objektum közepén egy ovális cölöplyuk elszíneződése, ami valahol a szántás szintjéből (ismeretlen járószint) indul, betöltése sárgás. Átvágja a sárga réteget és belemélyed az objektum fekete betöltésébe. Az objektum déli, lejtős szélén kis átmérőjű cölöplyuk volt. Összegzésként megállapítható, hogy itt eredetileg a Baden kultúra településjelenségei voltak. Ez kiegészíti az 2008. évi feltárás badeni jelenségeinek térbeli helyzetét (4. ábra), egyúttal összhangban van azzal, hogy a Borzó-patak túloldalán (3. ábra, 10. lelőhely) badeni sírok kerültek elő. Majd a rézkori objektumokat az Árpád- és késő középkorban, de az újkorban is megbolygatták. Az Árpádkor emlékei bizonyosan a 10. lelőhely falujához tartoztak.
356
the mechanically removed topsoil. We also found a Medieval vessel (black, upside down) and an iron nail. More Baden vessel fragments were found south from the upside down vessel. The fragments represent the Baden culture, reddish-brown, heavily tempered with pebbles. The following features of the pit complex can be dated: 4 “a” = level of Copper Age vessels, floor (?), 4 “b” = pit of a Medieval vessel, upside down 4 “c” = it cuts “b”; east from “b”, it shows increased amount of pebble fillings, in which a rim of a green glazed vessel from the 18th – 19th centuries was found. 4 “d” = patch with daub fragments, amongst the fragments there was a small Medieval (?) bronze ornament, four-leaved clover-shaped, which can be nailed to something, 4 “e” = in it and on top of it bricks, daub fragments, and many Árpádian and Medieval vessel fragments were found, 4 “f” = object made of an iron plate, a socketed iron arrowhead for crossbow from the 14th – 15th centuries, and Medieval pottery. There is the discolouring of an oval posthole in the middle of the feature, starting somewhere in the level of ploughing (unknown level), its fill is yellowish. It cuts through the yellow layer and goes right into the black fill of the feature. At the southern, sloping edge of the feature a posthole was found, small in diameter. We can summarize that the features originally belonged to the Baden culture settlement. It supplements the spatial distribution of the Baden features found during the excavation in 2008 (Fig. 4) and is in agreement with the fact that Baden graves were found on the other side of the Borzó Creek (Site 10 on Fig. 3). The Copper Age features were disturbed during the Árpádian and Late Medieval periods, and also in recent times. The finds of the Árpádian period definitely belonged to the village of Site 10.
12. Fejezet / Chapter 12
2. A 2008. évi feltárás
2. Excavation in 2008
2.1 Ismeretlen kor
2.1 Undetermined Age
Leletanyaguk nem volt, illetve egy esetben csak állatcsont, azaz ismeretlen korúak (4, 5. ábra): 29/38. cölöplyuk a JJ-11 kutatási mezőben. 50×42 cm-es nagyságú, relatív mélysége 13 cm. 42/51. cölöplyuk az IJ-12 kutatási mezőben. 52/58. árok az IA-2 kutatási mezőben (166. ábra 2). Hossza: 1320, szélessége: 35 – 40, relatív mélysége 22 cm. Leletanyaga: csak állatcsont: Nyerges Éva meghatározása szerint nagy patás. 58/5. gödör az IA-4 kutatási mezőben. Átmérője 120, relatív mélysége 34 cm. 59/6. gödör az IA-4 kutatási mezőben. Mérete: 222×180, relatív mélysége 40 cm. 60 – 63/59. cölöplyukak a JJ-21-22 kutatási mezőben. Átmérőjük 28 – 34, relatív mélységük 7 – 14 cm. 72/63. gödör a JJ-22 kutatási mezőben. Átmérője 67, relatív mélysége 56 cm. 74/64. cölöplyuk a JJ-23 kutatási mezőben. Átmérője 28, relatív mélysége 11 cm. 75/65. cölöplyuk a JJ-25 kutatási mezőben. Átmérője 41, relatív mélysége 11 cm.
There were no finds, except for animal bones in one case, and for this reason their age is undetermined (Figs. 4, 5): Posthole 29/38 in excavation unit JJ-11. Its size is 50×42 cm; its relative depth is 13 cm. Posthole 42/51 in excavation unit IJ-12. Trench 52/58 in excavation unit IA-2 (Fig. 166.2). Length: 1320; width: 35 – 40; its relative depth is 22 cm. Finds: only animal bones: that of a large ungulate, according to the identification of Éva Nyerges. Pit 58/5 in excavation unit IA-4. 120 cm in diameter, its relative depth is 34 cm. Pit 59/6 in excavation unit IA-4. Its size is: 222×180 cm, its relative depth is 40 cm. Postholes 60–63/59 in excavation unit JJ-21-22. 28 –34 cm in diameter, their relative depths are 7–14 cm. Pit 72/63 in excavation unit JJ-22. 67 cm in diameter, its relative depth is 56 cm. Posthole 74/64 in excavation unit JJ-23. 28 cm in diameter, its relative depth is 11 cm. Posthole 75/65 in excavation unit JJ-25. 41 cm in diameter, its relative depth is 11 cm.
2.2 Rézkor, a Baden kultúra jelenségei (4, 5. ábra) és leletanyagaik SNR 1. humuszból: – Kézzel formált, apró kaviccsal és homokkal soványított, vörösbarna színű, kannelurázott díszítésű, kihajló peremű edény töredékei. Fv: 6 mm; Nysz.: 48.67817.1.113. (164. ábra 1).
Az 53/13. jelenség az IA-2 kutatási mezőben egy kerámia- és paticsomladék, amelynek kiterjedése 80×60 cm (164. ábra 2). A 73/13. rézkori gödör megbolygatott és átmozgatott (azaz másodlagos helyzetben lévő) anyagának tűnik. Leletanyaga – köztük Nyerges Éva meghatározása szerint juh/kecskecsont – a 48.67817.53.1 – 56. nyilvántartási számok alatt került átadásra a Savaria Múzeumnak. Csak a lerajzolt jellegzeteseket írom le.
2.2 Copper Age, the features and finds of the Baden culture (Figs. 4, 5) SNR 1 from the humus: – Fragments of a handmade, reddish-brown vessel with oblique channelling and everted rim, tempered with small pebbles and sand. Wt: 6 mm; Id. No.: 48.67817.1.113. (Fig. 164.1).
Feature 53/13 in excavation unit IA-2 is a ceramic and daub debris with an extension of 80x60 cm (Fig. 164.2). It seems to be the disturbed and redeposited (it is in secondary position) material of a Copper Age Pit 73/13. Its finds included goat and sheep bones, according to the identification of Éva Nyerges, and were submitted to the Savaria Museum under Id. No.: 48.67817.53.1 – 56. I describe only the more characteristic ones, which were drawn.
357
VIA 2 – Peremtöredék. Durva kaviccsal és homokkal soványított, szürkésbarna, rosszul kiégetett. Fv: 10 mm; Nysz.: 48.67817.53.4. (164. ábra 4). – Peremtöredék. Kerámiaőrleménnyel és homokkal soványított, szürkésbarna, rosszul kiégetett. Fv: 9 mm; Nysz.: 48.67817.53.5. (164. ábra 5). – Kerámiaőrleménnyel és homokkal soványított, szürkésbarna, rosszul kiégetett, gömbös testű edény széles, hármas bordázatú alagútfüles válltöredéke. Fv: 8 mm; Nysz.: 48.67817.53.12. (164. ábra 3). – Kézzel formált, homokkal, apró kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, szürkés színű, jól kiégetett, ferde vonalkötegekkel díszített oldaltöredék. Fv: 5 mm; Nysz.: 48.67817.53.13. (164. ábra 6). – Bögre. Homokkal soványított, szürkésbarna, jól kiégetett, függőlegesen bekarcolt vonalköteggel díszített válltöredéke. Fv: 4 mm; Nysz.: 48.67817.53.14. (164. ábra 7). – Kerámiaőrleménnyel és homokkal soványított, világosbarna, rosszul kiégetett, benyomkodott díszítésű oldaltöredék. Fv: 7 mm; Nysz.: 48.67817.53.16. (164. ábra 8). – Peremtöredék, két sor benyomkodással diszített. Fv: 6 mm; Nysz.: 48.67817.53.44. (164. ábra 9).
– Rim fragment. It is tempered with coarse pebbles and sand, greyish-brown, badly burnt. Wt: 10 mm; Id. No.: 48.67817.53.4. (Fig. 164.4). – Rim fragment. It is tempered with grit and sand, greyish-brown, badly burnt. Wt: 9 mm; Id. No.: 48.67817.53.5. (Fig. 164.5). – Shoulder fragment of a badly burnt spherical-shaped vessel, with wide tunnel handle decorated with three ribs, greyish-brown, tempered with grit and sand. Wt: 8 mm; Id. No.: 48.67817.53.12. (Fig. 164.3). – Handmade body fragment, greyish in colour, decorated with slanted groups of lines, well-burnt, tempered with small pebbles and grit. Wt: 5 mm; Id. No.: 48.67817.53.13. (Fig. 164.6). – Mug shoulder fragment, decorated with vertically incised groups of lines, well-burnt, greyish-brown, tempered with sand. Wt: 4 mm; Id. No.: 48.67817.53.14. (Fig. 164.7). – Body fragment with impressed decoration, tempered with grit and sand, light brown, badly burnt. Wt: 7 mm; Id. No.: 48.67817.53.16. (Fig. 164.8). – Rim fragment, decorated with two lines of impressions. Wt: 6 mm; Id. No.: 48.67817.53.44. (Fig. 164.9).
54/1. gödör az IA-3 kutatási mezőben. Bontva szeptember 3-án. Átmérője 168; relatív mélysége 58 cm. Betöltésének leletanyaga (Nysz.: 48.67817.54.1–13):
Pit 54/1 in excavation unit IA-3 (3rd September). It is 168 cm in diameter; its relative depth is 58 cm. The finds (Id. No.: 48.67817.54.1 – 13) in the fill:
– Kerámia, patics, és kevés, apró állatcsontként dokumentált, de valójában indiff. 15 – x éves homo csontjai (6 g).
– Ceramics, daub fragments; and small amount of bones, documented as animal bones, but after the analysis they were determined as belonging to a human, indiff. 15 to x years old (6 g).
55/2. gödör az IA-3 kutatási mezőben. Bontva szeptember 3 – 4-én. Átmérője 180; relatív mélysége 76 cm. Betöltésének leletanyaga (Nysz.: 48.67817.55.1 – 10):
358
Pit 55/2 in excavation unit IA-3 (3rd – 4th September). It is 180 cm in diameter; its relative depth is 76 cm. The finds (Id. No.: 48.67817.55.1 – 10) in the fill:
– Kerámia, néhány patics, szarvasmarhacsontok (Nyerges Éva meghatározása).
– Ceramics, some daub fragments, cattle bones (identified by Éva Nyerges).
56/3. gödör az IA-3 kutatási mezőben (165. ábra 1). Bontva szeptember 3 – 4-én. Átmérője 192; relatív mélysége 43 cm. Betöltésének leletanyaga (Nysz.: 48.67817.56.1 – 45):
Pit 56/3 in excavation unit IA-3 (Fig. 165.1). It was excavated on the 3rd and 4th of September. It is 192 cm in diameter; its relative depth is 43 cm. The finds in the fill (Id. No.: 48.67817.56.1 – 145):
– Kihajló perem, perem alatt kettős-lécdíszes és kannelurázott fazék, stb. (Csak a lerajzolt jellegzetesek kerültek leírásra.) – Fazék. Kerámiaőrleménnyel és homokkal soványított, szürkésbarna, a perem alatt két sorban plasztikus díszítésű peremtöredéke. Fv: 8 mm; Nysz.: 48.67817.56.1. (165. ábra 2). – Bögre (?). Homokkal és kerámiaőrleménnyel soványított, szürkésbarna, jól kiégetett, függőleges kanne-
– Everted rim, pot with double rib ornament under the rim and with oblique channelling etc. (I describe only the more characteristic finds, which were drawn.) – Pot. Rim fragment with plastic decoration in two lines under the rim, tempered with grit and sand, greyish-brown. Wt: 8 mm; Id. No.: 48.67817.56.1. (Fig. 165.2). – Mug (?). Body fragment, decorated with vertical channelling, tempered with sand and grit, greyish-brown, well-
12. Fejezet / Chapter 12 lurával díszített oldaltöredéke. Fv: 3 mm; Nysz.: 48.67817.56.3. (165. ábra 4). – Fazék. Homokkal soványított, szürkés vöröses, foltos, jól kiégett, pereme alatt benyomkodott lécdísszel. Fv: 5 mm; Nysz. :48.67817.56.12. (165. ábra 3). – Tál (?). Homokkal, apró kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, barnásvöröses peremtöredéke, belső felületén kannelura-dísszel. Fv: 4 mm; Nysz.: 48.67817.56.15. (165. ábra 5). – Bögre. Kerámiaőrleménnyel soványított, szürkésbarna, jól kiégetett, kannelurázott válltöredéke. Fv: 4 mm; Nysz.: 48.67817.56.20. (165. ábra 6). – Peremtöredék. Apró kaviccsal és homokkal soványított, szürkésbarna, foltos, külső oldalán két plasztikus dísz látható. Fv: 4 mm; Nysz.: 48.67817.56.35. (165. ábra 8). – Tál (?). Homokkal és apró kaviccsal soványított, barna, belül és kívül is kannelurázott oldaltöredék. Fv: 5 mm; Nysz.: 48.67817.56.23. (165. ábra 7). – Kerámiaőrleménnyel és homokkal soványított, szürke, jól kiégetett, függőlegesen kannelurázott fenékoldal- és oldaltöredék. Fv: 4 mm; Nysz.: 48.67817.56.29. (165. ábra 9).
burnt. Wt: 3 mm; Id. No.: 48.67817.56.3. (Fig. 165.4). – Pot. Tempered with sand, greyish-red with spots, well-burnt, there is an impressed rib ornament under the rim. Wt: 5 mm; Id. No.: 48.67817.56.12. (Fig. 165.3). – Bowl (?). Rim fragment, reddish-brown, tempered with fine pebbles, sand and grit, there is oblique channelling on the interior surface. Wt: 4 mm; Id. No.: 48.67817.56.15. (Fig. 165.5). – Mug. Shoulder fragment with oblique channelling, wellburnt, greyish-brown, tempered with grit. Wt: 4 mm; Id. No.: 48.67817.56.20. (Fig. 165.6). – Rim fragment. It is tempered with small pebbles and sand, its colour is greyish-brown with spots, and there are two plastic ornaments on its exterior. Wt: 4 mm; Id. No.: 48.67817.56.35. (Fig. 165.8). – Bowl (?). A body fragment with oblique channelling, tempered with sand and small pebbles, brown. Wt: 5 mm; Id. No.: 48.67817.56.23. (Fig. 165.7). – Bottom and body fragment, tempered with grit and sand, grey, well-burnt, decorated with vertical channelling. Wt: 4 mm; Id. No.: 48.67817.56.29. (Fig. 165.9).
57/4. gödör az IA-3 kutatási mezőben. Bontva szeptember 3 – 4-én. Átmérője 120 – 130 cm, szögletesedő, relatív mélysége 58 cm. Betöltésének leletanyaga (Nysz.: 48.67817.57.1 – 6):
Pit 57/4 in excavation unit IA-3. It was excavated on the 3rd and 4th of September. It is 120 – 130 cm in diameter, squarish; its relative depth is 58 cm. The finds in the fill (Id. No.: 48.67817.57.1 – 6):
– Kevés jellegtelen kerámia és szarvasmarhacsont (Nyerges Éva meghatározása).
– Small amount of insignificant ceramics and cattle bones (identified by Éva Nyerges).
73/13. gödör az IA-2 kutatási mezőben (164. ábra 10). Bontva szeptember 5 – 9-én. Átmérője 154; relatív mélysége 74 cm. Betöltésének leletanyaga (Nysz.: 48.67817.73.1 – 44) között volt:
Pit 73/13 in excavation unit IA-2 (Fig. 164.10) (5 – 9th September).
Szarvasmarhacsont (Nyerges Éva meghatározása) és egy jellegtelen középkori edénytöredék is. (Csak a lerajzolt jellegzetesek kerültek leírásra.) - Kerámiaőrleménnyel, homokkal, durva kaviccsal soványított, szürkésbarna, hengeres nyakú edény nyakperem töredéke. Fv: 10 mm; Nysz.: 48.67817.73.22. (164. ábra 12). - Kerámiaőrleménnyel, homokkal soványított, szürkésbarna, belül szürke foltos, kétsoros benyomkodott mintával díszített oldaltöredék. Fv: 9 mm; Nysz.: 48.67817.73.25. (164. ábra 13). - Bögre. Kerámiaőrleménnyel, homokkal soványított, szürkésbarna, foltos, kannelurázott díszítésű oldaltöredék. Fv: 6 mm; Nysz.: 48.67817.73.26. (164. ábra 11).
76/11. gödör részlete a JJ-22 kutatási mezőben, a feltárási felület déli szélén. Mérete: 132×34, relatív mélysége 34 cm. Betöltése:
th
– It is 154 cm in diameter; its relative depth is 74 cm. The finds (Id. No.: 48.67817.73.1 – 44) include an insignificant Medieval vessel fragment and cattle bone (identified by Éva Nyerges). (I describe only the more characteristic finds, which were drawn.) - Neck and rim fragment of a greyish-brown vessel with a cylindrical neck, tempered with grit, sand and coarse pebbles. Wt: 10 mm; Id. No.: 48.67817.73.22. (Fig. 164.12). – Body fragment, tempered with grit and sand, greyish-brown, with grey spots on the interior, it is decorated with impressed pattern in two lines. Wt: 9 mm; Id. No.: 48.67817.73.25. (Fig. 164.13). – Mug. Body fragment, greyish-brown with spots, tempered with grit and sand, decorated with oblique channelling. Wt: 6 mm; Id. No.: 48.67817.73.26. (Fig. 164.11).
Part of Pit 76/11 in excavation unit JJ-22, on the southern side of the excavation area. Its size is: 132×34 cm, its relative depth is 34 cm. Finds (Id. No.: 48.67817.76.1 – 4):
359
VIA 2 – Kevés jellegtelen apró kerámia és kőtöredékek (Nysz.: 48.67817.76.1 – 4).
– Small amount of insignificant small ceramic and rock fragments (Id. No.: 48.67817.76.1 – 4).
77/12. gödör az IA-3 kutatási mezőben. Bontva szeptember 8 – 9-én. Mérete: 350×150; relatív mélysége 20 cm. Betöltésének leletanyaga (Nysz.: 48.67817.77.1 – 9):
Pit 77/12 in excavation unit IA-3. (8th – 9th September). Its size is: 350×150 cm, its relative depth is 20 cm. The finds (Id. No.: 48.67817.77.1 – 9) in the fill:
– Kerámia, köztük kis talpgyűrűs is, valamint szarvasmarhacsont (Nyerges Éva meghatározása).
– Ceramics, including ones with a small base ring, cattle bones (identified by Éva Nyerges).
2.3 Bronzkori jelenség
2.3 Bronze Age features
Szórványként a 44/53. cölöplyuk bontása kapcsán, attól dél – délkeletre néhány centiméterre az IJ-16 kutatási mezőben (4. ábra), a humuszolt felszínről – állatcsontok közeléből, egy 50×41 cm-es nagyságú elszíneződésről, amely kibontása után vált cölöplyukká
Following the mechanical removal of the topsoil, a pin was found as a stray find on the surface, from which the topsoil was removed. It was close to the animal bones, in a discolouration with the size of 50x41 cm that turned out to be a posthole after it was excavated. It was found in excavation Unit IJ16 (Fig. 4), located at a few cm south – southeast from Posthole 44/53, and was discovered during the excavation of the latter.
– egy öntött, lapos, korongos fejű bronz tűt (Nysz.: 48.67817.44.1) szedtünk fel a gépi humuszolást követően. Szára megtekert, szögletes keresztmetszetű huzalból készült. A fej alatt megvastagodik és átlyukasztott. Feje apró rovátkolással díszített. Két darabban. A fejátmérője: 20; huzal vastagsága: 2; hossza: 35 és 87 mm; súlya: 5,18 g (166. ábra 1, 82. ábra 6).
Párhuzama a Gusen-i temető területéről, de szintén szórványként került elő. Fejének díszítése azonban eltérő. A korai halomsíros/koszideri időszak emléke, azaz a Bz B1 időszakra keltezhető. (Trnka 1992, 87, Abb. 40.1, Taf. 15.5). A most vizsgált temetőnél tehát jóval korábbi emlék. Valószínűleg a temetőnktől nyugatra kb. 200 m-re (3. ábra) kezdődő középső bronzkori településről (12. lelőhely a 2008. évi, és I/2. számú lelőhely az 1999. évi ásatási kampányon) került ide. 2.4 Rézkornál fiatalabb, de pontosan nem meghatározható korú jelenség 52/58. árok az IA-2 kutatási mezőben (166. ábra 2). 1320×30 – 40 cm-es méretű, sekély (22 cm), V-keresztmetszetű: – kevés paticcsal és nagy patás (Nyerges Éva meghatározása) állat csontjaival a betöltésében.
– The pin is moulded, flat bronze disc-headed. The shaft was made of twisted wire, square in cross-section. It thickens below the head and pierced. Small incisions decorate its head. It was found in two pieces. The diameter of the head: 20; wire thickness: 2; its length: 35 and 87 mm; weight: 5.18 g. (Id. No.: 48.67817.44.1) (Figs. 166.1, 82.6).
Its analogy was found, also as a stray find, in the cemetery of Gusen. The decoration of the head is different. It represents the Early Tumulus/Koszider period, which is dated to the Bz B1 period (Trnka 1992, 87, Abb. 40.1, Taf. 15.5). This implies that it is much earlier than the cemetery discussed in this study. It probably originates from the Middle Bronze Age settlement situated about 200 m west (Fig. 3) from the cemetery (Site 12 of the excavation in 2008, and Site I/2 of the excavation in 1999). 2.4 Features younger than the Copper Age that cannot be dated accurately Trench 52/58 in excavation unit IA-2 (Fig. 166. 2). Its size is 1320×30 – 40 cm, shallow (22 cm), with a V cross-section, its fill contained: – small amount of daub fragments and the bones of a large ungulate (identified by Éva Nyerges).
