szóló évi CXXV. törvény alkalmazásának tapasztalatairól

BESZÁMOLÓ az Egyenlő Bánásmód Hatóság tevékenységéről, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény alkalmazásának tapasztalatairól

2006.

Az emberi jogok tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége A szociális és munkaügyi miniszter előszava Az Egyenlő Bánásmód Hatóság két éve kezdte meg munkáját, ám máris sokan ismerik a tevékenységét és bizalommal fordulnak az új jogvédő intézményhez. Jelen soraimmal ajánlom a Hatóság beszámolóját, mindazok figyelmébe, akik elkötelezettek az emberi jogok védelme iránt.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság beszámolója bemuDr. Lamperth Mónika Szociális- és Munkaügyi Miniszter

tatja a jogsértések miatt indult eljárások tapasztalatait, a megismert eseteket, a hátrányos megkülönböztetés különböző megjelenési formáit és tipikus területeit. Azoknak szól, akik küzdenek az emberek hátrányos megkülönböztetése, mindennemű diszkrimináció ellen. De nem csak számukra lehet tanulságos a kötet, hanem a jogsértések áldozatai, valamint a valamiképp érintett egyének és a jogi szakemberek számára is. Rajtuk kívül az állami, önkormányzati, munkáltatói szervezeteknek is tanulságos olvasmány lehet, amelyek el szeretnék kerülni, hogy – akaratlanul is – jogsértő gyakorlatot folytassanak.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság létrejötte, működése új utat nyitott a diszkrimináció elleni fellépésben. Mindazonáltal azt is látnunk kell, a társadalmi összkép a korábbihoz képest keveset változott, mivel a jogsértéseket, a hátrányos megkülönböztetést továbbra is főleg a foglalkoztatás területén követték el. A statisztikák szerint a szenvedő alanyok csoportjai sem változtak: a fogyatékkal

EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG

3

Az emberi jogok tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége

élők, a 40-50 év felettiek, a gyermekes anyák, illetve a romák. Remélem, hogy a következő esztendők beszámolóiban már kedvezőbb tendenciákról is szót ejthetünk.

Az előbb elmondottakon túl, a kiadványt azzal ajánlom minden olvasó figyelmébe, hogy tanulságul szolgáljon a diszkrimináció elleni hazai küzdelemben. Az esetek megismerése adjon erőt és bátorságot a sérelmet szenvedetteknek, valamint az őket képviselő szervezeteknek a jogérvényesítés során.

Meggyőződésem, hogy mindazok a társadalmi, gazdasági változások, amelyek iránt a Magyar Köztársaság elkötelezett, csak az emberi méltóságot a legmagasabb szinten biztosító környezetben, öntudatos polgárok aktív cselekvése nyomán lehetnek sikeresek.

Ennek megteremtése közös érdekünk.

Dr. Lamperth Mónika

4

BESZÁMOLÓ

Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület


5

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkatársai

6

BESZÁMOLÓ

Az immár több mint két éve működő Egyenlő Bánásmód Hatóság (a továbbiakban: hatóság) – az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 14. § (1) bekezdés j) pontja alapján – évente beszámol a Kormánynak tevékenységéről és a törvény alkalmazása során szerzett tapasztalatairól. A 2005. évi beszámoló, amelyet a Kormány 2006. szeptember 27.-én fogadott el, – a hatóság év közben történt alapítására tekintettel – inkább a megalakulással és az új törvény alkalmazásának kezdeti tapasztalataival kapcsolatos tájékoztatást nyújtott. Ez évben nyílik először mód a szakmai tevékenység átfogó bemutatására és az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos hazai helyzetnek – hangsúlyozottan a hatóság által lefolytatott eljárások és a törvényben meghatározott más feladatok végrehajtásának tükrében – az értékelésére.

I.

Hatósági tevékenység

1. Panaszok jellemzői, elintézésük A hatóság a hozzá érkezett panaszokat, kérelmeket az Ebktv., a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.), valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól szóló 362/2004.(XII. 26.) Korm.sz. rendelet (továbbiakban: R.) alapján bírálja el, az eljárásokban alkalmazott anyagi jogi szabályok azonban szinte a jogrendszer egészét felölelik, ez következik abból, hogy az Ebktv. a jogrendszer egésze tekintetében általános jelleggel határozza meg az egyenlő


7

I. Hatósági tevékenység

bánásmód jogosultjait, kötelezettjeit és az egyenlő bánásmód követelményeinek tartalmát, alanyi és tárgyi hatálya rendkívül széles.

2006-ban összesen 729 beadvány érkezett a hatóság feladatkörét érintő ügyben, ebből 592-t hatósági ügyként iktatott a hatóság, szemben a 2005. évi 491 számú üggyel, amely ez az előző évhez képest közel 20 százalékos növekedést jelent. Ez a változás azt mutatja, hogy a hatóságot az állampolgárok állandó és rendszeres tájékoztatása nyomán lényegesen többen keresték meg írásban, mint az indulás kezdeti évében. A hatóság e törvényi kötelezettségéből adódóan megalakulása óta fokozott figyelmet fordít a panaszok fogadására, s az ügyek érdemi intézésére.

Míg 2005-ben 212 esetben tájékoztatta a hatóság a hozzá forduló állampolgárokat a különféle jogsérelmek orvoslására igénybe vehető jogorvoslati lehetőségekről és egyéb, diszkriminációnak nem minősülő ügyekben általános tájékoztató jellegű válaszokat tartalmazó levelekkel, addig 2006-ban ugrásszerűen szintén megemelkedett az ilyen beadványok nyomán keletkezett hatósági válaszok száma, amely 306 volt. A hatósághoz érkezett levelek többségében nem hatósági vizsgálat megindítását kezdeményezik az állampolgárok, hanem felvilágosítást, jogi tanácsadást kérnek a hivataltól, így ezek intézése nem a Ket-ben szabályozott hatósági intézkedésekkel, hanem tájékoztatást tartalmazó válaszlevelek elküldésével történik. A beadványok zöme névvel érkezik a hivatalba, de sok esetben név nélkül, érdeklődő levelet írnak a hatósághoz.

A beadványok jelentős hányadát teszi ki a munkáltatókkal kapcsolatos sérelmes helyzetek leírása, amelyekben munkahelyi körülményeiket írják le és a különféle juttatásokkal, álláshirdetésekkel, illetve a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos problémáikat, helyzetüket kedvezőtlenül érintő változásokat ki-

8

BESZÁMOLÓ


fogásolják. Gyakori az is, amikor a panaszosok a különféle közszolgáltatást nyújtó intézmények működésével kapcsolatos szabálytalanságokat jelzik. A tájékoztató levelekben a hatóság törekszik arra, hogy egyfelől részletes információkat nyújtson a hatóság feladatköréről, általában a diszkrimináció mibenlétéről, a hatósági eljárás részleteiről, más hatóságok, illetve a bíróság előtti igényérvényesítési lehetőségekről. A beadványok egy részét a hatóság a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező más közigazgatási szervhez teszi át.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a beadványozók többsége a tájékoztatást követően nem kezdeményezi a hatóság eljárását. Ezekben az esetekben minden valószínűség szerint a beadványozó a megfelelő felvilágosítást követően, miután panasza nem diszkriminációs jellegű, más jogérvényesítési eszközt vesz igénybe. A nem diszkriminációs ügyekben nyújtott részletes tájékoztatás ugyanakkor hozzásegíti a panaszost ahhoz, hogy egy a jövőben bekövetkező diszkriminációs sérelem esetén már tisztában legyen jogaival, s azok orvoslása érdekében a hatósághoz forduljon. Az eljárást kezdeményezők körében is gyakran előfordul – különösen a munkáltatókkal szembeni kérelmek esetében – hogy utóbb visszavonják kérelmüket, amelyben kifejezetten kérik az eljárás megszüntetését. Különösen jellemző ez a fennálló munkaviszonyban álló munkavállalókra, amikor is nyilvánvalóan munkahelyük elvesztését, megélhetésüket féltik. Gyakori azon esetek száma, amikor a beadványozó jogi tanácsot kér folyamatban lévő hatósági, illetve bírósági perében. A hatóság ilyen esetekben részletes tájékoztatást nyújt az IRM Jogi Segítségnyújtó Szolgálatáról, amely az arra rászorulók számára ingyenes jogi segítséget nyújt. Azon roma panaszosok figyelmét pedig, akik a személyiségi jogi, illetve munkajogi igényeiket peres eljárásban kívánják érvényesíteni, külön felhívjuk az IRM Antidiszkriminációs Ügyvédhálózatában közreműködő ügyvédek nyújtotta jogszolgáltató tevékenységére, sőt a közvetlen kapcsolatfelvételben is közreműködünk. A diszkri-


9


minációs kérelmeknek nem tekinthető tájékoztatást kérő beadványok nagy száma egyfelől azt mutatja, hogy a hatóságnak az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell szentelnie a felvilágosító jellegű munkára, másfelől – mivel saját kapacitása a konkrét ügyek vizsgálatából fakadó leterhelés miatt nem tesz lehetővé a később részletezetten túli felvilágosító tevékenységet – ki kell használni az együttműködési lehetőségeket a területi szervekkel rendelkező állami, önkormányzati és civil szervezetekkel.

A hatóság 2006-ban 49 esetben az ügyet a hatáskörrel rendelkező más közigazgatási szervhez tette át, míg ez az adat 2005-ben 45 volt. Határozattal, illetve ügydöntő végzéssel lezárt ügy 2006-ban 202 volt, szemben a 2005. évi 144-el.

A tavalyi év végén folyamatban lévő 35 eljárás közül 3 ügyben a hatóság 2007. első negyedévében elmarasztaló döntést hozott.

A kérelmek főként a munka világával, ezen belül az elhelyezkedéssel, illetve a munkaviszony megszüntetésével, a munka díjazásával, illetve a romáknak és a fogyatékossággal élőknek a szolgáltatásokhoz való hozzáférésével kapcsolatosak. Továbbra is kizárólag a romákat érinti a szolgáltatások megtagadása a kereskedelmi-, szórakozó- és vendéglátó-ipari egységekben, a fogyatékkal élőket pedig az egyéb szolgáltatásokhoz való hozzáférés során éri jogsérelem.

n Határozattal, illetve ügydöntő végzéssel lezárt ügyek megoszlása Az egyenlő bánásmód követelményének vizsgálatára irányuló eljárásban a hatóság az ügy érdemében hatósági határozatot hoz, vagy dönt abban a kérdés-

10

BESZÁMOLÓ


ben, hogy történt-e diszkrimináció, az eljárás során eldöntendő egyéb kérdésekben pedig végzést hoz. Döntést hoz a kérelem vagy az eljárás sorsáról. Ügydöntő végzésnek minősül a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása, illetve az eljárás megszüntetéséről szóló hatósági döntés.

n Lezárt eljárások megoszlása a kérelmezők neme szerint:


11


A kérelmezők neme szerint nincs jelentős különbség a hatósághoz fordulók között. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy azonos mértékben érintené a hátrányos megkülönböztetés a nőket és a férfiakat, csak annyit, hogy a hatóság ismertsége, az eljárása iránti bizalom közel azonos mértékben jellemzi a két nemhez tartozókat. A hátrányos megkülönböztetés áldozatai között a nők- és férfiak arányát ténylegesen inkább a védett tulajdonság (női nemhez tartozás, anyaság, terhesség) alapján indult eljárások száma, illetve kimenetele tükrözi reálisan.

n Végzésekkel lezárt ügyek A hatóság az Ebktv. 14.§ (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörében lefolytatott eljárásokban a Ket, továbbá az R. szabályai szerint jár el. Ennek értelmében az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének megállapítására irányuló kérelmek elbírálására, és az eljárás megszüntetésére a Ket. szabályait kell alkalmazni. A Ket. tételesen felsorolja azokat az okokat, amelyek fennállása esetén a hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasíthatja. Ugyanígy a hatóságnak a jogalkalmazás során kötelezően alkalmaznia kell a Ket. eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseit is. E témakör részletes elemzését az „ügyek eljárásjogi elemzése” című fejezet tartalmazza.

Az érdemi vizsgálat nélküli elutasításokra, illetve megszüntető végzésekre vonatkozó statisztikai adatokat az alábbiakban tesszük közzé:

12

BESZÁMOLÓ


Az adatok azt jelzik, hogy az ügyek egy jelentős részében még az érdemi vizsgálatot megelőzően, vagy az érdemi vizsgálat első szakaszában megállapítható, hogy az eljárás lefolytatásának akadálya van.

A hatóság 40 esetben a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül – hatáskör hiányában – utasította el.

Nincs hatásköre a hatóságnak, ha megállapítja a személyi, tárgyi vagy időbeli hatály hiányát. Személyi hatály hiányát állapítja meg, ha a jogosulti oldalon a kérelmező nem rendelkezik az Ebktv.-ben felsorolt védett tulajdonság egyikével sem. Kötelezetti oldalon az Ebktv. alanyi hatálya nem terjed ki pl. a társasházakra. Tárgyi hatály hiányán az Ebktv.-ben felsoroltakon túli jogviszonyokat értjük, így pl. a törvény hatálya nem terjed ki a családjogi, hozzátartozói jogviszonyokra. Időbeli hatály hiányában a hatóság nem vizsgálja azokat az eseteket, amelyeknél a sérelem az Ebktv. 2004. január 27-i hatályba lépését megelőzően következett be, kivéve, ha a jogsértő állapot jelenleg is fennáll.

A hatóság 52 esetben az eljárást megszüntette. Ebből 25 esetben a kérelmező visszavonta a kérelmét, 13 esetben a hatóság felhívására nem nyilatkozott és a nyilatkozattétel elmaradása a tényállás megállapítását megakadályozta. 11 esetben az eljárást azért kellett megszüntetni, mert az eljárás megindítását követően lehetett megállapítani, hogy hatáskör hiánya miatt a kérelem érdemi elutasításának lett volna helye. 3 ügyben a hatóság más hatáskörrel rendelkező szerv már megindult eljárása miatt szüntette meg az előtte folyamatban lévő eljárását.


13


n Határozattal és ügydöntő végzéssel lezárt ügyek (202) földrajzi megoszlása:

n Érdemi határozattal lezárt ügyek Amennyiben nem kerül sor az előbbiekben ismertetett intézkedésekre, a hatóság érdemi határozatot hoz, vagyis az Ebktv. az R. és a Ket. alapján lefolytatott eljárást követően dönt arról, hogy az eljárás alá vont szerv megsértette-e az egyenlő bánásmód követelményét. A határozat lehet a kérelemnek helyt adó, elutasító vagy a felek közötti egyezséget jóváhagyó döntés.

14

BESZÁMOLÓ


n A kérelemnek helyt adó döntések 2005-ben 9 jogsértést megállapító határozat hozatalára került sor, 2006-ban ez a szám háromszorosára emelkedett, összesen 27 alkalommal állapította meg a hatóság, hogy az eljárás alá vont szervezet, intézmény stb. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, és ezzel egyidejűleg az Ebktv.-ben meghatározott szankciókat alkalmazott.

n A jogsértést megállapító határozatok megoszlása 1. diszkrimináció formája szerint:

Az öt diszkriminációt megvalósító magatartási forma közül a közvetlen hátrányos megkülönböztetés képviseli a jogsértések döntő részét, melynek legfőbb oka, hogy közvetett hátrányos megkülönböztetés megállapítására alkalmas kérelem a hatósághoz nem érkezett, vélhetően amiatt, hogy a diszkrimináció áldozatai egyáltalán nincsenek abban a helyzetben, hogy egy látszólag semleges intézkedésről megítéljék, hogy az közvetve a védett tulajdonsággal rendelkező csoportot lényegesen nagyobb arányban éri hátrányosan, mint más embereket és csoportokat.


15


2. diszkriminációs terület szerint:

Az egyenlő bánásmód megsértését a legtöbbször a foglalkoztatás területén állapította meg a hatóság (56 százalék), a törvény által külön nevesített területek közül nem került sor diszkrimináció megállapítására az egészségügyi- és szociális ellátás területén. Ennek egyik oka, hogy bár erre vonatkozóan sok kérelem érkezett, azokat hatáskör hiányában érdemi vizsgálat nélkül el kellett utasítani, mert a kifogásolt ellátás szintjét jogszabály állapította meg, melynek vizsgálatára a hatóság nem jogosult.

3. kérelmező védett tulajdonsága szerint:

* Egy ügyben két védett tulajdonság miatt is megállapította a hatóság az egyenlő bánásmód megsértését.

16

BESZÁMOLÓ


A 20 védett tulajdonság közül a megállapított jogsértések esetén a fogyatékkal élők, a romák és – ha a terhességet, anyaságot és a nemi hovatartozás együttes arányát is figyelembe vesszük – a nőket éri a leggyakrabban diszkrimináció.

4. eljárás alá vont szerv típusa szerint:

* 1-1 ügyben több elmarasztalt eljárás alá vont is szerepelt.

A jogsértést megállapító határozatokkal legtöbb esetben a gazdasági társaságok, mint foglalkoztatók érintettek. Ezt az arányt emeli még a szolgáltatások megtagadása a privát szférában, amely ügyekben a sérelmezett szenvedettek kizárólag a roma etnikumhoz tartozók. A közoktatási intézmények, önkormányzati költségvetési szervek és szociális szolgáltatást nyújtók, valamint az önkormányzatok és szerveik számának együttes adatai azt mutatják, hogy a gazdálkodó szervek után az önkormányzati szférában fordult elő a jogsértések többsége.


17


n Egyezségek A hatóság 2006-ban is folytatta azt a gyakorlatát, amely szerint az ügyek jellegétől függően törekedni kell a felek közötti egyezségek létrejöttére. Az így megkötött egyezségeket a hatóság a Ket. szabályai szerint határozattal hagyta jóvá.

Az egyezségekkel lezárt ügyek száma is növekedett 2005. évhez képest, 2006ban 13 egyezség jött létre a felek között a hatóság jóváhagyásával. Az egyezséggel zárul ügyek közül 8 esetben roma kérelmezők különféle szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos panasza volt. Az alábbiakban szemléltetésül két példát mutatunk be.

* * *

Kérelmező, mint egy roma érdekvédelmi szervezet roma származású vezetője egy mobiltelefon-értékesítő üzlet elleni panasszal fordult a hatósághoz. A panasz szerint az adott üzletben, egy hirdetés alapján akciós telefonkészüléket kívánt vásárolni, az eladó azonban arról tájékoztatta, hogy a szóban forgó típus már elfogyott, legközelebb két hét múlva érkezik a boltba. Kérelmező másnap visszatért az üzletbe, hogy felmérje a további választékot és meglepetten figyelte, amint egy nem roma vásárlót kiszolgálnak – az állítólag raktáron már nem lévő akciós telefonnal. Az értékesítő szerint a készülék el volt téve az illetőnek. Kérelmező a választ nem fogadta el, bejegyzést tett a panaszkönyvbe és előadta, hogy korábban több cigány származású ismerőse is jelezte neki, hogy a bepanaszolt üzletben nem szolgálták ki. Kérelmező az érdekvédelmi szervezet elnökeként kérte a hatóságot annak kivizsgálására, hogy az ügyben megállapítható-e a romák hátrányos megkülönböztetése. Kérelmező az akciós készülék-árlistát csatolta, tanút is megjelölt, továbbá jelezte, hogy az üzlet részéről azóta jóvátétel

18

BESZÁMOLÓ


céljából felajánlottak számára egy akciós készüléket, amit ő – elvi kérdésről lévén szó – nem fogadott el.

A hatóság az ügyben az iratok áttanulmányozását követően az üzletet üzemeltető gazdasági társaságot eljárás alá vonta, és tárgyalást tűzött ki.

Az ügyben tartott tárgyaláson kiderült, hogy kérelmező az illetékes Fogyasztóvédelmi Felügyelőséghez is fordult, de hatáskör hiányában elutasították. Az üzletbe szállító telefonszolgáltató azonban levélben határolódott el mindenfajta diszkriminációtól. Az eljárás alá vont társaság képviseletében jelenlévő ügyvezető és a cég jogi képviselője a készletnyilvántartás becsatolásával igazolta, hogy aznap valóban nem volt készleten az adott készülék, a panaszkönyvi bejegyzés és a jelenléti ív bemutatásával pedig a kérelmező nyilatkozatának kisebb ellentmondásaira hívták fel a figyelmet. Elmondták, hogy egy ún. hűségakció keretében valóban előfordul, hogy kiemelt ügyfeleknek félretesznek készüléket, a romákat viszont semmilyen módon nem különböztetik meg a nem romáktól. Az események részleteinek tisztázását követően, a hatóság közvetítésével a felek megállapodtak abban, hogy a leghatározottabban elítélik a diszkrimináció minden formáját, és tenni kívánnak a jövőbeni hasonló esetek elkerülése érdekében. A felek a hatóság előtt egyezséget fogalmaztak meg, majd azt, mint akaratukkal mindenben megegyezőt aláírták.

Az egyezségben az eljárás alá vont cég ügyvezetője vállalta, hogy ő maga a jövőben is betartja, alkalmazottai figyelmét pedig felhívja az egyenlő bánásmód követelményére, és elhatárolódik bármilyen hátrányos megkülönböztetéstől. Mindezt az eljárás alá vont külön szövegezett írásbeli nyilatkozatban is kijelentette, melyben más üzleti tevékenységet folytatókat is kért az egyenlő bánásmód követelményének megtartására. A nyilatkozatot utóbb a kérelmező, valamint a hatóság részére is megküldte.


19


* * *

A roma kérelmező egy vidéki városban lévő étterem-szórakozóhellyel szembeni diszkriminációs panasszal fordult a hatósághoz. A bejelentés szerint családjával szerettek volna ebédelni az étteremben, ám ahogy helyet foglaltak, közölték velük, hogy zártkörű rendezvény előkészülete miatt nincs kiszolgálás, szíveskedjenek elhagyni a helyiséget. Ők ezt meg is tették volna, de látták, amint az utánuk érkező, nem roma vendégeket kiszolgálták. Az ajtón egyébként zártkörű rendezvényre utaló kiírás nem volt. Ezt követően kisebb vitára került sor, majd kérelmező panaszkönyvi bejegyzést tett, mert úgy vélte: ő és családja roma származásuk miatt részesültek hátrányos megkülönböztetésben. Kérelmező kérte a hatóság eljárását az ügyben.

A hatóság kérelmezőt a kérelem pontosítása céljából meghallgatta, majd az étterem üzemeltetőjét értesítette az eljárás megindításáról, és az ügyben tárgyalást tűzött ki.

A tárgyaláson az étterem vezetője tagadta, hogy a személyzet bárkit is hátrányosan megkülönböztetne. Elmondta, hogy az eset megtörténtekor is éppen ebédelt roma vendég a helyiségben. Valóban zártkörű rendezvényre készültek, a kérelmezőt követően érkezőket pedig azért szolgálták ki, mert ők már a rendezvényre jöttek. A rendezvény ekkor még nem volt kiírva az ajtóra, csak később került ki az erre figyelmeztető tábla. Kérelmező panaszkönyvi bejegyzése mellett egyébként tanúk aláírása szerepelt, akik nagy része nem értett egyet az eset diszkriminatív jellegére vonatkozó állítással. Az étteremvezető előadta továbbá, hogy a kérelmezőt és családját távozásra felszólító alkalmazott munkájára, viselkedésére panasz mindeddig nem érkezett. A két fél a tárgyalás további részében, a korábbi jó viszonyuk fenntartása érdekében egy mindkettejük számára elfo-

20

BESZÁMOLÓ


gadható, megegyezésre törekedett. A felek a hatóság előtt egyezséget fogalmaztak meg, majd azt, mint akaratukkal mindenben megegyezőt aláírták.

Az egyezségben az eljárás alá vont étterem üzemeltetője sajnálatát fejezte ki és bocsánatot kért kérelmezőtől, az étteremben vele és családjával történtek kapcsán. Nyilatkozott arról, hogy ő maga a jövőben is betartja, alkalmazottai figyelmét pedig felhívja az egyenlő bánásmód követelményére, és elhatárolódik bármilyen hátrányos megkülönböztetéstől. Kérelmező a bocsánatkérést elfogadta, és az ügyet ezzel a maga részéről lezártnak tekintette.