360
12. Fejezet / Chapter 12 2.5 A Hallstatt kultúra emlékei (4, 5. ábra)
2.5 Features of the Hallstatt culture (Figs. 4, 5)
SNR 1. humuszból (csak a lerajzolt jellegzetesek kerültek leírásra).
SNR 1 from humus (I describe only the more characteristic finds, which were drawn).
– Apró kaviccsal, homokkal soványított, jól kiégetett, besimított vonalköteggel díszített oldaltöredék. Fv: 10 mm; Nysz.: 48.67817.1.52. (166. ábra 4). – Homokkal, apró kaviccsal és kerámiaőrleménnyel soványított, vörösesbarna, jól kiégetett, plasztikus dísszel ellátott perem- és oldaltöredék. Fv: 4 mm; Nysz.: 48.67817.1.101. (166. ábra 3). – Homokkal és apró kaviccsal soványított tál egy helyütt megvastagodó peremtöredéke. Fv: 5 mm; Nysz.: 48.67817.1.105. (166. ábra 7). – Apró kaviccsal és homokkal soványított, szürke színű, jól kiégetett, oldalán besimított és benyomkodott díszítéssel ellátott oldaltöredékek. Fv: 7 mm; Nysz.: 48.67817.1.106. (166. ábra 5 – 6). – Kaviccsal és homokkal soványított, vörösbarna színű, jól kiégetett, vörösre festett – de kefével túltisztított – edény oldaltöredékei. Fv: 6 mm; Nysz.: 48.67817.1.104. (80. ábra 9). – Kaviccsal és homokkal soványított, fekete színű, jól kiégetett edény válltöredéke bütyökkel. Fv: 7 mm; Nysz.: 48.67817.1.108. (166. ábra 8).
– Body fragments with smoothed group of lines, tempered with small pebbles and sand, well-burnt. Wt: 10 mm; Id. No.: 48.67817.1.52. (Fig. 166.4). – Rim and body fragments, reddish-brown, tempered with sand, small pebbles and grit, decorated with plastic ornaments. Well-burnt. Wt: 4 mm; Id. No.: 48.67817.1.101. (Fig. 166.3). – Rim fragment of a bowl, thickening at one place, tempered with sand and small pebbles. Wt: 5 mm; Id. No.: 48.67817.1.105. (Fig. 166.7). – Body fragments with impressed and smoothed decoration on the exterior, grey and well-burnt, tempered with small pebbles and sand. Wt: 7 mm; Id. No.: 48.67817.1.106. (Figs. 166.5–6). – Body fragments of a vessel, tempered with pebbles and sand, reddish-brown, well-burnt, painted in red but it is excessively cleaned with a brush. Wt: 6 mm; Id. No.: 48.67817.1.104. (Fig. 80.9). – Shoulder fragment of a black, well-burnt vessel with knob, tempered with pebbles and sand. Wt: 7 mm; Id. No.: 48.67817.1.108. (Fig. 166.8).
46/26. gödör (46. ábra 1 – 3, 62. ábra 1 – 2, 4) az IJ-14-15 kutatási mezőben. Hosszúkás nyolcas alakú, 320×100 – 144 cm-es méretű, relatív mélysége 26 cm. Vágja a 16/25. és 48/56. sírokat, azoknál fiatalabb indiff. 30 – 45 éves homo csontokat is tartalmaz, amelyek valószínűleg a 48/56. sírhoz tartozhatnak. A gödör leletei (Nysz.: 48.67817.46.1 – 21) közül csak a lerajzolt jellegzetesek kerültek leírásra.
Pit 46/26 (Figs. 46.1 – 3; 62.1 – 2, 4) in excavation unit IJ-14-15. Its shape is reminiscent of an elongated eight, its size is 320×100–144 cm, its relative depth is 26 cm. It cuts Graves 16/25 and 48/56, but contains human bones younger than those, belonging to indiff. 30 to 45 year old person, probably part of Grave 48/56. From the finds (Id. No.: 48.67817.46.1 – 21) I describe only the more characteristic finds, which were drawn.
– Tál, enyhén behúzott peremű. Finom és durva kaviccsal valamint kerámiaőrleménnyel soványított, foltosan vörösre és szürkére égett edény perem- és oldaltöredéke. Szájátmérője: 152 mm. Pereme enyhén behúzott. Nysz.: 48.67817.46.1. (167. ábra 1). – Kúpos nyakú edény válltöredéke, szürke. A váll alatt eredetileg bütyköt keretező hármas besimítással. Fv: 9 – 10 mm; Nysz.: 48.67817.46.16. (167. ábra 5). – Kúpos nyakú edény homokkal és kaviccsal soványított, sötétszürke, fényezett oldaltöredéke, amelyen besimított díszítés és egy hegyes bütyök kombinációja látható. Fv: 8 – 10 mm; Nysz.: 48.67817.46.2. (167. ábra 2, 80. ábra 5). Ugyanezen edény további töredékei a 16/25. sírba voltak (167. ábra 3) bekeveredve, azaz a feltáráskor onnan lettek kiemelve. Leírását lásd ott. – Kúpos nyakú edény válltöredéke, szürke, apró kaviccsal és csillámmal soványított, váll alatt eredetileg
– Bowl, with a slightly inverted rim. Rim and body fragment of the vessel, burnt to red and grey in spots, tempered with fine and coarse pebbles and grit. Its mouth diameter is: 152 mm. Its rim is slightly inverted. Id. No.: 48.67817.46.1. (Fig. 167.1). – Grey body fragment of a vessel with a conical neck. There is a triple smoothing below the rim, which originally framed a knob. Wt: 9 – 10 mm; Id. No.: 48.67817.46.16. (Fig. 167.5). – Burnished body fragment of a vessel with a conical neck, tempered with sand and pebbles. It is decorated with a combination of smoothing and a pointed knob. Wt: 8 – 10 mm; Id. No.: 48.67817.46.2. (Figs. 167.2, 80.5). Further fragments of the same vessel were mixed with the finds of Grave 16/25 (Fig. 167.3), so they were lifted out from the latter grave. See the description of the fragments at Grave 16/25.
361
VIA 2 bütyköt keretező hármas besimítással. Fv: 9 – 11 mm; Nysz.: 48.67817.46.17. (167. ábra 2). – Kúpos nyakú edény / urna (?). Homokkal és kaviccsal soványított, 4 vízszintes, a vállon körbefutó, besimított kannelurával, hegyes bütyökkel díszített, sötétszürke váll- és oldaltöredékei. Fv: 12 mm; Nysz.: 48.67817.46.7. (167. ábra 10, 80. ábra 6). – Kúpos nyakú edény szürke válltöredéke, a váll besimítással hangsúlyozott. Fv: 10 mm; Nysz.: 48.67817.46.14. (167. ábra 8). – Gömbös testű edény, szürke, belül szürkésbarna színű, apró kaviccsal és csillámmal soványított, kihajló peremtöredéke. Fv: 8 – 9 mm; Nysz.: 48.67817.46.15. (167. ábra 9). – Csésze oldaltöredéke. Homokkal és kaviccsal soványított, vörösesbarna, ferde kannelurával díszített. Fv: 5 mm; Nysz.: 48.67817.46.13. (167. ábra 7). – Bronz karperec töredéke. Vége laposra kalapált és visszapödrött. A töréstől 11 mm hosszúságban csavarással díszített. Hossza: 84, átmérője: 1,5 – 3 mm; súlya: 2,2 g; Nysz.: 48.67817.46.21. (167. ábra 6, 82. ábra 7).
A besimítással / árkolással keretezett, vállon elhelyezett bütyökkel rendelkező nagyméretű edények a Hallstatt kultúra sajátjai. Jellegzetes darabjai azonban Kelet-Magyarországra is (pl. Mezőkövesd – Mocsolyás telep: Kalicz 1998, 423, 426, Abb. 6.13) elkerültek. Ugyanakkor e megoldást a Mezőcsát csoport fazekasságának termékei között szintén megtaláljuk (pl. Mezőcsát – Hörcsögös 27. sír: Patek 1993, Abb. 27.14; Metzner-Nebelsick 1998, Abb. 9). 2.6 Kelta kori jelenségek (4, 5. ábra) A 21/31. sír (168. ábra) az IJ-15 kutatási mezőben volt. Augusztus 18 – 19-én lett feltárva a 60 cm átmérőjű sírgödör, ami szürkés talajelválásként jelentkezett a humusz alján. Talajműveléssel bolygatott. Az 1. sz. edényt in situ emeltük ki. A sír (?) leletei Nysz.: 48.67817.21.1 – 4. Mellékletek 1. Kúpos nyakú edény, a vállán és a perem alatt borda. A nyakon két átfúrás, omphalosos aljú. Korongolt, homokkal soványított, sötétszürke. Magassága: 190; fenékátmérője: 76 mm; Nysz.: 48.67817.21.1. (168. ábra 3, 75. ábra 5). 2. Kúpos nyakú edény perem- és oldaltöredékei, a vállán borda. Az 1. sz. edény mellett nyugatra, illetve az alól. Korongolt, homokkal soványított, vörös. Száját-
362
– Shoulder fragment of a grey vessel with a conical neck, tempered with small pebbles and mica, it is decorated with triple smoothing below the shoulder, originally framing a knob. Wt: 9 – 11 mm; Id. No.: 48.67817.46.17. (Fig. 167.2). – A vessel/urn (?) with a conical neck. Dark grey shoulder and body fragments, tempered with sand and pebbles, decorated with a pointed knob and four horizontal smoothed channelling run around the shoulder. Wt: 12 mm; Id. No.: 48.67817.46.7. (Figs. (69).10, 80.6). – Grey shoulder fragment of a vessel with a conical neck, the shoulder is emphasized by smoothing. Wt: 10 mm; Id. No.: 48.67817.46.14. (Fig. (69).8). – Everted rim fragment of a spherical-shaped vessel, grey in colour, on the interior it is greyish-brown, tempered with small pebbles and mica. Wt: 8 – 9 mm; Id. No.: 48.67817.46.15. (Fig. 167.9). – Body fragment of a cup. It is tempered with sand and pebbles, reddish-brown, decorated with oblique channelling. Wt: 5 mm; Id. No.: 48.67817.46.13. (Fig. 167.7). – Fragment of a bronze bracelet. Its ends are flattened and twisted back. It is twisted in a length of 11 mm from the breaking point. L: 84; d: 1.5 – 3 mm; we: 2.2 g; Id. No.: 48.67817.46.21. (Figs. 167.6, 82.7).
The large vessels with knobs on their shoulder framed by smoothing/channelling are characteristic of the Hallstatt culture. Its most distinctive artefacts spread even to eastern Hungary (for example Mezőkövesd – Mocsolyás telep: Kalicz 1998, 423, 426, Abb. 6.13). At the same time this practice of decoration is also present among the pottery products of the Mezőcsát group (for example Grave 27 in Mezőcsát – Hörcsögös: Patek 1993, Abb. 27.14; Metzner-Nebelsick 1998, Abb. 9). 2.6 Celtic features (Figs. 4, 5) Grave 21/31 (Figs. 168) in excavation unit IJ15 (18th – 19th August). Its diameter is 60 cm. It appeared at the bottom of the humus as a distinct grey soil. It was disturbed by ploughing. Vessel 1 was lifted out in situ. The finds of the grave (?) Id. No.: 48.67817.21.1– 4. Grave goods 1. Vessel with a conical neck, with applied rib below the rim and on the shoulder. There are two holes on the neck, its bottom is omphalic. Dark grey, tempered with sand, produced on a potter’s wheel. H: 190; bd: 76 mm; Id. No.: 48.67817.21.1. (Figs. 168.3, 75.5).
12. Fejezet / Chapter 12 mérője: 210 mm; Nysz.: 48.67817.21.2. 3. Edény oldaltöredéke (8 db-ból ragasztott). Az 1. sz. edény mellett délre, illetve az alól. Korongolt, homokkal soványított, vörös. Fv: 5 mm; Nysz.: 48.67817.21.3. 4. Fazék oldaltöredéke, fésűs dísszel. Az 1. sz. edény mellett délre, illetve az 1, 2. és a 3. sz. edények alól. Korongolt, homokkal soványított, szürke. Fv: 10 mm; Nysz.: 48.67817.21.4.
50/9. gödör a JJ-9 kutatási mezőben. 250x120cm-es nagyságú, relatív mélysége 20 – 28 cm. Leletanyaga (Nysz.: 48.67817.50.1 – 7): – Nagy patás és szarvasmarha csontjai (Nyerges Éva meghatározása), és paticstöredék.
51/10. gödör a JJ-9 kutatási mezőben (169. ábra 1). 310×206 centiméteres, relatív mélysége 40 cm. Betöltésében faszén, kerámiatöredékek, patics, tapasztástöredékek, kis- és nagy patás, juh/kecse, szarvasmarha, vad (?) sertés csontjai (Nyerges Éva meghatározása) és vastárgyak darabjai voltak (Nysz.: 48.67817.51.1 – 30). Csak a lerajzolt jellegzetesek kerültek leírásra. – Hombár. Korongolt, kaviccsal soványított, szürkésbarna peremtöredéke. Fv: 7 mm; Nysz.: 48.67817.51.2. (169. ábra 2). – Tál. Korongolt, csillámmal és homokkal soványított, szürkésbarna peremtöredéke. Fv: 5 mm; Nysz.: 48.67817.51.3. (169. ábra 4). – Korsó. Korongolt, csillámmal soványított, szürke peremtöredéke. Fv: 3 mm; Nysz. 48.67817.51.4. (169. ábra 3). – Tál. Korongolt, apró csillámmal soványított, szürke és fekete, jól kiégetett, belül grafitos hullámdísz és vonaldísz kombinációjával ellátott oldaltöredéke. Fv: 5 mm; Nysz. 48.67817.51.13. (169. ábra 5, 80. ábra 5).
64/7. gödör a JJ-23 kutatási mezőben. Mérete: 214×186, relatív mélysége 38 cm. Leletanyaga (Nysz.: 48.67817.0064.1 – 4) tál, fazék, fenőkő, kis- és nagy patás, juh/kecske, szarvasmarha és sertéscsontok (Nyerges Éva meghatározása). – Korongolt, homokkal soványított, szürke színű, jól kiégetett, gömbös testű edény perem- és oldaltöredéke. Fv: 6 mm; Nysz.: 48.67817.64.2. (169. ábra 6). – Fenőkő (?). Négyzetes átmetszetű, gúla alakú homokkőből készült. Hossza: 79, szélessége: 27 mm; Nysz.: 48.67817.64.4. (169. ábra 7).
2. Rim and body fragments of a vessel with a conical neck, with applied rib on the shoulder. It was found west from Vessel 1, and underneath it. It is red, tempered with sand, and produced on a potter’s wheel. Md: 210 mm; Id. No.: 48.67817.21.2. 3. Body fragment of a vessel (put together from 8 pieces with adhesive). It was found south from Vessel 1, and underneath it. It is red, tempered with sand, and produced on a potter’s wheel. Wt: 5 mm; Id. No.: 48.67817.21.3. 4. The body fragment of a pot with combed decoration. It was found south in Vessel 1, and underneath Vessels 1, 2 and 3. It is grey, tempered with sand, and produced on a potter’s wheel. Wt: 10 mm; Id. No.: 48.67817.21.4.
Pit 50/9 in excavation unit JJ-9. Its size is 250×120 cm; its relative depth is 20 – 28 cm. Its finds (Id. No.: 48.67817.50.1 – 7): – Bones of large ungulate and cattle (identified by Éva Nyerges), and daub fragments.
Pit 51/10 in excavation unit JJ-9 (Fig. 169.1). Its size is 310×206 cm, relative depth is 40 cm. Its fill contained charcoal, pottery fragments, daub fragments, plaster fragments, bones of small and large ungulate, sheep/goat, cattle, wild (?) pig (identified by Éva Nyerges), and pieces of iron objects (Id. No.: 48.67817.51.1 – 30). I describe only the more characteristic finds, which were drawn. – Storage vessel. A rim fragment, greyish-brown, tempered with pebbles, produced on a potter’s wheel. Wt: 7 mm; Id. No.: 48.67817.51.2. (Fig. 169.2). – Bowl. A greyish-brown rim fragment, tempered with mica and sand, produced on a potter’s wheel. Wt: 5 mm; Id. No.: 48.67817.51.3. (Fig. 169.4). – Jug. A grey rim fragment, tempered with mica, produced on a potter’s wheel. Wt: 3 mm; Id. No.: 48.67817.51.4. (Fig. 169.3). – Bowl. A body fragment, grey and black, well-burnt, tempered with small mica, its interior is decorated with the combination of wavy and straight lines made with graphite, produced on a potter’s wheel. Wt: 5 mm; Id. No.: 48.67817.51.13. (Figs. 169.5, 80.5).
Pit 64/7 in excavation unit JJ-23. Its size is: 214x186 cm, its relative depth is 38 cm. Its finds (Id. No.: 48.67817.0064.1 – 4): bowl, pot, whetstone; bones of small and large ungulate, goat/sheep, cattle and pig, (identified by Éva Nyerges).
363
VIA 2 2.7 Árpád-kori és késő középkor / kora újkori jelenségek (4, 5. ábra) SNR 1. humuszból származik (Nysz.: 48.67817.1.103) egy késő Árpád-kori, korongolt, apró kaviccsal és homokkal soványított, szürke színű, jól kiégetett, rádli-díszes edény válltöredéke. Fv: 5 mm (169. ábra 8). 67/62. árok a JJ-9, 14 mezőben. Hossza 600, szélessége 60 – 90, relatív mélysége 10 cm. A felszínéről 2 db vastárgy (48.67817.67.1 – 2) került elő. – Vasszeg, kovácsolt. Lapos fejű, szára téglalap átmetszetű, hegye hiányzik. H: 57; feje: 26x17 mm; Nysz.: 48.67817.67.1. (169. ábra 9).
2.8 Recens jelenségek (4, 5. ábra) az SNR 27. a JJ-11 és az SNR 68, 69, 70. a JJ-23 kutatási mezőben voltak.
– Body and rim fragments of a well-burnt grey spherical-shaped vessel, tempered with sand, produced on a potter’s wheel. Wt: 6 mm; Id. No.: 48.67817.64.2. (Fig. 169.6). – Whetstone (?). Its cross-section is squarish, made of pyramidal-shaped sandstone. L: 79; wi: 27 mm. Id. No.: 48.67817.64.4. (Fig. 169.7).
2.7 Árpádian and Late Medieval/Early Modern features (Figs. 4, 5) SNR 1. From the humus: – a shoulder fragment of a well-burnt, grey, Late Árpádian vessel was found, tempered with small pebbles and sand, produced on a potter’s wheel, decorated with roller stamping. Wt: 5 mm; Id. No.: 48.67817.1.103. (Fig. 169.8).
Trench 67/62 in excavation unit JJ-9, 14. Its length is 600 cm, its width is 60 – 90 cm and its relative depth is 10 cm. Two iron objects (Id. No.: 48.67817.67.1 – 2) were found on its surface. The finds were submitted to the Savaria Museum under. – Iron nail, forged. Its head is flat, its shaft has a rectangular cross-section, and its tip is missing. L: 57; its head is: 26;17 mm; Id. No.: 48.67817.67.1. (Fig. 169.9)
2.8 Recent features (Figs. 3, 4) SNR 27 was found in excavation unit JJ-11, SNR 68, 69 and 70 were found in excavation unit JJ-23.