* * *

Az egyezségek megkötésében a hatóság tevékenységét segítette az Oktatásügyi Közvetítői Szolgálat (OKSZ), amelyet az Oktatási Minisztérium 2004-ben hozott létre azzal a céllal, hogy az oktatás szereplői számára elérhetővé tegyen olyan korszerű vitarendezési eljárásokat, melyek jó esélyt adnak a viták hatékony, szakszerű, költségmentes megoldására. 2006-ban 3, az oktatás területéről érkezett panasz alapján indult eljárás az OKSZ közreműködésével zárult le. Az ügyek egyikében a hatóság tájékoztatta a védett tulajdonsággal nem rendelkező kérelmezőt az OKSZ vitarendezési eljárásának igénybevételéről, a kérelmező jogvitája eredményesen zárult le. Egy másik ügyben a hallássérült tanuló problémáinak megoldását a felek közötti egyezség megkötésében működött közre, amelyet a hatóság határozatával hagyott jóvá. A harmadik ügyben pedig az OKSZ munkájának köszönhetően egyezséget kötöttek a felek, majd a panaszos a hatóság előtt az eljárást kezdeményező kérelmét visszavonta.

* * *


21


A középkorú, siket kérelmező egy középiskolával szembeni diszkriminációs panasszal fordult a Hatósághoz. A bejelentés szerint középfokú végzettség megszerzése céljából iratkozott be az iskola esti levelező tagozatára. Az iskolában siket és nagyothalló csoport is indult, ám őt siketsége ellenére, jó kommunikációs képességeire hivatkozva a nagyothallók osztályában helyezték el, további három siket társával együtt. Mivel így ők a tanítási órákon megértési nehézségekbe ütköztek, kérelmező külön jelnyelvi tolmács alkalmazását kérte önmaguk számára. Az iskola vezetősége kezdetben nem kívánt hozzájárulni a tolmács alkalmazásához arra hivatkozva, hogy az ott dolgozó tanárok is rendelkeznek jeltolmácsi képzettséggel. Kérelmező kitartott igénye mellett, melynek eredményeként a tolmács alkalmazására végül sor került úgy, hogy azt kérelmező biztosította. Állítása szerint azonban az iskola igazgatója és tanárai részéről rendszeres inzultusok, megjegyzések érték a tolmács jelenléte miatt, melyek kellemetlen, érzése szerint időnként megalázó szituációk kialakulásához vezettek. Az iskola – kérelmező által vélt – hozzáállása szerint ugyanis a tolmács jelenléte zavarta az órákon a többi diákot, elterelte figyelmüket, így akadályozta a zökkenőmentes oktatást. Ennek eredményeként kérelmezőt tolmácsával együtt a többiektől elkülönítve, a terem hátsó részébe helyezték át, amit ő kifejezetten sértő intézkedésnek tartott. Megemlítette, hogy így a többi siket tanuló sem tudta kihasználni a tolmács jelenlétét, mert nem látták őt óraközben. Kérelmező véleménye szerint siketségével, mint fogyatékosságával összefüggésben az iskola hátrányos megkülönböztetésben részesítette őt a fent leírt, megalázó bánásmód alkalmazásával, így kérte a hatóság eljárását az ügyben.

A hatóság kérelmezőt és meghatalmazott jogi képviselőjét a kérelem pontosítása céljából meghallgatta, majd az iskolát értesítette az eljárás megindításáról, és az ügyben tárgyalást tűzött ki. Kérelmező a meghallgatáson tovább részletezte sérelmeit, melyre az iskolától magyarázatot és orvoslásként a helyzet megnyugtató megoldását, ennek hiányában a hatóság számára kedvező döntését várta.

22

BESZÁMOLÓ


A meghallgatáson elhangzottakra az iskola igazgatója írásban is reagált. Válaszában az intézményt ért vádakat határozottan visszautasította, kiállt az iskola évtizedek alatt felépített eredményes oktatási és pedagógiai módszerei, jó hírneve mellett, kérelmező állításait pontról pontra cáfolta.

A hatóság a tárgyalásra a feleken kívül tanúkat is idézett, az OKSZ képviselőjét pedig meghívta. A tárgyalás megnyitása előtt a felek az OKSZ képviselőjének javaslatára és közvetítésével egy, mindkét oldal számára megfelelő egyezség létrehozása érdekében, a hatóság hivatalos helyiségében tárgyalni kezdtek. A hoszszas tárgyalás eredményeként megszövegezésre került az egyezség, melyet mint akaratukkal mindenben megegyezőt aláírtak. Az egyezségben az iskola vállalta, hogy amennyiben bármely tanuló írásos kérelem útján jelnyelvi tolmács használatát igényli, a tolmácsszolgálat bevonásával lehetővé teszik ezt a közreműködést. A hallgató és a tolmács az iskola által rendelkezésükre bocsátott házirendet azonban kötelesek elfogadni. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége jelenlévő elnökének egyetértésével az egyezségbe további, az iskola és a SINOSZ jövőbeni együttműködésére vonatkozó pontok is bekerültek, különösen a tolmácsok tanteremben való elhelyezkedését, a hallássérült tanulók és a pedagógusok igényeinek és érdekeinek együttes figyelembe vételét illetően. A felek elfogadták, hogy a hatóság az egyezségben foglaltak teljesülését figyelemmel kíséri. A hatóság az egyezséget határozattal jóváhagyta.

n Kérelmek érdemi elutasítása 2006-ban a hatóság a kérelem alapján indult eljárások eredményeként 70 esetben érdemi elutasító döntést hozott. Az elutasítások nagy száma arra enged következtetni, hogy még mindig nagyon sokszor alaptalan kérelmekkel fordulnak a hatósághoz. Az elutasítások egyik fő okának azt tekinthetjük, amikor a


23


hatóság a vizsgálat alapján arra a következtetésre jutott, hogy az osztott bizonyítás szabályainak megfelelően az eljárás alá vont eredményesen kimentette magát azzal, hogy megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, vagyis nem tett különbséget a védett tulajdonsággal rendelkező és a vele összehasonlítható helyzetben lévő között. Más esetekben azt tudta eredményesen bizonyítani, hogy nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét, vagy különbséget tett ugyan, de annak ésszerű okát adta, ezért intézkedése nem volt önkényes. Bizonyos esetekben az eljárás alá vont kimentésétől függetlenül a rendelkezésre álló – így különösen az okirati – bizonyítékok egyértelműen kizárták a sérelem és a védett tulajdonság közötti összefüggés meglétét.

* * *

A panaszos az önkormányzattól bérelt faházban a karácsonyi vásár idején fenyőárusítási tevékenységet folytatott. A panaszos állítása szerint a polgármester a többi kereskedőtől eltérően kizárólag vele szemben intézkedett részben roma származása, részben pedig nyíltan vállalt politikai véleménye miatt akkor, amikor a kereskedelmi áruk a faháton kívüli tárolását megtiltotta. Az eljárás alá vont önkormányzat okiratokkal igazolta, hogy a kereskedelmi engedély csak a faházra vonatkozott, faházon kívüli elárusítást nem tett lehetővé, illetve a többi bérlő írásbeli nyilatkozatát, melyben kivétel nélkül megerősítik, hogy tudtak arról, hogy elárusító tevékenységüket kizárólag a faházból végezhetik, előtte árut nem tárolhatnak és ezt velük szemben is betartják.

* * * Egy helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat (CKÖ) elnöke, mint meghatalmazott kérelemmel fordult a hatósághoz egy Munkaügyi Központ városi kirendeltségével szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt. A kérel-

24

BESZÁMOLÓ


mező sérelmezte a Munkaügyi Központ cigány származású ügyfelekkel való bánásmódját, az általa képviselt panaszosok pedig a velük kapcsolatos konkrét eljárásokat: támogatás megvonása, különböző papírok utólagos aláíratása, nyilvántartásból való törlés, nem megfelelő munkahelyre való kiközvetítés, képzésen való részvétel elutasítása. A hatóság elfogadta az eljárás alá vont által előterjesztetteket, melyeket írásos bizonyítékokkal is alátámasztott. Intézkedéseinek egy részére ugyanis jogszabályban előírt rendelkezések alapján került sor (pl.:nyilvántartásból való törlés, támogatás megvonása), bizonyos panaszok esetében nincs összefüggés a védett tulajdonság és az intézkedés között (pl.:utólagos nyilatkoztatás; egy panaszos a képzésen azért nem vehet részt, mivel az jelentkezők hiányában nem is indult el). Ezen túlmenően ésszerű indokát adta eljárásának (pl.: mivel egy kérelmező maga nyilatkozott írásban, hogy nem kívánja a továbbfoglalkoztatását, azért nem közvetítették ki ugyanahhoz a foglalkoztatóhoz).

* * *

A panaszos munkáltatójával szemben zaklatás miatt tett bejelentést sérelmezve, hogy munkáltatója elrendelte soron kívüli orvosi vizsgálaton történő megjelenését. Nyilatkozata szerint előtte senki nem tájékoztatta arról, hogy miért van erre szükség. A vizsgálat után az orvostól kézhez kapott véleményben az állt, hogy bizonyos (latin kifejezéssel meghatározott) rosszullét esetén munkaviszonya megszüntetendő. A panaszos állítása szerint korábban soha nem küldték soron kívüli vizsgálatra és ez idáig nem volt olyan záradék a szakvéleményben a munkaviszony megszüntetésére vonatkozóan. Tudomása szerint csak őt küldték el a vizsgálatra a munkahelyről, legalább is a közvetlen környezetéből. A munkáltató az eljárás során tartott tárgyaláson a következőkről tájékoztatta a hatóságot. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV.


25


törvény 41/A §-a értelmében a munkáltató rehabilitációs hozzájárulás fizetésére kötelezett, melynek mértéke 2006-ban 139.900,- Ft/fő. Ahány megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztatnak, annyiszor csökkenthető az egy főre eső évi rehabilitációs hozzájárulás összege. A 8/1993. (VI.29.) EüM-PM együttes rendelet határozza meg, hogy kik minősülnek megváltozott munkaképességű dolgozónak. A rehabilitációs hozzájárulás összege csak azon munkavállalók esetében vonható le, akik nem részesülnek rendszeres, átmeneti szociális járadékban vagy rokkantsági nyugdíjban. A dolgozóknak – amennyiben megváltozott munkaképességűnek minősülnek – a megadott határidőig írásban nyilatkozni kellett e tényről, – csatolva az ezt alátámasztó OOSZI szakvélemény másolatát – továbbá arról, hogy az EüM-PM rendelet feltételeinek megfelelnek-e.

Mivel a kérelmező iratanyagából a munkáltatónak hivatalos tudomása volt betegségéről, illetve részmunkaidőben dolgozott, felhívták, hogy nyilatkozzon arról, hogy megváltozott munkaképességűnek minősül-e, egyben tájékoztatták, hogy erre a miért van szükség. Mivel csak részben kapták meg a szükséges információkat, hiánypótlásra szólították fel a panaszost, aki annak eleget is tett.

Az adatszolgáltatás teljesítése során azonban ellentétes tartalmú orvosi szakvélemények kerültek benyújtásra, így ezen ellentét feloldása miatt került sor a soron kívüli orvosi vizsgálat elrendelésére a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés

alkalmasság

orvosi

vizsgálatáról

és

véleményezéséről

szóló

33/1998.(VI.24.) NM rendelet 7.§(3) bekezdés e) pontja alapján. A kérelmező soros orvosi alkalmassági véleménye is lejárt előző évben, így az is alátámasztotta az új orvosi vizsgálat elrendelését. Más munkavállalók tekintetében nem volt szükség ezen ellentét feloldására, mivel papírjaik rendben voltak.

26

BESZÁMOLÓ


A hatóság megállapította, hogy a munkáltató nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét a soron kívüli foglalkozás-egészségügyi orvosi vizsgálat elrendelésével. Elfogadta az eljárás alá vont kimentési védekezését, mivel ésszerű okát adta intézkedésének, melyre indokoltan, a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettségével kapcsolatos adatszolgáltatás teljesítése során a panaszos által benyújtott orvosi szakvélemények közötti ellentét feloldása miatt került sor.

* * *

A panaszosok azzal fordultak a hatósághoz, hogy álláspontjuk szerint X Bank velük szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét nemzetségi hovatartozásuk miatt. A kérelemben foglaltak szerint egyikük a J. Nemzeti Bank által kibocsátott és használatában lévő bankkártyával pénzt kísérelt meg felvenni a pénzintézet egyik budapesti bankjegykiadó készülékéből, azonban az ATM a bankkártyáját bevonta, így nem tudott készpénzt felvenni. Kérelmező telefonon megkereste a bank ügyfélszolgálatát, ahol tájékoztatták, hogy másnap keresse fel a fenti bankfiókot, hogy a kártyáját visszakapja. Másnak a kérelmező társa érdeklődött a panaszos elfoglaltsága miatt a bankban, ahol úgy tájékoztatták, hogy a bankkártyát csak a kártyabirtokosnak tudják kiadni, miután személyazonosságát megfelelő okmányokkal igazolta .A panaszos ezt követően felkereste a bankot, útlevelével igazolta magát és kérte visszaszolgáltatni a bankkártyáját, melyet nem kapott meg. Ehelyett mind őt, mind a bank előtt várakozó barátját a kiérkező rendőrök megbilincselték és őrizetbe vették, mindkettőjüknél még ezen a napon a rendőrség házkutatást tartott. A bankkártyát lefoglalták, és a nyomozó hatóság csak hetekkel később szüntette meg a lefoglalását.

Kérelmezők őrizetbe vételét megszüntette, majd a nyomozást velük szemben megszüntették, arra hivatkozással, hogy a cselekmény nem bűncselekmény. Ké-


27


relmezők álláspontja az volt, hogy velük szemben az eljárás alá vont pénzintézet diszkriminációt alkalmazott azzal, hogy értesítette a rendőrséget, és ez az eljárás emberi méltóságukat is sértette. Sérelmezték, hogy a rendőrségen adataikat rögzítették, s mivel mindketten a tartózkodási engedélyüket a közeljövőben szeretnék megújítani, a velük szemben lefolytatott rendőrségi eljárás megnehezítheti az engedélyek meghosszabbítását.

A hatóság az ügyben okirati bizonyítást folytatott le, amelynek során a banktól megkérte a Bankkártya ügyrendet, a készpénzkiadó automaták szabályzatát és a benne hivatkozott nemzetközi kártyatársasági szabályokat, amelyek kötelező előírásokat tartalmaznak világszerte mindazokra a bankokra, akik bankkártyát bocsátanak ki vagy fogadnak el fizetési műveletekre. E szabályok betartása a kártyabirtokosok személyétől, honos országától függetlenül kötelező.

Az eljárás alá vont a védekezésében hivatkozott arra, hogy mindkét fenti szabályzat tartalmazza, mely szerint csak a kártyakibocsátó engedélyével adható vissza a bevont bankkártya a kártyabirtokos részére. A kártyatársasági szabályok előírják ezen kívül, hogy ha az egyik tagbank olyan személy letartóztatását szeretné elérni, aki feltehetően kártyavisszaélést követett el, a másik tagbank köteles mindent megtenni a cél elérése érdekében. E szabályok mögött a bankkártya csalások visszaszorítására, a kártyahasználat biztonságossá tételére irányuló nemzetközi törekvések húzódnak meg. Az eljárás alá vont álláspontja szerint jelen ügyben saját szabályzatainak és a nemzetközi kártyatársasági szabályoknak megfelelően járt el akkor, amikor a bankkártyát kibocsátó J. Nemzeti Bank kérésére és az általa adott információk alapján bejelentette a rendőrségen a bevont bankkártyával kapcsolatos gyanút.

A hatóság felhívására a bank csatolta a közötte és a J. Nemzeti Bank munkatársa között történt telefonbeszélgetéseket tartalmazó CD-t, a bank informatikai

28

BESZÁMOLÓ


albiztonsági felelőse által aláírt jegyzőkönyvet, mely tanúsítja hogy a felvétel a hangrögzítésre szolgáló zárt, külső hozzáféréstől és manipulációtól védett DSR számítástechnikai rendszerből került hitelesen kimásolásra. A felvétel angol nyelvű, amelyről a bank csatolta a hatóságnak a banki használatra készített írásos visszahallgatási jegyzőkönyveket is, amelyekből megállapítható, hogy a J. Nemzeti Bank kérésére járt el az eljárás alá vont akkor, amikor értesítette a rendőrséget, és nem adta vissza a kártyát a kérelmezőnek.

A hatóság a Kérelmezők jogi képviselőjétől megkérte az ügy kapcsán keletkezett, nyomozást megszüntető határozatokat és a gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyveket és egyéb iratokat.

A hatóság felek által rendelkezésre bocsátott iratokból megállapította, hogy az eljárás alá vont azzal, hogy a rendőrséget értesítette, nem sértette meg kérelmezőkkel szemben az egyenlő bánásmód követelményét, mivel úgy járt el, ahogyan az a készpénzkiadó automaták szabályzatában és a nemzetközi kártyatársasági szabályokban elő van írva. A kártyabirtokos kérésére a J. Nemzeti Bankot telefonon felhívta, a lefolytatott beszélgetésből egyértelműen megállapítható, hogy arra jelen ügy kapcsán került sor. A beszélgetésben a J. Nemzeti bank munkatársa volt az, aki közölte az eljárás alá vont bank munkatársával, hogy „a kártya hamis, nem valódi”. A J. Nemzeti bank kérte, hogy a bankkártyát ne adják vissza a használónak, sem másnak, és tájékoztassák az esetről a rendőrséget vagy a biztonsági szolgálatot.

Fentiek alapján nem volt megállapítható, hogy az eljárás alá vont a kérelmezőkkel szemben – akár a kérelmezők által állított nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozásuk, akár nemzetiségük miatt, illetve egyéb olyan, általuk meg nem jelölt tulajdonságuk miatt – megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, az el-


29


járás alá vont az adott jogviszony tekintetében megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, így a kérelmet el kellet utasítani.

* * *

Kérelmező a hatósághoz írt kérelmében azt sérelmezte, hogy munkáltatója a roma kisebbséghez tartozása miatt hátrányos megkülönböztetésben részesítette. Előadta, hogy határozatlan időre szóló szerződéssel létesített munkaviszonyt iratkezelői munkakörre. A munkáltató már a felvételkor célzást tett a kisebbséghez való tartozására és ez a csoportban, ahol dolgozott többször megismétlődött a munkatársak részéről. Sérelmezte, hogy 2006. I. féléves munkáját nem premizálták és a szabadságát sem vehette ki akkor, amikor akarta. Sérelmezte egy ünnepségen történteket, amikor a munkatársak megajándékozták egymást és ő egy fekete gyertyát kapott, amit sérelmesnek talált és másnap visszaadta. Ez után következett az elmúlt fél éves munka értékelése, amikor csak ő nem kapott prémiumot. Ez lelkileg úgy megviselte, hogy betegállományba került, majd közös megegyezéssel megszüntették a munkaviszonyát.

A hatóság az ügyben tárgyalást tartott, meghallgatta a jogi képviselő jelenlétében a társaság ügyvezető igazgatóját, a kérelmező osztályvezetőjét, a csoportvezetőt és annak helyettesét. Valamennyien egybehangzóan előadták, hogy a kérelmező munkájával 2006. januárjáig semmi probléma nem volt, bérét folyamatosan emelték, több alkalommal kapott prémiumot. Az ünnepséggel kapcsolatban úgy nyilatkoztak, hogy senki nem tudta, hogy romáknak nem való fekete gyertyát ajándékozni, így ebben az ajándékban semmi szándékosság nem lehetett. Elmondták valamennyien, hogy a kérelmező magatartása 2006. januárjától gyökeresen megváltozott. A magatartása kihatott a munkájára is, amiért szóbeli figyelmeztetést is kapott.

30

BESZÁMOLÓ


A hatóság a döntése meghozatalakor elfogadta az eljárás alá vont kimentési indokait és azokat arányban állónak értékelte a munka természete alapján indokolt és az alkalmazásnál számba vehető lényeges és jogszerű feltételekre alapított megkülönböztetéssel. A hatóság nem látta megvalósultnak a kérelmező által előadott sérelmek megtörténtének túlnyomó részét, így nem felelt meg a valóságnak, hogy szabadságot nem tudott kivenni, túlmunkáját nem fizették ki, munkateljesítményét nem értékelték megfelelően. A hatóság álláspontja szerint az ajándék nem valósított meg olyan sérelmet, amely önmagában elégséges lett volna a kérelmezővel szembeni hátrányos megkülönböztetés alapjául.

A hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont nem sértette meg az Ebktv. 21.§. e) és f) pontjaiban foglaltakat, illetve a megkülönböztetésre nem a panaszos védett tulajdonsága, hanem a munkavégzése miatt került sor, ezért a kérelmet el kellett utasítani.

* * *

A látássérült kérelmező panasszal élt a munkáltatójával szemben, azzal, hogy a fogyatékossága miatt hátrányos megkülönböztetés érte.

Kérelmében előadta, hogy a közoktatásban tanuló látássérült tanulók tankönyvellátásának megszervezésével kapcsolatos feladatokat látta el, majd egy munkatársát ugyanezen feladatok ellátására tankönyvügyi referensnek nevezték ki, amelyet a munkáltató azzal indokolta, hogy kérelmezővel ellentétben látó személy.

Panaszos álláspontja szerint a munkáltató ezen intézkedésével megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, vagyis fogyatékossága miatt más munkavállalóhoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette. A munkáltató kérel-


31


mező munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette, amely ellen a kérelem benyújtása időpontjában a munkaügyi bírósághoz keresetet nem nyújtott be. Kérelmében azonban arra hivatkozott, hogy elbocsátásának valódi indoka a munkáltatójával szemben korábban indított per volt.

A hatóság az ügyben tárgyalást tartott és okiratokat szerzett be.

A hatóság a tárgyaláson elhangzott nyilatkozatok és a csatolt dokumentumokból az alábbiakat állapította meg:

Hátrányos megkülönböztetést abban az esetben lehet megállapítani, ha a sérelmet szenvedett személy védett tulajdonságával – jelen esetben fogyatékossággal – a vele összehasonlítható helyzetben lévő személy nem rendelkezik.

A hatóság nem vitatta, hogy kérelmező számára a munkaköri feladatainak más személyre történő átruházása – még ha erre csupán részlegesen került is sor – sérelmes helyzetet teremtett, azonban a munkáltató hátrányos megkülönböztetést nem alkalmazott, mivel a megbízott referens is rendelkezik vakságát igazoló okirattal.

A hatóság felhívta a figyelmet arra, hogy kérelmező az elbocsátásával kapcsolatban munkaviszonya megszüntetésének jogellenessége megállapítása miatt munkaügyi bírósághoz fordulhat.

A hatóság álláspontja szerint eljárás alá vont az osztott bizonyítási szabályok szerint eredményesen kimentette magát azzal, hogy kérelmezővel összehasonlítható helyzetben lévő személy minden kétséget kizáróan rendelkezik kérelmező védett tulajdonságával. E tényt a munkáltató által kiállított okirat is alátámasztotta.

32

BESZÁMOLÓ


2. A hátrányos megkülönböztetés formái és területei Az Ebktv. az egyenlő bánásmód megsértését jelentő öt magatartásformát nevesít (közvetlen, közvetett hátrányos megkülönböztetés, zaklatás, jogellenes elkülönítés és megtorlás) Mivel a hatóság gyakorlatában a közvetlen hátrányos megkülönböztetés a legjellemzőbb, ezért a diszkrimináció területe szerinti elemzés során jelezzük, ha a diszkrimináció ettől eltérő formában valósul meg. Közvetlen hátrányos megkülönböztetés megállapítására kerül sor, ha a kérelmezőt az eljárás alá vont személy a védett tulajdonsága alapján – a vele összehasonlítható helyzetben lévő más személyhez vagy csoporthoz képest – kedvezőtlenebb bánásmódban részesíti.

2.1. Foglalkoztatás Az Ebktv. 19 védett tulajdonságot sorol fel, melyek alapján a törvényben meghatározott és a törvény tárgyi hatályát jelentő jogviszonyokban meg kell tartani az egyenlő bánásmód követelményét. Az Ebktv. 5. § d) pontja szerint az egyenlő bánásmód követelményét az adott jogviszony tekintetében köteles megtartani a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében. Az Ebktv. 3.§-a sorolja fel, hogy mely jogviszonyok tartoznak e két fogalomkörbe, s elmondható, hogy gyakorlatilag nincs olyan foglalkoztatásra irányuló jogviszony, melyben ne volna kötelező az egyenlő bánásmód követelményének megtartása.

Az Ebktv. III. fejezete tartalmazza a foglalkoztatás területére vonatkozó speciális szabályokat, így a foglalkoztatási jogviszony fogalmának kiterjesztő értelme-


33


zését (pl. a munkához jutás, a munkavégzés megkezdése előtti eljárások, alkalmazási feltételek, munkaviszony létesítés, megszűntetés, munkafeltételek, képzés, egyenlő bérezés, munkavállalói szervezetekben vállalt tagság, előmenetel, kártérítési és fegyelmi felelősség), valamint összhangban a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló a Tanács 2000/78/EK irányelvével, az eljárás alá vont kimentési lehetőségeit.