364
12. Fejezet / Chapter 12
164. ábra. Rézkori (Baden kultúra) objektumok, leletek: 1. Humuszolásból szórvány (SNR 1) edénytöredék (Nysz.: 48.67817.1.113); 2 – 9. 53 / 13. kerámia és paticsomladék: 2. Részletfotó az omladékról ; 3 – 9. Jellegzetes díszítésű edénytöredékek az omladékból (Nysz.: 48.67817.53.4 – 5, 12 – 14, 16, 44); 10 – 13. 73 / 13. gödör: 10. A teljesen feltárt gödör; 11 – 13. Jellegzetes díszítésű edénytöredékek a gödörből (Nysz.: 48.67817.73.22, 25 – 26) Figure 164. Copper Age, the features and finds of the Baden culture: 1. Scattered vessel fragment (Id. No.: 48.67817.1.113) from the humus (SNR 1); 2 – 9. Ceramic and daub debris 53 / 13: 2. Section photo; 3 – 9. Characteristically decorated vessel fragments from the debris (Id. Nos.: 48.67817.53.4 – 5, 12 – 14, 16, 44); 10 – 13. Pit 73 / 13: 10. The excavated pit; 11 – 13. Characteristically decorated vessel fragments from the pit (Id. Nos.: 48.67817.73.22, 25 – 26)
365
VIA 2
165. ábra. Rézkori (Baden kultúra) objektumok, leletek: 56 / 3. gödör: 1. Metszetfotó; 2 – 8. Jellegzetes edénytöredékek (Nysz.: 48.67817.56.1, 3, 12, 15, 20, 23, 35) Figure 165. Copper Age, the features and finds of the Baden culture: Pit 56 / 3: 1. Section photo; 2 – 8. Characteristic vessel fragments (Id. Nos.: 48.67817.56.1, 3, 12, 15, 20, 23, 35)
366
12. Fejezet / Chapter 12
1
2
3 4
5
6
7
8
166. ábra. 1 – 2. Bronzkori, 3 – 8. Kora vaskori (Hallstatt kultúra) objektumok, leletek: 1. Tű (Nysz.: 48.67817.44.1), szórvány a 44 / 53. cölöplyuk mellől; 2. 52 / 58. árok; 3 – 8. Humuszolásból szórvány (SNR 1) edénytöredékek (Nysz.: 48.67817.1.101, 52,105,106,108) Figure 166. 1 – 2. Bronze Age, 3 – 8. Early Iron Age (Hallstatt culture) features and finds: 1. Pin (Id. No.: 48.67817.44.1), stray find near Posthole 44 / 53; 2. Trench 52 / 58; 3 – 8. Scattered vessel fragments (Id. Nos.: 48.67817.1.101, 52,105,106,108) from the humus (SNR 1)
367
VIA 2
167. ábra. Kora vaskori (Hallstatt kultúra) objektumok, leletek: 46 / 26. gödör: 1. Tál (Nysz.: 48.67817.46.1); 2 – 5, 8 – 9. Edénytöredék (Nysz.: 48.67817.46.16 – 17, 16.1, 2, 13 – 14); 6. Bronztöredék (Nysz.: 48.67817.46.21); 10. Edény / urna (Nysz.: 48.67817.46.7) Figure 167. Early Iron Age (Hallstatt culture) features and finds: Pit 46 / 26: 1. Bowl (Id. No.: 48.67817.46.1); 2 – 5, 8 – 9. Vessel fragments (Id. Nos.: 48.67817.46.16 – 17, 16.1, 46.2, 46.13 – 14); 6. Bronze fragment (Id. No.: 48.67817.46.21); 10. Vessel / urn (Id. No.: 48.67817.46.7)
368
12. Fejezet / Chapter 12
168. ábra. 21 / 31. kelta kori sír: 1. Feltárás közben; 2. Alap- és metszetrajz; 3. Edény (Nysz.: 48.67817.21.1) Figure 168. Celtic Grave 21 / 31: 1. The grave during excavation; 2. Outline and section drawing of the grave; 3. Vessel (Id. No.: 48.67817.21.1) Jelmagyarázat / Legend: 1 – 3. Edény / Vessel; 4. Fazék / Pot; 5. Sárgásbarna, humuszos-agyagos talaj / Brownish-yellow humiferous and clayey soil
369
VIA 2
169. ábra. 1 – 7. Kelta kori és 8 – 9. Középkori objektumok, leletek: 1 – 5. 51 / 10. kelta gödör: 1. Teljesen feltárt; 2 – 5. Edénytöredékek a gödörből (Nysz.: 48.67817.51.2 – 4, 13); 6 – 7. 64 / 7. kelta gödör leletei: 6. Edénytöredék (Nysz.: 48.67817.64.2); 7. Fenőkő (Nysz.: 48.67817.64.4); 8. Humuszolásból szórvány (SNR 1), Árpád-kori edénytöredék (Nysz.: 48.67817.1.103); 9. Késő közép- kora újkori szórvány, vasszeg (Nysz.: 48.67817.67.1) a 67 / 62. árok foltjából Figure 169. 1 – 7. Celtic and 8 – 9. Medieval features and finds: 1 – 5. Celtic Pit 51 / 10: 1. Completely excavated; 2 – 5. Vessel fragments from the pit (Id. Nos.: 48.67817.51.2 – 4, 13); 6 – 7. Finds of the Celtic Pit 64 / 7: 6. Vessel fragment (Id. No.: 48.67817.64.2); 7. Whetstone (Id. No.: 48.67817.64.4); 8. Scattered Árpádian vessel fragment (Id. No.: 48.67817.1.103) from the humus (SNR 1); 9. Scattered Late Medieval / Early Modern iron nail (Id. No.: 48.67817.67.1) found on the surface of Trench 67 / 62
370
VIA 2
Összefoglalás
Summary
Ilon Gábor
Gábor Ilon
13
A temető egy lelőhelykomplexum (3. ábra) része. Tőle délre kb. 150 m-re, a falu belterületének határán a 207,5 méteres szintvonalon helyezkedik el egy lekopott, magányosnak tűnő, a környezetéből kb. 0,5 méterrel kiemelkedő halomsír. Felszínéről régészeti emlékek ugyan nem gyűjthetők, de akár a temetőnk közösségéhez tartozó egyik vezető (alapító atya/ős? vagy Hallstatt-kori leszármazott?) sírját is rejtheti. E kérdés megválaszolása egy esetleges későbbi ásatás feladata. A temetőtől kb. 500 méterre északra, a 20. század közepén, vízrendezés okán megszüntetett Zanati-pataktól északra és a KozárBorzó-patak teraszán egy nagykiterjedésű, több korszakos – köztük késő bronz- kora vaskori – telep található. Ennek – az ez ideig kutatatlan – településnek az összefüggése a temetővel és a halomsírral ugyancsak egy későbbi szondázó feltárással dönthető el. Mindenesetre a holtak és az élők közötti határként értelmezhető a hajdani vízfolyás, ami – hasonlóan más európai esetekhez (Wirth 1999, 587, Abb. 15; Nebelsick 2007) – nyilván áldozatok bemutatási helyszíneként is szolgálhatott. A lelőhelykomplexum környezetrégészeti szempontú rekonstrukcióját Sümegi Pál és munkacsoportja végezte el. Vizsgált lelőhelyünk a Gyöngyösi-síkon, a Borzó-, Surányi- és a Kőris-patakok által szabdalt, egymással párhuzamos egyik platószerű háton, a Borzó-patak teraszán fekszik, amely már a jégkor végén kialakult. Az alapkőzetet jelentő kavicson, vályogos löszre (régebbi nevén Barna Erdei Talaj) települt az ember. A neolit-, réz-, bonz- és a vaskori közösségek tevékenységének köszönhetően – bár a fúrások és a talajszelvények radiocarbon adatokkal korolt feldolgozásából (lásd 11.5 alfejezet) visszaerdősültségek is do-
The cemetery is part of a site complex (Fig. 3). South from the cemetery in a distance of about approximately 150 metres, in the village municipality, on the elevation of 207.5 m above sea level, a worn, seemingly individual tumulus can be found, elevated to about 0.5 meter from its surroundings. No archaeological finds were found on its surface but it might contain the grave of a leader of the community (founder/ancestor? or a descendant from the Hallstatt period?). The answer to this question might come from a later excavation. An extensive multiperiod site, including Late Bronze and Early Iron Ages, can be found on the terrace of the KozárBorzó Creek, at about 500 metres north from the cemetery, and north from the former Zanati Creek. The latter ceased to exist in the middle of the 20th century due to hydrological rearrangements. The relationship between the so far unexplored settlement with the cemetery and the mound grave can only be assessed by later excavations. The former creek can be considered as a borderline between the living and the dead, and probably served as a place to perform rituals, similarly to other European cases (Wirth 1999, 587, Abb. 15; Nebelsick 2007). The environmental archaeological reconstruction of the site complex was carried out by Pál Sümegi and his team. The examined site is located on the Gyöngyösi Plain, on the terrace of the Borzó Creek, which was formed at the end of the Glacial period. The site itself is situated on one of the plateau-like structures. These structures are situated parallel to each other and were formed by the Borzó, Surányi and Kőris Creeks, which cut through the terrace of the Borzó Creek. Humans settled on the loam loess (called brown forest soil before), which is on top of the gravel bedrock. Due to the activities of Neolithic, Copper, Bronze and Iron Age communities the alluvium of the creeks of the study area (Fig. 95) might
371
VIA 2 kumentálhatók – a vizsgált terület patakjainak allúviumán (95. ábra) az ókortól kezdődően akár méteres vastagságú talaj és üledék erózióval (125. és 141. ábra) is számíthatunk. A régészeti lelőhelyekről származó faszenek (156. ábra) egyértelműen alátámasztják a pollenanyag nyomán rekonstruált erdők összetételét, de a faanyag minőségében igen jelentős emberi szelekció is kimutatható, amikor a pollen alapján rekonstruálható 1:1 és 3:1 közötti tölgy–bükk pollenarány 3:1 és 5:1 közötti arányra romlott a faszenek esetében a neolitikum és a rézkor során (160–161. ábra). A csupán néhány km-re található nemesbődi lelőhelyek kora bronzkori objektumainak pollenképe alapján a lombos fák pollenarányában a tölgy–éger–fűz–kőris–bükk–gyertyán dominancia sorrendet lehetett kimutatni. Azaz egy jellegzetes hidroszerieszt követő vegetáció fejlődhetett ki a Surányi-patak környékén, a völgytalpon égerrel kevert kemény- és puhafás ligeterdővel, a magasabb térszíneken bükkel, gyertyánnal kevert tölgyesekkel. A nyári–őszi polleneső adatai szerint az objektumok közvetlen környezetét viszont jellegzetes, taposott, gyomokkal tarkított, de a fűfélék dominanciájával jellemezhető gyepek övezték. Ennek nyomán, bár alárendelten, a gabonafélék pollenanyaga is megjelent a bronzkori anyagban. Így elsősorban lakott és állattartó térséget rekonstruálhatunk alárendelten szántóföldekkel. (Bővebben lásd a 11.8 alfejezetet.) Temetőnk a zanati vizsgálatok ötödik archeosztratigráfiai és növényfejlődési horizont idejének (Kr. e. III–II. évezredbeli rézkor vége és a bronzkor: Sümegi 1998, 2004, 2007) végén volt használatban. A klímaviszonyok erőteljes fluktuációja jellemzi ezt a horizontot, a bronzkor végén bekövetkezett erőteljes lehűléssel (Sümegi 2007). A bronzkor végén a fenyő (Pinus) előretörése figyelhető meg. Az urnamezős időszak szintjében ez a lehűléssel és intenzív növénytermesztéssel párhuzamba hozható fenyőterjedés nemcsak a pollenanyagban, hanem az urnamezős lelőhelyeken feltárt jelentős mennyiségű
372
have experienced even a one metre thick soil and sediment erosion (Fig. 125, 141) starting in antiquity. Nevertheless, reforestation is detected in the data from radiocarbon dating obtained from drillings and sediment cross-sections (see Chapter 11.5). The composition of forests reconstructed by pollen analysis is clearly supported by the charcoal assemblage (Fig. 156) from the archaeological sites and significant human selection is evident in the quality of the wood as the oak and beech pollen ratio of 1:1 and 3:1, reconstructed by pollen data, has changed into a ratio of 3:1 and 5:1 in the case of charcoals during the Neolithic and Copper Age (Figs. 160–161). Based on the pollen data of Early Bronze Age features of the sites at Nemesbőd, situated only a few kilometres away, the dominance order of arboreal pollen ratio is oak–alder–willow–ash–beech– hornbeam. This implies that a typical hydro series following vegetation developed in the vicinity of the Surányi Creek, with hardwood and softwood riparian forests mixed with alder on the valley floor, and oak forests mixed with beech and hornbeam at higher altitudes. According to the summer and autumn pollen fall, the immediate surroundings of the features were typical, treaded, weedy grasslands dominated by Gramineae species. Therefore cereal pollens are present in the Bronze Age material although underrepresented. As a result an inhabited land with animal husbandry can be reconstructed with underrepresented crop fields (for more details see Chapter 11.8). The cemetery at Zanat was in use at the end of the fifth horizon of archaeostratigraphic and vegetation evolution (3rd and 2nd millennia BC at the end of the Copper Age and in the Bronze Age: Sümegi 1998, 2004, 2007). This horizon is characterized by a strong fluctuation in climatic conditions, with strong cooling at the end of the Bronze Age (Sümegi 2007). Pines (Pinus) became much more widespread at the end of the Bronze Age. The expansion of pines analogous with the cooling and intensive agriculture at the Urnfield period level is denoted by not only pollen data but also by the significant amount of pine
13. Fejezet / Chapter 13 fenyő faszénmaradványokban is megnyilvánul (162. ábra). A fás szárúak (Arbor Pollen) aránya erőteljesen lecsökkent ebben az időhorizontban a Dunántúl nyugati részén és a nyílt területre jellemző növények (Nor Arbor Pollen) aránya kiemelkedővé, 30–50 % közöttivé növekedett (162. ábra). Nyílt növényzet ilyen erőteljes előretörése egyértelműen az urnamezős kori emberi hatásra utal és a prehisztorikus mezőgazdaság egyik legfejlettebb típusának létezését bizonyítja a Kárpát-medence nyugati részén. A sírok földjéből kimutatott dió és a gabonafélék jelenléte alapján művelt területekre következtethetünk, míg a cickafark és útifű jelenléte taposott, emberi hatásokkal terhelt, antropogén környezetet jelöl a temetkezések, a földbe kerülés környékén. A pollenösszetétel tanúsága szerint a lakóhely, temetkezési hely és a földművelés színtere ekkor még nem különült el nagyon egymástól. Vagyis ez a fent leírt lelőhelykomplexum (telep–művelt földek–temető) meglétét hitelesíti. Az urnamezős korú sírokat – összesen 71-et – ugyanúgy a humuszrétegben, illetve annak legalján találtuk, ahogy azt a jól dokumentált St. Andrä (Eibner 1974, 98, 100, Abb. 11) és Stillfried (Kaus 1984, 9, 13) temetői esetében korábban már megfigyelték. Temetőnk anyagában nincsenek jelen a Kemenczei-féle (1996b, Abb. 37) V. kincshorizont (Ha B3) fémtárgyai. Ugyanakkor a temető jó példa arra is, hogy a hosszú időn keresztül használatban lévő és megőrzött bronz tárgyak mellett a cserépedényekkel esetleg pontosabb eredet- és kormeghatározás érhető el, hiszen ennek a törékeny árunak a divatja gyorsabban változott. Ugyanakkor nem felejthetjük el azt sem, és óvatosságra int az a vélelmezett tény, hogy a kerámia-archaizmus jelen van temetőnkben. Például a 6.1.6.3 gömbös/nyomott gömbös testű bögrék (21. ábra 1, 27. ábra 4, 28. ábra 4, 47. ábra 5) és a 6.1.7.7 profillált tál (14. ábra 4) esetében kell a késő halomsíros-/korai urnamezős kori, illetve a 6.1.5b váll alatt ferdén árkolt füles vagy fül nélküli csészék (19. ábra 4, 22. ábra 3, 39. ábra 2 – 3, 77. ábra 3, 49.
charcoal remains found at Urnfield period sites (Fig. 162). In the western part of Transdanubia the arboreal (Arbor Pollen) ratio decreased significantly in this time horizon, and the ratio of open field vegetation (Non Arbor Pollen) increased to 30 to 50 % (Fig. 162). Such powerful increase in the open field vegetation clearly shows the effect of humans in the Urnfield period, and implies the existence of one of the most advanced prehistoric agriculture in the western part of the Carpathian Basin. The presence of walnut and cereals detected in the soil of the graves shows cultivated areas, and the presence of yarrow and plantain denotes treaded, anthropogenic environment, effected by humans in the vicinity of the burial ground. According to the pollen composition the living area, the burial ground and the cultivated land were not significantly separated from each other at the time. All these corroborate the existence of the above described site complex (settlement–cultivated lands–cemetery). The Urnfield period graves, altogether seventyone, were found in the humus layer and at the bottom of it as well as it was observed earlier in the case of the well-documented St. Andrä (Eibner 1974, 98, 100, Abb. 11) and Stillfried (Kaus 1984, 9, 13) cemeteries. Presently there are no metal objects in the cemetery from the treasure horizon V (Ha B3) described by Kemenczei (1996b, Abb. 37). At the same time the cemetery is a good example of providing a possibility for a more accurate origin and age determination based on ceramic vessels beside the bronze objects, because the latter were in use and kept for a long time, but the trend of the more fragile pottery changed more rapidly. At the same time one must not forget, that archaism in the ceramic tradition is present in the cemetery, which requires consideration. In the case of 6.1.6.3 spherical/squat-shaped mugs (Figs. 21.1, 27.4, 28.4, 47.5) and the 6.1.7.7 profiled bowl (Fig. 14.4) the Late Tumulus/Early Urnfield period traditions must be considered. Moreover, in the case of 6.1.5b cups with or without handle, with oblique channelling below the shoulder
373
VIA 2 ábra 1 – 2, 54. ábra 3) esetében a korai urnamezős kori hagyományokra figyelemmel lennünk. Ezt erősíti meg, igaz egy Baden-Württemberg-i anyagon történt feldolgozás (Grimmer-Dehn 1991, Tabelle I) is, miszerint az urnamezős korú telepeken a hosszú életű kerámai-hagyományok jól láthatók. Tovább bonyolítja a képletet, hogy természetesen az archaizmus és a modernizmus kettőssége egyidejűleg van jelen. Jó példa erre: a 18. sír helyi, archaikus formájú füles bögréje (21. ábra 1) és függőlegesen kannelúrázott, déli eredetű füles edénye (21. ábra 3), valamint a 9/18. sír hasonló szituációként értékelhető edényei (41. ábra 5,9). Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy egy-egy edényforma általános divatja mellett létező tény az egyes közösségek fazekasságának önálló „alkotókészsége”. Azaz a kisebb vagy nagyobb területeken jól megfigyelhető edénytípusbeli hasonlóságok mellett egyidejűleg vannak jelen a közösségek fazekasságának egyedi termékei is. Például a kúpos nyakú edények (lásd 6.1.1) is igazolják ezt az állítást. Az általános forma mellett (6.1.1) helyi újításnak tűnik a félkör alakú besimítás-köteggel keretezett bütykös (6.1.1b.2: 50. ábra 8, 75. ábra 6) és szalagfüles (6.1.1e.2a: 24. ábra 1) változat. Összegzésként – véleményem szerint – megállapítható, hogy az urnamezős időszakban egy külön, alpokaljai kerámia-tartományról beszélhetünk, amely elkülönül mind a Dunakanyar-környéki Vál csoport/típus, mind a dél-pannoniai (vezérlelőhelyei: Batina, Dalj, Pécs–Jakab-hegy) csoport/típus, de a Stillfried csoport/típus anyagától is. Ugyanis hiányoznak anyagunkból a váli temetőkre jellemző talpas tálak és az egy szakaszon felhúzott vagy csücskös peremű csészék, de a Dalj-i csoportban nagymennyiségben jellemző kantharos típusú és a csücskös fülű edények is (részleteiben lásd a 6.1 alfejezetben hivatkozott példákat). A gyanta használata (ragasztóként és bevonatként) cserépedényeknél történő használatát temetőnkben 3 alkalommal figyeltük meg. Két esetben (31/40, 48/56. sír) sérült edényeket ja-
374
(Figs. 19.4, 22.3, 39.2 – 3, 77.3,49.1 – 2, 54.3) the Early Urnfield period must be considered. This implies that the long-lasting ceramic traditions found in Urnfield sites are clearly visible and it is also supported, even though by Baden-Württemberg data (Grimmer-Dehn 1991, Tabelle I). The situation is even more complicated due to the dual presence of modernism and archaism at the same time. A good example is the mug with a handle showing an archaic form found in Grave 18 (Fig. 21.1) and the vessel with handle and vertical channelling, which show southern origin (Fig. 21.3), and the vessels from Grave 9/18 with similar characteristics (Figs. 41.5,9). It must also be taken into consideration that besides the common trend of the different vessel shapes the individual communities had independent “creative skills” with regards to pottery. Therefore, besides the similarities in smaller or larger areas regarding vessel types, individual pottery productions are present as well in these communities. For instance the vessels with conical neck also support this hypothesis (see 6.1.1). Apart from the common shape (6.1.1) vessels with knob (6.1.1b.2: Figs. 50.8, 75.6) or strap handle (6.1.1e.2a: Fig. 24.1) framed by semi-circular smoothing also seem to be local innovations. In my opinion we can summarize that we can distinguish a separate ceramic range in the Urnfield period in the foreland of the Eastern Alps, which is different from the Vál group/type in the Danube Bend region, and also different from the south Pannonian (main sites: Batina, Dalj, Pécs–Jakabhegy), and even from the Stillfried group/type. This assumption is supported by the fact that our finds lack the pedestalled bowls and cups with their rims pulled up in sections or with cornered rims characteristic of the cemeteries of the Vál group/type. Our material also lacks canthari and vessels with cornered handle, which are present in large quantities in the Dalj group (see the examples in Chapter 6.1). The use of resin (as adhesive and coat) with regards to ceramics was noted on three occasions in our cemetery. In two cases it was used (Graves 31/40 and 48/56) to repair damaged vessels. In case
13. Fejezet / Chapter 13 vítottak segítségével. A 9/18. sír urnájának pedig teljes felületét kezelték vele (lásd a 7. fejezetet.) A Stillfried-i temető több sírjában kúpus nyakú edényeken (6a, 6u, 19a, 38a) nyírfából készített gyantát mutattak ki (Kaus 1984, 38). Esetünkben a műszeres vizsgálatokkal (lásd 8. fejezet) valamilyen – pontosan nem azonosítható – gyanta kimutatása sikerült, amit a korabeli Alpokaljai pollenképlet és a helyi adatok alapján (89, 115, 133, 150. és 162. ábra) Sümegi Pál erdei fenyőből kinyerhetőnek vél. A temető 69 temetkezése urnás (46 biztosan megállapíthatóan az), csupán két esetben feltételezhető a szórthamvas rítus. Mindössze két, felnőtt és gyermek maradványait tartalmazó (3/15. és 38/47.) kettőstemetkezés került elő. Ez összhangban van az általános urnamezős kori képpel, hiszen ez a megoldás meglehetősen ritka (2–10 %) jelenség a korabeli temetőkben (Sperber 1999, 627. és 37. jegyzet). Feltételezhető, hogy Közép-Európa keleti régiójában, az urnamezős időszak második felében és végén – a négy és két edény sírba helyezése mellett – a három edény mellékelése a standard megoldás. A zanati temetőre (16 sír esetében) is ez a jellemző. A sírba szájával lefordítva behelyezett edényre példákat a zanati temetőben is találtunk (lásd 11, 18, 32. valamint 26/36. és 39/48. sírok). A jelenség értelmezését számos irodalom (pl. Makkay 1963, 1992; Sági 1967; Ilon 1999) taglalja. Sokan értenek egyet – jómagam is – a „jót/rosszat egyaránt megköt, elzár” jelentéstartalommal. Három temetkezés edényein (19/29. sír: 75. ábra 3; 20/ 30. sír: 49. ábra 8 és a 26/36. sír: 54. ábra 2) fordul elő a „léleklyuk” alkalmazása, ami az előbbi gondolattal ellentétes tartartalmú megoldást – a lélek kiszabadulásának/kiszabadításának gondolata – sugall. A bronz edénnyel eltemetett felnőtt (9/18: 41. ábra 8, 83. ábra 1) a temető/a közösség életének egy szakaszában (II. periódus) valószínűleg az egyik, ha nem a legrangosabb ember lehetett. A bronz edény magas státusz-szimbó-
of the urn of Grave 9/18 the whole surface of the vessel was treated with this substance (see Chapter 7). Resin made from birch was detected in the case of vessels with conical neck found in several graves in the cemetery of Stillfried (6a, 6u, 19a, 38a) (Kaus 1984, 38). In our case a resin of unidentified source was detected by instrumental analysis (see Chapter 8). According to the contemporary pollen data of the foreland of the Eastern Alps and local data, Pál Sümegi considers that the resin may have been obtained from forest pine (Figs. 89, 115, 133, 150, 162). Out of all the burials of the cemetery sixty-nine are urn burials (46 are certainly), and in only two cases can we suppose a scattered cremation rite. Only two double burials were discovered (3/15 and 38/47), both containing adult and child remains. It is in line with the general view of the Urnfield period since double burials appear very rarely (2–10 %) in the cemeteries (Sperber 1999, Notes: 627 and 37). We can suppose that in the eastern part of the Central European region, in the second half and at the end of the Urnfield period, the standard approach was to place three vessels in the grave, besides the practices of placing two or four vessels. It is also characteristic of the Zanat cemetery (in case of 16 graves). We also found examples of vessels placed in the grave upside down in the cemetery of Zanat (see Graves 11, 18, 32, 26/36 and 39/48). Many studies discuss the interpretation of this practice (for instance Makkay 1963, 1992; Sági 1967; Ilon 1999). It is widely agreed by researchers, and I am among them, that this practice carries the meaning of “binding good as well as bad, or block”. Vessels of three burials have “soul holes” (Grave 19/29, Fig. 75.3; Grave 20/30, Fig. 49.8; and Grave 26/36, Fig. 54.2), which suggest an opposing practice to the previous one. That is suggesting the freeing of the spirit. The adult buried with the bronze vessel (Grave 9/18, Figs. 41.8, 83.1) probably was one of the highest in rank, if not the highest, in the relevant period of the cemetery/community (period II). International research has many times highlighted
375
VIA 2 lumkénti értelmezését több esetben rögzítette már a nemzetközi kutatás (Kytlicová 1988; Brestrich 1998, 272; Clausing 1999, 336, 340, Abb. 9, Abb. 30; Bockisch-Bräuer 1999, 546; Wirth 1999, 591, 601). Az sem mellékes, hogy a korabeli Kárpát-medencéből máig mindössze egy temetőből ismeretes ez tárgytípus, a Budapest–békásmegyeri 26. sírból (Kalicz-Schreiber 1991, 194, 196, Abb. 9.14; Clausing 1999, 391, Abb. 30). Ugyanezen elhunyt, talán megkülönböztetett társadalmi helyzetére utal, a fiatal sertés részleges – túlvilági eledelül szánt (Nebelsick 1997, 380, Abb. 1) – bronz edénybe mellékelése is, amit a Haunstetten-i temető néhány (Wirth 1999, 591) és a Singen-i temető két edénykészletes és egy-egy bronz edényt is tartalmazó sírja (Brestrich 1998, 264, 361–365, 370–375, Tab. 14) esetében szintén megfigyeltek. Azaz az eltemetettnek valószínűleg meghatározó szerepe lehetett a közösség élelmezésében, élelmiszerének biztosításában. Ezzel függhet össze a „nagy vágókés” sírba tétele is (Tomedi 1999, 681). Klentnicén megégett áldozatként, vagy az égést gyorsító zsíros anyagként és nem égett étel-mellékletként számos sírból ismertek állatcsontok (Říhovský 1965, 45). Külön tanulmányt igényelne e tény vizsgálata a bronz- és a vaskorban. Csak néhány kiragadott példát említek: Nagydémen a Halomsíros kultúra egyik temetkezésében (Vörös 1995, 149, 2. kép, 2. táblázat) fiatal sertés is meghatározásra került. Továbbá több nagydémi kora vaskori sírból malac csontokat is említettek és közöltek (Nagy 1939, 12; Vörös 1995, 154). Sertés fog volt St. Andrä temetőjének 10. sírjában és csont a 23. sírban (Eibner 1974, 180, 224). Ugyanitt azonban fiatal juh/kecske csontjai a 11, 14B, 16, 22, 26, 31, 37AB. és 39. (Eibner 1974, 184, 194, 199, 217, 233, 245, 261, 267), marha csontjai a 13, 19, 20, 38. és 40. (Eibner 1974, 192, 206, 210, 266, 270), juh/kecske, marha és ló csontjai és fogai a 21. (Eibner 1974, 214) sírból stb. kerültek elő. Vadkanagyar előkerüléséről tudunk az
376
that bronze vessels refer to high social status (Kytlicová 1988; Brestrich 1998, 272; Clausing 1999, 336, 340, Abb. 9, Abb. 30; BockischBräuer 1999, 546; Wirth 1999, 591, 601). It is also important that this type of object is known only from one grave in the contemporary Carpathian Basin, from Grave 26 of Budapest–Békásmegyer (Kalicz-Schreiber 1991, 194, 196, Abb. 9.14; Clausing 1999, 391, Abb. 30). Part of a young pig was placed in the bronze vessel as food for the afterlife, and it perhaps also denotes the privileged status of the deceased (Nebelsick 1997, 380, Abb.1). This custom was also observed in the case of a few graves in the cemetery of Haunstetten (Wirth 1999, 591) and in the case of two graves in the cemetery of Singen (Brestrich 1998, 264, 361– 365, 370–375, Tab. 14), which contained vesselsets and there was one bronze vessel in each grave. The deceased probably had a significant role in providing food and provision for the community. The presence of a “large cutting knife” placed in the grave might also be connected to this (Tomedi 1999, 681). Animal bones are known from Klentnice from many graves, not as burnt food offerings but as sacrifices or used as fatty material to speed up combustion (Říhovský 1965, 45). A separate study would be required to analyze this subject in the Bronze and Iron Ages. I list a few examples only: A young pig was identified in one of the Tumulus culture burials at Nagydém (Vörös 1995, 149, Kép 2, Táblázat 2). Pig bones were also mentioned in the publications from many Early Iron Age graves at Nagydém (Nagy 1939, 12; Vörös 1995, 154). Pig tooth was identified in Grave 10 and bone in Grave 23 in the cemetery of St. Andrä (Eibner 1974, 180, 224). In the same cemetery the bones of young sheeps/goats were found in Graves 11, 14B, 16, 22, 26, 31, 37AB and 39 (Eibner 1974, 184, 194, 199, 217, 233, 245, 261, 267), cattle bones were found in Graves 13, 19, 20, 38 and 40 (Eibner 1974, 192, 206, 210, 266, 270), and goat/sheep cattle and horse bones and teeth amongst others came to light from Grave 21 (Eibner 1974, 214).
13. Fejezet / Chapter 13 ugyancsak halomsírosokhoz sorolt emődi temető 116. sírjából (Hellebrandt 2004). A kelták különleges vadkan – vaddisznó(?) – disznó tisztelete és kultusza, azaz a halál állatakénti tisztelete, netán a héroizáció kellékekénti értelmezése (Szabó 2005, 103) pedig jól ismert. Összegzésként tehát megállapítható: a háziasított és vad sertés a halomsíros időszaktól a keltákig bezárólag bizonyosan megkülönböztetett szerepet játszott a halottkultuszban. Ugyanakkor érdemes arra felfigyelni, hogy bronz edényes sírunk a temetőnek majdnem a nyugati szélén és látványosan – az I, de a II. főcsoporttól is – elkülönülten helyezkedik el. A másik különleges figyelmet érdemlő sír a 33. (36. ábra). Az ebbe eltemetett mellé – a vaskarikákon túl – egy évszázadok óta az európai szárazföldön, így a Kárpát-medencében, továbbá a Mykenei és post-Mykenei társadalmakban is a hatalom és az elit jelképeként használatos motívum (madár–nap/kerék–bárka = „Vogel-Sonnen-Barken”: Borgna 1999, 171) vízi madár (esetünkben gulipán) miniatűr bronz képmását helyezték. Ez a dísz és az esetleg lószerszámzat részeként értékelhető vaskarikák – szintén egy a közösségen belül magasabb presztízzsel bíró egyénre utalnak. Ugyanakkor a sír a temető keleti szélén helyezkedik el és egy másik, a legfiatalabb (III.) periódusra keltezhető. Az eltemetések időpontjának (évszakának) meghatározásával – Magyarországon először – a sírok edényeiből vett földminták pollenanalízise segítségével 6 sír (19/29, 38/47. és 39/48.) esetében jártunk sikerrel. 3 eltemetett április vége–május kezdete körül, a másik 3 sír (8/17, 12/21. és 20/30. ember maradványai) pedig május második felében kerülhettek földbe (150. ábra). Természetesen a temető eltérő kronológiai fázisaiban (részletesen lásd a 11.9 alfejezetet). St. Andrä temetőjét egy nagycsalád/6 kiscsalád temetkezési helyeként értelmezte Clemens Eibner (1974, 107), ahogy az őt követő Margarete Kaus (1984, 18) is ilyen közösséget
A wild boar tusk was discovered in Grave 116 in the Tumulus culture cemetery of Emőd (Hellebrandt 2004). It is well known that the Celts had a special cult respecting the boar – wild boar (?) – pig as the animals of death, and perhaps also as a paraphernalia of heroism (Szabó 2005, 103). In summary it can be ascertained that pig and wild boar played a distinguished role in the death cult from the Tumulus culture period to the Celtic era. At the same time we must pay attention to the fact that the grave with a bronze vessel in the Zanat cemetery is located almost at the western edge of the cemetery, and is situated intriguingly separately from main groups I and II. There is another grave, which requires special attention that is Grave 33 (Fig. 36). ). In this grave the dead was provided, besides the iron rings (!), with a miniature bronze statue of a water bird, in our case a scooper. Water birds (bird-Sun/wheel-bark = “Vogel-Sonnen-Barken”: Borgna 1999, 171) were used for centuries in the main land of Europe as the symbol of power including the Carpathian Basin, and farther by Mycenaean and Post-Mycenaean societies. This ornament and the iron rings, which might be considered as part of a horse gear, also denote a person who had a high prestige in the community. At the same time the grave is situated at the eastern edge of the cemetery, and is dated to another, the youngest (III) Urnfield period. For the first time in Hungary, the determination of the date of the burials (season) was attempted, based on pollen analysis of the soil samples from the vessels found in the graves. The determination of the season was successful in six cases (Graves 19/29, 38/47, 39/48). Three people were buried around the end of April or beginning of May another three were buried in the second half of May (Graves 8/17, 12/21, 20/30) (Fig. 150) but of course, in different chronological phases of the cemetery (for more details see Chapter 11.9). The cemetery of St. Andrä was considered by Clemens Eibner (1974, 107) to be the burial ground of one extended family/six small families, and following this Margarete Kaus (1984, 18) also recon-
377
VIA 2 rekonstruált Stillfried esetében. Az előbbi használatát I–IV. (Ha C), utóbbit I. (Ha B2) és II. (Ha B3) fázisra bontották (Kaus 1984, 19). Volders esetében (Bz D – Ha B3, azaz Kr. e. 1330– 825), temetőrészenként 1 – 4 családi egységben, 7 – 9 tagú családok 19 generáción keresztüli temetőhasználatát rekonstruálták (Sperber 1999, Abb. 20). Kétségtelen, hogy temetőnk különböző fázisaiban (72. és 73. ábra) is temetkeztek az I. és II. sírcsoportba, s az azon belüli egységekbe. Azaz nem csak együtt és egyszerre indul a két kiscsaládi csoport, de mindegyiknek folyamatos a használata. A zanati temetőben tehát részben eltérő hagyományú – legalább kettő, ahogy azt a két fő sírcsoport igazolja – rokonsági csoportok helyezték földbe közösségük elhunyt tagjait. Ezt több rítuselem is jól tükrözni látszik. Pl. a bronz és vas tárgyak mellékelésének (68. ábra) módja. Ugyanez a tény a nagy (I. és II.) csoportok és azon belüli kisebb egységek egyidejűségét is igazolja. Ezek a tények pedig szintén a kiscsaládi rendben történő temetőhasználatra utalnak. A temető a Hallstatt kultúra kelet-alpi kialakulási területén belül (Stillfried – Ság-hegy – Csönge – Jánosháza) található. Véleményem szerint jól tükrözi a Hallstatt kultúrába történő átmenetet, amellyel párhuzamosan kialakult a kalenderbergi csoport (Kemenczei 1996, 127). Topográfiai helyzete – az Alpok előterében, egy „zöld folyosóban”, melynek fő ütőerei az ún. Borostyánkő-út (Kossack 1983) és az észak-balkáni történeti út (Bánffy 1999) – kiegészíti a korábban a Patek Erzsébet (1984, 166–167) által a Sopron környéki Urnamezős kultúra, a keleti elemek és a Hallstatt kultúra viszonyáról mondottakat. Ez a folyamat hasonló lehetett, mint amit a Dél-Dunántúlon Pécs– Jakab-hegy esetében (Metzner-Nebelsick 1998, 391) figyelhetünk meg. Az ilyen korú urnamezős temetők anyagából többnyire hiányoznak az elitet jelző fegyverek, ellentétben a korábbi időszakkal. A régióban ilyen volt pl. Sopron–Krautacker Ha B1-re keltezett, lándzsás 127. sírja: Jerem és Metzner-Nebelsick 2002. Temetőnket a velemi
378
structed a similar community in the case of Stillfried. The use of the former one was divided into phases I–IV (Ha C), and the latter one into phases I (Ha B2) and II (Ha B3). In the case of Volders (Bz D – Ha B3, that is 1330 – 825 BC) the use of the cemetery was reconstructed as one to four families were buried in each cemetery parts; one family contained seven to nine members; and the cemetery was used for nineteen generations (Sperber 1999, Abb. 20). It is certain that in the different phases of the cemetery (Figs. 72, 73) both grave groups, I and II, and within these different smaller units were used as well for burying the dead. Therefore, the two small family groups do not begin together and were used at the same time but they were used continuously. In the cemetery of Zanat at least two lineages, as it is proven by the two main grave groups, with partly different traditions used the burial ground to lay their dead to rest. It seems to be well reflected by many elements of the burial rites. For instance the method of placing iron and bronze objects (Fig. 68) in the graves. At the same time this fact supports the contemporariness of the main (I and II) groups and their subgroups. These facts also support the assumption that the burial ground was used by small families. The cemetery is located at the eastern Alps, where the Hallstatt culture developed (Stillfried– Ság-hegy– Csönge– Jánosháza). In my opinion the cemetery illustrates very well the transition in the Hallstatt culture and the contemporary emergence of the Kalenderberg group (Kemenczei 1996, 127). Its topographical location, that it is situated in the rim of the Alps, in a “green corridor”, the main backbones of which are the so-called Amber Route (Kossack 1983) and the Northern Balkan historical road (Bánffy 1999), supplements earlier opinions regarding the relationships between the Urnfield culture in the area surrounding Sopron, the eastern elements and the Hallstatt culture, as noted by Erzsébet Patek (1984, 166–167). This process may have been similar to the one we can observe in the case of Pécs–Jakab-hegy in the southern Transdanubian region (Metzner-Nebelsick 1998, 391).
13. Fejezet / Chapter 13 Szent Vid magaslati település és hatalmi központ (légvonalban mindössze 18 km és jól látható) territóriumán (Kőszegi 1988, 28, 44 – 45, 48; Kemenczei 2005, 7 – 8, 16, 19; Ilon 2007) élő egyik késői urnamezős hagyományú, ugyanakkor a keleti Hallstatt kultúra kialakulása és bizonyos keleti preszkíta elemek együttes hatására létrejövő közösség egyik nekropolisának tartjuk. Utóbbiak megjelenése nem tekinthető a régióban egyedinek, hiszen a jól keltezhető Celldömölk– nagysági depó (Kemenczei 1996a, 470, Abb. 13.17 – 21), de a Szent Vid újabb feltárásokból származó és feldolgozásra kerülő leletanyaga (Nagy Marcella PhD feldolgozásának (Budapest) tárgya a Bándi Gábor és Fekete Mária (1973 – 1986) vezette ásatások feldolgozása. Szíves szóbeli információit e helyütt is köszönöm), valamint Gór–Kápolnadomb bizonyos (pl. antropológiai – Zoffmann 2001, 2006) jelenségei hatásukat bizonyítják. Másként fogalmazva – és egyetértve Kőszegi Frigyes (1988, 56) megállapításával – a temetőt az autochton, de a több irányból érkező hatásokra átalakuló urnamezős korú népesség temetőjének tartom, amelynek késői fázisában keleti/preszkíta/Mezőcsát csoport kulturális hatások jelentkeznek, illetve mutathatók ki. A temető „utóéletével” kapcsolatosan fel kell hívnom a figyelmet a 16/25. és 48/56. sírokat megbolygató 46/26. gödör (62. ábra) szuperpozíciós helyzetére, ami esetleg egy az eltemetést követő rituális cselekményként is értelmezhető, de lehet véletlen is. A 48/56. sírt a temető III. fázisára (Ha B3) kelteztem, míg a 46/26. gödröt fiatalabbnak (Ha C1) tartom. A fazekastermékek változása a Hallstatt-kor anyagi kultúrája felé történő helyi – folyamatos (?) átmenet bizonytalan igazolásaként is felfogható. S ha a szórvány, vörös festésű edénytöredék (80. ábra 9) is Hallstatt-kori, akkor ez a hipotézisem erősíthető... Innen azonban nem érdemes továbblépnem, hiszen rendkívül ingoványos talajra érek. A kérdés esetleges térségbeli megoldását csak a jövő régészeti kutatásától remélhetjük.