A hatósághoz foglalkoztatási diszkrimináció miatt érkezett beadványok jellemzői: A hatóság 2005-ben 9 jogsértést megállapító határozatból 2 esetben marasztalta el a munkáltatót a foglalkoztatás körében elkövetett hátrányos megkülönböztetés miatt. A 6 jóváhagyott egyezség közül ugyancsak 2 volt a foglalkoztatási jogviszonynyal kapcsolatos. 2006-ban az összesen 27 elmarasztalást tartalmazó döntésből 15 volt foglalkoztatási diszkriminációt megállapító döntés. A 2006-ban jóváhagyott egyezségek közül 2 volt foglalkoztatási jogviszonnyal összefüggő. A legjellemzőbb ügyek az alábbiak voltak. * * * Az eljárás alá vont mediátori tevékenységet folytató gazdasági társaság a foglalkoztatási jogviszony létesítését megelőző eljárásban a kérelmezőnek – kifejezetten csak a fogyatékosságára (látássérültségre) hivatkozással – azt sem tette le-

34

BESZÁMOLÓ


hetővé, hogy az előzetesen megbeszélt állásinterjún megjelenhessen és bizonyítsa képességeit, megsértette kérelmező emberi méltóságát és vele szemben az egyenlő bánásmód követelményét. A hatóság 800 ezer forint pénzbírságot szabott ki és eltiltotta a munkáltatót a további jogsértő magatartástól, valamint a határozat nyilvánosságra hozataláról is döntött. A határozat bírósági felülvizsgálata folyamatban van.

* * *

A hatóság két gazdasági társaságot (a munkaerő-kölcsönző és a kölcsönbe vevő céget) marasztalt el az egyenlő bánásmód megsértése miatt, mert hat roma munkára jelentkezővel szemben az emberi méltóságot sértő magatartást tanúsítottak a munkafelvétel során, a feltételeknek megfelelő végzettségük, tapasztalatuk ellenére kizárták őket a tesztírás lehetőségéből is. A hatóság összesen 1.300.000 forint pénzbírságot szabott ki és eltiltotta a két céget a jogsértő magatartás folytatásától. Az egyik eljárás alá vonttal szemben a határozat jogerőre emelkedett, a másik bírósági felülvizsgálatot kért.

* * *

Egy köztisztviselőket és közalkalmazottakat tömörítő szakszervezet megyei szövetsége által képviselt kérelmezővel szemben az egyik önkormányzati szociális szolgálat érdekképviselethez tartozása miatt sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét, amikor szakszervezeti alapszervezet szervezése miatt vele szemben fegyelmi vizsgálatot indított, majd közalkalmazotti jogviszonyát megszűntette. A folyamatban lévő munkaügyi perre is tekintettel a hatóság a határozat nyilvánosságra hozatala szankciót alkalmazta. A határozat jogerős és végrehajtható.


35


* * *

A hatóság az egyik bankkal szemben állapította meg az egyenlő bánásmód megsértését, amiért a kérelmezőt anyasága (terhessége) miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette, amikor a kiírt lakossági devizahitel versenyen a kérelmező teljesítményét nem értékelte és kérelmezőt nem részesítette jutalomban. A hatóság eltiltotta a bankot a jövőbeni jogsértő magatartástól és 600.000 forint pénzbírsággal sújtotta.

* * *

Az egyik minisztériummal szemben állapította meg a hatóság a jogsértést, mert a központi létszámleépítésre hivatkozva megszűntette a gyed-en lévő kismama kérelmező vezetői megbízását. Jogsértő magatartástól eltiltás volt a szankció. Mivel a határozat jogerőre emelkedése után más kérelmezőtől újabb hasonló tartalmú beadvány érkezett, 2007-ben (nem jogerősen) a hatóság 1.500.000 forint pénzbírságot szabott ki.

* * *

Egy elektromos cikkeket gyártó kft.-t azért marasztalt el a hatóság, mert a kérelmező női nemhez tartozása miatt órabérét a vele azonos munkakörben és egyenlő értékű munkát végző férfi dolgozókhoz képest harminc százalékkal alacsonyabb összegben állapította meg.

Az 1 millió forint pénzbírságot kiszabó határozat bírósági felülvizsgálata folyamatban van.

36

BESZÁMOLÓ


* * *

Egy építési vállalkozást azért marasztalt el a hatóság, mert a roma etnikumhoz tartozó a hirdetésben feltüntetett feltételeknek mindenben megfelelő munkára jelentkező fiatalembert, arra hivatkozással, hogy az állást már betöltötte, elutasított. A hatóság tesztelést is alkalmazott az eset bizonyítására, 700.000 forint pénzbírságot állapított meg. A határozat bírósági felülvizsgálata folyamatban van.

* * *

Egy központi közigazgatási szervet és az irányítása alá tartozó országos rendvédelmi szervet marasztalt el a hatóság, mert olyan intézkedést hozott a munkaszüneti napok körüli munkarend meghatározásakor, hogy kizárólag a női dolgozók számára biztosított az ünnepeket megelőző munkanapon munkaidő kedvezményt. Az egyéni szempontok mérlegelését elmulasztva a férfi dolgozókat hátrányosan megkülönböztette. Mivel az eljárás alá vont az eljárás alatt visszavonta az intézkedését, ezért a hatóság egyéb szankciókat mellőzve, a jogsértő magatartás további folytatásától tiltotta el a munkáltatókat.

* * *

Egy egészségügyi intézmény a meghirdetett állást a 37 éves jelentkező életkorára tekintettel utasította vissza, arra hivatkozással, hogy az ott dolgozó többi kolléga a fiatalabb generációhoz tartozik. A hatóság az eljárás alá vontat eltiltotta a jogsértő magatartás további folytatásától, és határozatát nyilvánosságra hozta.

* * *


37


Egy megyei közgyűjteményi intézmény vezetője, mint munkáltató hátrányosan megkülönböztette a szakszervezeti tisztséget ellátó munkavállalót, rendszeresen és folyamatosan vitatva az érdekképviseleti legitimációját és nem biztosította számára az egyeztető fórumokon való részvételt. A hatóság a munkáltatót eltiltotta a jogsértő magatartás folytatásától, és határozatát nyilvánosságra hozta.

* * *

Egy gépgyártással foglalkozó Kft. A meghirdetett álláshelyre a női nemhez tartozó panaszos jelentkezését azzal utasította vissza, hogy az ellátandó munkakör nehéz fizikai tevékenység, amelyet a cégnél kizárólag férfiak látnak el. A kérelmező számára lehetőséget sem adtak arra, hogy munkabírását bizonyítani tudja, holott korábban hosszabb ideig dolgozott hasonló munkakörben. A hatóság eltiltotta a foglalkoztatót a jogsértő magatartás további folytatásától és 350.000 forint bírságot szabott ki.

n Zaklatás Az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének külön nevesített formája az Ebktv.-ben a zaklatás. Ezt a jogsértő magatartást minden védett tulajdonsággal összefüggésben el lehet követni, mégis leggyakrabban a női nemhez tartozással összefüggésben fordul elő. A hatóság előtt nyolc ilyen eljárás indult, de közülük csak két ügy fejeződött be jogsértés megállapításával, női nemhez tartozás, illetve egyéb helyzet miatt. Hat ügyben az eljárás során visszavonták a kérelmet.

A zaklatás miatt indult eljárásban az eljárás alá vontnak azt kell bizonyítania, hogy nem tanúsított olyan magatartást, amelynek a célja vagy a hatása ellensé-

38

BESZÁMOLÓ


ges, megszégyenítő, megfélemlítő környezet kialakulása a védett tulajdonsággal rendelkező személlyel szemben. A valóságban a hatóság feladatává válik olyan bizonyítékok, dokumentumok, tanú-vallomások beszerzése, amelyekkel az eljárás alá vont tagadásával szemben megállapítható a zaklatás. Bár az Ebktv. zaklatásra vonatkozó definíciója 2006. december 31-ig a szexuális jellegű magatartásokat nem nevesítette, a hatóságot mindez nem akadályozta az eljárás megindításában. A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2002/73/EK irányelve lényegében annyival tartalmaz pontosabb definíciót, hogy kimondja, a szexuális zaklatás megvalósulhat szavakkal, vagy fizikai módon, a megszégyenítő, sértő környezet pedig csak példálózó feltétel, tehát nem zárt felsorolással állapítja meg a konjuktiv feltételeket. Kimondja továbbá, hogy az a tény, hogy egy személy visszautasítja az ilyen magatartást, vagy tűri azt, nem használható fel az adott személyt érintő döntés alapjául. (2.cikk (5) bek.) Ezzel a magyar szabályozásnál pontosabb irányt szab a jogalkalmazásnak. Ami igazán nehézséget jelent ezekben az ügyekben, hogy a törvény személyi hatályára – a kötelezetti oldalon – vonatkozó rendelkezések a hatóság számára azt jelentik, hogy eljárás alá vontként nem a zaklatóval szemben folytat le eljárást, hanem például a leggyakrabban előforduló iskolai vagy munkahelyi szexuális zaklatás esetén az intézmény vagy gazdasági társaság munkáltatói jogokat gyakorló vezetőjével szemben. Viszont éppen a megszégyenítő környezet miatt a sérelmet szenvedettek nem mindig jutnak el ahhoz, akivel szemben az eljárást meg kellene indítani. Kérdéses, hogy ha az eljárás vont nem a tényleges zaklató, ez utóbbi személyt milyen minőségében hallgatja meg a hatóság. Belátható, hogy tőle az ügy pártatlan megítélése nem várható el, ezért – ha ügyfélként szerepel is az eljárásban – nyilatkozatait nem lehet elfogulatlannak tekinteni.


39


Az Ebktv. módosításával egyidejűleg módosított Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 70/A§-ának az esélyegyenlőségi terv tartalmára vonatkozó rendelkezése, amely előírja, hogy az esélyegyenlőségi tervnek rendelkeznie kell a munkáltató szervezetén belül, az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével kapcsolatos eljárási rendről, a jövőben arra ösztönzi a munkaadókat, hogy a szexuális zaklatás kiküszöbölésére intézkedéseket tegyenek.

* * *

A kérelmezők azzal a panasszal fordultak a hatósághoz, hogy munkáltatójuk, egy vidéki általános iskola igazgatója, évek óta hátrányosan megkülönbözteti őket, sorozatosan jogsérelmet (kinevezés módosítása nélkül napközibe beosztás, ruházati költségtérítésből kimaradtak, elbocsátás, rágalmazás, osztályfőnökségről leváltás) okoz nekik. A hátrányos megkülönböztetés alapját képző, egyéb tulajdonságnak egyetemi végzettségüket és elismert pedagógiai munkájukat jelölték meg, ami miatt folyamatosan zaklatásokat, megtorlás jellegű intézkedéseket kellett elszenvedniük foglalkoztatási jogviszonyuk alatt.

A hatóság eljárást indított és a hiányzó iratok beszerzését követően két közös tárgyalást tartott a harmadik kérelmező panasza alapján vizsgált üggyel, tekintettel az ügyek tárgyának összefüggésére. A hatóság az intézményfenntartó önkormányzattól írásban kérte, hogy fejtse ki álláspontját és tájékoztatást kért a megyei közigazgatási hivatal vezetőjétől.

Az egyik kérelmező által előterjesztett bírósági kereset, valamint a hatósághoz benyújtott kérelme a tekintetben azonos, hogy mindkettőben az egyenlő bánásmód megsértésének megállapítását kérte. Keresete alapján a bíróság megállapította a hatáskörét, majd a munkaügyi bíróság ítéletében kimondta, hogy a kérel-

40

BESZÁMOLÓ


mező elbocsátása formailag jogszerű lenne, de a rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy az igazgató jogellenes intézkedései miatt kezdeményezett jogvitákért, mintegy megtorlásként választotta ki a kérelmezőt az igazgató azok egyikének, akinek a közalkalmazotti jogviszonyát megszünteti, és ez sérti az Mt. 5.§.-ban szabályozott egyenlő bánásmód követelményét. A hatóságnak az ő kérelme alapján indult eljárást meg kellett szüntetni.

A másik kérelmező panaszát a hatóság megalapozottnak találta. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy attól az időtől kezdve érték hátrányok, amikor egyetemi tanulmányait folytatni kívánta. Az iskola igazgatója ennek ellenére dönthet úgy, hogy olyan pedagógus legyen az osztályfőnök, aki nem folytat felsőfokú tanulmányokat. Ettől az időtől kezdve azonban több esetben fordult elő, hogy a jutalomnak szánt ruházati költségtérítésből csak a kérelmező nem részesült. Ezt a gyakorlatot még azután is folytatta az eljárás alá vont, hogy a kérelmező peres eljárást kezdeményezett az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt és a rendelkezésre álló bírósági iratok tanúsága szerint a bíróság is kioktatta a hátrányos megkülönböztetés törvényi tilalmáról. Az egyidőben tanulmányokat folytató tanárok közül csak a kérelmezőnek kellett igazolást hozni arról, hogy részt vett a konzultáción, illetve csak neki kellett személyesen az igazgatónak jelezni távollétét. A különbségtétel semmilyen indokát az eljárás alá vont nem adta.

A fentiek alapján a hatóság a kérelmező kérelmének helyt adott, és megállapította, hogy az egyenlő bánásmód követelménye sérült akkor, amikor az eljárás alá vont a kérelmező továbbtanulási szándéka következtében sorozatos jogsérelmeket okozott, a kérelmező számára kedvezőtlen intézkedéseket hozott és a kérelmező munkaviszonyának ideje alatt olyan munkahelyi légkör alakult ki, ami nemcsak a kérelmező közvetlen hátrányos megkülönböztetéséhez vezetett, ha-


41


nem a jogsértő magatartását zaklatásnak is értékelte a hatóság. A hatóság az eljárás alá vontat eltiltotta a jogsértő magatartás további folytatásától és a határozat nyilvánosságra hozatala mellett döntött.

Az elmarasztalt a határozatot nem támadta meg bíróság előtt.

* * *

A kérelmező azzal a panasszal fordult a hatósághoz, hogy korábbi munkahelyén, ahol takarítónőként dolgozott, a próbaidő elteltét követően nem alkalmazták tovább, mivel sérelmezte közvetlen főnöke durva, megalázó, önkényes viselkedését, ami obszcén viccek folyamatos meséléséből, homályos célozgatásokból állt.

A hatóság tárgyalást tartott az ügyben, ahol eljárás alá vontként hallgatta meg a munkáltató szervezeti egységének vezetőjét, annak helyettesét, valamint a jogsértő magatartást közvetlenül megvalósító személyt.

Az eljárás alá vont munkahelyi vezető a tárgyalást követően belső vizsgálatot rendelt el és a lefolytatott vizsgálat olyan következtetésekre jutott, ami alátámasztotta a kérelemben foglaltakat és megegyezett a hatóság álláspontjával. A hatóság megállapította, hogy eljárás alá vont megsértette az Ebktv. 8.§ a) és t) pontjában foglalt egyenlő bánásmód követelményét és magatartása kimerítette a zaklatás törvényi tényállását. Az eljárás alá vont munkahelyi vezető aktív együttműködésére tekintettel a hatóság szankcióként csupán eltiltotta eljárás alá vontat a jogsértő magatartás további folytatásától.

Az elmarasztalt intézmény keresetet nyújtott be a bírósághoz, majd a keresetét visszavonta, így a bíróság az eljárást megszüntette.

42

BESZÁMOLÓ


Jelentősnek mondható azon eljárások száma, melyekben a hatóságnak a kérelem elutasításáról kellett döntenie.

Az eljárás alá vont több esetben eredményesen kimentette magát például azzal, hogy a kérelmező számára hátrányt jelentő intézkedése jogszabályi rendelkezésen alapul, és a joggal való visszaélés lehetősége sem merült fel, vagy kimentési indokai megfeleltek a törvényi feltételeknek (az Ebktv.22.§-a alapján nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés).

Az elutasítással végződő eljárások ugyanolyan széleskörű bizonyítást igényelnek a hatóságtól, mint a jogsértés megállapításával végződőek. Ez adódik abból a kötelezettségből, hogy a hatóságnak a munkáltató kimentési bizonyítási kötelezettségétől függetlenül is fel kell derítenie az ügy összes körülményét, a tényállás teljes körű feltárásához minden bizonyítékot be kell szerezni, döntő többségében ezen ügyeknél egy vagy több tárgyalásra is sor kerül. Mivel az egyenlő bánásmód követelményének megsértése csak összehasonlítható helyzet alapul vételével értelmezhető, az eljárásnak ki kell terjednie a munkáltatónak a panasszal érintett teljes foglalkoztatási gyakorlatának feltárására. Így állapítható meg, hogy a védett tulajdonsággal rendelkező munkavállalóval szemben diszkriminatív-e a sérelmezett intézkedés.

A diszkrimináció feltárásában, abban, hogy viszonylag kevés megalapozott kérelem érkezik a hatósághoz nagy szerepe van a jogismeretek hiányának. Annak ellenére, hogy az Ebktv. ügyféli és képviseleti jogosítványokkal ruházza fel a társadalmi és érdekképviseleti szerveket, fellépésükre csak ritkán kerül sor. Gyakoribb, hogy maga a szakszervezet, vagy szakszervezeti tisztségviselő a hátrá-


43


nyos megkülönböztetés áldozata, például, ha valakit szakszervezeti tisztsége miatt zaklat a munkáltató, vagy amikor egy munkahelyen több szakszervezet működik és a szakszervezeti jogosítványokat a munkáltató nem egyformán biztosítja részükre.

Összegezve: a hatóság jogalkalmazási tapasztalatai alátámasztják azt a közismert társadalmi jelenséget, hogy a foglalkoztatás területén a nők, a 40 éven felüliek, a romák és a fogyatékkal élők szenvedik el leggyakrabban a hátrányos megkülönböztetést. Az ügyek számából azonban nem lehet ténylegesen megítélni az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével érintett társadalmi csoportok nagyságrendjét, mert az esetek többsége vélhetően rejtve marad mind a hatóság, mind más jogérvényesítésben közreműködő szervek előtt. A jogtudatos magatartás elősegítése, a diszkrimináció felismerése érdekében a hatóság 2006-ban számos akciót indított. Folyamatosan bővíti a honlapján hozzáférhető információkat, több ezer példányban juttatott el közérthetően megfogalmazott szórólapokat az érintettekhez, bekapcsolódik a különböző képzési programokba (civil- és közszféra), rendszeresen fogad szakmai továbbképzésre fiatalokat, felnőttképzésen résztvevőket, megjelenik állásbörzéken, karrier-expo rendezvényeken, rendszeres kapcsolatot tart az országos és ágazati szakszervezetekkel.

A hatóság jogalkalmazó tevékenységének eredményességéhez nagyban hozzájárul az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület, elsősorban a jogalkalmazásra vonatkozó állásfoglalásaival (ezek közül kiemelkedő a bizonyítási eljárásra vonatkozó és az állásinterjún feltehető kérdésekkel kapcsolatos útmutatás).

A Ket. széleskörű jogosítványokat biztosít az eljáró hatóság számára a tényállás felderítésére, de a sikeres bizonyítás nem nélkülözheti a felek együttműkö-

44

BESZÁMOLÓ


dését. A munka világa szereplőinek azonban a jogi szabályozásban deklarált mellérendeltsége a valóságban nem érvényesül. A sérelmet szenvedettnek nagyobb érdeke fűződik egy állás elnyeréséhez, munkahelye megőrzéséhez, mint a jogérvényesítéshez, ez motiválja az ügyben elvileg tanúként meghallgatható személyek magatartását is. A hatóság nem veheti át a bíróságok hatáskörét, jogviszonyt nem állíthat helyre, nem rendelkezhet kártérítésről. A foglalkoztatás területén kétségkívül jelen lévő diszkrimináció visszaszorításához a munkaerő-piaci helyzet változásán túl szükség volna az érdekképviseletek határozottabb fellépésére, a munkaadók foglalkoztatási kultúrájának megváltozására, a sokszínűség előnyeinek felismerésére és alkalmazására, az érintettek jogtudatosságának erősítésére. E célok elérésében a hatóság – kapacitásának maximális kihasználásával – aktív szerepet vállal.

2.2. Szolgáltatás Az Ebktv. 5. §-a szerint az áruforgalmazás és szolgáltatásnyújtás szereplőinek – tekintet nélkül arra, hogy az állami, önkormányzati, avagy a privátszférához tartoznak – az egyenlő bánásmód követelményét ezen jogviszonyaikban, tevékenységük gyakorlása során kötelesek betartani. A hivatkozott rendelkezés nem csak az üzlethelyiségekben végzett tevékenységekre vonatkozóan írja elő ezt a kötelezettséget, hanem az üzleti életben működő mindazon jogalanyokra, amelyek szerződéskötésre, illetve ajánlattételre való felhívásukat a nyilvánosság előtt teszik.

A hatóság előtt ezen a területen lefolytatott eljárásokat áttekintve a kötelezettek köre meglehetősen tág, ide tartoznak például a különféle gazdálkodó szervezetek, vállalkozások. A közszolgáltatást nyújtókat az Ebktv. az alanyi kötele-


45


zettek között tünteti fel, vagyis e szervezeteknek minden jogviszonyukban – nem csak szolgáltatásnyújtás körében – meg kell tartaniuk az egyenlő bánásmód követelményét. A közszolgáltatás fogalmát az Ebktv. a következők szerint határozza meg: szerződéskötési kötelezettség alapján a lakosság alapvető szükségleteinek ellátására irányuló szolgáltatás, így különösen a villamosenergia-, gáz-, hő-, víz-, szennyvíz- és hulladékkezelési, köztisztasági, postai és távközlési szolgáltatás, továbbá a menetrend alapján közlekedő járművekkel végzett közforgalmú személyszállítás.

2006-ban a jogsértést megállapító határozatok közül 9 esetben a szolgáltatások igénybe vétele során érte a panaszost hátrányos megkülönböztetés. Védett tulajdonság szerinti megoszlásuk a következők szerint alakult: 4 esetben fogyatékossága, 3 esetben a roma kisebbséghez tartozása, illetve 1-1 esetben életkora és egyéb helyzete miatt.

Több panasz érkezett az egyes szolgáltatást nyújtók akadálymentesítési kötelezettségének elmulasztásával kapcsolatban. A hatóság a Tanácsadó Testület állásfoglalását kérte a témában, amely megvizsgálta az érintett jogszabályok – a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (továbbiakban Fot.), az Ebktv., valamint az épített környezet kialakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Építési törvény) – idevágó rendelkezéseit.

A Testület által kiadott állásfoglalás a hatóság ilyen irányú jogalkalmazói tevékenységét nagyban segítette és hozzájárult ahhoz, hogy az alábbi ügyekben, a hatóság az akadálymentesítési kötelezettség elmulasztása miatt a bepanaszolt szervekkel szemben elmarasztaló határozatot hozzon.

46

BESZÁMOLÓ


Meg kell jegyezni, hogy az akadálymentesítés elmulasztásával elkövetett jogsértés miatt a hatóság azért tudott 2006-ban eljárni, mert 2005. január 1.-én lejárt az akadálymentesítésre az Fot.-ban meghatározott teljesítési határidő és ezek módosításáról csak 2007-ben döntött az Országgyűlés. Az új határidőkre tekintettel 2007-ben kevesebb akadálymentesítés elmulasztásával megvalósuló jogsértés miatt fog eljárni a hatóság, mert a jogszabályi határidőre hivatkozással az eljárás alá vont szervezetek kimenthetik magukat.

* * *

Kerekesszékkel közlekedő mozgássérült a hatósághoz írt kérelmében azt sérelmezte, hogy a lakóhelyén működő helyi bíróság bejárata a mozgáskorlátozottak által akadálymentesen nem közelíthető meg.

Az eljárás alá vont képviselője az akadálymentesítés elmaradásával kapcsolatban azzal érvelt, az állam semmilyen feltételt nem biztosított a bíróságok számára ahhoz, hogy az akadálymentesítés megtörténjen. Az eljárás alá vont képviselője hivatkozott arra is, hogy az épület műemlék jellegű, és az illetékes műemlékvédelmi hatóság az ún. házilagos akadálymentesítéshez pl. rámpa létesítéséhez nem járult hozzá.