Finds of the cemeteries from this Urnfield period usually lack weapons denoting the presence of the elite, as opposed to earlier periods. Such a grave was for instance Grave 127 in Sopron– Krautacker, in which a spear was found dated to Ha B1 (Jerem and Metzner-Nebelsick 2002). We consider the cemetery to be a necropolis of a community living in the territory of Velem Szent Vid, which was situated on a high altitude and it was a ruling centre (it is only 18 km from the cemetery and is well visible from there) (Kőszegi 1988, 28, 44– 45, 48; Kemenczei 2005, 7–8, 16, 19; Ilon 2007). The community had a Late Urnfield period tradition and was jointly influenced by the developing eastern Hallstatt culture, and by certain eastern Pre-Scythian elements. This latter one is not an isolated case in the region as the well-dated Celldömölk– Nagyság depot (Kemenczei 1996a, 470, Abb. 13.17– 21), and the finds of the new excavations at Szent Vid, waiting to be processed (the PhD thesis of Marcella Nagy (Budapest) assesses the excavations of Gábor Bándi and Mária Fekete (1973– 1986). I would like to thank her for the information), and certain features of Gór–Kápolnadomb (for example anthropological–Zoffmann 2001, 2006) also support these influences. In other words, and in agreement with Frigyes Kőszegi (1988, 56), I consider the cemetery to be the burial ground of an autochthon Urnfield period community, which was transformed by influences arriving from many different directions. In the late phase of the community the cultural influences of eastern/Pre-Scythian/Mezőcsát groups appear, and these influences can be demonstrated. With regards to the “afterlife” of the cemetery I must call attention to the superposition of Pit 46/26 (Fig. 62), disturbing Graves 16/25 and 48/45. This pit might have been the result of a rite following the burial but it might have been an accident. Grave 48/56 is dated to phase III (Ha B3) of the cemetery, Pit 46/26 is younger (Ha C1). The changes in the ceramics might be considered as an uncertain proof of the local – continuous (?) transition to the material culture of the Hallstatt period. If the red painted stray
379
VIA 2 Záró megjegyzések a zanati temető időrendi helyzetéhez A korszak tagolása és abszolút kronológiája meglehetően ellentmondásos. Ez konkrétan tettenérhető például a 6.1 és 6.2 alfejezetekben idézett tipológiai párhuzamok keltezése, de az egyes kutatók megállapításainak kapcsán is. Richard Pittioni (1954, 496, 502 – 505, Übersichtstabelle 3) a Baierdorf-Velatice előzményeken és nagyjából ugyanazon a területen, azt követően kialakuló, a Ha B1 – 2 periódusban (Kr. e. 10 – 8. század első fele, azaz 2 és fél évszázadig) élő Stillfried-típusként határozta meg azt a leletanyagot, ami részben temetőnkben is feltárásra került. Lothar Sperber (1987, 144, 255; 1999, Abb. 20) a Ha B1 – B3 időszakot Kr. e. 1085 – 740 évek közé helyezi, azaz bő 3 évszázadra taksálja. Elisabetta Borgna (1999, 164) véleménye szerint a bronzkor végét a Ha B1, a 11 – 10. század jelenti. A kora vaskor kialakulási fázisa a Ha B2/B3, azaz a 10 – 9. század, míg a kora vaskor kifejlődésének fázisa a Ha C, azaz a 8. század. Gerhard Trnka Schiltern–Burgstall leletanyagának feldolgozása és C14 kormeghatározási adata alapján a késő urnamezős-/korai Hallstatt kultúra (Ha B3/C1) átmenetének időszakát a Kr.e. 8. század végére, azaz Kr. e. 700 körülre keltezte (Trnka 1983, 148, 152 – 153). Patek Erzsébet (1993, 51–52, Abb. 36.) Sopron – Burgstall halomsírjai alapján a Ha B3 – Ha D időszakot a Kr. e. 8. századtól 600-ig tartónak gondolta. Kemenczei Tibor (1996, Abb. 21) relatív kronológiai végkövetkeztetése szerint a térségben a fiatal (jüngere) Urnamezős kultúra emlékei a Ság-hegyi anyaggal indulnak, majd ezt Csönge temetője követi, ami a késői (spät) Urnamezős kultúrába is áthúzódik, amit majd Jánosháza sírjai követnek. Szerinte Pécs – Jakab-hegy tumulusai Csöngével részben egyidősek, majd Jánosházával párhuzamosan élnek. Lois D. Nebelsick et al. (1997, 68–72, Tabelle 3) a Ha B3 periódust a késő urnamezős/urname-
380
find sherd (Fig. 80.9) is from the Hallstatt period, this hypothesis is strengthened further. It is not worth to venture any further from this hypothesis since it is a very problematic subject. Future archaeological research is hoped to resolve this problem within the region. Closing comments regarding the chronology of the cemetery of Zanat The division and the absolute chronology of the period are contradictory. It is evident for example in Chapters 6.1 and 6.2, with reference to the dating of typological analogies but also in connection with statements of certain researchers. A part of the finds, which were discovered in our cemetery is classified as Stillfried type. This type was established by Richard Pittioni (1954, 496, 502 – 505, Übersichtstabelle 3) who based his classification on Baierdorf-Velatice precedents, which was followed by the development of the Stillfried group in Ha B1-2 in roughly the same area (from the 10th to the first half of the 8th centuries BC, for about two and a half centuries). Lothar Sperber (1987, 144, 255; 1999, Abb. 20) places the Ha B1–B3 period between 1085 and 740 BC, estimating it to last for more than three centuries. According to Elisabetta Borgna (1999, 164) the end of the Bronze Age is Ha B1, that is 11th and 10th centuries BC. The evolving phase of the Early Iron Age is Ha B2/B3, that is 10th and 9th centuries BC, and the development phase is Ha C, 8th century BC. Gerhard Trnka (1983, 148, 152– 153), based on the processing of Schiltern– Burgstell finds and on C14 dating, placed the transitional period of the Late Urnfield/Early Hallstatt culture (Ha B3/C1) to the end of the 8th century BC, at about 700 BC. Erzsébet Patek (1993, 51–52, Abb. 36.), based on the tumuli of Sopron – Burgstall, considers the Ha B3–Ha D period to last from the 8th century BC to 600 BC. According to the relative chronological conclusions of Tibor Kemenczei (1996, Abb. 21) the Ság-hegy
13. Fejezet / Chapter 13 zős kor végeként írta le, amit Kr. e. 900 – 800 közé keltez és Csönge, Ság-hegy anyagával, valamint a Stillfried-stílusú edényekkel jellemez. A kora vaskort a kelet-ausztriai térségben a Kalenderberg kultúra Ia fázisával (Kr. e. 750-ig), majd az idősebb (Ha C1), azaz a Kalenderberg kultúra Ib (Kr. e. 650-ig) fázisával írja le. Christopher F. E. Pare (1998, 429, Tab. 5) a Kr. e. 10. század második felétől 800-ig (Ha B3) tartóként tárgyalja a bronzkor és a vaskor átmenetét, amit a kora vaskor első periódusának tart. Georg Tiefengraber (2005. Abb. 39) Kalsdorf temetőjének Ia-b fázisát a Ha B1 – B3 (Kr. e. 1050–800: Pare 1998, Tab. 5) Ic és II. fázisát a Ha C1a (Kr. e. 800–730/720) időszakra keltezte. A kutatásnak a keltezésre vonatkozó bizonytalanságát Kemenczei Tibor (2005, 33–40; Taf. I) összeállítása és kifejtésre kerülő érvei jól megvilágítják a korszak vonatkozásában. Csak kettőt emelnék ki a sokat idézett etalon-temetkezések közül. Pécs–Jakab-hegy 1. és 15. halom temetkezéseit a 10 – 9. illetve a 8 – 7. század első felére, Brno – Obrany 169. sírját a 10–9. illetve a 8. századra datálták az utóbbi két évtizedben. Azaz a datálás – finoman fogalmazva – meglehetősen széles skálán mozog. Egyre biztosabbnak tűnik, hogy hasonló képletben kell gondolkodnunk, mint amire svájci kollégáink jutottak, azaz egy hoszszú – másfél évszázadig tartó – Ha B1 periódusra, amely átfedésben van a Ha B3 periódussal. Kezdetén és végén pedig keverék-stílusok alakulnak ki (Rychner 1995, 483– 485, Abb. 24). Összegezve tehát, a zanati temetőt a Ha B1 vége – Ha B3 fázisokra keltezem, három időhorizontra (I – III: 73. ábra) bontom, amely 1 – 2– 1 generáció sírjait tartalmazza és mintegy 100 – 120 évig élőnek gondolom, a Kr.e. 10. század utolsó negyedétől kezdődően és a 9. században. Mindezeket az állításaimat azonban pillanatnyilag abszolút kronológiai dátumokkal nem
finds represent the young (jüngere) period of the Urnfield culture, followed by the cemetery of Csönge, which also extended into the late (spät) phase of the Urnfield culture, and it is followed by the graves of Jánosháza. In his opinions the tumuli of Pécs – Jakab-hegy are partly contemporary with Csönge, and existed contemporaneously with Jánosháza. Lois D. Nebelsick et al. (1997, 68 – 72, Tab. 3) described the Ha B3 period as the end of the Late Urnfield/Urnfield period, dating it to between 900 and 800 BC, and characterises with the finds of Csönge, Ság-hegy and Stillfried type vessels. He characterises the Early Iron Age in the eastern Austrian region by the Ia phase (until 750 BC), and the older (Ha C1) Ib phase (until 650 BC) of the Kalenderberg culture. Christopher F. E. Pare (1998, 429, Tab. 5) discusses the transitional period of the Bronze and Iron Ages as lasting from the second half of the 10th century BC to 800 BC (Ha B3), considering it to be the first period of the Early Iron Age. Georg Tiefengraber (2005. Abb. 39) dated the Ia–b phases of the cemetery of Kalsdorf to Ha B1–B3 (1050 – 800 BC: Pare 1998, Tab. 5), and phases Ic and II to Ha C1a (800–730/720 BC). The uncertainty of research regarding the dating of this period is highlighted and well-demonstrated by Tibor Kemenczei’s (2005, 33 – 40; Taf. I,) table and discussion. I would only point out two of the frequently cited burials considered as references. During the last two decades Tumuli Nos. 1 and 15 of Pécs – Jakab-hegy were dated to the 10th and 9th centuries BC as well as to the first half of the 8th and 7th centuries BC. Grave 169 of Brno–Obrany was dated to the 10th and 9th centuries BC and also to the 8th century BC. These examples show that there is a wide variability in dates, to say the least. It seems more and more likely that a different scenario has to be considered and we shall follow the opinion of the Swiss colleagues and consider that the Ha B1 period lasted for one and a half centuries, and overlapped the Ha B3 period. In its beginning and end mixed styles developed (Rychner 1995, 483 – 485, Abb. 24).
381
VIA 2 tudom megerősíteni. Úgy gondolom, hogy ebből a helyzetből csak a mielőbb – mondjuk a német és a svájci kutatás iránymutatását követő (Sperber 1987, Taf. 45, Taf. 47; Rychner 1995; Moinat és David-Elbiali 2003, 44 – 51) – megvalósítandó, nagyszériás dendrokronológiai és radiocarbon koradatokkal, valamint a közeli település és a halomsír megkutatásával törhetünk ki.
382
In summary I date the cemetery of Zanat to the end of the Ha B1 – Ha B3 phases. I divide it into three chronological horizons (I – III: Fig. 73), containing the graves of 1 – 2 – 1 generations, and I consider that it was used for about 100 to 120 years, in the last quarter of the 10th and during the 9th centuries BC. My considerations, however, at present cannot be supported by absolute chronological data. This situation will only be solved, following the footsteps of German and Swiss researchers (Sperber 1987, Taf. 45, Taf. 47; Rychner 1995; Moinat and David-Elbiali 2003, 44 – 51), by a large series of dendrochronological and radiocarbon dating, and by exploring the close-by settlement and tumulus.
Irodalom / References
Irodalom / References (2006a). Königreich Ungarn: The first military survey / Die erste militärische Aufnahme / Az első katonai felmérés 1763 – 1785. Digitized maps of the Habsburg Empire, Budapest, Arcanum Adatbázis. (2006b). Königreich Ungarn: The second military survey / Die zweite militärische Aufnahme / A második katonai felmérés 1806 – 1869. Digitized maps of the Habsburg Empire, Budapest, Arcanum Adatbázis. Ant, H. 1963. Faunistische, ökologische und tiergeographische Untersuchungen zur Verbreitung der Landschnecken in Nordwestdeutschland. Abhandlungen des Landesmuseums für Naturkunde Münster, 25. Bába, K. 1983a. Magyarország szárazföldi csigáinak állatföldrajzi besorolásához felhasznált faj-area térképek. Folia Musei Historico-naturalis Musei Matraensis, 8, 129 – 132. Bába, K. 1983b. A Szatmár-Beregi sík szárazföldi csigái és a környezetükre levonható következtetések. Acta Academiae Paedagogienis, Szeged, Series Biologica-Geographica, 12, 27 – 41. Bába, K. 1986. Magyarország szárazföldi csigáinak állatföldrajzi besorolásához felhasznált faj-area térképek. II. Folia Musei Historico-naturalis Musei Matraensis, 11, 49 – 69. Bándi G., Fekete M. 1977 – 78. Újabb bronzkincs Velem – Szentviden. Eis neues Bronzedepot in Velem – St. Veit. Savaria, 11 – 12, 101 – 133. Bánffy E. 1999. Újabb adatok a Nyugat-Dunántúl őskori kereskedelmi és kulturális útvonalaihoz. Data to the trade and cultural routes of prehistoric Western Transdanubia. Savaria Pars Archaeologica, 24 / 3, 51 – 64. Bánffy, E. 2004. The 6th Millennium boundary in Western Transdanubia and its role in the Central European Neolithic Transition. Varia Archaeologica Hungarica, 15, Budapest. Bánffy, E., Juhász, I., Sümegi, P. 2009. A prelude to the Neolithic in the Balaton region – new results to an old problem. In: Spataro, M., Biagi, P. (eds.) A short walk through the Balkans: the first farmers of the Carpathian Basin and adjacent regions. Proceedings of the Conference held at the Institute of Archaeology (UCL) on June 20-22nd, 2005. Atti della Società per la Preistoria e Protostoria della Regione Friuli-Venezia Giulia, XVI, Trieste, 223 – 237. Bárdosi J. 1964. Gyógynövénygyűjtés és népi gyógymódok a Kőszeg-Hegyalján. Heilpflanzen-Sammlung und volkstümliche Heilverfahren im Bergrand-Gebiet von Kőszeg. Savaria, 2, 189 – 219. Behre, K. E. 1988. The role of Man in European vegetation history. In: Huntley, B.-Webb, T. III. (eds.) Vegetation History. Kluwer Academic Publishers, Amsterdam, 633 – 672. Bennett, K. D. 1992. PSIMPOLL - a quickBASIC program that generates PostScript page description files of pollen diagrams. INQUA Commission for the study of the Holocene: working group on data handling methods, Newsletter, 8, 11 – 12. Bennett, K. D., Boreham, S., Sharp, M.J., Switsur, V.R. 1992. Holocene history of environment, vegetation and human settlement on Catta Ness, Lunnansting, Shetland. Journal of Ecology, 80, 241 – 273. Berki I., Németh S., Sípos E., Stefanovics P. 1995. Nyugat-Dunántúl legfontosabb talajtípusainak rövid áttekintő ismertetése. Vasi Szemle, 49 (4), 481 – 517. Bernert Zs. 2005. Paleoantropológiai programcsomag. Folia Anthropologica, 3, 71 – 74. Birks, H. J. B., Birks, H. H. 1980. Quaternary Palaeoecology. Edward Arnold Press, London. Bockisch-Bräuer, Ch. 1999. Zur Aussagefähigkeit von Gräbern bei der Rekonstruktion sozialer Strukturen – Überlegungen am Beispiel der Spätbronze- und Urnenfelderzeit in Nordbayern. In: Eliten in der Bronzezeit. Ergebnisse zweier Kolloquien in Mainz und Athen. Teil 2, Römisch-Germanisches Zentralmuseum Monographien, Band 43, Mainz, 533 – 563. Borgna, E. 1999. The North Adriatic regions between Europe and the Aegean world (12th – 8th CA.): social strategies and symbols of power in the long-distance exhange. In: Eliten in der Bronzezeit. Ergebnisse zweier Kolloquien in Mainz und Athen. Teil 1, Römisch-Germanisches Zentralmuseum Monographien, Band 43, Mainz, 151 – 183. Boulud, S., Depierre, G., Honti, Sz., Roger, J., Rottier, S. 2003. Ein Brandgrab mit vier Leichenbrandbehältern von Vörs-Papkert B, Ungarn. Typologische und paläoanthropologische Untersuchungen. In: Lochner, M. (Hrsg.) Die Urnenfelderkultur in Österreich – Standort und Ausblick. Wien, 81 – 82. Boycott, A. E. 1934. The habitats of land Mollusca in Britain. Journal of Animal Ecology, 22, 1 – 38.
383
VIA 2 Breitinger, E. 1961. Anthropologie und Urgeschichte. In: Breitinger, E., Haekel, J., Pittioni, R. (Hrsg.) Theorie und Praxis der Zusammenarbeit zwischen den Anthropologischen Disziplinen. Bericht über das zweite österreichische Symposion auf Burg Wartenstein bei Gloggnitz, 6.-12. Sept. 1959; Mit Beiträgen v. Emil Breitinger o.fl. Für die Wenner-Gren Foundation for anthropological Research. Inc. New York. Ferdinand Berger – Horn, Niederösterreich, 37 – 63. Brestrich, W. 1998. Die mittel- und spätbronzezeitlichen Grabfunde auf der Nordstadtterrasse von Singen am Hohentwiel II. Forschungen und Berichte zur Vor- und Frühgeschichte in Baden-Württemberg, Band 67, Stuttgart. Brothwell, R. D. 1963. Digging up Bones. London. Clausing, Ch. 1999. Untersuchungen zur Sozialstruktur in der Urnenfelderzeit Mitteleuropas. In: Eliten in der Bronzezeit. Ergebnisse zweier Kolloquien in Mainz und Athen. Teil 2, Römisch-Germanisches Zentralmuseum Monographien, Band 43, Mainz, 319 – 420. Casagrande, A. 1934. Die Aräometer-Methode zur Bestimmung der Kornverteilung von Böden und anderer Materialien. Springer, Berlin. Casagrande, A. 1947. Classification and Identification of Soils. Proceeding of American Society of Civic Engeeners, 78, 783 – 810. Clark, J. G. D. 1972. Star Carr: a case study in bioarcheology. Addison-Wesley Modular Publication. Clark, J. G. D. 1988. Practile motion and the theory of charcoal analysis, source area, transport, deposition and sampling. Quaternary Research, 30, 67 – 80. Clark, J. D. G., Merkt, J., Muller, H. 1989. Post-glacial fire, vegetation and human history on the northern Alpine forelands, South Western Germany. Journal of Ecology, 77, 897 – 925. Clark, R.L. 1982. Point count estimation of charcoal in pollen preparation and thin sections of sediments. Pollen et Spores, 24, 523 – 535. Cserny, T., Nagy-Bodor, E. 2006. Late Holocene geohistory of the Hungarian part of the Eastern Alpine Foreland in the light of recent research. In: Bánffy E. (ed.): Archeology and settlement history in the Kerka valley, south-west Hungary. Antaeus, 28, 155 – 174. Csiffáry G. 2000. A szurok és a kőolaj használata a régi Magyarországon. Die Nutzung von Pech und Erdöl im alten Ungarn. Agria, 36, 101 – 146. Czigány J. 2000. Rendellenes méretű és alakú gyermekkoponyák paleopathológiája. Aesculart, Budapest. Dalrymple, J.B., Blong, R.J., Conacher, A.J. 1968. A hypotetical nine unit landsurface model. Zeitschrift für Geomorphologie, 12, 60 – 76. Dániel, P. 2004. Results of the geochemical analysis of the samples from Bátorliget II profile. In: Sümegi, P., Gulyás, S. (eds.) The geohistory of Bátorliget Marshland. Archaeolingua Press, Budapest, 95 – 128. Dean, W. E. 1974. Determination of the carbonate and organic matter in calcareous sediments and sedimentary rocks by loss on ignitions: comparison with order methods. J. Sedimentary Petrology, 44, 242 – 248. Deckers, K. 2007. The Western Cyprus Geoarchaeological Survey: Indications of the Impact of Humans on the Environment and opposite of the Environment on Humans. Atti della Società Toscana di Scienze Naturali, Memorie serie A 112, 105 – 113. Deckers, K., Riehl, S. 2004. The Development of Economy and Environment from the Bronze Age to the Early Iron age in northern Syria and the Levant. A case-study from the Upper Khabur region. Antiquity, 78, 764. Deckers, K., Riehl, S. 2007. Fluvial deposits from northeastern Syria: Environmental contexts for archaeological sites. Quaternary Research, 67, 337 – 348. Drescher-Schneider, R. 2004. Changes in vegetation and climate in Eastern Austria from the Mesolithic to the Bronze Age: reasons for the migration of Neolithic population. Antaeus, 27, 153 – 163. Driesch A. von den 1976. A guide to the measurement of animal bones from Archaeological sites. Peabody Museum of Archaeology and Ethnology, Harvard University, Cambridge MA. Dular, J. 1982. Halštatska keramika v Sloveniji. Ljubjana. Dular, J., Ciglenečki, S., Dular, A. 1995. Kučar. Opera Instituti Arch. Sloveniae, 1, Ljubjana.
384
Irodalom / References Egg, M., Kramer, D. 2005. Krieger – Feste – Totenopfer. Der letzte Hallstattfürst von Kleinklein in der Steiermark. Mosaiksteine. Furschungen am Römisch-Germanischen Zentralmuseum, Band 1, Mainz. Ehrmann, P. 1933. Weichtiere, Mollusca. Tierwelt Mitteleuropas II. Quelle - Meyer, Leipzig. Eibner, C. 1974. Das späturnenfelderzeitliche Gräberfeld von St. Andrä v.d. HGT. P.B. Tulln, NÖ. Archaeologia Austriaca Beiheft, 12, Wien. Eke I. 2005. Nagykanizsa-Palin, Szociális Otthon. In: Kisfaludi J. (szerk. / ed.) Régészeti kutatások Magyarországon 2004 – Archaeological Investigations in Hungary 2004, Budapest, 249 – 250. Eke I. 2007. Nagykanizsa-Palin, Szociális Otthon. In: Kisfaludi J. (szerk. / ed.) Régészeti kutatások Magyarországon 2006 – Archaeological Investigations in Hungary 2006, Budapest, 237. Engström, D. R., Wright, H. E. 1984. Chemical stratigraphy of lake sediments as a record of environmental change. In: Haworth, E.Y., Lund, J.W.G. (eds.) Lake Sediments and Environmental History. University of Minnesota Press, Minneapolis, 11 – 69. Endrődi A. 2005. MOL gázvezeték, Csepel-Vízmű. In: Zsidi P. (ed.) Kincsek a város alatt. Budapest régészeti örökségének feltárása, 1989 – 2004, Kiállítási vezető. Treasures under the city. Survey of the archaeological heritage of Budapest, 1989 – 2004, Catalogue. Budapest, 32 – 33. Evans J. G. 1972. Land Snails in Archeology. Seminar Press, London. Evans, J. G. 1975. The Environment of Early Man in the British Isles. Paul Elek Press, London. Éry K. 1992. Útmutató csontvázleletek vizsgálatához. ELTE Kézirat, Budapest. Fall, P. L. 1987. Pollen taphonomy in a canyon stream. Quaternary Research, 28, 393 – 406. Fall, P.L., Lines, L., Falconer, S. E. 1998. Seeds of civilization: Bronze Age Rural Economy and Ecology in the southern Levant. Annals of the Association of America Geographers, 88, 107 – 125. Farkas Cs., Kőszegi Á. 2008. Előzetes felszíni kutatások (szisztematikus terepbejárás, geofizikai felmérés) és a megelőző feltárás eredményeinek összevetése a Vát – Bodon-tábla nevű lelőhely kapcsán. Vorherige Untersuchungen (systematische Geländebegehungen, geophysikalische Messungen) und der Vergleich der Freilegungs-ergebnisse in Verbindung mit dem Fundort Vát-Bodon-tábla. Savaria, a Vas Megyei Múzeumok értesítője / Bulletin of Museums of County Vas, 31, 263 – 278. Fekete M. 2004. A jánosházi halomsír. Das Hügelgrab von Jánosháza. In: Ilon G. (ed.) MΏMOΣ III. Őskoros Kutatók III. Országos Összejövetelének konferenciakötete. Halottkultusz és temetkezés. Bozsok – Szombathely 2002. október 7 – 9. Szombathely, 157 – 181. Figler A. 1996. Adatok Győr környékének bronzkorához. Angaben zur Bronzezeit in der Umgebung von Győr. Acta Musei Papensis, 6, 7 – 29. Furmánek, V. 1990. Radzovce. Bratislava. Gardner, A. R. 1998. Biotic response to Early Holocene human activity: results from palaeoenvironmental analyses of sediments from Podpesko Jezero. Dokumenta Prehistorica, 24, 63 – 77. Gardner, A. R. 1999. The ecology of Neolithic environmental impacts – re-evaluation of existing theory using case studies from Hungary. Dokumenta Prehistorica, 26, 163 – 183. Gardner, A. R., Willis, K. J. 1999. Prehistoric farming and the postglacial expansion of beech and hornbeam: a comment on Küster. Holocene, 9, 119 – 122. Gál K. 2002. Kelta ház Zanaton. A Celtic house from Zanat (Transdanubia). Ősrégészeti Levelek – Prehistoric Newsletter, 4, 88 – 91. Gedl, M. 2001. Die Bronzegefäβe in Polen. Prähistorische Bronzefunde, Abteilung II, Band 15, Stuttgart. Gerrard, J. 1992. Soil geomorphology: an integration of pedology and geomorphology. Chapman and Hall Ltd, London. Grimmer-Dehn, B. 1991. Die Urnenfelderkultur im südöstlichen Oberrheingraben. Materialhefte zur Vor- und Frühgeschichte in Baden-Württemberg, Heft 15, Stuttgart. Guba Sz., Vaday A. 2008. Salgótarján, Bevásárlóközpont – többkorszakú régészeti lelőhely. Salgótarján, Shopping centre – multi-period archaeological site. In: Kisfaludi J. (ed.) Régészeti kutatások Magyarországon 2007 – Archaeological investigations in Hungary 2007. Budapest, 11 – 34. Guiliano, M., Asia, L., Onoratini, G., Mille, G. 2007. Application of diamond crystal ATR FTIR spectroscopy to the characterization of ambers, Spectrochimica Acta. Part A, Molecular and biomolecular spectroscopy, 67, 1407 – 1411.