A hatóság megállapította, hogy az egyenlő esélyű hozzáférés érdekében a fogyatékkal élő emberek számára a közszolgáltatást nyújtó, meglévő középületek akadálymentesítését, mindenki számára megközelíthetővé tételére a törvény által előírt határidő – 2005. január 1. napja – eredménytelenül telt el. Az eljárás alá vont épületének bejárata nem alkalmas arra, hogy azon a mozgásában korlátozott, kerekesszékkel közlekedő kérelmező bejusson, ennél fogva fogyatékossága miatt el van zárva attól a lehetőségtől, hogy más ügyfelekkel szemben a bíróság


47


épületébe akadálytalanul közlekedjen, az intézmény szolgáltatásait igénybe vehesse. A hatóság nem fogadta el kimentési okként a tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű indoknak az eljárás alá vont bíróság kedvezőtlen költségvetési helyzetét. A hatóság a határozat kézhezvételétől az eljárás alá vont bíróságot a jogsértő magatartás továbbfolytatásától eltiltotta, kötelezte, hogy a sérelmes helyzetet 60 napon belül szüntesse meg, egyúttal elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 30 napra történő nyilvánosságra hozatalát.

A bepanaszolt bíróság keresete nyomán indult közigazgatási perben a bíróság osztotta a hatóság álláspontját és a keresetet elutasította.

* * *

A hatóság kereskedelmi szolgáltatást nyújtó gazdálkodó szervezettel szemben is megállapította az egyenlő bánásmód megsértését, amikor a mozgássérült panaszosok az áruház emeleti szintjén lévő kereskedelmi célú üzlethelyiségekbe nem tudtak akadálymentesen feljutni, és igénybe venni az ott nyújtott közszolgáltatásokat.

* * *

A kerekesszékkel közlekedő panaszos az egyenlő bánásmód követelményének megsértése – az akadálymentesítés hiánya – miatt kérelemmel fordult a hatósághoz egy megyeszékhely áruházával szemben.

Az Építési törvény szerint az áruház is középületnek minősül. Jogszabály által előírt kötelezettség a középületek, így a kereskedelmi, szolgáltatási célú építmények akadálymentesítése, melynek határideje – 2005. január 1.– jelen esetben eredménytelenül telt el. A panaszos mozgásában akadályozott, kerekesszékhez kötött,

48

BESZÁMOLÓ


így sem a lépcsőn, sem a mozgólépcsőn nem tud feljutni az emeleti eladótérbe, egyéb lehetőség pedig nem biztosított a számára. A mulasztással nem csupán a kérelmezőt, hanem mozgássérült társait is folyamatos hátrány éri, akik szintén el vannak zárva az emeleten lévő szolgáltatások igénybevételétől, a vásárlástól.

Az eljárás alá vont társasház, a tulajdonosok nem bizonyították, hogy megtartották, vagy az adott jogviszony keretében nem voltak kötelesek megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. A hatóság nem fogadta el ésszerű indoknak az üzletház földszinti üzlettulajdonosok azon védekezését, hogy a saját eladóterük akadálymentesen megközelíthető, továbbá az emelet tulajdonosának azon nyilatkozatát, mely szerint vállalja a lift kivitelezési költségeinek 50 %-át, azonban a tulajdonostársak nem viselik a rájuk háruló költségeket.

A hatóság nem rendelkezett egyrészt az akadálymentesítés műszaki kivitelezésének módjáról (amelyről egyébként az eljárás alá vont pozitívan döntött), másrészt a kivitelezés költségeinek megosztásáról, mert álláspontja szerint azok konkrét meghatározására a tulajdonosok jogosultak és kötelezettek.

A hatóság a jogsértő magatartás megállapításán, illetőleg a jogsértő helyzet megszüntetésének elrendelésén és a jogsértő magatartás további folytatásától való eltiltáson túl a határozat nyilvánosságra hozataláról döntött. Az elmarasztalt bíróság előtt megtámadta a határozatot, a bírósági eljárás folyamatban van.

* * *

A hatóság az Ebktv.-ben kifejezetten közszolgáltatásként meghatározott postai szolgáltatást nyújtó céggel szemben is jogsértést megállapító döntést hozott akadálymentesítési kötelezettség elmulasztása miatt.


49


* * *

A panaszos mozgáskorlátozottságából adódóan járóbotot kell igénybe vennie a közlekedéshez, lépcsőn pedig csak abban az esetben tud közlekedni, ha kapaszkodásra alkalmas korlát van felszerelve. Egy fővárosi postahivatal küldemény átvevő helyiségét egy meredek lépcsőn feljutva lehetett megközelíteni, a falon található korlátot néhány lépcsőfokról nem érte el, ezért a lépcsőn nem tudott feljutni.

Az eljárás megindítását követően a postahivatal intézkedett a mozgáskorlátozottak akadálymentes bejutási lehetősége iránt, e célból jól látható helyen információs táblát helyezett el.

A hatóság megállapította a jogsértést, szankció alkalmazását azonban mellőzte, mivel az eljárás alá vont az eljárás lezárását megelőzően akadálymentesítési kötelezettségének eleget tett.

* * *

A Tanácsadó Testület a pénzintézetekkel kapcsolatos állásfoglalásában kifejtette, hogy a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény értelmében a hitelintézetnek minősülő jogi személyek jogviszonyai Ebktv. hatálya alá tartoznak. A panaszok jelentős része a különféle pénzügyi szolgáltatások diszkriminatív hozzáférésével kapcsolatos, amelyben az érintettek azt sérelmezik, hogy ezek igénybevételének módja az egyes pénzintézetek között, vagy akár az adott pénzintézeten belül is jelentősen eltér. Sérelmezik, hogy sok esetben megalázó bánásmódban részesülnek érzékszervi fogyatékosságuk miatt.

50

BESZÁMOLÓ


A hatóság egy látássérült (vak) kérelmező hátrányos megkülönböztetése miatt elmarasztalta a pénzintézetet, mert az ügyfelével szemben az ügyletkötés során – ésszerű indok nélkül – többletkövetelményeket támasztott.

* * *

A látássérült (vak) kérelmező egy kereskedelmi bank által személyi kölcsön szerződés megkötése során tanúsított hátrányos megkülönböztetést megvalósító intézkedésre hivatkozással fordult a hatósághoz. A panasz szerint Kérelmező vak, hosszú évek óta a kérdéses bank ügyfele, ezért azzal kereste meg, hogy jó adósként egyszerűsített hitelbírálati eljárással tudna részére 700.000 forint személyi kölcsönt nyújtani, amelyet kérelmező igénybe kívánt venni. A szerződés aláírását követően arról tájékoztatta a bank munkatársa, hogy vaksága miatt a kölcsönösszeg folyósítására csak aláírása közjegyzői hitelesítése után kerülhet sor. A közjegyzővel történt kapcsolatfelvétel során derült ki a panaszos számára, hogy a bank nem csupán aláírása hitelesítését tekinti feltételnek, de közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő és egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó nyilatkozat előkészítésére kérte meg a közjegyzőt. Az eljárás alá vont kimentésként adta elő, hogy a hitelintézetekre vonatkozó törvényi szabályozás (Hpt.) szigorú előírásokat tartalmaz a fogyasztási kölcsönök nyújtására a prudens, biztonságos banki működés érdekében. A hatóság nem fogadta el a bank védekezését, hiszen a jogszabály vak személyek esetében sem követeli meg a kérdéses közjegyzői okirati formát, nem állja meg a helyét ugyanis, hogy e csoport pusztán ezen állapota miatt magasabb pénzügyi kockázatot jelentene. Nem fogadta el azt a hivatkozást sem, hogy a közjegyzői aláírás-hitelesítés nem hitelesíti a nyilatkozat tartalmát, hiszen a fogyasztási kölcsönszerződéseknek nem alaki feltétele a közokirati forma. A hatóság a jogsértés megállapítása mellett megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni folytatását, és elrendelte, hogy a bank 30 napon belül


51


értesítse a Hatóságot az ehhez szükséges intézkedések megtételéről, elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 30 napra történő nyilvánosságra hozatalát a hatóság honlapján, valamint 300.000 forint bírságot szabott ki. Az elmarasztalt pénzintézet a határozatot bíróság előtt megtámadta és kérte a határozat végrehajtásának felfüggesztését, amelyet a bíróság elutasított. A per jelenleg folyamatban van.

A hatósághoz érkezett panaszok azt jelzik, hogy a szolgáltatások igénybe vétele során a fogyatékkal élők mellett a romákat éri a legtöbb sérelem, főként a vendéglátó-, illetve szórakozó helyeket üzemeltető vállalkozások részéről. Az esetek egy részében a szolgáltatásokat eleve megtagadják (pl. feliratot helyeznek el jól látható módon, vagy az alkalmazottak a munkáltató utasítására szóban közlik a vendégekkel hogy cigányokat nem szolgálunk ki) más esetekben a roma vendégekkel szemben másoktól eltérően további feltételeket támasztanak a szolgáltatás igénybe vételéhez. (pl. a belépést tagsági igazolványhoz kötik.)

Az Ebktv. 30. § (2) bekezdése szerint az ún. védett tulajdonságok alapján meghatározható csoport tagjai részére létrehozott, a hagyományápolás, a kulturális és az önazonosság fenntartását szolgáló, a szűkebb közönség számára nyitva álló létesítménybe a belépés korlátozható, tagsághoz, illetőleg külön feltételekhez köthető. A romákkal szembeni szolgáltatások megtagadása során gyakorta hivatkoznak az eljárás alá vont cégek arra, hogy csak tagsági igazolványnyal rendelkezők számára nyújtják szolgáltatásukat. Az eljárások egyikében sem volt megállapítható az ilyen jellegű kimentési okra való megalapozott hivatkozás.

* * *

52

BESZÁMOLÓ


Jogvédő szervezet a sérelmet szenvedett személyek képviseletében panasszal élt egy vidéki városban lévő presszó alkalmazottjával szemben, aki öt – köztük két kiskorú – személy kiszolgálását roma származásuk miatt megtagadta.

A hatóság a presszót működtető gazdasági társasággal szemben lefolytatta az eljárást és a széleskörű bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a cég az érintett személyekkel szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazott.

A hatóság 2005-ben hozott határozatát a bíróság hatályon kívül helyezte, mert az ítélet indokolása szerint a panaszosok mindegyikét a hatóságnak az ügy öszszes körülményére részletesen kellett volna meghallgatnia. Nem tartotta ugyanis elégségesnek a bíróság a panaszosok olyan tartalmú nyilatkozatát, amely szerint a jogvédő szervezet által megfogalmazott kérelemben foglaltakat fenntartják, illetve egyikük részletes nyilatkozatát megerősítették. A hatóság a bírósági döntésnek megfelelően ismételten lefolytatta az eljárást, amelynek eredményeként újabb határozatában a korábbival azonos megállapításra jutott és a céget elmarasztaló döntést hozott: a jogsértő magtartás továbbfolytatásától eltiltotta és 500.000 forint bírságot szabott ki. A keresettel megtámadott határozat újabb bírósági felülvizsgálata során a bíróság a határozatnak az egyenlő bánásmód megsértését megállapító részét helyben hagyta, a bírság kiszabása vonatkozásában ismételten hatályon kívül helyezte azzal az indokolással, hogy az elmarasztalt fél teljesítő képességét a hatóság nem teljes körűen vizsgálta.

Meg kell jegyezni, hogy a teljesítőképesség figyelembevétele a bírság kiszabásánál figyelembe veendő szempontoknak csupán egyike. Ugyanakkor rávilágít arra a problémára, hogy a különféle jogszabályok harmonizálására nem került sor az Ebktv. viszonylatában. A megismételt eljárás során ugyanis a hatóság megkereste az adóhatóságot, amely azzal tagadta meg a kért adatok közlését,


53


hogy az adózás rendjéről szóló többször módosított 2003. évi XCII. törvény 54.§ (1) bekezdésének d) pontja értelmében az adóhatóság az adótitok sérelme nélkül csupán a vállalkozási tevékenységet folytató adózó nevére, elnevezésére, székhelyére, telephelyére, valamint adószámára vonatkozó megkeresést teljesítheti. Olyan adatokat tehát, amely az elmarasztalt vagyoni helyzetével, jövedelmi viszonyaival kapcsolatosak, nem szolgáltat, ennél fogva a hatóság csupán a rendelkezésére álló, más, törvényes úton beszerezhető adatok alapján értékelheti az elmarasztalt teljesítő képességét.

Egy másik ügyben a hatóság életkor miatti hátrányos megkülönböztetésként értékelte a szolgáltatást nyújtónak azt a magatartását, amikor önkényesen életkor szerint önkényesen tett különbséget a kedvezményezettek körében a szolgáltatási díj megállapítása során.

* * *

A panaszos a szabadidős sport célú szolgáltatást nyújtó gazdálkodó szervezettel szembeni panaszában azt sérelmezte, hogy a cég az aktuális árlistájában a diák kedvezményre jogosultak csoportján belül a 35 éves kort feltételként szabja a kedvezmény igénybe vételéhez. Az eljárás alá vont azzal védekezett, hogy az újonnan kialakított díjszabásában a kedvezményezetti körbe vonták a vélelmezésük szerint egzisztenciával még nem rendelkező, anyagilag kedvezőtlenebb helyzetben lévő 35 éven aluli diákokat. Az intézkedésével kifejezetten azt kívánta elérni, hogy a jövedelemmel nem rendelkező, ennél fogva szociálisan rászoruló diákokat segítse hozzá az általa kínált szolgáltatásokhoz való hozzájutáshoz.

A hatóság nem fogadta el ezt az érvelést, mivel rászorultság és az életkor között nem mutatható ki összefüggés Az eljárás alá vont bár jóhiszeműen járt el, de

54

BESZÁMOLÓ


semmiképpen sem objektív körülményeket vett figyelembe a különbségtétel során, ezért az a tárgyilagos mérlegelés körében nem tekinthető ésszerűnek. A hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont Kft. a kérelmezővel szemben életkora miatt hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, és szankcióként a jogsértő állapot megszüntetésére kötelezte a céget.

Az általános kimentési szabályok szerint a szolgáltatást nyújtó mentesülhet a jogi felelősség alól, ha bizonyítja, hogy magatartásának a tárgyilagos mérlegeléssel összefüggő ésszerű indoka van. A hatóság több esetben az eljárás alá vont kimentési bizonyítását elfogadta és a kérelmet elutasító döntést hozott. Ésszerű indoknak fogadta el a hatóság az anyasága miatti hátrányos megkülönböztetése miatt indult eljárásában a kereskedelmi szolgáltató kimentési bizonyítását az alábbi ügyben.

* * *

Főváros környéki településen élő panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy egyik nagykereskedelmi áruházba a másféléves gyermekével vásárlási céllal nem engedték be azzal az indokkal, hogy az áruházukat kisgyermekes vásárlók kizárólag hétvégi napokon látogathatják. A panaszos szerint az áruház rendelkezése az anyasága miatti hátrányos megkülönböztetés megállapítására alkalmas. Az eljárás alá vont gazdálkodó szervezet azzal érvelt, hogy a vásárlásra jogosultak kizárólag érvényes vásárlási igazolvány felmutatásával léphetnek az áruház területére. Az Általános Vásárlási Feltételek szerint 10 év alatti gyermekek hétköznap az áruházat nem látogathatják. A korlátozás bevezetésére balesetvédelmi okokból, a vásárlók biztonságának védelme érdekében került sor, mivel az áruházaikban, a nyitvatartási idő alatt folyamatos árufeltöltés zajlik targoncák igénybevételével. Vásárlók kifejezett kérésére a targoncaforgalom kiiktatásával a hétvégén lehető-


55


vé tették a belépést a kisgyermekes vásárlók számára. A hatóság mérlegelte az eljárás alá vont védekezését és azt állapította meg, hogy a sérelmezett rendelkezésnek a tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő ésszerű (baleset-megelőzési, illetve biztonságvédelmi) indoka van.

2.3. Oktatás Az Ebktv. rendelkezéseit az oktatás területén minden olyan jogviszonyban alkalmazni kell, amelyhez költségvetési támogatást használnak fel, illetve állami jóváhagyás a feltétele. A törvény csupán példálózó jelleggel sorolja fel az oktatási szolgáltatások azon területeit, amelyekkel összefüggésben az egyenlő bánásmód követelményét be kell tartani. A törvény 2006. december 31-ig hatályos szövege szerint az elkülönítés akkor jogellenes, ha nélkülözi a tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indokot. Az Ebktv. 2007. január 1-jén hatályba lépett módosító rendelkezései érintették a szegregáció definícióját, amely szerint jogellenes elkülönítésnek minősül az a rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától – anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné – elkülönít. A módosítás nyomán a jogellenes elkülönítés kimentésére a törvény a jövőben semmiféle kimentési lehetőséget nem biztosít, kivéve, ha azt törvény kifejezetten megengedi.

n Szegregációs ügyek 2006-ban 2 ügyben indult eljárás a roma gyermekek iskolában történő jogellenes elkülönítése miatt. Mindkét esetben társadalmi szervezet kezdeményezte a hatóság eljárását.

56

BESZÁMOLÓ


* * *

Az egyik esetben egy társadalmi szervezet fordult a hatósághoz a szegregációval érintett gyermekek törvényes képviselőjétől kapott meghatalmazás alapján. A hatóság által kitűzött tárgyaláson a kérelmezők egyike megjelent és a kérelmét visszavonta, a másik panaszos a hatóság felhívására a tényállás megállapításához szükséges nyilatkozattételt megtagadta, ezért az eljárást nem lehetett tovább folytatni, ezért az eljárást meg kellett szüntetni.

* * *

A másik ügyben egy alapítvány fordult kérelemmel a hatósághoz, melyben sérelmezte, hogy a megyei jogú város közgyűlésének határozata értelmében 2004. július 1-től igazgatásilag és gazdaságilag integráltan tartja fenn a kérelmében megnevezett 9 iskolát és tagiskoláját. Ezzel álláspontja szerint az önkormányzat a roma gyerekeket szegregálja, amely egyrészt intézmények közötti, másrészt intézményen belüli szegregációban valósul meg. Az alapítvány kérte a hatóságot, hogy elsődlegesen az önkormányzat intézkedéseit vizsgálja, és ne az egyes iskolák felelősségét, valamint az ügyben rendeljen ki közoktatási szakértőt. Az R. szerint ha az eljárás során szakértő kirendelése szükséges, a hatóság – megfelelő szakértelemmel rendelkező saját köztisztviselő hiányában, ha ez az ügyfél érdekeit nem sérti – elsősorban azt a szervet keresi meg, amelynél a jogaiban sértett személy az Ebktv. 15. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az eljárást szintén megindíthatta volna. Ezért a tényállás tisztázása érdekében a hatóság az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontot szakértőként rendelte ki.

A hatóság hivatalból folytatja a fenntartó önkormányzattal szemben, mert a társadalmi szervezet az érintett szülőktől a képviseletre nem csatolt meghatalmazásokat. A szakértői vélemény beérkezését követően az eljárás folytatható.


57


* * *

Bár nem önálló eljárásban, de a hatóság is részt vett a „jászladányi iskola” néven elhíresült közigazgatási perben, amely a megyei közigazgatási hivatal és a helyi önkormányzat között folyt. A hatóság önálló beavatkozóként vett részt a perben a közigazgatási hivatal pernyertessége érdekében. A felperes annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy a jászladányi önkormányzat azon intézkedésével, hogy a fenntartásában lévő iskolaépület meghatározott hányadát egy alapítványnak bérbeadta, illetve az iskolaépület használatát megosztotta, a településen élő roma gyermekek szegregációjához vezetett.

A bíróság a keresetet azzal utasította el, hogy az önkormányzati tulajdonosi jogkörében hozott döntése jogszerű volt.

Ugyancsak szegregációs ügyben küldte meg több hatóság részére észrevételeit egy Európai Parlamenti képviselő. Mivel ez esetben a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot folytatott és példamutató ajánlásokat tett; továbbá egyetlen szülő sem élt panasszal a hatóságnál, így az eljárás folytatására nem volt lehetőség.

A szegregációs ügyek súlyossága és bonyolultsága miatt a hatóság kezdeményezte, hogy a Tanácsadó Testület hozzon állásfoglalást a probléma körében. Az állásfoglalás olvasható a hatóság honlapján., de azt közvetlenül is eljuttattuk az illetékes döntéshozókhoz és civilszervezetekhez.

A hatóság precedens értékű döntést hozott egy érzékszervi fogyatékossággal élő, vak gyermek közoktatási szolgáltatáshoz való hozzáférése tekintetében, amikor megállapította, hogy az integráltan oktatható látássérült, vak gyermek

58

BESZÁMOLÓ


lakóhelye szerint illetékes polgármester és az Általános Iskolát fenntartó Települések Oktatási Társulása (Társulás) megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy nem tették meg a szükséges és elvárható intézkedéseket a kiskorú integrált oktatása feltételeinek biztosítására.

* * *

Egy kis településen élő 9 éves gyermek szülei sérelmezték, hogy a lakóhelyük szerint illetékes Általános Iskola igazgatója határozatával elutasította integráltan oktatható, látássérült gyermeküknek az intézménybe történő felvételét.

A hatóság megállapította a jogsértést és elmarasztalta a panaszosok lakóhelye szerinti település polgármesterét és az általános iskolát fenntartó térségi társulást, mert a fenntartó határozatot hozott arról, hogy nem kívánja látássérült tanulók oktatását biztosítani.

Az eljárás alá vont polgármester pedig nem tette meg az elvárható intézkedéseket arra vonatkozóan, hogy a gyermek megfelelő oktatási intézményben tanulhasson, míg a település nem fogyatékos gyermekeinek általános iskolai ellátását a Társulás által fenntartott iskolában biztosította.

Nem fogadta el ésszerűnek a hatóság a Társulás azon indokait, hogy a látássérült tanuló iskolai oktatása az önkormányzatokra nézve nem kötelező feladat, az a megyei önkormányzatot terheli, illetve a szükséges feltételek megteremtésére fordítandó egyszeri és folyamatos költségekre történő hivatkozás sem, hiszen olyan gyermeket akadályozott meg abban, hogy lakóhelyén járjon iskolába, aki ép társaival együtt tanulhatna. A hatóság megtiltotta a jogsértő magatartás további folytatását és egyúttal elrendelte a jogsértő állapot megszüntetését – leg-


59


később a 2007/2008-as tanév megkezdéséig –, továbbá a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 30 napra történő nyilvánosságra hozatalát a honlapján.

A Fővárosi Bíróság ítéletében a határozatot megtámadó felperesek kereseti kérelmét elutasította, egyetértett a hatóság megállapításaival. Ez azért is fontos döntés, mert azzal, hogy a hatóság és a bíróság is megállapította, hogy ha valaki bizottsági döntés alapján integráltan oktatható, ez a szegregáció ellen hat, továbbá a kötelezettek nem menthetik ki magukat azzal, hogy nincsenek meg az integrált oktatáshoz szükséges szellemi és anyagi feltételek.

A hatóság az önkéntes demonstráción részt nem vevő diákok tanításon való részvételét egyéb helyzetként értékelte, amikor egy egyházi fenntartású oktatási intézményben tanuló diák törvényes képviselője az intézménnyel szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt fordult panasszal a hatósághoz. A hatóság az ügyben nem vizsgálta az intézmény vallási, világnézeti beállítottságát, hitéleti tevékenységének gyakorlását, a kérelmező demonstrációról alkotott véleményét, mert e tények, körülmények nem voltak mérvadóak a hátrányos megkülönböztetés megállapítása szempontjából.

* * *

A beadvány szerint az iskola csatlakozott az egyházi iskolákba járó tanulók esélyegyenlősége érdekében a 2006. december 16-án Budapesten, a Felvonulási térre tervezett országos demonstrációhoz, ezért az intézmény szervezésében a tanárok, szülők és diákok egy csoportja részt vett a demonstráción. A bejelentő azt sérelmezte, hogy a demonstráción részt nem vett, aznap a gimnáziumban maradt diákokkal – köztük gyermekével – a tanítási órákon dolgozatot írattak. A pa-

60

BESZÁMOLÓ


naszos annak vizsgálatát kérte, hogy az iskola intézkedése tekinthető-e az iskolában a tanítási órákon részt vevő, a demonstrációtól távolmaradt diákokkal szembeni valamiféle büntetésnek, illetve hátrányos megkülönböztetésnek. A hatóság a demonstrációról távolmaradt, iskolai tanításon részt vevő kérelmező tekintetében nem az eltérő vallási vagy világnézeti, illetve politikai véleményt, hanem az Ebktv. 8.§ t) pontjában foglalt „egyéb helyzetet” értékelte védett tulajdonságként, és megállapította, hogy az oktatási intézmény megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a demonstráción részt vevő diákokhoz képest a tanórai megjelenésre kötelezett gyermekekkel szemben hátrányos intézkedést – dolgozatíratás az értékelés kilátásba helyezésével – tett, amelyet a diákok retorzióként éltek meg.