385
VIA 2 Gyulai F. 2001. Archeobotanika. A kultúrnövények története a Kárpát-medencében a régészeti – növénytani vizsgálatok alapján. Jószöveg Kézikönyvek Kiadó, Debrecen. Hall, S. A. 1989. Pollen analysis and palaeoecology of alluvium. Quaternary Research, 31, 435 – 438. Hampel J. 1896. A bronzkor emlékei Magyarhonban. III, Áttekintő ismertetés, Az Orsz. Rég. és Embertani Társulat Kiadványa, Budapest. Hansen, S. (1993): Beckenwagen. In: Menghin, W. (Hrsg.) Die Funde der Bronzezeit aus Frankreich. Museum für Vor- und Frühgeschichte Staatliche Museen zu Berlin, Bestandskatalog, Band 1, 123. Havasi, B., Horváth, L. 2009. Katalog. In: Heinrich-Tamaska, O., Straub, P. (Hrsg.) Keszthely – Fenékpuszta im Spiegel der Jahrtausende. Leipzig / Zalaegerszeg, 114 – 115. Hellebrandt M. 2004. Halomsíros temető csontvázas sírjai Emőd – Istvánmajorból. Körpergräber aus dem Hügelgräber-Friedhof von Emőd – Istvánmajor. In: Ilon G. (ed.) MΏMOΣ III. Őskoros Kutatók III. Országos Összejövetelének konferenciakötete. Halottkultusz és temetkezés. Bozsok – Szombathely 2002. október 7 – 9. Szombathely, 2004. 185 – 205. Herrmann, B. 1988. Behandlung von Leichenbrand. In: Knußmann, R. (Ed.) Anthropologie I. Gustav Fischer Verlag, Stuttgart, New York, 576 – 585. Hetzer, K., Willvonseder, K. 1952. Das Urnenfeld von Groß – Enzersdorf (Wien, 22. Bezirk). Archaeologia Austriaca, IX, 52 – 76. Heybroek, H. M. 1963. Diesases and lopping for fodder as possible causes of a prehistoric decline of Ulmus. Acta Botanica Neederlandica, 12, 2 – 22. Homola I. 1997. Technikai megfigyelések őskőkori kőeszközökön. Technical Observations on Prehistoric Stone Artifacts. Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei, 5, 27 – 55. Honti, Sz. 1993. Angaben zur Geschichte der Urnenfelderkultur in Südwest-Transdanubien. In: Pavúk, J. (Ed.) Actes du XIIe Congrès International des Sciences Préhistoriques et Protohistoriques. Bratislava, 1 – 7 szeptembre 1991. Bratislava, 147 – 155. Honti Sz., Németh P., Siklósi Zs. 2007. Balatonboglár – Berekre-dűlő és Balatonboglár – Borkombinát. In: Belényesy K., Honti Sz., Kiss V. (szerk. / eds.) Gördülő idő. Régészeti feltárások az M7-as autópálya Somogy megyei szakaszán Zamárdi és Ordacsehi között. Rolling Time. Excavations ont he M7 Motorway in County Somogy between Zamárdi and Ordacsehi. [Kaposvár – Budapest] 167 – 180. Horváth, L. 1987. The surroundings of Keszthely. In: Kovács, T., Petres, É., Szabó, M. (Eds.) Corpus of celtic finds in Hungary. Transdanubia 1, Budapest, 63 – 178. Horváth L. 1994. Adatok Délnyugat-Dunántúl későbronzkorának történetéhez. Angaben zur Geschichte der Spätbronzezeit in SW-Transdanubien. Zalai Múzeum, 5, 219 – 235. Horváth L. 1996. Késő bronzkor. In: Költő L., Vándor L. (szerk. / eds.) Évezredek üzenete a láp világából. (Régészeti kutatások a Kis-Balaton területén 1979 – 1992). Kaposvár – Zalaegerszeg, 57 – 66. Horváth, T. 1999. Contribution to the study of Hungaryan Amber-finds. Savaria Pars Archaeologica, 24 / 3, 277 – 289. Huntley, B., Birks, H. J. B. 1983. An Atlas of Past and Present Pollen Maps for Europe 0-13,000 Years Ago. Cambridge University Press, Cambridge. Ilon G. 1996. A késő halomsíros – kora urnamezős kultúra temetője és tell települése Németbánya határában. Das Gräberfeld und tell der Späthühelgräber – Frühurnenfelderkultur in der Gemarkung Németbánya. Acta Musei Papensis, 6, 89 – 208. Ilon, G. 1998. Late Bronze Age Bronze Hoard from Szentkirályszabadja, Veszprém County, Hungary. Specimina Nova. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Történelem Tanszékeinek Évkönyve, 1996, XII, 81 – 194. Ilon G. 1999. A bronzkori halomsíros kultúra temetkezései Nagydém – Középrépáspusztán és a hegykői edénydepot. Die Bestattungen der bronzezeitlichen Hügelgräberkultur in Nagydém – Középrépáspuszta und das Gefässdepot von Hegykő. Savaria Pars Archaeologica, 24 / 3, 239 – 276. Ilon, G. 2001. Siedlungswesen und Bestattungssitten in Gór. Zum Übergang von der Urnenfelderzur Hallstattzeit. In: Lippert, A. (Hrsg.) Die Drau-, Mur- und Raab-Region im 1. vorchristlichen Jahrtausend. Akten des internationalen und interdisziplinären Symposiums vom 26. bis 29. April 2000 in Bad Radkersburg. Universitätsforschungen zur Prähistorischen Archäologie, 78, Bonn, 243 – 267.
386
Irodalom / References Ilon G. 2004. Szombathely őskori településtörténetének vázlata. Avagy a római kor előtt is volt élet. Outline of the Pre-historic settlement of Szombathely, or life before the Roman Age. Szombathely. Ilon, G. 2007. Settlement pattern in the Velem – Szent Vid area. In: Zatykó, Cs., Juhász, I., Sümegi, P. (eds.) Environmental archaeology in Transdanubia. Varia Archaeologica Hungarica, XX, Budapest, 281 – 307. Ilon G. 2009. A kerék, a nap, a vízimadár és a napbárka késő bronzkori kardjainkon... a kereskedelem avagy más kapcsolatok lehetséges lenyomatai? The wheel, sun, water bird and sun bark on Late Bronze Age swords... impressions of trade or other possible connections? In: Ilon G. (ed.) MΩΜΟΣ VI. Őskoros Kutatók VI. Összejövetelének konferenciakötete. Nyersanyagok és kereskedelem. Proceedings of the 6th meeting for the researchers of prehistory. Raw materials and trade. Kőszeg, 19 – 21 March, Szombathely, 151 – 188. Ilon G., Juhász I., Sümegi P., Jakab G., Szegvári G., Törőcsik T. 2005. Mezőlak – Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei. The history of Marcal-valley from prehistory to the middle ages reflected by an archaeological-environmental survey. Results of the geo-archaeological survey on the Mezőlak – Szélmező peatbog. Savaria, 29, 147 – 216. Ilon G., Oross K., Molnár A. 2001. Előzetes jelentés a Sé – Doberdón végzett 1998. évi leletmentésről (Vas megye). Preliminary report of the rescue excavations conducted at in Sé – Doberdó 1998 (Vas County). In: Kisfaludi J. (ed.) Régészeti kutatások Magyarországon 1998. – Archaeological Investigations in Hungary 1998. Budapest, 63 – 75. Ilon G., Tóth G. 2005. A Szombathely – zanati késő bronzkor – kora vaskor átmenetének idejére keltezhető temetkezések és embertani feldolgozásuk. Die Bestattungen in Szombathely – Zanat aus der Übergangsphase von der Spätbronzezeit zur Früheisenzeit und deren antropologische Untersuchung. Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője / Bulletin of Museums of County Vas, 29, 131 – 145. Ilon G., Sümegi P., Bodor E., 2006. A Ság-hegy környékének története régészeti adatok és környezetrégészeti vizsgálat tükrében. The history of Ság Hilľs immediate vicinity as reflected by archaeological data and the survey of environmental archaeology. Zalai Múzeum, 15, 295 – 314. IRUG Spectral Database Edition 2000. INFRARED AND RAMAN USERS GROUP. (2000). Infrared and Raman Users Group [Web site]. Pennsylvania, Infrared and Raman Users Group. Elérés / Available at: http: / / www.irug.org / ., [Hozzáférés / Accessed 06 / 04 / 2009] Jacomet, S., Kreuz, A. 1999. Archäobotanik. Aufgaben, Methoden und Ergebnisse vegetations- und agrargeschichtlicher Forschung. Verlag Eugen Ulmer, Stuttgart. Jakab G., Sümegi P. 2004. A lágyszárú növények tőzegben található maradványainak határozója mikroszkópikus bélyegek alapján. Kitaibelia, 9, 93 – 129. Jakab, G., Sümegi, P. 2007. The vegetation history of Baláta-tó. In: Zatykó, Cs., Juhász, I., Sümegi, P. (eds.) Environmental Archaeology in Transdanubia (Hungary). Varia Archaeologica Hungarica, XX, Budapest, 334 – 336. Jakab, G., Sümegi, P., Magyari, E. 2004. A new paleobotanical method for the description of Late Quaternary organic sediments (Mire-development pathways and palaeoclimatic records from S Hungary). Acta Geologica Hungarica, 47, 373 – 409. Jakab, G., Majkut, P., Juhász, I., Gulyás, S., Sümegi, P., Törőcsik, T. 2009. Palaeoclimatic signals and anthopogenic distubance from the peatbog at Nagybárkány (North Hungary). Palaeohydrology, 631, 87 – 106. Jankovits, K. 1992. Spätbronzezeitliche Hügelgräber in der Bakony-Gegend. Acta Archhaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 44, 3 – 81. Járai-Komlódi M. 1966. Adatok az Alföld negyedkori klíma és vegetácitörténetéhez. I. Botanikai Közlemények, 53(3), 191 – 201. Járai-Komlódi M. 1969: Adatok az Alföld negyedkori klíma és vegetácitörténetéhez. II. Botanikai Közlemények, 56, 43 – 55. Jerem E., Facsar G., Kordos L., Krolopp E., Vörös I. 1985. A Sopron Krautackeren feltárt vaskori telep régészeti és környezetrekonstrukciós vizsgálata. I. Archeológiai Értesítő, 111, 141 – 169. Jerem E., Facsar G., Kordos L., Krolopp E., Vörös I. 1986. A Sopron Krautackeren feltárt vaskori telep régészeti és környezetrekonstrukciós vizsgálata. II. Archeológiai Értesítő, 112, 3 – 24.
387
VIA 2 Jerem, E., Metzner-Nebelsick, C. 2002. Eine außgewöhnlichte Grabbausstattung aus dem urnenfelderzeitlichen Gräberfeld von Sopron – Krautacker. Budapest Régiségei, XXXVI, 313 – 325. Jiráň, L. 2002. Die Messer in Böhmen. Prähistorische Bronzefunde, Abteilung VII,Band 5, Stuttgart. Juhász I. E. 2001. A Szévíz völgye negyedkori növényvilága. In: Szabó T., Bártfai I. (eds.) Környezeti ártalmak és légzőrendszer. Zalaegerszeg, 125 – 136. Juhász, I. E. 2002. A Délnyugat Dunántúl negyedkori vegetációtörténetének palinológiai rekonstrukciója. (Reconstitution palynologique de la végétation depuis le Tardiglaciaire dans la région de Zala, sud-ouest de la Hongrie). PhD disszertáció Pécs-Marseille. Juhász, I. E. 2005: Preliminary palynological results from the Nádas-tó peat bog at Nagybárkány, north-east Hungary. The late holocene environmental history. In: Gál, E., Juhász, I., Sümegi, P. Eds. Environmental Archaeology in North-Eastern Hungary. Varia Archaeologica Hungarica, XIX, MTA Régészeti Intézete, Budapest. Juhász, I. 2007a. Comparison and correlation of four pollen sequences from the Little Balaton region (Zalavár, Fönyed, Keszthely and Alsópáhok). In: Zatykó, Cs., Juhász, I., Sümegi, P. (eds.) Environmental Archaeology in Transdanubia (Hungary). Varia Archaeologica Hungarica, XX, Budapest, 36 – 51. Juhász, I. 2007b The pollen sequence from Alsópáhok. In: Zatykó, Cs., Juhász, I., Sümegi, P. (eds.) Environmental Archaeology in Transdanubia (Hungary). Varia Archaeologica Hungarica, XX, Budapest, 29 – 35. Juhász, I. 2007c Palaeoenvironmental studies in the Hahót Valley. In: Zatykó, Cs., Juhász, I., Sümegi, P. (eds.) Environmental Archaeology in Transdanubia (Hungary). Varia Archaeologica Hungarica, XX, Budapest, 179 – 198. Kalicz, N. 1998. Siedlungsfunde der Früheisenzeit aus Nordostungarn. In: Hänsel, B., Machnik, J. (Hrsg.) Das Karapenbecken und die osteuropäische Steppe. Südosteuropa-Schriften, Band 20, Prähistorische Archäologie in Südosteuropa, Band 12, 423 – 436. Kalicz, N., Kalicz-Schreiber, R. 1996. Grabkomplexe mit Messern und Rasiermessern aus dem spätbronzezeitlichen Gräberfeld von Budapest – Békásmegyer. In: Kovács, T. (Hrsg.) Studien zur Metallindustrie im Karpatenbecken und den benachbarten Regionen. Festschrift für Amália Mozsolics zum 85. Geburtstag. Budapest, 323 – 337. Kalicz-Schreiber, R. 1991. Das spätbronzezeitliche Gräberfeld von Budapest. Prähistorische Zeitschrift, 66, 161 – 196. Kaus, M. 1984. Das Gräberfeld der jüngeren Urnenfelderzeit von Stillfried an der March. Forschungen in Stillfried, Band 6, Wien. Kašuba, M. 2007. Zur Entstehung der Basarabi-Kultur in Osteuropa. Situla, 44, 369 – 380. Kemenczei, T. 1996. Zum Übergang von der Bronze- zur Eisenzeit in NW-Transdanubien. Folia Archaeologica, 45, 91 – 131. Kemenczei, T. 1996a. Zur Deutung der endbronze- und früheisenzeitlichen Depotfunde Ungarns. In: Arcäologische Forschungen zum Kultgeschehen in der jüngeren Bronzezeit und frühen Eisenzeit Alteuropas. Kolloquiums in Regensburg 1993. Regensburger Beiträge zur Prähistorischen Archäologie, 2, 451 – 480. Kemenczei, T. 1996b. Angaben zur Frage der endbronzezeitlichen Hortfundstufen im Donau – Theißgebiet. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 53 – 92. Kemenczei, T. 2005. Funde ostkarpatenländischen Typs im Karpatenbecken. Prähistorische Bronzefunde, Abteilung XX, Band 10, Stuttgart. Kerchler, H. 1962. Das Brandgräberfeld der jüngeren Urnenfelderkultur auf dem Leopoldsberg, Wien. Archaeologia Austriaca, XXXI, 49 – 73. Kerney, M. P., Cameron, R. A. D., Jungbluth, J. H. (1983): Die Landschnecken Nord- und Mitteleuropas. P. Parey, Hamburg-Berlin. Kézdi Á. 1970. Talajmechanika I.-II. Tankönyvkiadó, Budapest. Kimmig, W. 1964. Seevölkerbewegung und Urnenfelderkultur. Bonner Jahrbuch, 10 / I, 220 – 283. Kiszely, I. 1979. Rassengeschichte von Ungarn. In: Schwidetzky, I. (Hrsg.) Rassengeschichte der Menschheit. Europa IV. R. Oldenbourg Verlag, München, Wien 9 – 49.
388
Irodalom / References Klemm, W. 1974. Die Verbeitung der rezenten Land-Gehäuse-Schnecken in Österreich. Denkschriften der Österreichischen Akademie der Wissenschaften Mathematisch-Naturwissenschaftliche Klasse, 117, 1 – 513. Kocztur É. V. 1998. Rítusra vonatkozó megfigyelések a solymári koracsászárkori temetőben. Budapest Régiségei, XXXII, 83 – 86. Kossack, G. 1983. Früheisenzeitlicher Gütertausch. Savaria, 16, 95 – 112. Kőszegi F. 1988. A Dunántúl története a későbronzkorban. The history of Transdanubia during the Late Bronze Age. BTM Műhely, 1, Budapest. Kreiter A. 2007. Zalakomár, Alsó-Csalit. In: Kisfaludi J. (szerk. / ed.) Régészeti kutatások Magyarországon 2006 – Archaeological Investigations in Hungary 2006, Budapest, 324. Krolopp, E. 1983a. Biostratigraphic division of Hungarian Pleistocene Formations according to their Mollusc fauna. Acta Geologica Hungarica, 26, 62 – 89. Krolopp E. 1983b. A magyarországi pleisztocén képződmények malakológiai tagolása. Kandidátusi Krolopp E. 1983c. A pilismarót-diósi paleolit telep kultúrrétegéből származó minta malakológiai vizsgálata. In: T. Dobosi V. (Ed.) Pilismarót-Diós: Új őskőkori telep. Communicationes Archeologicae Hungariae, 1, 9– 27. Kvavadze, E., Gambashidze, I., Mindiashvili, G., Gogochuri, G. 2007. The first find in southern Georgia of fossil honey from Bronze Age based on palynological data. Vegetation History and Archaeobotany, 16, 399 – 404. Kvavadze, E., Rukhadze, L., Nikolaishvili, V., Mumladze, L. 2008. Botanical and zoological remains from an Early Medieval grave at Tsitsamuri, Georgia. Vegetation History and Archaeobotany, 17, 217 – 224. Kytlichová, O. 1988. K sociální struktuře kultury popelnicových Polí. Zur Sozialen Struktur der Urnenfelderkultur. Památky Archeologické, LXXIX, 342 – 389. Kytlichová, O. 1991. Die Bronzegefäβe in Böhmen. Prahistorische Bronzefunde, Abteilung II, Band 12, Stuttgart. Levant, M., Anthore, R., Dupont, J. P., Hallégout, B., Robbe, D. 1987. Intercomparaison de methodes microgranulometriques appliques a des loess. In: Pécsi, M., French, H. M. (Eds.) Loess and Periglacial Phenomena, Budapest, 11 – 27. Liharev, I. M., Rammelmeier, E. S. 1962. Nazémnimi molluskami na CCCP. Akadémia Nauka CCCP, Moszkva. Lochner, M. 1986. Ein urnenfelderzeitliches Keramikdepot aus Oberravelsbach, Niederösterreich. Archaeologia Austraica, 70, 295 – 315. Lochner, M. 1991. Studien zur Urnenfelderkultur im Waldviertel – Niederösterreich. Mitteilungen Prähistorischen Kommission, 25, Wien. Lochner, M. 1994. Späte Bronzezeit, Urnenfelderzeit. In: Neugebauer, J.-W. et al. Bronzezeit in Ostösterreich. Wissenschaftliche Schriftenreihe Niederösterreich, Bd. 98 – 101, St. Pölten-Wien, 195 – 224. Ložek, V. 1964. Quartärmollusken der Tschechoslowakei. Rozpravy Ústredniho ústavu geologického, 31, Praha. Mackereth, F. J. H. 1966. Some chemical observation on post-glacial lake sediments. Phylosophical Transaction of the Royal Society of London, B 250, 165 – 213. Magyari E. 2001. A bükk (Fagus sylvaticus) és a gyertyán (Carpinus betulus) terjedésének problematikája a Kárpát-medence holocén vegetációfejlődésében. 4. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés kiadványa, Tihany, 26 – 27. Magyari, E., Sümegi, P., Braun, M., Jakab, G. 2002. Retarded hydrosere: anthropogenic and climatic signals in a Holocene raised bog profile from the NE Carpathian Basin. Journal of Ecology, 89, 1019 – 1032. Maher, L. J. Jr. 1972. Nomograms for counting 0.95 confidence limits of pollen data. Review of Palaeobotany and Palynology, 13, 85 – 93. Majnarič-Panždič, N. 1988. Prilog poznavanju kasnoga bronanog doba u sjeverozapadnoj Hrvatskoj. Archeološki radovi i rasprave, 11, 9 – 27. Makkay J. 1963. Adatok a péceli (badeni) kultúra vallásos elképzeléseihez. Data to the religious beliefs of the Pécel (Baden) culture. Archaeologiai Értesítő, 90, 3 – 16.
389
VIA 2 Makkay, J. 1992. Angaben zur Archäologie der Indogermanenfrage, V. Acta Archhaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 44, 213 – 237. Makkay, J. 2006. The Late Bronze Age hoard of Nadap. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, XLVIII, 135 – 184. Malina, R. M. 1988. Physical Activity in Early and Modern Populations: An Evolutionary View. In: Malina, R. M., Eckert, H. M. (eds.) Physical Activity in Early and Modern Populations. American Academy of Physical Education Papers, No. 21, Champaign, 1 – 12. Maráz B. 1979. Pécs – Jakabhegy. Előzetes jelentés az 1976 – 77. évi ásatásokról. Pécs – Jakabhegy. Vorbericht über die Ausgrabungen des Jahres 1976 – 77. Archaeologiai Értesítő, 106, 78 – 93. Maróti É., Kecskés A. 2008. A solymári késő bronzkori temető. In: Ottományi K. (szerk.) Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében. Szentendre, 49. Maruszcak, H. 1987. Problems of paleogeographic interpretation of ice wedge casts in European loesses. In: Pécsi, M., French, H. M. (eds.) Loess and Periglacial Phenomena. Budapest, 285 – 302. Matthäus, H. 1981. Kyknoi de aesan to arma. Spätmykenische und urnenfelderzeitliche Vogelplastik. In: Lorenz, H. (Hrsg.) Studien zur Bronzezeit. Festschrift für Wilhelm Albert v. Brunn. Mainz/Rhein, 277 – 297. Medzihradszky, Zs. 2001. The Holocene sequence of the pollen record from Keszthely – Úsztatómajor, Hungary. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 93, 5 – 12. Medzihradszky, Zs. 2005. Holocene vegetation history and human activity in the Kis-Balaton area, W. Hungary. Studia Botanica Hungarica, 36, 77 – 100. Meijer, T. 1985. The pre-Weichselian nonmarine molluscan fauna from Maastricht-Belvédere (Southern Limburg, the Netherlands). Mededelingen Rijks Geologische Dienst, 39, 75 – 103. Mellars, P. 1976. Fire, ecology, animal populations and man: a study of some ecological relationship in prehistory. Proceedings of the Prehistory Society, 42, 15 – 45. Metzner-Nebelsick, C. 1998. Abschied von den „Thrako-Kimmeriaern”? – Neue Aspekte der Interaktion zwischen karpatenländischen Kulturgruppen der späten Bronze- und frühen Eisenzeit mit der osteuropäischen Steppenkoine. In: Hänsel, B., Machnik, J. (Hrsg.) Das Karpatenbecken und die Osteuropäische Steppe: Nomadenbewegungen und Kulturaustausch in den vorchristlichen Metallzeiten (4000-500 v. Chr.) Südosteuropa-Schriften, Band 20, Prähistorische Archäologie in Südosteuropa, Band 12, 361 – 422. Metzner-Nebelsick, C. 2002. Der „Thrako-Kimmerische” Formenkreis aus der Sichte der Urnenfelder- und Hallstattzeit im südlichen Pannonien. I-II, Rahden / Westf. Mithay S. 1988. Beszámoló az Ugod – katonavágási későbronzkori ásatásokról. Bericht über die spätbronzezeitlichen Ausgrabungen in Ugod – Katonavágás. Acta Musei Papensis, 1, 7 – 18. Miske, K. 1908. Die prähistorische Ansiedlung Velem St. Vid. Wien. Moinat, P., David-Elbiali, M. 2003. Défunts, bûchers et céramiques: la nécropole de Lausanne-Vidy (VD) et les pratiques fenéraires sur le Plateau suisse du XIe au VIIIe s.av.J.-C. Cahiers ďarchéologie romande, 93, Lausanne. Molleson, T. I. 1986. Skeletal Age and Palaeodemography. In: Bittles, A. H., Collins, K. J. (eds.) The Biology of Human Ageing. Cambridge University Press, Camridge, London, New York, New Rochelle, Melbourne, Sydney, 95 – 118. Molnár, S., Peszlen, I., Paukó, A. 2007. Faanatómia. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. Moore, P.D., Webb, J.A., Collinson, M.E. 1991. Pollen analysis. Blackwell Scientific Publications, Oxford. Moosleitner, F. 1996. Zum Übergang von der Urnenfelderzeit zur Hallstattperiode im Salzburger Becken. In: Jerem, E. (Red.) Die Osthallstattkultur. Akten des Internationalen Symposiums Sopron, 10.14. Mai 1994. Archaeolingua, 7, Budapest, 315 – 325. Mozsolics, A. 1985. Bronzefunde aus Ungarn. Depotfundhorizonte von Aranyos, Kurd und Gyermely. Budapest. Mozsolics, A. 2000. Bronzefunde aus Ungarn. Depotfundhorizonte von Hajdúböszörmény, Román und Bükkszentlászló. Prähistorische Archäologie in Südosteuropa, Band 17, Kiel.
390
Irodalom / References Mócsy A. 1975. Pannonia a késői császárkorban. Apollo könyvtár, 4, Budapest. Mócsy A. 1984. A római kor. In: Székely Gy. (főszerk.) Magyarország története tíz kötetben, I/1, Budapest, 199 – 264. Müller, S. 2007. Das hallstattzeitliche Gräberfeld von Vrádište – Untersuchungen zur Grabausstattung und Beigabenstrukturierung. Situla, 44, 623 – 641. Müller R. 2007a. Késő bronzkori magaslati település kutatása Várvölgy, Nagyláz-hegyen (2003 – 2006). Investigation of a hill settlement the Late Bronze Age at Várvölgy, Nagyláz-hegy (2003 – 2006). In: Kisfaludi J. (ed.) Régészeti kutatások Magyarországon 2006. Archaeological Investigations in Hungary 2006. Budapest, 5 – 26. Müller-Karpe, H. 1959. Beiträge zur Chronologie der Urnenfelderzeit nördlich und südlich der Alpen. Römisch-Germanische Forschungen, 22, Berlin. Nagy L. 1939. A középrépáspusztai (Veszprém megye) kora-vaskori temető. Das früheisenzeitliche Gräberfeld von puszta Középrépás (Komitat Veszprém). Folia Archaeologica, I – II, 1 – 19. Nagy L. 1979. A tűzikutya és a holdidol kérdése magyarországi leletek alapján. Zur Feuerbock- und Mondidolfrage Aufgrund der Ungarländischen Funde. Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, 14, 19 – 73. Nebelsick, L. D. 1996. Herd im Grab? Zur Deutung der kalenderberg-verzierten Ware am Nordostalpenrand. In: Jerem, E. (Red.) Die Osthallstattkultur. Akten des Internationalen Symposiums Sopron, 10.-14. Mai 1994. Archaeolingua, 7, Budapest, 327 – 364. Nebelsick, L. D. 1997. Trunk und Transzendens. Trinkgeschirr im Grab zwischen der frühen Urnenfelder- und der späten Hallstattzeit im Karpatenbecken. In: Becker, C., Dunkelmann, M. L., Metzner-Nebelsick, C., Peter-Röcher, H., Roeder, M., Teržan, B. (Hrsg.) Хρόνος. Beiträge zur prähistorischen Archäologie zwischen Nord- und Südosteuropa. Festschrift für Bernhard Hänsel. Espelkamp, 373 – 387. Nebelsick, L. D. 2007. Die Grenze. Rituell denotierte Grabenstrukturen der späten Bronzezeit im Mittelelbe – Saale-Gebiet. Situla, 44, 267 – 300. Nebelsick, L. D., Eibner, A., Leuermann, E., Neugebauer, J-W. 1997. Hallstattkultur im Osten Österreichs. St. Pölten. Nemeskéri, J. 1961. Probleme der paläobiologischen Rekonstruktion der früheisenzeitlichen Population von Neszmély. Acta Archhaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 13, 83 – 87. Nemeskéri J., Harsányi, L. 1968. A hamvasztott csontvázleletek vizsgálatának kérdései. Questions of the examination of cremated bone-finds. Anthropologiai Közlemények, 12, 99 – 116. Neugebauer, J-W. 1996. Der Übergang von der Urnenfelder- zur Hallstattkultur am Beispiel des Siedlungs- und Bestattungsplatzes von Franzhausen im Unteren Traisental, Niederösterreich. In: Jerem, E. (Red.) Die Osthallstattkultur. Akten des Internationalen Symposiums Sopron, 10.-14. Mai 1994. Archaeolingua 7, Budapest, 379 – 394. Novotná, M. 1991. Die Bronzegefäβe in der Slovakei. Prähistorische Bronzefunde Abteilung II, Band 11. Stuttgart. Novotná, M. 1995. Stand und Aufgaben der Urnenfelderforschung in der Slowakei und Angrenzenden Gebieten. In: Beiträge zur Urnenfelderzeit nördlich und südlich der Alped. Römisch-Germanisches Zentralmuseum Monographien, Band 35, Bonn, 373 – 387. Ottományi K. 2008. Budaörsi urnasírok (Kamaraerdei-dűlő). Az urnamezős kultúra népe Érden. In: Ottományi K. (szerk.) Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében. Szentendre, 45, 48. Pare, Ch. 1998. Beiträge zum Übergang von der Bronze- zur Eisenzeit im Mitteleuropa. Teil I: Grundzüge der Chronologie im östlichen Mitteleuropa (11. – 8. Jahrhundert v. Chr.). Jahrbuch des RömischGermanischen Zentralmuseums, 45/1, 293 – 433. Patay, P., Petres É. F. 1990. Die Bronzegefäβe in Ungarn. Prähistorische Bronzefunde, Abteilung II, Bd. 10, München. Patek E. 1958. A tököli koravaskori urnatemető. Cimetière à incinération découvert dans le village de Tököl et datant de la première époque de ľ Âge de fer. Budapest Régiségei, XVIII, 385 – 424. Patek, E. 1961. Die Siedlung und das Gräberfeld von Neszmély. Acta Archhaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, XIII, 33 – 82. Patek, E. 1968. Die Urnenfelderkultur in Transdanubien. Archaeologia Hungarica Series Nova, 44, Budapest.
391
VIA 2 Patek, E. 1982. Neue Untersuchungen auf dem Burgstall bei Sopron. Bericht der Römisch-Germanische Komission, 63, 106 – 177. Patek, E. 1984. Zum Übergang von der Urnenfelderzeit zur Hallstattzeit in Transdanubien. Überblick über den heutigen Forschungsstand. In: Jerem, E. (Red.) Hallstatt Kolloquium Veszprém 1984. Mitteilungen des Archäologischen Institutes der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, Beiheft 3, Budapest, 165 – 171. Patek E. 1991a. A Szabó János Győző által feltárt „preszkíta” síranyag. A Füzesabony – Mezőcsát típusú temetkezések újabb emlékei Heves megyében. Die von János Győző Szabó freigelegten „preskythischen” Grabfunde. Die neuen Denkmäler der Bestattungen des Typs Füzesabony – Mezőcsát im Komitat Heves. Agria, XXV – XXVI, 61 – 118. Patek, E. 1991b. Der Tumulus Nr. 177 von Sopron – Burgstall. Acta Archhaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 43, 273 – 298. Patek, E. 1993. Westungarn in der Hallstattzeit. Weinheim. Pavišič, I. 2001. Die spätbronzezeitliche Siedlung Špičak in Hrvatsko zagorje. In: Lippert, A. (Hrsg.) Die Drau-, Mur- und Raab-Region im 1. vorchristlichen Jahrtausend. Akten des internationalen und interdisziplinären Symposiums vom 26. bis 29. April 2000 in Bad Radkersburg. Universitätsforschungen zur Prähistorischen Archäologie, Band 78, Bonn, 165 – 179. Payette, S. 1991. Fire as a controlling process in the North American boreal forest. In: Shugart, H.H., Leemans, R., Bonan, G. B. (Eds.) Systems Analysis of the Global Boreal Forest. Cambridge University Press, Cambridge, 144 – 169. Petres, F. É. 1960. Früheisenzeitliches Gräberfeld in Vál. Alba Regia, 1, 17 – 42. Pittioni, R. 1954. Urgeschichte des Österreichischen Raumes. Wien. Podani J. 1978. Néhány klasszifikációs és ordinációs eljárás alkalmazása a malakofaunisztikai és cönológiai adatok feldologzásában. I. Állattani Közlemények, 65, 103 – 113. Podani J. 1979. Néhány klasszifikációs és ordinációs eljárás alkalmazása a malakofaunisztikai és cönológiai adatok feldologzásában. II. Állattani Közlemények, 66, 85 – 97. Podani, J. 1993. SYN-TAX 5.0: Computer programs for multivariate data analysis in ecology and systematics. Abstracta Botanica 17, 289 – 302. Price, D. T. 1987 The mesolithic of Western Europe. Journal of World Prehistory, 3, 225 – 305. Price, D. 1991. The Mesolithic of Northern Europe. Annual Review of Anthropology, 20, 211 – 233. Primas, M. 2008. Bronzezeit zwischen Elbe und Po. Strukturwandel in Zentraleuropa 2200 – 800 v. Chr. Universitätsforschungen zur Prähistorischen Archäologie, Band 150, Bonn. Raczky P., Kovács J. S-né. 2009. Festékanyag- és szervesbevonat-elemzések alföldi késő neolitikus díszkerámiákon. (Az első vizsgálati eredmények.) Analysis of pigments and organic coatings ont he Late Neolithic fine ware of the Great Hungarian Plain. (Preliminary results). In: Bende L., Lőrinczy G. (eds.) Medinától Etéig. Tisztelgő írások Csalog József születésének 100. évfordulóján. Szentes, 135 – 144. Rácz T. 2006. Ecser 2. és Maglód 1. lelőhely. In: Tari E. (szerk.) Régészeti kutatások mésfél millió négyzetméteren. Autópálya és gyorsforgalmi utak építését megelőző régészeti feltárások Pest megyében 2001 – 2006. Pest megyei Múzeumi Füzetek Új sorozat, 7, Szentendre, 15, 36 – 38. Reille, M. 1992. Pollen et spores d’europe et d’afrique du nord, supplement 1. Laboratoire de Botanique historique et Palynologie, Marseille. Renhart, S. 1996. Das Brandgräberfeld von Bischofshofen – antropologische Zwischenergebnisse. In: Jerem, E. (Red.) Die Osthallstattkultur. Akten des Internationalen Symposiums Sopron, 10.-14. Mai 1994. Archaeolingua, 7, Budapest, 413 – 430. Repiszky 1999. Bányarégészet a Felföldön. Kutatási terv és előtanulmány. In: Korkes Zs. (ed.) Kutatások Pest megyében Tudományos konferencia II. Pest Megyei Múzeumi Füzetek, 5, 7 – 18. Rick, T. C., Erlandson, M. J., Vellanoweth, R. L., Braje, T. J. 2005. From Pleistocene Mariners to Complex HunterGatherers: The Archaeology of the California Channel Islands. Journal of World Prehistory, 19, 169 – 228. Romsauer, P. 1999. Zur Frage der Westgrenze der Mezőcsát-Gruppe. In: Jerem, E., Poroszlai, I. (eds.) Archaeology of the Bronze and Iron Age. Archaeolingua, 9, Budapest, 167 – 176.
392
Irodalom / References Rösch, M. 1999. Evaluation of honey residues from Iron Age hill-top sites in south-western Germany: implications for local and regional land use and vegetation dynamics. Vegetation History and Archaeobotany, 8, 105 – 112. Rösch, M. 2005. Pollen analysis of the contents of excavated vessels - direct archaeobotanical evidence of beverages. Vegetation History and Archaeobotany, 14, 179 – 188. Rudner E. 2001. Felső-pleisztocén vegetációtörténeti és paleoökológiai elemzések Magyarországról faszénmaradványok alapján. PhD dolgozat, Pécs-Budapest. Rudner, E., Jerem, E. 2003. Anthracological investigation at Sopron – Krautacker (NW-Hungary). British Archeological Report, 1043, 45 – 53. Rudner, E., Sümegi, P., Bajzáth, J., Torma, A., Jakab, G. 2004. The results of wood anatomy, charcoal, and fruit and seed analyses. In: Sümegi, P., Gulyás, S. Eds. The geohistory of Bátorliget Marshland. Archaeolingua Press, Budapest, 173 – 182. Rychner, V. 1995. Stand und Aufgaben dendrochronologischer Forschung zur Urnenfelderzeit. In: Beiträge zur Urnenfelderzeit nördlich und südlich der Alped. Römisch-Germanisches Zentralmuseum Monographien, Band 35, Bonn, 455 – 487. Říhovský, J. 1965. Das Urnengräberfeld von Klentnice. Fontes Archaeologici Pragensis, 8, Prague. Říhovský, J. 1972. Die Messer in Mähren und dem Ostalpengebiet. Prähistorische Bronzefunde, Abteilung VII, Band 1, München. Říhovský, J. 1983. Die Nadeln in Westungarn. Prähistorische Bronzefunde, Abteilung XIII, Bd. 10, München. Sági K. 1967. Árpád-kori varázslás régészeti emlékei. Andenken der Zauberei während der Arpadenzeit. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 6, 55 – 88. Schmid, E. 1972. Atlas of Animal Bones For Prehistorians, Archaeologists and Quaternary Geologists. Elsevier Publishing Company. Amsterdam-London-New York. Schoch, W., Heller, I., Schweingruber, F. H., Kienast, F. 2004. Wood anatomy of central European Species. Online version: www.woodanatomy.ch Schumacher-Matthäus, G. 1985. Studien zu bronzezeitlichen Schmucktrachten im Karpatenbecken: ein Beitrag zur Deutung der Hortfunde im Karpatenbecken. Marburger Studien zur Vor- und Früchgeschichte, Band 6, Mainz am Rhein. Schwidetzky, I., Rösing, F. W. 1989. Vergleichend-statistische Untersuchungen zur Anthropologie von Neolithikum und Bronzezeit. Homo, 40, 4 – 45. Shillito, L. M., Almond, M. J., Wicks, K., Marshall, L-J. R., Matthews, W. 2009. The use of FT-IR as a screening technique for organic residue analysis of archaeological samples, Spectrochimica Acta. Part A, Molecular and biomolecular spectroscopy,, 72, 120 – 125. Skriba P. 2008. 86. sz. főút VAS 011., Szombathely – Zanat I / 1 lelőhely. Zárójelentés megelőző régészeti feltárásról. Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat II. sz. Regionális Iroda, Szombathely. Smith, A. G. 1970. The infuence of Mesolithic and Neolithic man on British vegetation. In: Walker, D., West, R. G. (eds.) Studies in the Vegetational History of the British Isles. Cambridge Univerity Press, Cambridge, 81 – 96. Soós L. 1943. A Kárpát-medence Mollusca-faunája. Akadémiai Kiadó, Budapest. Southwood, T. R. E. 1978. Ecological methods with particular reference to the study of insect populations. Chapmann and Hall, London. Sparks, B. W. 1961. The ecological interpretation of Quaternary non-marine Mollusca. Proceedings of the Linnean Society of London, 172, 71 – 80. Sperber, L. 1987. Untersuchungen zur Chronologie der Urnenfelderkultur im nördlichen Alpenvorland von der Schweiz bis Oberösterreich. Bonn. Sperber, L. 1999. Zu den Schwertträgern im westlichenkreis der Urnenfelderkultur: Profane und Religiöse Aspekte. In: Eliten in der Bronzezeit. Ergebnisse zweier Kolloquien in Mainz und Athen. Teil 2, Römisch-Germanisches Zentralmuseum Monographien, Band 43, Mainz, 605 – 659. Stegmann-Rajtár, S. 1992. Spätbronze- und früheisenzeitliche Fundgruppen des mittleren Donaugebietes. Bericht der Römisch-Germanische Komission, 73, 29 – 179.
393
VIA 2 Stieber, J. 1956. Anthrakotomische Untersuchung. Folia Archaeologica, 8, 3 – 11. Stieber J. 1967. A magyarországi felső-pleisztocén vegetációtörténete az anthrakotómiai eredmények (1957-ig) tükrében. Földtani Közlöny, 97, 308 – 316. Stockmarr, J. 1971. Tablets with Spores used in Absolute Pollen Analysis. Pollen et Spores, 13, 615 – 621. Strohschneider, M. 1976. Das späturnenfelderzeitliche Gräberfeld von Stillfried. In: Forschungen in Stillfried, Band 2, Wien, 31 – 69, Taf. 8 – 25. Sümegi P. 1995. Az utolsó 30.000 év változásainak rekonstrukciója őslénytani adatok alapján a Kárpát-medence centrális részén. In: Berényi Dénes professzor születésének 95. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos emlékülés előadásai. Debrecen, 1995. szeptember 6 – 7. KLTE Meteorológiai Tanszék, Magyar Meteorológiai Társaság Debreceni Csoportja, MTA Debreceni Területi Bizottsága Meteorológiai Munkabizottság, Debrecen, 244 – 258. Sümegi P. 1996. Az ÉK-magyarországi löszterületek összehasonlító őskörnyezeti és sztratigráfiai értékelése. (Kandidátusi értekezés, Debrecen, kézirat) Sümegi P. 1998. Az utolsó 15000 év környezeti változásai és hatásuk az emberi kultúrákra Magyarországon. In: Ilon G. (ed.) A régésztechnikus kézikönyve. I, Szombathely, 367 – 397. Sümegi, P. 1999. Reconstruction of flora, soil and landscape evolution, and human impact on the Bereg Plain from late-glacial up to the present, based on palaeoecological analysis. In: Hamar, J., Sárkány-Kiss, A. (Eds.) The Upper Tisa Valley. Tiscia Monograph Series, Szeged, 173 – 204. Sümegi P. 2000. A középkori Kárpát-medence éghajlati és környezeti viszonyai. In: Bende L., Lőrinczy G. (eds.) A középkori magyar agrárium. Ópusztaszeri TE KHT Kiadványa, Ópusztaszer, 9 – 25. Sümegi P. 2001. A negyedidőszak földtanának és őskörnyezettanának alapjai. JATEPress, Szeged. Sümegi P. 2003. Régészeti geológia és történeti ökológia alapjai. JATEPress, Szeged. Sümegi, P. 2004. The results of paleoenvironmental reconstruction and comparative geoarcheological analysis for the examined area. In: Sümegi, P., Gulyás, S. (Eds.) The geohistory of Bátorliget Marshland. Archaeolingua Press, Budapest, 301 – 348. Sümegi, P. 2005. Loess and Upper Paleolithic Environment in Hungary. Grafon Kiadó, Nagykovácsi. Sümegi P. 2007. Magyarország negyedidőszak végi környezettörténete. MTA Doktori Értekezés, Budapest – Szeged. Sümegi, P. 2009. Der Balaton als kartongraphisch-paläoökologisches Forschungsobjekt in Vergangenheit und Geenwart. In: Heinrich-Tamaska, O., Straub, P. (Hrsg.) Keszthely-Fenékpuszta im Spiegel der Jahrtausende. Keszthely-Fenékpuszta az évezredek tükrében. Geisteswissenschaftliches Zentrum Geschichte und Kultur Ostmitteleuropas an der Universtät Leipzig, Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, Budapest, 19 – 28. Sümegi, P., Bodor, E. 2000. Sedimentological, pollen and geoarcheological analysis of core sequence at Tököl. In: Poroszlai, I., Vicze, M. (Eds.) Szászhalombatta Archaeological Expedition. Archeolingua Press, Budapest, 83 – 96. Sümegi P., Magyari E., Dániel P., Hertelendi E., Rudner E. 1999. A kardoskúti Fehér-tó negyedidőszaki fejlődéstörténetének rekonstrukciója. Földtani Közlöny, 129, 479 – 519. Sümegi, P., Magyari, E., Szántó, Zs., Gulyás, S., Dobó, K. 2002. Part II. Man and environment in the Late Neolithic of the Carpathian Basin – a preliminary geoarcheological report of Polgár – Csőszhalom. In: Aslan, R., Blum, S., Kastl, G., Schweizer, F., Thumm, D. (eds.) MauerSchau, 2, Festschrift für Manfred Korfmann. Verlag Bernard Albert Greiner, Remshalden-Grunbach, 838 – 840. Sümegi, P., Törőcsik, T., Jakab, G., Gulyás, S., Pomázi, P., Majkut, P., Páll, D. G., Persaits, P., Bodor, E. 2008. The environmental history of Fenékpuszta with a special attention to the climate and precipitation of the last 2000 years. Acta Geographica Szegedensis, 43, 127 – 138. Sümegi P., Jakab G., Persaits G., Törőcsik T. 2009a. A Baláta-tó környezettörténete. Erdő és klíma VII. konferencia kötete, Sopron. (in press) Sümegi P., Ilon Gábor, Jakab G., Páll D. G., Törőcsik T. 2009b Neolit és rézkori régészeti kultúrák és környezeti hátterük az Alpokaljáról. In: Bende L., Lőrinczy G. (eds.) Medinától Etéig. Régészeti Tanulmányok Csalog József születésének 100. évfordulójára. Koszta József Múzeum Kiadványa, Szentes, 189 – 195.