A hatóság a határozat kézhezvételétől megtiltotta a jogsértő magatartás további folytatását, egyúttal elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának a hatóság honlapján 30 napra történő nyilvánosságra hozatalát.

Az ügyben az elmarasztalt oktatási intézménybírósághoz fordult, a Fővárosi Bíróság azonban egyetértett a hatóság döntésével és a keresetet elutasította.

2.4. Lakhatás – Szociális biztonság Az Ebktv. a diszkrimináció speciális területeként szabályozza a lakhatással öszszefüggésben megvalósuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó szabályokat. Kiemeli, hogy az egyenlő bánásmód követelményének a lakhatást segítő állami és önkormányzati támogatások, kedvezmények vagy kamattámogatások nyújtása során is érvényesülnie kell. Tiltja továbbá az állami vagy önkor-


61


mányzati tulajdonú lakások és építési telkek értékesítése, bérbeadása, ezek feltételeinek meghatározása, illetve az építési hatósági engedély és használatbavételi engedély kiadása körében a védett tulajdonsággal rendelkező személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetést.

Az Ebktv. mindezek mellett tiltja a lakáshoz jutási feltételek olyan módon való meghatározását, amely alapján egyes, védett tulajdonságokkal rendelkező csoportok egy adott településen vagy településrészen belül mesterségesen elkülönülnek.

A szociális és gyermekvédelmi pénzbeli és természetbeni, valamint a személyes gondoskodást nyújtó ellátás igénylése és biztosítása során érvényesíteni kell az egyenlő bánásmód követelményét. Az egyenlő bánásmód elvét mind az állami, mind a magán, illetve az önkéntes és kötelező szociális ellátórendszerekben és eljárásokban érvényesíteni kell.

A lakhatással és szociális kérdésekkel kapcsolatok kérelmeket megvizsgálva megállapítható, hogy azok jelentős része a szociális segélyezéssel, a különféle szociális juttatások, illetve a leszázalékolás mértékével, közgyógy-ellátással kapcsolatos sérelmeket tartalmaznak, védett tulajdonság hiányában azonban nagy részüket érdemi vizsgálat nélkül el kellett utasítani. A vizsgált ügyekben az eljárás alá vont közigazgatási szervek megalapozottan hivatkoztak az eljárásuk, illetve döntésük indokolásánál a fennálló jogi szabályozás tartalmára is, mely esetben a hatóságnak elutasító döntést kell hozni.

* * *

A hatóság jogsértést állapított meg egy önkormányzattal szemben, mivel az eljárás alá vont megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy az

62

BESZÁMOLÓ


emberi méltóságot sértő módon járt el kérelmező és kiskorú gyermekei által lakott önkormányzati bérlakás kiürítése során. A panaszos azt sérelmezte, hogy a lakás kiürítését elrendelő jogerős bírói ítéletnek az önkormányzat úgy szerzett érvényt, hogy előzetes értesítés nélkül és hatósági eljárás hiányában, illetőleg akként feltűntetve egy azzal megbízott gazdasági társasággal távolította el a lakásból ingóságait úgy, hogy azok egy része megsemmisült, más része elveszett. Mindemellett nem nyújtott segítséget az otthontalanná vált család átmeneti otthonba történő elhelyezéséhez. Az eljárás alá vont önkormányzatnak a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény lakás kiürítésére, valamint a Polgári Törvénykönyv birtokvédelemre vonatkozó szabályai alapján kellett volna eljárnia. Az eljárás alá vont egyik eljárás lefolytatását sem kezdeményezte a kérelmezővel szemben. Az önkormányzat megbízásából eljáró cég a konkrét megbízási szerződésben foglalt módon járt el, amely a kérelmező – vagyoni helyzet miatti közvetlen hátrányos megkülönböztetéséhez vezetett. Az önkormányzat a megbízásából eljáró cég működéséért felelősséggel tartozik. A hatóság a jogsértő magatartás további folytatásától való eltiltásról és a jogsértést megállapító határozat nyilvánosságra hozataláról rendelkezett.

* * *

Panaszosok beadványukban sérelmezték, hogy egy pénzintézet vidéki fiókja azért utasította el a házuk felújítására benyújtott hitelkérelmüket, mert ők maguk roma származásúak, és szomszédjukban is romák laknak. Állításuk szerint a bank az értékbecslés, valamint a hitelkérelem elbírálásának egész folyamata során származásuk – egyben környezetük származása – miatt diszkriminálta őket. Aggályosnak találták, hogy az értékbecslők első alkalommal érdemi becslés nélkül állapították meg és jelezték a bank felé az ingatlan túl alacsony értékét, második esetben pedig a kérelmezők költségén a becslést elvégezték, de a helyszí-


63


ni tájékoztatásnak ellentmondva a bank felé már jóval alacsonyabb összegben jelölték meg a fedezetként figyelembe vehető értéket. A hatóság megállapította, hogy a hitelintézet fedezetértékelési szabályzata tartalmazza a fedezetek elfogadhatóságának, értékének, az értékesíthetőségnek, valamint hozzáférhetőségnek a megállapításához vizsgálandó szempontokat, továbbá a fedezetek értékelése során a hitelintézet által alkalmazott módszereket. A bank fedezetértékelési szabályzata értelmében az ingatlanokat értékük alapján „A”, „B” és „C” kategóriájúakra minősítik. Családi ház esetében a minimálisan elvárt hitelbiztosítéki érték 4. 000.000,-Ft. volt, mely érték alatt minden további vizsgálat nélkül elutasítják a hitelkérelmet. Az első kifogásolt alkalommal az értékbecslők a banki gyakorlatnak megfelelően azért nem készítették el az értékbecslést, mert részletesebb felmérés nélkül is megállapítható volt, hogy a kérelmezők ingatlana a minimális hitelbiztosítási értéket nem éri el. A későbbi ismételt kérelmükre megrendelt második értékbecslés szerint a kérelmezők ingatlanának forgalmi értéke 3.600.000,-Ft volt, melyből a hitelbiztosítéki érték 2.880.000,-Ft. Az ingatlan így „C” minősítést kapott, „nem elfogadható fedezetnek” minősült. A kérelmezők hitelkérelmét a bank a szabályzatnak – egyben a jogszabályoknak és a banki gyakorlatnak – megfelelően utasította el, amely nem állt összefüggésben a panaszosok ún. védett tulajdonságával.

* * *

A panaszos azt sérelmezte, hogy lakóhelyének önkormányzata nem segít megoldani lakásával kapcsolatos problémáját. Kölcsönt vett fel lakásvásárláshoz, melynek törlesztő részleteit nem tudta fizetni, ezért kérelemmel fordult a helyi önkormányzathoz, hogy az ingatlant vásárolja meg, azonban az nem kívánt élni a felajánlott lehetőséggel, továbbá elutasította a felperes vissza nem térítendő támogatás iránt benyújtott kérelmét is. A panaszos roma származású, megítélé-

64

BESZÁMOLÓ


se szerint az önkormányzat döntése, illetve a segítségnyújtás megtagadása sérti az egyenlő bánásmód követelményét, mert a nem roma származású családok hasonló helyzetben segítséget kapnak. Az eljárás alá vont önkormányzat arra hivatkozott, hogy az önkormányzat a lakás megvételét anyagi helyzetére, az ingatlan korára, állagára, míg a vissza nem térítendő támogatás nyújtását az anyagi helyzetére való hivatkozással utasította el. Egyúttal nyilatkozott arról, hogy egy nem roma család is hasonló helyzetben kereste meg az önkormányzatot, és a kérelmet ebben az esetben is pénzügyi lehetőségek hiányában el kellett utasítani.

Az önkormányzat tájékoztatta továbbá a hatóságot a panaszos és családja részére megállapított támogatásokról, továbbá, hogy egy korábbi önkormányzati kölcsön nagy részét még nem fizetette vissza és a képviselőtestület állásfoglalása szerint ameddig arra nem kerül sor, addig nem tudja támogatni az ügyüket. Mivel az önkormányzat bizonyította, hogy nem tett különbséget roma és nem roma kérelmező között, a kérelmet el kellett utasítani.


65


3. Az eljárási szabályok alkalmazásának tapasztalatai n A hatóság intézkedései a kérelem vizsgálata alapján A hatóság az egyenlő bánásmód követelménye Ebktv. hatálya alá tartozó megsértésének vizsgálatát a sérelmet szenvedett személy kérelme alapján vagy az Ebktv.ben meghatározott esetekben hivatalból folytatja le. A hatóság eljárására az előző fejezetben említettek szerint a Ket. valamint az R. szabályait kell alkalmazni. A hatóság előtti eljárás megindítására jogosultak között külön meg kell említeni a társadalmi és érdekképviseleti szervezetek, amelyek – képviseleti jogosultságuk mellett – 2007. január 1-től közérdekű igényérvényesítési jogukkal élve a hatóság előtt eljárást kezdeményezhetnek. Ezen túlmenően a megindult közigazgatási eljárásban a társadalmi és érdek-képviseleti szervezetet megilletik az ügyfél jogai. Az eddigi eljárásokban jellemzően csupán képviselőként jártak el a társadalmi és érdekképviseleti szervek, ügyfélként abban az esetben, amikor magát a szervezetet érte sérelem. Az Ebktv. módosítása nyomán vélhetően aktívabb lesz ezen szervezetek hatóság előtti fellépése, részvétele.

n Hivatalból indult eljárások 2006-ban 2 esetben indult hivatalból eljárás, az ügyek döntő részében a hatóság a sérelmet szenvedett személy kérelme alapján folytatott vizsgálatot.

* * *

A hatósághoz bejelentés érkezett az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt egy országos hatáskörű szervvel szemben a felsőfokú végzettséggel

66

BESZÁMOLÓ


rendelkezők első tisztté történő kinevezésének gyakorlatával kapcsolatban, mely szerint a bejelentők hátrányos megkülönböztetésben részesülnek azokhoz képest, akiket előléptettek hasonló végzettséggel, vagy szakirányú végzettség nélkül.

A hatóság a bejelentők kérelmére – tekintettel, hogy munkáltatójuk intézkedését sérelmezték, ahol leépítés volt folyamatban – a Ket. 54.§-nak (4) bekezdése alapján elrendelte természetes személyazonosító adataiknak zártan történő kezelését, és élve az Ebktv. 14.§ (1) a) pontjában foglalt lehetőséggel, hivatalból folytatta le az eljárást. A hatóság az eljárás alá vont kimentési bizonyítását elfogadta, mivel a vizsgált időszakban a vonatkozó jogszabályban meghatározott végzettséggel rendelkező személyek tiszti kinevezésére minden esetben sor került, kettő fő kivételével, mely személyek esetében az eltérő rendelkezés indokolt, ésszerű volt, a kérelem egyéb részei tekintetében pedig hatáskör hiányában nem folytathatott vizsgálatot. A hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont előléptetési gyakorlatával nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét.

* * *

Állami költségvetési szerv területi szervétől elbocsátott köztisztviselők érdekében az érdekképviseleti szerv fordult panasszal a hatósághoz. A beadvány szerint az állami szervnél végrehajtott csoportosi létszámleépítés elsősorban a nőket és idősebb korúakat érintette, továbbá azokat, akik gyermeküket egyedül nevelik, illetve beteg hozzátartozóikról egyedül gondoskodnak. A bejelentő azt is kifogásolta, hogy a munkáltató nem tett eleget az esélyegyenlőségi terv-készítési kötelezettségének. A hatóság hivatalból folytatta le a vizsgálatot, mivel a szakszervezet az eljárás megindításához szükséges meghatalmazások hiányában az érintett köztisztviselők nevében nem járhatott el. A hatóság az eljárás keretében kizárólag azt vizsgálta, hogy az eljárás alá vont állami szerv létszámcsökkentés


67


végrehajtása során az elbocsátott köztisztviselők életkora, illetve nemi hovatartozása tekintetében megtartotta-e az egyenlő bánásmód követelményét. Az eljárás alá vont szerv által rendelkezésre bocsátott okiratban szereplő adatok és a százalékosan kifejezett aránypárok egybevetése alapján a hatóság arra a következtetésre jutott, hogy nem volt megállapítható, hogy a munkáltató a létszámleépítés végrehajtása során életkor és nemi hovatartozás miatti hátrányos megkülönbözetést alkalmazott. A hatóság a hatáskörét megállapító törvényi rendelkezésekre tekintettel nem vizsgálhatta a minisztérium esélyegyenlőségi terv elkészítésére vonatkozó kötelezettségének teljesítését.

n Joghatóság A hatóság a Ket. 37. §-a alapján a kérelem megérkezését követően ellenőrzi, hogy a kérelem megfelel-e a Ket. 35.§ (1) és 36.§ (1) és (3) bekezdésében foglalt követelményeknek. A kötelező tartalmi elemek megléte esetén, amelyek a hatóság előtti eljárásban a kérelmező adatait jelentik, a hatóság a joghatóságát vizsgálja meg. A hatóság eljárásában érvényesül a Ket általános joghatósági szabálya, e szerint a magyar ügyfél ügyében a Magyar Köztársaság területén a magyar hatóság jár el. A hatóság egy ügyben megállapította, hogy az adott ügyben nincs joghatósága, ezért – miután a beadványozó nem kérte az eljárás megindítását, csupán tájékoztatást kért, érdemi vizsgálat nélküli elutasítás helyett tájékoztatta a beadványozót, hogy joghatóság hiányában a hatóság nem járhat el.

* * * A beadványozó egy általa az interneten olvasott németországi munkáltató által – nem Magyarországra vonatkozóan – meghirdetett, életkorhatárt tartalmazó álláshirdetését sérelmezte. A hatóság joghatóság hiányában a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

68

BESZÁMOLÓ


n Hatáskör A Ket. 22.§ (1) bekezdése szerint a hatóság a hatáskörét az eljárás minden szakaszában köteles vizsgálni. E körben az Ebktv. bizonyítási szabályai szerint azt vizsgálja, hogy a kérelmező megjelölte-e az Ebktv. 8.§-ában felsorolt valamely védett tulajdonságát, illetve az elszenvedett sérelmet, hátrányt. A hatáskör vizsgálat körébe tartozóan a bepanaszolt szerv, illetve személy tekintetében azt kell megvizsgálnia, hogy az Ebktv. alanyi, illetve tárgyi hatály szempontjából kötelezett-e az egyenlő bánásmód követelményének a betartására. Az egyenlő bánásmód követelményének e törvény hatálya alá tartozó megsértése miatt közigazgatási szerv előtt ugyanazon törvénysértés tekintetében azonos személy ellen elkövetett törvénysértés miatt eljárás nem indítható. Ezen szabály a hatóság eljárás megindítását kizárja, 2006-ban ilyen ügy nem volt a hatóság előtt.

Az egyenlő bánásmód követelményének az Ebktv. hatálya alá tartozó megsértése vizsgálatát a sérelmet szenvedett fél választása szerint a hatóság vagy külön törvény alapján hatáskörrel rendelkező más közigazgatási szerv – így például a munkaügyi vagy a fogyasztóvédelmi felügyelőségek – folytatják le. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a diszkriminációval szemben az érintett a lakóhelyéhez közel, az illetékes közigazgatási szervek előtti eljárásban – más természetű igényeit egyidejűleg érvényesítve – lépjen fel.

Tekintettel arra, hogy a közigazgatási szervek előtti párhuzamos igényérvényesítés lehetőségét a Ket. és az Ebktv. kizárja, ennek megfelelően amennyiben a kérelem alapján valamely hatóságnál az eljárás megindult, úgy a hatáskörrel rendelkező más közigazgatási szervnél ugyanezen ügyben azonos személy ellen elkövetett jogsértés bejelentése esetén eljárás nem indítható, már megindult eljárás esetén az eljárást fel kell függeszteni.


69


A párhuzamos eljárások megelőzése érdekében az Ebktv. 15.§ (2) bekezdése a hatóságok közötti értesítési kötelezettséget ír elő az eljárás megindításának esetére, illetőleg ezen intézkedés lehetővé teszi azt is, hogy az értesített szerv a Ket.-ben biztosított jogával élve, mint ügyfél kapcsolódjon be a más közigazgatási szervnél megindult eljárásba, illetőleg az érdemi határozat bírósági felülvizsgálata során a perben beavatkozóként vegyen részt.

Az eltelt időszak alatt a hatósághoz több olyan beadvány érkezett a párhuzamos hatáskörrel rendelkező közigazgatási szervektől, amelyekben a panaszosok a foglakoztatási jogviszonnyal összefüggésben felmerülő, az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt különböző munkáltatókkal, vagy különféle közszolgáltatókkal szembeni vizsgálat megindítását kezdeményezték több közigazgatási hatóság előtt. Ezekben az esetekben az ügyfélbarát, szolgáltató közigazgatás elve alapján az ügyfél érdekében nem tartottuk célszerűnek a társhatóságokkal való hatásköri összeütközésre vonatkozó hosszadalmas eljárás lefolytatását, ezért a kérelmet kivizsgáltuk és érdemi döntést hoztunk. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a közigazgatási szerveknek a hatáskörükbe tartozó ügyekben kötelességük eljárni, ez alól az általános hatáskörrel rendelkező diszkriminációs hatóság működése sem adhat felmentést.

2006-ban 3 ügyben, amelyekre a kisebbségi biztos hatásköre nem terjed ki, illetve ajánlása, kezdeményezése eredménytelen volt, kezdeményezésére a hatóság folytatta le a vizsgálatot. Ezek közül precedens értékű az a 2005-ben indult eljárás, amelyet a helyi önkormányzattal és polgármesterrel szemben folytatott le a hatóság és megállapította, hogy az eljárás alá vontak megsértették az egyenlő bánásmód követelményét, amikor az önkormányzat képviselő testülete egyetlen cigány képviselő tagját nem választották be a romák által kezdeményezett kisebbségi etnikai bizottságba.

70

BESZÁMOLÓ


Ugyan a Fővárosi Bíróság helyt adott az eljárás alá vont önkormányzat felülvizsgálati kérelmének, a hatóság törvénysértésre hivatkozva felülvizsgálati kérelemmel élt a Legfelsőbb Bírósághoz, amellyel a kisebbségi biztos is egyetértett. Az ügy elbírálása folyamatban van.

n Kérelmek érdemi vizsgálat nélküli elutasítása A hatóság hatáskörének hiányában a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül végzéssel el kell utasítani.

* * *

A kérelmező a megyei bíróság és az ítélőtáblák eljárását, döntéseit sérelmezte, azonban a hatóság hatáskör hiányában nem folytathatott eljárást a kérelemben foglaltakkal kapcsolatban, mivel az Ebktv. 15.§ (6) bekezdése szerint nem vizsgálhatja a bíróságok közhatalmi döntéseit és intézkedéseit.

* * *

A kérelmező beadványa szerint az egészségügyi ellátásban bevezetett irányított betegellátási rendszert szabályozó, a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló 2003. évi CXVI. törvény és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII törvény sértik az állampolgárok alkotmányos jogegyenlőségét, továbbá a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamaráról szóló 2003. évi LXXXIII. törvénynek az egészségügyi szakdolgozók kötelező kamarai tagsági jogviszonyát szabályozó rendelkezései sértik az egyenlő bánásmód követelményét.


71


Az Ebktv. 15. § (6) bekezdése szerint a hatóság nem vizsgálhatja az Országgyűlés közhatalmi döntéseit, intézkedéseit, ennek értelmében nem folytathat eljárást arra vonatkozóan, hogy a kérelmező által sérelmezett jogszabályi rendelkezések sértik-e az egyenlő bánásmód követelményét.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1.§ b) pontja szerint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik, amely eljárást ezen törvény 21.§ (2) bekezdése szerint bárki indítványozhatja. A kérelmet a érdemi vizsgálat nélkül el kellett utasítani, mivel a fent leírtak alapján a hatóságnak nincs hatásköre az ügyben eljárni.

* * *

A hatóság elutasította kérelmezőnek az Ebktv. 2004. január 27-i hatályba lépését megelőzően elszenvedett munkahelyi sérelmeit tartalmazó kérelmét, egyúttal felhívta a figyelmét a munkajogi igényérvényesítési határidőkre, miszerint munkaügyi bíróság előtt 3 éven belül munkaügyi pert indíthat.

n Eljárási képesség A Ket. 15.§ (6) bekezdése szerint természetes személy ügyfélnek akkor van eljárási képessége, ha a polgári jog szabályai szerint cselekvőképességgel rendelkezik. Ennek hiányában a kérelmet el kell utasítani.

* * *

Egy cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt álló panaszos fordult a hatósághoz, sérelmezve a gyámhivatal eljárását. Mivel ő nem rendelkezett eljárási

72

BESZÁMOLÓ


képességgel, a hatóság megkereste hivatásos gondnokát, aki azonban nem kérte az eljárás lefolytatását, ezért nem indíthattunk vizsgálatot az ügyben. A Ket. 40.§ (2) szerint ha az ügyfél nem személyesen jár el, a hatóság az eljáró személy képviseleti jogosultságát megvizsgálja és indokolt esetben írásbeli meghatalmazást kérhet. * * * Egy Cigány Kisebbségi Önkormányzat (CKÖ) érdeklődött a hatóságnál, mivel egy cigány származású kislányt bántalmaztak az iskolában, a jegyző gyámhatósági védelembe vette. A hatóság tájékoztatta a CKÖ-t, hogy a kiskorú törvényes képviselőjétől kapott írásbeli meghatalmazás alapján – a sérelem, sérelmek részletes megjelölésével – kezdeményezhet eljárást. Mivel erre nem került sor, a hatóság nem indíthatott vizsgálatot az ügyben. * * * Kérelmező nevében egy roma jogvédő szervezet fordult kérelemmel a hatósághoz, az iskola igazgatójának kérelmező gyermekeivel szemben tanúsított eljárása miatt. A hatóság tájékoztatta kérelmezőt, hogy a társadalmi és érdekképviseleti szervezet csak képviselő lehet az eljárásban, egyben felhívta kérelmezőt, hogy csatolja a sérelmet szenvedett személy meghatalmazását, vagy szabályszerű kérelmét. Mivel erre nem került sor, a hatóság az eljárást megszüntette.

n Áttétel A Ket. 22.§ (2) bekezdése alapján hatáskör hiányában a hatóság a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat – az ügyfél egyidejű értesítése mellett – haladék-


73


talanul, de legkésőbb a kérelem megérkezésétől, folyamatban lévő ügyben a hatáskör hiányának megállapításától számított 5 napon belül átteszi a hatáskörrel rendelkező hatósághoz.

Ugyanakkor közérdekű bejelentést, vagy az olyan panaszt, mely nem tartozik közigazgatási hatósági útra, a hatóság az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 141.§ (5) bekezdése alapján más ágazati központi közigazgatási szervhez válaszadás, illetve a szükséges intézkedések megtétele céljából küldte meg.

A hatósághoz érkezett panaszok jelentős részében a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvénynek a szociális intézményen belüli foglalkoztatásra, a rokkantsági járadékról szóló 83/1987. (XII. 27.) MT rendeletnek a rokkantsági járadékkal és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvénynek a rokkantsági nyugdíjra, valamint a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. Törvénynek a gyesre vonatkozó rendelkezéseit, és a lakbértámogatással, adósságrendezési támogatással kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket sérelmezik, amelyeket a hatóság az illetékes tárcához továbbított.

* * *

A panaszosok internet szolgáltatás letiltásával, szerződés felmondásával, eszköz fel- és letöltések ellenőrzésével, forgalomméréssel kapcsolatos kérelmét a hatóság hatáskör – védett tulajdonság – hiányában áttette a Nemzeti Hírközlési Hatóság illetékességgel rendelkező Igazgatóságának.