394
Irodalom / References Symes, S. A., Rainwater, C. W., Chapman, E. N., Gipson, D. R., Piper, A. L. 2008. Patterned Thermal Destruction of Human Remains in a Forensic Setting. In: Schmidt, C. W., Symes, S. A. (eds.) The Analysis of Burned Humain Remains. Academic Press, New York, 15 – 54. Szabolcs I. 1966. A genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve. Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet, Budapest. Szabó G. 2004. Ásatási megfigyelések és kísérleti régészeti adatok a hamvasztásos temetkezésekhez. Beobachtungen auf Ausgrabungen und experimentalarchäologische Daten zu den Brandbestattungen. In: Ilon G. (szerk. / ed.) MΏMOΣ III. Őskoros Kutatók III. Összejövetelének konferenciakötete. Halottkultusz és temetkezés. Szombathely – Bozsok, 2002. október 7 – 9. Szombathely, 441 – 458. Szabó M. 2005. A keleti kelták. Budapest. Száraz Cs. 2008. Késő bronzkori urnasírok Galambok – Hársas-erdő lelőhelyen. Late Bronze Age urn graves at Galambok – Hársas-erdő. Zalai Múzeum, 17, 65 – 78. Szilvágyi G., Varga G. 2007. A kátrány, mint nyersanyag a római kori Pannoniában. Infravörös spektroszkópiai (FT-IR) azonosítás és összehasonlítás. Birch bark pitch identified in Roman Age Pannonia. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 165 – 174. Szöőr Gy. 2000. Felsőpleisztocén erdőtüzek termoanalitikai bizonyítása és feltételezett paleoklimatológiai szerepük. In: Fábián Sz. Á., Tóth J. (Eds.) Geokronológia és domborzatfejlődés. Pécs, 167 – 168. Teržan, B. 1995. Stand und Aufgaben der Forschungen zur Urnenfelderzeit in Jugoslawien. In: Beiträge zur Urnenfelderzeit nördlich und südlich der Alped. Römisch-Germanisches Zentralmuseum Monographien, Band 35, 323 – 372. Teschler-Nicola, M., Franzhausen I., 1988. Bevölkerungsbiologie der Bronzezeit. In: Windl, H. J., Neugebauer, J-W., Taschler-Nicola, J., Neugebauer-Maresch, C. (Eds.) Mensch und Kultur der Bronzezeit. Asparn/Zaya, Horn. 37 – 60. Teschler-Nicola, M., Prossinger, H. 1990. Vorschläge zur Objektivierung paläodemographischer Rohdaten am Beispiel der Frühbronzezeitfriedhöfe des unteren Traisentales. Teil I. Annales Naturhistorisches Museum Wien, 91, A, 155 – 171. Tettamanti S. 1975. Temetkezési szokások a X – XI. században a Kárpát-medencében. Begräbnissitten im 10 – 11. Jh. im Karpatenbecken. Studia Comitatensia, 3, 79 – 123. Tiefengraber, G. 2005. Untersuchungen zur Urnenfelder- und Hallstattzeit im Grazer Becken. Universitätsforschungen zur Prähistorischen Archäologie, Band 124, Bonn. Timár G., Molnár G., Székely B., Biszak S., Jankó A. 2008. Magyarország topográfiai térképei a második világháború időszakából/Topographic maps of Hungary in the period of the WW II. Méretarány/Scale: 1:50 000. [1938/1944, Georeferenced]. Digitized historical maps, Budapest, Arcanum Adatbázis. Tipping, R. 1994. “Ritual” floral tributes in the Scottish Bronze Age: palynological evidence. Journal of Archaeological Science, 21, 133 – 139. Tipping, R., Carter, S., Johnston, S. 1994. Soil pollen and soil micromorphological analyses of old ground surfaces on Biggar Common, Borders Region. Scotland. Journal of Archaeological Science, 21, 387 – 401. Tomedi, G. 1999. Eliten und Dynasten der späten Urnenfelderzeit und Hallstattzeit im Südostalpenraum. In: Eliten in der Bronzezeit. Ergebnisse zweier Kolloquien in Mainz und Athen. Teil 2, RömischGermanisches Zentralmuseum Monographien, Band 43, Mainz, 661 – 681. Tomedi, G. 2002. Das hallstattzeitliche Gräberfeld von Frög. Archaeolingua, 14, Budapest. Tóth G. 2006. Zanat II. Az embertani anyag vizsgálatának eredményei. Zanat II. Ergebnisse der anthropologischen Untersuchung. Savaria, 29, 62 – 63. Tóth G. 2009. Embertani adatok Zala megye őskorához. Antropologisce Daten zu der Urzeit des Regierungsbezirks Zala. In: Ilon G. (ed.) MΩΜΟΣ VI. Őskoros Kutatók VI. Összejövetelének konferenciakötete. Nyersanyagok és kereskedelem. Proceedings of the 6th meeting for the researchers of prehistory. Raw materials and trade. Kőszeg, 19 – 21 March, Szombathely, 427 – 430. Tóth G. 2010. Zalakomár (Alsó-csalit) bronzkori temetőjének embertani anyaga (Urnamezős kultúra). Anthropologic findings from the Bronze Age cemetery (Urnfield Culture) of Zalakomár (Alsó-csalit). A NyME Savaria Egyetemi Központ Tudományos Közleményei, XVII, Természettudományok 12, in Print
395
VIA 2 Tóthmérész, B. 1993. NuCoSA 1.0: Number Cruncher for Community Studies and other Ecological Applications. Abstracta Botanica, 7, 283 – 287. Törőcsik T. 2005. A Duna-völgyi láposodott területek (Ócsa, Kecel, Császártöltés, Hajós) pollenelemzésének eredményei. (Jelentés az NKTH Magyarország környezettörténete pályázathoz. SZTE Földtani és Őslénytani Tanszék, kézirat). Törőcsik T. 2006. A dunántúli pollenszelvények (Mezőlak, Sárrét, Balatonederics, Velem, Osli, Hidegség) revíziójának eredményei. (Jelentés az NKTH Magyarország környezettörténete pályázathoz. SZTE Földtani és Őslénytani Tanszék, kézirat). Troels-Smith, J. 1955. Karakterisering af lose jordater. Danmarks Geologiske Undersogelse, ser. IV, (10). Trnka, G. 1983. Der Burgstall von Schiltern, NÖ. Eine späturnenfelder-/frühhallstattzeitliche Abschnittsfestigung im unteren Waldviertel. Archaeologia Austriaca, 67, 129 – 156. Trnka, G. 1992. Das urnenfelderzeitliche Gräberfeld von Gusen in Oberösterreich. Archaeologia Austraica, 76, 47 – 111. Varga G. 2007. Római kori hombárok Zalalövőről. Roman storage jags from Zalalövő. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 141 – 165. Vark, G. N. Van, Amesz-Voorhoeve, W. H. M., Cuijpers, A. G. F. M. 1996. Sex-diagnosis of Human Cremated Skeletal Material by Means of Mathematical-statistical and Data-analytical Methods. Homo, 47, 305 – 338. Vendel M. 1959. A kőzethatározás módszertana. Budapest. Vicze M. 2008. Szigetszentmiklós – Ürgehegy, középső bronzkori urnatemető. In: Ottományi K. (szerk.) Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében. Szentendre, 43. Vinski-Gasparini, K. 1973. Kultúra polja sa žarama u sjevernoj Hrvatskoj. Zadar. Vörös I. 1995. Étel- és állatáldozat leletek Nagydém – Középrépáspuszta középső bronzkori temetőjében. Funde von Speisebeigaben und Opfertieren in dem mittelbronzezeitlichen Gräbensfeld Nagydém – Középrépáspuszta. Acta Musei Papensis, 5, 149 – 155. Vörös I. 1999. Szombathely – Kámon késő bronzkori település állatcsontleletei. Die Tierknochenfunde der spätbronzezeitlichen Siedlung Szombathely – Kámon. Savaria Pars Archaeologica, 24/3, 291 – 307. Waterbolk, H. T. 1958. Pollen spectra from Neolithic grave monuments in the northern Netherlands. Palaeohistoria, 5, 39 – 51. Whittington, G. 1993. Palynological investigations at two Bronze Age burial sites in Fife. Proceedings of the Society of Antiquaries of Scotland, 123, 211 – 213. Willis, K. J. 1994. The vegetation history of the Balkans. Quaternary. Science Review, 13, 769 – 788. Willis, K. J., Sümegi, P., Braun, M., Tóth, A. 1995. The Late Quaternary environmental history of Bátorliget, N.E. Hungary. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology, 118, 25 – 47. Willis, K. J., Braun, M., Sümegi, P., Tóth A. 1997. Does soil change cause vegetation change or viceversa? A temporal perpective from Hungary. Ecology, 78, 740 – 750. Willis, K. J., Sümegi, P., Braun, M., Bennett, K. D., Tóth, A. 1998. Prehistoric land degradation in Hungary: who, how and why? Antiquity, 72, 101 – 113. Willis, K. J., Rudner, E., Sümegi, P. 2000. The full-glacial forests of central and southeastern Europe: Evidence from Hungarian palaeoecological records. Quaternary Research, 53, 203 – 213. Wiltshke-Schrotta, K. 2003. Die urnenfelderzeitliche Grube 1985/1986 aus Stillfried an der March. Anthropologische Befundung der menschlichne Skelette. In: Lochner, M. (Hrsg.) Die Urnenfelderkultur in Österreich – Standort und Ausblick. Wien, 66 – 67. Wirth, S. 1999. Auf der Suche nach Eliten der späten Bronzezeit und der Urnenfelderzeit. In: Eliten in der Bronzezeit. Ergebnisse zweier Kolloquien in Mainz und Athen. Teil 2. Römisch-Germanisches Zentralmuseum Monographien, Band 43, Mainz, 565 – 604. Zemmer-Plank, L. 1995. Stand und Anfgaben der Urnenfelderforschung in Tirol. In: Erbach, M. zu, Müller-Karpe, H. et al. Beiträge zur Urnenfelderzeit nördlich und südlich der Alpen: Ergebnisse eines Kolloquiums. Römisch-Germanisches Zentralmuseum Monographien, Band 35, Bonn, 287 – 306.
396
Irodalom / References Zoffmann, Zs., K. 1998 – 1999. Anthropological Data of the Transdanubian Prehistoric Populations in the Neolithic, the Copper, the Bronze and the Iron Ages. Savaria Pars Archaeologica, 24/3, 33 – 49. Zoffmann Zs. K. 1994. A Kárpát-medence bronzkori embertani leleteinek taxonómiai és metrikus jellemzői. Main metric and taxonomic data of the anthropological finds dating from the Bronze Age in the Carpathian Basin. Anthropologiai Közlemények, 36, 39 – 50. Zoffmann, Zs., K. 2000. Anthropological Sketch of the Prehistoric Population of the Carpathian Basin. Acta Biologica Szegediensis, 44, 75 – 79. Zoffmann, Zs, K. 2001. Antropological remains from the Urnfield Period site of Gór – Kápolnadomb. In: Lippert, A. (Hrsg.) Die Drau-, Mur- und Raab-Region im 1. vorchristlichen Jahrtausend. Akten des internationalen und interdisziplinären Symposiums vom 26. bis 29. April 2000 in Bad Radkersburg. Universitätsforschungen zur Prähistorischen Archäologie, 78, Bonn, 269 – 270. Zoffmann, Zs. K. 2005. Prehistoric Anthropological Finds in the Carpathian Basin and the Penrose Connections of the Ethnic Groups they Represent. Praehistoria, 6, 103 – 129. Zoffmann Zs, K. 2006. Embertani leletek az Urnamezős-kultúra Gór – Kápolnadomb lelőhelyéről. Antropological finds from the site Gór – Kápolnadomb dating from the Urnfield-period. Savaria, 30, 145 – 158. Zólyomi B. 1952. Magyarország növénytakarójának fejlődéstörténete az utolsó jégkorszaktól. MTA Biológiai Osztályának Közleményei, 1, 491 – 544. Zvelebil, M. 1986. Mesolithic prelude and Neolithic revolution. In: Zvelebil, M. (ed.) Hunters in Transition. Cambridge University Press, Cambridge, 5 – 16. Zvelebil, M., Rowley-Conwy, P. 1986. Foragers and farmers in Atlantic Europe. In: Zvelebil, M. (ed.) Hunters in Transition. Cambridge University Press, Cambrdige, 67 – 93.
397
Közreműködők / Contributors
398
Ásatási felvételek 1999 – Ilon Gábor: 8 – 9, 11 – 12, 14, 16 – 20, 22 – 23, 25, 27 – 34, 36, 64. ábra 2008 – Basticz Zoltán, Bőtsch Enikő, Csuti Tamás, Halász Ferenc, Hekli Hajnalka, Ilon Gábor, Kolonits László, Kovács Zoltán, Könczöl Laura, Móricz Eszter, Radics András, Skriba Péter, Takács Tibor, Vágusz Anina: 1, 38, 40, 42 – 44, 46 – 48, 50 – 63, 65, 164 – 166, 168 – 169. ábra Légifotók 2008 – Rákóczi Gábor: 1 – 2. ábra
Excavation photos 1999 – Gábor Ilon: Figs. 8 – 9, 11 – 12, 14, 16 – 20, 22 – 23, 25, 27 – 34, 36, 64 2008 – Zoltán Basticz, Enikő Bőtsch, Tamás Csuti, Ferenc Halász, Hajnalka Hekli, Gábor Ilon, László Kolonits, Zoltán Kovács, Laura Könczöl, Eszter Móricz, András Radics, Péter Skriba, Tibor Takács, Anina Vágusz: Figs. 1, 38, 40, 42 – 44, 46 – 48, 50 – 63, 65, 164 – 166, 168 – 169 Aerial photographs 2008 – Gábor Rákóczi: Figs. 1 – 2
Ásatási rajzok Mátyus Magdolna: 8, 9, 11 – 12, 14 – 17, 19 – 20, 22 – 23, 26 – 33, 35 – 36. ábra Vámos Gábor (Geomontán Kft felmérése alapján): 37 – 38, 40, 42 – 48, 50 – 53, 55 – 65, 168. ábra
Excavation drawings Magdolna Mátyus: Figs. 8, 9, 11 – 12, 14 – 16, 19 – 20, 22 – 23, 26 – 33, 35 – 36 Gábor Vámos (based on the surveys of Geomontán Ltd.): Figs. 37 – 38, 40, 42 – 48, 50 – 53, 55 – 65, 168
Tárgyfotók Kerámia – Papp Gábor: 74 – 80. ábra Fémek, csont – Papp Gábor: 81 – 83. ábra Állatcsontok – Takács Tibor: 88. ábra
Object photographs Ceramics – Gábor Papp: Figs. 74 – 80 Metal and bone objects – Gábor Papp: Figs. 81 – 83 Animal bones – Tibor Takács: Fig. 88
Tárgyrajzok Mátyus Magdolna: 8, 10 – 11, 13 – 19, 21 – 22, 24, 26 – 33, 35 – 37, 39, 41, 44 – 47, 49 – 50, 52, 54, 56 – 65, 164 – 169. ábra
Object drawings Magdolna Mátyus: Figs. 8, 10 – 11, 13 – 19, 21 – 22, 24, 26 – 33, 35 – 37, 39, 41, 44 – 47, 49 – 50, 52, 54, 56 – 65, 164 – 169
Típustábla Ilon Gábor, Mátyus Magdolna, Takács Tibor: 73. ábra
Summarising figure of the grave goods Gábor Ilon, Magdolna Mátyus, Tibor Takács: Fig. 73
Térképek, összesítő alaprajzok Eke István (Geomontán Kft felmérése alapján): 4 – 6. ábra Vámos Gábor: 3, 7. ábra Vámos Gábor (Ilon Gábor tervei alapján): 67, 69 – 72. ábra
Maps and cumulative site maps István Eke (based on the surveys of Geomontán Ltd.): Figs. 4 – 6 Gábor Vámos: Figs. 3, 7 Gábor Vámos (based on the designs of Gábor Ilon): Figs. 67, 69 – 72
Nyomdai előkészítés és számítógépes grafika Gaál Erika, Jelinek Gabriella, dr. Kvassay Judit, Németh Bori, Romankovics Nóra
Typeset and computer graphics Erika Gaál, Gabriella Jelinek, dr. Judit Kvassay, Bori Németh and Nóra Romankovics
A kötet szerzői / List of authors
Ilon Gábor / Gábor Ilon Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, II. sz. Regionális Iroda, Szombathely/Hungarian National Museum, National Cultural Heritage Protection Centre, Regional Office II, Szombathely; Irodavezető/Head of office H-9704 Szombathely Pf. 12;
[email protected] Kutatásiterület/Research field: Bronz- és vaskor, régészeti topográfia, környezetrégészet, archaeometria/Bronze and Iron Ages, archaeological topography, environmental archaeology, archaeometry
DSc Habil Sümegi Pál / Pál Sümegi Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Földtani és Őslénytani Tanszék/University of Szeged, Faculty of Natural Science and Informatics, Department of Geology and Palaeontology; Tanszékvezető egyetemi docens/ Head of Department, Associate professor és/and Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete/Archaeological Institute of the Hungarian Academy of Sciences; Tudományos munkatárs/Main research fellow
[email protected] Kutatásiterület/Research field: Régészeti geológia és negyedidőszaki környezettörténet/Geoarchaeology and Quaternary environmental history
PhD Tóth Gábor / Gábor Tóth PhD Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Biológiai Intézet/University of West Hungary Savaria Campus, Faculty of Sciences, Institute of Biology; Egyetemi docens/Associate professor H-9700 Szombathely Károlyi Gáspár tér 4.;
[email protected] Kutatásiterület/Research field: Antropológia, humánbiológia/Anthropology, human biology
Náfrádi Katalin / Katalin Nárfrádi Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Földtani és Őslénytani Tanszék/University of Szeged, Faculty of Natural Science and Informatics, Department of Geology and Palaeontology; Tanszéki munkatárs/Research assistant
[email protected] Kutatásiterület/Research field: Vegetáció rekonstrukció anthrakológiai adatok alapján/Vegetation reconstruction on the basis of anthracology
PhD Persaits Gergő / Gergő Persaits PhD Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Földtani és Őslénytani Tanszék/University of Szeged, Faculty of Science and Informatics, Department of Geology and Palaeontology; Egyetemi tanársegéd/Professor’s assistant e-mail:
[email protected]; www.oslenytan.hu Kutatási terület/Research field: Régészeti geológiai kutatások fitolitelemzés alapján/Geoarchaeological researches based on phytolith analysis
Páll Dávid Gergely / Dávid Gergely Páll Szegedi Tudományegyetem Természettudomány és Informatikai Kar, Földtani és Őslénytani Tanszék/University of Szeged, Faculty of Natural Science and Informatics, Department of Geology and Palaeontology; PhD hallgató/ PhD Student
[email protected] Kutatásiterület/Research field: Paleotalajokból készült vékonycsiszolatok elemzése/Investigation of thin section from paleosoils
Sümeginé Törőcsik Tünde / Tünde Sümegi-Törőcsik Szegedi Tudományegyetem Tanulmányi és Információs Központ/University of Szeged; Munkatárs/Assistant
[email protected] Kutatásiterület/Research field: Régészeti geológia és pollenanalízis/geoarchaeology and pollen analysis
Nyerges Éva / Éva Nyerges Szellemi szabadfoglalkozású/Freelance scholar H-1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 29/A;
[email protected] Kutatásiterület/Research field: Archaeozoológia/Archaeozoology
PhD Mihály Judith / Judith Mihály PhD Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóközpont, Szerkezeti Kémiai Intézet/Hungarian Academy of Sciences, Chemical Research Centre, Institute of Structural Chemistry; Tudományos munkatárs/Main research fellow H-1025 Budapest, Pusztaszeri út 59–67.;
[email protected] Kutatásiterület/Research field: Rezgési spektroszkópia/Vibrational spectroscopy
399
Sándorné Kovács Judit / Judit Sándor-Kovács Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet, Fizikai-Kémiai Szakértői Osztály, Morfológiai és Szervetlen Analitikai Laboratórium/Institute for Forensic Sciences of Hungary, Department of Physico-Chemistry, Laboratory of Morphology and Inorganic Analytics; Okleveles műszeres analitikai szakmérnök/Professional technical analytics engineer
[email protected] Kutatásiterület/Research field: Műszeres analitika, archaeometria/archaeometry
Radics András /András Radics Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, II. sz. Regionális Iroda, Szombathely/Hungarian National Museum, National Cultural Heritage Protection Centre, Regional Office II, Szombathely H-9704 Szombathely Pf. 12;
[email protected] Kutatásiterület/Research field: Fém- és kerámiaművesség/Metal and ceramics production
Udvardi Balázs / Balázs Udvardi Savaria Múzeum H-9701 Szombathely Pf. 14.;
[email protected] Kutatásiterület/Research field: Fazekasság/Pottery
400