* * *

74

BESZÁMOLÓ


Panaszos közforgalmú közlekedési vállalat által üzemeltetett buszjárattal kapcsolatos problémája – a járat az előírt megállóhelyen nem állt meg – ügyében fordult a hatósághoz, amely azt hatáskör – védett tulajdonság – hiányában áttette a Közlekedési Főfelügyelethez.

n Eljárás megindítása A hatóság a Ket. 37.§ (2) bekezdése alapján az esetek többségében a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül a megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás következményeire történő figyelmeztetés mellett, a kérelmezőt hiánypótlásra hívja fel. A hatósághoz benyújtott kérelmek jelentős része ugyanis hiányos a tekintetben, hogy a kérelmező nem jelöli meg konkrétan a sérelem időpontját, a bepanaszolt szervet, intézményt, munkáltatót, a sérelem részletes körülményeit, mibenlétét, továbbá az állítását alátámasztó (valószínűsítő) okiratokat, dokumentumokat, továbbá nem csatolja az állításait alátámasztó egyéb bizonyítékokat. Természetesen a kérelmezőnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során a nyilatkozattételt megtagadja, ez azonban akadálya lehet az eljárás eredményes lefolytatásának. Éppen ezért a hiánypótlási felhívás minden esetben tartalmazza a Ket. 51. § (1) bekezdésében foglaltakat, mi szerint a nyilatkozattétel elmaradása esetén a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt vagy az eljárást megszünteti.

n Értesítés az eljárás megindításáról A Ket. 29.§ (3) bekezdés b) pontja alapján az eljárás megindításáról a kérelemre indult eljárásban az ismert ellenérdekű ügyfelet a kérelem beérkezésétől számított 5 napon belül értesíteni kell. A Ket. ezen rendelkezése azonban lehetőséget ad arra, hogy törvény vagy kormányrendelet ettől eltérően rendelkezzen.


75


A hatóság eljárásáról rendelkező R. 2007. január 1-én hatályba lépett módosítása megteremti az összhangot a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására, valamint az eljárás megindításáról szóló értesítésre előírt határidők között. (A korábbi szabályozás szerint ugyanis az előbbire 8, utóbbira pedig 5 nap állt rendelkezésre). A módosítás szerint a hatóság az eljárás megindításáról szóló értesítést a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül köteles közölni. (R. 6/A§)

n Az eljárás lefolytatása – bizonyítás Az R. a hatóság számára főszabályként előírja, hogy az ügyben tárgyalást kell tartani, az csak kivételes esetekben mellőzhető. A hatóság a székhelyén lakóhellyel, illetve tartózkodási hellyel nem rendelkező személyt, ha személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, azon önkormányzat polgármesteri hivatalának a székhelyére idézi vagy értesíti, amelynek székhelyén lakik vagy tartózkodik. Az idézett, illetve az értesített személy meghallgatását a hatóság foganatosítja.

Ha az eljárás során a hatóság tárgyalást tart, az ott meghallgatandó személyeket azon önkormányzat polgármesteri hivatalának a székhelyére idézi, illetve értesíti, amelynek székhelyén a kérelmező lakik, tartózkodik, illetve székhelye (fióktelepe, telephelye) található.

A hatóság a Ket. 26.§-ában biztosított belföldi jogsegély intézményét 2006-ban nem vette igénybe, képviselője minden esetben vagy a hatóság székhelyén, vagy a meghallgatott személy lakóhelye szerinti település önkormányzata polgármesteri hivatalában vagy a szomszédos településen tartotta a meghallgatást, illetve a tárgyalást. A belföldi jogsegély intézményének lehetőségével a hatóság a jövőben élni kíván, a kérelmezők hiánypótlás keretében történő meghallgatása azonban kellő szakmai felkészültséget, körültekintést igényel.

76

BESZÁMOLÓ


Ahhoz ugyanis, hogy a belföldi jogsegélyt végzők megfelelően tudják e feladatokat ellátni, elsősorban a közigazgatási szakemberek emberi jogi képzésére lenne szükség, amely az idei évben már megkezdődött. Az ilyen típusú ügyek vizsgálata speciális emberi jogi megközelítést igényel, amelynek eljárásjogi garanciáit a Ket.-től eltérő, a hatóság eljárására vonatkozó szabályok biztosítják. A panaszok összetettsége, az ügyek bonyolultsága miatt a kérelmek egyfajta „mechanikus” felvétele, az eljárások eredményességét veszélyeztethetik. 2006-ban 125 esetben került sor tárgyalás tartására, illetve meghallgatásra. Ebből 44 alkalommal a kérelmező lakóhelyén, illetve az összeférhetetlenségi szabályra tekintettel a legközelebbi, jól megközelíthető település polgármesteri hivatalában, 81 alkalommal a hatóság székhelyén, mivel a meghallgatott személy Budapesten vagy Pest megyében lakik. A tárgyalások és meghallgatások megszervezése az adott település jegyzőjének közreműködésével történik. Ezekben az esetekben a hatóság képviselője telefonon kéri a település jegyzőjének segítségét a meghallgatás, tárgyalás megtartására alkalmas irodahelyiség biztosításában. A szükséges infrastrukturális eszközöket, (a nyomtató kivételével, számítógép, adathordozók, géppapír, jegyzőkönyvet hitelesítő bélyegző, stb. a vizsgálatot végző hatósági munkatárs szállítja el a meghallgatás, tárgyalás helyszínére.) A tárgyalások zöme legkevesebb 3-4, illetve több személy meghallgatását jelenti. A hatóságnak az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének kivizsgálására irányuló eljárásaiban a bizonyítás szabályait a Ket. és az Ebktv., valamint az R. határozzák meg. A Ket. 3.§ (2) bekezdésének b.) pontja szerint a hatóság hivatalból állapítja meg a tényállást, meghatározza a bizonyítás módját és terjedelmét, annak során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz, ugyanakkor a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie.


77


A hatóság az Ebktv. 19.§-a szerint a kérelmezőnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte, valamint hogy ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint rendelkezett a 8. §-ban felsorolt védett tulajdonságok valamelyikével. Az eljárás alá vont felet terheli annak bizonyítása, hogy megtartotta, vagy az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét.

A Ket. 50. §-a ugyanakkor kötelezővé teszi a hatóság számára a tényállásnak a döntéshozatalhoz szükséges teljes körű feltárását, bizonyítási eljárás lefolytatását, s felsorolja a legfontosabb bizonyítási eszközöket is. A bizonyítás részben a tények feltárását, részben e tényeknek, az ügy összes körülményeinek az absztrakt törvényi rendelkezésekkel való összevetését s ezáltal az érdemi döntés szempontjából helytálló következtetések kialakítását jelenti. Az értékelés bonyolultságát jelzi, hogy a diszkriminációt megvalósító különböző magatartások (közvetett, közvetlen hátrányos megkülönböztetés, zaklatás, jogellenes elkülönítés, megtorlás) más és más feltételek szerinti értékelését kell elvégezni, hiszen az eljárás alá vont az egyes esetekben egymástól különböző kimentési okra hivatkozhat, melyek elfogadhatóságáról a hatóságnak kell ítéletet alkotni.

A közvetlen hátrányos megkülönböztetés, illetve a diszkriminatív gyakorlat bizonyítására nyújt lehetőséget az R. 13.§-ában szabályozott ún. teszteléses eljárás. Ennek lényege, hogy miután a legtöbb esetben a diszkriminatív intézkedéseknek, kijelentéseknek nincs szemtanúja, az ilyen esetek hatóság által „megszervezett”, ellenőrzött körülmények közötti rekonstruálásával szerzi be a hatóság a bizonyítékot a kérelmezővel megtörtént, illetve a tesztelés idején fennálló hátrányos megkülönböztetésre.

A tesztelő személyek a hatósággal előzetesen megkötött megbízási szerződés alapján működnek közre.

78

BESZÁMOLÓ


2006-ban a hatóság 2 eljárásban alkalmazta a teszteléses bizonyítást, az azonban a hátrányos megkülönböztetés megtörténtét egyik esetben sem támasztotta alá. Kiemelendő, hogy a tesztelés, mint bizonyítási eszköz csak akkor lehet eredményes, ha arra a sérelem bekövetkeztét követően rövid időn belül sor kerül. A kérelem késedelmes előterjesztése esetén a tesztelés oka fogyottá válik, például ha a meghirdetett állást idő közben betöltötték.

* * *

Látássérült kérelmező a munkaerő közvetítőnél azt a választ kapta, amikor egy meghirdetett állásra jelentkezett, hogy az álláshirdetést feladó cég csak látókat alkalmaz. A tesztelés nem igazolta a jogsértést, mert a tesztelőtől átvették a jelentkezési lapját és tájékoztatták arról, hogy az adatbázisba felveszik.

* * *

A kérelmező sérelmezte, hogy egy játékteremből a biztonsági őr kiutasította, megítélése szerint roma származása miatt. A hatóság egy roma és egy nem roma származású tesztelőt bízott meg, azonban a roma származású tesztelő akadálytalanul igénybe vehette a szórakozóhely szolgáltatásait, így a kérelmező a kérelmét visszavonta, ezért a hatóság megszüntette az eljárást.

n Helyszíni szemle A hatóság előtti eljárásokban viszonylag ritkán kerül sor helyszíni szemle lefolytatására, mivel egy már megtörtént eset nyomait utóbb lehetetlen megtekinteni. Különös jelentősége a szakértői vélemény elkészítésében, illetve, az akadálymentesítési kötelezettség elmulasztása miatti eljárásokban van. A Tanácsadó


79


Testület szegregációval kapcsolatos állásfoglalása alapján a jogellenes elkülönítés vizsgálata során a jövőben gyakrabban kerülhet sor helyszíni szemlére.

* * *

A hatóság képviselője a kirendelt szakértővel együtt az eljárás alá vont cégnél megtekintette azokat a présgépeket, amelyeken a panaszos is dolgozott. A kérelmező (nő) az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének érvényesülésének hiányát sérelmezte.

A hatóság a szakértői véleményre is figyelemmel, 1 millió forint bírsággal sújtotta a munkáltatót. (A jogeset részletes ismertetése a Foglalkozatás című alfejezetben található.)

* * *

A hatóság képviselői egy vidéki megyeszékhely áruházában helyszíni szemlét tartottak,amelynek keretében megtekintették, hogy kerekesszékkel közlekedő személyek hogyan tudják használni az épületet, az milyen mértékben akadálymentesített. Ebben az ügyben is elmarasztaló határozat született. (A jogeset részletes ismertetése a „Szolgáltatás” című alfejezetben található.)

n Tanúvallomás Fontos eszköze a hatóság által lefolytatott bizonyításnak az ügy elbírálását befolyásoló tényt ismerő személyek tanúvallomása. Meg kell említeni, hogy a munkáltatókkal szemben lefolytatott eljárásokban gyakori, hogy olyan személyeket kell tanúként meghallgatni, akik maguk is a bepanaszolt munkáltató

80

BESZÁMOLÓ


munkavállalói, ennél fogva alárendeltségi pozícióban állnak, tanúvallomásukat ekként kell értékelni. Ugyanakkor az olyan esetekben, amikor a bepanaszolt szerv előtt a tanúvallomást tevő személyek kilétét nem indokolt, illetve szükséges feltárni, élve a Ket.-ben biztosított lehetőséggel, a tanú vagy a bejelentő természetes személy erre irányuló indokolt kérelme alapján a hatóság vezetője természetes személyazonosító adataiknak zárt kezelését rendeli el. A tavaly vizsgált ügyekben a hatóság két alkalommal élt e lehetőséggel, amely egyúttal az eljárás eredményes lefolytatását is eredményezte.

n Szakértői vélemény A hatóság előtti eljárásokra vonatkozó speciális szabályoknak megfelelően, ha az eljárás során szakértő kirendelése szükséges, a hatóság elsősorban azt a szervet keresi meg, amelynél a jogaiban sértett személy az eljárást szintén megindíthatta volna. Szakértő iránti igény nyilvánvalóan nem jogkérdésben merül fel a hatósági vizsgálatok során, hanem más tudományágak területein működő szakembereket, speciális szakmai ismereteket igénylő kérdésekben.

2006-ban a hatósági vizsgálatok közül 2 alkalommal került sor szakértő kirendelésére.

* * *

Az egyenlő értékű munkáért egyenlő bért elvének megsértése miatt indult eljárásban a hatóság igazságügyi műszaki szakértőt rendelt ki abból a célból, hogy a szakértő állapítsa meg: a kérelmező által végzett munka különleges szakértelmet kíván-e vagy betanított munkaként is végezhető.


81


* * *

Egy integráltan oktatható látássérült gyermek beiskolázásával kapcsolatos eljárás során a hatóság kirendelte szakértői tevékenység elvégzésére az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontot.

n Az eljárás felfüggesztése A Ket. 32.§-ában szabályozott felfüggesztési okok közül kétféle okból került sor a hatóság előtti eljárások felfüggesztésére. Az egyik esetben az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozott. Előzetes kérdésnek tekintette a hatóság a panaszos által indított munkaügyi per tárgyában hozott bírói döntést az alábbi ügyben.

* * *

A hatóság a Ket. 32.§ (1)bek. alapján felfüggesztette az eljárást, abban az ügyben , amelyben a látássérült(vak) pedagógus kérelmező panaszában azt sérelmezte, hogy a munkáltató a tanév megkezdése után az órabeosztását kedvezőtlen módon megváltoztatta, majd a hatósági eljárás megindítását követően munkaviszonyát megszüntette. A kérelmező munkaügyi bírósághoz fordult. A munkaügyi bíróság döntését a hatóság olyan előzetes kérdésnek tekintette, amely nélkül nem tisztázható az egyenlő bánásmód követelményének megsértése.

A másik esetben a hatóságnak csupán lehetősége van az eljárás felfüggesztésére, amikor az ügyfél ezt kéri és az ellenérdekű ügyfél ehhez hozzájárul.

* * *

82

BESZÁMOLÓ


Kérelmező a község polgármesterével szembeni panaszában azt sérelmezte, hogy polgármesteri tisztségét felhasználva elérte, hogy az önkormányzat képviselőtestülete rendeletet alkosson arról, hogy – többek között – kérelmező tulajdonát képező ingatlanára az önkormányzat javára elővásárlási jogot jegyezzenek be, megakadályozva ezzel, hogy ingatlanát – készpénzzel nem rendelkező – roma vásárlók részére értékesítse.

Kérelmező a település önkormányzatának képviselőtestületéhez előterjesztett kérelmében az ingatlanára bejegyzett elővásárlási jog törlése iránti kérelmet terjesztett elő, ezért kérte, hogy annak elbírálásáig, a hatóság az előtte folyamatban lévő eljárást függessze fel. Az eljárás alá vont a felfüggesztéshez hozzájárult. Utóbb a hatóság az eljárást továbbfolytatta, a vizsgálat a kérelem elutasításával zárult.

Itt kell megemlíteni, hogy az R. 2007. január 1-én hatályba lépett módosított rendelkezései lehetővé teszik a hatóság számára az eljárás felfüggesztését a szakértő kirendelésekor, illetve a szakvélemény kérésekor a szakvélemény megérkezéséig.

Ezen túlmenően az Ebktv. módosítása alapján, ha az egyenlő bánásmód követelményének e törvény hatálya alá tartozó megsértése miatt a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult bíróság előtt eljárást indított, a hatóság az eljárását az ügy jogerős elbírálásáig kötelezően felfüggeszti.

n Eljárás megszüntetése A hatósági eljárások megszüntetésére a Ket. 31. §-ában felsorolt okok alapján került sor.


83


A kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, az elutasítási ok azonban az eljárás megindítását követően jutott a hatóság tudomására.

* * *

A panaszos kérelmében előadta, hogy lakóhelyének önkormányzata megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a város képviselőtestülete zárt ülésén gyalázta és a városból történő távozásra szólította fel. A hatóság a kérelmezőt hiánypótlás keretében felhívta a történtek részletes kifejtésére, melynek becsatolását követően a hatóság az eljárását megszüntette, s tájékoztatta a panaszost, hogy az elhangzott becsületsértő kijelentések nem hátrányos megkülönböztetés, hanem személyiségi jog megsértésének megállapítására lehetnek alkalmasak, amely miatt a panaszos személyiségi jogi pert indíthat a bíróság előtt.

Az eljárás kérelemre indult és az ügyfél az érdemi határozat jogerőre emelkedése előtt kérelmét visszavonta, kivéve ha az eljárás hivatalból is megindítható, és a hatóság az eljárást hivatalból folytatja, vagy ha az eljárásban több kérelmező vesz részt, és nem mindegyikük vonta vissza kérelmét.

* * *

A panaszos kérelemmel fordult a hatósághoz, melyben sérelmezte, hogy egy játékteremből a biztonsági őr kihívta, megítélése szerint roma származása miatt. A hatóság meghallgatta a kérelmezőt, majd tesztelést tartott, mely során a roma származású tesztelő igénybe vehette a szórakozóhely szolgáltatásait. Ezt követően a kérelmező jogi képviselője útján a kérelmét visszavonta, kérte az eljárás megszüntetését.

* * *

84

BESZÁMOLÓ


Egy kisebbségi önkormányzat sérelmezte, hogy a településen egy zömében romák által lakott utcát kihagyott az önkormányzat a felújításból. A hatóság nyilatkozattételre hívta fel az eljárás alá vont önkormányzatot. Kérelmező a válasz megismerését követően a hatóság előtt visszavonta a kérelmét. * * * Vidéki város középiskolai tanára azzal a panasszal fordult a hatósághoz, hogy az intézmény vezetője részéről folyamatos atrocitások érik őt és az ugyancsak az intézményben dolgozó házastársát is. A kérelmező sérelmezte, hogy az igazgató a kinevezés módosításában munkatársaitól eltérően a tanítói munkaköri feladatait jogsértő módon a gyermekek ebédeltetése során ellátandó felügyeletre és kíséretre szűkítette, elzárva ezzel a tényleges pedagógiai munka végzésének lehetőségétől. Munkavégzésével kapcsolatosan folyamatosan megalapozatlan kritika érte őt és házastársát is. A folyamatban lévő munkaügyi per során a tárgyaláson tett nyilatkozatai miatt utóbb a munkahelyükön olyan szóbeli megjegyzéseket tett, amelyekkel munkatársait kívánta ellene hangolni. A panaszos szerint az igazgató jogsértő magatartását az intézmény vezetésével, illetve működésével kapcsolatos, sok esetben a vezetőtől eltérő véleménye motiválta. A felek az eljárás során igénybe vették az oktatási miniszter felügyelete alatt álló Oktatásügyi Közvetítői Szolgálat (OKSZ) vitarendezési eljárását. Az OKSZ két egyeztetési tárgyalást tartott, amelynek eredményeként a felek megállapodás kötöttek, amely egyebek mellett tartalmazza, hogy kérelmező a hatóságnál benyújtott kérelmét visszavonja. Kérelmező a hatósághoz intézett nyilatkozatában kérelmét visszavonta és kérte az eljárás megszüntetését, így a hatóság az előtte indult eljárást megszüntette. Kérelmező a hiánypótlásra való felhívásnak nem tett eleget, és az erre megállapított határidő meghosszabbítását sem kérte, illetve nyilatkozattételének elmaradása megakadályozta a tényállás tisztázását.


85


* * *

A számviteli-szakügyintézői tanulmányokat folytató panaszos sérelmezte írásbeli vizsgájának kijavítását, pontszámainak átjavítását. Mivel a kérelem hiányos volt (mely intézményben, kinek a részéről, mely védett tulajdonsága miatt és mikor érte a sérelem), a hatóság hiánypótlásra szólította fel. Ennek a kérelmező nem tett eleget, a határidő meghosszabbítását nem kérte, így a hatóság megszüntette az eljárást.

* * *

A hatóság felhívta kérelmezőt, aki egy érdekképviseleti szervezet elnöke, hogy az eljárás lefolytatása érdekében 8 napon belül csatolja be a konkrét sérelmet szenvedett személyektől származó meghatalmazását és a sérelem pontos leírását. Ez nem történt meg, így a hatóság az eljárás megszüntette.

n A hatóság által alkalmazott szankciók

* Egy ügyben többféle szankció alkalmazására is sor került.

86

BESZÁMOLÓ


Az Ebktv. 16. §-a rendelkezik a hatóság által alkalmazható szankciókról. E szerint ha a hatóság megállapította az e törvényben foglalt, az egyenlő bánásmód követelményét biztosító rendelkezések megsértését – elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, – megtilthatja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, – elrendelheti a jogsértést megállapító jogerős határozatának nyilvános közzétételét, – bírságot szabhat ki, illetve külön törvényben meghatározott jogkövetkezményt alkalmazhat.

A jogkövetkezményeket az eset összes körülményeire – így különösen a sérelmet szenvedettek körére, a sérelem következményeire, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására és a jogsértő teljesítőképességére – tekintettel kell meghatározni. A jogkövetkezmények együttesen is alkalmazhatóak. A kiszabott bírság összege ötvenezer forinttól hatmillió forintig terjedhet.

A jogsértő magatartástól való jövőbeni eltiltás kifejezetten a megelőzést szolgálja, míg a jogsértés megszűntetésére kötelezés egyes esetekben az eljárás alá vont számára komoly anyagi kötelezettségvállalást jelent.(pl. integrált oktatás feltételeinek megteremtése, akadálymentesítés)

A határozat nyilvánosságra hozatala a diszkrimináció potenciális áldozatainak nyújt biztatást a jogérvényesítéshez, és egyes eljárás alá vontak (kereskedelmi cégek) esetében üzleti veszteséget is okozhat.

A pénzbírsággal sújtott eljárás alá vontak nem felelnek meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, ily módon nem juthatnak állami támogatáshoz.

Igaz, hogy reparációra a hatóság eljárásában nem kerülhet sor (kártérítés, munkahelyre való visszahelyezés), de a hatósághoz fordulók figyelmét minden


87


esetben felhívjuk a párhuzamos jogérvényesítés lehetőségére, és mivel a hatóság eljárása lényegesen rövidebb idő alatt lezárul, mint ahogy esetleg a bíróság az első tárgyalást kitűzi az ügyben, a hátrányos megkülönböztetést megállapító határozat – mint bizonyíték – a perben felhasználható.

n Végrehajtás A hatóság döntéseinek végrehajtására a Ket. szabályait kell alkalmazni. A 2006ban hozott elmarasztaló határozatok, megtámadásuk folytán a közigazgatási perek jelenleg is folyamatban vannak. Meg kell említeni, hogy a bíróság a felperesek végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmének csak akkor ad helyt, ha a felperes megalapozott kérelmet terjeszt elő. A hatóság a határozatokban előírt kötelezettségek teljesítését kérelemre, illetve hivatalból ellenőrzi. A határozatok bírósági felülvizsgálatának elhúzódása miatt a végrehajtás tapasztalatainak átfogó elemzéséhez nem áll kellő adat rendelkezésre. Megjegyzendő, hogy más közigazgatási hatóságokhoz hasonlóan, kívánatos lenne a be nem fizetett bírságok adók módjára történő előírása.

n A határozatok bírósági felülvizsgálata Az Ebktv. rendelkezései alapján a hatóság határozata és végzése a Fővárosi Bíróság előtt keresettel támadható meg. A 2007. január 1-i módosítás nyomán a Fővárosi Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, ha azt a fél a keresetlevélben, illetve a hatóság a keresetlevélben foglaltakra vonatkozó nyilatkozatában kéri. Az egyenlő bánásmód megsértésének megállapítására irányuló eljárások során hozott hatósági döntések felülvizsgálata új feladat a közigazgatási bíróság szá-

88

BESZÁMOLÓ


mára, korábban ilyen jellegű ügyekben kizárólag a polgári bíróságok személyiségi jogi perekben, illetve a munkaügyi bíróságok a munkaügyi peres eljárásokban ítélkeztek. A bíróság ítélkezési gyakorlata irányt szab a hatóság döntéseinek, emellett a jogalkalmazói gyakorlatot is befolyásolja. Ez viszont oda-visszaható folyamat, mert a hatóság döntései is befolyással vannak a bírói gyakorlatra, figyelemmel arra, hogy ilyen jellegű ügyek csak a hatóság működése óta kerülnek közigazgatási bíróság elé. 2006-ban 45 ügyben folyt közigazgatási per a Fővárosi Bíróságon, amelyben a kérelmező vagy az eljárás alá vont a határozat felülvizsgálatát kérte. Ezek közül 24 ügyben lezárult a bírósági eljárás, amelynek eredményeként a bíróság mindösszesen 2 ügyben helyezte hatályon kívül a hatóság határozatát, 2 ügyben új eljárásra utasította. A bírósági döntések között meg kell említeni, hogy 2006-ban azonos kérelmezők által indított különböző ügyekben hozott határozat felülvizsgálata kapcsán, ugyanabban a jogkérdésben a Fővárosi Bíróság ellentétes döntést hozott. A kérelmezők mindkét ügyben az önkormányzattal szembeni korábbi perekben való pernyertességükre hivatkoztak védett tulajdonságként. A hatóság a kérelmezők által megjelölt „helyzetet” nem értékelte védett tulajdonságként. A Fővárosi Bíróság egyetértett a hatóság döntésével, s azt állapította meg, hogy az Ebktv. 8.§ t) pontját nem lehet kiterjesztően értelmezni, a jogsérelemnek mindig összefüggésben kell lennie valamely személyhez fűződő, az emberi méltóság lényegét érintő tulajdonsággal. A másik ügyben a hatóság azonos tartalmú döntését felülvizsgálva úgy foglalt állást, hogy a kérelmező által előadott indok belefér az Ebktv. 8. § t) pontjába, ezen túlmenően hatályon kívül helyezte a megszüntető végzést és a hatóságot új eljárásra utasította, a védett tulajdonság meglétére, illetve arra tekintettel, hogy a hatóság érdemben vizsgálta a kérelmet, határozattal kellett volna döntenie.


89


4. Hatósági nyilvántartások 4.1. Rendezett munkaügyi kapcsolatok 2006. január 1-én hatályba lépett az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 15. §-ának módosítása, amely akként rendelkezett, hogy a központi költségvetésből és az elkülönített állami pénzalapokból a 13/A. § (4)-(5) bekezdésében foglalt feltételeken túlmenően akkor nyújtható támogatás, ha a támogatás iránti kérelem benyújtója megfelel a rendezett munkaügyi kapcsolatok e törvényben meghatározott követelményének. A munkáltató munkaügyi kapcsolatrendszere akkor minősül rendezettnek, ha – egyebek mellett – a munkáltatóval szemben az Ebktv. alapján az egyenlő bánásmód követelményének betartásáról rendelkező szabályok megsértése miatt a támogatás igénylésének időpontját megelőző két éven belül meghozott jogerős és végrehajtható közigazgatási határozat, illetőleg – a határozat bírósági felülvizsgálata esetén – jogerős bírósági határozattal elbírált közigazgatási határozat nem szabott ki bírságot. Az Áht. módosítását követően hatályba lépett a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeinek igazolására alkalmas iratokról szóló 1/2006. (II. 2.) FMM rendelet, amely előírta, hogy a hatóság a rendezett munkaügyi kapcsolatoknak való megfelelőséget a Ket. 83-84. §-a alapján kiállított hatósági bizonyítvánnyal igazolja. A hatóság a törvény módosításának előkészítésében nem vett részt és tájékoztatást sem kapott a bevezetni tervezett intézkedésekről. Ebből adódóan a hatóságnak rendkívül rövid idő alatt kellett felkészülnie a munkáltatók hatósági bizonyítvány kiállítása iránti tömeges igényére. A támogatást igénylők naponta 100-200 hatósági bizonyítvány kiadása iránti kérelmet nyújtottak be a hatósághoz, amely jelentős munkaterhet rótt az egyéb-

90

BESZÁMOLÓ


ként kis létszámú szervezetre. Az ügyfelek sok esetben soronkívüliséget kértek, és személyesen, illetve telefonon is kinyilvánították felháborodásukat a bürokratikus eljárás miatt. Az új feladat emellett a hatóság főtevékenységét jelentő diszkriminációs ügyek vizsgálatát és egyéb feladatainak határidőn belül történő ellátását veszélyeztette. A jogi szabályozásból adódó anomália megszüntetésének első állomásaként az akkori Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, valamint az Igazságügyi Minisztériummal együttesen a hatóság részt vett a hivatkozott FMM rendelet módosításában, amelynek eredményeként lényegesen egyszerűsödött a rendezett munkaügyi kapcsolatok igazolásának addigi rendje. A módosítást követően csupán a Ket. hatálya alá nem tartozó támogatást igénylők számára kellett a továbbiakban hatósági bizonyítványt kiállítani, a Ket. hatálya alá tartozók tekintetében belföldi jogsegély keretében került sor az igazolások kiadására. Végül az Országgyűlés által 2006. júliusában elfogadott, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény módosította a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvényt (a továbbiakban: Met.), valamint az Ebktv.-t annak érdekében, hogy a hatóságok által a hatáskörükbe tartozó ellenőrzések során megállapított jogsértésekről nyilvántartást vezessenek. E nyilvántartások egyes adatai a törvény hatálybalépését követő harmincadik napon kerülnek nyilvánosságra, mely alapján az állami támogatást nyújtó szervek, illetve közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérők közvetlenül lesznek képesek a támogatás igénylője, illetve az ajánlattevő tekintetében a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét ellenőrizni. A jogszabályi módosításokat követően, amely az 1/2006. (II. 2.) FMM rendeletet is érintette – a hatóság az általa vezetett nyilvántartás adatai alapján – az egyenlő bánásmód követelményével összefüggésben, a foglalkoztatás területén öt éven belül jogsértést elkövető, bírsággal sújtott munkáltatók nevét, szék-


91


helyét, adószámát, az elkövetett jogsértés megnevezését és az alkalmazott jogkövetkezményt, a határozat keltét és végrehajthatóvá válásának napját a honlapján történő közzététel útján nyilvánosságra hozza. E rendelkezésekkel lényegesen egyszerűbbé vált a támogatást nyújtó szervezetek eljárása, hiszen a hatóság honlapján meggyőződhetnek arról, hogy a támogatást igénylő munkáltatóval szemben az egyenlő bánásmód megsértése miatt szabott-e ki pénzbírságot a hatóság. A hatóság az adatokat a 2006. január 1-jét követően elkövetett, jogerős és végrehajtható határozattal bírsággal sújtott jogsértésekre vonatkozóan hozza rendszeresen nyilvánosságra.

4.2. Hatósági bizonyítványok A hatóság a fentebb ismertetetteken túl továbbra is hatósági bizonyítványt állít ki a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól szóló 176/2005. (IX.2.) Korm. rendelet, valamint a rehabilitációs akkreditációs eljárás és követelményrendszer szabályairól szóló 14/2005. (IX. 2.)FMM rendelet 8. § (3) bekezdésének h) pontja alapján a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók számára, amelyeknek az akkreditációs tanúsítvány iránti kérelemhez csatolniuk kell a hatóság igazolását arról, hogy a kérelem benyújtását megelőző féléven belül a munkáltatóval szemben a foglalkoztatás területén az egyenlő bánásmód megsértését a hatóság nem állapította meg. 2006-ban összesen 7819 db, a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének való megfelelést igazoló, valamint a rehabilitációs tanúsítvány kiadása iránti eljáráshoz szükséges hatósági bizonyítvány kiadására került sor.

92

BESZÁMOLÓ

II. A hatóság részvétele a jogalkotási folyamatban

Az Ebktv. 14. §-ának (1) bekezdés c) és d) pontja alapján a hatóság véleményezi az egyenlő bánásmódot érintő kormányzati döntéseket, javaslatot tesz az egyenlő bánásmódot érintő kormányzati döntésekre, jogi szabályozásra.

A 2006-ban sajnálatos módon folytatódott az a gyakorlat, hogy a különböző jogszabályok előkészítéséért felelős tárcák közül csak néhány küldte meg rendszeresen véleményezésre a jogszabálytervezeteit, az évközben megalakult Szociális és Munkaügyi Minisztérium, mint felügyeleti szerv intézkedése nyomán részesévé váltunk a közigazgatási egyeztetési folyamatnak, e körben számos jogszabálytervezetet véleményeztünk, illetve kezdeményeztük a különböző minisztériumok felé az egyes ügyek kapcsán felmerülő jogi szabályozási problémákat

Egyik legfontosabb jogszabály-előkészítési feladatunk az Ebktv., valamint a hatóság eljárásáról szóló kormányrendelet módosításának előkészítése volt a Tanácsadó Testülettel közösen, melyet igyekeztünk érvényesíteni a kodifikációért felelős tárcák időközben elkészült tervezete egyeztetése során, s melyek nagyobb részt bekerültek az Országgyűlés elé terjesztett T/18902. számú törvényjavaslatba. A módosítást végül a Parlament elfogadta, azonban a köztársasági elnök – az ugyanezen törvényjavaslat részét képező fogyatékos személyek jogairól szóló törvény egyes rendelkezéseivel kapcsolatos politikai aggályai miatt – azt visszaküldte az Országgyűlésnek, a Kormány pedig visszavonta. A választásokat követően az újonnan megalakult Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium folytatta a törvénymódosításának közigazgatási előkészítését, amelyet


93


az Országgyűlés T/1096. számon vitatta meg és 2006. november 27. napján fogadta el.

A 2007. január 1-jén hatályba lépett Ebktv. módosításának legfőbb elemei a következők:

A módosítás megteremti az összhangot a közösségi jogi és hazai szabályok között.

Eddig minden esetben lehetősége volt az eljárás alá vontnak kimenteni magát azzal, hogy intézkedésének, magatartásának tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka volt (általános kimentési ok).

A személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló az Európai Tanács 2000/43. EK irányelvnek megfelelően az új szabályozás szerint faji hovatartozáson, bőrszínen, nemzetiségen és nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés esetén az általános kimentési ok nem hozható fel.

Ilyenkor csak a törvényben felsorolt különös kimentési okokra lehet hivatkozni: például foglalkoztatás esetén a munka jellege alapján indokolt, lényeges és jogszerű feltételre alapozott és arányos megkülönböztetés, vagy egy vallási, világnézeti meggyőződésen, etnikai hovatartozáson alapuló szervezetnél a foglalkoztatás természete miatt indokolt arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapuló megkülönböztetés. De ilyen speciális kimentési szabályok találhatóak a törvényben a szolgáltatás megtagadásával összefüggésben is, amikor a hagyományápolási célú, kulturális célú létesítményekben a belépést korlátozhatják.

Új szabály, hogy a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján járó juttatások, így különösen a Munka Törvényköny-

94

BESZÁMOLÓ


véről szóló 1992 . évi XXII . törvény (Mt.) 142/A. § (3) bekezdésében meghatározott munkabér megállapításában és biztosításában a 8 . § a)-e) pontjaiban meghatározott tulajdonság tekintetében tett közvetlen hátrányos megkülönböztetés minden esetben sérti az egyenlő bánásmód követelményét.

Ugyancsak az irányelvnek való megfelelés érdekében módosult a közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetés fogalma.

Eddig ahhoz, hogy a hatóság előtt az eljárás megindítható legyen a kérelmezőnek azon túl, hogy meg kellett jelölnie a törvényben meghatározott védett tulajdonságát, az őt ért konkrét bekövetkezett sérelmet is tudomásunkra kellett hozni mégpedig megjelölve, hogy mely más, a védett tulajdonsággal nem rendelkező személlyel vagy csoporttal összehasonlítva részesült kedvezőtlenebb bánásmódban. A jövőben a hatóságnak azt is kell vizsgálnia, hogy a panaszossal összehasonlítható helyzetben lévő – de a védett tulajdonsággal nem rendelkező – személy ugyanolyan hátrányokat szenvedne-e el adott esetben, mint a panaszos („részesül-részesült-részesülne”) Ez azt jelenti, hogy nem kell feltétlenül egy ténylegesen létező összehasonlítási helyzet, elegendő annak bizonyítása, hogy egy feltételezett (hipotetikus) hasonló helyzetben a védett tulajdonsággal nem rendelkezőkkel szemben kedvezőbben jártak volna el.

A zaklatás tényállása kiegészült a szexuális zaklatásra utalással, egyértelműsítve, hogy ez a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés speciális esete, bár a „Zaklatás” címszó alatt korábban kifejtettek miatt a jelenlegi szabályozás sem tekinthető kielégítőnek.

A jogellenes elkülönítés esetén a módosítás kizárja bármely kimentési okra hivatkozást, jogszerűen a 8. §-ban felsorolt tulajdonságokkal rendelkezők csak


95


törvény kifejezett felhatalmazása alapján különíthetőek el a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől.

A hatóság kérelemre nem csak diszkriminációs eseteket vizsgál ki, hanem megvizsgálja, hogy az arra kötelezett munkáltatók elfogadtak-e esélyegyenlőségi tervet (új hatáskör – kb. 4000 munkáltatót érint).

Amennyiben megállapítja, hogy a munkáltató e tekintetben mulasztott, akkor felszólítja ennek pótlására, s ha ennek nem tesz eleget, pénzbírságot szabhat ki, és/vagy határozatát nyilvánosságra hozhatja. Az esélyegyenlőségi tervek tartalmáról rendelkező Mt.70/A § módosítása kötelezően előírja, hogy abban rendelkezni kell a fogyatékos személyek akadálymentes munkahelyi környezetét biztosító intézkedésekről, valamint az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével kapcsolatos eljárási rendről.

Közérdekű igényérvényesítés esetén személyiségi jogi pert vagy munkaügyi pert az ügyész, a hatóság, a társadalmi-és érdekképviseleti szerv a jövőben nem csak akkor indíthat, ha már sérült az egyenlő bánásmód követelménye, hanem akkor is ha annak közvetlen veszélye fenyeget. Közérdekű igényérvényesítésnél a törvény nem kívánja meg, hogy az csak a törvényben felsorolt védett tulajdonsággal rendelkezők érdekében indítható meg, de a tulajdonságnak az egyes ember személyiségének lényegi vonását kell tükröznie, további feltétel, hogy az egyenlő bánásmód megsértésében pontosan meg nem határozható, nagyobb csoport legyen érintett.

Lényeges új rendelkezés, hogy a fenti szabályok megfelelő alkalmazásával a társadalmi és érdekképviseleti szervezet a hatóság előtt is indíthat eljárást. (eddig e szervezetek csak képviselhették a sértettet meghatalmazás alapján az el-

96

BESZÁMOLÓ


járásban, ezután önállóan is kezdeményezhetik az eljárást, ha a diszkriminációs intézkedés személyek nagyobb csoportját érinti)

A hatóság eljárására vonatkozó szabályok az alábbiak szerint módosultak: A Ket.-től eltérően a kérelem elutasítása esetén a sérelmet szenvedett fél csak akkor viseli az egyéb eljárási költséget, ha a hatóság megállapította, hogy rosszhiszemű volt. Ha egyidejűleg a bíróság és a hatóság előtt is indult eljárás, a hatóság saját eljárását felfüggeszti, erről a bíróságot értesíti és a bíróság döntését követően az általa megállapított tényállást alapul véve folytatja az eljárását. A törvénymódosítás kötelezi az eljárás alá vontat, hogy a hatóság felhívására az üggyel kapcsolatos iratokat rendelkezésre bocsássa, különleges adat közlésére akkor kötelezhető, ha ez az eljárás céljára tekintettel elengedhetetlenül szükséges, s amely adatok nélkül az eljárás eredményessége nem volna biztosítható. A személyes adatokat tartalmazó nyilvántartás vagy adatbázis szemletárgyként lefoglalható. A Ket. felhatalmazása alapján a módosítás kizárja a hatóság előtti eljárásokban méltányossági kérelem benyújtását. A hatóság mellett működő Tanácsadó Testületre vonatkozó szabályok az eddigi kormányrendeleti szintről törvényi szintre emelkedtek kisebb módosításokkal.

A törvény módosításával egyidejűleg módosult az R. is: A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvényben meghatározott központi


97


államigazgatási szervtípusok közül jogállása szerint a hatóság központi hivatalnak minősül.2007. január 1-től nem a Kormány, hanem a szociális és munkaügyi miniszter irányítása és felügyelete alá tartozik.

Az R.-ben módosult néhány, a bizonyítási eljárást megkönnyítő rendelkezés is, így például az általános szabályoktól eltérően a hatóság mellőzheti az eljárás megindításáról az eljárás alá vont értesítését, ha az veszélyeztetné az eljárás eredményességét. 2007. január 1. után kiszabott pénzbírságok fele az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos ismeretterjesztésre és más a hatékonyabb működést segítő célokra felhasználható.

n A légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló 1107/2006/EK rendeletből adódó feladatok A Szociális és Munkaügyi Minisztérium kezdeményezésére került sor a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló 1107/2006. EK rendelet 2006. július 26-i hatályba lépése kapcsán teendő intézkedések megtárgyalására. Az EK rendelet kötelezettséget tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a tagállamoknak meg kell állapítaniuk a rendelet megszegése esetén alkalmazandó szankciókat és biztosítaniuk kell a szankciók alkalmazását. A tagállamoknak ki kell jelölniük egy vagy több szervet, amely a területén található repülőterekről induló és oda érkező légi járatok tekintetében felel a rendelet végrehajtásáért.

A hatóság az egyeztetés során azt az álláspontot képviselte, hogy az Ebktv. 5.§ a) és b) pontja alapján a hatóság hatásköre kiterjed a rendeletben foglalt kötelezettségek megszegése esetén történő hatósági eljárás lefolytatására.

98

BESZÁMOLÓ


A vizsgált ügyek kapcsán 2006-ban is felmerült olyan körülmény, amely ráirányította a figyelmet egyes jogszabályok egyenlő bánásmód követelményét sértő rendelkezéseire. A hatóság ezeket továbbította a jogalkotásért felelős szervek felé, a szükséges változtatások, a meglévő ellentmondások feloldása érdekében a megfelelő intézkedések megtétele érdekében.

n Rendőrtiszti főiskolai felvételi követelményeinek való megfelelés

Kérelmező egy rendészeti felsőoktatási intézménnyel szemben benyújtott panaszában előadta, hogy a 2006. évre vonatkozó, vagyis az aktuális felvételi tájékoztató alapján nyújtotta be jelentkezését az intézménybe, a szakmai alkalmasság elbírálása azonban nem a tájékoztatóban megjelentek szerint történt. Az egészségügyi vizsgálat tárgyát képezte ugyanis a testmagasság mérése, de annak a jogszabályban meghatározott legalacsonyabb elfogadható értéktől való eltérése esetére a tájékoztató az ún. testtömeg-index alapján történő minősítést írta elő. A felvételi vizsgán azonban utóbbi kiszámításával nem foglalkoztak, annak értékét a minősítéskor figyelembe nem vették. Kérelmezőt, mint női jelentkezőt a nőkre vonatkozó minimálisan megkövetelt testmagasság el nem érése miatt, minden további értékelés nélkül alkalmatlannak minősítették. Ugyanez történt a fellebbezést követő második vizsgálaton, melyet követően az illetékesek közölték: a vonatkozó rendelet szerint kizárólag a testmagasság alapján történik a minősítés, ezért a testtömeg-index nem is kerül kiszámításra. Kérelmező szerint az intézmény megtévesztő tájékoztatása miatt komoly hátrány érte azáltal, hogy az előzetesen meghirdetett feltételek alapján alapos okkal bízhatott a sikeres felvételi vizsgában, így más intézménybe nem is jelentkezett. Álláspontja szerint az intézmény vezetősége az alkalmasság elbírálása-


99


kor hátrányosan megkülönböztette más jelentkezőktől testmagassága, mint egyéb tulajdonsága alapján, így kérte a hatóságtól az ügy kivizsgálását.

A hatóság az ügyben a kérelmező által csatolt iratok (az intézmény tájékoztatója, a döntés elleni fellebbezés és annak elutasítása stb.) és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések áttanulmányozását követően a bepanaszolt intézményt eljárás alá vonta. A tárgyaláson az eljárás alá vont fél képviselője elismerte, hogy a tájékoztatóban foglaltak és a vonatkozó rendelet között valóban van ellentmondás, ami félreértésre adhat okot. Ígéretet tett arra, hogy a hibás szöveg a jövő évi tájékoztatóban már nem, illetve kijavítva fog szerepelni, a felelős személyét azonban nem tudta megnevezni. Azzal védekezett, hogy az intézménynek az alkalmasság elbírálása során kötelessége betartani a miniszter által rendeletben megállapított szabályokat, függetlenül a felvételi tájékoztató esetleges megtévesztő tartalmától. A minimális testmagasság, mint követelmény figyelembevételét álláspontja szerint szakmai indokok alapozzák meg.

A hatóság az iratok és a tárgyaláson elhangzottak alapján hozta meg határozatát, melyben a kérelmet elutasította. Kérelmező védett tulajdonsága és az őt ért hátrány ugyan bizonyítást nyert, és a köztük lévő ok-okozati összefüggés is egyértelmű volt, az eljárás alá vont azonban védekezésével eredményesen mentette ki magát. A vonatkozó rendelet kifejezett előírása alapján ugyanis valóban kötelessége volt, hogy a meghatározott testmagasságot el nem érő jelentkezőt alkalmatlannak nyilvánítsa, és felvételi kérelmét elutasítsa, mérlegelési lehetősége nem volt. Fenti követelményt szakmai indokok is alátámasztják.

Megállapítható volt ugyanakkor, hogy az eljárás alá vont intézmény a tájékoztató megtévesztő megfogalmazásával hibát követett el, ám a felelősség tisztázása és az ebből eredő igények érvényesítése nem a hatóság hatáskörébe, ha-

100

BESZÁMOLÓ


nem bírósági útra tartozik. A hatóság az ügy vizsgálata során áttanulmányozta az eljárás alá vont védekezésének alapjául szolgáló a fegyveres szervek hivatásos, közalkalmazotti és köztisztviselői állományának munkaköri egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról, a szolgálat-, illetve keresőképtelenség megállapításáról, valamint a belügyi egészségügyi szolgálat igénybevételéről szóló 21/2000. (VIII.23.) BM-IM-TNM együttes rendeletet. A hatóság úgy találta, hogy a rendelet felülvizsgálata célszerűnek mutatkozik, melyre az ügyben tartott tárgyaláson a Rendőrtiszti Főiskola, egyúttal az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselője is utalt és kifejtette, hogy a vonatkozó rendelet jövőbeni felülvizsgálatának eredményétől függ, hogy változik-e a sérelmezett, testmagassággal kapcsolatos szabályozás.

n Örökbe fogadott gyermek árvaellátásra jogosultsága Kérelmező a miatt fordult a hatósághoz, mert álláspontja szerint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény árvaellátásra vonatkozó rendelkezései sértik az egyenlő bánásmód követelményét. A kérelem szerint évekkel ezelőtt örökbefogadták, azonban az örökbefogadó szülők egyike az örökbefogadás jóváhagyása előtt balesetben elhunyt. Emiatt az árvaellátás megállapítása iránti kérelmüket a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság elutasította, nem sikerült a problémát megoldani méltányossági eljárás keretében sem, a kérelmező családi jogállásának bíróság általi megváltoztatása sem segített a helyzeten. A hatóság nem folytathatott eljárást arra vonatkozóan, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény valamely jogszabályi rendelkezése sérti-e az egyenlő bánásmód követelményét, mivel az Ebktv. 15. § (6) bekezdése szerint nem vizsgálhatja az országgyűlés közhatalmi döntéseit és intézkedéseit, ezért a kérelmet hatáskör hiányában érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Ugyanakkor megkereste a Szociális és Munkaügyi Miniszté-


101


riumot a vonatkozó jogszabály esetleges módosításának megvizsgálása – a vérszerinti és az örökbefogadott gyermekek közötti különbségtétel megszüntetése – céljából.

n Házasságon kívül született gyermekek névviselése Kérelmező szerint az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet alkalmazása következtében sérül az egyenlő bánásmód követelménye, ugyanis az élettársi kapcsolatából születendő gyermekének élettársa és sajátcsaládi nevük összevonásával képzett – kötőjellel elválasztott – családi nevet kívánnak adni. A területileg illetékes anyakönyvi hivataltól azt a választ kapták, hogy erre csak akkor van lehetőség, miután az újszülöttet az apa nevére anyakönyvezték. A gyermek családi neve külön kérelem benyújtásával változtatható meg.

A kérelmező sérelmezi, hogy a nem házasságban élő pároknak nincs lehetőségük a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat megtételével azonos időben rendelkezni születendő gyermekük családi nevéről, hasonlóan a házasságban élők nyilatkozatához.

Minthogy a hatóság az Ebktv. 15. § (6) bekezdése szerint a nem vizsgálhatja az országgyűlés közhatalmi döntéseit a kérelmet hatáskör hiányában érdemi vizsgálat nélkül elutasított, azonban megkeresésünkre a Belügyminisztérium képviselője tájékoztatta a hatóságot, hogy a kérelemben foglaltakra a kidolgozás alatt álló új Polgári Törvénykönyv elfogadása adhat majd megoldást, mely során módosulnak a jelenlegi jogszabályok.

102

BESZÁMOLÓ


n Gyakorlati képzésben töltött idő szolgálatban töltött időként történő beszámítása

Kérelmező azzal a panasszal fordult a hatósághoz, hogy gyermekének rokkantsági nyugdíj megállapítása iránt előterjesztett kérelmét elutasította a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság illetékes kirendeltsége. A kérelem elutasításának elsődleges oka, hogy az eljáró orvos szakértői bizottság 50%-ban állapította meg a kérelmező munkaképesség-csökkenésének mértékét. Az elutasító határozat ugyanakkor megjegyzi, hogy a kérelmező szakiskolai tanulmányi idejét szolgálati időként nem lehetett elfogadni, tekintettel arra, hogy tanulószerződéssel nem rendelkezett. A panaszos álláspontja szerint azzal, hogy gyermeke olyan oktatási intézményben töltötte szakmai gyakorlatát, amely rendelkezett általa fenntartott gyakorlóhellyel, emiatt az ott töltött idő a nyugdíjjogosultság megállapítása szempontjából nem számít bele a szolgálati időbe, gyermeke kedvezőtlenebb bánásmódban részesült szemben azokkal, akik tanulószerződés alapján ún. külső helyen töltik gyakorlati idejüket.

A hatóság megkeresésére adott Oktatási Minisztériumi válasz, amely szerint a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény alapján az iskolarendszerű szakképzés során csak a tanulószerződés eredményez olyan biztosítási jogviszonyt, amelyet a nyugdíj megállapítása során szolgálati időként kell figyelembe venni, a panaszos számára megnyugtató megoldást nem eredményezett.


103


104

BESZÁMOLÓ

III. Együttműködés a társadalmi- és érdek-képviseleti, valamint az állami szervekkel, közvélemény tájékoztatása és ügyfélszolgálati tevékenység

Az Ebktv. 14. § (1) bek. e) és f) pontja a hatóság kötelezettségévé teszi, hogy feladatainak ellátása során működjék együtt a társadalmi és érdek-képviseleti szervezetekkel, az érintett állami szervekkel, valamint, hogy rendszeresen tájékoztassa a közvéleményt és a Kormányt az egyenlő bánásmód érvényesülésével kapcsolatos helyzetről.

A tájékoztatás egyik kiemelten fontos eszköze a hatóság honlapja, melynek elérhetősége: (www.egyenlobanasmod.hu). A honlapon minden, a hatóság működésére vonatkozó információ megtalálható, a civil és társadalmi szervekkel történt találkozókról, a nemzetközi kapcsolatokról, az eljárások jellemzőiről, valamint a vizsgált ügyekről „jogesetek” címszó alatt összefoglalók olvashatók már angol nyelven is. Rendszeres tájékoztatás olvasható a Tanácsadó Testület üléseiről, állásfoglalásai közzétételre kerülnek. A hatóság 2006-ban 10 esetben élt a határozatok nyilvánosságra hozatalával, mint szankcióval, erre 2005-ben 5 esetben került sor. A honlapra naponta 100-500 érdeklődő látogat el, tapasztalataink szerint az emberi jogokkal foglalkozó tudományos intézmények, kutatók publikációikhoz sokat merítenek a közzétett jogesetekből. A sajtó kiemelt érdeklődéssel kísérte a hatóság munkáját, az elnök, az elnökhelyettes, illetve a munkatársak a különböző médiákban 143 alkalommal szerepeltek. Meg kell említeni, hogy 2007. februárjától a hivatalos honlap mellett www.antidiszko.hu névvel egy közérthető, a diszkrimináció fajtáit karikatúrák-


105

III. Együttműködés a társadalmi- és érdek-képviseleti, valamint az állami szervekkel, közvélemény tájékoztatása és ügyfélszolgálati tevékenység

kal is bemutató másik honlapot hozott létre, valamint a hatóság rendszeresen hírlevelet bocsát ki, mely 4-5000 címzetthez jut el.

A hatóság vezetői és munkatársai számos előadást tartottak civilszervezetek, szakszervezetek, társszervezetek részére. Ezek száma 2006-ban elérte a 73 alkalmat.

A sok meghívás közül kiemelendőek a következők: Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet, a Helsinki Bizottság, a Fogyatékos Emberek Szervezetinek Tanácsa, „Tolerancia-diszkrimináció mentesség” rendezvény, több Esélycentrum, az EU Kamion rendezvényei, a Magyar Szegénységellenes Hálózat rendezvénye, több Munkaügyi Központi rendezvény, Munkaügyi Fórumokon való részvétel, a Roma Antidiszkriminációs Ügyvédhálózat konferenciája, a nagykanizsai Megyei Jogú Cigány Kisebbségi Önkormányzat rendezvénye, a Magyar Vegyipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége, Roma Nők Országos Szervezete, stb.

A hatóság 67 civil szervezettel tart folyamatosan kapcsolatot, részükre két alkalommal szervezett konferenciát, valamint összehívta az Országos Érdekegyeztető Tanács munkavállalói ás munkaadói oldalának képviselőit.

Ezeken a konzultatív megbeszéléseken került sor a hatóság hatáskörének, eljárási rendjének, jogeseteinek feldolgozására, valamint írásos tájékoztatók kiadására.

A hatóság hatásköréről, eljárási rendjéről közérthető tájékoztató készült magyar és angol nyelven civil szervezetek, a minisztériumok ügyfélszolgálatai, valamint a munkaügyi központok számára.

A hatóság minden hétfői napon 14 és 17 óra között ügyfélfogadást tart.

106

BESZÁMOLÓ

IV. Nemzetközi tevékenység

A hatóság 2006-ban a nemzetközi kapcsolatainak megszilárdításán és további kapcsolatok kiépítésén, azok megerősítésén dolgozott.

A hatóság 2006. február 8-9-én első ízben kapott meghívást – egyelőre még megfigyelőként – az EQUINET éves közgyűlésére, Brüsszelbe. Az Equinet tagja 20 EU tagállam valamint Norvégia egyenlő bánásmód hatósága/bizottsága illetve testülete, ombudsmani hivatalai. Megfigyelői státuszban van jelenleg 5 EU tagállam és Bulgária egyenlő bánásmód érvényesítésére illetve a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépésre alakult szervezetei.

2006. február 16-17-én az ECRI meghívására, a hatóság képviselője először vett részt a faji és etnikai diszkrimináció elleni küzdelem céljából létrehozott nemzeti speciális testületek éves szemináriumán. Az ülés témája a mediáció és annak szerepe a viták kezelésében, megoldásában a faji és etnikai diszkrimináció elleni fellépés egyes területein volt. Az ECRI munkájában részt vevő nemzeti speciális testületek, így közöttük a hatóság is, az ECRI stratégiai partnerei a rasszizmus, idegengyűlölet, antiszemitizmus és intolerancia elleni küzdelemben.

Az ECRI 2. és 7. számú általános politikai ajánlásai értelmében ezek a testületek fontos szerepet tölthetnek be a diszkrimináció áldozatainak történő segítségnyújtás, a panaszok kezelése, a jogi segítségnyújtás és a bíróságok/hatóságok előtti képviselet tekintetében. Az ECRI-nek európai viszonylatban jelentős szerepet tulajdonítanak a 2. számú általános ajánlásában leírt elvekkel kapcsolatban. Ebben az ajánlásában ösztönzi a kormányokat arra, hogy független speciális testületeket hozzanak létre a rasszizmus, idegengyűlölet, antiszemitizmus


107


és intolerancia elleni fellépés eszközeként, amely testületet fel kell ruházni megfelelő hatalommal, hogy eredményesen tudjanak fellépni ezeken a területeken, képviseljék az áldozatokat, konkrét ajánlásokat tegyenek a kormány részére a diszkrimináció elleni fellépés érdekében.

Mindezeken túllép és még szigorúbb elvárásokat rögzít e testületekkel szemben az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága által kibocsátott Párizsi Elvek elnevezésű dokumentum, bár ugyancsak az ajánlás szintjén kezelve a problémát. Ezeket az elveket az 1993. decemberében megtartott általános közgyűlésén fogadta el az ENSZ, és az ECRI-hez hasonlóan a független és hatékony fellépéssel bíró szervezetek létrehozásának fontosságát említi első helyen. A Párizsi Elvek olyan megállapításokat tartalmaznak, melyeket a hatóság működése során, nemzetközi kapcsolatainak ápolásában, és jövőbeli munkájában is messzemenőkig figyelembe kíván venni. A „Párizsi Elvek”-ben megfogalmazott, e testületek független jogállásával kapcsolatos követelmények a tagállamokra általánosan kötelező dokumentumban még nem jelentek meg, így maradéktalanul kizárólag az állampolgári jogok biztosai tekintetében érvényesülnek.

2006. május 4-5-én a Clifford Chance Ügyvédi Iroda valamint az ERRC közös szervezésében az Ügyvédi Iroda két munkatársa előadást tartott a hatóság munkatársainak és néhány meghívott vendégnek a szexuális zaklatás témakörében. Margaret Blair Soyster New Yorkból, Marye Cherry Washingtonból érkeztek az Európai Roma Jogok Központja és a hatóság közös szervezésében megtartott tréningre, amelynek témája az Amerikai Egyesült Államok szexuális zaklatásról szóló törvényének áttekintése.

A tréning résztvevői megismerkedtek a szexuális zaklatás két formájával, a „quid pro quo” és az ellenséges munkahelyi környezet teremtésével megvalósuló zaklatás konkrét eseteivel, jellemzőivel. Az előadók a tréninget követően a jövőben is jól hasznosítható kézikönyvet adtak át a résztvevőknek.

108

BESZÁMOLÓ


A hatóság munkája, az általa vizsgált ügyek, az elmúlt időszakban megszerzett tapasztalata iránt külföldről is nagy az érdeklődés. 2006-ban több külföldi egyetem hallgatói is felkeresték a hatóságot, így fogadta a Columbiai Egyetem két kutatóját, a CEU diákjait, a Groeningeni Egyetem hallgatóit.

2006. május 22-én a hatóság elnöke találkozott Thomas Hammarberggel, az Európa Tanács emberi jogi biztosával, május 29-30-án pedig Gay Mc Dougall asszony, az ENSZ kisebbségi ügyekben kinevezett független szakértője tett látogatást a hatóságnál.

2006. június 15-16-án az EQUINET I. tréningjét tartották meg Budapesten, a házigazda a Nemzeti és Etnikai Jogok Kisebbségi Biztosának Hivatala volt. Az Equinet vezetősége ekkor döntött arról, hogy a hatóságot tagjai sorába felveszi, így féléves megfigyelői státuszt követően az elkövetkező alkalommal megrendezett tréningen már teljes jogú tagként vett részt. A teljes jogú tagság egyúttal kötelezettségekkel is jár, így 2006. év végén a hatóságnak 1000 euróval és évi 240 óra személyes munkavégzéssel kell hozzájárulni a szervezet költségvetéséhez, a 2007. évre vonatkozó tagdíjfizetés jogcímén.

2006. második félévében szintén sok meghívás érkezett a hatósághoz különböző szervezetek nemzetközi konferenciáin, tréningjein történő részvétel céljából. Számos meghívást a hatóság a szűk költségvetése miatt kénytelen volt visszautasítani, és azokat előnyben részesíteni, ahol a meghívó szervezet legalább részben vállalta a kiutazással járó költségek viselését.

2006. július 6-7-én a hatóság munkatársa részt vett Bécsben, az Institut für Höhere Studien által szervezett konferencián, amelynek témája az uniós esélyegyenlőséggel, valamint munkaidővel foglalkozó direktívák hazai jogba való átültetése volt.


109


Általánosságban elhangzott, hogy a jogi háttér az egyes államokban kielégítőnek nevezhető, bár Szlovénia kivételével minden országgal szemben megfogalmaztak kritikát. Így Magyarországgal szemben felhozták, hogy a szexuális zaklatásnak nincsen pontos, önálló definíciója. A jogi előírások gyakorlati alkalmazását illetően általános, minden országot egyaránt érintő kritikákat fogalmaztak meg, így kifogásolták a hosszú eljárási időt a bíróság elé került ügyekben, az uniós joganyag ismeretének hiányát a jogászok többségénél, a munkavállalók hatékony fellépését jogaik, érdekeik érvényesítése céljából, melynek oka elsősorban a megtorlástól való félelem, illetve az információ hiánya, illetve az egyenlő bánásmód követelményének megtartását felügyelő hatóságok hiányát, meglétük esetén pedig azok forráshiányos voltát. 2006. november 6-8. között került sor Stadtschlaininban az EQUINET II. tréningjére, melyen a hatóság két hatósági főreferense vett részt. A háromnapos tréninget gyakorlatias megközelítés jellemezte, a fő hangsúlyt a szervezők a stratégiaalkotás kérdéseire helyezték, példaként a vállalati magatartási kódexeket (Codes of Conduct) használva. Ezek – a jog előírásain is túlmutató – vállalati önszabályozásra alkalmas kódexek használata Magyarországon sajnálatos módon még nem terjedt el széles körben, így különösen hasznos volt, hogy a hatóság képviselői ismereteket szerezhettek a kialakulóban lévő európai gyakorlatról és tapasztalatokról e nagy fejlődés előtt álló területen. 2006. november 16-án Dublinban a TRANSPOSE (Traveller és Roma Segítő Hálózat) záró konferenciájára kapott meghívást a hatóság külső megfigyelőként. A záró konferencián a Transpose projektbe bevont egyének és szervezetek, valamint egyenlő bánásmód követelményének megtartására és előmozdítására létrehozott hatóságok és intézmények képviselői találkoztak, hogy beszámol-

110

BESZÁMOLÓ


janak azokról az eredményekről, tapasztalatokról, melyek a projekt két éves futamideje alatt születtek. A projektben öt ország (Írország, Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország és Olaszország) romaszervezetei és képviselői vettek részt, akik a záró konferencián adtak számot a jó gyakorlatok kialakítása, az antidiszkriminációs tréningek szervezése és a közösségi segítő hálózatépítés területein elért eredményeikről, és a jövőre vonatkozóan javaslatot tettek a hatékonyabb munkavégzés érdekében.

2006. november 28-29-én a hatóság elnöke Brüsszelben részt vett a joghoz való hozzájutás címmel megrendezett konferencián.

A joghoz való hozzájutás projektet az Európai Bizottság indította el a Diszkrimináció Ellenes Közösségi Akcióprogram keretében 2004-ben, amely 2006. december 1.-én zárult. A konferencia a projekt eredményeit összegezte. A projektben partnerként együtt dolgozott a svéd szakszervezeti szövetség, a svéd szexuális irányultságon alapuló diszkriminációs ügyekkel foglalkozó ombudsman, egy-egy román és svéd, leszbikusok és homoszexuálisok érdekeit védő civilszervezet, valamint az angol Help the Aged /kor szerinti diszkriminációval foglalkozó/ szervezet.

2006. december 5-6-án a hatóság munkatársa a szerb egyenlő bánásmódról és az azt védő bizottságról szóló törvényjavaslat nyilvános vitáján vett részt Belgrádban. A nemzetközi konferenciát az ENSZ Fejlesztési Program Szerbia (UNDP Serbia) szervezte, amelyen a szerb diszkrimináció-ellenes törvényjavaslat nyilvános vitájára, nemzetközi szakértőkkel történő véleményeztetésére került sor. A hatóság munkatársa a magyar szabályozás és a hatóság működésének ismertetése mellett a szerb törvényjavaslatot is véleményezte.


111


A hatósági munka során fontos, hogy rendelkezésre álljon minden olyan információ, amely az esélyteremtés és a hátrányos megkülönböztetés terén az uniós intézményekben zajló folyamatokról szól. Ennek érdekében került sor 2006. szeptemberében a hatóság elnökének meghívására Gurmai Zita Európai Parlamenti képviselő asszony látogatására, amely első alkalommal egy kötetlen beszélgetés keretében zajlott. A találkozón képviselő asszony a nagy érdeklődésre tekintettel ígéretet tett arra, hogy egy következő alkalommal – amelyre egy hónappal később került sor – a hatóság munkatársai által írásban előzetesen feltett kérdésekre válaszolt.

2006. november elsejével indult el a Twinning Light Ikerintézményi Együttműködési Program, amelynek kedvezményezettje a hatóság, s amely 9 hónapon keresztül tart. A tendert az osztrák Ludwig Bolzmann Intézet (LBI) nyerte el. A 2006-os évben a szerződés aláírására került sor az SzMM, a LBI és az EBH részéről, az érdemi munka – tréningek, intézményi látogatások, csapatépítés, szakértői látogatások, stb. 2007. januárjában kezdődött és június végéig tart.

A hatóság az ECRI 10. számú ajánlás-tervezetére, amely az iskolai szegregáció témájával foglalkozik, az Oktatási és Kulturális Minisztérium valamint az Oktatási Közvetítő Szolgálat bevonásával maga is megtette észrevételeit, illetve további kiegészítéseket javasolt elfogadásra.

A hatóság 2007-ben elsősorban az esetjog bemutatásával szeretné az uniós társzervezetekkel megismertetni a hazai antidiszkriminációs jogalkotás és jogalkalmazás eredményeit, s ezzel hozzájárulni ezek továbbfejlesztéséhez.

További cél, hogy nemzetközi kapcsolatok során az összegyűjtött elemzéseket, dokumentumokat a hatóság honlapján a közvélemény és az emberi jogokkal foglalkozó kutatók, jogalkalmazók számára is hozzáférhetővé tegye.

112

BESZÁMOLÓ

V. Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület

Az Ebktv. rendelkezik arról, hogy a hatóság feladatait az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testülettel (Testület) együttműködve látja el. A Testület hat tagja a törvény rendelkezésének megfelelően az emberi jogok védelme és az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítése területén kiemelkedő tapasztalatokkal rendelkező személy. Az elmúlt évben dr. Majtényi László lemondása folytán a Testület 5 taggal működött. A Miniszterelnök felkérésére dr. Kállai Ernő az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársa személyében, a Testület az idei évben újra teljes létszámban működik.

A Testület rendszeresen, előre meghatározott munkaterv szerint tartja üléseit. A munkatervi feladatok meghatározásánál figyelembe vette a hatóság javaslatait, azokat a problémákat, amelyek a hatósághoz érkezett ügyek kapcsán felvetődtek. Ezek mind olyan horderejű kérdések voltak, amelyek feldolgozása hosszas, körültekintő szakmai munkát igényelnek. A Testület az elmúlt évben kilenc alkalommal tartott ülést.

A Testület áttekintette a roma gyerekek örökbefogadásával kapcsolatos kérdéseket, azokat a problémákat, – kivezető utat keresve – amelyek folyamatosan gátolják ezeknek a gyermekeknek a megfelelő családi környezetbe kerülését. A téma tárgyalása az idei évben is folytatódik.

A tavalyi évben kezdte meg a Testület a roma és fogyatékos gyerekek iskolai szegregációja kérdéskörének megtárgyalását. A hatóság honlapján megjelen-


113


tetett ez ügyben egy vitaanyagot, majd a társadalmi vitát követően, annak figyelembevételével 2007. elején állásfoglalást hozott.

A Testület tárgyalta a hatóság eljárása során felvetődött, az azonos neműek házassága és regisztrált párkapcsolatának jogi szabályozatlanságával kapcsolatos problémát. A témát társadalmi vitára bocsátotta a hatóság honlapján, a vitaanyagban bemutatva más európai országok jogi szabályozását, gyakorlatát. A társadalmi vita 2007-ben is folytatódik.

A Testület foglalkozott eljárásjogi kérdésekkel, így a hatósági eljárásban a bizonyítási kötelezettség megosztásával.

Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület 10.007/1/2006. TT. sz. állásfoglalása a bizonyítási kötelezettség megosztásával kapcsolatban A kimentési bizonyítás célja, hogy az általános bizonyítási szabályokhoz képest az igény érvényesítő javára előnyt biztosítson. A jogszabályban előírt két körülmény (Ebktv. 19. §. (1) bekezdés a) és b) pontja) bizonyításán túlmenően nem lehet az oksági összefüggés bizonyításának terhét az igényt érvényesítőre hárítani, mert ebben az esetben az Ebktv. 19. §-ába foglalt bizonyítást könnyítő szabályok kiüresednének, helyette az általános bizonyítási szabályok érvényesülnének, és ezzel a kimentési bizonyítás célja meghiúsulna.

A Testület az alábbiak szerint állást foglalt abban a kérdésben, hogy mikor terjed ki a hatóság hatásköre a hitelintézeti törvény hatálya alá tartozó jogviszonyokra.

114

BESZÁMOLÓ


Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület 10.007/2/2006. sz. állásfoglalása A hitelintézetnek minősülő jogi személyeknek a hitelintézeti törvény hatálya alá tartozó jogviszonyaira kiterjed az Ebktv. hatálya A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hitv.) értelmében a hitelintézetnek minősülő jogi személyek jogviszonyai Ebktv. hatálya alá tartoznak. (Hitv. 3., 4.,5.,6. §; Ebktv. 5. §.)

A testület állásfoglalást bocsátott ki az akadálymentesítési kötelezettség és az egyenlő bánásmód követelményének együttes értelmezéséről. 2005. január 1ével lejárt az a határidő, ameddig a középületek akadálymentesítését el kellett végezni. Köztudott, hogy ez sok épületnél nem történt meg, ugyanakkor elkészült az a törvénymódosítási javaslat, amely e határidőt intézmény-típusonként eltérő határidőkkel meghosszabbította. (A törvénymódosítás ez év első negyedében lépett hatályba.) A hatósághoz érkezett panaszok elbírálása kapcsán a Testület e témakörben is kialakította állásfoglalását.

Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület 10.007/3/2006. TT. sz. állásfoglalása az akadálymentesítési kötelezettségről Az 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) nem korlátozza az akadálymentesítési kötelezettséget az épített környezetre, hanem kiterjed a hozzáférhetőség biztosításához szükséges jogokra. Az Ebktv. szabályait az akadálymentesítési kötelezettség elmulasztása esetén a hatálya alá tartozó személyi kör, illetve jogviszonyok


115


tekintetében lehet alkalmazni. A mentességi határidő a középületek és a Fot.ban meghatározott szolgáltatások tekintetében lejárt, ezért a kötelezettek jogi felelőssége 2005. január elseje óta valamennyi középület tekintetében fennáll. A Fot. egyaránt vonatkozik a közszférára és a magánszférára. Mivel az akadálymentesítési kötelezettségre alkalmazni kell az Ebktv. szabályait, a kötelezett a 7. § (2) bekezdése alapján részben vagy teljesen mentesülhet a jogi felelősség alól.

A hatósághoz érkezett beadványok, tájékoztatás kérések ráirányították a figyelmet arra, hogy a munkáltatók az állásinterjúk során számos olyan kérdést tesznek fel egyes munkára jelentkezőknek, amelyek sértik az egyenlő bánásmód követelményét.

Ezért a Testület is foglalkozott e problémakörrel, több ülésen tárgyalták azt, hogy milyen kérdéseket lehet feltenni, a munkavállalók mire kötelesek válaszolni és mire nem, mikor követ el diszkriminációt a munkáltató. E kérdéskörben állásfoglalás kibocsátására ez évben került sor, amely a hatóság honlapján olvasható.

A Testület foglalkozott az Ebktv. módosítási javaslatával, a Fot. módosításával, megvitatta a hatóság 2005. évi tevékenységéről szóló jelentés tervezetét, majd az egyetértésével került a Kormány elé, tárgyalta a közvélemény tájékoztatásának formáit, valamint számos egyedi ügyben tartottak konzultációt.

A Testület döntéseit határozati formában rögzítette, 2006-ban 24 határozatot hozott (míg 2005-ben 11-et). A határozatok végrehatását folyamatosan figyelemmel kísérték.

116

BESZÁMOLÓ

VI. Összefoglaló

A hatóság a jogszabályokban rögzített és munkatervében meghatározott feladatait a Tanácsadó Testülettel együttműködve eredményesen végezte 2006ban.

Legfontosabb célkitűzéseit, a diszkrimináció áldozatainak segítését és a jogérvényesítés új lehetőségeinek széles körű ismertté válását elérte, ami ugyanakkor új társadalmi igényeket is felszínre hozott. A hatósággal szembeni elvárások növekedéséhez jelentősen hozzájárul az is, hogy az „Esélyegyenlőség Mindenkinek 2007.” év európai uniós programja ráirányította a figyelmet a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre, bátorítást ad az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésére, s felkészültebbé teszi a jogvédőket és a jogvédelemre szorulókat egyaránt.

A hatóság tevékenységének ismertté válása, az irányába megnyilvánuló bizalom nagy felelősséget ró a hatóság munkatársaira, vezetőire, de a társadalmi kirekesztés elleni határozott fellépést célul tűző kormányzati döntéshozókra is. A hatóság 2007. éves tevékenységével is nagymértékben hozzá kíván járulni ahhoz, hogy az ország versenyképessége érdekében elhatározott reformok végrehajtása ne járjon az emberi méltóság sérelmével, ne engedjen teret a hatalmaskodásnak, sőt erősítse az emberek közötti szolidaritást, csökkentse a mélyen gyökerező előítéleteket.


117

szóló évi CXXV. törvény alkalmazásának tapasztalatairól

Recommend Documents